Mi az igazság az akupunktúrával kapcsolatban? 53. Mi az igazság a csontkovácsolással kapcsolatban? 169

Átírás

1 Tartalom Bevezetés 9 Hogyan állapíthatjuk meg az igazságot? 15 Mi az igazság az akupunktúrával kapcsolatban? 53 Mi az igazság a homeopátiával kapcsolatban? 109 Mi az igazság a csontkovácsolással kapcsolatban? 169 Mi az igazság a fitoterápiával kapcsolatban? 221 Számít-e az igazság? 272 Függelék: Az alternatív terápiák gyorskalauza 335 Ajánlott irodalom 389 Név- és tárgymutató 395 Tartalom 7

2 Bevezetés Könyvünk vezérfonala a kószi Hippokratész egyetlen velős, több mint 2000 évvel ezelőtt született gondolata. Az orvostudomány atyjának tekintett görög bölcs a következőképpen fogalmazott: Csupán két dolog létezik: a tudomány és a vélemény; az első tudást, a második tudatlanságot szül. Ha valaki újfajta gyógymóddal áll elő, akkor Hippokratész szerint nem mások véleménye alapján, hanem a tudomány segítségével kell megállapítanunk, hogy az eljárás hatékony-e. A tudomány kísérletek, megfigyelések, tesztek, érvek és viták révén jut objektív egyetértésre az igazsággal kapcsolatban. Ám még e megállapodást követően is újra meg újra próbára teszi az állításait, mert senki sem tévedhetetlen. A vélemények viszont szubjektívek és gyakran egymásnak ellentmondók; aki a legmeggyőzőbb reklámhadjáratot folytatja, az képes a legszélesebb körben hirdetni a véleményét, függetlenül attól, hogy igaza van-e vagy sem. Könyvünk Hippokratész szállóigévé vált mondását szem előtt tartva tudományos szempontból veszi szemügyre az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő alternatív gyógymódok sokaságát. E gyógymódok nagy mennyiségben állnak rendelkezésünkre a gyógyszertárakban, minden bulvárlap foglalkozik velük, honlapok millióin beszélnek róluk és emberek milliárdjai alkalmazzák, az orvosok nagy része mégis erős szkepticizmussal tekint rájuk. A mi meghatározásunk szerint az alternatív gyógyászat olyan kezelés, amelyet az orvosok túlnyomó többsége nem fogad el, ami általában azt is jelenti, hogy e gyógymódok mechanizmusait Bevezetés 9

3 nem ismeri a modern orvostudomány. A tudomány nyelvhasználatában az alternatív gyógymódokat biológiailag lehetetlennek tartják. Manapság gyakran halljuk a komplementer és alternatív gyógyászat gyűjtőfogalmat, amely helyesen jelzi, hogy e terápiákat olykor a hagyományos orvoslással párhuzamosan, máskor pedig helyette alkalmazzák. E kifejezés ugyanakkor hosszú és nehézkes, ezért az egyszerűség kedvéért könyvünk az alternatív gyógyászat kifejezést használja. Felmérések szerint számos országban a lakosságnak több mint a fele folyamodik az alternatív gyógyászat valamely formájához. Sőt becslések alapján világszerte mintegy 40 milliárd fontot (kb milliárd forintot) költenek alternatív gyógyászatra, vagyis ez az egészségügyi kiadások leggyorsabban növekvő területe. Kinek van tehát igaza? Annak, aki szerint az alternatív gyógyászat a mágiával rokon, vagy annak az anyának, aki az alternatív gyógyászatra bízza gyermeke egészségét? Három lehetséges válasz adódik: Trükk vagy terápia? 1. Lehet, hogy az alternatív gyógyászat semmit sem ér. Talán csak a meggyőző reklámhadjárat hitette el velünk, hogy működhet. Az alternatív gyógyászatot űzők rokonszenvesnek tűnnek ugyan, amikor olyan hangzatos eszméket emlegetnek, mint a természet csodái vagy az ősi bölcsesség, de talán félrevezetik a közvéleményt, vagy éppen magukat csapják be. Hívószavaik is jól hangzanak: holisztikus, természetes, öngyógyítás és egyénre szabott. De ha átlátnánk a szép szavakon, lehet, hogy rádöbbennénk, hogy az alternatív gyógyászat csak ámítás? 2. Elképzelhető, hogy az alternatív gyógyászat nagyon is hatásos. Lehet, hogy a szkeptikusok köztük számos orvos is képtelenek felismerni az egészség holisztikusabb, természetesebb, hagyományosabb és spirituálisabb megközelítésének 10

4 előnyeit. Az orvostudomány soha nem állította, hogy mindentudó lenne; az emberi test megismerése során egymást érik a forradalmi felfedezések. Lehetséges, hogy a következő tudományos forradalomnak köszönhetően az alternatív gyógyászat működési mechanizmusaira is fény derül? Vagy sötét erők dolgoznak a háttérben? Arról lenne szó, hogy az orvosi szakma ragaszkodik a hatalmához és a tekintélyéhez, és az orvosok a riválisok elhallgattatása érdekében bírálják az alternatív gyógyászatot? Esetleg e kétkedők csupán a nyereségükhöz ragaszkodó gyógyszeripari mamutvállalatok bábjai? 3. Vagy e kettő között rejlik az igazság? Bármi legyen is a válasz, e könyv célja az igazság feltárása. Nem kevés mű állítja ugyan magáról, hogy mindent elmesél az alternatív gyógyászatról, mégis biztosak vagyunk benne, hogy a mi könyvünk eddig soha nem látott szigorral, tekintéllyel és elfogulatlansággal teszi ezt. Mindketten diplomás tudósok vagyunk, módszeresen járjuk tehát körül a különböző kezelési eljárásokat. Ezenkívül egyikünk sem dolgozott gyógyszergyárnál, és a természetes egészség berkeiből sem származott személyes hasznunk őszintén kijelenthetjük, hogy egyetlen célunk az igazság megismerése. Együttes munkánk a könyv kiegyensúlyozottságát biztosítja. Egyikünk, Edzard Ernst, belülről ismeri az orvostudományt: hosszú éveken át maga is gyógyított, és jó néhány alternatív terápiát is kipróbált. Ő az alternatív gyógyászat történetének első professzora, kutatócsoportjával 15 éven át vizsgálta a különböző gyógymódok hatékonyságát. A másik szerző, Simon Singh kívülálló: csaknem két évtizede foglalkozik tudományos újságírással a nyomtatott sajtóban, a televízióban és a rádióban, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az átlagközönség is megértse a bonyolult elméleteket. Hiszünk benne, hogy ketten Bevezetés 11

5 Trükk vagy terápia? együtt mindenki másnál közelebb jutunk az igazsághoz, és ami éppen ennyire fontos igyekszünk világos, izgalmas és érthető magyarázattal szolgálni az olvasónak. Szeretnénk feltárni az igazságot a hivatalos orvostudomány birodalmán kívül eső, ám számos beteg szemében egyre vonzóbbá váló keverékekről, krémekről, tablettákról, tűkről, masszázsról és energiaátadásról. Mi működőképes és mi nem? Mi titok és mi hazugság? Kiben bízhatunk, és ki az, aki csak meg akar gazdagodni rajtunk? Korunk orvosai valóban ismerik a megoldást, vagy a régi javasasszonyok tényleg valamiféle ősi, felsőbbrendű tudás birtokában voltak? Mindezekre a kérdésekre és egy sor másikra is választ adunk ebben a könyvben, amely minden eddiginél őszintébben és pontosabban vizsgálja az alternatív gyógyászatot. Mindenekelőtt megválaszoljuk az alapkérdést: Hatásosan kezeli-e a betegségeket az alternatív gyógyászat? Ha e rövid és egyszerű kérdést közelebbről is megvizsgáljuk, mindjárt bonyolultabbá válik, és három alapvető kérdéstől függően többféle válasz is adható rá. Először is, melyik alternatív terápiáról beszélünk? Másodszor, melyik betegségnél alkalmazzuk? Harmadszor, mit jelent az, hogy hatásos? E három kérdés alapos körüljárása érdekében könyvünket hat fejezetre osztottuk. Az 1. fejezet a tudományos vizsgálatok módszertanát ismerteti. Elmagyarázza, hogy kísérletezéssel és megfigyeléssel hogyan állapítják meg a tudósok a különböző terápiák hatásosságát. A könyv későbbi fejezeteiben levont következtetések egytől egyig a tudományos módszertan és a legkiválóbb orvosi kutatások elfogulatlan elemzésének függvényei. Ezért azt reméljük, hogy ha elmagyarázzuk, hogyan működik a tudomány, az olvasó jobban bízik majd a következtetéseinkben. A 2. fejezet az akupunktúrát, a legelismertebb, legtöbbet vizsgált és legszélesebb körben használt alternatív terápiát elemzi tudományos szempontból. Megvizsgálja az akupunktúrával kapcsolatban elvégzett tudományos kísérleteket, ismerteti az akupunktúra keleti gyökereit, Nyugatra érkezését és mai alkalmazását. 12

6 A 3., a 4. és az 5. fejezet ugyanezen a módon vizsgálja meg a másik három nagy alternatív gyógymódot, nevezetesen a homeopátiát, a csontkovácsolást és a fitoterápiát. A többi alternatív terápiával a függelékben foglalkozunk, ott több mint harminc gyógymódot mutatunk be röviden. Más szóval, könyvünkben minden olyan alternatív terápia tudományos értékeléséről szót ejtünk, amellyel az olvasó valaha is találkozhat. A 6. és egyben utolsó fejezet következtetéseket von le a korábbi fejezetek tanulságaiból, és az egészségügyi ellátás jövőjére is kitér. Amennyiben egy alternatív terápia hatástalanságára meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre, vajon be kell-e tiltani, vagy a betegek választási lehetősége mindenekfölött áll? Ugyanakkor ha az alternatív terápiák egy része valóban hatásos, a bevett orvosi kezelés részévé válhatnak-e, vagy kibékíthetetlen az ellentét az intézményes orvoslás és az alternatív terápiával foglalkozók között? A hat fejezet vezérfonala az igazság. Az 1. fejezet arról szól, hogy a tudomány hogyan állapítja meg az igazságot. A 2 5. fejezetben tudományos bizonyítékok alapján tárjuk fel az igazságot a különböző alternatív terápiákról. A 6. fejezet azt vizsgálja, hogy miért fontos az igazság, és hogy mindennek hogyan kell befolyásolnia az alternatív terápiákkal kapcsolatos, 21. századi megközelítésünket. Az igazság rendkívül megnyugtató lehet, de ehhez könyvünkben szolgáljon két megjegyzés. Először is, megállapításainkat kíméletlen nyíltsággal vezetjük elő. Ha tehát arra a következtetésre jutunk, hogy egy adott terápia valóban hatásos egy bizonyos betegség kezelésében (például megfelelően alkalmazva az orbáncfű enyhíti a depresszió tüneteit lásd az 5. fejezetet), ezt kerek perec közöljük. Ha azonban rájövünk, hogy egy adott terápia fabatkát se ér, vagy éppen kimondottan ártalmas, ezt a következtetésünket is ugyanilyen határozottsággal tesszük meg. Az olvasó azért vette meg a könyvünket, hogy megismerje az igazságot, ezért tartozunk neki annyival, hogy világosan és őszintén beszélünk. Bevezetés 13

7 Trükk vagy terápia? Második figyelmeztetésünk úgy szól, hogy a könyvben olvasható igazságok egytől egyig a tudományra épülnek, mert Hippokratész helyesen mondta, hogy a tudomány tudást szül. Minden, amit a világegyetemről tudunk, az atom alkotórészeitől a galaxisok számáig, a tudománynak köszönhető, és minden egyes orvosi áttörés, a fertőzést gátló szerek kidolgozásától a himlő megszüntetéséig, tudományos alapokra épült. Jól tudjuk persze, hogy a tudomány sem tökéletes. A tudósok készek elismerni, hogy nem tudnak mindent, ám az igazsághoz minden kétséget kizáróan a tudományos módszeren át vezet az út. Ha az olvasó kételkedik a tudomány erejében, mindenképpen olvassa el az 1. fejezetet. Miután ezt megtette, bíznia kell annyira a tudományos módszer fontosságában, hogy hajlandó legyen elfogadni a könyv többi részében olvasható következtetéseket. Előfordulhat persze, hogy az olvasó nem hajlandó elismerni: az alternatív terápiák működőképességének megállapítására a tudomány a legalkalmasabb. Megeshet, hogy szűklátókörűsége miatt a tudomány ellenére is ragaszkodik a világnézetéhez. Talán rendíthetetlenül hiszi, hogy az alternatív gyógyászat zagyvaság, vagy épp ellenkezőleg, makacsul ragaszkodik ahhoz a nézetéhez, miszerint az alternatív gyógyászat minden fájdalomra, panaszra és betegségre gyógyír. Ezekben az esetekben ez a könyv nem neki szól. Ha még csak megfontolni sem hajlandó azt a lehetőséget, hogy a tudományos megközelítéssel meg lehet állapítani az igazságot, akkor már az 1. fejezetet sem érdemes elolvasnia. Amennyiben már kialakult véleménye van az alternatív gyó gyászatról, inkább vigye vissza a könyvet a könyvesboltba, és cserélje ki valami másra. Mi az ördögnek olvasna el több ezer kutatási eredményt, ha már úgyis tudja a választ? Mi azonban bízunk benne: az olvasó elég nyitott ahhoz, hogy továbbolvasson. 14

8 Összegzés A homeopátia történeti áttekintéséhez és a hatásosság tesztelésére irányuló kísérletek vizsgálatához több ezer szóra volt szükség, a végkövetkeztetés azonban tömören összefoglalható: a több száz vizsgálat ellenére sem támasztja alá jelentős vagy meggyőző bizonyíték azt, hogy a homeopátia akár egyetlen egészségügyi probléma esetében is hatásos lenne. Éppen ellenkezőleg, joggal jelenthetjük ki, hogy bizonyítékok garmadája utal a homeopátiás szerek működésképtelenségére. Ez az eredmény nem is olyan meglepő, hiszen emlékezhetünk rá, hogy e szerek többsége a hatóanyag egyetlen molekuláját sem tartalmazza. Mindez felvet egy érdekes kérdést: ha nincs bizonyíték a homeopátia működésére, és még csak oka sincs, amiért működhetne, hogyan növekedhetett az elmúlt évtized alatt sok milliárd dollárt érő globális iparággá? Miért hisz olyan sok ember a homeopátia működésében, amikor a bizonyítékok szerint nyilvánvalóan nem működik? Az egyik probléma az, hogy a közvélemény nem ismeri a homeo pátiával kapcsolatos, félelmetes mennyiségű kutatást. Míg Linde első, 1997-es, túlzott optimizmussal fogalmazott cikkét minden, homeopátiát támogató weboldal reklámozza, Mi az igazság a homeopátiával kapcsolatban? 163

9 Trükk vagy terápia? az ugyanazon adatokra épülő, de lényegesen visszafogottabb 1999-es cikket alig néhány helyen említik. Shang fontosabb és sokkal elmarasztalóbb következtetésre jutó 2005-ös cikke is hiányzik a homeopátiás weboldalak többségéről. Ennél is aggasztóbb, hogy a homeopátiát indokolatlanul pozitív színben feltüntető híradások félrevezetik a közvéleményt. Az elmúlt évek egyik leghíresebb, homeopátiával kapcsolatos híradása a bristoli homeopátiás kórház 2005-ben közzétett vizsgálatával foglalkozott. A kórház hat éven keresztül 6500 egykori betegét kereste fel, és megállapította, hogy az idült betegségekben szenvedők 70 százalékának egészségi állapota kedvezően változott a homeopátiás kezelés után. A közvélemény szemében ez kivételesen pozitív eredménynek tűnt. A vizsgálatban azonban nem szerepelt kontrollcsoport, nem tudhatjuk tehát, hogy e betegek állapota a homeopátiás kezelés híján is javult volna-e. A 70 százalékos javulási arányt egy sor tényező előidézhette: szerepet játszhattak a természetes gyógyulási folyamatok; az, hogy a betegek egy része talán nem akart csalódást okozni az őt kérdezőnek; felmerülhetett a placebohatás vagy a betegek által igénybe vett egyéb kezelések. Timandra Harkness tudományos író egyike volt annak a sok kritikus hangnak, akik rá kívántak mutatni a bristoli vizsgálat értelmetlenségére: Mintha elméletünk szerint a gyerekek attól nőnének, hogy csak sajtot esznek, és miután egy éven át tömtük őket sajttal, megmérnénk a magasságukat, majd diadalmasan kijelentenénk: Tessék, mindannyian magasabbak lettek. Mondtam én, hogy a sajt hatásos! Javasoljuk az olvasónak, hogy ne foglalkozzon a média hírverésével, higgyen inkább a mi következtetésünknek, mert az megbízható bizonyítékokra épül márpedig a bizonyítékok alapján a homeopátia kizárólag placebohatást vált ki. Éppen ezért határozottan azt tanácsoljuk, hogy ha nem puszta szemfényvesztésre vágynak, ne homeopátiás gyógyszert válasszanak. Mielőtt lezárnánk ezt a fejezetet, ismételten szeretnénk hangsúlyozni, hogy a bizonyítékok objektív, alapos és tudományos 164

10 értékelése alapján vontuk le a homeopátiára vonatkozó következtetésünket. Nem tartozunk semmilyen érdekcsoporthoz, és mindvégig nyitottan közelítettünk a homeopátia felé. Egyikünk ráadásul jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a homeopátia területén, sőt egy ideig dolgozott is homeopataként. Amikor Ernst professzor elvégezte a hagyományos orvosi egyetemet, beiratkozott egy homeopátiás képzésre. A müncheni homeopátiás kórházban a legkülönbözőbb betegségben szenvedő pácienseket kezelte. Emlékei szerint a betegek gyógyultan távoztak, de akkoriban nehéz volt eldönteni, hogy ez a homeopátiának, a placebohatásnak, az orvosok étrenddel kapcsolatos tanácsainak, a test természetes gyógyulási képességének vagy valami egyébnek köszönhető-e. Ernst évekig gyakorolta (és önmagán is alkalmazta) a homeopátiát, mert hitt a benne rejlő lehetőségekben. Ha sikerült volna bizonyítani a homeopátia hatásosságát, akkor vele és a kollégáival madarat lehetett volna fogatni, mert ez új reményt adhatott volna a betegeknek, az orvostudományban, a biológiában és a fizikában pedig új kutatási irányokat nyitott volna. Ám amikor Ernst egy lépést hátrébb lépett, és tanulmányozni kezdte a területre vonatkozó kutatásokat, egyre inkább kiábrándult a homeopátiából. Véleményének megváltozásában mindenekelőtt az a kutatás játszott szerepet, amelyet 1991-ben végzett el W. H. Hopff német farmakológusprofesszor, aki megismételte Hahnemann Cinchonával végzett kísérletét Hahnemann szerint a malária gyógyítására alkalmas gyógyszer az egészséges önkéntesben a malária tüneteit idézi elő. Hopff saját tanítványait használta kísérleti nyúlként, és amikor összehasonlította a Cinchonát a placebóval, semmiféle különbséget nem talált köztük. Egyszóval Hahnemann eredményei, amelyekre a homeopátia egésze épült, tévesnek bizonyultak. Az ehhez hasonló kísérletekből Ernst számára is világossá vált, hogy a homeopátiás szerek kizárólag kifinomult placebóként működnek. Néhány olvasó talán úgy véli, hogy a kifinomult placebo teljes mértékben elfogadható. Hogy a placebo segít a betegnek, és ez Mi az igazság a homeopátiával kapcsolatban? 165

11 már önmagában is igazolja a homeopátia alkalmazását. A hivatalos orvosok egy része osztja ezt a nézetet, mások viszont határozott ellenvéleményt fogalmaznak meg, mert számukra a placebohatás önmagában több okból sem elegendő ahhoz, hogy igazolja a homeopátia egészségügyi ellátásban való használatát. Az egyik ok például az, hogy a placebokezelések nem feltétlenül jótékony hatásúak, egyes esetekben ugyanis kifejezetten veszélyeztetik a beteg egészségét. Még a hatóanyagot nem tartalmazó homeopátiás szerek is hordozhatnak némi kockázatot. A következő fejezet végén szólunk majd a homeopátia és a többi alternatív terápia biztonságosságáról. Jelen fejezet lezárásaként addig is fölvetjük a placebo alapú kezelések alkalmazásának egy másik hátrányát, nevezetesen a költségeket. Erre a problémára David Colquhoun farmakológusprofesszor is felhívta a figyelmet, amikor 2006-ban bírálta a homeopátiás elsősegélykészletek árusítását: A készletben található gyógyszerek a C30 hígítású kategóriába tartoznak. Ennek megfelelően nyomokban sem tartalmazzák a címkén szereplő anyagot. 38,95 fontot fizetünk egy halom cukorgolyóért. Ha csak egyetlen molekulányi hatóanyagot szeretnénk magunkhoz venni, a Föld és a Nap közti távolságnak megfelelő átmérőjű gömböt kellene lenyelnünk. Nem könnyű feladat. Trükk vagy terápia? Ha már 38,95 fontot költünk elsősegélykészletre, a homeopátiás, kizárólag placebohatást kifejtő álgyógyszerek helyett érdemesebb igazán hatásos, valódi gyógyszereket vásárolni. A homeopátiás szabadrablás legszélsőségesebb példája minden bizonnyal az Oscillococcinum nevű gyógyszer. A U.S. News and World Report folyóirat 1996-ban megjelent cikkében olvasható az alábbi bekezdés, amely remekül érzékelteti a homeopátia iparága mögött rejlő elképesztő abszurditást és nyerészkedést: 166

12 Valahol Lyon közelében a Boiron nevű francia gyógyszergyár munkatársai még az idén leölnek egy árva kacsát, hogy kivágják a szívét és a máját nem az isteneket akarják ily módon megbékíteni, hanem az influenza ellen küzdenek. A kacsa szerveiből készül ugyanis a vény nélkül kapható influenza elleni gyógyszer, az Oscillococcinum, amelyet világszerte árulnak majd. Pénzügyi szempontból ez a francia kacsa lehet a világ legértékesebb állata, mert a szívéből és a májából készült kivonat az egyetlen hatóanyag abban az influenza elleni gyógyszerben, amely a várakozások szerint minimum 20 millió dolláros forgalmat hoz. (A megtérülési ráta szempontjából a kacsa e szervei valószínűleg a libamájon is túltesznek.) Hogyan állíthatja a Boiron, hogy egyetlen kacsa ilyen sok beteg embert meggyógyít? Hiszen az Oscillococcinum homeopátiás gyógyszer, vagyis a hatóanyagot oly mértékben hígítják, hogy a végtermékből gyakorlatilag hiányzik. A csomagoláson feketén-fehéren az áll, hogy 1 gramm gyógyszer 0,85 gramm répacukrot és 0,15 gramm tejcukrot tartalmaz: mindkettő a cukor egy fajtája. Más szóval az Oscillococcinum deklaráltan nem tartalmaz mást, mint cukrot. Egyetlen kacsából 20 millió dollárt érő, hatóanyagot nem tartalmazó gyógyszert készíteni? Ez az átverés csimborasszója. Mi az igazság a homeopátiával kapcsolatban? 167