M S MESTER VIZITÁCIÓ-KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA

Átírás

1 MENRÁTH PÉTER-HERNÁDY SZILVIA M S MESTER VIZITÁCIÓ-KÉPÉNEK RESTAURÁLÁSA A Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének késő középkori szárnyasoltárokat, táblaképeket és faszobrokat bemutató állandó kiállítását - hosszú évekig tartó, nem egy esetben a tárgyakat szinte a pusztulástól megmentő, újjáteremtő restaurátori munka után ben nyitották meg a Budavári Palota egykori tróntermében. A trónterem előterében közel tíz éven át a gyűjtemény ide kiemelt legkedveltebb darabjai között a legszeretettebb, M S mester Vizitáció-táblája fogadta a látogatókat. A művészettörténeti kutatásban általánosan elfogadott, minden kétséget kizáróan azonban mindeddig be nem bizonyított nézet szerint a Vizitáció az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött, a Feltámadás-jelenetén 1506-ra datált és M S betűkkel jelzett, négy - az Olajfák hegye, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás jeleneteit ábrázoló - táblával, valamint a hontszentantali plébánia tulajdonában levő, Jézus születését ábrázoló képpel együtt egy főoltárhoz tartozott. A Vizitáció és a Keresztvitel az oltár bal oldali mozgószárnyát alkotta. A festett oldalak - tehát a festmények - az oltárszárnyak külső oldalai voltak, az oltár becsukott állapotában voltak láthatóak, míg a mostani hátoldalak tartoztak az eredeti főnézethez, ezek díszítették a nyitott oltárt. A Vizitáció-tábla 1902 óta van múzeumi tulajdonban. Korábbi megjelenéséről, állapotáról sem leírások, sem fényképek nem ismeretesek. Sőt, 1952-ig, a Kákay Szabó György által folytatott restaurálásig terjedő időszakból sem áll rendelkezésünkre semmilyen írásos adat vagy dokumentáció a tábla állapotának változásairól, az ebben az időszakban rajta elvégzett beavatkozásokról, javításokról. Erre vonatkozóan csak néhány, ebből az időből származó fényképfelvétel segítségével tájékozódhatunk. Ezek alapján megállapítható, hogy a képet 1902-ben, megvásárlásakor, nem fedte annak teljes felületét érintő átfestés. A Hermann Voss által 1907-ben 1, Divald Kornél által 1910-ben 2 publikált fényképen ilyen nem látható, és sem Voss, sem Divald nem említi, hogy a tábláról a múzeumba kerülés után átfestést távolítottak volna el. A felvételeken részleges, inkább javításnak tűnő átfestések látszanak. Ezek stilárisan, korban és a készítés szándékában sem azonosak az esztergomi Keresztény Múzeum passió-tábláinak a századelőn készült fényképekről ismert, összefüggő, a festmények szinte teljes felületét érintő átfestésével. A Keresztény Múzeum tábláiról 1915-ben Endrődy Sebestyén távolította el az összefüggő átfestési réteget. Feltűnő, hogy a passióképeknek az ez alól előkerült középkori felülete teljesebb, mint a Vizitációé az 1952-es restaurálás közben készült fényképfelvételeken. Az 1910-es tisztítás után, amikor az évszázadok folyamán reátapadt por- és koromréteget" 3 távolították el a képről, az első komolyabb beavatkozás nyomait ből viseli a tábla. A fatáblát ekkor lesorvasztották, majd csúszóhevederes parkettázással erősítették meg 4. Óriási veszteség a tudomány számára, hogy sem leírás, sem fénykép nem készült a tábla ekkor elpusztított" eredeti hátoldaláról. Pótolhatatlan információk mentek így veszendőbe az egykor az oltár főnézetéhez tartozó domborműre vonatkozóan, és egyben közvetlen bizonyítékok vesztek el, melyekkel egyértelműen igazolható vagy éppen cáfolható lett volna a Vizitáció-tábla és az esztergomi képek összetartozása. A Vizitáció-táblának 1952-ben Kákay Szabó György által elvégzett restaurálása a festett felületre, jórészt az esztétikai helyreállításra korlátozódott. A feltáskásodott festékréteget Kákay Colettas injektálás után visszavasalta. Eltávolította a korábbi restaurálások javításait, kisebb mértékű átfestéseit. A tisztításról készített fotódokumentáció alapján megállapíthattuk, hogy ezek az átfestések a festékréteg és az alapozás teljes hiányai körül - például Erzsébet vörös és Mária kék köpenyén, a rózsaszín ruha alsó részén - voltak, valamint ott, ahol korábban túltisztítás" történt. Kákay nem tisztította le teljesen a képet, hanem az általa jónak ítélt, rekonstrukciós jellegű kiegészítéseket meghagyta: így a Mária és Erzsébet nyakán, illetve fejkendőjén át függőleges irányban húzódó hiányok, valamint a fölöttük levő dombtetőn álló ház esetében. Az arany háttérnél is meghagyta a korábbi javításokat, arany kiegészítést nem alkalmazott. A kép védelme azonban továbbra sem volt megoldott, a restaurálás után néhány évvel ismét romlások mutatkoztak rajta. A tábla középen szétvált, a festékréteg és az alapozás nagy területen feltáskásodott. Ez tette szükségessé a tábla fecskefarkos csapolással történő megerősítését ban új díszkeretet készítettek a kép számára, és elé védőüveget helyeztek.

2 1. MS mester Vizitáció-táblája (restaurálás közben, 1952) The Visitation by Master M S (during restoration, 1952)

3 2. A feltáskásodott részek leragasztása (1989) Fixing of the lifted paint layer (1989)

4 3. Haztetos teltáskásodás: Erzsébet köpenyének részlete (makrofelvétel) Large areas of lifting: details from Elizabeth's cape (macro-photo) 4. Háztetős teltáskásodás: a hídon áthaladó két figura (közgyűrus felvétel) Large areas of lifting: the two figures crossing the bridge (the photograph was taken with a camera fitted with a converter) Az 1967 és 1971 között a Hét évszázad magyar művészete" című kiállítás-sorozatban szereplő festmény állandó mozgatásnak és változó klímaviszonyokriak volt kitéve. Az újabb romlások, feltáskásodások rendszeres jelentkezése teljesen természetes ezen előzmények és körülmények ismeretében. A kép kritikus helyzetén csak rontó védőüveget ekkor eltávolították ugyan, de a restaurátori beavatkozás továbbra is csak a felület rögzítésére, illetve kisebb mértékű retusálására korlátozódott ben a Kúria épületében állították ki a Vizitációt, majd a Régi Magyar Gyűjteménnyel együtt a Budavári Palotába került ben a várbeli, új kiállítás állapotellenőrzése során is megállapították, hogy a festékréteg egy kisebb és egy nagyobb területen felhólyagosodott" ben a gyűjteményraktár beázásakor a kép igen jelentős károsodást szenvedett. Lakkrétege elhomályosodott, és a festékréteg újra több helyen feltáskásodott. Ezt ismét rögzíteni, a lakkot regenerálni kellett. Az 1982-ben megnyíló új kiállítás előtt a Vizitációt ismét javították, és kezelték a kisebb folytonossági hiányokat is. A tróntermi előtérben sem stabilizálódott azonban az állapota, amit a szinte állandóan jelentkező kisebb mértékű feltáskásodások folyamatosan jeleztek. Ezeket időről időre kijavították, visszavasalták ugyan, de a kép a közönség és a muzeológusok szeme láttára így is napról napra romlott, mígnem 1989-ben ez olyan mértéket öltött, hogy be kellett venni a kiállításból. 6 Restaurátorok és művészettörténészek számára nyilvánvalóvá vált ekkor, hogy a megelőző évek tüneti kezeléseivel" szemben ezúttal teljes, feltáró restaurálásra van szükség. Ennek a munkának kettős célt kellett maga elé tűznie: egyrészt a romlás okait feltárva a fatábla és a festett felület védelmének megoldását, esztétikai helyreállítását, másrészt a feltáró restaurálás során minden olyan fizikai, kémiai és fototechnikai vizsgálat elvégzését, minden olyan jelenség, részlet megfigyelését és dokumentálását, amely segítheti ennek a magyar emlékanyagban oly nagyra értékelt festménynek a tudományos feldolgozását, valamint minden bizonnyal európai jelentőségű mestere életművének pontosabb megismerését. * A Vizitáció-táblát ugyan többször javították, jelentős átfestések azonban a kép átvételekor már nem voltak raj-

5 5. Mária (átvételi állapot, 1990) Mary (before restoration, 1990) 6. Erzsébet (átvételi állapot, 1990) Elizabeth (before restoration, 1990) ta ben Kákay Szabó György a festett felület részleges letisztítása után - a korábbi restaurálások jónak tartott kiegészítéseit meghagyva -, újabb kiegészítéseket alkalmazott, és a felületet új, úgynevezett patinázó lakkréteggel látta el. A későbbi vasalgatások során ezek a kiegészítések több helyen megsérültek. A sérüléseket kijavító retusokkal együtt így a kép átvételekor a felületen háromféle kiegészítés volt látható, amelyek - az 1989-ben a képfelület egészére felhordott viaszgyantavédőréteggel együtt - összemosott képet adtak. Előzetes vizsgálatok A restaurálás folyamán elvégzett vizsgálatokat két részre kell bontani. Az első fázishoz tartoznak az előkészítő, úgynevezett roncsolásmentes vizsgálatok: elemzések, speciális fototechnikai eljárások, amelyekkel a kép átvételi állapotát (hiányokat, átfestéseket, korábbi beavatkozások nyomait) dokumentáltuk. Ehhez a fázishoz tartoznak még a festéstechnikai sajátosságok - például alárajzolás, nagy rendszámú elemek (pigmentek) területi eloszlása, minősége és mennyisége stb. - kimutatását, rögzítését célzó vizsgálatok is. A második fázisban pedig követték, mintegy folytatták ezeket a festmény korára, a mesterre, illetve a műhelyre jellemző, anyaghasználatbeli és festéstechnikai sajátosságok kimutatását, illetve az attól eltérő beavatkozások, az átfestések elkülönítését célzó olyan kémiai és fizikai vizsgálatok, melyeket csak a restaurálás közben - a tisztítás után - lehet elvégezni. A században az azonos kultúrkörhöz tartozó festőműhelyek nagy általánosságban véve azonos anyagokat, igen hasonló festéstechnikai megoldásokat alkalmaztak. E széles körben elterjedt, szinte általános gyakorlat kimutatásán kívül a fenti vizsgálatok együttes célja a csak az adott képre speciálisan jellemző anyagok, eljárások vagy adatok elkülönítése volt, hiszen csak ez lehet bizonyító értékű a stíluskritikai alapon a Vizitációtáblával összefüggésbe hozott, M S mesternek tulajdonított - sőt a jövőben esetleg újonnan neki attribuálható - képek összetartozására, vagy éppen az összetartozás lehetőségének kizárására nézve. Az előkészítő vizsgálatok során röntgenfelvétel ké-

6 A tábla felső része (röntgen radiográfiás felvétel) The upper part of the panel (X-ray radiograph)

7 8. Mária és Erzsébet (röntgen radiográfiás felvétel) Mary and Elizabeth (X-ray radiograph)

8 szült a tábláról. (A vizsgálatok Kriston László fizikus irányításával folytak.) Ezen röntgen-radiográfiás felvételek alapján megállapítható volt, hogy éles körvonalú, a festékréteget és az alapozást egyaránt érintő teljes hiányok főleg a deszkák illesztései mentén találhatók. A figurális részeken jelentős, plasztikai részt is érintő, teljes hiány Mária fej kendőjén, haján, rózsaszín ruhájának alján, valamint Erzsébet fejkendőjén, köpenye vörös drapériájának alján, a bal cipőnek a köpenye alól kilógó végén és kinyújtott bal kezének ujj végződésein található. Ugyanilyen jellegű hiány a tájháttéren a Mária feletti sziklás domboknál, a sziklán álló háznál és a jobb oldalon a vár feletti hegynél, illetve a folyón átvezető híd kapujának bal oldali függőleges szárán és a felette levő erdőrésznél, míg az előtér zöld növényzetében a rózsa leveleinél a nyolcadik deszkán, illetve az írisz szárán az első deszkán található. Az arany felület teljes hiánya a kép felső harmadában a legnagyobb mértékű. A teljes hiányokon kívül a röntgenfelvételeken jól behatárolhatóvá vált a festékréteg elvékonyodása és a korábbi beavatkozásokból is eredő töredezettsége, repedéshálója, kopottságának, hiányainak mértéke is. A röntgenfelvétel nagy atomszámú pigmentek jelenlétét mutatta ki Erzsébet arany ruhaujjának grafikusan megfestett ráncainál, valamint az ujj plasztikájának csúcsfényeinél. A csúcsfényeknél a festék ólomtartalma miatt ez természetes. A fekete szín esetében azonban ebből arra lehetett következtetni, hogy alatta, a felsőnek teljesen megfelelő, olyan anyagú aláfestés húzódik, amely ezt a jelenséget kiváltja. Ezt a megoldást alkalmazta a festő a fáknak a fém-, azaz az aranyfelületre történő megfestésénél is. Kimutatható volt a röntgenfelvétel segítségével az is, hogy Erzsébet köpenye igen rossz állapotú festékrétegének repedéshálójában korábbi átfestési rétegből származó, nagy atomszámú pigment található. Vidikoncsöves kamerával végigpásztázva az egész képfelületet azt tapasztaltuk, hogy az igen kopott felületeknél, például Mária kezén, nyakán és rózsaszín ruháján, a szabad szemmel is látható alárajzolások a képernyőn teljesen elhalványodtak. A nemzetközi szakirodalomban is ismert jelenséget a vasgallusztinta használata magyarázza. Ebbéli meggyőződésünket Erwin Emmerling és J. R. J. van Asperen de Boer professzor egymástól függetlenül végzett vizsgálatai és írásos szakvéleményei is megerősítették. Az infra-vizsgálatok így a röntgen-radiográfiás felvételekhez és a szabad szemmel történő megfigyelésekhez képest ilyen értelemben a kép tudományos feldolgozásához lényeges új adatot nem szolgáltathattak. Az infra-vizsgálatoknak egyetlen, igen jelentős eredménye annak megállapítása volt, hogy a festő a kompozíciót felvázoló alárajzoláshoz vasgallusztintát használt, ami - ez éppen a középkori táblák vizsgálatainak eredményei alapján követhető jól nyomon - eltér a korban általánosan elterjedt műhelygyakorlatból. Az előkészítő fototechnikai vizsgálatok alapján így pontosan behatárolhatóvá vált az eredeti festékréteg hiányainak helye és nagysága, a felület kopottságának mértéke, valamint jól elkülöníthetővé váltak a korábbi beavatkozások nyomai. Az eredmények értékelése alapján tudtuk pontosan megtervezni a restaurátori beavatkozást. A parkettarendszer a táblakép védelme korszerűsítése, A Vizitáció-tábla csúszóhevederes parkettarendszerét - a középső, eltávolított heveder belső oldalán talált felirat szerint - Pusztai Károly asztalosmester készítette 1937-ben. Az eredeti, nagyméretű középkori oltárépítményben a Vizitáció-táblát széles, vastag díszkeret fogta közre. Ennek a bonyolult csapolásokkal, vasalásokkal megerősített keretnek a díszítésen kívül lényeges stabilizáló funkciója is volt: síkba szorította a keret nútjába illesztett táblát - innen ered a szorító-, illetve nyomókeret kifejezés -, a mozgószárnyak esetében pedig ellensúlyozta a nagy fesztávolság miatt a mozgatáskor fellépő ún. nyíró- vagy csavaróhatást, a belső feszültségeket harmonikusan elosztva csökkentette. 9. A Vizitáció-tábla hátoldala (1990) The reverse side of the Visitation (1990)

9 Az eredeti keretéből már régen kiemelt Vizitáció-táblát a múzeumi bemutatás számára készült díszkeret azonban nem védte ennyire. A gyakori mozgatás során megkezdődött a festékréteg fellazulása, a hordozótól való elválása. A csúszóhevederes parkettázás célja az eredeti szorítókeret funkciójának átvétele, a kép síkban tartása és az elvékonyított faanyag erősítése. A parkettarendszer az oldalirányú mozgásnak azonban szükségképpen nagyobb teret enged. A párhuzamosan futó csúszóhevederek a kép mozgatásakor fellépő nyíróhatás ellen nem tudnak elegendő védelmet nyújtani, bármilyen sűrűn helyezkednek is el egymás mellett. A csúszóhevederes rendszer azzal, hogy a különböző mozgatások során keletkező feszültséget a kép egész felületére egyenletesen elosztja, ezáltal a meggyengült pontokon mérsékli azt, csökkenti a festékréteg teljes elválásának, felhólyagosodásának lehetőségét. A folyamatot azonban csak mérsékelni képes, megakadályozni nem. A Vizitáció-tábla 1937-ben készült, sűrű rácsozatú parkettarendszere - a csúszóhevederek 7,5 cm-re, a függőleges merevítők 4 cm-re voltak egymástól - meglehetősen nehézkesen működött. A fából készült csúszóhevederek mozgása a tábla felborzolt fafelületén ugyanis csak igen korlátozott volt. 7 A kép folyamatos romlásának másik fő oka nyilvánvalóan a kiegyenlítetlen klímaviszonyokban keresendő. Elsősorban a relatív páratartalom csökkenése következtében a fatábla zsugorodik, a meggyengült pontokon a festékréteg könnyen felhólyagosodik, feltáskásodik. Annak érdekében, hogy a zsugorodási erőt mérsékeljék, a parkettarendszer készítése előtt a táblát alkotó, eredetileg kb. 2 cm vastag hársdeszkákat 1,5-1,3 cm vékonyságúra sorvasztották le. A kép védelme azonban e megerősítési rendszerrel sem oldódott meg. A felborzolt fafelület még érzékenyebbé tette a gyakori klimatikus változásokkal, elsősorban a páratartalom ingadozásaival szemben, míg a nehezen mozgó parkettarendszer nem védhette meg a táblát a gyakran ismétlődő kiállításokon való szereplés megkövetelte szállítás, csomagolás, mozgatás okozta károsodásoktól. Az 1952-es restaurálás pedig, mint láttuk, csak a festmény esztétikai helyreállítását tartotta feladatának. Minden bizonnyal a kép állapotának újabb romlása tette szükségessé, hogy a Kákay Szabó György vezette restaurálás után a táblát középen, a negyedik és ötödik deszka illesztésénél, öt fecskefarkos csapolással erősítsék meg. A mostani beavatkozásnak elsődleges célja a tábla stabilizálásának, védelmének megoldása volt. A parkettarendszer korszerűsítése jelenti egyrészt a sűrű fából készült rácsszerkezet ritkítását és az ebből meghagyott részek működőképessé tételét, másrészt az így megritkított, meggyengített szerkezet kiegészítését a fémből, illetve műgyantából készült csúszóhevederes rendszerrel. Ebben a rendszerben a csúszóheveder és a bak közötti csúszóellenállás olyan minimális, hogy bármilyen csekély erő hatására képes elmozdulni a heveder, de a tábla síkban maradását tökéletesen biztosítja. A tábla védelme érdekében elvégzett másik igen fontos beavatkozás a fatábla konzerválása volt. Ez nagyban csökkentette annak érzékenységét a páratartalom változásaival szemben. A konzervált fatáblán az újjáalakított parkettarendszer - megfelelően stabil klimatikus viszonyokat feltételezve - immár képes a táblakép védelmét biztosítani. A hátoldalon tervezett munkálatok elkezdése előtt a képfelületet a már korábban, 1990-ben felhordott viaszréteg felhasználásával, arra újabb két réteg Paraloid B 72 műgyanta 30 %-os toluolos oldatával felragasztott papírmaszk felhelyezésével védtük. Az oldószer teljes elpárolgása után a képet festett felületével lefelé, zsírpapírral és filccel bevont munkaasztalra fektettük és pillanatszorítókkal rögzítettük. A festett felület biztonságba helyezése után kezdődhetett a parkettarendszer átalakítása. A munka az eleve eltávolításra ítélt részek kiemelésével kezdődött. A bakokat átvágva kiemeltük a csúszóhevedert, majd vésővel eltávolítottuk az enyvvel ragasztott bakokat. A továbbiakban az alul és fölül két sorban meghagyott parkettarendszert kellett működőképessé tenni. A csúszóhevedereknél lecsiszoltuk a barna pácolást, valamint a vastag lakkréteget. A hevederek így - ha nem is könnyen, de biztonságosan - oldalról kiüthetőkké, mozgathatókká váltak. Ekkor derült ki, hogy az évek során a hevederek enyhén ívesen meggörbültek, ami jól mutatta, hogy a tábla a parkettázás óta mennyit változott. Az alsó és felső két-két sort azért hagytuk meg, hogy a munkálatok alatt a már beállt állapotot rögzítse, illetve a későbbiekben a fatáblát a széleknél alátámassza, erősítse. A régi parkettarendszer eltávolítása, illetve a meghagyott részek működőképessé tétele után a fatáblát Paraloid B 72 műgyanta toluolos oldatával konzerváltuk. 10. A régi parkettarendszer megtartott részének felújítása Reconstructing the saved parts of the old cradling system

10 és az illesztéseken elhelyezve. Ennek megfelelően egyegy sorban 15 db bak van. A csúszóhevedereket a szélek felé (egymástól 53,5 cm-re) eltolva úgy helyeztük el, hogy azok önmagukban is stabilan tartsák a fatáblát és a tábla történetéről hasznos információkat hordozó részeket ne fedjék el. A táblakép tisztítása, a festékréteg konzerválása 11. Az új csúszóheveder felragasztás előtt The new members of the cradling before gluing 12. A tábla hátoldala a parkettarendszer korszerűsítése után The reverse side of the panel after the modernization of the cradling si/stem Az új parkettarendszer bakjai danamid-műgyantából, a csúszóhevederek krómozott, kemény rézcsőből készültek. A 1,5 cm széles és 6 cm hosszú bakokat epoxigyantával ragasztottuk a fatáblához, a deszkák közepén A korszerűsített parkettarendszer megfelelő működéséről a tábla folyamatos megfigyelésével, állandó ellenőrzésével győződtünk meg. Mintegy fél év elteltével, a munkálatok előtt a kép felső széléről készült keresztmetszet-rajzot összehasonlítva a munkálatok utáni állapottal, meggyőződhettünk arról, hogy a fatáblán még kis mértékű alakváltozás sem történt. Ezután kezdődhetett meg a festett felület restaurálása. Elsőként a védőmaszkot távolítottuk el. Az oldószer a felület ideiglenes védelmére felhordott viaszréteggel együtt az 1952-es restaurálás lakkrétegét is elvékonyította, ezáltal az akkor készített - viaszszappanos kötőanyagú - retusok, kiegészítések egy része is megsérült, így ezek szemmel láthatóan is jól elhatárolhatóvá váltak az eredeti festékrétegtől. Átvizsgálva a képfelületet, újabb zárt feltáskásodás, vagy kipergés nem jelent meg, ami bizonyítéka annak, hogy a képfelület védelme a hátoldali munkálatok alatt megfelelő volt. Több helyen azonban, elsősorban az alsó és felső harmadban, ahol a táblát hevederszerűen erősítő szálas anyag húzódik, azt tapasztaltuk, hogy az alapozás csak gyengén tapad a fatáblához. Az ilyen jellegű elválások visszaragasztását a felületet borító, illetve a repedéseket eltömő anyagok, korábbi beavatkozások eltávolítása után volt célszerű elvégezni. A munkafolyamatokat úgy kellett tehát megtervezni, hogy a visszaragasztás a tisztítás és a különböző vizsgálatokhoz szükséges mintavétel után következzék. A képfelület mintegy feléről eltávolítottuk a még megmaradt elöregedett, szennyezett lakkréteget és Kákay Szabó György restaurátor kiegészítéseit. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy mintákat vegyünk a festett felület különböző rétegeiből keresztmetszeti, röntgendiffrakciós és elektronsugaras mikroanalízis vizsgálatokhoz. Az elvált festékréteget az alapozással együtt a hagyományos Colettas injektálás és vasalás helyett Plextol B500 akril vizes diszperzióval rögzítettük a hordozóhoz. Ez lehetővé tette a festmény kíméletesebb kezelését - hiszen nem kellett azt hőnek kitenni és vasalni -, a nagyobb ragasztóerejű anyaggal egyszersmind szilárdabb kötést és nagyobb rugalmasságot tudtunk biztosítani. A szálas anyaggal megerősített részeknél, főleg az aranyozásnál, injektálással egy pontból nagy területet lehetett rögzíteni. A kitisztított repedéshálóban megjelenő ragasztóanyag jelezte a konzerválóanyag kiterjedését, a beavatkozás eredményességét. A képmező közép-

11 13. A Vizitáció-tábla felső része (tisztítás közben) The top part of the Visitation (during cleaning) ső részén, a meggyöngült kötésű festék- és alapozórétegbe a kibontott tömítések, illetve a kipergések mentén juttattuk be a kötőanyagot. Az olyan területeken, ahol ilyen hiány nem volt, a felületet kis területen újra leragasztottuk. Ezen kis fület" képeztünk, amivel körülbelül fél milliméternyire fel lehetett emelni a fellazult rétegeket. A szétnyílt repedéshálón keresztül pedig injektálással juttattuk be a kötőanyagot. Ezzel a módszerrel elértük azt, hogy a korábbi beavatkozásokkal ellentétben - amelyek következménye a képfelületen ma is látható - a felület nem töredezett szét és nem keletkeztek egymásra torlódott részek sem. Az arany háttér tisztítása során a folytonossági hiányokon kívül, ha kopottan is, a felület mintegy 80 %- ában eredeti felületet tártunk fel. A tábla két oldalán ez csak az alapozásban jól látható bekarcolásig tart, ami a korban szokásos gyakorlatot ismerve arra utal, hogy az aranyozott felületet, a tábla felső részét eredetileg rátétfaragvány díszítette Az arany felületen talált kék festésmaradványokról a keresztmetszet-vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy másodlagosak, így ezeket a felületről eltávolítottuk. A rátétfaragványok alatt tehát minden bizonnyal homogén aranyfelület volt. A kép tisztítása során átfestéseket távolítottunk el Mária kék köpenyéről. Ez a drapéria a restaurálás előtt meglehetősen zavaros, plasztikailag értelmezhetetlen képet adott. Ez abból következett, hogy Kákay Szabó György, miután felismerte e felületen a túltisztítás tényét, az átfestéseket óvatosságból csak bizonyos mértékig távolította el. Az így létrejött felemás, szétesett felületet esztétikailag egységesítette, de egyes részletek - így a dúsan redőzött drapériák - plasztikai értelmezését ennek alapján meg sem kísérelhette. Az átfestések elkülönítése érdekében mintákat vettünk a keresztmetszet-csiszolat mikroszkópos vizsgálatához a kék drapéria különböző pontjairól. A vizsgálati eredmények alapján lehetővé vált a rétegek egymástól való elkülönítése. A tisztítás így már biztonságosan elvégezhető volt. Az előkerült eredeti festés igen kopott. A korábbi túltisztítások eredményeképpen a mesterre

12 14. Mária (tisztítás közben) 15. Erzsébet (tisztítás közben) Mary (during cleaning) Elizabeth (during cleaning) 16. Mária keze (makrofelvétel, tisztítás közben) 17. Erzsébet keze (makrofelvétel, tisztítás közben) Mary's hand (macro-photo, during cleaning) Elizabeth's hand (macro-photo, during cleaning)

13 19. Erzsébet vörös köpenye (tisztítás közben) Elizabeth's red cape (during cleaning) 18. Mária haja (tisztítás közben) Mary's hair (during cleaning) igen jellemző több rétegű festésmódnak e kis területen, egymás mellett, különböző rétegei jelentek meg. A legfelső, sötét modellálások mellett, látszanak a felületen az eredetileg alsóbb réteghez tartozó középtónusú színek és helyenként az alapozás is. Mária rózsaszín ruhája plasztikailag jól értelmezhető, szinte ép részletként maradt meg. Felületén a drapéria plasztikáját adó, befejező árnyékolások is megtalálhatóak. Ezt az értelmezhetőséget a festékréteg kopottsága és kisebb folytonossági hiányai nem befolyásolják. Erzsébet piros köpenye az egész képfelület legrosszabb állapotú része volt. A korábbi túltisztítás következtében egyszerre, együtt láthatóak az alsó és felső modellálások egymástól eltérő irányú nyomai. A drapéria plasztikusságát adó árnyékoló modellálás egyes részeken csak nyomokban, nagyobb területen pedig igen halványan maradt meg. A szabadon alkalmazott igen bonyolult aláfestés az értelmezhetőséget tovább nehezítette. A felületek kopottságát azonban a jobb állapotú sötét kontúrok sikeresen ellensúlyozzák, nagyban hozzájárulva így a drapéria térbeliségének visszaállításához. 20. Mária ruhája és Erzsébet köpenye, valamint a zöld előtér (tisztítás közben) Mary's dress and Elizabeth's cape, including the green foreground (during cleaning)

14 22. írisz (tisztítás közben) Iris (during cleaning) 21. Tájképi háttér (tisztítás közben) Landscape background (during cleaning) A fejeken és a kezeken nem volt átfestés, csak javítás a hiányoknál. Az igen vékony eredeti festékréteg alól áttetszik az alapozás. Pasztózusabb festés csak a csúcsfényeknél található. A kisebb mértékű kopottság mellett, valamint a helyenként plasztikai részeket is érintő hiányokon kívül Mária és Erzsébet igen finoman és dúsan redőzőtt kendője a fejekhez hasonlóan jó állapotban maradt meg. Mária jobb keze az alárajzolásig kopott, két ujjának kontúrja hiányzik. Ugyancsak hiányoznak Erzsébet bal kezének ujjvégződései. A nagy felületű táj ábrázolás meglehetősen jó állapotú festékrétegére - főleg az előtér növényzeténél - a modelláló, lazúros árnyékolás elvékonyodottsága jellemző. A hosszú levelek mentén nyomokban tapasztalható mélyebb zöld árnyékolás plasztikusabb megfogalmazásra utal. Az íriszen a megmaradt, nagyon finoman, részletgazdagon mintázott ép festés mellett, sok az alapozásig lekopott részlet is. Az egyik felfelé hajló szirom például csak nyomokban követhető. A rózsa befoglaló formájával utal eredeti megjelenésére, amely a virágot különböző nézetekben - szemből és hátulról - mutatta 23. Rózsa (tisztítás közben) Rose (during cleaning)

15 24. A tábla bal felső része letisztított állapotban 25. A tábla jobb felső része letisztított állapotban The top left of the panel (after cleaning) The top right of the panel (after cleaning) 26. A tábla bal alsó része letisztított állapotban 27. A tábla jobb alsó része letisztított állapotban The bottom left of the panel (after cleaning) The bottom right of the panel (after cleaning)

16 28. Mária bal szeme (makrofelvétel tisztítás után) Mary's left eye (macro-photo, after cleaning) 29. Erzsébet jobb szeme (makrofelvétel, tisztítás után) Elizabeth's right eye (macro-photo, after cleaning) 30. Mária (tisztítás után, négyzet alakú tanúfolttal) Mary (after cleaning, with a square-shaped patch left untouched) 31. Erzsébet (tisztítás után) Elizabeth (after cleaning)

17 be. A festékréteg azonban erősen, több helyen az alapozásig kopott, a virág képe plasztikailag szinte elpusztult, majdhogynem csak lenyomata látható. A dombok, házak, sziklák valósághű festése - az árnyékolások jó állapota miatt-jobban hangsúlyozódott. A tisztítás során a Mária és Erzsébet fölötti sziklán álló háznál egy eddig ismeretlen részlet került elő: a korábban egy, szimmetrikus elrendezésű házzá kiegészített építmény mögött egy másik, dúcokkal alátámasztott épület töredéke került elő. Az is egyértelművé vált, hogy az alattuk levő szikla csúcsos kiemelkedése egészen e második házig nyúlik. A kép teljes restaurálását, a festett felület hordozta eredetiségének feltárását tűzve ki célul, az első, 16. századi festést követő valamennyi, különböző korokban eltérő céllal készített átfestés és javítás eltávolítása mellett döntöttünk, beleértve a nagyobb hiányoknál később készített tömítéseket is. Ez, a csak az eredetit megtartó, helyenként a fáig hiányzó kép az, ami M S mester festményéből ránk maradt, ami ilyenformán kiindulópontja az esztétikai helyreállításnak, valamint a művészettörténet-tudomány összehasonlító elemzéseinek. Az évi restaurálás, illetve az azt megelőző átfestések meghagyott nyomainak teljes eltávolítása után egy tisztán fogalmazott, igen aprólékos, részletgazdagon modellált festmény bontakozott ki. Ekkor vált minden kétséget kizáróan kézzelfoghatóvá, hogy a képet többször is javították, átfestették, ha a teljes, egész felületet érintő átfestés megléte - amint a bevezetőben erre már utaltunk - nem is vált bizonyíthatóvá. A tisztítás folyamán megállapítottuk, hogy az eredeti festékréteg hiányainak túlnyomó többsége, mintegy 95%-a jóval az 1952-es restaurálás előtt keletkezett. A hiányokat többször javították, a táblán különböző alapozási- és festékrétegek voltak. Az esztétikai helyreállítás Amint a restaurátori működést - miként ez a fentiekből nyilvánvalóan kitűnt - nem lehet csak az esztétikai helyreállítás területére korlátozni, úgy nem lehet azt az állapotmegóvás, konzerválás vagy a feltárás, tisztítás mégoly fontos területeire szorítani sem. Olyan komplex, szétválaszthatatlan feladatsor ez, amelyben a teendők sorrendje pontosan meghatározott, amelyben a munkafázisok szigorúan egymásra épülnek és feltételezik egymást. És mégis: hogy az állapotmegóvás érdekében szükséges konzerválni a faanyagot, rögzíteni a festékréteget, az mindenki számára egyértelmű; hogy speciális vizsgálatokat kell végezni, mára egyenesen szükségszerűség lett. Ám az, hogy az esztétikai helyreállításnak milyen fontos szerepe van a kép eredetiségének bemutatásában, arról igen eltérőek a vélemények. Az esztétikai helyreállításnál, a kiegészítések alkalmazásánál az eredeti festékréteg állapota jelenti a kiindulási alapot. A festménynek a készítéstechnikai és anyaghasználatbeli sajátosságából eredő természetes öregedésén, ennek következtében kialakult karakterén a restaurátor nem változtathat. El kell különíteni azonban ezektől azokat a káros beavatkozások következtében keletkezett torzulásokat, hiányokat, amelyek nem tartoznak a kép karakteréhez, eredetiségéhez. Az esztétikai helyreállítás mértékét és módszerét ezek nagysága, mértéke és a képen elfoglalt helye határozza meg, illetve indokolja. A befejező modellálások, illetve lazúrok kopottságát, töredezettségét felületi folytonossági hiányoknak tekintjük. Mivel a kép kvalitását ez a felső, sokszor igen vékony festékréteg adja, ennek állapota döntően befolyásolja a kiegészítés mértékét. Kismértékű felületi folytonossági hiány esetén minimális retus alkalmazása is célravezető. Ugyanilyen típusú, de nagyobb méretű kopottság, esetleg hiány esetén azonban már rekonstrukciós jellegű kiegészítésre van szükség, annak ellenére, hogy megvan az eredeti festékréteg is. Mivel ilyen esetekben az eredeti karakter, a repedésháló, a színtónus adott, és a rekonstrukció erre épül, a kiegészítés szervesebben illeszthető környezetéhez..5" A festékréteg folytonossági vagy teljes hiányáról van szó abban az esetben, ha az kisebb vagy nagyobb zárt területre kiterjedve, egészében hiányzik. Amennyiben ez a kép élvezhetőségét vagy értelmezhetőségét zavarja, nagyobb mértékű rekonstrukciót is indokoltnak tartunk. Az esztétikai helyreállítás egyik sajátos, divatos módszere a műtárgy töredékes állapotának bemutatása. Ebben az esetben a restaurátor a tárgy megmaradt állapotát mutatja be, az idő, a pusztulás által létrejött új szépséget" láttatja, az elhagyás-beleérzés módszerét alkalmazva a mű történetiségére helyezi a fő hangsúlyt. Egy másik lehetséges megoldás szerint a restaurátor a tárgy eredeti esztétikai értékének hangsúlyozását tartja szem előtt, amelyet a felület folytosságának materiális visszaállításával igyekszik megközelíteni. E két, egymással ellentétes szemlélet - és gyakorlat - kerül egyensúlyba, ha a didaktikusán hangsúlyozó, megkülönböztető kiegészítés, az ún. neutrális, csak színtónusban való beillesztés helyett a restaurátor a kiegészítéseket - a teljes beillesztés módszerét alkalmazva - vonalkázó retusálási technikával különbözteti meg az eredetiektől, és a festmény eredeti kvalitását élvezhetővé tevő, ugyanakkor annak múltját sem elfedő, harmonikus esztétikai helyreállítást tekinti feladatának. A Vizitáció-táblán a festékréteg teljes hiánya nagyrészt a deszkák ragasztása mentén található. Ezek jelentős része az arany háttér felületére esik. Új aranyozás alkalmazását indokolatlannak tartottuk, mivel a fémborítás síkszerű, homogén hatását egyenletes raszterű, neutrális retussal biztosítani tudtuk anélkül, hogy a kopott eredeti részek zavaróan különválnának ettől. A képfelületet függőlegesen felszabdaló, esztétikailag igen zavaró hiányok közül a Mária és Erzsébet fej kendőjén (nyakán), illetve Mária leomló hajfürtjeinél látható-

18 32. A Vizitáció-tábla letisztított és tömített állapotban The Visitation (after cleaning and filling)

19 33. Mária (retusálás közben) Mary (during retouching) 34. Részlet (retusálás közben) Detail (during retouching) kat rekonstrukciós jellegű kiegészítésekkel láttuk el. E kiegészítések azért nem tekinthetők teljes rekonstrukcióknak, mert a hiányok mellett az eredeti, jó állapotú festés formai indításai, illetve befejezései pontosan érzékelhetők voltak, összekötésük így értelemszerűen következett. A kép legproblematikusabb része Mária kék és Erzsébet piros köpenye volt. Ezeken a felületeken a drapéria folytonossági hiányainak megszüntetésével kizárólag a plasztika jobb, pontosabb értelmezhetőségére törekedtünk. A korábbi túltisztítás következményeit, a modelláló réteg erős kopottságát és a befejező lazúrozás jelentős hiányait ebben az esetben ugyanis megmásíthatatlan adottságnak kellett tekintenünk. Ezt csak a modelláló árnyékolás folytonossági hiányainak pótlásával enyhítettük. Rekonstrukciós jellegű kiegészítést Mária és Erzsébet ruhájának alsó, visszahajló, erősen redőzött drapériáján alkalmaztunk, itt is az eredeti kiindulási pontokhoz kötődve.

20 35. Részlet (retusálás közben) Detail (during retouching) 36. Rózsa (retusálás közben) Rose (during retouching) Az előtér növényzeténél ugyancsak a folytonossági hiányok kiegészítésére szorítkoztunk. Néhány konkrét tárgyat, motívumot érintő hiány - így a sziklán álló ház, a Mária feletti sziklás domboldal, a jobb oldali két kis figura mellett látható kapu és út - esetében a folyamatosság és értelmezhetőség érdekében rekonstrukciós jellegű kiegészítések alkalmazását tartottuk szükségesnek A feltárt eredeti festékréteg állapotát figyelembe vevő és csak annak állapotáig fejlesztett, beilleszkedő, mégis a finom, vonalkázó technikával megkülönböztető módon készített kiegészítés révén teljes esztétikai élményt nyújt a restaurált kép, miközben a figyelmes szemlélő számára jól leolvashatók több évszázados hányatott sorsának nyomai is.

21 37. A Vizitáció-tábla retusálás után (1996) The Visitation after retouching (1996)

22 38. A Vizitáció-tábla (1990-es állapot) a mintavételi helyek bejelölésével The Visitation (1990) with marks showing the areas designated for taking samples

23 Mikromorfológiai fes tés tech n ika i sajá vizsgálatok, tosságok A korszerű restaurálás során, mint azt az előzetes vizsgálatokról szóló részben már említettem, elengedhetetlen követelmény, hogy a restaurátor - saját munkája megkönnyítéseként, feladatának pontosításához, a minél teljesebb dokumentálhatóság követelményének megfelelve, ezzel a művészettörténeti kutatás számára is egzakt kiindulópontot nyújtva - különböző fizikai, kémiai vizsgálatokat végezzen, illetve végeztessen el a műtárgyon. A Vizitáció-tábla esetében e speciális vizsgálatok igen széles körre való kiterjesztését a műtárgy jó kvalitása mellett eredeti környezete, a vele összefüggésbe hozható táblák és a rejtélyes" mester körüli számos megoldatlan probléma tette szükségessé. A megfigyelésekből, vizsgálati eredményekből olyan sokoldalú és részletekbe menő adatbázis létrehozását tartottuk feladatunknak, amely a jövőben összehasonlító anyagként szolgálhat az M S mesternek tulajdonított, vagy a jövőben vele összefüggésbe hozható képek tudományos feldolgozásához. A vizsgálatok eredményessége és értékelhetősége szempontjából, valamint a képfelület roncsolásának a minimumra szorítása érdekében igen fontos feladat a mintavétel helyének, a minta méretének és minőségé- 39. Polarizációs mikroszkópos felvétel 1. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek Polarized microscopic photograph areafromwhich sample loas taken no. 1. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers 40. Lumineszcens felvétel 1. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek Photograph using luminescence area from lohich sample was taken no. 1. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers 41. Polarizációs mikroszkópos felvétel 2. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési réteg Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 2. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layer 42. Polarizációs mikroszkópos felvétel 3. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési réteg Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 3. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layer

24 nek pontos meghatározása. A röntgendiffrakciós vizsgálatokhoz igen kis mennyiségű (0,1 mg), szabad szemmel nem érzékelhető, de egészen tiszta minta szükséges. Csak mikroszkóp alatt lehet ilyen mintát venni, és mindenkor szükséges annak további tisztítása, pl. a kötőanyag eltávolítása. A keresztmetszet-csiszolat készítéséhez ennél sokkal nagyobb, akár 1 mm nagyságú mintára is szükség lehet. A minták egy részének vizsgálata az átfestések elkülönítését célozta, míg a legépebb részeknél az eredeti festékréteg anyagának meghatározása, ill. bizonyos készítéstechnikai sajátosságok kimutatása volt a feladatunk. Az előzetes vizsgálatok alapján kiválasztott helyekről vett mintákon a felület többszöri átfestésének ténye 43. Polarizációs mikroszkópos felvétel 4. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: szürke aláfestés, C: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 4. (magnification: x 240) A: original ground, B: grey underpaint, C: original paint layers egyértelműen bizonyítható volt. Mivel az évi restauráláskor készült, illetve az azt követő javításokat a mintavétel előtt eltávolítottuk, a mintákon kimutatott többféle átfestési maradvány csak az 1952 előtti időből származhatott. A polarizációs és fluoreszcens mikroszkópos vizsgálatok alapján Mária kék köpenyénél, a legfelső réteg alatt egy más jellegű (nem lumineszkáló) átfestési réteg is volt. Ezt az eredeti festékrétegtől - amely szintén nem lumineszkált - egy köztük levő, lumineszkáló réteg (lakkréteg?) választotta el. Más mintákon, ahol ez a közbülső, lumineszkáló réteg hiányzott, az átfestést az eredeti festékrétegtől eltérő színtónus és a szemcseméret különbözősége alapján lehetett elkülöníteni. Ezeken a területeken a mintákon kimutatott két réteg közötti határvonal szabálytalansága" az eredeti festés roncsoltságára utalt, ami a felület tisztítása során be is igazolódott. A röntgendiffrakciós vizsgálatok 8 alapján Mária köpenye színének fő alkotó komponense: CaCuSi 4 O 10, azaz egyiptomi kék, míg a világosabb tónusoknál: Pb 3 (Co 3 ) 2 (OH), vagyis ólomfehérrel kevert egyiptomi kék. Az átfestésekből vett kaparékminta elem-analitikai (elektronsugaras mikroanalízis) vizsgálata a berlini kék (K^Fe) és ultramarin (Al,Si,S), valamint cinkfehér (Zn) jelenlétét mutatta ki. A berlini kék meghatározhatóságához a FTIR 9 spektroszkópiai vizsgálat a CN-anioncsoport kimutatásával járult hozzá. Az arany háttéren levő kék festékről, valamint a többféle átaranyozásról a keresztmetszet-vizsgálat alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy átfestés, illetve későbbi javítás. A kék festék mikromorfológiai sajátosságai a Mária kék, illetve Erzsébet lila ruháján, valamint cipőjén talált kék átfestéssel mutattak hasonlóságot. 44. Polarizációs mikroszkópos felvétel 5. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: világosbarna aláfestés (haj), C: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 5. (magnification: x 240) A: original ground, B: light brown underpaint (hair), C: original paint layers 45. Polarizációs mikroszkópos felvétel 6. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: poliment aranyozás, C: átfestés, D: átaranyozási rétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 6. (magnification: x 240) A: original ground, B: burnished watergilding, C: overpaint, D: layers of later gilding

25 Erzsébet vörös köpenyéből a minták többségét a modelláló, árnyékoló, barnásvörös színből vettük, hiszen ez volt a drapéria legnehezebben értelmezhető része. A keresztmetszet-csiszolatokon végzett polarizációs és lumineszcens-vizsgálatok alapján itt is kétféle átfestést találtunk. A különböző mértékben lumineszkáló eredeti rétegekkel ellentétben a felettük levő átfestés nem lumineszkál, és attól karakterében is határozottan eltér. Az olyan minták esetében, ahol az alsó, eredeti festékréteg csak igen vékony, s az alapozás hiányait a felső festékréteg tölti ki, egyértelműen megállapítható, hogy átfestésről van szó. A lumineszcens felvételt az előzőekben tárgyalt mintán látható átfestéssel összehasonlítva köztük is határozott különbség mutatkozik, nyilvánvaló tehát, hogy kétféle átfestésről van szó. A röntgen-radiográfiás felvételen megfigyelt - az eredeti festékréteg széthúzódásaiban, valamint a repedéshálóban meghúzódó - átfestési maradványok élénkvörös színükkel szabad szemmel is jól megkülönböztethetőek voltak. Annak megállapításához, hogy ez egy harmadik átfestési réteg-e, vagy a két fentebb tárgyalt valamelyikéhez tartozik, további elem-analitikai vizsgálat szükséges. A röntgendiffrakciós vizsgálat alapján Erzsébet köpenye színének fő alkotó komponense: HgS, azaz cinóber, illetve igen csekély mennyiségű AsS, azaz realgar. A modelláló árnyékolásból, valamint a kontúrokból vett kaparékminták FTIR spektroszkópiai vizsgálata - összevetve a Getty-gyűjtemény spektrum-könyvtárának grafikonjaival - több komponensű, szerves színezéket mu- 46. Polarizációs mikroszkópos felvétel 7. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek Polarized microscopic photograph areafromwhich sample was taken no. 7. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers 47. Lumineszcens felvétel 7. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti festékrétegek, B: átfestési rétegek Photograph using luminescence areafromwhich sample was taken no. 7. (magnification: x 240) A: original paint layers, B: overpaint layers 48. Polarizációs mikroszkópos felvétel 8. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: roncsolt eredeti alap, B: átfestési réteg Polarized microscopic photograph areafromwhich sample was taken no. 8. (magnification: x 240) A: damaged original ground, B: overpaint layer 49. Lumineszcens felvétel 8. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: roncsolt eredeti alap, B: átfestési réteg Photograph using luminescence area from which sample was taken no. 8. (magnification: x 240) A: damaged original ground, B: overpaint layer

26 50. Polarizációs mikroszkópos felvétel 9. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 9. (magnification: x 240) A: original ground, B: original paint layers 52. Polarizációs mikroszkópos felvétel 11. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 11. (magnification: x 240) A: original ground, B: original paint layers 51. Polarizációs mikroszkópos felvétel 10. mintavételi hely (nagyítás: 240 x) A: eredeti alap, B: eredeti festékrétegek Polarized microscopic photograph area from which sample was taken no. 10. (magnification: x 240) A: original ground, B: original paint layers pedig legfelül látható. Röntgendiffrakciós vizsgálattal a zöld színalkotó komponense nem volt kimutatható, ami átalakult rézacetátra vagy rézrezinátra utal. Ezek az anyagok ugyanis röntgenamorfként viselkednek, így ezzel az eljárással nem mutathatók ki. Meghatározásukhoz további elem-analitikai vizsgálatok szükségesek. A felhasznált sárga szín: Pb^Sn0 4, azaz az ólom-ónsárga általánosan elterjedt fajtája. A kutatás a festékmintákon kívül a fatáblát keresztben átfogó, kusza, szálas anyag vizsgálatára is kiterjedt. A összehasonlító vizsgálatok alapján ez az anyag leginkább a nyúlszőrre hasonlító állati szőr. A mikroszkópos felvételek keresztezett polarizátorok között 45 -ban elhelyezett, ún. I. rendű vörös (Rot I.) gipsz segédlemezen keresztül készültek. tat, miként Mária rózsaszín ruhájának hideg tónusú, vörös aláfestése is. Az anyagok pontos azonosítása érdekében a középkori festészetben alkalmazott szerves színezékek kutatásával foglalkozó szakemberekkel további konzultációkat folytatunk. A tájháttér jelentős részét kitevő zöld színű festékből vett mintákon jórészt tisztán az eredeti festési rétegek tanulmányozhatók, az átfestést itt a korábbi tisztításkor ugyanis már eltávolították. A kék és vörös köpenynél, valamint a rózsaszín ruhánál megfigyelt többrétegű festésmód a tájháttér különböző árnyalatú zöldjeinél is karakteresen mutatkozik. A sötétebb zöldeknél alul sárga az aláfestés, a középtónusú részeknél az alsó élénk zöldet a tiszta sárga követi, a sötétebb árnyalatú zöld

27 53. A VI. deszkából vett minta keresztmetszete (nagyítás: 150 x) Cross section of a sample taken from board no. VI. (magnification: x 150) 55. A VI. deszkából vett minta húrmetszete (nagyítás: 300 x) Chordal section of a sample takenfromboard no. VI. (magnification: x 300) 5b. A VI. deszkából vett minta: tracheida (macerátum) A sample taken from board no. VI.: Tracheid (maceration) 54. A VI. deszkából vett minta sugármetszete (nagyítás: 350 x) Radial section of a sample taken from board no. VI. (magnification: x 350) A fatábla anyaga a VI. deszkából vett minta kereszt-, sugár- és érintőleges metszetének mikroszkopikus vizsgálata alapján hárs (Tilia sp.). A keresztmetszet évgyűrűmezőjében a változó méretű csőedények szórtan helyezkednek el, s csak ritkán fordulnak elő párosan, többnyire egymagukban állnak. A hosszparenchima-sejtek apotra- cheális elrendezésűek, ezen belül ún. hálószerű rendszert képeznek a bélsugarakkal. A bélsugarak az évgyűrűhatárnál kissé kiszélesednek, homogén szerkezetűek. A sugárirányú (tükrös, radiális) metszeten a nagy mennyiségű parenchimalánc és rostos alapállomány látható. A rostok fala vékony. A csőedények sima illeszkedésűek, vízszintesen bélsugarak sejtsorai látszanak. Erintőirányú (hossz- vagy húrirányú tangenciális) metszeten látható a csőedények falának spirális megvastagodása. Az egyetlen csőedényről (macerátum) készült fotó jól mutatja ezt a jellegzetességet. Jól láthatóak az edények hatszögletű udvarokkal körülvett gödröcskéi, a rostok, illetve rosttracheidák, valamint a bélsugarak. 10 Az esztergomi Keresztény Múzeum állandó kiállításán szereplő táblákról csak az utóbbi időben, a merevszárnyak restaurálása kapcsán nyílt lehetőségünk mintavételre. Ezek vizsgálata, értékelése folyamatban van.

28 Kész it és technika i sajá tosságok, összehasonlító vizsgálatok A Vizitáció-festmény teljes, feltáró restaurálása után, értékelve az elvégzett fototechnikai, fizikai és kémiai vizsgálatok eredményeit és összegezve a restaurálási munka különböző fázisaiban tett megfigyeléseket, lehetőség nyílik néhány, a táblakép eredeti összefüggéseit, elhelyezését érintő elképzelés felvázolására. A művészettörténeti kutatás stíluskritikai elemzések alapján általánosan elfogadott nézete, miszerint a Vizitáció, az esztergomi Keresztény Múzeum négy passiótáblája és a Hontszentantalon őrzött Jézus születése-kép egy, a magát a Feltámadás-jelenetén M S betűkkel jelző mester alkotása, csak akkor kerülhet biztos talajra, akkor válik bizonyíthatóvá, ha a Vizitáción elvégzett vizsgálati rendszert - azonos kiindulási pontokkal és azonos elvek alapján vett mintákra építve - a mesterrel összefüggésbe hozott többi táblára is kiterjesztve, a századbeli festőműhelyek alapvetően hasonló gyakorlatán belül minél több, a Vizitáció-táblán rögzítettekhez hasonló, azokkal egybevágó, csak az adott műhelyre vagy mesterre jellemző, speciális részletet tudunk azokon is elkülöníteni, kimutatni. Csak ezt a módszert követve, ennek eredményeit felhasználva léphet tovább a kutatás a táblák összetartozásának megállapításán túl, a táblákat magába foglaló oltárépítmény megalapozott rekonstrukciója irányába. A táblák stiláris hasonlósága, egyazon mesternek történő attribuálása, sőt az azonos, illetve egymáshoz közeli lelőhelyekről való előkerülés együttesen sem bizonyítja ugyanis azt, hogy a táblák eredetileg egy oltárépítményhez tartoztak. Ennek a feltevésnek az igazolásához a tudományos vizsgálatok eredményei mellett bizonyos technikai jellegű részletek megfigyelése, rögzítése is szükséges. Az ismert táblaképek alapján az oltárt nyitott állapotban a mozgószárnyak belső oldalaira erősített domborművek díszítették. A mozgószárnyak bezárásakor - az ikonográfiái programot az ismert jelenetek alapján kiegészítve - a felső sorban Mária életének, Jézus gyermekségének képei, az Angyali üdvözlet, a Vizitáció, Jézus születése és a Három királyok imádása szerepeltek, míg az alsó sor a Passió epizódjait, Krisztust az Olajfák hegyén, a Keresztvitelt, a Kálváriát és a Feltámadást mutatta. Az Angyali üdvözlet-kép elveszett, ismeretlen, míg az M S mesternek tulajdonított lille-i Királyok imádása-jelenet ismereteink szerint nem kapcsolható ehhez az oltárhoz. A képek azonos oltárépítményhez tartozásával kapcsolatban az első, azonnal szembetűnő problémát azok jelenleg különböző mérete jelenti. Ez minden bizonnyal a táblák csonkításának eredménye. A táblákat ugyanis kifűrészelték keretükből, amire valószínűleg az eredeti oltár szétbontásakor, esetleg a képeknek más méretű, új oltárba való másodlagos beépítésekor került sor. A nagyméretű oltártáblákat általában több deszkából ragasztották össze. A képek eredeti összefüggéseinek, összetartozásának elemzésekor - a faanyag összehasonlító vizsgálata mellett - a táblákat alkotó deszkák mérete, összeépítésük módja is igen fontos információkkal szolgálhat. A Vizitáció-, a Keresztvitel- és a Kálvária-táblákat egyenként nyolc darab hársfadeszkából építették össze. Mindháromra azonos módon, közvetlenül a fára, az alsó és a felső harmadban, keresztirányban, állati eredetű, szálas anyagot ragasztottak. Valószínű, hogy ennek az anyagnak hevederszerű felragasztása a deszkák összefogását, illetve a ragasztás erősítését szolgálta. A nyolc deszkát gyalult, keskeny oldalukkal, csapolás nélkül ragasztották egymáshoz. Ha - amint azt a művészettörténeti kutatás feltételezi - a Vizitáció- és a Keresztvitel-képek alkották az oltár bal oldali mozgószárnyát (tehát egymás fölött helyezkedtek el), akkor a csonkítás következtében jelenleg különböző táblaméretek ellenére is az eredeti összetartozásról kell tanúskodjék a középső, szélességében érintetlen deszkák mérete. A két táblát alkotó deszkák ilyen jellegű összehasonlítása a következő eredményre vezetett: A Vizitáció-tábla legnagyobb befoglaló mérete: 139,5 x 94,7 cm A táblát alkotó deszkák szélessége a képoldalról nézve: I. II. III. IV V VI. VII. VIII. felül 11,2 12,4 11,5 11,6 12,3 14,5 11,3 9,7 alul 11,1 12,3 11,4 11,7 12, ,1 10,6 A Keresztvitel legnagyobb befoglaló mérete: 147,5 x 92,6 cm, a tábla szélessége alul azonban csak 91,3 cm. A táblát alkotó deszkák szélessége a képoldalról nézve: I. II. III. IV V VI. VII. VIII. alul 11,1 12,2 11, ,9 13,5 10,7 7,6 Az összehasonlításnál a szélső deszkák mérete a tábla csonkítottsága miatt nem mérvadó. Balról a középvonalig a (IL, III., IV) deszkák közel párhuzamosak. Az 1-2 mm-es gyalulásból eredő eltérés, a deszkák alsó és felső vége között lévő kb. 3,5 m-es távolságot figyelembe véve, természetes. A középvonaltól jobbra levő deszkáknál azonban jelentős a párhuzamosságtól való eltérés. Az V deszka lefelé szélesedik, míg a VI. és VII. deszka keskenyedik. Itt az eltérés az alsó és felső rész között már 5-10 mm körül mozog. Ha a méreteket egybevetjük, szembetűnőek az azonosságok. Az elkeskenyedés iránya és mértéke a két tábla azonos helyen lévő deszkáinál teljesen megegyező. Ahol a deszka a Vizitációtáblán fentről lefelé kis mértékben keskenyedik, ott a Keresztvitel-tábla azonos deszkájánál is további, arányos" keskenyedés tapasztalható. (Lásd a II. és III. desz-