A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA VILÁGBESZÉD MERÍTETT SZAVAK TÁJOLÓ

Átírás

1 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Szász István Tas: Komfortos hazára vágyva (glossza)... 2 Grandpierre Károly versei... 4 HATVAN ÉVE JELENT MEG Hankiss János: Mégegyszer az édesanya (glossza)... 6 Novák Imre: Nem csak középiskolás fokon (beszélgetés Dörömbözi Jánossal)... 8 Király Farkas: szét, nem össze (vers) Turcsány Péter: Kánon-váltás és pedagógia (előadás) Matyikó Sebestyén József versei Bencze Attila: Rózsa és kereszt (vers) EGYÜTT JOBB! MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK ETNOKULTURÁLIS ROVATA IX. RÉSZ (a magyarországi ruszin nemzetiségiek irodalmából) Konrad Sutarski: A kis felesleges fontos nemzet nyomában (Sutarski Szabolcs fordítása) Az uhro rusz (magyar ruszin) irodalom története (HKG feldolgozása) Hattinger-Klebasko Gábor versei és prózája Kiss Judit versei (Hattinger-Klebasko Gábor fordításai) A magyarországi ruszin szerzők életrajzai XX. SZÁZADI MAGYAR PRÓZAMŰVÉSZET ÚJRAFELFEDEZÉSE IV. Lukáts János: Testvérünk, Julianus (Kodolányi János: Julianus barát), (tanulmány) WASS ALBERT EMLÉKEZETE LXXVI. RÉSZ Turcsány Péter: Az élet(mű)rajzíró töprengései (részlet a Wass Albert a boldog szomorú ember II. című készülő kötetből) VILÁGBESZÉD Michel Onfray (Franciaország): Az önéletrajzi test exegézise (esszé) (Romhányi Török Gábor fordítása) Tibeti mese: A királyi főből született uralkodó (részlet a Bölcs és balga című példázatgyűjteményből) (Boldogh Dezső fordítása) MERÍTETT SZAVAK Hegyi Valéria versei Netz Dániel: Útközben (novella) Nyiri Péter: Jelen(lét) (novella) Tóth Tamás: Szállnak a darvak, Ha lehet, II. Rákóczy Ferencz (versek) Gángoly Attila: Lázadó jegyzetek (regényrészlet, III. rész) Bene Zoltán: Családfa (novella) Barcsa Dániel: Brüniszkáld (beszély, 7. folytatás) TÁJOLÓ Ravasz László: Tormay Cécile (megemlékezés 1940-ből) Madarász Imre: Uszítás Petőfi-verssel, avagy Szeleczky Zita, a háborús bűnös (kritika Pusztaszeri László: Szép magyar élet c. kötetéről) Antónia Opitz: A folytatás ígérete (kritika Balogh F. András: Herta Müller útja a Nobel-díjig c. kötetéről) Bágyoni Szabó István: Toronygombi feljegyzések (emlékirat 3. rész) KÉPZŐMŰVÉSZEK A POLÍSZBAN Bemutatjuk Bolyki Lajos festőművészt E lapszámunkat Bolyki Lajos alkotásaival illusztráltuk. A borítókon Juhász Károly: anyatej apafej című verse és Bolyki Lajos képei láthatók.

2 PoLíSz Szász István Tas Komfortos hazára vágyva Naplójegyzet február 17. Ugyan, ki tudná jobban átérezni egy komfortos hazára vágyás édesbús érzését, mint a kisebbségből érkező, ki annak idején hazaérkezni vágyott, s rövid időn belül azt észlelte, hogy a Haza még nem érkezett haza. Sebaj, gondolhatta az örök optimizmuson tengődő kisebbségi, nem tarthat ez örökké, s jő majd a szebb jövő. És valóban, úgy tűnt, hogy az meg is érkezett. A várakozáson nevelkedett generáció pedig, hazai és hazát itt kereső, sőt a kívül rekedt vagy maradott is hamarosan tapasztalhatta, hogy még ama kényszeredett magyar és kényszer-internacionalista burok is lemállott, s ott állanak, a haza és a vele szomszédos hazák, a maguk pőreségében, felkészületlenül az őket elnyelni készülő globalizációra. Eleinte még kaptunk hamis szellemi tápot európai címkékkel, de hamarosan rájöhettünk, hogy akár a testi, ez is át van dátumozva, s nekünk csak a lejárt, az ál-valódi jut. Ahogyan azt otthon mondogatták valaha: jó lesz falura, megeszik a gyerekek. Mára aztán eljött az ideje annak is, hogy csalódásaink keltette összeesküvés-elméleteink sorra igaznak bizonyuljanak. Szélsőségesnek kikiáltott jósaink jövendölései egyre-másra beigazolódnak, de mi már lemondtunk annak lehetőségéről is, hogy ezeket nevükön nevezzük. Akkor ugyanis kiiratkozunk Európából, s az maga a pusztulás. Azt nem vállalhatja fel semmiféle politikai erő. És ez sajnos igaz. Az adósságcsapdával kezdődő és már szellemünket és lelkünket is csapdában tartó elkötelezettségeink feloldhatatlannak látszanak. Így aztán hazai komfortérzetünk a mínusz rekordokat döntögeti. Pedig voltunk mi még mínuszban, sőt hangulatilag hosszasan is tartózkodtunk e tartományban. 36 éves írást tartok kezemben véletlenül. Szerzője Illyés Gyula. * Ő maga imígyen töpreng: A világ nyugtalan és boldogtalan! A rengeteg gond miatt szinte szüntelen szorongásban él. Eleve morcosságra hajlik s nem derűre. Ápolja a rossz közérzetet! Menj ki az utcára! Mintha állandóan hideg eső fenyegetne. A»körülmény«önmagában semleges szó. De tartalma itt mintha csak kedvezőtlen lehetne, sose kedvező. Áporodott a munkakedvünk?! Úgy látszik, még a szerelmesek is kelletlenül kullognak a légyottra. Tételem, hogy állandó közérzetünk összehasonlíthatatlanabbul rosszabb, mint körülményeink indokolnák! Azt mondja: Európai jelenség ez a fásultság. A pszichológusok hovatovább másról sem cikkeznek. Persze hogy nem a divatot vesszük át. De valamit mintha mégis túlmajmolnánk. Türelmetlenség tölt el az effajta nyomasztó türelmetlenség ellen, mert egyben renyhe s így csak tartósítja a tűrhetetlent. Akkor nem megszokott módon idéz két jeles nyugati szerzőtől. Mint írja: mindkettő a fehér civilizációt mentené, mert azt páratlanul nagy veszélyben látja. Mindkettő más-más oldalról közelíti a kérdést. * Idézetek innen: Illyés Gyula, Komfortos haza = I. Gy, Szellem és erőszak, Bp., Magvető Kiadó,

3 A történelem faggatása 1977-et írunk. A két nyugati elme valamit lát, a szemét oly szívesen Párizsra vető magyar is felfigyel erre. Azonban jól tudjuk, hogy más miatt nyomott a hazai hangulat, s másért ama nyugati. Ma így fogalmaznék: míg itt a nyugatra vártunk, amott már megérkezett az új vadnyugat. A tengerentúlra települt egykor európai gondolat ott eltorzulván s a vadnyugatot megjárva hazaérkezik, s bennünk is csak indiánokat lát már? A dolog nem ennyire egyszerű, de van benne valami. Hogy ez a valami mi is, azt 35 év után most hétköznapjainkban tapasztalhatjuk. Pedig 1956 is elég lehetett volna tanulságnak. De nem volt elég. Saját kárunk sem volt elég. Vártuk a csodát. Hát most itt van. Itt van, és európai báránybőrbe bújva már félig befurakodott omladozó öreg ólunkba. A két említett írói elme két oldalról közelít. Egyik szerint a baj a féktelen jólét, a másik szerint a féktelen nyomor. Mi azonban már azt is tudjuk azóta, hogy e kettőt együtt nevezzük globalizációnak. A féktelen jólét haszonélvezői hajókáznak a féktelen nyomor vizein. És hogy nekünk mit szántak, azt jól tudhatjuk, sőt már érezhetjük is. Ahhoz, hogy ezt kénytelenek legyünk el is viselni, fel kell számolniuk a múltunkban gyökerező szellemi, lelki örökségünket. A hagyományt. Ehhez pedig a külső gazdasági nyomás mellé a belső komprádor segítség is szükségeltetik. És jól tudják, hogy ezt hol kell keresniük. Mit keresni, hiszen úton-útfélen kelleti magát. A két elme egyike szerint Európát fehér civilizációjával együtt a szakadékba fogja vinni a demokráciába vetett vakhit. A másik eleve abból indul ki, hogy a dekadencia már a szakadék szélére juttatta az öreg kontinenst, és az önbírálat egyre erősebb igénylése, valamint a hatalom ebből következő gyengülése a dekadencia két legfontosabb tünete. Mintha mai, Uniós parlamenti üléseken jártak volna egy időgép segítségével. A társadalomtudósok már akkor is az európai szellemi világ nyomottságáról beszéltek, lelki nyomottságról, elsivárosodásról. Mint Illyés összefoglalja: krízis szaglik a levegőben. A nyugati vizsgálódók már ekkor egy crise morale universelle fenyegetéséről beszélnek. Erre vártunk hát annyi éven át? És ez érkezett meg hozzánk? A 40 éves súly alatt is folyamatosan sivárodtunk, de a fogyasztói világ addig elérhetetlen látszatszabadsága felgyorsította ezt. És újabb két évtized múltán most itt állunk kényére-kedvére a globalizáció óhajainak, mint a legkitűnőbb humán nyersanyag, mint a védekezéshez szükséges hagyományőriző bölcsőből kiesett, túlhordott csecsemő. S ha ismét visszatérek Illyés gondolatsorához, ő Raymond Aront idézi: Az es gazdasági válság kettős forrást eredeztetett. A nácizmusét és a háborúét. Vajon a mai krízisből nem eredhetnek éppilyen visszafordíthatatlan folyamatok? Nos, mint tudjuk, eredtek, csak nem fegyverekkel oldották meg, hanem a fegyverkezési hajszába hajszolással. Azt már csak zárójelben említeném, hogy a hajszolók és a hajszoltak tüzét egyazon barlangból fúvó szél szította. És folytathatnánk azzal, hogy jelen válságunk vajon hova vezet, s miért és kik okozták, esetleg tervezték (?) azt. Mert a háborút már az előretolt nagyok is emlege- 3

4 PoLíSz tik, lásd Merkel elejtett szavait, avagy az Irán körül kóborló kivénhedt csatahajókat. Sok minden lehetséges. Mert amint azt már akkor is látták, nem csupán a gazdasági, de az azzal kétségtelenül karöltve járó morális gondok is sokszínűre festik az elképzelhető jövő előképeit. Nagy idők elkövetkezte érződik már négy évtizeddel ezelőtt is, csakhogy mi még a csodavárás stádiumában leledzünk. Mint látjuk azonban, lángelméink egyikemásika, esetünkben Illyés Gyula már ekkor sejti az elkövetkezőt. Kiderül, hogy a csodavárástól elkáprázottakon kívüli elmékben már akkor felmerül mint gondolat a különböző kultúrájú tömegek manipulálásából bekövetkezni vélt zűrzavar lehetősége is. Vajon a multikulti mára visszafordíthatatlannak látszó demográfiai hengere mint egy hatalmas korszakváltás egyik előidézője akkor még megállítható lett volna? De új és silányabb világ sejlik fel a kizárólagosan testi komfortra törekvő fogyasztói társadalom, a komfort-világ következtében is. A szó már csak testi kényelmet jelent, elvesztette egy másik tartalmát, mely közösségi magatartást is jelentett valaha, és a jóléti társadalom varázsszavává vált. A testi komforttal járó elhájasodás sokrétű veszélyeiről sem esik már szó. És ha már felmerül egy nagy korszakváltást és komfortváltást is jelentő jövő lehetősége, bizony nem véletlen, hogy említett írásában Illyés Gyula már az elérhető komfort társadalmunkra gyakorolt hatásairól is értekezik. Felveti a műveltség és a kényelem lehetséges összefüggéseinek kérdését. S bizony a kényelem kerül ki vesztesen. Példát is említ. Csokonai remekműveit anyjával együtt lakva alkotta, s állítólag gyertyájával éjjel a szekrénybe költözve világított és fűtött, hogy a gyúródeszkán megírja azokat a máig ható sorokat. Természetesen az is világos, hogy a kényelem adta lehetőségeket a szellem erősítésére kellene fordítani. Történetünkben a nagy előretöréseket nem csak az anyagi célok ösztönözték. Ilylyés a következőképpen is felteszi a kérdést: s te végül is hol akarod jól érezni magad: a fürdőszobádban vagy az országodban? Mit mondhatnék erre? Csempeárusok kíméljenek! Grandpierre Károly Moccanatlanul Moccanatlan Cselekvés-vágy vagy Ez tart mozgásban Vágyakkal kitömött cselekvés vagy Meddig izegsz-zizegsz? A növények bölcsebbek Nem rohangálnak Növekedésükre koncentrálnak Napraforgók Arany esőben Naphoz meditáló bölcsek 4

5 A történelem faggatása Mozgásvágy cselekvésvágy Elhagyni a tájat vagy újjáteremteni Kuckót építeni rá Hegyet elhordani Völgyet betemetni... Egyre jobban gyorsulsz Már ki sem látsz az ablakon Olyan gyors a táj Állj meg mozgás! Állj meg vándor! Állj meg idő! Hagyd, hogy a szerelem Kössön minket össze újra A mozdulatlanságban Örökké újra És újra Ars poétika Versírás közben jöttem rá A világegyetem megváltoztatható Megtelt szeretettel a Tejút Vénusz mosolyogva közelebb jött mintha Rajtam keresztül akarna A sorok közé kukucskálni Gyökereim a Föld felé küldtem Az ég szivárvánnyal válaszolt Együttérzés vízét locsolom utamra Változzon meg a múlt is S mielőtt elkezdtem már megváltozott Ó Ég! Ó Föld! És Nap és csillagok! Minden Beethoven egy-egy tücsök! Kirándulás (Arthur Rimbaud-nak) Mindig valaki Az Én Mindig valaki más Az Én mindig Mindig valami más Az Én Égi átok Az Én Istenkirándulás Mozgatom magam a változással Szeretetet záporzok mint a Nap És fényt teremtek Festő múltam e fény árnyalatait Felfedezni-teremteni kutatja E csendben egy elkésett hegedűszó Csúszik a havas csúcsra Versírás közben A világegyetem megváltoztatható A Tejút megtelt szeretettel Mosolyogva közeledett a Vénusz És a sorok közül kikukucskált És rám kacsintott A legnehezebb A legnehezebb az ami visszahúz Mint az eldobott kő Vagy az ollóval Égről lemetszett üstökös A fájdalom könnygörgőin Lábujjhegyezni Kedvesed emlékét vedleni Odatartani a másik orcádat Mikor nem Isten büntet 5

6 PoLíSz HATVAN ÉVE JELENT MEG Hankiss János Mégegyszer az édesanya* Ennek a kötetnek utolsó verse is az édesanyáé, mint a legelső volt. Jelképet keressen benne, aki szereti a föld alatt, mélyen lappangó, vagy a levegőben szivárványszálként húzódó összefüggéseket. Mi inkább keressünk benne szellemi gyakorlatot. József Attila, az emelt fejű nyomor költője írta az édesanyjáról: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. Sok olyan verset ismerünk, amely ilyenféle ötlet kedvéért íródott: a halott mosónő kékítője a kék ég, szürke haja a szürke felhő. S ez szép, de önmagában mégsem volna elég, hogy nagy verset adjon. Szerencsére mindjárt ebben a csattanóban van egy-két vonás, ami fölfigyeltet bennünket: nem szellemes hasonlatról van itt szó, hanem sokkal többről. Az óriás és a szürke haj ilyen jelek. Az anya édessége helyett gigászi nagysága és ősz haja, - ami a régi hallgatag és tökéletes munkásra mutat. Nem szellemült át a képe, csak megfelelőbb távlatot kapott s most látszik, milyen nagy. Nem fiatalodott meg, nem könnyebbült meg a költő emlékezetében. Dolgozik most is, mint Móra Ferenc vidéki kenyérsütő édesanyja az égben. De a mosónő-anyát boldogtalan fia nem becézheti körül a mese simogató cifráival. És nem beszéltetheti olyan jóízűen, mert az ő édesanyja mindig dolgozott és hallgatott. Még a kisfiának sem felelt. És nem * Írásunk közlésével a József Attila tiszteletére megrendezett Költészet napi ünnephez kapcsolódunk. 6

7 A történelem faggatása vitte játékból a padlásra. Az idejét s az erejét jól beosztotta a nehéz munkára. Másra nem jutott. Ennek megfelelően a költő-fiú sem tárhatja ki előttünk a szívét. Neki sem szabad tovább mennie annál, hogy most már késő ; most már nem nyafogna, ha édesanyja mégegyszer visszajöhetne. S csak gondol rá már egy hete. Hogy ennek az egyszerű pár szónak olyan mély hatása van ránk, mint az adomázva haladó, megható elbeszélésnek is alig, az a dolgok természetéből folyik. A költő is hallgatag és bizalmatlan irántuk, mint az édesanyja, s ez megdöbbent és megindít. Csakugyan egyszerű-e mindez? Aligha. A költő emlékei találó és ritka jelzőkkel mutatják, mennyire eleven benne az élet. A kosár nyikorgó, a ruha dagadt ; de mikor a mosónő túl van a cipelés nehezén s elérte célját, akkor valami tündöklő szép történik: a célban megszépül a munka, teherből diadallá válik. A dagadt ruha most már fényesen, keringve száll a magasba. Talán azt is jelenti ez, hogy a mosónő munkájában volt elégtétel is; némasága nem a robotnak a következménye, hanem az eredmény nem egészen boldogtalan várásáé? József Attila egész költészetének rúgója: kifejezni a nyomort, úgy, ahogy az ember följelenti a tudomására jutott bűnt vagy a fenyegető veszélyt. De zokszó nélkül, a költő emberfölötti magányából. Édesanyja lebeghet előtte mint példakép, mert dolgozott s odafönt is bizonyosan dolgozik. A gyáváké és a gyöngéké a sirámok. Önállóságának föltétele az is, hogy ne lágyuljon el, ne szoruljon arra, hogy sajnálják. Az is, hogy úgy érezze: sokat tapasztalt, sok illúziótól szabadult: Én még őszinte ember voltam... (De hiszen mindvégig az maradt!) S az is, hogy ne csilingeltesse rímeit, mint a körhinta. A XX. század költői, akik pedig, mint ő, tökéletesen tudnak verselni, nem egyszer szándékosan szegényítik el rímeiket, hogy versük nyersebben s erőteljesebben hasson. Jules Romains nevet is adott az ilyen akarattal csökkentett rímeknek. Itt főképp ez a - döntő fontosságú - két sor kap külön hangsúlyt érdekes rímével: * Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő... Henye betétnek látszik a ment serényen félsor is, pedig ugyanebből az elgondolásból fakad: a parnasszista jambusok és rímek orgiái nem illenének a szürkehajú, munkába temetkezett, hallgatag szegényasszonyhoz... A louvaini Mária-siralomban az örök édesanya siratta édes kis urát. A XX. század ifjan elhunyt költője édesanyját siratja hangtalan vágyakozással. A két vers között olyan távolság van, mint az isteni s az emberi dolgok között, s ezt a szakadékot tiszteletben kell tartani. De mind a kettőben anya és fiú áll egymás mellett: az egyik hallgat, a másik beszél, legalábbis magában. Isten Fia az emberi megnemértés áldozta; a mai költő úgy érzi, hogy a szegényasszony is az. Hasztalan nő a földi * Az angol pararímre emlékeztet, ahol a mássalhangzó azonosság elsődleges a magánhangzó ismétlés hiánya esetén is, ráadásul a magas és mély árnyaltságú magánhangzó-ellentét disszonanciája a jelentésbeli ellentétet erősíti, a szerk. 7

8 PoLíSz anya képe fia szemében mítoszi óriássá, akinek az égben is megtisztelő herkulesi munkát szánt Isten, mi, akik nem érünk föl a Golgota keresztjéig, de még talán a munkás szegényasszony teregető padlásáig sem, mi mégis úgy érezzük, hogy az ilyen versből kötelesség fakad. Az Üdvözítő világosan megmondta, hogy milyen kötelesség s ezt a szegény asszonyra, az ő dolgos szolgálóleányára is alkalmaznunk kell. S ha ezt a kötelességünket jószívvel teljesítjük, akkor minden édesanyánk elé nyugodtabban járulhatunk; akkor mindegyik tele szívvel mosolyoghat ránk: a zászlainkon ékeskedő Istenanya, vérszerinti anyánk, a melegkeblű Múzsa és pikkelyes vértű édesanyánk: Hungária. (1942) Novák Imre Nem csak középiskolás fokon Beszélgetés Dörömbözi Jánossal Vannak tanárok, akik a katedrán állva, előadótermekben tanítanak, mondják el válogatott témaköreiket, tudományuk apró részleteit, vagy világítják meg az összefüggéseket. És vannak, akik katedra nélkül tanítanak. Ilyen Dörömbözi János, aki az utóbbi időben tankönyvszerzőként, középiskolai és felsőoktatási tankönyvek írójaként, lektoraként, szerkesztőjeként, megteremtőjeként ismertebb. Dörömbözi János tanár urat kérdeztük annak kapcsán, hogy átdolgozott, új kiadásban megjelent az Erkölcsi alapismeretek című (először 1999-ben napvilágot látott) tankönyve. Kezdjük a közelképpel! Milyen tananyagokat készített a közoktatás számára? A Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában a következő tananyagaim jelentek meg. Tankönyvek: Filozófiai szöveggyűjtemény I II (Több kiadás, 2014-ig tankönyvlistán.) A filozófia története és elmélete I II (További kiadások: 1997, 2000.) A filozófia alapjai (14 kiadás, 2009 őszén látott napvilágot az átdolgozott, fogalomtárakkal, kislexikonnal, kérdésekkel, képekkel megújult változata. (Tankönyvlistán 2015-ig.) Erkölcsi alapismeretek (Több kiadás, új kiadása 2010-ben jelent meg. (Tankönyvlistán 2015-ig.) Digitális tananyag: Filozófia etika. ( témakörben, több ezer oldal terjedelemben.) E kiadványok mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban használatossá, sőt sikeressé váltak. Ez azért lényeges, mivel a filozófia és annak egyik diszciplínája, az etika művelése, tanítása, oktatása hazánkban viszontagságos múltra tekint vissza. E tankönyvek keletkezésének idején, sőt napjainkban sem a harmónia terepe a bölcsesség szeretete. Hivatalos állásfoglalások láttak napvilágot, hogy Magyarországon az 1990-es évhez kötődő változásokat követően nem lehet filozófiát írni a politikai viszonyok ezt nem teszik lehetővé. Ezt a véleményt a lehető legegyszerűbben cáfoltam. Olyan filozófiakönyveket készítettem nem csak a tankönyvkiadónál és 8

9 A történelem faggatása nem csak tankönyveket, amelyek politikai kurzusoktól függetlenül, az úgynevezett örök értékekre irányították a figyelmet. Tartalmuk támadhatatlan. A fogyasztók részéről a visszaigazolás egyértelmű: pártdominanciák erősödtek és csökkentek, kormányok jöttek és mentek, de a könyv maradt. A leírtakat soha nem változtattam meg semmilyen érdek érdekében. A modern technika vívmányai az Ön munkásságát is befolyásolták. Kérem, röviden mutassa be az Ön által készített SDT-tananyagot! 2003 őszén lehetőség nyílt arra, hogy kiadók, cégek, munkaközösségek pályázzanak interneten hozzáférhető tantárgyi modulok kidolgozására. A pályázó Nemzeti Tankönyvkiadó a náluk forgalmazott könyveim miatt felkért a filozófia és etika témakör tartalmi (a technikai hátteret egy külsős cég biztosította volna) megalkotására. A SULINET Expressz pályázati felhívására elkészített digitális tananyag a gimnáziumok évfolyamai (diákjai és tanárai) számára a filozófia és etika műveltségterületet dolgozza fel. Lehetőséget biztosít a szakközépiskolák 11. évfolyamán 37 órában, valamint a szakiskoláknak az első képzési évfolyamon 37 órában kötelező Társadalomismeret és etika tananyagának kijelölésére is. Nem titkolt célom volt, hogy az úgynevezett társadalomtudományok (történelem, irodalom, művészettörténet stb.) körébe sorolható tananyagok oktatásánál is hasznos segédeszközt kínáljunk a szaktanároknak és diákjaiknak egyaránt. A szabadon tervezhető óraszám keretében (a 11. évfolyamon évi 18, a 12. évfolyamon évi 16 óra), ahol társadalomismeret vagy más megnevezéssel alakítják ki és tanítják az e műveltségterület körébe sorolható tantárgyakat, tananyagunk szintén alkalmazható. A gazdag tény- és tárgyismeret szisztematikus feldolgozása lehetővé teszi, hogy e mű minden diák és pedagógus nélkülözhetetlen vezetője, segítője legyen, s értékvesztett világunkban hazánk minden már az oktatási rendszer keretein kívülre került polgára számára is útmutatást nyújtson. Az anyag elkészítésekor nem valamiféle szakbarbár motívumtól vezérelt unalomnövelő szakzsargon megalkotása volt a célunk. Nem a szűken értelmezett filozófia és etika tananyag szellemében, nem a minden más tudománytól való elhatárolódás jegyében, erőszakolt határvonalak megvonásában, nem a filozófia mint szigorú tudomány (Husserl) szellemében értelmeztük feladatunkat. Azt kerestük, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt. Összekötni múltat és jelent, civilizációkat, kultúrákat, népeket, az emberi tevékenység, alkotóerő különféle megnyilvánulási módjai által megteremtett értékeket. Ember, humanitás, kultúra, civilizáció, történelem, Európa, az Európán kívüli világ, művelődés, a szellemi és erkölcsi tökéletesedés mint örök emberi törekvés foglalják keretbe e művet és az emberiséget. Középpontban az európai kulturális hagyomány és annak két alappillére, az antik görög és római, valamint a keresztény értékrendszer áll. A két tantárgyat nem külön anyagként kezeltük (az érvényes szabályozás szerint a gimnáziumokban a 11. évfolyamon 37 órában oktatandó etika, valamint a 12. évfolyamon 32 órában oktatandó filozófia), hanem mivel az etika a filozófia egyik diszciplínája egységes rendszerbe szerkesztettük. Ezzel lehetővé tettük a éves diákoknak, hogy az adott témakörön belül szabadon kalandozhassanak, s a fölösleges ismétlődések (azonos életrajzok, ugyanazon fogalmak stb.) veszélyét is elhárítottuk. A digitális tananyag az utalási rendszerek által lehetővé teszi a szisztemati- 9

10 PoLíSz zált ismeretelsajátítást. A filozófia, az etika, a történelem, a pedagógia, a művészet- és művelődéstörténet, az irodalomtörténet, a jogtörténet, a sporttörténet, a filmtörténet, az antropológia, a vallási és teológiai irányzatok eredményei összegződnek e műben. Bemutatásra kerülnek értékrendek, örök és változó értékek, a különböző korok embereszményei, erkölcs és gazdaság, erkölcs és jog, erkölcs és politika kapcsolata, az ember társas lény mivoltának szépségei és nehézségei, s nem utolsósorban európaiságunk alappillérei. E monumentális munka érzékeltetésére néhány adat. A tankönyv 65, a szöveggyűjtemény 75 szerzői ív terjedelemű, a hanganyag 16,5 óra, a zenei betétek 290 perc, a filmrészletek 341 perc hosszúak, a képek száma 900 db, a térképeké 29 db, ehhez járul az animációk megtervezése, a szövegek megírása 80, az interaktív elemek megtervezése, szövegek megírása 85, a feladatok összeállítása 100 esetben. A teljes tananyag szerkesztése: a fent felsorolt betétek összeillesztése, azaz az adott tankönyvi szövegrészlethez megjeleníthetők az előadóművészek által felolvasott szövegek, képek, zenei betétek, filmrészletek stb. Életem egyik legszebb feladatát igen rövid időn (egy éven) belül elvégeztem, de valójában egész addigi, több évtizedes szellemi munkálkodásom eredményeként értékelem. Nagyon kívánatos lenne, hogy a közoktatás és felsőoktatás valamennyi szereplője részére díjmentesen, könnyen hozzáférhetővé váljék! Ez a munka az Ókori Kelet kezdeteitől napjainkig enged bepillantást az emberiség kulturális örökségébe. Aki a megfelelő helyre kattintva meghallja Szabó András előadóművész barátom hangján például Jób panaszát, fohászát, Kierkegaard Félelem és reszketés című művének előhangjait, Babits: Ősz és tavasz között című költeményét vagy a filozófiai, teológiai szakszövegeket, az igazi felejthetetlen élményben részesül. Térjünk rá az etika tankönyvre! Szinte valamennyi, e témakörrel foglalkozó kiadvány megemlíti, hogy az etika nemcsak a filozófia egyik diszciplínája, hanem gyakorlati tudomány. Miként vélekedik erről? Az etika, értelmezésemben, az ember ember (erkölcsi-tudatos lény) létére vonatkozó sokoldalú megközelítések összegzése is. Az etikum elválaszthatatlan a hétköznapi tevékenységektől, a művészetek különböző ágaiban megjelenített erkölcsi tartalomtól, a jogrendszertől, a vallástól, egyszóval az ember közösségi lény mivoltától. Az etika tanításának nem egyszerű ismeretátadás a célja. A műveltséganyag (évezredes egyetemes értékek) elsajátításán túl a nevelési cél sem elhanyagolható. A nevelés célja Comenius nyomán az embert emberré formálni. A gyakorlati jelzővel kapcsolatban három jeles alkotóra hívom fel a figyelmet. Az Augustus császár által relegatióval sújtott, a Fekete-tenger menti Tomiban (a mai román kikötővárosban, Konstanzában, Constanţában) keserveit (Tristia) írogató Ovidius szellemesen fogalmazta meg: látom a jót, és követem a rosszat. E lakonikus megállapítás a Szókratésszel kezdődő etikai racionalizmus bírálata is egyben. A jó felismeréséből nem következik a jó választása. Az oly szép és magasztos elvek nem mindig tévednek a valóság talajára. Szemléletesen értekezik erről Shakespeare: Ha cselekedni ugyanolyan könnyű lenne, mint tudni, hogy mit volna jó cselekedni, a kápolnákból templomok lettek volna és a szegény emberek kunyhóiból hercegek 10

11 palotái. Az a jó pap, aki követi saját tanításait: könnyebb nekem húsz embert megtanítani arra, hogy mit volna jó cselekedni, mint egynek lenni a húsz ember közül, aki követi saját tanításomat. (A velencei kalmár I. felvonás 2. szín) A történelem faggatása E nézetet osztotta az orosz gróf, Lev Nyikolajevics Tolsztoj is: Könnyebb tízkötetnyi filozófiát írni, mint egyvalamilyen elvet gyakorlatban alkalmazni (Napló). Kérem, mutassa be röviden a megújult etika tankönyvet! Az Erkölcsi alapismeretek először 1999-ben megjelent tankönyvem átdolgozását, csakúgy, mint A filozófia alapjai című kötetem átformálását, a változó előírások tették szükségessé. Az Emberismeret és etika témakör már a korai NAT-változatokban (Társadalomismeret) is megfogalmazást nyert, az elmúlt húsz év során elfogadottá vált. Napjainkra már az Együttéléstan tárgykört is kidolgozták. Természetesen együttéléstan és emberismeret diszciplína nincs, nem létezik. Illetve minden erről szól az emberiség történelmének kezdete óta. Ezt vizsgálja valamennyi tudomány, vallás, ennek keretében történik valamennyi cselekvés. Az ember önmaga az együttélés: együtt él a természettel, az Istennel vagy istenekkel, s nem utolsósorban embertársaival. A természettel való együttélésbe beletartozik a növényekkel, az állatokkal (lásd biológia), a földdel, a tengerekkel (lásd geológia, földrajz) való együttélés. Egy kis terjedelmű tankönyvnek nem célja és feladata, hogy mindezt kimerítően tárgyalja. Nem csak terjedelmi korlátok irányították e könyv szerzőjét. Ésszerű keretek közé kell szorítani az e témakörben tárgyalható, továbbítható ismeretanyagot. Összegezve: az előírásoknak megfelelően az eredeti kiadást kellő körültekintéssel átdolgoztam. Ahol szükségesnek véltem, e kis kötetet új szövegrészekkel is kiegészítettem: például Globalizáció és Bioetika. Továbbá egyéni és csoportos feldolgozásra egyaránt alkalmas kérdésekkel, feladatokkal, ábrákkal és képekkel is bővült e könyv. A benne foglaltak sokoldalú ismeretekkel ajándékozzák meg mindenkori olvasójukat. Az ismeretanyag tanári irányítással vagy akár a tanulói érdeklődésnek megfelelően, tetszés szerint bővíthető vagy szűkíthető. Mintegy vezetőül szolgál pedagógusnak és diáknak. A lektorok kiváló értékelése, továbbá az elmúlt 12 év pozitív tapasztalata, pedagógusi és tanulói visszajelzések alapján is e könyv tartalmi változtatása nem vált szükségessé! Ez a tankönyv etika tankönyv. E kötet tárgya ennek megfelelően kerül kifejtésre. Röviden az emberi cselekedetek erkölcsi megítélését taglalja, a társas együttlét előnyeit, hátrányait, illetve a közösségi együttélés normáit, szabályait, ideális és valóságos állapotait vizsgálja. Tárgya valójában kimeríthetetlen: minden, ami az emberrel kapcsolatos. A könyv tökéletesen ábrázolja az együttélés módozatait. Bárhol lapozzuk fel, minden sorában ezzel találkozunk. A teljesség igénye nélkül: orvosi etika, pedagógusi etika, iskola, média, barlangfestmény, Schengen, Szűzanya a gyermekével, tízparancsolat stb. Valójában az egész könyv az együttélésről és az ettől elválaszthatatlan különélésről (lopás, gyilkosság, hübrisz, társiatlan társiasság, Robinson, Kirillov stb.) szól. Mind szövegében, mind ábráiban, mind képeiben. 11

12 PoLíSz A társadalmi együttélés kialakulása, az erről szóló eltérő tanok, az erkölcs és jog ideális kapcsolata történelmi korszakba ágyazva is bőségesen szerepel. Maga az állam fogalma, sőt funkcióinak ábrája ( o.) is helyet kapott e kötetben. Tanulmányozható a platóni, az arisztotelészi államformák táblázata. Ismertetésre kerülnek a szerződéses jogelméletek, Hobbes, Locke ezzel kapcsolatos nézetei, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Kellő hozzáértéssel több tanórát is lehet tartani az államról, akár történelmi kontextusba helyezve (Athén, Róma, Szovjetunió, Magyarország stb.). Külön kiemelendő a 28. oldal kérdéseinek, feladatainak az államra és a társadalomra vonatkozó része. E kötet integráló jellegű, tehát épít arra is, amit a diákok korábban más tárgyak keretében már megtanultak. Így nem szükséges leírni a görög vagy az amerikai demokráciát, a szocialista vagy mai államok, magyar államunk jellegzetességeit. Az ezekhez kapcsolódó fogalmak egytől egyig bemutatásra kerülnek. Hatalom (vö. pl o. képanyaga, Lubjanka, Terror Háza stb.), legitimáció (vö. pl. erkölcs és jog táblázata, 26. o.), gazdasági haladás és bioszféra (vö. Korunk kérdései : Globalizáció és Bioetika, o.). A társadalom élete lépten-nyomon előkerül, külön kiemelendő a tankönyv VII. fejezete: Erkölcs és hétköznapok. Ebben kimerítően ismertetésre kerülnek a mai magyar valóság főbb problémái is. Az Ember- és társadalomismeret, etika tárgyból e kötet reprezentatív. A követelményrendszer értelmes előírásai: az ember közvetlen környezete, a család, a párkapcsolat, a barátság, a közösségi kapcsolatok alaposan elemezhetők e könyv segítségével. (Irodalmi példák is vannak bőséggel!) Még külön feladat is vonatkozik a közösségi kapcsolatok fokozatoson bővülő jellegére! (Pl. 48. o. 11. feladat: elemezze a család és az iskola szerepét a szocializáció folyamatában! 145. o. 7. feladat: a közösségek szerveződési szintjei.) A Gazdaság, a munka világa című témát tárgyaljuk hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt. Az erkölcs és politika, erkölcs és gazdaság, erkölcs és jog, gazdaság és politika, munkanélküliség, szegénység, éhínség, demográfiai válság, szociális enciklikák stb. mind elemzésre kerülnek e kötetben, sőt feladatokkal további elemzésekre késztetik a tanulókat. A társadalmi problémák szintén tárgyalásra kerültek. Az életmód, életminőség nem csupán latens módon bukkan fel mindenütt, de egyenesen orientálja is az olvasót, a tanulót. Értékracionális vagy célracionális cselekvés, életformák az antikvitásban, keresztény erkölcs, szolidaritás, sport, művészet, kultúra mind e témakörhöz tartozik. Értéktáblázatok (l. 35. és 36. o.). A tankönyvi előszóban a civilizáció, kultúra, humanitás, európaiság fogalmai már kezdetben segítenek a tájékozódásban. Az igazságosság, a tolerancia fogalmai, a hazaszeretetre nevelés is megjelennek a szövegben, az ábrázolásokon és a feladatokban egyaránt. Van például táblázat a magyar jogrendszerről (20. o.), az állam szerepéről, a szuverenitás meglétéről vagy hiányáról stb. (17. o.). Nem szerepelnek viszont a társadalomismereti követelményrendszerben megfogalmazott olyan részek, amelyek e logikusan felépített kötetbe szervesen nem illeszthetőek. (Menetrend olvasása, csekkek, utalványok kitöltése, banki átutalások okítása stb. Ez nem középiskolai feladat.) 12

13 A történelem faggatása Az Erkölcsi alapismeretek című kötet az ún. örök értékek bemutatását és közvetítését tűzte ki célul. Az emberi civilizáció, kultúra, bölcselet, művészet maradandó alkotásai által történő értékekre nevelés hatékonyságát jelentősen megtörné a napi politika szintjén változó államigazgatási intézmények vagy az önkormányzati tevékenységek taglalása. A naponta módosuló jogszabályokról nem is beszélve. Az általános részekre mint államformák, alkotmány, jog, nemzetközi kapcsolatok e kötet is utal, sőt feladatokat is ajánl e témakörben. A szerző mindvégig figyelembe veszi, hogy az információszerzésnek nem az ő tankönyve az egyedüli lehetséges forrása. Így olyan fejlesztő feladatok is helyet kaptak a kötetben, amelyekhez máshol kell információt beszerezni. Például irodalom: regények, elbeszélések (Kleist: Kohlhaas Mihály és Csehov: Fájdalom című írásának összevetése, 102. o.), filmek, görög mitológia, művészet, sport, híradások stb. Természetesen nem közölheti e kis kötet a hivatkozott bibliai helyeket, drámákat, verseket sem. A 136. oldal két fotója az Európai Unió központját és az ENSZ székházát ábrázolja. Kapcsolódó feladatok: történetiségükben mutassák be e két intézmény működését! Minden utalás részletes leírása többszörösére növelné a kötet terjedelmét. A tanulók nemcsak új ismeretekkel találkoznak, hanem a korábban, tíz év során elsajátított tudáselemek szisztematizált formában történő megjelenítésével is. Alapvető célunk, hogy integrációs tudományi szinten segítsük a társadalomismeret, emberismeret megnevezést is viselő témakör iránti érdeklődés felkeltését. Természetesen tárgyi tudásra e helyen is szükség van. A hivatalos tanügyi irányítók által is sokszor emlegetett nézet, hogy tényismeret helyett gondolkodni tanítsunk, problémamegoldásra neveljünk, az önálló értékítélet kialakításának képességét fejlesszük a tanulókban szép elvek. Ugyanakkor a sokak számára leginkább olyannak látszó szakterület, amely csak az összefüggéseket keresi, a filozófia sem létezik a tények beható ismerete nélkül. Összefüggéseket csak akkor kereshetünk, ha ismerjük azokat a tájékozódási pontokat, eseményeket, korábbi gondolati teljesítményeket, amelyek között nemcsak kapcsolatot vélünk felfedezni, hanem a ténylegesen is meglévő öszszetartozást fedezzük fel. Gondolkodásról, gondolatról gondolati tartalom nélkül nem beszélhetünk. A bölcsesség szeretete magában foglalja, hogy az emberi szellem alkotásaival megismerkedjünk. Letűnt korok eszméi, elvei segítséget, eligazítást adhatnak-e korunk problémáinak megítélésében, erkölcsi döntéseink megítélésében? Igen. Közéletünk szereplői nap mint nap aktualizálják évezredek bölcseletét. Szemléletes ábrán mutattam be, miként vélekedett Platón a filozófusokról (l. 56. o.). Ez alapján mindenki eldöntheti, hogy a mai Magyarországon önmagukat filozófus címkével ellátók mennyiben felelnek meg a platóni kritériumoknak, s mennyiben nem. Más. Mandeville: A méhek meséje. A rossz erkölcsi tulajdonságok hozzájárulnak a gazdaság fejlődéséhez, tehát fogalmazza meg meghökkentő következtetését a bűnök gazdasági vonatkozásban értékek. Államukban virult az élet, / naggyá tette a bűn s a vétek! Etikájának központi gondolata, hogy a magánbűnök eredményezik a közjót. Íme, bűn minden oldalon, / de az egész paradicsom. A bűnök hasznosabbnak bizonyulnak gazdasági tekintetben az erényeknél. A gazdasági hasznosság előbbre való az erkölcsi jóra való törekvésnél. A holland származású 13

14 PoLíSz angliai orvos-bölcselő fejtegetéséhez kapcsolódó kérdések: Mi a véleménye a korrupcióról? Történhet-e hasznos cél érdekében? (79. o.) A Korunk kérdései fejezet globalizációról szóló részében a pénz szerepéről szóló idézetek aktualitása (l. 134.o): Ördögbe is! Lábad, kezed Tiéd, a fejed s alfeled! De amit frissen élvezek, Nem éppúgy az enyém lehet? Hat csődört ha vehetnék én, Nem enyém minden erejük? Huszonnégy láb mind az enyém. És büszkén vágtatok velük. (Goethe: Faust) Arany? rőtlángú kincs? Ó, istenek, Imám komoly: gyökeret, tiszta Ég! Ennyi aranytól hó a szén, szép a rút, Bűn jog, jó rossz, vén ifju, gyáva hős lesz. Minek, minek ez, istenek?! Hisz ez Papot s hívőt elcsal oltárotoktól, S még ép fej alól kirántja a párnát! E sárga bitang Hitet köt és old, megáldja az átkost, Leprást imádtat, tolvajoknak állást S derékgörnyesztő rangot szerez a Szenátorok padján; a kiaszott, Nyűtt özvegyet ez újra férjhez adja, S kitől a gennyes kórház is okádna, Balzsamával április hajnalává Fűszerezi a nőt. Jöjj, átkozott érc, Emberiség közös rimája, ki A nemzeteket egymásra uszítod, Tedd tisztedet. (Shakespeare: Athéni Timon. IV. felvonás 3. szín) No és József Attila: Két hexameter. (l. 38. o.) Mindenki dilemmája, döntésszituációja. Milyen pedagógusra van szükség e tárgy oktatásához? Hiteles személyiségre, a szó és a tett egységét megvalósító nevelőre. A tananyag átadásának módját illetően a pedagógiai szakirodalom bővelkedik tanácsokban. A középszerű tanító elmondja. A jó tanító elmagyarázza. A kiváló tanító bemutatja. A kiemelkedő tanító gondolkodásra ösztönöz. (William Arthur Ward) A filozófia és etika tanítójának, pedagógusának akármilyen fokon is okítja tárgyát mindegyik minősítést fel kell vállalnia, hogy munkája eredményes legyen. 14

15 A történelem faggatása Az elmondottak alapján, Ön sikeres, elismert ember. Magyarországi mértékkel mindenképpen. Mindazt megkaptam, amit általában egy értékválasztás, nem érdekválasztás szerint élő, hazájáért, Magyarországért, népéért, a magyarságért tevékenykedő alkotó általában megkapott. Például Hamvas Bélát, jeles XX. századi bölcselőnket Lukács elvtárs (ez volt a komisszár kötelező megszólítása) útmutatása alapján 1948-ban mellőzték, 1968-ban bekövetkezett haláláig az elhallgattatás, belső száműzetés volt osztályrésze. Ki olvas ma Lukácsot, ki beszél ma Lukácsról? Hamvassal más a helyzet! Engem közel 20 évvel ezelőtt fosztottak meg hivatásom, a tanítás gyakorlásától. Kik? Ugyanazok. Mindig, mindenhol, mindenkor ugyanazok. Lukács iskolásai és óvodásai. Akiknek köszönhetően a filozófia ma is szitokszó lett. Munkálkodásomat folytattam. A mindenkori diákokkal, érdeklődőkkel való személyes kapcsolattól eltiltottak, a teljes körű szilenciumra ítélésem mégsem sikeredett. Ma már bizonyítottan több százezer olvasóhoz jutottak el az általam közvetített gondolatok, szellemi értékek ben a fent bemutatott tananyagaim minőségéért megkaptam életem első, s mindmáig egyetlen hivatalos elismerését, az Érdemes Tankönyvszerző díjat. Engedje meg, hogy idézzek a díjátadón elhangzott laudatióból: Tudomásunk szerint ez Dörömbözi János első hivatalos díja. Azt nem állítjuk, hogy első és egyetlen elismerése: tőle tudjuk, hogy a legnagyobb örömmel az töltötte el, ha tanítványai igazolták törekvése helyességét. Mi e törekvés lényege? Babits fordításában: tudni és haladni előre! Dante eredetijében: törekedni az erényre és a megismerésre. Savaria főiskoláján és az egyetemeken hallgatók tömegei jelentkeztek előadásaira, szemináriumaira, speciális kollégiumaira. Ameddig jelentkezhettek. A szóbeli ismeretátadást az idők folyamán egyre inkább kiegészítette sőt helyettesítette az írásos művek megszületésének segítése. Szakdolgozatok, PhD-munkák, doktori és habilitációs értekezések, magasan kvalifikált és rangsorolt személyiségek írásművei viselik magukon szerzőnk keze nyomát, stílusát, igényes gondolatfűzését, tárgyismeretét. Soha nem keresve a mindenkori hatalmasok kegyeit, Szókratészhez hasonlatosan, egyfajta belső meggyőződést követve végezte alkotó, értékteremtő s értékközvetítő tevékenységét. Talán éppen ebben keresendő, hogy elkerülték az évfordulók, mind egyéni, mind társadalmi (történelmi) tekintetben. A méltatást megköszönő soraimból: E laudatio consolatio gyanánt is szolgált. Az érdemes volt? kérdését számtalan alkotó feszegette pályafutása végéhez közeledve. Én bár életem akméján túljutottam e kérdéssel nem foglalkoztam. Annál inkább inspirál ma is Schopenhauer egyik kedvenc, az antik világból eredeztethető örökbecsű bölcsessége: nehéz a tétlenségben nyugalmat találni. E helyt elsősorban Seneca gondolatai jutnak eszembe: az ember, noha embernek született, túlemelkedhet az emberi dolgokon; hogy a fájdalmakat, a veszteségeket, a sérelmeket, a sebeket, a körülötte tomboló vad szenvedélyeket nyugodtan szemlélheti (A bölcs állhatatosságáról). A szabadság az, ha lelkünket fölébe emeljük a bántalmaknak. Az antik bölcselővel vallom: Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nemcsak a saját 15

16 PoLíSz életidejüket óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet. Más fáradalma révén hozzájutunk a sötétségből napvilágra hozott, csodálatosan szép dolgokhoz; egyetlen század sem tilos a számunkra, mindegyikbe bebocsátást nyerünk; ha lelki nagyságunkkal kedvünk támad túllépni az emberi gyengeség szűkös határain, hatalmas időbeli távolságot járhatunk be. (Az élet rövidségéről. XIV. 1. Ford.: Bollók János.) A bölcsnek évszázadok, évezredek szolgálnak, megismerheti az emberiség addig felhalmozott szellemi értékeit és azok létrehozóit. Megadatott, hogy szinte egész életemben noha nem irigylésre méltó körülmények között a bölcselettel foglalkozhattam, civilizációval, kultúrával. Tanulmányozhattam, írásban és szóban továbbhagyományozhattam. Ami viszont saját hazámban mind a mai napig nem adatott meg, az a költővel szólva a következő: Egy kis független nyugalmat, / Melyben a dal megfoganhat, / Kértem kérve: / S ő halasztá évrül-évre. Kérem, idézzék fel Arany János Epilogus című versének egészét, s vegyék még mellé Babits Mihály Ősz és tavasz között című költeményét! Írásait a megfogalmazás természetes eleganciája, nyitottság és elfogulatlanság, a megértés és a megértetés természetes igénye jellemzi. Minden sora igazolja, hogy a legbonyolultabb témáról is lehet érthetően írni, s azt is bizonyítja, hogy a filozófia nem néhány kiválasztott kiváltsága, hanem sokak közös szellemi kincse. Beszélgetésünk befejezésekor mit emelne ki a ma olvasójának? Az új kiadásban lehetőségem nyílt egy rövid Előszó beillesztésére, amelyben a humanizmus, humanitas jelentőségére irányítottam a figyelmet. Ennek zárásából idézek egy rövid részletet. A 2. századi római alkotó, Gellius a következőképpen fogalmazta meg a humanitás fogalmát. Mindazok, akik latinul éspedig helyesen beszéltek, a humanitast nem úgy akarták érteni, amint közönségesen gondolják, tudniillik a görög philanthrópia (emberszeretet) értelmében, vagyis, hogy valami előzékenységgel vegyült jóakaratot jelent minden ember iránt, hanem körülbelül azt jelölték vele, amit a görögök paideiának (nevelés), mi pedig a tudományokban és művészetekben való nevelésnek és tanításnak mondunk. Akik ezekre teljes mértékben vágyódnak és törekszenek, azok humanissimusok leginkább. A tudományra való törekvés és igyekezet ugyanis az összes élőlények közül egyedül az embernek van megadva, s ezért mondják humanitasnak. (Noctes Atticae Attikai éjszakák 13, 17.) A magyar költő, Babits Mihály Humanizmus és korunk (1937) c. írásában arról értekezett, hogy a humanisták megismerik egymást szellemük belső latinságáról. Nem a görög vagy latin nyelv grammatikai ismerete, hanem az annak talaján kibontakozott szellemiség birtoklása teszi az embert humanistává. A görög latin közös kultúra adja az európai kultúra egységét, a humanista konzervatív: ragaszkodik az átöröklött szellemi kincsekhez. Nagyon téved az, aki a múlt eltüntetésével hiszi leginkább szolgálhatni a jövőt. Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, 16

17 A történelem faggatása annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe. A föld, a tornyok, a házak védőre találnak. De ki védi meg az Ember kincsét, az Ember lelkét, a kultúrát, amit pár évezred nagyszerű munkájával fölhalmozott, kiépített magának? kiált Babits a világháború árnyékában, s kérdezhetjük ma is a kultúrák (civilizációk) önkényes lerombolásának korában. Ember, civilizáció, kultúra, történelem, Európa, humanitás, művelődés, művészet, bölcselet fogalmai alkotják e tankönyvhöz is a vezérfonalat. E bevezetőben sem feledkezhetünk meg a hazaszeretet kötelezettségéről. A hazaszeretet eszméje, a jelenért és jövőért való aggódás, a dicső múltra való hivatkozás fogalmazódik meg ragyogóan a görög (Hérodotosz, Thuküdidész történetei, Plutarkhosz életrajzai), a római (Cicero, Livius, Tacitus stb.) szerzők műveiben és a történelmi személyiségek tetteiben. Dante méltán híres Itália-himnusza (valójában vádbeszéde, kirohanása: az olasz eredetiben invettiva; Isteni Színjáték. Purgatórium, Óda Itáliához, VI.) éppúgy, mint a Petrarca alkotta Italia mia kezdetű canzone (CXXVIII. vers), a hazafias pátosz megnyilatkozása, a hazáért való aggódás lírai kiáltása. E tekintetben felsorolhatatlan bármely néphez, nemzethez tartozó szerzők és cselekvők száma, szerencsére igaz ez hazai, magyar vonatkozásban is. Szekszárd szülötte, Esztergom költője fent idézett írását egy 1937-ben Budapesten rendezett a humanisztikus szellem feladatairól a mai lélek formálásában témájú nemzetközi ankét kapcsán készítette. Gondolatait ekként zárta: Ezt mondtam volna el, mentül hangosabban, ha a humanista ankét szónokai között hivatva lettem volna szavamat fölemelni. Babitshoz csatlakozva: én e kis kötetben foglaltakat és még sok minden mást mondanék el tanítványaimnak. Király Farkas szét, nem össze mire összpontosít, mindegy: szíriusz, orion, egyéb a tárgya. kedves(?) emlékeit(?) óceán fogatlan kutyái hordják szanaszét. fejét lecsavarja, plázsra dobja magát. a szélcsendben felpörögnek a szélturbinák. part szakad sziklaágyától, felemelkedik. szemei magasból néznek körbe vagy gömbbe, fejetlen teste elernyed, tisztul bentről kifelé, bűz és bűzlő ereszkedik alá. a hullámokon odébb ring a trágya. * kövek a földből nőnek ki, törnek elő meg fel. kifordított fókák vonaglanak. vasfű szárai futják körbe, forrasztőfű ragaszt belőlük rácsokat. napkeleten pompás pávák kopaszodnak, tolluk vulkán torkába hull: tűzhányás, a föld gyomra rándul, megremeg. a hullámok hasadó atomra lelnek, felmutatják. ó! * 17

18 PoLíSz beértek a bohócfejek. füleikből lábak lógnak ki földre pottyanás után azokon forgolódnak, nyargalnak. fekete gömböcorruk füstölög, futófény mutat utat nekik majd: tadammm! s csak a csótányok élik túl, azok közül is csupán a legalább nyolccsápúak. * egyenes az alagút. de fordul a szerelvény, a sziklába begördül. patakzik a sín, fekete a fényhiány. nehéz a víz, sejtek nem osztódnak többé. csónak billeg a felszín taván, nevetés gyűrűzik gyönyörűn körötte. ám a kőben a hang hulláma nem halad. nehéz a víz. három nap egy esztendő, egy élet. * végleges aszályosítás. kigazdálkodni nehéz: hiányzó adagok, teleportált porciók. visszanyerhetetlen víz, kiszárad a veszély is. nem párolog a homok, szemcséit szivattyúzzák a klepszidra felső szívébe: farkukba harapjanak a pergő percek. * átöleli az űr. ahogy mindig is. ringatná, csillaggal játszatja, bolygókat rejt el. rejtjel visz üzenetet, háborítatlan. katlan fenekén kód fejlik, fejtődik. felhős éjszakák. nem látni, mint szilárdul gömbbé, köröskörré a sötét anyag, a mű. felhős éjszakák. nem látni többé. * elvonult a tűzeső. máshol oltja a perzselő jeget. van így. agancsot nevelnek a frissen vedlett fák. földre hajtják, szegezik előre. figyelik a láthatárt, ha felbukkanna. hátha. üres vértek zörögnek, vonulnak, csatát kereső páncélok. hiába. szárnyat bontanak az árnyak, az utolsó prédák: lesznek jelek az égen, olvas(hat)atlanok. * hangok vesznek el a hamuszférában, koppanások, hosszabb hörgések. csak az erősebb fotonállatok rágják ráérősen keresztül magukat a krémen. ülepedés nincs, a gravitáció szünetel. s pihen, pihenget az idő. * homok terjeng rég méretes kristályok helyén. pornál porabbá lesznek, 18

19 A történelem faggatása lapulóból emelkedő, szárnytalan szálló szemcsék. elfogynak a poliéderek. el a gyönyörű lapok, élek. monotónia következik, múlandóságot méregető. lentről utaznak a lassan pusztító mérgek. lankadtan emelkednek, léhaságuk megfontolt? nem, méreg nem mérlegel. törekszenek részei a réseken felfelé. terem a rozsda: vörös, barna. néhol zöld. szivárványos enyészet a szelek járása alatt. felhőkből tűzfények ívelnek, nem lobbantanak lángra venomot, vírust. csak a homályt döfik, csak a homályt szúrják. csak a homályt, mi mást. fogatlan tenger hordja szanaszét. * Turcsány Péter Kánon-váltás és pedagógia (Csodaszarvas, magyar géniusz, merre jársz?) Az elnemzetlenített, a magyar és humán értékek iránt közönyössé tett magyar kulturális élet irdatlanul szürke zsákutcájából kell visszatérnünk a nemzet és humánum nyílt főútvonalára. Azon nemzetekkel kell egy sorba lépnünk, amelyek erről az útról szerencsés helyzetüknél fogva soha nem tértek le. Önazonosságukat évszázadok óta őrizték és saját nemzeti értékeiket az elsők között tartják számon. Kulturális önazonosságunk értékeinek oktatásban és nevelésben betöltött jelentőségével kapcsolatosan az általam képviselt Kráter Műhely Egyesület eddigi tevékenységét kívánom megmutatni, s ezzel a megújuló kulturális nemzeti együttműködés alapjaihoz hozzájárulni. Az 1940-es évek debreceni rektor-tanára, Hankiss János két kötettel reprezentálja a Kráter oktatással kapcsolatos kiadásainak sorát (Európa és a magyar irodalom, A magyar géniusz). Debreceni vonatkozásokban gazdag volt már kiadónk első megjelentetett kötete is, amely már 1990-ben Adj ideákat az időnek! címmel a híres cívisváros költő-tanárának, Gulyás Pálnak a nemzetközi hírű, emigráns Kerényi Károllyal folytatott levelezését tette közkinccsé. Az ugyancsak debreceni profeszszor, Rugonfalvi Kiss István A székely nemzet képe című először 1939-ben kiadott kötete az egyik legmostohább Kárpát-medencei nemzetrészünk történelmét foglalta össze, olvasóinkhoz csak hetven év elteltével tudtuk eljuttatni az újragondozott nagy monográfiát. Szintén 2009-ben adtuk ki gróf Teleki Pál miniszterelnök nemzetpolitikával foglalkozó munkatársának, Rónai Andrásnak a Fejezetek a poli- 19