Amikor megfordul a Szél

Átírás

1 Tandari Éva Amikor megfordul a Szél

2 Ismét itt vagyok az Úr nevében, drága gyermekeim. Itt vagyok, hogy (bár magatok is, és munkatársam is akként érzitek: már mindenre kitértem, s amit el lehetett mondanom, már elmondtam) néhány dologra mégis kitérjek. Ha akarjátok, akként is vehetitek e most elkezdeni kívánt könyvet, mint valamely összefoglalót: bár hitem szerint még e kötetben is, s azokban is, amelyeket még ezt követően kívánunk megírni, találkoztok olyas közlésekkel és Tanításokkal is, amelyeket még nem érintettünk, vagy érintettünk bár, de még nem bontottunk ki teljesen. Jelen könyvünkkel az az elsődleges célom, hogy teljességgel tudottá tegyem számotokra a Karma Törvényét, s azt: miként érvényesül az fölöttetek, testekbe öltözöttek fölött ott, a Föld színén. Igaza van Ildikének, amikor az előre leközölt címek alapján arra a megállapításra jutott: a megírni kívánt könyv nagy mértékben segíteni fog, hogy végre igazán megismerjétek önmagatokat: akik voltatok, akik vagytok, s akivé fokról lépve fokra, végül ismét lesztek. Nem akikké lennetek kéne: akikké lesztek, mind egytől egyig, mert nem lehet, hogy egy is elvesszen azok közül, akiket Istenünk valaha is LÉT szintre emelt, legyen bármely megátalkodott, makacs, s legyen bármely mélységben beágyazódva a nem-lét sötétségébe, hisz a VALÓSÁG értelmében akkor is, mindenkor a LÉTBEN van, amiként volt is, lesz is, mert ez a TEREMTŐ TÖRVÉNYE. Nem mondom, mert nem mondhatom, hogy jelen munkánk valamely könnyed és olvasmányos írásmű lesz, azt sem mondhatom, hogy könnyű feladat lesz azt leírni, amire olykor a Föld színén még fogalmat sem alkotott az emberi Elme: mégis megkísértjük a lehetetlent Az Ős-erő Törvénye Az Ős-erő Törvénye a szavak hasonlósága ellenére nem azonos, nem is lehetne azonos azzal, amit az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYÉNEK nevezünk, mert az előbbi, tehát az Ős-erő Törvénye az utóbbiból: az ERŐ ŐSTÖRVÉNYÉBŐL ered, s adatik minden, a Tökéletes Fent Világától eltért Teremtmény elé. De mert e két fogalom valamiképp mégis indokolja és feltételezi egymást, megkísérlem megmutatni ezt is, és azt is, s még a kettő közötti különbséget is. Mert az előbbi származik az utóbbiból, az alcímmel ellentétben először arra térek ki, s csak aztán az utóbbira, hogy amit mondanék, valóságosan is értetté tehessem számotokra. Az ERŐ ŐSTÖRVÉNYE maga A TEREMTŐ TÖRVÉNY, ekként maga A TEREMTŐ, AKI A TÖRVÉNY ÉS AZ ERŐ mindenkor és mindenben. Az Erő-megmaradás Ős-törvénye a folyamat, a mozgás. Ekként a Teremtő maga is szüntelen mozgásban, egy bizonyos befelé irányuló kiáradásban van. S akkor most ezt is megkísérlem megmagyarázni: miként áradhat befelé valami, ha egyszer azt mondom: kiáradásban van?! A Teremtő maga A VÉGTELEN MINDENSÉG, s mint ilyen, nem áradhat önmagán túl: ekként önmagában kell, hogy áradjon akként, hogy önnön epicentrumából áramoltatja ki a középpontba mindenkor visszatérő Erőt. Az Erő persze nem akként tér vissza, hogy az, ami kiárad, kell visszatérjen: a kiáramoltatott ŐS-ERŐ hatása fog visszatérni, visszahatni a középpontra, amely visszaható erő ismét mozgásra készteti magát a középpontot, amelyből így tovább áramlik kifelé az Erő. Isten önmagában árad, és hatványozódik, nem méretében és nem tökéletességében növekedve, hisz Ő MAGA A VÉGTELEN és A TÖKÉLETESSÉG: de Fényében, amely Fény mindenkor egyenes arányban áll az Erő rezgésszintjével. S mert ez esetben az Erő a TÖKÉLETESSÉGI mérték maximumát jelenti, maga a FÉNY is a képzelhető legmagasabb fokú FÉNY, ezért van, hogy Isten látását egy nem viselheti el a kicsiny Teremtmények közül, még azok sem, akik pedig már a FÉNYBEN való növekedés legmagasabb, tehát a Teremtmény számára elérhető legmagasabb fokára értek el. Ezzel viszont már elmondtam azt is: a kis Teremtmények is a Tökéletes FÉNYBEN növekednek, vagyis mind fénylőbbé válnak, ahogy energia-testük rezgésszintje emelkedik. A növekedés tehát a rezgésnövekedésen alapuló Fény növekedését jelenti, így a Teremtmény sem méretében: Fényerőben és rezgésszintben lesz mindinkább hasonlatossá az ő megteremtőjéhez: A TEREMTŐ EGYSÉGHEZ. 2

3 A benső rezgés alapja a három EGY-ÉRTÉKŰ, és mégis egymástól egy bizonyos értelemben különböző TEREMTŐ ERŐ egymásra hatása. A Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet egymást tartják szüntelen mozgásban akként, hogy a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Akarat Isteni Erőit a Teremtő Szeretet mozgatja, mozgatva azokat önmagukban, de mozdítva egyúttal mindkettőt Önmagában is, hogy ezáltal a Teremtő Erőket egymás felé áramoltassa, vagyis a Teremtő Bölcsességet a Teremtő Akarat felé és megfordítva, egyben Önmagát, vagyis a Teremtő Szeretetet is beáramoltatva a két Teremtő Erőbe mint Harmadik Teremtő Erőt. Amikor azt mondom: a Teremtő Szeretet a harmadik Teremtő Erő, ne akként értsétek, hogy az ténylegesen is a harmadik, tehát hogy az valamiképp alárendelt szerepet kapna a Teremtő EGY-ségen belül, mert ez nem ekként van! A Teremtő EGY-ség mindhárom ISTENELEME az ELSŐ, mindhárom a MÁSODIK, és mindhárom A HARMADIK is egyszerre: hisz épp ezért és ettől EGY-ÉRTÉKŰ mindhárom Teremtő ISTEN-SZEMÉLY, s ekként a HÁROM ISTENI JELLEMZŐ, mert bár rezgésszíneik más és mások, mert a rezgések benső töltése más és más, a Teremtő Erők magukban hordozzák egymást, átrezegnek egymásba, s így, már ekként egységessé válva árad ki a TEREMTŐ EGY- S-ÉG harmóniába rendeződött Ereje, amelynek színe a HÁROM színeit hordozza, s amelynek rezgése mint a legtisztább, a legfinomabb, s mégis a legerősebb, mert a Mindenséget betöltő Teremtő Hang árad szüntelen. Az OHM, amely egyetlen HANG, minden más Hang alapja, mert minden Erő e Hangból rendeződik egységgé a Mindenségben áramló Teremtő Bölcsesség Szerető Akarata szerint. Ezzel lényegében azt mondtam: Minden ERŐ A TEREMTŐ ERŐBŐL született és születik, abból áramlik a Mindenség teste felé, s minden, a Végtelenbe kiáramlott Erő a Teremtő Erő rezgésének hatására rendeződik ismét egységekbe, a Teremtő Erő epicentrumától való távolság mértéke szerint. A kicsiny Teremtő Erő-elemek a Mindenség Szívében, tehát A Teremtőben születtek, s a Teremtő Akaratot követve áramlottak a Mindenségbe, kezdetben még EGY-S-ÉG-be olvadva, majd a Mindenség középpontjától távolodva e benső Egység megbomlott, s az EGY-S-ÉG-ből kiáramlott Teremtő erőelemek először egy-egy hármas tagolású Teremtő energia-elemmé lettek, majd e hármas tagolódás is megbomlott, s a három, más és más rezgésszínnel bíró Teremtő Erő-elem ismét tagolódott, a hasonló hasonlót vonz elmélete alapján rendeződve energia-felhőkké, vagy más néven Teremtő Erő-áramlatokká. Más rezgésképpel bír a Teremtő Bölcsesség, így az a hozzá hasonlatos rezgésszínnel bíró Teremtő Bölcsesség-elemekkel rendeződött Erő-áramlattá, ahogy a Teremtő Akarat is a véle azonos rezgésszínnel bíró Teremtő Erő-elemekkel egyesülve vált egy azonos Tökéletességi fokú, de más rezgésszínnel bíró Erő-áramlattá, s a Teremtő Szeretet is: e háromféle Teremtő Erő-áramlatot aztán a Teremtő EGY-ség ISTENI JELLEMZŐJE: A Teremtő Szeretet tartotta, és tartja meg mindenkor mégis a maga ősi EGYségében, hisz a Teremtő Szeretet minden más Teremtő Erő-elem létrejöttének oka és alapja, így annak ereje épp úgy jelen van a Teremtő Bölcsesség-elemekben, amiként a Teremtő Akarat Erő-elemeiben, és persze a Teremtő Szeretet Erő-áramlatában is. S mert hogy ismét mondtam valamit, ami tán kevésbé érthető, itt is megállunk egy pillanatra. Hogyan kötheti össze a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet Erő-áramlatait ismét csak a Teremtő Szeretet anélkül, hogy annak megannyi eleme be ne igazodna a Teremtő Szeretet Erőáramlatainak más Energia-elemei közé? Vagy tán kétféle Teremtő Szeretet-áramlat létezik? Bizony, gyermekeim, ez ekként van! A Teremtő Szeretet jelen van mint legfőbb Isteni Jellemző A Teremtő Bölcsességben, a Teremtő Akaratban, mint Benső Istenerő. A két, egyenként is TÖKÉLETES ISTEN-SZEMÉLY tehát magában hordja a harmadik ISTEN-SZEMÉLYT, ekként hordva egymást is önmagukban. Természetes, hogy a Teremtő Szeretetet egymás felé áramoltatják ki elsődleges jelleggel, hisz A FIÚ ISTEN éppen hogy ennek révén: A Teremtő Bölcsesség önmagából kiáramoltatott Szeretete révén született meg a Bölcsességben és a Bölcsességből a Bölcsesség Akaratának kivetüléseként, amely kivetülést töltötte fel és be a Teremtő Bölcsesség, tehát Az ATYA a Benne lévő Szeretettel. Akkortól ugyanaz a Szeretet energia létezett és létezik A FIÚ ISTENBEN is, amely Szeretet az Atyában van, s ha az Atya a kivetített KÉP felé áramoltatta és áramoltatja mindenkor a Benne Élő Szeretet Erejét, A FIÚ ISTEN is az Atya felé áramoltatja, mert amiként azt a MESTER mondotta, az akként van, és: 3

4 Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. (Ján. 5.19) Az Atya és A FIÚ tehát elsődleges jelleggel egymás felé áramoltatják a Bennük élő Szeretet Erejét, amely Szeretet, éppen mert hogy az Atya és A FIÚ Isteni jellemzőinek lenyomatát is magába zárta, s ekként egy bizonyos fokig maga is betöltekezett a Teremtő Bölcsességgel is, és a Teremtő Akarattal is, harmadik, önállóan is Tökéletes ISTEN-SZEMÉLLYÉ lett, megőrizve továbbra is a maga elsődleges Isteni jellemzőjét, A SZERETETET. Ekként az Atya és A FIÚ közt áramló Szeretet a TEREMTŐ EGYSÉG EGY-értékű tagja, s amiként az Atya és A FIÚ; maga is a Benne lévő Szeretet továbbáramoltatására törekszik. Másodlagos jelleggel ugyanaz a Szeretet-energia, amelyet az Atya a Fiú, s A FIÚ az Atya felé áramoltat, a Mindenség teljességében is áramlik, hisz a Szeretetet nem lehet korlátok közé zárni: s mert az Atyától a Fiú, s a FIÚTÓL az Atya felé áramló Szeretet maga is bír a Bölcsesség és az Akarat erejével, e két Isteni Jellemző is spontán mód áramlik a Mindenségben. Az ekként kiáramló, hármas tagolású ISTEN-ERŐ a Teremtő Szívében tökéletes és zárt egységet alkot, ami azt jelenti, hogy a Teremtő Bölcsesség, A Teremtő Akarat és A Teremtő Szeretet egymásban van, egymásban létezik. A Teremtő EGY-ségtől messzebb áramolva azonban már részekre bomlik a hármas egységű Teremtő Energiaelemek mindegyike, akként, hogy a Teremtő Bölcsesség-elemek mindegyikében megmarad a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet energiájának egy bizonyos része, ahogy a Teremtő Akarat is magában hordozza a Teremtő Bölcsességet és a Teremtő Szeretetet, és a Teremtő Szeretet is a Bölcsesség és az Akarat Erőlenyomatát. S mert hogy az Atya és A FIÚ közt is a Szeretet az összekötő ISTEN-ERŐ, az kell legyen a kiáramló Teremtő Erőelemek közt is. A Teremtő Szeretet tehát részben az Atya és A FIÚ közt áramlik, de már áramlik önmagában és a Mindenségben is, s amiként A SZERETET az összekötő szál az Atya és A FIÚ közt, az kell az összekötő szál legyen a Mindenségben áramló megannyi Teremtő Erő-elem közt is. A Teremtő Szeretet tehát épp úgy áramlik a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Akarat közt, amiként áramlik a Mindenségben, mozdítva és áramoltatva, de össze is kötve a másik két Teremtő Erő-elem; a Teremtő Bölcsesség és a Teremtő Akarat Erő-elemeit is a Mindenség testében. * A Teremtő EGYSÉG maga A FÉNY. Minden, ami és aki a Teremtettségben s a Mindenségben van, lényegét tekintve maga is e FÉNY része, s a Teremtő FÉNY áramlásának hangjához igyekszik igazodni. Minden egyes Mennyei szintnek az adott szinten lévő Teremtmények fejlődési szintje szerint érzékelhető benső fénye van, s ezek mindegyike is bír a maga Fény-erejének hangjával (és épp ez az a jelenség, amelyet korábban mint a Szférák zenéjét jelöltek az egyes médiumok), amely Hang a Fénynek egy adott ponton megnyilvánuló áramlási rezgésszintjén nyilvánul meg, és lesz a Mindenség számára hallható. Ez lényegében azt is jelenti, hogy az adott szinteken áramló Fény-elemek mozgási sebessége mértékében változik az egyes Mennyei szintek hangja. Minél magasabb Fénykörbe érünk, a Fény áradási sebessége annál gyorsabbá lesz, s mert e Fény-áramlatokban mindenkor megmarad a már korábban elért, majd túlhaladott, és elhagyott Mennyei szintek hangja is, a magasabb szintek hangja minden Fénykörrel gazdagabbá, kiteljesedettebbé válik. Minden Hang az Ősi Hang-képletbe igyekszik harmonikusan beilleszkedni, vagyis a Teremtő HANGBA. * A kicsiny Teremtményben, tehát a Bébi-szellemben még teljességgel egymásba olvadva van jelen a három Teremtő Erő, ami azt is jelenti, hogy a Teremtő Hang, az OHM is mint egyetlen hang rezeg benne, s ő maga is az EGY-gyé vált, de végső felbontásban három EGY-értékű HANG-ELEMBŐL álló Hangban létezik. Szellemi teste, és az őt körbe vevő közeg közt tehát még alig is van valami különbség, így csak a Teremtő Szándék többletenergiája az, amelynek köszönhetően ő mint különálló ERŐ-halmaz, azaz Teremtmény létezni kezd a Mindenség testében, annak ama pontján, amelyet Teremtettségnek nevezünk, és amelyet a Mindenség más pontjától éppen hogy ez: a Teremtmények mindegyikében jelen 4

5 lévő Teremtő Szándék Ereje választ külön a Mindenségben, s tesz különálló Világgá. A Teremtmény feladata e Teremtő Szándék mind magasabb fokon való megismerése, befogadása és mind emeltebb szinten való megvalósítása, s ez azt is jelenti, hogy a kicsiny Teremtmény megtanulja megfogalmazni a maga Teremtő Szándékát, s megtanulja betölteni is a maga szándékát, mindenkor úgy, ahogyan azt a Teremtő fogalmazná meg és töltené be. Mindennek, ami mozog, hangja van: a rezgésszintnek megfelelő hangja. A rezgésszint a mozgás sebességétől függ, így a mozgássebesség változásával a keletkezett hang is változik. Egyszerű fizikai jelenség, magatok is naponta szembesültök véle. Viszont ha ez a ti szinteteken ekként van, ekként van a Mindenség bármely más pontján is, hisz minden, ami van, ami létezik, végső felbontásában energia, tehát Erő, így minden egyes tárgy mozgásánál is azt mondhatjuk: az Erő halmaza mozdult, s adott ki a maga rezgésének megfelelő frekvencián hangot. A TEREMTŐ HANG, az OHM a Hallhatatlan HANG, amely mégis az egyedüli, amely öröktől létezik, mert az ŐS-ERŐ: A TEREMTŐ SZERETET is öröktől árad, mert az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYE a mozgás. Minél inkább képessé lesz a kicsiny Teremtmény a maga Teremtő szándéka szerint mozgásban tartani a Teremtő Szeretet energia-elemeit, már a benne lévő akarati energiát mozdítva a maga Bölcsességi foka szerint, a mozgásba hozott Erő-elemek annál inkább kiáradnak, s ezzel lényegében azt is elmondtam, hogy a kis Teremtmény teremtő szándéka nagyobb hatótávolságúvá lett. A teremtmény Teremtő szándéka is, amiként a TEREMTŐ EGYSÉG TEREMTŐ AKARATA, magában hordozza a maga más rezgésszintű energiájának ha úgy tetszik képletét, így megannyi szándéknak más és más a hangja is: mindenkor igazodik annak megfogalmazójához, ami azt is jelenti, hogy nem csak a Teremtmény hordozza magában a maga teremtő szándékát, de a teremtő szándék is magában hordozza megfogalmazóját, és egyikről következtetni lehet, fel lehet ismerni a másikat. A szándék árulkodik annak megfogalmazójáról, és megfordítva: a megfogalmazó jelzi, mely szándék ered belőle, s melyek azok, amelyek valamiképpen idegenek tőle. S mielőtt kétségeitek támadnának a fogalmak különbözőségét illetőleg, tegyük helyére: mit értek a Teremtő Akarat, és a Teremtő Szándék szavak alatt. Miért nevezem meg kétféleképpen azt, ami a ti tudatotokban lényegében egy és ugyanaz? Azért, mert e két fogalom tényleg csak a ti tudatotokban egyezik, de nem egyező a Mindenségben. A Teremtő Akarat a Teremtő ÖNKIJELENTÉSÉHEZ, majd A FIÚ ÖNKIJELENTÉSÉHEZ szükségeltetett, hisz Atyánk is, s A FIÚ ISTEN is tudta: a SZÓ, Amellyel önmagát megfogalmazza, más SZÓVÁ lesz, ha az Tőle, Önnön epicentrumától távolabbra kerül, mert a benső energia mellé a fiktív értelemben vett távolság energiája is társul. Az Atya volt az IGE, mert AZ BENNE létezett kezdettől, majd hogy az Atya megfogalmazta Önmagáról: VAGY-OK, a VAGY és az OK két önálló elemé lett, az OK OKOZATTÁ vált, amely OKOZAT ez esetben egy-értékű volt az OKKAL. Hogy is fogalmazza ezt meg János: Ján. 1.1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Amikor az ATYA a maga Teremtő Akaratát megélve kinyilvánította Önmagáról: VAGYOK, lényegében tudottan helyezte kívül önmagán és mégis önmagában az IGÉT, hogy TEREMTŐ AKARATA révén a Maga EGY-ségét KETTŐSSÉGGÉ tegye, amely kettősséget az EGY és a MÉGEGY közt áradó SZERETET tartott, és tart meg mindörökkön az ŐSI EGY-állapotban. Ehhez a TEREMTŐ AKARAT szükségeltetett, ám a Teremtmény már csak e Teremtő Akarat halvány árnyával bírhatott, mert csak azt lehetett képes mozdítani, s a Szellemgyermeki Örökséget, a Teremtő Akaratot már csak mint Teremtő Szándékot használhatta. Ezzel lényegében nem önmagát fogalmazta meg, és helyezte egy önmagán kívüli pontra: csak a benne megfogalmazódott szándékot helyezte önmagán kívülre egy bizonyos értelemben, s ezt a Szellemtől, tehát a Teremtménytől függetlenedett Teremtő Szándékot töltötte, és tölti is be mindenkor A FIÚ ISTEN a maga akarati Erejével, hogy a kicsiny Teremtmény szándéka a Valóság szintjére, azaz a megvalósulás szintjére emelkedhessék. 5

6 Ekként fogalmazódnak meg a magasabb Mennyei Szinteken azok a bizonyos városok, amelyekben a Teremtmények által megfogalmazott, majd A FIÚ ISTEN által LÉT szintre emelt Kicsinyek növekednek és élnek: nem véletlen mondom tehát, hogy ITT, a Fent Világában is meg van minden egyes Teremtett Szellemnek is a tiétekhez gyakorta hasonló Feladata, és van, aki az Építők, vagy éppen a Kertészek közé tartozik: ők ténylegesen is Világokat építenek, s e Világokon belül a Szellem-városokat, vagy e Városokban, s ezek körül valamely energia-virágokat ültetnek, azaz fogalmaznak meg, amelyeket A FIÚ Teremtő Akarata tart meg aztán azok LÉT szintjén mindaddig, míg azok tényleges léte szükséges, majd ha más növényt akar megfogalmazni a Kertész, egyszerűen elbontja az energia-növényt, s annak elemeiből és a maga Teremtő Szándékának erejéből alkot új virágot, amelyet ismét felemel, hogy az ÚR Akarata érinthesse, mielőtt azt a néki szánt helyre ültetné. Amiként munkatársamnak is megmutattuk az Áldott Anya virágoskertjét, akként vannak itt azok a kertek, s nem egy, de megszámlálhatatlan sokaságú, hisz nem csak azok a növények vannak ott, amelyeket valamely Kertész a Fent Világában megfogalmazott, de azok is, amelyekhez valaki testbe öltözött Szellemi Követ erősen kötődött, többnyire persze akként, hogy az általa használt test Tudatában ébresztette fel az igaz és tiszta Szeretetet az adott Léleklény, tehát valamely növényke iránt. Tudom, hogy ez egy kissé hihetetlennek hangzik sokak számára, pedig ez is ekként van, és miért is ne volna, hisz a ti városaitok, ha még nem is teljességgel (mert ITT szó sincs a ti városaitok betontömbjeiről, kaszárnya-formáiról, lélektelen épületkolosszusairól!!), de már Shambhalla városa erősen hasonlatos azon Városokhoz, amelyeket a magasabb szinteken élő Testvérek mint Felhő-várost megfogalmaztak a maguk használatára, s azok ama Szellem-városokhoz, amelyek a Fent Világaiban a Szellemi Erőelemekből épülnek az Építő Szellemtestvérek Teremtő Szándékát, s az ÚR Teremtő Akaratát tükrözve. Már csak a legfelső Mennyei szintre ért Szellemi Személyeknek van arra lehetőségük, mert csak ők bírnak azon Erővel, hogy a Tiszta Erő-áramlatokban lebegve létezzenek, mintegy: magát az ERŐ-hullámot lakva be, azaz töltve be önmagukkal, mint valamely Otthont, amely a Teremtő Szívéből árad a Mindenségben. Az ERŐ ŐS-Törvénye a mozgás, és ami mozgás, az a LÉT: tehát az ERŐ ŐS-TÖRVÉNYE ekként maga A LÉT. * Az Ős-erő Törvénye a Lét megtartására kötelez. Ezzel szemben éppen hogy a Létet fokozta le mindinkább a Fent Világaiból eltávozott Szellem, amely már nem mint Szellem, de mint ÉN-kép, az a Szellemi Ön-Kép-Más tért el a Fent Tökéletes Világától. A Szellem, amiután a Teremtettség, tehát a Mennyei Szintek legalsó energiakörének alsó határára ért, már csak a Teremtett Világokon kívülre áramoltathatta az önmagáról megfogalmazott, s a maga Teremtő Szándéka révén létbe hívott ÉN-képet. Ez azonban már nem a FIÚ ISTEN által LÉT szintre emelt, de a maga, már A TÖRVÉNY ellenében használt Teremtő akarata révén megfogalmazott ÉN-képmás, amelyet (a FENT Világainak mintájára) a Végtelen Energia-áramlat ismét csak önmaga által megfogalmazott Kép-képzetébe áramoltatott át, azaz közvetített le, megszabva annak tartózkodási, azaz Lét-pontját is. A Teremtettségen kívül megfogalmazott (de nem a Mindenségen kívül, hisz amint mondtam, a Mindenségen kívüli állapot nincs, nem létezik!!), s a bukásban részessé lett megannyi Teremtmény Ősbűnével terhelt energia-áramaiba aláközvetített ÉN-kép e mássá lett energiák fogságába esett, amely magába zárta az ÉN-képek mindegyikét, elkülönítve azokat a Mindenségben is az Ős-tisztaságukban megmaradt Teremtményektől, s a Mindenség testét adó Teremtő Erő-elemek mindösszességétől is. Akkortól viszont az ÉN-kép, ellentétben a Teremtettségben lévő Szellemtől, már nem meríthetett a Mindenségben lévő Teremtő Erőelemekből, már csak az Ős-bűn által terheltté, azaz tisztátalanná tett energia-áramlatokból meríthetett, s azokból is merített ekként, hogy már e Tökéletestől eltérő energiát áramoltassa önmagában, tehát a Szellemi Kép nyomán véle együtt aláközvetítődött Duális Társ felé, amiként ezt közvetítette a bukásban véle együtt bűnössé lett más Szellem-testvérek ÉN-képei felé is. Ez az energia azonban, éppen hogy annak tisztátalanná válása végett lényegesen gyengébb volt, mint a Szellem által korábban használt Energia, még akkor is, ha a Szellem maga is már csak az Ős-tisztaságú Erők legalsóbb rezgéstartományban lévő, s még csak a Bébi-szellemek energia-igényének megfelelő rezgésszintű energiákból meríthetett, s azt áramoltathatta önmagában és a véle haladó más Szellemek felé is. Ekkor azonban még valósággal is a tiszta Erőt használta: az ÉN-kép által használt energiába azonban 6

7 már a Szellem által a Törvény ellenében használt, vagyis megrontott akarati Erő-elemek is megjelentek, csökkentve az Erő még meglévő tisztasági, azaz Fény-fokát is, csökkentve az energia-áramlatok áramlási sebességét, csökkentve ezzel azok rezgésszintjét is. Ezáltal, és ez is természetes, a Mindenségben maradt, de már önmagába záródva elkülönült energiák hangja is megváltozott, s ahogy az akarati energia mind tisztátalanabbá vált az ÉN-képmásban, mindinkább tisztátalanná, s ekként gyengévé tette az ÉN-kép körül áramló energiák mindösszességét is, aminek következtében az ÉN-képek által még teljességnek érzékelt Mindenség-részben áramló energiák hangja is mind gyengébbé vált. Gyengébbé, tehát sűrűbbé vált az Energia, mert a Végtelen Szeretet Tiszta Akaratának Fénye vált abban mind gyengébbé, mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben az ÉN Akarata eltért A Teremtő Akaratától, amely Akarat a Bölcs Szeretet Akarata volt, maradt, és marad is mindörökkön. Összegezve tehát az eddigieket elmondhatjuk, hogy amilyen fokon az ÉN-kép akaratából hiányzott a Bölcs Szeretet Törvényének követési vágya, olyan mértékben lett a körötte áramló Energiák mindösszessége tisztátalanná, s ekként gyengébbé, mert a Szeretet Tiszta Fénye lett abban mind gyengébbé, ahogy az ÉN, s így végső soron a Szellem mind sötétebb akarati energiája e Fényt elfedte, leárnyékolta az ÉN számára, magát az ÉN-t zárva el a Tiszta Fénytől. Mert a mindinkább tisztátalanná váló akarati energia mindenkor magában az ÉN-ben volt és maradt: s az ÉN már csak ennek energiáját áramoltatta: elsősorban önmagában, a maga Duális társával áramoltatva az erőt, másodsorban a véle egy szinten álló ÉN-képek felé, amiként azok is áramoltatták őfelé a maguk mind sötétebb, mind gyengébb energiáit. S éppen ez: az egymás felé átáramoltatott energiák tisztasági fokának csökkenése adta az ÉNben azt a képzetet, érzést, hogy az egymás felé áramoltatott energia mennyisége csökkent, mert az akarati erők tisztasági fokának csökkenésével természetesen az ÉN-ben még meglévő Bölcsesség szintje is lecsökkent, így már nem az energiák minőségének: azok mennyiségének csökkenését vélte valós magyarázatnak. S itt következett el az a pont, amelyen az ÉN-kép szinte teljességgel megismételte a Szellem bűnét! A Szellem ugyan csak akként lehetett képes a maga tökéletes EGY-ségét megbontani, hogy az önmagáról megfogalmazott képet távolította el magától, mert ahhoz, hogy valósággal is megbontsa az Ősi Duális EGY-séget, semmiképp sem lehet meg egyetlen Teremtményben sem az ERŐ: viszont az ÉN-kép, amely már a Szellemi Erő mellé a maga sötét energiáit is használhatta e negatív cél eléréséhez, megtehette, s így meg is tette, abban a nagyon is balga reményben, hogy a maga Duálállapotának megbontása révén számbeli növekedésének, s a közte, és a Duális Társ közt lévő távolság növekedésének köszönhetően kétannyi energia áramoltatására válik képessé, ami által maga is kétannyi energia birtokosává lesz, hisz az Erő nem csak megmarad: gyarapszik is a mozgás által. (Egy bizonyos rezgésszint alatt, tehát még a Bébi szellemek, a Szellemgyermekek vagy a Szellemlények Fényköreiben egy bizonyos távolságon túl a két, egymáshoz tartozó Duális FÉL nem távolodhat el egymástól, csak ha az ősi Duális állapotot megbontja: erre azonban mint mondtam, a Szellem nem: csak annak ÉN-KÉP-MÁS-a lehetett képes.) A Tiszta Erő esetében ez ekként is van, viszont az ÉN-kép által áramoltatott Erő már nem bírt a tökéletes tisztasági fokkal, s az ÉN-felek már csak a felével bírhattak annak a Szellemi Erőnek, amely az ÉN-ben még az EGYSÉG megbontása előtt jelen volt. A maga benső Energiáit osztotta meg tehát az ÉN, így ha valóban mennyiségileg több energia átközvetítésére nyílt is lehetőségük az ÉN-felek-nek, az általuk még elviselhető, s ekként megszerezhető és mozgatható energia rezgésszintje csökkent, vagyis több, de gyengébb energiát nyertek, aminek következtében maguk is mindinkább az alsóbbszintű energiaáramlatokba süllyedtek alá. Az Ősi EGY-ség-állapot megbontásával lényegében az ÉN-felekben addig még csaknem harmonikus energia is megbomlott, és ez a második bukás, amely már az ÉN bukása. A következő állomás tehát, amelyet egy kissé közelebbről is szemügyre veszünk, Az erő-egyensúly megbomlása A duális EGY-ségállapot megbontása előtt az ÉN-kép, amiként a Szellem-pár is, a teljes harmonikus energia állapotát élték, s ez még akkor is így van, ha a Duális párok egyik tagja a Teremtő Bölcsességet, míg a másikuk a Teremtő Akaratot mondhatta a maga elsődleges Szellemi Jellemzőjének, vagyis annak Ereje volt benne a domináns Erő. De mert valóságosan is EGY-séget képeztek, épp úgy magukban 7

8 hordták, tehát élték egymást, amiként magában hordja az Atya A Fiút és A FIÚ az Atyát, ÉLVE egymásban, s élve ekként egymás erejét is. Amiként az Atya bír A FIÚ erejével, akként bír A FIÚ is az ATYA Erejével, s ezt is visszaigazolja az ÚR: Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. (Ján. 3.35) A Teremtmény mindenkor és mindenképp hasonlít Teremtőjéhez, s mert ez ekként van, kell, hogy a Teremtmények is bírjanak Duális társuk erejével, bár amiként mondtam, teljességgel csak a rájuk jellemző Teremtő Erőt használják. De társuk révén élik a társ jellemző energiáját is, így akár azt is mondhatom: mindegy, mely Teremtő Erő melyikük jellemzője, mert egymás nélkül nem létezhetnek, s ez még akkor is így van, ha már felnövekedvén más és más Feladat végzésére vállalkozhatnak. De mert mindahány Feladat felvállalásához és elvégzéséhez szükséges úgy a Teremtő Bölcsesség, mint a Teremtő Akarat, kell, hogy a Teremtő Szeretet révén mindenkor összeköttetésben maradjon az egymáshoz tartozó Duális társsal az, aki valamely Feladat végzése során egy bizonyos értelemben el kell távolodjék az Ősi EGYSÉG állapotából. És a Mennyei szinteken e távolság valóban csak egy bizonyos formában értendő: az, aki a Mindenség valamely más pontján vállalhat Feladatot, mint amelyen Duális társával él, az önmagából kiáramoltatott Energia révén távolodik el: a Valóság értelmében azonban egy nem lép, és nem is léphet ki az Ősi EGY-S-ÉG állapotából, mert legfontosabb benső Lényegük mindenkor összeköti őket, s ez a bennük áramló SZERETET, amelyet ők maguk is csak úgy áramoltatnak egymás és a Mindenség, s elsősorban Teremtőjük felé, ahogyan az Atya és A FIÚ áramoltatják egymás, de a Mindenség teljessége felé is a Teremtő Szeretet Erejét. A Teremtmény, ahogy mondtam, Duális társa felé áramoltatja elsődlegesen e Teremtő Szeretet erejét: s kezdetben, tehát még a Bébi-szellemek szintjén nem is lép tovább ennél. Ezen a szinten a kicsinyek még nem képesek Teremtőjük felé áramoltatni a Szeretet energiáját, hisz számukra a mindenséget még a Duális társ jelenti. Így csak felé igyekeznek átközvetíteni az erőt, hisz a Teremtmény mindenkor arra kell törekedjék, hogy a Mindenséget betöltse. Márpedig mindenkor az lesz számára A Mindenség, amit képes betölteni Szeretete Erejével, s amíg ez a törekvés nem ér túl a Duális társon, a Mindenség korlátai sem érnek számára a Duális egységnél messzebbre. Ezzel viszont már azt is elmondtam, hogy amilyen fokon képes kiáramoltatni a benne élő Szeretet Erejét a Duális EGYSÉGBEN élő Teremtmény, olyan mértékben növekedik meg számára a Mindenség, s olyan fokon lesz képes a Teremtő felé is elküldeni a benne élő Szeretet kicsiny, s mindenkor növekedő, tehát egyre nagyobb hatótávolságú sugárrá erősödő Szeretetenergiáját. Már valósággal csak a legmagasabb Fénykörbe ért Szellemi Személyek képesek teljességgel a Teremtő EGYSÉG felé áramoltatni a maguk Szeretetenergiáját: az alsóbb szinteken lévő Teremtmények egyesített Szeretet-energiája az, amely mint koncentrálódó Szeretet-energia a Teremtő Egység színe elé ér. Nem az egyéni energia tehát, nem az egyes kicsinyek Szeretet-energiája, de az adott szinten álló Teremtmények mindegyikének Szeretet-energiájából álló Mennyei Fény Ereje. A bukástörténetben bűnössé lett Szellem-párok ÉN-képe tehát maga is mint e Duális Egység vetülete jelent meg a legalsó Mennyei szint rezgéstartománya alatti ponton, s ha a Szellem-pár a fokozatos besötétülés végett feledte is Duális voltát, a ti szintjeitek legmagasabbikán álló ÉN-kép ismét tudójává lett ennek, mert ha mint Szellem; elvesztette is korábbi Bölcsességét, amelynek révén e Duális viszony ismerőjévé lett egy bizonyos emelkedettségi szint elérését követően, mint a legmagasabb Mélység-szinten álló ÉN újra az adott közeg legmagasabb rendű Erői birtokosának számított, s ha nem is mint Szellem, de mint Szellemi Követ, már tudója volt ennek. Kezdetben még az EGY-ség megőrzésével igyekeztek a számukra szükséges energia megfogalmazására, a korábbi módon áramoltatva Duális társuk, s a többi ÉN-kép felé áramoltatni a még rendelkezésükre álló Erőt. Ez azonban, mert az akarati és Bölcsességi erőiket már nem a Tökéletes Szeretet Ereje révén mozdították, mind gyengébbé, így mind kevesebbé lett számukra. Satana tanácsára megbontották korábbi Duális állapotukat, ami viszont azzal is járt, hogy az az ÉN-fél, amely a Szellemből még a Teremtő Bölcsesség energia-lenyomatát hozta magával mint elsődleges Szellemi jellemzőt, többé nem bírhatott teljességgel Duális társának Szellemi Erőivel, vagyis már nem használhatta a korábbi, a Szellemben megszokott fokon a Duális Társ Teremtő Akaratát: már csak egy bizonyos fokig élhetett a Társ energiáival, azon a fokon, amilyen mértékben az adott energiából a maga benső Ön-energiáihoz csatolódott a Duális társ energiája. A duális Egység ugyanis, amiként korábbi munkáinkban is elmondtam, nem egy tökéletes felező mentén bonttatott meg, de szinte 8

9 találomra, egy zegzugos törésvonal mentén, így az egymáshoz tartozó Duális felek egy-egy kicsiny részt a Társ egyéni energiáiból is magukhoz vontak. Kezdetben ez még lehetővé tette számukra, hogy a ténylegesen valósággá lett távolság ellenére is felismerjék egymást, ez azonban a későbbiek során már nem adatott meg nékik. Erők keveredése Az egymáshoz tartozó, de Ősi EGYSÉG-állapotukat már megbontott Duális társak kezdetben csak egymás közt, tehát a ténylegesen is hozzájuk tartozó Duális Társsal igyekeztek egymás felé áramoltatni az energiát, abban a hiszemben, hogy ekként, tehát a kettejük közt megnövekedett távolság révén az átáramoltatott energia mennyisége is növekedni fog. Az energia ugyanis, ha mozdulatlan, pang és elenyészik, s minél inkább mozgásban marad, annál inkább növekszik, tehát gyarapodik, mert a mennyiséghez a távolság is csatlakozik. Ez is egyszerű fizika: a kis magasságból leejtett tárgy kisebb súlyt képvisel amikor földre ér, mint a nagyobb magasságból leejtett ugyanolyan tömegű tárgy, mert a tárgy tömeg-súlya a megtett távolság mértékében növekszik (méter X önsúly = hatóerő). Ha az adott szint, tehát a Kozmikus tér tisztasági foka megmaradt volna a korábbi, tehát a Duális állapot megbontása előtti fokon, ez még ténylegesen is igazzá lehetett volna. Azonban már magának a Duális állapot megbontásának gondolata tisztátalanná tette az ÉN-felek közt feszülő Lég-elemek mindösszességét, így ha az adott mennyiségű energiát nagyobb távolságban tudták is egymás közt áramoltatni, az átáramoltatott energiák a kettejük közt lévő közegben áramló tisztátalan energia-elemek révén ismét gyengültek, hisz nagyobb mértékben váltak tisztátalanná maguk is a közegben lévő energiák által megfertőztetve. Így azt elérték ugyan, hogy valóban nagyobb mennyiségű energia megfogalmazására váltak képessé, de az ekként nyert energia mégis gyengébb, így hatásában végső soron kevesebbé vált, mint volt az korábban. S ez a jelenség még tovább fokozódott akkor, amikor már nem csak az átáramoltatott energiák tisztasági foka csökkent, de a magukhoz vonzott tisztátalan energiák végett a saját benső energiáik is, s ez végül lehetetlenné tette, hogy az egymáshoz tartozó ÉN-felek teljes biztonsággal felismerhessék egymást. Ez volt az a pont, ahol az egymástól eltávozott ÉN-felek más, nem hozzájuk tartozó ÉN-felek felé kezdték áramoltatni az energiát, s maguk is a nem hozzájuk tartozók által útnak indított energiákat fogadták magukhoz, ami azt is jelentette, hogy magukba, ami által egyéni benső tisztasági fokuk még inkább lecsökkent. Vagyis mindinkább energiahiányossá váltak, s ezért kezdetben még csak egymást, tehát a hozzájuk tartozó Duális társat okolták, és később, amikor már mindegyikük adott és kapott mindenki mástól energiát, válogatás nélkül okolni, majd gyűlölni kezdték egymást, egymást okolva a bekövetkezett helyzetért. Az energiák őrült áramlata haladt át akkor már a Kozmikus Tereken: és ezekben az energiákban a vágyódó, tiszta Szeretet Erő-elemei csak ritkán, szinte csak elvétve bukkantak fel, míg a harag, a vádaskodás, aztán a mindenki más iránti gyűlölet energiája annál nagyobb mértékben, ami az átközvetített energiák mindinkább való tisztátalanná válását is jelentette egyben. A saját Duális Társukkal még egymás mellett maradt ÉN-felek kezdettől törekedtek arra, hogy számbeli növekedésüket más, hozzájuk hasonlatos lények megfogalmazása révén is biztosítani igyekezzenek (természetesen ezt is Satana tanácsára, aki egy mélyebb szintre aláereszkedve, s önnön Duál-állapotát megtartva igyekezett erre rávenni követőit!). Akkor még, amikor ténylegesen is a maguk Duális társával igyekeztek energia-lényeket megfogalmazni, nem is volt különösebb gond. Ugyan e teremtmények, vagy inkább csak produktumok csak elvétve váltak hasonlatossá megfogalmazóikhoz, de még nem voltak ellenségesek megfogalmazóikkal szemben, később azonban, amikor már mindenki mindenkivel ezen energia-lények létbehívásával próbálkozott, a teljes és tökéletes káosz állapota következett. Már nem csak a tisztátalanná tett energiák tomboltak az ÉN-felek körül az adott szinten, de a meggondolatlanul, és tisztátalan energia-elemekből létbe hívott szörnyek is: s ez volt az a pont, és ez volt az az állapot, amelyen a Teremtő egy Tökéletes tisztaságú Kegyelmi Erősugarat áramoltatva alá a mélység világába, e Kegyelmi Erősugár megbontása révén megfogalmazta a bukásban bűnössé lett Teremtmények számára a káoszban s a káoszból a RENDET. Ekkor viszont az ÉN-fél, amely ősi Tisztaságát rég elveszítette, egy még mélyebb energia-tartomány felé kellett volna elinduljon, hogy a számára szükséges rezgésszintű energia 9

10 birtokosává legyen, ám mert hogy egy bizonyos pontnál lejjebb ők sem ereszkedhettek, már csak az önmagukról megfogalmazott képet küldhették tovább ők is, amiként tette azt a Szellem. Tudom, hogy mindezt már korábban is kibontottuk, kellett azonban mégis, hogy megismételjem a korábban elmondottakat ahhoz, hogy e kérdéstől ismét tovább haladhassunk a minket érdeklő más kérdések felé. A Kegyelmi Erő sugara tehát más és más rezgésszintű, de mindenkor tökéletes tisztaságú Erő-szálakra bomolva behálózta a teljes Kozmikus teret. Az eltérő rezgésszintű Erőszálak jelenléte egyben azt is eredményezte, hogy azok energia-körében más és más Naprendszerek alakultak ki, amelyek ismét csak más és más Élet megjelenését tették lehetővé. Ez annyit jelent, hogy megannyi, a bukottak Világába merült szellemi Követ a maga szintjének még megfelelő rezgésszintű, tehát a számára még elviselhető energiát képviselő Világ-képzetben, azaz Kozmikus Térben, s annak is a reá leginkább jellemző Naprendszerében kezdhette meg visszavezető Útját. Ehhez persze az is szükségeltetett, hogy a Szellemi Követ egy bizonyos pont elérése után megálljon, és legalább az adott szintnek még megfelelő fokon képes legyen ráébredni tévelygő voltára. Ezt minden egyes Szellemi Követ maga kellett megérezze és felismerje, s amíg erre képessé nem vált, nem is nyúlhatott érte a Kegyelem, hisz akkor a szabad útmegválasztás jogát vette volna ki kezéből Istenünk. A Szellemi Követ mindaddig töretlen lendülettel haladt a maga választotta irányban, míg valamiképp rá nem döbbent tévedésére: hol a Kegyelmi Erőszál tisztaságának felismerése, hol ennek ellenkezője: a mélységből felfelé hatoló és érte nyúló negatív energiaszál sötét voltának meglátása, felismerése adta meg azt a bizonyos lökést: addig a Szellemi Követ teljességgel akként haladt, mintha ténylegesen is maga volna a Szellem, a Teremtmény, s bár egy bizonyos Mélység-szint elhagyása után már nem is nyílhatott rá lehetősége, hogy ennek valótlan voltát felismerje, mégis: a Visszavezető Úton még akkor is az ÉN-fél, tehát a maga felsőbbrendű ÉN-jének tervei szerint kellett megpróbálnia haladni, ha mint Úton járó továbbra is azzal a meggyőződéssel járt végig egy-egy Utat, hogy ő maga A Szellem. S még csak nem is az Út megkezdése előtt kellett ezt a Felismerést megszerezze, hisz amint képessé vált arra, hogy a mélység vonó erejét megtagadva megálljon, s már arra is, hogy az első, még csak az anyag-elemi szinten megfogalmazott testből kiemelkedve visszatérjen az őt korábban kibocsájtó ÉN-félbe, e Felismerés spontán mód lett sajátjává akkor, amikor az ÉN-fél ismételten magába zárta mint belőle származott Energiaelemet. Az Út megkezdése előtt álló Én-rész tehát egészen az Út kezdete előtti Pillanatig minden egyes szinten tudja, hogy ő csak része egy magasabb rendű, komplexebb Egésznek, viszont e felismerés megszerzése után még hosszan fogja az egésznek, tehát A Szellemnek vélni az ÉN-felet, mindaddig, míg az is meg nem tanulja felismerni önmagát: akkortól viszont az Én-rész szerepe teljességgel megszűnik, az ÉN-fél nem akként fogalmazza meg annak szerepkörét, mint korábban, így a számára átközvetített energiák is teljességgel más működésre teszik alkalmassá. Az asztrális szinten tartózkodó, s egy-egy Út előtt, vagy közvetlenül azután lévő Én-részek tehát tudói helyzetüknek, de az Út kezdetétől egy bizonyos szint alatt e Tudás-elem elfedődik bennük és számukra, s akkortól ismét akként vélik: valósággal is ők maguk a Szellem. Ez a szint éppen hogy az, amelyet ti magatok most értetek el, tehát az a Fény-ív, amelyen jelen Utatokat járjátok. A Föld színén, pontosabban annak a ti Fényíveteken, a ti érzékelési tartományotokban Úton lévő Szellemi Követek azonban még e kérdésben is más elbírálás alá esnek, hisz van, aki már képes felismerni a test, a Tudat, az Én-rész és a felsőbbrendű ÉN szerepét, és kapcsolatának rendszerét, vannak akik nem, olykor még abban az esetben sem, ha valamely előző Út során épp ők maguk oktatták ezt más Testvéreiknek, csak mert a jelen Út során nem e Felismerés megszerzése, de valami, számukra sokkal lényegesebb Feladat megoldása lett beírva Életfilmjükbe. * S mert hogy mondandómban a földig értem, maradjunk is a Földnél, bár visszalépünk egészen a Kezdetekhez, s még pontosabban a Kezdetek előtti időkig, amikor is az Ős-ködből, a Káoszból megfogalmazta A Kegyelem A Rendet. 10

11 A Föld születése A Kegyelmi Erősugár tehát szálaira bomlott, s a lefelé ereszkedő ÉN-képek, azok ÉN-felei, majd ezek Én-részei által addig megfogalmazott energiák mindösszessége azok tisztasági foka szerint egy-egy Energia-szál mellé csapódott. Ekkor még teljes volt a zűrzavar: az energiák akként kavarogtak és áramlottak a térben, mint amelyek egymást kergetik, vonzzák és ugyanakkor taszítják is egyszerre, és mintha mindez valami tejfehér, sűrű és tapadós állagú egyveleggé állt volna össze, és ez az Ős-köd. Aztán e köd lassan feloszlott, ahogy az egymáshoz rendelt energiák végre megtalálták a számukra legideálisabb Fény-ívet, azaz Erő-szálat, s szó szerint mint a köd, lecsapódtak annak egy-egy pontjánál, mígnem minden beigazodott valahová. Az addig lefedett állapotban lévő ÉN-fél látszólag ébredt és ismét útra kelt: ám ez ismét csak a látszat. A valóság más volt, már csak az ÉN-fél vélte akként, hogy ő maga kelt útra, de valójában már csak az önmagáról megfogalmazott, és önnön benső energiáiból megalkotott Én-rész, vagyis már a legkisebb rendű Szellemi Követ indult útnak. A történet tehát folytatódott: az Én-rész csakúgy energiát igyekezett megfogalmazni, amiként az ÉN-fél is tette, és csak-úgy igyekezett az általa megfogalmazott energiákból valamiféle élőlényeket megalkotni, hogy aztán azokkal is felvéve a kapcsolatot, mind többekkel áramoltathassák a rendelkezésükre álló energiát. Azonban az Én-részek által megfogalmazott energia-lényecskék azonnal eltűntek : egy-egy energia-halmazhoz csapódtak, mindenkor azon a szinten, amelyen megfogalmazást nyertek, éspedig benső sűrűségi fokuk szerint igazodva egyik vagy másik energia-gömbhöz, amelyek ekként mind sűrűbbé és nagyobbá lettek. A mélység felé haladó ÉN-felek egy csoportjának Én-része azonban nem folytatta a lefelé vezető utat: mozdulatlanul állt meg egy szinten: azon a szinten, amelyen az ÉN-fél megfogalmazta őket, ami azt is jelenti, hogy nem merültek alá a mélyebb rezgéstartományba olyan fokon, mint a többiek, de jelenti azt is, hogy mert közvetlenül az ÉN-felek akkori szintje alatti rezgésívben voltak, még érzékelhették magát az ÉN-t, annak energiáját, ha kapcsolódniuk már nem sikerülhetett is azzal. Ez az a pont, ahol még tisztább energiák csatolódtak a Kegyelmi szál mellé: azok az energiák, amelyek közé az Én-részekben megfogalmazódott, s a Visszatérés vágyát tükröző energiák is becsatlakoztak. Ez a visszavágyó energia a Felismerések mindösszességét is magában hordta: a félúton megállt és elfedődött ÉN-fél követe még őrizte a Fent Világának létét, mint Szellem-tudati képet, de már részben tudója volt a lent zord valóságának is, és ezen ismeretek ereje is az adott szinten lévő Erőszál mellett felhalmozódott energiák közé vegyült. A tisztább Szellem-tudati energiák az Erőszál mellett kis maggá tömörültek, és e mag köré halmozódtak rétegenként a többi energiák, majd a Szellemi Követek, tehát az Én-részek is beágyazódtak az energia-gömb legfelső rétegébe. Ez az energia-halmaz lett aztán a későbbi Föld. A felszín alá ágyazódott Szellemi Követben lévő Felismerések, amint mondtam, részben az energia-gömb belső magjában vannak, részben az energia-halmaz felsőbb rétegeiben maradtak, miután a Szellemi Követ már képessé vált arra, hogy az anyag-elemi szinten magáénak tudhatott testből kiemelkedve visszatérjen az őt megfogalmazó, és útnak indító ÉN-félbe, azaz a maga felsőbbrendű ÉN-jébe. A hátra maradt Szellemtudati energia, amely a már anyagelemi képződménnyé sűrűsödött energia-gömb legfelső rétegeiben maradt, a későbbiekben mint termőföld nyilvánult meg. A Szellemi Követ tehát idővel felébredt az anyagban, és kiemelkedett abból: ám még ez az Ébredés is más és más fokon ment végbe. Volt, amely Én-rész valóban képessé vált Ébredni, de volt amelyben az Ébredés, a Megvilágosodás részleges maradt. Ezek energiája, ennek lenyomata is be kellett épüljön az Energia-gömbbe, vagyis már a Föld-testbe, éspedig ezek tisztasági foka szerinti anyag-elemek formájában. A legtisztább energiák ismét a Föld-felszín felé törtek, mint lég, és vízelemek, hogy Éltető Erővé legyenek, mások, még szintén a tiszta energiák közül a majdani termőrétegbe épültek be, ismét mások a Föld-test mélyebb rétegeibe, ahol az általatok aranynak, gyémántnak, gáznak, olajnak vagy épp szénnek ismert anyag elemeivé lettek, más, hozzájuk hasonló rezgésszintű energiaelemeket is magukhoz vonzva, melyik melyik a maga energiaszintje szerint. Ezek a járulékos energiák azonban, ha rezgésszintjükben harmonizálni tudtak is a Szellemi Követ tudati energiáinak elemeivel, mégiscsak más energiák voltak, hisz azok megfogalmazói is más Szellemi Követek voltak, így a hasonló, s mégis eltérő elemekből más és más fizikai értelemben vett anyagelemi részecskék lettek. Ezek némelyike aztán 11

12 kilökődött, más energia-elemekkel került együvé, más vegyületeket formálva, bár egy adott közegen belül. Így, ekként formálódtak ki lassan, fokozatosan az egymás mellé került, s ismét csak fokozatosan besűrűsödött Szellemi erő-elemekből az általatok ma ismert fizikai elemek, még azok is, amelyeket felhasználva a Szellemi Követ a későbbiekben megkezdhette a ti jelenlegi fizikai testeitek első Ősformációjának megépítését, vagyis amelyből az első Ős-sejteket megfogalmazta, hogy azokból fokról fokra felépítse azt a fizikai elem-halmazt, amelyet ti mint a magatok testeit ismertek, s amely végső felbontásban a Föld megannyi ásványát tartalmazza, ha olyikat csak atomi-elemi szinten is, s amely elemek, ha még azokat is tovább bontjátok, ismételten energiává, éspedig Szellemi energiává lesznek. Lassan, elemenként megfogalmazódott tehát az a Kozmikus képződmény, amely a ti mai Földetek őse volt. Még nem a ti jelenlegi Földetek, és mégis, azzal a különbséggel, hogy az Első emberiség által lakott Föld még lényegesen tisztább, tehát lazább elemi szerkezetű volt, bár már fizikai egységekből állt. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a Szellemi Követ, amely az adott bolygón fogalmazhatta meg a maga eszközét, a közegből tisztább energia-elemeket vonhatott magához e művelethez. Ez két következményt is magában hordozott, s ezek egyike az volt, hogy az ekként kiépített testek kevésbé bírtak anyagi jelleggel, tehát nem voltak olyan mértékig besűrűsödött testek, mint a ti testeitek, a másik következmény épp ez előbbiből eredt, s az az volt, hogy az általatok evolúciónak nevezett folyamat lényegesen gyorsabban ment végbe, mint a második emberiség esetében. S mert a Föld-test maga is tisztább elemekből állt, és egy magasabb szintű Fénykörben keringett, akkor még egy teljességgel más Naprendszerben a maga Központi Napja körül, a Szellemi Követek is lényegesen gyorsabb fejlődésre késztethették a testek Tudatát, annál is inkább, mert ott, abban a Fény-körben még a Szellemi Követ, s nem a test Tudata irányította a testet, vagyis a fejlődés is Szellemi értelemben volt veendő, amelynek csak vetülete volt a tudati fejlődés. Ez persze korántsem jelenti, és nem is jelenthetné azt, hogy az adott szinten egy bizonyos értelemben alsóbb fokú tudati fejlettségi szintet mondhatott volna magáénak az ember! Azt jelenti, hogy mindaz, amit ti ma mint Tudást a magatokénak vallhattok, az alsóbbrendű nem fizikai testelem, tehát a Tudat birtokában volt, és ezen felül a magasabb rendű ismeretelemeket a magasabb rendű nem fizikai testelem, vagyis az Én-rész tudhatta a magáénak. Tehát a Tudatba akkor és ott csak az, és csak annyi ismeretelem íródott be, amennyinek beíródása az Én-rész számára szükséges volt, hisz az alárendelt nem fizikai testelemnek teljességgel más volt a szerepe is, mint a ti szinteteken. A test fizikai értelemben vett irányításán túl az alapszintű ismeretek tárolása, vagy-is a ti mai tudatalatti agyi tartományotok, és a test működéséért felelős vegetatív idegrendszer munkáját végezte, míg az agy többi részét az Én-rész használta a maga igényei, és persze az adott szintnek már és még megfelelő fokon. A Föld-test tehát, s így mindaz is, ami a Föld színén élt, lényegesen tisztább energiákból állott, ami azt is jelenti, hogy akkor és ott minden tisztább is volt. Nem voltak gyűlöletenergiák sem a Föld-testben, sem a Föld légterében, így azok sem az emberi testelemekbe, sem a természeti lények testelemeibe nem íródtak be, ami azt jelenti, hogy ez utóbbiak ösztön szintű késztetései közt sem bukkantak fel. Vagyis a Léleklények közt sem volt az egymás Léte ellen törő vadászat, a legteljesebb békességben élt az ember és az állat, s még a növények közül is csak az e célra rendelteket fogyasztották a Lélek-lények, míg az ember a Kozmikus Erőket vonta magához, azzal tartotta létben fizikai testét, amíg annak Létben maradása szükséges volt. Ezt követően a test akként bomlott ismét energia-elemeire, hogy amely energia-elemek a Föld elemei közé tartoztak, a földbe is áramlottak vissza, s amelyek a más és más légköri gyűrűk energiái közé, azokat az adott Légkör vonta magához, mígnem megmaradt a Szellemi Követ, amely nem a Tér- Időben, hanem a Fényben emelkedett tovább, már a maga Ébredtségi szintjének megfelelő Asztrális Világképzetbe, hogy Útja eredményét megmérje, s a következő Útra felkészüljön. És az talán szinte természetes is, hogy a testek felbontásának e formája azon a szinten volt lehetséges, amelyen az első emberiség tudati, éspedig Szellem-tudati fejlődésének már és még a legmagasabb pontján állt, tehát az ismételt bukás felé vezető út első lépésének megtétele, az első tisztátalan gondolat megfogalmazása előtt: akkor viszont az ember elvesztette addigi e Szellemi képességét, és nem csak azok, akik a tisztátalan gondolatot megfogalmazták, de mind, mert a negatív gondolati energia a Föld légterében, s a Föld-test körüli Kozmikus Térben is megjelent, amelyen viszont a Szellemi Követek mindegyike csak úgy át kellett haladjon, amiként addig is, és ma is, így már nem csak a bolygó tisztább, de már e tisztátalanabb energiáját is magukhoz vonták, s minél többen fogalmazták meg e tisztátalan gondolatot, annál nagyobb 12

13 mértékben, ami által a korábban még csaknem tisztának nevezhető Szellemi Tudat is mindinkább elfedődött mire a Szellemi Követ a testbe öltözés színhelyére ért. Akkortól, ha még akkor is lényegesen magasabb szinten álltak is, mint a ti mai emberiségtek, már számos olyan Szellemi Képesség elveszett számukra, amelyet pedig még az előttük testbe öltözött nemzedék is bírt: a prána energiával való töltekezéstől a test szinte spontán módon való felbontásáig. És mégis: lényegében e pontot, ezt a szintet és ezt a Lét-állapotot említi és mutatja meg az Ószövetség is mint Édenkertet, ha e képet már (vagy még) a Mennyei Szintek egyes emlékképeivel keveri is Mózes. De ez volt az a pont, amelyen az ember nevű lény először porból és lélekből Létbe emelkedett, s nem a Mennyei szintek, ahogyan azt az Ószövetség, pontosabban a Teremtés-történet olvastán vélhetnétek. Az első emberiség hatalmas bukásáról, és eltűnéséről már számtalan esetben szóltam, így arra itt nem is térek ki. Viszont kitérek egy másik kérdésre, amely méltán bukkant fel mindőtökben, hisz a mélység felé indult Szellem annyiszor, de annyiszor ismételte meg a bukást: minden egyes Fénykör elhagyásával újra és újra elbukott, hisz mindahányszor megtagadta Istent, hogy a maga tisztátalan akarati képének betöltése felé haladjon, holott a Szellemi Követek mindegyike hallotta, mert mint Szellemi Erőnek nem lehetett nem hallania a Teremtő Visszahívó szavát! * A következő tehát, amit egy kicsit közelebbről is megvizsgálunk, Az Ős-bűn, az ős-karma kérdése, amely minden más bűn, s azok mindahány karmikus kötésének is alapja. És itt is van valami, amit szükségszerűnek tartok kibontani, mert sokkal kevesebben értik, semmint gondolnátok! Először is: miért mondom, hogy mindahány karmikus kötés alapja az első, amelyet Ős-karmának neveztem, és mit értek e szó alatt: Ős-karma? Fordítsuk meg a kérdésekre adandó választ, s vegyük szemügyre elsőként az Ős-karmát. Az Ős-bűn, amint azt mind tudjátok, a Teremtőtől való elfordulás bűne volt. De mit értünk az elfordulás kifejezés alatt? Hogyan, miképpen fordult el a Teremtmények egy parányi csoportja Attól, AKI Maga A MINDENSÉG: A Végtelen Teremtő Istentől, Aki a MINDEN A MINDENBEN, következésképp mindenhol mindenkor jelenvaló ISTEN? A Teremtmények egyike, Satana, aki Fénylátónak neveztetett egykor (a ti földi nyelvetek szerint) a benne is meglévő Teremtő Erők közül az akarat erejét bontotta ki magában mint elsődleges Szellemi Jegyet, viszont ha csak egy árnyalattal is, de alul maradt benne a Bölcsesség Ereje, ami azt is adja, hogy gyengébb maradt A Szeretet energia, s a Szeretet energia használatának képessége. Akarata révén ugyan képessé válhatott a saját, addig elért szintjénél egy parányival magasabb Fény-tartományba emelkedni, s a benne lévő Bölcsesség ahhoz elégséges is volt, hogy megértse a látott képet, ahhoz viszont már kevésnek bizonyult, hogy a kép miértjére is megtalálhassa a választ. Ezzel azt akarom mondani, hogy azt értette, hisz érzékelte, hogy egy magasabb Fény-tartományba került, amely Fény-tartomány Lakóit: más Teremtett Szellem-testvéreket is látott. De hogy azok miért lehetnek a magasabb Fény-tartományban, ha ugyanakkor a Törődő Szeretet Istene őt magát visszautasítja a néki megfelelő Fény-tartományba, már nem volt képes megérteni. S mert ez ekként volt, és mert a Teremtő döntését (amely szerint az általa látott Testvérek megmaradhattak az általa megpillantott Fény-tartományban, ő maga viszont vissza kellett térjen a maga ténylegesen elért szintjére) nem volt képes a benne lévő Bölcsesség gyenge volta végett megérteni, a gyermeki alázat és a tökéletes reáhagyatkozás helyett lázadni kezdett. Lázadt, és ezzel mindjárt két bűnt is elkövetett egyszerre: megkérdőjelezte a Teremtő Bölcsességének Tökéletes voltát, és megkérdőjelezte a Teremtő Szeretetének tökéletes voltát is ugyanakkor! Vagyis, ha ezt is lefordítom a ti nyelvetekre, s beillesztem a ti ismereteitek közé, azt is mondhatom, hogy Az Atya és A Szentlélek ellen ébredt fel benne a lázadás csak azért, mert a részéül adott Teremtő Akarat erejét nem a Bölcs Szeretet révén irányította. Ezzel lényegében A FIÚ ISTEN ellen is fordult, Aki A TEREMTŐ AKARAT, mert a maga akarati energiáit nem a Bölcsességre és a Szeretetre támaszkodva építő ERŐKÉNT használta, de ezeket elvetve mint romboló erőt, amellyel elsősorban önmagának ártott, hisz amilyen mértékben az Építő Akaratot a romboló Akarat irányába ferdítette Szellem-tudatában, oly mértékben fedődött el benne, és ekként számára a Bölcsesség és a Szeretet ereje. Vagyis a romboló erő, amely a Teremtő Akarata és 13

14 bölcs, Szeretet-adta döntése ellen irányult, már lehetetlenné tette számára a másik két Teremtő ERŐ érzékelését, és a mindeneket éltető és megtartó Szeretet energiáinak a korábbi mértékben való magához vonzását. Ez újabb lázadást szült benne, így még inkább elvetette magától a Bölcsességet, amely pedig az egyedülvaló alapja volt, maradt, és marad is mindörökkön a Szeretet Törvénye megismerésének, s a már felismert Bölcsességek használatának, azok gyarapításának, hisz a legmagasabb rendű Bölcsesség a Szeretet Akarása, a Szeretet-törvények betöltésének egyedülvaló vágya. Satana tehát a benne lévő Bölcsességi erők gyenge volta végett tisztátalan formában kezdte használni az Akarat Erejét, a Teremtő EGYSÉG felé való haladás és emelkedés helyett arra, hogy a maga akarati képe felé forduljon, s azt igyekezzék valamiképp betölteni. Akkortól kezdve nem áramoltatta: csak fogadta a más Szellem-testvérektől érkező Szeretet-energiát abban a hibás tudatban, hogy majd azt felhalmozza, s végül hatalmasabbá lesz, mint maga A TEREMTŐ. Annak ismerete tehát megvolt benne, hogy a leghatalmasabb Teremtő Erő A SZERETET, amely mindhárom ISTEN-SZEMÉLY egységes legbensőbb ISTENI JELLEMZŐJE, de ahhoz már kevésnek bizonyult ugyanaz a Bölcsesség, hogy azt is képes legyen felismerni: csak a kiárasztott, a továbbáramoltatott Szeretet-energia gyarapszik, míg az, amit magába zár, pang, majd elenyészik, semmivé lesz. Ahhoz, hogy erre ráébredjen, meg kellett tapasztalnia az ismételt energia-hiányos állapotot. S nem véletlen mondom azt sem, hogy ismételt: először ugyanis a Teremtő Bölcs Szeretetének kétségbevonása nyomán tapasztalhatta meg azt, amikor is a Teremtő Szeretetének Tökéletes és kiteljesedett voltát tagadta, mert e tagadás valósággá lett benne és számára akként, hogy akkortól ő már nem mint Tökéletes és kiteljesedett, csak mint a tagadás negatív energiája által már elfedett Erőt érzékelhette ugyanazt a Tökéletes Bölcs Szeretetet, amelyet a Teremtő Akarat reá továbbra is akként áramoltatott, mint annak előtte! Mert ekként volt: az ERŐ nem változott: Satana változott, s nem A TEREMTŐ juttatott el hozzá büntetésből gyengébb energiát, de ő maga nem volt képes azt annak érzékelni, aminek pedig a mellette álló Teremtmények mindösszessége is érzékelte! Lényegében ez a mozzanat volt az Ős-bűn, az Ős-bukás, s ez még akkor is így van, ha az imént azt mondtam: először csak Fénylátó fordult el ekként a Teremtő EGYSÉGTŐL, s ezzel A TEREMTŐ SZÍVÉTŐL, korábban viszont, és mindenkor is azt állítottam és állítom, hogy ezt az Ős-bűnt mindahány, a Teremtőtől elfordult Teremtmény is elkövette! Ez is, és az is igaz, mert bár valósággal is Satana volt az, aki a maga téveszméjét más Teremtmények elé tárta, ez azonban csak abból állt, hogy elmondta: mely Fény-tartományba emelkedett, milyen képre nyílott rálátása, kiket látott a sajátjánál (számára) hasonlíthatatlanul magasabb energiát biztosító Fénytartományban, és hogyan határozta el: ha A TEREMTŐ nem ad a (szerinte) néki is járó, már erősebb Fényből, hogy már ő is igazi Világokat alkothasson, hát majd ő a maga módján fog magának energiát szerezni, s felépíti abból a maga saját, külön Világát. Ez, és ennyi volt, amit Satana a Testvérei elé tárt, de mert a szemtanú hitelességével szólt arról a magasabb Fény-tartományról ahol a hozzá, s megannyi Teremtmény-társához hasonlatos Teremtmények élnek és munkálkodnak, azok, akikben szintén gyengébb volt a Bölcsesség, maguk is megfogalmazták maguknak ugyanazt a végkövetkeztetést, amelyet előttük Satana megfogalmazott, amelynek következtében maguk is kezdték visszatartani a magukhoz vonzott Szeretet-energiát arra gondolva: majd ők megmutatják! A kísértés tehát valóban Satanától, azaz Fénylátótól ért el a Teremtőtől elfordult megannyi Teremtményhez: de már a bűnt mind maga fogalmazta meg, s ez még akkor is kinek kinek az egyéni bűne, ha a példát akár Satanáról is vehették volna. De ezt ténylegesen is csak így: feltételes módban mondhatjuk, hisz amiként az a ti világaitokban is van, akként van az mindenütt a Teremtettségben, és minden egyes változás, s a változáshoz szükséges döntés, tehát elhatározás kiben kiben csak benne magában születhet meg, és születik is meg, akár van, akár nincs előtte példa! És ezzel nem Satanát akarom védeni: de az Igazságot, mert hisz milyen könnyű is arra hivatkozni: ha ő nem teszi, ha ő nem ad nékem rossz példát, nem cselekszem ekként, nem bukom el - dehogynem, legfeljebb másképpen, más szituációk közt, mert a gyengeség nem a példa végett bukkant fel: a szellemben magában volt, mert ha megvan benne a Bölcsesség utáni vágy, nem a könnyebb megoldást, de a Satana által elétárt kép okát és miértjét kezdi keresni. 14

15 Mindez tehát ekként van drága gyermekeim, és mert ekként van, azt mondhatom, hogy a legelső, tehát az Ős-bűn kinek-kinek egyéni bűne, amelynek egyéni karmikus kötése van, s ez még akkor is így van, ha egy bizonyos értelemben mégis csoportos bűnnek is veendő, amelynek csoportos karmikus következménye is van, még akkor is, ha épp ezen Ős-bűn terhét vette le rólatok A MEGVÁLTÁS. S most e kérdésnél is megállok egy pillanatra, hogy egy valamit értetté tegyek a számotokra! Az Ős-bűn karmikus terhe nem csak benneteket sújt, nem csak titeket szenvedtet: de bizony, bennünket: a Fent Világában maradt, vagy a már Visszatért, de még az azóta LÉT szintre emelt Teremtményeket is: vagyis Testvéreitek mindösszességét. Érezzük a hiányát mindazoknak, akik távol vannak, éspedig fájdalmasan érezzük azt, hisz tudjuk, hogy Testvéreink egy kis csoportja szenved, és hiányotok mint felmérhetetlen űr él Szellem-szíveinkben. Él és ég és sajog, még akkor is, ha tudjuk: egy percen mind visszatértek. Annál is inkább így van ez, hisz nem csak tudjuk: de látjuk is a ti szenvedéseiteket, akként, mintha csak valamely üvegfalon át kéne figyelni egy beteg kisgyermek szenvedését, vergődését, akinek nem vehetjük el betegségét, és nem is enyhíthetjük szenvedéseit: bármennyire szeretnénk is Tudjuk, hogy magatok választottátok a betegséget az EGÉSZ-S-ÉG helyett, és tudjuk azt is, hogy egy nem lesz, aki ne vehetne Gyógyulást előbb vagy utóbb, és egy nem lesz, aki vissza ne térhetne mellénk: és mégis fáj látnunk a ti szenvedéseiteket, és fáj hallanunk hazavágyó sóhajtásaitokat, hisz bármennyire is akarnánk, nem segíthetünk néktek: legalábbis akként nem, amiként azt ti magatok gondolnátok és szeretnétek. Mert természetesen amiként az Áldott Mester, Égi Anyácskánk és Teremtő Atyánk, akként mi magunk is mind Szeretetünkkel segítünk mindannyiótoknak, még a legmélyebb mélységbe hullt Satanának is: csak meg kell tanulnotok felismerni Szeretetünk Erejét, és meg kell tanulnotok Élni is amaz Erővel, hogy segítségünk végül igazán azzá lehessen számotokra, aminek azt mi magunk szántuk: a Visszavezető Út mentén kirakott jel, hogy el ne tévedjetek, és erős biztosítókötél, amely segítségetekül lehet a Hegy csúcsa felé vezető veszedelmes Úton: meg ne csússzatok, vissza ne hulljatok a mélységbe. Tudjuk, hogy magatok is erősen vágytok már Haza: hát nem lehet, hogy ne tudjátok ti magatok is, mennyire várunk benneteket mi is! Mondtam már korábban is, de elmondom újra és újra, hogy tudjátok, hogy ebből is erőt meríthessetek: a ti könnyeitek a mi arcunkon is peregnek és szívetek lelketek és Szellemetek sikolya a mi Szellemi sejtjeinkben is benne ég és benne sikolt: így szenvedéseitek, amely az első bűn súlyának terhe, a mi szenvedéseink is, amelyet még akkor is viselünk, és viselnetek kell néktek magatoknak is, ha éppen ezt: a legelső bűn súlyát mosta le rólatok az Áldott Krisztus akkor és ott: a Golgotán. Mert ez is ekként van kedveseim! Az első bűn legelső, és ekként leghatalmasabb és legsúlyosabb terhét vette magára AZ ÚR, az EGYSÉGTŐL való elfordulás első bűnös gondolatának terhét, amelyet nem lehetne képes feloldani és letisztítani magáról egy sem, soha örökkön azok közül, akik a mélységnek világaiba léptek: s mert az imént azt mondtam, hogy azt a bizonyos első pillanatot, tehát az első bűnt ki-ki csak maga vehette magára, ez azt is jelenti, hogy mindegyikőtökért külön-külön vette magára az ÚR KRISZTUS A Keresztet, a szenvedést, a halált, és egyenként váltott meg mindannyi-ótokat a mélységbe alámerülve, majd onnan hatalmas Dicsőséggel kiemelkedve, és A Teremtő EGYSÉGBE: Atyánk Szentséges szívébe Visszatérve. Amiként tehát maga az Ős-bűn esett: egyénenként, és mégis egyben csoportosan is, akként lett meg teérettetek a Megváltás is: személyesen, egyenként mindőtökért, de egyszerre is, hogy amiként egy percen váltatok halottakká a Mennyei szintek mindegyike számára, akként legyen részetekül a Megváltó Kegyelem is, amely egyedül képes kiemelni benneteket ama halálból, hogy már ismét az Életbe térjetek, és az Élet Fiainak neveztessetek örökkön örökké. * És most e kérdéskörben továbblépve folytassuk megkezdett vizsgálódásunkat kedveseim. Az imént elhangzott egy szó: csoportkarma, és fentebb is utaltam rá: nem csak egyféle karmikus kötés van. És mert hogy ez ekként van, először is sorra veszem azok fajtáit, majd részletesebben is igyekszem megmagyarázni: mit is takarnak az egyes elnevezések. A csoport, és az egyéni karma már szóba került, ha még csak érintőlegesen is, s mert ezt is és azt is külön kell vennünk, először nézzük a csoportos karmák egyes fajtáit: 15

16 Univerzális; Kozmikus; Globális; nemzeti; Családi; Duális karmáról beszélünk akkor, ha csoportkarmáról szólunk, még akkor is, ha a duális karma kifejezés lényegében csak arra enged következtetni, hogy az egymáshoz tartozó Duális társak bizonyos közös terhéről van szó. Hogy ez mennyire nincs ekként, a későbbiekben meglátjátok. Most viszont megkísérlem egyenként kibontani mindahány elnevezést. Kezdjük mindjárt a sort az Univerzális karma kérdésével. Ennek kibontásához először az Univerzum szót kell a helyére tennünk, mert mást jelent a szó, ha a Fent Világára értjük, és megint mást, ha ti használjátok. Mi ugyanis, tehát a Fent Világának lakói ténylegesen is a Mindenséget értjük e szó alatt: ti csak azt a parányi gömböt jelölitek ugyanezzel a szóval, amelybe az általatok megfogalmazott negatív energiák révén bezártátok magatokat. A mi Univerzumunk ténylegesen is a Végtelen és Örök Mindenség: a ti mindenségtek azonban sem nem végtelen, sem nem örök, csupán a Kegyelem által egymás mellé rendezett Kozmikus Terek mindösszessége, amelyet ti világmindenségnek éreztek, s amelynek alig is egy picinyke parányát ismeritek, így akként vélitek: az valóságosan is hatalmas, sőt: végtelen, holott ez nem így van, és nem is lehetne ekként. Az általatok Univerzumnak nevezett tér tehát a ti kis gömbötökben található Kozmikus Terek mindösszessége, így amikor Univerzális karmáról beszélünk, a Kozmikus Terek mindösszességében Úton lévő Szellemi Követek karmikus terhéről szólunk, függetlenül attól: valóban Úton van-e az illető Testvér, vagy egy Út végén, avagy annak megkezdése előtt, az asztrális Világok valamelyikén. Ez utóbbi ez esetben lényegében mindegy, hisz az Univerzális karmikus teher a legalsó Mennyei szinten maradt Szellem karmikus terhének vetülete, amelyet minden egyes Szellemi ÉN-kép magába zárt abban a pillanatban, amelyen azt a duális Egységben lévő Szellem-pár annak teljes lefedettségi állapotba kerülése előtti pillanatban megfogalmazta és aláközvetítette mint önmagáról megfogalmazott ÉN-KÉP-MÁST. A Szellemtől átvett karmikus elem teljes súlyával közvetítődött át az ÉN-képbe, s ez annál is inkább ekként van, mert azt a Szellem nem lehetne képes a Mennyei Szinteken megtisztítani: ahhoz maga is alá kéne ereszkedjen a legalsó Mennyei szintről, ami ahogy már mondottam, lehetetlen, hisz a Szellem, a Teremtmény mindenkor a Tökéletes Teremtő Erőket bírja mint Szellem-gyermeki örökrészt, hisz Szellem-testének minden egyes eleme a Teremtő Egység Erő-elemeit hordozza magában. Így lényegét tekintve azok mindegyike megmaradt máig az ő tökéletességi állapotában, s ez még akkor is így van, ha korábbi tökéletességi fokozatát, tehát Szellemi emelkedettségi szintjét fokról fokra elvesztette, elzárta önmaga elől. Nem a Teremtő EGY-ség elől, valóságosan is csak önmaga elől, hisz a benne lévő lázadó energiák végett ő maga vált képtelenné arra, hogy az addig elért Fény-tartományok energiáit használni tudja. Az imént azt mondtam: a legelső, és leghatalmasabb bűn karmikus terhe volt az, amelyet az ÚR Krisztus mindahány bűnbeesett Teremtmény helyett felvállalt és Szent Vállaira vett, s ez a Teremtő EGYSÉGTŐL való elfordulás bűne volt, amelyet Szellem meg nem tisztíthatott volna soha örökkön. Ez ekként is van, de de vajon mely pillanat volt az, amelyet e megfogalmazás alatt értenetek kell? Az-e, amelyen a Teremtmény Szellemi tudatában megfogalmazódott a legelső, a tökéletes tisztaságútól eltérő Gondolat, vagy azt, amelyen a gondolatot cselekedetté váltotta? Bizony, hogy az utóbbi, még akkor is, ha a Gondolat, amely a cselekedetet megelőzte, magában véve is tisztátalan volt: de még nem volt súlya: csak színe, amely, a Tökéletestől már eltérő, egy fokkal halványabbá tett Fényt még a Teremtő Egység felé való fordulással ismét tisztává tehetett a Teremtmény: ha ez nem ekként volna, azon Testvéreitek is a ti Világaitok fogságába hulltak volna, akik a ti példátokon elindulva szintén megfogalmazták, de még időben el is vetették maguktól a lázadás, az elégedetlenség, a Teremtő iránti gyermeki bizalom ellenében megfogalmazott Gondolatot, s ahelyett, hogy Satana és követői példáját követték volna, egy ponton visszafordultak Istenünk felé, elfogadva és elismerve az Ő Végtelen Bölcsességét és Szeretetét, amelyet maguk is Szeretettel viszonoztak, mindenkor a maguk kicsinységéhez miért tökéletességi fokon. Amikor azt mondom: a Teremtmény elfordult Istentől, azt mondtam: a Szellem-tudatában megfogalmazódott, s abban mind erősebben gyökeret vert gondolatot gyakorlati értelemben is megvalósította. Az a bizonyos szintről szintre való aláereszkedés ugyanis, amelynek során a Teremtmény a maga addig elért szintjéről a legalsóbb Mennyei szintre ereszkedett alá, nem a ti fogalmaitok szerint veendő, hisz a Végtelenben nincs fenn és nincs lenn, mert a Végtelen éppen hogy határok nélkül való kiterjedése révén nem bír etalonnal: nincs mihez mérni e fogalmakat, mert e fogalmak csak a Térben 16

17 léteznek, s még ott is csak mint viszonylagos fogalmak, hisz aki mondjuk a Föld túlsó féltekéjén él, annak az, ami a ti számotokra a ti helyzetetekhez mérten lent van, a fent fogalmával azonos, és az, ami az ő számára van lenn, van néktek fenn. Ezek a meghatározások tehát csak a ti tudati képeitek megalkotásához szükségesek, de még Globális mértékkel mérve sem teljességgel valósak, hisz bárhol is álltok a Föld színén, akkor és ott az adott pontnak megfelelően lesz számotokra valami fenn avagy lenn! A Tökéletes FÉNYTŐL elfordult Teremtmény tehát nem a Térben: a Fényben haladt, mindinkább elfedve önmaga elől a FÉNYT, amely akkortól akként létezett, hogy számára nem létezett mégsem, mert bár továbbra is látta és érezte: nem létezőnek vette, nem akarta látni és érezni: s hogy még pontosabb legyek, csak nem érezni és nem látni akarta, mint a kicsiny gyermek, aki a kezében tartott és számára tilalmas dologra állítja azt: az nincs a kezében, ő nem látja, nem érzi hogy a kezében volna. (Ez lényegében a legteljesebb ateizmus: a tudottan létező dolog eltagadása, annak nem létezővé nyilvánítása még akkor is, ha az, mint létező, minden hatását érezteti a tagadni szándékozóval. Mint amikor a Napra mondja valaki, hogy az nem létezik, miközben a Napba pislog és testének bőrét égetik annak sugarai : hisz ti is érzitek és látjátok, nap mint nap magatok körül tapasztaljátok Isten törődő Szeretetének ezer és ezer jelét, Áldását: s mégis oly sokan mondják a kezükben tartott Szeretetre : hiszem ha látom, csak mert nem hajlandóak látni azt, ami pedig tényleg a kezeikben van!) A Teremtőtől elfordulni kívánó Szellem tehát akként vetette el magától a FÉNYT, hogy újra és újra, s mind makacsabbul tagadta annak létét, míg végül valóban akként nem érezte: az teljességgel megszűnt körötte és számára: s akkor, bár ő maga már tényleg nem érzékelte a körötte (és benne!) tomboló, tündökletes, Éltető Fényt, tovább lépett, de már csak a maga fénytelen Szellem-tudati képében. Vagyis Szellemi Tudatát sötétítette be a hibásan használt, azaz a Bölcsesség teljes elvetésével használt Akarat révén, már e hibás akarati képbe vetítve ki az önmagáról megfogalmazott képet. A kicsiny Bébi-szellem megteremtése pillanatától tudója a Fénynek, ha még csak a maga Bölcsességi, azaz Fény-felismerési képességének szintjén érzékeli és éli is A FÉNYT. Ezt a Fény-felismerési képességet növeli önmagában megannyi Teremtmény, mindenkor azon a fokon ÉLVE A FÉNYT, és ÉLVE A FÉNYBEN, amilyen fokon már a FÉNY felismerési képessége megnövekedett benne, tehát a már elért Bölcsességi szinten, amely lehetővé teszi számára a már felismert FÉNY elemeinek megfogalmazását és mozgatását, vagyis a Teremtő Fény használatát is. Aki még csak egy gyertyalángot lát, arra fogja azt mondani, hogy az A FÉNY: aki már a Nap Fényét is ismeri, annak a gyertya lángja nem ad elegendő fényt, és aki ISTENNEK TÖKÉLETES FÉNYÉT ismeri, annak gyenge és sötét lesz már a Nap fénye is. S ha ezt követően a maga hibás tudati akarati képeit követve elfordul az ISTENI FÉNYTŐL, és újra a gyertya lángját igyekszik elfogadni mint tökéletes Fényt, lassan tényleg vakká lesz egy bizonyos, nem szervi, de tudati vakságot tapasztalva meg. Ekként tette magát vakká a maga hibás Szellem-tudati képébe mindinkább belemerülő Szellem is, abban a hiszemben, hogy azért nem lát, és azért nem képes csakolyan energiákat megfogalmazni és mint Teremtő Erőt használni, mint korábban, mert a Fény elrejtezett előle. S mert nem önmagában, de a Fényben, tehát Istenben kereste a hibát, nem is volt képes rá, hogy a mind sűrűbbé váló homályt feloldja, inkább elhitette magával, hogy a homály rajta kívül van, míg benne magában továbbra is tökéletes a Fény, hisz hát ő tökéletes. A fény-érzékelés legalsó szintjére ért Teremtmény, hogy valósággal is vakká ne legyen, meg kellett volna álljon, hogy megfordulva ismét a Fény meglátására törekedjék. Ekkor a Fény ismét növekedett volna benne és számára: erre viszont már nem volt meg benne a kellő Bölcsesség, már akként vélte: nem a nagyobb Fény felé kell lépjen, de egy olyan pontra, amelyen még teljesnek és tökéletesnek érezheti a benne magában megmaradt Fényt. Nem ő akart hát a Fénybe lépni, hogy Élete legyen: ő maga akart A FÉNY lenni, abban a hiszemben, hogy ő, mint fény csakúgy képes és alkalmas rá, hogy Világokat éltessen. De mert a benne magában megmaradt, mindenkor tökéletes, de már a halovány gyertyalángnál is gyengébb fény még arra sem lett volna elegendő, hogy a legalsó Mennyei szinten érvényesüljön mint Fény, egy olyan rezgés-kört fogalmazott meg magának, amelyben (vélte) az ő fénye csak úgy fog ragyogni és tündökölni, mint a TEREMTŐ FÉNYE: s még e tökéletes és tündöklő Fény mellé kívánta volna megfogalmazni a magához vont többletenergiák révén azt a többlet-fényt, amely hite szerint hatalmasabbá tette volna, mint amilyen hatalmas maga ISTEN, AKI a MINDENSÉGET ragyogja be Éltető Fényével. A mélység felé 17

18 indult kicsiny teremtmény tehát egy másik mindenséget kívánt megalkotni és beragyogni abban a hiszemben, hogyha a maga anti-energiákból megalkotott mindenségén túl ér az általa használt fény, és annak ereje A MINDENSÉGBE is átível, átveszi a hatalmat Istentől mint a leghatalmasabb teremtő erő birtokosa. Ez volt tehát Satana szándéka, és ezt a szándékot fogadta el, azaz fogalmazta meg magának minden, már az Isteni Szó helyett Satana hívó szavát elfogadó és követő teremtmény abban a pillanatban, amelyen a legalsó Mennyei szint fényét is elfedve önmagában, egy másik, már csak a benne lévő, a maga lázadó akarati energiáiból megfogalmazott, de a Valóság értelmében nem létező Fény-kört fogalmazott meg magának, hogy abba közvetítse az önmagáról megfogalmazott Szellemi Képmást abban a hiszemben: ő maga lépett ki a Teremtettségből, hogy a saját világába lépjen, amelyet ő maga tölt be és fel a benne lévő, s az általa megfogalmazott fénnyel, s már abban haladjon a maga fogalmazta cél felé. Ez volt tehát a Szellem gondolatai összességének betetőzése, ez volt az a lépés, amelyen a gondolat cselekedetté lett, vagyis a tényleges elfordulás, amely mindahány, a Teremtő Fény legalsó körét is átlépő Teremtmény bűne volt, s amellyel a Teremtmény lényegében elzárta önmagát A FÉNY BIRODALMÁTÓL és ISTENTŐL, hogy a maga fényében éljen, csak önnön hatalmasságát ismerve el A TEREMTŐ EGYSÉG Hatalma helyett. Ennek terhét vette le az ÚR megannyi bukott Teremtményről, viszont a legelsőt követő többi bűn terhét maga a Teremtmény, s ez esetben a Szellem mindenkori Követe, ÖN-KÉP-MÁSA kell megtisztítsa ahhoz, hogy az első bűnt feloldó KEGYELMI ERŐRE méltónak találtassék, s aki arra nem találtatik méltónak, át sem léphet a Sötétség Világait a FÉNY BIRODALMÁTÓL elválasztó, s a Szellem által önmagában megfogalmazott határvonalon, amely mindenkor a Szellemben magában van jelen: így csak ott, a Szellemben szüntetheti is meg azt az, aki azt megfogalmazta: vagyis a Szellem. S mert az elfedett állapotban lévő Szellem erre képtelen volna, annak ÉN-KÉP-MÁSA kell ezt megcselekedje, amely viszont ismét csak képtelen volna erre, ha nem adatik néki a Megváltó Kegyelmi Szikra, hisz a Képmás, ha tökéletes mása is A Szellemnek, mégsem azonos azzal, hisz csak az Isteni Szikra tökéletes lenyomatát bírja: s annak ereje nem azonos a Teremtményben lévő Isteni Szikrával. Ezt az energia-hiányt az ÉN-KÉP-MÁS csakis a Teremtő Kegyelmi szikra révén képes pótolni ahhoz, hogy egy villanásnyi időre a legalsó Mennyei szintre emelkedve mint Szellemi gondolati energia-elem visszailleszkedjék abba a Szellemi Tudatba, amelyből mint gondolati szikra kipattant: s akkor a Szellemi erők kiteljesednek, elérik a Szellem elfedődése előtti szintet, ami azt is jelenti, hogy a Szellem kiemelkedik a jelenlegi elfedett állapotából, vagyis képessé lesz Ébredni, hogy az álom-utak emlékezeti képeinek összessége birtokában mégis megforduljon, s már elfogadva A TEREMTŐ FÉNY egyedülvalóságát, Visszatérjen a Teremtő Szívébe. A karmikus kötések ezt követő formája a Kozmikus karma. * Ha az Univerzális karma a Kozmikus terek mindösszességében lévő, s a bukásban részessé lett Szellemi Követek karmikus terhének meghatározása, a Kozmikus karma a Kozmikus tereknek, tehát a Kozmikus és szellemi értelemben is egymástól megkülönböztethető energia, azaz Fény szinteken megállt Szellemi Követek karmikus terhét jelenti. A Szellemi Követek más és más szinten váltak képessé ébredni: ez viszont azt is jelenti egyben, hogy szintenként más és más súllyal nehezedik reájuk a Mélység-vonzat elfogadása révén magukra vett karmikus teher is, hisz szintenként más és más sűrűségű energiák megfogalmazásában váltak vétkessé. A lefelé tartó Szellemi Követek, azok mindegyike lényegében minden egyes lefelé vezető szinten újra és újra megtagadta a Hívó szót, s a Teremtő Szeretetével ellentétben a mélységet követte, mintegy: szintenként megismételve az első bűnt, s ezek az ismét felvett bűnök az adott szintek mindegyikén olyan súllyal nehezednek a Szellemi Követek mindösszességére, amilyen szinten azokban még jelen volt és van a Szellem Ereje, amelyet a Szellem az útnak indított ÉN-KÉP-MÁSBA is átközvetített, mintha csakugyan ő maga indult volna útnak, mert amilyen mértékben még bír a Szellemi Követ a Szellemi Erővel, az a ténylegesen is meglévő Szellemi Erő mértékben kötelezi is őt egy még magasabb szint elérésére. Az egyes szinteken a még tiszta energia mindenkor fokozódó mennyiségben keveredett a már tisztátalanná 18

19 tett Szellemi akarati energiákkal, ami azt jelenti, hogy a Szellemi követ által kiáramoltatott gondolati energiák is mind tisztátalanabbakká lettek, s ezek az energiák részben a Kozmikus terekbe, részben az adott Kozmikus Tér valamely Naprendszerében a Kegyelmi Erőszálak mentén megfogalmazódott energia-gömbben maradtak: minden egyes Fényívben az adott Fény-tartománynak még megfelelő energiák, amelyek a Szellemi Követ akarati irányát követve materializálódtak, azaz lettek energiahalmazból fizikai tömeggé, amely olyan mértékig lett ténylegesen is fizikai, és azon mértékben maradt meg fél-fizikai avagy Szellemi energiának, amilyen szinten a Szellemi Követ akarati energiái ezt adták. Ezzel azonban át is tértünk egy bizonyos értelemben a következő kérdésre: A Globális Karma kérdésére. Ez már erősebben megosztott kérdés, kiváltképp a ti esetetekben, tehát a Föld-lakók esetében, s mert ez mindenképp így van, a Föld kérdésére alább külön is visszatérünk. A lefelé vezető Út mindahány szintjén, s ez is természetes, az adott szinteken áthaladó Szellemi Követek mindegyike otthagyta a maga energiáit, amelyek a kiáramoltatott energia rezgésszintjének megfelelő energia-halmazhoz csapódtak, vagyis a kiáramoltatott energiák tisztasági foka szerint lettek egyik vagy a másik bolygó részévé. S mert ez ekként van, a Visszafelé vezető Úton az adott Szellemi Követ azon a bolygótesten fog egy-egy Utat végig járhatni, amelybe az általa tisztátalanná tett energiák beépültek, pontosan azért, hogy az energiát megtisztítsák. Az alsóbb szinteken még csak az elvégzett Feladat energiája íródik be az Út végére ért Szellemi Követbe, későbben viszont, amikor már maguk a bolygók is csak fél-anyagi, vagy már csaknem teljességgel lég és energia-elemekből állnak, a lefelé vezető Úton kiáramoltatott, de már megtisztított energiát vonja magához a bolygótestből az Úton járó, s akkor az elvégzett Feladat energiája helyettesíti a kivont energia-elemet, fokról fokra tisztábbá téve az adott bolygótestet, míg végül az teljességgel tiszta energiává válik, s mint megtisztult Szeretet-energia eloszlik az adott Kozmikus Térben, tovább tisztítva ezáltal magát a Kozmikus teret is. Ha ez nem ekként volna, ha nem a maga korábbi, s már megtisztított gondolati, tehát Szellem-tudati és akarati energiáit vonná magához a Szellemi Követ, két jelenség volna megfigyelhető. A Szellemi Követ, amely nem teljességgel azokat az energiákat mondhatja magáénak, mint amelyeknek birtokában volt akkor, amikor a még magasabb szintről a kérdéses szintre aláereszkedett, fel sem emelkedhetne, mert energia-testének rezgésképlete nem volna ugyanaz, mint még lefelé ereszkedve volt, így persze ő maga sem volna ugyanaz, a másik jelenség pedig az volna, hogy a bolygók mindösszessége megmaradna, ha mint megtisztított Szellemi gondolati és akarati energia-halmaz is, mert annak energia-elemeit nem fogadná, nem vonzaná magához a Kozmikus Tér, s éppen az energiák mássága végett. A Szellemi Követ akarati gondolati energiái mellé azon Kozmikus Energiák csatolódtak, amelyeken az adott gondolati akarati energia-hullám áthaladt, s ez még akkor is így van, ha az átközvetített energiák egy része valamely más Szellemi Követhez jutott el, s nem ahhoz, akinek eredetileg küldve lett az átáramoltatott energia, hisz ha ez nem így van, az ekként átközvetített energiák sem válnak fokról fokra gyengébbé. A Kozmikus tér vonta magához azok egy bizonyos mennyiségét, s a kivont gondolati akarati energia-elemek helyét már a Kozmikus Térben áramló, s egy bizonyos szinttől meglehetősen vegyes összetételű energia-elemek foglalták el. Egész pontosan attól a szinttől, amelyen a Duális EGY-ségét megbontott ÉN-KÉP-MÁS a nem hozzá tartozó ÉN-fél felé kezdte már válogatás nélkül áramoltatni a maga energiáit, s maga is ekként fogadott idegen, s a maga benső, azaz Szellemi erőivel nem, vagy nem teljességgel harmonizáló energiákat. Amikor tehát azt mondom: a Globális energiák mindösszességének megtisztítása is mint karmikus teher nehezedik a Szellemi Követekre, nem csak egyetlen bolygó energiáira kell gondoljatok, de mindahány szinten arra a bolygóra, amelybe a lefelé vezető Út során kiáramoltatott gondolati akarati energiáitok beépültek. Ki-ki azt a bolygót fogja az adott szinten tisztábbá tehetni, amelyben a saját energiái vannak, így lényegében maga a korábbi energia lesz az, amely megszabja valamely Szellemi Követ későbbi útját, hogy amiként a ti jelenlegi szintetekre értetek lefelé haladva, ténylegesen akként haladjatok visszafelé is, ugyanazt az Utat téve meg, mint lefelé, mintha csak valamely útjelzőket követnétek, hogy egy ne maradjon megtisztítatlanul a korábban tisztátalanná tett energiák közül, s hogy megannyi, már ismét tisztává tett energiát magatokhoz vonva végül mint kiteljesedett és tökéletes ÉN-KÉP-MÁS érjetek el a végső, a leghatalmasabb Pillanatig. Ehhez azonban a magatok egyéni karmikus elemeit kell elsőként 19

20 letisztítanotok, hisz amíg az alsóbbrendű Törvényeknek sem tudtok megfelelni, a magasabb rendű Törvények betöltésére sem vállalkozhattok. Így most nézzük meg, melyek is azok az alsóbbrendű karmikus elemek, amelyek megtisztítása nélkül nem léphettek feljebb, már a negyedik, s az annál magasabban lévő Fény-körök, s azok Fény-ívei felé. Ehhez az szükséges, hogy amint ígértem, először a Föld-lakókra érvényes Globális karmát, és annak megtisztítását vegyük sorra, s azt bontsam ki számotokra. Azt talán szükségtelen volna mondanom, hisz gyakorta elmondtam már, hogy a Föld-test lényegében megannyi Fény-tartományban megnyilvánul, s e Fénytartományok mindahány szintjén járják máig is Útjaikat testvéreink. (A legalsó Fénykör alsóbbrendű Fény-íveit kivéve, hisz az elbukott Szellemek mindegyikének legkisebb rangú Követébe beíródott már a fizikai test elemeinek, s a testek megfogalmazásának ismerete, így azt egy sem kell ismételten is felvegye mint Életfeladatot, még akkor sem, ha időlegesen ismét az anyagelembe záródik, mint a mélység világából kiemelkedettek egy része, akik Satana büntetőtelepeiről vettetnek ki, mint energia-termelésre már alkalmatlan, s a végtelenségig elgyötört, elerőtlenedett selejt. E szerencsétlen Testvéreink számára valóban nagy előbbre lépést jelent, ha egy anyag-elembe lényegülhetnek bele tehát nem ők fogalmazzák azt meg, ahhoz nem is volna kellő energiájuk mert legalább az anyag-elem energiáival töltekezhetnek, de egyben pihenést is ad számukra az adott energia szinten való tartózkodás a mélység borzalmai után Róluk azonban már szóltam korábbi munkáinkban, így itt nem is foglalkozunk tovább e kérdéssel.) Viszont igaz az is, hogy mindazok, akik ma a Föld színére, már a ti szintetekre érkeznek, korábbi Útjaik során is a Föld lakói voltak, hisz a Vizsga a legalsó szinttől, tehát a Tudatosodás első fázisától szükséges megannyi Útonjáró számára. Azt is mondtam: a ti kicsiny mindenségtekben mindösszesen egy Vizsga-bolygó van, és az a Föld: ez viszont azt is jelenti, hogy mindazok, akik a negyedik Fénykör rezgésszintje alá ereszkedtek, a Föld színén kellett, vagy a Föld színén fognak még ez után testekbe öltözni, hogy akár az egyes Bölcsességi elemekből, akár már a ti szinteteken egyidejűleg több Bölcsességelemből vizsgát tegyenek. Ez viszont ismét csak jelenti azt is, hogy a kezdeti ponttól, tehát a Tudatosodás első lépcsőfokától a Föld színén vizsgázik a Szellemi követ. Mit akarok mindebből kihozni? Azt, hogy az alsó Fényívbe érkező Szellemi Követ Szellemi energiájának lenyomata ekként mindenképp beíródik a Föld-testbe, ám ez esetben nem akként, amiként gondolnátok, nem csak egyetlen Fénytartományban fog az a bizonyos Szellemi energia-lenyomat felbukkanni, ahogyan az más, csak egyetlen Fénytartományban Utat biztosító bolygó esetében történik, hisz a Föld-test mindahány Fényívben realizálódik: viszont ugyanígy a Szellemi Követben is, ha csak az ÉN-től átörökített emlékezeti energiaként is, de jelen kell hogy legyen mindahány, a lefelé vezető Úton elhagyott Fény-tartomány energiájának lenyomata, s mert hogy erre már az adott közeg, tehát a megannyi Fény-tartományban megnyilvánuló Föld maga módot és lehetőséget ad, a Szellemi Követben jelen lévő energia-lenyomatok is szintenként fognak az energia-kép szintjének megfelelő ponton felbukkanni. Vagyis, amint a legalsó Fény-tartományban először anyag-elemi testbe öltözik valamely Szellemi Követ, a magával vitt energiát (ha úgy tetszik) megannyi szinten beírja az adott Fénytartományban megnyilvánuló bolygótestbe, hogy a legalsó szintre csak az adott szintnek ténylegesen is megfelelő energiát vigye magával. Ha az adott bolygótestben, tehát a Föld testében már jelen van valamely Szellemi Követ emlékezeti energiája, azt az ismételten is testbe öltöző Szellemi Követ már nem kell újra magával vigye, ellenben igyekezni fog, hogy az első Út során magával vitt, s a más és más rezgésszinteken, tehát más és más Fény-tartományokban megnyilvánuló Föld-testben megmaradt Szellemi emlék-elem közelében öltsön testet. És ez az, amire korábban azt mondtam: aszerint lesz valaki magyar, német, olasz, vagy akár afrikai (stb.) szellemmel bíró, hogy a Szellemi Követ által kiközvetített energia-elemet a Földtest mely pontja vonta magához. Az illető Szellemi Követ által szintenként kiközvetített, s a Föld-test más és más Fénytartományokban megnyilvánuló gömbjébe íródott energiát ugyanis mindahány Fény-körben ugyanaz a pont fogja magához 20