NAGY HAZUGSÁGOK: Az Izrael elleni propagandaháború mítoszainak leleplezése. El szót írta: David Horowitz

Átírás

1 NAGY HAZUGSÁGOK: Az Izrael elleni propagandaháború mítoszainak leleplezése í r t a D A V I D M E I R - L E V I El szót írta: David Horowitz

2 NAGY HAZUGSÁGOK: Copyright 2005 Center for the Study of Popular Culture P.O. Box Los Angeles, CA ISBN Hungarian Translation by Zsélyi Benjámin 2007 Az Izrael elleni propagandaháború mítoszainak leleplezése Írta: David Meir Levi El szót írta: David Horowitz 2

3 T A R T A L O M J E G Y Z É K Ezen tanulmány jelent sége írta David Horowitz A menekültprobléma eredete A probléma megteremtésének nyolc lépése A megszállás és a telepek kérdése...21 Bibliográfia..39 Életrajzi jegyzet 3

4 E Z E N T A N U L M Á N Y J E L E N T S É G E í r t a D a v i d H o r o w i t z A Közel-Keleten a háború már csaknem hatvan éve dúl. A legtöbb ember nem ismeri annak történelmi hátterét, és a tényeket. Ez a tudatlanság kit táptalajt ad azon próbálkozásoknak, melyek gyilkos céljukat általuk kreált mítoszokkal próbálják igazolni, melyekb l a politikai propaganda gépezet hihetetlen mennyiség t teremtett annak érdekében, hogy a zsidó állam elleni háborújukat táplálják. Izrael a Közel-Kelet egyetlen demokráciája, mely vezet it szabad választásokon választja, és jogokat garantál polgárainak. Ennek ellenére Izraelt azok támadják kik állításuk szerint az emberi jogokért küzdenek. Másfél millió arab él Izraelben, akik megválasztják vezet iket az izraeli parlamentbe, akiknek ott több joga van, mint lenne bármely arab államban, mégis Izraelt azok támadják kik állításuk szerint a szociális igazságosságért harcolnak. Izrael puszta megalapítását arab ellenségei a Nakbanak, azaz a katasztrófának nevezik, mellyel egyértelm en kifejezik, hogy Izraelnek nem szabadna léteznie. Izraelt azok támadják, kik állításuk szerint az önrendelkezést támogatják és elutasítják a népirtást. Izrael már megszületésének pillanatában célpontjává vált egy nem provokált konfliktusnak melyben öt arab diktatúra és királyság fordult ellene. Az arab háború célpontjává vált, mely megállás nélkül folyik immár 60 éve, mivel az arab államok nem hajlandóak békét kötni. Izraelt mégis azok támadják, akik állításuk szerint békére áhítoznak. Izrael terrortámadások áldozata, melyek a terroristák által kiirtásra ítélt zsidók mellett, palesztin n ket és gyermekeket is ölnek. Izraelt mégis azok 4

5 támadják, akik állításuk szerint az emberiség és a szabad jöv érdekében szólnak. Hogyan lehetséges ez? Hogyan öltheti magára a gonosz az igazság köntösét? Hogyan lehet egy népirtó háborút, mely demokratikus keretek között él emberek elpusztítására irányul, úgy igazolni, hogy azt nemzeti felszabadításnak titulálják? Úgy, hogy olyan politikai mítoszokat gyártanak, melyek igazolják agressziójukat és háborújukat a civil lakosság ellen. George Orwell futurisztikus regényében, az 1984-ben az Igazság Minisztériuma a következ jelmondatot harsogja: A tudatlanság er ; a szabadság rabszolgaság." A politikai mellébeszélés természete sosem változik, és célja mindig ugyanaz marad: a történelmi emlékek eltörlése a hatalom érdekében. Az ember harca a hatalom ellen ahogy a cseh író, Milan Kundera írta, a harc az emlékekért a felejtéssel szemben. Csak a visszaállított memória és emlékek képesek leleplezni a totalitárius hazugságokat, és képesek szabaddá tenni az embert. David Meir Levi tanulmánya visszaállítja emlékezetünkbe azon tényeket, melyek a közel-keleti konfliktus magját adják. Ezen tények nemcsak a történelem visszállításának szempontjából fontosak, melyet a politikusok elhomályosítottak, hanem azon emberek számára is, kik saját pusztulásuk mindennapos árnyékában élnek. Mindenki, ki elkötelezett az igazság ismerete mellett, élvezettel fogja ezt a könyvet olvasni. 1. A MENEKÜLTKÉRDÉS Azon menekültek tragikus sorsának arab verziója, kik a palesztin mandátumot az 1948-as háború el tt, közben, és utána Izraelt hagyták el, olyan mértékben elterjedt, hogy sok magasan képzett történész, kommentátor, újságíró és politikus gondolja azt, hogy pusztán Izrael állam megalapítása egymillió szerencsétlen és reménytelen arab menekülését kényszerítette ki. Izrael okozta a problémát, úgyhogy oldja is meg. Ezen kijelentés, mely az Izrael ellenes propaganda alapját képezi, és így a közel-keleti konfliktusét is, megkérd jelezhetetlenül hamis. A probléma eredete Izrael állam az ENSZ békés és legális jogi folyamatának eredményeként jött létre. Nem palesztin földeken alapították meg. A Török Birodalom területén alapították meg, melyet négyszáz évig a törökök uraltak, míg el nem vesztették azt az els világháború során. Nem volt semmiféle palesztin föld, mivel nem volt senki, ki palesztinnak vallotta volna magát. Voltak arabok, kik Palesztina területén éltek, ám k szíriainak tartották magukat. Szintén, csak az els világháború után alapították meg a jelenlegi közel-keleti államokat, Jordániát, Szíriát, Libanont és Irakot, melyeket mind a Török Birodalom területén hoztak létre a nyertes angolok és franciák. Jordániát a palesztin mandátum területének 80%-án hozták létre, olyan területen, melyet eredetileg a Népszövetség (az ENSZ el dje) a zsidók hazájának ítélt. Ett l kezdve a zsidók nem rendelkezhettek tulajdonnal az országban. A lakosság kétharmada palesztinai arab, kik felett a Hashemita királyság uralkodik. 5

6 1947-ben, az ENSZ felosztási terve két állam megalapítását javasolta a Palesztin mandátum területének maradék 20%-án: Izrael államát a zsidóknak és egy másik államot az araboknak. Az arabok elutasították a saját államot, és háborút indítottak Izrael ellen. Ez az els dleges forrása az arab menekültproblémának re tehet azon arab menekültek száma, kik az arab államok (nem a palesztinai arabok) háborúja miatt hagyták el otthonaikat. Az arab államok, (kivétel nélkül diktatúrák) nem kívántak megt rni egy nem arab államot a Közel Keleten. A nyolc arab állam vezet i (mely országok lakossága többszörösen felülmúlta a zsidó telepesek létszámát az egész egykori Török Birodalomban), háborút indítottak az újonnan megalakult Izrael állam ellen, három fronton egyidej leg indított invázióval. A hajadon Izrael könyörgött a békéért, barátságot és együttm ködést ajánlott szomszédinak. Az arab diktátorok elutasították az ajánlatot, és meghirdették a zsidókat megsemmisít háborújukat. A háború elveszett. Ám a háborús állapotok megszakítás nélkül fennmaradtak mivel az arab államok (f leg Szaúd-Arábia és Irak) nem mutattak semmiféle hajlandóságot a békekötésre. A mai napig az arab államok és a palesztinok agressziójuk bukására és Izrael állam megteremtésére an-nakba -ként, katasztrófaként emlékeznek. Ha nem lett volna arab agresszió, nem lett volna háború, és nem lett volna egy invázió sem arab államok részér l, kiknek célja nyíltan népirtó jelleg volt, nemhogy egy arab menekült sem lett volna, de már 1948-ban létrejöhetett volna a palesztin állam a Nyugati parton és a Gázai övezetben. A háborúban Izrael további földterületekhez jutott. Egy a háborús felek között köttetett békeegyezmény hiányában, a nemzetközi jog engedélyezi az agresszor területének annektálását, ám hozzá kell tenni az annektált föld a törököké volt egészen az els világháborúig, majd legy iké és nem az arab államoké. Izrael felajánlotta a földek visszajuttatását, melyet az arab agresszió elleni önvédelme során foglalt el egy hivatalos békéért cserébe. Ezen ajánlatát a Rhodes-i fegyverszüneti tárgyalások során és 1949-ben a Lausanne-i konferencián is megtette. Az arab államok elutasították az ajánlatot, mivel a zsidó állam elpusztítása érdekében fenn akarták tartani a háborús állapotokat. Amennyiben elfogadták volna Izrael ajánlatát, a régiót azóta sújtó problémák egyszer en és rövid id alatt megoldódtak volna. Az egyetlen probléma az, hogy ez nem elégítette volna ki az arabok azon vágyát, hogy eltöröljék Izrael államot. Gy zelme után Izrael elfogadott egy törvényt, melyben engedélyezte az arab menekülteknek, hogy visszatérhessenek Izraelbe, amennyiben aláírnak egy nyilatkozatot, melyben deklaráltan felhagynak az er szakkal, és állampolgári esküt tesznek Izrael államnak, és vállalják, hogy békés, az országot gyarapító polgárokká válnak. A törvény érvényességi ideje alatt több mint 150,000 arab menekült élt a lehet séggel, hogy visszatérhessenek régi életükhöz, Izraelben. A zsidóknak kiket az arab államokból üldöztek el, nem volt lehet sége, hogy visszatérjenek azon területekre, ahonnan elüldözték és kitiltották ket. Minden józanul gondolkodó, a történelmet függetlenül vizsgáló személy számára nyilvánvaló kell hogy legyen, hogy nem Izrael okozta a menekültproblémát, ennek ellenére, még megoldást is talált rá. Ezzel szemben, az arab menekültprobléma az arab államok agressziójának közvetlen terméke, és annak eredménye, hogy miután nem sikerült eltörölni a zsidó államot, nem voltak hajlandóak hivatalos békét kötni, és arra sem, hogy gondját viseljék 6

7 az arab menekülteknek, kik továbbra is Izrael határain kívül maradtak. A zsidó menekültek Az arab-izraeli konfliktus nemcsak arab menekülteket szült, ám ezt arab oldalon mindenki elfelejti és 1954 között, 800,000 zsidót kényszeríttettek arra, hogy hagyják el azon arab és muszlim földeket, ahol több száz, több ezer éve éltek, Irakot, Marokkót, Tunéziát, Jordániát, Iránt, Szíriát, Egyiptomot, Libanont, és egyéb muszlim országokat. Ezek a zsidók arab országaik békés és azokat gyarapító polgárai voltak, és semmilyen értelemben nem jelentettek azokra fenyegetést. Ennek ellenére fegyvert szegezve rájuk kényszeríttették ket, hogy mindenüket hátrahagyva meneküljenek, a magukon lév ruhákkal. Az el zésük egyetlen oka az arab országok bosszúja volt azok zsidó lakosságán, miután haderejük vereséget szenvedett az általuk indított háborúban. A legtöbb zsidó Izraelbe menekült, ahol a kicsiny ébredez zsidó állam integrálta ket a társadalomba. Az arab államok (és kés bb a Palesztin Felszabadítási Szervezet is) megtagadta ugyanezt az arab menekültekt l, és konstans létbizonytalanságban tartotta ket, Izrael elleni háborújuk érdekében. Pár megfigyel szerint ezt a kett s menekültproblémát népességcsereként kell értelmezni: az arabok arab országba menekültek, a zsidók pedig egy zsidó országba, mindannyian az 1948-as háború eredményeképpen, és mindkét oldal állítása szerint fegyverrel kényszerített evakuáció hatására. A másik, arab oldalon senki sem javasolta a magától értet t: ha egyszer a zsidó menekülteket letelepítik az arabok által elhagyott földeken, akkor miért ne lehetne az arabokat oda letelepíteni, ahonnan a zsidókat el zték? Az egyik ok, amiért ez fel sem merült, az az, hogy Jordánia kivételével egy muszlim állam sem engedte meg kés bb azt, hogy az arab menekültek egyáltalán állampolgárságot kapjanak. Számításba véve a zsidó menekültek elkobzott vagyontárgyainak értékét, melyet arab és muszlim földekr l való elmenekülésük után becsületek fel, a zsidók így is b séges jóvátételt fizettek az araboknak, akár kérték, akár nem. A zsidók hátrahagyott vagyonát, melyet az arab kormányzatok becsültek fel, legalább 2,5 milliárd dollárt ér, 1948-as árfolyamon. Ezt a pénzt befektetve igen alacsony 6,5%-os kamatra, az azóta eltelt 57 év alatt kapunk 80 milliárd dollárt, melyet az arab és muszlim kormányok felhasználhattak volna a zsidók tulajdonából, hogy segítsenek az arab menekülteken. Ez az összeg több mint elegend az arab menekültek kárpótlására. Nincs olyan pontos becslés, mely megmondhatná, hogy az Izraelb l elmenekült arabok mennyi értéket hagytak hátra, de egyik sem haladja meg a 2,5 milliárd dollárt 1948-as árfolyamon. Összefoglalva az arab oldal így is nyert az cserén. A 20. század sok-sok háborúja több tíz millió menekültet szült mind Európában, mind Ázsiában ben, 1,8 millió embert telepítettek át, hogy megoldják Török- és Görögország háborúját. A második világháborút követ en, németet kényszerítettek, hogy elhagyják kelet-európai otthonaikat, hogy Németországban telepedjenek le. Amikor az indiai szubkontinenst felosztották, több mint 12 millió embert telepítettek át India és Pakisztán között. Az összes ehhez hasonló menekültproblémát megoldották, kivéve azon arabét, kik Izraelt az 1948-as háború során hagyták el, kiket az arab országok és a Palesztin Hatóság menekülttáborokban tartott. 7

8 Az arab menekültprobléma Egy másik ironikus tényt is figyelembe kell vennünk a menekültproblémával kapcsolatban. Izrael a zsidó menekültkérdést hatalmas források ráfordításával oldotta meg, hogy oktassa és integrálja a menekült zsidó népességet a társadalomba. A menekültek sosem kényszerültek a világ segítségére, sem az Egyesült Nemztetek Szövetségének közbelépésére, és sosem tagadta meg t lük civil és emberi jogaikat saját befogadó országuk. Minden nehézség ellenére, mint a korai diszkrimináció, a beilleszkedési és elhelyezési nehézségek, k és leszármazottaik a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját gyarapító polgárokká váltak, és épít i a világ szociálisan és technikailag egyik legel rehaladottabb országának. Az arab menekültek sorsa a fenti pozitív végkifejletnek pontosan az ellenkez je. Az arab vezet k tudatosan tartották palesztin testvéreiket menekülttáborokban, melyek sok esetben kiérdemelték a koncentrációs tábor jelz t. Akaratlakosan fenntartott nyomorukat vezet ik propagandafegyverként használtak és használják Izrael és a Nyugat ellen. A palesztin menekülteket Gázában nem Izrael, hanem az azt 1948-ban elfoglaló Egyiptom kényszerítette táborokba, riztette ket, és lövette le ket, ha megpróbálták a táborokat elhagyni, és sosem kapták meg az egyiptomi állampolgárságot vagy az egyiptomi útlevelet. (Ezen tényeket személyesen rögzítette Jasszer Arafat, az általa hitelesített életrajzában, melyet Alan Hart készített,(alan Hart: Arafat: Terroist or Peace Maker, 1982). A menekülteket Libanonban hasonló, ám kevésbé drákói elnyomás alatt tartották. Törvény tiltotta el ket több mint hetven foglalkozástól, nem kaptak állampolgárságot, és nem utazhattak. Egyedül Jordániában kapták meg az ket illet állampolgárságot. A Fatah Központi Bizottságának rangid s vezet je, Sakher Habash elmagyarázta, hogy arab és palesztin vezet k miért tagadják meg a normális élet lehet ségét a palesztinoktól. El adásán, melyet 1998-ban a Schem-i An-Najah egyetemen tartott a következ ket mondta: Nekünk a menekültkérdés a nyer kártya, mely Izrael állam végét jelenti. Más szóval, ha a háború, a terrorizmus, Izrael diplomáciai elszigetelése, a világméret PR kampány, melyben Izraelt démonizálják, mind elbukhatnak (és a legtöbb el is bukik), ám amíg ez az üt kártya a kezükben van, addig Izrael elpusztításának reménye továbbra is élni fog az arab revansisták szívében. A palesztinoknak kik Izraelt 1948-ban hagyták el, és még életben vannak, nincsen joguk visszatérni Izraelbe, mivel az arab vezet réteg, kik ket képviselik (az arab nemzetek 1993-ig, majd a Palesztin Hatóság) még mindig, de jure és de facto, háborúban állnak Izraellel; így ezen menekültek továbbra is a potenciális ellenséget képviselik. A nemzetközi jog nem várja el egy országtól sem, hogy öngyilkosságot kövessen el több százezer f nyi, vele ellenséges lakos befogadásával. Egy 1949-es békekötés értelmében, az arab menekültek élhettek volna Izrael ajánlatával; ám vezet ik azt elutasították. A jelenlegi palesztin követelés, melyet k a visszatérés jogának neveznek, nem a arab menekült (leszámítva azok számát akik az azóta eltelt id során elhunytak) visszatérését követeli, hanem 5 millióét. Ez a rendkívül magas szám természetesen politikai célokat szolgál. A nemzetközi törvények szerint azon generációkat, melyek egy olyan menekült népességbe születtek, melyet letelepítettek és/vagy melyek szám zetésben 8

9 élnek, nem illetik meg a menekültjogi státus. Ez azt jelenti, hogy a menekültjogi státus csak arra a kevés, még ma is él arabra vonatkozik, kik 1948-ban menekültek el, s legtöbbjük már el rehaladott korú. A nyilvánvaló tények összegzése Az elhúzódó arab menekültprobléma mesterségesen el idézett, melyet már 57 éve tartanak fenn az arab vezet k kihasználva saját népük szenvedését, hogy egy szimbólumot teremtsenek a palesztin áldozati kultusznak; alapot az Izrael ellenes propagandának; kiképz központot és táborokat az arab terroristáknak; és üt kártyát az Izrael ellenes dzsihádnak (Sakher Habash nyomán), mikor minden más (háború, terrorizmus, nemzetközi diplomácia) megbukik. Haq el-auda, a visszatérés joga, mely szerint a palesztinai arabok visszatérhetnek otthonaikba, farmjaikra, gyümölcsöskertjeikbe, melyek Izrael részét képezik immár 57 éve, nem több mint ámítás. Hatvan évvel ezel tt majd egymillió zsidó élt a Közel- Kelet arab országaiban; országukhoz h, keményen dolgozó állampolgárok, lakóhelyük kultúrájának és gazdaságának gyarapítói. Ma, szinte nincsen zsidó lakosság a Közel-Kelet arab országaiban, és rasszista apartheid törvények tiltják meg ezen országok nagy részébe való belépésüket. A másik oldalon, Izraelben, azon arab száma, kik nem menekültek el 1949-ben mára több mint f re gyarapodott. Tizenkét képvisel jük van az izraeli parlamentben, bíróik izraeli bíróságokon ítélnek, és az izraeli Legfels bb Bíróság bársonyszékein ülnek, Ph.D-ket és professzorokat adnak, kik izraeli egyetemeken és f iskolákon tanítanak. k olyan népességet alkotnak, mely több szabadságot, oktatást, és gazdasági lehet séget élvez, mint bármely arab ország lakosai. Az arab vezet k okozták az arab menekültproblémát ban, háborús agressziójukkal a frissen megalapított Izrael állam ellen, mely az ENSZ legális jogi folyamatának eredményeként jött létre. Az arab vezet k azóta is fenntartják az arab menekültproblémát, és megtagadják a menekültekt l a normális élet lehet ségét, hogy a saját maguk által teremtett szenvedést felhasználják az Izrael elleni vég nélküli háborújukban. Ezen évtizedek során a menekülttáborok és az azt fenntartó arab vezet k több milliárd dollár támogatást kaptak az Egyesült Nemzetek Szervezetét l, az Egyesült Államoktól, az Egyesült Királyságtól, az Európai Uniótól és másoktól. 9

10 2. A PROBLÉMA MEGTEREMTÉSÉNEK NYOLC LÉPÉSE A területet, melyen hamarosan Izrael állam megalakul, az arabok nyolc lépésben hagyták el: derekán, még hónapokkal az ENSZ felosztási terve el tt (1947 november 29), nyilvánvaló volt, hogy háború lesz, függetlenül attól, hogy hol húzzák meg a határvonalakat. A közelg háború tudtával, a nyugat-galilleai módosabb arabok (az effendi), Haifától Akkóig és a közte található falvakból lezárták házukat és elutaztak Bejrútba vagy Damaszkuszba. Kapcsolataik és vagyonuk révén biztonságban kivárhatták a háború végét. Senki sem hitte, hogy az ifjú Izrael állam megnyerhet egy háborút az arab államok ellen. Az arabok, kik elhagyták lakhelyüket, azt hitték, hogy ezzel elkerülik a veszélyt, és a háború végeztével visszatérhetnek otthonaikba. A jelenlegi becslések és független megfigyel k szerint (Conor Cruise O Brien, könyvében the Siege-ben [ Az Ostrom ] talán a legobjektívebb) így en menekültek. 2. Ezen menekültek a politikai és társadalmi vezet ség hirtelen jött hiányát okozták Nyugat-Galillea arab lakossága körében, és ahogy az ellenségeskedések száma felfutott 1947 telén, az arab parasztság (a Felahin) szintén elhagyta lakhelyét, vezet ik példáját követve. Nem álltak rendelkezésükre sem a jó kapcsolatok, sem a vagyon, hogy kényelmesen kikerülhessék a közelg veszélyt, ahogy azt az effendi tette. Nagy részük magához vette, amit mozdítani tudott, és egyszer en átsétáltak Libanonba vagy Szíriába. Vezet ségük elmenekült, így azt feltételezték, hogy a helyzet egyre rosszabbodik, így rájöttek: jobb, ha k is menekülnek. Szintén biztosak voltak abban, a kortárs arab sajtó nyújtotta dokumentációk alapján, hogy amint a háborúnak vége, és 10

11 az összes zsidót megölték, vagy el zték, visszatérhetnek otthonaikba. Ezen arabok számát f re becsülik. Annyian hagyták el otthonaikat, hogy az arab államok Bejrútban különleges konferenciát tartottak, hogy hogyan kezeljék a határaikon átözönl arabokat. Különleges táborokat állítottak fel, melyek kés bb menekülttáborokként váltak ismerté. Ezen arabok szabad akaratukból hagyták el otthonaikat. Senki, sem Izrael, sem az arab államok nem bátorították ket, vagy kényszerítették ket, vagy utasították ket, hogy így tegyenek. A háború még meg sem kezd dött november 29-e után, a háború az izraeli Haganah és félkatonai arab szervezetek több tízezer önkéntese között kiélez dött. Az arab sajtó és a nyilvános beszédek egyértelm vé tették, hogy ez a háború zsidókat megsemmisít háború lesz, azon nagy mongol hordákéhoz hasonlatosan, kik mindenkit leöltek, ki útjukba került. Izrael így már nem a függetlenségéért, hanem a puszta túléléséért küzdött. Ahhoz, hogy meg tudják védeni az olyan zónákat, ahol a zsidó népességet teljesen körbezárták az arabok (mint Jaffa zsidói, és a zsidó faluk és kibucok, Galillea egyes területein és az ország Gus Dánnak nevezett központi területein, és Jeruzsálemben), a Haganah a megfélemlítés taktikáját vezette be. Ezzel pánikot keltett az adott terület arab lakosságában, így azok ennek nyomán visszavonultak biztonságosabb területre. Ezek után, a Haganah számára megnyílt a lehet ség, hogy megvédjék a zsidó lakosságot, kik amúgy ki lennének téve az arabok népirtó szándékainak. Sok nyugat-galilleai arab, Jaffa, és Kelet-Jeruzsálem egyes részein, ezen taktikák hatására elmenekült. A taktikák legf bb fegyvere az olyan híresztelések voltak, minthogy egy hatalmas zsidó hadsereg fog hamarosan partra szállni a nyugaton, hogy kézigránátokat dobálnak a házak elé, minthogy dzsipek hajtanak be az arab falvakba, és gépfegyverrel lövik a házak falát, mint az olyanok, melyeket az arabul beszél zsidók terjesztettek el, miszerint a Haganah nagyságrendekkel nagyobb, mint ahogy az valójában volt, és az csak egy hatalmas zsidó hadsereg el futára. Itt fontos megjegyeznünk, hogy a zsidók felel sek voltak ezen arabok elmenekülésért. Ám ezt nem azért tették, mert (ahogy az arabok) etnikai tisztogatást akartak rendezni az országban, vagy, mert ki akarták söpörni az arabokat. Mindezt azért tették, mert azokon a területeken, ahol a zsidók kisebbségben voltak, védtelenül, arab er k gy jében, mészárlás áldozatává váltak volna (ahogy történt ez Gush Ecion településein, az si Jeruzsálem [a várfalakon belüli Jeruzsálem a ford.] zsidó negyedében, és még korábban, 1929-ben Hebronban). Az a tudat kényszeríttette ket a fenti taktikák alkalmazására, hogy tudták, a puszta túlélésükért vívnak háborút egy náluknál sokkal nagyobb és jobban felfegyverzett ellenséggel szemben. Semmiképpen sem szabad elfelejtenünk: ha az arab vezet k elfogadták volna az ENSZ felosztási tervét, akkor már november 29-e óta létezne egy palesztin állam az arabok számára, Izrael mellett. Amennyiben az arab seregek nem avatkoztak volna be, nem lett volna semmiféle menekültprobléma. Tartsuk észben ezt a két tényt, mivel az arab államok ebb l következ leg a menekültprobléma megteremtésének és fenntartásának b nös felel sségét is a vállukon hordozzák, megszegve az ENSZ 181-es határozatát és a nemzetközi törvényeket. 11

12 4. Az arab vezet i réteg, a félkatonai szervezetek vezet i, a szír hadsereg vezet ivel egyetemben nagy lármát csaptak közleményeiknek, melyekben felszólították az arabokat, hogy hagyják el otthonaikat, hogy hadseregeiknek szabad kezük legyen a zsidók kiirtásához. Mikor vége lesz a háborúnak és a zsidókat vagy mind megölték vagy el zték, az arab lakosok visszatérhetnének saját és a zsidók földjeire. Nem tudhatjuk pontosan, hány arab hagyta el Izraelt ezen közlemények hatására; de mivel az arab szóviv k a háború után a nyilvánosság el tt kezüket tördelve elismerték, hogy k okozták a menekültproblémát, teljesen egyértelm, hogy az arab vezet ség üzenete, felszólítása volt az egyik f tényez az arabok menekülésének. 1 Szintén fontos megjegyezni, hogy több alkalommal a zsidó vezet k kiálltak a nyilvánosság elé, és kérték az arabokat, hogy ne meneküljenek el. Haifa polgármestere a legjobb példa erre. Saját élete kockáztatásával, Haifa arab részén dzsipjével, hangosbeszél vel a kezében arabul kérte városának lakóit, hogy ne vegyék figyelembe az arab propagandát. Ennek ellenére tízezrek menekültek. A brit hivatalnokok, kik mindezt végignézték, több, különböz módon is dokumentálták az eseményeket. Azon arabok, kik maradtak, sértetlenséget élveztek, és Izrael polgáraivá váltak. 2 A britek szintén dokumentálták egy ilyen esetet Tiberiászban (a városban az arab lakosság többszörösen felülmúlta a zsidó lakosságot). Az arabok nemes egyszer séggel inkább a távozást választották, annak ellenére, hogy nem fenyegették ket a zsidók, és megkérték a briteket, hogy 1 Lásd a függeléket 2 Lásd a függeléket segédkezzenek. Több tízezren távoztak brit felügyelet alatt, míg a zsidók, mind civilek, s mind a Haganah tagjai az egészet végignézték. Cfát arab lakói még a Haganah megérkezése el tt elhagyták a települést, bár a településen az arab er a zsidókat tíz az egyhez felülmúlta. Az arabok, kik a maradást választották, sértetlenséget élveztek, és kés bb Izrael állampolgáraivá váltak. Mindezen tényeket több esszé formájában rögzítették kés bb a történészek, azt, hogy az arab vezet k hogyan szólították fel embereiket, hogy meneküljenek. Conor Cruise The Siege és Mitchell Bard Myths and Facts of the Middle East conflict m ve megdönthetetlen bizonyítékokkal támasztják alá ezen felszólítások és közlemények valódiságát. 5. Deir Yassin: A Deir Yassin településen történtek mindmáig vita tárgyát képzik. Ám az arab vezet k azóta beismerték, hogy ezen mítoszt céllal indították útjára az általuk kitalált mészárlásról. A cél az volt, hogy az arab seregeket feltüzeljék a zsidók ellen, és hogy megfélemlítsék az arab lakosságok, hogy azok még nagyobb tömegben hagyják el a hamarosan csatatérré váló lakhelyüket. 3 A falu a Jeruzsálemet Tel- Avivval összeköt út mentén fekszik. A zsidó Jeruzsálem ostrom alatt állt, és az egyetlen lehet ség az ostrom alatt lév k ellátására ez az út volt március 13-án iraki katonák egy egysége behatolt a faluba. Egyes feltételezések szerint a lakosság felszólította ket, hogy hagyják el a települést. Azonban ezt nem tették, mivel az itt vívott csata után a halottak között az holttesteiket is megtalálták. Egyértelm, hogy céljuk az egyetlen menekülési útvonal elzárása volt. Ha ezt megtették volna, az maga után vonta volna a zsidó Jeruzsálem bukását. Így 1948 április kilencedikén a zsidó Irgun 3 PBS: The Fifty Year of War Israel and the Arabs (1993 DVD) 12

13 (egy félkatonai különleges egység) egy egysége belépett a faluba. A m velet a nemzetközileg elfogadott beavatkozási szabályok értelmében teljesen jogos volt, mivel az iraki jelenlét a falut legális katonai célponttá tette. Céljuk, hogy elfoglalják a falut, és kiverjék onnan az iraki er ket, teljesen egyértelm volt a kezdetekt l fogva, mivel egy dzsipr l hangosbeszél n tájékoztatták a lakosságot, hogy hagyják el (a nemsokára csatatérré váló) falut. A dzsip árokba futott, így el fordulhat, hogy nem minden lakó értesült az üzenetr l; mégis sokan elhagyták azt, miel tt még az Irgun egyáltalán megérkezett volna. Az Irgun ahelyett, hogy körbezárta volna a falut, hogy meggátolja ket menekülésükben, több menekülési útvonalat is hagyott, melyeket több száz lakos ki is használt. Az irakiak pedig n nek álcázták magukat (könny a fegyvereket elrejteni a burka rojtjai alatt) és elvegyültek a faluban él n k és gyermekek közt. Így mikor az Irgun harcoló egysége behatolt a faluba, n k nyitottak rájuk tüzet. Mikor az Irgun harcosai viszonozták a tüzet, ártatlan ket öltek meg, mivel az irakiak n nek öltözve tüzeltek, és mögöttük rejt ztek. Az Irgun er i a nem várt irányból érkezett z miatt 40%-os veszteséget szenvedtek, ám sikerült az irakiakat megölniük. Mikor már azok egy csoportban voltak, és megadták magukat, még mindig n nek öltözve, és beleegyeztek abba, hogy hadifoglyok azon pillanattól, az irakiak újra tüzet nyitottak a burkájuk alatt továbbra is elrejtett fegyverekkel. Az Irgun er it megint csak meglepetésszer en érte a támadás, és tüzet nyitottak a csoportra. Ennél fogva azok az irakiak, kik ténylegesen feladták magukat, szintén meghaltak, azokkal egyetemben, kik másodszorra is tüzet nyitottak. Mikor a Haganah megérkezett, látták a halott asszonyokat és gyermekeket és civileket, így az Irgunt mészárlással vádolták. Ám a Vöröskereszt, melyet a sérültek és a civilek segítségére hívtak ki, nem találta semmi bizonyítékát a mészárlásnak. S t, a bizonyítékok legújabb kori vizsgálata (1999. július), melyet arab tudósok végeztek a Beir-Zayyit egyetemen Ramallahban, szintén arra mutatnak, hogy nem volt semmiféle mészárlás, sokkal inkább egy katonai konfrontáció, melyben civilek haltak meg a keresztt zben. Az arab halálos áldozatok száma, beleértbe az iraki katonákat, a Beir Zayyit egyetem számításai szerint 107 f. Akkor honnan jött a mészárlás ötlete? Ugyanazon arab források, kik beismerték, hogy, bátorították az arab lakosság menekülését, szintén beismerték, hogy arab szóviv k nagyban eltúlozták a Deir Yassin-i csata áldozatainak számát. Szintén beismerték, hogy olyan történetekkel találtak ki, melyek szerint ket tömegesen meger szakoltak, a terhes n ket brutális megcsonkítottak a vérszomjas zsidók, és még meg sem született gyermekeket öltek meg, miután kivágták ket anyjuk méhéb l, és a tömeges gyilkosságok után a testeket egy közeli bányába dobták. Ugyanezen arab források beismerik, hogy a hazugságok célja az volt, hogy még jobban feltüzeljék az arab nemzeteket, így azok nagyobb hévvel lépjenek be a háborúba, így a zsidókat mind elpusztíthatták volna az arab megszálló csapatok azok elsöpr túlerejével. A terv visszafelé sült el. A propaganda eredményeképpen, az arab civil lakosság több tízezres számban menekült. Mindezt meger sítik a Deir Yassin túlél ivel készített interjúk 1993-as PBS dokumentumfilm The Fifty Years of War-ban. Beismerték, hogy könyörögtek Dr. Hussein Khalidi-nek, a Palesztina Hangja (egy palesztin rádióadó Kelet-Jeruzsálemben) szerkeszt jének, hogy vágja ki a tudósításokból a hazugságokat, az olyan atrocitásokról, 13

14 melyek sosem történtek meg. így válaszolt: Meg kell ragadnunk ezt a kit alkalmat! Az arabok menekülése már hónapokkal Deir Yassin megkezd dött. Így Deir Yassin nem okozhatta azon több százezer arab menekülését, kik még április 9-e el tt menekültek el. Továbbá, míg a jelenkori arab propaganda szerint Deir Yassin csak egy példája volt a zsidók által elkövetett mészárlásoknak és öldöklésnek, addig nincs még egy másik dokumentált vagy csak ehhez hasonló cselekedet, melyet zsidók követtek volna el. Deir Yassin nem egy példa volt, hanem egy kivétel. Összefoglalva, nem a Deir Yassinban történtek indították el arab lakosok tízezreinek menekülését, hanem a hazugságok melyekkel az Arab Fels bb Parancsnokság, és amelyekkel Dr. Hussein Khalidi a Palesztina Hangja rádiócsatornán keresztül gerjesztette a pánikot. Mindezekért nehezen vádolhatja bárki is Izraelt. Továbbá egy igen neves forrásból is vannak információink, Jasszer Arafattól (általa hitelesített életrajzában), ki maga írta le, hogy Deir Yassinról terjesztett hazugságokkal gerjesztették a menekülést az egyiptomiak. Így miután megfélemlítették ket ezen történetekkel, az egyiptomiak lefegyverezhették az adott terület lakosságát, és gy jt táborokba terelték ket Gázában (ezek a mai gázai menekülttáborok). Miért tették ezt az egyiptomiak? Arafat szerint a cél a terület araboktól való mentesítése volt, hogy szabad kezet kapjanak az egyiptomi er k a háború elindításához. Egyiptomnak megvoltak a saját szándékai, hogy a Negevet és a parti területek déli részét elfoglalja. Nem akartak összeütközést a helyi arabokkal. Deir Yassinban nem volt mészárlás; és még csak semmi hasonló sem történt, mint amivel a zsidókat vádolták. Nem tudjuk, hogy hány arab menekült el az arab propaganda Deir Yassin mítoszának hatására. Ám a pár százezres szám közel járhat igazsághoz. Nagy részük az egyiptomi menekülttáborokban végezte Gázában. 6. Deir Yassinon kívül még két eset volt mikor az arabok az izraeli hadsereg tevékenysége nyomán menekültek: Lydda és Ramle. Mindkét falu a Tel Avivot Jeruzsálemmel összeköt út mentén fekszik. Ahogy Jeruzsálem ostromzára fokozódott, az izraeli er knek nyilvánvalóvá vált, hogy ahhoz, hogy megmentsék Nyugat-Jeruzsálem zsidóit a megsemmisítést l, ezt az utat nyitva kell tartaniuk. Így egy éjszaka mindkét falut megszállták, és er vel zték el onnan az arab lakosságot. Az ágyaikból rángatták ki ket és küldték ket a Jordánia által megszállt területekre, pár kilométerrel arrébb. Senkit sem öltek meg. Nem volt mészárlás, de el zték ket. Másfel l azért zték ki ket, mert faluik a Jeruzsálembe vezet út mentén feküdtek, és csak úgy lehetett garantálni a zsidó túlélését Jeruzsálemben, ha ellen rzés alatt tartják ezt az utat május 15-én, a brit er k megkezdték er ik evakuálást a brit Palesztin mandátum teljes területér l, és a Haganah, mely ezúttal az Izraeli Védelmi Er kké alakult (Israeli Defense Forces IDF), szabad kezet kapott. Az arab országokat szintén nem korlátozta semmi abban, hogy támadjanak. Nem is fogták vissza magukat. Nyolc arab diktatúra seregei özönlöttek Libanonból, Szíriából, Jordániából, Irakból, Egyiptomból (és önkéntesek és katonák Szaúd Arábiából, Jemenb l, és Marokkóból). Az IDF-et létszámban öt az egyhez felülmúlták. A következ egy hónapban az izraeliek egy hihetetlen bonyolult védekez háborút folytattak, és épp hogy sikerült a megszállókat 14

15 feltartóztatni. Az IDF-ben önkéntes szolgált, ám csak fegyverük volt júniusában az ENSZ t zszünetet vezetett be. Júliusig mikor az arab er k felújították támadásaikat, az izraeliek arra használták fel a t zszünetet, hogy fegyvereket és repül gépeket szerezzenek be Orosz- és Németországból Csehszlovákián keresztül. Jobban felfegyverkezve, az IDF immár f t számlált, és az arányokat így kett az egyhez javította. Ez már jó esélyt adott elszánt zsidó harcosoknak. Mikor a harcok kiújultak júliusban, az IDF offenzívába ment át, és sikerrel ki zték az arab er ket mind a zsidó területekr l és azon területek nagy részér l is, melyeket az ENSZ felosztásai terve a palesztin államnak szánt (Nyugat- Galillea, és a Gázától északra lév déli parti terület). Amikor az offenzíva megkezd dött még több arab menekült. Ahogy azt már fentebb is megjegyeztük, akik maradtak, nem váltak célponttá, és Izrael polgáraivá váltak. Az arab revizionista propagandával szemben, soha, semmilyen szándék nem volt, hogy az arabokat lemészárolják, míg az arabok nyilvánvalóvá tették, hogy ki akarják irtani a zsidókat. Sok civil halt meg kereszttüzekben, és az arabok túlnyomó többsége szükségszer nek tartotta menekülését vagy saját kezdeményezésükre, vagy mert az arab vezet i réteg hazugságai megfélemlítették ket. A fentebb tárgyalt védelmi okokból összesen két esetben zött el kis létszámú arabot az IDF. Mindez nem volt része semmilyen tervnek mely a terület araboktól való megtisztítását vagy kiirtásukat írta volna el. Ezek a vádak mind az új, hazug arab revizionizmus termékei, hogy felmentse az arabokat az agresszor szerepe alól, és a felel sség alól, hogy k teremtették meg a menekültproblémát. A céljuk, hogy a felel sséget mely ket illeti, átruházzák Izraelre. Az, hogy Izrael sohasem t zte ki célul Palesztina megtisztítását az araboktól, a következ tényekkel bizonyítható: 1) az ilyen eseményekr l készített jelentések teljes hiánya mind a világsajtóban, az arab és a nyíltan ellenséges nyugati sajtóban bármely ilyen Izrael által elkövetett cselekedetr l; 2) Ezen vádak teljes hiánya bármely arab szóviv l a konfliktussal egy id ben; 3) Az arabok sorsa, kik nem menekültek el: Izrael állampolgáraivá váltak, és több szabadságot, demokráciát, politikai képviseletet és életszínvonalat, gazdasági lehet séget élveznek, mint az arabok az arab világ bármely részében. Végül 1949 februárjában bejelentették a t zszünetet, mely jelezte a háború végét, ám továbbra is arabok tízezrei menekültek. A zsidók nem tettek semmit, hogy el segítsék, táplálják, vagy kényszerítsék az arabok menekülését. 8. A Rhodesben tartott t zszüneti tárgyalások során 1949 februárjában, Izrael az ellene indított háborúban elfoglalt összes olyan terület visszaadását felajánlotta, mely az ENSZ felosztásai terve alapján a majdani palesztin államot illették volna, amennyiben az arabok aláírnak egy békeszerz dést. Ezzel több százezer menekültnek tették lehet vé, hogy visszatérjenek otthonaikba. Ám az arabok elutasították az ajánlatot, mert, ahogy k is beismerték, épp egy újabb offenzíva tervein dolgoztak. Az els menetet elvesztették, de már a következ kért reménykedtek, melyek egészen addig folytatódnak, míg az arabok ki nem harcolják a gy zelmüket. Új offenzívájuk több mint 9000 terrortámadásból állt, melyet a fedayeen hajtott végre, f leg Egyiptom irányából, 1949 és 1956 között. A Lausanne-i konferencián, melyet 1949 augusztusa és szeptembere között tartottak, Izrael felajánlotta arab menekült letelepítését, békekötés nélkül is. Az arab államok 15

16 elutasították az ajánlatot, mivel annak elfogadása Izrael állam burkolt elismerését jelentette volna. Más szóval, Izrael letelepítési ajánlata ellenére az arabok továbbra is a szenvedés ördögi körében akarták tartani az arab menekülteket. Arab szóviv k Szíriában és Egyiptomban egyöntet leg a következ ket nyilatkozták: A menekülteket a táborokban tartjuk, míg Palesztina zászlaja nem leng majd az egész terület felett. Csak gy ztesként térhetnek vissza, a zsidók sírjaira és csontjaira. Továbbá, az arabok eléggé elszántak voltak ahhoz, hogy nyíltan vállalják, hogy céljuk szerint a menekültprobléma gennyes sebként szolgál majd Európa hátában, mint egy morális fegyver, hogy megnyerjék érzelmileg a Nyugatot Izrael ellenében. Konklúzió Az arab menekültproblémát a háborúskodó arab diktátorok teremtették meg, azzal, hogy semmibe vették az ENSZ-t, megtámadták Izraelt, utasították az arabokat a menekülésre, és ezek után tudatosan tartották az arab menekülteket a boldogtalanság és nyomor állapotában propaganda célokból. Izrael szerepe a menekültprobléma megteremtésében relatíve elenyész, és kizárólag legitim katonai lépésekre korlátozódott. A háború után mégis megpróbálta megoldani a problémát, ám az arab államok visszautasították. Ezek után a menekültproblémát tudatosan fenntartották az arab államok, az ENSZ határozatok és a genfi egyezmény semmibe vételével, azzal, hogy megtagadták a menekültek integrálását az alig lakott arab országokba (Jordánia kivételével). Fenntartották, azzal hogy nem voltak hajlandóak béketárgyalásokba bocsátkozni Izraellel, és azzal hogy nem támogattak egy javaslatot sem, mely a problémát megoldotta volna, legyen az izraeli vagy más. A menekültprobléma fenntartásával az arab vezet k éltek a lehet séggel, hogy Európát és Izraelt hamis módon erkölcsileg támadhassák, hogy egy folyamatosan gennyez emberi sebet tartsanak Izrael elleni propagandájuk el terében, hogy annak meglétét Izrael ellenében politikai fegyverként használják ben Egyiptom békét kötött Izraellel, ám addig az egyiptomiak megtagadták, hogy a Gázai övezet menekültjeivel foglalkozzanak, ezért az egész Gázai övezetet átengedték Izraelnek. Ugyanez történt mikor 1994-ben Jordánia békét kötött Izraellel. Jordánia palesztinok ezreit integrálta gazdaságába, ám annak nem érezte szükségét, hogy a Nyugati Parton nyomorgókon segítsen. A visszaélések, a túlzások, a hazugságok és a torzítások, melyekkel az arab kormányok és az ENSZ menekültekkel foglalkozó osztálya és a menekültek szóviv i élnek, lehetetlenné tették már 1949-ben is, hogy a menekült népesség tényleges létszámát meghatározzák ben, az arab államok újabb agresszív háborút indítottak Izrael ellen, ám Izrael gy zedelmeskedett, és így kormányzó er vé lépett el a Gázai övezetben, a Sínai félszigeten, a Golán-fennsíkon és a Nyugati Parton. Izraeli ellen rzés alatt 1967-t l 1992-ig a Nyugati Part palesztin népessége a legmagasabb életmin séget élvezte az arab államok közül, nem számítva az olaj-államokat. Ugyanez igaz az izraeli arabokra. A Nyugati Part és a Gázai övezet arab népessége 1967 júniusa óta megháromszorozódott! Összehasonlításképpen, amióta a Nyugati Part feletti ellen rzést átvette a Palesztin Felszabadítási Szervezet Izraelt l 16

17 1993-ban, a palesztin népesség állapota a Palesztin Hatóság felügyelete alatt mélyzuhanásba kezdett. Az életszínvonal a Nyugati Parton meredeken zuhan, a GDP ma egytizede sincs annak, mint ami az izraeli irányítás alatt volt. Többek között ez annak is köszönhet, hogy Jasszer Arafat elsikkasztott több mint 5,2 milliárd dollárt, melyet maga és tábornokai között osztott szét. Jelent s részét ennek az összegnek fegyverekre költötte, ahelyett, hogy az infrastruktúrát fejlesztette volna, folyamatos terrorhadjáratnak érdekében, mellyel szemben Izrael elrettentéssel és védelmi lépésekkel kell hogy éljen. Az igazságszolgáltatás a zsidó és arab menekültek számára része lehetett volna egy béke-megállapodásnak, ha az arab államok hajlandóak lettek volna rá. Manapság megoldások lehetségesek, de csak akkor, ha a Palesztin Hatóság letesz a terror alkalmazásától. FÜGGELÉK Források, melyek meger sítik, hogy az arab vezet k késztették az arab népességet a menekülésre, és egyéb az arab menekültekkel kapcsolatos jelentések: 1. Az ötödik hadoszlop els csoportját azok alkották, kik elhagyták otthonaikat A bajok els jelére fogták magukat, és vállalván az út minden ny gét, elmenekültek -- Ash-Sha ab, Jaffa, január (A menekül falusiak) szégyent hoznak ránk azzal, hogy elhagyják falvaikat -- As-Sarih, Jaffa, március A zsidók mindent megtesznek, hogy maradásra bírják az arab lakosságot, hogy ne hagyjanak fel mindennapi életükkel, hogy boltjaikat és üzleteiket nyitva tartsák, hogy meggy zzék ket, hogy eddigi életük, értékeik és érdekeik nem sérülnek -- A brit rend rség f parancsnoksága, Haifa, április 26. (idézve Samuel Katz Battleground cím könyvében) 4. A tömeges evakuáció, melyet részben a félelem táplál, és mely részben az arab vezet k parancsára történt, Haifa arab negyedét szellemvárossá változtatta az arab munkások és vezet k kivonásával Haifa megbénítását remélték -- Time Magazine, május o. 5. (Palesztina) arab utcái furcsamód elhagyatottak (mivel) a módosabb réteg példáját követve a lakosok elhagyták Jeruzsálemet, de nem akkora számban, mint Jaffát, vagy Haifát. -- London Times, május Az arab civilek gyalázatos módon pánikoltak és elmenekültek. Gyakran azel tt elhagyták falvaikat miel tt még azokat a háború sodra fenyegette volna -- John Glubb Pasha tábornok, The London Daily Mail, augusztus Az a tény, hogy ezek a menekültek léteznek, annak az egyértelm következménye, hogy az arab államok ellenállak (Palesztina) felosztásának és a zsidó államnak. Az arab államok ebben egyhangúlag megegyeztek, így a probléma megoldásának egyenl en kell, hogy részese legyenek -- Emile Ghoury, a Palesztin Arab Fels bb Bizottság titkára, a Beirut Telegraphnak adott interjújában, szeptember 6-án. (Ugyanez megjelent a The London Telegraph augusztusi számában) 8. A legfontosabb tényez [a palesztinai arabok menekülésében] azon bejelentések voltak az Arab Palesztin Fels bb Bizottság vezet jét l, melyek felszólították Haifa arabjait, hogy meneküljenek... Egyértelm vé tették, hogy azokat az arabokat 17

18 kik Haifában maradnak, és elfogadják a zsidók védelmét, azokat árulóknak nyilvánítják. -- London Economist, október Nem szabad elfelejteni, hogy az Arab Fels bb Bizottság bátorította a menekülteket, hogy elhagyják otthonaikat, Jaffát, Haifát és Jeruzsálemet -- közel-keleti arab sugárzó állomás, Ciprus, április Haifa arabjai annak ellenére elmenekültek, hogy a zsidó hatóságok garantálták biztonságukat és állampolgárságukat Izraelben -- Monsignor George Hakim, Galillea görögkeleti püspöke, New York Herald Tribune, június Az izraeli katonai és polgári hatóságok kifejezték mély egyet nem értésüket a nagy súlyú döntéssel kapcsolatban, (melyet az arab katonai kirendeltségek tettek Haifában, a Palesztin Arab Fels bb Bizottsággal egyetemben, hogy kiürítik Haifát az izraeli fegyverszüneti ajánlat ellenére). Felszólították az arab vezet séget, hogy vonják vissza álláspontjukat. -- Haifa Arab Nemzeti Bizottságának memoranduma, 1950, melyet az Arab Liga kormányainak készítettek, J. B. Schechtman által idézve, The Refugees in the World, NY 1963, 192. o. 12. Sor John Troutbeck, Brit Közel-Keleti Irodából Kairóban, táviratban értesítette a feletteseit ( ), hogy a menekültek (Gázában) nem a zsidókat gy lölik igazán, hanem az egyiptomiakkal szemben viseltetnek ilyen érzelmekkel: Azt mondják tudjuk, kik az ellenségeink (az egyiptomiakra utalva), azt állítva, hogy arab testvéreik gy zték meg ket arról, hogy elhagyják otthonaikat, szükségtelenül. Még olyat is hallottam sok menekültt l, hogy nagyon is örülnének az izraelieknek, ha átvennék a terület irányítását. 13. Az arab államok kik Palesztina arabjait arra bátorították, hogy ideiglenesen hagyják el otthonaikat, hogy ne legyenek a támadó arab seregek útjában, megbuktak ígéretük betartásában, hogy segítség a menekülteket -- A jordániai napilap Falastin, február Az Arab Liga f titkára, Azzam Pasha, biztosította az arab embereket, hogy Palesztina megszállása, ahogy majd Tel- Avivé is, nem lesz több egy hadgyakorlatnál. Baráti tanácsot adtak Palesztina arabjainak, hogy hagyják el földjeiket, otthonaikat és tulajdonaikat, hogy átmenetileg testvéri országokban tartózkodjanak, nehogy a támadó arab seregek géppuskái ket szedjék le. -- Al Hoda, New York-i központú Libanoni napilap, június Kik hozták Libanonba a palesztin arabokat menekülteknek, hogy szenvedjenek a velük ellenséges napilapoktól és vezet kt l, kiknek nincs se h ségük, se becsületük? Ki hozta ide ket a szegénységbe, sz kösségbe, büszkeségüket vesztve? Az arab államok és köztük Libanon, k tették ezt. -- A bejrúti muszlim hetilap Kul-Shay, augusztus Szétzúzzuk az országot fegyvereinkkel, és elpusztítunk minden helyet hol zsidók keresnek menedéket. Az araboknak feleségeiket és gyermekeiket biztonságos helyre kell vezetniük, míg a harcok véget nem érnek. -- Nuri Said iraki miniszterelnök, Nimr el-hawari által idézbe, 1952-ben Názáretben megjelent vében a Sir An-Nakbah-ban ( A titok a katasztrófa mögött ) 17. Az arabok kivonulását nem konkrét összecsapások okozták, hanem az arab vezet k azon túlzó híresztelései, melyek a zsidók elleni harcra uszítottak. A falvak kiürítésért és feladásáért vezet ink felel sek, kik azt híresztelték, hogy a zsidók hatalmas nöket követtek el, hogy menekülésre késztessék az arabokat.. Azzal, hogy azt terjesztették, hogy a zsidók n ket és gyermekeket öldöstek félelmet és terrort ültetett Palesztina arabjaiba, mígnem 18

19 azok hátrahagyták otthonaikat és tulajdonaikat az ellenségnek. A jordániai napilap, Al Urdun, április Az arab kormányok azt mondták nekünk: menjetek el innen, hogy mi bemehessünk. Így mi elmentünk, de k nem jöttek be. Interjú egy menekülttel az Al Difaa-ban, Jordánia, szeptember Az egész kivonulás részben annak tudható be, hogy az arabok azt hitték, a valóságot teljesen figyelmen kívül hagyó lapok jelentései és a hihetetlen túlzásokkal él arab vezet k kijelentései miatt, hogy csak id kérdése, és a zsidókat legy zik az arab államok seregei, és a palesztinai arabok visszatérhetnek, és birtokba vehetik országukat. -- Edward Atiyah (az Arab Liga titkára, London, The Arabs, 1955, 183.o) 20. Már 1948 els hónapjaiban, az Arab Liga olyan parancsokat adott ki, melyben az embereket átmeneti menekülttáborokba utasították a környez országokba, hogy aztán visszatérhessenek és hogy kivegyék részüket az elhagyatott zsidó vagyonból. -- Az Európai Migrációs Problémákat Kutató Bizottság hivatalos jelentése, 1957-ben. 21. Az izraeliek azzal érvelnek, hogy az arab államok bátorították a palesztinaiakat a menekülésre. Tény, hogy az arabok kik most Izraelben élnek szintén tisztán emlékeznek, hogy Haifa kiürítésére az arab parancsnokok adtak utasítást, mivel bombázni akarták a várost. -- Newsweek, Január május 15-én megérkezett Azon a napon Jeruzsálem nagymuftija a palesztinai arabokhoz szólt, hogy hagyják el az országot, mivel az arab seregek épp behatolni készülnek, hogy a helyükben harcoljanak. -- A kairói napilap Akhbar el Yom, október Az arabok 1948-as kudarcának okait felsorolván, Khale al-azm (szíriai miniszterelnök) megjegyzi: az ötödik faktor az arab államok és kormányzatok azon felhívása volt, melyben Palesztina lakosait felszólították az evakuálásra, hogy a környez államokba távozzanak óta, mi voltunk azok kik megtagadtuk a menekültekt l a visszatérést, mikor mi voltunk azok, kik menekültekké tettük ket. Katasztrófát hoztunk majd egymillió arabra azzal, hogy gy zködtük és biztattuk ket a menekülésre... mi tehetünk arról, hogy moráljuk leesett, életszínvonalukkal egyetemben Aztán arra használtuk ket, hogy b ntetteket kövessenek el, gyilkosságokat, gyújtogatásokat, hogy k vel dobáljanak férfiakat, n ket és gyermekeket mindezt politikai célok érdekében. -- Khaled el-azm miniszterelnök az 1948-as háború után, 1972-ben írt memoárjában, melyet 1973-ban adtak ki. 24. Az arab államoknak sikerült szétszórni a palesztinokat, egységüket megtörni. Nem ismerték el ket egy csoportként egészen addig, míg a világ államai ezt meg nem tették, és ez elfogadhatatlan. -- Abu Mazen (Mahmud Abbasz), a Palesztin Felszabadítási Szervezet hivatalos lapjában a Falastin el-thawraban ( Mit tanultunk meg, és mit kell még tennünk cím cikkében) Bejrút, 1976 márciusa óta, az arab vezet k a palesztin problémát úgy közelítették meg mintha nem övék lenne a felel sség. Arra használták a palesztin embereket, hogy politikai céljaikat érvényesítsék; ez nevetséges, és akár még b nösnek is mondható Husszein király, Jordánia Hashemita királysága, Abu Mazen azzal vádolja az arab államokat, hogy k a palesztin menekültprobléma okozói (Wall Street Journal; június 5.): 19

20 Mahmud Abbasz (Abu Mazen) a következ cikket 1976 márciusában írta a Falastin al-thrawa-ba, a Palesztin Felszabadítási Szervezet lapjába, Bejrútban: Az arab hadseregek azért léptek Palesztinába, hogy megvédjék a palesztinokat a cionista zsarnokságtól, ám cserbenhagyták ket, arra kényszeríttették ket, hogy emigráljanak, hogy elhagyják szül földjüket. Politikai és ideológiai blokádot létesítettek ellenük, és olyan börtönökbe zárták ket, melyekben a zsidók éltek Kelet-Európában. Ahogy azt Abu Mazen is beismerte, nagyrészt az arab vezet k által keltett pániknak köszönhet az, hogy ezer arab hagyta el Izraelt 1948-ban, amikor a szárnyait bontogató államot az arab államok megtámadták. Az azóta gyarapodó menekült népesség, mely az ENSZ adatai szerint ma úgy 4 millió t tesz ki, hitvány körülmények között él a Közel Keleten szétszórt menekülttáborokban - Libanonban, Jordániában, Szíriában, Gázában és a Nyugati Parton ben az ENSZ felállította az UNRWA-ügynökséget melynek célja, hogy id legesen segítsen a palesztin menekülteken. Vezet je, Ralph Galloway, nyolc évvel kés bb a következ ket nyilatkozta: az arab államok nem akarják megoldani a menekültproblémát. Nyílt sebként akarják tartani, Izrael elleni fegyverként. Az arab vezet k fittyet hánynak arra, hogy az arab menekültek élnek vagy halnak. Egyetlen egy dolog változott [1949] óta: a palesztinok száma, kik börtöntáborokban vannak összezsúfolva. 20