VI. KHEOPS Tudományos Konferencia

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "VI. KHEOPS Tudományos Konferencia"

Átírás

1 KHEOPS Automobil-Kutató Intézet VI. KHEOPS Tudományos Konferencia PARADIGMA- ÉS STRATÉGIAVÁLTÁSI KÉNYSZER A GAZDASÁGBAN - fiatal kutatók tudományos fóruma - ELŐADÁSKÖTET Mór, május 18. Hétkúti Wellness Hotel**** Hétkúti Lovaspark MÓR

2 E tanulmánykötet cikkeihez kapcsolódó konferencia-előadások az Paradigma- és stratégiaváltási kényszer a gazdaságban címmel megrendezett VI. KHEOPS Tudományos Konferencián hangzottak el május 18-án. Az előadáskötetet szerkesztette és lektorálta: Prof. h.c. Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Az egyes szekciók előadóinak publikációit lektorálta: 1. szekció: Dr. Juhász Lajos Ph.D. 2. szekció: Dr. habil. Bencsik Andrea CSc. 3. szekció: Dr. Huszka Péter Ph.D. ISBN Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet Prof. h.c. Dr. Svéhlik Csaba Ph.D. Copyright A kiadó és a tanulmánykötet szerzői Minden jog fenntartva! A mű egészének, vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben történő tárolása és továbbítása csak a kiadó engedélyével megengedett. Első kiadás, megjelent májusában 432 oldal terjedelemben - 2 -

3 TARTALOMJEGYZÉK BERECZK ÁDÁM (MISKOLCI EGYETEM): A HAZAI JÁRMŰGYÁRTÁS ERŐFORRÁSAI, KÖLTSÉGEI ÉS ESZKÖZGAZDÁLKODÁSI JELLEMZŐI... 5 GELENCSÉR PÉTER (KAPOSVÁRI EGYETEM) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): A LAKOSSÁG ADÓFIZETÉSI HAJLANDÓSÁGA ÉS ADÓZÁSI ISMERETEI KAJOS ATTILA DR. BÁNYAI EDIT (PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM): VALÓSÁGOS CSODA AZ AUGMENTED REALITY ÉS MARKETING KAPCSOLÓDÁSI PONTJAI DR. SZÓKA KÁROLY (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): FOLYAMATMENEDZSMENT ÉS CONTROLLING LEHETŐSÉGEK A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOKNÁL DR. PÉTER ERZSÉBET (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): KIS VÁLLAL- KOZÁSOK NAGY TERVEKKEL, VAGY NAGY TERVEK KIS VÁLLALKOZÁSOKKAL A BALATONNÁL GÖNCZI GABRIELLA (ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): A LÉGI HADMŰVELETEK STRATÉGIAI TERVEZÉSÉNEK HATÁSA A VÁLLALATI TERVEZÉSRE DALOS-KOVÁCS GABRIELLA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): KIHÍVÁSOK AZ INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK PIACI BEVEZETÉSÉNÉL GELENCSÉR PÉTER (KAPOSVÁRI EGYETEM) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): A VÁLLALKOZÁSOK ÉS AZ ADÓMORÁL KOLLÁR KATALIN (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-ÁRAMLÁS ÉS A TELEPHELYVÁLASZTÁS SAJÁTOSSÁGAI AMBRUS ATTILÁNÉ (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓK ADÓ- ÉS JÁRULÉKTERHEINEK ALAKULÁSA DR. TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA (MISKOLCI EGYETEM): UNFAIR COMMERCIAL PRACTICES IN THE SOUTH MEMBER STATES OF THE EUROPEAN UNION DR. JUHÁSZ LAJOS (INTÉZETIGAZGATÓ, EGYETEMI DOCENS, NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): AZ AMORTIZÁCIÓÁGI FORRÁS JELENTŐSÉGE KOSÁR SILVIA (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): TUDÁS JELENTŐSÉGE VÁLLALATOKBAN DR. GLAVANITS JUDIT (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): AZ ÁLLAMI CSELEKVÉS JÁTÉKELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE KORÉN ANDREA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): CSALÁDBARÁT MUNKAHELYEK ELTERJEDÉSÉNEK ÖSZTÖNZŐI ÉS GÁTJAI EGY EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEI ALAPJÁN DR. SZEMERE BRIGITTA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA) BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): KOCKÁS FÜZET VAGY ÉRTÉKNÖVELT INFORMÁCIÓSZOLGÁLTATÁS? DR. PARRAGH BIANKA (ÓBUDAI EGYETEM): CRISIS AND MARKET COMPETITION: CRM AS A CODE FOR SURVIVAL? KOMLÓSI EDIT (PANNON EGYETEM): THE IMPORTANCE OF HOTEL MANAGERS S EMOTIONAL INTELLIGENCE BRÁNYI TAMÁS (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): POWER GAMES IN SUPPLY CHAINS PHDR. SZABÓ INGRID (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): A DÉL-SZLOVÁKIAI MUNKAERŐ MOBILITÁSA

4 SÓLYOM ANDREA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM) EISINGERNÉ BALASSA BOGLÁRKA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK HATÁSA. MUNKA VAGY PIHENÉS? KASZÁS NIKOLETTA (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): A BALATONI SZÁLLÁSHELYEK KERÉKPÁROS SZEMMEL BRÁVÁCZ IBOLYA (BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA): HAZAI ÉLELMISZER-FOGYASZTÓI KLASZTEREK A TUDATOSSÁG TÜKRÉBEN BOGA-POHL PATRÍCIA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM) POSCH REGINA: A STRESSZ OKOZTA MUNKAHELYI KIÉGÉS MEGELŐZÉSE A TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOMBAN GOMBOS SZANDRA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): KULTÚRA ÉS VERSENYKÉPESSÉG A 21. SZÁZADBAN DR. HUSZKA PÉTER (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): EGÉSZSÉGKOCKÁZATI MAGATARTÁSFORMÁK VIZSGÁLATA A FIATALOK KÖRÉBEN HUSZÁRIK ERIKA (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): A KERESKEDELMI LÁNCOK SZEREPE SZLOVÁKIÁBAN TROMBITÁSNÉ LÁNG GABRIELLA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): AZ ALTERNATÍV ENERGIAFORRÁSOK FELHASZNÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI MAGYARORSZÁGON BRÁNYI ÁRPÁD (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): KLASZTERÉLETCIKLUS SIKER ÉS BUKÁS. 285 SŐRÉS ANETT (DEBRECENI EGYETEM): AZ ÉLETMINŐSÉG SZUBJEKTÍV TÉNYEZŐINEK VIZSGÁLATA EGY FÜRDŐVÁROSBAN PERGER JÓZSEF (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM) SZÁRMES PÉTER (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM): MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK A MODERN GYÁRTÁSTERVEZÉSBEN CSIPKÉS MARGIT (DEBRECENI EGYETEM): AZ EU LEHETŐSÉGEI AZ ENERGIAELLÁTÁSBAN, AZAZ MIBŐL ÉRDEMES MA ENERGIÁT ELŐÁLLÍTANI DR. BAKOS ESZTER (SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM): A MÉDIAMŰVELTSÉG SZÜKSÉGESSÉGE A KISKORÚAK SZEMSZÖGÉBŐL DR. SÁRKÁNY PÉTER (MODERN ÜZLETI TUDOMÁNYOK FŐISKOLÁJA): MI MENNYI? A PROSTITÚCIÓ STATISZTIKAI ELEMZÉSE FEHÉR HELGA (PANNON EGYETEM): GLOBÁLIS VÁLTOZÁSOK, ÚJ AFRIKAI ÁLLAMOK HEGEDŰS SZILÁRD (SZENT ISTVÁN EGYETEM): NYÍREGYHÁZA MEGYEI JOGÚ VÁROS GAZDÁLKODÁSÁNAK ELEMZÉSE ALBERT TÓTH ATTILA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM): A MAGYAR SZÁLLODAIPAR EGÉSZSÉGTURISZTIKAI VONATKOZÁSAI DR. EGYED KRISZTIÁN (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM) KULBERT ZSÓFIA (NYUGAT- MAGYARORSZÁGI EGYETEM): A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ KISTÉRSÉGEINEK POZÍCIONÁLÁSA PHDR. ANTALÍK IMRICH (SELYE JÁNOS EGYETEM): A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK SZEKTORÁNAK TRENDJEI SZLOVÁKIÁBAN A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG DR. SVÉHLIK CSABA (KHEOPS AUTOMOBIL-KUTATÓ INTÉZET): A PRÉMIUM-MÁRKA, MINT PIACI RÉS SZEREPE AZ AUTÓIPAR MARKETING STRATÉGIÁJÁBAN KLAUSZ MELINDA (PANNON EGYETEM): A SOCIAL MÉDIA HATÁSA A TŐKEELEMEKRE

5 AZ I. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI BERECZK ÁDÁM (Miskolci Egyetem): A hazai járműgyártás erőforrásai, költségei és eszközgazdálkodási jellemzői Bevezetés A járműgyártás a magyar feldolgozóipar egyik jelentős alága. Hozzájárulása a GDP-hez 2006-ban 3,1 százalékpont volt, az EU-27 átlaga ugyanebben az évben 1,7 százalékpont. A folyamatban lévő és újonnan bejelentett beruházások hatásaként hozzájárulása a GDP-hez a közeljövőben tovább nőhet, a kiépülő kapacitások kihasználásának függvényében éveken belül akár a GDP 6 százalékát is adhatja. A járműgyártás tipikusan hálózatos struktúrákban szerveződik. A magyar tulajdonú vállalatok részvétele a beszállítói láncokban egyelőre a lehetőségeken aluli. Jelen tanulmány megkísérli feltárni, hogy milyen lényeges eltérések találhatóak a beszállítói láncok integrátor vállalatainak, és az alsóbb szintek kisebb méretű vállalatainak gazdálkodási jellemzőiben. Míg az integrátor vállalatok szinte kivétel nélkül külföldi tulajdonban lévő és túlnyomórészt exportra termelő cégek, addig a magyar tőke dominánsan a beszállítói vertikum harmadik fokán jelenik meg. Az összehasonlító elemzés az említett vállalatcsoportokra terjed ki abban a reményben, hogy a jövőben mind több hazai tulajdonú vállalat a növekedés és a beszállítói láncon való előrelépés útjára léphet. A munka első része a járműipar jellemzőit, a hazai feldolgozóiparban elfoglalt helyét mutatja be. A tényadatok bemutatása mellett újdonságként szolgálva az alágakra jellemző ráfordítás-struktúrákról. Ezután az integrátorvállalatok és az alsóbb szintek 1, a KKV-k mérethatárain belül maradó vállalatok gazdálkodási jellemzőinek összehasonlítása következik, elsősorban erőforrás és költségoldali megközelítésben. Vizsgálati szempontok: - eszközgazdálkodás, - nettó forgótőke és tőkeintenzitás, - ráfordítás- és költségstruktúra. Egy viszonylag szűkebb minta alapján vizsgálom, hogy a vállalati mérettel összefüggésben milyen eltérések jellemzőek a készletek és a forgótőke forgási sebességében. A nettó forgótőkére vonatkozó számítások a vállalatok finanszírozási helyzetéről ad képet. A tőkeintenzitás a termelékenység megítéléséhez szolgáltat alapot. A ráfordítás- és költségszerkezet vizsgálatának prioritásként való kezelését indokolja többek között a Datamonitor kutatási eredménye, mely szerint: Az európai kis- és középvállalatok (KKV) számára továbbra is az a legfontosabb feladat, hogy leszorítsák költségeiket Információbázis A tanulmány által bemutatott eredmények megalapozását adó számítások alapvetően két adatforráson alapulnak. A két adatforrás két külön összegzési szintet jelent. A számítások 1 A kategorizálás a Kopint Kutatási Alapítvány 2011 áprilisi felmérésében szereplő adatbázis alapján történt. 2A Datamonitor 4480 vállalat vezérigazgatóit, üzletágvezetőit, valamint üzemeltetési, pénzügyi és informatikai igazgatóit kérdezte. [Lenhardt & Weichinger, ] - 5 -

6 vonatkoznak egyrészt a járműgyártás két vállalatcsoportjára (mintavétel alapján), valamint a hazai járműgyártás egészére, a hazai feldolgozóipar és fémipar egészére, az alábbiak szerint: a) Mintavétel és a kapcsolódó adatbázis Mintavételt végeztem, azon vállalatcsoportok körében, melyek az autógyárak beszállítóinak különböző szintű, illetőleg fokozatú beszállítói szerint képezhetők. A mintavétel (a későbbiekben bemutatásra kerülő) TIER-1-es és TIER-1-es szint alatti, méreteik alapján KKV-knak minősülő vállalatok különálló csoportjait ölelte fel. A minta (a kutatás jelenlegi szakaszában) tíz tíz vállalat adatait tartalmazza, a későbbiekben bővíthető és bővítendő, a leírtak alapján ebben a munkában nem reprezentatív. A mintán végzett számítások adják a TIER-1-es vállalatok és KKV-k gazdálkodási jellemzőinek összehasonlítási alapját. A mintabeli vállalatok adatainak gyűjtéséhez a Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat (Céginformációs Szolgálat) által közzétett beszámolókból nyert adatokat használtam fel. A vizsgálat éve b) A teljes körű információk forrásai és felhasználásuk Az alágakra és a teljes feldolgozóiparra vonatkozó adatokat az APEH (NAV) társasági adóbevallásokból származó adatbázisain alapuló jelentésekből gyűjtöttem (APEH-TAO). A NAV minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásra kiterjedően gyűjti és összegzi az adatokat, ezért ezek az információk az adott gazdasági terület kifejezőképes jellemzésére alkalmasak. Ennek az információbázisnak a felhasználása kettős céllal történik: egyrészt a dolgozat első részében információs hátteret biztosít a hazai járműgyártás bemutatásával foglalkozó fejezetnek, másrészt a mintabeli adatok alapján végzett vizsgálatok során azok összehasonlítási alapjául szolgál. A járműgyártáshoz kapcsolódó egyes vállalatcsoportokra kiszámított értékek, mutatók összevethetőek az alág, ág szintű adatokból építkező számítások eredményeivel. Konkrétan a járműgyártás, a feldolgozóipar és a fémipar jellemzőit használom fel. Az első kettő indoklása szükségtelen, a harmadik relevanciáját az adja, hogy a KKV-k mintabeli csoportjának minden vállalatát szándékosan a fémiparból válogattam ki. Az adatok 2002-től 2009-ig álltak rendelkezésre. Indokolt esetben a és évi adatok bemutatását mellőzöm, a válság hatása ugyanis torzítaná a megfigyelhető trendeket. 2. A járműipar főbb jellemzői és jelentősége a hazai feldolgozóiparban A járműgyártás az innováció és termelésszervezés területein régóta irányt mutat a 3 feldolgozóipar egésze számára. A tevékenység eleinte kisipari viszonyok között szerveződött, melyet az 1910-es években megjelenő fordista üzem váltott fel. A folyamatszervezést és az ezzel párhuzamosan eltökélt szabványosítást hozó korszakot erőteljes integráció jellemezte, elsősorban a tulajdonlás területén: a vállalatok felvásárolták beszállítóikat 4. Az 1950-es évektől a tulajdonosi ellenőrzés területén változások kezdődtek. Önálló beszállító vállalatok úgy kapcsolódtak a termelési folyamatba, hogy a magas fokú szervezettség és standardizáltság megmaradt. Az 1980-as, 1990-es években új korszak kezdődött, melyet toyotizmusnak is neveznek. Legfőbb jellemzője, hogy a megrendelő hosszú távú kapcsolatra törekszik szállítóival. Ezek a keretek alapozták meg a J.I.T. és a fejlett minőségbiztosítási rendszerek elterjedését. A japán autógyárak termelékenysége hihetetlen mértékben növekedett. 5 A hosszú távú partnerként működő beszállítók integrátorokká váltak, szervezik az alsóbb szintek tevékenységét és komplett részegységeket, alkatrészeket 3 Hudson, Turnbull-Oliver-Wilkinson, Mészáros Ádám: A Fordizmus és a Toyotizmus a Magyar Suzuki Beszállítói Rendszerében

7 szállítanak az egyre inkább csak összeszereléssel foglalkozó gyártóknak. A végtermék előállítókat OEM (Original Equipment Manufacturer) rövidítéssel is jelölik, az integrátorok TIER-1, beszállítóik TIER-2-es és TIER-3-as szinteken helyezkednek el. A hazai járműgyártás esetében magyar tőke elsősorban a TIER-3-as szinten jelenik meg. Ezek a vállalatok egyszerűbb termékeket állítanak elő, a hozzáadott érték szintje alacsonyabb, de lehetőségeket rejthetne magában, hogy az OEM-ok által a TIER-1-esekre hárított kutatási és innovációs kényszert azok olykor már alsóbb szintekre delegálnák táblázat: A hazai feldolgozóipar alágak szerint összesített kibocsátása Nettó árbevétel Alágak (millió forint, folyó áron 7 ) Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása Fa, papír, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás Vegyi anyag termék gyártása Gumi-, műanyagtermék gyártása Nem fém ásványi termék gyártása Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás Villamos gép, műszer gyártása Gép, berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipari tevékenység Feldolgozóipar összesen Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján Az 1. táblázat az összesített nettó árbevétel változását mutatja folyó áron, 2002-ről 2007-re. A járműgyártás területén tevékenykedő vállalatok öt év alatt megduplázták összesített nettó árbevételük értékét. Az alág részesedése a feldolgozóipar összesített árbevételéből 14 százalékról 17 százalékra nőtt. A táblázatok a válság éveit szándékosan mellőzik. Figyelembe vételük a járműgyártás köztudomású konjunktúrafüggősége miatt a tisztánlátást nagyban zavarná. A válság hazai járműgyártásra gyakorolt hatása külön dolgozat tárgyát képezhetné. 6 NFGM: Közúti Járműipari Akcióterv 2009 alapján. 7 Összesített, becsült érték a kettős könyvvitelt végző vállalatok teljes körének figyelembevételével

8 2. táblázat: A hazai feldolgozóipar összesített kibocsátásának megoszlása alágak szerint Alágak Kibocsátás arányok (%) Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása 3 2 Fa, papír, nyomdai tevékenység 6 4 Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás 8 4 Vegyi anyag termék gyártása 7 7 Gumi-, műanyagtermék gyártása 4 4 Nem fém ásványi termék gyártása 3 3 Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás 9 10 Villamos gép, műszer gyártása Gép, berendezés gyártása 5 10 Járműgyártás Egyéb feldolgozóipari tevékenység 1 1 Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján - 8 -

9 3. táblázat: Járműiparunk főbb jellemzői a feldolgozóipari adatok viszonylatában 8 Összesített érték Járműipar Feldolgozóipar összesen Arány Helyezés (11-ből) Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján Legmagasabb értékkel / aránnyal rendelkező tev.csop. Fa, papír, nyomdai tevékenység (8.089) Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás (2.637) Vállalatok száma (db) , Mérlegfőösszeg (Mrd Ft) , Tárgyi eszközök értéke (Mrd Ft) , Immateriális javak (Mrd Ft) , Export árbev./árbev. 0,87 0,58-2. Mérleg szerinti eredmények összege Nyereség Veszteség Mérleg szerinti eredmény / Mérlegfőösszeg Bruttó hozzáadott érték ( Mrd Ft) Átlagos állományi létszám (fő) Átlagos bérköltség (bérköltség / létszám, Ft) Villamosgép, műszer gyártása (0,88) 0,077-0, , , , Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás (103) Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás ( ) Mint a 3. táblázatban látható a járműipar több szempontból is iparunk meghatározó része. Az átlagos állományi létszám alapján a szektor a munkavállalók 8,6 százalékát foglalkoztatta. Vállalatainak összesített mérlegfőösszege az alágak között a harmadik legnagyobb értéket jelenti, más oldalról a feldolgozóipar összesített értékének hozzávetőleg egyhetedét adja. A tárgyi eszközök, de az immateriális javak összesített értéke is nagyobb, mint bármely más alág összesített értéke. A legnagyobb aggregált nyereségtömeget is a járműipari vállalatok érték el. Az egységnyi tőkére jutó mérleg szerinti eredmény szintén itt a legmagasabb. A járműipari vállalatok által megtermelt 623 milliárd forint bruttó hozzáadott érték 13,5 százaléka a nemzetgazdasági ág által összesen előállított milliárd forintnak. Az export részesedése az árbevételben rendkívül magas (87 százalékos). A vállalatok száma kifejezetten es adatok

10 alacsony. A statisztika 651 vállalatok sorolt az alágba. A főtevékenység alapú besorolás problematikája miatt az adatot csak hozzávetőleges értékként szabad kezelnünk. A 4. táblázat a feldolgozóipar és a járműgyártás hozzáadott értékének változását mutatja, 2009-es árakon számolva. A járműgyártásban megjelenő hozzáadott érték növekedése meghaladja a feldolgozóiparét. A növekedés időszakában a járműgyártásban a hozzáadott érték növekedése nagyobb ütemű volt, mint a feldolgozóipari átlag, majd a visszaesés éveiben a kibocsátás és az összesített hozzáadott érték csökkenése is nagyobb mértékű volt a feldolgozóipari átlagnál. 4. táblázat:kibocsátás és hozzáadott érték változások a járműgyártás és a feldolgozóipar területén (2009. évi árszinten számított láncindexekből képzett növekmény, %) Kibocsátás Termelő felhasználás Bruttó hozzáadott érték Járműgyártás Feldolgozóipar Járműgyártás Feldolgozóipar Járműgyártás Feldolgozóipar Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján A kibocsátás 2009-es visszaesésének aránya igen nagy. Az előző évi szinthez mért visszaesés 43 százalék, majdhogynem duplája a feldolgozóiparénak. A termelő felhasználás ennél is nagyobb arányú csökkenése miatt a hozzáadott érték kisebb arányban, csupán 29 százalékkal csökkent az előző évi értékhez viszonyítva. A járműipar általában is hajlamos a nagyobb kilengésekre, 20 százalékos relatív szórással igazodik a GDP változásához, amíg a feldolgozóiparra vonatkozóan a relatív szórás 11 százalékot mutat. 9 A termelés színvonala, a technológiája, a termelésszervezés és magának a terméknek a mibenléte nagymértékben meghatározza a költségszerkezetet. Az anyagjellegű ráfordítások aránya érzékelhető eltéréseket mutat az egyes alágak tekintetében. A nemzetgazdasági súlyát nézve napjainkra kiemelkedő jelentőségűvé váló villamos gép, műszer gyártása alágban százalék körül ingadozik az anyagjellegű ráfordítások aránya. Az anyagigényesség a járműgyártás területén is viszonylag magas, százalékot tesz ki. Ez utóbbi összefüggésben van azzal, hogy a modern járműgyártás lényegében autó összeszerelést jelent. A textília, bőrtermék, lábbeli gyártása alágban a személyi jellegű ráfordítások aránya kimagasló: 28 százalék. Az alág szintjén mért átlagos arány azonban eltakarja a belső struktúra vélhető különbözőségeit. A cipőgyártás futószalagos gyártásként szerveződik, így az élőmunka igény valóban jelentős és vélhetőleg még hosszabb ideig fenn is fog maradni. A textiliparon belül azonban alapvetően csupán a konfekcionálás az, aminek magas a munkaigénye. A leírtak számokkal való alátámasztására a kérdés további, a mélyebb struktúrát és összefüggéseket is érintő kutatásra volna érdemes, melyre jelen tanulmányban 9 A szerző saját számítása alapján

11 nem vállalkozhattam. A villamos gép, műszer gyártásánál is alacsonyabb a személyi jellegű ráfordítások aránya a koksz, kőolaj feldolgozás / előállítás területén, a járműgyártásban szintén viszonylag alacsony a munkaerő felhasználás összesített költségvonzatának aránya. Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások 5. táblázat: A két legnagyobb kibocsátású alág és a járműipar ráfordításstruktúrájának alakulása (%) villamos gép, műszer gyártása élelmiszer, ital, dohány gyártása járműgyártás Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján Mint a fentiekben történt rá utalás, a ráfordítási struktúrát jelentősen befolyásolhatja az adott vállalat elhelyezkedése a technológiai lánc vertikumában. Az egy-egy adott vállalatnál felmerülő ráfordításokat ugyanis meghatározó jelentőséggel befolyásolja, hogy a kibocsátott termék előállításához kapcsolódó teljes technológiai láncból milyen hosszúságú szakasz valósul meg adott szervezeten belül. Bőr, szőrme termékek készítésénél a teljes gyártási folyamatnak a jelentős része jellemzően egy üzemen belül bonyolódik le, ebből következően a vállalat kimutatásaiban az alágra jellemző tényleges felhasználásarányokat jobban tükröző számviteli adatokat találhatunk. Eközben a járműipar összeszerelő típusú vállalata esetében az alkatrészek költségeibe beágyazottan anyagköltségként fog szerepelni a beszállítóknak az adott alkatrész előállítása során felmerült összes költsége, például az állóeszközök és az élőmunka költsége is. (Természetesen az anyagköltségek között fog szerepelni a beszállított alkatrészeken a beszállító által elért nyereség is.) A járműipar ráfordítási szerkezetéből az átlagos 10 százalékos szint alatti, 8 százalékot adtak a személyi jellegű ráfordítások, az anyagjellegű ráfordítások aránya 80 százalék körüli. Megragadható trend, vagy lényegesebb változás a költségek területén nem következett be (mint pl. a villamos gép, műszer gyártásánál megfigyelhető anyagigényesség növekedés és élőmunkaigényesség csökkenés). A 2009-es év arányváltozásai mögött a kibocsátásvisszaesésre reagáló anyagjellegű ráfordítás csökkenése áll. A dolgozat további részeiben az eszközgazdálkodás kérdései kerülnek a középpontba. Emellett bemutatásra kerülnek a mintában szereplő vállalatcsoportokra a nettó forgótőke, a tőkeintenzitás és a ráfordítás-struktúra mérőszámai is. A ráfordítás-struktúra elemzéséhez később részletezett okok miatt - új mintán végeztem számításokat. Az elemzés elvégzését az a sejtés motiválta, mely szerint a KKV-k esetében a rugalmas alkalmazkodás követelményei nyomán hosszabb készletlekötési idő, alkupozíciójuk miatt hosszabb - vevői követelésekből származó - beszedési időt feltételezhetünk, miközben szállítóiknak rövidebb időn belül kell törleszteniük. Mint látni fogjuk, az eredmények jelen tanulmány háttereként szolgáló minta alapján mindezt nem tudták megerősíteni. Az okok között felmerülhet a körbetartozás

12 problematikája is, tekintve a finanszírozás terén feltárt anomáliákat, valamint a forgási és rendezési idők nagyon közeli alakulását. A másik két vizsgálati szempont tekintetében azt várjuk, hogy a TIER-1-es csoport esetében nagyobb tőkeintenzitás és kiegyensúlyozottabb finanszírozás a jellemző. Utóbbi feltételezéseket a vizsgálatok látványosan alátámasztották. 6. táblázat: Ráfordítások struktúrája alágak szerint 2009-ben (%) Alágak Anyagjellegű ráfordítások Forrás: A szerző számításai az APEH társasági adó bevallásokon alapuló éves jelentései alapján 3. Erőforrások, költségek és eszközgazdálkodás Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás Egyéb ráfordítások Élelmiszer, ital, dohány gyártása Textília, bőrtermék, lábbeli gyártása Fa, papír, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás Vegyi anyag termék gyártása Gumi-, műanyagtermék gyártása Nem fém ásványi termék gyártása Fémalapanyag gyártás, fémfeldolgozás Villamos gép, műszer gyártása Gép, berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipari tevékenység Kutatások szerint a járműipar kis- és közepes vállalalatai a gazdálkodás egyik legfőbb kihívásának - a rendkívüli tőkeigényesség mellett - az eszközgazdálkodás problémáit tartják. Egy ebben a kérdésben vállalatvezetői interjúkra hivatkozó tanulmány szerint az alapanyagok ellenértékének kifizetési határideje 0-60 napra tehető, de van, hogy előre kell értük fizetni. A járulékok fizetési határideje 30 nap. Ezzel szemben a megrendelő napos határidővel fizet 10. Kutatásom finanszírozási időt vizsgáló részének eredményei megerősítik a forgótőke gazdálkodás fontosságát, ugyanakkor nem támasztják alá a KKV-k kiszolgáltatottságát sugalló helyzetképet. Mondhatni ellentmondanak a fenti általánosításoknak. Tekintettel a feltételezésnek ellentmondó eredményre, a forgási idő számításakor kiküszöbölhetetlen 10 A Kopint Kutatási Alapítvány 2011 áprilisi felmérése alapján (pontos hivatkozás az irodalomjegyzékben)

13 hibákat lejjebb felsoroltam. A finanszírozási idő a készletlekötési idő (átlagos készletállomány / egy napra jutó árbevétel 11 ) és az átlagos beszedési idő (átlagos vevőállomány / egy napra jutó árbevétel) összegeként kiszámítandó forgási idő, illetve a szállítói tartozások rendezési idejének (átlagos szállítói kötelezettségállomány / egy napi beszedés) különbségeként adódik. A mutatókat kiszámítottam a mintabeli TIER1-es vállalatoknál, a nem TIER-1-es vállalatok csoportjában, illetve a járműipar, a fémipar és a feldolgozóipar egészét tekintve is, így biztosítva az összehasonlítás alapját. Az árbevétel-növekedéssel elvileg növekedő átlagos készlet- és vevőkövetelés állomány törvényszerűségével ellentétes irányba mutat a J.I.T. rendszerű termelésszervezés és a KKV-k alkalmazkodási kényszere a hasonló termelési filozófiákhoz. Az eredményeket az árbevétel változás, valamint az átlagos készlet, követelés és szállítói állomány relatíve különböző változásai módosíthatnák jelentősebben. Az adatok a 2009-es évből származnak, ahol a TIER-1-es csoportban enyhe árbevétel csökkenés, (átlagosan 4 százalékos) volt megfigyelhető. A KKV-k esetében átlagosan 16 százalékos volt a visszaesés. A TIER-1-es vállalatok közül mindegyik nyereséges, a KKV-k pedig csak kettő veszteséges került a mintába (az üzemi tevékenység eredménye szintjén). A TIER-1-es vállalatok esetében a készletlekötési idő átlagosan 52 nap, a követelések beszedési ideje 30 nap. A kettő összegeként a forgási idő összesen 82 nap. A szállítói tartozások rendezési ideje 38 nap, a finanszírozási idő így mintegy másfél hónapra, 44 napra adódott. Ezzel szemben a mintában szereplő KKV-k finanszírozási ideje csupán 5 nap. A komoly eltérés két tényező közös hatásaként állt elő. Egyrészt a forgási idő rövidebb mint a TIER-1-eseknél (66 nap). Ezen belül a követelések beszedési ideje lényegében azonos (35 nap), viszont itt a készlettartás is csupán egy hónap körül mozog (32 nap), ami jelentős eltérés a TIER-1-esek 52 napos mutatószámához képest. A forgási idő különbségét tehát a TIER-1- esek hosszabb készletlekötési ideje okozza. Az finanszírozási idő eltérésének másik komponense még jelentősebb. A KKV-k tárgyalt, mintegy két hónapos forgási idejével majdhogynem megegyező ideig nem elégítik ki szállítóikat, a rendezési idő 61 napos. Elsősorban ezért adódik a kifejezetten rövid, öt napos finanszírozási idő. Ez bizonyos szintig ellentmond az általános vélekedésnek. A különbséget okozhatja az anyagbeszállítók fizetési türelme, a jelentős részt képviselő energiaszolgáltatókkal együtt, vagy akár a TIER-1-es vállalatok visszaeső megrendelései. További magyarázat lehet, hogy az áruszállításból eredő követelések a TIER-1-es vállalatok esetében olykor jelentős részben kapcsolt vállalkozásokkal szemben állnak fenn, s ekkor a piaci törvények közvetettebb módon érvényesülhetnek. Hazánkban a beszállítói pozíciókat is jórészt külföldi tőkéjű vállalatok tudhatják magukénak. Ezt megerősítik a vállalati beszámolók, valamint az APEH kimutatásai. Ezek szerint a járműipar összesített jegyzett tőkéjének értéke 243 milliárd forint, ebből 217 milliárd forint külföldi tulajdon. Ezek a vállalatok szerteágazó, közös tulajdonosokkal rendelkező hálózatokat alkotnak, így a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott tranzakciók részesedése nagy, az áruszállításból és vásárlásból származó követelések és kötelezettségek állományának alakulása mögött meghúzódó okok nehezebben megfejthetőek. A KKV-knál tapasztalt árbevétel csökkenés a fent részletezettek szerint nem állhat a különbség hátterében. Viszonyítási alapként a következőkben a hazai fémipar és járműipar egészére számított hasonló mutatókat ismertetem. A mintában szereplő KKV-k mindegyike fémipari vállalkozás. A hazai fémiparra ben átlagosan 47 napos lekötési és 44 napos beszedési idő volt jellemző, mely 91 napos forgási időt eredményezett, ami közel egy hónappal nagyobb a beszállítóknál tapasztaltnál. A rendezési idő 58 napos, a finanszírozási idő 33 nap. A mintában szereplő KKV-knál a rendezési idő hasonló, a finanszírozási időben realizált előnyük az alacsonyabb készlet- és vevőállományban rejlik. Mindez arra enged következtetni, hogy a járműipar TIER-1-es vállalatai megbízhatóan fizető megrendelőnek számítanak, viszonylag kiszámítható partnerek. 11 A tanulmányban az árbevétel mindenhol nettó értékként értendő

14 A hazai járműipar összes kettős könyvvitelt vezető vállalkozásánál átlagosan 28 napos lekötési idő, 39 napos beszedési idő összegeként 67 napos forgási idő a jellemző. A rendezési idő 38 napos, így a finanszírozási idő majd egy hónap, egészen pontosan 29 nap. Ez az érték a mintából számított KKV-kra és TIER-1-esekre vonatkozó finanszírozási idők között helyezkedik el, a TIER-1-esek 44 napos értékéhez közelebb. (Ez várható volt, nagyobb méreteik jobban befolyásolják az alág jellemzőinek alakulását). Abból indultunk ki, hogy a készletezési napok alacsonyabb száma általában a vállalat kedvezőbb működését jelenti. Megjegyzendő, hogy az alacsony készletszint a készlethiány költségek veszélyével járhat (melyek kirívóan magasak is lehetnek), valamint stratégiai döntés lehet magas(abb) készletszint tartása. A követelések forgási sebességének növekedése, vagy a rövidebb beszedési időszak elméletileg a befektetett tőke magasabb hozamát kell eredményezze. További előnye, hogy hozzájárul a vállalat magasabb likviditásához, mivel az erőforrások pénzzé való transzformálódása gyorsabb. Az eddigi becslések eredményeinek közzétételekor meg kell jegyezzük, hogy a forgási sebesség mutatók rejtett problémákat tartalmazhatnak, melyek: - a követelések eladásra kerültek egy pénzügyi leányvállalatnak vagy visszkereseti joggal egy harmadik félnek; - a készletszint túl alacsony; - a helyettesítési költség jelentősen meghaladja a könyvekben kimutatott értéket; - a likviditás veszélyesen alacsony; - a rövid lejáratú kötelezettségek túlértékeltek. 12 A tőkeintenzitást a tőke és az átlagos állományi létszám hányadosaként mérik. A mintában szereplő TIER-1-es vállalatok összesített tőkeállományát osztva az összesített létszámadattal mintegy 47 millió forint adódik, egy dolgozóra átlagosan tehát 47 millió forint tőke jut. A KKV-knál valamivel több, mint 25 millió forint. Az eredmény a vártnak megfelelő, a nagyobb vállalatok tőkeintenzívebbek, esetükben az egy alkalmazottra jutó tőkeállomány csaknem kétszeres a KKV-khoz képest. A hazai fémiparban az egy főre jutó tőke átlagosan 18 millió forint/fő, a járműiparban 60 millió forint/fő, a feldolgozóipari átlag 31 millió forint/fő. Nettó forgótőke alatt a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek különbségét értjük. (A számítás pontosítható az aktív, illetve passzív időbeli elhatárolások beiktatásával). A szakirodalom vizsgálatakor zavaró, hogy a megegyező tartalomra egyes szerzők a forgótőke elnevezést is használják (pl. Brealey-Myers 1993, vagy E. Cohen 1997). A forgótőkét gyakran azonosítják a forgóeszközökkel, meglehet a forgóeszközök fogalma tágabb kategória. Mivel a termelési folyamat alapján építkező logikába a birtokolt értékpapírok mint eszközök nem illeszkednek, a forgótőke számításánál figyelembe vételük nem javasolt. 13 (Ez utóbbi jelen esetben nem okoz igazi problémát, a vizsgált vállalatok számottevő értékpapír állománnyal nem rendelkeznek.) A nettó forgótőke tehát tekinthető a forgóeszközök azon részének, melyeket hosszú lejáratú kötelezettségekből, vagy saját tőkéből finanszíroz a vállalat. Ilyen formán értékük negatív is lehet, ha a vállalat arra kényszerül (esetleg úgy látja jónak), hogy a befektetett eszközök bizonyos állományát rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozza. Ez az úgynevezett agresszív finanszírozási stratégia a mintában szereplő TIER-1-es vállalatok közül három esetében áll fenn, a KKV-k esetében azonban a 2009-es adatok alapján tízből hat vállalat negatív nettó forgótőke állományt mutat. A TIER-1-es vállalatoknál a pozitív nettó forgótőke állomány a forgóeszközökhöz viszonyítva 9 százalék körüli (8,9 százalék). Tehát ez a vállalati csoport átlagosan a forgóeszközei 9 százalékát hosszú lejáratú kötelezettségekből képes fedezni. A KKV-ék összesítetten is negatív forgótőkéje a forgóeszközökhöz viszonyítva 34 százalékot tesz ki, de negatív értékük miatt állományukat inkább a befektetett eszközökhöz érdemes viszonyítani. 12 Luc Soenen alapján Tarnóczi, DE, egyetemi jegyzet. 13 OTKA zárójelentés a K61156 sz. kutatási tevékenységről,

15 Megállapítható, hogy a mintában szereplő vállalatok átlagosan a befektetett eszközeik 17 százalékát is rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozták. A fémipar, a járműgyártás és a feldolgozóipar aggregált adatai pozitív nettó forgótőke állományt mutatnak. A fémiparban a forgóeszközök 32, a járműgyártás területén 69, a feldolgozóiparban 39 százalékát éven túli kötelezettségekből, avagy saját tőkéből fedezik. A helyzet tehát a KKV-k esetében tekinthető kritikusnak, noha az aggregált adatok egészséges képet mutatnak. 4. Költségstruktúra Hogy a TIER-1-es vállalatok és a KKV-k között meglévő jelentős technológiai különbség ne befolyásolja meghatározóan az adatokat, új mintát vettem, csak azon vállalatokból, melyek felkerültek a HVG TOP nevű listájára. Kiválasztottam a magyar járműipar árbevétel szerinti öt legnagyobb képviselőjét, és a HVG TOP 500-ban szereplő öt legkisebbet. Így dominánsan összeszerelő típusú vállalatként, vagy nagybeszállítóként leírható cégek kerülnek a nagyok, és kisebbnek tekinthető, beszállítást végzők a kisebbek közé. A nagyok az ötszázas teljes magyar vállalati toplistának lényegében az első tizedéből kerülnek ki (az 59. hellyel bezárólag), a kisebbek pedig az alsó ötödében maradnak (legnagyobb vállalatuk a 398. az árbevételi rangsorban). Ezután a vizsgált vállalatok ráfordításcsoportjainak átlagát vettem. Az eredményeket kördiagramok szemléltetik. 15 Az elemzésbe bevont vállalatok az alábbiak (zárójelben a 2008-as árbevétel adatok): Nagyok : Audi Hungária Motor Kft. ( millió Ft), Magyar Suzuki Zrt. ( millió Ft), Robert Bosch Elektronika Kft. ( millió Ft), Lear Corporation Hungary Kft. ( millió Ft), Denso Gyártó Magyarország Kft. ( millió Ft). Kisebbek : Benteler Autótechnika Kft. ( millió Ft), AGC Autóipari Magyarország Kft. ( millió Ft), Summit D & V Autóipari Kft. ( millió Ft), Rába Járműipari Alkatrészgyártó Kft. ( millió Ft), Wescast Hungary Zrt. ( millió Ft). Az anyagjellegű ráfordítások aránya a közel hasonló technológiai felszereltségű, de nagyobb vállalatoknál 10 százalékkal magasabb. Feltételezésünk szerint ez annak köszönhető, hogy a lánc magasabb szintjén lévő vállalatoknál anyagjellegű ráfordításként jelentkezik az alsóbb szintek kibocsátása, mely ott strukturált elemekből épül fel (költségek, nyereség). 12% 6% 12% Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás 70% Egyéb ráfordítás 1. diagram: Ráfordítások megoszlása kisebb méretű járműipari vállalatoknál Forrás: a szerző számításai alapján 14 A mintavételben segítségemre volt a HVG Kiadó Zrt. TOP 500 elnevezésű kiadványa, melyből az árbevétel szerint rangsorolt vállalatok tevékenység szempontú hovatartozása is megismerhető. 15 Hangsúlyozandó, hogy az itt kicsiként megjelölt vállalatok a hazai TOP 500-as listán való relatív helyezésükre utal, mely lista önmagában a jelentősebb cégek megjelenítésére hivatott

16 A személyi jellegű ráfordításokat tekintve, a kisebbek 12 százalékos ráfordításaránya és a nagyok 4 százalékos aránya között lévő 8 százalékos részaránykülönbség jelentős. A kisebb vállalatoknál a relatíve kisebb anyagköltség aránya eleve nagyobb részarányt biztosít az élőmunka és az amortizáció számára. Továbbá az élőmunka alacsonyabb technikai felszereltsége miatt itt eleve nagyobb a termelés élőmunka iránti igénye. A bérezési sajátosságok 8 százalékos részarány-elmozdító hatását nem feltételezhetjük. Egyrészt ekkora részarány-eltéréshez egészségtelenül nagy bérezési különbségek volnának szükségesek. Másrészt az átlagos kvalifikáltsági szint sem feltétlenül a kisebb vállalatoknál magasabb. 8% 8% 4% Anyagjellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások Értékcsökkenési leírás 80% Egyéb ráfordítások 2. diagram: Ráfordítások megoszlása nagyobb méretű járműipari vállalatoknál Forrás: a szerző számításai alapján A kisebb vállalatok inkább élőmunkaigényesebb termelést folytatnak, és ezzel összefüggésben talán alacsonyabb technológiai színvonalon. Az eredményt befolyásolja, hogy a technológiai láncon előre haladva a megelőző szint egyre nagyobb teljesítménye épülhet be az anyagköltségek közé, illetve az is, hogy a nagyvállalatok hazai viszonylatban hatalmas méretei az alágra értelmezett átlagokra is meghatározó hatással bírnak. Az általánosból (átlagosból) az egyedire következtetni különösen a kisebbek esetében nem szabad elhamarkodottan, mert az adatok relatív szórása esetükben hozzávetőleg kétszeres nagyságú a nagyok hasonló mutatójához képest. Összefoglalás A járműgyártás élen jár az új termelésszervezési modellek kialakításában, a vállalatok határainak, kapcsolatainak innovatív újraértelmezésében. Ez feldolgozóiparunknak egy tipikusan hálózatos módon szerveződő alága. Az egyre inkább csupán összeszerelést végző végtermékgyártók (OEM) beszállítói hálózatuk hierarchizálódik. Az OEM-ekkel közvetlen kapcsolatban lévő vállalatok (TIER-1) alkatrészeket, részegységeket szállítanak. Integrátori funkciójuk a kisebb vállalatok termelésének szervezésére, a minőségbiztosítási és szállítási követelmények alsóbb szinteken történő (TIER -2, -3) érvényesítésére is kiterjed. Jelen tanulmány legfőbb célja volt összehasonlító elemzést nyújtani a TIER-1-es és az alsóbb szintek vállalatainak gazdálkodási ismérvei között. Újfajta kutatási szempontként jelent meg a ráfordítások és költségek elemzése mind a feldolgozóipar és alága vonatkozásában, mind a

17 vállalatcsoportok összehasonlításakor. Az összehasonlítás forgási sebesség mutatók, tőkeintenzitás, nettó forgótőke és ráfordítás-struktúra alapján történt. A járműgyártás feldolgozóiparunk összesített kibocsátásából 2009-ben 13 százalékkal részesedett. Növekedése 2008-ig meghaladta a feldolgozóipari átlagot. Az elmúlt években több nagyszabású beruházás kezdődött meg hazánkban, de már napjainkig is ezen a területen halmozódott fel a legnagyobb összesített értékű tárgyi eszköz és immateriális jószág. Az anyagjellegű ráfordítások aránya az alágban hozzávetőlegesen 80 százalékos, a személyi jellegű ráfordítások 5-8, az értékcsökkenési leírás 4-7, az egyéb ráfordítások 3-5 százalék körül alakulnak. Az alág a legjövedelmezőbb ipari tevékenységnek bizonyult, és a feldolgozóiparban a legnagyobb bruttó hozzáadott érték összeget termelte (623 Mrd Ft). A TIER-1-es vállalatok és a KKV-k finanszírozási ideje között jelentős különbség mutatkozik. Előbbiek esetében az átlagos finanszírozási idő 44 nap, utóbbiaknál 5 nap. A különbség két forrásból táplálkozott. Egyrészt a TIER-1-es cégeknél hosszabb készletlekötési időt tapasztaltunk, másrészt a KKV-k a jellemző forgási időnek (készletlekötés + vevői követelések beszedése) megfelelő szállítói rendezési időt (körülbelül 2 hónap) tudtak fenntartani. (A hazai fémipari vállalatok átlagos rendezési ideje hasonló, a mintában szereplő KKV-k között kizárólag fémipari vállalkozások szerepelnek.) Az alkalmazott vizsgálatok a járműiparnak beszállító KKV-k kiszolgáltatott helyzetét, legalábbis a TIER-1-es vállalatokhoz képest nem támasztották alá. Megjegyzendő, hogy utóbbi vállalatcsoport eszközgazdálkodásának mérését és megítélését nehezíti a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott intenzív cserekapcsolat. A TIER-1-es vállalatok esetében egy foglalkoztatottra átlagosan 47 millió forint tőke jut, a KKV-knál 25 millió forint. A járműiparnak beszállító fémipari vállalkozások tőkeintenzitása nagyobb, mint a fémipari átlag. A KKV-k komoly problémái a finanszírozás oldalán mutatkoztak. Tíz KKV-ból hatnál negatív forgótőkeállományt mutatnak az adatok. Ennek következményeként arra a következtetésre jutunk, hogy a mintában szereplő vállalatok átlagosan a befektetett eszközeik 17 százalékát is rövid lejáratú kötelezettségekből finanszírozták. A TIER-1-esek tőkeintenzitása csaknem kétszerese a KKV-kénak. A hasonló tőkeintenzitású vállalatoknál a nagyobbak anyagjellegű ráfordításai adódtak magasabbra. Ennek egyik feltételezhető oka, hogy a vásárolt alkatrészeknek a megelőző termelési szinteken beépülő értéknövelő tényezői már a TIER-1-eseknél is anyagköltségként jelentkeznek. Felhasznált irodalom 1. Bodnár Ádám: Az európai kis- és középvállalatok számára továbbra is a költségek csökkentése a legfontosabb 2. Brealey, R., and Myers, S.: Principles of Corporate Finance, 4th ed. New York: McGraw Hill Book Company, Corden, William M. [1987]: Egy hirtelen fellendülõ szektor gazdasági kihatásai, KJK, Budapest. 4. ECOSTAT: Vállalkozások Magyarországon Időszaki Közlemények, XXXIX. szám,

18 5. Hudson, R. : New Production Concepts, New Production Geographies? Reflections on Changes in the Automobile Industry, Illés Mária: Technológiai változatok gazdaságossági szempontú összehasonlítása, VII. Nemzetközi Konferencia Miskolc-Lillafüred, május Illés Mária: Vállalati gazdaságtan Fejezetek, ME Egyetemi Sokszorosítás, Illés Mária: Vezetői gazdaságtan, Kossuth Kiadó, Illés Mária: Vállalati erőforrás gazdálkodás, Miskolci Egyetem, jegyzet, Kemenczei Nóra: Az Állami Támogatások Szerepe a Magyar Autóiparban, BMGE, Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány: A magyar kis és középvállalatok beszállítói szerepének erősítéséről szóló stratégia kidolgozása a gép- és gépjárműipari ágazatban: a jelenlegi helyzet tanulságai és a lehetőségek kihasználásának eszközei, 2011, Kopint https://www.commerzbank.hu/hu/sajto/files/ _foanyag_beszall_04_12.pdf 12. Luc Soenen: Advances In Corporate Finance And Asset Pricing, L. Renneboog, Mészáros Ádám: A Fordizmus és a Toyotizmus a Magyar Suzuki Beszállítói Rendszerében 14. Nagy Judit: Ellátási lánc menedzsment technikák, BME Vállalatgazdaságtan Intézet, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium: Közúti Járműipari Akcióterv, OTKA zárójelentés a K61156 sz. kutatási tevékenységről, Pelczné dr. Gáll Ildikó: Vállalatértékelés Miskolci Egyetem, jegyzet, Penyigey, Krisztina (1996): Structure of the Hungarian Consumer Goods Market: An Analysis with the Help of Product Tests. Ipargazdasági Szemle o. 18. Philip Du Caju Gábor Kátay Ana Lamo Daphne Nicolitsas Steven Poelhekke: Inter-industry wage differentials in EU countries: what do cost country time varying data add to the picture? MNB Working Papers 2010/9 Pages: R.S. Kaplan, R. Cooper: Költség és hatás. Integrált költségszámítási rendszerek: az eredményes vállalati működés alapjai. PANEM, Sebestyén Zoltán: Korszerű költségszámítási módszerek alkalmazása termelésmenedzsment döntéseknél, PhD értekezés, BMGE

19 21. Turnbull, P. Oliver, N. Wilkinson, B. : Buyer-supplier relations in the UK automotive industry: strategic implications of the Japanese manufacturing model, Strategic Management Journal, Adatok forrásai APEH: Társasági Adó Bevallás Kiemelt Adatai, 2002-től 2009-ig terjedően. Az 500 legnagyobb árbevételű hazai cég listája, HVG, 2010 január 20. Céginformációs Szolgálat honlapja: Default.aspx

20 GELENCSÉR PÉTER (Kaposvári Egyetem) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola) BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (Dunaújvárosi Főiskola): A lakosság adófizetési hajlandósága és adózási ismeretei 1. Bevezetés Adózni senki sem szeret, hiszen a fizetéssel szemben nem várhat kézzel fogható, közvetlen ellenszolgáltatást az államtól. Az adóbevételekből finanszírozott állami szolgáltatásokból nem a befizetések arányában részesülünk, az adófizetőnek látszólag nem fűződik érdeke a teljesítéshez. Jobb esetben morális alapú társadalmi felelősségérzet, rosszabb esetben a kényszerintézkedésektől, szankcióktól való félelem a befizetést ösztönző erő. Az állam által nyújtott szolgáltatások többségét a közösség azon tagjai is igénybe veszik, akik a fenntartásukhoz nem járultak hozzá. A közjavak olyan természetű jószágok, melyekből nem, vagy csak nagyon nehezen zárhatók ki ezek az egyének. Ilyen típusú szolgáltatások a közutak fenntartása, a járványok elleni védekezés, hadsereg, rendőrség, tűzoltóság, igazságszolgáltatás, állami adminisztráció biztosítása. Egyes állami szolgáltatások piacivá tehetők ugyan, de ezeket általában politikai okokból részben vagy egészben ingyenesen nyújtják, mint például az oktatás, egészségügy. Az állam egyes területeken a begyűjtött adókból költségvetési támogatás formájában próbálja befolyásolni a gazdaságot. Ilyen a mezőgazdaság támogatása, az egyes ágazatok munkahelymegőrző támogatása, munkahelyteremtő nagyberuházások, stb. Ezek társadalmi hasznosságát még megfelelő kommunikációval is nehéz megértetni. Az ember nem szívesen fizet olyasmiért, aminek látszólag önmagára nézve semmi haszna sincs. [Dr. Bozsik Dr. Fellegi, 2010.] Az átlagember természetesnek tekinti, ha nem kap nyugtát a fodrásznál, fogorvosnál, és többnyire semmilyen elképzelése sincs, hogy miért is kell pont neki adót fizetnie, miközben mások ügyeskednek, ahol csak tudnak. Természetes dolognak tartják a hálapénzt, és nem mutogatnak ujjal a szomszédra, ha az esetleg feketén dolgozik. Kutatásunkban megvizsgáltuk, milyen a lakosság adómorálja, megfelelők-e az emberek adózással kapcsolatos ismeretei. Az emberek csupán anyagi helyzetük romlása miatt válnak-e adóhátralékossá, vagy az adózási kötelezettségek ismeretének hiánya éppúgy közrejátszik, mint a figyelmetlenség. A személyes morál kialakulása gyermekkorban kezdődik. Meghatározza a szociális környezet, a család, az iskola. Gyermekkorban tanulja meg az ember a felnőttektől a felnőtt társadalom normáit, szabályait, melyek alapján kialakítja a saját morális énjét. Az emberi moralitás fő jellemzője a választásra és ítéletalkotásra való képesség. Hogy az ember a gyermekkori, serdülőkori környezetet jóindulatúnak, támogatónak, vagy épp rosszindulatúnak, ellenségesnek látja-e, nagyban befolyásolja a későbbi képességet arra, hogy megértse az igazságos kölcsönösségben rejlő moralitást. Ez befolyásolja azt a döntési képességet, hogy a másnak okozott kár felülkerekedik-e a morális szabályok megsértése által elérhető esetleges előnyökön. A jellem kialakulását jelzi az akaratnak a megjelenése, amelynek lényege a személyes nyereség alárendelése a morálisan helyes dolgoknak, tetteknek. A jellem nem tekinthető statikusnak, az idők során átalakulhat. [www.oki.hu] A családi környezet, nevelés és oktatás szerepe kiemelkedő fontosságú a megfelelő morál kialakításában, hatással van viselkedésünkre, így adózási morálunkra is. Kutatásunkban az adózási és adóelkerülési ismereteket, a lakosság adózáshoz való viszonyát, adómorálját vizsgáltuk, megoldást keresve az adófizetési hajlandóság javítására

21 2. Hipotéziseink és a kutatási módszer Alaphipotézisünk, hogy a lakosság adóelkerülési hajlandósága magas, az adóelkerülés módjaival kapcsolatban a többség elfogadó, az adómorál gyenge. A törvénytelen adócsökkentéssel élőknek anyagi érdekük felülmúlja a lelkiismeretüket. Adózással kapcsolatos mulasztásaikat az anyagi helyzeten túl az adózási kötelezettségek ismeretének hiánya, és morális tényezők befolyásolják. Morális tényezőként tekintjük a feledékenységet, a szándékosságot. A szankciók hatástalanok az adómorál javítására. Adózáshoz való viszonyuk kialakításában jelentős szerepet játszik az őket körülvevő környezet, a család, iskola. A költségvetés közvetlen bevételeinek 97,7%-át a központi költségvetésbe befolyó adókból származó befizetések jelentik. Az államháztartás legnagyobb összegű adóbevétele az általános forgalmi adóból származik. Ez a évre 2498,3 milliárd forint előirányzatot jelent, amely a GDP mintegy 8,8%-ára tehető. A költségvetés számára 2011-ben is a második legnagyobb bevételi forrás a személyi jövedelemadóból származó 1359 milliárd forint, amely a GDP 4,8%-át teszi ki. Jövedéki adóból - amely harmadik az adóbevételi rangsorban - a évi várható költségvetési bevétel 878 milliárd forint, ami a GDP 3,1%-ának megfelelő összegű. [www.parlament.hu] A tervezett bevételek teljesülését jelentősen befolyásolja az adóalanyok adófizetési hajlandósága, melyet az állam elsősorban hatósági szigorral igyekszik javítani. Hatékony-e a szankciók fokozása, vagy másképp is lehetne javítani az adómorált, kérdőíves kutatással vizsgáltunk. Felmérésünk nem reprezentatív, online kérdőívvel, 223 mintaelemszámmal készült. A kitöltők 20 és 67 év közöttiek, 57%-ban nők, 51,6%-ban diplomával rendelkezők. 47%-uk megyeszékhelyen, 10%-uk Budapesten, 18 %-uk egyéb városban, 25%- uk községben lakik. A válaszadók 11%-a alkalmazásban álló vezető, 30%-uk alkalmazásban lévő diplomás. 9% a fizikai dolgozók aránya, 4% a nyugdíjasoké. A kitöltők jövedelmi helyzetét tekintve 17,5% a minimálbéresek aránya, a minimálbér felett, de 130eFt alatt keresők aránya 28,3%. Válaszadóink 26,9%-a havi jövedelme eFt közé esik. 3. A lakosság adózással kapcsolatos ismereteinek vizsgálata Kutatásunk első kérdéscsoportja segítségével a lakosság adózási ismereteit mértük fel. A válaszadóink 89,7%-a fizet szja-t, ami a költségvetés második legnagyobb bevételi forrása. Az elmúlt évek során számos változtatáson átesett adónem folyamatos téma a médiában. Válaszadóink átlagosan legalább három területről szerzik be információikat. A válaszadóink 41,7%-a adózással kapcsolatos információit a rádióból, televízióból meríti. 35 % azok aránya, akik az újság soraiból egészítik ki ismereteiket. A válaszadók 57,4%-a használja az internetet is adóismeretei bővítésére. 36%-ban munkáltatótól, és ugyanilyen arányban családtagtól, ismerőstől tájékozódnak. A legnépszerűtlenebb informáló az adóhatóság 18,8%-kal, de felmérésünkben 4% azok aránya, akik állításuk szerint nem informálódnak sehonnan sem, mert nem érdekli őket az adózás. Annak ellenére, hogy a médiából szerzett adózással kapcsolatos információ népszerű, és az szja mind az elektronikus, mind pedig az írott médiában rendszeres téma, válaszadóink mindössze 20,3%-a tudta pontosan megadni, hogy a bruttó bérnek hány százaléka a szuperbruttósított bér. 23,6 % azok aránya, akik pontosan ugyan nem tudták, de azzal tisztában voltak, hogy több, mint a bruttó bér. Arra a kérdésre, hogy a szuperbruttósított bérük hány százaléka kerül az állami költségvetésbe, a válaszadóink 16,8 %-a adott a reálishoz közelítő értéket. A rossz választ megadók mellett 27,2% bevallottan nem tudja, még csak találgatni sem. A diplomával rendelkezők közel egyharmada tudta pontosan a szuperbruttó mértékét

22 1. ábra: A szuperbruttósított jövedelemszint ismeretének eloszlása a lakosság körében Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra Válaszadóink 28,2%-a készíti saját maga az szja bevallását, de közel egynegyedük segítséget is igénybe vesz, így az összes válaszadó 21,9%-a készíti kizárólag saját maga az adóbevallását. Kereszttábla elemzéssel megállapítottuk, hogy a kizárólag önállóan adóbevallást készítők 42,8%-a tudta pontosan a szuperbruttó mértékét, és csupán 24,5%- ban adtak helyes közelítést az elvonások mértékére. Ebből sajnos az is kiderül, hogy elég nagy azok aránya, akik hiányos ismeretekkel állnak neki az szja bevallásuk elkészítésének. 4. Mulasztások és a szankciók vizsgálata Következő kérdéscsoportunk a mulasztások vizsgálatára irányult. A lakosság közel egyharmada legalább egyszer mulasztotta el adózással kapcsolatos adminisztratív kötelezettségét. Közülük 61,9 % csupán egyetlen alkalommal mulasztott, 31,7%-uk több alkalommal, és 6,3 %-uk rendszeresen. A mulasztás fő okaként a feledékenységet 40 %-ban, a kötelezettség ismeretének hiányát 31,4%-ban határozták meg. Az egy alkalommal mulasztók között négyszer annyian voltak a feledékenységre hivatkozók, mint a többször mulasztók között. A rendszeresen mulasztók fele a kötelezettség ismeretének hiányára hivatkozott. Ez megerősíti a lakosság adózással kapcsolatos ismereteinek vizsgálatánál tett megállapításunkat, hogy az adózási ismeretek hiányosak, és az adminisztratív mulasztások jelentős hányadát okozzák. A fizetési mulasztások vizsgálata során hasonló képet kaptunk. A válaszadók 17%-a legalább egyszer, 13,5%-a több alkalommal, és 1,4%-uk rendszeresen elmulasztja teljesíteni adófizetési kötelezettségét. A mulasztók arányában vizsgálva az előfordulás gyakoriságát 49% az egyszeri mulasztó. A rendszeres mulasztók aránya alig 4%. Az éves 10mFt feletti árbevétellel rendelkezők közt jelentősen magasabb arányban fordul elő, hogy több alkalommal mulasztják el fizetési kötelezettségüket, mint az ennél kisebb árbevételű vállalkozásokban. A mulasztók pontatlan fizetésük fő okaként 35%-ban a likviditási problémát, pénzhiányt jelölték, 31%-ban a feledékenységet. A tájékozatlanságra 15,6%-ban hivatkoztak és közel 12% állította, hogy mulasztása más közreműködő hibájából következett. A csak egyszer mulasztóknál viszont az elsődleges ok a feledékenység. A többször mulasztók közel kétharmada likviditási problémákra hivatkozott

23 2. ábra: A lakossági adóhátralékok időtartam szerinti eloszlása Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra A hátralékok mértékét és fennállásuk idejét vizsgálva látható, hogy a hátralékok kétharmada 50eFt alatti. A 200eFt feletti hátralékok 9,1 %-ban fordulnak elő. A hátralékban töltött idő 63,7 %-ban három hónapnál rövidebb. A hátralékok 80,6 %-a helyi adókból és gépjárműadóból áll. Az 50eFt alatti hátralékok 26,9 %-át, az 50eFt feletti hátralékok 68,4 %- át okozta a likviditási probléma, pénzhiány. Az 50eFt alatti hátralékok esetében az elsődleges ok a feledékenység, 44,6%-ban fordul elő ebben a csoportban. Feledékenységből be nem fizetett 50eFt feletti hátralék a vizsgált mintában nem fordult elő. Az elemzés során kiderült, hogy a feledékenységből be nem fizetett 50eFt alatti és csak rövid ideig fennálló egyszeri alkalommal előforduló helyi adó tartozások a legjellemzőbbek vizsgálati csoportunk esetében. A hátralékok 48,1%-át önként befizették, 31,2%-át felszólításra. Pótlékkal a lakosság 38,6 %- át sújtották, bírsággal a 13,5 %-át. A szankcionáltak közül 52,9 %-ban nyilatkozták, hogy a pótlék, bírság hatására változtatnak adófizetési szokásaikon, ám 6,9%-uk inkább a kiskapukra figyelne jobban, 39,1%-uk nem hajlandó változtatni adózási szokásain. 1,1%-ban nyilatkozták azt, hogy nem érdeklik a bírságok, úgysem fizetik be. A megkérdezettek 60 %-a tart a szankcióktól. Mindezekből együttesen megállapítottuk, hogy a bírságok, pótlékok önmagukban nem elegendők az adófizetési hajlandóság javítására. 5. A lakosság adómorállal kapcsolatos attitűdjeinek vizsgálata A morállal, adófizetéssel kapcsolatos attitűdökre irányult kérdéscsoportra adott válaszokból kiderült, hogy a megkérdezettek 65,5%-a ismer valamilyen illegális adócsökkentő módszert, és a szabálytalankodók 69,1%-a vett már igénybe valamilyen törvénytelen lehetőséget. Az ÁFA, mint fő adóbevétel meghatározó tételt képvisel az állami költségvetésben. Bár beszedői és befizetői a vállalkozások, maga az adóteher a végfelhasználót terheli. A mintacsoportunk 35,8 %-a vásárolt már számla nélkül azért, hogy a kereskedő elengedje az ÁFA egy részét, vagy egészét. A számla nélküli szolgáltatások igénybevételét és az ezzel járó árkedvezményt csupán 25,2% tartja elfogadhatatlannak, míg 30%-uk részben, 20%-uk teljes mértékben elfogadhatónak gondolja. Kitöltőink mindössze 22,4 %-a tartja elfogadhatatlannak, ha valaki saját magának vásárol, de rokona, barátja vállalkozására kér áfás számlát, míg részben elfogadhatónak a kitöltőink közel 30%-a, teljes mértékben elfogadhatónak 25%-a tartja! A kitöltők 17,9%-a kapcsolatba került már a feketemunkával, a megkérdezettek 14,3%-ban titkolták már el jövedelmük egy részét, hogy adójukat csökkentsék, vagy teljes egészében elkerüljék. 41,2%-ban elfogadhatónak tartják, ha a fizetés egy részét zsebbe kapják. A harmadik legnagyobb adóbevételt produkáló jövedéki adóval

24 kapcsolatban válaszadóink szigorúbbak, a zárjegy nélküli cigaretta és alkohol kereskedelmét 54,7 %-ban tarják elfogadhatatlannak. Válaszadóink 22%-a normálisnak, jogos ügyeskedésnek tartja a törvényben előírtnál kevesebb adó megfizetését. 33,6% tartja adócsalásnak. 3. ábra: A törvényben előírtnál kevesebb adó megfizetésének megítélése Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra Az egyéb válaszok többsége az illegális adócsökkentést elfogadó kitöltőt takar. A morálra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a lakosság többségében elfogadja az adócsökkentésre vonatkozó törvénytelenségeket, és azok alkalmazásától sem riad vissza, hogy anyagi előnyhöz jusson. A kevesebb adó megfizetése, vagy a késedelmes fizetés a válaszadók 34,5 %-ának okozna lelkiismereti problémát. Rájuk viszont 79,2%-ban jellemző, hogy nem vettek igénybe törvénytelen módszereket adójuk csökkentéséhez, és 77%-uk még soha nem került hátralékba. Mindössze 1,3% azok aránya a csoporton belül, akik többször kerültek már hátralékba és illegális adócsökkentési lehetőséggel is éltek. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a teljes mintaszámra vonatkozóan 27,3 % azoknak az aránya, akik adómorálja példaértékű. Az adómorál szintjének vizsgálata során vissza kell, hogy kanyarodjunk az ismeretekhez. Kíváncsiak voltunk, hogy az adócsalás mennyire tudatos cselekvés. A kitöltőink közel 40%-a szerint nem kell adózni a hálapénzből, 22%-uk szerint kell, és egyharmaduk állította, hogy kell, de nem szoktak. A termőföld bérbeadásból származó jövedelem a válaszadók 7,6%-a szerint adómentes jövedelem, a kamatjövedelmekről 7,2%, a tőzsdei nyereségről viszont csak 2,7% gondolta ugyanezt. A feketemunkából származó jövedelmet több mint fele gondolta normális, adómentes jövedelemnek. Ha ezeket az eredményeket összevetjük azzal, hogy a kitöltők 40%-a jogosnak tartja a kérdőívben szereplő illegális, többnyire adócsalásnak minősülő cselekedeteket, akkor gondolhatunk arra, hogy aki így cselekszik, az nem tudatosan csal. Ha viszont úgy csalunk, hogy azt elsősorban tudatlanságunk okozza, akkor az nem a morál hiányából fakad. Ellenben kitöltőink több mint fele rendelkezik diplomával, és a számlaadással kapcsolatos szabálytalanságokról a diplomával nem rendelkezők is tudták, hogy törvénytelen. Ebben a megközelítésben viszont a megfelelő morál hiányára vezethetők vissza az illegális adócsökkentő módszerek. Bár az adózással kapcsolatos kötelezettségekkel kapcsolatban hiányosak az ismereteik, azért kitöltőink kellőképpen tájékozottak abban a tekintetben, hogy az állam mire költ a beszedett adókból. 64,1% gondolja, hogy költ belőle az állam szociális juttatásokra, 58,7%-ot kapott az

25 oktatás ugyanennyit az egészségügy is. 48% jelölte a környezetvédelmet, ugyanennyi voksot kapott a tömegközlekedés is. Válaszadóink több mint fele gondolja úgy, hogy jut az adóból rendfenntartásra, infrastruktúrára. 50,6 % viszont azt állította, hogy a politikusok magukra is éppúgy költik. Az elmúlt időszak korrupciós botrányai valószínűleg befolyásolták kitöltőinket abban, hogy ilyen mértékben voksoljanak erre a válaszlehetőségre. A kérdésre, hogy kiknek okoznak kárt a törvényesnél kevesebb adót fizetők, válaszadóink több lehetőséget is megjelölhettek. Az adóelkerüléssel, adócsalással okozott károk elsősorban az államot sújtják, ezt a kitöltők 63,2 %-a gondolja így. Ezzel megegyező mértékben jelölték válaszadóink, hogy a társadalmat károsítják. Válaszadóink 35,4 %-a gondolja úgy, hogy az adóelkerülés közvetve saját magát is károsítja, a kitöltők 27%-a véli úgy, hogy a családját is károsítja ezzel.15,6% gondolja úgy, hogy a politikusokat károsítja adócsalásával, és 17% véli, hogy a NAV-ot (APEH-ot). A válaszokból kiderül, hogy annak ellenére csalnak adót az emberek, hogy nagyrészt tudják, ezzel a társadalmat, családjukat és saját magukat is károsítják. Ez ismét morális hiányosságra utal. 6. Az adófizetési morál és a fizetési morál kapcsolata A lakosság adózási szokásaira, moráljára, ismereteire gyűjtött adataink háttérváltozókkal való kereszttáblás elemzései során megfigyeltük, hogy azok a likviditási okokra hivatkozó adófizetési hátralékosok akik rendelkeznek lakáshitellel is, 26,7%-ban egyszer, 73,3%-ban több alkalommal kerültek hátralékba az adófizetés tekintetében, míg a lakáshitel törlesztéssel 46,7%-uk soha nem késlekedett, 6,7%-uk is csak egyszer. Eredményeinkből kitűnik, hogy ha minden kötelezettségre nem elegendő a háztartás rendelkezésre álló jövedelme, akkor a lakáshitel pontos befizetését a válaszadók fontosabbnak tartják, mint az adófizetést. 7. A lakosság javaslatai az adómorál javítására Végül az adófizetési morál javítására tettünk fel kérdéseket. Az életszínvonal növelését a válaszadók 86,1%-a találta alkalmasnak a fizetési hajlandóság javítására. Az adócsökkentést 79,3 % tartotta alkalmasnak. Az adórendszer egyszerűsítését 77,1% tartja alkalmasnak. Az adózási kultúra javítását 67,1 % tartja szükségesnek, és hasonló, 67,7%-os a támogatottsága a korrektebb tájékoztatásnak az adóforintok felhasználásáról. A nevelést, oktatást 56,1 % tartja alkalmasnak, 30 %-nak közömbös. A nagyobb szigor, ellenőrzés, büntetés módszerét 34 %- ban alkalmasnak, 35,5 %-ban alkalmatlannak tartják válaszadóink, és 30,5 %-uk állította, hogy alkalmas is, meg nem is. Akik alkalmasnak találták a szigort a fizetési hajlandóság javítására, azok többségében nem találkoztak még adózási szankciókkal, ellenük kényszerintézkedés még nem történt. Csoporton belüli arányuk 64,9%. A szigort támogatók közt 9% azok aránya, akik azt vallották, hogy az ellenük alkalmazott szankciók hatására nem hajlandók változtatni adózási szokásaikon. Válaszadóink közel kétharmada csak 18 éves kora után találkozott az adózással. Arra a kérdésre, hogy Önnel beszélgettek a szülei az adózás fontosságáról, lényegéről? a válaszadók 72,2%-a válaszolt nemlegesen. Mégis a többség úgy gondolja, a szülőknek már éves korban kellene gyermekükkel beszélgetni az adózás lényegéről, adózással kapcsolatos ismeretekről. A középiskolában 55,6%-uk tartaná előnyösnek, ha a fiatalok tanulnának adózási ismereteket, fogalmakat

26 8. Az oktatás, képzés jelentősége A képzettségre vonatkozó háttérváltozót összevetettük a szuperbruttó mértékének ismeretével, valamint az adminisztratív és fizetési mulasztások indoklásával. A diplomával rendelkezők mindössze harmada van tisztában a szuperbruttóval. Azok a diplomával rendelkezők, akik követtek már el adózással kapcsolatos adminisztratív mulasztást, 24,1%-ban ismereteik hiányosságával indokolták azt. A legalább egyszer adófizetési hátralékba került diplomások 34,3 %-a ugyanezen okból mulasztotta el a fizetési kötelezettségét. Az érettségizett mulasztók körében 21% az adminisztratív és 13% a fizetést mulasztó, aki ismereteinek hiányára hivatkozott. Eredményeink alátámasztják a felmérést kitöltők javaslatának jogosságát, hogy az iskolai képzés részeként, már középiskolában tanítani kellene az adózással kapcsolatos ismereteket. 9. Összegzés, megoldási javaslatok Összefoglalva kutatásunk eredményeit megállapítható, hogy az adómorál alacsony szintjére vonatkozó hipotézisünk bizonyítást nyert. Az adminisztratív mulasztások fő oka a feledékenység, ami a gyenge adófegyelem egyik bizonyítéka. A feledékenység és az ismeretek hiánya meghatározó ok a fizetési mulasztások esetében is, de a fő ok az átmeneti vagy tartós pénzügyi zavar. A likviditási problémák a nagyobb összeggel tartozókra inkább jellemzők. A szankcióktól való félelem válaszadóink kétharmadában megtalálható, egyharmaduk azonban hatástalannak tartja őket. Akik a szigort hatékonynak tartják, azok többségében megfelelő adómorállal rendelkeznek. A bírságoltak közel negyven százaléka az őt ért retorzió ellenére sem hajlandó adófizetési szokásain változtatni. Kitöltőink jellemzően elfogadók azokkal a módszerekkel kapcsolatban, amikkel az áruvásárlás során az fogyasztói árban rájuk hárított áfa egy részét, vagy egészét spórolhatják meg. Az illegális adócsökkentési módokat normális gazdasági tevékenységnek tartják, és lelkiismereti problémák nélkül magas arányban alkalmazzák is. A fiatalok adózással kapcsolatos tájékoztatását, az adózásra nevelést a többség fontosnak tartja, és mindenképpen jobb eszköznek, mint a szankciókat. Az életszínvonal növelésével és az adóteher további csökkentésével megszüntethető a likviditási problémák miatti mulasztások egy része. Az adóforintok korrekt felhasználásáról való részletes tájékoztatással, az adófizetés fontosságának lényegi megismertetésével, a megfelelő iskolai és családi neveléssel javítható az adófizetési morál, fegyelem, ami csökkentheti a morális okokból kialakult mulasztásokat. Ha az adómorál, erkölcs színvonalának emelése során az adózók megértik, hogy minden eltitkolt, elcsalt adóforintot a becsületes adózónak kell a csalók helyett megfizetni, akkor csökkenhet az adócsalási módok elfogadottsága. A mulasztók, csalók társadalmi megítélésének változásával javulhat az adófizetési fegyelem, csökkenhet a csalások száma és az általuk okozott költségvetési bevételkiesés is. Az adózással kapcsolatos kötelezettségek jobb megismerését a megismerhetőséggel kell kezdeni, azaz az adórendszer további egyszerűsítésével. Ezzel párhuzamosan az iskola oktató, nevelő szerepére nagyobb hangsúlyt fektetve elérhető, hogy a fiatalok öntudatos és tudatos adófizetőkké váljanak. Felhasznált irodalom: 1. A KÖLTSÉGVETÉS KÖZVETLEN BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI FEJEZET ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE ( )

27 2. Dr. Bozsik Sándor Dr. Fellegi Miklós: Adózási ismeretek, Miskolci Egyetem GTK Larry Nucci: Morális nevelés (http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=civic- Falus-moralisneveles) ( )

28 KAJOS ATTILA DR. BÁNYAI EDIT (Pécsi Tudományegyetem): Valóságos csoda az augmented reality és marketing kapcsolódási pontjai 1. Bevezetés Jelen cikkel kapcsolatosan az első megjegyzésre érdemes információ, hogy az nem más, mint a jelenleg PhD-hallgató szerző disszertációs témájának első kézzelfogható bizonyítéka. Ezért már most elnézést kérünk az olvasótól, ha a bevezetőben a szokásosnál kissé több szót ejtünk a téma mögött rejlő személyes indíttatásokról. Egy választott témával kapcsolatban sokszor talán az egyik legnehezebb rész, hogy miként is írhatók le azon indokok és motivációk, amelyek miatt a szerző vagy szerzők úgy döntöttek, hogy az adott területtel jelen esetben az Augmented Reality (későbbiekben AR) témakörével szeretnének mélyrehatóan foglalkozni (mindamellett persze, hogy ezen felül még magát a cikket/tanulmányt meg is kell írni). A válasz a mi esetünkben azonban rendkívül egyszerű és prózai: egyszerűen belebotlottunk a témába. Történt ugyanis, hogy egy másik könyv szerkesztési munkálatai közben rábukkantunk egy számunkra addig ismeretlen kifejezésre a következő kontextusban: Valóságos-e a világ, amit érzékelünk? Mi az, amit érzékelünk? Mi a célja ennek a tapasztaláshalmaznak, ami körbevesz minket? Mi az egyén és a világ kapcsolata? ( ) Nem is olyan régen, száz éve sincs, a teljes nyugati kultúra a közvetlen tapasztalásban hitt. A digitális kultúra használói az elmúlt évtized során hatalmas mentalitásváltáson estek át: megtanulták, hogy az érzékelés digitális úton manipulálható. Közhelyszerűvé vált, hogy az általunk érzékelt világ generálható is lehet. Sőt, az emberiség kultúrájában először felmerül az a lehetőség, hogy voltaképpen mindegy, generált vagy valódi valóságot érzékelünk-e. Ezt az irányt erősítik a szórakoztatóipar más iparágakba is átszűrődő technikai megoldásai, de a virtuális környezet kivetítése is a való világra (augmented reality, LBS technológiák) [Rab, 2011 in: Bányai-Novák 2011, 22-23]. A cikk akkori formájában nem szerepelt meghatározás a zárójelben lévő kifejezések mellett, így az azt megelőző kontextus vonzásának engedve a témával kapcsolatos leírások, definíciók keresésébe kezdtünk. Az egyszerű érdeklődésből később egy kiforratlan ötlet, majd idővel tudatosan meghatározott kutatási irány lett. A terminus értelmezésének keresése közben először az internetes cikkeknek az új típusú technológiára rácsodálkozó felületes írásaiban, majd később a téma tudományos mélységeiben tárult elénk a magyarul legtöbbször kiterjesztett valóságnak hívott technológiában rejlő csoda, amelyet számtalan iparágban és területen használtak és használnak fel. Jelen cikk célja ezért, hogy átfogó képet nyújtson az AR világáról, amely során először Milgram és társai [1994] és Azuma [1997] definíciói alapján bemutatjuk az AR-t, majd a témában megjelent átfogó tanulmányok [pl. Azuma 1997; Azuma 2001; van Krevelen&Poelman 2010; Carmigniani et al. 2011] irányvonalát követve áttekintjük mindazon eszközöket, amelyek lehetővé teszik a technológia működését elterjedését. Ennek során kitérünk az AR eszközöknek a kijelző típusa szerinti, a kijelző helyzete szerinti, a megjelenítés technológiája szerinti, a térbeli elhelyezkedést megállapító technológia szerinti és a beviteli eszközök típusa szerinti ismertetésére. A tanulmány végén bemutatunk számos, a jelenben is használt AR marketing eszközt és röviden tárgyaljuk a technológia jövőbeli felhasználási lehetőségeit

29 2. Augmented Reality vagyis kiterjesztett valóság Van Krevelen és Poelman-nak az AR jelenlegi technológiáját, felhasználását és korlátait bemutató összegző cikkének elején a következő mondatot olvashatjuk: Képzeljünk el egy technológiát, amelynek segítségével olyan dolgokat láthatunk, hallhatunk, sőt talán tapinthatunk, szagolhatunk, vagy ízlelhetünk, amelyet mások nem. [van Krevelen and Poelman 2010, 1.]. Az aumented reality (AR) pont ezt teszi lehetővé. Legáltalánosabban úgy jellemezhetjük, mint olyan valós idejű megjelenítést, amely a szemünk, vagy más érzékszervünk által észlelt valóságot (reality) generált információkkal (képekkel, színekkel, hangokkal, esetleg szagokkal, stb.) egészíti ki/olvasztja össze vagy mondhatnánk, terjeszti-, bővíti ki (augment). Magát a kifejezést Thomas Caudell-nek a Boeing mérnökének tulajdonítjuk, aki 1990-ben használta azt először. A szakirodalomban a legelső meghatározást Milgram és Kishino [1994] hozta az AR-re. Ennek alapján az AR szerves részét képezi az ún. Valóság Virtualitás vagy más néven Milgram kontinuumnak (1. ábra). 1. ábra: Valóság Virtualitás kontinuum egyszerűsített modellje Forrás: Milgram, Kishino [1994] A fenti ábra alapján jól látható, hogy a Milgram kontinuum egyik végén a valós környezetet, míg a másikon a teljesen virtuális környezet találjuk. A teljesen valós környezetben csak valós objektumok találhatók, amelyeket bármely szemlélő ugyanúgy érzékeli, legyen akár kartávolságra, nézze egy üvegtábla mögül, vagy akár egy kamerán keresztül. A kontinuum jobb oldala azt a környezet jelenti, amelyben kizárólag virtuális számítógép által, vagy bármilyen más módon generált objektumokat találunk. A két végpont között találjuk a Mixed Reality-nek, vagy magyarul kevert valóságnak nevezett szakaszt. Ebben a szakaszban a valós és a virtuális világ bizonyos keveredése valósul meg. A valós világhoz közelebb található augmented reality esetében a valóságra vetítünk ki plusz információkat a felhasználó számára, míg a Virtuális környezethez közelebb eső augmented virtuality, vagyis kiterjesztett virtualitás esetén olyan alapvetően virtuális környezetről beszélünk, amelybe valamilyen technológia segítségével valós tárgyakat, pl. a felhasználó kezét illeszthetjük, aki ezáltal képes rámutatni, megfogni, vagy bármilyen más módon manipulálni a virtuális környezetet [Milgram et al 1994]. Így a kiterjesztett virtualitás kategóriájába soroljuk pl. azon technológiát, amelyet a köznapi nyelvben csak virtuális valóságként (Virtual Reality) emlegetünk. A kevert valóságban egyrészt lehetőségünk van a virtuális világból származó tartalmak valós idejű megjelenítésére, ugyanúgy, mint ahogy lehetőségünk van saját magunk megjelenítésére egy virtuális világban. A kiterjesztett valóság elméleti magja a virtuális valóságokhoz képest egy kisebb mozgásterű rendszert ír le, mivel a

30 kiterjesztett valóságban a virtuális tér megfigyelőpontjai valós fizikai távolságra vannak egymástól. Az AR és a VR közötti legfőbb különbségeket Rosli és társai [2010] az alábbi táblázatban foglalták össze. 1. táblázat: Az AR és a VR közötti legfőbb különbségek Különbségek AR VR Környezet Valós és virtuális tárgyak Teljes mértékben virtuális együtt léteznek ugyanazon, környezetben jelenik meg, valóság alapú térben, valós időben. amely valós világ helyett jelenik meg. A felhasználó nézőpontja Lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy a virtuális tárgyak mellett a valós világot lássa. A felhasználó csak a virtuális világot látja. Térigényes Nem Igen Egészségügyi Az AR megoldja mozgás betegség problémáját, mivel a virtuális és a valós részeket az agy képes megkülönböztetni. Az emberi agy képtelen lesz különbséget tenni virtuális és valós között, amely émelygést és fejfájást okoznak. Ezt a tünet együttest nevezik mozgás betegségnek Biztonság A virtuális világba történő beleélés foka A felhasználó kényelmesnek érzi a helyzetet, mivel ő uralja a környezetet. Kis mértékű / Nincs Saját szerkesztés (az eredeti táblázat fordítása) forrás:rosli és társai [2010] A felhasználó nem érzi magát biztonságban, mivel a virtuális környezet eltakarja a látómezőt. Közepes mértékű / Erőteljes A kiterjesztett valóság általánosan elfogadott definícióját Azuma adta meg először ben, majd 2001-ben (csak minimális változtatást hajtott végre a szövegben). E szerint a definíció szerint az AR olyan rendszereket jelent, amelyek az alábbi három fő jellegzetességgel rendelkeznek: 1. Valós és virtuális tárgyak keverednek valós környezetben (2001-es változat) 2. Valós időben interaktív 3. 3D-s kiterjedésű [Azuma 2001, 1.] Ezek alapján nem tekinthetjük AR-nek a nem valós időben megjelenített tartalmakat (filmeket), és valós idejű, de kétdimenziós kiterjedésű kivetítéseket (pl. a híradók élő adásban a kommentátor mögött megjelenő képek, diagramok, időjárás jelentés, a sportesemények visszajátszásához adott tartalmak, stb.). Ezen definíció azért kivételes fontosságú, mert annak megalkotása előtt csak a fejre illeszthető kijelzős (Head Mounted Display HMD) technológiát sorolták az AR alá, ami ezzel az új definícióval szélesebb körűvé vált. Emellett az AR technológia így már nem

31 korlátozódik a látás érzékszervére, valamint ez által a valós térben létező tárgynak egy virtuálissal való felülírása (pl. egy terület tereprendezése esetén a még meglévő domb helyén elképzelt ház, vagy más objektum kivetítése) is az AR kategóriájába került [Azuma 1997; Azuma 2001; Azuma 2004; van Krevelen&Poelman 2010]. 3. Az AR eszközrendszere Mint minden technológiára épülő rendszernek, úgy az AR-nek is szüksége van megfelelő háttér eszközökre, amelyek lehetővé teszik a működését. Az AR esetében a működéshez minimum négy eszköztípusra van szükség: (a) megjelenítő eszközre (angolul Display(s), a továbbiakban kijelző); (b) a felhasználó helyzetét meghatározó és azt követő technológiára (angolul User movement Tracking [van Krevelen&Poelman 2010], Tracking Systems, Tracking Techniques, vagy egyszerűen Tracking) (c) beviteli eszközre vagy felhasználói felületre (angolul Interface, User interface, Input device [Carmigniani et al. 2011], Interaction techniques [Zhou et al. 2008]) (d) feldolgozó eszközre vagy számítógépre (Computer, CPU, Processing unit, stb.). Mindezen eszközök részletes bemutatását már nagyon sokat megtették, csakúgy sokan írtak ezen eszközök fejlődéséről, változásairól. Jelen cikk szerzőinek természetesen nem célja, hogy ezen az eszközöket mérnöki részletességgel bemutassa (nem is lenne képes rá), azonban az eszköztár rövid áttekintése nélkülözhetetlen az AR marketing szempontú relevanciájának megértése érdekében. (a) megjelenítő eszközök Az AR a figyelmünket a közvetlen környezetünk felé fordítja, mivel annak helyeiről, tárgyairól, esetleg az abban megjelenő emberekről, stb. hordoz bizonyos kiegészítő információkat, vagy ebbe a környezetbe helyez bele valamilyen plusz tartalmat. Éppen ezért elvárható, hogy az általunk használt kijelző ne takarja el előlünk ezt a környezetet, vagyis, hogy bizonyos értelemben legyen átlátszó a valós világra nézve. Ez azt jelenti, hogy a virtuális információ mögött láthatónak kell lennie a valós világnak is. Ezt a hatást háromféle technológia felhasználásával érhetjük el. Ezek közül az első a video alapú kijelző (VST), amely az általunk tárgyalt három megjelenítési lehetőség közül a legközelebb áll a virtuális valósághoz. Ebben az esetben a szabad kilátást eltakarva, a szemet egy kamera, illetve egy video alapú kijelző helyettesíti, vagyis a megjelenített kép mögötti valóságot nem közvetlenül látjuk, hanem egy renderelt video formájában. Legegyszerűbben úgy tudjuk elképzelni, mintha egy videokamerát tartanánk a szemünk elé és annak kijelzője alapján tájékozódnánk (és azon kívül nem is látunk mást). A második lehetőség az első AR eszközként Sutherland [1968] által is használt technológia továbbfejlesztéséből fakad. Ez az ún. Optical see-through (OST) vagy magyarul átlátszó kijelző. Ebben az esetben a megjelenített plusz információ egy valóban átlátszó anyagú felületen jelenik meg. Ez legtöbbször OLED (Organikus/Szerves Fénykibocsátó Dióda) technológiát vagy átlátszó üvegről vetített képet jelent. Ez lehetőség nyújtja a legnagyobb szabadságot a felhasználó számára, ugyanis az átlátszó kijelző nem igényli, hogy a használó teljes látószögét lefedje, így olyan helyzetekben is használható amiben a video alapú technológia nem. Azonban a technológia még nem teljesen kész a széleskörű használatra, de nagyon komoly potenciállal rendelkezik

32 A kiterjesztett tartalom harmadik lehetséges megjelenítési módja a projekciós technikákban rejlik. Ki ne emlékezne a Csillagok háborúja híres 3D-s kommunikátorára, amely valós időben jelenítette meg egy másik hasonló eszköz használóját, aki mögött annak környezetét is láttuk. Tehát ez esetben a valós világba kivetített, 3 dimenziós információról van szó. Ezt a technológiát sem tekinthetjük még tökéletesnek, de az előzőhöz hasonlóan ez is komoly potenciált hordoz magában különösen a térbeli (spatial) felhasználhatóság esetén. Jelenleg a video alapú eszközök a legelterjedtebbek, a kutatások központjában pedig főként az átlátszó kijelzős megoldások vannak. A szakirodalom jelentős része egyetért azzal, hogy a jövőt ez, vagyis az átlátszó technológia jelenti majd [pl. Carmingiani et al. 2010, Ritsos et al. 2011, stb.]. Az előzőekben áttekintettük a három az AR kijelzők szempontjából legfontosabb technológiát. Az összesítésünkben ezért az képviseli az egyik csoportosítási ismérvet, hogy az adott kijelző milyen technikát használ az AR megjelenítéséhez. Az összesítés, vagyis a különböző megjelenítési eszközök elkülönítésének másik dimenziója a kijelző elhelyezkedése a felhasználóhoz képest. Ezen ismérv tárgyalása során azt vesszük figyelembe, hogy az AR használójához képest miképpen helyezkedik el az általa használt kijelző. Kiindulópontként használjuk a Bowman és társai [2005] által kategorizált, 3 dimenziós kép megjelenítésére alkalmas (ez ugye az AR definíciójából eredendően fontos) kijelző technológiákat. Bowman és társai 8 kategóriát különbözettek meg az alapján, hogy az adott kijelző hol helyezkedik el. Ez alapján a kategóriák: Monitorok A felhasználót körülölelő (surround-screen) kijelzők 3 dimenziós munkaasztal 16 (workbenches) Félgömb alakú (hemispherical) kijelző Fejre illeszthető kijelző (Head-mounted displays vagy HMD) Kézre illeszthető (arm-mounted) kijelző Virtuális retina kijelző (VRD) Autósztereoszkópikus kijelző 17 (3D szemüveg nélküli 3D megjelenítés) Az AR szakirodalom ennél általában kevesebb kijelző típust különböztet meg, amelyeket alapvetően két csoportra bont: a mobil AR kijelzőkre [Azuma 1997; Azuma 2001; Höllerer et al. 1999, Höllerer&Feiner 2004; Julier et al. 2000, Baillot&Perey 2011, stb.], valamint a térben rögzített (spatial) AR (Bimber és társainak különböző munkái) kijelzőkre. Ezeken belül is megkülönböztethetünk különböző csoportokat. A legáltalánosabban használt csoportosítás alapján az alábbiakat különböztethetjük meg: Mobil AR o A fejen hordható eszközök Retina kijelzők (VRD) Fejre illeszthető kijelzők (HMD) o Kézben tartható kijelzők o Hordozható kivetítő eszközök 16 Olyan asztalok, amelyek egy vagy két HD felbontású képernyőből állnak, és amelyekhez projektorok kapcsolódnak. Leginkább VR szemüveggel használják őket, de léteznek már anélküli verziók is 17 Ennél a megjelenítésnél nincs szükség szemüvegre. Ebben az esetben egy mikrolencséket vagy takaró sávokat tartalmazó szűrőlap kerül a megjelenítő elé. Minden lencse vagy sáv átfed néhány képpontot, és különböző irányba téríti el a fényt vagy tesz láthatóvá a két szem részére más-más képpontokat

33 Térben rögzített AR o Képernyő alapú VST AR o Térben rögzített optical see-through AR o Kivetítés alapú (projector-based) AR A különböző típusoknak a szemtől való távolságát a Bimber és Raskar (2005) által készített ábra is jól szemlélteti (2. ábra). 2. ábra: Az AR kijelzőknek a felhasználóhoz viszonyított elhelyezkedése Forrás: Bimber, Raskar [2005] Végeredményben tehát három, egymástól szignifikánsan elkülöníthető eszköztípust tudunk megnevezni, ezek: a HMD-k, a kézben tartható eszközök valamint a rögzített (Spatial) eszközök. Összefoglalójukban van Krevelen és Poelman (2010), Carmigniani és társai (2011) valamint Zhou és társai (2008) is eme három típust emelik ki és elemzik, így mi sem térnék el ettől. Az egyes típusok jellemzőit az alábbi, 2. táblázatban foglaltuk össze. 2. táblázat: A megjelenítési eszközök sajátosságai Pozíció Kézben Fejen hordható tartható Rögzített (Spatial) Technológia Retinal Átlátszó Video Projektív Mindegyik Képernyő Átlátszó Projektív alapú Mobilitás Kültéri használat Interakció Irányítható - - Több felhasználó Korlátozott Korlátozott Fényerő Korlátozott + Korlátozott Korlátozott Kontraszt Korlátozott + Korlátozott Korlátozott Felbontás Növekvő Növekvő Növekvő Növekvő Korlátozott Korlátozott + + Látószög Növekvő Korlátozott Korlátozott Növekvő Korlátozott Korlátozott

34 Full-color Valódi térhatás Dinamikus fókusz Energiatakarékosság Előnyök Hátrányok Lehetőségek Veszélyek Marketing általi használhatóság Csak egyszínű és szinte kizárólag monokuláris (egy szemre illeszthető) Nagyon könnyű szerkezetű, egyszerűen hordozható. A jövő lehetősége Fél-ezüst tükör technológia alkalmazása, a valós környezet sokkal természetesebb Késleltetés, a virtuális kép remegése / vibrálása Tuning, tracking Jelenleg nincs, de, a jövőben nagy szerepe lehet (kommunikáció, reklám, kutatás, tervezés, stb.) Teljes vizualizációs kontroll, a valós és virtuális világ szinkronizálásá nak lehetősége A használónak egy sisakot kell a fején hordania, a valós környezetet nem a szokásos módon érzékeli, kisebb egészségügyi problémákat okozhat A jelen kutatási iránya Késések a video streamben Nagyon kevés és drága a megfelelő méretű projektor Retroreflektív anyag szükséges Sem most, sem pedig a jövőben nem várható komoly szerep Hordozható, viszonylag erős CPU, kamera, gyorsulásmérő, GPS, iránytű Kis kijelző, a többi eszközhöz képest még viszonylag kis számítási kapacitás, internet elérés szükséges (ez sok helyen drága) Reális a tömegpiacokon Korlátozott processzor memória Marketing szempontból már jelenleg is jelentős mértéekű. olcsó, költség hatékony, a jelenlegi alap technológiáv al is használható Nem támogatja a mobil rendszereket, nem hordozható Olcsó, kereskedelmi forgalomban kapható Nem valós átláthatóság A marketing célú felhasználás másik fontos terepe. Forrás: Saját szerkesztés van Krevelen&Poelman [2010] és Carmigniani et al. [2011] fordítása alapján és azokat kiegészítve A valós környezet természetes észlelése nem támogatja a mobil rendszereket, nem hordozható Vágás Közvetlenül a tárgyakra lehet kivetíteni nem függ a használótól: Mindenki ugyanazt látja (ez bizonyos helyzetben előnyként értelmezhető) Tuning, ergonomia Vágás, árnyékolás Van benne Van benne lehetőség (kutatás, prezentáció, tervezés, együttműkö dések) lehetőség (kutatás, prezentáció, tervezés, együttműködé sek) A táblázatból leolvasható, hogy jelen pillanatban két jelentős és egy kapcsolódó terepet különböztethetünk meg, ami a marketing célú felhasználást illeti. Leginkább a hordozható eszközök azok közül is leginkább a video alapú típusok (mobiltelefon, okostelefon, ultrahordozható számítógép, notebook) valamint a rögzített video alapú kijelzők (számítógépek, eladáshelyi reklámok, értékesítés ösztönzők) a jellemzőek. Ezért jelen cikkben is ezen megoldások megismertetésére fókuszálunk. A kapcsolódó területet a különböző fix helyzetű kijelzők (pl. 3D-s tervezőasztalok) termékfejlesztési célú felhasználása jelenti. (b) a felhasználó helyzetét meghatározó és követő technológia Hogy egy AR rendszer bármilyen virtuális objektumot képes legyen egy valós környezetben megjeleníteni, ahhoz a rendszernek fel kell tudnia ismerni a környezetet, majd képesnek kell lennie a felhasználót elhelyezni az adott környezetben. Ugyanis csak a környezet és a felhasználó egymáshoz viszonyított helyzetének ismeretében lehet megfelelő kiterjesztést létrehozni. A felhasználó helyzetének ismerete után a rendszernek a felhasználó (relatív) mozgásával is tisztában kell lennie, mégpedig lehetőség szerint egy 6 szabadságfokkal rendelkező (6DOF) rendszerben. A 6 szabadságfok azt jelenti, hogy a három térbeli kiterjedés mellett, az irány megállapításához további három paraméterre, a fel-le billenés (picth), a jobbra-balra forgás (yaw), és az oldalra gurulás (roll) szögeivel is tisztában kell lennie. Vagyis az AR helyes működéséhez szükség van a valós környezet valamilyen modelljére, és a benne elhelyezkedő szemlélő pontos helyzetének meghatározására. A használó helyzetének megállapítására több lehetőség is a rendelkezésünkre áll, azonban nem minden

35 tracking (a felhasználó helyzetének meghatározására használt angol nyelvű terminus) technika használható minden környezetben. Emiatt már az AR alkalmazás megalkotásakor komoly figyelmet kell fordítani annak meghatározására, hogy azt milyen környezeti viszonyok között akarják használni, tehát ennek ismeretében milyen tracking megoldásokat érdemes használni az adott alkalmazás esetében. A virtuális valósággal ellentétben amit általában egy kisebb, zárt térben használnak az AR számára pontosabb, nagyobb területet átölelő, magasabb sávszélességgel bíró és nagyobb beviteli varianciájú megoldásokra van szükség [Azuma 1997]. Általánosságban elmondható, hogy a beltéri helyzetfelismerés egyszerűbb, mint a kültéri, ugyanis egyrészt a használt eszközöknek nem kell teljesen mobilnak lenniük, valamint mivel így nem kell megküzdeni a rázkódásból és a környezeti hatásokból származó problémákkal. A belső környezetet egyszerűbb modellezni és előkészíteni, ráadásul a környezeti tényezők is jobban befolyásolhatóak [Van Krevelen&Poelman 2010]. A felhasználó helyzetének megállapítására jelenleg felhasználható technológiákat Di Verdi és Höllerer [2007], valamint az ő kutatásukat és megállapításaikat kiegészítő Papagiannakis és társai [2008] vizsgálták, majd az ő eredményeiket Carmigniani és társai [2011] foglalták össze. Mi itt egy az utóbbi cikkre épülő nem teljes körű, csak a jelen cikk számára fontos technológiák specifikációit bemutató táblázatot mutatunk be (3. táblázat), azonban felsorolásunkban megemlítjük a többi technológiát is. A két szerző esetében előforduló helymeghatározó (tracking) megoldások: Mechanikus (mechanical), Mágneses (magnetic), Ultrahangos (ultrasound), Inerciális (inertial), Lépésszámláló (Pedometer [Di Verdi&Höllerer 2007] / Gyorsulásmérő (Accelerometer [Papagiannakis et al. 2008[), Optikai, amelyen belül megkülönböztethetünk Markeres és Marker nélküli, valamint Outside-in (olyan környezet, ahol a meghatározó eszköz a megfigyelt területen kívül helyezkedik el pl. a felhasználó, akit egy külső kamera vesz) és Inside-out (a szenzor a területen belül helyezkedik el pl. VST HMD) [Papagiannakis et al. 2008], Fényjelzők (beacon), Hibrid (hybrid), GPS, WiFi, aktív (beépített energiaforrással rendelkező) és passzív (nincs beépített energiaforrás) RFID 18 (Radio Frequency IDentification), UWB (Ultra Wide Band) vagyis Ultra-szélessávú vezeték nélküli kommunikációs rendszer. A táblázat kategóriáinak jelentései: Hatótávolság: Azon terület nagysága, amelyen belül az adott technológia érzékel. Felállási idő: a műszerek beállításához szükséges idő. Precízió: az egyes kimeneti pozíciók mérési tartománya (lépésmérték) Idő: mennyi idő elteltével kapunk használható adatokat. Környezet: A technológia beltéri (I) vagy kültéri (O) helyzet meghatározásra alkalmas. 3. Táblázat: A felhasználó helyzetét meghatározó technológiák specifikációi Technológia Hatótávolság (méter) Rendszer felállási ideje (óra) Precizitás (mm) Idő (másodperc) Környezet (beltéri vagy kültéri) I/O Lépésszámláló /Gyorsulásmérő ~ I/O 18 automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Az RFID címke egy apró tárgy, amely rögzíthető, vagy beépíthető az azonosítani kívánt objektumba. Az objektum lehet tárgy, például egy árucikk, vagy alkatrész, illetve élőlény, így akár ember is. (forrás: wikipedia)

36 Optikai: markeres Optikai: marker nélküli Optikai: Outside-in Optikai: Insideout ~ I/O ~ I/O ~ I ~ I/O Hibrid ~ I/O GPS O WiFi ~ I/O Saját szerkesztés (az eredeti táblázat fordítása és bizonyos adatok kiemelése) forrás:carmigniani és társai [2011] A táblázatban tehát a rögzített és kézben hordozható kijelzők esetében leggyakrabban használt technológiákat foglaltuk össze. Ezek közül is az Optikai valamint a GPS technológiát tekinthetjük kiindulópontnak. A GPS technológia egyértelműen legnagyobb hátránya, hogy csak kültéren alkalmazható. A táblázaton kívül fontos, hogy foglalkozzunk még egy kérdéssel, mégpedig a markeres marker nélküli technológiák közötti alapvető különbségekkel (ennek a későbbiek során lesz komoly jelentősége). Markeres és marker nélküli technológia A markeres technológia nem jelent mást, mint hogy a kamera látószögében megjelenik egy speciális képrészlet, egy úgynevezett marker. A markeres technológiát sokan, sokféleképpen kutatták [Neumann&Cho 1996; Kato&Billinghurst 1999; Zhang et al. 2002; Wagner&Schmalsteig 2003; Fiala 2004, stb.], de mára. A marker formájánál és alakjánál fogva kitűnik a környezetéből, így a számítógép számára egyszerű azt elkülöníteni, megismerni és megtalálni. A megoldás lényege, hogy mivel a marker elhelyezkedése és iránya könnyen meghatározható a kamerához képest, ezért arra bármilyen modell ráhelyezhető. A képernyőn megjelenő modell ezután ugyanott helyezkedik el és ugyanarra néz, mint a marker, aminek a helyén megjelenítjük. A markeres esetben egy speciális képrészletet (markert) keresünk a képen, amely adott tulajdonságokkal rendelkezik. A marker legtöbbször egy fehér alapon található fekete négyzet, ami egyrészt nagy kontrasztot biztosít, másrészt a színeknél fogva szinte biztosan kitűnik a környezetéből. A fekete négyzetnek egy bizonyos méretű szegélye, amelyen belül egy egyedi, többnyire tetszőleges, de sokszor mégis egyszerű, fekete-fehér képrészletet találunk. A marker helyének sikeres felismerése és a pozíció meghatározása után az alkalmazások valamilyen információ tartalmat (legyen az egy video, 3D-s animáció, szöveges vagy képi tartalom, stb.) jelenít meg a megtalált helyen a megfelelő irány figyelembevételével. Az idő előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak a nem hagyományos színes, különböző formájú markerek. Ez különösen fontos abból a szempontból, hogy maga a marker is lehet reklámhordozó (pl. brossura, szórólap, termékkatalógus, stb.), így a későbbiek során, amikor már esetleg több ilyen típusú reklámot kapunk, mi magunk is különbséget tudunk tenni a markerek között (vagyis emlékszünk, hogy melyik marker mit jelenített meg)

37 3. ábra: Különböző markerek az egyes szoftverek esetében forrás: Fiala [2004] A marker nélküli technológia kutatása újabb keletű [Simon et al. 2000; Genc et al. 2002; Comport et al. 2003; Beier et al. 2003] és leginkább az olyan, a felhasználói felületek és interakció alfejezetben felsorolt technológiák teszik lehetővé, mint a mozgás felismerés [Lee&Höllerer 2007a; Lee & Höllerer 2007b], arc felismerés [Lee & Lee 2010] a szemkövetés (eye-tracking vagy gaze tracking) [Duchowski et al. 2000], stb. Ebben az esetben néha csak arról van szó [pl. Lee & Höllerer 2007a], hogy a markert valamilyen másik, olyan markerrel helyettesítjük, amit nem tekintünk valódi markernek. Ez a marker lehet egy arc, egy kéz, más testrész, egy tárgy, egy épület, vagy szinte bármi. A leggyakrabban a mobiltelefonos alkalmazásokban használják, de egyre elterjedtebb más területeken is. Előnye, hogy nem kell a markerek kinyomtatásával bajlódni. (c) beviteli eszköz vagy felhasználói felület Az AR esetében, a megváltozott szemléletmód és technológia miatt új típusú felhasználói megközelítésre van szükség. A hagyományosnak mondható WIMP (Windows, Icons, Menus and Pointing vagyis ablakok, ikonok, menük és kijelölés) nem használható túl jól az AR rendszerekben, mivel ahogy azt korábban is bemutattuk a térbeli interakciókhoz mind a 6 szabadságfokra szükség van, így az olyan hagyományos beviteli eszközök, mint az egér és a billentyűzet csökkenti az AR élményt. A megfelelő AR interfész esetében is igaz, hogy annak segítségével képesnek kell lennünk az AR objektum kijelölésére, mozgatására, forgatására, mozgási irány megadására és esetlegesen szöveg bevitelre. A felhasználó felületekkel jelen cikk nem kíván túl sokat foglalkozni, mivel annak jelentősége a marketing célú felhasználás szempontjából viszonylag alacsony. A mi szempontunkból annak van jelentősége, hogy olyan felhasználási módok álljanak a rendelkezésünkre, amelyek nem csökkentik a technológia, ezáltal az esetleges marketing kampány élvezeti értékét, nem teszik túl bonyolulttá, átláthatatlanná annak használatát. A szakirodalmakban a leggyakrabban említett beviteli eszközök: 1. Érintő felületű és 3D-s kijelölés (pl. okostelefonok) 2. Haptic 19 technológia és mozgás felismerés (pl. VR kesztyű) 3. Vizuális felhasználó felület és mozgás felismerés (pl. Xbox kinect) 4. Szemkövetés 5. Hang alapú irányítás és beszéd felismerés 19 olyan funkcióra utal érintő képernyős eszközöknél, mely a képernyő megérintésekor valamilyen fizikai visszajelzéssel is szolgál, mely a valós gombok érzetét kelti a felhasználóban (forrás:

38 6. Szövegbevitel 7. Hibrid megoldások Esetünkben a fent felsorolt beviteli típusok közül az első négy lesz fontos, ugyanis ezek a technológiák azok, amelyeket már most is használunk, valamint a jövőben is ezek mentén képzelhetőek el leginkább a marketing célú felhasználói felületek. 4. Példák a marketing világából Mielőtt a rátérnénk a marketing célú felhasználás leírására, meg kell említenünk, hogy a technológiát ezen kívül még rendkívül széles körűen lehet alkalmazni. Talán a leghasznosabb felhasználási módjai az orvosi alkalmazás [pl. Dubois et al. 1999; Fischer et al. 2004; Chang et al. 2005; Hansen et al. 2009; Liao et al. 2010], az oktatás segítése [Shelton&Hedley 2002; Wagner&Barakonyi 2003; Blum 2009; Rosli et al. 2010]. De ezen felül használhatjuk és használják is navigációs eszközök megalkotására [Höllerer et al. 1999; Reitmayr&Schmelsteig 2004; Nartz et al. 2006], termékfejlesztésre, tervezési munkálatokra [Rekimoto 1996; Mackay 1998], karbantartási és szerelési munkálatok asszisztálására [Tang et al. 2003; Zauner et al. 2003], használják a szórakoztatóiparban, de főleg a játékiparban [Thomas et al. 2000; Oda et al. 2008; Tan&Soh 2010; Lee&Lee 2010], és nagyon kecsegtető előnyei vannak az üzleti célú kommunikáció, valamint az együttműködések terén [Kato&Billinghurst 1999; Szalavári&Gervautz 1998; Billinghurst&Kato 2002]. A marketing területén jelenleg talán leggyakoribb felhasználási mód, az otthonról (vagy hordozható számítógépről) elérhető rögzített kijelzős reklámok. Ennek egyszerűbb változata a markeres megoldás. Ebben a helyzetben a reklámozó egy adott markert tesz valamilyen módon elérhetővé (megjelenteti egy újságban, szórólapon, honlapon ahonnan később kinyomtathatjuk, termékcsomagoláson, mozi- vagy belépőjegyen, stb.). Ebben az esetben optikai helyzet meghatározó és követő eszközöket és mozgásfelismeréssel kevert vizuális felhasználói felülettel találkozunk. Ennek a megjelenítéséhez rendelkeznünk kell egy web kamerával (de természetesen egy ennél jobb minőségű, a számítógéphez kapcsolat kamera jobb megoldás). A legtöbb esetben az AR tartalom megjelenítéséhez el kell látogatunk egy adott honlapra, vagy microsite-ra, ugyanis az AR tartalom megjelenítéséhez természetesen egy megfelelő szoftverre is szükség van. Viszont mivel elképzelhető, sőt valószínű, hogy a különböző cégek különböző gyártókkal működnek együtt az AR tartalom megalkotásánál, így két megoldás lehetséges: vagy minden egyes esetben telepítettjük a felhasználóval a szoftvert, ami nem túl jó ötlet, hiszen amúgy is kétséges, hogy egyáltalán fel tudtuk-e kelteni az érdeklődését, vagy pedig a saját web serverünkön futtatjuk azt, létrehozva az előbb leírt oldalt. Miután fellépünk az oldalra a rendelkezésünkre álló markert a kamera felé irányítva megjelenik a tartalom a számítógépünk kijelzőjén. Ez után már igen változatos az, hogy miképpen léphetünk interakcióba az adott tartalommal. Az egyik megoldás, hogy a mozgatáson, forgatáson kívül nem áll rendelkezésünkre egyéb opció. Erre volt pl. képes az egyik első magyar AR kampány, a Samsung Galaxy S kampánya is, amelyben a kinyomtatott markert a kezünkben tartva tudtuk forgatni, ezáltal (szinte) minden irányból megnézve nézni az adott terméket (kivéve ugye alul nézetből). A másik lehetőség, hogy magának a markernek a mozgatása, vagy bizonyos irányba állítása változtat az előre megadott animáción. Erre példa a Toyota iq vagy a Nissan Cube brossurája, amelyek közül a Toyota esetében a marker mozgatásával ellentétes irányba dől, mozog az autó, míg a Nissan Cube markerét megdöntve kinyithatjuk az oldalsó, míg egy másik irányba döntve a hátsó ajtaját

39 Bizonyos esetekben a marker egyes elemeinek letakarásával lehetőségünk nyílhat változtatni az animáción, vagy különböző akciókat végrehajtatni az animációval. Erre példa a Mercedes Benz HK 2008 példája, amely esetben egy adott lapon nem egy, hanem egyszerre 5 marker áll a rendelkezésünkre. Amikor az egyik kis markert eltakarjuk, akkor arra az lesz a számítógép reakciója, hogy az előzőhöz képest megváltozott animációt játszik le. A következő lehetőség, hogy a markerrel generált tartalmat a rendelkezésünkre álló pozícionálási eszközökkel, vagyis az egérrel és a billentyűzettel irányítjuk, változtatjuk. Erre példa a Tissot cég azon programja, amelyjel felpróbálhatjuk a cég által gyártott órákat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint beszerezni (vagy kinyomtatni) egyet a karóra alakú markerekből, amelyeket a kezünk köré fonva a képernyőn máris élethű nagyságban jelenik meg a kiválasztott óra a kezünkön. Ezután az egeret, vagy a számítógép billentyűzetét használva válthatunk típust, illetve a kurzort a megfelelő helyre mozgatva megjeleníthetjük az óra által nyújtott egyéb szolgáltatásokat, valamint az órával kapcsolatos információkat. De itt említhetjük meg a díjjal is kitűntetett BMW Z4-es reklámanyagot, amelyben a marker által megjelenített autót egyrészt a billentyűzettel irányíthatunk is, másrészt a kiválasztott színekben rajzot is készít a hátsó kerekekkel. Talán ez volt az első olyan alkalmazás, amelyben AR eszközökkel kötötték össze a reklámot és a játékot. A markeres technológiával való interakció egyik leglátványosabb formáját a Zugara cég fejlesztette ki. A Zugara általunk választott két alkalmazása közül az elsőben egy virtuális próbafülkét kell magunk elé képzelni. A Fashionista nevű alkalmazásban a kamerába mutatott marker helyén egy ruha jelenik meg (természetesen a szoftvert megvásárló online áruház kínálatából). Ezután a mozgás érzékelő technológia segítségével az ember a saját testét használhatja fel az irányításra. A képernyőn ugyanis kis ikonok jelennek meg. Amikor a kezünket az egyik ikon térbeli helyére rakjuk, azt a számítógép érzékeli. A különböző ikonok kitakarásával válthatunk ruha nagyságot, színt, formát, vagy magát a ruhát. Ez a technológia azért is fontos, mert így nem kell minden egyes ruha kiválasztásánál újra és újra visszamenni a számítógéphez. A program arra is lehetőséget ad, hogy lefényképezzük saját magunkat a ruhában és azt megosszuk a barátainkkal. A Zugara által fejlesztett másik alkalmazás egy a Nestlé Juicy Juice italához kifejlesztett játéka. A játékban az előzőhöz hasonló módon kell irányítanunk, azonban egy komoly különbséget találunk az előzőhöz képest, mégpedig azt, hogy jelen esetben nincs szükségünk markerre, ugyanis ez egy marker nélküli technológiára épített játék. Ebben az esetben a webkamera által mutatott kép fix, vagyis minden esetben egy adott felhasználói felületet látunk, amelybe elhelyezzük saját magunkat. A számítógép és a kamera együttesen ezután felismerik az általunk letakart területet (pixeleket) és így leszünk képesek irányítani a játékot. A Zugara alkalmazásában több játékot is játszhatunk, így egyik játékban a régi kvarc játékokhoz hasonlóan, az égből lepotyogó gyümölcsöket kell elkapnunk. Talán mondani sem kell, hogy játék közben le is fotózhatjuk magunkat, amit azután egyetlen gombnyomással megoszthatunk a barátainkkal valamelyik közösségi oldalon. A Zugara játékaihoz nagyon hasonló elven működik a Camspace.com cég által kifejlesztett technológia, amelyet szintén felhasználhatunk marketing célú játékok készítésére. Ebben az esetben is egy számítógépre, egy webkamerára, valamint egy a játékokban használható, általunk választott irányító eszközre van szükség (a fejlesztők a bemutatóban egy egyszerű táblaíró filcet használnak). Az előzőhöz képest annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a camspace programját telepítenünk kell a számítógépünkre, ám cserébe sok, azonnal játszható ingyenes játékot kapunk. A játékok elkezdése előtt megjelenik egy négyzet a képernyőn és arra kér minket a szoftver, hogy rejtsük el az irányító eszközt. Majd ez után arra, hogy mutassuk meg azt. Ahogy az látszik, itt is ugyanaz a lényeg, mint az egyszerű markeres megoldásoknál, hogy a számítógép egy olyan elemet keres a környezetben, ami korábban nem

40 volt ott, így azután meg tudja azt különböztetni a többi elemtől. A tollat azt követően irányító eszközként használva játszhatunk block-out típusú fal-, vagy buborékütögetős játékot, de természetesen a felhasználási lehetőségek szinte végtelenek. A Camspace további előnye, hogy nem csak AR alkalmazások irányítását teszi lehetővé. A marker nélküli technológia következő felhasználási lehetőségét az arc felismerés teszi lehetővé. Az emberi arc ugyanis annak sajátosságai miatt viszonylag könnyen elkülöníthatő a környezet más elemeitől. Ebben az esetben is megkülönböztethetünk interakció mentes és interaktív alkalmazásokat egymástól. Interakció nélküli alkalmazásként említhetjük a Transformers második filmjéhez (a Total Immersion által) készített microsite-ot, a amelyen az arcfelismerő rendszer a filmből ismert robot arcot helyezi a kamerába belenéző ember fejére. Az alkalmazás ezen felül nem is tesz semmit. Viszont ez az egyszerű program is elég jó ahhoz, hogy felhívja a film iránt egyébként is érdeklődő, valamint az ezt viccesnek találók számára vonzóbbá teheti a filmet. A youtube-on nézelődve több feltöltést is találunk ezzel kapcsolatosan összesen több mint letöltéssel. Ennél egy szinttel interaktívabb ugyanezen cég egy másik filmhez, a Vasember 2-höz készített AR reklámja (www.iamironman2.com.uk). Ebben a változatban is az arcfelismerő szoftver segítségével történik meg az azonosítás, majd itt is lehetőségünk van a film főszereplőjének bőrébe bújni. Az előzőnél azonban nagyobb az interaktivitás lehetősége, ugyanis itt az egér, vagy a mozgás érzékelő segítségével lehetőségünk van különböző maszkok közül választani, de azt is megnézhetjük, hogy milyen lenne, ha mi kerülnénk a sisak belsejébe. Szintén az arc felismerésére alapoz a HanulNeotech nevű cég, azonban a célja nem a reklám, hanem a szolgáltatás nyújtása. Ebben az esetben ugyanis lehetőségünk van különböző haj stílusok közül választani, majd azokat kinyomtatni. Az előző alkalmazással el is érkeztünk a másik komoly rendelkezésünkre álló lehetőséghez, a bolton belüli (vagy esetleg azon kívüli), az eladást megkönnyítő vagy szintén kommunikációs célból történő alkalmazásokhoz. A webes megoldásként bemutatott Tissot óra felpróbálás nem az interneten valósult meg először, hanem a londoni Oxford Street-en lévő Tissot márkabolt előtt. A technológia alapja ugyanaz, mint az otthon használatos technológia esetében. A különbség, hogy ebben az esetben nem mi nyomtatjuk ki a markert, hanem egy, a helyszínen tartózkodó hostess nyújtja át azt. Innentől kezdve a két verzió megegyezik egymással. Az utcai felület ugyanúgy interaktív, mint a számítógépes, csak itt nem az egérrel és a billentyűzettel hozzuk létre az interakciót, hanem az érintő képernyős display-jel. Az utcai és bolti markeres alkalmazások között olyat is találunk persze, amely nem, vagy csak minimális interakciót tesz lehetővé. Erre említhetjük példaként a lassan már klasszikussá váló LEGO Box-ot, amelyet egyre több játék áruházban helyeznek el. Az alkalmazás lényege, hogy a általunk választott játék dobozát a kioszk felismeri és az AR technológia segítségével a velünk szemben felállított monitoron megjelenik a kiválasztott játék virtuális, összeállított képe, ezáltal megkönnyítve az ajándék kiválasztását. Természetesen a nem otthoni felhasználásnak is létezik marker mentes módja. Jó példa erre a Forever 21 nevű online áruház által a New York-i Times Squere-en elhelyezett interaktív óriásplakátja, amelynek lényege, hogy az utcán bámészkodókat a plakáton megjelenő fiatal hölgyek (amelyek kb. 10-szer nagyobbak az embereknél) pl. lefotózzák, majd megmutatják a róluk készült polaroid fotókat, emellett néhány bámészkodót egyszerűen felkapnak és eltűntetnek (természetesen ez egy előre animált tartalom). Ugyancsak találkozhatunk a nem markeres technológia interaktív módjaival is. Az Ogilvy & Mather valamint a Grand Visual közös projektjében Britannia szerte helyeztek el interaktív AR képernyőket. Az alkalmazás lényege, hogy a különböző bevásárló központok járókelői a

41 képernyő elé állva, majd a kezüket a megfelelő helyre téve (ez által lesz ugye tulajdonképpen marker az emberi kézből) megjelenik abban a virtuális 7 személyes Ford C-Max (mégpedig úgy, hogy a semmiből, alkatrészenként illeszkedik össze, ami elég látványos). Ezt követően a mozgás érzékelő technológia segítségével léphetünk interakcióba a kezünkben tartott járművel. Lehetőségünk van megnézni a parkolási asszisztenciát működés közben, változtathatjuk az autó színét, kinyithatjuk a hátsó és oldalsó ajtókat, sőt lehetőségünk van az autót az egyik kezükről a másikra dobálni (ami különösen a fiatalok körében örvendett nagy népszerűségnek) és mindezt a testünk mozgatásával. A mozgás felismerés mellett a kültéri alkalmazások között is megtaláljuk az arcfelismerő szoftverek használatát. A 2010-es vancouveri téli olimpián a városban több helyen is elhelyeztek interaktív AR képernyőket, amelyeket a Yahoo támogatott (Yahoo Fancouver néven). A képernyőt három részre osztották, amelyet három különböző témájú tartalom jelent meg. A témák között úgy válthatunk, ha az egyik osztásból a másik felé mozgunk. Az élmény azzal egészül ki, hogy az egyes témák megjelenítése mellett más és más fejfedőt kap a képernyővel szembe néző felhasználó. Így pl. az időjárást előrejelző oldalra állva egy fejre illesztett esernyő jelzi (a kivetített információ és eső mellett), ha másnap eső várható, téli sapka jelzi a várható hideget, fülvédő a szelet, stb. (napos idő esetén egy sárga yahoo feliratú sapka és különös színű napszemüveg), míg a friss híreket megjelenítő ablakban egy a régi filmek újságíróira emlékeztető cetlivel ellátott kalap jár a bámészkodónak. Végül az éremtáblázatnál a különböző nemzetek zászlóival díszített sapka kerül a fejekre. A másik terület, amelyjel foglalkoznunk kell, és amely eddig is sokat segített az AR terjedésében, a mobiltelefonos alkalmazás. Az okostelefonok megjelenésével ugyanis egyrészt általánossá váltak a minimum 3Mpixeles kamerák, a jó felbontású és teljes színskálát (full-color) biztosító, legtöbbször érintő képernyős megoldások, másrészt megugrott a rendelkezésre álló számítási kapacitás. A mai okostelefonok egy jó részében már 1GHz-es CPU-t találunk, ráadásul a Samsungnál jövőre várhatóan megjelennek a kétmagos 2GHz-es okostelefon processzorok (sőt a Sony Ericsonnál koncepcióként már létre is hoztak azt). Az AR két felhasználási módja közötti legnagyobb különbség (a mobilitáson kívül persze), hogy amíg a számítógép esetében a kamera legtöbbször a használó felé fordul, vagyis felhasználó központú, addig a mobiltelefon kamerája a felhasználóval ellentétes irányba néz, azaz a környezet van a központban (bár sok esetben itt is megtaláljuk a felhasználó felé fordított, de sokszor kisebb felbontású kamerát is). Ezen változásoknak köszönhetően már a mobiltelefonok is képesek az AR tartalom megjelenítésére. Végignézve a rendelkezésre álló AR alkalmazásokon azt láthatjuk, hogy léteznek az előzőekben felsorolt a kamerát és a kijelzőt használó markeres és nem markeres megoldások, amelyek működési elve megegyezik a rögzített kijelzős változatok működési elvével. Itt is találkozhatunk interakció mentes, és azt lehetővé tévő megoldásokkal. Az interakció mentes megoldásra jó példa, a már több újság és magazin által is használt megoldás, amikor a mobiltelefonunk segítségével videó tartalmakat jeleníthetünk meg az újságban megjelenő markerre, vagy fényképre történő fókuszálással. Ilyen volt a világ első mobil telefonra készült AR reklámja, amelyben egy újságban elhelyezett markerre irányítva a telefont (és persze a megfelelő alkalmazást előtte az adott honlapról letöltve) különböző virtuális állatokat (zebrát, elefántot, vízilovat, tigris) jelenít meg a telefon. Interaktív tartalmakat leginkább úgy tudunk létrehozni, ha rendelkezünk közvetlen internet hozzáféréssel és az AR tartalom megjelenítésével egyidejűleg csatlakozunk a készítő, vagy a reklámozó honlapjára és ezáltal tudunk változtatni a látott információn. A másik lehetőség, hogy arra kérjük a felhasználót, hogy töltsön le egy adott szoftvert, ami tartalma az interaktív lehetőségeket. Ennek előnye, hogy csak egy adott ideig van szükség az internet kapcsolatra, az interakció sebessége ezáltal nem a kapcsolat sebességének függvénye lehet. Hátránya,

42 hogy az ember nem szívesen telepít olyan alkalmazást a telefonjára, amit nem ismer, ráadásul ezáltal mi várunk el erőfeszítést annak érdekében, hogy reklámozzunk (csakúgy, mint a kinyomtatható markerek esetében). A mobil AR területén azonban nem a video alapú, hanem a POI (Point of Interest) nevű jelenségre épülő alkalmazások hozták meg a sikert. Itt olyan alkalmazásokat kell megemlítenünk, mint a Layar, a Wikitue, a Google goggles, stb. Ezen alkalmazások a a felhasználó geolokációs helyzetéből indulnak ki. Közös ismertetőjük, hogy a felhasználó helyzetének meghatározásához hibrid megoldást használ (általában GPS + kamera képe, de akár a környező WiFi hálózatokat is használhatja). A felhasználási lehetőségek igen sokrétűek. Segíthetnek valamilyen helyszín, ismert úticél, a legközelebbi földalatti, a legközelebbi olyan kocsma, ahol egy adott sör típust szolgálnak fel, a legközelebbi bank, étterem, szálloda, kórház, eladó ingatlan stb. megtalálásában. Ezen felül az internetre kapcsolódva, a képfelismerő rendszer segítségével információt tölthetünk le szinte bármiről, ami a kamera látószögében van, vagy amit lefényképeztünk. A leírtak alapján nem igazán szorul magyarázatra, hogy egy adott cégnek vagy vállalkozásnak miért is éri meg csatlakozni egy ilyen adatbázishoz. Jelenleg több száz ezen alapuló alkalmazást találunk a különböző operációs rendszerű telefonokra és a lehetőségeknek még bőven nem értünk a végére. 5. Összefoglalás Cikkünkben a kiterjesztett valósággal, mint a marketing számára is rendkívül érdekes és kecsegtető technológiával foglalkoztunk. Bemutattuk az augmented reality fogalmi rendszerét, megismertettük az olvasót annak alapvető technológiai eszközeivel. Végül bemutattunk néhányat az elmúlt évek különböző platformokra és különböző módszerekkel készült AR marketing kampányaiból. Ahogy az észrevehető volt írásunk második felében komoly figyelmet fordítottunk az egyes kampányok interaktivitására. Ennek oka, hogy az AR jövőjét mindenképpen az interaktív tartalmak előállításában látjuk, mivel az idő előrehaladtával és a technológia ismertebbé válásával egy egyszerű animáció (még ha rendkívül vicces is) önmagában nem lesz elegendő arra, hogy felkeltse a figyelmet. A lényeget mi, az interaktivitásban méghozzá az aktív interakcióban látjuk jelenleg. Az interaktivitáson kívül is rendkívül sok kérdést mind technológiai mind marketing szempontú tehetünk fel az AR-vel kapcsolatosan, amelyek miatt érdemes ezzel a jelenleg még viszonylag új, de rendkívül gyorsan fejlődő területtel mélyrehatóbban is foglalkozni. Irodalomjegyzék 1. Azuma, R. [1997]: A Survey of Augmented Reality. Presence: Teleoperators and Virtual Environments, v.6, n.4, August, p Azuma, R. et al. [1999]: The Challenge of Making Augmented Reality Work Outdoors In Mixed Reality: Merging Real and Virtual Worlds. Yuichi Ohta and Hideyuki Tamura [ed.], Springer-Verlag, Chp 21 pp ISBN Azuma, R. et al. [2001]: Recent Advances in Augmented Reality, IEEE Computer Graphics and Applications, v.21, n.6, [2001] p Baillot Y Perey C. [2011]: AR Eyewear and mobile devices: the challenges ahead - A position paper for the International AR Standards Meeting February 17-19, Bányai Edit Novák Péter [szerk.] [2011]: Online üzlet és marketing. Akadémiai Kiadó, Budapest Beier D., Billert R., Brüderlin B, Stichling D., Kleinjohan B. [2003]: Marker-less Vision Based Tracking for Mobile Augmented Reality, Proceedings of the Second IEEE and

43 ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 03] / IEEE 7. Billinghurst M, Kato H. [2002]: Collaborative Augmented Reality, In CACM, 45[7], pp , Bimber O., Raskar R. [2005]: Spatial augmented reality: Merging real and virtual worlds. A K Peters LTD, Blum T., Heining S.M., Kutter O., Navab N. [2009]: Advanced training methods using an Augmented Reality ultrasound simulator, Proc: th IEEE International Symposium on Mixed and Augmented Reality, Orlando, FL, USA Oct 19-Oct Bowman, D.A. et. al [2005], 3D User Interfaces: Theory and Practice. Second Edition. Addison-Wesley, Boston 11. Carmigniani J., Furht B., Anisetti M., Ceravolo P., Damiani E., Ivkovic M. [2011]: Augmented reality technologies, systems and applications, Multimed Tools Appl [2011] 51: DOI /s Chang W.M., Horowitz M.B., Stetten G.D. [2005]: Intuitive intraoperative ultrasound guidance using the Sonic Flashlight: a novel ultrasound display system. Neurosurgery 2005;56: Comport A., Marchand É., Chaumette F. [2003]: A real-time tracker for markerless augmented reality ACM/IEEE Int. Symp. on Mixed and Augmented Reality, ISMAR 03, pp , Tokyo, Japan, October DiVerdi S, Höllerer T [2007]: GroundCam: A Tracking Modality for Mobile Mixed Reality. Virtual Reality Conference, VR 07. IEEE, vol., no., pp.75 82, March 15. Dubois, E., Nigay, L., Troccaz, J., Chavanon, O., Carrat, L. [1999]: Classification Space for Augmented Surgery, an Augmented Reality Case Study. In Conference Proceedings of Interact'99, Sasse A. & Johnson C. Eds, IFIP IOS Press Publ., [1999], p Duchowski A., Shivashankaraiah V, Rawls T., Gramopadhye A.K., Melloy B.J., Kanki B. [2000]: Binocular eye tracking in virtual reality for inspection training. In:Proceedings of the Eye Tracking Research & Applications Symposium, Palm Beach Gardens, FL, November 6 8, Fischer J., Neff M., Freudenstein D., and Bartz D. [2004]: Medical Augmented Reality based on Commercial Image Guided Surgery. In Eurographics Symposium on Virtual Environments [EGVE], June Genc Y., Riedel S., Souvannavong F., Akinlar C., Navab N. [2002]: Marker-less Tracking for AR: A Learning-Based Approach, In Proc. IEEE and ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 02], Darmstadt, Germany, September Hansen C., Wieferich J., Ritter F., Rieder C., Peitgen H-O. [2009]: Illustrative visualization of 3D planning models for augmented reality in liver surgery, Int J of CARS [2010] 5: DOI /s Fiala M. [2004]: ARTag Revision 1. - A Fiducial Marker System Using Digital Techniques. NRC/ERB November 24, Pages. NRC Höllerer T., Feiner S., Terauchi T., Rashid G.and Hallaway D. [1999]: Exploring MARS: developing indoor and outdoor user interfaces to a mobile augmented reality system Computers and Graphics, 23:6, , Höllerer-Feiner [2004]: Mobile Augmented Reality In: H Karimi and A. Hammad [eds.] Location-Based Computing and Services, Taylor & Francis Books Ltd., 01/ Julier S., Lanzagorta M., Baillot Y.,. Rosenblum L, Feiner S., Höllerer T., and Sestito S. [2000]: Information filtering for mobile augmented reality. In Proc. ISAR '00 [Int. Symposium on Augmented Reality], pages 3-11, Munich, Germany, October

44 24. Kato H, Billinghurst M. [1999]: Marker Tracking and HMD Calibration for a Videobased Augmented Reality Conferencing System, Proceedings of the 2nd IEEE and ACM International Workshop on Augmented Reality 99, pp.85-94, October 20-21, 1999 San Francisco 25. Lee T., Höllerer T. [2007a]: Initializing markerless tracking using a simple hand gesture, in 6th IEEE and ACM Int. Symp. on Mixed and Augmented Reality, pp _2007_ 26. Lee T., Höllerer T. [2007b]: Handy AR: Markerless inspection of augmented reality objects using fingertip tracking. In International Symposium on Wearable Computers, October Lee J.Y, Lee Y.J [2010]: Interface of Augmented Reality Game Using Face Tracking and Its Application to Advertising, Security-Enriched Urban Computing and Smart Grid Communications in Computer and Information Science, 2010, Volume 78, , DOI: / _ Liao H., Inomata T., Sakuma I. [2010]: 3-D Augmented Reality for MRI-Guided Surgery Using Integral Videography Autostereoscopic Image Overlay, IEEE TRANSACTIONS ON BIOMEDICAL ENGINEERING, VOL. 57, NO. 6, JUNE 2010, pp Mackay W., Fayard A., Frobert L., and Medini, L.[1998]: Reinventing the Familiar: Exploring an Augmented Reality Design Space for Air Traffic Control. In Proceedings of CHI 98, pp Milgram P, Takemura H., Utsumi A., Kishino F. [1994]: Augmented Reality: A Class of Displays on the Reality-Virtuality Continuum. Telemanipulator and Telepresence Technologies, SPIE, V.2351, October 1994, p Milgram P.,Kishino F.[1994]: A Taxonomy of Mixed Reality Visual Displays, IEICE Transactions on Information Systems, Vol. E77-D, No Narzt W., Pomberger, G., Ferscha, A., Kolb, D., Muller, R., Wieghardt, J., Hortner, H. & Lindinger, C. [2006]: Augmented reality navigation systems Universal Access Information Society 4[3]: Neumann U., Cho Y [1996]: A self-tracking augmented reality system, in VRAIS, pages , Hong Kong Oda O., Lister, L.J., White, S., Feiner, S. [2007]: Developing an augmented reality racing game. In: INTETAIN 08: Proceedings of the 2nd international conference on INtelligent Technologies for interactive entertainment, pp ICST Papagiannakis G., Singh G., Magnenat-Thalmann N. [2008]: A survey of mobile and wireless technologies for augmented reality systems, Journal of Computer Animation and Virtual Worlds, vol. 19, no. 1, pp. 3-22, Rab Árpád [2011]: Bevezetés z információs társadalomba pp In: Bányai Edit Novák Péter [szerk]: Online üzlet és marketing. Budapest. Akadémiai Kiadó, Reitmayr, G., Schmalstieg, D. [2003]: Collaborative Augmented Reality for Outdoor Navigation and Information Browsing In LBS & TeleCartography, G. Gartner, Ed. Geowissenschaftliche Mitteilungen, vol. 66, 2003, pp Rekimoto J. [1996]: Transvision: A Hand-held Augmented Reality System for Collaborative Design In Proceeding of Virtual Systems and Multimedia 96 [VSMM 96], Gifu, Japan, Sept., Ritsos P.D., Ritsos D.P., Gougoulis A.S [2011]: Standards for Augmented Reality: a User Experience perspective, International AR Standards Meeting-February Rosli Huda Wahida, Fauziah Baharom, Harryizman Harun, Ali Yusny Daud, Haslina Mohd, Norida Muhd. Darus [2010]: Using augmented reality for supporting learning human anatomy in science subject for malaysian primary school pp , Proceedings of Regional Conference on Knowledge Integration in ICT

45 41. Shelton B.E., Hedley N.R. [2002]: Using Augmented Reality for Teaching Earth-Sun Relationships to Undergraduate Geography Students. Proc. 1st IEEE Inter. Augmented Reality Toolkit Workshop, Darmstadt, Germany [2002]. 42. Simon G., Fitzgibbon A., and Zisserman A.. [2000]: Markerless tracking using planar structures in the scene In Proc. IEEE and ACM International Symposium on Augmented Reality [ISAR 00], Munich, October Sutherland, I. [1968]: A Head-Mounted Three Dimensional Display" Proc. Fall Joint Computer Conference 1968, Thompson Books, Washington, DC, 1968, Tan C.H., Soh D [2010]: Augmented Reality Games: A Review In Proceedings of GAMEON ARABIA, EUROSIS, Tang, A., Owen, C., Biocca, F., Mou, W. [2003]: Comparative Effectiveness of Augmented Reality in Object Assembly In proc. of CHI 2003 pp ACM Press, Thomas B., Close, B., Donoghue, J., Squires, J., De Bondi, P., Morris, M., and Piekarski, W. [2000]: ARQuake: An Outdoor/Indoor Augmented Reality First Person Application Proc. 4th Int'l Symposium on Wearable Computers, pp , Atlanta, Ga, USA, Oct van Krevelen D.W.F, Poelman R. [2010]: A Survey of Augmented Reality Technologies, Applications and Limitatons, The International Journal of Virtual Reality, 2010, 9[2], Wagner D, Barakonyi I. [2003]: Augmented Reality Kanji Learning, Proceeding ISMAR '03 Proceedings of the 2nd IEEE/ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality 49. Wagner D. and Schmalstieg D. [2003]: First steps towards handheld augmented reality. In ISWC 03: Proc. 7th Int l Symp. on Wearable Computers, pp , White Plains, NY, 50. Zauner J., Haller M., Brandl A., and Hartmann W. [2003]: Authoring of a Mixed Reality Assembly Instructor for Hierarchical Structures, in Proc. of the Second International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 2003], Tokyo, Japan, Oct., Zhang X, Fronz S., Navab N. [2002]: Visual Marker Detection and Decoding in AR Systems: A Comparative Study, Proceedings of the International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 02] / IEEE 52. Zhou F., Duh, H.B.L., Billinghurst, M. [2008]: Trends in Augmented Reality Tracking, Interaction and Display: A Review of Ten Years of ISMAR. Cambridge, UK: 7th IEEE and ACM International Symposium on Mixed and Augmented Reality [ISMAR 2008], Sep

46 DR. SZÓKA KÁROLY (Nyugat-magyarországi Egyetem): Folyamatmenedzsment és controlling lehetőségek a kis- és középvállalkozásoknál A tervezés hagyományosan évenként egyszer történik meg, a megelőző időszak vége felé, így a legkritikusabb időszak magának a tervnek az elkészítése. Az minden tervezési, előrejelzési módszerre igaz, hogy minden költséget, ráfordítást ott kell megtervezni, kimutatni, majd később elszámolni, ahol azok ténylegesen felmerültek. Ebben az anyagban azokat a súlypontokat és módszereket szeretném bemutatni, melyet egy kis és középvállalkozás továbbiakban Kkv sikerrel alkalmazhat a folyamatmenedzsment témakörében, többek között a versenyképességének javítására. 1. A Kkv-k jelentősége 20 A Kkv-k jelentőségét talán már senkinek sem kell kiemelni, a Kkv-k aránya az összes vállalkozáson nagyon jelentős, majdnem 100%, sok alkalmazottat foglalkoztatnak, részesedésük az össz-árbevételből, hozzáadott értékből, exportból kiemelkedő, 50-60% közötti. Több program is elindult a fejlesztésük érdekében, pl. a Gazdaságfejlesztési Operatív Program, mely a K+F és innováció a versenyképességért, a vállalkozások komplex fejlesztése és a modern üzleti környezet fejlesztése témakörben is kiemelten foglalkozik a Kkv-kal, több mint 500 md Ft értékben. Sajnos több problémával is küzdenek, mint pl. méretük a piachoz viszonyítva általában kicsi, nincs igazán ráhatásuk a piacra, nem tudják az árakat befolyásolni (tökéletes verseny esetén árelfogadók). Viszonylag kevés vevővel állnak kapcsolatban, így egy-egy vevőnek jelentős hatása lehet a vállalkozás működésére, pl. egy nem fizetés veszélyes helyzetbe hozhatja a vállalkozást és ez kiszolgáltatottságot jelent (körbetartozás sajnos ismerős jelenség). Nagyban függenek a politikai-gazdasági szabályozóktól és azok változásaitól. Tipikus kisvállalati probléma még a kapacitások nem megfelelő szintű kihasználása. A mérethiány technológiai, üzemméreti, adminisztratív, vezetési, kapacitáskihasználási, informatikai, stb. szempontokból hátrányt okoz. Hiányzik még az igazán jó tanácsadói, ismeretterjesztői szerviz, vagy háttér, amellyel a gazdasági ismeretekben néha hiányt szenvedő Kkv-oknak valós tudást lehetne átadni. (Szóka, o.) Persze meg kell jegyezni, hogy köztudott és ezzel jómagam is találkoztam, hogy hiába a tanácsadói háttér, a pályázatok sokasága, az ingyenes továbbképzések, a Kkv-k vezetői nem mennek el ezekre a képzésekre, a napi problémák közt őrlődnek és így persze nem is tudnak belőlük kitörni. Emiatt mindenképpen fontosnak tartom, hogy gyorsan megérthető és egyszerűen alkalmazható segítő eszközöket adjunk a kezükbe, ez az anyag is ebben próbál segíteni január 1-jétől módosult a KKV-ok meghatározása. A módosítás a vállalkozások éves nettó árbevételét és mérlegfőösszegét érinti, amelyek az azelőtt meghatározottaktól felső irányban térnek el. Középvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel legfeljebb 50 millió eurónak vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Kisvállalkozásnak számít az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Mikrovállalkozás az a vállalkozás, ahol az összes foglalkoztatott száma 10 főnél kevesebb, az éves nettó árbevétel vagy a mérlegfőösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak

47 2. Tervezés- kerettervezés na, de hogyan? Mielőtt belekezdenék a konkrét témába, tegyünk egy kis kitérőt a tervezés környékére. Az évente egyszer elkészített tervek megfelelően működtek eddig, amíg viszonylag kiegyenlített volt a gazdaság, a változások nagyjából követhetőek voltak, azaz valóban tervezhető volt a tevékenység és a környezet. Ezek a feltételek azonban a jelen és valószínűleg a jövő gazdasági környezetében (lásd pénzügyi-gazdasági válság) sem tekinthetők valósnak. Bár a válság csillapodni látszik, és felfele mennek a gazdasági mutatók, de az az illúzió már végleg eltűnt, hogy ez soha többet nem történhet meg. A legtöbb vállalat már stratégiáját is évente változtatja, a termékélet-ciklusok lerövidültek, így egy vállalati döntés meghozásának elfogadható ciklusideje is jelentősen lecsökkent. (Szóka, 2009., 1. o.) A hagyományos kerettervezést tehát stabil piacokra tervezték, ahol a menedzserek képesek megjósolni és kontrollálni jövőbeni eseményeket. A hagyományos éves költségvetésnek és keretgazdálkodásnak az a legnagyobb hiányossága, hogy azt feltételezi, egy évre előre mindent látunk, mindent meg tudunk tervezni, holott ez nem igaz. A mára jellemző információs társadalom folyamatos változást, nagyobb bizonytalanságot és sok néha túl sok elérhető információt hordoz. A tervezésnek persze vannak viszonylag könnyen belátható egyszerűsítő lépései is, melyek meggyorsítják a tervezési munkát, mint pl. a tervezés során szükséges egyeztetések párhuzamosítása, illetve magának a tervezési munkának (idejének) a lerövidítése; erre különösen a Kkv-k esetében kiemelten szükség is van. Ajánlható még, hogy kevesebb pénzügyi mutatót határozzunk meg elérni kívánt célként, a fix célok és elvárások helyett alkalmazhatunk önállóan definiált relatív célokat, ugyanis a régi normákon vett teljesítményértékelés nem veszi figyelembe a környezeti, iparági változásokat. Az utóbbi évtizedekben az említett korlátok egyre kritikusabbá válásával új módszerek kerültek előtérbe, amelyek kiegészítik, továbbfejlesztik, esetleg helyettesítik a tervezési folyamatot. Ilyen, és hasonló módszerek a nulla-alapú (zéró bázisú) tervezés, az Activity Based Costing (ABC), a folyamatköltség-számítás (folyamatmendzsment), a Balanced Scorecard (BSC), stb. Ezek közül, most a folyamatmenedzsment lehetőségeket szeretném a központba állítani. 3. Újabb módszerek A folyamatmenedzsment Ma az igazi verseny nem vállalatok vagy termékek, hanem folyamatok között zajlik ki tudja olcsóbban, hatékonyabban végrehajtani az adott folyamatot, ezért egy sikeres vállalat folyamatait állandóan újra kell értékelje. A fogyasztói társadalomban a folyamatok jelentik a vállalati eredményhez és így a sikerhez vezető utat. [Bodnár-Vida (szerk.), o.) Azaz a hatékonyság önmagában nem elég, az eredményesség a cél. Középpontban a vevő, a folyamatok és még inkább az üzleti kulcsfolyamatok (értékteremtő folyamatok) vannak, azok tervezése. A tevékenységalapú vezetési modellek lehetővé teszik a menedzserek számára, hogy azonosítsák az értéket nem termelő ráfordításokat, és előre jelezzék a szükséges erőforrásokat, amelyek kielégítik a jövőbeni kapacitásszükségleteket. A gyakorlatban azonban az a probléma, hogy a költségeket egyszerűen levezetik az éves keretekből, ahelyett, hogy kihívásként tekintenének rájuk. Így az éves keret hatalmas összegű értéket nem termelő költséget is tartalmaz(hat), amely láthatatlan marad a pénzügyi adatokra figyelő menedzserek számára. A folyamatkalkulációban a tételek a gyártási, előállítási, szolgáltatási folyamat során az egyik művelettől a másikig áramlanak, mindegyik folyamat

48 hozzájárul a végső hozam előállításához, egyúttal költséget idéz elő. Olyan üzleti modellt kell kialakítani, amely megadja a folyamatokkal kapcsolatos elvárásokat, követelményeket. 4. A folyamatmenedzsment és eszközei Folyamat: a tevékenységek irányított láncolata egy adott output létrehozása érdekében, egyértelműen kapcsolható hozzá költség-, minőség- és időigény. Olyan homogén tevékenységek láncolata, amelyekhez azonos költségbefolyásoló tényező tartozik. Olyan tevékenységcsomagokat fognak össze egyetlen folyamattá, amelyek struktúrájuk, végrehajtásuk, munkaerő-ráfordításuk és az ehhez kapcsolódó erőforrás-felhasználás tekintetében alapvetően nem különböznek egymástól. (Bodnár Vida (szerk.), o.) A folyamatmenedzsment olyan átfogó megközelítés, melynek célja a folyamatok összekapcsolása a vállalati stratégiával, azok legeredményesebb és leghatékonyabb irányítása, továbbá egy megfelelő tervezési és irányítási rendszer révén a tartós siker biztosítása (nem egyszerű költségcsökkentés). Ez magában foglalja a folyamatok folyamatos irányítását, illetve szünet nélküli javítását, nem részterületre vonatkozik, az egész szervezetbe kell bekódolni. ([Bodnár Vida (szerk.), o.) A folyamatmenedzsment leggyakrabban használt eszközei: - A vállalat kulcsfolyamatainak átvilágítása és kritikai elemzése (folyamathierarchia, költség- és teljesítmény-összefüggések, benchmarking segítségével). - Folyamati mutatószámok és ebben megfogalmazott célkitűzések. - A folyamatokért való felelősség egyértelművé tétele (folyamatfelelősi szerepkör 21 ). - Folyamatcontrolling, a folyamatok hatékonyságának és eredményességének állandó és tartós biztosítása. (Vári, 2008.) Az tény, hogy az a vállalat, amely képes egyszerű, standard, hatékony folyamatokat 22 kialakítani jelentős versenyelőnyre tud szert tenni. A középpontban természetesen a folyamatok átláthatósága és a folyamatos optimalizálása van. 5. Korszerű folyamatmenedzsment a KKV-nál Ahogyan a controllingnál is, a szervezet működését is a folyamatai mentén kell megszervezni, és ahogy már említettem, mindenhez pontos célt, felelősségi- és hatáskört kell rendelni. Folyamatmenedzsment bevezetésének siker-kritériumai: 1. Egyértelmű célok és folyamatok meghatározása Ha ezek nem egyértelműek, hogy mit akarok kimutatni, és/vagy a folyamatok rosszul strukturáltak, akkor túl egyszerű vagy éppen túl bonyolult lesz a rendszer, így vagy nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok vagy túl sokba kerül azok előállítása Szakaszos bevezetés, hiszen nem lehet 1 nap alatt csodát művelni. A cég stratégiáját és üzleti modelljét alapul véve meg lehet határozni a főfolyamatok rendszerét. A folyamatok rendszerének kialakítása közben az érintett munkatársak 21 Gyakran ilyen folyamatfelelősséggel rendelkeznek a vevő-, a termék- vagy projektmenedzserek. 22 A folyamatok átszervezése vagy újjászervezése háromféle módon valósulhat meg: 1. Meglévő folyamatok újragondolása/átalakítása 2. Új folyamatok kialakítása 3. Folyamatok kiszervezése (outsourcing) 23 A költség-haszon szemlélet természetesen az információk előállítására és felhasználására is vonatkozik!

49 tisztázhatják, optimálissá tehetik és rögzíthetik azt a működést, amiben a hétköznapi munka során részt vesznek. Valódi megállapodásokat köthetnek egymással, hogy a továbbiakban így és így fognak együttműködni. Pl. egy kinevezett középvezető pontosan tudja, hogy mi a feladata, miben kell intézkednie és miben nem szabad, tudja, hogy siker illetve kudarc esetén milyen következményekkel számolni. 1. ábra: Vállalati áttekintő folyamattérkép Forrás: Deák Csaba [2007], Folyamatmenedzsment, folyamat-innováció, 18. o. A folyamattérképes ábrázolásnál gyakran alkalmazzák az Irányító folyamatok - Értékteremtő folyamatok - Támogató folyamatok felosztást. Az Irányítási folyamatokhoz tartozik például a jövőkép és a stratégia kialakítása, a stratégia lebontása, az operatív irányítás, a szervezet működésének, teljesítményének mérése, értékelése és visszacsatolása a stratégiához. Értékteremtő folyamatok átfogóan azok a folyamatok, amelyek kimenetéért a vevők közvetlenül fizetnek. Idetartozik többek között maga a szolgáltatás nyújtása, illetve maga a termelés. A Támogató folyamatok a gazdasági szervezet hatékony működését segítik, támogatják, de a vevő ezek kimenetéért közvetlenül nem fizet. Ilyen lehet például a marketing folyamat, vagy a HR folyamat. Az egyes folyamatok megjelenítésének könnyen áttekinthető formája a folyamatábra. 2. ábra: Folyamatok teljesítményének leírása Forrás: Kárai [2008], Korszerű folyamatmenedzsment a KKV-knál, 10. o

50 Hibás folyamatok felismerése Fel kell tudni ismerni, hogy melyek azok a tünetek, melyek figyelmeztetnek minket a folyamatok rossz kialakítására, illetve, hogy ezek milyen következményekkel járnak. Ezen tünetek felismerésekor a folyamatokat szintén át kell alakítani. 1. táblázat: Hibás folyamatok azonosítása Tipikus problémák a folyamatokban Forrás: Deák Csaba [2007], Menedzsment, folyamat-innováció, 11. o. - Ügyfél elvárás - nem ismert vagy félreértett; - Ügyfél kapcsolat - reklamáció-gazda, folyamat tulajdonos, felelősség nem - tisztázott; - Vezetői elvárások - nem egyértelmű célok, nem egy irányba összpontosító - munkatársak; - Információ hiány - nem hatékony és eredményes információ megosztás; - Nem értékalkotó tevékenységek - számos és azonosítatlan; - Minőség - hiányzó szabványok, előírások; - Technikai köd - folyamatok közötti kapcsolatok megértése; - Erőforrás felhasználás - valós-idejű hozzáférés hiánya; - Ütemezés - változáskezelés hiánya; - Sok adatforrás - közös adatbázis hiánya; - Technológia - nem felel meg az üzleti igényeknek; - Képzés - megfelelő, célirányos tréningek hiánya; - Hiányzó idő- és költség adatok - Activity Based Costing hiánya. (Kárai [2008], 14. o.) 6. KKV folyamatmodell-koncepció Mint a már fent említettek alapján is kiderül, minden vállalatnál, így egy Kkv-nál is nagyon fontos egy zárt, logikus, rendszerszemléletű folyamatmenedzselései munka beindítása. A legegyszerűbben lévén Kkv-ról van szó egy viszonylag gyorsan és jól átláthatóan bevezethető rendszer kialakításáról kell gondoskodni, ezt próbálom meg modellezni az alábbi ábra segítségével

51 MIT? Mi a folyamat lényege? Mi keletkezik ott? (A hogyan kérdése, ez nem szerepel a szerződésekben, a szakértelem adott, elvárható a jó teljesítmény) SZEREPLŐK? Folyamatgazda (transzparencia, uralás) Szállító megfelelő? Vevő minőség kérdése (hiba?) MIÉRT? MINEK? Ok: átlátható folyamatok kialakítása Cél: jó vállalat, jó termék Forma, tartalom (hol, design) Idő (határidő, mikorra, átfutási idő Mennyiség (mennyit?) Költség (mennyiért, mennyibe kerül az egyszeri lefutás 3. ábra: Folyamatok teljesítményének leírása Forrás: Szóka Károly [2009], saját szerkesztés A folyamatgazdának átláthatóvá kell tennie a folyamatokat, hogy tisztán látni lehessen, hogy abban a folyamatban milyen erőforrások igénybevételével, milyen érték keletkezik. Először a főfolyamatot kell felvázolni, mely termék előállítását, szolgáltatás nyújtását végezzük? A kontroll pontok kialakításával uralhatóvá kell tenni a folyamatot, a beavatkozás lehetősége adva kell, hogy legyen uralási kompetencia. Amit látunk, arra figyelni is tudunk, hogy a folyamat jó legyen. Minőség az, amit az ügyfél annak tart, érez. Ez a megállapodás egyik fő tétele. Az elvárt szintje felett egy szinttel kell kielégíteni. Fontos, hogy a folyamat mely pontján tisztázzuk a minőséget. Ha a végén, akkor nem biztos, hogy a cég és az ügyfél egyformán arra gondol, ezért a folyamat elején már tisztázni kell, hogy egyformán mire gondolunk. A folyamatokba kontroll pontokat kell beépíteni, ahol még uralhatóvá válik a folyamat, még beavatkozási lehetőségünk van. A folyamatok vizsgálata során találkozhatunk eltérésekkel is. Az eltérés nem feltétlenül hiba, pozitív eltérés (előbb kész van, többet adunk) is lehetséges. Azt azonban tudni kell, hogy az eltérésnek mindenféleképpen következményei lesznek. - Egyezőség ára: amennyibe a folyamat kerül, ha betartjuk a megállapodás minden pontját v. teljesítménytöbbletet érünk el - Eltérés ára: hiba ára, amit nem kalkulálunk bele, elveszítjük az ügyfelet, Jellemzően a vevők egy hármas mentén ítélik meg a vállalatot: milyen terméket/szolgáltatást, milyen áron és mennyi időn belül kapják meg. Éppen ezért folyamatainkat e három dimenzió mentén kell, hogy javítsuk

52 Működésfejlesztési keretrendszer - Vizsgáljuk meg a jelenlegi működés jellemzőit, legyünk tisztában a zajló folyamataink erőforrásigényével, bemeneti és kimeneti adottságaival. - Tisztázzuk, hogy mik az elvárások e folyamatokkal szemben (dokumentálás), hogy milyen mérőmódszereket alkalmazunk a folyamataink vizsgálatánál. - Jelöljük ki a fejlesztési célokat, miben szeretnénk jobbak lenni, mit szeretnénk javítani. - Vizsgáljuk meg a változáskezelési lehetőségeket, projektszerűen soroljuk be prioritások alapján. - Hajtsuk végre a tervek alapján a változtatásokat (átláthatóság). - A fejlesztési eredményeket illesszük be a napi munkába, kommunikáljuk a vállalat érintettjeivel. - Végül, mérjük a fejlesztések eredményét, a teljesítményt (minőségbiztosítás). A folyamatfejlesztés megalapozása Egy megalapozott business case 24 kidolgozásához hasonló lépések vezetnek, mint a folyamatfejlesztési tevékenységhez végrehajtásához. Ennek végrehajtási lépései: Milyen folyamatok lesznek a projekt részei? (Mit szeretnénk elérni?) Tipikusan a projekt alkalmazási területének meghatározásának problémája. Ez tipikus projekttervezési feladat, de egyben meghatározza azt is, hogy mire készülhetnek majd el a megvalósíthatósági elemzések. Érdemes a fast-win (gyors győzelem) taktika alkalmazása, azaz olyan folyamatok választása, ahol nagyobb a siker valószínűsége: ahol létező üzleti igény van, sok a probléma és panasz, de nem túl komplex folyamatrendszerről van szó (még). De legalábbis egy projektterv során a szakaszolásnál esetén érdemes ilyen jól megfogható, politikailag nem érzékeny területet választani. Ha üzleti probléma megoldásáról van szó, akkor persze a lehetséges támogatói kör is gyorsabban, könnyebben azonosítható, ill. megnyerhető az ügynek. Hogyan mennek most a folyamatok? (Hol vagyunk most?) Ebben a lépésben történik meg a meglévő folyamatok dokumentálása. Látható, hogy ez már egy komolyabb feladat, mely nagymértékben megalapozza egy business case hitelességét, támpontot jelent a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítéséhez, de már komolyabb erőforrások felhasználását igényli, azaz már a projekt része. Érdemes ezt a szakaszt egy projekt első szakaszának tekinteni, melyből akár több irányba is továbbléphetünk, illetve az első szakasz végén továbblépési döntéseket is meghozhatunk. De össze is vonható az üzleti igények és motiváció elemzésével is. Ez egyben remek alkalom arra, hogy találkozzunk a dolgozókkal, megtudjuk, hogy egyes tevékenységekhez milyen kulturális és történelmi háttér tartozik (miért úgy van? kit zavar, ha megváltoztatjuk?), illetve kiderülhet, hogy a dolgozók most mivel nem elégedettek, hol van lehetőség a fejlesztésre. A modellezés egyben jó alapot is jelent a későbbi viták lefolytatására is, hiszen már van mire hivatkozni. 24 Üzleti esettanulmány vagy üzletieset-elemzés, részei: mire terjed ki, mi az időtáv, elvárások és alternatívák meghatározása, terv-tény elemzés, jó pontok meghatározása. Tulajdonképpen egy kézzelfogható döntéselőkészítés

53 A dolgozókkal való találkozások rámutathatnak a szervezeten belüli erőviszonyokra, függőségekre, vagy éppen értelmezési problémákra is. A folyamatmodell lehetőséget ad arra is, hogy kiszűrjünk bizonyos problémákat: pl. valahol keletkezik egy dokumentum, amit soha senki nem fog használni. Bizonyos modellező eszközök már alkalmasak az ilyen konzisztencia ellenőrzések elvégzésére. A folyamatok modellezése során éppen azért nem csak a tevékenységeket kell rögzítenünk, hanem az érintett dolgozókat, szervezeti egységeket (végrehajtók, döntéshozók, stb.), felhasznált és létrehozott dokumentumokat, illetve támogató (informatikai) eszközöket is. Mérni, mérni, mérni (Hova tartunk?) A kitűzött célok értelmezése, illetve a fejlesztések sikerének értelmezése érdekében szükséges mérőszámok, mutatószámok meghatározása. Ezeket még a folyamatfejlesztés megkezdése előtt meg kell határozni, a kiindulási állapotban mérni, hiszen csak ezekhez viszonyítva lehet akár a célokat, akár az eredményeket értelmezni. Sőt, amit nem tudunk mérni, azt igazából nem is tudjuk hatékonyan kezelni, változtatni, éppen ezért olyan mutatószámokat kell választani, melyek nem csak hasznosak számunkra, de mérhetőek is, és a mért eredmények egyértelműen értelmezhetőek. A mutatószámok, illetve ezek rendszere egyben kijelöli a prioritásokat is: ami fontos, azt szeretnénk mérni. A mutatószámok, és maga a mérés egyben befolyásolja a dolgozók magatartását is, alkalmazkodnak a mért területeken való megfelelés kívánalmához. Ez egyben azt az üzenetet is hordozza, hogy a nem mért területek kevésbé fontosak, ezért megfelelő óvatossággal kell ezeket a mutatókat meghatározni. A folyamatok esetében a mutatók a folyamatok 3 fő jellemzőjét egyaránt le kell, hogy fedjék: időbeli mutatók, minőségi mutatók ill. pénzbeli (költség) mutatók. Egy folyamat változatlansága mellett ezen ismérvek egy folyamat esetében csak egymás rovására változtathatóak, de egy folyamat átszervezése, újraszervezése során lehetőség nyílik olyan megoldások bevezetésére, mely egyszerre javítja ezen területeket. A projekt alkalmazási területének meghatározása után már értelmezhető, hogy az abban kijelölt határokat, hogyan lehet az üzleti célokkal összerendelni, illetve ezekhez milyen mutatókat, mérőszámokat lehet meghatározni. Nem szabad elfelejteni, hogy a mérőszámokat nem csupán a folyamatfejlesztés kedvéért, hanem a szervezet sikeréért készítjük, ezért a mutatószámoknak nem csak a folyamatokkal, hanem a szervezet általános céljaival is összhangban kell lenniük. A folyamatmenedzsment-rendszer legfontosabb elemei: - Az üzleti stratégiában bekövetkező változások lefordítása a folyamatokkal szembeni elvárásokra. Ezt a folyamati célkitűzések megfogalmazása és számszerűsítése által érhetjük el. Ilyen cél lehet például a rendelések átfutási idejének csökkentése. Ahhoz, hogy a céljainkat elérjük, konkrét fejlesztési akciókat is meg kell határoznunk. - A fejlesztési akciók végrehajtása. - A folyamati célkitűzések teljesülésének ellenőrzése. A célok elérését a folyamati teljesítmények mérésével és elemzésével ellenőrizhetjük. Jellemző teljesítménymércék lehetnek a folyamati átfutási idők és minőségi mutatók (pl. hibák száma), illetve a folyamati költségek, amelyeket folyamatosan, és a lehető legkisebb ráfordítással kell gyűjteni, és elemezni. - Integrálás a teljesítményértékelési rendszerbe. A folyamatmenedzsment-rendszer alkalmazásával csak akkor érhetünk el valós sikereket, ha azt összeillesztjük a vállalat teljesítményértékelési rendszerével. A folyamatfejlesztési célkitűzéseknek meg kell

54 jelenniük a folyamat megvalósításában részt vevő szervezeti egységek, vezetők, munkatársak teljesítményének értékelésében, kompenzációjában. 7. Az érintettek számbavétele Szinte már közhely, de egy folyamatfejlesztési projekt kiindulási feltétele az erős vezetői támogatás megszerzése. Nem csak az erőforrások biztosítása miatt (bár ez sem mellékes), hanem a fejlesztések szervezeten belüli elfogadása miatt. Nem mindegy, hogy ki hajtja végre a szervezeten belül ezt a feladatot. Nem biztos, hogy ez az illető túl népszerű lesz a kollégák körében, és sikertelenség esetén még az állása is veszélybe kerülhet. Nem biztos, hogy olyan sokan akarják magukénak tudni ezt a projektet, és így a vezetés a saját fejére húzhatja az egész projekt irányítását (illetve delegálja egy nem túl lelkes dolgozónak), ezért az elkötelezett vezetők mellett kell egy elkötelezett végrehajtó is. Összefoglalás Ha a vállalat nem képes azonosítani az értékteremtő folyamatait és termékeit, akkor mindenképpen szükség van egy segítő eszközre, ilyen módszer például a folyamatmenedzsment/fejlesztés. Nem igaz, hogy a folyamatmenedzsment csak nagyvállalatoknál használható, ezt a sztereotípiát kell szétbombázni, ráadásul egy kkv esetében a folyamatok egyszerűsége és jobb átláthatósága miatt könnyebben bevezethető. Egy új rendszer bevezetése a felsorolt előnyökön kívül számos feladat elé állítja a vállalatot és hatalmas lépés a vezetőség és a szervezeti kultúra szempontjából. Így nélkülözhetetlen a támogató szervezeti kultúra, az elkötelezett vezetők és az olyan döntéshozók, akiknek megvan a szabadságuk és képességük a cselekvéshez, megfelelő információ birtokában, azaz a bevezetés csak a felső szintről indulhat. A Kkv-k csak a folyamatok hatékonyságával, gyorsasággal és ügyfélorientált megközelítéssel lehetnek versenyképesek, ezért szükséges a folyamatok áttekintése és változtatása is, hogy ezeket a kitűzött célokat tényleg elérjük. A vállalatoknak állandóan meg kell kérdőjelezniük a folyamatok végrehajtását, és szükség esetén hozzá kell igazítaniuk azt az új feltételekhez. Mivel az eredményt az eladásokból érjük el, a vevőközpontúság stratégiai kategória kell legyen, a normálisnál is jobban kell optimalizálni manapság a folyamatokat. A költségekre is másként kell tekinteni, nem egyszerűen a keret részei, hanem az eredmény elérésének eszközei, legyen kihívás az észszerű csökkentésük. Nem az a kérdés, hogy az adatok birtokában mit tudunk elérni, hanem az, hogy a folyamatok menedzselésével a stratégiai célok eléréséhez mit kell a jövőben tenni Irodalomjegyzék 1. Bodnár Viktória - Vida Gábor (szerk.) [2008]: Folyamatmenedzsment a gyakorlatban; IFUA Horváth & Partners, Budapest 2. Deák Csaba [2007]: Folyamatmenedzsment, folyamat-innováció, Miskolc, Miskolci Egyetem Innovációmenedzsment Kooperációs Kutatási Központ 3. Kárai Tamás [2008]: Korszerű folyamatmenedzsment a KKV-knál, Hyperteam

55 4. Rabi Sándor [2009]: Üzletfejlesztés és folyamatmenedzsment, VENIENS Consulting 5. Szóka Károly [2007]: A kerettervezés problémái a tevékenység- és a folyamatköltség számítás koncepciója, Magyar Tudomány Napja Konferencia, NYME-KTK, Sopron 6. Szóka Károly [2009]: A kerettervezés problémái folyamatmenedzsment koncepciója a KKV-nál, Kheops konferencia, Mór 7. Vári Attila [2008]: Folyamatmenedzsment -

56 DR. PÉTER ERZSÉBET (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): Kis vállalkozások nagy tervekkel, vagy nagy tervek kis vállalkozásokkal a Balatonnál 1. Bevezetés A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, megfigyelhető, hogy a szolgáltató szektor súlya növekszik, ami a helyi lakosság számára alternatív jövedelemszerzési lehetőséget biztosít. Ez elsősorban a primer szektorból kiszoruló munkavállalókat érinti közvetlenül, akiknek szinte ez az egyetlen lehetőségük az elhelyezkedésre, mivel a vonatkozó törvények nem teszik lehetővé ipari komplexumok építését. A vizsgálat a térség vállalkozásainak ágazatonkénti bontása mellett a kereskedelmi koncentrációt és a vendéglátás alakulását célozta meg. A tanulmány két saját kutatási eredményt hasonlít össze az érintett térségben, amelyben a turizmushoz leginkább köthető vállalkozások helyzetértékelését mutatja be. A balatoni vállalkozók és a helyi lakosok életminőségének javításához nélkülözhetetlen a problémáik alapos megismerése. Munkám során a befektetésekhez és az üzleti forgalomhoz kapcsolódó kérdéseken keresztül szerettem volna megtudni, hogy milyen a kisvállalkozók jövedelemtermelő képessége. Mik az üzlettulajdonosok elsődleges céljai, sikeresnek érzik-e vállalkozásukat és sikerességüket milyen összetevők határozzák meg. Az előttük lévő akadályokat önállóan, vagy segítséggel hárítják-e el. A kutatás alanyai közül azok, akiknek cége beszállítóként tevékenykedik más cégeknél kevésbé sikeresek, mint az önálló vállalkozások. 2. A kutatás módszertana Az empirikus kutatás helyszíne bár nem önálló NUTS 2 szintű régiója hazánknak funkcionális szempontból akár önálló régió is lehetne, amely három megyéből ölel fel településeket. Somogy, Zala és Veszprém megye települései adják ki a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területét. A 2005-ös vizsgálat idején a 164 településből álló üdülőkörzet közel vállalkozás számára adott otthont, ami a nyári szezon ideje alatt akár 10%-kal is nőtt. Az üdülőkörzethez tartozó települések és ezzel együtt a két ágazatban tevékenykedő vállalkozások száma is módosult a 2010-es lekérdezés idején. Jelenleg 179 településnek ad otthont, amelyből 51 partközeli. Mindkét kutatás esetén kérdőíves lekérdezés készült vállalkozás megkeresésével, amely földrajzi elhelyezkedésük, ágazati besorolásuk és méretkategóriájuk alapján volt reprezentatív. Hét módszertani kistérséget hoztam létre, amire azért van szükség, mert a Balaton körüli statisztikai kistérségek nem teljesen fedik le a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetet. A minta kiválasztása során szem előtt tartottam a vállalkozások számát, valamint a módszertani kistérségek szerinti megoszlását. A reprezentativitást biztosította továbbá [Babbie, 2001], hogy sorba rendeztem a vállalkozásokat aszerint, hogy part közeli vagy további településeken helyezkednek el elkülönítve a városban, illetve községekben működőket. A felállított hipotézisek vizsgálata során SPSS 16.0 programcsomaggal dolgoztam fel az adatokat regresszió-analízis segítségével. 3. Eredmények értékelése

57 A Balaton régió különféle, gazdasági és turisztikai adatait elemezve azt tapasztalhatjuk, hogy a régió településein a fejlettséget és jólétet jelző mutatók annál magasabbak, minél közelebb vagyunk a parthoz. A Balaton beruházási jellemzőit feltáró tanulmány [Vanicsek, 2000] a jövedelmek korszerű újraelosztására tett javaslatot a térségben. Az önálló Balaton régió kialakításával szemben a jelenlegi kormányzat legfőbb ellenérve az, hogy túl kicsi, önmagában nem életképes, nem elég nagy az állandó lakosságszám, tehát, hogy egy NUTS 2 szintű régiónak nagyobb gazdasági és társadalmi egységnek kell lennie. A Balaton régiónak a mai törvények szerint nincs saját területe, és így értelemszerűen nem lehet saját alanyi jogú forrása sem. A Balaton térségének nem elsősorban a klasszikus területfejlesztés autonóm gazdasági és szociális keretprogramjára, még kevésbé olyan területrendezési (fizikai tervezési) típusú tervutasításos outputra van szüksége, mint a megyéknek általában, hanem az általa összekapcsolódó régiók és megyék integrált információs rendszerére. Szüksége van a dunántúli régiókat kiszolgáló humán erőforrás gazdálkodási rehabilitációs, oktató-átképző és továbbképző bázisokra, amely vállalkozásiönkormányzati-kormányzati elemekre épül, és a dunántúli térséget a régiók igényei szerint szolgálja ki. A témához kapcsolódó szakirodalom elemzése után empirikus kutatásaimhoz hipotézist állítottam fel, amelyekre egyfelől kvalitatív, másfelől kvantitatív vizsgálatokkal kerestem a választ. A kutatási módszertan fejezetben leírtak szerint alapstatisztikai és lineáris regresszió segítségével próbáltam magyarázatot találni az összefüggésekre. Hipotézis: Azon kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, akiknek cége beszállítóként tevékenykedett már más cégeknél, nem érzik sikeresebbnek magukat az önálló vállalkozásoknál A megfigyelés arra nyert igazolást, hogy a vizsgálatba bevont vállalkozás - amely alacsony foglalkoztatotti létszámmal rendelkezik - beszállítói tevékenységet folytat egy másik vállalkozáshoz, nem minden esetben érzi sikeresnek egy nagyobb céggel történő vertikális kapcsolatrendszer kiépítését. Az eredmények szerint azon kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, amelyek beszállítóként is tevékenykednek más cégeknél, nem feltétlenül érzik magukat sikeresebbnek azoknál, akik teljesen függetleníteni tudják magukat a Balaton térségében. Ez azzal magyarázható többek közt, hogy a turizmusból profitáló térségben a nyári szezon idején túl nem minden vállalkozás képes arra, hogy egész évben nyitva tartson. Megoldás lehet számukra részben, ha beszállítói más cégeknek, amely a szakirodalom szerint is igazolt függő kapcsolatot jelent, azonban sokszor egyetlen kulcsa az egész éves nyitva tartásnak. A vizsgált vendéglátó egységekre ez kevésbé vonatkozik. A háttértelepüléseken lévő vendéglátó egységek létjogosultsága sok esetben megmaradt, mint a közösség találkozásának színtere. A part mentén sokan közülük a nyári szezon ideje alatt tartanak nyitva, és természetesen akadnak olyanok, amelyek a kulturális programok, gyógyüdülőben pihenni vágyók, vagy a helyi lakosok igényeit kielégítve önállóan is kiválóan megállják a helyüket. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben nincsenek nagy ipari komplexumok, vagy nagyvállalatok, mivel a Balaton törvény nem teszi lehetővé ezek működését. A 9 főnél kevesebbet foglalkoztató vállalkozásoknál főként a kiskereskedelemben fordul elő beszállítói tevékenység, ami gyakorta valamiféle függő kapcsolatot jelent

58 A teljes mintasokaságra, nem egyértelmű a kapcsolat. További vizsgálatok alátámasztották, hogy a kiskereskedelmi vállalkozásokhoz képest a vendéglátó vállalkozásoknál kisebb mértékben játszik szerepet a beszállítói tevékenység megléte abban, hogy a vállalkozó sikeresebbnek érzi-e magát a szakterületén (1. táblázat). A vendéglátó vállalkozásoknál a t-próba magas értéke, valamint a beszállítói tevékenység együttható hibaszignifikanciája is magas, azaz az összefüggést elutasítjuk. A kiskereskedelmi vállalkozások esetében a hibaszignifikancia elfogadható, ugyanakkor megjegyezzük, hogy az összefüggés szorosságára utaló determinációs együttható értéke a vendéglátó vállalkozásokra nézve alacsony. 1. táblázat: Lineáris regresszió összesített eredménytáblázata ágazati bontás szerinti vállalkozások beszállítói tevékenységére és a sikerességre vonatkozóan Kiskereskedelmi vállalkozás Vendéglátó vállalkozás Szórás 0,181 0,065 Determinációs együttható 0,7 0,004 Konstans 6,326 6,083 Konstans sztenderd hibája 0,512 0,852 Beszállítói tevékenység együttható Beszállítói tevékenység együttható sztenderd hibája Student féle t-próba eredménye konstans esetében Student féle t-próba eredménye beszállítói tevékenység Szignifikancia konstans esetén Szignifikancia beszállítói tevékenység esetén Forrás: Saját kutatások -0,345-0,151 0,139 0,220 12,366 7,142-2,491-0,685 0,000 0,000 0,014 0,495 A kiskereskedelmi vállalkozásoknak a multinacionális cégekhez, illetve kereskedelmi láncokhoz több lehetőségük van beszállítani. 80%-uk egész évben nyitva tart, ezzel szemben a vendéglátásban tevékenykedők csaknem 40%-ka a szezonális időszakban termeli meg jövedelme nagy részét és a téli évszakban nem üzemel. 186 kiskereskedelmi vállalkozást és 114 vendéglátásban tevékenykedőt kérdeztünk meg, amelyek jól reprezentálták az összes vállalkozót a BKÜ-ben. Kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozó lineáris regresszió egyenlete. Sikeresség=6,326+(-0,345 x beszállítói tevékenység)

59 A vendéglátásban tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozó lineáris regresszió egyenlete. Sikeresség: 6,083+(-0,151 x beszállítói tevékenység) Tézisem szerint azon kiskereskedelemben tevékenykedő vállalkozások, amelyek beszállítóként is tevékenykednek más cégeknél, kevésbé sikeresebbek azoknál, akik teljesen függetleníteni tudják vállalkozásukat. Ez azzal is magyarázható, hogy a nyári szezon idején túl nem minden vállalkozás képes arra, hogy egész évben nyitva tartson. A beszállítói kapcsolat egyfajta függő kapcsolatot is feltételez, ezzel a lehetőséggel a vendéglátó egységek kevésbé tudnak és akarnak élni. A háttértelepüléseken lévő vendéglátó egységek létjogosultsága sok esetben megmarad egész évben, mint a közösség találkozásának színtere. 4. Következtetések, javaslatok Közvetetten gátolja a befektetéseket egy célirányos intézményi háttér, a határozott koordináció, és a gazdaságfejlesztés területén tevékenykedő szervezetek együttműködésének hiánya. Fontosnak tartom a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területi lehatároltságának véglegesítését és egyetlen szervezet gazdasági igazgatása alá vonását. A Balatonnak jelenleg nincs gazdája, ami nagy probléma a fejlesztéseknél, pályázatok benyújtásánál, hiszen egyik jelenleg hatályban lévő regionális besorolásához sem tartozik. Ugyanakkor mindhárom területét érintő régió igénybe veszi a saját forrásait a Balaton fejlesztésére, amely pénzből gyakran másra is kénytelenek költeni saját régiójuk fejlesztése érdekében. A térség mikro, kis- és közepes vállalkozásainak támogatását javaslom központi és helyi szinten megvalósítani (adókedvezményekkel). Állami rendeletekkel már (ideiglenes munkavállalói kiskönyv stb.) próbálták fehéríteni a gazdaságot, de ez semmiképpen nem jelent biztos megélhetést a munkavállalóknak. A multinacionális cégeknek nyújtott kedvezmények miatt a nagyvállalkozások - mivel nincsenek akkora terheik - olcsóbban tudják adni termékeiket és szolgáltatásaikat akár napi 24 órában, amivel a KKV-k nem tudják felvenni a versenyt. Kiemelt terület a térségmarketing fejlesztése a potenciális, vagy tényleges látogatók felé. A balatoni imázs fejlesztése jelenleg hagyományos marketing eszközökkel (reklámok; hirdetések) történik. Amit fontosabbnak tartanék az a szemléletváltás a helyi vállalkozók és turisztikai desztináció lakosai részéről is, ez pedig a érzelem és az értelem együttmozgása. Véleményem szerint azt kell megérteni és tenni érte - ha a turizmushoz kapcsolódó ágazatokban szeretnének jövedelmezően vállalkozni -, hogy a vendég akkor tér vissza, ha a desztináció turisztikai vonzereje mellett becsülettel bánnak vele és szíves fogadást követően, jó szívvel várják vissza. Ami például azt jelentheti, hogy ne a szezon ideje alatt felvert árakkal akarja a vállalkozó az egész éves jövedelmét megkeresni úgy, hogy más-más áron értékesít helyinek és külföldinek. A pénzéért kapja meg a vásárló azt a színvonalú terméket, amit kifizetett. A megváltozott igények és az állami szerepvállalás (üdülési csekk) révén megnőtt az igény azon panziók és szállodák iránt, amelyek kényelmi turizmus igényeit kielégítve mindent egy helyen kínálnak. Azzal lehetne meghosszabbítani a szezon idejét - az üdülőkörzet azon településein is, ahol nincs meleg vizes forrás, ezért a téli hónapokban kevesebben látogatják -, hogy a már meglévő szálláshely-szolgáltatók fejlesztenek, a jelenleg épülők meleg vizes blokkal, szaunával és egyéb szolgáltatásokkal is kiegészítik kínálatukat, megfelelve az átalakult üdülési szokásoknak. Összefogással, például közeli étteremmel együttműködve

60 félpanziós, vagy teljes ellátást kínálhatnak vendégeiknek ezzel kiegészítve és segítve egymás munkáját. Az ilyen irányú fejlesztéseknek van létjogosultsága a háttértelepüléseken is, aminek hatására nemcsak a látogatottság nő, de munkahelyeket is teremt és növeli az ingatlanárakat. Tudni kell azonban, hogy a kereskedelmi és a vendéglátó vállalkozások saját fejlesztési célként csupán a turisztikai szuprastruktúra egy részének (szálláshely; étkezés; ellátás) fejleszthetőségét valósíthatják meg, ez azonban önmagában nem elegendő a turisták vonzására. A fentiek hiánya elriasztó tényező, ezek ma már alapelvárások. A turisták számának és tartózkodásának növeléséhez komplex élménycsomagot kell kínálni, amely feltételez más típusú vállalkozásokkal való együttműködést [Péter, 2010]. Irodalomjegyzék 1. Babbie, E. (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest Péter E. (2010): A vállalkozói kedv értékelése a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben , kutatási jelentés a Laky Teréz Kutatói Ösztöndíj támogatásával 3. Vanicsek M. (2000): A Balaton régió jövedelemtermelését, jövedelem elvonását, befektetési, beruházási jellemzőit feltáró jövedelemmérleg elkészítése, a jövedelmek korszerűsített újraelosztására vonatkozó javaslat és program. Budapest

61 GÖNCZI GABRIELLA (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola): A légi hadműveletek stratégiai tervezésének hatása a vállalati tervezésre 1. Bevezetés PhD kutatásom előfeltevése szerint a katonai és a civil (üzleti, politikai) stratégiaalkotás (stratégiai tervezés) kultúrája (módszerei, eljárásai, alkalmazott eszközrendszere, támogató IT-infrastruktúrája, stb.) folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Ezt a tényt támasztja alá, hogy az üzleti életben egyre nagyobb hangsúllyal jelennek meg a katonai metaforák: egyre több szakirodalomban, menedzsment fórumon, valamint üzleti (vezetői-döntéshozói) tréningeken hivatkoznak a hadművészet nagy gondolkodóira, alkalmazzák az általuk képviselt elveket az üzleti életben. Szun-Ce, Seneca, Napóleon, Clausevitz és többek között Helmuth von Moltke művei már tananyagként szerepelnek a gazdasági jellegű képzésekben is. Jelen cikkben arra vállalkozom, hogy a vállalati és a katonai stratégiaalkotás folyamatának rövid ismertetése után olyan katonai megoldásokat mutassak be, amelyeket alkalmaztak a hadműveleti tervezés során elsősorban a két világháború és az első Öböl-háború tapasztalatait alapul véve és amelyek alkalmazása már megjelent az üzleti életben vagy a megjelenést indokoltnak és várhatónak látom. 2. A vállalatok stratégiai irányításának alapjai A stratégiai gondolkodás az üzleti életben a második világháború után jelent meg. Az élesedő piaci versenyben csak azok a vállalatok maradhattak életben, amelyek határozott célokkal rendelkeztek és lépéseiket ezen célok irányába összehangoltan, erőforrásaikat optimálisan allokálva tették meg. A hetvenes évek olajválsága 25, az újabb és újabb piaci szereplők megjelenése és az egyre gyorsuló változások pedig a vállalati célok kialakításában hoztak újat: a vállalatoknak olyan stratégiai tervezési rendszert kellett kiépíteniük, amely alkalmas volt a sok piaci szereplő tevékenységének figyelembe vételére és a környezet változásainak együttes leképezésére. A vállalati célok kijelölésével párhuzamosan természetesen meg kellett határozni a célokhoz vezető lépéseket, eszközöket, erőforrásokat és erőfeszítéseket is. A vállalati stratégia tehát a környezethez való alkalmazkodás eszköze, amely a vállalati működés megalapozására szolgál azáltal, hogy meghatározza a vállalat jövőképét és kijelöli azt az utat, amelyen haladva a jövőkép elérhető. [Gönczi, o.] A stratégiára azonban számtalan más, klasszikus megfogalmazást is találhatunk. Az enyémmel analóg felfogás Balaton Károlyé a stratégia a vállalat jövőére, a környezethet való alkalmazkodás módjára vonatkozó célok és a célelérés eszközeinek összessége vagy Chikán Attiláé a stratégia a vállalati működés vezérfonala, a vállalati célokat és elérésük lehetséges 25 Az 1973-as olajárrobbanás alapjaiban rendezte át a gazdasági életet, ún. kikényszerített stratégiák egész sorát indukálta, és csak a jól sikerült, a drámaian megváltozott körülményekhez megfelelően adaptálódó piaci szereplők maradhattak fenn. Nehéz nem érinteni a jelenlegi gazdasági-pénzügyi válságot, amely kapcsán szintén megállapítható, hogy csak a hasonlóan jól alkalmazkodó cégek kerülhetnek ki győztesen, vagy legalábbis kevésbé sérülten ebből a szituációból, ami szintén növeli a háború és a piac számtalan analógiáját

62 módjait fogalmazza meg [Chikán, 1995] Barakonyi Károly felfogása inkább a stratégia tervezés folyamatára helyezi a hangsúlyt: az üzleti életben stratégiaalkotáson egy már kitűzött misszióhoz vagy célhoz vezető alternatív utak meghatározását és értékelését, valamint a követendő alternatíva kiválasztását, részletes kidolgozását értjük [Barakonyi, 1999]. Mások marketing oldalról közelítik meg a stratégiát, ebből a szemszögből stratégia alatt piaci pozíciót értünk. A vállalati stratégia a szervezet által nyújtott termékeket és szolgáltatásokat, valamint azokat az iparágakat és piacokat fogja át, amelyeken a vállalat versenyez. A vállalatnak minden működési területen meg kell céloznia megkülönböztető versenyelőny kifejlesztését. [Thompson, 1997]. Az egyik legátfogóbb stratégia megfogalmazást véleményem szerint Heinz Dieter Jopp a Bundeswehr Vezetési Akadémia (Führungs Akademie der Bundeswehr) Biztonságpolitikai és stratégiai tanszékének vezetője fogalmazta meg: Egy jó stratégia összerendezi az eszközöket, az időt, a teret és az eljárásokat a cselekvés központi vezérelve alá- s ezáltal nem lesz más, mint a siker hatékony terve 26 Eljutottunk tehát oda, hogy azt mondhassuk, hogy A STRATÉGIA A VÁLLALATOK SIKERES MŰKÖDÉSÉNEK ZÁLOGA, LEHETŐSÉGET AD ARRA, HOGY A VÁLLALAT ÖSSZEHANGOLT, TERVEZETT, CÉLORIENTÁLT LÉPÉSEKET TUDJON TENNI, MÉG EGY BIZONYTALAN, TURBULENSEN VÁLTOZÓ KÖRNYEZETBEN IS. De nem feltétlenül írott, nyomtatott, számokkal tarkított dokumentumra kell gondolnunk, lehet egy fejben létező elképzelés, amelyet a vezetők gondos mérlegelés után alakítanak ki és váltják át a napi döntések szintjére. Mégis melyek azok a szempontok, amiket a stratégia kialakítása során át kell gondolni? Seneca már az ő idejében három dolgot emelt ki a tervkészítés kapcsán: Mit akarok? Mit tehetek? Mit teszek? Azaz a stratégiakészítés első lépésében át gondolni, hogy melyek azok az irányok, főbb célok ahová el akar jutni a vállalat. Ezt követi a környezet és a saját erőforrások felmérésének a fázisa, azaz mire predesztinálnak a környezeti elemek és a vállalat saját képességei. Ennek ismeretében kerülhet sor a harmadik fázisban a konkrét lépések, programok kidolgozására. A ma használt stratégiai tervezési modellek is gyakorlatilag ezt fogalmazzák meg. A tervezésnek mindig a vállalati küldetésből 27 kell kiindulnia, ezt követően kerül sor a külső környezet (politikai-jogi, makro-gazdasági, kulturális-szociológiai, technológiai környezet, iparági helyzet) elemzésére, azon tényezők felmérésére és előrejelzésére, amelyek befolyással bírnak (bírhatnak) a stratégiai célokra. A környezetelemzést a vállalkozás belső adottságainak pontos és reális felmérésével kell folytatni, hogy felszínre kerüljenek azok a képességek, amelyekre aztán a stratégiát alapozni lehet. A következő fázis a stratégiai célok kijelölése. Ebben először a jövőkép kerül megfogalmazásra: a felső vezetés elképzeli és megfogalmazza azt a jövőbeni helyzetet, ahová szeretné, ha a vállalkozás a tervezési időhorizont végére eljutna. 1. sz. ábra: A vállalati stratégiai tervezés folyamata 26 Manager Magazin 2006/1. Ezeréves receptek (http://www.managermagazin.hu/magazin.php?page=article&id=931; Forrás: saját szerkesztés március 08.) 27 A küldetés az a cél, amit az alapítók a vállalkozás elé tűztek, a vállalkozás létezésének indoka. Mondhatni egy a pripori létező kategória, amelyet felismerni, magunkévá tenni és meg- esetleg átfogalmazni kell a stratégiai tervezéskor. (szerző)

63 Ezután kerülhet sor azon elvárások meghatározására, a stratégiai célok kijelölésére, amelyek teljesülése esetén a vállalat eljut a célállapotba. A stratégiai célokat ezután tovább kell bontani a vállalati gazdálkodás minden területére: a divíziók vagy üzleti egységek (business strategy, strategic business unit) és a funkcionális szervezeti apparátusok (functional strategy) szintjére, ahol sor kerül a konkrét cselekvésprogramok (taktikák) és akciók kidolgozására, amelyek már az operatív végrehajtás alapját képezik. A szervezeten belül több szinten is léteznek stratégiák. A szervezeti stratégia az egész vállalatra vonatkozó, hosszútávra szóló stratégia, amely a vállalat egészére vonatkozik, annak helyét határozza meg az üzleti életben. Az üzleti stratégiák azt határozzák meg, hogy a stratégiai üzleti egységek hogyan versenyezzenek az adott üzletágban. A funkcionális stratégiák a vállalati működés egy-egy funkciójához kapcsolódnak pl. termelés, humánerőforrás. 3. A légi hadjáratok (műveletek) stratégiai szintű tervezésének alapjai A háború sikeréhez, a legtöbb kutató és aktív katonai tervező álláspontja szerint, összhaderőnemi, sőt azon túlmenően ún. interagency 28, (ügynökségek közötti, ügynökségeket átfogó), vagyis, a szűken értelmezett fegyveres erőket meghaladó, a teljes kormányzatot érintő erőfeszítések vezethetnek. Már régi a felismerés, hogy háborút a nemzet (koalíció) és nem a szűken értelmezett fegyveres erők vívják, nyerik meg vagy vesztik el. Mindazonáltal, az egyes szereplők bár összehangolt stratégia alapján tevékenykednek, azért értelmezhetőek az egyes főbb szereplők részstratégiái is. Ilyen stratégia alapján vetik be a légierőt, folytatnak légi hadviselést az egyes háborús célok elérése érdekében. A légierő alkalmazása tervezésének szintjét, az elérendő katonai (politikai) célok nagysága (jelentősége, kiterjedtsége) illetve az alkalmazandó hadműveleti alkalmazási forma 29 határozza meg. A légierő alkalmazásának stratégiai jellegű tervezése a légi hadjáratok 30 szintjén értelmezhető. Ez nem mond ellent a háború tradicionális felfogás szerinti szintjei elméletének, hanem úgy értelmezendő, hogy a hadjárat, mint az összehangolt műveletek sorozatának tervezése és végrehajtása döntően a hadszíntéri stratégia részeként jelenik meg. 2. sz. ábra A légi hadjárat-tervezés fázisai (Forrás: Air Campaign Planning Handbook, Warfare Studies Institute, 2000) A légi hadjárat- tervezés (air 28 ügynökségek közötti, USA kategória 29 Légi hadjárat, (fő) légi műveletek, ütközetek, bevetések, stb. 30 Légi hadjárat: az alkalmazás azon formája, melyet az adott hadszíntéren a légierő egységes elgondolás és tervek alapján, önállóan, vagy más haderőnemekkel együttműködésben, a háború végső (fontosabb közbeeső) célja érdekében folytat. (szerzők)

64 campaigning) fő kérdései elemzésével juthatunk el a légi hadviselés stratégiai szintű tervezéséhez. A tervezési folyamat (ciklus) öt fázisból áll: a hadműveleti környezet elemzéséből; a célok (célpontok) meghatározásából; a stratégiai súlypontok meghatározásából; a légi hadjárat elgondolásának kialakításából; valamint a műveleti terv kidolgozásából. Ahogyan már az előző fejezetben bemutatásra került, a vállalatok stratégiai tervezésének átfogó modellje alapján a tervezési ciklus itt jellemzően négy fázisból áll: a piaci és belső környezet elemzéséből, a fő célok kijelöléséből, a részcélok lebontásából, azaz a piaci kampányok elgondolásából és a konkrét intézkedések (műveleti tervek) megfogalmazásából. Az ábrán is látható lényegi különbségnek tartom, hogy a kiválasztott célok rangsorolása, súlyozása az üzleti életben nem kap akkora szerepet, hogy önálló tervezési lépésként jelenjen meg, holott egyre fontosabb lenne, hiszen a szervezetek zöménél egyre kevesebb erőforrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az összes kitűzött célokat megvalósítsa. Ilyen esetekben felmerülhet a kérdés, hogy mi lehet célravezető, a célok egymás utáni megvalósítása valamilyen rangsor alapján vagy a célok számának csökkentése szintén valamilyen elv, súlyozás alapján. Ebben a fázisban és a többiben is - segítséget nyújthat a vállalati tervezők számára a hadműveleti tervezés gyakorlata. 4. A hadműveleti tervezés elemeinek adaptációja a vállalati stratégiaalkotásba 31 A környezet felmérése A környezet felmérésnek célja megérteni a vállalkozást körülvevő világot, a szűkebb és a tágabb környezetet és azokat a makroszintű trendeket, amelyek hatással vannak a vállalkozásra. Ha a vállalkozás tisztában van a környezetének szereplőivel és a piacon zajló verseny jellegével, úgy tud belépni oda és alkalmazkodni ahhoz, hogy pontosan tudja milyen pozíció milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. A piaci versenyhelyzet megértéséhez véleményem szerint nagyon nagy segítséget nyújtanak a katonai párhuzamok. Az egyszerűség kedvéért két versenytársat vizsgálok, amelyek lehetnek két nemzet a hadviselés világában vagy két vállalat az üzlet világában, mindkét esetben felekként utalunk a szereplőkre. 1. eset: mindkét fél meg tudja támadni a másik stratégiai súlypontját, a modern hadviselésben a két szereplőt egyenrangú félnek nevezik, ilyen volt a hidegháború idején a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok, vagy az amerikai függetlenségi háború idején Észak és Dél, vagy az üzleti életben ilyen egyenrangú fél lehet az üdítőitalok piacán a Coca Cola és a Pepsi Cola. A helyzetre az a jellemző, hogy a hadviselés általában hosszú ideig tart, mindkét oldalon magas költségekkel. Ha az egyik félnek van lehetősége gyorsan, párhuzamos támadásra, az rövidtávon előnyt jelent, amíg a másik fél megteszi a válaszlépést. 31 A vizsgálatot elsősorban John Warden The Prometheus Process c. műve alapján végeztem el. John Ashley Warden III. az Egyesült Államok Légierejének nyugállományú ezredese, az amerikai elnök mellett dolgozó katonai tanácsadó. Sokan a modern légierő-elmélet egyik meghatározó alakjának tartják, aki az 1991-es Irak elleni szövetséges erők légi hadjáratának főtervezőjeként vonult be a történelembe. A gyakorlati tevékenységen kívül oktat is, vendégprofesszorként rendszeresen oktat katonai és civil egyetemeken. Nuygdíjazása után megalapította a Venturist nevű céget, amellyel kielmelkedő sikereket ért el a stratégiai tanácsadás területéen

65 2. eset: az egyik fél meg tudja támadni az ellenfelek stratégiai súlypontjait, míg a többiek nem képesek őt megtámadni illetve neki komoly veszteségeket okozni. Ebben a helyzetben volt például az Amerikai Egyesült Államok a második világháború alatt, az ellenségeik nem sokat tehettek, megpróbálták védeni saját területüket illetve támadni vagy megzavarni a szövetséges szállításokat. Az üzleti világban a Microsoft hasonló pozícióra tett szert, úgy tud működni, hogy a saját területük nemigen van kitéve hagyományos támadásnak. Bár ez a csaknem sebezhetetlenség sem állandó, folyamatosan figyelni és elemezni kell a környezetet, hogy mi az, ami veszélyezteti ezt a helyzetet. 3. eset: az előző eset a versenyben részt vevő többi vállalat szemszögéből, ők nem képesek hatással lenni a fő versenytársak stratégiai súlypontjaira, míg maguk sebezhetők, állandó fenyegetésnek vannak kitéve. Érdekes hadtörténelmi példa erre Irak helyzete az 1991-es Öböl-háborúban. Amikor megtámadta Kuvaitot, az 1-es esetben ismertetett pozícióba került, egyenrangú volt a szomszédaival, támadást senki nem indított ellene. Amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, Irak pozíciója meggyengült és gyenge helyzetben találta magát, az amerikaiak minden stratégiai súlypontot támadni tudtak, míg Irak semmit nem tehetett. Az üzlet világában azok élhetik túl ezt a helyzetet, akik feladják a küzdelmet és a verseny egy másik, szabad területére vonulnak. 4. eset: olyan helyzet, ahol az összes szereplő taktikai szinten működik, stratégiai irányok vagy elképzelések nélkül. A felek között majdhogynem állóháború alakul ki, magas költségek és alacsony eredmények mellett. Hadtörténelmi példa erre a helyzetre az Egyesült Államok szerepe a Koreai-háborúban, ahol a kínaiak és az amerikaiak kölcsönösen nem támadták egymás stratégiai súlypontjait. Az üzleti életben a kiskereskedések ebben a helyzetben versenyeznek, ahol túléléshez mindegyiküknek teljesíteniük kell az alapvető minőségi és esztétikai feltételeket, a taktikai szintű verseny középpontja az ár. A jövőkép és a stratégiai célok kiválasztása A környezet felmérése és jövőbeni állapotának a minél pontosabb előrejelzése után vállalkozhat a szervezet arra, hogy önmaga számára jövőképet fogalmaz meg: elképzeli azt a helyzetet, állapotot, amit a jövőben el kíván érni, ahová eljutni szeretne. Ez az állapot azonban nem stabil, változik a rendszert alkotó elemek változásának és egymásra hatása eredményeképp. A vállalat akkor működik sikeresen és célorientáltan, ha a környezet, mint rendszer elemeit befolyásolni képes annak érdekében, hogy számára kedvező jövőképet hozzanak létre. A külső és belső környezeti rendszer befolyásolásának kulcsa Warden szerint a rendszer súlypontjai: a rendszer nagy értékű, központi elemei, amelyek megváltozása nagyobb hatással van a rendszer egésze szempontjából, mint bármely más elemé, azaz komoly hatóerővel bírnak a rendszeren belül. Ha a vállalat vagy a hadvezetés ezeket a súlypontokat veszi célba és alakítja az elvárások alapján, komoly esélye van a jövőkép elérésére az erőforrásai szétforgácsolása nélkül. De melyek ezek a súlypontok? Warden modelljében minden rendszer egy ötkörös séma alapján épül fel, amelynek középpontjában vezetés áll (amely irányt mutat a rendszer számára), a következő gyűrű a folyamatok (amelyek lehetővé teszik a rendszer működését), a következő az infrastuktúra (amely egyben tartja a rendszereket), a következő gyűrűt az emberek alkotják (a rendszer tagjai) és a külső gyűrű az akció egységek szintje (amelyek feladata a rendszer védelme, helyreállítása). A rendszerben igazán nagy hatást a belső körök kiválasztásával és befolyásolásával lehet elérni, ezek a változások tovagyűrűznek a

66 rendszeren. A külső körök célpontként való megjelölése két okból sem szerencsés, túl sok objektum tartozik ide, ami komoly támadó energiákat feltételez, másrészt a behatás viszonylag könnyen orvosolható ráadásul befelé nem terjed tovább, azaz a következmény valószínűleg kisebb lesz. 3. sz. ábra: Warden ötgyűrűs célpont-tervezési modellje (Forrás: AFDD 2-1. Air Warfare, USAF) Hogyan hasznosítható az ötgyűrűs modell a hadviselés világában? Az 1991-es Öbölháborúban a terv Iraknak, mint rendszernek a megváltoztatása volt oly módon, hogy megfeleljen a kívánt rendszerhatásoknak: vonuljon ki Kuvaitból, legyen működő belső rendje, de ne legyen képes végrehajtani támadásokat a szomszédai ellen, de legyen képes megvédeni magát. A rendszer megváltoztatása érdekében a szövetséges haderők az iraki célpontokat az alábbiak szerint támadták. Lényeges súlypontok Kívánt hatás Érdemi intézkedés Időkeret Szaddám Husszein Hatástalan vezetés a háború során Fizikailag kiiktatva, cselekvésképtelen A háború első 24 órája Villamoshálózat Alig vagy egyáltalán ne legyen áram az országban Kialszanak a fények Bagdadban (és a többi nagyobb A háború első órája a Bagdadban; az ország többi részén Utak és hidak Tisztek Légvédelem Legyen nehéz a földi mozgás A tisztek ne érintkezzenek Szaddámmal Ne legyen képes ellenállni az USA légicsapásainak városban) Elégtelen utánpótlást kapnak a kimerült iraki haderők Dezertálások, egységek megadják magukat, lázadások Kevés vagy semennyi veszteség az USA légierejében 3-5 nap Eredmények az első héten; egyértelmű siker három hét alatt A háború ideje alatt Első tizenkét óra forrás: John Warden Prometheus Process, Concept Summaries p. 53. Venturist Inc. Hogyan hasznosítható az ötgyűrűs modell az üzleti világban? Először is emlékeztet minket arra, hogy mindig rendszerrel van dolgunk, legyen az ország, piac vagy egy vállalat

67 Másodszor a modell megmutatja a rendszer alkotórészeinek relatív értékét. Ha például egy vadonatúj terméket kívánunk piacra dobni és az első darabot egy ismeretlen személy veszi meg, a vásárlás hatása csak a közvetlen árbevétel lesz. Ha azonban egy híres sportoló vagy színész vásárolja meg, az első eladás valószínűleg több további eladást fog generálni, mint az első esetben. Stratégiai mutatószámok meghatározása A stratégiai mutatószámok meghatározásának az a célja, hogy mérhetővé tegye a stratégia elérésének sikerességét. Olyan mérőszámokra van szükség, amelyek egyfelől leképezik a stratégiai fontosságú területek mindegyikét, másfelől össze tudják kapcsolni a stratégiát a taktikai intézkedések szintjével, kimutatják, hogy azok közvetlenül vagy közvetve milyen mértékben segítik az átfogó stratégiai lépéseinket. Stratégiai lépések azok, amelyek a jövőképpel függnek össze, például a győzelem kivívása egy háborúban vagy a vállalati érték növekedése egy időszakban. Taktikai lépések azok, amelyek a szervezet konkrét tevékenységeivel függenek össze. Ideális esetben a taktikai lépések stratégiai sikerhez vezetnek, rosszabb esetben azonban ennek az ellenkezője is bekövetkezhet. Például a második világháborúban a németek meg voltak győződve arról, hogy győztek, amikor elfoglalták a Szovjetunió egyharmadát és Moszkva előtt álltak. Valójában azonban ez a területszerzés csalóka mérőszáma volt a sikernek, a szovjet kormány súlypontjai érintetlenek maradtak, míg az elfoglalt területeken át történő ellátás egyre nehezebb lett és egyre több energiát emésztett fel. A hadviselésben a stratégiai siker fő mérőszáma lehet a béke elérése, ami nem esik egybe szükségszerűen a megnyert ütközetek számával, gondoljunk csak arra, hogy a vietnami-háborúban az észak-vitenamiak csaknem minden csatát elveszítettek az amerikaiak ellen, végül mégis kivívták a békét, amelyért harcoltak. Amennyiben tehát a stratégiai siker abszolút mérőszáma a béke elérése, ehhez olyan stratégiai mutatók tartozhatnak, mint például a háborúzó felek közti diplomáciai, kereskedelmi és turisztikai kapcsolatok, a hadműveleti körzet és a hátországok infrastrukturális állapota, a lakosság mentális állapota. Az üzleti életben a siker abszolút mérőszáma lehet, hogy a vállalati érték növekedett-e. Robert Kaplan és David Norton kiegyensúlyozott stratégiai mutatószám-rendszerében [Kaplan-Norton, 1998.] ehhez a stratégiai mutatószámokat legalább a következő négy területen kell képezni: vevői nézőpont (pl. piaci részesedés, piaci növekedés, vevői elégedettség), belső folyamatok nézőpont (pl. termék, anyag és információ-áramlás, átfutási idők, meghibásodások), tanulás-fejlődés nézőpont (pl. innovációk száma, munkavállalók fejlődése, elkötelezettsége) és pénzügyi nézőpont (pl. nyereség, részvényárfolyam). Érdekes és tanulságos lehet annak a vizsgálata, hogy az előbb bemutatott kiegyensúlyozott stratégiai mutatószám-rendszer alkalmazható-e a hadviselés világában. Véleményem szerint igen. A vevői nézőpont értelmezhető lehet területi nézőpontként, azaz hogy sikerült-e visszafoglalni az elhódított területet vagy sikerült-e a területszerzés, ha ez volt a stratégiai cél és milyen annak infrastrukturális állapota. A belső folyamatok nézőpontja megfeleltethető az újrainduló politikai (kormány, közrend) és gazdasági folyamatoknak (termelés, ipar, szolgáltatások, kereskedelem). A tanulás és fejlődés nézőpont lehet a harcoló felek döntéshozóinak, harcoló alakulatainak és lakosságának mentális és morális állapota, annak változása. A pénzügyi nézőpont pedig lehet a konkrét fizikai károkozás mértéke például hány épület és város dőlt romba, hány termelő üzem és logisztikai útvonal ment tönkre és mennyibe kerül mindezek helyreállítása, működőképessé tétele

68 Pénzügyi nézőpont veszteségek a helyreállítás költségei Területi nézőpont elfoglalt területek nagysága szerepe Népesség nézőpont lakosság létszáma érzelmi sokk Folyamatok nézőpont gazdasági kereskedelmi 4. sz. ábra: Stratégiai mutatószámrendszer a hadviselésben forrás: saját szerkesztés 5. Befejezés Biztos vagyok benne, hogy jelen cikk elolvasása után is lesznek, akik nehezen tudják megérteni, hogy egy célpont bombázásának bármi köze lehet ez üzleti világhoz. Nincs is mindaddig, amíg két gondolatot magunkévá nem teszünk: rendszereket (piacokat, vállalatokat) kell megváltoztatnunk és fenn is kell tartanunk ezt a változást, ha sikeresek akarunk lenni; másrészt, egy rendszer megváltoztatásához energiánkat annak súlypontjaira kell összpontosítanunk. A háború világában az összpontosított energia negatív, míg az üzleti életben pozitív energiát adunk át, termékek, ötletek, reklám, telefonos eladás, illetve pénz formájában annak érdekében, hogy növeljük annak a piacnak az energiáját, amelyet a magunk igénye szerint szeretnénk megváltoztatni. A háború világában az ellenség energiájának csökkentésért kapott jutalom azon stratégiai céljaink megvalósítása, amelyekhez arra van szükség, hogy az ellenség ne jelentsen veszélyt vagy legalábbis kisebb veszélyt jelentsen. Az üzleti életben a jutalom a profit, az elismerés, és nagyobb elismerés a piac részéről a célpiacon kifejtett erőfeszítéseinkért. Ha elgondolkodunk ezeken, akkor tegyünk meg mindent, hogy a megfelelő szinten kezeljük a gondolatokat és ne próbáljuk a hadviselésből egy az egyben átültetni azokat az üzleti világra. Irodalomjegyzék 1. Air Force Basic Doctrine, Air Force Doctrine Document 1. [1997.] Alabama, Headquarters Air Force Doctrine Center, Maxwell AFB 2. Air Warfare, Air Force Doctrine Document 2-1. (first draft) [1998.] Alabama, Headquarters Air Force Doctrine Center, Maxwell AFB 3. Ansoff H.I [1979.]: Strategic Management, The MacMillan Press 4. Barakonyi Károly [1999.]: Stratégiai tervezés, Nemzeti Tankönyvkiadó 5. Chikán Attila [1995.]: Vállalati gazdaságtan, KJK Aula

69 6. Dr. habil. Krajnc Zoltán - Gönczi Gabriella [2009.]: A légi hadjáratok (műveletek) stratégiai szintű tervezésének és az üzleti (vállalati) stratégiaalkotásnak a konvergenciája (egy PhD-témaválasztás indoklása), Repüléstudományi Közlemények Különszám Április 7. Gönczi Gabriella [2006.]: A controlling alapjai, Dunaújvárosi Főiskola Főiskolai Kiadó 8. Hadtudományi Lexikon [1995.] Magyar Honvédség és Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, főszerk.: Szabó József 9. Joint Strategy Review [1999.] Washington, DC: The Joint Staff, 10. Marosán György: Stratégiai menedzsment Műszaki Könyvkiadó 11. Melinger, Phillip S. [1996. Spring]: The ten propositions regarding of the Air Power, In.: Air Power Journal 12. P. Kotler [1999.]: Marketing menedzsment, Műszaki Könyvkiadó 13. Srategic Assessment [1998.] Engaging Power for Peace Washington, D.C.: Institute for National Strategic Studies, National Defense University 14. Warden, John [1995. Spring] Enemy as a system, In: Air Power Journal, 1995 Spring, http//www.airpower.maxwell.af.mil/airchronicles/apjindex.html

70 DALOS-KOVÁCS GABRIELLA (Széchenyi István Egyetem): Kihívások az infokommunikációs szolgáltatások piaci bevezetésénél 1. Bevezetés Dolgozatomban ismertetni szeretném a nemzetközi távközlési trendeket, fejlődési irányzatokat, a hazai piac jellemzőit árbevétel és piaci szerkezet alapján. A telekommunikációs vállalatok versenyképességét napjainkban, az új termékvonalak, új innovatív szolgáltatások piaci bevezetése, sikere határozza meg. Szeretném bemutatni a termékfejlesztés sajátos folyamatát, infokommunikációs szolgáltatások jellemző életciklusát, a szolgáltatások piaci bevezetésének főbb dilemmáit, sikertényezőit. 2. Távközlési trendek, fejlődési irányzatok. A mai világban szinte már el sem tudjuk képzelni az életünket telekommunikációs szolgáltatások nélkül. Természetessé vált a mobiltelefon és az internet használata, ha gyorsan információhoz szeretnénk jutni, legyen szó friss hírekről, időjárásról vagy közösségi oldalakon megosztott tartalmakról. De ugyanilyen általánosnak és természetesnek számítanak a sokcsatornás televíziós csomagok. A kutatók szerint a távközlési piac összességében lassan telítődik. Egyedül a mobilinternet piaca mutatott dinamikus fejlődést az utóbbi egy évben. A vezetékes platformokon szolgáltatást nyújtó operátorok számára ezért kulcsfontosságúvá vált, hogy megjelenjenek ezen a piacon is, kombinált vezetékes és mobilinternet-szolgáltatást biztosító csomagok -kal. A hangpiaci bevételek csökkennek, a vezetékes internetben és a fizetős tévészolgáltatásban azonban még van némi potenciál. A "csomagolás" részben tehát szolgáltató oldali kényszer, de egyben kereslet oldali elvárás is - mutattak rá a BellResearch (1) elemzői. A legfőbb érv a költségcsökkentés és az egyszerűbb, átláthatóbb számlázás iránti igény. A jövőben azok a szolgáltatói modellek lehetnek sikeresek, amelyek képesek a szolgáltatásokat összecsomagolni, nyilvánvalóan a felhasználói igényeket figyelembe véve. Ebben a piaci környezetben a szolgáltatók egyre inkább csak a versenytársak rovására képesek növekedni, aminek elsődleges eszköze - és így a legfontosabb lakossági távközlési piaci jelenség - a még erőteljesebb elmozdulás a szolgáltatáscsomagok irányába. 3. A magyar távközlési piac A telekommunikációs szolgáltatások piaca 2007-ben elérte mindenidők csúcsát és azóta csökkenő trendet mutat. A jövő a következő generációs hálózatokon, több platformon nyújtott komplex, integrált szolgáltatásoké lehet októberben, azzal egyidejűleg, hogy a

71 gazdasági világválság Magyarországon is éreztetni kezdte a hatását, a BellResearch átfogó keresleti kutatássorozata, a Magyar Infokommunikációs Jelentés alapján világossá vált, hogy a 2009-es esztendő drámaian különbözik a korábbiaktól a távközlési cégek számára legalábbis. És ezt ráadásul még nem is tulajdoníthatjuk a válság hatásának az utóbbi következményeit egyelőre még becsülni is nehéz volna (1.ábra). 1.ábra: A távközlési szolgáltatások teljes piaca, [nettó, milliárd Ft] 1 Forrás: BellResearch [2009]: Magyar Infokommunikációs Jelentés (1 Az adatok nem tartalmazzák a nagykereskedelmet, a szolgáltatók külföldről származó bevételeit és a szolgáltatók konszolidált bevételeit.) Akadt pozitív momentum is a piacon, mely például 2008-ban az értékesített SIM-kártyák rekord növekedése. A 15 évnél idősebb lakosság háromnegyede már elérhető mobiltelefonon, sokan akár több készüléken; mindeközben egyre több SIM-kártya jelenik meg a távközlésiinformatikai eszközökben is. Hasonlóan pozitív vélekedésre adott okot, hogy a Magyar Telekom bejelentette nagyszabású NGN hálózatfejlesztési koncepcióját, amelynek keretében öt éven belül 1,2 millió háztartásba húzhatják be a száloptikát vagy vezetik be a Eurodocsis 3.0-at a kábelen. Sőt, 2008-ban robusztus maradt a lakossági internet penetráció bővülése: míg 2007-ben csupán minden negyedik háztartás [27 százalék] fizetett elő internethozzáférésre, addig a 2008-ban ugyanez az arány már 36 százalék volt. A vezetékes szolgáltatások piacán három inkumbens szolgáltató, valamint három alternatív szolgáltató (jellemzően a legnagyobb kábeltelevíziós társaságok) a meghatározó a magyar piacon. Az üzleti szféra trendjeinek bemutatásához, a vezetékes szélessávú előfizetések penetrációját vesszük alapul, mely előfizetések száma 25 ezerrel nőtt, így év végére 1,742 millióra emelkedett, 2011.február végére. Az egykori monopolszolgáltatók, a vezető alternatív szolgáltatók, és a legnagyobb kábeltelevíziós társaságok önkéntes adatközlésére épülő NHH gyorsjelentése szerint a hagyományos telefonvonalon szélessávú ADSL-internetszolgáltatásra előfizetők száma

72 decemberben maradt 809 ezer volt november végén. Az ADSL-előfizetések száma 2008 végén 796 ezer volt. A szélessávú internetre kábeltelevíziós hálózaton keresztül előfizetők száma decemberben az NHH becslései szerint mintegy 25 ezerrel 958 ezerre nőtt, így az úgy nevezett kábelmodemes előfizetések száma egy év alatt 216 ezerrel növekedett. A gyorsjelentésben szereplő - legnagyobb - kábelszolgáltatók a kábeles piac százalékát fedik le és az ő ügyfélszámuk decemberben 776 ezerről 798 ezerre nőtt (2). A növekedés bővülésének oka lehet, hogy a kábeles hálózaton keresztül, telefon szolgáltatás is igénybe vehető, az internet szolgáltatás mellett. 2. ábra: A távközlési szolgáltatások piacának szerkezete 2008-ban Forrás: BellResearch [2009] Magyar Infokommunikációs Jelentés Az üzleti szolgáltatásokban a távközlési szereplők kitörési lehetősége az IT-területekre való behatolás, a lakossági piacon a tv-multimédia és az internet, ahol a pálya még nem lefelé vezet. Minderre a konvergencia ad lehetőséget, amely a korábban szigorúan elhatárolt versenypiacok választóvonalait visszafordíthatatlanul elmosta (2.ábra). 4. A távközlési szolgáltatások iránti kereslet sajátos jellemzői A távközlési szolgáltatások iránti kereslet legfőbb jellemzője, hogy a hozzáférésnek és a használatnak külön ára van, így a kereslet kettébontható hozzáférési és forgalmi keresletre. A fogyasztó az előfizetés árában a hívásindítás és -fogadás lehetőségét fizeti meg, a forgalmi díjban pedig a konkrét telefonálással töltött időt. Tehát a távbeszélő szolgáltatásokra való előfizetés teremti meg a lehetőséget a hívások lebonyolítására, így az előfizetés megléte előfeltétele a hívásoknak, azaz a hozzáférési kereslet a forgalomból származtatott kereslet

73 A távközlési szolgáltatások iránti kereslet a fogyasztót egy kétfázisú döntési folyamat elé állítja. A fogyasztó ugyanis először arról dönt, hogy előfizessen-e egyáltalán a szolgáltatásra, majd amennyiben előfizetett, arról hoz döntést, hogy milyen mértékben használja a szolgáltatást. Bár ez a két döntés történhet szimultán és időben egymástól elkülönülten is, de a fogyasztótól mindenképpen két különálló és mégis összefüggő döntés kinyilvánítását kívánja meg. A távközlési szolgáltatás igénybevételéhez két fél a hívó és a hívott együttes fogyasztása szükséges, azaz egy adott hívás nemcsak a közvetlenül keresletet támasztó hívó fél számára jelenthet hasznosságot, hanem a közvetetten érintett hívott félnek is, aki az így nyert hasznosságért (a bejövő hívásokért) nem fizet, az ezzel járó pozitív külső gazdasági hatást nevezzük hívási externáliának. A távközlési kereslet további sajátossága, hogy a kereslet önmagát is generálja, azaz egy adott hívás a későbbiekben további kapcsolatfelvételt tehet szükségessé, ezzel újabb hívás(oka)t generálva (például visszahívásokat). A távbeszélő-szolgáltatások esetében lényeges, hogy hálózatos iparágról van szó, azaz a fogyasztó az előfizetéssel teremti meg a lehetőséget a hálózathoz való csatlakozáshoz. A fogyasztó számára a hálózathoz való csatlakozás értéke nem független attól, hogy hányan csatlakoztak már korábban a hálózathoz, azaz mekkora a hálózat mérete. Az, hogy a telefonhálózatnak köszönhetően hány embert tud elérni, illetve hányan tudják őt elérni, befolyásolja azt, hogy mennyiért éri meg előfizetnie a szolgáltatásra ez a hálózati hatás.(3) 5. Termékfejlesztés, termékéletciklusok 5.1. Termékfejlesztés folyamata, szerepe A vállalatok bevételeiket hosszú távon új termékek, szolgáltatások kifejlesztésével és új piacok meghódításával is kell hogy növeljék. A vállalatok jövőjét nagy mértékben befolyásolja a termékfejlesztés, mivel a forgalom a tovább fejlesztett vagy a már meglévőt helyettesítő termékkel tartható fenn illetve növelhető (4). A termékfejlesztés tevékenysége sorrendben: Termékötlet keresése. A termékötletek szelektálása, értékelése és kiválasztása. Termék koncepció kialakítása, tesztelése. Értékelemzés (funkció/kötség). Gazdaságossági elemzés, stratégiai marketing terv, műszaki fejlesztés. Prototípus kialakítása. Piaci tesztelés. Piaci bevezetés. Piaci bevezetési terv és annak előkészítése

74 Termékfejlesztés típusai(piacfejlesztő vs termékfejlesztő stratégia) Új piacon új/ismeretlen termék bevezetése Régi piacon új/ismeretlen termék bevezetése A termékfejlesztés szerepe a vállalat életében Az új termékfejlesztés témaköre szorosan összekapcsolódik a szervezeti innováció témájával, akár a szervezeti innováció egyik megjelenési formájának is tekinthetjük. Ez a felfogás Schumpeter felfogására vezethető vissza, mely szerint az innováció lehetséges megnyilvánulási formái (5) Termékéletciklus jellemzők A telekommunikáció egy gyorsan változó piac, mely meghatározza a szolgáltatások tipikus életgörbéjét. Geoffrey Moore könyvében (6) a technológia vezérelt életciklus menedzsment szerint, 5 féle termékelfogadói csoportot különböztet meg (3.ábra). 3.ábra: High-tech termékéletcilus, termékelfogadás Forrás: Geoffrey A. Moore, Crossing the chasm (1991),p A termékelfogadás szakaszai A termékelfogadás a termék kipróbálásával, vagyis a próbavásárlással kezdődik. Az, hogy erre a termék bevezetésétől számítva mikor kerül sor, leginkább a fogyasztó újdonságok iránti nyitottságának kérdése. Ebből a szempontból ugyanis megkülönböztethetjük: Újítók (Innovators): ők az újdonságok első kipróbálói, akik szívesen látnak minden új terméket vagy szolgáltatást, korán felfedezik azokat és nem félnek egyből megvásárolni vagy igénybe venni őket. Az innovátorok a vásárlók egy nagyon szűk rétege, azonban sok esetben trendkövető magatartásuk miatt követendő példává lépnek elő a többi fogyasztó szemében

75 Korai elfogadókat(early innovators): ők már valamivel óvatosabbak az újítóknál, némi tájékozódás után azonban nem haboznak kipróbálni az újdonságokat. Inkább csak az első reakciókra, tapasztalatokra várnak, de nem akarnak lemaradni a divathullámokról, ezért a termékbevezetés korai szakaszában vásárlóvá válnak. Ha ezt a csoportot sikerül egy frissen bevezetett terméknek vagy szolgáltatásnak megnyernie, akkor általában jelentősen felgyorsul és széleskörűvé válik elfogadása. Korai követőket (Early Majority): ők mindenképpen biztosra akarnak menni, ezért megpróbálják egyszerre elkerülni a korai kipróbálás miatti kockázatot és a kései használatbavétel okozta hátrányokat is. Így ügyesen egyensúlyozva akkor vásárolják meg először a terméket, amikor az már kellően kiforrott és tesztelt, ugyanakkor életpályája még felfelé ível, tehát messze nem tekinthető elavultnak. Kései követőket (Late majority): ők a termék érettségének tetőfokán válnak felhasználóvá. Legtöbbször vagy túlzottan körültekintőek, és csak már befutott és sikeres termékben bíznak, vagy tájékozatlanságuk miatt későn értesülnek az újdonságról. Lemaradókat (Laggards): ők a későn ébredők, akik akkor fedeznek fel egy terméket vagy szolgáltatást, amikor az már a hanyatlás szakaszában van, azaz lassan elkerülhetetlenné válik kivonása a piacról. Ez a csoport leggyakrabban információ- vagy pénzhiány miatt nem tudja kipróbálni az újdonságokat, esetleg olyan mértékben óvatos, hogy utolsóként csatlakozik a felhasználók táborához. Jellemző, hogy mire a lemaradók bekapcsolódnak egy termék életébe, az újítók és a korai elfogadók már egy alternatív megoldás előnyeit tesztelik. 6. A termékfejlesztés dilemmái A termékfejlesztés meghatározó tényezője, a tudásintegráció kapcsán, hogy a tevékenység hozzáadott értékét jelentős mértékben tudásfelhasználás adja. A termékfejlesztés elvégzéséhez szükséges tudás a szervezet különböző részeiben illetve a szervezet tagjainál van. A termékfejlesztés jellegéből adódóan jelentős mértékű a tacit tudás szerepe. Valamint a tevékenység eredménye növeli a szervezet értékteremtő képességét. A termékfejlesztési team vezetésének sikertényezői: - a legjobb szaktudással rendelkező szakértők részvétele, - a tagok motiválása, úgy hogy előfordulhat a szervezeti felépítés kapcsán, hogy a termékmenedzser nem közvetlen felettese a szakértőnek, - a felsővezetői támogatása elérése, alapvető fontosságú, - probléma, elakadás esetén, pontos eszkalációs pontok meghatározása, a folyamatban, - a termék a lehető legnagyobb készültséggel kerüljön a piacra,

76 7. A piaci bevezetés sikertényezői A vállalat a terméknek stratégiai fontosságot tulajdonítson. A külső és belső kommunikációban is megerősítésre kerüljön a termék és a vállalati célok kapcsolatrendszere. Felsővezetői támogatás alapvető tényezője a sikernek. Termék tesztelés esetén, fontos az eredmények visszacsatolása. Valamint döntés a jövőbeni célokról. Probléma esetén akár a beszállító bevonása is szükséges lehet. 8. Összefoglalás, következtetések Az infokommunikációs iparág kiemelt szerepet játszik a válság leküzdésében, hiszen a gazdaság motorjaként javítja a hatékonyságot és növeli a foglalkoztatottságot különösen most, amikor más meghatározó iparágak visszafogják beruházásaikat. Ma Magyarországon is az értéknövelt szolgáltatásoké a jövő, illetve ebben rejlik a vállalatok további növekedésének lehetősége. Magyarországra némi fáziskéséssel gyűrűznek be a világgazdaság tendenciái, azonban a távközlési szektor, illetve a szolgáltatások köre nyugateurópai szintű fejlettséggel rendelkezik. A távközlési iparág jövőjét a vezetékes hálózatokat birtokló hagyományos szereplők és az online piac feltörekvő újoncai közötti verseny alakítja majd. Mindez a kommunikációs szolgáltatások elkerülhetetlen konvergenciájához vezet. A távközlési cégek egyre közelebb kerülnek az internetes szolgáltatásokhoz. - Christopher Mattheisen, a jövő egyik kulcsát az innovációra nyitott szemléletben látja. (Nyíri Kristóf, 2001) Innováció nélkül, az új szolgáltatásokkal történő piacra lépés nélkül egyetlen vállalat sem tarthatja meg vezető pozícióját a piacon. 9. Fogalmak, rövidítések, NGN (next generation network): újgenerációs hálózatok. A különböző távközlési hálózatok konvergenciája egységes protokollon alapuló, intelligens, a szolgáltatások kialakítása szempontjából rugalmas hálózat kialakulásához vezet. Az NGN megjelenését és elterjedését az egységes IP protokoll alapú átviteli technológia általánossá válása és a hálózatok konvergenciája teszi lehetővé. Infokommunikáció: az informatika (számítástechnika) és a kommunikáció (távközlés) konvergenciáját, integrálódását fejezi ki. ADSL: Az ADSL (Asymmetrical Digital Subscriber Line) technológián alapuló szolgáltatás a meglévő közcélú távbeszélő-előfizetői hálózatba telepített sodrott érpárt felhasználva a hagyományos telefon-, ill. ISDN2 típusú szolgáltatás felett nagysebességű, aszimmetrikus adatátviteli képességet biztosít. SIM kártya: Előfizető-azonosító egység (Subscriber Identity Module). Műanyag kártyán

77 található kisméretű, egyszerű integrált áramkör. A mobilkészülékbe helyezve az előfizető azonosítására használják. A SIM-kártya a mobilkészülék részegysége. Biztonsági, valamint az előfizetőre vonatkozó adatokat és algoritmusokat tartalmaz. NHH: Nemzeti Hírközlési Hatóság, jelenleg NMHH Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Irodalomjegyzék 1. BellResearch: Magyar Infokommunnikációs jelentés NMHH Vezetékes gyorsjelentés 3. BÖLCSKEI VANDA [2010]: A távbeszélő-szolgáltatások keresleti modelljeinek áttekintése különös tekintettel a vezetékes és mobilszolgáltatások közötti helyettesítés becslésére Közgazdasági Szemle, Verseny és szabályozás LVII. évf., június ( o.) 4. Kotler-Keller [2006]:, Marketing management, ISBN: , o. 5. Schumpetert idézi: Józsa-Kiss 1993,Józsa László (2003): Kis- és középvállalkozások marketingstratégiája az EU küszöbén. In: Beszteri B. sz.: Európaiság és magyarság tanulmánykötet, I. kötet. MTA VEAB, ISBN o. 6. Geoffrey A. Moore: Crossing the Chasm: Marketing and Selling High-tech Products to Mainstream Customers(1991, revised 1999) -Harper Business Essentials,ISBN

78 GELENCSÉR PÉTER (Kaposvári Egyetem) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola) BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (Dunaújvárosi Főiskola): A vállalkozások és az adómorál 1. Bevezetés Az emberek lehetőségeikhez mérten csökkenteni próbálják adókiadásaikat, optimalizálják adójukat. A törvényes eszközökkel adót csökkentők csupán kihasználják az adórendszer adta lehetőségeket. A legális és illegális módszerek közt viszont a legtöbben nem tudnak különbséget tenni, így a kiskapukat kihasználók is belecsúszhatnak az adócsalásnak minősülő esetekbe, nem csak a szándékos adóelkerülők. Az adófizetők egy része képes jövedelmét elrejteni, így helyettük is az adózók másik része fizet. A vállalkozók nagyobb mértékben képesek jövedelmük részbeni vagy teljes eltitkolására, mint a velük azonos jövedelmet elérő alkalmazottak. Ez nemcsak a közteherviselés torzulását okozza, de az egyenlőtlenség tovább rontja az adózási morált.[ MNB-Szemle, április] Az elmúlt évek során tovább romlott a vállalkozói adómorál. Az adóhátralékok mértéke és a hátralékot halmozók száma évről évre növekszik, jelentős bevételkiesést okozva ezzel a költségvetésnek. A feketelista.hu legújabb, 2010 negyedik negyedévéről szóló összesítése szerint közel kétezer vállalkozás tartozik százmillió forintnál magasabb összeggel a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak.[www.feketelista.hu] Könnyű lenne azt állítani, hogy az elmúlt évek gazdasági eseményei miatt romlott az adófizetési hajlandóság, a válasz azonban ennél összetettebb. A fizetési morál függhet az adófizetési kötelezettség hiányos ismeretéből, vagy a szankcióktól való félelem hiányából. Javítható-e az adófizetési hajlandóság az adók csökkentésével, vagy a büntetési tételek emelése a megoldás? Kutatásunk során az adóelkerülést generáló tényezőket vizsgáltuk, megoldásokat kerestünk a vállalkozói adófizetési morál javítására. A költségvetési bevételek növelésére több módszer létezik. Az adók számának, mértékének emelése azonos adóalany esetén növeli ugyan költségvetés bevételét, viszont a növekvő adóteher hatására csökkenhet az egyén vállalkozói kedve, nőhet az adóelkerülés kockázati prémiuma, így csak átmeneti lesz az adóbevételek növekedése. Ezzel szemben az adóterhek csökkentése azonos számú adóalanytól az állami adóbevételek apadását okozza, de hosszabb távon versenyképesebb befektetői környezetet teremt, növelheti a vállalkozói kedvet, így az adóalanyok számát is, és javíthatja az adófizetési hajlandóságot, növekvő adóbevételt eredményezve. Az optimális adószint megállapítása rendkívül nehéz feladat, mert az adófizetési hajlandóságot csak részben befolyásolja az adó mértéke. Kutatásunk alaphipotézise, hogy a vállalkozások adófizetési hajlandóságát a likviditási helyzet mellett jelentősen befolyásolja az adózási ismeretek hiányossága és a morális tényezők is. Az adózási szokásainkat - mint más egyéb szokásunkat is- befolyásolja a morál, melyet otthonról hozunk. Környezetünk, szüleink, az iskola, barátaink alakítják morális szintünket, mely a viselkedésünk alapnormáit foglalja magában. A moral szó jelentése korai használatában nem ellentétes a bölcs, az önérdekű, vagy a legális és a vallásos szavak jelentéseivel. Jelentésben valószínűleg egyszerűen a gyakorlati szóhoz áll legközelebb. [www. jesz.ajk.elte.hu] Adózási kultúránkat vagy kulturálatlanságunkat a szankcióktól való félelem vagy a szerzett ismeretek éppúgy alakítják, mint az aktuális anyagi helyzetünk, vagy az adófizetési kötelezettség pontos ismerete, illetve nem ismerete. Kutatásunk elsősorban

79 ezeket a befolyásoló tényezőket vizsgálja. A kutatás eszközéül készített kérdőívet közösségi oldalakon és személyes levelezőlistánkon keresztül terjesztettük, így az nem reprezentatív a teljes lakosságra vonatkozóan. A tervezett 200 darabos mintaszámot meghaladta a kitöltések száma, 223 darabos mintával dolgoztunk. A kitöltők 20 és 67 év közöttiek, 57%-ban nők, 51,6%-ban diplomával rendelkezők. A vállalkozások méretét tekintve 48%-ban kizárólag önfoglalkoztatók, 42%-uk legfeljebb 5 főt foglalkoztat. 50 főnél többet foglalkoztató vállalat nem volt a kitöltők közt. A vállalkozások közel felének éves árbevétele legfeljebb 5mFt, 13,3%-uk árbevétele 5-10mFt, mFt árbevétellel a kitöltő vállalkozások 20%-a rendelkezik. Csupán 5,3%-uk 100mFt feletti, de egy sem haladta meg az 1mrdFt éves árbevételt. 2. A vállalkozások adózással kapcsolatos ismeretei Az első kérdéscsoport a vállalkozások adózással kapcsolatos ismereteit vizsgálta. A vállalkozás által fizetendő adó mértékét a válaszadók 49,4 %-a tartja nagyon magasnak, 28% tartja magasnak, 18,7% átlagosnak. Mindössze 4,1%-uk tartja alacsonynak vagy nagyon alacsonynak. A válaszadók 35 %-a gondolja úgy, hogy vállalkozásának adóterhe 60 %, vagy annál magasabb. Az EVA kulcs mértékét ezzel szemben csupán 31%-uk ismerte pontosan, 18% jelölte a nem tudom válaszlehetőséget, 51%-ban viszont hibás választ adtak meg. Azok, akik az EVA kulcsot a valós 30%-nál alacsonyabbnak gondolták, 59%-ban a saját vállalkozásuk által fizetett adó mértékét nagyon magasnak tartják. Ez a fölé tippelők között 67%. A pontos választ ismerők között viszont csak 27 % tartja nagyon magasnak adóterheiket. Ezekből jól látszik, hogy akik nagyon magasnak tartják a vállalkozásuk adóterhét, többnyire informálatlanok az EVA mértékével kapcsolatban, akik viszont tudják, hogy az EVA mértéke 30%, azok közül kevesebben elégedetlenek a vállalkozásuk adóterhének mértékével. Konklúzió: a vállalkozások bár magasnak tartják az őket sújtó adóterhet, nem ismerik az esetlegesen kisebb adóterhet jelentő lehetőségeket. 3. A vállalkozások adózási szokásainak vizsgálata A második kérdéscsoportban a vállalkozások adózási szokásait elemeztük. Adminisztratív (bevallási, bejelentési) kötelezettségüknek 50,7%-ban pontosan eleget tesznek. A fizetési kötelezettségeknél ez már csak 33,4 %. A pontatlanul fizetők 69%-a több alkalommal mulasztotta el adójának befizetését (Az összes válaszadó viszonylatában ez 48%). Az adminisztratív mulasztás okai közt első helyen a tájékozatlanság, kötelezettség ismeretének hiánya szerepel (32,4 % ), másodikként a feledékenység (29,7%). Az egyéb közreműködő hibája a harmadik fő ok (18,9% ). A fizetési mulasztás fő okaként legtöbben likviditási gondokra hivatkoztak, arányuk 50%. A feledékenység 30%-kal a második helyre került, más közreműködő hibája 10%-ban, míg a kötelezettség ismeretének hiánya csupán 6%-ban okozta a mulasztást. Szándékosan 2,7 % mulasztotta el bevallási, 4% pedig adófizetési kötelezettségét. Árbevétel szerinti megoszlásban azt figyeltük meg, hogy az 1-10mFt közötti éves árbevétellel rendelkezők közt elsősorban a likviditási problémák okozzák az adóhátralékot (55%-ban) és a feledékenység csupán 20%-ban szerepel magyarázatként. A 10mFt feletti éves árbevétellel rendelkezők közt a feledékenység 50 %-os gyakorisággal veszi át a fő kiváltó ok címet, míg a pénzügyi gondok miatti mulasztások előfordulása 38% alatti. A fenti eredményekből megállapítható, hogy a 10mFt feletti árbevétellel rendelkezők többnyire feledékenységből, és gyakran több alkalommal mulasztanak

80 Válaszadóink hátraléka 74 %-ban három hónapnál rövidebb ideig állt fenn, és 66%-ban 200eFt alatti volt. A eFt közötti hátralékkal rendelkezők 13%-a 3-6 hónapig, 38%-a 6 hónap 1 évig maradtak el adófizetési kötelezettségükkel. Az 500eFt és 1MFt közötti hátralékok 25%-a állt fenn 6 hónapot meghaladóan, az 1MFt feletti hátralékok 40%-a 6 hónap - 1 évig, 20 %-a 3 éven túl is. Az 50eFt alatti hátralékok háromnegyede legfeljebb 1 hónapig állt fenn. Látható, hogy a kisebb hátralékok szignifikánsan rövid ideig állnak fenn, míg a magasabb hátralékkal rendelkezők tovább maradnak az adóslistán. Feltételeztük, hogy a rövid ideig kis összeggel tartozók inkább feledékenység hatására és csak egy-egy alkalommal mulasztanak, míg a nagyobb hátralékot hosszabb ideig fenntartók inkább likviditási okok miatt nem teljesítik kötelezettségüket. A nem teljesítés okai és a hátralék fennállásának ideje közötti kapcsolat tisztázására további vizsgálat vált szükségessé. Megvizsgáltuk, milyen okokra hivatkoztak a 200eFt feletti hátralékosok, ők milyen gyakorisággal mulasztanak, és hátralékuk mennyi ideig áll fenn. A kategóriába tartozó válaszadók 82%-ban több alkalommal, 18%-ban rendszeresen kerülnek hátralékba! 63%- uk hivatkozik likviditási gondokra, de csak 12%-uk a feledékenységre, és 6 %-ban választották a nem érdekelnek a határidők indoklást. A likviditási gondokra hivatkozó 200eFt feletti hátralékosok 18%-a 3-6 hónapig, 46%-a pedig 6 hónapon túl tartozik. A feledékenységre hivatkozó nagyobb adósok fele viszont csak 2 hét 1 hónapig hátralékos. A 200eFt feletti, 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló tartozások majdnem háromnegyedének a likviditási probléma a fő okozója(1. ábra). Eredményeink alátámasztják, hogy a magasabb hátralékok hosszabb ideig állnak fenn, és inkább okozza őket likviditási probléma, mint a feledékenység. Ezen hátralékosok mindegyike több alkalommal mulasztja el adófizetési kötelezettségét. 1. ábra: A 200eFt feletti, 3 hónapnál hosszabb ideig fennálló adóhátralékok okainak megoszlása Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra

81 2. ábra: A 200eFt alatti, 3 hónapnál rövidebb ideig fennálló adóhátralékok okainak megoszlása Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra Hipotézisünk második felének vizsgálatára kereszttábla elemzést végeztük a 200eFt alatti adósok esetében is, melyből kiderül, hogy a három hónapnál rövidebb ideig 200eFt-nál kevesebbel tartozók 38%-a hivatkozik a feledékenységre, és 45%-uk likviditási problémákra(2. ábra). Részletesebb bontásban az is kiderül, hogy minél hosszabb ideig áll fenn a hátralék, annál inkább a likviditási gondok okozzák (3.ábra). A 200eFt alatti hátralékok 30%-ban egyszeri mulasztások, 70%-uk több alkalommal mulasztó, de nincs köztük olyan, aki rendszeresen mulasztana. 3. ábra: A 200eFt alatti, 3 hónapnál rövidebb, likviditási problémából és a feledékenységből eredő adóhátralékok megoszlása fennállási idejük szerint Forrás: saját kutatás eredménye alapján, saját ábra A hipotézisünket, hogy a 200eFt alatti hátralékokat inkább okozza feledékenység, mint likviditási gond, nem sikerült alátámasztanunk. Eredményeinkből csupán annyi állapítható meg, hogy minél rövidebb ideig áll fenn egy alacsonyabb hátralék, annál inkább okozza feledékenység, míg a hosszabb ideig fennálló nagyobb hátralékokat inkább a pénzeszközök átmeneti vagy tartós hiánya okozza, de összességében a 200eFt alatti hátralékok legfőbb oka akkor is a likviditási probléma. Kereszttábla elemzés során az is bizonyítást nyert, hogy a kis hátralékosok ritkábban mulasztanak, mint a 200eFt felettiek

82 4. A szankciókkal kapcsolatos vizsgálatok Harmadik kérdéscsoportunk az adózással kapcsolatos szankciók, jogkövetkezmények ismeretét és a vállalkozók saját tapasztalatait vizsgálta. Válaszadóink 99,1% -a ismeri a szankciók többségét, közel kétharmadukat sújtották már a retorziók valamelyikével. A leggyakoribb a késedelmi pótlék, ezt követi a mulasztási bírság. Összegét tekintve 48 %-ban 50eFt alatti volt a szankció mértéke, 14,6 % a 100eFt., és 12,5% a 200eFt. A kérdőívet kitöltő vállalkozók 6,2%-a ellen volt már ingóvégrehajtás, banki inkasszót viszont a válaszadók közel fele ellen alkalmaztak a hátralékuk behajtása érdekében. Annak ellenére, hogy magas a bírsággal, pótlékkal már legalább egyszer sújtottak aránya, a konkrét esetekben kiszabható bírság mértékére vonatkozó kérdésekre a helyesen válaszolók aránya nagyon alacsony. Eltitkolt jövedelem esetén az adóbírság mértékét 25,3 %, bejelentési kötelezettség esetén kiszabható bírság mértékét 21,3%, nyugtaadás elmulasztása esetén kiszabható bírságot 22,7 % és a feketemunkást alkalmazóra kiszabható bírság felső határát 32% tudta helyesen % volt a nem tudom választ adók aránya az egyes kérdéseknél. A jogkövetkezmények, szankciók hatásának vizsgálata azt bizonyítja, hogy a büntetés nem feltétlenül hatékony az adózási rend felállításában. A vállalkozók javarészt nem ismerik a kiszabható bírságok felső határait, de így is érzik azok súlyát a bőrükön. Ha összevetjük azt, hogy a eFt közötti hátralékok 78%-ában a pénzhiány a fő ok, és 27,1% azok aránya, akiket 200eFt mértékű bírsággal sújtottak, akkor kijelenthető, hogy ha ezen vállalkozásokat olyan mértékű bírsággal sújtják, amely összeg általában likviditási gondot okoz, az már érzékenyen érinti őket. Az ilyen mértékű büntetésnek már visszatartó erejűnek kell, hogy legyen, pedig nem az. Bár többségében félnek a szankcióktól, ez nem okoz nagyobb adózási fegyelmet. (4. ábra) Megvizsgálva a bírságok hatásait megállapítottuk, hogy az összes bírságolt válaszadónk 45,9 %-a állítja, a bírság hatására változtat adózási szokásain, és jobban odafigyel a szabályokra. 10,5 %-uk viszont a kiskapukra figyel jobban oda, és 43,8%-uk nem változtat adófizetési szokásain. 4. ábra: A vállalkozások szankcióktól való félelmének jellemzősége Forrás:saját kutatás eredménye alapján, saját ábra Részletesebb elemzés során kiderült, hogy azok a legalább egyszer bírságolt vállalkozók, akik feledékenységre, más közreműködők hibájára, vagy kötelezettség ismeretének hiányára

83 hivatkoztak, 60%-ban jobban oda kívánnak figyelni a szabályokra, de 35 %-uk nem akar változtatni. 5%-uk a kiskapukra koncentrál jobban a jövőben. Ezek az eredmények tisztán mutatják, hogy azok, akik nem likviditási probléma miatt mulasztottak, hanem olyan okok miatt, amin önakaratukkal tudnának változtatni - azaz odafigyeléssel, jobban megválogatott könyvelővel, alkalmazottakkal, és figyelmesebben, részletesebben megismert kötelezettségekkel- azoknak egy nem elhanyagolható része nem kíván továbbra sem figyelmes adózó lenni. Itt már beszélhetünk az adómorál gyengeségéről, a fizetési hajlandóság elégtelen szintjéről is, de a felvetés további kutatást igényel. 5. Vállalkozók morális vizsgálata Az adómorál milyenségére következő kérdéscsoportunk ad kellő információt. Válaszadóink 24%-a állította, hogy nem ismer adócsökkentési lehetőségeket a vállalkozásával kapcsolatban. Ez azért érdekes eredmény, mert a felsorolt válaszlehetőségek közt volt legálisan igénybe vehető adócsökkentő módszer is. Azok a vállalkozók, akik ismernek legalább egy adócsökkentő módszert, mindössze 26,3 %-ban vallották, hogy nem vesznek igénybe ilyen eszközöket, tehát közel háromnegyedük él az adócsökkentő módszerek közül legalább eggyel, ez a teljes mintaelem 56%-a. Akik az egyetlen legális lehetőséget is választották (összes válaszadó 43,1%-a), azok 60%-ban vettek igénybe törvénytelen adócsökkentő módszert is. Az illegális módszerek közül legalább egyet a teljes mintaelem 37,3 %-a használ. A legnépszerűbb adóelkerülési módszer a számla- nyugta nélküli értékesítés és árubeszerzés (adócsökkentési módszert igénybevevők 29,3%-a), ezeket követi a személyes fogyasztás költségként történő elszámolása, ezt a lehetőséget 24,1%-uk vette már igénybe. A kérdésre válaszadók 13,7 %-a alkalmazott már feketén munkaerőt, és ugyanilyen arányban titkolta már el jövedelmét. 12%-uk használt már tudatosan fiktív számlát. A vállalkozások adófizetési hajlandósága Magyarországon a válaszadók 28%-a szerint nagyon gyenge és 40%-uk szerint gyenge, 26,7% szerint átlagos. 4% jónak, és 1,3 % kiválónak ítélte. A válaszadók mindössze 8%-a szüntetné meg a kapcsolatot az üzleti partnerével, ha annak adótartozása a tudomására jutna, 20%-uk érdektelen a partner adóhátralékával kapcsolatban, azt a partner magánügyének tekinti. Kereszttáblás elemzés után kiderül, hogy azon válaszadók körében, akik csak legális adócsökkentő módszert vesznek igénybe, vagy még azt sem, csak 7%-ban szakítana üzletfelével, azaz a becsületesebb válaszadóink 80%-a óvatosabban kezelve, 13%-a pedig változatlan módon tartaná fenn a kapcsolatot adóhátralékos üzletfeleivel. Érdekes eredményt kaptunk a kevésbé becsületes kitöltők körében, ők 10%- ban szüntetnék meg azonnal a vétkes partnerrel a kapcsolatot, viszont 30%-ban változatlanul, 60%-ban óvatosabban, de fenntartanák az üzleti kapcsolatot. Ezek alapján megállapítható, hogy a törvénytelen eszközökkel adót csökkentők nagyobb arányban gondolják úgy, hogy az adóhátralék egy vállalkozás magánügye. A fenti bontású csoportok és az adófizetési hajlandóság megítélésére adott válaszaik közt nincs érdemi kapcsolat. Kitöltőink a törvényesnél kevesebb adó megfizetését 11%-ban normális, megszokott gazdasági tevékenységnek ítélték, 19% jogos ügyeskedésnek tartotta. Így az adóelkerülést elfogadók aránya összesen 30%. A kereszttábla elemzés során megállapítottuk, hogy a törvénytelen adóelkerülési módszerekkel élők 50%-ban elfogadhatónak tartják a törvényesnél kevesebb adó megfizetését, és csak 7%-ban tartják adócsalásnak. A becsületes adózók körében mindössze 18% az elfogadók aránya, és 35% adócsalásnak tartja az adóelkerülést. Akik alkalmaztak már feketemunkást, azok háromnegyede ezt jogos ügyeskedésnek véli, alig több mint tíz százalékuk ismerte csak el, hogy ez bizony adócsalás. A számla nélküli

84 kereskedéssel adót csökkentők 11,7%-a normális gazdasági tevékenységnek tartja módszerét, és 41%-uk jogos ügyeskedésnek. Azt, hogy tettük adócsalás, csupán a csoport alig 6%-a ismerte el. Itt ismét meggyőző bizonyítékot kaptunk az adózási ismeretek, adózási kötelezettségek ismeretének hiányosságára. További vizsgálat során megállapítottuk, hogy azok a vállalkozók, akik a feketemunkát jogos ügyeskedésnek tartják, kétharmad részben diplomával rendelkeznek! A fiktív számla felhasználással élő vállalkozóink 43%-a tartja tettét jogos ügyeskedésnek, közöttük szintén közelítőleg kétharmad a diplomások aránya. A fiktív számlát használók 29%-a tisztában van vele, hogy ez adócsalás, ennek ellenére élt már ezzel az adóelkerülési módszerrel. Ezek az eredmények viszont a morális színvonal rendkívül alacsony szintjére utalnak. A szankcióktól való félelemre vonatkozó kérdésünkre adott válaszokból már kiderül, hogy a vállalkozók közel kétharmada fél a büntetéstől (4.ábra). Kereszttábla vizsgálat során az is kiderült, hogy az adójuk csökkentéséhez törvénytelen eszközöket használók között szinte ugyanebben az arányban találhatók azok, akikre inkább jellemző, vagy nagyon jellemző a szankcióktól való félelem, ennek ellenére csalnak. Az adófizetési morál vizsgálata során megállapítottuk, hogy a vállalkozók 37,3%-a alkalmaz törvénytelen módszereket adója csökkentésére, és a csalók fele ezt többé vagy kevésbé, de elfogadhatónak tartja. Ebből azonban az is következik, hogy a másik fele nem tartja elfogadhatónak, mégis alkalmazza ezeket a módszereket. Az illegális adócsökkentő eszközöket alkalmazók 60%-a tart ugyan a szankcióktól, ám az nem fogja őket vissza a törvénytelenségtől. A vállalkozók 92%-a üzleti partnerének elnézi, ha annak van adóhátraléka. A bírságolt vállalkozók közel fele nem is akar változtatni adófizetési szokásain még akkor sem, ha ezzel újabb bírságot kockáztat. Eredményeink hasonló összképet mutatnak a vállalkozók azon állításával, hogy az adómorál Hazánkban összesen 68 %-ban gyenge vagy nagyon gyenge. A feledékenység szintén morális hiányosság. Megállapítottuk, hogy a vállalkozások adózással kapcsolatos kötelezettségeinek ismerete rendkívül hiányos, ami a likviditási gondok mellett a mulasztások másik fő oka. 6. Megállapítások, megoldási javaslatok Összefoglalva eredményeinket megállapítjuk, hogy a vállalkozók adófizetési hajlandóságát főleg a likviditási helyzetük befolyásolja, annál inkább pénzügyi gond a hátralékuk oka, minél magasabb a hátralékösszeg. Az alacsonyabb hátralékok kialakulásában jelentős a morális tényezők hatása is. Az adófizetési hajlandóságot és szokásokat a bírságok gyenge hatásfokkal változtatják meg. A vállalkozók jelentős része a törvénytelen eszközöktől sem riad vissza adója csökkentése érdekében - annak ellenére, hogy tart a szankcióktól és többségük ellen volt már banki inkasszó - sőt cselekedetét elfogadhatónak tartja. Kutatási eredményeink egyértelműen alátámasztják, hogy nem feltétlenül a szankciókkal kell javítani az vállalkozók adófizetési hajlandóságát. Az adóterhek enyhítésével együttesen bevezethető ellenőrzési szigorítások csökkenthetik a csalás kockázati prémiumát, és ezzel javítható a fizetési hajlandóság. Adórendszerünk folyamatos változtatásait még a legképzettebbek is csak nehezen tudják követni. Bár kitöltőink 80%-a könyvelő által tájékozódik az adózással kapcsolatos kötelezettségeiről, az ismeretek hiánya mint mulasztási ok jelentős. Az adórendszer egyszerűsítésével és az ezzel párhuzamos jobb tájékoztatással, képzésekkel kiküszöbölhetők az ismeretek hiányából fakadó mulasztások. Megállapítottuk, hogy csak az alacsony adófizetési hajlandóságot okozó tényezők hatásainak együttes csökkentésével, s ezzel egyidejűleg az adózási morál javításával érhető el javulás. A család, a társadalmi környezet és az iskola szerepe jelentős a morális fejlődés alakításában. A megbízhatóbb

85 vállalkozói és társadalmi környezet kialakítása rendkívül fontos. Ezekre nagyobb hangsúlyt fektetve elérhető, hogy a pontos és becsületes adózás szokássá váljon. Ez társadalmunk közös érdeke. Felhasznált irodalom: 1. Krekó Judit P. Kiss Gábor: Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon (24.o) MNB-Szemle április 2. ( ) ( ) 3. Pokol Béla: Jegyzetek az erkölcs és a morál szerepéről a modern társadalmakban (http://jesz.ajk.elte.hu/pokol23.html ) ( )

86 KOLLÁR KATALIN (Széchenyi István Egyetem): A külföldi működőtőkeáramlás és a telephelyválasztás sajátosságai Az 1980-as évek végétől, az 1990-es évek elejétől a működőtőke-befektetések szerepe egyre fontosabbá vált nem csak Magyarország, Kelet-Közép-Európa, de a világgazdaság viszonylatában is. Nem felejthető azonban el, hogy az ipari szektor termelésének nemzetköziesedése már korábban, a 19. században elindult, bár ekkor még a gyarmati rendszerhez kötődött. Ezen befektetések többnyire afrikai és ázsiai területekre irányultak. A gyarmati rendszer megszűnésével a működőtőke cél országai általában a fejlődő, alacsony bérekkel jellemezhető országok voltak. Termékeik gyártása meglehetősen munkaerő igényes és energiaigényes volt. Erre az időszakra tehető a külföldi összeszerelő tevékenység, a nemzetközi bedolgozás, a munkamegosztás elterjedése. Az 1990-es évek közepére alakult ki azon jelenség, miszerint az egyes államok termelése és fogyasztása közötti összekötő kapocs funkcióját a transznacionális vállalatok kezdték ellátni. Ezeknek a vállalatoknak a fejlődése, dinamikus előretörése az elmúlt néhány évtized meghatározó folyamata volt a világgazdaságban. Specifikumaik közé sorolható például termelésük, értékesítésük nemzetközisége, jelentős szerepet játszanak a nemzetközi tőkeáramlás folyamatában, a pénzügyi tranzakciók országok közötti lebonyolításában is. Ezen vállalatok megjelenésével, termelésük, értékesítésük nemzetközi jellegével a gazdaság szereplői közötti kapcsolatok sem nemzetgazdasági szinten belül maradnak, hanem államok közötti együttműködésekké léphetnek elő. Olyan együttműködésekké, melyek befolyást gyakorolhatnak a világgazdaság egészére. (Baráth-Molnár-Szépvölgyi, 2001) A transznacionális vállalatok nemzetközi értékesítésének összege 1993-ban már elérte, sőt meg is haladta a nyolcezer milliárd dollárt. 1. A nemzetközi működőtőke-áramlás elméleti háttere A nemzetközi tőkebefektetések célját a szakirodalom két fő kategóriába sorolja. A két kategória közötti különbséget a befektető szándéka adja. Az egyik típusba azon befektetők sorolhatók, akiknek a befektetéssel célja csupán a minél magasabb hozadék elérése. A másik típusba a működőtőke-befektetők tartoznak. Az ő céljuk azonban már nem csupán befektetett tőkéjük hozamának maximalizálása, hanem tulajdonosi jogok közvetlen gyakorlása. Az ellenőrzés joga megszerzésének formájaként említhető például egy már meglévő vállalattal való egyesülés vagy annak beolvasztása. Számos kutató vizsgálta a nemzetközi működőtőke áramlásának törvényszerűségeit, jellemző vonásait, hatásait a befogadó országra, térségre. A tanulmány következő részében ezen elméleti háttér rövid bemutatására kerül sor. Az 1980-as évekig a működőtőke-áramlással foglalkozó elmélet középpontjában a komparatív előnyök klasszikus elmélete állt. Ezen elmélet szerint a termelési tényezők országok közötti áramlásának oka a megtérülési ráták különbözőségében rejlik. A mobil termelési tényezők pedig addig áramlanak az országok között, míg megtérülésük ki nem egyenlítődik. Míg a Heckscher-Ohlin elmélet a termelési tényezők korlátozott mobilitását feltételezte, addig annak továbbfejlesztése már a termékek és a tőke áramlásának tökéletes helyettesíthetőségével érvel. (Szanyi, 1997) Az 1970-as években már különbséget tettek a horizontális és a vertikális működőtőkeberuházás között. A horizontális működőtőke-beruházás esetén a transznacionális vállalatok

87 több országban működtetnek leányvállalatot, így az anyaországból való export módszerének alkalmazása helyett ezen leányvállalatok szolgálják ki a helyi piacok igényeit. Ennek előnyeként említhető például a szállítási költségek vagy a vámköltségek csökkenése. Előfordulnak azonban olyan kivételek, mint például a szolgáltatások, melyek esetén nem áll fent az export és a helyi termelés közötti választás lehetősége. A vertikális működőtőke-beruházás célja a befektetések hatékonyságának növelése. Ebben az esetben vállalat termelési lánca feldarabolásra kerül, azaz a termelési folyamat egy része külföldi leányvállalathoz kerül át. A hatékonyság növekedése pedig származhat az adott ország eltérő gazdaságpolitikájából, vagy éppen a tényezőellátottságából. Aliber véleménye szerint a valutapiacok ingadozása jelentős hatást gyakorol a működőtőke áramlására. Tanulmányában arra mutatott rá, hogy a befektető ország termelésének letelepítésével donor országuk valutája erejének előnyét aknázzák ki. Célországaik olyan államok, amelyek valutája alulértékelt, így beruházásuk költségmegtakarítást eredményez. (Aliber, 1970) Az 1970-es évek végén látott napvilágot John Dunning eklektikus elmélete. Ezen elmélet a köztudatban OLI paradigmaként ismert, a tulajdon, a telephelyválasztás és az internalizáció hármas fogalmán alapul. Ez az a három tényező, azaz előny, amelynek megléte szükséges ahhoz, hogy egy vállalat előnyben részesítse a működőtőke-beruházást az exporttal szemben. A tulajdonspecifikus előny olyan javakból származhat, melyeket más vállalatok nem birtokolnak, és mindemellett képesek a termelés nemzetköziesedésével felmerülő többlet költségek megtérítésére. A lokációspecifikus előny jelentése a horizontális és vertikális transznacionális vállalatok példáján mutatható be leginkább. Lokációspecifikus előnyt jelent egy horizontális transznacionális vállalatnak például a szállítási költségek mértéke, a nagyméretű piac, a szigorú protekcionista politika. A vertikális transznacionális vállalatokat a tényezőárkülönbségek megléte segítheti előnyhöz. Érthetjük ez alatt például a természeti erőforrásokkal való ellátottságot, az olcsó munkaerőt, a helyi piachoz való közelséget, a rendelkezésre álló megfelelően kiépült infrastruktúrát és intézményrendszert. Internalizációs előnyök rendelkezésre állása esetén a vállalatok azokat az előnyöket használják ki, melyek az egymással összefüggő tevékenységek közös irányításából vagy az elszámoló árak alkalmazásából erednek. (Dunning, 1977) Egy másik megközelítés szerint Dunning elméletében négy kategóriába sorolta a beruházásokat. Véleménye szerint a beruházások lehetnek hatékonyságnövelő, helyi erőforrásokat kiaknázó-, piacorientált -, és stratégiai előnyöket realizáló beruházások. A hatékonyságnövelő beruházások a már meglévő beruházásokra épülnek. Céljuk egyfajta szinergiahatás elérése a különböző földrajzi helyeken található leányvállalatok közös, összehangolt irányítása által. Előnyök kapcsolódhatnak ez esetben például a méretgazdaságossághoz vagy a választékgazdaságossághoz. A beruházások második kategóriája a helyi erőforrásokat kiaknázó beruházások. Céljuk a termelési tényezőkhöz kapcsolódó költségek különbségeiben meglévő differenciák kihasználása, ezáltal a vállalat nyereségessége, versenyképessége növelésének elősegítése. Az erőforrások, melyekre ezen beruházások épülnek, lehetnek például természeti erőforrások, a megszerzett tapasztalatok vagy az olcsó munkaerő. A piacorientált beruházási politikát folytató vállalkozások a célországot és annak környezetét látják el termékeikkel. Dunning öt okot említ, melyekre visszavezethető ezen beruházási gyakorlat választása

88 az adott vállalat olyan országot választ beruházásának helyéül, amelyben legfontosabb vevői, szállítói helyezkednek el a termékek előállításakor a helyi piac igényeihez való könnyebb alkalmazkodás, illetve helyi termelési tényezők igénybe vétele a helyben történő termelés, az alacsonyabb szállítási és termelési költségek olcsóbbá teszik a helyi piacok ellátását a globális verseny magával hozza a piacokon való megjelenés szükségességét a termelés máik országba való kitelepítésének mozgatórugója lehet például a befogadó országban az adók, vámok mértéke, vagy egyéb gazdaságpolitikai lépések Az utolsó kategóriába azok a beruházások tartoznak, amelyek célja a stratégiai előnyök kihasználása. Az ilyen beruházások keretében a vállalatok másik országban elhelyezkedő vállalat értékeit szerzik meg, melyek hozzásegíthetik őket kitűzött hosszú távú céljaik megvalósításához. Dunning véleménye szerint a hatékonyságnövelő és a stratégiai előnyök megszerzésére épülő beruházások azokat a vállalatokat jellemzik, amelyek már nem első befektetésüket hajtják végre, hanem a már meglévő kapacitások átalakítása a céljuk. Az 1980-as évektől ezen két típus elterjedésének tendenciája figyelhető meg. Igaz ugyan, hogy az újonnan iparosodó országokba irányuló beruházások még a helyi erőforrásokat kiaknázó és a piacorientált beruházások kategóriájába sorolhatók. Ugyanez elmondható az átalakuló országokra is. (Dunning, 1993) Számos magyar szerző munkájában olvashatunk a külföldi működőtőke-áramlás elméletéről. Árva László három csoportra osztja a működőtőke-áramlást. Az első csoportot kutatásai alapján a gyarmati jellegű befektetések képezik. Véleménye szerint ide azok a vállalkozások tartoznak, amelyek vertikálisan integrált rendszerű termelést folytatnak. Annak érdekében, hogy a nyersanyagellátás mindig biztosított legyen, a beszerzési források egészét ellenőrzésük alá vonják. Jellemző még ezen befektetésekre a gazdaság egyéb területéhez való szoros kapcsolódás hiánya. Ezáltal azonban nem is beszélhetünk gazdaságot dinamizáló, modernizáló hatásukról. A második csoportba tartozó befektetések Árva szerint a fejlett országok között zajlanak. Lényeges jellemzőjük, hogy új terméket, kereskedelmi forgalmat nem generálnak. Mindezt Mundell szubsztitúciós elméletére vezeti vissza, mely szerint a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó korlátok kikerülésének módja a tőkeáramlás gyakorlata. Az 1960-as évektől erősebbé váló protekcionista politika korlátait a vállalatok leányvállalatok alapításával igyekeztek elkerülni, azon országokba, melyekbe exportjuk irányul. A harmadik csoportba a kereskedelmi forgalmat bővítő beruházásokat sorolta. Véleménye szerint az adott ország gazdaságára ezen beruházások gyakorolják a legkedvezőbb hatást, hiszen ebben az esetben mondható el, hogy a legtöbb hazai tulajdonú vállalkozás képes bekapcsolódni az adott szektor termelésébe. Így nem csak a növekvő jövedelmekből részesül a gazdaság szereplőinek nagyobb száma, hanem a vállalatok között áramló technológiai ismeretekből, tudásból is. Következtetésként levonja, hogy mindezek ismeretében elmondható, a helyi üzleti környezet minősége, a célország befogadókészsége alapvető szerepet játszik abban, hogy a külföldi működőtőke befektetés modernizációs hatásai képesek-e kibontakozni a térségben. Ezen megközelítés kritikájaként említhető például, az évek során a vállalatok szervezetében, stratégiájában végbement változások figyelmen kívül hagyása, illetve a szolgáltató szektor besorolhatóságának nehézsége az imént említett három csoportba, sőt a munkaerő olcsósága sem elsődleges szempont

89 Hamar Judit 1995-ben készült munkájában az olvasó elé tárja azokat a feltételeket, melyek szerinte szükségesek a vállalatok termelésének nemzetköziesedéséhez: A vállalat rendelkezik olyan specifikumokkal, melyek segítségével képes több országban is monopolhaszon megszerzésére. Több telepítésre vonatkozó szempont figyelembe vétele mellett is kedvezőbb külföldön gyártani egy adott terméket. Ha a vállalat tulajdonosi előnyei meghaladják a versenyeztetési előnyöket a termelés nemzetközivé válása esetén. Hamar Judit már nem csupán költségelőnyökre fókuszál, hanem mint olvashattuk a monopolprofit meglétére is. Ennek forrását például a vállalat birtokában lévő tudásban vagy a márkanévben látja. Hangsúlyozza azonban azt is, hogy nem feltétlenül szükséges a termelés kihelyezése külföldi országba ahhoz, hogy monopolprofitra tegyünk szert. Véleménye szerint ehhez elég csupán kooperációs vagy licencszerződés megkötése. Hamar úgy gondolja, a világgazdaságban a horizontális integráció felé billen a mérleg, mely azonban költségesebb, mint a vertikális integráció stratégiája, hiszen az előbbihez képest ez esetben a termelés koncentráltsági foka jóval kisebb, így méretgazdaságossági problémák is felmerülhetnek. (Szanyi, 1997) A telephelyválasztáson-alapuló elméletek egyik típusa a tényezőellátottsági modellek, melyek a vállalatok tevékenységét szétbontják termelésre és központi szolgáltatásra. Hangsúlyozzák, hogy ezen két tevékenység földrajzilag elkülönülhet egymástól. Ez az állítás pedig visszavezethető Dunning eklektikus elméletében megismert tulajdonspecifikus előnyökre. (Helpman, 1984) A közelség-koncentráció hipotézis, mely Markusen tollából származik, szintén a méretgazdaságosságra helyezi a hangsúlyt. Véleménye szerint a vállalat központja tevékenységével nem csak egy helyen tudja növelni a termelékenységet. Ez a háttérismeret pedig már elegendő ahhoz, hogy a vállalat a külföldön való megjelenés mellett döntsön. Ez az elmélet már nem monopolisztikus piacszerkezetben gondolkodik, hanem duopóliumot vagy multinacionális monopólium feltételez. Horstmann-Markusen 1987-ben készült modellje pedig már oligopóliumokra épít. Brainard közelség-koncentráció elméletében a külföldön elhelyezkedő leányvállalatok értékesítési lehetőségeinek két fajtáját mutatta be. Miszerint a leányvállalat kielégítheti a helyi piac igényeit, de termékeit exportálhatja az anyaországba is. Vizsgálatainak célja annak bizonyítása, hogy a tényezőellátottsági modelleknél a közelség-koncentráció hipotézis jóval relevánsabb empirikusan. Kutatási eredménye szerint bár a leányvállalatok exporttevékenysége esetében a tényezőellátottság különbségei dominálnak, a leányvállalatok értékesítése pozitív kapcsolatban van a két ország jövedelmi szempontból vizsgált hasonlóságával. (Erdey, 2004) Markusen szerzőtársaival az 1990-es évek közepén kidolgozta a tudástőke modellt, melyben egyesítik az imént röviden ismertetett tényezőellátottsági modell és a közelség-koncentráció hipotézis téziseit. Modelljükben három feltételezést állítanak fel, melyek ösztönözhetik a horizontális és a vertikális transznacionális vállalatok létrejöttét. Szimulációs vizsgálatokat is végeztek, melyek alapján megállapították, hogy vertikális multinacionális vállalatok akkor jönnek létre, ha az országok relatív tényezőellátottságban különböznek egymástól és azon ország mérete, mely nagy számú fejlett munkaerővel rendelkezik, kicsi. Ezzel szemben horizontális transznacionális vállalatok alapítása akkor előnyösebb, ha az érintett országok mérete és relatív tényezőellátottsága hasonlít egymáshoz. (Markusen, 1999)

90 2. A külföldi működőtőke beruházások és telephelyválasztás sajátosságai Kelet-Közép- Európában az 1990-es évek elején Mint tudjuk, az 1980-as évek végén történt folyamatok mind politikai mind gazdasági értelemben változást hoztak a kelet-közép-európai államok számára. A KGST megszűnése, a piacgazdaság kialakulása, a megváltozott szabályozási rendszer, a nyitás Nyugat felé mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy a térség vonzóvá váljék a külföldi működőtőke számára. És nem csupán vonzóvá, hanem potenciális célterületté, telephellyé. 1. Táblázat: Közvetlen külföldi tőkebefektetések a kelet-közép-európai országokban 1990 és 1999 között (%) Forrás: Baráth Molnár Szépvölgyi (2001): 186. o. Mint a táblázatban látható, az egyes országok különböző időszakban kezdtek vonzóvá válni a külföldi működőtőke számára, és persze különböző mértékben. Magyarázzák ezt többek között gazdasági sajátosságaik, berendezkedésük, zárkózottságuk. A táblázatban foglaltakat vizsgálva látható, hogy 1990-ben, de a későbbi időszakban is három ország emelkedett ki a térség országai közül: Csehország, Lengyelország és Magyarország. Románia 1990-ben még bíztató eredményt mutatott, azonban mint látható, adatai már 1995-re jókora visszaesést mutattak. Az elmúlt évtizedre visszatekintve ezen országokba irányuló külföldi tőke áramlási hulláma ma is tart, mindezt még inkább segítette azok Európai Unióhoz való csatlakozása. (Baráth-Molnár-Szépvölgyi, 2001) Most pedig tekintsük meg kicsit közelebbről ezt a néhány országot részletesebben. Csehországba már január elseje előtt, azaz Csehszlovákia Csehországra és Szlovákiára való szétválása előtt is nagyobb arányban érkezett külföldi működő tőke,

91 mint a szlovák területekre decemberére az összes beáramló külföldi tőke összege elérte a 2,2 milliárd dollárt. Forrását tekintve a beruházások említett év elején legnagyobb arányban Németországból érkeztek, másodsorban pedig az Amerikai Egyesült Államokból. Iparági megoszlást tekintve legnagyobb részük a feldolgozóiparba áramlott, ezen belül pedig elsősorban a közlekedésieszköz-gyártásba. Ezt magyarázza az is, hogy a letelepedett legnagyobb vállalatok között már ekkor megtalálható volt a Volkswagen, a Mercedes és a Ford Motor Co. is. Lengyelországban már az 1980-as évek végén több, mint 20 olyan vállalat működött, amely vegyes tulajdonban állt. Mivel a közlekedésieszköz-gyártásnak ebben az országban is hagyományai vannak, így érdemes megemlíteni, hogy ezen országban már 1988-ban a legjelentősebb vegyesvállalatként a Fiatot tartották számon, de az 1990-es évek elejére a Ford mellé csatlakozott a francia Peugeot is. A legnagyobb arányban külföldi működőtőke Lengyelországba is Németországból és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, de Olaszország is folyamatosan növelte részesedését. Összegét tekintve míg 1992-ben 800 millió dollárra tehető a beáramló külföldi tőke, 1993-ban már 1100 millió dollár áramlott be az országba. Ha az iparági megoszlást vizsgáljuk, arra az eredményre juthatunk, hogy a beruházások legnagyobb része elsősorban a feldolgozóiparban, másodsorban pedig a bányászatban koncentrálódott. Szlovákiába mint már Csehországnál említésre került, jóval lassabb volt a beáramló külföldi működőtőke áramlásának sebessége Csehszlovákia fennállása alatt is, de ez a tendencia 1993 után is fennmaradt ben 130 millió dollár, de 1993-ban is mindössze 350 millió dollárnyi működőtőke érkezett külföldről. A legjelentősebb beruházók ebben az időben a Henkel, az Alcatel és a Volkswagen voltak. Érdekes, hogy az előző országokhoz képest a tőke forrását tekintve Szlovákia esetében Ausztriáé a vezető szerep, Németország és az Amerikai Egyesült Államok csak a dobogó másik két fokán helyezkedik el. Ipari megoszlásban a legtöbb beruházás a feldolgozóiparba, ezen belül is a gép-és gépjárműgyártásban koncentrálódik, illetve az építőiparban. Ha a beáramló külföldi tőke mennyiségét nézzük, akkor hazánk volt az első ország a térségben, ahol már az 1990-es évek elején elérte, sőt meghaladta a külföldi működőtőke mennyisége az 1,1 milliárd dollárt. Igaz ugyan, hogy az elkövetkezendő években ez az összeg visszaesést mutatott, mindenesetre 1 milliárd dolláron stabilizálódott. Összességében elmondható, hogy 1993-as adatok szerint az összes Kelet-Közép-Európába irányult külföldi működő tőke 25%-a Magyarországra érkezett. A legnagyobb befektetők a Suzuki a General Motors majd kicsit később az Audi, mindannyian a gépjárműgyártáshoz köthetők, illetve nem hagyhatók figyelmen kívül a Siemens és a MATÁV beruházásai sem. Ennek értelmében a beruházások elsősorban a feldolgozóiparba és a távközlés területére irányultak, forrását tekintve pedig a legnagyobb beruházó Németország, Ausztria és az Egyesült Államok az es évek eleje, közepe táján. (Árva, 1994) Az 1988-ban és 1989-ben elfogadott Külföldi Befektetésekre vonatkozó törvény és a Társasági Törvény segítette elő a hazánkba érkező működőtőke beruházások megindulását re tehető három olyan folyamat megindulása, mely az említett jogszabályokkal együtt átstrukturálta a fennálló tulajdonosi szerkezeteket. A három folyamat nevezetesen: az új vállalkozások alakulása, a privatizáció és a zöldmezős beruházások. Az új vállalkozások többnyire a csődhelyzetbe került korábban állami tulajdonban lévő vállalatok eszközeit vásárolták fel. Rendkívüli jelentőséggel bírtak a zöldmezős beruházások, melyek több, mint 60%-a a gépiparhoz kötődik. A hat meghatározó vállalat közül, melyekhez a beruházások több, mint fele kapcsolódik, négy járműipari nagyvállalat: a General Motors, a Suzuki, az

92 Audi és a Ford. Bár a gazdaság mutatói a rendszerváltás első éveiben a mélypontra kerültek, az 1990-es évek közepétől stabil pályára álltak és a külföldi tőkeberuházások sem mutattak 1995 és 2000 között kiugró eltéréseket. (Baráth-Molnár-Szépvölgyi, 2001) De mi is vonzotta térségünkbe az 1990-es évek elején a külföldi vállalatokat? Elsősorban az olcsó munkaerő. Azonban az elmúlt évtized tapasztalatai alapján elmondható, hogy ezen tényező igencsak elveszítette vezető szerepét egy beruházási döntés meghozatalakor. A munkaerő költségéről átkerült a hangsúly annak képzettségére. Kiemelt szerepe van ezen kívül például a jogi szabályozásnak, a fejlett infrastrukturális rendszereknek, vagy a piac méretének, hosszú távon pedig a gazdasági és politikai stabilitásnak. Természetesen mindezek mellett nem hagyhatók figyelmen kívül például a természeti erőforrások rendelkezésre állása vagy a támogatások nagysága sem, bár ezt az Európai Unió versenyjoga limitálja. Magyarország a politikai-gazdasági átalakulás, a gazdasági nyitottság, a jogi infrastruktúra tekintetében is előnyben volt a térség országaival szemben. Földrajzi elhelyezkedés szempontjából is kedvező telephelynek tűnt, hiszen fekvése Közép-Európa szívében hatalmas logisztikai előnyt jelent a beruházók számára. Közlekedési infrastruktúrája is viszonylag fejlett volt. Még az előző rendszerben létesített számos nyugat-európai kooperációs kapcsolatainak köszönhetően úgy szerepelt a köztudatban, mint magas műszaki kultúrával, fejlett mérnök-és szakmunkásképzéssel rendelkező ország, ahol a munkaerő kreatív, képes önálló munkára, van benne tudásvágy. Megfelelő irányítás mellett nyugati színvonalú munkára képes a nyugati bérek töredékéért. (Somai, 1996) Barta Györgyi A külföldi működőtőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális differenciálódásának kialakulásában című tanulmányában utal a magyarországi működőtőke áramlások tendenciájában bekövetkező változásokra. Kutatási eredményei szerint az elmúlt években a repatriált profit aránya és a tulajdonosi hitelek aránya egyre nő; hazánkból is elindult a működőtőke- export már az ezredforduló táján; illetve nagyon fontosnak tartja, hogy a közvetlen külföldi tőke ágazati megoszlása esetében a tercier szektor ágazatai átveszik a vezető szerepet a feldolgozóiparral szemben. (Barta, 2009) Összefoglalás Az 1980-as évek végétől, az 1990-es évek elejétől a működőtőke-befektetések szerepe egyre fontosabbá vált. Az 1990-es évek közepére alakult ki azon jelenség, miszerint az egyes államok termelése és fogyasztása közötti összekötő kapocs funkcióját a transznacionális vállalatok kezdték ellátni. Ezeknek a vállalatoknak a fejlődése, dinamikus előretörése az elmúlt néhány évtized meghatározó folyamata volt a világgazdaságban. Az 1980-as évekig a működőtőke-áramlással foglalkozó elmélet középpontjában a komparatív előnyök klasszikus elmélete állt. Az 1970-as években már különbséget tettek a horizontális és a vertikális működőtőke-beruházás között. Az 1970-es évek végén látott napvilágot John Dunning eklektikus elmélete. Ezen elmélet a köztudatban OLI paradigmaként ismert, a tulajdon, a telephelyválasztás és az internalizáció hármas fogalmán alapul. Ez az a három tényező, azaz előny, amelynek megléte szükséges ahhoz, hogy egy vállalat előnyben részesítse a működőtőke-beruházást az exporttal szemben. Számos magyar szerző munkájában is olvashatunk a külföldi működőtőke-áramlás elméletéről. Mint tudjuk, az 1980-as évek végén történt folyamatok mind politikai mind gazdasági értelemben változást hoztak a kelet-közép-európai államok számára. A nyitás Nyugat felé mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy a térség vonzóvá váljék a külföldi működőtőke számára. Az 1990-es évek elején a külföldi vállalatokat térségünkbe elsősorban az olcsó munkaerő vonzotta, de természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül egyéb más tényezők

93 sem. Az elmúlt években a működőtőke-áramlások tendenciájában azonban alapvető változások következtek be. Felhasznált irodalom 1. Aliber, R. Z. (1970): A theory of direct foreign investment. In: C. P. Kindleberger (szerk.): The international corporation: a symphosyum. MIT Press. Cambridge MA o. 2. Árva László (1994): A közép-kelet-európai külföldi működőtőke beruházások. Külgazdaság, 38. évfolyam, 7. szám, o. 3. Baráth Gabriella Molnár Balázs Szépvölgyi Ákos (2001): A külföldi működő tőke szerepe Magyarország átalakuló gazdaságában. Tér és Társadalom, 2. szám, MTA RKK, Pécs, o. 4. Barta Györgyi (2009): A külföldi működőtőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális eltolódásának kialakulásában. In: Lengyel Imre (szerk.) Rechnitzer János (szerk.): A regionális tudomány két évtizede Magyarországon. Akadémiai Kiadó Zrt. Budapest.468 o. 5. Dunning, J. H. (1977): Trade, location of economic activity and MNE: A search for an eclectic approach. In: Ohlin, B.- Hesselborn, P.- Wijkman, P. (szerk.): International Allocation of economic activity. MacMillan. London. 454 o. 6. Dunning, J. H. (1993): Multinational enterprises and the global economy. Edward Elgar Publishing. 920 o. 7. Erdey László (2004): A működőtőke-áramlás a telephelyválasztás elméletének tükrében. Közgazdasági Szemle, 51. évfolyam, o. 8. Helpman, E. (1984): A simple theory of international trade with multinational corporations. Journal of Political Economy. Vol. 92. No. 3., o. 9. Markusen, J. R. Maskus, K. E. (1999): Multinational firms, reconciling theory and evidence. NBER Working Paper, június, 97 p. 10. Somai Miklós (1996): Autóipari beruházások - Piacfoglalás négy keréken. Figyelő, április Szanyi Miklós (1997): Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában. Közgazdasági Szemle, 44. évfolyam, o

94 AMBRUS ATTILÁNÉ (Nyugat-magyarországi Egyetem): Az egyéni vállalkozók adó- és járulékterheinek alakulása A vállalkozások adóterheinek könnyítése évek óta napirenden van, a szakmai szövetségek mint szükségességet, a törvényalkotási folyamatban részt vevők mint célkitűzést fogalmazzák meg. A változások iránya azonban nem minden esetben egyértelmű, így a gazdaság szereplői - függetlenül a vállalkozási formától vagy a vállalkozás méretétől - nehezen tudnak alkalmazkodni. Az általános összefüggések ismertetését követően az alábbiakban az egyéni vállalkozók helyzetét vizsgálom. 1. Az adóbevételek szerkezete Az APEH által kezelt bevételek között három adónem meghatározó szerepet tölt be, a beszedett személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok, valamint az általános forgalmi adó befizetések együttes aránya évek óta 80 százalék körüli. Az elvonás szerkezete ugyanakkor kedvezően változott, elsősorban az ÁFA kulcs növelése következtében a forgalmi adók súlya nőtt, míg a jövedelem és járulékterhek aránya kismértékben csökkent, ami az adócentralizáció szerény mérséklődéséhez vezetett. A hazai gyakorlathoz képest jellemzően 5-6 százalékkal alacsonyabb általános forgalmi adó kulcsot állapítanak meg a környező országok, míg 25 százalékos mértéket alkalmaznak pl. Dániában, Norvégiában és Svédországban. Társasági adó Társas vállalkozások különadója Magánnyugdíj pénztári tagdíjak Személyi jövedelemadó Társadalombiztosítási járulék Általános forgalmi adó Munkaadói+ munkaváll járulék Egyszerűsített vállalkozói adó Egészségügyi hozzájárulás Illeték bevétel (APEH által beszedett összes) Egyéb adók és adójellegű befizetések 1. ábra: Az APEH által kezelt bevételek megoszlása (2009) Forrás: Az APEH adatai alapján Az élőmunka terhe nemzetközi összehasonlításban szintén rendkívül magasnak számít, különösen, ha figyelembe vesszük az átlagjövedelmek eltérő nagyságát, illetve a különböző jövedelemszintek után fizetendő adó- és járulékkötelezettségeket mérjük össze. A hasonló átlagjövedelemmel rendelkező országokban az adóék aránya rendre kisebb [Borsi B. - Farkas L. - Udvardi A. - Viszt E. 2009]. Az adóék az adók és járulékok arányát mutatja az összes munkaerőköltséghez viszonyítva, így a versenyképesség szempontjából ez az arányszám döntő tényező lehet. Az 1. ábrán látható, hogy a vállalkozások számára a legfőbb problémát nem a társasági adó befizetése jelentette, hanem a személyi jellegű ráfordítások

95 kigazdálkodása. Mivel az élőmunkát terhelő adók és járulékok jelentős részét teszik ki a munkaerőköltségnek, a foglalkoztatók egy része sajátos módon reagál: a szükséges létszámot részben a fekete, részben a szürke zónából oldja meg. Az Európai átlagtól messze elmaradó foglalkoztatási arány következtében pedig az élőmunkához kapcsolódó adóbevételek nem nőnek. A foglalkoztatottak mintegy 12 százalékát teszik ki az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások tagjai, akik átlagos adó- és járulékalapja jellemzően elmarad az alkalmazottakétól. Foglalkoztatási politikájukat alapvetően meghatározza, hogy nem tudják és/vagy nem akarják vállalni többletterheket, így a ténylegesnél kevesebb munkavállalót jelentenek be, alacsonyabb munkaidőben és/vagy alacsonyabb bérre. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a vállalkozások átlagosan negyven százaléka vett igénybe az idénymunkákra alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottakat, nem nevezhetjük ezt a foglalkoztatási típust sem sikertörténetnek [Semjén - Tóth - Fazekas - Makó, 2009]. 2. Az egyéni vállalkozások jövedelme Az egyéni vállalkozások adó- és járulékfizetési kötelezettségét (amennyiben a tételes költségelszámolást választják) három jövedelemkategória határozza meg: az összevont adóalapba tartozó kivét, valamint az elkülönülten adózó vállalkozói jövedelem és vállalkozói osztalékalap. Az összevont adóalap jövedelmeinek megoszlását vizsgálva látható, hogy a jövedelmek több mint 82 százaléka a foglalkoztatáshoz kapcsolódott 2009-ben. Az önálló tevékenységből származó jövedelmek aránya együtt sem érte el a 3 százalékot, ennek mintegy felét tette ki az egyéni vállalkozói kivét. 6,0% 8,3% 0,6% 1,4% 1,3% Munkaviszonyból származó Egyéb nem önálló tev. Egyéni vállalkozói kivét Egyéb önálló tev. Adóterhet nem viselő jár. Más egyéb jövedelem 82,5% 2. ábra: Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek megoszlása (2009) Forrás: Az APEH adatai alapján Az önfoglalkoztatottak foglalkoztatottakhoz mért aránya Magyarországon lényegesen nem tér el az EU átlagától, míg nemzetközi összehasonlításban hazánkban igen alacsony az önfoglalkoztatók által befizetett adók aránya a GDP-hez viszonyítva [Krekó P. Kiss, 2008]. Az egyéni vállalkozók közül 2009-ben 244 ezer fő vallotta be jövedelmét a tételes költségelszámolás szabályai szerint, így az átlagos kivét nem érte el a 475 ezer forintot

96 1. táblázat: Az egyéni vállalkozók aránya az összevonás alá eső jövedelmet bevallók között Összevonás alá eső jövedelmet bevallók száma (ezer fő) Tételes költségelszámolást választó e.v. száma (ezer fő) Tételes költségelszámolást választó e.v. aránya 5,96% 5,81% 5,56% Forrás: Az APEH adatai alapján 2. táblázat: Az egyéni vállalkozói kivét aránya a bevallott összevonás alá eső jövedelmek között Összevont adóalapba tartozó jövedelmek (Mrd Ft) Ebből egyéni vállalkozói kivét (Mrd Ft) Ebből egyéni vállalkozói kivét aránya 1,50% 1,41% 1,40% Forrás: Az APEH adatai alapján Az egyéni vállalkozói kivét összegének meghatározása a vállalkozásoknál gyakran adminisztratív módon történik, az adóminimalizálási törekvésekkel összhangban. Fontos kiemelni, hogy az alacsony kivét által meghatározott adóalap a járulékalap is, így nemcsak kisebb adóbevételt, hanem alacsonyabb járulékfizetést is jelent. Az adótervezés során ugyanakkor célszerű figyelembe venni azt is, hogy melyik típusú jövedelemhez ténylegesen mekkora adóteher kapcsolódik az adott évben. Az aktuálisan érvényesíthető adóalapkorrekciós tételek, illetve adókedvezmények jelentősen befolyásolhatják a fizetendő adót. Az adott jogszabályi környezet persze erős befolyásoló tényező, hiszen például a minimálbér kétszeresének összegében meghatározott minimum járulékalap miatt többen döntöttek az ezzel megegyező kivét mellett. Az elvárt adóalap nagysága pedig a vállalkozási jövedelem szintjét tartotta esetenként a személyi jövedelemadóról szóló törvény 49/B. szerint számolt összeg felett. Az adóalapra vonatkozó 2007-től érvényes szabályozást a 3. táblázat mutatja. 3. táblázat: A vállalkozói adóalap meghatározása Szja törvény 49/B. (1) (7) bekezdés (1) (5) bekezdés (23) bekezdés Bevétel Bevétel Bevétel + növelő tételek + növelő tételek eladásra beszerzett csökkentő tételek áruk értéke költségek költségek eladott közvetített veszteség szolgáltatások értéke Vállalkozói adóalap Hasonlítási alap az összeg 2%-a = Jövedelem minimum Forrás: APEH, l3. számú füzet Amennyiben az egyéni vállalkozó hasonlítási alapja nagyobb a jövedelem minimumnál, akkor az (1)-(7) bekezdés alapján meghatározott vállalkozói adóalap után kell adóznia, ha a hasonlítási alapja kisebb, mint a jövedelem minimum, akkor a jövedelem minimum után kell adót fizetnie (kivéve, ha nyilatkozattételi jogával él). Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évére és az azt követő adóévre, valamint elemi kár esetén nem kell alkalmazni a jövedelem-minimumra vonatkozó rendelkezéseket

97 Nyereséges vállalkozások Veszteséges vállalkozások Nulla eredményt bevallók Az egyéni vállalkozások száma (ezer fő) 3. ábra: A tételes költségelszámolást választó vállalkozások megoszlása jövedelempozícióik szerint ( ) Forrás: Az APEH adatai alapján A tételes költségelszámolást alkalmazó vállalkozások száma 2009-re több mint 20 ezerrel csökkent. Fontos azonban, hogy a tevékenységet megszüntetők száma ennél lényegesen magasabb, de közel 30 ezer új vállalkozást is regisztráltak ebben az évben. A ténylegesen működő vállalkozások száma is egyre alacsonyabb, a tevékenység szüneteltetéséhez kapcsolódó egyszerűbb lehetőség miatt pedig valószínűleg aránya tovább mérséklődik. A nyereséges vállalkozások aránya évek óta nem éri el a 60 százalékot. Abban az esetben azonban, ha a személyes jövedelem kivét összegét és a vállalkozás eredményét összegezzük, már lényegesen kedvezőbb a kép, így a vállalkozások háromnegyede zárna pozitív eredménnyel. A jövedelmet elérő vállalkozások jelentős része ugyanis kivétként realizálja bevételei és költségei különbözetét. Eredmény ágra gyakran csak a 3. táblázatban bemutatott - 49/B. rendelkezései miatt kerül ennek a különbségnek egy része. A bevallási adatok tendenciálisan rendkívül magas költségszintről számolnak be, ami 2009-re elérte a 98,7 (!) százalékot. Természetesen vannak olyan kényszer vállalkozások, ahol ennél a valóságban sem sokkal magasabb a jövedelemhányad, a vállalkozások jelentős része viszont a bejövő számlákat gondosabban gyűjti, mint amilyen lelkesedéssel a kimenőket írja. 3. A tételes költségelszámolást választó vállalkozások hozzájárulása az adóbevételekhez Az alacsony kivét szinte minden vállalkozónál az alsó sávba tartozott a progresszív adózás alatt, a kivét után számított adó jelentős részét pedig adókedvezményekkel mérsékelték. Ennek következtében az összevont jövedelmek után a vállalkozók által fizetett adó aránya általában még az 1 százalékot sem érte el ahogy ez a 2. ábrán szemléltetett megoszlás alapján valószínűsíthető is. Az eredmény után fizetett adók számítása előtt szükséges a vállalkozói adóalap meghatározása. Az előző fejezetben leírtak szinte előre vetítik az alábbi ábrán megfigyelhető arányokat is

98 40,9% 0,7% 13,4% Törvény szerint nem kellett alkalmaznia Hasonlítási alap>jövedelemminimum Jövedelemminimum szerint adózott Kiegészítő nyilatkozatot tett 45,0% 4. ábra: A tételes költségelszámolást választó vállalkozások adóalapjának megoszlása a törvény 49/B. alapján (2009) Forrás: Az APEH adatai alapján A veszteséges és nulla eredményt kimutató vállalkozók is fizetnek vállalkozói személyi jövedelemadót a 49/B. alapján, ennek összege azonban jellemzően nem több néhány ezer forintnál. Az átlagos adatokat vizsgálva a nyereséges vállalkozások számára sem jelent súlyos terhet az ezen a jogcímen fizetendő adó, ebben a csoportban azonban a szórás lényegesen nagyobb. A vizsgált 3 év adatait a 4. táblázat foglalja össze. 4. táblázat: A vállalkozói személyi jövedelemadó terhek alakulása Nyereséges vállalkozások (ezer fő) 151,9 154,9 139,8 Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 8,6 9,4 7,9 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) 56,6 60,7 56,5 Veszteséges vállalkozások (ezer fő) 77,5 80,8 79,4 Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 0,3 0,7 0,7 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) 3,9 8,7 8,8 Nulla eredményt bevallók (ezer fő) 36,2 28,8 24,9 Fizetett vállalkozói SZJA (Mrd Ft) 0,1 0,2 0,2 1 vállalkozóra jutó VSZJA (ezer Ft) 2,8 6,9 8,0 Forrás: Az APEH adatai alapján Osztalékalap csak a nyereséges vállalkozásoknál képződik, a korrekciós tételek miatt azonban mintegy 20 ezer vállalkozónál ez utáni kötelezettséggel már nem kellett számolni az elmúlt években. Az osztalékalap csökkenthető például az adóévben beszerzett tárgyi eszköz tárgy év végi nettó értékével, így éves szinten 2009-ben már kevesebb, mint 9 milliárd forint osztalékalap utáni adót fizettek a vállalkozások. Az egy nyereséges vállalkozóra jutó osztalékalap után fizetendő adó átlagosan 63,4 ezer forint volt. A tendencia a vizsgált évek alatt csökkenő, ami részben a jogszabályok változásával is összefügg, hiszen 2009-ben már csak 25 százalék az osztalékalap után fizetendő adó mértéke (2008-ig a vállalkozói kivét 30 százalékát meghaladó rész adója 35 százalék volt). Az egyéni vállalkozónak az osztalékalap után fizetendő adót meg kell fizetnie függetlenül attól, hogy azt a saját céljaira kiveszi, vagy sem. Ezen felüli többletterhet jelent még az osztalékalap után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulási kötelezettség (2007-től). Az említett kötelezettségek évente átlagosan összesen ezer forint terhet róttak a nyereséggel záró vállalkozókra, míg veszteség esetén ennek töredékét fizették

99 4. Az adó- és járulékterhek változásának trendje Az egyéni vállalkozók számára talán a legnehezebben emészthető teher, hogy önfoglalkoztatóként a munkáltatói járulékokat is fizetniük kell saját maguk után, így az adófizetési kötelezettségnél ezen a jogcímen többet kell az államkasszába utalniuk. Ráadásul a minimálbér után negatív eredmény esetén is számolniuk kell ezzel a tétellel, ami ténylegesen veszteséges működés során valóban problémát jelenthet. Különösen nyomasztó időszaknak számított az a 3 év 4 hónap (2006. szeptembertől decemberig), amíg a minimálbér kétszeresének összegében meghatározott minimum járulékalap után kellett a járulékokat befizetni, saját maguk és alkalmazottaik után is. Nem meglepő, hogy a 2010-re vonatkozó törvénymódosítások hatásaként a könyvelőirodák tapasztalatai alapján a vállalkozók jelentős része januártól ismét csak a minimálbér után fizetett járulékot, mivel a tevékenységre jellemző kereset fogalmát meglehetős bizonytalanság övezte [Ambrus Attiláné, 2010]. A járulékok mértéke 2007-ben emelkedett, azt követően arányuk módosult, illetve kismértékű csökkenés valósult meg, míg 2011-től a nyugdíjjárulék 0,5 százalékkal nőtt. A vállalkozók adó- és járulékterheinek alakulásához nézzünk egy egyszerű példát! Az alapadatok az alábbiak: - Adóalapba beszámító bevételek: Ft 32 - Bizonylattal igazolt költségek: Ft (kivét és járuléka nélkül) Ha a vállalkozó Ft kivétről dönt, az 5. ábrán szemléltetett módon változnak kötelezettségei járulékok kivét adója VSZJA osztalékalap adója EHO (14 %) tételes EHO különadó (4%) ábra: Változatlan bevétel és költségszerkezet 33 adó- és járulékterheinek alakulása ( ) Forrás: Saját számítások alapján Az arányok alátámasztják a fentebb leírtakat, de a járulékalapra vonatkozó törvénymódosítást követően 34 is több mint felét képviselik a járulékterhek az összes kötelezettségnek. A tételes egészségügyi hozzájárulás és a különadó 2010-től megszűnt, ezzel párhuzamosan a vállalkozói személyi jövedelemadó kulcsa 19 százalékra nőtt, majd július 1-től Az ÁFA alanyi mentesség bevételi feltételének megfelel, így tételezzük fel az egyszerűség kedvéért, hogy ezt választotta 33 Kivét és járulékok nélkül ben a minimálbér kétszeresét, a további években a kivét összegét tekintve járulékalapnak

100 százalékra csökkent 35. Az osztalékalap adója 25 százalékról 2010-től 16 százalékra mérséklődött, ennek ellenére ezen a jogcímen többet fizet(ne) adóalanyunk, ugyanis a tetemes járulékköltség miatt a vállalkozói jövedelem és így az osztalékalap is alacsonyabb volt ben. A kivét adója az adókulcs csökkenésének ellenére növekedett a szuperbruttó adóalap miatt 2010-től. A vállalkozások számára is kedvező változást foglaltak törvénybe a szuperbruttó fokozatos megszüntetésével (2012-re 1,135-szörös szorzó). Példánkban az 1 millió forintos kivéthez 2011-ben 530 ezer forint vállalkozói jövedelem tartozik, amelyekhez kapcsolódó összes teher csökkenő tendencia ellenére is 55 százalék. Természetesen korrekciós tételek és/vagy adókedvezmények igénybe vételével ez mérséklődhet. 5. Egyszerűbb lehetőség: az átalányadó és az EVA Az átalányadózás vagy az EVA feltételekhez kötött alternatíva a vállalkozások számára, amely feltételek közül kiemelendő az átalányadóval kapcsolatban, hogy munkaviszony mellett nem alkalmazható. Az átalányadózást választó egyéni vállalkozók száma az elmúlt években jelentősen nem változott, mintegy 25 ezer fő számára ez az adózási módszer a kedvezőbb és/vagy kényelmesebb. Az átalányadó választásával nyilván azok a vállalkozások élnek elsősorban, ahol a tényleges költséghányad lényegesen alacsonyabb, mint a törvény által meghatározott, bizonylat nélkül levonható arány. A nyilvántartások lényegesen egyszerűbbek, bevételek után fizetendő adó jól kalkulálható. A jövedelemtípus az összevont adóalap része lett (a korábbi elkülönülten adózás helyett), így a szuperbruttósítás kedvezőtlenül befolyásolta az átalányadózók adófizetési kötelezettségét. Járulékot jellemzően a minimálbér után fizetnek (sokan döntöttek így a minimálbér kétszereseként meghatározott minimum járulékalap időszakában is). Az átalányadó és az EVA közös vonása, hogy a társadalombiztosítási járulékok alapja független a tényleges jövedelemtől. Az EVA egyszerűsége a vállalkozások számára fontos szempont, gyakran még a terhek növekedése mellett is. A közel százezres eva-alanyi kör jól tervezhető eva-bevételt jelent a költségvetésnek. A bevételek között csökkenő tendenciát mutat az egyéni vállalkozók által fizetett arány. EVA kötelezettségük átlagosan 1,2 millió forint volt 2009-ben (a társaságoké 2,1 millió forint) egyéni vállalkozók (ezer fő) társas vállalkozások (ezer db) 6. ábra: Az EVA alanyok számának alakulása Forrás: Az APEH adatai alapján 35 A kedvezményes kulcs alkalmazásának lehetősége korábban is fennállt, ettől az időponttól viszont nem kapcsolódik hozzá az 500 millió forintos korláton kívül egyéb feltétel. A példában az adóalapot az évközi módosítás miatt 50-50%-ban megosztottam

101 Evás adóalanyok száma 2006-ban volt a legmagasabb, azt követően stagnál, de az egyéni vállalkozók aránya folyamatosan csökken. Ez viszont minden valószínűség szerint visszavezethető a feltételek változására, hiszen január 1-től az áfa kulcs 25 százalékról 20 százalékra csökkent, míg az EVA kulcsa október 1-től 15 százalékról 25 százalékra nőtt, így a realizálható adóelőny lényegesen alacsonyabb lett (vagy megszűnt). Az EVA 2003-as bevezetése óta kétségkívül ez volt legdrasztikusabb változás, valamint számos további módosítás következtében egyre szűkebb vállalkozói csoportnak éri meg az egyszerűsített vállalkozói adót választani. A következő példán egy olyan vállalkozó adófizetési kötelezettségét hasonlítom össze a tételes költségelszámolás és az EVA szabályai szerint, aki az előző évekről áthozott veszteséggel is csökkentheti az adóalapját. A működéshez közvetlenül kapcsolódó adatok mindegyike konstans, a három kiemelt év terhelése kizárólag a jogszabályi környezet változásából fakad. A példában szereplő vállalkozás költségszintje a bevallási átlagadatoknál lényegesen alacsonyabb, mutatva azt a tényt, hogy az átalányadóhoz hasonlóan az EVA is azok a vállalkozások számára jelent(ett) alternatívát, ahol alacsony(abb) a költséghányad. 5. táblázat: Az alapadatok összefoglalása 36 Alapadatok Bevétel (ÁFA nélkül) Fizetendő ÁFA Anyagköltség (ÁFA nélkül) Levonható ÁFA Egyéb költség (ÁFA mentes) Vállalkozói kivét Előző év elhatárolt vesztesége Forrás: Saját számítások alapján Kivét adója Vállalkozói SZJA Osztalékalap adója ÁFA Különadó (4%) Százalékos EHO Tételes EHO EVA 7. ábra: A vállalkozás terheinek alakulása az 5. táblázat adatai alapján, a törvénymódosítások figyelembe vételével (ezer Ft) Forrás: Saját számítások alapján július 1-től az ÁFA kulcs 20 százalékról 25 százalékra nőtt. Az egyszerűsítés miatt a példában feltételeztem, hogy a bevétel és az anyagköltség a két félév között azonos arányban oszlik meg

102 2005-re egyértelműen jó döntés az EVA választása ben még mutatkozik némi előny az EVA javára, sőt 2008-hoz képest nőtt is az osztalékalap után fizetendő kedvezőbb, egységesen 25 százalékos adó bevezetése miatt. A különadó 2006-os kötelezettségként való előírása, majd 2009.december 31-én való kivezetése szintén átrendezte a terheket. Ezt követően a vállalkozói személyi jövedelemadó, valamint az osztalékalap után fizetendő adó további csökkentése a példában szereplő vállalkozó számára már nem indokolja az evaalanyiságot, hiszen ez 2011-től már a bevételei 30 százalékát jelentené. 6. Következtetések A jogszabályokat tanulmányozva megállapítható, hogy az egyéni vállalkozók adózása - amennyiben nem felelnek meg az átalányadó vagy az EVA választásához kötött feltételeknek - meglehetősen bonyolult, többféle jogcímen, összességében valóban magas adómértékkel kell számolniuk. Az adóalap-korrekciós tételek - különös tekintettel a korábbi évek elhatárolt veszteségéből az adóévi eredményt csökkentő összegre -, valamint az adókedvezmények figyelembe vételével a számított adó azonban jelentősen mérséklődik. A találékony vállalkozók a magas költséghányad mellett mértéktartó számlaadással tovább csökkentik fizetési kötelezettségeiket, így nemcsak az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó lesz alacsonyabb, hanem a magas terhet viselő járulékalap is. Az adóelkerülő magatartás ellensúlyozására a tevékenységre jellemző kereset pontos szabályozása, szakmacsoportonként rögzített minimális adó- és járulékalap megoldást jelenthetne, véget vetve az éveken át tartó veszteségfinanszírozásnak. A költségvetés helyzete csak szerkezeti módosításokat tesz lehetővé az egyes adónemek között. Nemzetközi tapasztalatok alapján azonban az is nyilvánvaló, hogy az adócsökkentés önmagában nem eredményez látványos javulást az adófizetési hajlandóságban, az adóbevételek nem nőnek. Az adómorál javítására a további egyszerűsítés és a hosszabb távon is kiszámítható adópolitika mellett lehet esély. Hivatkozásjegyzék 1. Ambrus Attiláné [2010]: Adótervezés vs. adóelkerülés Szellemi tőke, mint versenyelőny", avagy a tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben, Nemzetközi tudományos konferencia, Selye János Egyetem, Szlovákia, Komarno, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapja, 3. Borsi Balázs - Farkas László - Udvardi Attila - Viszt Erzsébet [2009]: Versenyképességi Évkönyv GKI Gazdaságkutató Zrt. 4. Krekó Judit P. Kiss Gábor [2008]: Adóelkerülés és adóváltoztatások Magyarországon, MNB Szemle, 2008.április. 5. Semjén András - Tóth István János - Fazekas Mihály - Makó Ágnes [2009]: Alkalmi munkavállalói könyves foglalkoztatás munkaadói és munkavállalói interjúk és egy kérdőíves munkavállalói felmérés tükrében. Rejtett gazdaság, Be nem jelentett foglalkoztatás és jövedelemeltitkolás kormányzati lépések és a gazdaság szereplőinek válaszai (Szerk.: Semjén A. és Tóth I.J.), KTI Könyvek kötet évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról

103 DR. TÁRCZY EDIT ZSUZSANNA (Miskolci Egyetem): Unfair commercial practices in the South Member States of the European Union 1. Introduction The speciality of the 2005/29/EC Directive on unfair commercial practices (hereafter: UCPD) is that it requires contrast with the previous directives - maximal harmonization from the Member States. It means that the national legislators haven t been able to change anything and they had as much freedom as it was granted by the creators of the UCPD (for example to transfer competences). But we can find differences which can be criticised. The aim of this paper to demonstrate the differences and national specialities in connection with the South Member States of the EU. 2. The structures of the national laws The UCPD has the following chapters: - the first chapter is on the purpose, the definitions, the scope and the internal market - the second chapter contains the general clause/ban of the unfair commercial practices and the rules on the misleading and aggressive practices - the third chapter is on the codes of conduct - the fourth chapter contains the final provisions - the first Annex is the black list which contains the commercial practices which are in all circumstances considered unfair. This list consists of two parts: misleading commercial practices (23 practices) and aggressive commercial practices (8 practices) - the second Annex contains community law provisions setting out rules for advertising and commercial communication The structures of the effective national laws have been determined by the methods of the implementations. There were six methods for the Member States to implement the UCPD: - a new act has been born - the legislator has amended the consumer protection act - the legislator has amended the law on the unfair competition - the amendment of the particular acts which regulate the market practices - implementation among the rules of the civil law and the rules of the consumer protection - a new act has been born and at the same time the amendment of the act on the advertisements [Gömöri, o.]. Malta has chosen the second alternative, so the Act No. II of 2008 amended the Act XXVIII of 1994 on Consumer Affairs (hereafter: Consumer Affairs Act) and integrated the rules of the UCPD. The advantage of this technique is that the rules in connection with the consumers are in the same law, and this makes easier to find the rules in connection with the arising problems, but the disadvantage is that the numerous rules - in connection with different cases - are making the given law a little incoherent. Concerning the structure, Malta adopted the parts of the UCPD fully, even the legislator has integrated the black list to the Consumer Affairs Act that the list now just like in the UCPD consists of two parts: the first part is on the misleading, the second part is on the aggressive commercial practices. In Italy the legislator has chosen the implementation among the rules of the civil law and the rules of the consumer protection, so implemented the UCPD with the creation of two

104 legislative decrees. The first one (Legislative Decree 2 August 2007, No. 146.) is on the unfair commercial practices, the second one (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.) is on the advertising. Both of them came into force on the 21st of September 2007 [Mendola, 2008]. Now, the first decree is in the Consumer Code [State of play of the implementation of the provisions on advertising in the unfair commercial practices legislation, o.]. Because of the latter fact, the location of the rules of the deceptive advertising and the location of the rules on advertising had been changed with each other. The misleading (before 2007: deceptive) advertising has become one of the unfair commercial practices after the implementation of the UCPD, so now it is in the Consumer Code [Ld Mendola 1. o.]. But, the rules on advertising are in the second legislative decree (Legislative Decree 2 August 2007, No. 145.), and not in the Consumer Code, like they were in it before 2007 [Prati, 2010]. In the Italian Consumer Code the legislator has put the part of the misleading commercial practices from the black list after the paragraphs about the misleading commercial practices, and has put the part of the aggressive commercial practices from the black list after the paragraphs about the aggressive commercial practices, so the legislator has ignored the use of the black list. The Italian solution is maybe better than Malta s solution because clearer rules have been born in Italy which mirror the gradation, because the consumer can see after the - with some conditions misleading and aggressive practices which require examination the practices which are in all circumstances considered unfair, so the complaints in connection with them don t require examinations. The legislator of Bulgaria similar to Malta s legislator has amended the act on consumer protection (hereafter: Consumer Protection Act) and integrated the rules of the UCPD. The amending act was the Act LXIV of Similar to the Italian law, in the Consumer Protection Act the part of the misleading commercial practices from the black list is after the paragraphs about the misleading commercial practices, and the part of the aggressive commercial practices from the black list is after the paragraphs about the aggressive commercial practices. The Italian legislator has named the practices from the black list as Commercial practices which are in all circumstances considered misleading/aggressive [Legislative Decree No. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter II Subchapter I Section 23, 26], but the Bulgarian legislator named them The following misleading/aggressive commercial practices shall also be unfair commercial practices [Consumer Protection Act Chapter Four Section IV Article 68g., 68j]. Though the difference between the two name is little, but to the name in the UCPD ( commercial practices which are in all circumstances considered unfair ) [UCPD Annex I] the Italian solution is closer. The Bulgarian solution doesn t mirror the spirit of the black list, which has been integrated in Malta with the First Schedule, named Commercial Practices which are ipso jure unfair [Consumer Affairs Act First Schedule] examined later. On the whole, the Bulgarian solution is unambiguously inaccurate and incomplete. In Cyprus there were two alternatives for the implementation. The first one was the new act. The second alternative was the amendment of the acts which dealt with - directly or indirectly the practices. Actually, both of the two alternatives have been realized, it is true that the second one only partly just in connection with the advertisements [Katsis, o.], because Cyprus has chosen the sixth alternative for the implementation. The new act was the Law 103(I) of 2007 on the Unfair Commercial Practices from Businesses to Consumers (hereafter: UCP Act). The amending act was the Law 98(I) of 2007 on the Control of Misleading and Comparative Advertising [The Unfair Commercial Practices, 2010] which amended the act of 2000 with the same title (later it was amended again by the Law 42(I) of 2008) [Neocleous, 2008]

105 The legislator of Spain has chosen the third implementation technique and amended the law on unfair competition (Law 3/1991) (hereafter: Unfair Competition Law). The amending law was the Law 29/2009. Because of this implementation technique, the Unfair Competition Law at its present form contains rules on competition and rules on unfair commercial practices too, and the latter ones belong to the area of the consumer protection. So, the Unfair Competition Law has a mixed character which isn t good unambiguously because this character can make the finding of the relevant rules for the given problems more difficult [Updates unfair competition and adertising, 2008]. Just like the Italian legislator, in Portugal the legislator has implemented the rules of UCPD with a decree (Decreto-Lei n.º 57/2008) and just like the Italian and Bulgarian legislator has put the the part of the misleading commercial practices from the black list after the paragraphs about the misleading commercial practices (but after the actions and before the omissions), and the part of the aggressive commercial practices from the black list after the paragraphs about the aggressive commercial practices [Decreto-Lei n.º 57/2008 Artigo 8., Artigo 12.]. 3. National specialities I. definitions (Malta, Italy, Bulgaria) Concerning the definitions, it is interesting that in Malta the Act No. II of 2008 doesn t contain some definitions from the UCPD. For example, the definition of the consumer and the definition of the trader are missing. At the same time, this lack is understandable, because the amending act has narrowed the definition of the consumer from the original act to the definition of the UCPD regarding the unfair commercial practices. Namely, in the Consumer Affairs Act the legislator has defined the consumer with three paragraphs. The first is equal to the definition of the UCPD: any natural person who, in commercial practices covered by this Directive, is acting for purposes which are outside his trade, business, craft or profession [UCPD Chapter 1 Article 2 (a)]. The definition in the Consumer Affairs Act is different from this, but only it says instead of commercial practices transactions and other matters, and instead of covered by this Directive naturally covered by this Act. So, this paragraph has stayed, while the other two 37 was repealed by the Act No. II of 2008 regarding the unfair commercial practices. In the case of Malta the will of the creators of the UCPD seems to prevail: the use of the clear and uniform definitions. The previous one prevails with repealing the two mentioned paragraphs, the latter one prevails with the requirement of the maximal harmonization. Unfortunately, the definition of the consumer in the effective Consumer Affairs Act doesn t mirror the fulfilment of the clearness. The Consumer Affairs Act presently contains the three mentioned paragraphs and - as it was mentioned above only the first one is used regarding the unfair commercial practices. So, in Malta there are two definitions for the consumers one regarding the practices and one regarding beyond the practices and this contrasts with the goal of using uniform definitions. 37 These were: 1)any other individual not being the immediate purchaser or beneficiary, and whether or not a member of the consumer s household, who having been expressly or tacitly authorised or permitted by the consumer, may have consumed, used or benefited from any goods or services provided to the consumer by a trader acting in the course of a trade, business, craft or profession, including goods or services provided as part of gift schemes and similar or analogous inducements 2) any other class or category of persons whether natural or legal as may, from time to time, be designated as "consumers" for all or for any of the purposes of this Act by regulations made by the Minister after consulting the Council Consumer Affairs Act Part I Preliminary 2. (ii), (iii)

106 While the definition of the consumer had to be narrowed, the definition of the trader had to be enlarged. So, the legislator has integrated a third paragraph among the two paragraphs in the Consumer Affairs Act (more correctly integrated the second one, because the original second paragraph in the course of the numbering has become the third paragraph) [Act No. II of 2008 Part I 6./b)] The UCPD determines the trader as: any natural or legal person who, in commercial practices covered by this Directive, is acting for purposes relating to his trade, business, craft or profession and anyone acting in the name of or on behalf of a trader [UCPD Chapter 1 Article 2 (b)]. The two mentioned paragraphs have been the same more or less, but the Act No. II of 2008 has completed them with this: any public body, whether corporate or unincorporate, which provides goods or services to consumers for a fee [Act No. II of 2008 Part I 6. e)/f)]. The definition of the trader is worrisome because it is long and contains more components. But it is a bigger problem that the definition consists of three parts and these parts are together the same as the one in the UCPD, but neither the amending Act No. II of 2008, nor the Consumer Affairs Act says that the three part are together used to determine the trader. And because of this the principle of clearness is ignored, and with the separately use of the three parts the principle of using uniform definitions is also harmed. In Italy there isn t difference between the definitions and the definitions in the UCPD. But we must note that Italy has created a nem law, while Malta has amended a law and integrated the new rules among the existing rules. In the face of this the changes especially with the definition of the trader mirror that the legislator of Malta has changes the existing definitions to the ones in the UCPD, rather than creating new definitions, and this wasn t an advantage for the law, because it has made the understanding more difficult. There is the same situation in Bulgaria in connection with the definitions. The definitions usually are more or less the same as in the ones in the UCPD, but not totally the same. For example, the definition of the consumer is narrower: any natural person who acquires products or uses services for purposes that do not fall within the sphere of his or her commercial or professional activity, and any natural person who, as a party to a contract under this Act, acts outside his or her commercial or professional capacity [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions ]. This definition is narrower than the one in the UCPD because near the commercial and the professional activity the Act doesn t contain the trade and craft activity, and while the UCPD says commercial practice, than the Act says acquires products or uses services. Because of these deficiencies the definition of the Act isn t the same as the one in the UCPD, and the requirement of using uniform definitions isn t realized, which is a critical point, but the narrower definition is a bigger problem, because with this a person/legal person who is a consumer in another Member State, in Bulgaria isn t. The same is the problem in connection with the trader. The definition of the Act mirrors the Bulgarian consumer definition and also narrower than the one in the UCPD: any natural or legal person who or which sells or offers for sale products, or provides services to consumers, or who or which concludes a contract with a consumer within his, her or its commercial or professional capacity, whether in the public or private sector, as well as anyone acting on behalf of and for the account of a trader [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions ]. In this case the trade and craft activity are also missing, and the Act details the activities of the trader while the UCPD says that the trader acts in the course of commercial practices

107 [UCPD Chapter 1 Article 2 (b)]. This phrasing causes the same problems as were mentioned in connection with the definition of the consumer. The definition of the product is totally different from the one in the UCPD which says: any goods or service including immovable property, rights and obligations [UCPD Chapter 1 Article 2 (c)]. But the Consumer Protection Act says: any product of labour, which is intended for consumption or may be used by consumers, even if not intended for them, and which is supplied or made available in the course of a commercial activity, whether for consideration or not, and whether new, used or reconditioned [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions ]. This definition is a critical point of the Act and the implementation too. 4. National specialities II. (Malta, Italy, Bulgaria) In Malta in the Consumer Affairs Act the First Schedule is the black list, after that there is the Second Schedule on the administrative fines which isn t the part of the UCPD. Originally, the amounts of the fines have been determined in lira, but now they are determined in euro which helps the prevailing of the uniformity [Act No. II of 2008 Second Schedule]. According to the rules of the Second Schedule, the basic amount for the infringement of the general ban/the rules of misleading practices/rules of aggressive practices is euro. 38 In the course of imposing fines the following aggravating circumstences must be taken into account: - in the case of a practice from the black list, the basic amount shall be increased by a sum not less than euro and not more than euro - in the case of a second or subsequent infringement, the basic amount shall be increased by euro for each and every subsequent infringement - where the practice or scheme constituting the infringement is the principal means by which the trader runs or operates his business, the basic amount shall be increased by a sum not less than euro and not more than euro - where the practice or scheme constituting the infringement is specifically targeting vulnerable consumers, the basic amount shall be increased by euro - where the unfair commercial practice is accompanied by any of the factors listed in article 51E (2) of the Act (harassment, coercion, including the use of physical force, or undue influence) the basic amount shall be increased by a sum not less than euro and not more than euro. The mitigating circumstences must be taken into account too: - where the person concerned provides evidence that he/she terminated the unfair commercial practice constituting the infringement as soon as the investigations have commenced the basic amount shall be decreased by not more than twenty per centum; - where the person concerned provides evidence that he/she has taken adequate steps to reduce the negative effects of the infringement, the basic amount shall be decreased by not more than ten per centum. The final amount of the administrative fine shall not, in any event, exceed euro or be lower than euro. Where the person pays the administrative fine without contestation, the final amount of the administrative fine determined in accordance with the above rules shall be decreased by not more than twenty per centum [Consumer Affairs Act Second Schedule 2., 4. 7.]. 38 In the amounts before the point is euro and after the point cent, so for example: euro = 2329 euro and 37 cent

108 It is interesting in connection with the Second Schedule that it contains procedural rules which have become the parts of a consumer protection law, although it isn t unique, other legislator has integrated procedural rules to a consumer protection law too (for example, the Romanian legislator). The cause of this that the UCPD orders to the Member States partly to ensure adequate and effective instruments for enforcing the observation of the rules, partly to lay down effective, proportionate and dissuasive penalties for infringements of national provisions adopted in application of the UCPD [UCPD Chapter 4 Article 11 1., Article 13]. In Italy the legislator has integrated procedural rules to the legislative decree on unfair commercial practices, moreover a complete chapter deals with the enforcement. There is an administrative control system of the unfair commercial practices, which consists of three parts: - the Italian Competition Authority 39 (Autorita Garante Della Concorrenza e Del Mercato, hereafter: AGCM): the administrative level - courts: the judicial level - self regulation level If a violation is ascertained, the AGCM may call on the violator to stop it, or may order rectifying statements to be published at the expense of the company which was found liable [Ld Foglia 5., 8. o.], and issue penalties of an amount between and In the event of non-compliance with the decisions of the AGCM, the penalty can range from to For false informations and documents the amount of the penality can range from to In the event that the commercial practice has been approved with an administrative measure, which is also designed to ascertain its non-unfair character, the protection of the persons and organisations having a legitimate interest can be provided by appealing against the aforementioned measure before the Administrative Court [Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter III Section 27 4., 9., 12., 14. bek.]. While the judicial and administrative level are in the same section, the self regulation level is in a separate section. The self regulation means that before the administrative and judicial levels consumers and competitors, either directly or through their associations or organisations, may agree in advance with the trader that they will begin a procedure before a self regulatory body. This shall not affect the right of consumers to apply to the AGCM. Once the procedure before a self-regulatory body 40 has begun, the parties may agree not to apply to the AGCM until the final ruling is issued, or they may request the proceeding before the AGCM to be suspended in the event that it has also been initiated by another party having a legitimate interest while awaiting the ruling of the self-regulatory body. After examining all 39 The AGCM is an independent authority and is responsible for the enforcement of competition policy and for investigating and sanctioning the unfair commercial practices. According to the rules the AGCM can investigate potential unfair commercial practices and misleading and comparative advertisements too on its own authority (ex officio), so it doesn t need complaint. Investigation competence includes the power to access to any relevant document, to request for information and documents, to impose penalties in the event of refusal or if untruthful information and documents are submitted, to conduct inspections and order expert testimony. [Foglia, , 8. o.] 40 On the self regulation level according to the rules of the Consumer Code there are two self regulatory organisations: the Jury and the Review Board. Anyone who believes he/she has suffered prejudice from marketing communication activities contrary to the Code of Marketing Communication may request the intervention of the Jury against those who have accepted the Code of Marketing Communication and have caused damage to the petitioner. Individual consumers and consumer rights associations may submit complaints free of charge to the Review Board regarding marketing communication allegedly breaching the rules of the Code of Marketing Communication that safeguard the general interests of the public [Ld Foglia 22., 25.o.]

109 the circumstances the AGCM may decide to suspend the proceeding for a period of not more than 30 days [Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter III Section 27 ter]. The legislator to the end of the sections about the misleading actions has registered a plus paragraph: it is considered to be an unfair commercial practice, in relation to products likely to harm the health and safety of consumers, to fail to state this likelihood such that consumers are induced to neglect to observe the normal standards of prudence and vigilance. [Legislative Decree no. 206 of 6 September 2005; Consumer Code Chapter II SUBCHAPTER 1 Section bek.]. This paragraph was unambiguously a positive step, because it orders the advanced protection of the consumers with the protected legal objects: the health and safe of the consumers. The likelihood as a component of the paragraph is a component in the case of misleading and aggressive practices too, but partly as an alternative between the effectively occured action/omission, partly the result of these practices is in all circumstences that the average consumer takes a transactional decision that he/she would not have taken otherwise. But in the case of this paragraph likelihood is a component which suggests the ambition for prevention, moreover the aim is to protect the health and safe, and not to prevent the transactional decision, or remedy the consequences, moreover the objects of this paragraph are typically protected increasedly by the law, and the harm of them is sanctioned sorely. The requirement to investigate the observation of the normal standards of prudence and vigilance was born in the spirit of the UCPD. In Bulgaria the legislator has fulfilled too the requirements of the enforcement and sanctions from the UCPD. According to the rules the Commission on Consumer Protection controls the enforcement of the rules of the unfair commercial practices [Consumer Protection Act Chapter Eight Section I Article 165. (3) 2.]. In the supplementary provisions we can find the rule that if the provisions on unfair commercial practices are in conflict with the provisions of any other law which provides for more rigorous requirements regarding unfair commercial practices, that law shall apply. After this: if the provisions on unfair commercial practices are in conflict with the provisions of any other law which provides for more rigorous requirements regarding unfair commercial practices, that law shall apply. The common aim of these two rules is the advanced protection of the consumers and they are positive components of the Consumer Protection Act [Consumer Protection Act Chapter Eleven Supplementary Provisions 1a., 1b. ]. 5. National specialities III. (Spain, Portugal) In Spain, because the Unfair Competition Law contains rules on both on competition and after the implementation of the UCPD unfair commercial practices, so consumer protection, the drafting of the rules serves this duality and that is why they are different in their drafting from the rules of UCPD. The general clause is a good example. In the Unfair Competition Law the Article 4 says that behaviours contrary to the requirement of good faith are deemed to be unfair. The contrary to the requirement of good faith means behaviours by traders or professionals contrary to professional diligence and that behaviours distorts or is likely to materially distort the economic behavior of the average consumer or of the average member of the group to whom the practice is addressed when a commercial practice is directed at a particular group of consumers. [Updates unfair competition and adertising, , 4. o.]. Although the drafting is different a little with the good faith component, but with the content of the contrary to the requirement of good faith phrase the general clause is the same as the one in the UCPD

110 In the case of misleading actions the situation is different, because there is a difference between the rules from the Unfair Competition Law and the rule from UCPD. The latter one: A commercial practice shall be regarded as misleading if it contains false information and is therefore untruthful or in any way, including overall presentation, deceives or is likely to deceive the average consumer, even if the information is factually correct.and in either case causes or is likely to cause him to take a transactional decision that he would not have taken otherwise [UCPD Chapter 2 Section 1 Article 6 1.]. In the Spanish Unfair Competition Law the relevant paragraph is nearly the same, but in the end it says: and is likely to alter their economic behavior [Updates unfair competition and adertising, o.]. This section is instead of causes or is likely to cause him to take a transactional decision that he would not have taken otherwise. It is clear that the Spanish legislator has made a mistake because the mentioned part says only the alteration and doesn t tell anything about that this is a negative or positive way of alteration, but the UCPD suggests the negative way or - more correctly the undue influence. So, the Unfair Competition Law is inaccurate. In the case of aggressive practices the situation is almost the same, but the legislator has written not to alter, but has written to affect [Updates unfair competition and adertising, o.]. The problem is the same as in connection with the misleading actions. In the case of the misleading omission there isn t any reference to the causes or is likely to cause the average consumer to take a transactional decision that he would not have taken otherwise, although the UCPD contains this result [Updates unfair competition and adertising, o., UCPD Chapter 2 Section 1 Article 7 1.]. And this isn t an inaccuracy, this is a deficiencie. It is unique, that the Unfair Competition Law doesn t contain the black list and doesn t contain the a misleading and an aggressive part, but the practices of the black list are in separated articles. These articles are: - misleading practices regarding codes of conduct or other quality marks - bait practices and misleading promotional practices - misleading practices as to the nature and properties of products or services, their availability and after-sales services - pyramid sale practices - misleading practices by reason of confusion - covert commercial practices - other misleading practices - aggressive practices by reason of coercion - aggressive practices by reason of harassment - aggressive practices in relation to minors - other aggressive practices [Updates unfair competition and adertising, o.] Because of the articles say either that the practices in these articles are deemed to be unfair commercial practices or are regarded as unfair and don t express that these practices are in all circumstences considered unfair, the problem is the same as in connection with the Bulgarian solution for implementing the black list: these articles don t mirror the spirit of the black list. In Portugal the Decreto-Lei n.º 57/2008 has rules on sanctions and enforcement too. According to the rules natural persons and competitors, who have a legitimate interest in combating unfair commercial practices which fall under the scope of this law, may take an action for injunction on the grounds of Law No. 24/96, of 31 July, or bring such unfair commercial practices before the competent administrative authority, which has, namely,

111 powers to adopt interim measures temporarily ceasing the commercial practice deemed to be unfair, or declare the previous prohibition of the execution of an imminent unfair commercial practice. The fines, stated as sanction, vary between EUR 250 and EUR 3,740.98, in the case of natural persons, and between EUR 3,000 and EUR 44,891.81, in the case of legal persons. [Newsletter Competition, , 9. o., Decreto-Lei n.º 57/2008 Artigo 16., Artigo 21.]. Moreover, the Decreto-Lei contains the authorities which deal with unfair commercial practices. These are: - Autoridade de Segurança Alimentar e Económica (Authority for Food and Economic Safety) - Direcção -Geral do Consumidor (Consumer General-Directorate) - Banco de Portugal, (Central Bank of Portugal) - Comissão do Mercado de Valores Mobiliários (Securities Market Commission) - Instituto de Seguros de Portugal (Insurance Institute of Portugal) [Newsletter Competition, o., Decreto-Lei n.º 57/2008 Artigo 19.]. Although the detailed rules of sanctions and enforcement are positive components, it can be difficult for the numerous authorities to harmonize their work in connection with the practices. 6. Summary In connection with the structures of the laws, the laws of Malta and Bulgaria are less clear than the Italian law, but the reason is that the Italian legislator hasn t integrated the new rules to the existing rules. But the integration of the black list among the sections on misleading and aggressive practices puts the Italian and the Bulgarian and the Portuguese - solution before Malta s solution. The Spanish law can cause the same problems as were mentioned in connection with Malta s law, because in Spain the implementation has been done by amendment of a law too. But in Malta it was the amendment of a consumer protection law, in Spain it was the amendment of the competition law, which has had a different character than a consumer protection law, and now has a mixed one, which can make more difficult not only the judicature, but finding the relevant rules surely. In connection with the definitions the Italian law is the best, while the law of Malta is a little problematic because of the number and the extent of the definitions, and the law of Bulgaria unambiguously ignores the definitions of the UCPD. In connection with the procedural rules, the legislators usually dispose of the authorities, perhaps the Bulgarian rules are the laconicest, but because the UCPD has left the creation of the most efficient solution for the enforcement and the sanctions to the Member States it isn t a negative characteristic. It must be emphasized that adjudication of the Cypriot implementation of the UCP Directive is not quite good. It is mainly because the Cypriot government didn t perform its obligation and even in 2009 two years after the UCP Act was born the Cypriot lawyers didn t know the UCP Act. The government had and has to according to the UCP Directive - take appropriate measures to inform consumers of the national law transposing the UCP Directive and ensure the enforcement of the penalties against breaching the rules [O Hare, 2011]. Because of this and because the development of the regulation on the unfair commercial practices is still in progress there isn t enough information to draw conclusions about the Cypriot implementation on the UCPD - maybe in some years. After analysing the national rules we can say that the aims of the UCPD haven t materialized yet, but the unfair commercial practices are relatively still a new legal institution, in practice the examination and the adjudication of them mainly because of the more components of the

112 definitions and the sections - aren t easy. In some Member States there aren t in practice (for example in Cyprus) and in others there are more authorities which have to cooperate with each other (for example in Portugal). So the practices hasn t mirrored the problems and the deficiencies yet. But, if the practices will become more familiar, it will happen - hopefully. Irodalomjegyzék 4. Act No. II of Letöltve: Charalambous, Charles [2010]: Legal lifeline for property buyers legal-lifeline-for-property-buyers.html Letöltve: Consumer Affairs Act Letöltve: Consumer Protection Act 4c3923e8fe20.pdf Letöltve: Decreto-Lei n.º 57/2008 Letöltve: Directive 2005/29/EC of the European Parliament and of the Council of 11 May 2005 concerning unfair business-to-consumer commercial practices in the internal market and amending Council Directive 84/450/EEC, Directives 97/7/EC, 98/27/EC and 2002/65/EC of the European Parliament and of the Council and Regulation (EC) No 2006/2004 of the European Parliament and of the Council ( Unfair Commercial Practices Directive ) Letöltve: Foglia, Guido: Types of remedies, enforcement, investigating and punishing false publicity/propaganda Letöltve: Gömöri Zoltán [2009]: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló Irányelv átültetése a tagállamokban és hazánkban Letöltve: Katsis, Agatha: [2006]: Cyprus In: National reports on Unfair Commercial Practices in the New Member States ember_states%5bwith_dir_table_and_new_logo%5d.pdf Letöltve: Legislative Decree No. 206 of 6 September 2005; Consumer Code

113 4c125653d0046d38c/17e0d44aa9fb a4005a9647?OpenDocument Letöltve: Mendola, Lydia [2008]: Italy gets tough on unfair commercial practices peid=1&itemid=44837&preflangid=410 Letöltve: Neocleous, Andreas [2008]: Jurisdiction update: Cyprus B.pdf Letöltve: Newsletter Competition [2008] tter_concorrencia_1trimestre2008.pdf Letöltve: O Hare, Denis [2011]: The Cyprus Property Scandal and the Role of the EU Letöltve: Prati, Francesca [2010]: Italian developments 2007/2008 Commercial advertising & Unfair Practices: Legislative Decrees of 2 August 2007, No. 145 and 146 Letöltve: State of play of the implementation of the provisions on advertising in the unfair commercial practices legislation [2010] Letöltve: The Unfair Commercial Practices [2010] Letöltve: Updates unfair competition and adertising [2008] n_feb2010_ pdf Letöltve:

114 DR. JUHÁSZ LAJOS (intézetigazgató, egyetemi docens, Nyugat-magyarországi Egyetem): Az amortizációági forrás jelentősége A vállalkozás vagyonát képező állóeszközök (tárgyi eszközök beruházások) és immateriális javak értéke a termelési folyamat (termelés, szolgáltatás) során a fizikai elhasználódás és a műszaki avulás (fizikai és erkölcsi kopás) miatt fokozatosan csökken, és értékük a termelési költségek között elszámolt értékcsökkenési leírás arányában átkerül az új termékek, ill. szolgáltatások értékébe. Az értékátadási folyamatot tehát az amortizáció közvetíti, ezért nagyságának meghatározása elsősorban nem pénzügyi, hanem gazdálkodási kérdés. A költségek között elszámolt amortizációs összeget ugyanis a piaci árnak meg kell térítenie, hiszen az a tartós tőkebefektetési értéknek (beruházási összeg) a részleges megtérülését biztosítja. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a termelés keretjellegét biztosító beszerzési kiadást a hosszabb időszakra szétterített megtérülési követelmény költség formájában amely a vállalkozásnak nem folyó kiadása téríti meg. Az évenként elszámolandó értékcsökkenés nagyságát az eszköz várható használati élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása ismeretében kell megtervezni és azt az eszköz aktiválásának időpontjától minden évben el kell számolni, függetlenül attól, hogy a vállalkozás adott évi tevékenysége nyereséges vagy veszteséges. A használati idő megállapításánál mind a fizikai elhasználódási időtartam indokolatlan növelése, mind a gazdasági avulás figyelmen kívül hagyása tőkevesztéssel járhat. Az előbbi azért, mert az eszköz pótlásának szükségessége a tőkebefektetés visszatérülése előtt bekövetkezik, utóbbi esetében pedig a hatékonyabb termelő-berendezések piaci megjelenésének időpontjára nem térül vissza a befektetett tőke. Problémát jelenthet azonban az is, ha az eszköz használati időtartamát indokolatlanul lerövidítik, hiszen a magas értékcsökkenési leírás veszteséget okozhat, lehetetlenné teheti a termék nyereséges piaci értékesíthetőségét. Az értékcsökkenési leírás funkciói Az amortizáció elszámolási rendszere és az értékcsökkenési leírás összege az állóeszközökhöz és az immateriális javakhoz kapcsolódik. Az amortizációs rendszer a tartós tőkebefektetés folyamatos költségként történő elszámolását és az egyszeri tőkebefektetés megtérülését biztosítja. Az értékcsökkenési leírás elszámolásának hatása kettős, egyrészt a termelés költségét növeli, másrészt a tartósan lekötött tőke egy részét szabaddá teszi, amelyet a vállalkozó ismét leköthet hozam realizálása céljából. Ezt nevezzük az ÉCS tőkefelszabadító funkciójának, amely mindig az amortizáció költségként történő elszámolásához kapcsolódik. Itt kell megemlítenünk, hogy a fenti funkciónak csak akkor van pozitív hatása, ha az árbevétel az amortizáció teljes összegére fedezetet nyújt, azaz az ÉCS leírási bevétel formát ölt, tehát a nyereséget csökkenti és nem a veszteséget növeli. Ez azt jelenti, hogy a cég adófizetési kötelezettség nélkül használhatja fel az így szabaddá váló tőkét, hiszen az állóeszköz aktiválásának időpontjában már adózott tőkeelemek tartós lekötéséről van szó. A termelési folyamat során realizált árbevétel és a folyó kiadások különbsége gazdálkodási szempontból nem a tényleges eredményt tükrözi. A valós gazdasági eredményt úgy képezzük, hogy az erőforrás felhasználást amortizációs költségként megjelenítjük lehetővé téve ezáltal az eredmény kimutatását. Ez a valós eredmény nagyságát meghatározó funkció rendkívül fontos a vállalkozó szempontjából, hiszen a gazdasági tisztánlátás nélkülözhetetlen eszköze

115 Fontos az amortizáció ún. vagyonérték-kiigazító funkciója is, amelynek alapvetően az a célja, hogy az ÉCS viszonylag pontosan kövesse az állóeszközök értékváltozásait, ami biztosítja az eszköz nettó értékének a piaci értékhez való közelítését. Az amortizációnak van adópolitikai funkciója is, ami azért lehetséges, mert az ÉCS nagysága befolyásolja a leképezhető eredményt. Minél nagyobb az amortizáció az eszköz értékéhez képest, annál hamarabb lehet a lekötött tőkét adómentesen felszabadítani és újra befektetni. Ez viszont egyúttal azzal jár, hogy a vállalkozónak kevesebb adót kell fizetnie, ami csökkenti az állami bevételt. Mivel az adófizető vállalkozó és az adóbeszedő állam érdekei erősen eltérnek és ezen keresztül az eszköz nettó és piaci értéke közötti különbség indokolatlanul megnőhet ami mellesleg a gazdasági tisztánlátást is erősen rontja, indokolt az amortizáció elszámolásának rendjét és idejét adótörvényekben szabályozni. Amennyiben az adótörvények az ökonómiailag indokolt nagyságú értékcsökkenési leírást nem teszik lehetővé, gazdaságilag káros hatásuk van, hiszen a tőke-felszabadítás lassításával blokkolják a pótlólagos befektetéseket. Speciális problémával állunk szemben, ha az eszköz működtetése magas inflációjú közegben történik. Ilyenkor az értékcsökkenési leírás ugyan megtéríti az eszközt névértéken, de a kumulált amortizáció és az új eszköz beszerzési ára között óriási szakadék lesz, amely a vállalkozó beruházási lehetőségeit erősen beszűkíti. Másként fogalmazva, a magas infláció miatt a felszabaduló tőke valós értéke csökken, az értékcsökkenési leírás összege kisebb lesz a gazdaságilag indokoltnál, a nyereség ennek megfelelően növekszik ami azonban nem valóságos profit, mert a kimutatott nyereség amortizációs elemeket is tartalmaz. Természetesen a magasabb adóköteles jövedelem nagyobb adófizetési kötelezettséggel is társul. A gazdálkodó számára értékes információt adhat az, ha az értékcsökkenési leírásnak az inflációs rátákkal történő felszorzása révén adódó ÉCS összegeket ismeri, melyeket mentesíteni kellene a nyereségadó-fizetési kötelezettség alól. (Erre természetesen ritkán adódik lehetőség.) Feladat Egy vállalkozás állóeszközének bruttó értéke 185 M Ft, a hasznos élettartam 5 év. Az inflációs ráta átlagos értéke 28%, a nyereségadó 18%. Határozza meg a gazdaságilag indokolt értékcsökkenési leírás összegét, az infláció miatti adófizetési kötelezettség növekményt, az állóeszköz könyv szerinti és piaci értékét, valamint a vagyonvesztés aktuális értékét! Az állóeszköz vizsgálata inflációs környezetben Me.: M Ft 1. táblázat Évek Elszámolt ÉCS Infláció (28%) Elszámolandó ÉCS Értékvesztés* Adó növekmény Könyv szerinti érték Piaci érték 1. 37,0 1, ,4 10,4 1, , ,0 1, ,6 23,6 4, , ,0 2, ,6 40,6 7, , ,0 2, ,3 62,3 11, ,

116 5. 37,0 3, ,1 90,1 16,2 0,0 0,0 Σ 185,0-412,0 227,0 40,8 - - * Vagyonvesztés aktuális értéke (5. év végén): 1. 10,4 2,68435 = 27, ,6 2,09715 = 49, ,6 1,6384 = 66, ,3 1,28 = 79, ,1 1,0 = 90,1 313,7 M Ft A számviteli értelemben elszámolt ÉCS biztosítja a berendezés nominális értékének visszatérülését, ami magas inflációjú piaci környezetben messze nem elegendő a normális üzletmenet biztosításához. Az elszámolandó ÉCS-nek megfelelő összeg felszabadítása lenne szükséges, amely több mint kétszerese (412 : 185 = 2,2) az állóeszköz aktiváláskori értékének. Az értékvesztés összege tehát ami 227 M Ft a kimutatott nyereséget növeli, így többlet adófizetési kötelezettséget is jelent, ami öt év alatt közel 41 M Ft-ra becsülhető. Az értékvesztés összege a kieső vagyon nagyságát mutatja (vagyonvesztés), a rendszer azonban nem teszi lehetővé ennek folyamatos pótlását. Ebből következik, hogy a vagyonvesztés aktuális értéke 5. év végére becsülhető összeg 314 M Ft lesz, tehát az éves értékvesztések inflációval felhalmozott összegei hiányoznak az új állóeszköz beszerzéséhez. Ez úgy értelmezhető, hogy az infláció miatti áremelkedés következtében az eszköz ára és az elszámolt ÉCS kamatos-kamatokkal növelt értéke között 314 M Ft különbség adódik, tehát ekkora összeget kell a vállalkozásnak más forrásokból biztosítania, hogy az új beruházást megvalósítsa. Ennek alapvetően az az oka, hogy az infláció miatti értékvesztés pótlására a vállalkozónak az amortizáció növelésével nincs lehetősége, pedig a nagy összegű tőkehiány nem a hatékonyság romlásával, hanem az infláció növekedésével magyarázható. További problémát jelent, hogy a magas infláció miatt az állóeszköz könyv szerinti és piaci értéke között különösen az utolsó használati évben óriási különbség adódik, ami gazdálkodási szempontból egyre növekvő értékvesztést jelent (1. táblázat). A befektetett tőke visszatörlesztésének módjai A menedzser feladata az, hogy a tőkeelhasználódás mértékét meghatározza. A tőkefogyasztás nagysága függ az állóeszköz bekerülési értékétől, az eszköz működési élettartamától és az értékcsökkenési leírás módjától. Az állóeszközök használati idején belül a tartósan lekötött tőke visszatörlesztése történhet lineáris (egyenletes), gyorsított (degresszív) és lassított (progresszív) ütemű módszerrel. Vegyük észre, hogy gazdaságilag a különböző leírási módok közötti választás az ún. titkos önfinanszírozás lehetőségét is biztosíthatja. (Nyilvános önfinanszírozásnak tekinthető, amikor a mérleg szerinti eredmény az eredménytartalékba kerül.) Ez úgy értelmezhető, hogy a cég titkos tartalékot képez, ami az elért nyereséget vagy értéknövekedést a mérlegben nem teszi láthatóvá. Ilyen módszernek tekinthető a degresszív leírás, amikor jelentős nagyságú amortizációs hányad elszámolásával az állóeszközöket alulértékeljük. A titkos tartalék képzésével a gazdálkodó előnye az adóköteles jövedelem egy részének elkerülése, értékcsökkenési leírás formájában történő megjelenítése. Megemlíthető, hogy az amortizációs módok fenti csoportosítása mellett megkülönböztetünk még időarányos- és teljesítményarányos amortizációs elszámolási rendszereket is. Az előbbi szerint az állóeszköz használatát években fejezik ki és ennek arányában határozzák

117 meg az ÉCS mértékét, míg az utóbbi esetben az eszköz életteljesítményét veszik alapul az amortizáció összegének meghatározásánál. Lineáris ütemű leírás Ennél az amortizációs módszernél az eszköz bruttó értékéből és használati idejéből kiindulva határozzák meg az éves értékcsökkenési leírás összegét. A leírás tehát azt az elvet követi, hogy a termelési költségek között elszámolt ÉCS minden évben azonos, az állóeszköz értéke az idő múlásával egyenes arányban csökken (a tőkeelhasználódás mértéke minden periódusban ugyanakkora). A lineáris leírást akkor célszerű használni, ha az állóeszközzel olyan terméket ill. szolgáltatást állítanak elő, amelyek hosszú ideig folyamatosan jelentkező fogyasztási szükségleteket elégítenek ki és a termék ára az amortizáció összegére fedezetet nyújt, hirtelen árváltozás nem prognosztizálható. Bár a lineáris amortizációs rendszer egyszerű, könnyen kezelhető, jól tervezhető és a mai gyakorlatban a legelterjedtebb módszer, ennek ellenére nem biztosítja, hogy az állóeszköz nettó értéke hűen tükrözze a tényleges értéket. Ez azzal magyarázható, hogy az eszköz fizikai elhasználódása és gazdasági avulása a valóságban nem lineáris. Az állóeszköz használata során általában az jellemző, hogy a használat kezdeti időszakában kisebbek az üzemeltetési költségek, az eszköz élettartamának második felében jelentősen nagyobb fenntartási költségek (javítás, alkatrészcsere) kedvezőtlenül befolyásolhatják a gazdálkodás eredményét. A magas üzemeltetési költségek technológiai innovációs lépések megtételére ösztönöznek, ugyanakkor az eszköz termelésből történő kivonása hirtelen megnöveli az amortizációs költségeket és lerontja a gazdálkodás eredményét. Az értékcsökkenési leírás éves összegét úgy kalkulálhatjuk, hogy az állóeszköz bruttó értékét (aktiváláskori érték), vagy annak maradványértékkel (selejt érték) csökkentett összegét megszorozzuk a használati élettartam reciprokával. ÉCS = B ÉCS= az éves amortizáció összege B = az állóeszköz bruttó értéke n = hasznos élettartam ÉCS k = az éves amortizációs kulcs 1 B 1 n illetve n ÉCS k = n Amennyiben a cég eszközeinek bruttó értéke után képződő amortizációs összegek évente azonosak, egy meghatározott idő elteltével felszabaduló tőke összege a következő képlettel becsülhető: B ÉCS t = t n ÉCS t = a t-edik évig visszanyert kumulált tőke összege Az állóeszközök értékcsökkenési leírásaira a termékek ára ad fedezetet, amely gazdaságilag tőke-felszabadítással jár. Ez a felszabadult tőke megteremti annak a lehetőségét, hogy a vállalkozó ezt az összeget pótló beruházások forrásául felhasználja (eszközök dinamikus szinten tartása) (Tétényi-Gyulai, 2001.)

118 Feladat Egy vállalkozás álló eszközeinek bruttó értéke 80 M Ft, az eszközállomány könyv szerinti értéke évente átlagosan 8%-kal növekszik, az állóeszközök használati idejének átlagos hossza 7 év, de az 5. év végén az eszközök 50%-át a technikai avulás miatt kicserélik, ez idő alatt az állóeszközök piaci ára (áfa nélkül) 25%-kal növekszik. A cég a bruttóérték-arányos lineáris leírást alkalmazza. Az üzleti vállalkozásra jellemző átlagos kockázati prémium 3%, az öt éves állampapír-piaci referenciahozam 6%, a cég egyedi kockázati ellenértéke 1,5%. A leírási bevétel során felszabaduló tőke és hozadéka fedezi-e a pótló beruházás tőkeigényét? Lineáris leírással felszabaduló tőke és hozadéka Évek Állóeszköz bruttó értéke ÉCS* Visszanyert tőke Tőkelekötés ideje (év) Me.: M Ft 2. táblázat Felszabaduló tőke Kamattényező ** (K t és hozadéka ) (5. év végén) 1 80,0 11,4 11,4 4 1, ,0 2 86,4 12,4 23,8 3 1, ,7 3 93,3 13,3 37,1 2 1, , ,8 14,4 51,5 1 1, , ,9 15,6 67,1 0 1, , ,6 16,8 83,9 - - Összesen: 81, ,0 18,2 102, ,5 = ,25 = 50 *ÉCS kulcs: (100/7)= 14,3%; **Ny ik = ,5 = 10,5% Az 5. év végén fizikai elhasználódás és erkölcsi kopás miatt kiselejtezik az 1. évben beszerzett állóeszközök bruttó értékének 50%-át 40 M Ft-ot, a kiselejtezett eszközök utánpótlási ára 50 M Ft. Az 5. év végén a leírási bevételekből 67 M Ft áll rendelkezésre, a felszabaduló tőke kamata (81,4 67) 14,4 M Ft, tehát az összes rendelkezésre álló tőke 81,4 M Ft. A számokból megállapítható, hogy a visszanyert tőke és annak hozama biztosítja a pótló beruházás tőkeigényét, sőt bővítő beruházások finanszírozására 31,4 M Ft (81,4 50) még rendelkezésre áll. Az árnövekedés fedezete (81,4 40) 41,4 M Ft, melyet csökkentve a tényleges árnövekedéssel, a finanszírozásra rendelkezésre álló összeget (41,4-10 = 31,4 M Ft) kapjuk meg (2. táblázat). Összefoglalva tehát az állapítható meg, hogy ha a kiselejtezésre kerülő eszközök utánpótlási ára nagyobb a könyv szerinti bruttó értéküknél, a kumulált leírási bevétel és annak hozadéka a termelésből kivont eszköz bruttó értéke és a halmozott amortizáció hozammal növelt összege különbözetéig nyújt fedezetet az árnövekedésre

119 Gyorsított ütemű leírás A degresszív amortizációs leírási módszer lényege az, hogy az állóeszközök használatának kezdeti időszakában az időarányosnál nagyobb értékcsökkenést számolnak el, a használati idő előrehaladtával az amortizáció összege egyre kevesebb lesz. A gyorsított ütemű leírás egyik csoportját azok a módszerek képezik, amelyek bruttóérték-arányosan számolnak, de csökkenő leírási kulcsokat alkalmaznak. A degresszív leírás másik csoportja azonos leírási kulccsal, nettóérték-arányosan kalkulál, tehát a leírás alapját az amortizációval csökkentett bruttó érték adja (nettó érték = bruttó érték kumulált amortizáció). Mivel a nettó érték a használati idő előrehaladtával csökken, így az ÉCS évi összege is egyre kisebb lesz. A gyorsított ütemű leírási módszerek alkalmazásával az állóeszközök működésének első felében azok bruttó értékének nagyobb hányada visszatérül, biztosítva ezáltal az állóeszköz gyorsabb megtérülését. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a degresszív leírás gyorsítja a lekötött tőke felszabadulását, biztosítva ezáltal a technikai színvonal-változás miatti tőkevesztés elkerülését (műszaki fejlesztés gyorsítása). A gyorsított ütemű leírás használata olyan állóeszközök esetén indokolt, amelyeket a gyors technikai fejlődésű ágazatokban gyártanak, az előállított termékek piaca gyorsan változik, a piaci prognózis a konjunktúra változása miatt nehéz. A lineáris leírás alkalmazásával az értékcsökkenés megközelítően megegyezik az értékfogyasztással, így a vállalkozónak nincs lehetősége arra, hogy a tőkefelszabadítás gyorsításával az innovációhoz szükséges többletforrásokhoz jusson. A gyorsított ütemű tőketörlesztés esetén viszont az értékcsökkenési leírás összege meghaladja az értékfogyasztásét, ami megteremti a titkos önfinanszírozás lehetőségét azáltal, hogy a vállalkozó titkos tartalékot képezve forrásokat szabadít fel a műszaki fejlesztéshez. A lineáris és a gyorsított leírás összehasonlítása Me.: M Ft 3. táblázat Lineáris leírás Degresszív leírás Értékcsökkenés = tőkefogyasztás Értékcsökkenés > tőkefogyasztás Folyó költségek 70 Értékesítési árbevétel Folyó költségek 70 Értékesítési árbevétel Lineáris ÉCS Degresszív ÉCS Eredmény 20 Eredmény 10 Forrás: Katits, 2002 (módosítva) A lineáris leírás esetén az értékesítési árbevételből 70 M Ft a folyó működés finanszírozására használható, az értékcsökkenési leírás segítségével 10 M Ft tőke szabadítható fel, a 20 M Ft nyereség a társasági adó befizetése után felhasználható vagy nyilvános önfinanszírozásra (eredménytartalék) fordítható. A degresszív leírásnál az árbevételből a folyó működésre fordítható rész nem változik, de az amortizáció segítségével visszanyert tőke 20 M Ft, itt tehát 10 M Ft-os titkos tartalék képződött, mivel a valóságos eszközérték ennyivel nagyobb a könyv szerinti értéknél. A titkos tartalék képződésének tehát az az oka, hogy a vállalkozás a degresszív leírás alkalmazásával nagyobb értékcsökkenést ír le, nagyobb tőkét szabadít fel, mint a valóságos tőkelehasználódás. A gyorsított leírással felszabadított 20 M Ft-ból amely éppen kétszerese a lineáris leírásnál visszanyert tőkének 10 M Ft titkos önfinanszírozásra fordítható, ami

120 fedezetet ad a gyorsabb műszaki fejlesztésre. Természetesen az értékcsökkenési leírás növelése csökkenti a cég eredményét (3 táblázat). Megállapítható tehát, hogy az adóköteles nyereséget (eredmény) a titkos tartalék képzése csökkenti, így fellép az adóhalasztás lehetősége, ami a vállalkozás likviditását javítja, rentábilitását növeli. Mellékesen megemlíthető, hogy a titkos tartalék az érvényben lévő adótörvények miatt a gyakorlatban csak az esetek egy részében teszi lehetővé az adóhalasztás lehetőségét és ezáltal pótlólagos forrás (adómegtakarítás) szerzését. Összességében az mondhatjuk, hogy a gyorsított leírás által keletkezett titkos tartalék a vállalkozás likviditását és rentábilitását általában pozitívan befolyásolja kivételt képez az az eset, amikor a titkos tartalékra az értékesítési árbevétel nem nyújt fedezetet, de az adómegtakarítás forrásbővítő hatásával már ritkábban számolhatunk. A gyorsított ütemű leírási módszerek közül a következők a leggyakrabban használatosak: a) Évek számjegyeinek összege módszer b) Csökkenő maradványérték módszer c) Kétszeres maradványcsökkentő leírás Megemlíthető, hogy amennyiben az állóeszköz használati élettartamát lerövidítjük a lineáris leírás is gyorsítottá válik, hiszen a tőkét rövidebb idő alatt térítjük vissza (ez a technika a gyakorlatban gyakran használatos). Évek számjegyeinek összege módszer Ezt a bruttóérték-arányos degresszív leírási módot nevezik még évek összegzése módszernek illetve a degresszív leírás kumulatív módszerének is. Az éves ÉCS összegeket úgy állapítják meg, hogy az állóeszköz bruttó értékét évről évre csökkenő leírási kulcsokkal szorozzák. A leírási kulcsokat úgy becsüljük, hogy az eszköz leírási élettartamából még hátralévő évek számát elosztjuk a használati élettartam évei számjegyeinek összegével. A leírási kulcsok meghatározása a következő képlet alapján történik: ÉCS k = (n + 1) - t n (n + 1) 2 ÉCS k = éves leírási kulcs n = az állóeszköz hasznos élettartama t = egy meghatározott év A módszer segítségével az állóeszköz bruttó értéke nullára leírható, de ha szükséges maradványérték (selejtérték) is figyelembe vehető. Feladat Egy vállalkozó 35 M Ft értékben állóeszközt létesített, melynek hasznos élettartama 5 év. A vállalkozás a degresszív évek száma összege módszert használja az évente visszanyert tőke megállapítására. A kalkulált nyereségigény 12,5%, az új állóeszköz ára az 5. év végén 46,5 M Ft. Határozza meg az évente felszabadított tőke nagyságát, becsülje meg az 5. év végén a hozamokkal növelt ÉCS összegét és értékelje a kapott eredményeket!

121 Évek 1 ÉCS kulcs (%) (5/15) 33,3 A degresszív leírással felszabaduló tőke és hozadéka Me.: M Ft ÉCS évi összege Visszanyert tőke Tőkelekötés ideje (év) Kamattényező* (k t ) 4. táblázat Felszabaduló tőke és hozadéka (5. év végén) 11,7 11,7 4 1, ,7 2 (4/15) 26,7 9,3 21,0 3 1, ,2 3 (3/15) 20,0 7,0 28,0 2 1, ,9 4 (2/15) 13,3 4,7 32,7 1 1, ,3 5 (1/15) 6,7 2,3 35,0 0 1,0000 2,3 Összesen 100,0 35, ,4 Nyi k * = 12,5% A táblázatból jól látható, hogy a visszanyert tőke összege megegyezik a befektetett tőkével. A 3. év végére az eredetileg befektetett tőke 80%-a (28/35) a leírási bevételekből megtérül. Ez lehetővé teszi már a 3. év végén az eszközállomány 80%-ának pótlását. Az 5. év végén az amortizációból és annak hozadékaiból rendelkezésre álló forrás 48,4 M Ft, az új eszköz ára 46,5 M Ft. Ez azt jelenti, hogy a visszanyert tőke és annak hozama teljes egészében biztosítja a pótló beruházás tőkeigényét (48,4 > 46,5), de bővítő beruházások gyakorlatilag már nem finanszírozhatók (48,4 46,5 = 1,9 M Ft). Amennyiben tehát az állóeszköz árának növekedése 5 év alatt nem haladja meg a 38%-ot (48,4 / 35), a visszanyert tőke és hozadékai fedezetet nyújtanak az állóeszközök cseréjére. Ebből az is következik, hogy az amortizáció 13,4 M Ft-os hozama (48,4 35) lényegében az áremelkedés negatív hatását kompenzálja. Mint már arról korábban szó volt, a degresszív leírás előnye a lineárissal szemben az lehet, hogy titkos tartalék képzésére van lehetőség azáltal, hogy a tőkefelszabadítás ütemét gyorsítják. Vizsgáljuk meg először a degresszív leírás előnyét abban az esetben, ha a titkos tartalék adómegtakarítás nélkül vehető igénybe. Ez a szituáció a gyakorlati életben sokszor előfordul, hiszen az adó megfizetése nélkül az adótörvények általában nem teszik lehetővé a titkos tartalék felhasználását. Feladat Az üzleti vállalkozás szeretné megvizsgálni, hogy az évek száma összege módszer többletforrásképző hatása mekkora a lineáris leírással szemben. A vállalkozás 100 M Ft-os beruházást hajtott végre melynek hasznos élettartama 5 év. A cég által kalkulált nyereségigény 12%, a társasági adóráta 18%. Becsülje meg, hogy a degresszív módszer alkalmazása esetén mekkora többletforrással rendelkezhet a cég az 5. év végén!

122 Évek Degresszív leírás által képezhető források összege adómegtakarítás nélkül Me.: M Ft Visszanyernyert Vissza- Degresszív* Leírási Adófizetési** tőke tőke (degresszív D t *** leírás differencia kötelezettség (lineáris leírás) leírás) 5. táblázat Lineáris leírás jelenértéke Degresszív leírás jelenértéke 1 20,0 33,3 +13,3 +2,4 30,9 0, ,9 27,6 2 20,0 26,7 +6,7 +1,2 25,5 0, ,9 20,3 3 20,0 30,0 0,0 0,0 20,0 0, ,2 14,2 4 20,0 13,3-6,7-1,2 14,5 0, ,7 9,2 5 20,0 6,7-13,3-2,4 9,1 0, ,3 5,2 Összesen 100,0 100, ,0-72,0 76,5 *évek száma összege módszer **adóráta: 18% ***Nyi k = 12% Az 5. táblázat azt mutatja, hogy mindkét leírási forma nominálisan visszanyert tőkéje egyenlő a befektetés összegével. A lineáris leírási mód alkalmazása mellett titkos tartalék képzése nincs, a degresszív formánál viszont ilyen tartalék képződésére lehet számítani. A leírási differencia azokat az összegeket tartalmazza, amelyek adóalapba kerülnek és utánuk adófizetési kötelezettség jelentkezik (természetesen abban az esetben, ha az adóalapot növelik). Amennyiben a cég a tőkelekötés során 12%-os átlagos hozamot képes termelni, úgy a visszanyert tőke segítségével degresszív leírásnál jelenértéken 4,5 M Ft többlethozam (76,5-72,0) képződésére lehet számítani, a másik leírási módszerhez képest. Ez természetesen azt jelenti, hogy a titkos tartalék képzésével akár jelentős többletforrások realizálására van mód, még abban az esetben is, ha adómegtakarításra nincs lehetőség. A fenti számítási módszer alkalmas arra, hogy a vállalkozó az adott szituációban a lehető legkedvezőbb leírási technikát válassza ki. A következőkben tekintsük át azt az esetet, amikor a titkos tartalék képzése nem jár adófizetési kötelezettséggel, tehát adómegtakarításra van mód. Ilyenkor csak azt vizsgáljuk, hogy az adóhalasztás miatt rendelkezésre álló, be nem fizetett adó milyen összegű forrást képez a vállalkozónál. Feladat A cég 100 M Ft-os állóeszközt vásárolt, melyet degresszív leírási mód (évek száma összege módszer) segítségével amortizál. A társasági adóráta 18%, a kalkulatív kamatláb 12%, az eszköz hasznos élettartama 5 év, és az ágazatban a gyors technikai avulás jellemző. Becsülje meg, hogy a titkos tartalék képzésével az adóhalasztás miatt, a be nem fizetett adó milyen összegű többletforrást jelent a vállalkozó számára! Degresszív leírás adóhalasztó hatása révén képződő többletforrás Évek Visszanyert tőke (lin. leírás) Degresszív* leírás Leírási differencia Adóhalasztás** Me.: M Ft Kamattényező*** (K t ) 6. táblázat Adóhalasztás jelenértéke 1 20,0 33,3 +13,3 2,4 0, , ,0 26,7 +6,7 1,2 0, , ,0 20,0 0,0 0,0 0, ,

123 4 20,0 13,3-6,7-1,2 0, , ,0 6,7-13,3-2,4 0, ,36 Összesen 100,0 100, ,98 ~ 1,0 * évek száma összege módszer **adóráta: 18% ***Nyi k = 12% Forrás: Katits,2002 Látjuk, hogy a vizsgált időszak adóköteles nyeresége a degresszív leírással csökkenthető, így a vállalkozó az adóhalasztás lehetőségét kihasználva a cég likviditását javíthatja. Az adóhalasztás miatt a cég a be nem fizetett adó összege után nyereséget realizál, ami viszont egyrészt a cég rentabilitását javítja, másrészt forrás-többletet biztosít. Jelen cégnél a degresszív leírás alkalmazása miatt az első két évben kifejezett likviditási előny jelentkezik, ami az utolsó két évben megszűnik, hiszen adófizetési kötelezettség jelentkezik. Összességében azonban a vállalkozás 12%-os hozam mellett az adóhalasztás révén nyert forrásokat lekötheti, így jelenértéken közel 1 M Ft-os többletforráshoz jut a lineáris leíráshoz képest. Természetesen a többletforrás szerzésének lehetőségét itt is a titkos tartalék képzése teszi lehetővé. Csökkenő maradványérték módszer A módszer nettóérték-arányos degresszív leírás, melynek lényege az, hogy az állóeszköz nettó értékét egy állandó nagyságú leírási kulccsal szorozzák. Mivel az eszköz nettó értéke a hasznos élettartam alatt fokozatosan csökken, így az amortizációs kulccsal való szorzata egyre kisebb éves amortizációt eredményez. A degresszív leírás csökkenő maradvány módszerével számított tőkefelszabadítás során a használati időn belül a befektetett tőke teljes összege nem térül vissza. A maradványérték felszabadítása vagy a használati időn túli gazdaságos üzemeltetéssel, vagy az eszköz selejtértéken történő értékesítésével biztosítható. A csökkenő maradványérték módszer állandó nagyságú amortizációs kulcsának meghatározása a következő képlettel történik: ÉCS k = 1 - n M é B M é = az állóeszköz maradványértéke a használati idő végén A maradványérték nagysága határozza meg alapvetően a leírási kulcs nagyságát. Kis maradványérték mellett az amortizációs kulcs magas lesz és fordítva. A csökkenő maradványérték módszere lehetővé teszi a gyorsan elhasználódó ill. elavuló eszközök cseréjét. Ez abban az esetben áll fenn, ha a hasznos élettartam elején a hozamok magasak és ezáltal nagy tőkefelszabadítás válik lehetővé veszteség keletkezésének veszélye nélkül. Feladat A vállalkozás termelőeszközeinek bruttó értéke 65 M Ft, a hasznos élettartama 8 év, de az eszközök között vannak igen gyors technikai avultsággal jellemezhető elemek, amelyeket a hasznos élettartam 4. évében ki kell cserélni. A gyors technikai avultságú eszközök bruttó

124 értéke 35 M Ft, a 4 év alatt bekövetkező becsült áremelkedés 33%-os. A cég által elérhető kalkulált nyereségigény 12,5%, a csereeszközök maradványértéke a bruttó érték 16%-a. A hasznos élettartam alatt visszanyert tőke és hozadéka elegendő forrást biztosít-e a gyors technikai avultsággal jellemezhető eszközök cseréjéhez? ÉCS k = 1-8 M é = 65 0,16 = 10,4 M Ft 10,4 = B = 65 M Ft 0,16 = 1 0,795 = 0,205 20,5% Évek Bruttó/ nettó érték ÉCS* Az állóeszköz értékcsökkenési leírása és annak hozama Visszanyert tőke halmozva Tőkelekötés ideje (év) Kamattényező** (K t ) Me.: M Ft 7. táblázat Felszabaduló tőke és hozama (4. év végén) 1 65,0 13,3 13,3 3 1, ,9 (11,6)*** 2 51,7 10,6 23,9 2 1, ,4 (10,3) 3 41,1 8,4 32,3 1 1, ,5 (9,1) 4 32,7 6,7 39,0 0 1,0000 6,7 (8,1) 5 26,0 5,3 44,3 - - Összesen: 48,5 (39,1) 6 20,7 4,2 48,5 - - Ár: 35 1,33 = 46,6 7 16,5 3,4 51, ,1 2,7 54,6 - - *csökkenő maradványérték módszere: 20,5%, **Nyik = 12,5%, ***tőkevisszatérülés összege lineáris leírás esetén Az amortizáció éves összegeiből látható, hogy a cég a kezdeti években nagyobb, a későbbiekben egyre kisebb összegű tőkét szabadít fel. A degresszív leírással a 4. év végére a befektetett tőke 60%-a (39/65) felszabadul. A 4. év végén a lecserélendő állóeszköz elemek újra beszerzési ára 46,6 M Ft (35 1,33). Mivel a vállalkozás az első 4 év folyamán felszabaduló tőkét lekötötte 12,5%-os hozam mellett, a 4. év végén már 48,5 M Ft forrás áll rendelkezésre, melyből a tőkerész 39 M Ft, a hozamrész 9,5 M Ft (48,5 39) (7. táblázat). Az újra-beszerzési ártól 1,9 M Ft-tal nagyobb lett a visszanyert tőke és hozama (48,5 46,6 = 1,9 M Ft), így elmondható, hogy a cég a degresszív leírás alkalmazásával képes biztosítani a gyorsan avuló eszközök cseréjét. Amennyiben az újra beszerzési árak növekedése nem haladja meg a 38,5%-ot (48,5/35) az állóeszközök cseréjét a visszanyert tőke és hozamai lehetővé teszik. Ha a piacon 38,5%-ot meghaladó áremelkedéssel kell számolni, úgy

125 pótlólagos tőke bevonására is szükség van. A táblázatból az is látható, hogy bruttóértékarányos lineáris leírásnál a visszanyert tőke messze nem lenne elegendő az eszközök cseréjére, mert 7,5 M Ft-tal (46,6 39,1) kevesebb forrás állna rendelkezésre, mint a degresszív leírás esetén. Kétszeres maradványcsökkentő leírás A módszer szintén nettóérték-arányos leírás, ugyanis a lineáris leírási kulcs kétszeresét szorozzák az állóeszköz nettó értékével, ami megadja a fokozatosan csökkenő éves amortizáció összegét. Az utolsó évben pedig leírják az aktuális nettó értéket (esetleg annak maradványértékkel csökkentett összegét). ÉCS k = (1/n) 2 ÉCS 1 = B ÉCS k ÉCS t = Né ÉCS k ÉCS 1 = az első év amortizációjának összege ÉCS t = a további évek amortizációinak összege Feladat Egy üzleti vállalkozás egy 75 M Ft értékű állóeszközt vásárolt, melyet 5 évig használ. Az ágazatra a gyors technikai elhasználódás jellemző. A cég kalkulált nyereségigénye 11%, a titkos tartalékot adófizetési kötelezettség terheli (adóráta: 18%). A vizsgált időszakban az áremelkedés 30%-osra tehető. Becsülje meg a lineáris- és a kétszeres maradványcsökkentő leírási módszerek által képezhető tőkeforrás nagyságát az 5. év végére! Évek A lineáris- és a kétszeres maradványcsökkentő leírási módok által leképezhető tőkeforrások Bruttó /nettó érték Visszanyert tőke 1 (lineári s) ÉCS 2 (kétszere s) Leírás i diff. Adó 3 Visszanye rt tőke (kétszeres ) Kamattényező 4 (K t ) Me.: M Ft Tőke+hoza m (lineáris) 8. táblázat Tőke+hoza m (kétszeres) 1 75,0 15,0 30,0 +15,0 +2,7 27,3 1, ,8 41,4 2 45,0 15,0 18,0 +3,0 +0,5 17,5 1, ,5 23,9 3 27,0 15,0 10,8-4,2-0,8 11,6 1, ,5 14,3 4 16,2 15,0 6,5-8,5-1,5 8,0 1, ,7 8,9 5 9,7 15,0 9,7-5,3-0,9 10,6 1, ,0 10,6 Összese n - 75,0 75, ,0-93,5 99,1 1 ÉCSk = 20%; 2 ÉCSk = 40%; 3 adóráta: 18%; 4 Nyik = 11% Mind a lineáris-, mind a kétszeres maradványcsökkentő leírás nominálisan visszatéríti az állóeszköz értékét. A 3. év végére lineáris leírásnál az eszköz értékének 60%-a (3 15/75), a degresszív leírásnál (56,4 / 75) 75%-a térül vissza. Annak ellenére, hogy a degresszív leírás titkos tartaléka miatt a leírási differencia összege után adófizetési kötelezettség is jelentkezik, a degresszív leírás során visszanyert tőke és annak hozama 5,6 M Ft (99,1 93,5) többletforrást képez a cég számára. Az 5. év végén az új állóeszköz becsült értéke 97,5 M Ft (75 1,3), melyet a degresszív leírás által leképezhető forrásokból meg lehet újítani, míg a lineáris leírás által visszanyert tőke és

126 hozama nem elegendő (93,5 97,5 = -4 M Ft forráshiány) az új állóeszköz beszerzéséhez (8. táblázat) A teljesítményarányos leírás lényege abban áll, hogy az eszköz éves teljesítményeit viszsonyítják az állóeszköz életteljesítményéhez, így képezve az amortizációs kulcsokat (bruttóérték-arányos leírásnak tekinthető). Amennyiben az állóeszköz éves teljesítményei között lényeges eltérés nincs, lineáris leírásról beszélünk, hiszen az ÉCS kulcsok állandóak. Ha azonban az eszköz használata során a kezdeti években nagyobb a kihasználtság és ez később fokozatosan csökken, akkor az csökkenő amortizációs kulcsokat eredményez. Ez utóbbi esetben a teljesítményarányos leírás lényegében degresszív leírás lesz. A teljesítményarányos leírás amortizációs kulcsait és az éves amortizációs összegeket a következő képletekkel határozzák meg: ÉCS k = T é ΣT ÉCS t = B ÉCS k T é = éves teljesítmény (műó, km, tkm, üó, stb.) ΣT = az állóeszköz életteljesítménye A teljesítmény-arányos leírás nehézkes módszernek tekinthető, így alkalmazása csak olyan gépeknél, berendezéseknél javasolható elsősorban elemzési céllal, amelyeknél a teljesítmények jól mérhetők. Feladat Egy állóeszköz bruttó értéke 65 M Ft, a berendezés várható életteljesítménye 8500 műó, az 5 éves használati idő alatt évente a következő teljesítmények várhatóak: 1. év: 2125 ó, 2. év: 2550 ó, 3. év: 1700 ó, 4. év: 1275 ó, 5. év: 850 ó. Határozza meg teljesítményarányos leírással az éves amortizációs összegeket! Milyen típusú leírásnak tekinthető az alkalmazott módszer, keletkezik-e titkos tartalék (adóráta 18%)? Teljesítményarányos leírás alkalmazása Me.: M Ft 9. táblázat Évek Visszanyert Visszanyert ÉCS tőke k ÉCS t Leírási diff. Adó* tőke (teljesítmény) (teljesítmény) (lineáris) (teljesítmény) 1 13,0 0,25 16,3 +3,3 +0,6 15,7 2 13,0 0,30 19,5 +6,5 +1,2 18,3 3 13,0 (39,0) 0,20 13,0 0,0 0,0 13,0 (47,0) 4 13,0 0,15 9,7-3,3-0,6 10,3 5 13,0 0,10 6,5-6,5-1,2 7,7 Összesen 65,0 1,0 65, ,0 *adóráta: 18% A feladatban szereplő teljesítményarányos leírás lényegében degresszív, hiszen fokozatosan csökkenő amortizációs kulcsokkal jellemezhető. A 3. év végére teljesítményarányos leírással az állóeszköz értékének 72%-a (47 / 65), lineáris leírással 60%-a (39 / 65) szabadítható fel. A szóban forgó teljesítményarányos leírás által titkos tartalék képzésére lehet számítani, így a technikai avulásból eredő hátrányok a leírás alkalmazásával némileg mérsékelhetők

127 Progresszív (késleltetett) leírási módszer A progresszív amortizációs leírási módszer használatával a működési élettartam kezdetén kisebb, az idő előrehaladtával egyre nagyobb az értékcsökkenési leírás összege. Közgazdasági értelemben a progresszív leírás alkalmazása általában nem indokolható, hiszen az állóeszköz korának növekedésével a javítási- és a karbantartási költségek emelkedésére számíthatunk. Ha még ebben az időszakban az amortizációs költségek is növekednek, a realizálható árbevétel nagy valószínűség szerint nem ad fedezetet a költségekre. A befektetések késleltetett visszatérítése azonban indokolt lehet abban az esetben, amikor az állóeszköz csak bizonyos idő elteltével képes olyan kapacitáskihasználásra, amely mellett az amortizációs költségek megtérülése biztosítható. Késleltetett leírási módszernek tekinthető az, amikor a lineáris leírás alkalmazása mellett az állóeszköz működési élettartamát megnövelik. Számításba jöhet továbbá a teljesítményarányos leírás használata is, hiszen ebben az esetben a tényleges teljesítmények az idő előrehaladtával fokozatosan növekednek

128 A II. SZEKCIÓ ELŐADÁSAI KOSÁR SILVIA (Selye János Egyetem, Révkomárom): Tudás jelentősége vállalatokban 1. Bevezetés A 20. század rohamos műszaki és gazdasági fejlődésének következtében a vállalkozói környezetben az emberi erőforrás, és a tudásalapú gondolkodás háttérbe szorult. A vállalatvezetés elsősorban a külső érintettek igényeinek kielégítésére törekedett, mivel meg volt győződve róla, hogy ezek biztosítják a vállalat számára hosszú távon a versenyelőnyt. A második világháborút követően, a tudásalapú gazdaság kibontakozásával kapcsolatban egyre inkább előtérbe kerültek a stratégiaalkotásban és tervezésben a belső érintettek kompetenciái és készségei. A tudástermeléssel, elosztással és feldolgozással foglalkozó szakemberek száma is egyre gyarapodott. Az információforradalom szükségessé tette a szervezeti eredményesség és hatékonyság tudásintenzív megközelítését. Valamennyi szervezetnek napjainkban tudatosítania kell, hogy a versenyképes termékek és szolgáltatások mindinkább komoly tudást feltételeznek. Ebből következik, hogy a tudás a szervezeti hatékonyság és eredményesség nélkülözhetetlen erőforrása. Mára jóformán a tudás marad az egyetlen versenytársak által nem másolható, tartósan megőrizhető előny a szervezetek közötti versenyben [Bakacsi, 2000a]. 2. A tudás szerepe a vállalatokban Minden szervezet rendelkezik valamilyen megkülönböztető jellemzővel, amelynek köszönhetően a fogyasztók felismerik a piacon termékeit, illetve szolgáltatásait. Nem mindegy azonban ennek a különbözőségnek a minősége. Amennyiben a vállalatok nem tudnak hosszú távon felmutatni valamilyen különlegességet amin tudás alapszik, akkor azok hamarosan kiszorulnak a piacról az eredményesebb, hatékonyabban gazdálkodó szervezetek nyomására. A tudás és az információ a termelést támogató erőforrásokból alapvető inputokká alakultak át. A 21. század elején megjelenő, tudással foglalkozó új paradigmánk nem csak az elméletben, hanem a gyakorlatban is előtérbe kerültek. Ezek közé tartozik Boisot meghatározása is, amely alapján olyan gazdasági rendszerek kialakulása felé halad a piac fejlődése, amelyekben az információ, a tudás nem csak a csere külső támogató eszközének tekinthető, hanem inkább annak középpontjában helyezkedik el [Bakacsi, 2000b]. A gazdasági fejlődés fő irányvonala a tudásintenzív ágazatok növekedése. A globalizációnak, az Európai Unión belül kialakult egységes piacnak, valamint a gyors változásnak következményeként az egyének és vállalatok szaktudása és képessége rövid élettartamú erőforrássá alakul át. Az egyének, csoportok, szervezetek, régiók és országok teljesítményét a tanuláshoz és az új gazdasági és társadalmi feltételekhez való alkalmazkodás képessége határozza meg [Moerel, 2008a]. A tudás, mint termelési tényező felértékelődésével párhuzamosan a szervezetnek magának, valamint a menedzsmentnek is gondoskodnia kell arról, hogy a vállalatban lévő tudásbázis értékét folyamatosan megőrizze és fenntartsa. Minél nagyobb értéke van egy tudásnak, minél nehezebben hozzáférhető, minél gyorsabban elavul, annál nagyobb a jelentősége a szervezet versenyképességében. A tudás akkor válik versenyelőnyt jelentő

129 hatalommá a szervezetben, ha sikerül felszínre hozni, egységesíteni, hozzáférhetővé, mindenki által ismertté és alkalmazhatóvá tenni [Bencsik, 2009a]. 3. Tudás szintje és tudásteremtés a szervezetekben Mielőtt vizsgálni kezdenénk a tudást, valamint annak átadásának és összegyűjtésének jelentőségét a szervezetek közötti és regionális vonatkozásban, meg kell vizsgálnunk a szervezet egészében betöltött szerepét. A tudás fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat. Több féle megközelítés létezik, kutatásával pedig több tudományterület foglalkozik. A szervezetben jelenlévő tudás Davenport és Prusak szerint a körülhatárolt tapasztalatok, értékek és kontextuális információk heterogén és folyton változó keveréke; szakértelem, amely keretet ad új tapasztalatok, információk elbírálásához és elsajátításához, s a tudással rendelkezik, elméjében keletkezik és hasznosul. A vállalatok nemcsak dokumentumokban és leltárakban őrzik azt, hanem a szervezeti rutin részeként, az eljárásokban, gyakorlati tevékenységekben és normákban beágyazódva is jelen van [Davenport Prusak, 2001]. A tudás, és tudásfolyamatok meghatározásában fontos szerepet játszik az adat és információ fogalmának elkülönítése. Információnak tekinthető bármi, ami valamilyen módon bizonytalanságot szüntet meg, megerősítve ezzel a problémás helyzetek, és kérdések megoldására kialakult válaszlehetőségeket. Az adat ezzel szemben nem minden esetben foglal magába információt. Az adat valamiféle ismeret fizikai formában megjelenítve, illetve kódolva [Bakacsi, 2000c]. A tudás és -teremtésének szerepét tárgyalva a szervezetben fontos megkülönböztetnünk [Moerel, 2008b] : a) kódolt (explicit) tudást a tudás, ismeretek olyan információ halmazát képezik, amelyek informatikai eszközök és csatornák segítségével továbbíthatók, ellenőrizhetők, tárolhatók és sokszorosíthatók b) hallgatólagos (tacit) tudás nem tartalmaz kódolt típusú információt, ebből kifolyólag nem továbbítható könnyedén. Nehezen megfogható és elemezhető, valamint az ilyen típusú tudás nehezen transzferálható. Átadását nagy mértékben befolyásolják a társadalmi tényezők. A szervezetben a tudásteremtéssel kapcsolatos kérdések a tudásmenedzsment eszköztárával válaszolhatók meg leghatékonyabban. A tudás keletkezésének és mozgásának, illetve a szervezeti tudás létrehozását több modell is szemlélteti. Az első modell, mely ebben a tanulmányban bemutatásra kerül, az ún. SECI modell. A modell Nonaka és Takeuchi nevéhez fűződik. A kutatók azokra a kérdésekre kerestek választ, hogy milyen tudással rendelkezik a szervezet és hogyan használható fel a tulajdonolt ismeretmennyiség

130 1. ábra: A szervezeti tudás létrehozásának spirálja Forrás: Nonaka [1994]: A Dynamic Theory of Organizational knowledge Creation A spirál, amelyet az 1. ábra szemléltet az explicit és implicit tudás kölcsönhatását fejezi ki. Négy dimenziót különítünk el, amelyek a szervezeti tudás teremtésében érvényesülnek [Bencsik, 2009b]: I. Szocializáció tacit tudásból tacit tudásba. A hallgatólagos tudás megosztásáról van szó, amely átadására cselekvések folyamatában kerül sor. II. Externalizáció tacit tudásból explicit tudásba. Ennek a folyamatnak a megvalósítására befogadó- és átadókészségre egyaránt szükség van. A hallgatólagos tudás átadásának olyan módszeréről van szó, mely szavakban, tettekben vagy egyéb megnyilvánulási formákban valósul meg. III. Kombinálás explicit tudásból explicit tudásba. Ebben a folyamatban a rögzített tudás további feldolgozására kerül sor. Az így kinyert információkat beépítjük a szervezet további rendszereibe, aminek eredményeként a kialakult komplexebb explicit tudás bonyolultabb problémák megoldásához járul hozzá. IV. Internalizáció explicit tudásból tacit tudásba. Itt valósul meg az újonnan létrehozott tudás szervezeti szintre történő beolvasztása. A beültetést több módszer is támogatja, mint például a csoportmunka, együttműködési készségfejlesztés, stb.. Ezen dimenziók sokszor kritikák középpontjában álltak, de ennek ellenére nagyon sok kutató és szakember is őket hivatkozza, használja kiindulópontnak a felmérésekhez. Bencsik Andrea A tudás emberi oldala című könyvében a tudás keletkezésének és mozgásának négy módját egy egyén és szervezet oldalát előtérbe helyezve másképpen ábrázolta ezeket a dimenziókat

131 2. ábra: A tudás keletkezésének és mozgásának módjai Forrás: Bencsik [2009]: A tudásmenedzsment emberi oldala A megközelítés középpontjában az adatok és információk tulajdonosa, az egyén áll. Az egyének egymás között a munkafolyamatok megvalósítása közben ezeket az ismeretek megosztják, így implicit tudásból újabb hallgatólagos tudás keletkezik. Ez a szocializáció folyamata, amely egyéni szinten marad. A következő dimenzió az externalizáció, mely során az egyén megosztja tudását a szervezet többi tagjával. Az információk szervezeti szintre emelkednek annak köszönhetően, hogy az ismeretek rögzítésre kerülnek valamilyen jelentés, adat formájában. A kombináció során az így rögzítésre került információkat egyesíti, elemzi, csoportosítja, és ennek köszönhetően a szervezet újabb információkra tesz szert. Az új ismerethalmazból az egyén is újabb információkra tehet szert, tehát az internalizáció folyamatában további hallgatólagos tudás kerül birtokába [Bencsik, 2009c]. Második modellként azért választottam ezt az ábrázolásmódot, mivel a tudásteremtés folyamatának azt a típusú megközelítését ábrázolja, amely szerint a tudáskonverzió nem csak egyéni szinten valósulhat meg, hanem csoportokon keresztül szervezeten belül és szervezetek között is. 4. A tudásteremtés és tudásátadás új kihívásai A tudást, mint alapvető termelési és hatékonysági erőforrás szükségességét több tudományterület felismerte és alkalmazza is. Az Európai Unió tagországainak gazdasági folyamatait, lehetőségeit és fejlesztési terveit is a közösségi parlament által meghatározott irányelvek befolyásolják. További kutatásaim számára nagyon fontos a tudás, mint a gazdasági és regionális versenyelőnyt biztosító erőforrás vizsgálata, ezért a továbbiakban bemutatásra kerül több fontos meghatározás, mely alátámasztja a tudás (főleg a tacit tudás) kutatásának aktualitását. Elsőként napjainkban, az országok együttműködésében, fejlesztési terveiben szereplő regionális tudomány megújulásának szükségességet vizsgáljuk meg. A folyamatok és

132 tényezők gyors változásának következtében felmerült, hogy a regionális tudomány nem kellően gyakorlati, mivel elvont modelleket alkalmaz, s így nem adaptálható a fejlesztési tervekben. Már 1970-ben Hägerstand is megfogalmazta, hogy ennek a tudományterületnek az emberről kellene szólnia és életminőségéről, nem csupán a helyszínekről. A tér és az emberi tényező kompetenciáinak és készségeinek hiányát vélték felfedezni a tudósok. Megújítási irányként a következőket határozták meg [Lengyel, Rechnitzer, 2004]: 1. Szűkíteni kell a regionális tudomány tárgya és annak gyakorlati alkalmazása között a szakadékot 2. Az emberi dimenzió feldolgozására kell törekednie, valamint meg kell értenie az emberek térbeli viselkedésének jellemzőit 3. A teret és az időt együtt kell kezelni, és azonos fontosságú szereplőként kell kezelni A regionális tudomány megújulásának kérdéskörével azért foglalkozunk, mivel a szervezetek egymás között lévő tudástranszferjeit nagy mértékben befolyásolják a régiókban, kistérségekben végbemenő folyamatok. Fontos olyan gazdasági, társadalmi és regionális környezet kialakítása, amely hazai és határon átnyúló tudástranszferből eredő versenyelőnyök kialakítására ad lehetőséget. Ennek nélkülözhetetlen együtthatója az emberi tényező és jellemvonásainak beágyazása a regionális tudományba, amely meghatározza és alapul szolgál az Európai Unió fejlesztési terveinek kialakításához. Az Európai Unió fejlesztési terveiben is kiemelkedő helyen áll a tudás és ismeretek bővítésének és minőségének előremozdítása. Az Európai Unió kohéziós politikája esetén olyan prioritásokkal kell első sorban foglalkozni, amelyek hozzájárulnak az unión belüli gazdasági, szociális és területi különbségek csökkentéséhez. Ezek közé tartozik a humán erőforrás minőségi képzése oktatása, valamint a hozzáférhető tudásbázis kialakítása. Az előzőekben példaként két tudományterület és az emberi tudás között lévő kapcsolat milyenségét, és fejlesztésének irányát szemléltettük. Azonban vizsgáljuk meg milyen módon valósulhatna meg a tudásátadás új módszere. 3.ábra: Szervezeti reagálás a tudás felértekelődesere Forrás: Drótos Gy. [2002]: Tudásmenedzsment tantárgy előadás sorozata

133 A 3. ábra megfelelő képen szemlélteti a tudás megszerzésének (teremtésének) és átadásának lehetséges új módszereit. A tudás ezen gondolatmenet alapján származhat kívülről és belülről is. A tudásteremtés, és szervezeti tudás kialakulásának folyamatát a tanulmány első részében vázoltuk. A külső, szervezeten kívülről megszerezhető tudásról még azonban nem beszéltünk. A lehetséges módszerek a következők [Drótos, 2002] : a) Kooperáció más szervezetekkel, vagy akár konkurens vállalatokkal is b) Szakértők által nyújtott ismeretek felvásárlása c) Szakértők bérlésével d) Technológiailag fejlett, elérhető módszerek megvásárlása, és adaptálása e) A szervezet alkalmazottjainak külső képzése Jól látható, hogy a tudásnak több teremtési, átadási és megszerzési lehetősége áll a szervezetek rendelkezésére. A kutatók és menedzserek a szervezeten belül kialakult tudásnak tulajdonítanak nagyobb szerepet. További kutatásom célja a külső módszerek vizsgálata lesz. Megoldandó problémának vélem felfedezni a következő kérdéskört: több tudományterület által hangsúlyozott, az Európai Unió fejlesztési terveiben kiemelkedő helyet elfoglaló tudásteremtés, ismeretekhez való hozzáférés, miként érhető el szervezetek közötti, akár határokon átívelő együttműködések által. Irodalomjegyzék 1. Bakacsi Gyula Bokor Attila Császár Csaba Gelei András Kováts Klaudia Takács Sándor [2000]: Stratégiai emberi erőforrás menedzsment. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest. 2. Bencsik Andrea [2009]: A tudásmenedzsment emberi oldala. Z-Press Kiadó Kft., Miskolc. 3. Davenport, Thomas H. Prusak, Laurence [2001]: Tudasmenedzsment. Kossuth Kiadó, Budapest. 4. Drótos Gy. [2002]: Tudasmenedzsment tantargy előadas sorozata. Corvinus Egyetem, Budapesti Vezetőkepző Központ. Informatikai menedzsment program. 1. Lengyel Imre Rechnitzer János [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 2. Makó Csaba Hans Moerel Illéssy Miklós Csizmadia Péter [2008]: Az új utak lehetőségei a tanuló gazdaságban. A rugalmasság és biztonság átalakuló jelentései. COMPETITIO, Center-Print Kft., Debrecen. 3. Nonaka I. [0994]: A Dynamic Theory of Organizational knowledge Creation. In: Organization Science Vol. 5. No. 1. February, pp

134 DR. GLAVANITS JUDIT (Széchenyi István Egyetem): Az állami cselekvés játékelméleti megközelítése 1. Problémafelvetés A játékelmélet gyökerei a matematikában találhatók, ugyanakkor az 1970-es évek óta egyre gyakrabban alkalmazzák gazdasági, politikai, társadalomtudományi folyamatok és jelenségek leírására, elemzésére. A jogtudomány eddig kevés figyelmet szentelt a játékelméleti eredményeknek, noha a mediáció, az egyes közvetítő eljárások fokozatos térnyerése ezt indokolják. A játékelmélet számos modellje és megállapítása érvényes lehet olyan általános jogi jelenségek megfigyelésére is, mint a sztrájk, a választási eljárás, a törvényhozás, az eredményes és visszatartó hatású büntetési tételek. Nem utolsó sorban a peres eljárás Huizinga szerint maga is játék, ahol a szereplők nem csak előadják jogi álláspontjukat, de azzal egyidejűleg szerepet is játszanak, maskarába bújnak, észre és érzelemre egyaránt ható motívumokat bemutatva győzködik egymást a maguk igazáról. A fentiek fényében indokolt, hogy a jogtudomány, azon belül az államtudományok is nyissanak ezen tudományterület felé, és a közgazdaságtanban, politológiában, sőt evolúcióbiológiában már sikerrel adaptált eredmények felhasználásról érdemi kutatásokat végezzenek. 2. Az állami cselekvés teoretikus megalapozása 41 Az állam gazdasági szerepvállalásának elemzése abból az evidenciából indul ki, hogy az állam nem önálló sziget, hanem a politika, a jog és a gazdaság metszéspontján formálódó társadalmi-kulturális tényező, amely a nemzetközi porondon meghatározott szerepkörrel rendelkezik. Az a tény, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok viszonyrendszere éppen úgy meghatározza egy állam gazdaságpolitikáját, mint a nemzeti keretek között megfogalmazott identitás-képe, arra enged következtetni, hogy a nemzetközi keretek éppúgy befolyással vannak a gazdasági szerepvállalásra és ezen belül a belső szabályozó eszközökre, mint a nemzeti gazdaságpolitikai elképzelés. A nemzeti és nemzetközi érdekek kapcsolódásának vizsgálata során szükségképpen beleütközünk abba a problémába, amelyet az állami/politikai és a gazdasági racionalitás különbség jelent. Nem kell ugyanis semmiféle teoretikus éleselméjűség annak belátásához, hogy az állam, amely a gazdaság egészére döntő hatással lévő szabályozó, jogalkotó hatalomként lép fel, más racionalitás alapján működik, mint a gazdaság vagy a gazdasági szereplők. A gazdaságnak, mint a társadalom egyik alrendszerének elsődleges mozgatórugója, értékmérője a hasznosság a maga materiális értelmében. Gazdaságilag racionálisnak tekinthető egy olyan esemény, amely profitot termel, amely versenyelőnyhöz juttat. Racionális ebben az értelemben a piaci önszabályozás, sőt, a legracionálisabb: az marad életben, aki versenyképes, aki nem, az megszűnik/csődbe megy. Aki olcsóbb árut értékesít, előnyben van azzal szemben, aki ugyanolyan színvonalú, de drágább terméket állít elő. A gazdasági és gazdaságpolitikai szakirodalom a versenyjog és versenypolitika kapcsán jelenti ki leggyakrabban, hogy a liberális piacgazdaság elvei mentén ítéli meg az állami szerepvállalást a gazdasági életben. 41 A témát részletesebben ismerteti egy másik tanulmányom: Glavanits Judit: Az állam gazdasági szerepvállalásának játékelméleti megközelítése. Jog-Állam-Politika, megjelenés alatt

135 Az állam gazdasági szerepvállalásával kapcsolatban három nézőpontot kell megvizsgálnunk attól függően, hogy az államnak milyen elsődleges funkciót tulajdonítunk. Ha az államot elsősorban a gazdaság egy szereplőjének tekintjük, akkor a polgári anyagi jog, és a közigazgatási jog egyes vetületei vizsgálatával jutunk el annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy az állam közvetlen gazdasági szerepvállalásának egyes formái milyen hatással vannak a gazdasági folyamatokra, illetve hogy az állam ebben a szerepkörben a gazdasági racionalitásnak megfelelően cselekszik-e. Ha feltételezzük tehát, hogy az állam mindössze a gazdaság egyik szereplője, és a gazdasági jelenségekkel összefüggésben többlettartalma arra korlátozódik, hogy a gazdasági terület szereplőinek alapvető mozgásterét határolja (a jogalkotó funkciója keretében), a gazdasági szerepvállalásának megítélése a következő kérdés köré vonható: az állam, mint gazdasági szereplő a hasznos/haszontalan, illetve rentábilis/irrentábilis értékpár mentén hozza-e meg a döntéseit? Ha az államot elsősorban mint politikai jelenséget értelmezzük, akkor azt kell vizsgálni, hogy a politika, mint funkcióspecifikus terület racionalitása szempontjából hogyan viselkedik az állam, amely közvetlenül vagy közvetve beavatkozik a gazdaságba, vagyis a sajátos politikai érték- és érdek-kategóriák mentén hogyan értelmezhetők egyes gazdaságpolitikai döntések. Ebben az értelmezésben a szerepvállalásával kapcsolatos adekvát kérdés: egy konkrét gazdasági lépés legitim vagy sem, illetve ez mennyiben szolgálja a politikai érdekeket? Amennyiben a kiindulási pontunk az, hogy az állam elsődleges funkciója a jogi terület funkciójához kapcsolódik, úgy az állami szerep alfája és ómegája a szabályozási funkció megvalósítása, és a gazdasági szerepvállalással kapcsolatban a kérdések köre egy szűk területre koncentrálódik: a gazdasági jelenségek szabályozását illetően a norma jogszerű és jogszerűtlen voltának megítélésére. A vázolt lehetőségekre tekintettel tehát minden egyes megközelítési mód az állami szerepvállalás sajátos megítélését vetíti előre. Max Weber Gazdaság és társadalom című könyvében a jog részeként értelmezi az ún. kormányzási funkciót, amely mindazt magában foglalja, ami nem jogalkotás és jogtalálás. Ezzel a tevékenységgel kapcsolatban fejti ki azt, hogy a kormányzás sajátos lényege abban áll, hogy nem csak azt akarja elérni, hogy az érvényes tárgyi jogot pusztán azért, mert érvényesnek számít, és szerzett jogok épülnek rá tiszteletben tartsák és érvényre juttassák, hanem másfajta, tartalmi: politikai, erkölcsi, hasznossági vagy bármilyen más célokra irányul. Weber tehát a fenti racionalitási szempontok egy olyan megoldását adja, amely szerint a jog, mint funkcióspecifikus terület nem tisztítható meg a többi terület értékeitől akkor, ha a jog nem tud tisztán a jogalkotás-jogtalálás-jogkövetés hármasán belül maradni, hanem az igazgatási tevékenysége keretében már társadalmi lét-területek logikáját is érvényesíti. Ha elfogadjuk ezt az érvelést, akkor azt kell mondanunk, hogy az állam jogi funkciója nem is lehet önálló. Az állam pozícionálása kapcsán Polányi Károly egy munkájában a gazdasági területnek kétféle értelmezését adja: a gazdaság szubsztantív jelentése a cserefolyamatra utal, amennyiben hozzájuttatja az embert anyagi szükségletei kielégítésének eszközeihez; formális jelentése viszont a cél-eszköz viszony logikai jellegéből származik és választási szituációt jelent. A javak szűkösségéből következik, hogy a gazdasági szereplők választanak, méghozzá racionálisan választanak: rangsorolják a céljaikat és kiválasztják az ahhoz megfelelő eszközöket.. A Polányi-féle megközelítést alkalmazva a gazdasági funkcionális alrendszer formális értelmezését alkalmazva az állam, mint döntéshozó választás előtt áll: elsősorban a céljait kell rangsorolnia, hogy az ahhoz megfelelő eszközöket kiválaszthassa, a célok rangsorolásával és az egyes célok melletti elköteleződéssel pedig meghatározza helyét az egyes funkcionális alrendszerek logikai rendjében

136 Ezzel a fogalmi kettébontással kapcsolatban Pokol Béla azt állítja, hogy a luhmanni logikába a gazdaság szubsztantív értelmezése építhető be, mert a formális értelmezés a többi funkcionális alrendszert is olyan mértékben hatja át, amely már a gazdasági racionalitást a többi alrendszer fölé helyezi. Véleményem szerint ez az álláspont túlzó annyiban, amennyiben az állami cselekvést teljes mértékben alárendeli a gazdasági racionalitásnak, illetve Pokol szóhasználatában a piaci-pénzmechanizmusoknak, figyelmen kívül hagyva ezzel a politikai érdekeket és jogi szabályozási lehetőségeket. 3. A játékelmélet alapfogalmai A játékelméleti modellek alkalmazásához szükséges bizonyos alapfogalmi bevezetés a tárgykörbe. Jelen tanulmány keretei között csak a téma szempontjából legfontosabb fogalmakat mutatom be, amelyek kapcsolódása közvetlen az állami cselekvések jelenségével 42. Játékosok: egy tetszőleges (megszámlálható számosságú) egyének vagy csoportok halmaza. A tanulmányban jellemzően kétszereplős játék formájára egyszerűsítem a tárgyalási folyamatokat, ugyanakkor a szolidaritási sztrájk jelenségénél a modell többszereplősség válik. Információs halmaz: megmutatja, hogy az egyes játékosok milyen információkkal rendelkeznek saját, játékban elfoglalt helyzetükről, illetve a másik játékos(ok) döntéseiről. Ha minden információs halmaz egyetlen lépést tartalmaz, a játékot tökéletes információs játéknak nevezzük. A teljes információs játék ezzel szemben azt jelenti, hogy a játékosok egyaránt ismerik a játékszabályokat, és a többi játékos preferenciáit. A sztrájk során az információs halmazba rengeteg adat tartozik, amely döntő jelentőségű az alkalmazott stratégia tekintetében: a vállalat veszteségtűrő-képessége, a sztrájkalapban lévő összeg nagysága. Ezeknek az információknak a titokban maradása, illetve az esetleges dezinformálás a stratégia fontos eleme lehet, így megállapíthatjuk, hogy a sztrájkkal összefüggően modellezett játék sohasem teljes információs. Stratégiák: a játékosok előtt álló döntési alternatívák. A stratégiák függenek a játék szerkezetétől: egyszeri, szimultán játék esetén (ha a játékosok egyszerre hoznak döntést) akkor a stratégia csak a döntési alternatívákat jelenti, szekvenciális (a játékosok egymás után lépnek) játék esetén az egymás után következő lépéssorozatok jelentik az egyes stratégiákat. Kifizetések: egy adott stratégiakombináció melletti eredmény, amely lehet egy egyszerű numerikus érték. A kifizetésekkel érzékeltethető az, hogy az egyes bekövetkező eredmények hogyan viszonyulnak egymáshoz, vagyis nem feltétlenül jelent valós kifizetést, hanem jelenthet egy preferencia-sorrendet is. Jelen tanulmányban a kifizetések a sztrájkkal összefüggésben azt a sorrendet fogják jelölni, amelyek az egyes játékosok által preferált eredmények sorrendjét is tükrözik. Biztonsági szint: az egyes stratégiákhoz tartozó legkisebb nyeremény az adott stratégia biztonsági szintje. Maximin elv: a játékos olyan stratégiát választ, amellyel maximalizálja a biztonsági szintjét, vagyis a lehetséges kimenetelek legkisebb értékei közül a legnagyobbat választja. Minimax elv: a lehetséges kimenetelek legnagyobb értékei közül a legkisebb választása. Nyeregpont: ha a maximin és minimax stratégiákhoz tartozó következmény egyensúlyban van, az így meghatározott következmény a játék nyeregpontja. A nyeregponttal rendelkező 42 Az egyes terminusok tartalmát saját interpretációban adom meg a következő alapvető irodalmak felhasználásával: David M. Kreps (2005): Játékelmélet és közgazdasági modellezés. Közgazdasági kiskönyvtár sorozat, Nemzeti Tankönyvkiadó,valamint Zagare, Frank C. (2006): Játékelmélet. Fogalmak és alkalmazások. Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár, Helikon, Budapest., illetve Gintis, H. (2009): Game theory evolving. Second edition. A problem-centered introdution to modelling strategic interaction. Princeton University Press

137 nullaösszegű játékokban a nyeregponthoz tartozó stratégiákat optimálisnak tartják, és az ezeket a stratégiákat választó játékosokat racionálisnak. Nash-egyensúly : a játék azon nyeregpontja, amelytől való egyoldalú eltéréssel bármelyik fél rosszabbul járna. Bizonyos játékok sajátossága, hogy van olyan stratégia-pár, amelynek választása mindkét fél érdekében áll. Az egyes játékelméleti modelleket az előfordulásuk helyén fogom ismertetni a továbbiakban. 4. Az állami cselekvés játékelméletileg modellezhető esetei A jog által szabályozott folyamatok számos elemében figyelhetjük meg a játékelméleti modellek alapjait. Az elsődleges csoportosításban vizsgáljuk meg először a jogalkotásban, majd a jogalkalmazásban található játékos elemeket. A jogalkotás folyamata, amely szigorú szabályok szerint végbemenő folyamat, számos játékelemet rejt. Nem térek ki ezen a ponton a pártpolitikai vonatkozásaira, mert azok a szűk értelemben vett politikatudomány feladatkörébe tartoznak. Fontos stáció azonban a jogalkotásban a normaszöveg megszületése előtti társadalmi egyeztetés folyamata, amely felfogható játékelméleti értelemben vett harcnak, illetve szintén ide tartozik a jogalkotást megelőző, azt előkészítő szakasz, amelyben a hatástanulmányok elkészítését értékelhetjük úgy is, mint a másik fél pozíciójának megismerése, a stratégiai döntések meghozatalához nélkülözhetetlen erőviszony-mérlegelés. A jogalkotási tárgykörök közül kiemelkedik a büntető anyagi és eljárási jog, amelynek több szempontból is vannak nyilvánvaló kötődései a játékhoz, a játékelmélethez. Erre az egyik nyilvánvaló példa, hogy a játékelmélet egyik alapmodelljét, a fogolydilemmát is ehhez a tárgykörhöz köthetjük. A fogolydilemma a játékelmélet egyik leggyakrabban idézett és elemzett játékai közé tartozik. A játék elnevezése a következő alaphelyzetből származik: adott két letartóztatott személy, akik ellen a rendőrségnek nincsen elég bizonyítéka. A gyanúsítottakat külön cellákban őrzik, és mindketten a következő ajánlatot kapják: Tegyenek vallomást társuk ellen, mert ha a másik nem vall, a vallomást tévőt szabadon elengedik, a társa pedig 10 év börtönt kap. Ha egyikük sem vall, a meglévő bizonyítékok alapján kisebb súlyú bűncselekmény miatt 1-1 évre elítélik mindkettejüket. Ha mindketten vallanak, 5-5 év büntetésre számíthatnak. Mindkét gyanúsított számára az lenne a legjobb eset, ha ők vallanának, a társuk pedig nem, a második legjobb eset, ha egyikük sem vall, a harmadik, hogy mindketten vallanak, a legrosszabb, pedig a saját hallgatásukkal szemben a másik fél vallomása. A fogolydilemma azért érdekes játék, mert a racionális döntést hozó játékos nem a játékból elérhető legjobb eredményt választja, még csak nem is a második legjobbat, hanem elkerüli a legrosszabb eredményt, vagyis a második legrosszabb kifizetés mellett dönt. Láthatjuk, hogy a játéknak két nyeregpontja van: ha a gyanúsítottak egyeztethetnének egymással (kooperatív játék), valószínűleg a közös hallgatás mellett döntenének, ugyanakkor mindkettejük számára adott a dezertálás, a nem-kooperálás lehetősége is, amely főleg egy előre egyeztetett, közös hallgatást eredményező játék esetén igazán nagy téttel bír: bármelyikük megszegi az előzetes egyezséget, szabadul, ha a másik becsületesen játszik. Ugyanakkor végiggondolva a játék lefolyását, ugyanezzel a lehetőséggel élhet bármelyik fél, tehát még ha előzetesen megállapodnak is, nagyobb kockázatot vállalnak a tényleges hallgatással (ti. ha a másik dezertál, és vall, a kooperáló játékos egyedül kapja a leghosszabb büntetést), így végül még előzetes egyeztetés után is a racionális stratégia a vallomástétel (ez egyben a játék Nash-egyensúlya is)

138 A fogolydilemma játék egy másik vetülete, és az angolszász irodalom által már részben ismertetett témaköre a visszatartó erővel rendelkező büntetési tétel módjának és mértékének meghatározása. Másként megfogalmazva: mi lehet az a büntetési tétel, amely kellően súlyos ahhoz, hogy visszatartsa a bűnelkövetőt a bűncselekmény elkövetésétől, ugyanakkor arányos a bűncselekmény súlyával, és nem ró a büntetés-végrehajtási rendszeren keresztül túl nagy terhet a társadalomra sem? Polgári jogi területen is hasonló kérdést tehetünk fel a versenyjoggal kapcsolatban: a Gazdasági Versenyhivatal jogszabálysértő eljárás esetén milyen kellően magas bírságot szabjon ki annak érdekében, hogy ne legyen érdemes a versenykorlátozó megállapodást inkább megkötni? Philip C. Zane kifejezetten jogászok számára modellezi a fogolydilemma-problémát az amerikai kartell-törvény (Sherman-törvény vonatkozó rendelkezései alapján) 43. Bemutatja, hogy a fogolydilemma helyzet egy megnyilvánulása a kartell-megállapodások felderítésével és bizonyításával kapcsolatos eljárás, amelynek indoka, hogy a versenykorlátozó megállapodásokkal kapcsolatban a bizonyítás a gyakorlatban szinte csak akkor lehetséges, ha valamelyik részes fél felfedi a megállapodás tartalmát. Ennek megfelelően a törvény 3571.d. szakasza annak félnek, mely együttműködik az eljárás során, büntetési kedvezményt ad, nagyobbat akkor, ha a másik fél tagad és peres eljárást kezdeményez, kisebb kedvezményt arra az esetre, ha mindkét fél beismeri a jogsértést. A jogalkalmazással összefüggésben Huizinga ezt írja: A pört szerencsejátéknak, versenyfutásnak vagy szóbeli csatának lehet felfogni. 44 A jogalkalmazásban a játékelmélet legfontosabb megfigyelési területe lehet a peres eljárás, vagy akár egyes nemperes eljárások (közvetítés, csődeljárás) is, ahol a felek ellenérdekű pozíciója miatt elsődlegesen a nemkooperatív játékok, azon belül is a nem teljes információs játékok kerülhetnek előtérbe. A peres eljárások kifizetési értékeinél döntő fontossággal bír az idő, és a költségtényező is. Ennek demonstrálására az alábbi példát alkalmazzunk. Alperes és felperes között jogvita alakul ki, amely jogvitának összegszerűen kifejezhető értéke 100 egységnyi vitatott követelés. A felek számára minden helyzetben két alternatíva áll: vagy megegyeznek a vitatott összegben, és fele-fele arányban osztják meg a követelés összegét, vagy peres útra terelik jogvitájukat. Ebben az esetben azonban azonnal felmerül minden egyes peres szakaszban a pertárgy értékének 10%-át jelentő ügyvédi költség, és az eljárásban alkalmazott szakértői díj, amely szintén 10%-a a pertárgy értékének. Ha a felperes nem indítja meg az eljárást, 50 egységnyi nyeresége keletkezik, ha megindítja, az ügyvédi (mindenki viseli a maga ügyvédjének díját) és szakértői díjak miatt a teljes megnyerhető összeg 80 egység, míg ha veszít, -20 egység lesz a jutalma. Az első fokú eljárás után a felek összes költsége elérte a 30 egységet (2 ügyvéd, 1 szakértő), így az egyezség tárgya már csak egységnyi nyereség lehet. Ha bármelyik fél további peres szakaszba vinné az eljárást, akkor az ügyvédi költségek és az újabb szakértő miatt a pernyertes fél tiszta kifizetése legfeljebb 60 egység, míg pervesztesség esetén -40 egység lenne. A másodfokú eljárás végén, ha a felek egyezséget kötnek, már csak egységnyi nyereségen osztozhatnának, hiszen a többit elvitte az eljárás. Eddig a pontig azonban motiválhatta a feleket az, hogy a várható nyereség több, mint amennyit akkor kaptak volna, ha peres eljárás nélkül megegyeznek. Ha azonban további eljárások (perújítás, felülvizsgálat) következik, akkor a nyertes fél jutalma már csak 40 egység, a vesztesé pedig -60 egység, 43 Philip C. Zane: An introduction to game theory for antitrust lawyers. Discussion paper, John Huizinga: Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. Athenaeum, Universum reprint o

139 vagyis ebben a szakaszban az eljárásnak a megadott feltételek szerint csak nettó vesztesei vannak. Az állam szerepe a peres eljárások során abban rejlik, hogy megkísérelje a feleket a peren kívüli megegyezés irányába terelni. Ennek érdekében döntően két eszközt tud alkalmazni: egyrészt az eljárási költségek magasan tartásával a perlési hatékonyság gazdasági értelemben csökken, másrészt ösztönözheti a feleket a közvetítői eljárás alkalmazására már az eljárás korai szakaszában. A magyar polgári eljárásban is, és a büntető eljárásban is alkalmazott megoldás a felek békéltetése. 5. Az állami és a privát nyugdíjrendszer közötti választás játékelméleti megközelítése 2010 év végén, illetve január 31-ig a keresőképes magyar lakosság választás előtt állt, amennyiben a saját maga vonatkozásában öregségi nyugdíjkorhatára elérése utáni időszak finanszírozásának forrásáról kellett döntést hoznia. Az állam által feltett kérdés jogi, közgazdasági, politikai szempontból is megközelíthető, és a döntés meghozatalának időszakában az érintettek és szakértői csoportok részéről is számos tanulmány született a különböző aspektusok szempontjából végiggondolt eredményekről. Jelen tanulmány a döntési helyzetet kizárólag a játékelmélet szempontjából kívánja vizsgálni, sem politikai, sem gazdasági, sem jogi kérdésekben nem kíván állást foglalni, kizárólagos célja játékelméleti értelemben ismert stratégiák azonosítása, a preferenciák tisztázása, és a racionális döntés keresése. Az elemzés ex post, vagyis a döntési helyzetben lévőkre hatással már nincsen, ugyanakkor elméleti szempontból fontos lépés a játékelmélet egyes eredményeinek konkrét élethelyzetekre való vonatkoztatása szempontjából. A játék ebben az esetben egy (elméletileg) teljes információs, szekvenciális, sokszereplős játék, ahol a szereplők egyrészről az állam nevében cselekvő mindenkori kormányzat, a másik szereplő a lakosság azon tagjai, akik a jogszabályoknak megfelelően döntési helyzetbe kerültek. A játékszabályok ebben az esetben azért is sajátosak, mert egyoldalúan módosíthatók az egyik játékos (az állam) által, de a modellezhetőség kedvéért tekintsük úgy, mintha a szabályok a játék közben nem változnának. A játék kérdése a játékelmélet által determinált kérdés: az egyes szereplők mely esetben hoznak racionális döntést. A tényállást a következőkben, erősen leegyszerűsítve akként határozhatjuk meg, hogy adott egy olyan nyugdíjrendszer, amely kettős elv alapján működik: részben állami, részben privát rendszer működteti. Az adott összegű munkavállalói járulékok megoszlanak a két rendszer között, nagyobb részt az állami alapban gyűlnek, és megalapozzák a társadalombiztosítási alapon járó nyugdíj-jogosultságot, másrészt egy privát számlán, személyre szabottan tartja nyilván egy pénzügyi intézmény a kisebbik hányadát. A rendszer ebben az állapotában az egyik játékos szerint (kormányzat) nem fenntartható, mert az állam számára a kifizetések veszteséget termelnek, így a változatlan körülmények melletti működés hosszú távon a rendszer összeomlásához vezet. Az állam, mint játékos ezért új ajánlattal kell előálljon a többi játékos számára, amellyel kapcsolatban elvárásai a következők: a privát számlákon lévő, már meglévő megtakarítások átcsatornázása az állami rendszerbe, minden munkavállaló átirányítása az államilag finanszírozott társadalombiztosítási rendszerbe, valamint a befizetések és kifizetések egyensúlyának kialakítása. A lakossági játékosok számára a status quo számos előnnyel jár, mert a járulékaik egy része a biztosnak tűnő állami rendszerbe került, kisebb hányada pedig saját, ellenőrzött, örökölhető számlájára, így a két legfontosabb preferenciájuk, a biztonság és a hozamelvárás egyszerre teljesül. A játékosok preferenciája az adott helyzetben: a biztonság fokozása mellett a

140 legnagyobb elérhető haszon megszerzése. A privát rendszer biztonság-eleme az, hogy a befizetések arányában folyósít jövedelmet, így követhető mind a befizetés, mind a kifizetés mértéke, valamint az örökölhetőség. Az állami rendszer biztonság-eleme az állam által fenntartott rendbe vetett bizalom, amely inkább tradicionális, mint tapasztalati. Az állam nevében cselekvő kormányzat, amely ebben a speciális játékban az első lépést teszi, a következőket mérlegeli: arra a kérdésre, hogy a lakossági játékosok az adott feltételek állandósága mellett önként visszalép-e az állami rendszerbe, a válasz biztosan nem, hiszen a lakosság preferenciái az adott helyzetben jobban érvényesülnek, mint a megváltozottban. Az államnak tehát olyan visszautasíthatatlan ajánlatot kell tennie, amellyel kielégíti a másik játékos preferenciáit: hasznot és biztonságot kell ígérnie, és bizonyos elvárható szinten garantálnia. Ezen a ponton kell kitérnünk a játékelmélet hiteles ígéretekről alkotott eredményeire. A játék során a játékosok egymás pozíciójának ismeretében, vagy éppen nem ismeretében a játék során ígéretet tehetnek, fenyegethetnek, amelyek hitelessége mérhető. A közgazdasági irodalom már részletesen feldolgozta a monopolhelyzetben lévő vállalatok piacra lépést akadályozó magatartásának játékelméleti vonatkozásait (pl.kreps 2005, Rasmussen, 1989), az állami helyzetet is hasonlíthatjuk ehhez a helyzethez: az állami ígéretek ismeretében kell döntést hozni arról, hogy a rendelkezésre álló döntési alternatívák közül melyiket választja. A konkrét példában azonban egy komoly hiátus is van: a lakossági játékosok nem ismerik (legalábbis teljes mértékben) az állami ajánlat hitelességét, hogy tudniillik tudja-e az állam hosszú távon a két prioritást, a hasznot és a biztonságot garantálni? Ettől a ponttól egy új változót kell bevezetnünk a játékba: a lakossági játékosoknak nem csak az állam, hanem a többi játékos preferenciáját, és a kooperáció lehetőségét is mérlegelniük kell. A kapott információk alapján a lakossági döntések függvényében a játék végkimenetele a következők valamelyike lehet: 1. Ha minden lakossági játékos visszalép az állami rendszerbe, akkor a biztonság, mint prioritás érvényesül, de a várható haszon elveszik. 2. Ha a lakosság nagyjából fele marad a privát rendszerben, akkor azok számára, akik visszaléptek, elveszik a haszon, és a biztonság is, mert a hiányzó befizetések nélkül az ő kifizetéseik is bizonytalanok lesznek. 3. Ha a lakosság döntő többsége marad a privát rendszerben, akkor a haszon reménye ugyan megmarad, de az állami rendszer várható összeomlása miatt a biztonság, mint szempont semmiképpen nem tud érvényesülni, nem is beszélve az esemény össztársadalmi hatásairól (pl. jelenlegi nyugdíj-jogosultak helyzete) A preferenciákat úgy határozhatjuk meg, hogy annak a kimenetelnek a legnagyobb a kifizetési értéke, ahol mind a biztonság, mind a haszon érvényesül, és ott a legkisebb, ahol egyik szempontot sem sikerül érvényesíteni. Az egy lakossági játékosra vetített kifizetéseket a következőkben foglalhatjuk össze:

141 A játékos Többi lakossági játékos Marad Fele visszalép Visszalép pénztártag az állami rendszerbe Marad a privátban Visszalép az államiba 4. Az állami rendszer biztonsága ugyan megszűnik, de a haszonkilátásai maximálisak. 1. Ha mindenki pénztártag marad, és a ő visszalép az állami rendszerbe, elveszti a korábbi megtakarításait, és biztosan az állami forrást is. 3. Az állami rendszer mindenképpen összeomlik, a biztonsága elveszik, de a haszonra jók a kilátásai. 2. Az állami rendszer mindenképpen összeomlik vagy csak minimális szolgáltatást ígér, és a megtakarításait is elvesztette. 5. Elveszti az állam által nyújtott biztonságot, de a rendszer nélküle is fennmarad, és a haszonra is van reménye. 4. Bár a hasznot mindenki elvesztette, a biztonsági szempont maximálisan érvényesült. Az ábrán azt láthatjuk, hogy maximin stratégia esetén bárhogyan is döntenek a többiek, a szempontjait a lakossági játékos csak akkor tudja érvényesíteni, ha marad a pénztári rendszerben, mert ha visszalép az állami rendszerbe, a haszonnal kapcsolatos elvárásai biztosan nem fognak teljesülni. Az ábra gyakorlatban mutatja a közlegelők tragédiája nevű játékelméleti modellt 45. A közlegelők tragédiája alapgondolata Garret Hardin 1968-as cikke alapján a rendelkezésre álló javak szűkössége. A példa szerint adva van egy közlegelő, amelyen, a faluban kialakult hagyományok értelmében a faluban lakó 10 gazda egy-egy tehenet legeltet, amelyek mindegyike 1000 fontot nyom, vagyis súlyuk együttesen font. Az egyik gazda azonban egyszer csak gondol egyet, s hogy hasznát megduplázza, még egy tehenet kicsap a legelőre. Ekkor tehát már 11 tehén legel a legelőn. Minthogy azonban így valamivel kevesebb fű jut egy tehénnek, 1000 font helyett csak 900 fontra hízik mindegyik meg. Vagyis: az, akinek már két tehene legel, 800 fontot nyer, a többiek fejenként 100 fontot veszítenek. S együttesen valamennyien megint csak 100 fontot vesztenek, mert a darab 900 fontos tehén összesen az eredeti font helyett csak fontot nyom. Minél többen dezertálnak, vagyis nem együttműködőek, a közösség annál többet veszít. Egyértelműen látszik a hasonlóság a nyugdíjpénztári rendszerrel összefüggésben is: ha mindenki visszalép az állami rendszerbe, a kifizethető biztos állami nyugdíj összege annál nagyobb lesz. Néhány dezertőr ugyan jól járhat, de minél többen maradtak volna pénztártagok (az állami felosztó-kirovó rendszerrel szembeni dezertálók), a közösség egésze annál kevesebb nyugdíjat kap állami forrásból. 45 Ismerteti többek között Mérő László:Mindenki másképp egyforma. Tercium, és Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető, o

142 Záró gondolatok A játékelmélet eredményeit más számos tudományterület hasznosította eredménnyel, és a legújabb kutatási eredmények szerint nem csak a közvetítői eljárásokon keresztül, hanem a jogelmélet és az államelmélet is mutat érdeklődést a jelenség iránt. A játékelmélet összefüggéseivel magyarázhatók olyan mindenkit érintő kérdések, mint a peres eljárások költségei és haszna közötti összefüggések, a megfelelő kiszállási pont megtalálása, vagy modellezhetünk akár olyan összetett gazdasági-jogi jelenségeket is, mint magán és állami nyugdíj közötti választás eredményei. Irodalom 1. Gintis, H. (2009): Game theory evolving. Second edition. A problem-centered introdution to modelling strategic interaction. Princeton University Press. 2. Hankiss Elemér (1993): Társadalmi csapdák. Diagnózisok. Magvető. 3. Huizinga, John (1944): Homo ludens. Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására. Athenaeum, Universum reprint Kreps, David M. (2005): Játékelmélet és közgazdasági modellezés. Közgazdasági kiskönyvtár sorozat, Nemzeti Tankönyvkiadó 5. Mérő László(2006):Mindenki másképp egyforma. Tercium. 6. Pokol Béla (2003) Luhmann rendszerelmélete és a Polányi Károllyal korrigált marxi elmélet. Jogelméleti Szemle 2003/3. letölthető: https://jesz.ajk.elte.hu/pokol15.html Letöltés ideje: Polányi Károly (1976) Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Tanulmányok. Gondolat, Budapest 8. Rasmussen, Eric (1989): Games and Information: An introduction to game theory. New York, Basil Blackwell 9. Weber, Max (1995) : Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai 2/2. KJK, Budapest. 10. Zagare, Frank C. (2006): Játékelmélet. Fogalmak és alkalmazások. Bertalan László Társadalomtudományi Könyvtár, Helikon, Budapest. 11. Zane, Philip C. (2007): An introduction to game theory for antitrust lawyers. Discussion paper,

143 KORÉN ANDREA (Nyugat-magyarországi Egyetem): Családbarát munkahelyek elterjedésének ösztönzői és gátjai egy empirikus kutatás eredményei alapján Bevezetés A munka és a magánélet közötti választani kényszerül a munkavállaló, hiszen mindkét oldal egyidejű, maximális teljesítése nem, vagy csak nagyon nehezen valósulhat meg. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldal mindig valamilyen szinten sérül. Ez a probléma nem csak az egyénekre, a nőkre, hanem az egész társadalomra kihat. A munkaadók, munkahelyek, alkalmazottak, család, barátok is érintettek. Téves a szemlélet, hogy csak a nőket és családosokat érinti ez a kérdés. A családbarátság szükségességéhez a munkaerő-piaci oldalt kell először szemügyre venni. A nyílt munkaerő-piacon egyre több nő jelenik meg, és egyre magasabb végzettséggel. A demográfiai adatokat megvizsgálva látható, hogy a gyermekvállalás időszaka egyre későbbre tolódik, sokan először az egzisztenciát szeretnék megteremteni. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a hagyományos családmodell felbomlik, az egyszülős háztartások száma növekszik, a társadalom elöregszik, a szülők, nagyszülők gondozása is többnyire a nőkre hárul. Mindezen tényezők összességében azt eredményezik, hogy a családbarát munkahelyek nélkül nem összeegyeztethető a munka és a magánélet, mely komoly dilemmát, személyes válságokat okoz a dolgozó számára. Családbarát fogalma a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) szakmai szószedete szerint: bármilyen politika vagy gyakorlat, amely hozzásegíti a családokat ahhoz, hogy minél több időt töltsenek együtt. A családbarát munkahely az, ahol a munkahelyi és magánéleti elvárásoknak is egyidejűleg meg tudnak felelni. A tanulmány általános megfogalmazása szerint az a munkahely, amely a munkavállalók számára lehetővé teszi a munkájukból eredő kötelezettségeik és a magánéletükhöz kapcsolódó feladataik összeegyeztetését. Ennél pontosabban fogalmaz a Munkáltatói szakanyag, mely szerint olyan jogszabályi kötelezettségektől a dolgozók javára eltérő munkaszervezési formák, munkahelyi intézkedések bevezetését értjük, amelyek lehetővé teszik a munkavégzés és a magánélet, családi élet rugalmas összehangolását. Módszertan A doktori kutatáshoz a nők foglalkoztatásával kapcsolatban kvantitatív jellegű primer kutatatást két kérdőív jelentette. Az egyik a nőknek mint munkavállalóknak szólt, a másik pedig a szervezeteknek a női foglalkoztatással kapcsolatban. A kérdőívek elektronikusak voltak, hogy minél szélesebb réteget tudjak elérni. A LimeSurvey program segítségével készítettem el őket, és az alábbi az elérhetőségük: 1. Nők a munka világában: https://bismarck.nyme.hu/kerdoiv/index.php?sid=47796&lang=hu 2. Nők foglalkoztatása Családbarát munkahelyek: https://bismarck.nyme.hu/kerdoiv/index.php?sid=46165&lang=hu A Nők foglalkoztatása családbarát munkahelyek címet viselő kérdőív során a szervezetek a nők foglalkoztatásával, munkahelyi esélyegyenlőséggel, családbarát intézkedésekkel, reintegrációval és a rugalmas foglalkoztatással kapcsolatban fejtették ki véleményüket. A témában 52 szervezet felelt valamennyi kérdésre, mely 40,9%-os teljes válaszadást jelent (további 75 szervezet nem töltötte ki teljesen a kérdőívet). Egyik

144 kérdéscsoport vonatkozott a családbarátságra, melynek elemzése történik ebben a tanulmányban. Családbarát intézkedések alanyai Sok esetben nem egyértelmű, hogy kiknek is szólnak a családbarát intézkedések. Így a csoport kezdő kérdése ez volt, a lehetséges válaszok közül több is megjelölhető volt. A legtöbben egyrészt a kisgyermekes szülőket jelölték meg (39 fő, 75,0%), valamint a nőket (34 fő, 65,4%). Ugyanannyian gondolják ( fő, 30,8%), hogy a megváltozott munkaképességűek, a beosztottak és a vezetők leginkább érintettek az intézkedésekben. Emellett többen megjelölték a férfiakat (14 fő, 26,9%), a fiatalokat (13 fő, 25,0%) és az idősebb korosztályt (12 fő, 23,1%). Az egyéb válaszok között hárman (5,8%) gondolják úgy, hogy minden munkavállalót érint, míg egy szervezet (1,9%) kifejezetten a családokhoz társítja ezen intézkedéseket. 1. ábra: A családbarát intézkedések alanyai Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján Én ez utóbbival nem értek egyet, maga a kifejezés helyett is a munkavállaló-barátságot javasolnám. Ennek oka, hogy mindenki kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor több rugalmasságra lenne szüksége a szervezet részéről, amit nem csak kisgyerek, hanem esetlegesen beteg szülő, megváltozott munkaképességű emberről való gondoskodás, tanulás, kutatás magasabb időigénye vált ki. A családbarát szemlélet népszerűsítése A családbarát szemlélet nem eléggé ismert, elterjedt és pláne alkalmazott a hazai vállalati gyakorlatban. Vajon mit tehet ennek javítása érdekében a kormányzati szféra, a vezetők és a humán szakemberek? Az állam oldaláról a legtöbben (16 szervezet, 30,8%) a megfelelő törvényi háttér és szabályozás megalkotását, a jogalkotás racionalizálását, a jogszabályi keretek további finomítását tartják a legfontosabbnak. Kiemelt hangsúlyt helyeznek néhányan a foglalkoztatási és adózási szabályok, valamint a szociális juttatási rendszer kialakítására. Ezután a szervezetek támogatása, kedvezmények nyújtása a különböző családbarát intézkedések bevezetésére (járulékcsökkentés, cégek ösztönzése adómentes lehetőségekkel, adókedvezmények), kedvezőbb foglalkoztatási feltételek, részmunkaidő támogatása, családbarátságra vonatkozó képzés következik (7-7 szervezet, 13,5%) szervezet (5,8%)

145 jelöli meg a szemléletváltás és példamutatás szükségességét, a PR szerepét, a családok támogatását és perspektíva nyújtását számukra, a családtervezés támogatását, kiszámítható gyermekvállalást, valamint a gyermekgondozási intézmények (pl. bölcsődei ellátóhálózat erősítését) fejlesztését. Egy esetben (1,9%) jelenik meg az erkölcsi elismerés, Auditrendszer kialakítása. 2. ábra: Mit tehet az állam a családbarát szemlélet népszerűsítése érdekében? Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján A vezetőktől leginkább a családbarát intézkedések támogatását, azok szervezetre való szabását és konkrét megvalósítás az elvárt (13 szervezet, 25,0%). 3. ábra: Mit tehetnek a vezetők a családbarát szemlélet népszerűsítése érdekében? Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján

146 A programok finanszírozása, a munkába való visszatérés megkönnyítésére oktatás, képzés megszervezése, egyedi ötletek kidolgozása szintén az ő feladatuk elsősorban a megkérdezett szervezetek szerint. Ezt követi, hogy vezető vegye figyelembe a munkavállalók egyéni igényeit (10 szervezet, 19,2%). 8 szervezet (15,4%) a törvények betartatását és a támogatási lehetőségek kiaknázását tartja fontosnak, míg 7-en (13,5%) úgy gondolják, hogy a vezető részéről megjelenő tolerancia (gyermekvállalás miatt kieső idő), érzékenység és nyitottság, előnyök felismerése, téma iránti elkötelezettség a lényeges, nem feltétlen elsődleges csak a munkavégzés. 5 szervezet (9,6%) a rugalmas munkavégzés feltételeinek megteremtésében és 2 szervezet (3,8%) a szemléletváltásban, példamutatásban látja a vezetők feladatát. A humán szakemberektől legtöbben (17 szervezet, 32,7%) a javaslatokat, ötletelést, a program konkrét kidolgozását és megvalósítását várják el; a gyermekvállalás megkönnyítésére összehangolt cselekvés kidolgozását, irányzott cégpolitikával. Ezt vallja Dr. Makár Orsolya 46 is, szerinte a HR-esnek ismernie kell a családbarát lehetőségeket, cégre kell szabni, és megnézni, hogy milyen munkaköröknél, milyen költség mellett, milyen hozadékokkal működtethető. Példának hozza, hogy ha a cég nyomon követi a családi pótlék fizetését, szerződhet közeli óvodával, vállalati óvodát hozhat létre stb. A személyzeti szakemberekkel szemben is második helyen áll, hogy vegyék figyelembe a munkavállalók igényeit és képviseljék azok érdekeiket, a háttérből támogassák a menedzsment döntéseit, ilyen irányú juttatásokat, támogatásokat, kedvezményeket erősítsék a belső szabályozásban, szervezzék meg az ehhez kapcsolódó képzéseket (11 szervezet, 21,2%). Elvárás még, hogy a vezetőket felkészítsék, érzékenyítsék a családbarátság iránt (5 szervezet, 9,6%), valamint kommunikálják az intézkedéseket a dolgozók felé (4 szervezet, 7,7%) és a nyitottság, tolerancia került az utolsó helyre (3 szervezet, 5,8%). 4. ábra: Mit tehetnek a humán szakemberek a családbarát szemlélet népszerűsítése érdekében? Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján 46 Szociális és Munkaügyi Minisztérium Nők és férfiak társadalmi egyenlősége osztály

147 A családbarát intézkedések előnyei A családbarát vállalati intézkedések hozadéka társadalmi, szervezeti és egyéni szinten is megjelenik, melyet az 1. táblázat foglal össze. 1. táblázat: A családbarátság előnyei társadalmi, szervezeti és egyéni szinten Előnyök társadalmi szinten Gya kori ság % Előnyök szervezeti szinten Gya kori ság % Előnyök egyének szintjén Gya kori ság % Kiegyensúlyozottab b életvitel, magasabb életszínvonal, elégedett társadalom Demográfiai előnyök (népességnövekedé s, élettartam növekedés, kevesebb válás, család erősítése) Kevesebb betegség, egészségesebb nemzet Növekvő gyermekvállalási kedv Versenyképesség, fejlődés, több munkavállaló, kevesebb munkanélküli 15 28,8 Hatékonyabb munkavégzés 9 17,3 Kiegyensúlyozo tt munkavállalókjó munkahelyi morál 6 11,5 Elkötelezettebb, elégedettebb munkavállalók 6 11,5 Csökkenő fluktuáció, megtartás, stabilitás 6 11,5 Kevesebb betegség és táppénz 24 46,2 Kiegyensúlyozott ság, elégedettség, teljes élet 9 17,3 Kevesebb stressz, lelki egészség, ép testben ép lélek 6 11,5 A szervezet iránti elkötelezettség nő, biztonság érzése, őszinte kapcsolat 5 9,6 Hatékonyabb munkavégzés, növekvő teherbírás 1 1,9 Munka-magánélet összeegyeztetése 26 50,0 8 15,4 5 9,6 4 7,7 2 3,8 6. Önmegvalósítás 2 3,8 Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján A legtöbb szervezet szerint az elégedettebb társadalom, a morálisan fejlettebb közösségek, több lelkileg egészséges és kevesebb mentális problémával küzdő ember, kevesebb frusztrált dolgozó a családbarát munkahelyek következménye. Kedvező születésszámokhoz vezet társadalmi szinten hosszabb távon a munka-magánélet megfelelő arányára való odafigyelés, akárcsak az atipikus foglalkoztatás lehetősége, a gyermekgondozási szabadság és intézményrendszer, a háztartási munkák egyenlőbb elosztása is. 47 Ezt követően olyan demográfiai előnyöket emelnek ki, mint pl. a csökkenő társadalmi öregedés, csökkenő halálozás. Többen kihangsúlyozzák, hogy mindez kiegyensúlyozott családokat eredményez: Erősítheti a családokat, a társadalom alapját., elfogadott értéke lesz újra a családnak, és ezáltal több értékes munkaerő áll rendelkezésre. Emellett pozitívum még, hogy az általános egészségi állapot javul, egészségesebb a nemzet és kevesebb a 47 How do Europeans feel about demographic change? Replies to Commission s Green Paper underline importance of work-life balance, 2006 March

148 táppénzre, egészségügyre fordított kiadás. Gazdasági szempontból alacsonyabb munkanélküliségi ráta és magasabb GDP várható, a munkaerő utánpótlása kedvezőbb, a nők munkahelyi pozíciója stabilabb és a munkavállalók lojálisabbak a családbarátság eredményeként. A családbarát intézkedések eredményeként a szervezetek számára a legnagyobb hozadék, hogy az elégedettebb munkavállaló jobban teljesít, kevesebb a hibázás, jobb a koncentráció, magasabb a termelékenység, összetartóbb és lojálisabb a csapat, kedvezőbb a munkahelyi légkör. A családbarát szemlélet fenti hasznosságát Rőczei-Miriszlai Csilla az Evopro képviseletében is megerősíti: a felsővezetés emberbarát, humánus szemlélete mindig is meghatározta a vállalati kultúránkat.( )Ha kiegyensúlyozott szakemberek dolgoznak a csapatunkban, több mindenre és minőségibb szinten van energiájuk. Továbbá a 2008-ban Családbarát Munkahely címet elnyerő M. E. Trial Masters Kft. az alábbi módon vélekedik erről: Cégünk egyik alapvető hitvallása, hogy a munkatársaink megfelelő munkahelyi környezetben, a munka és a magánélet egyensúlyának messzemenő tiszteletben tartásával dolgozhassanak. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy minden kollégánk úgy érezze, munkája során szakmai, valamint személyes céljai egyaránt és egymással összhangban teljesíthetők. ( ) 48 A szervezetek szerint a munkavállalók olyan érzelmi, lelki biztonságot kapnak ezáltal, ami miatt nyugodtabb élet, stabilabb személyiség, kevesebb bizonytalanság és hosszú távú tervezést tesz lehetővé. Elmondható, hogy könnyebb összehangolni a munkát és magánéletet, melynek eredménye a kiegyensúlyozott családi élet, boldog gyermekek, akik nem üzenőcetliről ismerik a szüleiket. A munkájukat tekintve lelkesebben dolgoznak, jobb a munkahelyi hangulat, nagyobb teljesítményt nyújtanak, javul a koncentráció, jobb, őszintébb a kapcsolat, hiszen nem kell eltitkolni a felmerülő nehézségeket. A fentieket erősíti Dara (2009) válságkezelési kutatásának eredménye is, mely azt mutatja, hogy a megtartásban kiemelt szerepe van a munkavállalók erkölcsi megbecsülésének a kihívást jelentő feladatok és az anyagi megbecsülés mellett. A családbarátság szemlélet terjedésének nehézségei társadalmi, szervezeti és egyéni szinten Ezen előnyök ellenére a gyakorlatban mégsem nagyon jellemző, elterjedt a családbarát vállalati politika Magyarországon. Az alkalmazást gátló tényezők az előnyökhöz hasonlóan mindhárom szinten megjelennek. 2. táblázat: A családbarátság szemlélet terjedésének nehézségei társadalmi, szervezeti és egyéni szinten Nehézségek társadalmi szinten Gya kori ság % Nehézségek szervezeti szinten Gya kori ság % Nehézségek egyének szintjén Gya kori ság % 1. Szemléletváltás, nyitottság hiánya, ismeretlen 11 21,2 Nehéz a gyakorlati megvalósítás (munkaszervezés, 13 25,0 Munkahelyféltés, teljesítménykényszer, kevesebb kereset 14 26,9 48 A család barátja (2009: p )

149 2. Változó gazdasági érdekek, ez nem prioritás, "szép szóvirágok-tettek nélkül" 3. Nehéz gazdasági helyzet, teljesítménykénysze r, rugalmatlan szabályozás 4. Előítéletek, sztereotípiák legyőzése 5. Finanszírozás hiánya 6. Nincs nehézség, hosszú távon előnyös bizalom stb) 8 15,4 Költségigényes 8 15,4 Beidegződések, egymásra mutogatás 8 15,4 A szervezetek patriarchális felfogása, ismeretlenség 7 13,5 A jelenlegi vezetői kultúra nem érett rá 6 11,5 Önérdek érvényesítés hiánya, inaktivitás 5 9,6 Gyakorlati megvalósítása nehéz (pl.bejárók) 8 15,4 4 7,7 4 7,7 6 11,5 Munka az első 4 7,7 Nincs nehézség 4 7,7 2 3,8 Elzárkózás, érdektelenség 3 5,8 7. Nincs nehézség 2 3,8 Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján A legtöbb szervezet társadalmi szinten a szemléletváltásban látja a legfontosabb akadályt, melyet a problémára való érzékenység hiánya, a jelenlegi gondolkodásmód, az avitt társadalmi normák, sztereotípiák is nehezítenek. Úgy gondolom, hogy kijelenthető, hogy a társadalom még nem érett erre. 8 szervezet (15,4%) jelöli meg, hogy ez nem prioritás a következők miatt: - munkahelyteremtés a fő cél, az, hogy milyen, odáig még nem jutottunk - szép szóvirágok, de nulla cselekvés évente változó gazdasági koncepciók, ami egy éves családi életciklust 4-6 alkalommal is krízisbe vihet - nem elterjedt és elfogadott ez a nézet, a piacgazdasági szemlélet nem teszi lehetővé a magánélet figyelembe vételét a munkavégzésnél Akadályként merül fel még a visszaélések, a rugalmatlan bürokrácia, mely tovább lassítja a megvalósítást. Gátló tényezőnek számít a korlátozott pénzügyi forrás is, a jelenlegi gazdasági helyzet, melyet a válság még inkább kiélezett, melyben szerintem a családbarátság nem prioritás. Felmerül, hogy maga a változtatás nehéz, de néhányan pont azt jelölték meg, hogy tulajdonképpen nincs nehézség, mert hosszú távon csak eredményeket hoz. A szervezetek negyede a gyakorlati megvalósításban látja a legnagyobb akadályt (pl. a gyermekvállalók szabadságának megszervezése, visszaélések kivédése, az egyedülállók, gyerek nélküliek hozzáállása, megkülönböztetése, az erőforrások kevesebbek, munka ugyanannyi vagy több. Többen is megfogalmazzák, hogy nem feltétlen a konkrét megvalósítás a nehéz, ők a szervezeti kultúraváltás szükségességét hirdetik: - nem elterjedt és elfogadott ez a nézet és a módszerei - ( )és még nem minden szervezet ismerte fel a befektetés mögött rejlő előnyöket - nyűg, és nem érdekli a vezetőket a beosztottak lelke, magánélete, nem ismerik fel a magánélet-munka harmóniájának a teljesítőképességre gyakorolt hatását - problémaérzékenység hiánya, HR-tőke szemlélet hiánya, társadalmi felelősség hiánya, megrögzött sztereotípiák túlsúlya (nemekről, családról), magánélet túl szűk értelmezése (csak családosok, v még rosszabb: kisgyermekes nők)

150 A legtöbben úgy vélik, hogy a munkavállalók rá vannak utalva a munkára, az az elsődleges. Többen említik, hogy irigykedés, a megkülönböztetés is jellemző. Emellett felmerül, hogy passzívak a munkavállalók: egyéni igények megfogalmazásának nehézkes felvállalása, pedig igaz az, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát, és fontos probléma a nemi, család sztereotípiák rögzültsége, félelem az új dolgoktól, önsorsrontó hajlam (fél a jótól). Két véleményt emelnék ki, melyek véleményem szerint rámutatnak az igazi okokra: - mivel a társadalomban ez nem terjedt el, egyéni szinten nehéz tenni érte - nehéz olyan országban követelni a minőségi munkavégzést, a munkaidő betartását, ahol a parlamenti ülésen is csak az látszik, hogy üresek a padsorok Családbarát intézkedések hatása a munkavállalók megtartására és a vállalat vonzerejére A családbarát intézkedések 16 szervezetnél (30,8%) kimondottan elősegítik a munkavállalók megtartását, és a legtöbb szervezetnél (29, 55,8%) pedig általában kedvezően hatnak rá. 5-en (9,6%) vélik úgy, hogy részben ennek is szerepe van, míg két szervezetnél (3,8%) egyáltalán nincs hatással mindez a munkaerő megtartására. 5. ábra: Családbarát intézkedések hatása a megtartásra Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján A megtartás fontosságát Nemeskéri (2009) kiemelten kezeli, mert úgy gondolja, hogy a XXI. század kihívása már nem a toborzás, a kiválasztás, hanem a maradás ösztönzése, a munkatársak fejlesztése lesz súlyponti kérdés. Így mindenképpen érdemes volna nagyobb figyelmet szentelni ezen gyakorlatok terjesztésének. A családbarát intézkedések további hozadéka, hogy a legtöbb esetben pozitívan hat a munkaadói márkára is: 15 szervezetnél (28,8%) egyértelműen javítják és 24 esetben (46,2%) általában javítják azt. Ez összesen a választ adó szervezetek 75%-ára (39 szervezetre) jellemző. Ellenben 7 szervezetnél (13,5%) részben javítja, míg négynél (7,7%) általában nem befolyásolja és két szervezetnél (3,8%) egyáltalán nem hat a munkaadói márkára

151 Családbarátság jövője 6. ábra: Családbarát intézkedések hatása a munkaadói márkára Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján Mindenképp lényegesnek tartom, hogy a szervezetek miután végiggondolták a Díj előnyeit, hátrányait, hatásait hogyan látják a családbarát szemlélet jövőjét Magyarországon. A szervezetek negyede (15, 28,8%) úgy véli, hogy lassan-lassan, de fejlődő tendencia érvényesül. 7. ábra: Családbarátság jövője Magyarországon Forrás: saját készítés a kérdőív eredményei alapján Ennél 13-an (25,0%) bizakodóbbak, ők optimistán tekintenek a jövőbe és bíznak a pozitív folyamatokban. Ugyanakkor ettől eltérő álláspontok is jellemzőek, melyek kevésbé pozitívak. 9 szervezet (17,3%) látja úgy, hogy nagyon messze vagyunk még a fejlődési szinttől, hiszen a csírái sincsenek meg a szemléletnek hazánkban, és négyen (7,7%) úgy gondolják, hogy a nagypolitikától függ, a folyamat túladminisztrált, illetve ugyanennyien kifejezetten pesszimisták ezügyben: sehogy. Mindenki a saját érdekét tartja szem előtt az embertársai nem számítanak. 2-2 szervezet (3,8%-3,8%) úgy látja, hogy nagyon lassú a fejlődés, de már elindult valami, ugyanakkor a szemléletváltás nélkül nem fog menni, beidegződések legyőzése: Sokaknak tetszik az ötlet, de a megvalósításra még várni kell.. Szintén ugyanennyien gondolják, hogy a social label minősítés lényegesebb, a minőségi munkavégzésen, kevesebb lógáson van a hangsúly. További néhány vélemény: Inkább egyes multikra, és nagyvállalatokra jellemző, ahol számokkal igazolható ennek haszna. A

152 kisebb vállalatoknak erre kevésbé van lehetőségük, őket államilag támogatni kellene ebben., A demográfiai filozófiaváltás politikai részérdekeken bukott meg. Változást várok. A közeljövőben mégis a változás elmaradását sejtem. és Bízom abban, hogy komoly jövője van! Irodalomjegyzék 1. Értékünk az ember, Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program tanulmánya, Családbarát munkahely/családbarát gyakorlat megvalósítása során figyelembe veendő elvek, szempontok, módszerek és jogszabályok, Általános szakanyag (2006) 2. How do Europeans feel about demographic change? Replies to Commission s Green Paper underline importance of work-life balance, 2006 March, In: Social Agenda, Flexicurity: greater flexibility and employment security, The European Commission s magazine on employment and social affairs, Issue No 13, 2006 March, pp Töttős, Györgyi (2009): A család barátja, In: HVG HR Plusz 2009, pp Dara Péter : Mit tesznek a vezetők és a HR-esek recesszióban?, A Válságkezelési Kutatás eredményei, DGS Global Reserch ügyvezető igazgatója, 2009 február 4., si%20konferencia%20-%20dara%20p%c3%a9ter%20el%c5%91ad%c3%a1sa.pdf 5. Nemeskéri, Gyula (2009): A HR a XXI. században, In: HVG HR Plusz 2009, pp

153 DR. SZEMERE BRIGITTA (Dunaújvárosi Főiskola) NYÁRINÉ DR. BUDVIG ANITA (Dunaújvárosi Főiskola) BOKORNÉ DR. KITANICS TÜNDE (Dunaújvárosi Főiskola): Kockás füzet vagy értéknövelt információszolgáltatás? 1. Bevezetés A hivatali munka során nap, mint nap számtalan adat keletkezik és kerül rögzítésre az önkormányzatoknál. Ezeket az adatokat szerencsésebb esetben adatbázisokba szervezve tárolják, gyakrabban elkülönített állományokban, űrlapokban vagy nyomtatott formában képezik az önkormányzati adatvagyon részét. Az informatika fejlődésével az adatkezelés technikája is gyors változáson, fejlődésen ment keresztül. A rendelkezésre álló adatbázisok, a könnyen elérhetővé vált internet nyújtotta lehetőségek hatására megváltozott az ügyfelek igénye: gyorsabban, egyszerűbben és főleg sorban állás nélküli, kényelmesebb szolgáltatás igénybe vétele felé tolódott. A megváltozott igényekhez és főleg az EU-s előírásokhoz és programokhoz illeszkedve a közigazgatásnak is igazodnia kellett illetve igazodnia kell. Az e- kormányzat a polgárokkal való kommunikáció javításának eszköze, melynek kiemelt célja, hogy hatékonyabban, gyorsabban és költségkímélő módon nyújtsa szolgáltatásait a polgárok részére. A közigazgatás rendszerének informatikai korszerűsítése számos gazdasági, társadalmi és politikai részfeladat egyidejű megoldását kívánja, amelyek természetesen csak egy átfogó, hosszú távú fejlesztési program keretében valósulhatnak meg. A közigazgatás reformjának keretein belül kiemelt célkitűzés a közigazgatással kapcsolatba kerülő állampolgárok számára nyújtott szolgáltatások fejlesztése, a közigazgatási és hatósági ügyek korszerű, elektronikus úton történő intézése lehetőségének biztosítása, valamint mindezeknek a kor színvonalának megfelelő technikai szinten való tartása. Az e-közigazgatás tehát valójában nem cél, hanem az egyik eszköz a közszolgálati szektor megújításához, a közigazgatás - állampolgár viszonyrendszer új alapokra helyezéséhez, végső soron a demokrácia fejlődéséhez. A korszerű, integrált e-közigazgatási megoldás lehetővé teszi az állampolgárok számára az elektronikus ügyintézés igénybevételét, a közigazgatás oldaláról nézve pedig garantálja a hatékony, informatikailag teljes körűen támogatott hivatali működést. Az informatikai fejlesztések által nyújtott lehetőségek közül jónéhány már a mai átlagos színvonalú technológiai ellátottság mellett is megvalósítható. Elektronikus dokumentumkezelés: amennyiben a hivatali munkában megjelennek a korszerű, az iratarchiválást is magukban foglaló elektronikus dokumentumkezelő és workflow rendszerek, ezek pozitív hatása szinte azonnal érezhetővé válik. A digitális formában rögzített és tárolt iratok felszámolják az elveszett irat fogalmát; felgyorsul, és átláthatóbb lesz a hivatalon belüli iratforgalom; követhetővé és automatizálhatóvá válik, hogy melyek a lejárt határidejű ügyek; mérhetővé lesz az egyéni munkateljesítmény, valamint egyértelműsödik a tévedésekkel, viaszélésekkel és késedelmes ügyintézéssel kapcsolatos felelősség. Az integrált, egymással kommunikálni képes adatbázisokat tartalmazó hivatali dokumentumkezelő rendszer további előnye, hogy egy adatot elég csupán egyszer rögzítenie az ügyintézőnek, a későbbiekben innen történnek a további adatműveletek, minimálisra csökkentve ezzel az inkonzisztens adatokat tartalmazó adatbázisok létrejöttét

154 A költségevetés, a kötelezettségvállalások kezelése, a könyvelés, a készletnyilvántartás rendkívül munkaigényes, mindemellett számtalan hiba-, illetve visszaélési lehetőségét rejtő folyamat. Egy megfelelő, pénzügyekkel kapcsolatos eljárásokat magában foglaló, integrált szoftver lehetővé teszi a számviteli- és kötelezettségvállalási rend maradéktalan betartását, minimálisra redukálva a hibák és az esetleges visszaélési, korrupciós lehetőségeket. A térinformatikai rendszerek birtokában a hatósági igazgatási tevékenység hatékonysága nagyságrendekkel növekedhet. Egy digitális alaptérképpel összevetve a légi felvételt például emberi beavatkozás nélkül, automatizálhatóan megállapítható hogy történtek-e és hol építéshatósági szabálysértések. Elektronikus ügyintézés: a lakosság számára az ügyek a hét minden napjának 24 órájában otthonról gyorsabban és sorban állás nélkül elintézhetőekké válnak, ugyanakkor a hivatal oldaláról nézve is előnyös a személyes megjelenés csökkenése. Az elektronikusan kezdeményezett ügyek a hagyományos úton indítottakhoz képest jóval kevesebb élőmunkát igényelnek. Önkormányzati intézményekkel való kapcsolattartás: az e-közigazgatási fejlesztések fontos momentuma, hogy az önkormányzat a hivatalos kommunikáció szempontjából egyetlen rendszerbe integrálja intézményeit. Egy ilyen rendszer költséghatékonysága abban mutatkozik, hogy hatékonyabb és költségkímélőbb, mint az önkormányzatok és intézményeik telefon, posta és más kommunikációs eszközök (például telefax) igénybevételének összköltsége. Az e-közigazgatás fejődési fázisai (Gartner Group alapján) 1. Az első fázisban a helyi önkormányzat nyilvános webhelyet kezd működtetni. 2. A második fázisban már segítségével vagy egy véleménynyilvánító-oldalon (fórum) keresztül az önkormányzat kapcsolatba kerül a felhasználókkal. Ezen kívül az önkormányzati portálon nagy mennyiségű helyi információt tesznek közzé. 3. A harmadik fázisban a felhasználók már éjjel-nappal tranzakciókat (on-line fizetés, engedélyek kérése stb.) bonyolíthatnak le az önkormányzattal. 4. Az utolsó fázisban a helyi önkormányzatok átalakítják működési folyamataikat: például lecsökkenthetik a nyitvatartási idejüket, kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, ugyanakkor az ügyfeleiknek több szolgáltatást tudnak nyújtani, zömében elektronikus módon. 2. Az adatok típusai, adatvagyon az önkormányzatoknál Az adatvédelmi törvény meghatározásaiban szereplő adat kifejezés tág fogalmat takar, bár az adat szó definícióját a törvény maga nem tartalmazza. Ez az adat-fogalom azonban nem azonos az informatikai értelemben vett adat-fogalommal, a törvény ugyanis nem tesz különbséget (szemben az informatikával) adat és a belőle származó információ között. Az adat kifejezés alatt bármiféle ismeretet, az értelmezett adatot, információt, továbbá ezek strukturált halmazát is értenünk kell. Az adatok természetesen rendszerint nem önmagukban, hanem több adat alkotta adategyüttes (adatbázis) részeként léteznek, vagy egy tág értelemben vett (akár hagyományos, akár elektronikus) dokumentum tartalmazza ezeket. A magyar szabályozás sajátosságaiból következően az adatoknak két típusa különböztethető meg: személyes adatok, illetve közérdekű adatok. Személyes adatnak 49 minősül bármely 49 Avtv pontja

155 meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt közvetlenül vagy közvetve név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. A közszférában kezelt adatok másik típusa, a közérdekű adat, melynek fogalmát a törvény 50 úgy határozza meg, mint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Az Országgyűlés által 2010 decemberében elfogadott nemzeti adatvagyonról szóló törvény 51 meghatározza a nemzeti adatvagyon fogalmát, valamint szűkíti az üzemeltetésre jogosultak körét, a nagyobb biztonság elérése és a visszaélések csökkentése érdekében. A nemzeti adatvagyon körébe a közfeladatot ellátó szervek által kezelt közérdekű adatok, személyes adatok és közérdekből nyilvános adatok összessége tartozik. Ennek részét képezik azok a jelenleg már elektronikusan vezetett nyilvántartások is, amelyek biztonságos, megbízható és hatékony működése a Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendje, valamint a közigazgatás zavartalan működése szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. A települési önkormányzatok ügyviteli folyamatainak kapcsán igen sok adat keletkezik, sok adat közlekedik. Az önkormányzati adatvagyon eléréséhez szükséges a keletkezett adatállományok adatbázisokká történő átalakítása, a szigetszerű megoldásokból integrált alkalmazások fejlesztése, az ad hoc adatkezelések helyett pedig szabályozott eljárásrendnek kell kialakulnia. Jelen pillanatban az önkormányzatok többségének az alábbi problémákkal, akadályokkal kell szembenézniük: kevés települési önkormányzatnak van érvényben lévő, térinformatikai fejlesztési terveket is tartalmazó e-közigazgatás bevezetési stratégiája. Amíg az önkormányzatok nem rendelkeznek ilyen stratégiával, illetve az ehhez tartozó részstratégiákkal, addig nem vagy nehezen tudnak fejlesztéseket megvalósítani, illetve állami és EU-s pályázatokon részt venni. Az önkormányzatoknál működő alkalmazások színvonala és szerkezete eltérő, és inkább egyszerű adatállományokat használnak, illetve szigetszerűen működő programokat alkalmaznak. Problémát jelenthet az is, hogy az informatikai lehetőségek elérése, valamint a további fejlesztés az egyszeri beruházáson túlmenően új és rendszeres kiadásként jelentkezik az önkormányzatok egyébként is szűkös költségvetésében. Ezen kívül az önálló informatikai személyzet felállítására vagy külső munkatárs megfizetésére ugyancsak nincs megfelelően biztosított anyagi forrás. A korszerű technológiák beszerzése és a kor színvonalának megfelelő fenntartása szintén meglehetősen költségigényes. Az önkormányzatoknál üzemben álló számítástechnikai eszközök, illetve az informatikai megoldások kihasználása különböző fokú. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol viszonylag fiatal korösszetételű személyzet dolgozik az 50 Avtv pontja évi CLVII. tv

156 informatikai alkalmazások kihasználtsága jónak mondható, ugyanakkor a kisebb lélekszámú, öregedő települések esetében nem ilyen kedvező a helyzet. Lehetséges megoldások: informatikai stratégia elkészítése akár települési, akár kistérségi szinten; miután az önkormányzati folyamatok közül számos eljárás központilag szabályozott, tehát nincs területi különbség az ügymenetek között, megoldás a központi fejlesztésű integrált programok alkalmazása az önkormányzatoknál. Jó példa erre az anyakönyvi nyilvántartás, vagy a Magyar Államkincstár felé élő internetes adatbejelentés (e-adat) a K11 ellenőrző program, a WONKA vagy PMINFO feldolgozó rendszer; miután az elszigetelt rendszerfejlesztések miatt nem alakult ki az önkormányzatoknál egy egységes törzsadat nyilvántartó adatbázis, ez pedig akadálya a valós adatokon nyugvó integrált informatikai keretrendszer kialakításának, ezért szükséges lenne ennek alapját megteremteni, fontos lenne kialakítani az egységes törzsadat nyilvántartó adatbázis mellett minden egyes ügytípusokra vonatkozó egységes űrlaprendszert, melyben meghatározásra kerülnek a kötelező adatok, illetve az egyedi adatok köre. 3. Az értéknövelt információszolgáltatás Az értéknövelt kifejezés az amerikai angolból került át a magyar nyelvbe. Először a gazdasági életben jelent meg, majd egyre inkább szerephez jutott az általános nyelvhasználatban is. Habár az élet szinte számos terültén adekvát jelentés társítható az értéknövelt kifejezéshez, mégis elsősorban a technológia vívmányok jelenségeihez társítva, azon belül is elsősorban a mobiltechnológia kapcsán terjedt el széles körben. Az értéknöveltség mindig valamilyen többletszolgáltatást jelent, amely a közigazgatásban főleg a térinformatikai elemek beemelése mentén figyelhető meg. A térinformatikai rendszerek elterjedése, működése az önkormányzatoknál igen vegyes képet mutat: számos helyen van jól működő térinformatika rendszer, sok helyen azonban még a bevezetés kezdeti lépéseinél tartanak és jelentős számú önkormányzat még az elhatározás szintjéig sem jutott el. Egy térinformatikai rendszer megvalósítása az anyagiakon túl a szervezeten belüli bizonyos fokú szemléletváltást igényel mind a döntéshozó, mind pedig a felhasználói kör valamennyi szintjén. Ahhoz, hogy a folyamat megindulhasson első lépésben szüksége van egy hatékony és jól működő önkormányzati információrendszer kialakítására, az alábbi kritériumok figyelembe vételével. 1. Az elsődleges cél a helyi feladatok támogatása. Az információs rendszernek elsősorban a helyi feladatok ellátása kapcsán felmerülő tevékenységeket kell támogatnia, nem lehet kizárólagos cél a központi szervek felé történő adatszolgáltatás. 2. Az önkormányzatokat érdekeltté kell tenni, hiszen egy önkormányzat nem csupán adatszolgáltató, hanem egyben az információrendszer legfőbb haszonélvezője is. 3. Szükség van az adatok tárolásához és kezeléséhez egy korszerű számítógép infrastruktúra meglétére. 4. A rendszerben tárolt adatok naprakészek, pontosak, hitelesek és gyorsan visszakereshetőek legyenek. Fontos, hogy a bekövetkezett változások azonnal, vagy a legrövidebb időn belül rögzítésre kerüljenek, hiszen ha a tárolt adatok nem felelnek meg ezen kritériumoknak, akkor a belőlük származtatott további adat, információ sem lesz jó minőségű

157 5. Fontos az adattárolás során a diszparát adatok keletkezésének minimalizálása, a tárolt adatok konzisztensek, redundancia mentesek, egységes adatformátumúak legyenek. 6. Integráltság, azaz a rendszer és egyes alrendszerei között megfelelő kapcsolat biztosítása, csökkentve ezáltal a redundancia létrejöttének lehetőségét. Az integráltság ezen túlmenően biztosítja, hogy az információrendszer nem csupán egyes adatokat (információkat) képes szolgáltatni, hanem adatkapcsolatokat (információs láncokat) is. 7. A komplexitás, egységesség követelménye magában foglalja, hogy a rendszer nem csupán egy-egy feladat (hatáskör) ellátásához, hanem valamennyi feladat támogatására alkalmas, beleértve a még nem létező, de előre jelezhető problémákat is. 8. Rugalmasság követelménye, amely jelenti egyrészt az adatok és adatkapcsolatok bővíthetőségét, másrészt pedig azt, hogy a rendszer képes követni a szervezeti struktúrában bekövetkezett változásokat. 9. Nem elhanyagolható tényező, az információs rendszer biztonsága, azaz hogy a rendszerben tárolt adatokhoz illetéktelenek ne férhessenek hozzá. A védelmet egyfelől technikai-, másfelől jogi eszközök igénybevételével kell megvalósítani. Az önkormányzatok számára törvényben előírt helyi igazgatási feladatok közül nagyon sok igényli a térinformatikai megközelítést: településirányítás, településrendezés, fejlesztés, területfejlesztés, műszaki nyilvántartás, címnyilvántartás, épített és természetes környezet védelme, közutak, közterületek fenntartása (állapot, burkolat), ingatlan gazdálkodás, vagyonkataszter, csatornázás, vízrendezés, csapadékvíz elvezetés stb. A fentebb felsorolt feladatokhoz illeszkedő térbeli adatokat a legtöbb esetben különböző méretarányú, áttekintő alaptérképeken és szakági áttekintő papír-alapú térképeken tárolják. A papírtérképek használata még azokon a helyeken is jellemző, ahol a szöveges adatokat már elektronikusan kezelik. Ebben az esetben problémát jelent a változások átvezetése, ebből következik, hogy a térképek naprakészségének biztosítása csak nehézkesen oldható meg. A térinformatikai alkalmazások beemelése az ilyen jellegű feladatokba pontosan ezeket a problémákat hivatottak feloldani. 4. Út a kockás füzettől az értéknövelt információszolgáltatásig, avagy a Temető regiszter 2.6 bevezetésének folyamata Nagyvenyim községben Egy térinformatikai rendszer kiépítésekor - mint bármely rendszer bevezetési tevékenység esetén - elengedhetetlen a megfelelő projektszemlélet megléte. Szükség van a teljes folyamat részfeladatokká bontására, valamint az egyes elvégzendő feladatok ütemezésére, hiszen mindeközben a hivatali tevékenységek nem állnak meg, a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásra elő kell készíteni a megfelelő ütemtervet, hogy a hivatali működés zavartalanságát biztosítsuk. Célszerű előre meghatározni a határidőket, az átadás/átvétel módját, továbbá a minőségbiztosítási szempontokat is. A térinformatikai rendszer kiépítése jól elkülöníthető részekre bontható: digitális térképek előállítása és integrációja, hardver/szoftver-eszközök beszerzése, adat migráció, a rendszer

158 bevezetése, betanítás, rendszerfelügyelet. Természetesen előfordulhat, hogy az egyes részelemek már az induláskor rendelkezésre állnak. Az egymásra épülő feladatoknál lényeges a sorrendiség betartása és kiemelt hangsúlyt kell fektetni a felmerülő költségek megfelelő felmérése és ütemezése is. A kiépítésre kerülő rendszert célszerű a felhasználó oldaláról megközelíteni, hiszen sikertelen lesz a rendszer bevezetése bármennyire is jó elméletileg -, ha a gyakorlatban nehezen használható, vagy túl bonyolult. A folyamat részének kell tekinteni a már elkészült rendszer bevezetését, a leendő felhasználók oktatását. Ugyanakkor a rendszer bevezetésével még nem ér véget a folyamat, fontos biztosítani a rendszerfelügyeletet, hogy a használat során észlelt kisebb hibák kijavítására a lehető legrövidebb időn belül sor kerülhessen. 1. Digitális térképi háttér: kritérium, hogy a digitális térképek a megfelelő szabványok szerint készüljenek el, különös tekintettel a minőségügyi szempontokra. A jelenleg elfogadott DAT szabvány biztosítja többek között a megfelelő pontossági tényezőket, az objektum- és rétegstrukturáltságot, valamint a térinformatikai szemléletet, így az egyedi azonosítók alapján a térképhez kapcsolhatjuk majd a relációs adatbázisban tárolt adatainkat. A szabványnak megfelelő térképek többféle módszerrel is előállíthatóak: papír alapú térképszelvények beszkennelése, a raszteres szelvények vetületi rendszerbe (jellemzően EOV) történő illesztése (georeferenciák megadása), térképező szoftverrel a megfelelő alaptérképi- és szakági tartalom vektorizálása (képernyőn történő digitalizálással) a már kialakított szabvány szerinti térinformatikai adatstruktúrának megfelelően. A képernyőn történő digitalizálás egyik jelentős előnye, hogy pontosabb munkát tudunk végezni, hiszen pixel-pontos nagyítás mellett dolgozhatunk. Mivel a beszkennelt papír alapú térképek a gyakorlatban nem mindig a valós állapotot tükrözik, érdemes a digitális térképeket légifotók alapján aktualizálni. 2. Szoftver és hardvereszközök beszerzése: a térinformatikai szoftverek választéka igen széles, mint ahogyan a felhasználók köre is különböző. Míg az adatlekérdezésekre, elemzésekre illetve az ezek alapján történő döntés-előkészítő jelentések készítésére alkalmas szoftver egy szélesebb felhasználói kört érint az önkormányzatoknál, addig a térképfeldolgozó szoftverek általában a digitális térképi adattartalom létrehozásakor, illetve a változásátvezetéskor kapnak nagyobb szerepet egy kisebb létszámú, de elmélyültebb szaktudást igénylő felhasználói körben. 3. A térinformatikai adatbázis kialakítása, adat migráció: a térinformatikai rendszer adatbázis hátterének kialakítása összetett feladat. Amíg a digitális térképi adatbázisok elkészítésekor egy jól szabályozott módszertan és szabványok mentén dolgozhatunk, addig a relációs adatbázis építésekor sok szempontnak kell egyidejűleg érvényesülnie, melyekhez nem áll rendelkezésre egy, az általánosságban elfogadott szabványrendszer. Az alfanumerikus adatok integrációjánál gyakran lehet találkozni a már működő helyi sajátosságok szerint kialakított adattárolási gyakorlattal és rendszerrel. Ezek legtöbb esetben Access vagy Excel alapú rendszerek. Az adat migráció előtt érdemes minta adatbázisokat létrehozni és azokon elvégezni az adat migrációs teszteket, majd ennek alapján kialakítani az adat migráció ütemezését

159 4. Rendszerfejlesztés: a rendszerfejlesztés alatt jellemzően a térinformatikai alaptechnológiára épülő, annak funkcionalitását kibővítő és egyedi igényeknek megfelelő programozói munka értendő. Célszerű felmérni az önkormányzatok egyes egységeinek esetleges hasonló igényeit, hiszen ezek az igények sokszor pusztán csak az adattartalom szempontjából különbözőek, míg az általános térinformatikai funkciók hasonlóságot mutatnak. A rendszer bevezetése, oktatás: a rendszer bevezetése során az adminisztratív jellegű tesztelési és átadás/átvételi folyamatok mellett nagy hangsúlyt kell helyezni a rendszer használatának betanítására. 5. A rendszerfelügyelet, üzemeltetés: a kiépített rendszer folyamatos és sikeres működésének egyik feltétele a rendszer üzemben tartása. A rendszer üzemeltetéséhez szükséges szaktudás az önkormányzatoknál nem mindig áll rendelkezésre, így fontos hogy a rendszer üzemben tartására, a garanciális hibák javítására egy rendelkezésre állási megállapodás keretében szerződjön az önkormányzat a fejlesztőkkel, amennyiben nem rendelkezik saját szakemberrel, aki ezeket a feladatokat maradéktalanul ellátná. Mivel egy önkormányzat szerepéből adódóan számos szervezettel áll kapcsolatban, nagy jelentőséggel bír, hogy ezen szervezetek (tér)informatikai rendszerei között is fennálljon a megfelelő kapcsolat. Erre egy példa az e-közmű 52 (Egységes Közmű Nyilvántartás), amelynek elengedhetetlen feltétele az együttműködési szándék mellett, egy egységes szemléletű térinformatikai rendszer kialakítása. Nagyvenyim községben a temetői nyilvántartás a hagyományos papír alapú nyilvántartás vezetésével működik még jelenleg is. A legnagyobb problémát a visszakeresés és az aktualizálás jelenti: volt rá példa, hogy a nyilvántartás vezetésével megbízott személy figyelmetlensége folytán nem a valóságnak megfelelő, naprakész adatokból dolgozott, így egy sírhelynek több gazdája lett. A továbbiakban ennek elkerülése és az adatkezelés hatékonyabbá, gyorsabbá tétele miatt döntött az önkormányzat a temetői regiszter szoftvermegoldás bevezetése mellett. Jelen pillanatban a bevezetés az adatok újbóli fölvétele és az adategyeztetés szintjén zajlik, azaz a térkép összevetése a valós helyzettel, illetve a hozzátartozók felkutatása adatmegfeleltetés végett. Az egyeztetett és a valóságnak megfelelő adatok rögzítésre kerülnek a rendszerben, ez lesz a későbbiekben a kiinduló adatállomány. Fontos, hogy az alapadatok naprakészek és a valóságnak megfelelőek legyenek, hiszen az egész későbbi munkafolyamat majd erre az adatbázisra fog épülni. A Temető Regiszter 2.6 program Olyan szoftver, amely támogatja a temetői nyilvántartást, segítséget nyújt a temető üzemeltetők adminisztrációs munkájának számítógépes feldolgozásához, az alábbi jogszabályi környezet figyelembe vételével: évi XLIII. tv. a temetőkről és a temetkezésről, 145/1999 Korm. rendelet, évi LXII. a személyes adatok védelméről, évi VI. tv. az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során. A program által nyújtott előnyök: január 1-jén lépnek hatályba az egységes közmű és nyomvonal jellegű építmény nyilvántartási rendszerre, azaz az e-közműre vonatkozó szabályok

160 az alábbi operációs rendszerek alatt működik: Windows 95, 98, ME, NT, 2000, XP, könnyű és egyszerű kezelhetőség, felhasználóbarát felület, az adat leválogatások támogatása, szűrések és keresések könnyen, gyorsan elvégezhetők, adatok utólagos módosítása egyszerű, könnyen kezelhető grafikus térkép felületet nyújt a felhasználó számára. Műveletek Adatok feltöltése: két különböző típusú temetési helyet képes kezelni: egy általános, mely 1- től történő számozás a megadott végértékig, a másik a temetési helyek sorszámozása strukturáltan, azaz parcella, sor, hely felosztásban. Az adatok felvitele jelentheti a szöveges adatok bevitelét, míg a térkép modulban a térkép szerkesztése, vagyis a térképi adatok bevitele történik. Az adatok felvitele háromszintű bontásban történik. 1. Az első szinten a temetési hely megváltása, valamint a temetési helyhez a rendelkező személy hozzárendelése történik. A megváltáskor a rendelkező előre meghatározott időre bérbe veszi a temetési helyet az üzemeltetőtől. Egy temetési helynek csak egy rendelkezője lehet. 2. A második szinten történik az elhunytak regisztrálása: a program által generált iktatószámmal felvitelre kerülnek az elhunyt adatai, az első szinten megadott temetési helyhez rendelten. Egy temetési helyhez viszont több elhunyt is tartozhat. 3. A harmadik szinten az eltemettető és az esetleges hozzátartozók felvitele történik, eltemettető csak egy, a hozzátartozó több személy is lehet tetszőleges számban. 1. szint Temetési hely Rendelkező 2. szint Elhunyt_1 Elhunyt_2 Elhunyt_3 3. szint Eltemettető Hozz.tart._1 Hozz.tart._2 1. sz. ábra: Elhunytak és élő személyek nyilvántartása Forrás: saját szerkesztés a Temető regiszter 2.6. rendszerdokumentáció alapján A szöveges adatok felvitele manuálisan történik, míg a térképi adatok bevitele történhet konvertálással külső állományból, vagy szerkesztéssel. A szöveges adatok bevitelénél a jogszabályban meghatározott kötelezően kitöltendő adatok piros csillaggal vannak megjelölve, melyek ki nem töltése esetén figyelmeztető üzenet érkezik. Lehetőség van két űrlap felület közül választani: Normál temetési helyek, Urnafalak, urnahelyek

161 A törzsadatok között a koporsós vagy hamvasztásos temetést külön-külön lehet nyilván tartani. Ugyanakkor mindkét esetben meg lehet adni a vonatkozó törvényben meghatározott lejárati időt a porladási idő biztosítása kötelező. A program ez alapján automatikusan figyelmeztet az új elhunyt regisztrálásánál, ha nem telt még le a porladási idő. Megadható a megváltás időtartalma (évben) valamint a bérleti díj (Ft/év). Az ismételt megváltás esedékességekor szintén kiküldhető egy figyelmeztető üzenet a hozzátartozó által megadott elektronikus elérhetőségre. Sok helyen ugyanis a temetőkben a sírra tűzik ki a megváltási idő lejártát közlő üzenetet, de ha a hozzátartozó messze lakik, vagy egyéb okból ritkán látogatja a sírt, előfordul, hogy egy évig vagy azon túl sem szerez tudomást a megváltási idő lejártáról. A törzsadatok között továbbá lehet még az elhunyt vallását, temetés módját, temetési szertartás módját, a hozzátartozók minősége mezőket is kitölteni. A temetési helyek kiosztása történhet egyesével és csoportosan. A temetési hely megváltása az új rendelkező -vel válik aktívvá. Az adatbevitelt könnyíti, hogy a lakcím adatok felvitelénél a program az irányítószám alapján az azokhoz előre hozzárendelt helységneveket ajánlja fel, kivéve Budapest, Szeged, Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr városokat, miután ezeknél több irányítószám van. A gyors visszakeresés megvalósításának érdekében a parcellákat külön-külön szűkítve is lehet kezelni, amikor már sok és így áttekinthetetlen, illetve lehet valamennyi adatot egyszerre is kezelni a megfelelő opció kiválasztásával: Egy adott parcellára Összes parcella. A térképi adatbevitel során lehetőség van pont, egyenes, görbe, zártalakzat, egyedi felirat, jelkulcs elhelyezésére. Minden objektum egyben zárt alakzat, de fordítva ez nem igaz. Lehetnek olyan zárt alakzatok is, melyek nem temetési helyek - ezek annak a rétegnek a színét veszik fel, amelyen éppen rajzolunk. Az alkalmazott színek: zöld mikor rendelkező nélküli (szabadon megváltható) objektumként szerepel a térképen, piros az objektumhoz tartozik egy rendelkező is, kék rendelkező és elhunyt is tartozik egy objektumhoz. Az alkalmazott színek tehát vizuálisan segítik a felhasználót. Ennek akkor lesz igazán jelentősége, amikor kívülről, a lakosok online módon megtekinthetik a térképi adatokat és választhatnak majd a szabad helyekből. A szoftver maga alkalmas jelentések, temetői főkönyv és sírboltkönyv vezetésére, ugyanakkor nyomtatványok generálására is. Ilyenek: temetési hely megváltása igazolás, nyilatkozat a temető belső házirendje, lejárt temetési helyek listázása, pénzügyi kimutatás, adatlap (elhunythoz tartozó adatok), nyilvántartó könyv, sírbolt könyv, statisztikai listák, térkép. 5. Összegzés

162 Az önkormányzati folyamatok informatikai támogatottsága nagyban megkönnyíti mind az állampolgárok, mind pedig a hivatali alkalmazottak munkáját. Az emberek, ha tehetik, szívesebben keresik meg az internet segítségével az őket érdeklő információkat, illetve így már eleve tájékozottabban tudnak megjelenni hivatali ügyeket intézni. Fejér megyében a települési önkormányzatok zöme (86%) 53 üzemeltet saját weblapot, melyeken közzé tudják tenni a településre vonatkozó főbb adatokat, emellett jelentős részük (62%) tartalmaz letölthető nyomtatványokat, űrlapokat. Az interneten keresztüli ügyintézésre azonban csak elenyésző számú településnél van lehetőség. Az online ügyintézést és adatszolgáltatást akadályozó tényezők egyrészről a település vezetői ilyen irányú szándékának hiánya, másrészt viszont - ha a szándék meg is van -, a kötelező, valamint a szabadon választott feladataik finanszírozása ró jelentős terhet a költségvetésre. Nagyvenyim község önkormányzatának informatikai ellátottsága jónak mondható. Minden irodában működik számítógép, az alkalmazottak valamennyien felhasználói szintű számítástechnikai tudással rendelkeznek. Munkájukat zömében számítógép segítségével végzik. Az önkormányzat eddigi informatikai fejlesztéseit önerőből gazdálkodta ki. A részben megújult vezetés nyitott az informatikai megoldások bevezetésére, ezt jelzi a térinformatikai irány/igény felmerülése. A település honlapját vizsgálva elmondható, hogy rajta megtalálhatók a legfontosabb közérdekű információk, a rendeletek, a testületi jegyzőkönyvek, a testületi ülés anyagai és meghívói, valamint fórumon keresztül lehetőség nyílik többek között elérni a polgármestert vagy a települési képviselőket. Az új információs rendszer bevezetése jelen pillanatban még az elején jár, terveik szerint egy olyan térinformatikai szolgáltatást nyújtanak majd a temetői nyilvántartással kapcsolatosan, melynek segítségével egy külső felhasználó a temető digitális térképe alapján megtekintheti a még szabad sírhelyeket és így az előre kiválasztott sírhelyet meg tudja majd váltani. A program segítségével hatékonyabb és gyorsabb lesz a változások nyomon követése, a visszakeresés, valamint a lejárt megváltási idejű sírhelyek leválogatása. Irodalomjegyzék 1. Baranyi Péter [2003]: Önkormányzati tanácsok konferencia anyag, Országos Térinformatikai Konferencia, Szolnok 2. Bódi Gábor [2006]: Az e-közigazgatás alapjai a helyi és területi közigazgatásban, 3. Majzikné Bausz Ágota - Szláviné Kecskés Zsuzsanna - Zöld Krisztina [2003]: Információs társadalom. Az emelt szintű, értéknövelt információszolgáltatás megvalósíthatósága az önkormányzatoknál, előadás VIII. Országos (Centenáriumi) Neumann Kongresszus, Budapest 4. Temető regiszter 2.6 rendszerdokumentáció [2010] (Creativ-Technic Műszaki, Számviteli és Számítástechnikai Bt. és GeoDesign Plus Informatikai Kft.) 53 Saját felmérés december (Szemere)

163 DR. PARRAGH BIANKA (Óbudai Egyetem): Crisis and Market Competition: CRM as a Code for Survival? Introduction In today s global and local market environment the urgency of income increases puts tremendous pressure on companies, regardless of their size. They are compelled to attain higher and higher performance, and they are forced to sell more and more efficiently, while at the same time they must maintain their clients commitment and loyalty. Customers are increasingly better informed, as they in turn force companies to provide more for less. Under such circumstances even the most successful companies realize the fact that their strategic policies and their sales methods cannot be applied in the future in the same form. Maintaining and increasing a firm s competitiveness has a significant role in the success of long-term strategic planning. In the era of the economic-financial crisis, Customer Relationship Management 54 has gained more value. Companies must strive for more effective operations and cost reduction, whereas at the same time there are strong and basic expectations regarding strengthening relationship with clients, increasing clients loyalty, the use of more efficient marketing campaigns and expectations toward income increase and growing work capacity. They must change the methods they have used in the past so that they can assure and preserve their profitability in the long term, can shorten their sales cycles, and build up a reliable longterm clientele to contribute to increasing the company s competitiveness. 1. About the crisis The burden of cost reductions hit the company hardest in the area of human resources management and marketing. Since company leaders even today mostly try to reduce and rationalize costs on the basis of financial numbers, they cut back expenditure first of all on these strategic fields as an obvious solution. In the long run these measures cannot yield a sound solution. There are more thoughtful and resourceful, more efficient and nuanced, steps to be taken; more effective and powerful directions for progress should be conceived. Macroeconomic processes Macro-economic conditions and environment strongly influence the result of a companies activity. Competition between companies impacts multiple aspects and on several different markets, so company competitiveness means an ability to stay solid in the market in various aspects and from various points of view as well, and also means an ability to assure and sustain competitiveness. Profitability and solvency, and good financial figures are critical to maintaining market position. Programmes assisting company activity and development, supports, an entrepreneurship-friendly policy that approves and encourages research and development activity are all vitally important components for an efficient and competitive company activity. 54 CRM Customer Relationship Management

164 In 2009 as a result of the international crisis, the Hungarian economy has shrunk by 6,3 %, i.e. by a greater extent than the other three Visegrad Group countries, and than the average of the 27 member states of the EU. This larger drop can be attributed partly to the consequence of the stagnation that existed already before the crisis, and also partly to a strict financial policy prevailing during the crisis. Summarizing the consequences of the economic crisis some figures: Since the fall of 2008, economic decline has been continuous In 2009 GDP has been reduced by 6,2 %, consumption by 6,7 % and investments by 6,5 %. The volume of industrial production has decreased by 17,7 %, that is above the EU average of 14 %, but similar to Germany s. Construction has continued to decrease in the last year, as in the three preceding years The GDP of branches in commodity production has decreased by 14,4 %, and that in the services only by 2,3 %. In the retail branch, the recession has deepened in the second half of The basis: the significance of marketing strategy in companies activity Marketing strategy s fundamental task and target for efficient economic activity of smalland medium-sized companies are the implementation of complex strategies shaping competitive and valuable market positions. It focuses on the following questions: analysing the business environment Understanding customers demands and requirements Assuring that products and services correspond to the demands of market segments Realizing plans Greenley gives the following summary of the characteristics of strategic plans realized on different levels 55 : 1. Table: Comparison of strategy levels Coefficient Holding- or business unit Marketing strategy strategy Time period Long Short Orientation provides a frame for activity marks an organizational status Target evaluation evaluates from the point of view of the entire organization s evaluates from the components point of view Target and strategy will be visible after a longer will be at once visible coordination period Source: Greenley, Greenley (1986): The Interface of strategic and Marketing Plans, Journal of General Management, No. 1, pp

165 Marketing strategy s three key elements are customers, competitors, and internal organizational conditions. With segmentation first we divide the market into groups and segments which show similar characteristics and behaviour. Thus exploring the demands of each individual segment, we can predict also the changes of requirements, demands, and reactions that can be expected within the different segments. Choosing a target-market is the expected reactions of the different market segments. Choosing and targeting a market means evaluation and classification of the market segments. Looking for opportunities, the seller strives for longterm relationship with its customers. Positioning means to create a position differentiated from that of competitors. The in the competition created position must meet customers requirements. If the enterprise discovers the right position and the customer accepts it, the road to success will be open. For companies, the instability of external organizational conditions, the continuous change of the part of customers and the competition, the dynamism, i.e. the fact that none of these is constant, can be a problem. This means that the coordination of the enterprise and their environment needs continous re-adjustment with the help of suitable marketing strategies. In the process of creating and realizing a marketing strategy the following three steps have special significance: strategic analysis formulating a strategy Implementation and assessment. The aim of strategic analysis is exploring the enterprise s situation at a given time. Examining both the external and internal environments and the customers is inevitable. Portfolio surveys, STEEP and SWOT analyses, and surveys of the industry are adaptable to learn the important current factors. Trend surveys have a significant role also. With the analyses and their results, shaping a future and a strategy can start. Goals must be set and strategies formed which lead to competition advantages and to strong market position. Those factors that assure a positive difference compared to the products of the competitors should be explored. In product and brand development, innovation plays an important role, as it is a key element of this phase. Strategy combines marketing-mix measures and tools, involves possible ways of customerrelationship improvement and also the necessity of creating business alliances and partnerships. If, as sometimes happens, it becomes obvious that a company cannot survive on its own, it is compelled to create alliances or joint ventures. Finally, implementation and re-evaluation follow. Implementation is conducting the individual steps that correspond to the elements of a marketing-mix. As the final element in the process, re-evaluation establishes whether the steps taken were effective, and also constitutes the preliminary phase for the next decisions

166 3. Customer-relationship management s role in the activity of the companies The system of CRM as a marketing method plays a vitally important part in the economic activity of companies from several different aspects. Company leaders realize that customers are also corporate resources, not just a targeted public. That is, it is a package of information, that is at the company s disposal, broken down to its customers and that can be made use of. Following a well-conducted information-gathering project and appropriate data assessment, the information gained and categorized will provide market advantage during the company s activity. Realizing the advantages of a pro-active use of the information carries tremendous importance compared to merely re-active use. The high-level technology- and information systems that characterize company operations nowadays can help with their wider use to capture the maximum value of the data obtained. Company leaders have to accept that value given to the customers and value provided by the customers should be balanced while elaborating customer-tailored marketing methods, because only in this way can long-term competitiveness be assured. Main tendencies and company-management practice BUT: Challenges of the dynamic environment are changes which cannot be foreseen and which require prompt reaction. The competitiveness of a company is strongly influenced by the company s sound assessment of the future. A company s application of CRM is an important asset that assures a solid competitive advantage. Customer-relationship management has become one of the most significant corporate strategies, so it is a major necessary element in the competitiveness of the company, especially during economic crisis. In Hungary not many companies have yet realized the significance of this functional strategy. There is no single standardized meaning and interpretation of the expression CRM. Numerous companies lack any designated representatives and professionals in this field. Most Hungarian companies do not have a well-thought-out, clear, and adaptable customer-relationship strategy that is built on the advantages of CRM. From the above-mentioned facts, it becomes clear that many companies face the problem of not understanding precisely what customer relationship management is, either in their decisions about the use of CRM or in their implementation of CRM. In some companies, CRM is viewed wrongly as direct marketing or a loyalty program, or as a database, while some others visualize an information desk or a call centre, and some believe it means electronic trade and commerce as a solution, or perhaps as a personalized internet-search programme or as a database set up for sales management. We can conclude that very often companies have only scarce information and limited knowledge concerning CRM, or they implement CRM only partially

167 Reasons for such confusion regarding CRM may be: There is no widely accepted and clear definition regarding the role of CRM within a company and how should it work. Many put the emphasis on the informatics side and not on the advantages of augmenting customer relationships. Informatics firms provide a wide range of applications, tools, and services that they often sell as CRM solutions. CRM is not a simple informatics-based solution for creating an ideal customer base or for its further development. CRM is in reality a strategic vision: it is the company s information about its clients in an environment with several channels, and also it is the thorough synthesis of high-level activity, performance, and service. CRM emphasizes that customer relationship management is a complex and continuing process, and it is a response to the fast-changing market environment and also a reflection of the market. I believe the ideal approach is to place CRM into a strategic context within the company, while striving to create shareholder value by the use of customer relationship management. If a company does not approach CRM in such a strategic perspective, both faith in CRM and any efforts expended on it will most likely fail. 69 % of CRM projects have only a minor influence on sales potential. According to surveys and experience 56, a large percentage of CRM initiatives end as failures within 18 months of starting, and 60 % of CRM projects eventually end as failures. 4. Why is the CRM system necessary? Most of the companies nowadays do have an invoicing programme, or even an ERP (Enterprise Resource Planning) system. Since these are product-centred systems, a lot of useful information can be gained from them regarding the company s products, incomes and costs, and about the company s logistical processes. No information is provided from the invoicing system regarding pre-sale history, or regarding who are the decision-makers and who are the persons at the Customers, who influence decision-taking. No information is collected regarding how to convince, how to persuade customers to chose the company s products or services (satisfaction, claims). Without such information only revenues and expenditures are known. Company managers are not informed about questions that have a major influence on the success of the company and the efficiency of its activities. For companies with a profile and activities that require dealing with customers and asking for the personal relationship demanded by the clients, where taking care of the customers should be on a continuous and standard basis, including through regular meetings with the clients, it is obviously useful to take the advantage of what a CRM system can offer. In most cases companies that belong to this group have several employees at the same time to maintain contacts with the customers. Whether a company uses a CRM system or not, company managers consider it vitally important to overcome difficulties that emerge when employees holidays, absence, or their giving notice and leaving the company hinders the information-flow. To create sound and realistic strategic planning in the medium- or long run, 56 CRM Institute, Insight Technology Group, Giga and Gartner,

168 the use of CRM systems can play a major role by predicting how much income can be expected. If we consider a company with sales activity, and thus have to consider the importance of receiving continuous tracking information and clarity about its activity, the application of CRM systems can provide assessments of the activities and performance of employees who are in sales. It is tremendously important to emphasize in the company s strategy that maintaining the clientele and clients satisfaction and customer loyalty should become company goals. The prevention of losing customers has a major role, especially in the era of financial-economic crisis. As the consequence of the crisis and as all companies try to achieve cost rationalization, it very often happens that company owners and managers cut back too radically on marketing expenditure, and they do so without any specific strategic concept. Whereas the goal should be to reach a smaller, but more targeted clientele with the marketing campaign, possibly despite with the burden of a transitional increase in marketing expenditure. Using marketing as a contribution to competitiveness In the last years an avalanche of products and services, a supply never- before seen overwhelmed the Hungarian consumer public and a suppliers market was characteristic of our economy. We can conclude that the supply is greater than the solvent demand and there is increasingly sharp competition among products and services of similar demand. To improve competitiveness there have been more and more efforts to satisfy special demands and requirements, and in the last couple of years there has been a palpable demand to better familiarize firms with the market segments, and to build up a more effective marketing communication. Marketing based on traditional media can less and less fulfil this task, as customers are also less and less capable of distinguishing products that satisfy similar requirements. On the other hand this type of marketing cannot communicate in a selective way with each and every layer and segment of the consumers, and, also, expenditure on media is increasing because of the growing publicity demands. 5. Challenges of CRM Change management Change is constant In the last few years a central issue discussed in technical books on management has been coping with and overcoming change. However nowadays it has become clear that it is not worth going counter to the stream of change just as it is not worth resisting the globalization process either. We have to stress that change has become routine in the everyday life of the economy s participants, just as in everybody s everyday life, in our private life, and in our families. No company can survive tomorrow without change. We are aware of the fact that these changes can be risky and might be painful, whereas company s managers are expected by the market environment to react by undertaking radical change and adaptation. For the implementation of large-scale and complex CRM initiatives, companies must go through a process of determining structural, organizational and cultural changes. The key element of all larger CRM programmes is an effective change-management programme within the organization

169 The biggest challenge for company managers is to be able to control the change. Within the organizations, some natural resistance may arise from the employees side against any unknown event, newly-introduced methods, or implementations, and this may also be the case with the introduction of CRM systems. If the predictability of the market environment decreases, or, as has happened in recent years, there is a financial-economic crisis, plans for changes should be implemented with particular care. For company managers it is important to find a substitute for the word problem, as this term in everyday practice is used to describe an unpleasant, undesirable condition. We can chose among the expressions possibility, situation, challenge, choice of alternatives, crossroads, dilemma instead. We should not forget that only with well-trained, strong, and devoted managers can all tasks that are needed for organizational change be tackled. Management of change = Management of people When planning change-management projects in the area of CRM, the 7S model described by McKinsey 57 could be a useful resource for company managers. Compared to traditional approaches toward change, this model points out the fact that companies should consider four elements in order that their CRM change-management projects can be successful. The model assists companies in implementing CRM activityrelated changes more successfully as it pays much attention to the model s further components and coordinates them. All seven elements noted by McKinsey should be coordinated in a way that they can support each other. Concerning professionalism, skills and knowledge, information, the critical points needed for a successful CRM are: management development a process management comprised of several functions managerial skills The creation of a CRM strategy must be supported by capable professionals of the right profile, that is, by employees selected well, with common values, systems, managerial style and positioned in appropriate departments of the organization. Taking the 7S model as a starting point, a company can also be viewed as a package of skills, abilities, knowledge, and experience groups, and with such an approach limitations of the company become detectable and analysable. It is important for the managers to see which skills are missing. For the successful implementation of change, it is absolutely necessary for the company s management to learn and understand the requirements of change management. Most important questions of CRM change management 58 : the implementation of CRM needs a champion from within the top circle of management the mission of CRM and its associated values must be defined in due course 57 The McKinsey Seves S framework consists of seven elements: strategy, structure, systems, staff, style, skills, shared values. Waterman-R. H.-Peters, T. J.-Philips, J. R. (1980) Structure is not organization. Business Horizons, june (Responses are listed by ferquency of highest attack rate) 58 Adrian Payne (2007)

170 An organizational culture needs to be created that can support the cooperation of several company functions. More than 50 % of the employees and more than 75 % of management s support is necessary in order for change to be realized successfully. 59 Reaction depends on people s personalities, according the Philip Kotter. The fact that for some people change does not appear as a problem does not make his situation easier. People who regard change as difficult will strive for even greater security. In many cases those people who enjoy and support change have never experienced it on a radical scale. Psychological aspects should not be neglected, as humans do have an instinctual negative attitude toward change. There are two factors that determine how change can influence 60 : the extent to which the changed organization differs from the pre-change one How much energy was invested in the old methods Anderson draws a parallel between resistance to change and ability of the human organism to avert illness. Just as the human being produces automatic resistance against illnesses, employees react similarly if they feel that the direction of change or the changes themselves are wrong. Reasons that necessitate change: If in a company s activity the time comes for change or new alternatives and the company s management has realized its necessity, in most cases the following external and internal reasons require the process of change 61 : External reasons: market demands/requirements and market pressure the demand for efficiency and profitability growing and strengthening competition changes in the role taken by the government demand for increased quality technological innovations economic crisis Internal reasons: managerial determination and will managers wish to satisfy ambitions, demand for professional development efforts for greater efficiency increased competition efforts to assure and maintain market position 59 Philip Kotter (1999) 60 Anderson (2002) 61 Magdolna Csath: Az innovációt befolyásoló és kísérő tényezők vizsgálata a hazai KKV-kban kutatás, Kodolányi János Főiskola, Gazdálkodás és Menedzsment Tanszék, Székesfehérvár,

171 Shortage of credit or cash Looking at the external factors, we can conclude that a company initiates change mostly with the aim of satisfying customer demand. Regarding internal factors, similar principles and ways of thinking can be observed where managerial decision and ambitions play significant roles. The survey results were surprising in that participating companies ranked the economic crisis as last among factors that were the motive of introducing change. The need for changes was already discerned and had became vitally important in the precrisis era. Companies which think ahead to long term and want to achieve and sustain longterm competitiveness, must build into their corporate strategies and managerial practice the elements of paying special attention to customer relationship and maintaining and strengthening customer relationship support; these elements must be crucial parts also in the company s mission. A new paradigm has become necessary in companies approaches in responding to changed market conditions, which must assure the company competitiveness and the conditions for competitiveness even in the fast-changing market environment. 6. Requirements and advantages of an efficient and competitive CRM system has customer- and marketing-orientated focus consolidates data about the market environment and information about competitors and actors in the targeted market by recording and tracking a history of pre-sales activity (precedents of relationships), with the support of sale projects (Field Sales Management Process - FSMP) and marketing campaigns, and with the possibility of dividing the market into different segments, CRM can largely contribute to the effectiveness and success of sales assists post-sales follow-up with customers (customer satisfaction assessment, treatment of claims) Advantages of an efficient CRM system: We can summarize the advantages of introducing and implementing CRM systems by the following: higher customer satisfaction (customers feel their importance, long-term customer relationships built on confidence) increase in quality of customer service growing success (employees satisfaction, performance increases, shortening of sale cycles, higher profits, company growth) reducing costs (more feedback gained from marketing campaigns, smaller expenditures, more efficient customer-care and customer acquisition, revenue increases, more reliable, faster, and efficient customer service, shortened duration for solving customers problems, which reduces costs). Problem: companies chose the wrong CRM package Sellers of CRM target first of all small- and medium-sized enterprises with their offers, as these companies represent the most dynamically-developing consumer segment. However, more and more companies end up choosing the wrong CRM package. The fact that many

172 CRM vendors will not survive in the market for more than a few years demands caution, so checking sale references is a must. A product that has only been scaled down from a more comprehensive CRM system is usually not suitable for small- and medium-sized companies. Companies can be victimized by vendors tricks, since they may suggest a more complicated solution than really required, or one which does not provide the characteristics needed. Defence against false representations in the vendor s sales efforts is thus vitally important (an assessment of the company s real demands and requirements must be supported by the CRM package purchased). 7. The influence of the financial-economic crisis on the market of CRMsolutions Predictive analysis solutions have gained more significance in the era of crisis, because market processes and events are less predictable and more hectic. Numerous facts influence the company managers strategically-important decisions that impact medium- and long-term goals. Even though 37 % of those customers who plan to leave can be dissuaded with customtailored offers, this proportion shrinks to 15 % at the moment of giving notice, and in 83 % of the cases the time between informing the supplier about the claim or about the dissatisfaction and between the cancellation is less than 2 months 62. The shorter the time period between discovering and understanding the unsatisfied customers intention to go to another supplier and the solution to the problem, the more effective is the prevention of these customers from actually leaving. Maximum number of customers cannot be the only goal. If these efforts are not paired with maximizing the duration of the customer-relationship cycles and maximizing customervalue it will result in a distorted customer portfolio with a lesser value. Data collection techniques should help in the definition of customer value, and should support product- and customer-segmentation, and also risk assessment. Two key elements should not be neglected: predictive, real-time models and methods are needed methods that provide the fastest information must be applied to measure customer satisfaction In crisis situation actors in the market who use the greatest possible number of sources for collecting information will have the greatest chance for survival. Furthermore, they make use of databases which focus on an effective customer policy i.e. on determining which customers the firm must strive to keep, and which ones are not profitable enough to keep. Customers have re-gained their power because companies have to fight for each and every client, and clients cannot be replaced by others because there are no OTHER clients available! With the reduction of costs it is more and more difficult to keep customers. Focusing on existing clients must play a major role. In the era of recovery from the crisis... Successful CRM solutions can be created on the intersection of customer service supporting solutions, of the infrastructure of informatics, of electronic commerce and of analysis providing methods. Selecting the data that is needed for a successful introduction of CRM and choosing cost-effective systems are the most important determining factors. It is necessary to 62 SPSS Hungary and Data Research,

173 prepare for tasks that can be expected in the period of consolidation. Models that provide software and are service-centred and require the lowest possible investment are the most popular, the most sought after. Three quarters of the new CRM solutions sold in 2009 were leased as services. Interest in CRM systems that provide analytical data assessment, and in collaborative CRM systems that support cooperation, has doubled, as compared to traditional, operational CRM systems that handle only daily activity. Sources 1. CHIKÁN, A. CZAKÓ, E. (2009) Versenyben a világgal, Vállalataink versenyképessége az évezred küszöbén, Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest 2. CSATH, Magdolna (2004) Stratégiai tervezés és vezetés a 21. században, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 3. CSATH, M. (2011): Az innovációt befolyásoló és kísérő tényezők vizsgálata a hazai KKV-kban kutatás, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár 4. DINYA, L. (2005) Szervezetek sikere és válsága, Akadémiai Kiadó, Budapest 5. Institute for Management Development (2009): World Competitiveness Yearbook, Lausanne 6. KOTTER, P. JOHN (2009): Tettvágy, HVG Kiadó Zrt. 7. LITTLE, Ed - MARANDI, Ebi (2005) Kapcsolati marketing, Akadémiai Kiadó 8. ERDEI, Magdolna (2002) Őfelsége, az ügyfél, Bagolyvár Kiadó 9. JÓZSA, László (2004) The Role and Place of Marketing Strategic Thinking and Methodology in Small Enterprises. In: Berács József et. al. (ed): Marketing Theory and Practice. A Hungarian Perspective. Budapest, Akadémiai Kiadó 10. KREATÍV ONLINE - Tudatosodik a magyar vásárló (2010. szeptember 20.) MESTER, Csaba (2006) Hogyan válik a CRM a vállalatok versenyképességének meghatározó elemévé? In: Vezetéstudomány 2006/különszám 13. OECD: Economic outlook 14. PAYNE, Adrian CRM kézikönyv(2007) Ügyfélkapcsolat kezelés felsőfokon, HVG Kiadói Zrt. 15. PAYNE, Adrian CRM Handbook (2007) 16. ZOLTAYNÉ PAPRIKA, Z. WIMMER, Á. SZÁNTÓ, R. (2007) Vezetői döntéshozatal és versenyképesség, In: Vezetéstudomány, március

174 KOMLÓSI EDIT (Pannon Egyetem): The importance of hotel managers s emotional intelligence 1. Introduction Emotional intelligence abilities, traits or competences have become social capital in service industry. Tourism is still a growing and profitable sector thus employees emotional management will become an essential competitive asset. This paper aims to illustrate the relevance of hotel managers emotional intelligence in connection with performance and proposes research questions and a research model. keywords: emotional intelligence, competences, traits, abilities, work performance, hotel managers, emotional labor, TEIQue 2. The concept of emotional intelligence Daniel Goleman s publicity [1996] about emotional intelligence (EQ or EI) hit a sensitive but thought provoking area that slowly but firmly has influenced even the most realistic economic societies. The human factor in business has always been present, however its extreme influence on sustainable competitive advantage was only realised when in the late 90 s researches showed significant evidence between the positive relation of emotional intelligence and performance [George, 2000; Lopes et al., 2006], customer satisfaction[hochschild, 1983] and individual and organisational success[blanchard et al., 2010]. However, the results of emotional intelligence researches reported before the 21 st century were argued to have been based on anecdotal case descriptions rather than scientific measurements [Dulewicz and Higgs, 2000]. Fortunately researchers have found partners in competitive organisations whose managers realised that knowing and managing feelings is a tangible asset that must be paid attention to [Hill, 2010]. There is scope of terms defining emotional intelligence [Payne, 1986; Goleman, 1996; Cooper and Sawaf, 1997; Bar-On, 2006] but undoubtedly Salovey and Mayer were the first who gave a definition by stating that emotional intelligence is the ability to monitor one s own and others feelings and emotions, to discriminate among them and to use this information to guide one s thinking and action [Salovey and Mayer, 1990, p.189]. Today s definition of emotional intelligence depends heavily on the situation and needs as it has been developed to a complex, complicated and specific term. Social intelligence, intellectual intelligence personal intelligence or interpersonal intelligence are just a few to mention. Table1. provides a summary of the major theories, researchers and component elements of emotional intelligence. The summary is not complete as since 2001 more EQ theories and measurement have been developed but some of their validations are still being tested such as STEM and STEU (Austin, 2010). According to Goleman [1996] IQ contributes only 20 per cent to determine success in life the rest depends much on internal factors such as personality traits, emotion and other external factors. It certainly does not mean that emotional intelligence is more important then IQ. Goleman states that people with excellent combination of IQ and EQ are likely to be more successful in their work than those who have far above the ground IQ but not so developed EQ: IQ and emotional intelligence are not opposing competences, but rather separate ones. We all mix intellect and emotional acuity; people with a high IQ, but low emotional intelligence (or a low IQ and high emotional intelligence) are, despite the stereotypes, relatively rare (Goleman, 1996 p.44)

175 However, it is not enough to know one s feelings the art is to handle them. Furthermore to have success in the society and at work the ability to sense and identify others emotions as well as react to their feelings accordingly are cardinal qualities. 1. Table: Essential Emotional Intelligence Theories Goleman (1995) Mayer & Salovey (1997) Bar-On (1997) Cooper & Sawaf (1997) Higgs &Dulewicz (1999) Petrides &Furnham (2001) selfawareness preparation, appraisal and expression of emotion intrapersonal emotional literacy drivers: motivation, intuitiveness well-being: optimism, happiness, self-esteem selfregulation emotional facilitation of thinking interpersonal emotional fitness constrainers: conscientiousness, emotional resilience sociability: emotional management, assertiveness, socialawareness selfmotivation understanding and analyzing emotion; employing emotional knowledge adaptation emotional depth enablers: selfawareness, interpersonal sensitivity, influence, trait emotionality: empathy, emotional perception, emotional expression, relationships empathy reflective regulation of emotions to promote emotional and intellectual growth stress management emotional alchemy self-control: emotional regulation, impulsiveness, stress management handling relationships general mood auxiliary facets: adaptability, selfmotivation Source: Adapting Pérez, Petrides, Furnham [2005 pp ] and Dulewicz and Higgs [2000 pp ] tables 2.1. Emotional intelligence and competencies Besides psychology and education emotional intelligence has gained interest in business life. Researchers have carried out studies to find connections between emotional intelligence, leadership behaviours, individual- and organizational performance [George, 2000; Lopes et al., 2006; Koman and Wolff, 2008]. Feelings can not be neglected and excellent leaders have

176 already recognised the benefits of the value of emotions, and the importance to develop and manage individuals behaviour and attitudes as Nick Zenuik, a former senior executive of Ford Motor Company said: Emotional intelligence is a hidden competitive advantage. If you take care of the soft stuff the hard stuff takes care of itself [Cooper, 1997 p.31]. The soft stuff relates to individual and job competences including individual traits, values and behaviours. Delamare Le Deist and Winterton [2005] after examining the French, UK, American, German and Austrian approaches to competences developed a holistic competence model. Figure 1. represents the four dimension of competences. Social, functional and cognitive dimensions are quite universal while meta-competence interlocks the other facilitating the acquisition of the other particular competences. The concept of the holistic model is based on Cheetham and Chivers (1996, 1998) competence framework which consists of five dimensions: cognitive, functional, personal, ethical and meta-competences [Delamare Le Deist and Winterton, 2005 p.35]. Concerning emotional intelligence personal competences which deals with know how to behave and ethical competences (appropriate values and ability to make judgements) seem the most significant. Figure 1. Holistic competence model Source: Delamare Le Deist, Winterton [2005. p.40] Boyatzis defines job competences as underlying characteristic of a person in that it may be a motive, trait, skill, aspect of one s self-image or social role, or a body of knowledge which he or she uses [1982, p.21]. Meanwhile Spencer and Spencer [1993] believe that competencies are underlying characteristics which actually determines how people think, behave or act in a situation. According to them there are five types of competency characteristics: motives, traits, self-concept, knowledge and skill. Competences should include an intent without which there is no action. This intent is the motive or trait which predict skill behaviour actions which in turn predict job performance outcomes [Spencer and Spencer 1993, p.12]. Sparrow and Hiltrop [1994] make distinction between behavioural, core and managerial competences, the first being a the personal attitude people bring with themselves to work, the second relates to strategic competences that influence competitive advantage and the third includes those attitudes, skills and knowledge which are indispensable for successful performance. In Hungary among others Forgács [2002] defines competence as being able to adapt successfully to continuously social and work changes without any psychic

177 impairment. Though this ability only leads to success if it is coupled with aptitude. Boyatzis [1982] compiled a theoretical and empirical clustering of competencies in the emotional intelligence model and latter based on Goleman theory and conceptions [1996] with Kenneth Rhee they [Boyatzis et al., 1999] developed the clusters as Table 2. presents. Table 2. Theoretical and Empirical Clustering of the Competencies in the EI Model Self Awareness Cluster: emotional selfawareness accurate self-awareness self-confidence Social Awareness Cluster: empathy organizational awareness service orientation Self-Management Cluster: self-control conscientiousness adoptability achievement orientation initiative Social Skills: leadership communication influence change catalyst conflict management building bonds teamwork and collaboration developing others Source: based on Boyatzis, Richard E; Goleman, Daniel; Rhee, Kenneth [1999. p.14]: Clustering Competence in Emotional Intelligence: Insights from The Emotional Competecies Inventory (ECI) Nowadays regarding emotional intelligence researchers and literature fall into three groups: ability model, trait model and mixed model. Salovey and Grewal [2005] explain ability model that people with different abilities respond to and process emotional situations and to deal with social situation they consequence develop adaptive behaviours. The second group [Petrides, 2009] views emotional intelligence as being vitally different form traditional cognitive intelligence and regard emotional intelligence as trait. The mixed model can be best characterised by Goleman [1996] who believes emotional intelligence is a mix of mental ability, competences and skills and that EI is more important than IQ when success of life is considered therefore problems can be combated after completing trainings. 3. Emotional intelligence and work performance According to Lopes et al. [2006] emotional intelligence endorses work performance by facilitating employees to seek beneficial relationship at work in general and especially in teamwork, and also enables them to control emotion to manage stress well and perform even under pressure. Blanchard et al. [2010] state that everyone s energy is important in highperforming organisations where three bottom lines provider of choice, employer of choice and investment of choice differentiate excellently performing organisations from the average ones. High-performing organisations are enterprises that over time continue to produce outstanding results with the highest level of human satisfaction and commitment of success [Blanchard et al p.9]

178 Based on the results of their research the HPO SCORES model was created to display the key factors witch altogether influence high performance. The acronym stands for six elements that are the followings: S = shared information and open communication C = compelling vision O = ongoing learning R = relentless focus on customers results E = energising systems and structures S = shared power and high involvement However, if the leader does not behave and act accordingly sand sticks into the cog-wheel and the high-outcome is dubious. The leader is a key figure whose leadership style should rather be a coaching, involving, empowering and supporting. Goleman et al. [2002] also refer to effective executive leaders as coach or rather mentors who create secure atmosphere for employees to spread their wings, trying out new style and strengths [2002, p.212]. Furthermore they are convinced that as leaders work with their employees in teams, emotional intelligence is a key element for leadership effectiveness. Leaders motivate and challenge team members to be effective and accomplish high-performance, influence interaction, build trust in team members and encourage them to achieve the organisational vision. Wolf et al. (2002) in their research found that empathy was related to selection for leadership positions within self-aware teams, which might indicate that team members emotional intelligence levels also influence decision-making. Other important concepts they have found accountable for performance are self-management, creativity, positive personality and the ability to develop cohesive and supportive relationships with people. Jennifer M. George [2000 pp ] determined four aspects that help leaders to trigger both self and team effectiveness and result in high-performance: 1. development of a collective sense of goals and objectives and how to go about achieving them 2. instilling in others knowledge and appreciation of the importance of work activities and behaviours 3. generating and maintaining excitement, enthusiasm, confidence and optimism in an organization as well as cooperation and trust 4. encouraging flexibility in decision making and change On the whole George [2000] states that emotional intelligence is a key factor both in private life where this ability enables individuals to be socially effective and at work where emotionally intelligent managers have effective social interactions with co-workers and customers. Managing people itself is an emotional process so managers should recognise employees emotional state and for efficient performance intervene accordingly. After studying 117 public service executive managers to investigate the relationship between effective performance, personality, ability based emotional intelligence and cognitive intelligence Rosete and Ciarrochi [2005] found that managers with excellent business performance have

179 higher emotional intelligence and bear specific characteristics, such as high openness, furthermore they can manage emotions better. Donald Clark by reflecting on Thackara s [2005] book argues that the way Taylor regarded performance management is over, we shall go beyond the annual performance review and examine people s daily development. They name four human sides of performance management that can influence employees to concentrate on operational and technical tasks better: learning, reframing, flowing and viscosity. Clack s Performance Typology Map [2011] in Figure 2. summarizes thoroughly the factors influencing work performance among which emotional intelligence triggers motivation, intention and engagement to complete a task. If each employee s emotional intelligence is taken into consideration it can positively and negatively influence the organisational behaviour and climate. Ozcelik et al. [2008] research results confirmed that positive emotional climate have essential effects on organisational performance in strategic, customer, outcome growth. Figure 2. Clark s Performance Typology Map Source: Donald Clark [2011, used with permission from 4. Hotel managers Tourism is one of the most determining sectors in all over the world. According to the ITB World Travel Trends Report [2010] in 2011 they expect a global 3-5% international tourism growth. The fonder of IPK s World Travel Monitor forum, Rolf Freitag declared that the world s international travel industry is back and now even more dynamic [p. 5] after the global recession. More than 800 million people travel annually which makes tourism industry one of the leading employers providing every 12 th person a job in this sector. In order to maintain growth a country must attract and keep visitors by providing outstanding quality service. Hotels have major role to positively advertise a country and keep regular guest as well as attract new customers. Customers demand high-service, value for money entertainment but what is more important each of them wishes to be treated as a distinguished guest. To sense, understand and react to guests feelings quickly and appropriately is a competitive advantage to all businesses. In hotels, as in any other segments of the service

180 industry there is a direct daily customer interaction which requires physical and verbal alertness. Being an emotional workplace hotel workers mental and emotional abilities are equally important for excellent performance results. Hotel managers (by manager I mean the head of each function or section of a hotel, e.g. front office manager) being intermediates between the manager director and subordinates play essential roles. Besides operational and strategic duties such as communicating the manager director s vision to the subordinates and the workers feedback to the superior managers need to handle behavioural, psychological and emotional phenomena. Managers with high emotional intelligence can deal with these incidents more successfully while less emotionally intelligence managers stress level increase in these situations especially if it is coupled with long work hours, unpredictable weekend and holiday work schedules [Cleveland et al., 2007]. Unusual demands on managers in hospitality industry are likely to cause stress and affect emotional and physical health. Johanson et al. [2008] after examining 211 American hotel managers most frequently reported stressors in 2008 comparing them with the 1998 results drew the following conclusion: while ten years ago holidays, business adjustment, outstanding personal achievement, vocation and change in responsibilities at work were the top five stress-factors in 2008 marriage, death of a close family member, worry about mortgage, vocation and holidays were indicated as prominent stress factors. Personal and family feelings influence work and vice versa therefore those working with people all the time must learn to understand and manage their own feelings to be less frustrated and lead a happily balance work and life. Hochschild [1983] first used the term emotional labor which requires one to induce or suppress feeling in order to sustain the outward countenance that produces the proper state of mind in others [Hochschild, 1983 p.7]. She puts emphasis on the challenges managers have to meet when present emotions for customers. Hospitality as a service industry has different segments (e.g. hotel, restaurants) and in the hotel segment the managers are responsible for the sections such as front office, housekeeping, food and beverage, finance, personnel or human resources, sales and marketing. A subtle harmony, a smooth operational work and excellent relationship between the sections result in excellent outcome. The engine of this can be the section managers on whose emotional intelligence levels not just the sections but the whole hotel performance depends

181 5. Research questions and future proposition Although recently several researches have been conducted to validate different kinds of emotional intelligence tests or examine the effects of emotional intelligence the number of studies dealing with emotional intelligence in hospitality industry is little [ e.g. Scott-Halsell et al. 2008, Johanson et al ]. My PhD research aim is to examine Hungarian and British hotel managers emotional intelligence in relation to performance. The research questions are the followings: 1. Is there a connection between hotel managers emotional intelligence and individual and/or organisational performance? 2. Do hotel managers emotional intelligence levels differ according to hotel classifications, types and categories? 3. Do section managers emotional intelligence levels differ from each other? (e.g. Are front office managers emotional intelligence levels higher than finance managers as the earlier deal with people (guests and co-workers) continuously?) 4. Do hotel managers age, gender and lengths of time spent in the same position bear relation to the level of emotional intelligence? In Figure 3. the proposed Research Model summarises the research questions and outline the research process. After studying further Hungarian and international researches which examine the relationship between managers emotional intelligence and performance especially in the hospitality industry Hypotheses will be phrased and the appropriate research method(s) will be defined. At present the Hungarian validation of K.V. Petrides Trait Emotional Intelligence Questionnaire (TEIQue) is in progress. self- and organisational performance measurement, accomplishing goals, competitive advantage TEIQue 1.5 test: well-being, sociability, emotionality, selfcontrol, auxiliary facets age, gender, time spent in the same position classification, type and category of the hotel Figure 3. Research Model

182 References 1. Austin, Elizabeth J. [2010]: Measurement of ability emotional intelligence:results for two new tests. British Journal of Psychology 101, pp Blanchard, Ken and the Founding Association and Consulting Partners of The Ken Blanchart Companies [2010]: Leading at Higher Level, Blanchart on How to Be a High- Performing Leader, Pearson Education Limited, UK 3. Boyatzis, Richard, E. [1982]: The Competent Manager: The Model for Effective Performance. John Wiley & Sons, New York 4. Cleveland, Jeanette, O Neill John, Himelright, Jodi, Harrison, Michelle, Crouter, Ann, Robert Drago, R. [2007]: Work and family issues in the hospitality industry: perspectives of entrants,managers and spouses. Journal of Hospitality & Tourism Research, 31:3 pp Cooper, Robert and Sawaf, Ayman [1997]: Executive EQ: Emotional Intelligence in Leadership and Organisations, Gosset, Putnam, New York 6. Delamare Le Deist, Françoise; Winterton, Jonathan [2005]: What Is Competence?. Human Resource Development International, Vol. 8, No. 1, Dulewicz, Victor and Higgs, Malcolm [2000]: Emotional Intelligence, A review and evaluation study. Jurnal of Managerial Psychology, Vol.15.No. 4, pp Forgács, Katalin [2002]: "Új évezred, új gazdaság, új munkaerő? Munkaügyi szemle, Vol. 46. No.3. pp George, Jennifer M. [2000]: Emotions and leadership: The role of emotional intelligence. Human Relations, 53(8), pp Goleman, Daniel [1996]: Emotional Intelligence: Why It Can Matter More than IQ. Bloomsbury Publishing, London 11. Goleman, Daniel., Boyatzis, Richard, and McKee, Annie [2002]: The New Leaders, Transforming the art of leadership into the science of results, Speher, UK 12. Hill, David [2010]: Emotionomics, Leveraging Emotions for Business Success. Kogan Page, London 13. Johanson, Misty M., Youn, Hyewon and Woods, Robert H.[2011]: 'A Study of Stress Levels Among Hotel General Managers A Comparison Between 1998 and 2008', Journal of Human Resources in Hospitality and Tourism, 10:1, pp Koman, Elizabeth Stubbs and Wolff, Steven B. [2008]: Emotional intelligence competencies in the team and team leader A multi-level examination of the impact of emotional intelligence on team performance. Journal of Management Development Vol. 27 No. 1, pp

183 15. Lopes, Paulo N.,Grewal, Daisy, Kadis, Jessica., Gall, Michelle., Salovey, Peter [2006]: Evidence that emotional intelligence is related to job performance and affect and attitudes at work. Psicothema Vol. 18, supl. pp Ozcelik, Hakan., Langton, Nancy, and Aldrich, Howard [2008]: Doing well and doing good: The relationship between leadership practices that facilitate a positive emotional climate and organizational performance. Journal of Managerial Psychology Vol. 23 No. 2, pp Payne, Wayne L. [1986]: A study of emotion: Developing emotional intelligence, selfintegration, relating to fear, pain, and desire. Dissertation Abstracts International, 47, 203A. (University microfilms No. AAC ) 18. Petrides, K.V. [2009]: Technical Manual for the Trait Emotional Intelligence Questionnaires (TEIQue), Psychometric Laboratory, London 19. Rosete, David. and Ciarrochi, Joseph [2005]: EI and its relationship to workplace performance outcomes of leadership effectiveness. Leadership Organizational Development, 26, pp Salovey, Peter and Mayer, John D. [1990]: Emotional Intelligence. Imagination, Cognition and Personality, Vol. 9, pp Salovey, Peter. and Grewal, Daisy [2005]: The science of emotional intelligence : Current Directions in Psychological Science, Vol. 14, pp Scott-Halsell, Sheila A., Blum, Shane C. and Huffman, Lynn [2008] 'A Study of Emotional Intelligence Levels in Hospitality Industry Professionals'. Journal of Human Resources in Hospitality & Tourism, 7: 2, pp Wolf, S.B., Pescosolido, A.T. and Druskat, V.U. [2002]: Emotional intelligence as the basis of leadership emergence in self-managing teams. Leadership Quarterly, Vol. 13 No. 5, pp Internet resources 24. Bar-On, Reuven [2006]: The Bar-On model of emotional-social intelligence (ESI). Psicothema, 18, supl., 13-25, retrived from Boyatzis, Richard E; Goleman, Daniel; Rhee, Kenneth [1999]: Clustering Competence in Emotional Intelligence: Insights from The Emotional Competecies Inventory (ECI) retrived from Consortium for Research on Emotional Intelligence in Organizations

184 27. Hochschild, Arlie [1983]: The managed heart: Commercialization of human feeling. Berkeley, University of California Press. retived from ITB World Travel Trends Report [2010] retrived from _2011.pdf 30. Performance Typology Map, retrieved with Donald Clark s permission from Pérez, Juan Carlos. Petrides K. V. and Furnham Adrian [2005]:Measuring Trait Emotional Intelligence, retrived from ONES/03/DOCENTE/JUAN_CARLOS_PEREZ_GONZALEZ/P%C3%89REZ,%20PET RIDES,%20%26%20FURNHAM,% PDF 33. Sparrow, Paul.R. and Hiltrop, Jean-M.[1999] Redifining the Field of European Human Resource Management: A Battle between National Mindsets and Forces of Business Transitions?Blackwell Publisher pp retrived from 34. Spencer, Lyle. and Spencer, Signe. [1993] Competence at work: A model for superior performance. John Wiley & Sons, New York, Work-Models-Superior-Performance/dp/ X#reader_ X, website visited Thackara, John [2005]: In The Bubble: Designing in a Complex World, Cambridge, Massachusetts: MIT Press World read on

185 BRÁNYI TAMÁS (Széchenyi István Egyetem): Power games in supply chains 1. Abstract A supply chain consists of a supplier, producer and a customer. These three are closely linked; the power of one of the three will reign on the whole chain. This attitude influences the companies in the vertical integration; they have a footprint on their common work and have an effect on future cooperation. Using power in the chain has several factors that are based on the principles of economics; so these will depend on the strongest link. Any of the three can be the leader of the chain and in this case the other two can be changed easily. The firms in a given supply chain should have a common aim and so they should realise the factors in time in order to move towards a win-win situation in their cooperation and emphasize it in the long run. 2. Keywords supply chain, power, factors, cooperation, economics 3. Foreword An existing or newly organised supply chain consists of power positions and so it is essential to be aware of different power structures in order to gain economic advantages even for the weaker links. The company that misuses its power needs to be urged for a win-win strategy of the whole chain and its member firms so the chain as a whole can be operated in the long run. Different factors of power can be managed with clear tools of knowledge management so the companies of a successful supply chain should work towards a common goal. 4. Definitions of supply chain and power Supply chain management evolved rapidly in the past decades so one can find several definitions that highlight the important parts of it. For business tactics, bargaining and power games the business aspect is relevant as well. The supply chain encompasses all activities associated with the flow and transformation of goods from the raw materials stage (extraction), through to the end-user, as well as associated information flows. Material and information flow both up and down the supply chain. Supply chain management is the integration of these activities through improved supply chain relationships to achieve sustainable competitive advantage. [Handfield-Nichols, 1999] Supply chain management is the design, maintenance, and operation of supply chain processes for satisfaction of end-users. [Ayers, 2001]

186 Entire network of entities, directly or indirectly interlinked and interdependent in serving the same consumer or customer. It comprises of vendors that supply raw material, producers who convert the material into products, warehouses that store, distribution centres that deliver to the retailers, and retailers who bring the product to the ultimate user. Supply chains underlie value-chains because, without them, no producer has the ability to give customers what they want, when and where they want, at the price they want. Producers compete with each other only through their supply chains, and no degree of improvement at the producer's end can make up for the deficiencies in a supply chain which reduce the producer's ability to compete. [Business Dictionary, 2010] The business perspective of supply chain shows how complete process needs to be understood in order to manage the whole as one. It includes the whole vertical dimension of an industry an important point is to get value created for the customer by the end of the chain. Product or services move mainly from supplier to customer. Diagram 1. shows a very simple supply chain with its three main players. supplier # 1. customer # 1. supplier # 2. producer customer # 2. supplier # 3. customer # 3. Diagram 1. A simplified illustration of a supply chain Source: Self made Power can be characterised as the ability to act or produce an effect and the capacity for being acted upon or undergoing an effect or it can mean possession of control, authority, or influence over others. [Merriam Webster, 2011] Furthermore power is a chance that our will can be enforced even against the opposition of others. [Weber, 1987] Power can be matched with strength, it influences the other party as well whether it accepts or rejects the decision. For understanding dependence on power the relationship to power has to be defined. Power structures or power relations come into existence if one party has to give in due to the other s sanctions in the conflicts caused by different interests. [Bachrach Baratz, 1962] Sanctions can be real acts or some kind of threats the point is that both sides understand the effects of it. In case of supply chains such a situation can occur if the producer threatens its vendor that the supply of goods or services is no longer needed or in extreme cases open extortion happens

187 5. Partnerships in supply chains Partnerships within the supply chains can be grouped according to several factors. Close and distant relationships are one approach for characterising supply chains: ad hoc agreements, cooperation with commitment, cooperation based on trust and strategic alliances show how the partnership gets more and more important. [Szegedi-Prezenszki, 2003] The logical next step would be the joint venture or a merger and acquisition but these would lead to the breakup of supply chains. An ad hoc order of products or services between companies or a contract that last for a shorter period of time does not comply with partnerships. These forms are only for a fast solution, a quick buyer-seller relationship where the parties would reach a fast transaction of money and products or services. The conditions are strict, market prices are set for the business, and completion should be also very fast. There are no common strategies between seller and buyer, long run relationship is not the point. A very good bargain position is the key element of the parties involved. Cooperation based on commitment and trust shows a direction towards a future partnership. Trust has to be highlighted. After the completion of a couple of businesses the partners reach a point where they know each other so they can develop with each other. The decisions are for long run, the approach is common, the aim is to move towards a joint business development and so the contracts are only frames the work together goes beyond it.... trust is the basic condition of well functioning business relations. Network connections transform competition into cooperation, so competition will be moved to other fields or market boundaries are created according to it. [Mandják-Piricz-Kővágó, 2010] Competition becomes cooperation with the help of contacts. Personal contact is essential before trust evolves furthermore trust is the basis of a long run cooperation with additional financial investments. Strategic alliance can be understood as long run cooperation between two or more independent companies that join their business activities in order to gain profit together. Long run of course does not mean a certain time interval but it shows that cooperative agreements are not temporary. [Bedecs, 2010] In the line strategic alliance is the next step, it happens when the common goals and aims are so close the idea of a merger might come up. Management decisions analyse both interests, work is done together and companies interact on a daily basis. 6. Power in supply chains Chains, frameworks, systems, organizations all have fundaments that rest on common advantages and they are eager to reach win-win situations. It is obvious that companies in different situations could be changed easily but the entire supply chain would lose time, energy and money compared to the continuous cooperation. Communication is the tool of power misuse, restrictions, decreased number of orders and late payments are the subject of

188 power misuse. Power of a company or its strength in a supply chain can be seen in most of the cases so the firm does not need to stress it. It does not need to highlight power directly, misuse of power is not necessary, having a normal way can also show that power is there. Situations, business decisions, simple surroundings all give idea which link is stronger but power can shift from one company to another in different projects. Knowledge is power. This classical saying has to be analysed from the perspective of supply chains. Knowledge that cannot be substituted has a great value for companies. In case of research and development companies make efforts towards this tacit knowledge. Collecting continuously and working for the best knowledge puts the supply chain into a spiral and moves it further on. [Bencsik, 2009] Always a better, a more accurate, a developed technology is the goal so technical improvements go on all the time. Knowledge needs to be saved and stored so the supply chain members give in their best for a successful chain performance. [Brányi, 2010] The methodology of such knowledge saving is based on problem solving sessions that take place on meetings or during researches and tests. This drives the company towards new solutions. Knowledge will become power, if one company has that special knowledge or not many are aware of it. If knowledge is in the possession of many companies then a firm can be changed in the supply chain. In a supply chain a certain level of connection and interdependency develops gradually. Which company is dependent on the other? How can a situation arise in which instead of a partnership rather a subordinate connection is evolving? The huge number of potential suppliers and the harsh price competition among them can push a producer towards a powerful position in a supply chain. It is important to see that all the links of a given supply chain can have such factors that will be relevant in power games. A successfully operating supply chain contains a company that has power position. I would like to show an example from the automobile industry and analyse the factors. A multinational company and its suppliers have certain relationship in the chain and some kind of space to move within the market. The international car manufacturer can push several services to its suppliers due to the market position, great quantity of orders and brand image. A supplier can be any kind of company producing metal or plastic components or providing services it is most likely that it depends on the producer. This statement is valid, if the supplier could not diversify its activity, product range and so its own clients. A company in a power position continuously demands from its supplier the given price level according to agreements, the right quality and certain standards in quality checks, precise delivery time and long payment conditions. Accurate delivery or just-in-time delivery has at once for factors that is demanded by the producer. [Chikán, 2003] It is important that the transported products arrive in the right place, in the right time, in the needed quantity and in the needed quality. Till this point a supplier would not need to do anything special it could have only a contract and the partnership would not be deeper. Importance of supply chains lie in the connections within companies; not just selling and buying activities take place but others as well. This practical approach needs to be taken on. Power positions can be weakened by suppliers, if they do regular research and development, renewal of products, work on innovative approaches and techniques. These all can highlight the importance of suppliers. Dependence will be two-sided; partnership within chain members will be longer. Next step is the joint coordination of different projects. Brainstorming is indispensable for the two companies; it is the first phase of such processes. It is important to emphasize that these beginning steps are causing the breakdown of power positions. Several meetings, official gatherings, meals, factory visits, PR occasions and of course building personal connections all

189 show the way towards a strengthening level of trust. If trust evolves between partner companies then the position of power will be pushed to the background. In such situations common work, research activities are based on at least two firms, the aim is the same for both so there is no point misusing power because one could harm itself as well. A producer does not look for another supplier because the common business advantages can lead to strengths of the supply chain. [Johnson-Scholes, 1997] If partnership reaches this level then outsourced personnel and experts working for both companies show how two companies can cut back on their own company hierarchies in order to save costs and concentrate on cheap solutions for the chain. There is no need to maintain divisions that are duplicated; with trust one department is enough. Personnel working for both companies and having a common interest in mind has to know exactly what is with great advantage for both producer and supplier. Apart from the above mentioned a company using a diversified strategy can supply other producers as well and reach good partnership with more companies in the same time. There are several examples how the strongest link of the supply chain misuses its power position, how it extremely exploits the capacity of other companies and why the whole process operates unsuccessfully without any optimal factors for the chain. It can be stereotyped that producers demand a fast completion of product delivery, perfect service fulfilment in situations where these happen as orders. An example would be tyre supplying in automobile industry or outsourced transportation service in case of food industry. In case of a contract based partnership the producer does not want further activities or services from the supplier, just the one is agreed in the contract, but if mistake or failure happens the producer changes the supplier very fast. In many situations multinational companies use their positions to decrease prices in the short run; the bargain position is the tool of their power. [Handfield- Nichols, 1999] Long run strategic alliance cannot be maintained or operated in such cases. The usual conclusion of the above mentioned short run situation gives competitive edge to other supply chains so more innovations and common work, strategy causes higher market share. Power position can take place between producer and customer as well. Clients with distribution channels can use the situation for their best when it comes down to precise payment. Grocery store chains or hypermarkets are good examples for the misuse of power. They use the payment technique on purpose they can decide on payment conditions differently based on their interests. In the last decades in Hungary positive examples took place as well; some of the stores look closely on their producers and track back the place of production and the supply of goods, raw materials. Suppliers can be important for customers, so not just the producer is in the eye of the customer. Clients, people who walk into a store are keen on the quality of products. Consumers might decide upon information about importers, suppliers, producers and of course these all can have positive or negative effects on the whole food industry supply chain. This sector shows a consumer orientation so the conditions of consumer have to be met with the products produced. A very exciting example is how the cola producing companies and customers play their business games. One could think that store chains as customers can decide in all product conditions. Power of producer seemed to be stronger as the battle emerged in the 1990 s. Evaluations showed that consumers got unused to several stores as the stores decided not to sell certain cola products. People simply went to different grocery stores in order to buy their favourite cola products. Between 1995 and 2005 several producer customer business games took place the conclusion is more or less a win situation for the producer. Customers realized the point of the game and the mentioned cola products were offered in most of the grocery stores. A background agreement took place after years of power misuse

190 Table 1. Factors of power misuse within the members of a supply chain as they are derived from principles of economics supplier producer customer scarcity economies of scale globalisation regionalism trade theories finance marketing... essential raw materials, scarcity of resources continuous research and development, skills unique production technology fast payment continuous research and development, know-how ordering a huge quantity of raw materials at once production linking several countries unique distribution channel fast payment analysis of customers, feedback of clients ordering a huge amount of products at once sales activity that involves several countries local advantages local advantages customer behaviour, knowledge of local culture Source: Self made market and brand image market availability I would like to highlight the factors that lie behind the power positions of a given company in the supply chain. Table 1. collects the most important ones with reference on the principles of economics. Suppliers can use the principal of scarcity for their best. Raw materials that might run out will be more and more important and so it is a factor that can cause business opportunities that go beyond ethics. Oil resources, gold mines can influence the whole vertical of an industry not to talk about a supply chain. Gold and oil cannot be substituted for the time being. Research and development, local characteristics of markets can be factors for both suppliers and producers. Unique production technology is a factor that gives advantages for the producer company. There are several examples for this; one would be a tool manufacturer that uses its own equipment that was researched by the company itself. Innovations causing knowledge, knowhow will drive the company forward so continuous improvement will be the engine of further advantages. Payment conditions, orders in great quantities are further factors of producers that could be used for power misuse in the supply chain. Subsidiary companies have greater importance in a globalised world. In a fair partnership these subsidiaries can recommend a certain supplier for other subsidiary companies or even for the central firm. This might cause further advantages for both sides but losing one company can mean that the whole business with others is gone as well. Market and brand image comes along with company size. A well known and expensive product can attract

191 suppliers that might like to belong to a system that gains prestige, is successful and generates profit. [Józsa, 2002] Such advantages can be used by the producer in a negative way as well. In case of customers of a supply chain factors include the quantity of ordered products, distribution channels and the knowledge of local consumer behaviour. Market availability, market coverage, distribution in several countries have to be taken into consideration, if a producer sells its products. Final sales activity can determine the success or failure of a chain. Payment condition is the most important factor for customer. Playing power games means in most of the cases that delayed payment of customer causes liquidity problems for the producer. Several food industry examples show how an enterprise gets into problems because a multinational grocery store uses 180 days for payment after receiving the invoices. Customer is the final link in the supply chain it is in connection with the consumer, the person who buys the product. Regional knowledge, knowledge about the buyer, consumer feedbacks, consumer behaviour are all information for the customer and so for the whole chain. Using this information for the further improvement of the supply chain is necessary but misusing these factors can lead to extortion. A short time advantage could be gained from it but long run solutions are based on cooperation. 7. Conclusion Partnerships within supply chains can be different usually the range goes from a contract based partnership till a strategic alliance where cooperation is based on trust. It is important that supply chain members are aware of their positions and possibilities within the chain and they know what kind of partnerships they wish to work for. Power cannot be eliminated and neglected in any business relationships. Companies that misuse their power need to be weakened by other chain members in a way that also the smaller companies work for a common goal with continuous development and diversification. Only this way can smaller firms gain strength, secure their positions and move the supply chain forward. If chain members develop then the whole chain will develop. Factors of power games need to be identified early so instead of continuous threats a solution for long run win-win situation can be adopted. 8. Bibliography 1. Ayers, J. [2001] Handbook of Supply Chain Management. St Lucie Press, Boca Raton. 2. Bachrach, P. Baratz, M.S. [1962] Two faces of power. American Political Science Review, 56, o. 3. Bedecs, J. [2010] Stratégiai szövetségek motivációi és a szövetség hatékonyságának mérése a teljesítményre gyakorolt hatásain keresztül. MTA Regionális Tudományos Bizottságának Területpolitikai Albizottsága által szervezett Politikai regió régiópolitka c. konferencia kiadványa, Győr,

192 4. Bencsik A. [2009] A tudásmenedzsment emberi oldala. Z-Press Kiadó, Miskolc. 5. Brányi, T. [2010] Competitiveness of a Supply Chain and its factors. Lifelong Learning Magyarország Alapítvány által szervezett Szellemi tőke, mint versenyelőny c. konferencia kiadványa, Selye János Egyetem, Komarno, Szlovákia, Chikán, A. [2003] Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest. 7. Handfield, R.B. Nichols, E.L. [1999] Introduction to Supply Chain Management. Prentice Hall, Upper Saddle River. 8. Johnson, G. Scholes, K. [1997] Exploring Corporate Strategy. Prentice Hall, Upper Saddle River. 9. Józsa L. [2002] Marketing-stratégia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 10. Mandják T. Piricz N. Kővágó Gy. [2010] Üzleti kapcsolatok a magyarországi ellátási láncokban. Magyar Marketing Szövetség Marketing Oktatók Klubja, Új marketing világrend c. konferencia, Budapest, augusztus Szegedi Z. Prezenszki J. [2003] Logisztika-menedzsment. Kossuth Kiadó, Budapest. 12. Weber, M. [1987] Adalékok Max Weber "Szociológiai alapfogalmak" címû munkájának ( ) értelmezéséhez. Max Weber: Gazdaság és társadalom, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest

193 PhDR. SZABÓ INGRID (Selye János Egyetem, Révkomárom): A dél-szlovákiai munkaerő mobilitása 1. Bevezetés A tanulmány Szlovákia déli, magyarok által lakott részének munkaerőpiaci jellemzőit mutatja be. A térség a beruházások és befektetések alacsony számával jellemezhető, viszonylag magas munkanélküliség sújtja. A munkanélküliek és egyes foglalkoztatottak számára az életszínvonal emelésének egyetlen lehetősége a határon túli munkavállalást lett a 2000-es évek közepén. A gazdasági és pénzügyi válság begyűrűzése azonban megfordította a korábban elindult kedvező folyamatokat, sokan veszítették el állásukat a hazai vállalatoknál s külföldről is tömeget kényszerültek visszatérni. Ezeket a jellemző folyamatokat vizsgálja a tanulmány. 2. A dolgozói mobilitás Önkéntes dolgozói mobilitásról akkor beszélünk, ha a dolgozók új munkáltatót választanak, mert ezt látják érdeküknek. A dolgozói mobilitás biztosítja a munkaerő allokációját a munkaerőpiacon, és kialakítja az egyensúlyi bért, hiszen a dolgozóknak lehetőségük van megválasztani a munkahelyüket, azaz a keveset fizető munkáltató helyett a többet fizetőt választani. Az a folyamat, melynek során az egyének vagy csoportok tartósan, huzamosan lakókörnyezetet, illetve társadalmat váltanak a migráció. Az évszázadok óta szinte észrevétlenül folyó munkaerő-migráció a népességmozgás tipikus esete, de szintén évszázados múltra tekint vissza a vallási, etnikai vagy politikai okokból üldözött személyek migrációja. [Cseresnyés F., 2005] A munkaerő-piaci mobilitás a munkaerő-kereslet és kínálat egymáshoz való igazodásának fontos mechanizmusa. Akkor beszélünk munkaerő-mobilitásról, ha a munkavállalók a jobb körülmények, a magasabb bér vagy egyéb okok miatt megváltoztatják munkahelyüket, foglalkozásukat, és ez ideiglenes vagy végleges területi mobilitással [migrációval] is jár. A mobilitási döntések nagyban hasonlítanak az iskolába járással kapcsolatos döntésekhez. Az egyén mérlegeli a változtatás várható hasznát és költségeit. Csak akkor vállalkozik a mobilitásra, ha a várható többlethaszon meghaladja a változtatás pénzbeli és pszichikai költségeit. [Galasi P., 1997] Globális perspektívában a migráció egyfajta kiegyenlítődési mechanizmus, melynek egyik oldalán a térben egyenlőtlen népességeloszlás, másik oldalán a munkalehetőségek, javadalmazások, tőke- és fogyasztási javak szintén egyenlőtlen elosztása áll. A nemzetközi migráció végeredménye az erőforrások világszinten optimális elosztása a migráció egyensúlyi elmélete szerint.[póczik Sz. Dunavölgyi Sz., 2008, 65] A dolgozói mobilitásnak jelentős költségei vannak, hiszen aki lakhelyétől távolabb vállal munkát, az barátainak, ismerős környezetének elhagyására kényszerül, megszakadnak a korábbi munkáltatójához kötődő kötelékei is, ezáltal le kell mondania a kiegészítő járulékokról. Meg kell említeni a pszichés hatásokat is, hiszen nem egyszerű alkalmazkodni egy új közeghez, beilleszkedni az új munkahelyre, esetleg nyelvi nehézségekkel is megküzdeni. A dolgozó döntését, hogy egyik régióból a másikba áttelepüljön, vagy oda ingázzon, számos tényező befolyásolja. Az egyén képességei, karaktere mellett ilyenek a származási és a cél régióban uralkodó gazdasági és nem gazdasági feltételek, ezen régiók közé ékelődő

194 esetleges akadályok. A térbeli mobilitás feltétele, hogy az egyén vagy a csoport a származási régiót jellemző feltételekkel elégedetlen legyen, és hogy ismeretekkel rendelkezzen az alternatív régiókról, az ott elérhető szintekről. [Lengyel I. Rechnitzer J., 2004] Ha a személyi tulajdonságokat vizsgáljuk, akkor a dolgozói mobilitás leginkább a fiatalokra jellemző. Az ő esetükben általában kisebbek a pszichés költségek, hiszen még nincs saját családjuk, és ha eredeti lakhelyükön rosszak a munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségei, akkor mobilitás által nagyobb hozadékra számíthatnak. A munkaerőpiaci érvényesülés lehetőségéből kiindulva azt feltételeznénk, hogy a legszegényebb területekről van a legnagyobb elvándorlás, ez azonban a valóságban nincs így. Noha erős ösztönzésnek számít a szegénység és az alacsony életszínvonal, mégis nagyon alacsony az emberek hajlandósága. Ennek oka lehet a szegényebb területeken élők alacsonyabb iskolázottsági szintje, de az is, hogy attól félnek, a szülőföldjüket elhagyva sem kerülnének jobb helyzetbe, házukat vagy lakásukat nem tudnák megfelelő értéken eladni. A dolgozói mobilitás leginkább azokban a szakmákban jellemző, amelyek bizonyos iskolázottsági, végzettségi szintet feltételeznek, hiszen ezeknek a szakmáknak országos munkaerőpiacuk van. A munkaerőpiac áramlás iránya mindig a viszonylag gyenge kereseti lehetőségeket nyújtó térségekből olyan helyek felé történik, ahol jobbak a lehetőségek. John Hicks, a Nobeldíjas közgazdász 1932-ben fogalmazta meg, hogy a migráció legfőbb okai a gazdasági különbségek, leginkább a bérkülönbségek. [Borjas G. J., 2008, 322] Szinte valamennyi migrációval foglalkozó elemzés ebből a feltételezésből indul ki, és a dolgozói mobilitást emberitőke beruházásként kezelik. Két állam közötti munkaerő-mozgás, migráció kialakulásáért a gazdasági-társadalmi fejlettség és a nemzeti rendszerek közötti különbségek felelősek. A gazdasági-társadalmi fejlettség elsősorban az elérhető jövedelemben érzékelhető, a nemzeti rendszerek esetében pedig vonzóak lehetnek az eltérő adózási szabályok, egészségügyi vagy oktatási rendszerek. [Hardi T. Hajdú Z. Mezei I., 2009] Az emberitőke-elméletének szerint a munkaerő-piaci mobilitásra az alábbi hatások jellemzők: [Ehrenberg R. G. Smith R., 2003] A bérhatás- egy munkavállaló nagyobb valószínűséggel lép ki alacsony bérű, mint jól fizetett munkakörből. Elmondható tehát, hogy azon dolgozók változtatnak leginkább munkahelyet, akiket alacsonyabb bérért alkalmaznak, mint például más térségben. Az egyes munkavállalók többet nyernek a munkahely- változtatáson, mint akik nem tették ezt meg. Ciklikus hatások- azt jelzik, hogy a munkavállalók kilépési valószínűsége nagyobb abban az időszakban, amikor viszonylag könnyű gyorsan jobb munkahelyet találni. Az életkor - előrehaladtával elmondható, hogy csökken a munkavállalók munkahelyi mobilitása, ami azzal magyarázható, hogy a fiatalabb munkavállalóknak több idejük van arra, hogy a munkahely-változtatásból adódó hozamokat élvezzék. A kilépés költségei - amennyiben alacsonyak a munkavállaló jelenlegi munkahelyén, nagyobb a mobilitásának a valószínűsége. A történelem során előfordultak nagy tömegeket megmozgató népvándorlások, ezek többnyire az Új Világ, az Amerikai Egyesült Államok felé irányultak. Ezek a mozgalmak az első és a második világháború idején különösen felerősödtek, egyrészt a politikai üldözések, másrészt a kilátástalan gazdasági helyzet miatt

195 Néhány gondolat erejéig foglalkoznunk kell a visszavándorlás tényével is: a migránsok nagy része később visszatér származási helyére. Ennek több oka lehet, például, hogy eredetileg is csak korlátozott időre tervezte a munkavállalást [például amikor a fiatalok elmennek pár évre, hogy nyelvet tanuljanak], vagy nem jöttek be számításai, nem a várakozásainak megfelelők a körülmények vagy a bér. Előfordul az is, hogy valaki nehezen viseli a távollétet szülőföldjétől, otthon maradt családtagjaitól, erős honvágyat érez, és nem vállalja hosszú távon a nagy pszichés költségeket. 3. Határon átnyúló ingázás A munkaerő térbeli mobilitása alatt a munkának, mint termelési tényezőnek a tér egyik pontjáról a másikra történő áramlását értjük. Ennek az áramlásnak két formája van: vándorlásról beszélünk akkor, amikor a munkaerőmozgással együtt a lakhely is megváltozik, ha viszont a térbeli mozgáshoz nem kapcsolódik a lakóhely áthelyezése, akkor ingázásról beszélünk. [Lengyel I. - Rechnitzer J., 2004] A népszámlálás fogalmi rendszere szerint az, hogy ki minősül ingázónak, a tényleges tartózkodási hely szerinti, illetve a munkahely szerinti település egyezésén vagy különbségén alapszik. Napi ingázó az a foglalkoztatott, aki nem ugyanazon a településen dolgozik, ahol lakik. Külföldre eljáróknak nevezzük azokat, akik naponta járnak külföldre dolgozni. A határon átnyúló ingázás Hardi [2009] szerint a nemzetközi migrációval ellentétben a helyi munkaerő-piaci kereslethez és kínálathoz igazodik, ezáltal inkább jelent erőforrást, mint a munkaerőpiac egyensúlyára nézve veszélyes túlkínálatot. Az ingázók a helyi munkaerőpiacon fellépő keresletre reagálva átlépik a határt, de ha nem találnak munkát, vagy ha álláshelyük megszűnik, visszatérnek a származási országukba, hiszen ott van a lakásuk. A határon túlra kiterjesztett ingázási vonzáskörzet ezáltal az adott település gazdasága számára növekedési lehetőséget jelent, hiszen felhasználhatja a másik állam által kiképzett emberi tőkét és tudást, és közben nem kell foglalkoznia a munkaerőhöz kapcsolódó esetleges problémákkal. A foglalkoztatottak lakhelye a másik országban található, munkanélküliség és más szociális problémák esetén a származási ország megfelelő hivatala köteles eljárni. A határon átnyúló ingázást erőteljesen szabályozza az elérhetőség, vagyis az a tény, hogy mekkora akadályt jelent a határ. A határ akadályozó hatása elsősorban a térszerkezettől függ: ha az adott város a határ közelében van, akkor nagyobb vonzerőt gyakorol a másik oldal munkavállalóira, ám ha a határól távolabb fekszik, és a közlekedési viszonyok is rosszak, akkor lényegesen kisebb tömegek fognak ingázni. A kiváló infrastruktúra és a sűrű tömegközlekedés is élénkítő hatással bír a határon átnyúló ingázásra, ez különösen a magyarosztrák határ északi szakaszán tapasztalható. Az elérhetőség fogalmába sorolhatóak a nyelvi, kulturális és mentális barrierek, és ezek erőssége is. Ha az államhatár nem jelent nyelvi és kulturális elkülönülést, akkor kisebb nehézségeik vannak az ingázóknak. E területen jelentős különbség tapasztalható a magyar-osztrák és a magyar-szlovák határszakaszon ingázók között. A határok megszűnését szolgálná az intézményi integráció is, melyre történtek bizonyos kezdeményezések az Európai unióban, ám bizonyos területeken például a nagy nemzeti rendszerek esetében csak nagyon lassan valósul meg. [Hardi T. Hajdú Z. Mezei I., 2009]

196 4. A határ menti régiók Európa történelme során a határoknak központi szerepük volt, Közép-, illetve Kelet- Közép-Európát pedig a folyamatosan változó határok jellemzik. A magyarok kárpát-medencei megjelenésükkor kialakították területeik határát. Ezek kezdetben természetes határok voltak, hegység vagy folyó, illetve a gyepük, amelyek aztán fokozatosan betelepültek. Haggett megfogalmazásával: a határ, mint következmény jött létre betelepülés után. Ezzel szemben a szlovákoknak alkalmazkodniuk kellett ennek a határnak a jelenlétéhez, sőt a trianoni békekötés után egy erőltetett határhoz, amely az etnikai viszonyokra sem volt tekintettel. [Mezei I., 2008] A határnak Hardi [2002] szerint három fő funkciója van: törvényességi, fiskális és ellenőrző funkció. Az elsődleges, amely a magyar-szlovák viszonylatban is tartósan jelen van, a törvényességi funkció. A határok által körülvett területen érvényesülnek a törvények, jogi normák, amelyek a társadalom életét irányítják, tevékenységeit meghatározzák. A fiskális funkció védi a nemzeti piacokat, vámokkal, illetékekkel korlátozhatja a behozatalt. Ez a protekcionalista politika a világkereskedelemben mára jelentősen korlátozott, az Európai Unióban pedig az áruk, tőke és munkaerő szabad áramlása érvényesül. Az ellenőrző funkció foglalja magába a határon áthaladó személyek és javak ellenőrzését. [Hardi T., 2002] Hansen definíciója szerint határtérség alatt azt a határ menti területet értjük, amelynek életére, gazdasági-társadalmi folyamataira jelentős befolyást gyakorol az államhatár léte. [Hardi T., 2008] A határtérségben megfigyelhető gazdasági áramlások vizsgálatával a határgazdaságtan modellek foglakoznak. A határon átnyúló tényezőáramlásokat Kovács [2010] modellje szerint öt tényezőcsoport határozza meg: Társadalmi tényezők - A társadalmi tényezők közül legfontosabbak az országok társadalmi struktúrája és rétegződése. Hasonló társadalmi szerkezetű régiók között gyorsabban tud kialakulni együttműködés, amely a későbbiekben is tartósabb és erősebb lesz, míg az eltérő szerkezetű oldalak esetében kevesebb a kapcsolat. A kapcsolatok kialakulásának esélyeit növeli a helyi társadalmak nyitottsága, befogadó jellege, míg a bezárkózó magatartás és az előítéletesség megnehezíti a gazdasági kapcsolatokat. Politikai tényezők - A politikai viszonyok helyi, regionális és országos szinten is nagy hatással vannak az együttműködések kialakulására. A politikai környezet választási ciklusonként változhat, és befolyásoló hatása nagyon erős lehet, bár az Európai Unióban ezek a hatások csak mérsékelten jelenhetnek meg. Gazdasági tényezők - Az országok közötti tényezőáramlások legfőbb befolyásolói a gazdasági szektor jellemzői. A termelés szerkezet és a piacok mérete meghatározza a gazdasági interakciók lehetséges számát, az árszínvonalbeli különbségek pedig a áramlások mértékétre és irányára vannak hatással. Az adórendszerben, a vállalkozási környezetben és az üzleti szolgáltatásokban megfigyelhető különbségek szintén erőteljesen befolyásolják a áramlásokat. Földrajzi tényezők - A határtérség földrajzi és infrastrukturális viszonyai szintén erősen befolyásolják a tényezőáramlások irányát, módját és intenzitását. A településhálózat, a határátkelőhelyek sűrűsége, a helyi, helyközi közlekedés és

197 annak színvonala meghatározzák a személyek és áruk áramlásának lehetőségeit és intenzitását. Kulturális és nyelvi tényezők - A kulturális és nyelvi sajátosságok befolyásoló hatása nehezen mérhető, de nagyon lényeges. A beszélt nyelvek, a kulturális hasonlóság vagy különbség, a határ másik oldalán lakó népességről alkotott kép és a mentális távolság hosszú távon befolyásolják a gazdasági kapcsolatokat. [Kovács A., 2010] A határon átnyúló tényezőáramlások speciális formája a határon átnyúló ingázás, melynek érdekessége, hogy lokális körülmények között nemzetközi migráció valósul meg. Szabályozása a külföldiek munkavállalására vonatkozik, viszont a jelenség nagyban eltér a külföldi munkavállalástól, hiszen a dolgozók életvitelszerűen nem a munkahelyüknek megfelelő államban, hanem származási helyükön, a szomszédos államban élnek. Sajátos helyzete miatt ez a munkavállalói kör kiemelkedik a külföldiek közül, hiszen esetük más, újszerű kérdéseket vet fel. [Hardi T., 2009] A napi közlekedés problémájának megoldása, a közszolgáltatások igénybe vételének lehetőségei, az adózási szabályok és a megszerzett jövedelem elköltése számos érdekes vizsgálat alapját képezheti. 5. A magyar-szlovák határvidék jellemzői A magyar-szlovák határvidék öt szlovákiai kerületet és hat magyarországi megyét érint. Szlovákia déli kerületei kevésbé iparosodottak Magyarországhoz képest, jelentősebb a mezőgazdaság, a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya viszonylag magas, de ez mindkét ország esetében a fővárások közelségének tudható be. Szlovákiában magasabb a foglalkoztatási arány. Az iskolai végzettséget vizsgálva a szlovák oldalon magasabb a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, az észak-magyarországi megyékben viszont a diplomások aránya magasabb. Korszerkezet szempontjából a szlovákiai kerületek a fiatalosabbak, mint a szomszédos magyar megyék, de a déli járásokban a fiatalok aránya elmarad a szlovák országos átlagtól. Mindkét ország többnemzetiségű, de Magyarországon magasabb a többségi nemzethez tartozók aránya, homogénabb az ország. A szlovákiai oldalon a Duna menti kerületekben a magyarság tömbben él, az Ipolytól keletre azonban megszakad a folyamatos magyar nemzetiségű sáv. A magyarországi oldalon az Ipolytól keletre alacsonyabb a foglalkoztatottak aránya, mint a Duna menti térségekben, de a nyugati kistérségek más mutatók tekintetében is fölényben vannak. Közös sajátosság, hogy kelet felé haladva mindkét ország területi egységeiben növekszik a fiatalok aránya, és párhuzamosan nő a cigány népesség aránya is. [Mezei I., 2008] Ha a gazdasági jellemzőket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy mindkét állam legfejlettebb területei a közös határ mentén találhatók. Mindkét országban erőteljesen érződik a nyugati szakasz gazdasági koncentrációja a két főváros elhelyezkedése okán. A nyugati szakaszokon dinamikusabb a gazdasági növekedés, üteme mindkét országban meghaladja az országos átlagot. Keleten a Kassai kerület gazdasági növekedése megfelel az országos átlagnak, de a többi határ menti kerület részesedése a nemzeti vagyonból az utóbbi évtized alatt jelentősen csökkent. Az ország gazdasági ereje a nyugati és északi területeken összpontosul. A magyarországi oldalon is kiemelkedik a nyugati oldal növekedése, és a fejlett nyugati megyék és az elmaradott keleti térségek között még a szlovákiainál is nagyobb területi különbségek tapasztalhatók. [Hardi T., 2008] A magyar-szlovák határ menti régiókat kiterjedt kapcsolati rendszer jellemzi, melyről olvashatunk többek között Mezeinél [2008] vagy Csizmadiánál [2009]. Ezeknek a lakossági, testvértelepülési, társadalmi és eurorégiós kapcsolatoknak a bemutatása nem képezi dolgozatunk tárgyát

198 A továbbiakban a határtérség gazdasági kapcsolataival foglalkozunk, ezen belül leginkább a munkaerő mozgásával. Szűkebb vizsgálatunk területe a magyar-szlovák határtérség dunai szakasza: a Komárno-i járás. A szlovák gazdaságnak már a rendszerváltás óta komoly problémákat okoz a munkanélküliség. A nyilvántartás 1990-es kezdete óta nagyon magas értékeket mutat a munkanélküliségi ráta. A 2000-es évektől kezdődően a nemzetközi tőkeberuházásoknak köszönhetően a szlovákiai munkanélküliségi ráta csökkenő tendenciát mutatott, majd még nagyobb pozitív változást hozott a 2004-es Európai Uniós csatlakozás, amikor elkezdődhetett a munkaerő szabad vándorlása. A szlovákiai munkaerőről elmondható, hogy bár nem olyan mértékben, mint az amerikaiak, de viszonylag mobilis. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal (Munka- Szociális és Családügyek Hivatala elődje) 2001-ben végzett felmérést az ingázásról. A felmérés ezt mutatta, hogy a dél-nyugat szlovákiai munkaerő 20%-a a járás határain túl dolgozik, és a mobilitás tovább nőtt, hiszen 1999 és 2001 között 5%-os emelkedést tapasztaltak a vizsgált mutatóban. A mutató nagyságát leginkább a Pozsonyban fellépő területi munkaerőhiány magyarázta, és a mobilitásnak ez a formája leginkább a férfiakra és a magasabb végzettségűekre volt jellemző. [Horváth Gy., 2004] Az EU-hoz való csatlakozás után a szlovákiai munkaerő mobilitása nemzetközi viszonylatban is magas volt, bár a külföldön dolgozók több mint fele a két szomszédos országban (Magyarországon és Csehországban) vállalt munkát után nagy érdeklődés mutatkozott az Egyesült Királyság-beli munkalehetőségek iránt, és kedvelt célállomásnak számított még a szomszédos Ausztria, Németország és Olaszország. A migránsok jellemzően az ország kevésbé fejlett, magas munkanélküliséggel sújtott régióiból származó fiatal munkavállalók voltak tól a külföldön dolgozók száma csökken, ennek legfőbb okai a fogadó országokban is tapasztalható romló gazdasági helyzet, és a szlovák valuta felértékelődése a külföldi valutákhoz (magyar forint, angol font) képest. [Gál Zs., 2009] 6. A magyarországi munkavállalás lehetőségei A szlovák-magyar határon átnyúló munkapiac egyáltalán nem újszerű dolog. Nagyon régi hagyományokkal rendelkezik a határon túli munkavállalás. A rendszerváltás [1989] előtt, amikor a szlovákiai komáromi hajógyár Közép-Európa legnagyobb hajógyára volt, akkor nem kis létszámú magyarországi munkaerőt is foglalkoztatott. Ezek főleg férfiak voltak, hiszen a nehézgép-gyárban leginkább rájuk volt szükség. Ellenkező irányú mozgása volt a női munkaerőnek, hiszen a magyar oldalra jártak át a lenfonó gyárba dolgozni vagy a bábolnai nagy mezőgazdasági üzembe től egy kormányközi egyezmény szabályozza a kölcsönös foglakoztatást. Ez az egyezmény az első évben 400 embernek tette lehetővé a külföldi munkavállalást, a következő évben már 800-as keretre volt szükség, majd 1200 főre bővül a kvóta. Ezzel a lehetőséggel elsősorban a szlovák állampolgárok éltek, akik az akkor munkaerőhiánnyal küszködő Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyékben vállaltak munkát előtt már 2000 személy magyarországi munkavállalását engedélyezte az egyezmény, de akkor már ez sem volt elég. Érdekes tény, hogy ezen munkavállalók nagy többsége (98%-a) alacsony képzettségű volt és főleg betanított munkásként dolgozott, csak 1-2%-uk dolgozott magasabb beosztásban. [Estélyi et al., 2006] Az ország Európai Uniós csatlakozása után megszűntek az adminisztratív akadályok, 2004 májusa óta a munkaerő szabadon áramolhat a szlovák-magyar határon. Mivel 2004 óta nincsenek adminisztratív szabályozások, és a külföldi munkavállalókra vonatkozó bejelentési kötelezettséget sem minden vállalat teljesíti, (nincs érte büntetés), azért nem ismertek pontos

199 adatok a külföldi munkavállalók számáról. Csak becslések vannak, amelyek általában a legnagyobb foglalkoztatók által megadott számokból indulnak ki, de még sokan lehetnek, akik kisebb üzemeknél, vállalkozásoknál tevékenykednek. A 700 kilométer hosszú szlovák-magyar határon keresztül tömegek ingáznak, leginkább a szlovák oldalról a magyar irányába. Az ingázók nagy többsége szlovákiai magyar, akiket a külföldi munkavállalásra leginkább az alábbi három tényező motiválja: [Gulyás L., 2008] egyszerű közlekedés egyszerűbb eljutni a magyarországi vállalatokhoz, mint Szlovákián belül más városba ingázni. Ráadásul a nagyobb magyarországi vállaltok biztosítják a dolgozók utazását is, magasabb bérek a magyarországi minimálbér összege 2005-ben 57 ezer forint volt, a szlovákiai minimálbér 40 ezer forintnak megfelelő összeget tett ki. Ez a 17 ezres különbség nagy erős motiváció a szlovákiai munkavállalóknak, nincsenek nyelvi korlátok a szlovákiai magyarok számára a felvétel beszélgetéseken és a későbbi munkavégzés során a magyar nyelvtudásuk elégséges a foglakoztatáshoz. A szlovák-magyar határon át ingázó munkaerő-állomány döntő többségben szlovákiai [magyar]. Érdemes néhány gondolat erejéig kitérni a Magyarországról Szlovákia felé irányuló munkaerő vizsgálatára is. Míg szlovákiai munkavállalók ezrei dolgoznak Magyarországon, addig ellentétes irányban alig tapasztalható munkaerő-vándorlás. Néhány magyarországi professzor, egyetemi oktató dolgozik a komáromi Selye János Egyetemen, számos magyarországi vállalatnak van leányvállalata Szlovákiában, ezekben a vezető pozíciókban általában a központból (Magyarországból) küldött alkalmazottak vannak, továbbá a kedvező adórendszer következtében alakult szlovákiai székhelyű magyarországi tulajdonú vállalkozások is alkalmaznak anyaországi munkaerőt, de ezek teljes száma nagyon alacsony. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása szerint 2007 végén szlovákiai állampolgár rendelkezett érvényes munkavállalói regisztrációval Magyarországon. A szlovákiai munkavállalók ezzel a második legnagyobb csoportot alkották a magyarországi munkavállalók között, hiszen a nyilvántartott román állampolgárok száma meghaladta a 21 ezret. Ezek az adatok azonban nem pontosan mutatják a Magyarországon dolgozó külföldiek számát, a valós létszámot megnöveli egyrészt az illegális foglalkoztatás, másrészt a kölcsönző cégeken közvetítésével munkát vállaló dolgozók. A szlovák munkaerő-felmérés 2007 első negyedévében Magyarországon dolgozó lakost mutatott ki. A valós érték 2007-ben ezer fő között mozoghatott. [Gál Zs., 2009] 7. A szlovák-magyar határ menti régiók munkaerőpiaca A dél-szlovákiai régió Szlovákiában a munkanélküliség által leginkább sújtott és gazdaságilag is az elmaradottabb területek közé tartozik. Ennek okai egyrészt a helyi adottságok, másrészt a szlovák gazdaságpolitika fejlesztéseinek Pozsony-központúsága, a déli területek elhanyagolása. A szlovák és a magyar munkaerőpiac strukturálisan nagyon eltér egymástól. Szlovákiában a munkaerőpiaci aktivitás jóval magasabb, mint Magyarországon, ami magasabb szintű munkanélküliséggel jár együtt. A foglalkoztatottság szintje közel azonos a két országban. [Hárs Á.et al., 2006] A magyar oldal az átlagosnál fejlettebb, (magyarországi átlagot vizsgálva), a szlovák oldal Szlovákia elmaradottabb régiói közé tartozik. A szlovákiai fejletlenséget az magyarázza, hogy ezek a területeken jelentős agrárium volt a múltban, a szövetkezet nagy része megszűnt vagy átalakult, viszont az alulképzett munkaerő, amit foglalkoztattak, részben még aktív korban van. A mezőgazdasági vállalkozásoktól elbocsátott dolgozók egy része el tudott

200 helyezkedni a szlovák és magyar nagyvárosok ipari üzemeiben, de ez inkább csak az ország nyugati részén volt jellemző, a keleti régiókba nem telepedtek nagyobb vállalatok, nem tudták felszívni a munkanélkülieket. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a foglalkoztatottak 12%-a a mezőgazdaságban dolgozott, ugyanabban az időszakban a magyar oldalon ez az arány már csak 4% volt. Ha az ipari-építőipari ágazatokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a magyar oldalon a dolgozók közel 40%-át ezek az ágazatok foglalkoztatják, amely arány a magyarországi átlagot és meghaladja. A szlovák oldalon az ipari foglalkoztatottak aránya alig 30%, viszont a termelő szolgáltatásokban (leginkább a kereskedelemben) dolgozók aránya a szlovák oldalon nagyobb, mint a magyar oldalon. [Hárs Á. et al. 2006] Az elmaradottságból és az agrárium jelentős hatásából következik, hogy a délszlovákiai dolgozók bére alacsonyabb az országos átlagnál, hiszen ez jellemzi a felsorolt ágazatokat (mezőgazdaság, kereskedelem, építőipar amelyek felszívják az alacsonyabban képzett munkaerőt). A dél-szlovákiai munkaerőt a fentiekkel együtt hét ágazatban foglalkoztatják leginkább: a mezőgazdaságban, az építőiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatóiparban, a közlekedésben, az oktatásban és az egészségügyben. Dél-Szlovákia és Észak-Magyarország munkaerőpiaci összehasonlításaiból láthatjuk, hogy a dél-szlovákiai átlagbérek 30%-kal alacsonyabbak, a munkanélküliség pedig közel a duplája az északmagyarországinak (2005 első felében végzett kutatás adatai szerint.) [Estélyi et al. 2006] Az alacsony bérek és a kevés munkalehetőség jelentősen befolyásolja növeli az ingázás mértékét. A határ menti munkaerő-mozgásra az ingázás a jellemző, hiszen helyenként a dolgozók nem töltenek több időt a munkahelyre való bejárással, mint ha a legközelebbi nagyvárosba utaznának, éppen csak egy másik országba mennek dolgozni. A két Komárom ipara és munkalehetőségei Komárom ősi városnak számít, és 1715-ben az ország ötödik legnépesebb városa volt. Iparát az évszázadok során elsősorban földrajzi fekvése határozta meg: a folyók és az erődök jelenléte miatt fontos katonai és logisztikai központnak számított. A 19. és a 20. század folyamán jelentősége csökkent, az első világháborút lezáró Trianoni békekötés kettészakította a várost, és a két rész fejlődése más-más úton indult el. A szlovákiai oldalon a hajógyár játszotta a főszerepet a város iparában, a magyar oldalon fejlődött az infrastruktúra, a könnyűés élelmiszeripar, és a nyersanyag-feldolgozó ipar is. [Sikos T. T. Tiner T., 2007] A két Komárom földrajzilag nagyon előnyös pozícióban van, hiszen Közép-Európa legdinamikusabban fejlődő térségének, az ún. arany háromszögnek (Pozsony Bécs Budapest) szomszédságában fekszik. Mindkét város célkitűzései között szerepel ennek az előnynek a kihasználása a kedvezőbb vállalkozói környezet megteremtése, a külföldi befektetők vonzása, és azáltal új munkahelyek teremtése érdekében. A rendszerváltás strukturális válsága sokkal erőteljesebben éreztette hatását a szlovákiai Komáromban, hiszen nem állt több lábon, mint magyarországi ikervárosa. A magyarországi városrész gazdasági fejlődése a kedvező földrajzi fekvést (Bécs-Budapest tengely) kihasználva beindult, de a szlovákiai rész nem tudott átlendülni a 90-es évek gazdasági válságán. [Kovács Szabó 2008] Hónapról hónapra nőtt a munkanélküliek száma: a januári 760-ról decemberre elérte az 5005-öt. A munkanélküliségi ráta év elején 1,54% volt, év végére túllépte a tíz százalékot (10.17%). A következő években a járásban munkanélküliség tovább nőtt, a 2000-es évek elejére elérte a 30%-os szintet. A rendszerváltás után mindkét Komáromban átalakult a foglalkoztatás szerkezete és a vállalati struktúra. Az iparban foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent, és csak a 90-es

201 évek végén indult ismét növekedésnek ben [a népszámlálás adatai szerint] az északkomáromi lakosság egyharmada, a dél-komáromiak egy negyede dolgozott az iparban, az ipari foglalkoztatás mértékének növekedése olyan mértékű volt, hogy 2006-ra mindkét városban az ipar lett a legnagyobb foglalkoztató. A vállalati struktúra átalakulására mindkét városban jellemző volt, hogy a vállalatok száma a többszörösére emelkedett. Az állami tulajdon minimálisra zsugorodott, az üzemeket privatizálták, számtalan mikro- és kisvállalkozás alakult. A nagyobb vállalatokban tulajdonrészt szerzett a külföldi tőke: Dél- Komáromban a malom és a sörgyár, Észak-Komáromban a cipőgyár és a hajógyár külföldi tulajdonba került. Észak-Komárom legnagyobb foglalkoztatója a svájci tulajdonú Rieker Kft., a korábbi Partizánske-i cipőgyárt privatizáló vállalat főt foglalkoztat. Jelentős forgalmat bonyolít még a Komáromi Nyomda Kft. több mint száz fő alkalmazottal, a Komáromi hajógyár közel 900 alkalmazottal, az őrsújfalui JOK bútorgyár 200 alkalmazottjával. [Sikos T. T. Tiner T., 2007] A magas munkanélküliség nem csak a régió problémája volt a 90-es években és a 2000-es évek elején. Az egész szlovák gazdaság legsúlyosabb gondját jelentette, a munkanélküliségi ráta országos szinten is 20% körüli értéket ért el. A megoldást szlovákiai viszonylatban is, és Komárom számára is a betelepülő nemzetközi vállalatok jelentették. A nemzetközi tőkebefektetések a viszonylag jól képzett munkaerőnek, viszonylag alacsony béreknek, és az előnyös adózási lehetőségeknek köszönhetően kezdtek áramlani Szlovákiába. A nemzetközi tőkebefektetések megjelentek a magyarországi határmenti térségben is: 1991-ben betelepült a SUZUKI Esztergomba, 1993-ban elkezdte a termelést az AUDI Győrben, 1999-ben elindult a telefongyártás a NOKIAban Komáromban. Természetesen a nemzetközi tőkebefektetések felsorolásánál csak azokat a befektetéseket vettem figyelembe, amelyek a határ közelében vannak, és nagyszámú szlovákiai munkaerőt foglalkoztatnak. A Komáromi Ipari Park Az 1998-ban alapított Komáromi Ipari Park Dél-Komárom nyugati részén fekszik 87,6 hektáros területen. Az ipari park beépítettsége már a 2000-es évek közepére elérte a 80 százalékot, a 2006-ban ott működő 14 vállalat által realizált befektetések összértéke megközelítette a 90 milliárd forintot. Az ipari park elhelyezkedése közlekedési szempontból nagyon kedvező, mivel Dél-Komáromot érinti a Budapest Bécs nemzetközi vasútvonal, és az M1-es autópálya a 4. sz. páneurópai folyosó magyarországi szakasza is csupán 10 kilométerre húzódik. Előny továbbá a három főváros: Bécs, Budapest és Pozsony közelsége is. A Nokia Magyarország Kft ben néhány száz alkalmazottal kezdte meg működését, 2007-ben pedig a gyár és beszállítói több mint 15 ezer embernek adtak munkalehetőséget. Az ipari park évről évre bővült, a Nokia kiszolgálására szakosodott vállalatok egész sora települt le, ezáltal új munkahelyek százai keletkeztek. A Nokia és beszállítóinak munkaerő-kereslete a déli oldalon a munkaerő-piaci aktivitást növelte meg, míg az északi oldalon jelentősen hozzájárult a munkanélküliségi ráta csökkenéséhez. A déli oldalon mutatkozó munkaerőhiány, az északi oldal magas munkanélkülisége és viszonylag alacsony bérszintje arra ösztönözte az ipari park vállalatait, hogy szlovákiai munkavállalókat alkalmazzanak. Ennek hatására a Komáromi járás munkanélküliségi rátája 2002 és 2007 között közel 20 százalékponttal csökkent. [Kovács A. Szabó I., 2008] Ezeket a folyamatokat szemlélteti a következő ábra:

202 fő ,8 26, , ,7 14,5 16, ,7 10 8,4 7, % Munkanélküliek száma, fő Munkanélküliségi ráta, % 1. ábra: A munkanélküliek számának és a munkanélküliségi ráta alakulása a Komárno-i járásban ( ) Forrás: saját szerkesztés a Munka- Szociális és Családügyek Hivatalának adatai alapján A Nokia Magyarország Kft es letelepülését követően sorra jelentek meg a további nemzetközi vállalatok, amelyek korábban is bár más országban és más telephelyen a finn mobiltelefon-gyártó beszállítójaként működtek, annak kipróbált partnerei voltak. Napjainkban az ipari parkban rendelkezésre áll minden alkatrész és kiegészítő, s ennek köszönhetően a Nokia képes a legyártott telefont kész állapotban kiszállítani. A Nokia első követője a finn Perlos volt, amely 2000-ben települt be az ipari parkba, és műanyagokkal foglakozik. Ezt a vállalatot követte 2003-ban a tajvani Foxconn és a japán Sunarrow, amelyek alkatrészeket gyártanak a telefonokhoz ben két nyomdaipari tevékenységeket ellátó vállalat kezdte meg működését az ipari parkban: a finn Hansaprint és az Amerikai Egyesült Államok-beli RP Donnelley ben újabb alkatrészgyártó telepedett be a parkba: a finn LK Products, és két felületkezeléssel, festéssel foglakozó vállalat: a finn Savcor és a dél-koreai Mirae ban települt be az ipari parkba a finn Stora Enso, amely a csomagolóanyagokat gyártja a telefonokhoz. A válság hatására a vállalatok által foglalkoztatottak létszáma jelentősen csökkent ban ugyan betelepült még egy vállalat a BYD, de sajnos 2009-ben bezárta kapuit. Sorozatos leépítések után 2009-ben a Perlos is befejezte működését az Ipari Parkban, és a korábban legnagyobbnak számító Foxconn elbocsátotta dolgozóinak 80 százalékát. A fentiek alapján megállapítható, hogy a térség gazdasági helyzete és a Komáromi Ipari Park jövője nagyban függ a Nokia jelenlététől. A gyár kapacitás-csökkentése, az esetleges leépítések a többi, ipari parkban működő vállalatnál is hasonló lépéseket váltottak ki, s ezáltal a térség munkanélküliségének jelentős növekedéséhez vezettek. [Kovács A. Szabó I., 2008] Az ipari park vállalataiban a dolgozók folyamatos munkarendben dolgoznak, 12 órás műszakokban. A munkások általában 3 napig délelőtt dolgoznak, majd 3 szabadnapjuk van, utána 3 éjszakai műszak következik, és újra 3 szabadnap. A több ezer dolgozót műszakonként mintegy 90 autóbusz szállítja lakhelyéről a munkahelyre, majd a végzett dolgozókat a munkahelyről otthonukba. A Nokia közvetlen vonzáskörzete egy 30 kilométer sugarú kör Komárom körül, innen szállítják a dolgozókat az autóbuszok, illetve sokan önállóan, saját gépkocsival teszik meg a maximum egy órás utat. Műszakváltás idején az autóbuszok és személyautók jelentősen megnövelik a két város forgalmát. A Nokia és beszállítóinak munkaerő-piaci vonzáskörzetét a következő ábra szemlélteti:

203 Dunaszerdahely Vágfarkasd/Negyed Érsekújvár Bős Nagymegyer Gúta Ógyalla Bátorkeszi Szőgyén Komárom Marcelháza Neszmély Karva Nyergesújfalu Győr Bábolna Tata Győrszemere Pannonhalma Tatabánya Kisbér 2. ábra: A NOKIA munkaerőpiaci vonzáskörzete a szlovák-magyar határ régióban Forrás: Kovács A. Szabó I., 2008, 237. old 2007-ben, a válság begyűrűzése előtt a Komáromi ipari parkban becslések szerint mintegy 4600 fő dolgozott a Komárno-i járásból. Legnagyobb foglalkoztatójuk a Foxconn volt, amely közel 2000 szlovákiai alkalmazottal rendelkezett. [Sikos T. T. Tiner T., 2007] A szlovákiai munkavállalók nagy része azonban nem volt alkalmazotti jogviszonyban az ipari park vállalataival, hanem munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül kapott munkalehetőséget. Azokban a munkakörökben, amelyek nem igényeltek nagy szakértelmet, nem kapcsolódtak szorosan a vállalat alaptevékenységéhez, a vállalatok szívesen és nagy létszámban alkalmaztak kölcsönzött munkaerőt. Ez a foglalkoztatási mód a Nokiában és beszállítói vállalataiban is elterjedt, hiszen jelentős költségelőnyökkel járt. A bérelt munkások utáni közterheket a munkaerő-kölcsönző fizette meg, s a bérlő vállalat a kölcsönzőnek díjat fizetett a szolgáltatásért, amit költségként elszámolhatott, szemben az alkalmazottak közterheivel. A kölcsönző vállalkozások nagyon magas jutalékokat (20%-tól 200%-ig) voltak képesek elérni a kikölcsönzött munkaerő után, annak felkészültségétől, teljesítményétől és a szakterülettől függően. Szlovákiában nagyrészt olyan munkaerő-kölcsönzők működtek és működnek napjainkban is, melyeknek Magyarországon van az anyavállalatuk. A munkaerőkölcsönzést a Munka Törvénykönyve szabályozza, a jogszabály kimondja, hogy a bérelt munkaerőt semmilyen módon nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, ugyanolyan munkaés jövedelem feltételek között kell dolgozniuk, mint az alkalmazottaknak azonos munkakörben. Ennek ellenére számos tényező negatívan befolyásolja a bérelt munkások helyzetét:

204 A keresletingadozások miatt bekövetkező munkaerő-igény csökkenést a bérelt munkások számának változtatásával szabályozzák a vállalatok. Munkaerő-leépítéskor elsőként a bérelt munkaerőt küldik el. A bérelt munkaerő nem részesül, vagy csak részben részesül a munkahelyi egyéb juttatásokból (cafeteria, üdülési csekk, jutalom stb.) A Nokia és beszállítóinak kölcsönző vállalkozások a legnagyobb munkaerőhiány idején egyre távolabbi területekre kényszerültek menni munkaerőt toborozni: Kelet-Szlovákia határ menti térségéből, sőt Erdélyből is toboroztak potenciális munkavállalókat. Ők már nem napi ingázással, hanem heti utazással dolgoztak a vállalatoknak. Ez a távolról toborzott munkaerő azonban újabb problémákat, szükségleteket vetett fel, hiszen elszállásolásáról is gondoskodni kellett. [Kovács A. Szabó I., 2008] 8. Befejezés A rendszerváltást követő évtizedben a Komárno-i járás munkaerőpiaca, hasonlóan a többi dél-szlovákiai járáshoz, komoly problémákkal küszködött. A térség korábbi agrárjellege, az infrastruktúra alacsony szintje, és a lakosság viszonylag alacsony képzettségi szintje mind azt eredményezték, hogy a munkanélküliek száma jelentősen megnőtt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás, és az Észak-Magyarországra betelepülő multinacionális vállalatok által alapított munkahelyek jelentősen javították a munkaerő-piac mutatóit, 2007-re 7 százalék körüli értéket mutatott a munkanélküliségi ráta, de sajnos a világgazdasági válság a térségben is érezteti hatását, így a munkanélküliek száma 2008 óta ismét emelkedést mutat és 2009 között a munkanélküliségi ráta közel a duplájára emelkedett: 7,3 százalékról 14,5 százalékra. A nyilvántartott munkanélküliek száma egy év alatt közel 4000 fővel emelkedett. A növekedést egyrészt a térség vállalatainál bekövetkezett elbocsátások, másrészt a határ túloldalán levő ipari parkokban bekövetkezett létszámleépítések okozták második felében a magyarországi vállalkozások elbocsátották a kölcsönzött munkaerő ¼-ét, és ezek a dolgozók nagyrészt szlovákiai munkavállalók voltak. A Dunántúl északi részén működő vállalatoknál a külföldi munkavállalók száma 20%-kal csökkent. A hazatérő dolgozók a térségben sem találtak munkát, így más választásuk, mint a nyilvántartásba vétel, nem maradt. Egyes elemzők, gazdasági szakemberek szerint Szlovákia már megtalálta a válságból kivezető utat. Bízunk benne, hogy a viszonylag gyors gazdasági növekedés nem csupán a Pozsony vonzáskörzetébe tartozók számára, hanem a dél-szlovákiai régió számára is pozitív változásokat hoz a közeli jövőben. Irodalomjegyzék 1. Borjas, George J. [2008]: Labour Economics. McGraw-Hill Irwin 2. Cseresnyés Ferenc [2005]: Migráció az ezredfordulón. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 3. Ehrenberg, Ronald G. Smith, Robert [2003]: Korszerű munkagazdaságtan. Elmélet és közpolitika. Panem Kiadó 4. Estélyi Krisztina-Keszegh Béla-Kovács Péter-Mikóczy Ilona: Munkaerőmozgás a szlovák-magyar határ mentén. In: Keszgh Béla - Török Tamás (szerk.) [2006]: Gazdasági váltás szlovákiában. Sereghajtóból éltanuló. Kempelen Farkas Társaság. Komárom-Komárno

205 5. Galasi Péter [1997]: A munkaerőpiac gazdaságtana. Aula Kiadó Budapest 6. Gál Zsolt [2009]: Munkaerő-migráció Szlovákiából a 2004-es uniós csatlakozás után. FÓRUM Társadalomtudományi Szemle, XI. Évf 2009/2 pp Gulyás László (szerk.) [2008]: Ne a munkanélküliséget, a munkát támogasd! Tanulmányok a HRM és a munkaerőpiac témaköréből EETOSZ- VIKEK, Budapest 8. Hardi Tamás [2002]: A határ és a határ menti együttműködések a kialakuló határrégiókban. PhD-értekezés, Pécs 9. Hardi Tamás [2008]: A határtérség térszerkezeti jellemzői. In: Tér és Társadalom, XXII. évf. 3. sz., p Hardi Tamás Hajdú Zoltán Mezei István [2009]: Határok és városok a Kárpátmedencében. MTA RKK Győr Pécs 11. Hardi Tamás Tóth Károly [2009]: Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 12. Hárs Ágnes-Nagy Katalin-Nagy Ágnes-Vakhal Péter [2006]: A szlovák és a magyar határmeni régió a Duna két oldalán. Kopint-Datorg Zrt. Budapest 13. Horváth Gyula szerk.[2004]: Dél-Szlovákia. MTA RKK. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 14. Kovács András [2010]: A határok és a határgazdaságtan néhány elméleti vonatkozása. In: Sikos T. Tamás Tiner Tibor [2010]: Cégek célkeresztben. Vállalkozások a szlovák-magyar határ mentén. SJE, SJE Kutatóintézete, Komárno 15. Kovács András Szabó Ingrid [2008]: Nemzetközi tőkebefektetések munkaerő-piaci hatásai Komárom és Komárno térségében. In: Földrajzi Értesítő LVII. Évf füzet, pp Lengyel Imre Rechnitzer János [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 17. Mezei István [2008]: A magyar-szlovák határ menti kapcsolatok esélyei. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 18. Póczik Szilveszter Dunavölgyi Szilveszter [2008]: Nemzetközi migráció nemzetközi kockázatok. Hvgorac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 19. Sikos T. Tamás Tiner Tibor szerk. [2007]: Egy város két ország. Komárom- Komárno. Selye János Egyetem Kutatóintézete, Komárno. 20. Szabó Ingrid [2010]: Munkaerőmozgás a határ mentén a válság hatásai. In: Sikos T. Tamás Tiner Tibor [2010]: Cégek célkeresztben. Vállalkozások a szlovák-magyar határ mentén. SJE, SJE Kutatóintézete, Komárno 21. Komáromi Ipari Park: 22. KSH: 23. Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala: 24. Munka- Szociális és Családügyi Hivatal:

206 SÓLYOM ANDREA (Széchenyi István Egyetem) EISINGERNÉ BALASSA BOGLÁRKA (Széchenyi István Egyetem): A demográfiai változások hatása. Munka vagy pihenés? Absztrakt Napjainkban egyre fontosabbá válik a tudásról való gondolkodás azon új dimenziója, amely a tudás megtartását helyezi a középpontba. A tanulmány címe azt is jelzi, hogy a demográfiai változások olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek a vállalatok elé új kihívásokat állítanak. A munka vagy pihenés alatt annak a választási lehetőségét értik a szerzők, hogy azon munkavállalók, akik elérik a nyugdíjkorhatárt valóban nyugodtan elmehetnek-e nyugdíjba vagy a vállalat a számára oly fontos tudást nem engedi el, így visszafoglalkoztatja a nyugdíjasait. A nyugodt szó itt azt jelenti, hogy a vállalat számára releváns tudást átadva a vállalat versenyképességét és működésének folytonosságát biztosítva mehet-e el nyugállományba a munkavállaló. A vállalatnál meglévő tudás két részből áll, explicit és implicit tudásból. Jelen tanulmány egy olyan feltáró kutatás egy szegmensét mutatja be, amely a tervezhető munkaerőmozgás esetén az implicit tudás megosztását vizsgálja. E kérdéskörben folytatott kutatásunk elsősorban a kulcspozicióban lévő munkavállalókra fókuszál. Kulcsszavak Demográfia, tudásmenedzsment, tacit tudás, tervezhető munkaerőmozgás, kulcsfigurák 1. Bevezetés A modern menedzseriskolák, a vezetéselméletek új irányzatai szerint a szervezet eredményességének oka leginkább az emberben keresendő. Az ember, mint a vállalat legértékesebb erőforrása képes a szervezet tudatos fejlesztésére, olyan értékek beépítésére, melyek elősegítik a kreatív, innovatív gondolkodást, a szervezet folyamatos változását. Napjainkban egyre fontosabbá válik a tudásról való gondolkodás azon új dimenziója mely a tudás megtartását helyezi a középpontba. A tudásmenedzsment kutatóit nagy mértékben foglalkoztatta az a kérdés hogy a vállalatok hogyan jutnak hozzá bizonyos tudáshoz, amely versenyelőnyt biztosít számukra, sőt az újabb generációk már érdeklődve szemlélték azokat az eszközöket, amelyekkel a tudás a vállalatnál tartható. Ez elsősorban a tudáselszívás elleni védelmet szolgálta. A szakirodalomban termelési tényezőként jelenik meg a tudás többek között Siebert és Wilke műveiben.[siebert 2007, Wilke 1998] is. A vállalatok egyre jobban függnek az immateriális erőforrásoktól, és minden iparágban minden eddiginél többet fektetnek beléjük. Jelen tanulmányban kifejezetten a tudás tacit, láthatatlan, megfoghatatlan, nehezen kifejezhető részének átadását vizsgáljuk, amely különösen napjainkban, az egyre növekvő demográfiai változásokkal együtt jelentkezik a vállalatoknál. A tacit tudás menedzselésének problémája ma már minden fejlett országban működő vállalatot érint. A tacit tudás felértékelődése, és a felé irányított figyelem Amerikából indult, az 1990-es évek elején, amikor is az ún. baby-boom 63 idején született alkalmazottak elérték a nyugdíj-korhatárt. 63 Az 1950-es évekbeli amerikai demográfiai robbanás alatt született gyermekeket nevezik baby-boomereknek

207 Ugyan ez a probléma azonban nem csak az amerikaiakat érinti, hanem hazánkban is van létjogosultsága annak, hogy foglalkozzunk a témával. Az 1990-es évek beli rendszerváltás után a piacgazdaság bevezetése hazánkban egy vállalkozói réteg kialakulását vonta maga után. Ezek a vállalkozók az elkövetkezendő években fogják elérni a nyugdíj-korhatárt, amikor a felépített kapcsolataikat, vele a vállalatukat is átadják utódaiknak. A felmérésben nem foglalkoztunk azokkal a vállalkozásokkal, amelyek családi vonalon öröklődnek. Ma a legfontosabb célkitűzés ezen vállalkozások esetében az, hogy a nyugdíjba vonuló vezető, vagy kulcsember tudása ne vesszen el teljesen a szervezet számára, hanem az tulajdonában maradjon, beépítve a szervezet működésébe. Természetesen problémát nem csak a nyugdíjba vonuló alkalmazottak, vezetők okozhatnak. A mai, gyorsan fejlődő világunkban, ahol egyre több munkatársat tanuló időre kiszerveznek, főleg multinacionális cégek anya- vagy épp leányvállalataikhoz, ez a tudásvesztés ugyancsak jelentős problémaként vetül fel. Ezek a vállalattól való eltávozások előre láthatóak, hónapokkal, néha évekkel is. A szervezetek nagy többsége azonban ezt a folyamatot, és a vele járó tudásvesztést nem tekinti fontosnak és jelentős hatásaival és az ebből származó költségnövekedéssel nem számolnak. Jelen tanulmány tehát a következő kérdésekre keresi a választ: Mennyire vannak a mai vállalatok tudatában a tacit tudás jelentőségének, Mennyire ismerik akár név, akár pozíció szerint a vállalat számára fontos kulcsembereket, Figyelemmel kísérik-e az ő tudásukat és annak áramlását milyen módszerekkel segítik elő szervezetüknél. 2. Elméleti háttér 2.1. A tudás és a tudásmenedzsment Ha valamire el lehet mondani, hogy interdiszciplináris, akkor a tudásmenedzsmentre ez teljesen ráillik. A témával való első találkozásnál felmerül a kérdés, hogy mi is az a tudás és egy gazdasági témájú tanulmánynak miért is kell foglalkoznia vele. A számos irányvonal közül két olyan megközelítés választottunk, ami jó elméleti alappal szolgálja a primer kutatásunkat: Blanchard és Thacker szerint [Ismail, 2006] a tudás a tények, princípiumok, procedúrák és információk szervezett összessége, melyeket évek során szerzünk meg. A tudás mára a vállalatok előnyének fenntartása érdekében az egyetlen kulcs erőforrás. A tudást Szabóné Fenyvesi Éva tanulmánya [Szabóné, 2006] alapján az alábbi jellemzőkkel rendelkező képességként írhatjuk le a teljesség igénye nélkül: A tudás objektum és egyben folyamat is: lehet dokumentumokban tárolt formájú, de akár cselekvésben, döntéseinkben megnyilvánuló is. A tudás komplex: képes összetett jelenségekkel foglalkozni. [Davenport, Prusak, 2001] A tudás személyekben lakozik, értékítéletekben fejeződik ki: az ember a legjobb információforrás, mely haszontalan, ha nem elérhető, vagy nem megfelelően használják. A tudás tapasztalatokon keresztül fejlődik: minden új ismeret gazdagítja tudásunkat, ezért a tudás az idő múlásával folyamatosan változik. A tudás megosztható, használata során felértékelődik: a meg nem osztott tudás nem fejlődik, minél többször használják a tudást annál inkább bővül, értéke annál inkább

208 növekedik. A tudás átadásával annak birtoklója új tapasztalatokat is szerezhet, ezáltal saját tudását is gazdagíthatja. A tudás gyorsaságot biztosít: amit egyszer már elsajátítottunk, azt később egy hasonló szituációban már csak hasznosítanunk kell. Minél több tapasztalati tudásunk van, annál több helyzetet tudunk gyorsan és kellő hozzáértéssel kezelni. A tudás értéke erősen relatív: akkor értékes, ha jó időben, jó helyen és a megfelelő mértékben áll rendelkezésre. A tudás nehezen reprezentálható, másolható: a tudás nagy része hallgatólagos, nem jelenik meg dokumentumokban, ezért is jelenthet egy vállalat számára versenyelőnyt. A tudás szivárgásra hajlamos: mindenegyes megnyilvánulásunk, ami más emberek társaságában történik hordozhat olyan információt, amelyet más személy is hasznosíthat. A tudás végtelen, egyben szűkös erőforrás: a tudás kimeríthetetlen, hiszen az idő múlásával folyamatosan gazdagodik tapasztalataink révén. Ugyanakkor előfordulhat, hogy bizonyos problémák, főleg speciális tudást igénylő feladatok megoldásánál egy adott időpontban előfordulhat, hogy a megfelelő hozzáértés nem áll a vállalat rendelkezésére. Miért is van szükség a tudás menedzselésére? Merülhet fel egyáltalán a kérdés. Természetesen azért, hogy súlyos gondokat tudjunk orvosolni. Rob Abbott szerint [Sándori, 2001] a következő problémákat kell megoldani a tudásmenedzsment segítségével: Az intézmények nincsenek tudatában annak, hogy milyen tudást, információt birtokolnak. A vállalat rendelkezésére álló információk halmaza rendezetlen, nincsenek egységes rendszerbe foglalva, nem összpontosul valamilyen célok köré. Az emberek egyszerre szenvednek az információk tömegétől és az ismeretek, tapasztalatok hiányától is. A szakmai jártasság, szakértői tudás, értékes tapasztalatok semmivé válnak, amennyiben ezek birtokosa elhagyja a vállalatot. A tanulságok és tapasztalatok megosztásának nehézsége oda vezet, hogy rengeteg pénzt és időt pazarolnak arra, hogy olyan feladatok újbóli megoldását keresik, melyet, vagy melyhez hasonlót korábban már megtaláltak. Tengernyi bonyodalmat okoz a meglévő nyilvántartások nehézkessége is. Mindezek alátámasztják kutatásunk szükségességét és fontosságát. 2.2 A tacit tudásról bővebben Polányi a tacit tudás jelentésének felvázolására, megértésére a következő példát hozta fel: ha ismerjük egy ember arcát, akkor ezrek között is felismerjük őt, de azt nem tudjuk elmagyarázni, hogy hogyan ismertük fel. A tacit tudást az ember az elméjében hordozza, ezért is nehéz azt megosztani. A tacit tudás jelentős része nem artikulálható. Ráadásul az emberek nincsenek tudatában annak, hogy tudásuk érték lehet más emberek számára is. [Polányi, 1994 A tacit szó jelentése csendes, néma, nem kommunikálható, nem érzékelhető, szavakkal nem kifejezhető, titok. A tacit tudás a kéz képességei, a bőr tudása és az agy mély rétegeit öleli fel. Nyström szerint [Ismail, 2006] a tacit tudás hosszú gyakorlat során szerezhető meg. Olyan események következménye, mint a kudarc, korrekció, tévképzetek, változó ideák. Jarvinen [Ismail, 2006] a tacit tudást úgy mutatta be, mint az itt és most tudása, amely a jelen

209 gyakorlati körülményeken alapszik. Ezzel szemben az explicit tudás az ott és akkor tudása, amely múltbeli eseményeken alapszik. A tacit tudás fogalmainak többsége a Polányi Mihály által 1958-ban megfogalmazott definícióján alapszik, mely szerint többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani.. [Polányi, 1994] Polányi nézetében minden tudás tacit tudáson alapul, hiszen minden tudás mögött van nem artikulálható tudás. A tudásmenedzsmenttel kapcsolatos viták körében fontos szerepet kapnak a tapasztalati tudás megosztásáról szóló elmélkedések. Egy vállalatnál akkor válik igazán relevánssá ez a téma, ha a tapasztalt munkatársak/vezetők ill. szakértők a vállalatot elhagyják. A következő Dewey idézet tömören foglalja össze a tapasztalati tudás jelentőségét és értékét: Egy gramm tapasztalat többet ér, mint egy tonna elmélet [Dewey 1993, 193] A tacit tudásnak több komponense van, úgy, mint a tapasztalat, a szociális képességek, a gyakorlati igazság, a komplexitás, az ítéleti képesség és az egyén értékrendszerétől való függőség A tacit tudás ezen komponensek alapján két részre bontható: azon tudás, melyet az ember testesít meg (ilyen az értékek, a hit, a szociális képességek, melyeket az ember a munkába már magával hoz), illetve a folyamatokba és termékekbe beágyazódott tudás, melyet a munkavégzés során szerez meg, amelyet emberek alkotnak meg. Mindkét tudás rejtett, szavakkal, diagramokkal nehezen kifejezhető. [Horváth, 1999] 2.3. A kulcsember Felmerül a kérdés, hogy ki lehet egy vállalat kulcsembere? Hol találhatjuk meg a kulcsembereket? Első nekifutásra talán azt gondolhatnánk, hogy szükségszerűen a felső vezetés, vagy legalábbis a középvezetés szintjén kell kutakodnunk. Ennek ellenére a gyakorlat mást mutat. Egy kulcsember lehet egy fontos részleg csoportvezetője, vagy egy értékesítő, de akár a raktár vezetője is. [ Sveiby ] Wiig szerint [Wiig, 1994]egy vállalat számára kulcsember lehet egy olyan gyakorlott szakértő, aki kevesebb információból jobb döntést képes hozni, mint egy nála tapasztalatlanabb. Ez teszi ezeket az embereket értékessé a vállalat számára, hiszen információval való ellátásuk költsége a tapasztalataik miatt alacsonyabb, mint egy kezdő döntéshozóé. S mindemellett döntéseik minősége is jobb. Wiig a tudásszint tekintetében a vállalati alkalmazottakat a következő kategóriákba sorolta: Kezdő: aki csak felügyelet alatt alkalmas problémamegoldásra, de nem képes a döntések önálló meghozatalára, hiszen tudása az adott probléma teljes elemzéséhez nem megfelelő. Középhaladó: aki még mindig nem rendelkezik rálátással az egész vállalati problémamegoldás területére, ezért döntései lassúak és esetenként nem kielégítő minőségűek, ugyanakkor bizonyos feladatok ellátására már egyedül is képes. Kompetens: aki még kellő tapasztalat híján külső tudáson alapuló magyarázatokkal, érvekkel támasztja alá önálló döntéseit, többnyire szabványszerű, egyszerűbb megközelítéseket alkalmazva. Eredményes: olyan személy, aki már ismerősen mozog a tudás különböző szemszögei között, a rutinproblémák és már a kihívást jelentő feladatok megoldásában is jeleskedik, döntései megfelelő, de gyakran váltakozó minőségűek. Képes komplex

210 helyzeteket is felmérni, alkalmas csoportok irányítására, de még nem látja át az összes közvetett következményt. Szakértő: aki megfelelő rálátással bír a tudásra és annak alkalmazási területeire, illetve felismeri felhasználása üzleti értékét. Döntéseit megfelelő időkorlátok között hozza meg, a feladatok megoldásakor már hasznosítja korábbi, megfelelően nagy számú tapasztalatát. Az általa jól ismert szakterületen a rutinszerű döntéseket hamar meghozza, ezekben az esetekben az alternatívák keresése sem okoz gondot számára. Mentora lehet kevésbé gyakorlott munkatársainak. Mester: aki számára automatikus tudássá vált a szakterületének nagy része, kiváló minőségű döntéseket hoz, a szituációk megértésében széles perspektívájú nézetei segítik, igyekszik a problémát nemcsak megoldani, de gyökerét is felkutatni. Nagymester: ezt a szintet már kevesen érik el, ők világhírű mesterei a tudásnak, amit birtokolnak. Hosszú távú perspektívákkal rendelkeznek, így a valós problémára tudnak koncentrálni, döntéseiket teljesen egyedül hozzák meg, mások segítségét csak a legjobb információ beszerzésénél veszik igénybe. Wiig meglátásával ellentétben Bacsur Kálmán és Dr. Boda György teljesen más nézőpontból közelítette meg a kulcsember kérdését. [ Bacsur, Boda, 2010] Szerintük egy vállalat kulcsembereit kétféle kompetencia felől közelítheti meg. Az egyik a szakértői kompetencia, ezen esetben az, hogy az adott egyén mekkora tudás birtokában van, milyen képességekkel rendelkezik egy-egy feladat elvégzéséhez. A másik a szervezeti kompetencia, tehát az, hogy az adott egyén mennyire lojális a szervezethez, mennyire foglalkoztatják a szervezeti folyamatok, szabályok, mennyire igyekszik ezeknek megfelelni. Ha a két dimenziót együttesen ábrázoljuk, amint az látható az 1. számú ábrán is, akkor négy szerepet tudunk megkülönböztetni egy szervezeten belül: a szakembert, a menedzsert, a vezéregyéniséget és a támogató személyzetet. 1. ÁBRA: A KULCSEMBER ELHELYEZKEDÉSE A SZERVEZETBEN Szakértői Kompetencia Forrás: Bacsur-Boda (2010). Szervezeti Kompetencia Bacsur Kálmán és Dr. Boda György szerint egy vállalatnál olyan személy lehet kulcsember, aki vagy a szakértői, vagy a szervezeti kompetencia dimenziójában magas értéket képvisel, tehát a fentebb látható táblázatból a menedzserek, a szakemberek vagy a mindkét dimenzióban magas értékkel rendelkező vezéregyéniségek. A támogató személyzetet tehát

211 nem sorolják a kulcspozíciók közé, hiszen ők alacsony szervezeti és szakértői kompetenciával rendelkeznek. A támogató személyzetet könyvelők, titkárok és titkárnők, recepciósok, takarítók alkotják, akiknek szerepe a szakemberek és a menedzserek munkájának segítése. Nincs olyan képességük, amely kiemelt helyet biztosítana számukra a szervezetben. Bár ez messze nem jelenti azt, hogy ne lennének fontosak a szervezet számára, hiszen a jól működő támogató szervezet minden vállalat életében elengedhetetlen. 3. Empírikus kutatás A kutatás lefolytatásának alapkérdése, hogy hogyan lehet a tapasztalati tudást úgy átadni, hogy az a vállalat számára hosszú távon hozzáférhető legyen, ha abból indulunk ki, hogy az közvetlenül a tudáshordozóhoz kötött és annak implicit tulajdonságai miatt interszubjektiv 64 módon nehezen kommunikálható Célok A teljeskörű kutatás elvégzésének célja az lesz, hogy a szakirodalom és a primer kutatások feldolgozásával egy modell, elmélet kerüljön kidolgozásra, amely átfogó képet ad arról, hogy a vállalatok milyen kihívásokkal állnak szemben, amikor a tapasztalati tudás átadását kell realizálniuk, és milyen használható módszerekből válogathatnak a probléma megoldásához. Különös figyelmet fordítva a vállalat számára előre tervezhető szakértő- és vezetőváltásokra. A kutatás gyakorlati lényegét abban látjuk, hogy eredményekre támaszodva a vállalatok képesek lesznek a tapasztalati tudás átadásának támogatására mind a tervezett, mind a nem tervezheztő (betegség, haláleset, a munkaerő váratlan távozása stb.) munkavállalói mozgás esetén. 3.2.Módszertan Jelen tanulmányban megjelenő kutatási beszámoló egy kiterjedt kutatás részét képzi, amely egyrészt egy kérdőíves felmérésből, másrészt egy kb. 100 vállalatot érintő mélyinterjús felmérésből áll. Fiatal kutatóként fontosnak tartjuk, hogy megfelelően megismerjük a problémát, ezért egy feltáró kutatást végzünk, amely további, problémamegoldó kutatások előzményeként is szolgál a jövőre vonatkozóan. Az empirikus kutatásnál el kellett dönteni, hogy a primer adatokkal kapcsolatban kvantitatív vagy kvalitatív kutatás lefolytatását válasszuk. A kutatás egészét tekintve, hogy a feltáró kutatás követelményeinek minél jobban megfeleljünk, mindkét kutatási eljárást használjuk, de a jelen tanulmányban csak a kvantitatív kutatás eredményei közül mutatunk be néhányat. A kvantitatív kutatást a sokaságból vett mintán egyszeri megkérdezéssel folytattuk le A kérdőív felépítése A kérdőív szerkesztése során a tölcsér módszert alkalmaztuk, az általános kérdésektől haladtunk az egyre speciálisabb területek felé. A kérdések inkább zárt, strukturált kérdések, ahol a válaszadó az előre meghatározott válaszlehetőségek közül választhatja ki a vállalatára leginkább jellemző alternatívát. A kérdőívben egyetlen kérdésnél alkalmaztunk intervallum 64 A közös életvilágban lévők az interszubjektivitás révén képesek a másik élményeiről, tapasztalatairól tudomást szerezni. Berger és Luckmann a tradíciót a lerakódott interszubjektív tapasztalatok továbbadásának gondolja. Az inteszubjektíven használt tudások lerakódnak és egy közös tárgyiasult tudáskészletet alkotan, mely továbbadódik a következő generációknak, más tagoknak. (Berger-Luckmann 1998, 97. Berger, P. - Luckmann,

212 skálát, a vállalatnál dolgozó kulcsemberek életkorának meghatározására. A kérdések többségét pedig egy 4 fokozatú skála segítségével elemeztük. Ezeknél a kérdéseknél a válaszadónak azt kellett jelölnie egy páros számú, ellentétes polaritású intervallumon, hogy mennyire ért egyet egy adott állítással Hipotézisek A kutatási kérdéseinket a szakirodalmi ismereteinkkel alátámasztva a következők szerint fogalmaztuk meg. Abból a feltevésből kiindulva, hogy a Magyarországi vállalatok nem követik tudatosan a munkaerőmozgásokat különösen kevés figyelmet fordítanak a demográfiai változások által érintett munkaerőmozgásra, összekapcsolva a láthatatlan tudás átadásának kérdésével a feltevésünk az, hogy A cégek számára nem tudatosulnak a demográfiai változással összefüggő problémák, nem követik tudatosan a kulcsembereik tervezhető munkaerőmozgást, nem tartják fontosnak a tudásátadásról való gondoskodást sem. 4. Eredmények Az eredmények elemzése a kérdőívek feldolgozása és az SPSS programmal történő kiértékelése után érdekes meglepetésekkel szolgált számunkra is. 1. táblázat: A tervezhető munkaerő vándorlás figyelemmel kisérése Figyelemmel kíséri e a tervezhető munkaerőelvándorlást? Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent Valid Igen, pontos számot tudok 44 35,5 35,5 35,5 mondani Hozzávetőlegesen meg 63 50,8 50,8 86,3 tudom mondani Nem tudom 13 10,5 10,5 96,8 Ez nem fontos információ a 4 3,2 3,2 100,0 vállalat számára Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény A megkérdezett munkavállalók többsége hozzávetőlegesen vagy pontosan figyelemmel kíséri a munkaerőmozgást a vállalatnál. A következő kérdések arra vonatkoztak, hogy mekkora az átlagéletkor a vállalatnál és hogy milyen a munkaerőmozgás összetétele a vállalatnál. Ebből a jelen tanulmányban a három éven belül nyugdíjba vonulók számára voltunk leginkább kíváncsiak

213 2. táblázat: A vállalat átlagéletkora Mekkora a vállalatnál az átlagéletkor? Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent Valid 30 év alatti 5 4,0 4,0 4, ,2 20,2 24, ,5 39,5 63,7 43 vagy afeletti 45 36,3 36,3 100,0 Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény 3. táblázat: Nyugdíjba vonulások száma az elmúlt három évben Hány munkatárs ment nyugdíjba az elmúlt 3 évben? Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent Valid egy sem 40 32,3 32,3 32,3 1-5 fő 60 48,4 48,4 80,6 5-nél több 24 19,4 19,4 100,0 Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény Ezen adatok ismeretében arra kerestünk választ hogy tudatosan készülnek-e a vállalatok a bekövetkező elöregedési folyamatokra, azaz szembe kell-e nézniük az elöregedés problémájával saját bevallásuk szerint? 4. táblázat: Az elöregedés figyelembe vétele Milyen mértékben kell szembenéznie az elöregedéssel? Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent Valid egyáltalán nem jelent 52 41,9 41,9 41,9 problémát kis mértékben jelent 36 29,0 29,0 71,0 problémát problémát jelent 24 19,4 19,4 90,3 jelentősen érinti a vállalatot 12 9,7 9,7 100,0 Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény A vállalatok 68,9%-ban gondolják úgy, hogy az elöregedés a vállalat számára nem jelent potenciális veszélyt. Ezt az eredményt el is fogadtuk volna akár evidenciának is, ha azt nézzük, hogy az átlagéletkor a válaszadó vállalatok legtöbbjénél év közé esik. Kutatásunk fő kérdése azonban, hogy mi történik a vállalatnál lévő láthatatlan tudással abban az esetben, ha a munkavállaló nyugdíjba megy így többek között a know-how vesztés problémáját vetettük fel. A kérdőívben pontosan definiáltuk, hogy mit értünk know-how alatt ide soroltuk a tacit tudás számos összetevőjét, mint pl. a kapcsolati tőke, a folyamatok ismerete, a múlt hibáinak ismerete - a teljesség igénye nélkül

214 5. táblázat: A know-how vesztés hatása Milyen mértékben kell szembenéznie know-how vesztéssel? Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent Valid egyáltalán nem jelent 45 36,3 36,3 36,3 problémát kis mértékben jelent 49 39,5 39,5 75,8 problémát problémát jelent 25 20,2 20,2 96,0 jelentősen érinti a vállalatot 5 4,0 4,0 100,0 Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény A válaszadó vezetők 75,8% nem vagy csak kis mértékben érzi fenyegető veszélynek a knowhow vesztés problémáját. Ezek szerint a magyar vállalatok nem érzékelik a nyugdíjcunamit, amit a demográfiai változások feketén fehéren jeleznek előre. A Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjazásakor 2013-ban, majd ben a szokásos évi ezer fő másfélszerese megy majd egyszerre nyugdíjba. És a most következő táblázatok egyértelművé tették számunkra, hogy a vezetők nincsenek is tudatában annak, hogy a vállalatuknál lévő tudás, és főként a kulcsembereik tacit tudását igen is nagy veszély fenyegeti. Maguk a vállalatvezetők több mint ötven százalékban beismerték, hogy a kulcsember távozása jelentős tudásvesztést jelent. A kulcsember fogalma a kutatásban szintén pontosan definiálásra került. Arra figyeltünk, hogy kulcsembernek az számít, akit a vállalat kulcsembernek tart. 6. táblázat: A kulcsember távozásának hatása a know-how vesztésre Van-e jelentős tudásvesztés a vállalat számára, ha a kulcsember elhagyja a váll? Cumulative Frequency Percent Valid Percent Percent Valid van 70 56,5 56,5 56,5 nincs 54 43,5 43,5 100,0 Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény És végül az utolsó táblázat, az igazi bizonyíték, amely a kulcsemberek átlagéletkorát mutatja. A kulcsemberek csaknem 70%-a tíz éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt, és a legaktuálisabb politikai törekvések abba az irányba haladnak a magyar munkaerőpiacon, hogy ezek az emberek el is kell hogy menjenek a vállalattól. Ez azért nagyon súlyos probléma, mert a mélyinterjús kutatásunk során az is kiderült, hogy a vállalatok nagy része visszafoglalkoztatja a tacit tudást, azaz a kulcsfigurák nagy számban jelen vannak a vállalatok életében a nyugdíjazás után is

215 7. táblázat: A kulcsemberek átlagéletkora Mekkora a kulcsemberek átlagéletkora? Frequency Percent Valid Percent Cumulative Percent Valid ,2 3,2 3, ,9 33,9 37, ,6 55,6 92, ,3 7,3 100,0 Total ,0 100,0 Forrás: SPSS eredmény 5. Következtetések és javaslatok Jelen cikkünk egy feltáró kutatás vékony szeletének bemutatása, mely pontosan alátámasztja, a téma aktualítását újszerűségét. A kutatás során arra a következtetésre jutottunk, hogy a mai magyar kis-és középvállalkozások, nagyvállalatok, közintézmények ugyan ismerik a kulcspozícióban dolgozó, tehát a szervezetük sikeressége szempontjából fontos kulcsembereket, ugyanakkor tudatosan nem fordítanak elegendő figyelmet a tudásuk megőrzésére, anélkül engedik őket nyugdíjba, hogy a tudásukat ne hagynák elveszni a saját szervezetük számára. A tanulmány legfontosabb gyakorlati hasznát abban látjuk, hogy amennyiben sikerül a problémát feltárni, és az esetleges best practice -eket felkutatni, mellyek segítségével a vállalatok tudatosan fel tudnak készülni a tervezhető munkaerőmozgásból származó tacit tudás vesztés megakadályozására, akkor az olyan tipusú munkaerőmozgások, mint a szülési szabadság, a külföldi anya- vagy leányvállalatnál töltött idő során a vállalatok időt és pénzt spórolhatnak meg a tacit tudás konzerválásával. Felhasznált irodalom: Bacsur K, dr. Boda Gy. (2010): Személyügyi kontrolling. Boda és Partners Kft. Budapest Bencsik A. (2009): A tudásmenedzsment emberi oldala Z-Press Kiadó Kft. Miskolc Carlsen S. Paulsen T. (1999) Categorization of Knowledge Tools, Sintef Industrial Management, Trondheim, Norway. KUNNE Technical report 4,. 0Knowledge%20Tools_N0399_S%20Carlsen%20og%20Paulsen.pdf Letöltés dátuma: Dalkir, K,. (2005) Knowledge Management in theory and practice, Elsevier/ Butterworth-Heinemann, Amsterdam Dewey, J (1993): Demokratie und Erziehung. Beltz. Basel, Weinheim Fischer, P. (2007): Berufserfahrung älterer Führungskräfte als Ressource. DUV. Wiesbaden Horvath,J.A. (1999): Working with tacit knowledge. Letöltés dátuma: Järvinen P. (2001), On research methods,, Tampere. Opinpajan kirja Neuweg, G. H. (2006): Das Schweigen der Könner. Strukturen und Grenzen des Erfahrungswissens Trauner Verlag, Linz Nystrom, P.C. and Starbuck, W.H. (1984), To avoid organizational crises, unlearn' Organizational Dynamics, Vol. 12 No. 4, pp

216 Polanyi, M., (1983), "The Tacit Dimension", Doubleday & Company, Inc., United States of America. Probst, Gilbert; Raub, Steffen; Romhardt, Kai (1999): Wissen managen. Wie Unternehmen ihre wertvollste Ressource optimal nutzen. Frankfurt am Main, Wiesbaden. 3. Aufl.. Reinmann- Rothmeier, G. (2001): Wissen managen. Das Münchener Modell. LMU - München. (Forschungsbericht der LMU - München, 131). Sevsay-Tegethoff, Neşe ( 2007): Bildung und anderes Wissen zur neuen Rolle von Erfahrungswissen in der beruflichen Bildung, VS-Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden. Siebert, H. (2007): Vernetztes Lernen. Systemisch- konstruktivistische Methoden der Bildungsarbeit. Augsburg: Ziel (Grundlagen der Weiterbildung). Willke, H. (1998). Systematisches Wissensmanagement. Stuttgart Wiater, W. (2007): Wissensmanagement. Eine Einführung für Pädagogen Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden Wiig, Karl M. (1994): Knowledge Management Foundations: Thinking About Thinking How People and Organizations Represent, Create and Use Knowledge. Schema Press, Arlington

217 KASZÁS NIKOLETTA (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): A balatoni szálláshelyek kerékpáros szemmel Abstract A sport állandó útitársam volt életem során, ezen belül pedig a kerékpározás már gyermekkorom óta a mindennapjaim szerves részét képezi. Kutatásom témája azért időszerű, mert a Balaton, mint turisztikai desztináció már nem elégíti ki maradéktalanul a kereslet igényeit, a kínálata elsősorban az aktív turizmus területén nem elég komplex és ez gátolja a versenyben való helytállását. [Itthon.hu, 2005] A kerékpáros turizmus azonban számtalan, még kihasználatlan lehetőséget rejt magában. Kiindulási feltételezésem szerint a Balatoni Bringakörút menti települések szálláshelyei minőség és marketingkommunikáció tekintetében nem alkotnak egységes képet. Ezek alapján megvizsgáltam a kerékpárút menti szolgáltatók kínálatát, s tanulmányoztam, mennyire fűzhetőek egy láncra a kínálatuk, továbbá az alkalmazott marketingeszközeik szempontjából. Tanulmányom kitért a kínálati oldal szolgáltatásbeli hiányosságaira, továbbá a szemléletváltás szükségszerűségére is. Úgy látom, e tényezőknek kell elsőként teljesülni ahhoz, hogy az egyes szolgáltatók kerékpáros baráttá váljanak, s idővel csatlakozzanak egy kerékpáros minőségbiztosítási rendszerhez. 1. A sportturizmus irodalmi áttekintése Noha hazánkban a sportturizmusnak még nincs kidolgozott szakirodalma, szeretnék kiemelni néhány olyan fellelhető gondolatot, amelyek a tanulmányomat is megalapozták. Aktív sportturizmus: olyan turisztikai tevékenység, ahol a résztvevő utazása során sportolási tevékenységet végez, mely után idegenforgalmi szolgáltatásokat vesz igénybe. [Bánhidi, 2006:7] Bánhidi aktív turizmusról szóló fogalom meghatározásából két elemet emelnék ki, mégpedig azt, hogy a résztvevők sportolási tevékenységet végeznek, s ehhez köthetően szolgáltatásokat vesznek igénybe. Tulajdonképpen a kutatásom is e témára épül, hiszen a kerékpáros turizmus kínálati oldalát vizsgáltam. Tevékenységéből kifolyólag az átlagos turistánál többet költ, ugyanakkor igényessége mellett az alacsonyabb komfortokozatú szolgáltatással is beéri, mert nem a kényelem a fő motivációja. [Bokor Judit, 2001:3] Bokor Judit elemzését azért emeltem ki, mert ő is megfogalmazta azt a tényt, hogy a sportturisták az alacsonyabb komfortfokozatú szolgáltatásokat keresik. Esetemben ez a megállapítás határozta meg a vizsgálati populáció kiválasztásának metodikáját. Sportturisztikai helyszínnek nevezzük azokat a természeti színtereket, létesítményeket, ahol a turista átéli a sporteseményt. Ezen helyszínek milyensége, állapota, felszereltsége jelenti a sportturizmus infrastruktúráját. [Bánhidi Miklós, 2006:14] Szintén Bánhidi Miklós fogalmazta meg azt, hogy mi is a sportturisztikai helyszín, s hogy tulajdonképpen ennek állapota jelenti a sportturizmus infrastruktúráját. Kutatásom során kitérek a szálláshelyek által képviselt infrastruktúrára

218 2. A kerékpáros turizmus kereslete és kínálata A kerékpáros keresletet, s a potenciális célcsoportokat vizsgálva egyértelmű, hogy a biciklis társadalom alapvető motivációja a rekreáció, a kikapcsolódás, illetve a sport és a kaland. Az életkort tekintve azt mondhatjuk, hogy a kerékpározás kortalan, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet kerékpáros turizmusával foglalkozó tanulmányok a kisgyermekes családokat épp úgy megnevezik célcsoportként, mint az idős korosztályt. Az életstílusra nézve viszont egységes képet mutat a kereslet, mindannyiuk egészségtudatos, tisztelik és szeretik a természetet. Ugyanakkor, ha a kerékpáros keresletet elemezzük, tudnunk kell, hogy a kerékpáros turistáknak az üdülőturistáktól eltérő igényeik vannak. Így például a szállás terén előnyben részesítik azon szálláshelyeket, ahol lehetőséget kapnak az egyéjszakás tartózkodásra, ruhaszárításra, esetleg a kerékpárok biztonságos tárolására. A tájjal kapcsolatos igényeik a változatos tájkép, a csekély forgalom és a természet közelsége. A kerékpáros turizmus esetében a termék sosem lehet pontszerű, azaz egy helyben lévő, hiszen a kerékpáros turista számára maga az út is élményként jelentkezik. Abból kiindulva tehát, hogy a kerékpáros turizmus produktuma térbeli, az alábbi területekre fokozott figyelmet kell fordítani: Hardware Útinfrastruktúra (kerékpárutak, kerékpározható közutak, egyéb utak) Orientációs táblázás Információs táblázás Pihenőhelyek Software: Kerékpáros turisztikai szolgáltatásfejlesztés (kerékpáros barát szolgáltatók hálózata) Vonzerőfejlesztés (kerékpáros barát élménypontok) Promóció (nyomtatott, elektronikus, PR, események) Ajánlatok Fenntartó működtető hálózatok [Kerékpáros Magyarország Szövetség Turisztikai Munkacsoportja, 2008] A kerékpárutak esetében elmondható, hogy általános feltétel az út megfelelő borítása és karbantartása, a karbantartott jelzőtáblák megléte. Fontos, hogy a kijelölt kerékpárúton ne legyen más forgalom, vagy legalábbis nagyon kicsi, s a kereszteződéseknél ez esetben legyenek világos jelzések az elsőbbségre vonatkozóan. Annak érdekében, hogy az egyszerű "kerékpárút rendszer"-nél eladhatóbb termék jöjjön létre tematikus kerékpárutak koncepcióját alakította ki illetve vezette be a gyakorlatba egyre több térség. E rendszerek lényege, hogy egy egyedi, figyelemfelkeltő tematika köré szervezi nem csak az utak nyomvonal-vezetését, hanem a turisztikai termék egyéb elemeit, mint szolgáltatások, imázs, stb. [Salamin, 2008] Láthatjuk, hogy a kerékpáros turizmus kínálata, csakúgy, mint a turizmus legtöbb típusának kínálata több elemből kell, hogy felépüljön. Az út minőségétől kezdve az információs táblákon és pihenőhelyeken át a szervizpontokon keresztül egészen a szállás és étkezés problémájáig kell, hogy kielégítsük a kerékpáros turisták igényeit. A turisták huszonegyedik századi elvárásaikról Puczkó és Rátz írtak 2000-ben megjelent könyvükben. Itt kell megemlítenünk a termék dimenzióit, melyek létezéséről Lengyel írt részletesen 1994-ben. Elemei következők: lényegi termék (legfőbb haszon, amit a termék képes nyújtani), kézzelfogható termék (a legfőbb haszon fizikailag tárgyiasult formája) és a kibővített termék

219 (különböző minőségi jellemzőkkel kiegészített megjelenés). A mi esetünkben ez a hármas tagozódás a következőképp épül fel: Kerékpáros szervizek Szállás Étkezési lehetőség Kerékpáros kölcsönzők Szórakozás Egyéb vonzerők A Balatoni Bringakörút és annak aszfaltcsíkja A kerékpározás élménye 1. ábra: A termék dimenziói a kerékpáros turizmus piacán Forrás: saját ábra Lengyel, 1994 alapján 3. A kutatás módszertana Kutatásom tárgyát a Balatoni Bringakörút menti települések szálláshelyei, valamint azok szolgáltatásai adják. A populációt a parthoz és a kerékpárúthoz való közelség, továbbá a szálláshely típusa alapján szűkítettem, így elsősorban a legfeljebb háromcsillagos szállodákra, a kempingekre, az üdülőházakra, a panziókra és a magánszálláshelyekre koncentráltam. Végül 1018 szálláshelyet kerestem meg, s 101 kérdőív volt értékelhető. A kérdőívem idődimenzióját tekintve keresztmetszeti vizsgálatnak minősül; a lekérdezés március 1. és május 31. között zajlott. A vizsgálatok elméleti megközelítései kapcsán Babbie [2001] elméleteit vettem alapul. A kérdőív feldolgozásához a Microsoft Excel 2003-as verzióját, továbbá az SPSS 16.0-ás verzióját használtam fel. Ez utóbbi statisztikai szoftver a klaszterelemzésben volt segítségemre. A klaszterelemzés tulajdonképpen egy dimenziócsökkentő eljárás. A megfigyelési egységekhez rendelt változók jelentik azokat az eredeti dimenziókat, amelyek mentén a megfigyelteket csoportosítani kívánjuk olyan módon, hogy az egyes csoportba tartozók minden változó mentén közel legyenek egymáshoz, és mindegyik más csoporttól, klasztertől távol essenek. [Székelyi-Barna, 2008]. Az általam vizsgált megfigyelési egységeket, szálláshelyeket kétféle változó mentén kívántam csoportosítani az úgynevezett K-means módszerrel. Az egyik ilyen változó a Bett&Bike minőségbiztosítási rendszer volt, a másik megközelítésben pedig a szálláshelyek által használt marketingkommunikációs eszközöket vizsgáltam. A dimenziócsökkentést mindkét esetben sikerült elvégeznem. 4. A kutatási eredmények Kérdőívem első kérdései a kerékpáros minőségbiztosításra vonatkoztak. Noha a 101 szálláshelyből csupán 1 rendelkezett minőségbiztosítással, annak rövid ismertetése után a válaszadók 61%-a legalább elég hasznosnak ítélte meg a minőségbiztosító rendszerhez való csatlakozást

220 2. ábra: A minőségbiztosítási rendszerhez való csatlakozás hasznossága Forrás: saját kutatás A 3. ábra bal oldalán láthatjuk a minőségbiztosítás alap és kiegészítő kritériumait, illetve azt, hogy a szálláshelyek hány százaléka felel meg az adott ismérvnek. Legjelentősebb érték a menetrendek megtekintésének lehetősége, ami az internet segítségével ma már könnyen elérhető. Magas százalékban eleget tesznek a szálláshelyek az információadás a legközelebbi kerékpárüzletről követelménynek is, ami a további termékkapcsolások, és együttműködések szempontjából rendkívül hasznos lehet. 3. ábra: A minőségbiztosítási kritériumok teljesülési aránya Forrás: saját kutatás Ugyanezen kérdésnél érdemes megvizsgálni azt is, hány szálláshely tesz eleget minden kritériumnak. Nagy meglepetésre 5 olyan szállásadó is volt, aki a 12 alapfeltételt teljesíteni tudta, s további 13-nak csupán 1-1 ismérv hiányzott. A klaszterelemzés első megközelítése tehát a Bett ß Bike minőségbiztosítási rendszer elemeinek való megfelelés alapján történt. Ezen elemzést követően három csoportot tudtam

221 képezni a szálláshelyekből. A vizsgálatba bevont változók attribútumai szignifikánsak lettek, s a klaszterközepek közti távolságok is jelentősnek mondhatóak. A szálláshelyeket tehát sikerült három olyan csoportba sorolnom, ahol az egyes klasztereken belüli tagok homogének, míg a csoportok egymáshoz képest heterogénnek nevezhetők. 1. táblázat: A minőségbiztosítási rendszer követelményeinek teljesülési aránya az egyes klasztereken belül Adottságokra építők Felkészültek Szolgáltatásokra építők Egy éjszakás vendégfogadás 88,64% 76,47% 90,91% Zárható tároló 68,18% 73,53% 63,64% Ruhaszárítási lehetőség 61,36% 91,18% 68,18% Reggeli biztosítása 50,00% 47,06% 59,09% Főzési lehetőség 63,64% 79,41% 81,82% Helyi térképek, útleírások 52,27% 58,82% 63,64% Menetrend megtekintés 93,18% 97,06% 90,91% Szerszámok biztosítása 70,45% 64,71% 50,00% Információ kerékpáros üzletekről 90,91% 88,24% 86,36% Kidolgozott túrák ajánlása 38,64% 52,94% 40,91% Kerékpárkölcsönző a szállásnál 54,55% 52,94% 63,64% Információ orvosi ügyeletről 86,36% 79,41% 81,82% Forrás: saját kutatás Adottságokra építők (44 szálláshely): tagjai lényegében az egyébként is meglévő információikra, s ismereteikre építenek, vagyis nem tesznek különösebb erőfeszítéseket azért, hogy kerékpáros vendégeket láthassanak vendégül. Ugyanakkor e csoport tagjainak több mint 70%-a tud biztosítani egyszerű szerszámokat a kerékpárok szereléséhez, karbantartásához; illetve információval tudnak szolgálni a legközelebbi kerékpáros üzletekről, s az orvosi ügyelet rendjéről. Felkészültek (34 szálláshely): rendelkeznek olyan szolgáltatásokkal, amelyek egy kerékpáros turista számára meghatározóak lehetnek az utazása során. Ennek megfelelően 91%-uk tud szárítási lehetőséget biztosítani a ruhák számára, zárható tárolóval rendelkeznek, ahol a kerékpárokat biztonságosan lehet tárolni, illetve többségük kidolgozott, egynapos túrákat is ajánl a kerékpározóknak. Szolgáltatásokra építők (22 szálláshely): akik meglévő szolgáltatásaik alapján alkalmasak lehetnek a kerékpáros túrázók fogadására. Legkiemelkedőbb érték ezen oszlopban az egyéjszakás vendégek fogadása, amelynek fontosságára a korábbiakban már többször utaltam. Ki kell emelni a főzési lehetőség biztosítását is, mely a másik két klaszterhez képest e rétegnél a legjellemzőbb, csak úgy, mint a kerékpáros térképek és túraleírások jelenléte a szálláshelyen. A továbbiakban a szálláshelyek ismérveit vizsgáltam, elsőként a marketingkommunikációs eszközeiket. A 4. ábrán látható, hogy 99 szálláshely használja ki az Internet és 69 a saját honlap adta lehetőségeket; elgondolkodtató viszont, hogy csupán 6-an említették a minőségbiztosítást

222 4. ábra: A szálláshelyek által használt marketingkommunikációs eszközök Forrás: saját kutatás Kíváncsi voltam arra is, hogy a szálláshelyek mit gondolnak a Balatoni Bringakörút jelenleg alkalmazott marketingkommunikációs eszközeiről. Az 5. ábrán látható, a legmagasabb átlagos értéket a térképek kapták, az ötös skálán átlagosan 3,33-as értéket. Ez az eredmény várható volt, hiszen a kerékpáros térképek fejlődése egy rendkívül hosszú fejlődésen ment keresztül, melynek köszönhetően ma több, remek térkép áll a kerékpáros turisták rendelkezésére mind a Balaton partján, mind az ország többi részén. Átlagosan 3,0 feletti értékeket kapott a kerékpáros honlaprendszer, az információs táblák, a prospektusok, a kézi- és útikönyvek, valamint a kerékpáros rendezvények is. A legalacsonyabb átlagos értéket mégis a képeslapok kapták (1,97), ennek oka a mai digitalizált fényképek és a bárhol elérhető Internet-hozzáférés lehet, hiszen egy fotó többet jelenthet a nyaralók, s az otthon maradók szemében is, mint az állandó témájú képeslapok. 5. ábra: Mennyire működnek hatékonyan a Balatoni Bringakörút marketingkommunikációs eszközei? Forrás: saját kutatás E tekintetben is elvégeztem a klaszterelemzést, amely a felhasznált marketingkommunikációs eszközök alapján történt, s eredményeként három csoportot tudtam képezni a szálláshelyekből. A klaszterelemzés alapvető célja, hogy a megfigyelt egységeket

223 viszonylag homogén csoportokba rendezze, az elemzésbe bevont változók alapján. A folyamat akkor sikeres, ha az egységek hasonlítanak a csoporttársaikhoz, azonban eltérnek a más csoportba tartozó elemektől [Sajtos-Mitev, 2007] Az általam végzett vizsgálat megfelel az elemzés szabályainak, a szálláshelyeket tehát sikerült három csoportba sorolnom az alapján, hogy milyen marketingkommunikációs eszközöket használnak. Az egyes klasztereken belüli tagok homogének, míg a csoportok egymáshoz képest heterogénnek nevezhetők. Tradicionálisak (52 szálláshely): a csoport tagjai a hagyományos marketingkommunikációs eszközöket részesítik előnyben, így például előszeretettel alkalmazzák a prospektusokat és a települési kiadványokat munkájuk során. Újítók (28 szálláshely): akik előnyben részesítik a kerékpáros táblákat, rendezvényeket, illetve igyekeznek kihasználni az Internet és a saját honlap adta lehetőségeket is. Élen járók (21 szálláshely): akik a marketing eszközök széles skáláját használják. E csoport képviselői erőteljes marketingtevékenységet folytatnak, a másik két csoporthoz képest ők alkalmazzák legnagyobb számban az említett marketing eszközöket. E klaszterképzést érdemes megvizsgálni annak fényében is, hogy mit gondolnak a Balatoni Bringakörút alkalmazott marketingkommunikációs eszközeiről? Ezt a hatékonyságot a válaszadók ötfokozatú skálán értékelték. 2. táblázat: A Balatoni Bringakörút marketingkommunikációs eszközeinek hatékonysága a klaszterelemzés függvényében Tradicionálisak Újítók Élen járók Prospektus 2,77 2,46 2,91 Kézi és útikönyvek 2,63 2,73 2,61 Térkép 2,84 2,73 3,22 Információs táblák 2,67 2,88 3,00 Képeslapok 1,71 1,69 1,74 Kerékpáros honlap-rendszer 2,90 3,07 2,65 Minőségbiztosítási rendszer 1,92 2,34 1,91 Rendezvények 2,63 2,92 2,30 Vásárok 2,34 2,38 2,87 Forrás: saját kutatás A tradicionális szolgáltatók a kerékpáros honlap-rendszer után a prospektusok és a térképek hatékonyságát értékelték a leginkább, ami összhangban van az általuk is alkalmazott marketingeszközökkel. Az újítók preferálják és hasznosnak ítélik a kerékpáros honlaprendszer működését, potenciált látnak a kerékpáros rendezvényeken való megjelenésben, valamint az információs táblák reklám lehetőségeit is figyelembe veszik. Az élen járók esetén két kivétellel minden eszköz összátlag feletti értéket kapott. Kivételt képeznek a képeslapok, illetve a minőségbiztosítási rendszer. Ez utóbbi adat azért elgondolkodtató, mert a legtöbb kerékpáros minőségbiztosítási rendszer (így a Happy Bike, a Bett ß Bike, valamint a Pannon Pedál is) összehangolt megjelenést biztosít különböző kiadványokban. Ezek tekintetében különös, hogy e rendszer jelentőségét nem tartják fontosnak olyan szálláshelyek, akik egyébként kiemelten kezelik a marketing területét

224 5. Következtetések A téma alapos tanulmányozását követően belátom, hogy nem minden, általam valósnak vélt elképzelés igazolódott, de a hipotézisemet így is elfogadom. Az alkalmazott elsődleges statisztikai módszerek, illetve a klaszterelemzés bebizonyította, hogy a kínálat sem a szolgáltatások, sem az alkalmazott marketing technikák tekintetében nem egységes. Meglátásom szerint a minőségbiztosítási rendszer egyes követelményeinek való megfelelés a legtöbb esetben azért nem teljesül, mert a szálláshelyek nincsenek megfelelően informálva a rendszer, valamint az azt irányító szervezet működéséről, így nem látják be a minőségbiztosítás hasznát sem. Ugyanakkor látható, hogy a felkészülteket néhány lépés választja csak el a jelzés megszerzésétől, de a szolgáltatásokra építők számára sem elérhetetlen ez a cél. Az adottságokra építők csoportja pedig olyan alapokkal rendelkezik a minőségbiztosításhoz, mely a másik két klaszter tagjai számára irigylésre méltó lehet. Véleményem szerint a marketingkommunikációs eszközök alkalmazása során kialakított klaszterek közül az újítók csoportja képes leginkább olyan irányba fejlődni, hogy a kerékpáros turisták igényeit, információéhségét a lehető legjobban kiszolgálja, mivel olyan eszközöket ragadnak meg, amelyekkel a túrázók közvetlenül is találkoznak egy-egy kirándulás alkalmával. Ugyanakkor természetesen az élen járók marketingtevékenysége is figyelemre méltó. Ők a lehetőségek széles tárházát kihasználva nem igazán képesek a szegmensnek megfelelő lehetőséget kiaknázni, talán még nem találták meg a megfelelő utat a kerékpáros turistákhoz. Kutatásom során világossá vált számomra, hogy a Balatoni Bringakörút jelenleg egy valóban kihasználatlan termékelem, ami azonban nem magyarázható egyértelműen a kereslet hiányával. Tanulmányom taglalása folyamán többször említést tettem a kínálati oldal hiányosságairól, ami alatt nem csupán a fizikai, vagy szolgáltatásbeli hiányosságokra gondolok, de a kerékpáros turistákról kialakult általános negatív képre, az egyéjszakás vendég problémájára és a kínálat szemléletváltozására is. Úgy látom, e tényezőknek kell elsőként teljesülni ahhoz, hogy az egyes szolgáltatók kerékpáros baráttá váljanak, a marketingkommunikációjukat ehhez (is) igazítsák, s idővel csatlakozzanak egy kerékpáros minőségbiztosítási rendszerhez. 6. Javaslatok Végül néhány javaslatot szeretnék megfogalmazni a szálláshelyi szolgáltatók részére, a turisztikai marketing mix 8 elemét felhasználva. 1. A terméket tekintve elsődleges feladat lenne a minőségbiztosítási rendszer elterjesztése, amely mintegy védjegy működne, s a kereslet számára is biztos pont lenne, jelezve, hogy az adott szálláshely kerékpáros barát szolgáltatásokat nyújt. A háttértelepülések bekapcsolásával pedig megnövelhető mind a tartózkodási idő, mind a költés összege. 2. Az árképzés kapcsán költségorientált árképzést javaslok annak érdekében, hogy az esetleges magas ár ne riassza el egy-egy újabb túrától a kerékpárosokat, hiszen akárhogy is nézzük, a kerékpározás a legtöbb esetben csupán egy hobbi. 3. Az elosztás szempontjából fontosnak tartom, hogy a szálláshelyek csatlakozzanak a kerékpáros egyesületekhez, hirdessék azok túráit, s legyenek partnereik a turisták elszállásolásában. 4. Véleményem szerint promóció szempontjából a minőségbiztosítás lehet a leghatékonyabb módszer a korábban már említett védjegy-funkció miatt. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne közösen kialakítani egy olyan kerékpáros honlap rendszert, amelyen feltűntethetők lennének a túrák, túraútvonalak, az egyesületek elérhetőségei, s a minőségbiztosítással rendelkező szolgáltatók

225 5. A kínálat oldalán mindenképp szükség lenne egyfajta szemléletváltásra, ami leginkább a piacorientált gondolkodást jelentené. A kerékpáros egyesületek ehhez könnyen hozzájárulhatnak, ha egy-egy médiaszemélyiséget megnyernek az ügyüknek. 6. Kerékpáros turisztikai csomagot csak úgy hozhatunk létre, ha a korábban már ismertetett kibővített termék elemeire támaszkodva a lehető legtöbb árukapcsolást építjük ki. 7. A kerékpáros programok azért lehetnek fontosak, mert közvetlen alkalmat teremtenek arra, hogy a kereslet és a kínálat találkozzon. 8. A kapcsolattartás tekintetében pedig kiemelten kell kezelni az önkormányzatokkal és a TDM szervezetekkel való együttműködést, s szükségesnek látom kialakítani egy olyan belső kommunikációt, melyben minden kerékpáros turizmusban érdekelt fél részt vehet. Felhasznált irodalom Babbie, E. [2001]: The practice of Social Research (A társadalomtudományi kutatás gyakorlata). Balassa Kiadó, Budapest. Bánhidi, M. [2006]: A sportturizmus alapjai alapfogalmak. Elektronikus tankönyv, győr-budapest. (letöltve: ) Bokor, J. [2001]: Termékfejlesztési lehetőségek a sportturizmusban a Szigetköz és az Írottkő Natúrpark példáján. Geográfus Doktoranduszok VII. Országos Konferenciája. ELTE, Budapest, október /bokorjudit.pdf (letöltve: ) Itthon.hu [2005]: Balaton Imázs balaton_imazs_magyar.html (letöltve: ) Lengyel, M. [1994]: A turizmus általános elmélete. KIT Kiadó, Budapest. Kerékpáros Magyarország Szövetség Turisztikai Munkacsoportja [2008]: A Balaton Régió Kerékpáros-turisztikai Stratégiája és a Bringakörút Projekt Előkészítő Dokumentuma. df (letöltve: ) Magyar Turizmus ZRT. [2007]: Tematikus szakmai háttéranyag Sportturizmus. A%2F%2Fitthon.hu%2Fszakmai-oldalak%2Fturisztikai-termekek%2Fsportpdf&rct=j&q=Tematikus%20szakmai%20h%C3%A1tt%C3%A9ranyag%20%E2%80 %93%20Sportturizmus&ei=E3ywTeegKYresgbd78TzCw&usg=AFQjCNGLaFuufo_ Nwb9D0zgRoEHs1oTUDA&sig2=8HlScUsaIGc_l_oD7dvBtg&cad=rja (letöltve: ) Puczkó, L. Rátz, T. [2000]: Az attrakciótól az élményig: a látogatómenedzsment módszerei. Geomédia Kiadó, Budapest. Sajtos, L. Mitev, A. [2007]: SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó, Budapest. Salamin, G. [2008]: A Kerékpár-turisztikai piac trendjei és sajátosságai. (letöltve: ) Székelyi, M. Barna, I. [2008]: Túlélőkészlet az SPSS-hez. (Többváltozós elemzési technikákról társadalomkutatók számára). Typotex Kiadó, Budapest

226 BRÁVÁCZ IBOLYA (Budapesti Gazdasági Főiskola): Hazai élelmiszerfogyasztói klaszterek a tudatosság tükrében 1. Bevezetés A rendszerváltással a magyar társadalom egyértelműen Európa felé vette az irányt. A szocialista hiánygazdaságot felváltotta a már szinte túl széles termékkínálattal rendelkező piacgazdaság, amelyben a magyar fogyasztók többsége értetlenül állt és áll a fogyasztói társadalom kihívásai előtt. Ezt bizonyítja, hogy teljesen megváltoztak vásárlási szokásaink az üzletválasztástól kezdve a vásárlás utáni reakciónkig. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a fogyasztói demokratizálódás növekedése egybeesik a piac globalizálódásával, ezért is egyre fontosabb a tudatosság megléte a vásárlásaink során. Egy szintén nagyon lényeges tényező, mely forradalmi változást hozott és még hoz fogyasztási szokásainkba: az információs technológia rohamos fejlődése. Az információk tömege és megszerzésük differenciált lehetőségei miatt, egyre nagyobb különbségek vannak és lesznek a fogyasztók között, sőt új fogyasztói csoportok alakultak ki. Fejlődésként értékelhető, hogy hazánkban is nő az ökológiai fogyasztóvédelem szerepe, aminek célja, hogy a fogyasztók értékrendjébe beépüljön a fenntartható fejlődést biztosító önkorlátozás. Az azonban még kérdés, hogy ennek a mértéke és minősége milyen szinten áll hazánkban és milyen irányba mutat ez a tendencia, a fejlettebb nyugati társadalmakhoz képest. A témát aktualitása, dinamikája és sokszínűsége miatt választottam kutatási területemmé. A kutatásom fő feladata a környezet- és egészségtudatos fogyasztói csoportok azonosítása, jellemzése, tendenciáik vizsgálata az élelmiszerfogyasztásban. Ezért a fogyasztói felelősség mértékének és területeinek körvonalazása érdekében egy többlépcsős adatfelvételt kezdtem már márciusában. Ezt követte júniusában egy országos felmérést, melynek részeredményeit szeretném ismertetni ebben a cikkben. 2. Anyag és módszer Az országos kérdőíves felmérést (primer kutatást) júniusában végeztük el közel 1300 fogyasztó megkérdezésével, melyből 1053 kérdőív lett kiértékelhető, és egyben ez a minta nagysága. Az alapsokaságból vett minta összeállításánál célom a reprezentativitás és a véletlenszerűség biztosítása volt. A kvótás mintavételi eljárással nem, korcsoport (18 év felettiek esetén) és lakhely típusa szerinti reprezentativitást próbáltam elérni. Az alapsokaságra vonatkozó adatok a KSH es népszámlálási adatbázisából származtak. Ehhez viszonyítottam a mintasokaság hasonló adatait. Az adatfelvételek sztenderd kérdőívvel, személyes interjúkkal, a megkérdezettek lakásán készültek A kérdéssorok megválaszolása kb percet vett igénybe, a személyes adatokkal együtt 31 kérdés szerepelt a strukturált kérdőíven. A kapott adatokat SPSS matematikai-statisztikai programmal elemeztem. Egy- és többváltozós elemzéseket végeztem el

227 A kiértékelés során a skála jellegű kérdéseknél átlagokat és százalékos arányokat egyaránt számítottam, illetve százalékos formában, kereszttáblázatok segítségével dolgoztam fel az adatokat. Az értékelés során leíró (minimum,maximum, átlag, szórás, megoszlás) statisztikai számításokat is végeztem. Szignifikancia-vizsgálataim során p=5% tévedési valószínűséget engedtem meg. A végső eredményeket faktoranalízissel illetve hierarchikus Ward-féle klaszteranalízissel készítettem, melyet K-MEAN nem-hierarchikus módszerrel is vizsgáltam. Végül az egészségtudatosságuk alapján a minta öt klaszterre volt osztható. 3. Eredmények és értékelésük 3.1. Az egészségmagatartás Az egészségmagatartás minden olyan viselkedés, amely hatással lehet az egészségünkre, amíg egészségesek vagyunk (BAUM, KRANTZ és GATCHEL,1997). Mások szerint (HARRIS és GUTEN, 1979) az egészségmagatartás minden olyan cselekvés, amelyet a személy azzal a céllal végez, hogy védje, elősegítse, vagy fenntartsa egészségét függetlenül az általa észlelt egészségi állapottól, és attól, hogy az adott viselkedés objektíven hatékony-e. Az egészségmagatartásnak két elkülönülő formáját írta le MATARAZZO (1984). - Az első a kockázati vagy egészségrizikó magatartás (patogén magatartás) : egészségtelen táplálkozás, dohányzás, túlzott alkohol fogyasztás, stb. - A másik az ún. preventív egészségmagatartás (immunogén viselkedés): aktív, tudatos cselekedetek tartoznak ide, mely kutatásom fő vonulata Az új fogyasztó megjelenése A fogyasztói magatartás átalakulóban van. A közeljövőben ezért a vállalatoknak fel kell készülniük a tudatos, jól informált és független döntéseket hozó fogyasztók nagyobb arányú megjelenésére. Lényegében erről ír LEWIS ES BRIDGER (2001), akik a The Soul of the New Consumer című könyvükben az új és a régi fogyasztó szokásairól értekeznek. 1. táblázat: A régi és az új fogyasztó magtartásának jellemzői Régi fogyasztó Új fogyasztó Kényelem Hitelesség Másokat követő Kezdeményező, innovátor Kevésbé aktív Aktív Alkalmazkodó Független Kevésbé informált Jól informált Forrás: Lewis és Bridger (2001) A régi fogyasztó számára a kényelem legfontosabb és ez nagyban kihat cselekedeteire, így a vásárlási szokásaira is. Vásárlásait inkább a követő pozíció jellemzi, nem jellemző rá a kezdeményezés, nem véleményvezető. Az újdonságok esetében, sem túl nyitott, inkább a

228 késői többséghez tartozik vásárlásaiban. Preferálja a megszokott, bevált termékeket, ritkán kockáztat új termék kipróbálásával. Tudatos fogyasztását gátolja, hogy kevésbé informált, így kevesebb hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra is. Az új fogyasztó ezzel szemben a bizalomra, a hitelességre épít, így tudatosan keresi a hiteles gyártókat, márkákat. Kezdeményező, kockázta vásárlásai során, mert jól informált, nyitott az újdonságok iránt is. Lewis és Bridger írásával egyidőben több helyen is publikálják egy új fogyasztói csoport megjelenését, melyet a szakirodalom LOHAS-nak nevez (Lifestyle of Health and Sustainability). A LOHAS mozaikszó olyan környezet- és egészségtudatos fogyasztókat illet, akik elvárjak, hogy a termékek előállítása fenntartható módon történjen, megvédve ezzel az egyének és a társadalom egészségét (TÖRŐCSIK, 2007). Törőcsik Máriától olvashatunk a fogyasztók értékváltási korszakairól, mely szerint a 90-es évek végétől jelent meg a LOHAS csoport, mellyel párhuzamosan a természetesség, az autentikusság keresése, a tapasztalatok, tradíciók felértékelődése zajlik napjainkban is. LOHAS korszak jellemzői Tapasztalat Kapcsolat Barátság Társadalmi felelősség Autentikusság Természetesség Forrás: Hazai becslések (TÖRŐCSIK, 2009) a LOHAS-szegmens méretét 20% körülire teszik, és folyamatosan növekvőnek ítélik. Fontosnak tartottam ennek az új fogyasztói csoportnak a rövid bemutatását, mert a kutatásom során kapott klaszeterelemzésemben szépen kimutatható, hogy hazánkban is egyértelműen jelen van már ez az új piaci célcsoport az élelmiszerek piacán is. További célom, ennek a gazdasági szempontból egyre fontosabb célcsoportnak a növekedését és igényeinek változását mérni. Ezt egy májusában kezdődő újabb kérdőíves megkérdezéssel vizsgálom részletesebben

229 3.3. A primer kutatás eredményei A kutatáshoz használt kérdőív 31 kérdést tartalmazott. Mivel a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a teljes tanulmány ismertetését, ezért csak néhány kiemelt kérdéskör feldolgozását mutatom be ebben a cikkben. (Az ábrák, táblázatok a saját szerkesztésűek.) A tájékozottság és a tudatosság az élelmiszerek vásárlásakor A kérdőíven szereplő kérdésekkel először a vásárlási szokásokra ezek eredményét hely hiánya miatt, nem részletezem- majd a fogyasztók tájékozottságára, egészségtudatosságára illetve környezettudatosságára kérdeztem. Honnan szerzi be információit az élelmiszerekről? kérdésre több válasz is megjelölhető volt. A kapott eredmény: Válaszok Újságokból/szóróanyagokból 57,9 Televíziós reklámokból 29,2 Üzletben/kereskedőtől 21,5 Csomagolásról 20,7 Ismerősöktől 20,2 Nem szoktam tájékozódni 14,2 Internetről 8,3 százalék Marketingkommunikációs szempontból még mindig nagyon fontos a szóróanyagok és televíziós reklámok megléte. Jónak tartom, hogy a kereskedők szerepe illetve az instore eszközök is még fontosak a fogyasztók tájékozódásában. Az internet felhasználásának növekvő tendenciáját és okait nem is kell részleteznem, de a kutatási eredményem is szépen mutatta, hogy míg az általános iskolai végzettségűek közül senki sem használta információszerzésre a világhálót, addig a felsőfokú végzettségűek 13%-a igen és gyakran. A nem szoktam tájékozódni választ jellemzően az általános iskolai végzettségűek 20,7%-a választotta illetve minden negyedik főiskolai/egyetemi hallgató, ez azért nem meglepő, mert az élelmiszervásárlásaikat jellemzően nem ők bonyolítják, hanem a szüleik. A nemek szerinti vizsgálat során megfigyelhető, hogy a nem tájékozódó férfiak száma (18,6%) majdnem kétszerese a nők számának. A nők fogékonyabbak a televíziós reklámokra (17,4%-uk jelölte) illetve az újsághirdetésekre (32,7%), a férfiak kicsit jobban figyelnek a csomagolásra ( 11,7%), mint a hölgyek (9,0%) és az interneten történő tájékozódást is gyakrabban alkalmazzák. Mennyire igaz Önre, élelmiszerek vásárlása esetén? Hét felsorolt jellemzőre egy öt fokozatú skálán jelölték meg a megkérdezettek, hogy mennyire igaz rájuk: 1-essel kellett jelölni, ha egyáltalán nem igaz a válaszadóra, 5-össel, ha teljes mértékben igaz rá a jellemző. A válaszok legfontosabb eredményeit tartalmazza a 2. táblázat

230 2. táblázat: Fogyasztói jellemzők átlaga, szórása és variancia értéke, nemek szerint és összesen Report neme férfi nő Total Mean Std. Deviation Variance Mean Std. Deviation Variance Mean Std. Deviation Variance márkahűség tájékozottság alaposság tudatosság megszokás takrékosság árérzékenys mértéke mértéke mértéke mértéke mértéke mértéke ég mértéke 3,15 3,16 3,73 3,91 3,85 3,81 3,73 1,245 1,101,954 1,000,922 1,036 1,033 1,551 1,212,911 1,000,850 1,073 1,066 3,03 3,50 3,84 3,97 3,80 4,10 3,95 1,241 1,030,963,953 1,097,968 1,054 1,540 1,060,928,909 1,204,937 1,111 3,08 3,34 3,79 3,94 3,82 3,96 3,84 1,244 1,078,960,976 1,017 1,011 1,049 1,547 1,162,922,953 1,033 1,022 1,101 Forrás: Saját kutatás Férfi-női viszonylatban nagy különbségek nem láthatóak. Ahol különbség mutatkozik. a nők takarékosabbak, árérzékenyebbek és kicsit tájékozottabbak, mint a férfiak az élelmiszerek beszerzése területén. A 3. táblázatból kiolvasható, hogy a budapesti lakosok az országos átlagnál (3.94) tudatosabbak 4,11-es átlagértékkel a válaszadók saját véleménye szerint. A többi település típus között nincs számottevő különbség ezen a téren. 3. táblázat: A tudatosság mértékének és a lakóhely típusának kapcsolta (Átlag, elemszám, szórás) Report tudatosság mértéke lakóhelye Budapest megyeszékhely egyéb város község Total Forrás: Saját kutatás Mean N Std. Deviation 4,11 187,870 3, ,011 3, ,022 3,88 337,954 3, ,976 Egy másik aspektusból, az iskolázottság szempontjából azonban még érdekesebb adatok derültek ki a tudatos élelmiszervásárlással kapcsolatban. Az iskolai végzettség növekedésével nő a tudatosság szerepe is az élelmiszerek megválasztásakor. A középiskolát végzettek és a felsőfokú végzettségüket még megszerző fiatalok (azonos korúak) tudatosságának az átlaga - érthető módon - megegyezik (3,96). Úgy tűnik, hogy a főiskolákon, egyetemeken szerzett tudás ezután megnöveli a tudatosságunk mértékét (is) a fogyasztásukban. A tájékozottság átlagai lényegesen alacsonyabbak lettek, de követik a tudatosságnál megfigyelhető tendenciát, miszerint minél képzettebb valaki, annál tájékozottabb. Az általános iskolát végzettek esetében az átlag 3, 05, míg a felsőfokú végzettségűeknél ez az érték 3,56 lett A klaszteranalízis eredménye Röviden szeretném ismertetni az általam kapott élelmiszer fogyasztói csoportokat, melyeket először faktoranalízissal azonosítottam, majd klaszetranalízissel elemeztem

231 A következő fogyasztói csoportok születtek az egészségtudatosságuk alapján: 1. Tudatos többség (34,2%) A többséget itt a nők alkotják, közép (36%)- illetve felsőfokú (41%) végzettséggel. A klaszter egynegyede budapesti és a fele városi lakos. A legmagasabb átlagéletkor jellemzi: 50,2 év (17 év szórással), a nyugdíjasok aránya is itt a legmagasabb (35,5%), a diákok nem jellemzőek a csoportban. 2-3 fős háztartások a legjellemzőbbek, a jövedelem átlagos, leginkább ezerft közötti. Az országos átlaghoz hasonlóan közel 85%-uk szuper- és hipermarketekben vásárolnak, ezt magyarázza a csoport árérzékenysége. Tájékozottnak mondják magukat és a csoport fele csak néha vesz egészséges élelmiszert, ha az ára elfogadható. Ebben a csoportban szerepel legnagyobb arányban a folyamatos egészségügyi probléma, ez a magasabb kornak tudható be. A magyar termékekkel ez a klaszter a legelégedettebb (bár drágának találja) és a gazdasági válság hatására ők változtatnak legnagyobb arányban az élelmiszervásárlásaikon (55,3%-uk). 2. Elkötelezetten tudatos (18,4%) Nagyobb részt nők, itt a legjellemzőbb a felsőfokú végzettség (44%-uk). Magas arányban vannak a budapesti lakosok és jellemzően nagyvárosi a csoport (a községben élők aránya itt a legalacsonyabb). Az átlagéletkor 46 év (16 év szórással). Általában 2-3 fős háztartásban élnek és jellemzően maximum egy kiskorúval. Leginkább alkalmazottak, de a legtöbb vállalkozó ebben a csoportban van, ebből adódóan a legmagasabb átlagjövedelemmel rendelkeznek. Jellemzően ők költenek a legtöbbet az élelmiszerre havonta. Legnagyobb arányban ők vásárolnak piacokon és kisboltokban, és a magyar átlagnál kevesebben a szuper-és hipermarketekben. Az üzletválasztás okánál kimagaslóan itt a legfontosabb a minőség, míg az ár a háttérbe szorul. A legegészségtudatosabb vásárlók, a 30,9 %-uk mindig egészséges élelmiszert vásárol, míg az országos átlag 18,9%! A legegészségesebbek az elfogyasztott tápanyagok és folyadék szempontjából is! Rájuk a legjellemzőbb, hogy étrendet változtattak/változtatnak az egészségük megőrzése miatt. Egészségügyi problémájuk is folyamatosan csak 1%-uknak van. Saját bevallásuk szerint nagyon egészséges csoport! A hazai termékeket preferálják és jónak ítélik a megadott szempontok alapján. A gazdasági válság a csoport közel felét (47,4%) érinti, ezért változtat az élelmiszervásárlásain. A hazai és külföldi publikációkkal összevetve, leginkább ez a fogyasztói csoport felel meg a korábban ismertetett LOHAS csoportnak. Célom a következő megkérdezés alkalmával ezt a fogyasztói réteget jobban megismerni, attitűdjeiket feltárni. 3. Takarékos háziasszony (14,0%) Ebben a csoportban a legmagasabb az aránya a hölgyeknek (60,1%). Leginkább középfokú végzettségűek, itt van legkisebb arányban budapesti lakos és a legnagyobb arányban szerepelnek a községben élők. A leginkább alkalmazottak (43%) és közepes jövedelemmel rendelkeznek. Itt találhatóak a legnagyobb háztartások: jellemzően 4-5 fős, de sok a 6-7 fős háztartás is. Ezzel magyarázható, hogy a legárérzékenyebb csoport az élelmiszervásárlásaiban

232 Az átlagosnál egészségtelenebb arányban fogyasztja az élelmiszereket és csak néha változtatnak/változtattak étkezési szokásaikon az egészségük megőrzése érdekében. Hazai termékeket kevésbé preferálja, közepesnek ítéli és csak akkor veszi, ha az ára alacsonyabb. Vásárlásaikat tudatosan szervezik, a legfontosabb az ár, jellemzően listával vásárolnak, a megszokott termékeket veszik, az átlagnál hűségesebbek a márkaválasztásban. 4. Fiatalosan eklektikus (21,7%) Az eklektikus elnevezés arra utal, hogy kevés önálló elemet tartalmaznak döntéseik, a stílusokat, szokásokat vegyesen alkalmazzák, kissé következetlenek. Ebben a csoportban vannak legmagasabb arányban a férfiak (62,4%). Jellemzően középfokú végzettségűek illetve felsőfokú végzettségük folyamatba van (21,1%). A klaszter fele vidéki városban él, míg egyharmaduk községben. A csoportban leginkább diákok és alkalmazottak vannak. A diákok száma miatt itt találhatók a legnagyobb arányban az alacsony jövedelemmel rendelkezők (18,4%-uk) és az átlagéletkor itt a legalacsonyabb: 36,8 év. A szinglik ebben a klaszterben vannak leginkább (21,4%-uk) és a 2-3 fős háztartás a jellemző. Talán a szinglik és a diákok miatt, de itt a legjellemzőbb a kisboltban való vásárlás míg a piacokat ők szinte kerülik. Az üzletválasztás szempontjából legkevésbé fontos az ár, a minőség sem fontos igazán számukra. Minden negyedik tagja a csoportnak naponta vásárol élelmiszert és hetente legkevésbé. Egészséget védő élelmiszereket nem vásárolnak általában és ebben a csoportban nyilatkozták a legtöbben, hogy nem is tudják mit jelent az egészséges táplálkozás (4,8%). 86 %-uk ritkán vagy sosem változtatott még étkezésén egészsége megőrzése miatt. A legegészségesebb klaszeter, mert 90%-uknak soha vagy csak ritkán volt egészségügyi problémája a helytelen táplálkozás miatt saját bevallásuk szerint. Jellemzően nem érdekli, hogy a vásárolt termék honnan származik és itt vannak a legtöbben, akik kifejezetten a külföldi termékeket preferálják (3,9%-uk). A legkevésbé tájékozottak a hazai termékekkel, márkákkal kapcsolatban. 5. Passzívak (11,7%) Nagyobb részt férfiak (59%), a legalacsonyabb iskolai végzettségű klaszter, azért a többségük középfokú végzettségű (38,3%). Lakhely típus alapján nem jellemezhető a csoport, átlagos eloszlású. Nagy arányban található nyugdíjas (27,5%) a csoportban, de jellemző az alkalmazotti és vállalkozói státusz is. Az átlagéletkor 45 év, de a szórás igen magas 27 év. Minden negyedik tag egyedül él, a többség azonban 2-4 fős háztartásban. A jövedelmük az átlagosnál alacsonyabb, a leggyakoribb kategória az ezerft közötti. Jellemzően ez a fogyasztói csoport költ legkevesebbet élelmiszerre havonta, ez magyarázható a szinglik, a kis háztartások magas arányával, illetve az alacsony jövedelemmel. Vásárlási döntéseikben nagyon jellemző a passzivitás, az érdektelenség. Ezt bizonyítja, hogy az ár kivételével, szinte semmilyen más szempont nem igazán érdekli élelmiszervásárlásaikban. A legfeltűnőbb adat, hogy a minőség a válaszadóik 0,8%-ának fontos, ez rettenetesen alacsony arány. Minden harmadik klasztertag egyáltalán nem tájékozódik élelmiszervásárlásai során. Az egészség és környezettudatosság ezt a csoportot érdekli legkevésbé, közel 60%-uk nem is figyel erre. Étkezéseiken sem változtattak az egészségük megőrzése miatt. Úgy gondolják, hogy egészségügyi problémájuk sincs/volt a helytelen táplálkozásuk miatt soha (42%), néha kategória (45%)

233 A magyar termékeket, kizárólag csak jó áron vásárolják (40,2%-uk), illetve a termékek eredete iránt is nagy közönyt mutatnak, 42,6%-uk nem is figyel erre. A hazai termékeket az átlagosnál is rosszabbra értékelik. 4. Összefoglalás Bár cikkem megengedett terjedelme miatt, sok érdekes információt, kutatási eredményt nem tudtam közölni, azért röviden megállapítható, hogy a kaszteranalízissel jellemzett vásárlói csoportok közötti különbségek jól kimutathatók és jól körbehatárolhatók.. Az általam bemutatott klaszterek természetesen még további vizsgálatokon esnek túl, melyek eredményeivel még jobban, mélyebben megismerhetővé válnak majd. Mind a szekunder, mind a primer kutatás bizonyítja, hogy az élelmiszer fogyasztási szokásaink átalakultak. Hazánkban is megjelent a fogyasztását tudatosan szabályozó vásárlói csoport, akiknél a bizalom, a fenntarthatóság, az egészség és a környezet védelme egyre fontosabb (LOHAS csoport). A primer kutatásom során statisztikailag kimutatható volt az általam kapott 5 klaszter közötti különbség az egészségtudatos vásárlásuk alapján. Míg hazánkban az élelmiszer vásárlók 18,4%-a elkötelezetten tudatos (fejlett országokban 30% körüli az arányuk) addig a passzív, legkevésbé egészségtudatos vásárlók aránya 11,7%. A lakosság egyharmadánál a tudatos élelmiszervásárlás már megjelent, de a vásárlóereje még alacsony, az átlagjövedelem a drágább, egészségvédő élelmiszerekre nem elegendő. Várható, hogy a gazdasági válságból kifelé jövő társadalmunkban az egészségtudatosság szerepe megnő az életünk minden területén, csak ennek időtartama, üteme, mértéke egyáltalán nem mindegy. További célom a klaszterek változásának (fejlődésének) vizsgálata az egészségtudatosság szempontjából. Ennek érdekében májusában egy újabb kérdőíves megkérdezésbe kezdtünk, a kínálati oldal, a kiskereskedők véleményét szeretnénk felmérni. Érdekes eredmények várhatók, mert kiskereskedők beszerzéspolitikája mellett a saját egészségtudatosságukat is vizsgáljuk. Irodalomjegyzék 1. Bánáti, D. Szabó, E. Szabó, J. (2005): Élelmiszerbiztonsági felmérés az érzékeny fogyasztói csoportok körében, XLVII. Georgikon Napok, Keszthely, 2005.szeptember Bretschneider, R. (2004): A holnap fogyasztója mai szemmel, Hálózat VI.évf. 8. szám 3. Hofmeister- Tóth, Á. (2008): A fogyasztói magatartás alapjai, Aula Kiadó, Budapest 4. Hofmeister Tóth Á.-Simon J.-Sajtos L.(2003): Fogyasztói elégedettség, Aula Kiadó, Budapest 5. Kozák, Á. (2006): Az egészséges táplálkozás szerepe a magyar fogyasztók életmódjában, Foodapest kiállítás, Budapest, november Lehota J. (2004): Az élelmiszerfogyasztói magatartás hazai és nemzetközi trendjei Élelmiszer, táplálkozás és marketing, Kaposvári Egyetem, (I. évf. 1-2.) 7. Lewis D.-Bridger D. (2001): The Soul of the New Consumer, Nicholas Brealey Publishing, London

234 8. Malhotra N.K. (2005): Marketingkutatás, Akadémia Kiadó, Budapest 9. Sajtos L.- Mitev A. (2007): SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv, Alinea Kiadó, Budapest 10. Szakály, Z. et al. (2007): Fogyasztói attitűdök táplálkozási előnyökkel kapcsolatban, Tradíció és Innováció Konferencia, Gödöllő, december Szakály, Z. (2008): Trendek és Tendenciák a funkcionális élelmiszerek piacán: Mit vár el a hazai fogyasztó? Táplálkozásmarketing, Kaposvári Egyetem ( ) 12. Szakály, Z. - Berke, Sz. (2004): A táplálkozás, a minőség és a marketing kapcsolata élelmiszereknél, in: Berács, J. et al. (2004 szerk.): Marketing elmélet a gyakorlatban, KJK Kerszöv, Budapest, 13. Törőcsik, M (2007): Vásárlói magatartás. Ember az élmény és a feladat között. Akadémiai Kiadó, Budapest 14. Veres, Z.(2004): Marketingkutatási eredmények a fogyasztásszociológiában A Szociális identitás, az információ és a piac. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei Szeged: Jatepress 15. Veres Z- Hoffmann M-Kozák Á (2009): Bevezetés a piackutatásba, Akadémia Kiadó, Budapest

235 BOGA-POHL PATRÍCIA (Nyugat-magyarországi Egyetem) POSCH REGINA: A stressz okozta munkahelyi kiégés megelőzése a tudásalapú társadalomban Abstract A tanulmány a stressz kialakulását valamint kiégés szindrómát ismerteti illetve, hogy a tudásalapú társadalom résztvevői milyen szinten érintettek és milyen hatással van a tudásalapú megközelítés a szindróma kialakulása, megelőzése szempontjából. A bizonytalanság, a folyamatos nem hiteles információáradat, az elégedetlenség, az átszervezés előtti többletmunka, túlhajszoltság, stressz mind- mind tényezők, amelyek a kiégés szindróma kialakulásához vezethetnek. A kiégésből fakadó alkalmazotti stressz és a szorongás veszteséget termel a vállalkozás számára, ezért a vállalkozás vezetői számára ez a feladat igényli a tudásalapú megközelítést. Annak a ténynek tudatában, hogy az egyéni tudás kialakulását képességeink, adottságaink, tulajdonságaink határozzák meg, a szervezeti hatások is befolyásolhatják. A tanulmány külön fejezetben foglalkozik a szervezeti kultúra szerepével a tudásalapú társadalomban különös tekintettel a kiégés megelőzésére. Következtetések című fejezetben azokat a tanácsokat fogalmazza meg, melyek a stressz illetve kiégés megelőzéséhez szolgáltatnak információt valamint bekövetkezés esetén milyen lehetőségek vannak a munkatárs/alkalmazott életminőségének javítására. Keywords: stressz, kiégés, kockázat, tudásalapú társadalom 1. Bevezetés A tanulmány célja a következő volt: megismerni a burnout-szindróma (kiégés szindróma) előfordulását, megállapítani azt, hogy a tudásalapú társadalom résztvevői milyen szinten érintettek illetve, hogy milyen hatással van a tudásalapú megközelítés a szindróma kialakulása, megelőzése szempontjából. Az utóbbi években, hazánkban romlott az emberek érzelmi életének minősége. A társadalmi átalakulások a családi és az emberi kapcsolatok értékvesztésében csapódtak le, az apátiába süllyedt emberek erőtlenek az új értékek keresésére és felismerésére. A létbizonytalanság az egyre reménytelenebb túlélés megvalósítására korlátozza a pszichikai energiát. Az emberekben óriási az érzelmi vákuum, egyre gyakoribb a megoldhatatlan élethelyzetekkel való konfrontáció, a frusztráció. Kétségtelen, hogy ma már a stressz hozzá tartozik mindennapjainkhoz, a kérdés inkább az, hogy miként tudjuk kezelni. 2. Stressz, mint kockázati tényező Stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. A stressz a munkára vagy az egyént érő különböző impulzusokra adott negatív érzelmi reakció. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából folyamatos feszültség vagy tartós idegesség, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. Sok esemény okozhat stresszt. Néhány közülük nagyszámú embert érint ilyenek a háborúk, a nukleáris balesetek és a földrengések, vagy akár a felgyorsult életvitellel kapcsolatos

236 mindennapi események (például tömegközlekedés, munkavégzés). Más típusúak az egyén életének nagyobb fordulatai: költözés, állásváltoztatás, házasság, (komoly) betegség. A stresszt előidéző impulzusok a következőképpen kategorizálhatóak. Traumatikus események természeti katasztrófák, ember által okozott katasztrófák (háború), fizikai támadások. Befolyásolhatatlanság Ilyen egy személy halála, az elbocsátás és a súlyos betegség. Bejósolhatóság prognosztizálható stressz helyzet csökkenti a reakció súlyosságát, még ha azt az érintett személy nem is tudja befolyásolni. Próbatételek vizsgák, előadások, versenyek. Belső konfliktusok stresszorok lehetünk saját magunk is. Lelki egyensúlyunk megbomlása, mint stressz forrás mutatkozhat meg, főként a következőkben taglalt helyzetekben. Függetlenség vagy függőség abszolút függetlenség nem létezik, de van titkolt, vagy nem beismert, illetve jól álcázott függőség. Társas kapcsolat vagy magány párkapcsolati problémák, vagy épp a párkapcsolat hiánya miatt kialakuló belső feszültség. Együttműködés vagy versengés a közösségből való kitűnés vagy a közösségbe való beilleszkedés vágyának be nem teljesülése. Az impulzusok kifejezése vagy az etikai normák betartása Az elfojtott érzelmek, gondolatok, vágyak, okozta belső feszültségek. Stressz tipizálhatjuk hirtelen és tartós stresszre. Hirtelen előállt stresszhelyzetben a következőkben felsoroltakból legalább kettő egyszerre megfigyelhető általában. Ijedtségrémület, szomorúság-izgatottság, étvágytalanság-evéskényszer, immunaktivitás gyengülése, anyagcsere habitusának megváltozása. Krónikusan, huzamosabb ideig fennálló tartós stressz nyomán a következőket figyelhetjük meg. Konstans rossz közérzet, szorongás, pánik rohamok, ingerlékenység-depresszió, testsúly lényeges gyarapodása-csökkenése, betegségcsapda- csökken az ellenálló képesség, libidó csökkenése. A stressz emberi szervezetre gyakorolt hatása

237 A bizonytalanság, a folyamatos nem hiteles információáradat, a közhelyek, az elégedetlenség, az átszervezés előtti többletmunka, túlhajszoltság, stressz mind- mind tényezők, amelyek a kiégés szindróma kialakulásához vezethetnek. Kiégést siettető munkahelyi stresszorok Mennyiségi vagy minőségi túlterhelés a munkában. Mennyiségi vagy minőségi alulterhelés a munkában. Munkafeltételek nem biztosítják a munkavégzést feltételeit. Munkahelyi változások. Zaj Szerepkonfliktusok a munkahelyen Túl sok vagy túl kevés felelősség más dolgozókért. Karrierfejlődés: túlzott ütemű vagy túl lassú előléptetés. Jó munkahelyi kapcsolatok hiánya. Felettessel, beosztottal való kapcsolat. Vezetési stílusok. Ellenőrzési rendszerek. Alacsony fizetés, az állás bizonytalansága. Elidegenedés, és a normák hiánya. 3. Kiégés szindróma A kiégés szindróma története és fogalma A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. A tudományos kutatások éve foglalkoznak ezzel a jelenséggel, de már korábban is felismerték létét. Az első szociálpszichológiai vizsgálatok a 70-es évek elején készültek, pontosabban a nagy áttörés 1974-ben történt, amikor Herbert J. Freudenberger amerikai pszichológus leírta a kiégés szindrómát. Cristina Maslach Californiai pszichológus professzor az 1970-es évek végétől kezdett kutatni e témában ban Maslach, Jackson és Leiter átdolgozták és továbbfejlesztették az eredeti kérdőívet különböző munkaterületeknek megfelelően [14] MBI Human Services Survey: humán szolgáltatási szférában illetve az egészségügyben dolgozóknak (pl.: ápoló, lelkész, szociális munkás) MBI-Educators Survey: pedagógusok részére MBI-General Survey: humán szolgáltatási szférán kívül eső munkahelyeken dolgozóknak [15] A burn-out fogalmát a német származású Herbert J. Freudenberger vezette be. Freudenberger szavai alapján a kiégés kiüresedést jelent. A saját testi, szellemi tartalékok kimerülését. A szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. Freudenberger szavai alapján a kiégés kiüresedést jelent. A saját testi, szellemi tartalékok kimerülését. [7]

238 A kiégés szindróma okai A kiégés több mint egyszerű testi, érzelmi, és szellemi kimerülés, ez egy olyan állapot, amely stressz kíséretében lép fel. Ez egy olyan kóros állapot, amelyben legrosszabb esetben az érintett személy krónikus fáradtságot érez, az energia teljes szétszóródása következtében totális céltalanság jellemzi és a lelkesedés teljes hiányát tapasztalja.[14] A kiégés etiológiájában (kóroktanában) és patogenezisében (kórfejlődésében) nincs egységes vélemény. De alapvetően két csoportba sorolhatjuk ezeket a tényezőket: az egyén személyiségéből fakadóan a munka jellegéből adódóan A kiégés személyiségben rejlő okai: akiben erejét és lehetőségeit meghaladó vágy van az emberek segítésére, a mártír típusú személyiség, a maximalista, a túlzott tökéletességre törekvő ember, realitásokat figyelmen kívül hagyó realista, a változásokat nehezen tűrő, rugalmatlan személyiség, aki vágyakozik az elismerésre, de nem tudja mérni munkája sikerét. A kiégés külső okai a munka jellegéből adódnak: pozitív munkakörnyezet hiánya, rutin jellegű, egyhangú munkavégzés, túlmunka, nagyszámú betegellátás, költségvetési megszorítások, túlképzettség, előremenetel hiánya, alacsony bér, nehéz mindennapi megélhetés vagy az ellenkezője, kiemelkedően magas bér, rendkívül nagy felelősséggel és 24 órás rendelkezésre állással, kevés szabadidő, rendszertelen, kaotikus munkabeosztás.[17] A kiégés szindróma formái A kiégés szindrómának 5 különböző képe alakulhat ki: 1. Foglalkozási depresszió A munkához való viszony magatartás, a modor megváltozása 2. Személyes teljesítmény hiánya Annak az érzésnek a hiánya, hogy munkájával pozitívan befolyásolhatja az emberek életét és hasznossá válhat feladatkörében. 3. A problémák elkerülése Az egyén olyan munkastílust vesz fel a stressz következtében, hogy megpróbálja elkerülni a konfliktushelyzetet és nem tudomásul venni a fenyegető eseményeket. Ezt az állapotot is alacsony teljesítmény kíséri. 4. Érzelmi üresség Az egyén a munkája során annyira kimerül, hogy érzelmei ellaposodnak. 5. Személytelenné válás Az egyén depressziója miatt az emberekkel, munkatársakkal egyaránt személytelen lesz[17] A kiégéshez vezető folyamat fázisai A kiégés nem egy hirtelen fellépő állapot, hanem egy hosszabb lelki folyamat, amelynek jellegzetes fázisai vannak. Ezek felismerése fontos, mert időben beavatkozva még vissza lehet fordítani. A fázisok a következők: lelkesedés: magas érzelmi feszültség, felfokozott energikusság, lelkesedés a szakmáért, a rászorultakért való intenzív fáradozás, a magánélet és a munka túlzott összefonódása

239 stagnálás: a lelkesedés lanyhulása, rutinszerűen végzett munka, csökken a személy önmagával szembeni elvárása, csökken a teljesítőképesség, az elkötelezettség, a nyitottság frusztráció: az értelmetlenség érzése, kimerültség, ingerlékenység, visszahúzódás, ellenséges szándék feltételezése apátia: enerváltság, közöny, fásultság, teljesítménycsökkenés kiégettség : önpusztító tendenciák, munkaképtelenség. [10] Forrás: A kiégésből fakadó alkalmazotti stressz és a szorongás veszteséget termel a vállalkozás számára, ezért a vállalkozás vezetői számára ez a feladat igényli a tudásalapú megközelítést, melyet a következő fejezetben részletezünk. A kiégés tünetei: 1. Emocionális kimerültség: fáradtság, krónikus kimerültség, álmatlanság, megbetegedési hajlam 2. Deperszonalizáció: negatív, cinikus viszony a kollégákkal, bűntudat, visszahúzódás, hárító magatratás, munka redukálása 3. Csökkent teljesítőképesség: sikertelenség és tehetetlenség megélése, hiányzó elismerés, túlterheltség[7] 4. Tudásalapú társadalom, szervezeti kultúra szerepe Tudásalapú feltételezés megközelítése szerint a bemenet (input) a tudás, és a kimenet (output) a termelés, értékteremtés. A szervezet egymással kölcsönhatásban álló egyének és csoportok összessége, amely egy közös cél elérésére törekszik. A szervezetek célja az egyénekben és a csoportban jelen lévő tudás hatékony kiaknázása. Az egyéni tudás kialakulását képességeink, adottságaink, tulajdonságaink határozzák meg, emellett a tapasztalatok és szervezeti hatások is befolyásolhatják. Amennyiben a vevők, a piac illetve a szervezet által megfogalmazott igény alapján történik a szervezet tudásalapú átalakítása, a szervezet magas szinten kívánja tartani, megőrizni a eredményesség színvonalát. Napjainkban a szervezeti eredményesség elérése és folyamatos fenntartása a cégvezetők egyik legfontosabb feladata. A vezető képességeinek folyamatos fejlesztése, illetve az értékteremtő folyamatok tökéletesítése kulcsfontosságú szerepet tölt be a szervezet eredményességében. A menedzsment akkor tud csak hatékonyan működni, ha a szervezet kultúrája ezt lehetővé teszi, támogatja. Ezért is kulcsfontosságú, hogy a vezető a vállalati kultúrát elfogadtassa munkája hatékonysága érdekében a csoportja tagjaival

240 A vállalati vagy szervezeti kultúra értékek és meggyőződések olyan rendszere, melyet a szervezet tagjai érvényesnek fogadnak el és az új tagoknak is átadnak úgy, mint kívánatos magatartás és gondolkodásmódot. A szervezeti kultúra magában foglalja a viselkedési szabályokat, a munkaszervezetekben érvényesülő normákat, érzelmeket, klímát, a tagok által vallott domináns értékeket, a szervezet filozófiáját. Ezeket a minták akár azután is fennmaradnak, hogy a szervezet tagjai kicserélődnek, mivel az eljárások rutinná alakulnak át. A vállalati kultúra elemei döntési jog, felelősség elosztása, teljesítménymérés módja, vállalaton belüli kommunikáció módja, stressz helyzetek kezelése, vállalati légkör. A szervezeti kultúra társadalmilag meghatározott, a megkülönböztetés alapjául A. Kono 5 fő típust határol el az uralkodó kultúra és a stratégia viszonya, valamint az alkalmazottak teljesítménye és elégedettsége kapcsán: Pezsgő, élénk vállalati kultúra: Családias szellem, közös értékrend, világos célok, fogyasztóközpontúság és kiváló belső kommunikáció jellemzi őket. A beosztottak nem érzik nagynak a távolságot vezetőiktől. Bürokratikus vállalati kultúra:. Folyamat-központú, szabályokon alapuló kultúra. Az alkalmazottak kockázatvállalása csekély mértékű. Stagnáló kultúra:a hagyományok tisztelete jellemző rá. Régebbi viselkedési mintákat követnek, befelé fordulók, érzéketlenek a környezeti változásokra. Az ilyen típusú kultúrákban nemigen születnek új ötletek. Pezsgő kultúra a vezetők követelésével: a vezető határozott irányító szerepe érvényesül. A beosztottak megbíznak az erős vezetőben, az ötletek, értesülések is tőle származnak Stagnáló kultúra a vezetők követésével: autokratikus vezető jellemzi, akinek hibás döntéseit is kötelező végrehajtani. A befolyásoló tényezők, amik a legnagyobb hatást gyakorolták a szervezeti kultúrára: tudásgyarapodás, technológiaváltás, változások a munkaerőben, változások az életminőségben. Integrált koncepciók A tudástársadalmak jellemzője, hogy önalakító társadalmi viszonyokkal rendelkeznek és jövőjüket, beleértve az önelpusztítás képességét is maguk hozzák létre. A tudásalapú társadalom gazdasági jellemzője a hosszú távú szemlélet, fogyasztói tudatosság, a termelésben az együttműködésre való törekvés és az ehhez szükséges kreativitás. Olyan társadalomban élünk, amelyben a gazdasági tőke, gazdasági növekedés és az értéknövelő tevékenységek - növekvő mértékben - a tudásra támaszkodnak. Nem fárasztó fizikai munkával, hanem tudással hozzák létre a társadalom anyagi bázisát. A tudás a modern társadalom azonosságának meghatározását létrehozó mechanizmussá válik. A közeljövő társadalmában nem annyira a munka és a sajátos képesség iránti kereslet, hanem inkább a magasan képzett munka kínálata hozza létre a tudásalapú gazdaságba való átalakulás előfeltételeit. Max Scheler egyik fontos állítása szerint: "Végső soron minden tudást a társadalom és annak struktúrája határozza meg". [17] A gyakorlati tudás fogalmát és jelentőségét Nico Stehr elemzi igen részletesen az 1992-es Practical Knowledge című könyvében. Stehr el tudja választani a gyakorlati tudás fogalmát a tudástársadalom propagandájától, a praktikus tudás két alaptípusát különbözteti meg: a cselekvőképességet (capacity for action) vagy gyakorlati tudást (knowledge for action) és a cselekvő tudást (knowledge in action).[18]

241 Ezt az európai államok 2001 során megvitatták és ennek alapján 2002-ben készül el az Unió egy évtizedre szóló cselekvési programja az élethosszig tartó tanulás fejlesztéséről. A Memorandum hat kulcsüzenet a következő: 1. Új alapkészségek mindenkinek: a tudástársadalomban való fenntartható részvételhez szükséges készsége megszerezésére és megújítására való lehetőség biztosítása; 2. Több befektetés az emberi erőforrásokba: emelni az emberi erőforrásokba való befektetés mértékét; 3. Innováció a tanulásban és tanításban: hatékony tanítási és tanulási módszerek kifejlesztése az élethosszig tartó és az egész életet átfogó tanulás számára; 4. A tanulás eredményeinek elismerése: javítani a tanulásban való részvétel és a tanulási eredmények elismerése útjait 5. Az orientáció és tanácsadás újragondolása 6. A tanulás közelebb hozása az otthonhoz Az élethosszig tartó tanulási lehetőségek biztosítása a lehető legközelebb a tanulóhoz, a saját közösségen belül. A dokumentum fő gondolatai: az életen át tartó (lifelong) tanulás, az egész életet átfogó tanulás (lifewide) tanulás, a tudásalapú társadalom kihívásai. A mai gazdasági helyzetben a tudás, ami a társadalom identitását kifejező mechanizmus a tőkével és az iparral szemben. Ezzel összhangban a tudásgazdaságban alapvetően megváltoznak a humánerőforrással szemben támasztott követelmények: meghatározóvá válik az emberi tényező (a humán tőke és a szociális tőke), a tudás. Az értéktermelés döntően tudástermelés, tudástranszfer és tudáshasznosítás. De a tudás csak részben jelenti a hagyományos szakmai ismereteket és kompetenciákat. Az új gazdaságot jellemző verseny felértékelte a problémamegoldó képességet, a más kultúrákra vonatkozó ismereteket és főként a személyiség osztatlan személyes erőforrásait. Diverzifikálja a kompetenciákat, új képesség-együttesek válnak meghatározóvá, amelyeket munkahelyi kompetenciának neveznek. A munkahelyi kompetencia a tudásgazdaságban és az új termelési folyamatokban való részvételhez szükségesek képesség-készletet jelenti, A tudásalapú társadalom akkor és csak akkor valósulhat meg, ha az egyének megértik a körülöttük lévő társadalmat, a humanizmus és szolidaritás eszméi alapján képesek emberhez méltó, környezettudatos módon életet élni. Válasz kihívásokra Az emberi tényező fontosságát hangsúlyozva megállapítható, hogy a sikeres szervezet működésének alapfeltétele az ott dolgozók elégedettsége. Az elégedetlenség feszültséget, konfliktust eredményez és az a teljesítmény r