Pályázat a József Attila Kör Irodalmi Egyesület elnökségére Gaborják Ádám

Átírás

1 Bevezetés: gondolatok az elmúlt három évről Az elmúlt három év valószínűleg nem a legvidámabb szakaszként fog bevonulni a JAK történetébe ben, de még 2012 elején sem igen látszott, hogy milyen erős, markáns, radikális, változások következnek be a hazai kulturális életben, s ezek milyen jelentős hatással lesznek a szervezet életére, s így az általam korábban eltervezett munkára is. Több fórumon is értékeltem már az elmúlt időszakot, ezért itt nem részletezném a teljes mélységéig a helyzetet. Természetesen nagyon fontosnak tartom az eredményeket. Leginkább azt, hogy a nyomás és a forráshiány ellenére egy pillanatig sem állt le a szervezet. Mindig megpróbáltunk a legnehezebb helyzetekből is a legkisebb veszteséggel kikerülni, és mindeközben megőrizni a tagság bizalmát és a szervezet (szimbolikus) státuszát, de még inkább a józan észt. A legfontosabb eredményeket mégis a programokban értük el. Részben megvalósult az a nyitás, amelyet már jóval korábban, az én elnökségem előtt megcélzott a JAK, s most még markánsabban ki tudott teljesedni. A társművészetek bevonásával vagy mediális kérdések tematizálásával számos meghatározó, s figyelemfelkeltő konferencia, projekt, sorozat, esemény vagy kezdeményezés indult meg az elmúlt 3 évben (a teljesség igénye nélkül pl. KULTOK, JAKPass, az Összhang, Néma Gyerek, a PopJAK, az Új magyarhangok, Add ide a drámád! stb.), amelyek létrehozták az alapokat egy későbbi folytatáshoz is. A Solitudeprogram stabilizálása mellett pedig több nemzetközi rendezvényünk és együttműködésünk is megvalósult (pl. észt-magyar Re:verse, a Bécs Budapest Tranzit), amelyek közül akadt nagyszabású fesztivál is (pl ben a Haza/Heimat/Home az A38 Hajón). Ugyanakkor nem mennék el az egyéb problémák mellett sem. El kell ismernem, hogy a szervezetben is voltak nehézségek, s nem feltétlenül volt mindig dinamikus a JAK működése. Meghatározó szerepe volt ebben a kulturális területekről történt brutális forráskivonásnak, amelynek következtében többször voltunk hónapokig pénz nélkül, vagy kénytelenek voltunk megvonásokkal működtetni az infrastruktúrát. Ennek köszönhetően pedig sokszor a hátrányokat próbáltuk meg lefaragni, s ez kétségtelenül hatással volt olykor a programokra is. Át kellett átalakítani az elnökséget annak érdekében, hogy eredményesen és dinamikusan tudjon működni a döntéshozatal során. S úgy látom, most egy generációváltás is zajlik. Vannak, akiknek szerencsésen beindult a karrierjük, és vannak, akik szimplán belefáradtak a küzdelmekbe, s a közösségi dolgok helyett inkább a saját munkájukat szeretnék végre folytatni, s vannak, akik egészen máshogy gondolkodnak. Érthető. Ez egy természetes folyamat. Újra meg kell tehát találni a JAK-ban azokat az embereket, akik lelkesek és tenni szeretnének valamit a JAK-ban a szervezetért és a kortárs irodalomért, kultúrájáért. A közösségért. Hiszen egy egyesület csak a tagjai által létezhet, ez ad neki tartalmat és formálja meg arculatát. Ez kétségtelenül nehéz, ám annál izgalmasabb szakasz is. Mindezekből viszont számomra az következik logikusan, hogy a jövőben a közösségre kell még jobban fókuszálni. Minden nehézség ellenére is úgy vélem, bizonyos kezdeményezések most érnek be igazán, és ezáltal már az eredmények is kezdenek látszani, illetve számos olyan új projektbe kezdtünk bele, amely a jövőben is folytatódni fog. Az elnökség most már stabil, megbízhatóan és kreatívan működik, s a háttérből több tag is nagyon hasznos ötletekkel, kiegészítésekkel segíti a közös munkát. Voltaképpen ez az, ami engem jelen pillanatban motivál, s egy újabb pályázat beadására ösztönöz. A JAK vezetésében eddig megszerzett tudásommal, a szervezet gazdasági ügyeire, valamint a kulturális-politikai kontextusra való rálátásommal a következő három évben eredményesen folytathatnám és fejezhetném be a 1

2 megkezdett, illetve tervezett munkákat. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban ezúttal reális és jóval beláthatóbb célokat szeretnék kitűzni, amelyek teljesíthetőnek tűnnek, ugyanakkor hosszútávon segíthetik a szervezet működését. Alapelvek A JAK idén ünnepli önálló egyesületté válásának 25. évfordulóját. Nem túl gyakori manapság, hogy egy kulturális, s különösen egy irodalmi szervezet ilyen nagy, több évtizedre visszanyúló hagyománnyal rendelkezzen. Ebből fakad, hogy a JAK nemcsak a fiatal tehetségeket segítő egyik legfontosabb szervezet, hanem működősével mindig is mintául, követendő példával tudott szolgálni más szervezetek számára. Az eltelt idő és az azóta bekövetkezett kulturális és társadalmi változások lehetőséget adnak arra, hogy átgondoljuk a jelenlegi helyzetünket, s esetleg egy új motivációkkal és arculattal is rendelkező szervezet kiépítésében gondolkodjunk. A szervezet azonban állandó forráshiánnyal küzd, így már az alapfeladatokat is sokkal nehezebb tudja megfelelően ellátni, a jelenlegi politika pedig ideológiák szimbolikus reprezentációjára használja a kulturális intézményeket és azok forrásait, ezzel a szakmaiegzisztenciális függetlenséget korlátozza. A legnagyobb gondot tehát az jelenti, hogy a szervezet kénytelen egy bizonytalan és szabályozatlan jogi, gazdasági és politikai környezetben létezni, miközben továbbra is szinte csak állami forrásokból tartja fenn magát, így szakmai működésének függetlensége mindenkor kiszolgáltatódik ennek a környezetnek. Ezeken a problémákon csak úgy lehet javítani, ha a szervezet stabilabb belső működéssel rendelkezik, illetve a tagság az új lehetőségek felkutatásán dolgozik. A JAK-ot tehát elsősorban újra kell szervezni, hogy valóban független, adott esetben önfenntartó civil egyesületté váljon, amely az említett funkcióját mindenkor képes betöltetni. Ezt a tevékenységet alapvetően a közösségépítésre és a tudásmegosztásra alapoznánk, s nagy hangsúlyt kapna az alulról, lépésenként történő építkezés. A tagok azzal is tudnak előrelépni, ha minél inkább bevonódnak a szervezet saját életébe és az együttműködések rendszerébe, az itt szerzett tapasztalatokat pedig az egyéni alkotói pályafutásukban is sikerrel tudják majd hasznosítani. Közösség- és szervezetfejlesztés A legfontosabb cél a JAK tagságának erősebb közösséggé alakítása lenne. Ehhez mindenképpen a belső ökonómia fejlesztése szükséges. A tagság aktivitásának fokozatos növelésével és az öntevékenység segítésével a szervezet életében és a döntéshozatalban való részvételt segítenénk. A szervezet egy stabilabban működő bázis kiépítésével ugyanis az esetleges egzisztenciális nehézségekkel is jobban meg tudna küzdeni. Ennek érdekében erősíteni kívánjuk a különböző közösségépítő tevékenységeket. Ősszel elindítjuk a JAK-klubot, amely a tervek szerint kéthetente kerül majd megszervezésre. Ezek az alkalmak nemcsak a kapcsolattartásra és információcserére, hanem a tagok aktuálius munkáit, frissen megjelent könyveket, közös projekteket is be lehet majd mutatni. Remélhetőleg a tagok ezáltal aktívabban bekapcsolódnak majd az elnökség és a programszervezők mindennapi feladatiba is. Fontosnak tartom a belső tudásmegosztást, azaz hogy az egyéni tudásokat, tapasztalatokat ilyen módon a közösségbe is visszacsatornázzuk. Gyakorlottabb tagjaink havi rendszerességgel tájékoztató előadásokat tartanak majd az elsősorban külföldi pályázati lehetőségekről és ösztöndíjakról. Valamint időszakonként szakmai workshopokat és szümpozionokat szervezünk, amelyeken egy-egy irodalmi téma megvitatásán túl képzett szakemberek vezetésével jó és sikeres kulturális gyakorlatokról, projektekről és finanszírozási 2

3 módokról is hallhatnánk tájékoztató előadásokat, vitákat. Az Írók Boltjával elkezdett közös munka folytatásaként a szerkesztőségi órákat és egyéb íróműhelyeket elevenítjük fel. Ezenközben az irodalmi fórumokon és vitaesteken az aktuális szervezeti és irodalmi problémák megvitatása mellett fokozatosan bővíthetjük a témákat a közéleti és társadalmi kérdések (közoktatás, szegénység, kirekesztés, genderproblémák, nacionalizmus stb.) irányába, s azok művészi eszközökkel történő újragondolása felé is. Egy civil kulturális egyesület a létmódjából fakadóan nem záródhat önmagára, különben rövidtávon felszámolja saját magát. Ez a folyamat a JAK egyesületi jellegéből fakadó civil identitását és működést erősítheti, ami jótékonyan fejleszthetné az irodalmárok nyitottságát, problémaérzékenyégét, valamint szolidaritását mások iránt. Ezekkel a módszerekkel elérhető célnak tartom, hogy a tagság aktivitásának jelenlegi teljesítménye később duplájára emelkedjen (legalább a döntéshozatalban), azaz a ember helyett állandó főre akarjuk bővíteni. Ehhez természetesen szükség lesz a belső és külső kommunikáció fejlesztésére, hogy az információk a tagság körében minél hatékonyabban áramolhasson, s az eredményeket a szélesebb nyilvánosság felé is láthatóvá tegyük, ám ezért felületeinket (pl. honlap, közösségi oldalak) is rendszeresen újítani kell. Szeptembertől már elindítjuk a Facebook-csoportot, a honlapon pedig egy olyan blogot, amelyet a tagok által írt tartalmakkal tölthetünk fel. Irodalom- és kultúrpolitika: utak egy irodalmi törvény megalkotása felé Kiemelten fontosnak tartom egy átfogó irodalmi törvény megalkotásához szükséges szakmai anyag létrehozását, amely az irodalmi területek problématérképét úgy vázolná fel, hogy lehetséges válaszokat is kínálna rá. A hiánypótló szakmai anyag minél szélesebb területet ölelne fel a finanszírozási kérdésektől, a művészeti díjakon, a folyóirat-támogatáson, a könyvkiadáson át az oktatásig. Célja a stabilabb jogi környezet kialakításához szükséges szakmai alapok feltárása és összefoglalása. Jómagam több szakmai anyag véleményezésében, illetve összeállításában vettem részt az elmúlt években (lásd például a Humán Platform számára készített rövidebb anyagot), ennek során számos jegyzetet készítettem, s úgy vélem, ezek megfelelő kiindulópontot jelenthetnek a későbbiek során. Egy ideje az írószervezeti kollégáknál is sürgetem ezt a feladot, ugyanakkor a hirtelen jött aktuális ügyek mindig megakasztották a tényleges gyakorlati munkát. Úgy tűnik, idén ősszel már ténylegesen elindulhat egy szakmai team megszervezése, amely vállalná legkésőbb a jövő év végére. A teamben az érintett területekhez értő szakemberek vennének részt. Ennek megírása és összeállítása elsősorban a két fiatal írószervezet, a JAK és a FISZ tagjainak a feladata lenne, a többi írószervezet és más szakemberek pedig nagy segítséget nyújthatnának ebben a munkában. Az összeállításban pedig tanácsokat adhatnak az előadó-művészeti törvény megalkotásában részt vett szervezetek (pl. FESZ, Magyar Színházi Társaság) képviselői. Mindehhez természetesen fontosak a belső és külső szakmai egyeztetések folytatását az irodalmi és a kulturális szervezetek között egyaránt. Ezeken a fórumokon továbbra is határozottan szeretném a fiatal alkotókra és művészekre, valamint a tehetséggondozásra felhívni a figyelmet, hiszen bármely nemzet vagy kulturális szerveződés csak akkor működik, ha a jövőjét biztosítja, s gazdaságilag is ennek megfelelően invesztál. Különösen fontosnak tartom, hogy ezen munkák során a JAK mindvégig az alapszabályának megfelelően a szakmai és demokratikus alapelveket képviselje, s a viták ellenére se szolgáltatódjon ki a pillanatnyi anyagi vagy egyéni érdekeknek. Egy szakmai minimum betartását egy ilyen nehéz kultúrpolitikai helyzetben is kötelezőnek tartom. Programok és projektek 3

4 Alighanem ez az a terület, ami különösebb átalakításra nem szorul. Sokkal inkább a tanulságokat kellene levonnunk, s ezek alapján továbblépnünk. És persze közben reménykedem, hogy mindig lesznek kreatív tagok jó és megvalósítható ötletekkel, akik biztosíthatják az állandóságot a programszervezésben. Az elmúlt időszakból több olyan rendezvényt, sorozatot, kisebb projektet lehetne megemlíteni, amelyek eredményesen vonták be a társművészeteket, érzékenyek voltak a mediális váltásokra, s valóban progresszív irányokat jelöltek ki a kortárs irodalom számára. A debreceni KULTOK kinőtte magát, idén már harmadik alkalommal szervezhettük meg, s kétségtelenül az egyik legfontosabb szakmai konferenciánk az évben, ráadásul kapcsolódó programjaival közönséget is vonz. Előbb-utóbb a Tanulmányi Napokhoz hasonló státusszal és a hagyománnyal fog rendelkezni. Igaz, nem olyan rég indult, de hasonlóan jó eredményeket tudhat maga mögött a populáris irodalom és kultúra kritikai tárgyalását folytató PopJAK, amely a szervezetet egy teljesen más olvasóközönség számára ismertette meg, s talán ez a egyszer a tagjainkon is látszódni fog. Az online térből összművészeti estekké alakuló JAKPass alapjain remélhetőleg a jövőben írókat és képző-, fotó- és filmművészeket egybegyűjtő műhelyek jöhetnek létre, ahogy az például Székesfehérváron szervezett Új magyarhangok, vagy a legutóbbi Gramofon és tárca című program esetében történt. Bár az Add ide a drámád! színházi projektje a korábbi külső nehézségek miatt most átalakulóban van, ősszel szerencsére érkezik a következő széria új, Reaktív néven a Trafóban, s tervek szerint ebből is valódi színházi műhelymunkák és együttműködések jönnek majd létre. A hagyományos JAK-programok ugyanakkor rendkívüli nehéz helyzetbe kerültek, s csökkenő érdeklődés van irántuk. A Tanulmányi Napok, a Középiskolás fokon, a Piknik folytatása attól függ, hogy lesz-e olyan tag, aki felelősségteljesen és kellő munkamorállal dolgozna. Ez azért is meghatározó lehet, mert hagyományaik miatt ezek a legesélyesebbek az NKA pályázatain. Itt tehát vagy változtatásra, vagy újragondolásra lesz szükség. Mindezek alapján a tagokat egyébként is arra ösztönözném, hogy a lehetőségeikhez képest kezdjenek el minél inkább együttműködni, akár más művészeti ágak képviselőivel. Ha szétnézünk a különböző pályázatokban, akkor világosan látszik, hogy jóval frekventáltabbak a művészeti együttműködések mentén szerveződő, illetve társadalmi kérdésekkel foglalkozó projektek támogatása. Ráadásul így nem egy, hanem több oldalról lehet próbálkozni. Úgy vélem, ha a szervezet a körülmények miatt kevésbé támogatott, akkor az ilyen jellegű projektek létrehozásában, elindulásában tud segítséget nyújtani. (Álljon itt egy-két lehetséges és szerintem izgalmas példa: JAKPass, InstaVers, Komposzt-előadás, Litos és a Metanoia Park, Kele Fodor Ákos legújabb kötetterve, Búspoéták stb.). Ebben a reményben írtuk ki egy új könyvsorozat tervét (Medium Art) is, amely a JAK hagyományainak figyelembe vételével kifejezetten a társművészetekre nyitott, médiumérzékeny alkotók vagy alkotói csoportok munkáinak, illetve tematikus antológiáinak megjelenését támogatná. A sorozat köré szintén kiépíthető lenne egy olyan műhely, amely az adott könyvön is túlmutat. Jelentős lépések történtek azonban a tagok bemutatkozási lehetőségeit tekintve. Személy szerint külön figyeltem arra, hogy az új kötettel rendelkező szerzőket (és a kiadókat) valamilyen módon segítsük a kötetbemutatók szervezésében, lebonyolításában. Mindeközben elindult a Kötet előttiek című sorozat a saját könyvvel még nem rendelkező tagjaink számára, az ÚjJAK, az új tagok bemutatkozását szolgáló rendezvénysorozat, valamint a Frissítő az Írók Boltjában. Az eddigi visszajelzések alapján azt szűrtük le, hogy ezek folytatásra érdemesek. Ezek a programok a szervezet infrastruktúrájának kihasználásával kiegészítő lehetőségeket biztosítanak a tagoknak, ugyanakkor a tagok rotációjára. Többször felmerült már, hogy aránytalan a tagok szereplése a JAK programjain, valaki többet, valaki kevesebbet szerepel. Bár úgy vélem, ez egy komplex probléma, hiszen itt nagyrészt szervezői döntésekről és/vagy felkérésekről, illetve korlátozott anyagi lehetőségekről van szó amit valaki vagy 4

5 vállal, vagy nem, a helyzetre mindenképpen valamilyen konszenzusos megoldást keresnék. Ebben segítséget nyújtanak majd a klubestek, de elképzelhetőnek tartom egy külön program kialakítását és megszervezését, ami kifejezetten csak az alkalmi fellépésekre adna lehetőséget, s ezzel akár pályázni is el lehet kezdeni. Tapasztalatom szerint Budapesten érdemes lenne változtatni a módszereken. Gyakorlatilag egy héten zsúfolásig vannak irodalmi rendezvények, miközben kicsi a színtér és a közönség, a szervezők pedig nem kommunikálnak annak érdekében sem, hogy legalább valamennyire elkerüljék az ütközéseket. A forrásfelhasználás szempontjából tehát a kiemeltebb programokra és azok eredményes kommunikációjára kellene koncentrálni, továbbá arra, hogy a nagyobb nyilvánosságot kapó fesztiválokra juthassanak be a tagjaink. Ebből is következik, hogy a vidéki programokra nagyobb hangsúlyt kell fektetni, s minél több helyre el kell juttatni a tagjainkat. Az eddig eredmények azt mutatják, hogy egy adott helyre történő rendszeres és koncentrált figyelem ugyanakkora forrás esetén arányaiban sokkal nagyobb megtérülést jelent, s jelentős mértékben hozzájárulhat a helyi kulturális élet fellendítéséhez vagy stabilizálásához. Ez játszódott le korábban Szegeden, Debrecenben, majd Székesfehérváron, amely az egyik legkomolyabb és legkreatívabb bázis alakult ki az évek során (l. Új magyarhangok, Kocsmaszínház), Kecskeméten pedig rögtön egy nemzetközi szintű kiállításban vehettünk részt (Határlények). Az elmúlt időszakban sajnos rengeteg helyre nem jutottunk el, s igencsak rendszertelen volt a határontúli jelenlétünk. Állandó esteken csak Marosvásárhelyen szerepeltünk a Látó folyóirat vendégeként. A vajdasági és különösen a felvidéki programok rendszerét tehát mindenképpen stabilizálni kell, akár a korábbi túrák újraszervezésével. Ha már korlátozottak a források, akkor azoknak gazdaságosabb, tudatosabb és felelősebb felhasználása lenne, ha arra használnánk, hogy mozgassuk és bemutatkozáshoz juttassuk tagjainkat. Középiskolai és egyéb oktatási programok Az általános tendenciákat figyelembe véve a következő években nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az olvasók minél fiatalabb korban megismerhessék a kortárs (élő) irodalmat, s hogy az általános irodalomoktatásban is külső segítséget nyújthassunk. Ezzel nem csak közelebb kívánjuk vinni a fiatalabb generációkhoz az irodalmat, de az egész rendszer önfenntartása és túlélése szempontjából fontos, hogy lehetőséget adjunk a későbbi olvasók megszólítására. A JAK Középiskolás fokon című programsorozata minden szempontból adott erre. Számomra az elmúlt évek egyik szomorú tapasztalata, hogy nem találtunk megfelelő embert a középiskolás programok színvonalas megszervezésére, ezért csak alkalmanként tudtunk megjelenni az iskolákban. Bízom abban, hogy az idei nyári közgyűlésen megválasztandó programfelelős végre komoly hozzáállással és kellő felelősségtudattal szervezi majd a sorozatot. Különösen fontos lenne, hogy a szocálisan rászorulók és hátrányoshelyzetűek oktatását is jobban támogassuk. A szervezet részéről ezt segíteni lehet még az íróiskolák és pályázatok szervezésével, kiírásával, valamint olyan az oktatásban és egyéni szinten egyaránt hasznosítható segédanyagokkal is (pl. videók, antológiák), amelyek speciálisan egy-egy irodalmi kérdést, műfajt, korszakot vagy alkotót fogyasztható formában, de megfelelő szakmai háttérrel mutatnának be az elismert irodalomtörténész és kritikus JAK-tagok összeállításában. S ne feledjük, a JAK legnagyobb erőssége a táborokban rejlik Éppen ezért hagyományteremtő jelleggel egy új, gyermek- és ifjúsági irodalmi tábor elindítását tervezem a jövőben. A táborban elsősorban a korosztálynak megfelelő irodalmi témákról, olvasmányokról lenne szó, ahol a gyermek- és ifjúsági irodalom szerzőivel is 5

6 megismerkedhetnének a résztvevők, s ahol hangsúlyos szerepet kapna a művészeti nevelés. A tábor egyik lehetséges helyszíne például a Hegyhát Erdei Iskola lehetne. Nemzetközi kapcsolatok A következő évek egyik legfontosabb törekvése lenne a nemzetközi hálózatok erősebb kiépítése. A szervezet függetlenedése és a tagok szempontjából mindenképpen hasznos lenne, ha egy stabilabb kapcsolatrendszer segítségével eredményesebben tudnak külföldön is megjelenni és pályázni. A hazai kulturális élet egyre átpolitizálódó, a szakmai szempontokat egyre inkább feladó és széttartó közeg helyett pedig szintén logikusabb lenne inkább a saját utakat járni. A JAK ehhez egyébként eddig is jó háttérrel rendelkezett. Az egyik legfontosabb partner, az Akademie Schloss Solitude, akikkel nemcsak közös csereprogramot működtetünk, hanem nagyobb alkalmi rendezvényeket is lebonyolítunk. A Re:verse műfordítói workshopon pedig rendszeresen jelennek meg kortárs külföldi alkotók (horvát, lengyel, román, észt stb.) a kulturális intézetek hathatós közreműködésével. Ennek köszönhetően alakult ki például a Lengyel Intézettel vagy a Magyarországi Észt Intézettel szorosabb együttműködés. De megemlíthetem az Osztrák Kulturális Fórumot, akikkel közös rendezvénysorozatot szervezünk bécsi és budapesti helyszínekkel. A jövőben tehát mindenképpen tovább kell ápolni ezeket a kapcsolatokat, s újabbakat szerezhetünk. Reményeim szerint hasonló kulturális együttműködéseket alakíthatunk ki más környező országban is. Az elmúlt évben az elnökségi tagok hathatós segítségével tudatosan kapcsolatokat építettünk ki elsősorban a V4 országok kulturális szervezeteivel (pl. A2 Magazin, Csehország; New Eastern Europe Journal, Lengyelország; Visegrad Academy of Cultural Management, Lengyelország; AOSS Asociácia organizácií spisovateľov Slovenska, Szlovákia; Literárne Informacne Centrum, Szlovákia). Így idén már sikerrel pályázhattunk az Nemzetközi Visegrádi Alap small grants kategóriájában, amelynek eredményeként megkaptuk a maximális összeget (6000 EUR). A projektünk témája a rendszerváltás, a rendszerváltás hozta társadalmi és kulturális változások, valamint a fiatalabb generációk ezekhez való viszonya. A táborban egy workshop keretében ezt a kérdést fogjuk vizsgálni cseh, lengyel és szlovák résztvevők közreműködésével, majd ősszel nagyobb városokban (Prága, Pozsony, Krakkó) közösen mutatjuk be a projektet. A későbbiekben pedig újabb közös pályázatokban gondolkodunk. Ennek érdekében 2015 márciusában a jelenlegi projekt folytatásaként már egy hosszabb és nagyobb összeggel járó standard grants kategóriában adunk be pályázatot jelenlegi partnereinkkel. Ennek témáját a táborban és a további együttműködés keretében határozzuk meg. Amennyiben ez is eredményes lesz, akkor 2016-ban és 17-ben lehet folytatni a pályázást mindkét szinten. Az Alap által biztosított lehetőségeket szeretnénk maximálisan kihasználni és ennek során bevonni más kelet-európai és balti államokat a projektbe. Ez a kapcsolatrendszer más külföldi pályázatok lehívásához szintén lehetőséget biztosítani. Magyarország egyedüli országként minden évben jelen lehet a szerbiai Kikinda Short nemzetközi rövidpróza fesztiválon, ennek köszönhetően a JAK is rendszeres meghívottja a programnak (így szerepelt már pl. Csobánka Zsuzsa, Mán-Várhegyi Réka is a fesztiválon). A városi fesztiválon rengeteg alkotó lép fel különböző országokból (Horvátország, Macedónia, Portugália stb.), így remek alkalom az JAK által delegált szerzőknek a bemutatkozásra. A fesztivál bővítéseként idén változtattak és más városokban is szervezetek már programokat, így Nagybecskerek és Temesvár mellett Szegeden szintén volt egy kapcsolódó beszélgetés. A szervezők jövőre még erősebb jelenlétet szeretnének megvalósítani, így már kétnapos rendezvényben gondolkodnak Szegeden, amelynek a JAK lenne a társszervezője. A résztvevőket később becsatornázhatnánk, illetve közvetíthetnénk más programokba, ezáltal 6

7 elősegítve a magyar szerzőkkel közös munkákat. A Kikinda Short rendkívül dinamikusan fejlődő fesztivál, a szervezés és az arculat szempontjából is sokat lehetne tanulni a közös együttműködésből. Hasonlóan fontos szerepet tölthet be a kieli Debütromanfestival Németországban, ahol fiatal elsőkötetes prózaírók és kiadók munkatársai mutatkoznak be. Az itt szereplők közül egyébként sokan a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szereplőjeként is felléptek már az elmúlt években. A JAK az egyetlen magyar szervezet, ráadásul a legkisebb kiadó, aki szerepelni szokott, ezért megtisztelő, hogy mindig meghívnak az eseményre. A meghívás fontos a német kapcsolatok további építésében és esetleg azok összekapcsolásában. Végezetül pedig szeretném az European Writing Council (EWC) szervezetével való kapcsolatot végre stabilizálni. Ez az elmúlt évek folyamatos küzdelmei miatt sajnos eléggé megakadt, a tagsághoz szükséges díjat sem tudjuk már régóta előteremteni. De mindenképpen fontos lenne megvizsgálni és újragondolni a lehetőségeket, s eldönteni a viszonyunkat a szervezettel. JAK-tábor: új utakon Az idén már 26. alkalommal megrendezendő tábor országos szinten az egyik legrégebbi hagyománnyal rendelkező írótábor, s az irodalom iránt érdeklődő közönség a szakma képviselőjének fiatalabb és idősebb generációjának kiemelten fontos találkozási színtere. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy az utóbbi években indult vagy megerősödött írótáborok számára egyértelműen követendő utat, másolható mintát mutatott. Ezért is éreztem már tavaly úgy, hogy megérett a változtatásra és a bővítésre. Bízom benne, valóban érzékelhető is lesz ez a lépés. Az idei táborral egy újabb szintre szerettünk volna lépni, hogy folyamatos fejlődésben legyünk. A cél egy olyan nemzetközi vonatkozású rendezvény megszervezése, amely programkínálatának változatosságával már inkább a kulturális fesztiválok irányába mutat. A hagyományos szakmai programokon túl a korábbi évekhez hasonlóan még intenzívebben törekednénk a társművészetek bevonására (film, színház, zene). Szeretnénk, ha a tábor mindig különleges eseményekkel is szolgálhatna, s ezáltal még fontosabb szerepet töltene be majd a fiatalabb írógenerációk, a más területeken alkotó művészek, s a szórakozni vágyó érdeklődők számára egyaránt. A JAK-tábort később nemzetközi szinten, különösen a szomszédos országok művészei számára is vonzóvá akarjuk tenni, hogy az országok közötti kulturális együttműködéseket, projekteket és fordításokat is elősegítsük. Úgy vélem, a kortárs magyar irodalom számára kifejezetten hasznos lehet a nyitottság, s ha megismerkednek a környező országokban alkotó pályatársaikkal, ez a kapcsolatépítés mellett a saját műveik fordításaiban is nagy segítséget jelenthet. Ennek érdekében már idén nagyobb hangsúlyt fektettünk a külföldi vendégek meghívására (l. V4 workshop, Bécs Budapest Tranzit, valamint szerb vendégek). Közben pedig folytatnánk a Re:Verse fordítói projekjeit új, eddig még nem szerepelt országokkal (pl. osztrák, izlandi stb.). Távlati célunk mindenképpen az, hogy a JAKtábor meghatározó, dinamikus szerepet töltsön be a térség kulturális, irodalmi életében. Továbbá ez a forráskeresésben is újabb előnyöket adhat. A szervezésben igen fontos alapokra tudunk támaszkodni. Van egy nagyon színvonalas Műfordító Táborunk, s egyéb alkalmi projekteken túl a JAK-táborban már 2006 óta szervezünk fordítói workshopokat. A stuttgarti Akademie Schloss Solitude együttműködésével magyar szervezői vagyunk a Solitude nemzetközi ösztöndíjprogramnak, ennek keretében több nemzetközi fesztivált (a Port.hu és Fidelio médiatámogatásával megvalósult Haza/Heimat/Home az A38 Hajón, 2012; a Kívül-belül, Roham Bár, 2013) is megrendeztünk már Budapesten. A Világirodalmi Sorozatnak köszönhetően pedig rendszeres 7

8 kapcsolatban vagyunk különböző országokban élő szerzőkkel, akik rendszeresen megjelennek a kiadványainkban. Számolnunk kell azonban a forráshiánnyal. A MASZRE kiesésével már csak az NKA ingadozó pályázataira támaszkodhatunk. Szerencsére itt minden évben sikeresek voltunk, de az itt megítélt összegek mindössze a költségek 40-50%-t fedezik (ez nagyjából a szállás és ellátás ára), ami elég hálátlan körülményeket teremt. Mindenképpen más források bevonására kényszerülünk. Mint látható, a külföldi pályázás az egyik lehetséges megoldás. A másik pedig, hogy a fesztiválokhoz hasonlóan támogatókat keresünk a piaci és magánszektorból. Meggyőződésem ugyanis, hogy a fentebb részletezett átalakítások a minőségi és progresszív kultúra iránt elkötelezett szereplők számára is vonzóbb lehet. Idén hatalmas segítséget jelent a MrSale Öltönyüzlet támogatása, ami a korábbi együttműködéseknek is köszönhető, de nem lehet mindig kizárólag erre támaszkodni, hanem másokat is meg kell szólítani. A támogatók hosszadalmas keresését azonban már idén ősszel-télen el kell kezdenünk, hogy a következő nyárra már biztosítva legyen az anyagi háttér. Sajnálatos módon már a JAK-táboron is érződik a kultúrpolitikai átszervezések hatása. 15 év után idén nem a szigligeti kastély ad otthont a tábornak. Az átépítés elhúzódása és a tájékoztatás bizonytalansága miatt olyan kényszerhelyzetbe kerültünk, hogy a tábor biztonságos lebonyolítása érdekében hirtelen kellett átmeneti helyszínt találni. Jelen pillanatban tehát nem világos, hogy mi lesz a szigligeti Alkotóház sorsa, a tárgyalást még folytatjuk, de elképzelhető, hogy kénytelenek leszünk egy hosszabbtávú megoldást keresni. A finanszírozás kérdései A következő évek egyik legnehezebb kérdése a finanszírozás megoldása lesz, ugyanis rettenetesen leszűkültek a lehetőségek, ezért felül kell vizsgálni minden területet. Az állandó, a működéshez és a programokhoz stabil forrást jelentő MASZREpályázatokat átszervezték (NKA) és a felére (!) csökkentették, holott az NKA-nál is fontosabb szerepe volt a színtér alakulásában. Az NKA pályázatai részben a szervezeti és személyi átalakulások következményeként, meglehetősen hullámzó eredményeket mutatnak. Ráadásul az írószervezetek kérése ellenére sem teszik lehetővé, hogy a pályázatok elszámolásakor nagyobb részt emelhessünk be a működési költségekből. Hasonló bizonytalanságot mutatnak a minisztériumi működési támogatások, ahol meglepő módon a JAK még mindig mélétánytalanul kevesebb támogatást kap a többi írószervezethez képest, holott arányaiban nem végez kevesebb munkát, s a hagyományai miatt is a második legrégebbi írószervezetnek számít. Szakmailag tehát semmi nem indokolja ezt a döntést. A minisztériumi működési támogatás esetében mindenesetre kezdeményezni szeretném a kiegyenlített vagy nagyobb mértékű támogatás biztosítását. Mindebből következik, hogy a szervezet infrastruktúrájának működtetése miatt olyan kiadásokat is görget maga előtt, amelyek egyáltalán nem vagy csak nehezen elszámolható a pályázatokban, ezáltal nehezen tervezhetővé válik a költségvetés, s mindez a szervezendő programok rovására megy, éppen emiatt kellett rendszeresen önerőből, kevés vagy semmilyen anyagi támogatás nélkül eseményeket szerveznünk. Az egész helyzetet csak nehezíti az NKA és az MMA homályban tartott jövőbeli viszonya, miszerint a kulturális támogatások átszervezésének következő lépése az NKA szerepének korlátozása (esetleg megszüntetése), továbbá MMA szerepének fokozatos növelése a kulturális területeken (ld. a Magyar Közlöny évi 79. számát). A szervezet és a JAK tagságának ehhez való hozzáállását egyértelműen tisztázni kell (akár már az idei táborban is), s mérlegelnie kell, hogy milyen kompromisszumokat képes elfogadni a bizonytalan állami források reménytelen hajkurászása érdekében. 8

9 Összességében tehát a meglehetősen ingatag állami forrásokra kismértékben, de még számítani lehet, Ezeket a pályázatokat természetesen folytatni lehet és kell, de attól tartok, hogy jelentős és látványos előrelépésre nem lehet számítani ezeken a területeken. Ha nem történik drasztikus változás, akkor a szervezetet továbbra is a rákényszerített súly- és tétnélküli állapotban tarthatjuk, a működését pedig éppenhogy biztosítani tudjuk majd. Ezeket figyelembe véve tehát erősebben kell koncentrálni az újabb források bevonására. (Értelemszerűen az előbbi nehezíti az utóbbi törekvéseket is.) A magam részéről tehát nagyobb hangsúlyt kívánok fordítani az egyéb állami, a külföldi és nem-állami támogatások felkutatására. Az egyéb állami támogatások nyomán több programvalósult meg helyi önkormányzati vagy kiegészítő támogatással (elsősorban Székesfehérváron és Debrecenben) ezeket a lehetőségeket újra és újra körbe kell járni. Ebben a helyi tagokra és programfelelősökre számíthatunk, akiknek szintén tanácsos az adott kapcsolatok kiépítésre fókuszálniuk. A nemzetközi intézmények és kapcsolatok révén a kulturális intézményektől, nagykövetségektől számíthatunk még alkalmi támogatására. Természetesen ezek is bizonytalanok, végesek és/vagy kiszolgáltatottak a mindenkori politikai körülményeknek, így csak esetenként lehet ezekre támaszkodni. Ezért is fontos inkább a nemzetközi együttműködésekre koncentrálni. Ahogy korábban említettem, mindenképpen folytatni kívánjuk a Visegrádi Alaphoz történő pályázást, hiszen az lehetőséget biztosítana egyfajta stabilitás elérésére, s elősegíti az újabb lehetőségeket is. A fenti strukturális folyamatok (pl. a közösség- és szervezetfejlesztés) következetes végigvitelével pedig értelemszerűen a JAK civil oldalát lehetne erősíteni, ennek következtében pedig a szervezet nagyobb eséllyel indulhatna a Tempus, a Norvég Civil Alap, a Svájci Alap, vagy más európai uniós pályázatokon. Ezekhez azonban a JAK-nak ki kell lépnie az eddig megszokott irodalmi gondolkodás kereteiből, hiszen ezek a források sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az országok közötti együttműködésekre, a kulturális szervezetek társadalmi beágyazottságának, valamint a kultúra, a művészetek társadalmi szerepvállalásának erősítésére. (Értelemszerűen mindez addig számít lehetőségnek, amíg élnek és működnek ezek a kapcsolatok, s nem számolódnak fel a politikai lépések következtében.) Az eddigi országok közötti, elsősorban fordítói együttműködések jó kiindulópontot jelentenek az induláshoz. Mivel ezek a korábbiaknál jóval nagyobb pályázatok, a jelenlegi működési rendszert figyelembe véve folyamatos kísérletezésekkel a három év alatt 1 vagy 2 pályázatra látok reális esélyt. Az egyéb támogatások megszerzésére a következő lehetőségeket látom. Az egyik, hogy a JAK befogadhatja az adó 1%-ból járó támogatásokat. Ezek szerény, ám annál fontosabb kiegészítést jelentenek, éppen ezért régóta tervezzük, hogy kampányt építhessünk rá. A másik: partnerek bevonása a piaci vagy magánszektorból. S bár mindenki a nem-állami források felkutatásáról beszél, a gyakorlatból lehet tudni, hogy ez mennyire nehéz, miközben például a gazdasági tényezők jó részét (pl. bankok) kifilézték, így jó lenne kerülni az üres közhelyeket. Az újabb források bevonásához ugyanis rengeteg kreativitásra és (újfent) korábbi irodalmi szemléletünk megváltoztatására van szükség, hiszen olyan határterületeket kell felfedezni, melyek mindkét fél érdekeit képviselheti, s ezáltal kölcsönösen segítik egymás tevékenységeit. Ráadásul ehhez a megfelelő partnert is meg kell találni. Vagy láthatónak kell lenni, vagy társadalmilag hasznos tevékenységet kell felmutatni. S mint tudjuk, elsőre nem az irodalom az, ami ennek a kitételnek megfelelne. Szemléletváltás nélkül tehát újabb forráscsere sincs. Mint említettem, kiindulópontnak a JAK-tábor tűnik ideálisnak, de a jövőben tudatosan kell ebbe az irányba építkezni, s a korábbiaknál is jóval erősebben kell a projektalapú szerveződést, működést erősíteni. Ezek biztosíthatják azt is, hogy a közösségi támogatás (crowdfunding) irányába is elmozdulhassunk. Látható, hogy ezek egyáltalán nem új ötleteket, az eredményes megvalósításuk azonban még hátra van. Nem ígérem tehát, hogy biztos megoldást tudok felmutatni, de célom lenne, hogy a forrásaink legalább 1/3-t már a külföldi 9

10 pályázatokból, illetve más együttműködésekből, s ne a szokásos állami pályázatokból teremtsük meg. Összességében azzal a korábban is említett gondolatmenettel zárnám, hogy az elmúlt években megmutattuk, a JAK csökkenő források közt is képes értékeket létrehozni, leginkább a vezetőség és a tagok belefektetett munkájának és elköteleződésének köszönhetően. A tehetség és minőségi munka elsősorban tehát nem pénz kérdése, hanem szakmai felelősség. Mindenesetre a jövőben is azon kívánok dolgozni bármilyen területen is legyek, hogy minél többen felismerjék: a fiatal tehetségek gondozása, képviselete mindig megtérülő befektetés egy kultúra számára. Egy dolgot viszont nem szabadna elfelejtenünk: bármilyen szervezet, így a JAK egyesülete is, elsősorban a tagjainak aktivitásától működőképes. A következő három évben tehát leginkább ezen az alapon dolgozhatnánk közösen tovább. 10

11 1041, Budapest, Szigeti József utca 17. V/ Személyi adatok Születési név: Születés helye: Kecskemét Születés ideje: július 13. Állampolgárság: magyar (fotó: Bach Máté) Tanulmányok PhD : SZTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola, Irodalomelméleti képzés, államilag finanszírozott ösztöndíj Egyetem : SZTE BTK finnugor szak : SZTE BTK magyar szak Középiskola : Arany János Általános Iskola és Gimnázium, Budapest Nyelvismeret angol: középfokú nyelvtudás, C -típusú állami nyelvvizsga finn: középfok nyelvtudás (jelenleg passzív) német: alapfokú szövegértés, olvasási készség orosz: alapfokú szövegértés, olvasási készség IT ismeret felhasználói szint 11

12 Gépjárművezetői engedély B-kategóriás jogosítvány Pályázat a József Attila Kör Irodalmi Egyesület elnökségére Külföldi tanulmányutak, díjak, ösztöndíjak 2006 nyár Jyväskylä, Finnország, CIMO ösztöndíj, 1 hónap 2007 SZTE BTK Modern Magyar Irodalom Tanszék Grezsa Ferenc irodalomtörténeti pályázat, I. helyezés Szakmai tevékenység Egyetemi óraadó (Szegedi Tudományegyetem és Budapesti Média Intézet) 2012 A József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöke 2013 A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) elnökségi tagja 2014 Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj kuratóriumának a tagja 2014 Gérecz Attila Díj kuratóriumának a tagja Egyéb szakmai tevékenység Az Frissítő című fiatal szerzőket az Írók Boltjában bemutató sorozat szervezője és moderátora (2014 ) A Vitamin című kortárs magyar irodalmi vitaestek főszervezője és moderátora a szegedi Grand Caféban ( ) A szegedi Assam Teaház Teaházi beszélgetések c. irodalmi programjának moderátora és szervezője A JAK Középiskolás fokon c. irodalmi programjának szegedi szervezője ( ) JAK-elnökségi tag, a JAK szegedi képviselete, programfelelőse ( ) Térhatás Konferencia Lírafordulat és kánonmozgás a kortárs fiatal lírában, október 6 7., Szeged SZTE Rektori Hivatal, szervező JAK elnökeként számos hazai és nemzetközi irodalmi rendezvény főszervezője, koordinátora Pluralica, szerkesztő (2007 ) Szerkesztés Pluralica: Kortárs észt, 2009/1-2 Lauri Sommer Tönu Önnepalu versei (Hangolás 1.), Pluralica, Budapest, Lee Gil Won: Napfénypalást versei (Hangolás 2.), Pluralica, Budapest,

13 Németh György: A József Attila Kör története FIJAK/JAK , JAK + Prae.hu, Budapest, Haza Heimat Home: a JAK Solitude Őszi Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon elhangzott szövegek angol és magyar nyelven, Dűlő (online: Takács Tamás Vilkó: Pisztolytáska és rózsapatron A Guns N Roses és én, Pluralica, Budapest, Roger Hobbs: A Szellem (ford. Nagy Gergely), Libri Kiadó, 2014 (megjelenés alatt) Murakami Rjú: Piercing (ford. Nagy Gergely), Libri Kiadó, 2014 (megjelenés alatt) Fridericke Mayröcker: Scardanelli (Hangolás 3.), Pluralica, Budapest (megjelenés alatt) 13

14 Publikációs lista (válogatás) Könyv Megtalált helyed (Kritikák, tanulmányok két esszé között), Pluralica FISZ, Budapest, Recenzió, kritika A bőr titkai (Péterfy Gergely: A kitömött barbár), Népszabadság június 14. Utazás a koponyák körül (Centauri: Jégvágó), Műút Nehéz idők (Farkas Péter: Nehéz esők), Élet és Irodalom február 14. Single Malt (Babczky Tibor: Magas tenger), Népszabadság február 1. Aimé Billion mesél (Kun Árpád: Boldog Észak), Élet és Irodalom november 29. Emlékszel Alizra? (Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből), Élet és Irodalom augusztus 8. Hungarikum-e vagy? (Borbély Szilárd: Hungarikum-e a líra?), Műút , Volt egyszer egy Apokrif (Marno János: Kezünk idegen formákba kezd), Műút , Hűség és boldogság (Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi) Tiszatáj 2011/10., A fogtündér, avagy bevezetés a poszthumán költészetbe (Nemes Z. Márió: A fogtündér), Prae 2011/2., Tanulmány Posztmodern média-freakshow In Zenei szubkultúrák médiareprezentációja (szerk. Guld Ádám Havasréti József), Budapest, Gondolat, 2012, Embólia kisasszonynak - Hajnóczy és a kortárs fiatal költészet?, Tiszatáj 2011/9, Horrorra akadva Fantasztikum, poézis, és filmes reflexiók Vida Gergely Horror-klasszikus c. művében, Apertúra 2011 tél ( A roncsolás esztétikája (Nemes Z. Márió költészetéről) In Bizarr játékok. Fiatal irodalomtörténészek fiatal írókról-költőkről (szerk. Darabos Enikő Balogh Endre), JAK Prae.hu, Budapest, 2010, Vadászat és anatómia (Gondolatok a Jézus mennyasszonya testábrázolásairól) In Tudom. De: tudod-e? (szerk. Cserjés Katalin, Turi Tímea), Lectum, Szeged, 2009,

15 Oly sok arca van a halálnak Írás, halál, test, és szerelem Péterfy Gergely Halál Budán c. regényében, Kalligram 2009/11., Esszé A tetovált ember, Új Könyvpiac július-augusztus, 1. A Másik teste? Farkas Péter Kreatúra című regényéről és James Nachtwey képeiről Élet és irodalom január 21. Interjúk Hajnóczy háta? Rövid interjúk Hajnóczy Péter utóéletéről (Németh Gábor, Jánossy Lajos, Nemes Z. Márió, Bajtai András) In: Énekelt és táncolt mint egy szatír Hajnóczy tanulmányok IV. (szerk. Cserjés Katalin Nagy Tamás), Lectum, Szeged, 2012, Hogyan kell élni egy olyan országban, ahol nincs nyílt diktatúra? (Interjú Sík Domonkossal), Prae.hu Itt vannak az északiak (Interjú Papolczy Péter műfordítóval), Pluralica április A terror(izmus), az esztétika és Godzilla (Interjú Fogarasi Györggyel Terror(ism) & Aesthetics c. nemzetközi konferencia főszervezőjével), Pluralica február Hús-vér történetek (Tallér Edinával és Szvoren Edinával beszélget), Híd 2011/12., Kultúrcsempészek II. beszélgetés Kollár Árpáddal, Pluralica december Megyek és visszatérek beszélgetés Ilma Rakusával, Pluralica december Kultúrcsempészek I. interjú Orcsik Rolanddal, Pluralica szeptember Konferencia-előadások Végül pedig megérezték Baba Franciska édeskeserű hónaljszagát. A női test ábrázolásai Darvasi László Szerezni egy nőt című kötetében, A nő és a test/iség (Nyelv, ideológia, média 4.), Szegedi Tudományegyetem, szeptember

16 Preparátum a lakásban (Testábrázolás és retorika Hajnóczy Jézus mennyasszonya című kisregényében), A párbeszéd helyzetébe kerülni Hajnóczy Péter (újra)olvasásának lehetőségei, Szeged, Grand Café, november A nevem Wolf Darvasi László Szerezni egy nőt c. kötetének újraírásairól. Újraírások Réécritues Rewritings Nemzetközi Konferencia, Junior szekció, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, január Édeskevés kommentek (Részletek a Spiegelmann-ügyiratból), II. Populáris kultúra Médiakultúra workshop, április 3-5., Debreceni Egyetem Soó Rezső Kutatóház, Síkfőkút Maki-verem, avagy a klinikai nyelv -e? (Nemes Z. Márió költészetéről), JAK Tanulmányi Napok, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, május