A döntések alapvetően meghatározzák életünket, hiszen korábbi döntéseink miatt tartunk ott, ahol éppen tartunk.

Átírás

1 e-book A döntések alapvetően meghatározzák életünket, hiszen korábbi döntéseink miatt tartunk ott, ahol éppen tartunk. A könyv azoknak segít, akik más jövőt szeretnének, és tudják, hogy ez is jövőbeni döntéseiktől függ majd.

2 Nem attól kerülsz bajba, amit nem tudsz, hanem attól, amit biztosan tudsz, de nem úgy van. Mark Twain Ez a könyv azért jött létre, hogy az élet ünnep legyen. Minden nap. Gulyás Gábor 2

3 Gulyás Gábor ÉletÜnnep Személyiségalapú élettervezés Lényegtár Kiadvány Magyarország,

4 Készült a szerző magánkiadásában Gulyás Gábor, 2010 Minden jog fenntartva! Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Borítóterv: Bodó Ágota (Székelyudvarhely, Erdély) ISBN info@lenyegiskola.hu Partnerek: 4

5 Tartalom Köszönetnyilvánítás (7) Előszó (8) Kiindulás, értékek (11) Kinek ajánlom ezt a könyvet? (16) 1. Miért tenne bármit is másképp? (18) 2. Bakancslista (23) 3. Vegye fel a startpozíciót (26) 4. Itt az ideje váltani (97) 5. Nézzük, ki lakik Önben Személyiségtükör (108) 6. Probléma és megoldás (122) 7. Agy professzor (126) 8. Belső vevő (133) 9. Szeresse meg a kudarcait: kudarc, siker, édestestvérek (143) 10. Mérje fel a saját munícióit! (147) 11. Programozza át az agyát! Alkalmazza a sikerelveket! (150) 12. Készüljön fel a kudarcaira. A félelem hatalma. (186) 5

6 13. Az emberiség csapdái. Tévhitek. (190) 14. Nagy mondások, kis eredmények (191) 15. A siker útjai kifürkészhetőek (192) 16. Hogyan nem lesz biztosan sikeres (201) 17. Válassza az életet, legyen nyertes. Egy eddig nem értékelt tényező: kreativitás (212) 18. Mérhető megoldások (214) Mellékletek (222) 1. Személyiségteszt attitűdértelmezések (222) 2. Személyiségteszt (235) 3. Lényegiskola: Alapkurzus, előzetes teszt (246) 4. Profik, akikre számíthatsz (247) 5. Felhasznált irodalom (247) 6. További, hamarosan megjelenő kiadványaink (248) 7. Közmondások, amelyek segítenek, vagy éppen, nem (252) 8. Bemutatkozunk (255) 6

7 Köszönetnyilvánítás Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy vajon ami most van, az miért így alakult ki. Miért úgy élnek az emberek, ahogy? Vajon miért élik olyan nagy tömegben az emberek az elégedetlen életüket, és miért nem hiszik el, hogy van más út is. Azt gondolom, hogy az emberiség, amely egyben egy hatalmas kultúra is, számos olyan meghatározottsága, jellemzője van, ami nem igazán jó az embereknek. Vajon miért nem úgy kezdődik minden felelős döntés, hogy ez vajon jó lesz az embereknek? Ehelyett mindig mások, főleg más szervezetek, rendszerek érdekei kerülnek előtérbe. Pedig ezeket a szervezeteket is emberek alkotják. Meggyőződésem, hogy a rabszolgaságnak nincs vége, csak most másképpen hívják, hiszen a kitettség érzése ma is nagyon erős. Ezért valójában nem szabadok az emberek. Csak éppen nehezen találnak más utakra, nehezen nyitnak másfajta megoldás felé. Azért mert az emberi kultúra gondolkodási sémája kódoltan hátráltatja őket ebben. Gondolkodtak már azon, hogy bár az emberiség kommunikációs története, mintegy éves, az agy feltérképezését, a gondolatok erejét, csak alig több mint, 100 éve kutatják? Ebben a könyvben olyan emberek gondolatainak árnyékában adok útmutatást az olvasóknak, mint Epiktétosz, William James, Skip Ross, John C. Maxwell, Bryan James, Csermely Péter. Ha nem olvastam volna könyveiket, gondolataikat, akkor nem jött volna létre ez a könyv. És köszönöm barátaimnak, hallgatóimnak is, akik bíztattak, hogy érdemes elköteleződnöm az élet igazi lényegének oktatása mellett és megvalósítanom ebbéli álmaimat. Gulyás Gábor 7

8 Előszó Tele vagyunk ünnepekkel, szinte mindent ünneppel élünk meg. Sajnos a hétköznapi örömöket nem igazán. Pedig ezek lehetnének az igazi saját ünnepeink. Sokat gondolkodtam már azon, hogy a sok nemzeti, családi, vallási, kulturális, társadalmi és egyéb ünnepeink mellett egyet még emlékeim szerint nem ünnepelt az emberiség. Ami azt illeti, hogy a magyarok még biztosan nem. És ez az élet ünnepe. Hogy ennek mi az oka azt nem tudom. Talán azért nem, mert nincs benne a naptárban, vagy, mert nem olyan nemzet vagyunk, vagy, mert a balsorsunkon nincs mit ünnepelni. Nekem határozott meggyőződésem, hogy legnagyobb ünnepünk az élet megünneplése. Van-e az embernek nagyobb kincse, mint az élete. Meggyőződésem, hogy nincs. Talán egy másik, az ember számára fontos másik ember élete. Egy társé, egy gyermeké, egy szülőé, egy baráté, vagy csak egy másik emberé. De ez az ünnep is az élet ünnepe. Érdekes és megdöbbentő egyben, hogy még sem ünnepeljük meg az életet, saját életünket is csak kisebb részletekben. Néha névnapunk alkalmával, vagy születésünket ünnepelve, vagy Karácsonykor, amikor legtöbben a naptár figyelmeztetése okán döbbennek rá, hogy milyen fontos a szeretet. Mások szeretete. Mert szeretni és szeretve lenni jó. De az életet nem szoktuk ünnepelni. Megkerestem, hogy az emberi történelem folyamán mi állt ehhez az ünnephez a legközelebb. Íme, Szentivánéj titokzatos értelmű és hatású népi virrasztás: a fény, az élet, a szerelem, a termékenység ünnepe. S bár kétségkívül keresztény kultúra a miénk, ez az ünnep keresztény ünnep, tehát nem minden nép ünnepe. S mert nem minden ember keresztény ezért kétséges ennek az ünnepnek az emberi egyetemessége. Akárhogy is vesszük, nincs igazi életünnepünk. Pedig ez az élet, amit születésünkkor megkaptunk vallás és világnézet kérdése persze, hogy miért és kitől számunkra az egyetlen megismételhetetlen élet. Ezt kell a lehető legjobban élni úgy, hogy mi magunk érezzük ezt a legjobbnak. Ezért nagyon fontos, hogy ennek tudatában folyton megünnepeljük azokat a kisebb nagyobb eseményeket az életünkben, amelyek nagy hatással vannak ránk. Ezek a véleményem szerint igazi ünnepek teszik majd életünket is igazi ünneppé, ünnepelések sorozatává. 8

9 Ünnepeljünk, ha megismertünk egy új embert, ünnepeljünk, ha örömöt kaptunk, ünnepeljünk, ha a szokásos dolgok jól működnek, és általában vegyük észre, ha valami apró dolog, vagy történés hozzátett valamit életünkhöz. Vannak emberek, akiknek szinte minden sikerül. Legalábbis, amikor látjuk őket, hallunk róluk, vagy esetleg érzékeljük az eredményeiket, azt tapasztaljuk, hogy nekik talán csak megszületni volt nehéz. Lehet, hogy ez így van, hiszen az életben annyi furcsaságot tapasztalunk, sok minden érdekes, szokatlan számunkra, vagy éppen nem értjük eredetét, okait. Persze irigykedünk. Ez a könyv nem azoknak az embereknek szól, akik irigyei mások vélt, vagy valóságos sikereinek, nem azoknak, akik nem értik, vagy csak nem látják ezeknél az embereknél a sikerhez vezető utat. Általában olyanok vagyunk, hogy az eredményt irigyeljük, az oda vezető utat pedig nem firtatjuk. Az nem érdekel. Pedig mindenkinek azt javaslom, mielőtt mások elért eredményeit, sikereit irigykedve szemléli, próbálja megtudni azt is, hogy hogyan jött az létre? Sokkal érdekesebb, hasznosabb, inspirálóbb lehet ezt az utat megismerni. És talán elemezve, meg tanulni járni rajta. Persze ez nem könnyű, de hát ezért íródott ez a könyv. Ez a kézikönyv. Ami azt jelenti, hogy mindenki konkrétan használhatja, a személyes konkrét és valóságos életében. Sok hasznosítható megoldást, eredményes példákat tartalmaz. Olyan példákat és olyan megoldásokat, amelyek másokat már sikeres, értékes és teljes élethez vezették. De nagyon sok praktikus, egyszerűen használható okos trükk, pontos menetrend, és kontrollálható lépéssorozat is megtalálható a könyvben. A könyv melléklete tartalmaz több olyan konkrétan és könnyen használható nyomtatványt, amely a biztonságos megoldáshoz vezethet, és egyénien is lehet alkalmazni. Ha valakinek ezek a megoldások mégsem mennének egyedül, akkor a könyvben vannak elérhető szakértők, akik ebben is tudnak profi segítséget, megoldást adni. Fontos azt is tudnia, hogy ez egy ismerős könyv lesz az ön számára. Mintha a saját kimondott, vagy ki nem mondott gondolatait tartalmazná. És ez azért van, mert ez egy egyszerű, természetes, emberi könyv. Az emberi természet könyve. Azé az emberi természeté, amely emergens módon és expresszíven kreatív, hihetetlenül intelligens, csodálatos lelki és érzelmi energiákkal megáldott lény. Maga a csoda. Egyszeri és megismételhetetlen. Pont olyan, mint Ön. 9

10 Ezért érzi Ön is majd olyan közeli társnak, barátnak ezt a könyvet. Kezelje is úgy. Jó barátként. A könyv hasznos, használható, biztosan eredményhez vezet, de Ön nélkül nem működik. Az indítókulcs, a belépőkód Önnél van. Akkor indítson, most! 10

11 Kiindulás, értékek Mai világunk tele van problémával, tele van küszködő emberrel, és tele van problémákkal küszködő emberrel. Annál kevesebb viszont a küzdő ember, pedig már Madách is megmondta De vajon miért van ez? Miért alakultak így a dolgok? Ki engedte és kinek jó ez? Egyet biztosan tudok, hogy az embernek, az egyes embernek, a közösségi embernek biztosan nem. A helyzet kialakulásának gyökere, az értékrendben keresendő. És a nélkül, hogy most komolyabb szociológiai fejtegetésekbe mennék, mindjárt a könyvem elején meghatározom, hogy a könyv üzenetében milyen értékek dominálnak, szemben azzal, ami jelen való világunkat, életünket meghatározzák. És persze látjuk, hogy milyen eredménnyel. Ha elemzem ezt a világot, akkor azt tapasztalom, hogy az emberiség döntő része akik ráadásul az úgy nevezett fejlettebb országokban élnek értéknek az alábbi 3 tényezőt tartja: PÉNZ HATALOM - HÍRNÉV Meggyőződésem szerint ezek egyike sem alkalmas arra, hogy meghatározója, valódi mércéje lehessen annak, amit én Kiváló Emberi Életnek nevezek. A pénz legfeljebb csak egy mérőeszköze lehet dolgok összehasonlító meghatározásában, esetleg elérendő dolgok pontosabb mérésében, vagy egymástól nagyban és alapvetően különböző dolgok összemérésében. De csak ennyi. És e helyett azt látom, hogy a pénz nem eszköz, hanem cél, amelynek eredményeképpen emberek valójában embertelenségüket fejlesztik ki. A hatalom számomra valódi értéként szinte egyáltalán nem értelmezhető. Azért nem, mert nem egyenrangú emberi viszonyt feltételez. Vannak kultúrák, ahol a hatalom nem része a vezetővé válásnak. Itt vezető az lesz, aki után az emberek mennek, akit önszántukból követnek, és nem az, akit valaki valamiért kinevezett, odatett, vagy éppen megvásárolta, pénzért. 11

12 És ne feledjük, végső soron mindenki ember. A hírnév pedig csak akkor az, ha valaki más annak tartja. Nem épített, hanem kiérdemelt. Nem odaítélt, hanem kifejlődött. Nem pillanatnyi, hanem örökké tart. És azt tudjuk, hogy az örökké az elég jó hosszú. De jelen világunkban hírnév alatt sem ezt értjük, hanem az illékony, pillanatnyi, tehetséget nélkülöző, de ugyanakkor hangos és magamutogató, hivalkodó, gyorsan feloszló ködöt. (bár nem akartam a ködöt hírbe hozni) Ezzel szemben bemutatnám, hogy ennek az alapkönyvnek mi az értékrendszere, hiszen minden oldalon, minden gondolatban ezzel fog találkozni. Az érték mindenekelőtt emberi, egyetemes, szerény, hasznos, örömökben teli, fájdalmaktól, kiszolgáltatottságoktól mentes ÉLET! Tehát ezek mindegyik együtt jelenti az értéket. A következő oldalakon ezt az értéket mutatom be részleteiben, elmeiben, összetettségében, kiegyensúlyozottságában. Einstein egyszer azt mondta: Ha lélegzel, akkor az még nem jelenti azt, hogy élsz is. Nos, ez is olyan alapvetés, ami számomra fontos. De nézzük a részleteket! Amikor életről beszélek, akkor az élet: örömteli, kiegyensúlyozott, harmonikus, ahol a fájdalom, kiszolgáltatottság szinte egyáltalán nem jelenik meg. Tehát: az élet = boldog élet. (Készült, Skip Ross ötlete alapján) 12

13 Boldog és dinamikus élet alapértékei csal ád, párkapcsolat munka egészség, fizikai állapot társadalmi, baráti kapcsolatok mentális-lelki állapot spirituális élet, hit Tudják, hogy mi ennek az életfelfogásnak az érdekessége? Elmondom. Amióta ezzel a témával foglalkozom, és kutatom az élet emberibb működésének lehetőségeit, mindig olyan emberekkel találkoztam, akik valóban teljes és boldog életet szeretnének. Bármi is legyen a boldog szó jelentése. Olyan emberrel még sosem találkoztam, aki kijelentette volna, hogy boldogtalan életet szeretne, ahol folytonos kihívások, fájdalmak jelentik az életet. Ez azt gondolom, hogy természetes mindenki számára. 13

14 Aztán volt egy fájdalmasabb felfedezésem, hogy az emberek egy része talán sejti a megoldást a számára boldogabb élethez, de nem kezdi el a munkát, vagyis nem indul el az általa kijelölt úton. Szomorúbb azonban az, hogy a legtöbb ember nem is tudja, hogyan lehetne megtalálni a saját útját, céljait és nem is hisz abban, hogy vannak olyan eszközei, amelyekkel végig is mehet a saját útján. Meggyőződésem, hogy ez a társadalom több évszádos működésének szocializációs gyökereinek következtében alakult ki így. Nem tudom, hogy mi lehetne az az élet, ami az ember, az egyén számára kívánatos lenne, de megmutatom azokat az értékeket, amelyek mentén ez a könyv íródott, és amelyek az én meggyőződésem szerint alkalmasak arra, hogy ha vannak valóban fontos céljaink, akkor azt ebben a rendszerben el is érhetjük. Pontosabban csak ebben a gondolati rendszerben érhetjük el! Értékeink tehát: Család Munka Társadalmi, baráti kapcsolatok Egészség Mentális állapot - Hit Minden, ami ezen kívül van, az valójában ezen belül van. Meggyőződésem szerint, az ember élete akkor lehet boldog, ha az életét ezen értékek mentén éli, és törekszik az egyes alapérték összehangolására, vagyis a harmónia megteremtésére. Szerintem ez az ÉLET. Minden más csak olyan események sorozata, amelyekre nem vagyunk igazán büszkék, s biztosan nem is terveznénk magunknak. Mégis az emberek döntő része ilyen életet él. Ennek a könyvnek éppen az a célja, hogy megmutatva a döntések szerepét, jelentőségét, és kockázatát, olyan élet lehetőségét mutassa meg, amilyennek mindenki biztosan, és teljes szívvel örülne. 14

15 Persze ez a könyv nem marad meg az általános üzenetek szintjén, hanem konkrét megoldásokat, technikákat mutat be mindezek megvalósítására. Ezek a módszerek működnek, hatékonyak és egyszerűek. Ajánlom mindenkinek. 15

16 Kinek ajánlom ezt a könyvet? Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Hacsak nem vagy filmrendező, színész, vagy producer, akkor egyetlen igazi filmet készítesz. Azt, amelyben te vagy a főszereplő, te vagy a forgatókönyvíró, te vagy a producer, az operatőr, te castingolod a szereplőket. Egyszóval minden te vagy. Pontosabban szólva Te vagy a minden. Sokan csak sodródnak egész életükben, követve másokat, mások által megfogalmazott célokat, haladnak mások útjain, valójában mások életét élik. Ajánlom ezt a könyvet mindazok számára, akik bár benne vannak ugyan életük filmjében, mégis érzik, hogy nem ez az ő filmjük. Eddig nem az volt. Álljanak meg, és most gondoljanak arra, hogy mi lett volna, ha eddig nem így tettek volna meg dolgokat. Tudom ennek első látásra semmi értelme, de mégis kérem, tegyék meg. Most még nem késő. Csak arra gondoljanak, hogy milyen lett volna az, ami már elmúlt, ha másmilyen lett volna. Mélyedjenek el ezekben a gondolatokban, csukják be a szemüket és lássanak olyan képeket, amelyek nem történtek meg. Tetszenek ezek a képek, jó lett volna átélni, megélni mindezeket? Akkor most vegyen egy nagy levegőt, és vágjon bele az olvasásba. Mert ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik elég bátrak ahhoz, hogy mostantól megvalósítsák mindazt, amit szeretnének. Hogy később, amikor már látszik az út vége, már ne legyenek adósai önmaguknak. Most még nem késő. Mindegy hány éves, hol él, milyenek a körülményei, mindegy mi történt eddig, mindegy ki, vagy mi volt eddigi életében. Mindez mindegy. Most azt képzelje el, ami még Önre vár. És tudja mi lesz az? Mindaz, amit most elképzel. Amit az agya képes elképzelni azt Ön képes megvalósítani. Ez a könyv abban segít, hogyan tervezzen meg dolgokat, hogyan készüljön fel, hogyan cselekedjen, mire figyeljen, hogyan lehet sikeres mindabban, amit szeretne. És higgye el, mindene meglesz hozzá. Ez kizárólag Önön fog múlni. Ha most még nem ezt gondolja, akkor leegyszerűsítve, két dolgot tehet: vagy olvassa el a könyvet, és akkor döntsön újra, vagy ne olvassa el a könyvet. És az már egy döntés. Mindkét esetben saját magára szavazott. A különbség az, hogy az egyik esetben mostantól a saját életét élheti, a másik esetben pedig folytathatja azt, amit valaki más irányít. Ha nem maga dönt az élete felől, akkor az uralja az Ön életét, aki mindezeket a döntéseket meghozza Ön helyett. Komoly kérdés, valószínűleg így még nem gondolta végig a saját életét. Egy biztos. Amivel most Ön rendelkezik, amije van, és amilyen az élete, azt mind Ön hozta létre. Korábbi döntéseivel. Ez a mostani döntése pedig mindazokat a dolgokat, körülményeket, 16

17 élethelyzeteket, boldogságot határozza meg, ami az Ön jövőjében meg fog történni. Nem tudom, hogy Önnek milyen a viszonya a jövővel. Én nagyon szeretem a saját jövőmet. Tudja miért? Mert ez lesz az a hely, az a tér, az a szeretet, az a környezet, az a boldogság, és azok a közeli távoli emberek kisebb-nagyobb közössége, ahol élni fogok. Szeresse Ön is a jövőjét, mert mostantól ezt Ön határozhatja meg. Én csak segítek ebben Önnek, ezzel a könyvvel. És higgye el azt a jövőt, amit most el fog képzelni, azt Ön meg is érdemli. Minél előbb belevág, annál előbb érezni fogja mindazt, ami már ott van Önben és végig támogatni fogja ezen az úton. Önnek ajánlom tehát ezt a könyvet! 17

18 1. Miért tenne bármit is másképp? Talán már Ön is feltette magának a kérdést, hogy ott tartok-e, ahol szeretnék tartani? Sokféle válasz adható erre, bár ezek többsége csak saját magunknak adott valamiféle magyarázat helyetti magyarázkodás. Mint amikor a tanár megkérdezi a diákot: Készültél? Erre is mindig mondtunk valamit, többnyire azt, hogy igen (bár semmilyen további kérdésre nem tudtunk válaszolni). Az én kérdésem azonban ennél sokkal lényegesebb. Ugyanis az életről szól. Ott tart-e az élete ahol szeretné? Súlyos kérdés! És a válasz? Gondolja csak végig! Ehhez az átgondoláshoz adok most segítséget. Gondolom az mindenki számára egyértelmű, hogy ha mindig ugyanazt tesszük, ugyanúgy tesszük, akkor annak az eredménye is mindig ugyanaz lesz. A kérdés, a lényeg az, hogy elégedett-e ön az eredménnyel? Mert ha igen, akkor nem kell semmit sem másképpen csinálni. Ha viszont az, ami jelenleg van, az önt körülvevő környezet, családi helyzet, barátok, egészség, munka, és annak jövedelme, nem éppen az, amit szeretne, akkor valamin bizony változatnia kell. Az eredmények, amelyek között kétségtelenül vannak, lehetnek komolyak is, általában nem adnak okot teljes megelégedettségre. Mást, másképpen tenni, máshogyan elvégezni dolgokat viszont általában nem kellemes. Sőt: fárasztó, szokatlan, kényelmetlen, kellemetlen, nehéz, fáradtságos, költséges, veszélyekkel, kudarcokkal teli. Nem folytatom. Többnyire ez az oka annak, hogy bár nem vagyunk teljes mértékben elégedettek azzal, ami éppen van, ahogyan éppen élünk, változtatni mégsem igazán akarunk. A döntés nehéz, de mindenképpen az Öné. Mintahogyan azokat a döntéseket is ön hozta meg valamikor, amelyek jelenlegi helyzetét, életét, körülményeit jelentik, meghatározzák. Pontosan, talán fájdalmasan fogalmazva mindig mi magunk, a döntéseink révén kerültünk abba a helyzetbe, amiben éppen vagyunk. Gondolom ezt nem jó hallani. De nincs itt semmi gond, hiszen ha ezt elfogadjuk, 18

19 akkor a jó hír az, hogy jelenlegi helyzetünkön is mi tudunk változtatni. Ezt talán megérteni, esetleg elfogadni könnyű, de e szerint működni, már nem annyira. Pedig változtatni érdemes, és egyben szükségszerű is. Persze ha akarunk. Persze, ha meghozzuk ezt a döntést. Persze ha elköteleződünk a döntésünk mellett. Persze ha meg is tesszük mindazt, amit meg kell tennünk. Mert meg akarjuk tenni, meg tudjuk tenni, de hogy meg fogjuk-e tenni, az már más kérdés. Ez a könyv éppen abban és éppen azoknak segít, akik döntenek, elköteleződnek, tenni akarnak és mernek, csak kell valamiféle segítség, hogy elinduljanak. Tehát most válaszolhat az általam feltett kérdésre Ön is: kell bármiben is változtatnom? Az igazság az, ha valamiben el tudja képzelni a változást, akkor bármiben el tudja. Nézzünk egy idevágó, emberi történetet: 19

20 Két csiga megy az úton. Az egyik csiga, szinte minden falevélnél megszólal: De jó hogy lassan megyünk, de jó, hogy lassan megyünk. A sokadik alkalommal a társa már nem bírja cérnával, és megkérdezi: Figyelj, miért mondod minden csusszanásnál, hogy de jó, hogy lassan megyünk, de jó, hogy lassan megyünk? A másik csiga megfontoltan megáll, majd lassan, komolyan azt mondja: Azért jó, hogy lassan megyünk, mert rossz irányba megyünk! Bizonyára gondoltál már arra, hogy valami más kellene, valahogy másképp kellene. Ez nem egyszerű elégedetlenség, hanem az a többnyire a körülményekre fogott kilátástalanság, ami ma az emberek többségét jellemzi. Szükségszerű ez vagy véletlen? Vagy a sodródás következménye? Hiszem, hogy mindenkiben, minden személyiségben ott van talán mélyen az, aki megszerezheti a tudást ahhoz, hogy életét saját maga irányítsa! Legyen a siker az, amit szíved szerint elérnél! Tanuld meg élni az életed, ahogy Te szeretnéd! Mert úgy rajtad kívül senki nem akarja! 20

21 De van egy éppen ide kapcsolódó történetem: Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés A reggeli ébredezésben a fiatal apuka éppen a fürdőszobában végezte szokásos, reggeli tisztálkodását. A zuhanyozás után volt már, amikor 3 éves kisfia betotyogott, és kezdte utánozni édesapját. Persze borotválkozni akart, mert az olyan érdekes. Apukája kezébe adta fogkeféjét, rátette a gyerek fogkrémet és közelebb engedte a mosdóhoz. Kisfia persze inkább csak játszva elkezdett fogat mosni. Apja csendben figyelte, miközben ő is mosta a fogát. Egyszer csak kisfia megszólalt és egy szokatlan kérdést tett fel: - Apu, mindet meg kell mosnom? - Nem. felelte nyugodtan Apukája. Csak amelyiket meg akarod tartani. Kisfia felnézett rá, és szó nélkül folytatta a fogmosást. Nem tudom Önökkel történtek-e már hasonló dolgok, máskor, más helyzetben. Velem szülőként, gyakran. Persze nem minden szituáció ilyen könnyen felismerhető és kezelhető, bár kétségtelenül hiszek abban, hogy szinte minden helyzetben visszatérhetünk az emberi gondolkodás, vagy éppen a kultúrához kapcsolható erkölcsi alapokhoz. De mégis azt mondom, hogy ez nem nagy baj, hiszen a kultúra, az erkölcs, mint lassan érő, változó társadalmi folyamatok összegződése, éppoly lassan hatnak életünk, mint a nyelv, vagy az erkölcs változásai. A baj az alapokkal van. Kijelenthetjük, hogy a formális, strukturált iskolai képzésekben bár szinte minden részletre kiterjedően, több fokozatban megkapunk egy sor ismeretet a lényeg kimarad. Ráadásul az emberiség története azt igazolja, hogy az egymást követő generációk átveszik, átöröklik elődeik tudását, a találmányokat, a fejlesztések, a kutatások hasznosítható eredményeit, de két dolgot azonban nem. Hogyan éljünk a gyermekeinkkel, szüleinkkel? Hogyan éljünk párkapcsolatban? Persze ezen a területen is van némi tanított, tanulható ismeret, de a lényeg kimarad. Azt az emberek általában a saját kárukon tanulják meg. Ez persze, csak részben baj, részben természetes velejárója az életnek. 21

22 Mark Twain azt mondja, hogy általában nem azzal van a baj, amit nem tudunk, hanem azzal, amit tudunk, de nem úgy van. Minden dolog természetében ott a dualitás, mint ahogy minden folyamat eredőjében, minden helyzetben, vagy éppen minden döntési helyzetben. Ez a kettősség pedig a probléma, és a megoldás. Mi emberek is magunk vagyunk a probléma, de magunk vagyunk a megoldás is. Ugye milyen egyszerű. Persze, csak éppen nem így működünk. Pontosabban az emberek egy része, ez kétséget kizáróan az elenyésző kisebbség az, akik felismerve a problémát, azonnal valamiféle megoldáson törik a fejüket (erről még később lesz szó). Az emberek döntően nagyobb része, akik felismerve, megértve a problémát, csak szándékuk szerint indulnak el a megoldás irányába. Ez azonban nem elkötelezettség, ami azt jelenti, hogy folyton vissza-visszatérnek a problémához. Sokan szeretnek is elmerülni a problémákban. Addig sem kell a megoldáson rágódni, vagy éppen belevetnünk magunkat kényelmetlen feladatokba. Előre kell nézni, hiszen ez az a tér és idő (jövő), ahol életünk elkövetkező részében élni fogunk. Jobb lesz hát mielőbb megszeretni. 22

23 2. Bakancslista Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Sokan a cím alapján már tudják, hogy mit takar ez a lista, sokan talán a filmet is látták. Most csak részben erről lesz szó, mert az én bakancslistám döntően más, mint azt a hagyományos, hétköznapi ismereteink alapján gondoljuk, vagy ahogyan azt a filmben is láthattuk. A bakancslista az a lista, amelyet az életük vége felé járó emberek azért írnak meg, hogy éppen a még hátralévő idejükben megcsináljanak néhány olyan dolgot, amit életükben elmulasztottak megtenni. A bakancslista azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Nos, ez alapvetően jó megközelítés, hiszen mindenkinek lesz majd olyan pillanata az életében, amikor számot vet, és rájön arra, hogy mi minden maradt ki az eddigiekből. Ennek azonban, bármilyen rövid is 23

24 legyen ez a lista, már csak töredékét tudják ekkor megvalósítani. Ami azt illeti éppen ez utóbbi szomorú számvetés az oka annak, hogy a listába, már csak korlátok között kerülhetnek bele gondolataink, elvárásaink, céljaink, vágyaink. Ez az időszak, már alapvetően alkalmatlan arra, hogy egy igazi valódi listát írjunk, a megvalósítani szándékozott dolgainkról. Ez már nem az a pillanat, amikor az ember távlatos terveket fogalmazna meg, számára elérni kívánt dolgokkal kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor már a tudatalattink sem segít minket, hiszen már tudja, hogy eddig parancsaink miatt maradtak ki ezek a dolgok az életünkből. Én tehát teljesen más eszközként fordulok a bakancslista alapvetően remek ötletéhez. Én azt javaslom, hogy írja meg ezt a listát most! Mindegy hány éves, mindegy honnan jött, mindegy milyen dolgokkal, eszközökkel, forrásokkal, kapcsolatokkal, emlékekkel rendelkezik. Kezdje el írni most, mert most biztosan gazdagabb, értékesebb, előremutatóbb, vonzóbb, kedvesebb és motiválóbb lesz, mintha ezt követően készítené el. Most még egy sor olyan dolgot is beleírhat, amit később már nem tenne. Most még egy sor olyan dolgot meg is valósíthat, amit később már nem tudna. Most nem e leendő véggel, hanem a színes és fantasztikus jövővel kell foglalkoznia. Most teát a jövőjét tervezheti meg, amikor ezt a listáját összeállítja. És ne aggódjon, mert ebben a könyvben nagyon konkrét, nagyon hatékony, megvalósítható és kontrollálható megoldásokat fogok mutatni önnek. Gondolja végig, most még biztosan hosszabbak, nagyobbak a távlatai, mint a bakancslista készítésének hagyományos időszakában. Ez lehet a fő vonala az egész hátralévő életének. Olyan életet élhet majd ezt követően, amilyet ön valóban szeretne, és higgye el meg is érdemli. A bakancslista nem a halálhoz vezető útra készíti fel, hanem az életre, az élethez, az életéhez vezető útra fogja önt elvinni. 24

25 A bakancslista tartalma persze folyamatosan változni fog. Ennek több oka is van. Egyrészt, és ezt őszintén hiszem, és remélem, folyamatosan ki fog húzni teljesített, megvalósított célokat. Ezek persze nem csak a kihúzás pillanatában, hanem (és főként) a megvalósítás folyamatában lesznek kellemes érzések. Gondoljon arra, hogy most emléket termel, amelyek nem azért lesznek fontosak, mert emlékezni tud majd rájuk, hanem azért is, mert azokon az időszakokon, nehezebb ciklusokon hihetetlen erővel tudják majd átvezetni, csak fel kell majd idézni őket. Legyenek emlékei, legyen mit felidéznie! De a másik ok, talán még ennél is motiválóbb: lesznek újabb és újabb céljai, elképzelései, amelyeket az életének alakulása és saját elképzeléseinek megvalósítása miatt lesz bátor beírni. Higgye el, a saját teljesítmény ereje hatalmas tud lenni a jövőbeni feladatok elvégzésében. Persze olyan is lesz, amikor azért fognak dolgok kikerülni a listából, mert valamilyen okból érdektelenné vált a megvalósítása. Ezek helyébe újak érkeznek majd. És természetesen olyan is lesz, hogy célokat, elképzeléseket, módosítani fog. 25

26 3. Vegye fel a startpozíciót Elindulunk. Ehhez majd olyan lépéseket kell megtennie, amilyeneket eddig még nem lépett meg. Hogy ez sikerüljön, nem a lépésein, hanem önmagán kell változtatnia. Változás! Ezt tehát saját magával kezdődik majd. Azzal az énjével, akit feltétel nélkül, mindenekfelett szeret, akiért mindent meg tudna tenni. Ha jól meggondolja, akkor Ön az egyetlen önmaga számára, akivel választás nélkül mindvégig együtt kell lennie, akivel az út végéig ki kell tartania. Egészségben-betegségben, jóban-rosszban, amíg a halál el nem választ. Gondolom, ismerős szavak ezek, amelyeket a Bibliából vettem kölcsön (nem pontosan, de tartalmilag azonosan), bár ott más kontextusban használták. De az, ahogy itt használtam, nem véletlen. Legelőször saját magunkkal kell szoros érzelmi, mentális és lelki szövetséget kötnünk. Olyan szövetséget, amelyet sem a pillanat, sem a hamis, vagy talmi értékek nem tudják szétszakítani. Olyat, amely erősebb minden köteléknél, láncnál, vagy szerződésnél. Ha már eldöntötte, hogy változtat valamit az eddigieken, akkor ezt mindenképpen saját magán kell kezdenie. Végül is az eddig eredmények is döntő mértékben saját maga miatt jöttek létre. Korábban írtam már: mi magunk vagyunk a probléma, de bennünk a megoldás kulcsa is. Ez azt jelenti, hogy minden változási folyamatot, amit elindítunk, önmagunkkal kezdődik. De ne ijedjen meg, mert csodálatos lesz megélni mindazokat a változásokat, amelyeken keresztül fog menni, de az újabb és újabb eredmények is fantasztikus élményt fognak jelenteni. De beszéljünk kicsit a változásról. Minden változik és alapvetően minden változást szeretünk. Akkor miért olyan nehéz mégis belevágni? Miért olyan nehéz elkezdeni? Miért félünk mégis annyira a változástól? Erre több válaszom is van: 26

27 félünk, mert szokatlan, többnyire nem kiszámítható minden változásban nagyobb a bizonytalanság érzése kívül esik a komfortzónánkon a nagytöbbség nem változtat, szinte semmin, és szinte sohasem mert a változásnak csak az eredménye érdekel bennünket, a munka nem mert a változás ismeretlen De elmondom azt is, hogy miért ne féljünk a változástól: mert bár bizonytalan a kimenetele, de a változásban megújulhatunk csak kevesen képesek az igazi változásra, és ez hatalmas büszkeség változtatni valójában nagy jó érzés (még akkor is, ha a változás folyamatában ebből kevesebb van), hatása felülmúlhatatlan a változás hihetetlen emberi, érzelmi és anyagi értékeket hozhat előre, abba az irányba, amit elérni szeretnénk, csak ez vezet mindazok a dolgok, amelyeket el szeretnénk érni a változás zónájában vannak Mindezeket egybevetve a változás szükséges, hiszen céljaink, jövőbeni vágyaink, álmaink eléréséhez biztosan változtatni kell néhány dolgon. Leginkább magunkon. Ez a változtatás csodálatos lesz, bár kétségtelenül sok titokzatosságot, szokatlanságot, néha kellemetlenséget, fáradtságot rejt majd. De a végeredmény, higgye el: megéri. Olyan embert talál meg önmagában, akit eddig valahol, talán a filmekben irigyelt, és mindig szeretett volna a helyükben lenni. 27

28 Itt az ideje tehát változtatni, s mint mondtam ezt saját magán kell kezdeni. Ez két fontos megoldás elsajátítását, alkalmazását jelenti: I. Meg kell tanulnunk adni (Adás törvénye) Sokszor képzeltem már el, hogy az emberek egyszer csak elkezdik megfogni egymás kezét, összekapaszkodnak, és egy nagy kört alkotva átölelik a világot, átölelve egymást és a természetet. Vajon hányszor érnénk körbe Földünket? Most képzelje el ezt a képet! Mit lát az emberek arcán? Én, amikor ezt először elképzeltem, akkor ragyogó, fénylő, boldog és erőteljes mosolyt láttam. Azt a sugárzó boldogságot, amelyet egyébként nem igazán lehet az emberek arcán látni. Sokszor még a párok, családok arcán sem, akik szintén kézen fogva, mennek talán valahová. Úgy gondolom, amikor képzeletben összekapaszkodunk, akkor azért érezzük, pontosabban éreznénk magunkat boldognak, mert azt gondoljuk, hogy most éppen teszünk valamit, adunk valamit. Mert ez valóban az: adás. A másik esetben, csak egy szokásból végzett tevékenység, amelyben biztosan benne van a szürkeség. 28

29 Egyszer egy távoli ismerősöm, aki már nagyon sok embernek segített az életét egy biztonságosabb, perspektivikusabb irányba állítani, nagyon beteg lett. Olyan beteg, hogy az orvosok lemondtak már róla. A szervezete rohamosan elkezdett összeomlani, mindenféle műszerek tartották életben, és az orvosok már lemondtak róla. Csak egy valaki nem, a családja. Hogyan érezné magát, mikor az Ön számára legkedvesebb ember haldoklik, és a szakemberek, valójában mindenki lemondott már róla? Ismerősöm férjének, kérdésére az orvosok azt mondták, hogy talán 5%, esetleg 10% esély van, hogy javulás, fordulat áll be a beteg állapotában. Nem sok. Nem sok? Nézőpont kérdése. Ismerősöm férje azt mondta, hogy: rengeteg. Tízszerese annak a minimumnak, amire elsőként ő gondolt. Tízszerese. Ez már sok? Gondolja el, hogy valami, ami nagyon fontos Önnek, most megtízszereződne. Mivel az orvosok már lemondtak arról, hogy betegük felgyógyulhat, különlegesen engedélyezték a család számára, hogy gyakorlatilag folyamatosan a korházban, az intenzíven fekvő ismerősöm mellett legyenek. Fontos ez? Biztosan. Sokan most azt gondolják hagyományos fejjel azért fontos ez, mert legalább együtt lehet a család az utolsó órákban, napokban. Elárulom, hogy nem ezért volt fontos. Ismerősöm férje, mert másképpen gondolta a helyzetet elkezdett telefonálni. Először a legközelebbi, majd a közelebbi, aztán a közeli, távoli, távolabbi, még távolabbi, legtávolabbi ismerőseinek szólt a kialakult helyzetről. Valójában egyet mondott (kért): fogjátok meg képzeletben egymás kezét, és gondoljatok feleségemre úgy, ahogy ismertétek. Vidámnak, sugárzónak, mindig mindenkinek segítőnek. Ez persze nem volt nehéz, mert igaz volt. A lelki összekapaszkodás során, több mint, 20 ezer ember került gondolati kapcsolatba egymással, és fogták meg képzeletben egymás kezét. Ismerősöm, akinek már leállt a veseműködése, nem volt májfunkciója, lélegezni is csak géppel tudott, minderről semmit sem tudott (valójában a nem tudatos énje érzékelhette mindezt, de erről majd egy másik fejezetben), hiszen kóma-szerű állapotban volt. Pár nap 29

30 múlva elkezdett a fizikai teste lassan elkezdett működni. Ez a lassú változás aztán felgyorsult. Rohamosan javult az állapota. Az orvosok nem tudták ezt mire vélni, hiszen ismerősöm javulása érdekében már nem tettek semmit. A csoda mégis bekövetkezett. Az előbb azt mondtam, hogy képzelje el, ha Föld lakosai képzeletben összekapaszkodnának, akkor mit éreznénk. Most persze nem erről volt szó, de valami mégis történt. Anélkül, hogy az eset mélyebb elemzésébe kezdenék, mostani mondandóm szempontjából csak egy dolgot emelek ki. Ez pedig az: adás! Mert is többek között az történt, hogy az emberek adtak, valakinek, valamit. És mindezt úgy tették, hogy valójában egymásnak adták át gondolati energiáikat, és ez az energia, összekapcsolódva, felerősödve, sokszínűvé alakulva eljutott ismerősömhöz. Ismerősöm ezt követően hamar felgyógyult, néhány napon belül elhagyhatta az intenzív osztályt, majd a korházat is, és néhány hetes lábadozás, fizikai felerősödést követően teljesen meggyógyult. Azért mondtam, hogy fizikai felerősödés, mert lélekben, mentálisan mindig is erős volt. Megszűnőnek tűnő állapota minden percében erős volt. Képes volt mindazt befogadni, ami feléje érkezett. És Önnel ez megtörténhetne? Gondolja csak végig. Biztos vannak most Önben kételyek. Ne érezze rosszul magát, az emberek döntő részében hatalmas kételyek lennének. És ez a legnagyobb baj. Nem tanítottak meg ugyanis minket arra, hogy adjunk. Mindig, minden helyzetben, mindenkinek, feltételek és korlátok nélkül, önzetlenül, a viszontvárás szikrányi szándéka nélkül, csak adjunk. Persze, ha most megkérdeznénk az embereket, hogy adni szeretnek-e, vagy kapni inkább, akkor szimpatikusan biztosan azt mondanák, hogy adni. Ha megnézzük az emberiség állapotát, akkor rögtön rájöhetünk arra, hogy ez nem így van. Mindenki inkább kapni akar. 30

31 Vagy ha azt a kérdést tennénk fel, hogy mondjuk az elmúlt esztendőben milyen formában adtál, adakoztál, támogattál másokat? Sajnos szomorú lenne a kép. De hát én nem tudok mindig, mindenkinek, minden helyzetben adni valamit, mert nekem sincs annyi. És ha adnék, akkor hamar én is másokra szorulnék rá. És az nagyon rossz, bizonytalan, kiszolgáltatott állapot lenne. Hát ezért nem adunk. Csak nagyon ritkán, nagyon keveset, nagyon keveseknek. Idegeneknek meg szinte sosem. Akkor nézzük meg most ismét Földünk állapotát! Vizsgáljuk meg, hogy az iménti történetben szereplő ismerősöm mit is kapott. Sok embertől keveset. De valójában az életét! Akkor, amikor azt mondom, hogy először magunkon kell kezdeni a változást, változtatást, akkor arra gondoltam valójában, hogy állítsuk át magunkat adás üzemmódra. De mit is adhatunk? Nyilván azt, amink van. És hogyan tudunk úgy adni folyton, hogy mi magunk nem fogyunk ki az adni valóból. Erre is könnyű a válasz. Mi lehet az, amit érdemes adni, amiből korlátlanul el vagyunk látva, nem kell félni attól, hogy kifogyunk, és persze embertársaink örülnek is ezeknek a dolgoknak. Nézzünk néhány példát: szeretetet jóságot segítséget együttérzést ölelést 31

32 köszönetet mosolyt néhány jó szót támogatást biztatást felemelést tudást örömöt megoldást ötletet együttlétet közös gondolkodást türelmet barátságot hitet Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés És a sort még lehetne folytatni. Ezek olyan dolgok, amelyekkel, szinte kifogyhatatlanul, korlátlanul rendelkezünk, és szinte mindenkinek adhatunk is belőle. Persze akinek van egyéb tárgyiasult adnivalója, vagy akár pénze, vagy bármi hagyományos értelemben vett, és adható dolog, akkor adni azt is lehet. A kínaiaktól tanultam, hogy ha valaki éhes, akkor ne halat adjunk neki (tehát élelmet), hanem tanítsuk meg halászni. Valójában én is erre gondoltam, amikor a felsorolást megtettem. 32

33 De: Szeretni, szeretetet adni csak az képes, aki szereti önmagát, és elfogadja, hogy a szeretet körbe ér. Ehhez nem kell mást tenni, csak adni, és adni és megint csak adni. Ez pedig az emocionális hozzáálláson kívül odafigyelést, és kitartó munkát is igényel. És ez az, amit az emberek nem igazán tesznek meg. Azért nem, mert azt szokták meg, hogy a munka után jön a fizetség. Hangsúlyozom, hogy itt is, csak a munka és a fizetség között itt gyakorlatilag nincs, vagy nem a szokásos összefüggés van. Különben is, ha a szokásos módon értelmezzük az adás folyamatát, akkor az eredmény is a szokásos lesz. Ha megvizsgálja Ön is a munkáját, meg a jövedelmét, akkor rájön, hogy az az összefüggés itt nem vezethet eredményre. Valójában ott sem, de ez is egy másik dolog. Ha viszont kettéválasztjuk ezt a két dolgot, hogy munka és fizetség, akkor nyugodtan vizsgálhatjuk mindegyiknek a maga természetét. Munkát végezni jó dolog, hiszen itt szinte mindig megvan az a kellemes érzés, hogy elvégeztünk valami, létrehoztunk valamit, megint egy kicsit továbbléptünk. És ez, így önmagában nagyon kellemes. A pénz, a fizetség, vagy a jövedelem is hasonló pozitív képet mutat, hiszen ezeket felhasználjuk olyan dolgok, értékek megváltására, szükségleteink kielégítésére, amelyek biztosan és alapvetően minket támogatnak, építenek. A kettőt azonban összevetve, már majdnem minden esetben negatív értékelést tudunk csak mondani. Az emberek nagytöbbsége minden bizonnyal így van ezzel. Persze nem ez az egyetlen oka, ami miatt én nem is ajánlom e két dolognak, szinte kizárólag egymás relatív összefüggéseiben való vizsgálatát. Azt meghagyom a közgazdászoknak. És ha ezt a két dolgot külön-külön nézzük, akkor mindkettővel kapcsolatosan kellemes érzésünk van, elégedettek vagyunk. És ez fontos, hiszen adni, csak megelégedetten lehet igazán. Akinek folyamatosan hiányérzete van, az könnyen bújik e mögé az álca mögé, és mondja magának, megnyugtatva lelkiismeretét, hogy: adnék én, de nekem sincsen. Majd ha lesz, akkor majd adok. És akik így gondolkodnak azoknak valójában sosem lesz annyi, hogy adjanak. Vagy ha lesz, akkor sem fogják észrevenni, hiszen gondolatilag nem hangolódtak az adásra. Pedig adni mindenki tud. Még Ön is. És még egy nagyon fontos dolog! Hinnie kell abban, hogy amit ad, bármi legyen is az, majd hihetetlenül megnövekedve fog Önhöz visszatérni. Máskor, máshonnan, más formában, de értéke az Ön számára felbecsülhetetlen lesz. Emlékezzen csak 33

34 az ismerősöm esetére. Ő, mint írtam sok embernek adott már, itt most nem részletezve, sokféle dolgot. Gyakorlatilag ezeket, ilyeneket sohasem kapott vissza, és főleg nem azoktól, akiknek adott. Visszakapta viszont az életét. De ha megkérdezne akár egy embert is abból a 20 ezerből, hogy ő adott-e valamit, biztosan sokan mondanák, hogy nem igazán. És adni így érdemes, ha nem látjuk előre az eredményét a maga konkrétságában. Hiszen akkor biztosan máshogyan, és talán mást adnánk. Persze megtudván ismerősöm történetét, biztosan hatalmas boldogság, felbecsülhetetlen melegség járja át a szívüket, hogy igen, én is benne voltam. Ön szerint ez milyen érzés lehetett ezeknek az embereknek? Volt már Önnek része ilyen örömben? Tehát lehet mondani, hogy ezek az emberek csekély dolgot adtak, és mégis milyen hatalmas boldogságos érzéseket kaptak vissza. Megérte? Lényegtelen, hiszen az e fajta értelmezéseknek, a nem hagyományos adási folyamatokban gyakorlatilag nincs semmi értelme. Szeretni, szeretve lenni, valójában az adás legmagasabb formája, és egy sor dolog ebből a formából táplálkozik. Arról nem beszélve, hogy nekünk, embereknek a szeretetvágya legősibb szükségletünk. Jobban hiányzik ez, mint az élelem, vagy akár a víz. A probléma az, hogy ennek hiányát legtöbbször csak akkor vesszük észre, amikor már legördülni látszik az a bizonyos függöny. Ne várjanak addig! Adjanak mindenkinek szeretetükből, és meglátják hihetetlen dolgok fognak Önökkel történni. Jónak lenni, megérezni, megmutatni, mi a jóság, felemelő, nemes dolog. Ha belegondolunk jónak lenni pozitív dolog, amelyet egy pozitív gondolat előz meg. Ezt viszont csak pozitív cselekedet követhet, amelynek eredménye pozitív lesz. Ha bele gondol: van másnak értelme? De nézzük csak meg, hogy igazi természetében, mi a jóság? Ezt megközelíthetjük filozófiai értelemben is, de akkor a rosszhoz való viszonyában kellene megfogalmazni, ezért nem ezt teszem, hanem a könyv sajátos gondolati megközelítéseiben keresem a jóság értelmezésének szinonimáit. Jóság a másik ember elfogadása, véleményének tiszteletben tartása. Jóság, ha érdek nélkül tesszük, amit a jellem parancsol. Jóság az, ha helyesen, mások korlátozása 34

35 nélkül gondolkodunk, cselekszünk, létezünk. Jóságban nem magunkat keressük, hanem a másokat, tehát jóság az önzetlenség is. Sorolhatnám, de gondolom a lényeg már így is érthető. Segítséget adni és kapni egyaránt szeretünk. Vannak határai a segítség nyújtásának? Meggyőződésem szerint nincsenek. Természetesen, most lehetne érvelni azzal, hogy nem érthetünk mindenhez. Ez jó és természetes érv. Itt azonban nem szakmai, hanem emberi segítségről van szó. És abban, minden ember kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezik. Segíteni jó dolog, a probléma mindezzel csak az, hogy minderre általában egy segítő folyamat végén jövünk rá. A döntés pillanatában, a folyamat elején, vagy éppen közben ezt nem így gondoljuk. Legfőképpen azért nem, mert a segítség munkát jelent. Odaadó, őszinte, kitartó munkát, ráadásul nem a magunk, hanem mások érdekében. De a lényeg és a szépség pont ebben rejlik. Segíteni jó. Együtt érzőnek lenni nem könnyű feladat, hiszen a támogatás mellett, a lehető legnagyobb empátiával kell a másik ember felé fordulni. Ezek, elsőként a másik ember számára nagyon nehéz, néha drámai helyzetek. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan cselekedjünk? Mondjunk valamit, vagy csak jelenlétünkkel adjunk támogatást? Nehéz eldönteni, azt gondolom ez nagyon helyzetfüggő. Általános szabályként azt ajánlom, hogy a kommunikáció nem verbális eszközeit vessük be, azaz hallgassunk, csendesen alkalmazkodva vegyünk részt a helyzetben, csak akkor aktivizálódjunk, ha erre jelek érkeznek. Ez tipikusan az a helyzet, amikor hitünket, barátságunkat, együttérzésünket csupán jelenlétünkkel tudjuk kimutatni. Higgyék el, hihetetlen erő rejtőzködik ebben. Valószínűleg többek között azért is van két fülünk és egy szánk, hogy tudjunk hallgatni bizonyos helyzetekben, és ilyenkor semmiképpen se mondjunk semmit. Ne beszéljünk! Biztosan ismerik a Kisherceg c. fantasztikus könyvet. Van ebben egy ideillő epizód, amikor a róka arra kéri a kisherceget, hogy szelídítse meg. 35

36 - Jó napot! - mondta a róka. - Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit. - Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang. - Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy... - Én vagyok a róka - mondta a róka. - Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok... - Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve. - Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? - Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel? - Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? - Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azon fölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel? - Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? 36

37 - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. - Kapcsolatokat teremteni? - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi százmeg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra... - Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem... - Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön... - Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg. A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett. - Egy másik bolygón? - Igen. - Vannak azon a bolygón vadászok? - Nincsenek. - Lám, ez érdekes. Hát tyúkok? - Nincsenek. - Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy 37

38 szeretném a búzában a szél susogását... A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget. - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta. - Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem! - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg. - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz... Valami ilyesmiről beszélek én is. Ahhoz, hogy együtt érzőek legyünk, szelídnek kell lennünk. Minden helyzetben, egymás iránt. Ez olyan kapcsolatot jelent, amikor teljes szívünkkel megértjük a másik embert: fájdalmait, vívódásait, pillanatnyi állapotát, helyzetét, keservét, gondját. Ez nem könnyű, sok munka kell hozzá, hiszen ezt is, mint minden mást gyakorolnunk kell. Ön gyakorolta már? Elmondom, mit tegyen, de kezdje közeli ismerősökkel! (Mielőtt arra gondol, hogy mit akar ez a pasas (már mint én) ezzel, amit én is tudok, akkor vagy lapozzon tovább, vagy emlékezzen korábbi hasonló helyzetekre, vagy próbálja meg felidézni azt a gondolatomat, amit e könyv elején írtam: Ismerős lesz Önnek ez a könyv.) 38

39 Kérdezzen, és hallgasson! Hallgassa meg, amit a feltett kérdésére válaszolnak. Higgye el, hogy ez a gyakorlat, most nagyon egyszerűnek tűnik az Ön számára. De ne essen csapdába! Vannak olyan személyiségű emberek, akik szinte képtelenek másokat meghallani, meghallgatni. De vannak olyanok is, akik egyáltalán nem is kíváncsiak a másikra. Azután vannak olyanok is, akik azt gondolják, hogy náluk okosabbat, fontosabbat, érdekesebbet, hasznosabbat senki nem tud mondani. Ők ezért nem hallgatják meg a másikat. És persze vannak olyanok is, akikben az önzőség az ego olyan magasságáig (szerintem mélységéig) jutott már, hogy önmagukon kívül senkire nem figyelnek oda. De nézzük a feladatot! Kezdjük egyszerűbb gyakorlattal: Hogy vagy? Mi újság? Ön milyen gyakran teszi fel ezeket a kérdéseket? És milyen gyakran hallgatja meg a választ? A válasz: sok kevés! Persze tudom, hogy a hagyományok, a szokások sok minden tartalmas dolgot, tartalmatlanná ürítették ki. Ezeket a kérdéseket is. És így lesznek a színes óriásokból, szürke törpék! Gondolja meg, ha ezeket a szimpla kérdéseket más-más helyzetekben teszi fel. Ugyanaz a hatásuk? Természetesen nem! Most gondolja meg azt, ha éppen egy nagyon fájdalmas, szomorú helyzetben teszi fel ezt a kérdést egy másik embernek, és ugyan úgy cselekszik, azaz a válasz meghallgatása nélkül már megy is tovább. A fantáziájára bízom a következtetését. Tehát én azt ajánlom: o Vegye komolyan a kérdéseit! o Csak akkor kérdezzen, ha valóban kíváncsi a válaszokra! o Figyeljen oda, hogy mikor, kitől, mit kérdez! o Tanuljon meg hallgatni, és odafigyelni! 39

40 És ezek csak a legegyszerűbb, mindennapi kérdéseink. Kérdéseinkkel, a válaszok meghallgatásával hihetetlen módon kifejezhetjük együttérzésünket. Próbálja csak meg! Az ölelésnek testi, de mentális, lelki értelemben is van szimbolikus jelentése. Mára már egyfajta köszönéssé, köszöntéssé alakult át az ölelés. Ezzel nem-verbális értelmezésén, jelentésén is módosulások mentek végbe. Az ölelés alapvetően az öröm, a támogatás, a vonzalom, a barátság kifejezője, de mint írtam mára már sokszor üres, lélektelen, kifejezéstelen köszönéssé silányult. Eltűnt belőle az érzelem, a tisztelet, a vágy, az elismerés. Nem feladatom ennek megítélése, ki-ki, döntse el maga. persze azzal sincs semmi baj, ha egy helló helyett rutinszerűen megöleljük a másikat. Én mindössze azt ajánlom, hogy csak egy pici munkával tegyünk bele valódi érzéseket. A változás, az eredmény csodálatos lesz. Próbálja csak ki! Ha ezen túl megöleli egy ismerősét, tudassa, éreztesse vele, hogy ezt komolyan teszi. Mondjuk, tegyen hozzá egy rövid pozitív, építő mondatot: De jó, hogy látlak! Persze a sablonos mozdulatok, mondatok helyett valódi érzelmeket mutasson (és ezt belül természetesen éreznie is kell). Higgye el az emberek nem jó színészek! Csak azt hiszik (ha egyáltalán gondolnak erre), hogy becsaphatják társaikat, a valóságban ez nem sikerül, s ezzel egy újabb cseppet tettünk a ridegség embereket távolító poharába. Ön is, mint a természet része, legyen természetes. A szó igazi, eredeti, valódi, és értékes értelmében. És most, ha ennek a bekezdésnek a végére ért, ölelje meg azt az embert, aki legközelebb van önhöz. De habozzon, ne tétovázzon! Érezzen és cselekedjen! De mi van, ha hülyének fognak tartani? Kicsoda? És kit? Ne feledje, az ölelés nem csak köszöntés, hanem köszönet is. Tisztelet a másik ember iránt. Olyan érzelmi kód, amelynek megfejtése is érzelmi, ezért igen hatásos. Próbálja ki, tegye meg! 40

41 Ahogy az előzőekben írtam az ölelés, részben a köszönetet valamiféle kinyilvánítása. És mint ilyen igen jó érzés. Bár talán az igazság itt is az, hogy többnyire azt szeretjük, ha nekünk köszönnek meg dolgokat mások, és mi talán ritkábban szeretünk köszönetet mondani. A köszönet többnyire azért is ritka, mert keményen belénk nevelték, hogy vannak olyan dolgok, amik természetesek, mert ha emberek például elvégzik a munkájukat, akkor azért fizetés, és nem köszönet jár. Ez biztosan téves felfogás, bár kétségtelenül többségi vélemény. Arról nem is beszélve, hogy néha egy-egy szokatlan időben, helyen, helyzetben kiejtett köszönöm, furának tűnhet. Nem rég repülőn utaztam. Szeretek repülni, hiszen a technika és kiszolgálás fejlődésének következtében ma már az alapélmény fantasztikus. Kedvesek voltak a légi utaskísérők a felszálláskor, az utazás teljes ideje alatt. Kedves volt a kapitány, aki a szokásos köszöntés helyett kedvesebb volt és az utazás alatt többször is közölt érdekes és értékes információt (pedig a minden ülés fölötti képernyős kivetítőn ezeket folyamatosan nyomon követhettük). Leszálláskor, mielőtt kiléptem volna a gépből, megálltam egy pillanatra, és azt mondtam az egyik utaskísérőnek: - Nagyon kellemes volt a repülés, köszönöm a kedves kiszolgálást, és kérem, közölje a kapitánnyal és a teljes személyzettel, hogy fantasztikusan elégedett vagyok. Köszönöm! Bevallom, én is kissé furán éreztem magam, mert talán ez volt az első olyan alkalom, amikor olyan valamiért mondtam köszönetet, amiért a hagyományos gondolkodásban nem szoktunk. Azért nem szoktunk, mert azt gondoltuk, hogy ez benne van az árban, benne van a másik ember fizetésében. Persze köszönés és köszönés között hatalmas különbségek lehetnek. Megköszönni valamit csak úgy, rutinból, valódi érzelmek nélkül, nem jelent senkinek semmit. Csak akkor köszönjünk meg bárkinek bármit, ha azt valóban komolyan gondoljuk. Azt gondolom, hogy komolyan pedig akkor gondolhatjuk a másik ember egyébként fizetésért, vagy kötelezően elvégzett tevékenységét, ha mi is azt érezzük, hogy abban a munkán kívül benne van az odaadás. 41

42 Itt most lehetne sokat beszélni a munka fogalmáról, értelmezéséről, de ezt majd később. Bár az gondolom már az eddigiek során kiderült, hogy könyvemben a munkának hatalmas szerepe van. De visszatérve a repüléshez. A korábbi jelenet a továbbiakban úgy zajlott, hogy a sztyuardesz először kissé zavartan, de nagyon hamar boldog mosollyal megköszönte szavaimat. S bár az egész jelenet mindössze talán 10 másodpercig tartott, nagyon hamar a hátam mögül egy öblös férfihang visszazökkentve a valóságba beszólt : Na, mi lesz már? Ne tartsa fel a sort! És ahogy sokszor szoktam mondani, ez a helyzet is nagyban hozzájárult (valójában elvett) ahhoz, hogy ne legyen nehéz hatalmas színes óriásokból, szürke törpévé zsugorodnunk. Ne feledjék, még mindig annál tartunk, hogy adni, adni, és adni. Gondolom Önök is sokszor találkoztak már mosolygó emberrel, aki nem egyszerűen mosolyog, hanem másokat is megmosolyogtat, megnevettet. Hát igen, mosolyt adni mindenki képes. Ez szintén az a készletünk, amiből kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezünk. Ön hogy áll ezzel? Csak a vicces filmeken, történeteken szokott mosolyogni? Remélem nem. Azokon persze többnyire nagyon könnyű. Én azonban nem is erről a mosolyról beszélek, hanem arról, ami a másik ember iránti elfogadásunkat, kedvességünket, tiszteletünket fejezi ki. Mert ezt minden helyzetben ki lehet, és ki is kell fejeznünk. Persze sokan azt mondják, hogy nem mindig könnyű mosolyogni, nem minden helyzetben lehet, mosolyogni. Ez természetesen így van. De képzeljük csak el, hogy amikor legközelebb kimegyünk az utcára, nem a megszokott nagyon szomorú, bánatos, rideg arccal közlekedő embereket látjuk, hanem a nyitott tekintetű, sugárzó, boldog, vidám arcokat. Ön hogyan érezné magát? Én megmondom: furcsán, de nagyon kellemesen. Akkor kezdje el Ön. Legyen Ön az, aki megteszi az első lépéseket. Higgye el, ez is nagyon furcsa lesz Önnek is és a környezetének is. De legyen Ön az első a környezetében, aki mosollyal fejezi ki tiszteletét a másik ember felé. 42

43 Tanítsa meg a környezetét mosolyogni! Legyen Ön az, aki nemcsak szavakkal, hanem a mosolyával is kifejezi saját magát. Gondolja csak meg: aki kifelé már tud mosolyogni, az belül már sugárzóan boldog tud lenni. Mire lenne képes ilyen belső attitűddel? Próbálja ki, hatalmas a különbség. Természetesen nem könnyű ezt megtenni, főleg elsőként, vagy az elsőkhöz tartozókként nem könnyű. De volt már Ön valamiben első? Milyen érzés volt? Ha még nem volt, akkor pedig itt az idő arra, hogy megtapasztalja, hogy milyen is elsőnek lenni. Az sem mindegy, hogy milyen közegben tesszük meg ezeket a mindenképpen szokatlan, első lépéseket. Nekem volt szerencsém tapasztalatot szerezni ebben a témában. A lényeg nagyjából az, hogy a közeg ismerős, vagy ismeretlen. Általában ismerős közegben sokkal nyitottabban viselkedünk, hamarabb megteszünk olyan dolgokat, amelyeket ismeretlenek előtt nem tennénk. Persze ez sincs mindig így. Én tanítással foglalkozom, tehát a hallgatók, különösen a kurzusaimat felvevő hallgatóim a szokásos, ismerős, kellemes közegemet alkotják. De bevallom itt sem volt az elején könnyű kivetítenem a belső nyugalmamat, vidám, pozitív hangulatomat. De a lényeg itt valójában az, hogy hogyan tegyük magunkat rendbe belül. Ha ez sikerül, akkor semmiféle gond nem lesz belső érzéseink kivetítésével. Más persze helyzet az ismeretlen közeggel. Itt biztosan nagyon furán fogjuk érezni magunkat az elején. De ha meggondoljuk, akkor minden szokatlan helyzet elején nagyon furán érezzük magunkat. És akkor mi van? Győzze le a bensőjében meglévő ellenállást, érezze a különbséget! Mást érez majd akkor (függetlenül a külső környezet reakciójától), ha örömöt sugároz kifelé, mint akkor, ha nem. Csak tegye meg! Az új szokások kialakításához is időre, és ami még lényegesebb, következetes, kitartó és őszinte munkára van szükség. Tudom, hogy sokszor emlegetem a munkát, és ígérhetem, hogy még ennél is többször fogom. De gondolja csak végig, hogy az a munka, amit önmagába fektet, hogyan fog önhöz gazdagodva, megerősödve visszatérni, és gondolja azt is meg, hogy mi annak a munkának a sorsa, amiért a fizetését kapja. Többnyire csak maga a fizetség. Persze reményeim szerint sok embernek nagyon jó a munkája, ami azt jelenti, hogy az életünk fontos elemét alkotó munka-tevékenységünk lehet nagyon hasznos és kellemes, hozhat eredményeket és sikereket. Én valójában nem is erről beszélek, amikor munkáról szólok. Ez nem is munka, hiszen aki 43

44 szereti, amit csinál, az valójában nem is dolgozik. Én arról a munkáról beszélek, amit az emberek döntő része nem igazán kedvel, és nagyjából azért teszi, mert muszáj. Ön hová tartozik? Melyik csoportba? Gondolt már valaha is a mosoly értékére? Érdekes módon az érzelmi értékekről nem szoktunk beszélni. Mások sem nagyon beszélnek róla. Azt persze pontosan meg lehet határozni, hogy egy márkának mekkora az értéke általában. És Ön számára? A mosoly értéke éppen annyi, amennyit a partnerünk számára többletként, hangulatilag és érzelmileg jelent. Higgye el, az Ön mosolya aranyat ér. Próbálja ki! Menjen oda egy szomorú emberhez (nem nehéz ilyet találnunk manapság), és miközben megkérdezi, mosolyogjon. Pontosabban szólva az arca legyen mosolygós, derűs, őszinte és nyitott, amikor megkérdez egy szomorú, bánatos embert. Sokszor az emberek lényegtelen dolgok miatt bánatosak. Ezért talán könnyű is vigaszt nyújtani. De alapvetően ne megoldást adjon a másik problémájára, hanem segítse hozzá, hogy másképp lássa a problémát. Amúgy mosolyogva minden sokkal könnyebb, majd Ön is látni fogja. Volt már olyan, amikor később kiderült, hogy lényegtelen dolog miatt volt bánatos, vagy szomorú. Lényegtelen dolgok miatt hagyta magát felbosszantani? Buddha azt mondja: Lényeges az, ami a halálunk után is fontos. Nézze Ön is így a dolgokat! Egyszerre sok olyan dolgot, helyzetet, történést, talán embereket is másképpen fog látni, mint korábban. Ha tanulnia kell, hogyan mosolyogjon, akkor már most ott vannak Ön körül a hálás partnerek. Először mosolyogjon a partnerére, a gyerekeire, a szüleire, vagy ha van a kutyájára, macskájára. Ha van, mondjuk kutyája, akkor biztosan érzékelte már, hogy a belső mosolyt kutyája azonnal megméri, hiszen az érződik az Ön hangján, mozdulatain, és persze látszik az arcán, testtartásán. És a kutya receptorai sokkalta jobban jelzik azt. Tesztelje magát a kutyáján! Nagyon hálás lesz. De az is jó módszer, ha keresi vidám, mosolygós, bensőjükben pozitív kisugárzású emberek társaságát. Tanuljon tőlük mosolyogni! És ha már ez biztonsággal, bensőből megy, akkor azonnal érezni fogja, hogy szép lassan megváltozik a gondolkodása, megváltozik a környezete, egy sor ember, dolog láthatóvá válik. Megváltozik az emberek Önhöz való viszonya, és megváltozik az Önt körülvevő emberi környezet viselkedése. Hasznos, hatékony alakítója lesz szűkebb-tágabb érzelmi 44

45 környezete állapotának. Hihetetlenül fantasztikus érzés lesz. Próbálja csak ki! Mosolyogjon, és tanítsa meg a környezetét is mosolyogni. Mondjon néhány jó szót! Biztos sikerült már párszor. Ha nem, akkor megtanítom. Az első ilyen jó szó: igen! Nagyon sokat jelent, elhelyezve egy szókörnyezetbe, de nagyon sokféle mentális, lelki, pszichikai jelentése van. De! Legelőször saját magának mondjon igent. Fogadja el saját magát. Szeresse olyannak, amilyen és formálja olyanná, amilyenné szeretné, vagy amilyenek látni szeretné. Életünket percőr-percre döntési helyzetek uralják, teszik kellemessé, vagy éppen kellemetlenné. Döntéseinket sokszor alaptalanul, átgondolatlanul hozzuk meg és kicsit sem számolunk a következményekkel. Emiatt gyakran derül ki, hogy rosszul döntöttünk. Ilyenkor szinte mindenkit vádolunk, sokszor talán saját magunkat (tapasztalatom szerint ezt legutoljára), és ennek talán rosszabbak, távlatilag ártalmasabbak a következményei, mint magának a rossz döntésünknek. Amikor magunkat okoljuk, akkor egy sor személyünket érintő, biztosan eltúlzott negatív kritikát fogalmazunk meg, ami leépít minket saját magunk előtt. Ha ezt sokszor tesszük, akár naponta is többször, akkor képzeljük csak el, hogy milyen károkat okozunk saját lelki állapotunkban. Ahelyett, hogy erősítenénk, építenénk magunkat, folyamatosan leépítjük. Tanulja meg becsülni saját magát a tévedéseiért is. Na, ezt nem azért ajánlom, hogy ezután személyes élete keveredjen a nagy tévedések vígjátékával. Azért mondom, mert megbecsülve magukat azért, mert elviseltük rossz döntéseinek, erőt meríthetünk a továbbiak számára. Egész életünkben két hatalmas vödröt töltünk folyamatosan. Az egyikbe a rossz döntéseinket pakoljuk, a másikba a jókat. Azt nem tudom, hogy a végén ( ) melyikben mennyi lesz, de az nagyjából bizonyos, hogy az emberek döntő része először inkább a rossz döntések vödrét tölti. Ezzel semmi gond, ha elfogadjuk az elméletemet, mert ez azt jelenti, hogy jönnek majd azok a döntéseink, amelyek a másik vödörbe kerülnek. Abban viszont mindenkinek hinnie kell, hogy a jó döntéseink következményei erőteljesebben meghatározzák életünknek azt az irányát, amelyet mi magunk is szeretnénk. Hogy ezt hogyan, azt majd később. 45

46 Tehát ne ostorozza magát, döntéseinek eredményei okán, ha azok igazolhatóan rossznak minősíthetőek. Éppen ellenkezőleg. Megnyugodva abban, hogy ezzel hamarabb megtelik a rossz döntések hordója, megerősödve mehetünk tovább tanulva persze mindebből újabb és újabb döntéseink felé. Mert döntés az mindig lesz. Most tehát ott tartunk, hogy Ön már megtanult, igent mondani magának, magára. Ha majd gyakorolni fogja, látja, hogy ez sem megy könnyen. És még csak most következik az, hogy meg kell tanulnia igent mondani másoknak, másokra. A saját véleményét még csak-csak el tudta fogadni, de most az következik, hogy akár meggyőződésével szemben, saját biztosnak, jónak tartott véleményével szemben valaki másnak a véleményére kell igent mondania. Gondoljon arra, hogy igent mondani, az a másik tiszteletén alapuló elfogadás pillanata. És minden pillanat fontos. Nem lesz ön sem kevesebb, ha elfogadja a másik véleményt, álláspontot is. És gondolja csak meg, hogy még igaz is lehet. Hány olyan döntésére, véleményére emlékszik, amiről később kiderült, vagy éppen Ön derítette ki, hogy nem volt helyes. Anélkül, hogy saját magát elárulná meg fogja tanulni elfogadni a másik ember véleményét is. Hatalmas dolog lesz. És ekkor elkezdi növeszteni törpe énje rovására, az önben élő óriást. Azt hiszem, a nehezén túl vagyunk. Ha már átállítottuk gondolkodásunkat, akkor jön a lényeg. Valójában a szép szó, egy jó szándékú, szépen megfogalmazott mondat, a szép szavak, csak őszintén érnek valamit. Amíg az őszinteség, egyéb kommunikációs jelek segítségével nem érzékelhető, nem érezhető, addig a szép szavak, egy-egy jó szó mind csak kommunikáció marad. Annak pedig semmi értelme sincsen. A kommunikációval éppen az a baj, ami a legerősebb benne. Vagyis ami előnye, az éppen a hátránya is. Nem feladata ennek a könyvnek, a kommunikáció technikai, elméleti összefüggéseinek taglalása. Egyet azonban fontos tudni. A kommunikációnak csak a verbális, valamint paranyelvi megoldásaival élni, azt alkalmazni, sokszor nagyon félrevezető lehet. A kommunikáció komplexitása a beszéden kívül számos olyan elemet, dimenzió is tartalmaz, amelyeknek együttes alkalmazása adhatja a kommunikáció igazi értékét és erejét. Mert nem szabad elfelejteni, hogy a kommunikáció egyidős az emberiséggel és a társadalom egyik fontos alkotója, építője is egyben. 46

47 Aki kommunikációs szempontból tudatlan, az könnyen kizsákmányolható. A kommunikáció-értés, nem egyszerűen a szimbólumok értelmezését, jelenti, hanem sokkal több annál. Szociálpszichológiai, szociokulturális, kibernetikai, retorikai, szemantikai, társadalomkritikai, fenomenológiai dimenziói vannak. Minden kommunikációs helyzetben mindezek valamilyen módon megjelennek. Ezért mondom azt, hogy a kommunikációnak a beszéd, valamint vokalizációs, paranyelvi része nagyonnagyon kevés. Álljon az emberek mellé, nyújtson támogatást. Hangsúlyozom, hogy nem pénzbeli támogatásról van szó. Az emberek hihetetlenül nagy és gazdag adománykészlete éppen nem pénzben mérhető, vagy kifejezhető anyagi javakból áll. A könyv e részének éppen az a célja, hogy erre hívja fel az emberek figyelmét. Mindig van mit adni! Mindig tudunk, tudnánk is mit adni. Csak valahogy a legtöbbször ez elmarad. Pedig gondolja csak meg, hogy az életének egy-egy nehezebb helyzetében, pillanatában milyen jól esett volna egy kis emberi támogatás. Nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy szeretnénk gondolatainkat, elképzeléseinket, vagy esetlegesen várható döntéseinket valahogy igazolni magunk előtt. Itt nem tanácsadásról beszélek, vagy véleménycseréről, hanem arról, hogy abban támogatjuk partnerünket, társunkat, amiben ő szeretné (nem abban, amiben mi). Csak álljon mellé, éreztesse, hogy vele van. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért van az, hogy az emberek félve kezdenek bele valami másba, valami újba. Legyen szó egy vállalkozásról, vagy csak éppen egy divat újdonságról, vagy bármi hasonló dologról. Mintha az emberek többsége félne valamitől. De most nem a félelemről, a félelem szerepéről, kialakulásának okairól szeretnék beszélni, mert arról még esik szó. Mosta támogatás hiánya miatti félelemről beszélnék. Tudják, hogy kik azok, akik többnyire azonnal ellentmondanak nekünk, valahányszor valami másba szeretnénk fogni, valami mást szeretnénk? Tudják, hogy kik azok, akik azonnal lebeszélnek minket, szinte bármiről is legyen szó? Tudják, hogy kik azok, akik meg szeretnének óvni bennünket a kudarcoktól? 47

48 Hadd mondjam gyorsan, hogy ezek az emberek ezt többnyire valóban féltésből teszik (félelem féltés! Érdekes szópár, nem igaz?). Nos, ezek az emberek a legközelebbi rokonaink, barátaink, esetleg kollégáink. Azok, akik valóban a legközelebb állnak hozzánk. Szándékaik szerint valóban óvnának bennünket. De vajon mitől? Ők azt mondják a kudarctól én azt mondom, a sikertől. Ők azt mondják, a vereségtől én azt mondom, a győzelemtől. Ők azt mondják, a veszteségtől én azt mondom a nyereségtől. Ők azt mondják féltésből én azt mondom irigységből. De ne feledje, hogy a döntés, és következtében minden más, már kizárólag a miénk. Ezért hát azt gondolom, hogy jár nekünk a kudarc íze, hogy megkóstolhassuk a siker ízét is. Jár nekünk a lehetséges vereség borzongató érzése, hogy megérezhessük a győzelem mámorát. És ez, mindenkivel így van. Ezért kell támogatnunk másokat, legfőképpen pedig a hozzánk közelállókat. Nem szabad elzárnunk őket mindazoktól, amelyektől így, vagy úgy, de eddig el voltak zárva. Támogassuk az embereket, megérdemlik! Adjunk biztatást, bármibe is akarnak ismerőseink belevágni, beindulni, bíztassuk őket. Megszülettek volna-e azok a csodák, ha a biztatás minden ajándéka nélkül álltak volna korábbi hőseink. Csatlakozzunk azon kevesekhez, akik képesek erre. A biztatás kellemes érzése nélkül sokkal szegényebbek lennénk ma. Emlékszem első fiam pici korára, amikor sosem voltam fáradt biztatni, bármit is akart megismerni, megtanulni. Gyakorlatilag minden új volt számára a világban. Amikor kapaszkodva 48

49 a járóka korlátjába, megpróbált felállni. Vagy amikor járni tanítottam. Én nem adtam, és ő sem. Biztosan érdekes lett volna, ha az első sikertelen lépés után azt mondtam volna neki, hogy: ennyi! Ez neked nem sikerült! Nem tanulsz meg járni! Ez nyilvánvalóan butaság. De akkor miért felejtettünk el, biztatást adni, biztatni embereket? Ha akkor ment, akkor most miért nem? Mi változott meg? Megmondom. A környezethez való viszonyunk. Gyerekként nem láttunk gátakat. Amikor nekünk is megszületett a gyermekünk, az elején neki sem mutattuk. Aztán szép lassan mi is elkezdtük megmutatni mindazokat az okos dolgokat, amelyekre majd oda kell figyelni. És ebben a tanulási, szocializációs folyamatban, ahol a környezeti kultúra, a szokások is mind-mind ezt erősítették, mi is ezt tanítottuk. Egészen addig, amíg jószerivel teljesen le nem szoktunk, gyermekünket le nem szoktattuk az önállóságról. Pedig emlékeznek a járást úgy tanítottuk meg, hogy önállóan tudjon járni. A biciklizést is úgy tanítottuk meg, hogy teljesen önállóan tudjon biciklizni. És akkor az élettel mi a helyzet? Persze az ember, társas lény, de azok a korlátozások, amelyek mentálisan, vagy éppen lelki, érzelmi úton kötnek meg minket, sokkal erősebben gátolnak, mint bármi más. Meggyőződésem, hogy a híres emberek, művészek feltalálók nem azért, vagy nem csak azért lettek olyan sikeresek, amilyenek lettek, mert őrülten tehetségesek voltak, hanem azért is mert a hihetetlen tehetségük minden más társadalmi korlátot, megkötöttséget felülírt. Higgye el, ön is éppen ilyen tehetséges. Még akkor is az, ha ez még nem jött elő, hiszen a kibontakozás első lépésének megtétele előtt, ön már megállt. Valószínűleg azért, mert biztatás helyett védelmet, óvást kapott. Rosszkor. S ez majdnem mindig rosszkor jön. De jó lett volna, ha akkor, valamikor, valaki bíztatott volna, mellém állt volna Ismerős szavak? Akkor most legyen ön az, aki a következő embert, amikor biztosan megjelenik, bíztatni fogja. Persze segíthet mérlegelni, közösen átbeszélhetik a témát, elmondhatja a véleményét, de biztassa! És figyelje azt az érzelmet, ami ekkor az illető 49

50 szemében meg fog csillanni. És persze figyelje saját magát is! Kellemes érzés lesz. Én már megtapasztaltam. Sokan megtapasztalták. És Ön? Valahol olvastam, hogy egy ember, az élete első 18 évében elutasítást kap. Pontosabban alkalommal mondják neki azt, hogy NEM! Persze ezt a legkülönfélébb megoldásokban, variációkban. Mintha erre mindig lenne energiánk, figyelmünk. Nem szabad, nem neked, nem te, nem sikerül, nem téged Nem, nem, nem! Csoda, hogy félünk kérdezni? Csoda, hogy óvatoskodunk? Csoda, hogy túlzásba visszük a dolgok megfontolását? Csoda, hogy nem vagyunk képesek felemelkedni? Csoda, hogy nem vagyunk képesek másokat felemelni? Nyilván nem. Pedig ez is, csak úgy, mint az eddigiek, nagyon fontos. Mielőtt beálltunk volna a sorba, még tudtuk, hogy egyedinek, és megismételhetetlennek születtünk, s hogy az életünk is az. Mára azonban már nem látjuk ezt a különlegességünket. Valahol elveszett, elhagytuk, vagy elvették. Pedig milyen csodálatos érzés. Most csukja be a szemét és gondoljon így magára. Arra az emberre, akihez hasonlatos nincs, nem volt, és nem is lesz. Aki egyedi és megismételhetetlen. Akinek különlegessége, csak önmagához fogható. Aki éppen ezért csodálatos lény. Minden porcikájában, gondolataiban, érzelmeiben, sejtjeiben. Múltjában és jelenében. Voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek olyan dolgok, amiket kizárólag Ön fog véghezvinni. Amelyek csak azért jöttek eddig létre, mert Ön akarta. És higgye el, ez lesz a jövőben is. Milyen érzés ez? Az evolúció azt jelentette, hogy az ember kiemelkedett az állatvilágból. Legalább is sokan így tartják. Én másképpen látom ezt. Azt gondolom, hogy az embernek saját magából kellene kiemelkedni, azaz felemelnie saját magát. Másik oldalról viszont el kellene fogadnia, hogy az ember a természet része, és nem uralója, uralkodója. 50

51 Erős hittel, az egyediség képével, mindenki képes a felemelkedésre. Mint ahogy másutt is írtam, ez csak a kezdet. Ezek után jön az, hogy segítsünk másoknak is felemelkedni. És ahogy nekünk is sikerülhet, úgy bárkinek sikerülhet. A felemelkedés alapvetően hit, elkötelezettség és kitartó munka kérdése. De akarni mindenképpen nekünk kell. De abban igen hatékonyan tudunk segíteni, hogy ha bárkiben azt látjuk, hogy szeretne, de a bizonytalansága nem engedi. Akkor emeljük fel mi, tegyük meg mi az első lépést. Adjunk hitet, biztassuk, támogassuk, emeljük fel. Vagy Önnek már elfogyott a lehetősége? Biztosan nem, hiszen ez is az a vagyonunk, amiből kifogyhatatlan készletekkel rendelkezünk. Csak vegyük ezt észre. Higgye el, nem lesz nehéz. Talán Ön is, mint sokan azt gondolja, hogy tudást adni, tanítani, nem könnyű. Pláne biztos, alapos tudást. Sokan még azt is mondják, hogy tanítani, csak azok képesek, akiknek ez a szakmájuk, hivatásuk. Nos, ez csak részben van így. Arról nem is beszélve, hogy sokan azt mondják, hogy a munkáját hivatásszerűen csak az tudja végezni, akinek az nem munka. Remélem ezzel Ön is így van. Én mindenesetre azt vallom, hogy tanulni, mindenkitől lehet. Bárkitől. Nem lényeges, hogy ki hány éves, milyen iskolákat végzett, még csak az sem érdekes, hogy milyen tevékenységet végez jelenleg. A lényeg, hogy legyen valami olyan dolog, amiben elméleti, gyakorlati tudását magas szinten képes végezni, aminek eredményei igazolják képességét, munkájának minőségét. Az eredmény alapú tevékenység-kontroll amúgy is igen lényeges. Persze ehhez mérési megoldások, és mérhető eredmények kellenek. A tudás azonban nem csak valamilyen konkrét szakmai területhez, tudomány területhez, valamilyen iskolában, egyetemen tanult ismeretekhez, hanem az életben rendszeresen megjelenő gyakorlati megoldásokhoz is kapcsolható. Sokan azt gondolják, hogy csak a formalizált iskolarendszerű oktatásban lehet tudást szerezni, valamint ebben a formában lehet megtanulni a tudás jövőbeni forrásának megtalálását. Vagy éppen csak az iskolarendszerekben van meg a lehetőségünk elsajátítani a ma oly divatosan használt élethosszig tartó tanulás bűvös ismereteit. 51

52 Nos, ez biztosan nincs így. Ezzel szemben én azt állítom nem csökkentve az iskolarendszerek fontosságát, szerepét a tanulásban hogy egyrészt élethosszig inkább élni kell (persze közben tanulni is), másrészt pedig azt, hogy az iskolarendszerben biztosan, szinte minden lényeges tudást megszerezhetünk (persze, ha be is járunk és tanulunk is), kivéve kettőt: 1. Hogyan neveljük gyerekeinket, hogyan éljünk velük (szülő-gyerek, gyerek-szülő kapcsolat). 2. Hogyan éljünk párkapcsolatban De azt is állítom továbbá, hogy ez a két, egyébként hatalmas tudás halmaz, majdnem teljesen kimarad az oktatásból, sőt, ami ebből esetleg benne van, annak a szemlélete viszont nem emberközpontú, egyénközpontú. Ha akarunk (és meghozzuk ezt a döntést), akkor persze az iskolában, majd azt követően az iskolarendszer által megtanított iskola utáni rendszerekben nagyon sok tudást megszerezhetünk. Megismerhetjük Földünk keletkezésének lehetséges elméleteit. Megismerhetjük a táguló világegyetem lassuló tágulásának okait. Megismerhetjük a világunkat alkotó elemek rendszerét. Megismerhetjük az emberiség történelmének tényeit. Megismerhetjük a tömegvonzás okait. Megismerhetjük a természet született, teremtett, vagy éppen épített csodáit. Megismerhetjük génjeink működését, szerepük fontosságát. Megismerhetjük a népek és kultúrák történetét. Megismerhetjük a számok valós és hihetetlen titkait. És persze ezt még hosszan lehetne sorolni. A lényeg, hogy ezek az ismeretek nagyon fontosak, és átsegítenek sok mindenen az életünk során, kinyitják szemünket a világra, a kultúrára, emberekre, sok mindenre. A baj azonban azzal van, és ez szerintem komoly probléma, hogy mindeközben a fent említett két dolog kimarad az oktatásból. És most lehetne azon elmélkedni, hogy mi a fontos, fontosabb. Ezt nyilván nem teszem. Az általam alapított Lényegiskola igazi küldetése azonban 52

53 éppen ezt a hiányt pótolja. Rendelkezünk mindazokkal az eredmény alapján igazolt tudással, tapasztalattal, ami mindezekhez szükséges. Hogy hogyan? Megoldásunk az volt, hogy tanulmányoztuk azoknak az embereknek az életét, problémáit és megoldásait, amelyek ugyan szinte mindenkinél megjelennek, csak ezek az emberek olyan megoldást mutattak, amelyek taníthatók, hiszen az eredményeik ezt igazolják. Szemléletünk a dinamikus, azaz az élet legfontosabb területeinek aktív és szinergikus összehangolásán alapul. Ezek: a család, a munka, a barátok, a gondolkodás, az egészség és a lelki, spirituális viszonyaink. De erről majd később. A lényeg azonban az, hogy szinte mindenkinek az életében rengeteg olyan sikeres megoldás, eredmény született ezeken a területeken, ami tanítható mindazok számára, akiknek kihívásaik, hiátusaik vannak ezeken a területeken. Mi a Lényegiskola elkötelezett szakemberi is ezt tesszük, ebben segítünk. Azaz megtanítjuk tanítani az embereket például azon a két fontos területen, amelyre az iskolákban valójában senkit nem készítenek fel. Csak emlékeztetőül: 1. szülő-gyerek, gyerek-szülő kapcsolat 2. párkapcsolat Ha meggondolja, van ennél fontosabb? Ne nekem válaszoljon! Fontos tehát az, ha vannak olyan eredményei az eddigi életében, amelyek Ön szerint is érdemesek arra, hogy másokat szolgáljanak, akkor ne féljen továbbadni. Ne féljen tanítani másokat! Mutassa meg az eredményeit! A döntés majd úgy is azoké az embereké lesz, akiknek eddig nem volt ilyen megoldásuk, és hajlandók is tanulni másoktól. A tanításhoz az is hozzátartozik, hogy azt is meg kell tanítanunk az embereknek, hogyan fogadják be a tudást. Itt ugyanis a hitelességről van szó. Az iskolában ugye ez könnyű, mert ott van a tanár, és mindaz, amit belegondolunk (mert erre is megtanítottak). És mert tanár, ezért tanulunk tőle. Pedig én azt mondom, hogy az iskolában is nyugodtan kérdezzünk, kételkedjünk. Nem csak akkor, ha nem értjük a dolgokat, akkor is, ha mi nem úgy gondoljuk. Mi azonban az átlagemberek nem vagyunk tanárok, ezért felmerül a hogyan legyünk hitelesek kérdése? A korábbiakból persze egy választ már tudunk erre a kérdésre mondani. Azért lehetünk hitelesek, mert ott vannak az eredményeink. Azok az eredmények, amelyek azt igazolják, hogy a hasonló problémát mi már eredményesen megoldottuk. 53

54 Igen ám, de miért kellene ezt bárkinek elhinnie? Nos, ez már valóban a hitelesség igazi kérdése, alapja. A hitelességnek két elem van: szakértelem, jellem. Na de van olyan szakértelem, amely az életünk folyamatában kínál megoldásokat? Van! Például ilyen a pszichológia is, amelyik a múltban bekövetkezett dolgokból következtetve ad tanácsokat. Ez elsőre jó megoldásnak tűnik, és az is, ha nem maradunk túlságosan a múltban. Én azt gondolom, hogy a problémák megoldásában csak addig érdemes a múlt történéseiben elemezve gondolkodnunk, ameddig nem rajzolódik ki a megoldás lehetséges iránya, tartalma, távlata. Ha ez megtörtént, akkor: hajrá. Fogjunk bele a megoldás megvalósításába. A könyv későbbi fejezetében erről még részletesen lesz szó! Mi azonban nem vagyunk többnyire pszichológusok, tehát ez irányú szakértelmünkben nem lehetünk hitelesek. Van azonban egy másik hivatás szakértelme, ez pedig a coaching. A két szakma között sok közös vonás, de jelentős különbségek vannak, miközben a szakterületek szakemberei gyakran dolgoznak együtt. A legjelentősebb különbség az, hogy a pszichológia alapvetően az egyén múltját elemezve próbál választ kapni bizonyos helyzetekre, kialakult lelki folyamatokra. A coaching, felállítva az elmúlt történések, helyzetek alapján egy adott pillanatra jellemző állapotot, alapvetően a jövővel foglalkozik. Természetesen mindkét szakterület alapos mentális kontrollt, lelki elemzést végez, tehát jelentősek a pszichikai megközelítések, módszerek. Ezek a szakemberek, meggyőződésem, hogy alapvető fontosságúak az életünkben. Most azonban a hitelességről van szó (a coachingról pedig lesz még bőven). A hitelesség másik tényezője tehát a jellem. A jellem valójában az egyetemes emberi erkölcsi elveken való működést jelenti. Pontosan azt, hogy mindegy mik a körülmények, mindegy, hogy milyen a saját helyzetünk, mindig jellemesen cselekszünk. A jellemünkhöz szorosan kapcsolódik a személyiségünk. Azt is lehet mondani, hogy a felszín a személyiség, a mélység a jellem. Persze a kettő, mindig együtt jelenik meg mindannyiunkban. Vannak emberek, akik a személyiségük fejlődése, vagy tudatos, akár irányított fejlesztése révén válnak igazán jellemes emberré, és vannak olyanok is, akik elveikben, jellemükben, személyiségükben egyaránt az adott kultúra egyetemes erkölcsi elvei szerint élnek. Valójában sok olyan dolog van, amit a 54

55 személyiségünk megtesz, de a jellemünk soha sem tenne. Mert a jellemünk minden körülmények között, mindig ugyanúgy cselekedne. Személyiségünk, néha értékel, helyzetre szab, meggyőzi magát, hogy van más szempont is. Vannak persze rossz jellemű, jellemtelen, és jellem nélküli emberek is. A jellem azért fontos számunkra, mert ha ez lesz életünk irányítója, akkor nem kétséges, hogy elérjük azt, amit szeretnénk. Néha persze ez nagy áldozatokkal jár, nagyon gyakran kudarcokkal, de ha jellemesen cselekszünk, és ez válik egyéniségünk alapvető mozgatójává, akkor hihetetlen dolgokra leszünk képesek. A jellemes ember hiteles. De ugyanúgy hitelesek számunkra azok a jellemes emberek, akik a közelünkben élnek. Az ő esetükben a szeretet az, ami a jellemükből elsődlegesen felénk áramlik. Biztos volt már Ön is olyan helyzetben, amikor döntenie kellett, szeretett volna megkérdezni embereket, segítséget, tanácsot remélve. Biztos vagyok abban, ha ezeket elfogadta, akkor azért tette, mert biztos volt abban, hogy ezek az emberek szeretik Önt (ami persze kölcsönös). Aki szereti Önt, az nem akar rosszat, csak jót. Eleve Ön is csak olyan embereket kérdezett meg, akikben emberi tulajdonságuk miatt bízott. Ez a jellem volt. De tegyen egy próbát! Talál két pénztárcát, mindkettőben elég sok pénz van. Ahogy belenéz, az egyikből kiderül, hogy egy sokgyerekes családanyáé, aki éppen a postára indult, hogy befizesse a csekkeket. A másikból pedig az, hogy egy független vállalkozóé, akinek a cége kétes hírű. Ön pedig éppen anyagiak szűkében van. Nos, hogyan cselekedne? Álljon meg itt egy-két percre, és gondolkodjon el. Ne is menjen tovább a könyv olvasásával. Már csak azért sem, mert a következő sorokban ott a VÁLASZ. Nos, hogyan cselekedne? Mindkettőt megtartaná. Csak az egyiket. Egyiket sem. Nos, a személyiségünk szintjén mindhárom megoldásra találunk ésszerű, számunkra elfogadható magyarázatot. Ezekkel megnyugtatjuk magunkat, és már lépünk is tovább. Mert vizsgáljuk csak meg: 55

56 - nem adom vissza egyiket sem, mert ha megtenném, akkor valaki más teszi el biztosan. Nekem viszont sok gondom megoldódna. - csak az egyiket adom le, mert az biztosan olyas valakié, aki nagyon rászorul a pénzre, és nagyon nehéz helyzetbe kerülne, ha nem tennénk ezt meg. A másiknak meg úgy sem hiányozna, lehet, hogy észre sem venné. Meg különben is. - visszaadom mindkettőt, oldja meg más a helyzetet. Jellemünk, az erkölcsös fajta (ha van ilyen), egyértelműen cselekedne. Nincs kérdés, nincs, mi lenne, ha, csak egy van: az erkölcs! Vissza kell adnom. És az erkölcsös, jellemes emberek vissza is adják. Nem mérlegelnek, nem gondolkodnak, hanem teszik, amit a jellemük diktál. És Ön mit tenne? úgy sem derül ki! Ha képesek vagyunk örülni, akkor nagyon könnyen képesek vagyunk örömöt adni másoknak. Mindig van minek örülni. Bár, amikor leírtam ezt a mondatot, már hallottam is, valahonnan mélyről, vagy talán hátulról, hogy ez nem igaz. Pedig az. Nem tudom tudják-e, hogy van egy magyar író, aki 2002-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott. Kertész Imre. Az indoklásban, többek között ez állt: Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben. Szerintem ez azt jelenti, hogy mindig van minek örülni. Belül. Legbelül. Kertész Imre megmutatta, hogy egy elképzelhetetlenül kilátástalan, reménytelenül fájdalmas, szörnyen embertelen helyzetben, környezetben, mi az öröm. Örült, mert lélekben, gondolataiban, emlékeiben, képeiben, és bármilyen furcsa jövőjében szabadabbnak érezte magát, mint fogva tartói. Ezért volt legbelül az öröm, amelyet megérhetetlenül is kivetített, és gyermekien hittel átitatva adott át, mindenkinek, akinek csak lehetett. El tud Ön ennél reménytelenebb, sötétebb, embertelenebb helyzetet képzelni? Biztosan nem. Bár Kertész Imre példája példa arra is, hogy nincs, nem lehet olyan helyzet, amiben nincs ott az öröm. És ha ott van, akkor végtelenül, mérhetetlenül sok van ott. Annyi, amiből másnak is jut. Sorstalanság. Ez a regény címe. 56

57 Ossza meg örömeit, osztozzon örömében, ismerje fel az örömöt, mutassa meg másoknak is! Sokszor nehezen találjuk meg a megoldást. Többnyire azért, mert túlságosan sokat merengtünk, sajnálkoztunk a problémán, hogy már el is felejtettük, miért is gondolkodunk róla. Az emberek felismerik a problémákat (amit nem is nehéz, mert nagyon látványos jelei vannak). Azt gondolom, hogy erre mindenki képes. Érezzük, észleljük, tapasztaljuk, elviseljük, elszenvedjük, elrejtjük, elhallgatjuk. Mármint a problémát. Ehhez edzés nélkül is mindenki profi szinten ért. A probléma megjelenését követően azonban leegyszerűsítve a folyamatot kétféle ember létezik: Aki meg akarja oldani, és aki nem. Pontosabban, aki beleveti magát a probléma megoldásába, és aki nem. Ez utóbbiak persze alaposan meg is indokolják maguknak, megnyugtatva egójukat. Olyan mértékű ez a probléma, hogy nem tudom megoldani. Különben sem tehetek semmit, hiszen a körülményeim, a kormány, a pártok, a szomszédom, az éghajlat, dr. House, és mindenki és minden. Pont ellenem esküdtek össze. Tudják, mindennek két oldala van. Minden helyzetnek, jelenségnek, történésnek, dolognak és személynek: probléma és megoldás. Ezek olyan egyensúlyai egymásnak, hogy aki ezt nem érti meg, az azt gondolhatja, hogy csak probléma van, vagy csak megoldás. Pedig ezek testvérei, kiegészítői egymásnak. Egyik sincs a másik nélkül. Ha ezt elfogadja, akkor láthatja, hogy minden problémának van egy megoldás eleme is. Csak meg kell találni. A kérdés inkább az, hogy meg akarja-e Ön találni a megoldást, vagy már a probléma szakaszban megáll. Persze fontos azt is tudnia, hogy úgy nem lehet egy problémát megoldani, hogy előállítunk egy másik problémát. Az nem megoldás, nem visz közelebb az igazi probléma megoldásához. Pedig a legkönnyebb a problémától úgy megszabadulni, ha megoldjuk. Keresse a megoldást. Legyen megoldó ember. Legyen büszke a megoldásaira. Dicsérje magát ezért. Mert aki képes megoldani dolgokat, az képes másokat is hozzásegíteni a megoldásokhoz. Megoldást adni, valójában azt jelenti, hogy hozzásegítünk másokat a megoldásban való elköteleződés mellett. Természetesen itt nem a saját megoldásainkra gondolok, hanem arra, hogy hogyan adjunk ebben is támogatást másoknak. Mi biztosan másképp látjuk ugyanazt a problémát, mint más. Éppen ezért a megoldást is máshogyan gondoljuk végig. 57

58 Segítsünk ebben. Ha ez Önnek nehéz, akkor keresse olyan emberek társaságát, akiről tudja, hogy képes volt már dolgokat megoldani. Beszélgessen vele, de ne kérje meg a megoldásra, mert a megoldás is az Öné. Tulajdonképpen legyen önző a saját megoldásait illetően. A problémája úgy sem kell senkinek. Higgye el, hogy a sikeres emberek, csak azért lettek azok, mert nem a problémáik, hanem a megoldásaik mellett köteleződtek el. Tegye ezt Ön is! Hihetetlen lesz megtapasztalnia. Bár alaphelyzetben személyiségfüggő, mégis szinte mindenkinek vannak ötletei. Ezért tehát kézenfekvő, hogy ötletet is bármikor adhatunk. S mert ez személyiségfüggő, ezért az emberek döntő többsége, mintha spórolna az ötleteivel. Pedig higgye el, hogy mindenki, mint egy ötletbank él. De itt is alapvetően az a helyzet, hogy magunkat kell felépítenünk, hogy képesek is vagyunk a bennünk rejlő ötleteket előhozni. És mert alapvetően kishitű az ember, ezért erőteljesen hitetlen, ami az esetek többségében spóroláshoz vezet. S mivel spórolunk, ezért eszünkbe sem jut másnak is adni egy-egy ötletet. Pedig az ötleteink döntő része bennünk marad, soha nem jön elő, nem hozzuk elő. S ennek nem annyira az irigység, hanem inkább a hitetlenség önmagunkban az oka. Mi magunk sem hisszük el, hogy képesek vagyunk olyan kreatív megoldásokra, amelyek még nem születtek meg. Ha folytonosan elnyomjuk magunkban ezt a fajta expresszív kreativitást, akkor ennek olyan szokások esnek foglyaiul, mint az önfeledt álmodozás, a korlátok nélküli tervezés, az ösztönös álmodozás, vagy éppen az álmainkban megtapasztalt jövőnk képe. Tegyen egy próbát önmagával, és szánjon rá időt, vegye számba az eddigi életének ötleteit. Amikor ezt teszi, akkor ne törődjön azzal, hogy ezek megvalósultak-e egyáltalán, s ha igen, akkor milyen eredménnyel. Csak számoljon! Csodálkozni fog. É s még egy tanács. Ne csak azokat az ötleteit, elképzeléseit vegye számba, amelyeket Ön elég nagynak minősít, hanem mindet. Ha belegondol, akkor rájön arra, hogy a múlt nagy találmányai mögött megbúvó ötletek nagyon egyszerűek voltak. Talán ez a felfedezések igazi mozgatója. Szóval nem mérjen, csak számoljon. Hihetetlen dolgok fognak eszébe jutni. Emlékszem, egyszer valaki kitalálta a lejtőt, aminek a felfedezését a kerék felfedezése előzte meg. Logikus. Vagy nem? Biztosan látott már olyan kerekes szerkezetet, ami lépcsőn is fel tud menni. Lejtő nélkül. Hihetetlen dolgokat teszünk meg a mindennapokban, s ezek között rengeteg új ötlet van. Észre sem vesszük. Szóval ne fukarkodjon, legyen nagyvonalú, higgye el remek érzés lesz. Arról nem is beszélve, hogy az ötlete úgyis átmegy annak az 58

59 embernek a szűrőjén, akinek elmondja. És ez így helyes. Az Ön dolga csak annyi, hogy adjon. Ne hallgassa el, ha valamiről véleménye, pláne, ha más véleménye van. Ebből születnek majd a nagy dolgok. Hihetetlen nagy erő van az emberekben, ha együtt vannak. Annál nagyobb mentális, de gyakran fizikai, vagy annak látszó erő nincs, mint amikor embereket látunk egy csoportban. Vagy csak párban. Biztosan Önök is láttak már tüntető tömeget. De megnézték a tömegben lévő embereket egyenként? Vajon mekkora kiállás, elkötelezettség lenne bennük akkor, ha egyedül tiltakoznának az ellen, amiért tömegben, oly bátran teszik. Gondoljon arra, hogy sokan azért érzik magukat gyengének, mert egyedül vannak. Hát legyen velük, egy kis időre. Adja nekik oda, ami éppen akkor nekik nagyon hiányzik. Ezt persze sokszor nagyon nehéz észrevenni. De ha figyelmes lesz másokra, akkor ezt is észre fogja venni. Az együttlét nagyon nagy erőt tud átadni éppen azok számára, akiknek hatalmas szüksége van ezekre a percekre. És ebben is hatalmas, kiapadhatatlan készleteink vannak. Csak észre kell venni. Ön észrevette már? Vagy csak gondoljon a magányra, vagy az Ön valamikori magányára. Milyen érzés volt? És most gondolja ugyanezt egy másik ember esetében, aki éppen most, éppen ezt érzi. Mibe kerülne Önnek enyhíteni a magányos ember fájdalmán? Gondolom, szinte semmibe. Akkor tegye meg! Látni fogja, milyen kellemes érzés. Önnek. MÁR CSAK KÉT DOLOG VAN HÁTRA! Talán a két legfontosabb. Ez az a kettő, amivel könnyebben fukarkodunk, mint bármelyik másikkal. Nehéz volna megmondani az okokat, hiszen, mint látni fogja, ezekből is kimeríthetetlen készletekkel rendelkezik minden ember. Adjon türelmet! Legyen türelmes! Ez könnyen kimondható, leírható kérés, de ha élt már emberek között, akkor pontosan tudja, ennek a dolognak a lehetetlennek tűnő voltát. Mert türelmesnek lenni, szinte lehetetlen. Elárulok egy titkot. Nem az. Bár ha most Ön felidézne nehéz, kihívásos helyzeteket, amikor nagyon hamar elfogyott a türelem készlete, akkor nem ért egyet velem. Néha én sem. 59

60 Mindig erős meggyőződésem volt, hogy türelmesnek kell lenni. Minden helyzetben. Azt is biztosan tudtam, hogy ez nagyon nehéz, megoldhatatlannak tűnő probléma. Persze ez is, mind annyi minden, személyiségfüggő. De az a bizonyos cérna, az mindenkinél képes elszakadni. Már most mondom, hogy ez nem baj. Mindenkivel előfordult már, és mindenkivel elő is fog még fordulni. Itt talán a törekvés a lényeg. Most különösen érdekesek ezek a gondolatok számomra, hiszen amikor ezeket a sorokat írom, már elmúlt éjfél, megy az Ausztrál Open, és nem rég jöttem haza a fiamtól, aki megakadályozott egy csodálatos unokával. Benedek mert így hívják ma is megmutatta, hogy milyen nehéz türelmesnek lenni. Tudják mi a legérdekesebb? Azt gondolom, hogy a legtöbb esetben éppen azokkal szemben fogy el a türelmünk, akikkel a leginkább türelmesnek kellene lennünk. Mert ők a legfontosabbak számunkra. Bendő (ez a beceneve) 17 hónapos. Már szabad akarata van (amire rájött), nem nyomja a társadalmi konvenciók terhe, expresszív kreativitása határtalan. Talán hallották már, hogy egy kis csodalénynél azt mondani, hogy nem, nem érdemes. Nem tudja értelmezni. Tudata nyílik, akarata megindul, fogalmi gondolkodása lépeget, elméje szabad. Cselekvései pont ezt tükrözik. Ma éppen azt mutatta meg nekünk, hogyan kell bánnunk a virággal. Szerencsére még nem a világgal. Bár gondolom nemsokára azt is megvillantja számunkra. Apja, aki a fiam éppen ma érkezett haza kéthetes külföldi munkájáról. Gondolom érthető, hogy Benedek eddigi hiátusát azonnal és folyamatosan pótolni, kitölteni szerette volna. Persze a fiam pedig szerette volna megmutatni temérdek fotóit, hiszen a világnak olyan pontján volt, ahol az emberek többsége még nem járt. Ráadásul éppen ma akartuk megünnepelni fiam két hete elmaradt szülinapját. És akkor Benedek úgy döntött, hogy kisajátítja apukáját. Nem részletezem, de a türelem észrevehetően percről-percre fogyott. És ekkor az unokám megmutatta, hogy a virág is azért van, hogy ünnepeljen. Le is tépte a leveleit. Szépen, lassan, egyesével. Bármit mondtak neki, nem tágított. Mit gondolnak miért tette ezt? Sokféle válasz lehetséges. Egy biztos: ezek egyikének sincs köze a virághoz. Az csak a demonstráció miatt kellett. A helyzet feszült volt, de megoldódott. Egyet ma is leszűrtem. Ha nincs figyelem, akkor előbb-utóbb nagy szükség lesz a türelemre. Szeretem, ha az élet az unokám képében tanít engem, bármire. Már előre tervezem (higgyék el alaposan), hogy mi lesz tavasztól, amikor elkezdem a konyhakertemben tanítgatni az unokámat. Tudom én is sokat fogok tanulni tőle. 60

61 Figyelem és türelem. Türelem és figyelem. Mindkettőnek sokféle arca van. Vegyünk néhányat! Van a feleségarcú türelem, a szomszédarcú, a főnökarcú, a gyerekarcú, a kollégaarcú, a boltosarcú, taxisarcú, a testvérarcú, és sorolhatnám. Gondolom ismerős. De más szempontból is értelmezhető a türelem. Van a pillanat türelme, a probléma türelme, a megoldás türelme, a kudarc türelme, a siker türelme, a győzelem türelme, a vereség türelme, a jövő türelme, a szerelem türelme, a barátság türelme, az állatok türelme, és a türelem türelme. Egyszóval legyen türelmes. Hogy miért? Íme, az okaim: - minden alkalommal, amikor megnyer egy türelem-csatát, azaz legyőzi a türelmetlenséget, hihetetlenül erős lesz, - a türelem, szinte mindig meghozza a gyümölcsét, - türelmesnek lenni, a jellem diadala, - türelmesnek lenni olyan, mint a leglehetetlenebb dolgokban sikeresnek lenni, - a türelem, szeretet. Legyen türelmes. Ha jobban meggondolja, eredményre csak ez vezet. De hogyan legyek türelmes? Gondolom ez Önt is érdekli. Mi lehet az a módszer, ami segíthet türelmesebbé válni. Mondok néhányat, remélem, megfogadja. Tudja ez is egy döntés, még pedig az Ön döntése. - először is tanuljon meg türelmesnek lenni saját magával, - néha segít a tudatos átgondolás, - vagy csak számoljon, - gondoljon olyan korábbi helyzetekre, amikor türelmes volt, - építsen kapcsolatot a belső vevőjével (erről részletesebben később). 61

62 Barátság. Többnyire ez az, amire mindannyian vágyunk, irigyeljük másoktól, erősebbnek érezzük, mint a rokoni kapcsolatot. Éppen ezért a barátság ritka. Ezért olyan értékes. Én most nem is arra bíztatom, hogy legyen mindenki barátja, hanem inkább arra, ami ebben a szóban benne van, és határtalan forrása lehet az emberi kapcsolatoknak. Arra bíztatom, hogy legyen barátságos. Forduljon egy igaz barát szeretetével másokhoz, kezelje barátságosan mások problémáit, közeledjen barátságosan mások megoldásaihoz. Barátságosnak lenni az olyan, mintha boldogságot sugározna a környezete felé, mintha a mosoly erejét adná másoknak, mintha mentális energiákat adna. Barátságosnak lenni valójában az adás igazi érzelmi művészete. A barátságos attitűd, az személyiség függő. Azt jelenti, hogy valakiknek sok van és alaphelyzetben rendelkeznek vele, és sokaknak kevés van belőle, dolgozniuk kell érte, hogy a bennük lévő barátságos ember növekedjék, erősödjön. Sokan, most biztosan azt gondolják, hogy miért kellene mindenkinek barátságosnak lennie? Már most mondom, nem kell. De képzeljen el olyan helyzeteket, vagy a múltjában keressen olyan történéseket, amikor valaki, vagy valakik barátságosan viselkedtek Önnel (azt is végig gondolhatja, hogy barátságtalanok voltak Önnel, de ennek a könyvnek a szellemisége inkább az előbbi helyzet felidézésében segít). Nos? Milyen érzés? Vagy gondoljon olyan dolgokra, amikor éppen ön volt a barátságos valakivel. És ez most milyen érzés? Hasonlít az előbbihez? Biztosan! Majdnem teljesen olyan, bár igazolható különbségek vannak. Barátságosnak lenni egyszerre könnyű és nehéz (most a hivatásos barátságos emberekről nem beszélek). Valószínűleg Ön is két csoportba tudja sorolni azokat az embereket, ebből a szempontból. Vannak, akik Önnel barátságosan viselkednek, és vannak, akik nem. Vannak, akikkel Ön is barátságos, és vannak, akikkel nem. De vannak olyan emberek is, akik mindig barátságosak, és vannak olyanok is, akik csak néha. Vannak, akik érdekből barátságosak, és vannak, akik érdek nélkül. Tud követni? Nem sorolom tovább. Itt megint a személyiség és a jellem kérdései merülnek fel. Pontosabban a személyiségetika, és a jellemetika kérdései. 62

63 Valójában barátságos az, aki mindig barátságos. Személyiségünk szintjén ez néha könnyű, néha meg nehéz. Sikereinket amúgy is csak úgy érhetjük el, ha a nehéz helyzetekben, amikor nem könnyű megtenni dolgokat, mi akkor is megtesszük. Emlékszik? Ezért emlegettem már eddig is olyan sokszor a munkát, amit sokáig el kell végeznünk, ha azon az úton akarunk haladni, amit mi rajzoltunk meg magunknak, és ami biztosan oda vezet, ahová tartani szeretnénk. Hit (meggyőződés) nélkül, sem alkotni, sem élni nem lehet. Én itt elsősorban nem a vallásos meggyőződésről, Istenbe vetett hitről beszélek elsősorban, hanem arról a belső hitről, amely képes olyan erőt adni, amilyet most még el sem tud képzelni. A hit hegyeket mozgat. Vajon Ön érezte már ezt? Érezte valamikor is a hit erejét? A hit a legbensőbb erőnket megmozdítani képes lelki és nem fizikai erő. Olyan erő, amely döntő helyzetekben győzelemre képes vezetni, de akár életet is menthet. Most éppen az Ön életét. Később majd látni fogja, hogy abban a cselekvési folyamatban, amelyben Ön eljut a célul kitűzött eredményhez (vagyis céljához), döntő szerepe van a hitnek. Pontosabban az Ön hitének. A saját magába vetett hitének. E nélkül valójában semmit nem érhet el. Eddig is minden cselekvésében benne volt, csak éppen nem vette észre. Elsősorban azért nem, mert még nem tette igazán próbára. Ha még nem voltak komoly kihívásai az életében, akkor nem tudhatja, mekkora is a hit Önben. Mekkora az az erő, amellyel számolva bárhová eljuthat. Mert a hit, hihetetlen erő (bármilyen fura is, ahogy most ezt leírom). Példaként egy olyan embert állítok itt Ön elé, akit talán még nem ismer, de biztos vagyok abban, ha megismeri, akkor nem csak egyszerűen megszereti, hanem hatalmas hitet is merít majd belőle. Először is nézze meg az ide belinkelt filmet, vagy ennek nyomán több másikat: Nick egy olyan ember, akik karok és lábak nélkül született. Végtagok nélkül. Hite az Ö esetében Istenbe vetett hite, valamint saját magába, küldetésébe vetett hite, azt gondolom egyedülálló. Ha megnézi a filmet, akkor elgondolkozhat azon, hogyan találja meg Ön is saját magában ezt az erőt. Mert ez ott van most is. Segítek kicsit. Valójában azért nem használjuk ki hitünk erejét, mert egy: többnyire nem a saját életünket éljük, kettő: mindig az elmúlt dolgokat, megoldásokat, vagy éppen elért 63

64 eredményeket vesszük alapul, amikor tervezünk valamit. Én azt javaslom, hogy bármit is szeretne elérni, ne limitálja magát! Ne higgye el az ócska közmondások mantra-szerű sulykolásának igazságát! Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Micsoda ostobaság. Kisgyerekként még nem hitt ebben. Csak aztán, ahogy növekedett, szocializálódott, beleszokott a társadalmi csapdák közönyébe, úgy szép lassan elfelejtett szárnyalni. Ma már többnyire gondolataiban sem képes erre. Nos, ha megnézi Nick Vujicic előadásait, filmjeit, akkor láthatja, hogyan szárnyalhat valaki végtagok nélkül. Tegye Ön is, hiszen valószínűleg Önnek meg van keze-lába. Visszatérve a takaróra. Akarjon nagyobb takarót, rakjon ki egy képet azokból az álmokból, amelyeket még nem valósított meg. De ne hagyja ki magát a képből, hanem helyezze a közepébe. Mi lett volna, ha Galilei, vagy akár Kolumbusz eldobta volna hitét és meggyőződését? Megmondom. Semmi. Mert más valaki nem dobta volna el. Ezért emlékezünk rájuk, és nem azokra, akik nem hittek magukban, ezért nem s érték el, amit titkon, legbelül szerettek volna. Találja meg a hitét, higgyen Önmagában, és meglátja mire is képes valójában. Ehhez ajánlanék egy gyakorlatot, mindennapra. Töltsön minden nap 15 percet saját magával. Gondolkodjon saját magáról. Javaslom, hogy inkább a jövőjével, mint a múltjával. 15 perc naponta. Sok? Szerintem nem, hiszen minden nap van Önnek is 1441 perc, ami rendelkezésére áll, ráadásul így is, úgy is eltelik. Akkor, mire vár? Fogadja meg és tegye is meg, hogy ezen túl minden nap 15 percet saját magára fog szánni. És szépen lassan olyan önmagát fogja megismerni, amilyet eddig még nem ismert. Megtalálja magában a hitét, majd megtanulja lendületbe hozni, használni. Fantasztikus találkozások lesznek ezek, higgye el. Ha Ön nem hisz magában, akkor vajon ki? Kitől és miért várná el, hogy higgyen Önben, ha még Ön sem teszi ezt? Hogyan higgyen Önben a felesége, a gyermeke, a barátai, a főnöke, a szülei? 64

65 Higgyen és építsen másokban is hitet. Mutassa meg másoknak is, hogy mekkora a hit ereje. Ne beszéljen róla, hanem cselekedjen. Beszéljenek a tettei. Hiszen bárki, bármit is szeretne elérni, ahhoz hit kell. Hit, hit, hit. Mondogassa Ön is. Megéri, ha a hite eléri. Nos, az előző mintegy 40 oldalon keresztül azokról a dolgokról írtam, amit bármikor, bárkinek adhatunk anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy elfogy. 20 tényezőt mutattam be, és elemeztem röviden, ellátva Önöket tanáccsal, ami kétségtelenül segíthet, ha ön is akarja. A sor közel se volt teljes, és amelyekről írtam azokat is csak felvillantottam. Valójában mindegyikről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésünkre. Ennek a könyvnek alapvetően nem is ez a célja. De az mindenképpen célja, hogy felkészítse Önt arra, amit élete következő szakaszában el szeretne érni, meg szeretne valósítani. Remélem sikerült meggyőznöm arról, hogy valóban milyen gazdag az ember, ilyen gazdag Ön is. Ha ezt elfogadja, akkor Ön már is erősebb, felkészültebb, harcosabb, mint ezt megelőzően. De ideje akkor mindezekről leltárt készítenie. Ezt akár az alábbi táblázat kitöltésével meg is teheti. Vegye számba azokat, a fentebb említett tényezőket, amelyekkel minden ember valamilyen mértékben rendelkezik. Nézze meg, hogy Önnek mekkorák a készletei. Vizsgálja meg saját magát, és értékeljen 1-től 5-ig. Ha úgy gondolja, hogy valamiből nincs Önnek, akkor írjon be nullát. Legyen bátor és őszinte. 65

66 Készleteim, amelyekkel rendelkezem szeretetet jóságot segítséget együttérzést ölelést köszönetet mosolyt néhány jó szót támogatást biztatást felemelést tudást örömöt megoldást ötletet együttlétet közös gondolkodást türelmet barátságot hit Osztályozza 1 és 5 között 66

67 Ha bátran és őszintén töltötte ki a táblázatot, akkor a kép talán nem olyan kedvező, mint azt szerette volna, de legalább biztos kiindulást jelenthet az önismeret és az önbecsülés alapjainak lerakásához. Hangsúlyozva azt, hogy a fenti táblázatban szereplő dolgokból végtelen készletekkel rendelkezünk, a személyes méréshez szeretnék némi támpontot adni. Ha Ön minden, a táblázatban szereplő tényezővel rendelkezik, és az elmúlt időszakban mindezeket gyakran jutatta másoknak, adott, amikor csak lehetett, akkor az Ön adási hajlandósági indexe 100. Ami azt jelenti, hogy szilárd erkölcsi elvekkel rendelkezik, az adás megvalósítás Önnek nem feladat, hanem készség, jelleme szilárd, önbecsülése megalapozott. Minden bizonnyal alkalmas arra, hogy ezeket a készségeket ne csak alkalmazza a mindennapokban, hanem tanítsa is a környezetét. És van még egy jó hír, amiről ebben a könyvben csak szerény keretek között fogok beszélni, nevezetesen az adás törvényének a működése. Ezek szerint mindaz az érték, amit Ön eddig és ezt követő életében önzetlenül adott, az megsokszorozódva vissza fog szállni Önre. Mit jelent ez? Amit valószínűleg Ön már megtapasztalt: szereti és tiszteli Önt a környezete, rengeteg igaz barátja van, kiegyensúlyozott, harmonikus viszonyban van a környezetével, tervei és távlatai stabilak, perspektívái tiszták, céljai megvalósulnak, boldog családi élete van, mentális és biztosan fizikai egészsége is szilárd, jövőjét szereti, mert az kiszámítható. Ennek a táblázatnak a minimuma 50 pont (elméletileg, matematikailag persze lehetne nulla, de jelen esetben a készletről van szó, és ez akkor is megvan, ha eddig csak ritkán érzékelte a meglétét). Ha Önnek ennél kevesebb van, akkor már most javaslom Önnek azt, hogy keressen meg egyet a könyv végén szereplő coach-ok közül, akik pontos és profi szakmai 67

68 támogatást tudnak nyújtani Önnek. Olyan térbe helyezik az Ön életét, és pályáját, ahol kitisztulnak azok a viszonyok, amelyek most kialakulatlanok Önben. De a coach segítségével olyan kontroll melletti személyiségfejlesztő programot dolgoznak ki és valósítanak meg, amely mellett az élete megváltozik, és olyan hatékony változások következnek be, amelyek egy Ön által megtervezett irányba vezetik az életét. Valószínűbb azonban, hogy azokból az emberekből van sok, akiknek ez az adási hajlandóság indexe (humán lojalitás mutatója) között van. Az Ö esetükben egyénileg, esetleges profi a tervezésben segítő coach támogatásával meghatározható a személyiségfejlődés konkrét iránya. Megtervezhetők azok a mindennapi gyakorlatok, amelyek látványosan megváltoztathatják, és ami fontos, az Ön által elképzelt irányba vezethetik az életét. Ennek a könyvnek a negyedik fejezete foglalkozik azzal, hogy milyen összetevői, alkotói vannak a személyiségnek, mi a kapcsolat a személyiség és a jellem között, hogyan épül fel az egyes személyiségtípusok rendszere. Ebben a fejezetben olyan információkat kap, amelynek a segítségével megtudhatja, hogy melyik személyiség csoportba tartozik, melyek az erősségei és gyengeségei. Most azonban térjünk át a személyes beállítások, a mentális átprogramozás másik eleméhez a lomtalanításhoz. Csak emlékeztetném Önt, hogy az első tényező: hogyan tanuljunk meg adni, volt. 68

69 II. Lomtalanítanunk kell (A kizárás törvénye) Biztos vagyok abban, hogy a lomtalanítás szóról mindenkinek egy konkrét dolog jut az eszébe. Az, amikor tavasszal végigmenve (talán végig is gondolva) a lakáson, házban, pincében, padláson, garázsban, spejzben, megnézzük, melyek azok a dolgok, amelyekre nincs szükségünk és az adott napokon összegyűjtve, kitesszük és elviszik gondolom valamelyik szemétégetőbe. De ez alapvetően és eredendően nem a mi szándékunk, csak csatlakozunk a hagyományokhoz és döntően emiatt, a már szokássá vált esemény miatt végezzük el mi is. Csak úgy, mint mindenki. Lomtalanítás ez is, de én itt most nem erről, nem ebből az aspektusból beszélek. De az biztos, hogy lomtalanításkor kidobjuk mindazt, amit lomként értelmezzük (és ez rajtunk múlik). Itt azonban másról és sokkal, de sokkal többről van szó. Valójában csak fogalmi szinten voltak lényegesek az előző mondatok. Na meg azért, hogy nemsokára másképpen gondoljunk a lomtalanításra. Mert az én megközelítésemben a lomtalanítás = kizárás! És nem csak azoknak a dolgoknak, feleslegesnek, haszontalannak gondolt mindenfélének a kidobása, amelyeket már meguntunk, nem használunk, hanem alapvetően a gondolatainkban, hozzáállásunkban, mentalitásunkban, és szokásunkban végrehajtott lomtalanítás. Hiszen valójában arról van szó, hogy valami mást szeretnénk, mostantól más eredményt tervezünk, ami miatt változtatnunk kell. Mert ha nem tesszük, ha nem változtatunk, akkor az eredmény sem változik, ugyanaz marad. Ezért tehát lomtalanítanunk, kizárnunk kell mindazokat a gondolatokat, gondolkodási sémákat, amelyek eddigi életünket, cselekedeteinket jellemezték. Persze fontos kérdés, mint minden lomtalanításnál - hogy miket dobjunk ki, és miket tartsunk meg. Gondolja végig, hogy melyek voltak azok a szokások, amelyek okozói, előidézői voltak a jelenlegi helyzetének. Mik voltak azok az attitűdök, amelyek cselekvéseit jellemezték? Hogyan reagált eddig bizonyos helyzetekre, dolgokra? Irányított, vagy alkalmazkodott? Javaslom, hogy, amit korábban is írtam, legyen mindennap 15 perce saját magára. Ez nem sok, de higgye el, hogy elég lesz. Ha jól meggondolja, akkor eddig ez mind elmaradt. Haladjon lépésről-lépésre. Vegye számba eddigi kudarcait, és sikereit. Vizsgálja meg, hogy mikor milyen gondolkodási, cselekvési sémát alkalmazott! Vegye górcső alá szokásait. 69

70 Természetesen mindezekben hatékony segítséget kívánok nyújtani ebben a könyvben. Tesztek, megoldások, alapkérdések segítik majd Önt. Ha akarja. A kizárás törvénye azt jelenti, hogy lomtalanítson ki mindent, ami nem szolgálja azokat a megoldásokat, amelyek abba a jövőbe mutatnak, amit majd most elhatároz. Lomtalanítson szokásaiban, gondolataiban, attitűdjeiben, és tárgyaiban egyaránt. Felhívom a figyelmét, hogy fájdalmas lesz, szokatlan, kellemetlen, de hihetetlenül perspektivikus. Adok egy-lét tippet: - Dobjon ki minden olyan ruhadarabot, amit az elmúlt egy (max. két) évben nem vett fel! Ha jobban belegondol, akkor itt nem csak a felesleges ruháktól fog megszabadulni, hanem attól a jó lesz még valamire attitűdtől, ami gátolja, blokkolja anyagi helyzetének javulását. A hölgyeknek ez a folyamat sokkal könnyebben szokott menni (és itt nem csak a ruhát lomtalanítására gondolok). - Adjon helyet a szekrényében és a fejében egyaránt azoknak a dolgoknak és gondolatoknak, amelyek építhetik azt a jövőt, amire Ön vár, és amit kétségtelenül már rég megérdemelt volna. - Változtasson egy-két szokásán! Ez azt jelenti, hogy elhatározása ne kúra-szerű legyen, hanem határozott váltás. Gondoljon a sikeres fogyókúrákra, amiken eddig már (többször) átesett. Miért zuhant vissza? Azért, mert megtörtént, amit a kúrában kitűzött, megnyugodott, megveregette a vállát, majd ugyanazt csinálta, amit a kúra előtt (vagy még inkább ). Szokást váltani egyébként csak úgy lehet, ha miközben elhagy egy olyan szokást, amely önt eddig hátráltatta, eközben ki is alakít egy újat, és erre koncentrál. Szokásváltáshoz egyébként szakemberek szerint minimum 90 nap kell. Ön se tervezzen kevesebbel. Bizonyára ezek után Önt is foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan is teheti meg mindezeket? Vagyis hogyan sajátíthatja el azokat a módszereket, amelyek önismeretében hatalmas változásokat eredményezhetnek. Ha jobban belegondol, akkor az elmúlt majd 50 oldalon keresztül nem különféle pszichológiai módszereket, méréseket mutattam és javasoltam (azt, ha szeretné, vagy úgy érzi, hogy szüksége van erre a támogatásra, akkor segíthetünk ebben is), hanem azt a másfajta gondolkodási dimenziót mutattam be, amelynek alkalmazása ehhez a megoldáshoz, vagyis önismeretének fejlődéséhez, önbecsülése megerősödéséhez vezet. 70

71 Azaz: o Tanuljon meg adni! o Lomtalanítson! És hogyan állíthatjuk be az önismereti mércénket, hogyan készítsük fel magunkat mindezekre? Nos, erre két megoldás van, és ebben a könyvben mindkettőre konkrét javaslatom van, amelyeket az alábbiakban vázolom majd fel. Előtte azonban beszéljünk röviden a döntésről (bár valójában ez az egész könyv erről szól). A szokásos értelemben vett döntés, az igazi döntési folyamatnak az én megközelítésemben csak az első szakasza. Az én döntési megközelítésem folyamata (értelmezése) a következő: 71

72 De nehogy félreértse az ábrát! Ez egy döntés, és nem kettő. Az emberek nagyon könnyen hoznak döntéseket, de mert ezek többsége nem átgondolt, ezért én nem nevezem ezeket igazi döntésnek. Az igazi, elkötelezett döntést mindenképpen cselekvés követi. Olyan cselekvés, amely visszafordíthatatlanul elindít egy folyamatot, és ez a folyamat addig tart, amíg a döntés eredménye meg nem születik. Sokan azonban csak próbálkoznak. Megpróbálnak dönteni. Pedig a megpróbálom, az valójában NEM! Amúgy is érdekes ez a szó: megpróbálom. Lassan 10 éve foglalkozom kommunikációelmélettel. A kommunikációval foglalkozó szakemberek egy jelentős része, jelentésértelmezésekkel foglalkozik. Most anélkül, hogy ennek a szakmai részleteibe belebocsátkoznék, annyit mindenképpen fontos kijelentenem, hogy a szavak jelentése társadalmi (kulturális) termék, ami azt jelenti, hogy az emberek a napi beszélgetéseikben (interakcióikban) teremtik a szavak jelentését. Lehetne ezt a megfogalmazást finomítani, de most nem ez a cél. Ez az állítás alapvetően igaz. És ez pontosan azt jelenti, hogy a jelentés, emberi termék, azaz a gondolkodó ember terméke, fejben születik. A megpróbálom (próbálom) szónak is van egy jelentése, és ezt az emberek szerintem tévesen úgy alkalmazzák, hogy döntenek cselekszenek, majd ha nem sikerül, akkor azt mondják, hogy megpróbáltam. Nos, ez természetesen egy bizonyos értelemben így van. Ez a könyv azonban az emberek, az egyén, a családok érdekében a szavak egy részének jelentését átértelmezi, és helyébe más értelmezést javasol. Így van ez a megpróbál szó esetében is. Vegyünk néhány példát! - Próbálja meg felvenni a telefont, ha cseng! Szerintem vagy felveszi, vagy nem veszi fel. - Próbálja meg megsózni a levest! Szerintem vagy megsózza, vagy nem sózza meg. - Próbálja meg elvégezni a munkáját! Szerintem vagy elvégzi, vagy nem. - Próbálja meg meghozni a döntést! Szerintem vagy meghozza, vagy nem. Vagyis valójában az esetek, cselekvések döntő többségében, amikor azt mondja, hogy megpróbálja, akkor valójában nem teszi meg. Csak valami látszat félével maszatol, miközben saját magát azzal nyugtatja, hogy én megpróbáltam. A megpróbálom szó valójában a kutatás, kísérletek területében használható valódi értelmezésében. 72

73 Javaslatom, hogy felejtse el mostantól azt, hogy megpróbálom! Tegye meg! Legfeljebb nem sikerül elsőre, vagy nem úgy sikerül rögtön, ahogy az Ön szerette volna. Ne aggódjon, menjen bele újra és újra. Addig, amíg sikerülni nem fog, azaz el nem éri az Ön által megcélzott eredményt. Beszéltem már a munka fontosságáról? Tudom, már sokszor. De ez olyan munka lesz, amit szívesen végez el sokadszor is, hiszen az eredmény ha így tesz nem marad el. Egyet most is ígérhetek, mindaz, amit el szeretne érni, az kívül esik a kényelmes életén. De: ha mindig csak azt teszi meg, ami kényelmes, akkor nem jut sehová. Eddig pont azért nem érte el azokat a dolgokat, amelyeket szeretett volna, mert nem volt képes kilépni a kényelmes életéből, a kényelmi zónájából. Pedig ébresztő! Minden, ami a jövőjében olyan, amit szeretne, de eddig elmulasztott, az biztosan kívül esik a kényelmi zónáján, azaz mostantól olyan dolgokat is meg kell tennie, amiket eddig valamiért nem tett meg. Persze csak akkor, ha fontosak azok a dolgok, amelyeket el szeretne érni. Ha pedig nem teszi meg ezeket a lépéseket, akkor már én most tudom, hogy ennek az az oka, hogy ezek valójában nem is fontosak az ön számára. A kérdés azonban az, hogy valóban fontosak-e Önnek azok, amiket a jövőjeként elképzel. Ezt persze önnek kell eldöntenie. A buddhisták azt mondják, hogy az fontos az, ami a halálunk után is fontos. Hoppá! Emlékszik még arra, amit a jellemről írtam? Ha nem, akkor idézze fel! De ha már a kényelmi zónáról beszéltem, akkor van itt még valami, ami bizonyos értelemben filozófiai, de más megközelítésben kulturális kérdés. Hogyan gondolkozunk, hogyan értelmezzük a kellemes-kellemetlen fogalmakat (dolgokat, helyzeteket, embereket, jelenségeket, stb.). Távol- keleten, csak két kategória létezik: valami vagy kellemes, vagy kellemetlen! Nyugaton (mi is ide számítunk) pedig három: kellemes semleges kellemetlen! A két értelmezés, gondolkodás, hozzáállás, értékelés között jelentős különbség van. Keleten csak a valóban kellemetlen dolgokat nevezik annak. Minden más dolog jelentése, értelmezése kellemes a számukra. Mi itt három csoportot alakítottunk ki, semlegessé alacsonyítva igen fontos, értékes dolgokat, helyzeteket, történéseket, embereket. Azt lehet mondani, hogy vannak a kellemes dolgok, vannak a kellemetlen dolgok és vannak a semleges dolgok. Vagyis azokat a dolgokat, 73

74 amelyek sem nem kellemesek, sem nem kellemetlenek, azokat a semlegesek közé soroljuk. Ezzel szemben keleten, ami itt semleges, az ott kellemes. Higgye el, nem az emberek mércéjének eltéréséről van szó, hanem környezetünk értékeinek felismeréséről. Nagyjából az, hogy mi a viszonyunk a kudarchoz. Mondok néhány példát! - Gondolom, volt már hogy fájt a foga. És abban is biztos vagyok, hogy ez nagyon kellemetlen volt. De nézze csak meg! Most fáj? Nem? És ez kellemes érzés? Kellemes, hogy nem fáj? Naná, hogy az! És gondolt már erre így? Biztosan nem. - Volt már, hogy nem volt munkája? Ha igen, akkor az nagyon kellemetlen helyzet lehetett. Ha most van, akkor Ön abba a Magyarországon kevesebb, mint 90%-ba tartozik, aki ezt elmondhatja. A többiek nem. De gondolt arra már úgy, hogy ez milyen kellemes, hogy van állása, van munkája, van fizetése, van biztonságérzete. Ha nem, akkor most tegye meg! - Ha felkapcsolja a villanyt, ha kinyitja a csapot, ha jön a villamos, ha süt a Nap, ha van fűtés, ha levele érkezik, és még hosszan sorolhatnám, akkor mostantól mindezekre a természetes dolgokra gondoljon úgy, hogy milyen kellemes. Mert az. A dolgok hiányakor mindig rájövünk arra, hogy milyen jó, volt, amikor volt. Nos, értékelje! Érezze mindig kellemesnek a természetes dolgok létezését is. Ahelyett, hogy ezek olyan semlegesek, említésre sem méltók, legyen boldog, érezze magát gazdagnak, hogy mindezek vannak és működnek. Most térjünk röviden át arra, hogyan tudja magát beállítani erre az új megközelítésre, mentálisan, lelkiekben, attitűdben. Kétféle út lehetséges: Rövidebb, kockázatosabb út (technika tudatos elsajátítása) Itt egy tudatosan átgondolt, napi rutinokon, gyakorlatokon keresztül betanult megközelítésről van szó, ahol tudatosan, előre eltervezve végez el bizonyos dolgokat. Addig, amíg azok az élete részévé nem vállnak. Ennek az útnak a választása részben személyiségfüggő, részben függ az időtényezőtől, de sokban függ a céljainak a rendszerétől. Ez az út kockázatosabb, az elején egyedül nehezen, vagy egyáltalán nem járható. Itt majd mutatok 74

75 néhány konkrét gyakorlatot, technikát, amelyek nagyon egyszerűek, de alkalmazásuk mégis nagy odafigyelést, elszántságot, és fegyelmet igényelnek. Biztonságosabb út (önismeret, önbecsülés, önfejlesztés). Itt személyiségfejlesztésről van szó, amihez szintén adok részletes útmutatást, amelyet egyedül is elvégezhet, de az eredmény itt erőteljesen támogatható egy szakember beiktatásával. De ez a megoldás több olyan elemet is tartalmaz, ami a személyiségfejlődésén keresztül a jellemetika erejének kialakulását eredményezi. A két megoldást egy nagyon egyszerű, mindennapi példával illusztrálom, a könnyebb értelmezhetőség kedvéért. Tételezzük fel, hogy nem szereti az embereket, vagy nem mindig szereti őket, vagy némely embert szeret, másokat meg nem. És ennek vannak nyilvánvaló jelei: - van, akire mosolyog, és van, akire nem, - van, akivel beszélget, és van, akivel nem, - van, akinek keresi a társaságát, és van, akinek nem, - van, akire hallgat, és van, akire nem, - van, amikor támogat valakit, és van, amikor nem, - van, akitől kér tanácsot, és van, akitől nem. És ezek nem mindig ugyanazokkal az emberekkel kapcsolatban történnek meg Önnel. Van úgy, hogy nem igazán szeret valakit, de mégis más okokból keresi a társaságát. Az érdek nagy úr. Persze ezeket a példákat ne vegye magára, biztosan nem Önre vonatkozik. De gondolom, van Önnek is olyan ismerőse, aki látott már olyan valakit, akinek a baráti körében hallottak már ilyen dolgokról, helyzetekről. 75

76 Valójában itt arról van szó, hogy személyiségünk néha megtesz olyan dolgokat, amiket jellemünk biztosan nem tenne. A tartós sikerhez ez utóbbira van szükség. De természetesen átmenetileg elvégezhetők olyan gyakorlatok, amelyek azért megoldást hozhatnak hamar, és a jellemfejlődés irányába mutatnak. Akkor most vegyünk olyan gyakorlatokat, amelyeket, ha következetesen, kitartóan, helyesen végez, annyiszor ahányszor kell, és akkor, amikor kell, akkor meglesz az eredmény. Ehhez kétség sem férhet. Először nem lesz könnyű, gyakran el fogja felejteni, szokatlan lesz, de nem lesz rutinszerű, nem fog önállóan ezekre gondolni, de előbb-utóbb megszokássá alakulnak majd, és akkor felgyorsulnak az eredmények. Az egyszerűség kedvéért táblázatos formában készítem el ezeket: Mit tegyen? Csináljon minden napra tevékenység listát Ossza be tudatosan az idejét, de tegyen bele új elfoglaltságokat Néhány új napi elem, amit meg kell ezen túl tennie Egyetlenegy percet se töltsön a tegnappal, engedje el és szabad lesz Fordítson minden nap 15 percet azoknak a céljainak az átgondolására, amelyeket változó személyiségében kell látnia Tervezze meg előre a heti tennivalóit! Mindennap tegye fel a két alapkérdést magának! Hogyan tegye? (részletek a mellékletekben) Rangsorolja ezeket! Kezdje az első feladattal, és addig ne menjen tovább, amíg ezt maradéktalanul el nem végezte. Tervezze meg, mire mennyi időt fog szánni! És ne feledje, hogy minden nap 1441 perce van. Pl.: 15 perc saját önértékelésével. A napi értékelések után mindig előre nézzen, és koncentráljon azokra a dolgokra, amelyek még Ön előtt állnak. Mennyivel jutott közelebb ezekhez? Kell-e valamin változtatnia? Használja a mellékletben szereplő heti tervezőt! Reggel: Mit kell megtennem ma azért, hogy közelebb kerüljek 76

77 Naponta ismerkedjen meg új emberekkel! Mosolyogjon! Kérdezzen és hallgasson! Legyen pozitív! Használja kevesebbszer a nem szót! céljaimhoz? Este: Mit tettem meg ma azért, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz? Higgye el, Önt is meg fogja lepni az emberek nyitottsága. Őszintén, belülről, és csak azzal törődjön, hogy most éppen ad. Két fülünk és egy szánk van. Ennek szellemében használja. Hallgasson többet, és beszéljen kevesebbet! Mindent lehet negatívan is és pozitívan is szemlélni. De pozitív eredménye csak a pozitív hozzáállásnak lesz. A passzív fogalmazás helyett fogalmazzon aktívan, és használja kevesebbet, a nem szócskát. Eleinte nehezen fog menni, mert a gondolkodása nem ehhez szokott! Mint korábban már írtam, ezek a napi rutinok, megoldások, módszerek, amennyiben helyesen alkalmazza, biztosan meghozzák a kívánt eredményt, már néhány hét alatt. A hosszabb, és biztonságosabb út személyiségfejlesztő lépéseit a későbbiek során mutatom majd meg. Nagyon fontos azonban már most megérteni a pénz-idő gondolati dilemmáját, amely az emberek többségében rosszul kódolt tevékenységekben jelenik meg, és szorosan kapcsolódik a véges és végtelen gyakorlati megközelítéseihez. Az idő, pénz. Mondják gyakran, és ez így is van. De tudnia kell, hogy az Ön ideje is az. Tanulmányozva az emberek életét, arra a következtetésre jutottam, hogy az emberek pont fordítva bánnak ezzel a két, nagyon lényeges dologgal. Úgy bánnak az idejükkel, mintha végtelen volna, és úgy gondolkodnak a pénzről, mintha az pedig véges lenne. A helyzet azonban az, hogy ez pont fordítva van. Nagyon sok időt töltenek az emberek felesleges dolgokkal, pazarolják számukra lényegtelen dolgokra, és akkor sem használják ki az idejüket, amikor az teljesen természetes lenne. 77

78 A pénzzel, ezzel szemben úgy bánnak, mintha véges lenne. Én most a nagyon nagy többségre gondolok, amikor ezeket a sorokat leírom. Arról nem is beszélve, hogy a kettő viszonyában derül ki leginkább az emberek helytelen viszonyulása. Ahhoz, hogy több pénzük legyen, feláldozzák az idejüket, pontosabban szólva eladják az idejüket pénzért. Az emberiség (szinte nemzettől függetlenül) aztán mindenféle szólásokkal is kábítja magát, amely aztán a közgondolkodás részeként megpecsételi az életüket. Íme, kettő ízelítőül: - Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! - Több nap, mint kolbász. Ha jobban átgondoljuk a két fogalom lényegét, akkor könnyen beláthatjuk, hogy téves felfogásunk van ezekkel kapcsolatban. Az idő esetében könnyebb belátni ezt. Életünk véges. Mert volt eleje, lesz vége is. Természetesen nem mindegy, hogy hogyan élünk az élet adta lehetőséggel. Mert az az idő, ami egyre nagyobb részben tervezhető, így is, úgy is el fog telni. Természetesen nem mindegy, hogyan. Ezrét kell a tudatos, másfajta, a könyv által is ajánlott szemlélet alkalmazása. Kire, kikre, és mire fordítjuk azt az időt, ami van? Ráadásul a tudomány mai ismeretei szerint élhetnénk akár évig is, természetesen megfelelő minőségben. Sőt az életünk hossza, már egyre nagyobb mértékben azon múlik, hogyan éljük azt, és egyre kevésbé a genetikai meghatározottságokon. Nem régen kiszámoltam egy hallgatói csoportommal, hogy mire mennyi időt fordítunk az életünkben. Érdekes kép bontakozott ki. Munkával, a munkára való felkészüléssel, a munkába jutással, egy átlagos élettartamot feltételezve órát töltünk. Családunkkal, barátainkkal, mondanám, hogy az élettel, pedig mindössze órát. Nem lenne jobb fordítva? Természetesen nem a munka ellen vagyok, hiszen ebben a könyvben talán ez a legtöbbször leírt, nélkülözhetetlen szó, ami változásunkhoz elengedhetetlenül fontos. Valójában, aki szereti, amit csinál, az sosem dolgozik. Legalább is az én megközelítésemben. De, ha körül nézünk, akkor inkább azt látjuk, hogy az emberek döntő többsége a munkát valamiféle szükséges, nem túl jó dolognak tartja, és a pénzkeresés megoldásaként alkalmazza. Így aztán az erre fordított idő, az nagyon sok, alapvetően elpazarolt idő. Pedig, ahogy azt a könyvborítón is olvashatja, ez most nem a főpróba, most kell a legjobb életet élnie. Amilyet csak elképzelni képes, olyan életet. 78

79 És a legrosszabb még, ami ezek mellett jellemzi az embereket, hogy még a kevés idejét is többletmunkára fordítja. Azzal az elfogadott, de mégis álságos gondolattal, hogy mindezt a pénzért teszi. Azért a pénzért, amivel jobb, kellemesebb, teljesebb életet szeretne magának és családjának. Érzi az ellentmondást? Őszintén remélem, hogy igen. A pénzt eleve ne a munkájával akarja megkeresni. Az már, mint láthatja, ha körülnéz, hogy a legtöbb embernek nem sikerült. De erről most csak érintőlegesen szólnék, hiszen a jövedelemhez való másfajta viszonyulás, a Lényegiskola következő könyve lesz. Találja meg a módját annak, hogyan tudna kevesebb idő alatt több pénzt keresni. Gondoljon arra, hogy a munkajövedelmek mellett vannak másfajta jövedelmek. Ezek alapvetően az eszközalapú pénzáramlásból teremthetők meg. Ha arra gondol, hogy a munkájából fog mindent előteremteni, akkor egyre több idejét fogja eladni, pontosabban pénzre cserélni. Lehet, hogy sokkal több pénze lesz, de biztosan egyre kevesebb élete. És éppen azokkal fog kevesebb időt eltölteni, akiket a legjobban szeret. Éppen azoktól fogja megvonni saját magát, akiknek nagyon hiányzik (talán már most is). És tudja, ezek a percek, órák, napok, hetek, hónapok és évek, már nem jönnek vissza. Van egy sor olyan dolog, amit csak valamikor, és nem bármikor tud megtenni. A nagyobb jövedelem kevesebb idejű munkával, majd a pénzzel foglalkozó könyvemben fejtem ki részletesen. Remélem, hogy ebben a fejezetben hallott jó adag újdonságot arról, hogy állítsa be önmagát a céljainak az irányába. Ha ez megtörtént, akkor figyeljen, mert a következő fejezetben arról írok, hogy éppen ez a legjobb idő a váltáshoz. Persze akkor, ha valóban eldöntötte, hogy váltani fog. 79

80 4. Itt az ideje váltani Ha eldöntötte, hogy váltani fog, változtatni fog, ha fejben megemésztette mindazokat, amelyek az egyéni beállításait jelentik, és valóban meghozta a döntést, akkor két stratégiát ajánlok Önnek. Egy biztos, most a legjobb elkezdeni. Kezdje tehát MOST! Forma 1 tempóban bátrabbaknak Ezt a megoldást a nagyon elkötelezetteknek ajánlom, vagy azoknak, akik úgy érzik sürgős a változás. De elsősorban azoknak, akik gyors, látványos eredményeket akarnak, mert a jelenlegi eredménnyel egyáltalán nincsenek megelégedve. Ez a megoldás azonban nem egyszerűen gyors és hatékony, hanem éppen ezért nagyobb kihívást jelent, mint a normál tempójú megoldás. Nehezebb, kényelmetlenebb, kellemetlenebb, gyakran a szokatlanság miatt konkrétan fájdalmasabb. De az eredmény, higgye el, megéri. És ezt nagyon hamar érzékelni is fogja. Nézzük a nem kis munkával járó lépéseket! Mi Ön számára az a 3 legfontosabb dolog, amit megváltoztatna annak érdekében, hogy jobb legyen? Ez a kérdés elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de látni fogja, hogy nem az. Ne is hamarkodja el a választ, hiszen ez sok mindent alapvetően meg fog határozni az elkövetkező hetekben. Javaslom, hogy mindent írjon le, ami az eszébe jut. Gondolkodás, kritika, vélemény nélkül. Mindent! Rangsorolja ezeket a dolgokat. Ha ezt megtette, akkor alaposan gondolja végig mindegyiket. Lépésről-lépésre. Alaposan. Csukja be a szemét, és érezze, lássa a választás eredményeit. Nem baj, ha nem megy elsőre. Tegye ezt meg mindegyik megjelölt választásával. És most jön a legnehezebb. Válassza ki azt a hármat, amelyekkel mindenképpen kezdeni AKARJA a változásokat. Köteleződjön el! Ez sem könnyű. Volt olyan az eddig életében, amire úgy emlékszik, hogy olyat és úgy tett, amit erős elkötelezettség jellemzett? Ha igen, akkor idézze fel, mert segíteni fog. De azt is megteheti, hogy felteszi magának a kérdést: mennyire vagyok elkötelezett? 80

81 Írja le azokat a dolgokat, amelyeket szeretne magában fejleszteni, mert úgy érzi, hogy ezek lennének a legnagyobb hatással az életére. Soroljon fel 5 ilyen vonást! Most ne törődjön azzal, hogy mi ennek a realitása. Mi lenne az a legfontosabb néhány dolog, amit feltétlenül el akar érni az életében. Melyik volna az első 3 időben is legfontosabb? Minden gondolatát írja le, úgy, ahogy spontán az eszébe jut. Most tegye ugyanezt tudatosan, átgondoltan, logikusan, racionálisan. Ahogy tervezni szoktuk a dolgokat. Készítsen tudatos, meghatározott időszakokra vonatkozó terveket, elképzeléseket. Most gondolja át ezeket úgy, hogy nem számol azzal, hogy nem tudja, nem fogja ezeket elérni. Tudja miért? Mert így csak az igazi elkötelezett nyertesek gondolkodnak. Ha nyerni akar, akkor Önnek is úgy kell viselkednie, cselekednie, gondolkodnia, mint a nyerteseknek. Keressen egy igazi bajnokot, hogy Ön is bajnok lehessen! Kezdje el értékelni az IDŐT! Az életének a minősége, az annak az időnek a minősége, amit eltölt. Gondolja végig, hogy kik a legfontosabbak az Ön számára? Mikor, mennyi és főleg milyen időt töltött el velük? Egyáltalán felmerült már Önben az, hogy az eltöltött idő minősége és az eredmény között milyen szoros összefüggés van? Tanulja meg: az idő=minőség. Kezelje, értékelje az idejét. Akkor könnyebb, ha a korábban az idő-pénz kapcsán megfogalmazott gondolataimmal egyetértett. Töltsön el minőségi időt azokkal, akik a legkedvesebbek az Ön számára! Tervezze meg ezt is! Higgye el, megéri. Most gondolkodjon el saját maga egészségén! Elégedett Ön ezzel? Tegye próbára egészségét! Egyáltalán gondolja végig, hogy milyen egészséget kívánna magának. Most gondolja végig azt is, hogy ez maradéktalanul megvan Önnek? Ha nem, az nem baj, de tegyen érte! A könyvben lesz még szó az egészség szerepéről, persze kissé más megközelítésben. De gondolom azt már megszokta ennek a könyvnek az olvasása közben. Szeresse a kudarcait, élvezze a sikereit! Gondolom ezt sem mondták még így Önnek. Minden egyes kudarc közelebb viszi a sikereihez. Sikerről ebben a könyvben olyan értelemben beszélek, hogy siker az, ha eléri, amit szeretne. 81

82 A felsorolt 9 megközelítés, másfajta gondolkodást, és másfajta megvalósítást jelent. De egyben feladat is. 9 hét feladata. Végezze el, tegyen meg mindent, hogy minél előbb a mindennapjai részévé váljanak. És ne aggódjon, ha nem érzékeli azonnal az eredményt, vagy túlságosan nehéznek tűnik az Ön számára. Bármikor átválthat a másik, biztonságosabb programra. Ha a fentieket készség szinten fogja működtetni, akkor hamarosan mérhetőek lesznek az eredményei, amit nem csak Ön, hanem mindazok is értékelni, érzékelni, és élvezni fognak, akik fontosak az Ön számára. Normál tempó - türelmesebbeknek Ez az a tempó, amit a legtöbb embernek ajánlani szoktam, hiszen sok szokatlan gyakorlatot tartalmaz. Olyanokat, amelyeket szívesen fognak elvégezni, és nincs a gyors eredmény elvárása, éppen ezért nem érheti Önöket felkészületlenül a kudarcokkal kapcsolatos megváltozott reakció igénye. 82

83 Általános etikai elvek: JELLEMETIKA tisztesség, becsület, emberi méltóság, igazságosság, szeretet hasznosság, kiválóság, haladás Attitűd megismerő ösztönző értékelő társas cselekvő SZEMÉLYISÉGETIKA 83

84 Ez a megoldás kitartó, a szokásaikon változtatni akaró és elkötelezett embereké. Akik szeretnék, hogy az életük más, elfogadhatóbb megoldásokat, eredményeket hozzon. Nincs másról szó, mint napi rutinok elsajátításáról, azaz szokások megváltoztatásáról. És nem bonyolult folyamat, hiszen egy konkrét program, következetes végrehajtását jelenti. Általános felfogás szerint egy szokás megváltozatása 90 napunkba kerül. Tapasztalatom szerint, ez nem így van. Ez mindössze arra elegendő, hogy kúra-szerűen, kampány-szerűen megpróbáljunk következetesen néhány dolgot másképpen csinálni, mint eddig. Ez persze rettentően kellemetlen, fáradtságos, szokatlan kényelmetlen. Azért, mert kívül esik a komfortzónánkon. Ha mondjuk ezt még meg is tudjuk csinálni, akkor sem hoz tartós eredményt. Elsősorban azért nem, mert az idő múlásával az elvárásaink gyengülnek, elkötelezettségünk kopik, szándékaink lanyhulnak. Majd szép lassan elkezdünk visszaállni a korábbi működésre. Egy szokásunkon csak akkor tudunk hatékonyan, visszafordíthatatlanul megszabadulni, ha közben (párhuzamosan) egy új szokást alakítunk ki, és azt kezdjük el beintegrálni a mindennapjainkba. Sok-sok ember tapasztalata ezt mutatja. Na de lépjünk tovább, és nézzük, hogy melyek azok a napi egyszerű technikák, amelyeket rutinná, mindennapos szokássá kell alakítanunk. Vegyük a legfontosabbakat! Azokat tehát, amelyeket mindennapi szokásokká akarunk alakítani. - napi időbeosztás (1440 perc) - megerősítések - napi programozás/értékelés - heti tervezés Nézzük ezeket egyenként, röviden (hátul a mellékletekben talál majd részleteket is): 84

85 Napi időbeosztás Semmire nem jut időm Már megint elúsztam 85

86 tevékenység 1. munka (ez tartalmazza a konkrét munkavégzést napi 8 óra valamint a munkába jutás oda/vissza átlagos időszükségletét) 2. alvás (regeneráció, többnyire a munkára tesszük alkalmassá magunkat) 3. napi kötelező családi teendők (bevásárlás, takarítás, főzés, mosogatás, egyéb házi munkák) 4. TV nézés (ennek magyar átlaga naponta) 5. ez itt az ön életére fordítható idő Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés időráfordítás (percben) (mai valóság) 600 (ha szeretjük, amit csinálunk, és tevékenységünk célrendszere azonos a saját céljainkkal, akkor ez a szám: kevesebb, mint nulla. Különben se feledjük: aki azt csinálja, amit szeret, az valójában sosem dolgozik) mi a megoldás? mit nyerek vele? - végezzen munkát otthonról, kötetlenül - növelje az idő/pénz hatékonyságot - felejtse el, hogy a munkajövedelméből kell megélnie - keressen több pénzt, egységnyi időbefektetéssel 500 tanuljon meg olyan technikákat, amelyek alkalmasak arra, hogy hamarabb kipihenje magát (meditáció, agykontroll, relaxáció, stb. Itt valójában az lényeg, hogy az agya pihenjen! Vagy egyszerűen, csak aludjon kevesebbet! Bizonyított tény, hogy napi 6 óra (360 perc!) alvás elegendő a szervezet számára. Amúgy is csak maximum két óra lesz valóban mély, az agyat is pihentető) alvás. 60 ezt nem tudja rövidíteni, csak alkalmazottal, esetleg gépekkel, vagy szeresse meg 270 ezt gyakorlatilag napi 60 percre tudja csökkenteni, hiszen a tévézés döntő része biztosan felesleges ! Napi rendelkezésre álló összes idő

87 Gondolom ismerős mondatok, talán Ön is mondta már ezeket, vagy valami hasonlót. Nos, általában azt lehet mondani, hogy aki az Ön idejét beosztja, az uralja az Ön életét. Remélem ez Ön és nem valaki más. Elsősorban azért nem, mert az idő mindannyiunk életében véges, és az egészségünk mellett, talán a legdrágább kincsünk. Hát nézzük meg, hogy a jelenlegi normális életünkben milyen is az az időbeosztás, amit többnyire kényszerűen be kell tartanunk. Ha hajlandó ezt így végig számolni, akkor hamar megérti az idő/ pénz gondolkodás lényegét, és másfajta megközelítését. És ez is csak az Ön döntésén múlik. Ebben a kötetben kevés szó esik az időtakarékos jövedelemszerzésről. Ebben a kötetben elsősorban az alapokat mutatom be. A jövedelem-szerzéssel kapcsolatban a következő könyvemben részletes, konkrét, és mindenki számára megvalósítható megoldásokat mutatok be. És ennek csírája, már most ott van Önben. A könyv címe: Kinek keresek? Amikor ez a könyv már a kezében van, akkor már előrendelhető lesz ez is. Napi megerősítések A megerősítések azok a lehetőségeink, amelyekkel naponta 2-3 alkalommal, de az önbeszédünket tekintve folyamatosan üzeneteket küldhetünk a tudatalattink számára, arról, hogy milyenek vagyunk (pontosabban szeretnénk lenni, vagy melyek azok a fontos dolgok, amelyeket el szeretnénk érni). Valójában eddig is használtunk megerősítéseket a mindennapokban, de nem tudatosan, és ami azt illeti negatív előjellel. Ez fájdalmas, de azt jelenti, hogy mi emberek képesek vagyunk magunkat, magunk előtt negatívan beállítani. Erről a problémáról és persze a megoldásról a 7. fejezetben fogok részletesen szólni. Itt most a lényeg az, hogy hogyan tudunk napi rutinokkal olyan mentális helyzeteket teremteni, ami a tudatos működésünk mellé, képes mozgósítani a tudatalattink hatalmas erejét is. A megerősítés tehát egy jelen idejű kijelentés megfogalmazása, a jövőre vetítve, amely egy szokás megváltoztatására, vagy egy elképzelés, cél elérésére vonatkozik. 87

88 Napi programozás/értékelés A nagy embereknek, sikeres embereknek, az életüket saját belső kontrollal irányító emberek egy olyan szokása, amely minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a többség szemében valóban nagyok legyenek. Ami azt illeti, több ilyen szokásuk van, de most csak egyet ezek közül. Ezek az emberek Edison, Bill Gates, John C. Maxvell, és mások minden napjukat úgy kezdik, hogy felírják az aznapi teendőjüket. Mindazokat, amelyeket fontosnak tartanak elvégezni. Ezeket a teendőket sorba rendezik és sorban is végzik el. Tudom, most azt gondolják, hogy milyen gyerekes dolog ez. Hát lehet ezt is gondolni, meg lehet azt is gondolni, hogy ha ezek az emberek megcsinálták, akkor én miért ne. Nekem is biztos segíthet. Ha belegondolunk sok olyan rendkívül egyszerű és nagyon gyerekesnek tűnő dolog van, ami hihetetlen változásokat képes hozni az életünkben. Sőt ön most felteheti a kérdést magának, hogy vajon eddig megtettem ezt a kis dolgot? Mert ha igen, akkor jó úton jár. Ha nem tette meg ezt eddig, és a jelenlegi eredményeivel nem elégedett, akkor érdemes ezt az apró gyerekes, szerintem inkább hatékony dolgot megtennie. Tehát ha felírta és sorba rendezte a fontosnak gondolt feladatait, akkor kezdje el megoldani, elvégezni azokat. Kezdje az elsővel és mindaddig ne foglalkozzon semmi mással, amíg ezt az elsőt el nem végezte azzal az eredménnyel, amivel ön elégedett. Ha ez megtörtént, akkor jöhet a második feladat, és így tovább, a harmadik, a negyedik És még egy fontos dolog: amikor ezeket a feladatokat felírja, akkor mindig tegye fel önmagának azt a kérdést, hogy vajon ezzel a feladatommal, ha elvégzem, akkor közelebb kerülök a céljaimhoz? Ez azért is fontos, mert a nap végén, amikor eljön az a 15 perc, amikor önnek a személyes terveivel, elképzeléseivel, életével kapcsolatos megoldásaival kell foglalkoznia, akkor fel kell magának tennie egy másik kérdést is. Mindaz, amit ma tettem, mennyire járult hozzá azokhoz, amiket kitűztem magam elé? Ez az egyszerű megoldás, majd meglátja, sok mindenben átrendezi a gondolatait, a cselekvéseit, és végső soron az életét. Biztosan lesznek majd olyan napjai, amikor egy-két feladat elvégzése elmarad. Ne aggódjon ezek miatt. Tervezze be a következő, vagy egy másik nap elvégzendő feladatai közé. És ha van olyan feladat, amit 3-4 alkalommal már átírt más napokra és még mindig nem végezte el, akkor megnyugodhat, mert ennek az a legfőbb oka, hogy az nem is fontos az ön számára. Mert ha működteti a megerősítéseket, akkor a belső vevője (erről később), segít önnek a fontosságai figyelésében. A feladataira való fókuszálásban. És még egy dolog. Nagyon fontos, hogy mostantól (igen, ez azt jelenti, hogy ettől a perctől), mindig legyen önnél egy kis füzet, amibe feljegyezhet bármit, 88

89 ami eszébe jut a nap folyamán. Ez fogja biztosítani az önt segítő belső vevőt abban a működésében, hogy mindazokat az információkat, amelyek a céljai elérésében szükségesek lehetnek, azt az ön számára láthatóvá tegye. Heti tervezés Még egy fantasztikusan egyszerű, de nagyon hasznos megoldást hadd ajánljak a figyelmébe. Már több alkalommal írtam arról, hogy az emberek többsége úgy bánik az idejével, mintha végtelen volna. Persze, amikor fiatalabb az ember, akkor többnyire mindenki ezt is gondolja. Pedig ez nem így van. Ezért fontos, hogy úgy osszuk be az időnket, hogy az számunkra legyen a leginkább megfelelő. Ami azt illeti, általában elmondható, hogy aki az ön idejét beosztja, az uralja az ön életét. És ha ez nem ön, akkor komoly gondjai lesznek (vagy már vannak). A könyvem mellékletében talál egy olyan időmenedzsert, amit ha használ, akkor biztosan úgy lesznek beosztva a napjai, hetei, ahogy ön szeretné. Ez a heti időmenedzser nagyon hasonlít arra, amit az iskolában órarendként szoktunk meg. A heti időmenedzser abban segít önnek, hogy egyrészt a saját fontossági szempontjai érvényesüljenek a rendelkezésre álló idejében, másrészt abban is, hogy amikor egy dologgal foglalkozik, akkor csak arra koncentráljon. A tapasztalataim szerint az még nem vezetett semmi jóra, ha egyszerre többféle dologgal foglalkoztunk. Gondolom ön is tudja, miről beszélek. A heti időmenedzser használata egyszerű és a fentiek mellett abban is segíti majd önt, hogy másfajta gondolkodással bánjon az idejével. Természetesen az időbeosztás gondolati áthangolása csak a kezdeti lépés lesz. Sokkal lényegesebb, hogy megismerje a személyiség és a jellem kapcsolatát. Vegyünk néhány általános megközelítést! A személyiség könnyebben, hamarabb fejleszthető, a jellem ugyanakkor nem ismer megalkuvást. A személyiség meghatározó az Ön élete működésében, de az igazi minőséget a jellem jelenti. 89

90 A személyiség egyedi jellemzőket jelent, a jellem egyetemeseket. Mindkettő fejleszthető! És most nézzük a személyiségben rejlő erőt, lehetőséget, kockázatokat, és megoldásokat. Ehhez persze az kell, hogy megismerje pontosan saját személyiségét, és erőteljesen bíznia is kell benne. 90

91 5. Nézzük, ki lakik Önben Személyiségtükör (A fejezet egy szakaszának megírásában közreműködött Jakab-Frey Veronika) Minden, amit az életünkben tettünk, teszünk, sőt amit tenni fogunk, meghatározott, függő változó. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan meghatározó tényezők életünkben, amelyek bennünket alakítanak. Ez pedig alapvetően a személyiségünk által meghatározott tulajdonságaink, attitűdjeink összessége. Minden reakciónkat, viszonyulásunkat, cselekedeteinket, stílusunkat, szokásainkat, viselkedésünk, sőt eredményeinket ez határozza meg. Személyiségünk tehát alapvetően meghatározza életünk minőségét. Személyiségünk azonban folyamatosan fejlődik, sőt fejleszthető. Jöttünk, ahogy jöttünk, de hogy hogyan távozunk, az alapvetően tőlünk függ. Senki mástól, csak tőlünk. Nem hibáztathatunk senkit, de nem is szükséges ezért hálásnak sem lennünk senkinek. Személyiségünket alapvetően 3 dolog határozza meg (ezek egyben az alap személyiség tipológiák): 1. Alkati megközelítések: fizikai, fiziológia, genetikai, és részben öröklött adottságaink 2. Kulturális, szocializációs viszonyaink 3. Gondolkodásunk, lelki és mentális körülményeink Kultúra, környezet szerinti megközelítés A környezet fogalmán a szociális miliőt, az emberek és kulturális értékek által telített társadalmi közeget értem, hiszen a személyiség alakulásában bizonyítottan ennek van kiemelkedő szerepe. Az egyén közvetlen környezetének, konkrét kulturális (illetve szubkulturális) miliőjének függvényében nyeri el azt a struktúrát, amit alapszemélyiség típusnak neveznek, s amelynek nemzeti jellege van és azon belül szakmai, vallási, nyelvi, foglalkozási stb. határok által megszabott irányultsága. Ennek az alapstruktúrának az alapján lehet az egyes ember személyiségéről nemzetisége, vallása vagy foglalkozása alapján bizonyos képet alkotni. Pszichoszociális tényezőink: 91

92 - kedvezőtlen családi légkör (válás, rossz házasság, a család deviáns életmódja) - helytelen nevelési eljárások (nevelés hiánya, túl engedékeny, túl szigorú szülő, következetlen szülő) - a családi élet körülményrendszere (tárgyi, anyagi körülmények, lakásviszonyok, a család erkölcsi, kulturális színvonala) - a szülők személyiségjegyei, pszichikus alkata, magatartása. - gyermekintézmények hatásai - referencia-csoportok (baráti, kortárscsoportok) hatásai - iskolai, pedagógusi ártalmak (iskolai légkör, pedagógusi kollektíva) A kultúra fogalma jelölheti valamely csoport vagy társadalom egészének életstílusát, gondolkodásának módját, megfigyelhető viselkedésének mintáit, közös tapasztalatait, konfliktuskezelő eljárásait és mechanizmusait és a társadalmi szocializáció folyamatában megtanult viselkedést. Egy kultúrából származó egyének vizsgálata önmagában nem olyan érdekes, mint a más kultúrákkal való kölcsönhatásának a vizsgálata. A kultúrák is külön individumok, és a közöttük lévő kommunikáció nehézségekkel jár, konfliktusokat okoz. A biológiai szükségletek kielégítésén túl, a szervezet lelki rendszerének megfelelő működéséhez élményeket kiváltó ingerekre, hatásokra, kívülről érkező információkra van szüksége. Ezek egyrészt a személyiség és a környezet közötti harmónia kialakulásához, másrészt a belső, testi-lelki egyensúlyállapot megalkotásához járulnak hozzá. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a környezet támogatja, és ingerhatásaival aktiválja a személyiséget. A gyermekkor folyamán az egyén egyszerűen ki van szolgáltatva környezetének. A fejlődés folyamán a gyermekben alakulnak elvárások a környezetével, a társadalommal szemben. Ezeknek az elvárásoknak a rendszere adja az igényszintet. Mindenkinek más az érdeklődése, tevékenységeinek iránya, és más beállítódással (attitűd) ítélünk meg embereket, eseményeket, helyzeteket. Ami az egyének közötti személyiségbeli különbségeket meghatározza, s a személyiségnek megismételhetetlenül és összetéveszthetetlenül egyedi jelleget kölcsönöz, az a genetikai tényezőn túl, a társadalmi és kulturális, valamint a szándékos nevelő hatások hihetetlen változékonysága, az egyéni tapasztalatok gyakorlatilag végtelen sokrétűsége és egyszerisége. Tehát adott embercsoport (közösség, nemzetiség, nemzet) minden tagjainál közös általános alapszerkezetre mindenekelőtt a nevelő hatások révén megélt tapasztalatok 92

93 következtében ráépül egy olyan felépítmény, amely a személyiség szinguláris arculatát, páratlan belső szervezettségét határozza meg. A gondolkodásmódok eltéréseit tehát nem képesség, hanem kulturális hagyomány, neveltetés okozza. A kultúrához való tartozás szükségszerűen együtt jár bizonyos közös pszichológiai sajátosságokkal; a kulturális összetartozás eszméjéhez hozzátartoznak bizonyos, a szocializáció folyamán elsajátított pszichikai tulajdonságok is. A személyiség alapvetően nyílt típusú rendszert alkot. Képes reagálni és alkalmazkodni a környezet változásaira, s azzal párhuzamosan önmagát is át tudja alakítani, de ugyanakkor, összetett működései révén, alkalmas a környezet saját érdekeinek megfelelő megváltoztatására is. Ciklusos folyamat, mely nem ismer megállást, a személyiség előreívelő és tökéletesítő módosulását idézi elő. A szüntelen folyamatban a személyiség egyre komplexebb ingerek lereagálására lesz alkalmas, ugyanakkor egyre magasabb szintű és árnyaltabb reakciók kiváltására lesz képes, de talán soha nem kerül egy kész állapotba. A személyiség struktúrájában a környezet ingerszegénysége, a kulturális hatás vagy az egyén környezetétől való izolációja súlyos torzulásokat, fejlettségbeli lemaradásokat, esetenként helyrehozhatatlan károsodásokat idézhet elő. Mentális képességeink Az alapképességek egyik nagy csoportját a mentális képességek alkotják, amelyek a gondolkodás szolgálatában állnak. A mentális jellemzők nem a tágabb értelemben vett lelkieket jelentik, hanem az értelmi képességeket. A legfontosabb mentális adottságunk a gondolkodásunk. Ez egy olyan képesség, amely az objektív valóság közvetett vagy általánosított megismerésére törekvő értelmi működés. A gondolkodás képessége csak az emberre jellemző. Az egyénen belül a genetikai meghatározottság mellett az életmód és a gondolkodásmód kiemelt fontosságú. A mentális funkció a megismerő képességünk, hogy felismerünk, megértünk valamit, a gondolati anyag alakítása, pedig az alkotás. Ha egy ember mentális adottságai kiemelkedően jók, akkor az életminősége is magas szintet ér el. Az ember minden tevékenységét, így az alkotást is átjárják az érzelmek, amelyek azt színezik és befolyásolják, csakúgy, mint az ember szűkebb és tágabb környezetét is. 93

94 Mentális képességeink legközvetlenebbül a tevékenységeinkben nyilvánulnak meg, és közvetlen meghatározói a teljesítményünknek. Így vizsgálhatjuk a megismerési folyamataink sajátosságait. A figyelmünknél az összpontosítás tartósságát, a figyelmünk terjedelmét és elterelhetőségét. A megfigyelőképességünk önállóságát, részletességét. Az emlékezetünk minőségét. A gondolkodásunk jellemzői, pedig a fogalmak tisztaságában, az ítéletek biztonságában, a következtetések logikusságában, a kombinatív készségben, a problémafelfogás és megoldás fejlettségében mutatkoznak meg. Az intelligencia és realitás, a világ megismerésének képessége, a világról alkotott kép. Kell tudnunk különbséget tenni, szelektálni az értékek között és a valódi értékek felé orientálódni. Ebben nagy szerep jut az orientációs mintákat szolgáltató családnak, iskolának, baráti közösségeknek. A személyiség topografikus modellje a szerint osztja fel a mentális folyamatokat, hogy azok hol helyezkednek el a tudatosság szintjén: 1. Tudatos: azok a gondolatok, vágyak, érzések, melyeknek éppen a tudatában vagyunk; a tudatos személyiségrészt alkotják. A teljes személyiségnek csak csekély részét teszi ki. 2. Tudatelőttes: azok a lelki folyamatok, melyek éppen nincsenek jelen a tudatban, de könnyen tudatossá tehetők emlékezés vagy figyelmi folyamatok által. A tudatos és tudatelőttes tartalmai könnyen átléphetik a kettő közötti határt. 3. Nem tudatos: azok az érzések, gondolatok, emlékek, melyek a tartalmuk miatt elfojtásra kerültek. Ezeket nem tudjuk akaratlagosan felidézni, csak pszichoanalízissel és terapeuta segítségével. Mindenkire jellemző, hogy milyen érzékelési-, mozgásos-, értelmi-, társas-, vagy alkotóképességgel rendelkezik. Ezek a képességek örökletes adottságokra épülnek, de gyakorlással alakíthatók, fejleszthetők. Fiziológia szerinti megközelítés Biológiai tényezőink: - öröklött hajlamok 94

95 - vele született sajátosságok - fizikai környezet által kiváltott, szomatikus elváltozások A személyiség fiziológiailag, a szervezet működése által is meghatározott. Másképpen éljük meg az élet eseményeit, ha betegek vagyunk, vagyis akkor, amikor megbomlik a szervezet működésének az összhangja. A szükségleteink, cselekedeteink hajtóerői is egyénre jellemzőek. Már a csecsemők között eltérés van például abban, hogy mennyi ennivalóra, innivalóra, alvásra van szükségük. Felnőttként képesek vagyunk bizonyos szükségleteinket alakítani, de azokat mégse tudjuk gyökeresen átformálni. Maslow szerint az ember szükségletei rangsorba állíthatók, és egy piramis alakzattal szemléltethetők (később mutatom). Ez öt szükséglet-csoport a következő: fiziológiai szükségletek (pl. éhség, szomjúság, alvás), a biztonság szükséglete (pl. lét, egészség, védettség), a valahova tartozás szükséglete (pl. gyengédség, szeretet, társas kapcsolatok), az elismerés és megbecsülés (pl. presztízs, közösségi státusz, függetlenség), valamint az önmegvalósítás szükséglete (pl. lehetőségeink megvalósítása, önkiteljesedés). Legalul az életben maradás alapszükségletei, a biztonsági, majd a szeretet szükségletének szintjei. Ezek hierarchikusan épülnek egymásra, a magasabb rendű szükségletek csak akkor válhatnak motiváló hatásúvá, ha az alacsonyabb rendűek már kielégültek. Ha ezek a szükségletek legalább részben kielégültek, válhatnak az ember cselekvésének mozgató erejévé. A megbecsülés szükséglete, a kognitív és esztétikai szükségletek, és a piramis csúcsán foglalnak helyet az önmegvalósítás igénye, az önkiteljesítés felé törekvés: az élet olyan megélése, hogy érdemes legyen azt vállalni. Bár ez az elgondolás igen népszerű, nem bizonyított, hogy ez valóban így van. Hiszen valaki akkor is képes lehet önmegvalósításra, ha nincsenek meg a fiziológiai szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételek. Hogy csak egy példát említsek, nekem az utcán, szegényen élő művészek, festők jutnak eszembe, és közülük van, akinek csak az említett életkörülmények között van ihlete a munkájához. További két szinttel is bővíthető Maslow hierarchiája, a tudás, megismerés iránti vággyal és az esztétikai szükséglettel. Az ember szempontjából ez az elmélet arra használható, hogy ha ismerjük, hogy az adott egyén mely szinten áll, milyenek a szükségletei, akkor könnyű megtalálni azokat az ösztönző eszközöket, melyekkel motiválható. 95

96 Mindegyik megközelítés bennünk van, és lényeges, kölcsönhatásban alakítja személyiségünket, de mindegyik alakítható, formálható. Egyik megközelítés könnyebben, a másik nehezebben. Persze a lényeg amúgy is az, hogy mi hogyan döntünk ebben a kérdésben! 96

97 A kézikönyvben alapvetően az alkati megközelítéssel foglalkozom, és itt is Hippokratész megközelítéseivel, amelyeket bár az évszázadok során kiegészítettek, pontosítottak, sőt kritizáltak is, mégis két körülmény miatt, én ezt alkalmazom: egyrészt: több mint 2400 év óta működik (lehet mondani, kiállta az idők próbáját) másrészt: ezek olyan meghatározottságok az ember életében, amelyen majdnem lehetetlen változtatni, tehát olyan adottság, amelyet alaposan meg kell ismernünk, és ennek birtokában javunkra kell fordítani. Hippokratész, aki orvos volt, abból a személyes megfigyelésből indult ki, hogy az egyes betegségek alkalmával a szervezet bizonyos nedveket választ ki. A flegma (nyálka) gyulladásos folyamatoknál lép fel; a flegma jelentése "égető", vagyis a gyulladást kísérő égető érzés. A gyomorrontásnál, bélhurutnál egy másik nedv jelentkezik, melyet színe alapján, mint sárga epét (chole) és fekete epét (melaina chole) írtak le. A nedvek tana így kezdetben humorálpatológia volt. Hamarosan azonban a nedveket minden emberi szervezet állandó alapelemeinek tekintették és a keveredés tanában már azt fogalmazták meg, hogy kiben-kiben hol az egyik, hol a másik nedv van túlsúlyban, ami hajlamait meghatározza. Így kibontakozóban volt az egyéni alkatok tana. Mindez csupán azt jelenti, hogy van négy olyan testnedvünk, amelyeknek állapota, egymáshoz való aránya életműködésünket, viselkedésünket alapvetően meghatározza. Nyálka (flegma), sárga (chole), illetve fekete epe (melainchole), valamint a vér (sanguis). Ezek alapján négy személyiség típust különböztetünk meg: szangvinikus kolerikus melankolikus flegmatikus Ezek közül az első kettő erősen nyitott, extrovertált személyiség, a másik kettő pedig zárkózott, introvertált személyiség. 97

98 Az egyes típusok évszázados megfigyelése alapján mára elmondhatjuk, hogy mindannyiunkat attitűdök sokasága határoz meg, s tekintve hogy ezek döntően testnedveink vérmérsékletünk által meghatározottak, jobb megismerni, és hasznunkra fordítani, mintsem a fejünket a homokba dugva azt gondolni, hogy ez van, ilyen vagyok, nem tehetek semmit. Sok embernek ez a helytelen gondolkodása vezet oda, hogy képtelen életét meghatározott irányba terelni, mindig és mindenkire panaszkodik, mindenkit hibáztat, s talán még a sorsát is hibáztatja sikertelenségeiért, körülményeiért, kudarcaiért. Pedig függetlenül személyiségünk meghatározottságaitól, mindenki bármire képes, bármit meg tud valósítani, bármit elérhet. Csak ismernie kell azokat az attitűdöket) fegyverzetet, lehetőségeket, tulajdonságokat, amelyek őt alkotják. Minél előbb ismerjük meg önmagunkat, annál hamarabb kezdhetjük el használni mindazt az erőt, ami bennünk rejlik. A személyiséget alkotó tulajdonságokat, attitűdöket, néha jellemvonásokat két nagy csoportba soroljuk: erősségek, gyengeségek. Először nézzük meg azokat az attitűdöket, tulajdonságokat, amelyek az emberek erősségeit jelentik: Kalandvágyó Alkalmazkodó Eleven Elemző Kitartó Játékos Meggyőző Békés Behódoló Önfeláldozó Társas lény Erős akaratú Előzékeny Megfontolt Versengő Megnyerő Üdítő Tiszteletteljes Visszafogott Talpraesett Belenyugvó Érzékeny Magabízó Tüzes Tervező Türelmes Határozott Előmozdító Mókás Barátságos Magabiztos Keresetlen Menetrendszerű Tartózkodó Rendszerető Készséges Szókimondó Derűlátó Erélyes Hűséges Merész Elragadó Állhatatos Diplomatikus Precíz Vidám Kulturált Öntudatos Idealista Független Semleges Ösztönző Közlékeny Döntésképes Fanyar Elmélyült Békítő Muzikális Aktív Társaságkedvelő Figyelmes Fáradhatatlan Beszédes Megértő Jó hallgatóság Lojális Vezető egyéniség Friss Megelégedett Főnökösködő Listaíró Helyes Perfekcionista Kellemes Eredményes Népszerű Életvidám Vakmerő Illemtudó Kiegyensúlyozott Önfeláldozó 98

99 És most nézzük meg azokat az attitűdöket, tulajdonságokat, amelyek az emberek gyengeségeit jelentik: Aggodalmaskodó Túlérzékeny Tapintatlan Félénk Fapofa Fegyelmezetlen Zárkózott Szőrszálhasogató Türelmetlen Népszerűtlen Csökönyös Szürke Lobbanékony Naiv Kétkedő Következetlen Rendetlen Lassú Szétszórt Hatalmaskodó Befelé forduló Intoleráns Szeszélyes Motyogó Feltűnösködő Makacs Magának való Rátarti Lusta Tunya Szégyenlős Magamutogató Gyanakvó Indulatos Bosszúálló Nyughatatlan Húzódozó Megalkuvó Gáncsoskodó Körmönfont Érzéketlen Sértődékeny Félős Parancsolgató Bizonytalan Érdektelen Rendszertelen Borúlátó Céltalan Elutasító Visszahúzódó Fanyalgó Ellenálló Feledékeny Határozatlan Kiszámíthatatlan Kielégíthetetlen Öntelt Vitatkozó Izgága Munkamániás Közönyös Manipulatív Hitetlenkedő Hangoskodó Szórakozott Kapkodó Állhatatlan Haragtartó Önismétlő Kíméletlenül őszinte Közbeszóló Szeretetlen Habozó Engedékeny Távolságtartó Nemtörődöm Népszerűség hajhászó Fecsegő Rendszertelen 99

100 És nézzük most az egyes a típusokat! Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Első megközelítésben néhány általános gondolat. TÍPUS URALKODÓ TESTNEDV FOGÉKONYSÁG IMPULZIVITÁS, KÖRNYEZETI VISZONY szangvinikus vér gyenge nagyfokú nyitott kolerikus sárga epe erős nagyfokú nyitott melankolikus fekete epe erős kisfokú zárt flegmatikus nyálka gyenge kisfokú zárt ALAPBEÁLLÍ- TOTTSÁG bizakodó lobbanékony szomorú közönyös ELEME/SZÍNE levegő/sárga tűz/piros föld/kék víz/zöld És most nézzük részletesebben, hogy melyek azok az attitűdök, amelyek az egyes típusokat alkotják. Minden típusban 20 erősség, pozitív attitűd, és 20 negatív, hátrányos attitűd, jellemző. Két dolgot azonban már itt érdemes megemlíteni: 1. nincs rossz személyiség, csak rosszul használt attitűdök 2. a könyvben lehetőség nyílik a saját személyiségének meghatározására Bármilyen is legyen az Ön személyisége, mindig van megoldás, a személyiség ugyanis erőteljesen fejleszthető, és olyanná alakítható, amely segítheti Önt mindabban, amit szeretne elérni. 100

101 Ebben saját magán kívül szakemberek segítségére számíthat. E könyv kiadója, a Lényegiskola több olyan szakemberekkel rendelkezik, akik hatékonyan segíthetik Önt abban a folyamatban, ami szükséges ahhoz, hogy eredményes, teljes, sikeres, boldog, és minden szempontból gazdag életet élhessen. Felkészült pszichológusok, mentorok, coach-ok, segítenek Önnek megismerni saját magát, ily módon támogatva Önt, családját abban, hogy elérje mindazt, amit szeretne. Nézzük tehát az egyes típusok erősségeit és gyengéit! Erősségek Népszerű Erőteljes Tökéletes Békés szangvinikus kolerikus melankolikus flegmatikus Eleven Kalandvágyó Elemző Alkalmazkodó Játékos Meggyőző Kitartó Békés Társas lény Erős akaratú Önfeláldozó Behódoló Megnyerő Versengő Megfontolt Előzékeny Üdítő Talpraesett Tiszteletteljes Visszafogott Tüzes Magabízó Érzékeny Belenyugvó Előmozdító Határozott Tervező Türelmes Keresetlen Magabiztos Menetrendszerű Tartózkodó Derűlátó Szókimondó Rendszerető Készséges 101

102 Mókás Erélyes Hűséges Barátságos Elragadó Merész Precíz Diplomatikus Vidám Öntudatos Kulturált Állhatatos Ösztönző Független Idealista Semleges Közlékeny Döntésképes Elmélyült Fanyar Társaságkedvelő Aktív Muzikális Békítő Beszédes Fáradhatatlan Figyelmes Megértő Friss Vezető egyéniség Lojális Jó hallgatóság Helyes Főnökösködő Listaíró Megelégedett Népszerű Eredményes Perfekcionista Kellemes Életvidám Vakmerő Illemtudó Kiegyensúlyozott Gyengék Népszerű Erőteljes Tökéletes Békés szangvinikus kolerikus melankolikus flegmatikus Magamutogató Parancsolgató Szégyenlős Fapofa Fegyelmezetlen Érzéketlen Haragtartó Fanyalgó 102

103 Önismétlő Ellenálló Sértődékeny Zárkózott Feledékeny Kíméletlenül őszinte Szőrszálhasogató Félős Közbeszóló Türelmetlen Bizonytalan Határozatlan Kiszámíthatatlan Szeretetlen Érdektelen Népszerűtlen Rendszertelen Csökönyös Kielégíthetetlen Habozó Engedékeny Öntelt Borúlátó Szürke Lobbanékony Vitatkozó Távolságtartó Céltalan Naiv Izgága Elutasító Nemtörődöm Népszerűség hajhászó Munkamániás Visszahúzódó Aggodalmaskodó Fecsegő Tapintatlan Túlérzékeny Félénk Szétszórt Hatalmaskodó Levert Kétkedő Következetlen Intoleráns Befelé forduló Közönyös Rendetlen Manipulatív Szeszélyes Motyogó Feltűnösködő Makacs Hitetlenkedő Lassú Hangoskodó Rátarti Magának való Lusta Szórakozott Indulatos Gyanakvó Tunya Nyughatatlan Kapkodó Bosszúálló Húzódozó Állhatatlan Körmönfont Gáncsoskodó Megalkuvó 103

104 Remélem nagy izgalommal olvasta azokat a nagyon általános megállapításokat, amelyeket úgy éreztem érdemes ebben az alapkönyvben is bemutatni. Fontos ismeretek ez az Ön számára. Amit javaslok (emlékszik, a döntés mindig az Öné), hogy ismerkedjen meg alaposan saját személyiségének attitűdjeivel, gondolja végig mindet egyesével, elmélyülten. Ahogy már írtam a könyv végén van egy nagyon egyszerű, otthon elvégezhető teszt arra, hogy megállapítsa saját személyiségét. De létezik egy olyan program is, amelynek segítségével nem egyszerűen személyiség-tükröt tarthat önmaga elé, hanem mérheti emberi, szakmai, és persze jelenlegi alkalmasságát, az Ön által választott életprogramra. Ezt a tesztet, elérheti honlapomon keresztül: De megtalálja ezt a tesztet könyvem mellékletében is, és ha van kedve, akkor ki is töltheti. A kiértékelésben, ha gondolja, keressen: gabor@lenyegiskola.hu. Ha majd ezen is túl lesz, akkor akár neki is kezdhet mindazoknak a megvalósításához, amit szeretne elérni, amit szeretne megvalósítani. Ezek azok a célok, amelyek mindig is ott voltak önben, de még senki (vagy nem sokan) vették a bátorságot, hogy azt mondják: gyerünk és éld az életed! 104

105 6. Probléma és megoldás Mindenekelőtt egy fájdalmasan igaz, és nem véleményes megállapítás: Probléma és megoldás is egy helyen van: Önben! Ez alapvetően jó megállapítás annak, aki úgy szeretne változtatni, hogy számára kedvező megoldásokat akar, amelynek letéteményese, tervezője és kivitelezője saját maga. Azoknak persze, akik sajnálkoznak, sőt sajnáltatják magukat a problémáik miatt, és akik a megoldásokat mindig mástól, mindig kívülről várják, nos, nekik ez a megállapítás több mint kellemetlen: pofátlan és hamis. Nem akarják elhinni, mint ahogy eddig sem hitték. Mindig volt gondolatuk arra, hogy mi miért nem sikerült, miért nem vágnak bele semmibe, és miért zöldebb a szomszéd fűje. Minden dolognak, minden helyzetnek, minden embernek, két oldala, két szakasza, két aspektusa, ha úgy tetszik, két dimenziója van: a probléma, és a megoldás. Sokan, talán mert nem képesek átlátni a problémát, vagy, mert elmenekülnek előle, vagy egyszerűen csak félnek tőle, inkább csak panaszkodnak, szinte beleragadnak, majd beletörődnek. A problémától egy módon lehet gyorsan, hatékonyan, eredményesen megszabadulni, úgy, hogy megoldjuk. Ehhez persze fel kell ismerni igazi lényegét, pontosan meg kell határozni a természetét, és ki kell találni a hatékony megoldást is. Ha ez megvan, akkor már nem szabad (sőt TILOS!) visszanézni, újragondolni, elmerülni a problémában! Csak is és kizárólag a megoldáson kell tevékenykedni. A megoldás bármi legyen is csak akkor lehet igazán megoldás, ha pontosan, lépésről-lépésre kidolgozzuk a folyamatot, és amikor elkezdjük az elején, akkor végig is haladunk a saját magunk által meghatározott úton. 105

106 Akár tetszik, akár nem! Addig, amíg el nem érjük a végét, azaz meg nem oldjuk a problémánkat. Az persze nem megoldás, ha gyártunk egy új problémát. Mondjuk, a hitel megszüntetésére nem lehet egy másik hitel felvétele a megoldás. De azt sem gondolhatjuk hatékony megoldásnak, ha áttereljük azt valaki másnak (pláne ha ezt családban tesszük, mondjuk gyereknevelés közben), legyen az ismerősünk, vagy egy ismeretlen, vagy egy szervezet, vagy maga az állam. Már most jelzem, hogy a megoldási folyamatban sok kellemetlen, néha fájdalmas kudarc fogja érni. De egyben biztos lehet: ha megáll, akkor marad a probléma! Ha tovább megy, akkor biztosan eljut a végső megoldásig. És annál csodálatosabb érzés, hogy elértük, amit akartunk, hogy bebizonyítottuk magunknak, hogy képesek vagyunk rá, nincsen. Ezzel erőteljesen megerősíthetjük jellemünket, erőt meríthetünk, megerősödhetünk. Nézzük akkor sorban a probléma megoldás lépéseit: ismerjük fel, vegyük észre, hogy probléma van dolgozzon ki alaposan egy átgondolt megoldást kezdjen el cselekedni, fókuszáltan, kitartóan, akkor is, ha először kellemetlen (mert nagyon az lesz) sose nézzen vissza a problémára, és soha ne adja fel! Gondolom ez egyszerű. Hát így leírva mindenképpen annak tűnik. De ne álljon meg a tervezésnél, és ne feledje, hogy minden személyiség függő. Ami azt jelenti, hogy a korábbiakban megismert személyisége támogathatja, de hátráltathatja is a tervezésben és a megoldásban is egyaránt. A lényeg az, hogy ha megismerte önmagát, akkor az ily módon megismertekkel együtt, azokat is figyelembe véve tervezzen és cselekedjen. Mert amikor fent van, amikor mennek a dolgok, a változtatás dolgai, akkor könnyű. A flow érzés, szinte mindenen átsegítheti. De mi van akkor, amikor jönnek a kudarc sorozatai (gyakran nem egyenként jön a kudarc), szinte megállíthatatlanul. Akkor hogyan viselkedik, hogyan cselekszik? Hogyan rántja ki magát a mély, nehéz és kilátástalan helyzetekből? 106

107 Na, ilyenkor mindig vegye elő azt a képet, ami úgy ég önben, mint a kitörölhetetlen vágy. Azt a képet, amin ön szerepel mindazokkal, akik fontosak, és olyan helyzetben látja önmagát, mint aki éppen befutott a célba, elérte, amit kitűzött. Megmutatta. Elsősorban önmagának. Nos, gondoljon erre. Ezt segítheti az a képszerűen megalkotott megoldás, amelyet mindig hordjon magánál, naponta többször vegye elő, figyelmesen nézze meg aprólékosan, és erős hittel gondolja, hogy elérte. Segíteni fog ez önnek is, mint ahogy már sokaknak segített. És ha még közben kételyei volnának, ha alapvető kérdései lennének, akkor a legjobb, ha felteszi azoknak, akik tudják rá a választ, a megoldást, és támogatást is tudnak nyújtani. Ne azzal törődjön, hogy a legmegfelelőbb megoldást találta-e ki, s hozzá a legmegfelelőbb eszközt választotta-e. Mert sokféle megoldás létezhet, és a legtöbb szinte semmibe sem kerül. Mindössze az elvégzendő munka lesz az, ami gátolhatja önt. De, ahogy írtam, ez a munka elvégezhető. Már most tudom, hogy el is szeretné végezni, el is akarja végezni, de hogy el fogja-e végezni, arra önnek kell megadni a választ. Mindenesetre más most ideírom az elvégzendő munka jellemzőt: kényelmetlen, fárasztó, fájdalmas, szokatlan, kibírhatatlan, nagyon-nagyon-nagyon nehéz. Tudom, hogy ez most nem tetszik önnek. Nem is annak szántam. Ha most bosszantják önt ezek a szavak, akkor ezt is alakítsa alkotó energiává és rajta. Készítsen egy probléma-leltárt! Tervezze meg a megoldásait, hajtsa végre, sose forduljon vissza, de gyártson egy másik problémát! És, soha, de soha ne adja fel, soha ne adja fel. Soha. Mert higgye el, hogy minden megoldás ott van önben, csak találja meg. Persze mehet minden ugyan úgy, mint eddig, talán az is elég jó. 107

108 7. Agy professzor Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Ebben a fejezetben arról a kb grammos szervünkről lesz szó, ami sebesebb, mint a leggyorsabb számítógép, ami a másodperc töredéke alatt döntések százezreit végzi el nekünk, és ami mit sem ér, ha mentális jelentéstartományát nem alakítjuk át a hit erejével. Ez a szervünk az agyunk, amely fantasztikus dolgokra tehet képessé minket. Az agy valójában egy mentális fekete doboz, amely legfontosabb feladatul a kognitív információ feldolgozást kapta, és ennek maximálisan meg is felel. Biztosan hallott már róla, hogy az agyunk páros szerv, azaz két részből áll, hasonlóan a tüdőnkhöz, a veséinkhez, és más páros szerveinkhez. És valószínűleg azt is tudja, hogy az agyféltekék különböző funkciót látnak el az életünkben. A jobb agyféltekénk irányítja a testünk bal oldalát, és ő felelős például azért, hogy kreatívak legyünk, hogy ötletek jussanak az eszünkbe, hogy vágyaink legyenek. A bal agyféltekénk pedig a testünk jobb oldalát vezérli, és ő felelős azért, hogy az ötleteinket cselekvő módon meg is valósítsuk. Ebből az következik, hogy az életünket csak akkor tudjuk emberi módon élni (azaz gondolkodó és cselekvő emberként), ha a két agyféltekénk megfelelően fejlett és összedolgozik, egymással összhangban együttműködik, egységet alkot. Ekkor vagyunk lelkileg is egyensúlyban. Ha a két agyféltekénk nem működik jól együtt, vagy nem kellőképpen vannak megtornáztatva az agysejtjeink, akkor lelki zavarok következhetnek be. Ebben a könyvben nem írok az agy részeiről, meghatározott területeiről, hanem inkább a gondolkodásról (kognitív információ feldolgozás). Arról a gondolkodásról, amely a modern pszichológia szerint erőteljesebben meghatároz minket, mint bármi más. 108

109 William James, akit a modern pszichológia atyjának tartanak, már 150 évvel ezelőtt kijelentette, hogy a gondolatban, gondolkodásunkban rejlő erő felbecsülhetetlen. Íme, két idézet tőle: Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Ha szeretnél birtokolni egy tulajdonságot, viselkedj úgy, mintha máris a tiéd lenne. Azóta persze sok idő eltelt, de az emberiség mit sem változott. Az emberi gondolkodás a körülmények hatalmában tengődik, ahelyett, hogy kilépne onnan és megmutatná igazi önmagát. De nézzük a gondolkodási folyamatot (tudományosan: kognitív információfeldolgozás), hiszen ahogy William James is megállapította minden ezen múlik. A valóság nem elsősorban arról szól, hogy mi történik odakint, hanem arról, hogy mi történik idebent, a fejünkben. Érdemes itt elgondolkodni azon, hogy valójában csak 10 %-ban látunk a szemünkkel, hiszen az észlelést, érzékelést követően, a további látási folyamatok már az agyban történnek. Leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy az emberek folyamatosan összehasonlítják és szembeállítják azt a képet, ami bemegy az agyba azzal, ami onnan kijön. Agyunk, mint egy mentális fekete doboz működik valójában, azaz sok tekintetben hasonlóan működik, mint egy számítógép, persze jelentősek a különbségek. Addig, amíg egy számítógépben eltárolt adatok, információk, képek, dokumentumok teljesen megegyeznek az eltároláskor és a felhasználáskor, ugyan ez a folyamat az agyunkban másképpen történik. De nézzük ezt a folyamatot lépésről-lépésre. A kognitív gondolkodási folyamatnak 5 lényeges szakasza van: 109

110 1. Érzékszervi bemenet Vagyis az, amit az agy beenged. Itt már egy szubjektív valóságtorzítás, eltérítés van, hiszen már a szemünk is úgy működik, mint egy szűrő. Vagy, ahogy mondani szokták, semmi sem az, aminek látszik. De menjünk tovább. 2. Központi feldolgozás. Ebben a fázisban nagyon érdekes dolgok történnek. Az információhoz jelentés kapcsolódik. Ezt úgy kell érteni, hogy agyunk a látottakhoz jelentést fűz. Persze azokból a jelentésekből társít ide egyet, amelyeket korábban már eltároltunk az agyunkban. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a valamikor eltárolt kép, információ, bármi legyen is az, akkor is módosult az agyunkban, ha azzal kapcsolatban még soha nem hívtunk elő semmit. Mivel a jelentés valójában szociokulturális termék, valamint az egyén részben saját terméke, értelmezése, ezért a beérkezett (észlelt, érzékelt) vizuális információhoz nem mindenki ugyanazt társítja. Sőt gyakran mi magunk sem ugyanazt társítjuk minden helyzetben. Főleg az időbeni változások, és tapasztalatok hatásának függvényében igaz ez. És akkor még nem beszéltem a relativitás furcsa, kognitív játékairól. De nézzük tovább a folyamatot! 3.Információtárolás Az agyunk a hosszú távú memóriánkban, a már meglévő csoportokba tárolja az új információkat. Ez hasonlóan a számítógépekhez, azt jelenti, hogy az agyban is rendezett információk vannak eltárolva. Fontos kiemelve, hogy az adat, kép, információ, amit ilyenkor elmentünk, az éppen az adott időpontban kapja meg a jelentést, ami bármikor a későbbiekben megváltozhat. Gondoljon arra, hogy mennyi olyan információ ér bennünket nap, mint nap. És ezek az információk úgy változtatnak meg bennünket, hogy valójában az agyunkban eltárolt információkat (azok egy részét) változtatják meg. 4. Információ előhívás Adott helyzetben kerül sor az információk előhívására. Ez az előhívott információ más lehet, mint amit elhelyeztünk. És ez gyakorlatilag az elhelyezést követően bármikor megváltozhatott. Még úgy is, hogy nem emlékszünk arra, mikor változott meg (mikor változtattuk meg). 110

111 5. Felhasználás Felhasználáskor ezt a megváltozott információt használjuk, ami kétségtelenül hatással van megnyilvánulásainkra. Mit jelent tehát ez a folyamat? Ha röviden akarnám megfogalmazni, akkor azt, hogy a mindennapok helyzeteiben (ami kommunikációs helyzet is), alapvetően nem az elhelyezett információk, megtanult dolgok határozzák meg viselkedésünket, hanem a gondolkodásunk. Az, hogyan viszonyulunk a dolgokhoz. Többek között ez is az oka annak, hogy az intelligencia és a tudás között hatalmas a különbség. Tehát a gondolkodásunk a lényeg. Mindent ez határoz meg. És akkor elérkeztünk ismét a könyvem alap tartalmához, a döntéshez. Mert amikor egy adott helyzetben döntést hozunk, akkor nyilván sokféle lehetőségünk van. De mindezeket, a mentális megközelítést illetően két alapvető csoportba sorolhatjuk. Negatív megközelítés, vagy pozitív megközelítés. E két lehetőség minden helyzetben rendelkezésünkre áll. A döntés, a választás a miénk. A döntési alternatívák megfogalmazása, és választásunk, döntésünk meghozatala előtt mindenképpen mérlegeljük ezt a két dolgot. Bármilyen helyzetben is vagyunk, én azt tartom, és azt is tanítom, hogy csak egy út van: a pozitív gondolkodás, a pozitív lelki beállítottság útja. Mert ez jobb, értékesebb, hasznosabb, tisztességesebb, becsületesebb, mint a másik út. Ha már idáig eljutott a könyv olvasásában, és még most is a kezében tartja, akkor ezután már nem érdemes eldobnia. Vegyünk csak egy egyszerű folyamatot. A pozitív hozzáállás, pozitív gondolatot, pozitív cselekvést, és ennek megfelelően, pozitív eredményt hoz. Biztosan és mindenképpen. A negatív, pedig végső soron negatív eredményt hoz. Döntse el ön, hogy melyiknek van értelme. Valójában azok az emberek, akik jellemesek, ők nem gondolkoznak ilyen esetben. Számukra ez rutinszerű megoldás. Pontosabban fogalmazva, ez a döntés, mint gondolat fel sem merül bennük. A jellem, mindig pozitív irányba hajt minket. Ha még most nem mindig, akkor törekednünk kell erre. Tehát a gondolkodásunk az, amely leginkább meghatároz minket, meghatározza működésünket. 111

112 William James óta nagyon sokan megfogalmazták már ezt. Gondolkodók, filozófusok, feltalálók, vagy éppen teljesen hétköznapi emberek. Általános vélekedés szerint nehéz, nagy kitartást igénylő munka, ha meg akarjuk változtatni gondolkodásunkat, tehát azt, ahogyan a dolgokat, a világot szemléljük. Olvastam egyszer: hogy egy kisfiúnak játék közben annyira összeroncsolódott az egyik lábfeje, hogy a lába megmentése érdekében amputálni kellett. Bekerült a korházba, elvégezték a műtétet, de a kisfiúnak senki nem mondta el, hogy mi történt. A műtétet követő reggelen, felkelt, ahogy szokott, és hatalmasat esett, mert senki nem mondta el neki a műtét igazi eredményét. A kisfiú nagyon elkeseredett, nem tudta mit tegyen. Nem voltak barátai, nem játszottak vele a társai, kiközösítették. Nagyon magányos és fájdalmasan vigasztalhatatlan volt. És ekkor meghozott egy döntést: máshogyan kezdte el szemlélni a világot. Megoldást keresett, és talált is. Elkészítették számára az akkor legjobb lábfej protézist, amivel nem csak megtanult hibátlanul járni, hanem elkezdett sportolni. És tudják, hogy milyen sportot választott? Futást! És ő lett a világ leggyorsabb egylábú futója. Egy interjúban egyszer azt mondta, hogy hálás és boldog ma már, hogy annak idején ez történt vele. Nem a sport eredmények miatt, hanem azért, mert ennek köszönhetően változtatta meg a gondolkodását, és a szemléletét, amivel az egész élete megváltozott. Ez persze nyilvánvalóan egy nagyon lassú, fájdalmas folyamat volt. És Ön hogyan gondolkodna? Gondolja meg, hogy milyen szerencséje van azoknak a millióknak, akikkel ez nem történik meg. És vajon ők hogyan gondolkodnak? Néha azonban a lassú szemléletváltás kegyes esélye helyett stresszes paradigmaváltásra kényszerülünk. Olvastam egyszer: egy férfitől hallottam. Pénteken este, az egész heti munka után fáradtan, hazafelé utazva a metrón, szemét becsukva magába mélyedten ült. Csendben, próbált pihenni talán, vagy hétvégére gondolt, vagy éppen azt vette számba, hogy mi minden történt ezen a héten. Nem tudni. Csendes nyugalmát egyszer csak két kis ördögfióka zavarta meg, akik a megállónál apjukkal szálltak fel a szerelvényre. Apjuk is leült, és csendes, csukott szemmel hátradőlt az ülésen. Közben a gyereke 112

113 lehettek vagy 10 évesek hatalmas zajjal, ricsajjal vették birtokba a szerelvényt: zajongtak, rohangáltak, hangoskodtak, leverték az utasok újságjait, láthatóan nem törődtek senkivel és semmivel. Mint ahogy apjuk sem figyelt rájuk. Csak ült csendben, magába roskadva. Az utasok nagyon furcsán néztek, néhányan morgolódtak, majd egyikük odaszólt az apához, hogy csináljon valamit a fiaival. Ön mit tett volna? Meddig tűrte volna nyugodtan a játszótérre sem való viselkedést? Ideges lett volna? Ráordított volna a gyerekekre? Gondolja végig és válaszoljon magának. De folytatom. A megszólított apa lassan felnézett, láthatóan, mintha nem is ebben a világban élne, remegő hangon válaszolt: - Bocsánat. Éppen a korházból jövünk, ahol egy órával ezelőtt meghalt a gyermekek anyja, a feleségem. E pillanatban azt sem tudom mi lesz az életünkkel, mit fogunk csinálni, hogyan tovább. A gyerekeim még nem is igazán tudják, hogy mi történt. Fel sem fogták a korházban történteket. Eltört az életünk. Mindaz, ami eddig volt, a biztonság, a boldogság, a közös erőnk, most szertefoszlott. Nem tudom, mit tegyek Nos, most hogyan reagálna? Hogyan gondolt a helyzetre az előbb és hogyan most? Most mit tenne? Hát ezt hívja a szakma stresszes szemléletváltásnak, hiszen mindaz, amit ilyesféle helyzetekről gondolunk, új értelmezést nyert. De leginkább a gyermekek apjának kellett megérnie a stresszes paradigmaváltást. Neki és gyerekeinek valóban új szemüvegen keresztül kell látnia, új gondolkodással kell folytatnia az életüket. Gondolkodásunk határozza meg az életünket! 113

114 8. Belső vevő Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Az előző fejezetben arról írtam, hogy a gondolkodásunk határozza meg az életünket. Innen folytatva, már a tanulmányaink kezdetén abban a hitben nőttünk fel, hogy ha mindent elsajátítunk, és jól tanulunk az már elegendő ahhoz, hogy olyan legyen az életünk, amilyet szeretnénk. És ez azután nem mindig és nem mindenkinek vált valóra. Mindaz, amit el szeretnénk érni életünkben, valójában célok egybefüggő, egybeérő láncolata. Ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor valójában nem életünk végső, legnagyobb célja a lényeges, hanem ez a láncolat, azaz maga az út, amelyen úgy haladunk végig, hogy közben folyamatosan boldognak érezzük magunkat. Ha elfogadtuk a siker meghatározását, miszerint sikeres az, aki eléri, amit szeretne, akkor itt a következő fontos megállapítás: legelőször is fogadjuk el azt, hogy sikeresebbek akarunk lenni, mint eddig (és már ez is siker). Ehhez azonban folyamatosan irányított gondolkodásra van szükségünk. Legtöbben azonban nem tervező, proaktív módon gondolkodunk, hanem reagáló módon. Ez többek között azt is jelenti, hogy csak mások által kezdeményezett dolgokon kezdünk el gondolkodni, ami már nagyobb részben maghatározza gondolkodási sémáinkat. És ez nem jó. Pontosabban, nem nekünk jó. Ezért ezen változtatnunk kell. Ha mi vagyunk a kezdeményezőek, akkor ez azt jelenti, hogy a gondolkodás minőségét is mi határozzuk meg. Proaktívak, erőteljesek és hatékonyak lehetünk, hiszen több olyan dolgot gondolunk, mondjuk magunkról, amit eddig nem (mertünk). A gondolkodás, valójában információk alapján történik. Ezeknek az információknak egy része már bennünk van, a többi pedig körülöttünk. Gondolja csak meg. Minden információ, amely döntéseinket segíteni, ami támogathatna bennünket, ott van körülöttünk. Eddig is ott volt, csak nem vettük észre. Erre még visszatérek, de nézzük előbb az információ hatalmát. Régebben azt mondták, hogy a tudás hatalom, sőt még inkább azt, hogy azé a hatalom, aki rendelkezik az információkkal. És ma hogy van ez az Internet világában? Amikor több mint, 7 milliárd weboldal van, amikor a 6 éves kisgyermek is tud letölteni mindenféle információt, amikor szinte minden azonnal megjelenik a neten is? A szelektálás problematikájáról nem is beszélve. Nos, kijelenthetem, hogy az információ még mindig hatalom. A megfelelő tartalmú, a korai elérésű és életünk szempontjából adekvát információ. És hogyan tehetünk szert ezekre az információkra? Most erről fogok írni. 114

115 Tehát szögezzük le, hogy mindaz az információ, ami segíthetné az életünket, ott van körülöttünk. Csak eddig ezek egy része nem volt a gondolkodási körünkön belül. Ha tehát megtanuljuk látni, megtanuljuk észrevenni mindazokat az információkat, amelyek eddig a gondolkodásunkon kívül voltak, akkor csodálatos dolgok fognak történni velünk. Egy olyan új világ bontakozik majd ki, amire mindig is vágytunk, amit mindig is élni szerettünk volna, csak nem tudtuk, hogy a kulcs ott van a szemünk előtt. De akkor eddig miért nem láttuk ezeket? Alapvetően azért, mert nem helyesen gondolkodtunk. De ez csak az egyik ok. A másik az, hogy nem használtuk ki, sőt nem használtuk megfelelően azt az erőt, amivel a tudatos énünk és a tudatalattink rendelkezik. Vegyünk néhány példát! Úgysem érek oda időben. Eddig se én kaptam a legjobb melót, ezután sem én fogom. Most sem engem fognak kinevezni. Képtelen vagyok lefogyni. Nem fogok odatalálni. Nem én leszek a nyertes. Nem én kapom meg az állást. Hú, de hülye vagyok. stb. stb. stb. 115

116 Gondolom ismerős mondatok ezek. Azért azok, mert sokan szokták, nagyon gyakran mondogatni ezeket, vagy ezekhez hasonlókat. Talán még durvábbakat is. És mert ilyeneket mondogatunk magunknak, ezért nem is fogjuk ezeket a dolgokat elérni, megváltoztatni. És persze a gyakori kimondás mellett van még egy nagyon probléma. Fejben (belül) sokkal gyakrabban hajtogatjuk ezt magunknak. A könyvemben jelzett emberek 95 %-a ezt teszi. Ami azt illeti, éppen ezért tartoznak abba nagy tömegbe, akik nem pont azt az életet élik, amit lelkük legmélyén szeretnének. Ezért hát, ha ön szeretne a másik kisebb csoportba tartozni, akkor most jól figyeljen, mert a változás azon múlik, hogy mennyire fogja ezen túl ön is észrevenni azokat az információkat, amelyek most is ott vannak maga körül. És ez megtanulható, begyakorolható, csak készen kell állnunk a körülöttünk lévő információk megszerzésére. A lényeg, hogy meg kell nyitni a tudatunkat a számunkra fontos információk befogadására. Fontos, hogy az önmaga számára fontos információkra legyen nyitott, hiszen ezek hozzák majd közelebb mindazokat az információkat, amelyek segítenek a változásban, a célok elérésében. A jéghegy-modell azt szimbolizálja, hogy a valóságban működésünknek mindössze csak 10 %-a tudatos irányítású, és a 90 %-a, a tudatalattiban elraktározott információk elhívásának következtében hasznosulhat számunkra. Belső vevőnk, amely mindenben támogatni, segíteni szeretne bennünket. Éppen abban segíthet, hogy a tudatalattinkban rejlő erő, működésbe lendüljön, és támogasson minket. A tudatunknak van egy szűrője, egy vevőkészüléke ezt nevezem belső vevőnek ami kiszűri, a tudat számára fontos információkat. A szűrő, a belső vevő, a tudatalattink. Amikor a tudatunk közli a tudatalattinkkal, hogy mi a fontos neki, a tudatalattink erre az információra hangolódik, élesedik. És ez a működés sorolja valójában két csoportba az embereket. Vannak, akik minden áron megteszik, amit szeretnének, saját kezükbe 116

117 veszik a dolgok irányítását. És amíg ők irányítják saját életüket, addig a nagyobbik többség, csak létezik. 5/95. Ha úgy érzed, hogy te vagy a saját életed rendezője, akkor te is abba a kisebb csoportba tartozol, a belső kontrollos csoportba, akik mindenképpen eljutnak oda, ahová tartanak. Akik nem ezt teszik, ők a külső kontrollal élik az életüket, vagyis elfogadják, hogy az eredmény másoktól függ. A belső kontroll birtokában mindent elérhetünk, amit a fejünkbe vettünk. Nincs legyőzhetetlen akadály. Életének eddigi eredményei alapján könnyedén megállapíthatja, hogy melyik csoportba tartozik. És most döntse el, hogy ez jó-e így. Mert ha nem, akkor létezik olyan technika, aminek segítségével, begyakorlásával és folyamatos alkalmazásával igen hasznos és eredményes kapcsolatot alakíthat ki a tudatalattijával. Persze ezt a technikát nem elég ismerni, hanem kitartóan alkalmazni is kell. Majd látni fogja, hogy ezt a technikát mintha már látta volna. Mert a sikeres emberek egyik hatalmas szokása, hogy olyan dolgokat csinálnak, amelyek valaha lehetetlennek tűntek. A többiek ezekre a dolgokra eleve azt mondták, hogy nem lehet megcsinálni. Valójában az agyunk átprogramozásáról van szó. Vegyük sorba a lépéseket: a. a tudat befogadja az információt, és ennek alapján cselekszünk b. a tudat ezt az információt továbbítja a tudatalattinak, ami vagy befogadja, vagy visszautasítja c. ha befogadja, akkor hinni kezd benne. Nem az a fontos, hogy az információ igaz-e, vagy hamis, hanem az számít, hogy mit tudunk elhitetni a tudatalattival. Persze nem vezethetjük félre a tudatalattit, mert bár jót akar nekünk, mégis nagyon csökönyös. De szerencsére vannak olyan módszerek, amelyek segítenek ebben: a tudat által érzékelt információkhoz erős érzelmeket kell társítani, ha az információ hiteles forrásból érkezik, vagy egy szerető szülőhöz, társhoz kapcsolható, rendszeresen újra és újra megkapja a tudatalattink az információt. Nem szabad elfelejteni, hogy a tudatalattink ereje hatalmas, komoly befolyással lehet az életünkre. Valójában a tudatalattid az életed irányítója, hiszen a tudatos működésed csupán 10 %-a, az egész működésednek. A tudatalattinkban vannak azok a meggyőződések és információk, amelyek irányíthatják a cselekedeteinket. Itt van a hit, ami sikert, vagy kudarcot 117

118 generál. Minden belül teremtődik, mielőtt megjelenne a külvilágban. Minden és mindenki programoz minket. Szüleink, barátaink, bárki, de leginkább saját magunk. És mi magunk vagyok azok, akik ezt a legjobban tudjuk csinálni. Valójában eddig is ezt tettük egész életünkben. Tegyük most is ezt, csak most pontosan megfogalmazott céllal. Nagyon nagy ereje van annak, amit magunknak mondunk, amit magunkkal elhitetünk. Ez az önbeszéd, akár kimondjuk, akár csak végig gondoljuk. Nagyon kell figyelnünk arra, hogy mit mondunk magunknak. Amikor azt mondjuk, hogy milyen feledékenyek vagyunk, és ha ezt sokszor mondjuk, akkor a tudatalattink azt gondolja, hogy ez nekünk fontos. És feledékenyek is leszünk. Mondta már ezt magának? Vagy ehhez hasonlót? Na, már megint eltévedte. Persze mert nem tájékozódom jól. Mondja e helyett: Nagyon jól tájékozódom, mindig tudom hová megyek. Fogalmazzunk tehát meg kijelentést, egy pozitív, egyszerű, egyes számban lévő, én típusú, jelen idejű állítást, ami a jövőbeni igazságról szól. Ezt nevezzük megerősítésnek (valójában az előbbieket, valamint a fejezet elején írtakat is megerősítéseknek nevezzük, csak azokat negatív megerősítéseknek, s ezeknek az eredménye is negatív). A megerősítés kimondásakor érdemes egy pozitív képet is társítani, a pozitív eredmény érdekében. Ilyenkor az agyunk jobb fele, a kreatív agyfélteke működik. A megerősítések tehát egy jelen idejű kijelentések megfogalmazása, a jövőre vetítve. Hát ez sok embert fog majd stresszelni, talán önt is. De nem kell aggódni ez a konstruktív, tehát alkotó stressz. Támogatni fogja önt. Fontos, hogy a megerősítéseit naponta 2 alkalommal mindenképpen mondja el. Én a magam részéről ezt lefekvéskor, és felkeléskor szoktam. Akkor elég nyugodt állapotban vagyok ahhoz, hogy kimondjam, érzelemmel társítsam, és képszerűen látva mondjam végig a megerősítésemet. Ezt ajánlom önnek is. Persze ez nincs időhöz, vagy napszakhoz kötve. Bármikor megteheti, és persze elég naponta kétszer. Ha elég kitartó lesz, akkor a változás meg fog történni. A megerősítések parancsként hozzák működésbe a belső vevőnket, amely utasítja a tudatalattit, hogy hozza elénk, tegye láthatóvá mindazokat az információkat, amelyek valóban fontosak céljaink eléréséhez. 118

119 Később még írok majd részletesen a célokról. De most csak egy javaslat ezzel kapcsolatban. Amikor célokat fogalmaz meg magának, akkor ne törődjön a határokkal, ne limitálja saját magát! Vajon, ha teljes bizonysággal tudná, hogy bármit elérhet, amire vágyik, akkor nem tűzne ki nagyobb célokat? Gondoljon mindig erre! Nem kell azzal foglalkozni, hogy mit tart lehetségesnek és mit nem. A kreatív tudatalatti abban segít, hogy valóra váltja még az elsőre lehetetlennek tűnő célokat is. Gondoljon a felfedezésekre, találmányokra. Ma már ezek mind beépültek a normális gondolkodásba. Pedig annak idején nagyon lehetetlennek tűnhettek. A feladat tehát a következő: a. határozza el, hogy változtatni fog, b. pontosan, konkrétan, részletesen írja le a változást c. fogalmazzon meg ezzel kapcsolatban egy megerősítést d. ezt jelentse ki naponta 2-3 alkalommal, mintha elérte volna e. töltse meg érzelmekkel és képszerűen gondolja végig f. viselkedjen úgy, mintha már elérte volna, megtörtént volna g. kitartónak kell lenni, hogy a tudatalatti megértse, hogy ez fontos és sürgős h. amikor a tudatalattid elfogadja a megerősítést (komolyan vesz), akkor lép működésbe a kreatív tudatalatti, ami segít a megvalósításban. Figyelem, ez nem kampány megoldás. Ezt folyamatosan, kitartóan kell alkalmazni. Ha nem úgy cselekszünk, mint ahogy beszélünk, ha tetteink nem azonosak gondolatainkkal, belső meggyőződésünkkel, akkor a tudatalatti nem segít nekünk, hiszen zavart tapasztal, ezáltal nem fogja megérteni az információ (üzenet) valódiságát, fontosságát. Ezt a programot négyféleképpen lehet semlegesíteni: I. Ne a megpróbálom, meg fogom tenni, vagy a meg tudom csinálni mondatokon legyen a hangsúly, hanem köteleződjön el amellett, hogy megcsinálja. 119

120 II. Ne váljon érzelemnélküli szokványos mondattá a megerősítés. Mindig figyelni kell a szavak értelmére. III. Gyakran nem társítunk érzelmeket a megerősítésekhez. IV. Hiányzik a rendszeresség. Nem szabad elfelejteni, hogy az önbeszéd (ez ugye az, amikor magunknak mondjuk, és ilyenkor nem feltétlen artikuláljuk ki a gondolatainkat), a megerősítés része. De térjünk vissza még egy kicsit a tudatalattihoz. Ezzel kapcsolatban négy jellemzőt szeretnék kiemelni a tudatalattink működésével kapcsolatban. I. A tudatalattink mindig működésben van, és értünk dolgozik. A nap 24 órájában, a hét 7 napján. Mindig. Ez azt jelenti, hogy mindent, amivel foglalkozunk, mindent, ami körülvesz minket, folyamatosan, szelektálás nélkül rögzít. II. A tudatalatti nem tud különbséget tenni látszat és valóság, látszat és igazság között. Ami jön, azt befogadja, rögzíti, függetlenül attól, hogy az megtörtént-e vagy csak a gondolatainkban létezik. III. Abból táplálkozik, amivel mi tápláljuk, amit mi viszünk be az agyunkba. A tudatalattink nem termel információt. IV. Folyamatosan keresi az új információt és beépíti a tudatunkba. De csak akkor, ha megérti, amire törekszik is. A megértés részben azt jelenti, hogy elfogadja-e fontosnak, vagy sem. És itt a lényeg. Gondolkodásunkkal irányíthatjuk a tudatalattinkat. És ha sikerül meggyőznünk, akkor mindent meg fog tenni azért, hogy minket támogasson. Mint ahogy korábban már említettem, a gondolkodás, a gondolat erejét, csak kevesen használják ki. Rájuk viszont, egy sor közös vonás jellemző: mindannyian belső kontrollos emberek életüket maguk irányítják, minden területen, 120

121 többet tesznek meg, mint az átlag, folyamatosan használnak megerősítéseket, önbeszédük sosem negatív, mindig adnak, erőteljes érzelmi kommunikációjuk van, tudatosan építik életüket, akkor is képesek továbbmenni, amikor mások nem akarnak, vagy nem tudnak. A kérdés most már csak az, hogy Ön hová szeretne tartozni. Ezt önnek kell tudnia. Egyet azonban javaslok. Gondolja végig, ha minden úgy menne tovább, mint eddig, akkor vajon eljutna-e oda, ahová tartani szeretne? Ha erre válaszol magának, akkor már meghozott egy lényeges döntést: a belső kontrollos emberekhez szeretne csatlakozni. Ehhez néhány új szokást kell megtanulnia, kialakítania, gyakorolnia, s az eredmény nem marad el. 121

122 9. Szeresse meg a kudarcait! Kudarc, siker, édestestvérek Ebben a részben két igazán, elválaszthatatlan jó barátról írok. Nevük: Kudarc és Siker. Gyökereik közösek, sokáig együtt haladnak, egymásból táplálkoznak, néha küzdenek egymással. Egyik sem létezhet a másik nélkül, sőt bármit teszünk, mindketten azonnal megjelennek. Egyiküket szeretjük, a másikat nem. Mégis amelyiket nem szeretjük, ahhoz csatlakozunk a leggyakrabban. Az emberek döntő többsége nem szereti a kudarcot, és mégsem áll át a siker oldalára, hanem bármibe kezd, azt feladja, abbahagyja, elpártol tőle, nem fejezi be. Azaz a kudarcot választja. Persze ezt nem vallja be magának, hanem inkább a körülményekre fogja a kudarc kialakulását. És erről biztonságosan, ellentmondást nem tűrően meg is győzi magát. Nem érjük el, mert a körülmények, a helyzet, a visszatartó emberek, a környezetünk véleménye, bla bla bla. Mindennek az alapja a félelem. Félelem attól, hogy nem érjük el, amit szeretnénk, félelem attól, hogy mit szólnak majd a körülöttünk lévők. Félelem magunk ellőtt. Már a félelem gondolatától is félünk. Én pedig azt mondom, hogy szeresd a kudarcaidat, mert téged szolgálnak: 1. Megtanítanak sok mindenre: kitartás, küzdelem, munka. 2. Építi az önbecsülésedet, saját magad iránti tiszteletedet. 3. Megerősít, igazi hőssé tesz. Megmutatja, mire vagy képes. 4. Elvezet a sikeredhez. Biztosan. 5. A kudarcaid olyan világot tárnak fel előtted, amit eddig a legbensőbb álmaidban, talán még magadnak sem mertél valóságosként elfogadni. A siker világát. A félelmek kialakulásáról, többféle álláspont létezik. Számomra az tűnik a leginkább valóságosnak, amely szerint a félelmeink mögött az elutasítástól való félelem húzódik meg. 122

123 Persze létezik a hat alapfélelem, amelyek közül az elsőként általában a haláltól való félelmet szokták említeni. De miért alakul ki bennünk az elutasítástól való félelem. Egy doktori disszertációban régen azt olvastam (ha jól emlékszem Bryan James a szerző), hogy megszületésünktől, 18 éves korunkig, legalább alkalommal halljuk azt, hogy nem. Persze a legkülönfélébb formában. Ezek általában a leghétköznapibb helyzetekben fordulnak elő. Veszélyük talán éppen ebben rejlik: mert olyan szokásos, ezért nem gondolkodunk, amikor kimondjuk ezeket a mondatokat. Idézek: Ne tedd oda! Nem nyúlhatsz hozzá! Meg ne próbáld! Nem megmondtam, hogy Úgy sem tudod megcsinálni. Ne tépd le a virágot! Ne maszatolj az étellel! Nem az én gondom, hanem a tiéd. Satöbbi, satöbbi, satöbbi. Ha jobban belegondol, és összeszámolja, akkor csak ma több alkalommal mondott ehhez hasonló mondatokat. Hangsúlyozom, hogy ezek teljesen hétköznapi, veszélytelen helyzetekben fordulnak elő velünk. Már megint nem jöttél haza időben, pedig megígérted. Anyámhoz akartunk átmenni. Már régóta megígértem. Nos, amellett, hogy ezek az elutasító tartalmú szavak, mondatok egymásra halmozódva végül is heggyé növekednek (csökkentve önbecsülésünket, önbizalmunkat), két hatalmas problémát vetítenek előre: kialakul bennünk az elutasítástól való félelem 123

124 leépít a család előtt, önmagunk előtt. Mindegyik külön-külön is alkalmas arra, hogy hatalmas attitűd gyengeség alakuljon ki, de abban is romboló következményekhez vezet, hogy megszokjuk a negatív fogalmazást. Pedig csak egy mondatot javítva a korábbiakból: De jó hogy végre megjöttél, elindulhatunk anyámhoz, ha neked is megfelel. A félelmek kezeléséről, a legjobbnak tűnő módszer az, ha szembenézünk velük. Természetesen a félelmek mögött gyakran valódi problémák húzódnak meg, és akkor azokat a megtanultak szerint oldhatjuk meg. Jobb, azonban ha leszögezzük, hogy a félelmeink sok esetben nem valósak, csak a tudatalattinkban elraktározott negatív élmények, emlékek, történések következményei, indikátorai. És egyben mindenki biztos lehet. A bennünk rejlő erő, személyiségünk hatalma biztosan nagyobb, mint az a tévhit, amely félelmeink alapját képezi. A félelmek valójában a kudarctól való félelmet jelentik nagyon sok esetben. De belegondolt már abba, hogy milyen erő rejlik a kudarchoz való hozzáállásában? Valójában, ha nincsenek kudarcai, akkor nem is tudja meg, hogy valójában kicsoda ön. Nem tudja meg azt sem, hogy mekkora erő rejlik önben. Nem ismeri meg a kreativitását, kitartását, elkötelezettségét, lelki, vagy éppen fizikai erejét. És egy biztos: a kudarcok mögött megjelennek a siker attribútumai, amelyek megmutatják önnek, hogy milyen örömökkel teli az az út, amit ön jelölt ki saját maga számára. Gondoljon arra, hogy mennyi minden volt az eddigi életedben, amit először nem szeretett, nem akart, és később kiderült, hogy éppen fordítva vannak a dolgok. Semmi sem az, aminek elsőre látszik. A kép, a döntés, a valóság, Ön. Válassza, szeresse, gyakorolja a kudarcot és higgye el, sikeres lesz. Csak csinálja és bármibe kezd, azt soha, de soha ne adja fel. Hitem szerint mindenki sikerre van hangolva, csak még nem tudja. 124

125 Bármit elhatározunk az életben, bármit meg szeretnénk valósítani, mindennek két kimenetele, eredménye van: siker vagy kudarc. Elérjük, vagy elbukunk. Ön melyiket választaná? Gondolom a sikert. Akkor miért sikertelen az emberek 95 %-a? Mit tenne meg a sikerért? Gondolom, most azt mondja magadnak, hogy sokat: MINDENT! És eddig? Eddig mit tett meg? Egy biztos. Ahol ma tart, az korábbi döntéseinek eredményeként jött létre. Tehát Ön akarta! Nos, a fájdalmas mondatok után nyugodtan kijelenthetem, hogy mindenki felkészíthető a sikerre, mindenkiben megvannak azok a képességek, amelyek alkalmassá teszik a siker megragadására. Apropó siker. Siker az, ha elérjük, amit szeretnénk. Gondolom, ez jól hangzik. Akkor hangolódjon ön is a sikerre! Ehhez ahogy arról már részletesen is írtam - két dologra van szükség: 1. Tanuljon meg adni! Működtesse az Adás törvényét és elveit! 2. Lomtalanítson! Zárja ki magadból azokat a gondolatokat és tárgyakat, amelyek hátráltatják. Mindkét lehetőség alkalmassá teszi arra, hogy egyrészt befogadóvá tegye magát az elkerülhetetlen siker eredményekre, másrészt helyet találjon az életében mindazoknak a dolgoknak, amelyek eddig is ott voltak, csak nem vette észre. A lomtalanítás mentális értelmű, de természetesen vonatkozik azokra, az eddig önt visszahúzó fizikai elemekre, amelyeket maga körül tartott, mert jó lesz még valamire. Tisztítsa meg a környezetét és a gondolatait, és megnyílik az út az új megoldások befogadására. 125

126 10. Mérje fel saját munícióit! A személyiséggel és annak fejlesztésével foglalkozó fejezetben alaposan és részletesen bemutattam azt, hogyan épül fel az ember mentális rendszere. Éppen ezért ebben a fejezetben nem az alapokkal, hanem azok használatával foglalkozom. A könyv mellékletében van egy személyiség teszt, amelyet ön is biztonsággal elvégezhet. Ennek lényege, hogy meghatározott metodika mellett, a korábban megismert 80 építő attitűd, valamint 80 romboló attitűd segítségével kiválaszthatja azokat, amelyek önre jellemzőek. Ha ezt elvégezte, akkor megtalálta azt a építő-romboló, vagy más megközelítésben erősítő-gyengítő attitűdöt, jellemvonást, tulajdonságot, amely önt meghatározza. A teszt eredményeképpen megtudja, hogy hány szangvinikus, kolerikus, melankolikus, és flegmatikus attitűdje van az erősségek és a gyengeségek oldalán. Ahhoz, hogy ezekkel bármit is tudjon kezdeni, javaslok egy praktikus módszert. Töltse ki az alábbi táblázat egyes rovatait pontosan, még pedig az alábbiak szerint: rendezze az egyes attitűdöket az egyes típusokba állítsa csökkenő rangsorba az erősségeit és gyengéit (itt a rangsor valószínűleg ugyan az lesz) ha elkészítette, akkor kezdje el egyesével értelmezni az attitűdjeit (ebben segít a mellékletben szereplő, értelmező anyag) válassza ki azokat, amelyeken változtatni szeretne, gondolja ezeket végig, és kérjen tanácsot a könyvben szereplő szakértőktől, akik konkrét és az ön személyére szabott személyiségfejlesztő programot dolgoznak ki, amelynek megvalósításában is többféle módon tudnak majd segíteni. Íme, a táblázat, amelyet ki kell töltenie: 126

127 Attitűdök száma szerinti Erősségeim Gyengéim összesen %-os rangsor (db) arány 1. elsődleges csoportom 2. másodlagos csoportom 3. harmadlagos csoportom 4. negyedleges csoportom Ellenőrző sor % Természetesen ezek csak az ön fiziológiai alapon meghatározott attitűdjei, amelyeket még a kulturális és gondolkodási, pszichikai tényezők erősíthetik, vagy gyengíthetik. Ehhez azonban már valóban szakemberre lesz szüksége, akik meghatározzák attitűdjeinek ilyen alapú értelmezését, valamit attitűdjeinek mélységét, és szélességét, vagy igazi erejét. Ha mindezeket elvégzi, akkor függetlenül arról, hogy személyiségének további részleteit szakemberek segítségével meghatározná, rengeteg élmény fogja érni: megismeri valódi önmagát magyarázatot nyernek korábbi tettei felismeri a környezetében élő embereket eddigi, emberekkel kapcsolatos mércéjét megváltoztatja rájön szokásainak gyökereire kapcsolatait újraértelmezi 127

128 hatékonyabb lesz emberi, családi, baráti, és üzleti kapcsolataiban, megtanulja önmagát is kezelni. Gondolom, már ön is látja, hogy milyen fontos, és mennyire megéri majd önnek ezeket az ismereteket megszerezni. Hát akkor szerezze meg! Töltse ki a tesztet és nézzen szembe önmagával! Ne feledje a változás mindig önnel és mindig belül kezdődik. Néhány tanács, mielőtt nekikezd a teszt kitöltéséhez: A valóságot, a tényeket írja tesztbe, és ne a vágyait. Gondoljon arra, hogy ez a teszt lesz a kiindulása minden további változásnak, folyamatnak. Nincsen rossz, vagy jó személyiség, csak önmagát nem ismerő, tudatlan ember. Legyen őszinte. Ne siessen a kitöltéssel, válaszait, választásait gondolja át alaposan. Szánjon megfelelő és minőségi időt a tesztre (önmagára)! Kezdje az erősségekkel, mert ez megfelelő erőt fog adni a gyengeségek közötti fájdalmas gondolkodáshoz. A megfelelő összesítéseket végezze nagy figyelemmel, és kontrollálja az összesített számokat. Ha egy-egy szónak (attitűdnek) nem ismeri pontosan az értelmét, jelentését, akkor támaszkodjon a mellékletben szereplő, értelmező anyagra. 128

129 11. Programozza át az agyát! Alkalmazza a sikerelveket! Most nagyon kell figyelnie! Ez a könyv mentális, gondolati, és technikai értelemben vett legfontosabb fejezete. Ha tudja mi az figyelni, akkor most alkalmazza is. Most adjon bele mindent, és koncentrációs energiáinak maximumát mozgósítsa. Higgye el, szüksége lesz rá. Most egy útról lesz szó, amely elvekkel van kikövezve. Sokan, amikor döntési helyzetben vannak, többnyire tudják, hogy van választásuk. Minimum két dolog között lehet mindig választani. Ami azt illeti az én életemben is megvoltak ezek a választások. A választás, esély. De azért, hogy most saját maga határozhassa meg esélyeit, hogy ne a szerencsén múljon, most nagyon figyeljen. Én magam, szinte mindig tudtam, hogy hogyan kellene döntenem, merre kellene mennem, mi tűnik helyesnek. És nagyon sokáig, legtöbbször nem ezt választottam. Tudják miért? Mert a siker útja elvekkel van kikövezve. Érdemes végigmenni, de iszonyatosan nehéz. Tudom, Ön is gyakran volt így. Tudta mi lett volna a helyes, és még sem úgy döntött. Most azt tanácsolom, hogy figyeljen. Értse meg azokat az elveket, amelyek elvezethetik az Ön által várt világba. Oda, ahol olyan dolgok lesznek, amelyeket ön tervezett. Higgye el, fantasztikus lesz, csodálatos. Lássa meg az eredményt és induljon el. Most a legtöbb, amit tehet, hogy elolvassa, megérti, tudatosítja magában ezeket az elveket. És ha ez megtörtént, akkor azonnal el kezd cselekedni. De ehhez már megkap tőlem mindent. És majd látni fogja, hogy ez nem a titok, hanem a természetes, a nyilvánvaló. Látni és érezni fogja, hogy ismerősek ezek az elvek, talán könnyűnek is tűnhetnek elsőre. De ne engedjen a könnyű lehetőségek mézesmadzagának. Nincs ingyen ebéd! Mindent elérhet, csak alkalmazza az elveket! Hát kezdjük. 129

130 Átprogramozás a gyakorlatban Ez a folyamat alapvetően két, jól elkülöníthető szakaszból áll. Az egyik saját maga mentális felkészítésével kezdődik, amelyről már korábban részletesen írtam. A másik pedig a siker folyamatát leíró elvek bemutatása. Ebben a fejezetben alapvetően erről fogok írni. Előtte azonban a teljesség kedvéért, most is más megközelítésben írok a mentális felkészülésről néhány szót. Ez az egyes és kettesszámú sikerelv, az Adás elve, és a Kizárás elve. Mindkettő saját magunkra vonatkozik és alapvetően a gondolkodási beállításunkkal foglalkozik. Azt is lehetne mondani, hogy ez amolyan előkészítő fázis, amelynek során más arcunkat kezdjük el megmutatni a világnak, illetve helyet csinálunk az új megközelítések befogadására. Ez amolyan mentális hely, hiszen agyunk kapacitása végtelen, tehát nem fizikai térre, hanem mentális térre van alapvetően szükségünk. Adj és kapni fogsz, bármit adsz is az vissza fog jönni hozzád, bármit ültetsz, azt fogod aratni. Minden akciónak van egy reakciója. A könyv elején hosszasan soroltam az ehhez kapcsolható, és minden emberben korlátlanul meglévő, adható dolgok, érzések listáját. Tehát mindig van valamid, amit adhatunk. Bármit vetsz, az megsokszorozva tér vissza hozzád. A kizárás elve valójában azoknak a gondolatoknak, vagy gondolkodási sémáknak a teljes kizárását jelenti, amelyek eddigi életét uralták, és többek között ezeknek köszönhető az a helyzet, ami a most az öné. Keményebben: önmaga hozta létre a jelenlegi helyzetét. Az van most önnek, amit valójában szeretne, hiszen saját döntései, gondolkodása vezetett ide. Tudom, hogy ez most nem igazán tetszik önnek, de ez a könyv nem is ezért íródik. Inkább azért, hogy bárhol is tart most, bárhol is álljon, segítse önt a változásban, amelynek következtében biztosan eljuthat oda, ahová tartani szeretne. Mostantól nem mondhatja, hogy ezt nem tudta, senki sem mondta önnek. De én nem csak egyszerűen a figyelmét hívom fel bizonyos törvényekre, azok működéseire, hanem megmutatom azokat a megoldásokat, lehetőségeket, amelyekkel élhet. Ha akar, ha szeretne, és persze ha el is köteleződik mellette. 130

131 Folytassuk tehát a második szakasszal, amelynek 8 fejezete van. Ez pontosan azt jelenti, hogy a siker valójában nem egy megálmodott, kitervelt eredmény egy út végén, hanem maga az út. Tehát maga az élet, hiszen ez az az út, amelyen mindannyiunknak végig kell haladnia. És gondolom, abban egyetérthetünk, hogy nagyon nem mindegy, milyen lesz ez az út. Ha elolvassa, értelmezi, megérti a sikerelveket, és meghozza élete fontos döntését, akkor megnyugtatom, hogy a hátralévő út, a jövő, pont olyan lesz, amilyennek ön elképzeli. Bármit is képzeljen majd el. Az elvek következetes alkalmazása biztosan sikerre vezetheti önt. És ne feledje, siker az, ha eléri, amit szeretne. Bármi legyen is az. Harmadik elv: a célállítás elve. Az emberek több mint 95 %-a nem éri el, amit szeretne. Nem éri el a célját. A vágyak, vágyak maradnak, sőt átalakulnak vágyakozássá. Vagyis soha el nem érhető álmokká silányulnak. Így lesznek az óriásokból törpék, a színes dolgokból szürke valóság. Persze álmodni, álmodozni jó, de Még jobb megélni a valóságban mindazt, amire vágyunk, vágyakozunk. Most sokan azt mondják, hogy persze, ez így van. De mégis statisztikák bizonyítják, hogy az álmaikat, céljaikat soha el nem érők aránya 95 %. Minimum. Apropó cél, álom. Tudják mi a különbség? Megmondom: a cél, az olyan álom, amiért teszünk is valamit. Pontosabban megteszünk mindent. Mindent, mindent, mindent. De erről még sok szó esik. Vannak olyan szavaink, amelyeket szinte nap, mint nap használunk, természetesen ismerjük a jelentését, csak éppen, ha meg kellene fogalmaznunk, vagy elmagyaráznunk egy marslakónak, akkor komoly gondjaink lennének. Gyakran adok elő fiataloknak, és ott is felteszem a kérdést: vannak-e céljaitok? Erre többnyire és a többségnek azonnali és határozott válasza van: IGEN! Amikor azt is megkérdezem, hogy mondjanak példát, akkor azonnal kiderül, hogy valójában csak halvány 131

132 elképzelés van a fejükben arról, hogy mit szeretnének. Pedig ahhoz, hogy sikeresek, eredményesek legyünk az életben, minden a célállítással kezdődik. Lássuk akkor mi is ezt! Először is vegyük a cél fogalmi meghatározását. Nézzük, hogy mit mond erről az Értelmező Kéziszótár (online változata): Cél (főnév) Ezt jó tudni, mert én is azt hangsúlyozom, hogy ez a FŐ! 1. Kitűzött eltalálandó tárgy, test, amit egy kilőtt, gyorsan mozgó tárggyal el kell találni. 2. A cél az, amit el akarunk érni a jövőben. Ez olyan kívánatos dolog vagy állapot, ami felé haladunk, és ami a szemünk előtt lebeg, és aminek elérése boldogabbá tesz. 3. Átvitt értelemben: Kitűzött végpont. Folyamatnak, változásnak, mozgásnak előre meghatározott végső állapota, aminek elérése után az a folyamat, változás, mozgás már nem folytatódik. 4. Átvitt: Rendeltetés. Egy dolog, tárgy, tevékenység előre meghatározott használati értelme: amiért létezik, amiért végzik. Meglehetősen komplex megfogalmazás, amiben szinte minden benne van, és mégsem tökéletes. Azért nem az, mert a lényeg eltűnik benne. Akkor nézzük a Lényegiskola megfogalmazását: A cél az egy konkrét időpontban meghatározott, konkrét minőségű eredmény. Tehát a cél: minőség, eredmény, egy adott időpontban. Rövidebben a cél egy jövőbeni eredmény. Értelmezzük ezeket. 132

133 A megfogalmazásból egyértelműen kiderül, hogy a cél, és az eredmény, tartalmukat tekintve azonos jelentésűek. Aki a célt látja, az eredményt látja. Volt egyszer egy úszónő, aki a fejébe vette, hogy nőként először ússza át a La Manche csatornát, aminek a legrövidebb szélessége 33.5 km. Gertrude Ederle, a Tengerek Királynője volt, akinek elsőként sikerült átúsznia a La Manche csatornát. Az olimpiai bajnoknő gyerekkorában majdnem vízbe fúlt, az úszásra ráment a füle, viszont dúsgazdag és világhírű lett. Nézzük a történetét kicsit bővebben, mert megéri. A német származású amerikai Gertrude Ederle 1906-ban született. Hét évesen majdnem vízbe fulladt, amikor nagyszüleit látogatta Németországban. Ezek után hentes apja drasztikus eszközökhöz folyamodott. New Jersey-ben található nyaralójuk melletti folyóhoz vitte Trudy-t, egy kötelet kötött a derekára majd beledobta a folyóba. Trudy kutyaúszással próbált a felszínen maradni. Apja módszere végül működött, Trudy tizenévesen többszörös amerikai bajnok és világcsúcstartó volt. Az 1924-es párizsi olimpián három érmet nyert: bronzot 100 és 400 méter gyorsúszásban, és aranyat a 100 méteres váltóban. Egy évvel később pedig úgy döntött, meghódítja az úszók Everestjét, átússza a La Manche csatornát. Ez addig összesen öt embernek sikerült, és mindegyikük férfi volt. Gertrude augusztus 18-án, 19 évesen vágott neki a csatornának Franciaországból indulva, azonban a 33 km-es táv kétharmadánál Jabez Wolffe edző kihúzta a vízből a félájult és szétfagyott lányt. Akkoriban még nem sokan hitték, hogy nőknek is sikerülhet átúszni a csatornát és sikertelenségét az álláspontjuk bizonyítékaként kezelték. Következő próbálkozása majdnem sikerült, hiszen csak nem a teljes távot teljesítette. De már ön is tudja, hogy a csaknem, a majdnem, az pontosan nem! Második alkalommal alig 500 méterrel a part (cél) előtt adta fel. Az ok első látásra az időjárás volt. Azon a napon ugyanis hatalmas köd volt (ami persze arrafelé nem volt ritka). Trudy úgy érezte nem bírja tovább. S mivel nem látta a hatalmas köd miatt a partot, nem tudta mennyire közel, vagy távol a cél, ezért megállt. A lényeg ebből a történetből az, hogy nem látta célt. Ennek a mondatomnak a későbbiekben még nagy jelentősége lesz. Az olimpiai bajnoknő azonban nem adta fel. Persze, mint máskor most is valaki másra hárította a kudarc okait. Gondolom ez ismerős. Pedig őszintén szólva már az is fantasztikus, hogy abban a hideg, viharos, ködös időben, több mint, 33 km-t volt képes úszni. De mi 133

134 történt ezután? Felfogadta az öt sikeres csatornaúszó egyikét, Thomas Burgess-t, aki 14-szeri próbálkozásra teljesítette a távot. Bár mind az öt sikeres úszó mellúszást alkalmazott (és férfi volt), Gertrude jobban bízott gyorsúszó tudományában, így ennél az úszásnemnél maradt. Kemény edzések, hatalmas elszántság, és a korábbinál kedvezőbb időjárási körülmények és terve sikerült. Átúszta a csatornát! Ő lett az első nő, akinek ez sikerült. Most tekintsünk el egy kicsit attól, hogy első, és hogy nő. Vajon miért sikerülhetett? Nekem meggyőződésem, hogy azért mert látta a célt. Nemcsak lelki szemei előtt, gondolatban, hanem a maga konkrét valóságában is. És mert látta a célt, ezért könnyebb volt nem feladnia. Persze a kitartó, hatalmas, elkötelezett munka (edzés) is kellett hozzá. Teljesítménye más szempontból is példaadó. És ez pedig a cél megfogalmazásának sajátossága. Általában a belső kontrollos emberekre igaz, hogy mernek célokat megfogalmazni, és meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy meg is valósítsák azokat. A külső kontrollos emberek ettől nagyon távol vannak. De a példa abból a szempontból is példaadó, hogy hogyan tűzte ki Trudy a célját. Ebből a szempontból is kétféle ember létezik (tehát a belső kontrollos emberek két csoportjáról van itt szó!): a kisebb csoport a korábbi teljesítmények a korábbi eredmények alapján fogalmazza meg a céljait (ha már valakinek sikerült, akkor nekem is sikerülhet), a még kisebbik csoportba tartozók pedig úgy (mernek) célokat kitűzni, hogy az még senkinek sem sikerült. Trudy is így tette. Valójában nincs igazán nagy különbség a két csoport között, hiszen mindkét csoport tagjai hisznek abban, hogy a célokat megvalósítani, rajtuk múlik. A szomorú az, hogy a belső kontrollos emberek alkotják az emberiség, mintegy 95%-át. Trudy olyan célt fogalmazott meg, ami még soha senkinek (nőnek), még nem sikerült. Bár a teljes igazság az, hogy korábban már 5 embernek sikerült ez. Igaz, hogy mind az 5 férfi volt, és akkor mindenki egyértelműen azt gondolta, hogy ez a teljesítmény nőknek nem elérhető. 134

135 Klasszikusabb ennél egy futó példája, aki azt tűzte ki célul, hogy egy addig még soha, senki által nem teljesített távot, adott időn belül futja le. Mindenki, orvosok, sportvezetők, sportorvosok és edzők, mindenki, aki értett hozzá, azt mondta, hogy ez a teljesítmény az emberi szervezet által kivitelezhetetlen. Emberünk értette ezeket az érveket (ő maga egyébként orvostanhallgató volt), de nem fogadta el. És láss csodát, teljesített a távot a megadott időn belül, először a világon. Tehát egy addig még soha senki által el nem ért célt tűzött ki, amit akkor minden hozzáértő lehetetlennek tartott. Csak ő nem! És megfutotta! És ezt követően, a következő 1 évben további 50 ember is elérte ezt az időt. Ez fantasztikus. Még akkor is, ha ők is abban csoportba tartoztak, akik egy olyan célt tűztek ki, amit más már elért. Persze ez így is nehéz. Amit én javaslok: tekintsen ön is most úgy magára, mint egy olyan emberre, aki ki mer tűzni olyan célt, amit ő maga még nem teljesítette. Higgye el menni fog. És azt is higgye el, hogy amikor ezt megteszi, fantasztikus érzés lesz. Kívánom ezt az érzést önnek! De vegyük a célállítás néhány elméleti megfontolását. Cél = jövőbeli, konkrét eredmény. Ha csak felületesen fogalmazza meg a célt, akkor szinte semmit nem ér. Tehát a cél: pontos, precíz, tű éles kép, aminek bármikorra is tervezi a megvalósítását, teljesen kell látnia. Úgy, mint egy képet. egy konkrét, megfogalmazott minőségű, tartalmú eredmény, vágy, ami éget, amit mindig is akartunk, ami a lényegünk. Csak elvették tőlünk. Hogy kik? Megmondom: Több nap, mint kolbász. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ismerős? 135

136 Ezek, és nagyon sok egyéb hasonló további mondatok, amelyeket kb. 3 éves korunktól gyakorlatilag mindenki, aki a környezetünkben megfordul, sulykolja belénk. És tudja, hogy miért? Mert vele is éppen ezt tették. Persze gyorsan szögezzük le, hogy nem rossz szándékkal. 3 éves korunk előtt még nincsenek ilyen korlátozó tényezőink. Kreativitásunk hihetetlenül expresszív, és bár értjük a tiltó szavakat és szándékokat, mégsem korlátozzuk magunkat. Azért nem, mert ösztönösen ellene vagyunk ezeknek (vagy Istentől ilyen intenciókat kaptunk). Egy biztos, hogy nagyjából ez az időszak az, amikortól a százados kultúra minden elemét elkezdjük a tudatunkban és a tudatalattinkban raktározni. Hogy azután belső parancsként, gyakorlatilag önmagunkat korlátozzuk. A legnagyobb gond ráadásul az, hogy erre a nagyon fiatal korszakunkra nem is nagyon emlékezünk. Pedig érdemes volna, hiszen segítene visszaidézni a még korlátozásoktól érintetlen énünket. Gondolom látott már a bevásárlóközpontban, vagy éppen a hipermarketben a vásárlók szeme láttára a gyermekét nevelő anyukát. Ki akarna szebb, kedvesebb, megkapóbb képet látni annál, mint amikor egy fiatal anyuka, kb. 3 éves kislányával éppen vásárol. A kisgyerek az általa ismeretlen korlátozó tényektől mentesen, expresszivitásának teljes erejében. És az anyuka, akinek ez most feladat, munka, példaadás és elméletileg egy kellemes időtöltés is egyben. Az első vonzó helyszínen, mondjuk a játékoknál, a kislány levesz valamit a polcról, megnézi, majd a bevásárlókocsiba teszi. Anyuka nézi, de nem szól semmit. A legközelebbi csoda a könyveknél tárul a kislány elé. És teljesen természetesen levesz egy könyvet, és azt is a kocsiba teszi. Pontosabban csak tenné, mert az anyuka kiveszi csendben, de határozottan kisgyermek kezéből a könyvet és visszateszi a polcra. Közben a felnőttek számára érthető a kisgyermek számára kevésbé egyértelmű jeleket küldve. A kislány picit felnéz, mosolyog, és ismét leveszi a könyvet. Ne feledjük, hogy egymást mindennél jobban szerető embereket látunk. 136

137 Anyuci körülnéz, de mert vannak lenyeli a békát és határozottan (gyorsan) továbbmegy. Igen ám, de éppen a rendkívül színes, változatos és nagyon vonzó csokoládék birodalmába érkeztünk. A szeretett kislány szárnyalni kezd, egyik ámulatból a másikba esik és megtalálja kedvenc csoki szeletét, és a világ legtermészetesebb mozdulatával a kocsiba teszi. És ekkor a szerető anyuka egy határozott mozdulattal keményen megfogja a picike, puha kezecskét, látjuk az puha kis ujjacskák végeinek vörösbe fordulását, majd halljuk, hogy anyuka megszólal: Válaszd ki, amit szeretnél! Vagy a játék baba, vagy a könyv, vagy a csoki. A kisgyerek nem érti ezt (majd később persze már igen, de ez az első ilyen élménye ). Anyuka folytatja: Csak az egyikre van pénzünk! mondja és részéről be is fejezte a beszélgetést (a számára legkedvesebb, legféltettebb, legszeretettebb lénnyel). Persze nem irigyeljük az anyukát, s bár sokan nem értik meg talán, de velük is megtörtént már ez, vagy hasonló. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród és, dübörög az idióta kód az anyukában. De a pici lány nagyobb takarót akar. A másik megoldás az ő fejecskéjében még nem működik. Ezt a kis képet nem azért festettem önök elé, hogy megértsék, kinek is az érdekeit szolgálja a gyermekmegőrző a bevásárlóközpontokban, hanem azért, hogy lássák: mindannyian innen indultunk. És én azt javaslom, hogy ezek után a sorok után folytassuk is innen. Ne elégedjünk meg a kisebb takaróval, de adjuk fel céljainkat, ne mások által megszabott pénztárcánkhoz mérjük az álmainkat, céljainkat, hanem emeljük magasba, és teremtsünk elő mindent a megvalósításuk érdekében. Szerintem ez lehet az egyetlen emberi megoldás. Ne hagyja, hogy bárki is elvegye a céljait. Ha valaki azt mondja, hogy szállj le a földre, akkor emelkedjen fel. Higgye el, megéri. De vajon mi garantálja, hogy elérhetjük a céljainkat, elérhetjük mindazt, amit szeretnénk? Azt gondolom, hogy egyetlene egy biztos garancia létezik, és ez ön. De mégis, akkor mi lehet az oka annak, hogy az emberek nem érik el acéljaikat. Pontosabban, az emberek döntő többsége, nem éri el, amit szeretne? 137

138 Ennek azt gondolom, hogy több oka is lehet: az első, talán viccesnek tűnhet, de a legáltalánosabb ok, hogy azért nem érik el legtöbben a céljaikat, mert nem volt cél. Precízebben azt úgy mondhatnám, hogy nem volt leírt, nagyon pontosan megfogalmazott, minden apró részletre kiterjedő, adott tartalmú és minőségű cél. a második ok, az hogy nem saját cél volt. Ez azt jelenti, hogy valaki, valamilyen okból valakire kötelező erővel rátesz valamilyen célt. Ha egy ilyen célért kell dolgoznunk, akkor nyilván nem teszünk bele mindent, nem tartjuk olyan fontosnak, megtesszük, amit mindenképpen muszáj, látszat és pótcselekvések sorozatát hajtjuk végre, azaz: tessék-lássék. Na, ennek az eredménye is olyan, amilyen. Nem kívánjuk magunknak sem. a harmadik ok, hogy bár volt cél, de nem készítettünk megvalósítási tervet, stratégiát. Azaz nem volt meg a megvalósítás cselekvési sorozatát meghatározó, működőképes elképzelés, program. a negyedik ok, hogy nem volt a tervnek megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy nem tettük meg azt, amit meg kellett volna tennünk. és cégül az ötödik ok az, hogy volta saját célunk, terveztünk és cselekedtünk is, de hiányzott: a kitartás, az önfegyelem, a megfelelő minőség, a teljes odaadás, a hit és a lelkesedés. De ezekről még részletesebben is fogok szólni. Ezek után ajánlanék egy szerintem fontos dolgot, és őszintén remélem, hogy ön is így gondolja. Vegye számba azokat a dolgokat, amelyeket az elmúlt időszakban, néhány évben nem sikerült elérnie. Vegye sorba, hogy a fentiek közül mi, vagy melyek voltak a kudarc okai. De már most mondom, hogy a kudarc valós okai nem csak ezek lehetnek. 138

139 Negyedik elv: A vizualizáció, vagy képszerűség elve Bármilyen messze is legyen a cél, azt mindig pontosan, részletesen kell látni. Egész életünkben azt gondoltuk, mert azt is tanították, hogy minél messzebbre tekintünk, annál homályosabb a cél. Ehhez persze nem kell túlságosan éleslátásúnak lennünk, hogy megértsük ennek az állításnak az igazát. Elsőre. Hát persze: ami messzebb van, az nehezebben látható. Még a különböző iskolákban is azt tanítják, hogy vannak a rövidtávú tervek elképzelések, és vannak a középtávúak, meg a hosszú távúak. És persze azt mondják, hogy minél messzebb van a terv cél időpontja, annál nehezebben tervezhető. Én ezt két okból és a rossz feltételezés okán is cáfolom: egyrészt ha ez szervezetekre, cégekre talán igaz is, akkor sem biztos, hogy az egyénre vonatkoztatva is az, ne gondoljuk, hogy mindent a körülmények erejéből kell eredeztetni! Ne feledje, hogy ebben a könyvben a belső kontroll erejéről, az önben rejlő hatalmas erő maximális kihasználásáról írok. Arról, hogy eddig nagyjából biztosan csak 1 % erőbedobással élte életét. Aztán van egy harmadik nagyon erős érvem is (amit persze biztosan mindenki ismer, csak egyrészt nem így hallotta, másrészt sosem tulajdonított ennek nagy jelentőséget. Valójában ez az állításom, a látás szó másfajta értelmezéséből fakad. A látás csak részben érzékelés, észlelés, mert részben a látottak azonnali értelmezése, azaz az agyban eltároltakat az észleléskor azonnal társítjuk az agyban eltárolt tartalommal. És ez a nagyobbik hányad! Ki lehet jelenteni, hogy a szemünk, csak 10 %-ban segít hozzá a látáshoz (tisztánlátáshoz!) Minden más az agyban történik. Ezért mondják oly sokan: Epiktétosz, William James, John C. Maxwell, Mark Twain, hogy amit el tudunk képzelni (amit az agyunkkal látni vagyunk képesek), azt meg is tudjuk valósítani. Mindent a gondolkodásunk irányít. És a kognitív gondolkodás első két lépése is ez: észlelés, értelmezés (jelentés-társítás). 139

140 Amit a hétköznapokban oly sokszor mondunk: semmi nem az, aminek látszik, annak valójában ez az alapja. Persze én magam sokszor mondom, hogy ha tudjuk, de nem használjuk (nem tesszük), akkor valójában nem is tudjuk. Tudni, és cselekedni az két különböző dolog. De térjünk csak vissza a másik két kitételemhez. Mivel azt tanítják (sulykolják), hogy ha messzebbre tervezel, az pontatlanabb lesz, ezért a privát életünkben is ezt a tévhitet alkalmazzuk! Hogyan lehet mondjuk december végén a következő évünket megtervezni? Sokan erre azt mondják, hogy sehogy, mert egy csomó dolgot nem tudhatunk előre. Persze ez így van, de azonnal javítom ezt a téves dolgot is. Sok olyan dolgot nem tudhatunk, ami nem rajtunk múlik. És e miatt a helytelen gondolkodás miatt nem is tervezik meg a következő évüket. Mint ahogy nem tervezték meg az előzőt sem, és nem fogják megtervezni a következőt sem. De kérdeznék valamit, Vajon azt be tudjuk-e tervezni, ami rajtunk múlik? Ami csak rajtunk múlik? Naná, hogy igen. Ez persze csak az én válaszom! És ön mit válaszol? Ne feledje, hogy a válasza egyben a választása is! De visszatérve. Ha el tudja képzelni, hogy a dolgok magán múlnak, és a körülmények nem számítanak, akkor már tervezni is könnyű. De ebben segítek mosta vizualizáció fogalmának, erejének kibontásával. Mint korábban írtam a cél egy jövőben eredmény. És most azt mondom, hogy ezt a jövőt önnek, mint egy tű éles képet kell látnia, s benne természetesen saját magával. De ha már a jövőbeni képet sem tudom látni, akkor hogy lehet abban még magamat is elképzelni. Így: képzelje bele magát! Volt egy amerikai műkorcsolyázó, aki mindenáron bajnok akart lenni. A döntő előtti napon lement, hogy gyakorolja a kűrjét, mert nagyon szeretett volna nyerni. Csak ott éppen azt mondták neki, hogy nem mehet a jégre. És persze a műkorcsolyát másképpen gyakorolni igen nehéz. Mert ha futásról lenne szó mondjuk, az nyilván könnyebben megoldható lett volna. De hősünk nem így gondolkodott. Másnap meg is nyerte a bajnokságot. Nem őt várták az első helyre, nem ő volt a legesélyesebb, mégis ő nyert. Ezért hát mindenki szerette volna megtudni a titkot. Nem szeretem ezt a szót, mert olyan misztikus, távoli! Szerintem a legtöbb titok nem titok, hanem természetes. De folytatom. Kérdésre, hogy hogyan csinálta, meglepő választ adott: Vagy ötvenszer gyakoroltam a kűrömet! 140

141 Mindenki csodálkozott, hiszen tudták, hogy ez tilos volt. A hogyan innentől már nagyon egyszerű: fejben. Azaz fejben 50-szer végigfutotta kűrjét hibátlanul. Lépésről-lépésre, pillanatról-pillanatra. Tudom hihetetlenül hangzik, de emlékezzenek a korábban leírtakra. A tudatalattink nem tud különbséget tenni látszat, és valóság között. Nem tudja, hogy mi az, ami valóban megtörténik, és mi az, ami csak a fejünkben megy végbe. Arról nem beszélve, ami nagyon-nagyon fontos: a tudatalattink nem termel információkat, azt csak mi magunk tudjuk táplálni. Ebben az esetben is ez történt. Tehát látni kell a képet, minél élesebben, nem számít, hogy mi a tartalma, mikor akarjuk valósággá érlelni, csak lássuk. Akinek gyenge a vizualizációs képessége, van egy jó hírem: könnyű fejleszteni. Vegyen elő egy képet, ha lehet, elsőre ne legyen nagyon részlet gazdag. Nézze néhány másodpercig, majd hunyja be a szemét és próbálja akár hangosan elmondani, hogy mi van a képen. Utána nyissa ki a szemét és nézze meg ismét a képet. Ezt a gyakorlatot addig ismételje, ameddig nem elégedett az eredménnyel. Ha már igen akkor vegyen elő egy aprólékosabb képet és végezze el azzal a gyakorlatot. És így tovább Higgye el, fantasztikus dologra lesz képes ezek után! Ha megvannak a (képes) céljai, amúgy is nagyon fontos, hogy minden nap legalább 2-3 alakalommal vegye elő, nézegesse, érezze, hogy ön is benne van, mintha már elérte volna. Nem kell többször, csak naponta 2-3 alkalommal. És a kép, a cél olyan erőteljesen rögzülni fog, hogy a belső vevője, az önbeszéde erejével, az önben lévő erők hihetetlenül megsokszorozódnak, és egyre közelebb fog kerülni a megvalósításhoz. Amúgy tudja, hogy mitől jó egy jó sakkozó? Megmondom: a képi memóriája ereje miatt. Egy sakkozónak minden egyes lépés, minden egyes állás, egy kép. Amikor lát egy állást a sakktáblán, akkor azonnal képek tucatjai jönnek elő. Olyan képek, amelyek vezetnek valahová. Egy másik képhez, aztán egy továbbihoz, és így tovább. Meggyőződésem szerint döntő jelentősége van annak, hogy a céljait képszerűen lássa. És persze ebben a képben lássa saját magát is! Sokan most biztosan azt kérdeznék, hogy ez miért olyan fontos. Már sokak szerint az sem volt olyan fontos, hogy leírják a célokat. És akkor most még ráadásul azt is ajánlom, hogy képekké alakítsák a céljaikat, képzeljék bele magukat, és nézegessék. De íme, a 141

142 válasz. Vajon ki tudnák-e rakni a képkirakós játékot (puzzle), ha nincs hozzá mellékelve a kép? Biztosan nem, vagy csak nagyon nehezen. Gondoljanak a céljaikra is így. Kép nélkül elérni, majd nem lehetetlen. Hunyja le a szemét, és lássa mindazt, amit szeretne megvalósítani. Lássa célját, és ami nagyon nehéz lássa benne saját magát. De hogyan lássam magam egy olyan helyzetben, ami még nem történt meg? Nagyon könnyű lesz. Először csak lássa azt, amit nagyon szeretne elérni. És amikor már ezt a képet tű élesen látja, szinte beégetve az agyába, akkor képzelje bele saját magát! Mondok egy példát! Sokan szeretnének, mondjuk egy házat. Mondjuk életük házát. Mondjuk azt a házat, amit mindig is szerettek volna életük terének tudni. Nos, legyen most ez a cél. Írjuk le pontosan (már ebben is segít, ha behunyjuk a szemünket, és megjelentetjük azt a képet, amit valóban látni szeretnénk): milyen a ház környezete (síkvidék, hegyek közelében, víz mellett helyezkedik el, vagy mindezek találkozásánál)? milyen a fekvése, tájolása? milyenek a színek, amelyeket lát a környezetben? milyenek az évszakok (színei, éghajlata, stb.)? miből épült a ház, ilyen anyagokból? hány szintes? mekkorák a méretei? milyen helységek vannak benne? azoknak az elhelyezkedése, méretei? milyenek az ajtók, ablakok? teraszok vannak-e? merre és mire néznek? stb. stb. stb. 142

143 Természetesen ez nem egy pontos lista, csak ízelítőnek írom ide, hogy mikre figyeljen. A lényeg, hogy a legapróbb részletek is benne legyenek a képben. A belső anyagok, bútorok, díszítések, színei, hangulatai. Élje bele magát ebbe a képbe, és ami nagyon lényeges, hogy helyezze is el benne saját magát, és természetesen azokat a személyeket, akikkel itt együtt fog élni. Higgye el kellemes lesz. De ha nem menne ez könnyen, akkor nyugodtan keressen képeket magazinokban, vagy az Interneten, vagy bárhol, ahol találkozhat ilyen képekkel. Vagy éppen keressen hasonlókat a valóságban, és fényképezze le azokat. A lényeg, hogy találja meg álmai házát. Egyébként kifejezetten ajánlható, ha már megvan a kép önben, akkor valóban próbálja meg a hasonló képeket összegyűjteni és felragasztani egy nagy felületre, hogy mindig ott legyen ön előtt. Nézegesse gyakran, mert olyan erősen fog rögzülni a kép, hogy a belső vevőjének komolyan motiváló parancsot fog jelenteni, és nagyban fogja önt segíteni. És persze minden céllal, elképzeléssel, amelyeket el szeretne érni, járjon el hasonlóan. A képszerűség, vizualizáció nagyon fontos, hiszen segít abban, hogy a fontos információk, amelyek a környezetében vannak valóban láthatóvá váljanak az ön számára. Ötödik elv: Az önbeszéd elve Nagyon lényeges ponthoz érkeztünk most. Azt lehet mondani, hogy most az ön meggyőződéséről lesz szó. Pontosabban az igazi erős, mély, belső meggyőződésről. Sokan, szinte automatikusan megteszik azokat a dolgokat, amelyeket az eddigiekben ajánlottam. Teljes mértékben átprogramozták magukat az újfajta megoldások és megközelítések megvalósítása érdekében. Megtanultak célokat kitűzni, és képesek is azokat már pontosan, képszerűen vizualizálni. Ez hatalmas fejlődés. De nem elég, ha nincs meg a belső meggyőződés mindezekhez. Így csak olyanok leszünk, mint a jó iparos, és nem, mint egy művész. Ön, ha megtehetné, melyiket választaná? Én azt ajánlom, hogy legyen a saját élete legmeggyőzőbb művésze. Karmestere az életének. 143

144 De visszatérve. Ha csak racionális okokból ad és nem szívből, ha csak egyfajta jól átgondolt parancsra lomtalanít, de még nem hatják igazán át a másfajta gondolkodás minden apró elemei. Ha csak ésszel tervez, és nem szívvel, ha a kép csak egy jól megszerkesztett látvány, de nem igazi égő vágy, akkor még nem tart ott, ahol kellene, és nem elég hatékony. Tudja, hogy ezt honnan lehet észrevenni? Onnan, hogy bár teszi, amiket megtanult, de az önbeszéd, a belső meggyőződése még ellene hat. Valójában mást tesz, és más a belső hang, amit ha nem is mondd ki, mégis ellentétes parancsokat osztogat a belső vevőnek. Nagyon lényeges az önbeszéd. Akát kimondja, akár csak gondolataiban jelenik meg. Erre szolgálnak egyébként a már megbeszélt megerősítések. Ezeket naponta legalább kétszer (de kétszer mindenképpen) mondja is ki hangosan! És az önbeszéd, az igazi belső hang is csak ezzel egybevágó mondatokat, gondolatokat mondjon. Ha a kettő között, valamint cselekvéseiben eltérés van, akkor még nincs teljesen kész. De ne aggódjon, az eredmény meg fog jönni. Vannak, akiknél hamarabb, vannak, akiknél később. Az, hogy az önbeszéde, a vélt, vagy reménylett dolgok ellen hat, ez csak időleges, és alapja az a félelem, ami a mi van, ha még sem sikerül gondolatban összegződik. Ha már nem lesznek ilyen belső gondolatai, akkor az önbeszéde is abba az irányba fog hatni, mint szándéka, terve, céljai. Abban, hogy ez minél előbb megvalósuljon, segít a következő elv. Hatodik elv: A hit elve Amikor erről az elvről beszélek, akkor elsősorban a saját magunkba vetett hitről beszélek, és csak kisebb mértékben, Istenben való hitről. Valójában mindkettő fontos, amit úgy tudnék érzékeltetni, hogy saját magában mindenkinek könnyű hinnie, de Istenben csak a boldogoknak. Akkor miért is van az, hogy annyira kevesen hisznek önmagukban. Miért nem hiszik el, hogy képesek megtenni azt, amit szeretnének? 144

145 Nos, erre többféle magyarázat létezik. Az első, hogy azt már nagyon sokszor hallhatta mindenki, hogy ez neked nem fog menni. Azt viszont biztosan kevesebbszer, hogy neked biztosan menni fog. Az önmagunkba vetett hit kialakulásának hiánya, a gyermekkorban oly mulandó külső biztatás folyamatosan apadó volta. Kisgyermekként, amikor az alapvető létezési funkciókat tanították nekünk, akkor szinte mindenki biztatott, senki nem hagyta abba a tanításunkat addig, amíg abban a dologban nem váltunk önállóvá. Azután, amikor egyre nagyobbak lettünk, akkor egyre inkább az óvás, védelem burka miatt, inkább lebeszéltek, szinte mindenről. Amíg járni, beszélni, majd írni, számolni, olvasni, viselkedni, tanítottak minket, addig még minden rendben volt. De ez alatt az időszak alatt más valami is történt: folyamatosan visszaszorították a kreatív hajlamainkat, csökkentették az expresszív kreativitásunkat, és egyre inkább átlagossá, szürkévé váltunk. Nem nagy öröm, de ez történt. És van egy másik ok, ami viszont bennünk alakult ki. Ez pedig a függetlenedés hatalmas vágya, ami gyakran erőteljesen meggátolt minket abban, hogy engedjük a minket igazán, értékesen tanítani akarókat. De nézzük a hit fogalmát. A hit, a reménylett dolgok valósága. És ebben az értelemben hit az, amihez nem kell bizonyíték, pontosabban maga a hit a bizonyíték. Ha jobban meggondoljuk, ami már bizonyított, amit már korábban igazoltak, abban a hit szerepe már nem jelenhet meg. Abban azonban, amit mondjuk, a személyes jövőnkben szeretnénk megvalósítani, abban igen nagy szerepe van a hitnek. Mert ezek általában olyas valamik, amiket még nem csináltunk, nem értünk el, nem volt részünk benne. Kell abban hinnünk, amit a magunk számára még nem bizonyítottunk. Pontosabban szólva, nagyon, de nagyon kell bízni benne. Érdekes, hogy a mindennapok tudománya, az emberi bölcsesség, néha ugyanarról a dologról merőben ellentmondásos dolgot közöl velünk. Persze ennek is megvan a valódi oka, logikája. Jézus, amikor járt a vízen Ön hisz ebben? Vagy ez a csoda maga? Jézus egyik csodája? Vagy ennek más az üzenete? Nos, véleményem ez a gondolat is a hitről szól. Ha elhisszük, akkor meg is tudjuk csinálni. A hit, hegyeket mozgat. 145

146 Tehát valójában a hit a fontos, a hit ereje. De hogyan hihetnék megtenni olyan dolgokat, amit még nem, hogy én nem tettem meg, de még senki sem. Akkor ez pont azért van így, mert talán nem is lehet megtenni. És ilyenkor elindul bennünk a kétely, a bizonytalanság, ami azonnal megöli a cselekvést. Ha gyenge a hitünk, akkor a félelem megint felülkerekedik, a kétely erősítésével azonnal leállít minket. És persze gyakran, amikor elindulnánk, egy számunkra vágyott, de ismeretlen világba, akkor sokan akik talán a legjobban szeretnek azt mondják, hogy ne tedd. Valójában ilyenkor azt mondják, hogy: - nem hiheted azt, hogy ez neked sikerülhet! És többnyire ez, meg a jó adag kétely és bizonytalanság, ami bennünk van, már éppen elég ahhoz, hogy bármilyen legyen is az, amit nagyon szeretnénk elérni, megvalósítani, könnyen lemondunk róla. Persze az is lehet, hogy azért mondunk le róla, mert nem is igazán fontos nekünk. És ilyenkor még az is elhangzik, vagy éppen a mi gondolatainkban fordul meg, hogy oké: bár ezt gondoljátok, s talán én is, de azért megpróbálom. Én a magam részéről biztosan sokat használtam ezt a szót, de nem igazán szeretem. Főképpen azért nem, mert véleményem szerint nincs komoly jelentése. Mert szerintem megpróbálni éppen annyi, mint megtenni. Próbált már reggel, mondjuk lezuhanyozni? Szerintem nem! Mert vagy lezuhanyozott, vagy nem. Vagy mondjuk, ha valamit nagyon meg akart csinálni a kertben. Azt sem tudta megpróbálni, hanem vagy megtette, vagy nem. Más kérdés az, hogy, ha úgy döntött, hogy megteszi, akkor vagy sikerült, vagy nem. Tehát: nincs megpróbálom, hanem megteszem! És persze, ha azokkal az elvekkel tesz meg valamit, amit már eddig megismert, akkor ne izguljon, ne féljen, megjön az eredmény. Ez biztos. Kellenek a precíz, alaposan megkonstruált célok, amelyek erősérzelmekkel teli képekben élne önben (és a valóságban), és persze kell az a hatalmas hit, ami nem engedi, hogy az önbeszéde maga ellen dolgozzon. Nos, ezek után nincs más hátra, mint továbblépni. Azaz, hogy nem. Van itt még valami. Eszembe jutott egy másik mondás (amolyan nagyon buta, igazi értéktelen fajta). Hiszem, ha látom. 146

147 Na, ez nagyon bölcsnek tűnik, lefogadom, hogy ön is hallotta már, s talán már mondta is. Csak egyet kérdeznék: Ha már látta, akkor mindek a hit? Persze tudjuk (ebben a könyvben is foglalkoztam már vele eleget), hogy a látás, érzékelés, és mint ilyen, valójában csak 10 %-ban járul hozzá a látáshoz. Mert a látás, az egyben értelmezés. Azt látok, amit az agyammal látok, hiszen a látvány bármilyen is legyen csak egy olyan kép, élmény, ami az agyamban történő jelentés-társítással válik valósággá. Az én valóságommá. Itt azonban nem erről van szó, hanem arról a butaságról, miszerint akkor hiszek el valamit, ha láttam. Nos, ami azt illeti, ha már láttam, bármit is jelentsen számomra, abban már nem kell hinnem. És most nem mondjuk az érzéki csalódáson alapuló bűvész trükkökről beszélek, vagy a sajátosan gondolkodók belső világáról. Javaslom, hogy maradjunk a HIT erejénél. Annál az erőnél, amely önben is hatalmas, csak talán még nem próbálta ki. És ne feledje: a hite, hegyeket mozgat, képessé teszi önt mindarra, amit szeretne megvalósítani. Biztosan sokan hisznek már most is önben. Remélem ön is közéjük tartozik. Vajon megszülettek volna-e olyan csodálatos dolgok, fantasztikus tettek, kiváló eredmények, ha, aki létrehozta nem hitt volna benne. De tudom azonban azt is, hogy akiben nincs meg a hit ereje, azoknak nehéz az indulás. Nekik javaslom, hogy kezdjék kisebb dolgokkal, és úgy haladjanak a nagyobbak felé. Hetedik elv: A cselekvés elve Az eddigiek során alapvetően két dologról volt szó: átprogramozás mentális felkészülés Eljött a cselekvés ideje, elve. Remélem ön is úgy gondolja, hogy éppen itt az ideje. Szerintem is. De itt is lényeges a tudatosság, úgy hogy van egy-két ötletem, amit érdemes követnie. Én persze abból indulok ki, hogy az előzőekben, az első hat sikerelvben 147

148 megtárgyaltak, már legalább is gondolatban találkoznak az ön elszántságával, döntésével is. És mert tudom, hogy ez így van, nincs más hátra, mint cselekedni. És erre nincs jobb pillanat, mint a most. Bármit szeretne elkezdeni, bármilyen elhatározását szeretné valóra váltani, kezdje most. Igen, a most azt jelenti, hogy azonnal kell cselekedni, nem kell a megfelelő pillanatra, napra, hónapra várni. Végül is a terveken már túl vagyunk, tehát most kell indulni. Igen ám, de jobb lenne, mondjuk a következő hónap elején. Pontosabban elsején. Vagy inkább akkor, amikor befejezem azokat a munkákat, tevékenységeket, amikben most benne vagyok. És ha ezekkel készen leszek, akkor azonnal elkezdem. Gondolom ismerős mondatok ezek. Ezt hívják úgy, hogy halogatás. És érdekes módon, ebben nagyok vagyunk. Mindenki. Persze ha nincsenek igazi céljaink, és nem is hiszünk abban, hogy meg is tudjuk valósítani, akkor nagyon könnyű a halogatás. Gondolom, ha most írnia kellene egy listát azokról a dolgokról, amelyeket nem kezdett el azonnal, amikor kitalálta őket, akkor hatalmas lista lenne. Talán már ön is szeretett volna lefogyni. Ilyenkor hihetetlen sok, fantasztikusan jó megoldás van. És ezek közül választva, el is kezdhetnénk a kúrát. De nem most, hanem majd elsején, vagy inkább Karácsony után, de Húsvétkor biztosan nem. És így halasztódik minden. De nem ez a legnagyobb probléma a halogatással, hanem az, hogy minél többet halasztunk, annál hamarabb elpárolog az eltökéltségünk (ami valójában meg sem volt). Vagyis egyetlenegy javaslatom van: kezdje most, kezdje azonnal. Már holnap. Tudom, hogy vannak tervei, nagyon szeretne már közelebb kerülni a megvalósításhoz is. Akkor mire vár? Ha nem ma, hanem holnap vág bele, akkor már egy napot elvesztegetett. És higgye el, hogy nagyon gyorsan megy az idő. Vannak olyan dolgok, olyan célok, tervek, amelyeket nem lehet bármikor megvalósítani, és nem lehet bármikor élvezni annak előnyeit, értékeit. Ne halogasson, vágjon bele azonnal. Most. Na, igen, de hogyan tegyem meg az első lépést? 148

149 Hát igen, ezt aláírom, hogy ez a legnehezebb. Nehéz azért, mert bizonytalan, nehéz azért, mert nagyon szokatlan, és nehéz azért is, mert ki kell lépnie a komfortzónájából. Ami nagyon nem fog tetszeni. De higgye el, mindig az első a legnehezebb. Minden további, már sokkal könnyebb lesz. Biztosan csinált már olyan dolgot, aminek a megvalósítása sok időbe telt. Gondoljon erre. És az akkori első lépésére. Az könnyű volt? Biztosan nem, és mégis megtette. Most majdnem ugyanerről van szó, csak most az eredmények, a céljai szempontjából sokkal lényegesebb dologról van szó. Akkor miért habozik? Tegye meg az első lépést, és ígérem, hogy a következők, már könnyebben, gördülékenyebben fognak menni. Itt tehát a kezdeti, az első nehézségekről van szó. Ezen higgye el sokkal jobb hamarabb túlesni, mert ha valóban komolyan gondolta a céljait, akkor úgy is meg kell tennie. Tegye meg MOST! Ne arra gondoljon, hogy nem fog sikerülni, hiszen ez nagy valószínűséggel nem fog. Vagy nem úgy fog sikerülni, mint ahogy szeretné. Ez szinte törvényszerű. Számítson erre, és lássa azt, hogy sikerülni fog. A cselekvésre mindig a MOST a legjobb idő! Nyolcadik elv: A lelkesedés elve Beszéljünk akkor most a hogyanról. Ha emlékszik, akkor én valójában mindig is azt mondtam, hogy ha ön megmondja, hogy mit (szeretne elérni), akkor én megmondom, hogyan. Nos, ez az igazi hogyan, hiszen itt a cselekvésének a motorjáról, energiabázisáról van alapvetően szó. Arról a bázisról, amiből mentálisan és fizikailag is egyaránt hatalmas készletei vannak. A lényeg az, hogy amikor elkezdi a cselekvéseit, akkor ezt csak lelkesen szabad megtennie. Pontosabban hatalmas lelkesedéssel kell elkezdenie, és ennek a lelkesedésnek egészen addig ki kell tartani, amíg el nem éri, amit szeretne. Hihetetlen nagy erő a lelkesedés. Meg kell azonban mondanom, hogy a lelkesedés (kiindulási helyzetben), erőteljesen személyiség függő. 149

150 A korábban részletesen bemutatott tipológiák szerint, a nyitott személyiség típusok sokkal könnyebben lelkesednek (vagy lelkesíthetők), mint a zárt személyiségtípusok. De sietek megjegyezni, hogy minden személyiségű ember képes lelkesedésre! A szangvinikus, eleve lelkes. Számára ez nem akadály, ha indulni kell. Mindenbe hatalmas lelkesedéssel vág bele. Ez a vérbő személyiségének alapvető eleme. Nem kell ösztökélni, bíztatni, vagy motiválni, mert bármibe kezd, azt lelkesen teszi. A kolerikus azért lelkes, mert meg akarja mutatni, hogy megint neki lesz igaza, és az történik, amit ő akar. Persze ez már a célok megfogalmazásával kezdődött. Még azt is lehet mondani, hogy a lelkesedését is tudatosan irányítja (mert lelkes akar lenni). A melankolikus lelkesíthető, csak komoly stratégia kell hozzá. És pontosan érteni kell, hogy csak lépésről-lépésre lelkesedik, és minden lépéshez konkrét információ többletre van szüksége. Vagyis nem elég sokszor mondani valamit, hanem mindig mást is kell mondani. Megoldható, higgye el. A flegmatikus, mert alapvetően céltalan, ezért nagyon nehezen lelkesíthető. De vannak kifejezetten jó megoldások a lelkesítésére. Például az, amikor valamibe való beindulást, mondjuk egy családban komolyabb konfliktust jelent. Ilyenkor nagyon fontos egy flegmatikus ember, hiszen azonnal, mint békebíró lép fel, és ki akarja egyenlíteni a konfliktust. Amúgy amennyire nehéz, annyira könnyű is beindítani egy flegmatikust, mert ha indul, az is jó, ha meg nem, akkor az is. Tehát indulni kell. De van még egy egyszerűbb, pontosabb definíció, ami biztosan tetszeni fog önnek. A lelkesedés az, amikor a cselekvés pillanatában bele adunk mindent, amit csak tudunk. Szó szerint, mindent. Nem tartalékolunk, nem taktikázunk, hanem mindig, minden lépésben beleadunk mindent. Vagyis mozgósítjuk mindazt, ami akkor éppen a rendelkezésünkre áll. Ez bár a cél elérésének van időtávja nem maratoni, ahol tartalékolni, taktikázni kell. Itt mindig bele kell adnia mindazt, ami az adott feladatban önnek a rendelkezésére áll. Higgye el, hogy sokkal több van önben, mint azt valaha is el tudta (volna) képzelni. 150

151 Az emberi teljesítőképesség határai hihetetlenül kiterjeszthetők. Gondolja meg, hogy Johnny Weissmüller (az első Tarzan), többszörös olimpiai bajnok (Született Szabadfalun, ma Temesvár) olyan idővel nyert, amit ma, edzésen éves lányok teljesítenek. Ha még sosem csodálkozott a saját teljesítményén, akkor itt az idő. Lelkesedéssel minden teljesítmény megnövelhető. Adjon bele mindent. Élvezni fogja. És most elérkeztünk a kritikus ponthoz. Ahhoz, amit már nem sokan szeretnek, pedig a siker a legtöbb esetben ezen a kettőn múlik. Itt derül ki ugyanis, hogy valóban akarjuk-e azt, amit minden külső nyomás, vagy kényszer nélkül mi magunk határoztunk el. Az elkövetkező két részben ugyan is a munkáról lesz szó. Arról a munkáról, amit nélkülözhetetlenül el kell végeznünk ahhoz, hogy megvalósuljanak elképzeléseink. Nincs ingyen ebéd. MUNKA van. Már most megígérem, hogy az eredmény mindenért kárpótolni fogja. De hagy tegyek itt egy rövid kitérőt. Sokan szokták megkérdezni az előadásaimon, személyes találkozókon, hogy mi a véleményem Rhonda Byrne: Titok című könyvéről. Egyrészt mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert több szempontból is tanulságos, de az értelmezéshez hozzátennék egy-két dolgot. A könyv izgalmas, meggyőző, de hogy mennyi benne a marketing, azt nem tudom, persze vannak elképzeléseim. Jól szerkesztett, hatalmas (ma úgy mondanák: ütős) gondolatok vannak a könyvben, de haszna és veszélyessége ugyanaz. Mintegy nagyon éles késé. Már megközelítésben, én azt szoktam mondani, hogy a könyvnek ez csak az I. kötete, mert a másik kötet maga az ember. Az ember elkötelezettsége, kitartó, következetes munkája, kreativitása. Mert meggyőződésem, hogy a II. kötet, te magad vagy. Terveiddel, álmaiddal, és cselekedeteiddel. És itt van a könyv legnagyobb veszélyessége. Azt sugallja, hogy csupán a gondolat erejével megteremthetjük mindazt, amit szeretnénk. Persze, fejben. De a 151

152 valóságban csak akkor működik a gondolat, teremtő ereje, ha a megvalósítás nehéz, kemény, embert próbáló útjának számos buktatóin átverekedjük magunkat. E nélkül nem lesz eredmény. A könyv tehát nem az álmok megvalósításában, hanem az álmodozásban segít. Ez pedig a kudarc előszobája. Javaslatom tehát, hogy ha elolvasták a kétségkívül motiváló könyvet, akkor ne feledkezzenek el a II. kötetről, a megvalósításról. Ebben a könyvben ehhez adok segítséget. És most kétségkívül az a két sikerelv következik, amelyek alkalmazása meghozhatja a hőn áhított eredményt. Készüljön fel, mert amit most fog olvasni, néhány oldalon keresztül, az lehet, hogy nem nagyon fog tetszeni. Kilencedik elv: Az önfegyelem elve Könyvem korábbi fejezeteiben már írtam a komfortzóna létezéséről, szerepéről, fékező hatásáról. Most is ezzel kezdem. Mi emberek úgy vagyunk összerakva, hogy könnyen megtesszük a számunkra kényelmes, rutinszerűen működő dolgokat, de azokat, amelyek nem mennek olyan könnyen, már nem. Félretesszük, halogatunk, de nem tesszük meg akkor, amikor kellene. Ennek alapvető oka az, hogy ezek kívül esnek a komfortzónánkon, ezért elvégzésük szokatlan, nehézkes, időt rablónak tűnő, fájdalmas, kellemetlen és kényelmetlen. Pedig ennek az az egyszerű magyarázata, hogy ezek a cselekedetek kívül esnek a komfortzónánkon. A rossz hír az, hogy mindazok a célok is, amelyeket elterveztünk, szintén kívül esnek ezen a körön. Ha már benne lennének, akkor annak csak egy oka lehet, hogy már elértük őket. De mert még nem értük ezeket el, ezért biztosan valamit másképpen kell megtennünk, ami kétségkívül szokatlan lesz. Az önfegyelem elve azt jelenti, hogy mindazokat a dolgokat meg kell tennünk, mindazokat a cselekményeket véghez kell vinnünk, ami szükséges ahhoz, hogy előbbre jussunk, közelebb kerüljünk, céljainkhoz, végső soron el is érjük azokat. És most jön a kulcs: akár tetszik, akár nem. 152

153 És itt az utóbbin van a hangsúly, hiszen a nekünk tetsző dolgokat, szinte észrevétlenül megtesszük, a többit pedig nem, vagy csak részben, vagy elhalasztjuk egy későbbi időpontra. Nos, mindennek megvan a kellemes és kellemetlen oldala. Ha főzünk, mosogatnunk kell. Ha hízunk, akkor fogynunk kell (vagy szeretnénk). Ha szabadabb életet szeretnénk, azért küzdeni kell. Ezért szoktam gyakran mondani, hogy akkor, amikor tudjuk, hogy nehézségeink lesznek, akkor kell igazán tisztán látni a célt. Sokat fog segíteni, hiszen ez valójában az önmotiváció része. Fontos része. Az érdekes az, hogy mások által ránk terhelt célokat (amelyek valójában mások céljai) könnyebben kezelünk, pedig itt is van egy sor olyan munka, mait bár el kell végezni, még sem tetszik nekünk. Mondjuk azért, mert a főnök azt mondta. És kérdezem, hogy ezek a nem tetsző munkák mennyire visznek közelebb a személyes céljainkhoz? Mondom: semennyire! Akkor? És ennek ellenére, azokat a munkákat, amelyek valójában nekünk fontosak, és senki másnak, még sem mindig végezzük el. A nem tetsző munkákat pedig e legritkábban. Lehet, hogy jó lenne, ha ezt is parancsba adná valaki. Hát én most megteszem. Ha valóban fontosak a céljai, ha valóban ott ég legbelül a vágy, akkor szedje össze magát, és szerezzen rutint a nem tetsző feladatok, munkák elvégzésében. E nélkül nem fog sikerülni. Az igazán sikeres, eredményes és gazdag életet élő emberek éppen ebben voltak nagyok. Minden munkát elvégeztek. 153

154 Tízedik elv: A kitartó cselekvés elve Gulyás Gábor - Életünnep Utak, választások - Személyiségalapú élettervezés Ez a másik olyan pont, amit nagyon nem szoktunk szeretni. Azt is merném állítani, hogy nagyon kevés ember van, aki ezt szereti. Valószínűleg ebben rejlik a siker egyik kulcsa. Ez az elv nem egyszerűen a cselekvésről szól, hiszen azt már megbeszéltük, hanem konkrét minőséget is ad a cselekvésnek. Kitartó egy cselekvés akkor, ha mindaddig megtesszük, amit kell (akár tetszik, akár nem), ameddig el nem érjük azt a pontot (cél), amit mi magunk határoztunk meg magunknak. Vagyis addig kell cselekedni, amíg az eredményt meg nem valósítottuk, el nem értük. De nézzük, hogy az emberek többsége (döntő többsége) hogyan viselkedik a (normál) cselekvési folyamatokban: megteszem, mert muszáj (na, ennek milyen a minősége?) megteszem, mert félek valamitől (tehát nem a cselekvés a lényeges) megteszem, mert valaki, mondjuk a főnököm ezt mondta megteszem, mert megéri (fizetnek érte) megteszem, mert megszoktam (szokások) De az érdekes az, hogy megteszi! Pedig nem ő találta ki, nem az ő céljai vannak meghatározva a cselekvésben, valószínűleg nem is tetszik a dolog, és mégis megteszi. Erre mondják azt, hogy a külső kényszer hatására szinte mindig cselekszünk. De mi a helyzet a belső kényszerrel? Tudják mi a belső kényszer? Ezek valójában azok a célok, amelyeknek fontosságát elismerjük, de cselekvés nagyon gyakran nem lesz belőle. 154

155 Mert nem áll mögöttünk senki, ezért nem tesszük meg. Pedig ezek volnának azok a cselekvéseink, amelynek eredménye, hatása az életünkre összehasonlíthatatlanul nagyobb lenne, mint a külső kényszeres cselekvéseinké. Na, éppen ezért van szükség segítségre, valamiféle olyan külső motiváló erőre, aki vagy ami, nem engedi, hogy eltérüljünk, akkor is támogat, amikor abbahagynánk, amikor nagyon elegünk van. Ezért van szükség erre a könyvre is, mert ez a könyv olyan segítőtárs, amelyben bízhat. Általában és konkrétan. Tudja, mit tegyen, amikor leállna, amikor már-már abba hagyná? Tudja? Nem? Pedig már tudnia kellene! Akkor megmondom. Keresse a képeket a fejében azokról a céljairól, amelyek éppen most vannak soron, amelyeken éppen most dolgozik. Lássa ma a jövőjét! És ezért fontos, hogy ne csak a fejében lássa ezeket, hanem a maguk konkrét képi valóságában. Abban a valóságban, amelyeket ma azért valósít meg, hogy olyan jövője legyen, amilyet ön szeretne, és nem más. Ha ön nem dolgozik a saját jövőjén, akkor ki fog? Nem kell válaszolni. Most, hogy a végére értem a sikerességet meghatározó elvek taglalásának, megkérem önt egy összegzésre. Most még csak ott tart, hogy először olvasta el ezeket az elveket, talán érzi már az erejüket, talán érzékelhető a sorrend fontossága, talán látja, hogy ha ezek közül egy is hiányzik, akkor a többi sem érvényesülhet. Javaslom, hogy most álljon meg egy pillanatra, és gondolja végig az alábbi táblázat kitöltésével, hogy eddig ezek az elvek mennyire jellemezték önt. Megint csak azt kérem öntől, hogy legyen őszinte saját magához, és a konkrét valóságot írja bele a táblázatba! A táblázatba az adott sikerelv mellé azt a számot írja be 1 és 10 között, amely úgy gondolja, hogy igaz önre. 155

156 Értékelés: Sikerelvek (ahogy a könyvben szerepelnek) egyéni értékeim (1-10) Adás Pozitív gondolkodás Célállítás képessége Vizualizáció Önbeszéd Hit Cselekvés Lelkesedés Önfegyelem Kitartó cselekvés 50 pont alatt javasolt a sikerelvek fejezetet újra olvasni, és a 7 alapgyakorlatot ismételten elvégezni. Az sem árt, ha felveszi a kapcsolatot a honlapon felsorolt konzulensek valamelyikével. Talán az is javasolható, hogy szerezze meg a sikerelvek CD valamelyikét, amelyet kocsiban, vagy mp3-on párszor meghallgatva komoly eredményeket érhet el pont között ugyanazt javaslom, mint az előbbiekben, de előtte kérjen ingyenes - konzultációt akár tőlem, akár valamelyik szakértőnktől pont között, javasolt a cd-n keresztül sulykolni az ismereteket, és azonnal nekivágni a cselekvésnek. Ha nehéz az első néhány CD, akkor erősítse a képi kódjait között kezdje el a cselekvést, de merjen nyitottan és korlátok nélkül célokat állítani 156

157 81-90 pont között, kijelenthetem, hogy többnyire jó úton halad, pontosabb képet egy konzultációval mondhatnék, de elsőre úgy gondolom, rendben mennek a dolgok, sőt talán profi is válhatna önből pont között, várjuk a Lényegiskola csapatában, mert ön alkalmas arra, hogy másoknak is hatékonyan tudjon segíteni. Ehhez minimális rendszerbe foglaló képzésre van szüksége. 12. Készüljön fel a kudarcra. A félelem hatalma Hogyan lehet felkészülni a kudarcra, és egyáltalán miért is kellene? Nos, elsősorban azért, mert biztosan lesz részünk benne, ha változtatni szeretnénk, hiszen ilyenkor olyan dolgokat kell megtennünk, amiket eddig még nem tettünk. És ilyenkor nem csak a rutintalanság, a bizonytalanság, hanem az ismeretlentől való félelem erőteljesen előtérbe kerül. Valójában tehát a félelemről van itt alapvetően szó. A félelem ősi és emberi. Az emberiség minden korban szinte kizárólag attól félt, amit nem ismert. Persze lehet félni attól is ami, vagy aki erősebb, mint mi magunk, de valójában itt is attól az ismeretlentől tartunk, ami a legyőzés mikéntjét jelenti. A félelem az egyik olyan lelki tényező, amely minden téren gátolja vagy teljesen leállítja az ember fejlődését. Tudjuk, hogy a félelem a pszichére jellemző nyomasztó érzelem, mégis nyilvánvaló, hogy hatóköre nem ezen a szinten kezdődik, és nem is itt ér véget. A félelem leereszkedik és megbénítja a testet, felemelkedik és megbénítja az elmét, saját házában pedig megdermeszti a legnemesebb érzelmeket. Mindenki fél vagy félt valamikor, vagy attól tart, hogy ismét úrrá lesz rajta a félelem. Aki ezt tagadja, csupán elkendőzi, hiúságnak álcázza félelmét. Nem az a kérdés, hogy érzünk-e vagy éreztünk-e valaha félelmet, hanem az, hogy megtaláljuk-e a módját annak, hogy ez az érzés ne gátoljon bennünket a további fejlődésünkben. A félelem a bizonytalanság egyik formája. Az ismeretlennel szembeni gyávaság egyik formája. Bizonytalanság: akárhány éves is az 157

158 ember, nem tudhat tökéletesen mindent, amit szeretett volna megtanulni és megérteni, sőt saját magát sem képes uralni. A bizonytalanság a tudatlanság egyik arca megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással. A félelem, tehát tudatlanság, de mert érzelem, ezért sok más alapja is lehet. Vannak olyan félelmek, amelyek szinte minden emberben megjelennek. Erejük, hatásuk nem egyforma. Ezeket nevezzük alapfélelmeknek. Most nézzük ezeket, mert ezek között találjuk a kudarctól való félelmet is. 158

159 Hadd fűzzek néhány általános megjegyzést legelőször: ezeknek a félelmeknek, szinte mindegyike, mindenkinél valamilyen formában megjelenik, van megoldás mindegyik félelem megszüntetésére, az életkor előre haladtával a legtöbb félelem megerősödik, a legjobb pillanat a félelem megszüntetésére, a most magunkra biztosan számíthatunk Látható, hogy a kudarc is szerepel a hat alapfélelem között, és ez nem csak a gyakori előfordulása miatt van így, hanem azért mert hatalmas tömegeket érint. Alapvetően a külső-kontrollos embereket. Mi a Lényegiskolában mind a hat alapfélelemre kínálunk megoldásokat. Olyan megoldásokat, amelyek mindenki számára elérhetőek, nem kell hozzá túlságosan hosszadalmas és drága külső segítség, de ugyanakkor hatékonyak, és garanciával működnek. A garanciánk ereje a megelőzésben rejlik. Melyek ezek: Megmutatjuk a jövedelemszerzés olyan hatékony módszereit, amelyek aktivitásunk esetleges csökkenésével sem tesznek kiszolgáltatottá, azaz nem a folyamatos munkához kapcsolódnak: Megtanítjuk a kudarc kezelésére, leküzdésére, azzal hogy megmutatjuk azokat a technikákat, amelyek révén kudarcaiból erényt, erőt, sikert kovácsolhat. Megmutatjuk, hogyan tolja ki élettartamát természetesen az egészséges tartományban. Megtanítjuk arra, hogyan építsen tartós, érzelmi, érdek nélküli kapcsolatokat. Megtanítjuk a fájdalmak kezelésére. A félelmek leküzdésének véleményem szerinti leghatásosabb módszere: Végy egy nagy levegőt, és ugorj bele! Úgy győzöd le a félelmet, hogy szembenézel vele, és teljesen átéled. Addig figyeled, amíg el nem gyengül, amíg meg nem tapasztalod, hogy a helyzet alapvetően veszélytelen volt. 159

160 A módszer lényege, hogy fokozatosan hozzászoktatjuk magunkat a rettegett helyzethez, miközben, nyugodt, elengedett, relaxált állapotban vagyunk. Úgy győzzük le a félelmet, hogy nem szaladunk el előle, szembefordulunk vele és átéljük, addig figyeljük, amíg el nem gyengül, amíg be nem látjuk, hogy aránytalanul erős érzelmeket éltünk át. Ehhez a módszerhez mindenképpen kell egy segítő, egy jó barát, aki bátorít, együtt érez és egyszerű tanácsokat ad, de neki nem kell feltétlenül szakembernek lennie. De térjünk vissza fő témánkhoz a kudarchoz. Sokan úgy vélik, és ennek az alapja a külső gondoskodás erőltetett és hamis ideológiájában rejlik, hogy a kudarc és a siker egymástól távoli, ellentétes fogalmak, irányok. Nos, mint ezt korábban kifejtettem, nem így van. Mert amerre a siker, arra a kudarc is. Ezért hát, ha elindulunk a siker útján (emlékszik ez az az út, amelyen saját döntése alapján indult el, a reménylett dolgok valóságának irányába!), bármerre is menjünk fogunk kudarccal találkozni. Sőt, biztosan több kudarc lesz, mint siker. De az összehasonlításban is ég és föld lesz a különbség, hiszen hihetetlen érzés lesz megélni a saját kudarcainak legyőzését, és a sikereinek megteremtését. Csak egy kis személyes technika a belső erő felépítéséhez. Én is ezt alkalmazom (még most is). Tehát amellett, hogy mindig kell számítani a kudarcok megjelenésére, és a következő parancsot adtam és adom jelenleg is a belső vevőmnek: Két tárolóm van. Egyikbe a kudarcokat teszem, másikba a sikereket, ahogy a méretük megkívánja. Ha sok a kudarc, annak azért örülök, mert tudom, hogy ezzel folyamatosan telik az a tárolóm, amelybe a kudarcokat helyezem. Szükségképpen el kell jönnie annak is, amikor a siker tárolójába is fogok pakolni. Ezért hát semmi okom félni, vagy aggályoskodni, hiszen tudom, hogy mindkét tárolót töltöm, folyamatosan. 160

161 Természetesen nem kell ezt önnek követnie, sőt azt gondolom, hogy meg kell és meg is lehet találnia saját megerősítő üzenetét. Persze ha ez az egyszerű megoldás tetszik önnek, akkor nyugodtan használja. Nekem sokat segített, segíteni fog önnek is. 13. Az emberiség csapdái (tévhitek) Remélem, emlékeznek még legerősebb üzenetünkre, a Lényegiskola egyik vezérelvére: Nem attól kerülsz bajba, amit nem tudsz, hanem attól, amit biztosan tudsz, de nem úgy van. Mark Twain Nos, ebben a fejezetben csak az említés szintjén, a lényeget, a legfontosabb pontokat kiemelve írok ezekről, mert előkészületben van egy újabb kiadványa a Lényegtár Kiadónak, amelynek címe: Tévhitek a mindennapokban. Ebben részletesen lesz szó a legveszélyesebb tévhitekről, eredetükről, veszélyükről, és természetesen a megoldásról is. 14. Nagy mondások, kis eredmények A tévhitek mellett érdemes végig gondolni azokat a mondásokat, amelyek többsége évszázadok óta, különféle megfogalmazásokban erősítette, támogatta, vagy éppen gyengítette, hátráltatta az emberek életét, érvényesülését. Most ebben a fejezetben csak néhányat emelnék ki közülük. Olyanokat, amelyeket manapság is, szinte naponta sulykolunk magunknak, gyermekeinknek, egymásnak. Ezek hatása olyan, mintha negatív megerősítéseket használnánk, ráadásul az önbeszédünk és negatív megerősítéseink egymást erősítve hatnak, okozva hatalmas károkat az egész életünkre. 161

162 A könyvem mellékletében viszont szerepeltetek olyanokat is, amelyeket akár pozitív megerősítésként önök is használhatnak, valamint olyanokat is, amelyektől óvakodniuk kellene. De akkor nézzünk néhányat azok közül, amelyeket gyakran használunk és hatalmas mentális rombolásokat jelenthetnek: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Senki sem ugorhatja át a saját árnyékát. Ha nincs ló, megteszi a szamár is. Több nap, mint kolbász. Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. 15. A siker útjai kifürkészhetőek Már a könyv eddigi fejezeteiben is sok olyan megoldást ajánlottam, amely sikeressé teheti önt. Most bemutatom azt a 7 alapgyakorlatot, amelyet önnek mindenképpen érdemes elvégeznie, olyan gyorsan, ahogyan a céljai engedik. Ebben a fejezetben tegezni foglak, hiszen itt a munkáé a főszerep. Olyan munkáé, amelyet neked kell elvégezned, az útmutatásaim alapján, s ha kívánod, segítek benne személyesen vagy online (skype: gggulyas). És ne felejtsd, hogy a könyvnek ez a része olyan, mint egy munkafüzet. Bátran írj bele, akár tintával is. No, lássuk! 162

163 7 alapgyakorlat Ez a gyakorlat sorozat azoknak szól, akik segítséggel szeretnék átgondolni jelenlegi helyzetüket. akik elégedetlenek jelenlegi helyzetükkel, akiknek vannak konkrét céljaik, akik bizonytalanok, akik támogatást szeretnének, akik tesztelnék saját maguk jövőjét. Ez a kurzus tehát azok számára készült, akik valóban a saját életüket szeretnék élni. Hogy ezt honnan lehet tudni? Nos, akinek más osztja be, az idejét, akinek valaki más mondja meg, hogy mit mikor, csináljon, akinek a jövedelme másoktól függ, az nagyobb részben nem a saját életét éli. Ha ez így jó, akkor nem kell végig menni a leckéken, gyakorlatokon. De szeretnél, akár csak egy kicsit változtatni, akkor érdemes. Ez a kurzus megmutatja azokat a gondolatokat, rutinokat, amelyek fontosak a változás számára. Ha bármelyik a fentiek közül illik rád, akkor rajta. Száguldj végig a versenypályán a következő hetekben, és máris érezni fogod a változásokat az életedben. Ez a program elméletileg 7 hétig tart. De természetesen rajtad múlik, hogy mennyi időt vesz igénybe. A tempót te határozod meg. Kellemes időtöltést, átgondolt, komoly és igazi döntéseket kívánok! 163

164 Első lecke Mi számodra az a 3 legfontosabb dolog, amit megváltoztatnál annak érdekében, hogy jobb legyen? Ez a kérdés elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, de látni fogod, hogy nem az. Ne is hamarkodd el a választ, hiszen ez sok mindent alapvetően meg fog határozni az elkövetkező hetekben. Javaslom, hogy mindent írj le, ami az eszedbe jut. Gondolkodás, kritika, vélemény nélkül. Mindent! Rangsorold ezeket a dolgokat. Ha ezt megtetted, akkor alaposan gondold végig mindegyiket. Lépésről-lépésre. Alaposan. Csukd be a szemed, és érezd, lásd a választásod eredményeit. Nem baj, ha nem megy elsőre. Tedd ezt meg mindegyik megjelölt választásoddal. És most jön a legnehezebb. Válaszd ki azt a hármat, amelyekkel mindenképpen kezdeni AKAROD a változásokat. Választásaim Miért ezt választottam (megerősítések)? Ha párkapcsolatban élsz, ha családban, vagy ha jelenleg egyedül, akkor is vond be a feladatokba azt, vagy azokat, akiket szeretnél. De már csak az után, hogy te megoldottad. Segítséget mindig kérhetsz! 164

165 Második lecke Köteleződj el! Ez sem könnyű. Volt olyan az eddig életedben, úgy tettél, amit erős elkötelezettség jellemzett? Ha igen, akkor megteheted, hogy felteszed magadnak a kérdést: mennyire amire úgy emlékszel, hogy olyat és idézd fel, mert segíteni fog. De azt is vagyok elkötelezett? Melyek voltak azok a dolgok az életemben, amelyeknél erős elkötelezettségem volt? Mennyire vagyok elkötelezett általában? Mennyire lennék elkötelezett, ha fontos lenne a cél? Jelöld be! Jelöld be! Légy őszinte, és átgondolt! 165