illet leg emiatt sem válik szükségessé az el z bekezdésben írt gyakorlat módosítása.

Átírás

1 I. Keresetlevél beadása jogi hatályainak fennmaradása (Pp (1) bekezdés és Pp (1) bekezdése) esetén az újra szabályszerűen benyújtott keresetlevélen lerovandó illeték mértéke A megye bíróságain nem egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása (Pp (1) bekezdés), illet leg a per Pp ának a.) pontja alapján való megszüntetése esetén az err l rendelkez végzés joger re emelkedését l számított 30 nap alatt benyújtott keresetlevélen ahhoz, hogy az eredeti keresetlevél jogi hatályai fennmaradjanak az Illetéktörvény 42. (1) bekezdésének a.) pontja szerinti illetéket teljes egészében le kell-e róni, vagy csupán annak 90%-át azért, mert figyelembe kell venni azt a 10%- os mértéket, amelynek megfizetésére a felperest a bíróság a január 1. napjától hatályba lépett Itv. 58. (1) bekezdésének f.) pontja alapján kötelezte, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító vagy a pert megszüntet joger s végzésében. A évi CLVI. törvény ával beiktatott Itv. 58. (1) bekezdés f.) pontja szerint az illeték a peres eljárás illetékének 10%-a, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp a.) pontja alapján megszünteti. Az Illetéktörvény ezen módosulása azonban a Pp. -nek a jogi hatály fennmaradásáról rendelkez Pp ának (1), illet leg a Pp ának (1) bekezdése rendelkezéseinek a módosulását nem eredményezte. A július 23. napjáig hatályos Pp ának (1) bekezdése szerint a keresetlevélnek a 130. alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat joger re emelkedését l számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszer en újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszer en érvényesíti. A Pp ának (1) bekezdése egyebek mellett arra az esetre, ha a bíróság a pert a 157. a.) pontja alapján szüntette meg, a keresetlevél beadásának és a perindítás jogi hatályainak a fennmaradása fel l rendelkezik. A Pp ának (1) és a ának (1) bekezdése tehát az Illetéktörvény mérsékelt illetékr l rendelkez 58. (1) bekezdés f.) pontjának január 1. napi hatályba lépésével nem módosult, s a jogi hatály fennmaradása nem csupán az anyagi jogi, hanem az eljárásjogi joghatások fennmaradását is jelenti, melynek indoka a következ : A Pp. eredeti január 1. napi hatályba lépéskori ának (1) bekezdése kifejezetten és kizárólag a polgári jogi joghatályok fennmaradásáról rendelkezett a

2 2 határozat joger re emelkedését l számított 30 nap alatti szabályszer en újra benyújtott keresetlevél esetén. Az március 1. napjától hatályba lépett az évi VIII. törvény (II.Ppn.) ának (1) bekezdésével módosított Pp ának (1) bekezdése azonban már a jogi hatályok és nem a polgári jogi hatályok fennmaradásáról rendelkezik. A II. Ppn. e szakaszhoz f zött miniszteri indokolása szerint a Pp alapján elutasított kereset újbóli benyújtása esetén indokolt a perjogi hatályok fenntartása is. A javaslat ezért a jelenlegi polgári jogi hatályok kifejezés helyett a jogi hatályok kifejezést tartalmazza, amely mind a polgári jogi, mind a perjogi hatályokat magában foglalja. A Pp (1) bekezdésének speciális szabálya tehát az alaki és/vagy tartalmi hiányosságban szenved keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a beadás jogi hatályainak fennmaradása érdekében a hiányok pótlásával történ újbóli szabályszer el terjesztésre további 30 napot biztosít. Az újabb beadvány az eredetileg benyújtott keresetlevéllel és mellékletekkel való együttes értékelhet sége miatt az eredeti keresetlevélen lerótt teljes illeték figyelembe veend, és ezáltal az illetéklerovási kötelezettségének a felperes eleget tett, az illetéket amennyiben azt az Itv ának (1) bekezdés a.) pontja szerinti mértékben lerótta nem kell kiegészítenie a Pp a alapján meghozott elutasító végzésben az Itv. 58. (1) bekezdés f.) pontja szerint 10%-ban marasztaló illetékkel, hiszen a keresetlevél az eredeti id pontban szabályszer en beadottnak min sül. Ennek a gyakorlatnak a helyességét támasztja alá az 1/2010. (XI. 8.) Közigazgatási- Polgári Jogegységi Határozat is, mely szerint a Pp (1) bekezdésének az alkalmazásakor a keresetlevél beadásához f z d jogi hatályok fennmaradásához az újra benyújtott beadványt (és annak pótlólag el terjesztett mellékleteit) az elutasított keresetlevéllel és annak mellékleteivel együtt kell értékelni. A Jogegységi Határozat indokolása szerint a Pp. a keresetlevelet min síti olyan beadványnak, amelynek újbóli beadásához fennmaradható jogi hatály f z dik, amely azonban nem jelenti azt, hogy a szabályszer benyújtás követelményeinek feltétlenül egy beadványban kell teljesülnie. A keresetlevél ugyanis kellékeivel, mellékleteivel (az eljárási illetékkel), a Pp a alkalmazásával pótolt hiányaival együttesen min sül perindítási eszköznek. A keresetlevél szabályszer en való újra benyújtása történhet a keresetlevél ismételt teljes kör benyújtásával, de oly módon is, hogy a tartalmi hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. Így a keresetlevél újbóli szabályszer benyújtása esetén az eredetileg benyújtott keresetlevélhez f z d jogi hatályok fennmaradnak, a keresetlevelet az eredeti id pontban szabályszer en beadottnak kell tekinteni, tehát egy eljárásról beszélhetünk, azaz az illetékfizetési kötelezettség is csak egyszeres lehet. Azaz ha a felperes a Pp a alapján elutasított keresetlevélen vagy a Pp a.) pontja alapján megszüntetett perben benyújtott keresetlevélen az Itv. 42. (1) bekezdésének a.) pontja szerinti mérték illetéket lerótta, a jogi hatályok fenntartását célzó újabb beadványon kereseti illetéket nem kell lerónia, függetlenül attól, hogy az elutasító illetve permegszüntet végzésben marasztalva van az illeték 10%-ában. Álláspontom szerint a Pp (1) bekezdésének a évi CXVII. törvény 5. - ával módosított és július 24-t l hatályba lépett rendelkezése sem érintette,

3 3 illet leg emiatt sem válik szükségessé az el z bekezdésben írt gyakorlat módosítása. A módosított Pp (1) bekezdése szerint : A keresetlevélnek a Pp a alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat joger re emelkedését l számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszer en a 121. (1) bekezdésében foglaltak szerint, a már megfelel en becsatolt mellékletek kivételével újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszer en érvényesíti. Ez a módosító rendelkezés a jogi hatályok fennmaradásának feltételeit annyiban szigorította, hogy az új keresetlevélnek önmagában meg kell felelnie a Pp (1) bekezdésében foglaltaknak. Az eljárási illeték azonban nem tartozik a keresetlevél kötelez tartalmi elemei közzé, annak megfizetését az Itv ának (1) bekezdése írja el. Így a Pp. módosított ának (1) bekezdéséb l sem következik, hogy a felperesnek a benyújtás jogi hatályainak a fenntartását célzó új keresetlevélen, amennyiben az eredeti keresetlevélen a teljes (100%-os) mérték illetéket lerótta, további 10%-os mérték illetéket kellene lerónia. A Pp (1) bekezdése alapján benyújtott keresetlevél az eredeti id pontban szabályszer en benyújtottnak tekintend eljárási szempontból is, fel sem merülhet az, hogy a bíróság ezen id pontot követ en hozott végzése miatt a felperes az illetéket 10%- os mértékben elveszíti és a hiányok pótlásával egyidej leg a jogi hatály fenntartása érdekében azt le kell rónia. Nyilvánvaló az is, hogy a korábbi gyakorlat analógiájával a 90%-os visszatérítést sem fogja kérni a NAV -tól, a keresetlevél utólagos ismételt benyújtása folytán a bíróság végzése mintegy hatálytalanná válik az illetéket érint részében. Az újabb keresetlevélen tett felperesi nyilatkozatból arra vonható alappal következtetés, hogy a felperes nem kíván a kereseti illeték visszatérítésének a lehet ségével élni. (BDT ) Az Itv. 58. (1) bekezdés f.) pontjának rendelkezése ugyanis nem szankciós jelleg rendelkezés, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító, illet leg a pert megszüntet végzés szerinti 10%-os mérték illetéket a felperes csak akkor köteles viselni, amennyiben bármely okból kifolyólag a Pp ának (1) bekezdése alapján az ott írt határid ben nem nyújtja be újból szabályszer en a keresetlevelet. A fenti eltér eset az, ha a felperes az eredeti, Pp alapján elutasított, vagy a Pp ának a.) pontja alapján megszüntetett perbeli keresetlevelén illetéket egyáltalán nem rótt le. A Pp ának (1) bekezdése a keresetlevél beadása jogi hatályainak fennmaradását ahhoz a feltételhez köti egyebek mellett -, hogy a keresetlevél szabályszer en újra benyújtásra kerül. Az Itv ának (1) bekezdéséb l következ en az illetéket amennyiben a felet költségkedvezmény nem illeti meg a keresetlevélen kell leróni. Az 1/2010. (XI. 8.) KPJE indokolása szerint a Pp (1) bekezdésének azon követelménye, hogy a keresetlevélnek kell szabályszer en benyújtottnak lennie, abból ered, hogy a pert megindító kezd irat (beadvány) a keresetlevél (Pp (1) bekezdés). A Pp (1) bekezdésének az alkalmazhatóságához a keresetlevelet újra szabályszer en be kell nyújtani, amely történhet a keresetlevél

4 4 ismételt teljes kör benyújtásával, de oly módon is, hogy a tartalmi hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. Abból, hogy a jogi hatály fennmaradásához a keresetlevelet újra szabályszer en kell benyújtani az következik, hogy amennyiben a felperes az eredeti keresetlevélen eljárási illetéket nem rótt le, az újabb beadványon az eljárási illetéket teljes egészében le kell rónia akkor is, ha a felperest a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasító vagy a pert megszüntet végzésben a bíróság 10%-os mérték illeték megfizetésére kötelezte. Tény, hogy ez esetben az Itv. 42. (1) bekezdésének a.) pontja szerinti illeték 110%- ának a teljesítésére kerül sor abban az esetben ha a felperes a végzés szerinti illetékfizetési kötelezettségét is teljesíti, ebben az esetben azonban a bíróság a perben az Itv. 80. (1) bekezdés i.) pontja megfelel alkalmazásával a 81. (2) bekezdése alapján t feljogosíthatja az illetéktöbblet visszaigénylésére. A másik megoldás abban az esetben ha a felperes a keresetlevél újbóli, a Pp ának (1) bekezdése szerinti szabályszer benyújtása el tt az elutasító vagy permegszüntet végzés szerinti illetékfizetési kötelezettségét teljesítette és ezt megfelel en igazolja a keresetlevél újbóli benyújtásával egyidej leg, akkor csupán az Itv. 42. (1) bekezdés a.) pontja szerinti mérték illeték 90%-át kell lerónia. Ez a megoldás azonban álláspontom szerint nem felel meg az 1/2010. (XI. 8.) Közigazgatási-Polgári Jogegységi Határozatban foglalt azon kitételnek, hogy a jogi hatályok fennmaradásához a keresetlevél ismételt teljes kör benyújtása szükséges akár oly módon, hogy a hiányosságokat a fél az újabb beadványban küszöböli ki. A kollégium állásfoglalását kérem tehát a következő kérdésekben : 1. A keresetlevélnek a Pp a alapján való idézés kibocsátása nélküli elutasítása és a pernek a Pp a.) pontja alapján való megszüntetése esetén amennyiben a felperes az eredeti keresetlevélen az Itv. 42. (1) bekezdés a.) pontja szerinti mértékű illetéket lerótta, a keresetlevél beadása jogi hatályainak a Pp ának (1), és a Pp ának (1) bekezdésében szabályozott fennmaradásához az újabb beadványon a kereseti illetéket nem kell lerónia. 2. a.) Amennyiben a felperes az eredeti, a Pp a alapján idézés kibocsátása nélkül elutasított vagy a Pp a.) pontja alapján megszüntetett perben benyújtott keresetlevelén illetéket nem rótt le, a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradását célzó, a Pp ának (1), illetőleg a Pp ának (1) bekezdése alapján benyújtott beadványon az Itv. 42. (1) bekezdés a.) pontja szerinti mértékű (100%- os) illetéket le kell rónia akkor is, ha az elutasító vagy pert megszüntető végzés őt 10%-os mértékű illeték megfizetésére kötelezte és ezen kötelezettségének végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatti, a keresetlevél jogi hatályainak fennmaradását célzó, újból szabályszerűen benyújtott keresetlevél benyújtásáig eleget tett és ezt megfelelően igazolja is. b.) Amennyiben a felperes az eredeti keresetlevélen nem rótt le illetéket, és a bíróság bármely okból a Pp ának (1) bekezdése alapján a

5 5 keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította vagy a pert a Pp ának a.) pontja alapján megszüntette és a végzésben a felperest 10%-os mértékű illeték megfizetésére kötelezi, a keresetlevél jogi hatályainak a Pp ának (1), illetve a Pp ának (1) bekezdésében foglaltak szerinti fennmaradásához abban az esetben ha a felperes a végzés szerinti 10%-os mértékű illetékfizetési kötelezettségét teljesítette és ezt igazolja az újra benyújtott keresetlevélen elegendő az Itv. 42. (1) bekezdés a.) pontja szerinti illeték 90%-os mértékben való lerovása. Debrecen, november 24. Dr. Tardiné Dr. Szabó Piroska kollégiumvezet II.

6 6 Nem látszólagos keresethalmazat esetén mi a helyes gyakorlat, ha valamely kereseti kérelem elbírálására más bíróságnak van hatásköre, vagy illetékessége? A kollégák által felvetett kérdés: Mi a helyes gyakorlat azokban az ügyekben, ahol keresethalmazat (nem látszólagos) esetén a felperes által el adott kereseti kérelmek valamelyikének elbírálása más bíróság hatáskörébe tartozik, illetve arra más bíróság illetékes. Ez utóbbi eset áll fenn például, ha a felperes két kölcsönszerz désb l ered követelését érvényesíti, és a felek csak az egyikben rendelkeztek az általános illetékességi szabálytól eltér más bíróság kizárólagos illetékességér l. A Pp ának (1) bekezdésében rögzített elkülönítés, majd áttétel elrendelése mely eljárás a kialakult bírói gyakorlat szerint jelenleg fennáll célszer, kézenfekv megoldás lenne, ugyanakkor a hivatkozott jogszabályhelyhez f zött magyarázatok, eseti döntések többször kiemelik, hogy az elkülönített tárgyalás elrendelése következtében nem keletkezik új ügy, így az elkülönített rész áttételére nincs lehet ség (BH ). Az elkülönítés csak azzal a hatással jár, hogy a döntésre váró vitás kérdéseket ugyanannak a pernek a keretein belül, de id ben elkülönítetten tárgyalja a bíróság. Az érvénytelenségi perekben felmerül egyes eljárási kérdésekr l szóló 2/2010. (VI.28.) PK. vélemény 3.b; pontja rögzíti, hogy amennyiben a bíróságnak az els dleges kereseti kérelem alapján fennáll a hatásköre és illetékessége, akkor nincs jelent sége annak, hogy esetleg a további kereseti kérelmek között szerepel olyan, amelyre nézve a bíróság hatásköre vagy illetékessége nem állapítható meg. Ha a bíróság olyan kereseti kérelem vizsgálatához jut el, amelyet a törvény valamely más bíróság hatáskörébe, illetve kizárólagos illetékessége alá utal, akkor a már elbírált kérelmekr l részítéletet kell hoznia és a soron következ kérelemre tekintettel a keresetlevél áttételér l kell határoznia. Kérdés, hogy a fentebb említett eljárás az érvénytelenségi pereken kívül követend, alkalmazandó gyakorlat-e más típusú perek esetén is. Előterjesztés: A kérdésben utalt 2/2010. (VI.28.) PK. vélemény 3.b; pontja kifejezetten a vagylagos, illet leg az eshet leges kereseti kérelmekre, azaz a látszólagos keresethalmazatokra vonatkozik, és alkalmazása a látszólagos és a valóságos keresethalmazatok elbírálásának sajátosságában jelentkez különbségekre is figyelemmel a kérdéssel érintett valóságos keresethalmazatok esetén semmi esetre sem támogatható. A Pp ának (1) bekezdése szerinti elkülönítés általában és f szabályként valóban nem eredményezi és nem eredményezheti, hogy az egy ügyszám alatt futó egy perb l több ügyszám alatt futó több per keletkezzék. Az elkülönítés ezen

7 7 általános és f szabályként érvényesül eljárásjogi és ügyviteli következménye azonban nem zárja ki azt, hogy a bíróság a keresetlevelet pusztán valamely részében (valamely tárgyi vagy személyi részére vonatkozóan) utasíthasson el idézés kibocsátása nélkül, illet leg utóbb a per tárgyalásának megkezdését követ en a pert részben (valamely tárgyi vagy személyi részében részlegesen) szüntessen meg, és ugyanígy azt sem zárja ki, hogy a bíróság a keresetlevelet részben (valamely tárgyi vagy személyi részében részlegesen) tegyen át a Pp ának (1) bekezdése alapján az adott kereseti kérelem tárgyában az eljárásra hatáskörrel, illet leg illetékességgel rendelkez más bírósághoz. Tipikusan ilyen eljárást igényl eset a kérdésben felvetett tényállás, mely szerint a keresetlevélben el terjesztett valóságos tárgyi keresethalmazat csupán egyes részeire valamely másik bíróság alávetésen alapuló kizárólagos illetékessége áll fenn. Az ilyen esetekben az alávetést nem lehet kiterjeszt en értelmezni, ezért az alávetés szerint kijelölt bíróság az alávetéssel nem érintett és a perbeli keresethalmazat részét képez kereseti kérelmek tárgyában az eljárásra nem illetékes, míg az alávetéssel érintett és a keresethalmazat részét képez más kereseti kérelmek tárgyában az eljárásra kizárólagosan illetékes, mely utóbbi körülmény folytán ezen kereseti kérelmek tárgyában más bíróság nem járhat el. Ehhez hasonló a jogi helyzet akkor is, amikor a fél egy keresetlevelében olyan valóságos keresethalmazatot terjeszt el, melynek egyes részei a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartoznak, míg más részeire a munkaügyi bíróság hatáskörrel semmilyen szabály alapján nem rendelkezik, így ezek tárgyalására kizárólag a rendes bíróság hatásköre áll fenn. A kérdés bár konkrétan nem érinti, ám utalunk arra, hogy objektíve még az sem zárható ki, hogy az egy keresetlevélben el terjesztett több kereseti kérelem több ügyszám alatt futó külön perekben kerüljön tárgyalásra egyazon bíróság el tt, így ha például a fél az egy keresetlevelében közigazgatási határozat felülvizsgálata, és ugyanazon alperessel szemben ezen a tárgykörön kívül es egyéb (pl.: közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti) kereseti kérelmet is el terjeszt, úgy a közigazgatási perek sajátos eljárási szabályaira figyelemmel a két kereseti kérelem egy perben nem kerülhet tárgyalásra. Ilyen jogértelmezést tartalmaz a korábbi, gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereire vonatkozó speciális eljárásjogi szabályozás mellett a BH számú jogeset is hivatkozással a Legfels bb Bíróság Polgári és Gazdasági Kollégiuma tanácselnöki értekezletének PKT-GKT 3/1974. számú közös állásfoglalására ( Ha a felek között nem egységes pertársaság jönne létre, a gazdálkodó szerv és a magánszemély ellen ugyanazon perben el terjesztett kereseti kérelmeket el kell különíteni (Pp (1) bekezdés), ami maga után vonhatja azt, hogy az elkülönített perekben nem azonos hatáskör bíróságok járnak el ). A kérdésben felvetett és utalt BH szám alatt közzétett eseti döntés mindennek nem mond ellent, hiszen az - egyébiránt helyesen pusztán arról rendelkezik, hogy az elkülönített tárgyalás elrendelése következtében f szabályként nem keletkezik új ügy, míg az elkülönített rész más bírósághoz történ áttétele a pertárgy értékére hivatkozással nem rendelhet el. Miután a felvetett kérdés meglátásunk szerint sem jogértelmezési bizonytalanságot, sem eltér vagy ellentmondásos bírói gyakorlatot nem érint, ezért az adott

8 8 tárgykörben kollégiumi vélemény vagy ajánlás megfogalmazását nem tartjuk indokoltnak. D e b r e c e n, évi november hó 22. napján Dr. Tardiné Dr. Szabó Piroska Dr. Tóth Endre Tamás kollégiumvezet el adó bíró III.

9 9 Az alapperben engedélyezett személyes költségmentesség, illetékfeljegyzési jog hatálya kiterjed-e a perújítási eljárásra, s a perújítási kérelem benyújtásakor a feltételek fennállását kell felülvizsgálni, vagy a perújítási kérelem benyújtásával egyidejűleg költségmentesség / illetékfeljegyzési jog engedélyezését kell kérni? Az alapperben meghatalmazott képviselő meghatalmazása kiterjed-e a perújítási eljárásra, vagy az alapperben meghatalmazott köteles a perújítási kérelemben külön meghatalmazást csatolni? A évi CLI. törvénnyel, és a évi XXX. törvénnyel módosított Pp ának (1) bekezdése szerint azt a természetes személy felet (ide értve a beavatkozót is), aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett kérelmére részleges, vagy teljes költségmentesség illeti meg. Míg a Pp ának (1) bekezdése szerint a költségmentességet kérelemre a bíróság engedélyezi, és a bíróság határoz az engedélyezett költségmentesség visszavonása tárgyában is. E (2) bekezdése szerint a költségmentesség, az illetékmentesség és az illeték-feljegyzési jog hatálya jogszabály eltér rendelkezése hiányában a kérelem el terjesztését l kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról engedélyezésér l, megvonásáról, felülvizsgálatáról - a többször módosított 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet (a továbbiakban Kmr.), míg a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról a 2/1968.(I.24.) IM. rendelet (továbbiakban IM. r.) rendelkezik. A Kmr. 16/A. (1) bekezdése szerint e rendelet szabályait az illetékfeljegyzési jog engedélyezésére, megtagadására, felülvizsgálatára, valamint a megvonására megfelel en alkalmazni kell. A Pp ának (2) bekezdése szerint a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ide értve a 147. alá es viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint annak során indított kereseteket, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek, vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is. A per egész tartama (Pp. 86. (2) bekezdés), illetőleg a per vitele (Pp. 70. (2) bekezdés) meghatározás felöleli-e a jogerős határozat meghozatala után lefolytatott rendkívüli perorvoslati eljárást? Rendkívüli perorvoslat a perújítási kérelem és a felülvizsgálati kérelem, mindkét eljárásnak a célja a joger s határozat anyagi jogerejének a feloldása. A felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidej leg amennyiben a keresetlevéllel együtt, vagy a per folyamán benyújtott meghatalmazás a felülvizsgálati eljárásra korlátozást nem tartalmaz a perbeli meghatalmazottnak új meghatalmazást csatolnia nem kell.

10 10 A Polgári perrendtartás magyarázatai, így a Complex Kiadó Polgári perrendtartás magyarázatának I. kötete (2006. évi kiadás) 185. oldalán kifejti, hogy amennyiben a per vitelére szóló meghatalmazás korlátozást nem tartalmaz, a meghatalmazott fel van jogosítva a perrel kapcsolatos valamennyi szükséges nyilatkozat megtételére és perbeli cselekményre. Ide értend a viszontkereset emelése, a biztosítási intézkedések megtétele, a felülvizsgálati eljárás kezdeményezése, a perújítás, valamint a végrehajtási eljárás folyamatba tétele is. Míg a Polgári perrendtartás magyarázata (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976.) I. kötetének 411. oldalán kifejtettek szerint a perrel kapcsolatos a részletekben való teljesítés utólagos engedélyezése, a perújítás és a törvényességi óvás ennek következtében a per vitelére szóló meghatalmazás ezekre az eljárásokra is kiterjed. S a Legfels bb Bíróság PK sz. állásfoglalása szerint az igénypert megindító keresetlevél a végrehajtás alapjául szolgáló per vitelére meghatalmazott ügyvéd részére is hatályosan kézbesíthet, mivel a kereset szót nemcsak aktív, hanem passzív értelemben is kell érteni. A./ A költségkedvezményekre vonatkozóan a Kmr. 8. (1) bekezdés c.) pontja csupán ezek feltételeinek a felülvizsgálatát írja el a felülvizsgálati eljárásban. A bírói gyakorlat a felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidej leg sem új meghatalmazást nem követel meg a perbeli meghatalmazottól, sem új költségmentesség / illeték-feljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem el terjesztését a perben ilyen kedvezményben részesült félt l. Mind a felülvizsgálati eljárás, mind a perújítási eljárás a joger s határozat anyagi jogerejének a feloldására szolgáló rendkívüli perorvoslati eljárás. Ezen azonos célból és perorvoslati jellegb l következ en a költségkedvezmény és a meghatalmazás hatálya szempontjából is azonos feltételek vonatkoznak mindkét eljárásra. Ebb l következ en az alapügyben engedélyezett költségkedvezmény hatálya külön kérelem nélkül is kiterjed a perújítási eljárásra és a perújítási kérelem benyújtásával egyidej leg az alapügybeni meghatalmazottnak új meghatalmazást csatolnia nem kell. B./ A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság gyakorlata nagyrészt egységes akként, hogy a perújítási kérelemmel együtt az alapügyben engedélyezett költségkedvezmény esetén is új kérelem el terjesztését és a feltételek fennállásának igazolását kívánja meg a perújítótól és abban az esetben is külön meghatalmazás csatolását kívánja meg a perújítótól, ha a meghatalmazottja ugyanaz mint az alapügyben. Ez a gyakorlat álláspontom szerint a következ jogszabályi rendelkezésekre és érvekre alapítottan helyes. A Kmr. 5. -ának (2) bekezdése szerint a költségmentesség engedélyezését a felperes (kérelmez ) a per megindítása el tt, vagy azzal egyidej leg, illetve az els fokú eljárást befejez határozat meghozataláig, az alperes (kérelmezett) legkés bb a fellebbezés (ellentmondás) el terjesztésével egyidej leg kérheti. Perújításnak a joger s ítélettel, a bíróság joger s végzésével jóváhagyott egyezséggel, a joger s bírósági meghagyással és a joger s fizetési meghagyással szemben van helye.

11 11 A joger s határozat ítélet, egyezséget jóváhagyó végzés, bírósági meghagyás meghozatala a per befejezését, a fizetési meghagyás joger re emelkedése az eljárás befejezését eredményezi. A perújítási kérelem, mint rendkívüli perorvoslat a határozat anyagi jogerejének a feloldására szolgál, de nem a már joger sen befejezett per folytatódik a kérelem benyújtásával, hanem a perújítási kérelmet új per keretében bírálja el a bíróság. Szemben a felülvizsgálati eljárással, amely a joger s határozatot hozó els - és másodfokú bíróságon f szabály szerint nem keletkeztet új pert. Az alapper tehát befejez dött. Mindezek alapján a perújítási kérelem benyújtása folytán indult új perre az alapperben engedélyezett költségmentesség hatálya nem terjed ki. Ez következik egyébként az illetékekr l szóló évi XCIII. törvény 49. -ának rendelkezéséb l is, mely szerint a perújítási eljárásban az e törvény szerinti illetéket kell fizetni, tekintet nélkül az alapeljárásban teljesített illetékfizetésre. Ezt az álláspontot támasztják alá a Polgári perrendtartás magyarázatának I. kötetében foglaltak (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, oldal), mely szerint a költségmentesség, az illetékmentesség és az illeték-feljegyzési jog hatálya azt jelenti, hogy az említett kedvezmények a peres felet a per egész tartamára és a végrehajtási eljárásra is megilletik. A per egész tartama azonban a perújítási eljárást nem öleli fel. Ezt az értelmezést fogadta el a bírói gyakorlat is, kimondva azt, hogy a költségmentesség engedélyezésének az els fokú eljárás szabályainak megfelel alkalmazásával a perújítási eljárásban is lehet helye (BH évi 157. számú eseti döntés). A perújítási eljárásban az alapperben kérelmezett és engedélyezett személyes költségmentesség, illeték-feljegyzési jog felülvizsgálatára sem a perújító fél kérelmére, sem hivatalból a Kmr. 8. -ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések nem adnak lehet séget. A Kmr. 8. (1) bekezdés a.) c.) pontjai alapján ugyanis a személyes költségmentesség feltételei fennállását a bíróság az eljárás joger s befejezéséig, a végrehajtható okirat kiállítása el tt, illet leg az eljárás bármely szakában vizsgálja, ha adat merül fel arra nézve, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb megsz ntek. A felülvizsgálatra azonban csak az alapperben, illet leg az alapper folyományaként indított végrehajtási eljárás elrendelése el tt lehetséges, de nem terjedhet ki a perújítási eljárásra. Ezt támasztja alá az IM.r. 6. (3) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a nyomtatványon kiállított nyilatkozatot és igazolásokat az els igazolás kiállításától számított 6 hónapon belül lehet felhasználni. A személyes költségmentességgel kapcsolatban kifejtettek szerint a per a joger s határozattal befejez dik. Ehhez képest álláspontom szerint helyes az a gyakorlat, amely a perújítási eljárásban akkor is külön meghatalmazás csatolását követeli meg, ha a perújító felet ugyanaz a meghatalmazott képviseli, mint az alapperben, akkor, ha az alapperbeli meghatalmazás kifejezetten nem tartalmazza azt, hogy a

12 12 meghatalmazás a perújítási eljárásra is kiterjed. Ez indokolható azzal, hogy e feltétel mellett elkerülhet az, hogy eljárási szabálysértés történjen. Abban az esetben ugyanis, ha az alapperben meghatalmazott volt, a perújítási kérelmet azonban a perújító személyesen nyújtja be, és a bíróság az idézést a Pp a alapján a meghatalmazottnak kézbesíti, aki a tárgyaláson nem jelenik meg, a perújítási kérelem elutasításra kerül. A Pp ának (2) bekezdésében foglalt per vitelére kifejezésb l, és abból, hogy a perújítás önálló per, nem következik, hogy az alapperben adott meghatalmazás a perújítási eljárásra is kiterjed, azonban ezzel az állásponttal ellentétes valamennyi, a Polgári perrendtartás magyarázatában kifejtett álláspont a már el z ekben ismertettek szerint. Mindezek alapján a kollégium állásfoglalását kérem a következ kérdésekben: 1./ a./ A perújítási eljárásban akkor is, ha az alapeljárásban a perújító személyes költségmentességben, vagy illeték-feljegyzési jogban részesült új kérelmet kell el terjeszteni az el bbiek engedélyezése iránt és a bíróságnak a kedvezmény engedélyezésér l kell határoznia. b./ Az alapeljárásban engedélyezett személyes költségmentesség, illeték-feljegyzési jog kiterjed a perújítási eljárásra is. A bíróságnak csupán a Kmr. 8. -ának (1) bekezdése szerint felül kell vizsgálnia, hogy a költségmentesség feltételei fennállnake abban az esetben, ha az alapeljárásban engedélyezett költségkedvezmény engedélyezését l számított 1 év eltelt. 2./ a./ Az alapügyben becsatolt meghatalmazás hatálya amennyiben az korlátozást a perújítási eljárásban való képviseletre nem tartalmaz - kiterjed a perújítási eljárásra is, amennyiben ugyanaz a meghatalmazott képviseli a perújítót, úgy a perújítási kérelemhez külön meghatalmazást csatolni nem kell. b./ A perújítási kérelemhez mellékelni kell a meghatalmazást akkor is, ha ugyanaz a meghatalmazott képviseli a perújítót, mint az alapeljárásban. Debrecen, november 16. napján Dr. Tardiné dr. Szabó Piroska kollégiumvezet IV.

13 13 Jóváhagyható-e a felek által írásban benyújtott egyezség, amennyiben a felek a tárgyaláson nem jelennek meg A kollégák által felvetett kérdés: Indokolt-e eltérni az egyezségek jóváhagyása vonatkozásában kialakult bírói gyakorlattól, és a felek távollétében is jóváhagyható-e az általuk benyújtott egyezség, figyelemmel arra, hogy a bírói gyakorlat ezen értelmezést a már hatályon kívül helyezett Pp-beli alapelvekre alapította. Előterjesztés: A bírói joggyakorlatban az egyes jogértelmezési kérdéseknél jellemz en segítségül hívott kommentárok következetesen tartalmazzák azt az álláspontot, miszerint perbeli egyezség csak a felek tárgyaláson elhangzott, egyez akaratnyilatkozata alapján jöhet létre, míg a bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek, és azt okiratba foglalva benyújtották a bírósághoz jóváhagyás végett. A korábbi magyarázatok ezen álláspont meger sítéseként a BH szám alatt közzétett eseti döntést, míg az újabb kommentárok a Legfels bb Bíróság Pf.III /1992. szám alatti döntését hívják fel. A szélesebb joggyakorlat megismerése célzatával megkerestük az ország megyei bíróságait, hogy a kérdéssel kapcsolatos helyi joggyakorlatról, illet leg jogértelmezésr l tájékoztatást nyújtani szíveskedjenek, mely megkeresésre a jelen id pontig csak részlegesen érkeztek válaszok, ám azok kategorikusan a kommentári álláspontot és joggyakorlatot igazolják vissza. Ahogyan az egyik kollégiumvezet i válasz azt találóan és egyben jellemz en tartalmazza, a kérdésre mindenki azonnal rávágta, hogy csak tárgyaláson. Bár a kollégiumi ülésünk id pontjáig további megyei bíróságok visszajelzésében is bízunk, melyek esetlegesen tartalmazhatnak eltér joggyakorlatra vagy jogértelmezésre vonatkozó utalást, az eddigi ismereteink alapján az rögzíthet, hogy a kommentárokból idézett álláspont tekintetében a jelenlegi joggyakorlat egységesnek és következetesnek t nik. Ezzel pedig jelenleg maradéktalan összhangban áll a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság joggyakorlata is. Érdemes azonban felidézni, hogy a kommentárok által idézett tézis sem a Pp. eredeti miniszteri indokolásában, sem a BH szám alatt közzétett döntést megel z en, az évi III. törvényhez kapcsolódóan született szakirodalomban (Bacsó-Beck-Móra-Névai: Magyar Polgári Eljárásjog 1959.; Névai-Szilbereky: Polgári Eljárásjog 1968.) nem fellelhet (1), míg a hozzáférhet bírói gyakorlat alaposabb szemügyre vétele az adott álláspontnak a bírói gyakorlaton belüli egységességével és következetességével szemben is aggályt kelt. Érdemes ezért felidéznünk kicsit részletesebben a kommentárokban hivatkozott két bírósági határozatot, majd a témára vonatkoztatható néhány további bírósági határozatot. (1: Utalunk azonban arra, hogy az évi I. törvénycikk (régi Pp.) is tartalmazta a peregyesség intézményét, melynek a korabeli szakirodalmi magyarázata szerint a peregyesség a per folyamán szóbeli tárgyaláson, illetve a felek közös kérelmére kiküldött, vagy megkeresett bíró el tt a per tárgya

14 14 fölött kötött szerz dés, mely csak a per folyamán a perbíróság el tt köthet meg. Minthogy a peregyesség a bíróság közrem ködésével jön létre, róla a bíróság magától értet d leg nemcsak hogy tudomást vesz, hanem egyúttal annak is kifejezést ad, hogy az egyesség törvényeinkkel teljes összhangban van. A bíróság tehát közrem ködvén az egyesség megkötésében, annak törvényszer ségét is ellen rzi. (Dr. Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog 1939.) A BH szám alatt közzétett eseti döntés tényállása szerint a folyamatban lév polgári per során, tárgyaláson kívül a peres felek nem teljes bizonyító erej magánokiratot készítettek, melyben az alperes kijelentette, hogy a felperessel szemben fennálló 1.799,- Ft összeg tartozását elismeri, és vállalja annak a megfizetését kamataival együtt havi 200,- Ft-os részletekben. Az okirat szerint a felperes az alperes ajánlatát elfogadta, de csak azzal a módosítással, hogy a részletekben való teljesítéshez nem járulhat hozzá. A felek az okiratban kijelentették azt is, hogy megállapodásukat egyezségnek kérik tekinteni, s kérik a járásbíróságot, hogy az egyezséget hagyja jóvá, a részletfizetés engedélyezése kérdésében pedig a bíróság hozzon határozatot. Az okirat elkészültét követ en a felperes azt a bírósághoz benyújtotta, s kérte az abban foglalt egyezség jóváhagyását. Az els fokú bíróság az egyezséget tárgyaláson kívül hozott végzésével jóváhagyta, mely végzéssel szemben fellebbezési óvás került el terjesztésre. Az óvás folytán eljárt bíróság pedig az alábbiakat állapította meg: A perbeli egyezség azonban csak a bíróság ellen rzése mellett jöhet létre. A bíróság csak az el tte megkötött egyezséget hagyhatja jóvá, de nem hagyhat jóvá az egyik fél kérelmére peren kívül megkötött egyezséget. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanis a Pp ának (3) bekezdése szerint ugyanolyan hatálya van, mint a bírói ítéletnek. A bíróság közrem ködése nélkül peren kívül megkötött egyezségnél pedig nincs meg a biztosíték arra vonatkozólag, hogy a felek az egyezséget az okiratban foglalt tartalommal kívánták megkötni, s az okirat helyesen tartalmazza-e a felek akaratát. Az els fokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes beadványa folytán az ügyben tárgyalást t z, arra a feleket megidézi, s a tárgyaláson a felek egyezségét írásbafoglalja, a Pp. 3. -ában írt rendelkezéseknek megfelel en a szükséges tájékoztatással ellátja ket, s a jóváhagyás el tt a felek meghallgatásával, szükség esetén egyéb bizonyítás felvételével tisztázza, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek. Az els fokú bíróság jogszabályt sértett, amikor az egyik fél kérelmére a peres felek peren kívül kötött egyezségét jóváhagyta a peres felek meghallgatása nélkül. (Nyíregyházi Megyei Bíróság Pf.II /1969.) A Legfels bb Bíróság Pf.III /1992/1. számú végzésének alapjául szolgáló tényállás szerint az els fokú bíróság az október 22. napján tárgyaláson kívül meghozott végzésével jóváhagyta a peres felek által június 30-án írásban megkötött egyezséget. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen a felperes terjesztett el fellebbezést, melyben arra hivatkozott, hogy a jogi képvisel által megkötött egyezséget a felperes képvisel -testülete utóbb nem hagyta jóvá, az egyezségben szerepl beruházási munkák pénzügyi fedezet hiányában nem valósulnak meg, az alperes jogi képvisel je pedig annak ellenére nyújtotta be az egyezséget a bírósághoz jóváhagyásra, hogy a felperes el z leg már közölte vele, ahhoz nem kívánja tartani magát. A Legfels bb Bíróság a fellebbezést az alábbi indokolással tekintette alaposnak: Az els fokú bíróság a peres felek írásban kötött egyezségét csaknem 4 hónappal kés bb az alperes egyoldalú bejelentése alapján

15 15 tárgyaláson kívül hozott végzéssel anélkül hagyta jóvá, hogy a felperest megnyilatkoztatta volna. Ilyen körülmények között az els fokú bíróság nem lehetett abban a helyzetben, hogy megítélhesse: döntése pillanatában az egyezség megfelele a felek méltányos érdekeinek. Perbeli egyezséget a felek csak a tárgyaláson köthetnek. A bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek és azt okiratba foglalva benyújtották a bírósághoz jóváhagyás végett. A felek akaratnyilatkozatának a tárgyaláson kell elhangzania, mert a bíróság csak így tud eleget tenni a Pp ának (2) bekezdése szerinti kötelezettségeinek. A Legfels bb Bíróság gazdasági tanácsai azonban úgy t nik, eltér jogi álláspontra helyezkedtek, noha ezeket a döntéseket ebben a kontextusban a kommentárok nem említik: A BH szám alatt közzétett eseti döntés tényállása szerint a folyamatban volt polgári per során, tárgyaláson kívül a peres felek július 28-án írásbafoglalták és cégszer aláírással látták el egyezségüket, mely egyezség maga tartalmazta, hogy a felek közösen kérik annak jóváhagyását egyben a közöttük folyamatban lév per egyezséggel történ lezárását, és egyidej leg bejelentik, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezési jogukról lemondanak. Az egyezség szövege tartalmazta még, hogy a felperes feladatát képezi annak a bírósághoz való benyújtása. Ezt követ en az egyezséget tartalmazó okiratot az alperes az els fokú bírósághoz benyújtotta, egyben kérte annak jóváhagyását. Az els fokú bíróság ezt követ en a perben tárgyalást tartott, melyen szabályszer idézésre sem a felperes képvisel je, sem az alperes képvisel je nem jelent meg. Az els fokú bíróság a tárgyalást megtartotta és a felek által írásbafoglalt és a bírósághoz jóváhagyás végett benyújtott egyezséget végzéssel jóváhagyta. A végzés ellen a felperes terjesztett el fellebbezést, melyben egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a peres felek egyezséget csak a bíróság el tt köthetnek, míg a bíróság nem hagyhat jóvá olyan egyezséget, amelyet a felek peren kívül kötöttek és azt okiratba foglalva a bírósághoz jóváhagyás végett benyújtottak. A Legfels bb Bíróság noha az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezte, határozatának indokolása az alábbiakat tartalmazza: A Pp. - a jelen eljárásban még alkalmazandó a nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra nézve, hogy az els fokú bíróság a kit zött és a szabályszer en megidézett felek távollétében megtartott tárgyaláson a felek által kötött és jóváhagyás végett közösen benyújtott egyezséget jóváhagyja, de ilyen tiltó rendelkezés a Pp ának (2) bekezdésében sem lelhet fel. Az egyezségnek ily módon történ jóváhagyásához azonban az szükséges, hogy a felek az egyezség jóváhagyását a bíróságtól közösen kérjék, erre nézve közös kérelmet terjesszenek el. Az iratokból megállapítható, hogy a felek egyezséget kötöttek, annak szövegét írásbafoglalták, és azt valamennyi érdekelt aláírta. Az egyezség jóváhagyása iránti kérelmet azonban csupán az alperes terjesztette el. Az egyezség szövege tartalmazza ugyan, hogy a felek közösen fogják kérni a bíróságtól az egyezség jóváhagyását, az egyezség szerint a felperes feladatát képezi annak a bírósághoz való benyújtása. A felperes azonban az egyezséget nem nyújtotta be és sem szóban, sem írásban nem kérte annak jóváhagyását. Ehhez képest az els fokú bíróság nem azzal sértette meg az eljárás szabályait, hogy azt a szabályszer en megidézett felek távollétében tartott

16 16 tárgyaláson hagyta jóvá, hanem azzal, hogy az alperes egyoldalúan el terjesztett kérelme alapján került sor annak jóváhagyására. (Legf.Bír. Gf.I /1992.) A BH szám alatt közzétett eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint az els fokú bíróság végzésével megtagadta a peres felek által az iratokhoz becsatolt, február 23-án kelt okiratba foglalt egyezség jóváhagyását. Végzését pedig azzal indokolta, hogy az egyezség alaki hiányosságban szenved, ugyanis azt a felszámolás alatt álló felperes jogi képvisel je nem írta alá (az okiratba foglalt egyezség megkötésénél a felperes képviseletében nem a felszámoló által meghatalmazott jogi képvisel járt el, hanem a felszámoló helyi megbízottja, akinek az egyezség kötésére is kiterjed megbízása nem volt igazolva). Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfels bb Bíróság mint másodfokú bíróság helybenhagyta ugyan az egyezség jóváhagyását megtagadó els fokú végzést, ám határozatát kizárólag azzal indokolta, hogy: Minthogy a felperes részér l ez az aláírás hiányzik, az egyezség a felek között joghatályosan nem jött létre, ezért az els fokú bíróság a Pp ának (2) bekezdése alapján annak bírósági jóváhagyását helyesen tagadta meg. A másodfokú határozat nem tesz említést arról, hogy a peres felek által tárgyaláson kívül írásban megkötött, és jóváhagyásra a bíróságnak benyújtott egyezség egyébként (ha az alaki és tartalmi hiányosságoktól mentes) ne lenne végzéssel jóváhagyható. (A Legf.Bír. Gf.VI /1993.) A BH szám alatt közzétett eseti döntés alapjául szolgáló tényállás szerint pedig a peres felek a per tartama alatt egyeztet tárgyalást tartottak, majd a felperes az egyeztet tárgyaláson felvett jegyz könyvet becsatolva az iratokhoz kérte az abban foglalt egyezség jóváhagyását, és egyúttal a perköltségr l történ rendelkezést is. Az els fokú bíróság a felek egyezségét jóváhagyta, és jóváhagyó végzésében rendelkezett a felek perköltségben való marasztalásáról. A végzéssel szemben el terjesztett fellebbezés folytán eljárt Legfels bb Bíróság az els fokú határozatot bár hatályon kívül helyezte, az indokolás az alábbiakat tartalmazza: A Legfels bb Bíróság az iratokból megállapította, hogy az els fokú bíróság a felperes egyoldalú kérelmére, az alperesek meghallgatása nélkül döntött az egyezség jóváhagyásakor a perköltség viselésér l. A Pp ának (2) bekezdése szerint a bíróság egyezség esetén csak a felek kérelmére határozhat a perköltség fel l. Erre, valamint a Pp ának (3) és a ának (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a feleknek a perben érvényesített követeléseket rendez egyezsége csak akkor hagyható jóvá, ha a felek a perköltségr l is megállapodnak, vagy közösen kérik, hogy a perköltségr l a bíróság rendelkezzen. Ennek hiányában az els fokú bíróság az eljárás lényeges szabályát sértve hagyta jóvá az egyezséget és rendelkezett a költségekr l. A határozat indokolása önmagában azt az eljárást, hogy a bíróság a felek tárgyaláson kívül kötött, írásbafoglalt és jóváhagyás végett a bírósághoz benyújtott egyezségét hagyta jóvá, nem kifogásolja. (Legf.Bír. Gf.IV /1988.) A fentiekben idézett gazdasági gyakorlat vonatkozásában szükségszer felidézni, hogy az említett határozatok meghozatalakor hatályban volt Pp a a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban alkalmazandó eljárás speciális szabályaként azt tartalmazta az egyezség vonatkozásában, hogy: Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a felek méltányos érdekeinek és a népgazdaság

17 17 érdekeinek, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkez esetben a jóváhagyást megtagadja és az eljárást folytatja. E mellett a jelenlegi Pp ának (1) és (4) bekezdése az akkori Pp ának (1) és (3) bekezdéseként változatlan szöveggel volt hatályban. Nem elhanyagolható azonban, hogy a korabeli eljárásjogi szabályozás (Pp ) a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban lehet vé tette, hogy amennyiben a ténybeli és jogi megítélés szempontjából az ügy egyszer, úgy azt a bíróság tárgyalás kit zése nélkül, az alperes írásbeli nyilatkozata alapján is eldönthesse. Az eltér szemlélet mögött talán a gazdasági joggyakorlatnak ezt a specialitását sejthetjük. A fentiekben idézett valamennyi határozat el tt született, és arra mutatnak rá, hogy a kérdés megítélése már a kollegák által felvetett alapelvi változásokat megel z en sem volt olyan egységes és következetes, mint azt egy-két kommentár felütésével hihettük. A kérdést érint alapelvi változások pedig az évi LX. törvénnyel a perbeli egyezséget szemléleti szintig és közvetlenül érintették. A hivatkozott törvény hatályon kívül helyezte mind a Pp. 4. -ából, mind a ának (2) bekezdéséb l az egyezségnek a felek méltányos érdekeivel való szükségszer megfeleltetését, és általános jelleggel megszüntette a bíróságoknak az anyagi igazság feletti feltétlen rködését. Új alapokra került a rendelkezési elv kiszélesítve a peres felek önrendelkezési jogát, egyben visszaszorítva a bírói beavatkozást és a hivatalbóliságot. Mindez közvetlenül érinti az egyezség jóváhagyását (ne feledjük, hogy a korábbi bírói gyakorlat az anyagi igazság biztosítása és a felek méltányos érdekeivel való megfeleltetés céljából még a peres felek egyez egyezségkötési szándéknyilatkozata esetén is megkívánta a tényállás bizonyos fokú bírói feltárását, melyhez biztosította egyben a hivatalbóli bizonyítás lehet ségét is), ám úgy gondoljuk, hogy valójában a kérdés megválaszolásának lényege nem a Pp. alapelveiben és azok változásában, még csak nem is a Pp. 4. -ának, illetve a (2) bekezdésének változásában ragadható meg, hiszen ezek a szabályok el tt sem tették szükségszer vé teljesen általános jelleggel és minden esetre, hogy a felek az egyezségi akaratnyilatkozataikat szükségszer en a tárgyaláson terjesszék el. Ezt alátámasztja a fentiekben idézett gazdasági jogi gyakorlat is, de azon túlmutatva is elmondható, hogy az adott per állásához képest az egyezségnek az anyagi jogi igazsághoz való viszonya, a jogszabályoknak, vagy akár a felek méltányos érdekeinek való megfeleltetése egyformán megítélhet egy megfelel en megszerkesztett okirati tartalom, és a tárgyalóban elhangzó szóbeli nyilatkozat tartalma szerint is. Nem lehet levezetni a tárgyaláson elhangzó nyilatkozatok szükségszer ségét abból sem, hogy a Pp. az egyezség szabályait a tárgyalás szabályai között taglalja, hiszen ugyanezen fejezetben jelennek meg az eljárás szünetelésének, a tárgyalás felfüggesztésének, illet leg a per megszüntetésének szabályai is, melyekr l tárgyaláson kívül is nem vitásan határozhatunk. És nem megfelel érv erre az sem, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezség hatálya azonos az ítélet hatályával, és miután ítéletet csak tárgyaláson lehet hozni, így az egyezség is csak tárgyaláson köthet. A másodfokú eljárásban ugyanis tág tere van a tárgyaláson kívüli ítélethozatalnak, márpedig egyezség a másodfokú eljárásban is köthet, emellett az alapelvi változásokat megel z en is születtek olyan határozatok, melyek szerint annak nincs akadálya, hogy a bíróság a tárgyaláson megkötött egyezséget, ha a tárgyalást valamely okból el kell halasztania, úgy utóbb

18 18 tárgyaláson kívül hozott végzéssel hagyja jóvá (BH , P.törv.II /1971). Mindezekkel szemben úgy érezzük, hogy a peres felek egyezségi nyilatkozatának hitelessége fölötti bírói kontroll, valamint a perbeli egyezségnek és az azt jóváhagyó végzésnek a bírósági ítélethez hasonlatosan az együttes és bíróság által kiállított közokiratban való megjelenítésének az igénye az, ami eltántorít minket a peres felek által írásban megkötött és jóváhagyás céljából beterjesztett egyezségek befogadásától. A joger s végzéssel jóváhagyott egyezség bár a joger s ítélet hatályával azonos hatállyal bír, ám még a tárgyalóteremben kötött egyezség is nagyobb támadási felületet nyújt az egyezséget köt felek akarathibái folytán, mint az ítélet. Ez a támadási felület pedig beláthatatlanná válhat ha a bírói kontroll (felügyelet) minimális körre sz kül egy bíróság elé terjesztett, egyezséget tartalmazó okirat alaki és tartalmi vizsgálatával. Noha a bíróság által jóváhagyott egyezségek létre nem jöttére, vagylagosan érvénytelenségére alapítottan önálló polgári per indítható, nem szolgálja a jogbiztonságot ha az ítélet hatályú bírósági egyezségeknek tág támadási felületet engedünk. A bíróság ellen rz szerepe pedig az egyezség jogszabályoknak való megfelelése tekintetében jelenleg is fennáll (Pp (3) bekezdés), mely alatt bár általában tartalmi anyagi jogi megfelelést értünk, az alá besorolható az a processzuális megfelelés is, hogy az egyezségi nyilatkozatok valóban a peres felekt l származó, valóban egybehangzó és felismerhet érvényességi hibában nem szenved nyilatkozatok. Ezt pedig leginkább azt szolgálja, ha a bíróság megkívánja a peres felek jelenlétét a tárgyaláson, és az egyezségkötésre így, bírói ellen rzés mellett kerül sor. Ez az eljárás egyben lehet séget teremt arra, hogy a felek egyezsége a tárgyalási jegyz könyvben mint a bíróság által kiállított közokiratban jelenjen meg. A fentiek mellett megjegyzést kíván azonban, hogy a jelenleg hatályos Pp ának (2) bekezdése maga is áttöri a fentiekben idézett eljárási rendet azzal, hogy a évi LV. törvény 35. -ának (2) bekezdése szerinti, és a közvetít i eljárásban létrejött, külön okiratba foglalt megállapodást a bíróság által jóváhagyhatónak tekinti, míg a gyakorlatunk alapján elmondható, hogy számtalan esetben segítené a perek egyezséggel történ befejezését (annak minden el nyével együtt), ha legalább oldanánk a jelenlegi merev gyakorlatot. Azokban a perekben, amelyekben nincs kétségünk afel l, hogy az írásban el terjesztett egyezségi nyilatkozatot (akár a tárgyaláson kívül létrejött teljes egyezséget tartalmazó okiratot, akár az egyoldalú és kell en határozott egyezségi javaslatot) valóban az adott fél, akarathibától mentesen és legalább a teljes bizonyító erej magánokiratnak megfelel alakisággal terjeszti el (pl.: a MABISZ, az ARTISJUS, biztosítótársaságok, pénzintézetek, melyek nagyobb számú peres ügyük mellett képvisel ik révén a tárgyalásokon nem jelennek meg, ám egyezség kötésére hajlandóak lennének, és ezt pusztán az egyezségkötés processzusára vonatkozó jelenlegi jogértelmezésünk hiúsítja meg), ott a bíróság vonatkozó ellen rz szerepét szükségtelen odáig vinni, hogy megkívánja az adott fél (illetve képvisel jének) tárgyaláson elhangzó nyilatkozatát. Összefoglalva a magunk részér l célszer nek és a jelenlegi jogszabályi környezettel is megfeleltethet nek éreznénk egy olyan tartalmú jogértelmezést, mely a bíróság

19 19 által jóváhagyott egyezségek tekintetében a Pp ának (3) bekezdéséb l levezetett, és a jogszabályoknak való megfeleltetés körében a bíróság ellen rz feladatává tenné az egyezségi nyilatkozatok hitelességének (e körben értve els sorban, hogy a nyilatkozat valóban a félt l származik, valóban egybehangzó, illet leg felismerhet érvényességi hibában nem szenved) vizsgálatát, ám ezt nem szorítaná feltétlenül és minden esetben arra a szintre, hogy az egyezségi nyilatkozatot a fél a bíróság el tt, a tárgyalóteremben tegye meg. Mindamellett az egységes jogértelmezés és az egyes jogintézmények kiszámítható m ködtetése valamennyi bíróságnak a jogbiztonság követelményéb l fakadó általános kötelezettsége, így a jelenlegi, és a jelenlegi ismereteink szerint valószín síthet en országosan egységes gyakorlat megváltoztatását megyei bírósági szinten nem javasoljuk és nem támogatjuk. A joggyakorlat esetleges megváltoztatására egy, a megyénken túlmutató szélesebb kör támogatottság és hajlandóság esetén látunk lehet séget. A kérdés felvetése ugyanakkor korántsem érdektelen. D e b r e c e n, évi november hó 19. napján Dr. Tardiné Dr. Szabó Piroska Dr. Tóth Endre Tamás kollégiumvezet el adó bíró

20 20 V. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a jogi hatályok fenntartása iránti kérelem előterjesztése A kollégák által felvetett kérdés: Figyelemmel az eltér gyakorlatra (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Pf /2009/2., Pf /2010/2., Debreceni Ítél tábla Gf. IV /2010/3.) mi a kollégium által ajánlott eljárás arra az esetre, amennyiben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követ en a jogi hatályok fennmaradása iránt terjesztenek el kérelmet, azonban ezen kérelem nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, szükséges-e ez esetben végzést hozni, ha igen az fellebbezhet -e, különösen akkor, ha a jogszabály a keresetindításra határid t állapít meg. E l ő t e r j e s z t é s: A kérdésben felvetett eltér gyakorlat és jogértelmezés valós, mely azonban nem pusztán a megyénk ítélkezési tevékenységének, hanem mint ahogyan arra az 1/2010. KPJE. indokolása is utal, és mint ahogyan azt a hozzáférhet és vonatkozó fels bb bírósági döntések áttekintése is mutatja ( BH , KGD , BDT. 2010/5/95., Debreceni Ítél tábla Gf. IV /2005/2., Debreceni Ítél tábla Pf. I /2006/2., Debreceni Ítél tábla Pf. I /2008/2., Gy ri Ítél tábla Gpkf. V /2010/2., F városi Ítél tábla 2.Kf /2007/2., F városi Ítél tábla 3. Pkf /2008/1. ) az országosan is tapasztalható. A kérdés megválaszolását segíti, hogy az annak felvetése óta eltelt id ben (2010. október 11-én) a Legfels bb Bíróság megalkotta az 1/2010.KPJE. határozatot, mely az eltér gyakorlat mögött álló és a Pp ának értelmezése körében kialakult két álláspont dilemmáját feloldja. A jogegységi határozat bár a felvetett kérdésre nem ad konkrét választ, annak szelleméb l és egyéb megállapításaiból az logikailag következtethet. A jogegységi határozat rendelkez része: 1./ A keresetlevélnek a Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény ( a továbbiakban: Pp.) a alapján való elutasítása esetén, a Pp ának (1) bekezdésének alkalmazásakor a keresetlevél benyújtásához f z d jogi hatályok fennmaradásához az újra benyújtott beadványt (és annak pótlólag el terjesztett mellékleteit ) az elutasított keresetlevéllel és annak mellékletével együtt kell értékelni. 2./ A Pp ának (1) bekezdésének alkalmazásához elegend, ha a hiányzó tartalmi kellékek, illetve mellékletek pótlása mellett a beadvány tartalmából kiderül,