A GÓTIKUS ÉS A RENESZÁNSZ STÍLUS EGYÜTTÉLÉSE NÓGRÁD-ÉS BORSOD MEGYE TEMPLOMÉPÍTÉSZETÉBEN

Átírás

1 XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE MŰVÉSZETTÖRTÉNET A GÓTIKUS ÉS A RENESZÁNSZ STÍLUS EGYÜTTÉLÉSE NÓGRÁD-ÉS BORSOD MEGYE TEMPLOMÉPÍTÉSZETÉBEN KAZARECZKI NOÉMI A gótika jellegzetes építészeti formavilága a 15. század végén már az egész Magyar Királyság területén elterjedt. Építéstechnikailag a fal ekkor már nem teljesen egységes tömeg többé, meghatározó szerepe van a támpilléreknek, s ezek rendszerint faragott kőkváderekből készült éleket és párkányokat kapnak, míg a kitöltő falak - amelyeket többnyire vakolnak is - törmelékkőből, vagy téglából készülhetnek. Ebben a szakaszban már egyre nagyobb szerepet kapnak a csúcsíves ablakok fő díszei, a kőrácsok. Ezek a mérművek jelentős mértékben eltérnek a 14. századi és a 15. század első felében készített elődeiktől. Legfontosabb ismérvei a következők: a csúcsíves nyílásban mérmű csak az ívháromszöget tölti ki, a kőrács rajzolata vonal-, illetve kötélszerű". Befoglaló keretezésként újszerű formák jelennek meg (függönyív, szamárhátív, vagy az egyenes vonalú áthidalás), a mérművön belül a legegyszerűbb alapformákkal találkozunk (körív, félkörív, csúcsív, szívforma, halhólyag, mandula stb.). Jellemzővé válik ezeknek a mérműveknekaz előregyártása is. A párkányok, lábazatok szegélyezésében, ajtók és ablakok keretezésében az eddigieknél nagyobb szerepet kapnak a kőfaragómunkák. Egyre gyakrabban épülnek a falvakban teljes egészükben boltozott templomok. A későgótika tehát a 15. század végére meghatározóvá válik, de ez már sokkal magasabb színvonalat képvisel mint a korai változata. 1 E stílus falusi elterjedése mögött az építészet újabb virágkorát, rendkívüli fejlődését sejthetjük. A 15. század első felétől kezdve a középkori magyar falu utolsó fellendülése kezdődött meg, megnőtt a nagyobb jelentőségre szert tevő, a mezővárosok sorába emelkedő települések száma is. Ennek a folyamatnak hű képét nyújtják az építkezések, melyek meglepő gyorsasággal követi az udvari művészet törekvéseit. 2 Ugyanebbe az összefüggésbe tartozik a reneszánsz rendkívül gyors falusi megjelenése is. A reneszánsz építészet Firenzében kezdett kialakulni 1420 körül, de Európa legnagyobb részén csak a 16. század elején fejtette ki hatását. Ez az új stílus sokkal nehézkesebben terjedt a humanizmus eszméinél, mert az Alpokon túli országokban uralkodó gótikus és az új reneszánsz építésmód között mélyreható különbségek voltak. Kivétel volt ez alól Magyarország, ahol már elég korán, az 1470-es években megjelent. Mátyás uralkodása és főként itáliai kapcsolatai kedvező feltételeket teremtett az új művészeti irányzat meghonosodására. A 15. század végétől Európában a reneszánsz két egymástól eltérő stílusátvételi módja formálódott ki: a magyarországira is jellemző all' antica", amelyre jellemző, hogy az omamentumokat, (tagozatok, ajtó, ablakkeretezések) faltagoló elemeket (pilaszterek, féloszlopok, párkányzatok, stb.) a falsíktól képkeretszerűen elválasztották és csiszolt felületű kőből, vagy márványból faragták. A struktúra, a felépítmény kivitelezését magyar mesterekre bízták, az épületek díszítését pedig olasz mesterek végezték, vagy irányították. A másik változat Franciaországban alakult ki, ahol az új stílus deko- 135

2 ratív és alaprajzi jellegzetességeit vették át, de a kivitelezésben továbbra is megtartották a gótikus falrakási és kőfaragási módot. Ugyanakkor Magyarországon is tovább él a gótika és jellemzővé válik, hogy csupán a faltagoló elemeket, ornamentumokat, díszítő elemeket készítik az új stílusnak megfelelően. Ez különösen igaz a szakrális építkezésekre, mert a 16. század első felében - a Bakócz-kápolna kivételével - nem építenek teljes egészében reneszánsz templomokat, de ezekben is megjelenik a reneszánsz - elsősorban tabernákulumok, de néhány más elem is, ajtó- és ablakkeretek formájában. így lett a reneszánsz tabernákulum Magyarországon a késő-gótikus templombelsők vonzóan derűs része. 3 Az általában kedvelt típus pilaszterekkel keretezett és íves oromzattal koronázott falmélyedésből áll - ahogyan a firenzei műhelyekben kialakult. Mátyás halála után kezdett szélesebb körben elterjedni az addig elsősorban a királyi és néhány főpapi udvarra támaszkodó reneszánsz művészet és jutott el egyre több mezővárosba, faluba. E művészet toszkán jellege továbbra is jellemző maradt, sőt jellege talán erősödött is, pedig Európa többi országaiban a lombard mesterek munkái hódítottak teret. A Jagelló-korszakban ( ) a toszkán ornamentátor kolóniák továbbra is folytatták munkájukat. A mesterek foglalkoztatásáról II. Ulászló király mellett már egy igen széles főúri-főpapi réteg gondoskodott. 4 Ennek a rétegnek egy jeles tagjához - Bajoni Istvánhoz - köthető az első reneszánsz szentségtartó készíttetése Nógrád megyében, így az emlékek tárgyalását is a tereskei római katolikus templommal kezdem. I. Tereske Tereske község Nógrád megyében található, a Cserhát vidék nyugati felében, Rétság és Érsekvadkert között a 22-es útról keleti irányban leágazó községi bekötőút mentén a főúttól kb. 2 km-re. Itt már a 13. század elejétől írott forrásokból ismert és később elnéptelenedett bencés kolostor az 1470-es években Bajoni István tulajdonába került. 5 Bajoni tanulmányait a ferrarai és bolognai egyetemen, a jogtudományokban tökéletesítette. Itáliai tanulmánya befejezése után Vitéz János udvarába került, és később segítségével jutott be Mátyás udvarába is, ahol 1466-ban a király titkára lett. Mátyás valószínűleg az 1470-es években adományozta kedvelt hívének az elhagyott apátságot. Bajoni 1476-ban először esztergomi, majd ugyanebben az évben váci kanonok lett. Utóbb elnyeri a komáromi főesperességet, majd a sárospataki plébániai javadalmat. Báthori Miklós váci püspök pedig kinevezte a tereskei apátság kommendátorává. Ennek időpontja nem ismeretes, de egyidőben kellett történnie Mátyás adományozásával. Bajoni a Boldogságos Szűz tiszteletére rendelt tereskei templomot kétszer is újjáépíttette, mint az egy évi, a Szentszékhez intézett folyamodványból kiderül. A tűzvész miatt leégett templom második helyreállítása két éven át tartott. Ez egybeesik Mátyás és Beatrix bőkezű műpártolásával, a budai és visegrádi paloták építési idejével, továbbá Báthori Miklós püspöknek váci és Nógrád vári építkezéseivel. Feltételezhető, hogy Bajoni volt a megrendelője a templom teljesen olasz stílusú szentségtartójának is. A templom építéstörténetét az 1962 és 1975 között, Kozák Károly vezetésével folytatott régészeti kutatás tisztázta, ennek eredményein alapul az elvégzett műemléki helyreállítás is. A bencés apátságot a 12. század elején alapították. Két román-kori építési periódusa volt meghatározható. A hajó szélessége mindkét periódusban azonos volt, ehhez eredetileg félkör alaprajzú szentély kapcsolódott. A hajó két déli ablakkal rendelkezett. A má- 136

3 sodik periódusban építették a két nyugati tornyot, további három ablakot és két román ajtót alakítottak ki a déli falban. Ehhez az oldalhoz csatlakozott a monostorépület is. A templom alatt a hosszanti tengelyre merőlegesen egy dongaboltozatos kriptát építettek. A gótikában szintén két építési szakasz volt megfigyelhető az első 1467 előttre volt helyezhető, a második 1480 utánra, ez utóbbi Bajonihoz volt köthető. Az elsőben a szentélyt bővítették nyugat felé, ez pedig úgy történt, hogy a román kori keleti végfal maradt, és a román szentély diadalívét, északi és déli oldalfalait a hajó méretére szélesítették, az új diadalívet a hajó tere felé építették be, hogy négyzetes formájú legyen. A sekrestye is ekkor épült az északi oldalhoz, továbbá a nyugati bejárat előtt előcsarnok létesült. (3. kép) A hajó, illetve a szentély déli falában egy-egy nagy, mérműves ablakot helyeztek el. 7 (3. kép) Az ekkor még boltozat nélküli szentélyt három nagy támpillér erősítette. Az ebből a periódusból ránk maradt ma is meglévő két nagy ablak csúcsíves, rézsűs bélletű, azonban kő rácsozatuk teljesen hiányzik, de megállapítható, hogy eredetileg három osztósudárral rendelkeztek. A második, tehát Bajonihoz köthető építési szakaszból származik a szentély keleti falának kisebb mérműves ablaka. Ez egy kis középső osztósudárral két mezőre osztott nyílás, amely asszimetrikusan elhelyezett három halhólyag motívumból épül fel. (1. kép) Ugyancsak ebbe a periódusba tartozik a szentély déli oldalán lévő vízszintes szemöldökkövű kőkeretes gótikus ajtó, mely a szentély és a monostor összeköttetését biztosította. Ekkor tehát még állhatott a kolostor. A szentély sarkaiban négyzetes alaprajzú pillérekre támaszkodott az egykori háló- vagy csillagboltozat. 8 (2. kép) A bordakövek jellegzetes Mátyás-illetve Ulászló-kori kétszer vályúzott profilúak. 9 A szentély északi falában található a már említett pasztofórium. (4. kép) Ez azért is kiemelkedő alkotás, mert majdnem negyedszázaddal megelőzi az összes ismert magyarországi reneszánsz szentségtartót. Alsó részén gyümölccsel teli két bőségszaru fordul kifelé, középen koszorú. Az alsó párkány béllete egymás mellé állított négyzetes frízzel, fölötte a fülke, melyet egy-egy pillér keretez, tükreiben gazdag kandelláberekkel, leveles fejezetekkel. A fent záródó ökörszemes fríz fölött TEMPLUM DOMINI (Az Úr temploma) felirat, fölötte gazdag kétrészes párkány. Felső részét lunetta zárja le, melyben kehely van ostyával, és egy-egy talpas gombos mécses. Az oromzat két oldalát és tetejét rozetták díszítik, az oldalrozettákról kötél lóg kétoldalt lefelé gyümölcskötegekkel. A lelógó gyümölcsgirlandok Balogh Jolán szerint a Robbia műhely befolyására utalnak, a bőségszaruk pedig Mino di Fiesole formavilágából származnak. 10 Feuerné szerint pedig a mészkőből készült szentségtartó faragásmódja az közötti magyarországi olasz ornamentátor stílushoz áll közel, de olasz mesterek mellett működő magyar lapicida munkája lehet. 11 Valószínűbbnek látszik, hogy korábbi időpontra tehető. Az 1480-as években dolgozott Vácott a székesegyházon Báthori püspök szolgálatában Giovanni Dalmata, a dalmát származású szobrász is. Ezzel egy időben kellett készülnie a tereskei szentségtartónak is, mecénása Bajoni lehetett - itáliai kapcsolatai is ezt a feltevést erősítik meg. Másrészt nincs arra adat, hogy bárki is építkezett volna itt a 16. század elején. A török háborúk elmúltával az igen leromlott állapotú templom szentélye új boltozatot, hajója új mennyezetet kapott ben a hajó falait nyugati irányban meghoszszabbították, és a nyugati homlokzatba beépítve klasszicizáló architektúrájú tornyot emeltek hagymasisakkal lefedve. Újabb átalakításra 1915-ben került sor: a tornyot négy sarkán letompított toronyemelettel, gúlasisakkal. Az 1960-as években végzett helyreállítás az 1852-es állapotot állította vissza. 137

4 II. Egyházasgerge Egyházasgerge község római katolikus temploma is ragyogó példát szolgáltat a későgótika és a kora-reneszánsz együttélésére. A falu Nógrád megye északi részén, Mihálygerge és Karancskeszi között, széles erdős domboktól bekerített völgyben fekszik. Korábban Kisgergére és Liptagergére osztódott települést 1932-ben egyesítették mai nevén. A templom (a korábbi) kisgergei részen található. Kisgerge a Zách-nemzetség tulajdona volt, már 1227-ben szerepel birtokukként. Zách Felicián merénylete után Károly Róbert 1335-ben az Ákos nembeli Cselen fia Jánosnak adományozta. Az adománylevélben szerepel először az Egyházasgeregye név, a falu papja három évvel korábban János volt. A következő században a helység sokat szenved a gácsi várból elkalandozó cseh huszita rablóktól ban már a Liphtay család a földesúr, ezt bizonyítja a római katolikus templomban található szentségfülke felirata, de a birtok megszerzésének pontos ideje nem ismert. 13 Liptagerge is fennállt már 1220 körül, és szintén a Zách nemzetség birtokolta ban Geregye néven említik az oklevelek ben került a Lipthayak tulajdonába. A Lipthay család eredete a 13. századig vezethető vissza. A család első ismert tagja Myloth, Liptó megyében Likva helységet bírta. Mylothnak fia Zaad és testvérei 1340-ben Likva helységért csereadományban Lubelle helységet nyerték. Zaadnak dédunokája I. Bálint fiai: II. Miklós és I. Péter Zsigmond királynak hadi szolgálatot tettek, ezért ben a Borsod megyei Szemere helységet, és a Heves megyei Andornok pusztát nyerték adományul. 15 Ezen kívül még Nógrád megyében Gerege és Kisfalud helységet is. Gerege I. Péter ágának jutott és azt a család kihalásáig bírta. Ezen túl a Geregei előnevet használták, Gerege helységet innentől pedig Liptagergének nevezték. Lehet Gerege" birtok két részre oszlott ugyan, de persze csak az egyiken volt templom, ugyanakkor egyezett a birtoklása. I. Péter unokája volt I. Lipthay László, aki családja temetkezési helyéül a templomnak új szentélyt építtetett, s reneszánsz pasztofóriummal gazdagította. László ekkor királyi tanácsi ülnök, de 1516-ban már egri udvarbíróként tölti be az alispáni tisztet. 16 A templomon csak egy alapos felújítás történt az 1960-as években, ennek köszönhető a mai állapot. Ekkor kerültek elő a hajó és a szentély korábban elfalazott középkori ablakai. Régészeti kutatására eddig még nem került sor, így sok kérdés nyitva maradt ennek az emléknek az építéstörténetével kapcsolatban. A keletéit, kisméretű templom hajója négyszögletes alaprajzú, ehhez csatlakozik a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély, melyet hét, erőteljes lábazatú támpillér támaszt. (5., 6. kép) A hosszú szentély északi oldalához kapcsolódik a téglalap alaprajzú sekrestye. A templomot nyeregtető fedi, nyugati oldalán fa huszártorony. Bejárata a nyugati oldalon van, fölötte kis négyszögletes ablak található. A hajó déli oldalán egy félköríves barokk ablakot, tőle jobbra és balra (a kutatás során előkerült) egyegy keskeny, rézsűs bélletben ülő szegmensíves ablakot találunk, melyek belső része faragott kőbe vált át. (7. kép) Szélességük még a romanikára jellemzően igen keskeny, de már nem félköríves záradékúak, hanem csúcsívesek. Ezek alapján joggal tételezhetjük fel, hogy a hajó ezen része még a 14. században említett plébániatemplomhoz tartozhatott, így pedig legkésőbb a 14. század első harmadába tehető. A szentély déli oldalán három, mérműveit már nélkülöző, (8. kép) délkeleti részén pedig egy visszaállított mérműves ablak látható. (5. kép) A keleti mérműves ablakon nincs a helyén az 138

5 osztósudár - a mérmű és az osztó nem illeszkedik, ezért elképzelhető, hogy nem itt volt az eredeti helye, vagy nem összetartozó elemekből lett rekonstruálva. A jelenleg látható részletek alapján tehát megállapítható, hogy a korábbi szentélyt elbontva egy nagyobb, új, késő-gótikus szentélyt építettek. Amikor az új szentély megépült, egységesítették a párkányzatot, ami a korábbi hajófal megemelésével járt. Az északnyugati sarkon a kváder anyaga is vált, de a karzatnál is falsíkváltás jelzi a korábbi hajómagasságot. Megfigyelhető, hogy a (nyugati bejárattal és két északi ablakkal ellátott) sekrestye és az északkeleti támpillér túl közel van egymáshoz, ebből arra lehet következtetni, hogy eredetileg a sekrestye rövidebb lehetett. A támpillérek kettős lépcsőzetűek, középen vízelvezető párkánnyal. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyt ma 18. századi csehsüvegboltozat fedi, de eredetileg csillagboltozata lehetett, erre utal egy, a felújítás során előkerült boltozati csomópont. Az északi oldalon a szentélyfalba egy egyszerű, reneszánsz sekrestyeajtó található, laposan kezelt szimatagozattal. Baloldali szárkövét a barokk pillér eltakarja. Ugyancsak az északi, az evangéliumi oldal felőli szentélyfalban található az oltári szentségek őrzésére szolgáló reneszánsz pasztofórium. (9., 10. kép) Ez a pasztofórium nemcsak művészi kvalitása, hanem koraisága miatt is kiemelkedik a ma ismert kisebb méretű magyarországi reneszánsz szentségtartók közül as évszám jelzi készítésének idejét. Hármas felépítésű, talapzatául a jobbról és balról összefutó egy-egy voluta, alul középen pedig palmettában végződő és szimmetrikusan összehajló konzolszerű faragvány szolgál, amely kettéválasztja az 1503-as évszámot. A palmettás - volutás talapzatra téglalap alakú tábla helyezkedik, amelyet hat sorból álló (igen szép reneszánsz betűkből és rövidítésekkel képzett) latin nyelvű felirat tölt ki: HOC TIBI FUNDAVIT SUP(er)V(m) REGINA SACELLUM ORTVS LIPTHOIS LADISLAUS AVIS HIC P(ro)AVOS VETE(res) POSUIT CHA(r)-OSQ(e) PARE(nt)E(s) TUTA FORET GREMIO VT TÚRBA SEP(u)TA TVO HUC ADES ALMA DEI MATER VOTISQVE FAVETO S(a)EPIVS ET CLEME(n)S AD TUA TE(m)PLA VENI Magyar fordításban: Ezt a kápolnát Neked - óh Égiek királynője - alapította a Liptói ősöktől származott László. Itt helyezte el régi őseit és drága szüleit (itt) biztos lesz a Te öledben mint eltemetett sokaság. Itt vagy Te jelen istennek kegyes Anyja, kedvezz is a fogadalmaknak. Jöjj gyakrabban és kegyesen a Te templomodba. 18 A könyöklőpárkány fölött középen a szentségfülke helyezkedik el. Belül gyöngypálcakeret, kívül finom vonalú kettős vonalas keret díszíti. Fölötte tojáspálcavonal, majd szemöldökpárkány. A szentségtartó felső lezárását a lunettában lévő koporsóból feltámadó Krisztus félalak, és az ezt díszítő rozettás, indás - leveles oromzat adja. A lunettát kétoldalt egy-egy, középen két rozetta díszíti. Az eddigi művészettörténeti kutatás szerint valószínűleg olasz munka, anyaga budai márga. Mivel az Itáliából érkezett mesterek főleg a királyi udvar körül dolgoztak - ez is ott készülhetett - és készen hozhatták ide. A lunettában lévő Krisztus alak a pesti Belvárosi templom Nagyrévi tabernákulumának hasonló figurájára emlékeztet. Persze itt 139

6 két külön műfajról van szó, hiszen a Nagyrévi tabernákulum nagyméretű, egy komplett oltárt képez. Ehhez hasonlít a Szatmári György pécsi püspök által készíttetett tabernákulum, mely Pécsett található a székesegyházban. 19 Nem tudni, hogy a pasztofóriumon lévő évszám datálja-e az új szentély elkészültét, csak feltételezhető, hogy nem utólagos a pasztofórium és a sekrestyeajtó. A fallal való egykorúságát csak egy falkutatás tudná igazolni, vagy cáfolni. A török időkben megrongálódott templomot 1713-ban hozták rendbe, mai diadalíve is ekkor épülhetett. Boltozata, barokk ablakai - közülük egy maradt meg a hajó déli oldalán ből valók. III. Alsópetény A Tereskétől nem messze, szintén a Cserhát hegység nyugati részében fekszik Alsópetény. Római katolikus temploma is megerősíti az eddig tárgyaltakat. Nógrád megye nyugati része a korai Árpád korban teljes egészében királyi tulajdon lehetett. A 13. század elején a király a korábban egységes Petény földön létrejött két falut a Csák nemzetség Újlaki ágának adományozta. A család Ugrin nevű tagja eladományozta a Tolna megyei eredetű Zsadány nemből származó Dénesnek, amelyet 1274-ben ismét megerősített, viszont adományát 1280-ban egy másik tisztségviselőjének is, a Gyulazombor nembeli Erdő comesnek is eladta a két falut. A két adományozott között per robbant ki, de később megegyezésre került sor. (Dénes birtokolhatta a falut bizonyos összegek kifizetése után.) Valószínűleg Dénes leszármazóitól eredt a Petényi család, melyről legközelebb csak 1414-ben értesülünk, s mely 1440-ben halt ki. 20 A birtokot ezután I. Ulászló király a Szobi családnak - Jánosnak, valamint az ő István és Péter nevű fiainak - adományozta. Szobi Péter fia Mihály a köznemesi párt egyik jelentős vezetője lett a Jagellók uralkodása alatt. így került kapcsolatba Werbőczy Istvánnal, aki 1498-ban jegyzője, jogtanácsosa volt ben még Szobié volt Alsópetény, majd nem sokkal ezután (közelebbről ismeretlen) időpontban Werbőczynek adományozta a birtokot, talán más nógrádi falvakkal együtt ben Werbőczy már Alsópetényben keltezi egyik levelét, s talán nem teljesen alaptalan az ismert hagyomány, mely szerint itteni kúriájában írta a Hármaskönyvet. A szintén köznemesi eredetű Werbőczy 1480 körül lépett királyi szolgálatba. Először levéltárőr, majd a királyi törvényszék jegyzője, 1502-től országgyűlési ítélőmester, től egyúttal ítélőmester az erdélyi vajda mellett, II. Lajos alatt királyi személynök. Jelentős birtokokat gyűjtött össze jogi tanácsaiért, és más szolgálatokért cserébe. Első birtokait Szobi Mihálytól Nógrádban kapta jogi szolgálataiért, később aztán a megye falvainak egész sorát szerezte meg ban még II. Lajos király - akinek Werbőczy kancellárja lett - megfordult a faluban, és udvarházában ben pedig János király is megszállt itt. 21 Karrierje Buda elfoglalása után ért véget, 1542-ben halt meg. A templom régészeti kutatására 1988-ban került sor, ezt követte műemléki helyreállítása. A magasabb dombtetőn emelkedő római katolikus templom egy téglalap alakú hajóból, egy északkelet felé hozzácsatlakozó keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyből, valamint a kettő találkozási pontjánál az északi oldalhoz támaszkodó sekrestyéből és a hajó északi oldalához csatlakozó, csak alapjaiban feltárt kápolnából áll. (11, 12. kép) 140

7 A hajó déli falában előkerült három, fallal egyidős nagy mérmúves ablak maradványa, ezek beszűkítései a mai barokk ablakok. (13. kép) Az első, nyugat felé eső ablak ostósudarának alja megmaradt, ezért feltételezhetjük, hogy a többi ablak is mérműves lehetett. A két szélső ablaknál állíthatjuk egyértelműen azt, hogy méreteik azonosak voltak, a középső ablaknak csak a felső lezárása maradt meg, könyöklőjének szintje sem ismeretes. A szentély falában két gótikus - a hajóénál kisebb és keskenyebb - kőkeretes ablak látható. (14. kép) (Ezek osztósudarai sem maradtak meg.) A szentély valamennyi oldalán megvan az egyszerű elszedett lábazat, a falfelületeket fehér meszelés fedte. A sekrestye - mai formájában barokk kori építmény - nyugati faláról a kutatás során bebizonyosodott, hogy a templomhajóhoz egykor észak felől csatlakozó kápolna keleti falának felhasználásával készült. 22 E kápolnát a templomhajó felől nagyméretű félköríves nyíláson lehetett megközelíteni, és egy lépcsőfok vezetett a templomtérbe. A nyílás valószínűleg reneszánsz profilozású lehetett. Erre az utal, hogy a töredékét a szentélyfal emelésében találták meg. A kápolnát a templom szentélyével megegyező, kétszer hornyolt bordákból álló csillagboltozat fedte. A barokk hajóhoz csatlakozik a fiókos dongaboltozatú, egykor csillagboltozatos szentély. A boltindítások a szentélyzáródásnál a padlószintről indultak, még a nyugati boltszakaszban egyszerű, alsó végükön hornyolt, párnataggal és gombbal lezárt konzolokra támaszkodtak. A padlószintig lefutó falpilléreknek szélesebb, ugyancsak félkör keresztmetszetű lábazata van, melyet felül keskeny horony és egy párnatag zár le. A boltozat kétszer hornyolt késő-gótikus bordákból állt. A hajót és a szentélyt a keskenyebb diadalív választja el egymástól. (15. kép) Ennek függőleges szárai mindkét oldalon élszedettek, lábazatuk egyszerű kiképzésű. A függőleges rész lezárásánál mindkét oldalon egy-egy, dél, illetve észak felé kiugró, kelet és nyugat felé a diadalív síkjában maradó vállkő, valamint párkány képezi. Ennek kiugró része reneszánsz profilozású. Ez meglehetősen ritka reneszánsz elem. 23 A tagozat elmei: felül egy szima, alul egy lemez és egy hengertag. A vállkő felett, a függőleges szárak síkjától kissé visszaugratva indul az ugyancsak kétoldalon elszedett, közel félkörös formájú ív. A szentély északi falában található a reneszánsz szentségtartó, amely egyszerű profilozású: két kímából és közbeiktatott lemeztagokból áll. (16. kép) Az alsó lezáráson egy kiugró párkány lefaragott nyomai figyelhetőek meg. A szentély déli oldalában egy egyszerű szegmensíves ülőfülke és egy másik, álló téglalap formájú fülke van. Az északi oldalon a sekrestyébe egyszerű barokk jellegű ajtón át lehet bejutni. A mai templom alaprajzi elrendezése, egykori boltozatának rendszere, ablakainak, bordáinak részletformái, valamint a reneszánsz faragványok arra utalnak, hogy a mai templom a 16. század elején épült, s így Werbőczy Istvánhoz köthető. Mint már említettem a falu megszerzésének ideje nem ismeretes, de valamikor 1505 és 1515 között történhetett. A 18. században a templomot többször érintette átépítés ben lebontották a kápolnát és a középkori sekrestyét ben alakult ki a templom és sekrestye jelenlegi nyílásrendszere. 141

8 IV. Sajókaza Szintén Észak-Magyarországon, de már Borsod megyében - Putnok és Kazincbarcika között félúton, a főútról észak felé vezető bekötőút mentén, a Sajó bal partján - található Sajókaza. A település az írott forrásokban 1231-ben bukkan fel, mint a Miskolc nemzetség birtoka, e nembeli Bors ispán feleségének végrendeletében. Kazával kapcsolatban a nemzetségnek csak egyik, Domokos bántól származó ága játszik szerepet, így a település a nemzetségnek csak későbbi szerzeménye lehetett. Kazát bizonyára ő, vagy ismeretlen nevű apja kapta adományba, s így a település csak a 12. század második felében kerülhetett a Miskolc nemzetség birtokába. A falu 1283-ban már a Rátót nemzetség kezén tűnik fel a nemzetség úgynevezett nádori ágának osztozkodásakor. A nemzetség nádori ágát megalapító Domokos között IV. Béla tárnokmestere volt. Az a tény, hogy 1238-ban Domokos leszármazottai Kaza felett családi osztályt tettek arra utal, hogy Domokos fiai a falut korábban azonos jogon bírták, bizonyára atyai örökségként. Ezek alapján tehát feltételezhető, hogy Kazát még Domokos kaphatta királyi adományba, legkésőbb azl240-es években. 24 Az évi osztozkodás után a Kazán maradó nemzetségtagok leszármazottai (a Kazai Kakas, a Kazai Gyulafi, a Jolsfai, a Feledi, a Putnoki családok és a Serkei-Kaplai- Loránfi-rokonság) a középkor folyamán mindvégig birtokosok maradtak a településen. A falu gyors fejlődésnek indult a Rátótok alatt. Valószínűleg ők alapíthatták a Szent János evangélistatiszteletéreszentelt Ágoston-rendi kolostort, amely még a 16. században elpusztult, ma már helye sem ismert. A falu hamarosan mezővárosi rangra emelkedett, ugyanis 1438-tól a forrásokban oppidumként szerepel után már látványos visszaesés következett be, plébániatemplom pedig 1576-ra már a reformátusok kezében van. A templom (17. kép) igen korai, századi eredetű. A téglalap alaprajzú hajóhoz egy annál kissé keskenyebb és erősen nyújtott, a nyolcszög három oldalával záródó, támpillérekkel erősített szentély csatlakozik. A hajó nyugati oldalához kapcsolódik az ötemeletes, négyzetes alaprajzú torony. A hajó déli oldalához pedig a négyzetes alaprajzú előcsarnok. A hajó nyugati homlokzatának felső részén a toronytól északra és délre egy-egy félköríves záradékú, tölcséresen szűkülő román kori ablak nyílik. Déli falának nyugati szakaszán három félköríves román ablak, (kelet felé haladva) egy nagy mérműves ablak, e mellett ismét egy román rézsűs bélletű ablak található, mely kissé lejjebb helyezkedik el az előzőeknél. Az előcsarnoktól jobbra helyezkedik el egy félköríves barokk ablak, mellette ismét egy kis román ablak. A hajó ezen oldalán fűrészfogas párkány húzódik végig, keleti végén egy újabb háromszoros fogrovatos párkány látható. A szentély déli oldalán két csúcsíves ablak került elő a barokk átalakításból, ugyanilyen található a szentély délkeleti oldalán is. A szentélyzáródás sarkait lépcsős támpillérek erősítik, és további két támpillér emelkedik a déli szentélyfal előtt. A hajó északi falának keleti részén egy barokk ablak, nyugati szakaszán egy román ablak nyílik. A torony harmadik és negyedik emeletén hármas, román kori ikerablakok nyílnak. A két szint között párkány húzódik. A második szinten három félköríves ablaknyílás található. Lejjebb északon és délen egy-egy félköríves záradékú, nyugaton pedig egy kör alakú, tölcséresen szűkülő ablak nyílik. A belsőben a szentély csúcsíves diadalívvel kapcsolódik a hajóhoz. A diadalív mindkét oldala gúlával lezárt élszedéssel díszített. A szentély északi falának nyugati szakaszán található a reneszánsz sekrestyeajtó. (18. kép) Ke- 142

9 rétének tagozata: lemez-széles, kíma-lemez-keskeny, kíma-lemez. A lefaragott nyomok alapján rekonstruált szemöldökpárkány tagozata: lemez-szíma-lemez-lemez. A déli szentélyfalban szegmensíves ülőfülke, tőle keletre ugyanilyen, de kisebb méretű fülke mélyed a falba. A szentély sarkaiban, illetve a hosszanti falak felezőpontjain megmaradtak a késő-gótikus boltozat címerpajzsos vállai, az induló, kétszer hornyolt tagozatú bordák csonkjaival. Mint azt az eddig elvégzett kutatások megállapították a templomnak két román építési periódusa volt. Az első templomot 1200 körül emelhették. A második periódusban a hajót nyugat felé meghosszabbították és tornyot emeltek a nyugati homlokzat elé, viszont változatlan formában éltek tovább a hajó ablakai. Ennek az építkezésnek az idejét a 13. század második felére tehetjük. 26 Témánk szempontjából a harmadik középkori periódus a legfontosabb. Ekkor új, gótikus szentéllyel és sekrestyével látták el a templomot, a hajóban pedig egy mérműves ablakot helyeztek el. A hajó kétosztatú, lóhereíves alátámasztással és lefelé keskenyedő halhólyag motívumból felépülő ablaka volt az egyetlen, melynek a mérműveit helyre lehetett állítani. A többi előkerült gótikus ablak ugyanakkora méretű és formájú mint az előző, de mérműveik sajnos teljesen elpusztultak. A sekrestye kelet-nyugati tengelyű, téglalap formájú tér volt. A későgótikus építkezés korhatározásához a reneszánsz sekrestyeajtó nyújt segítséget. A két kímatagos kőkeret tagozatai igen laposak, ezért a reneszánsz viszonylag korainak mondható vonulatához sorolható - persze csak Borsod vonatkozásában. A legvalószínűbb, hogy Jagelló-kori, és az 1510-es években készülhetett. A templom mai formáját a század folyamán nyerte el. A 18. században került sor a sekrestye lebontására, a homlokzat átalakítására és a torony megemelése még egy emelettel. A19. században újabb emelet került a toronyra és ekkor készült a körítőfal is. A következőkben tárgyalandó reneszánsz tabernákulum (19. kép) minden bizonynyal Sajókazáról került elő, de a megtalálás pontos helye, és az eredeti helye ismeretlen, még a református templomhoz köthetősége sem bizonyított. Ellene szól két érv is: egy 1950-es évekbeli jelentés szerint a tabernákulum egy közeli házból" került elő, továbbá a Rátót nemzetségből származó valamennyi család címerében szerepel a hárslevél, viszont a tabemákulumon lévő címeren ilyen nincs. 27 A rajta látható címer megfejtése még ma is kérdéses, de a mecénás valószínűleg kapcsolatban állt az udvarral. A címeralak koronából kiemelkedő szarvas, amely leginkább a Tomori-család címérhez hasonlít. Joó Tibor szerint Bakócz-címer is lehet. Bakócz Tamás egri püspökként ( ) mecénási tevékenységet folytatott ezen a vidéken. Ellenérvként említhető, hogy eltérés mutatkozik a két címer között, mivel a Bakócz címereken a szarvasnyak, vagy a fej átlövését nem jelzi semmi, de a tabemákulumon igen. 28 Ha fenntartjuk, hogy a tabernákulum valamelyik kazai templomot díszítette, akkor talán még az Ágoston-rendi kolostor is szóba jöhet származási helyként. A plébániatemplomhoz való köthetőségére Simon Zoltánnak dolgozott ki egy érdekes teóriát: eszerint a templom bizonyára valamely Kazán birtokos család temetkezőhelye is lehetett, ezért nyomós oknak kellett lenni ahhoz, hogy idegen címert ábrázoló tabernákulumot helyezzenek el benne. Ha valóban Tomori-címerről van szó, akkor valószínűleg Tomori Pál készítethette. Ő ugyanis 1520-ban azért állt ferences szerzetesnek, mert két menyasszonya is elhunyt az esküvő előtt. Az első menyasszony egy Putnoki lány volt, akit talán éppen a plébániatemplomban temettek el. Ezért elképzelhető, hogy Tomori Pál készíttethette a tabernákulumot menyasszonya emlékére. 143

10 A lábazaton látható az említett címer. A szentségfülkét felül és kétoldalt rozetták keretezik. Ez a három rozettasor az ajtóvasalást és ajtót tartó, béllet körül helyezkedik el. Az alsó, kifelé szélesedő felületrész kettős, vésett vonalkázású. A középen faragott szalaggal összekapcsolt és ugyancsak faragott szalaggal körülvett virágok sorát kívül egy keskeny sima felület keretezi, s ezen a kereten kívül található kétoldalt egy-egy levélköteggel díszített pilaszter, melynek vízszintes tagolású lába, s levéldíszes fejezete van. Az oszlopok lábazata és a bélletes szekrényrész alatt faragott, középen felezővonallal ellátott ovális díszítő motívumsor látható, amely elhatárolja az alatta lévő ornamentális részt. Alatta középen címerpajzs, melyet két bőségszaru ölel körül. Ez a hiányos rész képezte a tabemákulum alsó részét. A felső, koronázó oromzat sajnos teljes egészében hiányzik, így meghatározhatatlan a pasztofórium teljes mérete, de a többi ilyennemű emlékeinkhez viszonyítva a közepes méretűek közé sorolható. A tabemákulum/pasztofórium keletkezési ideje az 1500 körüli időszakra tehető. Erre utal anyaga, megmunkálási módja, és az alkalmazott díszítőmotívumok is. Vörös márvány lelőhely csak a Dunántúlon, az esztergomi érsek gerecsei bányáiban volt. Ez az anyag sokkal reprezentatívabb volt, mint a különféle mészkövek, ezért is köthető lehetne az udvarhoz közel álló személyhez. V. Sajószentpéter Tanulmányom utolsóként tárgyalt emléke - a Miskolctól északra fekvő - Sajószentpéter református temploma. Sajószentpéter település a nevét a Szent Péter tiszteletére szentelt templomról kapta. A település a 15. századtól oppidum, ahol Borsod megye gyakran tart gyűlést. Diósgyőrhöz tartozott 1438-ig. Ebben az évben a dédesi várhoz csatolták és a Pálóczi-családnak adományozta vámjával együtt Albert király ban a Pálócziak országos vásárjogot eszközölnek ki a kormányzótól és valószínűleg a mohácsi csatavesztésig ők a birtokosai. 30 A városban két olyan templomról is tudomásunk van, amelyek már a középkorban állottak, sőt amelyeket még a 17. században is felváltva használtak. A református egyház legkorábbi jegyzőkönyvében olvasható az egykorú bejegyzés, amely szerint 1684-ben a temetőnél lévő puszta templom a tatároktól megégettetvén, a városon lévő puszta templom megépítteti." 31 A két puszta templom közül a városon lévő nyilvánvalóan azonos a mai református templommal, míg a másiknak a romjait az a dombtető rejti, amelyik a mai katolikus templommal, illetve a mellette lévő temetővel szemben van. Ezek egyike kellett, hogy legyen a Szent Péter apostol tiszteletére szentelt, a városnak nevet adó Árpád-kori plébániatemplom. A plébániatemplom nagyon korai lehetett: a 12. században már biztosan állt, mert az ilyen típusú névadás a század fordulójára jellemző Magyarországon. A muhi csatát követően feltehetően elpusztult, de az is biztos, hogy hamarosan újjáépült. Ha ez a Szent Péter és Pál plébániatemplom a források által a városon kívül való" puszta templommal azonos, akkor a másik egyházra a mai református templomtörténetéből, illetve közvetlen környezetének településtörténetéből következtethetünk. A református templomot körülölelő tér ugyanis jellegzetes elnyújtott háromszög alakú. Az ilyen alakú terek az alapított városokra jellemzőek és az Alföld peremén fekvő mezővárosokban gyakoriak, keletkezésük idejét a szakirodalom a 14. század közepére teszi. A templomnak már állnia kellett a 14. században, mert egy oklevél szerint

11 május 31-én kellett a sajószentpéteri Szent Miklós templomban harmadmagával tisztítóesküt tennie Kazai Gyula mesternek annak igazolására, hogy nem ő vitte el Vadna birtok határából a Pásztóiak 17 köböl mennyiségű kilencedgabonáját. 32 Egy 1412-es oklevél szerint ismét ez a templom volt kijelölt színhelye egy másik tisztítóeskünek. 33 Valószínűleg azért volt szükség két működő templomra, mert megnövekedett a lakosság. Hasonló helyzet figyelhető meg Miskolcon, ahol a régi város az Avason épült régi plébániatemplom alatt terület el, az új város pedig ettől északra. Sajószentpéteren nincs városkettőződés, de mindkét új templomot hasonló háromszögletű piacterek veszik körül. A16. század közepén vált reformátussá a város. Azzal kapcsolatban, hogy mi történt ez alatt a másfél évszázad alatt a református templommal adataink nincsenek, viszont a templom képe valamelyest árulkodik erről. Az épület a 15. század elejére tehát már elkészült, ezt bizonyítják a források, de emellett a hajó déli oldalán lévő korainak tűnő csúcsíves ablak is ezt valószínűsíti. A templom többi ablaka viszont egyértelműen a késő-gótika időszakába sorolható, tehát a 15. század utolsó harmadába. Ezek szerint ekkor átépíthették-bővíthették a templomot. Ekkor épülhetett a hosszházhoz kapcsolódó keletéit, poligonális szentély, melyet hat hármas tagolású támpillér erősít. (20., 21. kép) A szentély északi oldalához csatlakozik a sekrestye, a templom nyugati homlokzatához pedig a nagy harangtorony, két sarkán vaskos támpillérrel. (22. kép) A hajó déli oldalán nyílik a csúcsíves-bélletes gótikus kapubejárat, továbbá két gótikus ablak, a már említett korábbi, valamint egy nagyobb, mérműves, mely egykorúnak tartható a szentély négy mérműves ablakával. Az ablakok nagy formagazdagságot mutatnak. Mivel a mérművek megmaradtak, az ablakok jól szemléltetik azt a tézist, miszerint a későgótikában két egyforma ablakot soha nem helyeztek el egy templomon belül. 34 Egyébként nagyságuk, formájuk megegyezik, és mindegyik magas, karcsú és kétosztatú. A hajó déli oldalán lévő ablak és a mellette lévő, de már a szentélyben elhelyezkedő ablak is kereszteződő profilú alátámasztással készült. 35 Kelet felé haladva a következő ablak már félköríves alátámasztású, az ívzáradékban pedig kis körök helyezkednek el. Az e mellett helyezkedő délkeleti ablak lóhereívű alátámasztással készült, lefelé keskenyedő halhólyagmotívummal. A keleti oldalon pedig kötél" jellegű, félköríves alátámasztással, és fölfelé keskenyedő halhólyaggal ellátott mérmű látható. (23. kép) Az északi oldalon (a délivel szemben) ugyanolyan bélletes bejárat nyílik, mint a déli. A torony párkányokkal tagolt mezőiből a süveg alatti rész minden oldalán kisebb gótikus ablak nyílik. Valószínű tehát, hogy a templom legkorábbi része a hajó volt. Ezt bővítették ki a szentéllyel, sekrestyével, és valószínűleg a torony is ekkor épülhetett a benne lévő kis későgótikus kétosztatú ablak alapján. A18. században beszakadt a hálóboltozat, melyet festett kazettás famennyezettel pótoltak. (25. kép) A diadalívnek már csak a lecsonkolt maradványa és a boltozat gótikus bordaindításai láthatók. A diadalív profilja hatszögletű volt, a bordaindításokat tartó nyolcszögletű konzolok a földről indulnak, kivéve az északi oldalon lévő első konzolt. A bordaindítások négyszögletesre faragottak, továbbá három irányba futnak szét. Itt is megtalálható a szentély északi oldalán a reneszánsz sekrestyeajtó, (26. kép) amelynek felső háromnegyede Wmamatagozattal keretezett és szemöldökpárkánnyal (lemez-szíma-lemez) ellátott. A tagozatok laposak, ezért ez is a reneszánsz korai szakaszába sorolható, nagyon hasonlít a sajókazai sekrestyeajtóra. Végül ezen a templomon található meg még az országban is egyedülálló jelenség, a rene- 145

12 szánsz sekrestyeablak. (24. kép) Ennek háromnegyed részét is szimatagozat keretezi, alul könyöklő, felül szemöldökpárkánnyal. A szemöldökpárkány tagozata megegyezik a sekrestyeajtóéval. Könyöklője egyszerűbb kiképzésű: téglalap alakú párkányt alul egy hengeres test tart. Az egész ablak a tagozatokkal együtt egy jól látható keretben van, ami elválik a falsíktól, ezért valószínű, hogy előre elkészíttették és később helyezték be a sekrestye falába. Ez az építési mód jellemző a reneszánsz korára. 36 Egyedülisége abból is adódik, hogy sokszor, főleg református templomoknál később elbontották a sekrestyét, itt azonban eredeti állapotában megmaradt a mai napig. Összegzés A dolgozatomban leírt jelenség - mint már említettem - nemcsak az észak-magyarországi régióra igaz, mert számtalan példa kínálkozik az ország más területeiről is. Erdélyben is a templomépítészet csúcspontja figyelhető meg a század fordulóján, ezen belül is Udvarhelyszék számos temploma bizonyítja ezt. Ezen a területen is a gótika határozza meg az alaprajzi és szerkezeti formákat, de már a reneszánsz is megjelenik. Megemlíthető Homoródjánosfalva, Homoródszentpéter, Székelymuzsna, Homoródújfalu, Siménfalva. Itt talán még érzékelhetőbb ez az átmenet", vagy kettősség, mert a templomok kapuzatai, sekrestyeajtói még gótikus szemöldökgyámos faragással készültek, de a keretezésükön már a reneszánsz jelleg is megmutatkozik. 37 De ide sorolhatjuk Szabolcs-Szatmárban a nagyszekeresi és nagygéci református templomokat is. 38 Azonban nemcsak a reneszánsz térhódításának és új templomok építésének korszaka ez az időszak, hiszen sokszor korábbi eredetű egyházakat építenek át, látnak el új, általában sekrestyés szentéllyel. Mintha ebben az időszakban valami kényszer hajtotta volna a kegyurakat és az egyházközségeket a szentélyek átépítésére. Ennek okait részben az egyház-társadalmi változásokban és a liturgiában kereshetjük. Nem utolsósorban fontos megemlítem, hogy ezekben a szentélyekben már bőven volt hely az elterjedő szárnyasoltároknak. Ugyanakkor mivel a szertartást sok esetben több pap végezte, ezért mind a szentélyben, mind az ahhoz csatlakozó sekrestyében nagyobb helyre volt szükség. Ezt a korszakot Európa-szerte és Magyarországon is a polgári közösségek egyházi és világi építkezései, a szerzetesrendek építő tevékenysége, a világi és egyházi arisztokrácia és vagyonos réteg magánépítkezései és mecénássága határozza meg. A vármegyei nemes is kivette részét ebből: patrónusként templomát építtette, felszerelte, papját eltartotta, és egyháza szükségleteiről még végrendeletében is gondoskodott. 146

13 Jegyzetek 1 Marosi, Marosi, o. 3 Egyébként használatuk ideje az Úrnap bevezetésétől (1316) a tridenti zsinat (1545) idejéig tartott, mert az utóbbi rendelte el az oltári szentségnek az oltárra való visszahelyezését. 4 Feuerné, 1977.; Balogh, Pálos, o. 6 Pálos, A sekrestye keleti ablaka esetleg még a 13. századból ered, amit az első gótikus periódusban másodlagosan használtak fel. 8 A boltozat mostanában kerül rekonstruálásra a nagy mennyiségben megmaradt boltozati bordakövek és a négy zárókő alapján. 9 Pálos, Schallaburg, 1982, 656. o. 11 Feuerné, Genthon-Dercsényi, 1954,423. o. 13 László, 1934, 220. o. 14 Borovszky, é.n. 67. o. 15 Nagy, 1907, 89. o. 16 Havassy, 1986, 34. o. 17 Nagy Iván monográfiájában tévesen sírkőnek véli a pasztofóriumot, s az évszámot is tévesen (1503 helyett) 1530-ként közli. Nagy, Dornyay, (A szerző fordítását használtam fel.) 19 Sisa-Wiebenson, 1998, 76. o. 20 A történeti adatokra: Simon-Valter, Simon-Valter, A mai sekrestye helyén a 16. században is állt már valamilyen építmény. 23 Építésének idejére utal egy mesterjegy az egyik bordán, mely II. Ulászló visegrádi építkezésével (a ferences kolostor kerengője) hozható kapcsolatba. Simon-Valter, Simon, Nem kizárt, hogy a vállkő utólag került elhelyezésre. 26 Simon, A templom kutatását Simon Zoltán végezte 2002-ben. 28 Joó, o. 29 Joó, Csánki, II o. 31 Simon, ZSO, II., sz. 33 ZSO, III., sz. 34 Sedlmayr, Sedlmayr, Feuerné, Dávid L., Szabolcs-Szatmár Megye Műemlékei II. kötet, Bp

14 Irodalom Balogh, 1985: Balogh Jolán: Mátyás király és a művészet, Magvető Kiadó, Budapest, Borovszky én.: Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai, Nógrád vármegye, Budapest.é.n.Országos Monográfia Társaság Csánky, 1890: Csánky Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, II. kötet, Budapest, Dávid, 1981: Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei, Kriterion Kiadó, Bukarest, Dornyay, 1928: Dornyay Béla: A nógrád megyei Kisgerge reneszánsz pasztofóriuma, in: Archeológiai Értesítő, XLIII., Engel-Kristó- Kubinyi, 1998: Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története , Osiris Kiadó, Budapest, Feuerné, 1977: Feuerné Tóth Rózsa: A reneszánsz építészet Magyarországon, Corvina Ki Feuerné, 1983: adó, Budapest, Feuerné Tóth Rózsa: Korai reneszánsz ( ), in: A művészet története Magyarországon, szerk.: Aradi Nóra, Gondolat Kiadó, Budapest, 1983, p. Genthon- Dercsényi, 1954: Genthon István - Dercsényi Dezső (szerk): Nógrád Megye Műemlékei, Akadémiai Kiadó, Budapest, Havassy, 1986: Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői, Eger, Horváth, 1986: Horváth Barna: Sajószentpéter. Műemlékek. TKM kiskönyvtára, 1986, 264. sz. Joó, 1988: Joó Tibor: A sajókazai vörös márvány tabemákulum, in: A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve, XXV-XXVL, Miskolc, László, 1934: László István: Kisgerge, Liptagerge, in: Nógrád és Hont vármegye, in: Magyar városok és vármegyék monográfiája, szerk: Ladányi Miksa, Budapest, Marosi, 1975: Marosi Ernő: Magyar falusi templomok, Corvina kiadó, Budapest, Marosi, 1983: Nagy, 1858: Nagy, 1860: Marosi Ernő: Gótika, in: A művészet története Magyarországon, szerk.: Aradi Nóra, Gondolat kiadó, Budapest, Nagy Iván: Lubellei és kisfaludi Lipthay család nemzedékrende és oklevelei, Pest, Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, Pest, Nagy, 1907: Nagy Iván: Nógrád vármegye története, Balassagyarmat, Schallaburg, 1982: Osztrák-magyar szerkesztőbizottság: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn , Schallaburg, Sedlmayr, 2001: Sedlmayr János: Magyarországi késő gótikus mérműves ablakok, in: Műemlékvédelem, XLV.évf., 2001, 2. Simon, 2002: Simon Zoltán: Egy lépés előre: újabb középkori részletek a sajókazai református templomon, in: Détshy Mihály 70. születésnapjára. Tanulmányok. Művészettörténelem-Műemlékvédelem. Budapest,

15 Sisa-Wiebenson, 1998: Sisa József-Dora Wiebenson szerk.: Magyarország építészetének története, Vince Kiadó, Simon-Valter, 1988: Simon Zoltán-Valter Ilona: Alsópetény, római katolikus templom, kutatási jelentés, Szabolcs-Szatmár megye műemlékei, II. kötet, Szerk. Entz Géza, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987, ZSO: Zsigmond kori okmánytár, szerk: Mályusz Elemér (I.-II.kötet), Borsa István Engel Pál (III:-VI.kötet), Budapest,

16 1. kép: Tereske, a szentély keleti ablaka 2. kép: Tereske, a szentély diadalíve 3. kép: A tempbm alaprajza és déü oldalnézete 4. kép: Tereske, pasztofórium 150

17 5. kép: Egyházasgerge, délkeleti homlokzat 6. kép: Egyházasgerge, a templom alaprajza 151

18 7. kép: Egyházasgerge, déli homlokzat 8. kép: Egyházasgerge, a szentély déli oldala 152

19 9. kép: Egyházasgerge, szentségtartó 10. kép: Egyházasgerge, szentségtartó 11. kép: Alsópeteny, alaprajz és hosszmetszet 12. kép: Alsópeteny, északi homlokzat (kutatás előtti állapot) 153

20 13. kép: Alsópetény, déli homlokzat 14. kép: Alsópetény, a szentély déli oldala 15. kép: Alsópetény, a szentély diadalíve 16. kép: Alsópetény, szentségtartó 154

21 18. kép: Sajókaza, befalazott sekrestyeajtó 17. kép: Sajókaza, délnyugati homlokzat 19. kép: Sajókaza, szentségtartó 20. kép: Sajószentpéter, délkeleti homlokzat 155

22 21. kép: Sajószentpéter, a templom alaprajza 22. kép: Sajószentpéter, északkeled homlokzat 156

23 24. kép: Sajószentpéter, a sekrestye keleti ablaka 23. kép: Sajószentpéter, keleti homlokzat 25. kép: Sajószentpéter, délkeleti szentélybelső 26. kép: Sajószentpéter, sekrestyeajtó 157