TIFFANY REISZ A SZIRÉN EREDENDŐ BŰNÖSÖK 1

Átírás

1

2 TIFFANY REISZ A SZIRÉN EREDENDŐ BŰNÖSÖK 1

3 ELSŐ Olyan nincs, hogy londoni köd - soha nem is létezett. A legendás londoni köd csak mese. A valóságban a londoni köd inkább szmog, amely az ipari forradalom tetőpontján ezreket ölt meg, mérgező karjait a város a torkukra fonta, és megfojtotta őket. Zach Easton tudta, hogy a Royal House Publishing irodáiban őt Londoni Köd néven tartják számon - ezt a becsmérlő gúnynevet egy szerkesztőtársa ragasztotta rá, aki helytelenítette Zach merev viselkedését. Zach nem kedvelte sem a gúnynevét, sem a szerkesztőt, akinek köszönhette. De ma elhatározta, hogy megfelel neki. Zach - ahogy azt előre sejtette - a hivatalos munkaidő letelte után is benn találta John-Paul Bonner-t, a Royal House Publishing felelős főszerkesztőjét. J. P. az irodájában ült a földön, körülötte, miniatűr Stonhenge-et formálva, kézirathalmok tornyosultak. Zach megállt az ajtóban, és nekidőlt a fél fának. Lenézett a főszerkesztőjére, és nem szólt semmit. Nem kellett megmondania J. P.-nek, miért van itt. Mindketten tudták. - A Halál az Easton-ködön keresztül érkezik hozzám - mondta J. P. a földön ülve, ahogy újabb köteteket válogatott át. - Meglehetősen költői halálnem. Feltételezem, azért jött ide, hogy megöljön. A 64 éves, ősz szakállú, szemüveges J. P. maga volt a megtestesült irodalom. Zach általában szeretett szójátékokat játszani vele, de ma nem volt kedve valamilyen ügyes válasszal visszavágni. - Igen. - Igen? - ismételte J. P. - Csak igen? Nos, rövidség lévén lelke minden okos beszédnek Segítsen fel egy öregembert a földről, Easton, jó? Ha meghalok, akkor akár állva is meghalhatok. Zach felsóhajtott, belépett az irodába, lehajolt, és felsegítette J. P - t. J. P. hálásan hátba veregette Zach-et, és beleroskadt az íróasztala mögött álló székébe. - Már úgyis halott vagyok. Sehol nem találom azt az istenverte Hamlet kefelevonatot, amit John Warrennek ígértem. Tegnap postára kellett volna adnom. De a mondás szerint a boldogság titka a jó egészség és a rossz emlékezőtehetség, én pedig nagyon, nagyon boldog ember vagyok. Zach egy pillanatig nézte J. P.-t, és némán átkozta azért, mert olyan szeretetreméltó. Főnöke iránti ragaszkodása ezt a beszélgetést még kellemetlenebbé tette. Zach odament J. P. könyvespolcához, és végigfuttatta ujjait a tetején. Ismerte J. P. azon szokását, hogy olyan helyeken tartja a fontos iratokat, ahová még ő sem ér fel. Zach talált egy halom papírt, és levette. J. P. íróasztalára dobta, és figyelte, ahogy kisebb porfelhő száll fel belőle. - Áldja meg az Isten - mondta J. P. némi köhécselés közepette, és a szívére tette a kezét. - Megmentette az életemet. - Most viszont én leszek az, aki megölöm.

4 J. P. végigmérte Jacket, és helyet mutatott neki az íróasztal előtt álló széken. Zach vonakodva leült, és szürke kabátját szinte páncélként vonta maga köré. - Nézze, Easton - kezdte J. P., de Zach csak ennyi időt hagyott neki. - Nora Sutherlin? - Zach annyi undorral ejtette ki a nevet, amennyivel csak tudta; e pillanatban meglehetősen mély volt benne az utálat. - Ugye tréfál? - Igen, Nora Sutherlin. Végiggondoltam, megnéztem az eladási vetületeket. Szerintem meg kellene szereznünk. Azt akarom, hogy maga dolgozzon vele. - Nem dolgozom vele! Amit művel, az színtiszta pornográfia. - Nem pornográfia - J. P. Zach-re pillantott a szemüvege fölött -, hanem erotika. Nagyon is jó erotika. - Sejtelmem sem volt róla, hogy létezik jó erotika. - Két szó: Anais Nin - vágott vissza J. P. - Még két szó: Booker-díj - válaszolta Zach. J. P. hangosan kifújta a levegőt, és hátradőlt a székében. - Easton, ismerem a múltját. Maga az egyik legtehetségesebb szerkesztő a könyvszakmában. Nem fizettem volna azért, hogy idehozassam New Yorkba, ha nem lenne az. Igen, a szerzői nyertek Booker-díjat. - És Whitbread-díjat, Silver Daggers-t - És Sutherlin legutóbbi könyve jobban fogyott, mint a maga Whitbreadje és Silver Daggers-e együttesen. Recesszió van, ha nem vette volna észre. A könyv luxuscikk. Ha valamit nem lehet megenni, manapság senki nem veszi meg. - Tehát Nora Sutherlin a válasz? - kérdezte kihívóan Zach. J. P. elvigyorodott. - Janié Bürke a Timesnál a legutóbbi könyvéről azt írta, hogy rendkívül zabálnivaló. Zach megrázta a fejét, és utálattal bámult a plafonra. - Ez a nő maximum szennyíró - mondta Zach. - Az agya a szennycsatornában van, a könyvei is ugyanoda valók. Nem lennék meglepve, ha a legutóbbi kiadójának az irodája is a szennycsatornában lenne. - Lehet, hogy szennyíró, de most már a miénk. Vagyis a magáé. - Ez nem a My Fair Lady. Én nem Henry Higgins professzor vagyok, az a nő pedig nem a nyavalyás Eliza Doolittle. - Bárki is ez a nő, istentelenül jól ír. Maga is tudná, ha venné a fáradságot, hogy elolvassa valamelyik könyvét. - Otthagytam Angliát ezért az állásért. - emlékeztette főnökét Zach. - Európa egyik legtiszteletreméltóbb kiadójától léptem ki azért, mert a legjobb fiatal amerikai írókkal akartam együtt dolgozni. - Ez a nő fiatal. És amerikai.

5 - Nem azért hagytam el Angliát, az életemet - Zach elhallgatott, mielőtt még kimondta volna: a feleségemet. Végül is a neje hagyta el őt. - A könyvben nagy lehetőségek rejtőznek. Sutherlin azért hozzánk hozta el, mert készen áll váltani. - Adjon neki egy fontért cserébe húsz shillinget, ha váltani akar. Hat hét múlva Los Angelesbe utazom. Nem akarom elhinni, hogy azt kéri tőlem, hogy mindent dobjak félre, és az utolsó hat hetemet Nora Sutherlinnek adjam! Esélytelen. - Láttam a naptárát, Easton. Nincs annyira tele, hogy ne tudna együtt dolgozni Sutherlinnel, miközben elvarrja az itteni szálakat. Ne mondja, hogy nincs rá ideje. Mindketten tudjuk, hogy inkább hajlandósága nincsen. - Jól van. Sem időm, sem hajlandóságom nincs arra, hogy erotikus könyv szerkesztője legyek, még ha jó erotikus könyvről is van szó - már ha létezik ilyen. Nem én vagyok itt az egyetlen szerkesztő. Adja Thomas Finley-nek. - Zach a legkevésbé kedvelt munkatársát nevezte meg, akitől a gúnynevét kapta. - Vagy akár Angie Clarknak. - Finley-nek? Annak a buzinak? Kikezdene Sutherlinnel, aki élve falná fel. Ha pofon ütnéd Finley-t, azt sem tudná, hogyan produkáljon egy rendes orrvérzést. Zach majdnem helyeslően felnevetett, majd eszébe jutott, hogy végül is vitatkozik J. P.- vel. - Na és Angie Clark? - Ő most túl elfoglalt. Másrészt - Másrészt mi? - akarta tudni Zach. - Fél Sutherlintől. - Ezért nem hibáztathatom - mondta Zach. - Hallottam, hogy felnőtt férfiak is csak suttogva merik kiejteni a nevét a bulikon. A pletyka szerint az első könyvszerződéséhez kifeküdte az utat. - Én is hallottam ezt a pletykát. De ehhez a szerződéshez semmi ilyesmit nem csinált. Sajnos - tette hozzá J. P. huncut vigyorral. - Olvastam Rachel Bell blogján, hogy csak piros ruhában hajlandó kilépni az utcára. Bell szerint Sutherlinnek egy tizenhat éves fiú a személyi asszisztense. J. P. Zachre mosolygott. - Azt hiszem, Sutherlin jobban szereti a gyakornok megnevezést a személyi asszisztens -nél. Zach majdnem megfulladt tehetetlenségében. Már indult volna haza, a kabát is rajta volt, amikor valamilyen démoni hang azt súgta neki, hogy nézze meg még egyszer a céges e- mailjeit. Jött egy levele J. P -től, amelyben közölte, gondolkodik rajta, hogy megszerezze Nora Sutherlint, az erotikus könyvek szerzőjét és legújabb könyvét a nagy, őszi-téli kiadási hullámhoz. És mivel Zach-nek úgysincs különösebb dolga addig, amíg pár hét múlva el nem utazik L. A.-be

6 - Nekem az kell, hogy maga csinálja. Maga, és nem más - mondta J. P. - Miért én vagyok az egyetlen, aki elbír ezzel a nővel? - Elbír vele? - J. P. felkuncogott, mielőtt komolyra fordította volna a szót. - Hallgasson ide - senki nem bír el Nora Sutherlinnel. Nem, egyszerűen maga az embereim közül az egyetlen, aki lépést tud tartani vele. Easton Zach! Hallgasson meg, kérem! Zach nagyot nyelt, és egy pillanatra megenyhült. Meglehetősen ritka volt, amikor John- Paul Bonner valakit a keresztnevén szólított. - Ez a nő limonádékat ír, J. P. - mondta Zach halkan. - Utálom a limonádékat. J. P. együttérzően nézett rá. - Tudom, hogy maga tavaly megjárta a poklot. Találkoztam a feleségével, Grace-szel, emlékszik? Tudom, mit veszített. De Sutherlin Az a nő jó. Szükségünk van rá! Zach lassan mély levegőt vett. - Aláírta már a szerződést? - kérdezte Zach. - Nem. Még körvonalazzuk a feltételeket. - Szóbeli megállapodás már született? J. P. óvatosan végigmérte. - Még nem. Azt mondtam neki, hogy meg kell néznünk a számokat, és jelentkezünk, de inkább hajlunk az igen felé. Miért? - Majd én beszélek vele. - Kezdetnek jó. - De előtte elolvasom a kéziratot. Ha azt gondolom, hogy egy szemernyi esélye is van, hogy a nő, vagyis mi, valami rendeset ki tudunk hozni a könyvéből, akkor nekiadom az utolsó hat hetemet. De a könyv nem megy nyomdába, amíg én a beleegyezésemet nem adom rá. J. P. tekintetét Zach-éba mélyesztette. Zach nem volt hajlandó pislogni vagy félrenézni. Megszokta, hogy a végső szó az övé a könyvek terén. Nem akart lemondani erről a hatalomról, sem J. P, sem Nora Sutherlin, sem senki kedvéért. - Easton, egyetlen Dan Brown-könyv jobban fogy egy hónap alatt, mint egy könyvesbolt egész költészet szekciója öt év alatt. Sutherlin pornográfiája, ahogy maga nevezi, sok költészetet elvinne a hátán. - A kezembe akarom kapni a szerződést, J. P., különben még csak nem is találkozom a nővel. J. P. hátradőlt a székében, és hangosan kifújta a levegőt az orrán keresztül. - Jól van. Sutherlin a magáé. Szép kis háza van Connecticutban. Menjen vonattal. Vagy kocsival. Nem érdekel. Azt mondta, hétfőn otthon lesz. - Rendben van. - Zach tudta, hogy valószínűleg biztonságban van. Amikor olyan hangulata volt, Zach könyörtelen tudott lenni egy-egy szerzőhöz a könyve

7 fogyatékosságait illetően. A nagy írók elfogadták a kritikát. A ponyvaszerzők képtelenek voltak elviselni. Ha elég keményen viselkedik a nővel, könyörögni fog egy másik szerkesztőért. Mivel a vita holtpontra jutott, Zach fáradtan felemelkedett a székéből, és fel-felhúzott, sajgó váltakkal az ajtó felé indult. Kis köhögés állította meg, mielőtt elhagyta volna az irodát. J. P. nem nézett a szemébe, csak végigfuttatta ujját a Hamlet kefelevonatának első oldalán. - Majd olvassa el ezt a könyvet, ha kijön - mondta J. P., és megkopogtatta a lapot. - Hamlet tettetett őrültségének roppant izgalmas elemzése - Én csak fölszéllel vagyok bolond - De ha délről fú, én is megismerem a sólymot a gémtől - fejezte be Zach a híres idézetet. - Sutherlin is csak annyira bolond, mint Hamlet. Ne higgyen el mindent, amit hall róla. A hölgy is megismeri a sólymot a gémtől. - A hölgy? J. P. lehunyta a szemét, és nem válaszolt a sértésre. Zach ismét megfordult, hogy távozzon. - Tudja, maga még mindig fiatal, Easton, és túl jóképű is, ami a kárára válhat. Egyszer próbálja ki, milyen. - Micsoda? Az őrület? - kérdezte Zach és a könyv felé biccentett. - Nem. A boldogság. - A boldogság? - Zach engedélyezett magának egy keserű mosolyt. - Attól félek, hogy ehhez túl jó az emlékezőképességem. Zach visszatért az irodájába. Asszisztense, Mary otthagyta Nora Sutherlin kéziratát az asztalán egy mappával együtt. Zach kinyitotta a mappát, és átfutotta Sutherlin életrajzát. Harminchárom éves volt, egy évtizeddel fiatalabb, mint ő. Az első könyve huszonkilenc éves korában jelent meg. Azóta öt művet írt; második, Vörös című könyve kisebb szenzációt keltett - remek eladási adatok, nagy felhajtás. Zach tanulmányozta a mappában levő számokat, és megértette, hogy J. P. miért akarja annyira megszerezni ezt a nőt. Minden újabb könyvvel szinte megduplázódtak az eladásai. Zach végigfuttatta a fejében azt a keveset, amit az erotikus regényírókról tudott. Manapság az erotikus irodalom volt a könyvkiadás egyetlen növekvőben levő területe. De a könyvkiadásnak nem a pénzről kellene szólnia, hanem a művészetről. Zach a szemétbe hajította Sutherlin életrajzát és az eladási vetületi kimutatást. Szerkesztői filozófiáját a régi Új Kritikusoktól kölcsönözte: a lényeg maga a könyv. Nem a szerző, a piac vagy az olvasó, de az ember a könyvet csak a könyv alapján ítéli meg. Nem kellene, hogy érdekelje Nora Sutherlin magánélete, amely állítólag ugyanolyan heves, mint a prózája. Csak a könyv fontos. És ő, Zach nem sokat remélt tőle. Zach gyanakodva szemlélte a kéziratot. Mary tudta, hogy kemény kötésben szereti olvasni a könyveket. De nyilván túlságosan is élvezte, hogy ezt kinyomtathatta számára. A skarlátvörös címlapon ott ragyogott a rikító, gothic betűtípussal szedett cím - A vigaszdíj.

8 A szerkesztők szinte mindig megváltoztatták a címet, de Zachnek be kellett látnia, hogy ez elég érdekes választás egy erotikus regény címéül. Kinyitotta a kéziratot, és elolvasta az első mondatot. Nem akarom jobban megírni ezt a történetet, mint amennyire te el akarod olvasni. Zach megállt az olvasásban; valami régi, ismerős suttogás árnyékát érezte a válla fölött. Lerázta magáról az érzést, és újra elolvasta ezt a sort. Majd a következőt és a következőt MÁSODIK Bizonyos napokon Zach gyűlölte a munkáját. Magát a szerkesztést imádta - fogni egy, az igazi nagyság ígéretét magában hordozó regényt, és valóban naggyá tenni. De a politikát utálta, utálta a költségvetési válságokat, gyűlölte, ha egy zseniális, de csak félig sikeres szerzőt el kellett engednie, hogy egy jobb eladásokat mutató, silány írónak helyet adjon És most kénytelen levonszolni magát Connecticutba, hogy találkozzon valami elmebeteg, trágárságokat összehordó nővel, aki valahogy meggyőzte a könyvkiadás egyik legnagyobb bölényét arról, hogy megérdemli a regényműfaj egyik legjobb szerkesztőjét. Igen, bizonyos napokon gyűlölte a munkáját. Ma egészen biztosan érezte, hogy a munkája is gyűlöli őt. Zach leparkolta J. P. kocsiját egy meglehetősen különös, kétemeletes, Tudor-stílusú ház előtt, az unalmas és prózai külvárosban. Ellenőrizte a címet, az irányt, és a házra bámult. Itt lakik Nora Sutherlin - a hírhedt erotikus írónő, akinek a könyveit annyiszor tiltották be, ahányszor lefordították őket? Zach úgy gondolta, inkább a saját nagyanyja lakhatna itt, aki teát és aprósüteményt erőltet rá a kisgyerekekre. Nehéz sóhajjal a bejárati ajtóhoz lépett, és megnyomta a csengőt. Röviddel azután lépéseket hallott közeledni - határozott, férfias koppanásokat. Zach megengedte magának, hogy elgyönyörködjön a gondolatban, miszerint a Nora Sutherlin egyszerűen egy, az ötvenes évei közepén járó, túlsúlyos pasas írói álneve. Egy férfi nyitott ajtót. Nem, nem férfi - fiú. Egy álmos mosolyú fiú állt vele szemben, aki pizsamanadrágot és egy csomó kender nyakláncot viselt, az egyiken kis ezüstkereszt fityegett. - Tizenkilenc - mondta olyan tájszólással, amiről Zach azonnal felismerte a Délt. - Nem tizenhat. Csak a jó híre miatt meséli mindenkinek, hogy tizenhat éves vagyok. - A jó híre miatt? - kérdezte Zach. Megdöbbent, hogy a kamasz gyakornokról szóló pletyka mégis igaz. A fiú megvonta szeplőtől pettyes vállait. - Ő mondja így. Wesley Railey. Csak Wes. - Zachary Easton. Azért jöttem, hogy találkozzam a a munkaadójával. A fiú, Wesley, felnevetett és a fiatalság kecses bágyadtságával kisimított egy sötétszőke hajtincset a szeméből. - A munkaadóm erre található - mondta, eltúlozta a déli tájszólást a komikus hatás

9 kedvéért. Zach belépett a házba, és úgy találta, hogy kényelmes, otthonos, bár kissé túlzsúfolt, sok a bútor és a könyvespolc. - Tetszik az akcentusa. Maga brit, ugye? - Az utóbbi tíz évben Londonban éltem. Maga sem az a kimondott őslakos. - Kentucky. De az anyám georgiai leányzó, szóval innen ez a nagy kavarodás. Próbálom leszoktatni magam róla, de Nora nem engedi. Imádja a tájszólást. - Ez nem illik hozzá - mondta Zach, mialatt Wesley felemelt egy V-nyakú, fehér pólót egy halom összehajtogatott mosott ruháról, és felhúzta. Zach megszemlélte a fiú keskeny, de izmos alakját, és eltűnődött, hogy Nora Sutherlin minek bajlódott a gyakornok -álcával. Az, hogy egy harminchárom éves nőnek tizenkilenc éves szeretője van, eléggé szégyenletes, de semmiképp nem törvénybe ütköző. Wesley átvezette egy apró előszobán. Kopogás nélkül belökött egy ajtót. - Nor, Mr. Easton van itt. Oldalt lépett, és Zach meglepetten pislogva bámult a hírhedt Nora Sutherlinre. Az általa hallott pletykák alapján valamiféle vörös bőrruhába öltözött amazont várt, aki rövid szárú ostort hord magánál. Helyette egy halvány bőrű, apró szépséget talált, aki göndör, fekete haját lazán fogta össze a nyakszirtjén. Vörös bőrruhának híre-hamva sem volt. A nő férfias stílusú, kék pizsamát viselt, amelyen a mintát ha jól látta - kis, sárga kacsák jelentették. A nő lába az Íróasztal tetején pihent, a számítógép billentyűzetét az ölében tartotta. Gyors, fürge ujjakkal gépelt, nem szólt semmit, és csak csábító profilját mutatta feléjük. - Nora? - sürgette Wesley. - Van egy ropogós, új százdollárosom annak, aki mond egy jó szinonimát nekem a döf igére. Rajta! - mondta a nő, hangja egyszerre volt mézesmázos és kaján. Habár Zachet irritálta a fölényesen könnyed viselkedés és a sajnálatos vonzerő, azon kapta magát, hogy végigfut magában elméje jelentős kincstárán. - Szúr, bök, tol, nyom - sorolta a szavakat. - A férfi lassú, fáradhatatlan döféseitől a nő megszédült - mondta Nora. - Mintha egy bokszmeccset közvetítenének. Az istenit már, miért nincsen jó szinonima a döf szóra? Ebbe pusztulok bele. Habár - Félretette a billentyűzetet és először nézett szembe Zachkel. - Szeretem, ha egy férfinak nagy a szókincse. Zach gerince megmerevedett, amikor az évek óta látott legszebb nő mosolygott rá. A nő felállt, és mezítláb odalépkedett hozzá. - Miss Sutherlin - fogta meg Zach a feléje nyújtott kezet. - Hogy s mint? Apró termete miatt Zach finom kézszorítást várt. De a nő meglepően kemény ujjakkal ragadta meg a kezét. - Csodálatos az akcentusa - mondta Nora. - Az egykori, Merseyside-i tájszólásnak nyoma sincs, ugye? - Látom, megcsinálta a házi feladatát - válaszolta Zach. Megzavarta, hogy a nő láthatóan

10 többet tudott róla, mint ő Noráról. Már megbánta, hogy a szemetesben landolt az életrajza. - Azonban nem minden liverpooli beszél úgy, mint a fiatal Paul McCartney. - Nagy kár. - A nő hangja suttogássá halkult, és folyamatosan bámulta őt. - Milyen nagy kár. Zach kényszerítette magát, hogy belenézzen a nő szemébe - aztán azt kívánta, bár ne tette volna. Elsőre ez a szem sötétzöldnek tűnt, de aztán Nora pislogott, és a szín olyan éj sötétté változott, hogy szinte nem is emlékeztetett arra, amilyen az imént volt. Zach tudta, hogy a nő csak az arcát nézi, de úgy érezte, hogy kutató pillantása meztelenre vetkőzteti, tágra nyitja. Ismerte őt. Zach tudta és érezte, hogy a nő is tudja. Zach elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást, és visszahúzta a kezét. - Miss Sutherlin - Ja, igen. A munka. - Nora visszafordult az asztalához. Zach körülnézett a dolgozószobában, és még annál is több könyvet látott, mint amennyi a nappaliban volt: könyveket, füzeteket, papírhalmokat és sötét, fából készült iratszekrényeket. - Egy gyors kérdés, Mr. Easton - mondta a nő, és belesüllyedt székébe. - Esetleg szégyelli azt, hogy zsidó? - Tessék? - kérdezte Zach; azt hitte, nem hallotta jól. - Nora, hagyd abba! - feddte meg Wesley. - Csak kérdezem - mondta a nő, és közönyösen legyintett. - A neve Zachary, de tulajdonképpen Zechariah-nak, vagyis Zakariásnak hívják, mint a héber prófétát. Miért változtatott nevet? A kérdés annyira személyes volt, és a nőnek annyira nem volt semmi köze hozzá, hogy Zach nem is akarta elhinni, hogy végül mégis válaszolt. - Születésem óta Zach-nek vagy Zacharynak hívnak. Csak hivatalos iratok kitöltésénél jut eszembe, hogy végül is Zechariah a nevem. - Zach igyekezett hűvös és közömbös hangon beszélni. Tudta, hogy csak akkor nyerhet, ha nyugodt marad, és nem hagyja, hogy a nő kihozza a sodrából, amire láthatóan nagyon vágyott. - És e pillanatban egyetlen dolgot szégyellek: ezt a kis hirtelen lejtőt a karrieremben. Azt várta, hogy a nő összerezzen vagy vitatkozni kezd. Ehelyett felnevetett. - Igazán nem hibáztatom érte. Foglaljon helyet, és meséljen! Zach óvatosan leült a viharvert, Paisley-mintás karosszékbe, szemben az íróasztallal. Majdnem keresztbe tette a lábát, de a mozdulat közepén megállt, amint lába egy szokatlanul hosszú, fekete plüsszsákot érintett a földön. Hallotta a jellegzetes, idegesítő hangot, amikor fém ér fémhez. - Órára kell mennem - mondta Wesley, érezhetően nagyon mehetnékje volt. - Nem gond? - Ó, kétlem, hogy abban a pillanatban, hogy kiteszed a lábad, Mr. Easton áthajol az íróasztalom fölött, és megbecstelenít - mondta a nő és kacsintott. - Sajnos. A szavak és a kacsintás hatására Zach elképzelte magát az aktust. Ugyanolyan gyorsan elhessegette magától a gondolatot, mint amilyen gyorsan a nő kimondta.

11 Wesley szórakozott undorral rázta meg a fejét. - Mr. Easton, sok szerencsét! - mondta Wesley, és Zach felé fordult. - Ne játssza el, hogy lenyűgözi magát, akkor végül lenyugszik. - Lenyűgöz? - ismételte Zach. - Kétlem, hogy ez a probléma felmerülne. Zach várta, hogy a szavai célt éljenek. Látta, ahogy Wesley szeme összeszűkül, de a nő csak nézett rá fekete szempillái sátra alól. - Óóó - A nő szinte dorombolt. - Máris tetszik. - Isten legyen irgalmas hozzánk! - Wesley ezzel a rövid imával kisietett a szobából. Zach megfordult a távozó fiú után. Nem volt benne biztos, hogy akarja, hogy kettesben hagyják ezzel a nővel. - Gondolom, a fia - mondta, miután Wesley elment. - A gyakornokom. Mondjuk. Ő főz rám, szóval amolyan mindenes. Bizalmas? Mindenes? - Háziszolga - javasolta Zach, aki ismét munkára fogta kiterjedt szókincsét. - És meglehetősen ügyesen betanított háziszolga, mint azt látom. - Ügyesen betanított? Wesley? Szörnyen rosszul betanított. Arra nem tudom rávenni, hogy megbasszon. De nem hinném, hogy egyes-egyedül azért autózott idáig a városból, hogy a gyakornokomról beszélgessünk, bármennyire is imádnivaló. - Nem, nem azért - Zach elhallgatott. Várt és nézte, ahogy Nora hátradől a székében, és idegesítően bámul rá. - Szóval - kezdte a nő. - Azt látom, hogy nem kedvel engem. Ez azt jelzi, hogy legalább a nők terén jó ízlése van. Azt is jelzi, hogy hallott már rólam. Olyan vagyok, mint várta? Zach egy pillanatig bámult rá. Az utolsó három szerző, akikkel együtt dolgozott, az ötvenes évei végén, hatvanas évei elején járó férfi volt. Még soha életében nem látta őket pizsamában. És soha nem találkozott még olyan kényelmetlenül elbűvölő nővel, mint Nora Sutherlin. - Alacsonyabb. - Áldja meg az Isten a magas sarkút, igaz? És, mi az ítélet? J. P. azt mondta, hogy teljhatalmat ad magának a könyvet és engem illetően. Rég volt, mikor utoljára hagytam, hogy egy férfi uralkodjon fölöttem. Mondhatni, hiányzik. - Az ítélet döntetlen. - Akkor az esküdtszék eléggé jól el van látva. Perújrafelvételt kérek. - Maga nagyon okos. - Maga pedig nagyon jóképű. Zach fészkelődni kezdett a székben. Flörtöléshez sem volt hozzászokva az írói részéről. Mindegy, ez a nő nem az írója. - Ez nem bók volt. Az okosság az amatőrök utolsó mentsvára. Én a könyveimben mélységet keresek, szenvedélyt, tartalmat.

12 - Szenvedély van nálam. - A szenvedély nem a szex egyik megfelelője. Beismerem, hogy a könyve érdekes volt, és nem teljességgel érdem nélküli. Egy bizonyos ponton még a szívet is felfedeztem a sok hús mögött. - Érzek egy apró de szócskát. - De a szívverés nagyon gyenge volt. A páciens valószínűleg halálos beteg. A nő rápillantott, majd félrenézett. Zach látta korábban is ezt a tekintetet - a vereségé volt. Elijesztette a nőt, ahogy tervezte. De elgondolkodott, hogy miért nem örül neki jobban. - Halálos - A nő visszafordult Zach felé. Új fény ragyogott a szemében. - Mindjárt itt a Húsvét - a feltámadás időszaka. - A feltámadásé? Igazán? - mondta Zach, meglepődve a nő állhatatosságán. - Hat hét múlva a Royal Los Angeles-i kirendeltségére utazom. Hat hét nem elegendő ahhoz, hogy bármilyen fontosabb vagy nagyobb munkába belevágjak. De nekünk csak hat hetünk van. - Azt mondta, hat hét nem elég ahhoz - De csak ennyit adhatok. Hozzuk helyre hat hét alatt, és mehet a nyomdába. Ha nem - Ha nem, a szennyirodalom mehet vissza a szennycsatornába, igaz? Zach döbbent csendben bámult rá. - John-Paul Bonner a legnagyobb pletykafészek a szakmában, Mr. Easton. Elmondta, hogy maga mit gondol rólam. Azt mondta, hogy maga szerint kudarcot vallok. - Ebben meglehetősen biztos vagyok. - Ha maga a szerkesztőm, akkor a kudarcommal magát is lerántom a mélybe. - Még nem vagyok a szerkesztője. Még nem egyeztem bele semmibe. - Majd beleegyezik. Szóval, miért hagyta abba a tanítást? - Miért hagytam abba a tanítást? - Maga professzor volt Cambridge-ben, nem? Elég jó állás ilyen fiatalon. De abbahagyta a tanítást. - Tíz évvel ezelőtt - mondta Zach. Megdöbbentette, hogy a nő látszólag mennyit tud róla. Hogy a csudába tudta meg Cambridge-et? - Akkor miért - El nem tudom képzelni, hogy miért izgatja ennyire a magánéletem. - Macska vagyok. Maga pedig egy gombolyag. - Maga elviselhetetlen. - Az vagyok, ugye? Valakinek végre jól el kellene fenekelnie. - Felsóhajtott. - Maga elég nagy seggfej. Már megbocsásson. - Magát pedig két-három olyan szóban le lehetne írni, amiket nem szívesen mondanék ki hangosan.

13 - Azt mondanám, hogy nyugodtan mondja ki őket, de megígértem Wesleynek, hogy nem hagyom, hogy flörtöljön velem. De elkalandoztam. Mesélje el, hogy mi a baj a könyvemmel. Mondja lassan - kérte vigyorogva. - Maga nagyon szangvinikus módon viszonyul az egész szerkesztési folyamathoz. Mit szólna, ha azt mondanám, hogy ki kell szednie azt a tíz-húsz oldalt, ami maga szerint nyilván a könyve élő, dobogó szíve? Egy hosszú percig a nő semmit nem szólt. Tekintete elrévedt a férfiról, és úgy tűnt, valami sötét helybe süpped bele. Zach nézte, ahogy lassan, az orrán át beszívja a levegőt, bent tartja, majd a száján át kifújja. Aztán különös, zöld szemét a férfi felé fordította. - Akkor azt mondom, hogy egyszer már kivágtam a saját élő, dobogó szívemet a mellkasomból - mondta, és a hangjából ez egyszer hiányzott a szokásos könnyedség. - Azt az amputációt túléltem. Ezt is túlélem. - Megkérdezhetem, miért akar annyira együtt dolgozni velem? Én is kutattam maga után, Miss Sutherlin. Magának őrült rajongótábora van. Az emberek a telefonszámláját is megvennék kemény kötésben, és még arra is képesek lennének kiverni a farkukat. - Franciában is nagy vagyok. Zach a fogát csikorgatta, és érezte egy kezdődő fejfájás első jeleit. - A gyakornoka nem azt mondta, hogy egy adott ponton lenyugszik? - Mr. Easton - mondta a nő, hátragördült forgószékében, és lábát ismét feltette az asztalra. - Én ilyen vagyok, ha lenyugodtam. - Ettől féltem - mondta Zach. Felállt és indulni készült. - A könyv - kezdte a nő, majd elhallgatott. Levette a lábát az asztalról, és ismét keresztbe tett lábbal ült. Egy pillanatra nagyon őszintének és rettentően fiatalnak látszott. - Mi van a könyvvel? A nő félrenézett, és úgy tűnt, keresgéli a szavakat. - Ez a könyv fontos nekem valamiért. Nem csupán egy, a malac kis történeteim közül. Azért fordultam a Royalhoz, mert igazságot kell szolgáltatnom neki. - Ismét a férfi szemébe nézett, és a kajánság vagy vidámság minden nyoma nélkül így szólt: - Kérem. Szükségem van a segítségére. - Csak komoly írókkal dolgozom. - Én nem vagyok komoly ember. Ezt tudom. De komoly író vagyok. Az írás azon két dolog egyike, amit komolyan veszek a világon. - És mi a másik? - A római katolikus egyház. - Azt hiszem, végeztünk is. - Maga nem igazán jó szerkesztő - gúnyolódott a nő, ahogy Zach elindult az ajtó felé. - Túl korán van még a történetünk végéhez. Én nem vagyok szerkesztő, mégis tisztában vagyok vele. - Miss Sutherlin, magát nyilvánvalóan érzelmileg érinti a saját könyve. Ez írás

14 szempontjából rendben van, de a szeretett könyv szerkesztése fájdalmas dolog. - Szeretek mindent, ami fájdalmas. - Nora vigyorgott, mint a fakutya. - J. P. azt mondta, hogy maga a legjobb. Azt hiszem, igaza van. Bármit megteszek, amit csak mond. Könyörgök is magának, ha az segít rajtam. Le is térdelek maga elé és könyörgök, ha az kell. - Megyek. - J. P. azt is elárulta, hogy magát Londoni Köd névvel illetik az irodában - mondta, ahogy Zach hátat fordított neki. - A hosszú kabát, az akcentus vagy amiatt, hogy megvan az a különleges képessége, hogy hideggel és nedvességgel borítja be mindenki jókedvét? - Ezt döntse el maga. - Mondja meg, mit kell tennem, és megteszem! - kiáltotta a nő, és Zach kénytelen volt elismerni: csodálja a makacsságát. Nem akarta elhinni magáról, hogy hajlandó lenne megjutalmazni érte. - Egy író ír - mondta Zach és ismét szembefordult a nővel. - írjon valamit nekem, valami jót. Nem érdekel, milyen hosszú, nem érdekel, miről szól. Csak varázsoljon el. Huszonnégy órája van. Mutassa meg, hogy képes alkotni teher alatt, és akkor meggondolom. - Meg fog lepődni, mire vagyok képes teher alatt - mondta a nő, de Zach-nek voltak kétségei. A háziszolga, a viccek, a flört - ez a nő nem komoly író. - Valami javaslat? - kérdezte Nora, ez alkalommal kissé őszintébben. - Ne arról Írjon, amit tud, hanem arról, amit tudni akar. És - mondta, ujjával rámutatva - egy olcsó trükköt se lássak! A nő gerince hirtelen kiegyenesedett, mintha ez a sértés végre célba talált volna. - Biztosíthatom, Mr. Easton - mondta egyszerre szigorú és dorgáló hangon hogy a trükkjeimről sok minden elmondható, de az nem, hogy olcsóak. - Akkor bizonyítsa be! Van rá huszonnégy órája. A nő hátradőlt a székében, és elmosolyodott. - Csessze meg a huszonnégy óráját! Még ma éjszaka megkapja. HARMADIK Zsibbasztó. Szerkesztőként Zach gyakran kényszerítette arra a szerzőit, hogy ássanak le mélyre, dobják félre azt, ami egyértelmű, és keressék meg a tökéletes szót minden egyes mondathoz. És mi volt a tökéletes szó, amellyel ennek a könyvnek a megjelenését ünneplő partit jellemezhetné, és amelyen kénytelen volt részt venni? Zsibbasztó. Zach végigjárta a bulit, alig mondott többet, mint egy-egy hellót a különböző kollégáknak. Csak azért jött el, mert J. P. ismét megszorongatta, és Rose Evely - a díszvendég - harminc éve volt a Royal House szerzője. Micsoda nevetséges egy parti ez - valaki tompított a

15 fényeken, hogy egyfajta éjszakai lokál hangulatát keltse, de a közönséges hotelbelsőt semmilyen háttérmegoldás nem varázsolhatta el: nem volt több, mint egy bézs színű doboz. Zach a terem sarkában levő csigalépcső felé indult, és többször is megnézte az óráját. Ha két órát túlél ezen a partin, talán elég lesz ahhoz, hogy kielégítse társasági pillangónak is beillő főnökét. A tömeget pásztázva megpillantotta huszonnyolc éves asszisztensét, Maryt, aki megpróbálta rábeszélni férjét, akivel nemrég házasodtak össze, hogy táncoljon vele. Amikor az első hetét töltötte a Royalnál, kellemesen meglepődött, amikor rájött, hogy tűzről pattant kis asszisztense hozzá hasonlóan zsidó. Azzal ugratta a lányt, hogy még soha nem hallott zsidó nőről, akit Marynek hívtak volna, és elkezdte az ál-sikszéjének nevezni. Mary minden bájos gorombasága ellenére mindig is csak Főnöknek nevezte. J. P. ott állt Rose Evely mellett. J. P. és Evely is boldog házasságban élt, ki-ki a maga házastársával, de J. P.-t semmi nem gátolta abban, hogy gálánsán flörtöljön bármelyik nővel, akinek volt türelme végighallgatni irodalmi kalandozásait. Úgy tűnt, mindenki jól érzi magát ezen a rémes partin. Ő vajon miért nem? Ismét az órájára pillantott. - Én megmenthetem, ha akarja - hallott egy hangot felülről. Zach megpördült, és felnézett. A lépcső tetejéről Nora Sutherlin mosolygott le rá. - Megmentene? - Zach összehúzta a szemöldökét. - Erről a partiról. - Mutatóujját görbítve a férfi felé intett. Zach-nek azt sugallta a józan esze, hogy nagy butaság lenne felmenni azon a lépcsőn. Mégis a lába ellentmondott neki, felfelé indult, és csatlakozott a nőhöz a lépcsősor tetején. Felhúzta a szemöldökét, miközben megrovó pillantással nyugtázta Nora ruháját. Reggel a házában formátlan pizsama volt rajta, ami mindent elrejtett, csak túláradó személyiségét nem. Most teljességgel kitárulkozva látta azt, amit korábban elméje csak elképzelt. Természetesen vörösben volt. Skarlátvörösben, ami nem túl sokat takart. A ruha combközépen abbamaradt és a mellbimbója körül kezdődött. Csodálatos idomai voltak, melyeket a ruhája fölött viselt drámai, földig érő, vörös estélyi kabát sem rejtett el. Mi több, fekete bőrcsizma volt rajta, amely a térde fölött végződött. Kalózcsizma és egy gyönyörű, fekete hajú nő csúfondáros mosolya Zach régóta először érzett ilyen zsibbadtságot. - Honnan tudja, hogy azt akarom, hogy megmentsenek erről a partiról, Miss Sutherlin? - kérdezte. Zach a korlátnak dőlt, és összefonta a karjait. - Azóta figyelem magát innen a kis leshelyemről, amióta belépett a terembe. Talán öt szót ha beszélt négy emberrel, ugyanez idő alatt háromszor megnézte az óráját és suttogott valamit J. P.-nek, ami - az arcára kiült kifejezésből ítélve - halálos fenyegetés lehetett. Nem saját akaratából van itt. Én megtudom szöktetni. Zach önelégült mosolyt villantott a nőre. - Sajnos igaza van. Nem a saját akaratomból vagyok itt. Azonban kénytelen vagyok eltűnődni azon, hogy maga mit keres itt. Nem kapott tőlem házi feladatot? - kérdezte. Eszébe jutott ma reggeli meggondolatlan döntése, hogy ad a nőnek egy esélyt, hogy

16 elkápráztassa. - De igen. Én pedig jó kislány voltam, és elvégeztem. Látja? Zach megpróbált félrenézni, amint a nő benyúlt a ruhája kivágásába, és előhúzott egy összehajtogatott papírt, majd átadta neki. A papír még mindig meleg volt a bőrétől. - Ez lenne az? - kérdezte Zach. Csak három bekezdés volt az egész. - Ne ítéljen meg egy könyvet a szülőanyjáról. Csak olvassa el. Zach még egyszer ránézett, majd azt kívánta, bár ne tette volna. Valahányszor a nőre pillantott, mindig valami újat talált rajta, ami vonzotta. Kabátja lecsúszott a karjáról, és felfedte szoborszerű, sápadt vállát. Szoborszerű? Aprócska írónőjén a gömbölyded formák ellenére itt-ott kemény izmok feszültek. Ez a nő keményebb, mint amilyennek látszik. Zach összeszedte magát, elfordult, a papírlapot a fény felé fordította, és olvasni kezdett. A nőnek először a férfi csípője tűni fel. A szem talán a lélek tükre, de egy férfi csípőjében rejlik az igazi ereje. A nő arra gondolt, hogy a férfi azért választotta a legtökéletesebben rásimuló farmert és a fekete inget, amely meghazudtolta feszes hasát, hogy lapossá varázsolja altestét, de így tett, és a nő elveszett a gondolatban, hogy ajkaival gyengéden megérinthesse azt a tökéletes üreget, amelyet a finom bőr és az elegánsan kiálló csípőcsont képezett. A nő végül kénytelen volt a férfi szemébe nézni. Vonakodva az arcába tekintett, amely ugyanolyan méltóságteljes és szögletes volt, mint a teste többi része. Sápadt bőre és sötét, Brutus-stílusú frizurája éles ellentétben állt jégszínű szemével. Jeges, gondolta a szeméről a nő a szeme rejtett mélységekről beszélt. Komor szépség volt ez a férfi, olyan, akit csodálnak az intelligens nők. Magas és szikár, de sportolókhoz illő testalkaténál mégis rendkívül férfias. A világ eltörpült a jelenlétében, és most, hogy elment, a nő érezte jelenlétének hiányát. Zach még egyszer elolvasta a szavakat, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni az ingerlő, képzeletbeli képet, ahogy Nora Sutherlin a meztelen csípőjét ingerli a szájával. - Észrevettem, hogy általában tartózkodik a hosszú, leíró részektől a könyvében - jegyezte meg. - Tudom, hogy sokak szerint az erotikus könyv egyenlő azzal, hogy egy romantikus regényben sok szex van. De nem egyenlő. Ha az erotika bárminek is az alfaja, akkor a horroré. - A horroré? Komolyan? - A romantika nem más, mint szex és szerelem. Az erotika szex és félelem. Maga retteg tőlem, igaz? - Kissé - ismerte be a férfi, és megdörzsölte a tarkóját.

17 - Egy okos horrorszerző soha nem közöl túl sok részletet a szörnyetegéről. Az olvasó képzelete majd megidézi a saját démonait. Az erotikus regényben az író soha nem akarja, hogy a szereplői fizikailag túlságosan jól körvonalazottak legyenek. így az olvasó használhatja a saját fantáziáját, a saját félelmeit. Az erotika az író és az olvasó közös munkája. Hogyhogy? - kérdezte Zach. Felvillanyozta, hogy Nora Sutherlinnek saját irodalmi elméletei vannak. - Erotikus regényt írni olyan, mint először kefélni valakivel. Nem vagy teljesen biztos benne, hogy mit akar a férfi, így megpróbálsz mindent megadni neki, amit akarhat. Bármit és mindent - Úgy elnyújtotta a szavakat, akár a napfényben nyújtózó macska a hátát. - Minden idegvégződésére hatsz, és végül elkapod azt az egyet. Én elkaptam már magánál? Zach megfeszítette az állát. - Egy olyat sem, amit megcélzott. - Nem tudhatja, hogy mit céloztam meg. Szóval mit gondol az írásról? - Lehetne jobb is. - Újra összehajtotta a papírlapot. - A volt szócskát túlságosan gyakran használja. - Csak vázlat volt - mondta a nő mindenfajta bocsánatkérés nélkül. Sötét, várakozó szemekkel bámult Zach-re. - Az utolsó sor a legerősebb - a nő érezte jelenlétének hiányát. - Zach tudta, hogy vissza kellene adnia a papírlapot, de valamilyen oknál fogva a zsebébe dugta. - Az jó. A nő lassan, veszélyesen elmosolyodott. - Magáról írtam. Zach csak egy pillanatig bámult rá, majd újra előhúzta az összehajtogatott papírlapot a zsebéből. - Ez én vagyok? - kérdezte, és elvörösödött. - Igen. Minden egyes hosszú, vékony centije. Azután írtam, hogy ma reggel elment. Nem kell mondanom, de inspirált a látogatása. Zach nagyot nyelt, és ismét széthajtotta a papírlapot. Brutus-stílusú frizura Jégszínű szemek Farmer, fekete ing Tényleg ő volt. - Elnézést - kezdte Zach és próbálta kézbe venni a beszélgetés irányítását -, de nem sértettem meg többször is ma reggel? - A kesergése sok mindennel kecsegtet. Szeretem az olyan férfiakat, akik szemetek velem. Jobban megbízom bennük. A nő félrehajtotta a fejét. Rakoncátlan, fekete haja a homlokába hullott, árnyékolva zöldesfekete szemét. - Bocsásson meg. Azt hiszem, szóhoz sem jutok. - Maga parancsolta - mondta a nő. - Maga azt mondta nekem, hogy ne arról írjak, amit tudok, hanem arról, amit tudni akarok. Magáról akarok tudni.

18 Egy lépéssel közelebb lépett. Zach szíve mintha lejjebb süllyedt volna, valahol az ágyéka környékén állt meg. - Ki maga, Miss Sutherlin? - kérdezte. Maga sem igazán tudta, mit értett a kérdésen. - Csak egy író vagyok. Egy Nora nevű író. És hívhat Norának, Zach. - Akkor Nora. Elnézést. Nem szoktam meg, hogy az íróim közeledjenek hozzám. Főleg azután, ha szóban inzultáltam őket. Nora szemében pajkos fények gyúltak. - Szóbeli inzultus? Zach, ott, ahonnan én jövök, a ribanc egy kedves kifejezés. Látni akarja, honnan jövök? - Nem. - Nagy kár - mondta a nő, bár egyáltalán nem tűnt meglepettnek vagy csalódottnak. - Akkor hová menjünk? Megígértem, hogy megmentem erről a partiról, nem igaz? - Nem kéne elmennem - mondta Zach. Rettegett attól, mi történik, ha kettesben marad Norával. - Ugyan már, Zach! Ez a parti szopás, és nem jó értelemben. A rákszűrésem is nagyobb móka. Zach köhögéssel leplezte nevetését. - Be kell ismernem: jól bánik a szavakkal. - Akkor lesz a szerkesztőm? Kérem? - Nora tettetett ártatlansággal rebegtette meg a szempilláit. - Nem fogja megbánni! Zach felpillantott a mennyezetre, mintha az valamiféle betekintést nyújthatna abba, hogy mi a csudába mászik bele. Nora Sutherlin Csak hat hete van New Yorkban, és aztán elutazik L. A.-be. Egyáltalán miért foglalkozik a gondolattal, hogy belemásszon Nora Sutherlinbe és a könyvébe? Tudta, miért. Jelenleg semmi nem volt az életében. Kedvelte Maryt, és élvezte, hogy J. P.-nek dolgozik. De nem lettek barátai New Yorkban, semmilyen kapcsolata nem volt. Még csak annyit sem engedélyezett magának, hogy a randevúzás eszébe jusson. Egy nap dührohamában levette a jegygyűrűjét az ujjáról, és nem talált rá okot, hogy visszahúzza. Nem gondolta, hogy bármilyen nőnek is a nyakába akaszkodna. Legalább az, hogy Nora Sutherlinnel dolgozik, végre elvonja a figyelmét a saját nyűgeiről. Olyan típusú nőnek látszott, aki elfeledteti veled a fejfájásodat azzal, hogy felgyújtja az ágyadat. Nem fogja megbánni? Máris megbánta. - Ugye megérti, hogy a közös munka magával, árthat a karrieremnek? - mondta Zach. - Én szépirodalommal foglalkozom, nem - Seggirodalommal? - Nem hiszem el, mibe megyek bele. - Zach megrázta a fejét. Nora közelebb hajolt hozzá. Zach hirtelen a nő nyaka hosszú, meztelen ívének tudatába

19 került Melegházi, teljes szépségükben pompázó virágok illata vette körül. - Én elhiszem. - A szavakat belelehelte a fülébe. Zach lassan kifújta a levegőt, majd vonakodva elhúzódott a nőtől. - Brutális szerkesztő vagyok. - Szeretek mindent, ami brutális. - Az egész könyvet újraíratom magával! - Ezzel fel akar izgatni, ugye? Mehetünk? - Rendben - mondta végül Zach. - Akkor mentsen meg! - Rendben! - mondta a nő. - Ha J. P. kiselőadást tartana magának arról, hogy eljött velem a partiról, mondja meg, hogy az én ötletem volt, hogy álljunk neki dolgozni a könyvemen. J. P. nem fog elfenekelni érte. - Ebben nem vagyok biztos - mondta Zach. - Tudtam, hogy nem véletlenül bírom a pasast. - El kell köszönnöm néhány embertől, ha elmegyünk. - Először is J. P.-től. Aztán Marytől. Még nem is ismeri a férjét. És Rose Evelytől is. - Nem. Azt nem lehet - mondta Nora. - Soha ne búcsúzzon el, ha elmegy egy partiról! Így titokzatosságot hagy maga után. Sokkal szórakoztatóbb számukra az, ha rólunk beszélhetnek, mint ha velünk beszélhetnek. Nem hallja, miket mondanak majd? Zach Easton az imént ment el Nora Sntherlinnel. Talán csak Biztos nem De persze, hogy - Nem vagyunk azok - mondta Zach megmásíthatatlanul. - Én tudom. Maga is tudja. De ők nem tudják. Zach körbenézett a teremben. Ahová nézett, kíváncsian kutató szemeket látott. A legintenzívebb pillantás Thomas Finley-től jött, attól a munkatársától, akit a legkevésbé kedvelt. Zach észrevette, hogy Finley nem is igazán őt bámulja, hanem Norát. És a tekintete nem volt éppen barátságos. - Nem szívesen vagyok pletyka tárgya - mondta Zach. - Már késő. De legalább velem csak jó pletykákban hangzik el a neve. - A nő lesietett a lépcsőn, az egyes lépcsőfokokon elszántan dobbantott cipője sarkával. Zach a nyomában volt. A tömeg szétvált, hogy utat engedjen a nőnek, aki vérvörös rendet vágott a terem közepén. Most, hogy kiszabadult a fullasztó partiról, Zach vállára vetette a kabátját, és beszívta a jeges, téli levegőt. Pár másodperc múlva egy taxi állt meg Nora előtt, aki kecsesen az ülésre siklott. Zach élesen beszívta a levegőt, ahogy a nő fekete csizmás lába eltűnt a taxiban. Még egyszer feltette magának a kérdést, hogy mi a fenét is csinál, majd beült a nő mellé. Nora nem szólt semmit, amint csatlakozott hozzá, csak elfordította a fejét, és kibámult az éjszakába. Úgy tűnt, hogy a várost nézi. Zach-nek az az érzése támadt, hogy a város

20 pislogna először. Zach idegesen megdörzsölte az üres helyet, ahol valaha a jegygyűrűjét viselte. Nora odanyúlt, és kezével átfogta a gyűrűsujját. A férfival szembenézve kérdőn felhúzta a szemöldökét. - Grace - válaszolta a férfi. Nora bólintott. - Egy hercegnőt vett feleségül. Grace hercegnő - az anyja hívta így. - Utálja, ha hercegnőnek hívják. - Zach hallotta a dühöt a saját hangjában. Nora felemelte a férfi kezét, és a saját nyakához vonta. Ujjait a torkához nyomta. Pulzusa vadul vert meleg, puha bőre alatt. - Soren - mondta, és a férfi szemébe nézett. A sötét, veszélyes mélységben Zach meglátta az emberség halvány szikráját - nem egyszerűen barátságot, hanem együttérzést. És valami emberhez méltatlant érzett válaszul - nem szenvedélyt, hanem puszta, állatias szükséget. Egy rövid pillanatra elképzelte, ahogy keze befurakodik a nő combjai közé, és hogy bőrcsizmája sarka a hátába váj. Nagy nehezen elkapta a tekintetét róla, mielőtt ez a különleges nő meglátta volna a képet éhes pillantásában. Nora akkor engedte el a kezét, amikor a taxi megállt az apartmanház előtt, ahol Zach lakása volt. A férfi kinyitotta az ajtót, és kiszállt. Fel akarta hívni magához a nőt, pár órára el akarta felejteni a fájdalmát és fájdalmai okát. De nem teheti, igaz? Grace miatt, nem mintha neki még számítana. Zach kinyitotta a száját, de mielőtt felinvitálhatta volna a nőt, az kinyúlt, hogy becsukja az ajtót. - Látja, Zach? Mondtam, hogy megmentem. Nora figyelte, ahogy Zach bámul a taxi után, megfordul és besétál az épületbe. Milyen csodálatos emberi roncs! Kingsley mindig is mondta, hogy az emberi roncsok a specialitása. Ő aztán tudja. Hiszen ő maga is igazán annak számít. - Hová lesz a fuvar, hölgyem? Nora egy pillanatig gondolkodott. A következő hat hétben ő és Zach újraírják a könyvét. Ha Zach holnaptól elkezdi fenékbe rugdosni, talán üdvös lenne, ha ma este ő is rugdoshatna néhány feneket. - Hölgyem? - sürgette a sofőr. Nora eldarálta egy manhattani lakóház címét, és majdnem felnevetett, amikor meglátta a visszapillantó tükörben, hogy a sofőrnek tágra nyílik a szeme. - Biztos benne? Oda rendes lány nem megy sötétedés után. De máskor se. Most viszont Nora kacagott fel hangosan. A városban minden taxisofőr ismerte Kingsley címét. Oda olyan nem ment, akinek bármi vesztenivalója is van. Még jó, hogy Norának nincs mit veszítenie. Már nincs.

21 Nora kipillantott az éjszakai városra. Lehet, hogy Soren kinyírja azért, mert kavar egy Zach-féle pasival, aki technikailag még nős. Felbosszanthatja Sorent - újabb ok, hogy belevágjon. - Ne aggódjon! - Keresztbe tette a lábát, és hátradőlt az ülésen. Egy százas borravalót ad majd a sofőrnek pusztán azért, hogy megnevettette. - Én nem vagyok rendes lány. NEGYEDIK Mindene fájt - a háta, a karjai, a csuklói, az ujjai, a nyaka - mindene. Norának évek óta nem voltak ilyen fájdalmai. Mármint a régi szép idők óta. Zach nem tréfált - tényleg brutális szerkesztő volt. És Norának igaza volt - tényleg rugdosta a fenekét. Nora megengedett magának egy mosolyt. Elfelejtette, mennyire szereti, amikor a fenekét rugdossák. Újra átolvasta Zach jegyzeteit, amelyeket az első fejezethez firkantott. Jó látni, hogy milyen szadista hajlamok szorultak ebbe a férfiba. Azt persze Nora nem tudta elképzelni, hogy a férfi egy igazi korbáccsal közeledne felé - és milyen kár. De Zach-nek különös érzéke volt a szóbeli feddéshez. Már három napja volt a szerkesztője, és eddig nevezte már szennyírónak, akinek a könyvei melodramatikusak, mániákusak és egészségtelenek. Az egészségtelen jelző volt Nora személyes kedvence. Kinyújtóztatta fájó hátát, amikor Wesley lépett be a dolgozószobájába, és lezöttyent az íróasztalával szemben álló fotelre. - Hogy halad az átírás? - kérdezte. - Rémesen. Három nap telt el, és még semmit nem írtam át. - Semmit? - Zach ízekre szedte a könyvet. - Nora felemelt egy köteg papirost. A parti másnapján Zach küldött neki egy tucat oldalnyi jegyzetet, pusztán az első három fejezetről. - Biztos vagy benne, hogy ez a pasas a megfelelő szerkesztő a számodra? Nem tudnál valaki mással dolgozni? Nora felemelte a teásbögréjét, és belekortyolt. Inkább nem tárgyalja meg a mostani helyzetet Wesleyvel. J. P. azt mondta neki, hogy Zach-é az utolsó szó azzal kapcsolatban, hogy kiadják-e a könyvét, de ezt az információt Nora nem osztotta meg Wesleyvel. Szegény kölyök már így is eléggé aggódik. - Úgy tűnik, hogy nem. John-Paul Bonner-nek szinte könyörögnie kellett, hogy Zach egyáltalán hajlandó legyen találkozni velem. Wesley vállat vont, és összefonta a karját. - Nem tudom, hogy kedvelem-e. Olyan nem is tudom, milyen volt - Seggfej? Nyugodtan kimondhatod a segg szót a jelenlétemben. A Bibliában is benne van - emlékeztette Nora a fiút egy kacsintás kíséretében. - Szemét módon viselkedett veled. Na?

22 - Zach egy rabszolgahajcsár. De ez tetszik benne. Felidéz bizonyos emlékeket. - Hátradőlt a székében, és belemosolygott a bögréjébe. Wesley felnyögött. - Muszáj volt szóba hoznod Sorent? Nora fintorgott. Wesley gyűlölte, ha megemlítette a volt pasiját. - Bocs, kölyök. Lehet, hogy Zach egy seggfej, de csodálatosan végzi a munkáját. Úgy érzem, hogy végre megtanulom, hogyan kell könyvet írni. A Librettónál a könyvek csak árucikkek voltak. A Royal művészként kezeli az írókat. Azt hiszem, ez a könyv többet érdemel annál, mint amennyit a Librettó lenne képes nyújtani neki. Nora nem említette, hogy a régi kiadója akkor sem hozná ki a könyvet, ha ő azt akarná. Amint Mark Klein megtudta, hogy Nora új kiadót keres, minden kapcsolatot megszakított vele, kivéve pár dolgot, amelyekre a szerződésük kényszerítette. Wesleynek nem kell tudnia, hogy a Royal House volt az egyetlen jó nevű kiadó, amely foglalkozott vele. A nehéz kezdés ellenére örömmel várta a közös munkát Zach-kel. A férfinak kiváló híre volt kiadói körökben, nem szólva arról, hogy iszonyú jóképű, és szórakoztató flörtölni vele. Főleg, mivel eljátszotta, hogy ki nem állhatja, amikor Nora flörtöl vele. - Mégis miről szól ez a könyv? - kérdezte Wesley. - Egyfajta szerelmi történet. Nem a szokásos fiú megismerkedik lánnyal, fiú összeveri lányt típusú sztorim. A szereplőim szeretik egymást, de nem tartoznak össze. Az egész könyv arról szól, hogy akaratuk ellenére kénytelenek szakítani. Wesley kihúzott egy meglazult szálat a viharvert karosszék huzatjából. - De szeretik egymást? Miért ne tartoznának össze? Nora reménytelenül, vágyódva felsóhajtott. - Megszólalt az igazi tizenkilenc éves. - Én a boldog véget szeretem. Ez talán bűn? - Csak valószínűtlen. Nem gondolod, hogy két ember szakíthat, de a végén mégis boldog lehet? Wesley hallgatott. Általában előbb cselekedett, és csak utána gondolkodott, de mindig gondolkodott, mielőtt megszólalt. Nora tanulmányozta a fiú arcát, ahogy az eltűnődött a kérdésén. Gyönyörű gyerek. A falat kaparta a csodálatos, nagy, barna szeme és az édesen jóképű pofija miatt. Mióta megkérte a fiút, hogy költözzön hozzá, már vagy egymilliószor eltűnődött azon, hogy mi a fenét képzelt, amikor magával rántotta ezt az ártatlanságot a saját világába. - Te hagytad el őt - mondta végül Wesley. Őt Sorent. - Igen - mondta Nora, és a felső ajkába harapott. Soren tizennyolc éven át próbálta leszoktatni erről a szokásáról. - Én hagytam el őt. - Boldog vagy nélküle? - Wesley ismét Norára nézett. - Bizonyos napokon igen. Aztán néha meg olyan, mintha leszakították volna a karomat.

23 De ez a könyv nem Sorenről szól - Elolvashatom? - Esélytelen. Talán ha már újraírtam. Vagy ha Nora a fiúra vigyorgott, és Wesley hirtelen ideges lett. Nora felállt a székéből, ráült az íróasztal sarkára, és egyik lábát a fotel karfájára tette. - Játsszunk valamit! - mondta, és közelebb hajolt. Wesley azonnal belemélyedt a fotelbe. - Elcserélem a könyvemet a testedért. - A gyakornokod vagyok. Ez szexuális zaklatásnak minősül. - A szexuális zaklatás benne van a munkaköri leírásodban, nem emlékszel? Wesley megmoccant. Nora imádta, hogy még egy év együttlakás után is milyen idegessé tudja tenni. Egy homokszínű tincs a fiú homlokába hullott. Nora odanyúlt, hogy elsimítsa. Wesley átbújt a lába alatt, mielőtt Nora megérinthette volna, és arrébb lépett. - Gyáva nyúl! - incselkedett vele Nora. Wesley szólásra nyitotta a száját, de az íróasztal közeléből felvisító csörgéstől mindketten összerezzentek. A Wesley szemében bujkáló mosoly eltűnt, amint Nora előhalászott egy karcsú, vörös telefont egy halom papír alól. - Itt La Maitresse beszél - vette fel a telefont Nora. - A könyv - formálta a szavakat Wesley. Szeme könyörgően csillogott. Nora, füléhez szorítva a telefont, odament Wesleyhez. Olyan közel lépett hozzá, hogy a fiú hátrálni kezdett. Nora még egy lépést tett felé, és a fiú még egy lépést hátrált. - Menj, írd meg a leckédet, kisfiam - mondta Nora, erre fiú a lehető legcsúnyább pillantását vetette rá - Neked is van leckéd - emlékeztette a nőt. - Én nem biokémia szakra járok egy kibaszottul brutális szabadművészeti egyetemen. Tűnés! Most a felnőttek fognak csevegni! A fiú orra előtt becsapta az ajtót. - Mondja, Kingsley - szólt bele Nora a telefonba. - Remélem, jó hírei vannak! - Látom, megint sokáig dolgozik. Zach felpillantott a Nora-féle jegyzetekből. J. P. az irodája előtt állt, újsággal a hóna alatt. Megnézte az óráját. - Máris elmúlt nyolc? - kérdezte Zach. Megdöbbentette, hogy hirtelen mennyire nem érdekelte az idő múlása. - Szent Isten! - Valami nagyon jót olvashat - mondta J. P., és belépett Zach irodájába, majd leült.