GÖDÖLLŐ TÖRTÉNETE II. Első kötet. Főszerkesztő: G. Merva Mária. Szerkesztette: Farkas József. Gödöllő 2013

Átírás

1

2 GÖDÖLLŐ TÖRTÉNETE II Első kötet Főszerkesztő: G. Merva Mária Szerkesztette: Farkas József Gödöllő 2013

3 A kötet megjelenését Gödöllő Város Önkormányzata tette lehetővé. TARTALOMJEGYZÉK A kötet szerzői: Fábián Balázs Farkas József Horváth Lajos Máté Zsolt Őriné Nagy Cecília Fotók: Antal Imre Balogh Rudolf Bokor Zsuzsa Erdélyi Mór Fábián Balázs Hegedűs Gábor Kolozs Ágnes Koronghi Lippich Elek Kresz Albert Lévai Jenő Mester Tibor Révai Ilka Róna Károly Singer Samu Tóbiás Csaba Tóth László Olvasószerkesztő: Tóbiás Csaba Lektorok: Farkas Zsuzsanna Szabó Ferenc Tóth László Varga Lajos A címlapon szereplő kép: Vinzenz Katzler: A királyi család Gödöllőn. Litográfia, Magyar Nemzeti Múzeum BEVEZETÉS 7 A KORONAURADALOM A DUALIZMUS IDEJÉN 9 A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUMI FELÜGYELET IDŐSZAKA Farkas József 11 A koronauradalom kialakítása 11 Az uradalom igazgatása 1867-ben, a vétel idején 18 Igazgatás 1867-től, a vétel után 20 A kastély és az uradalom átalakítása 32 A koronauradalom működtetése és gazdálkodása között 39 Erdőgazdálkodás 68 Vadgazdálkodás, királyi vadászatok 80 Udvari élet Gödöllőn 88 A FÖLDMŰVELŐDÉSÜGYI FELÜGYELET IDŐSZAKA Farkas József 95 Az uradalom átszervezése, igazgatása és gazdálkodása 95 A koronauradalom mintagazdasággá válása 111 Az erdészet a századfordulón 116 GÖDÖLLŐ A DUALIZMUS IDEJÉN 123 EGYÜTT VAGY SZEMBEN AZ ÁRRAL Farkas József 125

4 GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM Farkas József 141 Mezőgazdaság 141 Ipar és kereskedelem 145 NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALMI VISZONYOK Farkas József 159 Népesség 159 Községi társadalom és közélet 165 A KÖZSÉG IGAZGATÁSA, GAZDÁLKODÁSA ÉS MŰKÖDTETÉSE Farkas József 183 Igazgatás 183 A község gazdálkodása 191 Községfejlesztés, kommunális létesítmények 196 Postatörténet Horváth Lajos 208 A postaút és az uradalmi posta 208 A császári és királyi, valamint postamesteri hivatal és bélyegzői között 209 A királyi udvar postája 212 Cserkész Jamboree és Pax Ting 213 AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A KÁROLYI-ÉRA Farkas József 217 A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG, ROMÁN MEGSZÁLLÁS ÉS MEGTORLÁS Horváth Lajos 231 A forradalmi közigazgatási rendszer kialakítása 231 A forradalmi szervek működése, a társadalom átalakítása 237 A hadsereg főparancsnoksága a kastélyban 241 Román megszállás 249 Ellenforradalom 253 Megtorlás és áldozatok 256 NÉPÉLET 267 GÖDÖLLŐ TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ÉS TELEPÜLÉS- NÉPRAJZI ÁTTEKINTÉSE Fábián Balázs 269 A település változása az évszázadok folyamán 269 A telek és a ház 278 A GÖDÖLLŐI TEMETŐK TÖRTÉNETE Fábián Balázs 285 Református temető a kastély szomszédságában 285 Református-katolikus temető a mai Dózsa György úton 287 Máriabesnyő 296 Régi zsidó temető 298 Premontrei temető 300 Ravatalozások, temetkezések, sírrablások 301 Felravatalozás 301 Temetkezési vállalkozók 305 Temetkezési egyletek 308 Sírrablások 309 MÁRIABESNYŐI ZARÁNDOKLATOK Fábián Balázs 311 MŰVÉSZET A GRASSALKOVICH-KASTÉLY ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE II. Máté Zsolt 333 A királyi korszak építkezései A kastély hetedik építési periódusa ( ) 333 Változások ben 343 A kastély a Horthy-korszakban a két világháború között ( ) 344 A Grassalkovich-kastély kertjének története 346 A királyi korszak kertje 346 A kormányzói időszak kertje 348

5 7 A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP ÉS A KORABELI GÖDÖLLŐI SAJTÓ Őriné Nagy Cecília _ 349 A művésztelep emlékező kiállításai Gödöllőn 349 A monográfia speciális nézőpontja 351 A gödöllői helyszín 351 Művésztelepek a korabeli Magyarországon 354 A gödöllői művésztelep általános művészettörténeti ismertetése 356 A gödöllői művésztelep a helyi sajtóban 362 A gödöllői művésztelep átalakulása 389 Nagy Sándor működése a két világháború között 394 Napiskola 401 Gödöllőn kiállító, a művésztelephez nem kapcsolható művészek 402 SZÍNES MELLÉKLETEK 406 BEVEZETÉS A Gödöllő monográfia első kötete 2007-ben jelent meg és az első okleveles említéstől az 1867-es kiegyezésig dolgozta fel a település történetét. A második kötet az 1867-től a második világháború végéig, 1945-ig tartó időszakot öleli föl. Két nagy történelmi fejezet tartozik ebbe az intervallumba: a dualizmus kora és a Horthy-korszak, továbbá két világháború, forradalmak, Trianon, tehát egy rendkívül eseménydús időszakról van szó. Tulajdonképpen két külön, kronológiában egymást követő kötetben is megjelentethettük volna a monográfia soros kötetét. Mégis úgy döntöttünk, hogy ez egy összefüggő időszak és egyben kell tárgyalni. Vannak ugyan olyan témák, amelyeknek külön története van a dualizmus korában és a két világháború közötti időszakban, kronológiailag elválasztható egymástól, ilyen például a koronauradalom története. Ám az oktatás, a művelődés, a gödöllői művésztelep, az ipar vagy a kereskedelem esetében teljesen fölösleges két részre bontani az összefüggő történetet, ez elkerülhetetlenül ismétléseket eredményezne. Azok a folyamatok, amelyek elkezdődtek a dualizmus idején, folytatódtak a Horthy-korszakban, az összetartozó eseményeket kár lenne részekre felszabdalni. Ebből a korszakból a 19. század vége és a 20. század eleje - már bőséges irodalom, sok forrás áll rendelkezésünkre. Bár ez inkább csak egyes témákra és egyes személyekre igaz. Ferenc Józseffel és Erzsébet királynéval könyvtárnyi irodalom foglalkozik és mindegyik kitér kisebb-nagyobb mértékben a gödöllői királyi rezidenciára, a királyi család itteni tevékenységére. Teljesen feldolgozatlan volt viszont mindeddig a koronauradalom története, gazdálkodása mind a dualizmusban, mind a két világháború közötti időszakban. A történészek idevonatkozó tanulmányai rendkívül értékes és úttörő jelentőségű fejezetei a monográfiának. Számos uradalomtörténeti feldolgozást ismer a történettudomány, de ezen belül speciális műfaj a koronauradalom-történet, amelyre nemigen van példa a szakirodalomban, új módszereket, megközelítési módokat kellett kidolgozniuk a történészeknek ennek a témának a feldolgozásához. Ferenc József csak a vadászati jogra tartott igényt a gödöllői uradalomból. Az volt az elvárás Gödöllővel kapcsolatban, hogy jól karbantartott, bármikor használható vadászterületet biztosítson az uralkodónak. Ugyanakkor e reprezentatív funkciója mellett gazdaságként, uradalomként is rentábilisan kellett volna működnie, ami nem mindig sikerült. Izgalmas olvasmány a mindenkori földművelődési miniszterek és az idehelyezett jószágigazgatók változatos erőfeszítése, igyekezete, hogy megfeleljenek a felemás elvárásoknak. Sokat írtak a kastélyról és lakóiról, jóval kevesebb dokumentum maradt viszont fenn a faluról, Gödöllőről, annak közigazgatásáról, fejlesztéseiről, mindennapi életéről. A vármegyei alispán évnegyedes jelentései, a képviselő-testület üléseinek jegyzőkönyvei hasznos forrásnak bizonyultak. Mindez azonban félrevezető lehet, ha csak azt használnánk föl. A két világháború között például a gödöllői képviselő-

6 8 testület folyamatosan tárgyalt kultúrház és polgári iskola építéséről, határozatok, döntések születtek, jóváhagyást, pénzt szereztek a megyétől, terveket készíttettek. Ha valaki csak ezeket a dokumentumokat olvassa a levéltárban, annak meggyőződése, hogy meg is valósultak ezek az objektumok. De nem épült se kultúrház, se polgári iskola. A helyi sajtó, a működő iskolák évkönyvei, osztálykönyvei, a Városi Múzeum helytörténeti anyaga, iskolai bizonyítványok, a Historia Domus mind, mind fontos kiegészítője a levéltári kutatásnak. Bár csak másodlagos forrás a sajtó, de nélkülözhetetlen volt a tárgyalt időszak feldolgozásában tól jelent meg helyi lap Gödöllőn és voltak időszakok, amikor két lapja is volt a nagyközségnek. Minden szerző a saját témájára koncentrálva végigolvasta a helyi sajtót, és az onnan szerzett ismeretek bekerültek a tanulmányokba. A második kötetben tárgyalt időszakra is jellemző, hogy Gödöllő időnként országos történelmi események helyszíne volt, nemzetközi szempontból is jelentős személyek fordultak itt meg hosszabb-rövidebb ideig. A köztörténet ismeretében és annak viszonyrendszerébe illesztve elsősorban a helyi sajátosságok bemutatására és elemzésére összpontosítottunk. A gödöllői művésztelep mint a magyarországi szecesszió egyetlen szervezett társulása és annak tagjai országosan, sőt nemzetközileg ismertek, sok írás látott már napvilágot erről a témáról. Úgy véljük, a Gödöllő monográfia művésztelepet tárgyaló fejezetének nem az a feladata, hogy elhelyezze a gödöllői kolóniát a magyar vagy az egyetemes művészettörténetben, hanem hogy a helytörténeti vonatkozásokat térképezze föl. Azt kutassa ki és tegye közzé, amit csak itt helyben lehet megtudni (földhivatali dokumentumokból, levelezésből, a helyi sajtóból, személyes visszaemlékezésekből), és ez bizony árnyalja néha az eddig ismert képet, amint ezt Nagy Sándor festőművész esete is bizonyítja. Egy Gödöllő monográfiának feltétlenül számba kell vennie Endre László minden területet érintő hagyatékát, örökségét, ami nem egyszerű feladat. A különböző fejezetek jól kiegészítik egymást az Endre-kép szempontjából, az egyik a jó bürokratát és a szegényeket segítő, karitatív személyiséget mutatja be, a másik a kulturális életet is mozgató szürke eminenciást, a harmadik az iparra és kereskedelemre befolyást gyakorló politikust. Egy összkép alakul ki ily módon gödöllői tevékenységéről, ami megalapozta későbbi politikai pályafutását. A monográfia második kötete két részből áll az anyag bősége miatt. A második könyv végén találhatók a mindkét kötetre vonatkozó mutatók: az irodalom- és rövidítésjegyzék és a névmutató. Számos új ismerettel szolgál a kötet. Miért hívták parcellák -nak először a Kertvárost? Miért és hogyan jött létre a máriabesnyői templom előtti dombos területen a 13 stációból álló kálvária 1930-ban? Mit szimbolizál ugyanott a székelykapu? Gödöllő közállapotait megismerhetjük a hivatali intézkedések szintjén és abból a szemszögből is, ahogyan egy értelmiségi, például egy újságíró vagy egy mérnök látta. A két nézőpont jól kiegészíti egymást, így teljesebb, hitelesebb képet alkothatunk magunknak a település múltjáról. A KORONAURADALOM A DUALIZMUS IDEJÉN G. Merva Mária főszerkesztő

7 11 A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUMI FELÜGYELET IDŐSZAKA A KORONAURADALOM KIALAKÍTÁSA Az 1867-es kiegyezési törvényt március 20-án a magyar parlament elfogadta. Ferenc József ennek a szentesítését magyar királlyá koronázásához kötötte. Június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták és a magyar rendek gesztusaként feleségét, Erzsébetet is megkoronázták. A törvényeket a király július 28-án szentesítette. Ez csupán formalitás volt, mivel már a megkoronázás előtt, a kiegyezési törvény országgyűlési elfogadása kapcsán felgyorsultak az események. Mindezek alapvetően érintették Gödöllőt, ugyanis március 22-én gyakorlatilag már a magyar állam tulajdonába került az uradalom és a kastély, amit Ferenc József meg is látogatott. A király magyarországi székhelyéül a budai királyi palotát jelölték ki. Illett az uralkodót megfelelő nyári rezidenciával is kiszolgálni, ehhez pedig keresve sem lehetett volna megfelelőbbet találni, mint a volt Grassalkovich-kastélyt száz szobájával, parkjával. Mindehhez járult, hogy közel esett a budavári palotához és a Gödöllőt körülvevő erdőség pedig az akkori viszonyok között talán a legideálisabb vadászterületnek számított. Mindezt még erősítette, hogy a kiszemelt koronázási ajándék, amellyel a nemzet az uralkodó családot kívánta meglepni, a magyarok által akkor már igen szeretett Erzsébet királyné tetszését is elnyerte. Még 1866-ban járt a kastélyban, ahol akkor kórházat állítottak fel a porosz-osztrák háború kapcsán, és megvételét fontolgatta. A birtok eladó volt. A magyar állam mint vásárló pedig a legértékesebb részre volt vevő, ezt a lehetőséget a banki cég sem hagyhatta ki, így az államra nézve igen kedvező feltételekkel jöhetett létre az egyezség. Ennek megkötésében jelentős szerepe volt Ivánka Imre 1 országgyűlési képviselőnek, aki egyben a volt tulajdonos, a bankház egyik igazgatósági tanácsosa is volt. Az ő közvetítésével jött 1 Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818-Besnyő, 1896) 1848-ban százados, Batthyány Lajos titkára, őrnagyként a dunán-inneni nemzetőrök parancsnoka. Részt vett a pákozdi csatában okt. 12-től honvédezredes, a nemzeti fősereg jobbszárnyának parancsnoka. Ő vitte Windischgratzhez Kossuth ultimátumát. Visszafelé jövet Jellasics elfogatta és 1850-ig Königratzben raboskodott ben, majd több ciklusban országgyűlési képviselő tól szabadkőműves, 1876-tól már a Szövetségtanács alelnöke, majd nagymester, számos jótékonysági egyesület támogatója, a magyar Vöröskereszt alapítója és igazgatója. Azon liberális politikusok közé tartozott, akik minden másságot tiszteletben tartottak, ő maga egyszerre volt liberális, nemzeti és konzervatív politikus. Eltökélt védelmezője volt a nemzeti nyelv fenntartásának és a nemzeti hagyományok ápolásának. Egyszerre volt szabadkőműves és vallásos ember. Ő volt az evangélikus gyámintézet alapítója. Az eladásban szerzett elévülhetetlen érdemei mellett számos szálon kötődött Gödöllőhöz. Végül Besnyőn, hol szőlőbirtokot vásárolt és nyaralót építtetett, helyezték örök nyugalomra.

8 12 Bruck Lajos: Ivánka Imre portréja Magyar Nemzeti Galéria. Fotó: Tóth László létre az adásvételi megállapodás Schaefer Nándor és Lónyay Menyhért pénzügyminiszter között. A szerződést a magyar állam nevében gróf Andrássy Gyula miniszterelnök és Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter írta alá március 22-én és rá három napra gyorsított eljárással már a telekkönyvi bejegyzés is megtörtént. Április 16-án került sor a birtok teljes átadására és átvételére. Az átadó banki céget Ivánka Imre és Reigenhardt Ferenc igazgatósági tanácsosok képviselték. A magyar szentkorona nevében a kezeléssel megbízott pénzügyminiszter Hoch Henrik kincstári ügyészt, Köffinger Frigyest, a budai pénzügyi felügyelőség biztosát, Peterdy Gábort, a pénzügyminisztérium gazdászati osztályának tanácsosát és Sedlaczek Jánost, az Állami Számvevőség tisztjét küldte ki. Az átadás és átvétel érdemi megvalósításában, a jegyzőkönyvek megfogalmazásában az uradalom volt ügyésze, Bartal János játszott meghatározó szerepet. Bartal közreműködése során már annak tudatában járt el, hogy a pénzügyminisztérium őt állásában meghagyta. 2 A gödöllői uradalomnak megvételéről és a koronai javak állományába sorozásáról a magyar parlament is döntött. Az évi V. törvénycikket az uralkodó április 29-én szentesítette, majd ugyanezen a napon hirdették ki az országgyűlés mindkét házában. l. A magyar koronai javak után a megszüntetett úrbériség váltságdíja, valamint a szőlődézsmaváltság és a magyar államjavak értékesítése fejében befolyt pénzösszegek egy részén megvett, és a Gödöllő mezőváros, Kerepes, Dány és Isaszeg helységek határaiban fekvő majorsági birtokokból s ezek tartozmányaiból, továbbá: az egerszegi, besnyői, babati, szent-györgyi, nyíregyházi, szent-királyi és kisbagi pusztákból álló gödöllői uradalom, a fennálló hazai törvények, jelesül az 1439: XVI. tc. 1. és az 1514: I.. és II. törvénycikkelyek értelmében, Ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebb megegyezésével, az elidegeníthetetlen magy. királyi koronajavak állományába felvétetik, és ezen minőségében becikkelyeztetik. (A törvény ma is hatályos.) A vásárolt birtok a hajdani hatalmas Grassalkovich-uradalomnak csak egy célszerű, egybefüggő részét tette ki. Központja és ékessége maga a kastély volt, melyhez elkerülhetetlen tartozékként kellett a megfelelő vadászterület. Fontos szempont volt, hogy a vadászterület a királyi család biztonsága érdekében egybefüggő er- dőséget képezzen és annak más tulajdonosa ne legyen. Az így kialakított erdőkoszorú magában foglalta Kerepes, Isaszeg, Dány, Bag községeket. A nyugati és déli határokkal nem adódtak gondok, hiszen Kerepes- Isaszeg- Dány községek jól határolták az erdőket, a szemközti oldalon viszont Valkó-Vácszentlászló-Hévizgyörk és a megvásárolt birtok között, az utóbbival egybefüggő fontos erdő maradt idegen kézen. Ez az erdőterület a bujáki Esterházy-uradalom turai számtartósághoz tartozott. A biztonságos vadászatok és a célszerű vadgazdálkodás érdekében ezért ennek megvásárlása elengedhetetlen volt. Ez a vásárlás 1868-ban történt meg. Még ben a banki cég kedvező ajánlatot tett az államnak a mácsai bir - tokra is. Ez a birtok szintén a volt Grassalkovich-uradalom része volt. A mai Galgamácsát magában foglaló, és azt körülvevő magasabb A koronauradalom térképe fekvésű erdőségből állt. A terület keleti határa Iklad-Kartal-Kálló, é - szakról Erdőkürt-Acsa, nyugatról Püspökhatvan-Tótgyörk (Galgagyörk) községek határáig tartott. A korábban vásárolt uradalommal nem volt határos. Ez a vásárlás a vadászterület bővítését szolgálta elsősorban ben az így kialakított uradalomhoz csatolták a Szentendrei-szigeten fekvő, korábban is állami kézben lévő vadászterületet, melynek középpontja Szigetmonostor volt. Ez a terület főként apróvadakban (nyúl, fácán, fogoly) bővelkedett. Végül csak 1893-ban sikerült megvásárolni a nagyváradi káptalantól a gödöllőivel egybefüggő Szada-Veresegyház fölé benyúló erdőket. 3 Az eredetileg megvásárolt terület ,5 kh volt. Ebből 9688 kh volt erdő, 5505 szántó, 4313 legelő, 575 kh rét, 16,5 allodiális szőlő, 1000 kh dézsmás szőlő és 290 kh egyéb terület. A vásárlásokkal bővített uradalom összterülete kh volt, ebből már kh volt erdő. A vásárlásokra fordított összeg összesen Ft volt. Ebből az eredeti vásárlás , a mácsai birtok , az Esterházy-féle , 13 2 MOL K 271. XIX. 5532/ PML VI. 205-a. 1546/1893. A korábbi feldolgozások tévesen teszik 1891-re a vásárlást, mivel a források tanúsága szerint 1893-ban írták alá a szerződést.

9 14 a káptalantól vette erdő pedig Ft-ba került. A korabeli viszonyok ismeretében ez a vásárlás a magyar államnak igen előnyös volt és kedvező befektetésnek bizonyult. Mivel az épületek, benne a kastély és az átvett állatállomány, terménykészletek, mezőgazdasági eszközök mintegy egymillió forintos értékét leszámítva, átlag Ft vételi ár esett egy kh-ra, ami akkor egy egyéves kos (!) árának felelt meg. A megvásárolt uradalom további működtetéséhez minden feltétel adott volt, mivel az teljes felszereltségével, gép- és eszközállományával, állatállományával került a kincstár tulajdonába. Átvették az uradalom tisztjeit, altisztjeit és béreseit is. Az adásvétel a kulcsok átadásával kezdődött, ezzel jelképesen megtörtént az épületek átvétele, majd egy maroknyi föld átadásával hasonlóan az ingatlanvagyoné. Ezután minden létező okmány (térképek, tervrajzok, leltárak, termény- és állatnyilvántartások stb.) kézbevételével kezdődött meg a részletes átadás és átvétel, minden tételnél részletes jegyzőkönyvek elkészítésével és aláírásával. Ezek a jegyzőkönyvek pontos képet adnak az uradalom akkori állapotáról és felszereltségéről. Az átadás igazgatási egységenként, ispánságonként történt. Az uradalom négy ispánságra tagozódott: a gödöllői, babati, kerepesi és az isaszegi, ezekhez csatlakozott a mácsai. Az egész uradalom központja Gödöllő volt, melynek központi épülete maga a kastély volt. A központban szerepelt az átvételi listán egy főigazgatói, számtartói, erdőmesteri és ispáni lakás. A kastély tartozékai közé tartozott egy serfőzőház, konyakgyár, kápolna papi lakással és iskolával, egy mosóház és egy kertészlakás. A kastély és egyben a gödöllői ispánság kiszolgálását tették lehetővé a raktárak, pajták, kovács és bognárműhelyek, csőszházak, kocsislakások stb. Közvetlen a kastély mellett, az alvégi részen helyezkedtek el a cselédlakások. Jeles épületnek számított a Grassalkovichok idején készült reprezentatív présház és pince épülete. Az átvételkor találtak néhány építményt, melyek a korábbi jegyzékekben nem szerepeltek. Ilyen volt egy üvegház, egy kántorlakás, két jégverem, egy lövölde és egy vendégház. Ezeket feltehetően Sina Simon építtette részben saját kényelmére, de főként a császár 1857-es látogatását kényelmesebbé tevő szándékkal. Szerepelt egy kórház is, melyet 1866-ban, az osztrák-porosz háború idején rendeztek be. Az egyes ispánságok területén átvett épületek közül a legnagyobb értéket a babati istállóskastély képezte. Az ispánságok területén ispáni és altiszti szolgálati lakások, bognár- és kovácsműhelyek, cselédlakások, raktárak, istállók szerepeltek. Hasonló épületek voltak az egyes ispánságok- A babati istállókastély hoz tartozó távolabbi majorokban, Szárítón, Haraszton stb. 14 erdészethez tartozó épületet vettek át, zömmel erdész- és erdőőri lakásokat, köztük Egerszegen egy vendégházat és a Fácánkertben egy mulatóházat. Az épületek zöme leromlott állapotban volt, ennek oka abban keresendő, hogy a főbb épületek még Grassalkovich I. Antal idején épültek, majd unokája, III. Antal életének utolsó éveiben a főbb épületek átépítésében és az uradalom decentralizálásában jeleskedett. Az ő idején épültek az erdészházak, benne a fácánosi mulatóház is. Okkal kell feltételezni, hogy az egyes ispánságok és majorok épületei is az ő idejéből származnak. 4 A felemás jobbágyfelszabadítás következtében az uradalom élvezője maradt a kisebb királyi haszonvételeknek (regálé). Gödöllő mezőváros már korábban az előjogaiért 9-ed helyett 7-ed dézsmát fizetett, ez az érvényben maradt szőlődézsmára változatlanul állt. A mezővárosnak ugyan vásártartási joga volt, de a vásártartásból befolyó helypénz a földesurat illette meg. Ezt az uradalom bérbe adta. Uradalmi haszonvétel maradt az italmérési jog is, még a nem helyhez kötött sörmérésért is fizetni kellett a településeknek. A fentiek következtében a regáléjövedelmet hozó épületek, melyek kivétel nélkül bérlők kezén voltak, külön átadási jegyzéken szerepeltek. 5 Ezek az épületek a hozzájuk tartozó lakásokkal, melléképületekkel (istállók, ólak stb.) jelentős értéket képviseltek, az 1871-es értékbecslés alapján összesen forintot. Ez az összeg a babati kastély értékének tízszerese volt. Legértékesebb épület volt tartozékaival együtt a gödöllői nagyvendéglő és fogadó (a mai múzeum épülete). Gödöllőn további két kocsma jelentett bevételt az uradalomnak. Vendégfogadó volt még a kisbagi határban (ma is működik), vendéglő működött továbbá Isaszegen és Kerepesen is. Kocsma, pálinkaház és bolt működött Dányban, Isaszegen, Kerepesen és Mácsán. A legjelentősebb bevételi forrást a malmok jelentették. A Rákos-patak 7 db vízimalmot működtetett. A városban helyezkedett el a Szent János malom molnárházzal, Isaszeg irányában helyezkedett el a két legnagyobb emeletes malom, az 1-es számú és a 2-es számú. Isaszeg határában további négy malom működött. Az Egres-patakhoz épült a kisbagi malom, melyhez egy fűrészmalom csatlakozott. Mácsán egy vízi és egy szárazmalom üzemelt. Az uradalom a tulajdonán kívüli malmokért is regálét kért, bár kevesebbet, ilyen volt Dány község saját malma és az Isaszegen dolgozó Palásthy-féle malom. Kisebb jövedelmi bevételt jelentettek a dézsmás szőlők, mivel a dézsmát hagyományosan pénzben váltották meg a volt jobbágyok. A Besnyő óhegyi dézsmások például örökmegváltási szerződést kötöttek Grassalkovich herceggel (III. Antal). Az összeg azért is kevés volt, mivel a megváltás régi dézsmajegyzékek alapján történt és a megváltási összeg 1200 négyszögöles magyar holdanként 1-2 forint között mozgott. Ez pedig csupán liter bor árának felelt meg. Ez arra utal, hogy a dézsmás szőlők juttatása korábban inkább grationale (kegyes juttatás) volt, mint jövedelemforrás. Mindez azt jelentette, hogy az uradalom az 1868-as törvényi le- 4 PML VI. 205-a. 61/B. 503/ MOL K 271. XIX /

10 16 hetőségek biztosítása után igyekezett ezektől megválni. A volt jobbágyoknak is kedvezett az örökös megváltás lehetősége, ezért már 1870-ben az uradalom területén lévő összes dézsmással megkötötték a megváltási szerződést. Az 1868-as törvény szerint, mely előírta a kötelező megváltást, a fizetett dézsmaösszeg 20-szorosát lehetett megváltási árként kérni. Ugyanakkor a tárgyalásoknál szempontként szerepelt a szomszédos birtok területén kötött egyezség is. Az uradalom számára az utóbbi kedvezően alakult, mivel Csömörön 90, Mogyoródon 60, Aszódon pedig 40 forint váltságdíjban állapodtak meg magyar holdanként. 6 Az igazgatóság először a besnyői Óhegy és Antalhegy dézsmásaival egyezett meg, az előbbiekkel 47,25, az utóbbiakkal 31,5 forintban és 5 évi részletfizetésben. Ez a dézsmásokra nézve igen kedvező alku volt, amit nyilván befolyásolt, hogy Besnyőn számos ismert személynek volt szőlője, 1850-től ugyanis eladhatókká váltak a dézsmás szőlők. Ezután hosszantartó, kemény alkudozás folyt a gödöllői Öreghegy birtokosaival, mivel ők a besnyői egyezség tudatában nem akarták megadni a kért 50 forintot. Végül 50 forintjával létrejött a megegyezés, itt az uradalom annyiban engedett, hogy 22 éves fizetéshez járult hozzá váltságkötvényben. Ez a vevőknek előnyös volt, elvileg az uradalomnak is, hiszen rögtön megkaphatta a pénzét, viszont az évi 5%-os kamattól elesett. Ugyanis más esetben a megváltási összeget évenként egyenlő mennyiségben 5%-os kamattal kellett fizetni, ami azt jelentette, hogy a kamatbevételekkel a következő évekre tervezhetett az uradalom, ez többre rúgott, mint a hajdani dézsmából származó bevétel. Ezért a következő alkuknál 10 évi részletfizetésben állapodtak meg a kerepesiekkel 50, a dányiakkal 50, Isaszeggel 60, a mácsaiakkal 60, illetve 70 forintos megváltási árban. 7 A megkötött egyezséggel az uradalom igen elégedett volt, mivel az átlag 50 forintos eladási árnál jobb alkut kötött. Az összesen eladott 1244 kh szőlő ellenértéke kamatok nélkül forint volt, és ez kb. 66 forintot jelentett kh-ként. Ha az akkori termésátlagokat nézzük, egy kh szőlő 14 akó (kb. 7 hl) bort adott. Egy akó árát 4 forintban számolva az uradalom az illetményként kiadott újbor akóját 6 forintjával könyvelte ez 8,25 hl bor árának felelt meg, ami jó termés esetén egy évi bruttó jövedelemnek felelt meg. Bár a szegény embereknek ez is sok volt, de nem akadt közülük, aki visszaadta volna a szőlőjét. A dézsmás szőlők megváltásával 1870-ben lezárultak az úrbérrendezés ügyei. A vásárláskor az uradalom által gyakorolt kegyúri jogok (patronátusi jogok) és kötelezettségek (grationálék) a magyar államra mint tulajdonosra szálltak át. Az uradalom összes községe a váci püspökséghez tartozott, vagyis a papok kinevezése a püspök hatáskörébe tartozott, a püspöknek azonban egyeztetnie kellett az uradalommal. Formálisan az uradalom igazgatója tett javaslatot a pap személyére, és azt a felügyeletet gyakorló pénzügyminisztérium jóváhagyásával juttatták el a püspökhöz. Gödöllőn a kántortanító kinevezése is a kegyúri jogokhoz tartozott. A további községekben a tanítót a község, illetve az iskolaszék választotta meg. 6 MOL K 271. XX/B / MOL K 271. XX/B /1871. A jogokat az uradalom természetesen fenntartotta, ennél kevésbé örült a kötelezettségeknek. A grationálék tulajdonképpen kegyes adományokat jelentettek, melyek adása nem kötelező, ám a hosszú tradíciók mégis kényszerítő erővel hatottak. Tisztázásképpen a járandóságokat eredeti okmányokkal igazoltatták, ahol ilyen nem maradt fenn, ott a legutóbbi canonica visitatiókban foglaltakat fogadták el. Ezek alapján a következő kegyúri terhek hárultak az uradalomra. Gödöllőn halmozódott fel a legtöbb kötelezettség. Idetartozott a templom (a kastélybeli kápolna) fenntartása, állagának megóvása és ellátása. Az utóbbi magában foglalta a miseborral, gyertyákkal, tömjénnel, olajjal stb. ellátást, fűtést, világítást, mise esetén a besnyői kapucinus atyák be- és visszaszállítását. Az uradalmat terhelte a besnyői templom és kapucinus zárda fenntartása, a kastélyban lévő, üvegházzal egybeépült iskola működtetése. Az uradalom fizette a papot, kántortanítót, tanítónőt, az elhunyt tanító özvegyének nyugdíját. Átvette és gondozni kényszerült a Kálvária, Szent János, Szent Flórián és Szűz Mária szobrokat. Külön kötelezettséget képezett az úgynevezett szegények háza fenntartása is, amelyet még az utolsó Grassalkovich özvegye, Esterházy Leopoldina alapított. Az épület telekkönyvileg még az 1867-es átadáskor is az ő nevén volt, de ellátása az uradalmat terhelte. Cserében az uradalom döntötte el, hogy ki kerülhet oda. Ugyancsak az özvegy alapítványi gondoskodásának köszönhetően működött Gödöllőn egy tanítónő, aki rendszeresen 24 szegény lány kézimunkára tanítását végezte. A személyek és intézmények éves pénzbeli és természetbeni illetményben részesültek, amelyet az akkori szokások szerint negyedévenként és utólag kaptak meg. A plébános és kántortanító tiszti illetményben részesült. Odrobenyák (majd Odray) helyettes plébános, adminisztrátor évi 157,5 forintot és 200 Ft személyi pótlékot kapott készpénzben. Természetben 12 pozsonyi mérő búzát, 24 mérő rozsot, 32 mérő csöves kukoricát, 6 akó óbort, 12 bécsi öl hasított tűzifát, 40 q szénát, 1200 négyszögöl illetményföldet. Ezek együttes pénzértéke 725,4 forint volt. Würth Benedek, majd utóda, Szvoboda Ignác kántortanító 26,25 forintot kapott csupán, természetben viszont búzából 8, rozsból 28, árpából 12, csöves kukoricából 24 pozsonyi mérőt. Kapott még 3 öl gömbfát. Ezek együttes pénzértéke 197,05 forintot tett ki. A földelkülönözések idején 11 kh szántó és 4 hold rétjuttatásban részesült. A segédtanító, Szvoboda Ignác, majd utóda, Cservenka Ferenc minden mellékszolgáltatás nélkül 33,6 forintot kapott évente. Makláry Alojzia nevelőnő, aki a kézimunka oktatást végezte, viszont 157,5 pénzbeli és 10 öl gömbölyű tűzifa illetményt kapott. Böhl Ambrus tanító özvegye pedig nyugdíjként 38,4 forintban részesült. Az intézmények közül a besnyői zárda fenntartása jelentette a legnagyobb terhet. Készpénzben 617,5 forintot fizetett az uradalom és adott ehhez 160 pozsonyi mérő rozsot, 50 mérő árpát, 60 akó újbort, 60 öl hasított fát, 500 fej káposztát és 2 hízott sertést. Ezek összpénzértéke 2138,5 Ft volt. A szegények otthona napi 7 krajcárt kapott egy főre, ez évi 306,6 forintot jelentett. Ehhez természetben 10 öl gömbölyű fa járult. A kapucinusok besnyői ellátásához járult még hozzá az úgynevezett hétházi taxások munkája. Az ő életükben az úrbérrendezés semmiféle változást nem hozott, kivéve azt a megszorítást, hogy a királyi család nyugalmas 17