II. évfolyam. 8. szám. GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő.

Átírás

1 Budapest, 1930 április 20. II. évfolyam. 8. szám. GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE A MAGYAR GÖRÖG-KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Múzeum-utca 19. fdsz. 6/d. Megjelenik kéthetenkint. Főszerkesztő: GRÓH ISTVÁN Felelős szerkesztő. MIKULICH KÁROLY Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P MAOOSz tagjainak egész évre 5 P. Egyes szám ára 25 fillér, Amerikában" 50 fillér. Feltámadás. Irta: Mikulich Károly. Nem régen ínég ősz volt. Késő ősz. Azután megkezdődött a nagy természet haldoklása. Az ólmos szürke felhők rásírták könnyeiket a haldoklóra, a dermesztő szél bús danája eljajgatta sirató énekét s aztán a pihenőre tért halottra ráborult a megszőtt fehér szemfedő a hó. Csend és némaság borult a tájra, a természet világának apró dalnokai is elnémultak. És minden a pusztulás, a mulandóság, a halál képét mutatta. Az emberi lélekre szomorúság, bánat, reménytelenség szállt. A természet hervadásának, majd elmúlásának szomorú képe bennünk is az elmúlás, a halál gondolatát keltette. De íme, eljött az Élet, amely legyőzte a halált, szétfoszlatta a fehér halotti leplet s a dermedt természet testébe újra életet lehelt, mert az Alkotó világában nincs megsemmisülés, elmúlás, nincs halál, csak feltámadás. A fehér halotti lepel helyett zöldelő fű s a virágok ezerféle színpompája borítja újra a földet. A felhők fagyos könnyei meleg, gyógyító könnyekké válnak, lágy zephirek fuvallata simogatja a harmatos fűszálakat. A fák letarolt ágait üde lombok borítják, amelyek nem a halálról, hanem a feltámadásról susognak. S a fák lombkoronái között fészket rakó kis énekesek dalai szeretetről, boldogságról zengenek. Az éjszakák sem a szomorú éjek ; némaságukat megtöri a csalogánynak a halk alkonnyal kezdődő bájos trillája s az ezerféle apró lényeknek álomba ringató zsongása. A halott természet feltámadása élni-akarást, reményt, örömet, boldogságot csöpögtet az emberi szívekbe. Ilyenkor az emberi lelkekben kimondhatatlan érzelmek támadnak, melyek lelkesedéssel és titokzatos vágyakkal töltik be a szíveket. Remények, vágyak egy jobb sors, egy szebb jövő s különösen nekünk magyaroknak a feltámadás felé. És ilyenkor, a feltámadás idején a trianoni sírból, amelybe ádáz ellenségeink beletemették hazánk ezeréves örökségét s az annyi magyar könnytől áztatott trianoni keresztről lelkünk odaszáll a Mester golgotai keresztjéhez és sírjához. Azéhoz, aki halálával legyőzte a halált; a mai napon dicsőségesen feltámadt s bizonyságot tett, hogy az igazságot, az igaz eszmét egyidőre megölhetik, eltemethetik, de sírjából kiszáll s újra feltámad. Nyugat imádkozik! Irta : Pro dán fános. Éhinséges millióitól szorongattatva a bolsi, vélvén, hogy a nem barátságtalan Németországon át megsegíti Belzebub egészen Párizsig, megragadta Trianon és más hozzá méltó békediktátumok halálos csendjét, keztyűs-kezes marakodását az antantnak a nagy koncon, a San jobb partjára vezényelte ágyútöltelékét, fegyveres pribékjeit. A világháború győztes vezérkara Varsóba sorakoztatta ellene ármádiáját, de csak farkasszemet váltva a szovjethadakkal, Kellog békearzenáljába terelte vissza tankjait. így kívánta ezt a sandaszemű civil külpolitikai érdek, mely délelőttönként a parlamentekben, a sajtóban, délután a társadalmi összejöveteleken ontogatja Leningrád felé a borzalmak gerincdermesztő frázisait, az éjszakák mindent eltakaró leple alatt pedig municiós, ipari, nyerstermékes üzleteit köti Európa éléskamrájának bitorlóival. Karóba húzva, fára akasztva papjával, püspökével, érsekével a szegény muzsik üveges szemekkel bámul... messze Nyugatra, a lelkiismereti szabadságokra állítólag igen érzékeny genfi Népszövetség felé. Bámulhatott volna a Világ végezetéig, ha Kelet felé nem tekint egy nap és elborzadva a látványon gyors cselekvésre nem határozza el magát Krisztus Urunknak földi helytartója, a tegnap még maga is fogoly XI. Pius Őszentsége. «Mélyen megrendítenek minket a rettentő szentségtörések és gonoszságok», írja február 2-án Pompili bíboroshoz intézett levelében, «amelyek nap-nap mellett ismétlődnek meg és súlyosodnak Isten és a lelkek ellen Oroszország számtalan népei között, akik mind kedvesek a mi szívünknek...» Ha rendelkezik a középkori pápák fegyveres hatalmával, rövidesen Írmagja sincs Oroszországban a Sztálinoknak, ám mert földi értelemben még csak alig egy esztendeje minden vonalon elismert, szabad, független király, a világi diplomáciában még csak a keretek állanak félig-meddig rendelkezésére, csak a Személyében összpontosuló lelki hatalmat tudja mozgósítani. «Közös akarattal hozzanak olyan határozatot», szólal fel a genfi konferencián, mely a szovjetkormánnyal való legcsekélyebb szóbaállás feltételéül állítja jel a lelkiismeretek tiszteletben tartását, a vallás,, az egyházi javak szabadságát». Szépen siettek a határozattal. «Visszautasították közbenjárásunkat», panaszolja minden keresztény vérét forralóan a pápa,«hogy az elpusztulástól megóvassanak, hagyományos vallásos rendeltetésüknek megtartassanak azok a szent edények, ikonok, melyek, mint vallási és művészeti kincsek, minden orosznak a szívéhez nőttek». Ezek után Őszentsége, ha politikus és számító ember, egyszerűen ölhetett kezekkel várja be a szakadárok makacsabb felének kiirtását, a hit és vallás nélkül élni nem tudó, megmaradt másik félnek trónja zsámolyához menekülését. >J Nem ez történt. Bensejéből Krisztus közvetlen akarata tört elő: «Enkezemmel ültetett, az Apostoloktól Damascén János haláláig Kelet és Nyugat legnagyobb lángelme kertészei által gondozott, hernyóitól tisztogatott, 1054 július 16-án akaratom ellenére emberi erőszakkal kettéhasított Fám keleti törzsének, keleti ágainak a Sátán máglyájára aprítását nem engedem!» És ihlette földi Helytartóját: szedje elő minden eszközeit. A pápa menti meg a szakadár hierarcha Tychon patriarchát, lakatja jól naponként a szakadár szülők gyermekét, a «szentségtörő istentelenség ellem «Isten hitének más hű áldozataiért» lelki keresztes hadjáratot indít urbi et orbi és maga áll az élre. 300 napi búcsú kegyelmét adja minden hívőjének, ki csak felfohászkodik: «Világ Megváltója, mentsd meg Oroszországot /» Naponként imára térdel, személyesen engesztelő misét mond a Szent Péter-templomban, mondat a világ összes katolikus templomaiban.... A római pápa, a sizmatikusokért!... A nagy szakadás óta a második kolosszális esemény, Vnikor az egy Édesanyának teljes hűségű alázatos szép leánya és a közös hajlékban magát rakoncátlanul elfalazó, önállósító torzonborz testvér egymás felé hajolva terjesztik ki, nem politikai okból, nem földi érdekből, hanem a közös Édesanya, Krisztus egyházának oltalmára, védő karjaikat. A mostani esetben erkölcsi súlyával, materiális áldozataival Nyugat mentette meg Krisztus építményének keleti szárnyát. A római szentmise óta alig mullott el egy hónap, máris meghorkant a vörös Sátán dühe. Erről hazai lapjaink is beszámolnak olykor. A latin ritusú szentmisék életmentő hatását érzi hazájában minden vallásos szakadár civil, Szent Miklós lelkével telített klérusbeli. Talán gondolkodásra készteti Szerajin Párisba menekült vicepatriarchát és az Athosz kolostoraiban ép most ülésező balkáni és Balkánra menekült orosz püspökök szentéletűbbjeit... Nincs az, orosz cár kardjával alátámasztott Szynodus, mely ideig-óráig pótolhatta az összetartó, irányító fejet. Fej nélkül? Tülekedés, anarchia áll be magának az Egyháznak belső kebelében is. A Balkánon, talán az egy, külön úton járó Bulgáriát kivéve rég megszűnt hitéleti tényező lenni a keleti Egyház, szétforgácsolódva ú. n. autokefalis (önfejű), egymást elpusztítani kész darabokká, az egyes nemzetiségeket összetartó abroncsoknál semmivel sem több. Róma egy jottát nem kér a ritus és a keleti berendezkedésből. Nem kér semmivel sem többet Kelettől, mint amennyit Kelet ideálja, Szent Pál apostol, az első pápai államtitkár, főnökének,

2 2 GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1930 áprili s 20. Szent Péternek, alázatosan és habozás nélkül mindig megadott. És adja ennek fejében e földön a tekintélynek, túlvilágon az üdvösségnek teljét. Mi, görög-katolikusok, a keleti ág nyugati ojtványa, vagy a gyökér keleti nyúlványának egyenes hajtása, hivatott apostoli híd Kelet és Nyugat között, amikor engedelmeskedve Szentséges Atyánk felszólításának szintén imádkozunk az orosz mártiromság megszűnéséért, az athoszi összejövetelre gondolva úgy érezzük: itt az ideje, hogy az 1870 nov, 20-án elnapolt Vatikáni egyetemes zsinat a szakadár, de apostolutód püspökök meghívásával folytatólagos tanácskozásra összehívassék, vagy legalább is az előmunkálatok erőteljesen meginduljanak. Ebben az irányban a kezdeményezés első hivatalos szavát nem vethetnék-e föl együttesen nyíregyházai és miskolci Siónjaink? Illetékesek és a legalkalmasabbak erre. Őskincseinket őrző ázsiai és afrikai metropolisaink eszközei primitívek. Italograekus testvéreink nem élnek önálló egyházi életet. Galíciában a lengyel-rutén-ukrán-russzofil vallási és politikai eszmekavargás uralja az idegeket. Munkács és Eperjes a mindennapi kenyérért küzdés mellett a cseh atheizmussal birkózik. Kőrös maroknyi. Amerikát az apostoloskodás köti le teljesen. Jó hosszú időnek kell elmúlnia, míg minden földi gyarlóságoktól mentes lelkülettel tudnak egy asztalhoz ülni a nyeregbe nagyon beültetett Balázsfalva mellé Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmár, Temesvár. Csak Magyarország az, hol a kezdeményezés és tervezgetés minden feltétele adva van. Csak a mi hazánk az, hol a két szertartás egyfajú és nemzetiségű egyházfejedelmeinek közös összejövetelén egy szív, egy lélek, egy érzés és egy akarat fogadná és szőné tovább az, ismétlem : Siónjaink által kiejtendő első szót. És ez a szó, valamint a nyomában következő további mandátumok sikere az egyetemes Anyaszentegyházban a dicsfény első sugarát szereznék meg görög-katolikus magyar egyházunknak. Vagy lokális bajaink mellett nem érünk reá a témával foglalkozni? Feleljenek kérdésemre a ft. theológus urak. Ne küldjünk a MAGOSznak, a Szemlének magáncímekre pénzt! Ne használjunk erre utalványt! Az zavart okozhat és drága. Használjunk «csekklapokat». Mult és jelen. Irta: Qrőh István. Megültük a Szemle fennállásának első évfordulóját is, igaz, nem egészen úgy, ahogy azt idealistáink gondolták. Nem tudjuk, másutt máskép van-e, de itt nálunk ritka az az ember, aki ingyen dolgozik ennyi ideig is s annál nagyobb Isten csodája, ha féltucatnyi kerül össze ebből a raritásból. Mi tagadás, jólesett volna egy köszönöm arról az oldalról, ahonnan minden grékus ügy istápolását szokták várni. De nyugodjunk meg. Elvégre is mi az az egy esztendő. Nem várhatjuk, hogy megmozduljanak láttára azok, akik nem rezdültek meg ötven esztendős munka határkövéhez érve sem. Azok az urak az Örökkévalóság szolgálatában állanak s ilyen apró földi dátumokról igazán nem érdemes tudomást venniök. Átnézzük rovatainkat az évfordulón s Miskolcon akad meg a szemünk. A görög-katolikus összetartozás, a görög-katolikus önérzet hirdetőinek tartjuk magunkat; honnan tehát ez a passzivitás velünk szemben, vájjon mit vétettünk ellened, te boldog, szép város? Van háromezer grékusod, buzgó lelkű vezetőd, grékus polgármestered, jó borod, lelkes szép asszonyod, de előfizető (az Aulát nem veszem ide) csak egy találtatik benned a mi számunkra, amint az mai számunkban megolvasható. Vagy talán egy igen komolytalan vállalkozásba fogtunk mi öreg gyerekek, amelynek egyetlen orvossága : abbahagyni mentől gyorsabban? Avagy hiányzik írásunkból a finomság, nem tudunk alkalmazkodni eléggé? Hiszen alkalmazkodnánk mi, de nincs kihez s igazában arról se mondhatunk le, hogy mi irányítsuk olvasóink lelkét. 1 _ Vájjon így lesz-e ez mindig, hidegen megyünk el egymás mellett, mi, meg a miskolci grékusság?... Eszembe jut, micsoda örömet szerzett egy miskolci ember megboldogult Hermán Ottónak a kilencvenes évek elején. Ez az ember százötven-kétszázezer esz- tendővel ezelőtt élt, kortársa volt a híres neanderthal-i állnélküli embernek ; nem is lakott épen Miskolc területén, hanem a jeles Szeletabarlangban, ahol meglelték házi tűzhelyét, de benn járt okvetlen és az Avas oldalán elhagyta obszidián kését. Ez a kés egy építkezés alkalmával, fundamentumásásnál föladódott, Hermán Ottó kezébe került és eldöntője lett egy nagynagy tudományos, mondhatni európai problémának. Eddig azt vallották a tudósok, hogy a legősibb ember, az, a ki csiszolatlan paleolith kőszerszámokat használt, élt Franciaországban, élt Németországban, csak nálunk nem. A mi ősembereink ifjak ezekhez képest, csiszolt kő neolith minden szerszámuk. Fájt ez a megállapítás derék tudósunknak, a magyar dicsőség megrövidítését érezte ki belőle és konkrét adat híjján bár, sokat vitatta a nagy kérdést: csiszolt-e vagy csiszolatlan, paleolith-e vagy neolith, míg végre a véletlen kezébe nem adta a megfejtést. Azóta is évtizedek multak el, megváltozott Miskolc ; megfogytak az őscsizmadiák, csiszolódtak a katolikusok, csiszolódtak a kálvinisták, csak épen a grékusságban maradt volna meg a paleolith-vonás? Most egy esztendeje jöttünk össze az első szerkesztőségi megbeszélésekre. Csupa új ember. Programmot nem hoztunk ; arra, hogy ilyennel nehezedjék bármelyikünk is munkatársára, nem gondolt senki. Majd kiadódik, elvégre grékusok vagyunk mind, egy a lelkünk termése. Csúnya, hideg idő volt, nem vetkőztünk le és télikabát alatt melengette ki-ki a kéziratát, közbül meg a felebarátját nézte kíváncsi szemmel, hogy ugyan mihez értesz te... Utóbb, amint megismertük egymást, kitűnt, hogy mind tud valamihez, ki prózához, ki vershez, ki az egyházmegye szervezetéhez, ki meg könyveléshez. Legutolsónak meg a felelős kiadónkról derült ki, hogy felülmúlhatatlan a kritizálásban lapunk postatakarékpénztári csekkszámlája. HÚSVÉT TÁRCA REGGELÉRE... Irta: Sztankay Andor. A sírodon pecsét köröskörül szikla, Megkínzott tagjaid lepelbe szorítva... Testeden hóhérok öt halálos sebe... Kint csillan az örök félelmes fegyvere. Mégis kinyílt a sír lepecsételt szája! A nagy kő elmozdult, Kerub ült reája, És előtűnt arcod győztes glóriája! Diadalmas Jézus, üdv Néked! Hozsánna!... Vérző lábaiddal a Halált legyőztedí, Áldó kezed nyomán támad örök Élet! Arcod elől fut az alvilágnak árnya... Te vagy az Igazság győzelmes Királya / De ó! tekints reánk árva magyarokra! Tíz éve az útunk fájdalmas Golgota, Gonosz Pilátusok árulkodó Vének Vérző nemzetünknek orgyilkot vetének... Előbb megcsúfoltak a gúny Bíborába', Aztán szegízének nehéz keresztfára. Véres-csonka testünk letevék a sírba, Őrző pecsétjére «Trianon» van írva... Azóta nincs vége nagypénteki gyásznak!... Halálos álmunkra fegyverek vigyáznak S a megölt Igazság lezárt sírja felett Sorsot vető népek győzelmi tort ülnek! Ó Jézus! Te vagy az Igazság Királya! Tekints le e népnek nagy árvaságára... Kérünk az Igazság örök-szent nevére, Ébressz már minket is Hűsvét reggelére! JÁRTAM A MEZŐKÖN... Irta: Mondy Miklós. Jártam a mezőkön, vadvirágos réten, Pacsirták daloltak fönn a magas légben. Tarka lepkék szálltak virágról-virágra, Víg tücsök hegedült pacsirta dalára. Jártam az erdőben, hűs forrás tövében, Le telepedtem a friss zöldelő fűben. Hallgattam madárdalt, fülemülét, rigót, Kakukkot, csalogányt, víg nótát dalolót. Láttam a természet virágzó pompáját, Az Alkotó remek, megbámult csodáját. A költők és írók, lánglelkek témáját, A szívük, a lelkük ünnepelt szép tárgyát. Láttam a jó Istent mindezekben szépen Aki ott fönn trónol a szép magas égben. Fűben, fában, dalban a mosolyát láttam, Szent meggyőződéssel én Őt megvallottam. De sok ember látja művét az Istennek, És nem hisz tulajdon, saját szemeinek. Nem vallja erősen, szentül, hogy létezik, Kinek keze művét mindenek dicsérik. Istenem! add látnom, ne legyek vak soha! Hogy Te vagy mindenek mindenható Ura. Hogy valljalak Téged szívemmel, tettemmel, Istenem! hogy Úr vagy testemmel, lelkemmel. Add, hogy amint látlak virágban és dalban, Láthassalak egykor a Te országodban. S az legyen jutalma hitemnek, tettemnek: Zenghessek dalt mindig, Néked, Istenemnek. HÚSVÉTKOR. Irta: Oláh Zoltán József. Felpattannak a félelemfojtó pecsétek, megnyílik az üreg szája és kilép a sírból a megtestesült Ige. A győzedelmes Hadvezér. Időtlen idők Ura, Királya. S a halál gőgös feje összetiporva vonaglik a porba'. S nem jár előtte harsonás kerub-sereg, hogy összeomoljon számtalan Jerikó fala. Nincs a kezében suitó lángpallos. Irgalom, szeretet, igazság árad! amerre csak jár. És sarjad a fű, zöldéi a lomb, száz csengő ércszava felsír. Ismét hozsannáz a tömeg és millió büszke homlok görbed előtte a porba, millió bűnös veri a mellét meakulpázva. És sírnak a Magdolnák és megvigasztalódnak. Hisz Ő, az Ige mondta: Boldogok, akik sírnak... I És éget a bűnök Judáspénze. Megszaggatjuk köntösünket és megoldjuk saruinkat. A szívtemplom szentélyében tovább zsongnak a halk melódiák, a titkosak, a szentek és mi is letesszük egy percre a gondkeresztet és jut nekünk is hamuval hintett fejünkre bűnbocsánatul egy halvány glória...!

3 1930 április 20. GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 3 Lapunk terjesztése szívgárdisták által. Irta: Dr. Szász László. Ha azt akarjuk, hogy sajtónk életképes és erős legyen, akkor annak termékét propagálnunk, terjesztenünk kell. E cél szolgálatában hivatásánál fogva leginkább a pap és a tanító áll. S ahol e két férfiúnak a szívében sajtónk életerős szelleme igazán él, ott van agilitás, melyet követ szép eredmény. Szemlénk számaránya idáig már eredmény, azonban még korántsem oly nagy, amilyennek lennie kellene. S ha azon gondolkodunk, hogy mi módon lehetne ezen segíteni, akkor erre a feleletet csakhamar megtaláljuk. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Urunk ezévi I. körlevelében felhívja figyelmünket a modern pasztoráciá leghathatósabb szervére, a Szívgárdák megalakítására. Igen:aSzívgárda ma valóban az a tényező, mely hivatva van sajtónk eredményes, nagyobb propagálására : egyszerűen azáltal, hogy még a legkisebb faluban is megalakítjuk a szívgárdát, s annak hivatalos lapjává a Szemlét tesszük, mely a mai számban már tartalmaz is szívgárdistáknak szóló részt. S hogy mi a Szemlét vezessük be gárdánk hivatalos lapjává, azt nagyon fontosnak találom, mert ha mi nem a Szemlét tesszük gárdánk hivatalos lapjává, akkor többé nem is beszélhetünk életerős graecus sajtóról. Ezért nyitja meg a Szemle Szívgárda-rovatát. Ha ezen rovatot megkedvelik gárdistáink s a gyermekek előtt tetszetős és tanulságos lesz az, akkor a gyermekeiért áldozó szülő szívesen megveszi. Kettős eredményt értünk el ezáltal, mert a pedagógiai elv szerint a gyermek által jutunk közelebb szülőihez. A gyermekért áldozó szülő pedig ezen újságban megtalálja a maga számára valót is s így őket is megnyerve, közkedveltté lesz Szemlénk. A gyermeki lélekhez pedig legjobban a pap és a tanító férkőzhet, így tehát a sajtót is ők terjeszthetik a legjobban. S hogy ifjúságunkat érdekli lapunk, azt bizonyítja a következő tény. itt Sátoraljaújhelyben a napokban Fodor János hitoktató próbát tett a középiskolai ifjúság közt s a sajtóról való előadása olyan nagy hatást váltott ki az ifjúság lelkében, hogy csak a kereskedelmi iskolások közül tizen jelentkeztek, kik örömmel fogják megvenni Szemlénket. Vájjon nem tehetné-e ezt meg minden hitoktató? Megteheti, mert ahogy eredmény mutatkozott itt, egész biztosan így lesz az máshol is. A jól megszervezett szívgárda pedig százszámra tudja elhelyezni az újságot az ő sajtóapostolai által. Példa rá a «Szív» újságnak terjesztése. Ugyanis az életerős szívgárdának sajtóapostolai bekopogtatnak minden ismerős házba, ott egy kis beszédet mondanak a jó görög-katolikus sajtó fontosságáról s addig ki nem jönnek onnan, míg csak egy példányszámot el nem adnak. A következő alkalommal ismét elviszik újságjukat s így addig, míg nem teljesen megkedveltetik azt s ezáltal szereztek egy új előfizetőt, aki egy pár fillérért jut hozzá az újsághoz, szinte észrevétlenül. A két hétben megjelenő Szemlét is lehet hasonló módon terjeszteni a szívgárdisták által, mert hiszen 20 fillért minden család tud egyszerre áldozni, csak ennek a lehetőségére a hívek figyelmét és kötelességét hívják fel azok, akik erre a legilletékesebbek. Nem kritizálni kell ez könnyű de apostolkodni, dolgozni. Egyházunkban igazi fellendülés csak akkor lesz, ha híveink minél bőségesebben kapják a szellemi táplálékot, mely után úgyis vágyva-vágyakoznak. Épen ezért alakítsuk meg mindenütt a modern pasztorációnak leghathatósabb eszközét, a szívgárdát, rendeljük meg tagjai számára a Görög Katolikus Szemlét minél nagyobb számban, melynek gárda-rovatát a gyermekek örömmel fogják olvasni, a szülő átnézi az egészet s ezáltal magáévá teszi az egész Szemlét. Ha így fogunk munkálkodni, akkor nem fog előfordulni az, hogy híveink nem tudnak sajtónk létezéséről, de ismerni fogják azt s így lesz nagy olvasó táborunk s ezáltal életerős nyomdánk. Hogy hányan fogják meghallani ezen szózatot, sokan-e vagy kevesen, azt nem tudom, de az bizonyos, hogy akiknek a lelkében igazán él a grékus öntudat és hivatásuknak magaslatán állanak, azok a tettek mezejére lépnek, elhárítva minden nehézséget. Fogjunk azért össze testvéreim, értsük meg egymást, dolgozzunk, alakítsuk meg a szívgárdát mindenütt, terjeszszük újságunkat híveink között, hogy ezáltal is növeljük igazi összetartó, öntudatos grékus erőnket. Valóban feltámadt! Irta: Mátyás József. Enyhe tengeri szél páhogott Jaffa felől... A Getsemáne-kert olajfái megreszkettek a tavaszi szellőujjak cirogatásától s valami csodálatos, bódító illatpára telítette a hajnali levegőt. Az Olajfák hegyének ciprusai még álmosan himbálták hosszú bóbitájukat a felkelő nap felé, mely már aranyporral szórta be a karcsú fák csúcsait. A Jozafát virágbaborult bokrai közt mámorosan csattogott, trillázott a madárkák zengő kórusa. A még alvó város ott nyújtózkodott a reggel előtti derengésben, mintha kábult álmából nehéz volna az ébredés az elmúlt napok izgalmai után. A pompás, a bűnös, a tévelygő, a Krisztuskönnyekkel előre elsiratott Jeruzsálem, a nagy húsvét ragyogó reggelén... Magdolna visszahökkent. A sziklasír bejárata nyitva. A hatalmas kő elhengerítve... Valami nyomasztó félelem szorongatta... A szomszédos kertben ujjongó dalba kezdett valamelyik fülemüle... Lassan nekibátorodott. Óvatosan lenézett a sír komoran ásító torkába. Csak a kendőket s a Iepe : dőt látta ott gondosan összehajtogatva... Ő nincs, nincs sehol! Kétségbeesett zokogás hömpölygött ki a torkán. Nincs itt!... Nincs sehol!... Elvitték az én Uramat!... Erőtlenül támolygott el a sírtól. Könnyei, mint gátját szakított ár, omlottak, záporzottak görcsös ki-kitörésével fájdalmas tanácstalanságának. Mester!... Jó Mester... hol vagy!... Zokogása, mint valami sötét, ijesztő madár, tétován, idegenül botorkált a virágpompás bokrok, az illatot lehelő falombok közt... A fülemüle ijedten elhallgatott a kertben. Magdolna a kert omladozó kőkerítése mellett egy kőre roskadt. Arcát két tenyerébe rejtve sírt vigasztalanul. Melegzengésű férfihang szólal meg mellette. Asszony! Mit sírsz? Kit keressz? Magdolna félig felemelte kisírt arcát s könynyein át egy férfi alakját látta bizonytalanul. Józsefre, a dúsgazdag Azrah kertészére gondolt, aki titokban Jézus tisztelői közé tartozott. Ó uram! Te itt lakol, itt jársz-kelsz reggeltől napestig. Te tudod bizonnyal: hova vitték el az én Uramat, Jézust, a názáreti Mestert a sírból. Vagy... vagy ha te vitted el, mondd meg, hová tetted a testet, hogy elvigyem magammal. Mondd, mondd, uram!... És könyörgő szavai tele voltak reménykedéssel. A férfi kilépett a falrés kapuján. Hangja lágyan muzsikált az asszony felé. Volt abban gyengéd szemrehányás is. Hiszen megmondta tanítványainak még halála előtt, hogy keresztrefeszíttetése után harmadnapon feltámad... Nem ismered-e az Ő igéit, hogy a Megváltónak a bűnös emberek fiainak kezébe kell adatni, megöletni és harmadnapon föltámadnia?... Az asszony lehajtott fejjel hallgatta. Tiszta tekintete a férfi mezítelen lábaira vetődött. Mindkettőn ott virított egy-egy pirosló sebhely, mint frissen nyílt rózsák. Mária Magdolna reszkető örömmel, túláradó boldogsággal emelte tekintetét a mezítlábas ember arcára, aki ott állt ragyogó reggeli napfénynyel körülaranyozva, átszellemült, csodálatos nézéssel. Csak egyetlen kiáltás ujjongott fel az asszony ajkán diadalmas örömmel, határtalan imádattal: Mester!... És levetette magát a porba Krisztus előtt, hogy csókjaival borítsa a sebhelyes szent lábakat. De Jézus hátralépett és átlyuggatott jobbját elhárítóan maga elé tartotta. Ne illess engem, míg nem megyek föl Atyámhoz, az én Istenemhez, a ti Istenetekhez. Menj és adj hírt Péternek és a többieknek... Én előremegyek Galileába, majd ott meglátnak engem. Ők is odamenjenek... Magdolna felemelkedett és szólni akart. A Megváltó már nem volt sehol... Mi volt ez? Nem, nem álom!... A friss lábnyomok, a mezítlábas lábnyomok is ott maradtak tisztán, élesen odarajzolódva a harmatos homokföldben. A sarok és a lábujjak helye különösen mélyen másolódott a szent lábak nyomán. Magdolna áhítattal hajolt le és megcsókolta a Mester lábanyomát. Rohant a városba Péterhez. A Belső-Kapu előtt ismerős hang állította meg. Eszter, a gazdag farizeus Áronnak a felesége, fogta meg a karját. Hova rohansz? Honnan ilyen korán? Mi lelt? Mi történt veled? Magdolna a négy kérdésre csak azzal az egy örömkiáltással felelt, mely a Megváltóval történt találkozása óta szüntelenül ott kalapált, visszhangzott a szívében s amit szeretett volna most belekiabálni az egész, nagy, határtalan világba : Krisztus feltámadt! Eszter arca elkomorult s ajkai gúnyosan legörbültek. Azt hiszed?... Hahahaha!... Most, harmadnapra?... Ugyan!... Te rajongó... beteg! Magdolna megdöbbenve nézett Eszterre. A történtek után úgy hullottak lelkére Eszter gúnyolódásai, mint a boldog nekivirulással kacagó hófehér tavi rózsára csapkodott iszapos, bűzös békanyálhinár. Méltatlankodva s szinte kiabálva gesztikulált: De én láttam most Őt és beszéltem is Vele! Eszter makacs hitetlenkedéssel csúfolódott vissza: Te, te... álomkergető!... Majd megemelte kosarának kockás kendőjét, mely alól hófehér tojások villogtak elő. Látod?... Tyúktojások. Fehérek, mint a patyolat... Ha ezek pirosakká válnak, akkor hiszem el, hogy mestered feltámadt. Aztán még bántóbb gúnnyal kacagni kezdett: Föltámadt?... Hahahaha!... Soha! Magdolna rámeredt a tojásokra, melyek ebben a percben virító pirosakká váltak s a csoda bizonyítékának diadalmas érzetében ujjongva kiáltott fel: Valóban feltámadt! Valóban feltámadt! Nézd, Eszter!... Eszter megdöbbenve nézte a pirosra vált tojásokat. Makacskodó lelkében még kúsza zűrzavar kavargott. Egy hosszú, önmagával viaskodó perc után azonban ismételte Mária Magdolna szavait: Valóban feltámadt!... Ez a húsvéti piros tojások ősrégi legendája... Petike barkája. Irta: Sztankay Andor. A kis ház ott állt a falu szélén. Fehérre meszelt falával olyan volt, mint egy nászba induló fiatal menyasszony. Piros cserépteteje mintha kacagna a tavaszi kék ég felé... Körötte illatos fák rügyei pattannak a vidám napsütésben... Harangoznak. Virágvasárnap van... Béres Péterék kilépnek a pitvarból friss ünneplőben. Elől az ember, sudár-erős termetén feszül a fekete ruha. Még látszik tartásán a katona, de sebesülés, fogság úgy elviharzott a feje felett, mintha csak álom lett volna. Utána az asszony. Ringó járása mintha mindig altatná a csöppséget, akit most is a karján hordoz. Kendője kicsit negédesen-fiatalosan a szemébe húzva, de azért az arcán szinte tündöklő a szelídség. A csipkés babatakarót néha-néha meglibbenti a szellő. Szótlan mendegélnek a templom felé; kis idő múlva mint a gondolata folytatásaképen megszólal az ember: Haj, Julis! két hét múlva már magad indulsz a szentmisére! Még ki se' szárad a húsvéti pászka, má' én valahol a nagy vizén járok! Az asszony szája pityergőre görbült. Nem is mondja kelmed, hát megjött? Meg! Tegnap hivatott a jegyző. Fényes szerdán má' Pesten kell lenni. Olyan a szava, mint egy sötét lemondás. Amerika a nagy emberevő moloch, amely szörnyű étvággyal a verejtéket, a könnyet, a vért éhezi, Béres Pétert is megkívánta. Hát menni kell! Pedig úgy magához tudná ölelni ezt a magyar rögét, de haj,

4 4 GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1930 áprili s 20. nem sok jutott belőle neki! Kis házát szinte emberfeletti erővel harcolta össze, de egy tehénkére már nem tellik! Munka nincs... A kepén szerzett drága magyar «élet» fillérekre sikkad az eladáskor... Nagy az adó, a törlesztés az osztott főd után... Immár két éve az Isten is látogatja az árva népet hol aszállyal, hol kései faggyal... Aki már öt-hat éve kijutott, pár hold földet, lábas jószágot ragasztott... Bizony sok sóhaj kélt ezen a szent Virágvasárnapon a templomban Péter búcsúzó kebléből, bizony gyöngy is hullott az imádságos könyvbe a Julis szeméből... A barkát, amit a pap az ünnep emlékére osztott, hazahozták szépen, még Petikének is egy picike ágat; s az asszony tán véletlenül, tán készakarva, ki tudná az ilyet? az ura «óhitű» könyvének hátsó lapjai közé szépen bepréselte... Az idő gyorsan elmúlt. Más húsvétkor csak úgy mosolygott feléjük a szentelt kosárból a kalács, sonka ; most nem ettek, inkább sóhajtoztak... Aztán elérkezett az ünnep harmada, az indulás napja. Julis gondolkozva rakosgatta a katonaládába az erősszálú, magaszőtte fehérnemű mellé a friss cipót, illatos szalonnát. Betette aljába az óhitű imakönyvet is, de akkor hirtelen egyet gondolt s az alvó Petikének pöszke hajából kinyírva egy tincset, azt is az imakönyvbe zárta. Ép' ott nyilt ki a bepréselt barka mellett... Ha lehet, csak magyar asszonyhoz menjen kelmed szállásra, mer' az érti a ruha gondozását. Más fehérnép szódával eteti... A holmira vigyázzon. Ami hazait betettem, elég lehet az útra, úgy sem eszik majd olyan szalonnát egyhamar adta Julis a szükséges tanácsokat. A nap csendesen lehanyatlott... Péter nehezen búcsúzva szedődött, szemével végig simogatott mindent, házat, kertet, kis csemetéket, melyeket tavaly már maga szemezgetett... Csendesen tette be a kiskaput s megindultak a pislákoló kicsi állomás felé... Julis a gyereket is elvitte búcsúzni!... De jaj! minek újra elgondolni mindezt?!... Amikor a gőzös dohogva kilódult a vak éjszakába, úgy állt ott az asszony a pólyás gyermeket magasra tartva a távolodó Péter felé, mintha áldozatra szánt életüknek ezt a nagy jutalmát a gyermeket örökké emlékébe akarná vésni elszakadt párjának... Aztán állt, állt sokáig ; üresen maradt szívéből csak könnytelen jajjok fakadtak fel, magyar asszonysorsok pusztába vesző árva kiáltása... Három év letelt... Kanada végtelen mezői szomjasan nyelték el Péter verítékét s dollárral fizettek érte. Irtózott a várostól; a füstös.gyárkémények nem vonzották magukhoz. Ha kevesebbet is keresett, de a békés gazdálkodó élet tiszta levegője jobban elaltatta hazasóvárgó lelkének vágyát. Az első években másnak dolgozott, más jószágával, gépével, de úgy törte a rögöt, olyan szeretettel, mintha otthon volna s munkás keze alatt bőséget ontott a kanadai humusz. A farmer megkedvelte a bronzkemény, dolgos magyart, aki félévszám se' vette ki a bérét, italhoz nem nyúlt, barátot sem keresett az idegenek között. Csendes vasárnap délutánonként tintáttollat fogott s vergődő lelkének sóhajtása közben egyszerű sorokat küldözött haza. De a levelekben is inkább gazdálkodott. «... Oztán Julis lelkem, a malacokból kettőt meghagyhatsz, a többit eladod ; szénát veszel rajta, mer' ami pénzt ezután küldök, azér' veszel egy olyanforma tehenet, mint a Józsi bátyánké a Rózsa! Petikére vigyázz!... Csókollak véle együtt...» Mintha csak a szomszéd faluban akadt volna dolga kis ideig, úgy adta az utasításokat. De Julis sem volt rest, az igaz! A hazaszálló levelek bélésébe elrejtett dollárok ügyes, gondos keze alatt jószággá, hold földekké váltódtak által. «... Kedves Péterem, tudatom véled, hogy a Sima-féle három holdrúl legyött a telekkönyviül a végzés. Egy kis hiba vót, mer' hogy teher is vót rajta, de most má' rendbe minden. Igaz! Kelemen Lajos tegnap hazagyött, de kelmedet nem látta, hiába kérdeztem. Csak már egyszer elérném azt a napot!...» Péter akkor már öt lóval, gépekkel magának dolgozott egy 200 acres táblán. A farmer szívesen adta, a bér biztos ilyen ember kezében. Nem is volt csalódás! Amikor a búzát betárolták a vagonokba, Péternek bonokat adott az átvevő cég megbízottja s a bérlet, géphasználat, állathaszon levonása után is 2000 dollárja maradt meg tisztán. Feltámadt benne az ősi földvágy ösztöne, még egyszer annyit vett bérbe a következő évre, munkásokat hozatott, fából új istállókat üttetett megszaporodott jószágainak s már-már arra gondolt, hogy talán jövőre Julist is kihozatja a gyerekkel! Otthonról úgy is csak a panasz érkezik!... A gazda Frank Wolker mosolyogva kötötte meg a szerződést vele, maga a városba költözött. De hogy a háztartást legyen kire hagyni, elvált aszszony leányát, Kathet hagyta kint a pusztán. Péter nem vette észre, de az asszony nem hiába akart kint maradni!... Az ügyes, derék magyar férjnek is beválna s az óhaza messze van... nagyon messze... Azon az esztendőn azután elvesztett mindent! Nem, nem a földben volt a hiba! A búza megtermett szépen. De az átkozott város ördöngös tőzsdéje olyan árat szabott, hogy ráment mindene. Frank Wolker csak nevetett s az év végén az elszámolásnál bekasszált mindent, mert a bért dollárban kötötték és Péternek csak a hiábavaló küzködés keserűsége maradt. Amikor a kétsége tetőfokra hágott, Wolker ajánlatot tett neki. Jót mondok neked, Mister, gyere te is a városba ; az angolt beszéled, elveszed a leányom, kétezer dollárt adok! Ezret hazaküldesz az óhazába,... s aztán gyárba járhatsz! Péterrel megfordult a világ! Két napig ült magábaroskadtan, mint egy megvert titán! Kathe körüljárta, kínálgatta: Miért nem eszik, Mister? Nincs még veszve minden! Az a pénz a gyárban félév alatt megtérül a maga munkája után!... Gondolt egyet: eh, gyerünk; most jobb nem adódik, legalább annyi pénzt szerezzek, amivel haza jutok! És ment. Wolker mosolygott, Kathe örült s Péter nem félt már többé a dohogó gyárkéményektől... Félév se' tellett s majd ezer dollárja feküdt összerakva. De a lelkét már megszállta valami démoni erő... Mint a kártyás, ki szüntelen többet akar, már csak a gazdagság kitáruló világát látta maga előtt. A kis ház, Julis, csak olyan halványan visszajáró képek, mintha egy másik életből felmerülő szellemek bizonytalan árnyai volnának... Nem írt majd két éve, így ha jött is levél régi címére, felbontatlanul ment vissza s vigasztalás helyett könnyeket fakasztott... Egy nap Wolker megismételte ajánlatát: Mister, jó üzlet van kilátásban! Veled szeretném! Szeszt csempészünk át az Egyesült- Államokba. Beveszlek társnak, ha elveszed Kathet, azt a te pénzedet küldd már haza!... Tízszeres pénzt hoz az üzlet s ha beüt, Montrealban házat veszünk, nem dolgozunk többet! Már csak egy éjszaka viaskodott magával... és reggel sápadtan köszöntött rá a gazdára: Jól van! Legyen! De ma még be kell mennem a gyárba, fizetés lesz; este megjövök. De nem jött meg... Egész nap szórakozottan végezte munkáját. A forró vas sisteregve fortyogott az olvasztóban, Péternek kellett az emelő darúval kifordítani azt a formálóba. A munka egész figyelmet kívánt s egy óvatlan pillanatban a kiömlő ércláva meztelen félkarját összeégette... Kórházba került, soká feküdt eszméletlenül s úgy volt, félkarját amputálni kell majd. De nem kellett!... Wolker és az asszony egyszer meglátogatták s látva, hogy rokkant lesz, nem jöttek többet. Csak a náluk maradt katonaládáját küldték fel a kórházba. Mikor lábbadozott s már felülhetett, Péter könnyezve nyitotta fel a fedelét. Még úgy volt az otthoni ünneplő, ahogy beletette ; itt nem kellett, hisz angol szabású pantallós ruhát viselt! Egy háziszőttes ing is megmaradt tisztán ; igaz, kicsit megsárgult, de még most is rajta a Julis keze. A sarokban az óhitű imakönyv, bizony az újvilágban nem igen forgatta!... Kinyitotta... ott nyilt ki a virágvasárnapi barka mellett s az ölébe, mint egy ártatlan üzenet, odahullott a Petike szőke fürtje is... Az angol ápolók nem tudták felérni, miért zokog úgy a mister Biresz... Tegnap jött haza... Húsvétra érkezett! Rügyek pattannak a fákon ; a ház kacag újra a napsütésben... Reggel van... harangoznak... Ma fogják olvasni János szent evangéliumát a testté lett Igéről, ki tulajdonába jöve... Péter kilép a házból, Petike kezét fogja! Iskolás már, okos, illedelmes... Julis az ajtót csukja. A szentelésre váró dús kosár kitéve a tornác párkányára. Azt megfogják ketten s megindulnak. Elől Petike... Julis asszony barna szeme simogatva terül fáradt emberére s csak a szíve reszket belül az örömtől... Péter nagyot sóhajt a jószagú levegőbe s komoly csengésű, mély hangján köszönti a meglepett embereket: «Krisztus feltámadt!» «Valóban feltámadt!...» H^WM^I^.'IM'I 1^^11.1» I<» M1,1. Megkondul a harang. Irta: Gebrí János t írtak. Az emberek a béke és a szeretet csókjával köszöntötték egymást. Boldogok voltak. A természet is osztozott boldogságukban. A nap mosolyogva integetett feléjük s aranysugaraival átölelte a milliók és millióknak életet adó földet. Virágillattól, madárdaltól volt hangos az egész Nagy-Magyarország. Egy tiszamenti kis faluban is nagy az öröm, nagy a boldogság. A márciusi lenge szellők szárnyán elszáll a hír egy reggelen, hogy Benedek Péter bíró uram házában fiú született. Ez a hír mindenkit érdekelt, mert tudta az egész falu, hogy a bíróné asszonynak régi óhaja, régi vágya az volt, hogy áldaná meg őt a jó Isten egy fiúgyerekkel. Ezért imádkozott sokszor, buzgó szívvel.' És a jó Isten meghallgatta kérését. Másnap örömmel küldötték keresztvízre a kis fiút és mindenkinek közmegelégedésére Istvánnak keresztelték. Nagy keresztelőt tartottak, éltették a kis újszülöttet. Teltek, multak a napok. A boldog édesanya szeretettel, féltő gonddal ápolta, nevelte az ő kis Pistikáját. Örömkönny csillogott a szemében, amikor megindult a csöpség. Hát még amikor az első szót hallotta ajkáról: «mama!» Olyan boldog volt, hogy nem volt nálánál boldogabb a faluban. Benedek Péter uram is boldogan legeltette két fekete szemét hol a feleségén, hol meg Pistikén. Fiatalnak, erősnek érezte magát. Felvillanyozta az a tudat, hogy most már van kiért dolgoznia. Dolgozott is napestig. Hol a maga, hol a falu ügyes-bajos dolgait intézte. A gyerek lassan-lassan beszélni kezdett. Utánozta az édesanyja szavait. Beszélt a kis Jézuskáról, a Szűz Máriáról. Ha megkondult a harang, összetette kis kacsóit és ajka értetlenül mormolta az imádságot. 0, édes volt az. Kedvesen vette azt a Jézuska. Hiszen oly ártatlan angyali teremtés imádkozta. Ha hazajött az édesapja, ő is letérdelt és imádkozott. A Pistikából Pista lett. Iskolába járt. Szorgalmasan tanult. Szerette tanítója, szerették társai. A hatodik osztályról olyan bizonyítványt kapott, amilyennel nem dicsekedhetett senki a faluban. Meg is volt az öröm. Az ajándék sem maradt el. És a Pista fiú boldog volt. Boldogan, vidám kedvvel töltötte a vakációt. A szülők már régebben elhatározták, hogy tanulni adják a fiút. Augusztus vége is megjött. Búcsúzni kellett. Fájó volt az elválás. Édesanyja könnyek közt rimánkodott, hogy csak jó, szorgalmas, vallásos legyen. Imádkozzék, szeresse az Istent! Egy, két, három év. A fiú mindig rosszabb és rosszabb bizonyítványt visz haza. Ó, már nem szívesen imádkozik. Ha hallja a harang szavát, szégyenli levenni a kalapot. Anyjára nem hallgat. Neki ne beszéljen, mert ő már nagy fiú, diák. Tanul, tovább tanul. Cimborája van. Az neki a mindene, nem a könyv. Kell is egy cimbora, egy jóbarát mondja az anyja is. De jóbarátnak ismerted te, édes fiam? Meg vagy róla győződve, hogy tényleg jóbarát?... A javadat akarja? Megfigyelted, hogy szokott-e imádkozni? Gyónik-e, áldozik-e? hallja édesanyja szavát lelkében a fiú, amikor züllik. Hát még azt is meg kell figyelni? kérdezi magában. Sületlen beszéd. Nem abban rejlik a barátság! És a fiúnak van jó barátja. És az a jó barát lassan, de biztosan mételyezi hófehér szép lelkét. Később már több barátja is van. Naprólnapra züllenek, bűnházakban, lebujokban tivornyáznak. Az édesanya?... ó te édesanya, ha most látnád gyermekedet, meghasadna anyai jó szíved. Lángoló tüzes karddal állanál fiad mellé és óvnád, védnéd a bűntől. De most nem látod őt, nem állhatsz mellette. Az imádság az egye-

5 1930 április 20. GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 5 düli fegyvered, amivel még tudsz segíteni a kárhozat útjára térő fiadon. Te imádkozol éjjelnappal és zokogsz, könnyezel... Ó, csak imádkozzál és bízva bízzál! Pista már nagy diák, de összeférhetetlen, jellemtelen ifjú. Az első, második csíny és már ki is zárják az intézetből. Hazakerül, szüleinek nagy bánatára. Cimborái, rossz barátai itthon is vannak. Nagy Miklósra meg haragszik, mert nyilvánosan megdorgálta, megfeddette. Dúl, fúl! Itt is részegen látják, amott is. Szívéből kihalt a hit, a szeretet. A sok szép erény feledésbe ment. A jó nevelésnek már nyoma sincsen. De talán mégis maradt egy csöpp szikra. Az édesanyja imája még megőrizte benne. Este van. Az égen fekete felhők sötétlenek. Kísérteties csönd. Csak az esőcseppek kopogása hallatszik a néma estben. Csöndes a falu. Hiszen nagyböjt van. Mindenki lelkiüdvével van elfoglalva, azzal törődik. Vannak, akik a sötétség és eső dacára is elmennek a templomba és ott végzik a szentolvasót. A kereszt alatt nem lehet. Pista is végezni akar ma este.ölni?... gyújtani?... Jobb lesz gyújtani. Hadd égjen le annak a háza, aki őt vérig sértette, sok ember előtt megszégyenítette. Most megyen, mert tudja, hogy a fiatal gazda is jár a szent rózsafüzért végezni. Gyújtót vesz magához. Szívében ott él a gyűlölet. A templomhoz közel az ellensége háza. Annál nagyobb lesz a rémület, ha a templomból is ki fognak rohanni. Csend... Pista nagyot lélekzik és megy... Szíve hangosan zakatol. Egy pár lépés és ott van a nádfödeles házikó alatt. Megérkezik. Szívében valami olyat érez, aminőt még soha nem érzett... Itt a pillanat! És nincs bátorsága... Megjelenik előtte az édesanyja képe, amint összetett kézzel imádkozik. Küzd... Ah, mit?... Veszi a gyújtót! Jaj! Megkondul a harang. Őrangyalára harangoznak. Kezéből kiesik a gyújtó. Eszébe jut, hogy valamikor ő is imádkozott. És önkéntelenül imára kulcsolja kezeit. «Üdvözlégy Mária! A templomban is fölcseng az ének : «Keresztények sírjatok...» És a tavaszi szellő szárnyaira kapja és viszi szerte... Pista kábultan hull térdre : «Aki téged meg nem szán, ó Jézus a keresztfán». Fölkel. Betántorog a templom pitvarába és zokogva omlik a kőkockákra. Együtt él a kis család ismét. Dolgoznak becsülettel, dolgozik Pista is. Imádkozik édesanyjával. És az édesanya ismét boldog. Megtisztult lélekkel várják az Ür Jézus dicsőséges feltámadását. Figyelem! Aki a «Gör.-Kat. Szemlére» tíz előfizetőt gyűjt, egy évig ingyen kapja a «Máriapócsi Virágoskert» c. hitbuzgalmi folyóiratot. Figyelem! Dr. KRAJNYÁK Mindenkit érdekel! GÁBOR: Gyűjteményes Nagy Énekeskönyv a görögszertartású katolikus hívek használatára megjelent és kapható. Gyönyörű nyomdai kiállításban, művészi képekkel, színes keretnyomással készült mű, díszes vászonkötésben, tokban P 12. Megrendelhető: RÓZSA KÁLMÁN és NEJE könyvkiadónál Budapest, VIII., Szentkirályi utca 30. Az összeg előzetes beküldése esetén bérmentve küldjük. Tavaszi kalap divatújdonságaink nagy választékban, szolid árban NAGY FERENC Kalaposmesternél Múzeum-körút 2. szám. EGYHÁZMEGYEI ÉLET Hitélet Hajdudorogon. A világégés után járó lelki, erkölcsi dekadencia, az anyagi gondok, a napjainkban kulmináló nyomor, tagadhatatlanul erőt vett az embereken s a mély letargiából, a bűn álmából, a szenvedély rabságából a kegyelmi életre vezetni őket csak igen nagy erőmegfeszítés árán, éspedig rendkívüli eszközök révén lehet csupán. Tapasztaljuk, hogy a legkenetesebb szentbeszédekkel sem lehet a kívánt eredményt elérni. Azért van rendkívül szükség az örök igazságok különleges, rendkívüli módon való hangoztatására. Erre adott alkalmat Hajdudorogon a márc ig tartott népmisszió, melyet P. Szkiba Teofán és P. Dudás Miklós szent Bazil-rendi szerzetesatyák tartottak. Ügy a délelőtti, mint az esti szentbeszédek alkalmával zsúfolásig megtöltötték a hívek a székesegyházat. A rendes programmon kívül külön oktatásban részesültek a leányok, az ifjak, a házasok s a tanulóifjúság. A missziót befejező nap előestéjén, 29-én történt a missziós kereszt megáldása, melyhez grandiózus gyertyás körmenetben vonult a papság, a híveknek 7 8 ezernyi tömege s a különböző egyesületek. Ugyancsak körmenettel fejezték be 30-án a szent missziót; a szentbeszéd a szabadban történt s a hatalmas templomkertben tízezer ember vette a pápai áldást és búcsúzott könnyes szemekkel a szívükhöz nőtt missziós páterektől. A nyolc nap alatt 4500 lélek járult a szentgyónáshoz és áldozáshoz, amely szám a húsvéti ünnepig megduplázódik. Az ószövetségi Bethsaida tava melyet egykor angyal hozott hullámzásba s aki beleereszkedett, meggyógyult hatványozottan megújult e szent miszszióban. Ezren és ezren szálltak abba a lelkek, hogy szívük vérző sebére gyógyító balzsamot, sorvadó lelkükbe új erőt, krisztusi energiát öntsenek. Valóban feltűnő módon működik az isteni kegyelem a szent misszió alatt. Évek, sőt évtizedek óta hitéletet nem élő egyének töredelemmel járultak a már csaknem elfelejtett szentgyónáshoz; békétlen, különélő házastársak helyre állították az együttélést; az igazi őszinteség a gyónásban ; az intelligencia példátadó, szinte tüntető felvonulása a szentgyónáshoz; restituciók stb., stb. Papp János tb. kanonok, esperes-lelkész nagy és körültekintő gonddal fáradozott a misszió sikerének előkészítésén. ízléses, nyomtatott miszsziós-programm állott mindenki rendelkezésére ; négyoldalas «missziós-emlék» füzetkében a keresztény élet alapelveit s az új szentségi áldás formuláját nyújtotta híveinek ; szentképek, kegyszerek olcsó beszerzését lehetővé tette, fokozatosan ébresztette a misszió iránti érdeklődést. Három éve működik itt Papp János s e rövid idő alatt is lendületes erővel indult meg a hitélet minden téren. Vasár- és ünnepnapokon négy hivatalos szentmise van, melyeken évenkint mintegy 145 szentbeszéd hangzik el. Jelenleg nyolc hitbuzgalmi egyesület működik eredményesen Krisztus országának kiépítésén. Sajtónk úgy az intelligencia, mint a nép körében nagyobb és nagyobb tért hódít. Az áttérők évi átlaga 4 6. A misszió hatásának egyik szép megnyilatkozása az is, hogy a hitközség óhajtja a szent Bazil-rend Hajdudorogon való letelepedését, minek különösebb akadálya nincs is. A 11 ezer lelket számláló hitközségnek úgyis kicsiny már a székesegyház s hova-tovább a városnak mint kegyúrnak gondoskodnia kell egy másik templom felépítéséről. A hitközség bizonyára juttatna 100 holdas javadalmat a páterek ellátására, ha az építendő templom mellé a rend kolostort építene. Erre nagy szükség is volna, mert a mai modern pasztorációhoz a parochus mellett két segédlelkész és egy hitoktató bizony kevés. Üj állások szervezése pedig ismét csak a hitközség terhére menne. Hisszük, hogy a misszió úgy a lelki újjászületésben, mint a görög-katolicizmus régi, epedve várt reményeinek valóraváltásában is éreztetni fogja hatását, annál is inkább, mert az új megmozdulások végre-valahára tényleg szívből és lélekből fakadnak. A MAGOSz postatakarékp. csekkszámlája Nagyhét Budapesten. A szegényháztéri templomban Nagypénteken d. e. 10-kor királyi imaórák, d. u. 4-kor délutáni imaszolgálat szentbeszéddel ; körmenet; 8-kor esti imaszolgálat. Nagyszombaton d. e. 8-kor olv. szentmise, 9-kor N. szent Vazul miséje, d. u. imaszolgálattal; este 8-kor feltámadási istentisztelet körmenettel. Húsvétvasárnap d. e. 8-kor pászkaszentelés, 9-kor énekes szentmise szentbeszéddel, 10-kor csendes, 11-kor énekes nagymise pászkaszenteléssel; d. u. 5-kor délutáni imaszolgálat szentbeszéddel. Húsvéthétfőn d. e. 7-kor reggeli imaszolgálat, 9-kor énekes szentmise, szentbeszéddel, 10-kor csendes szentmise, 11-kor énekes szentmise, szentbeszéd, miroválás, körmenet. A Flórián-kápolnában Nagypénteken d. e. 10-kor délutáni imaszolgálat szentbeszéddel. Nagyszombaton d. e. 8-kor olv. szentmise, d. u. 6-kor feltámadási istentisztelet. Húsvétvasárnap d. e. 8-kor pászkaszentelés, 9-kor olv. szentmise szentbeszéddel, 10-kor énekes szentmise szentbeszéddel. Húsvéthétfőn d. e. 9-kor olv. szentmise szentbeszéddel, 10-kor énekes szentmise. Húsvétkedden mindkét templomban a rendszerinti ünnepi szentmisék. Szent misszió. A nagyböjt a bűnbánatnak és a vezeklésnek az ideje. Hogy minél tisztább lélekkel tudják a hívek a húsvétet elérni és a szent Imre-jubileumot megkezdeni, egyházunkban több helyen missziósmunka indult meg. így fábiánházai egyházunk a máriapócsi házfőnököt P. Dolhy Leontint kérte fel a misszió szervezésére. A kedves házfőnök Atya szeretettel és örömmel tett eleget a felkérésnek és március 29-től április 3-ig P. Legeza Tivadar és P. Bojcsik Sebestyén fáradságot nem ismerve hintették az Isten igéjét a hívek lelkébe. A miszszió második felére megérkezett P. Szkiba Teofán is, aki felváltotta az egyik misszióban gyengélkedő P. Legezát. A misszió idejére a környékbeli falvak és tanyák seregestől tódultak, félretéve a szorgos tavaszi munkát, hogy a helybeli hívekkel együtt a saját lelkük szántóföldjét műveljék. Lélekemelő volt az a processió, amely vasárnap este volt az alvégesi temetőbe gyertyás körmenetben, ahol a megholt hívek lelkinyugalmáért volt panihida. Ügy a körmeneten, mint az egész idő alatti missziós prédikáción nagyszámmal vettek részt a másvallású testvérek is. Legkiemelkedőbb része volt a missziónak a befejező napon a missziós kereszt megáldása és a legméltóságosabb Szentséggel való körmenet a templom körül. A hívek könnyes szemekkel tértek haza és megtisztult lélekkel fogtak ismét nehéz munkájukba, emlegetve: még ilyen nem volt. Imájuk kíséri a missziós atyákat munkájukban és hálát adnak az Istennek a szent miszszió nagy kegyelméért. Ezt követőleg Nyirparasznyán tartottak szent Imre halálának 900 éves jubileuma, valamint a parochia fennállásának 150 éves évfordulója alkalmával P. Legeza Tivadar és P. Bojcsik Sebestyén máriapócsi szent Bazil-rendi atyák f. hó 5 9. napjain szent missziót a legjobb eredményekkel. Nyirpazonyban ugyancsak P. Legeza és P. Bojcsik tartottak szent missziót a legnagyobb sikerrel, a március 22. és 25-e közötti időben. A szomszédos községekből is összesereglett hívek ez alkalommal az egyházi énekkar művészetében is gyönyörködhettek, mely Tóth Illés tanító vezetése alatt Boksay miséiből énekelt betéteket. A miszsziós tevékenység itt is megállapíthatólag a legüdvösebb eredményekkel járt. Budapesten e hó 4-én kezdődtek és 14-én végződtek a misszióval kapcsolatos lelkigyakorlatok, melyeken ez évben olyan nagyszámú közönség vett részt, aminőt még eddig alig gyűjtött egybe hasonló egyházi ténykedés. Örömteljes jele annak, hogy, ha nehézkesen is, ha lassan is, de kezd megszületni az eddig hiában keresett grékus öntudat s az ősi szertartás megbecsülése, magasra értékelése. E hó 4-től 6-ig a Vasvári Pál-Körben tömörült egyetemi ifjúságunk részére tartotta lelkigyakorlatait dr. Krajnyák Gábor szsz. ülnök, a Kör igazgatója, 6-ától 8-áig dr. Kiss Andor hitoktató a fiúközépiskolások, 8-ától 10-éig Kupár Lajos hitoktató a leányközépiskolások részére. A felnőttek lelkigyakorlatait 10-én kezdődve naponként az esti órákban egészen 13-ig tartotta Szemerszky Myron hitoktató, mint említettük, igen nagy látogatottság mellett. Végül 14-én a fővárosi rendőrlegénység és tisztikar számára dr. Krajnyák Gábor által tartott lelkigyakorlatok zárták be a sorozatot. Örömmel

6 6 GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1930 áprili s 20. jegyezzük fel mindezeket, mint más nem kevésbbé örvendetes jelek mellett bizonyítékait annak, hogy társadalmunk hitélete intenzívebben kezd alakulni, hála Isten kegyelmének és papságunk minden dicséretre méltó lelkességének. Aranymise. A legteljesebb csöndben, a nyilvánosság teljes kizárásával tartotta meg a napokban Máriapócson aranymiséjét Damjanovich Ágoston főesperes, sátoraljaújhelyi lelkész. Tiszteletteljes szerencsekívánatainkhoz bizonyára szívből csatlakozik az agg lelkipásztornak minden ismerőse és kívánja velünk együtt, hogy az Isten még sok éven át tartsa meg egyházunk és társadalmunk hasznára és dicsőségére. Apagyon hittestvéreink elhatározták, hogy templomot építenek. Az épülendő templomra a megajánlások már megindultak és nagy örömmel közöljük, hogy egyes hittestvéreink a költségekből egyenként kétezer pengőig menő összegeket is vállaltak. Isten áldása legyen a hitükhöz ragaszkodó s azért áldozni is kész jámbor testvéreken! Beszterecen újabb elismerésre és minden köszönetünkre méltó bizonyságát adta a két szertartás testvéri viszonyának Pliska János latin szertartású testvérünk. Ott építendő templomunk részére 200 öles telket ajánlott fel megfelelő helyen és teljesen díjmentesen. Igaz örömmel és szívbeli hálával jegyezzük föl nemeslelkű testvérünk követésreméltó példaadását, Isten áldását kérve nemes szívére. Felsőzsolcán a mai anyagias nehéz világban igen szép tanújelét adták az áldozatkészségnek Kundráth József és neje, kik Kanadából is gondoltak szülőhazájukra, községükre, annak templomára. Dr. Bodnár Béla lelkész címére érkezett 45 dollár, hogy ezen összegből a templom csillárjait villanyégőkkel szereltesse fel. Segítse meg őket a jó Isten továbbra is erőben s egészségben, hogy még többször is áldozhassanak Isten dicsőségére a hithűség eme példaképei! Sajóarnóton régi óhaja teljesedett be a görögés latinszertartású híveknek. Önerejükből templomépítéshez fogtak, melynek alapkövét közelebbről szentelte meg Hortáver Viktor r. k. és dr. Bodnár Béla görög-katolikus lelkész. Ez utóbbi mondott a környék falvaiból odasereglett hívek előtt szentbeszédet, melynek végén Isten áldását kérte mindazokra, kik az Ő hajlékát építtetik s azokra, kik e munkában segítségükre vannak. Örvendetes jelenség s a magyar testvéri érzés fölemelő példája, hogy a közös kultúrmunkából a község evangélikus lakossága is kiveszi részét s már eddig is sokat segített katolikus magyar testvéreinek azáltal, hogy a szükséges anyagot ők is szállítják. Antalóczy Kornél végz. papnövendéket Megyés Püspök Úr őméltósága az egyházmegyei irodába szolgálattételre rendelte be. Rádiós mise legközelebb e hó 27-én lesz a szokott időben. Tanügyi hirek. Nagyhalász község képviselőtestülete legutóbbi ülésében elvileg kimondotta, hogy a községi tanítói állások egyikét a jövőben mindenkor görög-katolikus kántortanítóval fogja betölteni. Egyházunk és szertartásunk érdemszerű méltánylását látjuk ebben a határozatban, azért kötelességünknek tekintjük, egész társadalmunk nevében köszönetet mondani az emelkedett lelkületről tanúságot tett képviselőtestület minden egyes tagjának. Tanítói karunk minden alkalommal bizonyságot tesz magas képességeiről és minden igénynek megfelelő készültségéről. így legutóbb a nyíregyházai tanítói szemináriumokon szép sikert értek el Gebri János lapunknak is egyik érdemes munkatársa vitéz Derencsényi és Tóth Illés, többi, szintén igen elismerésre méltóan szerepelt társaik mellett. A nyirbogdányi járásban viszont a levente-főoktatók részére kitűzött két díj egyikét szintén egyik hittestvérünk, Kalapos István nyirpazonyi tanító nyerte el. Előttünk, akik ismerjük tanítói karunk értékét, talán nem bir oly jelentőséggel az ilyen esetek örvendetesen gyakori ismétlődése; de annál nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk azoknak, ha arra gondolunk: mily kevéssé ismernek minket, görög-katolikusokat akár tanítók vagyunk, akár egyebek még ebben a csonka országban is mások. Jólesik tanítóinkat itt is a küzdők első sorában látni. Petrasovszky Emmánuel. Irta: Dr. Szász László. A napokban tért vissza újhelyi otthonába kiváló festőművész hittestvérünk olaszországi kőrútjából s a vele való beszélgetésem alapján kötelességemnek tartom azt, hogy hazánk rendkívüli nagytehetségű férfiára felhívjam hittestvéreim figyelmét. Petrasovszky papi családból származik, édesapja, id. Petrasovszky Leo, tb. kanonok, polg. isk. igazgató, ki gyermekének rendkívüli tehetségét csakhamar felismerte és az érettségi után a pesti iparművészeti főiskolába küldte fel, hol az ifjú szorgalmával, vallásosságával és kiváló tehetségével hamar magára vonta a figyelmet. Tanulmányainak elvégzése után a műkedvelő magyar társadalom hamar felkarolta, mivel a művész hittestvérünk hivatásának magaslatán áll. Hivatása az egyházművészet, mely a művészetek legmagasztosabbja, mert a szépség eszközeivel az emberi érzékeket nemcsak gyönyörködteti, mint azt minden más művészet is teszi, hanem az emberi lelket is elvarázsolja, a vallás dolgai iránt szimpátiára hangol, sőt a szent történetek ábrázolásával, vagy a hit elemeinek jelképezése által oktat is. A művész hivatása e pontban' találkozik az egyház papjainak hivatásával. A papok prédikációit magyarázza, illetve kiegészíti s a hívek emlékezetébe a gyakori szemléltetés által állandóan visszaidézi. Az emberi lélek üdvözítését tehát legalább közvetve, de majdnem nélkülözhetetlenül szolgálja. Költői hasonlatban : ha a templom, az Egyház az Istennek földi kertje, úgy benne a művészet ezen kert virágainak, a belejáró hívek lelkének illata, mely a falakon s minden tárgyon tükröződik. A festetlen templom olyan, mint az illatnélküli virágos rét. A hívek, miként a méhek, nem szívesen szállnak oda, mert előzőleg nem érzik, hogy ott az üdvösség méze illatoz, vár reájuk. Az egyházinűvészet tehát csalogató virágillat az üdvösség mézére. Ezek azok az alapelvek, melyek Petrasovszkyt művészetében irányítják. Ezeken belül azután egyénisége, tehetsége és egyéb elveinek tág tere nyílik. Petrasovszky modern stílusa a templomfestésben : a templom interieur-hangulatát alapul vevő stílus. Természetes, hogy ez legtöbb esetben a templom történelmi stílusának lesz unokája. Részletekben főelve : a dekoratív realizmus. Vagyis a területet díszítő módon, harmonikusan ízléssel kitöltő valószerűség. Tehát magasabbfokú alkalmazott művészet: iparművészet. Középút a szorosan vett iparművészet s a képzőművészet között. Tovább nem folytathatom méltatásom, csak azt kívánom még megemlíteni, hogy Petrasovszkyt ma örömmel keresi fel a művészvilág, épen ezért, ha templomaink restaurálásra várnak, keressük fel művésztestvérünket, aki remek alkotásaival már felékesítette a budapesti lőportárdülői Szent Margit kápolnát; a dunaföldvári belvárosi r. kat. plébánia templomot, a szigetvári plébániatemplomot, a tolcsvai r. kat. templomot; a sátoraljaújhelyi püspöki helynöki és görög-katolikus templomokat és ezenkívül számtalan apróbb festményeivel gazdagította a magyar egyházművészetet. Igazán öntudatos öröm tölti el a lelkünket, ha ezt hallhatjuk, mert akiről ezeket írtam, az ízig-vérig grékus is. Onnan-tulról. «Vörös komplott a Ruthén földön.» E cím alatt adott ki egy mélyreható és alapos tanulmányt de Gerando Félix, a «Matin» keleteurópai tudósítója francia nyelven. («Le complot rouge en Ruthénie.») Művében a ruthén kérdéssel igen magas szempontból foglalkozik: könyve az egész európai politikai helyzet mérlegét állítja föl, melynek a ruthén terület kicsinyben épúgy a nyelve, mint nagyobb méretekben egész Európa politikai mérlegéé Magyarország. A ruthén terület múltjának és etnográfiái képének ismertetése után az összeomlást követő események elbeszélésében Árky Ákos és Bereghy Albert brosüráit követi, ami könyvének az újság érdemét is biztosítja, hiszen Goodwin és Wilson szerepe e téren még magyar körök előtt sem igen ismeretes, bárminő fontossággal bírt légyen is. Nem volt fölösleges, hogy a Revíziós Liga ezeket lefordíttatván, idegen szerzőknek is hozzáférhetőkké tette. A további események, jelesen a csehek szószegésének beható taglalása után arra a következtetésre jut, hogy miután a csehek hamisítással és csalással teremtették meg a trianoni döntés jogalapját; miután az ezen döntéssel járó kötelezettségeket nem teljesítették ; miután ennek következtében az összes a ruthén területekre vonatkozó nemzetközi szerződések megsemmisíttettek s így nem léteznek : a ruthén területnek jogában van Csehországtól elszakadni. Könyve második részében, ezen a jogi megállapításon túl kimutatja azt is, hogy a polgári és polgáriasult Európának érdeke is ezt az elszakadást követeli nem a ruthénok és nem is a magyarok, hanem a nyugati nemzetek érdekében. Rámutat, hogy a cseh politikának egyetlen célja ezt a területet mielőbb odajuttatni a hegyeken túli ukrán s ennek közvetítésével az orosz szovjetnek. «Nagyon kétséges hangzik a végső konklúzió vájjon helyes volt-e ezt a területet, mely természetes kapocs Magyar- és Lengyelország között, más államnak juttatni e kettő valamelyike helyett?» A könyvet igen alaposan és gondosan összeállított okmánygyüjtemény egészíti ki. A nagyjelentőségű mű egész okfejtése kifogástalan és nálunk ha nem is általánosan eléggé ismeretes; a kérdés csak az, vájjon lesz-e hatása, noha franciául van elmondva, Franciaország igazi uralkodóira? Ne feledjük el, hogy ez a Franciaország háborút volt képes indítani amiatt a sérelem miatt, amely Szerbia szuverénítását érte volna azáltal, hogy osztrák-magyar közegek ott hatósági ténykedést fejtettek volna ki; ellenben nem háborodik föl amiatt, hogy idegen állam közegei Párizs kellő közepén elrabolnak egy embert; ez nem sérti Franciaország szuverénítását és érzelmeit. Csakhogy az egyik esetben Németország volt a háttérben nem az Elzász-Lotharingiás, hanem az erősen keresztény Németország, amely ezért époly gyűlöletes volt, mint kedves ma az ellenkező érzelmű Németország... A másik esetben viszont... Már a szocialisták is autonomista párttá alakulnak odaát. A ruthén terület szociáldemokrata pártja fölbomlóban van, szervezeteit feloszlatja s ennek hasznát elsősorban Kurtyákék láthatják. A felbomló párt híveinek egy része viszont független szocialista párt alakításában látja a mentő horgonyt, de jellemző módon... autonomista programmal. Nem vinnék el a mi szocialistáinkat is oda? Hátha ott belátnák, hogy nem minden olyan rossz idehaza, ha odaát még az elvtársak is autonómistákká kénytelenek válni, ha hatni akarnak a tömegekre? Igaz, hogy a magyar időkben tíz ruthén se volt szocialista, míg most pártot, sőt több pártot is képesek kiállítani ; lehet tehát, hogy elvtárséknak így jobb... Az őslakó-pártok végre megegyeztek odaát nem lehet mondani, hogy nagyon siettek vele : tizenegy évre volt hozzá szükségük és első föllépésül egységes követelésekkel lépnek föl a prágai parlamentben. Nagy sikert még eddig nem értek el és aligha is lesz a prágai parlament az a hely, ahol föllépésük igazi eredményeket érhet el. Sőt talán nem is a politikai tér. A dolgok odaát elég régóta érnek és már túlértek talán a politikai párttaktikák keretein. Valami más kellene ott s a kérdés magva az : ez a valami létrejön-e az őslakosok összefogásából? Harminc Milán. A Budára tartó harminc nemes mellett nekünk magyaroknak meg kell majd tanulnunk egy másik Harminc nemes históriáját is. Hogy el ne felejtsük majd annak idején, tudniillik. Ez a Harminc, aki csak egy s még annak is Milán, szerb és pedig körözött szerb ; de nehézség nélkül kapott cseh állampolgárságot, maradékbirtokot, állást, mindent, mi szem-szájnak ingere. Mégsem lakott jól: most aztán a cseh bíróságok voltak kénytelenek letartóztatni csalás miatt. Kérdés : milyen karriert fog ez uian csinálni a nemes Harminc a nem kevésbbé nemes Csehországban a demokrácia klasszikus hazájában a mi elvtársaink szerint? Nem fogjuk-e még viszontlátni esetleg mint minisztert? Vagy esetleg nagykövetet?

7 1930 április 20. GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 7 HÍREK Kedves olvasóinknak, barátainknak, hűséges munkatársainknak és helyi tudósítóinknak, a lelkész-, tanító- és egyházgondnoki karnak, öszszes szeretett hittestvéreinknek itthon és otthon s a tengeren túl teljes szívből kívánunk boldog húsvéti ünnepeket. Krisztus föltámadt! Jubiláris összejövetelünk e hó 5-én nagyon szépen sikerült. Nem voltunk ugyan nagyon sokan, mindössze körülbelül kétannyian, amenynyire számítani mertünk. Nem jelent meg kedves törzselőfizetőnk sem, kimaradását egy végtelenül kedves, meleghangú levéllel mentve ki, meg újabb 25 pengős kiegészítésével alapítványának, melyet mindjárt itt köszönünk meg őszinte hálával. Megjelent viszont egynéhány vidéki barátunk is, köztük egy-két kisbirtokos is, akiknek megjelenését különös örömmel vettük. A kellemes, testvéries hangulatú vacsora folyamán dr. Ekmann János üdvözölte a Szemle szerkesztőségét, kiemelve a görög-katolikus sajtónak azt a nagyfontosságú szerepét, melyet mint összekötőkapocs fejt ki a határszéleken is. Majd Terebessy János kisvárdai városi tanácsos szólalt föl, megkapó rajzát adva a görög-katolikus vidéki társadalmi viszonyoknak. Utána Prodán János min. oszt. tanácsos mondott poétikus hasonlatokban bővelkedő, magasröptű beszédet a görögkatolikus sajtó feladatairól, beszéde végén a grékus nőkre emelve poharát. Az üdvözlésekre lapunk főszerkesztője válaszolt. Ezután közölték a társasággal, hogy dr. Álmos Zoltán nyíregyházai ügyvéd hittestvérünk akit mindnyájunk őszinte sajnálatára betegsége tartott vissza attól, hogy körünkben megjelenjék Leviczky Oreszt, Szilvássy József és többen üdvözölték levélben az ünneplő társaságot. A nyíregyházai Agapé-társaság üdvözlő leveléből egy passzust külön is kiemelésre méltónak tekintünk : «Mi részünkről teljes lélekkel biztosítjuk Szeretett Hittestvéreinket ez ünnepi alkalomból arról, hogy minden erőnkkel, anyagi áldozatoktól vissza nem riadva, rendíthetlenül állunk továbbra is az elmúlt rövid év alatt szívünkhöz nőtt Szemlénk támogatásában... A multat illetőleg nem érezzük magunkat bűnösöknek e tekintetben...» Igaz szívből bizonyítjuk ezt magunk is és mondunk köszönetet a mult tetteiért s a jövő Ígéreteiért. A kellemes hangulatban együtt maradt társaságot csak a reggel oszlatta el. Révleányvárott a Kormányzó Ür jubileumát és március 15-ét (mint eddig is) szép keretek között ünnepelték meg a gyermekek 'szüleikkel együtt az iskola termében. Kedves kis színdarabok («Árpád ébredése»), szavalatok és énekek hangzottak el. Az ünnepi beszédeket Tóth E. tanító mondotta. Kohl Ferenc, a Szent István-Társulat nyomdájának igazgatója, a közelmúlt napokban ünnepelte munkásságának 50 éves fordulóját. Kormányzó Ür Őfőméltósága ez alkalommal a nagy érdemeket szerzett férfiút kormányfőtanácsosi címmel méltóztatott kitüntetni. Minden tekintetben érdemes s érdemei, széleskörű tudása dacára végtelenül szerény férfiút ért a magas kitüntetés, melyhez mi is jogosultaknak érezzük magunkat gratulálni, nemcsak a magunk, hanem egész társadalmunk nevében is. Hiszen előzékenységének, szives jóindulatának csaknem naponként érezzük a saját legegyénibb dolgaiban megnyilvánulását. Adja Isten, hogy még hosszú éveken át örvendhessen a jól megérdemelt magas kitüntetésnek. Házasság. Rajtunk kívül álló okokból csak most adhatunk hírt arról, hogy lapunk felelős kiadója, alsóvisói és szaplonczai Szaplonczay Ödön dr. min. titkár, mult hó 24-én házasságot kötött felsőkubini, nagyolaszi és deményfalvi Kubinyi Gabriellával. Házi kritikusunknak ehhez a minden kritikát fényesen kiálló lépéséhez igaz szívből gratulálunk s velünk bizonyára mindenki, aki ismeri kiadónk őszinte lelkes grékus voltát. Laurisin Irén, Lajos és Miklós április hó 7-én este igen nagy sikerrel hangversenyeztek a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Irén és Lajos idegen és magyar szerzők dalait adták elő, Miklós pedig zongorán kísérte testvéreit és önállóan is adott elő Bach, Chopin, Debussy és Liszt szerzeményeiből. A hangverseny közönsége zajosan ünnepelte a művésztestvéreket s a kritika is osztatlan elismeréssel emlékezett meg művészetükről, följegyezve, hogy majdnem minden számukra ráadást is kellett adniok. A hangverseny közönsége magasnivójú művészi teljesítmény emlékét vitte magával a három kiváló művész előadásáról, akiket büszkén vallunk magunkénak, aminthogy ők sem tagadják meg grékus voltukat. Debrecenben Legényegyletünk március 15-én nagysikerű ünnepélyt tartott, melynek folyamán az egyházi énekkar Puskás János igazgató vezénylete alatt a Magyar Hiszekegyet adta elő, majd a Talpra magyart szavalta Tóth Nándor. Orosz Bálint üv. igazgató ünnepi beszéde után irredenta költeményt adott elő Brebán László ez után színdarab és élőképek következtek, majd az énekkar a Himnuszt adta elő. Ugyancsak megünnepelte március 15-ét a görög-katolikus elemi iskola is, mikoris Seszták Sándor tanító mondott nagyszámú közönség előtt ünnepi beszédet. Nyíregyházán mult hó 29-én fényes esküvő ment végbe a főtemplomban. Vitéz Seregély Gusztáv rétközberencsi főjegyző vezette oltárhoz Szó'lló'ssy Endre nyíregyházai temetkezési vállalkozó leányát, Emmát. Őszinte szerencsekívánataink az ifjú házaspárnak, hittestvéreinknek! A Szent Miklós Társaság legközelebbi rendes havi összejövetelét május hó 3-án tartja meg a Szent-István vendéglő különtermében, este 8 órai kezdettel. Külön meghívók nem mennek szét, minden hittestvérünk szívesen látott vendég, esetleges meghívott vendégeivel együtt. Villamosés autóbusz-megálló : Krisztina tér. Halálozás. A MAGOSz munkásainak szűkebb körében ismét érzékeny csapásról kell beszámolnunk : egyik legodaadóbb, legönzetlenebb tagunkat, Sztripszky Aladár számv. főtanácsost nagy reményekre jogosító, kedves, szeretetreméltó fiától, Lászlótól fosztotta meg a halál. A szépen fejlődő, alig tizenhároméves gyermekifjú, minden ismerősének kedvence, a Szent Benedek-rendi reálgimnázium III, osztályának tanulója e hó 11-én halt meg. Temetése 13-án ment végbe oly nagy részvét közepette, amelyet csak a közkedveltség magyarázhat meg, mely a szülőket s az ifjú halottat a legszélesebb körökben övezi. Isten adjon neki örök nyugodalmat és a mélyen sújtott szülőknek vigasztalást! Előfizetőink névsora. Legutóbb jeleztük azt a szándékunkat, hogy közzétesszük előfizetőink névsorát. Ezt a szándékunkat most azzal valósítjuk meg, hogy kezdetnek közöljük a miskolci esperesi kerületben lakó előfizetőink névsorát. E pillanatban nyilvántartásaink szerint előfizetőink Felsó'zsolcán: dr. Bodnár Béla, Bujdos Illés, Gadnai Mihály, Gariscsák József, Hegedűs János, Juhász András, Kálvin Pál, Puskás István, Rapcsák Elek, Simárszky Demeter, özv. Sedlák Mihályné, id. Tóth Pál, Tóth Sámuel. Összesen 13. Görömbölyön: Bojkó András, Gerbery Szilárd, Kremniczky András, Kocsis János, id. Lukács János, Orosz József. Összesen 6. He joker eszturon: Lukács István, Rojkovics Sándor. Összesen 2. Miskolc: Dr. Hrabár Elemér, dr. Szémán István. Összesen 2. Sajópálfalva: Demkó Sándor, összesen 1. Sajópetri:. Sajószöged: Szmandray János. Összesen 1. Borsodi, esperesi kerület. Abod: Gyulay Jenő. Összesen 1. Irota: Gulovich Ernő. Összesen 1. Mucsony: Csiszárik Emil, Zsedényi Géza. Összesen 2. Rakaca:. Szuhakálló: Palicskay János. Összesen 1. Tornabarakony:. Viszló: Bubnó Andor dr. Összesen 1. (Folytatjuk. A leányegyházak külön kerülnek fölsorolásra.) Az Egyházi Hiradó negyedik száma az ünnep alkalmából nagyobb terjedelemben jelent meg. Cikkei közül kiemelkednek; a Feltámadás című ünnepi elmélkedés a Nagyhét eseményeinek poétikus földolgozásával; az Alkohol című iránycikk, a tárca : Az orosz ezredes csókja, egy oroszországi hadifogoly hittestvérünknek az orosz népjellemet pompásan festő elbeszélése. Dr. Szémán István prelátus folytatja Római útjának színes leírását. Húsvéti szokások címen Mátyás József adja a különböző népszokások rövid összefoglalását. Társadalmi bajaink vizsgálatával foglalkozik egy mélyen szántó cikk, végül alkalmi közlemény és helyi hírek egészítik ki a változatos és érdekes tartalmat. A MAGOSz hírei. Szervezkedésünk a fővárosban. Budapesti helyi csoportunk vezetősége, túlesve a szervezkedés és más előmunkálatok stádiumán, elérkezettnek látja az időt, hogy hittestvéreinket közelebb hozza egymáshoz. Sehol nagyobb szükség nincs erre, mint épen a főváros emberrengetegében, ahol az egy jókora kis várost kitevő tízezer görög-katolikus jobban szét van szórva, mint egy kisebb községben tíz. Ezért az ünnepek után kerületenkénti szervezkedési akciót kezdeményez, amelyre már most itt fölhívjuk minden hittestvérünk figyelmét azzal a kéréssel, hogy akik lapunkat olvassák, értesítsék azokat is, akikhez lapunk egy vagy más okból nem jut el. Mert ez nem az «urak dolga» akar lenni, amelyben a «szegény ember mit keressen?» Mindenkire szükségünk van, mindenkinek a dolga, baja érdekel ; mindenkin egész bizonyos, hogy nem is fogunk tudni segíteni, de segíteni fogunk és akarunk mindenkin, akin csak tudunk. Csakhogy még ennek is az az előföltétele, hogy tudjuk róla, hogy van és hogy mi baja van. Sok olyan baj is lesz ezek között, amely csak azért baj, mert a bajban levő nem tudja, hol fogja meg a dolgot, hogy le bírja gombolyítani; sok olyan is, amelyen viszont csak úgy lehet majd segíteni, ha nem egyen és nem tizen, hanem ezren, sőt mind a tízezren össze tudunk fogni. Ezért hívunk és szeretettel hívunk mindenkit, aki görög-katolikus ; ha csak beszélgetünk is, az is sokban előre viheti dolgainkat. Sátoraljaújhelyi Nőegyletünk életképességének, áldozatkészségének és tevékeny működésének fényes tanújelét adta legutóbb, amikor Sajtóalapunkra és Főiskolai Internátus-Egyesületünk javára pengőt szavazott meg. Mindkét adományt hálás köszönettel regisztráljuk és nagy örömmel, mert ez egyúttal a virágzás, a lelkesedés és a céltudatos vezetés jele is. Mi sokat reméltünk Üjhely agilis vezetőitől, hiszen ahol oly nevek és egyéniségek állanak az élen, mint Damjanovich Ágostonná aranymisés élettársával, mint Petrasovszky Leo és Tajthy Károlyné oly munkatársakra támaszkodhatnak, mint dr. Szász László és Ladányi László, ott az eredmény nem maradhat el és nem is lehet más, mint elismerésreméltó. Taglistánk közlését szeretnők akkor kezdeni meg, mikor az erre vonatkozó kimutatásokat minden helyicsoportunktól megkapjuk, nehogy egyesek kimaradjanak, illetőleg téves listákat közöljünk. Kérjük azért a tagok névsorának mielőbbi beküldését mindenünnen. Egyben felhívjuk a figyelmet arra, hogy eddigi tagjaink névsorai csaknem kizárólag férfiak neveit tartalmazzák, holott alapszabályaink értelmében a MAGOSz-nak nők is tagjai lehetnek. Nagyon óhajtandó lenne, hogy e tekintetben mielőbb változás álljon be ; azért kérjük helyicsoportjaink vezetőit, hogy ezirányban a szükséges agitációt a lehetőséghez képest mielőbb kezdjék meg. Helyicsoportok megalakulására nézve a betartandó formaságokat évi naptárunk 48-ik lapján találhatják meg az érdeklődők az évi sz. belügyminiszteri rendeletben. Alapszabályokat és más szükséges papírokat központunk kívánatra készséggel küld. Megalakult helyicsoportjainkat kérjük, hogy minden megkezdett 50 tag után egy tagot a MAGOSz központi választmányába kiküldeni szíveskedjenek. Naptárakciónk lezárásához közeleg, hisz a jövő hó folyamán már hozzá kell kezdenünk a jövő évi naptár előkészítésének munkálataihoz. Fölkérjük tehát ismételten és nyomatékosan azon hittestvéreinket, akik még nem, vagy nem egészen számoltak el, hogy elszámolásaikat és a begyűlt összegeket mielőbb okvetlenül beküldeni szíveskedjenek. Még inkább kérjük erre azon hittestvéreinket, akik még a mult évi, vagyis az évre szóló naptár elszámolásával is hátralékban vannak. Ez évi naptárunk számára, jelesen a görög-katolikus évre vonatkozó közleményeket mielőbb kérünk minden községünkből, hogy ez évi áttekintésünk minél kimerítőbb lehessen. Sajtóalapunkra a következő beérkezett adományokat nyugtázzuk hálás köszönettel: Szitovszky Ágoston Sátoraljaújhely 2. P, Oláh Kornél Hajdudorog 10. P, Ruttkay Gyula Nyíregyháza 15. P, összesen 27. P.

8 8 GÖRÖG-KATOLIKUS SZEMLE 1930 áprili s 20. PETRM0VWKYE193O SZÍV-QÁRDISTÁK Irta: Id. Petrásovszky Leo. Édes Jézus! A Te Szíved Tisztelői vagyunk mi; Szeretetet csak Tetőled Akarunk mi tanulni. DALA. Szent Szívedből ha kipattan Az a szikra, az a tűz, Nem vigasztal semmi jobban, Mint a lánc, mely Hozzád fűz. Édes Jézus, esdve kérünk, Fújjad meg a harsonát! Szíved legyen a vezérünk, Mi leszünk a katonák. Ezt a kerek, nagy világot Szent fohászunk töltse be: Jöjjön el a Te országod, Millióknak ünnepe! Gárdaparancs! Imádkozzál és dolgozzál. Terjeszd a Görög-katolikus Szem-majlét, hogy Jézus szent Szívének ió apostola ha jó idő lesz, megyünk kirándulni. A tisz- légy! Mi a Szívgárda. Irta: Dr. Szász László. A Szívgárda: gyermekeknek sorakoztatása Krisztus Szentséges Szíve körül! Az apró gárdisták Krisztus igazi harcosaivá képződnek a Szentséges Szív iskolájában és erős fegyverek lesznek Krisztus szellemének terjesztésében. Ez a mozgalom teljesen újkeletű. És pedig az 1918-ik esztendőben a Szívújság, mint Krisztus Szent Szívének tiszteletét terjesztő lap haldoklófélben volt. S hogy a szövetség a lapon segítsen, a pesti irgalmas nővérek Ranolder-intézetének kis tanítványaihoz fordultak először segítséget kérni, akik szívesen vállalták a lap terjesztését, hazavitték szülőikhez, eladták ismerősüknek s így kezdték azt terjeszteni. A kis önkéntes apostolok példáját követte a többi intézet, majd belekapcsolódott az egész ország gyermekvilága s e kis postagalambok lelkesedése életre támasztotta a vergődő lapot. Jutalmuk nem maradt el, mert a szerkesztőség megindította kedvükért a gárdarovatot, mivel ezen kis postagalambokból egész hadsereg alakult az ország minden egyes vidékén. A buzgó lelkipásztorok, tanítók, tanítónők kis csoportokba osztották be a gyermekvilágot, s buzgólkodásuk szerint jutalmazták őket. A Szívgárda egy katonás szervezet, mely tetszik a gyermekiéleknek, csak ügyesen és óvatosan kell velük bánni, hogy az eszmét először szeressék s aztán szokják meg. A gárda jelszava : «Jézus Szentséges Szíve, jöjjön el a Te országod». Apostolkodási tere pedig elsősorban saját családja, ahol önmagán mutatja be a vallásos élet gyümölcseit: szolgálatkész, jóviseletű, szeretetteljes. Az a gyermek, aki így megnyeri szüleit, az tud is hatni a szülőkre. S ezáltal buzgó és vallásos lesz az egész család. Hosszasan azonban nem fejtegetem ezt, mert akik a szívgárdistákkal foglalkoznak, azok mindezt tapasztalják, akik pedig csak ezután alakítják meg azt, azok rendeljék meg a «Vezérkönyvet» (Budapest, VIII., Horánszky-u. 18.), jelentsék be megalakulási szándékukat nagyságos és főtisztelendő Melles Géza kanonok úrnál, aki a szükséges felvilágosítást készségesen megadja. A mi gárdánk hivatalos lapja pedig a «Görög- Katolikus Szemle», melynek ebbeli rovata vezetésére a Főpásztori engedélyt szám alatt kaptam meg. Midőn erre vállalkoztam, nem babérért, de a szívemben élő öntudatos grékus eszméért teszem, miért is arra kérem mindazokat, akiket a szívgárda érdekel, azt vezetik, megalakítják, hogy terjesszék lapunkat, legyenek segítségemre munkámban, hogy a gárdarovat a gyermekek előtt kedvelt legyen. Kezet kézbe téve kell dolgoznunk, hogy életünk öntudatos és eredményes legyen. Ilonka levele. Nemrégiben egyik nagyvárosban, amint a postaládából kiszedték a leveleket s átnézegették, az egyiken a következő címzés volt: «Anyukámhoz a mennyországba». A postás bácsi, amint elolvasta, nem tudta, hogy mitévő legyen, azért e levelet bevitte a postafőnökhöz, aki az írásból csakhamar megállapította, hogy egy gyermek írta. Felbontotta azért a levelet és abban a következőket olvasta: Drága, aranyos anyukám! Amióta te a mennyországban vagy, azóta teljesen elhagyatottan maradtam. Csak egy helyen találom meg a vigasztalásomat és pedig a Szívgárdában, melyet a tisztelendő úr nemrégen alakított meg, amelynek én lettem a kapitánya. Minden hónap első péntekjén közös szentáldozást végzünk. És a Görög-katolikus Szemlét, melyből igen sok jót tanulhatunk, szorgalmasan árusítjuk a bácsik és a nénik között. Bizony sokan vannak, akik nem akarják azt megvenni, azért te, anyukám, ott a mennyországban, kérd meg a jó Istent, hogy az őrzőangyal által legyen segítségünkre, hogy minden ember megvegye a mi ujságunkat. A mi gyűléseinken szoktunk szavalni, énekelni, telendő úr szépen beszél nekünk. Űgy-e, anyukám, ezt látja az Istenke és nagyon örül a mi Szívgárdánknak? Be szeretnék én is a mennyországban lenni. Azt mondta a tisztelendő úr, ha jó szívgárdista leszek, akkor el is fogok jutni oda. Ezekután pedig bezárom levelem s kezeit csókolva vagyok hűséges kisleánya: Szűcs Ilonka. Kedves gárdisták, tudjátok-e, hogy amikor a postafőnök bácsi elolvasta e levelet, akkor azt a jó Isten is olvasta s ezek a sorok úgy meghatották a Főnök bácsit, hogy elhivatta magához ezen árva kisleányt, a saját gyermekévé fogadta s ettől a perctől fogva mindig olvasta a Görög-katolikus Szemlét, amit az örökbefogadott kisleánya örömmel vitt neki a szívgárdista gyűlésekről. Vigyétek ti is ujságunkat mindenfelé, mert ezt látja a jó Isten és megjutalmaz titeket érte. Hajdudorogon a szent Imre jubiláris évet bevezető 8-napos szent misszió befejezése napján, március 30-án, tartották ünnepélyes közös tagfölvételüket az egyes iskolákban alakult Aranyszájú szent János, szent Imre és Árpádházi boldog Margit gárdacsapatok. Több mint 200 gárdista szegődött az Ür Jézus zászlaja alá. A fölavatási szertartást ft. P. Szkiba Teofán szentbazilrendi atya tartotta vecsernye után. Az egész szertartás aztán szentségi áldással fejeződött be. Utána pedig a gárdisták, a szülők és az érdeklődő nagyközönség átvonultak a görög-katolikus iskola nagytermébe egy kis ünnepség rendezésére, amely terem ez alkalommal annyira zsúfolásig megtelt, hogy már nagyon sokan csak az utcán és az udvaron rekedhettek künn. Az ünnepély műsora 10 számból állott, melyek közül az ének- és szavalatszámokat leszámítva, következtek: 1. A gárdavezető hitoktató néhány szóval üdvözölte a megjelenteket, de különösen a közöttük csak a kis szívgárdisták kedvéért megjelent ft. P. Szkiba Teofán atyát, aki ezután megtartotta ünnepi beszédét, amely tulajdonképen egymaga képezte az ünnepély fénypontját. A viharos és szűnni nem akaró tapsokkal fogadott nagyhatású beszéd után két kis gárdistajelenet: «A szent koronáért» és a «Gárdavizsga» című színdarabok fejezték be a nagyszabású és emlékezetes ünnepségeket. (Igazán öröm tölti el a lelkünket ezért az agilis munkáért, melyben az érdem Galamb György gárdavezető hitoktatót illeti, akitől sokat várunk lapunk terjesztése terén is. Kedveltesd meg a Szemlét a gárdistákkal. Rovatvezető.) Debrecenben Szívgárdistáink szintén megülték a tíz éves jubileumot. A szépen sikerült ünnepség műsorán színdarabok és szavalatok szerepeltek. á Révleányvárott a görög- és római katolikus gyermekeknek és híveknek kedves kis ünnepélyben volt részük. Március 23-án és 30-án ajánlották fel gyermekeiket Jézus Szent Szívének. 23-án az akkor miséző római katolikus lelkész a nagyobb gárdisták, 30-án pedig a görög-katolikus lelkész a kisebbek felajánlását (felvételi szertartását) végezte. Örömkönnyek csillogtak nemcsak a gyermekek s szülők, hanem még a lelkészek és a tanító szemeiben is. Öröm is volt, hogy, eddigi állapotukból kiemelkedve, megismerhették Jézus Szent Szívének nagy ígéreteit s kegyelmeit. A felnőttek megszervezése is kezdetét vette a Jézus Szent Szíve Társulatba. A Szívgárda tízéves jubileumáról is megemlékeztek az új gárdisták kedves szavalatokkal és énekkel. Felsőzsolcán megalakult a «Magyar Ifjúsági Vöröskereszt» csoportja. Céljául tűzte ki a jótékonyság gyakorlását, a test és lélek fokozottabb nevelését, mikre a mai nehéz időkben igen nagy szükség van. A csoport már ezideig is szép munkát fejtett ki. Szegénysorsú tanulótársaikat naponként kenyérrel látják el s részükre a szükséges tanszereket beszerzik. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt végrehajtó-bizottsága Gariscsák József tanítónkat nevezte ki a csoport vezetőjévé. Gazdálkodás. Időjárás. Nagyjában száraz, enyhe időjárás remélhető. Terményárak április 16-án budapesti paritásban, métermázsánként pengőben. (Ha az ár változott, zárjelben a március 27-iki ár.) Búza, tiszavid. 77 kg: ( ); 78 kg : ( ); 79 kg : ( ); 80 kg: ( ; tiszai 77 kg: ( ); 78 kg: ( ); 79 kg: ( ); 80 kg: ( ); más 77 kg: ( ); 78 kg: ( ); 79 kg: ; 80 kg : ( ). Rozs: ( ). Árpa: ( ). Zab: ( ). Tengeri, tiszai: ( ); más : ( Vágómarha. Élősúly kilója fillérben. Felhajtás 354, eladatlan 72. Bika, magyar : 76 84, tarka : Ökör, magyar : , tarka: Tehén, magyar: 70 96, tarka : Növendékmarha : Sertés. Felhajtás 1374, eladatlan 334. Szedett közép: ; könnyű: Süldő: Szalonna: Zsír nagyban : SZERKESZTŐI ÜZENETEK Szemle. Többeknek. Beküldött dolgok sorra kerülnek. Lapzárta: április 29. Kiadja a MAGOSz. A kiadásért felelős: Dr. Szaplonczay Ödön. OBERBAUER A. UTÓDA Magyarország legrégibb miseruhák, egyházi szerek, zászlók, oltárépítő és templomberendező vállalata BUDAPEST, IV., VÁCI UTCA 41. SZ. Alapítási év: Telefon: Aut Felonok, Plascsenicák, kelyhek stb. stb. nagy választékban. Vállalom mennyezetes oltárok, ikonosztázok stb. építését és javítását. Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. sz. Nyomdaigazgató: Kohl Ferenc.