A bruges-i közlemény a szakképzés terén folytatott megerősített európai együttműködésről. a as időszakra vonatkozóan

Átírás

1 A bruges-i közlemény a szakképzés terén folytatott megerősített európai együttműködésről a as időszakra vonatkozóan Közlemény a szakképzésért felelős európai miniszterek, az európai szociális partnerek és az Európai Bizottság december 7-én Bruges-ben a koppenhágai folyamat as időszakra vonatkozó stratégiai megközelítésének és prioritásainak felülvizsgálatára tartott találkozójáról

2 ELŐSZÓ A november án közzétett koppenhágai nyilatkozattal megkezdődött a szakképzés terén folytatott megerősített európai együttműködés stratégiája, amelyet általában koppenhágai folyamat néven említenek. Ma, 2010-ben, a már nyolc éve tartó európai együttműködés alapján meghatároztuk a következő évtizedre (a 2011 és 2020 közötti időszakra) vonatkozó hosszú távú stratégiai célokat. Figyelembe vettük az eddig elért eredményeket, a jelenlegi és a jövőben várható kihívásokat, valamint a koppenhágai folyamat alapelveit és eszméit. Munkánkat segítette a folyamat átfogó felülvizsgálata, amelyet az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) a 27 tagállamban, Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben folytatott felmérés alapján végzett el, valamint egy hasonló jelentés, amelyet az Európai Képzési Alapítvány készített Horvátországról, Törökországról és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról. I. AZ EURÓPAI SZAKKÉPZÉS ÚJ LENDÜLETE JELENLEGI ÉS A JÖVŐBEN VÁRHATÓ KIHÍVÁSOK Oktatás és képzés a jövő Európájában Európa jelenleg igen súlyos gazdasági és pénzügyi válságból próbál kilábalni. A munkanélküliségi ráta magas különösen a fiatalok körében. 1 A válság rámutatott arra, hogy szükség van gazdaságaink és társadalmaink reformjára. Európa szándéka, hogy intelligensebb, fenntarthatóbb és befogadóbb legyen. Ennek megvalósítására rugalmas és magas színvonalú oktatási és képzési rendszerekre van szükségünk, amelyek megfelelnek a jelenlegi és a jövőbeli igényeknek. 2 A munkaerőpiac alakulása Európában jelenleg 76 millió 25 és 64 év közötti személy azaz nagyjából Olaszország, Magyarország és Ausztria összesített lakosságának megfelelő számú ember alacsonyan képzett, vagy egyáltalán 1 A 27 tagállamból álló EU-ra vonatkozó szeptemberi adatok azt mutatják, hogy az általános munkanélküliségi ráta 9,6%, míg a fiatalok munkanélküliségi rátája 20,3% (forrás: Eurostat) június 9-én az Európai Bizottság közleményt fogadott el Új lendület az európai szakképzési együttműködésnek az Európa 2020 stratégia támogatására címmel. Ez a dokumentum általános ajánlást tesz az európai szakképzési szakpolitika jövőbeli napirendjére. 1

3 nem rendelkezik képzettséggel. Továbbra is túlságosan magas azoknak a 18 és 24 év közötti fiataloknak a száma, akik az oktatás és képzés során nem szereznek képzettséget. Sürgősen szükség van olyan intézkedésekre, amelyek megakadályozzák a korai iskolaelhagyást, vagy enyhítik annak következményeit. A Cedefop előrejelzései a következő évtizedben szükséges készségekről azt mutatják, hogy a technológiai változások következtében megnő majd a magas és a középszintű képzettséggel rendelkező személyek iránti kereslet, és ennek az alacsonyan képzettek látják a kárát. Azokhoz a foglalkozásokhoz is, amelyek korábban jobbára alacsony szintű készségeket tettek szükségessé, egyre inkább középszintű vagy akár magas szintű képzettségre van szükség. Ez azt jelenti, hogy az alacsony szintű formális képesítéssel rendelkező vagy képesítéssel egyáltalán nem rendelkező emberek a jövőben egyre nehezebben találnak majd munkát. Egyre több jel mutat a foglalkoztatás polarizálódására is, ami azt jelenti, hogy a magas képzettségű munkavállalók bére nő, míg az alacsony képzettségű vagy képzettség nélküli munkavállalóké csökken. A megfelelő készségek A mai tanulók és diákok 2020-ban még karrierjük elején állnak majd, és legalább 30 év lesz hátra szakmai pályafutásukból. Egyesek közülük olyan foglalkozásokat folytatnak majd, amelyek ma még nem léteznek, mások pedig olyanokat, amelyek eltűnőben vannak. A szakképzés kapacitását növelnünk kell annak érdekében, hogy megfeleljen a munkaerőpiac változó követelményeinek. Ahhoz, hogy a szakképzés által nyújtott ismeretek hosszú távon szorosabban kapcsolódjanak a változó munkaerő-piaci igényekhez, jobban meg kell értenünk az újonnan megjelenő ágazatokat és készségeket, valamint a meglévő foglalkozásokban beálló változásokat. Az érdekeltekkel együttműködve rendszeresen felül kell vizsgálnunk a foglalkoztatási és oktatási/képzési előírásokat, amelyek meghatározzák az adott bizonyítvány vagy diploma birtokosával szemben támasztható elvárásokat. Ez szorosabb együttműködést feltételez az igényelt készségek előrejelzésével aktívan foglalkozó érdekeltek között ideértve a szakmai ágazatok képviselőit, a szociális partnereket, az adott területen tevékenykedő civil társadalmi szervezeteket, valamint az oktatási és képzési szolgáltatókat. A szakképzés tartalmát, infrastruktúráját és módszereit rendszeresen ki kell igazítanunk annak érdekében, hogy lépést tudjunk tartani az új termelési technológiák és munkaszervezés irányába történő elmozdulással. A környezetbarát gazdaságra történő áttérés olyan nagy horderejű tendencia, amely számos munkahelyen és ágazatban van hatással a készségekre. A szükséges készségek között számos olyan van, amelyekre a jelenleg is létező foglalkozásokban is szükség van. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a munkaerőpiac a kialakulófélben lévő általános környezetbarát készségek (pl. a hulladék 2

4 mennyiségének csökkentése és az energiahatékonyság fokozása) és az egyedi készségek egyensúlyát követeli meg. Éppúgy, ahogyan ma mindenkinek rendelkeznie kell információs és kommunikációs technológiai készségekkel, a jövőben csaknem minden munkahelyen megkövetelik majd a környezetbarát készségeket. Elöregedő társadalom A jövőben az európai munkaerőpiacnak szembesülnie kell a társadalom elöregedésével és a fiatalok számának csökkenésével. Ennélfogva a felnőttektől és különösen az idősebb munkavállalóktól fokozott mértékben várják majd el, hogy szakmai továbbképzés keretében frissítsék készségeiket és kompetenciáikat, valamint szélesítsék azok körét. Az egész életen át tartó tanulásra való fokozott igény azt jelenti, hogy a tananyag átadási módjának rugalmasabb kialakítására, személyre szabott képzési kínálatra, valamint a nem formális és az informális tanulás validálásának jól megalapozott rendszereire van szükségünk. Az információs és kommunikációs technológiában (ikt) rejlő lehetőséget ki lehet használni arra, hogy a távoktatás segítségével fellendítsük a felnőttoktatást és -képzést. A szakképzés kettős célkitűzése A szakmai alap- és továbbképzésnek egyaránt kettős célja az, hogy hozzájáruljon a foglalkoztathatósághoz és a gazdasági növekedéshez, illetve a szélesebb körű társadalmi kihívások kezeléséhez, ideértve különösen a társadalmi kohézió előmozdítását. Mindkettőnek vonzó és kihívást jelentő életpálya-lehetőségeket kell nyújtania a fiatalok és a felnőttek számára, és azonos mértékben kell kiterjednie a nőkre és a férfiakra, továbbá a nagy potenciállal rendelkezőkre és azokra, akiket bármely okból a munkaerőpiacról való kiszorulás veszélye fenyeget. Minőség és kiválóság A szakképzésnek az európai társadalmakban és gazdaságokban betöltött szerepét figyelembe véve döntő fontosságú, hogy a szakképzés fenntarthatóságát és kiváló színvonalát biztosítsuk. Ha Európa továbbra is a világ legnagyobb exportőre kíván maradni az ipari termékek terén, elengedhetetlen szüksége van a világszínvonalú szakképzésre. A tudásalapú társadalomban a szakképzésben szerzett készségek és kompetenciák ugyanannyira fontosak, mint a felsőoktatásban szerzettek. Az európai szakképzés sokszínűsége olyan előny, amely a kölcsönös tanulás alapjául szolgálhat. Másrészt viszont átláthatóságra és a minőségbiztosítással kapcsolatos közös megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy a különböző rendszerek között kölcsönös bizalom alakulhasson ki, amely elősegíti az ezen rendszerek közötti átjárhatóságot, valamint a készségek és kompetenciák elismerését. A következő évtizedben a szakképzés terén folytatott európai együttműködés során 3

5 kiemelt prioritásként kell kezelnünk a minőségbiztosítást. Az emberek lehetőségeinek bővítése A gyors változás nem csupán a munkaerőpiacokra jellemző, hanem a társadalom egészére is. Bővítenünk kell az emberek lehetőségeit annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak az új fejleményekhez és kezelni tudják a változásokat. Ez azt jelenti, hogy lehetővé kell tennünk számukra olyan tudás, készségek és kompetenciák elsajátítását, amelyek nem csupán foglalkozásukhoz kapcsolódnak. E szélesebb körű kompetenciák a kulcskompetenciák fontosak ahhoz, hogy az emberek sikereket érjenek el az életben; lehetővé kell tenni, hogy e kompetenciák elsajátíthatók legyenek a szakképzésben, valamint az oktatás bármely más formájában. A szakképzésnek lehetőséget kell nyújtania a tanulóknak a felzárkózásra, úgy kell kiegészítenie a kulcskompetenciákat, és építenie azokra, hogy közben megfelelő hangsúlyt helyez a foglalkozási kompetenciákra is. Különösen az ikt-készségek és -kompetenciák, valamint az idegennyelv-ismeret lesz majd egyre inkább elengedhetetlen egy adott munka megszerzéséhez és megtartásához, valamint a mindennapi élet ügyeinek intézéséhez. A munkahelyi tanulás az egyik lehetséges módja annak, hogy az emberek fejlesszék képességeiket. A munkahelyen megszerzett ismeretek nagy mértékben hozzájárulnak a szakmai identitás kialakulásához, és erősíthetik azok önbizalmát, akik máskülönben sikertelennek tartanák magukat. A munkavégzés közben megvalósuló tanulás lehetővé teszi, hogy a munkavállalók úgy fejlesszék képességeiket, hogy közben nem kell lemondaniuk fizetésükről. A munkahelyi, valamint munkahelyen kívüli tanulást részmunkaidős vagy teljes munkaidős munkavégzés mellett lehetővé tevő, eredményes szakképzés tehát nagy mértékben erősíti társadalmaink szociális kohézióját. A szakképzés nemzetközivé tétele A nemzeti szakképzési rendszereknek mint a globális oktatási piac szereplőinek kapcsolatban kell állniuk a világgal annak érdekében, hogy naprakészek és versenyképesek maradjanak. Képesnek kell lenniük arra, hogy más európai országokból és harmadik országokból vonzzanak diákokat, oktatást és képzést nyújtsanak a számukra, valamint megkönnyítsék készségeit elismerését. A demográfiai változások és a nemzetközi migráció következtében e kérdések minden eddiginél aktuálisabbak. Annak ellenére, hogy kialakulóban van az oktatás és képzés európai térsége, a mobilitás akadályainak felszámolására vonatkozó eredeti célkitűzést még nem sikerült elérnünk, és azt tapasztaljuk, hogy a szakképzés területén a tanulók mobilitása alacsony. Ahhoz, hogy szakképzési rendszereinkbe több külföldi diák érkezzen, hatékonyabb és célzottabb tájékoztatásra és útmutatásra van szükség. 4

6 A jövőben fontos kihívást jelent majd a szakképzésben részt vevő diákok és tanárok nemzetközi mobilitásának jelentős mértékű növelése, valamint a külföldön szerzett tudás, készségek és kompetenciák elismerése. A szakképzésbe történő beruházás közös felelősség A szakképzési keretek kialakítása a nemzeti kormányok, a szociális partnerek, a szakképzési szolgáltatók, a tanárok, a szakoktatók, illetve a tanulók közös feladata, mivel mindnyájuk közös érdeke a szorosabb együttműködés. A felnőttkori tanulásra az utóbbi években helyezett egyre nagyobb hangsúly további források bevonását teszi szükségessé. A gazdasági visszaesés következtében nem szabad csökkenteni a szakképzésbe történő befektetéseket. A költségvetési megszorítások miatt újszerű megoldásokat kell találnunk annak érdekében, hogy a szakképzés fenntartható finanszírozásban részesüljön, és hogy a források elkülönítése és elosztása hatékonyan és méltányosan történjen. A KOPPENHÁGAI FOLYAMAT JELENTŐS EREDMÉNYEI A koppenhágai folyamat döntő szerepet játszott a szakképzés jelentőségének megismertetésében, nemzeti és uniós szinten egyaránt. A leglátványosabb haladás a közös európai eszközök terén következett be 3 : ezek olyan elvek és iránymutatások, amelyek célja a képesítések átláthatóságának, összehasonlíthatóságának és átvihetőségének fokozása, valamint a tanulás rugalmasságának és minőségének javítása. Ezek az eszközök alakítják ki azt az alapot, ahonnan kiindulva megtörténhet az oktatás és képzés valódi európai térsége irányába történő elmozdulás. A koppenhágai folyamat gyors és erős hatást gyakorolt az országok szakképzési szakpolitikájára: mélyreható reformokat indított el, többek között megindította a nemzeti képesítési keretrendszerek kialakítását azzal a céllal, hogy megtörténjen az Európai Képesítési Keretrendszer végrehajtása és megkezdődjön a tanulási eredményeken alapuló megközelítés irányába történő elmozdulás. Azzal, hogy a hangsúly a leadott tananyagra összpontosító tanulási folyamatról átkerül a tanulási eredményekre, ezek az átfogó keretek amelyek magukban foglalják az általános oktatást, a óta a következő eszközök kifejlesztésére került sor: az Europass, az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR), az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) és a szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakerete (EQAVET). 5

7 szakképzést, valamint a felsőoktatást segíthetnek az átlátható, átjárható és rugalmas nemzeti képesítési rendszerek kialakításában. Az egymástól tanulás és a bevált gyakorlatok cseréje segített a folyamatra vonatkozó felelősségvállalás kialakításában, és további tevékenységeket indított meg. Az érdekeltek a szociális partnerek, a szakképzési szolgáltatók, a civil társadalom és a tanulók bevonásához azonban több és jobb tájékoztatás szükséges. A szakképzési politikák önmagukban nem képesek megfelelni a társadalmi-gazdasági kihívásoknak, és megvalósítani a mobilitást és az egész életen át tartó tanulást. Átfogó, a szakképzési politikákat más politikákkal különösen a foglalkoztatási és szociálpolitikákkal összekapcsoló megközelítésre van szükség. A KOPPENHÁGAI FOLYAMAT AZ EURÓPAI UNIÓS SZAKPOLITIKÁK TÁGABB RENDSZERÉBEN Tekintetbe véve a politikai környezet változásait a 2011 és 2020 közötti évtizedben, különösen az Európa 2020 stratégia fényében, a 2002-es koppenhágai nyilatkozatnak új lendületet kell adni. Mivel a koppenhágai folyamat az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszer szerves része, a szakképzés célkitűzéseinek összhangban kell maradniuk az e keretrendszerben meghatározott átfogó célokkal. A szakképzésnek szerepet kell kapnia az Európa 2020 program oktatás terén kitűzött alábbi két kiemelt célja elérésében: 2020-ig a korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell szorítani és a éves korúak körében 2020-ig legalább 40%-ra kell növelni a felsőoktatásban vagy annak megfelelő oktatásban végzettek arányát. A rövid távú célok listájának összeállításával kijelölték a stratégiai célok megvalósítása érdekében szükséges tényleges fellépések körét. E lista a jövőben elvégzendő rendszeres felülvizsgálatokat is segíti majd. A fent említett európai stratégia prioritásainak és átfogó céljainak figyelembe vételével, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett, az alábbiak kerültek elfogadásra: a szakképzés évi helyzetére vonatkozó átfogó elképzelés, erre az átfogó elképzelésre alapuló 11 stratégiai célkitűzés a 2011 és 2020 közötti időszakra, 22 nemzeti szintű rövid távú cél az első négy évre ( ), az uniós szintű támogatás feltüntetésével, 6

8 a koppenhágai folyamat kormányzásának és a folyamatra vonatkozó felelősségvállalásnak az elvei. II. A SZAKKÉPZÉS ÉVI HELYZETÉRE VONATKOZÓ ÁTFOGÓ ELKÉPZELÉS 2020-ra el kell érni, hogy az európai szakképzési rendszerek vonzóbbak, aktuálisabbak, fokozottan életpálya-orientáltak, innovatívabbak, elérhetőbbek és rugalmasabbak legyenek, mint 2010-ben, és hogy az alábbiak biztosításával előmozdítsák az egész életen át tartó tanulásban a kiválóságot és a méltányosságot: - Vonzó és inkluzív szakképzés, magasan kvalifikált tanárokkal és szakoktatókkal, innovatív tanulási módszerek, magas szintű infrastruktúra és létesítmények, a munkaerő-piaci igényekhez való nagy fokú igazodás, illetve a további oktatási és képzési formákban való részvételi lehetőségek; - Magas színvonalú szakmai alapképzés, amelyet a tanulók, a szülők és a társadalom ugyanolyan vonzónak és értékesnek tarthat, mint az általános oktatást. A szakmai alapképzés kulcskompetenciákat és speciális szakkészségeket egyaránt kell, hogy nyújtson a tanulók számára; - Könnyen hozzáférhető és életpálya-orientált szakmai továbbképzés a munkavállalók, a munkaadók, a független vállalkozók és a munkanélküliek számára, amely elősegíti a kompetenciák fejlesztését és az életpályaváltást; - A tanulási eredményekre vonatkozó megközelítésen alapuló rugalmas szakképzési rendszerek, amelyek támogatják a rugalmas tanulási utakat, lehetőséget adnak a különböző oktatási és képzési alrendszerek (iskolai oktatás, szakképzés, felsőoktatás, felnőttoktatás) közötti átjárásra, és amelyek lehetővé teszik a nem formális és az informális tanulás, többek között a munkavégzés során szerzett kompetenciák validálását; - Európai oktatási és képzési térség, átlátható képesítési rendszerekkel, amelyek lehetővé teszik a tanulási eredmények transzferjét és felhalmozását, illetve a képesítések és kompetenciák elismerését, és amelyek elősegítik az országok közötti mobilitást; - Az országok közötti mobilitásra vonatkozó lehetőségek jelentős növelése a szakképzésben részt vevő tanulók, valamint az e területen tevékenykedő szakemberek számára; - Könnyen elérhető és magas színvonalú, koherens hálózatot képező tájékoztató, pályaorientációs és tanácsadó szolgálatok az élet egésze során, amelyek lehetővé teszik az 7

9 európai polgárok számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, és hogy tanulmányi és szakmai életpályájukat a nemek szerinti hagyományos munkavállalói profiloktól függetlenül irányítsák. III. STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEK A 2011 ÉS 2020 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA; RÖVID TÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK A 2011 ÉS 2014 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA A SZAKKÉPZÉS MINŐSÉGÉNEK ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK JAVÍTÁSA, VONZÓ JELLEGÉNEK ERŐSÍTÉSE ÉS A MUNKAERŐPIACHOZ TÖRTÉNŐ IGAZODÁSÁNAK FOKOZÁSA A szakképzésnek nagy mértékben igazodnia kell a munkaerőpiachoz és az emberek szakmai pályafutásához. A szakképzés vonzó jellegének erősítése érdekében a részt vevő országoknak az alábbi célok elérésére kell törekedniük, illetve az alábbi intézkedéseket kell megtenniük: 1. A szakmai alapképzés vonzó tanulási lehetőséggé tétele a) A szakmai alapképzés minőségének fokozása (lásd még az alábbi 2. pontot) a tanári, szakoktatói és iskolavezetői munka szakmai színvonalának emelésével és kompetenciáinak javításával, valamennyi oktatási szint között rugalmas képzési utak bevezetésével, illetve a szakképzésben rejlő lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek terjesztésével. Ez különösen fontos azokban a részt vevő országokban, ahol a szakképzés jelentőségét alábecsülik; b) Olyan gyakorlati tevékenységek, valamint olyan színvonalas tájékoztatás és tanácsadás támogatása, amelyek révén a kötelező oktatásban részt vevő fiatal tanulók és szüleik megismerkedhetnek a különböző szakmákkal és életpálya-lehetőségekkel; c) Annak biztosítása, hogy a kulcskompetenciák bekerüljenek a szakmai alapképzés tantervébe, valamint az értékelés megfelelő eszközeinek kialakítása; d) Az életpályamenedzsment-készségek fejlesztését elősegítő oktatási és tanulási tevékenységek szervezése a szakmai alapképzésben; e) A szakmai alapképzésben részesülők számára megfelelő modern technikai felszerelést, oktatási anyagokat és infrastruktúrát kell biztosítani. A szakképzési szolgáltatóknak mérlegelniük kell a költség- és eszközmegosztást egymás között és a vállalatokkal együttműködésben. Ösztönözni kell továbbá a megfelelő infrastruktúrával rendelkező 8

10 vállalatokban folytatott munkahelyi tanulást; f) A nemzeti ellenőrzési rendszerek révén nyomon kell követni a szakképzésben részt vett végzős tanulóknak a munkaerőpiacra, illetve a továbbképzés felé történő átmenetét. 2. A szakmai alap- és továbbképzés kiválóságának, minőségének és relevanciájának előmozdítása Minőségbiztosítás a) A szakképzés magas színvonala a vonzó jelleg előfeltétele. A jobb minőség, a fokozott átláthatóság, a kölcsönös bizalom, a munkavállalói és a tanulói mobilitás, illetve az egész életen át tartó tanulás garantálása érdekében a részt vevő országoknak az EQAVETajánlással összhangban minőségbiztosítási kereteket kell kialakítaniuk; b) A részt vevő országoknak 2015 végéig valamennyi szakképzési szolgáltatóra vonatkozó, nemzeti szintű közös minőségbiztosítási keretet kell létrehozniuk, amely a kapcsolódó munkahelyi tanulásra is kiterjed, és amely kompatibilis az EQAVET-kerettel. A tanárok, szakoktatók és más szakképzési szakemberek munkájának szakmai színvonala a) A részt vevő országoknak rugalmas képzéssel és befektetéssel javítaniuk kell a tanárok, szakoktatók, mentorok és tanácsadók alapképzését és továbbképzését. Figyelembe véve az elöregedő európai tanári és szakoktatói réteget, a változó munkaerőpiacokat és munkakörnyezeteket, valamint az oktatásra leginkább alkalmas szakemberek vonzásának igényét, ez a célkitűzés még inkább döntő fontosságú. Ösztönözni kell a tanárok és szakoktatók vállalatoknál töltött szakmai gyakorlatát; b) A részt vevő országoknak együtt kell működniük a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók változó kompetenciáira és profiljaira vonatkozó legjobb gyakorlatok és irányelvek meghatározása terén. Ezt a feladatot az Európai Bizottság és a Cedefop támogatásával, valamint az utóbbinak a szakképzésben dolgozó tanárokra és oktatókra vonatkozó hálózatával együttműködésben kell végrehajtani. A munkaerőpiachoz igazodás Fokozni kell a szakmai alap- és továbbképzés munkaerőpiachoz igazodását és a szakképzésben végzett tanulók foglalkoztathatóságát az alábbi intézkedések révén: a) A részt vevő országok (országos, regionális vagy helyi szintű) hatóságainak lehetőségeket 9

11 kell teremteniük az iskolák és a vállalatok közötti megerősített együttműködésre annak érdekében, hogy gyarapítsák egyrészt a tanároknak a munka gyakorlati oldaláról szerzett tudását, másrészt a szakoktatók általános pedagógiai készségeit és kompetenciáit; b) A részt vevő országoknak elő kell mozdítaniuk a szociális partnerek, a vállalatok, az oktatási és képzési szolgáltatók, a foglalkoztatási szolgálatok, az állami hatóságok, a kutatóintézmények és más érdekeltek közötti partnerségeket annak érdekében, hogy a munkaerő-piaci igényekre vonatkozó információk hatékonyabban jussanak el az érintettekhez, valamint hogy nagyobb mértékű összhang valósuljon meg ezen igények, valamint a tudás, a készségek és a kompetenciák fejlesztése között. A munkaadóknak és a szociális partnereknek arra kell törekedniük, hogy egyértelműen meghatározzák, hogy rövid és hosszú távon, illetve az egyes ágazatokon belül és között milyen kompetenciákra és képesítésekre tartanak igényt. Folytatni kell egy olyan, az uniós eszközökkel például az EKKR-rel összhangban álló közös nyelvezet 4 kidolgozását, amelynek célja, hogy hidat építsen egyrészt az oktatás és képzés, másrészt a munka világa között; c) A szakképzési tanterveknek eredményorientáltnak kell lenniük, és jobban kell igazodniuk a munkaerő-piaci igényekhez. A vállalatokkal, illetve az adott szakmához tartozó alintézményekkel folytatott együttműködési modelleknek figyelembe kell venniük ezt a célt, és visszajelzést kell adniuk a szakképzési intézmények számára a szakképzésben végzett tanulók foglalkoztathatóságára, valamint foglalkoztatottsági arányára vonatkozóan; d) A szakképzés minőségének javítása és a munkaerőpiachoz igazodásának fokozása érdekében a részt vevő országoknak, és különösen a szakképzési szolgáltatóknak fel kell használniuk a pályaorientációs szolgálatoktól érkező, a szakképzésben végzett tanulóknak a munkaerőpiacra, illetve a továbbképzés felé történő átmenetére vonatkozó visszajelzéseket; e) A vállalatokkal és nonprofit szervezetekkel partnerségben folytatott munkahelyi tanulásnak valamennyi szakmai alapképzési tanfolyam részét kell képeznie; f) A részt vevő országoknak támogatniuk kell a tanulószerződéses gyakorlati képzés fejlesztését, és fel kell hívniuk az érintettek figyelmét erre a képzéstípusra. RÖVID TÁVÚ CÉLOK A 2011 ÉS 2014 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA ben ez a közös nyelvezet Az európai készségek, kompetenciák és foglalkozások taxonómiája (ESCO) elnevezésű projekt célkitűzése. 10

12 Nemzeti szintű fellépések: AZ 1. ÉS 2. STRATÉGIAI CÉLRA VONATKOZÓLAG 1. A szakképzés vonzerejének és kiválóságának előmozdítását célzó tevékenységek, például népszerűsítő kampányok és szakismereti versenyek szervezése; 2. Olyan tevékenységek támogatása, amelyek révén a kötelező oktatásban részt vevő fiatal tanulók megismerkedhetnek a különböző szakmákkal és életpálya-lehetőségekkel; 3. A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretére (EQAVET) vonatkozó ajánlás végrehajtásához megfelelő intézkedések elfogadása, valamint a szakképzés nemzeti minőségbiztosítási kerete irányába tett lépések; 4. Adott esetben annak biztosítása, hogy a kulcskompetenciák és az életpályamenedzsmentkészségek megfelelően bekerüljenek a szakmai alapképzési tantervekbe és a szakmai továbbképzés nyújtotta képzési lehetőségek révén elsajátíthatók legyenek; 5. A kormányoknak, a szociális partnereknek és a szakképzési szolgáltatóknak meg kell hozniuk az alábbiakhoz szükséges intézkedéseket: o a munkaalapú tanulás beleértve a tanulószerződéses gyakorlati képzést maximalizálása, elősegítve ezzel, hogy 2012-re Európában növekedjen a tanulószerződéses tanulók száma; o a szakképzési intézmények és a (profitorientált és nonprofit) vállalatok közötti együttműködés fokozását segítő lehetőségek például a tanárok számára biztosított vállalati szakmai gyakorlat megteremtése; o a szakképzési intézményeknek visszajelzés küldése a szakképzésben végzettek foglalkoztathatóságáról; 6. A tanulásból a munkába való átmenet figyelemmel kísérésére szolgáló monitoring rendszerek létrehozására irányuló munka folytatása. Uniós szintű támogatás: - Szakpolitikai dokumentum a szakképzési kiválóságnak az intelligens és fenntartható növekedésben betöltött szerepéről; - A szakképzést népszerűsítő kampányok európai támogatásának mérlegelése, ideértve a szakképzés vonzerejét vizsgáló Eurobarometer felmérést is; - Szakismereti versenyek ösztönzése európai és/vagy globális szinten; - Iránymutatás és technikai támogatás az EQAVET megvalósításához; - Az EQAVET nemzeti szintű megvalósításának áttekintése 2013-ban; - A Leonardo da Vinci programon belül a minőségbiztosítási projektek tematikus összekapcsolása; - Vademecum/tanulmány a munkaalapú tanulás sikeres modelljeiről (a Cedefop közreműködésével); - A készség- és kompetenciaszükségletek alakulására vonatkozó előrejelzéseknek a megerősítése, elsősorban készség-előrejelzések révén (Cedefop), valamint Európai Készségügyi Tanácsok létrehozásával; - Az oktatás és képzés világát a munka világával összekötő, a többi uniós eszközzel, így az EKKR-rel összhangban álló közös nyelvezet kialakítása (ESCO); - Bizottsági javaslat alapján a foglalkoztathatóságra vonatkozó uniós referenciaérték elfogadásának mérlegelése; - A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók változó profiljára vonatkozóan legjobb gyakorlatok és irányelvek kidolgozása (a Cedefoppal közösen); 11

13 AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS ÉS A MOBILITÁS MEGVALÓSÍTÁSA 3. Rugalmas hozzáférés biztosítása a képzéshez és a képesítésekhez A szakmai továbbképzés tekintetében Annak érdekében, hogy fokozzák a szakképzés hozzájárulását azon cél megvalósításához, amely szerint 2020-ra el kell érni, hogy a felnőttek 15%-a vegyen részt az oktatásban és képzésben, a részt vevő országoknak az alábbi lépéseket kell megtenniük: a) Aktívan ösztönözniük kell egyrészt az egyéneket a szakmai továbbképzésben való részvételre, másrészt a szakképzési szolgáltatókat a szakmai továbbképzéssel kapcsolatos tevékenységeik bővítésére, különös tekintettel a munkaerő-piaci átmenet előtt állókra (mint például a veszélyeztetett munkavállalókra és a munkanélküliekre) és a hátrányos helyzetű csoportokra; b) Megfelelő keretet kell létrehozniuk a vállalatok arra való ösztönzése érdekében, hogy tegyenek további befektetéseket a humánerőforrás-menedzsmentbe és a szakmai továbbképzésbe. Az ösztönzők, valamint a jogok és kötelezettségek megfelelő kombinációjának kialakítása a részt vevő országok feladata; c) Ösztönözniük kell a rugalmas képzési kereteket (e-tanulás, esti tanfolyamok, munkaidőben nyújtott képzés stb.) annak elősegítése érdekében, hogy a különféle élethelyzetben élők részt vehessenek a képzésben, és hogy az az eltérő igényekhez igazodjon. A továbbképzésnek valamennyi tanulási típusra ki kell terjednie, a vállalati képzést és a munkahelyi tanulást is ideértve, továbbá egyaránt hozzáférhetőnek kell lennie a nők és a férfiak számára; d) Ösztönözniük kell a képzési intézményeket és a munkáltatókat, hogy működjenek együtt különösen azon nagyszámú alacsony képzettségű munkavállaló képzése tekintetében, akik legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkeznek, és akik számára hasznos lenne az olyan megközelítések alkalmazása, amelyek biztosítják, hogy az alapvető készségek elsajátítására sor kerüljön a szakképzés során; e) Adott esetben a nemzeti képesítési keretrendszerekre építve legkésőbb 2015-ig el kell kezdeniük kidolgozni a nem formális és az informális tanulás elismerésének és validálásának nemzeti eljárásait. Ezen eljárásoknak az ismeretekre, a készségekre és a kompetenciákra kell összpontosítaniuk függetlenül attól, hogy azokat milyen keretek között sajátították el (pl. tág értelemben vett felnőttkori tanulás, szakképzés, munkatapasztalat, 12

14 önkéntes munka). Ezenkívül az olyan ismereteket, készségeket és kompetenciákat is nagyobb mértékben figyelembe kell venni, amelyek nem feltétlenül járnak teljes körű formális képesítéssel. E tekintetben fontos a más szakpolitikai területekkel, például az ifjúság, a sport, a kultúra, a szociális ügyek és a foglalkoztatás területével folytatott szoros együttműködés; f) Konkrét intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy fokozzák a munkaerőpiacon átmenet előtt álló munkavállalóknak, illetve a képzésben alulreprezentált csoportoknak (pl. a nőknek, az alulképzetteknek és az idősebb munkavállalóknak) a szakmai továbbképzésekben való részvételét. A részt vevő országoknak különösen arra kell törekedniük, hogy befektetéssel elérjék, hogy az egész életen át tartó tanulásban részt vevő év közötti, alulképzett személyek számát jobban összhangba hozzák a korcsoportra jellemző átlagos részvételi aránnyal. A szakmai alap- és továbbképzés terén egyaránt a) Integrált pályaorientációs (foglalkoztatási és tanácsadási) szolgáltatások nyújtásával elő kell segíteniük az oktatás-képzés és a munka, valamint a munkahelyek közötti átmenetet, továbbá az életpályamenedzsment-készségeket a fiatalok és a felnőttek esetében egyaránt. Alapvetően fontos, hogy az érintett szolgáltatók könnyen és objektív módon információt cserélhessenek, valamint fejleszthessék tanácsadási szolgáltatásaikat; b) Az 5. vagy magasabb EKKR-szintnek megfelelő középiskola utáni/felsőfokú szakképzést kell kialakítaniuk, illetve fenntartaniuk annak érdekében, hogy elősegítsék a felsőfokú vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkezők 40%-os arányára vonatkozó uniós kiemelt cél elérését; c) Rugalmas tanulási utakat kell előmozdítaniuk és erősíteniük kell az átjárhatóságot a szakképzés, valamint az általános és a felsőoktatás között az ezek között lévő kapcsolatok erősítésével. E cél, valamint az egész életen át tartó tanulásban való nagyobb fokú részvétel elérése érdekében a részt vevő országoknak fel kell gyorsítaniuk a tanulási eredményeken alapuló átfogó nemzeti képesítési keretrendszerek kialakítását és végrehajtását; d) A Bizottságnak és a részt vevő országoknak a két európai kreditrendszer (az ECVET és az ECTS) közötti koherencia fokozására kell törekedniük. 4. A szakmai alap- és továbbképzés nemzetközivé tételére irányuló stratégiai megközelítés 13

15 kidolgozása, valamint a nemzetközi mobilitás előmozdítása a) A gazdasági globalizáció arra ösztönzi a munkaadókat, a munkavállalókat és a független vállalkozókat, hogy saját országuk határait túllépő keretekben gondolkodjanak. A szakképzési szolgáltatók feladata, hogy segítsék őket e folyamatban a tanulási tartalom nemzetközi dimenziójának létrehozása, illetve a partnerintézményekkel közös nemzetközi hálózatok kialakítása révén; b) A részt vevő országoknak ösztönzők, finanszírozási programok (így az európai strukturális alapok igénybevétele), továbbá a legjobb gyakorlatok terjesztése révén támogatniuk kell a helyi és regionális hatóságokat, illetve a szakképzési szolgáltatókat abban, hogy kialakítsák a szakképzés terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés stratégiáit annak érdekében, hogy elősegítsék a tanulók, a tanárok, a szakoktatók, illetve a szakképzés területén tevékenykedő más szakemberek nagyobb fokú mobilitását. A részt vevő országoknak a szakképzés azon formáit kell előmozdítaniuk, amelyek módot adnak a mobilitási időszakok többek között a szakmai gyakorlatok külföldön való eltöltésére, és lehetőség szerint integrálják is ezen időszakokat; c) A részt vevő országoknak a nemzetközi mobilitás elősegítése érdekében szisztematikusan alkalmazniuk kell és elő kell mozdítaniuk az olyan uniós átláthatósági eszközöket, mint pl. az EKKR, az ECVET és az Europass; d) A részt vevő országoknak a tanulók és az oktatók tekintetében egyaránt elő kell mozdítaniuk a szakképzés keretében biztosított nyelvtanulási lehetőségeket, valamint a szakképzés sajátos igényeihez igazított nyelvoktatást, különös tekintettel a szakképzésben folytatott, határokon átnyúló együttműködésben és a nemzetközi mobilitásban az idegen nyelvek által játszott jelentős szerepre. Nemzeti szintű fellépések: RÖVID TÁVÚ CÉLOK A 2011 ÉS 2014 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA A 3. ÉS 4. STRATÉGIAI CÉLRA VONATKOZÓLAG 7. Valamennyi érdekelt jogainak és kötelezettségeinek, valamint az ösztönzők alkalmazásának az áttekintése, továbbá a szakmai továbbképzésben való részvételt ösztönző megfelelő intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a szakképzés a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá az Oktatás és képzés 2020 stratégia keretében az egész életen át tartó tanulásban való felnőttkori részvételre vonatkozóan meghatározott 15%-os referenciaérték eléréséhez; 8. Az európai képesítési keretrendszerre (EKKR) vonatkozó ajánlás végrehajtása: o átfogó nemzeti képesítési keretrendszerek (NKKR) kidolgozása a tanulási eredményeken alapuló megközelítésre építve. A nemzeti képesítési keretrendszerek 14

16 katalizátorként való felhasználása a szakképzés és a felsőoktatás közötti átjárhatóság növelése, a szakképzés középiskola utáni/magasabb EKKR-szintekre emelése vagy e szinteken tartása, valamint rugalmas tanulási utak kialakítása érdekében; o 2012-ig a nemzeti képesítési keretrendszerek szintjeinek megfeleltetése az európai képesítési keretrendszer szintjeivel; 9. A nem formális és az informális tanulás validálási eljárásainak kidolgozása és azok alkalmazásának előmozdítása, amelyeket az európai képesítési keretrendszer és a nemzeti képesítési keretrendszerek, valamint pályaorientáció támogat; 10. A munkaerő-piaci igényekhez szorosan kapcsolódó integrált (oktatás, képzés, foglalkoztatás) pályaorientációs szolgáltatások nyújtása; 11. Az ajánlással összhangban előrelépés az ECVET megvalósításában, valamint részvétel az ECVET mobilitásban játszott szerepének tesztelésében; 12. A szakképzési mobilitást ösztönző, megfelelő intézkedések meghozatala, többek között: o A szakmai alapképzésben tanuló diákok, valamint a szakképzési szakemberek országok közötti mobilitásban való részvételének ösztönzése; o A helyi és regionális hatóságok, valamint a szakképzési szolgáltatók ösztönzése arra, hogy teremtsék meg a nemzetközivé válás kultúráját, és dolgozzanak ki a nemzetközivé válást segítő stratégiákat, beleértve a határokon átnyúló mobilitást is; o A tanulószerződéses tanulók és a gyakornokok országok közötti mobilitását gátló jogi és adminisztratív akadályok felszámolása; o A szakmai kamarák, szakmai szervezetek és egyéb releváns szervezetek ösztönzése arra, hogy támogassák a fogadó és a küldő vállalatokat abban, hogy az országok közötti mobilitásban részt vevő tanulószerződéses tanulók és gyakornokok számára megfelelő feltételeket biztosítsanak; o A szakképzési tantervekben a nyelvoktatás, valamint az interkulturális kompetenciák elsajátításának biztosítása; o Az uniós eszközök (pl. EKKR, EQAVET, Europass) optimális felhasználása a képesítések és kompetenciák kölcsönös elismerésének fokozása érdekében. Uniós szintű támogatás: - Szakpolitikai kézikönyv a szakmai továbbképzéshez való hozzáférésről és az abban való részvételről; - Iránymutatás és technikai támogatás az európai képesítési keretrendszer megvalósításához, elsősorban a tanulási eredményeken alapuló megközelítés alkalmazása céljából; - A nemzeti képesítési keretrendszerekkel kapcsolatos fejlemények feltérképezése a CEDEFOP és az Európai Képzési Alapítvány (ETF) által; - Tanácsi ajánlás a nem formális és informális tanulás validálásáról (2011); - Az egész életen át tartó pályaorientációval kapcsolatos politikák, rendszerek és gyakorlatok kialakítása területén elért eredményekről szóló jelentés 2011-ben (CEDEFOP, ETF és ELGPN); - Iránymutatás és technikai támogatás az ECVET megvalósításához: - Az ECVET megvalósításának rendszeres felülvizsgálata (a Cedefoppal közösen); - A Leonardo da Vinci programon belül az ECVET-projektek tematikus összekapcsolása; - Ajánlás a tanulmányi mobilitásról (2011); - Bizottsági javaslat alapján a szakképzési mobilitáshoz kapcsolódó uniós referenciaérték elfogadásának mérlegelése (2011); - Javaslat a szakmai gyakorlat minőségi keretrendszeréről; - Az egész életen át tartó tanulás programja/a Leonardo da Vinci program keretében a tanulószerződéses tanulók mobilitásának előmozdítása, többek között egy támogató portál 15

17 révén; - Az Europass részeként 2012-re európai készségútlevél kidolgozása. A KREATIVITÁS, AZ INNOVÁCIÓ ÉS A VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉG ERŐSÍTÉSE 5. Az innováció, a kreativitás és a vállalkozói készség, valamint az ikt felhasználásának elősegítése (a szakmai alapképzés és továbbképzés esetében egyaránt) A szakképzés esetében a kreativitás és az innováció, illetve az innovatív tanulási módszerek alkalmazása ösztönözheti a tanulókat, hogy megmaradjanak a szakképzésben, míg képesítésüket meg nem szerzik. a) A részt vevő országoknak aktívan ösztönözniük kell a szakképzési szolgáltatókat, hogy tudáspartnerségek kialakítása érdekében működjenek együtt az innovatív vállalatokkal, a tervezőközpontokkal, a kulturális ágazattal és a felsőoktatási intézményekkel. Ez értékes betekintést adna az új fejleményekbe és a kompetenciaigényekbe, illetve elősegítené a szakmai kiválóság és az innováció kialakítását. A partnerségek ezenfelül hozzájárulhatnak a gyakorlatalapú tanulási módszerek bevezetéséhez, a kísérletek ösztönzéséhez és a tantervek módosításához; b) Az ikt alkalmazásával maximalizálni kell a képzésben való részvételt és elő kell mozdítani az aktív tanulást, valamint segítségével ki kell dolgozni a munkahelyi és az iskolai szakképzés új módszereit; c) A részt vevő országoknak a munkaadókkal, a szakképzési szolgáltatókkal és a nemzeti vállalkozástámogató szolgálatokkal szoros együttműködésben támogatniuk kell a szakmai alapés továbbképzés terén a vállalkozói készség előmozdítását célzó kezdeményezéseket. E célból ösztönözniük kell a szükséges finanszírozás rendelkezésre bocsátását (pl. tananyagok és segédeszközök céljára, valamint tanulói minivállalkozások létrehozása érdekében), továbbá törekedniük kell a regionális szintű együttműködés fokozására; d) A részt vevő országoknak támogatniuk kell az új és a leendő vállalkozókat azzal, hogy ösztönzik a szakképzésben végzettek általi vállalkozásalapítást, valamint előmozdítják a fiatal vállalkozók tanulmányi mobilitását. RÖVID TÁVÚ CÉLOK A 2011 ÉS 2014 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA AZ 5. STRATÉGIAI CÉLRA VONATKOZÓLAG 16

18 Nemzeti szintű fellépések: 13. Kreativitási és innovációs partnerségek ösztönzése (szakképzési szolgáltatók, felsőoktatási intézmények, formatervezési, művészeti, kutatási és innovációs központok); 14. Annak ösztönzése, hogy valamennyi szakképzési szolgáltató (beleértve a köz- és magánszféra hálózatait és partnerségeit) hatékony és innovatív módon, a minőség biztosításával alkalmazza a technológiákat, ennek során rendelkezésükre álljanak a szükséges felszerelések, infrastruktúra és hálózatok, továbbá a folyamatos fejlesztések tükrözzék a technológiai fejlődést és a pedagógiai szemlélet alakulását; 15. Intézkedések a vállalkozói készség erősítésére, pl. a releváns kulcskompetenciák elsajátításának előmozdítása, gyakorlati tapasztalatszerzés lehetővé tétele vállalatoknál, valamint szakértők bevonása az üzleti szférából. Uniós szintű támogatás: - Uniós szintű szakképzési/üzleti fórum létrehozása az alábbi témakörökre összpontosítva: o a szakképzés szerepe a tudásháromszögben; o átmenetek a szakképzésből az üzlet világába: a szakképzésben végzett tanulók vállalkozásindításban való támogatásának módja. A MÉLTÁNYOSSÁG, A TÁRSADALMI KOHÉZIÓ ÉS AZ AKTÍV POLGÁRI SZEREPVÁLLALÁS ELŐMOZDÍTÁSA 6. Inkluzív szakmai alap- és továbbképzés A részt vevő országoknak a foglalkoztathatóságot (rövid és hosszú távon is) erősítő szakképzést kell nyújtaniuk, mely megfelelő életpálya-lehetőségeket biztosít, lehetőséget ad megfelelő munkatapasztalat megszerzésére, az önbizalomra, a szakmai büszkeségre és önérzetre, és amely módot ad a szakmai és személyes gyarapodásra. Ennek érdekében a részt vevő országoknak az alábbi lépéseket kell megtenniük: a) Biztosítaniuk kell, hogy a szakmai alapképzés a tanulókat olyan speciális szakmai, illetve általános kulcskompetenciákkal többek között transzverzális kompetenciákkal gazdagítsa, melyek lehetővé teszik számukra a további oktatásban és képzésben (a szakképzés keretében vagy a felsőoktatásban) való részvételt, valamint elősegítik a pályaválasztást és a munkaerő-piaci részvételt és átmenetet. A szakképzésben szerzett ismeretek, készségek és kompetenciák révén a tanulóknak képesnek kell lenniük szakmai pályájuk alakítására és az aktív társadalmi szerepvállalásra; 17

19 b) Gondoskodniuk kell arról, hogy a felnőttoktatási rendszerek elősegítsék a kulcskompetenciák elsajátítását és továbbfejlesztését. Ezt a szakképzési szolgáltatókkal, a helyi közösségekkel, a civil társadalmi szervezetekkel stb. együttműködésben lehet megvalósítani; c) Megelőző és korrekciós intézkedésekkel arra kell törekedniük, hogy a szakképzés maximálisan elősegítse a korai iskolaelhagyók számának 10% alá történő csökkentését. Ezt például a munkaerőpiachoz igazodó szakképzés révén, a munkahelyi tanulás és a tanulószerződéses gyakorlati képzés fokozásával, rugalmas tanulási utakkal, hatékony pályaorientációval és tanácsadással, illetve olyan tananyaggal és oktatási módszerekkel lehet elérni, melyek figyelembe veszik a fiatalok életmódját és érdeklődését, egyben megőrzik a szakképzés magas szintű minőségi normáit; d) Megfelelő intézkedésekkel biztosítaniuk kell az egyenlő részvétel lehetőségét, különösen a kirekesztés veszélyének kitett személyek és csoportok (jelesül az alulképzett és a képzettség nélküli, a sajátos szükségletekkel bíró, illetve hátrányos helyzetű személyek és az idősebb munkavállalók) számára. Az ilyen csoportoknak a szakképzésben való részvételét pénzügyi és egyéb eszközökkel, az informális és nem formális tanulás validálásával, valamint a rugalmas képzési utak biztosításával kell elősegíteni és ösztönözni; e) Elő kell mozdítaniuk a szakképzésben az aktív polgári szerepvállalást, például a szakképzési szolgáltatók és a civil társadalmi szervezetek közötti partnerségek ösztönzésével, vagy a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban a tanulók szakképzési intézményekben való képviseletének előmozdításával. Ez elősegítheti az önkéntes tevékenységek során elsajátított készségek és kompetenciák validálását. Nemzeti szintű fellépések: RÖVID TÁVÚ CÉLOK A 2011 ÉS 2014 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA A 6. STRATÉGIAI CÉLRA VONATKOZÓLAG 16. Megelőző és korrekciós intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a szakképzés a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemhez; 17. Az alacsony képzettségű és egyéb kockázati csoportok oktatásban és képzésben való részvételének növelését célzó intézkedések többek között rugalmas szakmai továbbképzési utak kidolgozásának, valamint megfelelő pályaorientációs és támogató szolgáltatások alkalmazásának mérlegelése; 18. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a képzés elérhetőségének maximalizálása, az aktív tanulás előmozdítása, továbbá a kockázati csoportok részvételének megkönnyítését szolgáló, mind a munka-, mind az iskolai alapú szakképzésben alkalmazandó új módszerek kidolgozása céljából; 19. A meglévő monitoring rendszerek alkalmazása a kockázati csoportok szakképzésben való részvételének támogatása érdekében: lásd a 6. rövid távú célt. 18

20 Uniós szintű támogatás: - Vademecum a kockázati csoportoknak a munkaalapú tanulás és a kulcskompetenciák ötvözése révén megvalósuló bevonásának legjobb gyakorlatairól; - Tanácsi ajánlás a korai iskolaelhagyás csökkentéséről (2011). TRANSZVERZÁLIS CÉLOK 7. A szakképzésben érdekelt felek nagyobb szerepvállalása és a szakképzés terén folyatott uniós együttműködés eredményeinek kézzelfoghatóbb megnyilvánulása A szakképzésben érdekelt felek nagyobb szerepvállalása eredményeképpen az ezen a téren folytatott uniós együttműködés eredményei is kézzelfoghatóbbá válnak. Az Európai Bizottságnak és a részt vevő országoknak ezért fontolóra kell venniük az érdekeltek különböző csoportjaival folytatott egyértelmű és személyre szabott kommunikációt, nemzeti és uniós szinten egyaránt. A rendelkezésre álló uniós eszközök felhasználását elősegítendő a tanulók, illetve valamennyi érintett fél számára részletes és személyre szóló információt kell biztosítani. 8. Az átláthatóság, elismerés, minőségbiztosítás és mobilitás terén meglévő különböző uniós és nemzeti eszközök összehangolt irányítása A négy stratégiai céllal összhangban a részt vevő országoknak az elkövetkezendő években kiemelt prioritásként az átláthatóság, elismerés, minőségbiztosítás és mobilitás terén meglévő különböző uniós és nemzeti eszközök koherens és egymást kiegészítő módon történő felhasználására kell törekedniük. Szükséges, hogy ezeket az eszközöket a koppenhágai folyamat keretében koordinált módon irányítsák, és hogy erősebb szinergiát teremtsenek a bolognai folyamat eszközeivel és elveivel; 9. A szakképzés és a többi releváns szakpolitikai terület közötti együttműködés fokozása A részt vevő országoknak és az Európai Bizottságnak fokozniuk kell a szakképzés és a többi releváns szakpolitikai terület, például a foglalkoztatás, a gazdasági ügyek, a kutatás és innováció, a szociális ügyek, az ifjúság, a sport és a kultúra közötti együttműködést az Európa 2020 stratégia integrált iránymutatásainak követése, valamint a kompetenciák és képesítések elismerésének fokozása érdekében. 10. A szakképzéssel kapcsolatos uniós szintű politikai döntéshozatallal összefüggő adatok minőségének és összehasonlíthatóságának javítása 19

21 A szakképzésre vonatkozó uniós szintű szakpolitikai döntéshozatalt a meglévő, összehasonlítható adatokra kell alapozni. Ennek érdekében a tagállamoknak az egész életen át tartó tanulás programját felhasználva a szakképzésre vonatkozó többek között a szakképzési mobilitáshoz kapcsolódó releváns és megbízható adatokat kell gyűjteniük, és ezeket az Eurostat rendelkezésére bocsátaniuk. A tagállamoknak és a Bizottságnak közösen meg kell állapodniuk arról, hogy először mely adatokat bocsássák rendelkezésre. 11. Az uniós támogatás kiaknázása Az európai strukturális alapokat és az egész életen át tartó tanulás programját (és azok utódprogramjait) a szakképzés elfogadott prioritásainak így a nemzetközi mobilitás és a részt vevő országok által végrehajtott reformok támogatására kell használni. RÖVID TÁVÚ CÉLOK A 2011 ÉS 2014 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA A 7. ÉS 11. TRANSZVERZÁLIS CÉLRA VONATKOZÓLAG Nemzeti szintű fellépések: 20. A végrehajtásra és a különböző eszközök (ECVET, ECTS, a nemzeti képesítési keretrendszerek megfeleltetése az európai képesítési keretrendszernek, az EQAVET-tel összhangban álló minőségbiztosítási rendszerek) hozzáadott értékére összpontosító kommunikációs stratégiák kialakítása az érdekeltek különböző csoportjai számára; 21. A szervezett együttműködést szolgáló mechanizmusok létrehozása valamennyi szinten (szakpolitika és végrehajtás) a szakképzési ágazat és a foglalkoztatási szolgálatok között, ideértve a szociális partnereket is; 22. Közreműködés a szakmai alapképzésben részt vevő tanulókra vonatkozó uniós adatok javításában, beleértve a mobilitást és a foglalkoztathatóságot is. Uniós szintű támogatás: - A fenti célok megvalósításának támogatása az egész életen át tartó tanulás programján, és adott esetben az európai strukturális alapokon keresztül; - A részt vevő országok közötti és az innovatív projektek közötti egymástól tanulás támogatása; - Az oktatás és képzés területéhez kapcsolódó közös európai eszközök végrehajtását szolgáló, megerősített koordinációs eljárás létrehozása; - Európai kommunikációs stratégia az átláthatóságot szolgáló európai eszközökről; - Uniós szintű szervezett együttműködés kialakítása a szakképzési szolgáltatók szervezeteivel; - A szervezett együttműködés erősítése az oktatási, képzési és foglalkoztatási politika területe között; - A szakmai alapképzésben részt vevő tanulókra vonatkozó uniós adatok javítása, beleértve a mobilitást és a foglalkoztathatóságot is; - A szociális partnerek további tevékeny szerepvállalása valamennyi szinten a koppenhágai 20

22 folyamatban (irányítás és felelősségvállalás), valamint további közreműködésük a fent említett rövid távú célok megvalósításában; - Jelentéstétel a tagállami és partnerországi szakképzési fejleményekről; - A cserék megerősítése a bővítésben részt vevő és a szomszédos országokkal. IV. A KOPPENHÁGAI FOLYAMAT IRÁNYÍTÁSÁNAK ÉS A FOLYAMATRA VONATKOZÓ FELELŐSSÉGVÁLLALÁSNAK AZ ELVEI A tagállamoknak határozott kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy az Európa 2020 nemzeti reformprogramjainak keretében megvalósítják a koppenhágai folyamat prioritásait. A koppenhágai folyamat szerinti jelentéstételt be kell illeszteni az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keret szerinti jelentéstételbe. Ez az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos jelentéstételhez való hozzájárulás leghatékonyabb módját képezné, és kézzelfoghatóbbá tenné az egész életen át tartó tanulásban a szakképzés által játszott szerepet. Fokozni kell a szakképzés terén az együttműködést. Az együttműködést továbbra is a nyitott koordinációs módszer mint fő mechanizmus keretében kell folytatni. Az egymástól tanulást és az innovatív projekteket a nemzeti szakpolitika-alakítás támogatásának eszközeként kell felhasználni. A szakképzésért felelős főigazgatók (DGVT), az európai szociális partnerek és a szakképzési tanácsadó bizottság (ACVT) továbbra is aktív szerepet kell, hogy játsszanak a koppenhágai folyamat irányításában. A Cedefopnak és az Európai Képzési Alapítványnak továbbra is támogatnia kell a szakpolitika alakítását és végrehajtását, jelentést kell tennie a stratégiai célok, illetve a rövid távon teljesítendő célok elérése érdekében tett lépésekről, és adatokkal kell szolgálnia a szakképzési szakpolitikai döntéshozatalhoz. A szakképzési szolgáltatókat ösztönözni kell arra, hogy a fenti célok előmozdítása érdekében európai szinten működjenek együtt. A globális partnerekkel folytatott szakpolitikai párbeszéd és tapasztalatcsere hozzájárulhat a jelenlegi és jövőbeli kihívások kezeléséhez. Meg kell erősíteni a potenciális tagjelölt országokkal, az Európai Képzési Alapítvány által segített szomszédos országokkal, illetve a nemzetközi szervezetekkel különösen az OECD-vel, az Európa Tanáccsal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az UNESCO-val való cseréket és együttműködést. Az ebben a tevékenységben való részvétel jogát valamennyi részt vevő ország számára biztosítani kell. A fent említett stratégiai célok alapján 2014-ig össze kell állítani a rövid távú célok új listáját. 21