Ellopták. Elt nt mesterm vek galériája JONATHAN WEBB. és az Art Loss Register. Bevezetés Julian Radcliffe

Átírás

1 Ellopták

2 Ellopták Elt nt mesterm vek galériája JONATHAN WEBB és az Art Loss Register Bevezetés Julian Radcliffe

3 A fordítás alapja: Jonathan Webb: Stolen: The Gallery of Missing Masterpieces, 2008 Szöveg Jonathan Webb, 2008 Szöveg o. Lyndel Prott Borító- és könyvterv The Madison Press Limited A könyv megjelenését a BÁV Aukciósház támogatta. Fordította: Garai Attila (1-63. o. és o.), Boross Anna ( o.) Fordítás Garai Attila, 2008 Boross Anna, 2008 Szerkesztette: Sárváry Gabriella Felelős szerkesztő: Falcsik Mari Borítóterv: Juhász Gábor ISBN Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2008 Felelős kiadó: Szauer Péter

4 TARTALOM Bevezetés Julian Radcliff e / 6 Az eltűnt Warhol esete / 10 Művészet és bűnözés / 18 Bűnös örökség / 64 Fogyatkozó múlt / 112 A kipukkanthatatlan buborék / 162 Ellopott műkincsek gyűjteménye / 172 Név- és tárgymutató / 242 Képek forrása / 246 Forrásmunkák / 249 Köszönetnyilvánítás / 255

5 BEVEZETÉS A művészet lenyűgöző és a bűn zűrzavaros világa számos ponton érintkezik egymással. Önként adódó kérdéseink mögött miért lopnak el műalkotásokat, kik a tettesek, hogyan tudják a zsákmányt értékesíteni az az érzés bújik meg, hogy a műkincslopásnak elvben megelőzhetőnek kellene lennie. Tudjuk persze, hogy vannak lelkiismeretlen műkereskedők, ezért túl lehet adni a lopott műtárgyakon. Ha az etikátlan ügyletekre kapható műkereskedők egy szép napon elhatároznák, hogy nem vesznek többé lopott tárgyakat, megszűnne a piac, ahol a tolvajok pénzzé tehetik értékeiket, s csökkenne a műkincsek körüli bűnözés csábítása. Csakhogy manapság akkora pénzek forognak a legmagasabb színvonalú műalkotások piacán, hogy a busás haszon kísértésének sem a kereskedők, sem a tolvajok nem tudnak ellenállni. Hogyan virágzott fel ennyire ez a piaci szektor, s mit tehetnénk annak érdekében, hogy a lopott műtárgyak ne legyenek oly vonzó árucikkek a jövőben? A műkincslopás nem igazán új jelenség, korunkban azonban soha nem látott méreteket öltött. A vonzerő, amit a képző- és iparművészet remekei a tolvajokra gyakorolnak, végső soron a művészet kommercializálódását tükrözi, ehhez a folyamathoz pedig a múzeumok és az aukciós házak is hozzájárultak. Az 1968-ban elkönyvelt első nagy múzeumi kasszasiker óta amikor firenzei freskókat mutattak be a New York-i Metropolitan Museumban a kiállítótermek egyre inkább látványparádéikkal, mindenütt felbukkanó ajándékboltjaikkal, vagy újabban a gyűjteményeiknek helyet adó káprázatos építményekkel hívják fel magukra a nagyközönség figyelmét. Maguk a múzeumok is fölfelé srófolják a műalkotások értékét azzal, hogy kiválogatják és kiállítják őket. Az aukciós házak, amelyek szintén bekapcsolódtak a piaci versengésbe, s mind szélesebb nyilvánosságra és mind magasabb árakra törekszenek, szintén sokat tettek a művészet elüzletiesedéséért azzal, hogy árveréseiket csillogó külsőségekkel, s a mesés haszon lehetőségének bizsergető aurájával vették körül. A műalkotások piacán az 1960-as évek óta fellendülések és hanyatlások sorának lehettünk tanúi, de az árak állandó és szemlátomást viszszafordíthatatlan emelkedése vitathatatlan. Jóformán hetenként újabb árrekordok születnek a műkereskedelemben, s nem véletlen, hogy a jelentős műkincslopások is ugyanilyen gyakoriak. Szilárdan rögzült az emberek tudatában a nagy műalkotások és a nagy pénzek közötti szoros kapcsolat. Mindenki számol ezzel az összefüggéssel: a műértők, a kutatók, a régiséggyűjtők, a nagyközönség, s persze a tolvajok is. Rembrandt Harmensz van Rijn ( ), Önarckép. Olaj és réz. A stockholmi Nemzeti Múzeumból lopták el 2000 decemberében.

6 Sajnos a bűnüldözésben a műkincslopási ügyek felderítése nem kap különösebben nagy hangsúlyt. Ha a rendőri szervek korlátozott erőforrásaira és a törvény őreinek számtalan egyéb tennivalójára gondolunk, akkor ez érthető, ám olyan vákuumot teremt, amelyet ki kell tölteni. Ebben segíthet a magánszektor és a közszféra közötti együttműködés, mint például az Art Loss Register (Eltűnt Műkincs Nyilvántartás, továbbiakban ALR) és a brit rendőrség kooperációja. Ám az erők egyesítésével kibővülő technikai, adat-nyilvántartási és törvényszéki lehetőségek csak részben teremtik meg az illegális nemzetközi műkereskedelem felszámolásának esélyét. Igazi eredmény csak akkor érhető el, ha alapvetően megváltozik mindazoknak a kereskedőknek, gyűjtőknek és aukciós házaknak a szemlélete, akik/amelyek a kecsegtető haszonért szívesen lemondanak a tisztázatlan forrásból származó műkincsek eredetének felkutatásáról, illetve nyilvánosságra hozataláról. Bár napjainkban a műkincslopások száma egyre nő, a piac lassanként számol ezzel, és ellenintézkedéseket hoz az illegális kereskedelem visszaszorítására. Érezhető változások történtek a szerzeményezés gyakorlatában (például rutinszerűen ellenőrzik, hogy a vételre kiszemelt műalkotás nem szerepel-e az ALR eltűnt műkincsekről vezetett nyilvántartásában), és a különböző országok kormányai együttműködnek abban, hogy az ellopott műtárgyak visszakerüljenek jogos tulajdonosaik birtokába (ezt példázza a holokauszt idején elveszett műalkotásokkal kapcsolatos több peres ügy). A turizmus fellendülése is arra ösztönöz számos országot, hogy több fi g y e l m e t s z e n t e l j e n ö r ö k s é g é n e k é s é r t é k e i n e k, különös tekintettel a vallási vagy kulturális szempontból fontos műtárgyakra. Mivel a képző- és iparművészeti alkotások értéke egyre nő, s mind több bűnöző próbál szerencsét ezen a területen, nem valószínű, hogy a fent említett erőfeszítések a közeljövőben elérnék céljukat. Mégis: lassan, de biztosan romlanak a tolvajok, csalók és bűnrészesek esélyei, s a tisztességtelen műkereskedőknek, aukciós házaknak egyre komolyabb következményekkel kell számolniuk. A változások tehát lassúak, és a jelenlegi helyzetben mindannyiunknak éberen őrködnünk kell a közös kulturális örökségünket képező értékek fölött a magánkézben és a köztulajdonban levők fölött egyaránt. Könyvünk eltűnt műkincseket mutat be: egy sor kiemelkedően szép és jelentős képet, faragást, művészi értékű régiséget, köztük sok olyat is, ami később megkerült. Mesél azokról az emberekről, akik a műtárgyak illegális kereskedelmének megfékezésén fáradoznak, és dicséri az összefogás szellemét, amely az ALR és partnerei által végzett munkát oly gyümölcsözővé teszi. Julian Radcliffe, az Art Loss Register elnöke 8 BEVEZETÉS