Földtulajdon és földhasználat az örökváltság után

Átírás

1 HÁRSFALVI PÉTER: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után Történeti irodalmunkban keveset olvashatunk arról, hogyan alakult a földtulajdon és földhasználat azokban a helységekben, amelyek az 1839/40. évi országgyűlésen hozott örökváltságtörvény előtt vagy annak alapján szabadultak fel a földesúri adózás alól. Az örökváltságra lépett helységek történetére vonatkozó feldolgozások nem szentelnek elég figyelmet annak sem, hogy a váltság következtében mennyiben tért el az a fejlődés az általánosabbtól, az úrbéres falvakétól. Keveset tudunk a földesúri hatalom és szolgáltatás alól korán kiszabadult Nyíregyháza város földbirtokviszonyainak az örökváltság utáni alakulásáról is.(l) Pedig itt is felfedezhetők sajátos vonások, eltérő jellegzetességek. Azt is tudjuk, hogy a sajátos vonások nem a váltságszerződés megkötésének következtében állottak elő. Bizonyos specifikus vonásokat a földbirtoklásban és -használatban felmutathatunk az örökváltság előttről is. Nyíregyháza esetében ezt a specifikumot elsősorban azt jelentette, hogy a helység 1753-ban történt újratelepítése után a földesurak és a lakosok között megkötött szerződéskor az egész határ használata és jövedelme a kisebb királyi haszonvételekkel együtt a lakosokra, pontosabban a communitásra szállott. A földesúr lemondott arról a jogáról, hogy Nyíregyháza határában majorságot tartson. A földesuraság curiájához tartozó földeket is olvassuk az évi szerződés 7. pontjában felosztotta a lakosok között, nyomatékosan hangsúlyozván, hogy e földek curiális jellegét továbbra is meg kell őrizniük, s nem szabad azokat semminemű közönséges, vagy akármely más teher alá" bocsátani. Ha bármilyen teher alá adnák a lakosok a nemesi földet, azonnal vissza fogja azokat tőlük venni. Még arra is ígéretet tett gróf Károlyi Ferenc a Dessewffy család nevében is, hogy a királytelki pusztát nekik adja árendába és nem más idegeneknek, sőt más területet is szerez a nyíregyháziaknak, hogy azáltal a gazdáknak mind száma, mind tehetsége szaporíttassék, gyarapíttasék."(2) A határ felosztása és használata miután földesúri gazdálkodás nem volt sem az úrbéres falvakban szokásos telekszervezetben történt. A határnak csak egyik, nagyobb terjedelmű részét osztották fel a lakosok között a belső telek, illetve házak után, amelyet ezután állandó jelleggel és szabadon birtokoltak, adták és vették, míg a határ másik, kisebbik része

2 közös használatban maradt kaszálónak, legelőnek, illetve azok egy részét időközönként bizonyos kulcs szerint felosztották maguk között, és az érte járó bérleti díjat a város szedte be. Balogh István adatai szerint a XVIII. század utolsó harmadában Nyíregyháza területe hold volt. Ebből belterület 381 hold, erdőterület (és Sóstó) 848 hold, a parasztok kezén lévő, állandó használatra felosztott szállásföld hold, legelőterület pedig 7077 hold. A szállásföld mind szántó volt, így a szántó és legelő területének aránya meggyőzően bizonyítja Balogh István állítását, hogy a nyíregyházi parasztok gazdálkodásában az újratelepülés utáni időktől folyamatosan vezető szerepet játszott a földművelés.(3) De az állattenyésztés mértékének és fontosságának meghatározásánál nem csak a határbeli 7077 hold legelőre kell gondolnunk, hanem arra is, hogy a városnak mindig voltak külső határbeli bérelt pusztái, amelyeken nagy számban legeltették kisebb és nagyobb jószágaikat.(4) Nyíregyháza elkerülte a birtokviszonyoknak az évi úrbéri rendelet szerinti szabályozását. Bár elkészült az urbáriuma, de az jogerőre sohasem emelkedett. Az úrbériség elkerülése nem egyedi eset, előfordult ez más szerződéses településekkel is. Többnyire azok a községek kerülték el az úrbérrendezést, amelyek igazolhatóan praediumokon, vagy irtásokon települtek. Ezeknek a helyzete az úrbérrendezésből való kimaradással általában rosszabbra fordult, hiszen allodiális jogviszonyba kerültek és hátrányos helyzetük 1848-ban lett nyilvánvalóvá.(5) Nyíregyházát ez a veszély nem fenyegette, hiszen itt az évi szerződéssel a földesúr még a korábbi allodiális földjeit is úrbéresítette", a jobbágyok kezére adta, tehát az úrbérrendezésből való kimaradás előnyösebb helyzetének további fenntartását jelentette. Az és évi örökváltságszerződések megkötésénél nem találjuk a nyomát annak, mintha a földesuraság súlyt helyezne arra, hogy a határnak azt a részét, melyet curiális földként, csak különleges feltételekkel bocsátott parasztjai kezére, meg akarná különböztetni az úrbéres földektől. Az örökváltság-szerződésekben a nyíregyházi határ, a Dessewffyek és a Károlyiak birtokrésze egészében és egységesen, a földesuraságokat korábban megilletett jogokkal együtt a lakosokra, illetve a városra szállott át. Az örökváltság véglegesen eltüntette tehát a nemesi földet Nyíregyházán.(6) Mégis volt a város határában néhány olyan birtok, amelynek úrbéres vagy curiális jellegét éppen az örökváltság után kezdték vitatni. Az évi örökváltság idején kb. kéttucatnyi olyan armális nemes élt a városban, akiknek kezén szállásföld és némi szőlő volt. E kisnemesi kézen lévő kb. 400 holdnyi terület curiális jellegét akarták biztosítani a nemesi birtokosok, míg a város paraszti elemei, vezetői tagadták e földeknek curiális

3 voltát, illetve azt, hogy az örökváltság következtében a nemesek kezén lévő föld tovább már nem úrbéres, hanem curiális. A kisnemesek és a város közötti hosszadalmas, elvi jelentősége miatt fontos vita azzal zárult, hogy a Helytartótanács a nyíregyházi parasztoknak adott igazat és a nemesek kezén lévő földet úrbéres jellegűnek minősítette.^) A két nagybirtokos nemesi család szinte önkéntes lemondása a nyíregyházi határban őket megillető curiális földekről, a kisnemesek kezén lévő földeknek az országos főhatóságok által is úrbéres jellegűnek ítélése révén Nyíregyházán 1848 előtt a földtulajdonnak és a birtoklásnak sajátos, homogén jellege alakult ki, amelyet azonban polgárinak mégsem nevezhetünk, mivel e földbirtokot feudális jellegű állami adózás terhelte.(8) A földbirtok tulajdonjogi természete mellett annak használata, kezelése is mutat bizonyos jellegzetességet Nyíregyházán a feudalizmus utolsó évtizedeiben. Az örökváltság-szerződésben a nyíregyházi birtok teljes földesúri jussal" a városra, s a város lakosaira szállott át. A birtok használata kettős jellegű maradt a továbbiakban is. A szállásföldeket a lakosok szabadon használták, sőt adták és vették egymás között, a város elöljáróságának felügyelete és nyilvántartása mellett. (Természetesen a belső telkeket és házakat is.) Közös használatban maradt továbbra is a legelőnek és kaszálónak használt terület. De a közös használatban maradt földterületnek, a pásti, vagy pázsiti földnek egy részét szokás volt az örökváltság után is kiosztani a lakosok között szántóföldnek, amivel mintegy kiegészítették a szállásföldeket, a tanyai, mezőgazdasági művelés alatt álló földterületüket. A pásti földek elosztásának módja, a legelőnek szántás alá fogott aránya sokszor adott vitára okot a lakosság körében, így azon gyakran próbáltak változtatni ben azt javasolta egy az elöljáróság részéről éppen a földek osztási módjának megvizsgálására kiküldött bizottság, hogy a városi és egyházi hivatalban lévők kapjanak 6 6 köblös, a kommunitás tagjai, a valóságos és tiszteletbeli szenátorok, nótáriusok, az egzaktor, a város gazdái 4 4 köblös, az esküdtek, borbírák, vásárbírák, utcakapitányok, mezőbírák, tizedesek, kisbírák 2 2 köblös földet minden esztendőben. Kapjanak 2 2 köblöst a tisztelendő lelkiatyák is, és a rektorok is egyet-egyet. A fennmaradó mennyiséget a város lakosai között kell szétosztani, háznépük nagysága szerint 4 vagy 2 vékát. A lakosok közötti osztás a házak rendjében történjen, s akiknek nem jutott az egyik évben, azok a következőben kerüljenek sorra.(9) A közösen birtokolt pásti földek egy részének ilyen felosztási módja sem igen lehetett nagyon népszerű a lakosság körében, noha a tisztségviselők a nagyobb földdarabot illetménykiegészítésként kapták. De a pásti

4 földek nem csak a szántó alá fogott rész felosztási módja miatt okoztak gyakran gondot. Sokat törték a fejüket a város vezetői amiatt is, hogyan lehetne e földeket a városi jövedelmek növelése szempontjából minél hasznosabbá tenni. Az örökváltság hatalmas anyagi megterhelést jelentett a város lakosaira, s magára a városra is. A váltságösszeg kifizetése céljából a város nagymennyiségű kölcsönt vett fel, s azt lassan próbálta törleszteni a lakosok évi váltságadójából, valamint a városi közös jövedelmekből. Nem nagy sikerrel. Az adósságok inkább szaporodtak, nem csökkentek ben az adósság összege már váltóforint 17 1/3 krajcár, a kamat pedig váltóforint 15 1/2 krajcár.(lo) A negyvenes évek elején felvetődik az a gondolat, hogy a sok apró és magas kamatú kölcsön helyett egy nagyobb összeget kellene felvennie a városnak s egyidejűleg keresni a módozatokat a városi jövedelmek növelésére is ben Súlyán Ádám városi tanácsos készített ezzel kapcsolatban egy javaslatot. Súlyán szerint a város a maga erejéből is ki tudná fizetni adósságait. Lehetne szerinte arra is gondolni, hogy újabb összegeket vetnek ki a lakosokra, akik nem a második, de még az első (1803. évi) váltságtartozásukat sem fizették ki. Minden ház után 31, minden kötélalj föld után 50 és minden nyilas szőlő után 20 forintot kellene Súlyán szerint kivetni. De ha ez az összeg be is folyna, akkor is kevés lenne az adósságok kifizetésére, különben pedig a mostani generátió... elég terhet viselt már", így nem szabad ehhez a módszerhez nyúlni. Van a város birtokában két jó mód, amivel segíthet magán, tzélirányossan faraghatna le passivumából": a) Az egyik a pascuum hasznosítása. A legjobb nyíregyházi gazdák tudják írja Súlyán, hogy a gyepet is szántani kell időnként, hogy javuljon. A nyíregyháziak Királytelken, Szegegyházán, Simán bérelt pusztáikkal régebben is úgy gazdálkodtak, hogy a legelők egy részét 3 4 esztendeig szántották, ezalatt a másik részét marhával járatták, pihent a föld s legelő is volt. így szántani is bámulásig bővebb áldással lehetett", illy gazdálkodási mód megtöltötte apáink gabona vermeiket kövessük tehát ezt a gyep mellett." A gyepföld számításai szerint 8761 hold (1200 négyszögöl). Ha ennek felét évenként 6 forintjával kiadja a város szántás alá, az váltóforint tiszta hasznot hoz. b) A másik jövedelemforrás a malom. A városi malmok bevételéből évenként 6500 forinthoz juthatnak. A kétféle jövedelem összesen forint. Igaz, ebből az összegből le kell vonni 5780 forintot, mely a váltságpénztárba fizetendő be minden évben, de így is marad kereken forint az adósságok törlesztésére. Ezt az összeget külön kell kezelni s egyedül, sacro sanctae a passivum-

5 adósságok faragására" szabad fordítani. így 12 év alatt váltóforint adósságtól szabadulna meg a város. Súlyán elfogadja azt is, ha a gyepföldeknek nem felét, csupán harmadát fogják egyszerre szántás alá osztani. Igaz, ebben az esetben 12 év alatt csak váltóforint gyűlik majd össze. Ellene lehet vetni az ő javaslatának azt is, hogy 4 év kevés a szántás begyepesedésére, de ő hiszi, ha a 4 éves periódus bevált a város bérelt pusztáin, a nyíregyházi gyepföldeken is alkalmas használati és kezelési mód lesz. Csak attól óvja a gazdákat, hogy a szántás alá fogott pásti földbe ne vessenek kölest, az nem hoz elegendő hasznot, s kölest lehet "csutka földbe is termeszteni." Reméli a tanácsnok, hogy javaslatát szívesen elfogadja a lakosság, hisz ezáltal elkerülik, hogy az első váltság toldalékjába" a már említett tetemes összeggel megterheljék őket. Évi 6 váltóforintért a lakosok minden ház, egy kötélalj föld és egy nyilas szőlő után egy-egy köblös földhöz fognak jutni. A pásti föld másik fele legelő lenne. Súlyán számításai szerint a városi gazdák tulajdonában mintegy juh van, azoknak 1400 hold legelőt kell juttatni, a 800 darab fejőstehénnek 800 holdat, a 700 ménes ló részére 700 holdat, a hámos lovak nyári legeltetésére is marad 500 hold, az apróbb jószágoknak 600 hold. Ez összesen 3900 hold, tehát még mindig marad 480 hold, melyet a marhák száma szerint széjjel lehet osztani a gazdák között. Megjegyzi Súlyán Ádám azt is, hogy mivel a külső határokon bérelt pusztákon felette nagy a bér, a belső pusztákon kellene szedni némi pótdíjat, a Kállai- és Simai-zálogos földek bérét is emelni lehetne és az így nyert összeget a külső puszták bérének fizetésénél kellene felhasználni, így van ez más városokban is. Legvégül javasolja a tanácsnok a város vezetőinek, hogy a következő évtizedben ne fogjanak bele komolyabb építkezésbe, különben nem ér semmit az erőfeszítés az adósságoktól való megszabadulás érdekében. Külön figyelmet érdemel ebben a javaslatban Sulyannak az a megjegyzése, amelyet a malom jövedelmekkel kapcsolatban tesz. Amint mondja, a malomjövedelemnek az adósságok törlesztésére való felhasználása kettős akadályba is ütközhet. Az egyik az, hogy a malomkő jövedelmét a város nemesei kapták meg saját használatukra, s nem biztos, hogy a nemesek is hajlandók a malom jövedelmet az adósságok törlesztésére áldozni. Márpedig a város lakosai joggal mondhatják, hogy az adósság az egész városé, amely nemesekből is áll, vegyék ki részüket tehát a törlesztésből is. A másik az, hogy a város most a malmok jövedelmét gyűjti azért, hogy majd azzal a vármegyei adót törlessze, sőt, véglegesen lerója, hogy

6 a nyíregyházi adózó azon boldog időt élvezze egykor, hogy semmi adót ne fizessen"... Sok baj van ezzel a vármegyei adóval. A város elöljárói írja Súlyán eddig minden igyekezetük ellenére nem tudták megállapítani, hogy a megyén miképpen vettetik ki Nyíregyházára az adó?". Nem állítja ő, hogy a vármegye igazságtalan a várossal szemben, de nincs, is ez kizárva. Most félő, hogy ha a megye tudomást szerez arról, hogy a város tőkét gyűjt megyei adójának megváltása" céljából, még nagyobb adót fog a városra vetni. Az is hirlik, hogy meg fogják adóztatni a polgárok capitalisât is ilyenről olvasott ő is a Pesti Hírlapban. Nem érdemes tehát a malom jövedelemből tőkét gyűjteni. Át kell azt adni bátran a városi adósságok törlesztésére és a váltságpénztárnak legalább addig, amíg az adókivetésnek valami igazságosabb módja ki nem alakul. Súlyán Ádám javaslatait csak módosításokkal fogadta el az a küldöttség, amely az adósságok törlesztésének lehetőségeit vizsgálta a város közgyűlésének megbízásából. Nem lényegtelen a módosítás. A küldöttség véleménye szerint a pásti földeknek csak egyharmadát szabad kiosztani egyszerre szántás alá. A földeket 3 osztályba kell sorolni, s csak a legjobb minőségűt szabad 6 forintért adni, a gyengébbeket 4,30-ért, a 3. osztályba tartozókat csupán 3 forintért. Az sem lényegtelen igazítás a korábbi gyakorlaton ezzel Súlyán nem foglalkozott, hogy a küldöttség nem kíván a városi elöljáróknak annyira kedvezni a szántásföldek osztásával, mint korábban történt. A küldöttség szerint mindenki egyformán kapjon portája, illetve földje arányában, egyedül az utcahadnagyok kapjanak az első évben fizetés nélkül 14 holdat. A küldöttség módosításával a város elfogadja a pásti földek használatának ezt a módját. Az idők folyamán kisebb-nagyobb változtatásokkal évtizedeken át ez a rendszer maradt életben.(11) * * * A földtulajdonban és földhasználatban a polgári viszonyok kialakulása 1848 után lényegében Nyíregyházán is a volt úrbéres községekben tapasztalható módon következett be. Azzal a fontos különbséggel, hogy az örökváltságos helységekben így Nyíregyházán is nem került sor az úrbéres paraszti földek bírósági eljárás során történt elkülönítésére, hiszen itt földesurasági érdekeltség már nem volt. Fennállott azonban bizonyos tulajdonosi, birtoklási közösség a paraszti birtokosok és a kommunitás, a város, mint jogi személy között. Míg a szántóföld, a szőlő és gyümölcsös, valamint a belső telek a rajta levő felülépítményekkel együtt az örökváltságban részt vett polgárok vagy azok jogos örököseinek szabad polgári tulajdona lett, addig a legelőföld

7 és az erdő Nyíregyházán is a város kezelésében maradt. Ez utóbbi birtoktesteknek a tulajdonjoga azután sajátos módon alakult. Hazai szabad királyi városaink kezére földbirtoktulajdon a középkor folyamán is, de az újabb korban is úgy kerülhetett, hogy a várost illette meg a törvényes örökös és végrendelet nélkül elhunyt polgárok vagyonának bizonyos része, de lehetett földjük királyi adományból is, s végül szerezhettek vásárlás útján. Alföldi agrárvárosainkban a városi földtulajdon jelentős mértékben,,a nagykiterjedésű határban osztatlanul megmaradt közös birtokból", részben pedig vásárlás útján keletkezettel2) Nyíregyháza a kapitalizmus korában nem tartozott a mamutbirtokos városaink közé Debrecennek , Szegednek , Kecskemétnek kh földbirtoktulajdona volt, de néhányad magával Hódmezővásárhely, Nagykőrös, Hajdúböszörmény 7741 kh hold birtokával még mindig előkelő helyet foglal el a hazai középvárosok között.(13) Nos a továbbiakban éppen ennek a városi földbirtoktulajdonnak a keletkezéséhez kívánunk megjegyzéseket fűzni, a folyamat tüzetes és pontos elemzésének az igénye nélkül. Gyurikovits Lajos városi gazdasági számtartó, a gazdasági hivatal vezetője 1934-ben elkészítette Nyíregyháza város ingatlanainak vagyonleltárát. Ez a kitűnő összeállítás a város földbirtoktulajdonát 7511 kh 884 négyszögölben állapítja meg. A telekkönyvi helyrajzi nyilvántartás alapján részletezett összeállításból megállapítható, hogy a fenti ingatlan földbirtokból 3311 kh 992 négyszögöl terül el Nyíregyháza határában, a többi pedig a szomszédos Nagykálló, pontosabban az akkor Nagykálióhoz tartozó Császárszállás területén feküdt. Ez utóbbi, azaz 4199 kh 1492 négyszögöl földbirtokot úgy tekinthetjük, mint amelyet különböző részletekben vásárolt meg a város és főként a Kállay-családtól került kezére a múlt század második felében, különböző időpontokban. Ez a birtokállomány tehát a város tiszta polgári jogügyletekkel szerzett tulajdona.(14) De hogyan került a város tulajdonába a 3311 és fél katasztrális hold föld? Sőt, voltaképpen nem is ennyiről, hanem 9180 (1200 négyszögöl) hold legelőről van szó, mert a század közepén, az örökváltság után ennyiről szólnak az adatok.(15) Hogyan is lett az örökváltságos kommunitás közösségi tulajdonából, mely eszmeileg megillette az örökváltságban részt vett földbirtokosokat vagy azok jogutódjait, a városnak, mint jogi személynek az említett társtulajdonos birtokosokat kirekesztő telekkönyvi tulajdona? Jelenlegi ismereteink szerint először ben foglalkoztatta a város vezetőit a közös földbirtok további sorsa. Ez a birtok lényegében legelőterület volt, vagy itteni elnevezéssel gyepföld, pázsitföld, amelyet közös legelőként hasznosítottak, illetve egy részét a már korábban ismertetett módon parcelláztak a lakosok között mezőgazdasági művelésre.

8 Most, 1853-ban a város ún. vegyes tanácsa egy bizottságot küldött ki annak megvizsgálására, hogyan kellene hasznosítani a továbbiakban a gyepföldet. A bizottság ülésén Blahunka József a gyökeres rendezés tekintetében" azt javasolta, hogy a gyepföld eddigi apránkénti eldarabolása helyett osztassék 3 egyenlő részre, egyharmadát bocsássák a lakosság rendelkezésére, azaz pénzért adják el nekik saját tulajdonba, másik egyharmadát az eddigi szokás szerint kis parcellákban osszák ki vetés alá, a harmadik harmad pedig maradjon legelőnek, illetve felváltva parcellázandónak. Ezt a javaslatot azzal indokolja Blahunka, hogy a gyepföldnek pénzért való eladása nem jogszerű ugyan, de a váltságból maradt adósságot nem fedezheti más, mint városi vagyon, így tehát ha nem is jogszerű, deméltányos az eladás. Mivel a pázsiti földnek legeltetésre legkevésbé alkalmas részeit adják el, ezáltal nem károsodik az állatait legeltetni óhajtó lakosság, s a város is talál új forrást adósságai törlesztésére. A kiküldött bizottság nem fogadta el Blahunka tervét. Azt vetették ellene, hogy a lakosság még a váltságban kezére került földek díját sem térítette meg, sok a hátralék, így nem jelent biztos bevételt a gyepföldek kiárusítása. Az eldarabolás célszerűtlen, a fennmaradó kétharmad rész pedig elégtelen legeltetési célokra. Megpendítenek viszont egy olyan ötletet, hogy jó lenne a szóban forgó földeket idegen tőzsérek kezébe adni. A küldöttség abban nem kételkedett, hogy a városnak joga van a gyepföldek eladásához, hiszen szerintük a város terhei a határbeli gyepföldekben is feküsznek, s a város adósságai mellett a gyepföldekre nehezedő, szintén a várost terhelő földadó is az eladást sürgeti. A gyepföldek jogi helyzetének megítélésében viták alakultak ki. Végül abban állapodnak meg, hogy az egész legelőföld a lakosság használatában marad, egyik felét 6 évenként parcellázzák a lakosok részére szántóterületnek, a másik fele pedig marad legelőnek. A föld használatára csak a váltságban érdekeltek, vagy azokat képviselők részesülhetnek, igazságos arányban. Még azt is hozzáteszik ehhez, hogy csak a városi, belső házak után osztanak szántóföldet, mert a városban lakók viselik a katonatartást és egyéb súlyos terheket, a tanyai lakosok nem.(16) A tárgyalásokból megállapítható, hogy a város érdekelt birtokos lakossága ekkor még ragaszkodott a gyepföld tulajdon- és használati jogához. Azonban a következő évben, 1854-ben községválasztmányi" határozat születik a földek egy részének kiárusításáról, azzal, hogy vásárolni csakis városi örökváltságos" lakosoknak van joguk. Nem is történhet egyelőre szabályos tulajdonjogi átruházás, a vásárlók mindaddig, míg a teljes vételárat ki nem fizetik, csakis haszonvevőknek" tekintetnek. Szabadon gazdálkodhatnak ugyan a vásárolt földön, de rajta marad a város

9 regálé, vagy malomjoga, s ennek sérelmére senki, semmiféle,,gépes" épületet nem állíthat.(17) A gyepföldek egy részének kiosztása 1854-ben meg is történik. Tudomásunk szerint a kiosztott földmennyiség kb hold volt.(18) A ki- osztási irányelvek szerint egy városi ház után egy - hold földet lehetett szerezni (1200 négyszögöl). A kapott földet a város engedélyével lehetett eladni, s csak városi háztulajdonosnak, vagy ha ilyen nem jelentkezik, más, nyíregyházi földbirtokosnak, mert,,a legelőföldek, mint a törvényes arányosításnak tárgyai, kizárólag csak a birtokos bellakosokat illetik."(19) Miként az 1850-es, úgy az 1870-es években is a felhalmozódott városi adósságokkal kapcsolatban merült fel a még meglévő gyepföldek rendezésének ügye ben Többen" aláírással jelenik meg egy cikk a helyi lapban, a Nyíri Közlönyben, amelyben a nyíregyházi polgárok előadják, támogatják azt a tervet, hogy a város 800 ezer forintos nagy kölcsönt vegyen fel. Erre szükség van a városfejlesztő építkezések miatt, mert kell a tervezett vendégfogadó, bővíteni kell a városházát, csatornázni is égetően szükséges, az utcákat is ki kell kövezni stb. Emellett törleszteni kell a város tetemes mennyiségre szaporodott adósságát, mely részben az örökváltságból fennmaradt tartozásokból ered, részben pedig az újabb földbirtokvásárlásokból keletkezett, s együttesen eléri a 300 ezer forintot. A felvenni tervezett kölcsön évi törlesztésére és kamatának fizetésére többek között igénybe lehet venni a cikket író polgárok szerint a pázsiti és pusztabeli földek bérleti díjait.(20) A város vezetői 1873 novemberében képviselőtestületi ülésen már frt 99 krajcár tartozásról beszéltek, valamint frt nagy kamatú adósságról és váltóról. Itt is szóba került egy nagyobb összegű, egymillió koronás kölcsön felvétele, melynek törlesztését minden adónem után 30 százalékos községi pótadó kivetésével tervezték fedezni.(21) A kölcsönfelvétel további tervezgetése és kísérletei közben az is szóba került, hogy mit tud a város jelzálogként lekötni az érdekelt hitelintézetnél? Kézenfekvő volt a lehetőség, hogy a város a pázsiti földeket és a császárszállási ingatlant kösse le. Ez azonban komoly akadályba ütközött, mert a pázsiti föld a telekkönyvben Nyíregyháza mezőváros és a birtokos lakosság nevére volt bejegyezve. Bár ez úgy értelmezendő érvel a város elöljárósága, hogy a tulajdonos kizárólag a város, mint erkölcsi testület, mint politikai község, amit az is bizonyít, hogy ezért a földért mindig a város fizetett adót. Igaz ugyan, hogy a lakosok időről-időre megkapták használatra, bér fejében a várostól ezt a földet. A hitelintézet azonban ezt az érvelést nem fogadta el, azt kívánta, hogy a városi birtok, ame-

10 lyikre a kölcsönt a város be akarja tábláztatni, kizárólag a város nevén szerepeljen a telekkönyvben. A város képviselőtestülete el is határozza, hogy összehívja a birtokos lakosságot és beleegyezésüket kéri a telekkönyvi kiigazításhoz, vagy nyilatkozatukat, felhatalmazásukat ahhoz, hogy a pázsiti földre a felveendő kölcsönt betáblázhassák május 11-én örömmel jelenti a polgármester a képviselőtestületnek, hogy a birtokosság a betáblázáshoz megadta a felhatalmazást. Csakhogy a hitelintézet ezzel nem elégedett meg, ragaszkodott a telekkönyvi kiigazításhoz: ott tulajdonosként csakis a város szerepelhet. Miután a pázsiti földnek kizárólagosan a város nevére történő telekkönyvezését a lakosság, az érdekelt birtokosok nem fogadták el, a város úgy döntött, hogy eladja azt. És el is adta saját lakosainak, polgárainak, akiknek természetesen elsőbbségi joguk volt a vásárlásra, tekintve, hogy,,a földesúri megváltáskor ezért váltságdíjat fizettek", és mert eddig is ők használták. A városi határ egy részét tehát most másodszor vásárolták meg a nyíregyházi parasztok, polgárok, először az örökváltság alkalmával volt földesuraiktól, most pedig fél évszázaddal később a várostól, mint jogi személytől, amely jogi személy a várost alkotó polgárokból állott voltaképpen.(22) Nem hiába emlegették ekkor a város elöljárói, hogy Nyíregyháza pénzügyeit kedvezőbb helyzetbe csakis a város polgársága áldozatkészségének megnyerésével" lehet hozni. Tudták ők, hogy a pázsiti földek megvételével a lakosok áldozatot hoznak a városért, hogy megmentsék az adósságtól, hiszen a város ezt a földet ilyen előnyösen senki másnak soha el nem tudná adni. A tervezet szerint a pázsiti földek eladásánál az volt az alapelv, hogy mindenki, akinek a városban, vagy a tanyán háza van, egyforma arányban kapjon földet a pázsiton, beleértve még a Királytelken és Simán, sőt magán a pázsiton lakó nyíregyháziakat is. A város képviselőtestülete most is számolgatta, mennyi nyeresége lesz ezen a földeladáson. Eddig forintot jövedelmezett évente a pázsit, de adót kellett a föld után fizetni. A kiosztás, a végleges eladás sokkal több jövedelmet hoz majd. És az is haszon lesz, hogy a lakosság ezeket a földeket jobban fogja művelni, mintegy jövedelmező kertté alakítja át", s így a közvagyonosodást is elősegíti. A számítások szerint 2508 jogosult között 5066 hold 569 négyszögöl földet kellett kiosztani. A legjobb föld ára holdanként 200, a leggyengébbé 30 forintra volt megszabva. Az új tulajdonosoknak biztosítani kívánták a birtoklás szabadságának elvét s a több jogú illetőségek együttes, tömegesített kiadását. A földterület szabad használatát mégis annyiban korlá-

11 tozni tervezték, hogy szakaszonként közösen felügyelő testületet válaszszanak majd és annak szabályait, intézkedéseit mindenki köteles lesz betartani. A gyakorlatban nem került sor a fenti földmennyiség kiosztására. Az februári képviselőtestületi gyűlésen azt jelenti a pénzügyi bizottság, hogy 4953 hold és 141 négyszögöl földet osztottak szét. Az osztás után maradt még a városnak 1542 hold 97 négyszögöl pázsiti földje, ebből a város házi kezelésében maradt 237 hold 949 négyszögöl, közcélok és közszükségek kielégítésére kiszakítottak 112 hold 297 négyszögölet. 838 hold 46 négyszögöl területet foglaltak el a város határából a közutak, a vasút, stb.(23) Még csak az volt hátra, hogy a képviselőtestületnek ezt a döntését Szabolcs megye is jóváhagyja. De a megye előtt hangsúlyozni kell vélekedik a testület, hogy a város a pázsiti föld kiosztási műveletét nem tartja elidegenítésnek, hanem a lakosok közötti kiosztásnak." Elidegenítésről majd 10 év múlva lehet szó, amikor a lakosok a vételárat letörlesztik, akkor kerülhet sor a telekkönyvi átírásra. Szabolcs vármegye törvényhatósága évi gyűlésében foglalkozott Nyíregyháza előterjesztésével. A birtokeladási akciót jóváhagyta, hiszen meggyőző érvelés volt, hogy a város majdnem megduplázza a pázsitföldek jövedelmét. Míg e kimutatás szerint, jelenlegi hasznosítás mellett a birtok értéke forint 50 krajcár, ezt a város most az eladással forint 50 krajcárral tudja megnövelni. A megye a birtokeladást engedélyezte azzal, hogy az eladási ár semmi másra nem használható, csakis a felvett forintos osztrák kölcsön visszafizetésére. Erről a város majd köteles lesz elszámolni a megyének is. Szabolcs megye értesítésében az is olvasható, hogy az egész birtokeladási akció engedélyezését jóváhagyás céljából a belügyminiszterhez is fel kívánja terjeszteni.(24) Indokolt volna annak a megvizsgálása is, voltaképpen kik jutottak hozzá ekkor, 1876-ban a pázsiti földekhez, s milyen mértékben változtatott ez a földbirtokviszonyokon? Megfelelő források hiányában ezt nem tehetjük meg. Bizonyos adatokból viszont arra következtethetünk, hogy a már egyébként is tehetősebb, vagyonosabb rétegek gyarapodását szolgálta elsősorban ez a földeladás. Igaz ugyan, hogy a föld kiosztásakor minden jogosult igyekezett a saját jogföldjét igénybe venni, a következő években azonban gyakran találkozunk olyan kérvényekkel, hogy a jogosultak kérik a várost, vegye vissza tőlük a földet, mert nem bírják törleszteni a vételárat, hiszen nem hoz megfelelő jövedelmet a kapott föld. Esetenként a város visszavette és más jelentkezőnek adta át a kapott földet, de több esetben a város tudta nélkül cserélt gazdát a jogföld.(25)

12 A város határában most már csak a pázsitföldnek az a maradéka számított az örökváltságból eredő birtoknak, amelyet 1876-ban nem tudtak kiosztani, valamint a felosztani nem is tervezett erdő. A másfélezer hold gyepföld azonban már nem alkotott összefüggő területet és a minősége sem a legjobb volt. Nem lehetett már komolyabb haszonnal állattartásra használni. Ezt a maradék közös területet melyet prémföldnek neveztek el 1877-ben bérbe adták a városi és tanyai házzal bíró lakosoknak. A jószágtartási számarányt már nem is volt érdemes meghatározni, hiszen úgysem hajtották oda szívesen az emberek állataikat mert kicsi és sovány volt a legelő, a jószág nem élt meg rajta, csak járkált. Éppen ezért átlagban a lakosok 4 forintot fizettek érte. Megengedték azt is, hogy a házzal és tanyával nem rendelkezők is odahajthassák jószágaikat, de ők 6 forintot fizettek.(26) A milliós kölcsön felvétele körülményeinek, fedezetének vizsgálatakor felmerült az is, hogy a Császárszálláson szerzett birtokot is adja el a város, vagy parcellázza fel és több évi bérletbe adja ki. A császárszállási városi birtok tulajdonjogi természete teljesen más volt, mint a pázsiti földeké. Császárszállást már nem a régi communitás", hanem az új politikai község szerezte, vásárolta, s tulajdonjogon is a várost, mint jogi személyt illette meg. Császárszállás eladásától azonban eltekintett a város, mert úgy ítélte, hogy ezt a földet ellentétben a pázsitival csak nagyon alacsony áron tudná elkótyavetyélni. Mégis, néhány száz hold föld eladására Császárszálláson is sor került. Már 1877-ben 243 hold földet adtak el városi lakosoknak forintért.(27) A császárszállási földbirtok nagyobb része azonban legeltetésre való puszta volt és mivel a nyíregyháziak pázsitföldje, mint legelő lényegében elfogyott, a városi gazdák érdeke az volt, hogy elegendő legelőterületük legyen Császárszálláson. A birtok legelőterületként való hasznosítása többféleképpen is történt ben néhány marhatartó gazda közösen kér holdas területet a várostól, s 1000 holdat kapott is a Rozsréttől Nagybutykáig terjedő határrészen. A város a következő években is parcellázgatott néhány száz holdat Császárszálláson, de a több mint 4000 holdas városi birtoknak döntő részét folyamatosan legelőnek használták még sokáig.(28) A múlt század utolsó éveiben vetődik fel a császárszállási birtok, valamint a pázsiti földből maradt prémföldek hasznosításának új módja. A javaslat az volt, hogy Császárszálláson 5 10 holdas hosszúlejáratú bérleteket létesítsen a város, s csak annyi legelőt hagyjon meg, amennyi nagyon szükséges a gazdák állatállományához. A prémföldeket pedig szinte teljes mértékben szántás alá kell adni, s elérni, hogy ne , hanem forint jövedelme legyen a prémföldekből a városnak.(29)

13 A prémföldek felosztása a század végén lényegében befejeződött. Császárszálláson viszont néhány évig változatos maradt a birtok hasznosításának módja. Az 1890-es évek elején az 5158 magyar holdat tevő birtok nagyobbik fele, majdnem 3000 hold szántó. Ezt a nem jelentéktelen földmennyiséget részben tavaszi, részben őszi vetés alá osztotta ki a nyíregyháziaknak a város elöljárósága, s csak kb hold maradt legelőnek.^) Felvetődött az is, hogy létesítsenek Császárszálláson néhány nagy-, vagy középbérletet ban tárgyalt arról a képviselőtestület, hogy a birtokból 2257 holdat egészben, vagy három nagyobb részletben adjanak hosszabb lejáratú bérletbe az évenkénti kiosztás helyett. Azt tapasztalta ugyanis a város, hogy a lakosok között nehezen tudja évről-évre árverésen kiosztani a szántóföldeket, s volt esztendő, amikor többszáz hold szántóföld hasznosítatlanul maradt.(31) A század utolsó évtizedére kialakult helyzetet most már az jellemzi, hogy Nyíregyháza földbirtokviszonyai hasonulnak az általános magyarországi helyzethez: felszámolódik, eltűnik a sajátos vonás, amelyik az örökváltság következtében állott elő. A város és polgárai közötti tulajdonközösség a pázsiti földek, majd a prémföldek eladásával megszűnt, a nyíregyházi földbirtokosoknak közbirtokossági földjük nem maradt mint a volt úrbéres falvakban, de külön a város, mint jogi személy, mint politikai község jelentős földingatlannal rendelkezett, amelynek kezelését az majd évi községi törvény értelmében volt köteles végezni. Az örökváltságban szerzett földbirtok sorsa, az 1870-es években felparcellázott és eladott pázsiti földek ügye azonban még mindig nem került le végleg a napirendről. A század végén, Nyíregyháza önálló törvényhatóságot kívánt magának szerezni, s e törekvése miatt éles ellentétbe került Szabolcs megye törvényhatóságával. A megye és a város, illetve a két felet képviselők vitájában sok más ügy mellett egyszerre csak előbukkant a pázsiti földek sorsa is. A megye szóvivői" a helyi sajtóban is kiteregették az ügyet. A vád fő pontja az volt, hogy Nyíregyháza megfelelő törvényes jóváhagyás nélkül hajtotta végre a birtokeladást, annak árát nem a városi elöljáróság által tervezett és a megye által is előírt célra használta fel, s hogy a telekkönyvi rendezéssel kapcsolatban jogtalan illetékekkel terhelték a lakosokat. A városiak védekeznek a vádak ellen. Szerintük a földeladás törvényes keretek között történt meg. Legfeljebb jelentéktelen formai alakisági hiba történt, de ezt korábban nem vette észre senki, így 20 év

14 elteltével szóvá tenni ezeket a mellékes mozzanatokat, nem lehet másnak,, mint rosszindulatnak, politikai heccnek ítélni. Minden bizonnyal a városnak volt igaza ebben a kérdésben, hiszen amikor világossá vált, hogy a város nem szakadhat ki a megyéből mint önálló törvényhatóság, az egész vita elcsitult, s nem érdekelte többé a megyét, szabályosan adta-e el a pázsiti földet Nyíregyháza s az abból származó jövedelmet milyen célokra használta fel.(32) Az elmondottakkal még mindig nem jutottunk el oda, hogy világos választ adjunk feltett kérdésünkre, arra, hogyan, milyen szerzeményezések, vásárlások útján és milyen eredetű földbirtokokból állott össze a város évi adat szerinti 7741 kh, vagy az évi Gyurikovits-féle, lényegtelen eltérésű adat szerinti 7511 kh földtulajdona. Azt sem tudjuk ma még pontosan, hogy a város évi közigazgatási határain belül, tulajdonként bírt 3311 kh földingatlanban milyen arányban lehet még olyan, birtok, amelyet valaha a város örökváltságos népe közösen szerzett? Bátrabban állítható, hogy a város határain kívül, Császárszálláson bírt 4200 kh föld tiszta polgári szerzemény volt. A biztonságosabb választ azonban mindkét kérdésre csakis a városi földbirtokpolitika, földbirtokforgalom aprólékos és tüzetes átvizsgálása alapján lehet majd megadni. Jegyzetek: 1. Az örökváltság körülményeiről a legújabb összefoglalás: Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. (Nyíregyházi kiskönyvtár 3.) Nyíregyháza, Az évi szerződés előnyeit már a város korábbi történetírói is észrevették. Ujabban lásd erről: Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában. In.: Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve III Szerk. Csallány Dezső. Nyíregyháza, I.; Cservenyák i. m Balogh István: Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII XIX. században. Ethnográfia 81/ Cservenyák adatai szerint a város határa 1804-ben köböl (1 köböl = 1200 négyszögöl), s ebből köböl a szállásföld, 9439 köböl a legelő. I. m Cservenyák i. m Lásd erről Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái Értekezések a történeti tudományok köréből 41. Bp

15 6. Feltehetően az erdő volt elsősorban curiális birtoknak tekinthető, melynek területe 1804-ben 1067 köböl volt, Cservenyák i. m A kisnemesi kézen lévő földekről Cservenyák i. m A nemesek és a város vitájáról uő , valamint Hársfalvi i. m. 8. Az örökváltságban szerzett földbirtokok polgári értelemben vett szabad tulajdoni jellegét kétségbe vonja Orosz István is. Orosz István: Az örökváltság eszméje és gyakorlata. In: Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből. Szerk.: Hársfalvi Péter és Mann Miklós. (Nyíregyházi kiskönyvtár) 11. Nyíregyháza, SzSzmLt. V. A /28. (1834:12.) 10. SzSzmLt. V. A j. 80/160. (1834:24.) 11. A tervezeteket lásd: SzSzmLt. V. A (1843:16.), illetve V. A (1848:38.) 12. Magyarország városainak háztartása az 1910 évben. Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat 58. Általános jelentés 4 és Az adatok az évre vonatkoznak. U. o A vagyonleltárkönyv dr Gyurikovits Tibor nyíregyházi lakos tulajdonában van. 15. A dolgozatomban korábban ismertetett Sulyán-féle beadvány 8761 (1200 négyszögöl) hold legelőről tesz említést, Szabolcs megyének a város vagyonáról 1844-ben készített igazolása 9180 (1200 négyszögöl) hold legelőt jelez. SzSzmLt. V. A /8. (1844:6.) Az eltérés szempontunkból nem lényeges. 16. SzSzmLt. V. B. 141/6. (1853:54.) 17. Uo. 1854:8. A város nyilvánvalóan a malom jövedelem megkárosításától tartott. 18. V. ö. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyháza, Leffler Samu: Nyíregyháza város története. In: Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp Lásd a 17. sz. jegyzetet. 20. Nyíri Közlöny december SzSzmLt. V. B. 1/ /873. sz. 22. SzSzmLt. V. B. 181/3. Főként az március 23-i képviseleti ülés foglalkozott a kérdéssel (1243., 1244., 1750., és sz.). 23. SzSzmLt. V. B Főként a és sz., illetve V. B. 181/ sz. 24. SzSzmLt. IV. B /876. Kgy. 25. Lásd pl. SzSzmLt. V. B /877., 8191/877. sz. 26. SzSzmLt. V. B /877. sz. 27. SzSzmLt. V. B :6/877. sz.

16 28. SzSzmLt. V. B /877. sz., valamint V. B /878.. sz. 29. SzSzmLt. V. B /898. sz. 30. SzSzmLt. V. B /893. Kgy. 31. SzSzmLt. V. B /893. Kgy. 32. A város és vármegye, ill. város és néhány polgára közötti vita lényege a helyi sajtóból is rekonstruálható. Figyelemre méltó a Prok Gyula cikke, Nyírvidék, január 3., a Mezőssy Béláé, január 30., a Somogyi Gyuláé, január 24. és ismét Mezőssy Béláé a január 31. számában.