Segédlet. a Termesztési alapismeretek gyakorlatokhoz. Összeállította: Gyuricza Gyuláné Nedelkovics Judit. Kertészet és parképítés ágazat

Átírás

1 Segédlet a Termesztési alapismeretek gyakorlatokhoz Összeállította: Gyuricza Gyuláné Nedelkovics Judit

2 Talajtani gyakorlatok Talajmintavétel A szakszerű talajmintavétel szabvány alapján történhet (MSZ ). Egy átlagminta maximálisan 5 ha területet jellemezhet. Amennyiben egy parcella területe meghaladja az 5 ha-t, úgy a parcellát 5 ha-os, lehetőleg homogén területekre kell bontani. A mintavételi pontok kijelölését 1:10000 léptékű térkép alapján célszerű végezni. Ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is. A térképlapon rögzíteni kell a mintavétel helyszíneit, valamint a minták azonosítóját. A térképnek tartalmaznia kell a parcellák határait, azonosítóit, területét. Az átlagmintát talajtanilag egységes területről azonos, egységes módszerrel, azonos szintből kell venni. Szántóföldi kultúráknál a művelt rétegből (0-30 cm) parcellánként, de maximum 5 ha-ként veszünk átlagmintát. Rét-legelő kultúránál 2-20 cm mélységből parcellánként, de maximum. 5 ha-onként veszünk egy átlagmintát. Álló kultúráknál 0-30, cm, bogyósoknál 0-20, cm szintekből kell 1-1 talajmintát venni. Az átlagminta részmintákból áll. Minél több részmintából rakjuk össze az átlagmintát, annál pontosabb eredményre számíthatunk. Rét-legelő esetén min. 30, szántóföldi kultúra esetén min. 20 ponton vegyünk azonos tömegű részmintát. A mintázandó területről a részmintákat zig-zag vonalban, vagy átló mentén vegyük úgy, hogy az a területet a lehető legjobban reprezentálja. A mintavételi helyek szabályos kijelölési lehetőségét mutatja be az (1. ábra). 1. ábra: A pontminták szabályos elhelyezkedése

3 TILOS mintát venni szántóföldi kultúránál a tábla szélén 20 m-es sávban, a forgókban, a szalmakazlak helyén, műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depók helyén, állatok delelő helyén. A mintavétel OPTIMÁLIS időpontja a termés betakarítása utáni, még a trágyázás előtti időszak, amikor a talaj művelhető állapotban van. Vehető még minta az ősszel alaptrágyázott területekről, a következő évben, a trágyázástól számított minimum 100 nap elteltével, a tavasszal műtrágyázott területekről a betakarítás után, de az utolsó trágyázástól számított minimum 100 nap eltelte után, szervestrágyázás esetén minimum 6 hónappal a munkavégzést követően. A mintavétel végezhető: - Kézzel: (rétegfúrókkal, fúrókkal, ásóval) - Géppel: terepjáróra, quadra szerelt automatafúrókkal (GPS) 2. ábra Kézi talajmintavétel A mintavétel során az egyes részmintákat vödörben gyűjtsük, majd a parcelláról történt mintavétel végeztével ponyván alaposan keverjük össze. Az így kapott homogén, a tábla egészét reprezentáló átlagmintából 1-1,5 kg-ot töltsünk 1-2 kg talaj befogadására alkalmas polietilén zacskóba. A zacskó bekötése előtt a mintákat mintaazonosító jeggyel kell ellátnunk, amely tartalmazza a gazdálkodó nevét, a vizsgálat jellegét, a mintavétel helyét és idejét, a parcella jelét, a minta kódját és a mintavétel mélységét. Az ily módon kitöltött mintaazonosító jegyet külön zacskóba helyezve (az adatok olvashatóságának biztosítása érdekében) tegyük a talajt tartalmazó tasakba.

4 Mintacédula Megrendelő/cég neve: Tábla neve: A minta száma/kódja: mélysége:..cm Székhelye: MEPAR kódszáma: A mintavétel A mintavétel alkalmával mindig készítsünk mintavételi jegyzőkönyvet, mely kísérőokiratként szolgál. A mintavételi jegyzőkönyv a mintaazonosító jegy adatain túl tartalmazza a mintavétel célját, a minták darab számát és a tábla pontos rajzát. Mintavételi jegyzőkönyv Megrendelő/cég Mintavevő Mintavétel helye/tábla Mintavétel A tábla talajának Neve: Lakhelye: (Székhelye) Telefonszáma: Adószáma: Neve: Megnevezése, kódja (helyiség, tábla) Területe (ha) Célja (jelölje X-el) Ideje: (év, hó, nap) Genetikai megnevezése: MEPAR kódszám: Begyűjtött minták száma: (db) Szűkített talajvizsgálat Bővített talajvizsgálat Teljes körű talajvizsgálat Egyéb: Mélysége: (cm) A jegyzőkönyv aláírásával igazoljuk, hogy az adatok a valóságnak megfelelnek.

5 Talajvizsgálatok Talajszelvény feltárása Szükséges eszközök: ásó, lapát Az adott helyen ássunk minimum 1 m x 1 m-es területű, 1,5-2 m mély gödröt. A gödör egyik falát függőlegessé képezzük ki, itt végezzük megfigyeléseinket! 3. ábra Feltárt talajszelvény

6 A talaj szintezettsége A talajszintek a természetes talajfejlődés eredményeként alakultak ki. Az egyes szinteket az ABC nagy betűivel jelöljük (4. ábra). A szint B szint C szint D szint 4. ábra: A talaj szintezettsége A-szint - a talajok legfelső szintje - a talajképződés folyamati itt a legintenzívebbek - itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag - az élőlények elsősorban ebben a szintben élnek B-szint - a felhalmozódási szint, az A - szintből az esővíz ide szállítja az anyagok egy részét - nehéz általános tulajdonságokat megadni, mert nagyon különböző lehet - egyes talajtípusoknál hiányzik C-szint - humuszmentes talajképző réteg

7 - az alapkőzet szintje, - a talajképző folyamatok nem vagy csak kis mértékben zajlanak A fő szintek további al-szintekre oszthatók A1, A2 stb. A talaj morfológiai szerkezetének vizsgálata A talajmintán, vagy szelvénygödörben a talajszelvényeken beazonosítjuk az 5. ábrán látható szerkezeti elemeket. 5. ábra: A morfológiai szerkezet elemei (Stefanovits, 1992)

8 A talaj víztartalmának becslése A talaj víztartalmát tapintás és vizes kezelés útján próbáljuk becsülni. A talajnedvesség állapotának jellemzőit mutatja be a 1. táblázat. A talajnedvesség állapota Száraz Friss Nyirkos Nedves Sáros Jellemzői Tapintásra száraz, nyomásra könnyen szétesik apró szemcsékre, vízzel leöntve színe nagymértékben megváltozik. Nyomás hatására a szemcsék nehezebben esnek szét, jobban egymáshoz tapadnak. Nyomás hatására a szemcsék összetapadnak. Erőteljes összenyomáskor a tenyér és az ujjak nedvesek lesznek. Már kis nyomással is víz távozik a talajból. 1. táblázat: A talajnedvesség állapotának jellemzői A talaj víztartalmának meghatározása A talajminta tömegét a mintavételkor azonnal táramérlegen mérjük meg! Ezt követően ideális esetben, szárítószekrényben, szükségmegoldásként száraz, napos helyen szárítjuk. A tömegállandóság beálltakor tömegét feljegyezzük. A két érték különbsége adja a megkötött vízmennyiséget. A víztartalom meghatározása után kerülhet sor a talaj szemcseösszetételének, mechanikai sajátságainak és morfológiai szerkezetének meghatározására.

9 A talaj szemcseösszetételének becslése - Ujj-próba (Finger-teszt) A vizsgálathoz ujjainkat használjuk (6. ábra). Tapintással érzékeljük a fizikai talajféleségek közötti különbségeket. Fizikai talajféleségek 6. ábra: Az ujj próba A teszt értékelését a 2. táblázat mutatja be: Fizikai talajféleségek Homok Vályog Agyag Jellemzői érdes tapintatú puha tapintású, könnyen morzsolható nedvesen képlékeny vagy száraz állapotban kemény, nem alakítható 2. táblázat: Az ujj-próba értékelése Atterberg-féle szemcseösszetétel vizsgálat Szükséges eszközök: különböző méretű sziták

10 A mechanikai összetétel vizsgálata során a talajt alkotó anyag részecskéinek nagyságát, illetve azok mennyiségi arányát állapítjuk meg. Lemérünk 100 g talajt, majd különböző méretű szitákon átszitáljuk. Az azonos mérettartományba eső részecskék tömegét lemérjük, így kapjuk meg százalékos arányukat (3. táblázat). Részecskék elnevezése Durva kavics, kőtörmelék Részecskék átmérője (mm) 200,0-20,0 Kavics 20,0-2,0 durva homok 2,0-0,2 finom homok 0,2-0,02 Iszap 0,02-0,002 Agyag 0,002 kisebb A részecskék csoportosítása Vázrészek Leiszapolható részek 3. táblázat: A fizikai talajféleség és a szemcseösszetétel összefüggései A talaj mechanikai összetételének becslése A vízzel szembeni viselkedésük alapján értékeljük a fizikai talajféleségét. A gyúrópróba során evőkanálnyi nedves talajból gombócot formálunk, ha ez nem sikerül a minta szétesik. Ez a fizikai talajféleség a homok. A gombócból készítsünk sodratot (kb. 0,5 cm átmérőjűt). A sodrat, ha szétesik, kirepedezik, akkor a fizikai talajfélesége homokos-vályog. A talajmintánkból kifli alakot sikerül formálni, akkor a fizikai talajfélesége vályog. A sodratunkat, ha nem tudjuk gyűrűvé hajlítani, akkor a mintánk fizikai talajfélesége vályogos-agyag. Amennyiben a gombócból készített sodratot gyűrű alakúra tudjuk formálni, akkor a vizsgált minta fizikai talajfélesége agyag.

11 7. ábra: A gyúrópróba A talajszövet, textúra meghatározása A fontosabb szemcsefrakciók tömegszázalékban kifejezett mennyisége. Az anyagi sajátságaik megváltoztatása nélkül tovább nem bontható elemi szemcsék %-os aránya a talajban. A meghatározáshoz ismernünk kell a talaj szemcseösszetételét, és szükségünk van a 8. ábra háromszög diagramjára. 8. ábra Háromszög diagram a textúra meghatározásához

12 Kötöttség A kötöttség a talaj művelő eszközzel szembeni ellenállását jelenti. Meghatározása az Arany-féle kötöttségi szám (K A ) alapján történik, amely a fizikai talajféleség legfontosabb jellemzője. Arany-féle kötöttségi szám meghatározása Eszközei: táramérleg, kanál, dörzsmozsár, főzőpohár, büretta állvánnyal. A K A = a 100 gramm légszáraz talajnak a képlékenység felső határáig történő nedvesítéshez szükséges vízmennyiség. A vizsgálat lényege, hogy a légszáraz talajhoz desztillált vizet adunk keverés közben. Mérjük, hogy 100 g talaj esetében hány milliliter vízre van szükség ahhoz, hogy abból egy meghatározott konzisztenciájú pép legyen, amely a fonálpróbát adja (9. ábra). A kötött talajnál, nagy agyagtartalma révén nagy számot kapunk, laza homoktalajnál kicsit. 9. ábra: A fonalpróba

13 A kötöttségi szám a talaj kolloid tartalmával (agyag, iszap) van leginkább összefüggésben. A 4. táblázatból ezen összefüggések kiolvashatók. Az 4. táblázat a fizikai talajféleség, a K A, az agyagtartalom (A %), az iszap + agyagtartalom (I+A %), az 5órás kapilláris vízemelés, valamint a higroszkóposság (hy %) összefüggéseit mutatja be. 4. táblázat: A talaj fizikaiféleségének vizsgálati adatai Agyag-iszap tartalom meghatározása (LI%) A mezőgazdaság, környezetvédelem, építőipar szempontjából egyaránt fontos tulajdonság, mert a talaj szemcseösszetétele meghatározza annak, adszorpciós és kötőképességét. Eszközei: mérőhenger, keverőpálca vagy üvegbot A vizsgálatot térfogatméréssel, ülepítéses módszerrel végezhetjük el (36. ábra).

14 10. ábra Agyag-iszap tartalom meghatározása ülepítéssel Menete: Talajmintával félig, majd vízzel tele töltjük az 1000 cm 3 -es mérőhengert. A mérőhengert összerázzuk, és kb. 1 órahosszat állni hagyjuk. A zagyot még egyszer alaposan összerázzuk, majd 24 órát állni hagyjuk, és leolvassuk a teljes (H 1 ) és az agyag-iszap alatti részt (H 2 ). Számítás: H 1 -H 2 LI%= x100% H 1 LI%: agyag-iszap tartalom H 1 : a teljes üledék vastagsága H 2 : az agyag-iszap vastagsága Az 1. táblázat mutatja az agyag-iszap tartalom (LI%) alakulását fizikai talajféleségenként.

15 5. táblázat A talaj fizikaiféleségének vizsgálati adatai A talaj mésztartalmának meghatározása Szükséges anyag és eszköz: 10%-os sósav, óraüveg A vizsgálat azon alapszik, hogy a talaj mésztartalmáért felelős kalcium-karbonát (CaCO 3) és kalcium-hidrogén karbonát (CaHCO 3) sósavval széndioxid (CO 2) keletkezése közben reagál. Reakcióegyenlet: CaCO HCl = CO 2 + CaCl 2 + H 2 O A pezsgés (CO 2 keletkezés intenzitása) alapján következtetünk a minta mésztartalmára.

16 A pezsgés A mésztartalom (%-ban) A jelölése (+) mértéke nincs pezsgés 0% pezsgés nincs, de 1% alatti sercegés hallható + gyenge pezsgés 1-2% közepes pezsgés 2-5% erőteljes rövid 5-10% ++ pezsgés erőteljes, tartós 10% feletti pezsgés táblázat: A mésztartalom mértéke a sósav hatására bekövetkező pezsgés alapján Kémhatásvizsgálat legegyszerűbben Univerzális ph-papír segítségével végezhetjük el. A száraz talajból egy evőkanálnyi mintát két és félszer annyi vízben elkeverünk, majd 4-5 cm-es ph - papír-csíkot mártunk bele. A papír elszíneződését a dobozon lévő skálával összehasonlítva megállapítjuk a talaj ph-értékét. Ha a papír színe: sárgáról enyhe sárgászöldre változott, a talaj ph-érték szempontjából közömbös (ph = 7), ha kifejezetten sárga lesz, akkor savanyú (ph 5,5 6,5), ha pedig zöldeskék, sőt kék, akkor lúgos kémhatású (a ph 7,5 fölött van). Fenolftalein-lúgosság meghatározása A vizsgálat a szikesek szóda-tartalmának jellemzésére szolgál. Valamennyi sót, amely fenolftalein-lúgosságot mutat, szóda néven foglaljuk össze. A szóda, a nátrium-metaszilikát, a nátrium-aluminát vízben lúgosan hidrolizál, NaOH keletkezik. Gyenge fenolftalein-lúgosságot okoz még a talaj kicserélhető Na + iontartalma és kis mértékben a finom eloszlású mész is. A módszer csak azonos körülmények között végrehajtva ad összehasonlításra alkalmas értéket. Szükséges eszközök, vegyszerek: porcelántál, büretta, üvegbot, vegyszerkanál, desztillált víz, 0,1 n HCl-oldat, fenolftalein-indikátor

17 A vizsgálat menete: 20,00 g légszáraz talajmintát fehér porcelántálba mérünk. Hozzáadunk 200 ml deszt. vizet és 1 ml 1 %-os fenolftaleinindikátort. A szuszpenziót üvegbottal felkeverjük, 5 percig állni hagyjuk, majd a szuszpenzió felszínét keverve 0,1 n HCl-oldattal a vörös szín eltűnéséig gyors ütemben megtitráljuk. Értékelés: a fenolftalein-lúgosságot (A) Na 2 CO 3 /100 g talajra a következő összefüggés alapján számítjuk ki (1 ml mérőoldat 10,61*10-3 Na 2 CO 3 -ot mér): A = [ (a * f * 10,610 * 10-3 ) / 20] * 100 = a * f * 0,053 ahol a f 20 g talaj fenolftalein-lúgoságának titrálására fogyott mérőoldat ml-e, a mérőoldat hatóértéke Megjegyzés: - A higítással nagymértékben nő a sók hidrolízise, ezért fontos, hogy mindig betartsuk az előírt víz: talaj = 10:1 tömegarányt. - A talajrészecskék és a talajoldat között egyensúly áll fenn. A titrálással megváltoztatjuk a folyadékfázis összetételét. Az adszorpciós komplex hidrolízise folytán újabb lúgosság jelenik meg az oldatban, a már megtitrált szuszpenzió megvörösödik. A titrálást a fenti okból gyorsan végezzük el. - A szuszpenzió folyadékfázisának színe a szuszpenzió szélén figyelhető a fehér porcelántálban és az üvegbotnál.

18 Talajművelés A talajerő-gazdálkodás Forrásai: tarló- és gyökérmaradványok, szármaradványok, zöldtrágyák, istállótrágya, hígtrágya, tőzeg, egyéb szerves hulladékok, mikrobiális nitrogénkötés, mindezeket kiegészítő műtrágyák. A szervestrágyázás jelentősége A talajtermékenység fenntartásának és javításának feltétele a megfelelő minőségű és szintű szervestrágyázás. Ez biztosítja a talaj művelése során csökkenő humusz mennyiségének pótlását. A szervestrágyázás elősegíti a mikrobák felszaporodását, a CO 2, és a szerves savak képzését és ennek folytán a nyers tápanyagok feltáródását. A talaj szerves anyagainak forrásai, a fontosabb szerves trágyák 1. Istállótrágya 2. Hígtrágya 3. Zöldtrágya 4. Növényi maradványok, melléktermékek 5. Komposzt 6. Városi szemét 7. Fekália 8. Tőzegtrágya 9. Baromfitrágya 10.Ipari szerves hulladékok Az istállótrágya jelentősége: - Tápanyagforrás: Az NPK elemeken kívül tartalmaz Ca és Mg-ot - Energiaforrás: C tartalma a talajban biotikus és abiotikus feltáródás feltétele. - Előnyösen befolyásolja a talaj víz-, levegő-, és hőgazdálkodását. - Javítja talaj porozitását, a talaj szerkezetet, kedvezően befolyásolja a talaj művelhetőségét. - Elősegíti a műtrágyák hasznosulását.

19 Az istállótrágya P és K-ja egyenértékű a műtrágyákéval, a N hasznosulása % - ban érvényesül a műtrágya nitrogénjéhez viszonyítva. Homok talajon az önmagában adott műtrágya csak 240 kg/ha dózisig növeli a termést az e fölötti a adagok már termésdepressziót okoznak. Istállótrágyával kombinálva ez a depresszív hatás megszűnik

20

21

22 Talajművelési rendszer az ökológiai növénytermesztésben:

23 A talajtömörödés Magyarországon az alábbi okokra vezethető vissza: Természeti tényezők: leginkább a kevés szerves és szervetlen kolloidokat tartalmazó talajokra vagy genetikai talajszintekre jellemző. Tömörödhetnek a talajok időjárási szélsőségek (csapadéktöbblet illetve hiány miatt bekövetkező belvíz, kiszáradás, ülepedés) hatására is. A nedves talajon történő gépmozgás és művelés. A deformáció mértéke függ a kiváltó tényezőerősségétől, hatásának időtartamától, az egységnyi területre esőterheléstől, a talaj tulajdonságaitól és egyéb tényezőktől. (öntözés, vízjárta területeken helytelen agrotechnika). A művelő elemek talajra gyakorolt ismételt nyomásának hatására a többször, ugyanabban a mélységben végzett művelés következményeként. Leggyakrabban a tárcsázás (16-20 cm) és a szántás (22-25 cm, cm, cm) mélységében alakulhat ki. Kedvezőtlen esetben, egy talajszelvényben két-három károsan tömörödött réteg is kimutatható. Korábbi felmérések szerint Magyarországon mintegy 1,4 millió hektárnyi szántóföldön zavarja tömör záró réteg jelenléte a növénytermesztést. Az utóbbi években, e tekintetben tovább romlott a helyzet, amit hazai vizsgálatok igazolnak. A 2000-es évek óta Magyarország szántóterületeinek mintegy felén mutatható ki tömörödöttség. Öntözés Az öntözés hatása a talajra Az öntözés talajra gyakorolt hatásai négy nagyobb csoportba foglalhatók össze: az öntözővíz kitermelésének a hatása; az öntözővíz tározását, kormányzását és szétosztását szolgáló műszaki berendezések hatása; az öntözés hatása; az öntözéses gazdálkodás hatása. A hatások egyaránt lehetnek: célul kitűzött kedvező hatások vagy nem kívánatos, káros mellékhatások; a talaj víz növény rendszer bármely elemét, elemeit vagy egészét érintők; az öntözött területen vagy annak környezetében érvényesülők. Az öntözés az egyik legközvetlenebb és legerősebb beavatkozás a talaj vízháztartásába és anyagforgalmába, olyan eszköz, amely eredményesen hozzájárulhat nemcsak a növényi terméshozamok növeléséhez, az agrotechnikai műveletek megfelelő

24 minőségben való energiatakarékos elvégzéséhez, hanem a talajtermékenység megőrzéséhez, sőt fokozásához is; viszont a talaj termékenységét csökkentő, káros anyagforgalmi folyamatok megindulását, terjedését, erősödését és/vagy elmélyülését is okozhatja. Az öntözés hatása a talaj fizikai tulajdonságaira Az öntözés hatása a talaj fizikai tulajdonságaira kétirányú: Kedvező hatás: kedvezőbb nedvességállapot kedvezőbb biológiai tevékenység jobb növényfejlődés jobban fejlett gyökérrendszer jobb talajszerkezet, nagyobb szerkezeti stabilitás. Kedvezőtlen hatás: a vízcseppek vagy az áramló víz szerkezetromboló hatása; túl nedves állapot kedvezőtlen mikrobiális folyamatok; fokozódó tömörödés- és szerkezetleromlás - érzékenység; másodlagos szikesedés peptizáció, szerkezet-leromlás. Mindezek a hatások együttesen a talaj vízháztartásának szélsőségessé válását idézik elő mindkét irányban: egyaránt fokozódik a belvízveszély és az aszályérzékenység, csökken a csapadék- és öntözővíz érvényesülésének hatásfoka. Ha az öntözés só-felhalmozódási és szikesedési folyamatokat okoz, természetesen valamennyi kedvezőtlen talajfizikai hatás még élesebben jelentkezik, s ezekhez társul (különösen nehéz mechanikai összetételű, nagy duzzadó agyagásvány-tartalmú talajokban) a duzzadás zsugorodás repedezés is, tovább súlyosbítva a vízháztartási szélsőségeket (fokozódó szivárgási veszteségek, mélyebb kiszáradás). Az öntözés hatása a talaj kémiai tulajdonságaira Az öntözés hatása a talajok só-forgalmára, só-mérlegeire igen különböző, gyakran teljesen ellentétes is lehet. Ezt a következő összeállítás igazolja: Kedvező hatások: a só-mérleg csökkentése irányában ható tényezők a talaj sótartalmának kilúgozása a növények kedvező fejlődésének elősegítése jobb gyökérfejlődés jobb természetes drenázs Kedvezőtlen hatások: a só-mérleg növelése irányában ható tényezők az öntözővíz sótartalmának felhalmozása a talajvízszint megemelése

25 a talajvíz sótartalmának felhalmozása a mélyebb talajrétegek sótartalmának felhalmozása a felszín közeli rétegekben az öntözővíz sótartalma kilúgozódásának meggátolása Hogy adott viszonyok között e hatások közül melyik, mikor és milyen mértékben jelentkezik, azt elsősorban a természeti viszonyok (éghajlat, domborzat, geológiai viszonyok, hidrológiai viszonyok, talajviszonyok), a talajhasználat módja és az öntözés körülményei (az öntözővíz mennyisége, kémiai összetétele; az öntözések gyakorisága, az öntözési mód) szabják meg. Az öntözött talajok sóforgalom-szabályozásának gyakorlatában két fő cél tűzhető ki: a talaj sókészletének csökkentése; a talaj sókészletének stabilizálása (egyensúlyban tartása). A Magyar Alföldön a szikesítő sók fő forrásai a talajvizek. Következésképpen az öntözés hatására (az öntözött területeken vagy azok környezetében) bekövetkező másodlagos só-felhalmozódási, szikesedési folyamatok túlnyomó része a talajvízszint megemelkedésének következménye. Magyarországon egy nemzetközi elismerést kiváltó szisztematikus talajfelvételezési vizsgálati térképezési monitoring adatértékelési előrejelzési rendszer került kidolgozásra és eredményes gyakorlati alkalmazásra e káros folyamatok előrejelzésére és időben való megelőzésére a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszer szélesebb értelemben vett hatásterületén. Az öntözés káros mellékhatásai közül világszerte legsúlyosabb és legelterjedtebb a másodlagos szikesedés. Minden kontinensen előfordul, több millió hektárnyi területet érint, és sajnos megfelelő preventív intézkedések hiányában terjedését mind a mai napig nem sikerült megakadályozni, sőt jelentős mértékben mérsékelni sem. A másodlagos szikesedés leggyakoribb folyamatai a következők: a) Másodlagos sófelhalmozódás. b) Másodlagos szolonyecesedés: a talaj adszorpciós komplexusának Na + -telítődése a feltalajban és/vagy a talaj mélyebb rétegeiben. c) Szologyosodás. Sajátos talajdegradációs folyamat, amelynek során megbomlik a talaj organo-minerális komplexuma: a szerves anyag oldhatóvá válva vagy a felszínen elfolyik, vagy a mélyebb rétegekbe lúgozódik. A talaj humuszanyagokban tovább szegényedik; de megbomlik a talaj ásványi része is: a másfélszeres oxidok (Al 2 O 3, Fe 2 O 3 ) a B-szintbe lúgozódnak, a gyengén oldódó kovasav a felszínen marad és fehér por formájában halmozódik fel a talaj felszínén, a mikromélyedésekben vagy a szerkezeti elemek (például a B-szint oszlopainak) felületén.

26 Az Alföldön a három folyamat többnyire kombináltan jelenik meg, a talajok mozaikosan tarka térbeli variabilitását okozva. Az öntözés hat a talaj további anyagforgalmi folyamataira is, amelyek közül legfontosabbak a következők: a) A karbonátok migrációja, mészakkumulációs szintek kialakulása. Öntözött területen a talaj többször és alaposabban átnedvesedik. Hidromorf vonásai tehát erősödnek, különösen ha az öntözővíz hatásához a felemelkedő talajvíz hatása is hozzáadódik. Az erősödő hidromorfizmus élénkebb vasdinamikával, valamint jellegzetes mészprofilok kialakulásával jár együtt. Öntözött talajokban gyakran megfigyelhető ún. függő mészprofilok, mészakkumulációs szintek kialakulása, a lefelé és felfelé irányuló oldatmozgás együttes hatásának következtében; b) Szervesanyag-forgalom. Az öntözés két okból is elősegíti a talaj szervesanyagtartalmának gyarapodását: jobb nedvességellátás nagyobb fitomassza-produktum több talajban visszamaradó tarló- és gyökérmaradvány; erősebb átnedvesedés mérséklődő aerob mineralizáció lassúbb szervesanyag-le-bomlás. c) A rétiesedés, láposodás. A két talajképződési folyamat tulajdonképpen az átnedvesedés erősödésének két fokozata. A rétiesedés folyamán ez még csak a magasabb talajvízszintben, a hidromorf vonások erősödésében, a szervesanyaglebomlás sebességének mérséklődésében fejeződik ki ( réti talajok); a láposodás során azonban már a rendszeresen ismétlődő felszíni vízborításokban és az erős szervesanyag-felhalmozódásban is. A rétiesedés száraz évjáratokban kedvező ( jobb vízellátás), nedves évjáratokban kedvezőtlen ( túl nedves állapot, belvízveszély) folyamat a talaj termőképessége szempontjából. A láposodás mocsarasodás viszont egyértelműen kedvezőtlen, hisz az eredményes növénytermesztést megakadályozza, kérdésessé, kockázatossá teszi. Másodlagos láposodási mocsarasodási folyamatok mintegy 10 ezer hektáron következtek be a Tiszalöki Öntözőrendszer hatásterületén (részben a szikesedéssel összefonódva), elsősorban rosszul kezelt vagy felhagyott rizstelepeken, felszámolt halastavak helyén és környezetében, magas vezetésű csatornák mentén azok szivárgása miatt. d) A talaj tápanyagforgalma. Az öntözött talajok kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb nedvességforgalma kedvezően hat a talaj tápanyagkészletének feltáródására, a talajba juttatott tápanyagok érvényesülésére, és végeredményben a növény tápanyagellátására.

27 Az öntözés előbbiekben említett káros mellékhatásai azonban a tápanyagforgalmat is kedvezőtlenül befolyásolják: időszakosan anaerob körülmények redukciós viszonyok, csökkenő biológiai aktivitás a tápanyagok növény által való felvehetőségének romlása, a növényeket fiziológiailag károsító mérgező anyagok (nitritek, szulfidok, metán stb.) felhalmozódása. Az öntözés elősegíti a tápanyagoknak a mélyebb rétegekbe vagy a talajvízbe való kilúgzódását. A tápelemek közül a legmozgékonyabb N kilúgzási veszélye a legnagyobb, ami nemcsak tápanyagveszteség, hanem a felszín alatti vizek nitrátszennyeződésének egyik forrása is. A P kilúgzódása jelentéktelen, gyakran fordul elő viszont, hogy az a felszíni lefolyással kerül talajszemcsékhez kötve, sőt műtrágyaszemcsék formájában a felszíni vizekbe, s okozza azok káros eutrofizációját. Ez egyrészt környezetvédelmi probléma, másrészt a nedvességszabályozó rendszer zavartalan üzemeltetésének nehezen megoldható feladata: csatornák begyomosodása feliszapolódásának gyorsulása gyakoribb tisztítás és karbantartás szükségessége. A K mozgékonysága az N és a P között helyezkedik el. Esetenként számítani lehet a Ca kilúgzódására is. Kis karbonát-tartalmú, kis pufferkapacitású (kis agyag- és szervesanyag-tartalmú), semleges vagy gyengén savanyú kémhatású talajokon ez a talaj savanyodásának veszélyét rejti magában, annak káros következményeivel (tápanyag-antagonizmusok; fokozódó fixáció és immobilizáció stb.) együtt. Az öntözés hatása a talaj vízháztartására A felszíni vizek öntözésre való felhasználásának nincs jelentősebb közvetlen hatása a talaj vízháztartására, legfeljebb a vízminőség esetleges megváltozásán keresztül. Az öntözést szolgáló műtárgyak és egyéb műszaki létesítmények (tározók, csatornák, duzzasztók, vízelosztó rendszerek stb.) hatása a talaj vízháztartására elsősorban azok szivárgási veszteségeiből adódik. Ide sorolhatók a nem megfelelő szigetelésű, burkolatlan vagy nem eléggé vízzáró talajon létesített tározók, a helyenként magas vezetésű burkolatlan földcsatornák szivárgási veszteségei vagy a nem egyenletes vízelosztásból és az ennek következményeként előforduló túlöntözésből adódó szivárgási veszteségek. Ez utóbbiak különösen rizstelepeken és felületi öntözéseknél lehetnek jelentősek. Ilyen talajvíztáplálás-többlet még megfelelő horizontális talajvízmozgás esetén is talajvízszintemelkedést okoz, még inkább természetesen a lassú horizontális szivárgású, pangó talajvizek esetében.

28 Jól megfigyelhető volt ez a hatás például a Keleti-főcsatorna és a Tiszalöki Öntözőrendszer több nagyobb öntöző- és belvízlevezető csatornái mentén, a nagyobb tározók és halastavak környezetében, továbbá a Hortobágy Berettyó vidékén, ahol a szivárgási veszteségek okozta talajvízszint-emelkedés helyenként 1 2 méter/év értéket is elért. A talajvízszint-emelkedés azután számos helyen másodlagos szikesedési folyamatok megindulását, erősödését vagy elmélyülését okozta. Az öntözés hatása a talaj biológiai és agronómiai tulajdonságaira Öntözött talajokban a kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb nedvességellátás eredményeképpen nő a talaj mikrobiális tevékenysége, biológiai aktivitása: nő a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, sugárgombák, algák stb.) száma és faj-diverzitása; nő a talaj mikrobiális aktivitása (szervesanyag-lebontás, légzés és CO 2 -produkció, enzimaktivitás stb.); erősödnek a talajban végbemenő és a talajtermékenység szempontjából kedvező biológiai folyamatok, így a tarló- és gyökérmaradványok lebontása; a humuszképződés; a szerves nitrogénformákat ammónia-nitrogénné lebontó ammonifikáció; az ammónia-nitrogént nitrát-nitrogénné transzformáló nitrifikáció; a légköri N megkötése szimbionta (rhizobiumok, mikorrizák) és szabadon élő mikroorganizmusok (Azotobacter, kék zöld algák) által; a talaj eredeti, de a növények számára nem felvehető tápanyagtőkéjét mobilizáló folyamatok.

29 A beszivárgó víz mozgása a talajszelvényben (Dávid, 1970)

30

31

32

33

34

35 Talajdegradáció A talajok degradációjának egyik jele a szerkezet romlása. Erre utal, hogy talajaink porosodnak (a 0,25 mm-nél kisebb frakció aránya talajaink nagy részében meghaladja a 20-30%-ot), tömörödnek (a térfogattömeg-értékek a évvel ezelőtti 1,1-1,3g/cm 3 értékről gyakran 1,5-1,7g/cm 3 értékre növekednek), ellenállásuk növekszik, gyakori az eketalpréteg kialakulása. Ezek a tünetek számos okkal magyarázhatók. Közülük a legfontosabbak: gépesítés, a nem megfelelő talajnedvesség-állapotban végzett gépi munkák (talajművelés, betakarítás stb.), a szerkezet kialakításában és fenntartásában döntő szerepet játszó szerves anyagok különösen az istállótrágya használatának mellőzése és a meszezés elhagyása ezekkel összefüggésben a talajlakó szervezetek (mikrobák, földigiliszták stb.) számának és aktivitásának erőteljes csökkenése, a vetésváltás és vetésforgó háttérbe szorulása. A talajtömörödés miatt nehezebb a talajművelés (nő a talajművelő eszközök vonóerő igénye), a víz nehezebben hatol be a talajba, több a felszínről elfolyó víz mennyisége, ugyanakkor a kultúrnövény gyökerei nem képesek áthatolni a tömődött rétegen, így az aszályérzékenység jelentősen felerősödik. A szerkezetnélkülivé váló, porosodó, tömörödő talajok egyúttal a szél és a víz romboló hatásának is kevésbé tudnak ellenállni, növelve ezzel az erózió és a defláció talajpusztító hatását. A tájelemek típusai és jelentősége Hazánkban a biológiai sokféleség vonatkozásában a legjelentősebb veszteséget a természetes vegetáció elpusztításával okoztuk. A vegetáció alapján a természeti tőkeindex mindössze 9.9%, vagyis az ökoszisztéma szolgáltatások 90%-át már feléltük. Az élőhelyek természetes megőrzöttsége rendkívül kedvezőtlen, valóban természetesnek mondható vegetáció az ország területének mindössze 0,6%-át borítja. Nagyjából az összes terület 17%-án találhatunk még természetes élőhelymaradványokat, ennek a 2%-a jelenti az előbb említett természetes vegetációt, a 17% területnek a fele közepesen, az ötöde erősen leromlott, és 27%-a tekinthető természetközelinek.

36 A jelentős élőhelyi veszteségeket elsősorban a mezőgazdaság okozta, és okozza, azzal a teljesen egészségtelen területhasználati szerkezettel, amely a szántóföldi gazdálkodást részesíti előnyben az ország területének közel felén. A rendszerváltás után az autópálya építkezések, nemcsak mint területfoglalók, hanem, mint izoláló mesterséges folyosók is hozzájárultak a kedvezőtlen helyzet kialakulásához. A belterületbe való területbevonás is intenzívnek mondható, 2000-ben még csak 4,9% volt az ország belterületi részesedése, ma pedig 7,1%. Ezeket tetézi, hogy Magyarországot a felmelegedés hatása jobban érinti, mint a környezetét, meghatározó tényező a pozitív hőmérsékleti anomália, illetve az aszálynak való kitettség. Mindez az ember felszín-átalakító tevékenységével (alacsony borítottság, vízháztartás megzavarása) függ össze. Sajátos módon a faji változatosság még mindig gazdagnak mondható. Ennek elsődleges oka, hogy a medence gyűjtőpontja a különbözőflóra és faunaelemeknek. A természetes faji mintázatok is azonban jelentős átalakuláson mennek keresztül, amely az invazív fajok térfoglalásának, a fokozódó izolációnak és az ökológiai folyosók megcsonkításának tudható be. Az ökoszisztéma kölcsönhatásainak vázlata (Kreeb 1974.)

37 Az ökoszisztémák vázlatos felépítése Ökoszisztéma Biotóp (élőhely) Biocönózis (élőlények közössége) Jellemzi: klíma talaj víz levegő növények mikróbák állatok abiotikus hatásai (pl. hőmérséklet, páratartalom, csapadék, fény, kémiai faktorok) (fitocönózis) (mikróbák cönózisa) (zoocönózis) Az élő sövény hatása környezetének mikroklímájára

38 Az élő sövény hatása a mezőgazdasági termelésre Az ábrák arra mutatnak rá, hogy az élő sövények, fasorok a gyakorlati tapasztalatok szerint összességében inkább pozitív hatással vannak a környező mezőgazdasági területekre, azok mikroklímájára, talajállapotára és ezeken keresztül termőképességére is. A védett oldalon ugyanis növelik a harmatképződést, a csapadékot, csökkentik a párolgást és párologtatást, javítva ezzel a talajok vízgazdálkodását és biológiai életének feltételeit, összességében élőhelyet teremtenek a gazdálkodásban különösen a biológiai növényvédelemben fontos szerepet játszó hasznos élőlények, szervezetek számára.

39

40 Új közvetlen támogatási rendszer A közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU rendelet) tartalmazza a zöldítés alapvető szabályrendszerét. Ennek értelmében a mezőgazdasági termelőknek három zöldítési gyakorlatot kell végezniük: a növénytermesztés diverzifikálása: a 10 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak adott évben legalább két különböző növénykultúrát kell termeszteniük, míg a 30 ha feletti szántóval rendelkezőknek legalább három féle növényt; a legnagyobb területen termesztett növény a szántóterület legfeljebb 75%-át foglalhatja el, három növény esetén pedig a két legnagyobb területen termesztett növény együttesen nem teheti ki a szántóterület több, mint 95%-át; állandó gyepterület fenntartása: a környezeti szempontból értékes gyepek átalakítása, feltörése nem megengedett, továbbá országos szinten is meg kell őrizni összességében az állandó gyepek arányát a ös referenciához képest, legfeljebb 5 százalékos romlást megengedve; ökológiai célterület fenntartása: a 15 hektár fölötti szántón gazdálkodóknak a szántóterületük 5% - ának megfelelő kiterjedésű ökológiai célterülettel kell rendelkezniük. A január 1-jétől ökológiai fókuszterületként elismertethető területek a következők: parlagon hagyott földterület; teraszok; tájképi elemek: fás szárú növényzettel borított sávok, elszigetelten (magányosan) álló fák, fasor, facsoport, táblaszegély, tavak, vizes árkok; védelmi sávok; agrár-erdészeti hektárok; erdőszélek mentén fekvő támogatható hektársávok; rövid rotációs idejű sarjerdő; erdősített terület; ökológiai jelentőségű másodvetés, amennyiben azt különböző növényfajok magkeverékének vetésével vagy fű alávetéssel hozzák létre és nem foglalja magában az ősszel, rendes betakarítás vagy legeltetés céljára vetett, téli takarónövényekkel borított területeket

41 nitrogénmegkötő növényekkel beültetett területek. A mezőgazdasági termelő rendelkezésére álló ökológiai célterületeknek nem kell feltétlenül a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben (MePAR) támogathatóként szereplő területen lenniük. Elegendő, ha határosak a mezőgazdasági termelő által használt szántóterülettel. Emiatt az olyan tájelemek és védelmi sávok területe is elszámolható ökológiai célterületként, melyekre nincs földhasználati nyilvántartási bejelentési kötelezettségük a termelőknek, továbbá a MePAR-ban jelenleg nem SAPS támogatható besorolásúak. Ilyen tájelemek lehetnek például egyes önkormányzati területek is: út menti sávok, árkok, melyeket fás-cserjés vegetáció borít, parti sáv és facsoport. Ezek a területek azonban jellemzően nem a mezőgazdasági termelő, hanem az önkormányzat, útfenntartó vagy más vagyonkezelő szerv kezelésében/tulajdonában állnak. A termelő annak érdekében, hogy teljesítse ökológiai célterületekkel kapcsolatos kötelezettségét, ezeket a területeket bejelentheti ökológiai célterületnek akkor is, ha nem a szántóterületén, hanem azzal határosan helyezkednek el (természetesen csak akkor, ha ezek a területek számára rendelkezésre állnak).

42 A talajművelés, az agrár-környezetgazdálkodás és a környezettudatos gazdálkodás témakörök feldolgozása keretében használható ábrák, térképek és képek:

43