EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG. Elnök

Átírás

1 1 Elnök EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/145/14/2014. Ügyintéző: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B, a továbbiakban: hatóság) a kiskorú kérelmező (a továbbiakban: kérelmező, gyermek) törvényes képviselője kérelmére a Túrkevei Óvodai Igazgatóság és Bölcsődével (5420 Túrkeve, Széchenyi út 11., a továbbiakban: eljárás alá vont) szemben a fenti ügyszámon folytatott eljárás során az alábbi hozta. HATÁROZATOT A hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont Túrkevei Óvodai Igazgatóság és Bölcsőde kiskorú kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor számára nem biztosította teljes körűen a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményében javasolt, kérelmező sajátos nevelési igényének megfelelő, a különleges gondoskodás körébe tartozó ellátást, továbbá korlátozta azt az időt, amelyet kérelmező az óvodában eltölthet, és ezáltal kérelmezőt fogyatékossága miatt mulasztással megvalósuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítette. A hatóság elrendeli jelen határozat jogerőre emelkedésével egyidejűleg a jogsértő állapot megszüntetését és eltiltja eljárás alá vontat a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításától. A hatóság továbbá elrendeli jogerős, az eljárás alá vont adatainak kivételével anonimizált határozatának a hatóság internetes oldalán történő közzétételét 30 napra. A hatóság továbbá kötelezi eljárás alá vontat, hogy jelen határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság számú számlájára történő átutalással fizessen meg (azaz hétezer-egyszázöt forint) eljárási költséget. A határozat ellen a közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címzett, de az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál három példányban, írásban benyújtandó keresettel lehet kérni. A bíróságtól tárgyalás tartása kérhető. INDOKOLÁS Kérelmező törvényes képviselője a hatósághoz január 16-án érkezett beadványában sérelmezte, hogy sajátos nevelési igényű (autista) gyermeke nem kapja meg a nevelésére kijelölt intézményben azokat a fejlesztéseket, amelyeket a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleménye előírt, továbbá, hogy a gyermek naponta csak két óra időtartamban járhat óvodába. Csatolta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet által december 4-én kiállított szakvéleményt, mely szerint a gyermek a többi gyermekkel együtt nevelhető, nevelésére kijelölt intézmény a Túrkevei Óvodai Igazgatóság és Bölcsőde. A szakvélemény alapján kizárólag a gyermek gyógypedagógiai

2 2 megsegítése indokolt, számára az egyéni rehabilitációs ellátási forma javasolt. A rehabilitációs foglalkoztatás tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos gyógypedagógiai tanár kompetenciája, vagy bármely szakos gyógypedagógusé, aki autizmus specifikus módszerek alkalmazásában jártas. A 2012/2013. nevelési év végéig a gyógypedagógiai rehabilitációs foglalkozás javasolt időkerete heti 3 óra (5x30 perc), ebből 3x30 perc komplex gyógypedagógiai és 2x30 perc logopédiai megsegítés. A panasz szerint a szakvéleményben foglalt fejlesztések közül csak a logopédiai fejlesztés kezdődött el október 7-én heti 2x45 perc időtartamban. Az ügy előzménye, hogy kérelmező szülője július 22-én már fordult panasszal a hatósághoz azzal, hogy gyermeke csak napi két órát tölthet az óvodában, és a fejlesztéseket csak részben kapja meg. A hatóságnak az eljárással kapcsolatos tájékoztatására ekkor a szülő még nem kezdeményezte a hatóság eljárását. A hatóság felhívására kérelmező csatolta a szakértői véleményhez az óvoda kérelmére szeptember 11-én készült záradékot, mely szerint szeptember 1-től a gyermek rehabilitációs foglalkoztatásának heti időkerete 11 óra, ebből 2 óra logopédiai, 2 óra pszicho-pedagógiai megsegítés és heti 7 óra kötött többségi prevenciós foglalkoztatás. A szülő csatolta továbbá a következőket: a polgármester levelét, mely szerint az óvoda megfelelő óraszámban, megfelelő szakember biztosításával, maximálisan törekszik a kisgyermek szakszerű fejlesztését elősegíteni ; a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet tájékoztatását arról, hogy a szakértői bizottság javaslatait az intézmény köteles betartani, és hogy a szülő panaszával forduljon a jegyzőhöz; a Vadaskert Kórház és Szakambulancia által május 9-én kelt ambuláns kezelőlapot. A kérelem alapján a hatóság értesítette az eljárás megindításáról a bepanaszolt intézményt, és az eljárás alá vontat nyilatkozattételre hívta fel. Az óvoda vezetője a hatósághoz február 5-én kelt nyilatkozatában előadta, hogy a kérelmező gyermek óvodáztatása március 22-én kezdődött. A gyermek nehezen vált el anyjától, nehezen tudott beilleszkedni az óvodai csoportba, nehezen viseli a napirenddel együtt járó változásokat, nem él együtt a csoporttal, a közös tevékenységekbe egyáltalán nem vonható be. Az óvónő kérését, hogy 2-3 óra elteltével vigyék haza a gyermeket, a szülők elfogadták. Az óvodapedagógus a gyermek integrált nevelését vállalta, de a csoportban napi átlagban 22 másik gyermek is van. Az eljárás alá vont intézmény csatolta a gyermek állapotáról a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet által március 19-én kiállított gyermekpszichiátriai ambuláns kezelőlapot, illetve a Gézengúz Alapítvány által október 14-én kiállított ellátási adatlapot. Mellékelt továbbá mulasztási naplókat, a csoportvezető óvónő jegyzeteit a gyermek fejlődéséről, jellemzéséről, fejlesztéséről, a gyógypedagógus-logopédus által készített fejlesztési naplót és jellemzést, a fenntartónak szeptember 30-án, valamint a szülőknek szeptember 30-án, október 3-án és november 18-án írt leveleket. Eljárás alá vont hivatkozott arra, hogy a gyermek édesapja nem írta alá az esedékes szakértői vizsgálat iránti kérelmet, és kérte, hogy a hatóság ne csak a dokumentumokat vegye figyelembe, hanem tegyen helyszíni szemlét is az intézményben. A csoportvezető óvónő írásos nyilatkozatában kifejtette, hogy a gyermeket ingerli a csoport izgő-mozgó sokasága, rendkívüli igénye van egy felnőtt személyes közelségére, a közös játékba nem sikerült bevonni tavaszától, őszétől igyekezett kérelmezőt arra szoktatni, hogy közelebb engedje a többi gyermeket, egy kislány el is kezdett hozzá ragaszkodni, amit kérelmező eleinte elfogadott, majd elutasított. Minden nap ismétlődtek a gyermek dühkitörései, aminek kiváltó okait az óvónő nem tudja megállapítani, hiszen nem jelez sem mozdulattal, sem tekintettel, nem tudják, hogy mit szeretne. Külön szobát alakítottak ki a gyermek számára, ahová elvonulhatott. Naponta beszédfejlesztő, gondolkodásfejlesztő, illetve mozgásos tevékenységet végeztek vele, ezzel összefüggésben az óvónő a fejlesztési tervre utalt. Az óvónő álláspontja szerint a gyermek délelőtt 10 órára már elfárad, a tűrőképessége többet nem bír, ezért kérte az édesanyát, hogy jöjjön érte. Arra is kérte a szülőket, hogy korábban, óra tájban vigyék óvodába a gyermeket reggelente, hogy hozzá tudjon szokni a csoport létszámának növekedéséhez, de e kérésnek a szülők nem tettek eleget, továbbra is maradt az érkezési idő. A gyermekkel egyébként más óvónők

3 3 és a csoport dajkája is foglalkozott január 7-én az óvónő arra kérte az apát, hogy az anyához hasonlóan írja alá a szakértői vizsgálat iránti kérelmet, mivel a gyermek tanköteles korba lépett, az apa azonban erre nem volt hajlandó. Az óvónő nyilatkozatát az óvoda más óvodapedagógusai is aláírták egyetértésüket kifejezve február 19-én eljárás alá vont részéről újabb nyilatkozat érkezett a hatósághoz, melyben jelezte, hogy szeptember 1-jén kérték a gyermek felülvizsgálatát (a csatolt szeptember 1-jén kelt levél szerint azzal az indokkal, hogy a gyermek integrált nevelése, fejlesztése a 25 fős óvodai csoportban gondot okoz, és kérik számára más intézmény kijelölését). A pedagógiai intézet az apa aláírása nélkül nem fogadta el a kérelmet, ezért az eljárás alá vont a Mezőtúri Járási Hivatalhoz fordult segítségért január 29-én. Az intézményvezető nyilatkozatában jelezte, hogy az intézmény a továbbiakban is vállalja a szakvélemény alapján a gyermek integrált nevelését óvodai csoportban napi négy órában, kérik a szülőket, hogy reggel 7 óra fél nyolc körül vigyék óvodába a gyermeket. Kifejtette az intézményvezető azt is, hogy a törvényi változásoknak köszönhetően január 1-től pedagógiai asszistenst tud alkalmazni. Eljárás alá vont nyilatkozatára a gyermek édesanyja válaszolt március 11-én kelt beadványában. Előadta, hogy a szülők 2011-ben saját elhatározásukból kérték a szakértői bizottság vizsgálatát. Már az első évben is csak egy órát maradhatott a gyermek az óvodában, és álláspontja szerint a gyermek azért nem tudott beilleszkedni a csoportba, mert az óvónő nem vonta be a foglalkozásokba, az óvoda életébe. Több hetes kihagyások voltak a gyermek óvodába járásában azért, mert az óvónő azt mondta, hogy vigyék másik óvodába. A gyermek felülvizsgálata 2013 szeptemberében az anya szerint nem volt még esedékes, az óvoda szabadulni akart a gyermektől január 24-én a szülők is kérték a szakértői bizottságtól a gyermek vizsgálatát beiskolázás céljából, a vizsgálat vezetője úgy tájékoztatta őket, hogy nincsenek elkésve. Az anya nehezményezte, hogy az óvodába járó gyermekek szülei között beszédtéma a gyermeke, és hogy az óvónő a gyermek előtt beszéli meg a problémákat. Álláspontja szerint az óvoda mulasztása hátráltatta a gyermeket a fejlődésben, és kérte a hatóságot, hogy vonja felelősségre az intézményt. A hatóság március 5. napjára az ügyben tárgyalást tűzött ki, azonban a szülők jelezték, hogy ugyanezen a napon kerül sor a gyermek felülvizsgálatára is, ezért a tárgyalás megtartására március 18. napján került sor. A tárgyaláson a gyermek képviseletében az édesapa vett részt. Az eljárás alá vont intézmény vezetője a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a gyermek gyógypedagógiai-logopédiai fejlesztést kapott az intézményben, pszicho-pedagógiai fejlesztésre sem a gyermekkel foglalkozó gyógypedagógus, sem pszichológus nem felel meg. Megfelelő szakembert csak Szolnokon találtak, aki azonban az óvodába kijárni nem tud, a gyermeket kellene hozzá hordani, a bejárás költségeit a normatívából az intézmény nem tudja fedezni. Álláspontja szerint a szülők beleegyeztek abba, hogy a gyermek délelőtt 10-11óráig maradjon az óvodában, nem jelezték, hogy sérelmes lenne számunkra ez a megoldás. Kifejtette, hogy az óvónők módszertani tudása az átlaggyerekhez van meg, kérelmezőt viszont úgy kellene integrálni, hogy közben folyamatos segítségre szorul. Gyógypedagógust az intézményben költségvetési okokból alkalmazni nem tudnak. A vegyes életkorú csoportokban az újonnan érkező fiatalabb gyermekekre is tekintettel kell lenni, kérelmező csoportjába 28 gyermek jár. Az intézményvezető tájékoztatott arról, hogy február 1-től az óvodában már van pedagógiai asszisztens, mivel most van erre normatíva, így jobban oda tudnának figyelni a gyermekre, aki egyébként január 7. óta nem jár az óvodába, a fejlesztéseken sem vesz részt. Más autista gyermekek is jártak már az intézménybe, ők nyugodtabbak, jobban szocializálhatók voltak, kérelmező fejlődési üteme azonban lassabb, probléma, hogy nem tud beszélni. Az óvoda 2013 szeptemberéig nem kérte a szakvélemény felülvizsgálatát, időt akartak hagyni a gyermeknek a beilleszkedésre szeptemberében az akadályozta meg a szakvélemény felülvizsgálata iránti kérelem előterjesztését, hogy azt az apa nem volt hajlandó aláírni. A gyermek édesapja a tárgyaláson elmondta, hogy a gyermek azért nem jár január 7. óta az óvodába, mert azon a napon az óvónője azt mondta, hogy vigyék máshova. A gyermek korábban többször

4 4 azért hiányzott az óvodából, mert akkor is ilyen kijelentés hangzott el az óvónő részéről március 5-én lezajlott a gyermek vizsgálata, és a szülőknek átadott iratban foglaltak szerint a szakértői bizottság ismét az eljárás alá vont intézményt jelölte ki óvodai nevelésére a 2014/2015. nevelési év végéig. Az apa úgy nyilatkozott, hogy az intézménykijelölést a szülők nem kifogásolták, ugyanakkor az a véleménye, hogy a gyermeknek rossz helye van a túrkevei óvodában, máshová szeretné íratni, az eljárás alá vont intézménnyel a hatóság eljárásában ezért nem kíván egyezséget kötni. A hatóság a tárgyaláson tanúként hallgatta meg az óvónőt. A tanú elmondta, hogy több mint két éve vezeti az az óvodai csoportot, ahova kérelmező is jár. A gyermek beszoktatásával problémák voltak, hamar elfáradt, és ekkor dühkitöréseket produkált, de növelték volna a későbbiekben az óvodában eltöltött időt. Az anya általában 7.30 és 8 óra között vitte a gyermeket az óvodába, az óvónő kérte, hogy 10 körül jöjjön érte. A tanú szerint ezt a megoldást az anya nem kifogásolta, álláspontja szerint a szülő is érezhette, hogy nem bír többet a gyermek. A gyermek korán hozzászokott a tanúhoz, nagyon ragaszkodott hozzá, nehezen viselte, ha más (pl. dajka) foglalkozott vele. A csoportos foglalkozásokban azért nem vett részt a gyermek, mert a többi óvodás jelenlétét csak korlátozottan, egy bizonyos ideig tudja tolerálni, és ha már 4-5 gyerek van az asztal körül, azt nem tűri el. A tanú szerint úgy próbálták kezelni a helyzetet, hogy a gyermek átmehetett másik csoportba is. A probléma a tanú szerint nem a gyermek értelmi képességeivel van összefüggésben, hanem azzal, hogy nem tud kommunikálni. Az óvónőnek a csoportba járó többi gyermekkel köztük egy enyhén értelmi fogyatékossal is foglalkoznia kell, úgy nyilatkozott, hogy ha megszakadtam volna, akkor sem tudtam volna eleget tenni annak, hogy a gyermek több időt töltsön az óvodában. Elmondta, hogy a problémát jelezte az intézményvezetőnek, aki látogatást tett a tagóvodában, és átbeszélték vele a kérdést, és a fenntartó önkormányzattól segítséget kaptak egy közmunkás személyében. A gyermek kötött többségi prevenciós foglalkoztatását a tanú végezte, az ún. játékidőben, foglalkoztak a rajz, a festés megszerettetésével, a többiek foglalkozásába úgy igyekezett bekapcsolni a gyermeket, hogy külön asztalhoz ültette. Az ún. nagy foglalkozásokon amilyen az ének és a torna a gyermek nem vett részt, sétálni egyszer volt a többiekkel úgy, hogy az édesanyja is jelen volt. A tanú tagadta, hogy azt mondta volna bármelyik szülőnek, hogy vigyék más óvodába a gyermeket, szerinte a szülők hozták fel, hogy más helyet keresnek, el fognak költözni, ő csak azt említette, hogy Kisújszálláson van egy autizmusra specializálódott óvoda. A tanú sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, és arra hivatkozott, hogy nem kaptak segítséget. Az intézményvezető a tanú nyilatkozatára reagálva kifejtette, hogy a (fenntartó által biztosított) közmunkás hozzáértően tudott segíteni. Hangsúlyozta, hogy a tanú 28 éve óvodapedagógus, és biztosan nem rajta múlt, hogy ilyen lassú a gyermek szocializálódása. Javasolta, hogy a hatóság nézze meg, hogy csoportban hogyan viselkedik a gyermek, továbbá úgy nyilatkozott, hogy a szülők által csatolt, március 5-én kelt iratot az intézmény nem kapta meg, a teljes szakvéleményt a kézhezvételt követően csatolni fogja. Kifejezésre juttatta szándékát a szülővel történő egyezségkötésre, hivatkozva arra, hogy már van pedagógiai asszisztens, így a gyermek délután is maradhatna az óvodában. A gyermek édesapja továbbra is határozottan elvetette a megegyezés lehetőségét, így a hatóság egyezségkötésre tett kísérlete eredménytelen maradt március 31-én érkezett a hatósághoz eljárás alá vont részéről az óvónő nyilatkozata, melyben az anya korábbi beadványára reagál. Ebben az óvónő határozottan kijelenti, hogy nem szólította fel a szülőt arra, hogy vigye másik óvodába a gyerekét. Álláspontja szerint az óvoda egész élete kérelmező körül forgott, miközben a 2011/12-es tanévben 33 gyermek járt a csoportba, akik között volt egy másik autista és egy szintén nem beszélő, enyhén értelmi fogyatékos gyermek is. Az óvónő legfőbb fejlesztési célnak azt tekintette, hogy kérelmező elfogadja gyermekközösséget, azonban erre utaló jelek csak 2013 tavaszától jelentkeztek, addig a gyermek elutasította a többieket. A csoportos foglalkozásokon kérelmező azért nem vesz részt, mert fáradt, követelőző, jelentkeznek a kitörései, szétzavarja a csoportot, káoszt okoz. Túlságosan ragaszkodik az óvónő személyéhez a gyermek, állandó irányítást igényel, ezért

5 5 rendszeresen a többi gyermek került hátrányos helyzetbe. A szülők közössége 2012 tavaszán aláírást akart gyűjteni a gyermek óvodából történő eltávolítása érdekében, az óvónő kérte őket, hogy ne tegyék. Eljárás alá vont május 27-én eljuttatott a hatósághoz egy október 3-án kelt t, melyben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kádas György Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Diákotthon és Gyermekotthon-t kereste meg többek közt abban az ügyben, hogy egy gyermeknek heti két órában pszicho-pedagógus megsegítésére lenne szüksége. Az iratra rávezetett megjegyzés szerint az re eljárás alá vont nem kapott választ. Ugyanezen a napon a hatóság telefonos megkeresésére az intézményvezető azt a tájékoztatást adta, hogy az új szakértői véleményt az intézmény még mindig nem kapta meg, tudomása szerint azért, mert a szülők jogorvoslattal éltek azzal szemben. A hatóság az alábbiak alapján megállapította, hogy a kérelem alapos: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. t) pontja alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, ha valaki, vagy valamely csoport egyéb helyzete miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Az Ebktv. 7. (2) bekezdése alapján, ha e törvény másképpen nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a) a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Az Ebktv. 19. (1) bekezdése alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy a jogsértéskor ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint rendelkezett a 8. -ban meghatározott valamely (ún. védett) tulajdonsággal. Az Ebktv. 19. (2) bekezdése szerint az eljárás alá vontat terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. Az Ebktv a értemében Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését vizsgáló hatósági eljárás akkor indítható meg, ha a jogsértésről való tudomásszerzéstől számított egy év, és a jogsértés bekövetkezésétől számított három év még nem telt el. A nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. törvény december 31-ig hatályos szövege értelmében: 47. (1) A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges bánásmód keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. (4) A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez és oktatásához az alábbi feltételek szükségesek: b) egyéni előrehaladású képzéshez, integrált óvodai neveléshez, iskolai nevelés-oktatáshoz, fejlesztő neveléshez, fejlesztő nevelés-oktatáshoz, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szakirányú végzettségű gyógypedagógus, a foglalkozásokhoz speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök, c) a fejlesztési területek szakértői bizottság által történő meghatározása.

6 6 (10) A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez, oktatásához szükséges speciális szakképzettséggel rendelkező szakember utazó gyógypedagógusi hálózat útján is biztosítható. Az utazó gyógypedagógusi hálózat megszervezése és működtetése az állami intézményfenntartó központ feladata. A nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. törvény január 1-től hatályos szövege értelmében: 47. (4) A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez és oktatásához a következő feltételek szükségesek: b) egyéni előrehaladású képzéshez, integrált óvodai neveléshez, iskolai nevelés-oktatáshoz, fejlesztő neveléshez, fejlesztő nevelés-oktatáshoz, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus, gyógypedagógiai tanár vagy terapeuta, konduktor, konduktor-tanító, konduktor-óvodapedagógus, konduktor(tanító) vagy konduktor(óvodapedagógus), a foglalkozásokhoz speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök, c) a fejlesztési területek szakértői bizottság által történő meghatározása. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény szerint: 24. (1) (2) Az óvoda a gyermek hároméves korától ellátja - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokat is. (3) A gyermek ha e törvény másképp nem rendelkezik abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni. 69. (1) A gyermeket, kérelemre - ha családi körülményei, képességének kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja - az óvoda vezetője felmentheti az alól, hogy e törvény 24. -ának (3) bekezdése alapján óvodai nevelésben vegyen részt. A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának irányelve kiadásáról szóló 2/2005 (III.1.) OM rendelet 1. számú mellékletének 6. pontjában foglaltak szerint az autisztikus gyermekek szükségleteinek megfelelő fejlesztéséhez az óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte szükséges. A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet 1. mellékletének 2.7 pontjában foglaltak szerint az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermekek szükségleteinek megfelelő fejlesztéséhez az óvodai környezet megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenléte szükséges. A sajátos nevelési igényű gyermekek esélyegyenlősége akkor biztosított az óvodai nevelésben, ha különleges bánásmód keretében állapotuknak megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesülnek. A többi gyermekkel együtt nevelhető, sajátos nevelési igényű gyermekeknek továbbá ugyanúgy joguk van az óvodai életben való részvételhez, mint a különleges bánásmódot nem igénylő társaiknak. Kérelmező gyermek szülője azt sérelmezte, hogy a gyermek csak korlátozott napi időtartamban járhat az óvodába, továbbá, hogy csak részben kapja meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanulási Képességet vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság (a továbbiakban: szakértői bizottság) szakértői véleményében javasolt fejlesztéseket. A szakvéleményben foglaltak, továbbá a csatolt orvosi iratok igazolják, hogy a gyermek infantilis autizmusban szenved, sajátos nevelési igényű, ezért rendelkezik az Ebktv. 8. g) pontjában meghatározott védett tulajdonsággal (fogyatékosság).

7 7 A hatóság eljárásában az Ebktv ra figyelemmel kérelem benyújtását megelőző egy évet (2013. január 16-tól január 16-ig) vizsgálta, és a csatolt iratok, valamint a felek nyilatkozatai és Fazekas Ferencné tanúvallomása alapján a következő tényállást állapította meg: Az eljárás alá vont intézmény alapító okiratában a feladatok meghatározásánál, illetve a tevékenységi körnél egyértelműen szerepel a sajátos nevelési igényű, köztük a rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján autista gyermekek nevelése. Kérelmező gyermek november 12-én született, ötödik életévét november 12-én töltötte be. Az eljárás alá vont intézményt március 22. óta látogatta bejárósként, azaz óvodai ellátását-nevelését délelőttönként, ebédig kellett volna biztosítani. A vizsgált időszakban kérelmező nevelésére a szakértői bizottság december 4-én kelt szakértői véleményében foglaltak voltak irányadók. A szakértői vélemény szerint kérelmező a többi gyermekkel együtt nevelhető, kizárólag gyógypedagógiai megsegítése indokolt, számára az egyéni rehabilitációs ellátási forma javasolt. A gyógypedagógiai rehabilitációs foglalkozás javasolt időkerete a 2012/2013-as nevelési év végéig heti 3 óra (5x30 perc: 3x30 perc komplex gyógypedagógiai és 2x30 perc logopédiai megsegítés), szeptember 1-től heti 11 óra. A rehabilitációs foglalkoztatás tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos gyógypedagógiai tanár kompetenciája, vagy bármely szakos gyógypedagógusé, aki autizmus specifikus módszerek alkalmazásában jártas. A mulasztási naplókból megállapíthatóan a gyermek a 2012/13-as nevelési év során, illetve a 2013/14-es nevelési év első félévében rendszeresen járt az óvodába, hosszabb kihagyás igazoltan, 2013 februárjában, júliusában és augusztusában történt, illetve január 6-át követően. A mulasztási naplók arra vonatkozóan nem tartalmaznak adatot, hogy a gyermek naponta mennyi időt töltött el az óvodában, azonban a szülők és a tanúként meghallgatott óvónő nyilatkozatából az volt megállapítható, hogy ez az időtartam a napi három órát a logopédiai-gyógypedagógiai rehabilitációs foglalkozásokkal együtt sem érte el. Az eljárás alá vont által csatolt iratokból (egyéni fejlesztési naplók) megállapítható, hogy a vizsgált időszakban gyermek rendszeresen részesült gyógypedagógiai-logopédiai foglalkozásban hetente két alkalommal, a foglalkozások előirányzott időtartama a fejlesztési napló szerint 45 perc volt alkalmanként. A vizsgált időszakban a foglalkozások május 30. és október 7. között szüneteltek, egyébként folyamatosak voltak, megtartásukra akkor nem került sor, amikor a gyermek hiányzott. A gyermekkel a foglalkozásokon Sz. N. E. foglalkozott, aki az eljárás alá vont által csatolt főiskolai oklevél szerint gyógypedagógus, logopédia szakos tanár, és sikeresen elvégezte a Sindelar-Zsoldos program 2 elnevezésű akkreditált pedagógiai-továbbképzési tanfolyamot, amelynek témája az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának internetes tájékoztatása alapján a tanulási- és magatartási zavarok terápiája iskoláskorban volt. Az eljárás alá vont intézmény szeptember 1-jén kérte a szakértői bizottságtól a kérelmező számára javasolt 11 óra rehabilitációs foglalkozás konkrét meghatározását, felbontását, ugyanakkor kezdeményezte a gyermek felülvizsgálatát is azzal az indokkal, hogy a 25 fős óvodai csoportban gondot okoz az integrált nevelése, fejlesztése. A rehabilitációs foglalkozások felosztását a szakértői bizottság a következőképpen határozta meg: heti 2 óra logopédiai, 2 óra pszicho-pedagógiai megsegítés és heti 7 óra kötött többségi prevenciós foglalkoztatás. Az eljárás alá vont intézmény a részletezést követően ugyanazt a heti kétszer 45 perc logopédiai-gyógypedagógiai foglalkozást nyújtotta a gyermeknek október 7-vel kezdődően, mint korábban, pszicho-pedagógiai megsegítésére nem került sor. A többségi pedagógus által nyújtandó foglalkozások tekintetében, bár az egyes foglalkozások tartalmáról és időtartamáról feljegyzés nem készült, az egyéni fejlesztési tervek és az óvónő nyilatkozata alapján amit a tárgyaláson jelen lévő szülő nem vitatott megállapítható, hogy az óvónő rendszeresen foglalkozott egyénileg a gyermekkel az ún. játékidőben.

8 8 A fenti tényállás alapján a hatóság megállapította, hogy a vizsgált időszakban az eljárás alá vont intézmény a szakértői véleményben meghatározott, a rehabilitációs foglalkozásokra vonatkozó javaslatnak csak részben tett eleget. Eljárás alá vont heti két óra, alkalmanként 45 perc gyógypedagógus-logopédus által nyújtott foglalkozásban részesítette kérelmezőt, ami nem felel meg a szeptember 1-ig előírt időtartamnak és felosztásnak (heti három óra, 5x30 perc: 3x30 perc komplex gyógypedagógiai és 2x30 perc logopédiai megsegítés). A hatóság a fejlesztési napló alapján elfogadta, hogy tartalmilag a gyógypedagógus nemcsak logopédiai, hanem részben gyógypedagógiai fejlesztést is nyújtott. Az időtartam és az alkalmak száma tekintetében azonban azt állapította meg, hogy heti kétszer 45 perc nem lehet egyenértékű heti ötször harminc perccel. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési és a nevelési-tanítási idő felosztásáról szólva az óvodai foglalkozások időtartamára nem tartalmaz rendelkezést, az azonban a hatóság álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy kétszer 45 percben nem teljesíthető ötször 30 perc foglalkozás, különösen nem egy olyan gyermek esetében, akinek figyelme a szakértői vélemény szerint fejlesztésre szorul, és aki egyébként eljárás alá vont szerint is csak rövid ideig tud figyelni. Nem felel meg ez a heti két óra a szakértői vélemény szeptember 1-től érvényes javaslatának sem szeptemberétől a szakértői vélemény heti két óra logopédiai és két óra pszicho-pedagógiai megsegítést ír elő, ennek ellenére nem történt változás az előző nevelési évhez képest. Nem fogadta el a hatóság az eljárás alávont védekezését, miszerint szakemberhiány miatt nem valósulhatott meg a gyermek pszicho-pedagógiai megsegítése, ezt ugyanis eljárás alá vont bizonyítékokkal nem tudta alátámasztani, de még azt sem, hogy komolyabb erőfeszítéseket tett volna a foglalkozás biztosítására. A október 3-án kelt alapján megkereste ugyan a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kádas György Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Diákotthon és Gyermekotthon-t, de nem tudta igazolni, hogy amikor a megkeresés nem járt sikerrel, további lépéseket tett volna. A becsatolt iratok alapján eljárás alá vont a fenntartónak is csupán jelezte, hogy pszicho-pedagógust keres, és hogy ehhez segítséget kér, de nem hozta egyértelműen a fenntartó tudomására, hogy a nevelésében lévő gyermek tekintetében az intézmény nem tudja ellátni feladatait, mert nem tudja nyújtani az előírt foglalkozást. A hatóság álláspontja szerint az intézmény vagy foglalkoztat megfelelő szakembert, vagy utazó pedagógust vesz igénybe, a szülőktől azonban nem várható el, és a jogszabályi rendelkezéseknek sem felel meg az az eljárás alá vont által javasolt megoldás, hogy a gyermeket Szolnokra kelljen hordani foglalkozásra, miközben az óvodai nevelésére kijelölt és az alapító okirata alapján alkalmas intézmény Túrkevén található. A hatóság megállapította továbbá, hogy az eljárás alá vont intézmény a gyermek védett tulajdonságával összefüggésben, elfogadható indok nélkül korlátozta számára az óvodában eltölthető időt. A gyermek 2012 novemberében betöltötte 5. életévét, ezért a 2012/2013-as nevelési évtől nemcsak joga volt részt venni az óvodai nevelésben, hanem erre a közoktatásról szóló törvény értelmében napi négy órában köteles is volt. A szakértői vélemény szerint kérelmező a többi gyermekkel együtt nevelhető, és a megfogalmazott javaslatok nem tartalmaznak olyan utalást, mely szerint a gyermek állapota indokolná ezen időtartam csökkentését. Az intézmény vezetője a közoktatási törvény 69. -a szerint kérelemre mentheti fel a gyermeket a kötelező óvodalátogatás alól, kérelmező esetében azonban ilyen kérelemről nem volt szó. A hatóság nem fogadta el ebben a körben az eljárás alá vont azon védekezését, hogy a szülők nem kifogásolták, hogy a gyermeket 10 óra körül már haza kell vinni, ugyanis az nem tekinthető az óvodalátogatás alóli felmentés iránti kérelemnek. Nem fogadta el a hatóság az eljárás alá vont azon védekezését sem, hogy a gyermek nehezen alkalmazkodik a gyermekcsoporthoz, nehezen viseli a napirend változásait, valamint a közös tevékenységekbe nem vonható be, és ez indokolta volna azt, hogy a nagyfoglalkozások alatt már nem maradhatott az óvodában. Az autizmus spektrum zavar egyik meghatározó jellegzetessége éppen a rugalmatlan viselkedés. A hatóság nem vitatja, hogy amennyiben a gyermek állapota miatt nehezen fogadja el a gyermekközösséget, kapcsolatteremtési, kommunikációs, társas viselkedési elmaradásai vannak, vele szemben irracionális és megterhelő olyan elvárást támasztani, hogy az ilyen problémákkal nem küszködő gyermekekhez hasonlóan vegyen részt az irányított közös

9 9 foglalkozásokban. Ez azonban nem indokolja azt, hogy a gyermek ne is maradhasson az óvodában, és így esélyt se kaphasson arra, hogy adott esetben a többi gyermekétől eltérő napirendet követve, de idővel, fokozatosan valóban integrálódjék, és egyre inkább megvalósulhasson beilleszkedése, egyenlő hozzáférése a foglalkozásokhoz (32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet 1. melléklet 1.7. pontja). Az eljárás alá vont intézménynek a személyi feltételeket és a szervezeti kereteket a vállalt feladathoz kellett volna igazítania, így például a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet autista gyermekekre vonatkozó rendelkezései szerint biztosítani a speciális módszerekben képzett szakember vagy fejlesztő asszisztens jelenlétét, ez azonban nem történt meg. Az eljárás alá vont intézmény vezetője hivatkozott arra, hogy az óvodapedagógusoknak az átlag gyermekhez van képesítésük, mely érv nem fogadható el egy sajátos nevelési igényű gyermekeket integráltan ellátó intézménytől, hiszen a sajátos nevelési igényű gyermek eleve nem átlaggyerek. Ugyanezen okból nem fogadta el a hatóság eljárás alá vontnak azon érvelését sem, hogy a kérelmező részére nyújtott egyéni bánásmód a többi gyermek szempontjából hátrányhoz vezet. Eljárás alá vont a gyermek anyától való elszakadásának nehézségeire, illetve tűrőképességének korlátaira is hivatkozott. Sem a benyújtott iratok, sem az óvónő nyilatkozata nem támasztotta alá azt, hogy kérelmező nehezen szakadt volna el a szülőktől, sőt, az derült ki, hogy viszonylag gyorsan alkalmazkodott a szülők hiányához, és az óvónőhöz kezdett kötődni. A hatóság álláspontja szerint az óvónő azon igénye, hogy a gyermek már reggel fél hét-hét óra tájban jelenjen meg az óvodában, túlzó elvárás, nem tekinthető a szülő mulasztásának az, hogy a gyermek csak fél nyolc-nyolc óra tájban érkezett, erre alappal hivatkozni nem lehet. Az eljárásban előadottak nem támasztották alá azt sem, hogy a gyermek 10 óra körül jelentkező fáradtságára az egyetlen megoldás az automatikus hazaküldése volt. Eljárás alá vont tehát nem tudta ésszerűen megindokolni a gyermek jogszabály szerint kötelező óvodai nevelésben való részvételének korlátozását. A fentiek alapján tehát a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont intézmény a kérelmező gyermekkel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. Tekintettel arra, hogy a gyermek nevelésére kijelölt óvoda egyelőre továbbra is az eljárás alá vont intézmény, a hatóság szükségesnek tartotta a jogsértés megállapításán túl a jogsértő állapot megszüntetésére kötelezést és a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltását, valamint a hasonló jogsértések megelőzése érdekében a jogerős határozat 30 napra történő nyilvános közzétételét a hatóság honlapján. Sem a szakvélemény, sem annak záradéka nem tartalmaz javaslatot a gyermeknek a kötött többségi prevenciós foglalkoztatás keretében a csoportos foglalkozásokba történő bevonásával kapcsolatosan, ugyanakkor az egyéni rehabilitációs ellátási formát javasolja. A hatóság erre tekintettel, továbbá, mivel a gyermek csoportos foglalkozásokba történő bevonhatóságának korlátozottságát illetően elfogadta az óvónő nyilatkozatát, a panasz ezzel kapcsolatos részében nem állapította meg az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét. A hatóság megjegyzi, hogy a pedagógiai szakszolgálatok működéséről szóló 15/2013. (II.26.) EMMI rendelet rendelkezései lehetővé teszik, és a vizsgált időszakban is lehetővé tették, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek nevelését ellátó intézmény felülvizsgálati eljárást kezdeményezzen. Eljárás alá vont először 2013 szeptemberében kezdeményezte a már több mint két éve az intézménybe járó gyermek szakértői vizsgálatát. A hatóság egyetért kérelmező szülőjével abban, hogy a augusztus 31-ig érvényes szakértői vélemény birtokában az újabb vizsgálat a nevelési év elején a beiskolázással összefüggésben nem volt indokolt, és eljárás alá vont sem erre hivatkozott szeptember 1-jén kelt levelében, hanem azt szerette volna elérni, hogy a szakértői bizottság másik intézményt jelöljön ki a gyermek nevelésére. Eljárás alá vont csak január 29-én fordult a járási hivatalhoz a szülő aláírásának hiánya miatt, holott ha meggyőződése szerint a gyermek érdekében állt a felülvizsgálat, és azt a szülő egyetértése akadályozta, akkor ezt már korábban meg kellett volna tennie.

10 10 A hatóság az óvoda intézményvezető által javasolt meglátogatását a tényállás tisztázásához nem tartotta szükségesnek. A döntés meghozataláig nem érkezett meg a hatósághoz a március 5-én elvégzett vizsgálat alapján készült végleges szakértői vélemény, azonban a hatóság álláspontja szerint ennek bevárása csak az eljárás elhúzódásához vezetett volna, a döntésre érdemi kihatása a múltbeli jogsértések megítélése tekintetében nem lett volna. A hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti jogkövetkezményeket az Ebktv. 17/A. (1) a)-c) pontja, valamint (3) bekezdése alapján állapította meg. A szankció megválasztásánál figyelembe vette a hatóság, hogy kiskorút ért a jogsérelem, egy huzamos időn át és jelenleg is tartó folyamatról van szó, továbbá eljárás alá vont mulasztása a kiskorú további fejlődésére is kihatással lehet. Határozatomat az Ebktv. 14. (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörömben eljárva hoztam meg. Az eljárási költség viseléséről a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (Ket.) 157. (2) bekezdés b) pontja, valamint az Ebktv. 16. (1) bekezdése alapján határoztam. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv.17/B (1) bekezdése zárja ki. A jogorvoslatról szóló tájékoztatást a Ket (1a) bekezdése alapján állapítottam meg. Melléklet: költségjegyzék Budapest, június 12. Dr. Honecz Ágnes elnök