Kézirat lezárva: február 10-én

Átírás

1 Összehasonlító adatok a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) és a hermelin (Mustela Erminea Linneaus, 1758) magyarországi elterjedéséről a 2012 augusztus 20-a és a 2013 február 1-e közötti időszak alatt Kézirat lezárva: február 10-én Összeállította: Gera Pál gerapal@t-online.hu Postacím: Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: Honlap: www. otter.econservation.eu Tartalomjegyzék Felvezető gondolatok 2. oldal Köszönetnyilvánítás 3. oldal Bevezető 3. oldal A rendelkezésemre álló adatok ismertetése megyénkénti csoportosításban 6. oldal Értékelés 13. oldal Összefoglaló megállapítások 23. oldal Javaslat 25. oldal A szakmai honlapomról letölthető e dolgozatban tárgyalt témakörhöz kapcsolódó tanulmányok és könyv 29. oldal I. Melléklet: Az Alapítvány a vidrákért szervezet által használt kérdőív a vidraés a hermelinállományok felmérésekor 30. oldal II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során 30. oldal III. Melléklet: Javaslat egy, vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontrendszer kidolgozásához extenzíven kezelt halastavaknál 32. oldal IV. Melléklet: Vizes élőhelyeink napjainkbeli problémáinak áttekintése 34. oldal V. Melléklet: Javaslat a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) fokozott védetté nyilvánítására 47. oldal A szerző rövid életrajza 49. oldal 1

2 Felvezető gondolatok Legutóbb 2012 augusztusában összesítettem közös dolgozatban a rendelkezésemre álló, a vidra és a hermelin előfordulására/elterjedésére vonatkozó információkat lásd, az azt megelőző dolgozatokkal egyetemben a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában ( júliusában kezdeményeztem a hermelin fokozottan védetté nyilvánítását, amely azonban a Vidékfejlesztési Minisztérium részéről nem kapta meg a szükséges szakmai támogatást (lásd az IV. mellékletben), és feltehető ez a közeljövőben sem történik meg, lévén még az év augusztusában megjelent az az új jogszabály, amely tételesen felsorolja hazánkban a védett- és fokozottan védett állatfajok listáját: a hermelin továbbra is csupán védett maradt. Ezt a listát viszont egyhamar, hacsak valami nagyon rendkívüli esemény nem történik, valószínűleg nem fogják megváltoztatni. (A minisztérium válaszában a legfőbb ellenérv a következő volt a faj fokozott védelmének elrendelésére: könnyen belátható /? GP beszúrása /, hogy a hermelin fokozott jogi védelme önmagában nem segítené a faj hazai állományának hosszú távú fennmaradását. Sokkal inkább a táplálékbázisainak, élőhelyeinek biztosítása szolgálja a hermelin populációk megtartását. Nem világos, hogy ez a két alapvetően fontos lépés miért zárja ki egymást? GP megjegyzése). Mégis úgy vélem érdemes a (fokozottan védett) vidra és a (védett) hermelin elterjedésére/előfordulására vonatkozó információkat ismét egy csokorba gyűjteni, majd azokat ami mindezidáig csupán a legutóbbi tavaly augusztusban publikált dolgozat esetében történt meg összehasonlítani. Igazából és éppen ezért ez a dolgozat továbbra is egy újszerű, az érintett szakértői közösségek részéről remélhetően elfogadható kísérlet folytatása arra, hogy valóban össze lehet-e, vagy másképpen kérdezve: érdemese összehasonlítani a két faj elterjedéséről rendelkezésre álló információkat. A válaszom (és az eddig a kezdeményezésemre visszaküldött egyetértő jelzések nagy-nagy zöme megerősít ebben): igen, érdemes, sőt, szükségszerűen elkerülhetetlen. Jelen ismertető azokat az információkat, adatokat öleli fel, amelyek: a augusztus 20-a és február 1-e között a vidra és a hermelin előfordulásáról adnak számot. Felhívom a figyelmet arra, hogy a már ezt megelőző, sok-sok évre visszanyúló hasonló témakörű tanulmányok összevetése is egyértelműen jelzik, hogy a két faj előfordulása nagyon nagymértékben fedi/keresztezi egymást, amelyekből tárgyilagos, szakmai értékítélettel valóban megállapítható, hogy a vidrához hasonlóan a hermelin fokozott védelmének elrendelése igenis időszerűvé vált, míg a vidráé továbbra is szükségszerű. Mindennek az állításnak a részletes szakmai indokát lásd a honlapomon elérhető, legutóbbi, tavaly augusztusban lezárt dolgozatban. Közbevetőleg lényeges megjegyeznem a következőket! Köszönhetően az Alapítvány a vidrákért szervezet 1995 és 2007 közötti működése során kialakított tevőleges szakmai kapcsolatoknak, az alapítvány, illetve magam inaktívvá válása után e kontaktusok jó része nem szűnt meg, sőt újabbak is alakultak. Vélhetően ez annak köszönhető, hogy: 1995 és 2007 között szoros szakmai és barátai kapcsolatok alakultak ki azon közösségek és szakemberek között, akik az alapítvány programjainak valamilyen módon részesei voltak. Az alapítvány és jómagam 2007-es inaktívvá válása után, még ha kiszámíthatatlan időrendben is, de mégis folyamatosan érkeznek jelzések mind a vidráról, mind a hermelinről. 2

3 Továbbra is rendszeresek a megkeresések az eltérő értékrendű szakemberek, szakmai közösségek részéről. A szakmai honlapomon a legfontosabb tanulmányokat és könyveket hozzáférhetővé tettem. És hogy mindezek sorában egyre több szakmai kiadványban, illetve honlapon található meg az elérhetőségem és a kérésem arra vonatkozóan, hogy aki bármely menyétfélénkről, de leginkább a hermelinről és a vidráról információval rendelkezik, arról tájékoztasson. Így kialakult egy olyan önkéntelenül szerveződött szakmai és baráti kapcsolatrendszer, amely lehetővé teszi számomra, hogy eltérő időközönként ismertté tegyem a rendelkezésemre bocsátott adatokat és információkat, valamint az azokból kikövetkeztethető javaslatokat. Fontos! Jelen dolgozat akárcsak az ezt megelőzők nem tudományos közlemény, csak és kizárólag tájékoztató, ismeretterjesztő és remélhetően figyelemfelkeltő jellegű írásmű. Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt azonban ki kell fejeznem a köszönetemet azon Kollégáknak, akik annak ellenére, hogy magam e munkákban csupán kívülálló szemlélőként, mondhatni fontoskodó kibicként vettem és veszek részt, segítségemre voltak adatokkal és egyéb információkkal, pl. részletesen tájékoztattak a megfigyeléseikről is, valamint pótolhatatlan értékű fényképeket, videofilm-felvételeket és sok-sok hírértéket magukban rejtő értesüléseiket, tapasztalataikat megküldték számomra. Külön köszönöm azok töretlen rokonszenvét, akik az elvetélt, a hermelint fokozottan védetté tenni szándékozott javaslatom után továbbra is kiállnak az elgondolásom mellett, és arra buzdítanak, én se adjam fel. Mindig vannak még kiaknázható lehetőségek! És én is így vélem, ezért e dolgozattal egyetemben ismét kezdeményezem a Vidékfejlesztési Minisztériumnál a hermelin fokozottan védetté nyilvánítását. Sajnos azonban a munkában részt vevő Kollégák nevesítésétől el kell tekintenem, mégpedig azért, mert többen mondhatni elszomorítóan sokan nem járultak hozzá ahhoz, hogy felfedjem a személyüket. Lehangoló, hogy napjakban olyan bizalmatlanság, félelem uralkodik a szakmai közbeszéd és az érintett társközösségek résztvevői között, hogy leginkább az államigazgatásban, a háttérintézetekben vagy a kutatóműhelyekben dolgozó Kollégák még egy-egy vélhetően veszélyeztetett állatfaj kutatása során sem merik vállalni a nyilvánosságot. Bevezető Mindezek után először is nézzük a május 13-a és augusztus 20-a közötti vidra-előfordulási adatokat/adatsorokat. Azonban az eredmények közlése előtt mint minden egyes alkalommal, fontosnak tartom az alábbi bevezető gondolatok ismertetését: től az Alapítvány a vidrákért megalakulása óta ugyanazokat a kérdéseket tartalmazó felmérőívet használják a Kollégák, akik részt vesznek a munkában. Mindemellett attól függetlenül is érkeznek jelzések az évek során mind több, és azok értékelése és összevetése a rendszeresített kérdőívvel rendkívül fontos. És ami a lényeg: az információk, igaz kiszámíthatatlan időközönként, mégis folyamatosan, egész évben érkeznek! 3

4 2. A rendszeresített kérdőívvel (lásd az I. Mellékletben) a felmérések során elsősorban a vizes élőhely-típusok számbavétele történt és történik, vagyis azt vizsgáltuk és vizsgáljuk: ezen élőhelyek közül hol állandó a vidra/hermelin jelenléte, és ezt mi teszi lehetővé, hol rapszodikus az előfordulásuk és ennek mi lehet az oka, valamint, hol nem találhatóak, és ez mivel magyarázható, illetve ahol egyik faj előfordul, a másik nem és fordítva, annak mi lehet a hátterében. 3. Jelen dolgozatban kizárólag olyan ismertetőadatok nyilvánosságra hozatala olvasható, amelyek a megnevezett élőhely-típusnál e két ragadozó kisemlősfajunk előfordulásáról tájékoztatnak. Vagyis azok az információk, amelyek a jelenlétükről adnak számot, de ahhoz, hogy részletesebb, a fentebbi 2-es pontban ismertetett, dőlt betűs alapos elemzés elkészüljön sokkal több időre, valamint átfogottabb programra, értékelésre, ellenőrzésre, szakértők és szakértői közösségek bevonására, valamint az állam jelen esetben a Vidékfejlesztési Minisztérium részéről megnyilvánuló fogadókészségre van/lenne szükség. Itt, bár nem szívesen, mégis szükségszerűnek, mondhatni elkerülhetetlennek tartok némi megjegyzést beiktatni! Mindez nem egyszerű, hiszen a 2012 tavaszán aláírták az úgynevezett történelmi megállapodást a vadászok, a természetvédők és az illetékes államigazgatási apparátus között a vadászható vadfajok listájáról, valamint a kapcsolódó kutatási programokról. Nos, ennek keretében a hazai kisragadozók kutatási programjaiból egészen 2017-ig diszkriminatív módon kizárták, illetve perifériára szorították a természetvédelmi szakembereket és szakértői közösségeket. A megállapodás ugyanis azt rögzíti, hogy e kutatómunkában kizárólag csak az egyik, egyébiránt neves egyetemünk vadgazdálkodás és vadászat iránt elkötelezett műhelye vehet részt ilyesmire a rendszerváltozás óta még nem volt példa, ráadásul úgy, hogy nem titkoltan részükről a hazai kisragadozók közül minél több vadászata szükségessé vált napjainkban. Mindezek után kizárólag az ő szaktudásukra, szakértékelésükre bízni a hazai kisragadozók helyzetének megítélését, döbbenetesen egyoldalú és elfogult döntés volt. Erősen fennáll hát a veszélye annak, hogy egy rendkívüli szűk, szemellenzősen részrehajló szakmai szemlélet miatt menyétféléinket elsősorban vadgazdálkodási-vadászati (úgynevezett vélelmem szerint szakmailag megmagyarázhatatlanul komolytalan ragadozó-gazdálkodási modell) és nem természetvédelmi-ökológiai szempontok alapján vizsgálják. És ha így lesz márpedig így lesz, hiszen eldöntetett!, akkor ezen a címen mondanak objektív és tudományos ítéletet a védelmükről és/vagy gyaníthatóan leginkább a vadászatukról az elkövetkezendő években, ami elnézést az erős jelzőért szégyenteljes, ennek ellenére sajnos az állam részéről elfogadott és támogatott törekvés. 4. Fontos, ezért erre külön felhívom a figyelmet: a napjainkig összegyűlt értesülések, mégpedig mind a vidra, mind a hermelin vonatkozásában amelyek száma immár csak az általam összeállított adatbázisokban több ezer, valamint az azokhoz kapcsolódó információk és következtetések lehetővé teszik, hogy szakmailag tisztességesen, elfogulatlanul: a magyarországi vidra- és hermelinállomány megoszlására, fejlődésére, mozgására, alkalmasint visszahúzódására, 4

5 egymáshoz és más ragadozófajokhoz való viszonyulásukra, valamint az általuk lakott élőhely-típusok állapotváltozására adatokkal alátámasztható, ellenőrizhető, így szakmailag bizonyítható értékelést adjunk, illetve azokból megalapozott következtetéseket vonjunk le. Úgyszintén e fajok társadalmi megítélésére és a gazdatársadalmat, valamint a társ-szakhatóságokat érintő különböző természetvédelmi elvárásokra vonatkozóan is elkerülhetetlen, hogy átfogó képpel rendelkezzünk. 5. A legfontosabb cél legalábbis valóban értékálló szakmai szempontok alapján annak kellene lennie, mint ahogy sajnos napjainkban nem így van, hogy a gyakorlati természetvédelem számára rendelkezésre álljanak olyan tájékoztató jellegű, de egyértelműen felhasználható szakmai útmutatók, amelyek hathatósan szolgálják a vidra és a hermelin élőhelyeinek és az azokon élő/előforduló populációknak a védelmét. Így a következő szempontoknak kellene lenniük az elsődlegeseknek: A hazai vidra- és hermelinállomány elterjedésére vonatkozó hiteles, vagyis adatokkal alátámasztott, ellenőrizhető tájékoztatás. Az észlelt problémákra megfelelő módszert, alkalmasint többféle lehetőséget is magába foglaló megoldás-csomag megfogalmazása és részletes kidolgozása, pl. élőhelyek állapotváltozása, autóutak építése, halasított vizeknél zömében a vidra jelenlétéből adódó esetleges konfliktus kezelése említhető, de a sort még hosszasan lehetne sorolni ezeket részletesen lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában ismertetett dolgozatokban. Mindazonáltal, mint eddig minden alkalommal a publikált adatoknak igyekeztem utánajárni. Így egy ellenőrző kutatás eredményeként állítottam össze a megnevezett településeket és a hozzájuk kapcsolódó élőhely-típusokat. Mindazokat viszont kihagytam, amelyeknél fennáll a lehetősége annak, hogy nem egyértelműen bizonyítható a jelzett fajok előfordulása, pl. a vidrát gyaníthatóan házi- vagy vándorpatkánnyal, esetleg pézsmapocokkal tévesztették össze; vagy a hermelint vélhetően a menyéttel azonosították. Erről a döntésemről mindig kötelességemnek éreztem tájékoztatni az információközlőt, kérve a megértését, továbbá azt is: segítsen abban, hogy a bizonytalanságot sikerüljön megnyugtató módon eloszlatni. Azonban külön felhívom a figyelmet arra, hogy ennek ellenére mind az adatszolgáltatók, mind a magam szándékától eltérően pontatlan információt is közölhetek. Ezért hangsúlyozottan kérem (!), hogy az alább feltüntetett adatokat, adatsorokat kellő körültekintéssel, jobban mondva: megfontolt kritikával fogadják aminthogy az eddig publikáltakat is, és ha esetleg a jövőben bármelyikükre mégis hivatkoznak, akkor mindenféleképpen tegyék hozzá, hogy csak ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű adatról van szó, nem pedig tudományosan hitelesített információról. Alább, megyénkénti bontásban közlöm azokat a településeket, a hozzájuk kapcsolódó élőhely-típusokat, ahonnét a tárgyalt időszak során a vidra és a hermelin előfordulásáról ismeretet szereztem. A megadott UTM kódok a 10x10 km-es beosztású standard térkép alapján kerültek meghatározásra. (A felhasznált UTM térképszelvényeket készítette a Kartográfiai Vállalat az MN Térképészeti Intézet 1979-ben tervezett és lezárt térképanyagának felhasználásával 1983-ban). Fontos: A bejelentett észlelések zömében a jószágok hátrahagyott nyomjelei alapján történtek. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás, felfedezett fészek vagy észrevett és megfigyelt, esetleg elpusztulva talált állat-állatok képezték alapját a jelzésnek. 5

6 A rendelkezésemre álló adatok ismertetése megyénkénti csoportosításban (Az adatokat a augusztus 20-a és február 1-e között rendelkezésemre bocsátott információk alapján állítottam össze) :ezt a jelet azoknál a településeknél tüntettem fel, ahol mind a vidra, mind a hermelin előfordulásáról érkeztek információk a vizsgált időszaka során. Azon településeknél, ahol a fentebbi jel nincs feltüntetve, onnét kizárólag vidra jelenlétről van újabb jelzés. Azon településeknél, ahol félkövér dőlt betűtípus található, onnét kizárólag hermelin jelenlétről van újabb jelzés. Baranya megye Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás és halastavak UTM: BS72A1 Cún: Sziliháti-tó és Lanka-tó (Ó-Dráva meder) UTM: BR77A4 Drávakeresztúr: Korcsina-patak UTM: YL18C1 Homorúd: Mocskos-Duna (holtág, horgászvíz) UTM: CR29C2 Kovácsszénája: Víztározó (horgásztó) és csatorna UTM: BS72C3 Magyarlukafa: Lukafai-patak és horgásztavak UTM: YM11A4 Mecsekpölöske: Baranya-csatorna és horgásztó UTM: BS93D3 Mozsgó: Almás-patak UTM: YM21B2 Pazdány: Pécsi-víz (patak) UTM: BR79C1 Oroszló: Baranya-csatorna (horgászvíz) UTM: BS72D3 Sásd: Horgásztó és Baranya-csatorna UTM: BS72C4 Sumony: Halastavak és Okor-patak UTM: YL29B3 Tésenfa: Fekete-víz-patak (horgászvíz) UTM: BR77C2 Zaláta: Összekötő II. csatorna UTM: YM27C1 Bács-Kiskun megye Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna (horgászvíz) UTM: CS67A1 Bátmonostor: Monostori Fás-Duna (holtág), Ferenc-csatorna UTM: CS30A3 Dávod: Püspökpusztai-csatorna UTM: CS39C2 Dusnok: Sárközi-csatorna UTM: CS39C2 Foktő: Foktői-csatorna UTM: CS45B3 Fülöpszállás: Duna-völgyi-főcsatorna (horgászvíz) UTM: CS68B2 Géderlak: Duna-holtág UTM: CS36D3 Hajós: Duna-völgyi-főcsatorna UTM: CS53C1 Homokmégy: Széki-csatorna UTM: CS35A1 Kalocsa: Duna-holtág (horgászvíz) UTM: CS46D3 Katymár: Kígyós-főcsatorna UTM: CS50D4 Lakitelek: Nagyréti és Kisréti-vizek, Szikrai Holt-Tisza (horgászvizek) UTM: DT29D2 Nagybaracska: Ferenc-csatorna és Öreg-Duna (horgászvíz) UTM: CS30D1 Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna és horgásztó UTM: DS16D4 6

7 Békés megye Biharugra: Halastavak és csatornák UTM: ES49C1 Doboz: Fehér-Körös és csatornák UTM: ES17 Gyomaendrőd, Szarvas: Körös-folyó szakaszai, holtágak, halastavak és csatornák UTM: DS 69 és 79 négyzetek Körösladány: Sebes-Körös, Folyás-ér (patak) és csatornák UTM: ET40C4 Körösújfalu: Sebes-Körös UTM: ET30B1 Öcsöd: Körös-folyó és Öcsödi-holtág (horgászvizek) UTM: DS59C2 Zsadány: Holt-Sebes-Körös és Holt-Sebes-Körös-főcsatorna (horgászvizek) UTM: ES29D3 Borsod-Abaúj-Zemplén megye Bódvarákó: Bódva-patak UTM: DU77D4 Borsodivánka: Rima-patak és Kánya-patak UTM: DT78B3 Csincse-Gelej: Csincse-patak UTM: DT89A1 Csobaj: Holt-Tisza UTM: EU22D2 Dédestapolcsány: Bán-patak DU63A2 Izsófalva: Szuha-patak UTM: DU75D2 Karcsa: Karcsa-csatorna és Tiszakarádi-főcsatorna (horgászvizek) UTM: DT43A3 Sátoraljaújhely és Bodrogkeresztúr: Bodrog-folyó holtágai, Füzes-ér, Zúgi-főcsatorna. Török-éri főcsatorna és kapcsolódó bodrogközi nevenincs csatornák szakaszai (horgászvizek) UTM: EU 32 és 45 négyzetek Szalonna: Bódva-patak és Rakaca összefolyása UTM: DU86B1 Taktaladány: Kis-Tisza UTM: EU32A2 Taktaszada-Taktaharkány: Takta-csatorna, Holt-Takta és Gilip-patak UTM: EU12A1 Tarcal: Északi-övcsatorna, Ively-ér és Taktaközi csatornák (horgászvizek) UTM: EU22C1 Tokaj: Tisza-Takta csatorna UTM: EU32A2 Vilyipuszta (Sárospatak): Bózsva-patak UTM: EU47B2 Viss: Bodrog-holtág UTM: EU34B4 Csongrád megye Balástya: Fehértó-Majsai-főcsatorna UTM: DS24B Csanytelek: Horgásztó UTM: DS35A1 Csongrád: Holt-Tisza és Körös-Tisza-torok (horgászvizek), halastavak és csatornák UTM: DS37D3 Gyopárosfürdő (Orosháza): Kútvölgy-Kakasszéki-csatorna UTM DS75A1 Maroslele: Maros-folyó és Vetyeháti Holt-Maros (horgászvizek) UTM: DS42D4 Mártély: Ásványi-holtág, Mártélyi-holtág és Dong-éri csatorna (részben horgászvizek) UTM: DS34C2 Röszke: Gyáli-Holt-Tisza UTM: DS21D1 Sándorfalva, Szeged: Fehértó (halastavak), Dorozsma-Halas-főcsatorna, Fehértói-Majsa-főcsatorna szakaszai UTM: DS32B1-B2 négyzetek Tömörkény: Csaj-tavak (halastavak), Dong-éri-főcsatorna és csatornák UTM: DS25C2 7

8 Fejér megye Beloiannisz: Laskó-patak CT32C1 Bodajk: Gaja-patak UTM: BT94B1 Csákvár: Császárvíz-patak és Pócos-tó UTM: CT04C4 Fehérvárcsurgó: Gaja-patak, Móri-víz (patak) (horgászvizek) UTM: BT84B2 Kajászó (Igar): Váli-víz (patak) és MOHOSZ tógazdaság (halastavak) UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Dinnyés: Velencei-tó (teljes déli part a két település között), Tógazdaság, Császár-víz (patak), Kajtor-csatorna, Szent Lászlópatak, Cibulka-patak és kapcsolódó kisebb csatornák (részben horgászvizek) UTM: CT 12 A/C és 23A4/B2 négyzetek Kisfalud: Császárvíz-patak UTM: CT13B2 Ősi: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna UTM: BT82C4 Perkáta: Perkátai-vízfolyás UTM: CT32D4 Sárszentmihály: Sárvíz-csatorna UTM: BT92C2 Soponya: Sárvíz-malomcsatorna UTM: CT01D2 Szabadbattyán: Sárvíz-csatorna és halastó UTM: BT92D4 Tárnok: Benta-patak UTM: CT35C2 Úrhida: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna UTM: BT92D1 Győr-Moson-Sopron megye Bezenye: Csatorna UTM: XP61A4 Bősárkány: Keszeg-ér UTM: XN78A1 Fertőszentmiklós: Ikva-folyó UTM: XN36C2 Hanságliget (Jánossomorja): Hansági-főcsatorna UTM: XN68C2 Halászi: Kálnoki Holtmeder UTM: XP70B3 Koroncó: Marcal- és Rába-folyó (horgászvizek) UTM: XN84C2 Kunsziget: Mosoni-Duna holtágai (horgászvizek) UTM: XN99B2 Lébény: Horgásztó, Keszi-ér és Rábca-folyó UTM: XN78C3 Lipót: Morotva-tó UTM: XP80B3 Mecsér: Mosoni-Duna és horgásztavak UTM: XN89C2 Öntésmajor: Király-tó UTM: XN58B4 Tárnokréti: Hansági-főcsatorna (horgászvíz) UTM: XN78A3 Vámosszabadi: Bácsai-Holt-Duna és Bácsai-főcsatorna UTM: XN99C2 Hajdú-Bihar megye Árkus (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak UTM: ET06A4 Bihardancsháza: Sárréti-főcsatorna és csatornák UTM: ET23B4 Bojt: Kis-Körös UTM: ET52A4 Darvas: Berettyó-folyó UTM: ET21A4 Derecske: Derecskei-Kálló UTM: ET44B1 Görbeháza: Farkaséri-ívótavak és Nyugati-főcsatorna UTM: ET18C3 Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna (horgászvíz) UTM: EU20D3 Hajdúszoboszló: Keleti-főcsatorna UTM: EU20D4 Hencida: Berettyó-folyó UTM: ET53B4 8

9 Heves megye Kismarja: Berettyó-folyó UTM: ET63B Nádudvar: Kösély-patak UTM: ET04A3. Nagyhegyes: Keleti-főcsatorna UTM: ET26A4 Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna (horgászvizek) UTM: ET22A4 Szásztelek (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak UTM: ET06A4 Adács: Víztározó és Külső-Mérges-patak UTM: DT28A2 Bátor: Laskó-patak UTM: DU41C2 Boldog: Zagyva-folyó és Vajdaréti-csatorna UTM: DT07A4 Csány: Ágói-patak UTM: DT17A1 Demjén: Laskó-patak UTM: DT59A2 Detk: Tarnóca-patak és Bene-patak UTM: DU38A3 Egerfarmos: Rima-patak UTM: DT68C2 Egerszólát: Kígyós-patak UTM: DU50B1 Felsőabasár: Bene-patak UTM: DT29A4 Gyöngyöshalász: Gyöngyös-nagypatak UTM: DT18C2 Gyöngyöspata: Rédei-Nagy-patak és horgásztó UTM: DT09C3 Kál: Tarna-folyó UTM: DU48A4 Kerecsend: Laskó-patak UTM: DT59A2 Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak UTM: DT67C1 Kisköre: Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvízcsatorna UTM: DT55C3 Mátrafüred: Eger-patak UTM: DT29A1 Parádfürdő: csatorna UTM: DU30C1 Rózsaszentmárton: Ágói-patak UTM: DT09C2 Sarud: Laskó-patak UTM: DT77B2 Szilvásvárad: Szalajka-patak UTM: DU52A4 Terpes: Tarna-patak UTM: DU31D1 Verpelét: Kígyós-patak UTM: DU40B2 Jász-Nagykun-Szolnok megye Bánhalma (Kenderes): Villogó-csatorna UTM: DT73A1 Besenyszög: Tisza-holtágak UTM: DT43A3 Cibakháza: Holt-Tisza UTM: DT30D4 Fegyvernek: Nagykunsági-főcsatorna UTM: DT63B4 Jászdózsa: Tarna-folyó és Holt-Tarna UTM: DT26C1 Karcag: Németéri-főcsatorna UTM: DT93C1 Kengyel: Halastó és csatorna UTM: DT41C4 Kisköre: Nagykunsági öntözőcsatorna UTM: DT65A1 Kunhegyes: Nagykunsági-főcsatorna (horgászvíz) UTM: DT74C2 Kunmadaras: Sároséri-főcsatorna UTM: DT95C1 Nádudvar: Hortobágy-folyó UTM: ET04A3 Nagyrév: Holt-Tisza UTM: DT30B4 Öcsöd: Harang-zugi-Holt-Körös és Harang-zugi csatorna UTM: DS59A2 Szajol: Holt-Tisza (horgászvíz) UTM: DT42A2 Tószeg: Gerje-Perje főcsatorna UTM: DT31A1 9

10 Túrkeve: Hortobágy-Berettyó UTM: DT81 Komárom-Esztergom megye Császár: Császár-ér UTM: CT08B2 Kecskéd: Víztározó (Kecskédi Öreg-tó) és Által-ér UTM: CT46C3 Környe: Horgásztavak, Nevelő-tó és Által-ér UTM: BT97D4 Mocsa (Boldogasszonypuszta, Gébicspuszta): Halas- és horgásztavak és kapcsolódó csatornák UTM: BU98B1 Naszály: Által-ér UTM: CT08B2 Nógrád megye Csécse-Béhalom-puszta: Szuha-patak UTM: CT90D4 Ipolydamásd: Ipoly-folyó UTM: CU31B4 Ipolytölgyes: Letkés-patak UTM: CU31B4 Ipolyvece: Derék-patak UTM: CU62B1 Karancskeszi (Marakodi-puszta): Dobroda-patak UTM: DU03A2 Litke: Ipoly-folyó és Dobroda-patak UTM: CU94C2 Nagykeresztúr: Kis-Zagyva UTM: DU02B4 Nemti: Zagyva-folyó UTM: DU11C3 Őrhalom: Ipoly-folyó és Fekete-víz-patak UTM: CU72D3 Palotás: Bujáki-patak UTM: CU99A4 Pösténypuszta (Szécsény): Ipoly-folyó és Ménes-patak UTM: CU82C3 Terény: Szanda-patak UTM: CU71D4 Szarvasgede: Méhtelepi-patak és Szuha-patak UTM: CU90D4 Pest megye Vas megye Dány: Dányi-patak és víztározó UTM: CT96B3 Dömösd: Holt-Duna UTM: CT41C3 Farmos: Hajta-patak UTM: DT14C2 Gomba: Úri-patak UTM: CT85C2 Isaszeg: Horgász- és halastavak UTM: CT76D1 Ráckeve: Duna-holtág (horgászvíz) UTM: CT42D2 Százhalombatta: Benta-patak és horgásztavak CT34D4 Szigetbecse: Ráckevei Duna-holtág UTM: CT41C1 Úri: Úri-patak UTM: CT95B2 Valkó: Hajta-patak UTM: CT96A1 Veresegyház: Folyás-patak UTM: CT77A1 Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna (horgászvizek) UTM: CT54B3 Tököl: Holt-Duna UTM: CT43C3 Csákánydoroszló: Rába-folyó és horgásztó UTM: XN10C2 Döröske: Csörnöc-Herpenyő-patak (horgászvíz) UTM: XN20C3 Egervölgy: Csörnöc-Herpenyő-patak UTM: XN42B4 Felsőjánosfa: Vadása-tó UTM: XN20C1 Gersekarát: Sárvíz-patak UTM: XN30B4 10

11 Hegyhátszentjakab: Vadása-tó UTM: XN20C1 Ikervár: Üzemvízcsatorna UTM: XN43B4 Kenyeri: Kis-Rába (horgászvíz) UTM: XN54A3 Nick: Rába-folyó és Kőris-patak (horgászvizek) UTM: XN55B3 Püspökmolnári: Rába-folyó és holtágak (horgászvizek) UTM: XM31C3 Rum: Rába-folyó és Sorok-patakszakasz UTM: XN31C3 Szarvaskend: Vadása-tó UTM: XN20C1 Szőce: Vadása-tó UTM: XN20C2 Tanakajd: Gyöngyös-patakszakasz UTM: XN32A1 Tompaládony: Répce-folyó és Metőc-patak UTM: XN44B1 Tömörd: Ablánc-patak UTM: XN24C3 Veszprém megye Apácatorna: Torna-patak és Apáca-patak UTM: XN72B4 Dabrony: Hajagos-patak UTM: XN73A4 Megyer: Marcal-folyó UTM: XN61D1 Lesenceistvánd: Lesence-patak UTM: XM79C4 Somogy megye Ádánd: Kis-Koppány-patak és Sió-csatorna UTM: ez a kód hiányzik. Balatonlelle: Irmapusztai- és Rád-pusztai halastavak, Látrány-csatorna UTM: YM08D3/18B1 négyzetek Balatonújlak: Nyugati-főcsatorna UTM: XM87B3 Drávatamási: Rigóc-patak UTM: YM99D2 Kadarkút: Tütösi-tavak (+Á) YM02B4 Komlósd: Komlósdi-Rinya-patak UTM: XL89C1 Mike: Rinya-patak és halastavak UTM: XM92B2 Ötvöskónyi: Szabási-Rinya (patak) és halastavak UTM: XM82A3 Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak, Zala-Somogyi-határárok és Pádi-víz (részben Zala megye is) UTM: YM01D2/XM64C4 négyzetek Rinyaszentkirály: Rinya-patak és halastavak UTM: XM92B2 Somogyfajsz: Víztározó (horgásztó) és Korokna-patak UTM: XM95D1 Somogygeszti: Deseda-patak és horgásztó UTM: YM15B3 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó (horgászvíz) UTM: YM14D1 Vízvár: Dráva-folyó és holtág UTM: XM70A4 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bátorliget: Bódvaj-patak UTM: EU99D2 Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó (horgászvizek) UTM: EU21D2 Cégénydányád: Szamos-folyó UTM: FU11B4 Géberjén: Holt-Szamos (horgászvíz) UTM: FU01D4 Győrtelek: Nagy-vágás-csatorna, Keleti-övcsatorna és Szamos-holtágak (horgászvizek) UTM: FU01D2 Jánd: Nagyszegi-Morotva UTM: FU12C1 Kölcse: Öreg-Túr UTM: FU22B1 Laskod: Víztározó (horgászvíz) és csatorna EU72D3 Nagyecsed: Lápi-főcsatorna és Nagy-vágás-csatorna UTM: FU00D2 11

12 Ököritófülpös: Szamos-holtágak (zömük horgászvíz), halastavak UTM: FU01C3 Sonkád: Ó-Túr (horgászvíz) és Túr-folyó, Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi Túr-Holtmeder UTM: FU32B1 Szabolcs: Kerek-tó morotva, Kis-Tisza-holtág UTM: EU33C2 Tiszaadony: Holt-Tisza és Szipa-főcsatorna UTM: EU94D2 Tiszabercel: Lónya-főcsatorna EU43D1 Tunyogmatolcs: Élő- és Holt-Szamos (horgászvizek) UTM: FU01C4 Túristvándi: Öreg-Túr és Belvíz-csatorna UTM: FU22A4 Vaja: Víztározó és csatorna UTM: EU81C2 Tolna megye Zala megye Attala: Kapos-folyó UTM: BS74A3 Belecska: Sió-csatorna UTM: CS07B2 Bogyiszló: Bogyiszlói-főcsatorna UTM: CS33A1 Bonyhád: Völgységi-patak és halastavak UTM: CS02 és 03-as mezők. Decs: Duna-holtágak UTM: CS32C4 Dombóvár: Kapos-patak, Tüskei-horgásztó és halastavak UTM: BS84B3 Gyulaj: Óbíródi-tavak, Vadkerti-horgásztó, patak UTM: BS95B3 Ozora: Sió-csatorna és Molnár-tó (horgászvíz) UTM: BS98 Őcsény: Sió-csatorna (horgászvíz) és Szekszárdi-séd-patak UTM: CS23C4 Pincehely: Sió-csatorna UTM: CS07C2 Pörböly: Nyéki-Holt-Duna és Cserta Holt-Duna UTM: CS31A1 Simontornya: Sió-csatorna (horgászvíz) UTM: CS18B2 Szálka: Lajvér-patak és Iszapoló-tó UTM: CS12C3 Szekszárd: Holt-Sió (horgászvíz) UTM: CS23D1 Tolna: Duna-holtágak (horgászvizek) UTM: CS34A4 Bocfölde: Zala-folyó UTM: XN48B1 Balatonhídvégpuszta (Zalavár) Fenékpuszta (Keszthely): Kis-Balaton teljes területe UTM: XM66C3/67D3-4/77A2-B1 mezők Dötk: Dasronyi-tavak (horgászvizek), Foglár-csatorna és Zala-folyó UTM: XM59A3 Esztergályhorváti: Zala-folyó UTM: XM67B1 Kerkabarabás: Kerka-patak UTM: XM19A1 Máhomfa: Kerka-patak UTM: XM18C3 Miklósfa (Nagykanizsa): Bakónáki-patak és Principális-csatorna UTM: XM54B2 Szentpéterfölde: Budnyapusztai-tavak UTM: XM36B3 Szécsisziget: Kerka-patak és holtág (részben horgászvizek) UTM: XM25A1/A3 Tornafölde: Kerka-patak és horgásztó UTM: XM25B2 Tornyiszentmiklós: Kerka-patak és Adovány-csatorna UTM: XM25D3 Tótszerdahely: Mura-folyó UTM: XM34C3 Türje: Csatorna UTM: XN50 Vöckönd: Zala-folyó UTM: XN49C2 12

13 Értékelés Úgy vélem, talán nem haszontalan, ha a szöveges értékeléshez kapcsolódóan néhány táblázatban is kimutatom a fentebb közölt adatokból kiolvasható információkat. I. Táblázat Összefoglaló táblázat: előfordulások csoportosítása megyénkénti bontásban Megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod Csongrád Fejér Győr Hajdú Heves Szolnok Komárom Nógrád Pest Vas Veszprém Somogy Szabolcs Tolna Zala Összesen Látható: a feldolgozott, kiértékelt 248 jelzés azt mutatja, hogy az esetek jelentős részében a két faj egyugyanazon élőhely-típuson fordul elő. Vélhetően ott, ahol csak a hermelinről vagy csak a vidráról van adat, az esetek többségében szintén megtalálható a másik faj is, igaz ez az állítás még egyértelmű bizonyításra szorul, amit a jövőben további kutatások igazolhatnak, vagy cáfolhatnak. (Mindenesetre a legutóbbi tanulmányok adatsoraival összevetve a most közölteket, szembetűnő a fajok előfordulásának egyidejűsége, de az is, hogy a bemutatott időszakok során, mennyire változékony is egyben a fellelhetőségük a kutatott élőhely-típusoknál ezek a dolgozatok a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában elérhetőek). De mivel mindkét vizsgált menyétfélénk erősen kötődik a vizes élőhelytípusokhoz bár életmódjukból következően eltérő mértékben, amit az adott terület táplálékkínálata, fészkelésre alkalmas adottságai, valamint zavartsága határoznak meg fennáll a lehetősége annak, hogy az esetek zömében vagy állandóan, vagy csak alkalomszerűen ugyanazon az élőhelyen vannak jelen. Kitetszik ugyanakkor amint arra már több tanulmányban is felhívtam a figyelmet, hogy az általánosan elfogadott szakmai értékítélet ellenére, miszerint pl. a hermelin előfordulása dombvidékeinken és a középhegységeinkben szórványos, egyáltalán nem fedi a valóságot, de még a vidra esetében, ha nem is olyan mértékben, mint a hermelin vonatkozásában, nem számít ritkának, hogy e területeken szintén megjelenik. 13

14 A jelzett tájegységeken legnagyobb részt kisvízfolyások találhatóak, kisebb mértékben csatornahálózatok, és csak elvétve egyéb más élőhely-típusok, mint: halastó, horgásztó, folyó, víztározó stb. Egy biztos: az elmúlt évek során, amikor a Sió, a Hernád, a Tisza és a Bodrog folyók áradtak, az árhullám idején, valamint az azt követő hetekben, a középhegységi kisvízfolyások mentén gyakori volt a vidra jelenléte. Minden bizonnyal a folyókról húzódtak fel, és ugyanezt tapasztaltuk más régiókban is az árvizek során, pl. a Dunamentén, ahol azon területeken is rendszeressé vált a jelenléte, ahol azelőtt vagy egyáltalán nem, vagy csak alkalomszerűen fordult elő. Aszálykor is kiszámíthatatlan a mozgásuk, hiszen a pangó vizű vagy kiapadt élőhely-típusokról kénytelenek elvándorolni, és ilyenkor gyakorlatilag teljesen változékony a mozgásuk. (Ezekről a kutatásokról is részletesen lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában található összefoglaló jelentéseket). Röviden összefoglalva folyóinknál a következő általános tapasztalat fogalmazható meg árvíz és aszály idején: Árvízkor, amint a vízszint olymértékben megemelkedett, hogy ellepte a mellékés holtágakat, valamint a szigeteket, azoknál a folyó menti kisvízfolyásoknál, csatornáknál, halas- és horgásztavaknál (is) felfedeztük a vidra nyomjeleit, ahol előtte nem, vagy csak rapszodikusan fordult elő, és ahol annak előtte az esetek zömében a hermelin előfordulásáról már volt adatunk. Megállapítottuk, hogy ezeknek az új élőhelyeknek egy része az árvizet követő időben is megtartotta a folyóról kiszorult vidrákat és a hermelineket is. Tehát az árvizek szükségadta helyzete a vidrák számára eladdig átmenetileg használt, vagy éppen ismeretlen élőhelyeket is biztosított, amelynél vagy területet foglaltak, vagy új lehetséges vándorlási útvonalakat szolgáltatatott számukra. Aszálykor a megszokottnál lényegesen nagyobb mozgás is megfigyelhető volt a folyóknál mindkét faj esetében. Biztosra kijelenthető, hogy az apadás adta környezeti-változások során olyan folyó-menti területekre is eljutottak, ahová annak előtte, pl. éppen a folyóvizek erős sodrású és örvényes volta miatt nem volt lehetőségük. A majdnem teljesen elapadt, vagy éppen ki is száradt kisvízfolyások és csatornák, esetleg halas- és horgásztavak, víztározók miatt a vidrák és hermelinek nem tudtak az adott területen megmaradni, így elmerészkedtek azokra a folyó-menti területekre is, ahol annak előtte egyáltalán nem vagy csak átmentében fordultak elő. Kisvízfolyásainknál, csatornáinknál a következő általános tapasztalatot fogalmazhatjuk meg: A kisvízfolyásoknál és csatornáknál nagyon nehéz megállapítani, mondhatni sokkal problémásabb, mint a fentebb tárgyalt folyóknál, hogy mikor állandó a kutatott fajok előfordulása, mikor rapszodikus és mikor kerülik teljesen. Ennek a legfőbb okai a következők lehetnek a teljesség igénye nélkül: változó a vízállásuk a kisvízfolyások és csatornák legtöbbjének a vízszintje és a vízminősége nem nevezhető azonosnak teljes folyásirányuk mentén; a folyásirányok során más és más az egyes szakaszoknál meglévő környezeti feltétel: pl. egyes helyeken kibetonozottak lehetnek, meredek partfalúak, míg máshol nem stb.; nagyon eltérő lehet a vízi-, és a parti vegetáció borítottsága és táplálékkínálata: egyes szakaszaik lehetnek hallal telepített horgászvizek, mások meg nem, egyes részeiknél teljesen kiirtották a vízi és parti növényzetet, míg máshol a megfelelő vegetáció-borítottság a jellemző stb.; szintén széles skálán mozoghat a vizes élőhely-típusok zavartsága, szennyezettsége és szemetessége pl. a különféle ipari-, mezőgazdasági-, és 14

15 lakossági szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása napjainkban a legsúlyosabb terhelést jelentik, és ezek a kisvízfolyások, csatornák egy részének a teljes tönkretételéhez is vezethetnek akár a jövőben. Fontos azonban: az ország jelentős területein nem a kisvízfolyások, hanem az adott csatorna-hálózat: köt össze különböző vizes élőhely-típusokat, sőt egyes szakaszain, nem egy maga is hallal telepített, és így horgászati hasznosítású ; folyókba/folyókból, vagy kisvízfolyásokba/kisvízfolyásokból ered, sőt akár egyszerre több folyószakaszt és/vagy kisvízfolyást érinthet; különböző vizes élőhelyeket érint, miközben vízszegény területeken is átcsorog, és tulajdonképpen az egyedüli lehetséges útvonalat biztosítja a vidrák és a hermelinek számára, pl. a Homokhátság, a Nyírség, a Viharsarok említhető. De ugyanilyen változatos helyzetkép mondható el másfajta zavaró események bekövetkeztekor is, pl. halas-és horgásztavak, víztározók leengedésekor, kisvízfolyások és csatornák partoldalainak, esetleg medrüknek a karbantartó munkálatai során, és a sort hosszan lehetne sorolni. Ami a lényeg: A környezeti változások, legyenek azok természeti jelenségek, vagy emberi beavatkozás során bekövetkező zavaró hatások, nagyban befolyásolják és meghatározzák a vizsgált fajok jelenlétét és területfoglalását egy-egy élőhelytípusnál. Mindebből az következik, hogy ha országosan nagyon eltérő mértékben, de még egy-egy kisrégión belül is jelentősnek mondható a fajok előfordulása. Ez a magyarázata annak, hogy mind a hermelin, mind a vidra elterjedésének kutatása során rendkívül változatos helyzetképekkel szembesülünk. II. Táblázat Élőhely-típusok megyénkénti megoszlása Jelmagyarázat: Ttó: természetes tó Ha: halastó Ht: horgásztó P: patak (kisvízfolyás) Cs: csatorna F: folyó (mellék és holtágak is ide értendők) Vízt: víztározó Baranya megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F: Vízt Összesen

16 Bács-Kiskun megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Borsod Abaúj-Zemplén megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Békés megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Csongrád megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen

17 Fejér megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Győr-Moson-Soprom megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Hajdú-Bihar megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Jász-Nagykun-Szolnok megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen

18 Komárom-Esztergom megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Nógrád megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Pest megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Vas megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen

19 Bács-Kiskun megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Veszprém megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Somogy megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen

20 Tolna megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen Zala megye Mindkét faj Csak hermelin Csak vidra Összesen Ttó Ha Ht P Cs F Vízt Összesen A táblázat adatsoraiból látható, hogy három megyét leszámítva, ahol a csak hermelin előfordulásáról tájékoztató információk kerültek többségbe (Jász-Nagykun-Szolnok-, Nógrád- és Tolna megye), a többi megyében a vizsgált élőhely-típusoknál mindkét faj jelenléte ismert. Szintén egyértelmű, hogy a dombvidéki és középhegységi tájegységeinknél, zömében a kisvízfolyásoknál, valamint a csatornahálózatoknál a hermelin előfordulása egyértelműen bizonyított, de a vidra előfordulása sem megy ritkaságszámba. Ugyanakkor kiugróan magas mindkét faj egyidejű jelenléte Hajdú-Bihar-, Komárom-Esztergom-, Somogy-, Szabolcs-Szatmár-Bereg- és Zala megyében. Megállapítható, hogy ha országosan és régiókon, kisrégiókon belül is kisebbnagyobb mértékben eltérően, de mindkét faj előfordulása többé-kevésbé jellemző a különböző vizes élőhely-típusainknál. És e fajok sebezhetőségének mértéke éppen ezen élőhely-típusokhoz történő makacs ragaszkodásuk miatt mondható reális veszélynek. Kisvízfolyások és csatornák általános értékelése A kisvízfolyásoknál és csatornáknál nagyon nehéz megállapítani, hogy mikor állandó bármely faj jelenléte, mikor rapszodikus és mikor kerülik teljesen. Ennek a legfőbb okai a következők lehetnek: változó a vízállásuk a kisvízfolyások és csatornák legtöbbjének vízszintje és vízminősége nem nevezhető azonosnak teljes folyásirányuk mentén; a folyásirányok során más és más az egyes szakaszoknál meglévő környezeti feltétel; egyes helyeken kibetonozottak lehetnek, meredek partfalúak, míg máshol nem stb.; nagyon eltérő lehet a vízi-, és parti vegetáció borítottsága és táplálékkínálatuk, pl. egyes szakaszaik lehetnek hallal telepített horgászvizek, mások meg nem, egyes részeiknél teljesen kiirtották a vízi és parti növényzetet, míg máshol a sűrű vegetáció-gazdagság a jellemző stb.; 20

21 szintén széles skálán mozoghat zavartságuk, szennyezettségük és szemetességük pl. a különféle ipari-, mezőgazdasági-, és lakossági szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása; döntő tényező lehet, hogy az adott kisvízfolyás vagy csatorna érintkezike halas- és/vagy horgásztóval, illetve hallal telepített víztározóval. Igaz ez elsősorban a vidra számára fontos követelmény, míg a hermelin esetében, az eltérő táplálékpreferencia miatt nem lényegbeli. Fontos különbség azonban, hogy a kisvízfolyásokkal ellentétben a csatornák elsősorban műszaki építmények, így pl. a vízszint- és vegetáció szabályozásuk is elsősorban műszaki követelmények és nem ökológiai elvárások alapján történik, még akkor is, ha történetesen horgászvízként hasznosulnak. Tény viszont, hogy az ország jelentős területein nem a kisvízfolyások, hanem az adott csatorna-hálózatok: halas- és horgásztavakat kötnek össze, sőt egyes szakaszaikon, sok maga is hallal telepített, és így horgászati hasznosítású ; folyókba/folyókból, vagy kisvízfolyásokba/kisvízfolyásokból erednek, sőt akár egyszerre több folyószakaszt és/vagy kisvízfolyást érinthetnek; különböző vizes élőhelyeket érinthetnek, miközben vízszegény területeken is átcsorognak, és tulajdonképpen az egyedüli lehetséges útvonalat biztosíthatják az útra kelt vidráknak és hermelineknek. Egyértelmű, hogy ezek az élőhelyek az egyik legfontosabb vándorlási útvonalai a vidra- és a hermelin-állományoknak. Kijelenthető amint tettem ezt a Vidranagyhatalomból vidraszegény Magyarország: vajon miért fogyatkozik hazánk vidrapopulációja? című tanulmányomban is 2004-ben, hogy a magyarországi vidraállomány mozgását, valamint terjeszkedését a kisvízfolyások és csatornák kedvezőtlen állapotváltozása (pl. vegetáció-, és faunaelszegényedése stb.), valamint megszűnte alapvetően befolyásolja. És ez, teszem most hozzá, bár ezt is megtettem már több 2004 után született publikációban, ugyanúgy hat a hermelin-populációkra is. Hazánk egyes régióiban/kisrégióiban a miatt szorult és szorul(hat) vissza a vidra- és a hermelinállomány, mert: 1. A kisvízfolyások zöme az elmúlt esztendők aszályos időszakában olymértékű kedvezőtlen állapotváltozáson esett keresztül, amit mind a mai napig nem hevert ki. Elsősorban a táplálékállatok megfogyatkozása említhető, de sokuknál a vízminőség, valamint a vízi- és parti vegetáció irtása is komoly veszélyforrás. Akárcsak hegyvidéki patakjainknál tapasztalható patakszabályozási kezdeményezések, amelyek beláthatatlan élőhely-változást eredményezhetnek a közeljövőben. 2. A csatornák is lényeges állapotváltozáson mentek és mennek keresztül. Az országban több száz kilométernyi időszakos vízállású vízelvezető-, és öntözőcsatorna szűnt meg a rendszerváltás óta, és ez a folyamat nem állt meg, hanem rendületlenül folytatódik. El kell ismerni, hogy egyes alföldi területeken, főleg a belvízzel sújtott déli kisrégiókban, valamint azokon az élőhelyeken, ahol a csatorna a terület vízháztartására nézve komoly problémákat okozott és okoz, gazdasági és természetvédelmi indokok miatt elkerülhetetlen a megszüntetésük, de számos példa van arra is, hogy a terület tulajdonváltását követően az új területgazda egyszerűen betemettette és beszántatta őket. 3. A vidra- és a hermelinvédelem szempontjából főként azon csatornák kiszárítása és beszántása jelent problémát, amelyek akár időszakosan, akár egész évben vízellátásuk és táplálékkínálatuk miatt lehetővé tették a fajok vándorlását, és amelyek különböző halasított vizeket kötöttek össze bár ez legfőképpen a vidra számára nagyon fontos. És ez napjainkban az egyik legnagyobb kihívás, mert a csatornahálózatok felszámolása alapvető változást hozhat egy-egy 21

22 kisrégió, de akár nagyobb léptékű tájegység vidra- és hermelinállományának terjeszkedésében is; értsd alatta: megszüntetésükkel olyan korlátokat emelhetnek, amelyet a vidrák és a hermelinek nem képesek leküzdeni, így a kisrégiókban/régiókban e miatt is teljesen elkülönülhetnek azok az állományok, amelyek ma még érintkeznek egymással. Természetes és mesterséges tavak, víztározók Természetes tavak Zömüknél, egyfelől maguk a tavak, másfelől pedig a tavakból le-, vagy oda bevezetett csatornák, az érintkező kisvízfolyások, és a környező halas- és horgásztavak biztosítják a vidrák és a hermelinek számára a megfelelő életkörülményeket. Ezen élőhely-típusnál ma már jól érzékelhetően a legfőbb problémát: a tópartok lebetonozása és/vagy kikövezése, a kisvízfolyások és csatornák beton-, és/vagy kőteknőbe terelése, a vízi- és parti vegetációjuk teljes kiirtása, a nem megfelelő időben és módon elvégzett nádirtás, valamint a turizmus érdekeinek és az ezzel együtt járó különféle szórakoztatóipari-tevékenységek elsődlegessége jelent. Egyértelmű, hogy a turizmus és a hozzá kapcsolódó kiegészítő tevékenységek napjainkban az egyik leginkább fejlődő nemzetgazdasági ágazatnak mondható hazánkban. Ezt nem csak az utazási irodák, hanem egyre több kistelepülés is magáénak érzi ökoturizmus és/vagy faluturizmus címen, és már csak az ágazatnak nyújtott különféle állami és uniós támogatottság miatt is, egyre gyakrabban tapasztalható tendencia. Ez viszont egyértelműen ezeknek az élőhelyeknek jelentős átalakulásához vezethet a jövőben. Ugyanakkor az idegenforgalom hazánkban ezeken az élőhelyeken főleg a nyári időszakban jelent terhelést, hiszen a téli szabadidő-tevékenység közel sem vonz akkora tömegeket, mint a nyári, valamint a téli sportok lényegesen kisebb vízfelületeket és ezzel együtt területegységeket érintenek. Erre vezethető vissza, hogy az őszi hónapoktól kezdve, szinte egészen az úgynevezett szezonkezdetig a tavaknál ott is fellelhetők vidraés hermelinnyomok, ahol nyáron nem pl. a Velencei-tónál télen az agárdi és gárdonyi-, a Balatonon a siófoki csónakkikötőben rendszeres a jelenlétük, és a sor hosszan folytathatnám. Halastavak Napjainkban a halastavak, valamint a hallal telepített folyó menti mellék- és holtágak tartják el hazánk vidraállományának gerincét, legtöbbjük egész évben rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a vidra számára nélkülözhetetlenek, és emiatt is Európa szerte egyedülálló vidrapopuláció él a területükön. És szintén nagy számban megtalálható e vizes élőhely-típusnál a hermelin is. A halastavak jelentős része csatornáikon keresztül összeköttetésben állnak más tavakkal, kisvízfolyásokkal, csatornákkal, vagyis egy-egy tájegységen belül olyan összefüggő vízi-útvonalat szolgáltathat(nak), ami akár az ökológiai hálózatok mintájának is tekinthető. Általában összefüggő vízi-, és dús partmenti növényzettel rendelkeznek. Azoknál a halastavaknál, amelyeknél a vidra és a hermelin előfordulása rapszodikus, általában a vízi- és/vagy a partmenti növényzet szegénysége, esetleg hiánya fedezhető fel. Ott viszont, ahol a vidra és a hermelin jelenléte nem bizonyított, többnyire hallal már nem telepített, magára hagyott, kiszáradt tavat jelent. Persze ez így ilyen sablonszerűen mindkét fajra nem jelenthető ki teljes egyértelműséggel, nagyok az eltérések, amelyet az adott élőhely-típusnál külön meg kell vizsgálni mindkét kisragadozó esetében. A halastavaknál elsősorban az alábbi okokra vezethető vissza a legtöbb probléma, ami kihatással van a vidra- és hermelinvédelemre is: 22

23 Az elmúlt évek aszályos időszakai miatti veszteségre, értsd alatta: halastavak szárazra állítására. A halastavak megszűntével nem csak a tavak adta élőhelyek szűnnek meg, hanem a kapcsolódó kisvízfolyások és csatornák is kiszáradhatnak, ezzel együtt radikálisan csökkenhet a táplálékállatok mennyisége, ami pedig természetvédelmi szempontból kimondottan nagy veszteségnek mondható. A hazai és európai piacon történő halgazdálkodási termékek tapasztalható visszaesésére. Ez pedig, szintén a halastavak megszűnését jelentheti. És a különféle természetvédelmi és vízügyi korlátozásokra és/vagy elvárásokra (pl. Natura 2000 Program, Víz Keretirányelv, a védett állatfajok által okozott káresetek stb.), amelyek inkább félreértésekre és a természetvédelem, a vízügy és a gazdatársadalom között folytatott kommunikáció nehézségére vezethetők vissza, valamint jogszabályi ellentmondásokra és hiányosságokra. Horgásztavak A horgásztavakba telepített halállomány kerül, tehát a halastavaktól eltérően itt a halfogás és nem a haltenyésztés az elsőrendű szempont. Általában gyakran látogatottak, vízinövényzetük nem egy esetben szegényes, jobbadán a partmenti vegetáció ritkás, sokuk esetében a partoldal betonozott és/vagy kikövezett, és akárcsak a halastavak, a horgásztavak is különböző élőhelyeket köt(het)nek össze csatornáikon keresztül. Legnagyobb probléma: a tavak zavartsága, a sok látogató, a tavasztól nyárvégig tartó éjszakai horgászat, a vízi- és parti növényzet ritkítása és/vagy irtása, a horgászati turizmus érdekeinek primátusa stb. Víztározók Elsősorban műszaki létesítmények, bár sok közülük horgászati hasznosítás alatt áll, így ötvöződik a vízügyi és horgászati igények kifejeződése. Azok a víztározók, amelyek rendelkeznek mindazon szükséges feltételekkel, ami a vidra nyugalmához elengedhetetlen (vízkormányzásuk lényegét nem a hirtelen leengedések és feltöltések jelentik, a vízi- és parti vegetációjuk gazdag, valamint horgászati hasznosítás alatt állnak stb.), eltarthatnak vidra- és hermelinállományt egyaránt, egyben csatornáikon keresztül sok más élőhellyel kapcsolatban állnak. Vizes élőhely-típusainkról lásd a III. Mellékletben írt dolgozatot Összefoglaló megállapítások Mind a most, mind az ezt megelőző dolgozatokban közölt adatokból már egyértelműen kirajzolódik, hogy a két kisragadozó faj előfordulása többékevésbé ugyanazon vizes élőhely-típusoknál jellemző. Igaz, különbség, hogy a hermelin életmódjából adódóan inkább a kisvízfolyások, csatornák adta fészkelési és táplálkozási lehetőségeket használja ki, míg a vidra előszeretettel rendezkedik be halas- és horgásztavaknál, folyók menti holt- és mellékágaknál. De ettől függetlenül mégis nagyon nagy átfedés van az elterjedésükben, így határozott elválasztó-vonalat nem lehet, sőt nem szabad feltételezni! Közös területfoglalásuk oka lehet, azon kívül, hogy mindkét faj elsősorban a vizes élőhely-típusok kisragadozója, hogy az adott területen találják meg maguk számára a szükséges táplálékforrást. De, és ezt meg kell jegyeznem: a hermelin esetében nem a hal jelenti az elsődleges táplálékforrást, hanem a vizes élőhely-típusainknál fellelhető, számára megszerezhető legfontosabb zsákmányfajok, legfőképpen a kisrágcsálók. Vélhetően a hermelin előfordulása/területfoglalása, sőt szaporasága is összefüggésben állhat az időjárási körülményekkel, de legfőképpen a kisrágcsálók szaporaságával. Ettől azonban még a halat sem veti meg mint ahogy a vidra is fogyaszt a halon kívül más zsákmányállatot; 23