hír 2005 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja szeptember október TARTALOM

Átírás

1 hír CSATORNA 2005 A Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség Lapja szeptember október TARTALOM MASZESZ Hírhozó... 2 Dr. Gayer József: A Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyüjtõkerületben... 3 Dulovics D-né dr., Dr. Dulovics Dezsõ: A csapadékterhelés, hatásai és csökkentésük egyes módszerei... 7 Dr. Bardóczyné dr. Székely Emõke, Komárominé Kucsák Mónika: Települési környezetvédelmi programok szerepe a vízgazdálkodási feladatok megoldásában KA Wasserwirtschaft, Abwasser, Abfall tartalomjegyzék magyar nyelvû fordítása 2005/ / Az MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának állásfoglalása: Az idei év csapadékos idõjárásával kapcsolatos tapasztalatokról Dr. Juhász Endre: Beszámoló a Megújuló energiák forrásai a szennyvíztisztítás területén címû elõadó ülésrõl FÓRUM: A DWA 2005-ös politikai memoranduma a fenntartható víz- és hulladékgazdálkodásról... 26

2 HÍRCSATORNA 7 A CSAPADÉKTERHELÉS, HATÁSAI ÉS CSÖKKENTÉSÜK EGYES MÓDSZEREI Dulovics Dezsõné dr. fõiskolai tanár, Dr. Dulovics Dezsõ PhD. egyetemi docens, SzIE YMMFK Közmû- és Mélyépítési Tanszék 1. BEVEZETÉS Az utóbbi években egyes településeinkre lehulló csapadékok katasztrófákat okoznak. Elrémítõ és egyben elgondolkodtató képeket közölnek ezekrõl az eseményekrõl a médiák. Magyarázzák ezt a tudósok a globális felmelegedés okozta klímaváltozással (Nováky, 2005). Szélsõséges nagycsapadékokban és az általuk kiváltott jelentõs károkban a év bõvelkedett. Többször volt Gyõrben, Budapesten erõteljes felhõszakadás, amikor is pincék, liftaknák, garázsok sora került víz alá. Hasonló esetek fordultak elõ Borsod, Hajdú, Szabolcs térségében, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Vas, Somogy, Veszprém, Tolna megyékben, mégis talán a legemlékezetesebb a Mátrakeresztesi eset volt, amikor a településen átfolyó Kövicses patak utakat, hidakat, ingatlanokat, egyebek között 25 lakóházat rongált meg. A teljesség igénye nélkül felsorolt vízkároknál kivétel nélkül minden esetben tetten érhetõk a sokszor erõs széllel, viharokkal együtt járó szélsõségesen nagy és heves esõzések. A klímaváltozáson túlmenõen a helyzetet a hazai települési csapadékvíz-elvezetés, vagy még inkább - gazdálkodás gyakorlata is elõidézi, illetve nehezíti (Dulovicsné, 2005). A csatornázás feladata a településekben keletkezõ szennyvizek és a területükre hulló csapadékvizek környezetben ártalmat nem okozó elhelyezése, az azokkal való gazdálkodás. Az EU-hoz történt csatlakozásunk során kiemelt feladattá vált a szennyvízelvezetés és - tisztítás amit nagy örömmel nyugtázunk, ezért még jobban kitûnik a csapadékkérdés megoldatlansága és ennek terén jelentkezõ elmaradottságunk. Pedig a vízgyûjtõ területen fellépõ elvezetési, kármentesítési és gazdálkodási feladatok egymással összefüggenek, még ha nem is veszünk errõl tudomást (Dulovics, 2005 a). A településrendezés során, a racionálisan felhasználható települési területek elfogyása miatt egyre inkább belterületté, lakóterületté nyilvánítanak mély-fekvésû, talajvizes, vízparti, árvízveszélyes területeket, nem számolva az azokon bekövetkezõ várható károkra. A hazai mûszaki kultúra hiányosságai közé tartozik, hogy a csatornahasználók nem ismerik a csatornázás rendszereit, nem tudják, hogy az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornák nem lehetnek a csapadékvíz befogadói, és ennek következtében a használat során sok problémát okozhatnak. Jelen tanulmányban e komplex, szerteágazó kérdéskör vizsgálatát a következõ négy csomóponthoz kötve határoljuk be: a csapadékcsatornák várható terhelése, az abban a klímaváltozással bekövetkezett módosulások, a csapadékcsatornák terhelésének csökkentési lehetõségei, fedettség- és lefolyás-szabályozás, valamint lehatárolás segítségével, a csapadékvíz-elvezetés és a szennyvíztisztítás kapcsolati rendszere, a terület- és csapadékgazdálkodás összhangjának biztosítása. Ezeken kívül számtalan más kérdés is felmerülhetne, mint pl. a csapadékvíz tisztítása, vízminõség-védelmi- (Gayer, 2005 a), vízfolyás-rendezési-, és más (Varga, 2005) feladatok megoldása, stb. 2. A CSAPADÉKCSATORNÁK VÁRHATÓ TERHELÉSE ÉS AZ ABBAN A KLÍMAVÁL- TOZÁSSAL BEKÖVETKEZETT MÓDOSU- LÁSOK A hazai csapadékelvezetõ hálózatok méretezése során az MSZ EN 752 alapján eltérõ módon kell eljárni a kis vízelvezetõ rendszerek és a nagy vízelvezetõ rendszerek mértékadó csapadékhozamának meghatározásakor. A 200 ha-nál kisebb, illetve 15 min-ig tartó összegyülekezési idejû vízgyûjtõ területeken, kis vízelvezetõ rendszerek esetében, idõben állandó csapadékintenzitás tételezhetõ fel és alkalmazható a racionális méretezés (Dulovicsné, 2004 a). A méretezés szempontjából nem feltétlenül a csapadék korrekt leírása, hanem annak hatása, azaz a vízgyûjtõ, vagy csatornahálózat bizonyos keresztszelvényében fellépõ vízhozam (csúcs, vagy idõsor) ismerete a lényeges. Ennek a szemléletnek a jegyében született meg a mértékadó (méretezési, vagy tervezési) csapadék fogalma. Mértékadó csapadékon gyakran csak az idõben változó intenzitású, mesterségesen elõállított csapadékidõsort értik, gyakorlati okokból azonban ide sorolhatók

3 8 HÍRCSATORNA az állandó, négyszög alakú csapadékintenzitások, valamint az észlelt és számításokban felhasznált csapadékok idõsorai is. A racionális méretezés esetén a mértékadó (tervezési) csapadék (Öllõs, 1990) szerint: Q=ψ i A, ahol: Q csúcsvízhozam l/s-ban, ψ lefolyási tényezõ, i a mértékadó csapadékintenzitás l/s. ha-ban, A a vízgyûjtõ terület vízszintes vetülete, ha-ban. Az ebben az esetben alkalmazható állandó intenzitású csapadékot az intenzitás- csapadék idõtartam- gyakoriság un. IDF görbékbõl (intensity-duration-frequency) (lásd 1. ábra) határozzák meg. Az egyenletes csapadékintenzitás feltételezésének hátránya, hogy nem veszi figyelembe a valós csapadék változó jellegét, és ezért pontosabb méretezést nem tesz lehetõvé. Az intenzitás mérések terjedése és azok elemzése alapján megállapították (Wisnovszky, 1978), (Urcikan et al., 1984) hogy a csapadék jelentõs része esik le a csapadékesemény idõtartamának elsõ részében, közel az elsõ harmadában, amire számos szintetikus csapadékot dolgoztak ki, amelyben a változó intenzitást vették figyelembe és biztosítottak csapadékbemenetet a települési hidrológiai modellek számára. Hazánkban a VITUKI-ban lefolytatott vizsgálatok során (Gayer, 1986) az MI (1988) javasolta a 2. ábrán bemutatott háromszög alakú intenzitás idõsort, melynek maximuma (az átlagos intenzitás kétszerese) a csapadék idõtartamának elsõ harmadában van. 2. ábra. Háromszög alakú csapadék Késõbb (Váradi et al., 1992) hazai csapadékvizsgálatainak adataiból kitûnik, hogy a rövididejû csapadékok esetén a csapadékmagasság 60 70%-a a csapadék-idõtartam egyharmadáig lehullik, 70 80%-uk pedig a csapadék-idõtartam feléig már a felszínen van. 1. ábra. Különbözõ ismétlõdési idejû záporok hazai intenzitás csapadék-idõtartam gyakoriság függvényei Meg kell jegyezni, hogy a mértékadó csapadék koncepciójának gyakran és joggal kifogásolt implicit feltételezése az, hogy a csapadék visszatérési ideje (gyakorisága) megegyezik a kialakuló vízhozam visszatérési idejével (Gayer, 2004). 3. ábra. Megnövelt kettõs lépcsõ alakú tervezési csapadék

4 HÍRCSATORNA 9 A hazai adatok figyelembe vételével készítette el (Gayer, 2004) az un. elõresietõ intenzitás profilt, a klímaváltozás hatását is figyelembe vevõ megnövelt kettõs lépcsõ alakú tervezési csapadékintenzitást a csapadékidõtartam függvényében, melyet a 3. ábra szemléltet. A lefolyási tényezõ nagyságára az 1. táblázat értékeit célszerû figyelembe venni. Kapcsolódó felület fajtája Lefolyási tényezõ ψ Megjegyzés Vízzáró felületek és nagyhajlású 0,90-0,99 Szivárgási veszteség szerint tetõk Nagyméretû lapostetõk 0, m 2 felett Kisméretû lapostetõk 0, m 2 alatt Áteresztõ felületek 0,00-0,30 A tereplejtés és a felület minõsége szerint 1. táblázat. A lefolyási tényezõk ajánlott értékei A táblázat utolsó sorában szereplõ felületekre célszerû alkalmazni a (Wisnovszky, 1978) által kifejlesztett : ψ = 0,14+ 0,65 R f + 0,05 I összefüggést (Markó et al., 1989), ahol R f a vízzáró felület hányadosa (vízzáró felület/teljes terület) és I a fõgyûjtõ csatorna átlagos lejtése %-ban. Az egyesített rendszerû csatornahálózatok, vagy elválasztott csapadékvíz elvezetõ rendszerek esetén az illetékes önkormányzatok elõírják, vagy ennek hiányában az MSZ EN 752 szabvány ad ajánlásokat (lásd 2. táblázat) arra nézve, hogy milyen gyakorisággal engedhetõ meg túlterhelés és/vagy elöntés. Ezeket a fogalmakat a következõképpen definiálhatjuk (Dulovicsné, 2004a): a túlterhelés olyan állapot, melyben az egyébként gravitációs csatornában a csapadékvíz lefolyása a szabadfelszínû mozgásállapotból éppen nyomásalattivá (teltszelvényûvé) válik, de nem jut ki a felszínre, és így nem okoz elöntést, a felszíni elöntés olyan állapot, melyben a vízelvezetõ rendszerbõl a csapadékvíz kilép a felszínre, illetve abba nem tud belépni, és/vagy a felszínen marad, vagy a felszínrõl behatol az épületbe. A számítástechnika a múltszázadvégi évtizedben lényegi fejlõdést hozott a csatornázás tervezése terén is, sorra jelentek meg a különbözõ szoftverek, melyek képesek a csatornahálózatokban levonuló árhullámok teljes szimulálására (Buzás, 2001). Tudják kezelni a csapadékesemények tetszõleges, idõben és térben változó intenzitásának következményeit. Akár múltbeli, akár modell csapadékkal terhelhetõk a hálózatok és minden kívánt keresztmetszetben, a csapadék teljes idõtartama alatt kiszámítják a várható vízhozamot, megadják a vízszintet és az áramlási középsebességet. A programok képesek a szennyvíz minõség változásának modellezésére és ezen felül a település területérõl lefolyó, az ott felhalmozódott szennyezõdések lemosása által szennyezõdõ csapadékvíz minõségének és egyesített csatornarendszerekben a keverékszennyvíz minõségének számítására is. Mértékadó túlterhelési gyakoriság n évben egyszer Figyelembe veendõ hely Mértékadó elöntési csapadék-gyakoriság n évben egyszer Egyszer 1 évben Kis települések Egyszer 10 évben Egyszer 2 évben Városi lakóterületek Egyszer 20 évben Egyszer 2 vagy 5 évben a szimulációs ellenõrzéstõl függõen Egyszer 2 évben Egyszer 5 évben Egyszer 10 évben Városközpontok, ipari területek Elöntésre szimulációs ellenõrzésse Elöntésre szimulációs ellenõrzés nélkül Földalatti vasúti létesítmények, aluljárók Egyszer 30 évben a szimulációs ellenõrzéstõl függetlenül Egyszer 30 évben Egyszer 30 évben Egyszer 50 évben 2. táblázat. A méretezés helyétõl függõen figyelembe veendõ, javasolt mértékadó csapadékgyakoriságok túlterhelésre és elöntésre 4. ábra. Szimulációs SWMM modell számítási részeredményei

5 10 HÍRCSATORNA A 4. ábra bal felsõ képén a hálózat helyszínrajza látható. A program futása során eltérõ színekkel az aktuális vízhozamok tûnnek fel, amelyek a bal alsó ábrán, valamely tetszõlegesen kiválasztott csatorna hossz-szelvényében, mint árhullámok meg is jeleníthetõk. A jobboldali képek idõben mutatják, valamely kiválasztott aknában, illetve csatornaszakaszokon a vízhozamokat. Az áramlási folyamatok dinamikus modellezése és a minõségváltozások kiszámíthatósága lehetõvé tette, hogy a hálózati számításokat össze lehessen kapcsolni a szennyvíztisztító telepre csatlakozásnál a szennyvíztisztító telepek modellezésével, továbbá ezek modellezése során a befogadó vízfolyásokra gyakorolt hatások is elõre-jelezhetõk. 3. A CSAPADÉKCSATORNÁK TERHELÉSÉ- NEK CSÖKKENTÉSI LEHETÕSÉGEI, A FE- DETTSÉG- ÉS A LEFOLYÁS- SZABÁLYO- ZÁSA, LEHATÁROLÁSA A 21. század elején a települési csatornázás sokkal több, mint a csapadékvíz egyszerû elvezetése a településrõl (Gayer, 2005 b). A csapadékvíz elhelyezésének új stratégiáját az alábbi öt cél jellemzi (Chocat et al., 2004): a városi lefolyás csökkentése a csúcs-vízhozam mérséklése céljából, a szennyezés csökkentése a városi vízgyûjtõkön keletkezõ szennyezõanyagok összegyûjtése és tisztítása révén, a csapadékvíz visszatartása és lehetõség szerinti maximális felhasználása a vízgyûjtõn, vagy annak közelében, a településkép javítása a víz elrejtése helyett annak megjelenítésével és a zöldövezetekbe történõ beillesztésével, a csatornázási beruházás csökkentése, például a csapadékvíznek a zöldterületekre vezetésével, csökkentve ezáltal az infrastrukturális költségeket és javítva a mikroklímát. A csapadékvíznek a keletkezés helyén, illetve a felszíni lefolyás szakaszában történõ szabályozása, az elõzõkben felsoroltak közül háromhoz is csatlakozik, ugyanakkor egyfajta eszköz a természeti készletek fenntartható használata szempontjából, mert: mérsékli a szennyvíztisztító telep és a hozzá csatlakoztatott csatornahálózat mértékadó terhelését (egyesített rendszerben ez egyértelmû, elválasztott rendszerben az idegenvíz csökkentése által), csökkenti az ivóvíz minõségû vízfelhasználást és a fentiek révén beruházási és üzemköltség megtakarítást eredményez, ami a vízfogyasztók és csapadék illetve áttételesen szennyvíz-kibocsátók díjfizetésének mérséklését eredményezi. A hazai csatornadíjakban nem különül el a szennyvízelvezetés, -tisztítás, illetve a csapadékvíz elvezetés díja. Az egyesített rendszerû csatornahálózatok esetében a csapadékvíz elvezetés költségeit magában foglalja a csatornadíj a vízfogyasztás (a szennyvízmennyiségek) arányában, az elválasztott rendszereknél pedig nincs csapadékvíz elvezetési díj, ill. az valamilyen adó formájában jelentkezik, vagy jelentkezhet. Ez a gyakorlat túl azon, hogy nem felel meg a szennyezõ fizet (Úniós) elvnek igazságtalan és nem ösztönzõ sem a lakosság tudatformálásában, sem az önkormányzatok belterületi vízrendezés érdekében történõ forrásteremtésében. Számos európai országban támogatják, vagy éppen kötelezõen elõírják az elõzõ pontokban foglaltak alkalmazását. Hollandiában például a 2004-ben életbelépett Flamand Csapadékcsatornázási Irányelv fõleg a helyi megoldásokat helyezi elõtérbe (Vaes et al., 2004). Ez a mennyiségi és minõségi szempontokat figyelembe vevõ szabályozás a természetes lefolyást igyekszik közelíteni. Forrásszabályozásnak is nevezik, mivel a térszíni keletkezés helyén (in situ) törekszik a többcélú felhasználásra In situ tárolás és hasznosítás A forrásszabályozási módszerek között említhetõ a tetõvíz összegyûjtése és elkülönítése a csatornába vezetett, szennyezett csapadékvizektõl, miáltal alternatív vízkészlethez jutunk, melynek hasznosítása kézenfekvõ, elsõsorban öntözésre, de a készlettõl és az igényektõl függõen WC öblítésre és esetleg mosásra is. Ez a vízszegény arid országok gyakorlatában terjedt el elsõsorban. A vízdíj növekedése, a háztartási komfortszint javulása és az európai gyakorlatban általánosan alkalmazott csapadékvíz elvezetési díj elõtérbe hozta a telken belül összegyülekezõ csapadékvíz hasznosítását, melyre német, holland példák vannak. Hazánkban is történtek erre próbálkozások (Dima et al., 1997, 2003)) és megjelentek a felsõoktatásban az ilyen témájú diplomatervek (Germ, 2004) is. A tetõvíz hasznosítással foglalkozó tanulmányok megtalálhatók a hazai szakirodalomban (Horváthné et al., 2003), (Dulovicsné, 2003, 2004 b, 2005.), (Gayer, 2004, 2005a,b) (Sali, 2005). Megállapítható, hogy a tetõvíz hasznosítás eszköz az integrált szemléletû települési vízgazdálkodásban, mivel a fenntarthatóságot segíti elõ a takarékos ivóvízkészlet használattal, és a csatornák terhelésének csökkentése révén. Célszerû lenne alkalmazásának elterjesztése és ösztönzése, elsõsorban a víz- csatornadíjak rendszerének korábban említett újragondolása révén A fedettség szabályozása és hatása az elvezetendõ vízhozamra A már leírt Flamand Csatornázási Irányelven túlmenõen a Német Szövetségi Köztársaság egyes tartományaiban létezik olyan elõírás, miszerint a települési területek be-

6 HÍRCSATORNA 11 építése során, a fedettséggel elfoglalt területek lefolyási viszonyait az eredeti állapotot közelítõ módon kell biztosítani zöld felületeknek tetõkön, falakon, burkolt felületeken, villamosvasúti pályákon történõ alkalmazásával. Japánban az elfoglalt zöldterületeknek 20 %-át kell mesterséges zölddel pótolni. Minden zöldtetõ beleértve a vékony rétegû zöldtetõket is a következõ hatásokat gyakorolja a csapadék lefolyásra (Roth-Kleyer, 2005): a csapadék okozta lefolyás csökkentése, a csapadék tárolása a zöldtetõkben és a csúcsok csökkentése, a növényzet okozta tárolás, evapotranspiráció (a talaj és növényzet együttes párologtatása). A tetõre felhordott egyes töltõanyagoktól függõen az átlagos tároló képesség l/m 2 -ben és a maximális teljes tároló-képesség a térfogat %-ában a 3. táblázat szerint alakul, Lieske (1988) és Roth-Kleyer (1995) mérései alapján: Típusa A töltõanyag Szemcseméret [mm] Átlagos tároló képesség [l/m 2 ] a rétegvastagság [mm] függvényében Maximális teljes tárolóképesség [térfogat %] Kavics 4/8-8/ Lávakõ zúzalék 1/5-4/ Tégla zúzalék 0/ Zúzott tégla 2/ Mosott habkõ 2/4-4/ Zúzott duzzasztott agyag 2/4-4/ táblázat. A zöldtetõk átlagos tároló képessége l/m 2 -ben és a maximális teljes tároló képessége a térfogat %-ában A 3. táblázatból kitûnik, hogy a tetõkre felhordott egyes anyagoktól függõen a tároló-képesség a teljes csapadék 5-42 %-a is lehet. A zöldtetõk éves visszatartó képessége és éves lefolyási tényezõje a 4. táblázat szerint alakul, évi mm-es csapadékmagasság esetén, a szerkezeti vastagságtól és az alkalmazott növényzettõl függõen. A 4. táblázat szerint az átlagos éves lefolyási tényezõk (az egy évben átlagosan levezetendõ és a lehulló csapadék hányada) az alkalmazott növényi kultúra és a szerkezeti vastagság függvényében 0,10-0,60 között változhatnak, a fedett területeken jelentkezõ és az 1. táblázatban szereplõ maximális 0,99 értékû lefolyási tényezõhöz képest. Az elõzõkbõl a következõ megállapítások szûrhetõk le: a lehulló csapadék elvezetendõ hozama jelentõsen csökken a zöldtetõk alkalmazásának hatására, a szerkezet kialakítása (anyaga, mérete, az alkalmazott növényi kultúra stb.) befolyásolja a lefolyási tényezõt és ez által a lefolyást, meg kell azonban állapítani, hogy a tetõ hajlásszöge a lefolyást és annak sebességét egyenes arányban, míg a beszivárgás mennyiségét fordított arányban befolyásolja, a vízgyûjtõ-területi lefolyáshoz hasonlóan. Következtetés: A csapadékvíz-elvezetõ rendszer költségei csökkenthetõk a zöldtetõk alkalmazásával, ezért annak megtakarításai terhére a zöldtetõket érdemes támogatni, mivel a zöldfelületek a globális felmelegedéssel szemben a mikroklímát javítják és így környezet-hatékony megoldásnak tekinthetõk. A zöldtetõkhöz hasonlóan a fedettség csökkenthetõ a burkolt közlekedési felületek áteresztõképességének növelésével, a zöldtetõkhöz hasonló zöld járda- és terelõszigetek alkalmazásával, a közutaktól, a burkolatoktól elválasztott villamosvasúti pályák füvesítésével. Természetesen ezek az intézkedések az üzemeltetés mûszaki létesítményeit és költségeit befolyásolják, melyeket feltétlenül figyelemmel kell kísérni. A mûvelés típusa Extenzív kultúrák Intenzív kultúrák Szerkezeti vastagság cm-ben A vegetáció típusa Átlagos éves visszatartás a teljes csapadékhoz képest Átlagos éves lefolyási tényezõ 2-4 Mocsári varjúháj 0,40 0, Mocsári varjúháj 0,45 0, Lágyszárú mocsári növények és varjúháj Lágyszárú növények, varjúháj és fû Fû, lágyszárú növények Pázsitfû, évelõk, kis fafajták Pázsitfû, évelõk, cserjék > 50 Pázsitfû, évelõk, cserjék, fák 0,50 0,50 0,55 0,45 0,60 0,40 0,60 0,40 0,70 0,30 0,90 0,10 4. táblázat. A zöldtetõk átlagos éves visszatartó képessége és lefolyási tényezõje a szerkezeti vastagság valamint az alkalmazott vegetáció függvényében 3.3. A csapadéklefolyás csúcsainak csökkentése a csapadékvíz-elvezetõ hálózaton alkalmazott tárolással Az idõegység alatt lefolyó tervezési csapadékhozam meghatározása mértékadó túlterhelési és/vagy elöntési gyakoriság elõírása alapján történik, a 2. pontban szereplõ 2. táblázatban foglalt ajánlások, vagy az illetékes önkormányzat elõírásai szerint. A meghatározás kõke-

7 12 HÍRCSATORNA mény gazdasági kérdés. Minél nagyobb biztonságra törekszünk, vagyis minél kisebb elöntési kockázatot vállalunk, annál nagyobb gyakoriságú csapadékra történik a méretezés, aminek következtében a növekvõ csapadékmennyiséget figyelembevevõ, nagyobb keresztmetszeti méretû és természetesen drágább csapadékvíz elvezetõ rendszert kell kiépíteni. És fordítva, minél kisebb biztonsággal és ezzel egyidejûleg minél kisebb költségráfordítással történik a csapadékcsatorna-hálózat kiépítése, annál nagyobb a kockázat, illetve a várhatóan bekövetkezõ kár, amit valószínûleg a kár okozójának meg kell téríteni. Mint ahogy azt a szakirodalom (Öllõs, 2005) megfogalmazza, alapelvként kell elfogadni, hogy a csapadékvizet semmiképpen sem szabad minél gyorsabban levezetni. A levezetendõ csapadék intenzitása a 2. pontban ismertettek szerint függ attól, hogy milyen hosszú ideig esik az esõ. Kis vízgyûjtõ-területeken azzal a csapadék intenzitással számolunk, amelynek idõtartama megegyezik az összegyülekezési idõvel. Az elõzõk alapján tehát igazolva látszik a fenti mondat, hogy a lefolyás biztonságát növelhetjük és az elöntés kockázatát csökkenthetjük azáltal, ha növeljük az összegyülekezési idõt. Ezt a célt szolgálják a hálózati tárolók, amelyekben a levezetendõ csapadékvíz meghatározott ideig tartózkodik, megnövelve ezáltal az összegyülekezési idõt. A mértékadó csapadékintenzitásban bekövetkezõ csökkentésen túlmenõen visszatartó képességük miatt a lehulló csapadékvíz a csapadék idõtartamánál hosszabb idõ alatt folyik le, ezért az idõegységre jutó levezetendõ vízhozam kevesebb lesz, vagyis csökken az elöntési kockázat. A mennyiségi tehermentesítésen túlmenõen, azzal egy idõben az elvezetésre kerülõ csapadékvíz minõségét jellemzõ egyes paraméterek (pl. lebegõanyagok, olajszennyezõk stb.) is javulnak a tárolás mechanikai tisztítóhatása révén, mivel az átfolyó víz sebessége csökken, s elsõsorban ez által is kevesebb szennyezõanyagot képes magával vinni az elfolyásnál. Ezeket a feladatokat a mennyiségi és minõségi tehermentesítést elsõsorban a hálózati tárolók látják el, melyek átfolyásos és túlfolyásos típusúak lehetnek, szemben a torkolati tárolással, melyeknek elsõsorban a mechanikai tisztítási feladatait célszerû említeni, a befogadóban okozott hidrobiológiai stresszt csökkentõ hatásukkal együtt A külvizek távoltartása a települési belterülettõl A vízgyûjtõ-területre hulló csapadék a felszíni lefolyás következtében a domborzati és hidrológiai adottságoktól függõen terhelheti a település vízgyûjtõ területét, attól csak akkor függetleníthetõ, ha mesterségesen körbevesszük a település területét a külterületi lefolyás felõl un. övárok rendszerrel. Ezt indokolhatja az a körülmény, hogy a külterület és belterület értéke és az azokban okozott kár mértéke általában eltér egymástól. Az elõzõk figyelembe vételével az önkormányzatok érdekeltek lehetnek a csatornázás kiépítésében különbséget tenni, a kül- és belterület eltérõ vízelvezetési színvonalának és így kockázatának biztosításával. Nagy jelentõsége van az ilyen megkülönböztetésnek, leválasztásnak, ahogyan azt az utóbbi idõkben jelentkezõ csapadékesemények is bemutatták. Fokozzák a jelentõségét a külterületeken is a megváltozott fedettség következtében lefolyó nagyobb csapadék hozamok. A települési önkormányzat gazdaságosabb vízelvezetõ rendszert alakíthat ki azért is, mivel az övárkok megépítése általában kevésbé igényes szerkezeti megoldással is lehetséges, mint a belterületi vízelvezetõ rendszeré. 4. A CSAPADÉKVÍZ-ELVEZETÉS ÉS A SZENNYVÍZTISZTÍTÁS KAPCSOLATA A csatornázás melynek a csapadékvíz-elvezetés szerves részét képezi és a szennyvíztisztítás kapcsolatát az 5. ábra szemlélteti (Dulovics, 2005 b). 5. ábra. A csatornázás, szennyvíztisztítás ésa befogadó kapcsolata Az ábrából kitûnik, hogy a rendszer három alrendszerbõl áll, mely történelmi fejlõdés következménye. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlõdésének elsõ szakaszában a tizenkilencedik század negyvenes éveit követõen a rendszer nélkülözte a középsõ elemet, a szennyvíztisztítást. Az volt ugyanis az elképzelés, hogy a nagyváros sûrûn beépített központjából összegyûjtött csapadék- és szennyvizet elég bevezetni a város alatt haladó általában bõvizû felszíni vízbe, befogadóba, mely öntisztuló képessége következtében alkalmas fõleg a szerves szennyezõdések lebontására. Ebben az idõszakban kizárólag egyesített csatornahálózatok épültek, hiszen nem létezett kényszer a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztására. Néhány évtized alatt az iparosodás, a lakosság koncentrálódása a városokban és ennek következményeként a városfejlesztés, a civilizáció, változást hozott a szennyvizek mennyiségében és összetételében. A szenny- és csapadékvizet befogadó vízfo-

8 HÍRCSATORNA 13 lyások károsodás nélkül már nem tudták elviselni a bevezetett nagyobb mennyiségû és szennyezõanyag tartalmú szennyvíz hatását. Megindult az útkeresés a szennyvizek káros hatásának csökkentése irányába. Így került sor a szennyvíz mechanikai elõtisztítására és tisztítására, majd késõbb biológiai tisztítására. Az 5. ábrán láthatók az alrendszerek kölcsönhatásai, mint pl. az egyesített rendszerû csatorna és a befogadó kölcsönhatása. A kölcsönhatások: a szennyvíztisztítás, vízfázis befogadó, ill. iszapkezelés, szilárdfázis befogadó között, melyekre a továbbiakban kitérünk A csatornahálózat és a szennyvíztisztítás kölcsönhatása A szennyvíztisztítás beiktatása a rendszerbe azonnal megjelenítette csatornahálózat és a szennyvíztisztítás alrendszereinek kölcsönhatását, mely a csatornahálózatok rendszerének (egyesített, elválasztott stb.) fejlõdésével a 6. ábrán látható kapcsolatokat eredményezte. A elválasztott rendszerû csatornázás esetén a szennyvíztisztító telepre csak a szennyvízcsatorna szállítja az összegyûjtött szennyvizeket. A csapadék csatornából kizárólag a javított rendszerekbõl kerülhetne a csapadékos idõszak elsõ szakaszából származó szenynyezett csapadékvíz a szennyvíztisztító telepre (lásd 6. ábra). Ezzel szemben különösen a hazai gyakorlatban, melynek feltételeit a csapadékvíz-csatorna hálózat, a már említett hazai mûszaki kultúra, és nem utolsó sorban a gazdasági lehetõségek hiánya azt eredményezik, hogy a szennyvízcsatornákban és így a szennyvíztisztító telepeken is jelentõs idegenvíz hozzáfolyás jelentkezik. Ez a körülmény nagy csapadékok esetén a szennyvíztisztító telep technológiájának ellehetetlenülését okozhatja. Erre mutatunk be példát (Pecher, 1998) nyomán, a 7. ábrán ahol látható a csapadék lefolyási- és a szennyvíztisztító mûre érkezõ vízhozam görbe. 6. ábra. A szennyvíztisztító telep és a befogadó csatornázási rendszertõl függõ terhelései A címben szereplõ kölcsönhatás (kapcsolat) esetében meg kell különböztetni a csatornahálózat szerepét, melyet annak rendszere fejezi ki. Más mennyiségi és minõségi terhelés jelentkezik az egyesített, és más az elválasztott csatornázás hálózatai esetében. Az egyesített rendszerû csatornázásból eltérõ terhelés éri a szennyvíztisztító telepet a száraz, és a csapadékos idõszakban, a csapadékjellemzõktõl és a tehermentesítés mértékétõl függõen. A terhelést kiváltó tényezõk alapján megkülönböztetünk hozamra vonatkoztatott: hidraulikai terhelést, szennyezõanyagra vonatkoztatott: szerves anyag-, lebegõanyag-, nitrogén-, foszfor-, és egyébterhelést. 7. ábra. Nagy csapadék okozta hozzáfolyási görbe az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornából a szennyvíztisztító telepre Világos, hogy az elválasztott rendszerû szennyvízcsatornából a tisztítómûre érkezõ hozam egyértelmûen függ a csapadék intenzitásától. Látható az is, hogy a csapadék eseményre vonatkozó lefolyási csúcs a szárazidei szennyvízhozam kb. 40-szeresének felel meg, amit egyetlen tisztító berendezés sem tud elviselni A terhelések meghatározása A terhelések meghatározásának legegyszerûbb módja azok méréssel történõ megállapítása, mely azonban csak üzemelõ csatornahálózat, ill. meglévõ szennyvíztisztító telep esetében lehetséges. Kisebb település meglévõ csatorna hálózatánál a terhelés méréssel történõ meghatározása annak költségessége miatt nem jöhet számításba. Marad tehát a terhelések meghatározása számítással. Új szennyvíztisztító telep létesítésekor az egyesített csatornahálózat esetében a hidraulikai terhelés meghatározására mértékadó az elvezetésre kerülõ, meghatározott gyakoriságú csapadékvíz- és figyelembe veendõ

9 14 HÍRCSATORNA szennyvízhozam összege. Tekintettel arra, hogy a csapadékvíz hozam a szárazidei szennyvíz hozamának többszöröse (akár százszorosa) is lehet, ennek megállapítása a csatornahálózat hidrológiai hidraulikai méretezésének feladata. A szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését korábban a szárazidei szennyvíz két- háromszorosára korlátozták. Az MSZ EN 752 szabvány szerint a záporkiömlõkön az 5-8 hígítású keverékvíz vezethetõ ki közvetlenül a befogadóba. Ezért a két- háromszoros hígítást meghaladó terhelést, (csapadék szennyvíz keverékét) a tehermentesítõ mûtárgy közbeiktatásával napjainkban már egyre több helyen elõtisztítás után vezetik a befogadóba. Elválasztott rendszerû csatornázás szennyvízelvezetõ hálózata esetén a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését a csatornahálózatra csatlakozott lakosok vízfogyasztásának, ill. szennyvízkibocsátásának fajlagos értékei szabják meg, amelyhez hozzá kell adni az elõzõk alapján az idegenvizeket is. Külföldi szakirodalmi közlések (ATV, 1994) %-os idegenvíz figyelembevételét javasolják. Hasonló csapadék befolyásoltságról számol be (Gilián, 2000) a Velencei Tavi Regionális Szennyvízelvezetõ- Tisztító Rendszerben tapasztaltak alapján. Szennyezõanyag terhelésként mint már említettük megkülönböztetjük a szerves anyag- a lebegõanyag-, a nitrogén-, és a foszforterhelést. A szárazidei szennyvíz okozta terhelés számítással történõ meghatározásakor, kiindulási alapadatként, az Európában általánosan alkalmazott fajlagos szennyvízés szennyezõanyag-produkció adatait használjuk fel. Ezek értékeit az 5. táblázat tartalmazza. Paraméter Dimenzió Fajlagos érték Fajlagos szennyvízhozam q l/fõ.d 200 * Kémiai oxigénigény KOI Biokémiai oxigénigény BOI 5 60 Lebegõanyag LA g/fõ.d 70 Összes nitrogén ön 12 Összes foszfor öp 2 ** Megjegyzés: ** a hazai értékek l/fõ.d értékek között szórnak, ** a hazai értékek a mósópor használattól függõen 2 5 g/fõ.d közöttiek. 5. táblázat. Szennyvíz- és szennyezõanyag-produkció fajlagos értékei 120 lunk kisebbek a fajlagos értékek. Teszik ezt a pályázatban való kedvezõbb helyezés elérése érdekében. A közelmúltban diplomaterv keretében végzett ilyen irányú vizsgálatok (Vastag, 2005) inkább a nagyobb fajlagos értékekre engednek következtetni, ami a tervezõt óvatosságra inti. A másutt bevált alapadatok módosítására csak megalapozott vizsgálatok eredményeinek birtokában szabad vállalkozni. Az idegenvizek hatására a szárazidei szennyezõanyag terhelésen túl jelentkezik, a csapadék minõség módosító hatása mellett, a lebontást befolyásoló hõmérséklet csökkenése is. A csapadékok esetében a véletlenszerû elõfordulás és a városi vízgyûjtõn, valamint a csatornahálózatban lerakódott szennyezõanyagok széles skálája következtében a csapadékvíz szennyezettsége tág határok között változik, és nagymértékben függ a helyi körülményektõl. A 6. táblázatban (UNESCO, 1987) néhány szenynyezõanyag koncentrációjának értékeit mutatjuk be, melyeket iparilag fejlett, európai és észak-amerikai országokban mértek. A bemutatott eredmények, melyek széles határok között mozognak, általában várhatók a városi lefolyásban, és így egyesített rendszer tehermentesítésekor a befogadóban, ill. a szennyvíztisztító telepen is. Az elválasztott rendszerû csapadék csatornák a szennyezõdéseket tisztítás hiányában közvetlenül a befogadóba szállítják, mint ahogyan azt a 6. ábra is szemlélteti. Hazai szakmai körökben gyakran kétségbe vonják az 5. táblázatban feltüntetett fajlagos szennyezõanyag-produkció értékeit, fõleg kisebb településeken, arra hivatkozva, hogy a hazai életstílus, étkezési szokások, életszínvonal, stb. jelentõsen eltérnek a külföldiektõl ná- Területhasználat Vízminõségi jellemzõk egyesített csatorna BOI (23 114) KOI ( ) Ülepedõ szilárd Összes lebegõanyag 0,1 656 ( ) ( ) Lakóterület Kereskedelmi övezet Ipari övezet csapadék csatorna (8 55) (28 213) 0, (50 435) ( egyesített csatorna csapadék csatorna szennyezõanyag mg/l (46 95) ( ) (90 391) 0,5 173 (17 38) (46 170) 0,1 440 (76 160) (56 275) egyesített csatorna (86 153) ( ) 6. táblázat. Elválasztott rendszerû csapadék- és egyesített csatornákban kialakuló szennyezõanyag koncentrációk csapadék csatorna 0,5 88 (9 28) 0,7 605 (86 343) 0, ( ) ( ) Az idegenvizek terhelése okozta hatások a szennyvíztisztító telepen A szennyvíztisztító berendezésekben az idegenvíz minden mûtárgyat érint, mint pl. az átemelõk, a rácsok, a homokfogók, elõülepítõ medencék, a biológiai tisztító mûtárgyak, utóülepítõ medencék. A szennyvízhozam idegenvíz okozta növekedése következtében ezen berendezések teljesítõ képessége többnyire erõsen csökken, mivel a tisztító berendezések hatásfoka mind a hid-

10 HÍRCSATORNA 15 raulikai terhelés növekedésétõl, mind pedig a szennyezõanyag koncentráció csökkenésétõl, és a csapadék okozta többlet szennyezõanyag befolyásától függ. Ez utóbbival kapcsolatban megemlíthetõ, hogy nõ a lebegõanyag mennyisége, ami a homokfogók és elõülepítõk mûködésére gyakorolhat kedvezõtlen hatást. A nagy idegenvíz mennyiség által nõ a tisztított szennyvízhozam, ezáltal nagyobb mennyiségû szennyvizet kell tisztítani, így a szennyvíz átemelésére és levegõztetésére felhasznált energia költségek is nõnek. Az idegenvizek lökésszerû befolyása a kimosódás következtében csökkenti az iszapkoncentrációt, ami a recirkuláció növelését és költségeinek emelkedését okozza. Ezért feltétlenül törekedni kell az idegenvizek mennyiségének csökkentésére A szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatása Az elõzõ pontban leírtak, tekintettel a szennyvíztisztító telep és a befogadó kölcsönhatására befolyásolják az elfolyó szennyvíz mennyiségét és minõségét, a befogadó terhelésében többletet jelentenek. A kölcsönhatás részletes leírását a korábbi szakirodalmi közlés (Dulovics, 2005 b) tartalmazza, így arra itt nem térünk ki Az iszapkezelés kölcsönhatásai A csatornázás szennyvíztisztító telep befogadó rendszer megemlített kapcsolatain túl szólni kell még a szennyvíztisztítás és az iszapkezelés majd az iszapkezelés és iszapelhelyezés közötti kölcsönhatásokról. A szennyvíztisztítás és az iszapkezelés kapcsolatát a kölcsönös egymásra hatás jellemzi. A szennyvíz idegen elsõsorban csapadék vizekkel történõ terhelése következtében a hígfázis tisztításán túl, az iszapkezelés és elhelyezés során is megjelenik a lebegõanyag, a közútról lemosott nehézfémek, olajok, stb. hatásában, mely szélsõ esetben a mezõgazdasági elhelyezés lehetõségét kizárhatja. 5. A TERÜLET- ÉS CSAPADÉKGAZDÁLKO- DÁS ÖSSZHANGJÁNAK BIZTOSÍTÁSÁT CÉLZÓ JAVASLATOK A települési vízgazdálkodás a vízgyûjtõ gazdálkodás egyik fontos eleme, összetevõje, alapvetõen befolyásolja a vízgyûjtõ-terület állapotát. A jövõbeli vízgyûjtõ gazdálkodási terveknek és intézkedési programoknak az EU Víz Keretirányelvének megfelelõen behatóan kell majd foglalkozniuk a városiasodással összefüggõ negatív hatások kompenzálásával (Gayer, 2005 c) is. Komoly összegeket lehetne megtakarítani, ha a vízgyûjtõ gazdálkodási tervezést össze lehetne hangolni a települési belterületi vízrendezési programmal, hiszen mindkettõ határideje További költségcsökkentést eredményezhetnek a idegenvíz mérséklésének érdekében hozott intézkedések Az idegenvíz csökkentésének lehetõségei Az említett költségmérséklési és vízminõség-védelmi okokból szükséges az idegenvíz lehetõ legnagyobb mértékû csökkentése. Erre számos lehetõség létezik, mint például: a szennyvízvezetékek, szennyvízcsatornák és aknák tömítetlenségeinek kiküszöbölése, a telkek drén rendszereinek lekapcsolása a köz-, illetve becsatlakozó csatornákról, épületek és utcai víznyelõk szennyvízcsatornákra való illegális bekötéseinek megszüntetésére, az elválasztott rendszer csapadékvíz-csatornájából a szennyvízcsatornába vezetõ túlfolyók lezárása, patakok, árkok és források leválasztása a csatornahálózatról. A felsorolt lehetõségek elsõ hallásra elfogadhatónak tûnnek, megvalósításuk azonban a gyakorlatban nagy nehézségekkel és költségráfordítással jár. A jövõbeni megfelelõ stratégia kialakításához alapvetõ, hogy a szennyvízelvezetés kiépítésével párhuzamosan épüljön ki a csapadékvíz elvezetõ rendszer is. Szükséges az idegenvíz teljes körû megfigyelése, kezdve a szennyvíztisztító telepen a hozammérések regisztrálásával és kiértékelésével, csapadékmérõ állomások telepítésével és a csapadék észlelésével. Folytatva a csatornahálózatra történt szabálytalan bekötések (függõeresz-csatornák, drének stb.) feltárásával, a csatornahálózat vízzáróságának vizsgálatával, az illegális aknafedlap nyitás megelõzésével, felszíni vízelvezetõ árkokban és vízfolyásokban elhelyezett csatornák áthelyezésével és a lakosság szabatos csatorna használatát biztosító felvilágosításával A települési önkormányzatok feladatai A települési önkormányzatoknak feladata, hogy a csapadékvíz-elvezetés biztonságosan megoldott legyen. Ezzel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az elõzõkben leírtak teljesítésén túlmenõen, lecsökkentsék az idegenvizek okozta kedvezõtlen hatásokat is. Az önkormányzati feladat megvalósításához az alább összefoglaltak szerint célszerû eljárni (Dulovicsné, 2005): A településrendezési tervekben a vízgazdálkodási szakvéleményben foglaltakat figyelembe kell venni, mivel ezáltal elkerülhetõ olyan területek igénybevétele, melyeket a víz valamilyen kártétele várhatóan veszélyeztet. Az építési engedélyek kiadása során figyelemmel kell kísérni mind a telek igénybevételéhez, mind az építési

11 16 HÍRCSATORNA anyagok alkalmazásához a vízgazdálkodási szakvéleményben javasoltakat, hogy ár- és belvíz veszélyes területen megfelelõ alapozás, építési anyag megválasztás és a mértékadó árvízszint feletti épület kerüljön kialakításra, vagy ne engedélyezzenek ilyen területre épület elhelyezést. Az új beépítések esetén törekedjenek a lefolyás szempontjából az eredetivel azonos viszonyokat teremteni, olyan megoldásokkal, melyek az adott terület hidrológiai adottságainak a legjobban megfelelnek. Pl. nem engedélyezik a zárt burkolattal való telek lefedést, magas talajvízállás esetén támogatják a zöld tetõk és falak kialakítását, alacsony talajvízszint esetén elõtérbe helyezik a tetõvizek növényzet öntözése céljából történõ hasznosítását, javasolják a csapadék in situ tárolását és egyéb célból (pl. WC. öblítés) való használatát, stb. A település részére a vízgyûjtõ-fejlesztési tervvel összhangban elkészíttetik a település területét lefedõ csapadékvíz elvezetési-elhelyezési tervet és megvalósítják azt. A tervnek megfelelõ állapot fenntartása érdekében idõszakonként ellenõrzik a vízelvezetõ rendszert és rendszeres tervszerû megelõzõ karbantartással biztosítják annak megfelelõ vízelvezetõ képességét. A település közterületein megvizsgálják a lefolyási viszonyok javítását szolgáló lehetõségeket, pl. zöld parkolók, áteresztõ burkolatok, zöld járda- és terelõszigetek, füvesített villamosvasúti pályák alkalmazási lehetõségeit és a kül- belterületen lefolyó csapadék levezetésének, elhelyezésének esetleges szétválasztását. A csatornadíj EU-konform megállapításával megteremtik a csapadékvíz gazdálkodás ösztönzését és annak anyagi forrásait. Felvilágosító munkával tájékoztatják a lakosságot a csatornák rendszertõl függõ helyes használatáról, ezzel megelõzhetõ az idegenvizeknek szennyvízcsatorna hálózatba kerülése, a szennyvíznek a csatornából való kiömlése, és az idegenvíz okozta szennyvíztisztítási többletköltség. A lakosság megértését meg kell nyerni ahhoz, hogy az elöntések megelõzésében együttmûködjön. Nem lehet a vízelvezetõ nyílt, felszíni árokhálózatot betömni és szép virágos kertet létesíteni a helyén. A gépkocsi behajtókat megfelelõ vízlevezetõ képességû átereszekkel kell megépíteni. A csapadékvíz-elvezetés egységes rendszerét fenntartva, az árkokat karban kell tartani. A település adottságaitól függõen számtalan más feladat is adódhat, melyek megoldása érdekében kreatív szemléletû vízgazdálkodási szakértõk munkájának igénybevétele elengedhetetlenül szükséges. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM: Nováky, B. (2005): Vízkárok és az éghajlatváltozás, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, Dné (2005): A települések csapadékvíz elvezetésének hazai gyakorlata és problémái, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, D. (2005 a): A településeken keletkezõ szennyvizek tisztítása és a belterületi vízrendezés kapcsolata, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadó ülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Gayer, J. (2005 a.): A települési vízgazdálkodás néhány idõszerû kérdése, Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Varga, Gy. (2005): Hegy- és dombvidéki településeket érõ katasztrofális vízkár megelõzésének komplex módszere, VÍZ-SZK Mérnökszakértõi Kft., Budapest, Kézirat Dulovics, Dné (2004 a): Az MSZ EN 752, A települések vízelvezetõ rendszerei címû európai szabványsorozat és a jövõben várható továbbfejlesztése, MaSzeSz HÍRCSATORNA, szeptember-október, pp MSZ EN 752 Települések vízelvezetõ rendszerei szabványsorozat 1-7 füzetei Öllõs, G. (1990): Csatornázás Szennyvíztisztítás I. Csatornázás K+F eredmények, Budapest. Gayer, J. (2004): Települési csapadékvíz elhelyezés az integrált vízgazdálkodás tükrében, PhD. értekezés, Corvinus Egyetem, Budapest. Wisnovszky, I. (1978): Results od Investigation for Urban Hydrology in Hungary. Urban Storm Drainage, Pentech Press London, Plymouth Urcikan, P., Horvath, J. (1984) Synthetic design storm and relation to intensity-duration-frequency curves. Rainfall as the basis for urban run-off design and analysis. Pergamon Press. Váradi, F., Nemes, Cs. (1992): Rövid idõtartamú csapadékmaximumok gyakorisága Magyarországon, Légkör 3.sz. pp Markó I. szerkesztésében (1989): Települések csatornázási és vízrendezési zsebkönyve, Mûszaki Könyvkiadó, Budapest Buzás, K. (2001): Csatornamû rendszerek- csatornázás, 4. Csatornarendszerek tervezése, VCsOSzSz, Budapest, pp , Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Chocat, B., Ashley, R., Marsalek, J., Matos, M. R., Rauch, W., Schilling, W., Urbonas, B. (2004): Urban Drainage out of sightout of mind? IWA/IARH Joint Committee on Urban Drainage. NOVATECH Konferencia kiadványa, Lyon. Gayer, J. (2005 b): A propos tetõvizek MaSzeSz HÍRCSATORNA, március-április, pp Vaes, G., Berlamont, J. (2004): New Flemish Design Guidelines for Source Control. IWA/IARH Joint Committee on Urban Drainage. NOVATECH Konferencia kiadványa, Lyon Dima, A., Jordán, P. (1997): Budapest, IV.ker. Nagyváradi úti lakópark csapadékvíz elhelyezése. Kiviteli terv, Dima Mérnöki Iroda, Budapest Dima, A., Jordán, P.(2003): CBA Logisztikai Központ Alsónémedi, Csapadékvíz elhelyezése, záportároló kiviteli terve. Dima Mérnöki iroda, Budapest. Germ, A. (2004): Gondolatok- Dulovics Dné Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze címû, a HÍRCSATORNA november-december pp számában megjelent cikkéhez. MaSzeSz HÍRCSATOR- NA, november-december pp Horváth, Lné, Wisnovszky I. (2003): A háztetõre hulló csapadékvíz hasznosítása településeken, Vízügyi Közlemények, 1. sz. pp

12 HÍRCSATORNA 17 Dulovics, Dné (2003): Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze, MaSzeSz HÍRCSATORNA, november-december pp Dulovics, Dné (2004 b): Sürgetõ szükségszerûség-e a csapadékvíz gazdálkodás? VÍZMÛPANORÁMA 4.sz. pp.26-33) Sali, E.(2005): Levél Germ András Gondolatok Dulovics Dné Csapadékvíz gazdálkodás a környezetterhelés csökkentésének egyik eszköze címû cikkéhez, MaSzeSz HÍRCSATOR- NA január-február pp Roth-Kleyer (2005): Water Balance and Runoff Performance of Green Roofs, COST 15 kutatási program, Workshop, SzIE YMMFK, június Budapest Öllõs, G.(2005): Települési vízrendezés (csatornázás), Aktuális kérdések a belterületi vízrendezés területérõl, különös tekintettel a csapadékvíz elvezetésének problémájára, MaVíz elõadóülése, Szerkesztette: Dávidné, Deli M. Dulovics, D. (2005 b): Csatornázás-szennyvíztisztítás és a befogadó kapcsolata MaSzeSz HÍRCSATORNA március-április pp. : 3-7. Pecher, R. (1998): Idegen vizek a csatornahálózatban vízgazdálkodási probléma? MaSzeSz HÍRCSATORNA november-december, pp.: Gilián, Z. (2000): A Velencei-tavi Regionális Szennyvízelvezetõ- Tisztító Rendszer csapadék befolyásoltsága, MaSzeSz HÍR- CSATORNA május-június pp.: Vastag, A. (2005): Gyõr-Sopron-Moson Megye kijelölt agglomerációinak vizsgálata az EU által elõírt fajlagos szennyezettségek tükrében, Szakdolgozat SzIE YMMFK Kézirat, Budapest UNESCO (1987): Manual on drainage in urbanized areas, UNESCO Press (studies and reports in hydrology No.43) Paris Gayer, J. szerkesztésében (2005 c): Európai összefogás a vizek jó állapotáért, a Víz Keretirányelv végrehajtásának helyzete Magyarországon és a Duna-vízgyûjtõkerületben, KvVM-VITU- KI Kht, Budapest MaSzeSz az Interneten Elkészült a Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség weblapja ( Mostantól a cím alatt friss információkhoz juthatnak kedves tagjaink. Reméljük, hogy elnyeri tetszésüket internetes megjelenésünk. Kérjük, hogy amennyiben rendelkezik internetes kapcsolattal, jelezze azt a címen. Szeretnénk tagjaink között az információ-áramlást még naprakészebbé tenni, s ehhez nagyon jó eszköznek látszik az internet. A weblapot a Macrosolid Internet Consulting segítségével készítettük el, mely cég a MaSzeSz tagoknak, szolgáltatásai listás árából, kedvezményt nyújt. MacroSolid Internet Consulting 1024 Budapest, Kisrókus u. 3. III. 1. Hotline: T/F: T: info@macrosolid.com