- Hm. Milyen érdekes az élet. Tőled sosem várta el apa, hogy a rangunkhoz méltó férjet keress magadnak, és végül kifogtál egy nálunknál sokkal

Átírás

1 Nehéz eset Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik által létrejött ez a könyv, elsősorban a mentoromnak, Hevér Évának, aki nem kevés fáradtságot és időt szentelt rám. A családomnak és barátaimnak, akik ösztönöztek, és velem együtt izgultak. "Van pár pillanat, amiért megéri élni. Látszólag semmiség, az ember mégis érzi. Jó pár pillanat, van belőle bőven. Kettesben, kézen fogva, mezítláb a fűben, mikor megszűnik minden. Nem számít semmi. Pont így, pont most veled szeretnék lenni." "A bizalom az egyetlen út egy másik ember szívébe. S csak akkor tudjuk mennyit ér, ha már mindennek vége. A bizalom egy fájdalmas érzés, mert bízni csak szeretve tudunk. S e szeretetben a legszebb az, ha a másiktól bizalmat kapunk."

2 Előszó - Apám! - kiáltott a férfi, miközben látta apját kizuhanni a hajóból, melyet már fél órája edzett a vihar. Nézte, ahogy elmerül a habokban, s szörnyű érzés volt, hogy nem segíthet rajta. Ekkor mérte a vihar a végső csapást a hajóra. Egy sziklának csapódott, s darabokra tört. A férfi is elmerült a vízben és többé nem jött föl. A hullámok lettek vesztének okozói, a tenger a sírja, és a halak a siratói. Másnap két nő ölelkezett össze, és sírt megtört szívvel a két férfi halálának hallatán. Az idősebbik nő a férjét és fiát siratta, a fiatalabbik a szerelmét. Sokáig sírtak, közben a halottakról meséltek egymásnak. Hirtelen minden üressé vált, s a kastély, melyben éltek, sokkal nagyobbnak tűnt a kelleténél. Mit ér a gazdagság a szeretett férfiak nélkül? A temetésre egy hét múlva került sor. Mivel csak az apa holttestét találták meg, a fiát a sziklaszirtről búcsúztatták. Virágokat dobtak a tenger vizébe, mely elragadta tőlük azt a nagyszerű embert, mely a sírja lett. A fiatal nő sokáig állt még a szakadék szélén. Nézte a végtelen tengert, maga előtt látta eddigi életét, de a jövőjét sehol. Ahogy a nap eltűnt a horizonton, s a víz alá bukott, ő úgy vetette le magát a szikláról a mélybe. A tengerbe csapódott, mely elragadta szerelmét, és most az ő életét is. Ekkor Amarilla felriadt álmából, verítéktől csurom vizesen, levegőért kapkodva. Pár pillanattal később a húga lépett be az ajtón. Amarilla könnyei eleredtek, mire húga mellé ült és átölelte. - Már megint azt a szörnyűséget álmodtad? - Igen - mondta könnyein át. - Túl kellene tenned magad rajta, mert ebbe előbb vagy utóbb beleőrülsz. - Tudom, de nem könnyű feledni a múltat. Sajnálom, hogy felébresztettelek. - Ugyan. Még nem aludtam, csak forgolódtam az ágyamban. Azután meghallottam a sikításod, és átjöttem. - Köszönöm. Jó, hogy itt vagy velem. - Már nem sokáig lakom veled, nővérkém. - Tudom. Nagyon örülök neki, hogy összeköltözöl a vőlegényeddel. - Lejössz velem a konyhába? Készítek forrócsokoládét, utána majd nyugodtabban alszunk. - Rendben. Olyan szörnyű volt álmomban. Levetettem magam a szikláról, s a tengerbe csapódtam. Akkor riadtam fel. - Nővérkém. Szeretném, ha végre elfelednéd a múltat, és megpróbálnál újra szerelmes lenni. - Az nem olyan könnyű, és a szerelem se jön velem szembe az utcán. - Ezt megcáfolnám. Velem az utcán jött szembe Adrian - közben elkészült a forrócsokoládé. - Amint megláttam, tudtam, hogy ő életem szerelme. Rilla kortyolt egyet a csokiból, közben elmosolyodott. - Szerencsés vagy. - Én is úgy érzem. Szeretem Adriant. Azt tervezzük, hogy az egész világot bejárjuk. Követem őt mindenhová, hisz engem is vonz a régészet és a természet. - Remélem sok olyan könyvet írtok még együtt, mint a legutóbbi. Nagy sikere volt. Tehetséges vagy az írásban. Most már megértelek, miért nem akarsz a kiadóban dolgozni. - Ennek örülök. Sosem tudnék egyhelyben ülni, mert látni akarok mindent. Nem érdekel apa kiadója, és a pénz sem. Eleget örökölt Adrian a nagyszüleitől, hogy megvalósíthassuk az álmainkat.

3 - Hm. Milyen érdekes az élet. Tőled sosem várta el apa, hogy a rangunkhoz méltó férjet keress magadnak, és végül kifogtál egy nálunknál sokkal jómódúbb férfit, akivel szeretitek egymást. Remélem, sosem veszíted el őt. - Ha azt nézzük, a te vőlegényed is sokkal gazdagabb volt anyáéknál. - Igen, de Jason meghalt. Soha többé nem jön vissza. Leila megfogta nővére kezét. - Feledd végre a múltat, és légy boldog valaki mással. Biztos vagyok benne, hogy nem ő volt az egyetlen férfi az életedben. Rád is vár még a szerelem. - Tudom. Most viszont váltsunk témát. Legközelebb hová utaztok? - Úgy gondoltuk, elmegyünk a Grand-kanyonhoz. - Azt én is szeretném egyszer látni. - Gyere velünk! - Még meggondolom. Talán el tudnék szabadulni egy hónapra a munkámtól. - Olyan jó lenne. Örülnénk neki, ha velünk tartanál. Végre kizökkenhetnél ebből a hétköznapi szürke életből. Na és ki tudja. Talán, találsz majd egy pasit - csipkelődött Leila, közben vigyorgott. - Jaj te! - Mosolygott rajta Amarilla. Szerette a húgát, és szomorú volt, hogy elköltözik, s többé nem figyelhet rá. Mindig anyáskodott felette, viszont tudomásul kellett vennie, hogy bizony Leila is felnőtt, hogy a saját útját járja majd, melybe ő nem sok szerepet fog kapni. Így hát minden alkalmat meg akart ragadni, hogy vele lehessen még egy kicsit. - Nem ártana nekem egy kis kaland, szórakozás Leila biztos volt abban, hogy nővérének erre van szüksége. Beszélt az apjukkal, aki osztotta véleményét, s egyre jobban aggódott kisebbik lányáért, a kis Leila hercegnőért. Amarilla így fél évet tölthetett el húgával és Adriannal. Gyönyörű és veszélyes helyeken jártak, de mire Rilla visszatért az otthonába, teljesen kicserélődött. Maga mögött hagyta a rossz emlékeket, új életet kezdett, melyről nem tudhatta, mennyi bonyodalmat hoz az életébe.

4 Első fejezet 1. rész Kopogtattak Nikol ajtaján, aki el sem tudta képzelni, ki lehet az. Amint meglátta legkedvesebb barátnőjét, egymás nyakába borultak. - Szervusz, te elveszett leány! Azt hittem, már haza sem jössz. - Szia Nikol! Nem tudnám itt hagyni végleg az otthonom, és téged sem. - Merre jártál, Amarilla? - Itt is-ott is. - Jaj de buta vagyok. Gyere be! Üljünk le a nappaliban, és mindent mesélj el! A legapróbb részletekre is kíváncsi vagyok. - Vigyázz, mert aki kíváncsi, hamar megöregszik. - Akkor én már nagyon öreg lennék - erre elnevették magukat. - Szóval, előbb elmentünk - Milyenek a férfiak arrafelé? - Van köztük vonzó és jóképű is, de kevés. Inkább csúnyácskák. Nikol üdítőt öntött maguknak. - Akkor egy férfi sem nyerte el a szíved? - Á, dehogy. Nem nekem valók, de azért elszórakoztam velük. - Á, szóval így állunk. A lényeg, hogy jól érezted magad, és szemmel láthatólag jót tett neked az utazás. Alig ismerek rád, teljesen kicserélődtél. Sokkal üdébb vagy, mint mielőtt elmentél. - Ebben igazad van. Megpróbáltam magam mögött hagyni a múlt rossz emlékeit, hiszen olyan fiatal vagyok. Rám is vár még a szerelem, a boldogság. - Ez a beszéd. Ezt már szeretem. - Na és Jim, nincs itthon? Nikol szomorú tekintettel nézett ki az ablakon a lemenő nap utolsó sugaraiban gyönyörködve. - Nemrég ment vissza Ausztriába. - Milyen volt az eljegyzésetek? - Nagyszerű. Nézd, milyen szép gyűrűt kaptam! Amarilla szemügyre vette a fehéraranyból készült gyűrűt, melyet egy csepp alakú egykarátos gyémánt díszített. - Ez gyönyörű. Kitett magáért a vőlegényed. - Igen, csak te hiányoztál a partiról. - Úgy sajnálom, hogy nem lehettem ott, de az esküvődön mindenképpen részt veszek. Nikol durcásan és egyben játékosan tette hozzá. - Remélem is, mert ha nem leszel ott, soha többé ne kerülj a szemem elé. - Akkor szót fogadok - megint nevettek. - Mondd! Milyen volt az utazásod hazafelé? - Semmi különös. Bár, egyszer mintha Jasont láttam volna, de csak egy látomás volt. Nikol arca elkomorult. - Ajaj, akkor még sem sikerült teljesen túltenned magad ezen az ügyön. - Hidd el! Én mindent megteszek, hogy feledjem, de nehéz.

5 - Tudod mit, drága barátnőm? - állt fel. - Ezentúl minden hétvégén megyünk szórakozni, vagy kirándulni valamerre. Nem engedem, hogy újra magadba roskadj. Azt akarom, hogy te is élvezd az életet. Szórakozz, pasizz! A munka is segít. Gondolom, folytatod a pályafutásod apádnál. - Igen. Szeretem azt a munkát, és közben építgetem a saját karrierem. - Nagyszerű. Készülj, mert ma este diszkóba megyünk! Amarilla kissé ledöbbent. - Hogyan? De hát nem úgy vagyok öltözve. - Még sok időnk van. Elmegyünk hozzátok, átvedlesz, utána visszajövünk, és irány a Yoko Bár. - Te aztán nem kertelsz. - Ugyan mire várjunk? Itt az idő, hogy végre kibontsd szirmaidat, és megnyílj a világnak, te kis tubarózsa - megsimította Rilla arcát és haját. - Hisz olyan szép vagy. Ne pazarold el a szépséged! Kár lenne érted. Amarilla hirtelen átölelte és megszorította Nikolt. - Te vagy a legdrágább barátnő a földön. - Tudom-tudom, de kérlek, ne szorítsd ki belőlem a lelket! - Bocsáss meg! - Elengedte. - Akkor hát nincs mire várnunk. Induljunk! Így kezdődött egy új fejezet Amarilla életében. Szíve telve volt reménnyel, egy szebb jövő iránt, és hitte, hogy egyszer eljön a mindent elsöprő boldogság. Nem tudhatta mi vár rá az úton, csak egy dologban volt biztos, hogy sosem adja fel.

6 Az égen milliónyi csillag ragyogott, s a békák énekétől zengett a környék. A gondozott kerttel körülvett házban élő fiatalember beviharzott a konyhába. - Ez nem lehet igaz - mérgelődött magában, miközben a konyhaszekrényhez ment, töltött magának egy pohár vizet, és belekortyolt. Utána jött édesanyja, aki ijedt smaragdzöld szemeivel figyelte fiát. - Mi a baj Alex? Alexander röpke pillantást vetett anyjára, majd a falon díszelgő, juhászembert ábrázoló képet nézte. - Áthelyeztek egy másik munkahelyre. - Hová jársz majd dolgozni? A férfi kiitta a poharát, s letette a szekrényre, majd a nőre nézett, aki zöld hálóingben állt az asztalnál. - A Metál Könyvkiadó épületébe járok hétfőtől. Kértek egy rendszergazdát, és engem jelölt ki a főnököm erre a feladatra. - Ez miért olyan nagy baj? - Odament fiához, s megsimította frissen borotvált arcát. - Tudom, jól megvoltál az eddigi munkahelyeden, s nehezen fogadod el az új embereket, de legalább próbálj meg beilleszkedni! Alex rándított egyet a vállán. A törékeny testalkatú nő végigsimította gesztenyebarna, egyenes szálú haját, mialatt végignézte fiát, és egy pillanatra elgondolkodott. Milyen jóképű fiatalember lett az ő kicsi fiából. Szépen kidolgozott felső testén feszült a sötétkék póló, a farmer pedig, kiemelte izmos hátsóját. - Jut eszembe. Mikor akarsz már megnősülni? Örülnék még egy unokának. A nővérednek van két gyermeke, te pedig még huszonkilenc évesen nem vagy nős. - Jaj anya, hagyjál ezzel a témával! Megmondtam, soha nem fogok megnősülni. - Akkor miért vagy Viviennel? Hogy legyen valaki, aki néha ágyba bújik veled? - Mondta nyugodt hangon, de szemeiben látszott a kétségbeesés. - Vivient soha nem venném el. - Akkor hagyd el, és keress egy olyan lányt, akit hajlandó leszel feleségül kérni! - Olyan lány nem létezik - mosolyodott el Alex. - Előbb utóbb te is megtalálod az igazit. - Ugyan már anya! Most megyek - elindult az ajtó felé, s onnan visszanézett. - Csak holnap jövök, mert Viviennel diszkóba megyünk. - Jól van. Vigyázzatok magatokra! - Lépett oda az édesanyja, s megpuszilta. - Ne aggódj értünk! Óvatosan vezetek, és egy korty alkoholt sem iszom. - Én bízom benned, és Alex - nézett a fiára -, komolyan mondtam, hogy hagyd el Vivient! - Miért? - Alex fürkészőn nézett anyja aggódó szemeibe. - Szép lány, de... S ha én már nem leszek, ki fog rólad gondoskodni? Te megszoktad a kényelmet, a kiszolgálást, de én sem élek örökké. Vivien egy lusta kisasszony, aki jól elvan a babérjain, s él a szülei nyakán kényelmesen. Hát ez kell? Egy üresfejű liba, akit eltarthatsz egész életedben, de ő mit tud cserébe nyújtani neked? A testén kívül semmit. - Értelek, anyám. - Nem értesz te semmit. Aggódom miattad - fogta meg fia kezét, s a könnyeivel küszködött. - Majd el leszek valahogy, ha már te nem leszel, de ez még soká fog bekövetkezni - elköszönt, egy szomorú pillantást vetett az anyjára, majd elindult. A nő arcán könnyek folytak végig, ahogy az ajtóban állva figyelte a távolodó férfit, utána felnézett a csillagos égre.

7 - Kérlek istenem, térítsd észhez a fiam! Találja meg végre a párját! Ha eljön az időm, nyugodt szívvel hagyhassam itt az életet, s őt biztos kezekben tudhassam. Lekapcsolta a házban a lámpákat, s lefeküdt aludni, de az aggodalomtól csak forgolódott. A szomszéd épp látta, ahogy Alex elhajt a fekete BMW-vel. A férfi, vezetés közben elgondolkodott azon, amit imént édesanyja mondott. - Miért is vagyok én Viviennel, ha nem szeretem őt? Talán létezik olyan lány, akit tudnék szeretni?! De hol van? Létezik egyáltalán a szerelem, vagy csak számomra nem? Ha tudná anyám, miért gondolkodom így az életről, talán megértene. Vagy mégsem? Az is lehet, hogy már régen elkergettem magamtól az igaz szerelmet. Tudom, hogy Vivien nem a megfelelő nő számomra. Nem szeretem őt, viszont ragaszkodom hozzá. Talán ideje lenne túllépnem rajta?! - ezalatt megérkezett a barátnőjéhez, aki kilenc évvel fiatalabb tőle. Jól megnézte, mikor belépett az ajtón. A lány, hidrogénezett szőke haját hátra kötötte, vékony alakját egy fehér rövid ujjú ing, és egy sötétkék farmer takarta. Eredetileg is szép arcát még szebbé tette a sminkje. - Szia, Vivien! - Szomorú szemekkel nézve a lányra, ujjaival megérintette az arcát, s elmosolyodott. Kár, hogy e szép külső mögött jóformán semmit nem rejt a belső - megpuszilta. - Mehetünk? - Persze. Indulhatunk. Éjfél körül, Nikol és Amarilla egymásba karolva sétált a Club Yoko nevű diszkó felé. A parkban megálltak pár percre, hogy szemügyre vegyék magukat és egymást. - Szerinted, hogy festek ezekben a göncökben? - Azt hiszem, jól választottál. Illik hozzád ez a fehér felsőrész, a fekete szoknyával, s a fekete szandállal. Harmonizál a bogárfekete hajaddal - szórta dicséretét Amarilla. - Mindezt a kék szemed teszi különlegessé. - Viszont a te szőke sörényed irigylésre méltóbb az én vállig érő, egyenes szálú hajamnál - mosolygott Nikol. - Ugyan már! - legyintett Amarilla. - Te így vagy szép. - Ha nem ismernélek olyan jól, azt hinném, hogy udvarolsz nekem - nevettek egy jóízűt. - Hisz te kérdezted a véleményem. Én csak kifejtettem, mit gondolok. Időközben megérkeztek a diszkóhoz és bementek. Régebben szinte minden szombaton megfordultak ezen a helyen, így már törzsvendégnek számítottak. A tulajdonos is jól ismerte a lányokat. - Sziasztok csajok! - Köszöntötték őket az ajtóban álló jegyszedő és kidobó fiúk. - Hello srácok! - Újra itt? Jöttetek bulizni? Már rég nem tiszteltetek meg minket a jelenlétetekkel - érdeklődött az egyik kidobó. - Igen, Martin - válaszolt Amarilla. - Újra a porondon vagyunk. Jöttünk meghódítani a férfiszíveket. - Nehogy hajba kapjanak miattatok! - Legfeljebb szétszeditek őket - kacsintott rá a nő. - Akkor jó mulatást nektek! - Köszi - azzal tovább mentek. Táskáikat beadták az öltözőbe, majd felmentek a galériára. Szétnéztek, akadt pár ismerősük, akiket köszöntöttek, utána lementek. Már egy órája táncoltak, amikor Nikol oldalba bökte barátnőjét. - Nézd azt a fickót Rilla! - mutatott egy fekete, rövid hajú férfira, aki a lépcső aljánál állt. Amarilla akaratlanul belenézett a férfi szép fekete szemeibe. - Mi van vele? - Egész este téged figyelt. Szerintem tetszel neki. Mit szólsz hozzá? Rilla nem tudta levenni róla a tekintetét, farkasszemet néztek.

8 - Túl jóképű. Ám ekkor odalépett a férfihoz egy szőke hajú lány, aki megcsókolta. - Úgy látom, kedves barátnőm, hogy a feketeszemű már foglalt. - Igen - mondta szomorúan Nikol. - Megint nincs szerencséd. Sajnálom. - Nem kell sajnálnod. Van még rajta kívül sok ezer férfi a világon, s ez az este sem ért még véget. Egyszer megtalálom az igazit - tette Nikol vállára a kezét. - A vőlegényed mikor jön haza Ausztriából? - A jövő héten - nézett rá szomorúan Nikol. - Már alig várom. Hiányzik. Sok volt ez a három hét távollét. - Neked legalább van kiért aggódni, van kit hazavárni, s nemsokára a férjed lesz. Nekem pedig, még nincs párom, hogy az esküvődön koszorúslány lehessek. - Addig még van időd pasit szerezni - biztatta barátnőjét. - Igazad van, de nekem nem csak egy pasi kell, hanem az a férfi, aki boldoggá tesz egész életemben. - Ne aggódj! Az is meglesz. A lassú számokra, mint mindig, most is együtt táncoltak. Közben, Amarilla észrevette, hogy a fekete hajú srác őt figyeli, mialatt a barátnőjével táncol. Még ilyet, gondolta, ez is nagyon szeretheti azt a lányt. Amikor rámosolygott a férfira, annak barátnője észrevette, és idegesen közeledett feléjük. 2. rész A diszkóban Alexander Vivient figyelte, ahogy rázza magát, s arra gondolt, mily nevetségesen mozog. Ekkor elsiklott mellette a tekintete, s meglátott egy lányt, aki elbűvölte kecsesen ringó, ritmusra hajló táncával. Kiengedett, derékig érő, aranyszőke haja, úgy hullámzott, mint a tenger. Sokáig nézte őt, mire a nő észrevette, s Alex mélyen belenézett az égkék szemekbe. Pár pillanatig figyelték egymást, majd Alexhez odalépett Vivien, s átkarolva megcsókolta. Alex azt kívánta, bár ne lenne most itt a barátnője. Teljesen megigézte ez az ismeretlen lány. Lassú tánc közben csak őt figyelte. Vivien ezt észrevette, s elöntötte a féltékenység. Odament ahhoz a nőhöz, akit Alex nézett, és a karjánál fogva maga felé fordította. - Miért mosolyogsz a barátomra? - Mi közöd van hozzá, hogy én kire mosolygok? Vivien arcon akarta ütni, de az megfogta a kezét, hátra csavarta, s odavezette Alexhez. - Ő hozzád tartozik? - Igen. - Akkor nem ártana megnevelned. Túl heves a kisasszony - azzal nekilökte, s otthagyta őket. Alex alig bírta megtartani Vivient, ahogy az nekiesett, miközben figyelte a távolodó, arányosan karcsú testet, melyet világoskék ruha takart. A Vivientől kapott pofontól tért magához. - Ezt mire véljem? - Meg se védtél attól a perszónától. - Szerintem te vagy a perszóna - vágta oda neki, keserűen mosolyogva. - Hogyan? - Nézett meglepődve Alexre. - Végeztem veled. Nem akarlak többet látni! - Sarkon fordult, s elindult hazafelé. Vivien döbbenten nézte a távolodó férfit, aki dobta őt. - Teljesen bedilizett az a csaj - tajtékzott a dühtől Rilla, ahogy kimentek a levegőre.

9 - Látásból ismerem őket. Árokszálláson laknak mindketten. - A jóképű fiúk mindig ilyen hülye libákat fognak ki? Tisztelet a kivételnek. - Hát ez a srác így járt - tárta szét a karját Nikol. - Na mindegy. Gyerünk vissza táncolni! Még nem is mondtam, hogy új rendszerkarbantartónk lesz a jövő héttől. Kíváncsi vagyok ki az. Apám nem sokat mondott róla. - Lehet, hogy valami jó pasi. Még az is megeshet, hogy életed nagy szerelme toppan majd be az irodád ajtaján. - Ugyan már! Nincs nekem olyan szerencsém. Gyerünk! Az egész estét áttáncolták. Hajnal ötkor indult hazafelé Amarilla, a világoskék színű Nissan Almerával, melyet Nikol háza előtt hagyott, mikor elmentek a diszkóba. Ahogy hazaért, lezuhanyozott, majd lefeküdt az ágyára, s bebújt a takaró alá, de nehezen jött álom a szemére. A fekete szemű férfi járt a fejében. - Istenem, azok a szemek - sóhajtozott. - Teljesen elvesztem bennük. Olyan, mint a legsötétebb éjszaka. Az a lány nem érdemel meg egy ilyen férfit. A szemeiben szomorúságot, és gyötrelmet láttam, de ha gyötrődik, akkor miért van azzal a lánnyal? És még a lányokra mondják, hogy bonyolultan látják a világot, pedig sok fiú még talán jobban belegabalyodik a dolgaiba, s végül félni kezdenek önmaguktól, legjobban a környezetüktől, s nem mernek változtatni az életükön. Gondolkodás közben végül elnyomta az álom. 3. rész Másnap reggel nyolckor, Rilla az irodájában beszélgetett az egyik munkatársával. Háttal állt az ajtónak, így nem láthatta, amikor édesapja bejött az új rendszergazdával az oldalán, aki jól szemügyre vette a nő formás lábait, s a kerek, feszes popóját, amely tökéletesen kivehető volt a szűk rövid szoknyában. - Jó napot, főnök! - köszönt a férfi, aki Rillával beszélgetett, s látta a szobába belépő két személyt, mivel szemben állt az ajtónak. - Neked is, Meril. Kislányom? - szólt a neki háttal álló nőnek. Amarilla kecses mozdulattal megfordult, és ahogy meglátta az új dolgozót, a lélegzete is elállt. Egy pillanatig csak nézték egymást. - Szervusz, papa! - Puszit nyomott apja arcára. - Bemutatod az urat? - Ő itt az új munkatársunk, Fekete Alexander. - Örülök, hogy megismerhetem - nyújtotta kezét a nő. - Az én nevem Iron Amarilla, de hívjon nyugodtan Rillának! - Közben nyelt egy nagyot, s az járt a fejében, vajon felismeri-e őt a férfi. - Nem te vagy az a lány a diszkóból? - Szűkült össze Alex szeme. - De igen. Én vagyok. Sajnálom, ami a barátnőddel történt. - Ne sajnáld! Köztünk mindennek vége - közölte derűs arccal. - Ugye nem én tehetek róla? - Nem te vagy az oka. - Értem. Üdvözöllek nálunk. Remélem, jól fogod magad érezni, és ha bármiben segíthetek, szólj bátran. - Köszönöm. James úr és Meril, értetlenül néztek. - Kislányom, ti ismeritek egymást? - Most hétvégén találkoztunk futólag a Club Yokoban - fordult apja felé. - Kérlek, mutass meg mindent Alexnek!

10 - Rendben. Akkor gyerünk! Amarilla körbevezette a férfit. Bemutatta az ott dolgozó embereknek. - Elnézést a kérdésért Rilla. Te milyen pozícióban vagy? A nő rámosolygott. - Ez a cég a szüleimé. Az én dolgom odafigyelni arra, hogy minden a legnagyobb rendben működjön, valamint én képviselem az embereket. Hozzám fordulnak, ha bármi problémájuk akad, s ha tudok, segítek. Ezen kívül, én adom a beleegyezésem a kiadandó könyvekhez. - Mi lesz az én feladatom? - Merillel leszel egy irodában, az enyém mellett. Nagyon jó fej, biztosan megértitek majd egymást. - Remélem. Bár elég nehezen alkalmazkodom az új helyzetekhez, és nehezen tudok beilleszkedni. - Ne félj! Itt nem harapósak az emberek. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, de a női kollégákkal vigyázni kell, mert szeretik kivesézni az embereket. Ne fecsegj olyan dolgokról, amit nem akarsz, hogy más megtudjon! - Köszönöm a jó tanácsot. - Most pedig, megmutatom, hol fogsz dolgozni. Bementek Meril irodájába. A két férfi bemutatkozott egymásnak. - Az lesz a te helyed - mutatott az üres asztalra, amin csupán egy számítógép állt. - Innen szemmel követhetitek, és ellenőrizhetitek a többi gépet. Meril elmagyarázza, mi lesz a feladatod. - Már alig várom. - Akkor én hagylak benneteket. Még sok a tennivalóm - azzal becsukta maga mögött az ajtót. Meril észrevette, hogy Alex bambul az ajtóra. - Szép nő, igaz? - Igen - tért észhez gondolataiból Alex. - Nem csak szép, de nagyon rendes és kedves. Már-már túl normális. - Nehéz elhinni, hogy olyan nő létezik. Hisz mind csalfák, behálózzák, kihasználják a férfit, azután becsapják és eldobják őket. - Ő nem ilyen. Sőt, Amarilla ugyanígy vélekedik a férfiakról, ezért nem enged senkit túl közel magához. Fél a fájdalomtól, melyben nem egyszer része volt. - Valóban? Ez furcsa. - Nincs ebben semmi furcsa - egy pillanatra abbahagyta a beszédet, majd folytatta. - Szóval a diszkóban futottatok össze? - Igen. - Milyen volt Amarilla? - Nagyon szép, és csinos, a mozgása pedig tökéletes - áradozott. - Hogy tetszik az új helyed? - váltott témát Meril, mielőtt Alex folytathatta volna. - Eddig tetszik. Mit kell tudnom róla? - James úr már a negyedik dinasztia ebben a vállalkozásban. Az ősei Angliából jöttek Magyarországra. Leánya nevét édesanyja adta a kedvenc virágáról. Amarilla az ELTE bölcsészkarára járt, valamint angol kommunikációs szakra. - Én is oda jártam informatikai karra. - Nem mondod? Én szintén ott végeztem, csak mind eltérő időben, így nem találkozhattunk. - Milyen furcsa az élet. - Amarilla ezután másfél évig volt kint Amerikában a Harvardon újságírást tanulni. - Ez igen. - Huszonnégy éves, Berényben lakik, a szülei úgyszintén. Van egy húga

11 Amarilla ajtaján kopogtattak, és belépett egy nő az irodába. - Szia, Rilla! - Szia Evelin! Gyere csak be! A kolléganő átnyújtott egy köteg papírt Rillának, aki elkezdte átolvasni őket. - Ha jó lesz így, akkor írd alá a jóváhagyást, kérlek! Evelin a gyermek könyveket szerkesztette, és jó barátságban volt Rillával. - Nos, ez itt túl ijesztő lehet a gyerekeknek - mutatott egy mondatra, majd áthúzta tollával, és kijavította. - Így jó lesz - még átnézte a többit is, azután aláírta a jóváhagyást, és letette a papírokat az asztalra. - Akkor azt kijavítom, és átviszem a nyomdába - mondta Evelin. - Rendben van, de most hagyjuk kicsit a munkát! Ülj le, kérlek! Evelin leült az asztal másik oldalán lévő székre. - Láttad az új rendszergazdát? - Igen. Ismerem. - Honnan? - láthatóan meglepődött Rilla. - A bátyám feleségének az öccse. - Mit tudsz róla? - Nos, szerintem nem normális. A felfogásán és a viselkedésén nem ártana változtatnia. Azt mondta, soha nem akar megnősülni, és gyerek sem kell neki. Pedig már harminc éves lesz. Amarilla elcsodálkozott. - Vajon mi az oka ennek a felfogásnak? - Azt nem tudom - vonta meg a vállát Evelin. - Talán érhette valami nagy csalódás az életben. - Lehet. Nem sokat tudok róla, attól függetlenül, hogy a rokonom - Rilla kicsit csalódott volt, de beérte ennyivel. - Hétvégén elmegyek segíteni, sütni. - Reméltem, hogy nem felejted el - lelkendezett Evelin, mint egy kisgyerek. - Jaj, kedves barátnőm - mosolyodott el -, én sosem felejtenék el ilyet. - Tudom. Bízom benned - igazította meg magán a fehér blúzát. - Ahogyan én is benned. A gyerekeid hogy vannak? - Kösz. Remekül vannak. A lányom kedvet kapott a hastánchoz. - Valóban? Az jó - Amarilla sokat foglalkozott Evelin csemetéivel, amiért a nő nagyon hálás volt neki, mert a gyerekek csak jó dolgokat tanultak tőle. - A fiam pedig, nemsokára fellép a néptáncosokkal. - Majd elmegyek megnézni. - Annak biztosan örülne. Nagyon szeretnek téged, főleg a kislány. - Tudom. Én is nagyon szeretem őket. Imádok gyerekekkel foglalkozni - hirtelen szomorúság tükröződött a szemében. - Ne szomorkodj! - vigasztalta Evelin. - Neked is lesz előbb-utóbb. - Csakhogy még férjem sincs, nemhogy gyermekem legyen. - Nem kell ahhoz férjhez menni, hogy gyermeked legyen. - Tudom, viszont én szeretném, ha a gyermekem egy szerető családban nőne fel. Apa is kell neki. - Sajnos sokszor az élet nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk. - Ám még van időm megtalálni az igazit. - Igen. Bőven van időd. Nos, viszem a papírokat, hogy még ma elkezdhessék nyomtatni - állt fel Evelin. Mikor kiment, Rilla figyelte, ahogy a nő derékig érő, világosbarna haja lobog utána. Elgondolkodott, vajon miért köti össze mindig a szép haját? Ezután belemerült a munkájába.

12 Szombaton délelőtt szépen sütött a nap. Amarilla, Evelinhez készülődött, aki Árokszálláson lakott a strandhoz közeli zöld övezetes részen. Tetőtér beépítéses házukat gyönyörűen rendezett hatalmas kert vett körül. Amikor megérkezett, elcsodálkozott. Az udvaron Alexet látta, amint Evelin férjével, Lezlivel szerelnek egy Harley-Davidsont. Lezli felnézett barna szemeivel, s olajos kezével félrelökött egy barna hajtincset a szeméből. - Szia Rilli! - Így becézte a nőt ez az alacsony, kis pocakos emberke. - Hello, fiúk! Micsoda meglepetés. Alex, te hogy kerülsz ide? - nézett kérdőn a maszatos férfira, aki egy széles mosolyt küldött felé. - Szia! Lezlivel javítgatjuk ezt a járgányt. Rilla közelebb lépett hozzájuk. - Csak nem egy Harley? - De igen. Egy 1990-es évjáratú. - A tiéd? - A nagybátyámtól örököltem, csak egy kicsit helyre kell pofozni pár dolgot rajta. - Nem igazán szeretem a motorokat, de egy Harley-Davidson engem is tűzbe hoz - körbejárta a motort. - Ha készen lesz, elvihetlek egy körre? - Még szép. Úgy is csak fényképezés alkalmával ülhettem ilyenen. - Fénykép? Modellt áltál? - A motor volt a modell, én a reklám miatt ültem rajta. - Értem. Én imádom a mocikat, ez a hobbim. Szeretek motorozgatni. - Az én szenvedélyem az autózás, valamint a tánc. Az az életem. - Te miért jöttél? - Süteményt készítünk Evelinnel. - Tudsz sütni? - Tátotta el a száját Alex. - Igen. Még dédi mamám tanított először, azután nagyon megszerettem, anyukám felvett egy cukrásztanárt, hogy tanítson meg a sütés minden fortélyára. - Sokoldalú nő vagy. - Legalább nem unalmas az életem. Na de, most megyek, mert Evelin már nagyon vár. - Mit süttök? - Vargabélest és almás lepényt - azzal beviharzott a házba, ahol Evelin készülődött. - Szia! Van még valami meglepetésed a számomra? A törékeny, alacsony nő szép barna szemei bocsánatért esedeztek. - Miért nem szóltál hogy itt lesz Alex? - Mert én is csak ma tudtam meg. Baj, hogy itt van? - Nem baj - ledobta táskáját. - Legalább tudok vele beszélgetni. - Az ablakból láttam, hogy az előbb váltottatok pár szót. - Igen. A munkahelyen azt hallottam róla, azért nem nősül meg, mert nincs olyan nő a földön, akit elvenne, s aki megérdemelné, hogy gyereket szüljön neki. Kicsit beképzelt a srác, és önimádó - vetett egy pillantást a tükörbe, majd követte Evelint az ebédlőn át a konyhába. - Nem hiszem, hogy ez igaz, próbáld meg jobban megismerni! - Rendben, de most süssünk végre! - Mindent előkészítettem - mutatott az asztalra Evelin. - Remek. Akkor fogjunk hozzá - magára kötötte a kötényt. Odakint Lezli faggatni kezdte Alexet. - Úgy hallottam, szakítottál Viviennel. - Igen. Elegem lett a viselkedéséből. - Biztos, hogy csak azért? Esetleg nem egy másik lány miatt?

13 - Nem tudom. Talán - Alex elgondolkodott pár másodpercre. - Végül is, egy lány miatt volt az egész. Vivien előadta féltékenységi jelenetét. - Ki az a lány? Ismerem talán? - Képzeld! Aki az előbb bement a házatokba - Alex kíváncsian várta Lezli reakcióját. - Amarilla? - kikerekedett a szeme. - Öcsém. Szerintem ő túl komoly hozzád. Vele szemben gondold meg, mit teszel, mert ő kegyetlen tud lenni, ha valaki nagyon megbántja. Ne játssz az érzéseivel, mert megütheted a bokád! - Ilyen kemény nő lenne? - Alexnek túl sok volt ez egy napra. - Mi jöhet még? - Majd megtudod. - Egyébként, nem mondtam, hogy kell nekem - hárított Alex. - Hisz még alig ismerem. Nem ugrom bele könnyen egy új kapcsolatba. Igazság szerint nincs szükségem nőre. - Ugyan Alex. Láttam, amit láttam. Majd felfaltad a szemeiddel. Kinek ne tetszene az a kerek, feszes popó, a melleiről nem is beszélve. - Alakra nagyon jó, és nem egy üresfejű liba. Na de ki tudja? - Szerintem túl jó hozzád. Nem érdemelsz meg egy ilyen lányt. - Valóban? Mit tudsz róla? Mesélj! - Majd te beszélgetsz vele, ha meg akarod ismerni. - Köszönöm a segítséged - nézett rá komoran Alexander. - Igazán nincs mit - mosolyodott el Lezli. - Bár elég érdekes, hogy egy tehetős családból származó lány sütöget. - Valamint igen jól főz. - Még főzni is tud? Pedig azt hihetné az ember, hogy egy elkényeztetett kis nő. - Őt sosem kényeztették el. A kezén is látszik, hogy mindig megdolgozott mindenért. A kondizásról nem is beszélve. - Kondi terembe jár? - Igen. A munkahelyeteken van a földszinten egy edzőterem. Nem voltál még ott? - Nem volt rá időm, de meg fogom nézni. Sőt, ha lehet, akkor majd odajárok edzeni - közben helyére tett egy alkatrészt a motorba. - Amarilla hetente 4 napot edz. Ezenkívül táncórákra jár. Versenytáncos. - Hogy van mindenre ideje? Ennyi dolgot csinálni egyszerre. - Van benne energia, az biztos. Időközben a lányok végeztek a sütéssel. - Szedjük rendbe magunkat, és megmelegítem az ebédet - mondta Evelin. - Oké. - Csinos vagy ebben az almazöld színű ujjatlan pólóban és a világoskék rövidnadrágban. - Kösz. A múlt héten vettem. Amíg Evelin melegítette az ebédet, Amarilla megterítette az asztalt. A fiúk is befejezték a szerelést, és megmosakodtak. - Mm, micsoda illatok - szagolt a levegőbe Alex. - Üljetek asztalhoz! - invitálta őket Amarilla. - Igenis főnökasszony - tisztelgett hülyeségből Alex. - A süteményből mikor ehetünk, cukrászkisasszony? - Arra még várhatsz. Ki kell hűlnie. - Addig el nem megyek, amíg meg nem kóstoltam a remekműveteket - incselkedett Alex. - Ne félj! Megnyalod utána a tíz ujjad, sőt a tíz lábujjad is - erre Evelinék elmosolyodtak. - Majd meglátjuk - vigyorgott Alex. Mikor a gyerekek is asztalhoz ültek, nekiláttak az ebédnek, amely tejszínes csirkemellből, sült krumpliból, és uborkasalátából állt. - Ez isteni volt, Evelin - dicsérte meg Alex, miután a szalvétával megtörölte a száját, és jóllakottan hátradőlt a székben. - Már csak a süti hiányzik.

14 - Köszönöm. A sütire még várni kell egy keveset - felállt az asztaltól. - Most menjetek! Én elmosogatok. Amarilla és Alex kiültek a kerti hintába beszélgetni. - Mesélj nekem magadról! - kérte Rilla a férfit. - Mit meséljek? - Mond el nekem, miért ítéled el ennyire a nőket? Mi bajod velük? - Semmi. - Akkor miért nem engeded be a szerelmet a szívedbe? - Mert nem akarok csalódni. A nők olyan kiszámíthatatlanok. Az apám korán meghalt, csupán tíz éves voltam. Anyának nehéz volt talpra állnia. Jöttek-mentek az apajelöltek. Egyet sem szeretett igazán, végül megállapodott a mostani élettársánál, aki némiképp anyagi biztonságot nyújt neki. - Értem. Védekezésként nem engedsz senkit közel a szívedhez, mert félsz attól hogy csak kihasználnának. Hidd el, nem minden lány olyan. - Lehet. Még nem találkoztam igazán normális nővel. - Pedig van, nem egy és nem kettő. Keresni kell. Én nehezen leszek szerelmes, de ha megszeretek valakit, azt örök életemre a szívembe zárom. Soha nem lennék képes megcsalni senkit, és ezt elvárom a másik féltől is! Véleményem szerint, az igazi kapcsolat alapja a sok beszélgetés. Ha teljesen megismeri egymást két ember, akkor élhetnek igazán harmonikus kapcsolatban, ahol nincsenek titkok, csak a feltétlen bizalom és megértés. Nem szeretem a féltékenykedő embereket. Azért, mert beszélgetek egy másik férfival, még nem csalom meg a barátomat. - Én is így látom a dolgokat. Ekkor rásandított Amarilla. - Nem hiszem. Szerintem te szeretsz hatalmaskodni a nő fölött. Szereted, ha azt teszi, amit te akarsz. Nem így van? Őszintén! - Nem egészen. - Tudod, egy normális nőnek nem kéne az az ember, aki uralkodik fölötte. Nekem olyan férfi kell, aki tisztel engem, akivel mindent meg lehet beszélni, valamint én is tisztelhetem, és becsülhetem őt! - Jól mondta Lezli. Te valóban túl normális vagy. Nem hittem, hogy valaha találkozom ilyen nővel. - Na, azért én sem vagyok tökéletes. Nekem is vannak hibáim. - És még beképzelt sem vagy. - Nem szeretem a beképzelt embereket, és nem nézem le a szegényebbeket. Szeretek segíteni másokon, főleg a gyerekeken. Imádom őket. Már annyira szeretnék sajátot, de előbb meg kell találnom azt a férfit, akit igazán tudnék szeretni - Amarilla a távolba révedt, míg Alex csodálattal figyelte. - Minden vágyam, hogy normális családom legyen, ahol szeretjük egymást. Az a férfi, aki a férjem lesz, mindent meg fog kapni tőlem, de azt akarom, hogy ne a pénzemért szeressen, hanem önmagamért! Engem! Ezért is nehéz férfit találnom. - Nos, általában tapadnak rám a nők, de amikor rájönnek, hogy nem vagyok egy könnyű eset, már csak a pénzemért kellenék nekik. Amarilla ránézett. - Én úgy gondolom, neked nagyon kényelmes az, hogy otthon vagy, ahol anyukád megcsinál mindent. Mos, főz, takarít. Mennyivel kényelmesebb így élni. Viszont arra nem gondolsz, hogy talán ő már szeretné, ha végre a saját életed élnéd máshol, másvalakivel? Belegondoltál, mi lesz veled, ha ő már nem lesz? Alex üveges tekintetében látható volt a felismerés, melyet Rilla szavai okoztak. - Azt hiszem, igazad van - felsóhajtott. - Miből gondoltad mindezt?

15 - Átlátom a dolgokat. Bár nem ismerem a családod, de szerintem anyukád szeretne már jó kezekben tudni téged, hogy nyugodt lehessen. - Te hol laksz? - hirtelen témát váltott Alex. - Berényben, gyönyörű környezetben, szép nagy házban, amit jó lenne megosztani valakivel, és boldog lennék, ha végre gyerekzsivaj tölthetné be. Még konditerem is van benne, de általában a munkahelyen edzem. - Te nem mindennapi lány vagy. - Tudom. Sokan furcsának látnak engem. - Pedig, nem vagy furcsa. Nekem tetszik, hogy ilyen vagy - mosolygott a nőre. - Oh. Köszönöm a bókot - kissé elpirult, lenézett a földre. - Mikor ehetünk süteményt? - állt fel Alex. - Szerintem már felvághatjuk. Gyere! Nézzük meg! - Utána elvihetlek egy körre a motorral? - Örömmel megyek. Bementek a házba és ettek a süteményekből. - Ez nagyon finom - mondta Alex, miután megevett négy szeletet. - Ügyesek vagytok - szólt Lezli, s közben csókot nyomott Evelin arcára. - Köszönjük szépen. Alex elvitte egy körre Amarillát a motoron, aki nagyon élvezte, majd visszamentek Evelinékhez. - Köszönöm - Rilla egy puszit adott a férfi arcára. - Szívesen, máskor is. - Nekem mennem kell. Későre jár - ásított egyet. - Kár, hogy már elmész. - Hétfőn találkozunk a munkahelyen. - Nincs kedved holnap átjönni a strandra? - kérdezte kissé félszegen Alex. - Jobb ötletem van. Gyertek át ti hozzám! Van egy hatalmas medencém a kertben. Evelin gyerekei szeretnek ott lenni. - Mi igazán nem akarunk zavarni. - Ugyan, Evelin. Miért zavarnátok? Gyertek el! - Hát jó - adta be a derekát. - Délután kettőre ott leszünk. - Te jössz, Alex? - A világért sem hagynám ki - azzal elköszönt és hazament. Evelin oldalba bökte Rillát. - Szerintem tetszel neki. - Á, nem hiszem - legyintett. - A feleségemnek igaza van - mondta Lezli. - Szemmel láthatóan oda van érted, de szerintem még magának sem vallja be. - Nos, külsőleg nekem is bejön, de a nőkről alkotott véleménye nem tetszik. Lenézi és semmibe veszi a női nemet. Kicsit beképzelt. - Talán azért, mert nem találkozott még a megfelelő nővel, akit igazán tudna szeretni. - Ó Lezli. Úgy gondolod, hogy én lennék a megfelelő számára? A férfi kissé elgondolkodott. - Talán igen. Te elég temperamentumos, és talpraesett vagy. Nem olyan puhány, semmire való, kényelmes kis cicababa, akikkel eddig találkozott. A volt barátnőjét, Vivient, nem tudtam elképzelni mellette egy életen át. - Nem hiszem, hogy szerelmes tudnék lenni egy ilyen pasiba - ingatta a fejét. - Ugyan, kis barátnőm - csipkelődött Evelin -, szerintem már teljesen belehabarodtál, és te talán képes lennél kihozni belőle a jobbik énjét. - Elképzelhető. - Az idő majd mindent megold.

16 - Igazad van. Kár ilyen kilátástalan dolgokról beszélgetni. Most megyek. - Holnap találkozunk. Kikísérlek. - Köszönöm, Evelin. Elbúcsúzott a gyerekektől, és elindult haza. A következő nap járt a fejében. Remélte, hogy jó idő lesz. Másnap délután, kettő óra után megérkeztek Evelinék, egy ezüst színű Opel Zafirával. Alex velük jött. Rilla kaput nyitott, s begurultak a kertbe. - Szervusztok! Már azt hittem, nem jöttök. Alex ámulva nézett körül a gyönyörű kertben, melyben szinte minden rózsafaj megtalálható, gondosan kialakított formációkban. Csillag, hold, gömb, háromszög alakzatban különböző színű rózsák pompáztak. Ezután tátott szájjal figyelte a házat, mely egyszerű, a kornak megfelelő stílusban épült. A bejárat előtt lévő kétoldalú lépcsőhöz tartozó két oszlopot, futórózsa nőtte be. - Gyönyörű, s ez csak a tiéd? - Igen. Kerüljetek beljebb! - terelte őket a ház felé. - Evelin, ti már ismeritek a járást. Menjetek nyugodtan fürödni! - Rendben. Akkor a hátsó kertben leszünk. - Én először körbevezetem Alexet a házban. - Már nagyon kíváncsi vagyok. Ha ilyen kívül, milyen lehet belülről? - Mindjárt meglátod. Alexet rabul ejtette a ház belső szépsége. Nem kihívó, kellemes hatású világos színek, ízléses bútorokkal. - Te rendezted be a házat? - Igen. - Gyönyörű, és olyan barátságos - nézett körbe, miközben azt gondolta - tudnék itt élni. - Köszönöm, Alex. Mehetünk fürdeni? - Hát persze. - Egy pillanat és jövök. - Megvárlak. Rilla bement a hálószobájába, s amikor megjelent az ajtóban, Alexnek a szeme teljesen rátapadt. Tetőtől talpig végignézte, ahogy feszített a csinos kis leopárd mintás bikiniben. - Ejha! - Fütyült egyet a férfi. - Na gyere! - Megfogva a kezét, húzta maga után. Jókat úszkáltak a medencében, játszottak a gyerekekkel. Rilla élvezettel nézte, milyen jól elvan Alex velük, s elgondolkodott - talán nem olyan rossz ember, mint amilyennek mutatja magát. Kiültek a medence szélén lévő nyugágyakra napozni. - Ha ilyen jól elvagy a gyerekekkel, akkor te miért nem akarsz? - érdeklődött Amarilla. - Az igazat megvallva szeretnék, csak még nem találtam olyan nőt, aki megérdemelné, hogy felcsináljam. Rilla szemei szikráztak. - Ezt elég csúnyán fogalmaztad meg. - Miért? - Még kérded? Te idióta!- állt fel dühösen. - Tévedtem. Benned nincs szemernyi szeretni való sem. Te egy kőszívű majom vagy, és az egész életedet egyedül fogod leélni. Azzal ott hagyta, s bement a házba, becsapva maga mögött az ajtót. - Amarilla! Várj! - pattant fel Alex. - Mit mondtál Rillának? - állt elé Evelin. - Fogadjunk a nőkről volt szó.

17 - Eltaláltad. Ha a nőkről van szó, mindig vitába torkollik a beszélgetésünk. - Talán nem kellene ilyen beképzeltnek lenned. Rilla nem bírja az olyan gondolkodású férfiakat. Ő az egyenlőség híve. Ezt tartsd szem előtt, ha akarsz tőle valamit. - Tulajdonképpen semmit nem akarok tőle. - Valóban? - nézett rá huncutul. - Én nem kellek neki, ő nem kell nekem. Akkor hol itt a gond? - Az a gond, hogy teljesen belezúgtál. - Én? Ugyan már! Én nem ismerem a szerelmet. Számomra nem létezik. - Szerintem nézz a szíved mélyére, és ne akarj hazudni magadnak! - Ezzel mit akarsz mondani? - Tudod te azt. - Nem is értem, miért vitatkozok veled. Nem érdekel Amarilla. - Akkor hagyd őt békén, vagy menj utána és kérj bocsánatot! Alex elindult a ház felé, miközben magában mérgelődött. - Miért foglalkozom én ezzel? Hisz csak egy nő, és azokkal mindig probléma van. Nem kéne, hogy érdekeljen, de mégis zavar. Hát kell ez nekem? - ekkor lépett be az ajtón, s ahogy felnézett a lépcső tetejére, tátva maradt a szája. - Talán bolond vagy, hogy magadban beszélsz? - nézett rá Rilla, szúrós tekintettel, ahogy lefelé tartott a lépcsőn, a könnyű világos rózsaszín, szellős kis ruhában. Közvetlenül a férfi elé lépett az utolsó lépcsőfokról. Alex nyelt egy nagyot, majd reszkető hangon így szólt - Szeretnék bocsánatot kérni az előbbiért. Sajnálom, ha megbántottalak! A nő mélyen a szemébe nézett. - Legközelebb válogasd meg a szavaidat előttem! - Rendben. Úgy lesz. - Helyes. Gondolj csak bele! Téged is egy nő hozott a világra, nem férfi. Anyukád szenvedett veled a szülés előtt és után. Ő mosott rád, főzött neked, és takarított utánad. - Tudom. Tisztelem az anyámat - hajtotta le a fejét. - Nem ő az egyedüli, akit tisztelned kell, mert aki a feleséged lesz, az egyben a gyermekeid édesanyja is. Ő szenved azért, hogy neked egészséges gyermeket szüljön. Isten azért teremtett két nemet, mert ez a kettő kiegészíti egymást, egyik sem tud a másik nélkül létezni. Tisztelnünk kell a másik nemet! Lehet, hogy a férfiak fizikailag erősebbek, de nem kellene lenézniük a nőket, akik viszont lelkileg erősebbek, és sokkal kitartóbbak. - Nem mindenkire igazak, amiket most elmondtál - nézett fel újra Alex. - Nem. Mindkét nemben vannak kivételek. Azért élnek magányosan, vagy csak játszanak a másik ember érzéseivel. - Értem. - Most kimegyek a többiekhez. - Szombaton jössz diszkóba? - megfogva a kezét, visszatartotta Rillát. - Még nem tudom. Te mész? - fürkészte a férfi tekintetét. - Igen. Megbeszéltem pár haverral. - Majd attól függ, lesz-e kedvem hozzá - kiszabadította a kezét és kilépett az ajtón. Alex is kiment a gyerekekhez. Evelin félrehúzta Rillát. - Nekem az a véleményem, hogy szerelmes beléd Alex. - Nem hiszem. Nem vagyok rabszolga típus, és neki olyan nő kell, aki minden kívánságát lesi, teljesíti. - Szerintem pont rád van szüksége. Egy erős akaratú nőre, aki nem hagyja magát. Érted képes lenne megváltozni. - Azt kétlem.

18 - Figyelj! Az előbb azt mondta, nem érdekli az egész, mert nem kellesz neki. Most viszont, saját magát meghazudtolva, bocsánatot kért tőled és elhívott diszkóba. Ez nem vall rá. Nem találod furcsának? - Most, hogy mondod, elég érdekes. Később talán elválik, mi sül ki belőle, de úgy gondolom, leginkább semmi. - Ne becsüld le magad! - Nem magamat becsülöm le, hanem Alexben nem bízom. - Azért egy próbát megér. - Nem biztos. - Adj neki egy esélyt! - Biztatta Rillát. - Miről csevegtek itt, lányok? Rilla és Evelin összerezzentek. - Úristen, Alex. Úgy megijesztettél, hogy a szívem kiugrott a helyéről. - Sajnálom, Amarilla - mosolygott a férfi, huncutul a nőre nézve, aki már látta sorsát. - Csak azt ne! Alex a vállára vette, és beugrott vele a vízbe. A nő prüszkölve jött fel a víz felszínére, a lépcsőhöz úszott és kiment a medencéből. - Ez nagyon vicces volt, Alexander. - Ú de szexi valaki - vigyorgott a férfi. - Most mehetek újra átöltözni - elnevette magát. - Azt hiszem, én is átöltözök. - Akkor gyere! A vendégszobában van zuhanyzó. Amikor elkészültek, kimentek a kertbe sétálni. - Jól végzi a dolgát a kertészed. - A virágágyásokat én gondozom, csak a többi a kertész dolga. - Valóban a te kezed műve minden virág? - Igen. Imádom a rózsákat - ment az egyikhez Rilla, és megszagolta a virágot. - Hogy jut ennyi mindenre időd? - Általában előre tudom, mit fogok tenni a következő nap, s jó az időbeosztásom. Néha közbejön valami más, de később bepótolom az elmaradt teendőimet. - A mi kertünket édesanyám tartja rendben. Sok fajta virágot ültetett bele. - Aki a növényeket szereti, az rossz ember nem lehet. - Ő nagyon jó ember. Sokszor megbántom őt, pedig, nem akarom. - Elmondok most neked egy történetet. - Hallgatom. - Van egy fiú, aki sokszor megbánt másokat, és a végén már senki nem szól hozzá. Elmegy az apjához, aki azt tanácsolja neki: Fiam, figyeld meg magad, és amikor megbántasz valakit, verj egy szöget a kerítés deszkáiba! A fiú úgy tett. Figyelte magát, és minden nap kevesebb szöget ütött a deszkákba. Amikor már napok óta nem került egyetlen szög sem oda, hívta az apját, aki elment megnézni, s azt mondta: Remek. Látom, már nem bántasz meg senkit, de a szögek még a deszkában vannak. Amikor jót cselekszel valakivel, kihúzhatsz egyet. Törekedj arra, hogy elfogyjanak a deszkából! Úgy is lett. Mikor minden szöget kihúzott, hívta az apját. Az apa elment, és így szólt: Sok jót cselekedtél, de nézzük meg közelebbről a deszkákat! Bár a szöget kihúztad, a helye mégis ott maradt, ami soha nem fog begyógyulni. - Értem. - Ezért gondolkodj, mielőtt olyat teszel, vagy mondasz, amivel megbántasz másokat. Tudom, hogy más emberek téged bántanak, de te legyél különb náluk! Az ember előbb-utóbb elnyeri méltó büntetését. Élj úgy, hogy ne legyen miért bűnhődnöd! - Megpróbálhatom, de nem ígérek semmit - megfogta Rilla kezét, magához húzta, s belenézett a szemébe.

19 Pár pillanatig álltak így, majd Rilla zavarba jött. - Gyerünk a hátsó kertbe! Sövénykerítés választotta el az előkertet a hátsótól. Volt rajta egy rés, ahol át lehetett menni egyikből a másikba. - A medencét már láttad. Megmutatom a kistavat. - Itt van tó? - Igen. A fák veszik körbe. Vannak benne halak. Alex csodálattal nézte, ahogy elé tárult a csillogó vizű tó és környéke. - Soha nem láttam még ilyen varázslatos kertet. Tudnék itt élni. - Ó igen. Mindenki tudna ilyen helyen élni. Sokszor kijövök ide, a tó partjára. Amikor szomorú vagyok, csak nézem a vizet, és megnyugszom. - Szép tiszta vize van. - Ez csak egy mesterségesen kialakított tó, víztisztító rendszerrel ellátva. Nem mélyebb kettő méternél. Mire visszamentek a házhoz, Evelinék útra készen várták őket. - Köszönjük a vendéglátást, kisbarátnőm! - Bármikor szívesen látlak benneteket, Evelin. Azzal beültek a kocsiba és elhajtottak. Rilla hosszasan nézett utánuk, s közben kavarogtak fejében a gondolatok. A telefon csörgése ébresztette fel. - Szia, Amarilla! Na mizujs? Megyünk szombaton vásárolgatni? - Szervusz, Nikol! Még szép, hogy megyünk. - Mit csináltál ma? - Itt voltak Evelinék a gyerekekkel, és Alexel. - Az új fiú a kiadótokból? - Igen. Az, akivel a diszkóban volt az a kis afférunk. - Na és mi történt? - Á, semmi. Ma is bebizonyította, hogy milyen beképzelt bunkó - mérgelődött. - Pedig kinézetre nagyon jó. - Csakhogy nem minden a külső. Nekem a belső is nagyon fontos. - Tudom - sóhajtott a vonal másik végén Nikol. - Pedig egész jól indult minden, de ő tudja, hogyan kell felidegesíteni engem. Lehet, hogy csak szexre kellenék neki, de abból nem eszik. Jaj, csak ne lenne olyan jóképű, és én ne lennék ilyen magányos. - Akkor miért nem mész bele a játékába? Szórakozz egyet! - Nem! Engem nem tűz a trófeái közé! Ki tudja, hány nővel feküdt már le élete folyamán, és van-e valami baja? - Fúj - szaladt végig Nikol hátán a hideg. - Ne mondj ilyeneket! Nem hiszem, hogy sok nővel lett volna dolga, vagy hogy bármi baja lenne. - Na jó, ezt már csak mérgemben mondtam. Annyira bolond, lemarad az élet szép dolgairól. Nem kéne így elrontania az életét. - Igazad van, de ez az ő problémája. Ha nem akar boldogan élni, te nem tudsz mit tenni. - Tudom. - Most már leteszem. Jó legyél! Remélem az esküvőmre nem egyedül jössz! - Ne aggódj! - Nem szeretnék. - Addigra kerítek valakit. Szia! - Szia! Alexandert már várták otthon. - Szervusz, fiam! - fogadta anyukája.

20 - Hello! Mi történt, amíg távol voltam? Műfater itthon van már? - Igen. Lefeküdt aludni, viszont téged vár valaki odafent, a szobádban. Alex felsietett, s ahogy meglátta Vivient, dühös lett. - Te mit keresel itt? - Szeretném, ha megbeszélnénk, ami a múltkor történt a diszkóban! - Nincs mit megbeszélnünk! Megmondtam, többé nem akarlak látni! Menj el, és soha ne gyere ide! - Na de Alex - Nincs de! Menj el, vagy én doblak ki a házból! A lány sírva rohant le a lépcsőn, és hagyta el a házat, örökre. Alexander lement a konyhába, ahol édesanyja ült az asztalnál. Leült vele szembe. - Mi történt köztetek, fiam? - A lényeg, hogy többet nem jön ide Vivien. Mindennek vége köztünk. - Ezt nem lehetett volna szebben közölni vele? - Az a baj, hogy nem értette meg, azért kellett ilyen drasztikusnak lennem. - Talán másik lány van a dologban? - Talán igen, talán nem. - Bővebben! - Kíváncsian nézett a férfira. - Van egy nő, pontosabban a főnököm lánya. - Uramisten! - Falfehérré vált az asszony. - Nem kell aggódni! Még nincs köztünk semmi. - Bár ne is lenne. - Ugyan anya. Neked biztosan tetszene, csak, nem igazán illenénk össze. - Miért? - Mert ugyanolyan makacs, mint amilyen te vagy. A nő elmosolyodott. - Szóval egy kardos menyecske. Szerintem meg pont olyan kellene neked, hogy helyre tegyen már valaki. - Úgy véled, anyám? - Igen - válaszolt határozottan. - Tudod mit? Kíváncsivá tettél. Hozd el őt ide! - Mikor? - Bármikor, amikor úgy gondolod, csak szólj időben! - Rendben. Megyek aludni. - Jó éjszakát, fiam! 4. rész A következő héten gyorsan teltek a napok. Alex akkor járt le edzeni, amikor Amarilla is ott volt. Csodálattal figyelte a nő minden mozdulatát, és egyre nagyobb vágyat érzett utána. Meril ezt észrevette. - Alex öcsém! - Tessék? - nézett fel Merilre. - Annyira figyeled Rillát - ült le mellé. - Á, dehogy. - Nekem is van szemem. A kislányom imádja őt. A példaképe. - Valóban? - Igen. Ma, edzés után eljön hozzánk. Táncolni tanítja a lányomat. Ha gondolod, eljöhetnél mondjuk kölcsön kérni valami szerszámot.