A KERESZTÉNYDEMOKRATA PÁRT TÖRTÉNETÉNEK

Átírás

1 A KERESZTÉNYDEMOKRATA PÁRT TÖRTÉNETÉNEK FEJEZETEI BARANKOVICS ISTVÁN ÉS VARGA LÁSZLÓ MUNKÁSSÁGÁNAK JELENTİSÉGE írta: Németh Attila Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Politológia II. évfolyam Magyar politikai gondolkodás története III., Szabó Péter december 1

2 Bevezetı A közel hatvanéves magyar kereszténydemokrácia kezdetei a két világháború közötti idıszakra nyúlnak vissza. Ekkor kezdtek ugyanis virágozni azok a keresztényszociális reformmozgalmak, melyek különbözı társadalmi szervezetek, egyházak támogatásával bontakoztak ki. A folyamatban jelentıs szerepe volt Barankovics Istvánnak, az elsı magyar kereszténydemokrata párt fıtitkárának. Barankovics újságíró, közíró, politikai gondolkodó volt, aki az általa szerkesztett újságok hasábjain kívül országgyőlési beszédeiben fejtette ki nézeteit a keresztény és a demokratikus elvek védelmében, küzdött az egyházak szabadságáért, intézményeik megmentéséért, valamint az egyházi iskolák államosítása ellen. Barankovics szinte az egyetlen ma is létezı történelmi párt élén való egykori politikai szerepvállalásával hosszú idıre lefektette a kereszténydemokrata politika alapjait, munkát adva a csekély társadalmi támogatottsággal bíró utódpártnak. Varga László, Barankovics valamikori képviselıtársa, a KDNP alapítója, majd a jogutód párt újjászervezıje a rendszerváltozást követıen is kitartott a régi elvek mellett, 2003-ban bekövetkezett halála óta azonban új lehetıségek nyíltak a mély történelmi gyökerekkel rendelkezı magyar kereszténydemokrácia háború utáni történetében. A KDNP létrejötte - a DNP gyızelme, feloszlatása 1943 augusztusában Apor Vilmos püspök összehívta a szociális reformmozgalmak (KALOT, EMSZO, Hivatásszervezet) vezetıit, hogy a két háború közötti reformkorszakban kitermelt intézményeket és értékeket a háború utáni idıkre átmentsék. A párt 1944 ıszén titokban alakult meg Kereszténydemokrata Néppárt néven az egyik vezetı, Varga László budapesti lakásán. Vezetıi illegalitásban tevékenykedtek ben Barankovics Istvánt választották a párt fıtitkárává. Egy a párton belüli szakadás következtében 1945 májusától az addigi konzervatív-legitimista irányvonal helyett a republikánus-keresztényszocialista vonal vette át a vezetı szerepet. Pálffy Józsefet Barankovics István váltotta a pártelnöki székben, aki augusztus 10-én Gyır fıterén többezres tömeg elıtt meghirdette a DNP (idıközben a keresztény jelzıt 2

3 elhagyták a szervezet nevébıl) ellenzéki programját, melyben radikális, az állam felépítését alapjaiban érintı változtatásokat sürgetett. A programbeszéd tisztázta, hogy a DNP nem egyházi párt, céljának érzi viszont az egyházak jogainak védelmét. Kifejtette, hogy a kereszténység nem csak vallási hitrendszer, hanem társadalmi, világnézeti következményei is vannak, mint a keresztény erkölcsre alapozott állameszme, melyet követendınek tart. Leszögezte, hogy a demokrácia a szabadság és egyenlıség elveinek összeegyeztetésére épül, és a nép valódi hatalmát jelenti. Elmondta, hogy a DNP ellenzékét képezi az ezt megkerülı, totalitárius törekvéseket mutató, a parlament törvényeit felrúgó, rendeleti úton kormányzó jelenlegi hatalomnak. A külpolitikában reális intézkedéseket, függetlenséget követelt. Hangsúlyozta az erkölcsi elvekre építés fontosságát a gazdaságpolitikában, a társadalmi tulajdonok szocializálását csak a nagyüzemekre tartotta megengedhetınek. Szót emelt a kisvállalkozások, a kisbirtokok és a valóban önkéntes szövetkezetek szükségessége mellett. Kifejtette, hogy az evangéliumi elvek alapján álló szocializmus nem abban áll, hogy senkinek ne lehessen magántulajdona, hanem abban, hogy mindenkinek legyen annyi, amennyi nem csak megélhetéséhez, de gazdasági-személyi függetlenségének megteremtéséhez szükséges. A beszéd hangsúlyozta az erıs önkormányzatok és a színvonalteremtı kultúrpolitika szükségességét. A Varga László közbenjárásának köszönhetıen idıközben (1945) bejegyzett Demokrata Néppárt (DNP) az novemberi nemzetgyőlési választásokon az FKGP listáján két mandátumot szerzett. A két évvel késıbbi, a háború utáni elsı szabad választásokon a Kisgazdapárt szétesésének is köszönhetıen a DNP a legerısebb ellenzéki pártként jutott az országgyőlésbe, a közismert kékcédulás csalások választási eredményekre gyakorolt hatása miatt azonban kijelenthetı, hogy ekkor már a legnagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkezett. A választásokat követıen a kommunista államgépezet a kereszténydemokraták erkölcsi tönkretételéhez kezdett. Megindult a párt ún. szétszalámizása, egyes képviselıinek zaklatása, mandátumuktól való megfosztása. A Mindszenty-Barankovics konfliktust az MDP vezetıi igyekeztek kihasználni, rábírva Barankovicsot, hogy pártja nevében erkölcsileg ítélje el korábbi társát, a Rákosiék által perbe fogott esztergomi 3

4 hercegprímást. Mivel a kereszténydemokraták vezetıje erre nem volt hajlandó, ugyanakkor féltette magát és párttársait a megtorlástól, feloszlatta a Demokrata Néppártot, majd Bécsbe menekült. Ezzel a párt, s gyakorlatilag az ellenzék megszőnt. Barankovics István az emigrációban A jobbközép pártok üldözése, vezetıik emigrálása nem volt magyar sajátosság az 1940-es évek végén. A magyar politikusok mellett cseh, lengyel és balti kereszténydemokrata államférfiak is az önkéntes számőzetést választották. Barankovics István 1949 februárjában hagyta el az országot. Elıször Salzburgba, majd az Egyesült Államokba vándorolt, ahol New Yorkban telepedett le. Társaival tudatosan vállalta emigrációs hivatását. Nem tartozott az agitáló, sokat utazó, lobbyzó emigráns kategóriájába, társaival mégis részt vett a Közép-Európai Kereszténydemokrata Unió megalapításában, melynek 1958-tól elnöke volt. Az 1956-os forradalom idején Magyarországon több csoport is kísérletet tett a KDNP, valamint a DNP újjáélesztésére. November 1-jén Farkas Dénes, a Demokrata Néppárt korelnöke a Kossuth Rádióban felhívást tett közé a párt újjászervezésére, melyre a kommunista diktatúra feléledése után már nem kerülhetett sor. Az Amerikában letelepedett kereszténydemokraták közben emigráns kormányt alapítottak Magyar Nemzeti Bizottmány néven, melynek Vallási és Közoktatásügyi Bizottságának elnökévé Barankovics Istvánt választották. Barankovics eztán kiadványsorozatot szerkesztett, publikációiban a hazai kormányzati intézkedésekre reagált. Értekezett a magyar kormány mővelıdés- és oktatáspolitikai reformjáról, a hazai gazdasági és mőszaki fejlıdés korlátairól, figyelemmel kísérte a magyarországi és az egyetemes egyházpolitikai eseményeket. Sürgette a magyar közélet szereplıinek szakmai kimővelését, valamint üdvözölte az 1962-es Vatikáni Zsinat meghirdetését. Írásaiban szólt az antiszemitizmus vélt vagy valós okairól, a hidegháború idején pedig Moszkva politikájának csapdáit próbálta leleplezni, ráirányítva a nyugati világ figyelmét a szovjetek erıszakos európai elırenyomulására. A Közép-Európai Kereszténydemokrata Unió elnökeként járt Brazíliában, Kanadában, és több ízben Európában is megfordult. Az évek során szerzett 4

5 tapasztalatait, gondolatait elıadásokon osztotta meg közönségével. Eközben az Európában letelepedett emigránsok a Nemzetközi Kereszténydemokrata Unió kongresszusain vettek részt, hogy tájékoztassák a nyugati világot a szovjet elnyomás alatt élı országok, társadalmak valós helyzetérıl. Barankovics István 1965-ben kórházba került, ezt követıen még kilenc évig küszködött betegségével ben érte a halál, egy New York-széli temetıben temették el, szinte jelöletlen sírban. Varga László emigrációs tevékenysége és hazatérése A Demokrata Néppárt 1947-es választási szereplését követıen Varga László képviselıi megnyilvánulásai, sikeresnek mondható védıügyvédi mőködése hamar magára vonta az államvédelmi hatóság (ÁVH) figyelmét. Elıkészített letartóztatása elıl azonban ı is menekülésre kényszerült, Svájcba szökött, ahol körlevelekben tartotta a kapcsolatot korábbi képviselıtársaival. Emigrációjának nagy részét azonban Amerikában töltötte, ahova 1950-ben érkezett. Kezdetben politikai elemzıként, tudósítóként dolgozott többedmagával a Szabad Európa Rádió sajtóosztályán, majd részt vett a Barankovics nevével is fémjelzett emigrációs kormány, a Magyar Nemzeti Bizottmány felállításában. Ügyvédként aktívan tartotta a kapcsolatot az emigráció vezetı személyiségeivel, valamint az USA és az ENSZ kelet-közép-európai ügyekkel foglalkozó hivatalaival is. Alapítója volt a Közép- Európai Kereszténydemokrata Uniónak, melyet Barankovics 1958-as elnökletét megelızıen nyolc éven át irányított. A Szabad Európa Bizottság támogatásával közremőködött a dél-amerikai kereszténydemokrata pártok újjáélesztésében, ugyanakkor az itthoni szociáldemokaták hiteles személyiségeivel (Gábor Róbert, Kéthly Anna) is tartotta a kapcsolatot. Közösségi emberként több klub is tagjává fogadta, New Yorkban színházat alapított. Szerepe volt a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének megalapításában, melyet 1956 után 34 évig vezetett. Bármely pontján járt a világnak mindenütt a szovjet diktatúra embertelenségét hangsúlyozta ban követelte, hogy az Egyesült Államok hivatalos nyilatkozatban 5

6 ismerje el Magyarország idegen megszállását. Küzdött a Nagy Imre-kormány külföldi elismertetéséért, valamint a kudarcokat követıen a magyar-ügy napirenden tartásáért. A rendszerváltozás apropóján újjászervezett KDNP Bár a Kádár-rendszer new-yorki nagykövete többször tudomására adta Varga Lászlónak, hogy szívesen vennék hazalátogatását, ı ettıl elzárkózott, mondván, amíg idegen csapatok állomásoznak Magyarországon, nem lép hazai földre. Barankovics István 1974-es halálával azonban rá hárult a feladat, hogy a rendszerváltás apropóján - mint a történelmi kereszténydemokrata párt egyik alapítója - részt vegyen a DNP jogutódjának, a Kereszténydemokrata Néppártnak az újjászervezésében ben már az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon vehetett részt a szervezet, az évi tavaszi választásokon pedig 6,46%-os eredményével tagja lett az MDF- FKGP koalíciós kormányzatnak is. A párt elnöke az Antall-kormány népjóléti minisztere, Surján László lett, 1991-ben alelnökévé Varga Lászlót választották. Utóbbi egyébként rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri kinevezéssel is büszkélkedhetett a kormányban. Az 1990 nyarán két nemzetközi kereszténydemokrata szevezethez (Európai Kereszténydemokrata Unió [EUCD], Európai Demokrata Szövetség [EDU]) is csatlakozó KDNP az 1994-es választásokon korábbi eredményénél jobban szerepelt, tisztújítása során a késıbbi Fidesz-kormány egészségügyi miniszterét, Mikola Istvánt választotta alelnökévé. A KDNP történetében egyszer már megtörtént szakadás 1996-ban megismétlıdött, majd hosszú pereskedés, és az Európai Kereszténydemokrata Unióból való kizárása után a párt frakciója július 25-én megszőnt, 11 képviselıje a Fideszhez, 11 a függetlenekhez csatlakozott a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) késıbbi megalakulásáig. 6

7 A KDNP harmadik reneszánsza Az 1998-as és 2002-es választásokon sem a KDNP, sem az MKDSZ nem lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os választási küszöböt novemberében azonban a KDNP mőködése helyreállt, miután a Legfelsıbb Bíróság határozatban kötelezte a párt választmányának összehívását. A győlésen a Fidesz április 13-i Kossuth téri választási nagygyőlésén is beszédet mondó Varga Lászlót választották a kereszténydemokrata párt elnökévé, elnökhelyettes lett Mikola István, Semjén Zsolt, valamint az MKDSZ társelnöke, Harrach Péter; alelnökök Básthy Tamás, valamint az akkor már az MKDSZ-ben politizáló Nógrádi László, Latorcai János, valamint Surján László, akik szinte kivétel nélkül a Fidesz parlamenti frakciójában kaptak helyet. Varga László a KDNP megválasztott elnökeként legfontosabb feladatának tekintette, hogy elımozdítsa pártja és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség integrációját. Ennek érdekében közös nyilatkozatot adott ki 1 az MKDSZ társelnökével, Harrach Péterrel szeptember 22-én, melyben leszögezték, hogy közös fellépéssel a magyar kereszténydemokrácia egységének helyreállításában érdekeltek, egy olyan egységes és hatékony szervezet létrehozását tőzik ki célul, melyben minden magyar kereszténydemokrata megtalálja a helyét. Varga László 2003-ban bekövetkezett halálát követıen Semjén Zsolt lett a KDNP elnöke, aki a 2006-os választásokat megelızıen közös lista állításáról választási megállapodást írt alá a Fidesszel. A legnagyobb ellenzéki párttal kötött választási szövetség eredményeképpen a parlamentbe jutott a párt 21 képviselıjelöltje, majd májusban 23 fıs frakciót alapítottak, mely része az Orbán Viktor Fidesz-elnök által összefogott frakciószövetségnek. Még ebben a hónapban sor került a KDNP és az MKDSZ egyesülésére. Az MKDSZ azonban azóta is folytatja a KDNP keretein belüli önálló tevékenységét

8 Felhasznált irodalom: - Barankovics István öröksége: A modern magyar kereszténydemokácia atyja (szerk.: Kovács K. Zoltán, Rosdy Pál), Barankovics Alapítvány, Budapest, Barankovics István: Demokrácia, egyház, szabadság (szerk.: Kovács K. Zoltán, Gyorgyevics Miklós), Szent István Társulat, Budapest, Kuglics Gábor: A politikai katolicizmus története Magyarországon; Kereszténydemokrácia, III. évfolyam 3. szám, Író Gergely Alapítvány