20. századi magyar gazdaság és társadalom

Átírás

1 20. századi magyar gazdaság és társadalom Konferenciakötet Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Győr, november 8. Szerkesztette HONVÁRI JÁNOS ISBN

2 A kötet megjelenését a Széchényi István Egyetem támogatta. Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar Felelős kiadó: DR. RECHNITZER JÁNOS dékán Győr, 2008 Szerzők BODÁCS EMIL, egyetemi docens, kandidátus, Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Társadalomtudományi Tanszék, Mosonmagyaróvár BŐHM JUDIT, jogász, Ph. D. hallgató, Miskolci Egyetem, Deák Ferenc Államés Jogtudományi Doktori Iskola, Miskolc CSERMÁK KÁROLY, elnök-ügyvezető i,gazgató, Ph. D., Lakás- és Garázsszövetkezet, Nagykőrös EGRESI KATALIN, egyetemi docens, Ph. D., Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Győr GERMUSKA PÁL, Ph. D. intézeti titkár, 56-os Intézet, Budapest HONVÁRI JÁNOS, főiskolai adjunktus, Budapesti Gazdasági Főiskola, Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar, Budapest HONVÁRI JÁNOS, tanszékvezető egyetemi docens, kandidátus, Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Győr KAPITÁNY JÓZSEF, főiskolai docens, Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Üzleti Tudományok Intézete, Budapest KAPOSI ZOLTÁN, habilitált egyetemi docens, kandidátus, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Pécs KISS ANDRÁS, fiatal kutató, MTA Történettudományi Intézete, Legújabb kori osztály, Budapest KONCZOSNÉ SZOMBATHELYI MÁRTA, egyetemi adjunktus, Ph. D., Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Győr KOVÁCS GÁBOR, tudományos segédmunkatárs, Ph. D, Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Győr KOVÁCS GYÖRGY, szakcsoportvezető egyetemi adjunktus, SZTE Gazdaságtudományi Kar, Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete, Pénzügytani Szakcsoport, Szeged KOVÁCS NORBERT, Ph. D. hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr KOVÁCS TÍMEA, jogász, Ph. D. hallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Pécs

3 LÁCZAY MAGDOLNA, kari főigazgató, tanszékvezető főiskolai tanár, kandidátus, Nyíregyházi Főiskola, Gazdaság- és Társadalomtudományi Főiskolai Kar, Nyíregyháza LAKATOSNÉ NOVÁK ÉVA, jogász, Ph. D. hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr LUKÁCS ESZTER, egyetemi adjunktus, Ph. D., Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Győr MÓRÉ SÁNDOR, főiskolai tanársegéd, Rendőrtiszti Főiskola, Zsigmond Király Főiskola, Ph. D. hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest Ö. KOVÁCS JÓZSEF, habilitált egyetemi docens, kandidátus, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Miskolc REISINGER ADRIENN, Ph. D. hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr ROMÁNY PÁL, egyetemi tanár, az MTA doktora, Budapest SOMOGYI FERENC, főiskolai tanár, kandidátus, Kodolányi János Főiskola, Gazdálkodási és Menedzsment Tanszék, Székesfehérvár SZÁNTÓ TAMÁS, Ph. D., Budapest TILINGER ATTILA, Ph. D. hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, Győr URBÁN LÁSZLÓ, tudományos főmunkatárs, kandidátus, Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő VARGA ZSUZSANNA, egyetemi docens, kandidátus, ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest ZSARNÓCZAI J. SÁNDOR, egyetemi docens, Ph. D., Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő

4 TARTALOM ELŐSZÓ NAGYKANIZSA GAZDASÁGI VÁLTOZÁSAI A TRIANONI BÉKE KÖVETKEZTÉBEN ECONOMIC CHANGES IN THE TOWN OF NAGYKANIZSA CAUSED BY THE TREATY OF VERSAILLES ÉRTELMISÉGI PÁLYÁK ÉS SZEREPEK A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR TÁRSADALMÁBAN THE INTELLECTUAL CARREERS AND ROLES IN THE HUNGARIAN SOCIETY AT THE BEGINNING OF THE XXTH CENTURY RAVASZ LÁSZLÓ ÉS A PROTESTÁNS SZOCIÁLETIKA LÁSZLÓ RAVASZ AND HIS SOCIAL ETHICS ON PROTESTANTISM A MUNKAVERSENY-MOZGALOM ÉS AZ IFJÚSÁG SAJÁTOS VISZONYA AZ 50-ES ÉVEK IPAROSÍTÁSÁBAN THE SPECIAL RELATIONS OF THE YOUTH AND THE LABOUR COMPETITION MOVEMENT IN THE PERIOD OF INDUSTRIALIZATION IN THE FIFTIES MAGYARORSZÁG KATONAI ÉS VÉDELMI KIADÁSAI 1949 ÉS 1979 KÖZÖTT MILITARY AND DEFENCE EXPENDITURES OF HUNGARY BETWEEN 1949 AND A KOLLEKTIVIZÁLÁS KORTÁRSI TAPASZTALATA* THE CONTEMPORARY EXPERIENCE OF COLLECTIVIZATION A TÁRSADALMI ÖNIGAZGATÁS KÍSÉRLETEI HAZÁNKBAN 1945 UTÁN

5 ATTEMPTS ON THE SOCIAL SELF REGULATION IN HUNGARY AFTER PÉNZÜGYI ÉS VAGYONJOGI TÁRGYALÁSOK ÉS EGYEZMÉNYEK MAGYARORSZÁG ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTT, FINANCIAL AND PROPERTY RIGHTS NEGOTIATIONS AND AGREEMENTS BETWEEN HUNGARY AND THE USA ELADÓSODÁS ÉS ELITCSOPORTOK A KÉSEI KÁDÁR-KORSZAKTÓL A RENDSZERVÁLTÁSIG INDEBTEDNESS AND ELITE GROUPS FROM THE LATE KÁDÁR-AREA TO THE SYSTEM TRANSFORMATION AGRÁRPOLITIKAI, AGRÁRTÖRTÉNETI TANULSÁGOK MAGYARORSZÁG XX. SZÁZADÁBÓL AGRICULTURAL POLICY AND HISTORY LESSONS FROM THE ZOTH CENTURY OF HUNGARY GENERÁCIÓ VAGY ELITVÁLTÁS EGY RÉGIÓ MEZŐGAZDASÁGÁBAN GENERATION OR ELITE CHANGE IN THE AGRICULTURE OF A REGION FÖLDTULAJDON ÉS FÖLDHASZNÁLAT MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN THE POST-SOCIALIST TRANSFORMATION OF LAND-OWNERSHIP RELATIONS IN HUNGARY SZÖVETKEZETI VÁLASZOK A GLOBALIZÁCIÓ KIHÍVÁSAIRA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ACTIVITIES OF COOPERATIVES MEETING THE CHALLENGES OF THE GLOBALISATION IN THE EUROPEAN UNION A XX. SZÁZAD MAGYAR EMBERITŐKE-ÁLLOMÁNYÁNAK CIKLIKUSSÁGA

6 CYCLICALITY OF HUNGARIAN HUMAN CAPITAL STOCK IN THE 20TH CENTURY A KÜLFÖLDI VÁLLALATOK SZEREPE AZ EURÓPAI IDENTITÁSTUDAT KIALAKÍTÁSÁBAN FOREIGN INVESTORS ROLE IN THE DEVELOPMENT OF EUROPEAN IDENTITY NEMZETKÖZI MENEDZSMENT ATTITŰDVIZSGÁLATA RESEARCH OF INTERNATIONAL MANAGEMENT S ATTITUDE GONDOLATOK A HAZAI LAKÁSHELYZETRŐL THOUGHTS OF THE DOMESTIC HOUSING SITUATION A XX. SZÁZAD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSAINAK KÖRNYEZETI HATÁSAI MAGYARORSZÁGON ENVIRONMENTAL INFLUENCES OF ECONOMIC AND SOCIAL CHANGES ON HUNGARY IN THE XX. CENTURY ENERGIATERMÉKEK ADÓZTATÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN TAXATION OF ENERGY PRODUCTS IN THE EUROPEAN UNION KERESKEDELMI FOLYAMATOK MULTIDISZCIPLINÁRIS MEGKÖZELÍTÉSBEN MULTIDISCIPLINARY APPROACH OF PROCESS OF TRADE AZ ANTIDISZKRIMINÁCIÓS JOG ÚTJAI ÉS KIHÍVÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓBAN THE WAYS AND CHALLENGES OF THE EU'S ANTI-DISCRIMINATION LAW MAGYARORSZÁG RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ALKOTMÁNYFEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY JELLEMZŐI SOME CHARACTERISTICS OF THE HUNGARIAN CONSTITUTION DEVELOPMENT AFTER THE CHANGE OF REGIME

7 MIGRÁCIÓ=INVÁZIÓ? AZ EU KELETI BŐVÍTÉSÉNEK ELSŐ TAPASZTALATAI MIGRATION = INVASION? INITIAL EXPERIENCES OF THE EU S EASTERN ENLARGEMENT A MAGYARORSZÁG VÁLLALAT VERSENYKÉPESSÉGE ESÉLYLATOLGATÁS FDI SZEMSZÖGBŐL THE COMPETITIVENESS OF THE HUNGARIAN COMPANY PONDERING CHANCES FROM THE ANGLE OF FDI TELEPÜLÉSFEJLESZTŐ NONPROFIT SZERVEZETEK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ÉVTIZEDBEN MAGYARORSZÁGON THE ACTIVITY OF THE HUNGARIAN NONPROFIT ORGANIZATIONS WHICH MAIN ACTIVITY IS THE SETTLEMENT DEVELOPMENT AFTER THE TRANSITION A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK MŰKÖDÉSI ALAPJAI OPERATIONAL BASES OF THE REGIONAL INNOVATION INSTITUTION SYSTEM ÖNKORMÁNYZATI KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁSOK MAGYARORSZÁGON MUNICIPAL BONDS IN HUNGARY A MAGYAR BIZTOSÍTÁSI PIAC ÁTALAKULÁSA 1986 UTÁN TRANSITION OF HUNGARIAN INSURANCE MARKET AFTER

8 ELŐSZÓ A Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kara november 8-án a Magyar Tudomány Ünnepe keretében rendezte meg a 20. századi magyar gazdaság és társadalom című országos konferenciáját Győrött a Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola épületében. A konferenciára előzetesen több mint 60 előadó jelentkezett, előadásaik közül a szervezők tematikailag és időben ötvenet tudtak a konferencia programjába felvenni. A konferencia délelőtt és délután három-három, összesen tehát hat szekcióban zajlott. A szekciók vezetésére neves kutatókat és egyetemünk professzorait kértük fel. A hat szekció elnökei a szekciók sorrendjében a következők voltak: dr. Szabó Csaba Ph. D., a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese, dr.romány Pál, egyetemi tanár, dr. Rechnitzer János, egyetemi tanár, dékán, dr. Szigeti Péter, egyetemi tanár, dr. Barta Györgyi, egyetemi tanár, dr. Losoncz Miklós, egyetemi tanár. Nagy örömünkre szolgált, hogy konferenciánkra a téma országosan ismert kutatói mellett nagy számban jelentkeztek doktoranduszok is, akik előadásaikban és tanulmányaikban inkább már a 21. század kihívásaira keresték a lehetséges válaszokat. Arra a tudományos rendezvény meghirdetésekor nem gondoltunk, hogy tucatnyi jogász is érdeklődni fog konferenciánk iránt. Mindenesetre nagy örömmel fogadtuk az ország több jogi doktori iskolájából érkezőket és külön szekciót szerveztünk számukra. Az 50 előadásból a konferencia helyszínén 46 hangzott el. A szervezők úgy döntöttek, hogy azt a három előadást is megjelentetik, amelyeknek az előadói halaszthatatlan hivatalos elfoglaltságuk miatt személyesen nem tudtak jelen lenni, de dolgozatukat időben és a formai előírásoknak megfelelően elküldték. A Széchenyi István Egyetem nagyvonalú támogatása teszi lehetővé, hogy az oktatók, kutatók és a szekcióelnökök javaslata alapján néhány Ph. D. hallgató előadásait konferencia-kötetben, a többit CD-n megjelentessük. Az előadások ahogy az egy ilyen konferencián általában lenni szokott széles tematikai körben mozogtak. Egy részük szorosan követte a konferencia eredeti célkitűzését és gazdaság- és társadalomtörténeti problémákat vizsgált. A Ph. D. hallgatók tanulmányainak mintegy fele divatos témával, Magyarország Európai - 8 -

9 Uniós tagságából adódó kihívásokkal és problémákkal foglalkozott. A dolgozatok kb. harmada még ha ez a címükből nem is derül ki minden esetben a gazdasági és társadalmi problémákat regionális megközelítésben elemezte. Győr, március a szerkesztő - 9 -

10 NAGYKANIZSA GAZDASÁGI VÁLTOZÁSAI A TRIANONI BÉKE KÖVETKEZTÉBEN DR. KAPOSI ZOLTÁN 1 Nagykanizsa gazdasági rendszere a század fordulóján Nagykanizsa hosszú évszázadok óta a Délnyugat-Dunántúl legnagyobb városa volt. A török hódoltság után viszonylag gyors ütemű népességszaporodás ment végbe, aminek eredményeképpen a 18. század vége felé 6000, a 19. század közepe felé mintegy fő élt már a városban. 2 A 19. század második felében felgyorsuló modernizáció együtt járt a népesség még gyorsabb szaporodásával, s ennek eredményeképpen a világháború előtti időkben a város lakossága már csaknem elérte a főt. Kanizsa nem volt megyeszékhely, ám így is a térség legjelentősebb gazdasági központja volt. A század során a gyors népességnövekedésben mindvégig meghatározó maradt a bevándorlás, a város a térség migrációjának fontos orientációs pontja volt, a bevándorlók elsődlegesen Somogy és Zala megyéből, valamint a horvát területekről érkeztek. A gyors növekedésben kiemelkedő szerepe volt annak a zsidóságnak, amely a 18. század második felétől egyre nagyobb számban telepedett be a városba; 3 az évi népszámlálás adatai szerint Nagykanizsán már 3663 izraelita vallású ember élt. 4 A város lakosságának foglalkoztatási szerkezete igen sajátos vonásokat mutat. 1 Egyetemi docens, kandidátus, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar 2 Kanizsa demográfiai fejlődéséhez lásd: Rábavölgyi A. (2006) tanulmányát. 3 Kaposi (2003) oldal. 4 Népszámlálás

11 Kanizsa foglalkozási szerkezete 1910-ben (ágazatonként) Foglalkozási csoport Keresők létszáma Százalékos arány Mezőgazdaság ,3 Ipar ,6 Kereskedelem és hitel ,6 Közlekedés 943 7,9 Közszolgálat és szabad 635 5,3 foglalkozásúak Véderő 744 6,3 Napszámos és házi cseléd ,4 Egyéb, ismeretlen foglalkozású ,6 Az összes foglalkoztatott ,0 Forrás: évi népszámlálás A város régen mezőváros volt, így nem véletlen, hogy még mindig viszonylag magas volt az agrárágazatból élők aránya. Köztük a többséget a város nyugati oldalán, az úgynevezett kiskanizsai területeken élők tették ki, ahol a kisüzemű termelés, a kertkultúra igen magas fejlettségi szintet ért el. 5 A foglalkozási adatok szerint 1910-ben a legjelentősebb ágazat már az ipar volt, amely minden harmadik keresőnek biztosított munkát. Mivel Nagykanizsa fontos közlekedési, kereskedelmi és pénzügyi központ, ezért a térség más településeihez képest igen magas foglalkoztatottsági arányokat láthatunk ezekben az igazatokban. Szintén magas volt a napszámosok és házi cselédek aránya. Nézzük meg a továbbiakban az egyes ágazatok jellegzetességeit! Nagykanizsa életében a mezőgazdaság mindig is fontos gazdasági szektor volt. Egy igen egyedinek tekinthető földbirtokrendszer jött létre a város határában, amelynek mutatószámai a városlakók és az uradalom 120 éve folyamatosan változó földmegosztását tükrözik. 5 A kiskanizsai mezőgazdaságra lásd: Molnár Á. (2005) 200. oldal

12 Kanizsa határának kiterjedése és tulajdonosai 6 szántó kert rét szőlő legelő erdő nem termő összesen Nagykanizsai birtokosok Kiskanizsai birtokosok Más település birtokosai Vasúti Társaság Batthyány hg A város tulajdona Összesen Forrás: Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban: ZML). Nagykanizsa város levéltára. Kis-és Nagykanizsa Város Birtok főkönyve a hitelesített adó-cataster szerint október 5. A város és a hozzá tartozó külső határ összterülete 1871-ben holdat tett ki. Ebből 569 hold (4,4%) terméketlen földnek minősült, ami a város belterületét jelenti, a maradék holdnyi terület jelentette a mezőgazdaságilag hasznosítható földet. Érdekes, hogy a kiskanizsai földek jóval felülmúlták a nagykanizsait. Kiskanizsa mezőgazdaságilag használt területe (az erdők és a legelők nélkül) 3344 hold volt, szemben a nagykanizsai 1849 holddal, pedig az utóbbi városrészben kétszer annyian éltek, mint a kiskanizsai városrészben. Főleg két művelési ág kapcsán látszik a kiskanizsai többlet: 885 hold szántóval és 598 hold réttel birtokoltak többet a nyugati városrész lakói, ami egyértelműen a városrész agrárjellegére utal. A város tulajdonosai közül említsük meg, hogy a (táblázat soraiban egyszerűsítve szerepelve) a környék falvaiból, városaiból származók összesen 178 holdat birtokoltak. Új földtulajdonos volt Kanizsán a Déli Vaspálya Társaság (Südbahn), amely 1858 után elkezdte kiépíteni a Kanizsa Prágerhof és a Buda Kanizsa vasútvonalat, ehhez a vasúttársaságnak a város határában földterületekre volt szüksége ben vasúttársaság kezében már 136 hold föld koncentrálódott. A herceg Batthyány-családnak a különböző szerződések, egyezségek, birtokeladások következtében 1756 holdra zsugorodott a város határában lévő területe. A majorátus itteni földjének fele rét, másik része főleg erdő volt, amit kisebb szántó, kert és legelő egészített ki. A mindössze 253 holdas szántó nyilvánvalóan nem nagy terület, ugyanakkor a rét és az erdő nagyobb aránya azt 6 A terjedelmes irat tételesen sorolja fel a kanizsai határ tulajdonosait. A táblázat elemzése kapcsán jelentős egyszerűsítéseket hajtottunk végre, s ennek során a tizedektől eltekintettünk az összesítések során

13 sejteti, hogy a hercegi földeken egyre inkább az állattartás és az erdőgazdaság dominálhatott. Érdekes ugyanakkor, hogy között már alaposan lecsökkent a hitbizomány földterülete, amikor Batthyány Ödön herceg átvette a birtokot, a hitbizományi leltár szerint már csak 1200 holdnyi föld tartozott hozzá. 7 Néha persze az is előfordult, hogy valamelyik Batthyány vett is földet, így például Fülöp herceg 1863-ban a vasút mentén 2,4 holdat vásárolt. 8 A földesúri földek fogyása a magyarországi tőkés korszakban ma már bizonyított folyamat. 9 Kezdetben az úrbéri elkülönítések, később pedig a piaci folyamatok kényszerítették a földesurakat birtokaik egy részének eladására. A tulajdonosokhoz még annyit, hogy Fülöp hercegnek nem voltak gyermekei, így halála után a hercegi cím visszaszállt az ún. pinkafői ágra. Ennek megfelelően között Batthyány Gusztáv, majd pedig Batthyány Ödön 1914-ig viselte a hercegi címet. 10 A táblázat adataiból az is látható, hogy Kanizsa város földjeinek jelentős része a város és a városiak tulajdonában volt: a két városrészhez tartozó földek 5648 holdat tettek ki, míg a polgárok egyéni tulajdonában 5193 hold volt, ezzel együttesen a város határának 84%-a volt már Kanizsa lakói kezében, ugyanakkor a majorátus már csak 13,6%-át foglalta el a város határának. Ez különösen akkor feltűnő, ha a 19. század elején készült kimutatásokat vesszük figyelembe: 1810-ben az egész kanizsai uradalomnak 33%-a volt még a földesúr kezében; Kanizsa város esetében pedig 20,3%-nyi föld tartozott az urasághoz. 11 A hazai iparosodásnak a birodalmi vámunió rendszere, valamint az igen fejlett osztrák és cseh ipar kapacitásai erős versenyhátrányt jelentett. 12 Ráadásul a jó közlekedési és kereskedelmi adottságokkal rendelkező város esetében nem okozott problémát nagy tömegű iparcikk beszerzése. Nem véletlen tehát, hogy a kanizsai iparosodás csak lassan és viszonylag későn indult meg. A 19. század közepén még csak egy-egy cigaretta-és szivargyártó üzem, egy likőrgyár és egy olajsajtoló volt a városban. 13 Különösen a gyáripar hiányzott Nagykanizsa gazdasági életéből, a létrehozott ipari üzemek általában országos méretekben csak szerény alkalmazotti létszámmal működtek ban Nagykanizsán mindössze 12 olyan üzem volt, amelyben a munkaerő 20 főnél nagyobb volt (vagyis a korabeli fogalmak szerint gyárnak minősült). 14 A legnagyobb gyár a 7 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) P Hitbizományi leltár. Nagykanizsa, II. kötet. 8 MOL P sz. 9 Scott, M. E. (1999) 189. oldal. 10 Az uradalomnak értékes forrásai a hitbizományi leltárak. Lásd: MOL P Nagykanizsa 1885.; illetve: P Nagykanizsa MOL P sz. 12 Lásd: Komlos, J. (1990) 34. oldal. 13 Kaposi Z. (2007) 3. fejezet. 14 Thirring G. (1912) 2. kötet, 309. oldal

14 városban a Stern Mór tulajdonában lévő, 1893-ban alapított és 150 dolgozót foglalkoztató tégla-cserépipari üzem, illetve a Kardos Sándor és társa által 1902-ben alapított kefegyár volt, amelynek 140 dolgozója volt. Kiemelhetjük még a 115 főt foglalkoztató Nikolai Ferdinánd által 1907-ben alapított vas-és kocsitengely-gyárat, valamint a főt foglalkoztató villamos áramot előállító üzemet és a maláta és sörfőzdét. A századforduló idején a domináns magánüzemek mellett már Nagykanizsán is megjelentek a részvénytársaságok, ezek közül a szeszgyár és a sörgyár számított nagyobbnak. Utóbbi a századfordulón az 1 millió koronás alaptőke mellett forint nyereséget ért el, s 7%-os osztalékot is fizetett. A mindig látványos gyáripar mellett a város iparának alapvető jellemzője a kisipar maradt. Az 1103 ipari vállalkozásból 668 önálló, segédek foglalkoztatása nélküli kisüzem volt, további 194 vállalkozás pedig 1 alkalmazottal működött. Mindez azt jelenti, hogy a századfordulón a kanizsai ipari vállalkozásoknak 81%-a kisüzemi vállalkozás volt. 15 Az ipar ágazati rendszere folyamatosan bővült. Bár a térség ipari nyersanyagadottságai meglehetősen szerények, a kiépült vasút révén már megindulhatott a harmonikus fejlődés e téren is. A mezővárosi múlt hagyományai azonban még mindig erősek voltak ban a széles értelemben vett ruházati ipar a város iparosainak mintegy felét tette ki. Közülük is kiemelkedik a 444 fős cipész-és csizmadia szakma, valamint a 257 szabó. Gyors tempóban emelkedett az élelmiszeripar foglalkoztatottsága, amely már 11,5%-ot tett ki. Mindig jelentős volt a városban az építőipar, valamint egyre növekedett az ekkor szintén iparnak tekintett vendéglátás ágazata is. A növekedő polgári keresletet, a polgárias életmód terjedését sejteti a 114 asztalos jelenléte. 16 A városi lakosságon belül már 1848 előtt is jelentős arányt tett ki a szállítással foglalkozó réteg, de különösen megerősödött ez a 19. század második felében. Kanizsa már a reformkorban az ország nyolcadik legnagyobb piacközpontjává vált, 17 s a Magyarországról kivitt gabona 20-25%-a a városi piacon cserélt gazdát. 18 Az agrártermékekkel való kereskedelem a dualista korszakban is meghatározó faktora maradt a város gazdáságának, ám most a távolsági kereskedelem mellett már a gyorsan növekedő népesség ellátását is meg kellett szervezni. A korabeli városokban, s főleg az agrártérségek központjaiban lévő hagyományos mezővárosokban a lakosság mindennapi ellátásában még mindig meghatározó szerepe volt a városban vagy közvetlen környékén megtermelt élelmiszereknek. A helyi ellátás céljából a napi és heti piacoknak volt nagyobb jelentősége. A város központja, az Erzsébet tér, a Fő utca, a mai Deák és Eötvös-tér (amelyek a századfordulóra már kövezett 15 Uo. 16 Thirring G. (1912) 1. kötet, 148. oldal.. 17 Bácskai V. (1988) 21. oldal. 18 Fényes E. (1836) 481. oldal

15 burkolatot kaptak) különböző vásároknak volt a helyszíne. 19 Napi élelmiszerekhez főleg az Erzsébet téri standokon és kofáknál lehetett hozzájutni. Korabeli fényképeken is jól kivehető, hogy sorokba rendezve, néha asztalról, néha csak a földre leterített ponyvákról, kosarakból árulták zömmel középkorú asszonyok a különböző termékeket. Nagyon lényeges vonása volt a városi élelmiszerpiacnak, hogy a fő élelemellátó a kiskanizsai népesség volt, ahol kerti termékekkel, gyümölcsökkel stb. nagyban foglalkoztak. Egy századfordulón készült leírás szerint a következő rituálé szerint zajlott a termékek elosztása: Reggel korán már ott vannak a piacon a sáska virágok, hoztak burgonyát, tejet, tejfölt, túrót, vajat, zöldséget, paradicsomot, répát, káposztát, zellert, bagolai, pallini és szentmiklósi és sánczi menyecskék egészítik ki a gyülekezetet. Mint a hollók a dögtestre, úgy rohannak oda a nagykanizsai kofák egy félóra alatt az összes termék a kofák kezében van a falusi asszonyok örülnek, ha egyszerre túladhatnak áruikon, amelyik itt marad, az felemeli az árt oly magasra, mint a kofák. 20 De megjelentek a téren a különböző mozgóárusok is, akik már szekerekről, hűtött, zárt kocsikról húst mértek, avagy zöldséget árultak. A jelentősebb (országos) vásárokon igen sok idegenből jött kereskedő is előfordult, akik a helypénz megfizetése után szabadon tevékenykedhettek. A vásárlóközönség sajátos megoszlást mutat: a nevezetesebb polgárcsaládok, akik már cselédeket, komornát vagy egyéb alkalmazottakat tudtak tartani, már a házvezetőt küldték egy-két cipekedő cseléddel a piacra vásárolni; ugyanakkor az átlagos lakosoknak személyesen kellett megjelenni a piacon. Tudjuk azt is, hogy nemcsak az intézményes vásárokon lehetett élelmiszert vásárolni, működött még a vándorló módszer is, illetve sok olyan üggyel találkoztunk, ahol engedély nélkül az utcákon, kapualjakban árusítottak élelmiszert. Természetesen a századfordulón már Nagykanizsán is elinduló urbanizációs folyamatok (a vasút, mint a gyors szállítás eszköze, a nagyméretű boltok, csarnokok, bazárok kiépítése) révén a távoli vidékek árumennyisége is megjelenhetett a város piacán. Az ilyen messziről érkezett termékek árai rendszerint magasabbak voltak, mint a helyben előállítottaké. Továbbra is megmaradt a város országos vásártartási joga. A kereskedők száma amely csoporton belül a legnagyobb számmal a gabonakereskedők képviseltették magukat folyamatosan emelkedett a 19. században. Az agrártermékekkel kereskedők között a legjelentősebbek a gabona-, bor-, fűszer-, déligyümölcs-, liszt-és sertéskereskedők voltak. 21 Nem felejthetjük el kiemelni, hogy a városban a virilis listák tanúsága szerint a legtöbb adót fizetők az állandó első 19 Kunics Zs. (1992) 205. oldal. 20 Zalai Közlöny, október Soproni Iparkamara, oldal adatai alapján

16 helyezett uradalmi tulajdonos mögött mindig a kereskedők és a pénzintézeti vezetők voltak. 22 Sokat javult a város közlekedése is, amelyben a legnagyobb szerepe a vasút megjelenésének volt ben adták át a forgalomnak a Budát az Adriaitengernél lévő Trieszttel összekötő vasútnak azt a szakászát, amely Kanizsán haladt keresztül, s ez valóságos vasúti csomóponttá és regionális gazdasági központtá emelte az amúgy is nagy forgalmú kereskedővárost. Négy évvel később, 1865-ben adták át a Kanizsa Sopron vasútszakaszt, amelyen Bécs megközelítése vált lehetővé, valamint 1868-ban már Kanizsáról Murakeresztúron, Zákányon, Barcson keresztül Mohácsig lehetett vasúton eljutni, amivel a kereskedők hatalmas lehetőségekhez jutottak. 23 A vasút révén egy új társadalmi csoport is kialakult a városban, a korábbi Krobotenfahrerek új lehetőségekhez jutottak: most már nem a több száz km-re lévő célállomásokra kellett eljuttatni a terméket, a cél a nagykanizsai állomás lett: oda szállítottak és onnan vitték szét a vasúton érkező árucikkeket. 24 A vasúthoz raktárak, kiszolgáló épületek, rávezető utak kellettek, vagyis az egész városi gazdaság számára igen erős kereslet támadt. Sok kanizsai vállalkozó gazdagodott meg a vasút építésén és működtetésén, közülük is kiemelkedett Guttman Henrik, aki a Monarchia egyik legnagyobb vasúti talpfaszállítója volt a 19. század második felében. 25 A kereskedelem és az ipar fejlődése elképzelhetetlen lett volna a hitelélet intézményesedése nélkül, 1845-től kezdve folyamatosan jöttek létre pénzintézmények, 1857-től kezdve pedig megjelent a városban az első biztosító. 26 Az első világháború előtti időszakban már 5 pénzintézet volt Nagykanizsán, melyek közül a legnagyobb az 1845-ben létrehozott Nagykanizsai Takarékpénztár volt, amely ekkor 1 millió koronás alaptőkével rendelkezett, s kb. 7%-os nyereséget ért el. 27 Növelte a keresletet az egyre több közintézmény, laktanyák, iskolák, kórházak, törvényszék, börtön épült ebben a korban. A város gazdasági változásai 1918/20 után Az elcsatolások és a város népessége Az évi trianoni békeszerződés átszabta Magyarország gazdasági térképét, hiszen az ország területének több mint 70%-át más államokhoz csatolták. Zala 22 A fővirilisek listáját a Zalai Közlöny állandóan közölte, abban az időben jelentős adót fizetőknek magas presztízse volt. 23 Horváth F. (2001) 22. oldal. 24 A kereskedelem növekedésére: Blankenberg I. (1929) 25 Kerecsényi E. (1979) 150. oldal. 26 Weiser J. (1929) 312. oldal. 27 Thirring G. (1912) 2. kötet, 339. oldal

17 megye korábbi 13 járásból kettőt teljes egészében, több másik járásból pedig jelentős részeket elcsatoltak. A vármegye régi területe 5995 km 2 volt, amiből Trianon hatására csak 4871 km 2 maradt. 28 Zala megye összesen 154 községet és lakost vesztett el Trianon következtében. A békediktátum miatt nagy volt az ország népességének, 29 és a zalai területeken élőknek is a felháborodása, hiszen mindenki égbekiáltó igazságtalanságnak tartotta a nagyhatalmak döntését. 30 A kanizsai régió számára az volt a legnagyobb csapás, hogy a Szerb- Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták a biztos piacnak számító Muraköz területét. Mivel az új országok szinte kivétel nélkül nacionalista gazdaságpolitikát folytattak, így az Adriai-tenger felé menő kereskedelemben meghatározó szerepet betöltő Kanizsa városa komoly veszteségeket szenvedett. A kereskedelem és az ipar visszaesésével igen jelentős munkanélküliség alakult ki. Kanizsa népessége is megsínylette az első világháborút, hiszen mintegy 1100 embert veszített a harcokban. A háborúban elesettek számát némileg pótolta, hogy a környező településekről viszonylag sokan beköltöztek a városba. Érdekes módon ezek a negatív folyamatok a népesség nagyságában alig láthatók: a két világháború közti időben bár a növekedés üteme csökkent - folytatódott a város népességének növekedése, 1930-ben már mintegy ember élt a városban, s a trend a továbbra is emelkedett. 31 A földreform folyamata és következményei Az ország politikai vezetése az azonnali gazdasági, társadalmi és szociális problémák orvoslásának egyik eszközét egy földreformban látta. Kiosztható föld azonban nem volt sok Nagykanizsán, hiszen láthattuk korábban a mezőgazdaságilag használható földek jelentős része már nem az uradalom, hanem a városlakók kezében volt. Nagykanizsán a hitbizomány ura, 1913-tól herceg Batthyány-Strattmann László, a híres szemorvos volt. A herceg egész életében egyszer járt csak Nagykanizsán, mégpedig 1914-ben, amikor átvette a nagykanizsai hitbizományi birtokot. 32 A herceg Batthyány család hatalmas vagyont veszített a békeszerződéssel, hiszen a Dráván túli ludbregi uradalom teljes egészében a horvátokhoz került, a köpcsényi birtokok egy része a csehszlovákoknak jutott, 33 az enyingi uradalom már a korábbi testvéri osztozkodásoknál kikerült a majorátus rendszeréből, így a hitbizomány a körmendi és a nagykanizsai uradalomra csökkent; 1925-ben a két megmaradt 28 Zala vármegye ismertetője. Sopron, Romsics I. (1999) 146. oldal. 30 Zalai olvasókönyv oldal. 31 Népszámlálás Zalai Közlöny, január Zalai Közlöny, november

18 uradalom összterülete már csak hold volt. 34 Mivel a Batthyány hercegek nem éltek Nagykanizsán, így a városban lévő épületeik a tiszttartónak és az erdőhivatalnak voltak a központjai, később a bútorokat is a családi központba, Körmendre vitették. Az egyértelmű, hogy Nagykanizsa a Batthyányaknak mint jövedelemforrás volt lényeges, a városi és uradalmi birtokaik még mindig tekintélyes jövedelmet biztosítottak számukra. Lecsökkent állapotban a herceg Batthyány-Strattmann birtok 1925-ben még mindig a 39. legnagyobb uradalom volt Magyarországon, 30 település határában feküdt, összes területe a körmendi-nagykanizsai uradalomnak a hold volt. Ennek mintegy 60%-a bérleti rendszerben működött. 35 A földreform során természetesen számba vették Nagykanizsa és az uradalom földjeit, az összeíró megnevezte azokat a földdarabokat, amelyeket kiosztásra alkalmasnak talált. A törvények szerint vagyonváltságként a hercegnek le kellett adnia területeket, míg a gazdáknak kiosztott földek után pedig hosszú távú törlesztést kaphatott a földesúr. A felmérés a hitbizomány évi állapota kapcsán megállapította, hogy a kanizsai uradalom területe 6352 hold, 36 amelynek 19%-a szolgált vagyonváltságként (1207 hold), míg 74 holdat vitézi telkek kialakításra vettek igénybe. Nem vettek el az uradalmi tulajdonban lévő házilag kezelt területekből, nem bántották a kisbérleteket, s érintetlenül hagyták a Sáncz újmajori gazdaságot, amely 780 holdjával az uradalom legjobb földje volt. Úgy vélték, hogy amennyiben ebből vennének el földet, akkor az ott lévő majorgazdaság számára kiépített épületek kihasználatlanság miatt óriási kárt szenvednének. Helyette inkább a Kanizsamajori gazdaságból javasoltak földeket kiosztani, amelyek döntően legelők és rétek voltak. Igénylő volt bőven, hiszen kb. ezer főre becsülték a városban élő potenciális földigénylők számát. 37 A végrehajtással persze bajok voltak, hiszen a város is állandóan egyezkedett a herceggel, s utólag erőteljes gyanú merült fel, miszerint néhány városi képviselő az uradalom által befolyásoltatott a közgyűlésben való véleményalkotásban ban a város déli részén lévő ún. Katonaréten sürgősen kiosztottak 17 holdat, ám 1925-ben kiderült, hogy építkezés még nem történt a kiosztott földeken. Ugyanakkor volt a városon belül 107 beépítésre váró telek, ezekből lett 64 új fundus, amin öt év alatt összesen 11 sárviskót sikerült felépíteni ben kiparcelláztak még a Viktória téglagyár mögötti területen 105 új házhelyet, ahol alig 5-6 ház épült. 38 A sort még folytathatnánk, 34 Gazdacímtár Ugyanott. 36 A földreform során külön kezelték a nagykanizsai uradalom két kerületét, a kanizsait és a homokkomáromit, eltérő falvak és városok földigényének kielégítése céljából. Ez az oka annak, hogy az említett területmennyiség nem egyezik a korábban közölt egész uradalomra vonatkozó föld nagyságával. 37 MOL P sz. 38 Zalai Közlöny, november

19 a lényeg azonban az, hogy a földigénylés és osztás lezajlott az 1920-as évek első felében, ám érdemi változást nem nagyon hozott a nagykanizsai lakosság életében. Mindenestre tény, hogy a földreform hatására szaporodtak a kisbirtokok, s az uradalom területe tovább fogyott. A kiosztott földek általában 1200 négyszögöl szántóból és 1200 négyszögöl rétből álltak, vagyis mintegy 1,5 hold területűek voltak ben az OFB 69 embert megfosztott a kapott földjétől, mivel nem fizették meg az uradalomnak a megváltási összeget. 40 A folyamat 1932-ig tartott, végeredménye Hordóssy OFB-bíró megállapítása szerint 120 házhely és mintegy 800 parcella kiosztása volt. 41 A földek kiosztásánál elsődlegesen a hadiözvegyeket, a hadiárvák, a hadirokkantakat, a kis-és törpebirtokosokat, a földnélküli munkásokat, az iparosokat és a vitézségi érdemeket szerzetteket vették előre. 42 Az ipar lehetőségei A területi elcsatolások és az ebből következő piacvesztés a kanizsai ipart is visszavetette. A probléma kettős volt. Egyrészt a helyi ipar termékeinek jelentős részét (sör, liszt, tégla stb.) a helyi vagy regionális szinten jelentkező kereslet kielégítésére termelték, azonban a háború utáni bizonytalan valutáris helyzet, a reáljövedelmek csaknem egy évtizedig tartó csökkenése az 1920-as évek elején visszafogta a társadalmi vásárlási szándékot. Másrészt pedig a külföldi piacok is elvesztek a kanizsai ipar számára. Joggal írhatta egy korabeli történész, hogy az 1920-as években Nagykanizsától 25 km-nyire már osztrák és cseh gépeket adnak el és vesznek meg a nagykanizsai gyáripar volt vevői. 43 A trianoni béke miatt a kanizsai gyáripar korábbi piacainak mintegy 70%-át elveszítette. 44 Jól mutatja ezt az is, hogy a kanizsai iparosok mintegy előremenekülvén már 1922-ben elkezdték szervezni egy potenciális ipari kiállítás megrendezését, ám a Soproni Iparkamara (oda tartozott a Nyugat-Dunántúl területe) lebeszélte a nagykanizsai szervezőket, mondván, millió korona lenne a költség, s nem biztos a haszon. Helyette a Kamara nem országos, hanem helyi kiállítást javasolt. 45 Az ipar problémái tartósak maradt. Hosszú távon az egyik legnagyobb problémát a helyi kisipar visszaesése jelentette: a háború és azt követő 39 Lásd például az első 436 ember által 1923-ra kiosztott földek méretét. A földet kapottak névsora tételesen: Zalai Közlöny, július Zalai Közlöny, január Zalai Közlöny, július Ugyanott. 43 Weiser J. (1929) 311. oldal, ill. Barbarits L. (1929). 44 Weiser J. (1929) 311. oldal. 45 Zalai Közlöny, február

20 időszakban nagyon sokan zárták be műhelyüket, úgy érezvén, hogy nem kedveznek az idők a kisüzemi iparnak. Volt olyan régi iparos a városban, aki a cég bezárása után Budapestre költözött, mert ott sikerült egy nagyobb bérházban házmesteri állást szereznie. Egyes források szerint 1920 után alig kisüzem tudott normálisan működni, a többi mintegy 500 üzem nagy problémákkal küszködött. Ebből következett a jelentős munkanélküliség, s a jövedelmek csökkenése. A másik hatalmas probléma a korábban jóval nagyobb terület ellátására szakosodott gyáriparral adódott, amelynek kényszerszerűen megindult a kapacitás-leépítése, ezzel együtt a nagyvállalatok egyre nagyobb adósságállományt görgetettek maguk előtt. A nagyvállalatok egy része egy darabig még húzta, ám az 1920/30-as évek fordulóján, a világgazdasági válság időszakában sokan végérvényesen tönkre mentek március 30-án árverezték el a 80 éve működő Weiser-gépgyárat, ahogy egy korabeli publicista írta: Trianon ítélte halálra. 46 Jellemző, hogy a két korábbi nagy hitelező, a helyi Takarékpénztár és a szintén helyi Bankegyesület közül az utóbbi megszerezvén semmiféle ipari tevékenységet nem kívánt a gyár épületeiben újraindítani, helyette az ingatlanok hasznosításából próbálta meg korábban kölcsönadott pénzét visszaszerezni. 47 (Érdekes módon Weiser János, okleveles gépészmérnök, a gépgyár igazgatója, s egyben a Gyáriparosok Szövetsége zalai fiókjának elnöke 1927-ben még a kilencedik legnagyobb adófizető volt Nagykanizsán.) 48 Hasonló problémákkal küszködött a sörgyár, amit már ben átszerveztek (akkor lett belőle Királyi Sörfőzde Részvénytársaság). A gyár saját eladói (korcsma) hálózatot hozott létre, főleg a délnyugati országrészben. Trianon miatt a sörgyár elveszítette piacai nagy részét, az anyagi problémák kezelésére kényszerből már mással is foglalkozni kellett, ezért sertéshizlaldát és kenyérgyárat létesítettek ban aztán a budapesti Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. vásárolta meg a gyárat, ám pár évvel később, 1932-ben leállíttatta a sör- és malátagyártást a nagykanizsai gyárában szeptember 1-jén mind az igazgatók, mind a munkások megkapták felmondólevelüket. 49 Az ipar leépülése, s a jelentős ipari munkanélküliség kezelésére egyetlen kitörési pont látszódott az 1930-as évek vége felé, amikor is az EUROGASCO monopóliumaként 1937-ben megalakult a Magyar-Amerikai Olajkitermelő Rt, s a környéken megkezdődött az olajbányászat és a földgázkitermelés. 50 A hazai olajipar központjává Nagykanizsa vált. Ez rövid úton megszüntette a nyomasztó munkanélküliséget ben megkezdődött a földgáz kitermelése is, s megindulhatott annak ipari és háztartási célú felhasználása. Az olajipar 46 Zalai Közlöny, március Uo. 48 Az évi virilis listát közli: Németh L. Paksy Z. (2004) 188. oldal. 49 Zalai Közlöny, szeptember 2. A cikk szerzője megemlíti, hogy a másik jelentősebb ipari üzem, a nagy múltú pótkávégyár is hasonló sors előtt áll. 50 Nagykanizsa, oldal

21 fejlődése nemcsak a városnak, hanem a környék falvainak is egyre inkább lekötötte fölös munkaerő-kapacitásait: a vállalat a viszonylag gyors növekedés eredményeképpen néhány év után már csaknem 3000 embert foglalkoztatott. A kereskedelem és az infrastruktúra problémái A már említett piacvesztés miatt 1920 után a nagykereskedelem is gyorsan lehanyatlott, a vállalkozók jelentős része elvándorolt. Az instabilitást mutatja, hogy a két háború közötti vállalkozó nyilvántartások szerint sok új üzletet nyitottak meg a városban, ám ezek általában rövid életű vállalkozások voltak. A visszaesés ellenére egyelőre voltak még jelentős túlélő vállalkozások. Ilyen volt például a Zerkowitz bornagykereskedés, amely kereskedő céget még 1805-ben alapították, s még az 1880-as évek nagy filoxérajárványát is túlélte. Zerkowitz jelentős bornagykereskedést épített ki, borait Svájctól Németországig, Ausztriától Csehországig forgalmazta, a háború előtti időkben évente hl bor hagyta el Nagykanizsát. 51 A nagykereskedő 1894-ben emeltette azt az Ady Endre utcában lévő két hatalmas házat, amely alatt olyan pincerendszert építettek ki, amely csaknem 1500 m 2 -en terült el, belül 6 méter magas és szekerekkel is járható volt, s egyben a vasútállomáshoz is közel volt; hajdanán 4000 hl bort tároltak a pincében. A Zerkowitz-cégnek évi megszűnésekor Bécsben is volt lerakata, s egyes adatok azt sejtetik, hogy a bécsi üzletrész már nagyobb volt, mint a nagykanizsai. 52 A Zerkowitz-cég ellen a válság idején, 1931-ben Bécsből kértek csődeljárást, ám a törvényszék úgy döntött, hogy kísérletet kell tenni a cég megmentésére, ezért az adósságok kapcsán kényszeregyeztetési eljárást rendeltek el, aminek az egész zalai gazdasági élet szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítottak, hiszen a kereskedő cégnek igen sok termelő szállított. 53 Végül is a cég csődbe ment, Zerkowitz ingatlanjait pedig elárverezték után nagy múltú kereskedő cégek jutottak csődközeli helyzetbe. Ilyen volt például a nagykanizsai Fő úton az 1832-ben alapított Rosenfeld Adolf Fiai vállalkozás, amely csaknem 100 évet ért meg a városban, a cég története összeforrt a város történetével. A Fő úton mindig is az eleganciát mutató üzlet óriási csillogó üvegportálja mögött hatalmas árukészlet rejtőzött: az 1920-as években még mindig 160 oldalas árjegyzéke volt a cégnek. A Rosenfeldboltban a gyarmatáruktól kezdve a vadászpuskáig mindent meg lehetett 51 Blankenberg I. (1929) 297. oldal. 52 Lásd például: Zerkowitz Lajos vezette többek között azt a konzorciumot, amely a városközpontban a ma is meglévő Centrál-szállodát hozta létre közvetlenül a világháború előtt. 53 Zalai Közlöny, július Zalai Közlöny, december

22 vásárolni. 55 Hasonló sorsra jutott a Strém és Klein kereskedő cég, akiknek az Erzsébet téren (Fő tér) volt 1860 óta jól menő kereskedése. A boltból a háború alatt a raktárkészleteket hamar elvitték, amit viszont nem tudtak pótolni, s így elveszítették a vásárló közönséget. A kommün alatt kifosztották a boltot, ami újabb nagy csapás volt. A korábban gyarmati fűszertermékekkel kereskedő cég az 1920-as évek elejére szatócsbolttá silányodott, amit aztán 1928-ban fel is számoltak. 56 Az 1920-as években számolták fel a Schwarz és Tauber céget, amely nagykereskedő vállalkozás korábban hatalmas forgalmat bonyolított le. Ugyanilyen sorsra jutott a 39 éve működő Kohn L. Lajos kereskedő cég, akinek a tulajdonosa az üzlet ajtajára a következő szövegű értesítést tette: A rendkívül súlyos gazdasági viszonyok következtében kénytelen vagyok az üzletemet felszámolni és megszüntetni. 57 A világhírű Guttman-cég faüzemét szintén el kellett adni, a cég a budapesti és bécsi központjaiban folytatta tovább tevékenységét, a nagykanizsai üzem Strém Károly erdőkitermelő és fanagykereskedő tulajdonába került, a Guttman irattárat pedig elszállították. 58 Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy a kereskedő cégek csődje mögött a korabeli adórendszer is ott ált, hiszen a városi adók jelentős részét akkor is fizetni kellett, ha működött és nyereséget termelt a cég, s akkor is, ha nem funkcionált megfelelően. S arról se feledkezzünk meg, hogy a helyi kereskedelem térvesztéséhez az is hozzájárulhatott, hogy a város életében igen nagy szerepet játszott nagy alapító generáció tagjai a 20. század első két évtizedében jórészt elhunytak ban halt meg például az a Grünhut Alfréd kereskedő, aki a város egyik legnagyobb gabonakereskedője volt, s a város központi részének mai képét is meghatározó romantikus stílusú kereskedőházat felépítette. 59 A kereskedelem csökkenését jól jelzi a vasúti szállítás trendjének csökkenése. Korabeli adatok azt mutatják, hogy a külföldre irányuló áruszállítások délnyugat felé mintegy ötödére estek vissza, ezzel a nagykanizsai kereskedelmi központ jelentősége is csökkent. Az új államhatárok meghúzása ugyanakkor nehézkessé tette a Déli Vasút magyarországi működését, hiszen ez egy olyan vállalkozás volt, amely Ausztria, Észak-Olaszország, a Dunántúl, valamint a tengerpart közlekedését fogta egy rendszerbe. A trianoni békeszerződés 304. cikkelye úgy rendelkezett, hogy a Déli Vasútról az egyes kormányoknak kell megegyezni. Végül is 1923-ban Rómában határoztak a Südbahn jövőjéről: az olasz, a szerb-horvát-szlovén és az osztrák állam döntött a saját területén lévő vasút állami kezelésbe vételéről, Magyarországon viszont a Déli Vasút egyelőre önálló maradt, csak a neve változott meg: Duna-Száva- Adria Vasút (DSzAV) lett belőle. A DSzA Vasút nyereséges volt az 1920-as 55 Zalai Közlöny, november Uo. 57 Zalai Közlöny, november Zalai Közlöny, szeptember Kunics Zs. (1992) 207. oldal

23 években, ám a nyereség folyamatosan csökkent. 60 Végül is az államosítást nem kerülhette el a volt Südbahn, amely 1932-ben került a MÁV-hoz. Ez ugyanakkor azt is magával vonta, hogy a nagykanizsai vasúti központra, mellette a vasúti gépjavítóra sem volt már akkora szükség, ami 60 fő elbocsátáshoz vezetett. 61 A sok negatívum mellett említsük meg, hogy a város térbeli fejlődése a nehézségek ellenére sem állt meg 1920 után. A korábbi magánberuházások helyét a város által létrehozott közberuházások vették át ben készült el az új városrendezési terv, 62 amely új utak kialakítását, alul-és felüljárók kiépítését, a piac-és vásárterek biztosítását irányozta elő. A középítkezések során átadták az új postapalotát, bérházakat emeltek, kibővítették a gimnáziumot, a kórház épületeit ben felépült a Városi Színház, 1933-ban adták át a városi strandfürdőt. Ebben az időben valósult meg a városi víz-és csatornarendszer kialakítása is. 63 A közintézmények fejlesztése külföldi kölcsönökből történt, aminek hatására város eladósodott, január 1-jei állapot szerint a város adóssága tiszta vagyonának 27%-át tette ki. 64 Látható tehát, hogy a város komfortrendszere sokat javult ebben az időben, vagyis folyatódott a dualizmus korában megindult urbanizációs folyamat. Mindez azt mutatja, hogy a nagykanizsai gazdaság igen súlyos helyzetbe került a trianoni békeszerződés után. Már az első világháború hatásai is sok problémát okoztak, de főleg a korábbi piaci területek elvesztése vitte földre a nagykanizsai gazdaságot. Végigolvasva a korabeli sajtóanyagokat, áttanulmányozva a megmaradt néhány memoárt, nem nagyon találhattunk pozitív kicsengésű cikket vagy visszaemlékezést. Mindez visszatükrözi a közhangulatot, a reáljövedelmek csökkenését, az üzletek bezárását, a nagy múltú gyárak eladását, felszámolását. A világgazdasági válság még inkább elmélyítette ezt a helyzetet, hiszen tovább fokozta a munkanélküliséget, s újabb vállalkozói csődöket okozott. Majd csak az 1930-as évek vége felé meginduló gazdasági konjunktúra mutatja azt, hogy megmozdult valami a város gazdasági életében. 60 Horváth F. (2001) 81. oldal. 61 Zalai Közlöny, szeptember Thúry György Múzeum Nagykanizsa városrendezési tervének ismertetése. 63 Kunics p. 64 A kölcsönök tételes felsorolását és az adósságállomány nagyságát lásd: Barbarits p

24 ECONOMIC CHANGES IN THE TOWN OF NAGYKANIZSA CAUSED BY THE TREATY OF VERSAILLES In my study I analyzed the economic changes in the town of Nagykanizsa. Kanizsa was the largest town of Southwest Transdanubia in the 19th century. BeforeWorld War I. the population of Nagykanizsa reached The earlier agricultural town became a trade town in the ages of dualism while manufacturing industry grew rapidly. Nagykanizsa lost the most of its external markets in 1920 because of the Treaty of Versailles. Both foreign and internal trade declined. Most of the wholesalers emigrated from the town. Heavy unemployment was evolved. In 1920 the land reform helped the poor inhabitants of the town, approximately 1200 residents got small estates. In 1920 the land reform helped to the poor inhabitants of the town, approximately 1200 residents got small estates. In the ages of economic crisis the situation of Nagykanizsa became worse, and only the development of the oil industry brought about durable solution in the years of

25 IRODALOMJEGYZÉK A magyar szent korona országainak évi népszámlálása 2. rész. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenként. Budapest, Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat 48. kötet. A magyar városok statisztikai évkönyve. (Szerk: Thirring Gusztáv). 1-2 kötet. Budapest A magyar vízszabályozás története. (Összeállította és szerkesztette: Ihrig Dénes). Budapest,1973. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának a Nagym. M. K. Földművelési, Ipar és Kereskedelmi Minisztériumhoz intézett ik évi statisticai jelentése. I. rész. Sopron, Az évi népszámlálás. I. rész. Főbb demográfiai adatok. KSH, Budapest, Az évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok.. KSH, Budapest, Barbarits Lajos (1929): Nagykanizsa. Magyar Városok Monografiája IV. Budapest. Bácskai Vera (1988): Városok és városi társadalmak Magyarországon a 19. század elején. Akadémiai Kiadó, Budapest. Blankenberg Imre (1929): Nagykanizsa kereskedelmének múltja. In: Nagykanizsa Városi monográfia. (Szerk: Barbarits Lajos). Budapest. Cseke Ferenc Horváth László Kerecsényi Edit Tóth Kálmánné (1884): Nagykanizsa. Budapest. Fényes Elek ( ): Magyar országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pest. Horváth Ferenc (2001): A nagykanizsai vasút pályagazdálkodási szolgálata. ( ). Nagykanizsa. Kaposi Zoltán (2003): Kanizsai kereskedők és vállalkozásaik a feudalizmus utolsó korszakában ( ). Korall, sz. Kaposi Zoltán (2007): Kanizsa gazdasági struktúrájának változásai Akadémiai Doktori Értekezés, MTA Könyvtára (Kézirat). Kerecsényi Edit (1979): A nagykanizsai Gutmann-család felemelkedése a nagyburzsoáziába. In: Zalai Gyűjtemény 12. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból oldal. Komlos, John (1990): Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac. Ausztria-Magyarország gazdasági fejlődése a 19. században. Maecenas Kiadó, Budapest. Kunics Zsuzsa (1992): A nagykanizsai Deák tér története a város fejlődésének tükrében. In: Zalai Múzeum 4. Zalaegerszeg. Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). KSH, Budapest,

26 Molnár Ágnes (2005): Alkalmazkodó polgárosodás: a paraszti társadalom átalakulásának egy lehetséges útja a 20. század folyamán. A kiskanizsai sáskák példája. Korall, sz oldal. Németh László Paksy Zoltán (2004): Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában Zalaegerszeg. Rábavölgyi Attila (2006): Kis-és Nagykanizsa demográfiai változásai ( ). In: Nagykanizsa. Városi monográfia II. (Szerk: Lendvai Anna és Rózsa Miklós). Nagykanizsa. Romsics Ignác (1999): Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest. Scott, M. Eddie (1999): Historisches Verzeichnis der Grundbesitzer des Burgenlandes. Burgenland Történelmi Gazdacímtára In: Burgenländische Forschungen. Herausgegeben von Burgenländische Landesarchiv. Band 79. Eisenstadt. Weiser János (1929): Nagykanizsa gyáripara. In: Nagykanizsa (Szerk. Barbarits Lajos). Budapest, Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény (Szerk: Molnár András). (1996) Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. Zalavármegyei évkönyv a Milleniumra. (1896) (Szerk: Halis István, Hoffmann Mór)

27 - 27 -

28 ÉRTELMISÉGI PÁLYÁK ÉS SZEREPEK A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK MAGYAR TÁRSADALMÁBAN EGRESI KATALIN 1 Az értelmiség fogalmát első ízben a XIX. századi francia szociológiai szakirodalom kezdte azon társadalmi réteg közös sajátosságaként használni, amely a különböző szakmákban tevékenykedő, szellemi tevékenységet élethivatásszerűen folytató és abból élő embereket foglalta magában. A szociológia fő törekvése a társadalom működésének és a társadalmi jelenségek törvényszerűségeinek feltérképezése volt, szakítva a történeti módszerrel. Bár a szellemi foglalkozás az ókori és középkori társadalomban is jelentős szerepet töltött be, a korabeli rendi-születési-, vagyoni-, nemi- és egyéb kiváltságok alapvetően meghatározták az adott hivatás gyakorlását. Az újkor társadalmi és gazdasági fejlődése azonban fokozatosan lebontotta a korábbi évszázadok privilégiumait, a polgárosodás és a tőkés gazdaság kiépülése lehetővé tette, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegek jelenhessenek meg az értelmiségi pályákon, miközben maga az értelmiség is tudományos vizsgálódás tárgyává válhatott. A változás országonként eltérő ütemben ment végbe, a magyar polgárosodás első eredményei az évi rendi kiváltságokat megszüntető törvényekre, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia időszakára nyúlnak vissza. Az előzmények két irányban meghatározóak. Az egyik döntő változás a politika, a gazdaság és a jog világában következett be, a másik a magyar társadalomtudományi gondolkodás megszületésében ragadható meg. A kiegyezéskor létrehozott dualista államszerkezetben számos, értelmiségi szerepeket befolyásoló jogszabály született. A közigazgatás és az oktatás korszerűsítése, a tőkés gazdaság kibontakozása egy sor területen a szaktudással rendelkező, professzionális, jól képzett munkaerőt igényelte. Az évi IV. törvény elválasztotta az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, az között született törvényhatósági és községi törvények a helyi szintű közigazgatás átalakítását tekintették céljuknak. Ez azt jelentette, hogy az állam megfelelő működéséhez az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén egyaránt szükség volt egy korszerűbb jogi tudással rendelkező új tisztviselői rétegre. A tőkés gazdaság 1873-as válságát követő fejlődése elsősorban az ipar, a kereskedelem és a hitelélet szektorában kívánt tisztviselői, gazdasági és 1 Egyetemi docens, Ph.D., Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar

29 mérnöki diplomás munkaerőt foglalkoztatni. A változásokhoz a dualizmus korának oktatáspolitikája is hozzájárult. Az évi népiskolai törvénytől az 1883-ban elfogadott közoktatási törvényig és a felsőoktatás több évtizedeken át zajló modernizációjáig tartó folyamat a pedagógus és tanári pálya átalakulását eredményezte. A másik döntő változás a francia és angol szociológia eredményeinek az átültetése volt a magyar tudományos gondolkodásban. A szociológia első néhány képviselője már az 1860-as években jelen volt, a társadalom szerkezetének elemzése azonban a századforduló fiatal szociológusszociográfus nemzedékének munkásságában érhető tetten. Nézetek az értelmiségi hivatásról Az értelmiség társadalmon belül elfoglalt helyét és szerepét az újkori magyar társadalom három generációja: 1. a reformkor fő- és köznemesi származású politikai elitje, 2. az 1901-ben alapított Társadalomtudományi Társaság baloldali, valamint liberális-szociálliberális szociológus-szociográfus nemzedéke és 3. a két világháború között kibontakozó falukutató népi írók mozgalma tette elemzés tárgyává. A három különböző történelmi korszakban tevékenykedő generáció sok vonatkozásban közös célkitűzésekkel rendelkezett. Az egyes nemzedékek közötti folytonosságot a magyar társadalom modernizálásának vágya, a nyugat-európai minták magyar viszonyokra való átültetése jellemezte. Az értelmiség feladata ebben a vonatkozásban a mintaadás, a reformfolyamatok élére állás volt, amelyet a nemzetteremtésben jelöltek meg. Mindegyik generációban szép számmal akadtak olyan képviselők, akik reális társadalomképet rajzoltak, hiszen a magyar társadalom szerkezetének vizsgálata nélkül nem lehet az értelmiségi pályák közötti viszonyokról, az értelmiségi hivatás szerepéről nyilatkozni. Rámutattak arra, hogy a társadalmi fejlődésben való lemaradás egyik súlyos tünete a nagybirtok aránytalan túlsúlya, amely a földbirtokos nemesség, a dzsentriréteg és az arisztokrácia által uralt vezető pozíciókban öltött testet. Az elmaradottság másik jellemvonása az erőtlen és idegen származású polgárság volt. Ugyanakkor a társadalom egésze szempontjából az értelmiség és a középosztály közötti kapcsolat megteremtésétől sem lehetett eltekinteni. A politikai és tudományos gondolkodás színe-java az értelmiségi pályán boldogulni kívánó, abból élő embereket a középréteg kategóriáján belül helyezte el. A reformkori generáció haza és haladás jelszava alatt összegyűlt nemesi és honorácior értelmisége egy közösséget formáló, aktív, hatni akaró közéleti személyiségekből álló csoportot képzett. Ez a Habsburg Birodalomban, majd 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchián belül szorosan összefüggött a magyar érdekek biztosításával, s az értelmiségi pályák egy része kötődött a politikai ambíciókhoz vagy a politikai pályákhoz. A reformkor egyik

30 meghatározó főnemese gr. Széchenyi István nyugat-európai tanulmányútjáról hazatérve november 3-án birtokai éves jövedelmét ajánlotta fel egy Tudós Társaság alapítására, majd 1830-ban megjelent Hitel című művében a magyar társadalom boldogulását a kiművelt emberfők sokaságában jelölte meg. Mindezen elképzelések mögött az a reális félelem húzódott meg, hogy a feudális szerkezetű elmaradott magyar társadalom és gazdaság a Habsburg Birodalom centralizációs törekvéseit fogja elősegíteni. A magyar érdekeket egyaránt védeni kell a nemzetiségi törekvésekkel és az osztrák érdekekkel szemben. Széchenyi fellépését követően a reformkori országgyűléseken a köznemesség jelentős része támogatta a reformok keresztülvitelét, s a rendi kiváltságok megszüntetését. A reformokért folytatott politikai harc ezekben az években még háttérbe szorította a magyar társadalom szociológiai bemutatását. Annak ellenére, hogy az 1840-ben készült népszámlálási adatok sokat elárultak arról, hogy a társadalom mely része helyezkedett el az egyes értelmiségi pályákon, a birodalmon belüli politikai szerepvállalás elsőrendű feladat volt. A hazai értelmiség jelentős része köztük az írók, a tudósok vagy a jogászok a politikai reformok keresztülvitelét sürgették. Ugyanakkor ez az időszak már sajátos jellemvonásokat hordozott. Az 1848 előtti magyar társadalomban nemcsak nemesi előjogok birtokában lehetett értelmiségi szerepekről beszélni, mivel a nem nemesi származású, földbirtokkal nem rendelkező polgári honorácior értelmiség szintén jelen volt, elsősorban az irodalom és a tudomány világában. Társadalmi helyzetét azonban a jobbágyi lét és a politikai kiváltságokkal körülbástyázott földbirtokos lét között határozhatjuk meg. Értékszemléletüket a költő Bajza József így jellemezte: herceg és gróf, báró és nemes, polgár és paraszt van, de ezen kötelékek csak a polgári kör határáig nyúlnak, s ott hol az írói respublica kezdődik, ott hol a tudomány országába lépünk, hol a társadalmi konvencióknak vége, ezek is megszakadtak, itt nem érdem, nem születés, nem hivatal többé egyedüli okok, egyedül ész adnak elsőbbséget, s én ezeknek tudok térdet és fejet hajtani, nem semmi auktoritásnak, nem semmi grófi méltóságnak. 2 Hasonló helyzetben volt a fiatal történész Horváth Mihály, aki mezővárosi származásával, nemesi kiváltságok nélkül papi pályára lépett, miközben független értelmiségi létre vágyott és a szellemi élet középpontjának számító Pesten szeretett volna önálló lakáshoz jutni. 3 A reformkori nemzedék politikai szerepvállalása a kiegyezést követően is megmaradt. Csakhogy az 1860-as években megjelentek az első tudományos igényű társadalomrajz elkészítésére irányuló törekvések, a politikai vezetés helyett az értelmiségi szakmák professzionalizálódásának igénye egyre meghatározóbb helyet kapott. Az Asbóth János, Arany László, Pesty Frigyes, 2 Huszár T. (1984) 114. oldal. 3 Schlett I. 93. oldal

31 Beöthy Leó és Hunfalvy János köré tömörült ún. irodalmár értelmiség célja az egykori nemesség polgári értékek felé orientálása volt. Fellépésük egybeesett az ország közigazgatásának és oktatásának korszerűsítésével. Jól példázza ezt a korszakot Arany János költő fiának, Lászlónak mintaadó magatartása. Polgári életmódja abban fejeződött ki, hogy a telefon előfizetők első tagjai között találhatjuk. 4 Asbóth 1880-ban keletkezett Nemzeti műveltségünk című írásában kifejezetten annak a nézetének adott hangot, hogy rendkívül kevés tudós férfival rendelkezik a magyar társadalom: most erénnyé vált a tudatlanság mindenben, ami a szoros szakfoglalkozáson kívül esik. Holott az egyes tudományok és szakok csak folytonos egymásrahatásból nyerhetnek erőteljes életet és fejlődést A szellemi életnek ilyen elrongyolódása mellett a tehetséges, lelkiismeretes, szorgalmas szakemberek is mindig bizonyos szellemi szűk látókörben szenvednek, művelődési erőteljes mozgalmak, valódi tudományos élet pedig nem fejlődhetnek. 5 Álláspontja mögött a korábbi évtizedekből örökül kapott oktatási rendszer állt. A középfokú oktatásban mindvégig prioritással bírt a gimnázium. Az itt oktatott klasszikus nyelvtudáson alapuló humán műveltség nem volt alkalmas a reálpályákra való felkészítésre, ugyanakkor automatikus belépőt jelentette a felsőfokú oktatási intézményekbe. Ebben Eötvös József kulturális-és oktatási miniszter koncepciója érvényesült, amelynek lényege abban foglalható össze, hogy a középfokú oktatás célja egy általános műveltség megszerzése. Csak a századforduló éveiben vált meghatározóvá a polgári iskola intézménye, amelyből felső kereskedelmi iskolába lehetett továbbtanulni. A középiskolai szintű felső reáliskolák viszont kizárólag műegyetemi tanulmányokra jogosítottak fel. 6 A kiegyezés korának írói táborát a századforduló táján alapított Társadalomtudományi Társaság, valamint folyóirata a Huszadik Század és a fiatalság részére szervezett Galilei-kör folytatta. Az új nemzedék a politika, a gazdaság és a társadalom modernizálódását sürgette, a pozitivizmus társadalomfilozófiájának tézisein keresztül tudományos vizsgálódás tárgyává tette a társadalom szerkezetét. Ennek egyik megnyilvánulása az angol szociológiából átvett un. Settlement-mozgalom eredményeiben ragadható meg, amely egy adott lakóhely (vidék, falu, munkásnegyed) vagy foglalkozási csoport (orvos, pedagógus, gyáripari munkás) szociális viszonyainak empirikus és statisztikai feldolgozását jelentette. Ezekben az években születtek az első felmérések a diák-és értelmiségi rétegek szociális helyzetéről. A Társaság 1904-ben vitát rendezett a társadalmi fejlődés kérdésében, amelyen a magyar értelmiség döntő többsége képviseltette magát. A résztvevők arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen értékek mentén lehet a társadalmi berendezkedést modernizálni. A liberalizmus, a konzervativizmus és 4 Huszár T. (1984) 123. oldal. 5 Uo oldal. 6 Magyarország története (1978) oldal

32 a szociáldemokrácia politikai eszmerendszere jegyében elhangzott előadások azonban tükrözték a magyar értelmiség kettősségét, a konzervatív és liberális hagyományok szellemében nevelkedett történelmi-nemzeti középosztályhoz tartozó értelmiségi, valamint a nagytőkéhez kapcsolódó és a baloldali eszmerendszerek irányában nyitott polgári csoportosulás táborát. Ez a motívum az egyes értelmiségi pályák megosztottságát is jellemezte. A közgazdasági, mérnöki, orvosi és magántisztviselői pályáktól a dualizmus évtizedeiben mindvégig távol maradt a volt nemesi réteg, míg a közigazgatási tisztviselői, a hivatalnoki pályákon, illetve és az ügyvédi hivatásban jelentős súlyt képviseltek. A Társadalomtudományi Társaságon belül 1906-tól fokozatosan a polgári radikális és szociáldemokrata gondolkodók játszottak meghatározó szerepet. A polgári radikalizmus képviselője Jászi Oszkár 1907-ben Az új Magyarország felé című programadó cikkében legfontosabb feladatának a magyar valóság kendőzetlen feltárását tartotta, amely előfeltétele annak, hogy a magyar társadalom elmaradottságát orvosolni lehessen. A feltáró munka alapja nem a történelmi múltba való visszatekintés, hanem a nyugati fejlettebb társadalmi minták tanulmányozása és magyar viszonyokra való adaptálása. Csak természetes, hogy mi kik a XIX. század végének és a XX. század elejének szociológiáját és szocializmusát tanulmányozzuk: eszmékben egyek vagyunk azokkal, akik nagy nyugati demokráciák avantgarde küzdelmeit vezetik. Természetes, hogy figyelmünk, érdeklődésünk és vágyaink elsősorban azok felé a társadalmi alakzatok felé irányulnak, amelyeket a fejlődés legutolsó ritmusa hozott létre. 7 Nézetének alapja abban a felismerésben rejlett, hogy a XX. század átörökölte a dualizmus évtizedeinek zömben elszegényedett dzsentri származású hivatalnok értelmiségi rétegét. A polgári értelmiség ezzel szemben egy professzionális szaktudással és civilizatorikus küldetéstudattal rendelkező egyén, amely a polgári jogállam megteremtésének legfőbb alappillére. A polgári radikalizmus a század első felében a demokratikus politikai rendszer létrehozását támogatta, a demokráciát tekintette az emberi civilizáció legmagasabb rendű eszméjének, s az Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét a politikai rendszer átalakításában látta. A baloldali eszmeáramlatok ugyanakkor nem vették kellő mértékben figyelembe azt, hogy a dzsentri lét alapja a nemesi előjogairól lemondott, de földbirtokából már megélni nem tudó nagy létszámú réteg, amelynek immár egyetlen egzisztenciális forrása a hivatali munka lehet. A dualizmus évtizedeiben rendkívül sok tanulmány, értekezés foglalkozott a dzsentri és a középosztály problémájával, a dzsentri megmentésével, hiszen sokan bennük látták a nemzetiségi törekvésekkel szembeni magyar érdekek védelmének utolsó bázisát. 7 Huszár T. (1984) 169. oldal

33 A polgári radikalizmus érdeme, hogy a szakmai tudással rendelkező értelmiségi hivatás modelljének megteremtése mellett felhívta a figyelmet arra, hogy a szellemi munka milyen válságtünetekkel rendelkezett az első világháború előtt. Ezek a tünetek a háború után felerősödtek. A XX. század első éveiben már tapasztalható az értelmiségi pályák közötti torzulás, amelynek egyik döntő oka az értelmiségi hivatás megoszlása a volt nemesi és polgári pályák között, a diplomás munkanélküliség vagy a csökkenő életszínvonal szociális problémája. Jászi az 1918-ban keletkezett A szellemi munka értéke című írásában a következő megállapításra jutott: a legtöbb szellemi munkakifejtés nemcsak tanulatlan munka, hanem gyakran apathikus rosszindulatú lelketlen, gonosz munka: valóságos szellemi rabszolgamunkateljesítmény. 8 A Monarchia megszűnése, illetve az 1920-ben megkötött trianoni béke után az értelmiség politikai, szakmai, morális és szociális válsága állt a politikai és tudományos viták középpontjában. Az értelmiségen belül is sokan a tisztviselői életpálya jövőbeni sorsát elemezték. Az 1920-as évek szállóigéjévé vált, hogy a trianoni Magyarországnak legalább annyi tisztviselőt kellett eltartania, amennyit a történeti Magyarországnak. Ezt a réteget érintették leginkább a létszámleépítések és a nyugdíjazások, a magyar gazdaság külföldi kölcsönnel történő stabilizálásának feltétele a felduzzadt tisztviselői kar leépítése volt. Az 1926-ban megrendezett országos társadalompolitikai értekezlet külön napirendi pontként foglalkozott a kérdéssel ban a középosztály válsága címet viselő előadásokban számos megoldási javaslat született. Hegedűs Lóránt az 1920-as évek elejének pénzügyminisztere a középosztály helyzetét pusztán gazdaságpolitikai döntések sorozatával ábrázolta. Véleménye szerint a stabil valuta megteremtése, a jóvátétel kérdésének végleges rendezése, a magángazdaság hitelekkel való ellátása, az adóterhek csökkentése megoldhatná a középrétegek egzisztenciális gondjait. Rámutatott arra, hogy ezek a javaslatok összefüggnek az első világháborút követő évek magyar gazdaságának problémáival. Az közötti inflációs konjunktúra a középrétegek jelentős részét igen hátrányosan érintette. A papírpénz elértéktelenedésével a fix fizetésű alkalmazottak, tehát a bérből és fizetésből élő rétegek életszínvonala jelentős mértékben romlott. Az állami alkalmazottak, illetve a mezőgazdasági és az ipari munkások munkabéreinek emelkedése messze elmaradt az árak növekedése mögött, fizetésük meg sem közelítette a háború előtti bérek reálértékét, így a létszükségleti cikkek beszerzése komoly gondot okozott. Ezt két további tényező is súlyosbította. Az egyik a hadikölcsönkötvények és az infláció kapcsolatából adódott. Az első világháborúban kibocsátott kötvények, amelyekkel a Monarchia a háború rendkívüli kiadásait fedezte, az inflációs időszakban elértéktelenedtek. Azok, akik valamilyen értékpapír vagy takarékbetét jellegű megtakarításokkal 8 Uo oldal

34 rendelkeztek, valamint hadikölcsönkötvényt jegyeztek, a pénz devalválódása következtében elvesztették vagyonukat. A háború utáni évek egyik alapkövetelése éppen ezért a hadikölcsönök valorizálása volt. A másik, egyáltalán nem elhanyagolható tényező a középrétegek arányának a megnövekedésével függött össze. Ezzel kapcsolatban Konkoly Thege Gyula, a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal aligazgatója mutatott be néhány figyelemre méltó adatot. A trianoni határok közé szorított Magyarországon majdnem annyi állami tisztviselő élt, mint az egykori dualista Magyarországon. Az állam tényleges szolgálatában álló tisztviselők száma (azaz az összes szellemi munkát végző állami alkalmazott) az 1914/15-ös költségvetésben fő volt. A trianoni békét követően az 1921/22-es költségvetési év adatai alapján, ugyanezen réteg létszáma főt tett ki. 9 Természetesen a középosztály ennél szélesebb társadalmi rétegeket tömörített magába, de már ez az adat is önmagáért beszélt. A békét követő időszakban majdnem annyi tisztviselőt kellett Magyarországon eltartani, mint az első világháború előtt. Heller Farkas előadása a középosztály összetételét vizsgálta. Heller szerint a középosztály alapvetően három, egymástól eltérő érdekekkel rendelkező széles réteget jelent: 1. a szabad kereseti pályán dolgozókat, 2. a magánalkalmazottakat és 3. a fix fizetésű tisztviselőket. A szabad kereseti pályán dolgozó rétegek helyzete elsősorban a gazdaság állapotával állt összefüggésben. A kisiparos, a kiskereskedő, illetve a középiparos és a középbirtokos elemek életszínvonala prosperáló gazdaság mellett fokozatosan javult. A magyar gazdaság stabilizálásával tulajdonképpen minden lehetőség adott ahhoz, hogy társadalmi felemelkedésük megkezdődjön, gazdasági nehézségeik csak átmeneti jellegűek lehetnek. A kormány feladata az ő esetükben nem más, mint az ország gazdasági fejlődését elősegítő gazdaságpolitika folytatása, megfelelő hitelek nyújtása, stabil valuta és a külkereskedelem fellendítése. Ezzel szemben a fix fizetésű tisztviselők helyzete az államháztartástól függ, és az adóterhek megállapításával van kapcsolatban. Az ő érdekük egy tudatos, fogyasztóvédelmi politika bevezetése, amely a közvetlen adók emelésével (progresszív jövedelemadóval) és a közvetett adók, így pl. a fogyasztási adók és illetékek összegének csökkentésével érhető el. A külföldi kölcsön felvételét követően a lakosság fejenkénti adóterhe jelentősen megnőtt, amelyet a fix fizetésű tisztviselői réteg érzett meg a legjobban. Heller ebben az esetben a pályamódosítást javasolta. A közgazdász a fő problémát abban látta, hogy Magyarországon jóval többen akarnak hivatali fizetésből megélni, mint üzleti tevékenységből, vagy vidéki gazdálkodásból. Ez a hivatali pályákról történő munkaerő átcsoportosítással és a munkapiac megszervezésével megoldható lenne. Megfelelő birtokpolitikával az értelmiségiek egy részét a vidéki gazdaság felé lehetne orientálni, vagy a 9 Társadalompolitikai értekezlet 50. oldal

35 nyelvtudással rendelkező egyéneket az állam külföldi állásokra is kiközvetíthetné. A magánalkalmazottak esetében jogviszonyaik törvényes rendezését sürgette. Heller szerint azonban van néhány közös elem, amely a középréteg minden tagját egyformán érintette. Valamennyien érdekeltek voltak a szellemi munka társadalmi megbecsülésének növelésében, a gyermeknevelés költségeinek csökkentésében, az állami lakáspolitika fejlesztésében és egy alapvető életszemlélet-váltásban, amely a takarékos, önmegtartóztató fogyasztói magatartást részesíti előnyben a pazarlással szemben. Az értelmiség válságával kapcsolatos nézetek azonban többrétűek voltak és nem csupán a szociális problémák megoldására kerestek választ. A politikai rendszer szempontjából meghatározó álláspontot az as évek kultuszminiszterei, Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint képviselték. A Klebelsberg által kidolgozott kultúrfölény elmélet a magyarság ismertté tételét és a trianoni béke revízióját szolgálta. Egy Magyarországnyi nagyságú állam sikeressége körülbelül 3000 főnyi, rendkívül jól képzett, kitűnő képességű értelmiségi vezető képességein múlik. 10 Ehhez csatlakozott a miniszter ben útjára indított népoktatási és népművelési programja, a reálgimnázium intézményének bevezetése és a középiskolai tanárképzés reformja. Klebelsberg nézeteit az 1930-as években Hóman Bálint fejlesztette tovább, s az értelmiségi hivatás célját a nemzeti egység biztosításában, a nemzeti erők fokozatos koncentrációjában jelölte meg. A miniszterek mellett mérvadóak a korszak konzervatív társadalomrajzai: Szekfű Gyula Három nemzedéke, Weis István A mai magyar társadalom című monográfiája, illetve Erdei Ferenc kettős társadalomról szóló elmélete. Szekfű az értelmiségi pályákat a középosztály kérdéskörén belül tárgyalta, s anyagi és szellemi süllyedésének okait elemezte. Élesen elkülönítette egymástól az ún. nemzeti intelligenciát és a zsidó értelmiséget. Az újkonzervativizmus meghatározó képviselőjeként bírálta a magyar társadalom statikus, változásra képtelen szerkezetét, amely a reformkortól kezdve napjainkig minduntalan elmaradt a kor követelményeitől és ellenállt minden reformtörekvésnek. Ezt abból a szempontból tartotta különösen tragikusnak, hogy az értelmiségi középosztály feladatát a kultúra és a nemzettudat közvetítésében jelölte meg. Erre a szerepre más társadalmi réteg alkalmatlan. Nézete szerint a nagybirtokos réteg művelt ugyan, de hiányzik belőle az áldozatkészség, a kis-és középbirtokok réteg nem olvas és nem érdeklődik a kultúra iránt, a polgárság zöme idegen származású, a proletariátus pedig vagy elesett vagy más irányba orientálódott. Kultúránk termelése és elterjesztése ma nem a fent végignézett osztályok munkája, hanem egyesegyedül a birtoktalan, többnyire havifizetéses intelligens középosztályé, éppen azé, melynek ebben az országban legkevesebb szava, legkevesebb hatalma van. Azé, amelynek szűkös eltartását az éhenhalástól ideig-óráig való megmentését, 10 Pukánszky B. Németh A. (1997) 425. oldal

36 legyen az állami vagy magánhivatalnok, vagy akár orvos és művész, a gazdagság fogcsikorgatással, a szegénység tágra nyílt irigységgel kíséri. 11 Hasonló következtetésre jutott Weis István miniszteri tanácsos és közíró, aki az értelmiség helyzetét a társadalom középosztályának részeként közelítette meg, s a szellemi intelligencia átörökítését tekintette legfőbb hivatásának. Szekfűhöz hasonlóan kritikus hangot ütött meg az értelmiségi pályákon tapasztalható műveltség alacsony színvonaláról, a protekcionizmusról és a társadalom kasztszerű tagozódásáról, amely a tudás helyett az előítéleteket, a szokást és a kapcsolatrendszert tartja a legfőbb értékeknek. Bármilyen értelmiségi pályát választ valaki, a hivatali karrier, az úri társaságban való bekerülés vágya, a pertu-viszony és az alsóbb osztályok felől érkező megszólítások biztosítása elsőrendű célként szerepel: Halálos bűn nem szólítani címén valakit, és még nagyobb bűn nem megfelelő címet használni Értelmetlen dolog, ha a tekintetés úr mindenki, aki érettségizett és az erdélyi fejedelem nagyságos címe jár mindannak, ki főiskolát végzett. 12 Erdei Ferenc a falukutató népi írók meghatározó alakjának, 1941-ben megjelent A magyar paraszttársadalom című művében a polgári érdekvezérelt piaci társadalom és a sajátos rendies elemekkel rendelkező konzervatív társadalomszerkezet egymás mellett élését elemezte és arra a következtetésre jutott, hogy az értelmiségi szerepek szempontjából rendkívül káros a polgári és nemzeti értékek szembenállása. Ugyancsak ide sorolható Kornis Gyulának a korszak társadalom-és erkölcsfilozófusának álláspontja ban keletkezett Mi a középosztály? című tanulmánya arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ennek a rétegnek a sajátosságai a közepes nagyságú jövedelemben és a műveltség bizonyos mértékében (legalsó foka a négy középiskolai tanulmány, legfelső foka az egyetemi diploma) jelölhetőek meg. Az értelmiség ezeken a szociális határokon belüli markáns csoport. Ami az értelmiséget a középosztály többi tagjától és más társadalmi rétegektől megkülönbözteti az egy sajátos világnézet, történeti hivatásérzet és missziós tudat. Tipikus vonása a mérsékelt haladás és a nemzetben gondolkodás. 13 Ebben a szellemi és politikai közegben indult útjára a népi írók mozgalma az 1920-as-1930-as évek fordulóján. A mozgalom nyitányaként Németh László egy ún. magyarságtudomány megalapítását sürgette. Az író részéről programadási szándékkal született elképzelés megnyerte a falukutató népi írók egy részét. A magyarságtudomány azt jelentette, hogy a magyar nemzet életben maradását és boldogulását a szűkebb Közép-Európában, illetve a tágabb Európában egyaránt biztosítani kell. Németh László folyóirata a Magyarságtudomány azt a törekvést fogalmazta meg, hogy egy országot ne 11 Huszár T. (1984) oldal. 12 Uo oldal. 13 Kornis Gy. (1926)

37 pusztán a történelme, a földrajza határozza meg, hanem az ott élő nép egyedisége. A nép egyedi vonásai kulturális lényegében körvonalazódnak, ehhez azonban fel kell fedezni a nemzetet. A nemzetfelfedezés nagyszabású feladatában vezető szerepet szánt az értelmiségi hivatásnak. Folyóiratának nyitó számában a magyarságtudomány területeit az alábbi jellemvonásokban jelölte meg: 1. Minden kutatónak le kell írnia a jelen társadalmi, gazdasági és szellemi állapotát. Németh szerint egy reális társadalomrajzra és elemzésre van szükség. A társadalomrajz lényege nem a történetiségében rejlik, nem történeti kutatást kell végeznünk, hanem az egymásra következő generációknak, mint önálló társadalmi egységeknek a vizsgálatát. 2. Meg kell mutatni a társadalom struktúraváltozásait az egyes rétegeken belül. 3. A társadalmi rétegek vizsgálatához szorosan kapcsolódik a kulturjavak bemutatása. A falukutató népi írók (többek között Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Féja Géza, Szabó Zoltán, Kovács Imre) a vidék szociális helyzetének feltérképezésével kívánták a magyar társadalom aktuális problémáit orvosolni. Törekvéseik között fontos helyet foglalt el a falusi intelligencia kiművelésének feladata. A magyar társadalom alapvető problémáját a vidék gazdasági- kulturális- és szociális elmaradottságában látó szerzők különösen jelentős szerepet tulajdonítottak annak, hogy az értelmiségi hivatás a magyar falvakban is jelentős erőt képviselhessen. Az 1937-ben alakult Márciusi Front a falukutatók egy részének törekvéseit magába olvasztotta, ám nem tudta összefogni a szociáldemokrata és liberális politika képviselőit, így a népiek célkitűzései csak részben valósulhattak meg. A magyar társadalom szerkezetének bemutatása számos monográfiát eredményezett, elmaradt azonban a politikai rendszer átalakításának programja. Az 1930-as évek vége a tudomány és a politika külön utakon járásának legszembetűnőbb időszaka volt, az értelmiség nem töltötte be azt a szerepet, amit a korszak társadalomrajzai megjelöltek számára. Értelmiségi pályák a dualizmus időszakában és a két világháború között Hogyan viszonyult a különböző korszakokban a magyar társadalom a modernizációs törekvésekhez? Mely rétegek vettek részt a felsőoktatásban és milyen életszínvonalat biztosított az itt megszerzett diploma? A kérdésekre adható válasz attól függ, hogy az értelmiségi pályát választó személy mely társadalmi rétegből érkezett, milyen jövedelmi viszonyokkal rendelkezett és mely területen kívánt elhelyezkedni

38 A XIX. század egészét tekintve abból az alapfeltevésből indulhatunk ki, hogy a nyugat-európai országokhoz hasonlóan rendkívül dinamikusan nőtt az értelmiség aránya a magyar társadalmon belül. Az értelmiségi pályák foglalkozási csoportok szerinti megoszlása között foglalkozási csoport pap, lelkész közhivatalnok közigazgatás (1900, 1910) pedagógus, tanügy gazdatiszt (őstermelés) ügyvéd igazságszolgáltatás (ügyvéden kívül) orvos, gyógyszerész kult. értelmiség mérnök ipari tisztviselő kereskedelmi tisztviselő szállítási tisztviselő (közlekedés) összesített adatok Forrás: Mazsu János (1995): oldal. A fenti táblázat a reformkortól az 1910-ig tartó időszak összesített népszámlálási adatait tartalmazza ben legfeljebb ezer főre tehető a szellemi foglalkozásúak lélekszáma (ezen belül kb. 20 ezer fő egyházi értelmiségi, 16 ezer fő köztisztviselő, ezer fő gazdatiszt és pedagógus, és elenyésző számú egyéb: gyógyszerész, orvos, és mérnök) ben már fő, 1900-ban fő, a korszak végén pedig fő helyezkedett el valamilyen értelmiségi pályán. A kiegyezés utáni időszak dinamikus növekedése az ipar és a kereskedelem szektorában, valamint az állami adminisztráció területén volt rendkívül látványos. A dualizmus végére az értelmiségi-és tisztviselői réteg a társadalom 4%-át jelentette. A számbeli arány és foglalkozási csoportok szerinti megoszlás mellett nem elhanyagolható az sem, hogy ez a réteg mindvégig a városokban, főleg Budapesten koncentrálódott ben a tisztviselő-értelmiség közel négyötöde volt városi lakos, amelynek egynegyede Budapesten élt. A falvakban elsősorban a jegyző,

39 a lelkész, a népiskolai tanító és ritkábban a gazdatiszt, illetve körorvos figyelhető meg. Ugyancsak 1900-ból és 1910-ből származnak azok az adatok, amelyek a földbirtok és háztulajdon alapján sorolják külön kategóriába az egyes foglalkozási csoportokat. Korábban a rendi társadalom alapvető sajátossága a földbirtok volt. A földbirtokkal rendelkező nemesi értelmiségi réteg alig fél évszázad alatt jelentéktelen arányúvá vált. A századforduló éveiben az értelmiségi keresők közül fő tekinthető ezerholdasnak, alig 1%-ának volt 100 holdon felüli birtoka, közel egyhatodának 100 holdon aluli (elsősorban a köztisztviselők és ügyvédek között), a gazdasági tisztviselők pedig egyáltalán nem rendelkeztek földtulajdonnal. Ez egyben azt is jelentette, hogy a XX. század elején az értelmiség jelentős részének megélhetési alapját a havi kereset adta. A munkaviszony valamint a munkabér és életszínvonal tekintetében élesen elkülönült egymástól 1. a közalkalmazásban álló tisztviselők, 2. a magántisztviselők és az 3. ún. szabadfoglalkozásúak csoportja. Amennyiben az átlagkereseteket vesszük alapul három különböző kategóriát kapunk: korona alatti keresettel bírtak a népiskolai-és szakiskolai tanítók, a magántisztviselők 80%-a, a közigazgatási írnokok és díjnokok, az állami tisztviselők 25%-a, a városi- és vármegyei köztisztviselők 25%-a korona közötti fizetések találhatóak a közép-és polgári iskolai tanárok, az állami köztisztviselők, a városi-és vármegyei köztisztviselők, az állami-és magánvasúti tisztviselők, a kereskedelmi-és pénzintézeti tisztviselők, valamint a szabadfoglalkozásúak 80%-ában korona feletti keresettel rendelkeztek a magasabb beosztású állami tisztviselők, az egyetemi és főiskolai tanárok, valamint a szabadfoglalkozásúak közel 20%-a, ez utóbbi az ügyvédi és orvosi pályák kisebb hányadát jelentette. 14 Az egyes pályák utánpótlásában a tisztviselő réteg gyors növekedése figyelhető meg, a saját rétegéből származó utánpótlási arány 40%-ra tehető a dualizmus évtizedeiben. Ugyanilyen arányt képviselt a kis-és középpolgári réteg, amely szintén taníttatni kívánta gyermekét. Az agrártársadalmon belül a birtokos paraszti réteg közel 20%-kal képviseltette magát, míg a városi szakmunkás és a földdel nem rendelkező agrárnépesség elenyésző 1-2%-os arányban jelent meg. Nyelvi-és nemi hovatartozását tekintve az értelmiségi foglalkozásúak zöme magyar származású és férfi volt, bár a századforduló éveiben a felsőoktatás egyes területein, így a tanárképzésben és az orvostudományi karon miniszteri engedéllyel a nők is megjelentek. Meghatározó statisztikai adatok születtek a századforduló táján és az 1900-as évek elején felvett egyetemi hallgatók karok közötti megoszlásáról. 14 Mazsu J. (1995) oldal

40 A felsőoktatásban részt vett hallgatók összlétszáma egyes karok közötti megoszlása tanév teológus jogász orvos gyógyszerész bölcsész mérnök agrármér nök Forrás: Magyarország története /1. Bp oldal. A fenti táblázat alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a különböző karok között a jogász és orvosi kar rendelkezett a legnagyobb létszámmal ezekben az évtizedekben, s alig húsz év alatt több mint a duplájára nőtt a létszám. Ugyancsak jelentős a mérnök hallgatók számának emelkedése, míg a bölcsész karon tanuló diákok száma csökkent. A két világháború közötti időszakban az értelmiségi pályákon való elhelyezkedést a trianoni béke, az között kibontakozó inflációs konjunktúra, a magyar gazdaság stabilizálása és az as gazdasági világválság jelentős mértékben befolyásolta. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok elsősorban a diplomás munkanélküliség szociális problémájában öltöttek testet. A jelenség mértékének megállapításához kiindulópontként szolgálhat a szellemi foglalkozásúak összlétszámára vonatkozó statisztikai feldolgozás. A szellemi foglalkozásúak összlétszáma között ezer (a trianoni területre számítva 165 ezer) ezer ezer ezer (a trianoni területre számítva) Forrás: Hajdú Tibor (1995) 225. oldal. Ez a táblázat egyértelműen azt mutatja, hogy a trianoni Magyarország területén 1910-től a második világháborúig folyamatosan nőtt az értelmiségi pályákon dolgozók létszáma. Ez a növekedés különösen jelentős a gazdasági világválság évében. Ugyanakkor nem egyformán jellemezte az egyes pályákat a munkanélküliség szociális problémája. A korszak neves statisztikusa Illyefalvi Lajos a gazdasági világválságot megelőző két évre vonatkozóan készített egy jelentős felmérést

41 A diplomás munkanélküliek megoszlása képzettség és termelési ágazat szerint ben összese n őster melés bányászat, kohászat ipar ker. hitel közlekedé s szabad pálya még nem dolgozott főiskolát végzett középiskolá t végzett középiskola osztályát végezte középiskola osztályát végezte összesen Forrás: Hajdú Tibor (1995) 226. oldal Ennek a táblázatnak az adatai több szempontból figyelemre méltóak. A gazdasági világválság előtti években az iskolai végzettség és a termelési ágak kapcsolatát ábrázoló adatsor alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy elsősorban a kereskedelem és a hitelélet területén, valamint a szabad pályán dolgozó felső-és középfokú tanulmányokat végzett egyének nem találtak munkát. Ugyanakkor az ipar és a kereskedelem szektorában a kevésbé iskolázott munkanélküli személyek száma meghaladta a képzett munkaerőét. A mezőgazdaságban ezzel szemben kisebb arányban fordult elő a jelenség, amely számos munka idény- vagy kereset kiegészítő jellegével magyarázható, ám ebben az ágazatban nagyobb a felsőfokú képzettséggel rendelkezők munkanélküliségi indexe. Ez elsősorban az agármérnököket és a gazdatiszteket érintette. A felmérés az agárszféra tekintetében kissé torzított, mivel itt az alacsony életszínvonal és a munkanélküliség összefonódása az agrárproletárok körében volt mindennapos jelenség. Érdekesen alakult a munkaviszonyban még nem állt emberek létszáma ben elsősorban a középiskolát végzettek nem találtak huzamosabb ideig munkát, amelyet az Állástalan Diplomások Szövetsége által az 1930-as évek közepén készített statisztika jelentős mértékben módosított. A munkanélküliség olyan méreteket öltött, hogy a gazdasági válság második évében, 1930-ban megrendezett értekezlet és az 1936-os felsőoktatási konferencia egyaránt foglalkozott a kérdéssel. A Magyar Társadalomtudományi Társulat négy alkalommal tartott ülést az értelmiségi túlképzésről és az ennek következtében fellépő munkanélküliségről. A szociális problémát az előadók zöme az értelmiségi hivatásnak a társadalomban elfoglalt pozíciójából ítélte meg. Hornyányszky Gyulának, a Társulat elnökének megnyitó beszéde konstatálta az értelmiségi pálya válságát. Hornyánszky nézete szerint az

42 értelmiség megítélése esetében olyan világjelenséggel állunk szembe, amely nemcsak a magyar társadalmat, hanem Európa társadalmi rétegződését is uralja. Hasonló véleményének adott hangot Kornis Gyula, aki a szellemi munka értékteremtő és nemzetfenntartó szerepét emelte ki. A fizikai és szellemi munka közötti alapvető különbség abban ragadható meg, hogy az értelmiségi réteg tudományos, kulturális, erkölcsi, művészeti és vallási értékeket állít elő. Az értelmiségi pálya rendeltetése a nemzeti társadalom szolgálatában áll. Ezzel a felfogással élesen szemben állt az a korszakban jelentkező szemlélet, amely pusztán a technikai, anyagi javak előállításában lát értéket, s a gazdasági érték elsőbbséget élvez a kulturális értékekkel szemben. A munkásrétegek nemzeti és nemzetközi szervezetei, illetve a munkáspártoknak a politikai hatalomban való megjelenése a fizikai munka sikereit igazolták. Az értelmiség ezzel szemben még a szervezkedés legminimálisabb fokát sem érte el, érdekeit nem tudta kellőképpen képviselni a társadalmi életben, ebből következően ez az értékteremtő hivatás nem képes sem anyagi, sem pozícionális értelemben megfelelő helyét elfoglalni a társadalomban. Kornis elvetette a kormány által alkalmazott megoldásokat, a nyugdíjazások, a tisztviselői és közalkalmazotti réteg létszámának csökkentése vagy szükségmunka bevezetése nem megfelelő. Ezek a megoldási kísérletek csupán látszólag enyhíthetik az értelmiségi körökben jelentkező munkanélküliség tényét, a mögöttük húzódó valóságos okokat nem képesek orvosolni. A Társadalomtudományi Társulat ankétja arra mutatott rá, hogy ez a probléma szervesen összefügg az értelmiségi túlképzéssel és a felsőoktatás egész rendszerével. Laky Dezső műegyetemi tanár szerint az értelmiségi pályák létszámának gyarapodása már a háború előtti évtizedekben elkezdődött. Az 1900-as évből származó egyetemi hallgatók szüleinek foglalkozási viszonyai azt igazolták, hogy az értelmiség önmagát szaporítja. A felvételt nyert hallgatók több mint 60%-a maga is értelmiségi szülők gyermeke volt. Az értelmiségi képzésben már ekkor kiemelten magas aránnyal rendelkeztek a köztisztviselő családok. Ehhez a háború után hozzájárult a kispolgárság, illetve az agrár- és iparforgalmi családok gyermekeinek továbbképzési vágya. Laky egy összetett társadalmi jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyben egyszerre több társadalmi réteg vélte úgy, hogy a tanulás a társadalmi felemelkedés és az anyagi boldogulás záloga. A háború utáni évtizedben az értelmiségi jövőkép nem pusztán a köztisztviselők kiváltsága volt, hanem egyéb kispolgári, vagy munkás rétegek terveiben is megjelent. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a háború utáni első tanévben az egyetemi hallgatóság 15,7%-a a kereskedelem, a hitel, vagy a közlekedés körébe tartozott önálló vállalkozók gyermeke volt, 11,3%-a pedig az iparosoké. 15 Laky a megoldást a gazdasági fejlődésben, a magyar gazdaság teljesítőképességének fokozásában, illetve az értelmiségi rétegek 15 Az értelmiség válságáról 37. oldal

43 magánszférában való elhelyezkedési lehetőségeiben fedezte fel. Úgy gondolta, hogy az állami- és közintézmények telítettsége elérte azt a legmagasabb fokot, ahol az értelmiségi utánpótlás már nem reális megoldási lehetőség. Szandtner Pál jogász, egyetemi tanár, a Magyar Társadalmi Társulat választmányi tagja statisztikai adatok sokaságával bizonyította, hogy nemcsak a főiskolai- és egyetemi, hanem a középiskolai tanulmányokat folytató tanulók aránya is jelentős mértékben növekedett. A közép-és felsőfokú tanulmányok folytatásában egy demokratizálódási folyamat zajlik le, amely könnyen kétarcú jelenséggé válhat. Az egyik oldalon nő a tanult és iskolázott rétegek aránya, amivel a tudásalapú társadalom is gyarapodik. Ezzel szemben a hallgatói létszámok bővülése azt is eredményezheti, s a magyar társadalom állapota ezt tükrözi, hogy sok olyan ember részesül felsőfokú képzésben, aki nem alkalmas az adott pályára. Ebből következően Szandtner inkább a pályaválasztási tanácsadás országos megszervezését, a középiskolai felvételinél bevezetett szűrőrendszert, illetve a foglalkozási lehetőségek és a továbbtanulás összehangolását tartotta célravezető módszernek. Az értekezlet következtetései arra utalnak, hogy a korszak gondolkodói észrevették a felszín mögött rejlő okokat. Az értelmiségi réteg társadalmon belüli növekvő aránya szerves összefüggésben áll szociális problémáikkal. Az állandósuló munkanélküliség mögött négy tényező együttes jelenlétét mutatták ki. 1. Az 1920/30-as években a századfordulóhoz viszonyítva egyértelműen nőtt a középiskolát és egyetemet végzettek aránya. Ez az eleve túlterhelt közalkalmazotti pályát súlyosan érintette. 2. A háború után a lecsatolt területekről érkezett menekültek száma 1924-ig elérte a főt, ennyit tartott nyilván a hivatalos statisztika. A menekültek közül mintegy ember köztisztviselő, vasutas, több mint egyéb közalkalmazott és szabadfoglalkozású értelmiségi volt A létszámnövekedéssel szemben a magánvállalkozók nem alkalmaztak annyi tisztviselőt, amennyire szükség lett volna, a magyar gazdaság jóval kevesebb értelmiségi felszívására volt alkalmas. 4. Végül az iskolázott nők aránya szintén növelte a rejtett munkanélküliséget. Az 1920-as évek második felében közel körül állandósult ezen rétegen belül a munkanélküliek aránya. Az értekezlet hasznos végkövetkeztetései mellett fontos statisztikai adatok állnak rendelkezésre az egyes értelmiségi pályák munkabéreiről. Laky Dezső 1929-ben megjelent Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere című tanulmánya alapján megismerhetjük a gazdasági válság előtti utolsó év kereseti viszonyait. 16 Hajdú T oldal

44 Értelmiségi keresetek 1929-ben P/hó foglalkozási csoportok létszám Átlagkeresetek pengő értékben minisztériumi fogalmazó bíró és ügyész állami alk. jogász állami orvos állami mérnök tudományos tisztviselő egyetemi tanár egyetemi adj. és tanársegéd állami középiskolai tanár állami gazdász és erdőmérnök állami állatorvos állami polgári isk.-i tanár állami óvónő állami elemi isk-i tanító vármegyei jogvégzett alkalmazott vármegyei orvos fővárosi fogalmazó fővárosi mérnök fővárosi orvos fővárosi középiskolai tanár fővárosi állatorvos fővárosi polgári isk-i tanár budapesti vállalati ügyész budapesti magántisztviselői mérnök budapesti magántisztviselői orvos budapesti magántisztviselői gyógyszerész vas-és fémipari mérnök budapesti ügyvéd budapesti magánmérnök budapesti magánorvos budapesti magángyógyszerész Forrás: Kovács I. Gábor (1995) oldal

45 A fenti táblázat adatai egyrészt a foglalkozási csoportok, másrészt a munkaerő területi szempontjai szerint mutatták be a havi kereseteket. A két világháború közötti évek munkabéreit jelentős mértékben meghatározta, hogy az adott személy Budapesten élt vagy vidéken, állami vagy vármegyei alkalmazásban állt, illetve rendelkezett-e magánpraxissal vagy sem. A fővárosi keresetek egyértelműen magasabbak voltak, mint a vidékiek. A jogász végzettségűek esetében a bírói-és ügyészi munkabérek jelentették a pálya csúcsát, ehhez viszonyítva az állami-és vármegyei alkalmazásban állók keresetei alacsonyabbak voltak. Ez utóbbi szinte megegyezett a középiskolai tanár és a tudományos tisztviselő fizetésével. A tanári pályán az egyetemi tanárok keresete volt a legmagasabb, ez adott esetben meghaladhatta a bírói illetményt. Az egyetemen oktató tanársegédek és adjunktusok munkabére ellenben az elemi iskolai tanító munkabéréhez hasonló. Az állami alkalmazott orvos és mérnök havi keresete szintén nagyjából azonos. Az állami alkalmazottak esetében a sort az óvónők és elemi iskolai tanárok zárják. Hasonló tagozódás figyelhető meg vármegyei viszonylatban. Nehezebb a jogilag szabályozatlan magántisztviselői réteg fizetését elemezni. Itt rendkívül jelentős eltérések mutathatóak ki. A mérnöki fizetés tekinthető a legmagasabbnak, az orvosi ellenben a legalacsonyabbnak. Havi keresetük a vármegyei keresetek egy részével rokonítható. A magánpraxis esetében a gyógyszerészkeresetek voltak rendkívül magasak. A táblázat adatain túlmenően a korszakot átfogó társadalomrajzok zöme azt állítja, hogy a munkanélküliség és az alacsony munkabérek a magántisztviselőket és a köztisztviselők meghatározott hányadát érintették. A magántisztviselő keresők lélekszáma 1930-ban több mint 100 ezerre tehető Magyarországon. Ebből fő esett az iparra, majdnem ennyi a kereskedelemre és a pénz- és hitelügy területére. 17 Átlagos kereseti viszonyaikat tekintve a férfiak közel 27%-a, a nők 53,8%-a havi pengő közötti fizetéssel rendelkezett. 100 pengőnél kevesebb munkabérből csupán a férfiak 4,6%-a, illetve a nők 17%-a élt. Ugyancsak jelentős hányaduk fizetése esett a pengő közé (férfiak 26,2%, nők 20,9%) A magasabb fizetési kategóriák, tehát a 300, 400, 500 vagy magasabb munkabérek a nők nagyon alacsony hányadánál (4,9%, 0,6%, 2,9%-ánál), valamint a férfiak kis részénél (17,4%, 8,5%, 16,9%) tapasztalhatóak. Az egyes foglalkozási ágak tekintetében a kereskedelemre volt jellemző a kifejezetten alacsony, 200 pengő alatti havi fizetés, míg a hitelszférában a magasabb fizetések domináltak. A köztisztviselők munkabérei a gazdasági válság idején összetettebb képet mutattak. A jogszabályok alapján ezt a réteget az állami- és államvasúti fizetési osztályokba sorolták. Keresetük két összetevője az illetmény és a lakáspénz volt. A magántisztviselők munkaviszonyának szabályozatlanságával szemben ezen csoport státusának 17 Bódy Zs. (2003) 227. oldal

46 rendezése már az 1920-as években több alkalommal megtörtént. Az évi IV. tc. meghatározta, hány és milyen minőségű állásra van szükség, és hogyan oszlik meg ez a létszám az egyes fizetési osztályok között. A törvényhez csatolt 1924/ számú M. E. rendelet értelmében az V- XI. fizetési osztályban három, a IV-V. osztályban kettő, a többiben egy fokozatot állapítottak meg. 18 A magasabb fokozatba lépés három év után történt. A korszak szociális helyzetének reális megítélése szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a meghatározott normál létszámon felüli tisztviselőket nem bocsátották el, hanem korábbi fizetési osztályukban meghagyták, de kisebb illetménnyel: ún. B fizetési csoportba sorolták. Ha az A fizetési osztályban megüresedett egy hely, akkor a B csoportból töltötték fel, mindaddig, míg a kisebb illetményűek kategóriájából el nem fogytak a jelentkezők. A magasabb fizetési osztályba kinevezés alapján kerülhetett a tisztviselő, de csak akkor, ha a magasabb fizetési osztályban már nyugdíjazás, továbblépés, vagy egyéb okból üresedés következett be. Az 1924-ben elfogadott törvény után, a következő évben rendezték a vármegyei önkormányzatok tisztviselőinek helyzetét, de az állami tisztviselőktől eltérően ennél a foglalkozási típusnál biztosították a folyamatos előrehaladás lehetőségét. Végül a gazdasági világválság előtt, 1927-ben kétszer emelték az állami tisztviselők illetményét ben Budapesten az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) a szellemi munkanélküliek 38%-ánál mutatta ki, hogy még egyáltalán nem dolgozott sehol. Az el nem helyezkedettek 70%-a élt szülői támogatásból. 19 A kérdés meghatározó volta miatt az 1936-ban megrendezésre került országos felsőoktatási kongresszus felvetette a munkanélküliség kérdését. A rendezvény végkövetkezetései nagyban rokoníthatóak voltak az értelmiség válságáról a gazdasági világválság idején rendezett értekezlettel. A résztvevők abban egyetértettek, hogy a munkanélküliség olyan szociális probléma, amely nem tárgyalható elszigetelten, így a megoldás is több szintű lehet. Ha egy társadalomban a diplomások egy része tartósan állás nélkül él és nincs esélye a pályakezdésre, akkor az oktatás, a gazdaság és a gazdaság teljesítőképességére épülő foglalkoztatáspolitika együttes megváltoztatása szükséges. Az egyik felszólaló, Szandtner Pál arra világított rá, hogy a XIX. század vége óta milyen jelentős változások mentek végbe a főiskolai és az egyetemi hallgatók társadalmi bázisa tekintetében. Ismételten annak a meglátásnak adott hangot, hogy egyre több társadalmi réteg vágyai között szerepel a gyermekek taníttatásának igénye. Olyan összetett folyamattal állunk szemben, amelynek egyik végpontjában a szegényparaszt, a munkás- és a kisbirtokos parasztszármazású fiatalok megjelentek az egyetem padsoraiban ban, szemben az első világháború előtti időszakkal, a felsőoktatásban tanuló egyetemi hallgatók 1,5%-a szegényparaszti, 4%-a munkás, 6-7%-a birtokos 18 Kovács I. G oldal. 19 Hajdú T oldal

47 paraszti családi háttérrel rendelkezik. Ugyanakkor az újonnan megjelenő rétegekkel szemben a diákok 60%-a értelmiségi családból származott, tehát ebben az esetben, már több generáció tanulási folyamatának lehetünk tanúi. A maradék kb. 20%-ot képező hallgató kisiparos, kiskereskedő szülők gyermeke volt. Ugyancsak erre a jelenségre hívta fel a figyelmet a korszak ismert társadalompolitikusa, Kornis Gyula. Ha tovább folyik a kultúra teljes demokratizálódása, akkor a legfelsőbb műveltségi fokú intelligenciának oly óriási tömege zsúfolódik fel egy-egy nemzet kebelében, hogy megfelelő szellemi munkaalkalomhoz és megélhetéshez nem jutva, szétfeszíti a társadalom edényének falát, a társadalmi szerkezet egyensúlyát kibillenti. 20 Ez az oktatásban megjelenő demokratizálódás a rendezvény néhány résztvevőjét arra az álláspontra késztette, hogy tiltakozzon a felsőoktatásban tapasztalható létszámnövekedés ellen. Szandtner Pál, Domanovszky Sándor és B. Kiss Albert egyetemi tanár az egyetemek és főiskolák elitképzés jellegére hívták fel a figyelmet. Néhány résztevő a kritikai hangokkal szemben a szegényebb sorsú gyermekek ösztöndíj támogatása mellett foglalt állást. A konferencia a felsőoktatás reformjával szemben kisebb súlyt fektetett a gazdaság és diplomás munkanélküliség viszonyának elemzésére. Azt több felszólaló megjegyezte, hogy a gazdasági világválság idején a magyar gazdaság nem tudta felszívni a fiatal tanult munkaerőt. Ugyanakkor ezen a területen már az 1930-as évek második felében némi változás volt érezhető. A válság után fellendülő, a hadiipart előtérbe helyező gazdaság csökkentette a szellemi munkanélküliséget. A konferencia évében és 1937-ben a gazdasági növekedés mérsékelte ezt a szociális problémát. A megoldás átmeneti sikeréhez az is hozzájárult, hogy a diplomások egy része más pályán helyezkedett el. A II. világháború kirobbanása egyúttal véget vetett egy sok szempontból egységes korszaknak. Bár a Monarchia összeomlása és az 1920-as trianoni béke alapvetően két részre osztotta az értelmiségi pályákhoz viszonyuló magyar társadalom problémáját, mégis az értelmiségi hivatásról alkotott nézetek és az értelmiségi szerepek tekintetében a XX. század a dualizmus örökségét hordozta magában. Szociális helyzetük, társadalmon belül elfoglalt helyük és feladatuk már a XIX. században hosszú évtizedekre hatással bíró vonásokat hozott létre. 20 Uo oldal

48 THE INTELLECTUAL CARREERS AND ROLES IN THE HUNGARIAN SOCIETY AT THE BEGINNING OF THE XXTH CENTURY. The mention of the intelligentsia has appeared in the sociology in French at the beginning of the XIXth century. The strukture and the permanent symptoms of the society were analysed without the events of history. The intelligentsia was researched in the Hungarian political and theoretical thought by three generations: the aristocracy and the lower nobility between , the young sociologists and the sociographers turn of the century and the Hungarian populist writers between the two world war. The Hungarian society was underdeveloped. The predominance of the feudal latifundium and the foreign bourgeoisie has made the professional and high qualified intelligentsia more difficult. According to statistical data the number of intellectual class was rising in number countinuously, but the corresponding living standard was diminishing at the beginning of the XXth century. The most important social problem was unemployment. After the first world war the stabilization of the Hungarian economy and the great economic crisis ( ) exaggareted social problems of the intelliegentsia. It was four important reasons of the unemployment: 1. the Trianon Peace Treaty, 2. the large number of the official class, 3. the risingly dimension of the womens at the university and 4. the disharmony between the capacity of the economy and the educational system. IRODALOM JEGYZÉK Az értelmiség válságáról. Társadalomtudomány, szám. Bódy Zsombor (2003): Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete L Harmattan, Budapest. Gyáni Gábor (2003): Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest. Hajdú Tibor (2003): Az értelmiség számszerű gyarapodásának következményei az első világháború előtt és után. In: Gyáni Gábor (2003): Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest Huszár Tibor (1984): Nemzetlét-nemzettudat-értelmiség. Magvető Könyvkiadó, Budapest. Kornis Gyula (1927): Mi a középosztály? In: Kornis Gyula (2007): Kultúra és politika. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest

49 Kovács I. Gábor (1973): Értelmiségi keresetek változása ( ). A diplomások kereseti viszonyai a két világháború között. In: Gyáni Gábor (2003): Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest. A szociológia első magyar műhelye I-II. kötet. (szerk. Litván György és Szűcs László). Gondolat Kiadó, Budapest. Laky Dezső (1929): Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Statisztikai Közlemények, Budapest. Mazsu János (1984): A magyarországi tisztviselő értelmiségi réteg társadalmi szerkezetének változási folyamata a dualizmus időszakában. In: Magyarország társadalomtörténete. Szöveggyűjtemény II. kötet. (Szerk.: Gyáni Gábor). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Németh László (1935): A magyarságtudomány feladatai. Magyarságtudomány, 1. szám, oldal. Pukánszky Béla Németh András (1997): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Schlett István (1999): A magyar politikai gondolkodás története. II/1. kötet. Korona Kiadó, Budapest. Magyarország társadalomtörténete. Szöveggyűjtemény. I. kötet (Szerk. Kövér György) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, Magyarország társadalomtörténete. Szöveggyűjtemény. II. kötet (Szerk. Gyáni Gábor) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, Társadalompolitikai feladataink (1927): Az október ig tartott közegészségügyi és társadalompolitikai országos értekezlet munkálatai. (Szerk. Balogh Andor és Kovrig Béla). Franklin Társulat Nyomdája, Budapest. Weis István (1930): Mai magyar társadalom. Magyar Szemle Társaság, Budapest

50 RAVASZ LÁSZLÓ ÉS A PROTESTÁNS SZOCIÁLETIKA KOVÁCS GYÖRGY 1 A XIX. század végére tehető a vallási tényezők így a protestantizmus és a kapitalista gazdasági rendszer közötti kapcsolatra vonatkozó gondolkodás élénkülése, köszönhetően a klasszikus, majd neoklasszikus főáramú közgazdasági gondolkodással szemben különösen Közép-Európában megerősödő nem főáramú nemzetgazdasági irányzatoknak, mindenekelőtt a német történeti iskola különböző generációinak (ezen történeti iskola harmadik nemzedékeként értelmezve a többek között Max Weber és Werner Sombart nevével fémjelzett gazdaságszociológiai irányzatot is). Ugyanakkor a protestáns teológiában is a XIX-XX. század fordulójától egy másfajta törekvés jelenik meg: nem annyira a keresztyénség lényegének, mint inkább helyes funkciójának megtalálása, melynek nyomán már nem a filozófia, hanem a vallásszociológia adja az inspirációkat a teológia számára, így a XX. század elején különösen Troeltsch munkássága emelkedik ki, aki a protestáns vallásszociológia első számú képviselőjévé válik. A protestáns szociáletikának különböző irányzatai jelentek meg Nyugat-Európában a szociálkonzervativizmus, a belmissziói mozgalom, a vallásos szocializmus vagy a történelmi kálvinizmus, amelyek több-kevesebb hatást gyakoroltak a korszak magyar protestáns teológiai gondolkodására, így Ravasz László szociális nézetrendszerére is. Ravasz László szerepe különösen negyedszázados püspöki működésének köszönhetően kitüntetett a korszak magyar református egyháztársadalmában, melynek nyomán érdemes figyelmet szentelni e nagyhatású egyházi vezető nézetrendszere alakulásának, a gondolatrendszerét befolyásoló főbb irányzatok bemutatásával s főbb szociális nézeteinek, kapitalizmus-felfogásának ismertetésével. Így bemutatjuk Ravasz tőke és munka viszonyára vonatkozó gondolatait, fogyasztás-, munka- illetve hivatásfelfogását, a földbirtokreformmal kapcsolatos állásfoglalását, a különböző református egyháztársadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz fűződő viszonyát. Előzmények: a századforduló protestáns teológiai és vallásszociológiai gondolkodása A századforduló teológiai fordulata A XIX. század protestáns teológiája elsősorban Schleiermacher, Ritschl, Harnack és Troeltsch nevével fémjelezhető, s e teológiai korszak természetesen Schleiermacherrel kezdődik, ő volt a 19. század egyházatyája. 2 A 1 Kovács György, szakcsoportvezető egyetemi adjunktus, SZTE Gazdaságtudományi Kar Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete, Pénzügytani Szakcsoport (Szeged) 2 Zahrnt, H. (1997) 35. oldal

51 schleiermacheri teológia az antropocentrikus világkép által meghatározott felvilágosodáshoz és klasszicizmushoz, illetve romantikához és idealizmushoz hasonlóan maga is az embert, az ember kegyes öntudatát állította középpontba. Az ő megközelítésében a teológia feladata abban ragadható meg, hogy rendszerbe foglalja azt, amit a keresztyének kegyes öntudata kifejez, természetesen Istenről és az Ő emberhez való viszonyáról van szó, e viszony leírását azonban az emberen kezdi, az ember hitén, vallásos élményén, az utat alulról felfelé haladva járja. A korszakot a hódolat a történelemnek elve határozta meg, mely egyszerre jelentett egy szaktudományi módszertant, a Biblia és a keresztyénség történeti-kritikai kutatását, másrészt egy világnézetet. E világnézet a humanista idealizmustól áthatottan a történelemről olyan képet alkotott, mely szerint a történelmi folyamatok isteni célja abban van, hogy a történelmet átható szellemi erők teljes győzelmet arassanak, az emberiséget elvezetvén fokról-fokra természeti állapotából a szabad személyiség kibontakozásának magaslatára. E küzdelemben az egyes ember megnyílik a szellem erői előtt, természeti lényből független személyiséggé fejlődik, s a történelem folyamán megjelennek újra és újra olyan személyiségek, akik különleges módon hordozzák magukban az isteni-szellemi erőket, mely kijelentés-hordozók legnagyobbja volt a Názáreti Jézus. Miközben az ember példaképeként követi Jézust és részt vesz belső életében, erősödik istenismerete, s ez által maga is független szellemi-erkölcsi személyiséggé érik. 3 Véleményem szerint ezen emberkép, az alapvetően antropocentrikus megközelítés a társadalom tökéletesebbé tételére irányuló felelősség irányába is hatott, ami a szociáletikai gondolkodás előtérbe kerülését is eredményezhette a XIX. század második felében, így a XIX század liberális teológiája az ember társadalmi felelősségéről közvetett értelemben nem feledkezett el. A protestáns teológiai gondolkodásban a XIX. század végén, illetve a XX. század elején egy lényeges fordulatról, szemléletváltásról beszélhetünk. A protestáns teológia schleiermacheri fordulata óta, az egész XIX. század folyamán a keresztyénség lényegének megragadása állt a gondolkodás középpontjában, a Wesen megtalálására irányult a fő törekvés. A magyar protestáns teológiai gondolkodásban az újkantiánus értékteológia képviselte leginkább ezen irányultságot, ezen teológiai irány volt a legfilozofikusabb, módszerében a legszínvonalasabb, hatása viszont csak az értelmiség szűk körében jelentkezett. Legkiválóbb képviselője Bőhm Károly kolozsvári filozófiaprofesszor volt, értékelmélete mint a vallásfilozófiai alapokon nyugvó teológiai irányzatok magyarországi csúcsteljesítménye értékelhető, aki Ravasz Lászlóra teológiai pályája kezdetén igen nagy hatást gyakorolt. 4 E korszak csúcspontjaként s egyben záróakkordjaként Adolf von Harnacknak a berlini egyetemen a keresztyénség lényegéről tartott 3 Zahrnt, H. (1997) oldal. 4 Lendvai L. F. (1987) 54. oldal

52 előadássorozata értékelhető. 5 Az tanév téli szemeszterében tartotta Adolf von Harnack előadássorozatát a keresztyénség lényegéről a berlini Humboldt Egyetem valamennyi fakultása hallgatói számára, mely az adott korban szellemi eseményszámba ment, a polgári-idealista korszak legmagasabb rendű kifejeződése volt, áthatva a szellemben való optimista hittől, a történelem megállíthatatlan haladásáról, Isten és világ, vallás és kultúra, hit és gondolkodás, isteni igazság és földi rend, trón és oltár harmóniájáról való meggyőződéstől. 6 Harnack utolsó előadásában, a Das Wesen des Christentums utolsó lapjain viszont már az új korszak vetítődik előre, mikor Harnack azon véleményének ad hangot, hogy a keresztyénség számára az adott korban a szociális kérdés lesz a lényegi probléma. A történelem folyamán azonban feltárult egy olyan terület, amelyen a keresztény testvéri érzületnek egészen új formában kell megnyilvánulnia ahhoz képest, amit a korábbi századok felismertek és megtettek a szociális kérdésről van szó. Ez hatalmas feladatot jelent, s amennyiben eleget teszünk neki, örömtelibb választ adhatunk a legmélyebb kérdésre, az élet értelmének kérdésére. 7 A XX. század folyamán egy másfajta törekvés kíséri végig a protestáns teológiai gondolkodást: nem annyira a keresztyénség lényegének, mint inkább helyes funkciójának megtalálása, melynek nyomán már nem a filozófia, hanem a vallásszociológia adja az inspirációkat a teológia számára. 8 A XX. században éppen az idealizmusról történő leválás lesz a protestáns teológia egyik meghatározó fordulata. A XX. század elején különösen Troeltsch munkássága emelkedik ki, aki a protestáns vallásszociológia első számú képviselőjévé válik. A vallásszociológia és a kapitalizmus válsága A XIX. század végére tehető a vallási tényezők így a protestantizmus és a kapitalista gazdasági rendszer közötti kapcsolatra vonatkozó gondolkodás élénkülése, köszönhetően a klasszikus, majd neoklasszikus főáramú közgazdasági gondolkodással szemben különösen Közép-Európában megerősödő nem főáramú nemzetgazdasági irányzatoknak, mindenekelőtt a német történeti iskola különböző generációinak (ezen történeti iskola harmadik nemzedékeként értelmezve a többek között Max Weber és Werner Sombart nevével fémjelzett gazdaságszociológiai irányzatot is). Természetesen már korábban is megfogalmazásra kerültek olyan gondolatok, melyek kapcsolatot véltek felfedezni a protestantizmus és a modern, kapitalista gazdaságban történő aktívabb szerepvállalás között, így már a XVI-XVII. században is különböző magyarázatokat fogalmaztak meg a 5 Szabó I. (2004) 85. oldal. 6 Zahrnt, H. (1997) 12. oldal. 7 Harnack, A. (2000) 168. oldal. 8 Szabó I. (2004) 85. oldal

53 protestánsok gazdasági sikereivel kapcsolatosan, a vallási radikalizmus szerepét emelvén ki s a vallásszabadság fontosságát hangsúlyozva (de Witt, Temple), de elterjedt a későbbi korok történészi értékeléseiben a protestánsok kisebbségi helyzetével, eredeti hazájukból történt elüldözésükkel kapcsolatos magyarázó elv is (pl. az üldözött francia hugenották esete, Toynbee). 9 A kisebbségi lét és a kapitalizmus kialakulása közötti kapcsolat a magyar kapitalizmus kifejlődésével kapcsolatosan is megfogalmazásra került, de az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között megvalósuló sajátos gazdasági átalakulás következtében a zsidóság szerepének kiemelésével. 10 Ezen magyarázat természetesen úgy is értelmezhető, mint a magyar kapitalizmus kései kialakulása és a protestáns etika közötti kapcsolat hiánya, így talán az sem véletlen, hogy a XIX-XX. század fordulóján a protestáns szociáletika dolgozatunk további részeiben bemutatott módon reagálni volt kénytelen az eltorzult magyar kapitalista fejlődésre. Amíg a fentiek során említett értékelések a protestantizmus közvetett hatására vonatkozóan fogalmazták meg nézeteiket, addig vannak olyan értékelések is, melyek a közvetlen hatásokkal, nevezetesen az egyházi tantételekben megfogalmazott gondolatok hatásával foglalkoznak, így pl. a német történeti iskola angol tanítványa, Ashton, aki az egyháznak az igazságos árról, az uzsoráról vallott nézeteivel, a kereskedelem szabályozására vonatkozó rendelkezéseivel foglalkozott. 11 A protestáns egyháztörténetben, vallásszociológiában kiemelkedő szerepet betöltő s szintén e korszakban alkotó Ernst Troeltsch Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen című munkájában fogalmazta meg gondolatait az egyes felekezetek társadalmi tanításainak hatásairól, így a német és a magyar történelemben is jelentős szerepet játszó kálvinista és lutheránus felekezetre vonatkozóan is megfogalmazta gondolatait. Véleménye szerint a kálvinizmus volt a protestáns felekezetek közül az, amely egységes felfogással, kikristályosodott nézetrendszerrel rendelkezik minden kérdés vonatkozásában, minden gondolatát Isten abszolút szuverenitásából vezetvén le. Amíg a lutheranizmus nem feledkezvén meg értékes elemeiről, különösen pietisztikus hagyományairól tulajdonképpen a politikába, a társadalmi kérdések kezelésébe legfeljebb ritkán és nem teljes erővel kapcsolódott be, addig a kálvinizmus hatalmas erővel kapcsolódott a gyakorlati élet kérdéseinek megoldásába, mint ahogy munkájában megfogalmazza: a református individualizmus különös ösztönzést nyert minden irányban az aktivitásra, vagyis arra, hogy személyét teljesen belevesse a világ és a társadalom problémáinak megoldása körül tomboló küzdelmekbe, hogy szüntelenül, alaposan és építve dolgozzék. 12 A kálvinizmus szociális tanítása az egyetlen, 9 Molnár A. (1994) 8-9. oldal. 10 Szekfű Gy. (1989) oldal. 11 Molnár A. (1994) 9. oldal. 12 Troeltsch, E. (1912) 623. oldal

54 amely a modern gazdasági élet alapjait elfogadja, etikai alkata lehetővé teszi az alkalmazkodást a modern polgári kapitalista kultúrához, a modern termelési formákat össze tudja egyeztetni a lelkiismerettel, ugyanakkor igazi evangéliumi tartalmával le tudja győzni annak túlhajtásait. A református keresztyén teológia kulcsgondolata amint ezt Kálvin Institutiojában, avagy a Tanítás a keresztyén vallásra című munkájában kifejti, hogy minden Isten kegyelmétől függ. A kálvinista keresztyén ember tudatában van annak, hogy miként a világban minden azért van, hogy Isten dicsőségét szemmel láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegye, Kálvin jelmondata a Soli Deo Gloria neki is az a hivatása, hogy egyedül Isten dicsőségét szolgálja. A református vallásra jellemző az a tudat, hogy Istennel ha hűek maradunk Hozzá és követjük akaratát szövetségben vagyunk, s ez a tudat nagy önbizalmat ad s nagy erővel arra ösztönöz, hogy legyünk ott mindenütt, ahol az Ő dicsőségét szolgálhatjuk. A kálvinizmus olyan egyéniségeket nevel, akik egyedül Istennek kívánnak szolgálni s ebben a szolgálatban úrrá tudnak lenni a világ felett, elszánt küzdelmet tudnak folytatni a társadalom bűnei, visszaélései s minden ellen, ami Isten törvényeit sérti. A kálvinizmus a munka megbecsülésének is óriási lökést adott, hiszen minden más keresztyén vallásnál erőteljesebben hangsúlyozza azon nagy méltóságot, amelyre Isten hívja az embereket azzal, hogy az Ő munkatársai lehetnek. 13 A munka kérdésével szoros összefüggésben kell beszélnünk az aszkézis jelenségéről. A középkori aszkézissel szemben a kálvinista aszkézis Troeltschnél innerweltliche Askese nem veti meg a világot, hanem csak a benne lévő bűnt, tudja, hogy nem elmélkedésével dicsőíti legjobban Istent mint a középkor szerzetese hanem munkájával, nem szökik el a világból, hanem benne marad, hogy minden erejével küzdjön az Isten dicsőségét elhomályosítani akaró bűn ellen. Tehát a kálvinista aszkézis alapgondolata: benne élni a világban, de mégis felette lenni annak, mely felfogás egyrészt fokozza a munkát, másrészt mértékletességet eredményez a bűnös világ által magasra értékelt fogyasztás vonatkozásában. Ez a fokozott munka és a mérsékelt fogyasztás természetesen jelentős tőkeképződéshez vezet, de nem öncélúan, hogy az embernek minél többje legyen, hanem azért, hogy Isten szegényei közül minél többnek a gondját viselhesse, s ennek eredményeként jelentős szociális alkotások keletkeznek a kálvinista világban. 14 A XIX. század végén viszont azzal kellett szembesülni, hogy a nyugateurópai társadalom- és gazdaságfejlődés letért a protestáns etikai alapokról, a kapitalizmus további fennmaradása már nem igényelte, hogy e gazdasági rend egyéni hordozói szubjektíve magukévá tegyék ezen etikai normákat, az evilági aszkézis átépítette a világot, de a világi javak hatalomra jutottak az emberek felett, kiveszett az aszkézis szelleme. A magyar kapitalista társadalom és gazdaság néhány röpke évtized alatt történő kifejlődése pedig eleve nem a 13 Kálvin J. (1991) 14 Troeltsch, E. (1912)

55 protestáns etikai alapokon történt. Ennek következtében a XIX. század utolsó évtizedeiben törvényszerűen előtérbe került az egyes felekezetek, így a különböző protestáns egyházak társadalomra gyakorolt közvetlen hatásának kérdése, a szociáletikai nézetek megfogalmazásának sürgető feladata mind Nyugat-Európában, mind Magyarországon. A főbb protestáns szociáletikai irányzatok A nyugat-európai protestáns szociáletikai irányzatokat tekintve négy fő áramlatot lehet megkülönböztetni. Egyrészt említésre méltó a Poroszországban államegyházi szerepet betöltő evangélikus egyház szociálkonzervatív nézetrendszere, mely jelentős szellemi befolyással bírt Bismarckra, ezen etikai rendszer alapját képezvén az általa megindított szociális reformoknak, mely reformok a kapitalista gazdaság keretei között maradva, állami kezdeményezésre, felülről irányítva vezettek jóléti, társadalombiztosítási programok végrehajtására. 15 Magyarországon a protestáns egyházaknak az államhoz fűződő viszonya kevésbé szoros lévén, hasonló jellegű hatásokról, szellemi befolyásról nem beszélhetünk. Másik irányzatként beszélhetünk a belmissziói mozgalmak szociális tevékenységéről, mely mozgalmak különösen Angliában és Skóciában fejtettek ki intenzív működést, az egyháztagok egyéni hitéleti aktivitására, kegyes életfolytatására alapozva, az egyházak mellett működő civil szervezetek keretei között folytatták jótékonysági tevékenységüket a társadalom különböző, szociálisan hátrányos helyzetben lévő csoportjai között, így árvaházakat tartottak fenn, leányanyákat, munkanélkülieket, alkoholistákat gondoztak, részesítettek támogatásban. Ezen mozgalmak viszont igen korlátozott erőforrásokkal rendelkeztek, sok esetben a hivatalos egyházi fórumok által nem is támogatva, nem rendelkeztek egységes programmal s közéleti szerepvállalásukról sem lehet beszélni, így társadalomformáló hatásuk igen csekély volt. Ez sajnos különösen igaz Magyarország esetében, ahol szintén alakultak belmissziói egyesületek pl. a Filadelfia Egyesület, a Lórántffy Egyesület, de ezen szervezetek tevékenységét a hivatalos egyházi hatóságok nem karolták fel. Az előbbi két irányzattal szemben, melyek a kapitalista gazdasági rend keretei között kívántak szociális programokat végrehajtani, a harmadik irányzatként említhető vallásos szocializmus, mely alapvetően a svájci Hermann Kutter és Leonhard Ragaz nevéhez fűződik, a kapitalista társadalmigazdasági rend gyökeres átalakítását hirdette meg, de ezen irányzat a protestáns egyházak és hívek részéről alapvetően elutasításra talált, Magyarországon 15 Brakelmann, G. Jähnichen, T. (1994)

56 tulajdonképpen ezen irányzatnak egyetlen ismertebb képviselője volt, Jánosi Zoltán debreceni teológus. 16 Végezetül említenünk kell a történelmi kálvinizmus irányzatát, mely hangsúlyozta mind az egyéni hitéleti aktivitás, a kegyes életfolytatás fontosságát, mind a kapitalista gazdasági rend keretei közötti, kálvinista etikai alapokon nyugvó szociális programok közéleti síkon történő megjelenítését. A történelmi kálvinizmus irányzata Hollandiában alakult ki Abraham Kuyper vezetésével, aki a XIX. század szekularizálódó holland világában vált egy reformátori veretű, szigorú kálvinista konfesszionális irányzat legfőbb képviselőjévé, vezéralakjává. Kuyper államtanában a szabad egyház szabad államban elve alapján azon programot hirdette meg, hogy a szabad állam vezetésében is Krisztus akarata érvényesüljön, tehát szigorú hitvallásos és buzgó keresztyének vezessék az államot, s akkor Krisztus uralkodik a politikában is. 17 A magyar református teológiában Abraham Kuyper első számú követője Sebestyén Jenő professzor volt ban lépett fel egy önálló kálvinista párt megszervezésének gondolatával, de az 1920 februárjában létrehozott Kálvinista Politikai Szövetség igen rövid életű volt s elgondolkodtató, hogy az I. világháború katasztrófája után és a trianoni trauma árnyékában valóban célszerű volt-e a társadalom felekezeti alapon történő megosztása a politikai életben, nem feledkezvén el arról sem, hogy Magyarországon sokkal alacsonyabb volt a reformátusság összlakosságon belüli aránya, mint Hollandiában. Sokkal jelentősebb tevékenységet fejtett ki a Kálvin-Szövetség és a Kálvin János Társaság. Sebestyén Jenő a Kálvin- Szövetségnek titkára, a Kálvin János Társaságnak pedig elnöke volt, emellett jelentős publicisztikai tevékenységet is kifejtett a Kálvinista Szemle című hetilap és a Magyar Kálvinizmus című folyóirat kiadójaként. Sebestyén Jenő és munkatársai lapjaikban éppen úgy küzdöttek a római katolicizmus első világháború utáni neobarokk hatalmi túltengése ellen, mint a magyar reformátusság nemtörődömsége, a történelmi kálvinizmushoz nem méltó jellege, valamint a debreceni eredetű egyházias, majd lelki kálvinizmus ellen, mert az rivális kálvinizmus volt. 18 A Kálvin-Szövetség tevékenysége a belmissziós tevékenység, az evangelizáció mellett a szociális munkára is erőteljesen kiterjedt, a magyar gazdasági, társadalmi és politikai élet kálvini normákhoz igazítását tűzte ki céljául. 19 Az I. világháború végén viszont egy újabb fordulat jegyében Karl Barth feje tetejére állította a XIX. századi teológiát, nem az alulról felfelé vezető utat, hanem a felülről lefelé vezető utat hangsúlyozta. 20 Első nagyszabású műve, a Römerbrief 1918-ban jelent meg először, melyben egy bibliai könyvet 16 Kováts J. I. (1933) 213, 268. oldal. 17 Kuyper, A. (1914) 18 Csohány J. (1989) 34. oldal. 19 Bucsay M. (1985) 252. oldal. 20 Zahrnt, H. (1997) 36. oldal

57 magyaráz, teológiájának Isten az alanya és állítmánya is. Véleménye szerint a teológia feladata az igehirdetés feladatával azonos, elvágja a kötelet Isten és a kultúra, a hit és az emberi között. Barth éles összeütközésbe kerül Adolf von Harnackkal, a harnack-i teológia meghatározó momentuma ugyanis: a történelem iránti tisztelet, a teológia tudományos jellege, melynek révén beleilleszkedik az egyetemes tudományosságba. Harnack nem képes elválasztani a keresztyén kijelentést a kultur- és szellemtörténettől, nem szabad véleménye szerint válaszfalat építeni az Isten-élmény és a jó, az igaz és a szép közé, elvágni a köteléket Isten és a kultúra, a hit és az emberi között. 21 A barthiánus teológia hatása Magyarországon először Kolozsvárt, majd Sárospatakon mutatkozott, de a debreceni és a budapesti teológia sem tudta kivonni magát a hatása alól. 22 Ravasz Lászlóra pályája elején Bőhm Károly újkantiánus értékelmélete gyakorolt hatást, később a belmisszió és a történelmi kálvinizmus irányzata is megérintette, de egyre inkább a barthiánus teológia hatása alá került, 23 mely teológiai irányzat a szociáletikai vonatkozásoknak éppen alapvetően más nézőpontja, az antropocentrikus megközelítéssel történő szakítás révén sokkal kisebb teret szentelt. Ravasz László életpályája, püspöki működése, szociális nézetrendszere Az életút és teológiai fejlődés főbb állomásai Ravasz László a kalotaszegi Bánffyhunyadon látta meg a napvilágot szeptember 29-én, Ravasz György polgári iskolai tanár és Gönczi Róza, több generációs református lelkészcsalád leszármazottja gyermekeként. 24 Elemi és középiskolai tanulmányait Bánffyhunyadon és Székelyudvarhelyen végezte, majd 1900 szeptemberében beiratkozott az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Akadémiájára s párhuzamosan a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarára. Mivel a teológia nem szervezett filozófiaipedagógiai tanszékeket, e tárgyak hallgatását a tudományegyetem közreműködésével oldották meg, s az egyház és állam közötti megállapodás értelmében a teológiai fakultás hallgatói 10 óra felvételével az egyetem bölcsészkarának rendes hallgatóivá váltak. 25 A tudományegyetemen felvett pedagógiai, esztétikai, irodalomtörténeti kurzusok nagy hatást gyakoroltak szellemi fejlődésére, különösen Bőhm Károly filozófiai kurzusai, melynek három legérdeklődőbb teológus hallgatója Ravasz László, Tankó Béla és ifj. 21 Uo oldal. 22 Lendvai L. F. (1987) 57. oldal. 23 Uo. 54. oldal. 24 Ravasz L. (1992) 9. oldal. 25 Uo. 61 oldal

58 Bartók György Bartók György erdélyi püspök fia volt 26 (akivel később rokonságba is került, feleségül véve húgát, Bartók Margitot). A teológián viszont kezdetben csak vendégszereplőnek, műkedvelőnek tekintette magát, 27 ahol első számú mestere Bartók György, Bőhm Károlyhoz hasonlóan az újkantiánus értékfilozófiai alapokról induló ún. Erdélyi Iskola jelentős személyisége volt, aki mellé között a személyi titkári feladatok ellátására lett beosztva. 28 Az os tanévet Berlinben töltötte, ahol elsősorban esztétikai tanulmányokat folytatott, Schopenhauer esztétikájáról írván doktori disszertációját, így A. Riedl és G. Simmel kurzusait látogatta, de szaktárgyai mellett Adolf von Harnack előadásait is hallgatta. 29 Berlinből történt hazatérését követően segédlelkész lett Bánffyhunyadon, majd bölcsészdoktorátust szerzett esztétikai disszertációjával és magántanári címet a sárospataki teológián Bevezetés a gyakorlati teológiába című értekezésével, végül igen fiatalon, 1907-ben meghívást kapott a Kolozsvári Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszékére nyilvános rendes tanári státusba. 30 A teológián tartott vallástanítási, poimenikai, liturgikai és belmissziói szemináriumokat is, tanítványaival látogatta a javítónevelés és a fogyatékos gyermekek intézményeit és gyülekezeteket 31, a korszakban egyre nagyobb hatást gyakorolván a belmissziói irányzat, majd alapítója és között szerkesztője volt Az Út című gyakorlati teológiai folyóiratnak. Mindeközben egyházi közéleti szerepvállalása is mind intenzívebbé vált, ban a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság titkárává választották, között a társaság lapjának, a Protestáns Szemlének szerkesztői feladatait is ellátta től zsinati tag volt, 1918-ban az erdélyi egyházkerület főjegyzőjévé választották, között főszerkesztője volt az egyházkerület hivatalos lapjának, a Református Szemlének s az es tanévben a teológia igazgatói tisztét is betöltötte. Jelentős szerepet játszott ben az erdélyi nemzeti ellenállás megszervezésében, majd a román hatalom berendezkedését követően az erdélyi magyar református egyházi élet újjászervezésében. 32 Teológiai fejlődését saját maga a következőképpen értékelte: Ami most már az én»teológiámat«illeti, arról mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy sohasem volt kész és sohasem volt lezárható. Nemcsak abban az általános, barthi értelemben nem, hogy minden teológia haladás az Ige felé, megközelítése az isteni igazságnak, hanem abban az értelemben is, hogy Bőhmtől indultam el, Schweizeren, majd Troeltschön át mentem Kálvin felé; 26 Uo. 66 oldal.. 27 Uo. 71. oldal. 28 Kiss R. (2003) 13. oldal. 29 Ravasz L. (1992) 97. oldal. 30 Kiss R. (2003) 13. oldal. 31 Ravasz L. (1992) 108. oldal. 32 Kiss R. (2003) 13. oldal

59 azután egyfelől az ébredési, másfelől a Niebergall-Rittelmeyer-i építő irány sövénye között vándoroltam Brunner-Barth felé. 33 Ravasz László püspöki működése Életében jelentős fordulatot jelentett, hogy 1921-ben Petri Elek Kálvin téri lelkipásztor és dunamelléki püspök halálát követően a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választotta. A püspökválasztás során legjelentősebb ellenfele Kováts J. István teológiai tanár volt, aki a történelmi kálvinizmus irányzatához közel állt, jelentős egyházi szervező és emellett politikai múlttal is rendelkezett, így a Károlyi-kormányban a protestáns ügyek kormánybiztosa, a Teleki-kormány idején kultuszminisztériumi államtitkár, 1920 áprilisától pedig a jelentős protestáns hagyományokkal rendelkező kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselője volt. Ebből eredően is a két jelölt tábora között igen erős küzdelem bontakozott ki, Kováts J. mögött elsősorban a kisgazdapárt tábora, a Habsburg-kérdés rendezetlensége nyomán különböző szabadkirályválasztói csoportok sorakoztak fel, tőle a protestáns sérelmek orvoslásának határozott követelését, a politikai katolicizmussal szemben a protestantizmus politikai érdekképviseletét, harcos egyházpolitikai vonalvezetést lehetett várni. Ezzel szemben Ravasz mögött azon csoportok sorakoztak fel, melyek a politikától nagyobb távolságot tartó egyházvezetőt, az egyházpolitikai ellentéteket a kormánnyal és a katolikus klérussal nem kiélező püspököt láttak volna szívesen. Kováts J. Istvánhoz közelebb állt a Sebestyén Jenő teológiai professzor által fémjelzett történelmi kálvinizmus, míg Ravaszhoz a felekezetközi alapon szervezkedő MEKDESZ, a háború előtti angolszász eredetű ébredési mozgalmak és az egyház belső megújulását, átfogó reformját sürgető ún. péceli kör tagjai álltak közelebb. Ahogy Sebestyén Jenő jellemezte a választási szituációt: Akik organizáló, intézményeket alkotó, református egyházpolitikát teremtő és irányító, szigorú egyházfegyelmet és rendet sürgető, agitáló, az egyházat egyházi úton is felrázó, cselekvő, az aktivitásában is az egyházért való minden irányú harcban elöljáró püspököt akarnak, azok inkább Kováts J. István mellé állnak. Akik pedig elsősorban a tollal és az ékesszólás erejével és elsősorban az evangélizálás eszközeit és fegyvereit felhasználó s elsősorban filozófus-teológus püspököt szeretnének, azok dr. Ravasz László híveinek vallják magukat. 34 Az egyház-állam viszony kérdésében Ravasz felfogásától nem állt távol az államtól anyagilag független, önfenntartó egyház ideája, a szabad egyház szabad államban elve, de tisztában volt a realitásokkal, hiszen még a 33 Ravasz L. (1992) 111. oldal. 34 Kiss R. (2003) 15. oldal

60 különböző állami támogatások mellett is igen szűkösen volt képes a református egyház vállalt feladatainak ellátásához a szükséges forrásokat előteremteni. A két világháború közötti időszakban a Ravasz-féle egyházvezetés és az állam kapcsolata harmonikusnak volt mondható különösen 1936 után, mikor a protestáns sérelmeket sokkal erősebben hangsúlyozó, a politikai csatározásoktól kisebb távolságot tartó Baltazár Dezső debreceni püspök halálát követően az Egyetemes Konvent elnöki tisztét is betöltötte, a korszak kormányzati politikája a korábbiakhoz képest jobban támaszkodott az egyházakra, valamennyi történelmi egyház társadalmi-közéleti szerepvállalása növekedett. Mindazonáltal Ravasz a Bethlen-kormány bukását követően már 1932-ben az 1932/1933. évi költségvetés felsőházi vitája során felhívta a figyelmet az autonómia elvesztésének, az etatizmus erősödésének veszélyeire, ami az egyház-állam viszonyon túlmenő tanulságokkal is szolgált, hiszen gondolatmenetében kitért nem csak az egyházi, hanem mindenféle társadalmi és gazdasági autonómia visszaszorulásának veszélyeire is: A konszolidáció természeténél fogva könnyen átalakul etatizmussá. Az elmúlt tizenkét esztendő legnagyobb veszedelmét talán nem is jó szót mondok legnagyobb kísértését az etatizmusban látom. A magyar nemzet az utolsó tíz év alatt politikailag mindig kézben volt, mindig egy emberként állott vezetői mögött ( ) De eközben az történt és történik, hogy az állami funkciók lassanként elsorvasztják a társadalmi autonómiákat és egészséges, autonóm, teherbíró, öntudatos, társadalmi és gazdasági alakulásokat ( ) hasonló veszedelem az, hogy egyetlen egy lapra van feltéve a nemzet egész jövendője. Hányszor történt meg a magyar történelem folyamán, hogy a nemzeti s a nemzet életösztöne szempontjából ellenséges kormányzattal szemben az egészséges kifejlett autonómia, a különböző testületek ősi ereje ellenállott és a nemzeti élet kontinuitását megmentette ( ) Ez azonban ma már megszűnt. A vármegye nem az, ami volt, a gazdasági élet egy burkolt állami működés, amelynél ellenzéki vita tárgya az, hogy a kormányzat van-e a bankok kezében, vagy a bankok vannak-e a kormányzat kezében, az egész közegészségügy, a szociálismunkák, a társadalombiztosító kezén államilag szocializálva vannak és azok a tényezők, amelyek annyiszor dicsőségesen állották meg a helyüket a múltban és ezek között elsősorban az én egyházamra gondolok az állammal olyan kapcsolatba kerültek, amelynek révén autonómiáról most már csak elméletben lehet beszélni. Ez pedig felfogásom szerint nemcsak ennek az egyháznak a kára, hanem ez nagy nemzeti veszedelem, egy nagy alkotmánybiztosíték hiánya, mert bármiféle politikai fordulattal szemben tökéletes mértékben ki van szolgáltatva. 35 Fontosnak tartotta nyilvános szerepléseit, kulturális szerepvállalását is, mindezt missziói lehetőségnek tartván, így felismerte a tömegkommunikációs eszközökben, sajtóban, rádióban rejlő lehetőségeket is között együtt 35 Felsőházi Napló / oldal

61 szerkesztette Muraközy Gyulával, Kálvin téri lelkésztársával a Budapesti Református Egyházmegyei Közgyűlés hivatalos lapját, a Református Figyelőt, 1934-ben főszerkesztője lett az akkor életre hívott országos egyháztársadalmi hetilapnak, a Református Életnek, között Sebestyén Jenővel együtt szerkesztette a Magyar Kálvinizmus című folyóiratot is, majd a két lap egyesülésével létrejövő Református Jövőt is. A missziói célú szerepvállalás mellett fontosnak tartotta a protestánsok megerősödését a politikai-szellemi életben, így szellemi irányításával indult újra 1924-ben a Protestáns Szemle, mely eszköze lehetett az egyháztól eltávolodott értelmiség megszólításának is. 36 Püspöki működése meghatározó feladatának tekintette a belmissziói munka fellendítését, így a Dunamelléki Egyházkerületben már 1922-ben belmissziói bizottság alakult, majd kezdeményezésére 1926-ban az Egyetemes Konvent is határozatot hozott a belmissziói munka egyházi keretek közé emelése tárgyában, létrehozta a belmissziói bizottságot, Ravasz ügyvezető alelnökségével, mely 1927-től minden évben megjelentette Belmissziói Útmutatóját a különböző belmissziói ágakra kidolgozott programját ismertetendő, majd az között ülésező negyedik budapesti zsinat elfogadta a belmissziói törvényt és Ravaszt bízták meg a zsinati missziói bizottság vezetésével. A törvény a belmissziói munkát minden gyülekezet számára kötelezővé tette, így ettől kezdve a különböző belmissziói munkaágak nemcsak az erre alakult egyesületek feladatait képezték, hanem közegyházi feladattá váltak, így ezen munka intézményesülése nagymértékben segítette az egyház felkészítését a társadalmi, szociális problémák megoldásában történő jelentősebb részvételre is. 37 Ravasz szociális nézetrendszere A korszakot mindvégig jelentős társadalmi, szociális konfliktusok és problémák kísérték. Püspöki ciklusa elején a társadalom jelentős része még a Tanácsköztársaság sokkhatása alatt állt, így a 20-as években alapvetően a baloldali mozgalmak, a materialista alapokon nyugvó szociáldemokrata és kommunista ideológia jelentették a fő veszélyforrást, majd a világválság kibontakozása nyomán egyaránt megerősödő bal- és jobboldali radikális irányzatokkal, a kommunizmussal, a fasizmussal és a nemzetiszocialista ideológiával szemben is fel kellett venni a harcot, de a református közvélemény idegenkedett a kor katolikus szociális tanításaival a 20-as évek keresztényszocializmusával, majd a 30-as évek hivatásrendiségen alapuló 36 Kiss R. (2003) 26. oldal. 37 Uo. 25. oldal

62 korporativizmusával szemben is. 38 Így egyre inkább szükségessé vált a konkurens teóriákkal szemben egy önálló, teológiailag megalapozott református álláspont, szociális tanítás, s egy erre épülő egységes református társadalmi program kialakítása, körvonalazása. Ravasz szociális nézetrendszerének alapjait még püspöki működése legelején megfogalmazta, december 18-án a csepeli MÁV gépgyár tisztviselői és munkásai előtt tartott A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa című előadásában. Gazdaságtörténeti visszatekintésében a munka és tőke elkülönülésének veszélyes folyamatára s ennek lelki aspektusaira is hívta fel a figyelmet: aki anyagi javakból többet bírt, mint a saját munkájának egyenértéke, ezzel a többlettel más emberek munkájának értékét foglalta le. Így állott elő a tőke. A tőke már magában is él, miután munka-energia halmozódik fel benne, s miután él, magát meg akarja tartani azzal, hogy mind több és több munkát szív fel magába. Megtörténhetett már, hogy a tulajdonos nem dolgozik tőkéjéért. Talán örökségként készen kapta, talán véletlenül és ingyen jutott hozzá, talán kölcsön vette, de azért ő maga élvezte mások munkájának eredményeit s ez az élvezet nem maradt hatás nélkül a lelkére. Vagy üressé és léhává tette, vagy pedig telhetetlenné és kegyetlenné. A tőkenélküliek pedig azért, hogy éljenek, keservesen dolgoztak s talán csak azért éltek, hogy dolgozzanak. Nemsokára úgy állt a dolog, hogy tőkét szerezni munkával sem lehetett, tőkét elveszíteni pedig munkátlansággal sem sikerült. 39 Fontos momentumnak tekintette a tőke pénztőkévé, illetve géppé alakulásának folyamatát, ennek társadalmi és lélektani következményeit is: Mikor a tőke pénzzé változott át és pénzben fejeztetett ki, tehát hogy úgymondjam járni tanult, még erősebbé vált. Minden pénzdarab munkát, verítéket, emberi erőt hordozott magában s mintha élő lény lett volna, valósággal fiadzott. A pénztőke fia a kamat, s azért fiadzik, mert munkát képes felszívni. Akinek én száz aranyat adok, az képes ezzel több munkát kötni le, mint amennyit megfizet és ebből a többletből fizeti nekem a kamatot és teremti elé a maga nyereségét. A technika vívmányaival pedig még egy csudálatos átalakulás történt: a tőke géppé vált. ( ) A gép megölte a kézmű ipart, a mezőgazdasági munkát s most már ő dolgozott azzal, hogy egyszersmind dolgoztatott is; egyre több embert hajtott a szolgálatába, akiknek élni kellett, egyre keményebben dolgoztatta őket, egyre inkább géppé tette őket, akik lélek, invenció, egyéniség nélkül dolgoznak. Eközben egyre hatalmasabbá növekedtek a gépek, megnőttek, összeházasodtak és egyre kevesebb ember kezébe, birtokába kerültek. Tehát mind kevesebb ember bírta az egyre növekedő tőkét és mind több ember, mind növekedő nyomorúság között szolgálta azt a maga lélekemésztő testi munkájával Kiss R. (2001) oldal. 39 Ravasz L. (1922) 7-8. oldal. 40 Uo. 8. oldal

63 Történeti kitekintésében kitért a gazdaság és állam kapcsolatára is: a szervezett és hatalommal bíró társadalom, az állam, vagy maga került a tőke kezébe, vagy a tőke került az állam kezébe, de az eredmény az lett, hogy a kapitalista társadalmi rendszer egyszersmind politikai rendszerré lőn, azaz kevés hatalmas uralmává jogtalan milliók felett. 41 Ugyanakkor felhívta a figyelmet az ezen problémákra reflexióként született szocializmus elméleti és gyakorlati buktatóira is: vajjon a gazdasági rendnek ez a központi organizációja lehetséges-e, vajjon nem buknék-e meg azon a törvényen, hogy a természeti erők kormányozhatók ugyan, de nem pótolhatók? ( ) mi pótolná a munka energiáját, ha az a hatalmas, természeti erő, mely az egész gazdasági rendszert hajtja, s mely a tulajdon ösztönének nevezhető, mesterségesen kihalna.? ( ) az egységes gazdasági rendszer mellett egyetlen nagy krízis halálos csapást jelentene az egész emberiségre, míg így a krízis csak egyes ágakat érhet csupán s vesztesége kiegyenlítődik a másik ág nyereségében. Végül pedig és ez a legfontosabb, ez az egységes gazdasági rendszer megszabná a munka módját, idejét, minőségét, s vele valóban géppé degradálná az embert. 42 A szocializmus gyakorlati problémáira utalva felhívta a figyelmet arra, hogy szembekerült olyan kultúraképző tényezőkkel is, melyek a kapitalizmussal csak történelmi, de nem elvi kapcsolatban álltak: így a hadsereg, a nemzet és a család intézményével is, aminek nyomán kultúrellenessé vált. Véleménye szerint viszont mégsem ez a szocializmus igazi problémája, hanem az, hogy nem szabadított fel elvileg az anyagi javak hatalma alól:»enyém a tőke«, mondotta a kapitalista társadalomban az egyén,»enyém a tőke«, mondja a szocialista társadalomban a köz. De akár az egyéné, akár a közé, mindkét esetben emberé a tőke. S miután az ember gyengébb mint a tőke, tehát szolgájává lesz. 43 E két felfogással állítja szembe Ravasz az evangélium szocializmusát, mely szerint a tőke sem az egyéné, sem a közé, hanem az Istené, minthogy egyedül Isten hatalmasabb, mint a tőke és egyedül Ő képes ura maradni a tőkének, Isten maga az abszolút tőke, mert csupa munka. Így az ember is annyiban tőke, amennyiben dolgozik és ezzel részt vesz Isten világteremtő munkásságában, vele életközösségbe jutván. Isten a maga tőkéjét sáfárokra bízza, mely lehet az egyén és a köz is, ez teljességgel indifferens. Függetlennek kell lenni az anyagi javaktól, mivel az nem a mienk, hanem Istené, így független legyen az is, akire átmenetileg bízatott, akit a vagyonnal szemben csak a puritánság menthet meg, azon evangéliumi gondolat, hogy az élet munkára és nem élvezetre adatott. De függetlennek kell lennie annak is, akinek még nincsen vagyona, hiszen van sok minden egyebe, ami értékesebb, mint a vagyon: halhatatlan lelke, erkölcsi világának szépségei, az emberi 41 Uo. 9. oldal. 42 Uo oldal. 43 Uo. 12. oldal

64 személyiségnek egész világrendszere. 44 A sáfárság gondolata gyakorlati vonatkozásaira térve az alábbiakat javasolta előadásában Ravasz: a mezőgazdaság terén azt, hogy a gazda se fogyasszon többet, mint munkása, de dolgozzon annyit, minden munkásnak legyen lakása, orvosa, iskolája, balesetsegélyezése, a rokkantaknak nyugdíjuk, az özvegyeknek és árváknak ellátási jutalékuk; az ipar területén pedig azt, hogy a tulajdonos csak első tisztviselő legyen, annyit költve magára, mint bárkinek adna, aki ezen munkát ellátja, a nyereséget a termelés olcsóbbá tételére, a munkások direkt vagy indirekt javadalmazására, biztosítások, nyugdíjak, munkáslakások, üdülőhelyek, könyvtár céljára, a munkaidő leszállítására kell fordítani. Előadása végén felhívta a figyelmet arra, hogy a legjelentősebb feladat a munkásrétegek evangelizálása, hiszen a munkásosztály azon társadalmi réteg, mely leginkább eltávolodott az egyháztól. 45 Ezen problémafelvetés rávilágított a református egyház előtt álló legnagyobb társadalmi kihívásra is: a református egyház társadalmi rétegzettségéből fakadó problémákra, ugyanis a református hívek kb. háromnegyede az agrárszektorhoz kötődött, így a szociális gondolkodás középpontjában az agrárkérdés, mindenekelőtt a földkérdés állt, ugyanakkor a századfordulótól jelentős mértékben növekedett a főváros peremterületeinek református lakossága, mely az ipari munkásság létszámát növelte, s ezek kb. 60%-a mezőgazdasági eredetű népesség volt, 46 így a földkérdés megoldatlanságának egyre nyilvánvalóbb problémáira az iparba özönlésben keresvén a megoldást, egyre inkább ráirányították a figyelmet az ipari népesség szociális kérdéseire is. A mezőgazdaság kulcskérdését jelentő földreform vonatkozásában körvonalazódó, egymással szemben álló két református koncepció között az egyházvezetés ingadozó álláspontja, sajátos kettőssége figyelhető meg. Az egyik oldalon volt található a nagybirtokvédő, liberálkonzervatív irányzat, melynek képviselői az egyházvezetésben fontos világi pozíciókat töltöttek be, így például Bernát István, a Magyar Kálvin Szövetség elnöke, a Magyar Gazdaszövetség ügyvezető igazgatója, vagy Balogh Jenő, az Egyetemes Konvent világi elnöke. Ezen irányzat megelégedett a kormányzat mérsékelt agrárreformjával, s bár elismerte a kis- és középbirtok túlsúlyának az egészségesebb vagyoneloszlásra, az egzisztenciális függetlenségre s ezen keresztül a demokratikus közszellemre gyakorolt pozitív hatását, de a nagybirtok gazdasági és nemzetfenntartó erejére tekintettel elutasította a radikális földreformot. A másik oldalon a radikálisabb földreform hívei között találhatjuk pl. Sebestyén Jenő professzort, aki már 1925-ben az Országos Református Lelkészegyesület ülésén elfogadtatta átfogó szociális és gazdasági programját, melyben jelentős földreform, a nagybirtok fokozottabb mértékű 44 Uo oldal. 45 Uo oldal. 46 Kiss R. (2001) 209. oldal

65 igénybevétele, parcellázás, örökbérlet, kertgazdaság, kisgazdaságok adómentességének gondolata is megfogalmazódott. A húszas évek végétől pedig, különösen a vidéki és a fiatalabb lelkésztársadalom és az egyházi ifjúsági egyesületek körében, a népi mozgalom radikális földreformot követelő gondolatai befogadásra találtak. 47 Ezen két pólus közötti vitában a reformkonzervatív politikai erőkhöz közel álló Ravasz kezdetben nem kívánt állást foglalni, türelmes, ellentéteket áthidalni kívánó politikát folytatott, egy 1932-ben elmondott, Egyház és egyesület című előadásában azon véleményének adott hangot, hogy nem az egyház, hanem az egyesületek jelentik azon fórumot, ahol a különböző társadalmi problémák megvitatásának, állásfoglalások kialakításának helye van. 48 A 30-as évek növekvő szociális feszültségeinek következtében viszont Ravasz egyre inkább kimozdult kiegyensúlyozó szerepéből. Kezdetben csak mint az 1934-ben indított egyháztársadalmi hetilap, a Református Élet főszerkesztője állt ki a lapot ténylegesen szerkesztő Kálvin- téri lelkésztársa, Muraközy Gyula és munkatársai mellett, akik egyre határozottabban a népi mozgalom felé tájékozódván, a radikális földreform szószólóivá váltak, de februárjában, a Református Élet és a Soli Deo Gloria lelkészei által szerkesztett, a népi mozgalomhoz kötődő Magyar Út közös konferenciáján már Ravasz is felszólalt, határozottan kiállván a földreform mellett. Ha arról van szó, hogy egy országban milyen legyen a termelési rend, olyan-e, hogy óriási nagybirtokok csodálatos gépekkel és gazdag tőkékkel fel és beruházva, nagyszerű eredményt mutassanak fel, de ebben az országban mindenki cseléd legyen, vagy pedig, hogy sok kis holdas telken gazdaemberek legyenek, a keresztyénség parancsa azt mondja, hogy igen ez utóbbit kell tenni. A komolyabb szociális felelősség elve főképpen a javak igazságosabb elosztása terén mutatkozik, meg kell szervezni jól a termelést és igazságosabbá kell tenni az elosztást ben Cegléden az Országos Református Lelkészegyesület és az Országos Református Presbiteri Szövetség közös kongresszusán Ravasz szintén beszédet tartott a földreform szükségességéről, mindazonáltal az egyház hivatalos testületei, a zsinat vagy az Egyetemes Konvent nem foglalt állást a kérdésben. A munkáskérdés, a munkásosztály szociális problémáinak kezelése nemcsak a már korábban említett tényező a fővárosi református munkásság növekvő létszáma miatt vált egyre inkább égetővé, hanem a világválság következtében megerősödő szellemi-politikai kihívások miatt is. A bolsevizmus, fasizmus/nemzetiszocializmus és a katolikus korporativizmus háromszögében a református egyháznak, illetve értelmiségének saját válaszát kellett megtalálnia a társadalmi kihívásokkal szemben. A húszas évek elején 47 Uo oldal. 48 Ravasz L. (1938) 451. oldal. 49 Muraközy Gy. Vasady B. (1938) 132. oldal

66 Ravasz László elutasítja a szocializmust, de például Bernát István, a már említett Magyar Kálvin Szövetség elnöke 1925-ben még egyidejűleg ítéli el a bolsevizmust, a szociáldemokráciát és a szakszervezeteket, addig a 20-as évek végétől egy árnyaltabb megközelítés kezd teret hódítani a református gondolkodásban, így Kováts J. István vagy Ihrig Károly a szociáldemokrácia marxizmusról leváló, mérsékeltebb, a magántulajdont elfogadó ágával való közeledést kezdeményezte, 50 és 1928-ban Ravasz László is már egyértelmű különbséget tett a bolsevizmus, a szociáldemokrácia és a szakszervezetek megítélésében. 51 Ravasz a társadalom keresztyén erkölcsi alapokon történő megújulásában, az egyéni felelősségvállalásban látta a kiutat, a kapitalizmus megreformálását sürgette, félve, hogy különben bűneivel és mulasztásaival totális rendszerek kialakulása irányába sodródhat a társadalom. Így 1934-től különösen a nemzetiszocializmus veszélyére összpontosul a figyelem, Ravasz 1934-ben Egyház és állam nemzet és emberiség című cikkében figyelmeztet: Az emberiségért van a nemzet, mint ahogy a nemzetért van az állam. ( ) Az emberiségért van a kultúra, érette van a tudomány és a művészet, ezt szolgálja a nevelés és nincs a teremtett mindenségben semmi, ami feljebb való vagy egyetemesebb gondolat lenne, mint a szó igaz értelmében vett humanum. Ezért nagy kár, hogy liberális és racionális visszaélések miatt a mai világ eltávolodik a humanum nagy világalkotó és életformáló gondolatától, s ehelyett méltatlan és üres fogalmakkal, kollektívummal, közösséggel, fajjal, stb. próbálja magát kárpótolni. 52 A nemzetiszocialista veszély árnyékában az egyházi beszédeknek a 30-as évek második felében egyre markánsabb eleme lesz a totális rendszerekkel és ideológiákkal szembeni elhatárolódás, elutasítva minden olyan irányzatot, mely a szociális kérdések megoldásába erőszakot, tömegkezelést, az emberek elgépiesítését vinné bele, s egyre inkább körvonalazódik azon felismerés, hogy a szociális problémák csak karitatív úton történő kezelésének ideje lejárt. Ravasz a már említett évi ceglédi konferencián elismerte, hogy a vörös forradalomtól megijedve a megelőző 20 esztendőben a megfelelő társadalmi, szociális programok nem kerültek megvalósításra s hitet tett a szociális reformok mellett. 53 Időközben a református munkásság egyházi alapon történő megszervezésének jegyében, Muraközy Gyula elnökletével 1938 decemberében megalakult a Magyar Református Munkásszövetség, de Ravasz és az Egyetemes Konvent is erős fenntartásokkal fogadta a szervezet megalakulását, attól félvén, hogy a hivatásrendi alapokon szerveződő katolikus szociális mozgalmak mintájára alakult szervezetről van szó, így pártpolitikai célokra történő felhasználásának veszélyével kell szembesülni, ami a 50 Kiss R. (2001) oldal. 51 Kiss R. (2003) 30. oldal. 52 Ravasz L. (1934) 540. oldal. 53 Kiss R. (2001) 218. oldal

67 református egyház egy részét a korporativizmust erősen támogató Imrédy táborába terelhetné, így az egyházban nem az evangélium, hanem a politika lenne a fő. 54 A szervezet közös protestáns szervezetként alakult újjá 1940 elején Magyar Evangéliumi Munkásszövetség néven, immár a Ravasszal jobb kapcsolatokat ápoló Teleki miniszterelnöksége idején, de a szövetség működése 1941 januárjától lendült csak fel, mikor több református és evangélikus püspök, így Ravasz is védnökséget vállalt a szervezet mellett. A szövetség tevékenysége a munkások kulturális és világnézeti nevelésére, vallásos, nemzeti és szociális nevelést szolgáló előadások, polgári iskolai és vezetőképző tanfolyamok szervezésére, a munkások szociális segélyezésére, féléves kamatmentes kölcsön folyósítására, munkásszállás működtetésére, munkaközvetítésre, jogi, orvosi és társadalombiztosítási tanácsadó szolgálat, lakásügyek szervezésére terjedt ki. Programjának teológiai megalapozásául Ravasz 1921-ben tartott A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa című előadása szolgált. 55 Ravasz a korszak utolsó békeévében, 1939 augusztusában egy írásában foglalta össze szociális gondolatait A református keresztyénség szociális tanításai címmel, mely Muraközy kiadásában terjedt el az evangéliumi munkásmozgalom körében. Munkája bevezetéseként a keresztyénség totalitásigényéből vezeti le a vallás egyszerre magánügy és közügy jellegét, így a keresztyénség, ezen belül a protestantizmus szociális tanítások megfogalmazására való jogosultságát. 56 Az ember helyét a mindenségben az Isten dicsőségének szolgálata határozza meg, az ember értéke abban áll, mennyire tud engedelmes eszköz lenni Isten kezében, az Ő világművészi célja szolgálatában. Minden embernek megvannak egészen sajátos hivatásai, mely Isten rendelése, s ehhez a megfelelő tehetséget, képességet Isten adja, ezért a helyes társadalomszerkezet az, ha mindenki arra a helyre jut, ahová legalkalmasabb, senki sem marad azon a helyen, melyet nem tud betölteni. Ez viszont ellentétben áll minden kaszt- és céhrendszerrel, kiváltsággal, társadalmi előjoggal, jobbágysággal, egy isteni demokrácia alapjait teremti meg, az isteni kiválasztás arisztokratikus elve alapján. 57 Így a munka olyan erőfeszítés, amely a pályán a képességeink önfeláldozó felhasználását jelenti, Istennek azon ajándéka, hogy részt vehetünk az ő világteremtő műve dicsőségében, így nem érdem, amiért ellenszolgáltatás jár, még csak nem is tisztán kötelesség, hanem kiváltság. S így nem a munka tart el minket, hanem az áldás, melyet Isten a munkánkra ad, hiszen Isten mindenkiért, akit teremtett, elvállalta az eltartás kötelezettségét, amit viszont egy felséges és állandó rend keretében valósít meg. Isten ezen alkotó rend felett őrködik, védi a munkát azzal, hogy védi a bérét is, így védi azzal szemben is, aki adja, hogy le ne alkudja, rabszolgazsolddá ne 54 Uo oldal. 55 Uo oldal. 56 Ravasz L. (1939) 6. oldal. 57 Uo oldal

68 csökkentse, látszatjavakkal ne pótolja, de azzal szemben is, aki kapja, hogy abból erkölcs, műveltség, egészség, egyszóval élet származzék, ne olyanra fordítsa, amely lelkét és testét elpusztítja. Ugyanúgy őrködik Isten a vasárnap megszentelésén, hiszen az ünnep megszentelése előfeltétele a munkának, mint ahogy a jól végzett munka a legjobb előkészület az ünnep megszentelésére, mely nélkül a munka robottá aljasul. 58 A munka nem választható el attól az értéktől, amit termelt, a javak a megtestesült munka, isteni bizonyítékok arra nézve, hogy hivatását szolgálta az ember, jól végezte munkáját, tehát Isten választotta ki és Ő ékesítette fel ajándékaival. Így elvenni sem lehet tőle semmilyen jogcímen, legfeljebb felajánlhatja annak, aki adta a hivatást, a képességeket, a munkához az időt és az erőt, s a munkára az áldást. 59 De a hívő ember nem magának szerez, nem magának dolgozik, hanem Istennek, így a tulajdon sem nem magán, sem nem köz, hanem Istené, s a javakat Isten csak sáfárságba adja, egyeseket egyéneknek, másokat a közösségnek. De nem mindenkinek jut a javakból, mely három okra vezethető vissza: egyrészt ha valaki tudna dolgozni, de nem akar, az Isten országában tolvajjá válik, másrészt ha valaki nem dolgozhat, mert gyermek, idős vagy beteg, ezeknek a gondja a dolgozók közösségére hárul, harmadrészt ha valaki tudna és szeretne is dolgozni, de nincs munkája, az a társadalom zavarára utal, melyen azonnal segíteni kell, a munkanélküliséget meg nem oldó társadalom ugyanis a saját sírját ássa. 60 A javak megszerzésének, felhasználásának és megtartásának nagy történelmi törvénye a böjt, ugyanis ha az ember sokkal kevesebbet él fel, mint amennyit felélhetne, a munkájával sokkal több javat termel, mint amire szüksége van, előtte áll a javaknak önmagukban való felhalmozódása és foglalata: a tőke. A protestantizmus aszketikus ága, a kálvinizmus megteremtett a fokozott munka és fokozott böjt árán egy óriási társadalmi tőkefelhalmozódást, a keresztyén kapitalizmust. A tőke rendeltetése Isten dicsőségének szolgálata, azt kell vele tenni, amiből mindenkinek lelki és testi haszna lesz, így támadnak a felhalmozott tőkéből kórházak, árvaházak, iskolák, akadémiák stb. A keresztyénség ezt az istenes kapitalizmust nemcsak megbecsüli, hanem tulajdonképpen termeli, melyben az egyén csak eszköz, a magántulajdon csak módszer, hogy az egyén kezdeményezőkészségét, az egyéni erőfeszítés többletét felhasználhassa. Ugyanakkor a keresztyénség szembefordul az istentelen kapitalizmussal, melyben az egyén cél, a magántulajdon szentség, dogma, kifogásolja a profitéhséget, a könyörtelen versenyt, a munkások kiuzsorázását, a pusztító fényűzést, a keresztyén böjt elhalását. Az istentelen kapitalizmus létrehoz egy óriási ipari proletariátust, léleknélkülisége miatt szembekerül a tőke és a munka, s ez a harc veszélyezteti 58 Uo. 13. oldal. 59 Uo. 14. oldal. 60 Uo oldal

69 az egész társadalom biztonságát, a nyugodt termelést, Isten örökkévaló céljának szolgálatát. A technikai fejlődés nyomán géppé válik az ember, géppé az állam s a gépek harcában elvész a halhatatlan lélek, csak a termelés fokozására gondolnak, de nem a javak elosztásának igazságosságára. 61 Mindezért a keresztyén szocializmus előtérbe helyezi a közösségtudatot, hiszen az élet legnagyobb javait, legjellemzőbb alkotó elemeit azáltal nyerjük meg, tesszük magunkévá, hogy közösségben élünk, a család, a nemzet és az emberiség közösségében. Egyetlenegy cselekedetünk sem közömbös, bármit teszünk, azzal mindenkinek ártunk vagy mindenkinek használunk, Isten ezzel a világösszefüggéssel, az élet kényszerével mutat rá, hogy csak a közösség fenntartó eleme, a szeretet az egyetlen út a menekülésre. Pál apostol képével mindannyian tagok vagyunk a Krisztus fősége alatt, minden tagnak megvan a maga rendeltetése, hivatása, amit csak ő tölthet be, mert egyedül ő nyert eleve elrendeltetésénél fogva arra alkotó képességet, mindenki nélkülözhetetlen, mindenki egyformán értékes, mindegyik tag az egészet szolgálja és mindegyiknek szolgál az egész. De e test életképessége, tehát a társadalom működőképessége attól függ, hogy a tagok milyen összefüggésben vannak a fővel, hitünkkel hogyan ismerjük meg Őt és engedelmességünkkel hogyan valósítjuk meg akaratát. 62 LÁSZLÓ RAVASZ AND HIS SOCIAL ETHICS ON PROTESTANTISM Protestant religious thought became more and more involved with the capitalist system at the end of the 19th century, mainly due to non-mainstream waves becoming stronger in Central-Europe as opposed to classic and neoclassic traditions (Max Weber and Werner Sombart). Protestant theology turned into a new intention at the turn of 19th and 20th century putting more emphasis from the essential of Christianity to finding the right function of Christianity. Social ethics on Protestantism had many streams in Western Europe, for instance social conservatism, internal mission, religious socialism or historical Calvinism which had an impact on protestant theology including the social viewpoint of László Ravasz. All these call for the understanding of the development of his system of views by introducing the factors that influenced his social views and his theory on capitalism. The author of this article would like to summarize Ravasz s theory of capital, labour, consumption, attitude to work and profession, notion of agricultural land reform and his relation to clerical societies and other movements 61 Uo oldal. 62 Uo oldal

70 IRODALOMJEGYZÉK Brakelman, Günter Jähnichen, Traugott (1994): Die protestantischen Wurzeln der Sozialen Marktwirtschaft. Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh. Bucsay Mihály (1985): A protestantizmus története Magyarországon Gondolat Könyvkiadó, Budapest. Csohány János (1989): A magyar református egyháztörténelem összefoglalása 1948-ig. A Debreceni Református Theológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi füzetei XII., Debrecen. Harnack, Adolf von (2000): A keresztyénség lényege. Osiris Kiadó, Budapest. Kálvin János (1991): Tanítás a keresztyén vallásra. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest. Kiss Réka (2001): Egy fejezet a református egyház szociális programjának alakulásáról A Magyar Evangéliumi Munkásszövetség ( ). Protestáns Szemle, 4 sz oldal. Kiss Réka (2003): Ravasz László püspöki működése. Protestáns Szemle, 1. sz oldal. Kováts J. István (1933): A keresztyénség és a társadalmi kérdések. A Magyar Református Egyház kiadása, Budapest. Kuyper, Abraham (1914): A kálvinizmus lényege. Nánásy István Könyvnyomdája, Nagybánya. Lendvai L. Ferenc (szerk.) (1987): A magyar protestantizmus Tanulmányok. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Molnár Attila (1994): A protestáns etika Magyarországon. A puritán erkölcs és hatása. Ethnica, Debrecen. Muraközy Gyula Vasady Béla (szerk.) (1938): Szociális kérdések és megoldási kísérletek. A Református Élet és a Magyar Út február ankétja. Kálvin könyvtár 27-30, Budapest. Ravasz László (1992): Emlékezéseim. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest. Ravasz László (1922): A szocializmus evangéliuma és az evangélium szocializmusa. Tisztviselőtelepi ref. missziói egyház, Budapest. Ravasz László (1934): Egyház és állam nemzet és emberiség. Protestáns Szemle, 11. az oldal. Ravasz László (1938): Legyen világosság. Beszédek, írások. I-III. kötet. Franklin Társulat, Budapest. Ravasz László (1939): A református keresztyénség szociális tanításai. Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt., Budapest. Szabó István (2004): Európa: többvallású világ? Új vallások megjelenése a közéletben. Théma (a Theológiai Élet Ma protestáns tanulmányi kör lapja), 2-3. sz oldal

71 Szekfű Gyula (1989): Három nemzedék és ami utána következik. ÁKV- Maecenas Reprint sorozat, Budapest. Troeltsch, Ernst (1912): Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen. Mohr, Tübingen. Zahrnt, Heinz (1997): Az Isten-kérdés. Protestáns teológia a 20. században. Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, Budapest

72 A MUNKAVERSENY-MOZGALOM ÉS AZ IFJÚSÁG SAJÁTOS VISZONYA AZ 50-ES ÉVEK IPAROSÍTÁSÁBAN 1 KISS ANDRÁS 2 Bevezetés Az ifjúsági munkaerőforrás kihasználása, a fiatalok dolgoztatása családi gazdaságokban, állami beruházásokon és a gyermekmunka korántsem ismeretlen fogalmak. Az 1945 után kialakult demokratizálódási folyamatban, majd ennek megtorpanásával a munkaverseny-mozgalom, azon belül is az ifjúsági versenymozgalom intézményesüléséről beszélhetünk. A második világháborút követő termelés visszaesés, a romok eltakarítása, az újjáépítés célkitűzései, valamint a jóvátételi kötelezettségek teljesítése mind áldozatot követelt a magyar társadalomtól és az ifjúságtól. Önmagában a jóvátétel és az exporttervek kötelező érvényű teljesítése rendkívüli súllyal terhelték meg a magyar nemzetgazdaságot, 3 amit tetézett a gyárak, munkagépek romos állaga és a nagyfokú nyersanyag-, szerszám- és szakmunkáshiány nyarán a vas-, fém- és gépiparban kb. 40 ezren jelentkeztek munkára az 1944 őszi 150 ezer fős munkáslétszámmal szemben. A bányászatban, ebben a periódusban 50 ezer, az iparban pedig mindössze 150 ezer munkás dolgozott, a munkáshiány 90 ezer főre volt tehető. 4 Erősen feltételezhető, hogy az említett 200 ezer fő között igen alacsony volt a fiatal szakmunkások száma, arányuk csak később, a szakmunkásképzés megindításával kezdett fokozatos emelkedésbe. A szakmunkáshiány fokozatos kiküszöbölésével viszont megnőtt az iparba került képzetlen munkások 1 A magyar munkaverseny-mozgalomról ez idáig számos kiváló munka látott napvilágot, mindamellett az ifjúságnak a versenyekben betöltött szerepéről, magatartásformájáról az értekezések már kevésbé tesznek említést. A témáról bővebben: Horváth S. Majtényi Gy. Tóth E. Zs. (1998,) Baják L. Somogyi Gy. (2002), L. Simon L. (2002). A számunkra rendelkezésre álló korabeli irodalom zöme amely az esetek többségében érinti az ifjúságot nagyrészt az 50-es években keletkezett propagandamunka, tartalmuk a szovjetunióbeli, sztálini munkaverseny-mozgalom gépies másolását állítja középpontba: Mód A. (1948), Kornai J. (1950) és Köböl J. (1955) 2 Fiatal kutató, MTA Történettudományi Intézet, Budapest 3 A fokozatos szovjet gazdasági behatolás eredményeképpen augusztus 27-én Magyarország és a Szovjetunió ötéves gazdasági együttműködési egyezményt kötött, amely 30 millió dollár értékben írt elő árucserét, s innentől kezdve a magyar ipari termelés jelentős részét a szovjet nyersanyagbázisra alapozták. 4 Berend T. I. (1962) 22. old

73 számaránya is. A Magyar Kommunista Párt (MKP) amely kezdettől fogva a munkaversenyek beindítását erőltette kezdetben nagy hangsúlyt fektetett a képzett, tapasztalt és minőségi (fiatal) szakmunkás munkaerő alkalmazására. A bányászat, az építőipar, a vas-, acél- és gépgyártás munkáslétszámának közötti erőteljes felduzzadása azonban a munkaverseny-mozgalmakban is éreztette hatását. Az esetek többségében a minőségi munka rovására ment, hogy a munkaverseny-mozgalmat a képzetlen munkaerő alkalmazásával tömegmozgalommá fejlesztették. Az 1945-ben még sok fiatal munkás számára ismeretlen fogalom fordulójára bevett, és sokak életében a mindennapokat átszövő életformává alakult. Ennek gyökerei az állam gazdasági szerepének ugrásszerű megnövekedésére, valamint a szocialista iparosítási politika meghirdetésére vezethetők vissza. Az ifjúsági brigádmozgalom kialakulása, szerepvállalás az újjáépítésben Az ifjúsági versenymozgalom kezdetei a Budapest felszabadulását követő hónapokra tehetők február-márciusban sorra alakultak meg azon ifjúsági brigádok ( rohambrigádok ), melynek fiataljai aktív szerepet vállaltak a főváros kerületeinek újjáépítési munkálataiban, a romok eltakarításában, a közlekedés helyreállításában ( hídversenyek ). Természetesen 1945 első negyedében az ifjúság által elvégzett munka nem korlátozódhatott a romok eltakarítására, ahol lehetett és a feltételek biztosítottak voltak, az üzemi munkásifjúság is munkába állt. A szervezőerőt elsősorban saját lakókörnyezetük rendbetétele iránti igény, majd pedig a Magyar Kommunista Párt jelentette. A kommunista párt 1944 decemberében megalakult ifjúsági szervezete, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ), amely még nem rendelkezett kellő mozgósítási erejű ifjúsági támogatással, nyári újjáépítési táborokat szervezett a romok helyreállítására és annak népszerűsítésére június 15-én, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központjának felhívásával kezdetét vette az újjáépítés munkáinak versenyesítése, amely még nem a termelés teljesítésére koncentrált, és nem volt azonosítható a klasszikus munkaversenymozgalommal. Egy hónappal később, július 7-én a MADISZ Központ felhívást intézett az újjáépítési táborokba történő jelentkezésről, amit a július 20-án megnyílt szeghalmi tábor követett év végéig ezen versenyek melyek nagy része nem brigádok egymás közti versenye, hanem az idővel, a gyorsasággal történő verseny volt a fiatalok mozgósítását jelentették csupán januárjában az országos szintű szénhiány miatt egy kb. 100 főből álló ifjúsági bányászbrigád indult útnak Felsőgallára a szénkitermelés fokozására. 5 5 Habuda M. (1985) 55. oldal. A széncsatára történő mozgósítás gondolata 1945 decemberében fogalmazódott meg az MKP Ifjúsági Titkárságán

74 A fordulópont 1946 közepére tehető, amikor is (május 31-én) a MADISZ Országos Vezetősége felhívást intézett szervezeteihez az ifjúsági munkaverseny-mozgalom szervezésére vonatkozólag. A felhívás mögött egyértelműen a kommunista pártnak a fiatalok termelésbe történő bekapcsolása állt. Az ifjúság munkaversenyekre mozgósításában között jelentős szerepet töltött be az 1945 februárjában életre hívott, a munkásifjúság érdekvédelmét biztosító, a szakszervezeti mozgalom ifjúsági tevékenységének hagyományait követő Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom, a SZIT folyamán egymás után alakultak meg a SZIT üzemi csoportjai, és hamarosan a SZIT lett az üzemi munkásfiatalok legátfogóbb szervezete. Ez utóbbi szervezet és a MADISZ a Magyar Kommunista Párt gazdaságpolitikai törekvéseinek fő kiszolgálójává, a káderutánpótlás biztosításának fő forrásává vált. Az ifjúsági munkaversenyek szervezésének lebonyolításában jelentős szerepet játszott a Szakszervezeti Tanács, ez hirdette meg az Országos Újjáépítési Versenyt is. 6 A különböző versenybizottságok, a szervezés, az adminisztrálás és propaganda költségeinek fedezésére külön versenyalapot létesítettek, melyet az Újjáépítési Bizottság kezelt. 7 Az MKP Politikai Bizottsága március 20-i ülésén a Tanácsot már több javaslattal is ellátta a szervezés, és a főbb hangsúlyokat illetően, mint például a pénzbeli jutalom, a gyermeknyaraltatások támogatása feltehetően azon szülők részére, akik a májusi munkaversenyben részt vesznek folyamán nyilván a lehetőségekhez mérten sor került más országokkal történő ifjúsági brigádkapcsolatok kiépítésére, legfőképpen Bulgáriában. 9 A magyar brigádok a Bulgáriában eltöltött két évben elsősorban helyreállítási munkálatokban, vasútvonalak újjáépítésében vettek részt folyamán is folytatódott az ifjúság fokozatos, lassú bevonása a munkaversenyekbe, az üzemek fiatal dolgozói általános túlóra felajánlásokkal, vagy bizonyos munkadarabok elkészítésével járultak hozzá az április 27. május 6. között megrendezésre került Magyar Ifjúsági Ipari és Kereskedelmi Vásár megrendezéséhez, amely az ipar, és az ipari tanoncok seregszemléje volt. 10 A Marshall-segély visszautasítása melynek elfogadása bizonyára fékezte volna a termelési munkaversenyek elterjedését, legitimitását az újjáépítés iparpolitikája, az államosítások felgyorsítása, a hároméves terv 6 A Szakszervezeti Tanács Újjáépítési Bizottságának feladata volt a verseny országos szintű szervezése és az ehhez szükséges tervek kidolgozása. Az Újjáépítési Verseny Bíráló Bizottsága pedig a megállapított eredmények után döntött a díjak, prémiumok odaítéléséről. 7 Politikatörténeti Intézet Levéltára (továbbiakban: PIL), 274. f. 20. cs. 23. ő.e. Szakszervezeti Osztálya anyagai PIL, 274. f. 3. csoport. 30. ő.e. MKP Politikai Bizottsága. A májusi munkaverseny, a Szakszervezeti Tanács feladata. 9 A témáról és a visszaemlékezésekhez lásd bővebben: Nagy M. (1985) 10 PIL, 274. f. 19. cs. 15. ő.e. Ifjúsági Titkárság. A SZIT szervezéséről és működéséről, jelentések, jegyzőkönyvek Az ország egész területén 62 ezer tanonc volt, amelyből 60 ezret az ipar foglalkoztatott, és ebből is 49 ezer főt a kisipar

75 bevezetése, valamint az egységes ifjúsági rétegszervezet létrejöttének körvonalazódása 11 mind-mind elősegítette az ifjúsági munkaversenyek tömegméretű propagandáját és a versenyszellem beültetését az üzemi munkásifjúság gondolkodásába. Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, a következő részben az ifjúsági munkaversenyek politikai-ideológiai hátteréről lesz szó. Az ifjúsági munkaversenyek új politikai-ideológiai vonásai Az ifjúság versenymozgalmának konkrét politikai-ideológiai alapjai 1948 folyamán kerültek kidolgozásra, abban az évben, amikor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nagy-budapesti választmánya elrendelte a versenyek tömegmozgalommá fejlesztését. 12 Továbbá meghatározó erővel bírt az a tény, hogy március 22-én létrejött a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ), mint a kommunista párt rétegszervezeteket tömörítő egységszervezete, amely lehetővé tette, hogy az ifjúságot egészében mozgósítsák a versenyben történő részvételre. 13 A fiatalok bekapcsolása az üzemi versenybe elsősorban az MDP ifjúsági aktivistáinak feladata volt, de már a Tanonc- és Ifjúmunkásotthonok Országos Szövetségéből (TIOSZ) is vettek be fiatalokat. 14 Gerő Ernő egy 1948-ban tett nyilatkozata is jól tükrözi, hogy melyek voltak a kommunista párt célkitűzései. Eszerint Minél több olyan ifjúmunkás legyen, aki a megállapított normát túlszárnyalja. 15 Ezen kívül az MDP részéről jóval mélyebb társadalmi átalakulást érintő célkitűzések is szerepeltek, melyet a következő jelentés tükröz a legkiválóbban: Az összetett verseny [ti. tanulmányi és munkaverseny] politikai célja az, hogy a tanoncifjúságot mozgósítsuk az egyes akciókon keresztül, kultúrmunkán, felvonuláson, agitáción, dolgozatok írásán, s az üzemi munkán keresztül a reakció elleni harcra, s ilyen szellemű mozgalmi nevelést adjunk nekik, valamint, hogy a tanoncokat a SZIT segítségével jól képzett, művelt ifjúmunkássá tegye és bevigye közéjük a szocialista versenyszellemet. Azt akarjuk, hogy a verseny úgy politikailag, mint szakmailag olyan hatást gyakoroljon a tanoncifjúságra, amelynek eredménye az öntudatos, a reakció elleni harcra kész, s a szocializmushoz vezető utat alapjaiban tisztánlátó tanoncifjúság legyen. A kollektív verseny megtanítja a tanoncokat egymás segítésére munkában és 11 Itt az 1948-ban létrejött Magyar Ifjúság Népi Szövetségéről (MINSZ) van szó. 12 Baják L. Somogyi Gy. (2002) 61. oldal. 13 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), MDP-MSZMP Központi Szervek iratai (a továbbiakban: M-KS) 276. f. 97. cs. 68. ő.e. A kommunista ifjúság feladatai a munkaversenyben, MOL, M-KS 276. f. 97. cs. 1. ő.e. 15 U.o

76 szórakozásban. Célja, hogy megszerettesse a tanoncokkal a versenybrigádokat, hogy munkájukat úgy nézzék, mint egy láncszemet a szocializmus építésében. A közösségi szellem kifejlesztése az egyik cél arra, hogy új ifjúmunkás típust teremtsünk meg. Az egész versenyt kifelé a norma teljesítésére és túlteljesítésére építjük fel. Ebben a versenyben a közösség felelős az egyén munkájáért és a közösség munkájáért. 16 A kommunista párt a szocialista munkaversenyt elsőrendű politikai kérdésnek kívánta feltűntetni, továbbá úgy definiálta, hogy annak tömegméretűvé válása a szocialista társadalom továbbfejlődésének egyik döntő feltétele, a gazdasági élet zűrzavaraiból a kiút. A hivatalos beszédmódban ez abban nyilvánult meg, hogy a verseny elvét az elvtársi segítségre építették, ellentétben a kapitalista versennyel, ahol célként a másik tönkretételét vizionálták. A mozgalom harmadik pillére azon a téves eszmén nyugodott, miszerint az osztályharc döntő csatája a termelési csata, és ebből a munkásifjúságnak is kell venni a részét. A hivatalos ideológia szerint a munkásosztálynak a munkaversennyel, a gazdasági élet stabilizálásával kellett volna bizonyítania, hogy a dolgozók társadalmának vezető ereje, valamint a tőkések kiszorítása (az államosítások) után egyedül alkalmas arra, hogy a gyárakat, bányákat, bankokat vezesse. A gazdaságpolitika irányítói és ideológusai a munka termelékenységét a legfőbb tényezőként tartották számon az új társadalmi rend győzelme, egy új szocialista embertípus kialakítása szempontjából. Vizsgált időszakunkban, a fentiekben vázolt ideológiának a felnövekvő ( között született generáció) és fogékony munkásifjúságra történő rátelepedéséről beszélhetünk. A kommunista párt úgy vélte, az általa felépíteni kívánt szocializmus megteremti a lehetőséget arra, hogy a versenyt először széles tömegek közt alkalmazzák, amelynek lényegi eleme a dolgozók képességeinek tudatos kifejlesztése volt. Ez utóbbit vette célba az újítómozgalom kibontakozása. 17 A korszak ideológusai azt kívánták láttatni és elfogadtatni a munkásokkal, és azon belül is az ifjúsággal, hogy a tervgazdaság és a munkaverseny legfőbb célja a többlettermelés (ezen a tézisen később némiképp finoman változtattak), vagyis az új társadalmat az anyagi javak nagyobb mennyiségének előállításával biztosíthatják. A munkaversenyeknek embert formáló nevelőerőt tulajdonítottak, ahogy az egyik jelentés fogalmaz: A nagy emberi és nagy nemzeti célok érdekében indított munkaverseny a dolgozók átformálásának legjobb eszközévé válik. A közös munka rendkívüli, fegyelmező, nevelő, emberformáló, harcost formáló erővé válik, és ennek különös jelentősége van a mi ifjúságunk, a munkásifjúság nevelése szempontjából. Honnan vesszük ezeket az embereket? A munkásosztályból, különösképpen a munkásifjúságból. Az ország, a társadalom átformálásához a munkásifjúságot 16 U.o. A SZIT összetett (tanulmányi és munka) versenye, MOL M-KS 276. f. 97. cs. 68. ő.e

77 kell átformálni. Ennek pedig legjobb eszköze a közös munka, a munkaverseny. 18 A kommunista párt kezdettől fogva világosan látta, hogy a káderutánpótláson kívül az ipar munkaerő tartalékainak biztosításához elengedhetetlenül fontos megfelelő számú szakmunkástanuló kiképzése és elosztása. Rákosi Mátyás 1949-ben, egy kecskeméti beszédében bejelentette, hogy az első ötéves terv végéig 250 ezer új szakmunkásra lesz szüksége a magyar iparnak, amely az ifjúság soraiból kell, hogy kikerüljön. 19 Az ifjúság állandó jellegű mozgósítása összefüggött azzal az alapgondolattal, miszerint az MDP ifjúsági szövetsége, mint a párt támasztéka, rohamcsapata köteles minden olyan feladatban részt venni, amely az ország, de legfőképpen a szocializmus építését szolgálja. Végezetül, de nem utolsósorban a felajánlási mozgalmak sarkalatos ideológiai frázisa volt, hogy azt mindenáron tömegméretűvé kell tenni. A Magyar Dolgozók Pártja vezető testületeinek (Központi Vezetőség, Politikai Bizottság, Titkárság) határozatai az 50-es években is mindazonáltal arról számoltak be, hogy a mozgalmat nem sikerült ténylegesen az ifjúság tömegmozgalmává tenni, mely végül alapjaiban kérdőjelezi meg a szocializmus építésének folytonosságát. A felajánlások színterei a szocialista iparosításban A munkaverseny-mozgalom Magyarországon csak 1948 folyamán bontakozott ki erőteljesebben. Ennek nyomán szükségesség vált egy központi szerv felállítása Országos Munkaverseny Iroda és Bizottság néven, melynek elnöke Kossa István lett. Az 1948-as esztendő több szempontból is meghatározó volt. Mint már említettük, augusztusban a Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti választmánya elrendelte az idáig csak ártatlannak tűnő versenyek tömegmozgalommá fejlesztését, az életszínvonal emelésén kívül céljaként a szocializmushoz vezető út lerövidítését szabták meg. 21 Az iparban foglalkoztatott fizikai munkások számára, az ifjúság legfiatalabb szakmunkás rétegének a gyárban, ipari vállalatnál eltöltött munkaidő (legfőképpen a hónap vége) egyet jelentett a rohammunkával, amit a versenyek kampányszerűsége még tovább fokozott közepére a hároméves terv még csak első évében 18 U.o. A munkaverseny nevelő hatása, az élmunkások szerepe a munkaversenyben. 19 MOL M-KS 276. f cs. 7. ő.e MDP Tömegszervezetek Osztálya. Jelentés a szakmunkás utánpótlás kérdéseiről az MDP Ifjúsági Konferenciája részére. 20 A szocialista iparosítás témaköréhez bővebben: Germuska P. (2001) és u.ő: (2004). 21 PIL, 274. f. 3. cs. 23. ő.e. A újjáépítési verseny és az ipari munkaverseny április május

78 járt, de már tervek születettek annak korábbi befejezésére vonatkozólag, s ebben jelentős szerepet szántak az ifjúság versenymozgalmának márciusában megindult az első országos munkaversenynek keresztelt mozgalom, melynek fő célja a hároméves terv idő előtti befejezése volt, így az országos munkaverseny keretében bontakozhatott ki Magyarországon az élmunkás- és brigádmozgalom. A munkaverseny megindulásakor a munkásság és munkásifjúság körében már ekkor nyugtalanság mutatkozott a normák kérdésével kapcsolatban. Jól érzékelték ugyanis, hogy a következő években bizonyosan többletmunkát várnak el tőlük. A SZOT Propaganda Osztálya ezért hangulatjelentések tucatját készítette már 1949-ben is. 23 Külön ifjúsági norma alkalmazására végül nem került sor március 12-én a SZIT felhívást tett közzé a fiatalok mozgalomba történő mobilizálására, március 16-án pedig már országos munkaverseny-értekezletet is tartott (az országos mozgalom egy nappal korábban, március 15-én indult). 24 Még február 12-én az MKP Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága javaslatot tett, miszerint létre kell hozni a legjobb munkásokból álló élmunkások állandó gárdáját novemberi adatok szerint az ipari munkások létszáma ha hihetünk a forrásoknak több mint 300 ezer fölött mozgott, és csak feltételezések álltak arra, hogy a versenyekben kb. 150 ezer fő vett részt. Arra vonatkozólag, hogy ebből mennyi volt a fiatal, pályakezdő, vagy 2-3 éves szakmai tapasztalattal rendelkező ifjú szakmunkás, nem rendelkezünk adatokkal. 25 Az Országos Munkaverseny alapelveinek kidolgozásakor nagyságrendi csoportok szervezését írták elő, ami azt jelentette, hogy az összetartozó jellegű és nagyságú üzemek versenyezhettek egymással. Ezt azért is fontos tudnunk, mert egy brigádba többnyire vegyes életkorú szakmunkásokat soroltak be, mivel egy homogén, többnyire csak idősebb szakmunkásokból álló versenybrigád nyilvánvalóan lekörözte volna egy ifjúsági brigád teljesítményét, többnyire a tapasztalat miatt is. Ebben az időszakban a verseny folyt: 1. az egyes üzemek közt; 2. az üzemeken belül, egyes üzemrészek, ifjúsági brigádok közt; 3. az üzemen belül az ifjúmunkások közt. Egyéni győztesnek az számított, aki a normák szerinti legmagasabb teljesítményemelkedést érte el. 26 A verseny általában az üzemi tervek augusztus 1-jén került megrendezésre az első Élmunkás Kongresszus, ahol kielemezték a munkaverseny tapasztalatait, valamint a három éves terv két és fél év alatt történő teljesítésének lehetőségeit. A kongresszuson kb ifjúmunkás küldött vett részt. 23 Belényi Gy. Sz. Varga L. (2000) oldal folyamán 1500 fiatalt mozgósítottak árvízvédelmi munkákra, az Úttörővasút és Úttörő Köztársaság munkálataira. 25 Többnyire csak töredékadatokkal rendelkezünk. Ahol erre lehetőség nyílt ott a forráskritika szem előtt tartásával megpróbáltam feltérképezni a munkaversenyekben résztvevő ifjúmunkások számát. 26 PIL, 274. f. 20. cs ő.e. A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság javaslatai, az Országos Munkaverseny, február

79 teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért folyt. Az üzemekben versenybizottságokat létesítettek, melynek tagja az üzemi bizottság elnöke, főbizalmi, tervmegbízott, állami üzemekben pedig az üzem igazgatója volt. 27 A verseny végén többnyire alacsony összegű, de akkor jelentősnek számító pénzjutalmat, és viszonylag nagyszámú erkölcsi megkülönböztetést is jelentő természetbeni kedvezményt (gyermekek nyaraltatása) biztosítottak. A kormány az országos munkaversenymozgalom számára 9 millió Ft-ot szavazott meg, amelyből a legkisebb díj 500 Ft, a legnagyobb pedig 3 ezer Ft volt. Az ifjúság között megindult verseny viszont túlságosan is a mennyiségi eredményekre koncentrált, a fiatalok és idősek erőfeszítései kezdetben természetszerűleg nem a díjakért, hanem a bérnövekedésért folytak. A versenyben résztvevő iparágak összes üzemeinek száma elérte a 3620-at, az iparágakban foglalkoztatott összes dolgozó száma pedig majdnem 600 ezer főre volt tehető. A versenyhez való csatlakozást bejelentette a vas- és gépiparban 69 üzem (12 ezer fő), a bányászatban, iparban és a közlekedésben dolgozók 70%-a vett részt a versenyben, ami túlságosan magasnak tekintendő. 28 A SZIT a munkaverseny keretében megindította a Harc a másodpercekért mozgalmat, melynek tanfolyamain a kezdeti hónapokban, Budapesten mindössze 750-en, 9 vidéki városban pedig 450-en vettek részt. 29 A tanfolyam lényegében azt a célt szolgálta, hogy a munkásfiatalok körében fokozatosan kialakuljon a megkívánt versenyszellem október elején a SZIT-nek 173 brigádja működött kb brigádtaggal. A Szakszervezeti Tanács kongresszusára brigád tett konkrét felajánlást. Október 6-án már 234 brigád 2137 taggal dolgozott. A beérkezett jelentések szerint a munkát teljesen, vagy nagyban teljesítették végére a brigádtagok számában ugrásszerű növekedés mutatkozott. Év végére kb ifjúmunkás dolgozott brigádokban, melynek okát a SZIT jelentése abban látta, hogy az eddigi brigádok hatására valószínűsíthetően sikereire újak alakultak meg december hónapban az egyéni versenyzők száma ezer főre emelkedett. 32 Az országos munkaverseny keretében az ifjúsági élmunkások száma országos szinten 163 fő, ami a felnőtt élmunkások számához viszonyítva is csak 8% volt. 33 Az ifjúsági élmunkásmozgalom fejlődése (1949/50-től elterjedésének köszönhetően fokozatosan Sztahanov-mozgalom) 1949-ben újabb lendületet 27 PIL, 274. f. 3. cs ő.e. 28 PIL, 274. f. 20. cs. 21. ő.e. A versenyre jelentkezettek száma nem teljesen azonos a versenyben ténylegesen részt vettek arányával, akik rendszeres jelentést adtak. Hozzávetőlegesen 240 ezer dolgozóval kell számolnunk. 29 U.o. A tanfolyamot később több mint 20 ezren végezték el. 30 A Szakszervezeti Tanács XVII. kongresszusa, október Habuda M. (1985) oldal. A SZIT taglétszáma egy december 20-i jelentés szerint 130 ezer főre, alapszervezeteinek száma 2 ezerre volt tehető végére 17 nagyüzemben volt önálló SZIT-szervezet. 32 Habuda M. (1985) oldal. 33 MOL M-KS 276. f. 97. cs. 1. ő.e

80 vett. A Magyar Dolgozók Pártja és ifjúsági szervezete, a MINSZ a nagyobb akciók lebonyolítását a leginkább egységes SZIT-re bízta, amely teljes mértékben a pártakarat kiszolgálójává vált. Az 1949-es esztendő annyiban is mérföldkő az ifjúsági munkaversenyek sorában, mivel végérvényesen eldőlt, hogy Magyarország a szocialista (sztálini) típusú fejlődés útját választotta, s ez magával hozta a munkaversenyek további térnyerését. Az 1950-es években a felsőbb pártszervek munkaversenyek szervezésére felszólító tömeges utasításainak, előírásainak lehetünk szemtanúi, melyek a legkülönbözőbb lehetőségeket kínálták az ifjúmunkásoknak. Az ifjúsági versenyek a következő színtereken zajlottak: a legalapvetőbb, szinte mindenkitől elvárt versenyfajta a többlettermelés volt, mely felajánlásokban öltött testet. További kategória volt a munkafegyelem megszilárdítása, vagyis a késések számának csökkentése. Ez különösen a munkásifjúságot érintette érzékenyen, mivel a Párt és aktivistái úgy vélték ez az a korosztály, amelyik leginkább hajlamosak a társadalom perifériájára sodródni, a munkát és a gyárban történő pontos megjelenést nem eléggé komolyan venni. Nem egyedüli példa a csepeli Kovács tanoncbrigád felajánlása, miszerint 6 óra 54 perckor minden brigádtag bent volt az üzemben (ami benne volt a brigádvállalásban), vagyis minden brigádtag legkésőbb 6 óra 54 perckor lebélyegzett, 7 órakor pedig indult a termelés. 34 További bevett versenyvállalás volt az újítások benyújtása, az önköltségnek és a selejt számának csökkentése, tisztasági, rendrakási munkák vállalása. A munkaversenyek menetrendje 1949-től is hasonló volt a korábbi évek gyakorlatához. Többnyire egy kijelölt üzem versenyfelhívást tett közzé, melyhez az előírt ütemterv szerint a többi üzemek is csatlakoztak. Így például március 1-jén a diósgyőri vasgyár dolgozóinak felhívásával egy tízhónapos versenyszakasz vette kezdetét. 35 Erre további példa, hogy Sztálin december 21-i születésnapjával kapcsolatos munkafelajánlásokat a Ganz Villany kezdte el november 28-án. 36 A felajánlásokat a nyilvánosság felé úgy jelenítették meg, mintha azok egyéni kezdeményezések lettek volna. 37 Azon munkásfiatalok részére (15 fő), akik az augusztusi VIT szervezésében, valamint Sztálin 70. születésnapjával kapcsolatos munkaversenyben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, lengyelországi üdülést biztosítottak. Az MDP Titkárság jelentésében úgy vélte, hogy a lengyel magyar csereüdültetés tovább erősíti majd az ifjúság körében egyre erősödő versenymozgalmat. 38 Már 34 Habuda M. 1985) oldal. 35 MOL M-KS 276. f. 53. cs. 34. ő.e. Politikai Bizottság, augusztus közepéig mintegy 11 ezer brigádot tartottak nyilván, melyben a dolgozók létszáma meghaladta a 100 ezer, a kitüntetett élmunkások és kiváló munkások száma pedig a 9600 főt. 36 MOL M-KS 276. f. 54. cs. 69. ő.e. MDP Titkárság, október 27. A munkafelajánlások megindításának időpontja. 37 Horváth S. Majtényi Gy. Tóth E. Zs. (1998) 30. oldal. 38 MOL M-KS 276. f. 54. cs. 79. ő.e. MDP Titkárság, december 30. Ifjú élmunkások lengyel magyar csereüdültetése

81 ekkor több esetben megfigyelhető a kimagasló eredményeket felmutató ifjúmunkások népszerűsítése. 39 Erre kiváló példaként szolgált a Győri Vagonés Gépgyárban dolgozó Horváth Ede vasesztergályos ifjúmunkás, aki a felesleges mozdulatokat elhagyva 480%-ra növelte teljesítményét. Innentől kezdve többnyire biztosított volt a teljesítményeket felmutató ifjúmunkások karrierje. 40 Még korábban, november 13-án a SZOT Elnöksége határozatot hozott a munkaversenyről, és abban a fiatalok szerepéről, melyben megállapította, hogy a magyar munkásosztály az MDP vezetésével megkezdte a szocializmus építését, s az új társadalom építésében a fejlődés egyik legfontosabb hajtóereje a dolgozók szocialista munkaversenye. 41 A munkaversenyre vonatkozó határozatok az ezt követő években tömegesen követték egymást, annak függvényében, hogy milyen alkalomból kellett mozgósítani, illetve melyek voltak a fő célok. Mindezek a határozatok immár az első ötéves terv kiszolgálásának szellemében születtek, és egy célt tükröztek: az ifjúság számára a vállalt terv minél előbbi teljesítését. A MINSZ januári termelési munkatervében a következő található: A szocializmus építésében a legdöntőbb feladatunk az ötéves terv sikeres megvalósítására mozgósítani a fiatalokat. Szervezeteinknek teljes erővel kell foglalkozni a termelés kérdésével, az ifjúmunkások és iparostanulók széles rétegét kell bekapcsolni a munkaversenybe. Az MDP KV határozata megállapítja, hogy fel kell számolni az ifjúmunkásoknak a munkaversenyben való lemaradását. Cél, hogy az ifjúság a termelés rohamcsapatává váljék január 22-én az MDP Központi Vezetősége A szocialista munkaverseny eredményeinek megszilárdításáról és továbbfejlődéséről címmel határozatot hozott, amely a kollektív versenyformák jelentőségét hangsúlyozta az egyéni versenyvállalások mellett. Ezt követően a szakszervezetek, a minisztériumok, a SZOT és a Népgazdasági Tanács iránymutatásai alapján kidolgozásra kerültek az élüzem cím elnyeréséhez szükséges feltételek is. 43 Az ifjúsági munkaverseny-mozgalom alakulásában kétségkívül döntő fordulatot jelentett a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) júniusi megalakulása. A mozgalom ideológiája alapján úgy vélték, hogy a kongresszusi felajánlási mozgalom a Magyarországon folyó szocialista munkaverseny szerves része, így az, minden kongresszus alkalmából megszervezhető még a tanulóifjúság körében is, akik tanulmányi eredményeik javításával tettek 39 Belényi Gy.(2000) oldal. 40 Habuda M. (1985) 322. oldal. Horváth Ede a későbbiekben azért is számított példának, mert 1963-ban az akkor éppen Wilhelm Pieck nevét viselő (később RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár) vezérigazgatója lett. 41 Fábri T. Jandek G. Tóth T. (1965) 16. oldal. 42 MOL M-KS 276. f cs. 9. ő.e. MDP Tömegszervezetek Osztálya, január A nehézipari miniszter a 2600/1950. (II. 18.) Nip. M. számú rendeltével a szaktárcák minisztereivel együtt szabályozta a sztahanovista cím elnyeréséhez szükséges feltételeket

82 felajánlást. Április 4-e ilyen állomás volt a kongresszusi versenyben, amelyen az üzemek ugyan termelési lemaradásokat hoztak be, de nem vált általánossá a felajánlás. 44 Az ifjúsági felajánlásokat többnyire azonnal jegyzőkönyvben rögzítették, azzal az indokkal, hogy azt később az elismerésként kapott emléklapra rávezethessék, amely több esetben az elszámoltatáshoz is bizonyítékként szolgált. 45 Az ifjúmunkásokat minél több hosszúlejáratú (a többletvállalást folyamatosan biztosító) és konkrét versenyszerződés megkötésére ösztönözték, így az ifjú szakmunkások körében általánossá vált az a nézet, hogy a vállalásokat nagyfokú óvatossággal tegyék. Egy kezdő, fiatal szakmunkás számára a konkrét felajánlás még sok ismeretlent tartogatott, hiszen hetek alatt sem lehetett könnyedén elsajátítani az ügyes felajánlást, trükközést. Ennek ellenére sok fiatal volt, akik tanulóként ért el kiemelkedő eredményt. Arra ösztönözték őket, hogy a vállalásokat ne általánosságban tegyék, hanem százalékban, ügyelve a selejtre (selejt estén nem, vagy csak minimálisan fizettek), az eddigi termelési adatokra, az elérni kívánt százalékra, az önköltség csökkentésére (nyersanyag, segédanyagok, energiafelhasználás stb.). A vállalások pontos százalékos megadása mellett ráadásul ki kellett számolni felajánlásuk forintértékét is. 46 Irreális célként szabták meg, hogy az ifjúmunkások 85-90%-a kapcsolódjon be az egyéni versenybe, illetve azt, hogy a brigádtagok számát többszörösére emeljék, minél több ifjúmunkás nyerje el a sztahanovista címet, illetve őket népszerűsítsék. A verseny állását az üzemi SZIT-bizottságok hetenként kiértékelték arról jelentést küldve az országos központnak. Az eredmények több esetben azonban nem érték el a pártvezetés által megkívánt szintet, több üzemben a fiataloknak csupán 40-50%-a tett valamilyen felajánlást és lépett egyéni versenybe, amely jelentősen rontotta a statisztikát még annak ellenére is, ha voltak olyan üzemek, ahol a fiatalok 80-90%-a is bekapcsolódott az egyéni versenybe. Ennek orvoslására gyorsított agitációs tanfolyamok, sztahanovista ankétok megszervezésére került sor. Erre kiváló példa a Csepel Autógyár üzemi munkásainak esete, akik az április 4-i 250 egyéni vállalás helyett június közepéig 500 felajánlást tettek, melynek fele ifjúmunkás volt. 47 Az eredmények propagálása kiemelkedő sikerek esetén nem váratott sokáig. Központilag biztosították, hogy a sztahanovista tanácskozáson részt vett öntő, építőipari és esztergályos ifjúmunkás sztahanovisták cikkeket írjanak a Szabad Ifjúságba, amit a propagandaosztály megfelelően átdolgozva, röpcédulák formájában juttatott le az alapszervezetekhez. Előírták, hogy az 44 A következő ünnepek alkalmából tartottak munkaversenyeket: április 4., május 1., augusztus 20., november 7., december MOL M-KS 276. f cs. 9. ő.e. Titkársági tájékoztató. A MINSZ budapesti vezetőségének terve a DISZ kongresszusára április 3., MOL M-KS 276. f cs. 10. ő.e. 47 MOL M-KS 276. f cs. 9. ő.e. A Csepel Autógyári ifjúmunkások versenye, június

83 üzemi hangszórókon keresztül 5-10 perces páros beszélgetést folytassanak a termelés és a munkamódszerek kérdéséről. Az agitátoroknak pedig állandó feladatává vált a jól termelő ifjúmunkások munkamódszerének a népszerűsítése. 48 További, nem egyszerű feladatuk volt egy kreált ellenségkép fenntartása a fiatalokban, akik felé a vád szintén a késésekre összpontosult: Az ellenség fő támadási irányvonala most a gazdasági területen folyik. Például ne járj be pontosan a gyárba, selejtesen dolgozz, jelents beteget, ne dolgozz odaadóan. Az ellenség ezen a területen folyó munkájának felismerése és leleplezése szintén az ifjúmunkások egyik feladata. Feldolgozunk három üzemet, hogy ott mennyi a késés, és mennyi közöttük az ifjúmunkás. A késők felé felvilágosító munkát kell folytatni, ha ez nem sikeres, ki kell őket pellengérezni, illetve erélyesebb rendszabályokat is kell feléjük alkalmazni. Ezen a téren vállalni kell a népszerűtlenséget is. 49 Az ötéves terv indulásakor az ifjúmunkás egyéni versenyzők száma már 30 ezer fő körül mozgott. Az ifjúmunkások ekkor az üzemek dolgozóinak 25-30%-át tették ki. A 750 ezer ipari dolgozóból 240 ezer fiatalt tartottak számon, ebből 160 ezer fiú és 80 ezer lány volt közepén is az élmunkásoknak alig 9%-a (306 fő) volt 26 éven aluli. 50 A pártvezetés úgy vélte, hogy a DISZ megalakulásával kezdetét vette az ifjúmunkások tömeges munkaversenybe áramlása, az eddig lappangó tartalékok felszabadultak a szocialista országépítés számára. 51 A DISZ taglétszáma megalakulásakor 512 ezer fő körül mozgott. Több esetben az elvben mozgósító célú párthatározatok és körlevelek sem érték el a kívánt eredményt. A Szervező Bizottság szeptember 19-i és a Titkárság november 22-i határozatai is ezt a célt szolgálták. Az 1950-es években az oktatáspolitikának pedig elsősorban a szakmunkás utánpótlás kérdésével kellett szembe néznie között az ipari tanulók száma a vas- és fémiparban éves szinten kb ezer fő volt. A nehéziparosításnak köszönhetően pedig ben az összes ipari tanuló 72,5%-a vas- és fémipari szakmát tanult. A végzett tanulók viszonylag rövid idő alatt szakmunkás munkakörbe kerültek, így évente több mint 30 ezer fővel nőtt a fiatal vas- és fémipari szakmunkások száma, akik még csekély tapasztalattal rendelkeztek ahhoz, hogy minőségi munkát végezzenek. 52 Az 1950-ben végzett fiatal mérnökök (műszaki értelmiségiek) elosztásában is elsősorban a nehéziparosítási szempont dominált. A Nehézipari Minisztériumba (NIM) MOL, M-KS cs. 10. ő.e. 49 U.o. Továbbá lásd: Bajáki (2002, 60.) 50 U.o. 51 MOL, M-KS-276. f. 52. cs. 12. ő.e. MDP Központi Vezetősége, május 31. június Horváth (2000, 348.). Az 50-es évek második felére a 25 éven aluli szakmunkások aránya a vas- és fémipari szakmákban 40 45%-ra emelkedett. Lásd Horváth Sándor adatait

84 főt, a Honvédelmi Minisztériumba 250 főt, míg a könnyűiparba mindössze 60 végzett mérnököt kívántak elhelyezni. 53 Az első ötéves terv komoly erőfeszítéseket követelt az ifjúságtól. A hidegháború egyre nyíltabb fokozódása (NATO megalakulása, koreai háború 54 ) a magyar és a többi kelet-európai kommunista ország gazdasági vezetését is arra sarkallták, hogy a propagandában minél erőteljesebben hangsúlyozzák a versenyek létjogosultságát és fontosságát elején újabb mozgalom indult az ifjúság munkaversenyre mozgósításában. Erre alapot a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusa szolgáltatta, s amelyet február 24-től március 2- áig tartottak. A felkészülési és a kongresszust követő időszakban lényegében az ifjúság aktivizálódásáról beszélhetünk. Budapesten január végéig több mint 30 ezer fiatal tett felajánlást a kongresszus tiszteletére. Kiugró példa, a Budapest XIII. kerületében lévő 104 üzemből, ifjúmunkás közül január 27-éig több mint 7500 fiatal tett valamilyen vállalást, amit más üzemek is követtek. Az április 4-i és május 1-jei versenyek alkalmából a számok tovább emelkedtek. Csak Budapesten (12 kerület adatai alapján) április 4-e alkalmából összesen 27 ezer fiatal tett felajánlást és kötött hosszúlejáratú szerződést. 55 Május 1-jére a budapesti DISZ-szervezetek versenyében a források szerint kb. 50 ezer fiatal vett részt. 56 A fiatalok itt is egy már meglévő mintafelajánlás alapján csatlakoztak a versenyhez. A munkásifjúság az üzemi vállalásokon kívül az ország különböző helyszínein vállalt részt a szocialista országépítés nagyberuházásaiból, elsősorban a már szimbólumnak számító sztálinvárosi (korábban Dunapentele) Sztálin Vasmű építésében. 57 Ifjúmunkás brigádok indultak útnak, hogy teljesítsék a szocializmus építésére vonatkozó kötelezettségeiket vagy felajánlásukat. Az MDP KV novemberi határozata a Sztálin Vasmű építkezési munkálatainak mint minden munkának nevelő erőt tulajdonított: el kell érni, hogy a Dunai Vasmű építkezése hatalmas káderkohóvá váljék, amelyben az ott dolgozók soraiból, különösen pedig a fiatalok közül a párthoz, a népi demokráciánkhoz hű, vasakaratú, minden nehézséget legyőzni képes politikai és szakkáderek ezrei acélozódjanak meg. 58 Az építkezés azért is számít kiváló példának a források a diákok nyári foglalkoztatásáról tesznek említést mivel a nagyméretű szakmunkáshiány mellett jól bizonyítja a 53 MOL, M-KS-276. f. 54. cs. 93. ő.e. MDP KV Titkárság, április A háborúval összefüggő Koreai Hét elnevezésű munkaverseny augusztus 7-én vette kezdetét. 55 A felajánlások a termelés tervidő előtti teljesítésére és kisebb mértékben anyagtakarékossági vállalásokra terjedt ki. 56 MOL M-KS 276. f. 88. cs ő.e. MDP Párt- és Tömegszervezetek Osztálya (PTO), A DISZ-szervezetek munkaverseny-mozgalomban való részvételére vonatkozó iratok, Országos adatok a jelentésben nem találhatók, de feltételezhető, hogy országos szinten jóval több fiatal vehetett részt a versenyben. 57 A sztálinvárosi mindennapokról közelebbi képet nyújt: Horváth S. (2004). 58 Izsák L. (1998) 120. oldal

85 parasztfiatalok tömegének városokba költöztetését, valamint az iparba történő beépülését is. Az építkezés jelentőségét mutatja, hogy arra külön DISZbizottság jött létre. A presztízsépítkezésnek számító sztálinvárosi rohammunkán 1951-től több tízezer fiatal vett részt, amikor a DISZ létszáma kb. 620 ezer fő körül mozgott. Az Államgazdasági Bizottság javaslatában 1951 nyarán mintegy 10 ezer fiatal mozgósításával számolt, melynek 25-30%-a lány. Egy csoportban átlagosan 2 ezer fiatal vett részt, a csoportok létszámát pedig fokozatosan kívánták emelni a tapasztalatok függvényében, valamint figyelembe vették az iskolán belüli osztálykollektívát is. Az egy évfolyamból és osztályból származó diákokat többnyire nem osztották be külön brigádokba. A fiatalok korhatárát a fiúknál 16, a lányoknál pedig 17 évben szabták meg. A sokszor táborozásnak feltüntetett diákmunkához 1015 katonai politikai tisztet ami szinte értelmezhetetlen fő pedagógust és nagyüzemben tapasztalatot szerzett DISZ kádert kívántak leküldeni. 59 Az építkezésen részt vevő fiatalokat orvosi vizsgálat alá vetették, többnyire a DISZ gondoskodott arról, hogy egyegy csoporttal 8 10 negyed vagy ötödéves orvostanhallgató is menjen Dunapentelére egészségügyi felügyelet ellátására. Az építkezésen részt vevő ifjakat az építőipari munkásokra alkalmazott teljesítménybérezés alapján fizették, étkezésért, szállásért pedig térítést fizettek. A gördülékeny munka biztosítása érdekében egy állandó jellegű operatív bizottságot hoztak létre, melynek tagja volt a Dunapentelei Pártbizottság, a DISZ-bizottság titkára, a Nehézipari Beruházási Vállalat vezérigazgató-helyettese, egy személy az országos DISZ Központ részéről, valamint egy-egy bizottsági tag a magas- és mélyépítési vállalat vezetőségéből. 60 Mindezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az ifjúságnak az építkezésre történő mozgósítása, irányítása és ellenőrzése már a kezdettől fogva túlbürokratizált volt folyamán a DISZ-bizottságok és szervezetek egyik legfontosabb feladataként lányok és fiatalasszonyok termelésbe történő intenzívebb mobilizálását tűzték ki célul, amit végül nem fogadtak el augusztusban a Dunai Vasmű építkezésén 5500 fiatal dolgozott, melynek 70%-a DISZ-tag is volt, viszont nem érte el a korábban említett 10 ezer főt. 62 Ha hihetünk a forrásoknak, októberben már az összes dolgozóknak mintegy 65%-a részt vett a szocialista munkaversenyben, sztahanovista oklevéllel 36 ezer főt, jelvénnyel pedig 11 ezer dolgozót tüntettek ki. 63 Ez utóbbiak között viszont jóval kisebb volt a fiatal szakmunkások aránya. A munkaversenyre a SZOT Titkárságának előterjesztése 59 MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Tikárság, május 23. A diákifjúság nyári foglalkoztatása a Dunai Vasmű építésénél. A propaganda és káderiskolát végzettekkel a kijelölt építkezések vezetőségét kívánták megerősíteni. 60 Uo. 61 MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e július MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e augusztus Belényi Gy. (2000) 210. oldal

86 szerint erősen rányomta bélyegét a formalitás és a már említett bürokratizmus is. Ezen jelenségeket a szervező káderek, funkcionáriusok is jól érzékelték. Újítások címén tömegesen kerültek kifizetésre nagyobb összegek, melyek bevezetése sokszor éveket is késhetett. Az 1951-ig beadott több mint 117 ezer újító javaslatból mindössze 47 ezret fogadtak el, annak is 1/3-a nem került bevezetésre. Figyelemre méltó Apró Antal őszinte hangvételű beszámolója, aki a következőket írta: A teljesítményszázalékok nagyon emelkednek, de ezek mögött tényleges teljesítmény nincs [.] 1946-ban beadtak egy javaslatot a mozdony tűzcsapok ívláng hegesztésére vonatkozóan. Azóta reklamáljuk, hogy mi van ezzel az újítással. Már ötször adtak rá határidőt, most a legújabb, amit adtak május 16-a. Az újítás bevezetése 26 ezer forintot jelentene az üzemben óta tologatják az aktákat. Jó lesz megnézni az újítások területén ezt az anarchiát, ami ott van. A munkaverseny-mozgalom nem túlzás, tömegmozgalommá fejlődött. Vannak olyan jelentések, ahol az áll, hogy a dolgozók 85 90%-a versenyben van. Azért teszem ezt szóvá, mert ez egy kis túlzás. Sajnos a sajtóban is napvilágot látnak az ilyen számok. 64 A termelési felajánlások mellett 1951-ben tanúi lehetünk a versenyvállalások egy másik, már jól ismert válfajának, a társadalmi munka fogalmának. A munka elsősorban közintézmények rendbetételét, parkok megtisztítását, hulladékgyűjtési akciókban vagy akár üzemi munkavállalásokban való részvételt is jelentett. Az erre épített mozgalom célul tűzte ki iskolák, tanítólakások helyreállítását, a felszerelési hiányok pótlását, a könyvállomány gyarapítását. A mozgalom tehát rátelepedett az iskolára is, miközben az ifjúságtól így is jelentős áldozatot vártak el mind a termelésben, mind a tanulási eredmények javításában. 65 Az ifjúsági versenymozgalmak további fajtájának az anyagtakarékossági mozgalom számított. A forrásokban, vizsgált időszakunktól kezdve elsőrendű feladatként szerepelt a selejtszázalék csökkentése, vagyis az, hogy egy munkadarab előállítása minél kisebb anyagés energiaráfordítással történjék. A mozgalom kezdeményezőjéül az MDP KV Titkársága a Káderosztállyal egyetértésben a Rákosi Művek Acélhengerművének vezetőjét mint a fiatalok elé állított példaképet Gazda Gézát ajánlotta, akinek már korábban is számos anyagtakarékossági kezdeményezése volt től egészen az 1956-os eseményekig az ifjúsági munkaversenymozgalom a fent vázolt színtereken szerveződött. Annak üteme és erőltetése mindössze az 1953 után következő gazdasági kiegészítő-korrekciós intézkedések során csökkent, hogy aztán a pártpolitikai küzdelmek nyomán újra előtérbe kerüljön. A mindvégig szem előtt tartott cél, az első ötéves terv 64 MOL M-KS 276. f. 52. cs. 12. ő.e. MDP Központi Vezetősége. 65 MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Titkárság, július MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e augusztus 1. Gazda Géza levélben fordult a Rákosi Művek Pártbizottságához, annak érdekében, hogy kezdeményezését az Alkotmány ünnepének tiszteletére rendezett munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztése érdekében karolja fel

87 feszített teljesítési kényszere azonban továbbra is rányomta bélyegét az ifjúsági és felnőttek között zajló versenymozgalomra. A korábban kitűzött célok (anyagtakarékosság, sztahanovista módszerek elsajátítása, minőségi munka átadása stb.) továbbra is meghatározói maradtak a mozgalomnak, s egyre jobban kiterjedtek a fiatalabb korosztályt képviselő ipari tanulókra is. 67 A pártvezetés részéről egyre gyakoribb lett az a magatartásforma, miszerint az ifjúságot, mint tartalékerőt a nagy termelési és építkezési lemaradások esetén mozgósítsa. Az ifjúság részvétele utolsó vizsgált időszakunkban is hullámzó képet mutatott. A munkaversenyek területén a fejlődés nem volt általános, több esetben a szovjet ifjúsági szervezet, a Komszomol munkamódszereinek másolásává vált. Igen érdekes jelenség, hogy a vállalások immár nem feltétlenül a termelés emelésére vonatkoztak, hanem sokkal inkább az anyagtakarékosságra és a minőség javítására. Az ifjúság szocializmust szolgáló építőmunkája a továbbiakban is folytatódott Sztálinvárosban, Inotán, Komlón és más szocialista városban. A monumentális ipari beruházások többszöri késedelme esetén késett a terv, a termelt ipari anyag, ami komolyabb problémát jelentett, legfőképpen, ha exporttermékről volt szó. Így a termelés egyenetlenségével szorosan összefüggtek a versenyek meghirdetései is. Az ifjúság körében is általánossá vált, hogy egy adott verseny meghirdetésekor sokan csatlakoztak, viszont hónapokkal, vagy már hetekkel később a mozgalom és a versenykedv ellaposodott és formálissá vált. Az egyenletes tervteljesítés, a munkaverseny állandósításának biztosítására ezért azoknak a vállalatoknak nyújtottak kiemelt segítséget, melyek havi munkaversenyben vettek részt. Az ifjúság felé történő munkaverseny agitációban pedig a nagyhangú sajtópropaganda helyett elsősorban a közvetlen szervező munkával és a személyes meggyőzés módszerével próbáltak hatni első negyedében a budapesti ifjúmunkások 70%-a tett már felajánlást, ami a pártvezetés számára még mindig nem számított kielégítőnek, továbbá a Rákosi 60. születésnapjára indított versenyhez kb. 27 ezer bányász ifjúmunkás közül 15 ezer fő csatlakozott. 69 Erre a tényre az MDP Párt- és Tömegszervezetek Osztályán úgy reagáltak, hogy a DISZ KV 5 főből álló ifjúmunkás osztályát 15 főre emelték, ami nem járt eredménnyel. 70 Továbbra is szükségesnek tűnt, hogy a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya újabb határozatokat adjon ki, melyek külön felhívták a minisztériumok és a szakszervezetek vezetőit a sztahanov-mozgalom fellendítésének 67 MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Titkárság, január MO, M-KS 276. f. 53. cs. 97. ő.e. MDP Politikai Bizottsága, április A tatabányai 15-ös aknában először ifjúsági brigád alkalmazta a gépesített fejést, mellyel teljesítményét 170%-kal emelte meg. A brigád 15 tagja közül 14 sztahanovista jelvényt kapott, a brigád vezetője Fehér Ferenc pedig megkapta a Népköztársasági Érdemrend arany fokozatát folyamán több mint 4 ezer fiatal dolgozott a sztálinvárosi építkezéseken. 70 MOL M-KS 276. f. 88. cs ő.e. MDP KV PTO, április

88 szükségességére. A DISZ vezetői a tömegekkel való kapcsolat hiányában körlevelek halmazával és tömeges belső ülésezéssel, határozatok megírásával kezdtek irányítani. 71 Érdekesség, hogy a Ganz Vagongyárban, a kevésbé fontos eseménynek számító Rákosi miniszterelnöki kinevezésére (1952. augusztus 14.) is születtek ifjúsági felajánlások elején a DISZ-nek az egész ország területén 9658 szervezete volt, az év közepére pedig létszáma elérte a 659 ezret végén egy, az ifjúsági munkaversenyeket gátló tényező kiiktatására is sor került. Kimondták, hogy az üzemekben működő újítási bizottságokat január 1-jétől négy hónap alatt fokozatosan kell megszüntetni. Reális indokként azt jelölték meg, hogy az újítások elbírálása fékezi az ügyek gyors intézését. A vállalatoknál az újítások elbírálásáért, a díjak meghatározásáért, valamint a bevezetés elrendeléséért az igazgatót kívánták egy személyben felelőssé tenni ban a versenymozgalom minden területet érintő visszaeséséről beszélhetünk januárjában az ipar befejezett termelési tervét mindössze 94.9%-ra teljesítette. Az egész ipari termelés elmaradását a vaskohászat és a szénbányászat elmaradása okozta. 76 Tehát a lokális és sokszor ténylegesen kiemelkedő sikerek ellenére a magyar ipar előírt tervét nem tudta teljesíteni elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar szénbányászat nem képes termelését évi szinten fokozni, ami rohammunkához, tömeges túlóráztatáshoz, a vasárnapi munkaszünet elvonásához vezetett. 77 Az júniusi részleges gazdaságpolitikai fordulat következtében ugyan nőttek a reálbérek, de mögötte nem állt tényleges gazdasági teljesítményt. 78 Ebben az esetben a pártvezetés többször kereste a hibákat a DISZ-ben, mint magában a gazdaság szerkezetében. Ez azért is érintette kellemetlenül a DISZ vezetését, mivel Farkas Mihály, még a DISZ december 6-7-én megrendezésre került I. Országos Értekezletén a Párt nevében felhívta az ifjúságot, hogy 1953-ban végérvényesen nyerje el a szocializmus építésének rohamcsapata címet. Az ifjú (és nyilván idősebb) munkások felajánlásainak szervezését megnehezítette 71 A DISZ Intéző Bizottsága és Titkársága január 1-jétől június 6-áig 42 határozatot küldött a megyei bizottságoknak. 72 Belényi Gy. (2000) 271. oldal. 73 MOL M-KS 276. f. 52. cs. 19. ő.e. MDP KV Titkárság június A év közötti fiatalok száma ekkor elérte az 1 millió 812 ezer főt. 74 MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Titkársága, december A KV Ipari és Közlekedési Osztálya, valamint a SZOT javaslatot nyújtott be a munkaverseny folyamatosságának fokozása céljából. 76 Amíg 1952-ben tapasztalatcsere útján az egész magyar ipart tekintve bevezettek 6716 újítást, addig a szénbányászatban 86-ot, a kohászatban pedig 20-at, melyek közül nincs tudomásunk ifjúsági újítókról. 77 MOL M-KS 276. f. 52. cs. 19. ő.e. A Központi Vezetőség határozata a Párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hibákról, s az ezek kijavításával kapcsolatos feladatokról június Horváth S. (2000) 351. oldal

89 az a körülmény, hogy a vállalatok a módosított terveket csak későn kapták meg, újabb nyersanyaghiány lépett fel, így a tervek felbontása is elhúzódott növelve ezzel a kampányszerűséget folyamán tovább zajlott az ifjúság mozgósítása az építkezések munkálataira (1957 után ezek utódai a KISZ építőtáborok lettek), a termelési eredmények teljesítésére. Az ipari tanulóintézetek egymást hívták ki versenyekre. A többlettermelés elérése helyett a fiatalok számára a fő cél a szakma mélyebb, alaposabb elsajátítása lett. Tapasztalathiány következtében nagy számú fiatal szakmunkás vett részt gépés munkahely tisztítási akcióban, hulladékgyűjtésben. Vizsgált időszakunkban többnyire havi, negyedéves és féléves időszakra szervezték a versenyt februárban sor került az országos szocialista munkaverseny néhány szervezési elvének módosítására is, melynek végső célja mindössze az volt, hogy a mozgalmat még hatékonyabbá tegye ben a nehézipari beruházások reálértéke kevesebb, mint felére csökkent. A legképzettebb munkások (akik többnyire sztahanovisták voltak) anyagi helyzete 1952-től fokozatosan romlásnak indult, az elitszakmák (vájár, esztergályos, villanyszerelő, kovács, öntő) nominális bérei pedig csak 5-10%-kal emelkedtek. 81 Mindezek a jelenségek nem hagyták érintetlenül a fiatal szakmunkás réteget, akiknek életszínvonala és lehetőségei csökkentek. A KV júniusi határozata nyomán a DISZ Központi Vezetősége versenyre szólította az ifjúsági frontbrigádokat, szállítóbrigádokat, hogy az év végéig csökkentsék a szénbányászat adósságát. A versenyben több mint 500 ifjúsági brigád és csapat vett részt. 82 A felszabadulás 10. évfordulójára újabb nagyszabású kampányfelajánlások születtek, melynek célja a minőségi termelés megalapozása és az exporttervek teljesítése volt. 83 Az ifjúsági felszabadulási versenyt úgy szervezték meg, hogy az elősegítse az évi IV. negyedévi terv teljesítését, valamint az évi terv beindulását, ezzel akadályozva meg az év eleji visszaesést. Kimondták, hogy azokban az iparágakban, ahol nyersanyaghiány van, ott elsősorban a minőség javítására és az önköltség csökkentésére irányuljanak a felajánlások. 84 A versenyek irányításában, szervezésében, a kitüntetések és jutalmak adományozásában továbbra is a túlzott bürokratizmus, központosítás dominált. A versenyformák pedig sematikussá váltak. A kampányszerűség következtében állandó hullámvölgyek követték egymást és 1950 között élmunkásjelvényt, 1950 és Belényi Gy. (2000) 323. oldal. 80 A Minisztertanács és a SZOT Elnökségének 1009/1954. (II. 3.) számú együttes határozata az országos szocialista munkaverseny néhány szervezési elvének módosításáról és a munkaverseny szervezéséről. 81 Horváth S. (2000) 351. oldal. 82 MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Titkárság, november MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Titkárság, december MOL M-KS 276. f. 54. cs ő.e. MDP KV Titkárság, május

90 között pedig már 115 ezer sztahanovista oklevelet osztottak ki. 85 Arra vonatkozólag, hogy ebből mennyi jutott a fiatal szakmunkásoknak, csak becsléseink vannak. A további kutatások szempontjából érdekes kérdés, hogy milyen szerepet játszottak a fiatal sztahanovisták az 1956-os eseményekben. Összefoglalás Az 1945 utáni években Magyarországon az egyén személyes azaz fizikai és szellemi szabadsága az állam fokozódó jelenlétével szemben egyre inkább teret vesztett. Aki a fordulat évei után ellenségként stigmatizálódott, vagy mást választva nem tette magáévá az elvárásokat, arra több esetben marginalizálódás várt. 86 Ez alól természetesen az ifjúság sem jelentett kivételt. A második világháborút követően a szocialista ifjúsági brigádmozgalmat igyekeztek meghonosítani Magyarországon is. Összességében megállapítható, hogy a versenymozgalom eltorzulásáról, a mozgalom egyenetlen fejlődéséről beszélhetünk. Az ifjúsági versenymozgalomban túlságosan is sok volt a lökésszerű kampány, amelyek olyan sűrű időközönként követték egymást, hogy az egyes akciók kellő átpolitizálásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez elegendő idő nem állhatott rendelkezésre. Az ifjúság vállalásait nehezítette, hogy gyakran került sor a már egyszer jóváhagyott tervek módosítására. Ennek legfőbb okai a sokszor állandósult nyersanyaghiányban, a külföldi rendelések lemondásában, vagy a sürgős rendelésekben keresendők, ami nehezítette a tervek egyénekre történő lebontását és a fiatalok sokszor óvatos versenyfelajánlásait. Felmerül a kérdés: e versenyfelajánlások mennyiben járultak hozzá a tervek teljesítéséhez? Megállapítható, hogy több esetben a fiatalok sikeresen helyt álltak a versenyekben és a tervek helyi teljesítéséhez is nagymértékben hozzájárultak. Az viszont már nem rajtuk múlt, hogy a felajánlások és az ipar országos tervének teljesítéséhez szükséges elemi feltételek hiányoztak. Figyelemre méltó az is, hogy a tömegtermelés térhódítása során a munkásságban erőteljes átstrukturálódás ment végbe, és a sztahanovista munkáshierarchiában a régi szakértelem helyett többségében a szériagyártás képessége emelt valakit jövedelemben társai fölé. Emiatt a fiatal szakmunkások viszonylag rövid időn belül szert tehettek társaik közötti megbecsültségre is. 87 A szocialista ifibrigádokat és az abban dolgozó fiatalokat többnyire teljes értékű munkásokként és nem gyerekként kezelték. Viszont a sztahanovista fiatalok állandó szerepeltetése, népszerűsítése a propaganda eszközeivé tette őket és teljesítményüket is. 85 Horváth S Majtényi Gy. Tóth E. Zs. (1998) 30. oldal. 86 L. Simon L. (2002) 6 7. oldal. 87 Horváth S. (2000) 351. oldal

91 Tanulmányunkban a versenymozgalomnak a felnövekvő ( között született) generációra és fogékony munkásifjúságra tett hatását és a mozgalom fejlődését vizsgáltuk. A pártvezetés által az ifjúság irányában elvárt magatartásformát a gyárkapun belül és kívül egyaránt meg kellett tartani. Ezért úgy vélték, hogy a gyáron belül a versenymozgalmakkal olyan hatást kell gyakorolni a fiatalokra, amelyet a hétköznapok világába is magukkal vihetnek. A munkaverseny-mozgalom tudtukon kívül is belépett mindennapjaikba, láthatatlanul a munkáról, társas kapcsolatokról alkotott gondolkodásuk formálójává vált. Az ideális szocialista embereszmény, a kollektivizmus irányába történő nevelésük az 50-es években is meghatározója maradt az ideológiának, a kollektív felelősség elve pedig továbbra is a pártakarat kiszolgálójává redukálta szerepüket. THE SPECIAL RELATIONS OF THE YOUTH AND THE LABOUR COMPETITION MOVEMENT IN THE PERIOD OF INDUSTRIALIZATION IN THE FIFTIES The concept of youth human resource, young people working at governmental projects and the child labour are not at all unknown. After World War II., the decrease in production, the removal of ruins, the objectives of restoration and finally the obligations of reparation took a heavy toll from Hungarian society and the youth. By itself the reparations and the compulsory accomplishments of export plans put a heavy burden upon Hungarian national economy, moreover the bad condition of factories and machines and the lack of material, tool and skilled labour made this situation worse. Avoiding these, youth rebuilding competitions were held and we could say these were successful. In 1945 the almost unknown concept of labour competition movement among youth became a basic life style in The roots of this are the growing economic role of state and the announcement of socialist industrialization policy. In our examined period we could talk about the influence of previously mentioned ideology. The constant mobilization of the youth was correlated with that basic idea, whereas the youth alliance of HWP should take part in every task, which serves mainly the building of socialism rather then the country. The time spent in industrial enterprise (mainly the end of a month) meant the same as shock-work for the workingmen employed in industry, and young skilled workers in factory. Youth brigades had been founded by the order of HWP and thousands of young people started to work at the building of heavy industry according to five years long project. The socialist labour movement competition of the youth did not develop without obstacles. By the fifties we can talk about the movement s deformity

92 IRODALOMJEGYZÉK Baják László Somogyi Gyula (2002): A szocialista gazdálkodás feketekönyve. Az elvesztegetett évtizedek. Business Klub, Budapest. Belényi Gyula Sz. Varga Lajos (2000): Munkások Magyarországon Dokumentumok. Napvilág Kiadó, Budapest. Berend T. Iván (1962): Újjáépítés és a nagytőke elleni harc Magyarországon Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Fábri Tibor Jandek Géza Tóth Tibor (1965): Szocialista brigádmozgalom Magyarországon. Kézikönyv. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Germuska Pál (2001): A szocialista iparosítás Magyarországon között. Kőrösi Zsuzsanna Rainer M. János Standeisky Éva (szerk.). Évkönyv IX os Intézet, Budapest oldal. Germuska Pál (2004): Indusztria bűvöletében os Intézet, Budapest. Habuda Miklós (1985): A SZIT. A Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Horváth Sándor Majtényi György Tóth Eszter Zsófia (1998): Élmunkások és sztahanovisták. Munkaverseny a Szovjetunióban és Magyarországon. História. 8. sz oldal. Horváth Sándor (2000): Munkás, paraszt, értelmiség, munkaverseny lázában ég. Püski Levente Valuch Tibor (szerk.). Mérlegen a XX. századi magyar történelem Értelmezések és értékelések os Intézet Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, Új- és Legújabbkori Magyar Történelmi Tanszéke. Horváth Sándor (2004): A kapu és a határ: mindennapi Sztálinváros. MTA Történettudományi Intézete, Budapest. Kornai János (1950): A magyar Sztahánov-mozgalom időszerű kérdései. Társadalmi Szemle. 12. sz oldal. Izsák Lajos (1998): A Magyar Dolgozók Pártja határozatai Napvilág Kiadó, Budapest. Köböl József (1955): A Dolgozó Ifjúsági Szövetség munkájának néhány problémája. Társadalmi Szemle sz oldal. L. Simon László (2002): Munkás, paraszt, értelmiségi munkaverseny lázában ég! Agitatív antológiaköltészet Magyarországon Korona, Budapest. Mód Aladárné (1948): Munkaverseny Magyarországon. Társadalmi Szemle, 4 5. sz oldal. Nagy Mihály (1985): Így kezdődött Bolgár-magyar ifjúsági brigádkapcsolatok Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Szombathely

93 - 93 -

94 MAGYARORSZÁG KATONAI ÉS VÉDELMI KIADÁSAI 1949 ÉS 1979 KÖZÖTT Bevezetés GERMUSKA PÁL 1 A honvédelmi-katonai kiadások, mióta modern államigazgatás létezik, minden országban a legbizalmasabban kezelt információk közé tartoztak. A demokratikus országokban a fegyveres erők feletti erősebb civil kontroll kikényszerít valamifajta átláthatóságot, így legalább a haderővel kapcsolatos legfontosabb adatok többé-kevésbé nyilvánosak. A diktatúráknak viszont éppúgy sajátja az erősebb titkolózási hajlam, mint az erőszakszervezetek kiterjedt hatalma. Ez a Szovjetunió esetében különösen jól megfigyelhető, ahol az as évektől a gazdaság militarizálásával párhuzamosan úgy kódolták át tudatosan a gazdasági-tervezési és statisztikai rendszert, hogy külső szemlélő minél kevesebbet tudhasson meg belőle. Emiatt a szovjet védelmi költségvetés és katonai kiadások kutatása a kremlinológia önálló ágává vált, amely nemegyszer komoly közgazdasági-matematikai hátteret is igényelt. Abban minden szakértő egyetért(ett), hogy a nyilvános szovjet adatoknak nem sok köze van a valósághoz. Ám, hogy milyen szorzószámmal, vagy számítási modellel lehet azt korrigálni, és az így kapott adat hogyan hasonlítható össze bármely piacgazdaság védelmi-katonai költésével, erről évtizedek óta élénk diskurzus folyik. 2 A második világháborút követően a szovjet érdekszférába került országok szolgaian átvették a szovjet tervezési és statisztikai rendszert. A szocialista szatellit államok, így Magyarország esetében ugyanakkor valamivel könnyebb helyzetben van a kutató ezen országok gazdaságának, hadiiparának és bürokráciájának kisebb mérete okán. Hazánkban ráadásul az 1953-tól több hullámban végrehajtott reformok nemcsak mérsékelték a katonai-hadiipari konglomerátum befolyását, hanem egyszerűbbé és átláthatóbbá tették a költségvetési struktúrát is. Magyarország így megfelelő terepként kínálkozik a katonai kiadások szocialista rendszerbeli kezelésének bemutatásához. Az es évek közepén elfogadott új levéltári és titokvédelmi szabályozás 3 mindehhez viszonylag kedvező forrásadottságokat is teremtett: 1980-ig terjedően lényegében minden fontos, egykor szigorúan titkos iratanyag hozzáférhető. Az 1 Ph. D. Intézeti titkár, 56-os Intézet 2 Harrison, M. (2003) 3 Az1995. évi LXV. törvény az államtitokról és a szolgálati titokról, valamint az évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről

95 1980 és 1990 közötti minősített iratok felszabadítása egyelőre várat magára, ezért ezen időszak adatainak ismertetésétől el kellett tekintenem. Az alábbi tanulmány az utóbbi években kutathatóvá vált civil és katonai iratanyagok alapján arra tesz kísérletet, hogy 30 éves időtávlatban feltárja a magyar katonai és védelmi kiadások alakulását, felvázolja a legfontosabb trendeket, ismertesse a főbb rejtési módokat. A pénzügytechnikai-módszertani változásokból adódó eltéréseket igyekeztem korrigálni, vagy legalábbis jelezni. A bemutatott adatsorok több vonatkozásban újraírják eddigi gazdaságtörténeti ismereteinek, és arra is rávilágítanak, hogy a szocialista korszak pénzügyi, költségvetési és statisztikai adatai egyaránt alapos revízióra és újraszámításra szorul(ná)nak. A katonai kiadásoknak a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásainak leírása meghaladná jelen dolgozat kereteit, arról nem is szólva, hogy további hosszas alapkutatások lennének szükségesek hozzá. Katonai és védelmi kiadások fogalma, források A titokvédelmi szabályozás és a titoktartás szinte tökéletesen működött a szocialista korszakban. Valódi, érdemi információ a hadsereg és a többi fegyveres testület (Belügyminisztérium, Államvédelmi Hatóság, Határőrség, Vám- és Pénzügyőrség, a Munkásőrség) kiadásairól csak rendkívül zárt körben volt hozzáférhető: az állampárt legfelsőbb vezetése (titkárság és politikai bizottság), a Honvédelmi Tanács (1962-től Honvédelmi Bizottság) és az illetékes minisztériumi főosztályok. A Minisztertanács egészét csak 1956 után informálták a védelmi kiadások valós nagyságrendjéről, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Központi Vezetősége, illetve a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága viszont sohasem kapott teljes mélységű tájékoztatást. A részben egykorú, részben visszamenőlegesen összeállított költségvetési és kiadási táblázatok csak akkor értelmezhetők, ha ismerjük azt a fogalmi apparátust, amelyben ezek készültek. A Zrínyi Kiadó 1985-ben kiadott Katonai lexikonja a következőképpen definiálta a katonai kiadásokat: Békeidőben a hadseregek fejlesztését és fenntartását, a fegyveres erők és az ország fegyveres védelmére való anyagi-technikai felkészítését, valamint a fegyveres küzdelem megvívását biztosító pénzügyi ráfordítások. [...] A Magyar Népköztársaságban a katonai kiadások megnevezése honvédelmi kiadások, fegyveres küzdelem során pedig háborús kiadások. A honvédelmi kiadások címszónál pedig a következőképpen folytatódik: A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet az ország a védelmi képességének növelésére, illetve

96 meghatározott szinten tartására fordít. [...] A honvédelmi kiadások részben közvetlen, részben közvetett kiadások. 4 Az OT Általános Szervezési Főosztálya (azaz katonai részlege) irataiból ismerhetők meg a különféle költségek csoportosításának szempontjai és metodikája. A közvetlen védelmi célú kiadások a fegyveres erők és testületek működési-fenntartási, beruházási és importból származó fejlesztési költségeit foglalták magukba. A közvetlen kiadások szervezetek, minisztériumok alapján két fő csoportra oszlottak a költségvetési gyakorlatban: Honvédelmi vagy katonai kiadások: a HM kiadásai, továbbá bizonyos időszakokban itt vették számításba a Határőrség, illetve a Polgári Védelem költését is; Rend- és jogbiztonsági kiadások: a többi fegyveres testület kiadásai BM (benne a rendőrség, államvédelem, tűzoltóság), ÁVH, Munkásőrség. (E kategóriába 1972-től beleszámították az Igazságügyminisztériumhoz tartozó Büntetésvégrehajtás, valamint a Vám- és Pénzügyőrség kiadásait is. Utóbbi két tétel azonban elhanyagolható volt a teljes védelmi szektor összkiadásához képest.) A működési-fenntartási költségek (bér- és bérjellegű kiadások, élelmezés, ruházat, a haditechnika és az épületek-építmények fenntartása és felújítása stb.) költségvetési kiadások címen jelent meg a jogszabályokban. A beruházásokban benne foglaltattak a lakásépítkezések, valamint minden építési jellegű beruházás (laktanyák, erődítmények, lőterek stb.). A fegyveres erők és testületek számára külföldről behozott haditechnikai termékek értékét tartalmazta a speciális import elnevezésű rovat. A HM-nél, illetve a BM-nél, ÁVH-nál stb. egyaránt ebben a hármas tagolásban tartották nyilván és számították a kiadásokat. A közvetett védelmi kiadásokhoz azokat a ráfordításokat sorolták, amelyek a népgazdaság bármely területén a honvédelem és a belső biztonság, elsősorban a háborúra-hadigazdaságra való felkészülés érdekében merültek fel, pénzügyi fedezetük pedig nem a fegyveres erők és testületek költségvetéséből volt biztosítva hanem más minisztériumokéban (Közlekedési és Postaügyi, Kohó- és Gépipari, Egészségügyi Minisztérium stb.). Ezek döntő része honvédelmi és polgári célokat egyaránt szolgált: az állami és vállalati stratégiai tartalékolás, a polgári védelem, a hadszíntér-előkészítés (út- és vasút, valamint a hírközlési hálózat fejlesztése). 4 Damó L. (1985) 319 és 281. oldal

97 Az ötvenes évek A Rákosi-korszak nemzetközi politikai determinációiról, az I. ötéves terv ( ) időszakának gazdaság- és katonapolitikájáról számos feldolgozás látott napvilágot 5. A szakirodalom több vonatkozásban alaposan vizsgálta az erőltetett ütemű hadseregfejlesztésnek a haderőre és a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásait. A forrásanyag hiányosságai miatt azonban Okváth Imre és Balló István kivételével nem tudták számszerűsíteni a katonai kiadások korszakbeli alakulását. A magyar haderő kiemelt fejlesztése 1948 tavaszától kezdődött meg. A költségek elkendőzése érdekében rövidesen párthatározat intézkedett a kettős költségvetési rendszer bevezetéséről. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) Titkársága július 21-i határozata szerint a hadsereg fokozottabb védelmének érdekében meg kell szervezni a honvédség költségvetésének elkonspirálását és a honvédelmi költségvetés egyes tételeinek más tárcáknál való elrejtését. 6 Az évi állami költségvetés fő számait a Minisztertanács úgy fogadta el december 3-án, hogy több más tárca mellett a HM költségelőirányzata sem volt végleges. Ekkor 1160 millió forintot irányoztak elő katonai kiadásokra. 7 Az azonban csak Gerő Ernő és Farkas Mihály, az MDP KV Titkársága tagjainak márciusi levélváltásából derül ki, hogy 1949-re is kettős költségvetés készült: 1160 millió a legális költségvetésben és 840 millió Ft különszámlán. 8 Mindez azt jelentette, hogy nemcsak a formálisan működő Országgyűlés nem kapott valós adatokat, és nem döntött érdemben az állami bevételek felhasználásáról, hanem az államigazgatás legfőbb testülete, a Minisztertanács sem diszponált többé teljes mértékben a források elosztása felett. A kormány feladat- és hatáskörét katonai, hadiipari és hadigazdasággal kapcsolatos ügyekben az állampárt különféle testületei vették át: az MDP KV 1948 szeptemberétől működő Államvédelmi Bizottsága, valamint az MDP KV Titkársága által április 6-án felállított Hadigazdálkodási Pártbizottság júniusában létrehozták a Népgazdasági Tanácsot, amely elvileg a költségvetési ügyekre nem kapott törvényi felhatalmazást, csak a Minisztertanács elé kerülő jelentősebb gazdasági vonatkozású törvények, 5 Borhi L. (2005), Birta I. (1970), Pető I. Szakács S. (1985), Csendes L. (1997), Okváth I. (1998), Szani F. (1999), Balló I. (1999). 6 Nagy T. (2003) 49. oldal sz. jegyzőkönyv. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) XIX-A-83-a, sz. mikrofilm, 10. és 94. f. 8 MOL MDP-MSZMP központi szervek iratai (a továbbiakban: M-KS) 276. f. 65. cs őe. és uo őe. 9 Germuska P. Nagy T. (2004) oldal

98 rendeletek és határozatok tervezetének véleményezésére. 10 Ám a gyakorlatban a Gerő Ernő elnökölte testület minden fontosabb gazdasági vonatkozású ügyet magához vont. Így az évi állami költségvetést előbb az MDP KV Titkársága tárgyalta meg részleteiben november 23-án. 11 Ezt követően döntött a fő számokról a Népgazdasági Tanács, amely már csak megerősítésre terjesztette a Minisztertanács elé december 3-án a nyilvános költségvetést ben a HM kiadásainak már a harmadát (1 milliárd Ft-ot) kezelték a hivatalos költségvetésen kívül. Hasonlóan jártak el egy másik jelentős tétellel: a külkereskedelmi árkiegyenlítéssel, amely ez évben mintegy 1,7 milliárd forintot tett ki. 13 Utóbbira a gyorsan növekvő külkereskedelmi hiány miatt volt szükség. Az I. ötéves terv gyors iparosítása ugyanis bővülő alapanyag- és gépimportot vont maga után, amelyet viszont nem tudott ellensúlyozni az export; többek között éppen nyugatra kivihető termékek hiányában. 14. A Külkereskedelmi Minisztérium (KKM) illetékes főosztálya termékcsoportokként, néha akár termékenkénti elemzéssel döntött az árkiegyenlítésről. A külkereskedelmet valószínűleg a lehetséges árfolyam-ingadozások és más külső tényezők hatásainak kizárása érdekében szinte függetlenítették a költségvetéstől. 15 Ez magyarázhatta a hatalmas összeg költségvetésen kívüli kezelését. A nemzetgazdaság és a költségvetés számára azonban a legnagyobb terhet a koreai háború által is gerjesztett, exponenciálisan növekvő katonai és hadiipari kiadások jelentették. Ezekről mind szűkebb kör döntött. Az MDP Államvédelmi Bizottsága, miután 1950 tavaszán több tagját letartóztatták, és perbe fogták, nem működött tovább októberének utolsó napjaiban a tényleges hatalmi állapotokat formálisan is megjelenítve Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály megalakította a Honvédelmi Bizottságot, vagy közkeletű nevén Trojkát. 16 A többi párttestület, de különösen a Minisztertanács fajsúlytalanná válását jól mutatja az évi állami költségvetés kialakítása. Az MDP KV Titkársága november 22-i ülésén határozott a nyílt költségvetésről és a költségvetésen kívül kezelt tételekről is. Utóbbiak (a HM, az ÁVH kerete és a külkereskedelmi árkiegyenlítés) összege (5753 millió Ft) elérte a hivatalos állami költségvetés összes kiadásainak ( millió Ft) a 20%-át. 17 A évi XVI. törvény, kihirdetve június 11-én. A törvény 4. (1) bekezdése szabályozta részletesen a Népgazdasági Tanács feladatkörét. 11 MOL M-KS 276. f. 54. cs. 73. őe. A jegyzőkönyv nem tartalmazza az Államgazdasági Bizottságnak a költségvetésre vonatkozó előterjesztését ülés jegyzőkönyve. MOL, XIX-A-83-a mikrofilm, f. 13 Az MDP KV Titkársága november 22-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f. 54. cs őe. 14 Pető I. Szakács S. (1985) 163. oldal. 15 Nagy József, illetve Osváth Lajos egykori KKM alkalmazottak szíves közlése. 16 Germuska P. Nagy T. (2004) oldal. 17 Az MDP KV Titkárság november 22-i határozata. MOL M-KS 276. f. 54. cs őe

99 Minisztertanács elé december 1-jén már csak a nyílt költségvetés számai kerültek, amelyek megállapításához a testület vita nélkül hozzájárult. 18 A kialakult gyakorlatban némi változást csak a Rákosi Mátyás által elindított átszervezések hoztak. Az MDP Politikai Bizottsága november 6-án döntött a Minisztertanács Elnökségének felállításáról, illetve az MDP KV Titkársága november 12-én határozott a Népgazdasági Tanács megszüntetéséről. A Minisztertanács november 14-i ülésén megalakult az Elnökség. A Trojka (Honvédelmi Bizottság) párttestületből a Minisztertanács szűkebb kabinetjévé alakult át. Az MDP KV Titkársága november 27-i határozatával létrehozták a Honvédelmi Tanácsot, amelynek összetételét a Minisztertanács másnapi ülésén jóvá is hagyták. A HT ügyköre közel kéttucatnyi feladatra terjedt ki, és ezek között találjuk a Magyar Néphadsereg és az Államvédelmi Hatóság költségvetésének megállapítását is. 19 A HT ügyrendje a következő években ugyan többször módosult, majd a testület 1962 májusában ismét Honvédelmi Bizottságra változtatta nevét, ám a HM, a BM és a többi fegyveres testület költségvetésének jóváhagyása 1990-ig a szűkebb kabinet jogköre maradt a költségvetés szempontjából is rendkívüli év volt: a katonai és védelmi kiadások ekkor érték el a csúcspontot. Az MDP KV Titkársága által november végén elfogadott nyílt és titkos költségvetési terv a 46,7 milliárd forintnyi kiadás közel ötödét (8 milliárdot) kívánta költségvetésen kívül kezelni. Ebből 4,9 milliárd az ÁVH és a HM céljaira, 3,1 milliárd Ft pedig árkiegyenlítésre. A HM költségeiből a nyílt költségvetésben 4,3 milliárd forint szerepelt, valamint tartalékként, illetve vállalatoknak közigazgatási tevékenységért térítés címén további 933 millió forint. 20 A Minisztertanács december 1-jei ülésén formálisan jóváhagyta a hivatalos költségvetés számait, a többiről tájékoztatást sem kapott. 21 Egy július 1-jén kizárólag Rákosi és Gerő számára készített kimutatás szerint évközi módosításokkal tovább emelkedtek az előirányzatok. A HM teljes költségvetésére millió Ft, beruházási keretére 1415 millió Ft, Szovjetuniónak hadianyag szállításokért járó kamat- és tőketörlesztésre pedig 55 millió devizaforint volt előirányozva. 22 Arról, hogy ebből az elképesztő összegből a hadsereg valójában mennyit tudott felhasználni, első látásra ugyancsak eltérően szólnak a források (1. táblázat) ülés jegyzőkönyve. MOL, XIX-A-83-a mikrofilm, 2. f. 19 Germuska P. Nagy T. (2004) oldal. 20 MDP KV Titkársága november 28-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f. 54. cs őe ülés jegyzőkönyve. MOL, XIX-A-83-a mikrofilm, 27. f. 22 Balló I. (1999) 823. oldal

100 1. táblázat. Az évi katonai és védelmi kiadások millió forintban különböző források szerint. Kiadások neme/ Forrás Olt Károly feljegyzése, 1953 OT Testületi Főosztály, 1954 HT 2/104/1957. sz. hat. HM Pü. Csfség 1952 HM működési kiadás HM Speciális beruházás import Összes HM kiadás Többi testület működési kiadása Többi testület beruházása Összes közvetlen védelmi kiadás Forrás: Olt Károly feljegyzése. MOL M-KS 276. f. 65. cs őe.; OT Testületi Főosztály jelentése. MOL M-KS, 276. f. 65. cs őe.; HT 2/104/1957. sz. határozat. MOL, XIX-A d. 2. kötet; HM Pénzügyi Csoportfőnökség jelentése, Okváth I. (1998) oldal. A részleteket áttanulmányozva azonban egyértelművé válik: a végösszegben mutatkozó többmilliárdos különbségek abból adódnak, hogy bizonyos összesítésekbe nem számolták bele a katonai beruházásokat, vagy más fegyveres szervek költését. A Magyar Néphadsereg évi működési, fejlesztési és beruházási kiadásai a bemutatott adatsorok szerint megközelítették a 9 milliárd forintot. A BM, az ÁVH és a pénzügyőrség költését is hozzávéve pedig a védelmi kiadások túlhaladták a 11 milliárd forintot. Az évi állami költségvetés összeállításakor a HM az elindított haderőfejlesztés végig vitele érdekében 11,2-11,4 milliárd Ft működési költségre jelentett be igényt. 23 Az MDP KV Titkársága 1952 augusztusában ennek alapján a védelmi ágazat összköltségvetését 14,6 milliárd forintban irányozta elő. 24 Ebből 7,3 milliárd jelent volna meg a kinyomtatott költségvetésben, míg a többit a bejáratott költségvetésen kívüli kezelésben kívánták felhasználni. A konspirációt pedig odáig fokozták az államigazgatásban, hogy a Minisztertanács plenáris ülése január 16-án úgy hagyta jóvá még a nyílt költségvetést is, hogy abban nem szerepeltek katonai-védelmi kiadások. 25 Az ipar és az egész nemzetgazdaság kifulladása miatt azonban a HM is visszafogásra kényszerült, megrendeléseket kellett 23 Okváth I. (1998) 249 és 261. oldal. 24 MDP KV Titkársága augusztus 13-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f. 54. cs őe ülés jegyzőkönyve. MOL, XIX-A-83-a film, f

101 visszamondani alapanyag és kapacitáshiány miatt. 26 Az eredeti millió Ft-os kiadási előirányzatát így már 1953 tavaszán 9605 millióra csökkentették, amelyből a hadsereg az első félévben alig 4487 milliót használt fel. Nagy Imre a miniszterelnöki székbe kerülve azonnal megkezdte a túlméretezett hadsereg leépítését, illetve a katonai és védelmi kiadások lefaragását. 27 Az új országgyűlés egyik legelső intézkedése volt, hogy július 7-i hatállyal megszüntette az önálló hadiipari főhatóságot, a Középgépipari Minisztériumot. 28 Nagy Imre július 27-én átvette a Honvédelmi Tanács elnöki tisztét, 29 és augusztus 10-én a tanács döntött a Magyar Néphadsereg létszámának 40 ezer fős csökkentéséről. 30 Az MDP vezetésében a Titkárság helyett újra a Politikai Bizottság lett a legfontosabb döntéshozó testület. Így az utóbbi döntött augusztus 5-én az állami költségvetés módosításáról is: a védelmi szektor kiadási előirányzatait 1,17 milliárd forinttal csökkentették, miközben más költségvetési intézményeknél összesen csak 111,5 millió forintot zároltak. 31 Nagy Imre miniszterelnök a lehető legkevesebbszer hívta össze a Honvédelmi Tanács üléseit, de jogkörén nem változtatott: így a Minisztertanács továbbra sem diszponált a katonai és védelmi ügyekben. Az évi állami költségvetésről szóló törvényben (1954. évi IV. törvény, június 29.) első ízben jelent meg valóban nyilvánosan a honvédelmi, illetve a rend- és jogbiztonsági kiadások összege. A kettős költségvetési rendszer viszont a reformok ellenére is fennmaradt. A külkereskedelmi árkiegyenlítés 10,2 milliárd forintos összegét változatlanul a költségvetésen kívül kezelték. A fegyveres testületek kiadási előirányzatainak jelentős csökkenése miatt költségvetésen kívüli kezelésre nem volt szükség, de 772 millió forintot (HM 411 millió, BM 361 millió Ft) a Tartalék és egyéb vegyes kiadás című rovaton rejtettek el folyamán a hadsereg hosszú távú fejlesztési koncepcióját két alkalommal is napirendre tűzte az MDP Politikai Bizottsága (1954. július 7-én és 28-án), ám a HM által javasolt fejlesztés helyett újabb 20 ezer fős létszámcsökkentést írtak elő az ország gazdasági helyzetére való tekintettel. 33. Az állami költségvetés első félévi deficitje ugyancsak a teherbíró képesség határait jelezte, így 600 millió forinttal csökkentették a HM kiadási 26 HT 135/12/1953. sz. határozata. MOL, XIX-F-6-cc 5. d. 27 Rainer J. (1999) évi VI. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról. 29 A Honvédelmi Tanács 14. üléséről készült jegyzőkönyv. MOL, XIX-F-6-a 117. d. 30 Thürmer Gy. (1981) 26. oldal. 31 Az MDP PB augusztus 5-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 276. f. 53. cs őe. 32 Pénzügyminisztérium: Az évben költségvetésen kívül lebonyolított tételek ismertetése április 11. MOL M-KS 276. f. 94. cs őe. 33 Nagy T. (2003) oldal

102 előirányzatait is, 5429 millióról 4844 millióra. 34 A zárolás érintette a HM bújtatott támogatását is, amelyből végül egy fillért sem tudott felhasználni. 35 A magyar katonai kiadások drasztikus visszafogása valószínűleg komoly szerepet játszott Nagy Imre leváltásában fordulóján ugyanis a Szovjetunió újra a szocialista egység erősítésének szükségességét kezdte hangoztatni, s az addig kétoldalú szerződéseken alapuló katonai együttműködést az egész blokkra kiterjedő védelmi szövetséggel (Varsói Szerződés) kívánta felváltani. 37 A Magyar Néphadsereg visszafejlesztése a szövetséges szocialista haderők harcképességét csökkentette, és Ny. Sz. Hruscsov joggal tartott attól, hogy a reformer miniszterelnök elhanyagolja a magyar haderő modernizálását célzó katonai beruházásokat. A kurzusváltással, Rákos Mátyás visszatérésével ismét megugrottak a katonai-védelmi kiadások. Ha nem is érték el az es évekhez hasonló mértéket, de a HM kiadási előirányzatát 1 milliárd forinttal megemelték az évi teljesítéshez képest. A gazdaság gyorsan romló egyensúlya miatt tovább kellett növelni a külkereskedelmi árkiegyenlítésre fordított összeget: 12,5 milliárd forintra. 38 Az OT Pénzügyi Főosztálya ugyanakkor a pénzügyi ellenőrzés legszembetűnőbb hiányaként bírálta e tétel növekedését, amely 1955-ben már a nyílt és titkos állami költségvetés kiadásainak 23%-ára rúgott. 39 Ezzel minden korábbi mértéket túlléptek az állami költségvetésen kívül kezelt összegek őszétől szovjet részről ismét egyre nagyobb nyomás nehezedett a magyar vezetésre, hogy kezdje meg a haderő modernizálását, átfegyverzését. A Magyar Néphadsereg hosszú távú fejlesztési programjáról és az közötti magyar katonai kiadások rögzítéséről több fordulóban folytak tárgyalások. 40 A végleges direktívát december 23-án jegyzőkönyv formájában 34 A Minisztertanács április 12-i plenáris ülésének 546. sz. jegyzőkönyve. MOL XIX-A- 83-a 124. d. 35 Pénzügyminisztérium: Az évben költségvetésen kívül lebonyolított tételek ismertetése április 11. MOL M-KS 276. f. 94. cs őe. A BM a rá eső 361 millió forintból 330 milliót felhasznált. 36 Borhi L. (2005) 37 Okváth I. (1998) oldal. 38 A Minisztertanács 543. ülésének jegyzőkönyve, március 16. MOL XIX-A-83-a 124. d. Az évi állami költségvetésre vonatkozó pénzügyminisztériumi előterjesztés nem tartalmazta az árkiegyenlítést, arról csak Olt Károly miniszter beszélt szóbeli kiegészítésében. Érdemes megjegyezni, hogy a hazai statisztika nem lévén tudomása ezekről a nagybani manipulációkról máig 1,9 milliárd forintos aktívumot mutat ki az évi külkereskedelmi egyenleget illetően. Lásd Magyarország népessége és gazdasága. 95. oldal. 39 OT Pénzügyi Főosztály Költségvetési Csoport: Észrevételek az évi állami költségvetés tárgyú minisztertanácsi előterjesztéshez március 14. MOL M-KS 276. f. 94. cs őe. 40 Okváth I. (1998) 343. oldal

103 írták alá Moszkvában a magyar és a szovjet kormány képviselői. 41 A 10 éves terv keretében 72,7 milliárd Ft-ot irányoztak elő a hadsereg fenntartására, beruházásokra és új beszerzésekre. Ebből 4658 millió Ft kiadás jutott volna az évre, azonban a HM-nek a Honvédelmi Tanács által már elfogadott költségvetési előirányzatát (4514,8 millió Ft) nem igazították hozzá a nemzetközi szerződéshez. 42 Ugyanakkor egy olyan pénzügytechnikai újítást vezetett be az évi költségvetésnél a PM, amely aztán gyakorlattá vált, és egészen 1989-ig érvényben maradt. A nyílt költségvetésben a hadsereg és a több fegyveres testület kiadásai közül kizárólag a működési-fenntartási kiadásokat jelenítették meg, a védelmi beruházásokat és a speciális importot pedig a népgazdasági beruházások, illetve a külkereskedelmi ügyletek rovataiban dugták el. 43 Jogszabályi nyomát ugyan nem találni, de vélhetően az állami pénzgazdálkodás újraszabályozása kapcsán intézkedett 1956 májusában a Honvédelmi Tanács külön határozatban (27/033/1956.) a honvédelmi kiadások számításának elvéről. Eszerint: a) a közvetlen honvédelmi kiadások között kell számításba venni: a HM költségvetését (azaz működési és fenntartási kiadásait), a HM beruházásait, a HM speciális (azaz haditechnikai) importbeszerzéseit, a BM Határőrség fenntartási és beruházási költségeit. b) a közvetett honvédelmi kiadások között kell számításba venni: a hadiipar beruházásait, a légoltalom kiadásait, a vasút, út és posta azon beruházásait és kiadásait, amelyek katonai igények és célok érdekében jönnek létre vagy valósulnak meg, az Áruraktározási Hivatal M - tartalékok képzésére fordított kiadásai és beruházásai, minden egyéb M célú és katonai igény alapján megvalósuló kiadás és beruházás. 44 Ezzel szinte egy időben zajlottak szakértői szinten a szovjet magyar katonaihadiipari tárgyalások a készülő II. ötéves terv fő irányairól. A formálódó távlati célok és a napi gyakorlat között azonban mind nagyobb szakadék alakult ki. Az MDP Központi Vezetősége július i ülésén a nemzetközi feszültség enyhítésére, a leszerelésre irányuló óhaj kifejezéseként a néphadsereg újabb 15 ezer fős létszámcsökkentéséről határozott. 45 Részben a csökkentés végrehajtása, részben pedig a hadrafoghatóság növelése érdekében széles körű átszervezések kezdődtek a hadseregben, amelyek 1956 őszén is 41 Az okmány eddig nem került elő, ám az MN Vezérkar Anyagtechnikai Csoportfőnöksége részletes jelentésben számolt be az MDP PB-nek a kontraktusról. MOL M-KS 276. f. 53. cs őe. 42 A HT 2/104/1957. sz. HT határozata. MOL XIX-A d. 2. kötet. 43 Vesd össze: évi II. törvény a Magyar Népköztársaság évi költségvetéséről, illetve a Honvédelmi Tanács 75/31/1955. sz. határozata. HL MN 1956/T 47. d. 5. cs. 44 A HT 27/033/1956. sz. határozata. HL MN 1956/T 47. d. 2. cs. 45 Nagy T. (2003) 129. oldal

104 folytatódtak. 46 A költségvisszafogások, a létszámleépítés és a permanens átszervezések morális és strukturális válságot okoztak a néphadseregben, amelyet csak betetőzött a forradalom kirobbanása. A gyorsütemű, erőltetett haderőfejlesztés, a déli és nyugati határvidék műszaki megerősítése (erődök, védőkörletek, fedezékek, aknazárak stb.), a közlekedési és hírközlési rendszerek katonai célú fejlesztése elképesztő összegeket vont ki a nemzetgazdaságból és 1956 között a HM működési, beruházási és haditechnikai importköltségei túllépték a 41 milliárd forintot. 47 A teljes védelmi szektor (a HM a BM-mel, ÁVH-val stb. együtt) kiadásai 57,1 milliárd forintra rúgtak. Ha pedig a közvetett védelmi kiadások 7,4 milliárdját is hozzászámítjuk, akkor Magyarország 7 év alatt nem kevesebb, mint 64,5 milliárd forintot fordított védelmi célokra. 48 Az elköltött milliárdokhoz képest különösen kiábrándító volt az eredmény 1956 végén: elavult fegyverzetű, szétesett hadsereg, üresen álló laktanyák, elhagyott erődítmények, visszabontásra váró műszaki zárak, kapacitáskihasználási gondokkal küszködő hadiipari üzemek; és egy kimerült, kivérzett nemzetgazdaság. Újrakezdés, új fejlesztési programok Az 1956-os forradalom leverését követően a fegyveres erők újjászervezését gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni. A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány december 6-i ülésén intézkedett a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium újjászervezéséről az alapvető létszám- és költségkeretek meghatározásával. A néphadsereg átszervezését két év alatt kívánta a kormány végrehajtani, az évi költségkeretet 1,6 2 milliárd forintban határozták meg. 49 Az újjáalakult Honvédelmi Tanács 50 december 22-én tartotta első ülését, amelyen döntött a néphadsereg béke és mozgósítási hadrendjéről (katonalétszám, fegyverzet) és költségkihatásáról, valamint a felesleges fegyverzet értékesítésének megkezdéséről. A határozat ra is előirányzatot állapított meg: 2 2,3 milliárd forintot. Új, korszerű haditechnika beszerzését 1959-től látták megvalósíthatónak. Másnap Kádár János levélben 46 Horváth M. (2003) oldal. 47 2/104/1957. sz. HT határozat. MOL XIX-A d. 2. kötet. 48 Az ország honvédelmét és belső biztonságát szolgáló gazdasági tevékenység alakulásának elemzése az ig terjedő időszakra szeptember 1. MOL XIX-L-1-qqq 9. d. 49 A Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány 10024/1956. sz. határozata december 8. MOL XIX-A d. 1. kötet. 50 A Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány ugyancsak december 6-i ülésén hozta a 10026/1956. sz. kormányhatározat a HT tagjainak felmentéséről és kinevezéséről. MOL XIX- A-83-a 162. d. (8. jkv.)

105 fordult N. A. Bulganyin szovjet miniszterelnökhöz, amelyben tárgyalások megkezdését javasolta az új tervek kidolgozásához és jóváhagyásához. 51 Az január 28. és február 2. között lezajlott moszkvai tárgyalásokon Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere vezette delegációra várt a feladat, hogy kellően megindokolja a magyar javaslatot. A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának és a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek (VSZ EFE) Főparancsnoksága képviselői tudomásul vették a Magyar Néphadsereg 50 ezer fős létszámát, de kérték a magyar honi légi figyelő rendszer felállítását. A szovjet fél elfogadta, hogy a Magyar Néphadsereg ig a régi haditechnikával lesz felszerelve. A visszavásárlásra felkínált, közel 1 milliárd rubel (2,93 milliárd Ft) értékű haditechnikából azonban legfeljebb millió rubelnyi harckocsira és korszerű repülőgépre tartott igényt a Szovjet Hadsereg. 52 A néphadseregben az átmeneti bizonytalanság többsége 1957 tavaszára rendeződött, az új honvédelmi miniszter, Révész Géza április 19-én kiadta parancsát az új kiképzési év május 8-i megkezdésére. 53 Csak ezt követően, május 22-én hagyta jóvá a Honvédelmi Tanács a HM évi költségvetését. Az összezsugorodott hadsereg 1911,6 millió forintos működési előirányzata a fele sem volt az évi tervének, a beruházásra szánt 34 millió Ft pedig még a tizedét sem érte el a korábbinak. 54 Az erőszakszervezetek stabilizációja a korábbi várakozásoknál gyorsabban haladt október elején a Honvédelmi Tanács megvitatta a Magyar Néphadsereg 3 éves fejlesztési tervét, és az engedélyezett létszám megemelésén túl növelte a következő évek kiadási előirányzatait is őszére fős, 1960-ra pedig fős haderő elérését tűzte célul a tanács, a költségkeret pedig ehhez illeszkedően emelte: 1958-ra 2,1 milliárd forintot, 1959-re 2,3 milliárd forintot, 1960-ra 2,5 milliárd forintot megszabva. 55 A HT-határozatot alapul véve a Magyar Néphadsereg Vezérkara kidolgozta a hadsereg 1965-ig szóló fejlesztési tervét. A tervezet két változatban készült: egy a maximális elvárások szerint, és egy másik, amelyet az adott helyzetben finanszírozhatónak ítéltek. Utóbbi hadrend megvalósítását 1965-ig összesen 36,24 milliárd forintból látták megvalósíthatónak. A Honvédelmi Tanács az utóbbi tervet hagyta jóvá 1958 januárjában, és ezt kívánta megvitatni a Varsói Szerződés EFE Főparancsnokságával. 56 A létszámnövelést azonban utóbb visszavonta a HT, és inkább a haditechnikai 51 A HT 1/101/1956. sz. határozata, illetve Kádár János levele a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. MOL XIX-A d. 1. kötet. 52 Jelentés február. MOL XIX-A d. 1. kötet. A Münnich Ferenc által jegyzett jelentés többször hivatkozik a tárgyalások jegyzőkönyvére, de az nincsen mellékelve. 53 Ehrenberger R. (2006) oldal. 54 A HT 2/104/1957. sz. határozata. MOL XIX-A d. 2. kötet. 55 A HT 1/106/1957. sz. határozata október 1. MOL XIX-A d. 3. köt. 56 A HT 1/108/1958. sz. határozata január 3. MOL XIX-A d. 4. köt

106 eszközök nagyobb mérvű korszerűsítésére helyezte a hangsúlyt: 1965-re csak 67 ezer fős békelétszámot irányoztak elő. 57 A HM évi költségvetése így is a korábban rögzített kereten belül maradt, 2184,4 millió forinttal. 58 A magyar távlati fejlesztési tervek moszkvai egyeztetésére március között került sor. A Révész Géza honvédelmi miniszter vezette delegáció, illetve a VSZ EFE Főparancsnokságának és a Szovjetunió Fegyveres Erői Minisztériumának képviselői által aláírt jegyzőkönyvek rögzítették a fegyverzeti rendszerben történő változásokat, a Magyar Néphadsereg béke és háborús hadrendjét, a szovjet katonai tanácsadók létszámát és a közös kiképzési rendszabályokat. 59 A következő másfél-két évben az erősödő katonai lobby biztos szovjet támogatást maga mögött tudva elérte a HM kiadási keretének fokozatosan emelését, és túllépte a korábban szabott limiteket. (A katonai kiadások közötti alakulását az 1. ábra mutatja be.) 1. ábra. A katonai kiadások alakulása és összetétele 1957 és 1969 között. Forrás: saját adatgyűjtés ,0 Millió Ft , , , , , , , , , ,0 Segélyszállítmá nyok+egyéb Speciális import beszerzés Beruházások Közvetlen költségvetési kiadások 0, Év A HM fordulóján beadvánnyal fordult az MSZMP Politikai Bizottságához a hadseregfejlesztés meggyorsítását kérve. Az között három lépcsőben végrehajtani tervezett fejlesztési program többletköltsége meghaladta volna a 23 milliárd forintot. Az MSZMP PB március 21-én 57 A HT 11/109/1958. sz. határozata március 13. MOL XIX-A d. 5. köt. 58 A HT 1/109/1958. sz. határozata március 13. Uo. 59 A HT 1/110/1958. sz. határozatával, május 7-én jóváhagyta a tárgyalások jegyzőkönyveit. MOL XIX-A d. 6. köt

107 35 milliárd forintos hadsereg-fejlesztési keretet hagyott jóvá összesen re. 60 A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete március i moszkvai ülésére már ezzel a programmal utazott a magyar delegáció. Az átfegyverzési és modernizálási projektben a tagországok mindösszesen 2,8 milliárd rubel értékű katonai beruházást-fejlesztést irányoztak elő a következő négy évre. A magyar ipar és a hadsereg éppen csak megkezdte a felkészülést a program elindítására, amikor augusztus végén a berlini krízis éleződése miatt a VSZ EFE Főparancsnoksága ultimátumszerű parancsot adott az azonnali gyorsításra. A Magyar Néphadseregnek is egy hónapon belül kellett készen állnia a teljes értékű harci alkalmazásra, egy esetleges háború megvívására. A magyar vezérkar részletes cselekvési programot dolgozott ki, amelyet jelentés formájában terjesztett a Honvédelmi Tanács elé. Szeptember 5-i ülésén a tanács anélkül adta mindenben hozzájárulását az átfegyverzés és a létszámbővítés felgyorsításához, hogy bármilyen költségszámítás szóba került volna. Az impulzus azonnal megmutatkozott a kiadási előirányzatokon: az évi HM keret a másfélszerese lett az előző évinek. Az 1962 nyarán eszkalálódó kubai válság szinte háborús hangulatot keltett a tagországok vezetőiben, és ez a Magyar Néphadsereg létszámának gyors emelkedésében is tetten érhető volt. Az év folyamán a néphadsereg engedélyezett békebeli létszámát 106 ezer főre, mozgósítási létszámát pedig ezerre emelték. Az MSZMP PB szeptember 18-án csak heves vita után járult hozzá a haderőfejlesztés újabb lépéseihez júniusában a magyar vezetés újabb jegyzőkönyv aláírásával vállalt kötelezettséget a VSZ EFEF által diktált fejlesztések végrehajtására. Július végén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete moszkvai tanácskozásán értékelte a tagállamoknak a márciusi program megvalósítása érdekében tett erőfeszítéseit, továbbá rögzítette az 1970-ig teljesítendő feladatokat is. A MSZMP PB szeptember 10-i ülésén hagyta jóvá a megkívánt menetrendet: a haderő fenntartására, további modernizálására és a járulékos beruházásokra összesen 52 milliárd forintot irányzott elő III. ötéves terv időszakára. 61 Az ambiciózus terv teljes végrehajtásának azonban hamarosan gátat szabott a nemzetgazdaság teljesítőképessége. Az MSZMP PB-nek 1964 januárjában már a HM és BM kiadásainak mérsékléséről kellett döntenie áprilisában pedig, amikor a honvédelem helyzetéről és a néphadsereg ötéves fejlesztési programjáról tárgyalt a Politikai Bizottság, Ajtai Miklós OTelnöknek kellett emlékeztetnie a honvédelmi minisztert, hogy a nemzeti jövedelem növekedését nem haladhatja meg a katonai kiadások növekedése Germuska P. (2003) oldal. 61 Uo oldal. 62 Az MSZMP PB január 21-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. 63 Az MSZMP PB április 13-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. A jegyzőkönyvből hiányzik mind az előterjesztés, mind a határozat

108 1965 novemberében a HM már egy visszafogottabb tervváltozatot terjesztett az MSZMP PB elé: a kiadásokat 40,5 milliárd forintra mérsékelték, a néphadsereg létszámát pedig 110 ezer főben maximálták. A bizottság az előterjesztésben foglalt irányelveket és célkitűzéseket jóváhagyta, a nemzetközi kötelezettségeket pedig további tárgyalásokon javasolta pontosítani. 64 A néphadsereg és a többi fegyveres erő III. ötéves tervét 1966 júniusában véglegesítette a Honvédelmi Bizottság. Közvetlen védelmi kiadásokra 59,8 milliárd forintot irányoztak elő, amely a tervezett nemzeti jövedelem 6,4%-át jelentette. A HM kiadásait 40,9 milliárd forintban állapították meg úgy, hogy a beruházások és a haditechnikai import kerete az előző ötéves terv költésének 60%-át, működési költségek pedig a korábbi 130%-át tették ki. 65 A néphadsereg modernizációja haladt az eltervezett útján, az erre fordított összegek azonban 1967 őszén újra a politikai vezetés figyelmének középpontjába kerültek. Az január 1-jével elinduló gazdaságirányítási reform ugyanis átrendezte az állami jövedelem-újraelosztást is, és az évi költségvetés a korábbi évek gyakorlatával ellentétesen már a tervezés szakaszában komoly deficitet mutatott. Az MSZMP PB október 20-i ülésén további takarékossági lépéseket kért a HM-től is. A testület határozattá emelte Vályi Péter pénzügyminiszter javaslatát, amely szerint: az Országgyűlésen nem lenne helyes formailag egyensúlyban lévő költségvetést deklarálni, hanem a valóságot reálisan kifejező költségvetési mérleget kell beterjeszteni. 66 A honvédelem helyzetének megvitatása több más szempontból is szükségesnek tűnt. Értékelni kellett az 1961 óta végrehajtott fejlesztések eredményét, a néphadsereg politikai és haditechnikai felkészültségét; áttekinteni a Varsói Szerződésben Románia különutas politizálása miatt fellépő működési zavarokat, valamint az júniusi arab izraeli háború nemzetközi politikai következményeit. Az MSZMP Politikai Bizottsága mindemiatt a Központi Bizottság elé kívánta vinni a honvédelem kérdését. A PB november 28-i tanácskozásán vitatták meg a KB elé terjesztendő jelentés tervezetét. Itt Biszku Béla KB-titkár (korábbi belügyminiszter) hangot adott annak az aggálynak, hogy a pártvezetés nem értékeli-e helytelenül a nemzetközi helyzetet, és nem költ-e túl sokat a hadsereg fejlesztésére veszélybe sodorva a népgazdaság fejlesztésének és az életszínvonal emelésének ütemét. Nyers Rezső gazdaságpolitikai ügyekért felelős KB-titkár is kételyeinek adott hangot, miszerint elég nehéz összehangolni a civil és katonai érdekeket a tervezés folyamán. A későbbi döntés megalapozásához javasolta, hogy az OT és a PM készítsen elemzést a nemzeti jövedelem és a katonai kiadások előző évtizedbeli alakulásáról Az MSZMP PB november 23-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. 65 A HB 4/181/1966. és 6/181/1966. sz. határozatai június 30. MOL XIX-A-16-aa 112. d. 66 MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. 67 MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. Az előterjesztés hiányzik a jegyzőkönyvből

109 A határozat nyomán az OT-n belül létrejött egy ad hoc testület, a Speciális Területek Hosszútávú Tervezési Bizottsága, amely több fontos elemzést állított össze: például 1969 februárjában a Magyar Néphadsereg 1950 és 1970 közötti kiadásainak alakulásáról. 68 Az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztálya, Gazdaságpolitikai Osztálya és a HM ilyen előtanulmányokra támaszkodva készítette el az november végén az MSZMP Politikai Bizottsága elé kerülő előterjesztést. A javaslat a fegyveres erők fejlesztésének és korszerűsítésének folyamatos igényével indokolta a kérdés újbóli megvitatását. A javaslattevők úgy ítélték meg, hogy a feltöltés befejezéséhez, az elavult, illetve elavuló technika utánpótlásához és újabb rendszerek beszerzéséhez az előre jelzett nemzeti jövedelem 5,5 5,8%-ára lenne szükség. Reálisabbnak ítélték az 1960-as évek átlagát jelentő 4,5%-os részarány fenntartását, azaz tízéves távlatban milliárd forint előirányzását. A politikai bizottság egyértelműen az utóbbi változat mellett tette le a voksát, és másfél évtizedre kőbe véste a katonai kiadásoknak a nemzeti jövedelem 4,5%-át kitevő limitjét. 69 Az februári KB-határozatból fordulójára a teljes védelmi szektort felölelő vizsgálat nőtt ki. Végleges döntés az október 20-i ülésén született, amikor a PB a korábbi költségmaximalizálást követően megszabta a következő évek létszámfejlesztési plafonját is. A Varsói Szerződésből eredő kötelezettségekre és a technikai korszerűsítésre tekintettel egyedül a néphadseregnél engedélyeztek létszámemelést, amellett, hogy minden fegyveres erőtől és testülettől az eddigieknél céltudatosabb és átgondoltabb létszámgazdálkodást vártak el. 70 Időközben a Honvédelmi Bizottság jóváhagyta a védelmi szektor IV. ötéves tervét júliusában a HB külön határozatban rögzítette a fegyveres erők és testületek közvetlen és közvetett kiadásainak mértékét az közötti időszakra, az összehasonlíthatóság érdekében évi árakon. A közvetlen kiadásokra 45%-kal, a közvetett védelmi kiadásokra 24%-kal magasabb összeget irányzott elő az OT, így a III. ötéves terv 77 milliárd forintos költésével szemben a IV. ötéves tervben 110 milliárd forintot kívántak felhasználni. Ebből a HM kerete 68,8 milliárd forintot tett ki (folyó áron 71,4 milliárdot). 71 A Magyar Néphadsereg létszámkeretét az MSZMP PB határozatok és a további egyeztetések nyomán december közepén véglegesítette a Honvédelmi Bizottság: békeidőszakra főben, mozgósítás esetére 295 ezer főben MOL, XIX-A-16-aa 2. d. 69 Az MSZMP PB november 26-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. 70 Az MSZMP PB október 20-i határozata a fegyveres erők és testületek fejlődése során létrejött problémák rendezésére. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe. 71 A 7/214/1970. sz. HB határozat, július 17. MOL XIX-A-16-aa 117. d. 72 A 8/217/1970. sz. HB határozat, december 17. MOL XIX-A-16-aa 117. d

110 A kiadások a nominális emelkedés ellenére csak 1971-ben és 1972-ben érték el a célul tűzött arányt a nemzeti jövedelemhez viszonyítva (4,5 4,6%) ban a HM kerete éppen csak túllépte a 4%-ot, ezért az ősz folyamán az OT és a hadsereg vezetése is felülvizsgálta az addig felhasználást. A Honvédelmi Bizottság szeptember 27-i ülésén utasította a HM-et, az OT és a PM-et, hogy vizsgálják meg, mennyi haditechnikai import halasztható a következő tervidőszakra, illetve hogyan biztosítható a sorállomány illetményemelése. 73 Egy hónappal később a Honvédelmi Bizottság az új javaslatok alapján úgy döntött, hogy a HM ötéves tervét 847 millió forinttal meg kell emelni (72,25 milliárdra), ugyanakkor 3 milliárd Ft értékű haditechnikai eszköz és anyag beszerzését át kell ütemezni 1975 utánra. 74 A HM egy évvel később, az V. ötéves terv összeállításának kezdetén, terjedelmes előterjesztéssel fordult a Honvédelmi Bizottsághoz. Ebben a következő periódus fejlesztési feladatai teljesítéséhez a HM a 4,5%-os részaránynak megfelelő 122 milliárd Ft biztosítását feltétlenül szükségesnek ítélte. A Honvédelmi Bizottság azonban csak tájékoztatásként vette tudomásul a jelentést. 75 Az Országos Tervhivatal Általános Szervezési Főosztálya az újraszámolt nemzeti jövedelem prognózisok alapján lényegesen szerényebb mértékű ráfordítás mellett érvelt. Két költségváltozatot terjesztett a Honvédelmi Bizottság elé 1974 decemberében: egy optimális irányba közelítő és egy az erőforrásokhoz és a lehetőséghez igazodó, mérsékelt ütemű fejlesztést biztosító verziót. Utóbbi milliárd Ft felhasználását irányozta elő 5 évre a fegyveres erőknek és testületeknek, ezen belül milliárdot a néphadsereg számára; és ezt hagyta jóvá a HB is. 76 Mindezen szempontok figyelembe vételével készült az MSZMP Politikai Bizottsága elé kerülő javaslat a fegyveres erők és testületek V. ötéves tervének fő irányairól. A tervezet 109 milliárd forintot szánt a HM, 156,2 milliárd forintot a teljes védelmi szektor kiadásaira, amivel éppen csak a szinten tartást lehetett biztosítani. A VSZ EFEF ajánlások formájában megfogalmazott szovjet elvárások és a hazai lehetőségek között ezzel egyre nőtt a különbség. A PB június 30-i ülésén azzal az elvárással elfogadta a tervet, hogy az ország gazdasági és egyensúlyi helyzetéből kiindulva a kiadások éves növekedési üteme ben mérsékelt maradjon. 77 A Honvédelmi Bizottság az év végén, december 24-i ülésén 108 milliárd forintban véglegesítette a Magyar Néphadsereg V. ötéves tervének 73 Jegyzőkönyv a HB szeptember 23-án megtartott 242. üléséről, valamint a HB 8/242/1973. sz. határozata A Honvédelmi Minisztérium IV. ötéves tervében előirányzott célkitűzések teljesíthetőségéről, valamint az V. ötéves terv időszakára halasztható feladatokról. MOL XIX-A-16-aa 122. d. 74 A 6/243/1973. sz. HB határozat október 25 MOL XIX-A-16-aa 122. d. 75 A 2/252/1974. sz. HB határozat október 24. MOL XIX-A-16-aa 124. d. 76 A 10/253/1974. sz. HB határozat december 6. MOL XIX-A-16-aa 125. d. 77 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe

111 előirányzatát. A nemzetközi piaci kilátások és növekvő hazai infláció miatt a HB addig szokatlan kitételt rögzített a határozatban: [a HB] felhívja a honvédelmi miniszter figyelmét, hogy az ártervezés és áralakulás bizonytalanságai és a tervidőszakban esetleg jelentkező többletfeladatok miatt felmerülő költségek fedezetére évente a költségvetési kiadások 3%-os, a speciális importbeszerzéseknél és a beruházásoknál pedig 10 10%-os tartalékot képezzen ábra. A katonai kiadások alakulása és összetétele 1970 és 1979 között. Az 1979-re vonatkozó adat előirányzat. Forrás: saját adatgyűjtés. Millió Ft , , , ,0 Segélyszállítmán yok+egyéb Speciális import beszerzés Beruházások 5 000,0 0, Év Közvetlen költségvetési kiadások A kiadások tényleges alakulását a 2. ábra mutatja, amelyen jól látható az infláció 1978-as megugrásának (5%-ról 7 8%-ra) költségvetési hatása is. A romló külgazdasági egyensúly és a szaporodó gazdasági nehézségek ellenére a politikai vezetés nem tartotta szükségesnek a katonai-védelmi kiadások korlátozását. Így a néphadsereg eltervezett fejlesztési programját végre lehetett hajtani. Nem a kincstári optimizmus vezette a jelentéskészítők tollát, amikor az V. ötéves tervet értékelve megállapították: A néphadsereg dinamikusan fejlődött, kész alaprendeltetésének teljesítésére, a szövetségi rendszeren belül ráháruló feladatok megoldására. Az alapvető területeken lépést tartottunk a szövetséges hadseregek fejlődésével. állt az MSZMP PB október 14-i határozatában. A HM az ötéves periódusban évi árakon 110,7 milliárd forintot használt fel. 79 Az igazi problémák a következő ötéves tervidőszakban jelentkeztek, amikor a költségvetés összeomlásának elkerülése érdekében több 78 Az 5/262/1975. HB határozat. MOL XIX-A-16-aa 126. d. 79 Az MSZMP PB október 14-i ülésének jegyzőkönyve. MOL M-KS 288. f. 5. cs őe

112 alkalommal kellett mérsékelni a védelmi kiadásokat is. A válság oka azonban a Rákosi-korszakkal ellentétben nem a haderőfejlesztés volt, hanem a nemzetgazdaság gyenge alkalmazkodási képessége és szerkezetének korszerűtlensége. Elemzési lehetőségek az adatsorok alapján A fentiekben bemutattam a katonai-védelmi kiadásokkal kapcsolatos döntési mechanizmusokat, a kiadások mértékére és arányaira hatással lévő főbb (katona)politikai tényezőket, valamint a felhasználás alakulását egy-egy periódusban. A rendelkezésre álló források lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a tárgyalt 30 év főbb folyamatait egységében is elemezzem, és néhány a nemzetgazdaság egészét érintő észrevételt tegyek. Az Országos Tervhivatal Általános Szervezési Főosztálya ben a korábban említett felülvizsgálatok részeként összegyűjtötte az 1950 és 1970 közötti időszak közvetlen és közvetett védelmi kiadásait, és azt sokoldalúan elemezte. A tanulmány bevezetője megállapította: Az ország honvédelmét és belső biztonságát szolgáló gazdasági tevékenység elválaszthatatlan része a mindenkori gazdaságpolitikának. [...] Az elemzés szükségességét különösen indokolja az a körülmény, hogy az említett tevékenység gazdasági oldala egyrészt kihat a nemzeti jövedelem forrására (termelésére), másrészt a nemzeti jövedelem felhasználására (ennek jelentős hányadát veszi igénybe), továbbá a felmerült szükségletek érintik a népgazdaság összes ágazatait, valamint kihatnak az életkörülményekre és a munkaerő felhasználásának célkitűzéseire. A feltárt tendenciák képet adnak arról, hogy a honvédelemmel és rendvédelemmel kapcsolatos kiadások milyen mértékben vették igénybe az ország anyagi erőforrásait, hogyan hatott mindez az ország teherbíró képességére. 80 A tervhivatali számsorokat igyekeztem kiegészíteni az 1970-es évek adataival is úgy, hogy azok szerkezete, számítási módja az összehasonlíthatóság érdekében ne változzon. Ugyanakkor saját adatgyűjtésen alapul a 3. ábra, amely a hivatalos állami (nyílt) költségvetésben megjelenített és a tényleges katonai kiadásokat hasonlítja össze. 80 Az ország honvédelmét és belső biztonságát szolgáló gazdasági tevékenység alakulásának elemzése az ig terjedő időszakra szeptember 1. MOL XIX-L-1-qqq 9. d

113 3. ábra. A nyílt költségvetés katonai előirányzatai, azok teljesítése, valamint a tényleges HM kiadások. Forrás: saját adatgyűjtés , ,0 Tényleges kiadások Millió Ft , ,0 Nyílt költségvetés teljesítése 5 000,0 Nyílt költségvetés előirányzat 0, Év Az államháztartás 1949 és 1956 közötti kreatív könyvelési gyakorlatát leírta a tanulmány első része, és az évi költségvetés kapcsán utaltam egy akkor bevezetett rejtési technikára. Eszerint csak a HM működési kiadásait jelenítette meg a mindenkori költségvetési törvény honvédelmi kiadások rovata. A 3. ábra kimutatja, hogy ezzel a metódussal a néphadsereg pénzfelhasználásának tekintélyes része maradt homályban az 1956 utáni időszakban (is) ben, 1955-ben és 1956-ban ugyanakkor a katonaság még a nyilvános keretét sem tudta elkölteni. Azokban az években, amikor alacsony maradt a fejlesztések és beruházások aránya a HM összkiadásain belül, akkor a tényleges számok közelebb estek a nyílt költségvetés előirányzataihoz: az eltérés ban 4%, 1961-ben 14%, vagy 1965-ben 12% volt. A dinamikus fejlesztés éveiben viszont szétnyílt a differencia ollója : az 1960-as években átlagosan 26%, az 1970-es években átlagosan 33%, de például 1952-ben 51% volt az eltérés. Mindez azt bizonyítja, hogy jogos volt a hírszerzőszervezetek és civil elemzők gyanúja, hogy a tényleges katonai ráfordítások jóval meghaladják a bevallott mértéket. A következő, 4. ábra immár a teljes vizsgált korszakot illetően mutatja a közvetlen és közvetett védelmi kiadások alakulását, mindenkori folyó áron, valamint a nemzeti jövedelemhez viszonyítottan. Kizárólag a nominális értékeket figyelve csalóka a kép, mert az infláció az 1970-es évek második felében átlépett az évi 5 10%-os sávba. Ilyen mértékű pénzromlásnál már a tervezőknek és döntéshozóknak is figyelemmel kellett lenniük az értékkövetésre. A nemzeti jövedelemhez viszonyított arány görbéje viszont világosan mutatja, hogy től a nominális növekmény csak a szinten tartáshoz volt

114 elegendő. Ugyanez a görbe kirajzolja a nemzetközi és a belpolitikai kulcspontokat is: a koreai háborút, az új szakaszt, a berlini és a kubai válságot, a mechanizmusreformot. A nemzeti jövedelemhez kapcsán ugyanakkor fontos emlékeztetni arra, hogy a szocialista országok más gazdasági statisztikai rendszert használtak, és más metodikával számították a nemzeti jövedelmet is. 81 Az általuk használt nemzeti jövedelem kategóriát a nemzetközi irodalom Net Material Product-ként (NMP) definiálja. Magyarország volt az egyetlen szocialista ország, amely 1968-tól kiszámította és közzétette a bruttó hazai termék, a GDP értékét is. A vizsgált korszakban hazánk NMP-je átlagosan a GDP-jének 80%-át tette ki. A grafikon mindkét fajta nemzeti jövedelemhez viszonyított arányt mutatja, különösen, mert 1990 óta csak a GDP-t szokás használni. 4. ábra. A tényleges közvetlen és közvetett védelmi kiadások alakulása 1950 és 1979 között mindenkori folyó áron, valamint azok részesedése a nemzeti jövedelemből az NMP-hez, illetve GDP-hez viszonyítottan. Megjegyzés: Az 1979-re vonatkozó adat előirányzat. Forrás: Az ország honvédelmét és belső biztonságát szolgáló gazdasági tevékenység alakulásának elemzése az ig terjedő időszakra. MOL, XIX-L-1-qqq 9. d., Magyarország népessége és gazdasága. ( odal), Mitchell, B. R. (2003) 917.oldal, valamint saját adatgyűjtés. Millió Ft , , , , , , ,0 0, Év 18,00 16,00 14,00 12,00 10,00 8,00 6,00 4,00 2,00 0,00 Százalék Közvetlen kiadás Közvetett kiadás NMP %- ában GDP %- ában Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy mekkora megterhelést jelentett az országnak a nemzeti jövedelem 16 18%-ának védelmi célú felhasználása. Az 1960-as évek első felének emelkedő katonai költekezése hozzájárult a gazdasági megtorpanáshoz, ám sokkal erőteljesebben működtek a politikai fékek, mint egy évtizeddel korábban. A Rákosi Gerő Farkas trojka szolgai parancskövetését a kádári vezetés körültekintőbb, a nemzetgazdaság és a 81 Kornai J. (1993) oldal

115 lakosság alapvető érdekeit szem előtt tartó, alkalmazkodó politikája váltotta fel. A politikai klíma változása mellett valószínűleg döntő jelentőségű volt az a momentum is, hogy a szakapparátusok demilitarizálódtak. Amíg az 1950-es évek elején a tervhivatalban és több más minisztériumban felállított katonai főosztályok a HM kinyújtott végrehajtó karjaiként működtek, addig az 1960-as évekre ezek a részlegek már a néphadsereg és a nemzetgazdaság érdekei közötti optimális egyensúly megteremtésén fáradoztak. Így a politikai vezetés elé eleve nem is kerülhettek túlfeszített vagy finanszírozhatatlan haderő-fejlesztési tervek. A jelenleg hatályos jogi szabályozás alapján az 1980-as évek adatsorai nem hozzáférhetőek (a hivatalos állami költségvetés pedig ugyebár nem tartalmazta a teljes összeget). Így csak néhány általános záró megjegyzést tudok tenni a magyarországi szocialista rendszer utolsó évtizedét illetően. Az 1970-es évek végén az afganisztáni háborúval kezdetét vette ugyan egy minihidegháborús periódus, de Magyarország fizetésképtelenség közeli állapota miatt gyakorlatilag nem volt átcsoportosítható forrás a katonai kiadások növeléséhez. Finanszírozni kellett ráadásul több megkezdett nagyberuházást: a bős nagymarosi erőművet, a paksi atomerőmű befejezését és az eocén-programot. A legnagyobb lobbyerővel ekkor már nem a hadsereg és a hadiipar, hanem az energetikai és nehézipari konglomerátum rendelkezett, amely ig kikényszerítette kapacitásai fenntartását-bővítését. Ez az idejétmúlt beruházási politika azonban ugyanúgy súlyos strukturális torzulásokat eredményezett, mint az 1950-es évek túlhajtott haderőfejlesztése, és jelentősen hozzájárult a szocialista rendszer összeomlásához is. MILITARY AND DEFENCE EXPENDITURES OF HUNGARY BETWEEN 1949 AND 1979 The study presents the development of the military end defence expenditures during the period of , based on the earilier unknown, formerly top secret sources. It describes the decisional mechanisms, the party and state organisations having the competence to determine the mentioned expenditure, as well as the international circumstances and internal events influencing the volume of the military expenditure. From 1949 till 1956 a dual budgetary system was in application in Hungary as well: beside the official, public budget a secret budget existed containing the military expenditure and state dotations to be dissimulated. Concerning the military expenditure, as from 1956 another hiding technique was also in use: the budget line of the Ministry of Defence contained exclusively the operational costs, while the cost of investments and

116 weapon acquisitions was placed among the items of the national economy investments and the trade expenditure. IRODALOMJEGYZÉK Balló István (1999): Adalékok Magyarország közötti háborús felkészítéséről, a várható hadszíntér előkészítéséről. Hadtörténelmi Közlemények. 4. sz oldal. Birta István (1970): A szocialista iparosítási politika néhány kérdése az első ötéves terv időszakában. Párttörténeti Közlemények 3. sz oldal. Borhi László (2005): Magyarország a hidegháborúban. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között, Corvina, Budapest. Csendes László (1998): Hadseregtörténet Tények és adatok. Budapest, Új Honvédségi Szemle különkiadás. Damó László (szerk.) (1985): Katonai lexikon. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest. Ehrenberger Róbert (szerk.) (2006): A dolgozó népet szolgálom! Forráskiadvány a Magyar Néphadsereg Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból Múlttal a Jövőért Alapítvány Hadtörténelmi Levéltár, Budapest. Germuska Pál (2003): A magyar hadiipar a hatvanas évek elején. In Rainer M. János (szerk.): Múlt századi hétköznapok. Tanulmányok a Kádárrendszer kialakulásának időszakáról os Intézet. Budapest, oldal. Germuska Pál Nagy Tamás (2004): Az MDP Államvédelmi Bizottsága, Honvédelmi Bizottsága és a Honvédelmi Tanács. Múltunk, 1. sz oldal. Harrison, Mark (2003): How Much Did the Soviets Really Spend on Defence? New Evidence From the Close of the Brezhnev Era. PERSA Working Paper No. 24 (Version 3 January 2003), University of Warwick, Department of Economics. Horváth Miklós (2003): 1956 hadikrónikája. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kornai János (1993): A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. HVG Rt., Budapest. Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen. (1996) KSH, Budapest. Mitchell, Brian R. (2003): International historical statistics: Europe, Palgrave-Macmillan, 5 th edition. Nagy Tamás (2003): Fordulattól forradalomig. A Magyar Dolgozók Pártja katonapolitikája PhD-doktori disszertáció. Budapest, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

117 Pető Iván Szakács Sándor (1985): A hazai gazdaság négy évtizedének története I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Okváth Imre (1998): Bástya a béke frontján. Magyar haderő és katonapolitika Aquila Könyvkiadó, Budapest. Rainer M. János (1999): Nagy Imre. Politikai életrajz. II. kötet os Intézet, Budapest. Szani Ferenc (1999): Néphadsereg Honvéd Kiadó, Budapest. /A Magyar Honvédség 150 éve 8./ Thürmer Gyula alezredes (1981): A HM Magyar Néphadsereg Vezérkara Anyagtervezési és Közgazdasági Csoportfőnökségének története. Kézirat. Hadtörténeti Levéltár, Magyar Néphadsereg Különgyűjtemény

118 A KOLLEKTIVIZÁLÁS KORTÁRSI TAPASZTALATA* Ö. KOVÁCS JÓZSEF 1,,a tsz-mozgalomra szórt rágalmat a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, mégpedig teljes belső meggyőződéssel, hogy a mozgalom önkéntes. Politikai fordulat van a parasztoknál. ( ) Meg kell mondani, hogy szórványosan, esetleg közül tíz esetben előfordult, hogy egyes parasztokkal szemben erőszakoskodtak is. Nem a körmeit huzigálták, hanem legorombították, vagy fenyegették, vagy még az is előfordult, hogy az országban egy-két helyen pofonütöttek egy-egy parasztot. Ezt nem szabad csinálni. És nem szabad hisztérikusan nézni a dolgot. 2 Kádár János, március 6.,,Kakucson vontatottan ment a szervezés és több tettlegesség történt. Pl. Kálvin Istvánt rendőri segédlettel vitték a tanácsházára, előzőleg otthon dulakodtak vele, pisztollyal fenyegették és a tettlegesség odáig fajult, hogy Kálvinné megharapta az egyik népnevelő kezét. A megyei pártbizottság még a vizsgálatot nem fejezte be. 3 Pártjelentés, február 6.,,A tsz. szervezés kezdetén egyes parasztok a faluból elszöktek, a szőlőhegyekben, pincékben, erdőkben bujkáltak. A parasztok ellenállása némely helyen azonban megszilárdult és ennek tudható be, hogy egyes szervezők helytelen módszerekhez nyúltak és nem egy esetben törvénytelen módszereket alkalmaztak a tsz. szervezés során. 4 Ügyészségi jelentés, január 25. Téma A címben rejlő átfogó témakör távoli és közeli határaira kell elsőként utalnunk, hogy rövid előadásunkban értelmezhetővé váljon a kollektivizálás kortársi tapasztalata. Távoli, mintegy madártávlati perspektívából szemlélve, a XIX. századig visszanyúlóan a kezdeti szocialista, kommunista program mindenütt * A tanulmány a,,vidéki társadalmak Magyarországon Struktúra- és tapasztalattörténet. c. OTKA-kutatás (TO sz.) alapján készült. 1 Habilitált egyetemi docens, kandidátus, Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar 2 Soós L. (1999) 24. oldal. 3 Uo.; MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l. 4 MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs őe l

119 modernizációs ideológiaként és mozgalomként jelent meg. Legfontosabb célkitűzései között szerepelt a gyors és mindent átfogó iparosítás, másrészt pedig az áthagyományozódott struktúrák felbontása. Magát az,,eszmét sokak számára ez tette,,varázslatossá, persze feledve és feledtetve azt, hogy ebben a programban demokráciáról nem, csak proletárdiktatúráról volt szó. 5 Magyarország a kommunisták által irányított azon országok tömbjéhez tartozott, amely elsősorban a Vörös Hadsereg jelenléte miatt volt kénytelen rendszerét a kívánalmak szerint berendezni. Ez azért is fontos szempont, mert itt is egy radikálisan szétrombolt társadalmi alapon próbálták megteremteni a legitimációs bázist. 6 Előadásunkban annak a kérdésnek a megválaszolásához is támpontokat kívánunk nyújtani, hogy az 1950-es évek végén a diktatúra elnyomó-megtorló beavatkozásainak hatására ismételten szétzilált társadalomnak a kollektivizálás során milyen újabb traumával kellett szembesülnie. A kollektivizálás utáni,,gazdaság és,,társadalom csak ezen elsődleges, tömeges tapasztalat alapján értelmezhető szerves módon. A kérdést megfogalmazhatjuk így is, a politikai hatalom és végrehajtói milyen eszközöket alkalmazva akarták,,hasznosítani a mezőgazdasági,,emberi munkaerőt? Harmadik tényezőként, előfeltételként a diktatúra terrorját nevezzük meg, ami egyben világosan mutatja a rendszer politológiai jellegzetességeit, ugyanakkor életszerűen utal a kortársi tapasztalatokra is. Mivel magyarázhatók a terrorisztikus módszerek? Elméletileg a terror a kommunizmus ambícióinak totalitásából fakadt. A kommunista párt lényegében mindent centralizált, azaz úgymond az egészet akarta birtokolni, s ezt csak a társadalom állandó,,terrorizálásával érte, érhette volna el. 7 A sztálinizmus és annak későbbi variánsai tartalmi tekintetben, konkrét tér- és időbeli emberi kapcsolatrendszerben önmagában terrort jelent. Maga az ember a bolsevik típusú rendszerben nem egyszerűen passzív tárgya a politikai hatalom akaratának, hanem annak számos tekintetben aktív alakítója, sokszorosítója. A modern és a hagyományos egyeduralmi rendszerek közötti egyik alapvető különbség éppen az, hogy a XX. századiak lelkesedést, részvételt várnak el alattvalóiktól. A bolsevikok elgondolása lényegében olyan volt mint egy kertészé, aki ebben a hasonlatban az állammal egyezik meg. Az általuk irányított állam a vad tájat meg akarta művelni, olyan,,emberparkká akarta átalakítani, amelyben az,,új emberek hozzájuk az öltözködéstől a beszédig hasonlatosak. 8 A sztálini kultúrforradalom és annak módosított hivatalos értelmezése szerint az,,új ember szakít korábbi családi, vallási és egyéb kapcsolataival, legyőzi a benne lévő ellenséget és egy,,megtisztuláson megy keresztül. 9 5 Langewiesche, D. (1993) 6 Koenen, G. (2000) oldal. 7 Uo. 8 Baberowski, J. (2004) oldal. 9 Uo oldal

120 Azt gondoljuk, hogy a felbomló magyar parasztság társadalmi tömbjének, még inkább annak maradványainak kortársi tapasztalatát csak egy ilyen történelmi perspektívába emelve írhatjuk le valóságos, életszerű történelemként. Bár a jelenkortörténész akarva-akaratlanul folytonos vitában van a,,túlélők egymással versengő emlékezetével, vagy éppen saját tapasztalatával, mégis meg kell kísérelni a feltett kérdésekre pontosan megnevezett szempontok és történeti források alapján válaszokat adni. Ennek egyik lépéseként most eltekintünk a korábbi magyarázatokban, nyilvánvaló hamisításokban, ideologikus megközelítésekben fellelhető leírások és értelmezések kritikai értékelésétől, hiszen arra itt nincs terünk. Ehelyett az 1960-ig még tsz-kereteken kívül maradt mezőgazdasági termelők, gazdák, parasztok konkrét időszakhoz köthető tömeges tapasztalatának néhány illusztratív szabályszerűségét mutatjuk be, amelyek az eddigi publikációkban a legkülönbözőbb formájú tabusításban jelentek meg. A történészi modellek és átfogó magyarázatok, utólagos hitvédelmek elemzése helyett a lehetséges egyszerűséggel,,megszólaltatjuk a korabeli történeti források egy részét, amelyek révén a tsz-be kényszerített emberek traumáját és egyúttal talán a későbbi évek, évtizedek utóparaszti egyéni és kollektív magatartásformáit is életszerűbbé tehetjük. Még további kutatást igénylő kiindulópontunk szerint a magyarországi kollektivizálás a tömeges erőszak alkalmazásának példáját nyújtja, amelynek hogyanja rendkívüli hatással volt a további alkalmazkodási formákra. Az akkori tragédiáknak, traumáknak a hatása természetesen érintette az erőszakos cselekedeteket elkövetőket is, magyarán a további történeti vizsgálatoknak a történelmi szereplők ezen körére is ki kell majd terjednie. 10 Megközelítésmódunkkal szemben megfogalmazható, hogy mennyire indokolt a kollektivizálást, a kollektivizált paraszti rétegeket a tömeges erőszak alkalmazásának eseteként leírni. A kutatások hiánya miatt ma még nehéz erről számszerűsíthetően nyilatkozni, de a továbbiakban ezt a kérdést is érintjük. Mindenesetre, az erőszak különböző formái mindenkit érintettek és hatásuk a további viselkedést kondicionálta. Az erőszakot meg kell különböztetnünk a terrortól. A terror rendszerint egy célt, esetleg programot magába foglaló cselekvéssorozat, intézményrendszer, amit egyének vagy csoportok rendeznek, szerveznek, hajtanak vége. Leginkább,,felülről vezérelt, ami működése során az erőszakot mint eszközt alkalmazza. Így például a nemzetiszocializmusban és a sztálinizmusban az erőszakot az állami politika feltételezi. 11 Az erőszaknak mint társadalom- és történelemformáló tényezőnek a jelentőségét leginkább akkor láthatjuk be, ha elvileg annak hiányát magunk elé képzeljük, amit,,ökológiai egyensúlynak is nevezhetünk. Ez utóbbi jelenti valaminek a túlélését, a jó közérzetet, a szabadságot és az identitást, annak tudatát. Ha ezek 10 Erre vonatkozóan ld. Ö. Kovács J. (2006) 11 Plaggenborg, S. (1998) 75. oldal

121 együtt hiányoznak, akkor emberi lealacsonyodásról beszélünk. 12 Ez alapján a kollektivizálás végrehajtása alapvetően a tömegesen elkövetett terror kategóriájába tartozik, még akkor is, ha ez a mezőgazdaságban dolgozók (például az agrárproletárok) jelentős része számára ekkor nem jelentett közvetlen, fizikai erőszakot, vagy a későbbiek során sokan ebben látták gazdasági-társadalmi felemelkedésüket. 13 Ennek a kérdésnek a bővebb kifejtésére most nincs lehetőségünk. Csupán azt emeljük ki, hogy történészként el kell választani a kortársi, konkrét időszakaszhoz kötött kollektív tapasztalatot, a mezőgazdaság helyzetének változásait a hosszú távú, nyilván utólagos értékelésektől. Ez utóbbiban is döntő azonban az 1980-as évek válsága.,,azonban egyes, magukról megfeledkezett emberek néhány esetben úgyszólván minden megyében durva módszerekkel megsértették az önkéntesség elvét. 14 Pártjelentés, február 6. Az erőszak módszerei és helyszínei. Fizikai és adminisztratív kényszerítő technikák A kommunista párt,,szigorúan titkos belső jelentései szerint az,,önkéntesség elvének megsértése,,leginkább a tanácsházára való beidézgetésekben, bekísérgetésekben, fizetésnélküli szabadságra való küldésben és egyes esetekben tettlegességben nyilvánult meg. 15 Mint mindig, először most is dekódolni kell a diktatúra szokásosan önigazoló, az életszerű szituációt leplezni igyekvő nyelvhasználatát. Az önkéntesség elvének megsértése valójában az erőszak párt által hallgatólagosan elfogadott módjának alkalmazását jelentette, s mint kiderül a szövegből, ez volt az általános gyakorlat az országban, sőt ez a kollektivizálás első fázisában, ben még erősebb volt. Az más kérdés és szintén tanulságos, hogy mit dokumentáltak és mit nem. Az 1960 elején készült, minden megyére kiterjedő pártfelmérés szerint az erőszakos,,módszerek alkalmazása számszerűleg az elmúlt évhez képest lényegesen 12 Galtung, J. (1997) 914. oldal. 13 Mindenekelőtt vonatkozik ez a megállapítás a tsz-be föld nélkül beléptettekre, akiknek az aránya 1958 végén a tagság 53,3%-át jelentette. Pető I. Szakács S. (1985) 439. oldal. 14 MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l. 15 Az itt és a továbbiakban hivatkozott, idézett példák forráshelye: MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l

122 csökkent. Mi eddig az évi történések egyes forrásait tudtuk megvizsgálni. A hivatalos jelzések és panaszok alapján fizikai erőszakot a legnagyobb mértékben Bács-Kiskun megyében alkalmaztak. Ennek oka lehetett egyrészt a megye mezőgazdasági termelési súlya, a terület nagysága és nyilvánvalóan a parasztság ellenállása. Több községből, így például Borotáról, Szabadszállásról, Izsákról, Kunszállásról, Tiszaalpárról, a megyeszékhely Kecskemétről jelentettek,,tettlegességet. 16 A falvak egykori községházai és a szovjetizált rendszer,,kultúrotthonai ebben az időben a célnak megfelelő módon ellátott és fizetett agitátoroknak és a,,népnevelőknek mondott társaik által működtetett kínzóhelyekké váltak. 17 A megfélemlítés, a megalázás és megtörés tanácsházi színhelyének kijelölését elsősorban a hivatalosság látszatának nyomatékosítása motiválta. Másrészt a tanácsház fizikai elhelyezkedése, a termek sokasága, fegyveres biztosítása a tanúkat kizárta. A kultúrházak ilyen célú igénybevétele rendszerint inkább szükségmegoldás volt, bár ugyanolyan funkciót és lehetőséget kínáltak a belépési nyilatkozatok kierőszakolására. Sőt, a nagyterem az emberek körben való futtatására is alkalmas volt. Az éjjeli rajtaütés és a gyakori rendőri segédlettel végrehajtott házkutatás módszerét azért is alkalmazták, mert, az egyébként napokig, hetekig bujdosó férfiak veréssel is járó elfogására leginkább ekkor volt lehetőségük. Másrészt az éj sötétsége hatékonyabban leplezte az elkövetőket a falu szemétől. Erre is rámutatnak a Békés megyei Kétegyházán, Mezőberényben, Mezőkovácsházán és Kevermesen feltárt esetek. Ugyanígy említhető a Borsod megyei Zalkod, a Pest megyei Dánszentmiklós és Kakucs, a somogyi Lulla, Őrtilos, a szabolcsi Beregdaróc, a tolnai Kakasd, a Veszprém megyei Zalagyömörő, a Vas megyei Rum példája. Csongrád megyéről a következőt írták a pártbeszámolóban:,,a megyében Tömörkényen, Földeákon vertek meg embereket. Sándorfalván pisztollyal zavartak egy dolgozó parasztot és ijesztgetésből többször utána lőttek. Fegyver a szervezés logikájából fakadóan rendszerint a munkásőröknél és más civileknél volt. A bevezetőben említett,,beidézgetések,,,bekísérgetések tehát a konkrét helyzeteket egyúttal valamelyest magunk elé is képzelve önmagukban is félelemkeltők voltak. A hajdubagosi illusztratív példa arra is rávilágít, hogy a módszerek és a helyszínek jellegét alapvetően meghatározta az agitátorok ittassága és garázda viselkedése. A lakásba való erőszakos benyomulás, dulakodás, a belépésre kényszerített testvérének, hozzátartozójának megverése, a feleség megrugdosása és ruhájának letépése, azaz jellegzetesen mintegy szexuális 16 Uo.; MOL XIX-B-14. ORFK 387. d. 17 Az itt és a továbbiakban hivatkozott, idézett példák forráshelye: MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l

123 tárgynak tekintése is hozzátartozott a bűnlajstromhoz. Ebben az esetben konkrétan azt is tudjuk, hogy egy három holdas, a tsz-től idegenkedő gazdáról volt szó. 18 Ez arra a folyton ismétlődő mintára mutat rá, miszerint ekkor már a célkitűzés a teljes kollektivizálás volt. Ugyanezt példázza a Komárom megyei Héregben alkalmazott módszer. Almási L. másfél holdjával nem akart tsz-tag lenni, ezek után arra kényszerítették, hogy puszta kézzel égő parazsat szedjen ki a kályhából, lábát pedig gumicsővel ütlegelték. A Bokodon végrehajtott detektívesdit szimuláló házkutatás és verés közben a férj megtörése céljából vadászfegyvert fogtak a feleségére. A Bergendi nevű agitátor szovjet tisztnek adta ki magát, aki Kádár János,,személyes parancsára hivatkozott. A somogyi Lullán történt erőszakos cselekedetek során a verésen túl egyéb fizikai károkat is okoztak, a másutt is tapasztalt élelmiszer- és italzsákmányoláson túl ezek közé tartozott például a motorkerékpár (ami ekkor önmagában is nagy értékű volt) gumijának kiszúrása, vagy a gazda lova farkának a levágása. A szabolcsi Mérk tanácselnöke részegen a hangos híradóban szidta a tsz-től idegenkedő falusiakat, miközben a,,szózat lejátszásával kívánt nyomatékot adni mondanivalójának. A Tolna megyei Mözsön a járási kiegészítő parancsnokság katonatisztje a tanácsházára berendelteknek, behurcoltaknak parancsba adta a belépési nyilatkozat aláírását. A Heves megyei Pétervásáron is kénytelenek voltak dokumentálni a gyakori módszereket: itt egy parasztembert orrcsavarással, padlóra tett pénzen, az ujj rajtatartásával körbejáratással kényszerítettek aláírásra. A Bács-Kiskun megyei Bátyán arról beszéltek, hogy a,,csavarásos módszert a nemi szerveken is alkalmazták. A tettlegességek súlya és híre, a panaszok áradata (például a Szabad Föld szerkesztőségéhez) miatt nyilván taktikai megfontolások alapján is a pártbizottságok többször kezdeményezték az ügyészségi vizsgálatot. A diktatúra természetrajzából fakadóan ezeknek a nyomozásoknak az elindítása és eredménye gyakorlatilag a párt jóváhagyásától függött, ami önmagában itt is a jogállamiság nélküliséget illusztrálja. A Baranya megyei ügyészi jelentés érzékelteti azt a traumát, ami ekkor érhette a kollektivizálás szereplőit. Hobol községben leírt erőszakoskodások közül kiemeljük a következőt, melynek során januárjában egy 11 holdas gazdát kényszerítettek belépésre. Halláskárosodása miatt a feleség volt a,,tolmács az agitátorok jelenlétében. Az első napi, sikertelen akció után egyikük megjegyezte:,,úgy látszik, ezt is meg kell rázni, mint másokat. Másnap a szervezők csak Gazdagnét találták otthon, felszólították, hogy férjét d.e. 11 órára küldje be a tanácshoz. Gazdag azonban 18,,Eberhardt B. agitátor ittas állapotban több agitátor társával Faragó S. 3 holdas gazda lakásán durván viselkedett. Faragót fegyverrel megfenyegették és feleségével együtt el akarták vinni a tanácsházára. Tekintve, hogy erre nem voltak hajlandók, dulakodtak, Faragónét megrugdosták és ruháját letépték. Ugyanezek a személyek Faragó bátyját megverték. MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l

124 nem ment be. Ezután a délutáni órákban 10 személy érkezett Gazdagék lakására és mindkettőjüket rángatni, húzkodni kezdték szidalmazások közepette. Közölték velük, hogy el fogják őket vinni, s mindkettőt karjánál fogva vonszolták ki a lakásból. Gazdag közölte a szervezőkkel, hogy a feleségét ne bántsák, mert kizárólag ő a földek tulajdonosa. Ezután különösen egy szemüveges a szervezők közül Gazdagot az udvaron az istálló falának lökte, úgy hogy arcáról a bőr lehorzsolódott és pofacsontja az ütődéstől azóta is rendkívül érzékeny. Gazdag ekkor sírva fakadva a szalmakazal felé haladt. A szervezők közül többen utána mentek szidalmazva, hogy miért akar ellógni. Utolérve többször földhözvágták, majd a friss hóban fejjel lefelé a lábánál fogva az udvaron a lakás elé visszahúzták. Ezután eltávoztak. Utána másik két személy érkezett Gazdagékhoz és nyugodt udvarias hangon kezdték a beszélgetést. Gazdagék ezután aláírták a nyilatkozatot, megjegyezve, hogy ezt korábban is megtehették volna, de azért nem tették, mert kényszerítették őket. Az ügyészi megfogalmazásban olvasható, a történelemben korábban is alkalmazott, s a kollektivizálás során tömegesen átvett többlépcsős módszerre is ráismerhetünk: az első fázisban többször, 5-10 ember,,meglátogatja a kiszemelt áldozatot, majd annak megfélemlítése, megverése után a második lépcsőben a,,szelíd arcú új, esetleg a faluból már ismert személy előtt a gazda,,belátja az elkerülhetetlen döntés szükségességét. A másik hoboli eset is ezt illusztrálja. A 14 holdat birtokló gazdát a kora reggeli órákban vonszolták a tanácsházára, s ott többek között ezt művelték vele:,,kelement a szobában lévő népnevelők körülfogták, majd ahogy volt, nagykabátban az égő kályha mellé helyezett székre ültették, másik oldalára pedig egy kb. 120 kg (sic!) személy telepedett, hogy ne tudjon a kályhától elhúzódni. A nagy melegtől izzadni kezdett, majd rosszullét környékezte. Ekkor felszólították, hogy menjen az asztalhoz és írja alá a nyilatkozatot. Tiltakozása miatt az elébe tett nyilatkozatra rászorították az orrát, illetőleg fejét többször az asztallapra nyomogatták. Nem írta alá, ezért visszaültették a kályhához. Eközben lépett be a községi tanácselnök, akinek kérésére Kelement kiengedték az udvarra. Itt a tanácselnök baráti beszélgetés során közölte vele, hogy ne tegye ki magát felesleges zaklatásoknak, ezután a nyilatkozatot aláírta. Mindez ½ 9-től délig tartott. Utána 12 napig magas lázzal orvosi kezeléssel ágyban feküdt. A vele folytatott beszélgetés során kijelentette, hogy rádióhallgató, újságolvasó ember és mintagazda. Mint tanácstag, eddig mindenben példamutatóan kivette részét. Nagyon jól tudta, hogy a tsz-be egyszer majd be kell lépni, azonban igen elkeseredett. Nagyon csalódott, mert Kádár Jánosék nem ezt mondták. 19 Az erőszakos hódításhoz hasonló tsz-szervezés módszerei az egyes régiók gazdasági-társadalmi feltételeitől is függő viszonyban voltak. A közeli ipari központok a korábbi évtizedben a volt parasztok tömegeit alkalmazták, 19 Uo l február

125 amely ipari foglalkoztatás a kollektivizálás végrehajtásának ekkorra egyik sajátos eszközévé vált. Így például a borsodi iparterületen elsősorban a sátoraljaújhelyi járásban használtak kényszerítő eszközöket. A tsz-szervezést is tervgazdasági normateljesítésként értelmező járási pártbizottság alkalmazottjai részvételével azokat az ipari dolgozókat fizetés nélküli szabadságra küldték, akiknek a hozzátartozói vonakodtak aláírni a belépési nyilatkozatot. Baranyában gyakran a,,munkásklubok voltak a bekényszerítés színhelyei. Az egyik esetben az illető gazdát lányaival együtt vonultatták fel a fős agitátor csoport elé, akik verbális és fizikai erőszak (lökdösés, lábtiprás) alkalmazása közben félemlítették meg őket. Közben intézkedtek a szigetvári cipőgyárban dolgozó gazda fiának elbocsátásáról, illetve az ügyészségen alkalmazott lánya munkájának megszüntetését is kilátásba helyezték. Az új tsz-tag,,,gyermekeire tekintettel a nyilatkozatot aláírta. Fiát is visszavették a Cipőgyárba. 20,,Több ízben kellett vezetőhelyen járási pártszerveknél, járási tanácsszerveknél dolgozó elvtársakat leváltani. Több esetben kellett magukról megfeledkezett munkásőröket leszerelni, párttagok ellen fegyelmi eljárást indítani, a tettlegességet elkövetőket kizárni vagy más pártbüntetésben részesíteni. Pártonkívüliekkel szemben több ízben kellett állami fegyelmit indítani. 21 Pártjelentés, február 6. Végrehajtók és,,büntetésük Az 1956-os forradalmat követő rövid szünet után a kádári politikai hatalom végrehajttatta a parasztság megmaradt, mindinkább fogyó és hagyományosnak mondható társadalmi tömbjének felszámolását. Gyakorlatilag a hadjáratok logikája szerint lebontott párt- és tanácsi tervutasításban elkészítették a céltelepülések és parasztgazdaságok, megyékre, járásokra lebontott beléptetési sorrendjét. 22 Ellátást és pénzt biztosítottak erre a célra, megszervezték és előkészítő tanfolyamokon edzették a hadjáratban résztvevőket, a legmegbízhatóbbnak tekintett civil ruhásokat, az egyenruhás munkásőröket és rendőröket, katonatiszteket, párt- és tanácsi funkcionáriusokat fegyverrel vonultatták fel. A munkás-paraszt egység mítoszát ebben a tekintetben is 20 Uo. 21 MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l. 22 Összehasonlításként, főleg az ellenállási formákra ld. Fitzpatrick, s. (1994) oldal; Viola, L. (1996) oldal

126 cáfolva, nagy tömegben mozgósították és militarizálták a gyári munkások jelentős részét, hivatalban dolgozókat, pedagógusokat szerveztek be,,népnevelőként. Sok kutatási eredménynek kell még megszületnie, hogy ennek az időszaknak az atmoszféráját és a diktatúra ekkori anatómiáját az egyéni és társadalmi reakciókra és területi különbözőségekre lebontva megismerjük és a hatásokat értelmezzük. A pártállami vezetés a kollektivizálási hadjárattal a falun és vidéken élők ekkori traumatikus tapasztalatait egyben ismét össztársadalmivá tette. Mindenesetre ennek a kérdésnek a vizsgálatát a jövőben ki kell terjeszteni a városi szintekre is, elszakadva a hagyományos, kissé sematikus falusi vagy agrárproblematika kiindulópontjától. Az erőszakos tettek utáni felelősségrevonás mértéke a pártbizottsági döntésektől függött. A politikai diktatúra logikája szerint ez nem is nagyon történhetett másként. A pártvezetés adta meg a hadjárat elindításának parancsát, ők biztosították a kitűzött cél eléréséhez a feltételeket és az eszközöket, majd a terven kívüli, saját normáik szerinti kínosan, de mégis dokumentált ún.,,túlkapások esetében egy másik színpadon levezényelték a pártvizsgálatot, ha kellett, akkor pártfegyelmit adtak, kizárták a tettlegességek elkövetőit a pártból, ami valójában természetesen inkább a felmentéssel volt azonos. További mélyreható vizsgálatok szükségesek annak megítéléséhez, hogy a bíróság elé került személyek ügyét ténylegesen mérlegeljük. Ugyanakkor természetszerűleg a pártvezetés,,ment ki a sértettekhez és,,nyugtatta meg őket, elmagyarázva,,a község lakosainak, hogy az ilyen módszerek idegenek pártunk politikájától. Az ilyen kiszállások jó hatással voltak a falu lakosságára. 23 Lehet, hogy az utóbbi eufemizmusnak nem kevés igazságtartalma van. Ezért is kell további differenciált szempontok szerint kutatásokat folytatni, hogy mennyiségi és minőségi mértékek alapján is mérlegelve megértsük a politikai diktatúrában élő kortársak egyéni és kollektív viselkedésformáit, amelyek mikro- és makroszinten befolyásolták a társadalmi kapcsolatokat. Rendőrszemmel A történeti források közül eddig kevés lehetőség volt a rendőrségi jelentések elemzésére. Ezeknek a szövegeknek a megfogalmazói természetesen a funkciónak megfelelő, államvédelmi szemüvegen keresztül látták és láttatták a falvakban és a mezőgazdaságban történteket. Az ötvenes években kialakult, továbbra is osztályharcos nyelvezetben tálalt jelenségek mögött fel kell fedeznünk azokat a szabályszerűségeket, amelyek adott esetben konkrétan a tsztagok viselkedésére, a munkaszervezetre, a falusi társadalmi jelenségekre 23 MOL M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági O fond 28. cs. 21. őe l

127 vonatkoznak. A kérdésünk az, hogy milyen állapotok uralkodtak a kollektivizálás befejezését követően? A kollektivizálás nem csupán a bekényszerítettek számára jelentett belháborút. A párt, még inkább a propagandaosztály által irányított sajtó, rádió és tv is tele volt az állandó külföldi konfliktusok, az ismét közelgő háború félelemgerjesztő híreivel, amelyek nyilvánvaló módon befolyásolták a tszszervezés menetét. A települések, járások, majd megyei szinten összesített rendőrségi jelentések szerint ez a háborús hangulat meghatározta a mindennapi beszédet is. Az egyik, október 7-én fogalmazott szöveg készítője a tszekben augusztusban és szeptemberben tapasztalható,,háborús, hisztérikus hangulatról írt. 24 Valószínűleg ez utalás volt a külföldi konfliktusokra és a tsztagok elégedetlenségére is. A szokásosan eufemisztikus tálalásban az azonban egyértelmű, hogy a munkavégzés nagyon alacsony színvonalú volt, amit a jelentés készítője főként az,,ellenséges elemek tevékenységével magyarázott. Másik feltűnő és általánosan tapasztalható jelenségként az ellátás szűkösségét emelték ki, ami folyamatos felvásárlással (só, liszt, gyufa, textilanyag, a cukor a borhamisítás miatt is kelendő volt) járt együtt. A diktatúra propagandájának kontraproduktív jellege abban is megnyilvánult, hogy a tényszerű hírektől és információktól elzárt (ami az ilyen rezsimek működtetésének egyik alapfeltétele) emberek fantáziája is dús volt, s a pártnyelv szerinti rémhírterjesztés mindennapos lett. Augusztustól állítólag jelentős visszhangja volt az ún. berlini kérdésnek (a berlini fal megépítése után), ami sokak számára egy új háború közeledtét jelentette, sőt a tsz-ek felbomlását:,,az ilyen irányú propaganda egyes tsz-ekben rányomja bélyegét a közös munkára és több vindornyalaki tsz-ben tapasztalható olyan jelenség, hogy ha a tagság összejön munkára, akkor kb. 9 óráig politikai kérdésekkel foglalkoznak és csak utána mennek a munkahelyre, ahol viszont nagyon keveset dolgoznak. A keszthelyi járásbeli Sármellék gyakran szerepelt a szövegben:,,a háborús rémhírterjesztésnek tudható be az is, hogy szeptember hónap közepén Sármellék községben ismét nagy felvásárlási láz volt tapasztalható, különösen a só felvásárlására fektettek nagy hangsúlyt. A községben olyan rémhírt terjesztettek és a rémhírnek a falu nagy többsége felült hogy a padlásokat 5 cm vastag sóréteggel kell befedni és ez a sóréteg a házban lévőket majd meg fogja védeni az atomsugárzástól. Továbbá a tagság körében tapasztalható olyan hangulat, hogy nem érdemes dolgozni, mert úgyis háború lesz, ezért a munkaegységet nem fogják kiosztani. A háborús hírek ezek szerint mindig jelen voltak, hiszen például Zalában az év elején a kongói és a kubai helyzet miatt gondoltak gyakran a közelgő fegyveres konfliktusra. Egyéni,,ellenállási megnyilvánulásokra folyton ráismerhetünk: tipikusnak számított az általában idős, volt parasztgazdák, új tsz-tagok verbális,,rendszerellenessége (például fenyegetés a tsz-elnök ellen, hogy lesz még itt 24 MOL XIX-B-14. ORFK 387. d. A hivatkozott további rendőrségi források is itt találhatók

128 ,,rendszerváltás, meg,,akasztás ). A,,tsz-ellenes megnyilvánulások mellett az orosz- és szovjetellenesség is folyton napirenden volt. A tapolcai járásban és a másutt is tapasztalható uralkodó véleményt és hangulatot tükrözi a vindornyafoki tsz tagságának közgyűlése, ahol kiabálva követelték az emberek a feloszlatást és a földek kiosztását. A devecseri járásban például a takarmányhiányt és a kiosztott gabonamennyiség problémáját emelték ki, ami állandó zúgolódást okozott. Több helyen távozással,,fenyegették a tszvezetőséget, ugyanakkor ellenezték a tsz-egyesítéseket. A hiány, a szervezetlenség is gerjesztette a különböző típusú áru- és terményhamisításokat, amit persze a rendőri zsargon,,szabotázs jellegű bűncselekményként értelmezett: a bakonyoszlopi tsz-ben (s ez eléggé elterjedt volt) a tsz darálója olyan gabonát, illetve takarmányt darált le az állatoknak, mely tiszta homok és egyéb anyagokkal szennyezett volt és ez feletetésre került, melynek következtében négy drb állat elhullott. Várpalotáról azt jelentették, hogy bár a tsz-tagság nem tudja télen etetni az állatokat, s a munkaegysége is kevés, de mindezt a nagymértékű szénfuvarozással ellensúlyozni tudják. Ez a gyakorlat is rámutat a tsz mezőgazdasági tevékenységen túli üzemszervezeti funkciójára. Összegzés Az erőszakos kollektivizálás lényegében egy negatív irányú, a józan közgazdasági normákkal szembeni szabályt követett, hiszen az emberi munkaerő fejlesztése helyett annak gyengítését eredményezte. Az évi földreform idején uralkodó földéhséget néhány év múlva felváltotta a földtől való megszabadulás tendenciája. 25 Az egyénileg gazdálkodókra től fokozódó nyomás nehezedett, hogy a szovjet, kolhoz típusú termelőszövetkezetekbe belépjenek. A kommunista párt destruáló programja szerinti parasztellenes állami politika (például kulákellenesség, tagosítások, adók és beszolgáltatás, kampányok, egyház- és vallásellenesség), strukturális terrornak számított. Ennek erőszakossága célzottan külön és közvetlenül a kuláknak nevezett,,osztályellenség ellen irányult. Mindennek ellenére 1958-ig az egyéni gazdák több mint háromnegyede továbbra sem lett tsz-tag, annak ellenére sem, hogy a forradalom után volt alapja a vereségtudatnak. Így tehát ők logikai értelemben sem léphettek be,,önként,,,békés eszközöket alkalmazva a kollektív gazdaságba 1958 és 1961 között. A tsz-be való belépésnek indokait felölelő skála tartalmazta az előre menekülés, a félelemből fakadó engedelmeskedés viselkedésformáját, de nagyrészt a konkrét fizikai erőszakot, a szó szerinti értelemben vett bepofozást és egyéb módszereket. Ennek a 25 Ennek magyar és kelet-német vonatkozásaival, a témára vonatkozó irodalommal foglalkozunk: Ö. Kovács J. (2004).; Ö. Kovács J. (2005); Ö. Kovács J. (2006)

129 ,,patologikus agrárfordulatnak a módját és mértékét, az egyéni és kollektív stratégiák akár generációs, nemi és regionális különbözőségeit, még inkább az ekkori kollektivizálás össztársadalmi hatását a tudományos kutatás lényegében negligálta. Pedig az ekkor kialakított tulajdonszerkezet, munkaszervezet és megélhetési lehetőségek minden szempontból hosszú távra meghatározták a vidéken élők sorsát, nem beszélve azokról, akik éppen a kollektivizálás miatt menekültek el falujukból és lettek városi lakossá. Ugyanakkor ez egy kollektív tanulási folyamat volt a döntéshozók, a végrehajtók és a bekényszerítettek számára is. 26 Nyilvánvalóan az akkori elvárásokat, számításokat és jövőhorizontokat kell jobban megismernünk, hogy egy-egy élettörténetbe beágyazhatóan megérthessük a kortársi tapasztalatot és reakciót. Az egyéni gazda státusából való kitaszítottság, majd alacsony színvonalú, szervezetlen munkavégzés, szűkösség, elégedetlenség, többnyire passzív ellenállási formák, rendszerint verbális rendszerellenesség jellemezte a tsz-be torlódott, fizikai és pszichikai eszközökkel egy új életmódra kényszerített mezőgazdasággal foglalkozókat. Illusztratív, nyilván még további kutatásokat igénylő példáink a kollektivizált parasztság ezen tömeges tapasztalatát mutatják, ami ennek megfelelő reakciókat, alkalmazkodást váltott ki. A döntéshozók is tisztában voltak ezzel, és szintén igazodási, tanulási képességet követelt meg, hogy mit kezdenek az ilyen módon szocializált, többszörösen destruált, parasztinak immár alig nevezhető társadalmi réteggel. Ennek megválaszolása azonban már az itt vázolt kollektív tapasztalat, az új trauma átélésének és majd tabusításának utótörténetét jelenti. THE CONTEMPORARY EXPERIENCE OF COLLECTIVIZATION In contrast to traditional historical interpretations, the author emphasizes the act of violence by political dictatorship. In official party jargon collectivization was referred to as the Socialist reconstruction of agriculture which concealed the essential feature of the violent campaign from 1958 to Following the earlier Stalinist anti-peasant policies the surviving peasants had to face a new traumatic experience. The author is of the opinion that after collectivization economy and society can be interpreted in an integrated context only on the basis of this traumatic mass experience. He documents administrative and physical violence in all counties by illustrative examples using party and judicial reports. He gives special attention to the issue of the punishment of executors which actually resulted in acquittals on orders of the Communist Party. He considers the collectivization carried out in these years as a pathological agrarian turning point resulting at the same time in a mutual 26 North D. C. (1998)

130 learning experience between political powerholders and subjected agrarian workers and peasants. IRODALOMJEGYZÉK Baberowski, Jörg (2004): Der rote Terror. Die Geschichte des Stalinismus. Deutsche Verlags-Anstalt, München, 2. Her. Fitzpatrick, Sheila (1994): Stalin s Peasants. Resistance and Survival in the Russian Village after Collectivization. Oxford University Press, New York, Oxford. Galtung, Johan (1997): Gewalt. In: Wulf, Christoph (Hrsg.).Vom Menschen. Handbuch Historische Anthropologie. Beltz, Weinheim, Basel Seite. Koenen, Gerd (2000): Kommunismus als Ideologie und als historische Praxis. Backes, Uwe Jesse, Eckhard (Hrsg.): Jahrbuch Extremismus & Demokratie, 12. Jahrgang Nomos Verlagsgesellschaft, Baden- Baden Seite. Ö. Kovács József (2004): Egy politikai diktatúra társadalmi korlátai. Jelenkortörténeti kutatások az NDK-ról. Korall május oldal. Ö. Kovács József (2005): Társadalmi erőterek és korlátok. Vidéki miliők a szocializmusban. Kézirat, 1-9 o. (Előadás a Hajnal István Kör alsólendvai konferenciáján, aug.) Megjelenés alatt. Ö. Kovács József (2006a): Az erőszak tapasztalatai. Kézirat, oldal. (Előadás a salgótarjáni konferencián, dec. 8.). Megjelenés alatt. Ö. Kovács József (2006b): Agrarian Societies in Communist Hungary and East Germany. Kézirat, oldal. (Előadás a franciaországi Les Mans-i konferencián, szept. 28.) Megjelenés alatt. Langewiesche, Dieter (1993): Fortschritt als sozialistische Hoffnung, In: Schönhoven, Klaus Staritz, Dietrich (Hrsg.): Sozialismus und Kommunismus im Wandel. Hermann Weber zum 65. Geburtstag. Bund, Köln, Seite. North, Douglass C. (1998) : Economic Performance through Time. In: Eicher, Carl K. Staatz, John M. (eds).: International Agricultural Development. Third Edition. The Johns Hopkins University Press, Baltimore and London, page. Pető Iván Szakács Sándor (1985): A hazai gazdaság négy évtizedének története I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

131 Plaggenborg, Stefan (1998): Stalinismus als Gewaltgeschichte. In: Uő (Hrsg.): Stalinismus: neue Forschungen und Konzepte. Berlin: Berlin Seite. Viola, Lynne (1996): Peasant Rebels Under Stalin. Collectivization and the Culture of Peasant Resistance. Oxford University Press, New York, Oxford. FORRÁSOK Magyar Országos Levéltár, M-KS MSZMP KB Mezőgazdasági Osztály Magyar Országos Levéltár, XIX-B-14. Országos Rendőrfőkapitányság Soós László (szerk.) (1999): A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának évi jegyzőkönyvei. Magyar Országos Levéltár, Budapest

132 A TÁRSADALMI ÖNIGAZGATÁS KÍSÉRLETEI HAZÁNKBAN 1945 UTÁN DR. BODÁCS EMIL 1 a forradalomban ezrével alakulnak és bomlanak fel a képviseleti, regionális és országos testületek, amelyek a közeli és távoli tájakon élő emberek vágyait és érdekeit a nyilvánosság elé tárják, s egyeztetik, de anélkül, hogy törvényhozó hatalommal rendelkeznének, pusztán a tájékoztatás, a tanácsadás, a példa eszközeivel. A forradalom a tények tüzén edzett szabadság addig él, ameddig a szabadság, amíg valakik, kihasználva tömegek kimerültségét, a túlzott reményeik nyomán járó kényszerű csalódottságot, az esetleges tévedéseket és emberi hibákat, újból hatalomként nem lépnek fel, ezek aztán törvényeket hoznak, megálljt parancsolnak a mozgalomnak és útnak indítják a reakciót. (E. Malatesta) Az önigazgatás történelmi feltételei Ha egy társadalomban az önigazgatás kérdéskörét történelmi perspektívába állítva vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy nem minden korszak kedvez a kormányzás ilyen formájának. A tekintélyelvű, diktatórikus, erős hatalomkoncentrációval működtetett rezsimek akár bal-, akár jobboldali beállítottságúak nem teszik lehetővé az alulról jövő kezdeményezés, az önkormányzás kibontakozását. XX. századi történelmünk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a népi kezdeményezés, a szabad öntevékenység csak kivételes társadalmi szituációk esetén (háború, forradalom, rendszerváltás) képes lábra kapni és megerősödni. Ilyen helyzetek akkor állnak elő, ha a központi hatalom meggyengül, a központi kormányszervek szétesnek vagy hitelüket vesztik, az uralmon levő erőcsoportok elvesztik hatalmukat vagy diszfunkcionálisan gyakorolják azt. Hatalmi vákuum keletkezik a hierarchia magasabb és alacsonyabb szintjein egyaránt, s ilyenkor tér nyílik a spontán társadalmi erők és csoportok színre lépése számára. A központ nem tölti be funkcióját, nem ad megfelelő (vagy semmilyen) instrukciókat az alárendelt szinteknek, vagyis egyfajta központnélküliség állapotával kell szembenézni. Mint közismert, a politikában tartós hatalmi űr nem létezhet, ezért természetes igény keletkezik az önkormányzás beindulására: a társadalom fokozatosan beindítja és fenntartja a vezetői- szervezői funkciókat. 1 Egyetemi docens, kandidátus, Nyugat-Magyarországi Egyetem

133 Hazánk XX. századi történetében a fentiekben jellemzett sajátos társadalmi és politikai konstelláció többször is előállt. Első ízben az I. világháborút követő Tanácsköztársaság idején. A Károlyi-féle vezetés belső gyengesége, szervezetlensége, a háború által keltett súlyos gazdasági gondok és az antant révén jelentkező külső fenyegetés együttesen vezettek a magyar kommün hatalomra jutásához. Kun Béláék Szovjet-Oroszország példája nyomán nyíltan vállalták a forradalmi önkormányzás doktrínáját. Lenin művei alapján (Áprilisi Tézisek, Levelek a távolból, Állam és forradalom) a tanácskormány vezetői megismerhették a munkás-önigazgatás elméletét, és rövid országlásuk alatt mindvégig ennek elvi alapján álltak. A szakirodalomban elterjedt az a vélekedés, hogy az ekkor megalakult magyar tanácsi szervek a szovjet-orosz mintát követték. A gyakorlatban azonban a magyar tanácsok (és a párt) ekkor még nem játszott uralkodó szerepet a szakapparátusban. Nálunk eltérően a szovjet gyakorlattól a régi államapparátus részben lojális maradt az új hatalomhoz és megőrizte pozícióit. A tanácsok mint dolgozói önkormányzati szervek a régi államigazgatás mellett mintegy második hatalomként ténykedtek. A gyakori rotáció elve alapján működő, nem bürokratikus, szerény anyagi dotációval ellátott munkásönkormányzatok nem rendelkeztek önálló hatalommal, csak politikai ellenőrző szerepet töltöttek be. 2 Nem lehet őket sem az 1956-os munkástanácsokkal, sem a Rákosi- vagy Kádár-rendszer tanácsi szerveivel rokonítani. Jelen írás a társadalmi önigazgatás hazai történetének II. világháború utáni formáira kíván koncentrálni. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy az utóbbi hatvan esztendőben halmozódtak fel azok a hagyományok, amelyekre a jelen önkormányzati törekvései leginkább támaszkodhatnak után a vesztes háborút közvetlenül követő válsághelyzet mind a politika, mind a gazdaság világában tetten érhető volt. Érdemes tehát vizsgálat alá venni a társadalmi önszerveződésnek azokat a formáit, amelyek lehetővé tették az elemi életfeltételek helyreállítását, az államhatalmi, gazdasági és politikai funkciók normalizálását. A dolgozói önigazgatás szempontjából különösen tanulságos lehet az 1956-os forradalomban született szervezetek (bizottságok, tanácsok) sorsának alakulása. Ekkor ugyanis a dolgozók a korábbi, sztálinista, bürokratikus ál-munkástanácsok helyett valódi, alulról szerveződő, választott forradalmi szerveket, munkásszerveket hoztak létre, cáfolva ezzel a Rákosi-rezsim munkáshatalmi jellegét és leleplezve elnyomó, diktatórikus funkcióját. A következő fordulópont, amely újra előtérbe állította a társadalmi önigazgatás elemeit, a 80-as évek végének rövid időszakában következett be. Az államszocializmus válsága során szerveződött munkástanácsok és szakszervezetek szerepének vizsgálata azt mutatja, hogy ezek is részt vettek a társadalom demokratikus megújításában. 2 Kende J. (1995) oldal

134 Önigazgató szervek a II. világháború után ( ) A II. világháború utáni években (ill. részben már a háború utolsó hónapjaiban is) Magyarországon olyan helyzet állt elő, hogy a régi rendszer megbukott, intézményei meggyengültek vagy szétestek. A felbomló, működésképtelen állami vagy üzemi, vállalati apparátust önszervező testületek kezdték felváltani. A népi, nemzeti bizottságok alulról jövő kezdeményezések eredményeképpen jöttek létre, nem vártak felülről érkező utasításokra, nem számítottak a kormány vagy más felsőbb állami szervek támogatására, instrukcióira. A bizottságok széles hatáskört biztosítottak a maguk számára, figyelemmel a legfontosabb társadalmi igényekre. Feladatuknak tekintették mindazokat a teendőket, amelyeket korábban az állam látott el. Igyekeztek fenntartani az igazgatás folyamatosságát, biztosítani a termelés újraindulását. A közellátás újjászervezéséhez hozzátartozott, hogy működjenek az egészségügyi intézmények, folytatódjék az iskolai oktatás, kinyissanak a boltok. A nemzeti bizottságok még a közrend és közbiztonság helyreállításában is részt vállaltak. Válságelhárító, helyreállító, fenntartó tevékenységükkel bizonyították, hogy a társadalom bürokratikus hatalmi intézmények, elkülönült apparátusok nélkül is életképes és működőképes tud lenni. Ez a spontán népi aktivitás helyi szinteken a közvetlen demokrácia példáit testesítette meg. A nemzeti bizottságok megítélése ugyanakkor erősen függ attól, hogy alulnézetből vagy felülről szemléljük működésüket. (A nézőpont milyensége már a kortársakat is befolyásolta.) Az a fajta demokrácia-felfogás, amely értéknek tartja a közvetlen részvétel és beleszólás elvét, felértékeli a népi önkormányzás fent jellemzett formáit. A politikai-képviseleti demokráciaszemlélet hívei viszont csak rövid életű, átmeneti, kényszer-szülte képződményekként tudják elfogadni az önigazgató népi szerveket, és hosszabb távon nélkülözhetetlennek tartják az állami centralizáció és bürokratikus hierarchia megszilárdítását. (Utóbbi felfogásba beleférhet az a nézet is, amely önálló, meghatározó tényezőként ugyan elveti, de periférikus jelleggel, kiegészítő funkcióval, kivételes jelenségként nem zárja ki az önszervező közösségek közéleti szerepvállalását.) A spontán önigazgató szervek és az újraalakuló államhatalmi apparátus érdekellentéte és konfliktusai a háború utáni közigazgatási viszonyokra is rányomták bélyegüket. Az Ideiglenes Kormány már 1945-ben rendeletileg visszavonta a nemzeti bizottságok önkormányzati jogkörét, ám a bizottságok de facto tovább működtek, megőrizve korábbi hatáskörüket. A kormányzat az itteni szovjet hatóságokkal egyetértésben arra törekedett, hogy reorganizálja a régi közigazgatási rendszert. Idővel sikerült elérni, hogy a nemzeti bizottságok is feladják intézkedési önállóságukat és tevékenységüket a korábbi igazgatási szervek újjászervezésére szűkítsék. A politikai rendszer stabilizációja tehát

135 együtt járt az öntevékeny népi testületek szerepének, jelentőségének fokozatos megszűnésével. 3 A nemzeti bizottságokhoz hasonló karakterű népi szervekként funkcionáltak a földosztó bizottságok. Igaz, feladataik csak a földosztás területéhez kötődtek, de ez 1945-ben országos jelentőségű, a vidék egészét megmozgató intézkedéssorozatot foglalt magában. A földosztó bizottságok jogkörük szerint földigénylő bizottságoknak számítottak, mert eredetileg befolyásukat a földigények fölmérésére kívánták korlátozni. A gyakorlatban azonban a bizottságok figyelmen kívül hagyták a hatáskörük beszabályozását, és a helyi érdekekhez, igényekhez igazodva gyakran kiszélesítették tevékenységi körüket. Aktívan részt vettek a kisajátításnak és a földosztás végrehajtásának a folyamatában is. Ha a helyi földigénylők érdekei megkívánták, eltértek a központi direktíváktól és a méltányosság elve alapján jártak el. Nem meglepő, hogy feszültségek is keletkeztek a központi hatalom és a bizottságok között. A közvetlen demokrácia szerveként kezdték el működésüket az üzemi bizottságok is. Kezdetben a romeltakarítás, az újjáépítés megkezdése és a termelés beindítása volt a fő feladatuk. E bizottságok is túlléptek hatáskörükön, amikor a gyár működési feltételeinek megteremtését tulajdonosváltásként értelmezték. Ha a tulajdonos elmenekült vagy elkergették, a gyárat a bizottság munkástulajdonnak tekintette. Ha a tulajdonos a helyén maradt, az üzemi bizottság a munkásellenőrzés funkcióját töltötte be. Mindegyik esetben az volt a közös vonás, hogy a munkásszervek magukénak érezték a gyárat, és úgy vélték, képesek azt önállóan irányítani. Az üzemi bizottságok a helyi munkásság érdekeit képviselték, s önhatalmúlag igyekeztek kiszélesíteni hatáskörüket. Működésük korlátozott voltát jelezte, hogy gyakran kellő hozzáértés és tisztázott kompetencia nélkül ténykedtek, keresztezték a tulajdonos vagy az igazgatóság törekvéseit. A központi kormányzat is csak rövid ideig tolerálta a munkásszervek önállóságát és kibővült hatókörét. Előbb leszűkítette funkciójukat az érdekvédelemre, majd 1949-ben az új, államilag szervezett szakszervezetekbe való beolvadás lett a sorsuk. A háborút követő önigazgató szervek tehát nem voltak képesek tartósan fennmaradni. Történt ez annak ellenére, hogy az újjászerveződő pártok egyöntetűen demokratikus megújulásról, a baloldali pártok egyenesen népi demokráciáról, néphatalomról beszéltek. A hatalomra került új kormányzat azonban demokrácia alatt nem részvételi demokráciát, önkormányzást értett, hanem olyan hatalmi szerkezetet, amelyben a demokráciát a parlamenti képviselet elve jelenti, egyébiránt viszont megmarad a hatalom centralizációja és hierarchikus felépítettsége. A társadalmat egy új hatalmi centrum kezdte szervezni, de ugyanúgy felülről, bürokratikus úton, mint a korábbi szerveződési rendszerben. Minél erősebbé vált a centrum, minél kiépítettebbek lettek a lefelé 3 Porosz T. (2007) 1-2. oldal

136 futó szervezési és igazgatási pályák, annál kevesebb szerep jutott a közvetlen demokrácia spontán szerveződési formáinak. A központi hatalom és az önigazgatási szervek szembekerültek egymással, sértették egymás érdekeit, mígnem a probléma hatalmi kérdésként oldódott meg. 4 A problémakör vizsgálatakor érdemes felfigyelni arra, hogy az önigazgatás ügye milyen szorosan összefügg a tulajdonlás kérdésével, ez utóbbi pedig a hatalom gyakorlásával. A kiépülő (újjáépülő) államszervezet állami tulajdonba kívánta vonni az iparvállalatok mind nagyobb részét, az üzemi bizottságok viszont autonóm tevékenységükkel, sőt puszta létükkel a gyár, mint tulajdon feletti munkás-önrendelkezést testesítették meg, útjában állva az állami akaratnak. Nem maradt tehát más lehetőség, mint az állami autoritás és törvény erejével fellépni az önigazgató szervek ellen. Egyszersmind leszámolni azzal az illúzióval, hogy a vállalat valaha is jog szerint a munkások tulajdona lehet. Az az idea, hogy a dolgozók érezzék magukénak a vállalatot, addig nem veszélyes, ameddig az alkalmazottakat odaadó munkára sarkallja. A gyárral, mint tulajdonnal való közvetlen rendelkezés igénye azonban már hatalmi érdeket sért. Az állam a saját hierarchikus apparátusára támaszkodva felszámolta az önszerveződéseket akár területi, akár gazdasági alapon működtek. A szellemi-kulturális életben fennálló önszervező közösségeknek sem jutott jobb sors. A kulturális egyletek, olvasó- és önképzőkörök, népi kollégiumok a társadalom közvetlen igényeiből születtek. Azt fejezték ki, amit maga a társadalom akar és nem azt, amit felülről a társadalommal tenni akarnak. Paradox módon talán éppen az autonóm szervezeteknek volt a legtöbb közük ahhoz a sokat emlegetett népi demokráciához, aminek a nevében végül felszámolták őket. A munkástanácsok szerepe 1956-ban Az es fordulat utáni szélsőséges diktatúra időszakában mindenfajta nem állami, felülről nem irányított népi aktivitás feleslegesnek és veszélyesnek minősült. Az önigazgatás elve csak az 1956-os forradalom heteiben, hónapjaiban kerülhetett ismét előtérbe. Ekkor több okból is szükségszerű volt, hogy mind a területi, mind az üzemi igazgatás vonalán népi forradalmi szervek, munkástanácsok jöjjenek létre. A főbb okok a következők: a; A forradalomnak nem volt országos központja, ahonnan határozott direktívák érkezhettek volna, így a helyi önigazgatás szerveinek kellett autonóm döntéseket hozni. b; A korábbi bürokratikus tanácsi apparátus nem működött vagy hiteltelen volt, lejáratódott a munkások előtt. 4 Uo. 4. oldal

137 c; Az egy évtizeddel azelőtti tapasztalatok fényében a munkások képességet éreztek saját ügyeik önálló intézésére. d; A dolgozók kötelességüknek érezték vállalatuk (termelőeszközeik) védelmét, a termelés folyamatosságának és a tulajdon hatékonyabb működtetésének biztosítását. e; A forradalom mögött álló értelmiségi csoportok (Petőfi Kör, Írószövetség stb.) is a munkás-önkormányzati szervek megalakítását szorgalmazták. 5 A munkástanácsok céljai között a szűken vett vállalati-gazdasági célkitűzéseken túlmenően átfogóbb társadalmi-politikai átalakulás megvalósítása is szerepelt. A sztálinista, diktatórikus szocializmus helyett munkásönigazgatáson alapuló, demokratikus szocializmust képzeltek el. Ez azt jelezte, hogy a Rákosi-időszak rossz tapasztalatai és a szovjet elnyomás ellenére nem magából a szocializmusból, csak annak bürokratikus, antidemokratikus gyakorlatából ábrándultak ki. Úgy gondolták, lehetséges az államszocializmus társadalmasítása, a bürokratikus állami tulajdon helyett a társadalmi (munkás-) tulajdon bevezetése. Nem tartották vonzónak sem a magyar (horthysta) kapitalizmus restaurációját, sem a nyugati polgári demokrácia meghonosításának alternatíváját. A munkástanácsok alapvető törekvéseit jól tükrözi az az összefoglaló dokumentum, amely a Munkástanácsok parlamentje. A munkástanácsok jogainak és működésének alapelvei címmel október 31-én jelent meg. 6 A Munkástanácsok Parlamentjén 24 nagyüzemi és néhány értelmiségi munkástanács, valamint 5 megye parasztszövetsége nyilvánította ki szándékait és elképzeléseit, de a megfogalmazott tézisek szélesebb összefüggésben is értelmezhetők, hiszen a munkásönkormányzat és a gazdasági demokrácia általános elveit is tartalmazzák. Ezek közül a legfontosabbak: Az üzem munkásoké. A munkások az államnak a gyár termelése után adót és az üzemi nyereségből megállapított részesedést fizetnek. A vállalat legfőbb irányító szerve a dolgozók által demokratikusan választott munkástanács. Az igazgató az üzem alkalmazottja, akit a többi fontosabb vezetővel együtt a munkástanács választ meg. Az igazgató a vállalat ügyeinek intézője, a munkástanácsnak felel. A tervek jóváhagyása, a béralap megállapítása, a mérlegek jóváhagyása, a megmaradt nyereséggel való rendelkezés, a dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos ügyek eldöntése a munkástanács joga. 7 A fenti pontokból kitűnik, hogy a munkásönkormányzat e felfogásban már nemcsak üzemigazgatási, hanem hatalompolitikai kérdésként is megjelenik. 5 Tütő L. (2006) oldal. 6 Kemény I. Lomax, B. (1986) 7 Krausz T. (2006) oldal

138 1956. november elején a munkástanácsok és a velük szimpatizálók köreiben a politikai rendszer harmadik utas szocialista átalakításának vázlatos, többékevésbé kidolgozatlan elképzelései is fölsejlettek. Bibó István alkotmánytervezetében a sztálinizmus és a kapitalizmus elnyomó, kizsákmányoló vonásai egyaránt elutasítandók és a demokratikus szocializmus garanciáit a következő fő attribútumok fejezték ki: Az 1945-ös földreform fenntartása holdas maximummal. A bányák, bankok és a nehézipar államosításának fenntartása. A meglévő gyáraknak munkásigazgatáson, munkásrészvényeken vagy nyereségrészesedésen alapuló közösségi tulajdona. Az egyéni és szövetkezeti szabad vállalkozás teljes lehetősége a kizsákmányolás tilalma által megszabott biztosítékokkal. 8 A csúcspolitika szintjén az önigazgató szocializmus hívei a munkásönigazgatás és a többpárti demokrácia ötvözését irányozták elő. A tervezett kétkamarás parlament egyik házában demokratikus pártok választott képviselői foglaltak volna helyet, a másik ház pedig a gyárakból, üzemekből delegált munkásszervezetek (munkástanácsok, szakszervezetek stb.) küldöttei számára lett volna fenntartva. 9 Ebben a parlamentáris struktúrában a politikai és a gazdasági funkciók összekapcsolódása lett volna jellemző. A tervezett kétkamarás parlament összetétele Parlament KÉPVISELŐK HÁZA Lakóterületi elv szerint titkosan Választott képviselőkből TERMELŐK TANÁCSA A termelői közösségek soraiból titkosan választott küldöttekből Forrás: Saját szerkesztés Az új államhatalmi szervként létrehozott Termelők Tanácsának fő feladata a termelés és az elosztás irányítása lett volna. Ily módon a közvetlen termelők határozták volna meg, hogy az állam hogyan gazdálkodjon javaival, 8 Kemény I. Lomax, B. (1986) 132. oldal. 9 Feitl I. (2005) oldal

139 pénzeszközeivel. A Termelők Tanácsa politikai kérdésekbe is beleszólhatott volna, amennyiben javaslattételi joga lett volna a Képviselők Háza felé. 10 A munkástanácsoknak (és a hasonló funkciót betöltő, de más elnevezésű forradalmi szerveknek) a forradalom során játszott tényleges szerepét megítélni nem könnyű dolog. Október 26-a után a párt és a szakszervezet is kiállt megszervezésük mellett, így országszerte tömegesen születtek a vállalatirányítás és a munkás-érdekvédelem szerveiként. Általában párhuzamosan láttak el munkáltatói és érdekképviseleti funkciókat. Nem volt ritka, hogy üzemük védelmére fegyveres munkás- vagy üzemőrséget szerveztek. Munkahelyi feladataik mellett igény és lehetőség szerint képviseltették magukat az újonnan alakult helyi (területi) politikai vezetésben. Tevékenységüket az aktuális napi teendőkre összpontosították, a naponként változó politikai helyzet ismeretében és a rájuk háruló feladatdömping miatt ezeket sem volt könnyű ellátni. 11 A legtöbb helyen a munkástanácsok döntöttek a sztrájk kérdéséről, s nagy részük volt a sztrájkok országossá szélesedésében. Követeléseiket eljuttatták az országos pártvezetéshez, ezzel annak döntéseit is lényegesen befolyásolták. Helyenként eltérő szerveződésű, a forradalom menetével együtt változó összetételű, mérsékelt vagy radikális politikát folytató testületekkel lehetett találkozni. November első napjaiban a munkástanácsok mérsékeltebbé váltak, hajlottak a megegyezésre. November 4-e után azonban a szovjet támadás a legtöbb munkástanácsot radikális fordulatra ösztönözte. Követelték a Nagy Imre-kormány visszaállítását, a szovjet csapatok távozását. Újjáélesztették az előző napokban már felfüggesztett országos sztrájkot. A forradalmi szervek megítélésének egyik fontos szempontja lehet, hogy a helyi pártbizottság hozta-e létre, tartotta-e befolyása alatt a testületet vagy a forradalmi tanács a pártbizottságtól (vagy más hivatalos állami szervtől) függetlenül, illetve vele szembehelyezkedve működött. Előbbieket azért létesítették, hogy az ancien regime-hez hű erők a forradalmi körülmények közepette is ellenőrzésük alatt tartsák a folyamatok menetét, és a változások a lehető legkisebb mértékig érintsék a politikai és a gazdasági status quo-t. Azok a munkástanácsok, amelyek nem álltak a pártbizottságok befolyása alatt, a forradalom és a demokratikus átalakulás mellett álltak ki, de nem egyforma módon és mértékben. A szakképzett elit (mérnökök, szakmunkások) által dominált munkásszervek az üzemi demokrácia elérésére helyezték a hangsúlyt. A forradalom első hetében (október végéig) óvakodtak a túlzott radikalizmustól, politikai céljaikat tekintve mérsékeltebbek voltak, soraikban esetenként kommunista funkcionáriusokat is megtűrtek. 10 Feitl I. (1989) oldal. 11 Standeisky É. (2006) oldal

140 A tömegek által megválasztott munkástanácsok az utca gyorsan változó hangulatait tükrözték, azonnal reagáltak a kormány lépéseire, a nagypolitika történéseire. Kizárták soraikból (vagy be sem vették) a pártfunkcionáriusokat, sokhelyütt újjáalakították testületüket, szembehelyezkedtek a Kádárkormánnyal. A november 4-i új kormány egyik rendelete lehetővé tette a munkástanácsok létrejöttét, de a hatalom a gyakorlatban a munkásszervek megszervezése ellen lépett fel. Ennek szemléletes példája az Újpesti Forradalmi Munkástanács elleni fellépés. Az újpestiek radikálisan kormányellenes programmal jelentkeztek és kezdeményezték az össz-budapesti munkástanács megalakítását. A tanács tagjait letartóztatták. Ugyanakkor a (sokkal kevésbé radikális) Egyesült Izzó-beli munkástanács gyűlésén már lehetővé vált a Budapesti Központi Munkástanács megválasztása. Itt világosan megmutatkozott, hogy a kormány tárgyalófélnek ismeri el a munkástanácsokat, de csak azokat, amelyek nem eleve kormányellenesek és hajlanak a kompromisszumra. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács tagjai sorában is akadtak, akik nem ismerték el az új kormányt, de a tárgyalásoktól nem zárkóztak el. A testület jelentősége elsősorban abban állt, hogy befolyása nemcsak a fővárosra terjedt ki, hanem de facto országos munkástanácsként funkcionált. A megfogalmazott követelések között megtalálhatók voltak a vállalati önigazgatás, a gazdasági demokrácia fentebb már ismertetett alapelvei. A tanács programját Bibó István (korábban már említett) november 6-i tervezete alapján határozta meg. November 4-e után a Központi Munkástanács állt az újjáéledő országos sztrájkmozgalom élére. Olyan forradalmi elkötelezettségű szervezetekkel vette fel a kapcsolatot, mint az Írószövetség vagy a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa. Rendszeres kapcsolatokat épített ki a jelentősebb vidéki üzemi és területi munkástanácsokkal. Elmondható, hogy a testület mindent megtett a forradalom során kivívott eredmények megvédéséért. A kormánnyal való tárgyalási készség lényeges kérdésekben nem jelentett megalkuvást, de kifejezte a megegyezés reményét az egyre reménytelenebbé váló helyzetben. A tanács kezében a sztrájkfelhívás, sztrájkszervezés rövid távon erős fegyvernek bizonyult. De olyan követelések is helyet kaptak a programjában, amelyek a forradalmi átalakulás alapvető kérdéseit érintették. A politikai célok között ott volt a többpártrendszer bevezetése és a szovjet csapatok kivonása. 12 A Kádár-kormánynak ellenzéki erőként, politikai hatalmi tényezőként kellett számolnia a Központi Munkástanáccsal és az országszerte fennálló munkástanácsi hálózattal. Míg a központi hatalom élén a kormány állt, az üzemi munkástanácsok, területi forradalmi tanácsok vállalati, városi, térségi szinteken egyfajta ellenhatalmat képviseltek. Kezdetben tehát nem lehetett ezeket a forradalomban született szerveket nem komolyan venni. 12 Pittaway, M. (2006) oldal

141 A kormány első intézkedéseiben békülékenynek és kompromisszumkésznek mutatkozott. Üzemi-vállalati hatáskörben jogokat ígért a munkástanácsoknak, amelyek a sajtóban is megjelentek (pl. a munkásönkormányzat kiterjesztése az üzemi élet minden területére, az üzemi bérrendszer kialakítása, az üzemi jövedelem egy részének felosztása a dolgozók között, munkástanácsi választások lebonyolítása három héten belül stb.). Az Elnöki Tanács munkástanácsokról szóló rendeletében a munkástanácsok jogkörébe utalta a központi és állami tervek egyeztetését, a gazdaságosságnak, a bérkifizetéseknek és a nyereség elosztásának kérdését. A munkások jogkörébe került az üzem szervezeti felépítésének megalkotása és beleszólást kaptak az igazgató kinevezésébe. Az elért eredmények akár elégedettséget is kelthettek volna az önigazgató szervek körében, ám a kialakult politikai helyzetre az ideiglenesség és a bizonytalanság volt jellemző. Ma már tudjuk, hogy a fent említett intézkedések csak átmenetieknek bizonyultak, és a kormányzat a hatalom mind teljesebb birtokában a munkástanácsok ügyét is hatalmi kérdésként kezdte kezelni. 13 Kádárék a munkásönkormányzat rendszerét csakis vállalati, termelési szervezetként fogták fel, az ezen túlmenő törekvéseket (sztrájkok szervezése, politikai ambíciók) illegálisnak tekintették. A hatalmi harc során a kormány először a területi alapon szerveződő munkástanácsokat tiltotta be, majd az üzemi alapúak ellen is fellépett. Az új, központosításra törekvő rendszer nem volt képes integrálni az önigazgatást, csak hatalmának, kompetenciájának korlátját látta benne. A munkás-önkormányzás szervei nem illeszkedtek az iparirányítás felülről szervezett rendjébe; a munkástanácsok csak gondot okoztak a minisztérium és a helyi vállalatigazgatóság közötti vertikális viszonyrendszerben. Politikai szempontból a dolgozói önigazgatás alternatívát kínált az államszocializmus korábbi gyakorlatából való kilépést illetően. A munkásönkormányzás működtetése valóban munkástulajdont jelentett volna az üzemekben, és a munkásság nemcsak ideológiai értelemben és a politika jelszavak szintjén lett volna uralkodó osztály, hanem a dolgozóknak ténylegesen beleszólásuk lett volna saját élet- és munkafeltételeik alakulásába. A demokratikus, szabad választások garantálása pedig a többpártimunkástanácsi szocializmus számára nyitott volna teret; egy olyan politika- és társadalomszervezési modell felé, amely tartósan még nem kapott érvényesülési lehetőséget történelmünk során. 13 Krausz T. (2006) oldal

142 A munkástanácsi mozgalom tanulságai A dolgozói önigazgatás elve és gyakorlati megvalósulása az 1956-os forradalom egyik alapvető, ma is élő hagyománya. Elsősorban a baloldali politikai gondolkodásban jelenik meg úgy, mint a részvételi demokrácia, a harmadik utas szocializmus értékes kezdeménye. A munkástanácsok és testvérszervezeteik megítélése azonban a szakirodalomban nem egységes. Sokan vitatják, hogy e testületek valóban önálló és meghatározó szerepet játszottak a forradalom alakulásában. Azt sem ismerik el, hogy valamiféle új, realizálható demokráciamodellt testesítettek volna meg, egyáltalán, tagadják hosszabb távú, történelmi jelentőségüket. A népi önkormányzatiság, a közvetlen demokrácia és a harmadik utas szocializmus eszményeit valamiféle ködös, utópisztikus társadalomszemlélet megnyilvánulásaként értékelik. A munkástanácsok 56-os szerepét eltúlzottnak, idealizáltnak vélik és egyfajta munkástanács-mítosz elterjedtségéről beszélnek. 14 Eszerint a munkástanács szóban mind a munkás mind a tanács problematikus. Az 56-os forradalomban az 50-es évek elcsépelt politikai szóhasználatának megfelelően túl gyakran, időnként indokolatlanul szerepel a munkás kifejezés, akkor is, ha valamely szervezetnek, célkitűzésnek kevés vagy semmi köze sem volt a szociológiai értelemben vett munkássághoz. (Helyenként például olyan helyi, területi önkormányzati szervek alakultak, amelyeknek az elnevezésében szerepelt a munkás szó, valójában azonban nem képviseltek sajátosan munkás jellegű programot és összetételükben sem a munkások részvétele dominált.) Egyébiránt pedig nem is létezett olyan viszonylag homogén társadalmi csoport, amelyet egységesen munkásosztályként lehetett volna azonosítani. Az 56-os tanácsok megnevezése is félrevezető lehet, mert azok nem kapcsolódtak sem az 1917-es szovjet, sem az 1919-es magyar tanácsokhoz, az 50-es évek tanácsrendszerével pedig kifejezetten szembehelyezkedtek. 15 Így aztán megszülethet az az abszurdnak tűnő, de szellemes és nem minden alap nélküli kijelentés is, hogy az 56-os munkástanácsok tulajdonképpen szovjetellenes szovjetek voltak. Szemben álltak a bürokratikus államigazgatást megtestesítő szovjetekkel (tanácsokkal) ugyanúgy, mint a megszálló szovjet hadsereggel. 16 Ugyanakkor arra is érdemes felfigyelni, hogy a magyar munkástanácsok minden szovjetellenessége ellenére felismerhető bizonyos párhuzam az 1917-es orosz forradalmak munkásszervei és az 56-os magyar munkástanácsok tevékenysége között ben az orosz munkásság is a nagyobb gyárakban, 14 Litván Gy. (2000) 15 Standeisky É. (2007) 16 Fejtő F. (2006) 288. oldal

143 üzemekben hasonló önigazgató ambíciókkal lépett fel, mint közel négy évtizeddel később a magyar dolgozók. Az orosz gyári-üzemi bizottságok, üzemi szovjetek, sztrájkbizottságok stb. a forradalom során és az azt követő hónapokban gyakorta átvették a nagyobb vállalatok irányítását, munkásellenőrzést vezettek be, sztrájkokat szerveztek, leváltották az igazgatót, rivalizáltak az üzem régi vezetőgárdájával, szembehelyezkedtek a központi utasításokkal. Az 1956-os magyar munkásszervekkel rokonítja őket az is, hogy forradalomban született testületekként, spontán módon jöttek létre és hasonlóképpen tiszavirág-életűeknek bizonyultak: bukásukat itt is-ott is kevés idő múltán egy államszocialista, egypárti- bürokratikus diktatúra követte. 17 Bár a magyar munkások feltehetően nem ismerték az orosz önigazgatás egykori, rövid életű kísérletét, így nem is hathatott rájuk, a párhuzam így is elgondolkodtató. Az államszocialista rendszer eszmei-ideológiai tekintetben nem tagadhatta meg nyíltan sem az 1917-es szovjet, sem az 1956-os magyar munkástanácsokat, hiszen munkáshatalomként definiálta magát, és a társadalmi tulajdont tekintette gazdasága alapjának. Ezért az új rezsim egy ideig hatalmi tényezőként tárgyalt a munkásszervekkel és a szakszervezetek közvetítésével megkísérelte beépíteni az önigazgatás értékeit az új politikai intézményrendszerbe. Bár ez hazánkban a Kádár-érában kevéssé sikerült, voltak bizonyos területek, ahol az önkormányzás (legalább az állami tulajdonnak alárendelt jelleggel) érvényesülni tudott. Az 1960-es évek szövetkezeti struktúrája a mezőgazdaságban teret engedett az önigazgatás bizonyos elemeinek. Mindez persze nem változtatott azon a tényen, hogy az 1956-os munkástanácsok a forradalom történelmi pillanatához kötődő, átmeneti képződményeknek tekinthetők. Nemcsak a restauratív, ellenforradalmi hatalom, hanem az újjászerveződő koalíciós pártok is veszélyt jelenthettek számukra, hiszen könnyen válhattak a pártpolitika eszközévé. A politikai élet, a közigazgatási rendszer konszolidációja felszínre hozhatta helyzetük bizonytalanságát. A rendkívüli, forradalmi állapotok elmúltával nem lehettet tudni, mi lesz a munkástanácsi rendszer eljövendő sorsa. A forradalom esetleges győzelme éppúgy kérdésessé tehette szükségességüket, mint a bukása. Nem volt tisztázott, hogy a helyhatósági választások lebonyolítása után milyen szerepkör juthat számukra a helyi hatalomban és igazgatásban Bodács E. (1998) 85-88, , oldal. 18 Standeisky É. (2002) oldal

144 Záró megjegyzések A címben jelzett gondolatkör, a társadalmi önigazgatás kísérletének témája manapság nem tartozik a tudományos vagy a politikai diskurzusok uralkodó tematikái közé. Az önigazgatás társadalmi méretű kiterjesztését sokan egyenesen veszélyes kísérletnek tekintenék, mondván, Magyarországnak sem a rendszerváltás idején, sem ma, sem a közeli jövőben nincs módja kísérletezgetésre, nem teheti kockára jövőjét például a dolgozói önigazgatásra irányuló nagyszabású kísérlettel (Kis János). Ma valóban nincs napirenden ilyenfajta kísérlet, nyilvánvalóan nem is lenne politikai vagy társadalmi bázisa. Az önigazgatás elvének kedvező eddigi utolsó történelmi pillanat 1989/90-ben, a rendszerváltás idején kínálkozott. Az 1989-es alkotmánymódosítás értelmében az alkotmány 12/2. pontja kimondta: Az állam elismeri a termelői önigazgatást és az önkormányzat tulajdonának létrejöttét és működését. Ez a paragrafus alapját képezhette (volna) az 1956-os munkástanácsok újjászületésének. A baloldali és liberális politikusok, képviselők egy része akkor ezt komolyan is gondolta, s a ténylegesen újjáalakuló munkástanácsoknak szerepet szánt a társadalom demokratikus újjászerveződésében. 19 Az évi első többpárti parlament azonban már nem látta szükségesnek vagy ártalmasnak találta a kollektív dolgozói tulajdon és önkormányzás alkotmányos garantálását: módosítva az alkotmányt, törölte belőle a fent említett 12/2-es paragrafust. Ez egyben azt is jelentette, hogy a törvényhozás lehetetlenné tette, hogy a társadalmi önkormányzás 1956-os öröksége feléledhessen, s bármilyen szerepet is játszhasson a jelen társadalomban. Az önigazgatás elleni érvek között szerepel, hogy bevezetése fenyegeti a bevált parlamentáris gyakorlatot, illetve hogy a piaci viszonyok között semmiképp sem lenne versenyképes. További érv ellene, hogy eddigi történelmünk során még sosem volt tartósan életképes organizáció. 20 Valójában sem az 1956-os, sem a későbbi önigazgató kísérletek nem veszélyeztették a többpárti parlamentarizmus elvét. Mellérendelt, kiegészítő jellegű hatalmi ágként az önigazgatói rendszer szimbiózisban kívánt élni a parlamenttel. Csak a gyakorlat dönthetné el, hogy a dolgozói tulajdon különböző formái életképesek lennének-e a magántulajdonosi dominanciájú gazdaságban. A magántulajdon, a tőkés piac primátusát bizonyosan nem veszélyeztetnék, viszont teret engedhetnének a dolgozói produktivitás, az autonóm cselekvés és felelősségvállalás érvényesülésének. 21 Gyakorlatilag mindez ideig nem tudni, hogyan viselkednének az önigazgató szervezetek, ha 19 Szili S. (1990) 20 Kis J. Krausz T. Tamás G. M. (2005) 21 Bodács E. (2000) oldal

145 nem rendkívüli történelmi helyzetben, nem háborús vagy más válságszituációkban kellene helytállniuk, hanem normális békeidőben, konszolidált körülmények között, önigazgatás-barát jogi környezetben működhetnének. Hazánkban ezt az esélyt egyelőre nem kapták meg. ATTEMPTS ON THE SOCIAL SELF REGULATION IN HUNGARY AFTER 1945 The purpose of this study is to give a sketchy description of what opportunities there were for the enforcement of the social self-regulation, self-organisation and self-government in the history of Hungary after World War II. The concept of self-regulation includes the different forms of the worker ownership, direct democracy and self-determination. Worker and people corporations gained ground for the first time in the years after the war. The people and national committees replaced the not operating state apparatus. The organisation of administration, the launch of production, the maintenance of the public order, etc. fell within their competence. During the Rákosi dictatorship all forms of the self-organised communities were banned, however, the revolution in 1956 provided new chances for the self-regulation. In factories and plants the workers founded workers councils. They became important organs of company control. In settlements revolutionary councils (national councils, national committee) were established. The previous council apparatus was changed and the new workers organisations managed the public affairs. The country-wide network of the workers councils, with the control of the Central Workers Council in Budapest, tried to enforce the programmes of the revolution. Next time the workers councils got opportunity at the end of the 1980s. This time the values of the worker self-regulation and ownership came to the front for a while

146 IRODALOMJEGYZÉK Bodács Emil (1998): A tulajdon történeti formái Oroszországban ( ). Kandidátusi értekezés. (Kézirat) Bodács Emil 2000): Az önigazgatás szovjet hagyományának sorsa a XX. században. In: Beszteri Béla Mikolasek Sándor (szerk.): A XX. század mérlege, a XXI. század esélyei. MTA VEAB, Komárom. Feitl István (1989): A magyar munkástanácsok és az önigazgatás 1956-ban. Eszmélet, (I. évf.) 2. sz. Feitl István (2005): Parlamentarizmus és önigazgatás az 1956-os forradalomban. Múltunk, (L. évf.) 2. sz. Fejtő Ferenc (2006): A magyar tragédia Budapest. Kemény István Lomax, Bill (1986a): Magyar munkástanácsok 1956-ban. Dokumentumok. Magyar Füzetek, Párizs. Kende János (1995): A Magyar Tanácsköztársaság és a munkásönkormányzás. In: Krausz Tamás Márkus Péter (szerk.): Önkormányzás vagy az elitek uralma. Liberter Kiadó, Budapest. Kis János, Krausz Tamás, Tamás Gáspár Miklós (2005) vitája a szocializmus és az önigazgatás sorsáról. Népszabadság Online. In: Krausz Tamás (2006): Előadás az 1956-os munkástanácsokról. Eszmélet, XVII. évf. 72. sz. Litván György (2000): Mítoszok és legendák 1956-ról. Budapest. Pittaway, Mark (2006): A magyar forradalom új megközelítésben: az ipari munkásság, a szocializmus széthullása és rekonstrukciója, Eszmélet, XVII. évf. 72. sz. Porosz Tibor (2007): A közvetlen demokrácia intézményei Magyarországon 1944 és 1948 között. In: /kiadvany/oenkorm/oen10.htm. Standeisky Éva (2007): A forradalmi szervek és a munkástanácsok. Élet és Irodalom, (LI. évf.) 28. sz. Standeisky Éva (2006): Forradalomcsinálta népképviseletek. Helyi hatalom az 1956-os forradalomban. Századok, (CXL. évf.) 5. sz. Standeisky Éva (2002): A forradalom kis köztársaságai. Helyi önigazgatás 1956-ban. Rubicon, (XIII. évf.) sz. Szili Sándor (1990) országgyűlési képviselő (MSZP) parlamenti hozzászólása a termelői önigazgatások alkotmányos elismeréséről. In: /naplo 34/012/ html Tütő László (2006): 1956 mint nyelvi probléma. Eszmélet, XVII. évf. 72. sz

147

148 PÉNZÜGYI ÉS VAGYONJOGI TÁRGYALÁSOK ÉS EGYEZMÉNYEK MAGYARORSZÁG ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTT, HONVÁRI JÁNOS 1 Magyarország külföldi tartozásainak összegét 1945-ben mintegy 270 millió dollárra becsülték, amelynek a zömét a két világháború között az állam, az önkormányzatok, a bankok és a vállalatok hosszú és rövid lejáratú hiteleinek a gazdasági világválság illetve a II. világháború miatt befagyott része tette ki. A háború alatt és a II. világháború után újabb adósságok keletkeztek a szövetséges hatalmak vagyonát ért károk, a földreform és a külföldi tulajdonban lévő vállalatok államosítása miatt. Magyarország az 1960-as évek közepére az Egyesült Államok kivételével valamennyi fejlett tőkés országgal olyan vagyonjogi egyezményt írt alá, amelyben elismerte kártérítési kötelezettségét. A tanulmány a magyar-amerikai, illetve a két eltérő társadalmi rendszer viszonyának függvényében vizsgálja az 1964-ben kezdődött és az 1970-es évek közepéig húzódó magyar-amerikai pénzügyi és vagyonjogi tárgyalásokat, amelynek eredményeképpen Magyarország a világ vezető tőkés hatalmával is rendezte évtizedes pénzügyi vitáját. Az 1978-ban aláírt kereskedelmi egyezmény a két ország áruforgalmában kölcsönösen biztosította a legnagyobb kedvezményt. Magyarország külföldi adósságának névértékét 1945-ben 270 millió dollárra becsülték, amelynek kisebbik része még a Monarchia idején keletkezett, döntő többségét azonban a két világháború között kibocsátott hosszú lejáratú kötvények, záloglevelek, valamint rövid lejáratú kincstári váltók, kincstárjegyek, illetve exporthitelezéssel kapcsolatban keletkezett, rendszerint váltóval fedezett és bankgaranciával ellátott tartozás ki nem fizetett része tette ki. A nagy gazdasági világválság idején befagyott restanciák rendezését az évi párizsi békeszerződés 31. cikke írta elő. 2 A Népszövetség bábáskodása mellett 1924-ben kibocsátott ún. stabilizációs kölcsön a magánhitelek olyan áradatát indította el, amelynek következtében Magyarország 1929-re Közép-Kelet-Európa egyik legeladósodottabb országává vált. Az augusztus 31-én a forgalomban 1 Tanszékvezető egyetemi docens, kandidátus, Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Győr 2 A hadiállapot fennállását magában véve nem kell úgy tekinteni, mintha kihatással lenne olyan pénztartozások kötelezettségének megfizetésére, amelyek a hadiállapot fennállása előtt létezett kötelezettségekből és szerződésekből vagy szerzett jogokból származnak évi XVIII. törvény a Párisban február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában

149 lévő kereken 1,5 milliárd pengő névértékű kötvények és záloglevelek közel kilenctizede, 1,3 milliárd pengő külföldi befektetők kezén volt. 3 Magyarország összes rövid és hosszú lejáratú külföldi adóssága ekkor kereken 4,3 milliárd pengőre rúgott, amelynek 18,9%-ával (több mint 813 millió pengővel) az Egyesült Államoknak tartozott az ország. 4 Rövid lejáratú exporthitelt elsősorban szintén amerikai bankok nyújtottak (hazai kereskedelmi bankok készfizetői kezességvállalása mellett) magyar termékek külföldi értékesítésének előmozdítására ill. múlhatatlanul szükséges állami beruházások finanszírozására. A hosszú lejáratú hitelek áradatának a nagy gazdasági világválság kirobbanását követően egy csapásra vége szakadt. A bank- és hitelrendszer teljes összeomlását más országokhoz hasonlóan hazánkban is csak kényszerintézkedésekkel (bankzárlat, betétkivételi korlátok, kötött devizagazdálkodás) sikerült megakadályozni. A kormány december 23-án kénytelen volt a külföldi hitelek törlesztő részleteinek és kamatainak valutában történő további átutalását beszüntetni. A rövid lejáratú hitelezőkkel a magyar kormány 1932-ben évről évre meghosszabbított ún. hitelrögzítő egyezményeket kötött, majd 1937-ben megállapodott az összes külföldi hitelezővel, akik ezt követően kénytelenek voltak a rendszerint pengőben fizetett adósságszolgálat kis hányadával beérni. 5 Miután 1941-ben Magyarország és az angolszász hatalmak között a hadiállapot beállott, a kölcsönök után járó kamatok és törlesztő részletek átutalása október 1-jével teljes egészében megszakadt. A magyar pénzügyi kormányzat az 1930-as években ill. még a háború alatt is részben a tőzsdén, részben szabad forgalomban meglehetősen nagy mennyiségű idegen váltóra szóló kötvényt vásárolt, így a magyar külföldi adósság a fő hitelező országokkal szemben 1931 és 1945 között 40-60%-kal csökkent. 6 Ebben az értékpapírok felvásárlásán túl nagy szerepet játszott a hitelező országok valutáinak pengővel szembeni többszöri leértékelése is ban a külföldiek tulajdonában lévő értékpapírok aránya 50% körül mozgott. 8 A II. világháború alatt és után újabb adósságok keletkeztek. Így pl. az évi párizsi békeszerződés 26. cikke arra kötelezte Magyarországot, hogy 3 Spilákné K. M. (1989) oldal. 4 Szabad Nép, augusztus 8. 5 Az 1937-es rendezés után a kamat és törlesztés együttes évi összege kb. 53 millió pengőt tett ki, amely az évi kivitel 13%-ának felelt meg. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) XIX-A-16-f. 50. doboz. KSH, Magyarország devizatartozásai a II. világháború előtt és 1964-ben, dátum nélkül. 6 MOL XIX-J-1-j Külügyminisztérium, Amerikai Egyesült Államok Titkos Ügyirat Kezelés (a továbbiakban: KÜM USA TÜK) 33. doboz tétel. Előterjesztés a Pénzügyminisztérium Kollégiumához az Egyesült Államok viszonylatában fennálló pénzügyi problémák tárgyában, szeptember 6. 7 Honvári J. (2005 b) 697. oldal. 8 Spilákné K. M. (1989) 86. oldal

150 a Szövetséges Hatalmak itt található (és a háború alatt rendszerint zárolt) vagyonát adja vissza és az ezekben keletkezett háborús károkat térítse meg. Ilyen kárigényt nagyobb összegben az USA jelentett be, a többi volt hadviselő ország vagy nem szorgalmazta, vagy a Magyarországgal kötött pénzügyi és vagyonjogi egyezménybe számította be ez irányú követelését. 9 Jelentős kártalanítási kötelezettség keletkezett a külföldi tulajdonban lévő földek földreform során történő elvétele, valamint a nem magyar érdekeltségű vállalatok, ház- és egyéb ingatlanok államosítása kapcsán is. 10 Az évi párizsi békeszerződés természetesen nem csak Magyarországnak a Szövetséges és Társult hatalmakkal szemben a háború előttről fennálló tartozásait ismerte el jogosnak, hanem fordítva, a volt hadviselő felekkel szemben a háború előtti időkben szerzett követeléseit is, amelyeket a nyugat-európai és tengerentúli országok mindaddig zároltak és nem fizettek vissza, amíg hazánk el nem ismerte tartozásait. Magyarország a többi vesztes országhoz hasonlóan kénytelen volt lemondani a német magyar külkereskedelmi forgalomban a háború kitörése után keletkezett mintegy 26 millió dollár követeléséről. Ellenben a békeszerződés 30. cikkében jogot szerzett arra, hogy a nyugatra hurcolt magyar javakat az ország visszakaphassa. Pénzügyminisztériumi források a restitúció teljes leállítása után még mintegy 200 millió dollárra taksálták a Németország és Ausztria nyugati (elsősorban amerikai) megszállási zónájából vissza nem szolgáltatott magyar vagyon értékét. 11 A külföldi tulajdonban lévő vállalatok és ingatlanok kártalanítás nélküli magyarországi államosítása miatt Ausztriában és az Egyesült Államokban zároltak és részben kártalanítás céljára felhasználtak mintegy 10 millió dollár értékű magyar aktívát. Az USA ezen túl befagyasztott további 1,4-1,5 millió dollár értékű nyugdíj, járadék és örökség magyarországi magánszemélyek részére történő átutalását. A II. világháború befejezése után több tőkés ország (Svájc, Svédország, Franciaország, Anglia, Hollandia) a külkereskedelmi kapcsolatok újrafelvételének, illetve fenntartásának előfeltételeként kikötötte, hogy a velük szemben fennálló, háború előtti eredetű pénzügyi tartozások hátralékos és folyó kamatait időlegesen 1-1 ¾%-ra csökkentett mértékben a magyar adósok fizessék meg. Az ország a tőkés importra való nagyfokú ráutaltsága miatt a 9 Az USA közel 600 háborús kárigényt nyújtott be kereken 1 milliárd Ft összegben. 10 Ebben a tanulmányban kizárólag Magyarországnak a tőkés országokkal szemben a II. világháború előtti időszakból 1945-ben még fennálló, valamint a háború kapcsán és azt követően keletkezett újabb keletű nem kereskedelmi jellegű adósságairól, illetve a velük szemben hasonló okok miatt kimutatott magyar követelések rendezéséről lesz szó, ezért az ideiglenes fegyverszüneti egyezményben előírt jóvátételi fizetési kötelezettséget illetve a Szovjetunió kezébe adott volt német vagyon kérdését itt nem érintjük. 11 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz. A Külügyminisztérium IV. főosztályának november 8-i feljegyzése Magyarország és az Egyesült Államok rendezetlen pénzügyi kérdéseiről. Közli: Borhi L. (2002) oldal

151 korábbról származó tartozások ilyen átmeneti rendezésére irányuló pénzügyi megállapodások megkötése elől nem tudott elzárkózni. Egyes országok ahhoz is ragaszkodtak, hogy hazánk nyilatkozatban ismerje el az 1945 előttről fennálló adósságát ben ilyen nyilatkozatot tett Magyarország az Egyesült Államok felé is. 12 A külföldi tulajdonban lévő vállalatok államosítása után a tőkés országok kártalanítást követeltek. Magyarország ugyan nem ismerte el a kártalanításra vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségét, de a normális kereskedelmi kapcsolatok fenntartása érdekében kölcsönös pénzügyi engedmények mellett hajlandónak mutatkozott globális vagyonjogi megállapodást kötni. A tartozások és követelések számszerűsítése körül nagy viták dúltak, a vagyontárgyak értékének egyenkénti megállapításában pedig nem tudtak dűlőre jutni, ezért a rendezés globális összege az egyedi értékeléseket mellőző, kölcsönös engedményeket feltételező alkufolyamatban alakult ki. A kártalanítást általában forintban állapították meg, de ha Magyarország mégis devizában fizetett, akkor további engedményt kapott. 13 Az egyezményben kialkudott átalányösszeg végleges rendezésként magában foglalta az érintett tőkés ország csaknem összes követelését. A vagyonjogi megállapodások Nagy-Britannián kívül az 1952-ben államosított bérházakra általában nem vonatkoztak, az így keletkezett kárigényeket az érdekeltek rendszerint külön egyezményekben érvényesítették. 14 A Nagy-Britanniával 1956 nyarán megkötött vagyonjogi megállapodásból az egyébként meglehetősen tetemes hosszú lejáratú kötvényadósságokat kihagyták, ezt az 1960-as évek közepén külön egyezményben rendezték. 15 Mivel a hosszú- és rövidlejáratú kötvények, záloglevelek, kincstárjegyek és egyéb értékpapírok külföldi tulajdonosainak száma igen nagy volt, ezért a magyar tárgyalódelegáció a kötvénytulajdonosokat képviselő bizottsággal jutott egyezségre. Ebben a tulajdonosok lemondtak a kamatokról és az adósság végleges kielégítése fejében elfogadták a hosszú lejáratú papírok még be nem váltott névértékének 6 23, a rövid lejáratú adósságok 15,3 22,5%-át. Az alku folyamán ötödére-nyolcadára csökkentett tartozást általában több év alatt és az 12 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 33. doboz tétel. Előterjesztés a Pénzügyminisztérium Kollégiumához az Egyesült Államok viszonylatában fennálló pénzügyi problémák tárgyában, szeptember A tárgyalások általában úgy indultak, hogy egyik fél sem volt hajlandó még tárgyalási alapnak sem elfogadni a másik által bejelentett vagyoni-pénzügyi igényeket. Az egyösszegű, minden követelést és tartozást magába foglaló globális megállapodásra azért hajlott mindkét fél, mert az egyes vagyontárgyak egyedi értékének megállapítása teljesen meddő és végeláthatatlan vitákhoz vezetett volna. 14 Franciaországgal pl őszén sikerült az államosított házingatlanok kártérítésében megállapodni. Magyarország ezen a címen 1,15 millió frank kártérítést fizetett. (MOL MDP- MSZMP Központi Szervek iratai [a továbbiakban: M-KS] 288. f. 5/355. őe.) 15 A magyar-angol kapcsolatok alakulására nézve részletesen lásd: Arday L. (2005)

152 érintett országba irányuló magyar exportbevétel bizonyos százalékával, néhány esetben erre a célra kapott kedvező feltételű hitellel törleszthettük. 16 Magyarország 1957 végéig mintegy 0,4 milliárd Dft 17 kárpótlást ismert el a fejlett európai tőkés országok felé. Ugyanakkor kb. 3,2 milliárd Dft-ra tehető a hazánk által akkor még nem vállalt kártalanítási igény. 18 Ez utóbbi követelés túlnyomó többsége három országra, az USA-ra, Nagy-Britanniára és Ausztriára esett. A hosszú lejáratú kötvényadósságok 80%-a az USA-t és Angliát, a rövid lejáratú adósság teljes egésze, a háborús károk fejében követelt összeg 84,8%-a, a vállalatállamosításokért fennálló még nem rendezet kártalanítás 95,5%-a az USA-t illette. Ausztriával és Nagy-Britanniával az 1960-as évek közepén megkötött pénzügyi egyezmények révén sikerült megnyugtató módon és véglegesen lezárni a vitatott vagyonjogi problémákat. 19 Ez a tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy miért volt szükség a II. világháború után több mint három évtizedre ahhoz, hogy a magyar amerikai gazdasági kapcsolatokat komoly mértékben terhelő régi és újabb keletű adósságok rendezésére sor kerülhessen. 20 Bár a szubjektív tényezők 21 szerepét hiba volna teljesen figyelmen kívül hagyni, a két ország kapcsolatának alakulásában a döntő szerepet a két világrendszer és a két nagyhatalom politikai viszonyának alakulása játszotta, amelyet alább részletesebben is bemutatok. 22 A pénzügyi-vagyonjogi megállapodás aláírását nyilvánvalóan akadályozta az a tény, hogy Magyarország a beszámítható követeléseket sem hagyva figyelmen kívül messze az USA-nak tartozott a legnagyobb összeggel. Egy 1960 őszén készített 16 A földreformmal és a külföldiek magyarországi javainak államosításával kapcsolatban keletkezett tartozásokat hazánk az adott országba irányuló export 4 9%-ával törlesztette. ( MOL M-KS 288. f. 5/323. őe.) Nagy-Britanniával pl nyarán olyan pénzügyi megállapodást kötött Magyarország, amelynek értelmében a kötvényadósságokon kívül fennálló magyar adósság fejében Anglia a szigetországba irányuló magyar export értékének 6,5%-át tarthatta vissza mindaddig, amíg a megállapodásban elismert tartozás le nem telt. (Szabad Nép, augusztus 23.) 17 A devizaforint egyes pénznemek hivatalosan megállapított paritásának arányát fejezte ki. A stabilizáció idején megállapított forint-aranyparitás alapján adódó 1 dollár=11,74 Ft semmivel sem igazolható árfolyamon tényleges váltás nem történt, a devizaforintot Magyarországon kizárólag a különböző valutákban bonyolódó külkereskedelmi forgalom összegzésére használták. (Honvári J. [2005 b] 451. oldal.) 18 MOL XIX-A-16-f. 36. doboz. A Pénzügyminisztérium március 11-i beszámolója devizahelyzetünkről. 19 Az július 10-én Bécsben parafált magyar osztrák vagyonjogi egyezményről lásd: Gecsényi Lajos (2000) , old. és Honvári János (2007) old. 20 Magyarország egyedül az amerikai hadifelesleg vásárlására felvett hitelt törlesztette, igaz, azt sem az egyezményben vállalat kötelezettség szerint dollárban, hanem forintban. 21 Rákosi Mátyás és szűkebb vezetői körének zsigeri Amerika-ellenessége kimutathatóan hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországnak a többi szocialista országhoz képest hosszú időn keresztül sokkal ellenségesebb volt az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya. 22 A II. világháború utáni magyar amerikai viszony alakulására nézve részletesen lásd: Borhi László (1977) és Borhi László (2000)

153 pénzügyminisztériumi előterjesztés szerint a hosszú lejáratú adósságok összege amerikai viszonylatban kereken 43 millió dollárt tett ki. 23 A többi hitelező országgal ellentétben az amerikai befektetőket képviselő bizottság hosszú ideig hallani sem akart csődmegoldásról, vagyis nem járult hozzá a tőke és a kamatok más országok esetében alkalmazott nagymértékű redukálásához. A kötvények eredeti névértékének elfogadását tekintette tárgyalási alapnak, legfeljebb a fizetési határidő meghosszabbítására ill. a kamatok csökkentésére mutatott hajlandóságot. Magyarország ezen kívül tartozott még 8,6 millió dollár rövid lejáratú adóssággal és az államosított amerikai vállalatok (MAORT, Standard Villamossági Rt. Vacuum Oil Co.), valamint házak és az évi földosztás során kiosztott földbirtokok millió Ft-ra becsült értékével. 24 Rendezésre várt még az 1946/47-ben felvett hadianyag-vásárlási kölcsön, valamint az amerikaiak magyarországi vagyonában a II. világháború alatt bekövetkezett több mint 1 milliárd Ft kár. 25 A II. világháború után a magyar amerikai kapcsolatok szorosan követték a nagyhatalmak gyakran hullámzó viszonyának alakulását. Azokban az években, amikor kiéleződött a két rendszer konfliktusa és a nemzetközi viszonyokra a hidegháború nyomta rá a bélyegét, a két ország kontaktusa is mélypontra zuhant. Ellenben javult a viszony, amikor enyhült a nemzetközi feszültség és csökkent a Szovjetunió és az USA szembenállása. Kivételt csak az 1970-es és 80-as évek fordulóján kialakult újabb katonai feszültség jelentett, amikor a Szovjetunió afganisztáni bevonulása és a nyugat-európai államokat fenyegető rakéta telepítése, a lengyelországi katonai hatalomátvétel illetve az újabb, hatalmas összegeket felemésztő amerikai csillagháborús fegyverkezési program ellenére a magyar amerikai kapcsolatok határozottan javultak. 26 A viszony tehát a két ország között a hidegháború kirobbanása miatt 1947 nyarára megromlott. Az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsának augusztus 22-i ülésén vétójogával élve megakadályozta 23 Ide sorolták a II. világháború előtt kibocsátott kötvény- és jelzáloghitelek ki nem fizetett részét, az I. világháború után nemzetközi segélyakció keretében lisztvásárlásra és hadifogságba esett magyar katonák hazaszállítására felvett kölcsön kamatokkal növelt hátralékát, valamint a Nagyatádi-féle földreform kapcsán kártalanításra felvett kötvényhitelekből még fennálló tartozásokat. 24 Az Egyesült Államok több mint 90 részben vagy teljesen államosított amerikai vállalat és közel 500 kisajátított ház, valamint a földosztás során igénybe vett hold föld után követelt kártalanítást. 25 Az 1946/47-ben biztosított 30 millió dollár ún. Surplus hitelkeretből 15,9 millió dollár értékű áru (teherautók, mozdonyok, alkatrészek, nyersanyagok stb.) vásárlására került sor. Ebből a hitelből magyar értelmezés szerint 1960 őszén még 10,3 millió dollár tartozás állt fenn. Az 1 milliárd 75 millió Ft-ra bejelentett háborús kárigény amerikai becslés volt, amelyet a kortársak túlzónak tartottak. (Kozma László [2001] 93. old.) 26 Nagy T. (1985) 62. oldal

154 Magyarország felvételét a nemzetközi szervezetbe. 27 Hasonlóképpen elutasították Magyarországnak az IMF-hez és a Világbankhoz történő csatlakozását is január második felében amerikai katonák durva incidenst provokáltak a hegyeshalmi határon, 29 majd a magyar osztrák határon az március 25-én kirobbant újabb incidens 30 miatt az amerikai hatóságok kiutasították a magyar visszaszolgáltatási bizottságot. 31 A magyar kormány megtorlásként megtagadta a magyar amerikai légügyi egyezmény aláírását. A MAORT-szabotázs szeptemberi leleplezése után végleg elszabadultak az indulatok. A konstruált politikai és gazdasági koncepciós pereknek a külföldi tulajdon kártalanítás nélküli konfiskálásán túl további fontos célkitűzése volt az USA illetve közvetlenül a budapesti amerikai követség munkatársainak diszkreditálása. 32 A viszony további romlását mindkét oldalon diplomaták kölcsönös kiutasítása, a diplomáciai mentesség megsértése, diplomáciai futárok csomagjainak átvizsgálása, az USA budapesti követségén dolgozó magyar állampolgárok molesztálása, gyakori letartóztatása, többszörös amerikai légtérsértés és a MASZOVLET egyik polgári repülőgépének disszidálása jelezte. 33 Az USA és Nagy-Britannia 1949-ben több ízben is azzal vádolta meg Magyarországot, Bulgáriát és Romániát, hogy nem tartják be az évi párizsi békeszerződés előírásait. Az USA javaslatára az ENSZ 1949 tavaszán és 1950 őszén napirendre tűzte a békeszerződés és az emberi jogok romániai, magyarországi, bulgáriai megsértését. 34 A magyar sajtót és a kommunista propagandát 1949-ben a Mindszentyés Standard-per illetve az amerikai magánszemélyek és hivatalos tényezők ezekben játszott állítólagos szerepe uralta. Az ÁVH már 1948 őszén, a MAORT-per kapcsán letartóztatott két Magyarországon tartózkodó amerikai 27 A magyar csatlakozási kérelem elutasítása a későbbiek folyamán végéig még több ízben megismétlődött. 28 A nyugati hatalmak arra hivatkoztak, hogy volt ellenséges államokat a békeszerződés hatályba lépéséig nem vesznek fel a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba tagnak, de ez alól Olaszország esetében kivételt tettek, igaz, az angolok siettek kijelenteni, hogy ez a többi ország számára nem jelenthet precedenst. (MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 33. doboz 196. tétel. A washingtoni magyar követség október 8-i jelentése. Lásd még: IMF irattár, október 10-i, 17-i és február 4-i feljegyzés Magyarország csatlakozása ügyében.) 29 Nyugatról hazatérő volt magyar hadifoglyokat kísérő amerikai katonák belépési engedély nélkül jöttek magyar területre, majd a Külügyminisztérium jelentése szerint magyar területen fegyverrel molesztálták Hegyeshalom község lakosságát. 30 A nyugati fogságból hazatérő magyarokat kísérő amerikai katonákat vízum hiányában a magyar határőrök nem engedték magyar területre lépni. 31 Dr. Schmidt-Papp Ernő követségi titkár és Márkus Dezső hazaszállítási főmegbízott a helyszínen igyekezett felkutatni és hazaszállítását megszervezni a bizonyíthatóan magyar javaknak. 32 Lásd erre nézve: Szabad Nép, július Egy MASZOVLET polgári repülőgép 1949 elején külföldre szökött, a legénység egy része hazatért, többeknek azonban az USA menedékjogot adott. 34 Szabad Nép, október

155 állampolgárt, Paul Ruedemann MAORT elnököt és George Bannatine-t, az amerikai részvényesek megbízottját, akiket a hamis vallomás kicsikarása után kiengedtek az előzetes letartóztatásból és kitiltottak az országból. 35 Hasonlóképpen jártak el Israel Gaynor Jacobsonnal, a JOINT 36 magyarországi megbízottjával szemben is, akit rövid előzetes fogva tartás után 1949 végén utasítottak ki Magyarországról. 37 Ellenben a 100%-os amerikai tulajdonban lévő Standard Villamossági Rt. kártalanítás nélküli kisajátítását célzó gazdasági koncepciós perben 1949 végén letartóztatott Robert A. Vogeler amerikai és Edgar Sanders brit állampolgárokat bíróság elé állították és Vogelert 15 évi, Sanderst 13 évi fegyházra ítélték. 38 Az amerikai kormány Vogeler elítélése után bezáratta a New York-i és a clevelandi magyar konzulátusokat, megtiltotta amerikai állampolgárok Magyarországra történő utazását, zárolta az USA-ban lévő magyar bankköveteléseket, a Fehér Ház 18 mérföldes körzetére korlátozta a washingtoni magyar követség munkatársainak mozgási szabadságát, beszüntette a magyar állampolgároknak különböző jogcímeken (nyugdíj, járadék, örökség stb.) járó általában szerény összegek folyósítását március 1-jén az USA kormánya úgy döntött, hogy a Szovjetunióba és a többi szocialista országba a Cocom listán nem szereplő árukat is csak az Office of International Trade előzetes engedélye alapján lehet exportálni. Ezekre a kellemetlenkedésekre a magyar kormány három katonai attasénak persona non grata -vá nyilvánításával és a budapesti amerikai követség diplomata és magyar alkalmazotti létszámának közel 50%-os csökkentésével válaszolt. 40 A Rákosi-rezsim valóságos emberkereskedelmet folytatott, amikor 1951 tavaszán hosszas alkudozások után politikai és gazdasági engedmények fejében szabadon engedte Vogelert, 1953 augusztusában pedig és Sanderst. 41 Vogeler kiutasítása után rövid időre ismét kinyitotta kapuit a New Yorki és a clevelandi magyar konzulátus és az amerikai zónából megkezdődött a háború alatt kihurcolt magyar javak visszaszolgáltatása, valamint újra engedélyezték amerikai állampolgárok Magyarországra történő utazását. Az 35 Papp S. (1996) oldal és Kiszely G. (2000) 87. oldal. 36 Amerikai Zsidó Szociális Segély Alapítvány. 37 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 9. doboz. Feljegyzés, december A Sanders-ügyről lásd: Szörényi A. (2006) oldal. Vogeler letartóztatásáról, elítéléséről és kiszabadulásáról: Vogeler, A. R. (1952) 39 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz, 26. tétel. Másolat Barnes amerikai ügyvivő szeptember 2-án Sik külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásáról készített feljegyzéséről. 40 A budapesti amerikai követség magyar követelésre kénytelen volt néhány hónap alatt diplomatáinak létszámát 64-ről 34-re, magyar alkalmazottainak számát pedig 41 fővel csökkenteni. (MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz, 26. tétel. Sik Endre szigorúan bizalmas feljegyzése Kállai, Berei, Szarvas, Kutas és Szarka elvtársaknak Gerald A. Mokma amerikai követségi tanácsos április 27-i látogatásáról.) 41 Arday L. (2005) 27. oldal. Lásd még: Szörényi A. (2006) oldal

156 1951. júniusi Grősz-perben a budapesti amerikai követséget jelképesen ismét a vádlottak ültették, mint az állítólagos összeesküvés fő szervezőjét. 42 A katolikus főpap elítélése után a magyar hatóságok kiutasították a Grősz-perben állítólag kompromittálódott amerikai diplomatákat és beszüntették az amerikai követség kulturális és tájékoztató tevékenységét. 43 Az USA kormánya emiatt felmondta az június 24-én Washingtonban aláírt barátsági, konzuli és gazdasági egyezményt, amelynek következtében a magyar árukat sújtó addigi átlag 7%-os vám ötszörösére emelkedett. 44 Egy légi incidens miatt az Egyesült Államok december 31-én ismét bezáratta a két magyar konzulátust. 45 Nagy Imre hatalomra kerülése után mindkét fél tett néhány, inkább csak gesztusértékű engedményt, de a viszony alapvetően nem javult. Marton Endrének és feleségének 46 letartóztatása miatt szeptember 1-jével az USA kormánya beszüntette az Magyar Népköztársaság washingtoni követségének tájékoztató tevékenységét. 47 A két ország viszonya 1955 végén valamelyest javult, bár a kapcsolatok korántsem voltak felhőtlenek, mert a ballon-akció 48, valamint a SZER és az 42 A 15 évi börtönre ítélt főpap a vád szerint titkos gazdasági és politikai adatokat adott át az imperialista hatalmak budapesti követségeinek, amelyek bizalmas anyagokat közvetítettek a Vatikán és Grősz között. (Szabad Nép, június 19., június 23.) 43 A totálisan zárt Rákosi rendszer igyekezett minden nyugati információs forrástól hermetikusan elzárni a magyar társadalmat. Ezen ütött rést a budapesti amerikai követség tájékoztató szolgálatának (US Information Service) könyvtára, film- és zenehallgatásra szolgáló helyisége, amelynek magyar látogatóit állandóan figyelték és rendszeresen zaklatták. (Szabad Nép, július 11.) 44 A szerződés értelmében a felmondástól számított egy évig a kereskedelmi kedvezmények még érvényben maradtak. Így a magyar áruk június 24-étől veszítették el a legnagyobb kedvezmény szerinti preferenciális vámokat és ettől kezdve az USA-ba bevitt magyar termékekre az évi vámtétel autonóm tarifáit alkalmazták, ami azt jelentette, hogy 1978-ig, a legnagyobb kedvezmény ismételt megadásáig a magyar árukat a maximális vámtételek terhelték november 19-én egy amerikai C 47-es katonai repülőgép megsértette Magyarország légterét. Szovjet vadászgépek Pápánál földre kényszerítették a magyar légtérbe tévedő gépet, a gép négytagú személyzetét letartóztatták, a repülőt elkobozták. (MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz. 26-os tétel. Feljegyzés Barnes amerikai ügyvivő Sik külügyminiszterhelyettesnél tett szeptember 2-i látogatásáról.) Bár az Egyesült Államok elnézést kért a légtérsértésért, a magyar katonai bíróság a négy amerikai pilótát fejenként Ft pénzbírságra vagy 3 havi börtönre ítélte. A budapesti amerikai követség fizetett, így a pilótákat kitoloncolták az országból. (Szabad Nép, december 24.) 46 Marton Endre az amerikai AP, felesége az UP tudósítója volt. Mindkettőjüket 1955-ben tartóztatták le, a férjet első fokon 13 évre, a feleséget 6 évre ítélték. Az ítéleteket a Legfelsőbb Bíróság 6 illetve 3 évre mérsékelte. (Marton E. [2000] oldal.) 47 MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz. 26-is tétel. Feljegyzés Barnes amerikai ügyvivő Sik külügyminiszter-helyettesnél tett szeptember 2-i látogatásáról. 48 A léggömb-akciót a Kereszteshadjárat a Szabadságért és a Szabad Európa Rádió szervezte. Az első léggömböket amelyek főleg propaganda-anyagot szállítottak Magyarországra október 1-jén eresztették fel az NSZK területéről. Az akció, amely időnként balesetekhez, illetve a belső és nemzetközi légi forgalom leállításához vezetett, 1955-ben és 1956-ban is

157 Amerika Hangja rádióadások hangvétele beárnyékolta a magyar amerikai viszonyt. 49 Magyarországra a korábbinál több politikus, újságíró kapott beutazási engedélyt, a másik oldalon pedig háromtagú mezőgazdasági delegáció utazhatott az USA-ba, akik a rendelkezésükre bocsátott csekély valutakeretből hibridkukorica vetőmagot és néhány mezőgazdasági gépet vásároltak. Az USA december 15-én már nem vétózta meg a Magyar Népköztársaság ENSZbe történő felvételét. Hosszú idő után 1956 őszén fordult elő először, hogy a magyar kormány elfogadta a dunai árvíz károsultjainak felajánlott amerikai segélyt. 50 A II. világháború után minden bizonnyal először a Külügyminisztérium Kollégiumának június 11-i ülésének vitájában vetődött fel a Magyarország és az Egyesült Államok között fennálló vitatott vagyonjogi kérdések rendezésére vonatkozó tárgyalások megkezdésének a lehetősége. 51 Nehezen hihető Magyarics Tamás állítása, aki szerint a párbeszéd ötlete azért vetődött fel hirtelen, mert az Egyesült Államok kongresszusa 1955-ben engedélyezte a kelet-európai szocialista országok USA-ban zárolt betéteinek amerikai követelések kiegyenlítésére történő felhasználását. 52 Ilyen célra ugyanis csak államok és a közületek zárolt aktíváit lehetett igénybe venni, márpedig ez a magyar vonatkozásban mindössze 3 millió dollár körüli összeg nagyságrendileg kisebb volt, mint az USA mintegy 200 millió dollárra tehető kiinduló követelése. Másrészt a magyar kormány (a szocialista országokkal folytatott későbbi vagyonjogi tárgyalások alapján nem is alaptalanul) arra számított, hogy a két fél jóindulatán és kölcsönös akaratán alapuló pénzügyi egyezmény megkötése során az USA-ban kártalanításra felhasznált állami és közületi követeléseket a fizetési egyezményekbe beszámítják, a magánjellegű követeléseket pedig a tulajdonosok számára felszabadítják. Bár erről az ülésről felvett jegyzőkönyvben kevés szó esett, de a kérdés felmerülésében minden bizonnyal szerepet játszott az Angliával akkor már megkötés előtt álló pénzügyi egyezmény. 53 Volt néhány olyan amerikai gesztus, amely ha a megegyezést nem is garantálta, de reális esélyt adott a tárgyalások folytatódott, február 8. és július 28. között pl. 293 esetben észleltek ballonokat Magyarország légterében. A magyar kormány a nemzetközi jogra hivatkozva nem sok eredménnyel tiltakozott a ballonakció miatt. ( MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK KÜM 6. doboz. 26. tétel. A léggömbakcióra nézve lásd még: Simándi I.[2006]) 49 MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz, 26. tétel, A Külügyminisztérium II. sz. Politikai Főosztályának évi feljegyzése az USA és az MNK közötti viszony alakulásáról. 50 MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz, 26. tétel. Szarka Károly szeptember 26-i feljegyzése. 51 MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 6. doboz, 26. tétel, a Külügyminisztérium Kollégiumának június 11-i üléséről felvett jegyzőkönyv. 52 Magyarics T. (1996) 571. oldal. 53 Angliával az államközi vagyonjogi szerződést amely a hosszú lejáratú, II. világháború előtt keletkezett kötvényadósságokra nem vonatkozott június 27-én írta alá Magyarország. (Honvári János [2007] 7. oldal.)

158 megkezdésére. Az Egyesült Államok április 26-án mintegy 700 árucikkre nézve enyhítette az embargós előírásokat, május 4-én pedig Ravnal amerikai követ bejelentette, hogy amerikai részről hajlandóak azonnal megkezdeni a vitás ügyek rendezésére vonatkozó tárgyalásokat, ha a magyar hatóságok kiengedik Marton Endrét. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük: a Marton-házaspárt a kedvezőbbre forduló belpolitikai viszonyokon túl a napirenden lévő magyar amerikai vagyonjogi tárgyalások megindítása érdekében bocsátották szabadon. 54.A tárgyalásokat magyar részről komolyan gondolhatták, mivel a Külügyminisztérium július 5-én a két ország kapcsolatának megjavítására irányuló akciótervet tett le a vezetés asztalára. Az amerikai követ július 11-én közölte a Külügyminisztériummal, hogy felhatalmazást kér kormányától a vitás ügyek rendezésére irányuló tárgyalások megkezdésére. Öt hét múlva Marton Endre kiszabadult, akit annak ellenére engedtek ki a börtönből, hogy szabadon bocsátását az ÁVH nem támogatta. 55 A Külügyminisztérium legtöbb munkatársa (maga a külügyminiszter, Boldoczki János is) azt az álláspontot képviselte, hogy a két ország egymással szemben fennálló tartozásának számunkra előnytelen diszparitása miatt ne sürgessük a pénzügyi kérdések rendezésére vonatkozó tárgyalások megkezdését. 56 Azzal természetesen a külügyminiszter is tisztában volt, hogy a tartozások rendezését az amerikaiak a megegyezés fontos előfeltételének tekintik. Boldoczki azt javasolta, hogy előbb kössenek olyan kereskedelmi megállapodást, amely enyhíti az amerikai piacon a magyar termékeket sújtó diszkriminációt és csak azt követően lehet szó a pénzügyi követelések rendezéséről, ha az oda irányuló exportunk és dollárbevételünk jelentősen nő. A realistábban gondolkodók elképzelhetetlennek tartották, hogy az USA a pénzügyi kérdések rendezése előtt kössön Magyarország számára kedvező kereskedelmi megállapodást. A vita azon folyt, hogy Magyarország kezdeményezze-e a kapcsolatok javítását, tegyen-e esetleg gesztusokat vagy sem, mert az esetleges engedményekből az USA az erőpolitika eredményességére fog következtetni. A történelem közbeszólt és a néhány hónappal később kirobban októberi felkelés, majd az újabb szovjet invázió hosszú időre ismét megakasztotta a magyar amerikai tárgyalásokat. 54 Az AP tudósító feleségét április 4-én, magát Marton Endrét pedig augusztus 16- án engedték szabadon. (Marton E. [2000] 76. oldal.) Az amerikai követség letartóztatott magyar alkalmazottainak a többségét október 23-a előtt kiengedték, a még börtönben maradók a forradalom alatt kiszabadultak és elhagyták Magyarországot. 55 Szakolczai A Tekintettel arra, hogy tartozásaink összege még a más országokkal kötött megállapodásainkhoz hasonló kedvezményes rendezés esetén is aránytalanul nagy terhet róna gazdaságunkra a lehetséges kereskedelmi forgalom volumenéhez képest, e kérdések rendezése elől igyekszünk kitérni ill. azt minél későbbre tolni. (MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 33. doboz tétel. Feljegyzés a Magyarország és az Egyesült Államok között függőben lévő pénzügyi kérdésekről, augusztus 29.)

159 A vagyonjogi tárgyalások megkezdése Az novemberi szovjet katonai beavatkozást követő néhány év nyugodtan nevezhető a magyar amerikai viszony mélypontjának. Az ENSZ magyar ügyet vizsgáló ötös bizottságának ténykedése idején az USA a mandátumvizsgáló bizottság révén megakadályozta, hogy a magyar misszió részt vegyen a nemzetközi szervezet munkájában. Megtorlásaképpen a magyar kormány július 6-án korlátozta az amerikai követség diplomata, adminisztratív és műszaki személyzetének mozgását, amire az USA hasonló válaszlépéssel reagált. 57 A két ország közötti viszony ha nem is látványosan, de attól kezdve javult, hogy az ún. ötös bizottság beszüntette a tevékenységét és az ENSZ 1963 tavaszi rendkívüli közgyűlésén az USA megszavazta a közgyűlésre érkező magyar delegáció mandátumát, az ugyanebben az évben tartott rendes közgyűlésen pedig már indirekt módon sem hozta szóba az ún. magyar kérdést. Ennek a kedvező fordulatnak a State Department részéről az volt az előfeltétele, hogy a magyar kormány engedje szabadon az 1956-os forradalomban játszott szerepük miatt még bezárva tartott politikai foglyokat. Miután ez 1963-ra több lépcsőben ha nem is mindenkire, de a többségre nézve megtörtént, az USA hajlandónak mutatkozott követek cseréjére, a kapcsolatok normalizálására és a két ország közötti megoldatlan problémák és kérdések jó szándékú megközelítésére. 58 (Mint ismeretes, a magyar amerikai kapcsolatokat a politikai problémákon és a rendezetlen vagyonjogi kérdéseken túl számtalan egyéb tényező, így pl. a Mindszenty-ügy és a magyar koronázási ékszerek visszaadása is terhelte.) 59 Az MSZMP Politikai Bizottságának február 18-i ülése úgy döntött, hogy Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes vezetésével kezdődjenek meg a magyar amerikai viszony normalizálására irányuló tárgyalások. A vagyonjogi kérdések rendezésével kapcsolatos magyar tárgyalási taktikának az volt a lényege, hogy fizetni csak akkor tudnak, ha jelentősen nő az USA-ba irányuló magyar export, ennek viszont a diszkrimináció megszüntetése az előfeltétele. 60 A pénzügyi tárgyalások megkezdése előtt minimális célként fogalmazták meg, hogy az Amerikában zárolt magyar követeléseket, illetve a 57 Az amerikai diplomaták mozgáskorlátozását július 1-jétől enyhítették, amikor a közlekedésük előzetes engedélyezését előzetes bejelentési kötelezettség váltotta fel. A gesztusra az amerikai fél is hasonló gesztussal válaszolt. (MOL M-KS 288. f. 5/304. őe.) 58 Borhi L. (2002) oldal. 59 MOL M-KS 288. f. 5/327. őe. 60 MOL M-KS 288. f. 5/327. őe. A PB február 18-i ülésének jegyzőkönyve. A KB Külügyi Osztályának előterjesztése az MSZMP PB-hez a magyar amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban. Az előterjesztést és a határozattervezetet közli: Borhi L. (2002) oldal

160 nyugatra hurcolt, Ausztria és Németország amerikai megszállási zónájában elárverezett illetve a nyugaton élő volt részvényeseknek átadott magyar javak millió dollárra becsült értékét a globális megállapodás kialakítása során amerikai részről vegyék figyelembe. A nyugat-európai országokkal korábban folytatott hasonló jellegű tárgyalások tapasztalata alapján az amerikai követeléseket 35 millió dollárra szerették volna lealkudni. A Külügyminisztérium optimizmusát növelte az a tény is, hogy az USA a három szocialista országgal, Romániával, Lengyelországgal és Bulgáriával akkorra már megkötött vagyonjogi egyezményeiben eredeti követelését az induló összeg nagyságának függvényében 20-70%-ra csökkentette. 61 A két ország rendezetlen vagyonjogi, kereskedelmi, kulturális és konzuli kérdéseiről 1964 május 28-án Budapesten kezdődtek meg a hivatalos megbeszélések. A delegációk amelyeket magyar részről Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, amerikai részről Elim O Shaughnessy ideiglenes ügyvivő vezetett február 18-ig 8 alkalommal találkoztak. A pénzügyi és vagyonjogi tárgyalások Réti Károly és George Spangler irányításával külön szakértői bizottságban folytak. 62 A tárgyalásokon tisztázódott a két fél pénzügyi követelésének nagysága. Az Egyesült Államok 111 millió dolláros követelésével szemben a magyarok (restitúciós igényekkel együtt) 53 millió dollárt állítottak szembe. 63 Az USA vietnami agressziójának következtében azonban a magyar amerikai viszony kifejezetten ellenségessé vált és a vagyonjogi tárgyalások amelyeknek a második szakaszára júliusában még sor került 1965 nyarán megszakadtak, az utolsó megbeszélésre július 31- én került sor. 64 A több mint egy évig folyó tárgyalásokon az álláspontok alig közeledtek egymáshoz. Az amerikaiak számára a népszövetségi kölcsön elvi kérdésnek számított, az ezzel kapcsolatos követelésből nem akartak engedni. Magyar részről elismerték az amerikai igények jogosságát, de erősen vitatták annak nagyságrendjét illetve elfogadhatatlannak tartották a magyar restiúciós igények teljes elutasítását. Viszont mindkét fél hajlott arra, hogy a rendkívül 61 Az USA Jugoszlávián kívül amellyel már 1948-ban lezárta a vagyonjogi vitát három olyan szocialista országgal egyezett meg, amelyek közül kettőnek az USA-ban zárolt aktívái megközelítették az amerikai kártalanítási igényeket, Lengyelország pedig nagy összegű és kedvező konstrukciójú hiteleket kapott élelmiszerek vásárlására. (MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 12. doboz. A Külügyminisztérium VIII. c. osztályának feljegyzése a magyar-amerikai pénzügyi és vagyonjogi tárgyalásokkal kapcsolatban, március 8. Közli: Borhi L. [2002] oldal.) 62 A vagyonjogi kérdéseken túl külön bizottságok foglalkoztak kereskedelmi, kulturális és konzuli ügyekkel is. (MOL M-KS 288. f. 5/365. őe. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság május 11-én tartott üléséről. A KB Külügyi Osztályának május 6-i előterjesztése a PBhez.) 63 MOL M-KS 288. f. 5/487. őe. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság április 9-én tartott üléséről. A Külügyminisztérium március 28-i előterjesztése a Politikai Bizottságnak a Magyar Népköztársaság és az USA államközi kapcsolatairól július elején a kulturális kapcsolatok kérdéséről is tartottak egy rövid megbeszélést

161 bonyolult problémának számító kötvényadósságok rendezését válasszák le az egyéb kártalanítási ügyekről és rendezését halasszák későbbre február 11-én State Department kelet-európai osztályának vezetője a tárgyalások folytatását javasolta, amelyet a magyar fél a néhány hónappal korábban született politikai felhatalmazás alapján elfogadott. 66 A pénzügyi tárgyalások harmadik szakaszára 1966 nyarán Washingtonban került sor, amelyen az álláspontok alig közeledtek és a megegyezésnek még a kontúrjai sem látszottak. A magyar tárgyalási hajlandóságban nagy szerepet játszott az, hogy a hazai gazdaság külső és belső egyensúlyi helyzete az 1960-as évtized első felében megbomlott, a tartós egyensúlytalanság a passzív nemzetközi fizetési mérlegben és az adósságállomány gyorsuló ütemű növekedésében kulminált. A hatalom az 1960-as évek közepén egyre inkább rákényszerült arra, hogy középlejáratú kölcsönök igénybevételével vásároljon beruházási javakat a tőkés piacokról. 67 Az Egyesült Államok pénzpiaca, mint a magyar beruházási javak finanszírozásának új hitelforrása a II. és III. ötéves terv során merült fel, ahol addig Magyarország a gabona- és kisebb mértékben a gyapotvásárláshoz adott rövid lejáratú árukölcsönnel volt jelen. 68 A Pénzügyminisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy az egyre szűkülő európai pénzpiac mellett szükségünk van az amerikaira is, ahol sokkal olcsóbban tudunk dollárhoz jutni. Magyarország mindaddig, amíg a tőkés országok többségével nem rendezte vitás pénzügyeit, kötvénykibocsátással sem próbálkozhatott a nemzetközi pénzpiacon. 69 Amikor az 1960-as évek közepén ismét felvetődött a nemzetközi pénzügyi intézményekhez, az IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozás ötlete, mindenki előtt világos volt, hogy a belépés ügyében a vezető tőkés nagyhatalmakat nem lehetett megkerülni, mivel az USA egymaga a kvóta 25,01 és a szavazatok 22,29%-ával rendelkezett és így az új tagok felvételénél lényegében vétójogot gyakorolhatott. A négy tőkés nagyhatalom (az USA, Anglia, az NSZK és Franciaország) az 1960-as évek közepén együtt a kvóta 47,5%-át, a szavazatoknak 42,5%-át birtokolta. A Világbank elvárta az új belépőktől, hogy tegyenek arra vonatkozó nyilatkozatot, miszerint készek a 65 MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 12. doboz. A Külügyminisztérium V. osztályának feljegyzése a magyar amerikai pénzügyi tárgyalásokról, augusztus 3. Közli: Borhi L. (2002) oldal. 66 MOL M-KS 288. f. 5/388. őe. 67 MOL M-KS 288. f. 5/380. őe. 68 Lásd Honvári J. (2005 a) oldal. 69 Az MNB a szocialista országok jegybankjai közül 1971-ben elsőként bocsátott ki 25 millió dollár névértékű, 10 éves lejáratú kötvényt a tőkés pénzpiacon. (MOL M-KS 288. f. 5/555. őe.)

162 többi tagországgal fennálló vitás vagyonjogi és pénzügyi problémáik rendezésére. 70 Az amerikai fél kezdeményezésére ezúttal Budapesten április 17. és 28. között került sor a vagyonjogi tárgyalások újabb fordulójára, ahol az USA háborús károk és az államosított amerikai vagyon címén 53 millió dollár igényt jelentett be. A magyarok részéről komoly engedménynek számított, hogy a népszövetségi kötvények esetében hajlandónak mutatkoztak adósságukat a görög amerikai, angol görög és az aláírás előtt álló angol magyar egyezményekben alkalmazott elv alapján rendezni. Ennek az volt a lényege, hogy Magyarország a kamatokat a kibocsátási feltételeknek megfelelően kifizeti, a még kint lévő kötvényeket pedig szabadpiaci forgalomban és árfolyamon visszavásárolja a tulajdonosoktól. Az egyéb hosszú és rövid lejáratú befagyott adósság kérdésében a két fél álláspontja nem közeledett egymáshoz. A 47 millió dollár összegű magyar restitúciós igényt az amerikai tárgyalódelegáció továbbra is arra hivatkozva utasította el, hogy a nyugatra kikerült magyar javak hadizsákmánynak számítanak. Némi kompromisszumra azonban ők is hajlottak, amikor kijelentették, hogy a magyar restitúciós igényeket hajlandóak saját követelésük mérséklésével figyelembe venni. 71 Az USA és Magyarország közötti vagyonjogi és pénzügyi államközi egyezmény parafálására 1972-ben, a szerződés aláírására március 6-án került sor. A megegyezést nagymértékben elősegítette, hogy a nemzetközi légkört ezekben az években egyértelműen a nagyhatalmi szembenállás enyhülése jellemezte. Az 1972 októberében parafált a hosszú lejáratú kötvényekre és záloglevelekre nem vonatkozó vagyonjogi megállapodásban a kölcsönös vagyonjogi igények rendezéseként Magyarország dollár fizetését vállalta 20 évi dolláros részletekben. Ha az USA-ba irányuló magyar export értékének 6%-a az éves törlesztő részlet összegét meghaladta, akkor Magyarország a következő évben a magyar export 6%-át kitevő összeget törlesztett, és így a 20 éves időtartam lerövidült. 72 Ezzel Magyarország kártalanította az amerikai polgárokat a II. világháború alatt tulajdonukban keletkezett háborús károkért valamint az évi földreform során igénybe vett birtokokért és az 1945 után államosított amerikai vállalatokért és 70 MOL M-KS 288. f. 5/420. őe. A Politikai Bizottság március 21-i ülésének jegyzőkönyve. A Gazdaságpolitikai Bizottság előterjesztése a Politikai Bizottságnak a Nemzetközi Monetáris Alappal (IMF) és a Világbankkal (IBRD) való kapcsolat felvételéről. 71 MOL XIX- J-1-j KÜM USA TÜK 13. doboz. Összefoglaló jelentés a magyar amerikai vagyonjogi tárgyalások negyedik szakaszáról, május 4. Közli: Borhi L. (2002) oldal. 72 Ez egyébként már 1974-ben bekövetkezett és a Rába sikeres amerikai kooperációs üzletének és az élelmiszerexportnak köszönhetően minden bizonnyal a következő években is így volt tól a legnagyobb kedvezmény megadása lényegesen javította a magyar termékek amerikai piaci esélyeit

163 házakért. 73 Az egyezmény az március 6-i aláírással életbe lépett és a magyar törlesztés 1973 júniusában kezdetét vette. A szerződés része volt az is, hogy az aláírás után 30 nappal az amerikaiak feloldják a náluk zárolt magyar követeléseket, ugyanakkor a Magyarországon lévő zárolt amerikai követelések megszűnnek. Ezzel a magyar kötelezettség összege kb. 2 millió dollárral csökkent. 74 Ha azt vesszük, hogy az amerikaiak eredetileg 220 millió dolláros igényét sikerült előbb a felére, majd a negyedére, végül a megkötött szerződésben kevesebb mint a tizedére csökkenteni, akkor akár sikernek is tekinthetjük a megállapodást. De ha abból indulunk ki, hogy a magyarok a legfontosabb célkitűzést, a legnagyobb kedvezményes elbánást továbbra sem kapták meg, akkor kudarcnak is tekinthetjük a megállapodást. 75 Az MSZMP Politikai Bizottságának február 13-i ülése a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény biztosításához, mint alapvető feltételhez kötötte a magyar amerikai vagyonjogi megállapodás aláírást. A Vályi Péter miniszterelnök-helyettes vezette magyar delegációnak az egyezmény aláírásakor ezt a feltételt nem sikerült kicsikarnia. 76 A vagyonjogi egyezményhez csatolt két nyilatkozat egyikében az USA kormánya kijelentette, hogy kész felhatalmazást kérni a Kongresszustól a Magyarországról érkező áruk számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadására, és ha ezt a felhatalmazást a kormány megkapja, erről a kérdésről tárgyalni fog. A magyarok pedig fenntartották azt a jogot, hogy ha a két kormány ésszerű időn belül nem tudja a legnagyobb kedvezményes elbánást mindkét fél számára elfogadható feltételekkel kölcsönösen nyújtani, akkor a vagyonjogi egyezményben vállalt fizetési kötelezettség törlesztő részleteinek további folyósítását esetleg beszünteti. 77 Bár az USA a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt csak öt évvel az egyezmény aláírása után adta meg a magyar áruk számára, és magyar részről több ízben felmerült a kártalanítási részletek fizetésének átmeneti szüneteltetése, erre azonban többek között azért sem került sor, mert a dollár többszöri leértékelése a magyar tartozás reálértékét csökkentette. A magyar gazdaság finanszírozása az 1970-es évek közepén egyre nagyobb mértékben függött a nemzetközi pénzpiacok alakulásától, ezért az USA-val való ismételt szakítást nem kockáztathatta meg az ország. 73 Az amerikaiakkal szemben fennálló rövid lejáratú magyar adósságot külön egyezményben rendezték, ennek részletei nem ismeretesek. 74 MOL M-KS 288. f. 5/607. őe. 75 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 26. doboz. A Külügyminisztérium május 14-i jelentése a magyar amerikai kapcsolatokról. 76 A magyar delegációnak Nagy János külügyminiszter-helyettes, Szalai Béla külkereskedelmiminiszterhelyettes és Fekete János MNB elnökhelyettes volt a tagja. 77 MOL M-KS 288. f. 5/607. őe. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság március 27-én megtartott üléséről. Vályi Péter jelentése a PB-nek az Egyesült Államokban és Kanadában tett látogatásról

164 A két világháború között konszolidált gazdaságpolitikai viszonyok közepette az USA a magyar külkereskedelmi forgalomból 3-5%-kal részesedett. A hidegháború időszakában a kereskedelmi forgalom a két ország között marginális jelentőségűre zsugorodott. A vagyonjogi megállapodás aláírása után a magyar kivitelben az USA részesedése az évi 0,39%-ról néhány év alatt 1% körüli értékre növekedett, míg a magyar importból az Amerikai Egyesült Államok az évi 1,46%-os részesedésről 1977-re 2,26%-ra emelkedett. Az 1970-es években Magyarország tőkés partnerei ideértve a fejlődő világ országait is közül az USA a magyar exportban a 11., a tőkés importban a 7. helyet foglalta el ben az USA-ba irányuló magyar export 1/5-e volt az ugyanoda kiszállított romániai és 1/7-e a lengyel kivitelnek. 78 A magyar amerikai külgazdasági kapcsolatok régi hagyományait követve az árucsere-forgalom az 1970-es évek második felében is mindkét oldalon néhány termékre és féltucatnyi nagyvállalatra koncentrálódott. 79 Ennek tudható be az a tény, hogy néhány magyar termék tőkés exportjában az USA kiemelt jelentőséggel bírt. 80 A külkereskedelmi mérleg magyar szempontból évről évre jelentős hiánnyal zárult és a forgalomban mindkét oldalon döntő súllyal szerepeltek a kapcsolatok normalizálása után kötött kooperációkból származó termékek. Az márciusában aláírt megállapodás a II. világháború előtt az állam, a bankok, a vállalatok és az önkormányzatok által kibocsátott és még ki nem fizetett kötvényekre és záloglevelekre nem vonatkozott. A vagyonjogi egyezmény aláírásakor a magyar fél kötelezettséget vállalt arra, hogy rendezni kívánja a dollárban kibocsátott hosszú lejáratú adósságát. Az amerikai kötvényhitelezők bizottságának elnökével, G. Woods úrral többszöri tárgyalás után november végén 20,1 millió dollár magyar adósságra nézve állapodtak meg. (Ez a bizottság a LEBOSZ-kötvények 81 tulajdonosait nem 78 Az USA a többi fejlett tőkés országhoz hasonlóan a gazdasági és politikai kapcsolatok terén differenciáltan kezelte a keleti tábor országait. Romániát elsősorban a szovjet külpolitikától való függetlenedése, Lengyelországot pedig a többi szocialista országtól liberálisabb belpolitikája, a katolikus egyház meghatározó szerepvállalása ill. a diktatúrával keményen szembeforduló civil kurázsi miatt preferálta ben az USA-ba irányuló magyar kivitel értékének 37,5%-át a sonkakonzerv tette ki, amely traktoralkatrésszel és izzólámpával együtt megközelítette a magyar export 60%-át. Az USA-ból érkező behozatal közel 60%-a 1974-ben szójadara volt, három évvel később az akkori szójaimport nagyságrendjében vásároltunk a tengerentúlról foszforműtrágyát is. (Inotai A. [1979] 71. oldal.) ben az Egyesült Államok vásárolta meg a magyar traktoralkatrész-export több mint 80%-át, a nyers morfiumkivitel ¾-ét és a húskonzerv-kiszállítás több mint a felét. De a magyar teherautó-köpeny és izzólámpa kivitelnek is kereken 1/10-e az USA piacán kötött ki. Hasonló volt a helyzet az importban is. (Inotai A. [1979] 72. oldal.) 81 A Nagyatádi-féle földosztás pénzügyi lebonyolítására alakult országos szervezet rövidítése. A szervezet a hitelt a földosztás céljára megvásárolt vagy igénybe vett volt tulajdonosok kártalanítására fordította

165 képviselte, a megállapodás tehát erre az adósságtömegre nem vonatkozott.) 82 A magyar állam által elismert tartozás megoszlása a következőképpen nézett ki: 1. Állami kibocsátású népszövetségi kötvények 2,6 millió dollár 2. Közületi kötvények 8,2 millió dollár 3. Pénzintézeti és vállalati kötvények 9,3 millió dollár 4. LEBOSZkötvények 23,8 millió dollár Összesen: 43,9 millió dollár Az egyezmény értelmében a magyar állam 12 éven keresztül a népszövetségi kölcsöntartozás összegének 1%-áért, majd ezt követően ½%-áért vásárolt vissza kötvényeket. Megegyeztek a kamat mértékben is, amely 1975-ben 1,65%, 1976-ban 2,475%, 1977-ben és azt követően pedig 2,75% lett. A népszövetségi kötvényadósság rendezése évente kb dollár terhet jelentett Magyarország számára és a kötvény árfolyamának függvényében akkori becslés szerint évet vesz igénybe. Az államadósság rendezésnek ezt a módszerét a Nagy-Britanniával az 1960-as évek közepén megkötött egyezményből vették át. 83 A közületi, banki és vállalati kibocsátású kötvényeket az eredeti kamat függvényében 17,5-20%-os áron 8, illetve 10 év alatt vásárolta vissza Magyarország, ami összesen 3,3 millió dollárral terhelte a fizetési mérleget. Ugyanekkor állapodtak meg a lebonyolítás technikai részleteiben, amellyel egy amerikai bankot bíztak meg. 84 A LEBOSZ-kötvényeket figyelmen kívül hagyva 20,1 millió dollárra lealkudott hosszú lejáratú adósság fejében a magyar állam 30 évi törlesztéssel kereken 6 millió dollár, vagyis a névérték kb. 30%-ának visszafizetését vállalta mégpedig úgy, hogy az első 8 évben évente mintegy ezer dollárt, a 9. és 10. évben 265 ezer dollárt, az azt követő további 20 éven át kb ezer dollárt utal át. 85 Később megtörtént a húszas évek földreformjával kapcsolatban kibocsátott papírok rendezése is, ennek a részleteit azonban nem ismerjük. Ezt követően már csak a véletlenül előbukkant, nem túl nagy összegű, az I. világháború után magyar hadifoglyok hazahozatalára és lisztvásárlásra felvett nemzetközi segélykölcsön várt visszafizetésre, amely az évi 82 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 18. doboz. Jelentés az amerikai kötvénytárgyalásokról, november MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜ 18. doboz. A Külügyminisztérium III. főosztályának december 4-i feljegyzése Faluvégi Lajos részére. 84 A kötvényhitelezők bizottságával aláírt megállapodás szövegét ajánlat formájában tették közzé a New York Times-ben, amelyhez az egyes kötvénytulajdonosok csatlakozhattak. A népszövetségi kötvények rendezésére vonatkozó ajánlatot a magyar kormány nevében a Pénzügyminisztérium, a többi kötvényre a Pénzintézeti Központ tette meg. 85 MOL M-KS 288. f. 5/665. őe. A Politikai Bizottság június 3-i ülésére készített jelentés a 20,1 millió dolláros adóssággal kapcsolatos éves terheket ennél valamivel magasabbra taksálta, de a különbség nem szignifikáns

166 Johnson Act miatt vált szükségessé. A törvény szerint ugyanis az Egyesült Államokban tilos olyan külföldi kormány kötvényeinek a forgalmazása, amelynek az USA-val szemben rendezetlen adóssága van. 86 A Johnson Act hatálya alá tartozó országok tehát az USA pénzpiacán kötvények kibocsátásával nem juthattak hitelhez. Bár az március 6-án aláírt vagyonjogi megállapodás előkészítése során ez a tétel nem merült fel, mivel maguk az amerikaiak is elfeledkeztek róla, ennél fogva az aláírt egyezményre hivatkozva akár el is lehetett volna utasítani a kifizetését, a magyar kormány az esetleges jogi problémák elkerülése végett vállalta ennek az adósságnak a rendezését is. 87 Ezzel az amerikai pénzpiacon hatályát veszítette a magyar hitelfelvételi és kötvény-kibocsátási tilalmat elrendelő ún. Johnson Act és az Egyesült Államok kormánya hozzájárult ahhoz, hogy az MNB képviseletet nyisson New Yorkban. A két ország kapcsolatában immár egyetlen zavaró momentum maradt, ami azonban magyar szempontból kitüntetett jelentőséggel bírt: a legnagyobb kedvezmény biztosítása a kétoldalú kereskedelmi forgalomban. Az amerikai képviselőház 1973-ban kezdte el tárgyalni az új kereskedelmi törvényt, amelynek olyan módosítást fogadtak el, amely a szocialista országok számára a legnagyobb kedvezmény megadását, illetve kedvezményes hitelek nyújtását a szabad kivándorlás garantálásához kötötte. A javaslat elsősorban a Szovjetunió ellen irányult, amely néhány hónappal azelőtt az onnan kivándorolni akaró zsidókra magas emigrációs adót vetett ki, de az általános törvényi megfogalmazás valamennyi szocialista országot sújtotta Egyes szakértők úgy vélekedtek, hogy a kötvénykibocsátás és forgalmazás tilalma csak a törvény április 13-i hatályba lépése után felvett és rendezetlen hitelekre vonatkoztatható, a magyar kormány azonban az ország egyre fokozódó likviditási nehézségei miatt a jogi bonyodalmakat mindenképpen kerülni akarta, ezért inkább fizetett. 87 A szerződés a hosszú lejáratú kötvényköveteléseken túl minden egyéb amerikai igény kielégítését magában foglalta. Azért, hogy az újabb követeléseknek elejét vegyék, a hosszú lejáratú angol adósságra vonatkozó szerződés megkötésénél az angol Külügyminisztérium kötelezettséget vállalt arra, hogy a már kifizetett kötvényekkel kapcsolatban további igények nem vetődnek fel, ilyeneket az angol kormány nem támogat, illetve ha angol bíróság ilyen újabb követelés ügyében Magyarország terhére ítéletet hozna, ezt az összeget Magyarország számára megtéríti. Ez az igény az amerikai szerződés megkötése kapcsán (igaz, már csak utólag) szintén felmerült. A magyar Külügyminisztériumnak az volt az álláspontja, hogy az angol típusú garancia jár ugyan előnyökkel, annyit azonban nem ér meg, hogy emiatt a már eldöntött feltételeket újra tárgyalják. (MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 18. doboz. A Külügyminisztérium III. főosztályának december 4-i feljegyzése Faluvégi Lajos részére.) 88 Magyar értékelés szerint az elnök, a Kereskedelmi Minisztérium és az amerikai vállalkozók érdekeltek a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben, ők tehát a legnagyobb kedvezmény mellett érveltek, a zsidó lobbi, a szakszervezetek, a katonai lobbi és a befolyásuk alá tartozó média ez ellen foglalt állást, a honatyák pedig pillanatnyi érdekük és pártpolitikai kapcsolódásuk függvényében szavaztak.(mol XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 18. doboz. Sziklai Ede külkereskedelmi minisztériumi osztályvezető január 17-i levele Várkonyi József külügyminiszteri főosztályvezetőnek.)

167 A szocialista országok közül elsőként Románia volt hajlandó 1975-ben ilyen garanciát adni és ennek alapján legnagyobb kedvezményes elbánásban részesült. 89 Az amerikai kormány a többi szocialista országtól, így Magyarországtól is hasonló nyilatkozatot várt, amelyet hazánk elsősorban a Szovjetunióra való tekintettel vonakodott megadni. 90 Annak, hogy az amerikai kongresszus és szenátus az USA külgazdasága szempontjából elhanyagolható jelentőségű kis kelet-európai szocialista ország érdekében módosítsa az egyébként nagyjából tízévente, hosszas előkészületek és parlamenti viták után megváltoztatott kereskedelmi törvényt, gyakorlatilag nulla volt az esélye. 91 A magyar gazdaság egyre kritikusabbá váló likviditási helyzete miatt a hazai politikusok kénytelenek voltak kompromisszumos megoldást keresni annak érdekében, hogy a szocialista Magyarország megkaphassa az USA-ba irányuló árui számára a legnagyobb kedvezményt. 92 Philip M. Kaiser, az USA budapesti nagykövete október 27-én az alábbi, magyar kérésre bizalmasan kezelt szövegű miniszterelnöki vagy külügyminiszteri nyilatkozat megtételét javasolta. Fel vagyok hatalmazva arra, hogy kormányom nevében kijelentsem Önnek, Magyarország kielégítő módon fog megoldani bármely, esetleg felmerülő kivándorlási problémát. 93 Az amerikaiak által javasolt szöveg körül néhány hónapos egyezkedés kezdődött. Magyar részről ragaszkodtak ahhoz, hogy a családegyesítésre és kivándorlásra adandó garanciát egymás belügyeibe való beavatkozás nélkül úgy kell megoldani, hogy az ne okozzon problémát egymás szövetségi és gazdasági integrációs rendszerében. Annak még a látszatát is el akarták kerülni, hogy a kérdés rendezésének egy harmadik ország lássa kárát. Itt természetesen kimondatlanul is a Szovjetunióról volt szó. Másrészt aggódtak a nyilatkozat esetleges kiszivárgásától, ezért olyan nyilvános szövegvariánst támogattak, amely semmilyen körülmények között sem hozná Magyarországot legfőbb szövetségese előtt kínos helyzetbe. A magyar javaslat a következő volt: A magyar kormány ismételten kijelenti, hogy kivándorlási ügyekben a jövőben is az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának betűje és 89 A román nyilatkozatot diszkréten kezelték, nem hozták nyilvánosságra és sem a tárgyalás idején, sem utána nem is beszéltek róla. (MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 20. doboz. V. Területi Főosztály jelentése a miniszteri értekezletre, dátum nélkül.) 90 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 21. doboz. A Vámpolitikai és Nemzetközi Szervezetek Főosztályának július 16-i feljegyzése az USA-val kötendő szerződésünk hátterére. 91 Az amerikai kereskedelmi törvényt a vizsgált periódusban 1951-ben, 1962-ben és 1974-ben módosították. 92 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜJ 21. doboz. Bíró József külkereskedelmi miniszter február 8-i levele Szekér Gyulához. Bartha János külügyminisztériumi főosztályvezető február 10-i levele a washingtoni magyar nagykövetségnek. Szekér Gyula miniszterelnökhelyettes február 16-i levele Puja Frigyes külügyminiszternek. 93 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 21. doboz Péter János dátum nélküli feljegyzése

168 szelleme szerint fog eljárni. 94 Az USA számára ez a nyilatkozat akkor lett volna elfogadható, ha utalt volna az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára is. A magyarok számára azon kívül, hogy annak idején nem írták alá ez a nyilatkozat azért volt elfogadhatatlan, mert tartalmazott néhány kényes kérdést is. 95 E helyett a Helsinkiben aláírt megállapodáson túl a politikailag semlegesebb Polgári és Politikai Jogok Egyetemes Nyilatkozatára szerettek volna hivatkozni. A deklarációt viszont ebben a formában az amerikaiak vétózták meg. 96 Ekkor állt elő a budapesti amerikai nagykövet azzal a kompromisszumos javaslattal, hogy Magyarország tegyen olyan nyilatkozatot, miszerint a kivándorlási ügyeket késedelem nélkül, jóindulatúan és konstruktívan oldja meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányának szellemében. Végül magyar javaslatra az oldja meg helyébe a foglalkozik kifejezés került, amely már mindkét fél számára elfogadható volt. A diplomáciai csatornákon korábban már egyeztetett szöveget a magyar külügyminiszter levél formájában juttatta el a budapesti amerikai nagykövetnek és ezek után már nem volt akadálya annak, hogy március 17-én parafálják a két ország számára a legnagyobb kedvezmény elvét egyelőre 3 évre biztosító kereskedelmi megállapodást. 97 A részben vagy teljes egészében bármikor felfüggeszthető és évente felülvizsgálandó szerződés érvényessége 3 év után újabb 3 évre automatikusan meghosszabbodott, ha azt lejárat előtt 30 nappal egyik fél sem mondta fel. Az július 7-én hatályba lépő kereskedelmi egyezménnyel Magyarország elérte legfontosabb célkitűzését, bár a megállapodás VII. cikke illetve a hozzá fűzött Mellékletek értelmében a felek piaczavarás esetén védőintézkedéseket (korlátozásokat, megkötéseket stb.) tehettek. 98 A legnagyobb kedvezmény 1978 júliusi életbe lépése után a magyar termékek az USA importjának több mint 90%-ával azonos feltételek mellett jutottak be a tengerentúli ország piacára. Ezt követően az USA-ba irányuló változatlan áruösszetételű magyar exportot az addigi átlagosan 14,8%-os vám helyett (amely az iparcikkeknél ennél jóval magasabb volt) 5,3%-os vám 94 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 21. doboz V. Területi Főosztály december 14-i tárgyalási javaslata Nagy János külügyminiszter-helyettes Kaiser amerikai nagykövettel folytatandó tárgyalásra a legnagyobb kedvezmény tárgyában. 95 Pl. azt, hogy minden állampolgár szabadon elhagyhatja hazáját. 96 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 25. doboz. Feljegyzés Kaiser amerikai nagykövet legnagyobb kedvezmény tárgyában tett látogatása tárgyában, január A kereskedelmi tárgyalásokat február 7 11 között Budapesten, majd február 28 és március 3-a között Washingtonban folytatták. (MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 25. doboz. Feljegyzés Kaiser nagykövet január 25-i látogatásáról.) 98 MOL XIX-J-1-j KÜM USA TÜK 25. doboz. Megállapodás a Magyar Népköztársaság és az USA között kereskedelmi kapcsolatokról

169 terhelte. 99 Természetesen ezzel egyidejűleg megszűntek a Magyarországon az amerikai árukra 1968-tól alkalmazott büntető vámok is. 100 A kétoldalú árucsere-forgalmi megállapodás évi aláírása után az USA a magyar tőkés exportban a 4., az importban az 5. helyre tornászta fel magát és a külkereskedelmi forgalom volumene az 1980-es évek közepére millió dollárra nőtt. Az Egyesült Államok szempontjából Magyarország a látványosan növekvő külkereskedelmi forgalom ellenére sem töltött be érzékelhető súlyt. Hazánk az 1980-as évek közepén az USA exportjában 0,09, az importjában 0,06%-kal volt jelen. 101 A kereskedelmi egyezmény aláírása után a magyar gazdasági diplomácia erőfeszítései arra irányultak, hogy Magyarország hosszabb távra kapja meg a legnagyobb kedvezményt és a COCOM listás termékek körének csökkentésével némi előrelépést érjen el a technológiai transzfer terén. FINANCIAL AND PROPERTY RIGHTS NEGOTIATIONS AND AGREEMENTS BETWEEN HUNGARY AND THE USA Total Hungarian foreign liabilities have been estimated to be about 270 million USD in The bulk of the liability is figured out of the short term credit and long term credit of the state, municipalities, banks and companies during the time of the world wide economic crises with respect to credit being frozen due to World War II. During wartime and after the war new liabilities occurred. Significant losses of the Allies property were recorded and their properties were endangered by the land reform and the nationalization of companies owned by foreign proprietorship. By the mid 1960s the Hungarian Government has signed a property rights agreement with all the developed capitalist countries except the USA- in which it acknowledged her liability for damages. The study has been designed to display the Hungarian American relationship respecting the two different social systems analyzing the financial and property rights negotiations, which were launched in 1964 and ended in the middle of the 70s. The negotiations resulted in a fair conclusion between Hungary and one of the most significant players of international policy and economics. The reciprocal trade agreement -signed in 1978-for most favoured nation status was ensured for both of the interested parties. 99 MOL M-KS 288. f. 5/743. őe. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság április 11-én tartott üléséről. A KB Külügyi Osztályának március 21-i javaslata a PB-nek. 100 Inotai A. (1979) oldal. 101 Nagy T. (1985) 69. oldal

170 IRODALOMJEGYZÉK Arday Lajos (2005): Az Egyesült Királyság és Magyarország. Nagy-Britannia és a magyar angol kapcsolatok a 20. században. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest. Borhi László (1997): Megalkuvás és erőszak. Az Egyesült Államok és a szovjet térhódítás Magyarországon Kossuth Egyetemi Kiadó és az MTA Történettudományi Intézet közös kiadása, Debrecen. Borhi László (2000): A vasfüggöny mögött. Magyarország nagyhatalmi erőtérben Ister, Budapest. Borhi László (2002): Iratok a magyar-amerikai kapcsolatok történetéhez Ister, Budapest. Honvári János (2005a): Magyarország IMF-csatlakozásának előtörténete. Valóság, 10. sz. Honvári János (2005b): Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Aula Kiadó. Budapest. Honvári János (2006): XX. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, Budapest. Honvári János (2007): Magyarország tőkés országokkal szembeni rendezetlen adósságai a II. világháború után. BGF Szakmai Füzetek, 21. sz. BGF KKFK, Budapest. Inotai András (1979): A magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok. In: Gazdaságelmélet, kelet-nyugati kapcsolatok, magyar és amerikai gazdaság. Szerk.: Dobozi István és Simai Mihály. Irányzatok a Világgazdaságban, 27. sz. Világgazdasági Tudományos Tanács, Budapest. Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez (2000): Válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta és a bevezető tanulmányt írta Gecsényi Lajos. Magyar Országos Levéltár, Budapest. Kiszely Gábor (2000): ÁVH. Egy terrorszervezet története. Korona Kiadó, Budapest. Kozma László (2001): Egy Kossuth-díjas börtönévei. Új Mandátum, Budapest. Magyarics Tamás (1996): Az Egyesült Államok és Magyarország, Századok, 3. sz. Marer, P (1979): Amerika-magyar gazdasági kapcsolatok: importprotekcionizmus az USA-ban és Magyarország késztermék-exportjának növelése. In: Gazdaságelmélet, kelet-nyugati kapcsolatok, magyar és amerikai gazdaság. Szerk.: Dobozi István és Simai Mihály. Irányzatok a Világgazdaságban, 27. sz. Világgazdasági Tudományos Tanács, Budapest. Marton Endre (2000): Tiltott égbolt. Kariosz 2000 Kiadó, Budapest. Nagy Tibor (1985): A magyar amerikai kapcsolatok helyzete, perspektívái a nyolcvanas években. Külpolitika, 5. sz

171 Papp Simon: Életem (1996). Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg. Simándi Irén: A Szabad Európa Rádió rövid története Simándi Irén (2006): Léggömbakció. Valóság, 10. sz. Spilákné Kertész Márta (1989): Magyarországi értékpapírok története 1945-ig. Tőzsdeelméleti tanulmányok, 3. kötet. Magyar Tőzsdealapítvány, Budapest. Szakolczai Attila: Márton Endre és az államvédelem. Szörényi Attila (2006): A brit-magyar diplomáciai kapcsolatok és a Sandersügy, Valóság, 6. sz. Torda Csaba (2007): A nemzetközi Valutaalaphoz történő csatlakozásunk és az azt megelőző időszak krónikája. Valóság, 6. sz. Várkonyi Péter dr. (1971): Magyar-amerikai kapcsolatok Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Vogeler, A. R. (1952): I Was Stalin s Prisoner. W. H. Allen, London

172 ELADÓSODÁS ÉS ELITCSOPORTOK A KÉSEI KÁDÁR- KORSZAKTÓL A RENDSZERVÁLTÁSIG DR. SZÁNTÓ TAMÁS 1 Szerintem a fizetőképesség megőrzésére nemzeti egységre van szükség. Ha a választások előtt csődöt jelentünk, akkor a szocialista párt választási esélyei a nullára esnek vissza. Azt nem kockáztathatja meg, hogy elereszti a gyeplőt, és hagyja csődbe jutni az országot... (Bartha Ferencnek, az MSZMP KB tagjának, a Magyar Nemzeti Bank elnökének nyilatkozata 1989-ben.) Bevezetés A történelemben gyakran a gazdasági-társadalmi megrázkódtatások teremtik meg a lehetőségét annak, hogy a régi elitek mellé felzárkózzanak a leendő újak. A válságok sok esetben felőrlik a régi elitek erejét s második-harmadik vonalbeli nemzedékek törnek az élre, akik miután már hozzáidomultak, beépültek a régibe a végén teljes egészében maguknak követelik azt a hatalmat, amiben addig csak részeltettek. Az új helyzetben ugyanakkor, általában nemcsak a belső érdekcsoportok között történik átrendeződés, hanem átformálódik a külső és belső érdekcsoportok közötti viszonyrendszer is. Sok esetben a külső erőviszonyok változása indukál elmozdulásokat (az egyik vagy másik külső erőtényezőhöz kötődő) belső elitcsoportok viszonyában. Tanulmányunkban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy az 1980-as évek derekától az 1990-es évek első feléig terjedő periódusban az eladósodásban testet öltő gazdasági válság milyen elmozdulásokat, pozíció- és irányváltásokat indukált a Magyarország sorsát befolyásoló külső és belső elitcsoportok viszonyrendszerében illetve gazdaságpolitikájában. Ugyancsak vizsgáljuk összehasonlításképpen a magyarral bizonyos értelemben (késleltetett) párhuzamokat felmutató, de annál erősebb kontúrokkal kirajzolódó orosz rendszerváltás néhány (témánkhoz kapcsolódó) vonatkozását. Vizsgálódásunkat egyrészről megkönnyíti, hogy az elitkutatások szakmonográfiái valamint az eladósodásra és a vizsgált korszak nemzetközi viszonyaira vonatkozó közgazdasági szakirodalom külön-külön bőséges tényanyagot gyűjtött össze (ezekből idézeteinkben, hivatkozásainkban merítünk). Kutatásunkat ugyanakkor 1 Ph. D

173 megnehezíti, hogy a hazai elitcsoportok, még inkább a nemzetközi politikai és gazdasági élet erőtényezőinek kulcsfontosságú döntései általában nem nyilvánosak, illetve utólag is csak ritkán (s többnyire csak részlegesen) rekonstruálhatóak. Ez utóbbi tény nagyban behatárolja kutatásunk lehetőségeit, egyúttal felértékeli azoknak a (tudományos rangsor tekintetében) másodlagos forrásoknak (így pl. visszaemlékezéseknek, interjúknak, tágabb értelemben a memoárirodalomnak, internetes forrásoknak, üzleti kapcsolati hálónak) a jelentőségét, melyekre egyáltalán nagy körültekintéssel támaszkodhatunk. Célunk mindazonáltal, hogy két, mindeddig jobbára elkülönülten kezelt társadalomtudományi problémakört, nevezetesen az eladósodás kérdését és a gazdasági-politikai elitek mikrotörténetét összekapcsoljuk, s ezzel hozzájáruljunk a legutóbbi rendszerváltás fehér foltjainak tisztázásához. Az A terv avagy az adósság jogfolytonosságának forgatókönyve Kezdjük talán in medias res azzal, ahogyan a hazai jegybank elnöke az MSZMP végóráiban interpretálta (bizalmas körben) a nemzetközi finanszírozók elvárásait és feltételeit. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az MSZMP KB május 8-i ülésén elhangzott felszólalása szerint a külföldi finanszírozók attól tették függővé további finanszírozási készségüket, hogy békésre sikeredjék az átmenet, aminek végkifejlete a szélesebb népi támogatást élvező kormány. Ez a népszerűbb (akkor még nagykoalíciós keretben eltervezett) kormány, a jegybanki várakozás szerint képes határozottabban és gyorsabban cselekedni. Azaz képes lett volna meghozni azokat a népszerűtlen intézkedéseket, amelyek a nyugati hitelezők elvárásai között szerepelnek. (Mindez burkoltan már az új rendszer alapvonását is tartalmazta: a mindenkori kormány népszerűségét felőrlő megszorító intézkedések következtében nem az egész [adósságfüggő] rendszer bukik, hanem csak és kizárólag az éppen hatalmon lévő választott kormány). 2 De nem csak erről volt szó. A jegybank vezetőjének szavaiból érezhetően kicsendült a közvélemény félrevezetése következményeivel 2 Tehát a külföldnek a hozzáállása a mai magyar helyzethez az, vagyis legalábbis azok, akik a magyar finanszírozásban elkötelezettek: Német Szövetségi Köztársaság, Japán, Ausztria azon az alapon állnak, hogy maximális mértékben ki akarnak tartani a magyar fizetőképesség megőrzése mellett, abban az egy-másfél éves időszakban, amíg eldől, hogy az átalakulás kiegyensúlyozott-e, viszonylag szervezett, természetesen békés, és az átalakulás után van egy jobban kormányozható, szélesebb népi támogatást élvező kormány, amelyik éppen ezért képes határozottabban és gyorsabban cselekedni. (Bartha Ferenc hozzászólása az MSZMP KB május 8-i ülésén. MSZMP KB [1993] 815. oldal )

174 kapcsolatos aggodalom 3. Tudvalévően az eladósodás aminek adatai a nyolcvanas évek végéig titkosak voltak botránykrónikáját gyarapította (amint az 1989-ben kipattant), hogy 1982-től, a Nemzetközi Valutaalaphoz történő csatlakozástól fogva az egymást követő kormányok (egyben az MSZMP és a jegybank vezetői) hamis adatokat közöltek a nemzetközi pénzügyi szervezetek felé. 4 Bartha Ferencnek a régi s az új hatalom számára szóló üzenetéből kiderült (az évi többpárti választások előestéjén), miszerint nem szalonképes dolog az adósságügyet úgy beállítani, hogy az a közvélemény félrevezetése folytán alakult ki (ebben benne volt az a burkolt kívánalom, hogy az adósságügy nem használható fel a politikai kampány részeként.) A legfontosabb cél lényegében az volt, hogy az adósságot (az új kormánnyal) el kell fogadtatni azaz függetlenül attól, hogy az 1990-től kezdődő új politikai kurzus esetleg nem tartja magát jogfolytonosnak a kommunista rendszerrel, az előző rendszer által felhalmozott (a közvélemény előtt elleplezett, a nemzetközi pénzügyi intézmények felé pedig meghamisított összegű demokráciákban illegitimnek számító) adósságot továbbra is törleszteni kell. 5 3 Tehát, ha mi a minimumot tudjuk hozni itt a belső pénzügyi egyensúlyban állította a jegybankelnök, és nincs akkora lyuk a költségvetésben, ahogy ez ma kinéz, és ha nem prezentáljuk úgy a múltnak a helyzetét, magyarul az adósságállományt és költségvetési hiányt, hogy ez minimális szalonképességet sem tartalmaz, tehát nem azt mondjuk, hogy itt egyszerű félrevezetése volt a közvéleménynek, hanem ténylegesen azokra az objektív nehézségekre mutatunk rá, ami itt az adósságállományban megjelenik, tehát szalonképessé tesszük, hogy el tudjuk fogadtatni, akkor itt az átmenetet mindenképpen lehet és hajlandók finanszírozni. (Uo. eredetiben nem kiemelt.) 4 Állítólag egyébként, Kádár János véleménye az volt [mármint az adósságállományról], hogy államtitok, ennek megfelelően kell kezelni. [...] A Valutaalapba való belépésünk után persze, de talán egyébként is tudták a bankok. Egy dolog, ha az amerikaiak mondják, mennyi pénzzel tartozunk, és más dolog, ha ezt a kormány vallja be. De egyetlen szocialista ország sem közölt ilyen adatokat! nyilatkozta (utólag) Havasi Ferenc, az MSZMP egykori gazdaságpolitikai titkára. (Bozzai R. Farkas Z. [1989] 55. oldal.) 5 Lényegében erre vonatkozott a formálódó új pártok szalonképességi kívánalma, melyet Bartha Ferenc egy ugyancsak évi keltezésű nyilatkozatában még világosabban juttatott kifejezésre: Az új pártoknak, szervezeteknek is meg kell érteniük, hogy ha gazdasági céljaikkal, akcióikkal a rövidtávú egyensúlyt veszélyeztetik, akkor könnyen elérhetik, hogy részesülnek a hatalomból, részt vehetnek egy koalíciós kormányban de olyan kormányban, amely eleve ellehetetlenült és amely emiatt nem partnere a világnak. (Uo oldal az eredetiben nem kiemelt)

175 A jegybankelnök által megfogalmazott program 6 meglehetős nyíltsággal fogalmazva célul tűzte ki a költségvetési kiadások (drasztikus) lefaragását, az állami vállalatok támogatásának megvonását, s ami a legfontosabb: az állami vállalatok társaságokká történő átalakítását, ami a külföldi tőke preferenciájára épülő privatizációt volt hivatva előkészíteni. Lényegében tehát arról volt szó, hogy a társaságokká átalakított állami vállalatokat az állami vagyon tekintélyes részét túlnyomó részben egy kedvezményezett réteg számára kívánták átadni: a külföldi befektetőknek, mégpedig abból az indokból kifolyólag, hogy az adósság visszafizetéséhez külföldi tőkére van szükség. Hozzátehetjük, a későbbiekben pusztán egyetlen dolgot nem határoztak meg pontosan: azt, hogy ki lehet külföldi befektető. Mint látni fogjuk, a külföldi partner lehetett partokon (nem pártokon) kívüli angolul off shore hazai is. 7 Visszatekintés: mire ment el az adósság A fent ismertetett program, a várható megszorítások tükrében, súlyos terheket vetített előre melyet a lakosságnak kellett viselnie. A korabeli propaganda ezt azzal kívánta alátámasztani, hogy a hitelfelvételeket úgy állította be, mint ami a jólét célját szolgálta. Kérdés, hogy valójában mire ment el az adósság? Ugyancsak kérdés, hogy az adósságból származó import mennyi életszívonal 6 A tennivalók felvázolása során az egykori MNB-elnök szólt arról, hogy a külföldi partnerek több dolgot is kifogásoltak: Mindenekelőtt azt, hogy az állami költségvetés reformja elmaradt. Nem sikerült eddig mindazon költségvetési kiadást, abból finanszírozott fogyasztást, tevékenységet felszámolni, a költségvetésből kisöpörni, amely nincs összhangban teherviselő képességünkkel. Ezeket ki kell iktatni, még akkor is, ha egy jóléti állam költségvetésében szerepelnek. [ ]Kifogásolják, hogy nem vagyunk elég erélyesek a leépítendő vállalatokkal szemben; hogy elnézzük ezt a kriminális fizetési fegyelmet; elnézzük, hogy a vállalatok piaci magatartása nélkülözi a komolyságot és a megbízhatóságot. [ ] Ehhez kapcsolódik a harmadik, a legfontosabb kérdés: a tulajdonlás. Az állami tulajdon decentralizációjára, átalakítására van szükség. [...] A gazdaság átstrukturálásához, megújulásához szükséges tőkét működő tőke formájában fogjuk bevonni. Ezért is szükséges az állami tulajdon decentralizálása, az állami vállalatok társasággá történő átalakítása. A működő tőke importja révén van még lehetőségünk arra, hogy friss pénzt szerezzünk. Ha a tulajdonosi reform után a feltételek vonzóvá válnak, akkor a belföldi megtakarítások is bevonhatók az új társaságokba. ( Uo oldal az eredetiben nem kiemelt.) 7 Egy jellemző példa a sok közül: az Ajkai Üveggyárat, Ofotértet, Domus bútoráruházat stb. privatizáló Fotex Első Amerikai-Magyar Fotoszolgáltatási Rt. többségi tulajdonosa 1990-ben, azaz a részvénytársasággá történő átalakulás évében (az akkor már néhány éve amerikai állampolgár) Várszegi Gábor által ellenőrzött panamai (bejegyzésű) társaság, a Blackburn International volt. Az évi Tőzsdekompasz közlése szerint a Fotex igazgatóságában Várszegi Gábor mellett helyet foglalt Békesi László, Németh Miklós, Katzer Zoltán. A felügyelő bizottság tagja volt Bartha Ferenc, Surányi György, valamint Kemenes Ernő. (Ádám Zs. Korányi G. T. [1994] oldal.)

176 javításra, fejlesztésre stb. fordítható pótlólagos erőforrást biztosított az ország számára? Havasi Ferenc ( között az MSZMP Komárom megyei első titkára, később miniszterelnök-helyettes, majd az MSZMP gazdaságpolitikai ügyekért felelős titkára, a Politikai Bizottság tagja stb.) egy 1989-es nyilatkozatában arról szólt, hogy a teljes adósságból (1989-ben mintegy 22 milliárd dollárból) csak 3 milliárd dollárt sikerült nettó erőforrás-bevonásként hasznosítani. A többit a felhalmozott (kamatos) kamatok tették ki. 8 Havasi főleg az közötti időszak adósságnövekedését tartotta talányosnak. Hiányolta, hogy nem készült olyan jelentés, ami tételesen kimutatta volna azt, hogy mire ment el az adósság. 9 A Havasi Ferenc által hiányolt elemzés némi késéssel, 1993-ban látott napvilágot, (az akkor már Bod Péter Ákos által vezetett) Magyar Nemzeti Bank (ifj. Nyers Rezső szerkesztésében megjelent) műhelytanulmányában. A tanulmány szerint az 1973-tól számított eladósodás első öt évében keletkezett erőforrás-bevonás három milliárd dollárra rúgott, mindezt azonban lerontotta az 1978-tól kezdődő (mintegy 2 milliárdos) erőforrás-kivonás. Az 1973-tól ig terjedő egész időszak mérlege mindössze egy milliárdos nettó erőforrásbevonás volt. 10 Ennek az egymilliárdnak az ára azonban 1989-ben 22 milliárd dolláros kötelezettségben nyilvánult meg (ennyi volt az ország kamatos 8 Mire ment el az adósság? teszi fel a kérdést az egykor igen befolyásos gazdaságpolitikai titkár Nem vagyok matematikus, ezt nekik kellene kiszámítani. De nézzük: az adósságnak megvannak a kamatai. Így szerintem csak az első 3 milliárd dollár számított Magyarországon nettó forrásbevonásnak. A 3 milliárd fölötti adósságállománytól kezdve, ez nettó kihelyezés volt. Egy önálló lavina. (Bozzai R. Farkas Z. [1989] 54. oldal az eredetiben nem kiemelt.) 9 Előttem még most is talány, hogy ez a két év, ez mi volt?! Amit össze lehet szedni: egyrészt 1985-ben volt egy 7 százalékos tőkés cserearány veszteségünk, a kinti piacoknak az alakulása kedvezőtlen volt ben nagyfokú vásárlóerő-kiáramlás történt az országban, a vállalatoknál is, a lakosságnál is. [...] De így tételesen összerakva nem láttam még, hogy mi is történt tulajdonképpen a kongresszus utáni két évben. Az világos, hogy amikor a dollár leértékelődött, akkor a dollárban kifejezett adósságunk is nőtt. Vagyis az adósságnövekmény százaléka ilyen fiktív növekményből állt. Volt tehát egy növekmény és cserearány-veszteség. Ez világos. De akkor is van úgy 1,5 milliárd dollárnyi olyan hiány, aminek én még most sem látom az okát. Nem tudom, hogy mitől következett be. Szerintem azóta sem volt olyan elemzés, ami ezt kimutatta volna. (Uo. 50. oldal az eredetiben nem kiemelt.) 10 Az es időszakot az jellemezte, hogy a kamatfízetések nélküli kumulált fizetési mérleg mindössze mintegy 700 millió dollár behozatali többletet mutatott. Azaz ilyen volumenű erőforrásbevonás történt, illetve ha a működőtőke beáramlását figyelembe vesszük, akkor ez csaknem l milliárd dollárt tesz ki. Ezen az időszakon belül az erőforrásbevonás az közötti években meghaladta a 3 milliárd dollárt; az 1978-at követő években azonban néhány évtől eltekintve jelentősebb erőforrásbevonásra már nem került sor. Az es időszak kumulált erőforráskivonása viszont 2 milliárd dollárt tett ki, ha figyelembe vesszük az közötti 250 millió dollár pénztőke formájában bejött működőtőkét is. Az időszak egészét tekintve mintegy l milliárd dollár erőforrásbevonás viszont az ezt többszörösen meghaladó, összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt. (Nyers R. [szerk. 1993] 56. oldal az eredetiben nem kiemelt.)

177 kamatokkal, árfolyamveszteségekkel halmozott bruttó külső adóssága). Megjegyezzük, a Magyar Nemzeti Bank hivatalosnak tekinthető álláspontját, benne a lesújtó számadatokkal mindez idáig egyetlen egyszer sem cáfolták meg. (Arról sincsenek információink, hogy bármilyen egyéb konzekvenciája lett volna Magyarország XX. századi gazdaságtörténetének eme legkirívóbb pénzügyi botrányának). Az adósság-esernyőt összecsukják Az eltelt időszakban, az események magyarázatára vonatkozóan több közgazdasági-politikai elmélet született. A nyolcvanas évek végén még közkeletű ún. esernyőelmélet 11 szerint a Moszkva fennhatósága alá tartozó keleti blokk országai, benne az MSZMP-vezette Magyarország, azért kaphatott nyugati hiteleket az 1950-es, 60-as és 70-es években, mert ezeknek a hiteleknek a visszafizetését a Szovjetunió garantálta. Ezt az elgondolást melyet ugyan hivatalosan egyszer sem erősítettek meg alátámasztja, hogy nyugati szemszögből a szóban forgó országcsoport nem volt független. Gazdaságpolitikáját, külkereskedelmét, pénzügyeit Moszkva jóváhagyása ellenében nem vezethette. Az 1968-as kísérlet után egy darabig, majd újult erővel az 1980-as évek reform-évtizedében megkezdődött a szovjet magyar gazdasági kapcsolatok új alapokra történő helyezése. A Magyarország számára biztosított viszonylag szélesebb külpolitikai mozgástér és a viszonylag nyitottabbá váló külgazdasági orientáció égisze alatt lényegében az történt, hogy a Szovjetunió fokozatosan kivonult az adóssággal kapcsolatos burkolt kötelezettségvállalást magába foglaló szerepéből. E fordulathoz kapcsolódott a Szovjetunió és az Európai Közösség államai (elsősorban az NSZK) közötti gazdasági kapcsolatok közvetlenebbé válása és kiszélesedése (energetika, szénhidrogén-kereskedelem, műszaki együttműködés stb. terén), ami leértékelte az 1970-es években a Szovjetunió területén (nyugati hitelből) beruházási hozzájárulásokat teljesítő tranzit-államok köztük Magyarország szerepét. Mindennek következményét képezte a szovjet magyar árucsere feltételeinek folyamatos átalakítása (ennek folyománya lett pl. a keleti viszonylatban is elszenvedett magyar cserearány-veszteség rendszeressé válása, a dollárelszámolású kereskedelemre történő áttérés keleti relációban, egyúttal a Magyarország számára kifizetetlen keleti relációjú kereskedelmi többlet felhalmozása stb.). Megjegyezzük, a közvetlen nyugati szénhidrogénexport elsőbbségére épülő szovjet irányváltás az 1970-es 80-as évek fordulójától 11 Erről (s egyéb összefüggésekről) bővebben lásd jelen tanulmány szerzőjének alábbi tanulmányait: Halmos F. Gábor J. (szerk. 2004), Szántó T. (2007)

178 egyébként időnként súlyos gondokat okozott a hazai energiaellátásban. Havasi Ferenc egykori visszaemlékezése szerint ez az irányváltás olyannyira hirtelen volt, hogy figyelmen kívül hagyták az érvényben levő (formálisan nemzetközi ) szovjet magyar államközi szerződéseket. 12 A diktátumszerűen megkezdett, s a Kádár-rezsim számára kényszerű függetlenítés nyílt kimondása ugyanakkor még pár évig váratott magára. (Az elbocsátó üzenetet, nem túl szép formában néhány tapintatosabb, beavató jellegű eszmecsere után szovjet részről végül ordítva közölték az MSZMP utolsó főtitkárával, aki egyébként a közlés elhangzásakor Magyarország miniszterelnöke volt.) A néhai Grósz Károly visszaemlékezése szerint 1986 júniusában, még a prágai találkozó előtt, Gorbacsov budapesti látogatásakor annyit közölt, hogy új viszonyt, új kapcsolatrendszert kíván kialakítani a szocialista országokkal, nem kívánnak beavatkozni politikai döntéseinkbe, de nem is vállalják a felelősséget azokért a dolgokért, amik az országon belül történnek. Grósz 1988-as washingtoni útja során még nem tulajdonított sok jelentőséget Bush megjegyzésének, mely szerint Nagy, közös feladataink lesznek, hiszen a világ átrendeződik, s ebben a kölcsönös megértésnek óriási szerepe lesz. Grósz, saját elmondása szerint, ennek csak később fogta fel a lényegét, mikor Párizsban Mitterrand felvetette: mi lenne a véleménye arról, ha felbontanák a jaltai egyezményt, és új politikai viszonyrendszer alakulna ki ebben a térségben. Grósz végső meggyőződését a változásokról állítása szerint 1988-ban Krjucskov, KGB-elnök titkos magyarországi látogatása, végül Jelcin (ordítva közölt) nyilatkozata erősítette meg. Mindannyian arra hivatkoztak, hogy a Szovjetunió gazdasági okok miatt kívánja lazítani a politikai függés szálait. Tehát azt mondhatom emlékezett a beavatott kevesek közé tartozó pártfőtitkár, hogy Mitterrand kérdése volt számomra az első jelzés, hogy már főznek valamit a boszorkánykonyhában. A másik Krjucskov egyik 1988-as látogatása volt, amikor éjszaka repült ide. A magyar biztonsági szolgálat hozta, sem a külügy, sem a pártközpont nem tudott róla. Késő éjszakáig tárgyaltunk. Krjucskov utalt arra, hogy a Szovjetunió a gazdasági helyzete miatt nem képes tovább vállalni korábbi szerepét a térségben. Ezért a szocialista országoknak fel kell készülniük a nagyobb önállóságra. [ ] A harmadik intő jel Jelcintől érkezett. Ő ordítva közölte velem:»vége annak az időnek, amikor a Szovjetunió felvállalhatja a szocialista országok gazdasági segítségét«. Grósz szerint Sevarnadze 1988-as budapesti látogatásakor szintén megerősítette, hogy 12 Már készen volt a VI. ötéves terv, 1980 decemberében a Parlament elfogadta idézi föl (a parlamenti elfogadásnak jelentőséget tulajdonító) Havasi a szovjet magyar kereskedelem rögös útjait 1989-ben. És akkor 1981 februárjában jött egy Brezsnyev-levél, hogy 1,5 millió tonna olajjal kevesebbet fogunk kapni, mert nincs a Szovjetuniónak sem elég és egyéb kötelezettségei vannak. Ez több mint 10 százaléka volt a magyar olajkontingensnek! Azt válaszoltuk, hogy ezt nem lehet, erre szerződésünk van. De hiába. (Bozzai R. Farkas Z. [1989] 42. oldal.)

179 olyan állapotban van a Szovjetunió, hogy nem képes tovább vállalni nemzetközi terheket, s megindult az alkudozás az amerikaiakkal. 13 Gazdasági jövőkép 1988-ban ahogyan a Szovjetunióból látták Az MSZMP Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztálya delegációjának decemberi moszkvai látogatása idején éreztette hatását, hogy az amerikaiakkal megkezdett alkudozás már érett fázisába érkezett. Az MSZMP küldöttségét az SZKP több külpolitikai-külgazdasági tervező szerve, illetve ezek vezetői fogadták 14. Szovjet részről kifejtették, hogy A Szovjetuniónak nincsenek érdemi eszközei, hogy meggátolja Nyugat-Európa egységesülési törekvéseit 15, s hogy lépéseket kell tenni a nyugat-európai országokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésére. Szovjet részről rövid távon a vegyes vállalati, közvetlen együttműködést szorgalmazzák olvashatjuk az MSZMP vezetése számára készült (egykor szigorúan titkos ) feljegyzésből. 16 A KGST jövőjéről nem túl bizakodó nyilatkozatok hangoztak el. Bogomolov szerint pl. egy»szocialista közös piac«megteremtése legjobb esetben is tíz-tizenöt évet vesz igénybe. Bogomolov ezt azzal indokolta, hogy A KGST-vel ellentétben a Nyugat csaknem 40 éve hatékony integrációt mondhat magáénak, amelyben a vezető szerepet a nagy nemzetközi társaságok, transznacionális vállalatok játsszák. Bogomolov szerint E tapasztalatokat lehetőségeik függvényében a szocialista országoknak is hasznosítaniuk kellene. Felvetődött, hogy nyugati tőkebevonással olyan nemzetközi társaságokat lehetne létrehozni, melyek beépülnek a nyugati gazdaságba. 17 Bogomolov ugyancsak nem rejtette véka alá lesújtó véleményét a transzferábilis rubel mint a KGST hivatalos elszámolási valutájának használhatatlanságáról. Javasolta a versenyképes 13 A puha diktatúrától a kemény demokráciáig, (1994) 106. oldal. 14 A vendéglátók között foglalt helyet pl. G. Arbatov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézetének igazgatója, R. Bogdanov, az intézet helyettes vezetője, R. Fjodorov, a KB Nemzetközi Osztálya vezetőjének első helyettese, J. Primakov, az akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója, O. Bogomolov, a Szocialista Világrendszer Intézetének igazgatója, stb. 15 Baráth M. Rainer M. J.(szerk. 2000) 235. oldal. 16 Uo oldal. 17 Bogomolov elvtárs példaként említette a TUNGSRAM vállalatot, amely alkalmas lehetne arra, hogy transznacionális vállalatként»beépüljön«a nyugati gazdaságba szól a jelentés. Arbatov elvtárs elmondta, hogy az USA-ban többek között arról tárgyalt magyar származású szakemberekkel Andrew Sarlóssal és másokkal, hogy célszerű lenne egy amerikai magyar szovjet közös vállalatot létrehozni lehetőleg magyarországi székhellyel, amely a szovjet tudományos alapkutatások eredmé. nyeit, szellemi termékeit hasznosítaná, a termelésbe való átvitelét szolgálná. (Uo oldal.)

180 termékekre kiterjedő vállalatközi kapcsolatokban a konvertibilis valutáért történő értékesítés fokozatos bevezetését. 18 Még inkább drámaibb volt szovjet részről az a beismerés (Bogomolov és Smeljov megfogalmazásában), miszerint: pillanatnyilag nincs érvényes válaszunk arra, mi a szocializmus, milyenek a szocialista tulajdonviszonyok. Célszerűnek tartották a nyugati tapasztalatok tanulmányozását. Mi több, a feljegyzés tanulsága szerint teljes komolysággal elképzelhetőnek tartották, hogy az USA-ban a részvénytársaságok a szocializmus egyfajta csíráját képezik. Volt igazság ugyanakkor abban, amit Bogomolov a svéd modellről kifejtett: a mai svédországi valóság a szocialista államokhoz képest sok tekintetben»több szocializmust«jelent. Úgy vélte, a keleti blokk országaiban el kell kezdeni legalább kísérleti céllal a tulajdonformák átalakítását, a családi vállalkozások, a bérleti rendszer, a részvénytársaságok adta lehetőségek kihasználását. Egyedül Primakov (a későbbi külügyminiszter) tette szóvá Magyarország túlzott nyugati orientációjának veszélyét. A legtöbben viszont inkább az átalakulást blokkoló ellenérzések miatt aggódtak. 19 Sok tekintetben, az imént idézett levéltári dokumentumnál is világosabb irányultság olvasható ki egy a fentinél két hónappal később készült szovjet dokumentumból. Az SZKP KB Nemzetközi Osztályának februári dátumozású feljegyzése Alekszandr Jakovlev részére (az európai szocialista országokkal való kapcsolatok fő kérdéseiről) realista módon számol be a keleti blokk helyzetéről. 20. A követendő szovjet stratégia kialakításához mindenek 18 Uo oldal. 19 Bogomolov illetve az Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet vezetőinek véleménye szerint a szocialista országokban válsághelyzet alakult ki. Úgy vélték, helyenként tovább éltek a sztálinizmus maradványai, Romániában Bogomolov idevágó megjegyezése szerint a fasizmus. Mindazonáltal a fő problémát abban látták, hogy a tömegekben az előző évtizedekben rendkívül leegyszerűsített szocializmuskép alakult ki és rögződött: az ingyenes lakás- és orvosi ellátás, a munkanélküliség hiánya és hasonló elvárások kötődnek hozzá. Úgy vélték, a Szovjetunióban a piacellenességnek mély történelmi és ideológiai gyökerei vannak. Az elmúlt években ezekből az elavult nézetekből táplálkoztak az IMF-hez és a Világbankhoz való magyar csatlakozás miatti bírálatok is Érdekeltségüket fejezték ki abban, hogy az MSZMP reformtörekvései sikeresek legyenek. Hangsúlyozták, miszerint A»magyarországi laboratórium«[sic!] fennmaradása a reformtapasztalatok felhasználása szempontjából igen fontos. (Uo oldal.) 20 A dokumentum szerzői kitértek a nyugati gazdasági növekedés és prosperitás okozta elbizonytalanodásra. Felhívták a figyelmet a szocialista országokban megkezdett politikai reformok elakadásának, és váratlan helyzetek kialakulásának veszélyeire. Úgy tudták, Magyarországon illetve Lengyelországban, Mind az MSZMP mind pedig az LEMP pártaktivistáinak egy része kifejezte készségét az erő alkalmazására, amennyiben hirtelen romlana a helyzet. Bulgáriában lényegében szimulálják a peresztrojkát Az NDK-ban: Nyomasztó az adósságteher és az NSZK-tól való növekvő függőség Romániában úgy vélték Ceausescu (feltételezett) távozása a hatalomból, meglehetősen fájdalmas fejleményeket eredményezhet. Jugoszláviában előrevetítették a gazdasági problémákkal összefüggésben az államszövetség fölbomlásának lehetőségét. Utaltak arra, hogy a kommunista párt engedményei a miniválságokkal kapcsolatban elkerülhetővé tették

181 előtt megfogalmazták azt, hogy a szóban forgó térség, azaz a keleti blokk szatellit-országai milyen szempontból fontosak a Szovjetunió számára. Idézzük ezt a kitételt, minthogy a szerzők utalása szerint a szóban forgó országcsoport lényegi szerepe (szovjet illetve orosz szempontból) később is aktuális: Geopolitikai szempontból az európai szocialista országok fontosságát a Szovjetunió számára az a tény határozta meg, hogy kezdettől fogva biztonsági zónát képeztek, amely stratégiai védelmet biztosított a szocializmus központja számára. Ma, a nemzetközi helyzet összes változásától függetlenül, Kelet- Európa, de különösen az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia szerepe bizonyos fokig ugyanaz marad. 21 A szerzők bonyolult kérdésnek tartották, hogy a térségre gyakorolt szovjet befolyás az új helyzetben milyen formában érvényesíthető. Valószínűtlennek tartották az 1956-os és 1968-as katonai beavatkozás gyakorlatát, és előnybe részesítették a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás eszközét. A gazdasági együttműködésről kapcsolatos tévhitek terjesztőivel (így pl. a Grószt durván kioktató Jelcinnel) szemben, számításaik azt mutatták, hogy a Szovjetunió európai KGST-országokkal folytatott kereskedelme rendkívül előnyös volt a birodalom számára. 22 A KGST-országokból importált áruk különösen a gépek, ill. technológiák szerepét jelentősnek becsülték a Szovjetunió gazdasági teljesítményében. Számításaik szerint minden KGSTországnak eladott olaj árából származó rubel után 4 rubelnyi hasznunk van [mármint a Szovjetuniónak], (a KGST-országokba irányuló szovjet olajexport nyereségessége szerintük 1987-ben 493% volt). Kiemelték, miszerint az élelmiszeripari termékek és a fogyasztási cikkek KGST-országokból történő beszerzése és a szovjetunióbeli kiskereskedelmi áron való eladása révén a szovjet költségvetés számottevő nyereségre tett szert. Utaltak a kedvező cserearány-feltételekre eszerint pl. a gabonabeszerzés feltételei sokkal kedvezőbbek a Szovjetunió számára a KGST országokban, mint a világpiacon. Például hozzávetőlegesen 1,45-1,5 tonna olajat kell eladnunk ahhoz, hogy egy tonna gabonát vásároljunk a világpiacon konvertibilis fizetőeszközért; a fent említett KGST országokban ugyanehhez mindössze egy tonna olajat kell eladnunk állították a szerzők. 23 Ugyanakkor azonban nem titkolták, hogy a fennálló gazdasági struktúra elsősorban a Szovjetunión belül eluralkodó gazdasági (részben nyersanyagugyan a legrosszabbat, azaz a politikai földindulást, azonban ez az engedményeket adó politika egyre mohóbb követelésekre ingerli az ellenzéket, és fokozatosan fölkészíti a társadalmat a szocializmus kereteiből történő kilépésre vallották a szerzők. (Uo oldal.) 21 Uo oldal. 22 Megállapították, hogy A bevett elképzelésekkel szemben a valóság az, hogy az európai KGST országokkal folytatott kereskedelem meglehetősen előnyös a számunkra [mármint a Szovjetunió számára]. (Uo oldal.) 23 Uo

182 kitermelési) gondok miatt nem tartható fenn. 24 A kiutat a szóban forgó országcsoport nyugati integrálódásában látták. 25 Fontosnak tartották ugyanakkor a szovjet gazdaság szerkezetátalakítását, minőségi megújítását, s nem utolsó sorban azt, hogy minimalizálják a KGST-országok irányában elkövetett szerződésszegéseket, illetve a kereskedelmi presztízs további romlását. Javasolták, hogy újra kellene gondolni az olajszállítások ügyét. Kifejezésre jutatták, miszerint a hadiipar átállítására tett erőfeszítések összehangolása a szóban forgó országokra gyakorolt szovjet gazdasági befolyás egyik új csatornája lehet, mégpedig különösen azért, mert ezeknek az országoknak a katonai-ipari komplexuma magasabb fokon integrált, mint civil gazdaságuk. Egy másik kínálkozó lehetőségnek tekintették, hogy kidolgozzák az adósságteher könnyítésének közös koncepcióját. 26 A szerzők, ugyanakkor, mindezzel ellentétes tendenciaként ismerték el a szocialista országokban megkezdett ( kapitalista ) átalakulást. Valószínűtlennek tartották, hogy a Nyugat szívesen bevenné a válságba került országokat, azokat amelyek jelentős adósságteherrel küzdenek. Ennek ellenére elismerték, hogy bizonyos szocialista országok marshallizációja (az egykori Marshall-tervhez hasonló talpra állítása) időről időre felmerült. A marshallizációval kapcsolatban megjegyezték, miszerint konkrétan Magyarország és Lengyelország esetében lehetne szó erről, olyan formában, hogy adósságaikat külföldi befektetésekké alakítják ennek nyugati támogatását azonban (tekintettel a nagyon magas költségek -re és kiszámíthatatlan gazdasági és politikai következmények -re) nem tartották valószínűnek. 27 A B -terv: az adósság átalakítása külföldi befektetéssé államcsőd közbeiktatásával Tény, hogy létezett egy ún. adósság-részvény cserére vonatkozó nemzetközi terv. Antall József miniszterelnök egy 1993 októberében a HÉT c. tv- 24 A Szovjetunió már most képtelen rá, hogy a KGST országok megnövekedett üzemanyag- és nyersanyagigényét kielégítse; néhány alapvető fontosságú nyersanyag esetében ilyen például a kőolaj azt tervezzük, hogy a következő öt év folyamán csökkenteni fogjuk a szállított mennyiséget. Arra is képtelenek vagyunk, hogy modern technológiával lássuk el ezeket az országokat. Az energiahordozók (elsősorban az olaj) árának csökkenése miatt a következő ötéves időszak végére a Szovjetunió külkereskedelmi mérlege az európai KGST országokkal akár 7 milliárd rubeles deficitet is mutathat majd. (Uo oldal.) 25 Amennyiben [a KGST-országok] nem lesznek aktív részesei a nemzetközi gazdasági integráció folyamatainak, egyszerűen képtelenek lesznek majd arra, hogy biztosítsák gazdaságuk radikális megújulását. (Uo.) 26 Uo. 27 Uo oldal

183 műsornak adott interjújában megemlékezett arról, hogy évekkel korábban, Soros Györgynek volt egy adósságkezelési ötlete. 28 A terv ötlete 1989-re nyúlt vissza, s lényegében arról szólt, hogy miképpen lehetne a mintegy milliárdos magyar adósságra megoldást találni. A tervben megfogalmazott technikát Antall szerint latin-amerikai országokban próbálták ki, ami tulajdonképpen az adósság részvényre cseréjét jelenti. A néhai miniszterelnök megfogalmazása szerint: Leegyszerűsítve azt jelentette volna, hogy Magyarországnak van húsz-egynéhány milliárd dollár adóssága, mi részvénytársasággá alakítjuk a magyar vállalatokat, és ezeknek a részvényeknek az eladásával fizetjük ki az adósságunkat. A magyar államvagyon képezte volna a részvények fedezetét. Mindez persze nem volt ilyen egyszerű. A néhai miniszterelnök felidézte, miszerint rendkívül rossz érzései voltak a tervvel kapcsolatban. Miért? Azért mert amint az interjúból kiderült a terv nem egyszerű adósság-részvény csere lett volna. Először is ez azt jelentette volna állította Antall, hogy az adósság-törlesztést felfüggesztjük. Tehát nem a tárgyalások összehívásával kezdődött volna a csere, hanem egy formailag egyoldalú lépéssel, a magyar állam részéről. Hozzátehetjük: mindez természetesen azzal a közvetlen következménnyel járt volna, hogy a külföldön jegyezett magyar adósságok ( piaci, ill. bankközi) értéke lezuhan. Antall megfogalmazásában: A részvénycsereötlet a magyar államvagyon leértékelését jelentette volna. Az ekkoriban már súlyos beteg miniszterelnök a terv részleteit illetően beszámolt arról, hogy Soros György összehívott 1990-ben, még a választások előtt (»talán februárban«) Londonban egy megbeszélést, ahol a Warburg Bankház és a Rothschild Bankház bevonásával kívánta terve technikáját kidolgozni. Antall, ekkoriban már az MDF elnökeként, saját megbízottait, Rabár Ferencet, Tar Pált, és O'sváth Györgyöt küldte ki tárgyalni. A tanácsadók Antall visszaemlékezése szerint nem értettek egyet az elgondolással. Hozzá kell tennem, hogy a Rothschild Bankház is csak a technikáját képzelte el véli Antall, de nem tanácsolták a megoldást. Így Soros György teljesen egyedül maradt elgondolásával. Soros persze másként látta az esetet. Szerinte ugyanis a terv azért omlott össze, mert azt Antall idejekorán kiszivárogtatta a Financial Times-nak. A miniszterelnök szerint azonban pusztán arról volt szó, hogy miután kiderült az, hogy a terv megvalósíthatatlan, lekerült a belső tárgyalások napirendjéről. Utána az SZDSZ is levette a javaslatot a napirendről. Rájöttek arra, hogy ez járhatatlan út, és az országnak hihetetlen károkat okozna. Antall önmaga igazolását látta abban, hogy egy politikai párt, amelyik ezt a javaslatot magáévá tette, az is elvetette Antall számára érthető okokból az is szempontként szerepelt, hogy a magyar adósságállománynak kb %-a német és japán hitel volt. Rábízom a fantáziára, hogy ez milyen problémákat vethetett volna fel emlékezett meg egykori félelmeiről a miniszterelnök. Ugyancsak szólt arról is, 28 Antall J. (1994) II. kötet 640. oldal

184 hogy 1990 elején (még a hazai választások előtt) figyelmeztetést kapott Washingtonban elején, még ellenzékben, mint a Magyar Demokrata Fórum elnöke Jeszenszky Gézával Amerikában jártam idézte föl washingtoni útját Antall a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap szakemberei, magas rangú képviselői külön figyelmeztettek arra, hogy a törlesztés felfüggesztése milyen káros befolyással lenne az országra, és milyen problémákat vetne fel nemcsak a Világbankban, hanem a japánoktól kezdve a németekig. Külön nyíltan ki nem mondott probléma volt, hogy a terv első fázisában az újonnan megalakult Antall-kormánynak fizetésképtelenséget kellett volna bejelentenie. Elképzelhető, hogy ennek lehetséges gazdasági és belpolitikai következményeit (importgondok, áruhiány, ellátási nehézségek, munkanélküliség, sztrájkok stb.) az új kormány csak széles körű (informális és formális) pártközi megállapodások, ill. egyéb politikai kompromisszumok útján lett volna képes kezelni. Ezt a lehetséges értelmezést látszik alátámasztani Lengyel László bennfentes véleménye is, aki szerint Az SZDSZ nyugati»ígérete«az adósság-könnyítés volt, amelyet Soros György kezdeményezett. E kísérlet kudarca Lengyel szerint egyben az MDF-SZDSZ koalíció kudarcát is jelentette. Ez a lényegét tekintve nagykoalíciós terv (ha hihetünk Lengyelnek) sajátos szervezeti formát öltött. Lengyel László szerint 1989 novemberében Soros György kezdeményezésére kétpárti MDF-SZDSZ munkabizottság jött létre a Németh-kormány utolsó száz napjának»kezelésére«, s mindenekelőtt a magyar adósság könnyítésére. A Híd nevű bizottság Kádár Béla és Matolcsy György vezetésével 1990 februárjában ajánlásokat tett a főbb problémák megoldására, többek közt olyan formában, hogy az adósságot magyar vállalatok kötvényeire lehetne átváltani. A magyar adósságok könnyítése ügyében a Híd-csoport és a Kék Szalag bizottság együttes delegációja tárgyalt Londonban vezető pénzügyi körökkel. Lengyel szerint Antall mindvégig pragmatikusan törekedett arra, hogy az adósságkönnyítésben eredményt érjen el. Antall 1990 nyarán és őszén Matolcsy Györgyöt hatalmazta fel az adósságkönnyítés fentebb vázolt lehetőségének kipuhatolására, majd 1991 tavaszán Kupa Mihályt, 1991 őszén pedig Szabó Tamást. 29 Matolcsy György, utólag szintén megemlékezett arról, hogy között az új magyar politikai elit tapogatózó kísérletet tett arra, hogy elérje a külső adósságállomány elengedését Matolcsy, a kísérletek közül legérdekesebbnek Soros György ötletét tartotta, aki felajánlotta, hogy eltünteti a külföldi adósságállomány mintegy felét. A módszert Matolcsy az alábbiak szerint ismerteti: az új kormány hatalomra jutása után azonnal felmondja a külföldi tartozásokat, nem vállalva közösséget a múlt rendszer kötelezettségeivel. Ekkor a magyar adósság»piaci értéke«mintegy felére, vagy 29 Lengyel L. (1998) 29. oldal

185 még tovább esik; 10,6 milliárd dollárnyi nevesített (kormányok és pénzintézetek kezében lévő adósság) ezen a piaci áron egy Soros által vezetett pénzcsoporthoz kerül, majd az adósságot e befektető csoport»levásárolja«a magyar államnál: adósságért cserébe állami vagyont adunk. A terv szellemes volt, kockázatai azonban meghaladták a vállalható szintet, és a későbbi miniszterelnök ezért sem fogadta el. 30 A helyzet paradoxona, hogy a Soros-terv elutasítása, a külső adósság jogfolytonosságának elismerése ellenére a rendszerváltó Magyarország súlyos pénzügyi nehézségek között találta magát első felében a külföldi bankok nagy ütemben vonták ki betéteiket Magyarországról. A devizatartalékok vészesen apadtak: a lélektani küszöböt jelentő egy milliárd dollár alá süllyedtek. Matolcsy szerint, Ebben szerepe volt annak is, hogy a Soros-terv kitudódott: ki kívánta devizabetétjeinek befagyasztását, és ki akart veszteni 50-60%-ot követelése névértékéből? Így az új magyar kormány kényszerhelyzetbe került az adósságkezelést illetően, még azután is, hogy visszautasította a Sorostervet. Matolcsy szerint az Antall-kormány nyugati barátai a Soros-terv helyett ún. csendes átütemezést javasoltak, és a tartozások csökkentését a privatizációból befolyó bevételekből. Mindezek következtében (a baráti tanács nyomán) az 1990-es mintegy 21 milliárd dolláros adósságszint 1995 végére mintegy 32 milliárd dolláros szintre nőtt. Matolcsy szerint a súlyos adósság okozta fenyegetés hatására között a magyar gazdaságpolitika alakításában döntő befolyáshoz jutottak a Nemzetközi Valutaalap elvei és szemléletmódja. 31 Történelemformáló vagyonok szerepe az átalakulásban Soros György visszaemlékezése szerint az 1990-es változások idején esély lett volna az adósság számottevő csökkentésére. Jómagam tettem is Magyarországnak egy ilyen értelmű diszkrét ajánlatot nyilatkozta 1994-ben Krisztina Koenennek, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírónőjének. 32. A forradalom és a folyamatosság megszakadásának időszakában, éppen amikor az illegitim kormány legitimmé válik, akkor lehet ilyen javaslatokat megvitatni. Felszámolhatták volna azokat az adósságokat amelyeket annak idején az illegitim kormány halmozott fel. Mára végképp elmúlt ez a lehetőség. Soros emlékei szerint, a javaslatot előterjesztette a legfontosabb magyarországi pártok vezetőinek, elsősorban a Magyar Demokrata Fórum nemrég elhunyt miniszterelnökének, Antall Józsefnek és a Szabad Demokraták Szövetségében 30 Matolcsy Gy. (1998) 23. oldal az eredetiben nem kiemelt. 31 Uo. 25. oldal. 32 Koenen, K. (1994)

186 Tardos Mártonnak. Azt javasoltam vallja Soros, hogy ha az első szabad választások után az új kormányt beiktatják, tegyenek olyan nyilatkozatot, amellyel pontot tesznek a dolog végére, hozzáfűzve, hogy a régi adósságokról sem feledkeznek meg, de a hangsúly az újabb adósságok kiegyenlítésén lesz. Később azonban be kellett látnia, hogy próbálkozásai eredménytelenek. Felhagytam ezekkel a beszélgetésekkel, mert tájékoztatták a nyilvánosságot. Ha kiszivárognak az adósságok elengedéséről folytatott megbeszélések, válságot idézhetnek elő, mert az ország nem kap újabb hitelt vagy csak nagyon rossz feltételekkel, és így tönkremehet a valutája. Az adósságok elengedése fait accompli kell, hogy legyen, különben nem végrehajtható avat be a módszereinek titkaiba a híres pénzügyi guru. Antall József miniszterelnök elzárkózó magatartása Soros szerint abból következett, hogy Antall nagyon közel állt a nemet CDU/CSU-hoz. A németek Magyarország legfontosabb hitelezői. Antall a legfőbb támogatóival szemben nem akarta, vagy nem tudta megtenni, amit kellett volna. [ ] És nem akarta azt sem, hogy egy ilyen lépés, amelyet a lakosság nagyon pozitívan értékelt volna, a Szabad Demokraták malmára hajtsa a vizet. 33 Megjegyezzük, Soros nem pusztán az adósságügy hátterében folyó nemzetközi tárgyalásokban játszott fontos szerepet. Egyetemi hallgatókat, oktatókat, kutatókat, társadalmi szervezeteket, a politikaformáló értelmiség egy részét részben a soron következő politikai elit fiatalabb generációit már évekkel a rendszerváltás előtt támogatta, elsősorban alapítványi hálózata révén. Soros fénymásológépeket, könyveket adományozott, külföldi ösztöndíjakat finanszírozott, s amint mód nyílt rá, közvetlenül is beszállt a médiaiparba valamint a felsőoktatásba. Az általa létrehozott alapítványok formálisan azt a célt szolgálták, hogy megtörjék az állampárt információs monopóliumát. Alapítványairól az alábbiakat nyilatkozta szintén Krisztina Koenennek 34 : Azért alapítottam őket, hogy embereket támogassak, akik az életüket arra áldozzák, hogy legyőzzék a diktatúrát és harcoljanak a nyitott társadalomért. Sikere érdekében akár arra is hajlandó volt, hogy bizonyos mértékig kollaboráljon a hazai belügyi szervekkel, illetve az általuk ellenőrzött tudományos, és kulturális szervezetekkel. 35 A végeredményt illetően Soros 33 Uo. 34 Uo. 35 Soros saját bevallása szerint pragmatikusan látott munkához: Nem azt vártam, hogy a kommunista rendszerek maguktól összedőljenek, belülről akartam őket gyengíteni, úgy, hogy alternatívát mutatok fel, és támogatom a kritikus gondolkodást. Az alapítványokat ugyanakkor engedélyeztetni kellet olyan rezsimekkel, melyeket Soros végső soron meg akart dönteni (vagy legalábbis át akart alakítani). A kommunista hatalommal való kényszerű együttműködésről az alábbiakat vallotta: Természetes, hogy kollaboráltunk. A kommunisták ki akartak használni, és én is ki akartam használni őket: ez volt az együttműködés alapelve. A kialkudott forma a következő volt: vegyes bizottságot hoztunk létre, amelybe a Magyar Tudományos Akadémia (ez az intézmény akkor még teljesen a Belügyminisztérium ellenőrzése alatt állt) állítja Soros és az alapítvány delegált tagokat. Mindkét félnek vétójogot

187 bizakodó volt: Magyarország esetében kétségtelenül én használtam ki a kommunistákat állította. 36 Még nagyobb kihívás volt ugyanakkor Soros számára az igazi nagy falat: a Szovjetunió ill. Oroszország. Miután megalapította a Szovjetunióban első alapítványát (már 1987-ben!), Soros sokáig úgy gondolta, hogy nem keveri össze a jótékonykodást az üzlettel. (Mindez persze nem jelentett korlátot a Soros-befektetéseket mozgató független alapkezelők számára.) Tartózkodtam attól, hogy Oroszországban befektetési ügyletekbe bonyolódjam: egyrészt el akartam kerülni az érdekütközéseket, másrészt a tapasztalataim sem voltak túl jók. Természetesen nem akadályoztam meg alapkezelőim ilyen irányú szándékát, sőt, a többi nyugati befektetővel azonos feltételek mellett helyeseltem egy orosz befektetési alapban való közreműködést emlékezik a kezdeti hezitálós időszakra Soros. 37 Később azonban az üzlet felé lendült az inga: Könnyebb lett volna tisztán tartani a kezem, ha a jótékonykodásnál maradok, de úgy éreztem, Oroszországnak befektetésekre még nagyobb szüksége van, mint filantrópiára. 38 Soros úgy érezte, hogy a Nyugat magára hagyta Oroszországot. Rossz érzéssel emlékezett meg arról, hogy amikor 1989-ben Potsdamban segélyezési akciót javasolt, az angol külügyminiszter kinevette. De nem volt sokkal jobb véleménnyel a németekről sem, akik pedig jelentősnek mondható hiteleket és segélyeket pumpáltak a Szovjetunióba. Kohl inkább a német újraegyesítés orosz jóváhagyását akarta megvásárolni, az orosz társadalom átalakítása már kevésbé érdekelte. Saját oroszországi ténykedésének kezdeteire nagy lelkesedéssel emlékezett: 1988-ban javaslatot tettem egy nemzetközi munkacsoport felállítására, amely egy»nyílt szektor«megalakításának lehetőségeit vizsgálta az orosz gazdaságban. Legnagyobb meglepetésemre akkoriban még ismeretlen befektetési menedzser voltam az orosz illetékesek elfogadták az indítványomat írja. Az elképzelés az volt, hogy egy olyan biztosítottunk a költségekkel kapcsolatban. Én voltam az egyik elnök, a Tudományos Akadémia titkára a másik. Ugyancsak szólt arról, hogy elérte Aczél Györgynél, a kulturális ügyek mindenható pártfelelősénél, hogy az alapítvány munkatársait ne kizárólag a Kulturális Kapcsolatok Intézete (BM-alosztály) delegálja, hanem ő maga (mármint Soros) is beleszólást kapjon a kinevezésekbe. Csak miután ebben a kérdésben is sikerült megállapodni, kezdhette meg működését az alapítvány. (Uo.) 36 Soros szerint a kormányban is akadtak olyan funkcionáriusok, akik rokonszenveztek az alapítvány céljaival. Elsősorban gazdasági szakemberek voltak, mondhatnám egy frakció a kormányon belül. ( A legfőbb támaszom a kormányon belül Bartha Ferenc lett, ő volt akkoriban a külföldi gazdasági kapcsolatok felelőse. Hozzá tartozott az alapítvány is, és mindenképpen azt akarta, hogy sikeres legyen. A politikai rendszer változását kívánta anélkül, hogy exponálta volna magát ) Soros szerint ugyancsak sokat segítettek neki más reformerek, mint pl. Tardos Márton. Ez volt az alapítvány legszebb, legjobb időszaka véli Soros. Mindig mi győztünk, mindig mi kezdeményeztünk. (Uo.) 37 Soros Gy. (2001) 275. oldal. 38 Uo oldal

188 piaci szektort hozunk létre a kézi vezérlésű gazdaságon belül (például az élelmiszeriparban), amely nem hatósági, hanem piaci áron kínálja a termékeit. 39 Sorost elégedettséggel töltötte el, hogy a kézi vezérlésű gazdaságon belül kialakítandó nyílt szektor -ra vonatkozó indítványát a legmagasabb fórumokon is támogatták. Ennek köszönhetően Soros kezdeményezése nyomán egy neves közgazdászokból, politikusokból álló nemzetközi csapat állt össze a Szovjetunió gazdasági átalakítására 40, melynek tagjai tanácsokkal látták el az orosz közgazdászokat a gazdasági reformokkal kapcsolatban. Ezután elintéztem írja Soros, hogy az orosz gazdasági átalakulás (az ún. Satalin-terv) szószólóit élükön Grigorij Javlinszkijjel meghívják az IMF és a Világbank 1990-es washingtoni találkozójára. Soros szerint Gorbacsov egy darabig ingadozott a Satalin-terv elfogadása ügyében, végül elvetette azt. A magyar valóság A hazai viszonyokhoz képest tény, hogy a szovjet/orosz rendszerváltás erősebb kontúrokkal, sokkalta nyersebb célszerűségek jegyében zajlott. A rendszerváltó Oroszországban és Magyarországon léteztek hasonló ( modellértékű ) jelenségek az intézményi átalakulással és társadalmi következményekkel összefüggésben (különös tekintettel a spontán, majd kárpótlási jegyes stb. privatizáció vonatkozásaira, a bankhitelekből táplált spekuláció és magas infláció összefüggéseire, az IMF-kúra következményeire, a háborús pusztulással felérő GDP-csökkenésre, gazdasági-politikai összefonódásokra, korrupciós jelenségekre, maffiamódszerek terjedésére stb.) Mindazonáltal az eltérő méretből, geopolitikai pozícióból, történeti háttérből, kultúrából stb. adódóan nyilvánvalóan különböző sajátosságok érvényesültek. Sárközy Tamás szerint pl. nálunk jóval kevésbé beszélhetünk szétzilált posztkommunista maffiatársadalomról, mint mondjuk a Szovjetunió utódállamaiban (»plántól«a»klánig«). Némi újságíró leleményt kölcsönvéve, Sárközy a magyar kapitalista fejlődést mindössze a slendriánsággal, a lezserseggel és a linkséggel jellemezte. 41 Elismerte viszont, hogy a politikai frazeológiát leszámítva nem volt túlzott eltérés a Grósz-kormány valamint a kezdeti Antall- és Horn-kormány gazdaságpolitikája között (utalva arra a tényre, hogy a kormányprogram gazdasági fejezetét író szakemberek személyükben részben azonosak voltak). Mi több, Sárközy szerint a Horthy 39 Uo oldal. 40 Nyikolaj Rizskov miniszterelnök a legfontosabb szovjet intézmények Goszplan, Gosznab stb. vezetőit utasította a részvételre. A Nyugat oldaláról nekem is sikerült megnyernem olyan közgazdászokat, mint Wassily Leontief és Romano Prodi állítja Soros. (Uo oldal.) 41 Sárközy T. (2004) 26. oldal

189 admirális emléke előtt tisztelgő Antall-kormány gazdaságpolitikája (Kupa Mihály megbuktatása után) bizony erősen»baloldali«volt. Viszont az állítólag baloldali, legfeljebb»szociáldemokrata«beállítottságú Horn-kormány helyezte előtérbe a készpénzes privatizációt és privatizált többet egy év alatt, mint a jobboldali (állítólag polgári) kormány négy év alatt. [ ] És bizony a Wall Street, a»zürichi gnómok«(nem a szavak, hanem a tények világában) jobban támogatták a Horn-kormányt, mint állítólagosan jobboldali-konzervatív elődjét. 42 Tény, hogy a pártideológiák bizonyos mértékig sikeresen leplezték, hogy az eladósodás okozta függőség keretei között zajló átalakulás legfontosabb tétje a vagyon megszerzése volt. Nem tekinthető véletlennek, hogy miközben zajlottak a tulajdonreformmal kapcsolatos elméleti viták, már gőzerővel folyt a spontán privatizáció eközben viszont a nemzeti vagyon számbavétele abbamaradt. Hubai József szerint A nemzeti vagyon statisztikai mérése a nyolcvanas évek végére elakadt. 43 A Privatizációs Kutatóintézet becsléseire támaszkodva Hubai megállapítja, miszerint a privatizáció évtizedében eltűnt az állami vagyon fele!. 44 A folyamat kezdetén a hazai állami vezetők (s a velük együttműködő állami- és pártbürokrácia) nyilvánvaló lépéselőnyben volt. Mihályi Péter szerint Az állami vállalatok vezetőinek jelentős része már a 80-as évek végétől nyitott volt a privatizáció gondolatára. 45 A felosztás egyik nagy tétjét az a 49 kiemelt nagyvállalat képezte, mely kör a magyar gazdaságban különleges pozíciót töltött be monopol-jogaiból adódóan, ill. külkereskedelmi, katonai, tömeges foglalkoztatást biztosító stb. gazdasági-stratégiai szerepénél fogva. Ez a kiemelt kör Voszka Éva megfogalmazásában a dinoszauruszok 46 képezték a tervgazdaság kemény magját, melyet a gazdaságpolitika irányítói külön csoportként kezeltek. E csoport sorsára nézve döntő jelentőségű volt, hogy sem az értékesebb részeket megszerezni igyekvő menedzseri csoportok sem pedig (az adósságért cserébe) tulajdonhoz, vagy csak piachoz jutni igyekvő külső finanszírozói csoportok nem voltak érdekeltek e kör egyben történő fenntartásában a magyar államnak pedig nem voltak meg a szükséges eszközei fenntartásukhoz és modernizálásukhoz Uo oldal. 43 Hubai J. (2001) 50. oldal. A szerző szerint A kilencvenes évekre vonatkozóan még állóeszközszinten sem állnak rendelkezésre nemzeti vagyonúnkra vonatkozó számok. (Uo.) 44 Csekély vigaszként szolgál a szerző vélelmezése, hogy mivel a nemzeti vagyonnak az ún.»nem természeti erőforrás«oldalát magánosították elsősorban, ebből következően a természeti erőforrások a nemzeti vagyonunkban az átmeneti gazdaság ideje alatt megerősítették részesedésüket. (Uo. 51. oldal.) 45 Mihályi P. (1998) 42. oldal. 46 Voszka É. (1997) 47 Voszka Éva tanulmánya szerint a 49-ek gazdasági súlya a rendszerváltás után jelentősen lecsökkent a 49 nagyvállalat bázisán 1988 és 1993 között közel 600 cég jött létre (túlnyomórészt a spontán privatizáció idején) ig a 49 közül 21-et nagy szervezetként

190 A külföldi elitcsoportok tulajdoni térnyerése, amint arra a korábbiakban kitértünk, végül nem a Soros-terv, hanem az IMF deregulációs-privatizációs programja révén valósult meg. Bogár László szerint a Soros György ill. Sarlós András nevéhez fűződő adósságért részvény program, mint egyfajta diszkrét»szuverenitáscsere«valószínűleg azért nem valósult meg, mert Bármilyen meggyőző magyarázó ideológiába csomagolták volna [ ] a folyamatot, túlságosan brutális nyíltsággal derült volna ki, hogy a»szabadság«visszanyerésének egyik következménye nemzeti vagyonunk meghatározó többségének idegen hatalomgazdasági struktúrák tulajdonába kerülése. [ ] Egy ilyen nyílt játszma során ráadásul az is kiderült volna, hogy nemzeti vagyonunk vételi árfolyama milyen katasztrofálisan alacsony. 48 A külföldi érdekcsoportoknak ugyanakkor szüksége volt egy olyan irányító rétegre, mely országismerettel, szaktudással, s mindenek előtt kapcsolatokkal rendelkezett. A hazai elitkutatások megerősítik a korábbi rendszerben gyökerező kapcsolati tőke döntő fontosságát a rendszerváltás utáni üzleti karriertörténetekben. Szalai Erzsébet szerint A politikai rendszerváltást követő időszakban a nagyvállalkozói lét megalapozásában komoly előnyt jelent a régi államszocialista elit kapcsolati hálójának ismerete és használata. 49 Minderről következőképpen vallott 1996-ban az új idők embere, Gyurcsány Ferenc (akkoriban még vezető menedzserként) Népszabadságnak adott interjújában. 50 Ebben az időszakban döntően az információval való rendelkezés tett üzletképessé embereket. A gazdagodás kulcsa a privatizáció volt, az, hogy az állam átengedte a vagyonát. Azért mondom, hogy átengedte, nem eladta, mert a privatizáció magyar gyakorlatában sokkal jelentősebb volt az»átengedni«elem, mint az»eladni«elem. Gyurcsány mindenekelőtt az Antallkormányt okolta a kialakult helyzetért, minthogy szerinte Az Antall-kormány döntött úgy, hogy a privatizációban kvázi piaci eszközöket fog használni, piaci köntösbe bújtatja az alapvetően kijárásra és engedményadásra épülő folyamatot. Mindezek ellenére ugyanakkor, az MDF-kormánynak nem sikerült háttérbe szorítania politikai ellenfeleinek gazdasági holdudvarát, minthogy Gyurcsány szerint a főszabály alapján Azok lehettek a nyertesek, akik ezen a piacon tájékozódni tudtak. Kik tudtak tájékozódni, kik ismerték az országot? Az előző elit tagjai, akik kapcsolatokkal rendelkeztek. A pénzszerzéshez mi kellett? A befektetőnek el kellett hitetnie a bankokkal, hogy rendbe tudja tenni a privatizációra kiválasztott céget. Kik tudják elhitetni a bankokkal, hogy rendbe tudják tenni a céget? Akik már vezettek céget, vagy még most is vezetnek. Amikor megalapítottuk az Altust avatja be olvasóit Gyurcsány Ferenc az üzleti karrier részleteibe, volt tudásom és kapcsolatom, ám egyvalamit nem szüntettek meg (számoltak föl), ugyancsak 1996 végéig a maradék 28-ból 17-et privatizáltak. (Uo oldal.) 48 Bogár L. (2003) 383. oldal. 49 Szalai E. (2001) 174. oldal. 50 Népszabadság, szeptember. 21. Vö.. Szalai E. (2001) 174. oldal

191 tudtam: mit vegyek meg ebből az őrült nagy vagyonból. Nem volt más választásom, mint az 1980-as évek államigazgatási, gazdasági elitjéhez kapcsolatot keresni. 51 Végső értékelése szerint Az emberek tévednek, ha azt hiszik, hogy a pénz a fontos. Abból (szerinte legalábbis) sok van. Információn, üzleti programon és az azt megvalósítani tudó embereken keresztül vezet az út a gazdagsághoz. S végső soron vissza a hatalomhoz tehetjük mindehhez hozzá. INDEBTEDNESS AND ELITE GROUPS FROM THE LATE KÁDÁR-AREA TO THE SYSTEM TRANSFORMATION The study examines some critical aspects of social consequences and changes in power relations coming from the indebtedness process of Hungary through the late 1980 s and early 90 s. It is well known that the debt trap of the communist regime in Hungary (culminated in a 22 billion dollar liability in 1990) deteriorated economic prospects of the society. It is less known how the crises gave opportunity for various social groups to be emerged as new elites by the early 90 s. The study looks behind the position changes of various economic and power elites in relation with the indebtedness process in Hungary (with parallel political and economic changes occurred in the Soviet Union and Russia.) We start our discussion with recalling the financial and political situation in 1988, inspecting evidences of soviet leadership s demarcating behaviour from East European economic problems raised by the collapse of communism. The study examines initiatives, scenarios, plans coming from the Hungarian National Bank, soviet party groups, foreign financiers and international organizations aiming to manage the accumulated debt and to shape the new political and economic scene. Then we follow with unfolding the Russian case the rivalry between political and economic groups reflected in privatization programs, IMF cures etc. which lead to the creation of a new political and business entity: the so called oligarchs (often regarded as an ideal type of system transformation). Finally, we return back to the Hungarian 51 A személyi hátteret illetően: Az Altus sikerét nemcsak az alapozta meg, hogy a kormány sokat hibázott, hanem az is, hogy kiebrudalta ezeket az embereket. Tatai Ilona, a Taurus volt vezérigazgatója, az éppen ügyvédi praxisba kezdő Kiss Elemér vagy Jantner Antal volt építésügyi miniszterhelyettes miért nekem segített? Azért, mert rájuk, akiknek pedig vitathatatlan a szakértelmük, senki nem volt kíváncsi. Ott álltak hatalmas szellemi kapacitással, és majdnem szégyenkezniük kellett, hogy élnek. Ezeknek az embereknek a szakmai tudása megvásárolhatóvá vált a privát cégek számára. Pedig csak egy gesztusra lett volna szükség, és ez a szellemi kapacitás továbbra is az államot szolgálta volna állítja Gyurcsány. (Népszabadság, szeptember 21.)

192 situation, pointing out the main success factors of the new economic elite (regarding similarities and differences to the Russian case). : IRODALOMJEGYZÉK Ádám Zsigmond Korányi G. Tamás (1994): Tőzsdekompasz A magyar értékpapírpiac évkönyve. Göncöl Kiadó, Budapest. Antall József (1994): Modell és valóság. Budapest. Baráth Magdolna Rainer M. János (szerk.) (2000): Gorbacsov tárgyalásai magyar vezetőkkel. Dokumentumok az egykori SZKP és MSZMP archívumaiból os Intézet, Budapest. Bodzabán István Szalay Antal (szerk.) (1994): A puha diktatúrától a kemény demokráciáig. Pelikán Kiadó, Budapest. Bogár László (2003): Magyarország és a globalizáció. Osiris Kiadó, Budapest. Bozzai Rita Farkas Zoltán (1989): Hitelválság. Adósságaink története. CODEX, Budapest. Brzezinski, Zbigniew (1999): A nagy sakktábla. Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai. Európa Könyvkiadó, Budapest. Engdahl, F. William (2004): A Century of War. Anglo-American Oil Politics and the New World Order. Pluto Press, London. Hoffman, David E. (2005): Oligarchák. Erő és hatalom az új Oroszországban. Századvég, Budapest. Hubai József (2001): Magyarország természeti erőforrásainak külgazdasági földrajza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Koenen, Krisztina (1994): Aki kérdez: Krisztina Koenen. Ő a Soros! Ab Ovo Kiadó, Budapest. Lengyel László (1998): Pártházból palotába. Helikon Kiadó, Budapest. Matolcsy György (1998): Sokk (vagy kevés?). Kairosz Kiadó, Budapest. Mihályi Péter (1998): A magyar privatizáció krónikája Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Nyers Rezső dr. (szerk.) (1993): Külső eladósodás és adósságkezelés Magyarországon. MNB Műhelytanulmányok. 2. MNB, Budapest. S. Kosztricz Anna Lakos János Némethné Vágyi Karola Soós László T. Varga György (1993): A MSZMP KB évi jegyzőkönyvei. I-II. Magyar Országos Levéltár, Budapest. Sárközy Tamás (2004): Kormányzás, civil társadalom. jog. Kossuth Kiadó, Budapest. Stiglitz, Joseph E. (2003): A globalizáció és visszásságai. Napvilág Kiadó, Budapest

193 Szalai Erzsébet (2001): Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Aula Kiadó, Budapest. Szántó Tamás (2004): Az esernyőelmélet. Nyugati hitelek Magyarországnak. In: Halmos Ferenc-Gábor Júlia (szerk.): Száz rejtély a magyar kommunizmus történetéből. Gesta Könyvkiadó, Budapest. Szántó Tamás (2007): Az adósság súlya és ami mögötte van. I. rész. Voszka Éva (1997): A dinoszauruszok esélyei. Nagyvállalati szerkezetátalakítás és privatizáció. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf.,. 1. sz

194 AGRÁRPOLITIKAI, AGRÁRTÖRTÉNETI TANULSÁGOK MAGYARORSZÁG XX. SZÁZADÁBÓL ROMÁNY PÁL 1 A történelem menetét leggyakrabban a helyzet és az olyan ember vagy emberek csoportjának találkozása dönti el, akik képesek felfogni e helyzet értelmét, hogy ennek révén úrrá legyenek rajta. Francois Mitterrand (1986) 2 Magyarország XX. századi agrártörténetét reformok és forradalmi átalakulások jellemzik. A század második felében agrárcivilizációs áttörés következett be. Ez az ún. zöldforradalomhoz hasonlítható. Technikai, tudományos és biológiai átalakulás ment végbe. A FAO-ban is szerepet játszott Magyarország. A rendszerváltozás törést okozott a mezőgazdasági termelésben, az ún. magyar agrármodellt a dilettantizmus szétzilálta. Az agrártársadalom is válságba került. Az Európai Unió tagjaként új reformokra van szüksége az országnak. Megértheti-e egy amerikai, hogy ez az agrárvilág mindig akkor került bajba, amikor meg akarták menteni? Ezt kérdezték tőlem egy hazai napilapban, miután a magyar agrárviszonyok történetével foglalkozó könyvünk angol nyelvű változatát a Columbia Egyetem megkezdte terjeszteni. 3 Válaszomból csupán azt idézem fel, hogy Európában régóta él az a törekvés szemben az amerikai gyakorlattal amit röviden kényszerboldogításnak lehet nevezni. Czettler Jenő erről a következőket írta: Hogy az állam mily mértékben avatkozzék a mezőgazdaság irányításába, hogy közvetve, vagy közvetlenül befolyásolja-e a mezőgazdaságból élő társadalmi osztályok boldogulását,... az minden ország adott viszonyaitól függ. 4 A megállapítást akár a nemzeti agrárpolitikai iskola alaptételének is tekinthetnénk egy nem globalizált világban. Ám hol vagyunk már ettől? A következőkben a megtisztelő felkérésnek megfelelően a XX. századi Magyarország agrárpolitikai-agrártörténeti tapasztalatairól szólok, s 1 Egyetemi tanár, az MTA doktora. Az írás alapját képezte annak az előadásnak, amelyet a szerző 2007-ben tartott a Vajdahunyadvárban az Országos Agrágazdasági Konferencián és töb egyetem doktori iskolájában. 2 Schuman. R. (1991) 15. oldal. 3 Hungarian Agrarium Cociety... ( ) Edited by Péter Gunst Vö.: Pünkösti Árpád: Elveszett erők, nemzedékek, Népszabadság augusztus 7. 4 Czettler Jenő, az agrárpolitika és gazdaságtörténet nyilv. v. tanára a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Czettler J. (1929)

195 mindössze öt pontba foglalt néhány tanulságára térek ki. Hasznosítom vázlatosan persze az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Bizottságában kialakult megállapításokat, kollégáim kutatási eredményeit is. (Keserves földreformjaink történetét nem részletezzük.) Indokolt hangsúlyozni ebben az összefüggésben is hogy a múlt nem az érdemek, hanem a tanulságok végett válhat fontossá. 5 Továbbá azt se felejtse senki, hogy a múlt minősítése nem elválaszt már csak a természetföldrajzi, biológia feltételek miatt sem, hanem taníthat segíthet, figyelmeztethet mindenkit, aki a történetekből tanulni kész, s valóban jobbat akar. Legalább a következményekben. 1. A legelső hasznosítható és úgy vélem: hasznosítandó tapasztalat, akár múlt századi üzenet, ami örökölt és létrehozott közállapotaink mellett a legfontosabbnak (és megvalósíthatónak!) bizonyult: a szakmai térfoglalás, a társadalom és jelesül az agrártársadalom tudásának, iskolázottságának kiterjesztése. Voltak persze fölösleges kitérői, terhei ennek a folyamatnak, de most azt érdemes kiemelni, hogy szinte egy agrárcivilizációs áttörés következett be a XX. század második felére. Ezért lehetett kellett kiadni a jelszót, hogy Zöld utat a tehetségnek!, majd a mindenható technikára esküdőkkel szemben, hogy Nem a kombájn, hanem a kombájnos arat! Igen, bekövetkezett megvalósult! egy olyan váltás a szakismeretekben, a falvakban, amihez hasonló az a XIX. század végének egy-két uradalmában volt felmérhető. Az idegenkedést persze le kellett küzdeni. Volt, ahol a termőföldet tönkretevő traktort, volt ahol a kétségtelenül még nem precíz, nem is légkondicionált fülkéjű kombájnt tiltották volna ki a határból. Máshol az inszeminátort, vagy éppen a hibrid vetőmagot nem engedték be a portára. Sikerült mégis, viszonylag sokféle technikai, technológiai területen vagy, az amerikai ún. Zöld forradalomhoz hasonló változásokat elérni. Ennek skáláját az intenzív búzafajtáktól az embrió átültetésen át a lézer technika alkalmazásáig sorolni lehetne. Tény, hogy Európában Magyarországon terjedt el, vált általánossá pl. a hibridkukorica termesztése a legrövidebb idő alatt. Az egy lakosra jutó összes mezőgazdasági termelésünk pedig gabona egységben számolva a harmadik volt 23 európai ország között (az első Dánia, és a második Írország után.) Sok-sok szakember vállalásán, helytállásán, tudásának átadási színvonalán múlt ez a siker. Nem avult el persze az apák szorgalmának a 5 A bábolnai innovációval foglalkozó kötetet Schlett András: Sziget a szárazföldön címmel 2007-ben jelentette meg a Szent István Társulat gondozásában, már két kiadása fogyott el az Agrárvilág Magyarországon c. könyvnek, megjelent a Piaci túlélés, kisüzemi lavírozás címet viselő kiváló monográfia (Debrecen, 2006), stb

196 példája, s más tényezők szerepe sem. Ám a lényeg: megkezdődött és kiterjedt egy tényleges innováció a magyar agrártermelésben. Azért is ezt a fogalmat használom, hogy jelezzem: nem volt kivétel, minden ágazatban, a kertészetben éppen úgy, mint az erdőgazdaságban, a halgazdaságban éppen úgy, mint pl. az élelmiszeriparban, tanúi lehettünk az új előretörésének. A több, a jobb eredményekhez vezető eljárást, szakmát, fajtát és eszközt kellett több tudással bevezetni. Egyébként sem a Lohmann csirkének, sem a John Deer traktornak nem volt pártállása... A szaktudást követhette azután annak módszeres terjesztése, alkalmazása, amihez rendszer, eszköz, szervezet, érdekeltségi és intézményi hálózat kívántatik. Ez a második feltétel-csoportja annak az agrárpolitikai gyakorlatnak, amelynek tapasztalatait érdemes áttekinteni. Ennek a fontos csoportnak részbeni eltűnése századvégi szétzilálása talán a legszomorúbb, mert a XX. századi magyar mezőgazdaság nagy ígéretét, egyfajta várkapitányságait jelentették. A Gesztort, szinte csupa nagybetűvel, amely saját volt, ahol egyenlők találkoztak, de ahonnan követelményeket is megfogalmaztak, ám önmagukkal szemben is igényesek maradtak. Fegyelmet követeltek és tanúsítottak maguk is. Központosítottak, hogy majd önállósíthassanak. Mind más volt, s kicsit mind azonos. Bábolna, Nádudvar, Szekszárd, Kalocsa, Baja, Szolnok és még sok talajközeli szervező központ alakult. A CPS, majd IKR, a KITE, a KSzE, a BKR és a többi. A Kahyb, az ISV. Nevük sem volt kezdetben. Csak dolgoztak, eredményesek lettek. Előfordult, hogy nagyobb volt a füst... Valami szabályozás is kellett. Aztán hivatalosan is termelési rendszerek lettek. Növénytermesztésben is, állattenyésztésben is, másban is. Iparvállalatokkal is házasodtak. A lenszövő adta a kívánt növény magját, beszerezte a szükséges gépeket. A fajtavitát kiiktatták. Tiszavasvári, Budakalász, TszKer, Ágkeer a névsor folytatható. Öszvér megoldások voltak? Beszerzési, valuta elszámolási bonyodalmaink éltették jórészüket? Lehetséges. Az viszont tény, hogy nem akármilyen kohéziót képviseltek a gazdaságok, a háztájik sőt a külkereskedelem között. Történeti feltárásuk még késik, s félő, hogy végleg elkésik. A Bábolnai Állami Gazdaság nagyon szigorú rendszert vezetett be írja Schlett András kiváló Ph. D. disszertációjában, 2005-ben. Amennyiben valaki nem teljesítette a vállalt kötelezettségeket, Bábolna azonnal kizárta partnerei köréből. Igen, így volt szerencsére ehhez Bábolna nem volt szívbajos, miképpen Izinger Pál megírta. 6 És azt is megírta, s magam is tanú vagyok, hogy a kemény fellépések után alig támogatták Burgertnek a beválasztását az állami gazdaságok igazgató 2. 6 Valóság, sz

197 tanácsába azok a kollégái, akik az előbbiek okán népszerűtlennek tekintették. Az tény, hogy számos, kiválóan működő, sőt ma is prosperáló esetleg más néven működő termelési rendszer volt az ágazatban. Végül is: egy-másfél évtized alatt képült nálunk egy olyan integráció, egy olyan kölcsönös érdekeltségen nyugvó szerződéses rendszer, amelynek kiépüléséhez többszörösen nagyobb időre volt szüksége a nagy merkantilista hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező országoknak is. Ennek a decentralizált irányítású, többszektorú, a tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatára alapozott agrártermelésnek meghatározó szerepe volt abban, hogy a magyar agrárteljesítményt nemzetközileg is számon tartották. Az ENSz Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének a FAO-nak a főigazgatója 1980-ban kijelenti Gödöllőn: Biztos vagyok abban, hogy a magyar mezőgazdasági rendszer sok mindenben követésre buzdíthat másokat. 7 Számos olyan ország van, ahol boldogok lennének jegyezte meg dr. E. Saouma, a Föld akkori, elsőszámú mezőgazdásza ha olyan termésátlagokat érnének el, mint Magyarországon. Igen akkor, a hetvenes évek második felének átlagában az egy lakosra jutó mezőgazdasági termelés színvonalában az USA hasonló mutatójának 93,1%-át érte el Magyarország. 8 Miért kellene ezt elfelejteni, mélyen elhallgatni? Ez agrártörténeti tény, nem pedig valamiféle személyes életrajz, amelyben korszakokat is kihagyhatónak vélnek némely biográfusok! Teljesen azonosulni lehet, úgy vélem az előbbiek okán is, azzal a stratégiával, amit Gráf József miniszter nem egyszer megerősített a hazai agrárkapacitásaink hasznosítását illetően. Annak most 25-30%-át veszni hagyja az ország (sőt: a parlag gyomirtásra még költ is), holott Európa relatíve legnagyobb arányú, megismételhető agrártermelési potenciálja Magyarországon található. (Ahogyan kihasználatlanul hagyta legtisztább energiaforrását, a vízi energiát, szószegést és pereskedést inkább vállalva.) Lehetőségeinket kell tehát hasznosítani. Még egyszer: szaktudással, szakszerűen, szervezetten, felelősséggel. A dilettantizmus viszont kapjon máshol, más játékteret. Nem laikus testvér celebrálja a misét Az agrárkereskedelemről, árunk realizálásáról. Agrárjavaink elhelyezése, kevés gonddal járt a múlt század nagyobb részében. Többször a háborús igények, volt, hogy az áruhiány, illetve az államközi megállapodások helyettesítették a kereskedelmet. Ám a különféle korlátozások majd a Közös Piaci lefölözések tényleges hátrányt is jelentettek az országnak. Gonddal járt az 7 Gazdálkodás, XXV. évf. 6. sz. 64. oldal. 8 Barcza G. (1982) oldal

198 export-jog szűk köre, bizonyos vállalatok monopóliuma is. A korlátozások visszaszorulása, majd a piacok nagy nyitottsága felkészületlenül érte a magyar gazdaságpolitikát, vele az agrárgazdaságot. Az állami egykéz több árupályán tovább élt csak más ruhát öltött. Tapasztalataink következő harmadik nagy témaköre indokoltan lehet a kereskedelem, a szolgáltatás, kedvelt (és homályos) megnevezésével: a marketing. Alapszabálynak lehet tekinteni, hogy az agrárárú főleg pedig az élelmiszer többet és mást is jelenthet a vevő számára, mint ami kizárólag a használati vagy az élvezeti értéke. Jelentheti a visszaemlékezés örömét, az ország, az élelmiszer előállítói iránti szimpátiát, vagy a rendszeres, akár a márkával való biztosra vehető találkozás kedves perceit. És jelentheti persze, mindennek az ellenkezőjét is, annak hátrányos következményeivel. Még azzal is indokolt számolni, hogy az egyedi rossz kereskedelmi szereplésből általánosítás származhat, annak összes terhével, a vétlenek számára is. Régi, vagy akár mai skandalumot többet ismerünk. Ezért is csak egy, még az im-pex-ek idejéből származó esetet említek. Kanada legnagyobb élelmiszer kereskedelmi vállalatának egyik áruházában találkoztunk a cég magyar ősökkel rendelkező tulajdonosával. Magyar árut akkor borainkon kívül nem tartott, jóllehet dicsérte pl. az Óvári sajtot, sajnálta a hiányát, mert vevői kedvelték. A hiány okáról a rövid válasz: Vevőim elvárják, hogy a megkedvelt árú mindig, ugyanott, a megszokott polcon megtalálható legyen. Akár még egy áramszünet esetén is. Önök, pedig hol szállítottak, hol nem Új szállítót találtunk. Követségi emberünk ecsetelte volna szállítási-hajózási nehézségeinket, de a válasz egyértelmű volt: Az én vevőimet az önök nehézségei nem érdeklik. Pató Pál-i hagyományainkat nem méltányolják. Kereskedelemben nem vagyunk erősek. Tradícióink sem jelesek ebben a bizalomra épülő, gyors észjárásra, kedvességre, figyelmességre is számító, jól tárgyaló, idegen nyelveket beszélő szakértőket kívánó foglalkozási ágazatban. Eleink mintha bölcsebbek lettek volna pl. a török uralom után. Az évi pozsareváci békekötés 13. szakasza kimondta: Mind a két fél kereskedői a békét megelőző tanácskozások szerint mind a két hatalmasság tartományaiban a kereskedést szabadon, barátságosan és békében gyakorolhatják... a vevésadás szabad legyen, s lefizetvén a fizetendő vámokat, azok semmi módon nem háborgattassanak, sőt védessenek. 9 A követelmény 150 év után közös érdek volt. És most? A magyar fél most nem éppen hatalmasság, (akkor is a Habsburg-birodalomra valamint az Oszmán Birodalomra utalt a megjelölés), elegendő oka volna tehát agrárágazatainak, illetve áruinak békességes kereskedelmét garantálni, a botrányokat akár perzekutorok bevetésével megelőzni. A mostani kezdetek biztatóak... 9 Horváth M. (1840) 130. oldal

199 4. A mezőgazdasági termelés közismert sajátossága, hogy sohasem lesz automatizálható. Ott lehetnek akár a fotócellás gépek a képletbeli betakarításnál, de a metszőollót az ember kezeli, munkája alakítja, formálja a tőkét, a termés nagyságát, minőségét, vagy éppen az időpontját, az élelem ízét, végül jelképesen és szó szerint a kenyér magasságát. Ezért is fontos, negyedik tapasztalatként hogy a földműves ember és a termőföld kapcsolata mindenféle kontaktusban vizsgálva a helyén legyen. Ezért is mondjuk, és akinek dolga is ez: tanítjuk, hogy az agrárpolitika szíve a földbírtokpolitika. Az, amely az érzelmi kötődéseken túl stabilizálni képes a tulajdon és a használat (valamint az örökösödés, igénybevétel stb.) jogrendjét, a földforgalom és az üzemstruktúra alakulását, az ültetvények, telepítések, a meliorációk és más átalakítások szabályait. Ahogyan ez kis túlzással kultúrállamokban már századok óta természetes állapot. Szemben azzal, amit Magyarország földjeivel a XX. század elkövetett. Azt, hogy egy szűk évszázad alatt hétszer, azaz átlag 14 évente napirendre tűzte a földügyek átalakítását. És ehhez döntő többségben nem egyszerűen csak parasztmozgalmi vagy pártpolitikai erőket vett igénybe, hanem jogszabályitörvényi alapokat is teremtett, illetve talált, akik ezt kiszolgálták. A termőföld és a földműves kapcsolata az előzőek szerint rapszodikusan változott. Az olyan idő, amikor csaknem minden földművelőnek valamennyi földtulajdona is volt, azaz általánosnak lehetett tekinteni a magántulajdonra épülő kisüzemi mezőgazdaságot Magyarországon, alig másfél évtizedre tehető. Százezrek jutottak földhöz 1945-ben, új tanyák épültek, majorságok ezrei cseréltek gazdát, vagy pusztultak el, majd a hatvanas évektől újak keletkeztek, de a hetvenes évekre az egykori újgazdák földjei is gazdát cseréltek. A termelőszövetkezeti tag földjét amivel a szövetkezetbe belépett, illetve aláírt nem örökölhette a gyermeke, ha nem volt tagja a szövetkezetnek (1967. IV. sz. törvény). Kivételt a szakszövetkezet jelentett. A folyamatosan csökkenő agrárnépesség az előzőekkel összefüggésben is változtatást követelt az agrárpolitikában, a vidék gazdaságés településfejlesztésében. Előre látható volt a csőd bekövetkezése, ha az importált agrárpolitika kizárólagossága érvényesül, ha nem épül ki országosan a háztáji és kisegítő gazdaságok üzemága, és nem szervezik meg a szántóvető mezőgazdasági nagyüzemek az átformálásukhoz ahogyan ezt már elődeink megtették kiegészítő és mellék üzemágakat. Ezek helyenként fő üzemágakká, néhol ipari manufaktúrákká váltak. Könnyűipari telephelyek, kooperációk létesültek a falvakban. Regionális különbségekkel, hiszen egyik helyen támadták, elhajlásnak mondták, másik helyen dédelgették az új hajtásokat, amelyek folyamatos munkalehetőséget teremtettek. Mindez már az ún. magyar agrármodell témája és persze a vidékfejlesztésé

200 5. Az utolsó téma valójában a legnagyobb, a legátfogóbb a XX. század magyar mezőgazdaságát, illetve tapasztalatait illetően. Mégis röviden lehet róla szólni, mert sok vonatkozása ismert, s azért is mert eljárt fölötte az idő. Az évi választások utáni új kormányprogram a farm jellegű gazdálkodást hirdette meg. A meglévő és kárhoztatott agrárstruktúra hamarosan szétesett. A makró is, a többi is. Előáll egy olyan állapot, hogy a régi már nem, az új még nem töltötte tölthette! be a rendeltetését. Sem a nosztalgia, sem a romantika nem vált be, mint nemzetgazdasági tényező. A csípős szójáték közel járt az igazsághoz. A magyar agrármodell elemeire bomlott. A termelési színvonal, az áruértékesítés visszaesett. A termelési rendszerek érdekeltségi viszonyai fellazultak, rendszer exportról mint korábban szó sem lehetett. Példátlan esetként csatornába öntötték a tejet Budapesten a tüntetők, az állam, pedig 10 ezer forintot fizetett a vágóhidra vitt tehenek után. Elszaporodtak az ún. garázsvágóhidak, állami támogatással. (Állatállományunk nagysága azóta sem érte el a régi agrárexportőr, dánok, írek stb. örömére a korábbi magyarországi színvonalát.) Külföldön is meglepődtek a magyar agrárpolitika bakugrásain, új és új húzásain. Az un. kárpótlási, agrártermeléses licitálásokat a szomszédos országokban sem értették. A magyar agrármodellnek szinte része volt a gyakori konzultáció a szomszédokkal, de ez esetben ez is elmaradt. Az a mezőgazdaság, amelynek alakulását egymást követően három amerikai miniszter tanulmányozta a helyszínen, amelynek titkát hetekig vizsgálta másfél évtizeddel előtt több kínai és más szakdelegáció, érdektelenné vált. Áldozat lett, pedig egy tekintélyes francia lap előbb még azt írta:... a magyarok hátat fordítva annak a modellnek, amely nyilvánvalóan csődöt mondott a szocialista gazdaságban példa nélkül álló fellendülést valósítottak meg a mezőgazdaságban. 10 És tegyük hozzá: jó, gyümölcsöző kapcsolatokat valamennyi szomszéddal, amely a mezőgazdaságban, valamint a vízügyben alapkérdése volt Magyarországnak. Nem is tehet másképp. A magyar agrármodell egyik fontos eleméről mégis még külön kell szólni. Sajátos aktualitása miatt is. Ez a szociálpolitikai-munkaügyi és az adózási rendszer. Három pillért érdemes figyelembe venni. Egyik az emancipáció, azaz a mezőgazdasági (paraszti) és a munkás, alkalmazotti társadalombiztosítási rendszer fokozatos azonossá válásának követelménye. A szövetkezettel munkaviszonyban lévő tagok után a szövetkezetnek társadalombiztosítási járulékot kellett fizetnie, s ezzel a különféle ellátásokra (betegség, családi pótlék, öregségi nyugdíj stb.) jogosultságot szerzett a kedvezményezett. Második pillérnek számítható a kistermelés körében végzett 10 Le Monde Diplomatique

201 árutermelés ösztönzése, az így szerezhető nyugdíj-év, gyermeknevelési segély stb. A harmadik csoportot azok a kedvezmények képezték, amelyek az adózás, a céltámogatás, mezőgazdasági célú hitelnyújtás körébe voltak sorolhatók. A társadalombiztosítási betegellátási jogosultságot is megkapták akkor, még az 1975-ben életbe lépő állampolgári jogon járó szabályozás előtt. Az említettek ma is megilletik a volt mezőgazdasági szövetkezeti tagokat. Ez megmaradt. Meglepetés a jelenlegi és társadalombiztosításban részt nem vevő földműveseket, gazdálkodókat érheti majd, ha szembesülnek életkori sajátosságaikkal, vagy rájönnek, hogy az OEP potyautasai voltak. A megmaradt vagy új mezőgazdasági érdekvédelmi szervezeteknek, a szociálpolitikusoknak komoly feladatai lesznek-vannak ebben a témakörben is. *** Mindössze öt témának a tapasztalataira, tanulságainak egy részére tekinthettünk vissza. Jó tudni, hogy a jelenlegi agrárpolitikai törekvések, a nagy ívű fejlesztési EU program előirányzatai, a saját tapasztalatok, tanulságok hasznosításához érdemi segítséget adhatnak. Tanuljuk meg jól ismertetni (nem kommunikálni!), megírni, Arany János nyelvén mint egy már elment principálisom lelkünkre kötötte olvashassák, megértsék, a pályázatokra vállalkozók. Szolgálatokra van szükség, szó szerint, s nem Financial Servicesre, mint olvasom egyébként kiváló nagyvállalatunk egy ajánlatában. Befejezésül. Emlékezetembe idézem az USA Külügyminisztériumának, egyébként a magyar új gazdasági mechanizmust elismerő, értékelő egykori jelentését. A terjedelmes dokumentum 30 évvel ezelőtt azzal indítja bemutatásunkat, hogy közli: Magyarország területe 36 ezer négyzetmérföld, kb. akkora, mint Indiana állam, népessége 10,2 millió, kb. annyi, mint Ohio államé. Ennyi. Tudjuk tehát elhelyezni, hová tenni magunkat... Itthon is, máshol is. És tudjuk megbecsülni az ország, a magyar társadalom teljesítményét, benne elődeink, az agrárvilágban dolgozó kétkeziek és értelmiségiek munkáját. Mert jeles írónk, Sütő András szavait idézve Önmagát becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött

202 Epilógus... a rendszerváltással járó összes megpróbáltatások, nem csak a jövedelem csökkenés, a munkanélküliség, hanem az elégedetlenség, az elidegenedés is nagyobb mértékben sújtották a falusi lakosságot, mint a városit (...) A falvak társadalmi problémáinak elhanyagolása pedig súlyos következményekkel járhat. 11 ) A XX. század utolsó évtizedében ismét gyökeres átalakulások kezdődtek a magyar agrártársadalomban. Az agrárpolitika a gyakorlatban is rosszul vizsgázott, csak a leépítésre, s nem átépítésre készült. Nemzeti agrárpolitikát nem alakított ki, farmokat kívánt másolni farmerek nélkül. A mostani főleg a földbirtok politikai bizonytalanság lassan két évtizedes. Mint a Horthy-rendszerben volt között a hazai földbirtok politikában. A rendszerváltás után a legkevesebb befektetés a fejekbe történt. A felsőfokú képzés tömeges lett ugyan, de a széleskörű, a hasznos tudnivalók terjesztése valójában megszűnt. Az üzleti reklám a maradék hitelét is erodálta. Az agrávilág egy martonvásári konferencia szerint ismét tudáshiányban szenved. A verseny pedig kegyetlen. F. Fischler szerint Magyarországon a gazdáknak nem egészen egy százaléka az agrárterület nagyobb felét birtokolja, 99%-a pedig a maradékon, átlagosan 4 hektárnál kisebb földterületen termel. A 250 ezer erdőtulajdonos pedig 2,2 hektár/fő erdőséggel rendelkezik. Az Európai Unió volt agrár biztosa tudná rosszul, vagy valóban ennyire deformált a magyar agrártársadalom és legfőbb bázisa az új ezredfordulón? Amire most lehetőség mutatkozik: nagy ígéret! Valóra váltható, ha Magyarország szakítani tud a cselekvést bénító, önsajnáló nézetek pátyolgatásával, a gazdasági reálfolyamatok lebecsülésével és a jövőjét építők leendő Nobel-és Széchenyi díjasainak büntetlen mellőzésével. Mert nem annak az ismételgetése visz előre, hogy pl. Magyarország tengerparttól elzárt ország (ami egyébként is hamis tétel), vagy az, hogy balsors sújtja a magyarságot, hanem az, ha a javak előállításának és hasznosításának megtanulása válik a legelső feladattá. A tengerparti önsajnálat példájánál maradva: a kikötőből való távolság többszörösét is ellensúlyozni tudja pl. az Iowa-i földek kukoricájának, vagy a kanadai Manitoba állam búzájának 11 Andorka R. (1994)

203 versenyképessége, költség hányadosa. Nem is szólva más, tengerpart nélküli országok kereskedelmi sikereiről. Amit nem is föltétlen gabonával érnek el... Fogadjuk el végre, hogy nem az a legjobb barátja a magyar agrártársadalomnak, aki önös érdekből is agyba-főbe dicséri vagy éppen elsiratja vele a múltat (s jövendőt), hanem az, aki a jelen teendőit emeli ki és segíti, hogy sorra megoldja azokat. A mai nemzedék és utódaik javára. És még 2013-ig sem vár... Az Európai Unió forgóajtaján sem érvényesíthető az a népmese, hogy a magyar, ha utolsónak lép be a forgóajtóba, akkor is elsőnek lép ki abból. És a többiek ámulva néznék ezt a produkciót? Akár a romantikus bokrétát ama XIX. századi kalapon? A XXI. század világfalujában csak a harangszó a régi... AGRICULTURAL POLICY AND HISTORY LESSONS FROM THE ZOTH CENTURY OF HUNGARY The Hungarian history of agriculture in the 20th century can be characterized by reforms and revolutionary transformations. An agrarian civilizational breakthrough has happened in the second half of this centuryx which can be compared to green revolutions. Technological, scientific and biological transformations have taken place while Hungary had some role in the F.A.O. as well. The change of political regime cansed a drop in agricultural production, the so called Hungarian agricultural model was disarranged by dilettante actions. As a member of the European Union Hungary needs new reforms

204 IRODALOMJEGYZÉK A magyar példa, Le Monde Diplomatique Andorka Rudolf (1994): A falusi társadalom változásai. Agrártörténeti Szemle 1-4.sz oldal. Barcza Gabriella (1982): Hogyan vélekednek az USA-ban a magyar mezőgazdaságról (Michael Marrese adatai alapján). Gazdálkodás, XXVI. évf. 2. sz. Czettler Jenő (1929): Agrárpolitika, Magyar Szemle Társaság kiadása, Budapest. Gazdálkodás, XXV. évf. 6.sz. 64. old. Horváth Mihály (1840): Az ipar és kereskedéstörténete Magyarországon. Hungarian Agrarium Society... ( ) Edited by Péter Gunst. Vö.: Pünkösti Árpád: Elveszett erők, nemzedékek, Népszabadság augusztus 7. Mitterand, Francois: Ajánlás In.. Robert Schuman (1991). Európáért Pannónia Könyvek, 15. oldal Romány Pál (szerk.): Mezőgazdasági üzemekben szomszédainkánál. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Romány Pál (2002): Kortársunk az agrárpolitika. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest

205

206 GENERÁCIÓ VAGY ELITVÁLTÁS EGY RÉGIÓ MEZŐGAZDASÁGÁBAN LÁCZAY MAGDOLNA 1 1. A 2004-ben az MTA kutatócsoportja által a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készített, felméréseken alapuló kiadvány karakterisztikusan, tömören fogalmaz, miszerint Az elmúlt hatvan évben háromszor alakították át a falvak gazdaságát. A mezőgazdaság átszervezésében mindhárom esetben figyelmen kívül hagyták a gazdasági logikát. A fő szempont a politikai volt. Az elmúlt hatvan évben háromszor kellett újjászervezni a falusi társadalom életét politikai megfontolások alapján. Megszűntek és újjáalakultak presztízscsoportok. Új értékek honosodtak meg. 2 A szerzők valós adatokon nyugvó, az élő emlékezet kontrollja alatt írták le megállapításaikat, így kétségbe vonni nem érdemes, de továbbgondolni szükséges állításaikat. Az idézett hatvan év nem egy generációt és nem egy rendszerváltást hozott, tehát érdemes lenne akár külön-külön is megvizsgálni, vajon voltak-e találkozási pontjai az emberi természetben ősidők óta meglévő nemzedékváltásnak a gazdasági, a társadalmi fordulatokban, kísérte-e olyan társadalmi konfliktus, amely előidézte vagy hozzájárult a rendszerváltáshoz. Nos ez a probléma több diszciplína kutatóinak az érdeklődésére számíthat, a jelen dolgozatban azonban csupán néhány kérdésre keressük a választ. A mezőgazdaságban dolgozók élettereként az elmúlt századokban a falut értették, így a falusi társadalom vizsgálata egyet jelentett a mezőgazdaságban dolgozók sorsának kutatásával. Noha nem fogadhatjuk el ezt adekvát fogalom párnak, a számos kapcsolódási pont miatt úgy pontosítjuk, azok mobilizációját kísérjük figyelemmel, akik a rendszerváltás előtt és után is a faluban maradtak, ott váltottak vagy nem foglalkozást. A társadalom mozgását, strukturális átalakulását már többen kutatták, van irodalma annak is, hogy mit jelentett a falu számára a távoli munkahelyre való ingázás, és a sokszor ebből sarjadó szegregáció, de viszonylag kevesen vállalkoztak arra, hogy az egyes ember életében lejátszódó le-vagy felfelé irányuló, ám a szülők helyzetétől, a korábbi életformától eltérő változást vizsgálják. Közülük a paraszti életformát vizsgáló néprajzkutató, Szabó László (2007) a nemzedékek közötti viszonyról igen sok érdekességet állapított meg. Szerinte a történelem nem ismer olyan példát, amely tisztán generációs különbségek miatt 1 Kari főigazgató, tanszékvezető főiskolai tanár, kandidátus, Nyíregyházi Főiskola 2 Bognár L. Csizmady A. (2004)

207 eredményes szervezkedést bizonytana. Természetesen a generációk érdeklődése, tudása, kapcsolatrendszere eltérhet, de a falusi (értsd alatta a paraszti) közösségekben az idősebbeknek megvolt a tisztelete. Az öregember talán már nem volt képes fizikai munkára, de szellemi képességei birtokában irányíthatta a gazdaságát. A vénembertől, akinek testi és szellemi ereje is gyengült, már nem várták el ezt. A paraszti társadalom legalapvetőbb kategóriájának a munkát tekintették, ami a szociológia nyelvére úgy fordítható, hogy a foglalkozás az egyik legfontosabb csoportszervező a társadalom ezen részében is. Szabó László a jelen korig vezeti áttekintését, és végül arra a megállapításra jut, hogy a generációk szervezkedését, a nemzedéki tudás szembeállítását vertikális és horizontális értelemben egyaránt politikailag motivált, politika által létrehívott jelenségnek kell tekintenünk, s nem mélyen a történelemben gyökerező valóságos tendenciának. A nyugati szociológusok véleménye, amelyek elsősorban a városok társadalmának elemzéséből származik, eltér ettől, de ettől még igaz lehet. A mezőgazdaságból élők társadalmában a változások mögött tehát más okokat érdemes keresni. Az 1980-as évek végétől megszaporodnak azok az írások, amelyek a társadalom szerkezetének meghatározásában az osztályviszonyok helyett más szempontú, a nyugati társadalomkutatók módszereinek átvételével kialakított csoport, réteg vizsgálatokat készítenek elemzéseikhez. Ezek közül számomra a legizgalmasabb az elit meghatározásának és hatásának a vizsgálata. A korábbi magyar társadalomkutatók közül leginkább Bíbó István írásai jelentették a használható meghatározást, amelyet az 1986-ban először megjelent válogatott tanulmányaiban olvashatott az új szempontokat kereső fiatal nemzedék. Az elit szerepe, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre, az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására, gazdagítására mintákat adjon, azaz kultúrát csináljon. 3 Másutt azt írja le, kit soroljunk ebbe a csoportba: eliten azokat értjük, akikben a közösség céljai kiformálódnak. Az elit eszerint számos formában jelentkezhet, amire bizonyíték Valuch Tibor 2005-ben megjelent hiánypótló munkája, a Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. A szerző itt az elitek, vezető csoportok fejezeten belül külön veszi a politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezetőit az egyes politikai berendezkedések időszakainak metszetében. A kérdés számomra az maradt, kikből verbuválódott ez a sok csoport, van-e ennyiféle elitnek valós társadalmi gyökere, vagy a politikai hatások elfedték azt a ténylegesen meglévő elitmagatartást, amelyet Bibó írt le? Lehetséges-e, hogy a tényleges elit metamorfózisa húzódik meg a politikai kényszerek mögött, és túlélése sokkal jelentősebb a társadalmi változásokban? 2. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban már történt egy nemzedéki váltás a politikai-hatalmi és a gazdasági elitben, és ez a fiatalabb 3 Bibó I. (1986)

208 generáció kétségtelenül iskolázottabb, politikailag képzettebb, a világra nyitottabb volt. Megkülönböztetésükre az elit fogalmát még nem tartották politikailag megengedhető szakkifejezésnek, ennek ellenére egyre több elméleti írás jelent meg róluk, mint elitről. Bordieu hatására egyre elfogadottabb, hogy az elitet azok alkotják, akik a döntési jogkörök birtokosai, rendszerint nagy hatalommal, befolyással, jövedelemmel, elismertséggel, hírnévvel és legtöbbször magas műveltséggel is rendelkeznek. Mindezek alapján megkülönböztethetünk politikai-hatalmi, gazdasági, kulturális és tudós elitet. Rájuk azonban az a jellemző, hogy a felsorolt területeken a birtokolt javakat anyagiakat, tudást, kultúrát, hatalmat és a kapcsolatokat képesek egymásra átváltani. A fentiek alapján nem kétséges, hogy a késő Kádár-kor politikaihatalmi elitje, amely ugyan egyre differenciálódott, még képes volt a rendszerváltás békés levezetésére. A korabeli másik nagy csoportot azok a gazdasági vezetők alkották, akik az állami vállalatok, termelő szövetkezetek élén álltak. A két csoport között jelentős volt a mozgás, az átlépés, és a privatizációból nagy részük úgy került ki, hogy más területen tudta szakmai kapcsolatait hasznosítani. Nem teljes átmentésről van szó, csupán a minél felkészültebbek, a vállalkozásra nyitottabbak tudták presztízsüket megtartani, anyagi érdekeltségüket növelni. Egy társadalom modernségét a 18. század óta azzal is szokás jellemezni, hogy milyen a mezőgazdasága. A volt feudális kötöttségeket mennyire váltotta fel a polgárosodás, az árutermelés. A magyar mezőgazdaságnak volt egy időszaka, az 1970-es évek eleje, amikor a világ figyelmének középpontjába került. 4 A szövetkezetek nagysága, vezetői és a termelési struktúrája mind viszonylagos összhangba került, amellyel párhuzamosan létezett a magyar modellhez tartozó háztáji gazdálkodás. Ez utóbbi a magánszféra megerősödését hozta, hiszen a munkaigényes kultúrák piac érzékeny művelése folyt itt. Erre az időszakra nőtt fel egy új szakember generáció, akik a technikumokban, mezőgazdasági főiskolákon, egyetemeken ismerkedtek meg a gépesítés, a növényvédelem, a feldolgozás és az értékesítés modern technológiáival. Ők váltak a magyar mezőgazdaság elitjévé, kezükben tartva mind az anyagi, mind a helyi politikai hatalmat, de igazi erényük szaktudásukban rejlett. A következő évtizedben további differenciálódások mentek végbe, és egyesek közülük a magánvagyonukkal emelkedtek ki, mások a hagyományos termeléshez a feldolgozást is igyekeztek megszervezni. A rendszerváltást követő kárpótlási törvény a tulajdonviszonyokat először visszarendezte nagyjából az 1948-as állapotnak megfelelően, de rövidesen megindult egy spontán szerkezetváltás, amelynek során az idős, kis területtel rendelkezők földjüket vagy annak birtokbavételi jogát eladták. Ennek a folyamatnak talán már érzékeljük a végét, és az már látható, hogy a versenyben a középbirtokhoz, esetenként a nagybirtokhoz közelítők tudnak 4 Honvári J. (2006)

209 önállóan megélni, míg a kisbirtokkal rendelkezők kiegészítő foglalkozással próbálkoznak. Kérdés tehát, kik azok, akik a rendszerváltás után a mezőgazdaság elitjét alkotják? A felmérések során két csoportot már napjainkban meg tudunk különböztetni. Az elsőbe a korábbi vezetők közül azok sorolhatók, akik vagyonukat a privatizálás során meg tudták alapozni, a szaktudásukat általában felsőfokú végzettségük garantálta, és széleskörű szakmai kapcsolatokkal rendelkeztek. Nagyjából ők azok az év körüliek, akik a sikeres időszakban indultak. A másik csoportot azoknak a régi gazda családoknak a gyermekeiből látjuk kiválni, akik a korábbi hagyományok alapján kötődtek a földhöz. Gyermekeiket taníttatták, esetleg más szférában kezdtek dolgozni, de munkahelyük elvesztése után visszatértek a szüleik foglalkozásához, visszaköltöztek a falvakba. Az újrakezdéshez legtöbbször a visszakapott föld, a volt munkahelyen kifizetett végkielégítés és a magasabb iskolai végzettségük során kialakult alkalmazkodó képességük adott lendületet. Ma ez a réteg egyre inkább kiválik, ők adják a helyi önkormányzatoknak a hátteret, és megfigyelhető, hogy gyermekeiket a mezőgazdaság vertikumához kapcsolódó szakterületeken taníttatják. A két indíttatás a csak rendszerváltáskor meglévő helyzetből adódóan azonban nem világít rá arra, hogy volt vagy van-e közöttük hasonlóság, korábbi generációik között kapcsolat. A gyökerek keresése nélkül is mindkét esetben megállapítható az a ma még talán kevésbé értékelt tény, hogy mindkét csoportban magasabb iskolai végzettségűeket találunk, mindkettőnek van szakmai hagyománya, az egyes településeken a közéletre befolyása, presztízse. Megfelelnek mindazoknak a jellemzőknek, amelyekkel országos és nemzetközi mércével nézve a rendszerváltó elitet jellemeztük. Feltételezésünk szerint ugyanazok a folyamatok lejátszódtak kisebb térségekben, régiókban, mint az országos és nemzetközi gazdasági, politikai, társadalmi életben. Összhangban tehát az országos eseményekkel megvoltak és vannak a megyének, a falunak is a maga sajátosságai, társadalmának szerkezetében a párhuzamosságok. 3. A falusi társadalom megítéléséhez szükségünk van arra, hogy megvizsgáljuk, kiket érint, egyáltalán használható-e ma ez a név arra a csoportra, akikről azt állítjuk, hogy egy adott régió, kistérség vagy település jelenkori történelmének alakításában relatív állandóságot képviselnek. Köztudott, hogy hazánk számos aránytalansággal, küszködik, így a Dunántúl és az Alföld eltérő gazdasági potenciálja, a főváros dominanciája, a munkaerő szóródása és a vele fordított arányban lévő szakképzettségi mutatók, amelyet a szinte generációnként jelentkező (rendszer)változások nehezítettek. A kialakult helyzetet most célzottan vizsgáljuk aszerint, hogy miképpen hatottak az események a mezőgazdaságban dolgozók, az abból élők sorsára. Az Európai Unió hatását közvetve vesszük figyelembe, mindössze annyi összehasonlítást teszünk, hogy a frissen csatlakozó országok lakosságának 20%-a, míg a korábbi tagállamokban foglalkoztatottak 4% körüli része keresi a megélhetését a

210 mezőgazdaságból. Magyarország statisztikai elemzéséhez a hét régiót és a megyéket egyaránt vizsgálhatjuk, az eredmény Szabolcs-Szatmár-Bereg számára mindenképp kedvezőtlen. Magyarország népessége a gazdasági aktivitás és a munkanélküliségi ráta szerint Régiók Foglalkoztatottak (1000 fő) Munkanélküliek (1000 fő) Gazdaságilag aktívak (1000 fő) Gazdaságilag nem aktívak (1000 fő) Munkanélküliségi ráta (%) Közép-Mo 1 245,3 61, ,7 896,7 4,7 Közép-Dtúl 457,2 34,7 491,9 362,6 7,1 Nyugat-Dtúl 424,9 27,5 452,4 320,4 6,1 Dél-Dtúl 348,9 35,2 384,1 362,8 9,2 Észak-Mo 411,0 51,6 462,6 493,9 11,2 Észak-Alf 518,3 68,9 587,2 571,6 11,7 Dél-Alf 479,7 44,3 524,0 505,6 8,5 Összesen ,6 4208,9 3513,6 7,7 Forrás: KSH, Látható, hogy a fővárost is magába foglaló Közép-Magyarország után az északalföldi régióban a legmagasabb a foglalkoztatottak száma, és itt a legnagyobb a munkanélküliség is. Amennyiben mélyebb kutatást végzünk, megállapítható, hogy a munkanélküliség a falvakban általában magasabb, országosan 13%, a kistelepüléseken meghaladja a lakosság negyedét-ötödét. Igaz, az elöregedés miatt az inaktívak között jelentős a nyugdíjasok és a korábban városon élő vagy oda munkahelyre ingázók visszaköltözésének a mérete is. A mezőgazdaságból élőket a rendszerváltáskor egy millió fő körül tartották számon, 2005-ben pedig ennek a negyedére zsugorodott az ágazatban foglalkoztatottak száma. Az uniós arányok szerint ez akár kedvezőnek mondható, bár elhelyezkedésük más területen igen bizonytalan adatokkal szolgál. A mezőgazdaságban maradók jellemzéséhez figyelembe vehetjük, hogy az észak-alföldi régióban az ben egy 89 mezőgazdasági kis- és középvállalkozásra kiterjedő vizsgálat szerint a foglalkoztatottak 62%-a általános iskolai végzettségű, 28%-a rendelkezett valamilyen középiskolai, 8%- uk felsőfokú végzettséggel, és 2% iskolázatlannak bizonyult. 5 A folyamatos 5 Berde Cs. (2003)

211 változás miatt ezek a mutatószámok csak következményeikben értékelődnek fel, amikor például megállapítjuk, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregben a legmagasabb az adózás szerint őstermelőként számon tartottak aránya az országban, és szintén ők állnak az első helyen a megművelt föld mennyiségében is, tudniillik az meg a legkevesebb, így az üzemméretek folyamatos változása elkerülhetetlenné válik. Az ország keleti részére különösen ránehezedik kistelepüléses volta, ráadásul a határ menti nagy múltú, számos irodalmi, művészeti emlékről híres falvakban munkalehetőség nincs, napi bejárással sem talál olyan kisvárost, ipartelepet a fiatal, ahol reménye lehetne, még szakképzettséggel is, a sorsának minőségi változtatására. Nagy a valószínűsége annak, hogy az iskolázatlan tömeg kiesik a vizsgálatok látószögéből, átkerül a munkanélküliek már nem is regisztrált csoportjába, és inaktívként, őstermelőként próbálja magát némi szociális segélyezéssel fenntartani. Ennek ellenére a vállalkozási kezdeményezések a jellemzőek, bár ezek nem mindig a legális gazdaság szintjén történnek. A három határ mellett élők körében a kishatármenti üzleti turizmust legfeljebb a Vám- és Pénzügyőrség jelentéseiből mérhetnénk, amely hol elnéző volt, hol radikális fellépéssel igyekezett megakadályozni az engedélyek nélküli feketekereskedelmet. Megjegyzem, ez egy másik fontos gazdasági kutatásra érdemes téma, hiszen Nyíregyházán már a rendszerváltás kezdetétől olyan KGST piac működik felügyelttel, amely a határon átnyúló kereskedelem tradicionális útvonalait rajzolja újjá. Az Európai unióhoz való csatlakozások azonban legális lehetőségeket kínálnak, így van remény arra, hogy az uniós határok a korábbi vonzáskörzetek visszarendeződésével a zsákutcás falvak utjait ismét járhatóvá teszik, és a munkahelyek száma a közeli települések szintjén megnő. A térségek közötti jelenleg tapasztalható differenciákat a bruttó hazai termékek előállításával, illetve az egy főre jutó hányadával (GDP) is illusztrálhatjuk. A régiók helyzete 2004-ben Forrás: KSH (2005) és Sebestyén L. (2007)

212 Ebben a megközelítésben már nem olyan nagy a lemaradás, noha az nem jelenthet vigaszt, hogy az utolsó négy régió hasonlóan leszakadó tendenciát mutat. A további elemzés mégis kívánatos, mert megmutatja, mennyi a túlnyomóan agrártársadalomként számon tartott régiónkban a mezőgazdaság részesedése az ágazatok között. A bruttó hozzáadott érték megoszlása a gazdasági ágak főbb csoportjai szerint 2004-ben Forrás KSH (2006) és Sebestyén László (2007) A tények mögött az embereket keresve, felvetődik a kérdés, kik maradtak a mezőgazdaságban, kik tudtak más szektorban munkát találni. A válasz számos egyedi kutatást, településszintű esettanulmányok tömegét kívánja a jelen kutatójától, mivel egy még most is tartó szerkezetváltásban élünk, amely a vidék újjászerveződését mind önkormányzati, mind államigazgatási, mind gazdasági téren érinti. A regionális szakigazgatás és a megyei önkormányzat településpolitikája nem minden esetben van szinkronban, az uniós fejlesztések koordinációja a régióknál van, ami a lemaradás veszélyét azoknál a GDP szerinti már most leszakadásban lévő térségeknél okoz gondot, ahol a felzárkóztatás programja talán még el sem készült, így nagy beruházásokat még nem terveznek ide. A kistérségek önszerveződése és együttműködési kényszere is megfigyelhető, hiszen tendenciájában megállapítható, hogy a tradicionális keretek újjászerveződnek (nagyjából a történelmi járások szintjén), de ez önmagában a lakosság foglalkoztatásához nem járulhat hozzá. A probléma komplexitásának érzékeltetésére megjegyezzük, hogy a településpolitika, a

213 gazdaságfejlesztést segítő külföldi tőke önmagában kevés a befogadó humánerő nélkül. Az alábbi táblázatok látszólagos ellentmondásait most nem elemezve tovább, pusztán arra a tényre hagyatkozva, hogy a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak aránya a rendszerváltás első évtizedében drasztikusan csökkent, és ezzel névlegesen az európai arányokat közelítette meg, arra teszünk kísérletet, hogy az ágazatban egykor és ma dolgozókat jobban megismerhessük. Összetételüket iskolai végzettségük, korábbi tevékenységük alapján összevessük. A foglalkoztatottak összevont nemzetgazdasági ág és megyék szerint Terület Mezőés erdőgazd. Ipar, építőipar Szolg. jell. ágazatok Ipar, építőipar Szolg. jell. ágazatok a megfelelő terület százalékában Ipar, építőipar Szolg. jell. ágazatok Budapest 3,2 34,3 62,6 0,5 21,3 78,2 0,4 18,9 80,6 Mezőés erdőgazd. Mezőés erdőgazd. Bács- Kiskun 31,6 31,4 37,0 13,7 32,4 53,9 13,6 29,7 56,7 Baranya 15,6 39,5 44,9 7,0 31,8 61,3 5,2 33,9 60,9 Békés 27,2 34,5 38,3 11,5 33,4 55,1 9,7 32,0 58,3 Borsod- Abaúj- Zemplén 13,0 45,7 41,3 3,9 34,3 61,8 3,3 33,7 63,1 Csongrád 19,6 35,3 45,1 11,8 29,2 58,9 12,0 28,1 60,0 Fejér 14,9 46,0 39,1 5,9 43,4 50,7 5,0 41,9 53,1 Győr- Moson- Sopron Hajdú- Bihar 15,2 40,4 44,4 5,9 39,5 54,6 4,5 38,2 57,3 21,5 34,6 43,9 8,8 30,7 60,4 7,7 30,8 61,5 Heves 14,6 41,7 43,7 5,6 38,7 55,7 4,8 36,6 58,6 Jász- Nagykun- Szolnok Komárom- Esztergom 21,8 37,4 40,8 8,5 36,3 55,2 7,2 32,9 60,0 14,3 46,6 39,1 4,4 45,3 50,3 2,7 45,8 51,5 Nógrád 14,0 47,5 38,5 3,0 43,5 53,4 3,4 40,5 56,1 Pest 14,6 38,9 46,6 3,2 32,2 64,6 3,1 30,3 66,

214 Somogy 22,8 29,3 47,9 8,6 29,4 62,1 6,4 28,3 65,4 Szabolcs- Szatmár- Bereg 22,1 34,5 43,4 5,9 31,0 63,1 5,0 30,5 64,5 Tolna 22,5 38,6 38,8 9,8 38,4 51,8 9,0 36,6 54,4 Vas 18,6 36,4 45,0 5,6 45,3 49,1 5,5 40,1 54,5 Veszprém 14,6 41,6 43,8 4,8 41,9 53,4 4,3 41,3 54,4 Zala 16,7 39,3 44,0 5,5 38,9 55,7 5,0 39,3 55,8 Ország 15,5 37,9 46,7 5,5 32,9 61,6 4,9 31,4 63,8 összesen (Forrás KSH, 2006 és Sebestyén László 2007) 4. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti megoszlása az országos statisztika szerint jelentősen módosult. A 2005-ös KSH adatok szerint 33,4%-uk nyolc vagy annál kevesebb osztályt végzett, 77,4% rendelkezett középiskolai bizonyítvánnyal, igaz ennek megoszlása azt mutatja, hogy legjobban az érettségivel nem, de szakmai oklevéllel bírók aránya nőtt, 35,4%-ra. Meglehet, hogy e mögött az ismét fellendülő arany és ezüstkalászos tanfolyamok eredményességét tapasztalnánk, míg a felsőfokú végzettségűek 9,2%-ot tesznek ki. Ez az arány jelentősen más, mint a pár évvel korábbi véletlenszerű minta alapján az észak-alföldi régióban megállapított iskolai végzettség szerinti megoszlás volt ben a szakmailag felkészültebbek adják a foglalkoztatottak több mint felét, és csak kis mértékben nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. Eszerint a drasztikus csökkenést vagy úgy tekintjük, hogy a képzetlen, szakmai tapasztalattal, megfelelő méretű gazdasággal rendelkezők estek ki az ágazat nyilvántartásaiból, vagy úgy, hogy csak a tudással, induláshoz szükséges gazdasági erővel rendelkezők maradtak ebben az ágazatban. Nincs ellentmondás, mindkettő igaz lehet. Az átlagok, és az eltéréseik figyelmeztetése óvatosságra int, és a kutatót alaposabb kutatásra készteti. Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach címmel 1992-ben indult egy könyvsorozat, amelyből 2000-ben egy gyűjteményes kiadvány született Ezer év ezer ember címen 6 A cím utal az államalapításra, és arra is, hogy ezer portrét tartalmaz. Az almanach, mint műfaj nem új, de mindenképp a modern társadalom szülötte. Foglalkozások szakmai közössége, települések, iskolák, régiók állítottak és állítanak össze ilyen köteteket. Az itt összefoglalt tíz kötet több mint ezer portréja már mennyiségében is óriási reprezentáció. A kötet készítői nagyjából azonos kérdésekkel szólították meg a benne szereplőket, akik ezek közül eldöntötték mire, milyen részletesen térnek ki. Az önmagukat vállalók a saját értékrendjük szerint adtak választ, ezáltal reprezentálják, hogy az utolsó évtizedben kik hogyan látták a saját szerepüket, mit tartottak értéknek, 6 Ésik S. (2000)

215 honnan jöttek, és mit tűztek maguk elé célként. Az interjúk a következő szempontok szerint készültek: milyen a családi háttere, milyen az iskolázottsága, korábbi munkaviszonya alapján tartozott-e valamelyik kiemelkedő csoporthoz, milyen családi, helyi hagyományokat tart önmaga számára fontosnak, milyen vallási értékeket tartottak meg a családban, tartozike felekezethez, milyen volt a családja vagy a maga korábbi pártállása, hova tartozik az írás készítésekor, kik tartoznak a baráti köréhez, mi a kedvelt szabadidős tevékenysége. Mindenki szabadon dönthette el, hogy mire válaszol, de a leírtakkal minden egyes megszólított egyetértett. A címben megjelölt vizsgálathoz ezt a gyűjteményt használtam forrásnak, és tartalomelemzéssel feldolgoztam azokat a portrékat, amelyek olyan emberekről szóltak, akik most is a mezőgazdaságban dolgoznak, akiknek az iskolai végzettsége e szakterülethez kötődik, illetve aki megjelölte korábbi munkahelyeként a mezőgazdaságot. A szempontok közé felvettem a lakóhelyet, a szakképesítést adó iskola szintjét és a helyét valamint, hogy volt vagy van-e a családban a mezőgazdasági munkának hagyománya vagy folytatása, a pályaválasztásban családi esetleg más motivációk léteztek-e. A válogatásba nem vettem bele azokat a nyugdíjasokat, akiknek a gyermekei más területre kerültek, munkásságuknak nincs közvetlen folytatója. A válogatás eredményeként 99 portrét tudtam a vizsgálatba bevonni, amelyek természetesen eltérnek a pusztán statisztikai alapokon nyugvó felmérésektől, hiszen az interjúk a néprajz, az emlékezés, a megélt és szóbeli közlésen alapuló történelem (oral history) továbbá a külföldön már elterjedt évkönyvek, a Ki kicsoda típusú kiadványok tényközléséhez állnak közelebb, mint az előre eltervezett, azonos kérdésekre választ kereső kutatások. A majdnem 10%-os részesedés azt látszik igazolni, hogy a megszólaltatottak jól reprezentálják az átalakuló mezőgazdaság arányait. Arra voltam kíváncsi, hogy igazolódik-e az a tapasztalaton nyugvó hipotézis, hogy az elit létező és megtalálható ezen a szinten, továbbá, hogy metamorfózisa végbe ment-e egy regionális közegben? A legegyszerűbb az iskolai végzettség szerinti felmérést volt elvégezni, hogy megállapíthassuk, kik azok, akik a rendszerváltást képesek voltak társadalmi helyzetük jelentős változása nélkül megélni

216 Iskolai végzettség szerinti megoszlás 15% 4% 1% 9% 71% felsőfokú középfokú szakmunkás középbirtokos nincs megjelölve Forrás: saját kutatás A felsőfokú végzettségűek fele egyetemet végzett, egy kivételével valamennyien agrármérnökök, és zömében Debrecenben kaptak diplomát. A főiskolai végzettségű mérnökök megoszlanak, azonos arányban vannak jelen a mezőgazdasági gépészek, a kertészek és az üzemszervezők, akiknek nagy része Nyíregyházán kapta diplomáját, néhányan Karcagra jártak, az élelmiszeripariak viszont Szegeden diplomáztak. A felsőfokú technikumot végzők kis számban Pallagot és nagyobb részben Nyíregyházát jelölték meg. Nagyon érdekes a középfokú végzettséggel rendelkezők megoszlása, körükben az első helyen a mátészalkai szakközépiskola áll, ahol az érettségi mellé technikusi minősítést is szereztek. Az egyetlen gimnáziumi érettségivel rendelkező a református kollégiumban tanult Debrecenben. Az 1961-ben induló nyíregyházi szakközépiskolába a fiatalabb generáció tagjai jártak, akiknek jelentős része itt folytatta a tanulmányait tovább a főiskolán. Az agráregyetemre járók döntő többsége is ezeket a középiskolákat jelölte meg, és kiemelte a középiskolája jelentőségét a pályaválasztásában. Nem célom az iskolatörténettel foglalkozni, esetleg méltatni, csupán azért tartom fontosnak megemlíteni, mert azt is jelentik ezek a tények, hogy a 99 ember négyötöde már az iskola révén kapcsolatban állhatott egymással, ezáltal olyan információs, formális és informális hálózat részesei lehetnek, amelyek őket szakmai felkészültségük mellett más összefüggésben is összekapcsolhatja. Érdekes, hogy a szakmunkások valamennyien fiatalok, közülük csak két kertész van, akad egy villanyszerelő és

217 egy dohányipari szakmunkás is. Ők vállalkozók, akik a mezőgazdasági termékek feldolgozására specializálódtak (pl. kukoricapehely készítő). Az iskolai végzettségüket nem említők megítélésében csak a portrék elolvasása, illetve a személyes ismeretség segít. Szinte valamennyien bizonyos szinten kivételnek számítanak. Van, akinek az élete önmagában egy klasszikus gründolás és egy reformkori modern mezei gazdálkodó újraformálódása lenne. Még a háztájiban elkezdett magyar fajtájú állatokat tartani, majd elsőként váltott ki vállalkozói igazolványt, egy benzinkutat üzemeltetett határmenti falujában, ami ma már nem feltétlenül jó üzlet, a határon átfolyó csempészés korában. Aztán fuvarozással is foglalkozott, de a legjobb pálinkát ma is tőle érdemes beszerezni, olyan külső csomagolású és minőségű márkát kínál, amely bárhol a világban elismerésre számíthat. Portréjában azonban azt emelte ki, hogy a lánya már főiskolát végzett, és szintén vállalkozó lett. Nem említi saját iskolai végzettségét a konzervüzem tulajdonos igazgatója sem, mert nincs felsőfokú diplomája. Ma már ezt hiányolja, akárcsak a hűtőház vezetője. A középfokú végzettségű erdész sem beszél saját iskolai bizonyítványáról, inkább azt tartja fontosnak, hogy fiai agrármérnökök lesznek, a felesége mérlegképes könyvelő, és igen jól tudták hasznosítani a tudását a vállalkozás elindításában. A középbirtokos megnevezés meglehetősen furcsa kategória ebben a közegben, de a megkérdezett ezt tartotta fontosnak elmondani magáról. Elmondja, hogy visszaszerezte nagyapja 120 holdját, többet nem is akar. Testvére gimnáziumi igazgató, de ő a családi hagyományt kívánja ápolni, foglalkozásaként a szintén egyedi magángazda megnevezést használja. Mellesleg nem egyedül, amennyiben a gazdálkodók közé vesszük, úgy négyen jelölték meg ezt foglalkozásként. Így az ismeretlen végzettségűek sem maradtak le, akár van iskolai bizonyítványuk, akár nincs, olyan munkaköröket látnak el, amely a felnövő generáció számára csak igazolt szakképesítéssel érhető el. A vizsgálatba bevontak más szempontból épp a jelenlegi foglalkozásuk miatt lehetnek érdekesek, mennyire kerültek el eredeti végzettségük szerinti foglalkozásuktól vagy maradtak meg a településükön más beosztásban is a vezetők között

218 A korábban mezőgazdaságban dolgozók jelenlegi foglalkozási megoszlása 10% 4% 3%3% 5% 16% 9% 23% 27% polgármester vállalkozó szöv elnök ügyvezető gazdalkodó országgyűlési képvis. tsz elnök vezérigazgató egyéb mg váll. Forrás. saját kutatás A torta látszólag szétesett. Meglepő, hogy a polgármesterek aránya több mint egy negyed. Ám a konkrét eseteket nézve, már csöppet sem csodálkozunk. Azok a korábban is a falu vezetőségébe tartozók, akik a tsz-ek megszűnése után a faluban maradtak, betölthették ezt a funkciót, és emellett legtöbbször nem szüntették meg saját magángazdaságukat. Ismerték ezt a kettős tevékenységet a tsz melletti háztáji gazdálkodás idejéből, ráadásul egy kis faluban alig van más lehetősége a lakosságnak, mint olyan embert választani elöljárónak, aki kiismeri magát a hivatali munkában. A feltételezésnél biztosabb eredményt kapunk, ha megnézzük, hogy a polgármestereknek mik voltak az előző foglalkozásaik. A polgármesterek korábbi foglalkozásai 9% 5% 9% 18% 9% 9% 41% tsz elnök volt főagronómus állami gazd. Ig. ágazatvez. ismeretlen tanácselnök egyéb Forrás: saját kutatás Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy 68%-uk korábban egészen biztosan a mezőgazdaság vezető személyiségei közé tartozott, és nincs kizárva, hogy az ismeretlenek között is léteznek olyanok, akik ugyan nem jelölték meg korábbi

219 elfoglaltságukat, de vagy végzettségük, vagy családjuk révén szintén az agrárértelmiséghez állnak közel. Amennyiben ezt nem vesszük figyelembe, akkor is kijelenthetjük, hogy az önkormányzatokban domináns a korábbi mezőgazdasági vezetők jelenléte. Arra is nagy valószínűséggel fogadhatnánk, hogy kik azok, akik foglalkozásuk szerint vállalkozónak vallják magukat. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a mezőgazdasági szakmai tudással, kapcsolatrendszerrel vállalkozásba kezdők között hasonló arányokat találunk. A vállalkozók korábbi foglalkozásai 22% 17% 22% 17% 22% tsz elnök főagronómus ágazatvez egyb mg alk. egyéb Az arányszámok mégis adnak specialitást. A vállalkozásba kezdők között nagyobb a középvezetők, az egyéb mezőgazdasági alkalmazottak részesedése, akik az agronómusokkal együtt kétharmadot tesznek ki, a tsz elnökökkel együtt a négyötödön is túl jutunk. A szövetkezeti elnök kategóriánál is agrár értelmiségieket találunk, a tsz elnökök és az ágazatvezetők egyenlő számban, továbbá a főagronómusokból lettek elnökök. Ez a korábbi évtizedekben is az előre lépés egyik útja volt. Talán már unalmasnak tűnhet, hogy a magukat ügyvezetőként aposztrofálók megoszlásában is kevés az egyéb vagy ismeretlen korábbi foglalkozásúak részesedése. Az ügyvezetők korábbi foglalkozásai 8% 17% 17% 17% tsz elnök főagronómus ágazatvez egyéb 33% polgármester 8% ismeretlen

220 A rendszerváltás után a vállalkozások, azok vezetői és a szövetkezeti elnökök összesítését elvégezve azt tapasztaljuk, hogy szinte kiegyenlített a korábbi agrárvégzettségű vezetők sikere a rendszerváltás után, a vállalkozások, és azok vezetői között a tagozódást az alábbi diagram mutatja. A vállalkozók, ügyvezetők, szövetkezeti elnökök korábbi foglalkozása 13% 4% 20% tsz elnök főagronómus ágazatvez 18% 25% 20% egyb mg alk. egyéb ismeretlen A sikereik titkát keresve az iskolai végzettség mellett más motivációt is számításba kell vennünk. Ez azonban annyira szubjektív, hogy a megszólítottaknak csak a fele, 47 fő nyilatkozott arról, hogy családjában volt-e olyan hagyomány, példa, amely a munkájában, pályájában hatással volt rá. A motivációnak is tekinthető utalások messzire nyúlnak vissza, Szabó László néprajzi kutatásaihoz hasonlóan igazolják a paraszti társadalom tradicionális értékrendjét. Van, akik kisnemesi ősöket, kuruc hagyományokat idéznek. Egy mezőgazdasági termékforgalmazással foglalkozó középfokú végzettségű arra hivatkozik, hogy őseit a 17. századig tudja visszavezetni a családi biblia segítségével. Érdekes, hogy van, aki kisnemesi származását és értelmiségi foglalkozású családját kapcsolja össze, felsorolva, hogy a családban képviselő, pap, jogász, állatorvos és tanár is található. Meglepő, hogy többen hivatkoztak nagyapjukra, aki uradalmi tisztséget látott el, például a Dégenfeld vagy a Horthy birtokon, akadtak uradalmi gépész, kertész ősök mellett olyan ősök is, akik Amerikába vándoroltak, hogy visszatérve a gyűjtött pénzt földvásárlásra fordítsák. Vannak, akik a paraszti társadalom vezető rétegéhez tartoztak, juhászdinasztiától az állattenyésztési brigádvezetőig, akik a továbbtanulást fiaiktól várják el. Tették ezt még olyanok is, akik kulákként különösen megszenvedték a földet. Bizonyára létezett más indíttatás is. A különféle értelmiségi pályák közül a leggyakoribbak a családokban a pedagógusok, a hivatalnokok, de van közöttük három országgyűlési képviselői is. Ennél mégis

221 fontosabbnak tarthatjuk, hogy megjelent már a második generáció, amikor az apák arra hivatkoznak, hogy gyermekeiket azzal a szándékkal taníttatják, hogy bevonják őket a vállalkozásukba, hogy megosszák velük majd a munkát. 5. Úgy véljük, hogy a rendszerváltás, a hatalomváltás vagy paradigmaváltás kérdéseinek elméleti tisztázása még várat magára, nemzetközi és hazai kutatások ezután szaporodnak majd, de végigolvasva az ezernyi életutat, amelyek folyamatosan íródtak az elmúlt években, olyan megállapításokat tehetünk, amelyeknek kutatása és bizonyítása a jelen és főleg a jövő tervezéséhez, megítéléséhez szolgálhat tanulsággal. Például, hogy a hivatali elit átalakulása nem jelent teljes személycserét, nagy a korábban is a helyi bürokráciát vezetők újraválasztásának az aránya. A hatalmi (párt-) viszonyok változása a helyi igazgatásban kisebb jelentőségű, a helyi vezetők alkalmazkodnak, a civil szerveződések azonban lassan alakulnak. A gazdaságban korábban vezető szerepet betöltő apparátusbeliek jelentős része a privatizációból megerősödve került ki. Jelentősen átalakult a tulajdonosi szerkezet, differenciálódása egy évtized alatt valószínűleg végbement. A gazdaság szervezet-rendszere differenciálódott, a gazdaság vezető elitje fokozatosan közelít más elitcsoportokhoz. A szakértői tudás átmenetileg leértékelődött, de megindult a magas szintű szakképzettség megszerzésére való törekvés. Az értelmiség, mint természetes elit, szintén számos változást élt át. A rendszerváltás kezdetén sokan keresték elő tudatukból azokat a reformgondolatokat, amelyek alapján 1848-tól minden korosztály végiggondolta a föld, az oktatás, a haladás kérdéseit. Különösen igaz ez a mi vidékünkre, ahonnan szabadságküzdelmek indultak, ahol szinte minden faluban tetten érhető a történelem. Itt még tegnap is élt a rendiség, amelynek eddig csak negatívumait ismételgették a tankönyvek, és kevés figyelem fordítódott arra, hogy a magyar nemesség maga ajánlotta fel a közteherviselést, törölte el a kiváltságainak nagy részét, köztük az úrbériséget, és nyitotta meg a polgári fejlődést a nemzet tagjai előtt. Talán érdemes lenne azokat a hagyományokat is elemeznünk, amelyek a politikai kultúrát, a falvak, települések önigazgató rendszereit örökítette, amelyeket a reformált egyházak demokratizmusa is őrzött vidékünkön. Ez a hétköznapi történelmi tudat az életmódban, a vállalkozói kedvben öröklődött, és a néptanítók, a faluból elkerülők, a településeiken meghatározó gazdák, kereskedők, hivatalnokok egyaránt őrizték. A gondolataim realitását látom igazolódni egy messziről érkező kutató, Ieda Osamu (2007) írásában. Ő a magyar rendszerváltás agrár vonatkozásait vizsgálja, tesz észrevételeket a japán és a magyar rendiséggel kapcsolatban, és így fogalmaz:..úgy tűnik, hogy a helyi vezetők egyik közös jellemzője a tehetős paraszti családi háttér és az, hogy hagyományosan ők voltak a helyi agrárnépesség vezetői már a 19. századtól kezdve, akik túlélték a különböző földreformokat, a kollektivizálást és a privatizálást is

222 A fenti, korántsem befejezett kutatás alapján már most bátrabban állítom, hogy az elit kutatásának egy új kihívásával állunk szemben, miszerint a helyi, a regionális szinteken is létezik helyi elit, amelynek kiválasztódásában hasonló jelenségeket figyelhetünk meg mint az adott társadalom magasabb szintjén. A Bordieu és követői által megfogalmazott szociológiai jegyek éppúgy felfedezhetőek esetükben, mint a magyar társadalomtörténet nagyjainak ismérvei. A magyar társadalom területi differenciáltságából adódóan az általam vizsgált térségben a legerőteljesebbnek az agráriumban élők túlélési képességei mutatkoztak, amelyet néhány ismérven keresztül igyekeztem bemutatni. GENERATION OR ELITE CHANGE IN THE AGRICULTURE OF A REGION The early 1970s was a period when Hungarian agriculture moved into the centre of interest of the world. The size of co-operatives, their managerial and production structure had all become in relative harmony, and household farming typical of the Hungarian model also existed simultaneously. This latter form resulted in the strengthening of the private sphere, since the marketsensitive cultivation of labour-intensive cultures was performed here. By this period, a new generation of specialists had grown up, who had gotten acquainted with the modern technologies of mechanisation, plant protection, processing and sale at secondary technical schools, agricultural colleges, universities. They had become the elite of the Hungarian agriculture, having both the financial and local political power under control, but their true merit lay in their expertise. Thus, the question is who has comprised the elite of the agriculture after the change of regime in 1989/90. In our supposition the same processes took place in smaller regions as in the national and international economic, political and social life. Therefore, in harmony with the national events, the county, the village have had all their own characteristic features, the parallels in their social structure. On the basis of the above study, which has far not been completed yet, I can already state with more confidence that we must face a new challenge of the elite research, according to which at the local, regional levels a local elite exists, whose selection has similar properties to the one at the higher level of the given society. The sociological features determined by Bordieu and his followers can be discovered in their case, similarly to the criteria of the great personalities of the Hungarian social history. Owing to the territorial differentiatedness of the Hungarian society, in the region studied by me the surviving ability of those living from agriculture seemed the most powerful, which I have intended to present through some criteria

223 IRODALOMJEGYZÉK Berde Csaba (2003): Menedzsment a mezőgazdaságban / Vezetési módszerek és sajátosságok, Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest. Bibó István(1986): Elit és szociálisérzék. In.: Válogatott tanulmányok I.. Magvető Kiadó, Budapest oldal. Bognár László Csizmady Adrienn (2007): A falvak helyzete közhangulat falun. In.: Közgazdaság, Tudományos füzetek II. évf. 3. szám oldal. Ezer év ezer ember (szerk.: Ésik Sándor) (2000). In-forma Kiadó, Nyíregyháza. Honvári János (2006): XX. századi magyar gazdaságtörténet. Aula Kiadó, Budapest. Osamu, Ieda (2007): Aetas 2. sz oldal. Szabó László (2007): Lehet-e a hagyományos paraszti közösségekben nemzedéki ellentét, kézirat Valuch Tibor (2005): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó Budapest

224 FÖLDTULAJDON ÉS FÖLDHASZNÁLAT MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN VARGA ZSUZSANNA 1 A szocialista korszak öröksége A szocializmus évtizedeiben Magyarországon a kommunista párt és az agrártársadalom közötti konfliktusok legerőteljesebben a föld magántulajdona körül jelentkeztek. 1948/49-től kezdve a magyar kommunista párt a mezőgazdaságban is irányt vett a szovjet modell megvalósítására, azaz a kollektivizálásra. 2 A közös gazdálkodás, a kolhoz-mintára szervezett termelőszövetkezetek iránt azonban csak a föld nélküli és bizonyos törpebirtokos rétegek mutattak érdeklődést. A paraszti társadalom széles tömegei nem akarták feladni az egyéni gazdálkodást. Nemcsak azért, mert megélhetésüknek ez volt a záloga, hanem azért is, mert a parasztság generációról-generációra öröklődő tapasztalata volt, hogy egyedül a gazdasági önállóság, a hat-nyolc holdnál kezdődő független kisbirtok adott társadalmi rangot, megbecsülést a falusi embereknek, s nyújtott némi védelmet a teljes kiszolgáltatottság ellen. 3 A hatalom a paraszti ellenállásra úgy reagált, hogy egyrészt szűkítette a gazdálkodók árutermelői tevékenységét, piaci kapcsolatait, másrészt pedig minden módon lazítani, sőt felszámolni igyekezett a mezőgazdasági termelők ragaszkodását a magántulajdonhoz, különösen a földhöz. Ez utóbbit célozta a tagosítás. A tagosítás azt jelentette ekkoriban, hogy a megalakuló tsz számára igénybe vették a kívül maradó egyéni gazdák földjeit, s ezért hasonló nagyságú ámde gyakran rosszabb minőségű, és a településtől távolabb eső földdarabbal kárpótolták őket. A kommunista párt azonban sem ezzel, sem más eszközökkel nem tudta ekkor még megvalósítani a mezőgazdaság átszervezését. Az 50-es évek első felében mindkét kollektivizálási kísérlet kudarcot vallott. A hatalom végül csak harmadik nekifutásra, 1961-re tudta teljessé tenni a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szovjet modelltől eltérően Magyarországon nem államosították a földet. A kollektivizáláskor szövetkezeti használatba került föld tulajdonjoga formailag tehát nem változott. A 1 Egyetemi docens, kandidátus, ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék. 2 A korszak agrártörténetéről bővebben lásd: Donáth F. (1977), Fazekas B. (1976); Orbán S. (1972); Romány P. (1998); Szakács S. (1998); Varga Zs.(2005). 3 Fél E. Hofer T. (1997)

225 téeszekben használt összes terület közel háromnegyed része magántulajdonban, egynegyed része pedig állami kézben volt. 4 Ugyanakkor a szövetkezeti tagok magántulajdonát erősen korlátozták. Így például a tulajdonos a földjét nem adhatta el, tulajdonával birtokosként sem rendelkezett, s a föld használatának mikéntjét a tsz-alapszabályzat határozta meg. A tulajdonos rendelkezési joga az örökösödési jogon kívül gyakorlatilag megszűnt, elvi tulajdonjoga elismeréseként viszont igényt tarthatott földjáradékra. A kollektivizálás lezárulása után azonban növekedni kezdett az a földterület a tagok egy részének kilépése, faluról való elvándorlása, vagy éppen az idős tagok elhalálozása következtében, amelynek tulajdonosa nem dolgozott a szövetkezetben, de a szövetkezettől földjáradékra, illetve használati díjra tarthatott számot. Sőt, a jogszabályok értelmében földjének, örökrészének kiadását is igényelhette a közös gazdaságtól. A tsz-ek azonban maguk mögött tudva az irányítószervek támogatását nem adták ki a földet, így ez a szituáció folyamatos konfliktusok forrásává vált. 5 Kádár János a földtulajdon és földhasználat viszonyainak egyik, 1966 őszi vitája során így jellemezte a tsz-eknél a földkiadások kapcsán kialakult szituációt. Meg kell azt is mondani, hogy betűszerinti törvénysértés ebben a dologban jelenleg nincs, hiszen mindenféle elnöki tanácsi rendelkezésekkel, meg kormányrendeletekkel szabályozzuk az életben ma ezt a kérdést, de tulajdonképpen az Alkotmány alaptörvényével ellentétes helyzet van és a valóságban mi tulajdonképpen folyamatos törvénysértést is elkövetünk. Az alaptörvények ugyanis biztosítják a tulajdont az állampolgárnak. Ez így is van, s a tulajdon mindeddig biztosítva volt, de azzal a kis fenntartással, hogy a tulajdonával mindent tehet, csak egyet nem: nem rendelkezhet vele. 6 A hatvanas évek első harmadában tehát a termelőszövetkezeti földhasználat a gyakorlatban tulajdoni jelleget öltött. Az évi IV. törvény lényegében ezt a helyzetet legalizálta. 7 Az állampárt hivatalos ideológiája Magyarországon mindvégig a köztulajdon és annak növelése mellett szállt síkra. Ugyanakkor a köztulajdon uralkodóvá tétele érdekében más utat jártak az ipar, a kereskedelem terén, ahol kártalanítás nélküli kisajátítás ment végbe, s más utat választottak a mezőgazdaság esetében. A paraszti tulajdon szocializálását, mely kisemberek millióit érintette érzelmileg, anyagilag fokozatosan, s valamiféle pénzbeni megváltás biztosításával tartották realizálhatónak. A kérdés konkrét megoldását illetően az jelentett fordulatot, hogy az új gazdasági mechanizmus ideológiai előkészítése során feloldották a következetes és nem következetes szocialista tulajdon közötti különbségtételt. 4 Szakács S. (1989) oldal. 5 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) MDP-MSZMP Központi Szervek iratai (a továbbiakban: M-KS) 288. f. 28/1965/14. ő. e. A földtulajdoni és a földhasználati viszonyok továbbfejlesztésének útjai, feltételei, módszerei. (FM Földbirtokpolitikai Osztály.) 6 MOL M-KS 288. f. 4/83. ő. e. Jegyzőkönyv a Központi Bizottság október 13-i üléséről. 7 Mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény. Földjogi törvény. 1968, oldal

226 Így lehetővé vált az addig használatilag szövetkezeti vagy állami, de formálisan még magántulajdonban lévő földek szövetkezeti (illetve állami) tulajdonná minősítése. A szövetkezeti földtulajdon kialakításánál különbséget tettek a termelőszövetkezettel tagsági viszonyban nem álló személyek és a tagok között. A szövetkezeten kívüli tulajdonosokat kötelezték, hogy egy éven belül vagy belépnek a szövetkezetbe, vagy a földjüket eladják a szövetkezetnek. A kártalanítás mindössze annyit jelentett, hogy a 10-20%-kal megemelt haszonbért még öt évig fizették a volt tulajdonosoknak. A termelőszövetkezeti tagoknak viszont szabad választást biztosítottak: megtarthatták, vagy eladhatták földjüket a szövetkezetnek. Az utóbbi megoldást nagyon kevés tsz-tag választotta, annak ellenére, hogy számukra magasabb megváltási árat fizettek. A tagság döntő többsége azonban megtartotta a tulajdonjogát, s ilyen módon jogosult maradt továbbra is földjáradékra. Még egy harmadik forrásból is bővült a szövetkezeti földtulajdon, mégpedig úgy, hogy a szövetkezet által használt állami földek tetemes része is a szövetkezet tulajdonába került. 8 Az évi IV. törvény jelentőségét mutatja az is, hogy az elkövetkező 20 évben ez a törvény határozta meg a földtulajdonviszonyokat. Magyarországon tehát 1967 után háromféle földtulajdon létezett: állami, szövetkezeti és magántulajdon. Az állami gazdaságok állami tulajdonban lévő földet műveltek. A mezőgazdasági tsz-ek használatában lévő föld egyre csökkenő hányada volt magántulajdon (1970: 53%, 1980: 45%, 1989: 34,5%), s ezzel párhuzamosan egyre nagyobb hányada került szövetkezeti tulajdonba (1970: 33%, 1980: 51,6%, 1989: 61,9%). A tsz-ek használtak még valamennyi állami tulajdonú földet is (1970: 14%, 1980: 3,4%, 1989: 3,6%). 9 A tsz-en belüli földhasználati viszonyokat tovább bonyolította, hogy a földek túlnyomó többségét közösen művelték, de minden tsz-tagot megilletett egy ún. háztáji gazdaság, amelyet egyénileg művelt, s amelynek termékével közvetlenül rendelkezett. 10 Önellátásra is fordíthatta, de piacon is eladhatta a háztájiban termelt növényi (pl. zöldség, gyümölcs) és állati termékeket (tojás, baromfi, sertés stb.). A 80-as évek elejére létrejött a szövetkezeti tagságon belül egy olyan réteg, amely a háztáji gazdaságában sikeres árutermelést folytatott, ugyanakkor nem tudta továbbfejleszteni a gazdaságát. 11 Se földet, se megfelelő gépeket nem vásárolhatott. A problémát az okozta, hogy a kommunista párt nem tudott szabadulni a régi tabuktól. Hiába készültek el a 80-as évek közepén azok a szakértői javaslatok, amelyek a földtulajdon és a termelési szerkezet reformját 8 Szakács S. (1989) oldal. 9 Sipos L. (1991) 504. oldal. 10 Molnár J. (1996) oldal. 11 Harcsa I. (1991) oldal

227 fogalmazták meg, a hatalom újra és újra világossá tette hol húzódnak a tilalomfák, s ezzel fékezte az igazi reformok végrehajtását. 12 Jól példázza ezt az évi földtörvény esete, amely húsz év után próbálta átfogóan rendezni a meglehetősen bonyolulttá vált földügyi szabályozást. 13 Annak ellenére, hogy az évi I. törvénnyel (az alacsonyabb szintű jogszabályok tömegén kívül) két korábbi törvény, tíz törvényerejű rendelet és mintegy harminc minisztertanácsi rendelet hatályon kívül helyezésére került sor, az új törvény mégsem hozott magával új szemléletet. A szövetkezet a tulajdonában lévő termőföldet magánszemélynek továbbra sem adhatta el. Az egyetlen érdemi újdonság az volt, hogy lehetővé vált a nagyüzemileg gazdaságosan nem művelhető földek bérbeadása. Az ilyen területeket a szövetkezet magánszemély részére (területi és időbeli korlátozás, valamint hatósági jóváhagyás nélkül) haszonbérbe adhatta. Földharcok a kárpótlás folyamatában A rendszerváltáskor a földkérdés vált az agrárpolitika szimbolikus kérdésévé, mivel a pártok álláspontja igencsak eltért abban, hogy milyen jogi elvek szerint történjen a szövetkezeti földek privatizálása, azaz kik legyenek a föld tulajdonosai. A földtulajdon és földhasználat 1980-as évek végén rögzített adatai szerint a terület 31,8%-át állami gazdaságok és vállalatok (gazdasági társaságok), 61,0%-át termelőszövetkezeti gazdaságok (mezőgazdasági, halászati és szakszövetkezetek együtt), 7,2%-át pedig egyéni és kisegítő gazdaságok használták. Az állami gazdaságok és az egyéni, illetve a kisegítő gazdaságok földhasználata egyben tulajdonjogot állami és egyéni földtulajdont is jelentett. A szövetkezeteknél a földtulajdon és a földhasználat elkülönült egymástól, vegyes (szövetkezeti és használatra átengedett egyéni) tulajdonon alapult. A szövetkezetek földterületük 3,8%-át állami, 61,1%-át szövetkezeti közös tulajdonként művelték, míg területük 35,1%-a közös használatra átengedett tagi földtulajdon volt Az említett reformtervek közül a teljesség igénye nélkül néhány fontosabbat emelünk ki: MOL M-KS 288. f. 38/74. ő. e. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának előterjesztése az MSZMP KB Szövetkezetpolitikai Munkaközösségéhez a mezőgazdasági szövetkezetek működése továbbfejlesztésének egyes kérdéseiről. (1986. június 5.); MOL M-KS 288. f. 15/538. ő. e. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium előterjesztése az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottság számára az élelmiszertermelés fejlesztésének programjáról. (1987. március); MOL M-KS 288. f. 5/1049. ő. e. Az MSZMP KB Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály javaslata a Politikai Bizottságnak az agrárpolitika megújításának koncepciójára. (1989. január 17.) 13 Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye (1988) oldal. 14 Tanka E. (1990) oldal

228 Az MDF és az SZDSZ azon a nézeten volt, hogy a privatizáció során az adott telekkönyvi helyzetből kell kiindulni, ami 2/3-ban nagyüzemi, 1/3-ban tagi tulajdonosi helyzetet rögzített. 15 Azt javasolták, hogy a termőföldek 1/3-a, ami általában idős tsz-tagok vagy a tsz-ben dolgozó örököseik nevén volt, korlátozás nélkül váljon a tulajdonukká. Dönthetnek majd róla, hogy a közös gazdaságban hagyják (vagyoni betétként), vagy csereföld formájában kiveszik. A szövetkezeti tulajdonként bejegyzett földet pedig, az egyéb közös vagyonhoz hasonlóan, olyan vagyonjegyek formájában osszák szét a tagok között, amely vagyonjegyek kilépéskor földre vagy értékpapírra válthatók. Így tehát a tsztagság valóságos tulajdonosi közösséggé alakul. Ez a javaslat illeszkedett abba a tulajdonreform-folyamatba, amivel maga az MSZMP is egyetértett. 16 A Kisgazda Párt agrárkoncepciója a kollektivizálás előtti tulajdonviszonyok visszaállításán alapult. Szerintük a kisajátítás és kényszermegváltás jogtalan volt, ezért a termelőszövetkezet tulajdonába került föld az 1947-es tulajdonosokat, illetve azok örököseit illeti. 17 A földkérdésről szóló viták kiéleződése arra késztette a Némethkormányt, hogy január végén a törvényhozás elé vigye a földről szóló évi I. törvény korrekcióját. 18 A módosítás értelmében felszabadult a földpiac, megnyílt az út a privatizáció előtt, s megszűnt a telekkönyv szerinti magántulajdonosok (zömében nyugdíjas tsz-tagok) tulajdonosi jogainak korlátozása. A föld a tsz-ből kivehetővé, eladhatóvá és korlátozás nélkül örökölhetővé vált. Az évi IX. törvény elfogadását követően azonban több tényező miatt nem indult meg a szövetkezetekből való tömeges földkivitel. Az 1990 tavaszán lezajlott első szabad választások eredményeként megalakuló hárompárti (MDF, FKgP és KDNP) koalíciós kormány agrárprogramját Antall József miniszterelnök így foglalta össze: A piacgazdaság elképzelhetetlen valódi magántulajdonos nélkül, ami a mezőgazdaságban nagyrészt természetes személyek tulajdonát jelenti, és zömében egybeesik a tulajdon és a használat. Az új mezőgazdaság alapvetően magántulajdonos termelők családi együttműködésén, valamint a tulajdonosok valódi szövetkezetein, meghatározott, szűkebb körben állami gazdaságokon alapul. A mezőgazdasági tulajdonreform alapelve, hogy a föld annak a tulajdonába kerüljön, aki azt várhatóan megműveli. Célunk igazságot szolgáltatni a parasztságnak az elszenvedett sérelmekért. E tekintetben az es esztendő meghatározó kiindulópont lehet, amikor kialakultak az 1945-ös földreformot követő tulajdonviszonyok, és még nem kezdődött el az erőszakos kollektivizálás. [...] A termőföldek hasznosítása a tulajdonosok akarata szerint 15 Magyarországi pártprogramok, (2005) , oldal. 16 Uo oldal. 17 Uo oldal. 18 Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, (1990) oldal

229 alakul, ők döntik el, hogy egyénileg vagy közösen művelik, bérbe adják vagy eladják. A külföldiek hazai földszerzését nyilvánossá és átláthatóvá kell tenni, átmeneti időig korlátozható csak. 19 Antall József miniszterelnök bármennyire is hangsúlyozta, hogy a kormány agrárprogramja [...] nem egy párt, hanem a koalíció pártjainak egységes programja kell legyen, valójában éppen e téren jelentős nézetkülönbségek voltak a koalíción belül. 20 Míg az MDF eredetileg kizárólag piaci alapú privatizációban gondolkodott, addig az FKgP, amelynek támogatása elengedhetetlen volt a kormány parlamenti többségéhez, privatizálás helyett reprivatizálni akart. A koalíción belüli ellentéteket Antall József úgy próbálta enyhíteni, hogy a teljes körű reprivatizáció helyett felvetette az egykori tulajdonosok beleértve a gazdák részleges és új tulajdon vásárlására fordítható kártalanítását. A Kisgazdapárt az említett javaslatot nem fogadta el, s már 1990 nyarán törvényjavaslatot készített elő az 1947-es földtulajdonviszonyok visszaállítása tárgyában. A koalíció megmentése érdekében Antall az Alkotmánybíróság véleményét kérte, amely október 2-án, várakozásának megfelelően törvénytelennek minősítette, hogy a földeket visszaadják egykori tulajdonosaiknak, más vagyonfajtákat viszont nem. 21 A kárpótlás körüli viták az Alkotmánybírósági határozatot követően sem csendesedtek el. Sőt, miután a kormány december 4-én elfogadta a törvénytervezetet, újra felerősödtek. Az új változat parlamenti vitája február 4-án vette kezdetét. A törvénytervezet általános vitája március 4-én zárult, a részletes vitára pedig április 8. és 23-a között került sor. A felszólalások központi témája a termőföld volt. Balsai István igazságügyminiszter előadói beszédében egyértelművé tette, hogy a termőföldek volt tulajdonosait is kárpótlási jeggyel kárpótolják, miként a többi tulajdonosokat. Hozzáfűzte, hogy megegyezik a kárpótlás módszere is, vagyis az érintettek az értékhányad meghatározott erejéig kapnak kárpótlást. A beterjesztett javaslat szerint csak az a kárpótlási jogosult vásárolhat termőföldet, akinek elvett termőföldje annak a szövetkezetnek vagy állami gazdaságnak a tulajdonában, 19 Magyarország politikai évkönyve, (1990) 454. oldal. 20 Az eltérő álláspontok megmutatkoztak az május végén összeülő új parlamentben, amely működésének első hónapja alatt háromszor módosította, illetve kiegészítette a földről szóló évi I. törvényt. A kisgazdák minden földforgalmat meg akartak tiltani, attól tartva, hogy amennyiben tsz-tagok megszerzik a közös földek tulajdonát, az egykor volt (de a tsz-ből, sőt, általában a faluból is eltávozott) tulajdonosok és leszármazottaik már nem fogják visszaszerezni a földjüket. Az évi XXXVIII. törvény kimondta, hogy a mezőgazdasági szövetkezet közös tulajdonában vagy használatában lévő ingatlan tulajdonjogát (kezelői jogát) átruházni vagy megterhelni, illetve használati vagy bérleti jogát gazdasági társaságba bevinni csak a megyei vagyonellenőrző bizottság engedélyével lehet. 21 Az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB határozata az Alkotmány 70/A -ának értelmezéséről. Magyar Közlöny, sz. (október 4.)

230 illetőleg kezelésében van, amelynek a mezőgazdasági tevékenysége által közvetlenül érintett településen vagy településeken lakik a jogosult. 22 A vitában a kárpótlás kérdésében minden lehetséges megoldás felszínre került, kezdve attól, hogy a Kisgazdapárt javaslata szerint kapjon vissza mindenki mindent, lehetőleg ugyanott, eredeti formájában, egészen addig, amit a FIDESZ képviselt: senki ne kapjon semmit, legföljebb szóban deklarált erkölcsi jóvátételt. Az első kárpótlási törvényt április 24-én fogadta el a parlament, de a leadott szavazatok megoszlása (189 igen, 108 nem, 11 tartózkodás ) már előrevetítette, hogy a különböző, egymásnak feszülő érdekcsoportok folytatni fogják a küzdelmet. Ezt jelezte, hogy a parlamenti szavazást követően egymás után érkeztek a beadványok az Alkotmánybírósághoz. A törvény új, részletes vitája június 18-án kezdődött, 24-én és 26-án folytatódott. Az országgyűlés végül június 26- án fogadta el a kárpótlási törvény átdolgozott változatát, mely augusztus 10-én lépett hatályba. Az ún. első kárpótlási törvény (1991. évi XXV. törvény) 23 az június 8-át követően az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslását célozta. 24 Az eredeti vagyontárgyak visszaadása (reprivatizáció) helyett a tulajdonra váltható értékpapírokkal történő részleges kártalanítás elvét mondta ki. A kárpótlás mértékét a törvény degresszív kulcs szerint állapította meg. A kisajátított vagyon után 200 ezer Ftig teljes kárpótlásban részesültek a jogosultak, e felett viszont csak erősen csökkenő mértékben. A kárpótlás felső határa 5 millió Ft maradt. A kárpótlási jegyek felhasználhatók voltak állami és önkormányzati lakások vásárlására, az állami vagyon és általában a mezőgazdaság privatizációja során, illetve földet vásárolhattak értük. Ez utóbbi érdekében a téeszeknek és az állami gazdaságoknak földalapokat kellett kijelölniük, amelyeket árverések útján adtak el az igénylőknek. Az MDF eredeti elképzelésének megfelelően és a mezőgazdasági termelés folyamatosságának biztosítása érdekében a törvény 22 Az Országgyűlés február 4-i ülésének jegyzőkönyve évi XXV. törvény (Kpt. I.) a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. Magyar Közlöny, sz. (július 11.) 24 A későbbiekben még további kárpótlási törvények születettek. Az évi XXIV. törvény (Kpt. II.) a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az május l-től június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról rendelkezett. Lásd: Magyar Közlöny sz. (május 8.). Az évi XXXII. törvény (Kpt. III.) az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról rendelkezett. Lásd: Magyar Közlöny sz. (június 2.). Negyedik kárpótlási törvénynek is szokták nevezni a kárpótlási jegy termőföldtulajdon megszerzésére történő felhasználásának egyes kérdéseiről rendelkező évi IL. törvényt. (Kpt. IV.) A témáról bővebben lásd: Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon, ( )

231 előírta az új tulajdonosok számára a megvásárolt föld művelését vagy műveltetését. A parlamenti döntés után felgyorsultak az események. Kormánydöntés született a Kárpótlási Hivatal jogutódjaként működő Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal felállításáról és ezzel együtt a megyei kárrendezési hivatalok megalakításáról. A megyei hivatalok feladata volt, hogy február 16-ig írásban értesítsék a földdel rendelkező üzemeket, hogy területükre mennyi aranykorona értékben nyújtottak be igényt az állampolgárok. A tsz-ek, állami és erdőgazdaságok ezután álltak neki a kárpótlási földalapok kialakításának. 25 A tulajdon- és birtokstruktúra átalakulása Az 1990-es évek elején kezdődött rendszerváltás célja a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása, a magántulajdon dominanciájának megteremtése (visszaállítása) volt. A kárpótlási törvények, a földárverések és a tszátalakulás 26 következtében 3-4 év alatt a magántulajdon aránya 70-80%-ra nőtt. Jelenleg a termőföld mintegy 86%-a magántulajdonban van. A földterület 12%- át állami tulajdonként gazdasági társaságok (tartósan állami tulajdonú szervezetek, természetvédelmi területek, nemzeti parkok) bérlik az államtól és 2%-ra tehető az átalakult szövetkezetek tulajdonát képező földterület. 27 Formailag tehát úgy tűnik, sikerült megvalósítani az eredeti célt, azaz rövid idő alatt áttérni a szocialista nagyüzemi rendszerről a kisbirtokon alapuló tőkés mezőgazdaságra. Ha viszont a fenti adatok mögé tekintünk, akkor már jóval problematikusabb az elébünk táruló kép. Egyrészt rendkívül szétaprózott tulajdonosi struktúra jött létre. A föld tulajdonviszonyainak gyökeres átalakítása a 90-es években (a korábbi tulajdonosok és örököseik kárpótlása, a tagi-alkalmazotti, valamint a részaránytulajdonú földek kijelölése és tulajdonba adása) jelentősen kiszélesítette a tulajdonra jogosultak körét, attól függetlenül, hogy korábban kötődtek-e a mezőgazdasághoz, vagy a birtokukba került földön mezőgazdasági termelést 25 A kárpótlás gyakorlati lebonyolításához az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek a helyi földkiadó bizottságok ellenőrzése mellett termőterületükből kárpótlási földalapot kellett elkülöníteniük. Törvényi előírás szerint a használatban lévő földterületeikből jó, közepes, illetve rossz minőségű területeket is ki kellett jelölniük. A tsz-ek három földalapot jelöltek ki. A szövetkezeti használatban lévő, de lényegében magántulajdonú földek (részarány-földalap) visszakerültek jogos tulajdonosaikhoz (a szövetkezetek tagjaihoz, vagy örököseikhez). A szövetkezetek tulajdonát képező földek pedig a korábbi tulajdonosok (és örököseik) kárpótlását (kárpótlási földalap), és a földtulajdonnal nem rendelkező tagok földhöz jutását (tagi-alkalmazotti részarány) szolgálta. 26 Erről bővebben lásd: Tóth E. (2000) oldal; Varga Zs. (2004) oldal. 27 A magyarországi birtokstruktúra, a birtokrendezési stratégia megalapozása. (2004) oldal

232 akartak-e folytatni. A 90-es évek elején regisztrált 1,4 millió egyéni gazdaság 90%-a 1 hektárnál kevesebb földdel rendelkezett. Ráadásul e kategórián belül a fél hektárnál kisebb gazdaságok voltak többségben. Az is súlyos problémát jelent, hogy a tulajdonosok sok esetben szétszórtan, több parcellában kapták vissza földjeiket. Az évtized során számottevő koncentráció indult meg: az egyéni gazdaságok átlagos területe ötszörösére nőtt ugyan, de a évi Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai alapján még így sem érte el a 3 hektárt. 28 Ez a birtokméret önmagában nem nyújt megfelelő létalapot egy család biztonságos megélhetéséhez, legfeljebb csak akkor, ha más jövedelemforrással is kiegészül. Másrészt pedig az is szembetűnő, hogy a földtulajdon és a földhasználat nagymértékben különvált. Ez logikusan következett abból, hogy a kárpótlás következtében kialakult új földtulajdonos réteg egy igen jelentős része nem is szándékozott gazdálkodással foglalkozni. Ők tehát többnyire bérbe adták földjeiket a gazdálkodó szervezeteknek, vagy az egyéni gazdaságoknak. A másik oldalon viszont a gazdasági szervezetek (többségükben a korábbi nagyüzemek jogutódjai) 29 kezdettől rákényszerültek a földbérletre, hiszen ők nem szerezhettek földtulajdont. E szektor súlyát mutatja, hogy a földhasználati részesedésük 1996-ig meghaladta az egyéni gazdálkodás részarányát. Azóta ez az arány országos átlagban valamivel 50% alá csökkent, de az egyes országrészek között azonban jelentős különbségek mutatkoznak. 30 A földtulajdon és földhasználat erőteljes szétválásához nemcsak a kárpótlás előzőekben bemutatott mechanizmusa, hanem az 1994-ben megalkotott földtörvény is nagymértékben hozzájárult. Az első poszt-szocialista kormány működésének utolsó hónapjában, az új választások kiírása előtt megalkotott egy földtörvény-tervezetet. A parlamenti vita kezdetén a törvénytervezet előadója, Szabó János földművelésügyi miniszter azzal indokolta a törvény mielőbbi elfogadásának szükségességét, hogy ezzel a lépéssel elősegítik az optimális mértékű földbirtok létrejöttét, addig is, amíg a 28 A mezőgazdaság strukturális változásai a kilencvenes években. (2003) oldal. 29 A gazdálkodási formák megoszlásában a szövetkezeti forma az elmúlt másfél évtized során egyre inkább veszített jelentőségéből. A jogi személyiségű vállalkozások döntő többsége (68,4%-a) 1990-ben még szövetkezet volt, később ez az arány a gazdasági társaságok javára megfordult. Ez utóbbi gazdálkodási forma közel 70%-ot képvisel, a szövetkezetek részesedése pedig 20% alá csökkent. Erről bővebben lásd: Burgerné G. A. Tóth K. (1999) oldal. 30 A regionális különbségeket jól mutatja, hogy kisebb szövetkezetek és gazdasági társaságok főleg a Dunától keletre jöttek létre, míg a nyugati országrészben megmaradtak a szövetkezeti vagy részvénytársasági formában működő nagy- és középüzemek. Ebben a térségben 2000-ben az összes földterület kétharmada a gazdasági szervezetek használatában volt, míg a Dunától keletre a földhasználat sokkal kiegyenlítettebb a gazdasági szervezetek és az egyéni gazdaságok között: itt a földek több mint fele az egyéni gazdaságok használatában van. Lásd: A mezőgazdaság strukturális változásai a kilencvenes években. (2003) oldal

233 versenyképes mezőgazdasági földbirtokok kialakításához szükséges anyagi, szervezeti, személyi feltételek megteremtődnek. 31 A termőföldről szóló évi LV. törvény (Ftv.) legfontosabb paragrafusai azt szabályozták, hogy kik, mennyi tulajdonnal és mekkora birtokkal haszonbérlettel rendelkezhetnek, s mennyi ideig tarthat a bérlet. A termőföld 32 tulajdonjogának megszerzéséből két csoport lett kizárva. 6. (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát a Magyar Állam, az önkormányzat, az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulat és a közalapítvány kivételével nem szerezheti meg. 7. (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. 33 A külföldiek vonatkozásában a törvény még a haszonbérlet időtartamát tekintve is különbséget tett. A maximális bérleti idő hazaiak esetében 30 év, külföldiek esetében viszont csak 10 év. A földtörvény megszavazása után egyáltalán nem csitultak a kedélyek. 34 Az Alkotmánybírósághoz számos beadvány érkezett, többek között maga a köztársasági elnök is kérte a parlament által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény egyes rendelkezései (többek között a 6., 7. ) alkotmányellenességének vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárásban hozta meg a határozatát, mely szerint a földtörvény megkérdőjelezett paragrafusai nem ellentétesek az Alkotmánnyal. Az indoklás lényege így hangzott: A tulajdonszerzés joga nem alapjog, Az Ftv. a földszerzésre jogosult magánszemélyek között semmilyen különbséget nem tesz, ezért az Alkotmány 70/A. -ának sérelme nem állapítható meg. Nem korlátozza aránytalanul a birtokmaximálás 35 a piacgazdaság és a szabad verseny tartalmi összetevőihez tartozó vállalkozáshoz való alapjogot sem. Az Ftv. senkit sem zár el attól, hogy mezőgazdasági vállalkozó legyen. Ehhez ugyanis a földtulajdon jogának megszerzése nem feltétlenül szükséges. 36 A külföldiekkel kapcsolatban így érvelt az Alkotmánybíróság: A külföldi földárakat és tőkeerőt tekintve a külföldiekkel szemben szigorúbb védelem tárgyilagos megítélés szerint ésszerűen indokolt. A termőföld 31 Az Országgyűlés február 8-i ülésének jegyzőkönyve. 32 Az évi LV. törvény a termőföld fogalmát a következőképpen határozta meg: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván. 33 Magyar Közlöny sz. (június 27.). 34 Az Országgyűlés a törvényt az április 6-i ülésnapján 149 igen szavazattal, 62 ellenszavazat és 19 tartózkodás mellett fogadta el. 35 Az Ftv. a belföldi magánszemélyek termőföldtulajdonának felső határát 300 hektárban határozta meg. Hozzátéve, hogy a terület aranykorona (AK) értéke a 6000 AK-t nem haladhatja meg. 36 Az Alkotmánybíróság 35/1994. (VI. 24.) AB határozata. Lásd: Magyar Közlöny, sz. (június 24.)

234 tulajdonszerzésből kizárt másik csoport esetében a fő indok: a szerzési tilalmak kijátszásának megelőzése volt. A jogi személyen és jogi személyiség nélküli más szervezeten keresztül ugyanis a belföldi magánszemély a birtokmaximumot, a külföldi magánszemély és jogi személy pedig a szerzési tilalmat tudná kikerülni. 37 Az 1994-es választások után nagyon sokan remélték, hogy az új MSZP- SZDSZ kormány majd felülvizsgálja és korrigálja a sebtében elfogadott földtörvényt. A földtörvény módosítására irányuló törvényjavaslatot azonban csak július 24-én nyújtotta be a kormány az Országgyűlésnek. Az általános vita szeptember 19-én kezdődött, s rövid idő alatt rendkívül kiéleződött őszén végül a kormányzó pártok úgy döntöttek, hogy a külföldiek földtulajdonszerzése ügyében a NATO-csatlakozással egyidőben kérik véleménynyilvánításra a szavazó polgárokat. Az ellenzéki pártok tiltakozása és aláírásgyűjtő akciója következtében végül is ez akkor lekerült a napirendről. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a föld-kérdés az uniós csatlakozási tárgyalások során is igen kényes témának bizonyult. 38 A magyar kormány az érvényben levő földtörvényre hivatkozva azt kérte, hogy a csatlakozás időpontjától számítva még 10 évig sem belföldi, sem külföldi jogi személy, sem pedig külföldi természetes személy ne vásárolhasson mezőgazdasági termőföldet Magyarországon. Az indoklás lényege az volt, hogy mivel az EU-beli földárak 5-40szeresen haladják meg a hazaiakat, félő, hogy a külföldi spekulatív tőke rászabadulna a magyar földpiacra. Az egyértelmű volt, hogy Magyarországnak aligha lesz akkora politikai nyomásgyakorló ereje, hogy képes legyen a külföldiek földtulajdon vásárlását kifejezetten és eleve tiltó magyar földtörvény elfogadtatására. A júniusi megállapodásba végül az alábbi kompromisszumos megoldás került: a nem Magyarországon élő külföldiek a csatlakozás után hét évig nem vehetnek termőföldet; az a külföldi állampolgár viszont, aki igazolni tudja, hogy legalább 3 éve életvitelszerűen Magyarországon él és itt dolgozik egyéni mezőgazdasági vállalkozóként, már a csatlakozáskor megvásárolhatja az általa bérelt földet. Mindez 2002 őszén a következőkkel egészült ki: ha a hazai földárak a csatlakozás után hét évvel sem érik el az uniós árakat, akkor további három évre fennmaradhat a tilalom ben letelik a hét év, tehát újra nyitottá válik a kérdés 37 Uo. 38 Burgerné G. A. (2002) oldal; Németi (2003) oldal. 39 Varga Zs. (2005) oldal

235 Gazdasági, társadalmi következmények A mezőgazdaság szocialista üzemstruktúrájának felszámolása, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépülése a mezőgazdaságban rendkívül nehéz külgazdasági feltételek közepette ment végbe. Miközben a hagyományos KGST-piac összeomlott, a nyugati piacokra való bejutás igen nehéznek bizonyult. A magyar mezőgazdaság életerejét mutatja azonban, hogy a romló termelési és közgazdasági feltételek mellett a kritikus 1993 és 1994 kivételével tartani, sőt 1995-től növelni is tudta a jó hazai ellátás mellett az élelmiszer-kivitelt és jelentős külkereskedelmi aktívumot ért el. A termelő ágazatok közül az agrárágazat az egyetlen, amely tartósan pozitív egyenlegével javította az ország fizetési egyenlegét. 40 A vizsgált időszakban szűkült az ágazat belső piaca is, hiszen a tömeges munkanélküliség, a lakossági jövedelmek nagymértékű visszaesése maga után vonta az élelmiszer-fogyasztás csökkenését. Igen kedvezőtlenül alakult az agrárágazat közgazdasági helyzete is. 41 Az 1990-es évekre jellemző magas infláció a mezőgazdaságban is éreztette a hatását és 2001 között a mezőgazdasági termékek termelői ára négyszeresére, a termeléshez felhasznált termékeké és szolgáltatásoké hatszorosára emelkedett. Az árviszonyok e kedvezőtlen változásából eredően a termelők jövedelmi helyzete közel harmadával romlott. Az agrárolló drasztikus, 50-60%-os nyílásának következtében a rendszerváltást követő évtized során a mezőgazdaságból több mint 500 milliárd Ft jövedelem-kivonás történt évi változatlan árakon számolva. Az agrárolló nyílása nem volt egyenletes, főleg ben, majd az évtized második felében nyílt szélesebbre. Drasztikusan csökkentették a mezőgazdaságnak korábban adott támogatásokat ben a mezőgazdasági támogatás az évinek felére csökkent. A támogatások 1994-től növekedésnek indultak, de reálértéken az közötti támogatási szint 27-47%-át érték el csupán az 1990-es években. Ráadásul a mezőgazdaság központi támogatása többnyire az agráriumtól elvont összegek alatt maradt. A szocialista időszakból öröklött problémák, a külgazdasági környezet megváltozása valamint a piacgazdaságra való átmenettel járó nehézségek együttes következményeként a gazdasági főágazatok közül a legmélyebb válságon az agrárágazat ment keresztül. A mezőgazdasági termelés az 1990-es években 20-30%-kal volt kisebb az évek színvonalánál. 43 Miközben 40 Juhász A. Kartali J. Wagner, H. (2002) oldal. 41 Németi (2003) oldal. 42 Uo oldal. 43 A mezőgazdaság strukturális változásai a kilencvenes években. (2003) oldal

236 az ipar már 1994-től, a nemzetgazdaság többi szektora pedig 1996/97-től növekedésnek indult, addig az agrárágazatot tartós és átfogó válság sújtotta. A közgazdasági feltételek felvázolása után áttérünk arra a kérdésre, hogyan alakult ebben a kedvezőtlen környezetben az agrártermelés régi és új szereplőinek helyzete. 44 Abból a tényből kell kiindulni, hogy a 90-es évtizedben a magyar nemzetgazdaságban a legnagyobb létszámkibocsátó az agrárágazat volt, ráadásul a munkaerő-kibocsátás 90%-a rendkívül rövid idő alatt, között zajlott le. A nagyarányú csökkenés oka elsősorban az volt, hogy egykori szocialista nagyüzemek átalakulásával a mezőgazdasági nagyüzemi munkahelyek kétharmada megszűnt, ezzel a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma közel 650 ezer fővel csökkent. 45 A mezőgazdasági keresők aránya mindezek hatására 1990 és 2001 között 18%-ról 6%-ra esett vissza ben a mezőgazdaságban foglalkoztatott majd 240 ezer fő körében az alkalmazottak részaránya megközelítette a 60%-ot, miközben a szövetkezeti tagoké alig 10%. A mezőgazdasági vállalkozók aránya a segítő családtagokkal együtt 30%-ra tehető. Miközben e csoport létszáma a 90-es évek során mindvégig ezer között mozgott, addig a főállású mezőgazdasági munkaerő létszámának többszörösét teszik ki azok, akik nem főállásban, nem teljes munkaidőben foglalkoznak agrártermeléssel. 46 A mezőgazdasághoz megélhetés, vagy annak kiegészítése révén, eltérő erősséggel kötődő népesség létszáma közel kétmillió fő, s az összes népességen belüli arányuk 20%. Ha közelebbről megnézzük, kikből tevődik össze ez a majd kétmilliós, mezőgazdasággal foglalkozó népesség, akkor az alábbi főbb csoportok rajzolódnak ki. 47 Az egykori birtokos parasztok csoportja a 90-es évek elején nagy számban jelentette be igényét volt földtulajdonára, azonban ez az idős réteg érthető okokból csak átmeneti időre tért vissza a termelésbe. Mások főleg az aktív korú, többségükben leszármazotti jogon igényjogosultak a munkanélküliségtől és a szegényedéstől félve vagy éppen már az addigi munkahelyük elvesztése miatt ragadták meg azt a néhány hektár termőföldet, amely önellátást és esetleg valamennyi bevételt ígért. A tömeges és különösen vidéken magas munkanélküliség miatt, ezek a háztartások a mezőgazdasági kistermelés és a más forrásból (korai nyugdíj, munkanélküli segély stb.) szerzett jövedelmek kombinációinak új változatait hívták életre. (Ezen kisméretű, kényszerszülte gazdaságoknál azonban általában mind a szaktudás, mind a tőke hiányzik.) 44 Erről bővebben lásd: Kovács (1999) ; Swain, N. (1998) oldal. 45 A magyar mezőgazdaság az adatok tükrében a rendszerváltás után. (2002) oldal. 46 Tóth E. Hamza E. (2006) oldal. 47 Csite A. Kovách I. (2002) oldal

237 A gazdaságilag csődbe jutott vagy felszámolt tsz-eknél se volt más választása a tagoknak, mint hogy megkísérelték a magángazdálkodást. Igen széles réteg került ebbe a kényszerhelyzetbe, mert a mezőgazdasági nagyüzemekben foglalkoztatottak száma az ötödére csökkent. Ők arra a földre tudtak támaszkodni, amit a tsz-ek átalakulása során kaptak. A törvény előírta, hogy a szövetkezeti tulajdonból a tagok részére 30, az alkalmazottak részére 20 aranykorona értékű földterületet kellett biztosítani. A munkanélkülivé vált tsztagok, alkalmazottak 2-3 hektárnyi területen működő kisgazdaságaira bizonytalan jövő vár, mivel termelő- és pénzeszközökkel alig rendelkeznek. A szövetkezeti vagyon nevesítése során az egy főre eső üzletrész értéke messze elmaradt attól a tőkemennyiségtől, amely életképes mezőgazdasági vállalkozás indításához szükséges lett volna. Ráadásul az üzletrészek mögött zömében olyan eszközbázis állt, amely nem a kisüzemi termelés igényeihez igazodott. Valódi mezőgazdasági vállalkozásokat indítani az az aktív korú réteg tudott, amelynél az akarat megfelelő képességekkel társult. E téren a szakmai képességek mellett az anyagi javak (föld, épület, gép) és a mobilizálható pénzeszközök birtoklása vált meghatározóvá. 48 A tsz-ekből történő kiválásoknál gyakran előfordult, hogy egy-egy nagyobb család, esetenként a hozzájuk tartozó nem szövetkezeti tagokkal, de külső föld- és üzletrésztulajdonnal együtt alapított jogi vagy nem jogi személyiségű társaságot. Gyakori volt az is, hogy a széteső szövetkezetek vezetése és a szövetkezeten, valamint a falun belüli szűk rokoni, baráti köre a tagoknak kiadott földek, üzletrészek és kárpótlási jegyek olcsó felvásárlásával hozzájutott a tagi földekhez és a tagok részére nevesített szövetkezeti termelőeszközökhöz. Ilyen módon tőkeerős egyéni, illetve társas vállalkozásokat hoztak létre. Ezeket az igen eltérő csoportokat kellett volna differenciáltan felkészíteni az EU-csatlakozásra. Ezt a feladatot igazából egyik kormány se vállalta fel 2004 előtt. A szakmai elemzések is megerősítik, hogy a csatlakozás időpontjára nem sikerült érdemben javítani az ágazat versenyképességét Míg a rendszerváltáskor úgy tűnt, hogy azok a mezőgazdasági kistermelők indulnak legjobb esélyekkel, akik a 80-as években háztáji és kisegítő gazdaságaikban árutermelésre specializálódtak és elegendő anyagi, tudás- és kapcsolati tőkét halmoztak fel az önálló vállalkozóvá váláshoz. A szociológiai kutatások azonban arra mutattak rá, hogy a 80-as évek sikeres kistermelőit, akik a 90-es években is folytatták a gazdálkodást, a termelés nagyságát és jövedelmezőségét tekintve is megelőzték azok a diplomások, akiknek magángazdálkodása 1990 után indult. A nagy, specializált farmokat jellegzetesen a volt szövetkezeti menedzsmentből érkezők vezetik, nagyobb hitelhez, állami támogatáshoz szinte kizárólag a volt mezőgazdasági vezetők jutottak. A paraszti típusú vegyes gazdaságok tulajdonosai pedig leginkább a régebben is a mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkásokból kerültek ki. A föld és termelés koncentrálódása a 90-es évek második felében még karakteresebbé tette két alaptípus, a vegyes termékszerkezetű, paraszti jellegű és a nyugati formájú, specializált, vállalkozói magángazdaságok különbségeit. 49 Az EU-csatlakozás várható hatásai a magyar mezőgazdaságban 2006-ig. (2004) 3-8. oldal

238 A magyar mezőgazdaság a huszadik század második felében három nagy fordulatot élt át ben földet osztottak, s a kisparaszti mezőgazdaság vált dominánssá ben elkezdték a kollektivizálást, melynek eredményeként 1961-re a szocialista nagyüzemek (tsz-ek, állami gazdaságok) váltották fel az egyéni gazdaságokat. Az 1990-es évek elején, a rendszerváltást követően újra a magántulajdonon alapuló mezőgazdaság kiépítése került napirendre. Bármennyire is erős volt a rendszerváltáskor a remény, hogy a demokratikus politizálás, a többpártrendszer a racionalitás irányába tolja el az útkeresést, sajnos hamar kiderült, hogy ez merő illúzió. A termelési- és tulajdonszerkezet átalakulása politikai és ideológiai viták tárgya lett. Ez a jelenség talán legszemléletesebben a földkérdés kapcsán mutatkozott meg. A földtulajdon és a földhasználat gyökeres átalakításának céljai között a magántulajdon dominanciájának megteremtése (visszaállítása), az egyéni gazdálkodás térnyerésének preferálása, valamint a korábbi tulajdonosi sérelmek orvoslása (kárpótlása) is szerepelt. Ennek a három célkitűzésnek az összekapcsolása olyan sok feszültséget, érdeksérelmet teremtett, hogy következmények még manapság, bő másfél évtized elteltével is gátolják a hatékonyság, a versenyképesség javítását. Ahhoz, hogy a magyar agrárium különböző szereplőinek az uniós versenyfeltételekhez az alkalmazkodása minél kevesebb veszteséggel menjen végbe, több dologban konszenzusra kellene jutni. Agrártörténészként azt tartanám legfontosabbnak, hogy a magyar mezőgazdaság mélyen átpolitizált jellege megszűnjön. A mindenkori hatalom beavatkozása ne önérdekből, szavazatszerzési céllal történjen, hanem elsősorban a versenyképesség javítása érdekében. Az agrárágazatnak kormányzati ciklusokon túlnyúló konszolidáló és stabilizáló programra és annak következetes végrehajtására van szüksége. Egy ilyen program csak az érdekek teljes körű számbavételével és az érdekeltek konszenzusára alapítva lehet tartósan működőképes. THE POST-SOCIALIST TRANSFORMATION OF LAND- OWNERSHIP RELATIONS IN HUNGARY *** After decades of a socialist regime, the establishment of democratic institutions and a market oriented private economy began in Hungary in 1988/1989. The most controversial and perhaps least successful economic sector in the economic transformation was, and still is, agriculture. A comprehensive work of synthesis on this subject has yet to be written in the future. There are at least two reasons for this. First, the time elapsed is not enough to take a historical perspective, and second, the crisis is still dragging on. According to

239 sociological, agro-economical, statistical studies, this can be explained with two important reasons. First, there was an unprecedented restructuring of landed property in Hungary. Second, the national and international market has significantly narrowed down. My paper only discusses the first of these two factors. As a result of compensation, an extremely fragmented structure of land ownership emerged. Furthermore, the ownership and the use of land became largely separated. This study focuses on compensation. First, I shall sum up how the different political groups influenced the enactment and the enforcement of the compensation acts. In the beginning of the 1990s the question of land ownership became a symbolic issue of agricultural policy. On the other hand, I shall outline the actual processes that resulted in the change of ownership as well as the structure of produce. I pay special attention to the radical transformation of rural society. The final part of my paper looks at some strange phenomena within the structure of the ownership and the use of landed property. I shall specify which of these tensions were particularly intensified after our accession to the EU. IRODALOMJEGYZÉK Burgerné Gimes Anna (2002): A mezőgazdasági földtulajdon és földbérlet. Akadémiai Kiadó, Budapest. Burgerné Gimes Anna Tóth Krisztina (1999): A mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzete. AKII, Budapest. Csite András Kovách Imre (2002): Vidéki történet. In.: Kovách Imre (szerk.) Hatalom és társadalmi változás. A posztszocializmus vége. (Szociológiai tanulmányok.) Napvilág Kiadó, Budapest, oldal. Donáth Ferenc (1977): Reform és forradalom. Akadémiai Kiadó, Budapest. Az EU-csatlakozás várható hatásai a magyar mezőgazdaságban 2006-ig. (2004) AKII, Budapest. Fazekas Béla (1976): A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Fél Edit Hofer Tamás (1997): Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Balassi Kiadó, Budapest. Harcsa István (1991): A polgárosodás lehetőségei a mezőgazdasági kistermelésben. Agrártörténeti Szemle (XXXIII), oldal. Juhász Anikó Kartali János Wagner Hartmut (2002): A magyar agrárkülkereskedelem a rendszerváltás után. AKII, Budapest. Kárpótlás és kárrendezés Magyarországon, (1998) Petri Edit (szerk.) Napvilág Kiadó, Budapest

240 Kovács Katalin (1999): Agrárgazdasági szereplők az átmenet éveiben. In.: Hantó Zsuzsa (szerk.) Magyar falvak a szocializmus útján. Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok oldal. A magyar mezőgazdaság az adatok tükrében a rendszerváltás után. (2002) AKII, Budapest. A magyarországi birtokstruktúra, a birtokrendezési stratégia megalapozása. (2004) AKII, Budapest. Magyarországi pártprogramok, (2005) M. Kiss József Vida István (szerk.) ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. A mezőgazdaság strukturális változásai a kilencvenes években. Statisztikai áttekintés. (2003) KSH, Budapest. Mezőgazdasági termelőszövetkezeti törvény. Földjogi törvény. (1968) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Molnár József (1996): A háztáji. Orosz István Für Lajos Romány Pál (szerk.) Magyarország agrártörténete. Mezőgazda Kiadó, Budapest, oldal. Németi László (2003): A magyar mezőgazdaság az ezredfordulón. Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest. Orbán Sándor (1972): Két agrárforradalom Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. Romány Pál (1998): Az Agrárpolitikai Tézisektől a Nemzeti Agrárprogramig, In.: Gunst Péter (szerk.) A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Napvilág Kiadó, Budapest, oldal. Sipos Levente (1991): A hazai földtulajdoni és földhasználati viszonyokról, Agrártörténeti Szemle (XXXIII), oldal. Swain, Nigel (1998): Küzdelmes életutak egy változó világban:»nemesfalu«és az»aranyszőlő«rt. Replika, oldal. Szakács Sándor (1998): A földosztástól a kollektivizálásig, Gunst Péter (szerk.) A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Napvilág Kiadó, Budapest, oldal. Szakács Sándor (1989): A reform kérdése és a termelés. Agrártörténeti Szemle (XXXI) oldal. Tanka Endre (1990): A föld jelenlegi használati és tulajdonviszonyai Magyarországon. A földtulajdon és a mezőgazdasági struktúra átalakítása. AKI, Budapest oldal. Tóth Erzsébet (2000): Az átalakult mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásának főbb jellemzői. AKII, Budapest. Tóth Erzsébet Hamza Eszter (2006): Az egyéni gazdaságok eltartó-képessége, megélhetésben betöltött szerepe. AKII, Budapest. Varga Zsuzsanna (2004): Mezőgazdasági szövetkezetek Magyarországon a rendszerváltás után. MOSZ, Budapest

241 Varga Zsuzsanna (2005): Az agrárium 1945-től napjainkig. In.: Estók János (szerk.) Agrárvilág Magyarországon, Argumentum Kiadó Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, oldal

242 SZÖVETKEZETI VÁLASZOK A GLOBALIZÁCIÓ KIHÍVÁSAIRA AZ EURÓPAI UNIÓBAN1 DR. ZSARNÓCZAI J. SÁNDOR 2 Az Európai Unió világgazdasági térnyerése és erősödése nyomán a szövetkezeti mozgalom világgazdasági tényezővé vált ben 30 millió szövetkezeti tag volt az EU-ban, 2003 végére ez a szám 115 millióra növekedett. Majdnem megnégyszereződött a szövetkezeti tagok száma. A szövetkezetek megerősödése szükségessé vált az EU-ban, amelyek képesek a multi- valamint a transznacionális vállalatok gazdasági erejét ellensúlyozni. Németországban összesen szövetkezetnek beleértve a mezőgazdasági, az ipari, és a szolgáltató szövetkezeteket is összesen 22,3 millió tagja van, ahol az egy szövetkezetre eső tagi létszám 2162,9 fő, Franciaországban összesen szövetkezetnek 17,48 millió tagja van, átlagban egy szövetkezetre 741,7 fő jut. Németországban átlagosan egy szövetkezetre háromszor akkora taglétszám esik, mint Franciaországban. Az EU-ban jelentőssé vált a termékpályás szövetkezetek szerepe. Magyarországon a TÉSZ-ek 3 erősödtek az utóbbi időszakban a zöldség és gyümölcstermelés és értékesítés terén re számuk 1300 körül alakult, és ennek az ágazatnak a 40%-át adták. A TÉSZ-ek szerepe fontos, mivel az EU zöldség és gyümölcs önellátási szintje 70% körüli, Németországban és Ausztriában csak 30%-os. A BÉSZ-ek, 4 a gépkörök és a tejszövetkezetek száma és taglétszámai is kezd bővülni. Bevezető Az Európai Unió világgazdasági térnyerése és erősödése nyomán a szövetkezeti mozgalom világgazdasági tényezővé vált. Ez a változás végeredményben az elmúlt másfél évtizedben következett be: 1990-ben 30 millió szövetkezeti tag volt az EU 12 tagországában, 2003 végére az EU-15 tagországaiban ez a szám 115 millióra növekedett. Majdnem megnégyszereződött a szövetkezeti tagok száma. A szövetkezetek megerősödése szükségessé és törvényszerűvé vált a világgazdaságban és az EU-ban a multi- és a transznacionális vállalatok gazdasági erejének ellensúlyozására. A multi- és a transznacionális vállalatok profit maximálása céljából adódóan fontos volt : 1 A tanulmány a Tudományos és Technológiai (TÉT) Alapítvány támogatásával készült. 2 Egyetemi docens, Ph. D., Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő. 3 Termelő értékesítő szövetkezet a szerk. 4 Beszerző értékesítő szövetkezet a szerk

243 - a termelési koncentráció; - a műszaki fejlesztés, a munkaerő állomány csökkentése, a bér illetve bérjellegű járulékos (TB) költségek csökkentése a multi- és a transznacionális vállalatok keretén belül; - ezzel együttvéve a multi- és a transznacionális vállalatok a nemzetgazdasági szintű munkaerő kínálatból széleskörű munkaerő állományt foglalkoztattak. A nemzetgazdasági szintű munkaerő kínálatból a munkaerő további része jutott az alábbi szektorokba: - a központi költségvetési intézmények alkalmazottai; - az állami szektorban foglalkoztatottak, az állami szektor kis foglalkoztatási kapacitású mivel általában a GDP 1%-át adta. Természetesen ez az arány változó százalékú is lehetett néhány fejlett ország esetében, például ez az arány Franciaországban 10% volt; - a munkaerő jelentős része kis és középvállalkozás (KKV) keretében tud munkalehetőséghez jutni; - egyéb munkalehetőségek, amelyek nem önálló kis és középvállalkozókként tevékenykedtek, hanem a multi- és transznacionális vállalatok bolygó vállalataiként. Ebben az esetben bár szervezetileg önállóak voltak, viszont gazdaságilag teljes alárendeltségi helyzetben álltak a gazdaságilag erősebb nagy vállalatoktól. A KKV-k versenyképessége a termelési tényezők koncentrációja alapján valósítható meg tulajdonilag egymástól jól elkülönült formájában. A termelési tényezők versenyképességi szintjének koncentrációja a szövetkezeti forma keretében valósítható meg reális megoldásként. Ugyanakkor a KKV-k csak akkor jogosultak az EU-ban támogatásokra, ha nyereséges vállalkozások, már pedig erre csak a termelési tényezők megfelelő mértékű koncentrációja esetén van lehetőség, ami végeredményben szövetkezeti alapon lehetséges. Ez is magyarázza azt, hogy a szövetkezetek, miért hódítottak ekkora teret az EU-ban. Amennyiben a multi- és a transznacionális vállalatok felvásárolják a kis és középvállalkozásokat, akkor ezzel már meg is szűntek gazdaságilag önállóan létezni. Azonban az így kialakult bolygó vállalti forma sem minden kis és középvállalkozás számára adatik meg. Az EU-ban a törvény tiltja a monopolhelyzet kialakulását, ennyiben korlátozza a multi- és a transznacionális vállalatok gazdasági térnyerését. A szövetkezetek esetében a belépett kis és középvállalkozók, mint szövetkezeti tagok megőrzik gazdasági önállóságukat, a termelési tényezők közös használata és a termékek valamint a szolgáltatások közös értékesítése mellett, így a verseny a szövetkezeten belül a tagok között továbbra is fennáll. A szövetkezeten belüli verseny miatt a szövetkezetek nem esnek a piaci részesedés korlátozásának hatálya alá. Ennek megfelelően egy szövetkezet akár teljes egészében részesedhet az adott termékek, vagy termék csoportok termelésében, feldolgozásában és értékesítésében, lényegében a teljes

244 termékpályán a termőföldtől a fogyasztó asztaláig, a termékpályás szövetkezeti rendszerben az adott nemzeti piacon. Gyakran még kiskereskedelmi hálózatokkal is rendelkeznek. A szövetkezetek ilyen nagy mértékű piaci részesedése nem számít monopolhelyzetnek a szövetkezeten belüli verseny következtében. A kormány gazdaságilag nem ellensúlyozhatja a multi- és a transznacionális vállalatok gazdasági szerepét, mivel irányító és szabályozó szerepe révén, ténylegesen a gazdasági életben termelőként vagy értékesítőként nem vész részt. A mérleg másik oldalát csak a szövetkezetek foglalhatják el a multi- és a transznacionális vállalatok gazdasági erejének ellensúlyozására. Szövetkezetek erősödése a multi- és a transznacionális vállalatokkal szemben Az 1990-es évek elejétől az EU-15-nél rohamosan nőtt a szövetkezeti tagok száma és a forgalmuk is. Nőtt a szerepük az alapanyag termelés, feldolgozás és az értékesítés terén is. Az EU munkaképes lakosságának a felé szövetkezeti tag. Az EU-ban a legerősebb szövetkezetekkel, szövetkezeti mozgalommal rendelkező országok: 1. Németország, gazdaságilag ebben az országban a legerősebb a szövetkezeti mozgalom. 2. Franciaország 3. Egyesült Királyság és 4. Olaszország 5. a többi EU tagország, elsősorban Finnország, Svédország és Dánia. Németországban rendelkeznek a legnagyobb gazdasági erővel a szövetkezetek az egész Európai Unióban, már a korábbi EU-15-ben is. Mivel Németország mellett Franciaországban erősödtek meg a szövetkezetek, ezért célszerű néhány fontosabb adatot összehasonlítani a német francia szövetkezeti viszonyokra vonatkozóan, elsősorban a szövetkezeti tagok száma, az alapanyag termelő, a feldolgozó és az értékesítő szövetkezetek esetében. A német gazdaság jelentősen növekvő erejét és szerepét jól jellemzik a volt német márka (DM) jelentős pénzügyi sikerei is: a) Németország kifizette a két német állam egyesítésének költségeit, és emellett minimális (általában egy százalék körüli) volt az egyesítés után is az infláció, b) az EU legerősebb nemzeti valutája lett: a német gazdasági stabilitás alapján vált erős valutává. Így válhatott a német márka jelentős mértékben az alapjául az EU közös valutájának, az EURO-nak. Birtokszerkezeti megoszlás Németországban és Lengyelországban a 2000-es évek második felében (Németország földtulajdoni koncentrációja)

245 1/ Nyugat-német tartományok 20 hektár átlag méret A szövetkezeti szerveződés ellensúlyozza a birtok méretekből adódó hátrányokat. 2/ Kelet-német tartományok 200 hektár átlag méret 200 hektár feletti földbirtokoknál 800 hektár átlag méret jött létre. Világgazdasági viszonylatban is jelentős földtulajdoni koncentráció valósult meg a kelet-német tartományokban. A korábbi szövetkezetek földjén átlagosan 800 hektáros családi nagybirtokok jöttek létre. A szomszédos birtokok formailag nem szövetkezeti keretekben szövetkeznek egymással. 2-3 szomszédos nagybirtok közös beszerzéseket valósít meg és az értékesítésben is együttműködnek ben a kelet-német tartományokban az átlagos üzemi birtok mérete 200 hektár volt. Az 5,4 millió hektár megművelt földterület 86%- a, 4,6 millió hektár volt 5846 kétszáz hektárnál nagyobb méretű gazdaság tulajdonában, amelyeknek az átlag üzemi mérete megközelítette a 800 hektárt. 5 3/ Lengyelország Az átlag üzemméret 15 hektár volt 2004-ben. 50 hektár feletti földbirtokoknál 200 hektár átlag méret alakult ki. A földtulajdonosok 2%-a rendelkezett a földbirtokok közel 26,0%-ával, amelyek 50 hektárnál nagyobb üzemi méretűek. Lényegében erősödött a nagybirtokok szerepe. Lengyelországban jelentős a német tulajdonú földbirtokok gazdasági súlya közepén Lengyelországban 2,67 millió fő dolgozott a mezőgazdaságban, amelynek több mint a fele részmunkaidőben foglalkoztatott családtag volt. Lengyelországban egy olyan gazdaságot tekintenek farmnak, amelynek az éves bruttó termék kibocsátása eléri az 1200 Eurót. Ennek alapján Lengyelországban farm volt, amelynek 35%-a 5 hektárnál kevesebb földterülettel rendelkezett. Ezzel szemben a gazdaságok 2%-ka, vagyis gazdaság 50 hektárnál nagyobb volt, amelyek a teljes a földterületeknek a 26%-át, tehát hektárt birtokoltak. Az átlag üzemi méret ennek alapján az 50 hektárnál nagyobb gazdaságok esetében 195,7 hektár volt. Ez megfelel a kelet-német tartományokban kialakult földkoncentrációnak. Lengyelország mezőgazdasági helyzetét az jellemzi, hogy 2000 és 2004 között a ténylegesen megművelt földterületek nagysága közel 2 millió hektárral csökkent. 6 5 Agrarbericht (1999) 6 Agricultural, Hunting and Fishing Sector

246 Lengyelország, az EU-15-ök és az EU-25-ök mezőgazdasági helyzete 2000-ben és 2004-ben Év Művelt mezőgazdasági területek 1000 ha A teljes terület %-a Mezőgazdaság bruttó hozzáadott értéke * Millió EURO Mezőgazdaság aránya a GDP (%)-ban fő Mezőgazdasági foglalkoztatottság Teljes foglalkoztatottak %-ában 2000 Magyarország , , ,0 Lengyelország , , ,8 EU , , ,8 EU , , ,3 EU , , , Magyarország , , ,3 Lengyelország , , ,6 EU , , ,5 EU , , ,8 EU , , ,0 Forrás: Agricultural, Hunting and Fishing Sector * Beleértve az erdészetet is Lengyelországgal szemben az OECD tagság elnyerése érdekében többek között az volt a követelmény, hogy külföldiek is birtokolhassanak földet. Ezzel lényegében lehetővé vált, hogy német tulajdonba visszakerülhessenek a korábbi porosz nagybirtokok, amelyeket gépesített nagyüzemi családi gazdaságokká alakították át. Ezek a gépesített családi nagybirtokok formailag nem szövetkezeti keretekben szoros együttműködést alakítottak ki a beszerzés, az értékesítés és a feldolgozás terén. A két német állam egyesülésével a német működő tőke áramlása jelentősen megváltozott Közép-Kelet-Európa, ezen belül is Lengyelország irányába. A német tőke komoly mértékben érdekeltté vált a lengyel mezőgazdasági és élelmiszer alapanyag termelés és feldolgozás terén megvalósítandó jelentős beruházásokban. A német tőkebefektetések nyomán Németországban és Lengyelországban a mezőgazdasági alapanyag termelés terén részben szövetkezeti, részben gépesített nagyüzemi családi farmok keretében jelentős korszerűsítéseket hajtottak végre, bővítve ezzel a termékkibocsátást a belföldi piacok, a feldolgozó ágazatok felé, valamint az export terén. Lengyelországban a családi gépesített nagyüzemek elsősorban a korábbi porosz nagybirtokokon jöttek létre, ahol jelentőssé vált az ipari növénytermelés.

247 Ennek révén mód nyílt a könnyűipari termelés bővítésére is, amely növekvő mértékű magasabb hozzáadott értékű termék kibocsátást, és ezzel a versenyképesség növelését is biztosított a belső és a külső piacokon. Mind a két ország könnyűipari termékei számára fontossá vált az orosz és az ukrán piacokon történő értékesítés az EU piacai mellett. Az intenzív német működő tőke befektetések eredményeként növekvő mértékűvé vált Lengyelország mezőgazdasági és élelmiszer alapanyag és feldolgozóipari termelése Közép- Kelet-Európában. Németország és Franciaország szövetkezeteinek gazdasági ereje Az EU két legerősebb gazdaságú tagországában, Németországban és Franciaországban játszanak vezető szerepet a szövetkezetek Az ezredfordulóra Németországban 3,1 millió mezőgazdasági szövetkezeti tag 4434 szövetkezetben dolgozott, így egy szövetkezetnek átlagban 699 tagja volt. Ezzel szemben a hagyományosan mezőgazdasági termelő Franciaországban 1,3 millió mezőgazdasági szövetkezeti tag szövetkezetet hozott létre, ennek megfelelően egy szövetkezetre pusztán 77 tag jutott. Ennek alapján elmondható, hogy Németországban szövetkezeti keretek között jóval nagyobb termelési koncentráció valósulhatott meg, mint Franciaországban. Németországban elsősorban a nyugat-német tartományokban hagyományosan kisebb volt az egy farmerre eső megművelt földterület, mint Franciaországban, viszont Németországban a földhasználat szövetkezeti alapon jóval nagyobb koncentrációval történik, ezt a hátrányt sikerült ellensúlyozni. Németországban a másodlagos szövetkezeti forma esetében az élelmiszer feldolgozó ipari, a szállítási és a raktározási szövetkezetek tagjainak a száma 291 ezer fő volt, amely 1477 szövetkezetbe tömörült, így egy szövetkezetre átlagosan 197 tag jutott. Ezzel szemben Franciaországban 1450 ugyan ilyen típusú szövetkezetnek pusztán tagja volt, egy szövetkezetre átlagban 13,4 szövetkezeti tag jutott, lényegesen kisebb gazdasági erőt képviselve, mint a német szövetkezetek. Németországban 14,2 millió tag létrehozott 2421 banki szövetkezetet, ahol az egy bankra eső átlagos tagi létszám 5865,3 fő volt. Ezzel szemben Franciaországban 12,6 millió szövetkezeti tag 4699 banki szövetkezetet hozott létre, így az egy banki szövetkezetre 2688,2 tag jutott. A banki szövetkezetek szerepe azért nagyon fontos, mert ezen keresztül tudják a farmerek legjobban pénzügyi helyzetüket, tőkeellátottságukat erősíteni. Németországban összesen szövetkezetnek beleértve a mezőgazdasági, az ipari, és a szolgáltató szövetkezeteket is összesen 22,3 millió tagja van, ahol az egy szövetkezetre eső tagi létszám 2162,9 fő. Ezzel szemben Franciaországban összesen szövetkezetnek 17,48 millió tagja

248 van, így átlagban egy szövetkezetre 741,7 fő jutott. Németországban átlagosan egy szövetkezetre háromszor akkora taglétszám jut, mint Franciaországban. Az Európai Unióban Németországban és Franciaországban vannak a szövetkezeti tagok a legnagyobb létszámban. A többi EU tagországok közül az Egyesült Királyságban, Írországban és Belgiumban jelentős a szövetkezeti taglétszám. Az Európai Unióban a szövetkezeti szerveződésben három fontos szempontnak van nagy jelentősége: 1) A szövetkezetek minél koncentráltabbak legyenek, egy szövetkezetre minél több tag jusson, illetve minél nagyobb tőkeerővel, kibocsátási értékkel, valamint forgalmi értékkel rendelkezzenek; minél nagyobb hozzáadott értékű termékkel jelenjenek meg az EU egységes belső piacán és a világpiacon is. 2) Tulajdonuk és gazdasági tevékenységük a feldolgozóiparra is terjedjen ki, amely elengedhetetlen az integrált termékpálya kialakítása érdekében, mivel a szövetkezeteknek e nélkül a piaci részesedése nem nőhet. 3) Banki szövetkezetek erősítése nélkülözhetetlen a szövetkezetek tőkeellátottságának biztosítása és növelése érdekében. Fontos megemlíteni, hogy az ezredfordulón Németországban a lakásszövetkezeteknek 3,1 millió tagja volt, és jelentős volt, 1,6 millió fő, a fogyasztási szövetkezeteknek is a taglétszáma. Ez is két olyan terület, ahol fontos a szövetkezeti mozgalom erősítése. Az Európai Unióban hangsúlyozottan kerül előtérbe a szövetkezeti részarány erősítése a kiskereskedelemben is, részben a tagok jövedelmi és vagyoni helyzetének biztosítása, részben a fogyasztásuk növelése érdekében. Melyek a legfontosabb okai annak, hogy a szövetkezeti mozgalom gazdaságilag ilyen mértékben megerősödött az EU-12-ben illetve az EU-15- ben? Melyek voltak a közvetlen előzményei a gazdasági megerősödési folyamatnak? Az 1992-es reform hatásai jelentősen közrejátszottak a mezőgazdaság vonatkozásában: - az EU belföldi árai csökkentek (irányár, eladási árak) a mezőgazdasági és élelmiszertermékek esetében, - ennek alapján a mezőgazdasági termelők árbevételei jelentős mértékben csökkentek, - a csökkenő árak a mezőgazdasági termelés csökkenését váltották ki, - a csökkenő árbevételek és jövedelmek részléges ellensúlyozására meghatározott közvetlen támogatásokat is tendenciájában fokozatosan csökkentették az 1990-es évek második felétől. Várható volt az EU-15-ök számára a bővítés további 10, illetve 12 ország csatlakozása következtében. A mezőgazdasági termelők támogatásának csökkenése szükségszerű volt, mert az EU közösségi támogatása iránti igény nagyon megnőtt/vagy megnőtt volna, az újonnan csatlakozott országok jelentős

249 létszámú mezőgazdasági termelői következtében. A csatlakozó közép-keleteurópai országok lakosságának alacsonyabb volt a jövedelemszintje illetve a bérszintje, ezért számukra is elfogadhatóbbá kellett tenni az EU közös árrendszerét. Tehát csökkenteni kellett az árakat. Számukra elfogadhatatlan lett volna és megfizethetetlen az EU-ban érvényes magas belföldi ár. A csatlakozó országok lakosságának ténylegesen alacsony volt a vásárlóereje már korábban az 1990 előtti gazdasági állapotoknak megfelelően. Az EU 15-ök termelői, beleértve a mezőgazdasági alapanyag termelőket is, alacsonyabb árszint és árbevétel mellett jövedelmezőségüket tartósan, csak is a termelési költségek fajlagos csökkentésével és a termelés koncentrációjával tudták megőrizni. Ezt a célt csak szövetkezeti alapon tudták elérni. Magyarország rendszerváltás utáni néhány fontosabb jellemzője Az 1990-es évek elején, Magyarországon elindult rendszerváltás súlyos hibája, hogy szétverte a szövetkezeteket és a mezőgazdaságban az 1945-ös földosztás során létrejött földbirtok szerkezetéhez mérten is kedvezőtlenebb birtok szerkezetet valósított meg, amely köztudottan nem oldotta meg sem az ország mezőgazdasági és élelmiszertermelését, sem a hazai fogyasztópiac megfelelő ellátását. Tulajdonképpen ez a birtokstruktúra hosszú ideig, egészen az 1950-es évek végéig, az 1960-as évek elejéig tartósította az élelmiszerhiányt az országban, lényegében a szövetkezetek szerepének jelentősebbé válásáig. Természetesen ez a földbirtok szerkezet az 1990-es években sem oldotta meg az ország és az EU követelményeinek megfelelő mezőgazdasági és élelmiszerellátását. Emellett az 1990-es rendszerváltás a föltulajdonra helyezte a hangsúlyt és nem a megfelelő üzemi méretű gazdaságok kialakítására. Szintén az 1990-es évek elején súlyos hiba volt a háztáji gazdaságok rendszerének megszüntetése, mert ennek keretében meg volt a szövetkezeti tagnak, mint a háztáji tulajdonosának érdekeltsége a termelés bővítésére, és kapcsolódott a szövetkezethez, mint integrátorhoz, amelyen keresztül bonyolíthatta a beszerzést és az értékesítést is. A háztáji gazdaságok az 1960-as évek második felében, jelentős mértékben fellendültek. A háztáji gazdaságok lényegében a nyugat-európai kisméretű családi farmgazdaságoknak feleltek meg. A háztáji gazdaságok és a szövetkezetek együttes gazdasági tevékenysége alapozta meg az integrált termékpálya rendszert a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig. Fontos volt, hogy a szövetkezeti tag főmunkaideje a szövetkezeten belül volt, míg a háztáji részidős gazdálkodás volt számára. Az EU számára ez az integrált termékpálya rendszer mindenképpen elfogadott volt az 1990-es években. Az 1990-es évek mezőgazdasági átalakításánál figyelembe kellett volna venni az EU évi Római Szerződésének és még ugyan ebben az évben az

250 olaszországi Stresaban tartott nemzetközi EU tagországok kormányközi szintű konferenciájának közös agrárpolitikai alapelveit. Az EU jogharmonizáció elvei alapján, a kereslet-kínálat viszonyok figyelembe vételével kell fejleszteni a magyar mezőgazdaságot, a korszerűsítésre, a termőföldtől a fogyasztó asztaláig terjedő integrált termékpálya kialakítására, a termelő és fogyasztó számára egyaránt elfogadható árak kialakítására, az EU minőségi követelmények betartására helyezve a hangsúlyt. A rendszerváltás kezdetén elmulasztották ezeknek a szempontoknak a figyelembevételét. Ez annál is inkább komoly hiba, mivel az 1990-es évek legelejétől nyilvánvaló volt, hogy az EU-hoz kívánunk csatlakozni, ez pedig az EU követelmények figyelembevétele nélkül nem lehetséges. A nemzetközi gazdasági integráció két szintjének az összehangolása is fontos: - egyrészt az EU tagországok, nemzetgazdaságok szintjén meglévő gazdasági kapcsolatok összehangolása (makroszint); - termelők, vállalatok, nemzetközi társaságok kapcsolatainak szintjén (mikroszint). Ez utóbbi szinthez tartoznak a szövetkezetek, TÉSZ-ek és a különböző termelői csoportok, valamint az általuk kialakítandó integrált termékpálya rendszerek is. E nélkül Magyarország nem képes megfelelően az EU nemzetközi gazdasági integrációjához kapcsolódni, másrészt az EU minőségi követelményeit sem tudja megfelelően betartani. Az 1990-es évek elején elindult privatizációs folyamatnál pályáztatási rendszert lehetett volna a szövetkezetek részére kiírni az állami tulajdonú földek szövetkezeti-magántulajdonba adása céljából. Emellett az élelmiszer és más könnyűipari ágazatokhoz kapcsolódó feldolgozó üzemeket szövetkezeti tulajdonba lehetett volna adni az integrált termékpálya kialakítása érdekében. Mindenképpen az életképes és nemzetközileg is versenyképes üzemi méretek kialakítása a cél a mezőgazdaságban is. A hazai birtokszétaprózódás felveti annak lehetőségét, hogy előbb-utóbb a külföldi tőke felvásárolhatja a hazai földbirtokokat. Magyarországon az utóbbi időszakban a TÉSZ-ek erősödtek a zöldség és gyümölcstermelés és értékesítés terén re számuk 1300 körül alakult, és ennek az ágazatnak a 40%-át adták. A BÉSZ-ek, a gépkörök és a tejszövetkezetek száma és taglétszámai is kezdenek bővülni. A TÉSZ-ek szerepe fontos, mivel az EU zöldség és gyümölcs önellátási szintje 70% körüli, Németországban és Ausztriában csak 30%-os

251 ACTIVITIES OF COOPERATIVES MEETING THE CHALLENGES OF THE GLOBALISATION IN THE EUROPEAN UNION In consequence of the increasing and strengthening role of the European Union in the world the cooperative movement became important for all of the world economy. In 1990, 30 million cooperative members were in EU, which increased to 115 million one at the end of Number of cooperative members increased almost by four times. Strengthening of cooperatives became very important to balance the economic power of multinational and transnational companies. In Germany there were cooperatives, including agricultural, industrial and service cooperatives had 22,3 million members, where there were 2162,9 members for each cooperative, in France cooperatives had 17,48 million members, averagely 741,7 members were for each cooperative. Generally in Germany averagely there were three times more cooperative members for each cooperative than in France. In the EU also the role of product channel cooperatives became very considerable. In Hungary recently producing selling cooperatives (PSC) strengthened in field of vegetable and fruit production and selling. By 2000 their number was about 1300, and their share of the economic branch was 40%. Role of the producing selling cooperatives (PSC) increased in the EU, because the self-sufficiency was about 70% in production of fruit and vegetable, but this portion was about 30% in Germany and Austria. IRODALOMJEGYZÉK Agrarbericht der Bundesregierung, Bundesministerium für Ernahrung, Landwirtschaft und Fursten, Bonn, Agricultural, Hunting and Fishing Sector. Situation in the Candidates Countries Country Reports, Agricultural statistics. Basic data - key agricultural statistics Agriculture. EUROSTAT, Brüsszel Zsarnóczai,J. Sándor (1996): Németország mezőgazdasági helyzete az 1990-es évek első felében. Statisztikai Szemle. 3. sz oldal. Zsarnóczai J. Sándor Villányi László (2000): The role of the Hungarian cooperatives during the transition and globalisation. CIRIEC International (CIRIEC = International Center of Research and Information on the Public and Co-opeative Economy) 23. International Congress on Social Economy and Public Economy: New Forms of Co-operation in an Era of Globalization. Montreal, Quebec, Canada, 2000 June , page

252 17, Abstract page 17. CIRIEC 2000 Proceedings on CIRIEC-Canada website: Zsarnóczai, J. Sándor (2003): Szövetkezeti szerveződés Dániában a XXI. század elején. Gazdálkodás, 47. évfolyam, 1. sz. Zsarnóczai, J. Sándor (2004): Szövetkezetek az Európai Unióban.. In: Falvak, földek, földművesek. Szerkesztette: Pócs Gyula. Agroinform Kiadó, Budapest, oldal. Zsarnóczai, J. Sándor szerk. (2007): A világ élelmezés problémája Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő, 239. oldal

253

254 A XX. SZÁZAD MAGYAR EMBERITŐKE- ÁLLOMÁNYÁNAK CIKLIKUSSÁGA SOMOGYI FERENC 1 A közgazdaságtan hajnalán éppen olyan ellentmondásosan fogalmazódott meg a gazdálkodás célja, mint napjainkban. A klasszikusok jólétről beszéltek, a gyakorlat ezen anyagi gazdagságot értett. A klasszikus közgazdaságtant összefoglaló J. S. Mill így fogalmazott: Aligha szükséges rámutatni, hogy a tőke és a népesség változatlan állapota nem jelenti az emberi fejlődés változatlan állapotát. A szellemi kultúra minden fajtájának, valamint az erkölcsi és társadalmi haladásnak itt legalább akkora tere lenne, mint bármikor is volt. Ugyanannyi lehetőség nyílna az élet művészetének fejlesztésére és sokkal több valószínűsége lenne annak, hogy az valóban fejlődjék is. 2 Napjaink közgazdasági gyakorlata és az apologéták értsd: főáramlatú közgazdaságtan profit- és GDP-maximalizálásról beszélnek, a háttérbe szorított alternatív közgazdaságtan célfüggvényeiben viszont a nettó gazdasági jólét (NEW), a fenntartható gazdasági jólét indexe (ISEW) és az emberi fejlődés lehetőségének indexe (HDI) áll. 3 Elemzett témánk szempontjából ez a skizofrénia feloldható, ti. abban mindkét irányzat kezdetek óta egyetért, hogy akár az anyagi gazdagság, akár a minőségi élet áll a középpontban, ezek meghatározó oka a termelő emberre, későújkori terminus technikussal az emberitőke-állomány minőségére vezethető vissza. 4 A közgazdászokkal való párbeszéd fenntarthatósága érdekében megtartjuk a munkaerő, az emberi tőke, legfeljebb az emberi tényező fogalmakat (természetesen ezek sem szinonimák), noha ezek külön-külön meglehetősen redukált tartalommal bírnak, együtt viszont kikerülhetik az uralkodó közgazdaságtan rendkívül korlátolt homo oeconomicus előfeltevését. A nemzeti emberitőke-állományok szerkezete, minősége egy nemzet történelmi trendjein, tendenciáin, mintázatain értelmezhető. Az uralkodó 1 Főiskolai tanár, kandidátus, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 2 Meadows, D. H. Meadows, D. L. Randers, J. Behrens, W. W. (1972) 178. oldal. A szerzők Millt idézik. 3 Lásd erről: Pataki Gy. Takács-Sánta A. (szerk.) (2005). Különösen: Daly, H. E (2005) oldal. 4 A GDP-növekedés okát kereső növekedési elméletek (neoklasszikus, keynesi, új növekedési elmélet stb.) abban közös nevezőre jutottak, hogy a növekedés döntően (70 80 %-ban) a technological change -től függ, ennek a hátterében viszont a nemzeti emberitőke-állományok minősége áll. Lásd: Meyer, D. Somogyi F. Somogyi K. (1999), különösen: Meyer, D. (1995) oldal

255 szemlélet az operacionalizált emberi tőke nagyságát az egészségüggyel, a kutatással, a migrációval, a mindenkinek kijáró iskolázással kapcsolatos költségekre vezeti vissza. A felvetődő kérdések közül hármat állítunk középpontba: 1. hol születnek meg az emberitőke-beruházás döntései, 2. mekkora az időigénye az emberitőke-beruházás gesztációjának (kihordásának) és működésének? Bizonyítani szeretnénk az 1. kérdésre válaszolva, hogy az emberitőke-beruházások mennyiségére, szerkezetére vonatkozó döntések a társadalom legfontosabb közösségében, a családban születnek meg. Bizonyítani szeretnénk a 2. kérdésre válaszolva, hogy az emberitőke-beruházások (flow) vagy emberitőke-állomány (stock) ciklusideje kb. 100 év. Miután az első két kérdést egy állapotdinamikai modell keretei között megválaszoljuk, a 3. kérdés felé fordulunk, szembesíteni fogjuk eredményeinket a XX. század magyar kataklizmáival. Mikor, milyen irányt vett a tradicionális magyar emberitőkeberuházás, illetve -állomány. Ebben a közelítésben a következmény (emberitőke-állomány állapota) okká, az okok következménnyé válnak. Az emberitőke-állomány ciklikussága a mindig fennálló megismerési korlátok mellett némileg a jövő eseményterét is kijelöli. Az emberitőke-állomány állapotdinamikai modellje Az emberitőke-állomány állapotdinamikai modelljét egy hidrosztatikus rendszerrel analóg módon építjük fel. Ahogy egy hidrosztatikus rendszerben folyadék áramolhat, úgy áramoltatjuk az emberitőke-beruházásokat a gesztációs és a működési idő alatt. S mivel a társadalomban az egyes korosztályok évről évre lépnek be és ki a társadalmi-gazdasági szerepvállalásba/ból, így a szokásos demográfiai zavaroktól eltekinthetünk. Eltekintünk egyelőre azoktól a nemzetközi átrendeződésekből eredeztethető exogén tényezőktől is, amelyek át-átrendezik egy nemzet emberitőkeállományát. Azt feltételezzük, hogy a szóban forgó nemzet-modellünkben minden emberitőke-beruházásban érintett döntéshozó (család, szervezet, kormány) az emberi tőke lényegét jelentő képességpotenciál erősítésében érdekelt. Fogjuk fel folyadékáramként ezeket a képességeket, amelyek egy ferde tartályba gyűlnek fel. A tartály természete, hogy mindig több a beáramlás, mint a kiáramlás. A folytonosságot a ferde tartály alapján lévő lyuk biztosíthatja. Ez a kiáramlás konszolidált körülmények között átjárja a hidrosztatikus rendszerünket. (Eltekinthetünk a tartályok, csövek, szivattyúk részletezésétől!) Mivel feltételezésünk szerint a beáramlás intenzitása nagyobb, mint a kiáramlás intenzitása, így tartályunk folyadékszintje egyre nagyobb. Ha a ferde tartályba kiáramló folyadék egyensúlyi pontjának emelkedése eléri azt a szintet, hogy a tartály stabilitását veszti, akkor a tartály tartalma kiárad. Ez a folyadéközön végighömpölyög a hidrosztatikus

256 rendszeren. A könnyűvé vált tartály visszaáll eredeti helyzetébe, így ismét gyűjtheti a folyadékáramot. A kiömlött folyadék egy része kifolyik a rendszerből, ugyanekkor ezzel megegyező mennyiségű folyadék képződik is a rendszerben. Tekintsük a kiömlött folyadék kiáramlását és a rendszerben való felszívódását azonos intenzitásúnak és azonos idő alatt lejátszódónak. Ilyen feltételek mellett hidrosztatikus rendszerünk egy olyan perpetuum mobile, amely egy önfenntartó, szabályos amplitúdójú és frekvenciájú ciklusmentén áramoltatja a folyadékot. Vonjunk párhuzamot a hidrosztatikus rendszerünk és a társadalom emberitőke-állományának működése között! Lásd az 1. ábrát a következő oldalon! A hidrosztatikus rendszer azonos egy nemzettel. Lényeges tehát, hogy nem pusztán a gazdaságot azonosíthatjuk a hidrosztatikus rendszerrel, hanem a társadalom egészét. Az 1. ábrán feltüntetett négyszögek tartályok, amelyek az emberitőke-állomány képződésének (család, iskola, egészségügyi intézmények, könyvtárak, munkaközvetítők stb.), működésének (vállalatok, intézmények, civilszervezetek stb.), produkciójának első lépésben dokumentumok (könyvek, tervrajzok, programok, szervezeti és működési szabályok stb.), második lépésben objektivációk (termékek, szolgáltatások, spirituális jelenségek, pl. eszmék, műalkotások, döntési cselekvési attitűdök) szinterei. A nyilak az emberi tőke áramlásának irányát mutatják

257 Az emberitőke-állomány állapotdinamikai modellje 1. ábra Az emberitőke-állomány állapotdinamikai modellje 1. ábra Az 1. ábrán két keringési kört állítottunk középpontba. Az első, gazdasági (vagy szűkebb) keringési körben a. az emberitőke-beruházások elemeit, b. a képződött képességpotenciál hasznosulásának színhelyeit (cégek, hivatalok stb.), c. az emberitőke-állomány működésének dokumentációs kereteit, d. s végül azokat az objektivációkat tüntettük fel, amelyek az emberi tevékenység során létrejönnek. Ezek az objektivációk egyrészt a gazdasági, másrészt a társadalmi (minden gazdaságon túli szférát beleértbe; politikum, életvilág) újratermelési keringési kör forrását jelentik. Az 1. ábrán V-vel jelöltük a nemzet objektivációinak elszivárgását. (Valójában input-output folyamatról van szó; Magyarország XX. századi történelmi eseményei pl. a trianoni nemzet- és

258 népszabdalás indokolják, hogy az output-áramlást hangsúlyozzuk.) Az 1. ábra bal alsó sarkában feltüntettük az aktívak inaktívvá, inaktívból aktívvá váló áramlást is. K betűvel jelöltük egy nemzet emberitőke-állományának fizikai gyarapodását, T-vel fogyását. Ez a nemzetközi munkaerő-áramlás mérlege. A második, társadalmi keringési kör magába foglalja az első keringési kört. Ebben a szimbiózisban a társadalmi keringési kör megkülönböztetett szerepben van. Itt születnek meg végső soron (életvilág, család) az emberitőkeállomány képződésére vonatkozó döntések mennyiségi és strukturális vonatkozásban is, itt határozódnak meg (politikum, életvilág) a gazdaság működésének keretfeltételei, allokációs mechanizmusai, itt dől el hogy a nemzetközi és ökológiai kihívásokra konszolidált internalizált válaszok születnek-e? A társadalomra törő exogén tényezők közül kiemeltük. 1. az egyre gyakoribb és egyre intenzívebb ökológiai sokkokat, 2. a nemzetközi kapcsolatok kiszámíthatatlan hatásait, 3. a történelmi-politikai kataklizmákat, 4. a nyilvánosság szerkezetváltozásait, manipulatív hatását, 5. a magas és hétköznapi kultúra irányváltozásait, 6. az alárendelt tudás szabadságfokának alakulását, 7. a nemzeti karaktervonások metamorfózisait, 8. az erkölcsi anomáliákra adott válaszokat. Ha a politikum és az életvilág képes az exogén hatásokat uralt keretek közé terelni, akkor a gazdaság motorját jelentő emberitőke-beruházások újratermelése biztosított. A modell szerint akkor is fellép a ciklikusság, ha az exogén tényezők internalizálódnak. Hidrosztatikus rendszerünkben az emberitőke-beruházások tartályának ferdesége biztosíthatja, hogy kiegyensúlyozott körülmények között is ciklikus legyen a rendszer. A ferdeség azon az antropológiai tényen alapul ezt igazolják az idealisztikus és a materialisztikus elméletek is 5, hogy az ember nyitott, örökösen kutató, kereső lény, így biztosított, hogy a ferde tartályba mindig több a beáramlás, mint a kiáramlás. Az emberitőke-állomány állapotdinamikai modelljében olyan feltételeket teremtettünk, amelyek keretei között az önfenntartó, szabályos amplitúdójú és frekvenciájú emberitőke-ciklusok matematikai igényességgel megragadhatók. 6 Az integrodifferenciál-egyenlet elfogad bármilyen gesztációs és működési időt, nagy gonddal érveltünk amellett, hogy az emberi tőke gesztációs ideje 5 8 év, az euroatlanti kultúrkörben évig dolgoznak az emberek. Ezekből az adatokból kimutatva azt kaptuk, hogy az emberi tőke ciklusideje év, tehát kb. 100 év. Ezt további két érvvel is alátámasztottuk. 1. Bölcseleti megfontolásnak neveztük Platón főművére (Állam) alapozott elemzésünket. Platón amellett érvel, hogy a királyfilozófusok 5 Lásd Scheler, M. (1995) és Márkus György (1971). Scheler a végtelenre való nyitott embert Isten megtalálásával konszolidálta, Marx az anyagi javak telítődésében látta a nyugvópontot. 6 Az emberi tőke gesztációjának, működési idejének ismeretében meghatározható az emberi tőke frekvenciája. Bródy András általános cikluselméletét felhasználva (Bródy András [1983]) azt az eredményt kaptuk, hogy az emberi tőke ciklusideje kb. 100 év. Lásd: Alitisz Á. Barócsi Z. Hinek M. Somogyi F. (2004) oldal

259 vagy filozófuskirályok ötven éves korukban tölthetik be az államvezetésének feladatát. 7 Itt ugyan elitképzésről van szó, de tökéletesen összhang teremthető az átlag emberi tőke 100 éves ciklusával. 2. A hétköznapi tapasztalatok érve is amellett szól, hogy egy szakmát ötvenéves korára sajátíthat el egy ember (a huszonéves ügyvezető igazgatók világától, mint társadalmi degenerációtól eltekintünk). A 100 éves önfenntartó, szabályos amplitúdójú és frekvenciájú emberitőke-ciklus valójában két ciklus összefonódása; tulajdonképpen két ellentétes, egy alászálló és egy felemelkedő, vagy másként kifejezve, egy centrifugális és egy centripetális tendenciát kell nyomon követnünk mindenben; a két tendenciát valójában mindig egyidejűleg, jó lehet különböző arányban érvényesülőként kell elképzelni. 8 Lásd a 2. ábrát! Az önfenntartó szabályos amplitúdójú és frekvenciájú összecsúsztatott emberitőke-ciklusok 2. ábra Induljunk ki az A pontból! Az I. kiömlő tartály (egy nemzet emberitőkeállományának minőségi átrendeződése megindul) a logisztikus görbe mentén változásokat hoz (AB, illetve AC szakasz). A változások C pontban tetőződnek; a t 1 t 2 időszak végére a domináns erők kimerülnek, következik az alászálló vagy centripetális időszak (t 2 t 3 ). Ugyanekkor indítják útjukra ideálisan a D pontból a kritikai erők az új ciklust (DF szakasz), mindezt a II. kiömlő tartály váltja ki. Ez a felemelkedő vagy centrifugális korszak. Ez alatt telik meg a III. tartály. Stb. Ez a két egymást ölelő görbe az önfenntartó, szabályos amplitúdójú, összecsúsztatott emberitőke-ciklus ideája. Mivel az emberi létezés anyagi és 7 Platón (1984) 516. oldal. 8 Guénon, R. (1994) 134. oldal

260 szellemi folyamataira egyaránt jellemző a hatás s ellenhatás törvénye, így a proés kontraciklusok ontológiai megalapozottságúnak tekinthetők. Mivel az emberitőke-állomány átrendeződésével új értékek, célok, szükségletek, elméletek, eszmék, motivációs rendszerek követelnek maguknak érvényesülést, megjelennek az új intézmények, szabályozó eszközök, döntésicselekvési attitűdök, eredményükként az anyagi gazdagság, eredménytelenségük nyomában a leépülés, a szegényedés, a válság. Egy-egy nemzet történelme hűen tükrözi ezeket a folyamatokat. Az emberitőkeállomány állapotdinamikai modellje és az önfenntartó, szabályos amplitúdójú és frekvenciájú összecsúsztatott emberitőke-ciklusok elmélete kiváló kereteket ad, hogy a XX. századi magyar történelmi korszakokat elemezzük. A modell, illetve az elmélet egyetlen előfeltételének (az exogén tényezők konszolidált internalizálása) megváltoztatásával a történelmi korszakok egymásra rétegződése jól megragadható. Az emberitőke-állomány ciklikusságát befolyásoló exogén tényezők között nem csupán a nemzetközi politikai, világgazdasági és ökológiai természetű tényezőket vesszük számba, hanem a gazdasági rendszeren túli egyéb nemzeti szférákat (politikum, életvilág) is exogén tényezőnek tekintjük. 9 Habermas a Rendszer (gazdaság, politikum) és az életvilág viszonyát mutatta be. Közelítésünkben a gazdaság áll a középpontban, s vele szemben a politikum és az életvilág. Az exogén tényezők természete, hogy impulzusaik intenzitása és gyakorisága egyenetlen. A nemzetek sikeressége nem kis részben azon múlik, hogy a politikum, a gazdaság legfelső szintjein ezeket az impulzusokat mennyire sikerült internalizálni. Minél kevésbé, annál gyakrabban szakad meg a konszolidált emberitőke-beruházás, a nemzet képességpotenciáljának képződése és szokásos hasznosulása. Ideális görbénk (2. ábra) esetében ez azt jelenti, hogy a kontraciklus nem várja be (nem kell, hogy bevárja) a prociklus csúcspontra érkezését, de az is lehetséges, hogy csak a prociklus hanyatlásának szakaszában indul útjára a kontraciklus. Ezzel a feltételezéssel a szabálytalan amplitúdójú és frekvenciájú összecsúsztatott emberitőke-ciklushoz jutottunk, az önfenntartás is kérdésessé válhat. Magyarország XX. századi törésekkel, váltásokkal terhes történelme nagyon jó példát szolgáltat az ilyen módon módosított emberitőke-ciklus igazolására és fordítva. Magyarország XX. századi történelmében 10 markáns korszak (9 törés) különíthető el: 1. boldog békeidők, az 1867-as kiegyezéstől az I. világháborúig (47 év); 2. az I. világháború ( ); 3. Károlyi Mihály nevéhez kötődő polgári demokratikus forradalom (1918. október március 21.); 4. Tanácsköztársaság (a dicsőséges 133 nap); 5. Horthy-korszak 9 A frankfurti iskola, különösen J. Habermas vitte sikerre a későújkori társadalom két alrendszerre való hasítását; a Rendszerre, amely a gazdaság és a politikum világát hordozza, továbbá az életvilágra, ahol a társadalom intézményeinek, csoportjainak, individuumainak interszubjektív kommunikációja (interakciója) zajlik. Csuka I. Somogyi F. (2006)

261 (1919. augusztus október 16.); 6. a II. világháború (1941. június április 4.); 7. pszeudopolgári demokrácia (1944/ ); 8. Rákosi-éra ( ); 9. Kádár-korszak ( ); 10. posztszocializmus ( ). Lásd a 3. ábrát! A XX. századi magyar történelem pro- és kontraciklusai 3. ábra Boldog békeidők I. világháború Őszirózsás forradalom Tanácsköztársaság Horthy-korszak II. világháború Pszeudó A társadalmi-gazdasági polgári folyamatok demokrácia intenzitása Rákosi-éra Kádárkorszak Posztszocializmus TRIANON Idő nap napjaink

262 A korszakolás kérdésében nincs említésre méltó nézeteltérés a történészek között, legfeljebb a kezdet és a vég meghatározása adhat vitára okot, s három nagyobb korszak ( boldog békeidők, Horthy-korszak, Kádár-éra) tagolható további alkorszakokra. A 3. ábra jól szemlélteti, hogy a XX. század három jelentősebb korszaka milyen átmeneti próbálkozások révén rétegződött egymásra. Érdekes párhuzam vonható az Osztrák-Magyar Monarchiát követő Horthy-korszak és a Horthy-korszakot követő szovjetizálódás átmenete között. Három három próbálkozás követte ezeket a váltásokat. Mindkettőt világháború zárta le. A háborús viszonyok annyira különleges helyzetet szültek a politikában, a gazdaságban és az életvilágban, hogy önálló éraként tüntetjük fel, még akkor is, ha a megelőző kor végkifejletének tekinthetők ezek az események. A világháborúkkal megszakadt prociklusok hordozták már a háborúkat megelőzően is azokat a kontraciklus-csírákat, amelyek szárba szökkenését éppen a világháborús zűrzavar teremtette helyzet indított útjára. Mindkét nagyciklust, illetve háborút polgári demokratikus törekvések követték. Károlyi Mihály naivitásánál csak elfogultsága volt nagyobb, amikor azoktól a szövetségi hatalmaktól, kivált a wilsoni elvárásoktól várta Magyarország háború végi gondjait orvosolni, amelyek rendkívül távolról, s önös érdekből látták annak a Magyarországnak a helyzetét, amelynek határai egyetlen szövetségi ország sem érintkezett. Károlyi visszaemlékezésében írta: Ha még 1917-ben megalakul a Károlyi-kormány, amelyben a nemzetiségek képviselői is helyet kapnak, ez tökéletesen alkalmas lett volna a különbéke megkötésére, a wilsoni népszavazási program alapján. 10 Itt Károlyi az őszirózsás forradalom, pontosabban saját miniszterelnöki megbízásának néhány hónapos késésében látja Magyarország trianoni kálváriáját. Máshol a forradalom spontaneitásának (pl. földfoglalás) elmulasztásában véli látni tévedéseinek okát: Így el lehetett volna kerülni mind Kun Bélát, mind az ellenforradalmat. Mi azonban nem a társadalmi igazságosság, hanem a törvényesség és a rend útját választottuk. Öt hónappal később a kiábrándult tömegeket a kommunisták karjába hajtottuk bele. 11 De nem ezek voltak a történelmi kontinuitást megszakító polgári demokratikus Kormány legsúlyosabb fogyatékosságai. Az március 3-án megkötött Breszt-Litovszk-i külön béke Oroszországgal, május 7-én kötött bukaresti béke a románokkal egyben azt is jelentette, hogy elhárultak azok a veszélyek, amelyek Magyarországot közvetlenül fenyegették. Kis túlzással azt mondhatjuk, bőven rendelkezésre állt az idő, hogy a keleti fronton győztesnek mondható magyar hadsereg felsorakozzon a történelmi határokon. Erre a lehetőségre Károlyi Mihály azt az anakronisztikus választ adta, hogy kinevezett egy olyan hadügyminisztert Linder Béla személyében, aki kijelentette: nem akarok katonát látni! 12 Amire nem volt 10 Károlyi M.(1982) 104. oldal. 11 Uo oldal. 12 Nemeskürty I. (2003) 86. oldal

263 képes az identitászavarral küzdő Károlyi, azt Kun Béla kommunista Tanácsköztársaságának Vörös hadserege Stromfeld Aurél vezetésével próbálta valóban megkésve pótolni. Ez a kísérlet nem sikerülhetett, hiszen az ország nagy része ellenséges megszállás alatt volt. 13 A II. világháborút követő, a Horthy-korszak kontraciklusának tekinthető az a pszeudopolgári alkorszak, amely formális kezdete a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűléstől (1944. december 21.) az egypártrendszer kialakulásáig (1949. május 15-ére kiírt választások) tartott. Megpecsételte a kialakult helyzetet az augusztus 18-án szovjet mintára fogalmazott alkotmány elfogadása. Pszeudonak nevezhető ez a kontra-alkorszak, mert Jalta után egy pillanatra sem vált kétségessé az átalakulás természete. Az átalakulás ütemét nem Budapesten, hanem Moszkvában, a szovjet amerikai rivalizálás függvényében és a szovjet birodalmi politika érdekeinek megfelelően határozták meg. 14 A XX. század első nagy ciklusának ( boldog békeidők ) harmadik kontraciklusa a Kun Béla nevéhez köthető proletárdiktatúra (1919 március augusztus 1.), a második nagy ciklus (Horthy korszak) harmadik kontraciklusa pedig az ún. Rákosi-féle proletárdiktatúra ( ). A két pro-nagyciklust egy-egy világtörténelmi esemény zárta le, illetve határozta meg a következő nagyciklus (Horthy-korszak, Kádár-éra) kereteit. Az első a trianoni békediktátum (1920. június 4.). A világtörténelemben párját ritkító gaztett elkövetésében Franciaország, a Brit Birodalom és az Amerikai Egyesült Államok játszotta a főszerepet. A békekötés további aláíróinak csak a felsorolása is elegendő, hogy történelmi nonszenszről beszélhessünk: Japán, Kína, Kuba, Nicaragua, Panama, Portugália, Sziám. 15 Az antant nagyhatalmak, ahogy Afrika homokját annak idején vonalzó mellett felszabdalták, ugyan ilyen szellemben jártak el Európa egyik ezer éves nemzetével, Magyarországgal a kisantant propagandájának elemzésétől ezúttal eltekintünk. Nemeskürty István J. Supervielle-t idézi, s a vers ugyan az 1956-os forradalom nyugati cserbenhagyását veti fel, de az 1920-as trianoni békediktátumra is elmondható. Rossz sorsotok nekünk bűnünkül rovatik fel (Magyar barátainkhoz, 1956) 16 Trianon békediktátuma és az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi hatása ellentétes pályán mozog, de mindkét esetben Magyarország a vesztes. A központi hatalmak esetleges világtörténelmi bűneiért a XXI. század felől ez pontosan megítélhető nem a főszereplő (Németország) szenvedett, bármekkora jóvátételt róttak is ki az antant 13 Uo. 83. oldal. 14 Romsics I. (2005) 273. o. 15 Nemeskürty I. (2003) 87. oldal. tartalmi idézet. Az Amerikai Egyesült Államok nem volt aláírója a békediktátumnak. 16 Uo oldal

264 hatalmak, hanem az a Magyarország, amely kényszerpályán mozogva perifériális szerepet játszott a német nagyhatalmi törekvésekben. Jó példázza ezt a helyzetet a XX. század legnagyobbnak tartott közgazdászának aki ekkor a Brit Birodalom egyik képviselője volt a trianoni béketárgyalásokon, de a képtelenségeket látva lemondott, J. M. Keynesnek a versailles-i békediktátumról írott könyve. Keynes leleplezi azokat a gonosztevőket, akik németgyűlölettől eltelve vakká, süketté váltak minden tényre, s az emberi erkölcs legelemibb szabályaira: Kiadták a jelszót Párizs valamennyi boszorkányának. Szép a rút és rút a szép: Sicc, mocsokba, ködbe szét. 17 A Clemenceau-i, németek ellen irányuló bosszú messze túl lőtt a célon. A franciák alantas revans törekvésében s ez a zseniális Keynes művében is tükröződik Ausztria-Magyarország (tudomásul sem véve ennek a perszonáluniónak a természetét) az ott voltak még kategóriába került. Keynes kb. hússzor említi művében Ausztria-Magyarországot (néhányszor Magyarországot), sosem lényegi vonatkozásban. Így ír: E könyvben kevés figyelmet fordítottam Oroszországra, Magyarországra és Ausztriára. Ezekben az országokban annyira nyomorúságosak az életkörülmények, annyira előrehaladott a társadalom felbomlása, hogy az nem igényel elemzést. Ezek az országok már a jelenben tapasztalhatják azt, amit Európa többi része számára csak az előrejelzés birodalmába tartozik. 18 Trianon közvetlen kárvallottja, megalázottja napjaink felől a történelmi Magyarország volt, s közvetetten a II. világháború kárvallottjai, elvégre az I. világháborút lezáró rossz béke nem kis részben vált a II. világháború okává. Amint az I. világháború bűneinek ostora Trianon révén a Kárpátmedence-i magyarok hátán csattant, mintegy a világtörténelem itt összesűrűsödött, az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása éppen ellentétes pályán mozgott/mozog. A megcsonkított Magyarországból e nemes és dicsőforradalom és szabadságharc révén olyan szabad levegő áradt szét a világra, amely párját ritkító. A következmény: ezúttal is a Kárpát-medence-i magyarok az áldozatok, a cserbenhagyottak. Horthy kormányzó tudatosan vállalta Ferenc József magyar király szellemiségével a kontinuitást. Így a boldog békeidők autentikus kontraciklusának tekinthetjük a Horthy-korszakot (eltekintve a három rövidéletű kontra-próbálkozástól, az I. világháborútól, a Károlyi-féle őszirózsás forradalomtól, és Kun Béla Tanácsköztársaságától. A XX. század második felének és a XXI. század várható magyar történelmi eseményeinek legnagyobb gondja, hogy a Horthy-korszak végjátékában megszakadt a magyar történelmi kontinuitás március 17 Keynes idézi Shakespeare-t (Macbeth I. felvonás, I. szín), jellemezve a békekötés szellemiségét. Keynes, J. M. (1920) 85. oldal. 18 Uo oldal

265 19-én (a németek átlépték a magyar határt, Veseenmayer helytartó jelenlétében alakul meg a Sztójay-kormány közbeékelés: S. F.) Magyarország szuverenitása, független államisága elveszett. Ezen a napon a német birodalom hadserege vonult be az országba, az ország alkotmányos vezetőjének akaratát kijátszva. Az idegen megszállás júniusáig tartott, amikor a másik megszálló hatalom, a Szovjetunió hadserege kivonult. 19 S itt nem pusztán a jogfolytonosság megszakadásáról van szó, hanem az állampolgárok lelkéig hatoló brutális totalitárius hatalmi manipuláció térnyeréséről is kétségbeesett vészkiáltására nem érkezett válasz a mai napig; 1956 a hegeli ész cselé -nek is ellentmond, a hősök harcba indultak, elbuktak, s az eszme velük szállt a sírba Az 1989 utáni változások a Kádár-korszak egy sikeres kontraciklusának időszakát jelentik, gyakori elnevezéssel posztszocializmusról van szó. (Az elnevezés rendkívül problémás, csak annyit fejez ki a valóságból, hogy a Kádár-korszak kreatúrái az államkapitalizmust magánkapitalizmussá kívánják formálni. Elméletünk szerint a mindenkori nemzeti emberitőke-állományok minőségétől, szerkezeti feszültségében rejlő innovációs és inerciális erők erejétől függ egy nemzet történelmi trendvonalának alakulása és fordítva. Ha az állapotdinamikai modellünk fényében elemezzük a vizsgált kor emberitőkeberuházásainak, hozadékának alakulását, akkor elsőként azt a kérdést kell feltenni, hogy az exogén tényezők között mekkora szerepet játszanak a magyar történelem alakításában a külföldiek, az idegenek érdekei, jelenjenek meg azok ténylegesen vagy strómanok révén. A dualizmus hadügyérei, külügyérei, pénzügyérei vagy Hitler teljhatalmú megbízottja, E. Veseenmayer, nem is beszélve az ideiglenesen hazánkban állomásozó Vörös Hadseregről, vagy napjainkban a magyar nemzeti vagyon döntő részét megbízott vagy önkéntes strómanok révén megszerző multi- és transznacionális csoportokról stb. Egyértelműen külső, nemzeti érdekektől idegen, többnyire negatív impulzusokkal terhelik a magyar emberitőke-állomány képződését. Belső exogén tényezők körébe sorolhatók azok a politikai-gazdasági érdekcsoportok, akik tudatosan vagy szűklátókörűségből idegen érdekeket szolgálnak, szintén feláldozva a nemzeti emberitőke-állomány épülését. A belső rombolók leggyakrabban személyes érdekeiket arra hivatkozással palástolják, hogy a nemzetközi főáramlatokat követik, amikor Magyarországra segítenek telepíteni életidegen társadalmi-gazdasági alrendszereket (oktatás, egészségügy, piacvédelem, versenypolitika stb.). Mivel az emberitőke-állomány gazdagodásának egyik legfontosabb forrása az oktatási rendszer és a kultúra szerepe az adott korban, érdemes jelezni mindenek előtt a három főciklusban történt eseményeket. Az emberi tőke ciklusidejének ismeretében nem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy egy nemzet emberitőke-beruházásai és e 19 Fáy Á.(szerk.) (2002) 170. oldal

266 beruházások eredményezte társadalmi-életvilágbeli változások között kb. 100 év telik el. Elméletünk szerint legintenzívebben (mélypontról a prosperációs pontra jutva) kb. 50 év után érvényesülnek konszolidált társadalomban az emberitőke-állomány minőségében, szerkezetében bekövetkezett változások. Ha egy bébit, óvodást stb. autentikusan nevelnek demokratává, s gyermek, serdülő és ifjú korában, sőt felnőttként is ilyen környezet veszi körül, akkor ő kb. 50 éves korában tudja képviselni legnagyobb eredményességgel a demokráciát, mint értéket. Újabb 50 évnek el kell telni, hogy ez az attitűd konszolidálódjon a történelmi trendben. Ha a konszolidált peremfeltétel sérül durva belső vagy külső exogén okok folytán, akkor a sérülés mértékének függvényében torzul vagy/és kitolódik a demokratizálódás folyamata. Rendkívül vulgáris igazolása lenne az emberitőke-beruházás eredményességének, ha néhány év, esetleg évtized után a fajlagos GDP növekedésével igazolnánk a korábbi korok emberitőke-beruházásait. Mikroökonómiai szempontból tagadhatatlanul fennáll ez az ok-okozati viszony; a szerény jövedelmű Nyilas Misik szüleinek áldozata tanítóvá, pappá, csendőrtisztté érhetett, tehát gyermekük egy magasabb jövedelmi státuszba került. Társadalmi mértékben a nemzeti emberitőke-állomány eredményességét egy vektorba foglalt mutató-együttes írhatja le, s ezek között az elemek között lehetnek olyanok, amelyek arról árulkodnak, hogy a világgazdaságban adott történelmi korszakban az egyes nemzetek milyen pozícióba kerültek. Ebbe a vektorba fajlagos termelési mutatók, az analfabéták száma, a középiskolát végzettek, a felsőfokú képzésben részvettek aránya, az egy orvosra jutó lakosok száma, a szabadidős tevékenységről (sport, turizmus, olvasás stb.) árulkodó adatok stb. kerülhetnek. S ráadásul, a történelmi távlatok természete, hogy változnak az értékek, szükségletek és célok, így az egyes nemzetek emberitőkeállományának minőségében bekövetkező módosulások, szerkezetében bekövetkező átalakulások ezt kell, hogy tükrözzék. A boldog békeidők gazdasági eredménye volt, hogy a XX. század elejére hazánk Európa nemzeteinek versenyében szerény mértékben javítani tudott pozícióján. 20 Eötvös József, Trefort Ágoston, Eötvös Lóránt kultuszminiszteri munkálkodása beérett. A Horthy-korszak nem rontott, nem javított a már elért nemzetközi pozíción, a trianoni nemzettrancsírozás következményeinek fényében ez rendkívüli gazdasági teljesítményként értékelhető. 21 Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint munkájának gyümölcsét a történelmi kontinuitás megszakadásának következtében nem könnyű a Kádárkorszakban kimutatni. A posztszocializmus gazdasági kontraciklusa (1989-től napjainkig) viszont arról árulkodik, hogy Magyarország az európai nemzetek 20 Lásd erről Berend T. I. Ránki Gy. (1972), Berend T. I. Ránki Gy. (1976), Berend T. I. Szuhay M. (1975). 21 Romsics I.(2005) 173. oldal. Romsics Ignác P. Bairoch elemzésére épít, aki az európai országok fajlagos GDP-jét 1913-ban, 1925-ben, 1929-ben, 1933-ban és 1938-ban kiszámította. Bairoch, P. (1976) oldal

267 versenyében sereghajtóvá vált. Az 1989 utáni időszak a Kádár-korszak lepusztult szellemi életéről tanúskodik. A boldog békeidők oktatási rendszerét Romsics Ignác így mutatja be. Az érettségizők számát az adott korcsoporthoz viszonyítva Magyarország ugyanis nyugat-európai színvonalon állt, közvetlenül Németország mögött. 22 Ami pedig a minőséget illeti: a XIX. századvégi és a XX. század eleji középiskolák oktatóinak felkészültsége felért a legnevesebb amerikai egyetemek mai tanszékvezető tanárainak szakértelmével. 23 A 11 magyar Nobel-díjas közül kettő az 1870-es években, hét 1886 és 1920 között érettségizett. 24 A Horthy-korszak közoktatási politikája a XIX. századi, a XX. század eleji eredményeket fejlesztette tovább. A közoktatásra, a kultúrára, a tudományra fordított anyagi áldozatok jelentősek voltak; a kultusztárca részesedése az állami költségvetésből stabilan magas volt (10 20%). Új oktatási alrendszerek és intézmények indultak útjukra (6 + 3 ismétlő, es, as elemi, illetve középiskolai, polgári rendszer, népkönyvtárak, ifjúsági egyesületek, cserkész- és leventemozgalom, iskolaépítési és tanítólakási programok, egyetemek fejlesztése, kutató intézetek alapítása stb.) Az oktatás, a tudomány infrastruktúrájának kiépülése rendkívül termékenyítő szellemi élet közepette valósult meg. Klebelsberg Kunó volt rá a biztosíték. Szerény, de tisztes megélhetést adó ösztöndíjakra, ingyenes kollégiumra és intézeti helyekre, tanulmányi segélyekre és megbízásokra van szükség, hogy a mutatkozó tudományos hajlam és kutató ész számára gondtalan munkaidőt biztosíthatunk. Ezen az úton s elő kell segítenünk a szelekció érvényesülését, mert az a nemzet, amely nem képes tehetséges fiainak kifejlődését biztosítani és őket a nekik megfelelő helyre állítani, az a középszerűség kezén elsorvad. 25 Az idézet arról árulkodik, hogy Klebelsberg Kunó mindent tudott arról, amit egy nemzet képességpotenciáljának gyarapodásáról tudni lehet és érdemes. Hóman Bálint követte a nagy előd szellemiségét, a humánkultúrára, a nemzet- és gazdaságismeretre helyezve, alapozva a közoktatás fejlesztési irányát. A Kádár-korszak gazdasági eredményei egyre távolabb kerültek a nyugat-európai országoktól, Spanyolország, Görögország, Finnország elénk került. Ausztria és a magyar gazdaság fejlettsége között is állandóan nőtt a rés, a kelet-európai szovjetizált országok közötti pozíció nem változott. A nemzetközi összehasonlításban jó közepes színvonalat mutató elemi és egyetemi oktatás, az 1970-es évekig nemzetközileg kiemelkedő természettudományos eredményeket produkáló középiskola évről évre színvonalát veszítette, a posztszocializmus éveire az összeomlás szélére került. 22 Romsics I. (2005) 42. oldal. 23 Uo. Romsics Ignác idézi J. Lukacsot, aki Budapest (1991) című könyvében írja ezeket az értékelő sorokat. Romsics I. (2005) 42. oldal 24 Uo o. - tartalmi idézet. 25 Gróf Klebelsberg Kunó (1990) 30. oldal

268 (A szórványos nemzetközi eredmények a tanerőben rejlő tehetetlenségi erőkre vezethetők vissza. A kontraszelekció, a politikai megkülönböztetések az egyetemi diplomával rendelkezőket esetenként általános iskolába száműzték, számos egyetemi tanár volt megtűrtként egy-egy város, budapesti kerület középiskolájának szellemi középpontja az 1950-es, 1960-as években.) Romsics Ignác csak Rubik Ernőt, a bűvös kocka feltalálóját állítja szembe a tucatnyi Nobel-díjassal, vagy hasonló kvalitású lángelmével (Neumann János, Selye János, Bay Zoltán stb.) 26 Az okok a proletárdiktatúra természetében rejlő intézményesített kontraszelekcióra vezethetők vissza. S itt csapódott le a trianoni nemzetcsonkítás, a világválság, a II. világháború és az 1956-os forradalom utáni emberitőke-kiáramlás. A nemzet elveszítette legtehetségesebb fiait. Az újkor, kivált a későújkor a nacionalizmus internacionalizmus (kapitalizmus, globalizmus) harcában gyökerezik hiposztazálja J. Lukács. 27 Magyarország számára ez a kérdés Trianon után végletes formában fogalmazódott meg. Elsősorban Magyarországot pécézték ki ti. az angol francia amerikai propagandagépezet (közbeékelés: S. F.) ; a magyar állam megsemmisítésére törekedtek. 28 Th. Roosevelt volt amerikai elnök 1910-ben Budapesten az országházban így beszélt. Nincs dicsőbb történelem, mint a magyar nemzet története ben ugyan ő: A demokrácia nem lehet biztonságban, amíg ez az állam (Magyarország) áll. Az Osztrák-Magyar Birodalmat szét kell zúzni, csak így szolgáltathatunk igazságot. 29 A Trianon utáni heroikus nacionalizmust Th. Roosevelt gondolatai után a heroikus jelző nem túlzás a szovjet tankok árnyékában a másik véglet, az internacionalizmus váltotta fel. Ez a fordulat a magyar történelem kontinuitását formálisan megszakította, s csak búvópatakokban létezik a társadalmi kontinuitás. Ebben a harcban a Horthy-érában kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, 30 a II. világháború után a magyar arisztokráciát és a nagypolgárságot veszítette el a társadalom, a megfélemlített, diszkriminált parasztságról, kispolgárságról, értelmiségiekről a fentiek fényében csak említést teszünk. S hátra volt a feketeleves, az 1956 utáni emberitőkeállomány megroppanása, újabb százezrek menekültek el az országból, s váltak másodrendű állampolgárrá. Magyarország második világháború utáni modernizációs kísérletében felfüggesztette a nemzetközi gazdasági folyamatok és a hazai történelmi gazdasági folyamatok és a hazai történelmi trendek meghatározó szerepét. A célrendszer lepusztulása és a differenciált szelekciós 26 Romsics Ignác (2005) 468. oldal. 27 Lásd Lukacs, J. (1993) 28 Nemeskürty I. (2003) 78. oldal. 29 Uo oldal. 30 József A. (1980) 443. oldal. Ez nem statisztikai tény, hanem a lényeget zseniálisan tükröző költői túlzás

269 elvek hiánya a szereplők idegeit pattanásig feszítette, s ezzel állandósult a szellemi és emocionális energiák elszivárgása. 31 Az 1989 utáni kelet-európai formális politikai átrendeződés olyan lepusztult emberitőke-állományon alapul, hogy sem a gyakorlati, sem a szellemi szférában nincs meg az önálló alkotás lehetősége és igénye. A hatalom ambiciózusaitól csak annyi telik, hogy a társadalomra oktrojálják az újabb, inadekvát, mert kortévesztő ideológiájukat, a libertinus globalizmust, amely napjainkra az országot gazdasági-társadalmi és életvilág vonatkozásában is Európa sereghajtójává tette. A Rákosi- és Kádár-érában az oktatás elemi, középfokú és felsőfokú szintjein is az 1950-es, 1960-as években a Horthy-korszakban diplomázottak szakértelmét használták el, illetve fel. Az ideológiai gúzs persze búvópatakká tette azokat az értékeket, amelyeket számos esetben az egyetemi tanárok középiskolában, a középiskolaiak elemi iskolában képviselhettek. A Kádárrendszer összeomlásakor már elmondható volt az oktatási rendszer minden szintjén, hogy a legmagasabb értéket 32 (erkölcsiséget) hordozni hivatott nevelést száműzték az intézményekből. A nevelés a tanár magánügyévé vált írta Beke Kata. 33 Az intézményesített kontraszelekció révén hatalmi pozícióba jutott akadémiai tudományiparosok ez a legrosszabb típus érdekei, céljai (pénz, következő akadémiai, hatalmi fokozat), eszközei, módszerei a legritkább esetben fedik az oktatást, nevelést, az autentikus tudományt szolgáló értékeket, célokat, eszközöket és módszereket. Helyi publikációk (kiadványok, könyvek), pénzért elkészített jelentések és áljelentések árasztják el tudományos életünket. Ebben a tömegtermelésben nem látni azoknak a szaktekintélyeknek a megjelenését, akik biztosíthatnák a formális teljesítményektől való elfordulást, a mester-tanítvány viszony visszaperlését. 34 A magyar történelmi kontinuitás elvesztése óta (1944), különösen 1949 után Magyarország inadekvát válaszokat ad a nemzetközi és hazai kihívásokra. A társadalmi érték- és célképző-rendszerek lepusztultsága (politikai élet, tudomány, oktatás, média, művészeti élet, életvilág stb.), a differenciált szelekciós elvek hiánya a nemzet csaknem minden polgárának idegeit pattanásig feszíti, s ezzel állandósult a szellemi és emocionális energiák elszivárgása, a nemzet emberitőke-állományának elerőtlenedése. 35 Az emberitőke-állományon belüli pro- és kontraerők változást szorgalmazó feszültsége ezért nem sok esélyt ad a diktatúrától örökölt negatív trendek (gazdasági, demográfiai, életmódbeli stb.) ellenkezőbe fordításának; a nemzeti 31 Somogyi F. (1900) 36. oldal. 32 Fináczy E. (1984). Az előszóban Mészáros István idézi Fináczy Ernőt. Az embernek az a rendeltetése, hogy magát, és általa nemzetét és nemét erkölcsösebbé tegye (mert a erkölcsiségben rejlik a legmagasabb érték). IX. oldal. 33 Beke Kata (1988) 42. oldal. 34 Somogyi F. Csikós Cs. Gelencsér A. Hartyáni Zs. Szirmai L. (1992). 96. oldal. 35 Somogyi F. (1990) 36. oldal tartalmi idézet

270 képességpotenciál belső feszültségét nagy részben az is tompítja, hogy a diktatúra kreatúrái a társadalom kulcspozícióit kvázidemokratikus úton továbbra is kézben tartják (rendkívül sikeresen alkalmazkodva nyugati és a diktatúrában kialakult manipulációs és propagandisztikus technikákat, így nem okoz gondot az anyagba leszálltak 36 orientálása. 37 A fenti borús kép ellenére sem reménytelen a nemzeti emberitőkeállományba rejlő feszültségek csatornázása a megszakadt történelmi trendvonal irányába. A szellemi élet búvópatakjai talán összegyűjtöttek annyi ötletet, hogy a megfelelő exogén hatásokra (pl. ökológiai kihívások) útjára induljon a nemzeti emberitőke-állomány átrendezése. A leépült nemzeti képességpotenciálba is rejlik annyi lehetőség ráadásul minimális pénzügyi erőforrások elegendőek ehhez a változáshoz, hogy az egyénekben, családokban, szervezetekben, önkormányzatokban felszabaduljanak a kreatív energiák. Összefoglalás Az emberitőke-állomány állapotdinamikai modelljének felállításával bemutattuk egy nemzet emberitőke-beruházásainak hasznosulási útját. Megneveztük gazdasági és társadalmi vonatkozásban is azokat a színtereket, ahol a beruházás szerkezeti, minőségi kérdései eldőlnek. A gazdasági vonatkozásban exogén társadalmi tényezők játsszák a főszerepet, ezek közül is kiemelkedik a család. Az emberitőke-állományt egy olyan szabályos amplitúdójú és frekvenciájú, pro- és kontraciklusból álló ideális modell keretei között ragadtuk meg, amely minimális előfeltétel-változással (a szabályosságot feloldottuk) történelmi folyamatok értelmezésére vált alkalmassá. Magyarország XX. századi történelmének tíz korszaka az emberitőke-állomány pro- és kontraciklusával jól megragadhatók. Tanulságok: a három nagyciklus ( boldog békeidők, Horthy-korszak, Kádár-féle diktatúra) közül az első kettő a történelmi kontinuitást megőrizte, Magyarország pozícióját a világ nemzetei között kissé megerősítette, illetve szinten tartotta; Magyarország 1944-ben a német, 1945-ben a szovjet megszállással elveszítette autonómiáját, a történelmi kontinuitás nemcsak jogi értelemben függesztődött fel. Magyarország XX. századi történelmében két olyan esemény volt, amely világtörténelmi kihatású, az első a trianoni nemzet- és népszabdalás, a második az 1956-os forradalom és szabadságharc, az előbbi a magyarok számára jelent világtörténelmi eseményt az által, hogy a világtörténelmi, -gazdasági feszültségek feloldásának áldozati 36 József A. (1980) 403. oldal. 37 Somogyi F. (1996) 55. oldal tartalmi idézet

271 bárányává váltak, az utóbbi a világ számára jelent a mai napig világtörténelmi eseményt, a magyarok számára ezúttal is az áldozati bárány szerep jutott. Az emberitőke-állomány átalakulásának kb. 100 éves ciklusából fakad, hogy ideálisan a jelen értsd 50 év emberitőke-beruházásainak gyümölcse a következő 50 évben érik be, így profitált a boldog békeidők minőségi középiskolájából a Horthy-korszak (Trianon sokkja talán ezért volt túlélhető), s a Horthy-korszak oktatáspolitikájának (Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint) búvópatakjai vezettek a világtörténelem egyik legnemesebb forradalmához (1956), illetve a magyar középiskolások os években elért nemzetközi sikereihez. A magyar nemzet emberitőke-állományának állapotáról rendkívül sokat árult el a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotásának lehetőségéről december 5-én aljas módon kikényszerített, a nemzetet megszégyenítő és megalázó népszavazásnak az eredménye. 38 A csonka Magyarország kb. 8 millió választópolgárából voksolt igennel. A népszavazás lesújtó eredménye révén nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar nemzet kisebbségben él saját hazájában. Megszámláltattunk és híjával találtattunk.»magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,/ Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!«s saját testvéreink, kik reánk készítik/ A gyász s gyalázat fekete mezét. 39 József Attilával ellenpontozva e sorokat: S mégis, magyarnak számkivetve,/ lelkem sikoltva megriad / édes hazám, fogadj szívedbe,/ hadd legyek hűséges fiad! 40 Csonka Magyarországon a létfeltételt jelentő elemi szintű azonosságtudat hiányában, fizikailag-intellektuálisan-lelkileg összetörten, már a fajfenntartásról is lemondva várja kb. 6,5 millió ember a dicstelen halált. 41 Amit az etnikumokat, törzseket millió számban legyilkoló francia, amerikai, angol akarat nem tudott végrehajtani a versailles-i Grand Trianon kastélyában, azt a Kádár-korszak, s utóvédjei megvalósítani készülnek. De a történelem malmai lassan őrölnek CYCLICALITY OF HUNGARIAN HUMAN CAPITAL STOCK IN THE 20TH CENTURY We have set up the state-dynamic model of the human capital stock. We have given full particulars of those social and economic scenes where human capital is formed and works. The state-dynamic model offered a chance to write about the cyclicality of the human capital stock. In the second part of the paper we applied the received results. We have shown the Hungarian historical events of 38. Bene É. (2006) 6. oldal, Duray Miklós előszava. 39 Uo. 13. oldal. Bene Éva Petőfi Sándort idézi. 40 József A. (1980) 445. oldal. 41 Bene É. (2006) 224. oldal. tartalmi idézet

272 the 20th century in the light of human capital stock. Three long and seven shorter cycles of the Hungarian history in the 20th century have been informing about the disadvantageous trends in the quality and structure of the Hungarian human capital stock. IRODALOMJEGYZÉK Alitisz Ágnes Barócsi Zoltán Hinek Mátyás Somogyi Ferenc (2004): A vegyesgazdaság makroökonómiája. Kodolányi János Főiskola kiadása, Székesfehérvár. Bairoch, Paul (1976): Europe s Gross National Product In: Journal of European Economic History, No page. Beke Kata (1988): Jelentés a kontraszelekcióról. Magvető Könyvkiadó, Budapest. Bene Éva (2006): Megdőlt az életfa. Kairosz Kiadó, Budapest. Berend T. Iván Ránki György (1972): A magyar gazdaság száz éve. Kossuth Könyvkiadó Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Berend T. Iván Ránki György (1976): Közép-Kelet-Európagazdasági fejlődése a században. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Berend T. Iván Szuhay Miklós (1975): A tőkés gazdaság története Magyarországon Kossuth Könyvkiadó Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Bródy András (1983): Lassuló idő. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Csuka Ildikó Somogyi Ferenc (2006): Az emberitőke-állomány reprodukciós körei. Elmélettörténeti Füzetek, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtani Tanszékének kiadványa, Budapest. Fáy Árpád (szerk.) (2002): Konferencia az alkotmányról. Püsky Kiadó Kft., Budapest. Fináczy Ernő (1906): Az ókor neveléstörténete. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest. Guénon, René (1995): A modern világ válsága. A Hagyomány Iskolája, Budapest. József Attila (1980): Minden verse és versfordítása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. Károlyi Mihály (1982): Hit, illúziók nélkül. Európa Könyvkiadó, Budapest. Keynes, J. M. (1991): A békeszerződés gazdasági következményei. Európa Könyvkiadó, Budapest. Gróf Klebelsberg Kunó (1990): Válogatott beszédei és írásai ( ) Európa könyvkiadó, Budapest

273 Lukacs, J. (1994). A XX. század és az újkor vége. Európa Könyvkiadó, Budapest. Márkus György (1971): Marxizmus és antropológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. Meadows, Donella H. Randers, Jorgen Meadows, Dennis L (1972): The Limits to Groth. Universe Books, New York New American Library, New York. Meyer Dietmar - Somogyi Ferenc Somogyi Katalin (1999): Az emberi tőke válsága. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém. Nemeskürty István (2003): Meddig várjunk még? Számvetés az új évezred küszöbén. Szabad Tér Kft., Budapest. Pataki György Takács-Sánta András (szerk.) (2005): Természet és gazdaság. Typotex Kiadó, Budapest. Platón (1984) Állam. Európa könyvkiadó, Budapest. Romsics Ignác (2005): Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest. Scheler, Max (1995): Az ember helye a kozmoszban. Osiris Kiadó, Budapest. Somogyi Ferenc Csikós Csaba Gelencsér András Hartyáni Zsuzsanna Szirmai László (1992): Mi a baj Minerva baglyával, Valóság, sz. Somogyi Ferenc (1996): Egy nemzedék főszerepben. Valóság, sz. Somogyi Ferenc (1900): Az emberi tőke válsága. Valóság, sz

274 A KÜLFÖLDI VÁLLALATOK SZEREPE AZ EURÓPAI IDENTITÁSTUDAT KIALAKÍTÁSÁBAN LUKÁCS ESZTER 1 A tanulmány azzal a céllal íródott, hogy rávilágítson az európai külföldi tulajdonú vállalatoknak egymás országaiban eszközölt befektetéseik révén az európai identitás (ki)alakításában betöltött szerepére. A szerző felfogásában az európai etnikai identitás, mint olyan egyelőre nem létezik, vagy azzal a kompromisszummal létezik, hogy az egymással rendszeres kommunikációs és nyelvi kapcsolatot fenntartó kisebb közösségeket identitás-csoportoknak tekintünk. Ebben a folyamatban a transznacionális társaságok (és ezek elődjei a külkereskedelmi vállalatok) már régebb óta csatornaként működnek, a közös identitás kialakításában, a kulturális disszeminációban betöltött szerepük az által értékelődik fel, hogy a világon a gazdasági kapcsolatok (a beruházási és külkereskedelmi együttműködések) egyre inkább intra-regionális keretek között erősödnek. Az egyes régiókon belüli nemzetközi tőkeáramlás a vállalati kultúrák találkozásával (kultúra átviteli modellekkel) jár, gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy az interdependens viszonyban jobban függő ország vállalata többnyire kis saját színezettel módosítva átveszi a kibocsátó ország vállalatának kultúráját. A bilaterális kereskedelmi-beruházási kapcsolatok számbavétele kézenfekvő módszertani eljárásnak tűnik a nettó tőkebefogadó európai országok fő gazdasági kultúratömbök alá való besorolásában. A közeljövőre nézve fentiek azonban nyitva hagyják azt a kérdést, hogy miként alakul az európai kulturális identitás megítélése a tőkebefogadó országok azon régióiban, melyeket a külföldi tőke kevésbé preferál. Általános igazságként egyelőre csak annyit lehet mondani, hogy, mint minden jelenség, melynek a külföldi tőke a hordozója nagy regionális különbségekkel mutatkozik meg. Dolgozatomat és egyben tartalmának lényegét a választott cím magyarázatával látom indokoltnak kezdeni. Oktatói és kutatói munkám fókuszában az elmúlt tíz évben a világgazdaság befektetési trendjeinek vizsgálata állt, azon belül pedig, a multi- vagy transznacionális vállaltok működésének természetével, a társaságok hálózatosodásának, telephely-választásának és újra-befektetési trendjeinek motivációival, valamint nemzeti beszállítói kapcsolataik rendszerével és végül de semmiképp sem utolsó sorban munka-erőpiaci, foglalkoztatási hatásukkal foglalkoztam. Mára már trivialitás, hogy a hazai hozzáadott érték előállításában közreműködő külföldi tőke annak ellenére, hogy természetesen elsősorban megtérülést keres, tehát a profitszerzés ambicionálja számos pozitív 1 Egyetemi adjunktus, Ph. D., Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar

275 externáliát is előidéz a tőkebefogadó országban. A foglalkoztatás növekedésére, a foglalkoztatottak képzettségi szintjének emelkedésére, valamint a befogadó ország nemzeti versenyképességének javulására gyakorolt igencsak kedvező hatásainak köszönhetően látja el a kortárs szakirodalom ezt a fajta közvetlen külföldi tőkét (FDI) a minőségi jelzővel 2. A külföldi érdekeltségű vállalkozások a hazai gazdaságban jelentős szerepet töltenek be, 2003-ban a teljes vállalati kör nettó árbevételének 45%-át, hozzáadott értékének pedig, 43%-át állították elő. Beruházásaik a magyarországi összberuházások 41%-át tették ki ben hazánkban a külföldiek 1,2 billió forint értékben eszközöltek beruházásokat. Szintén ben a társasági adóbevallást készítő vállalkozások közül 26 ezer volt a részben vagy teljes egészében külföldi tulajdonban lévő. Területi eloszlásukat tekintve (a vállalkozások székhelye szerinti adatok alapján) a transznacionális társaságok 66 százalékban Közép-Magyarországon koncentrálódtak ben a külföldi érdekeltségű vállalatok behozatala és kivitele 9,5 és a 8,8 billió forint volt, melyből 66, illetve 80%-a származott az Európai Unióból, illetve irányult oda. A külföldi érdekeltségű vállalkozások nettó árbevétele 26,3, az általuk előállított bruttó hozzáadott érték pedig, 4,8 billió forintot képviselt ben a vállalatok exportteljesítményének 80 százaléka a multinacionális társaságok exporttevékenységéből származott. 5 A külföldieknél alkalmazásban állók száma a 2005-ben, Magyarországon fõ volt. 6 Ez kb. a foglalkoztatottak 14 százalékának felel meg, maga az arány pedig, több éve változatlan. A transznacionális társaságok nemcsak a hazánkhoz hasonló kis méretű, nagy külkereskedelmi nyitottságú és a hozzáadott érték előállításában közreműködő tőkére erőteljesen ráutalt gazdaságokban játszanak rendkívül fontos szerepet, hanem a világ szinte minden országában meghatározó a gazdasági teljesítményre gyakorolt hatásuk. A világon jelenleg transznacionális társaság és ezek leányvállalata adja a világszintű GDP tíz százalékát és a világexport egy harmadát, foglalkoztatottjaik száma pedig, meghaladja a 72 millió főt (ami a globális foglalkoztatottság arányaiban azonban nem több, mint 2,5 %). A külföldi tulajdonú vállalatok az alapvetően fejlettnek mondható országokban működésük és külkereskedelmi tevékenységük révén a nemzetgazdaságokat magasabb jóléti szintre emelik, a fejlődőnek, átalakulónak nevezett országokban pedig, fentieken kívül a foglalkoztatottság növeléséhez is hozzájárulnak, összességében tehát, segítik a reálgazdaság konvergenciáját, a 2 WIR (2006) 12. oldal. 3 Deákné G. A. (2005) 1. oldal. 4 KSH (2007) 60. oldal. 5 Parragh L. (2007) 6 KSH (2007) 60. oldal. 7 WIR (2007) 4-5. oldal

276 periferikus országoknak a fél-perifériákhoz, utóbbiaknak pedig, a gazdasági centrumokhoz történő közeledését. A fenti, viszonylag könnyen mérhető, pozitív hatások mellett a külföldi tulajdonú vállalatok bizonyára számos, nehezebben számszerűsíthető, de a tőkebefogadó ország gazdasági és társadalmi fejlődésére egyaránt meghatározó egyéb jellegű befolyást is gyakorolnak. Az európai identitástudat megerősödése és a külföldi tulajdonú vállalatok tevékenysége közötti tartalmi összefüggés az alábbi hipotézisre/gondolatmenetre épül: A transznacionális vállaltokat a külföldi tőke-kihelyezésben, telephelyeik létrehozásában egyértelműen profitszempontok vezérlik. A társaságok nyereség-ambicionált tevékenysége gyakran ütközik a befogadó nemzetállamok és/vagy polgáraik érdekeivel, ami a tudományos kutatásban is jelentős publicitást kap, ugyanakkor a mellékhatásként megjelenő, a tőkebefogadó ország gazdaságára, társadalmi szerkezetére kedvezően ható externáliák (pl. atipikus foglalkoztatási formák elterjesztése) kevesebb figyelmet kapnak. A külföldi tulajdonú vállalatok európai identitástudat megteremtésében betöltött szerepének vizsgálatára 2005 őszén, a Ph. D.-értekezésem 8 eredményeinek szintetizálásakor éreztem először indíttatást. Dolgozatomban a győri kistérség közvetlen külföldi tőkeberuházóiból vett kb. 30-as mintán vizsgáltam a rendszerváltás óta letelepedett társaságok befektetési motivációinak változásait, ágazati-termelői kapcsolataik alakulásait és munkaerő-piaci kapcsolataikat. A kutatás eredményét, országos, európai és világszintű dimenzióban is elhelyeztem. Vonatkozó hipotézissel ugyan nem rendelkeztem, a mélyinterjúk eredményei azonban arra engedtek következtetni, hogy a rendszerváltás utáni első tíz évben érkező elsőkörös külföldi tőkeberuházók szinte mindegyikének már jóval a 88 -as tőkeliberalizációs törvény előtt voltak gazdaságiszemélyes kapcsolatai Magyarországon, sőt egyes esetekben egészen a második világháború előtti időkből datálódtak az ismeretségek. A győri kistérség vonatkozásában fentieket erősítette, hogy a megkérdezett külföldi (elsősorban németajkú) vállalatvezetők úgy vélték, hogy a kelet-közép-európai NUTS-2 régiók vonatkozásában Nyugat- Magyarországnak, mint infrastrukturálisan és gazdaságilag is a legvonzóbbnak ítélt befektetési célpontnak a potenciális foglalkoztatottjai bírnak a legnyugatiasabb üzleti szemlélettel és megfelelő idegen (elsősorban német) nyelvtudással. A nyelvtudást, mint a munkaerő minőségét meghatározó faktort, természetesen a kemény befektetés-ösztönzők között is számon tartjuk, azonban elsősorban egy átfogó, külföldi tulajdonú vállalatoknál foglalkoztatott magyar származású felsővezetők képzettségének és szakmai életútjának megfelelően nagy mintán vett elemzéséből derülhetne ki valójában, hogy 8 Lukács E. (2005)

277 pozíciójukat mennyiben köszönhetik szakmai kompetenciájuknak, idegen nyelvtudásuknak, szerencsés évjáratuknak vagy más befolyásoló erőknek. Európai identitás, eltérő értelmezések A nettó tőkebefogadó régiókban a foglalkoztatottak szakképzettségében tehát, rendkívüli mértékben számít nyelvismeretük, azonban az anya- vagy idegen nyelv természetesen tágabb értelemben a kultúrának is része, a transznacionális vállalatok nyelvismeretre vonatkozó elvárásaikkal (is) akarva-akaratlanul a kultúrák közelítésének, kölcsönös egymásra hatásának eszközeivé válnak. Ennek áttekintéséhez azonban szükségesnek látom az identitás fogalmának rövid áttekintését. Palánkai akadémikussal 9 és Dér Aladárral 10 egyetértve az identitást elsősorban nem nemzeti politikai szempontból látom érdemesnek értelmezni, hanem sokkal inkább annak etnikai: főként kulturális, történelmi és vallási vonatkozásában. Az etnikai identitás mérésének leginkább objektív paraméterei pedig, az ősök hovatartozása és a nyelv. Heller Ágnes kiváló írásában ez utóbbit vitatja. Érvelése szerint az európai identitás három közös ponttal határozható meg: az európaiak az europid nagyrasszhoz tartoznak, tehát fehérek, többnyire (a zsidó és muszlim kisebbségeket leszámítva) keresztények és közös történelmi múlttal rendelkeznek. Heller felfogásában a nem Európában fogant európai történelem az éppen elnyomottak mindenkori szabadságharca. Ebben az értelemben az európai identitás a szabadság kivívásának eszméjén alapul, tehát azon, hogy a valamilyen szempontból kisebbségben vagy elnyomásban élők, mivel nem hajlandóak azonosulni. Az európai identitás Heller szerint - a különbözéssel kezdődött, a kulturálisan elfogadott nyelvek differenciálódásával, a tudatos eltérésekkel a művészeti vagy éppen filozófiai stílusok terén. A 17. század néhány nagy európai filozófusa közös nyelvet használt, a latint, de filozófiai nyelvük már különbözött egymástól. Röviden: ha valaki az európai identitást a magaskultúrával akarja meghatározni, azzal a paradoxonnal találja magát szembe, hogy az ember csak úgy válhat európaivá, ha előbb francia, angol, német, magyar stb. Ez esetben azonban a más európaiakkal" folytatott harc történetével azonosult. Ha Európa története az európaiak története, akkor az egy folytonos polgárháború története is. 11 Alapjaiban egyetértve Heller érvelésével, az európaiság rákfenéjének és közgazdasági szempontból az európai kibocsátás-növekmény már majdnem húsz éve tartó, a világátlagtól való tartós elmaradása okának pontosan ezt a fajta paradox, különbözőséggel jelölt azonosság-tudatot látom. A fejlett identitás- 9 Palánkai T. (2002) 10 Dér A. (2005) oldal. 11 Heller Á. (2007)

278 tudat számomra azt jelenti, hogy képesek vagyunk a honnan jöttünk, hol vagyunk, kik vagyunk, milyenek vagyunk és hová tartunk, mi a célunk kérdésekre válaszolni. Nem hinném, hogy az európai polgár különösen az utolsó négy kérdés esetében többes szám első személyben (tehát európaiságára vonatkoztatva) értelmezni tudná, vagy akarná a felvetést. Az identitás mint tudjuk - latin eredetű szó, melynek jelentése: azonosság. Csepeli György 12 szerint az egybeesés értelmében vett azonosság csak a matematikai képletek világában képzelhető el; történelmi, társadalmi jelenségekre, s különösképpen az emberi feltételre alkalmazva identitásról csak metaforikus értelemben beszélhetünk. Ugyanakkor az állandóság, az azonosság vélelme, a társadalmilag konstruált valóság nélkülözhetetlen alkotórésze, mely nélkül lehetetlenné válna az anticipáció és a cselekvés. Az emberi világban az identitás a legjobb esetben is csak hipotézis, de abból a válfajból, amely nagy valószínűséggel beigazolja, kényszerítő módon beteljesíti önmagát. 13 A különbözőségeken épülő, formális közös identitással fentiek alapján nem rendelkező európai társadalmak, vagy az Európában élő népek tehát nehéz helyzetben vannak, főként akkor, ha egy egész Európát érintő probléma megoldása tényleges, közös cselekvést kíván. (Ilyen jelenség pl. az európai gazdasági növekedés világátlagtól való tartós már majdnem húsz esztendeje tartó, valamint az egyes ázsiai országok és régiók növekedési átlagaitól való nagyon jelentős elmaradása.) Meggyőződésem, hogy Európának, mint világgazdasági régiónak a hanyatlása annak is következménye, hogy az egységes piac, a közös valuta, az európai országok és vállalataik komparatív és kompetitív előnyeire építő, regionális munkamegosztáson alapuló termelés és külkereskedelem koncepcióit, mondhatnám ideáit, kezdetektől (akár a Schuman-tervtől) fogva kizárólag a gazdasági-politikai elit érti. Amíg azonban a nemzetgazdaságok részpiacainak integrációjából nyerhető konkrét előnyök az európai országok polgárai számára nem érthetőek, addig tenni sem fognak ezek érdekében. Az európai identitásnak az azonos bőrszín, vallás és közös történelem ellenére nincs tartalmi háttere, maga az Európai Unió pedig az átlagpolgár számára annyit jelent, hogy a szegényebb országok közösségi forrásokhoz juthatnak, melyek pályázatok révén így vagy úgy elnyerhetőek. Fontosnak tartom kiemelni, hogy itt nem a demokratikus deficit fogalmára utalok. Vitatom Vasánszki Eszter 14 írását, miszerint az európai identitás létezik, csak törékeny, melynek oka az európai polgárok indirekt módon történő hatalomgyakorlásában és a brüsszeli bürokrácia fizikai távolságában és működési átláthatóságában keresendő. Meglátásom szerint, ezek a demokratikus deficit tárgykörébe 12 Csepeli Gy. (1997) 13 Kapitány M. Szakács G. (2000) 14 Vasánszki E. (2002) oldal

279 sorolható megállapítások igazak ugyan, de nem a lényeget érintik. Az európai polgár valóban nem látja át, hogy hogyan funkcionál a Közösség, de ami ennél nagyobb baj: azt sem látja, hogy minek, mi célból. A megoldásnak Vasánszkival egyetértve a kommunikáció, a PR javítását látom, de ez nem a nemzetállam számára előnyöket hozó EU-promót kell, hogy jelentse, hanem sokkal inkább a regionális gazdasági-, monetáris és politikai integráció magasrendű, ugyanakkor nagy gyakorlati haszonnal bíró céljainak és eszméinek széles körben való érthetővé tételét. Hellerrel egyetértve úgy találom, hogy lesz európai kultúra, ha lesz olyan európai identitás, melyet nemcsak a kulturális elit fogad el, hanem az európai lakosság jelentős része is. Ha tehát megkérdezik egy fiataltól,»mit jelent számodra az, hogy európai vagy?«, nem fogja abszurdnak tekinteni a kérdést, hanem megpróbálja megválaszolni, még ha nehezére esik is. A kulturális identitáshoz nem kell tudni a választ, vagy előre kódolt választ adni a fenti kérdésre, elég, ha értelmes kérdésnek tűnik, ha az európai nemzetek fiai és lányai biztosra veszik, hogy»európaiak«, nemcsak mert történetesen az európai kontinensen élnek, hanem mert ez jelent valamit a számukra. 15 A nemzeti és európai identitás kérdéséről természetesen több (pl. a Gallup Intézet által végzett) felmérés is készült, ezek többsége azonban arra a kérdésre keresi a választ, hogy a polgár kizárólag a saját nemzetéhez tartozónak vagy európainak is vallja magát. A felmérések az európaiság fogalmának tisztázásával, annak tartalmi hátterével nem foglalkoznak. A Gallup eredményei szerint a 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország közül Magyarországon és Észtországban a legmagasabb (39 százalék) a magukat csakis a saját nemzetiségükkel meghatározók aránya, vagyis azoké, akik semmilyen formában nem nyilatkoztak európai identitásról. Ez az érték csak 1 százalékponttal marad el az európai uniós átlagtól, és pontosan akkora, mint a 2004-es csatlakozással 25 tagúra bővülő Európai Unió átlaga. E tíz ország közül Cipruson és Szlovákiában a legalacsonyabb a csakis nemzeti identitásról vallók aránya (25-25 százalék). A 2004-ben csatlakozók»középmezőnyének«, a többi hat országnak a sorrendje ebből a szempontból a következő: Csehország (37%), Litvánia (35%), Lengyelország és Szlovénia (32-32%), Lettország (31%), Málta (30%). A régi tagországok nagyjából három csoportba sorolhatók aszerint, hogy a közeli jövőre gondolva polgáraik milyen arányban jellemzik magukat csakis saját nemzeti identitásukkal, és semmilyen mértékben sem európai identitásúnak. A legnagyobb arányt az Egyesült Királyságban képviselik a csakis nemzeti identitásúak: 64 százalék ez a lakosság közel kétharmada. A lakosságnak több mint a fele vallja magát csakis nemzeti identitásúnak Finnországban (56%), Svédországban (55%), Görögországban (53%) és Ausztriában (51%), közel fele Portugáliában (49%), Írországban (48%), 15 Heller Á. (2007)

280 Hollandiában (46%) és Belgiumban (45%). Az EU-s átlagnál (40 százalék) alacsonyabb, de a 2004-ben csatlakozók együttes átlagát (33 százalék) meghaladó a csak nemzeti identitásúak aránya Dániában (37%), Franciaországban, Németországban és Spanyolországban (egyaránt 34-34%). A csakis nemzeti identitásról nyilatkozók aránya Olaszországban és Luxemburgban a legalacsonyabb (26, illetve 21%) ez utóbbi érték nemcsak az EU-ban, hanem a vizsgált mind a 28 ország közül a legalacsonyabb. 16 Nemzeti és európai identitás Európában Forrás: Magyar Gallup Intézet, Ez utóbbit, tehát a nemzeti és az európai identitás együttes jelenlétét a politikatudomány multi- vagy poliidentitásként definiálja. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy a kutatási mintába bevont európaiaknak identitásuk (identitásaik) meghatározására eldöntendő kérdést tettek fel, ahelyett, hogy az európaiságra vonatkozóan reakciókat, definíciókat vártak volna a válaszadóktól. (Mindezek mellett nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatásnak mindenképen a 16 Magyar Gallup Intézet (2003)

281 hiteles mérésre és az objektivitásra kell törekednie. Ezek alapján, ha egy európai polgárt európaiságának definiálására kérünk, arcmimikájának megváltozása nem lehet egy komolyan vehető kutatás alapja és azt is nehéz meghatározni, hogy a lehetséges válaszok közül mi tekinthető releváns, jó, elfogadható vagy legalább is kutatási szempontból figyelembe vehető reakciónak.) Fenti módszertani kitérő figyelembevételével, még nehezebbé válik az európai identitás, mint fogalom definiálása. A Dér Aladár 17 által idézett politikatudósok egy csoportja (Meier, Axford, Huggins, Richter) és főként James Weiler szerint Európának nincs népe csak lakosai, így az identitásmeghatározás kérdése is aggályossá válik. Ennél kézzelfoghatóbb az a Kende Péter-féle 18 megközelítés, miszerint európai identitás létezik, csak nagyon korlátozott értelemben. Az európai identitás kérdésének egyik korlátja földrajzi természetű, tehát az eredeti politikai-nemzeti és etnikai-kulturális dimenziókon kívül a földrajzi szempontokat is tágan értelmezve szükséges figyelembe vennünk, hiszen a felmérésekben, megkérdezésekben az Európai Unió leendő országainak polgárait is tesztelik, akik közül jelenleg csak a törökök többsége nem európai. Ha a fizikai dimenzió problémáján felülemelkedünk, akkor igenis rátalálhatunk az európai identitásra, mely Kende felfogásában az európai lakosok szűkebb, nyelvi-kommunikációs közösségükhöz való kötődéseként határozható meg. Ez azonban nem más, mint a Heller-féle különbözőségre építő azonosságtudat analitikus-pragmatikus megközelítése, ugyanazon lényeg más szempontból való megvilágítása. Előbbit, tehát Kende Péter felfogását azért tartom kézzelfoghatóbbnak, mert azt sugallja, hogy az európai polgár azzal a kis(közösséggel) tud azonosulni, melynek tagjaival nyelvi korlátoktól mentes rendszeres kapcsolatot képes fenntartani. Kézenfekvő, hogy ez a szűkebb családi-baráti közösségeken túlmenően a munkahelyeken valósulhat meg. Ezen az alapon látom indokoltnak a külföldi tulajdonú vállalatok európai identitásra gyakorolt hatását vizsgálni. A külföldi tulajdonú vállalatok és az európai identitástudat kialakulása A vállalti azonosságtudat vagy a vállalati kultúra (corporate identity) különböző definíciói 19 arra engednek következtetni, hogy a vállalatok fő célja a foglalkoztatottaknak a vállalat eszméivel, célkitűzéseivel és értékrendjével való azonosulásának megteremtése. Ezek közül leginkább átláthatónak és lényegre- 17 Dér A. (2005) oldal. 18 Kende Péter (2003) oldal. 19 Részletesebben lásd: Borgulya I. - Barakonyi K. (2004) oldal

282 törőnek a Toyohiro Kono-féle megközelítést tartom, aki a vállalati kultúrát az alábbi három elem kompozíciójaként értelmezi: 1. a vállalaton belül elfogadott közös érték; 2. a vállalati döntéshozatalban használatos gondolkodásmód, megközelítés, eljárások és minták; 3. a vállalatnál általánosan érvényesülő viselkedési minták. A 21. századi menedzsment tehát, ravasz módon nem kényszeríteni akarja a munkára a foglalkoztatottat, sőt nem is motiválni, hanem rájön arra az egyszerű összefüggésre, hogy az ember azért a célért, dologért, ügyért, személyért, stb. tud feltétlenül, teljes önátadással dolgozni-tevékenykedni, amivel vagy, akivel egynek érzi önmagát. Közhely, hogy a transznacionális vállalatok üzleti tevékenységük révén hatnak a tőkebefogadó országban a vállalati kultúrára, sőt a tudomány ún. vállalati kultúra-átvételi modelleket is ismer, melyekben vagy a tőke-kibocsátó, vagy a befogadó ország, vagy a kettő elegye, esetleg egy teljesen új vállalati kultúra-modell születik. Kis, tőkehiányos országokban, döntően a tőkekibocsátó ország vállalati kultúrasémáinak átvétele történik, természetesen nem egy az egyben, hanem a befogadó ország kulturális mintáival színezve. 20 A külföldi tulajdonú vállalatok nyilvánvalóan nem azért hoznak létre telephelyeket a befogadó országokban, hogy saját nemzeti kultúrájuk nagykövetei legyenek, ezt a szerepet mellékesen játsszák, ugyanakkor egy jó mondhatni ügyes (nemzeti vagy/és szupranacionális) kormányzati politika a maga javára fordíthatja a transznacionális vállalatok motivációit. Ez legszembetűnőbben a foglalkoztatottak képzettségi szintjének emelésében érhető elsőként tetten. 21 Szabó tanárnő megfogalmazásában nem kétséges, hogy a termelésnek tanulásként történő definiálása, illetve a tudástermelés legfontosabb termelési folyamatként történő aposztrofálása alapjaiban változtatja meg a gazdaságot. A tudás elsődleges előállítása a legtöbb iparágban igen nagy költségekkel jár, átvétele, azaz a tanulás összehasonlíthatatlanul kevesebb erőforrást igényel. A tanulás sok esetben gyakorlatilag költségmentes. A tudásátadás többnyire kumulatív folyamat, amelyben nem a negatív, hanem a pozitív visszacsatolás érvényesül. A tudásterjedés egyfajta láncreakció. Emellett az információs korban az átvett új technológiák rendszerint nem százalékkal javítják a termelékenységet, hanem megsokszorozzák azt. Gondoljunk csak arra, hogy a számítógépek újabb generációiban sokszor ezerszeresére vagy még többszörösére növekszik a gép teljesítőképessége az előző generációéhoz viszonyítva Részletesebben lásd uo oldal. 21 Bővebben lásd.: Vern, T. Kenneth, D. (1991). 22 Szabó Katalin (1999) oldal

283 A befogadó nemzetállam szempontjából tehát elsődlegesen fontos a foglalkoztatottak kvázi ingyen tanításának lehetősége, de ebben nem áll meg a transznacionális vállalatok kultúra-disszeminációs szerepe. Ez utóbbi Dunning szerint 23 elsőként a funkcionális területeken (a vállalati szervezeti felépítésben, a munkamódszerekben, az ösztönzők fajtáiban és az ágazati kapcsolatok kialakításának módjában) jelenik meg. Később terjed ki a vállalkozási- és munkamorál, az elismerés, a hatalmi távolság kérdésköreire, valamint a méltányosság és igazságosság felfogásaira és végül az állami szerepvállalásról alkotott koncepciókra. Dunning arra is utal, hogy ez a folyamat nem előzmény nélküli és nem a század felgyorsult tőkebefektetési trendjeinek az eredménye, hanem a gyarmatosítás, a koloniális típusú nemzetközi munkamegosztás, a több évszázados múlttal rendelkező nemzetközi kereskedelem és részben a vándormunka kultúra terjesztő hatásának kiegészítője. A vállalat által közvetített tőkekibocsátó ország kultúrájának a tőkebefogadó országban való elterjedése az alábbiaktól függ és ezekben foglalható össze: 1. Minél nagyobb a befogadó ország külkereskedelmi-külgazdasági nyitottsága (esetleg ráutaltsága, érzékenysége) annál nagyobb a transznacionális vállalatok saját kereteiken túlmutató hatása, pl. a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos kormányzati politikára való hatásgyakorlásuk. 2. A földrajzi távolság és a kulturális távolság között pozitív korreláció feltételezhető 24 ; ha két ország fizikailag távol esik egymástól, akkor a potenciális befektetőknek a növekvő tranzakciós költségek közé a kulturális távolságból adódóakat is szükséges hozzászámolniuk. 3. Minél nagyobb hányadot képvisel(nek) a kiemelt ország(ok) az érintett nemzet kereskedelmi és befektetési partnerei között, annál erőteljesebben érvényesül a kiemelt ország(csoport) kulturális hatása. Ha utóbbiak egy kultúrkörből érkeznek a hatás várhatóan még erősebb lesz. 4. A három fent említett tényező együttes hatásától. A (WIR, 2007) alapján 25 a 21. században a bilaterális tőke-beruházási kapcsolatokban rendkívüli módon felerősödik a földrajzi közelség szerepe, ami azt jelenti, hogy a vállalati transznacionalizálódás várhatóan az azonos régiókban elterülő országok között válik még intenzívebbé. A tanulmányban az UNCTAD ország-párokat állít fel, melyek közül az ötven egymás országában legnagyobb befektetési állománnyal rendelkező páros közül 22 volt európai 2005-ben (1995-ben csak 17). A fenti, 3. pontban megfogalmazott elven 23 Dunning, J. H. (1998) 535. oldal. 24 Buckley, P.-Casson, M. (1991) 535. oldal. 25 WIR (2007) 6-9. oldal

284 alapulóan kimutatható, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Kanada; Japán és az ázsiai országok; az ázsiai országok egymás között; valamint az európai országok szintén egymás között rendkívül erős beruházási tevékenységet folytatnak. FDI kibocsátó-befogadó párok 2005-ben a befogadó országba érkezett FDI állománya alapján Helyezés Tőkekibocsátó ország Tőkebefogadó ország Beruházás állománya (Mrd. USD) 1. Egyesült Királyság Egyesült Államok Hong Kong, Kína Kína Egyesült Államok Egyesült Királyság Japán Egyesült Államok Németország Egyesült Államok Egyesült Államok Kanada Hollandia Egyesült Államok Kína Hong Kong, Kína Brit Virgin Szigetek Hong Kong, Kína Kanada Egyesült Államok Franciaország Egyesült Államok Svájc Egyesült Államok Luxemburg Egyesült Államok Hollandia Németország Hollandia Franciaország Egyesült Királyság Franciaország Hollandia Egyesült Királyság Németország Egyesült Királyság Egyesült Államok Hollandia Franciaország Egyesült Királyság 80 Forrás: WIR (2007) 9. oldal. Fentieket erősítve, ahogy a táblázatból is kiderül az Egyesült Királyság Egyesült Államok, a Hong Kong Kína, az Egyesült Államok Kanada, a Hollandia Egyesült Államok, valamint az Egyesült Királyság Franciaország beruházói párosok alkotják a világ élmezőnyét. A tradicionális és régiókon belül kialakuló partnerségről írtak igazak akkor is, ha mérőszámnak nem a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket, hanem a külkereskedelmi kapcsolatok intenzitását vesszük, ami természetesen nem meglepő, hiszen a tőkebefektetések leggyakrabban a külkereskedelmi kapcsolatok követői, komplementerei, az ezeken alapuló gazdasági érdekek hozzák létre a regionális integrációkat. A 20. század végén és 21. század elején a külkereskedelmi kapcsolatok is az integrációs blokkokon belül erősödtek

285 meg 26, ez a folyamat a 80-as évek óta a kelet-ázsiai országok egymás közötti cseréjében érhető leginkább tetten, de erősödnek Dél-Amerikában az ANCOMés a MERCOSUR-országok, Dél-Kelet-Ázsiában az ASEAN-országok és természetesen a régi és új EU-országok egymás közötti kereskedelmi kapcsolatai is. A határokon átnyúló vertikális termelési kapcsolatok eredményezik azt, hogy a külkereskedelem egyre inkább transznacionális hálókon-, ágazatokon- és régiókon-belülivé válik. Nem újdonság, hogy a regionális makro-integrációk transznacionális terek, tehát mikro-integrációk is egyben. A regionális blokkokon belül megerősödő gazdasági kapcsolatok felértékelődését a London School of Economics professzora, Michael Storper a 90-es évek végén 27 azzal magyarázta, hogy ezeken a szerencsés helyeken a termelés globális és lokális érdekei egybeesnek, így az interdependencia hasznáról lehet beszélni. Ez utóbbi magában foglalja a közös termelési hagyományokat, az egységesen elfogadott üzleti gyakorlatot, a gazdasági szereplők kooperációs kultúráját, melyek a dinamikus hatékonyság forrásai, tehát magáé a gazdasági fejlődésé. Mind a gazdaság kemény, mind pedig, a puha tényezői arra utalnak, hogy századunkban az egyes regionális integrációk országai között élénkülnek majd meg a gazdasági kapcsolatok, melyeknek hordozói, így az identitás- és kultúratranszfer meghatározó csatornái a transznacionális társaságok lesznek és természetesen már ma is azok. A régiókon belül, a kör tovább szűkíthető, tehát a bilaterális tőkebefektetési-külkereskedelmi kapcsolatok még inkább tetten érhetőek. Az Európai Unión belüli, ilyen jellegű kapcsolatok feltárása kutatási témánk szempontjából azért fontos, mert segítségükkel könnyen átláthatjuk, hogy Európán belül mely kultúrák terjedése vagy sokkal inkább átvétele várható az újonnan csatlakozott és a felvételre váró országokban. Magyarország az Európai Gazdasági Kultúratömbben A gazdasági szempontból értelmezett európai kultúratömböt (főként nyelvfejlődési, nyelvhasználati és történelmi fejlődésen, valamint kereszténységen belüli viszonylagos elkülönültség alapján) hat elkülöníthető kultúra-csoportra lehet osztani. 28 Ezek: 1. a germán, amely magában foglalja a német nyelvű országokat (Ausztriát, Németországot, Svájcot), 2. a skandináv (Dániával, Norvégiával, Svédországgal, de ide soroljuk az eredetileg nem Skandináv Finnországot is), 26 Trade and Development Report (2007) XII-XXV. oldal. 27 Storper, M. (1997) 28 Borgulya I. Barakonyi K. (2004) oldal

286 3. az északi latin (amelyet Franciaország és Belgium alkot) 4. a mediterrán vagy latin (ide tartoznak az olaszok, a spanyolok és a portugálok), 5. az angol vagy brit csoport (az Egyesült Királyság és Írország) és 6. a holland (Hollandiával, mely az előbbi öt főcsoport egyikébe sem sorolható). Magyarország külgazdaságilag rendkívül nyitott ország, a külkereskedelmi forgalom volumenének a GDP-hez viszonyított aránya már az ezredfordulón elérte a 150 százalékot. 29 A magyar kivitel kb. ¾-e évek óta az Európai Unió országaiba irányul, az export szempontjából Németország a legfontosabb felvevő partnerünk (oda megy a teljes magyar kivitel majdnem harmada), de kiemelkednek még Ausztria (6%), Franciaország (4,8%), Olaszország (5,4%) és Nagy-Britannia (4,7%) vásárlásai. Az importunk közel 70 százaléka érkezik az Európai Unióból. A behozatal esetében ugyanúgy Németország a legkiemelkedőbb partnerünk, szintén közel 30 százalékos részesedéssel. Nagy-Britannia pozícióját kivéve, amelynek a szerepét behozatalunk összetételében Hollandia helyettesíti, a többi ország szerepvállalása közel azonos. 30 A Magyarországon végrehajtott közvetlen külföldi tőkebefektetések legnagyobb része, szintén közel 30 százaléka Németországból származik. Meghatározó szerepe van még Hollandiának (közel 15%-kal), Ausztriának (több mint 11%-kal), Franciaországnak és az Egyesült Államoknak (közel 5 és 4 százalékkal). 31 A fentiek alapján az európai identitás a magyar polgár számára elsősorban a germán identitást jelenti majd, de természetesen a többi kultúratömb is kisebb-nagyobb mértékben érezteti hatását, melynek mértéke várhatóan a transznacionális társaságok országon belüli térbeli elhelyezkedésének függvénye lesz. A továbbiakban az sem mellékes, hogy minden olyan gazdasági-társadalmi hatást, melynek főként a külföldi tulajdonú vállalatok a hordozói, óriási regionális diszparitások jellemeznek. Így a közeljövőben várhatóan nem az lesz az elsődleges kérdés, hogy az ország egyes régiói (NUTS-2), mely identitáskörrel hajlamosak azonosulni, sokkal inkább az, hogy mi lesz azokkal a régiókkal, melyekben nem érvényesülnek a technológia-, tudás- és kultúratranszfer hatásai. Hosszabb távon (10-15 év dimenziójában) pedig, az a kérdés merül fel, hogy a fő európai kultúrcsoportok alá besorolódott országtömbök, mit kezdenek majd, az egyel magasabb szinten fragmentálódott európaiság ideájával. 29 Áttekintés a magyar külkereskedelmi forgalom fő jellemzőiről és aktuális folyamatairól revízió előtti évi és évi adatok alapján 30 Külkereskedelmi termékforgalom (2007) 31 Áttekintés az aktuális működő-tőke beáramlási folyamatokról (aktualizálva március 30- i adatok alapján)

287 FOREIGN INVESTORS ROLE IN THE DEVELOPMENT OF EUROPEAN IDENTITY The subject of the European identity can be analyzed from many aspects, in most of the cases depending on the researcher s scientific background. The author distinguishes her findings on the topic on a territorial-political; a political-national and an ethnical-cultural basis aiming to contribute to the latter. The European identity carries the paradox of linguistic, national and cultural fragmentation. When Europeans come to the question of defining the common grounds of their oneness, the first thing they face is a comparative otherness. Despite the low levels of declared polyidentities the inhabitants of most European countries and/or regions have a kind of identity that exceeds the one inherited of the ancestors. This is formed by relatively small communities communicating on a regular basis, which implies the importance of workplaces in identity formation. Foreign investors role in technology and knowledge transfer is trite, the different forms of cultural leverage are also known. The effects of high concentration of enterprises coming from identical economic culture blocks in host countries and the changes in the perceived identities of the population of the latter is disputed in the working paper above. IRODALOMJEGYZÉK Könyvek és tudományos publikációk Borgulya Istvánné - Barakonyi Károly (2004): Vállalati Kultúra, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Csepeli György (1997): Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest. Deákné Gál Anikó (2005): A külföldi érdekeltségű vállalkozások aktivitása a nyugat-dunántúli régióban, EU Working Papers 4/2005. Dér Aladár (2005): Az európai identitás elméleti alapjai, Politikatudományi Szemle, sz. Dunning J. H. (1998): Multinational Enterprises and the Global Economy, Addison-Wesley. Kende Péter (2003): Milyen mértékig tudnak az egésszel azonosulni Európa kis és nagy nemzetei?, Politikatudományi Szemle, sz. Lukács Eszter (2005): A transznacionális vállalatok és a munkaerőpiac kapcsolatai, Ph. D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem. Palánkai Tibor (2002): Globalizáció és civilizációk, GLOBALIZÁCIÓ CIVILIZÁCIÓK EURÓPA, Magyar Tudomány, 2002/6, Budapest

288 Storper M. (1997): The Regional World: Territorial Development in a Global Economy, Guilford Press, New York. Szabó Katalin (1999): Portfolióélet a tanuló vállalatban, Társadalom és Gazdaság Közép- és Kelet-Európában, XXI. évf., 2. sz. Terpstra V. David K. (1991): Cultural Environment of International Business, 3rd edition, Thomson Learning. Vasánszki Eszter (2002): Mi európaikak Az európai identitás megléte és kérdőjelei napjainkban, EU WORKING PAPERS 3/2002. Gazdasági jelentések Külkereskedelmi termékforgalom, 2006, Statisztikai Tükör, I. évf. 6. szám, KSH 2007/6. KSH (2007): Magyarország 2006, Budapest. WIR (2007): Transnational Corporations, Extractive Industries and Development, Overview, UNCTAD, Genf. WIR (2006): FDI from Developing and Transition Economies: Implications for Development, Overview, UNCTAD, Genf. Trade and Development Report (2007), Overview, UNCTAD, Genf. Internetes források Áttekintés az aktuális működő-tőke beáramlási folyamatokról (aktualizálva március 30-i adatok alapján) Áttekintés a magyar külkereskedelmi forgalom fő jellemzőiről és aktuális folyamatairól revízió előtti évi és évi adatok alapján Heller Ágnes (2007): Európai identitás, modernitás és történelmi emlékezet, letöltés dátuma: Kapitány Márta - Szakács Gergely (2000): Az identitás keresése, ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Budapest, letöltés dátuma: Magyar Gallup Intézet (2003): Európaiság és nemzeti identitás a tagjelölt országokban, tm, letöltés dátuma: Parragh László (2007): A magyar gazdaság helyzete kockázatok, kitörési pontok, letöltés dátuma:

289

290 NEMZETKÖZI MENEDZSMENT ATTITŰDVIZSGÁLATA KONCZOSNÉ DR. SZOMBATHELYI MÁRTA 1 Jelen tanulmány a győri, külföldi tulajdonú cégeknél együtt dolgozó magyar és más nemzetiségű menedzserek munkához, munkatársaikhoz, feletteseikhez való attitűdjével kapcsolatos vizsgálat eredményeit összegzi. Célja egyrészt annak kimutatása, hogy a pozitív attitűd a közös munka eredményességét növeli, másrészt az, hogy az attitűd a sztereotípiához hasonlóan tanulással befolyásolható. A tanulmány további célja, hogy következtetéseket és ajánlásokat szolgáltasson az interkulturális kooperációra való felkészítés számára, valamint az előítéletek megszüntetése, egymás munkakultúrájának jobb megismerése által a hatékonyabb együttműködés előkészítésére; a nemzetközi üzleti élet különböző országokból és kultúrákból származó szereplői interaktív kommunikációjának javítására. Alkalmazott fogalmak és módszerek Nemzetközi menedzsment Napjainkban egyre nő azoknak a száma, akik hazai környezetben is interkulturális viszonyok között élnek, dolgoznak, tanulnak. Ez egyrészt a multinacionális vállalatok, illetve a külföldi tőke megjelenésének, másrészt az oktatás és kutatás terén egyre inkább jellemzővé váló mobilitásnak a következménye. A multinacionális vállalatok megjelenésével, a tudományos, kulturális és oktatási életre mindinkább jellemző nemzetközi együttműködési projektek elterjedésével a nemzetköziesedés igénye napi munkánk során is jelentkezik. A globalizáció egyik legközvetlenebbül érzékelt és tapasztalt formája a kulturális globalizáció. A különös kultúráktól a globális felé vezető folyamat fő motorja a telekommunikáció forradalma és egy globális világnyelv kialakulása. A kulturális globalizáció alapkérdése: vajon homogenizálódik-e az emberiség sokféle kultúrája, vagy megőrzi színességét és heterogenitását. A kérdésről heves viták zajlanak a kommunikációs irodalomban. Berger, amerikai szociológus szerint (2000) a világméretű kommunikáció rendszerének kialakulása hatalmas változásokat idéz elő a kultúra szervezetében. Úgy ítéli meg, hogy a nemzetközivé vált üzleti élet képviselői sajátos szocializációs folyamaton esnek át, amely funkcióképessé 1 Egyetemi adjunktus, Ph. D., Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar

291 teszi őket a nemzetközi üzleti világban. A gazdasági elit tagjainak azonos az életstílusa és értékrendje, amely munkamódszereikben (mobiltelefon, repülővel közlekedés, komputer-használat stb.), a szabadidő eltöltésében, a családi életvitelben, öltözködésben stb. mutatkozik meg. A haszonmaximalizálás szempontja a munka világából áttevődik a magánéletbe is. Mindez megkönnyíti azoknak a dolgát, akik függetlenül születésük és származásuk helyétől érvényesülni szeretnének. Ugyanakkor nehézségeket támaszt az elit nem elit lakosság közötti kapcsolatokban. Az indiai Appadurai (2000) a homogenizáló tendenciával szemben megjelenő ellentéteket állítja előtérbe. Megítélése szerint a mai globális interakciók központi problémája a kulturális homogenizáció és heterogenizáció közötti feszültség. Eszerint a globális világ egészére a gazdaság, a politika és a kultúra közötti szétválás a jellemző. A nemzetközivé válás az idegen nyelv ismerete kérdésén túl felvet egy a menedzserekkel szemben támasztott további elvárást: az arra felkészültség igényét, hogy képesek legyenek egy más nemzeti kultúra közegében vagy több kultúrájú, multikulturális vállalati keretek között adekvát módon irányítani és a soft tényezők szinergiára vezető kiaknázását megtalálni. 2 A nyitott gazdaság által megkívánt újszerű kommunikációra és interkulturális érintkezésre nem csupán a menedzsmentnek, hanem az ilyen vállalatoknál dolgozó alkalmazottaknak is szükségük van. Attitűd A vezetői beállítódások egyik legfontosabbika a munkához, a munkatársakhoz való pozitív attitűd. Az attitűd, vagyis a hozzáállás a viselkedésben megmutatkozó belső érzés, amely látható anélkül, hogy egy szót is szólnánk, mivel sokszor a testbeszéd és az arcjáték révén mutatkozik meg. A hozzáállás az az elsődleges erő, amely eldönti, siker vagy bukás lesz-e osztályrészünk. Közismert példa, hogy a fél pohár vizet a pozitív gondolkodású ember félig telinek, a negatív gondolkodású félig üresnek látja. A Stanford Kutatóintézet szerint bármely vállalkozással szerzett pénz csupán 12,5 százalékban a tudás eredménye, 87,5 százalékban viszont azé a képességé, ahogyan bánni tudunk az emberekkel. 3 Ha tehát bármely tevékenység (munka, nyelvtanulás, más kultúrájúakkal való együttműködés stb.) sikerét alapvetően a hozzáállás határozza meg, indokolt megvizsgálni a külföldi tulajdonú cégeknél együtt dolgozó magyar és más nemzetiségű menedzserek attitűdjét a munkához, illetve a felettesekhez, valamint azt is, kimutatható-e összefüggés attitűd és kulturális hovatartozás között. 2 Borgulya I. (2002) 177. oldal. 3 Maxwell, J. (1996) 36. oldal

292 Az emberi erőforrásokért felelős vezetők kommunikációja nem puszta információközvetítés, hanem komplex kommunikációs rendszer. Egy vállalat gazdasági sikerét nem csupán a kiváló hardver hozza meg, hanem legalább annyira fontosak egy szervezet teljesítőképességében a világosan megfogalmazott célok, a közös alapértékek, az elfogadott viselkedési módok, az identitás, az attitűd, a motiváció. Egy szervezet hatékony intern (belső) kommunikációja nélkülözhetetlen a jó munkahelyi klíma kialakításában, a konfliktusok, a változások adekvát kezelésében. Egy jól kiépített kommunikációs rendszer alkalmas tehát a szervezeti és individuális teljesítmények serkentésére, építi a szervezeti kultúrát, fejleszti a vezetőket és a vezetetteket egyaránt, lehetőséget ad új szemlélet közvetítésére stb. Kulcskérdés tehát a kommunikáció, így nő az igény a kommunikatív, pozitív attitűddel dolgozó menedzserek iránt. Az 1990-es évek második felében egy Európa, Japán, Észak-és Dél-Amerika 1500 menedzserét e témában megkérdező vizsgálat eredménye szerint az alábbiak lesznek a menedzserekkel szemben támasztott általános elvárások 2000-ben. A menedzserekkel szemben támasztott általános elvárások 2000-ben Tulajdonság %-ban Lelkesedés 92 Ösztönözni tudás 91 Bátorítani tudás 89 Kreativitás, nyíltság 88 Etikus előélet 88 Elemző beállítottság 79 Kockázatvállalási készség 73 Intuíció 68 Jó teammunka-készség 67 Forrás: Borgulya I. (1999) 433. oldal. A lelkesíteni tudás, az ösztönzés, a bátorítás, a nyíltság jó kommunikációs készséget feltételeznek. A fent említett vizsgálat arra is rámutat, hogy a megkérdezettek 1990-ben mennyire tartottak szükségesnek egy bizonyos munkastílust, és mennyire ítélik fontosnak ugyanazt 2000-ben (2. táblázat)

293 Elvárt munkastílus 2000-ben Munkastílus 1990 (%-ban) 2000 (%-ban) Csapatának meggyőzően közvetíti a jövőképet A javadalmazást az egyéni teljesítményhez köti Állandó, élénk kapcsolatot tart beosztottjaival A felelősséget nagymértékben delegálja Szoros kapcsolatot tart az ügyfelekkel Serkenti az üzleti tevékenység nemzetközivé válását Időben áthelyezi a beosztottakat vagy felmond nekik Forrás: Borgulya I. (1999) 434. oldal. A vállalkozásokat és a gazdaságot sikeresen működtető egyének vagy csoportok személyiségjegyei a következők: teljesítménykényszer, a kockázat elviselése (sőt keresése), az újdonság felismerése, a lehetőség érzékelése és megragadása, dinasztiaalapítási vágy. A vállalkozóként és a menedzserként végzett munka szerepkészlete és gazdasági hatása között nincs lényeges különbség. A teljesítménymotiváció a sikeres vezető legfontosabbnak tartott tulajdonsága. E nélkül a természeti erőforrások és a jelentős nagyságú külföldi tőke sem képes lényeges gazdasági fejlődést előidézni. A menedzser, illetve a vállalkozói kvalitások egyben vezetői képességeket is igényelnek. A vezető indítékai: a tettvágy, az uralomvágy, a győzni akarás. Manapság az alkalmazotti státuszban dolgozó vezetőktől is vállalkozói magatartást várnak el (persze lényeges különbség, hogy az önállóan tevékenykedő, saját tulajdonát kockáztató vállalkozó motivációi között az egyéni alkotás öröme, a hódítási törekvés és a dinasztiaalapítás vágya alapvető fontosságú). 4 A nyelvek és a kultúrák találkozásának többféle módja is lehetséges: az egyik a spontán, a másik az irányított találkozások típusa. Spontán, véletlenszerű a találkozás, ha valaki egy véletlen folytán (pl. barátság, szerelem, munkavállalás) kerül kapcsolatba egy addig ismeretlen nyelvvel és kultúrával, s így kialakul a belső késztetés azok megismerésére. Irányított találkozás lehet egy olyan történelmi-politikai kapcsolatrendszer kialakulása (pl. anyaországgyarmat), amelynek következménye az idegen nyelv (és kultúra) elsajátítása, mert ez a társadalmi felemelkedés egyik eszköze lehet (pl. Indiában az angol, Dél-Amerikában a spanyol és a portugál). Irányított a találkozás akkor is, ha a keretet a tudomány adja, s a nyelvtanuló instrumentális motivációval sajátítja el 4 Szakál Gy. (2002)

294 a nyelv (és a kultúra) elemeit Az általam vizsgált esetekben két vagy több kultúra határai érintkeznek egy külföldi érdekeltségű cég menedzsmentjében. Nemzetközi környezetben a menedzsereknek sajátos, nehezítő körülményekkel is meg kell birkózniuk. Ilyen például a közös anyanyelv hiánya; az eltérő kultúrákból eredő eltérő viselkedés, illetve az ezzel szembeni értetlenség, eltérő értelmezés; az előítéletek által kiváltott torzulás, az etnocentrizmus. Ez utóbbi jelenség a távoli múltban gyökerezik: a népek, a törzsek és ez jól ismerten az elnevezésekben is megjelenik más törzseket, népeket barbárnak, némának mondják, ugyanakkor saját népüket, törzsüket embernek. A saját nyelv, a saját kultúra magától értetődő, véd és ebből fakadóan: jobb, természetesebb...a társadalmi szintű együttműködés az azonos nyelvet beszélővel, az azonos kultúrához tartozóval könnyebb. 5 Az interkulturális ismeretek szükségességének felismerését nehezítheti a nem megfelelő attitűd: sokan úgy vélik, hogy nekik nincs szükségük ilyen jellegű ismeretekre, képzésre, hiszen eddig is elboldogultak valahogyan interkulturális interakcióik során. Ám az interkulturális kommunikáció extenzívebbé és intenzívebbé válásának következtében újfajta minőségű hozzáállásra van szükség. Tanuljuk a saját kultúránkat, és az idegen kultúra is ezen az úton sajátítható el (sokan hasonlítják a kultúra-tanulást a nyelvtanuláshoz). A vizsgált terület Győr Győr közismerten a találkozások városa, bizonyos szempontból híd Kelet és Nyugat között, az Európára nyíló kapu. Az itt dolgozó magyar és külföldi menedzserek az interkulturális környezet előnyeit és nehézségeit napi munkájuk során is átélik. Ezért célszerűnek tűnik, hogy megvizsgáljuk, milyen tényezők hatnak közös munkájukra. A külföldi (főleg osztrák és cseh) tőke nagy szerepet játszott a századfordulótól az 1930-as évekig Magyarországon és ezen belül a mai Győr-Moson-Sopron megye területén a gépi nagyipar megteremtésében. Az 1980-as években a hazai tőkeszegénység okozta lassú fejlődés meggyorsításához szükségessé vált a külföldi befektetők érdeklődésének és bizalmának megnyerése, ezáltal a magyar gazdaság újra bekapcsolása a működő tőke nemzetközi áramlásába. A 80-as évek mély gazdasági válsága és a belőle való kilábalási stratégiák átrendezték a tulajdoni, szervezeti és ágazati struktúrát. Győr a külföldi befektetések egyik célterülete Magyarországon. Az ide történő működőtőke-beruházásokat motiválhatta, hogy Győr korábban is erős 5 Lengyel Zs. (2001) 11. oldal

295 gazdasággal és nyugat-európai kapcsolatokkal rendelkezett, elsők között indult meg itt a privatizációs folyamat, közel van Nyugat-Európához és három európai fővároshoz (Bécs, Pozsony, Budapest), viszonylag jók a közlekedési lehetőségek (M1, és a közelben, Péren kialakított repülőtér). Budapest és Pest megye után itt a legnagyobb a külföldi tulajdon aránya. Az 1980-as években a magyar vidéki városok közül Győrött volt a legmagasabb az életszínvonal, valamint itt volt a legtöbb az érettségizettek száma. Jelentős vonzerő a képzett műszaki és gazdasági értelmiség, hiszen a mostani Széchenyi István Egyetemen (illetve jogelődjében) nagy számban képeznek mérnököket, közgazdászokat. Győr-Moson-Sopron megye újonnan alapított vegyes vállalatai ( ) Az újonnan alapított vegyes vállalatok száma Győr-Moson- Sopron megyében Forrás: saját szerkesztés. Győr-Moson-Sopron megyében 1986-ban alapították az első vegyes vállalatot, 2000-ben 1191 külföldi vagy vegyes tulajdonú cég működött már itt. Budapest és Pest megye után itt a legnagyobb a külföldi részesedés a vállalkozásokban. Az átalakulási folyamatok az átlagosnál gyorsabban zajlottak le, és a megye a legfejlettebb térségek egyikévé vált. Ebben segített az ipari parkok létesítése is, amivel kezdetben egy-egy multinacionális nagyvállalat letelepedését, azaz tőkebevonást céloztak meg. Az országban az első és egyben az egyik legsikeresebben működő Győr Ipari Park 1991-ben jött létre

296 Győr-Moson-Sopron megye vegyes vállalatai ( A vegyesvállalatok számának alakulása Győ r- Moson-Sopron megyében Forrás: saját szerkesztés A megyében a külföldi tőke a feldolgozóiparban koncentrálódott. A multinacionális nagyvállalatoktól a néhány fős cégekig minden vállalati forma megtalálható itt. A legtöbb vegyes vállalatot Győrött alapították (39,8%). Győrben és vonzáskörzetében 2002 januárjában 339 vegyes és 100%-ban külföldi tulajdonú céget regisztrált a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, melynek adatai szerint a külföldi befektetők 41 országból származnak. Legnagyobb az osztrákok részesedése a jegyzett tőkében (52%). Őket követik a németek és az angolok (12%-12%), a hollandok (10,9%), a franciák (2,6%), az amerikaiak (2,2%), a svájciak (1,8%), az olaszok (0,7%) stb. Győr-Moson-Sopron megye gazdasági társulásainak tulajdoni arányai ben Tulajdoni részarányok a jegyzett tőkében 1997.dec.31-én Önkormányzat 7% Egyéb 9% Állam 4% Szövetkezet 1% Belföldi magánszemély 13% MRP 1% Belföldi gazdasági társaság 17% Külföldiek 48% Forrás: saját szerkesztés

297 Az állami tulajdon lebontása a megyében 1997-ben gyakorlatilag befejeződött. A gazdasági társulásokban az állam részesedése december 31-én mindössze 4,1% volt (az országos 18%-kal szemben), s ez az arány 2000-re 1,9%-ra csökkent. A legnagyobb hányaddal a külföldi tulajdonosok rendelkeztek: 48%-kal (szemben az országos 34%-kal). 6 A vegyes vállalatok gazdasági súlyát jelzi, hogy részesedésük a belföldi üzleti forgalomból kb. 50%, az exportból 60-90%, s ők foglalkoztatják a gazdaságban lekötött munkaerő mintegy 30%-át. A külföldi tulajdonosi részesedés 1998-ban érte el csúcspontját (54,8%). A nemzetközi vállalatok más-más kultúra hatását terjesztik. A tulajdonviszonyok térben is érzékelhető különbözőségeket mutatnak. Ennek egyik oka a térség elhelyezkedése, határhoz való közelsége, az infrastruktúra fejlettsége, vagyis hogy mennyire elérhető illetve kívánatos befektetési terület. Egy 1999-es vizsgálat szerint 7 a külföldi tőke jegyzett aránya a megyeszékhelyen (Győrött) a legmagasabb: 49,6%, valamint az osztrákszlovák határhoz közel eső városokban (Sopron 44,6%, Mosonmagyaróvár 48,2%). 8 A főszereplők a transznacionális cégek (Audi, Philips, VAW, Wolf, Danone-csoport, GE stb.) re az Európai Unió lett a közép-európai országok fő partnere: Magyarország az exporttermékeinek 51%-át értékesítette az EU-ban. A megye állampolgárainak identitásában több réteg is megtalálható. A városi vagy községi lokálpatriotizmus; megyei, illetve (északnyugat) dunántúli öntudat; magyar nemzeti érzés, emellett helyenként német, illetve horvát hagyomány; a K.u.K.-ra ráépülő regionális rokonszenv, végül az európaiság. 9 A Győrött dolgozó nemzetközi menedzsment A vizsgálatba bevont vegyes és külföldi tulajdonú vállalatok körét a helyi adottságok határozták meg. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara céglistáján szereplők közül választottam ki néhányat (AUDI, Hydroalumínium Győr Kft, Hörmann Győr Kft, Győri Keksz Kft, Philips Kft). A választás szempontja volt egyrészt, hogy legyen köztük német, osztrák, francia, holland stb. tulajdonú; legyen köztük több ezer főt és alig száz főt foglalkoztató egyaránt; termelő és szolgáltató vállalat; valamint meghatározó volt a személyes kapcsolatok megléte is. A céglistáról választottakon kívül 6 Páll Gy. (2002) 46. oldal. 7 Uo. 49. oldal. 8 Uo. 9 Szépe Gy. (2001) 26. oldal

298 figyelembe vettem még egy finn termelő cég, egy amerikai résztulajdonú pénzintézet, egy francia kommunikációs szolgáltató társaság és egy részben osztrák könnyűipari cég egy-egy győri munkatársának interkulturális tapasztalatát is. A vizsgálat résztvevőinek általános adatai Magyar menedzserek Külföldi menedzserek Átlag életkor 39,7 év 37 év év: 15% év: 8,4% év: 30% év: 58,2% Életkor szerinti év: 35% év: 25% megoszlás év: 5% év: 8,4% 60 év felett: 5% 60 év felett: 0% Nem nő: 19% férfi: 81% nő: 0% férfi: 100% Végzettség főiskola: 29% Mérnök:82% Státusz egyetem: 71% középmenedzser: 52,4% topmenedzser: 28,6% a vállalat 1. sz. vezetője: 19% szakközépiskola: 18% középmenedzser: 72,8% topmenedzser: 18,2% a vállalat 1. sz. vezetője: 0% tanácsadó: 9% A vizsgálat résztvevőinek megoszlása cégek szerint Cég Magyar menedzserek Külföldi menedzserek AUDI 4 5 HYDRO 3 1 HÖRMANN 2 1 Győri KEKSZ (Danone) 3 2 Egyéb (Gardénia, Vcom, HELKAMA, B.Bank) 4 0 PHILIPS 5 4 Összesen A vizsgálat eredményei A külföldi menedzserek attitűdje A munkához A külföldi menedzsereknek szóló angol és német nyelvű kérdőíven a következő kérdés szerepelt: Sorolja fel azokat a munkával kapcsolatos tulajdonságokat, amelyek a saját kultúrájabelieket az Ön véleménye szerint leginkább jellemzik!

299 A német válaszadók úgy ítélték meg, hogy a saját kultúrájukbeli menedzserek kommunikatívak, jól tűrik a konfliktust, szeretnek teamben dolgozni, szakmailag képzettek, szívesen dolgoznak együtt más nemzetiségűekkel, rugalmasak, mobilak, a profizmus, a rendszeretet, a szervezettség, a teljesítmény és minőségtudatosság, a rendszeres továbbképzés igénye, a megegyezés betartása jellemzi őket. Magyar kollégáik véleményével összevetve legszembetűnőbb az eltérés abban, hogy a rugalmasság, a gyors és leleményes problémamegoldás, az önálló kezdeményezés nem a német menedzserek erőssége a magyarok szerint. A franciák saját honfitársaikat úgy jellemzik, hogy fontosak számukra az alkotó viták; pontosság, rugalmasság, jó kompromisszumkészség jellemzi őket; szeretik jól előkészíteni a tárgyalásokat, összegyűjteni minden adatot a döntés előtt; beosztani az időt. A velük dolgozó magyar kollégák viszont ellenkezőleg látják: francia kollégáiknak nem feltétlen pozitív az attitűdjük a rugalmasság, a leleményesség, a jó időbeosztás és a pontosság tekintetében. A hollandok úgy látják, hogy honfitársaik keményen dolgoznak, van gyakorlati érzékük a problémák megoldása iránt, valamint óvatosak a kapcsolatépítésben. Magyar kollégáik viszont úgy ítélik meg, hogy nem jellemző a felelősségvállalás és az áldozatvállalás a vállalat érdekében (túlórázást csak külön díjazásért vállalnak). Mindez ellentmond a keményen dolgoznak önképnek, s ugyanígy a problémamegoldáshoz szükséges rugalmasság, újításra, változtatásra való hajlam sem a fő erősségük. A munkatársaikhoz, feletteseikhez A Mi jellemzi az Ön kultúrájabeliek viszonyulását munkatársaikhoz, feletteseikhez? nyitott kérdésre nagyon kevés megkérdezett válaszolt. A német menedzserek mindegyike megválaszolatlanul hagyta ezt a kérdést. A franciák véleménye honfitársaikról e téren az, hogy általában barátságosak, de nem haboznak konfliktust felvállalni, ha szükséges. Megemlítik még a formálisságot is mint jellemzőt. A holland menedzserek saját megítélésük szerint tisztelettudók, de csak az azonos szinten levőkkel

300 A magyar menedzserek attitűdje A munkához A magyar menedzserek szerint a saját kultúrájukbelieket a következő munkával kapcsolatos beállítódások jellemzik a legszembetűnőbben (pozitív és negatív beállítódások egész sorát olvashatjuk a válaszokban): Pozitív, hogy könnyen motiválhatók; munkabírók, dolgosak, szorgalmasak; impulzívak; állandó a szándék a tanulásra, a folyamatos önfejlesztésre; együttműködési készséget tanúsítanak; szakmailag jól felkészültek; büszkék, különösen a saját ötleteikre; kellően kreatívak, tehetségesek, hajlandók a túlórázásra; a figyelem jellemzi őket; ki akarnak tűnni teljesítményükkel; megbízhatók; takarékos megoldásokra és jó minőségre törekszenek; találékonyak, ötletgazdagok; újításra és áldozatvállalásra hajlandók; rugalmasak; a személyt fogadják el, nem a pozíciót. Negatív, hogy felületesség, kishitűség, mellébeszélés, a határidő be nem tartása jellemzi őket; hajlanak a tisztességtelen megoldásokra; rövidlátók (a rövid távú előnyöket preferálják); a cég nyereségességét érdektelenül szemlélik; a gátló tényezők számbavételére túl sok időt fordítanak; az érzelmek befolyása jelentős, az érzelmek nyelvén beszélnek; sértődékenyek; sok a szociális elem az érvelésükben, kevés a tény; a szabályokat nem feltétlenül tisztelik; alárendelik magukat a külföldi kollégáknak, a kívülről jött tekintélyesebb, a középvezetőket a megfelelés vágya motiválja; akaratosak. A külföldi menedzser kollégáik szerint viszont a felsorolt tulajdonságok mindegyike a nem feltétlenül jellemző minősítést kapta. Munkatársaikhoz, feletteseikhez A megkérdezett magyar menedzserek véleménye szerint a saját kultúrájukbeli menedzserek főnökeik, munkatársaik iránti pozitív attitűdje figyelhető meg a másik tiszteletében, megértésében, elfogadásában, segítésében, a kollegialitásban, a barátságos légkörben, a közvetlenségben, a nyílt, őszinte viszonyban, a konfliktusok vállalásában, a szakmai tudás tiszteletében, a saját vélemény fenntartásában. Feletteseik és kollégáik iránti negatív attitűdjük mutatkozik meg abban, hogy szeretnek áskálódni, sokszor nem lojálisak, klikkesednek (nem mindig valamiért, hanem valami vagy valaki ellen is); az érzelmek szerepe erős; az egyenrangúak féltékenyen figyelik egymás előmenetelét (rivalizálás); a mindenkori főnököt tisztelik, őszintén nem nyilatkoznak, ha az a felettesek hibáit fedné fel; saját hibáikat elfedik, azok jövőbeni kijavítása helyett; a felettesekkel szemben zártság, távolságtartás a jellemző a megkérdezettek szerint

301 Ugyanannak a nemzetiségű menedzsmentnek a munkához, munkatársaihoz, feletteseihez való attitűdjéről más képet kapunk, ha a saját, illetve ha más nemzetiségűeket kérdezünk meg. Ezért a reális kép kialakításához mindig érdemes mindkét oldal véleményét figyelembe venni. Az önkép és a mások által rólunk alkotott kép alkotja az image két részét. E képet jelentősen befolyásolják a sztereotípiák. A sztereotípiák és előítéletek jelentős része akarva vagy akaratlanul információk alapján rakódik le az emberi tudatban. Akaratlagos az információszerzésünk, ha pl. külföldiekkel való találkozásra készülve igyekszünk előzetesen adatokat gyűjteni az adott népről, kultúráról. Akaratlanul is kapunk azonban háttér-információt attól a társadalmi közegtől, amiben élünk. A negatív sztereotípiáktól saját ellentétes élmények hatására sem könnyű megszabadulni. 10 Sztereotípiák a tudatunkban nemcsak másokról, hanem önmagunkról is élnek. Szubjektív világképünkben kitüntetett szerepet játszanak azok a társadalmi kategóriák, amelyekbe tartozunk, amelyekbe tartozónak tekintjük magunkat. Az autosztereotípiák komplexebbek, mint a heterosztereotípiák, ebből következően a több ismeret lehetővé teszi az árnyaltabb képalkotást. Táblázatban szemléltetve az alábbi típusok különíthetők el. Kulturális sztereotípiák autosztereotípiák heterosztereotípiák mi önkép mi mit gondolunk másokról mások Hidasi J. (2004) 130. oldal. mások mit gondolnak rólunk Együttműködés a mindennapi munkában X csoport mit gondol Z csoportról A továbbiakban arra kerestem a választ, hogy a kultúraközi kommunikáció mindennapi gyakorlatában a külföldi tulajdonú vállalatoknál milyen sztereotípiák, előítéletek nehezítik vagy könnyítik az együtt dolgozást, valamint a gyakorlati tapasztalatok mennyiben változtattak ezeken. Az interkulturális ismeretekkel való felvértezettség, az egymás kultúrájának, szokásainak tiszteletben tartása eredményeképpen a válaszadó menedzserek nagy része szeret a más nemzethez tartozó kollégákkal dolgozni. Mégis olyan nagy számban említenek meg zavaró momentumokat, ami a más nemzetiségűekkel való együttműködés előtti interkulturális tréningek 10 Hidasi J. (1996) oldal

302 szükségességét, segítségükkel a pozitív attitűd kialakításának szükségességét jelzik Együttműködés külföldiekkel a mindennapi munkában Magyar menedzserek Külföldi menedzserek Szeretek velük dolgozni. 33% 58% Szeretek velük dolgozni, de vannak zavaró 48% 33% momentumok. Mindegy, hogy kivel dolgozom. 19% 9% Jobb lenne, ha saját kultúrámbeliekkel kellene 0% 0% dolgoznom. Nem szeretek velük dolgozni. 0% 0% Korábbi elvárások/eddigi tapasztalatok Magyar menedzserek Külföldi menedzserek Könnyebbnek képzeltem az együttműködést. 27% 0% Ilyennek képzeltem az együttműködést. 50% 50% Nehezebbnek képzeltem az együttműködést. 23% 25% Semmilyen elképzelésem nem volt. 0% 25% Összegzés A vállalkozásokat és a gazdaságot sikeresen működtető egyének vagy csoportok attitűdje a munkához, a munkatársakhoz, a teljesítményhez a sikeres vezető legfontosabbnak tartott tulajdonsága. Manapság az alkalmazotti státuszban dolgozó vezetőktől is vállalkozói attitűdöt várnak el. Az általam vizsgált esetekben több kultúra határai érintkeznek győri, külföldi érdekeltségű cégek menedzsmentjében. A vizsgálat a magyar és a külföldi menedzserek attitűdjét hasonlította össze a munkához, a munkatársakhoz, a saját és más nemzetiségűekhez való viszonylatban. Megfigyelhető, hogy amíg a külföldi menedzserek csak pozitív attitűddel beszéltek saját kultúrájukbeli menedzsertársaikról, addig a magyar menedzserek körében gyakori a negatív vélemény saját nemzetiségű munkatársaikról. Az attitűd vizsgálatának eredményei azt is mutatják, hogy mivel a kultúrát tanulás útján sajátítja el az ember, van lehetőség arra is, hogy a pozitív attitűdöt tanítsuk, illetve tanuljuk. A fenti példák egyértelműen mutatták ennek szükségességét, fontosságát a menedzserek hatékony kommunikációjának érdekében, hogy képesek legyenek ösztönözni, lelkesedni, lelkesíteni, bátorítani, jövőképet meggyőzően közvetíteni, interkulturális környezetben is hatékonyan dolgozni és együttműködni

303 RESEARCH OF INTERNATIONAL MANAGEMENT S ATTITUDE Positive attitude to work, to performance, to colleagues is considered the most important attribute of a successful leader. This research compares the attitude of Hungarian and foreign managers on above mentioned fields. It is noticeable while foreign managers mention their colleagues from own culture only positively, whereas in the circle of Hungarian leaders is frequent the negative attitude to members of their own culture. Positive attitude increases success of common work. As culture can be gained by learning results of attitude research also show that positive attitudes can be taught and learned.the above given examples prove the necessity of teaching positive attitudes in order to increase the effectiveness of managers communication, to motivate them, to create a positive future image and just to work and cooperate more efficiently in an international environment. IRODALOMJEGYZÉK Bayer József (2005): Globalizáció, média, politika. In: Bayer József Bajomi- Lázár Péter (szerk.) Globalizáció, média, politika. MTA Politikai Tudományok Intézete: Budapest, oldal. Borgulya Istvánné (1999): Kommunikáció az emberi erőforrás menedzsmentben. In: Poór József Karoliny Mártonné (szerk.) Személyzeti/emberi erőforrás menedzsment kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó: Budapest, oldal. Borgulya Istvánné (2002): A szoft tényezők az átalakuló magyar gazdaságban. In: Farkas Ferenc (szerk.) A magyar tudomány napja. Konferenciakötet. Pécsi Tudományegyetem: Pécs, oldal. Hidasi Judit (1996): Az interkulturális sztereotípiákról. In: Terts I. (szerk.), Nyelv, nyelvész, társadalom/1. JPTE: Pécs, oldal. Hidasi Judit (2004): Interkulturális kommunikáció. Scolar Kiadó: Budapest. Lengyel Zsolt (2001): Magyarország nyelvpolitikája: szempontok irányok, lehetőségek kötelezettségek. In: Magyar Miklós (főszerk.) Dávid Csaba (szerk.) Lingua. Milyen nyelvtudás kell az Európai Unióban? BKÁE Társadalomtudományi Kar, Budapest, oldal. Maxwell, John (1996): Holnapra vezető lehetsz. Network Twenty One Kft. Budapest

304 Nádor Orsolya (2003): Nyelvek és kultúrák találkozása a magyar mint idegen nyelv szemszögéből. In: Nádor Orsolya Szűcs Tibor (szerk.) Hungarológiai Évkönyv. PTE BTK Pécs, oldal. Páll György (2002): Külföldi érdekeltségű vegyes vállalatok Győr-Moson- Sopron megye gazdaságában. Adóvilág, 3. sz oldal. Szakál Gyula (2002): Vállalkozói karakterek. In: Böhm Antal Sey István (szerk.) Az EU kapujában. Tudományos füzetek II. kötet. SZE Gazdaság és Társadalomtudományi Intézet: Győr, oldal. Szépe György (2001): Gondolatok az európai iskoláról és az európai nevelésről. In: Annási Ferenc Görcsné Muzsai Viktória (szerk.) A CERNETprojekt és a bécsi Európai Középiskola. Győr-Moson-Sopron megyei Pedagógiai Intézet: Győr, oldal

305

306 GONDOLATOK A HAZAI LAKÁSHELYZETRŐL Bevezető gondolatok CSERMÁK KÁROLY 1 Hazánkban az ezredfordulóra az épített lakások száma mélypontra zuhant, a lakáshitelezés gyakorlatilag nem működött. Az akkori kormányzat a Széchenyi Terv részeként egyrészt a lakáshitelezési rendszert indította útjára, másrészt az önkormányzati bérlakás-szektor teljes felszámolását szerette volna meggátolni. Ezek a lakáspolitikai intézkedések azonban nem voltak képesek számot vetni a háztartások valós igényeivel, a piac reakcióival, amelyek mind költségvetési, mind pedig szociális szempontból tarthatatlanná váltak. A lakáspolitika kialakítói gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a lakásstatisztikai adatok által sugallt aránytalanságokat, a velük kapcsolatos kutatói megállapításokat és javaslatokat, melynek eredményeként egyrészt egy felpörgetett új lakásépítési dömping, másrészt elégtelen számú bérlakásépítés realizálódott. Nem érvényesült a szelektív lakáspolitika, mert zömmel olyanok juthattak államilag társfinanszírozott hitelekhez, akiknek a jövedelmi viszonyai meghaladták a társadalmi átlagot. Emiatt aztán a költségvetést indokolatlan lakás(építési)támogatások terhelték. A hazai büdzsé még bőségesen költekezett, amikor más EU-s fejlett országokban alaposan lefaragták az ilyen jellegű kiadásokat és nagyobb hangsúlyt helyeztek a bérlakás-állomány növelésére és az indokolt szociális kiadásokra. A dolgozat a lakáskérdést egységes keretbe foglalja, kiragadja annak egzakt elemeit és ráirányítja a figyelmet azokra a tényekre, vagy tényként kezelhető összefüggésekre, amelyek alapján a magyar lakásügy előremozdítható. Ennek kapcsán a lakásstatisztika hazai és EU-s összehasonlító elemzése többek között rámutat arra, hogy Magyarországon a lakások cca. 92 százaléka (!) a tulajdonos által lakott. Az EU-s trendet tekintve ez az arány százalék körül fog ingadozni. Szakértői vélemények szerint 15%-os arány tudná kielégíteni a jelenleg fennálló összes hazai bérlakás keresletet. Egzakt elemként jelenik meg az építendő lakásszám általam levezetett és a szakirodalomban nem fellelhető összefüggése, melyből jól becsülhető egy adott bázisévhez viszonyított k -adik évi lakásépítési szükséglet (E k ), illetőleg az összes építendő lakások száma (E ö ). Egyértelműen adódik a következetés, hogy a népességcsökkenés (évi 3!) a lakáspiaci feszített tempójú évi 40 ezres új lakás építését olyan összetételben igényli, ahol ebből a lakásszámból 1 Elnök-ügyvezető igazgató, Ph. D., Lakás- és Garázsszövetkezet, Nagykőrös

307 kb.10 ezer a bérlakások száma, melynek jelentős része szociális, azaz támogatott lakbérű lakásként kell, hogy megépüljön. Mindezeket (is) figyelembe véve, a magyar lakáspolitika jövője akkor lesz ígéretes az EU-ban, ha a lakáshitelezés rendszerét tovább bővíti. Létrehozza a Bérlakás Befektetési Alapot, a Lakáshitel Garancia Alapot, a Nemzeti Lakásügyi Pénz Alapot, tovább bővíti a PPP rendszerben rejlő lehetőségeket, a lízingelés kiterjed a lakásokra is. Priorizálja a bérlakások építését, támogatva a szociálisan rászorulókat lakásköltségeik megfizetésében, és legalább olyan fontosnak tekinti a meglévő lakásállomány felújítását és állagmegóvását, mint az újak építését, az energiatakarékos passzív- és intelligens házak építése, valamint a rozsdaövezetek dominanciája mellett. Ezek általános rendszerkapcsolati lehetőségeit láttatja az a saját modell és matematikai megfogalmazása, amelynek fő elemei: lakásigény kezelő (K), lakásigénylő (I) és lakásépítő (É). Az épületüzemeltetésben profi, hozzáértő szervezetekre van szükség. Erre garancia az FM vállalkozások, továbbá a társasházak és lakásszövetkezetek, melyek tevékenységükkel biztosíthatják az épületek megkívánt élettartamát az elvárt minőségben. A magyar lakásügyet egyedileg, a nemzeti sajátosságokat, tradíciókat, kultúrát és hagyományokat megőrizve kell megoldani, kerülve a más országoknál bevált gyakorlat sematikus leutánzását. Ezzel is biztosítható sajátos, nemzeti arculatunk megőrzése. A lakásépítési szükséglet becslése Az elméletileg lehetséges lakásépítési szükséglet jól becsülhető települési (főváros, megyeszékhelyek, egyéb városok, községek), régió (kistérségi, megyei, a hét nagytérségi), vagy országos szinten is. Az ehhez szükséges adatok (szak)statisztikai táblázatokból, trendekből, idősorokból, kimutatásokból stb. számíthatók, illetve meghatározhatók 2. A sajnálatos hazai népességcsökkenés (cca. 3 ezrelék/év!) nem igényli a feszített tempójú, eddigi évi 40 ezer új lakás építését, amit mára már a több tízezerre tehető eladatlan lakás jelez a lakáspiacon. Elegendő az évi maximális 30 ezer piaci lakás építése! Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell fordítani a bérlakások építésére, illetve arányára, valamint a használt lakások, főként a lakótelepi iparosított technológiával épített lakások felújítására. Ez annál inkább is indokolt, mivel a közötti ciklusban többek között jelentős EU-s források pályázhatók meg a lakótelepekhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztésekre. Az épített lakások számát ig az 1.ábra, míg a hazai mintegy négymilliós lakásállomány százalékos összetételét a 2. ábra mutatja. 2 Csermák K. (1990) oldal

308 1. ábra. Az épített lakások száma Forrás: KSH (2006) 2. ábra. A lakóingatlan-állomány szerkezete 2001 elején,% 8% 6% 86% Lakott lakás Üres és második lakás Üdülő Forrás: KSH (2004), Farkas (2004) Az épített lakások számát kormányzati ciklusonként pedig az 1. táblázat szemlélteti

309 1. táblázat. Lakásépítés kormányzati ciklusonként ( ) Kormányzati Évek Lakásépítés (db) Megjegyzés ciklus Évente 3 Ciklus-átlag I II Csökkenő trend! III. IV Csökkenő trend! Széchenyi Terv január 1-jétől A lakásépítés a Széchenyi Tervnek, cca cca a Széchenyi Plusz gazdaságélénkítő programnak köszönhetően megfordítja a trendet! Forrás: KSH (2002); KSH (2004) *A évi kormányváltást követően az eddigi tervek helyett az új kabinet december 18-án jóváhagyta az átdolgozott Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT) és 2003 elején elkészült a Nemzeti Lakásprogram (NLP), amely hosszú távon célozta meg az évi 40 ezer lakás megépítését. A lakásigénylés motiváló tényezői A (meglévő) lakáshelyzet megváltoztatására irányuló domináns motiváló tényezők a következők: 4 Lakásigénylői (mikroökonómiai) szinten: az elégedettség; Társadalmi (makroökonómiai) szinten: a lakáskörülmény ig kerekített, ben becsült adatok. 4 Csermák K. (1990) oldal alapján

310 A lakás(ház) tulajdonnal és használattal nem rendelkezők lakásigénylési intenzitása (I Ni ) nagyobb a lakás(ház) használattal rendelkezők lakásigénylési intenzitásánál (I Hi ), mely utóbbi viszont nagyobb a lakás(ház) tulajdonnal rendelkezők lakásigénylési intenzitásánál (I Si ). Relációs összefüggésben: I Ni > I Hi > I Si. Ez az összefüggés támasztja alá többek között azt a tényt, hogy Magyarország torony magasan vezet a lakástulajdonlás szempontjából (kb. 92%) az EU-s országok között, messze háttérbe szorítva a bérlakás iránti igényt! (2. táblázat) 2. táblázat. A lakásállomány szerkezete szektorok szerint, százalék, 1999 Forrás: MEH (2003) A lakáskérdés dimenziói A lakáskérdés komplex rendszerének a szelektív lakáspolitika dominanciájával 5 egymástól jól elkülöníthető három dimenziója különböztethető meg, amelyek a következők: Szociális dimenzió, melyben továbbra is jelentős (lesz) azok száma, akik jövedelmi helyzetük miatt nem tudnak változtatni lakáshelyzetükön. Számukra az állami társfinanszírozású és/vagy önkormányzati szociális bérlakások építése jelent(het)i a továbblépést a lakásszektorban; 5 Berey K. (1987) oldal

311 Bér dimenzió, ahol a vállalkozások számára kedvező hitelkonstrukciókkal és/vagy állami támogatásokkal és/vagy a lakásbérlő támogatásával vonzóvá lehet tenni, hogy az építők és építtetők bérlakásokba is fektessenek tőkét; Piaci dimenzió, amiben a megfelelő jövedelmi helyzetben lévők számára a kereslet kínálat törvényszerűségei alapján működő lakáspiac létjogosultsága elvitathatatlan. A lakásügy kiemelt szereplői Az egységes lakáskoncepció (alap)modellje kapcsán meghatározhatók azok a szereplők, akik/amelyek meghatározó elemei a rendszernek, melyek: Lakásigény Kezelő Lakás Igénylő az úgynevezett K I É (?) rendszer. Lakás Építő Ezek lényegi összefüggései feltárhatók és optimalizálhatók. Egy általános, n elemű rendszer esetén az elemek közötti lehetséges k a(n) kapcsolódások száma: 6 2 n 2 + n k a = ( n ) ; n N (1) 2 Tehát pl. n = 3 esetén k a(n=3) = 0,5[2 3 (2 3-1) - 3 2] = 25 Ezekből kiválaszthatók azok a modell-változatok, amelyek a gyakorlatban dominánsan előfordulhat(nak). 7 A K I É rendszer n-számú elemének lakásköltségekből kivállalt részarányaiból számolható az ún. optimalizáltsági mutató ( µ ), azaz p p... p 100 n 1 2 n µ (1,2,,n) = 100 [%] n (2), ahol 6 Csermák K. (2006) oldal. 7 Csermák K. (1990) oldal

312 p 1, p 2,., p n : a K I É rendszer 1., 2.,.., n. tényezőjének lakásköltség részvételi aránya %-ban ; Magyarországon jelenleg a Panelprogram működik matematikailag optimálisan, hiszen az állam, az önkormányzat(ok) és a lakóközösség(ek) azonos, 1/3-ad-1/3-ad-1/3-ad arányban veszik ki részüket a felújítás terheiből. 8 Lakásfinanszírozás A hazai lakásfinanszírozási gyakorlat három legfontosabb szereplője: az állami költségvetés, a bankok és a lakás-takarékpénztárak től mindhárom vizsgált területen fokozatosan növekedtek a lakáscélú pénzügyi mutatók, legyen az lakás-takarékpénztári megtakarítás, banki lakáshitel-állomány egyre növekvő devizahitel-aránnyal vagy éppen a központi költségvetés lakástámogatása, illetőleg társfinanszírozása. Egyre inkább érvényesülnie kell a szelektív lakáspolitikának, melyben a rosszabb jövedelmi és szociális körülmények között élő háztartások juthatnak nagyobb állami támogatáshoz a bérlakásszektor dominanciájával. 9 A lakáspolitika kulcsfontosságú gondolata, hogy a lakás egyszerre tekinthető piaci jószágnak és olyan speciális terméknek, aminek nincs helyettesítője és mert költségeinek fedezése szükségessé tehet az adófizetők pénzéből állami segítséget. Ebből következően a lakások allokációja piaci mechanizmusok és állami beavatkozás révén megy és mehet végbe. Ez utóbbi esetben az állami beavatkozásnak két fő típusa különböztethető meg: a szelektív és az univerzális. Mindkét típus alkalmazásakor a lakáspiac jelenti a fő elosztási mechanizmust. A különbség az állami beavatkozás mértékében és módszereiben jut kifejezésre. 10 Az univerzális állami beavatkozás lényege, hogy valamennyi állampolgárt segíti, anélkül, hogy vizsgálnák a gazdasági rászorultságot. A szelektív politika, célzott, a gazdaságilag leggyengébb népesség részére nyújtott segítség, amely speciális vizsgálatokkal ellenőrzi, hogy valóban a gazdaságilag leggyengébbeknek jusson a támogatás. 11 Itt kell feltétlenül említést tenni a szociálpolitikáról, amely számos funkciójával hat a lakáspolitikára, ami viszont visszahat a teljes szociális gondoskodás folyamatára. A történelmi fejlődés alapján a szociálpolitika négy modelljét szokás megkülönböztetni: 8 Csermák K. (2006) oldal. 9 Dániel Zs. (2004) oldal, Rothstein, B. (1998). 10 Dániel Zs. (2004) oldal. 11 Rothstein, B. (1998)

313 A skandináv modell. Lényege, hogy a keresőképeseket igyekeznek benntartani a munkaerő-piacon. Ugyanakkor a szociális juttatások állampolgári alapon járnak, tehát nem tesznek különbséget a személyek jövedelmi, vagyoni helyzete szerint. Tipikus példa az ún. alapnyugdíj, amit a skandináv országokban mindenki megkap, még akkor is, ha többszörös milliomos és soha nem dolgozott. Ez akkor is jár, ha nem az ország területén él. A Bismarck-i modell alapvetően a német nyelvterületre jellemző. Az állam csak a legrosszabb helyzetben lévők érdekében avatkozik be. A finanszírozás alapja az adó. A latin modell szintén csak a szegények segítésére helyezi a hangsúlyt. A fő eszköz a segélyezés, amelyet környezettanulmányokkal, (ún. means testekkel) kapcsolnak össze hogy a rendszert ne lehessen mértéktelenül és igazságtalanul használni. Ezért ez a módszer nagyon költséges, hiszen nagy ellenőrző apparátust igényel. Az angolszász modell hasonló a skandináv modellhez, mert a jövedelemhiányos személyeket, családokat nem elsősorban segélyekkel kívánják szinten tartani, hanem a munkaerőpiacra való be-, illetve visszakerülésüket igyekeznek elérni és így juttatni őket jövedelemhez. A támogatást is alapvetően a munkavégzéshez, illetve a keresethez kapcsolják. Ezzel azt próbálják elérni, hogy a segítségre szorulók helyzetük javításáért maguk is tegyenek valamit. Emellett a támogatásokat nem állampolgári jogon nyújtják, mint a skandináv modell esetében, hanem ún. rászorultsági elv alapján, tehát az érintett személynek ki kell mutatnia, illetve bizonyítania kell, hogy támogatásra szorul. 12 Mindezen modellek a különbözőségük ellenére is azt az általános elvet célozzák, hogy az emberek (egyének, családok, rétegek) életmódja, mint az életmegnyilvánulások összessége, mindenkor és mindenki számára egy emberhez méltó életkörülmény biztosításában nyilvánuljon meg a társadalom adott fejlettségi szintjén. Az életmódot számtalan tényező befolyásolja, melyek közül a legfontosabbak: az adott társadalomra jellemző munkamegosztás, az infrastrukturális helyzet, a demográfiai, lakás- és településviszonyok, a jövedelem, illetve a jövedelemkülönbség, az iskolai végzettség, képzettség (ez gyakorolja a legnagyobb hatást az életmódra!). 13 Az univerzális lakáspolitika alkalmazása során az állam segít megerősíteni mind a háztartás, mint piaci szereplő pozícióját, pénzbeli 12 Ékes I. (2002) 61. oldal. 13 Uo oldal

314 támogatással lehetőséget nyújt ahhoz, hogy állampolgárai a szabad piacon kielégíthessék lakásszükségletüket, mely természetesen vonatkozik a hátrányos helyzetű háztartásokra is. Az állam részvétele a lakásépítésben szektorsemleges, azaz független a tulajdonformától. A magán- és az önkormányzati tulajdonú bérlakás-piacon azonos bérleti jogszabályok érvényesülnek. Tipikus reprezentánsa volt ennek a lakáspolitikának a svéd lakástámogatási rendszer az 1930-as évek óta, mely a kilencvenes évek elején mélyreható reformokon ment keresztül. 14 A szelektív lakástámogatási rendszer esetében a lakásellátás két elkülönült szférában történik, nevezetesen a nyílt lakáspiacon és a lakásszektor védett részében. A szabad piacba nem avatkozik be az állam, hanem a piacon kívül segíti a rászorulókat abban, hogy lakáshoz jussanak. A védett lakásszektor jól körülhatárolt szociális lakásállománnyal rendelkezik, amelynek az a hivatása, hogy egy minimális lakásstandardnak megfelelő otthont biztosítson a hátrányos helyzetben lévő állampolgár számára. Általában a helyi önkormányzati szektor a szociális lakás fő gazdája, és finanszírozása állami közkiadásokból történik. A lakáshoz jutás egyéni jövedelem- és szükségletvizsgálattal, szoros szabályozással és szelektív támogatással megy végbe. Ilyen duális bérlakás-szektor alakult ki például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. A nyolcvanas évek elején Nagy-Britanniában hajtottak végre lakáspolitikai reformokat. 15 Az 1996-ban készült, reformokat vizsgáló lakáspolitikai elemzés 13 országra terjedt ki, melyek három földrajzilag jól elkülönülő és egyúttal a jóléti államra vonatkozó filozófiájukban és támogatási rendszerükben is egymástól eltérő csoportból kerültek ki. Ezek az egységek : az észak-európai országok Nyugat-Európa és erősen liberalizált rendszerek (pl. Ausztrália, Új-Zéland). A vizsgálat során három, egymással összefüggő kérdést vizsgáltak meg. a) Volt-e hasonlóság a 13 ország között az általános támogatási rendszerben? b) Egyöntetűen csökkentették-e az általános támogatásokat? c) A lecsökkent támogatásokon belül növekedett-e a célzott támogatások szerepe? Ad a. A vizsgált országokban az általános támogatáshoz való viszonyt tekintve két fő irányzatot lehetett megkülönböztetni. Az egyik csoportba tartoztak a skandináv országok és a kontinentális Európa nagy része, ahol tradicionálisan jelentős mértékű volt a lakástámogatás, mégpedig többnyire az említett univerzális megközelítésben. Az országok egy része komplex adórendszert működtetett, amely a tulajdonformák szerinti 14 Dániel Zs. (2004) oldal. 15 Uo

315 semlegességen alapuló befizetésekre épült, azaz magában foglalta a tőkenyereségekre, az imputált jövedelmekre és a tulajdonra kivetett adókat. Az építési hitelek kamattámogatásán keresztül előnyben részesítették az újlakásépítést. A másik csoporthoz tartoztak az angolszász, lényegében szelektív lakáspolitikát folytató országok (Nagy-Britannia, Írország, Új-Zéland), ahol a támogatásokat a szociális lakásokra koncentrálták, a tulajdonos által lakott lakást kismértékű speciális finanszírozási támogatásban, némi adókedvezményben részesítették. A támogatás kevésbé irányult az új építésre. Ebben a csoportban a támogatásra fordított kiadás országonként különbözött, és a mindenkori makrogazdasági eredményektől függően változott. Ad b. Valamennyi vizsgált országban a reformot az általános támogatások és az adókedvezmények csökkentése, a pénzügyi és lakáspiac deregulációja jellemezte. A végrehajtott folyamatokat a közkiadások csökkentése, a központi költségvetés deficitjének mérséklése tette indokolttá. A közvetlen támogatások megvonása a lakásberuházásra gyakorolta a legnagyobb hatást, mindenhol csökkent az építőipari kibocsátás. Az állam szerepvállalásának csökkenése, a lakáspiac deregulálása növelte a pénzügyi szektor, a beruházók és a fogyasztók kockázatát. A támogatások megvonása, különösen az 1990-es évek elején, hatott a lakásárakra. Az építési szektor recessziója, a lakásárak csökkenése egyik oka volt a számos országot sújtó pénzügyi krízisnek. Ad c. A bizonytalanná vált helyzetben a háztartások egy részének túlélését közvetlenül a háztartásokra célzott, közvetlen támogatásokkal lehetett csak elérni. Valamennyi vizsgált országban a jogosultság kritériuma az alacsony jövedelem, a gyermekek száma, illetve a nyugdíjas életkor lett. Az országok egy részében a segítség tulajdonsemleges volt, más országokban a tulajdonosnak a nyújtott támogatás kevesebb volt, mint a bérlők számára nyújtott. Több országban a támogatás kizárólag a bérlőkre, sőt volt, ahol kizárólag a szociális bérlakásban lakókra korlátozódott. Összefoglalva: a nemzetközi trend szerint mindenhol jelentősen csökkent az állami támogatás, ezen belül és elsősorban az adókedvezmények mértéke, kisebb hangsúlyt kapott a szektorsemlegesség és nagyobbat a rászorultak közvetlen támogatása, ami családokra és régiókra is vonatkozott. A deregulációval együtt járt a kockázatok áthárítása az államról a tulajdonosra, a bérlőkre, a beruházókra és a pénzügyi intézményekre. 16 Ezzel szemben a magyar állam lakás(építési) támogatása pont az ellenkező trendet mutatja. (3. táblázat) 16 Uo

316 3. táblázat. Az állam lakás(építési) támogatása Költségvetési évek Lakás(építési) támogatások (millió Ft) , , , ,1 2005* ,9 2006* * Tervadat Forrás: KSH (2002); Tv1 (2003); Tv2 (2004); Tv3 (2004); Tv4 (2005); Tv5 (2005). A bankok szerepe a lakáshitelezésben kiemelt jelentőségű! (4. táblázat) hitelek évek 4. táblázat. Lakáshitel állomány ( ) lakáshitel állománya (milliárd forint) lakáshitel/gdp (%) devizahitel összes hitel (%) államilag támogatott lakáshitelek aránya (%) I. f.év , II. f.év ,6 81, I. f.év ,2 79, II. f.év ,7 72,7 hitelek évek engedélyezett lakáshitel állomány (Mrd Ft) államilag támogatott hitel (%) devizaalapú hitel (%) I. f.év 269,4 74, II. f.év 242,4 47,3 43, I. f.év 241,5 36,4 55, II. f.év 296,3 35,2 58,5 Forrás: KSH ( ); Munkácsi Zs. (2006) saját számításaival

317 5. táblázat. Lakás-takarékpénztári konstrukciók március 31-ig * Lakástakarék- Fundamenta Lakáskassza OTP Ltp. Otthon pénztár neve Takarékossági idő(hónap) Szerződéses összeg, Ft Az ügyfelek befizetése, Ft havi összes Összes betét (állami támogatással és kamattal), Ft ** Igényelhető összes hitel, F) A hitel aránya 83,9 99,4 94,6 91,8 az összes betéthez, % A hitel törlesztési ideje, hónap A hitel havi törlesztőrészlete, Ft Forrás: Csabai K. (2001). * Az éves lakás-takarékpénztári megtakarításokhoz nyújtott évi 30%-os max. 36 ezer forintos állami támogatás elnyeréséhez szükséges összegeket az 5. táblázat szemlélteti. ** Az 5. táblázatban így jelölt tételek az időszak végi adatokat tartalmazzák április 1-jétől az állami támogatás éves mértéke az eddigi 36 ezer Ft-ról 72 ezer Ft-ra változott. (Ezzel az intézkedéssel a táblázatban szereplő Ft adatok kb. a duplájára nőttek!) Európai Uniós adaptációs és egyéb megoldási alternatívák Az EU-s fejlett régió országaiban és más nem európai országokban a lakásügy kezelésére olyan megoldási alternatívák állnak rendelkezésre, melyek révén minden lakáshelyzetén változtatni szándékozó háztartás jövedelmi helyzetétől függően lakásigényét ki tudja elégíteni. Ezen lehetőségek közül jó néhány a magyar lakásrendszerben is alkalmazható, figyelembe véve a jogi környezetet, a régió adottságokat és településfejlesztési koncepciókat. Közös jellemzője a

318 kínálkozó választéknak, a hosszú távú lakásépítési, vásárlási és törlesztési gondolkodásmód, melynek lehetséges változatai: Hosszú távú takarékoskodás A jól bevált EU-s fejlett országok gyakorlata szerint a család és nem család háztartások generációs váltásokban, cca éves lakáscélú megtakarítási futamidő alatt gondoskodnak a következő generáció lakásigényeinek részbeni vagy teljes megvalósításáról. A rendszer gyenge pontja, az e célra rendelkezésre álló jövedelem. Ezért elsősorban ez azon családok, ill. háztartások számára jelent(het) megoldást a lakásproblémák kezelésében, akik megfelelő jövedelemmel rendelkeznek. EU-s tagságunkkal remélhetőleg a jövedelemkülönbségek a fejlett országok és hazánk között csökkenni fognak, amely egyre szélesebb körben fogja lehetővé tenni a lakáscélú takarékoskodást. Ebben egyre fokozódó fontossággal bírnak a lakástakarékpénztárak. A lakásvásárlási célú megtakarítások (alap)esetei meghatározhatók. Matematikai modell segítségével elemezhetők a hitel igénybevétele nélküli statikus és dinamikus változatok, illetve a hitel igénybevételének esetei. Példák kapcsán levonható a következtetés, hogy egy átlagos jövedelmű magyar háztartás nem képes ma a lakáspiacon megjelenni, így egyik lehetőségként marad számára a bér-és szociális lakásjuttatás, míg másik alternatívaként a hosszú távú lakáscélú megtakarítás. 17 Nemzeti Lakásügyi Pénz Alap (NLPA) létrehozása. 18 A megfelelő életminőséghez elengedhetetlenül szükséges, hogy minden család- és nem családháztartás legalább egy alapszintű lakáshoz legyen jogosult, melynek anyagi feltételeit meg lehet alapozni és folyamatosan fenntartani. Az alap működtetése és kezelése a TB-alap analógiájára történik úgy, hogy az alap képzésében arányos közteherviseléssel vesz részt a munkavállaló (vállalkozó) az éves bruttó jövedelmének x %-ával és a munkáltató (munkaadó), a munkavállaló (vállalkozó) éves bruttó jövedelem utáni y %-kal, mint elszámolható bérköltséggel. Ebben a kétszereplős modellben végső soron a résztvevők érdeke a lakásügy megoldása és annak folyamatos finanszírozása, így optimálisan, egységesen kell terhelni azokat azonos %-os arányban. (Pl. egy 1-1%-os rendszerben összesen 2% jövedelemadó gyarapíthatná évente az NLPA-t stb.) Ezt az elképzelést, illetve projektet a Pénzügyminisztérium dolgozza ki, és terjeszti a Parlament elé jóváhagyásra. Az alapszintű lakás tervezett paraméterei: összkomfortos, de legalább komfortos, személyenként egy szoba (min. 12 m 2 ), kiszolgáló helyiségek (konyha étkező, közlekedő, fürdőszoba, éléskamra), min. 40 éves élettartam, legalább további 20 (30) éves élettartam hosszabbítással a szükség szerinti 17 Hegedüs J. Somogyi E. (2004) oldal. 18 I. B. (2003)

319 állagmegóvó és korszerűsítő felújítással, (pl. első teljes felújítás az építést követő 30 év után, ekkor az élettartam kitolódhat 60 évre, majd a második felújítás az építést követő cca. 50 év eltelte után, amikor az élettartam kitolódhat akár évre is. Lebontással lehet számolni az építést követő év után stb.). A jelenlegi tervezett évi új lakás építése (a hazai lakásállomány kb. 1%-a) mellett hozzávetőlegesen 100 évente teljesen kicserélődne a lakásállomány a mostani népesség- és háztartásszám mellett. Ezt a projektet egy ún. követő lakásprogrammal meg lehet valósítani, melyre kidolgozhatók a legkülönbözőbb közép- és hosszú távú koncepciók. Lakáshitel Garancia Alap (LGA) létrehozása A hazai banki lakáshitelezési rendszer jelentős önerő meglétét feltételezi, illetve igényli, amely nagyon leszűkíti az ily módon lakáshoz jutók körét. Ezt küszöböli ki a Lakáshitel Garancia Alap, amely kvázi biztosítóként működve gyakorlatilag akár nulla százalék önerő mellett is lakáshoz segíti azokat az egyébként rendszeres és olyan havi jövedelemmel rendelkező lakásigénylőket, akik hosszú távon vállalni tudják az igen jelentős törlesztő részleteket is. A rendszer működőképessége nagymértékben függ a törlesztési fegyelemtől, moráltól, mely egy előzetes hiteladós vizsgálattal jól kiszűrhető. Ehhez a megfelelő hatóságok, szervek és ombudsmanok bevonása és együttműködése szükséges. Lakóingatlan-lizing (LL) Hasonlóan a gépkocsilízinghez, a futamidő végén (max. cca. 25 év) az ingatlan a szerződő tulajdonába kerül. Mindazoknak ajánlható ez a lehetőség, akik vagy nem rendelkeznek kellő önerővel lakásvásárlási célú bankhitel felvételéhez, vagy nem kívánják lekötni a pénzeszközeiket. Ez a konstrukció csak azoknak a lakásigényét fedi le, akik előreláthatólag hosszú távon rendelkeznek olyan biztos és magas jövedelemforrással, melyből a nem kis terheket jelentő törlesztő részleteket is vállalni tudják. Ez stabil munkahelyet és vállalkozói hátteret feltételez. 19 A bérlakásépítés iránti igény kielégítése a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelő PPP (Public Private Partnership) modellben is megvalósítható. Ebben a vállalkozó (magánszféra) és az állam együtt vállalja a pénzügyi terheket és kockázatokat. Az állam a vállalkozót a kockázat és a megtérülési idő csökkentésében kívánja segíteni. (A jelenlegi bérlakás-építési kamattámogatás nem hatékony, annak ellenére, hogy a bérlakásépítő vállalkozók a legkedvezőbb állami támogatású hitelt vehetik fel. Ezért nem ezt a rendszert kell támogatni, hanem a jövedelmi viszonyoktól függően a lakbérek állami hozzájárulását kell megvalósítani!) 20 A PPP lényege, hogy a finanszírozások nagyobb részét a magánszféra vállalja, aminek köszönhetően ennek a formának egy harmadik fontos szereplője is van, a banki szektor. A PPP lehetséges hátrányai és 19 Kárpáti I. (2005) 5. oldal. 20 L. P. (2003)

320 kockázatai: a konstrukció bevezetése előtt vizsgálandó a szabályozói környezet, hiszen a rendezetlen jogi háttér súlyos jogvitákat vethet fel. A bérlakásépítés négyszereplős folyamat. A vállalkozói réteg mellett továbbra is szükség van a már említett bankszférára, azon belül is a jelzáloghitel-intézetek szerepvállalására, de elengedhetetlen az önkormányzatok és az állam közreműködése is. További lehetőségek: A használaton kívüli üzemviteli épületek, gyárak, üzemcsarnokok átalakíthatók loftlakásokká, amelyek a sűrűn beépített történelmi városok, városrészek túlélésének, fejlődésének egyik aktuális és potenciális lehetősége a meglévő értékek újrafelhasználásával. 21 Lakásalap -ot kell létrehozni Bérlakás Befektetési Alap (BBA) néven, mely a szociális bérlakások bázisállományát képezi. Lényege, hogy a saját tulajdonú lakás költségeit fedezni nem tudó háztartások lakásaikat be(le)adják a Lakásalap -ba, melynek fejében megfizethető lakbérű, pl. kisebb alapterületű, vagy alacsonyabb komfortfokozatú stb. bérlakást kapnak ugyancsak a Lakásalap -ból. 22 ( A létesítménygazdálkodó szervezetek ( Facility Managament -ek), valamint a társasházak és lakásszövetkezetek kiemelkedő szerepe a többlakásos lakóépületek élettartamának meghosszabbításában (a hazai lakásállomány cca. 30%-át érinti!). Az épületfelújítások legalább olyan fontosak, mint az új lakások építése; Az ország nemzeti vagyonának jelentős részét kitevő lakásvagyon felújításra alkalmas része további kb évre jelenthet 21. századi lakáskörülményeket az ott lakóknak, és egyúttal jelentős mértékben csökkenthetők az állami költségvetés lakástámogatási terhei is. 23 Az új lakások jelentős részét (> 70%) csak rozsdaövezetekben, azaz bolygatott területeken, míg a többit indokolt esetben zöld, azaz nem bolygatott területeken szabad építeni a területi egység és település-ökológiai szempontok, valamint az energiaracionalizálás messzemenő és minden részletre kiterjedő figyelembevételével. Ebben fokozatos hangsúlyt kap a passzív- és intelligens házak építése, ezek arányának növelése az összlakás építésen belül. 21 EUI (2004). 22 L. P. (2003). 23 EUI (2004)

321 Néhány dilemma Sajnos az összképet és a közmegítélést is negatívan befolyásolják a megyeszékhelyeken, a nagyobb városokban és főként a fővárosban több éve működő lakásmaffiák, amelyek eladósodott, lakásfenntartási költségeit fizetni nem képes, kiszolgáltatott helyzetben lévő lakástulajdonosokat károsítanak meg lakáscsere ajánlatokkal, vagy más hasonló trükkökkel. Bár a szakértők egybehangzó állítása szerint Magyarországon nincs lakásmaffia, azonban országszerte működnek különböző, ingatlancsalásokra szakosodott szervezett csoportok. Abban is egyetértés mutatkozik az ilyen és ehhez hasonló jelenségek felszámolásán fáradozók között, hogy a leghatékonyabb eszköz a széles körű nyilvánosság lehet amellett, hogy szigorítani kell a földhivatali nyilvántartások rendszerét, és az adatok hozzáférhetőségét, valamint hatékonyabb ellenőrzési módszereket kell alkalmazni a személyazonosító okmányok hitelességének megállapítása érdekében. Mindezt teljes összhangban a személyiségi jogokra való tekintettel lehet és kell megoldani! Ma már természetes elvárás a lakásigénylők részéről, hogy olyan új lakásokhoz jussanak, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek és valóban minőségileg is kifogástalan állapotban legyenek. Azonban még mindig igen gyakori, hogy a beépített anyagok nem felelnek meg a vonatkozó előírásoknak, vagy éppen a kivitelezés minősége olyan, hogy rövid időn belül (1-3 év) vakolatleválások, repedések, elszíneződések, átázások stb. jelentkeznek, nem kis bosszúságot okozva ezzel az ott lakóknak. Ezért tovább kell szigorítani az építőipari és építőanyag-ipari minőségi ellenőrzéseket. Szigorúbb garanciális feltételeket kell kikötni és a kivitelezéseket rendszeresen ellenőrizni kell és meg kell követelni a szerződésben foglaltak maradéktalan végrehajtását! Csak így biztosítható az új lakások elvárt élettartama (50-60 év). Az 1920-as években ismerte fel a társadalomtudomány azt az igazságot, hogy az emberek, a társadalom élete periodikusan, örökösen újrakezdődő mozgások szerint hullámzik és ingadozik. Az eddigi tapasztalatok szerint többféle egyensúlyi pont is van, ami körül a gazdaság ingadozik. A ciklikus mozgást ugyanis az váltja ki, hogy a gazdasági tényezők alkalmazkodási képessége más és más, eltérő a reakciósebességük. Ha beindul egy folyamat, akkor ez a különböző tényezők egymásra hatásának eredőjeként egy önmagát erősítő mechanizmussá válik. A fordulópontot pedig az idézi elő, hogy minél távolabb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzethez képest, annál erősebb ellenerők is működni kezdenek, hatásuk egyre inkább érezhetővé válik, és arra kényszerítik a gazdaságot, hogy újra egyensúlyi helyzetbe kerüljön, illetve azon túllendüljön. Lényeges szempont, hogy a ciklus milyen időközönként ismétlődik. Az orosz származású Simon Kuznets kutatásai szerint a lakó- és termelő üzemi célokat szolgáló épületek előállítási ideje, cseréje, illetve élettartama

322 lengéseket okoz, amit nem tekintett ciklusnak. Ez az időtartam véleménye szerint évre tehető. A különböző időtartamú (négyféle) ciklusok egyidejűek, keverednek, mozgásukkal csökkentik, vagy növelik az egész hullámzás amplitúdóját. Ezért a lakáskérdés komplex kezelésénél, prognózisának készítésénél ezt az élettartam-lengést is számításba kell venni, mert az esetleges veszélyhelyzetek korai felismerése olyan előnyt jelenthet, amellyel súlyos következményeket lehet elkerülni. Véleményem szerint, ha 2000-től számoljuk a Kuznets-féle lengés mélypontját, akkor ceteris paribus 2006-tól indult egy fellendülés, amely 2011 körül éri el csúcspontját, majd átfordul a leszálló ágba egészen kb ig, az újabb mélypontig. A megélénkülés, fellendülés szakaszát (felszálló ág) látszanak alátámasztani lakásügyben az utóbbi évek adatai, melyek a megszorító költségvetési politikának is köszönhetően követni fogják az EU-s trendet. Azaz javulnak az arányok a bérlakások és azon belül is a szociális bérlakások javára, (még) működik a PANEL program, csökken a költségvetés lakáscélú támogatása, érvényre jut a szelektív lakáspolitika, azaz a rosszabb anyagi helyzetben lévők is lakáshoz tudnak jutni a célzott támogatások segítségével stb. A Public Private Partnership (PPP) az Európai Unió és az OECD által is ajánlott, a legfejlettebb országokban már bevált együttműködési forma a magán- és közösségi szféra együttműködésére. Jellemzői: gyakran jelenti az állam tulajdonában lévő vagyontárgy üzemeltetését, közfeladat ellátását, magán szektor erőforrásainak bevonását. Az európai szakirodalmak és gyakorlat szerint a PPP egyre több területen alkalmazott, sikeres fejlesztési technika, amely a magán- és a közszféra együttműködésével valósítja meg a döntően állami feladatok költséghatékony ellátását, beruházási és fenntartási költség és kockázatmegosztás szempontjából kölcsönösen előnyös módon. A fejlesztéseket követően a magánszféra a PPP formán keresztül részt vállalhat a felépített infrastruktúra korszerű és hatékony működtetésében. PPP formában végezhetők például nagy infrastrukturális beruházások, lakásépítési programok, illetve alapvető állami funkciók ellátáshoz (pl. kórházépítés) szükséges nagyszabású ingatlanfejlesztések. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy adott országban gyakran elég nehézkes a PPP-konstrukciók bevezetése és elterjedése. Ennek legfőbb oka az, hogy a konstrukciók specifikus know-how -t igényelnek, és az ehhez szükséges szakértelem gyakran hiányzik, vagy szétszórtan található csak meg a kormányzati és a magánszférában. Ebből következik az is, hogy a közszféra, illetve a nyilvánosság többnyire gyanakvással fogadja a struktúrát, főképp attól való félelmében, hogy a bonyolult konstrukciók csak a közpénzek elherdálását hivatottak leplezni, illetve afeletti aggodalmában, hogy ez a központi kormányzat nyakló nélküli költekezését vonja majd maga után. A PPP-projektek viszonylag magas tervezési, beszerzési, illetve egyéb tranzakciós költséggel járnak, és az előkészítési periódus hosszabb, mint hagyományos állami beruházás esetén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megvalósítás

323 összköltsége is több, illetve teljes időtartama is hosszabb lenne. A PPPprojektek esetében a hosszú időtávból adódóan számos kockázattal kell számolni, amelyek mértékét megfelelő feltételrendszer kialakításával lehet csökkenteni. A PPP-konstrukció bevezetése előtt felül kell vizsgálni a szabályozói környezetet, mert a rendezetlen jogszabályi háttér súlyos jogvitákat vethet fel. A finanszírozási kockázatok ugyancsak a hosszú távú kötelezettségvállalásból fakadnak (pénzpiaci változások, kamat-, árfolyamkockázat stb.). Elengedhetetlen annak a pénzügyi és intézményi háttérnek a megteremtése, amely a projektek egész időtartama alatt biztosítani tudja az állami fizetési kötelezettség pénzügyi fedezetét. Egy olyan közigazgatási szervet is ki kell jelölni, amelyik az állam részéről biztosítja a pénzügyi, szakmai és szervezeti feltételeket. A PPP-szerződések különösen fontos eleme az adott projekttel kapcsolatban felmerülő, összes lehetséges kockázat felsorolása és a kockázatviselő megnevezése, amelynek összeállítása komoly és részletes szakmai ismereteket igényelhet. Egy-egy projekt kapcsán lehetőség szerint optimális kockázatmegosztásra kell törekedni, ami azt jelenti, hogy az állami, illetve a magánszféra azokat a kockázatokat viseli, amelyeket sajátosságaiból adódóan a leghatékonyabban képes kezelni. Ebből az elvből következően a kockázatmegosztás gyakran alakul úgy, hogy az állami szféra minimális mértékű üzleti kockázatot, ellenben teljes mértékű politikai kockázatot visel. Az államot ideálisan tehát csak azok a kockázatok terhelik, amelyeket a magánszektor nem képes kezelni. A kockázatok elosztásakor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ne sérüljön az érdekeltségi rendszer. A hazai lakásügy egyik legégetőbb gondja a bérlakás-szektorban van. Olyan rendszert kellett alkotni, amelyben részük van lakásépítő szövetkezeteknek, nonprofit szervezeteknek és vállalkozóknak is. A vállalkozók akkor látnak fantáziát a bérlakásépítésben, ha garantáltan folyamatos bevételt jelentenek a lakbérek. Ezt a garanciát kell megteremteni. Nem a bérlakás építését, hanem a biztonságos bérlést kell támogatni. Az egyik legnagyobb feladat továbbra is a vállalkozók bevonása a bérlakásépítésbe. Ehhez egy olyan univerzális támogatási rendszer alapjait kell megteremteni a költségvetési fedezettel együtt, amely a bérlőt támogatja és nem a lakást második felétől ezen a téren is javulás tapasztalható. Azokat a családokat, akik jövedelmi viszonyuk alapján nem képesek saját lakást építeni és fenntartani, nem szabad belekényszeríteni abba, hogy nagy hitellel saját lakást szerezzenek. Sokkal inkább bérlakást kell biztosítani számukra. Ehhez pedig nemcsak azért kell alkalmazkodni, mert az Európai Unióban is vannak hasonló elvárások, hanem azért is, mert legkevesebb pénzzel így lehet a legjobb megoldásokat találni. Nyilván ez megint a költségvetési struktúra átalakítását feltételezi, s akkor a bérlakás-támogatásra több pénzt kell fordítani. Hiszen ha a lakót támogatja a rendszer (program), akkor a bérleti díjat piaci alapon kell meghatározni, s a szociális bérleti díjakat ugrásszerűen emelni kell. Persze ez egyelőre elméleti

324 kérdés, mint ahogy az is, hogy az önkormányzati, illetve az állami bérlakásokban egységes vagy változó bérleti díjak alakulnak-e ki. Kérdés, lehetséges-e, kell-e a differenciálás. Vagy lehet azt mondani, hogy egy kétszobás azonos minőségű bérlakásnak a bérleti díja ugyanaz az ország bármely településén. Az állam viszont csak az önkormányzatokon keresztül tud adni lakbér-kiegészítést, hiszen az önkormányzat tudja a legközelebbről megítélni a családok szociális körülményeit. Az erre fordítandó állami támogatás tehát csak akkor érheti el a célját, ha kötött felhasználású. Viszont akkor már eljutottunk az önkormányzatok finanszírozásához, mert ennek ugyanis az a feltétele, hogy ne vonjanak ki évek alatt folyamatosan újabb és újabb forrásokat az önkormányzati rendszerből, mint ahogy az, az előző ciklusban történt. Összegzés, az eredmények gyakorlati alkalmazhatósága A 2002-es kormányváltást követően az újragondolt lakáspolitikai koncepciók részévé váltak az Nemzeti Fejlesztési Terv(ek)nek (NFT I.,II.) és önálló Nemzeti Lakás Programként (NLP) fogalmaznak meg elérendő célokat. Vezérgondolat az életminőség javítása, és az Új Magyarország koncepció megvalósítása. Az NLP igazságosabb lakásvásárlási-hitelezést kíván megvalósítani, az adókedvezményeket rászorultsági elv alapján állapítja meg és kiemelten kezeli a bérlakás programot a PPP szektor bevonási igényével, valamint a meglévő panel lakásállomány felújítását is jelentősen támogatni kívánja. Mindemellett működik a lakás-előtakarékosság az erre szakosodott lakás-takarékpénztáraknál. Mindezek összhangban vannak a tanulmány egyes megállapításaival. Azonban tovább kell szélesíteni a kínálatot főként a szociális- és a bérlakások területén. Ugyanakkor fokozatosan csökkenteni kell az állami költségvetés lakáscélú támogatásait, melynek dominánsan a bérlakásszektor és a meglévő lakásállomány felújításának finanszírozásában kell szerepet vállalnia. Így kell lennie ennek azért is, mert a jelenlegi kormányzati megszorító intézkedések jelentős jövedelem csökkenést okoznak, melyek többek között a lakáskeresletet is csökkenteni fogják. A krízisidőszak után, remélhetőleg a jövedelmi viszonyok javulásával lehetőség nyílik majd az egyéb konstrukciók fokozatos bevezetésére, elterjedésére is, mint pl.: Az egyén hitelképessége alapján történő hitelezésre. Bérlakás Befektetési Alap (BBA), Lakáshitel Garancia Alap (LGA), Nemzeti Lakásügyi Pénz Alap (NLPA) létrehozására. Továbbá állami támogatást nem igénylő lakóingatlan lízingelésre, hosszú távú (lakás)takarékoskodásra az EU-s fejlett országokban jól

325 bevált gyakorlat szerint, ahol a család- és nem-családháztartások generációs váltásokban gondoskodnak a következő generáció lakásigényeinek részbeni vagy teljes megvalósításáról. Elvitathatatlan szerepük van és lesz is az új vagy már meglévő többlakásos épületek kezelésével kapcsolatban a létesítmény-gazdálkodó szervezeteknek (FM) és a hagyományos társasházi és lakásszövetkezeti közösségeknek. Az építőiparban és a lakáspiacon kialakult helyzet és a közötti időszak fejlesztéseit megfogalmazó NFT II. vállalásainak megvalósítása egyaránt megköveteli egy átfogó építésügyi politika kialakítását, függetlenül annak intézményi megvalósulási kereteitől. Az építésügyi politika a gazdaságpolitika részeként alkalmas olyan kérdések kezelésére, mint amilyen az új lakások túlkínálata, a körbetartozások problémaköre, vagy a lakáspolitika, a szociálpolitika és a regionális fejlődés összehangolása. Mindezek mellett át kell alakítani a 2001 óta működő állami lakástámogatás rendszerét. Fel- és ki kell használni a rozsdaövezeti adottságokat, a loft - lehetőségeket és a zöldövezeti lakásberuházásoknak is jelene és jövője van egy összehangolt településökológiai koncepció kialakításával összhangban, a passzív és intelligens ház(lakás)építések fokozatos elterjedésével. THOUGHTS OF THE DOMESTIC HOUSING SITUATION In our country the constant renewal and developing of the housing stock, its conservation and buoyant adjustment to the needs of society, securing the mobility of housing needs such a complex system of measures which is able to manage these problems according to the demands. In this matter the state has to take up an accentuated role, together with local governments, monetary institutions, contractors and customers as well. The study deals with those possibilities which (might) offer alternatives for the most various social strata in purchasing new or old flats, for the improvement of the existing housing stock, furthermore, for the construction and request of social and subsidized flats, and homes for the market

326 IRODALOMJEGYZÉK Berey Katalin (1987): A lakáspolitikai stratégiák típusai. Szociálpolitikai értesítő 1. szám oldal. Csabai Károly (2001): Spórolók (Lakás-takarékpénztári körkép); HVG szeptember oldal. Csermák Károly (1990): A hazai lakáshelyzet elemzése ; Szakdolgozat BKE és oldal. Csermák Károly (2006): A lakásigény prognózisának egzakt elemei; Tavaszi Szél 2006 Ph. D. Konferencia, DOSZ Kaposvár, oldal. Dániel Zsuzsa (2004): Állam és piac lakástámogatás, lakásfinanszírozás, reformok; Nemzetközi tapasztalatok. Közgazdasági Szemle, LI.évfolyam, február, oldal. EUI (2004): Jó üzletnek számít a lakásépítés; Ékes Ildikó (2002): Életmód életszínvonal Jegyzet az ELTE ÁJK közgazdaságtani szakszemináriumához; Rejtjel Kiadó Budapest, és 61. oldal. Farkas János Hegedűs József Székely Gáborné (2004): Lakáshelyzet, lakástámogatások ; Társadalmi riport, oldal. Hegedűs József Somogyi Eszter (2004): Lakáshitelezés, támogatási alternatívák és megfizethetőség; Közgazdasági Szemle, LI. évf. március oldal. IB (2003): Kinek miért (nem) tetszik a Nemzeti Lakásprogram? Kárpáti Ilona (2005): Lakásvásárlás önerő nélkül; Új Társasházi Háztartás, II/12. Budapest, Lapker Rt. 5. oldal. KSH (2003): :Magyar Statisztikai Évkönyv Budapest, KSH, 131. és oldal. KSH (2004): Lakásviszonyok, (előzetes adatok) Budapest, KSH. KSH ( ): Lakossági lakáshitelezés (archív) I. félév II. félév; KSH, Letölthető kiadványok, KSH (2006): Lakás-közmű, Lakásellátás-Lakásépítés, Épített lakások ( Éves adatok), KSH, LP (2003): A bérlakásépítés az NLP kiemelt eleme MEH (2003): Miniszterelnöki Hivatal Otthon Európában A nemzeti lakásprogram pillérei; Munkácsi Zzuzsa (2006): A 2001-es új lakástámogatási rendszer és a hitelezés; Budapesti Corvinus Egyetem, Magyar gazdaságpolitika- Műhelytanulmányok, november 7., BCE Egyetemi Könyvtár oldal

327 Rothstein, Bo Abraham Mendel (1998): Just Institutions Matter: The Moral and Political Logic of the Universal Welfare State; Cambridge University Press, Cambridge. Tv. 1 (2003): A Magyar Köztársaság és évi költségvetésének évi végre hajtásáról; Magyar Közlöny 134. szám, Budapest, november oldal. (2003:XCV. tv.) Tv. 2 (2004): A Magyar Köztársaság évi költségvetésének végrehajtásáról; Magyar Közlöny 166. szám, Budapest, november oldal. (2004: C. tv.) Tv. 3 (2004): A Magyar Köztársaság évi költségvetéséről. Magyar Közlöny 202. szám, Budapest, oldal. (2004:CXXXV. tv.) Tv.4 (2005): A Magyar Köztársaság évi költségvetésének végrehajtásáról; Magyar Közlöny 148. szám, Budapest, oldal. (2005:CXVIII. tv.) Tv. 5 (2005): A Magyar Köztársaság évi költségvetéséről. Magyar Közlöny 167. szám, Budapest, oldal. (2005:CLIII. tv.) UNIÓS THT (2006): Energiatudatos építkezés A passzívház; Uniós Társasházi Háztartás+Otthonunk, III.évf./1.szám, Bozsok.com Kft, Budapest,19. oldal

328 A XX. SZÁZAD GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁSAINAK KÖRNYEZETI HATÁSAI MAGYARORSZÁGON URBÁN LÁSZLÓ 1 Az ember és a természeti környezet kapcsolata kétirányú, kölcsönhatást mutató jelenség. A természeti adottságok, illetve azok változásai számottevő történelemformáló tényezőnek bizonyultak. A domborzati, vízrajzi, éghajlati viszonyok és egyéb környezeti elemek a megtelepedéstől a termelésen át a hadászatig minden emberi tevékenység lehetőségeit befolyásolják. Az energiaés nyersnyagforrások mennyisége és földrajzi eloszlása, a talajadottságok és az időjárási viszonyok alakulása, a vízkészletek változása, a termelés eredményességét és térbeli elhelyezkedését leginkább meghatározó tényezők közé tartoznak. Ugyanakkor a termelés nagyságrendjének és technológiájának változásai is sokoldalú és nem folytonosan egyirányú hatást gyakorolnak a környezetre, amelynek visszahatásai tovább formálják az egyéni és társadalmi létfeltételeket. Az embernek és természeti környezetének ezt a kölcsönhatását vizsgálja a magyar történelemben az a kutatás, amelynek első szakaszát a Gödöllői Szent István Egyetem kiadója által 2006-ban megjelentetett A magyar környezetgazdálkodás története című tanulmánygyűjtemény elkészítése zárta le. A kötet a 20. század vonatkozásában átfogó áttekintésre még nem vállalkozhatott, ez a kutatómunka második szakaszára maradt. Ennek néhány fontos elemét kívánja bemutatni a jelen előadás, a rendelkezésre álló terjedelmi keretek között természetesen a teljesség igénye nélkül. A gazdasági és társadalmi változások környezeti hatásai tekintetében általában a termelési és fogyasztási tevékenység következményeit vizsgálják. Folyamatban lévő kutatásaink során ugyanakkor szembesültünk azzal, hogy az ember környezetformáló aktivitásában számottevő szerepe van a tudatos pusztításnak is. A háborúk hatásai kisebb-nagyobb területeket szinte minden korban érintettek, egyes időszakokban pedig (pl. a népvándorláskor) kontinentális vagy (a 20. században) világméretűvé váltak. A hadicselekmények környezeti hatásainak vizsgálata tehát szerves részét kell hogy képezze a környezetgazdálkodás-történeti kutatásoknak. Ez a gondolat érvényesül a jelen előadás anyagában is. 1 Tudományos főmunkatárs, kandidátus, Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

329 A 20. század fő környezethasználati tendenciái A 20. századi környezetgazdálkodási folyamatok vizsgálatánál és értékelésénél figyelembe kell venni, hogy azok nem előzmény nélküliek. Az emberiséggel egyidős tevékenységének környezetformáló szerepe, amely a történelem folyamán gyorsuló ütemű növekedési tendenciát mutatott. Nem helytálló az a vélekedés, amely a környezetátalakítást csak az utóbbi két-három évszázad jellemzőjének tekinti, kétségtelen azonban, hogy a folyamat a században minőségileg új szakaszába ért, olyan irányú és mértékű termelésnövekedés bontakozott ki, amely mellett a természetes regenerálódás már egyre kevésbé volt képes ellensúlyozni az emberi tevékenység negatív következményeit. Az új szakaszban lezajlott a korábbi agrártársadalmak átalakulása ipari társadalommá. Az ipari termelés két évszázad alatt legalább a százszorosára nőtt. 2 A folyamat párosult a társadalmi átalakulás egyik legfontosabb elemével, az urbanizációval is, aminek következtében a népesség rohamosan növekvő hányadának életében a mesterséges egyben energiaigényesebb környezet vált meghatározó elemmé. Az egyik legnagyobb változás az energiahordozók tekintetében zajlott le. Korábban az emberiség hőigényeit alapvetően a fa eltüzelése, vonó- és meghajtóerő szükségletét pedig a biológiai és fizikai energia elégítette ki. A 19. század elején viszont elkezdődött az ipar szénkorszaka, és a század második felében a szén lett a legfontosabb tüzelőanyag. A 20. század első felében megtörtént a kőolaj és a földgáz felhasználásának térhódítása energiahordozóként és kémiai ipari alapanyagként is. Ez azt jelentette, hogy elsősorban az ipar igényeinek kielégítése érdekében áttértek a fosszilis energiahordozók használatára, az évtizedek, évszázadok alatt felhalmozott energia elhasználásáról az évmilliók alatt elraktározódott energia-tartalék felélésére. Az emberi történelem léptékével mért időn belül megújuló energiabázis helyett a meg nem újuló források fogyasztása került előtérbe. A 20. század végén a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével állították elő a világon megtermelt energia több mint négyötödét. Az ipar energia- és nyersanyagfelhasználásának nagyarányú növekedése és szerkezetváltozásai az urbanizációval és az intenzív mezőgazdaság kialakulásával párosulva sokrétű hatást gyakoroltak a környezetre az utóbbi másfél évszázadban. Lényegesen nőtt az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja, a kéntartalmú szenek elégetése és más ipari folyamatok savasodást idéztek elő és a mintegy hetvenezer időközben előállított új vegyi anyag egy része is fokozta a levegőt, a vizeket és a talajt sújtó toxikus hatást, nagyarányban fokozódott a vízfogyasztás és szennyvíztermelés. Az erdőirtás mellett a mezőgazdasági technológia egyes változásai is a talajerózió okozóivá 2 Meskó A. (1997) 6. oldal

330 váltak. A korábban kis szerepet játszó zaj az ipari forradalom után az erő- és munkagépek széleskörű alkalmazása nyomán mind nagyobb és általánosabb környezetterhelő tényezővé vált. A biodiverzitás terén az ipari forradalom kora fordulatszerű változást hozott. Korábban a növények fajgazdagsága összességében növekedést mutatott, az utóbbi háromszáz évben viszont ellenkező tendencia érvényesült. A gyorsuló ütemű fajszám csökkenés 3 fő tényezője az élőhelyek zsugorodása. A környezetkárosító hatásoknak nemcsak nagyságrendje, hanem térbeli kiterjedése is növekedett az utóbbi háromszáz évben. A világgazdaságban a hosszú 19. század kezdetével ugyanis megindult egy olyan új, lényegében napjainkig tartó folyamat, amelyben a természeti erőforrások lokális és regionális hasznosítását a nemzeti, sőt nemzetek fölötti kihasználás váltotta fel. A 18. századig az emberi tevékenység környezetformáló hatásai főként helyi elemekből álltak, de elsősorban a légmozgások következtében globális tényezők akkor is érvényesültek. A században ez utóbbiak szerepe rohamosan nőtt, részben a levegőbe kerülő szennyezőanyag koncentrációjának és károsítóképességének növekedése, részben az eleve környezetkárosító vagy annak kockázatát hordozó technológiák gyors földrajzi térhódítása következtében. A környezetszennyezés globalizálódásának ugrásszerű meggyorsulása párosulva a haszonelvűség uralkodóvá válásával, a szükséglet vezérelte gazdálkodás profitorientált termeléssel való felváltásával és a természet emberi uralom alá hajtásának vágyával a környezethez való viszony súlyos torzulását eredményezte. A gazdaság modernizációja során a természeti erőforrások egyre intenzívebb kihasználására irányuló törekvés a műszaki és ökonómiai szempontokra helyezte a hangsúlyt, háttérbe szorítva az ökológiai vonatkozásokat. A felsorolt negatív változásokat súlyosbította a vélt vagy valódi katonaistratégiai érdekeknek a gazdaságfejlesztés egyik meghatározó szempontjává válása. A hatalmi szférák kiterjesztése részben már a 19. században is, a 20. században viszont már egészében csak más érdekszférák rovására volt lehetséges. A 20. század így a világháborúk és a világméretű hidegháború korszaka lett. A II. világháború után, a kétpólusú világ viszonyai között a katonai-stratégiai rivalizálás szabta kényszerpályák és azok politikai következményei nemcsak a szovjet érdekszférában még az ökonómiai szempontok érvényesítését is korlátozták a gazdaságfejlesztésben, az ökológiai gondolkodás pedig a hatvanas évek elejéig gyakorlatilag hiányzott, azt követően is csak nehezen hódított teret. A fegyverkezési verseny ugyanakkor 3 Fajszám tekintetében a legnagyobb pusztulás a trópusi esőerdők élővilágát fenyegeti az erdőirtások nyomán, de a Közép-Európából is a 20. században tűntek el legnagyobb mértékben növényfajok. Pálffy J. (2002), 14. oldal és Kerényi A. (2002) 80. oldal

331 olyan nehézipari termelést fokozott nagymértékben, 4 amely anélkül okozott környezetszennyezést, hogy indokolt emberi szükségletet elégített volna ki, sőt az emberiség teljes elpusztításának kockázatát idézte elő. A nukleáris fegyverkísérletek és a helyi háborúk további környezetkárosításokkal jártak. A katonai enyhülés, majd a szovjet blokk felbomlása által jellemzett utóbbi évtizedekben a fejlett országok környezeti kolonializmusa, az elavult technológiák áttelepítése által teremtett kényszerpálya új területeket köztük a Magyarországot is magában foglaló térséget ért el, kiteljesítve a környezetkárosítás globalizálódásának folyamatát. Noha ebben az időben a környezetvédelem már nemcsak a társadalmi érdeklődés előterében állt, hanem tudományos és politikai fórumok állásfoglalásainak és jogszabályoknak is tárgyává vált, a 20. század végéig lényeges tendenciaváltozás a gyakorlatban nem történt. Az ezredfordulón, amikor a természetes éghajlati folyamatokat befolyásoló antropogén hatásokat már tényként kezelték 5, jogos volt a megállapítás, mely szerint a természet tűrőképességének határára jutottunk. 6 Magyarországon a környezetgazdálkodás-történeti folyamatokat nagymértékben befolyásolta, hogy az utóbbi ezer évben a Kárpát-medence térsége termelési kultúrák és politika-katonai érdekszférák határterülete volt. Ez már a lokális és regionális tényezők által uralt időszakban is erőteljesen éreztette hatását, ami fokozódott a globális jelenségek szerepének növekedésével. A gazdaság és a környezet kapcsolatának alakításában Magyarország mozgásterét a 20. századra erősen leszűkítette a természet- és gazdaságföldrajzi egységet képező Kárpát-medence politikai megosztása. A külső körülmények jelentőségének növekedése és a trianoni rendezés lényeges változást eredményezett. Amíg a 19. század környezetátalakításában új elemek megjelenése mellett is alapvetően a korábbi folyamatok vagy azok szerves következményei voltak a meghatározók, a legnagyobb mértékű antropogén környezetváltozást hozó 20. században már inkább egyéb tényezők. A Kárpát-medence környezeti állapota a 20. század elején A tájtörténeti értékelés szerint a XIX-XX. század fordulójára a Kárpátmedencében lényegében kialakult a napjainkra jellemző kultúrtáji arculat. 7 Ezen túlmenően korszakhatárnak tekinthető ez az időszak a természeti 4 Simai M. (1974) 2. oldal megállapítása szerint a világtermelés 6-7%-át fordítják évente fegyverkezési célokra. 5 Antal E. (2003) odal szerint még a 19. századi felmelegedési folyamat is nagyobbrészt természeti okokkal magyarázható, a 20. század éghajlat-ingadozásaiban viszont minden bizonnyal már hatékonyan közrejátszott az emberi tevékenység is az erősödő üvegházhatású gázok növelésén keresztül. 6 Meskó A. (1997) 6.oldal. 7 Surányi B. (2002) 17. oldal

332 környezet hasznosításának egészét illetően is, aminek módjában a 19. század közepétől kezdődött alapvető minőségi változás. A 20. század elejére kialakult táji és természeti kép nagyarányú emberi beavatkozás nyomán jött létre, ami több vonatkozásban magában rejtette a következő évtizedek újabb beavatkozási kényszereit. Az ország földrajzi képének közel egy évezreden át meghatározó elemei voltak a kiterjedt árterek, a 15%-os területi részarányt képviselő állandó vagy időszakos vízborítású területek 8 és az erdőrengetegek. Ez a kép a hosszú 19. században alapvetően megváltozott. Az akkori Európa legjelentősebb természetátalakító munkája, a Kárpátmedencében lezajlott folyószabályozás és ármentesítés a nyílt árterek nagyságát töredékére csökkentette, 9 megváltoztatva az érintett területek tájhasználatának módját. Az évszázadokon át az ártéri gazdálkodás által uralt Alföld a világ egyik legjobban felszántott, agrárművelésbe vont igen mozaikos nagytája lett. 10 A 19. század második felében ugrásszerűen bővülő szántóföldi gazdálkodás újabb vízgazdálkodási beavatkozás, a belvízmentesítés szükségességét vonta maga után, ami a századfordulótól lendült fel. Az ármentesítés nyomán lényeges változás következett be a növény- és állatvilág életfeltételeiben. Az ártéri erdők területének visszaesése az élőhelyek megváltozását hozta magával, ami a flóra és a fauna fajgazdagságának hanyatlását idézte elő. 11 A vizek világának megszűnése történelmi mértékkel mérve rövid idő néhány évtized alatt zajlott le, az erdősültség csökkenése viszont több évszázados térbeni és időbeni egyenetlenségeket mutató folyamatban következett be. Amíg az Alföldön az erdőterületek pusztulása a korábbi időkben volt nagymértékű és a században már fásítási törekvések mutatkoztak, addig az ország más vidékein ebben a korban vált nagyarányúvá az erdőirtás. 12 A 19. század környezetformáló változásaiban jelentős szerepet játszott a mezőgazdaság termelési szerkezetének, művelési rendszerének és technikájának átalakulása. Az ország gazdasági szerkezetében vezető szerepet játszó agrártermelés azonban a 20. század elején is az emberi és állati erőre alapozódott. Az ergiafelhasználás új fosszilis energiahordozókra épülő formái az iparra és a közlekedésre voltak jellemzőek. A környezetterhelés 8 Tóth A. (1997) 347. oldal. 9 Frisnyák S. (1996) 134. oldal szerint az állandóan és időszakosan vízzel borított terület km²-ről 1800 km²-re (a gátak közötti hullámtérre) csökken. 10 Tóth A. (1996) 94. oldal. 11 Major I. (1979) 158. oldal megállapítása szerint közel egymillió hektár kiterjedésű vizes (vízi) terület ökológiai rendszere alakult át és ennek nyomán a harmadik nagy faunapusztulás illetve talán inkább faunaváltozás következett be hazánkban től 1850-ig a Kárpát-medence hegyvidéki tájain km²-nyi erdőt vágtak ki, a 19 század végén pedig az évi fakitermelés maghaladja a 40 millió m³-t. Frisnyák S. (1996) 137. oldal

333 növekedésének fő tényezői ezek az ágazatok voltak az I. világháború előtti időszakban. A világháborúk fél évszázadának környezetgazdálkodása Magyarországon A 20. század első felét Magyarország számára környezetgazdálkodási szempontból is a két világháború és azok gazdasági-társadalmi következményei uralták. Ezek nagyobb mértékű változásokat idéztek elő a környezethasználatnak a feltételrendszerében, mint annak tendenciáiban. Az I. világháborúban Magyarország egésze nem volt hadszíntér, az ország területéből a harcok közvetlenül csak a Keleti-Kárpátokat érintették, az ottani hágókra, átjárókra és azok környékére korlátozódtak, ott okoztak gazdasági és környezeti károkat. A hadigazdaság viszont nagymértékben befolyásolta az előző időszak folyamatainak sorsát. A hadigazdálkodás kezdetei a háború kitörése előtti évekre nyúlnak vissza, de a folyamat a háború kitörése után gyorsult meg. A haditevékenység új vonásai számottevően éreztették hatásukat. A hadseregek megnőtt tűzereje a korábbiaknál lényegesen nagyobb lőszer- és fegyverigénnyel járt. A vasfeldolgozó- és fémipar, a gépgyártás és a vegyészeti ipar, a közvetlen fegyver- és hadianyaggyártó üzemek jelentősen növelték termelésüket. A nehézipari tevékenység fellendülése az érintett területeken köztük új üzemek körzetében a helyi környezetszennyezés lényeges növekedését hozta magával. A haditermelés az energiahordozók és a nyersanyag kitermelésének fokozásával járt. Gyors ütemben igyekeztek fejleszteni az új ágazatokat (kőolaj, bauxit, mangán bányászata) is. Az ásványkincsek erőltetett kiaknázása a környezeti hatások figyelembevétele nélkül zajlott. Ennek során a kevésbé gazdaságos, gyenge minőségű, fajlagosan nagy környezetszennyező hatású készletek kitermelése is napirendre került. A tömegháború kialakulása és a hadászat gépesítésének megindulása következtében a haditevékenység infrastrukturális hatásai a korábbiaknál sokkal jelentősebbekké váltak. Ezek az utak, vasutak építésének és kihasználásának fokozódásában és térbeni kiterjedésének növekedésében is kifejeződtek. A hadiszállítás fő eszköze az ország területén az erősen levegőszennyező gőzüzemű vasút volt. A közúti közlekedést illetően Magyarországon amelynek túlnyomó része nem volt hadszíntér, így a katonai célú infrastruktúrafejlesztésben másodlagos szerepet kapott a háború hatása leginkább abban mutatkozott meg, hogy a tervezett útépítések elmaradtak. A meglévő közúthálózat állapotára a hadseregek mozgása az ország területének egészében viszonylag kis mértékben hatott, bár helyenként mutatkoztak ilyen jellegű károk is. A haditermelés következtében a nehézipar által okozott környezetszennyezés növekedése többnyire a hadiipari üzemek körzetében,

334 lokálisan mutatkozott, az ország egészét illetően a környezet állapotában lényeges romlást nem idézett elő. A hiánygazdálkodásból adódó közvetett hatások és az elmaradt fejlesztések következményei viszont általánosan érvényesültek. A közvetett hatások közül az egyik legjelentősebb a fűtőanyaghiány volt, aminek következtében nagy méreteket öltött a szakszerűtlen fakitermelés. Különösen veszélyeztetettek voltak a nagyobb lakosságú településeken és környezetükben lévő parkok, ligetek, erdők. Ugyancsak a közvetett háborús hatások közé sorolható, hogy a dualizmus utolsó évtizedeiben mutatkozó kedvező környezetgazdálkodási tendenciák számos területen törtek meg. A vízgazdálkodásban az erőforrások katonai célú átcsoportosítása számos korábban eltervezett vagy megkezdett munkát szakított félbe időlegesen vagy véglegesen, hasonlóképpen a század elején megindult legelőjavítási tevékenység terén. A magyarországi környezethasználat feltételrendszerét illetően az I. világháborúnál lényegesen nagyobb változást eredményezett az azt követő békerendszer. A Kárpát-medence földrajzi és politikai egységének megszüntetése következtében Magyarország környezetgazdálkodási lehetőségei is lényegesen megváltoztak. A kiterjedésében harmadára zsugorodott Magyarország természeti adottságai lényegesen különböznek a Kárpát-medence egészét magában foglaló történelmi Magyar Királyságétól. A Kárpát-medence területének 25%-a 500 m feletti hegyvidék. A trianoni rendezés keretében a magashegységeket teljesen elvesztette az ország és a középhegységek is csupán az új ország területének 2%-át teszik ki. Az új határok közötti Magyarország a medence középső részén helyezkedik el, területének 68 százaléka alföldi síkvidék. Az új helyzetben a legsúlyosabb környezetgazdálkodási probléma a vízgazdálkodásban alakult ki. A medencefenéki országba futnak össze a folyók, patakok és egyéb vízfolyások, így felszíni vizeinek 95%-a külföldről érkezik, ami mind árvízvédelmi, mind vízminőségi szempontból jelentős kockázati tényező. Megszűnt a Kárpát-medence vízgazdálkodási egységének lehetősége, Magyarország kiszolgáltatottá vált az utódállamok vízügyi politikájának és gyakorlatának. A hegyvidéki folyószakaszok szabályozása és a tárolók építése kikerült a magyar állam kompetenciájából. A nyersanyagokban és energiahordozókban is jelentős veszteségeket szenvedett ország számára igen súlyos távlati következményekkel járt az a körülmény, hogy a korábbi vízienergia-potenciálnak csak kb. 5,5%-a maradt az új határok között. Ez azt jelenti, hogy a környezetbarát energiatermelés lehetőségei töredékükre estek vissza a nagyobb esésű folyószakaszok és a hegyvidéki vízduzzasztási lehetőségek elvesztésével. A trianoni békerendezés következtében Magyarország elvesztette erdőinek közel 85%-át, ami azt jelentette, hogy az új állam területének erdősültsége 12,6% volt a réginek 26,1%-os mutatójával szemben. A

335 megváltozott körülmények között az ország ipari és tűzifa-szükségleteit még rablógazdálkodással sem lehetett teljes mértékben kielégíteni. Potenciális környezeti veszélyforrássá vált a ásványkincsek terén bekövetkezett veszteség. Több tekintetben kényszerült rá az ország a határon kívül került nyersanyag kitermelő helyeket olyan új bányatelepekkel helyettesíteni, amelyek nemcsak gazdaságtalanabbak voltak, de nagyobb környezeti kockázatot is jelentettek. Ennek legjellemzőbb példája a bauxitbányászat volt. Trianonnal a határon kívülre került ennek korábbi körzete, a Bihar-hegység, ezért a Dunántúli-középhegység lelőhelyeire helyeződött át a termelés, olyan térségbe, ahol a karsztvizek veszélyeztetője lett. A környezetgazdálkodás feltételrendszerének a békeszerződés nyomán bekövetkezett változása új helyzetet teremtett a gazdaságfejlesztési koncepciók számára. Az ipar Budapest-centrikusságának fokozódása, jelentős nyersanyagforrások, továbbá kedvező adottságú mezőgazdasági területek és fontos idegenforgalmi centrumok elvesztése olyan országrészek (Dunántúliközéphegység, Alföld, Balaton) felértékelődéséhez vezetett, amelyek korábban nem álltak a gazdaságpolitika figyelmének előterében. A két világháború között környezetgazdálkodási szempontból is lényeges fejlesztéspolitikai koncepció az Alföldre vonatkozóan született. Az elvi állásfoglalások mellett e tekintetben jogszabályok megalkotására is sor került. A Kaán Károly nevéhez fűződő és jogszabályba is foglalt évi alföldfásítási program, az 1935-ben az erdőkről és a természetvédelemről kiadott törvény és a talajjavításra vonatkozó intézkedések hosszabb távra még a politikai változásokat is átívelően jelölték ki a fejlesztés irányát. Hasonlóképpen az alapvető koncepció megfogalmazása mellett gyakorlati eredményeket is hozó 1937-ben kodifikált öntözési törvény, amelyhez kapcsolódva olyan vízgazdálkodási programot dolgoztak ki, amelynek egyes célkitűzései (pl. a tiszalöki duzzasztómű a keleti és nyugati főcsatornával) a második világháború utáni időszakban valósultak meg. 13 A több vonatkozásban európai összehasonlításban is jelentősnek ítélhető koncepciók és jogszabályok eredményei a húszas-harmincas években részben az idő rövidsége, részben a kényszerpályák, részben a gazdasági-társadalmi viszonyok ellentmondásai miatt kismértékben mutatkoztak meg a környezetgazdálkodás gyakorlatában. A hagyományos energiaszerkezetű és a század elejére elért technikai színvonalát érdemben túl nem lépő mezőgazdaság és a korlátozott mértékű ipari-infrastrukturális fejlesztési kísérletek sem eredményeztek lényeges változást a két világháború közötti környezethasználatban. A magyar mezőgazdaságot a 20. század közepéig alacsony technikai színvonal jellemezte, a termelés a kézi munkára és az állati vonóerőre alapozódott. Az erőgépeket és a kemizálás korabeli eszközeit ugyan ismerték, 13 Surányi B. (1994) 376. oldal

336 de csak kis mértékben elsősorban a nagybirtokokon alkalmazták. A termelők a nem mezőgazdasági eredetű anyagok felhasználását általában minimális szinten tartották. A paraszti háztartás energiaszerkezetében is a helyi anyagok, főként a fa és a mezőgazdasági hulladékok domináltak. A mezőgazdasági üzemek olyan ökoszisztémák voltak, amelyekben a termelés során környezetidegen, toxikus anyag általában nem keletkezett, a hulladékok túlnyomórészt szerves anyagok voltak, amelyek a termelési és háztartási hasznosítás nagy aránya, továbbá a mezőgazdasági népesség településviszonyai általában tágas belterületi porták és főként az Alföldön a tanyák környezetterhelést szétterítő hatása következtében nem koncentrálódtak olyan mértékben, hogy elbomlásuk a biológiai egyensúlyt veszélyeztette volna. A tőke- és eszköztakarékos, a termelés melléktermékeit hulladéknak nem tekintő, azok teljes körű hasznosítására törekvő gazdálkodás különösen jellemző volt a paraszti kisüzemekre. Az ipar és környezet kapcsolatának alakulása tekintetében a két világháború között azok a térbeni változások voltak legjelentősebb tényezők, amelyek a békerendezés nyomán bekövetkeztek. A termelés energiabázisában és technikájában radikális változások nem következtek be. A fő energiaforrás úgy az ipar, mint a közlekedés, sőt még a városi lakosság számára is a 20. század elejéhez hasonlóan a szén volt. Bár új ipari ágazatok, technikai eszközök és technológiák meghonosítására sor került, összességében ezek sem hoztak olyan mértékű minőségi változást, ami az ország táji képét és környezeti állapotát lényegesen átalakította volna. A harmincas évek végétől ismét a hadigazdaság hatása vált domináns elemmé Magyarország környezetgazdálkodás-történetében. A lényegesen anyagigényesebb háború szolgálatában az erőforrások kihasználása a három évtizeddel korábbinál is erőltetettebben folyt, ami korábban nem tapasztalt lokális környezetszennyezési jelenségekkel járt. 14 Ugyanakkor a hiánygazdaság közvetlen és közvetett hatásai fokozottan érvényesültek. A II. világháborúban ellentétben az elsővel Magyarország hadszíntérré vált, ami nem csak népességében és gazdaságában okozott nagymértékű károkat, hanem természeti környezetében is. Levegőjét, vizeit és talaját különösen a vegyianyag-szennyezés érintette súlyosan. A gépesített harcászat és a védelmi rendszerek kiépítése számottevő tájrombolással járt. A visszamaradt hadianyagok az élet hadicselekmények utáni újraindításának komoly akadályait jelentették. 14 Az energiabázist úgy a nehézipar, mint a vasút számára a szén biztosította, aminek növekvő felhasználása nemcsak a széndioxid, hanem a fűtőanyag kéntartalma miatt a kéndioxid fokozódó kibocsátásával is járt, amint azt az utóbbi gáz indikátorát jelentő zuzmók helyenkénti pusztulása jelezte. Az 1942-ben Debrecenről készített zuzmótérkép azt mutatta, hogy a pályaudvar és környéke már zuzmómentes terület. Jakucs P. (1985) 733. oldal

337 A radikális környezetváltozások évtizedei a 20. század második felében A 20. század első fele a két világrendszer II. világháború utáni kialakulásával zárult le. Ezt követően négy évtizeden át a két világrendszer előbb elsődlegesen katonai, majd alapvetően gazdasági versenye volt a világgazdasági folyamatok legerőteljesebben ható tényezője, ami azt eredményezte, hogy a profitorientáltság mellett a hatalmi-stratégiai rivalizálás szempontjai motiválták leginkább a termelésfejlesztés irányát és módszereit. A két világrendszer versenye jelentős szerepet játszott a fejlett ipari országokban a század közepétől lezajlott modernizációs folyamat ütemében és mértékében. Már a negyvenes-hatvanas években az iparfejlesztés olyan szakaszát eredményezte, amelyben a tömegtermelésre alkalmas új technológiák környezetkárosító hatása általában nagyságrendekkel volt nagyobb az előző időszakra jellemzőnél. 15 A Magyarországot is magába foglaló szovjet érdekszférában ugyanakkor szintén a környezet fokozottabb terhelésével járó, de más jellegű iparfejlesztési folyamat bontakozott ki, amely kezdeti szakaszában lényegében a 19. századi nyugat-európai modell megkésett, ugyanakkor felgyorsított ütemű követése volt. Az ötvenes évek tervutasításos rendszerében fokozottan érvényesült az a következő évtizedekben is jellemző tendencia, hogy a közép- és kelet-európai országokban az iparilag fejlett tőkés országokhoz képest általában lényegesen nagyobb volt a fajlagos anyagfelhasználás és ennek következtében a hulladék termelése is. 16 Ezt a különbséget a témáról publikáló szerzők sok esetben leegyszerűsítve az eltérő társadalmi-politikai rendszerű országok gazdaságpolitikájának környezetérzékenységében mutatkozó eltérésekkel magyarázzák. A hetvenesnyolcvanas évekre is csak fenntartásokkal elfogadható sommás megállapítások a korábbi időszakra vonatkozóan már csak azért sem helytállóak, mert akkor még sem Keleten, sem Nyugaton nem fektettek nagy hangsúlyt a környezetvédelemre. 17 Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a hetvenes évek közepéig a rendelkezésre álló energiahordozók és nyersanyagok mennyisége és ára a KGST tagországaiban nem ösztönöztek a takarékos felhasználásra. Miként a szovjet érdekszférába tartozó más területeken, a negyvenes évek végétől a hatvanas évek elejéig Magyarországon is a feszített ütemű iparosítás, a gazdasági szerkezet megváltoztatására irányuló törekvések és a hadigazdasági jellegű szervezési-irányítási rendszer volt a jellemző. A voluntarista gazdaságpolitika mellett az ország természeti erőforrásainak 15 Török Á. Zsarnay J. (1992) 69. oldal. 16 Simai M. (1990) 1. oldal megállapítása szerint a közép-kelet-európai országok és a Szovjetunió termékegységre számítva mintegy 36-40%-kal több energiát és nyersanyagot használtak fel, mint a nyugati országok vagy az iparosodó fejlődő országok. 17 Kerényi A. (2002) 88. oldal

338 mennyiségi és minőségi korlátai és a fejlett technológiáktól való elzártság is szerepet játszottak abban, hogy a gazdaságfejlesztési folyamatok súlyos környezetszennyezéssel jártak együtt. Az iparosítást az ötvenes években az erőltetett ütem mellett leginkább az energetikai-nehézipari fejlesztés elsődlegessége jellemezte, amiben a szovjet minta követése és a katonai szempontok jelentős szerepet játszottak. 18 Ez az iparpolitikai koncepció viszonylag nagyméretű, nagy nyersanyag-, energia- és vízigényű telephelyek létrehozásához vezetett. A fűtő- és alapanyag szükséglet kielégítése a bányászat olyan fejlesztésével járt, amely egyike volt a korszerű iparfejlődés világtendenciáival ellentétes jelenségeknek. 19 A bányászati és kohászati termelés bővítésére alapozott iparfejlesztésnek az ötvenes években kialakult gyakorlata részben a hatvanas éveket is meghatározta, környezeti hatásai pedig hosszabbtávon is érvényesültek. A leginkább szennyezett térségek még ma is azok, ahol az ötvenes években keletkeztek az első nagyobb beruházások (délnyugatészakkeleti tengely). olvashatjuk egy 1992-ben megjelent tanulmányban. 20 Az ipari környezetszennyezés következményeit súlyosbította, hogy hasonlóan a 19. századi ipartelepítésekhez az ipari és lakóövezeteket többnyire az ötvenes-hatvanas évek új létesítményeinél sem különítették el. 21 Az ipari környezetterhelés növekedése az ötvenes-hatvanas években elsősorban a korábban is érintett térségekben következett be. A termelőkapacitásoknak hagyományosan mintegy a fele Budapesten és környékén koncentrálódott, és a hatvanas évek végéig ez az arány alig csökkent. Az új ipari centrumok is többnyire a már korábban is létező borsodi, nógrádi és közép-dunántúli iparvidékekhez kapcsolódtak, ami számottevően járult hozzá az ország északkeleti-délnyugati irányú ipari tengelyének kialakulásához. Az iparfejlesztés környezeti hatásai már az ötvenes-hatvanas években megmutatkoztak főként a nagyvárosok körzetében. Budapest térségében elsősorban az ipari és lakossági szénfelhasználás nyomán a levegő kéndioxidés koromszennyezettsége az ötvenes évek végére már lényegesen meghaladta a határértékeket. A fővároshoz hasonlóan a 20. század elején induló, a hetvenes évek elejéig tartó extenzív iparfejlesztés utolsó szakaszában az Északi- és a Dunántúli-középhegység vonalában formálódó energiatengely zónájában, főként annak ipari centrumaiban is jól érzékelhetők voltak a levegőszennyezettség negatív hatásai, egyebek között a csapadék savasodásában és az ún. zuzmósivatagok kialakulásában Szakács S. (1998) 171. oldal adatai szerint az első ötéves terv idején a hadiipar termelése 1949-hez képest meghúszszorozódott. 19 Berend T. I. (1970) 838. oldal. 20 Török Á. Zsarnay J. (1992) 71. oldal. 21 Szirmai V. (1991) 35. oldal szerint a remélt szocialista életforma korabeli jelképe az új városok mellett, többnyire lakótelepek közé elhelyezett nagyüzem magasra mutató kéménye. 22 Jakucs P. (1985) oldal és Nikodémus A. Rétvári L. Tóth M. (1987) 681. oldal

339 Az extenzív iparosítás vízszennyező hatásai szintén jelentősek voltak. Az ipar szennyvízkibocsátása már az ötvenes években több mint kétszeresére emelkedett és a következő évtizedben is csaknem megduplázódott. 23 Ugyanakkor a tisztítás kezdetben megoldatlan volt, 24 így az iparvidékek környékén már az évszázad közepétől megindult a felszíni vizek elszennyeződése. A nyolcvanas években ugyan növekedett a szennyvíztisztítás mértéke, de a helyzet még ennek az évtizednek a végén sem volt kielégítő. 25 A hatvanas-hetvenes években a környezeti hatások tekintetében a legfontosabb ipari változás a vidéki iparfejlesztés, amely lényegében a korábbival azonos technikai szinten ment végbe, tehát a környezetszennyezést inkább csak szétterítette. A nyolcvanas évek elején már 1000 községben a falvak harmadában volt 10 főnél többet foglalkoztató gyáripari jellegű telephely, ezen kívül a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is nagy számban jöttek létre ipari melléküzemágak, többnyire primitív körülmények között, elmaradt technológiával. 26 A régi nehézipari centrumokban is sok esetben maradt el a műszaki megújulás, ami a közvetlen környezetszennyezés mellett az energia- és anyagfelhasználás kedvezőtlen alakulásában is éreztette hatását. 27 Az általánosan mutatkozó negatívumok mellett a Dunántúliközéphegység térségében további súlyos gondot jelentett a bányászat karsztvizekre gyakorolt hatása. A szén- és ércvagyont egyre nagyobb mélységből kellett felhozni, ami egyre több karsztvíz kiemelésével járt. Ennek kedvezőtlen következményei a nyolcvanas évekre már egyes idegenforgalmi szempontból fontos területeken is válsághelyzetet idéztek elő. 28 A hatvanas évektől az ipar mellett a mezőgazdaság környezetterhelő szerepe is megnőtt. E tekintetben az egyik legfontosabb új tényező az ágazat műszaki-technikai modernizálásának kibontakozása. Ez a folyamat Magyarországon a fejlett európai országokhoz viszonyítva megkésve kezdődött, 23 Moser M. Pálmai Gy. (1984) 144. oldal. 24 Gonda Gy. Lõrincze P. (1972) oldal szerint: Magyarországon naponta hárommillió köbméter szennyvíz kerül élõvizeinkbe. Ennek a mennyiségnek csak a felét tisztítják. 25 Antoni F. (1988) 698. oldal megállapítása szerint a tisztítást igénylő szennyvíz összmennyiségének 25%-a tisztítatlanul, közvetlenül kerül a befogadókba, de a maradék is csak részlegesen tisztított. 26 Enyedi Gy. (1983) 347. oldal és Enyedi Gy. (1981) 24. oldal. 27 Az ózdi hengersorok átlag 67 évesek, a diósgyőriek 40 évesek, a csepeli csőgyártósorok 48 évesek. A pörölyök és sajtók között alig akad 50 évesnél fiatalabb...nincs a világon még egy olyan ország, ahol a hengerelt és kovácsolt termék olyan nagy arányát gyártanák ilyen öreg gépeken, mint hazánkban. írta Sziklavári János (1988) 340. oldal. 28 A Népszava 1986 november 21-i tudósítása szerint az 1959-től ugrásszerűen megnövelt karsztvízkitermelés következményeként a világviszonylatban egyedülálló tapolcai tavasbarlang öt éve kiszáradt, az esztergomi és a budapesti langyos források sora apadt el...hévíz közvetlen térségében az eredeti karsztvízszint mintegy két métert süllyedt között a tó forráshozama 50 százalékkal csökkent

340 viszonylag gyors ütemben és az erőteljes iparfejlesztés folyamatával párhuzamosan, ugyanakkor kedvezőtlen tőkefeltételek között bontakozott ki. A negyvenes évek végétől a hatvanas évek közepéig tartó szakasz még a paraszti gazdálkodás felbomlásának és a nagyüzemi keretek kialakulásának a környezethez való viszony tekintetében átmeneti időszaka volt, amelyben a környezet átalakítására törekvés már érvényesült, de a környezetidegen anyagok használata még viszonylag kis mértéket ért el. Akkor a környezeti károk még elsősorban nem az új technikához és technológiához kapcsolódtak, hanem a régi alkalmazásának rendszerzavaraihoz, a termelési tényezők korábbi összhangjának és a gazdálkodás ökoszisztémájának megbomlásához. A hatvanas évek közepétől kezdődő és két évtizedig tartó szakasz az ipari eredetű anyagok mezőgazdasági használatának nagyarányú növekedésével jellemezhető. Amíg országos szinten 1960-ban a mezőgazdasági termelésben felhasznált anyagok és eszközök háromnegyede mezőgazdasági eredetű volt, addig 1980-ban már csak alig több mint egyharmada, a nagyüzemekben még ennél is kisebb hányada. A nyolcvanas évek második felében kezdődő újabb szakaszban a környezetet terhelő eszközök és technológiák használatának csökkenése mutatkozott, főként a kemikáliák és a hígtrágyás állattartás vonatkozásában. A hatvanas-hetvenes években kibontakozott műszaki-technikai fejlődés kétségkívül a mezőgazdasági eredetű környezetterhelés egyik fő tényezője volt. Az agrártermelés modernizálásának környezeti hatásai azonban nem voltak olyan egyértelműen kedvezőtlenek, mint az extenzív iparfejlesztésé. A magyar mezőgazdaságban pl. a kemikáliák felhasználása mai értékelés szerint is a nemzetközi átlagnál lényegesen magasabb technológiai színvonalon és technológiai fegyelem mellett történt és 1970 között komoly erőfeszítések történtek a talajállapot-romlási folyamatok megelőzésére is, de a komplex meliorációs programok a hetvenes évektől háttérbeszorultak. 30 A mezőgazdaság egyik legsúlyosabb problémája a hulladékgazdálkodás területén mutatkozott a nagyüzemi átalakulás nyomán. Az ötvenes években az előállított termékek mennyisége lényegesen nem emelkedett, a keletkezett melléktermékek hasznosításának szintje azonban visszaesett. A hasznosítatlan szerves hulladék mennyiségének növekedése a korábban a mezőgazdaságban számottevő szerepet nem játszó szervetlen hulladék fontos tényezővé válásával párosult. A hatvanas évek elejétől a termelés növekedése a nem mezőgazdasági eredetű anyagok használatának bővülésével, a szervetlen hulladékok mennyiségének növekedésével és a szerves hulladéktömeg gyarapodásával járt. A melléktermékek hasznosítási aránya a hetvenes évek közepéig érdemlegesen nem javult. A következő évtized gazdasági folyamatainak kedvező hatásaként a nyolcvanas évek második felében a növénytermesztés és állattenyésztés szerves 29 Bulla M. Kiss K. Kerekes S. Láng I. (1998) 9. oldal. 30 Várallyai Gy. (2005) 22. oldal

341 hulladékainak közel felét már hasznosították. Továbbra is súlyos gond maradt azonban a szervetlen hulladékok kezelése. A mezőgazdasághoz szorosan kapcsolódott az erdő és vízgazdálkodás. Ezeken a területeken a magyar gazdaságpolitika még az ötvenes-hatvanas években is folytatta a hazai természetgazdálkodás legjobb hagyományait. 31 A fásítás, öntözés, ár- és belvízvédelem fejlesztésének legeredményesebb szakasza éppen az 1950-nel kezdődő negyedszázad volt. A gazdaság két fő ágazata mellett még számos tényező hatásának számbavétele képezi 20. századi környezetgzdálkodás-történeti kutatásaink tárgyát, amelyekre kitérni a jelen keretek között a terjedelmi korlátok miatt nincs mód. Csak jelzésszerűen említünk meg néhányat. Igen fontos környezetterhelő tényező a közlekedés. E téren a hatvanas évektől nagyarányú és részben ellentétes irányú változások mutatkoztak. A vasút esetében az erősen környezetszennyező gőzüzemű vontatás felváltása villamos- és dízelvontatással a hatvanas években indult meg. Viszont ugyanez az időszak jelentette Magyarországon a kezdetét az áruszállítás vasútról közútra való átterelődési folyamatának és a személygépkocsi forgalom ugrásszerű növekedésének. Ez utóbbi változásoknak nagy szerepe volt abban, hogy a nyolcvanas évek elején a légköri nitrogén-oxidok szintjének átlagértéke kb. hétszer magasabb volt az évinél. 32 Sokat vitatott kérdés a hatvanas évek elején megindított lakásépítési program környezeti hatásainak értékelése. A három évtized alatt létesült több mint kétmillió lakás többségét eredményező hatvanas-hetvenes évekbeli nagy lakótelep-építések számos új környezeti problémát a panel felhevülése miatti mikroklíma változás, szélcsatornák kialakulása, átszellőzési hiányosságok hoztak magukkal, de ugyanakkor lényegesen csökkentették az érintett városok korábban kialakult közműollóját. 33 A hatvanas-hetvenes évek ipartelepítése és a mezőgazdaság műszakitechnikai átalakulása elősegítője de egyben kikényszerítője is volt a vidéki infrastruktúra fejlesztésének, amely sok tekintetben ellentmondásos volt. Az egyik legsúlyosabb problémát a felszín alatti vizek elszennyeződése miatt kényszerűen gyorsan zajló vízvezeték bővítés okozta, amivel nem tartott lépést a csatornázás. 34 Így a nagyvárosokban záródó közműolló a kisebb településeken éppen ebben az időszakban nyílt nagyra ban az összes 31 Glatz F. (2000) 13. oldal. 32 Mészáros E. (1984) 532. oldal. 33 Antal A. (1995) oldal. adatai szerint az 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásépítés terv alapján több mint 1 millió lakás épült, a vízellátottsági mutató folyamatosan javult, az között épült lakásoknál 30, az közöttieknél 83,5% vízvezetékkel ellátott volt. 34 Öllõs G. (1989) 1 oldal. szerint az ország 3064 településéből 1987 végén 2053 településnek volt vezetékes vízellátása. Csatornahálózattal ugyanakkor csak 467 település rendelkezett

342 lakások 65%-ában volt vezetékes víz, de ezeknek csak 39,1%-a rendelkezett csatornával. 35 A szennyvíz kérdéséhez hasonlóan súlyos környezeti kérdés a hulladékkezelés problémája. Az ipari és mezőgazdasági hulladékok mellett a hatvanas évek közepétől a lakossági fogyasztás növekedése nyomán a kommunális hulladék is egyre súlyosabb gondot jelentett. Magyarországon a kommunális szemétnek megsemmisítés vagy újrahasznosítás helyett még 1997-ben is 93,4%-a lerakókba került, miközben a fejlett ipari országokra nem jellemző az 50% fölötti lerakási arány. 36 A további részletezés nélkül is megállapítható, hogy a 20. századi gazdasági és társadalmi változások jelentős hatással voltak Magyarország környezeti állapotának alakulására. A nyolcvanas-kilencvenes évekre több vonatkozásban súlyos helyzet alakult ki. A kedvezőtlen ipari szerkezetből, a műszakilag elavult termelő- és háztartási berendezésekből, továbbá pazarlásból adódó magas fajlagos energiaigényesség 37 a gazdaságfejlesztésből szükségszerűen következőnél nagyobb környezetszennyezést okozott ban az ország területének 9%-át (a népesség 38%-ának lakóhelyét) tekintették szennyezett levegőjűnek. 38 Ugyanakkor a nyolcvanas évek végén azt állapították meg, hogy a határainkon belül lehulló csapadék kétharmada savas vegyhatású. 39 Ezekkel együtt is Magyarország környezeti állapotát az ezredfordulón nemzetközi összehasonlításban közepesnek tekintették, olyannak, amely a többi volt kelet-európai szocialista országéhoz hasonlítva többnyire kedvezőbb és általában nem rosszabb sőt, egyes vonatkozásokban még jobb is mint a fejlett nyugati országokban Antoni F. (1988) 698. oldal. 36 Kerekes Kiss (2001), Sántha (1996), 254. szerint mintegy 2-3-szor annyi energiát használunk fel a nemzeti össztermék egységének előállítására, mint a fejlett piacgazdaságú országok. 38 Ábrahám (1986), Börzsönyi (1989), Kerekes Kiss (2001),

343 ENVIRONMENTAL INFLUENCES OF ECONOMIC AND SOCIAL CHANGES ON HUNGARY IN THE XX. CENTURY This study reviews the Hungarian economic and social development, environmental influences of changes from the beginning of the XX. century till the 1980s. The main subjects are as follows. Environmental economics of the World Wars during about half century, including the environmental conditions of Hungary at beginning of the XX. century, war economics of 1910s, changes and consequences of the Hungarian disintegration, dualism of modernisation attempts of the agriculture of traditional structure and industrial infrastructure between World War I. and the II., direct and non-direct influences of World War II.. The decades of radical environmental changes in the second half of the XX. century including the environmental changing plans, consequences of economic structure changes of the long 1950s and military economic conditions, economic structure changes and modernisation process during two decades of economic competition belonging to two main economic parts of the world, influences of changes belonging to the Hungarian agricultural economy and agricultural society, environmental conditions of Hungary in the 1980s. IRODALOMJEGYZÉK Antal Andrea (1995): Egymillió lakás, História, sz. Antal Emánuel (2003): A víz légköri körforgalmának hazai kérdõjelei a globális éghajlatváltozás tükrében. In: Anyagáramlások és hatásaik a természetben (szerk.: Glatz Ferenc) MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. Antoni Ferenc (1988): A víz az élet feltétele, Magyar Tudomány, 9. sz. Ábrahám Kálmán: (1986) Környezetünk jövője. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Barta Györgyi - Enyedi György (1981): Iparosodás és a falu átalakulása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Beluszky Pál (2000): A magyarországi településrendszer fejlődése. In: Magyarország településkörnyezete (szerk. Enyedi György). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Berend T. Iván (1970): A termelőerők fejlődése: növekedés és struktúraváltozás Magyarországon a szocialista átalakulás negyed századában. Századok sz. Berend T. Iván Szuhay Miklós (1973): A tőkés gazdaság története

344 Magyarországon Kossuth Kiadó - Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Bodnár László Fodor István Lehmann Antal (1999): A természet- és környezetvédelem földrajzi vonatkozásai Magyarországon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Börzsönyi Mátyás (1989): A környezet-egészségügy jelentősége. Magyar Tudomány, 3. sz. Buday-Sántha Attila (2002) Környezetvédelem - vidékfejlesztés - agrártermelés (Habilitációs előadások 1. PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs) Bulla Miklós - Kiss Károly - Kerekes Sándor - Láng István (1998): A hazai környezetvédelem. Ezredforduló, 1. sz. Burucs Kornélia (1987): Vízszennyezés Magyarországon História, 2. sz. Enyedi György (1981): Ipar a mezőgazdasági nagyüzemekben. Valóság, 2 sz. Enyedi György (1983): A magyar településhálózat átalakulása. Magyar Tudomány, 5. sz. Dr. Frisnyák Sándor (1996): Magyarország kultúrgeográfiai korszakai ( ). In: A Kárpát-medence történeti földrajza (szerk. Frisnyák Sándor). Nyíregyháza. Frisnyák Sándor (2004): A kultúrtáj kialakulása a Kárpát-medencében. (szerk. Hanusz Árpád). Nyíregyháza. Glatz Ferenc (2000): Az ezeréves magyar állam. História, 5-6. sz. Glatz Ferenc (2002): A természettörténet. História, 5-6. sz. Gonda György Lőrincze Péter (1972): A környezetvédelem kérdései. Élet és Tudomány, 43. sz. Görög Tibor Darai L. Mihály (1986): Az ökológiai bomba - és nálunk? Valóság, 2. sz. Götz Gusztáv Mészáros Ernő (1988): Éghajlatunk jövője. Magyar Tudomány, 7-8. sz. Horváth Imre Ligetvári Ferenc Urbán László (2006): A magyar környezetgazdálkodás története. Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő. Jakucs Pál (1985): Az erősödő savasodás hatása a természetes élővilágra. Magyar Tudomány, sz. Kerényi Attila (2002): Európa természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Kerekes Sándor Kiss Károly (2001): Környezetpolitikánk az EU-elvárások hálójában. Agroinform Kiadóház, Budapest. Láng István (1997): Környezet- és természetvédelem. História, sz. Dr. Major István (1979): Lesz-e sas 2000-ben? Az állatvilág múltja, jelene és jövője. Natura, Budapest. Meskó Attila (1997): Felfedezett múlt és jövő: környezetvédelem. História, 4. sz

345 Mészáros Ernő Várkonyi Tibor (1979): A légszennyeződés helyzete Magyarországon. Magyar Tudomány, 2. sz. Mészáros Ernő (1984): Savas esők Magyarországon. Magyar Tudomány, 7-8. sz. Mészáros Ernő (2001): Éghajlatváltozás: természetes vagy emberi hatások. Magyar Tudomány, 11. sz. Dr. Moser Miklós dr. Pálmai György (1984): A környezetvédelem alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest). Nagy Béla (2001): Energiavagyon és kiaknázhatóság, Magyar Tudomány, 11. sz. Nikodémus Antal Rétvári László Tóth Miklós (1987): Bányászat és környezetgazdálkodás. Magyar Tudomány, 9. sz. Oroszi Sándor (1990): Az alföldfásítás a két világháború között Magyarországon Erdészettörténeti Közlemények I.., Budapest Szolnok. Oroszi Sándor (2006): Erdőgazdálkodás és állami beavatkozás a 20. század első felében. In: Agrártörténet agrárpolitika. Tanulmányok Szuhay Miklós emeritus professzor tiszteletére. (Szerk.: Buza János Estók János Szávai Ferenc Varga Zsuzsanna.) Budapest. Öllős Géza (1989): Szennyvíz és környezet. Magyar Tudomány, 1. sz. Pálfy József (2002): Az élővilág sokféleségének története. História, 5-6. sz. Dr. Pálvölgyi Tamás (2000): Az új évezred környezeti kihívása: az éghajlatváltozás. L Harmattan Kiadó, Budapest. Dr. Sántha Attila (1996): Környezetgazdálkodás - Részletes rész. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Simai Mihály (1974): A változások hátteréhez. (Az egymás mellett élésről, a versenyről és a konvergenciáról). Valóság, 3. sz. Simai Mihály (1990): Környezetbarát fejlődésünk feltételeiről. Valóság, 9. sz. Solymos Rezső (1997): Erdeink jövője. Ezredforduló, 2. sz. Solymos Rezső (2005): Erdőgazdálkodás. In: A rendszerváltás kihatása a természeti környezetre (összeállította: Bedő Zoltán). Budapest. Somlyódy László (2002): A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei. In: A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései (szerk. Somlyódy László). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Surányi Béla (1994): Földterület - művelési ág - földhasznosítás Magyarországon a XX. Században. Agrártörténeti Szemle, 1-4. sz. Surányi Béla (2002): A debreceni határ a XIX-XX. század fordulóján. Agrártörténeti Szemle, 1-2. sz. Szakács Sándor (1998): Hatalom és gazdaság az ötvenes években. Múltunk, 2. sz. Dr. Szép Iván (1985): A mezőgazdasági termelési mód hatása a falvak települési ökohigiéniájára. In: A XX. század és a magyar mezőgazdaság (szerk. Dr. Lőkös László). Gödöllő

346 Sziklavári János (1988): Őszintén a magyar vaskohászatról. Magyar Tudomány, 5. sz. Szirmai Viktória (1991): Ökológiai társadalmi mozgalmaink. Valóság, 10. sz. Tóth Albert (1996): Az Alföld-program időszerűsége. Jászkunság, 2. sz. Tóth Albert (1997): A Közép-Tiszavidéki táj gyökeres megváltozása a folyószabályozási munkálatok nyomán. In: A táj változásai a Honfoglalás óta a Kárpát medencében (szerk.: dr. Füleky György). Gödöllő. Török Ádám Zsarnay Judit (1992): Iparfejlődés és környezeti folyamatok Magyarországon. Valóság, 7. sz. Urbán László (2006): A magyar mezőgazdaság hulladékgazdálkodása 1950-től a nyolcvanas évek közepéig. In: A fenntartható mezőgazdaság közgazdaságtana. Gödöllő. Vajda György (2002): Energiaforrások az emberiség történelmében. História, 5-6. sz. Várallyay György (2005) A föld, mindenekelőtt a talajminőség és a talajhasználat változásai. In: A rendszerváltás kihatása a természeti környezetre (összeállította: Bedő Zoltán). Budapest

347

348 ENERGIATERMÉKEK ADÓZTATÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN DR. BŐHM JUDIT 1 Energia és adóztatás Az Európai Uniónak két alapvető problémája van az energiaellátással kapcsolatban: az importfüggőség csökkentése, és a Kiotóban vállalt kötelezettségek teljesítése. Az Európai Unió jelenleg energiaforrásainak megközelítőleg felét importból szerzi be, ez az arány a jövőben növekedni fog tekintettel arra, hogy a gazdasági növekedéssel szükségszerűen együtt jár az energiafelhasználás növekedése. Az import veszélyezteti a Közösség versenyképességét és a közösségi energiaellátás biztonságát. Az energiaellátáshoz kapcsolódó tevékenységek számos jelentős környezetszennyezésért, így a globális klímaváltozás nyolcvankét százalékáért, felelősek. A globális klímaváltozás hatásait sokak szerint már ma érezzük, tekintettel a meleg télre, kiszámíthatatlan időjárásra ben Kiotóban a tagállamok vállalták azt a feladatot, hogy között nyolc százalékkal csökkentik hat üvegházhatású gáz kibocsátását. Energetikai kérdésekben a döntés mind a mai napig elsősorban a tagállamok hatáskörében van, így számos közösségi kezdeményezés megbukott a tagállamok ellenállásán. Az utóbbi évek sokasodó problémái azonban oda vezettek, hogy egyre többen hangsúlyozzák egy közös európai energiapolitika kidolgozását. Ennek egyik bizonyítéka az Európai Bizottság januárban közreadott több közleménye, köztük a legfontosabb az európai energiapolitika. E dokumentum szerint a közösségi energiapolitikának három célja van: (1) az energiaellátás versenyképességének, (2) az ellátás biztonságának és (3) a fenntarthatóságának a biztosítása. A célok elérését szolgálhatja a közösségi energiaadó-rendszer kiépítése is. Az energiatermékek közös adónemeinek és minimum-adómértékeinek a meghatározása elősegíti a szabad gáz- és villamos energia piac megfelelő működését (versenyképesség). Az energiaárak kiemelkedő szerepet játszanak a Közösség energia-, környezet-, és közlekedéspolitikájának kialakításában, az adóztatás befolyásolhatja az energiatermékek választékát, a fogyasztók gondolkodásmódját, valamint az alternatív energiaellátási módok elterjedését (energiaellátás biztonsága). Végül a fenntarthatóság, a környezetvédelem területén az energiatermékek adóztatásának közösségi kerete hozzájárulhat a 1 PhD hallgató, Miskolci Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

349 megújuló energiaforrások, bioüzemanyagok használatának támogatásához, továbbá a kiotói kötelezettségek teljesítéséhez. Az Európai Közösségben jelenleg az energiatermékek adóztatásának alábbi rendszere működik: 2 ásványolajok jövedéki adóztatása, és annak kiterjesztése villamos energia és egyéb energiatermékek adóztatására, általános forgalmi adó közösségi rendelkezései, egyéb speciális terhek. A felsoroltak közül a továbbiakban az ásványolajok, a villamos energia és egyéb energiatermékek adóztatásának közösségi szabályaival foglalkozom. Nem szabad elfelejteni, hogy mind az energia, mind az adózás kérdése elsősorban a tagállamok döntésétől függ, azonban közös érdekek miatt mint a közös piac megfelelő működése, világvezető gazdasági szerep, környezetvédelem fontos az, hogy bizonyos termékek esetében az adóztatás tagállami szabályait egységes feltételek szerint alakítsák ki. Persze a tagállamok által alkalmazott (eltérő) adók mutathatják azt is, hogy az adott ország az energiafogyasztás mely típusa és milyen energiaforrások használata mellett foglal állást. Ásványolajok közösségi jövedéki adóztatása A jövedéki adók jelentik a tagállamok egyik legnagyobb bevételforrását. Az Európai Közösségben a jövedéki-adószabályok egységesítése két szinten történt meg: az általános szabályokat meghatározó horizontális irányelv, valamint az egyes jövedéki termékekre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazó vertikális irányelvek segítségével. 3 Ennek megfelelően az ásványolajok jövedéki adóztatásában kezdetektől fogva több irányelv érvényesült: Horizontális: 92/12/EGK irányelv a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek, tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről. A horizontális irányelv célja a jövedéki adók, valamint olyan egyéb közvetett adók általános rendelkezéseinek megállapítása, melyek a termék fogyasztásához kapcsolódnak (kivéve az általános forgalmi adót és a Közösség által meghatározott adókat). Jövedékiadó-köteles termékek az alábbiak: ásványolajok, alkohol és alkoholtartalmú italok, dohánygyártmányok. A tagállamok azonban jogosultak e termékekre egyéb különleges célú közvetetett adókat kivetni, az említett termékeken kívül egyéb termékekre 2 COM(2001) 260 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament and the Economic and Social Commitee Tax policy in the European Union- Priorities for the years ahead 3 Őry T. (2004) oldal

350 jövedéki adókat bevezetni, szolgáltatásnyújtásra nem forgalmi adó jellegű adót kivetni. (Feltéve, hogy a nemzeti jogszabályok rendelkezései összeegyeztethetőek a közösségi joggal!) Vertikális: a horizontális irányelv szerint az egyes termékek jövedéki adójának szerkezetére és mértékére vonatkozó speciális szabályokat külön irányelvek határozzák meg, így ásványolajok esetében a 92/81/EGK irányelv az ásványolajokra vonatkozó jövedéki adórendszerek harmonizációjáról és a 92/82/EGK irányelv az ásványolaj jövedéki adóminimum értékének meghatározásáról. A vertikális irányelvek határozták meg, hogy mely ásványolajokra és milyen minimum-adómértékek figyelembevételével kell alkalmazni a közösségi szabályokat. Már 1997-ben az Európai Bizottság elkészített egy javaslatot az ásványolajra vonatkozó jövedéki-adószabályok és a minimum adómértékek alkalmazásának egyéb energiatermékekre történő kiterjesztése kapcsán. Ekkor a tagállamok nem egyeztek bele az energiatermékekre vonatkozó közösségi adórendszer további szélesítésébe, ugyan egyes tagállamok bevezettek a javaslathoz hasonló nemzeti jogszabályokat. Végül 2003-ben sikerült véghezvinni a közösségi akaratot. 4 A 2003/96/EK irányelv egyrészt hatályon kívül helyezte az ásványolajok jövedéki adóztatására vonatkozó két vertikális irányelvet, másrészt meghatározta a tagállamok által energiatermékekre és villamos energiára alkalmazható közvetett adók közösségi kereteit. Energiatermékek adóztatásának közösségi kerete A 2003-as irányelv megállapítja viszonyát az általános irányelvhez, amikor kimondja, hogy a horizontális irányelv ásványolajra vonatkozó rendelkezései kiterjednek a 2003-as irányelvben meghatározott valamennyi energiatermékre és a nemzeti közvetett adókra. Kibővült az energiatermékek köre az ásványolajokra (a korábbiakhoz képes több ásványolajterméket von szabályozása alá), a villamos energiára, a szénre, kokszra, lignitre, a földgázra és egyéb energiatermékre, melyet tüzelő-, fűtőanyagként kínálnák, értékesítenek, vagy használnák fel, a felhasználásnak megfelelően és a hozzá legközelebb eső termék adómértéke alapján kell adóztatni. Nem lehet alkalmazni az irányelvet egyes termékek és egyes felhasználások során, így például ha nem üzemanyagként, tüzelő-, vagy /96/EK az Európai Tanács irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről

351 fűtőanyagként használják fel a terméket, vagy az energiatermék kettős felhasználása, 5 ásványtani folyamatok stb. esetén. Az irányelv célja, hogy közös minimum adómértékeket vezessen be az energiatermékek adóztatása tekintetében. Adómérték: a szabadforgalomba bocsátás időpontjában az energiatermékek és a villamos energia mennyiségére közvetlenül vagy közvetetten számított összes közvetett adó tekintetében megállapított teljes teher. 6 Az adómértékeket három fő felhasználás szerinti csoportokban határozza meg az irányelv melléklete: 1. üzemanyagok 2. tüzelőfűtőanyagok 3. villamos energia Forrás: saját szerkesztés - 2 időponthoz (2004. január 1. és január 1.), - további felhasználási célokhoz (pl.: mezőgazdasági, kertészeti munkálatok, helyhez kötött motorok, közművek építésénél alkalmazott gépek) kötötten üzleti és nem üzleti felhasználás szerint eltérő minimumértékeket alkalmaznak Üzleti felhasználás: az üzleti vállalkozás azaz saját eszközeivel működőképes jogi személy általi felhasználás, amely bárhol önállóan végez termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, függetlenül attól, hogy milyen célja vagy eredménye van e gazdasági tevékenységnek. Vegyes felhasználás esetében az egyes felhasználás arányában kell adóztatni az energiatermékeket. Az adót meghatározott események bekövetkeztekor kell megfizetni. Az adóköteles eseményeket a korábbi rendelkezésekhez képest a 2003-as irányelv szintén kibővítette. Így az energiatermékek a horizontális irányelv értelmében az alábbi esetekben válnak adókötelessé: 7 a Közösség területén történő előállításukkor a Közösség területére történő behozatalukkor. E két esemény bekövetkeztekor az adófizetési kötelezettség akkor áll fenn, ha a termék szabadforgalomba bocsátása megtörtént, vagy hatóságilag megállapított áruhiány következett be. Nem kell energiatermékek előállításának tekintetni azokat a tevékenységeket ahol energiatermékek kismértékben keletkeznek, illetve ha az adott összetevőkre vagy újból felhasznált termékre az adót már megfizették. A 2003-as kiegészítő szabályok szerint adóköteles esemény, ha az energiaterméket üzemanyagként, tüzelő-, fűtőanyagként kínálják, értékesítik, vagy használják fel. 8 5 Kettős felhasználás: ha az energiaterméket egy eljárásban felhasználják üzemanyagként, vagy tüzelő-, fűtőanyagként és nem üzemanyagként vagy nem tüzelő-, fűtőanyagként is /96/EK irányelv 4. cikk (2) bekezdés. 7 92/12/EGK irányelv 5. cikk (1) bekezdés /96/EK irányelv 21. cikk (1) bekezdés

352 A horizontális irányelv eredetileg energiatermékek közül csupán az ásványolajokra terjed ki, így 2003-ban egyéb energiatermékek vonatkozásában is meg kellett állapítani az adóköteles esemény, adófizetési kötelezettség általános szabályainak alkalmazhatóságát. A horizontális irányelv rendelkezéseinek alkalmazhatósága céljából adóköteles: a villamos energia és a földgáz, mely termékeknél az adó a forgalmazó illetve továbbforgalmazó általi rendelkezésre bocsátás időpontjában válik felszámíthatóvá, a szén, a lignit és a koksz esetében az adót a tagállami szabályoknak megfelelően bejegyzett társaságok általi leszállításkor számítják fel. Nem adóköteles az adott létesítményben előállított energiatermék ugyanazon létesítményen belüli felhasználása, kivéve, ha a felhasználás célja nem energiatermékek előállítása. Nem adókötelesek azok az egyik tagállamban már szabad forgalomba bocsátott energiatermékek sem, amelyek a gépjárművek üzemanyagtartályában találhatóak, illetve olyan speciális konténerekben, melyeket a szállítás során a konténer működéséhez használnak fel. Adómentességek, adókedvezmények ben Hollandiában megemelték a benzin, a dízelolaj és a cseppfolyósított gáz jövedéki adóját. E rendelkezések a német és holland jövedéki adómértékek különbségei miatt hátrányos következményekkel jártak a német határ menti holland töltőállomásokra nézve. A probléma kiküszöbölésére a holland kormány átmeneti intézkedéseket vezetett be az érintett területeken és értesítette az Európai Bizottságot a meghozott intézkedésekről. A Bizottság megvizsgálta az intézkedéseket és határozatában megállapította, hogy az érintett töltőállomások egy részénél a támogatás összeegyeztethető a közös piaccal, mási részénél nem. Azoknál a töltőállomásoknál nem alkalmazható a támogatás, melyek üzemeltetői ún. árképzési záradékot kötöttek az olajtársasággal, így az általuk kapott támogatás összegét vissza kell téríteniük az államnak. Az egyik érintett olajtársaság az Európai Bírósághoz fordult és kérte az Európai Bizottság határozatának megsemmisítését. A felperes szerint a Bizottság rosszul értelmezte az árképzési záradékot. Az olajtársaságnak ugyanis nem automatikus kötelessége, hanem döntésétől függő lehetősége a záradékban foglaltak teljesítése. A Bizottság határozata szerint az árképzési záradék leggyakrabban azt rögzíti, hogy az olajipari társaság magára vállalja az 9 92/12/EGK irányelv a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek, tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről 23. cikk, valamint a 2003/96/EK irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről 5. cikk, cikk

353 üzemeltető által jóváhagyott benzinkútnál feltüntetett ár csökkentése költségeinek egy részét, amennyiben a belső- vagy a nemzetközi piaci feltételek árcsökkentések átmeneti vagy tartós bevezetését teszik kívánatossá vagy szükségessé. A Bizottság egyet értett abban, hogy az árképzési záradék a szerződések értelmében az olajtársaságot nem automatikusan és nem kötelező jelleggel kötik. Az olajtársaságok azonban e kötelezettségeket általában teljesítik, mert céljuk elsősorban a jövedékiadó-emelés miatti piacvesztést megelőzése, és ilyen formában már kötelező jellegűnek tekinthető az árképzési záradék. A holland támogatás oda vezetett, hogy felmentette az olajipari társaságokat az árképzési záradék teljesítésének feladata alól. Az Európai Bíróság helyt adott a Bizottság határozatának: az elemzett árképzési záradékok kötelező jellegűek. 10 Az előbb ismertetett jogesetből is kitűnik, hogy a tagállamok által alkalmazott eltérő adómértékek és kedvezmények érzékenyen érintik a tagállamok versenyhelyzetét, és súlyosan torzíthatják a belső piac működését. Az energiatermékek adóztatása közösségi kereteinek meghatározásakor kiemelt szerepet kapott annak kérdése, hogy a tagállamok adómentességeket, különböző kedvezményeket milyen feltételekkel és milyen területeken alkalmazhatnak. Az adómentességeket, adókedvezményeket a tagállamok közvetlenül, eltérő adómérték használatával, vagy adóvisszatérítéssel alkalmazhatnak. Az adómentességeknek, adókedvezményeknek két nagy esetköre van: kötelező és megengedett. A tagállamoknak kötelező mentesíteniük az adózás alól: 1. a 92/12/EGK irányelv szerint különböző diplomáciai viszonylatban, nemzetközi szervezetek keretein belül, NATO szerveinél felhasznált termékeket 2. az előbbiekben meghatározottakon felül a 2003-as irányelv értelmében a villamos energia előállításához felhasznált energiatermékeket és villamos energiát és a villamosenergia-előállítási képesség fenntartásához felhasznált villamos energiát, a légi közlekedésben üzemanyagként felhasznált energiatermékeket, a Közösség felségvizein belüli hajózást, halászat céljaira szolgáló üzemanyagként értékesített termékeket, valamint azt a villamos energiát, amelyet egy vízi jármű fedélzetén állítottak elő. Kivételek e rendelkezések alól: a magánjellegű, kedvtelési célú repülés és vízi járművek. Magánjellegű, kedvtelési célú légi jármű vagy vízi jármű, olyan jármű, melyet a tulajdonos, illetve a használatot bérlő vagy más módon élvező természetes vagy jogi személy nem kereskedelmi célra, és nem hatósági célokra használja. A tagállamok (feltéve, hogy a közösségi rendelkezések nem sérülnek) további adómentességeket, kedvezményeket nyújthatnak az alábbi esetekben: a) közvetlen a kapcsolat az eltérő adómérték és a termékminőség között, b) az eltérő adómérték a termék fogyasztásához igazodik,

354 c) helyi tömegközlekedés, hulladékgyűjtés, fegyveres erők, közigazgatás, fogyatékossággal élő személyek és betegszállító járművek körében felhasznált termékek esetében a) ha az eltérő adómérték a tüzelő-, fűtőanyagok, villamos energia üzleti és nem üzleti célú felhasználása közötti különbségtétel szolgálja. Bizonyos eljárások és felhasználási célok esetén teljes vagy részleges adómentességeket, adókedvezményeket vezethetnek be a tagállamok, így környezetkímélő technológiák, megújuló energiaforrásból előállított energiatermékek, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, 11 környezetbarát villamosenergia-termelés, fűtési célra használt egyes termékek esetében ben az EU jogilag kötelező célkitűzéseket fogadott el a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia növelésére re a villamos energia-előállítás 21%-át megújuló energiaforrásokból kell biztosítani. Megújuló energiaforrások a szél-, nap-, geotermikus, hullám-, árapály-, vízenergia, biomassza, hulladék-lerakóhelyeken és szennyvíztisztító telepeken keletkező gázok, biogázok energiája. 12 A tagállamok kötelesek meghozni a célok elérését biztosító intézkedéseket, ennek egyik eleme lehet, ha valamilyen kedvezményben részesítik a megújuló energiaforrásból előállított villamos energia adóztatását. További esetek: - áru- és személyszállítás vasúton, metrón, villamoson és trolibuszon, belföldi vízi utakon történő szállítás, légi járművek fejlesztése, és vízi utak és kikötők kotrása - földgáz azon tagállamokban, ahol annak részesedése 2000-ben nem érte el a végső fogyasztás tizenöt százalékát - háztartások, jótékonysági szervezetek által felhasznált villamos energia, földgáz, szén és szilárd tüzelőanyag fogyasztása, illetve motorhajtóanyagként felhasznált földgáz és cseppfolyósított szénhidrogén - nulláig csökkenthető adómérték használata mező-, erdőgazdasági, kertészeti vagy haltenyésztési munkálatokra. Összetevők alapján a tagállamok rendelkezhetnek az adómentességről vagy kedvezményes adómértékekről, ha az adott energiatermék az irányelvben meghatározott termékek közül egyet vagy többet tartalmaz (pl.: biomasszából előállított termék), e kiemelt célt szolgáló összetevő mennyiségéig. A környezetbarát technológiák fejlesztésében kiemelkedő szerepe van a bioüzemanyagoknak, hiszen e termékek használatának növelésével csökkenthető a közösségi olajimport és így az Európai Közösség gazdasága kevésbé lesz kitéve az olaj világpiaci áringadozásainak. Nagy hátránya azonban /8/EK a Tanács irányelve a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról, kapcsolt energiatermelés: az egyetlen folyamat során egyszerre termelt hőenergia és villamos és / mozgási energia /77/EK Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról 2. cikk a, pont

355 a bioüzemanyagoknak, hogy előállítási költségük és piaci áruk jóval meghaladja a hagyományos üzemanyagokét. A bioüzemanyagok felhasználásában a villamos energia területén hozott közösségi rendelkezésekhez hasonló irányszámokról 2003-ban döntöttek. 13 Bioüzemanyag: a biomasszából előállított folyékony vagy gáz halmazállapotú, a közlekedésben használt üzemanyagok. A bioüzemnyagokat három formában lehet forgalomba hozni: tisztán vagy nagy koncentrációban ásványolajszármazékokban (minőségi követelmények figyelembevételével), ásványolajszármazékokhoz hozzákevert bioüzemanyagként (szabványok figyelembevételével), bioüzemanyagokból származó folyadékként pl.: ETBE. Hazánk is benyújtott kérelmet az Európai Bizottsághoz annak érdekében, hogy a bioüzemanyagok kedvezőbb jövedéki adóztatását alkalmazhassuk. 14 A támogatás célja: elősegíteni a legalább hetven százalék bioetanolt tartalmazó E85 üzemanyag előállítását és forgalmazását. A támogatás időtartama január december 31., ugyanis a tagállamok enyhébb rendelkezéseket egy többéves program keretében, elsősorban 2012 végéig alkalmazhatnak. A 2003/96/EK irányelv szerint az adókedvezmények megadásánál a tagállamoknak a támogatott termékek előállításához kapcsolódó többletköltségek túlkompenzálásának elkerülése érdekében figyelemmel kell lenniük a nyersanyagárakra. Ennek elkerülését a magyar hatóságok adatokkal igazolták, illetve vállalták, hogy évente összevetik az E85 előállítási költségeit a benzin piaci árával. A Bizottság megvizsgálta a bejelentésünket és megállapította, hogy az alkalmazott intézkedések a Szerződés 87. cikke értelmében állami támogatásoknak minősülnek, hiszen a bioetanol gyártóinak nyújtott adókedvezmény a bioetanol termelés előnyben részesítése által torzítja a versenyt. Az adócsökkentés kedvezményezettje nem a végső fogyasztó lesz, az általa fizetett ár valószínűleg megfelel majd a bioetanollal versenyző üzemanyag árával. Tekintettel arra, hogy a bioüzemanyagok felhasználásának növelése kiemelt cél a Közösségben, és az energiaadó-irányelv lehetővé teszi bizonyos feltételek között az adómentességek, adókedvezmények alkalmazását, (mely feltételeknek a magyar szabályozás eleget tesz), a Bizottság nem emelt kifogást e rendelkezések alkalmazása ellen, a közös piaccal összeegyeztethetőnek találta azokat. Az említett üzemanyag jövedéki adóztatásának szabályait a évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól határozza meg. E85: a legalább 70% bioetanolt tartalmazó, a vámtarifaszám alá tartozó, üzemanyag célra előállított termék /30/EK az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról. 14 E(2006) 4318 N 234/2006 számú Állami támogatás Magyarország, Az E85 bioüzemanyagok jövedéki adójának csökkentése

356 Bizonyos nagyfogyasztó vállalatok számára a tagállamok kedvezményeket állapíthatnak meg, feltéve, hogy az előírt minimum adómértékeket átlagosan minden üzleti vállalkozás tekintetében betartják, így: nagy energiaintenzítású vállalatok számára 15, ill. vállalatokkal kötött megállapodások alapján, melynek tárgya környezetvédelmi vagy energiahatékonyságot növelő intézkedések bevezetése. Az irányelv II. melléklete határozza meg az egyes tagállamok számára az irányelv rendelkezései alóli felmentések körét. Az adómentességek nagy részét az Európai Tanács még az 1992-es vertikális irányelvek alapján engedélyezte, végül ezek a 2003-as irányelvbe is beépítésre kerültek ban a Bizottság felülvizsgálta e felmentések fenntartásának további szükségességét. 16 Az egyes tagállamoknak nyújtott speciális felmentések alkalmazását általában nem tartotta továbbra is szükségesnek. Ennek több oka van: vagy azért, mert a 2003-as irányelv általános rendelkezései is kellően szabályozzák az adott adókedvezményt, vagy adómentességet, vagy azért, mert a tagállami érveket nem tartotta megfelelőnek. Úgy látja ugyanis a Bizottság, hogy azon felmentések (pl.: magánjellegű és kedvtelési célú repülés, hajózás, földrajzi régiók előnyben részesítése) esetében, ahol a tagállamok saját szakpolitikai céljai húzódnak meg a rendelkezések mögött, egyéb tagállami eszközökkel is el lehetne érni a kívánt eredményt. Ha pedig a tagállamok érvei alapján továbbra is fenntartaná a Közösség e felmentéseket, akkor az azt jelentené, hogy habár eredetileg korlátozott időre vezették be, azokat soha nem lehetne megszüntetni. További kedvezményeket az Európai Tanács engedélyezhet a tagállamok számára. Ha egy tagállam ilyen jellegű intézkedést kíván bevezetni, arról az Európai Bizottságot értesítenie kell. A Bizottság megvizsgálja, hogy a bevezetni kívánt nemzeti intézkedés a belső piac működésével és a tisztességes verseny követelményeivel, a közösségi egészségügyi-, környezetvédelmi-, energia-, és közlekedési politikákkal összeegyeztethető-e. A Tanács az engedélyeket maximum hat évre adhatja meg, de azokat meg lehet újítani. Ha a Bizottság úgy látja, hogy az intézkedéseket nem lehet fenntartani, akkor javaslatot tesz a Tanácsnak az engedély megvonásáról. Ilyen engedély iránti kérelmet nyújtott be Olaszország az Európai Tanácsnak. 17 Olaszország két régióban teljes adómentességet, illetve egy régióban csökkentett adókulcsot szeretne továbbra is alkalmazni. Az intézkedések szükségességét alapvetően a régiók földrajzi, gazdasági helyzetére, a tankolási turizmus fellendülésére, 15 Olyan üzleti vállalkozás, melynél vagy az energiatermék és a villamos energia beszerzési értéke eléri legalább a termelési érték 3%-át, vagy a fizetendő nemzeti energiaadó eléri legalább a hozzáadott érték 0,5%-át. 16 COM(2006) 342 A Bizottság közleménye a Tanácsnak a 2003/96/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletében előírt, 2006 végéig hatályos eltérések felülvizsgálatáról. 17 COM(2007) 795 A Bizottság közleménye a Tanácsnak a 2003/96/EK irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével összhangban (regionális eltérések

357 valamint a jövedéki adóztatás szabályainak elégtelen összehangolására alapozta. A Bizottság szerint az energiaadó-irányelv célja az, hogy a nemzeti adókulcsok eltérő rendelkezései által okozott belső piaci torzulásokat a Közösség minimum adómértékek alkalmazásával megfelelő keretek között tartsa. Ha a minimum adómértékek alkalmazása ellenére a belső piac torzulása olyan mértékű, melyet már nem lehet fenntartani, akkor akár egységes adómértékek bevezetésére is sor kerülhet. Olaszország nem hivatkozhat a közösségi jövedéki adószabályok nem megfelelő szintjére. A többi érvre vonatkozóan megállapította a Bizottság, hogy a régiók gazdasági helyzetének javítására egyéb eszközök (pl.: közpénzek) is rendelkezésre állnak, másrészt nem hivatkozhat Olaszország arra sem, hogy e régiók az olasz határ közelében fekszenek, és a környező tagállamok eltérő adómértékei tankolási turizmushoz vezetnek. Sőt, ha a tankolási turizmus okán a Tanács hozzájárulna kedvezményes intézkedések bevezetéséhez az adott régiókban, az torzuláshoz vezet Olaszország és a Közösség egyéb területei között kialakult versenyben, hiszen az olasz régiókba irányítja a fogyasztókat. Befejezés Dolgozatomban bemutattam az energiaadó főbb közösségi szabályait. Az energiatermékek adóztatásának közösségi rendszerét 1992-től folyamatosan alakítják ben a közösségi rendelkezések egyetlen típusú energiatermékre (ásványolajokra) és a jövedéki adószabályok egységesítésére terjedtek ki. A belső piac torzulásmentes működése és az energiapolitikai, környezetpolitikai célok hatékonyabb elérése miatt szükséges volt az ásványolajok jövedéki adószabályainak kiterjesztésére és szélesebb körű alkalmazására egyéb energiatermékkel, és a villamos energiával kapcsolatban. A 2003-as irányelv legnagyobb eredménye, hogy a hozzáadott-érték típusú adót kivéve valamennyi közvetett adóra vonatkozó közös szabályokat és az ásványolaj termékeken kívül egyéb energiatermékekre is minimum adómértékeket határozott meg. A jövedéki adók ellenőrzésre és szállításra vonatkozó közösségi szabályait továbbra is elsősorban az ásványolajok tekintetében kell alkalmazni. A minimum adómértékek alkalmazása azt jelenti, hogy a tagállamok az adott érték felett bármilyen nemzeti adómértéket megállapíthatnak, de a minimumérték alatti adómérték vagy adómentesség csak bizonyos körben és szigorú feltételek mellett szabályozhatóak nemzeti szinten. A minimum adómértékek tehát nem jelentenek mindenütt egységes és kötelező adómértékeket, a tagállamok szabadsága európai keretek között fennmaradt. Az európai döntéshozók szigorú felügyelet alatt tartják az adómentességek és adókedvezmények tagállami alkalmazásának lehetőségét. Az irányelv megpróbálja körülhatárolni azokat az eseteket, amikor a kedvezmények és mentességek alkalmazása miatti torzulások felett az Európai Közösség szemet huny. Az Európai Bíróság és az Európai Bizottság döntéseiből is kitűnik, hogy

358 ilyenkor mindig valamilyen fontosabb célkitűzés (környezetvédelem, energiaellátás, fogyasztóvédelem stb.) kerül előtérbe. A belső piac tökéletes működését és az egyes piaci torzulások teljes kiküszöbölését e keretek között még nem lehet elérni. Ahogy azonban már korábban is említettem, az Európai Bizottság ha úgy látja, hogy a közös piacot érő káros hatások még mindig jelentősek javasolhatja a közösségi rendelkezések további szigorítását, akár egységes adómértékek bevezetését. A 2003-ban elfogadott rendelkezések az 1997-es javaslathoz képest szélesebb körűek és jobban részletezettek. Szigorúbb környezetvédelmi intézkedéseket sürgető tagállamok azonban nem tartják az új közösségi rendszert megfelelőnek, és egységes adómértékek bevezetését várják. Az egységes adómértékek jövőbeni alkalmazása számos körülménytől függhet: így a július 1-jével induló egységes gáz-, és villamos energia piac sikeres/sikertelen működésétől, a környezetvédelmi célkitűzések szigorításától, az importfüggőség további növekedésétől, az energiaellátás zavaraitól stb.. A másik oldalon viszont megjelennek a tagállamok érdekei: szeretnék továbbra is elsősorban saját hatáskörükben tudni az adók alkalmazásának kérdését, az energiafelhasználás területén eltérőek a tagállamok földrajzi adottságai, eltérő energiaellátási módokat tudnak alkalmazni. E körülményeket a döntéshozónak nemcsak az adómértékek egységesítése, hanem a közösségi energiaadó-rendszer további fejlesztésekor is figyelembe kell venni. TAXATION OF ENERGY PRODUCTS IN THE EUROPEAN UNION Nowadays energy supply is one of the main subjects of the European activities. From the beginning of 2007 the European Commission strengthens stronger energy policy. European Union has three aims about energy policy: (1) Community s competitiveness, (2) energy supply s safety, (3) environmental protection. To reach these aims energy taxes can be one of the strongest instruments. With common taxes and tax rates internal market especially free market of gas and electricity could function better (competitiveness). A common taxation has influence on the decision and mentality of consumers, so it could support the safety of energy supply with preferring alternative consumptions of energy, depending less on oil (safety of supply). Ultimately environmental protection taxation could help to increase the use of environmentally-friendly energy products, and to complete the tasks accepted in Kyoto. From 1992 the European Union uses common rules for taxation of mineral oils. It was the first field of energy taxation and it was the basic of other taxes on energy. In 2003 a new directive was accepted by the European Council

359 about taxation of electricity and other energy products, because the former directives regulated excise duties only on mineral oil. Through my lecture I am going to present the main rules of this system of taxation of energy products. IRODALOMJEGYZÉK Dr. Herich György (2006): Nemzetközi adózás Adózás az Európai Unióban, Penta Unió Oktatási Centrum Kft., Pécs. Földes Gábor (2004): Adójog, Osiris Kiadó, Budapest. Halustyik Anna (2003) (szerk.): Pénzügyi jog I. Aula Kiadó, Budapest oldal. Őry Tamás (2004) (szerk.): Az Európai Unió adójoga, Osiris Kiadó, Budapest oldal. Simon István (2007) (szerk.): Pénzügyi jog II. Osiris Kiadó, Budapest oldal 92/12/EGK irányelv a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek, tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről. 92/81/EEC Council directive on the harmonization of the structures of excise duties on mineral oils. 92/82/EEC Council directive on the approximation of the rates of excise duties on mineral oils. 2001/77/EK Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról. 2003/96/EK Az Európai Tanács irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről. COM(97) 30 Proposal for a Council Directive restructuring the Community framework for the taxation of energy products. COM(2001) 260 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament and the Economic and Social Commitee Tax policy in the European Union- Priorities for the years ahead. COM(2006) 342 A Bizottság közleménye a Tanácsnak a 2003/96/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletében előírt, 2006 végéig hatályos eltérések felülvizsgálatáról. COM(2006) 742 A Bizottság közleménye a Tanácsnak a 2003/96/EK irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével összhangban (magánjellegű, kedvtelési célú repülés). COM(2007) 795 A Bizottság közleménye a Tanácsnak a 2003/96/EK irányelv 19. cikkének (1) bekezdésével (regionális eltérések). E(2006) 4318 N 234/2006 számú Állami támogatás Magyarország, az E85 bioüzemanyagok jövedéki adójának csökkentése

360 KERESKEDELMI FOLYAMATOK MULTIDISZCIPLINÁRIS MEGKÖZELÍTÉSBEN DR. LAKATOSNÉ DR. NOVÁK ÉVA 1 Tempora mutantur et nos mutamur in illis 2 mondták egykor a rómaiak. Ez különösen igaz napjainkra, s a járműkereskedelemre egyaránt. Az elmúlt bő másfél évtizedben jelentősen megváltozott a járműkereskedelem gyakorlata. Magyarországon is szinte a semmiből létrejött egy európai szintű értékesítési hálózat, az uniós csatlakozással nagymértékben módosultak a piaci viszonyok, tagjai lettünk a belső piacnak, megújult és sok tekintetben megváltozott a jogi környezet. A járműkereskedelem szereplői közti vertikális és horizontális viszony csak akkor írható le hitelesen, ha több szempontból, komplex módon vizsgáljuk. A járműkereskedelemre ható tényezők ugyanakkor nem statikusak, hanem hatnak egymásra: fokozzák vagy visszafogják egymás hatását, dinamikusan fejlesztik a járműkereskedelem jogi-gazdasági-műszaki környezetét. Jelen tanulmánnyal remélhetőleg sikerült rámutatni a járműkereskedelem egyes érdekcsoportjainak helyzetére, jogos érdekeikre, valamint a járműkereskedelem jogi hátterére, hozzájárulva ezzel is a téma hiányos szakirodalmának bővítéséhez. A kereskedelmi folyamatok meghatározása Korábban élesebben különválasztották a magánszféra és a gazdasági élet szerződéseit. Ma már a két terület közelebb került egymáshoz, s jelentős átfedések vannak közöttük (ld. pl. a tulajdonjog átruházására vonatkozó adásvételi szerződés egységes szabályait). A gazdasági élet gyorsan és folyamatosan változik, fejlődik, s emiatt a kereskedelmi ügyletek köre egyre bővül. A piacgazdaságban emiatt újabb és újabb ügylettípusok alakulnak ki. A kereskedelmi ügylet fogalmát éppen emiatt a gyors változás miatt nem lehet pontosan meghatározni, s típusait sem lehet taxatív módon felsorolni. A funkcionális megközelítés szerint a társadalmi újratermelési rendszerben a javaknak a termelőtől a fogyasztóig történő továbbítása kereskedelmi ügyletnek minősül. A magyar jogtörténetből eredő megközelítés szerint alanyi és tárgyi szempontból minősíthető egy ügylet kereskedelminek. Tárgyi szempontból kereskedelmi ügyletnek minősül pl. az áruk vétele továbbadás céljából, ami a gyártó-fogyasztó közti termékáramlást/forgalmat 1 Jogász, Ph. D. hallgató, Széchenyi István Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola. 2 Az idők változnak és mi is velük változunk

361 jellemzi, vagy a kereskedelmi ügylet közvetítése, ami a közvetítő segítségével a gyártótól a fogyasztónak történő termék-értékesítést jellemzi. Alanyi szempontból kereskedelmi ügyletnek minősül minden olyan ügylet, amelynek legalább egy résztvevője kereskedő. 3 Egy-egy kereskedelmi folyamatot csak tudományterületeken átívelő elemzéssel lehet leírni. Az előadás a járműkereskedelem példáján keresztül kívánja bemutatni a kereskedelmi folyamatokra általában is jellemző tételt, hogy azok leírása során komplex megközelítés szükséges. Figyelembe kell venni a műszaki lehetőségeket és előírásokat, a közgazdasági jellemzőket éppúgy, mint a statisztika szabályszerűségeit, vagy a jog előírásait. A jogi szabályozást tekintve az üzleti-gazdasági életben nem lehet elkülönült jogágakban gondolkodni, hanem több jogág (pl. polgári jog, kereskedelmi jog, közösségi jog, versenyjog, környezetvédelmi jog, fogyasztóvédelem, közigazgatási jog, közlekedési jog, pénzügyi jog, stb.) együttes vizsgálatára van szükség, fel kell oldani az esetleges ellentmondásokat, s a jogalkalmazás során is a jog egészét figyelembe véve kell eljárni. Fenntartható közlekedés és járműkereskedelem Egy ország, egy térség gazdasági versenyképessége, az életmód minősége meghatározó mértékben függ a közlekedés fejlettségétől. A gazdasági fejlődéssel együtt járt a közlekedési hálózat fejlődése. A pillanatnyi közlekedésfejlesztési prioritások között kiemelt szerepe van az ország és a régióközpontok nemzetközi elérhetőségének javítása. Elsődleges cél a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztése, s Magyarország kiemelt szerepet kaphat az Ázsia és Európa közti kereskedelemben is (pl. közép-európai viszonylatban hazánk a hongkongi export felét fogadja). Magyarország keleteurópai áruelosztó központtá válhat, ha az infrastrukturális fejlesztések a megfelelő ütemben folytatódnak. Magyarországon a közlekedés, szállítás állítja elő a GDP 6%-át. A közlekedési hálózatok építését és a járműgyártást is figyelembe véve minden tizedik munkahely a közlekedéssel kapcsolatos. A háztartások fogyasztásában a szállítási szolgáltatás részaránya a járművásárlással és üzemeltetéssel együtt eléri a 21%-ot. 4 Igaz, hogy a személyközlekedés fejlesztésénél súlyponti kérdés a környezetbarát közlekedési módok: a vasút és a vízi közlekedés preferálása, a városi és agglomerációs közösségi (elsősorban kötöttpályás) közlekedés 3 Ld. bővebben: Miskolczi B. P. (2003) oldal. 4 Ld. bővebben KÖZOP 11. oldal

362 fejlesztése, egyre nagyobb teret hódít az egyéni (autós) közlekedés annak ellenére, hogy jelentős környezetterhelést (légszennyezést és zajterhelést) okoz. Tekintettel az alkotmányban szereplő piacgazdasági elvekre az állam közvetlenül nem avatkozhat be a járműkereskedelembe és nem írhatja elő bizonyos gépjárműtípusok értékesítésének tilalmát. A fenntartható közlekedés érdekében azonban a személygépjárművekkel, azok használatával kapcsolatban az államnak mégis van olyan eszköze, amellyel ösztönözheti a kedvező paraméterű személygépkocsik vásárlását. A személygépjárművekre vonatkozó technikai-műszaki és környezetvédelmi előírások jelentős mértékben hozzájárulhatnak a környezetszennyezés csökkentéséhez (ld. károsanyag-kibocsátás maximális értékének meghatározása, az ezzel kapcsolatos ellenőrzés, a bioüzemanyaggal működő járművek fejlesztése, annak támogatása, stb.). A behozatali szabályozással hozzájárulhat régi, környezetszennyező járművek visszaszorításához vagy éppen elterjedéséhez is, a járműállomány minőségének javulásához vagy éppen romlásához. A gépjármű után fizetendő adók, ill. azok mértékének meghatározásával ösztönözni lehet bizonyos gépjármű-kategóriák preferálását vagy éppen visszaszorulását (pl. a luxusadó kivetése nagyobb kategóriájú autókra vagy terepjárókra). A gépjármű-használattal kapcsolatos hatósági szabályozás (pl. a gépjárművek vagy egyes gépjárművek kitiltása meghatározott területekről) bizonyos területeket mentesíthet a gépjárműhasználattal járó környezeti terheléstől. Az üzemanyagárban jelen lévő állami terhek mértéke szűk körben befolyásolja csak a személygépjármű-tulajdonosok közlekedési szokásait. Állami-önkormányzati összefogással, közösségi támogatással, s esetleg a magánszféra bevonásával enyhíteni lehetne a városi közlekedés zsúfoltságát a városszéli őrzött parkolók kiépítésével és ezzel egy időben a városi és elővárosi forgalomban az egyéni közlekedés helyett a megközelítőleg hasonló szolgáltatási színvonalat nyújtó korszerű, kényelmes, környezetbarát közösségi közlekedési módok kiépítése az esetleg meglévő kötöttpályás vagy más közlekedés korszerűsítésével. A járműkereskedelem a gépjárműpark megújításához járul hozzá. A magyar autópiac jellemzői A magyar autópiacon a rendszerváltás és a piacgazdaság kiépítése hozott jelentős változásokat. Az elmúlt másfél évtized alatt egyrészt három járműkonszern (Audi, Suzuki, Opel) is alapított gyárat Magyarországon,

363 megváltozott az újautó-eladások rendszere, kialakult a márkakereskedői hálózat. Korábban a gépjármű-import állami monopólium, volt, amit három állami vállalat végezhetett attól függően, honnan származó, illetve milyen típusú gépjárműről volt szó (MERKUR: az akkori szocialista államokban gyártott gépjárművek importőre, INTERÁG: a BMW behozatalára szakosodott, KONZUMEX: a nyugati gépjárműveket importálta). Az autókereskedelem liberalizálása után megnyílt az út, hogy magánszemélyek és kereskedők új, illetve használt gépkocsit hozzanak be külföldről. Megalakultak az Európában használt járművek gyártóinak hivatalos importőrcégei is. A kezdeti időszakra volt tehető az a kellemetlen jelenség, hogy hazánkat a gépjárművekre vonatkozó szigorú környezetvédelmi szabályok hiányában elözönlötték a nyugati, de rendkívül öreg, s emiatt rossz állapotban lévő, bár kétségkívül olcsó személygépkocsik. Ezt az időszakot követte hála a környezetvédelmi szabályok változásának a minőségileg jobb gépjárművek behozatala, s a gazdasági fejlődésnek köszönhetően az új gépjárművek vásárlásának fellendülése. (A jelenlegi szabályozás sajnos ismét megengedi a régi gépjárművek behozatalát.) Az elmúlt bő másfél évtizedben jelentősen megváltozott a járműkereskedelem gyakorlata. Magyarországon az autóipar húzóágazattá vált, különösen városunkban, régiónkban játszik fontos szerepet. Szinte a semmiből létrejött egy európai szintű értékesítési hálózat, az uniós csatlakozással nagymértékben módosultak a piaci viszonyok, tagjai lettünk a belső piacnak, megújult és sok tekintetben megváltozott a jogi környezet. A gépjárműpark, illetve a gépjárműpiac jól mutatja egy adott ország gazdasági helyzetét: a gazdasági növekedéssel együtt jár az új gépkocsik eladásának emelkedése is (ld. régi jármű újabbra, jobbra cserélése, második gépjármű megjelenése a háztartásban). Jelenleg hazánkban mintegy 800 márkakereskedő cég 1100 szalonban évente körülbelül ezer új gépjárművet értékesít, s ezer fő alkalmazását biztosítja. 5 Ez a néhány szám (az egyes modellek árának hozzávetőleges ismeretében, s tudva, hogy az autókereskedelemhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységben is több ezer vállalkozás vesz részt) jelzi a gépjármű-szektor gazdasági súlyát a kereskedelemben. A magyar gépjárműpiac kevéssé pozitív jellemzői között említendő, hogy a gépjármű-park átlagéletkora 10 év felett van, ami különösen is indokolja a fenntartható közlekedésről való gondolkodást. Az új járművek forgalmazásának komplex megközelítése Az új járművek forgalmazásának jogi szabályozása 5 Ld. bővebben Lakatos I. ([2004) 4. oldal

364 A téma vizsgálata során megállapítható, hogy az üzleti-gazdasági életben e területen sem lehet egy jogágban gondolkodni, a jogalkalmazás során a jog egészét komplex módon kell vizsgálni. Több jogterületet is figyelembe kell venni: a polgári jog szabályozza az áruforgalmi láncban a tulajdoni viszonyokat, a résztvevő alanyok közti kapcsolatot, illetve a tulajdonátszállás, a kereskedelem szabályait, a fogyasztóvédelmi szabályok biztosítják a fogyasztók jogait, segítenek jogos érdekeik érvényesítése során (igaz, a fogyasztóvédelmi szabályok besorolhatók a polgári jogi, versenyjogi, közjogi szabályok közé is), a versenyjogi szabályok a gazdasági verseny tisztaságát, élénkségét célozzák, a pénzügyi jog szabályait kell figyelembe venni a kereskedelemben, gépjármű-finanszírozásban, de a gépjármű üzemeltetése során is (ld. adózás), továbbá az Európai Unión kívüli államokkal folytatott kereskedelemben a vámszabályokat is alkalmazni kell, melyek szintén a pénzügyi jog részét képezik, eljárási kérdésekben a közizgatási jog szabályait kell figyelembe venni, a közlekedés során pedig a közlekedési jog előírásait, s nem szabad megfeledkezni a közösségi jog szabályairól sem, melyek uniós csatlakozásunk óta direkt módon befolyásolják mindennapjainkat. A járműkereskedelem meghatározása is komplex szemléletet kíván meg, hiszen nem egy jogviszony vizsgálatára kell szorítkoznunk, hanem több jogalany kapcsolatainak egész hálózatát kell elemeznünk. A jogi hátteret is több jogszabály együttes vizsgálata adja. Kiemelendő azonban egy jogszabály, mely speciálisan a jármű-értékesítéssel foglalkozik, s a közelmúltban jelentős változásokon esett át Magyarországon és az Európai Közösségben egyaránt: a versenykorlátozás tilalma alól mentesítő közösségi, ill. magyar csoportmentességi rendelet. 6 Vertikális struktúra a gépjármű-értékesítésben A járműkereskedelem szereplőinek elhelyezkedése a társadalmi újratermelési/áruforgalmazási rendszerben támpontot jelent az elemzésnél. E rendszer fő részeit képezi a termelés, a forgalom és a fogyasztás. Termelés alatt 6 Nagy jelentőségű és komoly előrelépést jelentett az Európai Közösség Bizottságának 1400/2002/EK rendelete a Római Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének gépjármű-forgalmazási és szerviz-megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról, s az ennek mintájára kissé megkésve megalkotott 19/2004. ((II. 13.) Kormányrendelet a gépjármű ágazatban a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól való mentesítéséről. A magyar jogszabály nagyrészt megegyezik az Európai Bizottság által elfogadott rendelet szövegével. A nagyfokú hasonlóság, ill. megegyezés minden bizonnyal segíti a piaci résztvevőket a mindennapi egységes jogalkalmazásban

365 az anyagi javak és szolgáltatások előállítását, ill. nyújtását értjük. A forgalom során juttatjuk el e javakat, szolgáltatásokat a további felhasználókhoz, ill. a végfogyasztókhoz. A fogyasztás pedig az anyagi javak, szolgáltatások felhasználása további termelési folyamatokban vagy személyes szükségletek kielégítésére szolgáló végső felhasználás. 1. ábra. Az új gépjárművek forgalmazása az áruforgalmazási rendszerben Gyártói szint Regionális/ Nemzeti forgalmazói szint Forgalmazó (kereskedő) Gyártó Importőr direkt értékesítés indirekt értékesítés közvetít márkakereskedő Termelés F o r g a l o Fogyasztó fogyasztó Fogyasztás Forrás: saját szerkesztés. Korábban, az autó feltalálása után, az autógyárak alapításának éveiben az értékesítés közvetlenül a gyáron keresztül történt. Akkoriban csak kevés, s az ügyfelek igényei szerint legyártott járművet adtak el. Ma is létezik még közvetlenül a gyárból történő eladás (elsősorban nagyfogyasztóknak, lízingcégeknek, stb.), de arányait tekintve ez már az egyéb értékesítéshez képest elenyésző. A termelői/gyártói szint többnyire olyan nemzetközi társaságot jelent, mely az egyes alkatrészek gyártására akár több államban is működtet leányvállalatot. S ha tovább kívánjuk finomítani a gépjármű-gyártók szintjét, el lehet választani a tényleges gyártói szinttől a tulajdonosi szintet (pl. az Opelt gyártó részvénytársaság a General Motors Co. tulajdonában van). A gyártói szinttől elkülönül, bár érdekeit nézve ehhez a szinthez áll közel a regionális/nemzeti importőri-forgalmazói szint (nagykereskedő). Hálózattól függően a regionális (több államot átfogó) vagy a nemzeti szervezet rendelkezik jogi személyiséggel. Az ide tartozó szervezetek gyakorlatilag a gyártót képviseli saját gépjármű-márkájuk tekintetében a saját területükön az értékesítés és a szervizelés terén. A hálózat döntése alapján az e szinthez tartozó importőrök nyithatnak akár saját márkakereskedést is (ld. a Renault-hálózat)

366 Az importőr-forgalmazó alanyösszevonás etikailag mindenképp aggályos, a forgalmazó érdekeivel ellentétes, azt sértő, s versenyjogi szempontból is az elfogadhatóság határán van, hiszen a többi márkakereskedő piaci lehetőségeit jelentősen rontja, a verseny korlátozásával jár (különösen igaz ez a flottaértékesítés területén). A forgalmazói szinten a márkakereskedések helyezkednek el. A fentebb említett csoportmentességi rendeletek nem titkolt célja volt ennek a szintnek az erősítése, érdekeik fokozottabb védelme. E szektorban az általános csoportmentességi szabályok helyett szükség volt speciális előírásokra, amelyek egyrészt szigorúbbak, másrészt rugalmasabbak az általános szabályoknál, s speciálisan a gépjármű-értékesítés és szervizelés terén felmerülő problémákra adnak választ. 7 A hatályos szabályozás szerint a gyártók eldönthetik, hogy szelektív vagy exkluzív értékesítési rendszerben kívánják-e kereskedői hálózatukat kiépíteni. A gyártó mindkét rendszerben szakképzett kereskedőkkel/forgalmazókkal rendelkezik, akik az ő követelményeinek megfelelően tevékenykednek. A szelektív értékesítési rendszerben 8 meghatározott versenyjogi szempontból objektív és indokolt feltételekhez kötik a forgalmazói, azaz a márkakereskedői státuszt. A gyártó maga választja ki márkakereskedőit minőségi (kvalitatív szelektív értékesítési rendszer) vagy mennyiségi (kvantitatív szelektív értékesítési rendszer) szempontok alapján. Minőségi feltétel lehet pl. a kiállítóhelység nagysága és minősége, a termék megfelelő bemutatása, az értékesítési személyzet szakképzettsége, az elvárás, hogy a kereskedő az adott gépjármű-márkából teljes modellválasztékot kínáljon, vagy az az elvárás, hogy a kereskedő bemutató autóval rendelkezzen. Mennyiségi szelektív értékesítési rendszer esetén a gyártó közvetlenül meghatározhatja a kereskedői számát. Mennyiségi kritérium lehet pl. a kereskedők maximális számának, a minimális forgalomnak vagy a minimális éves nyereségnek a 7 A magyar és a közösségi csoportmentességi rendelet növeli a kereskedők függetlenségét a gyártóktól, lehetővé teszi több márka értékesítését, szétválasztja a gépjármű-értékesítést és szervizelését, javítja a független javítóműhelyek és alkatrészgyártók versenyhelyzetét, s nagymértékben liberalizálja a műszaki információkat. 8 Szelektív értékesítései rendszerek azok az értékesítési rendszerek, melyekben a szállító kötelezi magát, hogy a szerződés szerinti termékeket vagy szolgáltatásokat közvetlenül vagy közvetve csak olyan kereskedőknek vagy műhelyeknek adja el, melyeket meghatározott tulajdonságok alapján választottak ki. Ezen rendszerekben ezek a kereskedők és műhelyek kötelezik magukat, hogy az érintett termékeket és szolgáltatásokat nem adják el fel nem jogosított kereskedőknek vagy független műhelyeknek, nem érintve az alkatrész eladási lehetőséget független műhelyeknek, valamint azt a kötelezettséget, hogy a független piaci résztvevők rendelkezésére bocsássanak minden technikai információt, diagnosztikai felszerelést, gépet vagy szakmai útmutatást, ami a gépjárművek forgalomba helyezéséhez és karbantartásához, illetve a környezetvédelmi előírások szempontjából szükséges. (A Bizottság 1400/2002/EK rendelete, 1. cikk (1) bekezdés f) pontja.)

367 meghatározása. A feltételek kialakításával a gyártó el tudja érni, hogy az egész piac megfelelő számú kereskedővel lefedett legyen. A szelektív értékesítési rendszerben a kereskedők az egész piacon végezhetnek aktív eladási tevékenységet, azonban viszonteladók közül csak a gyártó értékesítési hálózatához tartozónak adhatnak el gépjárművet. Ez azt jelenti, hogy pl. egy holland székhelyű kereskedő (Hollandiában olcsóbbak a gépjárművek, mint Németországban) hirdetheti magát német újságban, s személyre szóló leveleket vagy eket küldhet német fogyasztóknak. A korábbi előírások szerint a kereskedelmi területen kívül csak az általános reklám és a passzív eladás volt megengedett. Az új szabályozás így természetesen hozzájárul az intrabrand (márkán belüli) verseny fokozásához. További korlátozás megszüntetését jelentette az ún. székhelyi klauzula eltörlése. A záradék alapján a gyártó megkövetelhette a kereskedőtől, hogy csak bizonyos székhelyen működjön, s az nem nyithatott további értékesítési helyet vagy raktárt más piacokon. Az új rendelet alapján a szelektív értékesítési rendszerben korlátozás nélkül nyitható fióktelep az Európai Unióban. 2. ábra. Telephelyek és a kereskedelmi területen kívülre történő értékesítés a szelektív értékesítési rendszerben telephely telephely márkakereskedő telephely telephely Forrás: Saját szerkesztés

368 Az exkluzív értékesítési rendszerben 9 a gyártó kizárólagos értékesítési területet (vagy ügyfélkört) biztosít minden kereskedőnek. Itt is támaszthatók a kereskedővel szemben bizonyos minőségi előírások, de az adott területre (ügyfélkörre) más kereskedőt jogosítani tilos. Az exkluzív értékesítési rendszer más módszer alapján működik, mint a szelektív rendszer. A fogyasztó eszerint bárhol megvásárolhatja a gépjárművet, ugyanakkor a kereskedőnek értékesítési területén kívül csak passzív értékesítésre van lehetősége, az adott területen kívüli aktív értékesítést a gyártó megtilthatja. Megvan viszont a kereskedő joga, hogy független kereskedőnek is eladhasson gépjárművet. 3. ábra. A szelektív és az exkluzív értékesítés 1. A magas színvonalú minőség elvárás 2. Alkalmazása a gyártó döntésétől függ 3. A szerződéskötési területe meghatározott 4. Aktív értékesítés a keresk. területen kívül 5. Passzív értékesítés a keresk. területen kívül 6. Telephely nyitása a keresk. területen kívül 7. Harmadik személyek kizárása Forrás: Saját szerkesztés. Szelektív értékesítés Exkluzív értékesítés A forgalmazói szinthez köthetők a közvetítők is, hisz az ő munkájuk is azt segíti, hogy a fogyasztó gépjárműhöz jusson. A közvetítő a fogyasztó megbízása alapján jár el, többnyire nem szerez tulajdonjogot az adott gépjármű felett. Az államok (hazánk tekintetében nyilván az Európai Unió tagállamai) 9 A rendelet az exkluzív értékesítési rendszer fogalmát nem definiálja. A fogalommeghatározások között szerepel azonban a kizárólagos beszállítási kötelezettség, ehhez tartozik minden olyan közvetlen vagy közvetett kötelezettség, mely arra ösztönzi a szállítót, hogy a szerződés szerinti terméket vagy szolgáltatást speciális felhasználás vagy továbbeladás céljából a belső piacon belül csak egy vásárlónak adja el. (A Bizottság 1400/2002/EK rendelete, 1. cikk (1) bekezdés e) pontja.)

369 gépjármű-árai közti különbség előnyeinek kihasználásánál fontos szerepet tölthettek volna be a közvetítők, a korábbi szabályozás azonban ezt nem engedte. A korábbi közösségi csoportmentességi rendelet szerint az eladott gépjárművek max. 10%-át lehetett közvetítőkön keresztül értékesíteni. A hatályos szabályozás a közvetítők tevékenységét ugyan liberalizálta, szerepük mégsem nőtt jelentősen, mivel a gyártókra nehezedik a kényszer, hogy a közösségi belső piacot egységesen kezeljék, s ennek megfelelően az egyes tagállamokbeli gépjármű-áraikat is közelítsék. A termelési lánc végén természetesen a végfogyasztók helyezkednek el. A végfogyasztó tágan értelmezett pozíciójába többféle módon kerülhet a gépjármű használója. Lehet egyrészt tulajdonosa és használója a gépjárműnek. Nem saját finanszírozásnál elválhat a tulajdonos és a használó. Ilyen esetben elképzelhető, hogy a használó később tulajdonossá válik (ld. később pénzügyi lízing), s az is előfordulhat, hogy a használó nem is akar tulajdonossá válni (ld. később operatív lízing és outsourcing). A jogalanyok közti szerződéses kapcsolat A gyártó/importőr (továbbiakban: nagykereskedő) és a márkakereskedő szerződéses kapcsolatát a kettejük közti keretszerződés határozza meg. Ez a két fél közti hosszú távú gazdasági kapcsolat alapdokumentuma, mely a felek közti kapcsolattartástól kezdve a márkakereskedőtől elvárt technikai-műszaki, megjelenésbeli, stb. előírásokon át többek között pl. az elvárt értékesítési célkitűzésekre, raktáron tartott gépjármű-darabszámra vonatkozó előírásokat is tartalmazza. A szelektív és az exkluzív értékesítési rendszerben is lehetőségük van a márkakereskedőknek arra, hogy a fogyasztók igényeinek megfelelő, de sem náluk, sem a központi raktárban meg nem található személygépkocsit egy másik, a hálózathoz tartozó márkakereskedőtől lehívják, azaz a fogyasztóval megkössék az adásvételi szerződést egy másik márkakereskedő tulajdonában álló gépjárműre. A márkakereskedők közti elszámolás a fogyasztóval történt szerződéskötés után jön létre. A gépjármű-forgalmazási rendszerben a fogyasztó legtöbbször a márkakereskedővel áll kapcsolatban, s így jut hozzá a személygépjárműhöz. Ennek többféle módja lehet attól függően, hogy a fogyasztó tulajdonosa kíván-e lenni az adott gépjárműnek vagy csak használni akarja azt, ill. a tulajdonossá váláshoz valamilyen finanszírozási segítséget igénybe kíván-e venni. A gépjármű-forgalmazással kapcsolatos alapkötelmet az adásvételi szerződés jelenti. A vevő az ár megfizetésére vonatkozó kötelezettségét teljesítheti saját megtakarítása terhére, de megteheti ezt valamilyen kölcsönösszegből. A kölcsönadó a vevővel áll szerződéses kapcsolatban, s lehet magánszemély, pénzintézet vagy egyéb jogalany is. Tovább árnyalhatja a képet, ha a kölcsönszerződés létrejöttében a márkakereskedő nyújt segítséget. Ebben

370 az esetben is a vevő és a kölcsönadó a szerződés alanya, de a kölcsönszerződés megkötésére tekintettel a kölcsönadó (többnyire pénzintézet) jutalékot fizet a márkakereskedőnek, s így korábbi, a jutalékra vonatkozó megállapodásuk alapján közöttük is fennáll egy jogviszony. Előfordulhat az is, hogy a márkakereskedő a kölcsönadó megbízottjaként is eljárhat. Ilyen esetekben a márkakereskedőt kötelezettségek is terhelik a kölcsönszerződéssel kapcsolatban. A gépjármű-forgalmazás terén említést kell tennünk a mára már sui generis szerződéstípussá vált és a gyakorlatban sokszor előforduló lízingről. Lízingszerződés alapján a lízingbe adó a gépjármű használatát biztosítja, s átengedi a hasznok szedésének jogát is (ebben a haszonbérlettel megegyezik). Több változata közül témánk szempontjából a pénzügyi és az operatív lízinget kell megemlíteni. Pénzügyi lízing esetén a használati kötelem jellemzői mellett a tulajdonjog átruházására is sor kerül. Pénzügyi lízing esetén a lízingbe adó a lízingbe vevő igényei szerint beszerzett gépjárművet lízingdíj ellenében a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbe vevő birtokába adja azzal, hogy a lízingbe vevőt terheli a használatból eredő minden költség és kockázat. A szerződés lejártakor a lízingbe vevő vagy az általa megjelölt személy a maradványérték megfizetésével vagy anélkül tulajdonjogot szerezhet a gépjárműn (elővételi jog illeti meg). A gépjármű tulajdonosa a lízingbe adó. Operatív lízing esetén csak a használati kötelmek jellemzői fedezhetők fel. Operatív lízing esetén is a lízingbe vevő igényei szerint beszerzett és a lízingbe adó tulajdonát képező gépjármű használatba adására vállal kötelezettséget a lízingbe adó határozott időtartamra és meghatározott lízingdíj ellenében, de a lízingbe vevő a futamidő végén a lízingelt gépjárművet köteles a lízingbe adónak visszaszolgáltatni. Mindkét lízingszerződésnél a lízingbe adó a gépjármű tulajdonosa, aki átengedi a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát. Lényeges eltérés azonban, hogy a pénzügyi lízingnél a lízingbe vevő a gépjármű tulajdonosává válhat, s számviteli szempontból is jelentős különbségek vannak: pénzügyi lízing esetén a lízingelt eszközt a lízingbe vevő aktiválja, ő számolja el pl. az értékcsökkenést, operatív lízing esetén pedig a lízingbe adó teszi ezeket. Lízing esetén a lízingbe vevő is kapcsolatba kerül a márkakereskedővel. Az ő igényei szerint szerzi be a lízingbe adó a gépjárművet, s a szavatossági, jótállási, javítási-karbantartási tevékenység során ő köteles a márkakereskedővel tartani a kapcsolatot

371 4. ábra. A pénzügyi és az operatív lízing összehasonlítása Tartós ügylet Speciális az ellenérték (nem forgalmi érték) A díj költségként elszámolható Tulajdonjog átszállással járhat A lízingbeadó az áfát visszaigényelheti Forrás: Saját szerkesztés Pénzügyi lízing Operatív lízing A gazdasági életben az elmúlt évtizedekben jelent meg és kapott egyre nagyobb szerepet a gépjármű-kiszervezés (outsourcing). Vállalati szinten gépjárművet üzemeltetni minden esetben bonyolult adminisztrációt, többletköltséget, valamint az adott cég fő tevékenységi körétől távol eső problémák kezelését jelenti. Mára már egyre több helyen bevált gyakorlat, hogy a vállalatok (nagyságtól függetlenül) járműparkjuk beszerzését, finanszírozását, üzemeltetését professzionális autókezelőre bízzák. Az átfogó szolgáltatást nyújtó flottakezelő már a gépjárművek beszerzésénél kedvezőbb feltételeket tud kialkudni (tekintettel a nagy mennyiségű vásárlásra), s jelentős mennyiségi kedvezményt kap a biztosítótársaságoktól, az üzemanyagok után, a gumik és alkatrészek árából, a szervizek óradíjából, amit beépít saját díjaiba, s részben továbbad partnereinek. A szerződő partner nem köt le komoly pénzeszközöket saját gépjárműpark kialakítására, mentesül a beszerzés, üzemeltetés (javítás, karbantartás, biztosítás, súlyadó, adminisztrációs tevékenységek, stb.) kötelezettsége, a gépjármű értékesítésének gondja alól, jogosult csereautó szolgáltatás, segélyszolgálat és sofőrszolgálat igénybe vételére. A flottakezelő szerződés a bérleti szerződés elemeit is magán hordozza, de az egyszerű bérletnél több szolgáltatást nyújt. A gépjármű bérlet a gépjármű használatának átengedése terén nem terjedt el. Bár bérleti szerződés alapján a bérlő jogosult a gépjármű birtoklására, használatára, az elszámolási szabályok és egyéb előnyök hiánya miatt inkább az egyéb konstrukciókkal (pl. kölcsön, lízing, flottakezelés) találkozhatunk a mindennapokban. A hatályos szabályozás megengedi, hogy a gépjármű ne csak a márkakereskedőn, hanem közvetítőn keresztül is eljuthasson a fogyasztóhoz. A

372 közvetítő a fogyasztó megbízása alapján jár el, többnyire nem szerez tulajdonjogot az adott gépjármű felett. 5. ábra. A flottafinanszírozás és az operatív lízing összehasonlítása Flottafinanszírozás Operatív lízing 1. Nincs tulajdonjog átszállás 2. A piaci átlagnál kedvezőbb finanszírozás 3. A piaci átlagnál kedvezőbb üzemeltetés 4. Ált. van kezdőrészlet 5. A díj mellett vannak egyéb üzemeltetési költségek 6. Az üzemeltetési feladatokat az ügyfél végzi 7. Az ügyfél adminisztrációs terhe csökken 8. Több szolgáltatóval kell kapcsolatot tartani 9. Magas szakképzettség az üzemeltetés terén Forrás: Saját szerkesztés Az új gépjárművek értékesítésének versenyjogi vonatkozásai A gazdasági verseny joga A piac és a verseny alapvető szerepet játszik a piacgazdaságok mindennapjaiban. A kormányzatok versenypolitikájának célja a kezdetektől az, hogy a piaci szereplőket versenykörülmények közé szorítsák. A versenynek szabadnak kell lenni, ami a piaci szereplőknek széles lehetőségeket biztosít, ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy szabadossá váljon, ezért az állam beavatkozásával megszületik a gazdasági verseny joga. A versenyjog védi a gazdaság szerkezetét (cél, hogy minél több szereplő vegyen részt a gazdasági életben, s lehetőleg azonos súlycsoportban versenyezzenek), védi a piacot (tiltja a tisztességtelen piaci magatartásokat), s van fogyasztóvédelmi funkciója is (mivel a verseny döntő mértékben a fogyasztók megnyeréséért folyik, velük szemben fokozottabban elvárható a korrekt és tisztességes üzleti magatartás)

373 1.. A gazdasági szerkezet védelme A versenygazdaság szerkezetének védelme terén három területet emel ki versenyjogunk: foglalkozik a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások tilalmával (kartelltilalom), a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmával, valamint a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésével (fúziókontroll). Ezek közül témánk szempontjából az első kettő kiemelendő. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. (1) bekezdése szerint Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének. döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Ilyen lehet pl. az árkartell, a piacra lépés akadályozása, a piac felosztása, stb. Kartelltilalomba ütköző magatartás legtöbbször a márkakereskedők egymás közti viszonylatában, illetve az importőr hatására fordul elő a gyakorlatban. A vertikális kartellek esetében azonban van lehetőség a tilalom alóli mentesülésre (ld. később csoportmentességi rendelet), ha az erről szóló rendelet előírásainak megfelelnek. Jobb piaci pozíciójával, gazdasági erejével élhet minden vállalkozás, a gazdasági erőfölényre törekvés sem törvénysértő önmagában, tilos viszont a gazdasági erőfölénnyel visszaélés. Ezt a fajta versenyjogsértést többnyire a gyártók/importőrök követik el a márkakereskedőkkel szemben. 2. A piac védelme A piacvédelem terén a Tpvt.-ben egy generálklauzula védi a versenytársak és a fogyasztók érdekeit, s mellette példákat találhatunk a jogsértésre. Ilyen jogsértést követhetnek el a márkakereskedők, ill. márkakereskedők és importőrök, amikor pl. nem megfelelő reklámmal próbálnak vásárlókat csábítani kereskedésükbe. 3. A fogyasztók versenyjogi védelme A Tpvt. 8. szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Ez a terület a piac védelméből önállósult, tehát versenyjogi szabályanyag, ugyanakkor legalább ennyire kapcsolódik a fogyasztóvédelem területéhez. A versenyjog sokáig nem vette figyelembe a fogyasztók érdekeit, inkább a versenytársak szempontjai domináltak. A modern versenyjog azonban már felvállalja a fogyasztók védelmének szükségességét, nem utolsó sorban azért, mert a verseny is végső soron a fogyasztók érdekét szolgálja

374 A közösségi versenyjog szabályozási rendszere Az Európai Közösségben is megfogalmazódott az igény a közösségi szintű szabályozás kialakítására, így a verseny védelmét a Római Szerződés szabályozza az alapelvek között. A Szerződés 4. cikk (1) bekezdése szerint: a Közösség és a tagállamok tevékenysége a jelen Szerződésben előírt feltételekkel és időrendben magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika kialakítását, ( ) amelyet a nyitott szabadversenyes piacgazdaság elvének tiszteletben tartásával alkalmaznak. A Szerződés 3. cikk (1) bekezdés g) pontja szerint: a Közösség tevékenysége ( ) az alábbiakat foglalja magában: g) olyan rendszert, amely biztosítja, hogy a belső piac területén folyó verseny ne torzuljon Az alapelvi szintű rendelkezések mellett a Római Szerződés VI. címének 1. fejezete foglalkozik részletesen a versenyszabályokkal, melyek közül témánk szempontjából különösen a 81. cikk rendelkezései érdemelnek figyelmet. A másodlagos jogforrások közül e területen szinte kizárólag rendeletekkel találkozunk. Ezek közül kiemelendő az 1/2003/EK rendelet, mely a Római Szerződés kartelltilalmának és gazdasági erőfölénnyel visszaélés tilalmának legfontosabb végrehajtási szabályrendszere, valamint a csoportmentesség terén a Bizottság 2790/99/EK rendelete a vertikális megállapodásokkal kapcsolatban és az 1400/2002/EK rendelet a gépjármű-forgalmazással kapcsolatban. A versenyjog területi hatályával összefüggésben érdekesség, s a nemzeti jogokra nem is jellemző, hogy az nemcsak a Közösség tagállamainak területére terjed ki, hanem a hatáselv segítségével lehetséges annak ún. extraterritoriális, azaz a tagállamok területén kívüli alkalmazása is. A hatáselv szerint nem követelmény, hogy a versenyt korlátozó magatartást a közösség területén fejtsék ki, elegendő, hogy annak következményei ott érezhetők legyenek. A vállalatokra vonatkozó közösségi versenyjogi szabályok közül a járműkereskedelemre a versenykorlátozó megállapodások (kartellek) tilalmát rendező előírások vonatkoznak. A szabályozás célja, hogy megakadályozza azon piaci magatartások kifejtését, ill. hatását, amelyek a verseny zavartalansága ellen hatnak, amelyek veszélyeztetik a belső piac egységét. Fő szabály szerint tilos minden olyan versenykorlátozó megállapodás, mely a gazdasági verseny ellen hat. A vertikális megállapodások terén jelentkező kedvező hatások miatt a közösségi versenyjog is kidolgozta a kartelltilalmi megállapodások rendszere mellett a mentesülés lehetőségeit is

375 A vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesülése A gazdasági versenyt korlátozó megállapodás lehet versenytársak (potenciális versenytársak) közötti, úgynevezett horizontális kartell vagy lehet vertikális kartell, melyet a termelési-forgalmazási lánc különböző szintjén elhelyezkedő résztvevők kötnek egymással. A járműkereskedelem megállapodásai ez utóbbi csoportba tartoznak. A különböző vertikális kartell megállapodások, korlátozások bizonyos értelemben versenykorlátozások létrejöttét eredményezhetik (pl. a kizárólagos értékesítési, a kizárólagos beszerzési, a területi kizárólagosságot nyújtó megállapodások). Így a vertikális korlátozások nehezíthetik a piacra jutást, illetve el is zárhatják a piacot. Emellett ugyanakkor kedvező hatásai is lehetnek, élénkíthetik a versenyt. A vertikális kartellek, mint a versenykorlátozások egyik formája, részei az általános kartelltilalomnak, de a vertikális megállapodások meghatározott területei, melyek pozitív piaci jelenségnek tekinthetők, mentesek vagy mentesíthetők a tilalom alól. A vertikális kartelltilalom mindig széleskörű mentesítési lehetőséggel jár együtt. A jogszabályi mentesítés megtalálható mind közösségi, mind tagállami szinten: az Európai Közösségben a Bizottság 1400/2002/EK rendelete említendő, hazánkban pedig a 19/2004. (II. 13.) Kormányrendelet. A kormányrendelet szerkezete annyiban tér el közösségi rendeletétől, hogy a rendelkezések sorrendjét megváltoztatta a magyar jogalkotó. A bizottság rendeletében a fogalom-meghatározások az első, míg a magyar tervezetben az egyik utolsó szakaszban kaptak helyet. Egyebekben a magyar jogszabály követi a mintául szolgált bizottsági rendelet felépítését, bár néhány közösségi rendeleti cikk a magyar kormányrendeletből hiányzik. A mentesítés feltételeinél meghatározott összeghatárok is megegyeznek (260 Ft/1 Euro átváltási áron számítva), ami tekintve a magyar cégméreteket nem biztos, hogy hazai viszonylatban helytálló. Feltűnő különbség viszont, hogy míg a közösségi rendelet időbeli hatálya május 31-ig tart, megszabva, hogy legkésőbb májusáig a Bizottság köteles értékelő jelentést készíteni a rendelet alkalmazásáról, alkalmazhatóságáról, a magyar jogszabály nyitva hagyja az időbeli hatály végét. A rendeletek elősegítik a gépjármű-szektorbeli versenyt, javítják a piac működését, figyelembe veszik a résztvevők különböző érdekeit. A rendeletek megalkotásával a jogalkotók az alábbi célokat szolgálták: Nagyobb gazdasági függetlenséget kell biztosítani a márkakereskedőknek (többségükben kis- és középvállalkozások) a gyártókkal szemben. Nagyobb piacra lépési lehetőséget kell biztosítani a független értékesítőknek és alkatrészgyártóknak

376 Javítani kell a fogyasztók helyzetét. Élesebben kell meghúzni a határt a megengedhető és a nem megengedhető megállapodások között. Választani lehessen a szelektív és az exkluzív értékesítési rendszer között. Több márka értékesítése is lehetséges legyen. Külön kell választani a gépjármű-értékesítést és a szervizt. Liberalizálni kell a műszaki információkat. A rendeletek hatályba lépése óta eltelt idő már mutatott némi elmozdulást a régi rendszerhez képest, ha nem is mindig a jogalkotó várakozásainak megfelelően. A rendeletek fő célja a gyártók erőfölényének visszaszorítása volt. A gyártók reagáltak a rendeletek hozta változásokra, de eredményességüket az új szabályozás nem befolyásolta. A forgalmazóknál a nagyobb holdingok még nagyobbak lettek, a kisebb önálló egységek sorsa viszont kedvezőtlenebbre fordult. Az alkatrészgyártók tekintetében pedig a nagy forgási sebességű termékek gyártói kerültek kedvezőbb helyzetbe. A rendeletek nyomán a gyártók választottak a szelektív és az exkluzív értékesítési rendszer között. A gépjármű-árakat Európa-szerte sávosan harmonizálták/harmonizálják. A tagállamok között egyre kisebb a gépjárműárak közti különbség. (Ez viszont a közép-európai tagállamok számára kedvezőtlen, hiszen e területeken ez áremelkedésben nyilvánult meg.) A több márkás értékesítés megengedett, a márkakereskedők azonban a második, harmadik értékesíteni kívánt márkának többnyire márkacsoporton belüli gépjármű-márkát választottak. Bár a márkakereskedőknek továbbra sem nem kötelező szervizt is működtetni, nem jellemző a márkaszerviz nélküli márkakereskedés. A rendeletek ügyfelekre gyakorolt hatása még nem mérhető, ahhoz hosszabb időnek kell eltelni. Az elmúlt években tapasztalt járműpark-növekedés (pl. újabb gépjárművek, második, harmadik gépjármű megjelenése egy családban) inkább a gazdasági helyzetnek és a csábító finanszírozási konstrukcióknak tudható be. (A gépjármű-eladások száma önmagában csalóka következtetésekre is adhat lehetőséget, hiszen a finanszírozott gépjárműveket nagy számban adták vissza a fogyasztók a finanszírozónak a teljesítőképességük hiánya miatt.) MULTIDISCIPLINARY APPROACH OF PROCESS OF TRADE The automobile industry became one of the most important sectors of Hungary s and especially our region s business life. Vehicle distribution like other commercial processes can not be described without analyzing its legal, economic, statistical and technological aspects, they must be analyzed

377 multidisciplinary. Regarding the legal regulation, there is a need for a detailed and common examination of different legal areas (like civil law, business law, EC-law, competition law, consumers protection law, financial law, administrative law, etc.) on this field. There is not only one legal relation to analyze, but a whole network of legal relations. Because of this and of the related regulations there are lacks of laws and also collisions of laws, so it is not easy to find and interpret the laws correctly. The problems must be solved in the legal practice and in some cases also on the level of legislation. IRODALOMJEGYZÉK Prof. Dr. Creutzig, Jürgen (2000): Die Rechtlichen Rahmenbedingungen für die Neufahrzeugvertrieb. Gesellschaft zur Förderung des Kraftfahrzeugwesens GmbH., Bonn. Dr. Darázs Lénárd (1994): A vertikális kartelltilalom hiánya a magyar jogban és jogharmonizációs kötelezettségeink egy javaslat a megoldásra. Magyar Jog, 12. sz. Közlekedés Operatív Program Dr. Lakatos István (szerk.) (2004): Márkakereskedők kézikönyve. GÉMOSZ, Budapest. Dr. Lakatosné dr. Novák Éva (szerk.) (2003): A járműkereskedelem jogi szabályozása az EU-ban. Minerva-Sop Bt., Győr. Miskolczi Bodnár Péter (szerk.) (2003): Az üzleti élet szerződései. Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., Budapest. Miskolczi Bodnár Péter (2002): A versenytörvény magyarázata. KJK- KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest. Vékás Lajos (szerk.) (2001): Európai Közösségi jogi elemek a magyar magánés kereskedelmi jogban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest. Vörös Imre (1996): Az európai versenyjogok kézikönyve. Logod Bt., Budapest. A Bizottság 1400/2002/EK rendelete a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének gépjármű-forgalmazási és szerviz-megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról. 19/2004 (II. 13.) sz. Kormányrendelet a gépjármű ágazatban a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alól való mentesítéséről évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról

378 AZ ANTIDISZKRIMINÁCIÓS JOG ÚTJAI ÉS KIHÍVÁSAI AZ EURÓPAI UNIÓBAN DR. KOVÁCS TÍMEA 1 Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség eszméje Az európai civilizáció fejlődése során kialakultak azok az alapvető, tipikusan európai értékek, amelyek ma is élnek, hatásuk jelenleg is érzékelhető. A katolikus-keresztény vallás tanításai beleivódtak az európai eszmevilágba, rögzültek az európai ember gondolkodásában. E vallás által hirdetett erények a kultúra részeivé váltak, így életünkre ma is hatást gyakorolnak. Ezen értékek között említhetjük a szolidaritás, a szabadság, az egyenlőség eszméi mellett az esélyegyenlőség ideáját is. Az emberek közti esélyegyenlőség kérdése évszázadokon át nem merülhetett fel az európai történelem során, mivel a társadalmi-gazdasági viszonyok ezen elv megvalósítása ellen szóltak. A 20. századra azonban ezen a téren is forradalmi változások történtek. A szocialista ideológia a gyakorlatban is megvalósítandó, alapvető követelményként fogalmazta meg a megközelítőleg azonos feltételekkel való indulás lehetőségét. A munkásmozgalmak mellett megjelentek a nők jogaiért síkra szálló feminista szerveződések. Törekvéseik között szerepelt a nők választójoghoz juttatása mellett a nők számára (a férfiakhoz viszonyítva) egyenlő esélyek elérése, a nőknek a férfiakkal azonos bánásmód biztosítása. Ezen célkitűzéseik ma, az új évezred első évtizedében is élő követelések, melyek megvalósítása az 50-es évek közepétől napirenden van az európai országokban is. Európában a 20. század jóléti államai a társadalomban bekövetkezett változások miatt új kihívások előtt találták magukat. A gazdaságban lezajlott fejlődés hatására az előző történeti korokhoz képest jelentős váltásként értékelhető, hogy a jóléti állam egyik funkciójává vált a társadalmi esélyegyenlőség megteremtése. Ezen funkció kialakulása és alapvető követelménnyé válása az életmód, és ezzel együtt a gondolkodásmód megváltozásával magyarázható. Jelen tanulmány első része az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód alapfogalmainak körülhatárolását tűzte ki célul. A második egység az egyenlő bánásmódnak az európai közösségi joganyagban való jelenlegi helyzetét és legújabb vívmányainak bemutatását tartalmazza. A harmadik részben pedig 1 Jogász, Ph. D. hallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola

379 kísérletet teszünk arra, hogy felvázoljuk, milyen irányban halad tovább az egyenlő bánásmód elvének európai fejlődése. Fogalmi disztinkció Ahhoz, hogy megismerkedhessünk az Európai Közösségek esélyegyenlőségre vonatkozó jogával, mindenekelőtt tisztáznunk kell a témával kapcsolatban felmerülő fogalmakat. A vonatkozó szakirodalom tanúsága szerint az egyenlőség elve azt jelenti, hogy a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kell kezelni, az eltérő helyzeteket pedig különbözőképpen kell szabályozni. 2 Az esélyegyenlőség fogalmához a diszkrimináció definíciójának megadásával juthatunk el. A diszkrimináció olyan megközelítést jelent, mely ésszerűtlen különbségtételt vezet be az érintett alanyi jogok élvezetével összefüggésben. Ez a meghatározás három elemet rejt magában. Ezek a következők: a. a megközelítés negatív hatása az érintett személyre; b. ez a hatás a különbségtételből ered; c. a különbségtétel ésszerűtlen, nem indokolható. 3 Ezek szerint a diszkrimináció, vagy magyarul hátrányos megkülönböztetés lényege abból áll, hogy eltérő mércét alkalmaznak azonos helyzetű egyének vagy csoportok esetében (direkt diszkrimináció), illetve azonos mércét eltérő helyzetben lévő embereknél vagy rétegeknél (indirekt diszkrimináció). Ezen definíciók tudatában megállapíthatjuk, hogy a diszkrimináció a modern társadalom legsúlyosabb problémája. 4 Az emberek között valamilyen ésszerűtlen okból különbséget tenni és ezzel egyént vagy egyének csoportját kilátástalan helyzetbe sodorni ezen negatív hatás miatt olyan veszélyes a diszkrimináció. A mindennapi életben is találkozhatunk vele: megjelenik az előítéletes beszédben, leírt szövegekben, viccekben, gesztusokban, távolságtartásban. Ezek az ún. hétköznapi fasizmusok jelentik az első, és egyben legfontosabb szintjét a hátrányos megkülönböztetésnek. Egyidejűleg különbséget kell tennünk a diszkrimináció és a diszkriminálás fogalmai között. Míg az utóbbi határozott, szándékolt tevékenységet feltételez, az előbbi utalhat csupán az eredményre: a hátrányos megkülönböztetés folyamatára vagy a kialakult helyzetre. A diszkrimináció második szintjeként tetten érhető az ún. nyílt vagy rejtett munkaerőpiaci diszkrimináció, a bérdiszkrimináció. A legmagasabb szinten pedig a gazdasági ellehetetlenítés, és az ökonómiai kulcspozíciókból 2 Gyulavári T. Könczei Gy. (2000) 135. oldal. 3 Uo. 252.oldal. 4 Gyulavári T. Könczei Gy. (2000) In: Blahó A. (szerk.) 69.oldal

380 való kiszorítás következik. 5 Ezek a jelenségek tulajdonképpen destabilizálják az egyén, illetve a csoport társadalmi helyzetét, mintegy véglegesen perifériára szorítva őket. Ezért említi a szakirodalom, hogy a szociális kirekesztés és a diszkrimináció fogalmilag szinte teljesen egybeesik, tökéletesen azonos. A fenti megállapításokat tekintve mindannyiunk előtt nyilvánvalóvá válik, miért olyan fontosak az antidiszkriminációs jogszabályok. Ugyan ez a jelenség inkább szociológiai, mint jogi, ám a jog eszközeivel is harcolnunk kell ellenük. Pontosan ebben áll az esélyegyenlőség politikájának lényege: az esélyegyenlőség biztosítása tulajdonképpen a hátrányos megkülönböztetés tilalmazása, ide sorolva a jog eszközein kívül az ún. jogon kívüli eszközök alkalmazását is. Ezen okok miatt mára az Európai Unió egyik legfontosabb politikai céljává nőtte ki magát a diszkrimináció-ellenes politika, az esélyegyenlőség biztosítása, amely napjainkban a mainstreaming elvének alkalmazásán keresztül az Unió minden cselekményében, annak minden szintjén meg kell hogy jelenjen. Az egyenlő bánásmód elvének értelmezése napjainkban: az Amszterdami szerződés 13. cikke és a évi irányelvek A Római Szerződés és az azt követően megalkotott irányelvek kizárólag a nők és a férfiak közötti diszkriminációt tiltották. Jelen tanulmányban ezen roppant részletes és az élet sok területét lefedő szabályozást nem vizsgáljuk, azonban leszögezzük, hogy a jelenlegi antidiszkriminációs jogalkotás előzményei és történetisége ezen alapokon, a nemek közötti esélyegyenlőség ideájának jogi szintre való emelésében gyökerezik. A többi hátrányos helyzetű csoportot érintő diszkrimináció ellen az Európai Unió csak 1999-ben, az Amszterdami Szerződés hatályba lépésével lép fel. Teszi ezt azzal, hogy a 13. cikkelyben az antidiszkriminációs jogalkotási hatáskört a nemen kívül kiterjeszti a következő tulajdonságokkal rendelkező társadalmi csoportokra: - faji vagy etnikai hovatartozás, - vallás vagy meggyőződés, - fogyatékosság, - kor, - szexuális irányultság. A Római Szerződésben az alábbi szövegezésű cikk szerepel: E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretein belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai 5 Gyulavári T. Könczei Gy. (2000) 253. oldal

381 származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. A fenti, forradalmian új és már a Szerződésben, tehát a közösségi jogban alapelvi szinten megjelenő rendelkezés alapján 2000-ben elfogadták az úgynevezett faji és a foglalkoztatási keretirányelvet. Az egyik a 2000/43/EK irányelv, amely az egyenlő bánásmód elvének a faji és etnikai származástól független végrehajtásáról szól (race directive). 6 A másik jogszabály a 2000/78/EK irányelv, amelyet az Amszterdami Szerződés 13. cikke alapján novemberében fogadott el a Tanács. Célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció elleni küzdelem keretének kialakítása a foglalkoztatásban. Ezen irányelvek elfogadása egyértelműen az egyenlő bánásmód elvének jövőre vonatkozó uniós irányvonalait mutatja meg, mivel megalkotásukkal az EU szakít azzal a koncepcióval, hogy az egyenlő bánásmód elvét kizárólag a férfiak és nők közötti különbségtétel megszüntetésére használja fel. A több évtizedes diszkriminációs jogalkotási tapasztalatok felhasználásával az EU egyéb területeken is felvállalja a harcot a hátrányos helyzetben lévők munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében. A 2000/43/EK irányelv egyik jelentős újítása az, hogy személyi hatálya kiterjed a köz- és a magánszférára, illetve a köztestületekre. Az irányelv tárgyi hatálya is sokkal szélesebb a nemek közötti diszkriminációs irányelveknél, hiszen kiterjed a szociális védelemre, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást; a szociális kedvezményekre; az oktatásra; a köz számára elérhető és biztosított áruk és szolgáltatások igénybevételére, beleértve a lakhatást is. Emellett mind a 2000/43/EK irányelv, mind a 2000/78/EK keretirányelv biztosítja az egyenlő bánásmódot az alábbi területeken: a foglalkoztatáshoz, önálló vállalkozáshoz és szakmához jutás feltételei, beleértve a kiválasztási szempontokat és a felvételi követelményeket, a tevékenység fajtájától függetlenül, a szakmai hierarchia valamennyi szintjén, a szakmai előrejutást is beleértve; a pályaválasztási tanácsadás, szakképzés, szakmai továbbképzés és átképzés valamennyi fajtájához és szintjéhez való hozzájutás, beleértve a szakmai gyakorlatot; a foglalkoztatási és munkafeltételek, beleértve az elbocsátást és a bért; a tagság és részvétel a munkavállalói, illetve munkáltatói szervezetekben vagy bármilyen szervezetben, amelynek tagjai egy 6 A Tanács június 29-i 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról

382 bizonyos foglalkozási csoporthoz tartoznak, beleértve az ilyen szervezetek által nyújtott juttatásokat. Viszont a 2000/78/EK keretirányelv a fenti területeken csak a vallás, meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő hátrányos megkülönböztetést tilalmazza. Az Unió eddigi koncepciójával ellentétben az irányelvek személyi hatályát vizsgálva szintén új elemként jelenik meg az, hogy mindkét jogszabály hatálya alá tartoznak már a harmadik országok polgárai is (kivéve az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalmát, a harmadik országok polgárainak beutazására és tartózkodására vonatkozó előírásokat, illetve e személyek foglalkoztatáshoz és szakmához való hozzájutását). Emellett meghatározzák a közvetlen és a közvetett diszkrimináció fogalmát, valamint a felelősség alóli mentesülés szabályait. Az általános, valamennyi csoportra vonatkozó szabályok mellett külön szabályokat fogalmaztak meg az egyes csoportokat illetően. A 2000/78 EK irányelv 7. cikke a tagállamoknak lehetőséget ad pozitív diszkriminációs intézkedések alkalmazására. Eszerint az egyenlő bánásmód elve nem gátolja a tagállamokat abban, hogy olyan különleges intézkedéseket fogadjanak el, amelyek a hátrányos megkülönböztetést megakadályozzák vagy kiegyenlítik. Az egyik ilyen lehetőséget maga az irányelv említi: a fogyatékossággal élők tekintetében megnevezi azokat a területeket munkahelyi egészség- és biztonságvédelem, munkahelyi beilleszkedés elősegítése, amelyeken a tagállamok elfogadhatnak ilyen intézkedéseket. Az irányelvek jogorvoslatról és a végrehajtásról szóló előírásai megegyeznek. Mindkét jogszabály felsorolja az alábbi lehetőségeket: jogvédelem, bizonyítási teher megfordítása, viktimizáció tilalma, tájékoztatási kötelezettség, szociális párbeszéd, civil szervezetekkel folytatott párbeszéd. Az EU a fentebb ismertetett két jogszabály megalkotásával és elfogadásával azt az uniós folyamatot vetíti előre, hogy az esélyegyenlőség szociális gondolatát az egyenlő bánásmód elvének egyre tágabb értelmezésével kívánja érvényesíteni. Egy általános közösségi antidiszkriminációs jog kezdetei Az utóbbi évtizedek a nemek közötti esélyegyenlőség területén létrehozott közösségi joganyagára és az új évezred küszöbén megalkotott iránymutató jogszabályokra tekintve megállapíthatjuk, hogy a közösségi jog fejlődése a

383 speciálisan a nemek közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó jogszabályoktól egy jóval tágabb, több területet érintő diszkriminációs joganyag kimunkálása irányába indult el. A nemek közötti egyenlő bánásmódot szem előtt tartó jogalkotást 1999 után, az Amszterdami Szerződés elfogadását követően válthatja fel egy új szemléletet tükröző irányvonal: a Szerződés 13. cikkelye jogalapot teremtett arra, hogy a nemi diszkrimináció mellett egyéb diszkriminációs okokat is az Unió közösségi jogi szinten szabályozzon. A két új irányelv azonban szinte azonnal támadások kereszttüzébe került. Egyfelől kinyitott addig zárt kapukat azzal, hogy új diszkriminációs okokat és területeket hív a közösségi jog védőszárnyai alá, másfelől mint feljebb részletesen tárgyaltuk a jogszabályok alkotója vitathatatlanul szelektív megközelítési módot alkalmaz, mintegy mazsolázva a potenciális diszkrimináció alapjai és a lehetséges hatályok (személyi, tárgyi) között. Mivel az unió által felvállalt területek nagysága, az esélyegyenlőség megteremtésének kérdése erősen kapcsolódik az esetek nagy részében függ a gazdasági-piaci viszonyoktól, és egyben a politikai szándéktól, amely részben viszont a társadalmi nyomás függvénye, a további bővülés még várathat magára. A folyamat hosszú, az esélyegyenlőség és a diszkrimináció kérdésköre bő, a probléma az élet minden területét felölelően komplex, éppen ezért várható és remélhető az eddigiekhez hasonlóan jelentős mennyiségű uniós szintű jogszabály. A 2000-es év két új irányelvét és a formálódó politikai szándékot tekintve a nemek közti egyenlő bánásmód mellett egyéb társadalmilag és erkölcsileg nem kevésbé fontos és európai értéknek nevezhető elv kerül az antidiszkriminációs küzdelem zászlajára, amellyel lehetővé válik a közösségi jog védő szerepének kiteljesedése. A teljes és hatékony fellépéshez viszont már most jól láthatóan szükség lesz a diszkriminációs alapok egyfajta, az új irányelvekkel formálódó hierarchiájának lebontására, a minél általánosabb megközelítések alkalmazására, az egyenlő bánásmód felett őrködő testületek létrehozására és az egyenlő bánásmód pozitív kötelezettségének hangsúlyozására 7. Jelen tanulmány célja elsősorban az egyenlő bánásmód európai joganyaga jelenlegi helyzetének áttekintése, így a szélesebb körű diszkriminációs alapok egyes speciális területeire ezen keretek között nem térünk ki, azonban leszögezzük, hogy az eddig a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségre törekvő ambiciózus közösségi jogalkotás tapasztalatainak és eredményeinek felhasználása nagyban elősegítheti az új irányvonal kiteljesítését. 7 Bell, Mark (2002) oldal

384 Összegzés Bár az esélyegyenlőség alapjogként biztosított jog, az alaptörvények követelményei és a szociális valóság között mégis e területen mutatkoznak a legnagyobb hiányok. (Angela Merkel) 8 Fenti nyilatkozatával Merkel asszony rámutatott az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájának egyik legjellemzőbb paradoxonára: úgy az elméletben, az alapjogok szintjén teljes mértékben megfogalmazódott a követni kívánt elv, a hátrányos megkülönböztetés eltörlése, a gyakorlatban, a mindennapi élet szintjén még mindig számos területen találkozhatunk az esélyek egyenlőtlenségével. Ennek oka mindenekelőtt abban a tényben keresendő, hogy a jog rendező-koordináló szerepének eleget téve ugyan hat a társadalomra, de túlzás lenne azt állítani, hogy a jog eszközeivel teljes mértékben irányíthatóak lennének a társadalomban zajló folyamatok. A jog inkább reagál a szociológiai-szemléletmódbeli változásokra, bár formálni is képes az emberek gondolkodásmódját. Az Európai Unió 1995-ben csatlakozott két tagállama új szemléletet képvisel az esélyegyenlőség gyakorlatban való megteremtésére vonatkozóan. Finnországban és Svédországban a kulturális hagyományok és a kialakult értékrend jelentős mértékben elősegíti az esélyegyenlőség állami politikájának kiteljesedését, gyakorlati megvalósulását. Ez az idea beleivódott a társadalmi normákba, és az emberek civilizált világról alkotott képébe. A szakértők ezért ezen országok csatlakozásától az Unió többi tagállamában uralkodó szemlélet megváltozását remélték, amely beigazolódni látszik. Az erősebb szociál- és egyenlőségi politikával bíró országok belépése jelentős hatást gyakorolt az Unióban kialakult gondolkodásmódra. Azzal azonban számolnunk kell, hogy a társadalomban megrögződött sztereotípiák megváltozása nem megy egyik napról a másikra. A fenti elemzések alapján megállapítható: ahhoz, hogy az Európai Unió esélyegyenlőségre vonatkozó politikájának céljai a gyakorlatban, a mindennapi életben is megvalósuljanak, az európai kulturális normákat, hagyományokat, a megrögzült sztereotípiákat kell megváltoztatni. Ez ugyan csak egy hosszú folyamat eredménye lehet, de az egyenlő esélyek közösségi politikájának mindenképpen e folyamat elősegítését, gyorsítását kell szorgalmaznia. A közösségi esélyegyenlőségi politika egyik legfontosabb jövőbeli feladata egy új kultúra megszületésénél való asszisztálás. A fentieket látva összegzésképpen megfogalmazhatjuk a jövő európai szociálpolitikájának egyik legfontosabb célkitűzését. A nemek közötti esélyegyenlőség politikája akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha az államok közössége feladatának érzi annak támogatását, hogy minél szélesebb 8 Neugebauer, A. (1993)

385 társadalmi támogatottságot szerezve, minél több és hatékonyabb jogi eszközzel (ide értve a puha jogi eszközöket is) és szankciókkal építse és védje az antidiszkrimináció eszméjét. Ezen cél elérését az Unió az egyenlő esélyek közösségi politikájának elmélyítésével, megerősítésével segítheti elő. Csak akkor várhatunk konkrét változásokat a mindennapi életben, csak akkor lehet sikeres az esélyegyenlőség politikája, ha a szociális dimenziók ezen területe ténylegesen és az esélyegyenlőségi elv igazi értékeinek előtérbe helyezésével a figyelem középpontjába kerül. THE WAYS AND CHALLENGES OF THE EU'S ANTI- DISCRIMINATION LAW In recent years, two measures against discrimination have been taken in Europe: the European Union adopted a Council Directive implementing the Principle of Equal Treatment between Persons irrespective of Racial or Ethnic Origin in June Besides, in the same year in November, the Union enacted a Council Directive establishing a general framework for equal treatment in employment and occupation. This article reviews these two instruments, which show many resemblances, and mentions some differences. (The differences are mainly their grounds for discrimination.) Next to this goal, we would like to draw attention to the equality policy of the EU in general and the trends for the future. IRODALOMJEGYZÉK Bell, Mark (2002): Beyond European Labour Law? Reflections on the EU Racial Equality Directive European. Law Journal. Vol 8 No page. Egyed Mária (1998): Európai szociális közösség? In: Egyed Mária Gyulavári Tamás: Az európai közösség szociálpolitikája a kezdetektől a Maastrichti Szerződésig Európai Tükör: Műhelytanulmányok oldal. Farkas Orsolya (1998): Az Európai Unió szociális joga és szociálpolitikája. JATEPress, Szeged. Gyulavári Tamás Kardos Gábor (1999): Szociális jogok az Európai Unióban Az Európai Bíróság esetjoga. AduPrint Kiadó, Budapest. Gyulavári Tamás Könczei György (2000): Európai szociális jog. Osiris Kiadó, Budapest

386 Gyulavári Tamás Könczei György (2000): Európai Unió szociális metszete. In: Blahó András (szerk.) Tanuljunk Európát! Gyulavári Tamás (1999): A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség a jogharmonizáció tükrében. In: Lévai Katalin Kiss Róbert Gyulavári Tamás: Vegyesváltó. Pillanatképek nőkről, férfiakról, Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest, oldal. Gyulavári Tamás (2000): (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója. Budapest. Horváth Zoltán (1999): Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, Budapest. Howard, Erica (2005): Anti-Race Discrimination Measures in Europe: An Attack on Two Fronts, in: European Law Journal, Vol 11 No page. Kecskés László (1997): EK-jog és jogharmonizáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. Kende Tamás (1998) (szerk.): Európai közjog és politika. Osiris Kiadó, Budapest. Lévai Katalin (1999): A nőpolitikától az esélyegyenlőségig és vissza. In: Lévai Katalin Kiss Róbert Gyulavári Tamás: Vegyesváltó. Pillanatképek nőkről, férfiakról, Egyenlő Esélyek Alapítvány, Budapest, oldal. Liebfried, Stephen Pierson, Paul (1999): Szociális politika. In: Wallace, Helen Wallace, William (szerk.): Politikák születése az Európai Unióban I. kötet, Pécs oldal. Neugebauer, Anne (1993): Frauenpower durch Europa? In: Reinhild Hugenroth: Kein leichter Weg nach Eurotopia, Interpress, Bonn, Seite. Official Journal of the European Communities, Sloat, Amanda (2004): Legislating for Equality: The Implementation of the EU Equality Acquis in Central and Eastern Europe, Jean Monnet Working Paper 08, New York

387

388 MAGYARORSZÁG RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ALKOTMÁNYFEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY JELLEMZŐI DR. MÓRÉ SÁNDOR 1 Nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország rendszerváltásával kapcsolatos alapjogi ismeretek nem csak a jogászok (számukra nélkülözhetetlen), hanem a laikusok számára is igen fontos ismeretanyag. Miért mondhatjuk ezt? Azért mert az alapjogi törvényhozás rendkívül jelentős volt a békés történelmi átmenet nézőpontjából, mivel ez adott legalitást a rendszer-átalakítás tömegméretű megmozdulásainak, ez tette lehetővé, hogy nem az utcán dőltek el a történelem nagy kérdései. Ennek bemutatására igyekszik vállalkozni ez a szerény dolgozat. Az adott témát a Bevezetésen kívül három részben szeretnénk megvilágítani. Az elsőben a magyar alkotmányfejlődés rendszerváltás utáni néhány jellemzőjét, a másodikban pedig a legfontosabb alkotmánymódosító törvényeket vesszük górcső alá. Az utolsó részt a hatályos alkotmányunk néhány emberi és állampolgári jogokkal kapcsolatos kérdésének szenteljük. Egyes témakörök elemzésénél jogösszehasonlítást is végzünk a román, osztrák, svájci és spanyol alkotmányfejlődés és alkotmányos szabályozás között. 2 Bevezetés Mi is az alkotmány? Először is tisztázzuk ezt az alapfogalmat, mely különböző értelmezéseknek van kitéve, s jelentésének a sokféleségével, nem ritkán politikai okokból, spekuláltak. Többféle alkotmányfogalom van. Mint ismert, az ókori görög városállamokban alkotmány alatt valamely konkrét városállam hatalmi rendszerét, kormányzatát értették. az alkotmány a városállam lakosai között uralkodó valamelyes rend mondja Arisztotelész Politika című művében. Ebben az értelemben minden államnak volt alkotmánya, hiszen még a legkisebb városállamban is elkülönültek a kormányzók és a kormányzatok. Ma az alkotmány nem a városállam, hanem a társadalom rendje, annak az alapdokumentuma. Arisztotelész azonban egy másik összefüggésben is használta ezt a kifejezést, megkülönböztetve az alkotmány jó (a monarchia, az arisztokrácia és a politeia) és rossz (a türannisz, az oligarchia és a demokrácia) formáit aszerint, 1 Főiskolai tanársegéd, Rendőrtiszti Főiskola, Zsigmond Király Főiskola, Ph. D. hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem. 2 Köszönettel tartozom Páncél Eta tanárnőnek és Szigeti Péter professzor úrnak a tanulmány megírásában nyújtott tanácsokért és kritikai megjegyzésekért

389 hogy a hatalmat egy személy, valamely csoport vagy a tömegek gyakorolják, csakhogy itt már ehhez értékítéletek kapcsolódnak. 3 Az alkotmány értékítéleten alapuló fogalmának megkülönböztetése végigkísérte az európai politikai gondolkodást. Eszerint gyakran csak azokat az államokat tekintették alkotmányosnak, amelyekben a közhatalom gyakorlása megfelelt bizonyos demokratikus normáknak (például az Emberi és polgári jogok nyilatkozata 16. cikkelyében: Az a társadalom, amely nem biztosítja a jogok védelmét, sem a hatalmak elválasztásáról nem intézkedik, nem rendelkezik alkotmánnyal. ), ugyanakkor az is világos, hogy formális értelemben még a diktatórikus államoknak is van alkotmánya. A fenti hagyományos kritérium szerint, az alkotmány fogalma lényegében értelmezhető jogi szempontból, és politikai szempontból. Jogi szempontból, minden országnak az államformától függetlenül, van egy alkotmánya, amely alatt az írott és íratlan szabályok összességét értik, melyek az állam szervezési és működési módjára vonatkoznak. Egy államnak jogi szempontból akkor is van egy alkotmánya, ha a leghatalmaskodóbban vagy legönkényesebben kormányozzák. Ebben a megfogalmazásban, az alkotmány írott formája nem releváns. Egészen az 1789-es francia forradalomig, a törvényeknek ez az összessége a gyakorlatból, a hagyományból és a szokásokból származott, vagy ritkán iratokból, elméleti írásokból, amelyek viszont nem voltak hivatalos szövegben, törvénybe foglalva. Az alkotmány kifejezés politikai értelemben ami manapság egyre inkább általánossá válik arra az alapvető megállapodásra szorítkozik, amely a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait a hatalmi ágak szétválasztásával, és ennek a viszonynak a másik oldalán garantálja a polgárok szabadságjogait. Tehát az ilyen értelmű alkotmány a polgári fejlődés eredménye általában írott formában jelenik meg. A két értelmezés közötti összefüggés alárendelt jellegű, a politikai jelentése logikusan egy species, egy bizonyos alkotmány, demokratikus alkotmány, alapvető megállapodás, míg a jogi értelme egy genus-t jelent, az alkotmányt általában, bármilyen állami jogi rendet, függetlenül a rendelkezés jellegétől. Következésképpen, az alkotmány, politikai szempontból, egy szociális szerződés a nép és a hatalom között, amely meghatározza mind a nép által fenntartott jogokat (emberi és állampolgári jogok), mind az előjogokat, amelyekkel az egész nép korlátozó módon megbízza a hatalmat, hogy gyakorolja az ő nevében és ő érte (hatalommegosztás az államban). Ebben a tanulmányban, az alkotmány kifejezést politikai értelemben használjuk, mint demokratikus alkotmányt, de csak mint köznevet, és nem abban az esetben, amikor egy cím alkotó eleme. Annak hivatalos jellege miatt nem változtatható a valós tartalom függvényében. 3 Mezey B. (2000) 107. oldal

390 Egy másik szempont alapján megkülönböztetést tehetünk a kartális és a történeti alkotmány között. A kartális alkotmány annak a harcnak a terméke, melyet a polgárság folytatott az abszolutizmus ellen, s az állami berendezkedésre vonatkozó legfontosabb szabályokat, elveket és garanciákat foglalja magába. A polgárság vezető ideológusai úgy vélték, ha az alkotmánylevél kibocsáttatik, annak jelentősege van, kevésbé sérthető meg, biztosítékszerepe óriási. A történeti alkotmány estében historikus keretek határozzák meg a társadalmi rendet, s nyújtanak garanciákat az állampolgárok védelmében. Nyilván az ilyen típusú alkotmányba (pl. Angliában) beépülnek a fontosabb dokumentumok (törvények, deklarációk), de ezek nem változtatnak a fönt említett kereten. A kétfajta alkotmány között lényeges különbségek vannak, tartalmukban azonban ugyanarra irányulnak. A történelmi alkotmány előnye a plasztikusság, a tradíciókhoz, a nemzeti kultúrához igazodás, a szerves átalakulások földolgozása; hátránya viszont a nehéz formálhatóság, a konzervativizmus. A kartális alkotmány előnye az egységesség, átgondoltság, a politikai háttér homogenitása, a hirtelen társadalmi mozgások beépítésének lehetősége; hátránya pedig éppen a túlzott elpolitizálódás, a gyakorlattól való eltávolodás, valamint a nehézkesebb igazodás a társadalmi valósághoz (törvénymódosítás nehézsége). 4 Összegzésképpen idézem Kovács Istvánt, aki az alkotmányt a következőképpen definiálja: Az alkotmány az államjog kódexe, azaz egy adott ország államjogának legfontosabb szabályait rendszerezett formában összefoglaló törvény (esetleg több egymással összefüggő törvény), melyet a benne foglalt szabályok jelentősége, gyakorlati realizálásának biztosítékai (ún. alkotmányos garanciák) az ország közönséges törvényei fölé emelnek. 5 A magyar alkotmányfejlődés rendszerváltás utáni jellemzői Magyarországon tartós hatást kifejtő írott alkotmány 1949-ig nem volt, ezt megelőzően történeti alkotmányról beszélhetünk ben éppen egy diktatórikus hatalom hozta létre az első írott, kartális alkotmányt (1949. XX. tv.), amely az 1936-os szovjet alkotmány példáját követte, átvette annak szerkezeti fölépítését. A szovjet típusú diktatúrát a hatalom egységének az elve jellemezte a hatalommegosztás tételét elvetve, a törvényhozó, a végrehajtó valamint, a bírói hatalmat összpontosítva, azt egy hierarchikusan és oligarchikusan felépülő államszervezet csúcsszerveihez telepítette. 6 4 Uo oldal. 5 Állam- és jogtudományi enciklopédia (1980) 7. oldal. 6 Mezey B. (2003) 465. oldal

391 A sztálini alkotmány minden erejével megpróbálta elvágni a kötődéseket a magyar alkotmányfejlődéshez és az európai alkotmányos értékekhez, azonban ez nem sikerült teljes mértékben. Nem tudta egészen megsemmisíteni a tradíciókat, és a demokratikus gondolkodást sem. A formális lehetőségeket megszüntette, az informálisakat azonban nem tudta megszüntetni a szovjet modellnek egy sajátos arculatú változata jött létre Magyarországon tól fokozatosan kialakult a politikai pluralizmus, új politikai erők léptek színre, s megkezdődött a politikai rendszerváltás. Társadalmi követelésre és kormányzati szándékból törvény született az egyesülési jogról (1989. évi II. tv.), a gyülekezési jogról (1989. évi III. tv.), a sztrájkról (1989. évi VII. tv.), a népszavazásról és népi kezdeményezésről (1989. évi XVII. tv.). E törvények összességükben kiegyensúlyozottnak, sőt inkább liberálisnak nevezhetők az emberi szabadság és a közhatalom viszonylatában, ez lehet a magyarázata annak, hogy a rendszerváltás után is hatályba maradtak. 8 Az alapjogi törvények sorában külön említést érdemel a hosszasan vitatott egyesülési törvény, amely a mindent szabad, ami nem tilos elvre épült. E törvény a rendszerváltás folyamatának egyik határköve, hisz ez tette lehetővé, hogy az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek is munkához láthassanak. A társadalmi és parlamenti vita lényegében az egy- vagy többpártrendszerről szólt: az ellenzéki politikai erők sürgették a pártalapítás szabadságának kimondását, az egypártrendszer megszüntetését, az MSZMP szónokai a szocialista pluralizmus mellett érveltek. Az egyesülési törvény ezért még nem szabályozta a pártkérdést, hanem azt külön törvényre bízta (1989. évi XXXIII. tv.). Az MSZMP már februárjában tudomásul vette a többpártrendszert. Fontos lépést tett a hatalommegosztás irányába az évi I. törvény, amely létrehozta az Alkotmánybíróságot, habár ez az alkotmányvédő szervezet még nem rendelkezett a törvények megsemmisítésének jogával ben alkotmányozási történelmi helyzet alakult ki, megteremtődtek az alkotmányozás feltételei, és nem csak Magyarországon, hanem több középés kelet-európai államban is. E történelmi korszakot jellemzi, hogy a magyar alkotmányos rendszerváltás nem revolúciós, hanem békés, parlamentáris úton jött létre. Ez nem mondható el például Románia esetében, mely ugyanúgy szovjet/kommunista diktatúra elnyomása alatt volt. Magyarországon a Némethkormány helyesen érzékelte a történelmi szituációt, s megalkotta az új alkotmány szabályozási elveinek koncepcióját, amely megfelelt a jogállam alapszabályinak (parlamenti kormányzás, hatalommegosztás, emberi jogok) márciusában megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, melynek véleménye szerint az alkotmányozás a választások után létrejövő országgyűlés feladata. Az ellenzék kijelentette, hogy a jelenlegi országgyűlést alkalmatlannak 7 Uo oldal. 8 Takács I. (1995) 15. oldal

392 tartja az alkotmányozásra, és mivel erre neki magának sincs legitimációja, az alkotmányozás kerüljön le a napirendről addig, amíg egy szabadon megválasztott parlament létre nem jön. Végül az MSZMP-nek és az ellenzéki erőknek sikerült megegyezni abban, hogy a vitatott legitimitású 1985-ös országgyűlés csak a békés hatalomátadás szabályait és az átmeneti alkotmányt alkossa meg. Tehát a régi egypárti parlament fogadta el azokat a törvényeket, amelyek egy teljesen új alkotmányos konstrukciót hoztak létre. Ugyanakkor lényeges különbség az előző módosításokhoz képest, hogy a parlamenten kívül megszerveződött hatalmi centrum a Nemzeti Kerekasztal intézményének formájában demokratikus egyeztetés keretében fogadta el az alkotmánytörvényt, illetőleg az alkotmányos erejű jogszabályokat. A pártállamból az alkotmányos államba való átmenet dátuma, minden kétséget kizáróan, október 23-a, a jogállam születésének dátuma. Ezen a napon, az forradalma előtt tisztelegve, hirdették ki a Magyar Közlönyben az októberi teljes alkotmányrevíziót. Ugyanezen a napon, a Kossuth téren kiáltotta ki a parlament elnöke, Szűrös Mátyás, a köztársasági államformát. E naptól, az alkotmány erejénél fogva, a parlament alelnöke lett az ideiglenes köztársasági elnök. A népköztársaságból köztársaság lett, az államszocialista berendezkedésből pedig elindult egy folyamat a magántulajdonon alapuló piacgazdaság vagy másképpen fogalmazva a kapitalizmus felé. Az egypártrendszert többpártrendszer és a hatalom egységére épülő szocialista doktrínát a hatalommegosztás doktrínájára épülő berendezkedés váltotta föl. A magyar alkotmányfejlődés visszatért az 1949-ben elvesztett úthoz, a hagyományos európai eszmékhez. Az alkotmányozók fogékonyak voltak a modern jogállam intézményei iránt is, így került az alkotmányba többek között az Alkotmánybíróság és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az alkotmány nemzeti jellegét mutatja, hogy abban megjelennek a magyar progresszív közjogi hagyományok is, erősen érződik a kormányformán az évi I. köztársasági törvény hatása. 9 Magyarországon formáljogilag mind e mai napig az évi Rákosiféle alkotmány módosítása van hatályban, hangsúlyozni kell azonban, hogy tartalmi értelemben új alkotmányos rendszer jött létre, amely megfelel a jogállamiság demokratikus alapelveinek. Az alkotmánynak alapvetően normatív, intézményteremtő és legitimációs funkciója is van. Ha ezeket megvizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy a köztársaságot kikiáltó évi XXXI. törvény, majd az évi XVI. törvény alapvetően új alkotmányszerkezetet teremtett. 10 Emellett érvelt az Alkotmánybíróság is a 11/1992. (III. 5.) határozatában: Az október 23-án kihirdetett 9 Kukorelli I. (2007) 66. oldal. 10 Viccesen szokták mondani, hogy egy szakasz maradt érintetlen a magyar alkotmányban, mely úgy szól: Az ország fővárosa Budapest

393 alkotmánymódosítással gyakorlatilag új alkotmány lépett hatályba, ami az államnak, a jognak és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző, új minőséget vezetett be azzal a meghatározásával, hogy»a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam«. Alkotmányjogi értelemben ez a tartalma a»rendszerváltás«politikai kategóriájának. Az alkotmánymódosító törvényeket a mindenkori törvényhozó hatalom, a magyar Országgyűlés fogadja el kétharmados többséggel. Tehát Magyarországon, az alkotmányozó hatalom nem különül el intézményesen a törvényhozó hatalomtól, csak a kormánytöbbségtől. Nem jött létre közjogi értelemben önálló alkotmányozó nemzetgyűlés, bár voltak ilyen elképzelések: a Nemzeti Kerekasztal funkciójában kvázi alkotmányozó nemzetgyűlésként működött. Több országban is van arra példa, hogy ezt a kettőt különválasztják. Például így volt ez Romániában 1991-ig, de azt követően, az 1991-es román alkotmány, szakítva a korábbi alkotmányozási hagyománnyal, az alkotmánymódosítást a mindenkori törvényhozó hatalom, a parlamenti kamarák kétharmados többségéhez, valamint a népszavazáson való jóváhagyáshoz köti. 11 Magyarországon az alkotmánymódosításokat nem szentesíti népszavazás, habár volt ilyen előírás az új alkotmányra nézve az évi XVII. törvényben. A kiegyezéses alkotmányos modell következtében jellemző a magyar alkotmányos rendszerre, hogy számos kuriózumszerű vagy legalábbis ritkán alkalmazott megoldás jött létre. Ilyen például a kétharmados törvények széles köre, a vegyes választási rendszer, a köztársasági elnök háromfordulós, parlament általi választása, a konstruktív bizalmatlansági indítvány, a miniszterelnök parlament általi választása, az alkotmánybíróság hatásköri katalógusa, az önkormányzati rendszer alkotmányos modellje, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az önkormányzati rendszer alkotmányos modellje. 12 Tényként megállapítható az is, hogy Magyarország alkotmánytörténetben a jelentősebb alkotmánymódosításokat politikai megállapodások előzték meg, és nem államcsínyek, puccsok útján, vagy az ezekre való reakcióként valósultak meg. Tehát Magyarországon az alkotmánymódosító törvények elfogadása általában nagy parlamenti konszenzussal történt. Ugyanakkor számos kritikai megjegyzés is tehető az 11 Romániában az alkotmánymódosításnak két szakasza van. Az első szakaszban a szenátus és a képviselőház tagjainak legalább kétharmados többségével kell elfogadnia a módosított cikkelyt/-eket. Ha eltérések vannak a két kamara álláspontjai között, és az egyeztetések után nem sikerül közös nevezőre jutni, a jelenlévő szenátorok és képviselők közös ülésének háromnegyedes többsége szükséges az alkotmánymódosítás elfogadásához. Ha ez megtörtént, 30 napon belül népszavazást kell tartani a módosításról (Románia Alkotmányának a). A népszavazással az a probléma, hogy ha több alkotmányos cikkelyt is módosítanak, a nép nem cikkelyekre lebontva szavaz, hanem vagy egységesen elfogadja a revíziót, vagy nem. Mi van akkor, ha valaki bizonyos cikkelyek módosításával egyetért, másokkal nem? 12 Kukorelli I. (2007) 76. oldal

394 októberi teljes alkotmányrevízióra, amelyet sok következetlenség, politikai alku jellemzett. Ebből következtek a későbbi közjogi viták is. Az alkotmányozásra jellemzőek az éles közjogi viták is, melyek úgy tűnnek, hogy örökletesek (itt most nem feltétlenül az közötti négy évtized keleti szélcsendjére kell gondolni). A feudális közjogot után felváltó, örökké megkésettséggel és felzárkózási kényszerrel terhelt modern közjog története a közjogi viták története. 13 Napjainkban is például a tömegkommunikációban alig múlik el hét vagy hónap közjogi vita nélkül. Ha a napi sajtó mellett elővesszük az Alkotmánybíróság határozatait vagy az Országgyűlési Naplót, elénk sorakoznak a kisebb-nagyobb konkrét közjogi konfliktusok: a taxis-blokád jogszerűsége, a kárpótlási, az elévülési viták, a médiaháború, a köztársasági elnök jogköre, az egyesülési jog fogalma, a népszavazási kérdések hitelesítése, stb. Ezen viták rendre az Alkotmánybíróságon kötöttek ki. A magyar Alkotmánynak alig akad olyan szakasza, amelyet az Alkotmánybíróság ne értelmezett volna. A magyar alkotmányfejlődést egy másik jellemzője, hogy folyamatos alkotmányozás történt, mely több alkotmánymódosító törvényben öltött testet. A folyamatos alkotmányozáshoz szervesen hozzátartoznak a sarkalatos alapjogi, államszervezeti törvények és az átmenetben rendkívül aktív Alkotmánybíróság alkotmányértelmezései is. Az alkotmánymódosító törvények a Magyar Köztársaságban A teljesség kedvéért tekintsük át az októberi alkotmányhoz viszonyítva a 21 alkotmánymódosító törvény listáját, 14 és ezek közül röviden elemezzük azokat, amelyek az alkotmányos szerkezet szempontjából döntő jelentőségű változásokat hoztak (teljes és részleges revíziók). Az évi XXXI. törvény egy történelmi jelentőségű kompromisszum eredménye volt. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások a kompromisszumkeresés és -találás mintapéldájaként vonultak be a magyar történelembe. A három egyenjogú tárgyaló fél, nevezetesen az Ellenzéki Kerekasztal (a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a FIDESZ, az FKgP, a KDNP, az MDF, a Magyar Néppárt, az MSZDP, az SZDSZ, valamint a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája megfigyelőként), a Magyar Szocialista Munkáspárt és a harmadik oldalon elhelyezkedő társadalmi szervezetek és mozgalmak (a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Hazafias Népfront, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Magyar ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Münnich Ferenc Társaság és a Szakszervezetek Országos Tanácsa) június 10-én írták alá az első megállapodást az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről. 13 Takács I.(1995) 25. oldal. 14 Az alkotmánymódosító törvények táblázatának forrása: Kukorell I. (2007) 76. oldal

395 E szerződés leszögezte, hogy a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat. A Nemzeti Kerekasztal ugyanis nem volt alkotmányozó nemzetgyűlés. Ezt követően a Németh-kormány a kerekasztalmegállapodást tisztelve visszavonta a benyújtott rendszerváltó törvényjavaslatokat. A nemzeti egyeztető tárgyalások június 13-a és szeptember 18-a közötti szakaszának lezárásáról szóló megállapodás szerint a megbeszélések eredményeként a békés átmenet lényegi, sarkalatos kérdéseiben kialakult a résztvevők politikai egyetértése, amely a következő hat törvényjavaslatban öltött testet: javaslat az alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. 15 A Nemzeti Kerekasztal politikai megállapodásinak sajátos eredménye lett: a régi parlament az új alkotmány elfogadásáig állapította meg az alkotmány szövegét. A magyar alkotmány preambulumában önmagát minősítette/minősíti ideiglenesnek. Az alkotmányozó az alkotmányban rögzítette a parlamentáris köztársaság, független, demokratikus jogállam, hatalommegosztás, népszuverenitás, többpártrendszer, emberi jogok, törvények uralmának elveit. Azonban októberében nem volt teljes körű az alkotmányozás, két hatalmi ág, a végrehajtó hatalom és az önkormányzatok alkotmányos pozíciójának meghatározása későbbre halasztódott. Kimaradt az alkotmányozásból az igazságszolgáltatás is. A döntő politikai szempont a kormányzati hatalom szabályozott versenyben történő megszerzése volt évi XL. törvény. Az új vitathatatlan legitimitású Országgyűlés május 2-án tartotta meg alakuló ülését. Mivel az alkotmánymódosításhoz kevés volt a 60%-os kormánytöbbség (az MDF, az FKgP és a KDMP), a választásokon legtöbb mandátumot szerzett két nagy párt, az MDF és az ellenzékbe szorult SZDSZ megállapodást kötött. 16 Az Antall-Tölgyessy paktum kijelölte a további alkotmánymódosítások fő irányait, amelyek három fő kérdést érintettek: a) megváltoztatta a kormányzati rendszert, bevezette a kancellárdemokráciát. Ennek lényege az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány, amely a parlament irányából kizárja a kormányválságot. Ha a képviselők egyötödének kezdeményezésére a képviselők több mint fele megvonja a Kormánytól a bizalmat, az új miniszterelnököt (akinek 15 A rendszerváltás forgatókönyve. (1999) oldal. 16 Kurtán S Sándor P. Vass L. (1991) oldal

396 megnevezése a bizalmatlansági indítvány érvényességi feltétele) megválasztottnak kell tekinteni. 17 b) helyreállította a köztársasági elnök eredeti státuszát, miután a közvetlen köztársasági elnök-választás érdekében kiírt második országos népszavazás eredménytelen volt (1990. július 29). Az alkotmány alapján a köztársasági elnököt az országgyűlés ötévi időtartamra választja meg. Az államfői intézményt a paktum értelmében a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ képviselője tölthette be. c) eltörölte a kormányzást lehetetlenné tevő alkotmányerejű törvényeket, ugyanakkor hosszasan fölsorolta a kétharmados többséggel megalkotandó törvények listáját. Az alkotmányerejű törvények 1989 októberében átmeneti biztosítékként kerültek be az alkotmányos rendszerbe a választások eredményének kiszámíthatatlansága miatt. A paktum utáni kétharmados törvényekkel melyeket az alkotmány nevesített az ellenzék kapott részvételi lehetőséget a törvényhozásban. Szigeti Péter megítélése szerint hiba volt a büntető törvénykönyvet kihagyni a kétharmados törvények listájáról. Ezzel gyakorlatilag a Btk. a mindenkori kormányzó hatalom prédájává vált, vagyis teljesen átpolitizálták. Az Antall-Tölgyessy paktum eredményeként egyik oldalon létrejött egy közjogilag rendkívül stabil kormány, a másik oldalon pedig egy, a végrehajtó hatalomhoz képest erős ellenzék, amely közjogi eszközökkel korlátozhatja a törvényhozásban a Kormány felelősségét, cselekvőképességét. 18 Ugyanezzel az alkotmányrevízióval nagyobb hangsúlyt kaptak az alapvető emberi jogok is: deklarálták, hogy az alapvető jogok lényeges tartalmát törvények sem korlátozhatják (8. ), megszületett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye évi LXIII. törvény az európai és magyar önkormányzati hagyományokra támaszkodva szakított a szovjet mintájú tanácsrendszerrel. Az alkotmányrevízió az önkormányzás alanyává a választópolgárok közösségét tette: a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetve népszavazással gyakorolják. Fölsorolta valamennyi képviselő-testületet megillető önkormányzati alapjogokat: tulajdonhoz való jog, szabad társulás joga, önkormányzati rendeletalkotás joga, önálló hatáskör, stb évi LIX. törvény. Az 1994-es országgyűlési választásokon győztes kormánypártok (az MSZP és SZDSZ) koalíciós szerződésükben és kormányprogramjaikban elkötelezték magukat az alkotmányozás lezárása mellett. A Horn-kormány programja szerint az új alkotmány kidolgozásában a Kormány 17 A konstruktív bizalmatlansági indítvány a weimarizmus ellenszereként alakult ki a német alkotmányban. 18 Kukorelli I. (2007) 69. oldal. 19 Uo

397 a legszélesebb nemzeti egyetértés kialakítására törekszik, ezzel is meg kívánja erősíteni az alkotmány társadalmi elfogadottságát. A kormányprogram fölvázolta az alkotmányozás fő irányait, s leszögezte, hogy az új alkotmányozás a jelenlegi alaptörvény főbb elveire épül. 20 A parlamenti többség gyors alkotmányozási szándékaival szemben az ellenzéknek kezdettől fogva fenntartásai voltak. Az ellenzéki gyanakvás és félelem érthető, amikor a kormányzó és politikai erők egyben alkotmányozó hatalomként is léteznek. A parlamenten belüli alkotmányozási konszenzust hosszas egyeztetések után az évi LXIV. törvény teremtette meg: Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályiról szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. E törvény az as országgyűlés megbízatásának megszűnésekor veszti hatályát. Az Országgyűlés júniusában Alkotmány-előkészítő Bizottságot állított föl, amely a folyamatos alkotmányozás eddigi legmagasabb szintű intézményes központja volt. A 24 tagú bizottságban amelynek elnöke a házelnök valamennyi parlamenti frakció azonos jogon vett részt négy országgyűlési képviselővel. A frakciók egy-egy szavazattal rendelkeztek. A kormányzó többség fenntartással mondott le alkotmányozói hatalmáról, nyitva hagyva egy másik alkotmányozási forgatókönyvet is: a bizottság határozatának meghozatalához legalább öt frakció igenlő szavazata, valamint az volt szükséges, hogy az igenlő frakciók tagjainak száma érje el a képviselők kétharmadát. Vagyis a legnagyobb frakció nélkül alkotmányozni nem lehetett, illetve az ilyen bizottsági konszenzushiány esetében beléphetett a kétharmados szabály. Az Alkotmány-előkészítő Bizottság nyarán kezdte meg munkáját, s a ciklus végéig működött. E munka eredményeként jelentős módosításnak minősíthető az évi LIX. törvény, amely elvégezte az államszervezetben az egyik legnagyobb változást, az igazságszolgáltatási reformot: alkotmányos intézménnyé vált az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely négyszintű bírósági rendszer igazgatását végzi. Továbbá a népszavazást és népi kezdeményezést alkotmányos intézménnyé tette, valamint pontosította a végrehajtó hatalom megbízatásának megszűnését évi LXI. törvény. A os parlamenti ciklus első módosítása volt. Az ún. csatlakozási klauzulában (az Alkotmány 2/A. -a) biztosította az uniós joganyag alkalmazhatóságát a Magyar Köztársaságban, s rendezte az Európai Unió jogállásából adódóan az egyes alkotmányban rögzített hatásköröknek a tagállamokkal való közös gyakorlását. A szakirodalom egybehangzó véleménye szerint a csatlakozási klauzula nem egyértelmű, rosszul sikerült és félreérthető hatáskör-átruházási rendelkezést tartalmaz. 20 A Magyar Köztársaság Kormányának Programja (1994)

398 Például Wörös Imre megítélése szerint, amíg az Alkotmány nem mondja ki az európai jog elsődlegességét, nincs arra lehetőség, hogy felhatalmazza a törvény az Alkotmánybíróságot arra, hogy előzetes kérdést intézzen az Európai Bírósághoz (ilyen felhatalmazás most nincs). 21 A revízió továbbá megváltoztatta a Magyar Nemzeti Bank jogállását, feladatkörét és a jogforrási rendszert kibővítette az MNB elnökének rendeletével, mely a kormányrendelettel azonos szinten helyezkedik el a jogforrási hierarchiában. Következésképpen elmondhatjuk, hogy a folyamatos alkotmányozásban minden bizonnyal észrevétlenül velünk él a magyar történeti alkotmány, amelynek közismert jellemzője hajlékonysága. A történelmi alkotmány nem merev, hisz könnyen, sorompók nélkül változtatható, módosítható. Jelenleg a magyar alkotmány a legrugalmasabb alkotmányok közzé tartozik, könnyen és gyorsan módosítható, mivel az egykamarás parlamentben az alkotmánymódosítás egyetlen követelménye az, hogy az országgyűlési képviselők teljes számának kétharmada fogadja el az indítványt. Mindössze ennyi a jelenlegi feltétel, és sem megváltoztathatatlan alkotmányos rendelkezés, sem más különös eljárási szabály nem állít föl további korlátot. 22 Ennek ellenére úgy tűnik, hogy óta ritkul az alkotmánymódosító törvények a száma, tehát feltehetően zártabbá, standardizáltabbá vált a magyar alkotmányos szerkezet. Fölvetődik, mint újratermelődő probléma, az alkotmányos normák és a valóság, régi és új problémaköre. A legelőrelátóbb, a legbölcsebb szabályozás is bizonyos pontokon problematikussá válhat egy idő után. Ilyenkor jön az alkotmányértelmezés feladata. Nem kell mindig alkotmányt módosítani, mert az alkotmányvédő szerv, az Alkotmánybíróság feladata, hogy tisztázzon, értelmezzen fogalmakat, éspedig az alapjogok és alkotmányos elvek bázisán. A rendszerváltás utáni alkotmányunk néhány kérdései Először is tisztázzuk, hogy az alkotmányozásnak milyen alaptípusai vannak: történhet forradalmi módon, vagy alkotmányos jogfolytonosságban. A forradalmi alkotmányozás esetében a nép beleegyezése az (először még csak 21 Országgyűlési képviselők fordultak az Alkotmánybírósághoz a jegybankról szóló törvény módosítása miatt, amely megváltoztatta a jegybanktanács tagjai jelölésének szabályait úgy, hogy azt megosztotta a jegybank elnöke és a miniszterelnök között. Az indítványozók nem állítják, hogy a módosítás a magyar Alkotmánynak a jegybankról rendelkező 32/D. -ába ütközik, viszont állítják közvetlenül az EKSZ 108. cikkével való összeegyeztethetetlenséget, amely értelmezésükben a tagállami jegybankok abszolút függetlenségének követelményét tartalmazza. Az indítványozók azt kérik továbbá, hogy az Alkotmánybíróság döntése előtt intézzen az összeegyeztethetőség kérdésében az Európai Bírósághoz előzetes kérdést (Vörös I. [2006] 20. oldal). 22 Nemzetközi szerződések korlátoznak, pl. a halálbüntetés bevezetését

399 önjelölt) képviselők által hozott alkotmány jóváhagyását jelenti; a jogfolytonosságban történő alkotmányozás estében, amikor alkotmányjogi felhatalmazás alapján történik az alaptörvény elfogadása, a népszavazás jogilag ugyan nem kötelező, de politikailag bizonyos körülmények között a kívánatos kiegészítő legitimációt biztosítja, vagy pedig alkotmányjogilag kötelező érvénnyel elő is van írva. A modern alkotmányos államokban az alkotmány elfogadását, módosítását általában a törvényhozástól eltérő, különös feltételekhez kötik, amely biztosítja, hogy a meghozott változtatások a nép akaratát tükrözzék. Az alkotmányozó hatalom elkülönülésének egyik formája az alkotmánynak népszavazás útján történő elfogadása, jóváhagyása. Például Ausztriában az alkotmánymódosító törvényt népszavazásra kell bocsátani, ha a Nemzeti Tanács vagy a Szövetségi Tanács tagjainak egyharmada indítványozza. Az alkotmány ún. totálrevíziója esetén kötelező a népszavazásra bocsátás azt követően, hogy a parlamenti elfogadás megtörtént (az Osztrák Szövetségi Alkotmány 44. -a). Spanyolországban is népszavazás útján jutottak el az új, demokratikus alkotmányig. 23 A spanyol alkotmány egészéről vagy részleges módosítása esetén egyes meghatározott részek módosításáról csak népszavazással lehet véglegesen dönteni. A svájci szövetségi államjogban pedig a szövetségi alkotmány minden módosításához kétszeres legitimációra van szükség: a képviseleti szervek döntését jóvá kell hagynia a szövetség lakosságának, mégpedig úgy a lakosság, mind a kantonok többségének is (a Svájci Szövetségi Alkotmány a). Kukorelli István álláspontja szerint Magyarországon sohasem az ország, a nép döntött az alkotmányozás, az államforma kérdéseiben. Bármennyire demagóg ízű e megállapítás, a rendszerváltásra is jellemző a lelkesebb-mosolygósabb, a tömeges politikai részvételre épülő évek ( ) után az elitesedés, az elit öntörvényűvé válása, az elit pluralizmusa, a»rosszkedvű demokrácia«. Ténykérdés: az alkotmány mögötti politikai paktumok elitjellegűek, továbbá valamennyi alkotmánymódosítást a törvényhozó hatalom, mint alkotmányozó hozott. 24 Egy másik kérdés, hogy hogyan értékelhető a jelenleg hatályos alkotmány, mennyiben van szükség új alkotmány elfogadására, illetve a jelenleg hatályos alkotmány a stabil jogállamiság biztosítását egyértelműen garantáló alkotmány-e, vagy többé-kevésbé átmeneti jellegűnek tekinthető? E kérdésre a választ a szakirodalomban különböző módon adják meg. Megfogalmazódott olyan vélemény, mely szerint a jelenlegi alkotmány a jogállamiságot hosszabb távon is stabilizáló alkotmány, amelynek helyébe új ben, Franco halála után az első reformot a Cortez elutasította ban a Suarezkormány az alaptörvények sorába iktatott törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet a Cortez elfogadott, majd népszavazáson 94%-os támogatást kapott. Ezzel elérték a demokratikus parlamenti kormányformára való áttérést Spanyolországban. 24 Takács I. (1995) 26. oldal

400 alkotmány elfogadására az elkövetkezendő években nincs szükség. Farkas Gergely álláspontja szerint, mivel a rendszerváltás óta eltelt idő során nem született új alaptörvénye a Magyar Köztársaságnak, a létrehozott törvénymű az ország»teljes jogú alaptörvénye«lett, és úti figura docet máig több mint kielégítően látja el mind statikus, mind pedig dinamikus értelemben a magyar jogállam legmagasabb szintű irányítását. 25 Az ettől eltérő nézetet vallók abból indulnak ki, hogy a jelenlegi alkotmány átmeneti jellegű, egy meghatározott, konkrét politikai szempontokat, célokat követő kompromisszum eredménye. Személyes megítélésem és a hatályos alaptörvény bevezetője szerint Magyarországnak szüksége van új alkotmányra. Ezt támasztják alá a jelenlegi hatályos alkotmány problematikus pontjai, hézagai, átmeneti jellegének sajátos vonásai. Az új alkotmány létrehozása esetén nagy kérdés, hogy mikor és ki alkotmányozzon? Nyilvánvalóan óriási presztízskérdés, hogy milyen országgyűlési ciklus alatt szülessen meg az új alkotmány. Szigeti Péter véleménye szerint nem lehet bármikor alkotmányozni, nagyon fontos a történelmi szituáció, mely egy ritka pillanat, amikor a jelentős változásokat érvényesíteni lehet. Ilyen volt Magyarországon a békés átmenet első szakasza, amikor polgári demokratikus alapokmány született. Persze előtte és utána számos alkotmánymódosítás történt, de valóban sok változtatási kísérlet elmaradt, mivel nem volt meg hozzá a kétharmados többség. A nagy történelmi váltásszituációban megteremtődtek az alkotmányozás feltételei. De azóta nincsenek meg a feltételei még egy formális alkotmányreformnak sem. Minimális és ésszerű program lett volna, hogy egy úgynevezett alkotmány-konszolidációval lényegében az elmúlt 17 év tapasztalatait, alkotmánybírósági döntéseit az alapvető kérdések változatlanul hagyása mellett az alkotmány szövegben érvényesíteni és ilyen értelemben egy új alkotmányt alkotni. Még egy ilyen csekély dimenziójú változásnak a komoly támogatottsága sem volt meg. Anélkül sem, hogy bevezetni terveztek volna például egy második kamarát vagy megváltoztatni a választójog rendszerét, vagy akár új intézményeket is hoztak volna létre a meglévők mellett vagy helyett. A politikai akaratok kölcsönösen közömbösítik egymást, ezért egy másik alkotmány elkészítésére nincs meg a konszenzus. 26 De mikor is van alkotmányos pillanat, történelmi helyzet? A konszenzus megteremtésének a feltétele az a váltásszituáció, amikor ott van még a régi politikai rend, mint ellenfél, ami egy negatív egység, mindenki az ellen fordul, és ez a negatív egység egybetereli az új szereplőket, hogy na alkotmányozzuk, de mikor megszűnik ez a közös ellenfél és belép a pluralista verseny, akkor már nincs alkotmányozási helyzet, mert a politikai szereplők már egymást kölcsönösen közömbösítik. 25 Feitl I. (2007) 384. oldal. 26 Szigeti P. (2007)

401 A továbbiakban röviden összefoglalunk néhány olyan alapvető emberi és állampolgári jogokhoz kapcsolódó kérdést, amelyeket újragondolandónak tartunk az alkotmánymódosítások vagy az új alkotmány megalkotásának alkalmával. Az alkotmány szerkezetében követnünk kell azt az elvet, hogy az emberi, illetőleg az állampolgári jogok súlya nagyobb legyen, elsődlegességük az alkotmányban kidomborodjék, szemben azzal a most hatályos formával, amely az államszervezetre helyezi a nagyobb hangsúlyt. Érdekes kérdés, hogy egyes alkotmányos szabályozási tárgyak sorrendisége jelzi-e azok értéktartalmát vagy sem? Szikinger István álláspontja szerint igen, hiszen még a szocialista államok alkotmányai is, rendszerint a normaszöveg elején, az első fejezetek valamelyikében rögzítették az alapvető jogokat és azok legfontosabb garanciáit, kifejezve a jogok elsődlegességét a közhatalom szervezetével és általában vett működésével szemben. A magyar jogalkotó azonban kötve volt az alkotmány alapvető vázához, így az utolsó részében került rögzítésre az alapvető emberi és állampolgári jogok katalógusa (kivétel pl. az egészséges környezethez való jog, a vállalkozás, a tulajdonhoz való jog, melyek az I. fejezetben kaptak helyet). 27 Megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy a sorrendiség nem jelenti az értéktartalmat, hiszen az alkotmány I. fejezetének 8. -a expressis verbis kimondja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Fürész Klára amellett foglal állást, hogy ellentmondás van az alkotmányban, azzal hogy az emberi jogok iránti elkötelezettséget az I. fejezet 8. -a, míg az alapjogok rendszerű szabályozását a XII. fejezet tartalmazza. 28 A hatályos alkotmányos szabályozás további problematikus vonatkozása, hogy az alkotmányunk jórészt ma is deklaratív jellegű, például deklarálja az egyesülési jogot vagy a sajtószabadságot, de a jogi kereteket nem határolja be. Egyes rendelkezések rendkívül általánosak, absztrakt jellegűek, ami viszont a széleskörű alkotmányértelmezés számára nyitott kaput. Ezzel magyarázható, hogy erőteljesen előtérbe került az Alkotmánybíróság ún. absztrakt alkotmányértelmező jogköre (a látens vagy láthatatlan alkotmányozás problémája). Tehát az egyes emberi, illetőleg állampolgári jogokat tartalmilag pontosítani kell, meg kell határozni és körül kell írni az alkotmányban a jogok korlátait, azokat a feltételeket, amelyek mellett a jogok korlátozhatóak. Ezek is az alkotmányban szabályozandók, azaz tartalmilag a normatívabb szabályozás kidolgozását kell célul tűznünk. Indokoltnak tartanánk, hogy az alkotmány 2. ának (2) bekezdésében a közvetlen és képviseleti demokrácia intézményei a mainál konkrétabban és egyértelműbben kerüljenek meghatározásra, különös tekintettel a közvetlen demokratikus intézmények alkalmazási körére és működési elveire. 27 Bólyai J. Szigeti P. Szikinger I. (2005) 50. oldal. 28 Takács I. (1995) 155. oldal

402 A közvetlen és képviseleti demokráciával kapcsolatban jó lenne, ha tisztáznánk egy pár alapfogalmat. Induljunk ki abból, hogy egy jogállamban minden törvény, közvetlen vagy közvetett módon, a nép akaratát kell tükrözze, amelytől minden hatalom származik. Azonban nem szabad összekeverni alkotmányjogilag, hogy a hatalom forrása a nép, de nem feltétlenül az alanya, aki gyakorolja, hiszen a képviselettel egy felruházás, egy reprezentáció megy végbe és akkor az alany már a képviselő testület lesz. A képviselő testület akarata csak közvetve fejezi ki a népakaratot, viszont megformálja, habár a népakaratot nehéz megformálni. A nép tehát minden hatalom forrása hatalom melyet a nép választott képviselői útján, illetve közvetlenül gyakorol. A reprezentáció elve alapján a nép szisztematikusan, állandóan gyakorolja a hatalmat ez a parlament, a képviseleti demokrácia, vagy a helyi hatalomnál az önkormányzás, és ezt egészíti ki a közvetlen hatalomgyakorlás, amelyet be kell illeszteni a jogrendbe, és csak korlátolt keretek között érvényesülhet. Ezért van a népszavazásoknak egyértelműségi tesztje, mert fontos, hogy nemcsak a jogalkotó, hanem a kérdéseket megválaszolók is egyformán értsék a kérdéseket. Mert ha ez nem így lenne, nem lehetne átfordítni a jogba, akkor nem artikulálnák úgy a népakaratot, hogy annak legyen valamilyen jogrendre gyakorolt hatása. Az utóbbi időkben Magyarországon olyan politikai helyzet alakult ki, amely némiképp megváltoztathatja a képviseleti és a közvetlen demokrácia viszonyát: ha a évi népszavazás eredményes lesz, ilyen módon támadható lesz a kormányzati többség költségvetési gazdálkodása a bevételi jogcímeknél; ha viszont eredménytelen lesz, akkor kiderül, hogy az emberek nem akarnak ilyen dolgokba beleszólni. Tehát egy eredménytelenség megerősítheti a képviseleti rendszer pozícióját. Szembe kell néznünk azzal a problémával is, hogy a jelenlegi alkotmány a szociális jogok nagy részét alanyi jogként definiálja, azaz a gazdasági és egyéb helyzeti adottságainkat tekintve ki nem kényszeríthető jogokat tartalmaz. Végig kell gondolni, hogy ezek közül a jogok közül melyek azok, amelyek alanyi jogként a mai feltételek között nem tarthatóak fönn és ezért csak államcélként fogalmazhatók meg azzal kiegészítve, hogy e célok alapján az állampolgárok igényelhetik az állam aktív tevékenységét ezeken a területeken. De végig kell gondolni azt is, hogy ha ezeknek a jogoknak a tartománya, akár egy minimuma alanyi jogként értelmezendő, a minimumot meghaladó mérték államcélként akkor is megfogalmazandó legyen. Érdekes kérdés a kétharmados törvények köre, amely a mostani alkotmányt mintegy kiegészíti, de általános vélemény szerint túlzottan széles. Ugyanakkor a kétharmados törvények szabályozási körének csökkentése tovább növelheti az alkotmány egyes rendelkezéseinek keretjellegét, ami elsősorban az állampolgári alapjogok katalógusának hézagaiban jut kifejezésre. Tehát ahol a csökkentés bekövetkezik, a legfontosabb elveket ellentételként az alkotmányba

403 be kell építeni, hiszen ezzel tudjuk kiváltani a kétharmados törvények körének csökkentését. Végezetül elmondhatjuk, hogy a magyar alkotmányt több ponton is normatívabbá kellene tenni. Például ebbe a körbe tartozik a kinevezési jogkör vagy a kitüntetések adományozása. De szabályozni kellene a köztársasági elnök választásának módját is. Mi történne például, ha az államfőválasztás harmadik fordulójában szavazategyenlőség alakulna ki? Vagy, ha a kormányalakításkor ugyancsak szavazategyenlőség alakulna ki? Senki se tudja. Az alaptörvényben sok a szabályozási hiányosság. SOME CHARACTERISTICS OF THE HUNGARIAN CONSTITUTION DEVELOPMENT AFTER THE CHANGE OF REGIME According to our opinion it s not an exaggeration to say that knowledge of primary rights connected to the change of regime in Hungary is a very important piece of information not only for the legal profession but for the nonprofessionals, too. Why can we say that? Because the primary rights legislation has been very significant from the perspective of the peaceful historical transition period, since it gave legal status to the mass movements which changed the regime, it was this legislation that made it possible for the big questions of history to be solved somewhere else than on the streets. This paper is trying to be an attempt for the presentation of this phenomenon. We would like to throw light upon the present issue (the examination of the notion of constitutional law) in the Introduction and in three other chapters. In the first one we will look at some of the characteristics of the constitution development after the change of regime, in the second one we will examine the most important amendments to the constitution, and finally in the third chapter we will analyze a few questions of our current constitution. At certain points we are going to draw a comparison of rights between the Romanian, the Austrian, the Swiss and the Spanish constitution development and regulation

404 IRODALOMJEGYZÉK A rendszerváltás forgatókönyve. (1999). Kerekasztal-tárgyalások 1989-ben, IV. kötet, Magvető Kiadó, Budapest. A Magyar Köztársaság Kormányának Programja (1994) Magyar Hírlap (melléklet), XI. rész, Közjog, jog és jogbiztonság fejezet, július 18. Állam- és jogtudományi enciklopédia, I. köt. (1980), Akadémiai Kiadó, Budapest. Bólyai János Szigeti Péter Szikinger István (2005): Emberi jogok, Rejtjel Kiadó, Budapest. Feitl István (2007) (szerk.): Köztársaság a modern kori történelem fényében, Napvilág Kiadó, Budapest. Kukorelli István (2007) (szerk.): Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest. Kurtán Sándor Sándor Péter Vass László (1991) (szerk.): Magyarország politikai évkönyve Budapest. Mezey Barna (2000) (szerk.): Modern állam és népképviselet, ELTE Kiadó, Budapest. Mezey Barna (2003) (szerk.): Magyar alkotmánytörténet, Osiris Kiadó, Budapest. Takács Imre (1995) (szerk.): Az alkotmányozás jogi kérdései, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Szigeti Péter (2007): Nem adtuk tovább a labdát az Alkotmánybíróságnak, Népszava, augusztus 25. Vörös Imre (2006): Az európai jog rendszertani dilemmái. In: Jog és állam 8. Nyári Egyetem (szerk. Kapa Mátyás). Károli Gáspár Református Egyetem ÁJK, Budapest

405

406 MIGRÁCIÓ=INVÁZIÓ? AZ EU KELETI BŐVÍTÉSÉNEK ELSŐ TAPASZTALATAI HONVÁRI JÁNOS 1 Több mint három év telt el az Európai Unió első keleti bővítése óta. A személyek szabad áramlása, azon belül pedig az EU-n belüli munkaerő-áramlás továbbra is aktuális gazdasági kérdés maradt. A határait a kelet-európai munkavállalók előtt már a kezdetektől megnyitó három ország (Írország, Nagy- Britannia, Svédország), immár közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik a bővítés migrációs hatásairól. Dolgozatomban a Nagy-Britanniába irányuló keleteurópai munkaerő-áramlás első tapasztalatait elemzem, külön kitérve a magyar migráció érdekességeire. Dolgozatom második felében egy saját kérdőíves felmérés eredményeit felhasználva megvizsgálom, hogy a jövedelemkülönbségeken kívül mi motiválja még a külföldi munkavállalást. A brit kapunyitás következményei Nagy-Britannia az EU keleti bővítésének első percétől kezdve megnyitotta kapuit a kelet-európai munkavállalók előtt. A szabad munkavállalásnak egyetlen feltételt szabtak, a munkavállalónak regisztrálnia kell magát. Elemzésem a regisztráltak számát, ill. annak változását veszi alapul, és minden olyan munkavállalót tartalmaz, aki regisztrálta magát a munkavállalói regisztrációs űrlapokon (ez mindenki számára kötelező, aki Nagy-Britannia területén legalább egy hónapot dolgozni kíván, és nem egyéni vállalkozó). A regisztráltak számának alakulását a brit belügyminisztérium publikálta 2, a továbbiakban erre az adatbázisra támaszkodom. Azok az emberek, akik időközben hazatértek, de nem iratkoztak le a listáról (ez nem kötelező) szintén külföldi munkavállalóként vannak nyilvántartva, emiatt az adatbázis túlbecsüli a ténylegesen Nagy-Britanniában dolgozó, regisztrált kelet-európai munkavállalók számát. Ugyanakkor feltételezhető, hogy számos kelet-európai munkavállaló regisztráció nélkül keres munkát, ezt a hatást nem tudom az elemzés során figyelembe venni. A brit belügyminisztérium adatbázisa szerint a legtöbb kelet-európai munkavállaló fiatal (a év közöttiek aránya 82%) és azzal a céllal érkezett, hogy legalább heti 16 órát dolgozzon. Nagyobb hányaduk férfi (60%), és legtöbbjük (94%) úgy nyilatkozott, hogy hozzátartozók nélkül érkezett az országba. A legtöbben gyári, kereskedelmi, csomagoló, vendéglátó-ipari, ill. mezőgazdasági munkát végeztek. 1 Főiskolai adjunktus, Budapesti Gazdasági Főiskola 2 Home Office (2007)

407 Vándorlás keletről Nagy-Britanniába Az OECD nemzetközi migrációval foglalkozó 2007-es tanulmányának 3 egyik legérdekesebb, legtanulságosabb adatsora, a kelet-európai munkavállalók országonkénti megoszlása. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat: 1. táblázat: a kelet-európai - brit migráció Migráció az új EU-tagországokból Nagy-Britanniába 2004* összlakosság százalékában kumulált bevándorlás a csatlakozás óta Csehország , Észtország , Magyarország , Lettország , Litvánia , Lengyelország , Szlovákia , Szlovénia , Összesen , Forrás: OECD (2007) 44. oldal. *2004: májustól decemberig. Ha a csatlakozástól eltelt időt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy közel ember (az érintett országok lakosságának 0,76 százaléka, zömében egyedülálló, vagy egyedül érkező fiatal) lépett Nagy-Britannia területére munkavállalási szándékkal. Ezeknek több mint a fele lengyel, ami annak tükrében nem meglepő, hogy a vizsgált 8 új tagállam lakosságának is közel 50%-a Lengyelországban él. Az éves átlagban érkező fő körüli munkavállaló azt jelenti, hogy évente kb. a brit összlakosság 0,3 százaléka érkezik Kelet- Európából munkavállalási szándékkal a szigetországba. A csatlakozás óta eltelt időszakban ez összesen kb. a brit lakosság 1%-a. Ezt összevetve azzal az adattal, mely szerint Nagy-Britanniában 2005-ben az összes munkavállaló 10%- a volt külföldi születésű, érzékelhető növekedést jelent a kelet-európaiak bevándorlása. Ha a küldő országokat is megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a nyolc országból a csatlakozás óta együttesen 73 milliós összlakosság 0,76 3 OECD (2007).

408 százaléka távozott, természetesen nem egyenlő megoszlásban. Arányaiban Litvániából a legnagyobb az elvándorlás, az összlakosság 1,74 százaléka távozott Nagy-Britanniába a csatlakozástól eltelt időszakban. A legkisebb migráció Szlovéniát jellemzi, az összes lakosság 0,03 százaléka vándorolt el a vizsgált időszakban. Szlovénia után Magyarország a második legkisebb migrációval rendelkező ország, az összlakosság 0,17 százaléka vándorolt Nagy- Britanniába a 2004-es csatlakozás óta. Jelentős elvándorlással rendelkezik Litvánián kívül még Lettország (1,35%), Szlovákia (1,05%) és Lengyelország (0,94%), míg Magyarország mellett alacsonyabb elvándorlás jellemzi Csehországot (0,26%), és Észtországot (0,44%). Jövedelmi különbségek Ha a vándorlási adatokat összevetjük azzal az általánosan elfogadott elmélettel, mely szerint a munkavállalási célú migrációt elsősorban jövedelemkülönbségek motiválják, érdekes megfigyeléseket tehetünk. Természetesen a jövedelemkülönbségek mérésének számos módja lehet. Ezek közül most a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP-ben meglévő különbségeket vizsgáljuk. Az alábbi táblázat adataiból kiolvasható, hogy az újonnan csatlakozó országok között jelentős jövedelemkülönbségek vannak, de valamennyien jelentősen elmaradnak Nagy-Britannia jövedelemszintjétől. 2. táblázat: jövedelemkülönbségek Egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson Ország (EU 25 = 100) Nagy-Britannia Szlovénia Csehország Észtország Magyarország Szlovákia Litvánia Lettország Lengyelország Forrás: Eurostat A GDP-re vonatkozó táblázatot a migrációval összevetve az alábbi következtetésre juthatunk: a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP eltérései, ill. a Nagy-Britanniába való vándorlási hajlandóság között valóban

409 szoros összefüggés mutatható ki (a korrelációs együttható -0,89). Azok az országok, melyek magasabb egy főre eső jövedelemmel rendelkeznek, alacsonyabb elvándorlással jellemezhetők. Ugyanakkor a táblázatból kiderül, hogy korántsem csak a jövedelmi különbségek befolyásolják a munkavállalók migrációs döntéseit. Magyarország az egy főre eső GDP alapján csak negyedik a rangsorban, kevéssel megelőzve Szlovákiát, ugyanakkor az összlakossághoz viszonyított kivándorlási rangsorban utolsó előtti: a Nagy Britanniában munkát vállalók aránya kevesebb, mint fele az észtországinak (a GDP-ben megmutatkozó eltérés 2 százalékpont), és hatoda a szlovákiai adatoknak (különbség az egy főre eső GDP-ben 3 százalékpont!). Érdekes eredményt kaphatunk, ha a brit statisztikai adatokat összevetjük Barro és Sala-i-Martin híres tanulmányával 4, melyre számos nyugat-európai a kelet-nyugati migrációt becslő tanulmány is hivatkozott. Barro és Martin szerint a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső GDP-ben megmutatkozó 10%- os különbség éves szinten a lakosság 0,05 0,15 százalékos elvándorlását eredményezi. Ha összevetjük a modell alkalmazásával nyert adatokat, a tényleges számsorral, akkor azt látjuk, hogy a modell a kelet-európai migráció becslésére nem használható, egyes országoknál jelentősen felül, más országoknál alulbecsüli a vándorlási adatokat. A 8 országból valójában csak három esetben (Lengyelország, Észtország, Szlovákia) esnek egybe a becsült adatok a ténylegesen mért migrációval, ráadásul ebből két esetben az alsó (Észtország), ill. a felső (Szlovákia) határhoz közeli becsléseket kaptunk. (ld. alábbi tábla). A 3. táblázat adatai közül, a már ismert értékek mellett magyarázatra szorul az alsó és felső határra adott becslés számítása. A Szlovéniára vonatkozó, a három év jövedelemkülönbségeinek átlagából adódó alsóhatár becslését például következőképpen számíthatjuk: (117 80) /10 + (115 81) /10 + (114 83) /10 0, Barro, R. Sala-i Martin, X. (1995)

410 Egy főre eső GDP (PPP) EU 25 = táblázat: jövedelemkülönbségeken alapuló migrációbecslés Becslés Barro - Sala-i-M. tanulmánya alapján Ténylegesen mért vándorlási adatok alsó határ felső határ Nagy-Britannia ,17 0,91 Szlovénia 0,03 erősen felülbecsült ,21 0,98 Csehország 0,26 felülbecsült ,28 1,10 Észtország 0,44 alsó határhoz közel ,27 1,10 Magyarország 0,17 erősen felülbecsült ,29 1,14 Szlovákia 1,05 felső határhoz közel ,32 1,19 Litvánia 1,74 erősen alulbecsült ,33 1,22 Lettország 1,35 alulbecsült ,33 1,23 Lengyelország 0,94 átlaghoz közel Forrás: Eurostat, OECD, saját számítások Bérkülönbségek Kérdés, hogy milyen tényezők figyelembevételével lehetne pontosabban megbecsülni a kelet-európai migrációt? A migrációs szándékot meghatározó domináns tényezőként a migrációs szakirodalom a kibocsátó és befogadó országok között fennálló jövedelemkülönbséget tartja számon. A jövedelmi diszkrepanciát tekinti elsődlegesen meghatározó tényezőnek a hagyományos neoklasszikus elmélet 5 is, mely a gazdasági okok miatti vándorlást, mint az otthon és a befogadó országban elérhető bérek közötti különbség következtében meginduló áramlást vizsgálta. A neoklasszikus egyenlőségelméletek kizárólag a bérek országok közötti eltéréseit tekintik a nemzetközi migráció kiindulópontjának. A teória alapján a jelentős munkaerő-forrással rendelkező országokban alacsonyak, míg a korlátozott munkaerő-piaci tartalékokkal rendelkező országokban magasak a bérek. A bérarányokban fennálló olló hatására a munkavállalók az alacsony bérű országokból azokba az országokba áramlanak, ahol magasabbak a fizetések. A migráció eredményeként a kibocsátó országokban a munkaerőpiaci kínálat csökken, a bérszínvonal pedig nő. A befogadó országokban természetesen ezzel ellentétes folyamat játszódik le. Ezt szemlélteti az alábbi ábra is: 5 Hicks, J. R. (1932)

411 A neoklasszikus migráció-elmélet L D Z W Z B L D H W' Z A C W'H L Z D E WH Eredeti megoszlás Migráció L H Az ábra a neoklasszikus migrációelmélet szemléltetése. A koordinátatengelyeket balról jobbra szemlélve a befogadó ország munkakeresleti függvényét, jobbról balra tekintve a küldő ország munkakeresleti függvényét láthatjuk. A kiinduló helyzetben a célországban magasabbak a bérek (W Z ), mint a küldő országban (W H ). Ez szabad munkaerőáramlás mellett arra ösztönzi az alacsonyabb bérű ország munkavállalóit, hogy a magasabb bérekkel kecsegtető országba vándoroljanak. Ez azonban a neoklasszikus elmélet szerint a munkaerő-kínálat növekedését, és jól működő munkaerő-piac mellett a bérek leszorítását eredményezi. Ugyanakkor a küldő országban emelkednek a bérek, így megvalósul a bérek kiegyenlítődése, és egy új munkaerő-allokáció a két ország között. Mivel a szakirodalom fontos tényezőnek említi a bérkülönbségeket a migráció szempontjából, érdemes lehet összevetni Nagy-Britannia és az új tagállamok közötti bérkülönbségeket. Az alábbi táblázat a 2002-ben megfigyelt ipari és szolgáltatásszektorokban számított átlagbéreket tartalmazza az általunk vizsgált országokra vonatkozóan

412 4. táblázat: Bérkülönbségek (ipar és szolgáltatás átlagbérei) Ország Havi bruttó bér (euró) (2002) Nagy-Britanniába irányuló munkaerő-áramlás ( ) az összlakosság %-ában Nagy-Britannia Szlovénia 908 0,03 Lengyelország 589 0,94 Csehország 483 0,26 Magyarország 467 0,17 Észtország 395 0,44 Szlovákia 359 1,05 Litvánia 325 1,74 Lettország 281 1,35 Forrás: Eurostat, OECD A táblázat adatait megvizsgálva, arra a következtetésre juthatunk, hogy a bérkülönbségek sem magyarázzák tökéletesen a kelet-európából Nagy- Britanniába irányuló migrációt (a korrelációs együttható: -0,65). Lengyelország például második volt a kelet-európai bérrangsorban, ugyanakkor Litvánia, Lettország, és Szlovákia után arányaiban innen vándoroltak a legtöbben Nagy- Britanniába. Megjegyzendő, hogy nettó béreket vizsgálva, és a megfigyelt periódusra vonatkozó adatokat felhasználva pontosabb képet kaphattunk volna a bérek migrációt magyarázó erejéről. Eltérések a munkapiac helyzetében További fontos eleme a vándorlást magyarázó tényezőknek a munkapiac helyzete: Van-e és ha igen mekkora munkanélküliség, ill. milyenek a foglalkoztatási lehetőségek, az egyes ágazatokban? A magas munkanélküliség Európa számos országában jelent komoly gazdasági problémát, és jelentős szóródás is megfigyelhető a különböző országok rátái között. A 2005-re vonatkozó munkanélküliségi és vándorlási adatokat tartalmazza az alábbi táblázat:

413 5. táblázat: Munkanélküliség és migráció Ország Munkanélküliség (2005) Elvándorlás (2005) 2005-ös migráció a lakosság százalékában Nagy-Britannia 4,7 - - Szlovénia 6, ,01 Lengyelország 17, , Csehország 7, , Magyarország 7, , Észtország 7, , Szlovákia 16, , Litvánia 8, , Lettország 8, , Forrás: OECD, saját számítások A táblázatból kiderül, hogy önmagában a munkanélküliségi ráta eltérései sem adnak elégséges magyarázatot a migrációra. Megfigyelhető ugyan pozitív irányú kapcsolat a munkanélküliségi ráták és a migrációs adatok között (a korrelációs együttható 0,31), de ezek magyarázóereje sem jelentős. Országspecifikus tényezők Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a jövedelemkülönbségek, bérkülönbségek, foglalkoztatási lehetőségek önmagukban nem magyarázzák tökéletesen a kelet-nyugati vándorlást, kell lenni más motiváló tényezőknek is. Ilyeneknek tekintette 6 az ún. országspecifikus tényezőket. Ebbe a kategóriába tartozhatnak azok a faktorok, melyek nem fejezhetők ki makrogazdasági mutatók segítségével, mégis befolyásolják az emberek vándorlási döntését. Ilyen tényező lehet a klíma, az ország politikai környezete, a szabadságjogok, a családcentrikusság, a lakáspiac helyzete, a nyelvtudás, és még számos további faktor. Nagy valószínűség szerint a kelet-európai migrációra a fenti tényezők is hatással vannak. Erre vonatkozóan egy ban elvégzett, és a magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók migrációs szándékaira vonatkozó saját felmérés eredményeit hívom segítségül. A munkavállalást motiváló tényezőkre vonatkozó kérdés a következőképpen hangzott: 6 Harris J. Todaro M. (1970)

414 Egyetért-e az alábbi állításokkal? (1-es: egyáltalán nem értek egyet, 5-ös: teljesen egyetértek) A külföldi munkavállalásra vonatkozó döntésemet nagyban befolyásolja a családdal történő egyeztetés. A külföldi munkavállalásra vonatkozó döntésemet nagyban befolyásolja barátnőmmel/barátommal történő egyeztetés A külföldi munkavállalásra vonatkozó döntésemet nagyban befolyásolja, hogy egyedül vágok bele, vagy ismerősökkel. A külföldi munkavállalásra vonatkozó döntésemet nagyban befolyásolja a család anyagi helyzete. A külföldi munkavállalásra vonatkozó döntésemet nagyban befolyásolja, hogy mennyi lesz a fizetésem. A külföldi munkavállalásra vonatkozó döntésemet nagyban befolyásolja, hogy sikerül-e külföldön munkát szereznem, vagy sem A válaszok értékelése után érdekes eredményeket kaptam: Külföldi munkavállalást befolyásoló tényezők 5,00 4,50 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 munka fizetés család anyagi helyzet hányan barát Adatsor1 4,57 4,30 3,68 3,51 3,44 3,43 A hallgatók jelentős része nagyon fontosnak tartja a munkavállalás szempontjából, hogy van-e munkalehetősége, ill. mennyit fog keresni. Fontos tényező azonban a családdal való egyeztetés, és a család anyagi helyzete is, ami igazolja azt a feltételezést, hogy a migráció sok esetben nem egyéni, hanem családi döntés. Kisebb magyarázóerővel bír, azonban számos potenciális

415 külföldi munkavállaló számára fontos tényező, hogy egyedül vág-e neki a külföldi munkavállalásnak, vagy társakkal, ill., hogy barátja, barátnője, élettársa, házastársa támogatja-e a döntését. A felmérés során természetesen nem csak a motivációs tényezőkre, hanem a vándorlás irányára is rákérdeztem. Arra a kérdésre, hogy: Az Európai Unió mely államaiban dolgozna szívesen? (Kérjük, osztályozzon egytől ötig, ahol az egyes a biztosan nem vállalná, az ötös a biztosan vállalná kategóriát jelöli!) az alábbi válaszokat kaptam: A kérdőíves felmérés eredményei szerint a felsőfokú oktatásban részt vevő, és külföldi munkavállalásra hajlandó diákok elsősorban Nagy-Britanniában, Németországban és Ausztriában szeretnének dolgozni. Utóbbi két országban a munkavállalás jelenleg még korlátokba ütközik, Nagy-Britannia azonban elérhetővé vált a fiatalok számára. Az ország kiválasztásánál a legfontosabb szempontokat az alábbi ábra összegzi:

416 külfmunkaváll indokai 4,00 3,50 3,00 2,50 2,00 1,50 1,00 0,50 0,00 beszéli a nyelvet itt lehet a legtöbb pénzt keresni jóhír egzotikus ország könnyű a megélhetéshez pénzt keresni kedvesek az itt élő emberek kellemes a klíma könnyű a szakmájában elhelyezkedni jó továbbképzési lehetőségek Adatsor1 3,78 3,74 3,66 3,19 3,06 3,05 3,05 2,94 2,81 2,33 olcsó a megélhetés Következtetések Az EU bővítésének első (nagy-britanniai) tapasztalatait megvizsgálva arra jutottam, hogy a kelet-európai országok munkavállalási migrációja összetett elemzést igényel. A rendelkezésre álló adatok szerint van összefüggés az ország jövedelmi helyzete (vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP) és a munkaerő-migráció, a munkavállalók jövedelmi helyzete (átlagos nominálbérek) és a munkaerő-migráció, a munkavállalási lehetőségek (munkanélküliségi ráta) és a munkaerő-migráció között, de önmagában egyik tényező sem magyarázza tökéletesen a munkaerő-áramlást. Célszerű figyelembe venni, bizonyos országspecifikus tényezők hatását is. A Kelet- Európából Nagy-Britanniába irányuló munkaerő-migráció jelentősnek tekinthető, hiszen három év alatt az összes külföldi munkavállaló száma közel 10%-kal nőtt a 8 vizsgált ország munkaerő-áramlásának hatására. Az országok között azonban jelentős eltérések figyelhetők meg: Szlovénia, Magyarország és Csehország munkavállalói nem igazán mobilak, míg Litvánia, Lettország, Szlovákia, és Lengyelország sokkal komolyabb migrációval rendelkezik. Hogy változtat-e a helyzeten, ha további országok nyitják meg munkapiacukat a keleti munkavállalók előtt, még nem tudjuk biztosan. Mindenesetre a migráció alakulása, prognosztizálása, hatásainak elemzése kérdés továbbra is a gazdasági kutatások egyik fontos kérdése marad