Robert A. Heinlein ÉLETVONAL

Átírás

1 GALAKTIKA 149

2 TARTALOM Életvonal Legyen világosság! Az útnak mennie kell Kutyát is sétáltatunk A hosszú várta Azok Uraim, üljenek le! Nagyszer megint itthon! Robert A. Heinlein Robert A. Heinlein ÉLETVONAL - Megismétlem, hogy mi a felfedezésem. Egyszer szavakkal élve, kidolgoztam egy elméletet, amelynek alapján meg tudom mondani, mennyi ideig él egy ember. El re benyújthatom a számlát a Halál Angyala nevében. Az elnök hangos kopogtatással kért csendet. A zúgolódás és füttyögés lassanként elhalt, annak köszönhet en, hogy néhány önkéntes rendcsinálónak sikerült rábírnia a forrófej eket, hogy üljenek végre le. Úgy t nt, hogy az el adó, aki az elnök melletti szónoki emelvényen állt, észre sem veszi a z rzavart. Gunyoros, enyhén pimasz arca rezzenéstelen volt. Az elnök az el adóhoz fordult és olyan hangon szólította meg, amelyen jól érz dött az épphogy csak visszafojtott méreg és bosszúság. - Dr. Pinero - a doktor alig hallatszott -, elnézést kell kérnem önt l a hozzászólását megzavaró illetlen kitörésekért. Meglep, hogy kollégáim képesek annyira megfeledkezni a tudományok m vel ihez ill méltóságról, hogy félbeszakítják a szónokot, függetlenül - itt szünetet tartott és összeszorította ajkait - függetlenül az ket ért provokáció mértékét l. - Pinero elmosolyodott, de úgy, hogy az már önmagában is nyílt sértés volt. Az elnök szemmel láthatóan türt ztette magát és folytatta. - Súlyt fektetek arra, hogy a program tisztességesen és rendben folyjon le. Fejezze be a mondanivalóját, dr. Pinero. Mindazonáltal, arra kell kérnem, hogy ne tegye türelmünket próbára olyan elméletekkel, amelyekr l minden intelligens, m velt ember tudja, hogy tévesek. Kérem, szorítkozzon a felfedezésére - ha egyáltalán tett olyat. Pinero kövér, fehér tenyerére támaszkodott, és így szólt: - Hogyan is ültethetnék az önök fejébe új ideákat, ha el tte nem törlöm ki bel le a téveszméket? A hallgatóság felbolydult és morgolódni kezdett. Valaki elkiáltotta magát a terem hátsó végében: - Dobjuk ki a sarlatánt! Elegünk van bel le! - Az elnök kopogtatott a kalapácsával. - Uraim! Kérem! - Aztán Pineróhoz fordult: - Figyelmeztetnem kell rá, hogy ön nem tagja ennek a testületnek, és hogy nem mi hívtuk ide. Pinero szemöldöke megemelkedett. - Valóban? Én mintha emlékeznék egy meghívóra, amelyen az Akadémia fejléce volt. Az elnök beharapta az alsó ajkát, miel tt felelt volna. - Valóban. Én magam írtam azt a meghívót. Ám az egyik igazgatósági tagunk kérte, aki finom, köztiszteletben álló úriember, ámde nem tudós, és nem akadémiai tag.

3 Pinero újra el vette irritáló mosolyát. - Tényleg? Kitalálhattam volna. Az öreg Bidwellr l van szó, ugye, az Általános Biztosítótól? És azt szeretné, hogy az idomított fókái leleplezzenek engem mint csalót, igaz? Mert ha én meg tudom jósolni, hogy mikor halnak meg az emberek, senki sem fogja megvenni a drágalátos kötvényeit. De, hogy tudnak leleplezni, ha meg sem hallgatnak? Még ha feltételezzük is, hogy van hozzá elég eszük, hogy megértsenek. Sakálokat küldött az oroszlán leteperésére... Pinero hátat fordított a közönségnek. A tömeg morgása feler södött és dühös színezetet vett. Az elnök hiába kiabált csendért. Ekkor szólásra emelkedett valaki az els sorban. - Elnök úr! Az elnök megragadta a lehet séget: - Uraim! - kiáltotta. - Dr. Van Rhein Smitté a szó. - Erre a háborgás elcsendesedett. A doktor megköszörülte a torkát, végigsimította dús fehér haját, majd egyik kezét jól szabott nadrágjának zsebébe tette, éppúgy ahogy a jótékonysági esteken szokta. - Elnök úr, akadémikus társaim, legyünk megért ek! Még egy gyilkosnak is joga van arra, hogy elmondja a magáét, miel tt a törvény lesújt rá. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az ítélet igazságos. Hát beérhetjük mi kevesebbel? Én megadok dr. Pinerónak minden figyelmet, ami megadható e tiszteletre méltó testület által egy kívülálló kollégának, habár - Pinero felé bólintott - nem ismer s számunkra az az egyetem, amely diplomát adományozott neki. Ha az, amit elmond, nem igaz, nem árthat nekünk. De ha igaz, jobb ha tudunk róla. Kiforrott, iskolázott hangja megnyugtatóan, higgadtan zengett. - Ha a kiváló doktor viselkedése kissé udvariatlannak t nik számunkra, gondoljunk arra, hogy a doktor talán olyan helyr l vagy rétegb l származik, ahol nem annyira pedánsak az ilyen apróságokban. Barátaink és jótev ink arra kértek bennünket, hogy hallgassuk meg ezt a személyt és gondosan mérlegeljük az állításait. Tegyük ezt méltósággal és ill n. Zajos taps közepette ült le annak tudatában, hogy tovább öregbítette szellemi vezet i hírnevét. Holnap az újságok újból megemlítik majd Amerika legmegnyer bb egyetemi rektorának józan ítél képességét és meggy egyéniségét. Mit lehet tudni? Lehet, hogy az öreg Bidwell mégis beváltja uszodaadományozássai kapcsolatos reményeit. Amikor a taps elült, az elnök, kezeit összekulcsolva kis gömbölyded pocakján, der s arccal fordult a felfordulást kiváltó személy felé. - Folytatná, dr. Pinero? - Ugyan miért? Az elnök megvonta a vállát. - Ön e célból jött ide. Pinero felállt. - Igaz. Ez igaz. De vajon helyes volt-e, hogy eljöttem? Van itt olyan személy, aki elég nyitott ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a csupasz tényekkel anélkül, hogy zavarba jönne? Nem hiszem. Még az a csodálatos úriember is, aki arra kérte önöket, hogy hallgassanak meg engem, ítélkezett felettem és elmarasztalt, rendet akar, nem igazságot. Tegyük fel, hogy az igazság szemben áll a renddel. Ezt vajon képes elfogadni? És önök? Azt hiszem, nem. Ám ha nem beszélek, értelemszer en az önök nézete gy z, és az utca kis embere azt fogja gondolni, hogy lelepleztek engem, Pinerót, mint tréfamestert és téveszmeterjeszt t. Ez nem illik a terveimbe. Beszélek hát. - Megismétlem, hogy mi a felfedezésem. Egyszer szavakkal élve, kidolgoztam egy elméletet, amelynek alapján meg tudom mondani, mennyi ideig él egy ember. El re benyújthatom a számlát a Halál Angyala nevében. Meg tudom mondani, hogy mikor kopogtat majd ajtajukon a Végzet. Készülékemmel öt percen belül megmondom bármelyiküknek, hány homokszem maradt még életük homokórájában. Pinero elhallgatott és keresztbe fonta karját. Egy percig senki nem beszélt. A hallgatóság nyugtalankodni kezdett. Végül az elnök lépett közbe. - Még nem végzett, ugye, dr. Pinero? - Mit mondhatnék még?

4 - Még nem mondta el, hogy m ködik a találmánya. Pinero szemöldöke megemelkedett. - Azt javasolja, hogy munkám gyümölcsét adjam oda a gyermekeknek, hogy kedvükre játszadozzanak vele. Ez veszélyes tudás, barátom. Megtartom annak az embernek, aki képes megérteni, vagyis magamnak - mondta, és megveregette a mellét. - Honnan tudhatnánk, hogy az állításai mögött tényleg van valami? - Nagyon egyszer. Küldjenek egy bizottságot, hogy tekintse meg a bemutatómat. Ha a módszerem beválik, akkor jó, önök elfogadják, és ezt elmondják a nyilvánosságnak is. Ha nem válik be, akkor szégyenben maradok, és bocsánatot kérek. Én, Pinero, bocsánatot kérek! Egy vézna, hajlott hátú férfi állt fel a terem hátsó végében. Az elnök megadta neki a szót. - Elnök úr, hogyan javasolhat a kiváló doktor komolyan egy ilyen bemutatót? Elvárná t lünk, hogy húsz vagy harminc évet várjunk, amíg meghal valaki, és bebizonyíthatja az állítását? Pinero figyelmen kívül hagyta az elnököt és közvetlenül válaszolt a kérdésre: - Áhh! Micsoda badarság! Annyira járatlan tán a statisztikában, hogy nem tudja, bármely nagyobb csoportban van legalább egy, aki a közeljöv ben meg fog, halni? Ajánlok önöknek egy üzletet; mindenkit megvizsgálok, aki ebben a teremben tartózkodik, és megnevezem azt a személyt, aki két héten belül meghal. Napra és órára pontosan. Felhevültén nézett körbe a teremben. - Beleegyeznek? Újabb méltóságteljes férfi állt fel feldúltan: - Ami engem illet, nem támogathatok egy ilyen kísérletet. Mint orvos, sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy számos id sebb kollégánknál nyilvánvaló jelei mutatkoznak a komolyabb szívrendellenességnek. Ha dr. Pinero ismeri a szimptómákat, ami feltehet leg így van, és áldozatát közülük választja ki, akkor szinte biztos, hogy az illet határid n belül fog meghalni, akár m ködik a kiváló el adó tojásf órája, akár nem. Más felszólaló is csatlakozott hozzá. - Dr. Shepardnek igaza van. Miért, vesztegetnénk id t vudu trükkökre? Meggy désem, hogy ez az ember, aki dr. Pinerónak nevezi magát, arra akarja felhasználni ezt a testületet, hogy tekintélyt szerezzen állításainak. Ha közrem ködünk ebben a bohózatban, akkor a kezére játszunk. Nem tudom, hogy mi ebben a svindli, de holtbiztos, hogy sikerült valamiképpen kiötölnie, hogyan használhat fel minket ármánykodásának reklámozására. Elnök úr, indítványozom, hogy térjünk rá az el írás szerinti programunkra. A javaslatot közfelkiáltással megszavazták, de Pinero nem ült le. - Csendet! Csendet! - kiáltások közepette megrázta bozontos fejét, és így szólt: - Barbárok! Félkegyelm ek! Ostoba fajankók! A maguk fajtája akadályozott meg minden nagy felfedezést, mióta csak világ a világ. Az ilyen tudatlan cs cselék miatt forog Galilei a sírjában. Az a szarvasfoggal kuruzsló hájas együgy ott lent, aki orvosnak nevezi magát! A vajákos jobb elnevezés lenne rá! Az a kis golyófej tökmag pedig amott... Maga! Filozófusnak titulálja magát, és tudós terminusokban fecseg életr l és id l. Mit tudhat valamelyikr l is? Hogyan tanul, ha nem vizsgálja meg az igazságot, amikor alkalma adódik rá? Eh! - Rácsapott a pulpitusra. - Maguk ezt Tudományos Akadémiának hívják? Én inkább Temetkezési Vállalkozók Egyesületének nevezném, olyanok gyülekezetének, akik csupán abban érdekeltek, hogy er szakos el deik elméleteit rizgessék. Megállt, hogy leveg t vegyen, ám közben két bizottsági tag kézrefogta és kituszkolta az ajtón. A sajtóasztal mell l több riporter felugrott és Pinero nyomába eredt. Az elnök az ülést befejezettnek nyilvánította. Az újságírók épp akkor érték utol Pinerót, amikor az kilépett a hátsó bejáraton. A doktor könnyedén, ruganyosan lépdelt, és egy kis dallamot fütyörészett. Nyoma sem volt annak a felháborodásnak, amit egy perce mutatott. Körülvették. - Mit szólna egy interjúhoz, doki? - Mi a véleménye a modern oktatásról?

5 - Jól odamondott nekik! Mit gondol, van élet a halál után? - Vegye le a kalapját doki! Itt repül a kis madár! Pinero rájuk vigyorgott. - Egyszerre csak egy beszéljen, fiúk, és ne olyan gyorsan. Magam is újságíró voltam. Mi lenne, ha feljönnének hozzám, és beszélgetnénk err l egy kicsit? Néhány perccel kés bb már ül helyet kerestek maguknak Pinero lakószobájában és cigarettára gyújtottak. Pinero der sen nézett végig rajtuk. - Mit kérnek, fiúk, Scotchot vagy Bourbont? Amikor végzett a kínálással, rátért a lényegre. - Na, fiúk, mit akarnak tudni? - Vágjunk a közepébe, doki. Van valamije, vagy nincs? - Minden kétséget kizárva, van, fiatal barátaim. - Akkor mondja el nekünk, hogyan m ködik. Azzal, ahogy a profokat kezelte, nem megy semmire. - De kérem, kedves barátaim. Ez az én találmányom. Szeretnék egy kis pénzt kihozni bel le. Azt akarják, hogy adjam ki az els embernek, aki szembe jön velem? - Nézze, doki, valamit mondania kell, ha olvasni akar róla a reggeli újságokban. Mit használ? Kristálygömböt? - Nem, nem egészen. Szeretnék látni a m szereimet? - Hogyne. Azzal már megyünk valamire. Pinero betessékelte ket a szomszédos szobába, és körbemutatott. - Hát ez lenne az, fiúk. A szemük elé táruló m szerhalmaz leginkább egy orvosi rendel röntgenkészülékére emlékeztetett. Azon a nyilvánvaló tényen kívül, hogy elektromos energiával m ködik és hogy némelyik kijelz ismer s mennyiséget mutatott, els pillantásra nem derült ki, hogy mire való. - Mi az alapelv, doki? Pinero a száját biggyesztve elt dött. - Bizonyára mindannyian ismerik azt a közhelyet, hogy az élet elektromos természet. Nos, ez a közhely fabatkát se ér, de segít abban, hogy némi fogalmat alkossanak az alapelvr l. Azt már szintén hallották, hogy az id a negyedik dimenzió. Lehet hogy hisznek benne, lehet hogy nem. Olyan sokszor elhangzott már, hogy elkopott a jelentése. Egyszer klisé lett, amivel a hatásvadász nagyokosok kápráztatják az együgy eket. De én most azt akarom, hogy próbálják elképzelni és teljesen átélni. Az egyik riporterhez lépett. - Vegyük például önt. Rogersnek hívják, ugye? Nos, Rogers, ön egy négykiterjedés tér-id esemény. Nem egészen hat láb magas, körülbelül húsz hüvelyk széles és úgy tíz hüvelyk vastag. Ami az id t illeti, ez a tér-id esemény mondjuk úgy 1916-ig nyúlik vissza, amelyb l itt és most egy olyan, az id -tengelyre mer leges metszetet látunk, amelynek vastagsága a jelen pillanattal mérhet. A messzi múltban egy savanykástejszagú bébi nyálazza össze reggelijével a partedlijét. A túlsó végén pedig, feltehet leg 98 körül, egy öreg ember áll. Képzeljék el, hogy ez az általunk Rogernek nevezett tér-id esemény rózsaszín féreg gyanánt húzódik végig az éveken, kezdve az anyaméht l egészen a sírig. Túlnyúlik rajtunk, ám a jelen keresztmetszetében, mind egyedi, diszkrét test nyilvánul meg. De ez csak illúzió, mert évekre nyúló fizikai kontinuitással rendelkezik. Ami azt illeti, ez a fizikai kontinuitás az egész fajra áll, mert az egyes rózsaszín férgek más rózsaszín férgekr l ágaznak le. Ily módon a faj olyan, mint a sz, melynek indái összefonódnak és hajtásokat növesztenek. Csak ha a sz keresztmetszetét vesszük, akkor eshetünk abba a téves hitbe, hogy a hajtások különálló egyedek.

6 Megállt egy pillanatra és végignézett a riporterek arcán. Egyikük, egy konok, nyakas pasas, megszólalt. - Ez mind nagyon szép, Pinero, ha egyáltalán igaz; de mire jó? Pinero megbocsátó mosollyal nézett rá. - Türelem, barátom. Arra kértem önöket, hogy úgy gondoljanak az életre, mint az elektromosságra. Most gondolják azt, hogy a mi kis rózsaszín férgünk egy elektromos vezet. Gondolom, hallottak már arról, hogy a mérnökök, bizonyos mérésekkel, meg tudják határozni azt a pontos helyet, ahol szakadás történt az Atlanti-óceán mélyén húzódó vezetékben, úgy, hogy közben el sem hagyják a szárazföldet. Én ugyanígy teszek a mi kis rózsaszín férgünkkel. M szereimet ráállítom az ebben a szobában fellelhet keresztmetszetre, így meg tudom mondani, hogy hol jelentkezik törés, ami nem más, mint a halál bekövetkezésének ideje. Vagy, na úgy akarják, megfordíthatom a kapcsolatot és megmondhatom a születési id pontot. De az érdektelen; mert azt már ismerik. A kétked riporter csúfondárosan felnevetett. - Megfogtam, doki. Ha az, amit a fajról mondott, igaz, mármint, hogy az egy rózsaszín féregb l álló sz ke, akkor nem lehetséges a születés dátumának meghatározása, mert fajon belül folyamatos a születés. Az ön elektromos vezet je az anyákon keresztül visszanyúlik a legtávolabbi sökig. Pinero felragyogott. - Ez igaz, és nagyon elmés, barátom. De túl messze ment a párhuzamban. Ez a mérés nem pont úgy történik, ahogy az elektromos vezet knél szokásos. Bizonyos értelemben olyan ez, mintha egy folyosó hosszát a végéb l visszaver visszhanggal mérnénk meg. Születéskor egy fajta kanyar jelentkezik a folyosóban és az emiatt keletkez visszhangot, egy arra alkalmas mércével, érzékelni tudom. Van azonban egy eset, amikor nem tudok határozott választ kapni; amikor egy n gyermeket vár, nem tudom szétválasztani az életvonalát a még meg nem született gyermekét l. - Lássuk, hogyan bizonyítja ezt. - Rendben, kedves barátom. Lenne ön a próbaalany? Valaki közbevágott. - Na most megfogtak, Luke! Egyezz bele, vagy hallgass. - Benne vagyok. Mit csináljak? - El ször is, írja le egy darab papírra, hogy mikor született, és adja oda valamelyik kollégájának. Luke úgy tett. - Na és, most? - Vegye le a fels ruházatát és lépjen rá erre a mérlegre. Most mondja meg nekem, hogy volte valamikor a jelenlegit l soványabb vagy kövérebb? Nos? Születésekor mennyit nyomott? Tíz fontot? Pompás, életer s fiúgyermek! Manapság már nem születnek ilyen nagyok. - Minek ez a sok locsogás? - Megpróbálom felbecsülni a mi kis rózsaszín férgünk átlagos keresztmetszetét, kedves Luke. Nos, leülne ide? Aztán tegye ezt az elektródát a szájába. Nem, nem fog fájni; a feszültség egész kicsi, kevesebb egy mikrovoltnál. De jó érintkezésre van szükség. A doktor magára hagyta Luke-ot és a m szerei mögé lépett, ahol is egy burát eresztett a feje fölé, miel tt a vezérléshez nyúlt volna. A kijelz k némelyik életre kelt, és a gépb l mély zúgás áradt. Aztán abbamaradt, és a doktor el lépett rejtekhelyér l. - Valamikor 1912 februárjában született. Kinél van a dátum? A felvigyázó el szedte és kibontotta a papírt február olvasta. A bejelentést követ csendet a csoport szélén üldögél riporter hangja törte meg. - Doki, kaphatnék még egy italt? A feszültség felengedett, és többen is megszólaltak. - Rajtam is próbálja ki, doki!

7 - El ször engem, doki; én árva vagyok, és tényleg szeretném tudni, mikor születtem. - Mit szól hozzá, doki? Tegyen mindnyájunkon próbát! Pinero mosolyogva egyezett bele, és mint valami ürge a lyukból, úgy dugdosta fejét ki-be a burába. Amikor mindnyájan ellen rizték a doktor tudását, Luke törte meg a beálló csendet: - Mi lenne, ha megmutatná, hogyan jósolja meg a halált. - Hát, ha akarják! Ki próbálja meg? Senki sem válaszolt. Többen közülük Luke felé böktek. - Gyerünk, te nagyokos. Te kérted. Luke hagyta, hogy beültessék a székbe. Pinero változtatott néhány kapcsolón, aztán bebújt a burába. Amikor a zümmögés abbamaradt, kezét dörzsölgetve lépett el. - Nos, ez az összes látnivaló, fiúk. Elég lesz egy sztorira? - Hé, mi lesz a jóslattal? Megéri Luke a harmincat? Luke Pineróra nézett. - Nos, mi van? Mi a válasz? Pinero sért döttnek látszott. - Uraim csalódtam önökben. Csak honorárium fejében adok ilyen információt. Mindamellett ez bizalmas szakmai információ. Soha nem mondom meg másnak, csak a kliensnek, aki felvilágosítást kért t lem. - Én nem bánom. Mondja csak meg neki. - Nagyon sajnálom. Tényleg nem tehetem. Én csupán abba mentem bele, hogy megmutatom, hogyan csinálom, nem pedig abba, hogy megadom az eredményt. Luke a, padlóra dobta a cigarettacsikkjét. - Kacsa ez, fiúk. A hatás kedvéért bizonyára a város minden riporterének korát megnézte. De én nem veszem be, Pinero. Pinero szomorúan nézett rá. - Házas ön, barátom? - Nem. - Van valaki, akit el kell tartania? Vannak közeli rokonai? - Nem, nincsenek. Mért, tán örökbe akar fogadni? Pinero szomorúan rázta a fejét. - Nagyon sajnálom, kedves Luke. ön még ma meghal. - TUDOMÁNYOS TALÁLKOZÓ CSETEPATÉVAL A TÖKFILKÓ TUDÓS JÓSLATOT MOND A HALÁL MENETRENDSZERINT ÉRKEZIK A DOKI A TOLLFORGATÓ HALÁLÁRA TIPPEL SZEMFÉNYVESZTÉS KIABÁLJÁK A TUDÓSFÖK...Húsz perccel Pinero fura jóslata után Timonst - miközben munkahelyére, a Daily Herald szerkeszt ségébe igyekezett a Broadwayn - halálra zúzta egy lezuhanó hirdet tábla. Dr. Pinero nem f zött kommentárt az eseményhez, ám meger sítette a hírt, miszerint Timons halálát egy úgynevezett baronovitaméterrel jósolta meg. A rend rf nök, Roy... Netán aggasztja a JÖV??? Ne szórja a pénzét jövend mondókra! Forduljon dr. Hugó Pinero bioszaktanácsadóhoz, aki csalhatatlan tudományos módszerével segít önnek jöv je megtervezésében! Semmi hókuszpókusz! Semmi spirituális kinyilatkoztatás. Téves jóslat esetén $ kárpótlás. Kérésre tájékoztatót küldünk. HOMOKÓRA Inc.,

8 Majestic Bldg., Suite 700 (hirdetés) Hatósági tanúsítvány Az arra illetékes személynek, tisztelettel: Én, John Cabot Winthrop III ügyvéd, a Winthrop, Ditmars és Winthrop cég megbízottja, igazolom, hogy Hugó Pinero, aki ennek a városnak a lakója, átadott nekem tízezer USA dollárt, és arra utasított, hogy helyezzem letétbe egy általam kiválasztott banknál, a következ kezelési utasítás szerint: A teljes letét haladéktalanul fizettessék ki kárpótlás gyanánt: (1) vagy annak a személynek, aki Hugó Pinero és/vagy a Homokóra Inc. klienseként akár csak egy százalékkal is túllépte a Hugó Pinero által számára megjósolt élettartamot, (2) vagy a kliens megbízottjának, amennyiben a szóban forgó kliens nem élte meg ugyancsak egy százalékon belül a megjósolt id pontot, bármelyik eset következzék is be el ször (1) és (2) közül. Továbbá igazolom, hogy ezt az összeget, a fentiek meghagyásával, a mai napon letétbe helyeztem a városunkban m köd First National Bankban. Aláírva és hitelesítve el ttem, április 2-án. Albert M. Swanson Megyei és Állami Közjegyz Megbízatásom június 17-ig érvényes. - Szép jó estét minden kedves rádióhallhatónknak! Lássuk a híreket! Gyorshír! Hugó Pinero, az ismeretlenségb l jött csodatév, ezredszer is jósolt anélkül, hogy valaki igénybe vette volna azt a jutalmat, amelyet az t tévedésen ér személynek ajánlott fel. Mivel kliensei közül tizenhármán már halottak, matematikailag igazolt, hogy Pinero forródrótos kapcsolatban áll a Nagy öreg Kaszással. Ami azt illeti, ez olyan hír, amir l jómagam nem akarok tudni addig, amíg be nem következik. Közkedvelt országos hírolvasójuk nem lesz Pinero próféta kliense... A bíró baritonja er tlenül visszhangzott az áporodott leveg bírósági teremben. - Kérem, Mr. Weems, térjünk vissza a tárgyra. A bíróság engedett annak a kérésének, hogy ideiglenes korlátozó rendeletet adjon ki, és most arra kér minket, hogy állandósítsuk azt. Cáfolatként dr. Pinero azt állítja, hogy ön nem indokolta meg a kérését, és azt követeli, hogy a határozatot függesszük fel, s ezzel kötelezzük megbízóját arra, hogy hagyjon fel a kísérletekkel, melyekkel akadályozni próbálja a dr. Pinero által egyszer törvényes üzlet - nek nevezett tevékenységét. Mivel nincs jelen esküdtszék, kérem, mell zze a retorikát, és közérthet en magyarázza el nekem, mért ne teljesítsem dr. Pinero kérését. Mr. Weems idegesen fölrántotta az állát, amit l petyhüdt, szürke tokája magas, kemény gallérja fölé türemkedett, majd így folytatta: - Hadd emlékeztessem a tiszteletre méltó bíróságot, hogy a nyilvánosságot képviselem... - Egy pillanat. Úgy tudom, hogy ön az Általános Biztosítót képviseli. - Formális értelemben igen, bíró úr. Tágabb értelemben viszont számos más nagy biztosító, vagyonkezel és pénzügyi intézményt; valamint ezek részvényeseit és biztosítottjait, akik a polgárság javát adják. Ezen felül úgy érezzük, hogy az egész népesség érdekeit védjük; a szervezetleneket, a felszólamlásra képteleneket, vagyis a védteleneket. - Azt hittem, hogy a tömegeket én képviselem - jegyezte meg a bíró szárazon. - Attól tartok, hogy csupán közvetlen megbízója képvisel jeként kell önre tekintenem. De csak folytassa; mi a tézise? Az id söd ügyvéd megpróbálta lenyelni ádámcsutkáját, aztán újra nekifogott: - Bíró úr, véleményünk szerint két indok is felhozható a határozat állandósítása mellett, és mindkett önmagában is elégséges. El ször is, ez a személy jövend mondással keresi a

9 kenyerét, márpedig ez olyan foglalkozás, amely jog és törvény szerint tiltott. Dr. Pinero közönséges jós, semmirekell sarlatán, aki hiszékeny emberek nyakán él sködik. Ám okosabb, mint az egyszer cigány tenyérjósok, asztrológusok, és asztaltáncoltatók, így bizonyos értelemben sokkal veszélyesebb is azoknál. Hamisan hivatkozik a modern tudományos módszerekre, hogy kétes rangot kölcsönözzön b vészkedésének. Jelen vannak a teremben a Tudományos Akadémia olyan vezet képvisel i, akik szakért módon tanúsíthatják dr. Pinero állításainak abszurditását. - Másodszor, még ha e személy állításai igazak lennének is - tegyük fel ezt a mer képtelenséget - itt Mr. Weems engedélyezett magának egy aprócska mosolyt -, azt állítjuk, hogy tevékenysége általában véve ellenkezik a közösség érdekeivel, konkrétan pedig, törvénytelen módon ártalmas megbízóm érdekeire. Felkészültünk rá, hogy számos hivatalos bizonyítékát adjuk annak, hogy ez a személy olyan megállapításokat hozott vagy hozatott nyilvánosságra, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy - saját jólétük rovására és megbízóm pénzügyi károsodására - felmondják a felbecsülhetetlen érték biztosítási szolgáltatásokat. Pinero felemelkedett a helyér l. - Bíró úr, szólhatnék néhány szót? - Mir l? - Azt hiszem le tudnám egyszer síteni a helyzetet, ha engedélyezne egy rövid elemzést. - De bíró úr - vágott közbe Weems -, ez teljesen szabálytalan. - Türelem, Mr. Weems. Az érdekei nem fognak csorbát szenvedni. Úgy t nik számomra, hogy jobb megvilágításra és kevesebb szócséplésre van szükségünk a tárgyat illet en. Ha dr. Pinero le tudja rövidíteni a vizsgálatot azzal, hogy most szólal fel, hajlandó vagyok meghallgatni. Tessék, dr. Pinero. - Köszönöm, bíró úr. El ször nézzük Mr. Weems utolsó érvét. Kész vagyok beismerni, hogy nyilvánosságra hoztam bizonyos megállapodásokat, ahogy kifejezte az imént... - Egy pillanat, doktor, ön azt kérte, hogy a saját ügyvéde lehessen. Biztos benne, hogy alkalmas az érdekei megvédésére? - Vállalom a kockázatot, bíró úr. Amit az imént mondtam, arra könnyen talál bizonyítékot az ügyvéd úr. - Nos, jó. Folytassa. - Azt elismerem, hogy sokan megszüntették életbiztosítási kötvényüket a fentiek miatt, de próbálják csak kimutatni, hogy bárki, aki így tett, veszített akár egy fillért is. Az igaz, hogy az Általános Biztosító veszített ügyfeleket az én munkálkodásom miatt, de ez természetes következménye a felfedezésemnek. Kötvényeik ugyanis olyan elavultakká váltak ett l, mint az íj és a nyíl. Ha tevékenységemet korlátozzák, akkor ez alapján én, egy petróleumlámpagyár felállítása után, joggal kérhetném, hogy korlátozzák az Edisont és a General Electricet az izzólámpagyártásban. - Beismerem, hogy üzleti alapon készítek jóslatokat az elhalálozás id pontjáról, de tagadom, hogy mágiát használok, legyen az fekete vagy fehér, vagy szivárványszín. Ha a tudományos módszerrel történ jóslás illegális, akkor az Általános Biztosító matematikusai is vétkesek évek óta, mert megbecsülik annak pontos százalékát, hogy hányan fognak meghalni az adott évben egy-egy nagyobb csoportból. Én kicsiben jósolok; az Általános Biztosító nagyban. Ha az tevékenységük legális, hogy lehetne az enyém illegális? - Nem vonom kétségbe, hogy lényegbevágó, tudok-e jósolni, vagy sem; és azt sem kétlem, hogy a Tudományos Akadémiát képvisel, szakért knek titulált tanúk azt fogják állítani, hogy nem tudok. Csakhogy k semmit sem tudnak a módszeremr l, így hát nem adhatnak valós szakvéleményt róla... - Egy pillanat, doktor. Mr. Weems, igaz az, hogy szakért tanúi nem jártasak dr. Pinero elméletében és módszerében? Mr. Weems zavartnak látszott. Ujjaival dobolt az asztalon, majd így szólt:

10 - Kaphatnék a bíróságtól pár perc türelmet? - Természetesen. Mr. Weems gyors megbeszélést tartott a csapatában, aztán az emelvény felé fordult. - Lenne egy javaslatunk, bíró úr. Ha dr. Pinero kiáll és kifejti állítólagos módszerét, valamint annak kivitelezési módját, akkor e kiváló tudósok tanácsot tudnának adni a bíróságnak dr. Pinero állításainak értékér l. A bíró kérd en nézett Pineróra, aki így felelt: - Erre nem vagyok hajlandó. Függetlenül attól, hogy az eljárásom jó-e vagy sem, veszélyes lenne, ha ostobák és sarlatánok kezébe juttatnám - ekkor az els sorban ül professzorok felé intett, elhallgatott, majd kenetteljesen elmosolyodott -, mint ahogy ezek az urak azt nagyon jól tudják. Mindazonáltal, nem szükséges ismerni egy eljárást ahhoz, hogy bebizonyítsuk ködését. Szükséges-e megérteni a biológiai reprodukció bonyolult csodáját ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kotlik tojásain a tyúk? Szükséges-e kioktatnom ezt az egész önkéntes szabadságharcos testületet ahhoz, hogy - kigyógyítva ket gyermekes babonaságukból - bebizonyítsam, a jóslataim helyesek? A tudományban két módszer létezik a vélemény kialakítására. Az egyik a tudományos módszer; a másik a skolasztikus. Az egyik tapasztalatból ítél, a másik vakon behódol a tekintélynek. A tudományos elme számára a gyakorlati bizonyíték a fontos, az elmélet pedig csupán kényelmes leírás, amit kihajíthat, ha többé nem illik a képbe. Az akadémiai elme számára azonban a tekintély jelent mindent, és a tényeket hajítják szemétre, ha azok nem illenek a tekintély által felállított elméletbe. - Ez a szemlélet az - mármint hogy az akadémikus elmék osztrigaként tapadnak a megcáfolt elméletekhez -, ami meggátolt minden haladó felismerést a történelem folyamán. Én kész vagyok arra, hogy módszeremet gyakorlati próba elé állítsam, és - akárcsak Galilei egy másik bíróság el tt - állítom: És mégis mozog! - Egyszer már felajánlottam egy ilyen próbát ugyanennek az önjelölt szakért gárdának, de k visszautasították. Megismétlem az ajánlatom; én, megmérem a Tudományos Akadémia tagjainak élethosszát, k pedig kijelölnek egy bizottságot, amely elbírálja az eredményeket. Kétfajta lepecsételt borítékba helyezem el a mérések eredményét; az egyik típusú boríték külsején egy-egy név fog szerepelni, belül pedig az elhalálozás dátuma. A másik típusú borítékokba neveket, kívülre pedig dátumokat fogok helyezni. A bizottság rakja a borítékokat egy páncélszekrénybe, aztán id l id re jöjjenek össze, és nyissák fel az esedékes borítékokat. Ilyen nagyszámú embercsoportban úgy egy-két hetenként fordul el elhalálozás - ha az Általános Biztosító szakemberei jól becsülték meg. Ily módon nagyon gyorsan összegy jthetik az adatokat, amelyekkel letesztelhetik, hogy Pinero hazug-e vagy sem. Megállt és kidüllesztette parányi mellét, amely így majdnem akkorára n tt, mint apró, kerek pocakja. Ellenségesen végigmérte az izzadó ügyvedet. - Nos? A bíró megemelte szemöldökét, és kérd n Mr. Weemsre nézett. - Elfogadja? - Bíró úr, én úgy gondolom, hogy ez az indítvány igencsak szokatlan... A bíró közbevágott. - Figyelmeztetem, hogy az ön rovására hozok ítéletet, ha nem fogadja el, vagy nem ajánl fel egy hasonlóan ésszer módszert az igazság eldöntésére. Weems kinyitotta a száját, de aztán meggondolta magát, s miután végigtanulmányozta a tudós tanúk arcát, az emelvény felé fordult. - Elfogadjuk bíró úr. - Nagyszer. Egyeztessék a részleteket. Az ideiglenes korlátozást feloldom, és dr. Pinerót ezentúl nem háborgathatják üzleti tevékenységének végzésében. A korlátozás állandósításáról szóló döntést felfüggesztem, amíg a bizonyítékok begy jtése folyik. Miel tt befejeznénk ezt a témát, szeretnék megjegyzést f zni a Mr. Weems által burkoltan el adott elméletr l a kliensét ért veszteségeket illet en. Bizonyos csoportosulások tagjainak fejében gyökeret vert az a

11 feltételezés, hogy ha egy ember vagy szervezet sok éven át nyereséget húzott a közösségb l, akkor az államnak vagy a bíróságnak kötelessége, hogy a jöv ben is garantálja ezt a profitot, a megváltozott körülmények ellenére és a közösség érdekeivel szemben is. Ezt a fura elméletet se a törvény, se a jog nem támogatja. Se magánszemélynek, se szervezetnek nincs joga arra, hogy a bíróság elé álljon és azt kérje, állítsuk meg a történelem kerekét, vagy fordítsuk vissza azt, saját haszna érdekében. Ez minden. Bidwell bosszúsan felmordult: - Weems, ha nem tud kitalálni valami okosat, akkor az Általános Biztosító kénytelen lesz új vezet ügyvéd után nézni. Már tíz hete, hogy elvesztette a pert, és ahhoz a kis görcshöz tonnaszámra d l a pénz. Jelen pillanatban minden biztosítótársaság a tönk szélén áll. Hoskin, milyen a veszteségi rátánk? - Nehéz megmondani, Mr. Bodwell. Napról napra rosszabb. Ezen a héten tizenhárom nagy kötvényt fizettünk ki; mindet azóta kötötték, hogy Pinero munkához látott. Egy cingár kis ember szólalt meg: - Mi, az Egyesült Biztosítónál, nem fogadunk el egyetlenegy új folyamodványt sem, amíg le nem nyomoztuk, hogy konzultált-e Pineróval az ügyfél. Nem várhatnánk addig, amíg a tudósok kikészítik? Bidwell felhorkant. - Optimista rült! Sosem fogják kikészíteni. Aldrich, hát nem tud szembenézni a ténnyel? Az a kis kövér hólyag tényleg tud; hogy miként, arról fogalmam sincs. Ez a küzdelem vérre megy. Ha várunk, akkor nekünk befellegzett. Bedobta cigarettáját a hamutartóba és dühösen rágyújtott egy másikra. - T nés innen kifelé, mindenki! Majd a magam módján intézem el. Maga is, Aldrich. Az Egyesült Biztosító várhat, de az Általános nem. Weems aggódva köszörülte a torkát: - Mr. Bidwell, bízom benne, hogy konzultálni fog velem, miel tt bármi nagyobb taktikai lépésre szánná el magát. Bidwell felhorkant. Erre mind kisomfordáltak. Amikor mindenki kint volt, és az ajtó bezárult, Bidwell lecsapott az interkomra. - Oké; küldje be! Az ajtó kinyílt; egy törékeny, jól öltözött férfi állt meg egy pillanatra a bejáratban. Kis, sötét szeme gyorsan felmérte a szobát, miel tt belépett volna, aztán gyors, puha léptekkel Bidwellhez lépett. Színtelen, érzéketlen hangon szólalt meg. Arca - eleven, állatias szemét kivéve - rezzenéstelen maradt. - Beszélni akart velem? - Igen. - Mi a feladat? - Üljön le, és megbeszéljük. Pinero bels irodája ajtajában fogadta a fiatal párt. - Jöjjenek be, kedveseim, jöjjenek. Foglaljanak helyet. Érezzék magukat otthon. Nos, mondják el nekem, mit akarnak Pinerótól? Ilyen fiatal embereket biztos nem nyugtalanít a végs névsorolvasás? A fiú kedves, fiatal arca enyhe zavart tükrözött. - Nos, hát, dr. Pinero, a nevem Ed Hartley, pedig a feleségem, Betty. Nekünk lesz egy... vagyis hát, Betty gyermeket vár és... Pinero nyájasan elmosolyodott. - Értem. Meg szeretnék tudni, hogy mennyi ideig élnek, hogy a lehet legjobban gondoskodhassanak a gyermekr l. Nagyon bölcsen teszik. Mind a ketten szeretnének jóslatot, vagy csak ön? A lány válaszolt.

12 - Úgy gondoljuk, hogy mindketten. Pinero rámosolygott. - Helyes! Egyetértek. Az önnek szóló jóslat bizonyos technikai nehézségekbe ütközik jelen pillanatban, de tudok némi információval szolgálni. Kés bb pedig többel is, miután megérkezett a gyermekük. Akkor most jöjjenek a laboratóriumomba, kedveseim, és nekilátunk. Bekérte a nyilvántartási lapjukat, aztán bevezette ket a m szerszobába. - Mrs. Hartley, el ször ön, legyen szíves. Kérem, fáradjon be a spanyolfal mögé, és vegye le a cip jét meg a fels ruházatát. Ne feledje, öreg ember vagyok, akivel úgy beszélhet, akár egy orvossal. Elfordult és igazított néhány apróságot a m szerein. Ed bólintott a feleségének, az a paraván mögé lépett, majd szinte azonnal el bukkant két aprócska selyem ruhadarabban. Pinero felnézett, és felt nt neki a lány friss, fiatal szépsége és megindító bája. - Erre, kedvesem. El ször meg kell mérni a súlyát. így. Most foglaljon helyet az emelvényen. Ez az elektróda a szájába kerül. Nem, Ed, nem szabad megérintenie, amíg az áramkörben van. Nem tart egy percig sem. Maradjanak csendben. Bebújt a gépezet burája alá, és a kijelz k életre keltek. Pinero nemsokára zavart arckifejezéssel lépett el. - Ed, megérintette a feleségét? - Nem, doktor. Pinero visszabújt, és most egy kicsit tovább maradt. Amikor másodjára is el jött, arra kérte a lányt, hogy lépjen le az emelvényr l és öltözzön fel. A férjhez fordult. - Ed, készüljön maga is. - Mi lett Betty eredménye, doktor? - Van egy kis probléma. El ször szeretném önt is megvizsgálni. Amikor a mérés leolvasása után el lépett, az arca még gondterheltebb volt, mint addig. Ed megkérdezte, hogy mi a baj. Pinero vállat vont és mosolyt er ltetett az arcára. - Semmi, ami aggaszthatná, fiam. Egy kis technikai galiba, azt hiszem. De ma nem tudok jósolni maguknak. Át kell vizsgálnom a berendezést. Vissza tudnának jönni holnap? - Igen, azt hiszem. Nagyon sajnálom, hogy elromlott a gépe. Remélem, nem komoly? - Nem, nem, abban biztos vagyok. Átjönnének az irodámba egy kis beszélgetésre? - Köszönjük, doktor. Nagyon kedves önt l. - De, Ed, nekem találkozóm van Elennel. Pinero minden rábeszél képességét bevetette, hogy meggy zze a lányt. - Nem ajándékozna meg pár perccel, kedves ifjú hölgyem? öreg vagyok már, és szeretem a fiatalokból áradó életvidámságot. Nagyon kevés részem van benne. Kérem! Finoman az irodája felé terelte, majd leültette ket. Aztán üdít t és süteményt hozatott be, megkínálta ket cigarettával és maga is rágyújtott. Negyven perccel kés bb Ed elb völten figyelt, ám Betty láthatóan ideges és nyugtalan volt, miközben a doktor egy fiatalkori, Tierra del Fuegóban megesett kalandját fejtegette. Amikor a doktor megpihent, hogy rágyújtson egy újabb cigarettára, a lány felállt. - Doktor, most már igazán mennünk kell. Nem hallgathatnánk meg a folytatást holnap? - Holnap? Holnap arra már nem lesz id. - De ön most sem ér rá. A titkára már ötször csengetett. - Nem szánna rám még néhány percet? - Ma igazán nem lehet, doktor. Találkozóm van. Várnak rám. - Semmiképp nem tudom meggy zni? - Attól tartok, hogy nem. Gyere, Ed. Miután elmentek, a doktor az ablakhoz lépett és kibámult a városra. Tüstént felfigyelt a két apró alakra, amikor azok elhagyták az iroda épületét. Látta, amint a sarok felé igyekeznek, megvárják, amíg a lámpa átvált, és aztán keresztülmennek az úttesten. Már majdnem félútig értek, amikor egy sziréna hangja felvisított. A két kis alak habozott, visszafordult, megállt,

13 majd megfordult. Ám az autó már ott is volt. Mire a kocsi nagy zajjal lefékezett, már nem két alak, hanem két petyhüdt, felismerhetetlen ruhakupac t nt fel mögüle. - Törölje a nap hátralév találkozóit... Nem... Egy sem... Nem érdekel; törölje ket. Aztán leült a székébe. A cigarettája kialudt. Egészen sötétedésig ült, anélkül, hogy újragyújtotta volna. Pinero leült az ebédl asztalhoz és megszemlélte az eléje tálalt ínyencfalatokat. Különös gondossággal rendelte meg ebédjét, és kicsit korábban ért haza a szokásosnál, hogy teljesen kiélvezhesse. Kicsit kés bb megforgatott a szájában néhány csepp fiori d'alpinit, majd engedte, hogy lecsusszanjon a torkán. Az er s, illatos íz ned felmelegítette a száját, és azoknak a kis hegyi virágoknak az illatára emlékeztette, amelyekr l a nevét kapta. Felsóhajtott. Jó ebéd volt, pompás ételekkel, és a külföldi lik r is kitett magáért. T dését a bejárati ajtó fel l jöv zaj zavarta meg. Hallotta, amint id söd bejárón je er sen tiltakozik. Er s férfihang szakította félbe. A civakodók egyre közelebb értek, és az ebédl ajtaja kitárult. - Madonna! Non si puo entrare! A Mester ebédel! - Sose bánja, Angela. Itt az ideje, hogy találkozzam ezzel az úrral. Elmehet. Pinero szembefordult a behatolók komor kép vezet jével. - Akarnak t lem valamit? - Eltalálta. A tisztességes polgároknak elegük van a maga istenverte képtelenségeib l. - Na és? A beszél nem válaszolt azonnal. Egy alacsonyabb, jól öltözött alak lépett el a háta mögül és nézett farkasszemet Pineróval. - Akkor talán kezdhetnénk is. A bizottság elnöke belehelyezte a kulcsot a lezárt doboz nyílásába és kinyitotta. - Wenzell, segítene nekem kiválasztani a ma esedékes borítékokat? - Ekkor valaki megfogta a karját. - Dr. Baird, telefonon keresik. - Rendben. Hozzák ide a készüléket. Amikor meghozták a telefont, dr. Baird a füléhez emelte a kagylót. - Halló... Igen; én vagyok az... Mi? Nem, nem hallottunk semmit... Azt mondja, hogy megrongálták a gépezetet... Halott! Hogyan?... Nem! Most nem nyilatkozom. Egyáltalán nem... Hívjon kés bb. Lecsapta a kagylót, és eltolta magától a készüléket. - Mi van? Ki halt meg? Baird magasba emelte a kezét. - Csendet, uraim, kérem! Pinerót néhány perccel ezel tt meggyilkolták az otthonában. - Meggyilkolták? - És ez nem minden. Ugyanakkor vandálok törtek be az irodájába és összetörték a m szereit. Senki sem szólalt meg. A bizottsági tagok egymást bámulták. Senki sem akarta els ként kommentálni az eseményeket. Aztán végül megszólalt valaki. - Nyissuk fel. - Mit nyissunk fel? - Pinero borítékját. Az is ott van. Láttam. Baird megkereste, majd lassan feltépte a borítékot. Kibontotta az összehajtogatott papírlapot, és szemügyre vette. - Nos? Ki vele! - Egy óra harminc perc, ma délután. Némán fogadták a tényeket. A nyomasztó csendet a Mr. Bairddel szemközt ül bizottsági tag törte meg azzal, hogy a doboz után kapott. Baird közbelépett. - Mit akar?

14 - A jövendölésem. Ott van benne. Mindegyikünké ott van. - Igen, igen. Mindnyájan benne vagyunk. Nézzük meg. Baird mindkét kezét a dobozra helyezte. A szemközt ül férfi szemébe nézett, de nem mondott semmit. Megnyalta az ajkait. A szája széle megrándult. A keze remegett. Még most sem szólt semmit. A szemközt ül férfi hátrad lt a székében. - Természetesen, igaza van - mondta. - Adják ide azt a szemétkosarat. Baird hangja halk volt és feszült, de határozott. Megfogta a kosarat és kiürítette a tartalmát a sz nyegre. Az edényt maga elé helyezte az asztalra, széttépett vagy fél tucat borítékot, meggyújtotta, majd bedobta ket a kosárba. Aztán két marokkal tépkedte a borítékokat és sorban a t zbe vetette ket. A füstt l köhögni kezdett és könny csordult ki sajgó szeméb l. Valaki felállt és ablakot nyitott. Amikor Baird elkészült, félretolta maga el l a kosarat, lenézett és így szólt. - Attól tartok, hogy végképp tönkretettem ezt az asztalt. Szilágyi N. Erzsébet fordítása Robert A. Heinlein LEGYEN VILÁGOSSÁG! Csaknem fél évvel kés bb Douglas meghívta apját a laborba, hogy bemutassa neki az eredményeket. Betessékelte a finom, ezüsthajú, id s urat a szentélyek szentélyébe, majd intett Mary Lounak, hogy húzza be a sötétít ket. Dr. Archibald Douglas, Sc. D., Ph. D., B. S., leplezetlen bosszúsággal olvasta EERKEZEES ESTE STOP MEGBESZEELEES HIDEG FEENY UEGYEEBEN STOP ESTE TIIZKOR LABORBAN (aláírás) DR. M. L. MARTIN. Ezt a pofátlan fickót! Minek nézi ez a labort, szállodának, vagy mi?! Azt képzeli ez a Martin, hogy majd ugrik akárki kedvéért, akinek van annyi pénze, hogy megeresszen egy táviratot?! Már meg is fogalmazott magában egy finoman elutasító választ, amikor észrevette, hogy az üzenetet egy középnyugati reptéren adták fel. Hát akkor csak hadd jöjjön a papas! Douglasnak esze ágában sem volt találkozni vele. Ett l függetlenül, vele született kíváncsiságának engedve, leemelte a polcról a Ki kicsoda a tudományban? cím kötetet, hogy fellapozza benne háborgatóját. Nocsak! Martin, M. L, biokémikus és ökológus, PDQ, XYZ, NRA, CIO... annyi a elme, hogy hatnak is sok! Hmmm... az Orinocói Guggenheim Faunafelmérés igazgatója; A gyapotzsizsik kolaterális szimbiózisa cím monográfia szerz je satöbbi satöbbi, mindez tenyérnyi apró bet s részen keresztül. Úgy látszik, igazi nehézsúlyú az öreg fiú! Valamivel kés bb Douglas a labor mellékhelyiségében lév tükörben tanulmányozta magát. Levette a koszos laborköpenyt, el húzott egy fés t a mellényzsebéb l, és aprólékosan végiggereblyézte vele olajosan csillogó fekete haját. Felöltötte remekbe szabott kockás zakóját, fejébe nyomta patentes sapkáját, és már készen is állt az utcára. Ujja hegyével végigsimította a barnára sült arcán húzódó halvány forradást. Nem rossz, gondolta, még a forradás ellenére sem! Ha nem volna törött az orrcsontja, egész elfogadhatóan festene! Az étterem, ahol egymagában vacsorázott, félig üres volt. Csak színház után lehetett nagyobb nyüzsgésre számítani, de Douglas így is értékelte a remek szvingegyüttest és az ízletes ételt. Már az utolsó falatoknál tartott, amikor egy fiatal n ellejtett mellette, majd arccal feléje helyet foglalt a második asztalnál. A férfi alaposan végigmustrálta. Egész mutatós:

15 sztriptíztáncosn höz ill alak, dús sz ke haj, csinos pofi és nagy, kék, lágy tekintet szempár! Elég butuska lehet, de hát minden nem jöhet össze egyszerre! Elhatározta, hogy áthívja egy italra. Ha minden jól megy, dr. Martin elmehet a franbca! Az étlap hátára firkantott valamit, és intett a pincérnek. - Ki ez a n, Leo? Az egyik bárpipi? - Nem, m'sieur, még nem találkoztam vele azel tt. Douglas megnyugodna várta a fejleményeket. Nála sohasem tévesztettek célt a csábos pillantások, és most is biztos volt a végeredményben. A lány elolvasta az üzenetet, majd alig észrevehet mosollyal a férfira pillantott, aki érdekl déssel viszonozta a pillantást. A lány kölcsönvett egy ceruzát a pincért l, és felírt valamit az étlapra. Leo már hozta is a választ. Sajnálom - szólt az üzenet. - Kösz a meghívásért, de nem érek rá. Douglas fizetett, és visszament a laborba. A laboratórium az apja üzemében volt, a legfels emeleten. Douglas, dr. Martin érkezésére számítva, nyitva hagyta a bejárati ajtót és leküldte a liftet, majd nekilátott, hogy kiderítse, mit l rezeg olyan idegesít en a centrifuga. Pontosan tíz óra volt, amikor meghallotta a lift zúgását. Épp az ajtóhoz ért, amikor meglátta a látogatóját. A mézsz ke csinibaba állt el tte, az, akit megpróbált felcsípni az étteremben. - Hogy a pokolba került ide? - kérdezte ingerülten. - Követett? A n fagyosra váltott. - Találkozóm van dr. Douglasszal. Kérem, közölje vele, hogy itt vagyok. - Azt ám, a nyavalyát! Miféle játszma ez?! A lány uralkodott magán, de az arca elárulta, hogy ez nehezére esik. - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ezt dr. Douglastól kérdezi meg. Szóljon neki, hogy itt vagyok, mégpedig most rögtön! - Azzal beszél. Én vagyok dr. Douglas. - Maga?! Nem hiszem el! Maga... maga úgy néz ki, mint egy... gengszter! - Ett l függetlenül én vagyok az. És most hagyd a mesét, hugicám! Nyögd ki szépen, mi ez az egész! Hogy hívnak?! - Dr. M. L. Martin vagyok. A férfi teljesen paff volt. - Nem ejt át? - bömbölte kedélyesen. - Remélem, nem akarja átverni a szegény vidéki rokont! Jöjjön hát beljebb, doki, Isten hozta! A lány olyan gyanakodva követte, mint valami idegen kutya, készen arra, hogy a legkisebb provokációra felvegye a harcot. Elfogadta az ül helyet, majd újból megszólalt. - Csakugyan ön dr. Douglas? A férfi rávigyorgott. - Teljes életnagyságban. Bebizonyíthatom, ha kell. Hát maga? Én még mindig azt hiszem, hogy ez az egész csak valami trükk. A lány ismét fagyosra váltott. - Mit akar? Születési bizonyítványt? - Szerintem maga legyilkolta dr. Martint a liftben, aztán fogta az öreg fiú hulláját, és egyszer en begyömöszölte a liftaknába. A lány felállt, felszedte a keszty jét és a táskáját, és indulni készült. - Ezerötszáz mérföldet tettem meg ezért a találkozásért. Úgy látszik, hiába strapáltam magamat. Jó estét, dr. Douglas! A férfi csillapítani kezdte. - Na, ne mérgel djön már! Csak csipkel dtem magával. Egyszer en nem ment a fejembe, hogy a tiszteletre méltó dr. Martinnak olyan külseje legyen, mint Betty Grable-nek. Most pedig üljön,szépen vissza a helyére - fejtette ki gyengéden a keszty t a lány kezéb l. - Szeretném ismét meghívni arra az italra, amit korábban visszautasított.

16 A lány habozott. Szeretett volna még dühösnek látszani, de vele született jó természete megakadályozta ebben. - Oké, Butch - egyezett bele. - Így már jobb! Mit iszik: Scotchot vagy Bourbont? - Bourbont, de ne sok vízzel! Mire el került az ital és rágyújtottak, a feszültség fölengedett közöttük. - Mondja - kérdezte a férfi -, minek köszönhetem a látogatását? Halvány fogalmam sincs a biológiáról. A lány füstkarikát fújt, s átdugta rajta kárminvörös körmét. - Emlékszik arra a cikkére a Physical Review áprilisi számában? Arra, amelyik a hideg fényr l és a megvalósítás lehet ségeir l szól. A férfi bólintott. - Elektrolumineszcencia és kemilumineszcencia: nem kimondottan biológusnak való téma. - Mindazonáltal én ugyanezen a problémán dolgozom. - Milyen szempontból? - Azt próbálom kideríteni, mi lehet a titka a szentjánosbogárnak. Láttam néhány szép példányt odalent Dél-Amerikában, ami gondolkodóba ejtett. - Hmmm... érdekesen hangzik. Na, és mire jött rá? - Csupa olyanra, ami azel tt is ismert volt. Bizonyára tudja, a szentjánosbogár hihetetlenül gazdaságos fényforrás: a hatásfoka meghaladja a 96 százalékot. És mit gondol, mekkora a közönséges volframszálas izzó hatásfoka? - Legfeljebb ha 2 százalék. - Úgy valahogy. És egy ostoba kis rovar ötvenszer ennyit tud anélkül, hogy meger ltetné magát. Nem valami hízelg ránk nézve, mi? - Hát nem - helyeselt a férfi. - Folytassa. - Nos, a szentjánosbogár pocijában van egy aktív szerves vegyület - eléggé bonyolult -, úgy hívják, hogy luciferin. Amikor ez katalizátor - luciferáz - jelenlétében oxidálódik, az oxidáció energiája teljes egészében zöld fénnyé alakul: egy csepp h sem lesz bel le. Mást se kell, csak hidrogénnel redukálni, és kezd dhet az egész elölr l. Rájöttem, hogy lehet mindezt a laboratóriumban reprodukálni. - Mi a fene! Gratulálok! Hát akkor rám semmi szükség. Lehúzhatom a red nyt! - Ne kapkodja el! A módszerem értékesíthetetlen. Túl sok minden kell hozzá. Túl sok kosszal jár. És nem elég az intenzitás sem. Épp azért kerestem fel, hátha együttes er vel össze tudnánk hozni valami használhatót. * Három héttel kés bb, hajnali négykor, dr. M. L. Martin - a barátainak csak Mary Lou - rántottát sütött egy Bunsen-ég n. Hosszú gumikötényt viselt, hozzá sortot és pulóvert. Hosszú, sz ke haja laza hullámokban omlott a vállára. Formás lábszára magazinreklámokra emlékeztette az embert. Douglashoz fordult, aki elgyötört rakásban hevert a nagy karszék mélyén. - Figyelj, majom! Úgy látszik, kiégett a kávéf. A desztillálókészülékben f zzem meg a kávét, vagy mi? - Azt hittem, kígyómérget tartasz benne. - Azt hát. Majd kimosom. - Jóságos ég, te n! Hát semmire se tartod az életedet?! Vagy legalább az enyémet! - Áhh! Akkor se lenne semmi bajod a kígyóméregt l, ha lenyelnéd. Feltéve, hogy nem kaptál még gyomorfekélyt attól a bundapálinkától, amit inni szoktál. Tálalva! Félrelökte a munkaköpenyt, és keresztbe tett lábbal helyet foglalt. A férfi szeme automatikusan a látványra tapadt. - Mary Lou, te ledér n személy! Mért nem veszel fel valamit, amikor a m helybe jössz? Teljesen felajzod azt a romantikus természetem!

17 - Fenéket! Egy csepp romantika sincs benned! És most térjünk a tárgyra. Hogy állunk? A férfi az ajkát rágva hátrasimította a haját. - Arccal a falnak, azt hiszem. Nem ér semmit, amit eddig kipróbáltunk. - Úgy látom, a probléma lényege az, hogyan korlátozhatnánk az energiakisugárzást a spektrum látható tartományára. - Kösz, hogy rávilágítottál, szép szem! - Tartsd meg az iróniádat. Mellesleg, ugyanez a gond a közönséges villanyég vel is. A spirál fehéren izzik, s csupán az energia 2 százaléka alakul látható fénnyé, a többi az infravörös és az ultraibolya tartományba esik. - Mennyire így van! Milyen igaz! - Ide figyelj, te nagy majom! Tudom, hogy fáradt vagy, de hallgasd meg, hogy mit mond a mami. Kell hogy legyen valami mód arra, hogy az ember azt a frekvenciát hangolja be, amelyiket akarja! Úgy, mint a rádiónál. A férfi felélénkült egy kissé. - Nem alkalmazható az adott esetre. De még ha össze lehetne is csapni egy olyan induktívkapacitív áramkört, amelynek a sajátfrekvenciája a látható sávba esik, akkor is túl sok szerelék kéne az egyes világítótestekhez, ha pedig a kör elhangolódna, akkor a test egyáltalán nem adna fényt. - Ez az egyetlen módja a frekvencia szabályozásának? - Hát... gyakorlatilag igen. Igaz, egyes adók, különösen ami az amat röket illeti, speciálisan metszett kvarckristályok sajátfekvenciáját használják fel szabályozásra. - Hát akkor mért nem metszünk olyan kristályt, amelynek a sajátfrekvenciája a látható fény oktávjába esik? A férfi hirtelen felegyenesedett. - Szent Habakuk, kölyök! Azt hiszem, beletrafáltál! Felkelt, és fel-alá járkálva folytatta. - A szokásos frekvenciákhoz közönséges kvarcot használnak, a rövidhullámú adáshoz pedig turmalint. A rezgési frekvencia közvetlenül a kristály metszését l függ. Egyszer képlet van rá... Megállt, hogy leemeljen egy vaskos, bibliapapfrra nyomott kézikönyvet. - Hmmm... igen, itt van. Kvarc esetében egy milliméternyi kristályméret-növekedés száz méter hullámhossz-növekedést eredményez. A frekvencia persze fordítottan arányos a hullámhosszal. A turmalinra hasonló formula érvényes, csak a hullámhossz kisebb. Olvasva folytatta: - Ezekre a kristályokra jellemz, hogy elektromos feszültség hatására mechanikai feszültség alakul ki rajtuk, s fordítva: mechanikai feszültség hatására elektromos feszültség forrásaivá válnak. A feszültség periódusa a kristály bels tulajdonsága, mely a geometriai méreteit l függ. Ha a kristályt egy rádió adóáramkörébe iktatjuk, akkor a rezg kör átveszi a kristály sajátfrekvenciáját. Ez az, kölyök, ez az! Ezek szerint, ha találunk egy kristályt, amelyik alkalmasan metszve a látható fény frekvenciájával rezeg, akkor nyert ügyünk van: megtaláltuk a módját annak, hogyan változtassuk fénnyé az elektromos energiát h veszteség nélkül! Mary Lou elismer en csettintett: - Okos kicsi fiú! - gügyögte. - Anyuci tudta, hogy Archiekája ki fogja találni a megoldást! Csaknem fél évvel kés bb Douglas meghívta apját a laborba, hogy bemutassa neki az eredményeket. Betessékelte a finom, ezüsthajú, id s urat a szentélyek szentélyébe, majd intett Mary Lounak, hogy húzza be a sötétít ket. - Íme, apa - mutatott a mennyezetre - a hideg fény. És mindez töredékébe kerül a közönséges világításnak. Az id s férfi felnézett. Egy zöld erny t pillantott meg odafent. A mennyezetr l függ tárgy akkora volt, mint egy kártyaasztal teteje, és úgy is nézett ki. Aztán Mary Lou megnyomott

18 egy kapcsolót. Az erny gyöngyházszín re váltott, majd ragyogva, de nem szemkápráztatóan, világítani kezdett. A labort er s, fehér fény töltötte ki. A fiatal tudós az apjára vigyorgott. Olyan elégedett volt, mint egy kutyakölyök, amelyik rászolgált a gazdi simogatására. - Hogy tetszik, apa? Száz kandela fényer! Közönséges izzóval mindez kábé száz wattba kerülne. Ezzel szemben mi csekély két wattból állítjuk el, vagyis négy volttal fél amper mellett. Az öreg szórakozottan pislogott. - Nagyon szép, fiam, igazán nagyon szép. örülök, hogy sikerült tökéletesítened. - Figyelj csak, apa. Tudod, mib l van ez az erny? Közönséges, mindennapi anyagból. Egy fajta alumínium-szilikát az anyaga: olcsón és könnyen el állítható bármilyen agyagból vagy más, alumíniumtartalmú ásványból. Használhatnék bauxitot, kriolitot, szinte bármit. Akármelyik államban össze lehet szedni hozzá a nyersanyagokat, csak egy géplapát kell hozzá. - Kész vagy annyira az eljárással, fiam, hogy szabadalmaztatni lehessen? - Igen, apa, azt hiszem. - Hát akkor menjünk át a dolgozószobádba, és üljünk le egy kicsit. Van valami megbeszélnivalónk. Kérd meg az ifjú hölgyet is, hogy csatlakozzék hozzánk. A fiatal Douglas eleget tett a kérésnek. Kissé nyomott lett a hangulata az apja ünnepélyes viselkedése miatt. Ahogy helyet foglaltak, megkérdezte: - Mi a baj, apa? Tudok segíteni? - Bár tudnál, Archie, de attól tartok, hogy nem. Kénytelen vagyok azt kérni t led, hogy zárd be a laboratóriumodat. A fiatalabb férfi rezzenéstelen arccal fogadta a közlést. - Mert?... - Tudod, hogy mindig is büszke voltam a munkádra, és mióta anyád elment közülünk, azt lett a legf bb célom, hogy ellássalak a kutatásaidhoz szükséges pénzzel és eszközökkel. - Mindig nagyon b kez voltál, apa. - Örülök, hogy így látod. De most odáig jutottunk, hogy az üzem nem támogathatja többé a munkádat. Ami azt illeti, lehet, hogy magát az üzemet is kénytelen leszek bezárni. - Ilyen súlyos a helyzet, apa? Azt hittem, hogy az utóbbi negyedévben fellendült a megrendelés. - Megrendelés csakugyan van épp elég, csak haszon nincs bel le. Emlékszel, említettem neked a közszolgáltatásra vonatkozó rendeletet, amelyet a legutóbbi ülésen fogadott el a törvényhozó testület? - Rémlik valami, de azt hittem, hogy a kormányzó megvétózta. - Valóban így volt, de a vétója ellenére áter ltették az ügyet. Ilyen szemet szúró korrupció még nem fordult el ebben az államban. Az energialobbi sz röstülb röstül megvásárolta mind a két házat. Az id s férfi hangja tehetetlen düht l remegett. - Mi köze van ennek mihozzánk, apa? - Ez a rendelet látszólag arra szolgál, hogy a körülményekt l függ en kiegyenlítetté tegye az energiafelhasználást. Valójában pedig a bizottság számára teszi lehet vé, hogy az a saját tetszése szerint különböztesse meg az egyes fogyasztókat. Tudod, kikb l áll a bizottság... Márpedig én politikai szempontból mindig is a rossz oldalán álltam a kerítésnek. Most pedig akkora energiaárakkal nyomnak a falhoz, hogy, képtelen vagyok versenyezni a többiekkel. - De hát, apa! Az ördögbe is! Mért nem pereled be ket?! - Ebben az államban, fiam?! - húzta fel deres szemöldökét az öreg. - Igaz, semmi értelme. Az ifjabb Douglas felállt és járkálni kezdett a szobában. - Kell léteznie valamilyen megoldásnak!

19 Az apja megrázta a fejét. - Az keserít el leginkább, hogy mindezt azzal a villamos energiával teszik, amely az egész nép tulajdona. A szövetségi kormányprogram - az egész ország érdekét képviselve - rengeteg olcsó energiatermelési lehet séget biztosít, csakhogy az itteni haramiák rátették a kezüket minderre, s arra használják, hogy sakkban tartsák vele a szabad polgárokat. * Az id s úr távozása után Mary Lou Douglashoz lépett. Rátette kezét a férfi vállára és a szemébe nézett. - Szegény fiú! A férfi arca elárulta az apja el l eltitkolt felháborodását. - A francba, Mary Lou! Épp most, amikor végre menni kezdtek a dolgok. De f leg apa miatt sajnálom az egészet. - Igen, tudom. - És rohadt érzés, hogy semmit se tehetek ellene. Átkozott politika! Ezek a pókhasú gengszterek az egész államot a zsebükben tartják! A n csalódottnak és enyhén bosszúsnak látszott. - Kedves Archie Douglas, ne légy lekvár! Remiélem, nem fogod hagyni, hogy ezek a rablók minden harc nélkül megkapják, amit akarnak, vagy igen?! A férfi fásultan nézett fel a lányra. - Természetesen nem. Küzdeni fogok. De tudom, mikor állok vesztésre. Semmi esélyem sincs. A lány idegesen járkálni kezdett a szobában. - Csodálkozom rajtad. Feltalálod a legcsodálatosabb dolgot a dinamó óta, és képes vagy vesztésr l beszélni. - Mármint hogy te találtad fel. - Marhaság! Hát ki dolgozta ki a konkrét lehet ségeket? Ki állította el a teljes látható spektrumot? És mellesleg igenis jók az esélyeid. Mert mi a probléma? Az elektromosság. Azzal próbálnak sarokba szorítani. Fizikus volnál, vagy nem?! Hát akkor találj ki valamit, hogy ne kelljen t lük venni azt az áramot! - Mit parancsolsz? Atomenergiát? - Lény praktikus. Nem vagy te az Atomenergia Ügynökség. - Kit zhetnék egy szélkereket a tet re. - Ez már jobb, de még nem az igazi. Légy szíves, hozd m ködésbe azt a göböt a gerinchúrod fels végén. Addig én felteszek egy kávét. Úgy nézem, ma is éjszakázni fogunk. A férfi rávigyorgott. - Oké, Carry Nation, a tiéd vagyok! - Ez a beszéd! - felelte a lány elégedett mosollyal. Douglas felkelt. A lányhoz lépett, dereka mögé csúsztatta a kezét, és szájon csókolta. A lány átengedte magát az ölelésnek, de amikor az ajkaik szétváltak, eltolta a férfit. - Archie, rólad az Al G. Barnes Cirkusz plakátja jut az eszembe: Minden számunk állatszám. * A hajnali derengés betegesen sápadt fénye végigömlött a pár fáradt arcvonásain. Épp azon igyekeztek, hogy két hideg fény erny t szembeállítsanak egymással. Archie addig bíbel dött, míg egyhüvelyknyi távolságra nem kerültek. - Ezzel megvolnánk! Az els erny fénye gyakorlatilag veszteség nélkül jut el a másikra. Most pedig, gyönyör m, jó volna, ha bekapcsolnád az els erny t. A lány megnyomta a kapcsolót. Az els erny felragyogott, s bevilágította a másodikat. - És most lássuk, beválik-e a mi kis elméletünk.

20 A férfi rákötötte a voltmér t a második erny kimenetére, és megnyomta a m szer alján lév apró fekete gombot. A mutató két volt fölé ugrott. A lány türelmetlenül átlesett a férfi válla fölött. - Ehhez mit szólsz, apikám?! - M ködik! Kétségtelenül m ködik! Az erny mindkét irányban használható! Adj neki kakaót, és íme itt a fény! Sugározd be, és íme itt az áram! - Mekkora a teljesítményveszteség, Archie? - Pillanat! A férfi rákapcsolt egy ampermér t, leolvasta, majd kézbe vette a logarlécet. - Lássuk csak! A veszteség kábé 30 százalék. Ez f leg abból adódhat, hogy a fény egy része oldalt kiszóródik. - Felkelt a nap, Archie. Vigyük fel a tet re a kettes számút, és próbáljuk ki napfénnyel. Néhány perccel kés bb már fenn is voltak a tet n a második erny vel és a mér szerekkel. Archie úgy támasztotta ki az erny t, hogy az szemben legyen a felkel nappal. Rákötötte a voltmér t a kimenetre, és leolvasta a feszültséget. A mutató azonnal a kétvoltos értékre vágódott. Mary örömében ugrabugrálni kezdett. - M ködik! M ködik! - Muszáj neki - jegyezte meg Archie. - Ha egy másik erny fénye kakaót produkál bel le, akkor a napfény is köteles rá. Akaszd rá az ampermér t. Lássuk, mekkora a teljesítménye. Az ampermér 18,7 ampert mutatott. Mary Lou kitolta az eredményt a logarlécen. - Tizennyolc egész hétszer kett, az annyi, mint harminchét egész négytized watt, vagyis kábé ötszázad lóer. Nem valami sok. Többre számítottam. - Ennyinek is kell lennie, kölyök. Ne feledd, hogy csak a látható fényt használjuk. A nap, mint látható fényforrás, hatásfoka körülbelül 15 százalék. A maradék 85 százalék az infravörös és az ultraibolya tartományba esik. Add csak ide azt a l csöt! A lány odaadta neki a logarlécet. - A nap körülbelül másfél lóer t, azaz egy egész egynyolcad kilowattot szór szét négyzetyardonként a földfelszín napra mer leges részén. A légköri abszorpció miatt ez az érték kábé egyharmadával csökken még a Szaharában is. Marad tehát egy lóer per négyzetyard. Minthogy a nap épphogy kel ben van még, a sugárzási teljesítmény nem lehet több egyharmad lóer per négyzetyardnál. 15 százalékos hatásfokkal számolva ez kábé ötszázad lóer t jelent. Éppannyit, amennyit mértünk. Semmi okod tehát a búslakodásra. - Csakhogy én abban reménykedtem, hogy a tet n összeszedett napenergia elég lesz az üzem ködtetéséhez. De ha húsz négyzetyard kell egyetlen lóer höz, akkor hiába. - Fel a fejjel, babaarcú! Olyan erny t fundáltunk ki, amelyik csak a látható fény hullámsávjában rezeg. Szerintem ki tudunk mi találni olyat is, amelyik az összes hullámhossznál rezgésbe jön. Márpedig akkor az összes ráes fényenergiát fel fogja szippantani, hogy aztán villamos energia formájában adja ki magából. Ezzel a tet felülettel akár ezer lóer t is nyerhetünk délid ben. Akkor pedig már csak akkumulátorokra lesz szükségünk, hogy félretehessük az energiát borúsabb napokra és az éjszakai m szakra. A lány nagy, kék szeme a férfira villant: - Archie, hogyhogy nem veti szét az a sok ész a fejedet? * Húsz perccel kés bb a férfi már az íróasztalánál ült az el zetes számításokba mélyedve. Közben Mary Lou gyorsan összeütött egy reggelit. - Hová dugtad azt a palackot, apafej? - szólt be a dolgozószobába. - Nem való egy ilyen szép kislánynak italozással kezdenie a napot - pillantott fel a férfi. - Mássz el a csatornából, cimbora! Az a tervem, hogy brandy helyett whiskyvel változtatom lángoló crepes Suzette-té ezt a pár palacsintát.