Összefoglaló adatok a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) és a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) magyarországi elterjedéséről

Átírás

1 Összefoglaló adatok a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) és a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) magyarországi elterjedéséről Kézirat lezárva: május 13-án Összeállította: Gera Pál sk. gerapal@t-online.hu Postacím: Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: Honlap: www. otter.econservation.eu TARTALOMJEGYZÉK Felvezető gondolatok Köszönetnyilvánítás Rövid tájékoztató a tanulmány összeállításáról Hermelin-adatok Rövid összegzés Közönséges vidra-adatok Rövid összegzés Bővebb összegzés az elmúlt évek állomány-felméréseinek a tükrében. I. Melléklet: Hermelin- és vidra felmérőívek II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során Felvezető gondolatok Az elmúlt évek során a hermelin és a vidra hazai elterjedésére vonatkozólag több tájékoztató összeállítást szerkesztettem és publikáltam. 1. Legelső hermelinre vonatkozó adatok összefoglalója a január 1-e és március 15-e között rendelkezésemre bocsátott információkat ölelték fel. 2. A vidra esetében pedig a október 1-e és október 15-e közötti időszak során történt jelzések alapján állítottam össze a tájékoztatót (ezeket 1995 és 2006 között több országos állomány-felmérés adatainak a publikálása megelőzte lásd a szakmai honlapomon). 3. Ezt követte a hermelin esetében március 15-e és március 15-e között hozzám érkező adatok ismertetése. 4. Ezzel egyidejűleg pedig a vidra vonatkozásában október 15-e és március 15-e közötti időszak során rendelkezésemre bocsátott információk összesítését publikáltam. 5. Mindezek után, legutóbb a október 1-e és január 25-e közötti előfordulási jelzéseket szerkesztettem egybe mindkét faj esetében. 1

2 (Valamennyi tanulmány megtalálható a szakmai honlapomon címét lásd a fejlécen a tanulmányok menüpontban + a felmérési információk mellett mindkét faj ismert vagy csak sejtett etológiai ismereteiről összeállított könyveim is hozzáférhetők). Ez a mostani dolgozat a január 25-e és május 13-a közötti adatok összefoglaló ismertetése. Akárcsak az eddig közölt dolgozatok bevezetőjében, most is fontos megjegyeznem a következőket! Köszönhetően az Alapítvány a vidrákért szervezet 1995 és 2007 közötti működése során kialakított tevőleges szakmai kapcsolatainak, az alapítvány, illetve magam inaktívvá válása után e kontaktusok jó része nem szűnt meg, sőt és kérem, ne tartsanak önhittnek újabbak is alakultak. Ennek tudható be, hogy: Ha kiszámíthatatlan időrendben is, de mégis folyamatosan érkeznek jelzések mindkét fajról. Valamint ennek is köszönhető, hogy eltérő értékrendű szakmai közösségek részéről rendszeresek a megkeresések. És hogy mindezek sorában egyre több szakmai kiadványban, illetve honlapon található meg az elérhetőségem és a kérésem arra vonatkozóan, hogy aki bármely menyétfélénkről, de leginkább a hermelinről és a vidráról információval rendelkezik, arról tájékoztasson. Lényeges! Az adatok közlése kizárólag a tájékoztatást kívánja szolgálni! Vagyis nem szakmai publikáció, nem tudományos értekezés, csupán és kérem ezt ennek megfelelően értékelni! a két faj iránt érdeklődő szakmai és laikus közönség számára összeállított, remélhetően nem haszontalan ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő összegezés. Mindazonáltal megjegyzem (és ez is nagyon fontos!): a fent nevezett, valamint a szakmai honlapomon található tanulmányokban ezzel a mostani ismertetővel együtt immár több ezer előfordulási bejelentés, valamint ezekhez kapcsolódó egyéb más információ (élőhely-típus állapota, orvvadászat, elütött állatok stb.) áll már mindazok rendelkezésére, akik esetleg érzékenyek bármely faj sorsa iránt. És ha így van, lehet, hogy akadnak majd, akik úgy vélik, lehetőségük van tevőlegesen tenni a hermelin, a vidra és az általuk legtöbbnyire lakott különféle élőhely-típusok védelme iránt, akkor a fent nevezett tanulmányokkal és a mostani dolgozattal egyfajta fogódzót, útmutatást kaphatnak a munkájukhoz. Köszönetnyilvánítás Ez úton köszönöm mindazok segítségét, aki lehetővé tették számomra, hogy mind a múltbeli, mid ezt a mostani összeállítást elkészíthettem. Információikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két menyétfélénk esetében megfelelő értesüléssel rendelkezzünk e fajok hazai előfordulásáról. Rövid tájékoztató a tanulmány összeállításáról A rendelkezésemre álló hermelin- és vidra-előfordulási adatok ismertetését megyénkénti csoportosításban közlöm. A publikált adatoknak mint minden alkalommal a múltban is a lehetőségeim határain belül igyekeztem utánajárni. Így egy ellenőrző kutatás eredményeként állítottam össze a megnevezett településeket és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyeket. Mindazokat kihagytam, amelyeknél fennáll a lehetősége annak, hogy nem egyértelműen bizonyítható a hermelin előfordulása, pl. gyaníthatóan a menyéttel tévesztették/tévesztik össze, vagy pedig a bejelentés csak telefonos közlés során történt. Erről a döntésemről, minden esetben 2

3 tájékoztattam az információközlőt, kérve a megértését és kérve azt is, segítsen abban, hogy a bizonytalanságot sikerüljön szétoszlatni. Az említett ellenőrzéseket egyébiránt lévén nem volt rá alkalmam nem személyesen hajtottam végre, hanem az adatközlőket telefonon, postai úton levéllel vagy leginkább útján kerestem meg, kérve őket, hogy az általuk közölt információkat erősítsék, vagy cáfolják meg, illetve, ha újabb megfigyeléseik vannak, arról tájékoztassanak. Remélhető, hogy így nagyrészt valóban megbízható értesüléseket tüntethettem fel. Mindazonáltal felhívom a figyelmet arra, hogy ennek ellenére mind az adatszolgáltatók, mind a magam szándékától eltérően pontatlan információ(ka)t is közölhetek. Ezért is kérem, hogy az alább feltüntetett adatokat, adatsorokat mind a hermelin, mind a vidra vonatkozásában szigorú körültekintéssel, jobban mondva: megfontolt kritikával fogadják, és ha esetleg a jövőben bármelyikükre mégis hivatkoznak, akkor mindenféleképpen tegyék hozzá, hogy nem hitelesen ellenőrzött és elfogadott, hanem csak tájékoztató jellegű adatról van szó. Alább, megyénkénti bontásban közlöm azokat a településeket, a hozzájuk kapcsolódó élőhelyeket, ahonnét a fejlécen feltüntetett időhatár során a hermelin és a vidra előfordulásáról szereztem ismeretet. A megadott UTM kódok a 10x10 km-es beosztású standard térkép alapján kerültek meghatározásra. Fontos: A bejelentett észlelések zömében a jószágok hátrahagyott nyomjelei alapján történtek. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás (ez télen, jégen), felfedezett fészek vagy észrevett és megfigyelt, esetleg elpusztulva talált állat-állatok képezték alapját a jelzésnek. Hermelin-adatok (Mustela erminea Linnaeus, 1758) : ezt a jelet azoknál a településeknél tüntettem fel, ahol a fentebb említett 2005 januárja és 2012 márciusa közötti időszak során is volt már információ a hermelin előfordulásáról, de az óta is vagyis 2012 márciusa és májusa közötti intervallumban érkeztek újabb információk. Mindazonáltal érkeztek újabb bejelentések is eleddig még hermelin előfordulásáról számot nem adó területekről. Ezeknél értelemszerűen ez a jel nem szerepel, vagyis esetükben friss hírekről van szó. Baranya megye Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás UTM: BS72A1 Drávakeresztúr: Korcsina-patak UTM: YL18C1 Görcsönydoboka: Csele-patak és halastavak UTM: ez a kód hiányzik. Homorúd: Mocskos-Duna (holtág, horgászvíz) UTM: CR29C2 Magyarlukafa: Lukafai-patak UTM: YM11A4. Mecsekpölöske: Baranya-csatorna UTM: BS93D3 Mozsgó: Almás-patak UTM: YM21B2 Sumony: Halastavak és Okor-patak UTM: YL29B3 Bács-Kiskun megye Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna UTM: CS67A1 Bátmonostor: Ferenc-csatorna UTM: CS30A3 Dávod: Püspökpusztai-csatorna UTM: CS39C2 3

4 Felsőszentiván: Bokodi-Kígyós-csatorna UTM: CS51D4 Hajós: Duna-völgyi-főcsatorna UTM: CS53C1 Katymár: Kígyós-főcsatorna UTM: CS50D4 Nagybaracska: Ferenc-csatorna és Öreg-Duna (horgászvíz) UTM: CS30D1 Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna UTM: DS16D4 Békés megye Biharugra: Halastavak és csatornák UTM: ES49C1 Doboz: Fehér-Körös és csatornák UTM: ES17 Gyomaendrőd, Szarvas: Körös-folyó szakaszai, holtágak, halastavak és csatornák UTM: DS 69 és 79 négyzetek. Körösladány: Sebes-Körös, Folyás-ér (patak) és csatornák UTM: ET40C4 Körösújfalu: Sebes-Körös UTM: ET30B1 Zsadány: Holt-Sebes-Körös és Holt-Sebes-Körös-főcsatorna (horgászvizek) UTM: ES29D3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Alsóvadász: Vadász-patak UTM: DU94B3 Borsodivánka: Rima-patak és Kánya-patak UTM: DT78B3 Egerfarmos: Rima-patak UTM: DT68 Harsány: Csincse-patak UTM: DU81B2 Hejőszalonta: Hejő-főcsatorna UTM: DU81C2 Karcsa: Karcsa-csatorna és Tiszakarádi-főcsatorna UTM: DT43A3 Köröm: Sajó-folyó UTM: DU91 Meszes: Rakaca-patak UTM: DU86A4 Négyes: Csincse-patak UTM: DU78B1 Sajópüspöki: Sajó-folyó UTM: DU54A1 Sátoraljaújhely és Bodrogkeresztúr: Bodrog-folyó holtágai, Füzes-ér, Zúgifőcsatorna. Török-éri főcsatorna és kapcsolódó bodrogközi nevenincs csatornák szakaszai UTM: EU 32 és 45 négyzetek. Tarcal: Északi-övcsatorna, Ively-ér és Taktaközi csatornák (horgászvizek) UTM: EU22C1 Tokaj: Tisza-Takta csatorna UTM: EU32A2 Viss: Bodrog-holtág UTM: EU34B4 Csongrád megye Balástya: Fehértó-Majsai-főcsatorna UTM: DS24B4 Csanytelek: Horgásztó UTM: DS35A1 Csongrád: Holt-Tisza és Körös-Tisza-torok (horgászvizek), halastavak és csatornák UTM: DS37D3 Gyálarét (Szeged): Gyálai-Holt-Tisza (horgászvíz) UTM: DS21D1 Mártély: Ásványi-holtág, Mártélyi-holtág és Dong-éri csatorna (részben horgászvizek) UTM: DS34C2 Mindszent: Kurca-patak (horgászvíz) UTM: DS45A2 Sándorfalva, Szeged: Fehértó (halastó), Dorozsma-Halas-főcsatorna, Fehértói-Majsafőcsatorna szakaszai UTM: DS32B1-B2 4

5 Tömörkény: Csaj-tavak (halastavak), Dong-éri-főcsatorna és csatornák UTM: DS25C2 Fejér megye Adony, Perkáta: Perkátai-vízfolyás UTM: CT32D4 Bodajk: Gaja-patak UTM: BT94B1 Fehérvárcsurgó: Gaja-patak, Móri-víz (patak) (horgászvizek) UTM: BT84B2 Kajászó (Igar): Váli-víz (patak) és MOHOSZ tógazdaság (halastavak) UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Dinnyés: Velencei-tó (teljes déli part a két település között), Császárvíz (patak), Kajtor csatorna, Szent László-patak, Cibulka-patak és kapcsolódó kisebb csatornák UTM: CT 12 A és C négyzetek, 23A4/B2 Moha: Móri-víz (patak) és kapcsolódó csatornák UTM: BT93C1 Soponya: Sárvíz-malomcsatorna UTM: CT01D2 Úrhida: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna UTM: BT92D1 Győr-Moson-Sopron megye Bezenye: Csatorna UTM: XP61A4 Bősárkány: Keszeg-ér UTM: XN78A1 Fertőszentmiklós: Ikva-folyó UTM: XN36C2 Koroncó: Marcal- és Rába-folyó (horgászvizek) UTM: XN84C2 Kunsziget: Mosoni-Duna holtágai (horgászvizek) UTM: XN99B2 Mecsér: Mosoni-Duna és horgásztavak UTM: XN89C2 Sarród: Községhatár UTN: XN47A2 Öntésmajor: Király-tó UTM: XN58B4 Tárnokréti: Hansági-főcsatorna (horgászvíz) UTM: XN78A3 Vámosszabadi: Bácsai-Holt-Duna és Bácsai-főcsatorna UTM: XN99C2 Hajdú-Bihar megye Darvas: Berettyó-folyó UTM: ET21A4 Derecske: Derecskei-Kálló UTM: ET44B1 Görbeháza: Farkaséri-ívótavak és Nyugati-főcsatorna UTM: ET18C3 Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna (horgászvizek) UTM: EU20D3 Hajdúszoboszló: Keleti-főcsatorna UTM: EU20D4 Kismarja: Berettyó-folyó UTM: ET63B3 Mihályhalma (Nádudvar): Hortobágy-folyó UTM: ET05D1 Nádudvar: Kösély-patak UTM: ET04A3. Nagyhegyes: Keleti-főcsatorna UTM: ET26A4 Heves megye Boldog: Zagyva-folyó és Vajdaréti-csatorna UTM: DT07A4 Demjén: Laskó-patak UTM: DT59A2 Egerbakta: Laskó-patak UTM: DU40C1 Egerfarmos: Rima-patak UTM: DT68C2 5

6 Egerszólát: Kígyós-patak UTM: DU50B1 Felsőabasár: Bene-patak UTM: DT29A4 Gyöngyöshalász: Gyöngyös-nagypatak UTM: DT18C2 Kál: Tarna-folyó UTM: DU48A4 Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak UTM: DT67C1 Kisköre: Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvíz-csatorna UTM: DT55C3 Rózsaszentmárton: Ágói-patak UTM: DT09C2 Sarud: Laskó-patak UTM: DT77B2 Szilvásvárad: Szalajka-patak UTM: DU52A4 Terpes: Tarna-patak UTM: DU31D1 Jász-Nagykun-Szolnok megye Fegyvernek: Nagykunsági-főcsatorna UTM: DT63B4 Karcag: Németéri-főcsatorna UTM: DT93C1 Kisköre: Nagykunsági öntözőcsatorna UTM: DT65A1 Kunhegyes: Nagykunsági-főcsatorna (horgászvíz) UTM: DT74C2 Nádudvar: Hortobágy-folyó UTM: ET04A3 Pusztataksony: Nagykunsági-öntözőcsatorna UTM: DT66B2 Öcsöd: Harang-zugi-Holt-Körös és Harang-zugi csatorna UTM: DS59A2 Szajol: Holt-Tisza (horgászvíz) UTM: DT42A2 Túrkeve: Hortobágy-Berettyó UTM: DT81 Komárom-Esztergom megye Mocsa (Boldogasszonypuszta, Gébicspuszta): Halas- és horgásztavak és kapcsolódó csatornák UTM: BU98B1 Naszály: Által-ér UTM: CT08B2 Nógrád-megye Ipolydamásd: Ipoly-folyó UTM: CU31B4 Ipolyvece: Derék-patak (horgászvíz) UTM: CU62B1 Ipolytölgyes: Letkés-patak (horgászvíz) UTM: CU31B4 Szarvasgede: Méhtelepi-patak és Szuha-patak UTM: CU90D4 Terény: Szanda-patak UTM: CU71D4 Pest megye Gomba: Úri-patak UTM: CT85C2 Isaszeg: Horgász- és halastavak UTM: CT76D1 Ráckeve: Duna-holtág (horgászvíz) UTM: CT42D2 Valkó: Hajta-patak UTM: CT96A1 Veresegyház: Folyás-patak UTM: CT77A1 Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna (horgászvizek) UTM: CT54B3 Vas megye Döröske: Csörnöc-Herpenyő-patak (horgászvíz) UTM: XN20C3 6

7 Egervölgy: Csörnöc-Herpenyő-patak UTM: XN42B4 Felsőjánosfa: Vadása-tó UTM: XN20C1/C2 Gersekarát: Sárvíz-patak UTM: XN30B4 Hegyhátszentjakab: Vadása-tó UTM: XN20C1 Kenyeri: Kis-Rába (horgászvíz) UTM: XN54A3 Kisszőlős: Szaláti-patak UTM: XN72C1 Nick: Rába-folyó és Kőris-patak UTM: XN55B3 Püspökmolnári: Rába-folyó UTM: XM31C3 Szőce: Vadása-tó UTM: XN20C2 Tompaládony: Répce-folyó és Metőc-patak UTM: XN44B1 Tömörd: Ablánc-patak UTM: XN24C3 Veszprém megye Dabrony: Hajagos-patak UTM: XN73A4 Lesenceistvánd: Lesence-patak UTM: XM79C4 Somogy megye Ádánd: Kis-Koppány-patak és Sió-csatorna UTM: ez a kód hiányzik. Balatonlelle: Irmapusztai- és Rád-pusztai halastavak, Látrány-csatorna UTM: YM08D3/18B1 Drávatamási: Rigóc-patak UTM: YM99D2 Mike: Rinya-patak UTM: XM92B2 Ötvöskónyi: Szabási-Rinya (patak) UTM: XM82A3 Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak, Zala-Somogyi-határárok és Pádi-víz (részben Zala megye is) UTM: YM01D2/XM64C4 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó UTM: YM14D1 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bátorliget: Bódvaj-patak UTM: EU99D2 Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó (horgászvizek) UTM: EU21D2 Győrtelek: Nagy-vágás-csatorna, Keleti-övcsatorna és Szamos-holtágak (horgászvizek) UTM: FU01D2 Jánd: Nagyszegi Morotva UTM: FU12C1 Kölcse: Öreg-Túr UTM: FU22B1 Nagyecsed: Lápi-főcsatorna és Nagy-vágás-csatorna UTM: FU00D2 Ököritófülpös: Szamos-holtágak (zömük horgászvíz), halastavak UTM: FU01C3 Sonkád: Ó-Túr (horgászvíz) és Túr-folyó, Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi Túr- Holtmeder UTM: FU32B1 Tiszabercel: Lónya-főcsatorna EU43D1 Tunyogmatolcs: Élő- és Holt-Szamos (horgászvizek) UTM: FU01C4 Ura: Keleti-főcsatorna UTM: FU10B4 Tolna megye Belecska: Sió-csatorna UTM: CS07B2 7

8 Bogyiszló: Bogyiszlói-főcsatorna UTM: CS33A1 Bonyhád: Völgységi-patak UTM: CS02 és 03-as mezők. Decs: Duna-holtágak UTM: CS32C4 Őcsény: Sió-csatorna (horgászvíz) és Szekszárdi-séd-patak UTM: CS23C4 Pörböly: Nyéki-Holt-Duna és Cserta Holt-Duna UTM: CS31A1 Szálka: Lajvér-patak UTM: CS12C3 Szekszárd: Holt-Sió (horgászvíz) UTM: CS23D1 Tolna: Duna-holtágak (horgászvizek) UTM: CS34A4 Zala megye Balatonhídvégpuszta (Zalavár) Fenékpuszta (Keszthely): Kis-Balaton teljes területe UTM: XM66C3/67D3-4/77A2-B1 Esztergályhorváti: Zala-folyó UTM: XM67B1 Máhomfa: Kerka-patak UTM: XM18C3 Murakeresztúr: Bakónáki-patak, Principális-csatorna (horgászvizek) UTM: XM43A4 Muraszemenye: Mura-holtág és horgásztavak UTM: XM24C1 Türje: Csatorna UTM: XN50 Zalalövő: Horgásztó és csatorna UTM: XM18C3 Rövid összegzés Kijelenthető, hogy országosan elterjedt, igaz elsősorban eleddig ismert vagy csak sejtett életmódjára visszavezethetően, valamint kedvezőtlen környezeti feltételek miatt nagyon-nagy különbségek vannak hazánk tájegységei között. Emiatt hívtam már fel több alkalommal is arra a figyelmet, hogy a hazai hermelinpopuláció komoly nehézségek előtt áll és kezdeményeztem a fokozott védelme elrendelését, valamint egy fajmegőrzési-terv kidolgozását és megvalósítását. Sajnos az ebbéli kérelmem süket fülekre talált, még a nemrégiben precízen kiválasztott szakmai közösségek által megkötött, vadászható fajokra vonatkozó úgynevezett megegyezés is a vadászok és természetvédők között sem tartotta érdemesnek a fajt arra, hogy legalább szót ejtsen a hermelin magyarországi állományának tapasztalható visszaszorulásáról. Röviden a következő szembetűnő szempontok jelenthetők ki múltbéli és a mostani adatsorok értékelésekor: o az alföldi régiókban mondható általánosan elterjedtnek kivéve a homokhátsági tájegységet, ahol a terület elsivatagosodásának köszönhetően bizonyíthatóan ritkának számít. o A dunántúli területeken is foltszerű az előfordulása, gyakoribb a Dél- és Nyugat-dunántúli régiókban és a Kisalföldön, míg a Dunántúliközéphegységben alkalmi előfordulása vált ismertté. o Ugyanakkor az Északi-középhegységben is változó az előfordulása, de pl. a Mátra és a Zemplén egyes területein az nem feltétlenül mondható szórványosnak. Ami a beérkező és fentebb, de az azt megelőző több évre vonatkozólag ismertetett adatokat, adatsorokat illeti, továbbra is megerősíteni látszanak a következőket: A faj országos elterjedése továbbra is foltszerűnek mondható. Elsősorban a különféle vizes élőhely-típusoknál jellemző a jelenléte. 8

9 Síkvidéki területeken jellemzőbb a felbukkanása. Dombvidékeinken és hegyvidékeinknél az elmúlt években szerzett tapasztalatokat megerősítve megjelenése nem nevezhető rapszodikusnak, de mégis ritkábbnak tekinthető az alföldi tájegységeknél. Látható: az sem ritkaság, hogy ugyanazon vizes élőhely-típusnál mind a hermelin, mind a vidra előfordulása ismert. Ezért érdemes lenne a két faj egymáshoz való viszonyulását is szakma górcső elé állítani de akár mindezt kiegészítve az ugyanott előforduló más menyétfélékre is ki lehetne terjeszteni. Közönséges vidra-adatok (Lutra lutra Linnaeus, 1758) : ezt a jelet azoknál a településeknél tüntettem fel, ahol a Felvezető gondolatokban említett időszak során is volt már információ a vidra előfordulásáról, de az óta is érkezett újabb bejelentés. Ez utóbbiaknál ez a jel nem szerepel, vagyis akárcsak a hermelin esetében friss hírekről van szó. Baranya megye Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás UTM: BS72A1 Komló: Baranya-csatorna és Völgységi-patak UTM: BS91A1 Kölked: Belső-Béda és Külső-Béda holtágak UTM: CR28A2 Mecsekpölöske: Baranya-csatorna UTM: BS93D3 Mohács: Belső-Bédai-holtág, Külső-Bédai-holtág és Csele-patak UTM: CR29A1 Sumony: Okor-patak UTM: YL29B3 Bács-Kiskun megye Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna UTM: CS67A1 Baja: Duna-völgyi főcsatorna UTM: CS41A1 Fülöpszállás: Duna-völgyi-főcsatorna UTM: CS68B2 Kalocsa: Sárközi-csatorna és Vajas-csatorna UTM: CS45A3 Kiskőrös: Duna-völgyi-főcsatorna UTM: CS66A1 Lakitelek: Szikrai Holt-Tisza UTM: DT29D2 Pörböly: Kerülő-Duna és Fás-Duna UTM: CS31A1 Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna UTM: DS16D4 Békés megye Bélmegyer: Határéri-főcsatorna UTM: ES08C3 Biharugra: Halastavak UTM: ES49C1 Gyomaendrőd: Körös-folyó, holtágak és halgazdaság UTM: DS79C3 Körösladány: Sebes-Körös és holtágak UTM: ET40C4 Körösújfalu: Sebes-Körös UTM: ET30B1 Öcsöd: Öcsödi-holtág UTM: DS59C2 Szarvas: Hármas-Körös és Szarvas-Békésszentandrási holtág UTM: DS69B3-4/D1 9

10 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Bodrogkeresztúr: Bodrog-holtágak UTM: EU32B3 Bodrogkisfalud: Bodrog-holtágak UTM: EU23C2 Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó UTM: EU21D2 Taktabáj: Takta-csatorna UTM: EU22B3 Taktaszada: Takta-csatorna UTM: EU12C1 Tarcal: Taktaközi-főcsatorna és Prügyi-főcsatorna UTM: EU22C1 Tokaj: Tisza-Takta-csatorna és Bodrog-torok UTM: EU32A2 Vajdácska: Bodrog-holtágak (Hosszú-tó és Bíró-tó) UTM: EU45D1 Csongrád megye Csanytelek: Meggyesi-horgásztó UTM: DS26D3 Csongrád: Csongrádi Holt-Tisza (Serházzug) és Körös-Tisza-torok UTM: DS37D3 Hódmezővásárhely: Körtvélyesi Holt-Tisza UTM: DS3303 Mártély: Mártélyi-holtág UTM: DS34C2 Szeged-Sándorfalva: Fehértó, Dorozsma-Halas-főcsatorna és Fehértói-Majsafőcsatorna UTM: DS32B1-2 Tömörkény: Csaj-tavak UTM: DS25C3 Fejér megye Dinnyés: Tógazdaság UTM: CT12A1 Fehérvárcsurgó: Gaja-patak és víztározó UTM: BT84B2 Kajászó (Igar): Váli-víz-patak és MOHOSZ tógazdaság UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Velencefürdő, Gárdony, Agárd, Dinnyés: Velencei-tó teljes területe, Szent-László-patak, Kajtor-csatorna UTM: CT12C3/13D4/23A4-B2 Sáregres: Sárvíz-malomcsatorna UTM: CS19D2 Székesfehérvár: Móri-úti horgásztavak, halgazdaság és Gaja-patak UTM: CT03B3 Győr-Moson-Sopron megye Cikolasziget: Duna-mellékágak, holtágak UTM: XP71D1 Győr-Gyirmót: Marcal-holtág UTM: XN98B4 Győr-Pinnyéd: Mosoni-Duna UTM: XN98A4 Dunaszeg: Dunaszegi-csatorna UTM: XN99A3 Kunsziget: Mosoni-Duna UTM: XN99B2 Hajdú-Bihar megye Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna UTM: EU20D4 Hencida: Berettyó-folyó UTM: ET53B4 Hortobágy: Malomházi-híd és Malomházi tavak UTM: ET16A1/A4. Hortobágyfolyó 10 km hosszú szakasza a K-i oldalon UTM: ET16A2, ET06C4. Nyugati főcsatorna UTM: ET08D1. Nagyhalastavak VII. és IX. UTM: ET07C2-C4, 10

11 ET07D1/D3. Nagyhalastavak I-XV. UTM: ET07C1/C3, ET07B3. Nagyhalastó IV. UTM: ET07A4/C2. Csécsi-tavak és csatornák UTM: DT96C4. Fényes tavak és lecsapoló csatorna UTM: ET07B2. Árkus csatorna UTM: ET ET06A1. Akadémiai tavak és csatorna szakasz UTM: ET07B4. Kunkgyörgyi tavak UTM: ET06A3/C1 Nagyhegyes: Keleti-főcsatorna UTM: ET26A4 Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna UTM. ET22A4 Újszentmargita: Bógy-Szandlik csatorna és Nyugati-főcsatorna UTM: ET18A4 Heves megye Gyöngyöshalász: Gyöngyösi-nagypatak UTM: DT18C2. Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak UTM: DT6802 Kisköre: Kanyari Holt-Tisza UTM: DT55C3/66B1 Poroszló: Nagymorotva víztározó UTM: DT87A1 Sarud: Tisza-tó és csatornák UTM: DT77B2 Jász-Nagykun-Szolnok megye Ecsegfalva: Berettyó-Villogó-csatorna és Ecsegfalvai-tavak UTM: DT95C1 Fegyvernek: Tisza-holtág UTM: DT63B4 Nagykörű: Tisza-holtágak UTM: DT53C4 Öcsöd: Körös-holtágak UTM: DS49D3 Újballa (Törökszentmiklós): Holt-Tisza UTM: DT53B3 Tiszafüred: Füredi-holtág UTM: DT87A2 Tiszasüly: Kolopi-tógazdaság és Tisza-holtág UTM: DT54C1 Komárom-Esztergom megye Oroszlány: Horgásztavak UTM: CT06B2 Tatabánya: Által-ér UTM: CT10B1 Nógrád-megye Szarvasgede: Szuha-patak UTM: CU90D4 Hont: Ipoly-folyó UTM: CU52B1 Somogy megye Csokonyavisonta: Halastavak és patak UTM: XM80C2 Drávagárdony: Dráva-sziget UTM: YM08A1 Gálosfa: Surján-patak UTM: YM22A2 Lábod (Petesmalom): Lábodi-Rinya UTM: XM92B2 Mike: Halastavak, Lábodi-Rinya UTM: XM92D1 Nagybajom: Boronka-patak UTM: XM94A1 Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak (12 kisebb-nagyobb), Zala-Somogyihatárárok és Pádi-víz UTM: YM01D2 Ötvöskónyi: Ötvöskónyi-halastavak és Rinya-patak UTM: XM82A3 Somogyfajsz: Korokna-patak UTM: XM95D1 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó déli partrésze UTM: YM14D1 11

12 Töreki (Siófok): Halastavak (11 kisebb-nagyobb) és Cinege-patak UTM: BS79 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Pest megye Vas megye Garbolc: Túr-folyó torkolata és holtágai UTM: FU41B1 Kölcse: Öreg-Túr UTM: FU22D1 Lónya: Lónyai Morotva UTM: EU94A2 Rakamaz: Aranyosárok, Nagy-Morotva és Kis-Morotva EU33B4 Szabolcsveresmart: Rozsálypusztai Holt-Tisza UTM: EU75B4 Sonkád: Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi Túr-Holtmeder UTM: FU32B1 Szamossályi: Holt-Szamos UTM: FU10C3 Tiszalök: Tisza-holtág UTM: EU21C1 Tunyogmatolcs: Élő-Szamos és holtágai UTM: FU01D3 Tuzsér, Komoró: Bodonyszögi Holt-Tisza UTM: EU85B1 Ipolytölgyes: Ipoly-folyó UTM: CU31B4 Sülysáp: Alsó-Tápió-patak UTM: CT85A3 Százhalombatta: Halastavak és Benta-patak UTM: CT34D4 Valkó: Hajta-patak UTM: CT96A1 Alsóújlak: Csörnöc-Herpenyő-patak UTM: XN41A2 Bajánsenye: Kerka-patak UTM: XM08A4 Felsőjánosfa: Vadása-tó és Magyarósdi-patak UTM: XN19D4 Hegyhátszentjakab: Vadása-tó és Magyarósdi-patak UTM: XN19D4 Veszprém megye Bakonykoppány: Gerence-patak UTM: YN04B3 Döbrönte: Bittva-patak UTM: XN93B3 Nyárád: Bittva-patak UTM: XN73C3 Tolna-megye Zala megye Báta: Nyéki Holt-Duna UTM: CS31B1 Fadd-Dombori: Duna-holtágak UTM: CS24D4 Gyulaj: Vadkerti-horgásztó és patak UTM: BS95B3 Bonyhád: Halastavak és Völgységi-patak UTM: CS02 Decs: Kis-Decsi Holt-Duna és Nagy-Decsi Holt-Duna UTM: CS22C4 Pörböly: Cserta Holt-Duna és Kerülő Holt-Duna UTM: CS31A1-2 Őcsény: Sió-csatorna és Szekszárdi-séd-patak UTM: CS23C4 Balatonhídvégpuszta (Zalavár): Hídvégi-csatorna UTM: XM66C3 Dötk: Foglár-csatorna és Zala-folyó torkolata UTM: XM59A3 12

13 Fenékpuszta, Hídvégpuszta: Kis-Balaton teljes területe: Egyesített Övcsatorna, Sikéri-árok, Kerékláp, Hídvégi-csatorna, Ingó, Szellős, 1-es és 2-es hajózózsilip, 1-es terelőtöltés, 2T, 3T, 4T, 21T zsilip, Mekenye, Major-tó, Sásos-sziget, Gurgulói-bukó, Ormándi Határárok, Tőzegtelep, Marótvölgyi-csatorna, Battyánpusztai-halastavak, Hévízi-csatorna, Diás-sziget, Hídvégi Ó-Zala UTM: XM67D3-4/XM77A2-B1 Murarátka: Mura-folyó holtágai és Partizán-sziget UTM: XM24C4 Szécsisziget: Kerka-patak és holtág UTM: XM25A1 Tornyiszentmiklós: Kerka-patak ÚTM: XM25D3 Rövid összegzés A közölt adatokból valószínűsíthető, hogy a hazai vidrapopuláció sem egységes, sőt és ez megfontolt személyes véleményem talán egyre több egymástól elszigetelődő állományról van/lehet tudomásunk. Mindezt a sarkos kijelentést a sok-sok éves vidravédelmi munkám, valamint ezeket szervesen kiegészítő állomány-felmérési programok tapasztalataira merem kijelenteni, és amire számos alkalommal felhívtam már a figyelmet (ezeket lásd a szakmai honlapomon a tanulmányok menüpont alatt). Az elszigetelődés véleményem szerint leginkább az alábbi okokra vezethető vissza; a teljesség igénye nélkül (és itt a hermelin foltszerű előfordulására is gondolhatunk, lévén többé-kevésbé ugyanazon vizes élőhely-típusoknál fordul elő): Az egyes térségek elsivatagosodására; lásd Homokhátság, Nyírség, Viharsarok. Az autópályák és közutak hosszának, valamint a hozzájuk kapcsolódó kiszolgálóegységek, pl. benzinkutak, vendéglátó-ipari egységek stb. növekedésére. A vizes élőhely-típusaink megszűnésére és átalakítására. A vidra illegális üldözésére, ami egyébiránt kétséget kizáróan nem bizonyítható, lévén fokozottan védett, így a törvénytelen vadászaton ért rapsicot akár börtönbüntetésre is ítélhetnék. Ennek ellenére a jogtalan vadászat tudott (elfogadott, megtűrt?), és sajnos az állami valamint a civil természetvédők részéről mondhatni lekezelt probléma hazánkban. Mindennek ellenére: a dunántúli és az alföldi halas- és horgásztavak hálózata, valamint országszerte a számos hallal telepített víztározó, kisvízfolyás és csatorna, illetve folyószakasz (holt- és mellékágak) olyan feltételeket biztosítanak a vidrának, amelyek lehetővé teszik az állomány/állományok stabilizációját, sőt egyes tájegységeken belül még a növekedését is. E legutóbbira legszembetűnőbb példaként említhetem a Szigetközt, ahol több évtizedes vidramentesség után manapság ismét állandó populáció található. Ami egyébként tagadhatatlanul paradox dolog, hiszen a Duna 1992-es elterelése óta sosem látott környezeti- és vízellátási problémákkal súlyosan terhelt a terület. Bővebb összegzés az elmúlt évek állomány-felméréseinek a tükrében. Úgy vélem, a rendelkezésemre álló adatok és kapcsolódó információk, no és a magam által szerzett több évtizedes szakmai tapasztalat megengedheti számomra, hogy mindkét faj esetében a fentebbi rövid összegzéseken túl egy kicsit bővebben is kifejtsem a remélhetően helyesen kikövetkeztethető tényeket. Folyók 13

14 A felmérések során mindkét faj esetében valamennyi hazai folyóról érkezett értékelhető adat az alapítványhoz. Ezek kiértékelését követően általános igazságként elmondhatom, hogy a folyók mentén élő vidra- és hermelinállomány főleg a holt- és mellékágakban, valamint a sodorvonalba (hullámtérbe) ékelődött szigeteknél található meg. Oka ennek: egyfelől a folyók zöménél erős és örvényes a sodrás, ami mindkét faj számára komoly akadályt jelent(het); a mellék- és holtágak csendesebbek és nyugodtabbak, jelentős részük horgászati és/vagy halászati hasznosítás alatt áll, sok közülük valamilyen mértékben háborgatottnak tekinthető, mégis biztosítják a vidra és a hermelin számára a megfelelő táplálékot és a fészekrakáshoz/búvóhelyhez szükséges vízi- és parti vegetációt. A sodorvonalnál (hullámtérnél) több folyónk jelentős szakaszánál nem, vagy ritkásan található megbúvásra és/vagy fészkelésre alkalmas vegetáció. Az állományok mozgásához (terjeszkedéséhez) nagyon fontos, hogy az adott térségben legyenek olyan vízzel borított csatornák, kisvízfolyások, amelyek érintkeznek a folyóval onnét indulnak, oda torkollnak, miközben közülük nagyon sok érint kisebbnagyobb, halasított vizeket is. A vízfolyások, így a folyók esetében alapvetően fontos tényező, azok időszakos vízszintingadozása. Árhullámok során a következőket tapasztalhattuk: Árvízkor, amint a vízszint olymértékben megemelkedett, hogy ellepte a mellék- és holtágakat, valamint a szigeteket, azoknál a folyó menti csatornáknál, halas- és horgásztavaknál (is) felfedeztük a vidrák és hermelinek nyomjeleit, ahol előtte nem, vagy csak rapszodikusan fordultak elő. Sőt, ezen új élőhelyek egy része az árvizet követő időben meg is tartotta a folyóról kiszorult jószágokat. Tehát az árvizek szükségadta helyzete a vidrák és hermelinek számára eladdig ismeretlen élőhelyeket is biztosított, amelyeknél vagy területet foglaltak, vagy új lehetséges vándorlási útvonalakat szolgáltatatott számukra. Aszálykor a megszokottnál nagyobb vidra- és hermelinmozgás is megfigyelhető; valószínű, hogy: Az apadás adta környezeti-változások során olyan területekre is eljut(hat)nak, ahová annak előtte éppen a folyóvizek erős sodrású és örvényes volta miatt erre nem volt lehetőségük. A majdnem teljesen elapadt, vagy éppen ki is száradt kisvízfolyások és csatornák, esetleg halasított vizek miatt a vidrák és hermelinek kénytelenkelletlen kelnek útra, és elmerészkednek azokra a területekre is, ahová annak előtte nem mertek, vagy nem tudtak eljutni. (Mindazonáltal megjegyzem: napjaink legnagyobb kihívását a folyószennyezések jelentik, esetükben akut probléma a nagymértékű szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása.) Kisvízfolyások és csatornák általános értékelése A kisvízfolyásoknál és csatornáknál nagyon nehéz megállapítani, mondhatni sokkal problémásabb, mint a fentebb tárgyalt folyóknál, hogy mikor állandó a vidra és a hermelin megléte, mikor esetleges a felbukkanásuk és mikor kerülik teljesen. Ennek a legfőbb okai a következők lehetnek (a teljesség igénye nélkül): változó a vízállásuk a kisvízfolyások és csatornák legtöbbjének vízszintje és vízminősége nem nevezhető azonosnak teljes folyásirányuk mentén; a folyásirányok során más és más az egyes szakaszoknál meglévő környezeti feltétel, egyes helyeken kibetonozottak lehetnek, meredek partfalúak, míg máshol nem stb.; 14

15 nagyon eltérő lehet a vízi-, és parti vegetáció borítottsága és táplálékkínálatuk, pl. egyes szakaszaik lehetnek hallal telepített horgászvizek, mások meg nem, egyes részeiknél teljesen kiirtották a vízi és parti növényzetet, míg máshol a sűrű vegetációgazdagság a jellemző stb.; szintén széles skálán mozoghat zavartságuk, szennyezettségük és szemetességük a különféle ipari-, mezőgazdasági-, és lakossági szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása mint azt már említettem napjainkban a legsúlyosabb terhelést jelenti, és ezek a kisvízfolyások, csatornák jövőbeni teljes tönkretételéhez is vezethetnek akár. Fontos különbség azonban, hogy a kisvízfolyásokkal ellentétben a csatornák elsősorban műszaki építmények, így pl. a vízszint- és vegetáció szabályozásuk is elsősorban műszaki követelmények és nem ökológiai elvárások alapján történik, még akkor is, ha történetesen halasított vízként hasznosulnak. Tény viszont, hogy az ország jelentős területein nem a kisvízfolyások, hanem az adott csatorna-hálózat: - összeköt halasított vizeket, sőt egyes szakaszain, nem egy maga is hallal telepített, és így horgászati hasznosítású ; - folyókba/folyókból, vagy kisvízfolyásokba/kisvízfolyásokból ered, sőt akár egyszerre több folyószakaszt és/vagy kisvízfolyást érinthet; - különböző vizes élőhelyeket érint, miközben vízszegény területeken is átcsorog, és tulajdonképpen az egyedüli lehetséges útvonalat biztosítja az útra kelt vidráknak és hermelineknek, pl. Homokhátság, Nyírség stb. A kisvízfolyásoknál és csatornáknál ritkán tapasztalni, hogy területet foglalna a vidra, és ez is inkább olyan szakaszoknál lehetséges, ami közvetlen összeköttetésben van, valamilyen halasított vízzel, vagy maga is táplálékban és vegetációban gazdag. Egyértelmű, hogy ezek az élőhelyek az egyik legfontosabb vándorlási útvonalai a vidraállománynak. Mindazonáltal a hermelinek számára állandó fészket és vadászterületet is jelenthetnek. Kiszáradt medrekben a vidra és feltehetően a hermelin is csak elvétve, szükségből téved be, mert amíg tehetik, kerülik ezeket a területeket. Nagyobb vízállásnál, amikor pl. az érintkező folyó áradása visszanyomja, és megemeli a kisvízfolyás és/vagy csatorna vízszintjét, vagy egy alaposabb felhőszakadás után indul neki a vízár, a vidrák és hermelinek, kénytelen-kelletlen el kell, hogy hagyják megszokott vándorlási és/vagy fészkelési területüket. Ilyen esetekben közeli, alacsonyabb vízállású kisvízfolyásokba, csatornákba, vagy tavakba menekülnek, esetleg szárazabb, víz nem járta sűrűkben bújnak meg. Aszály idején azonban, ha a kisvízfolyások, és csatornák vízállása jelentősen leapad, esetleg megszűnik, mint az megfigyelhető volt az elmúlt évek során több alkalommal is, a vidrák ritkábban, vagy egyáltalán nem közlekednek rajtuk, míg a hermelinek felbukkanása ilyen esetekben is gyakoribbnak mondható. Mindettől függetlenül egyértelmű, hogy a hosszan tartó szárazság és a vele járó táplálékhiány alaposan átrendezte a kisvízfolyások és/vagy csatornák, valamint az általuk érintett egyéb vizes élőhelyek vidra- és hermelinpopulációját. Nagyon sok kisvízfolyás és csatorna érintkezik egymással, alkalmasint többen is csatlakozhatnak egy-egy nagyobb víztesthez, pl. folyóhoz, így egy-egy régióban/kisrégióban összefüggő víziútvonal hálózatot képez(het)nek, ami az állományok terjeszkedését biztosíthatja. Sajnálatos tény azonban, hogy sok időszakos vízállású, kisebb csatorna amiatt szűnt meg, mert a terület tulajdonosa beszántatta azokat, sajnos pontos számadattal nem rendelkezem, de minderre az egész országban találhatunk szembeötlő példákat. Így hát, a vizsgálati eredmények tükrében levonhatóak olyan következtetések is, amelyek az adott kisvízfolyások, csatornák, és akár a környező más vizes élőhelyek, pl. folyószakaszok, halastavak állapotára vonatkoztathatók. 15

16 Természetes és mesterséges tavak, víztározók Egyértelmű, hogy a hazai vidraállomány gerince a hallal telepített élőhelyeken: folyóknál, kisvízfolyásoknál, csatornáknál, halas- és horgásztavaknál, víztározóknál él, a nőstények ott tartanak territóriumot, és ott nevelik fel a fiaikat. A hazai vidravédelem számára ezért ezeknek a területeknek a jövőben mindenféleképpen prioritást kellene kapniuk. Már csak azért is, mert és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni egyre több ilyen élőhely-típus szűnik meg, alakul át, így a vidrák számára is mindinkább beszűkül a lakható vizes területek száma. Ezért lenne fontos, hogy a még 2007-ben szakmai konszenzussal kidolgozott élőhely-fenntartási szempontok a jövőbeli halas- és horgásztavi gazdálkodás során létjogosultságot nyerjenek. Mindez úgy vélem, a hermelin számára is rendkívül fontos lehet, bár esetében nem feltétlenül a halas- és horgásztavak jelentik/adják a legfőbb élőhelyeket, hanem a kisvízfolyások, csatornák, valamint a folyó menti holt- és mellékágak. Természetes tavak Természetes tavainknál majd minden évben jelentős haltelepítésekre kerül sor. Egyfelől maguk a tavak, másfelől pedig a tavakból le-, vagy oda bevezetett csatornák, az érintkező kisvízfolyások, és a környező halas- és horgásztavak stabil vidra- és hermelinállományokat tarthatnak el. Probléma azonban a nádirtás és a turizmus érdekeinek elsődlegessége. Halastavak Napjainkban a halastavak, valamint a hallal telepített folyó menti mellék- és holtágak tartják el hazánk vidraállományának gerincét, legtöbbjük egész éven keresztül rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a vidra (és vélhetően a hermelin) számára nélkülözhetetlenek. A halastavak jelentős része csatornáikon keresztül összeköttetésben állnak más tavakkal, kisvízfolyásokkal, csatornákkal, vagyis egy-egy tájegységen belül olyan összefüggő viziútvonalat szolgáltathat(nak), ami akár az ökológiai hálózatok mintájának is tekinthető. Ezek a táplálékbő, és rengeteg rejtőzködési és fészkelési feltételt biztosítani képes tavak egyidejűleg több vidra és hermelin otthonaként is szolgál(hat)nak, így területükön feldúsulhatnak az állományok. Általában összefüggő vízi-, és dús partmenti növényzettel rendelkeznek. Azoknál a halastavaknál, amelyeknél a vidra előfordulása esetleges, többnyire a víziés/vagy a partmenti növényzet szegénysége, esetleg hiánya fedezhető fel. Ott viszont, ahol a vidra jelenléte még csak alkalomszerűen sem bizonyított, többnyire hallal már nem telepített, magára hagyott, kiszáradt tavat/tavakat jelent. Ugyanakkor ezen esetekben a hermelin felbukkanása nevezett területeken mégis gyakran előfordulhat, annak ellenére, hogy ha nem is foglal területet, és nem alakít ki magának állandó fészket. Horgásztavak A horgásztavakba telepített halállomány kerül, tehát a halastavaktól eltérően itt a halfogás és nem a haltenyésztés az elsőrendű szempont. Általában gyakran látogatottak, vízinövényeztük nem egy esetben szegényes, jobbadán a partmenti vegetáció ritkás. Ez esetben a vidra-előfordulása rapszodikus, vagy egyáltalán nem tapasztalható. Ugyanakkor mindennek ellenkezőjére is szép számmal akad példa, és lényeges ismérv: akárcsak a halastavak, a horgásztavak is különböző élőhelyeket köt(het)nek össze csatornáikon keresztül. A tavak zavartsága, sok látogató, tavasztól nyárvégig éjszakai horgászat stb., különösebben nincs zavaró hatással a vidrára és a hermelinre, akkor, ha az oly sokszor említett, számára rejteket adó dús vegetáció és fészkelőhely rendelkezésére áll. 16

17 Víztározók Elsősorban műszaki létesítmények, bár sok közülük horgászati, kisebb részük halászati hasznosítás alatt áll, így ötvöződik a vízügyi és halászati/horgászati igények kifejeződése. Azok a víztározók, amelyek rendelkeznek mindazon szükséges feltételekkel, ami a vidra és a hermelin nyugalmához elengedhetetlen, stabil állományokat tarthatnak el, egyben csatornáikon keresztül sok más élőhellyel kapcsolatban állnak. I. Melléklett: Hermelin- és vidra felmérőívek Gera Pál Postacím: Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: (06) gerapal@t-online.hu Honlap: Tisztelt Felmérő! Kérem, hogy csak azokra a kérdésekre válaszoljon, amelyekre biztos választ tud adni. Nem zavaró, ha rubrikákat kitöltetlenül hagy. Kérem, hogy a felmérőívet a fentebb feltüntetett címek egyikére visszajuttatni. Köszönöm! Felmérőív a hermelin és a vidra magyarországi állományfelméréséhez Megye, ahol a felmérés történt Legközelebbi települések, ahol a felmérés történt A terület neve, ahol az észlelés történt A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből becsült vízfelület A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, patak, víztározó, egyéb A parti és vízi vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb A felmérés eredménye: van hermelin/vidra nincs hermelin/vidra, mindkét faj előfordul Állandónak mondható-e a hermelin/vidra a területen: igen nem Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb A helyiek mit mondanak a hermelinről/vidráról, valamint egyéb említésre méltó információ. A felmérő neve, elérhetőségei Megjegyzés 17

18 II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során Alább azokat az általam fontosnak vélt szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek akár fontos szakmai sorvezetők is lehetnek a hermelin- és/vagy vidraállomány felmérésekor. Kérem, fogadják barátsággal! Kelt: Budapesten, október 18-án Gera Pál s.k. A vidra- és hermelinállomány-felmérésekor az alábbi legfontosabb ismérvek figyelembe vétele fontos Vizes élőhelyeknél, azok a kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok (a továbbiakban vízfolyások) mindenféleképpen megvizsgálandók, ahol az autóutak keresztezik ezeket, és ahol az átvezetést híddal oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszokon, ha a területen élnek vidrák, akkor rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral. Ha a hídalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csupáncsak átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak vidrafelmérés esetén legalább méteres szakaszát megvizsgáljuk, hermelin esetében elégséges méter is. Főleg a víz fölé benyúló ágak fontosak, illetve kiálló kövek, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelölik. Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított méteres szakasz a jó helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Halas- és horgásztavaknál a műtárgyak környéke, és a tavak be-, ill. kifolyó csatornaszája a biztos helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a hermelinek és a vidrák területjelölésre, és/vagy üzenethagyásra a többi hermelin és vidra számára. A felmérés során leginkább a hermelin és a vidra bélsarát találjuk meg ami Vidra esetében, ha friss nyálkás, zöldszínű, erősen pézsmaillatú, míg a régebbiek sötétzöldek, zöldes-barnák. Ami feltűnő bennük, hogy jól kivehetők a halszálkák és a pikkelyek. A hermelin esetében hengeres, hosszúkás és mindkét vége hegyes, többnyire sötét barna színezetű, bár pl. béka vagy hal elfogyasztása után sötétzöld is lehet, akárcsak a vidráé. Zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk. A vidra akárcsak a többi menyétféle ragadozó az áldozatát (vagyis legtöbbször a halat) mindig a fejénél fogja meg, és ott vagy a kopoltyújánál bontja meg. Ha olyan haltetemet találunk, aminek a hasfala, vagyis a lágyékrésze van kikezdve, az szinte sohasem vidra, hanem más emlős: patkány, esetleg macska A hermelin által hátrahagyott zsákmánymaradványból akkor következtethetünk arra, hogy talán hermelin zsákmányára bukkantunk, ha: Elsősorban a koponya és/vagy a toroktájék van összeharapdálva nem egyszer lefejezi áldozatát, ami szintén menyétféle sajátosság, mert így tesz a menyét és a görény is, de amikor az állatkertben európai nyérceket tartottunk, náluk is megfigyelhettük ezt. 18

19 A beleket kiszakítja, és úgy eszik belőlük, vagyis nem csak felbontja a hasfalat, majd úgy nyúl a belekhez, hanem szó szerint kitépi az üregből a belső szerveket. Jobbára a megrágott fejet, a végtagokat, a farkat és (ha madár szerepelt az étlapon) a tollakat, valamint a bőrt visszahagyja. A békát szabályosan és szó szerint megnyúzza, kifordítja a bőréből és a hasát, valamint a végtagok húsosabb felületét eszi meg, akárcsak a vidra vagy a patkány. A madarakat, pedig alaposan megszabadítja tollruhájuktól, és szintén az ízletesebb falatokat falja be. Előfordulhat, hogy az áldozat szinte sértetlenül marad hátra, mert annak csak meglékelt koponyájából ivott (jobban mondva: evett, mégpedig az agyvelőt); ez nem csak a hermelin, hanem a menyét és talán a görény? jellegzetes viselkedése is. Ez számukra, mint volt már róla szó állítólag szükségszerű, hiszen az anyagcseréjük rendkívül élénk, és az agyvelő, valamint az azzal együtt elfogyasztott vér olyan, tömény koncentrátum, ami számukra akár életszükségletnek is mondható. És nagyon jellegzetes az, ahogyan kiszívja a tojást. Mert nem feltöri, és úgy nyalja fel a tartalmát, mint, pl. a róka, hanem valamelyik végénél kis lyukat harap a tojáshéjba, és azon keresztül szürcsöli ki a tartalmát. Lábnyomok A vidra lábnyoma nagyon jellegzetes: keres, és jól kivehetők a karmok lenyomatai is, valamint hóban és puha iszapban a láb-közötti részeken a farkának a lenyomata. Az úszóhártyák csak nagyon ritkán rajzolódnak ki, főleg nagyon friss porhóban. A hermelin esetében viszont könnyű összetéveszteni a menyétével. Tapasztalatom szerint a cirka mm feletti nyomhossz az, ami támpontot adhat, az ennél kisebb talpnyomok olyannyira elmosódnak, hogy azokból semmit nem lehet kiolvasni. Nyomszélessége többnyire mm, lépés, illetve ugrótávolsága: cm. A lábnyom alakja ovális; mind az öt ujjpárna, valamint valamennyi karom lenyomata kirajzolódik az iszapban, vagy a puha porhóban. Fontos ismérv: a két középső lábujja azonos hosszúságú, vagyis nem olyan, mint pl. görényé, amelyiknek középső lábujja jól kivehetően hosszabb a többinél! A kisujja lenyomata sem vehető ki minden alkalommal; ilyenkor csak négy ujjlenyomat marad hátra. Többnyire rövid ugrásokkal halad, ilyenkor előbb három, majd kettő, azt követően szintén három talplenyomat található az útvonalán, mintha egyszer három lábon ugrált volna, majd pedig kettőn. Amennyiben fut, a nyomképe ettől eltér: csupán egymástól távolabb eső páros nyomok vehetők ki, vagyis egymás mellett hagyja hátra lábnyomait; de az is megtörténhet, hogy olyan szaporán rakja a lábait, hogy azok egymás előtt szinte katonás bár meg kell hagyni: kissé dülöngélős sorrendben sorakoznak. Télen, friss hóban, azokon a vízfolyás-szakaszokon, ahol a vidra békében érzi magát, és a partfal meredek, előszeretettel szánkózik, ilyenkor a csúszásnyomok és a lábnyomatok, valamint a bélsár is nagyon könnyen észrevehetők. Télen leginkább novembertől március elejéig van a vidra legfőbb nászidőszaka. Ilyenkor kimondottan hangosak, és ekkor a hangjukat is meghallhatjuk: ez egy rozsdás ajtó nyekergésére emlékeztető, de ütemesen ismétlődő hang, az úgynevezett: vidrafütty. Ha a hímek összeakaszkodnak, akkor a verekedés során rikácsolnak és vinnyognak. Erős fagyok idején, mindkét faj előszeretettel keresi fel azokat a vízfolyás-, és/vagy tószakaszokat, ahol többnyire gyengébb a jég (pl. a nádasok mentén), és azt be tudja törni, vagy a horgászok által vágott lékeket használja. 19

20 KÉREM, HA AKÁR A HERMELIN, AKÁR A VIDRAÁLLOMÁNYRÓL PUBLIKÁLT ADATOK ÉS KAPCSOLÓDÓ INFORMÁCIÓK RÉSZLETESEBBEN ÉRDEKLIK, LÁTOGASSON EL A SZAKMAI HONLAPOMRA, AHOL MINDKÉT FAJ ESETÉBEN TÖBB EZER ADATOT ÉS KAPCSOLÓDÓ INFORMÁCIÓT, VALAMINT ETOLÓGIAI ÖSSZEFOGLALÓKAT TALÁL. KÉREM ÖNT, HOGY MIND ERRŐL A TANULMÁNYRÓL, MIND A SZAKMAI HONLAPRÓL TÁJÉKOZTASSA MUNKATÁRSAIT/TANÍTVÁNYAIT/ISMERŐSEIT, HOGY AZ ADATOK ÉS A KÖZÖLT INFORMÁCIÓK, VALAMINT ETOLÓGIAI ISMERETEK MINÉL SZÉLESEBB SZAKMAI KÖRBEN ISMERTTÉ VÁLHASSANAK. KÖSZÖNÖM! HONLAPCÍM: 20