Vadászati állattan és etológia

Átírás

1 Vadászati állattan és etológia 2. Ragadozómadarak Dr. Katona Krisztián Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet Frissítve:

2 Ragadozómadarak röpképe Ragadozómadarak röpképe Ölyvek Széles szárny és farok, farok vége lekerekített. Magasban kering, oszlopokon, póznákon gubbaszt. Fán és sziklán fészkel. Sasok Erőteljes fej és csőr, hosszú széles szárny. Fán és sziklán fészkel. Rétihéják Karcsú test, hosszú kissé szögletesen hajló szárny, hosszú farok. Alacsonyan, enyhe V alakú szárnytartással repül. Földön vagy nádban fészkel. Kányák Hosszú, szögletesen hajló szárny, villás farok. Könnyen repül, kifeszített szárnnyal kering. Fán fészkel. Héják és karvalyok Rövid, lekerekített szárny, hosszú farok. Alacsonyan - fák és bokrok között - vadászik, meglepetésszerű gyors rávágással. Fán fészkel. Sólymok és vércsék Hosszú, hegyes szárny, hosszú farok. Gyors erőteljes szárnycsapások. Fákon, sziklákon, épületeken fészkel. 2

3 Csőrfog Sólyomfélék: felső káva csőrhegy felőli, elülső felében van a csőrfog, szemben az alsó káván mélyedés található Vágómadár-félék:lehet vágóél a felső csőrkáván, de a csőrtő felőli hátulsó félben, és szemben lent nincsen mélyedés az alsó káván Héja (Accipiter gentilis) 3

4 Héja Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Héja (Accipiter gentilis) Vadászhatóság: védett Felismerés cm, sötétszürke hátoldal, mellük hasuk szürkésfehér sűrű hullámos sötétbarna keresztsávokkal; szem felett széles fehéres szemöldök sáv, csőr rövid, csőrtő és szem sárga; tojó jóval nagyobb a hímnél; nagy termetű tojó karvallyal összetéveszthető! 4

5 Elterjedés - állományhelyzet Brit szigetek kivételével Európában mindenhol, de É-Amerikában és É-Afrikában is; Mo.-on rendszeresen költ, télen is csak kóborol, északi területekről telelni is ide húzódik; hazai fészkelő állományát 3000 párra becsülik, de OVA becslés 2013-ban: db Élőhely - fészkelőhely alföldi, domb és hegyvidéki lehetőleg összefüggő, nagy erdőkben, bükkösöket, fenyveseket, ártéri nyárasokat kedveli; táplálkozás: bokros, csenderes, mg-i területen; fészkelése erdőhöz kötött, fészkét magasan főágak elágazásához rakja; Költés fészket mindkét nem építi, gyakran több éven át használják; költés március végétől - júniusig, de egy évben csak egyszer; 3-4 füstszínű tojás, mindkét nem kotlik, nap után fészeklakó fiókák; 40. naptól repülnek, két és fél hónap után önállóak; Táplálkozás galamb, rigó, szajkó, fácán, fogoly, kisemlős, nyúlfióka 5

6 Karvaly (Accipiter nisus) Fotó: Szerencsi Gábor Karvaly 6

7 Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Karvaly (Accipiter nisus) Vadászhatóság: védett Felismerés cm (a tojó a nagyobb); rövid kerek szárny, hosszú farok, mell és has hullámos vonalakkal sűrű keresztsávos, szem és láb sárga; hím: hátoldal és fejtető sötétszürke, "arca" rozsdaszínű, tarkón világos folt, farkán szürke és barna keresztszalagok; tojó: hátoldala feketésbarna, szemöldöksávja fehéres; Karvalytojó-héja elkülönítés: - héja alsó farkfedői fehérek; - karvaly csüdje héjáénál sokkal vékonyabb fák és bokrok között alacsonyan, gyors irányváltásokkal siklik; zsákmányát elsősorban verebek alkotják Elterjedés Skandinávia északi részét kivéve egész Európában; Mo.-on rendszeresen költ, állandó, pár; erdők (fenyvesekben vagy vegyes erdőkben fészkel), mg-i területek, kertek; télen lakott területekre is behúzódik 7

8 Egerészölyv (Buteo buteo) Fotó: Maros Sándor Egerészölyv 8

9 Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Egerészölyv (Buteo buteo) Vadászhatóság: védett Felismerés cm, széles szárnyú, lekerekített farkú, rövid nyakú; farka sűrűn (feketén keresztsávozott), szárnyalján és testalján fehéres színeződés 9

10 Elterjedés - állományhelyzet Skandinávia északi részét és a Brit-szigetek egyrészét kivéve egész Európában; Mo.-on állandó, fészkelő faj, de télen északi állományokból telelők is vannak; fészkelő állományát ezer párra becsülik, de OVA becslés 2013-ban: db 10

11 Élőhely - fészkelőhely minden fás vegetációjú területen előfordul (erdősáv, fasor is); táplálékát fészkelőhelye környékén, főleg mg-i területeken szerzi, középkorú vagy idősebb erdőállományokban (szélhez közel), törzs mellé ágak tövéhez építi fészkét; Költés fészkelőhelyeket februártól foglalják; költési időszak március közepétől júniusig tart; 2-3 fehéres tojás, nap kotlás, ritkán a hím is kotlik; 1 hónaposan tollasok, másfél hónaposan repülnek; Táplálkozás pocok, vakond, hörcsög, egér, patkány, kevés madár, kétéltű és hüllő Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Fotó: Balogh Marcell 11

12 Barna rétihéja Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Vadászhatóság: védett Felismerés cm, nagyobb termetű, szélesebb szárnyú mint a többi rétihéja; hím: háta sötétbarna, szárnyfedők az evező tollak egyrésze és a farok hamvasszürke, feje tarkója és melle sárgásbarnán sávozott; tojó: teste sötétbarna fejük és válluk világosabb; alacsonyan imbolyogva vadászik, a zsákmányra csavarvonalba ejti rá magát, sikláskor szárnya enyhe V alakban 12

13 Bal oldali a tojó, jobb oldali a hím!!!! Elterjedés - állományhelyzet Európában Skandinávia déli partvonalától, a Brit-szigeteket kivéve mindenhol; Mo.-on rendszeres és gyakori költőfaj, vonuló de enyhe teleken áttelel; jelenleg kb fészkelő pár, de OVA becslés 2013-ban: db 13

14 Élőhely - fészkelőhely kisebb-nagyobb nádasok mellett közönséges (tavak, lápok, mocsarak mellett), de ma már egyre jobban kötődik a mg-i területekhez fészkelés és táplálkozás miatt is; fészkét többnyire vízzel körülvett nádasba rakja; Költés nászrepülés és fészeképítés - mindkét nem építi - április elején kezdődik; 3-6 kékesfehér tojás, csak a tojó kotlik, eközben a hím táplálja; a fiókák 1 hónaposan tollasodnak és kb. 40 nap után repülnek; Táplálkozás rágcsálók, madárfiókák, tojás, szárcsa, de dögre is rájár 14

15 Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Rend: Sólyomalakúak Család: Vágómadár-félék Faj: Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Vadászhatóság: védett Felismerés cm; hím: hamuszürke, fehér farkcsík, sávozatlan has, karevezők sötéten szegettek; tojó (és tollváltó juvenilis): hátoldala szürkésbarna, alul hosszanti foltokkal mintázott sárgásbarna; siklás közben szárnyát enyhe V alakban tartja; hamvas rétihéjával (fokozottan védett és Mo-n költ) keverhető, de teste erősebb, szárnya és farka szélesebb és farkon feltűnő fehér csík; Elterjedés - állományhelyzet Európában hiányzik az Atlanti-óceán partjáról a mediterrán területekről és a Kárpát medencéből; Mo.-on téli vendég (október és április között), több ezer pld. is lehet, négy alkalommal költött 15

16 Élőhely - fészkelőhely nagy alkalmazkodó képességű, elsősorban az alacsony növényzetű, nyílt vidéket kedveli; földön fészkel; Költés fészket a tojó építi, időnként laza telepek is kialakulnak; évente egyszer (április végétől - május végéig) 4-6 szürkésfehér tojás; nap kotlás, ezalatt a tojót is a hím táplálja; egy hónap után röpképesek a fiatalok; Táplálkozás elsősorban kisemlősök, de fogoly, pacsirta és veréb is Vörös vércse (Falco tinnunculus) Fotó: Porcsin Béla 16

17 Vörös vércse Rend: Sólyomalakúak Család: Sólyomfélék Faj: Vörös vércse (Falco tinnunculus) Vadászhatóság: védett Felismerés hegyes szárnyú, hosszú farkú, kb. 30 cm; hím: hátoldala gesztenyevörös, sötét csepp alakú foltokkal, hasoldala sárgás fekete pettyekkel, feje farkcsíkja és farka hamuszürke, farka végén széles fekete szalag fehér szegéllyel; tojó: hátoldala és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, farka végén széles keresztszalag; gyakran szitál, merőlegesen ejti magát zsákmányára; táplálékát földről veszi fel: elsősorban egerek, pockok de sok rovar is 17

18 Elterjedés - állományhelyzet Egész Európában elterjedt, Mo.-on gyakori költőfaj, enyhe teleken áttelel; fészkelőpár lápok, tengerpartok, mg-i területek, ligetes erdők, városok jelentik élő- és fészkelőhelyét is; fészkét üres varjú és szarkafészkekbe, sziklákra, épületekbe, fák odvába építi Kék vércse (Falco vespertinus) Fotók: Papirnyik Norbert 18

19 Kék vércse Rend: Sólyomalakúak Család: Sólyomfélék Faj: Kék vércse (Falco vespertinus) Vadászhatóság: fokozottan védett Felismerés kistermetű (30 cm), telepesen fészkelő sólyomfaj; szárnya hosszú, csőre, szemgyűrűje és lába narancsvörös; hím: tollazat sötétszürke, alsó farkfedői és gatyája gesztenyevörös; tojó: fejtető rozsdavörös, melle és hasa rozsdasárga; repülő rovarokra vadászik, de sáskákat és kisebb rágcsálókat a földről is felvesz 19

20 Elterjedés - állományhelyzet Közép-Európában csak Mo.-on és Szlovákiában, egyébként csak Kelet-Európában; Vonuló, Mo.-on (elsősorban az Alföldön) április és szeptember között, fészkelő pár; bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságok, erdőszélek; 20

21 Kékvércse mészárlás Cipruson 21

22 Sasok Parlagi sas LIFE Jelenleg három olyan jelentős apróvad kibocsátó telepet ismerünk az országban, amelynek környékén november és március között minimálisan 5 10 parlagi sas figyelhető meg. Ezek a területek ilyenkor ökológiai csapdaként működnek. A sas egyedek elsősorban a sebzés miatt sérült, legyengült, vagy elpusztult apróvad (tőkés réce, fácán, fogoly) egyedeket fogyasztják Így az ólommérgezés gyakorisága magasabb lehet az apróvad-kibocsátó telepek környékén, ahol intenzív vadászatok folynak. A vadkibocsátó telep tulajdonosa az emberi fogyasztásra már alkalmatlan apróvad tetemeket jó szándékúan, kifejezetten a sasok etetése céljából kihelyezi. Ezzel a sasokat egy adott területre vonzza, potenciálisan növelve az ólommérgezés veszélyét. 22

23 Mérgezések Hazai sasállományok Sasszinkron 2010 január Réti sas példány, Parlagi sas példány, Szirti sas 2 példány, Fekete sas 1 példány Fészkelő állomány: 200 réti sas pár, 100 parlagi sas pár, békászó sas pár (vonul) 5 szirti sas pár költ. Törpe sas 1-2 költőpár (?) Ritkán megjelenik: Fekete sas Pusztai sas 23

24 Parlagi sasok hazánkban 24

25 1960-as években még rendszeres volt a három fiókás fészekalj Az első újabb adat 1996-ból származik. Azóta egyre gyakoribb a három tojásos illetve -fiókás költések száma ben és 2003-ban is öt fészekből repült ki sikeresen három fióka. Háromfiókás fészek magasfeszültségű vezeték tartóoszlopán 25

26 Egerészölyvek rétisas fészekben Parlagi sas táplálékösszetétele középhegységi mintákból 26

27 Köszönet a felhasznált képek készítőinek! - A fotók készítőit ld. az aktuális fotón - A határozó rajzok eredete: Peterson R.T., Mountfort G. és Hollom, P.A.D Európa madarai. Budapest, Gondolat. - Az elterjedési térképek eredete: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület: - Országos Vadgazdálkodási Adattár 27