Tartalomjegyzék. Előszó Bevezető Köszönetnyilvánítás... 17

Átírás

1

2 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: John Warrillow Built to Sell: Creating a Business That Can Thrive Without You Copyright 2010 by John Warrillow, All rights reserved All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition published by arrangement with Portfolio, a member of Penguin Group (USA) Inc. Fordította: Bayer Antal Szerkesztette: Pro Eventus Kft. Szladek Mihály Felelős kiadó és szaklektor: Pongor-Juhász Attila Borítót tervezte: Kis-Szölgyémi Ákos első kiadás Minden jog fenntartva. A könyvben szereplő történetek és a bennük szereplő személyek, cégek, szervezetek, vállalatok és helyszínek kitaláltak. Bármilyen egyezés élt, vagy élő személyekkel, csak a véletlen vagy a képzelet műve. A könyv a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját. A könyv oktatási, üzleti vagy promóciós célokra is megvásárolható. További információkért vegye fel a kapcsolatot kiadónkkal. Jogtulajdonos: Pongor Publishing Üzleti Kiadó Kft., PONGOR PUBLISHING ÜZLETI KIADÓ KFT., Budapest Web: ertekesites@pongorkiado.hu Tartalomjegyzék Előszó Bevezető Köszönetnyilvánítás Cég a szakadék szélén Értéktelen üzleti vállalkozás? A folyamat gyakorlati alkalmazása Belső nyomás A próbatétel A jelöltek Növekedési fájdalom A szám Lendületben Biankó csekk a növekedéshez A vezetők tájékoztatása A kérdés Egy eladható vállalat A célegyenes Gyakorlati útmutató Ted tanácsai összefoglalva ISBN

3 Alex Stapleton beállt Range Roverével az MNY Bank parkolójába. Felkapta a mappáját a hátsó ülésről, és a bejárathoz sietett. Az órájára vetett gyors pillantás megerősítette a félelmét: hat perccel múlt kilenc. Elkésett. Már megint. Rendszeres látogatóként Alex neve szerepelt a recepció listáján, így a biztonsági őr csak intett neki, hogy mehet. Beugrott az egyik lift nyitott ajtaján, és megnyomta a 18. emelet gombját. Úgy érezte, mintha először venne levegőt, amióta elindult az irodájából. Amint kinyílt a liftajtó, Alex végigsprintelt a folyosón, és beszaladt a tárgyalóba, ahol találkozni szokott az MNY Bank képviselőjével. Az ügyfél, John Stevens, már kissé mogorva arccal várta. John, elnézést a késésért. Őrült nagy forgalom volt, pedig péntek van, és... Elhozta a maketteket? kérdezte John türelmetlenkedve. John hét éve dolgozott a banknál. Az üzleti főiskola elvégzése után egyből üzletkötő lett, pár éven át kisvállalkozói kölcsönök kihelyezésével foglalkozott, majd a bank központjához került, a marketingre. Elhízott, korán kopaszodott, úgy nézett ki, mint aki állandó haragban áll az élettel, és bár nem rendelkezett marketing szakképzettséggel, ragaszkodott hozzá, hogy Alex munkájának minden részletét ő irányíthassa. Alex kinyitotta a mappáját, letörölte a homlokát és felkészült a maratoni szeánszra. Elővette az első tervet. Johnnak a szeme sem rebbent, úgy intett Alexnek, amikor az elkezdte magyarázni a tervező elképzelését. 21

4 Lássuk a következőt. Miután Alex bemutatta mind a nyolc tervezetet harminc percnél is rövidebb időbe sűrítve több hét munkáját John hosszasan elgondolkodott, majd kiválasztotta az egyiket és ismertette az utasításait. Még egy illusztrációt akart, más betűtípust, inkább narancsba hajló pirosat az Alex designere által javasolt rózsaszínes árnyalat helyett. Ahogy John dörmögve folytatta a visszajelzéseket, Alex újra az elemi iskolában érezte magát. John szemmel láthatóan élvezte, hogy előadhatja a műkritikust, noha kétségbeejtően alkalmatlan volt a szerepre. Amikor Alex távozott a tárgyalóból, további maketteket ígért Johnnak hétfő reggelre. Lelkileg teljesen összetörve hajtott ki a parkolóból. Ha John Stevens elütött volna a tipikus ügyfeleitől, Alex még együtt is tudott volna élni ezzel a helyzettel. Ám sajnos, John tökéletesen testesítette meg Alex ügyfeleinek a zömét: az állásukkal elégedetlen marketingvezetőket, akik imádják pattogtatni a marketingügynökségüket. Alex nyolc évvel korábban alapította a Stapleton Agencyt, miután végigjárta a szamárlétrát egy multinacionális marketingügynökségnél. Miután mindent kihozott abból az állásból, amit érzése szerint lehetett, úgy döntött, hogy új kihívásokra van szüksége, és a saját lábára állt. Kezdetben kisvállalkozásoknak tervezett logókat és brosúrákat, s fokozatosan haladt előre, mire jóváhagyott beszállítójává vált az MNY Banknak. A jóváhagyott beszállítói státusz azt jelentette, hogy a bank rendesen fizette a számláit, és felvette a Stapleton Agencyt azon beszállítók listájára, akikhez alternatív megoldásként fordulhatott. Ha a bank fő marketingügynöksége nem vállalt be egy kisebb munkát, a bank a Stapleton Agencyt rendelte be. Az ügynökség megalapításakor Alex arról álmodott, Az önjáró vállalkozás hogy jelentős reklámkampányokon dolgozhat, komoly költségvetéssel. Elképzelte önmagát, ahogy fotómodelleket és színészeket rendez, miközben két forgatás között piával rendesen meglocsolt vacsorákat költ el mindenféle marketingigazgatókkal. Be akart törni ebbe a világba. Ehelyett azonban most azon morfondírozott, hogyan mondja meg a vezető grafikusának, hogy egész hétvégén dolgoznia kell, mert az ügyfél egy középvezető, aki soha az életben nem tanult grafikai tervezést, és általában véve is alkalmatlan a feladatára gyakorlatilag teljes átalakítást követelt. A Stapleton Agency a város egyik divatos részén, a belvárostól nyugatra székelt. Alex havi 4 ezer dollárt fizetett a szükségesnél nagyobb területért, mert azt remélte, ez imponál az ügyfeleknek. Az iroda fel volt szerelve mindennel, ami egy kreatív környezethez szükséges: meszeletlen téglafalak, üvegfalú tanácsterem, négyméteres tárgyalóasztal és egy állandó használatra felszerelt projektor. Ám sajnos, csak ritkán vették hasznát, mivel az MNY Bank ragaszkodott hozzá, hogy Alex járjon át hozzájuk. Az irodába visszatérve Alex megpróbált úgy beosonni a helyére, hogy vezető grafikusa, Sarah Buckner ne vegye észre, de az már hallotta a kulcscsörgést, és felnézett a számítógépe mögül. Hogy ment? Egész jól. Kért pár változtatást, de semmi komolyat. Pár perc, és jövök hozzád. Ezzel Alex bement az irodájába, és magára csukta az ajtót. Koffeinre volt szüksége. A napi posta az íróasztalán feküdt. Gyorsan átvizsgálta, az MNY Bank ismerős kékarany logóját keresve. Csekket várt tőlük. Összeszedte a gondolatait és felállította a fontossági 22 23

5 sorrendet a következő pár órára. Rá kellett állítania Sarah-t az MNY Bank által kért változtatásokra, a város túlvégébe kellett mennie ebédelni, meg kellett írnia egy árajánlatot, és közben időt kellett szakítania arra, hogy felhívja a bankját. Sarah meredten bámult maga elé, miközben Alex tudatta vele a hírt. Alex tudta, hogy Sarah mennyit dolgozott ezen a projekten és mennyire utálta ezért próbálta úgy előadni John utasításait, hogy ne csapja vele agyon a motiváltságát. Sarah elfogadta az ítéletet, feltette a zajkizáró fejhallgatóját, hogy elkülönítse magát a szomorú világtól, amelyben élnie kellett, és nekiállt megkeresni a Stevens uraságot legjobban kielégítő narancsos piros árnyalatot. Alex haragudott önmagára, amiért nem volt képes kiállni a designeréért John előtt. Gyengének érezte magát, de igazság szerint a Stapleton Agency nem engedhette meg magának, hogy elveszítsen egy olyan nagy ügyfelet, mint az MNY Bank. Az előző hónapban az ügynökség teljes, 120 ezer dolláros bevételéből 48 ezer származott a banktól. Alex, Sarah és a Stapleton Agency többi hat munkatársa az MNY Banktól függött. A városon átkelve nagy volt a forgalom, és Alex a nap második találkozójáról is elkésett. Sandy Garmalo már ott ült az asztalnál és San Pellegrinót kortyolgatott. Sandy egy ügyvédi iroda marketingosztályát vezette, öt éve volt Alex ügyfele. Az iroda sosem jelentett nagy bevételt a Stapleton Agency számára, de rendszeres ügyfélnek számított, ami azt jelentette, hogy negyedévenként egyszer Alexnek illett meghívnia ebédre. Sandy számára a basáskodó ügyvédekhez képest felüdülést jelentett Alexszel ebédelni. A pincér az asztalukhoz lépett, és megkérdezte, hogy innának-e valamit. Alex Diet Coke-ot készült rendelni, de Sandy megelőzte. Egy pohár fehér bort kérek. Az önjáró vállalkozás Alexnek rengeteg dolga volt még délután, de furcsán vette volna ki magát, ha hagyja Sandyt egyedül inni. Én is mondta a pincérnek, és csendben megfogadta, hogy azt az egy pohár bort fogja egész idő alatt szopogatni. Sandy ötvenes elvált asszony volt, jó tíz évvel idősebb Alexnél. Szeretett flörtölgetni vele, és Alex szívesen bele is ment, mert tudta, hogy egy kis ártalmatlan szórakozás csak jót tesz a projektek folyásának. Megkóstolgatták az előételeket, kaptak még bort. Ahogy Sandy fecsegett ügyvéd főnökeiről, Alex érdeklődése a téma iránt egyre jobban alábbhagyott. Végül aztán a pincér elvitte a tányérokat, és rákérdezett a desszertre, de egyikük sem kért. Sandy kávét akart inni. Alex megadta magát a plusz tíz perc értelmetlen csevegés gondolatának, és ő is kért egy feketét. Aztán jött a számla, és Alex elővette a hitelkártyáját. A Stapleton Agency tulajdonosaként havi 8 ezer dollárnyi költséget számolhatott el a kártyáján, ami pedig szépen növelte a leutazható pontok számát. Meg is fogadta, hogy idén felhasználja, elviszi nyaralni a feleségét és a két gyereket. Alex idegesen várta, hogy visszajöjjön a pincér, és imádkozott egy kis megértésért a hitelek istenéhez. Az előző hónapban késett az egyenleg feltöltésével, és nem kaphatott újabb hitelt, amíg újra egyensúlyba nem jön a számlája. Valamikor a héten kellett fizetni, és remélte, még nem jött el az a nap. A pincér visszatért. A kártya elkerülte az éber szemeket a bank hitelosztályán. Alex elmosolyodott, átvette a kártyát, aláírta a nyugtát, és igyekezett most már tényleg lezárni az ebédet. Sandy tett némi homályos utalást bizonyos jövőbeli projektekre, amelyekhez szüksége lesz a Stapleton Agency közreműködésére. Alex érdeklődést tettetett, majd végre sikerült lelépnie

6 Miután útközben magához vett még egy kávét, Alex visszament az irodába, hogy nekilásson a délutánra beütemezett árajánlatnak. Az árajánlatkérés az Urban Sports Warehouse (USW) nevű helyi sportcikkáruháztól érkezett. Az USW megunta a korábbi ügynökségét, és újat keresett magának. A feladatok a sajtóhirdetésektől, a helyi rádióban sugárzott reklámokon és a boltban elhelyezett óriásfeliratokon át egy webáruházat is magába foglaló honlapig terjedtek. Alex tudta, hogy a csapata képes a sajtóhirdetések és a bolton belüli feliratok elkészítésére. Volt egy barátja az egyik stúdiónál, aki be tud segíteni a rádiónál. A webes munka nagyobb részét ki kell majd szerveznie, de erről az USWnek nem feltétlenül kell tudnia. Miután letudta a kötelező köröket a cég történetéről, kreatív referenciáiról és az elnyert díjaikról, Alex elkezdte az ár kiszámítását. A rádióstúdió, a nyomtatás, a külsős web-designer díjazása fix költségek. Aztán megpróbálta felbecsülni a munkatársak idejét. A tervezői után 200, saját magának 300 dolláros óradíjat szokott felszámolni. Ezeket az összegeket nagyrészt annak megfelelően lőtte be, amit sikerült megtudnia konkurencia árairól. Alex utált óraszám-becsléseket készíteni. Tudta, hogy ez nem egy egzakt tudomány, és hogy a ténylegesen befektetett órák száma nem is fog hasonlítani az előzetes becsléshez. A marketinganyagok elkészítése olyan sokfordulós folyamat, amelynek az idejét egyszerűen lehetetlen pontosan megbecsülni. Négy órányi lázas írogatás és heveny matekozás után összeállt az árajánlat. Este fél hét volt, a FedEx fuvarozóját már lekéste, így hát hazafelé menet a központnál dobta be a küldeményét. Átadta az ügyintézőnek, és remélte, hogy az USW lesz az az ügyfél, amelynek köszönhetően végre kisebb mértékben fog függeni az MNY Banktól és a John Stevens-hez hasonlóktól. Az önjáró vállalkozás Alex úgy döntött, hogy tekintettel az idő előrehaladtára, most már nyugodtan felhívhatja Mary Pradham irodáját, mert tudta, hogy Mary általában korán hazamegy a gyerekeihez. Mary foglalkozott vele az MNY Banknál, ahol megkövetelték tőle, hogy vigye át hozzájuk a céges bankszámlát, miután felkerült a jóváhagyott beszállítók listájára. Alex veszedelmesen közel járt a 150 ezer dollárnál meghúzott hitelkeret-határig, és ha sikerül elkerülnie a személyes beszélgetést Maryvel, megúszhatja a menetrendszerű kioktatások egyikét a készpénzforgalom kézben tartásának fontosságáról. A sors iróniájaként épp aznap várt csekket Mary munkaadójától, de az nem futott be. Alex hangposta üzenetet hagyott Marynek, amelyben elmagyarázta, hogy amikor megkapja a várva várt csekket, azonnal feltölti a keretet. Remélte, hogy ezzel sikerül nyernie pár napot. A Stapleton Agency rendes jövedelmet és remek adójóváírási lehetőségeket biztosított a számára. A Range Rovert cégautóként használta, és ha barátokkal ment vacsorázni, mindig elszámolta a számlát költségként. Tavaly sikerült egy 150 ezer dolláros prémiumot is kiutalnia magának az évi 100 ezres bérén felül. Ami nem volt rossz, de a készpénzáramlás hullámzott, és nem ez volt az első munkaidő utáni telefonja Marynek. Alex a szombat nagyobbik részét az irodában töltötte azzal az ürüggyel, hogy utol kell érnie magát a papírmunkával amit valóban meg is kellett csinálnia. De a fő ok, amiért nem kísérte el a feleségét és a gyerekeit bevásárolni, hanem inkább visszament az irodába, az volt, hogy felügyelhesse Sarah munkáját. Hiába volt Sarah a legjobb grafikusa, ha nem hallotta személyesen John Stevens kritikáit. Alex viszont igen. Mire délután hazamentek, úgy érezte, Sarah már teljesen uralja a témát, és gyorsan végezni fog az egésszel vasárnap

7 Hétfő reggel Alex egy régi ügyfelével, egy helyi autókereskedés tulajdonosával reggelizett, így már 10 óra is elmúlt, mire beért az irodába. Ahogy belépett, már tudta, hogy rossz napja lesz. Az ajtaján Sarah üzenete várta. Vasárnap, 4 óra Alex, Beszélnünk kell. Sarah Alex semmi jóra nem számított. Egy évvel korábban csábította át Sarah-t egy konkurens ügynökségtől, és szüksége volt rá az összes MNY Bankos munkához. Megadóan ment oda Sarah íróasztalához. Sarah felnézett a munkájából. Menjünk be inkább az irodádba. Miután Sarah követte az irodájába, becsukta maga után az ajtót. Nem vesztegette az időt. Nézd, Alex, nagyon kedvellek téged és az egész csapatot is, de visszamegyek a régi helyemre, a Curve Designs-hoz. Az MNY brosúráját még befejezem, de amikor az megvan, lelépek. Alex úgy érezte magát, mint akit visszautasítottak. Tudta, hogy már nincs mit mondani. Sarah számára az MNY Bank brosúra átdolgozásával töltött hétvége volt az utolsó csepp a pohárban, megelégelte, hogy egy olyan ügyfélnek kell megfelelnie, akinek semmi érzéke a grafikai tervezéshez. Erőtlenül próbálkozott megköszönni az eddigi munkáját, de mindketten tudták, hogy ez a hajó már elment, és egyikük sem akarta tovább húzni ezt a pillanatot. Sarah visszament a fejhallgatójához és a számítógépéhez. Alex leült a székébe, és fejben végigvette a csapat többi tagját. Őszintén be kellett vallania önmagának, hogy a munka- Az önjáró vállalkozás társai közepes szintet képviseltek. Sarah volt a legjobb. Volt két másik általános képzettséggel rendelkező grafikusa. Tisztességesen össze tudtak rakni egy brosúrát, képesek voltak felállítani egy funkcionális internetes honlapot, és elfogadható sajtóreklámokat csináltak. De egyetlen területen sem nyújtottak kiemelkedőt. Az értékesítői is átlagosak voltak. Mielőtt a Stapleton Agencyhez szerződött, Dean Richardson egy nagy helyi ügynökségnél dolgozott értékesítőként. Mivel kétszer is mást neveztek ki helyette kiemelt ügyfelekkel foglalkozó menedzsernek, könnyű prédának bizonyult Alex számára, aki kiemelt ügyfelekkel foglalkozó menedzseri állást kínált neki. Alex megengedhette magának, hogy szabadon bánjon a titulusokkal. A Stapleton Agency másik kiemelt ügyfelekkel foglalkozó menedzsere Rhina Sullivan volt. Hatékonyan dolgozott, és ügyelt a részletekre. Ám kiemelt ügyfelekkel foglalkozó menedzserként ő volt a felelős az ügyfélstratégiáért is, ami viszont túl nagy falatnak bizonyult a számára. Hiába volt ott Dean és Rhina (vagy talán éppen azért, mert ott voltak), a Stapleton Agency valamennyi ügyfele a főnökkel akart tárgyalni. A cégtáblán Alex neve állt, így hát kénytelen volt részt venni szinte minden ügyféltalálkozón. Sarah távozása azt jelentette, hogy a többi grafikusnak túlóráznia kell, neki pedig nagyobb mértékben kell támaszkodnia Deanre és Rhinára az ügyfelek kiszolgálásában, amíg ő egy új tervező grafikus keresésével törődik. Az egyébként is átlagos képességű csapatnak erőn felül kell majd teljesítenie. Amikor létrehozta az ügynökségét, Alex álma az volt, hogy a lehető legtehetségesebb kollégákat vonzza magához, akiket jól fog megfizetni, és akikkel kialakít egy csodás munkakörnyezetet, majd eladja a cégét egy multinacionális csoportnak. A valóságban viszont másodrangú, semmire sem szakosodott embereket dolgoztatott, 28 29

8 és úgy ugrált, ahogy a tudatlan ügyfelei dudáltak. Nem volt ez így jól. Alex belefáradt a taposómalomba, és eldöntötte, hogy itt az idő, eladja a cégét. 2. Értéktelen üzleti vállalkozás? Ted Gordon már évtizedek óta a család barátja volt, és Alex épp az ő hatására lett vállalkozó. Az évek során Ted több céget épített fel és adott el, miközben Alex szeme láttára egyre nagyobb személyes és pénzügyi szabadságra tett szert. Ted sorozatvállalkozó volt. Az első millióját egy biztosító társaság létrehozásának és eladásának köszönhette. Továbblépve egy tanácsadói vállalkozást épített fel, amelyet egy globális cégnek adott el. Pár évvel korábban eladott már egy kereskedelmi ingatlanokkal foglalkozó céget is. 59 éves korára Ted négy céget hozott létre, épített fel és adott el. A dollárban számított nettó értéke nyolc számjegyre rúgott. De nem csak az üzletben volt sikeres, hanem az életben is. Huszonhat éve élt együtt a feleségével, és a két felnőtt gyereke még mindig szóba állt vele. Minden évben síelni jártak, és hosszasan üdültek tengerparti nyaralójukban. Nagyon úgy nézett ki, hogy Ted tudja, mi a dörgés, ezért hát őt hívta fel Alex. Helló, Ted. Itt Alex. Szevasz, Alex! Hogy vagy? Jól, kösz. Felugorhatnék hozzád? Gondolkodom valamin, és a tanácsodra lenne szükségem. Ted irodája egy belvárosi, a folyóra néző épület legfelső emeletén volt. Amikor Alex megérkezett, a recepciós közölte vele, hogy Ted mindjárt jön. Pár perccel később elő is került az irodájából és átkarolta Alexet. Látom, Cindyvel már találkoztál. Megkínált itallal? Igen, és köszönöm, tényleg nem kérek semmit

9 2. Értéktelen üzleti vállalkozás? Bementek Ted irodájába, ahol eléjük tárult a panoráma, semmi sem akadályozta a kilátást a vízre. Jó nagy terem volt, talán kilencven négyzetméter, dekorációnak Ted családi fotói voltak kihelyezve, a legfontosabb bútordarab pedig egy súlyos tölgyfa íróasztal volt. Alex el tudta képzelni, hány és hány üzletet köthettek már rajta. Ügyet sem vetve az íróasztalra Ted egy kényelmesebb sarokba terelte, ahol egy dohányzóasztal választott el két fehér bőrfotelt. Ted feltette a lábát a dohányzóasztalra. Nos, hallgatlak. Alex tudta, hogy Tedben megbízhat, így hát rögtön a tárgyra tért. Úgy döntöttem, hogy el akarom adni a cégemet. Ez egy igen komoly döntés, Alex. Álljunk meg egy percre. Miért jutottál erre az elhatározásra? Alex elmesélte az egész történetet: az MNY Bankot, Sarah-t, a közepes képességű csapatát és a cég hullámzó pénzforgalmát. Elmondta, hogy minden ügyfél mindig közvetlenül vele akar tárgyalni, és hogy az ügynökség milyen nagy mértékben függ az MNY Banktól. Ted figyelmesen, időnként belekérdezve hallgatta végig. Mintegy harmincpercnyi beszélgetés után Ted feltett egy kicsit furcsán hangzó kérdést. Ha találkozol valakivel egy fogadáson, aki még nem ismer, hogyan írnád le neki a vállalkozásodat? Alex elgondolkodott, bár némileg bosszantotta, hogy Ted olyasmit kérdez tőle, amire már tudja a választ. Egy marketingügynökséget vezetek. Marketinganyagokat hozunk létre, mint például cégbrosúrákat, sajtóreklámokat és honlapokat. Kik a konkurenseid? Alex felsorolta a város összes marketingügynökségét. Van több kisebb cég, mint például a Reynolds & Harper, Az önjáró vállalkozás a Fuel és a Curve Designs. Néha nagyobb ügynökségek helyi irodái szerzik meg előlünk a megrendeléseket. Sok az otthonról dolgozó szabadúszó... Tehát a te céged nagymértékben függ néhány fontos ügyféltől, amelyek megkövetelik tőled, hogy személyesen foglalkozz velük, és rengeteg, hasonló szolgáltatást nyújtó piaci szereplővel állsz versenyben. Így is meg lehet fogalmazni. Ted egy percig elgondolkodott, mielőtt kimondta a szakértői véleményét. Alex, a te vállalkozásod jelen pillanatban gyakorlatilag értéktelen. Alex nem hitt a fülének. Nyolc évet fektetett bele a Stapleton Agency felépítésébe, és most az az ember, akit a legjobban tisztel az életben és az üzlet világában, azt állítja, hogy a cége nem ér semmit? Azt mondod, hogy nem tudom eladni a cégemet? Nem, hanem azt, hogy jelen pillanatban nem tudod eladni. Ha valóban el akarod adni, néhány változtatást kell eszközölnünk a vállalkozásodon. Tudok neked segíteni, de nem lesz könnyű. Súlyos döntésekre és merész változtatásokra lesz szükség. Készen állsz arra, hogy kövesd a tanácsaimat? Igen. Találkozzunk itt minden kedden reggel kilenc órakor. Addig is gondold végig, hogy milyen jellegű projektekben vagytok igazán erősek. Gyere vissza jövő héten, és akkor megbeszéljük, hogy mivel jár a céged eladása. Hazafelé menet Alex elővette a mobiltelefonját és megnézte az jeit. John Stevens áttekintette a brosúra legutóbbi változtatásait, és újabb módosításokat kért

10 Vége az idézetnek. Ha kváncsi vagy a folytatásra és arra, hogy sikerül-e Alexnek önjáróvá alakítani vállalkozását és eladni, akkor most 21 %-os kiemelt kedvezménnyel megszerezheted a könyvet! Lépj a tettek mezejére! Kattints az alábbi linkre és Alex segítségével tedd Te is önjáróvá vállalkozásod: