A gépesített rakodásról

Átírás

1 bejéről leolvassuk a keresett vastagsági osztály (esetleg az egész állomány) átlagmagasságát. A megfelelő magasság százalékos adatával melyet a grafikonról olvasunk le osztjuk az összesfatömeget, eredményül a keresett vastagfatömeg mennyiségét kapjuk. összesfa százalék -= vastagfa. Pl. az átlagtörzs 25 m magas, az egész állományra kiszámított összes fatömeg pedig 598 m 3, akkor a vastag fatömeg: 598 : 1,05 = kereken 570 m 3. A törzsfában, összesfában, vékonyfában és ezek függvényeként magában a törzsalakban is vizsgálataim alapján mutatkozó eltérések indokolttá tették a vörösfenyőre az eddig használt külföldi fatömegtáblák helyett hazai fatömegtáblának az elkészítését. A gépesített rakodásról K O L L Á N Y I A N T A L Az erdőgazdasági munkák gépesítése érdekében az állami erdőgazdálkodás felszabadulásunk óta igen sokat tett és tesz. A gépesítési feladatok között is, egyik legnehezebb kérdés, a sok időt és munkát igénylő rakodás gépesítése. Az anyagmozgatási költségek között a faanyag fel- és lerakodási költsége igen tekintélyes összeget képvisel. A rakodás gépesítésére több kezdeti kísérlet történt, azonban ez a mai napig sem megoldott kérdés. Az úttörő kezdeményezések között alkalmazásra kerültek a különféle megoldású 1 vagy 2 dobos csörlők, amelyeket részben vasúti kocsik, részben pedig gépkocsik felterhelésére használtak. A csörlőket villanymotorral vagy benzin, diesel motorokkal hajtatták meg. A csörlőket azonban csak ipari faanyagok, főleg nagyobb súlyú rönkök felterhelésére lehetett használni. Kísérletezés történt továbbá a portáldaru alkalmazásával is. Ez kevés helyen felelt meg és csak vasúti kocsik terhelésénél, ahol naponta többszáz m 3 faanyag került berakásra. Hasonló eredménnyel járt a Janvarec-daru alkalmazása is. E daru használata azonban csak ott gazdaságos, ahol nagy mennyiségű faanyagot kell megmozgatni. Azonkívül a daru mozgatása is nehézkes, s a portáldaruhoz hasonlóan elég nagy létszámú kiszolgáló személyzetet is igényel. Jelentős előrelépést jelentett a Radó Gábor-féle uszályrakodó transzportőr beállítása. Ugyancsak jelentős újítás volt a gépkocsik iparifa fel terhelésére használt Hajek-féle csörlő. Több erdőgazdaság és az Erdőgazdasági Szállító Vállalat is kísérletezett a Panther-daru alkalmazásával. E darunak is az a legnagyobb hátránya, hogy súlyánál és nagy emelő kapacitásánál fogva az erdő területén csak kivételes esetben lehet gazdaságosan alkalmazni. Jelenleg a felnémeti fűrésztelep használ egy ilyen darut a vasúti- és gépkocsik leterhelésére. A gépkocsikra vasrakoncát szereltettek fel és az egész rakományt, drótkötelek alkalmazásával, egyszerre emelik le. Ott igen jó eredménnyel jár ez a módszer. A Dunaártéri Erdőgazdaság is kedvező termelékenységgel alkalmazza a nagyobb átrakási fatömeggel rendelkező vasúti rakodókon. Számtalan kezdeményezést lehetne még említeni, amelyek előbbre vitték, de teljesen meg nem oldották az erdei rakodás kérdését. Az eddigi tapasztalatokból az szűrődött le, hogy az erdőgazdaságban a faanyag járműre és azokról történő rakodásának gépi megoldására olyan emelő-rakodó gépszerkezetet alkalmas, amely az erdőterületbe, a gépkocsihoz hasonlóan, be tud menni, kevés kezelő személyzetet igényel és egyformán alkalmas ipari- és tűzifaanyag fel-, illetve leterhelésére. E követelmények kielégítésére hozta be az OEF Műszaki Fejlesztési Osztálya a svéd HIAB-darukat. A daru hidraulikus működésű, a gépkocsi alvázkeretére szerelik és a gépkocsi motorja működteti. Kezelője a gépkocsi vezetője, kiszolgáló személyzete a kezelőn kívül 2 fő begyakorolt szakmunkás, A HIAB-daru rakodási technológiájának kidolgozásával az OEF az Erdőgazdasági Szállító, Gépjavító és Anyagellátó Vállalatot bízta meg, s a vállalat az ERTI-vel együttműködve azt

2 el is készítette. A továbbiakban ezzel szeretnék kissé részletesebben foglalkozni, mivel a HIAB-daru a hozzá fűzött reményeket, véleményünk szerint, bizonyos módosításokkal be tudja váltani. Az eredeti elgondolások szerint a darut a szállítást végző gépkocsira szereltük fel és az saját magát terhelte fel, illetve le. A gyakorlati alkalmazás-használat folyamán azután az tűnt ki, hogy csak felrakodás végzése esetén sokkal gazdaságosabb a darunak nem a szállító, hanem külön gépkocsira való felszerelése. Így az csak felterhelést végez, a lépcsőzetes kocsiindításnál egyáltalán nincs rakodásra való várakozás. Egy ilyen rakodógépkocsi" a szállítási távolságtól függően szállító gépkocsit tud kiszolgálni. Amennyiben a leterhelést is géppel kívánjuk végezni, az esetben a lerakó helyen is kell egy rakodó-gépkocsit" alkalmazni. Rakodás mozgócsigával Rakodó gépkocsinak Cs 130-as típusú gépkocsit használtunk, de igen alkalmas erre a célra a CsD 450-es, az ún. Csepel nyerges gépkocsi gépes kocsija is. A HIAB-daruval a következő rakodási módokat lehet elvégezni: 1. Középnehéz rönk (0,3 0,5 m 3 ) rakodása, egyenként, ollóval. 2. Nehéz rönk 0,5 m 3 felett, rakodása félgórgetessél. 3. Kisméretű iparifa rakodása kötegelten. 4. Tűzifa és hozzá hasonló választékok konténeres rakodása. A rakodás végrehajtásához szükséges segédfelszerelések: 1. Középnehéz rönkök rakodásához HIAB-daruként 1 db rönkfogó olló. 2. Nehéz rönkök felgörgetéses rakodásához, valamint kisméretű gömbölyegfa kötegelt rakodásához gépkocsinként 36 db, 3 m hosszú, 8 10 mm átmérőjű, két végén kötélszíves hurokkal ellátott drótkötél, valamint 1 db gerendely. 3. Tűzifa és hozzá hasonló választékok rakodásához konténer párok, s azok megemeléséhez szükséges emelő keret. A konténer párok mennyiségét egyelőre nem határoztuk meg, mert amint majd a későbbiek folyamán még erről szó lesz, ez a rakodási mód még nem megoldott kérdés db horgos csiga, ezt a gyár a daruval már eredetileg leszállította. A HIAB-daru eredményes munkájának elengedhetetlen előfeltételei: A HIAB-daru jó alkalmazásának, mint minden gépi munkának előfeltételei vannak, melyek figyelmen kívül hagyása a gép munkáját eredménytelenné teszi.

3 1. HIAB-bal való rakodás egyik. előfeltétele olyan rakodói rend kialakítása, hogy az egyes anyagféleségek az előbb említett 4 féle rakodási módnak megfelelően csoportosítva a rakodón úgy legyenek térben elrendezve, a kiközelítés utolsó munkafázisaként lerakva, hogy azok mellé gépkocsikkal folyamatosan, fennakadás nélkül melléállni és rakodni lehessen. Ez munkatöbbletet egyáltalában nem jelent, a közelítési munka jó megszervezésével elvégezhető. Ennek következtében külön költségtöbbletet sem jelent, csupán gondosságot, figyelmet. Amennyiben a közelítést irányító erdész a HIAB-rakodás technológiáját ismeri, annak megfelelően az anyagot elrendezi a rakodón. 2. A daru kezeléséhez és rakodásával kapcsolatos munkákhoz begyakorolt, ahhoz értő állandó szakmunkásokat kell alkalmazni. Éppen ezért a darut kezelő gépkocsivezetőt és 2 segítő társát erre vonatkozóan ki kell oktatni, le kell vizsgáztatni és a darut csak ilyen betanított dolgozókkal szabad üzemben tartani. 3. Egy HIAB-os gépkocsi alkalmazása nem gazdaságos, mert a segédmunkások munkaideje nincs kellő mórtékben kihasználva. Eddigi kísérleteink, tapasztalataink alapján leggazdaságosabb 3-4 HIAB-os gépkocsi egy helyen való alkalmazása éspedig lépcsős munkakezdéssel. Így két segítő rakodómunkás folyamatosan tudja kiszolgálni a HIAB-os gépkocsikat, munkaidejük ki van használva és nincs felesleges gépkocsiállás sem. 4. A HIAB-rakodás részletesen kidolgozott technológiáját be kell tartani. 5. A darutól képességein felüli teljesítményt követelni nem lehet. A HIAB-bal emelhető súlymennyiség meg van határozva, amelynek betartása mellett a gép üzembiztosan dolgozik és élettartama a normális elhasználódáson belül biztosított. 6. A műszaki, TMK utasításokat be kell tartani és végre kell hajtani. Csak ezeknek a feltételeknek maradéktalan szem előtt tartása alapján lehet elérni, hogy a gépi rakodással munkaerőt, munkaidőt és költséget takarítsunk meg. Az egyes rakodási módok végrehajtása: 1. A középnehéz (0,3 0,5 m s -es) rönköket a rönkemelő ollóval megfogva, egyenkénti emeléssel terheljük fel a gépkocsira mindaddig, amíg a felrakott súly a gépkocsi rakodási kapacitását kimeríti, illetve eléri. 2. A 0,5 m'! -en felüli, nehéz rönköket a gépkocsi oldalának támasztott londinákon, 2 db drótkötél aláfűzésének segítségével görgetjük fel a platóra. 3. A kisméretű rönköket kb. félköbméteres csoportokban, 2 db drótkötéllel átkötve, ún. kötegelten" emeljük fel a daru horgos csigájára akasztott gerendelyre felfügesztve. 4. Legnagyobb előkészületet igényel a tűzifa és a hozzá hasonló méretű apró választék (papírfa, rövidméretű bányafa, sarangolt szerfa, szőlőkaró stb.) felterhelése. E választékokat ugyanis az alkalmazott konténerek méreteinek megfelelően saját anyagukból kiválasztott ászokfára kell sarangolni és a sarangokat két végükön karóval kell lezárni. Az így sarangolt anyagra kell 2 db konténert rákapcsolni és az emelőkeret segítségével, a daruval a gépkocsi rakfelületére beemelni annyit, amennyi a gépkocsi raksúlyának megfelel. A tűzifánál a konténerek és a kisméretű rönkök kötegelt rakodása során a drótkötelek a rakományon maradnak, hogy a leterhelésnél azokkal lehessen az anyagot ismét megfogni és a daru segítségével leterhelni. Az előbbiek folyamán azt mondottam, hogy az erdőgazdaságban járműre és arról történő rakodásra olyan gép alkalmas, amely az erdőterületre a gépkocsival együtt be tud menni, kevés kezelő személyzetet igényel és egyformán alkalmas mindenféle faanyag-választék fel-, illetve leterhelésére. A HIAB-daruról a fenti követelményekkel kapcsolatban azt mondhatjuk: 1. A daru akár a szállító gépkocsira, akár pedig egy külön rakodó-gépkocsira" szerelve alkalmas, hogy az erdő területére, ahova a szállításnál alkalmazott 3,5 4,2 tonnás gépkocsik be tudnak menni, azzal együtt bemenjen. 2. A daru az azt kezelő, egyben a gépkocsit vezető személyen kívül, megfelelő rakodórend és kiszolgáló személyzet betanítottsága, gyakorlottsága esetén mindössze 2 fő rakodómunkást igényel. 3.,,Az egyformán alkalmas mindenféle faanyag választék fel-, leterhelésére" vonatkozóan, az eddigi gyakorlati eredmény az, hogy nehéz, középnehéz, kisméretű rönkök terhelésére gyakorlatilag is bevált és megfelelő betanult szakmunkások alkalmazásával feltétlenül munkaerő megtakarítást és önköltségcsökkentést jelent. A tűzifa és hasonló méretű apróválasztékok terhelésére is elvileg megfelelő konténeres megoldással azonban szükséges a daru méretezésén és gémállásának változtatási rendszerén módosítani, hogy a gyakorlatban üzemszerűen lehessen ezt a rakodási módot is alkalmazni. Szükséges követelménynek tartjuk ugyanis a minden választék (ipari-

4 fa, tűzifa) egyaránt való terhelhetőségét, mert az iparifa és tűzifa szállításba vegyesen jelentkezik is. Az pedig megoldhatatlan, hogy iparifa terhelésnél 2 fő felterhelőt alkalmazunk, ugyanakkor pedig a következő gépkocsifordulónál tűzifa rakodáshoz, mivel azt kézzel végezzük, ennél több felterhelő munkásra van szükség. A gyakorlati életnek véleményünk szerint olyan tűzifa mennyiségek felemelhetősége felel meg, ami egyenlő a termelés mértékegységével, azaz a tűzifa űrméterével, éspedig olyan megoldással, hogy azt a besarangolás megtörténte után ne kelljen mégegyszer kézzel, a rakodás módjának megfelelően átrakni. Ez a megoldás pedig az űrmétereknek, a rájuk kapcsolandó konténerekkel való megfogása és a fel-, illetve leemelése. Ennek a terhelési módnak jelen esetben a HIAB daru súlyemelő képessége és gémállásának változtatási módja nem felel meg. Ugyanis a konténerbe fogott tűzifa űrmétereket a gépkocsi platójára a platón való elhelyezés során vagy különböző gémállásokkal kell felemelni, amit a HIAB-daru jelenleg, nem képes elvégezni 1 erdei űrméter tűzifával, vagy ugyanazon gémállással való felemelés esetén a lelemezelt platón, a konténereket a megfelelő helyre kézzel kell eltolni. Ezért is említettem az előzőkben, hogy a konténerek mozgatása érdekében szükséges a gépkocsi platók lelemezelése. A gépkocsijainkra jelenleg felszerelt 193-típusú HIAB-daruk emelő képessége a különböző gémállásoknál a következő: Egy gémhosszabbító kihúzással, azaz 1,9 m kartávolsággal max. 9, q. Két gémhosszabbító kihúzással, azaz 2,4 m kartávolságnál max. 7, q. Három gémhosszabító kihúzással, azaz 2,8 m kartávolságnál max. 6, q. Ezek az emelések biztonságosan csak horgoscsiga alkalmazásával végezhetők el- A leghosszabb emelési távolság 3,5 m, három hosszabbító kar kihúzásával, horgoscsiga nélkül, azonban az így emelhető maximális súly csak 5, q. A röníkrakodás egy vagy két gémhosszabbító kihúzásával történik, az emelést horgoscsigával végezzük, s így az emelhető max. súly 7, q, azaz kb. 0,6 m 3. Ez a rönkrakodási igényeknek meg is felel. A tűzifarakodásnál, ha az űrmétereket a platón való elhelyezésüknek megfelelően különböző gémállással akarjuk felrakni, szükség van három hosszabbító kar kihúzására is. Az emelést itt is horgoscsigával kell végezni; így az emelhető max. súly 6, q, ami viszont csak 1,05 X 1 XI méter méretű űrméter tűzifa, illetve annak megfelelő mennyiségű egyéb apró választékú faanyag súlyának felel meg. Ebből következik, hogy egy erdei űrméter 135 X 100 X 100 cm méretű tűzifasarangot, melynek súlya frissen termelt állapotban 9, q körül van, a HIAB-bal rakodásszerűen különböző gémállásokkal emelni nem lehet. Ez az egyik hiányossága a?iiab-nak. Ha pedig a teherbírás korlátozása miatt csak 1,9 m-es gémállással végezzük valamennyi felrakandó űrméter felterhelését, akkor azokat a platón kézzel kell a helyükre tologatni. Ez pedig igen időigényes és nehézkes kézi munka. Továbbá, amennyiben a daru teherbírása miatt kisebb súlyegységgel, például egy erdei űrméternél, tehát 9, q-nál kisebb súlyú, esetleg y 2 űrméter mennyiségű tűzifa egységeket terhelnénk rakodásszerűen amit ugyan a daru bírna, azonban egyébként a termelési egységeknek nem felel meg az anyagnak a plató különböző helyeire való letétele kedvéért a gémállást kell állandóan változtatni, ami pedig szintén csak kézzel lehetséges. Ez szintén időveszteséggel jár, s ez a HIAB-daru másik hiányossága. A gépesített faanyagrakodás jó megoldása érdekében a HIAB-nak ezt a két hiányosságát egy új darun ki kell és ki is lehet küszöbölni. Az elmúlt év folyamán került ugyanis bemutatásra Lelesz János és Tóth Antal újítása az ún. GÓLYA I. és GÓLYA II. típusú magyar hidraulikus emelődaru. Ezek sorozatgyártására a jövőben kerül sor, s folyamatosan megoldható, hogy ezeket a darukat már nagyobb súly emelésére méretezve gyártsuk le. Véleményünk szerint az emelő képességének 9 10 q-nak kell lenni, amivel az erdei űrméretű tűzifasarangok rakodásszerűen emelhetők. A hidraulikus gémváltoztatást is meg lehet oldani, annál inkább, mert Lelesz János a GÓLYA I. típusú darunál ezt már megvalósította. És itt kell megemlíteni a HIAB típusú daruknak azt a hibáját is, hogy drótkötél-rendszerűek s a kötél gyakori meghibásodása miatt igen balesetveszélyesek. Ezt viszont Lelesz János a GÓLYA I.-en már teljesen kiküszöbölte. Meg kell még említeni azt is, hogy a tűzifát konténerben szállító gépkocsik rakfelületét, mivel ez jelenleg 220 cm széles, csak. a KPM által engedélyezett maximális szélességre, 250 cm-re kell a jövőben készíteni. Két konténeres űrméter ugyanis csak így fér el egymás mellett, úgy hogy a gépkocsi oldalfalai is felcsukhatók legyenek. Véleményünk szerint a GÖLYA-daruk gyártásánál a HIAB említett hiányosságainak kiküszöbölésével és az azokon szerzett tapasztalatoknak a felhasználásával a

5 hazai ipar termékeként olyan daru állítható elő, amellyel az erdei rakodás gépesítését gépkocsi fel- és leterhelésére meg lehet oldani. A rakodás módjára vonatkozó véleményünk pedig, hogy: 1. A meglevő HIAB-darukkal az ipari faanyag gépkocsikra való fel- és leterhelését tökéletesen, a jelenleg kidolgozott technológia alapján, elvégezhetjük. A tűzifarakodás jelenleg az előbbiekben említett korlátozásokkal végezhető és a HIAB-okra vonatkozólag még kísérleti állapotban van. 2. A HIAB, vagy ahhoz hasonló más gépkocsikra szerelhető darukat, az esetben, amikor a gépkocsikat általában csak csoportos szállításban foglalkoztatjuk, gazdaságosabb külön rakodógépkocsikra felszerelni. Az esetben pedig, ha nem csak csoportosan szállítunk, hanem gépkocsijaink külön-külön is végeznek felterhelést, s továbbá a gépkocsik leterhelését is géppel kívánjuk megoldani, s arra külön rakodó kocsit nem tudunk beállítani, célszerűbb az egyes daruknak a szállító gépkocsikra való felszerelése. Befejezésül végül meg szeretném említeni, hogy a gépesített rakodás legalapvetőbb feltétele a rakodói rend és az anyag megfelelő tárolása, melyhez feltétlenül szükséges az erdőgazdaságok segítsége. A nyárfamagvak áztatási károsodásáról d r. PÓLYA L Á S Z L Ó Közismert, hogy a nyárfák magvai csíraképességüket természetes körülmények között általában hamar elvesztik. Ez a sajátságuk nemcsak erdőművelési, hanem növényélettani szempontból is tanulmányozást igényel. A vizsgálatainkhoz szükséges fehérnyár-maganyag az években a nyíregyházi erdőgazdaság tiszadobi erdejéből származott, kipergetett és részlegesen szárított állapotban. Vizsgálatainkban többek között szerettük volna tisztázni, mi az oka annak a Marjai által leírt ténynek, hogy a nyármagvak különböző minőségű vízbe merítve eltérő ideig tarthatók el. Marjai kísérleteiben friss magvakat használt. Hamar kiderült, hogy a mi szárítva tartósított magvaink másképpen viselkednek s így a felvetett problémát nem tisztázhattuk. Ehelyett felfedeztük a szárított nyárfamagvak áztatási károsodásának jelenségét, ami elsősorban nem a csíraképesség csökkenésében, hanem beteg csíranövények tömeges megjelenésében áll. E jelenség részletesebb megismerését célzó kísérleteink módszere a következő volt. A száraz magot előre megtervezett ideig kevergetés közben áztattuk, mégpedig a kísérlet célja szerint csapvízben, máskor forralással levegőtlenített és lehűtött, ill. levegővel, oxigénnel, esetleg széndioxiddal telített desztillált vízben. Az áztatást hirtelen szüntettük meg: a magvakat vízzel együtt Büchnertölcséren szűrőpapírra öntöttük és a vizet leszívattuk. A magvak felülete így csaknem száraz lett. A csíráztatás két réteg szűrőpapíron, Petri-csészében történt. Ügyeltünk arra, hogy a szűrőpapír túl nedves ne legyen, mert különben újabb ellenőrizhetetlen károsodás következhetett volna be. Az összeszámlálás a 3 4. napon történt, amikor a csíranövények ép vagy beteg volta már megállapítható volt. Épnek azt a növényt tekintettük, amely fejlett szőrkoszorújával oly erősen tapadt a papírhoz, hogy csipesszel megemelve nem vált le róla. (Inkább a hipokotil szakadt el.) Az ilyen növények geo- és fototrópos reakciói is normálisak voltak.