Általános készültségi tervezési stratégia. A közegészségügyi szükséghelyzetek általános készültségi terveire vonatkozó gyakorlati útmutató

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG EGÉSZSÉG- ÉS FOGYASZTÓÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG Népegészségügy és kockázatértékelés Egészségügyi ártalmak Általános készültségi tervezési stratégia A közegészségügyi szükséghelyzetek általános készültségi terveire vonatkozó gyakorlati útmutató Bevezetés A fennálló és jövőbeli egészségügyi veszélyek világszerte arra késztetik az országokat, hogy vizsgálják felül, igazítsák ki a nagy horderejű egészségügyi szükséghelyzetekre vonatkozó terveket, vagy vezessenek be ilyen terveket. Az eddigi terveik gyakran bizonyos betegségekkel vagy egyéb egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos események következményeinek kezelésére összpontosultak. Ezt követően nagy erőfeszítéseket tettek arra, hogy a terveket olyan módon fejlesszék tovább, hogy a terrorista cselekményekben nagy valószínűséggel felhasználásra kerülő vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) anyagok szándékos kibocsátásával szemben fel tudjanak lépni. A SARS megjelenésével rá kellett ébredni, hogy számos áldozattal járó és hatalmas gazdasági veszteségeket okozó, új, eddig ismeretlen anyagokra lehet számítani. A nagy kiterjedésű áradások és hőhullámok idején megmutatkozott az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatása is. Emellett egy influenzapandémia kitörése folyamatos aggodalomra ad okot az egészségügyi hatóságoknak világszerte, a közelmúltbeli pandémia (H1N1) nyomán pedig bebizonyosodott, hogy a járványvédelmi intézkedések sikeréhez milyen fontos a koordinált megközelítés, illetve milyen sokat jelentenek a jól meghatározott és részletesen kidolgozott rendszerek. Óriási jelentősége van az óvintézkedések kialakításának és a különféle veszélyek e széles skálájára való felkészülésnek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a különféle szükséghelyzetekben ugyanazt a személyzeti és erőforrás-állományt kell bevetni. Világossá vált, hogy a különféle szükséghelyzetek például a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokkal kapcsolatos események, környezeti veszélyek és egyéb egészségre ártalmas események elhárítására egy minél több korszerű és harmonizált elemből álló, átfogó egészségügyi készültségi tervre van szükség. E kihívást felismerve a Tanács május 6-i és június 2-i ülésén arra kérte a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy fertőző betegségekről és egészségügyi veszélyekről szóló általános készültségi terv kidolgozását ben jelent meg a Bizottságnak a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek a közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről szóló, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához címzett közleménye. Ehhez a közleményhez egy gyakorlati útmutató dokumentum is tartozott Általános készültségi tervezésre irányuló stratégia címmel. Ebben a dokumentumban elsősorban a ragályos betegségekkel foglalkoztak. A fertőző betegségeken és biológiai veszélyeken túl számos egyéb veszélyek is léteznek. A vegyi veszélyeket egyre gyakrabban sorolják a súlyos közegészségügyi veszélyek közé. Az ipari szektorban minden nap sokféle vegyi anyagot állítanak elő, szállítanak, illetve tárolnak jelentős mennyiségben az Európával szomszédos

2 országokban és az egész világon. A közegészségügyi szakemberek ugyanakkor általában kevéssé vannak felkészítve a vegyi szükséghelyzetek kezelésére, mivel az uniós tagállamok többségében a nemzeti közegészségügyi intézmények mindeddig a fertőző betegségek elleni védelemre fektették a hangsúlyt. Ugyanez érvényes a radionukleáris szükséghelyzetekre és egyéb olyan területekre is, mint például az éghajlatváltozás egészségügyi vonatkozásai. Az egyéb, aggodalomra okot adó területeken új fejlesztések kerültek napirendre. Az egyik ilyen az Európai Bizottság vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) biztonságra vonatkozó szakpolitikai csomagja, egy uniós cselekvési terv a CBRN-veszélyek elhárítására. További fejlesztésekre példa a közösségi polgári védelmi mechanizmus és a polgári védelmi pénzügyi eszköz. A 2005-ös dokumentum most az új fejlemények és tapasztalatok figyelembevételével átdolgozásra került. A dokumentum az általános szempontokra fekteti a hangsúlyt, néhány fejezet végén pedig biológiai, vegyi, radionukleáris és éghajlat-változási vonatkozású részek is találhatók. E dokumentum a célja szerint mind az uniós szintű, mind a különböző tagállamok nemzeti szintű tervezésében használható. A dokumentumot az Európai Bizottság készítette az Egészségbiztonsági Bizottságon és annak részlegein, különösen az általános készenléti tervezési részlegen keresztül a tagállamokkal folytatott konzultáció alapján. Az általános készültségi tervek hatálya és célkitűzései A tagállamok többsége vagy mindegyike rendelkezik szükséghelyzeti, készenléti vagy válság- kezelési tervekkel (többek között a rendszerműködés folyamatosságát biztosító tervekkel), amelyek lehetnek általánosan alkalmazható tervek vagy konkrét helyzetekkel és veszélyekkel, például természeti katasztrófákkal, ipari és közlekedési szerencsétlenségekkel, pusztító tüzekkel vagy egyéb ember okozta szándékos vagy véletlen eseményekkel foglalkozó tervek. A szükséghelyzetek kezelésére szolgáló általános tervek számos különféle tevékenységre terjednek ki azzal a céllal, hogy megvédjék a lakosságot, a tulajdont és a környezetet, valamint általában olyan átfogó, minden veszélyt figyelembe vevő, több szektora kiterjedő és szektorok közötti (vagy minden ügynökségre kiterjedő vagy integrált ) megközelítésen alapulnak, amely a tagállamok lakosságának felkészültségét biztosító minden fontos elemet tartalmaz. Az egészségügyi szükséghelyzetekkel kapcsolatos készültségi tervezés ezeknek az általános szükséghelyzetkezelési terveknek lényeges és nem elhanyagolható részét képezi. A tervezés segítségével csökkenteni lehet az egészségügyi veszéllyel összefüggő terheket az elhalálozás és a megbetegedés, a kórházi ápolás és az egészségügyi termékek és szolgáltatások iránti kereslet területén, fenn lehet tartani a létfontosságú szolgáltatásokat, megvédeni a veszélyeztetett csoportokat, minimalizálni a gazdasági és társadalmi zavart és elősegíteni a normális viszonyokhoz való mielőbbi visszatérést. A tagállamok különböző mértékben már fejlesztették kapacitásaikat az előtervezés és a gyors válaszlépéseket igénylő egészségügyi veszélyekre való reagálás területén. Uniós szinten az általános készültségi tervezés az Európai Uniót fenyegető veszélyekkel és szükséghelyzetekkel, azaz olyan eseményekkel, váratlan eseményekkel, helyzetekkel és körülményekkel foglalkozik, amelyek a közegészséget egynél több tagállamban veszélyeztetik vagy veszélyeztethetik. Olyan helyzetekre is kiterjed, amelyekben létfontosságú a határokon átnyúló együttműködés és koordináció. Az általános készültségi tervezés területén tett uniós lépések általános célja, hogy segítsék a tagállamokat, hogy az uniós dimenzió beleértve a szükséghelyzeti tervekre hatást gyakorló különböző ágazatokra alkalmazandó jogszabályokat szem előtt tartásával saját terveket dolgozzanak ki. Az ebben a dokumentumban bemutatott stratégia alkotja az általánosságban eltérő típusú egészségügyi veszélyek kezelését célzó alapvető elemek gerincét, függetlenül attól, hogy várt (például a pandémiás influenza, toxikus vagy mikrobiológiai élelmiszer-szennyezés, veszélyes anyagok kibocsátása) vagy váratlan (például a SARShoz hasonló járvány) veszélyről van szó. Ezek a veszélyek esetleg biológiai, vegyi, fizikai vagy radionukleáris anyagokkal is összefüggésbe hozhatóak, illetve szándékos, véletlen vagy természeti eseményekhez és tevékenységekhez köthetőek. A stratégia a nemzeti tervek együttműködési alkalmasságának megalapozását és fokozását eredményezi főként olyan koordinációs mechanizmusok, illetve elemző és kommunikációs eszközök létrehozásával, amelyek elősegítik a legfontosabb tagállami és bizottsági szereplők közötti együttműködést

3 Prepare and respond Status assessment Threat Event Damage Impact Follow-up & plan Prevent Mitigate Respond Recover Felkészülés és reagálás Állapot értékelése Veszély Esemény Kár Hatás Nyomon követés és tervezés Megelőzés Kárenyhítés Reagálás Helyreállítás E stratégia keretében elsősorban az összehasonlítások elvégzése, ellenőrzőlisták készítése (elérendő célok), felülvizsgálatok, validálások és tesztek elvégzésére irányuló mechanizmusok bevezetése, valamint a nemzeti tervek és uniós eljárások javítására és finomítására irányuló ajánlások megtétele áll a tevékenységek középpontjában a gyenge pontok és az összeférhetetlenségek csökkentése érdekében. E lépések nyomán nemzeti szinten intézkedések és ajánlások születhetnek, valamint létrejöhet egy egységes eljárásokkal és mechanizmusokkal működő, egész EU-ra kiterjedő koordinációs/kommunikációs rendszer. Ebben az összefüggésben a szereplők (az EK és a tagállamok) feladatát előre meg kell határozni. Az EK-n belül a megfelelő ügynökségeket, azaz az ECDC-t, az ECHA-t, az EFSA-t, az EMEA-t és a (2010 eleje óta ügynökségként működő) EUROPOL-t is figyelembe kell venni. Uniós szinten az általános készültségi tervek céljai a következők: Hangsúlyozni azokat a közegészségügyi figyelmet érdemlő elemeket, amelyeket minden tagállam tervének minimálisan tartalmaznia kell. A tagállamok terveinek támogatása érdekében azonosítani a figyelmet érdemlő pontokat az Európai Bizottság, illetve az ügynökségek, szervezetek és eljárások tekintetében. Ösztönözni kell a tagállamok terveinek kölcsönös ismertségét, összehasonlítását és nyomon követését. Tervezetet kell készíteni az eltérő típusú egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos alapelemek, valamint a készültség bevált gyakorlatával kapcsolatos ellenőrzőlisták kidolgozására és fejlesztésére. Azonosítani kell az uniós dimenziót és a szükséghelyzeti tervekre hatást gyakorló különböző ágazatokra vonatkozó jogszabályokat, valamint lehetővé kell tenni a nemzeti tervek együttműködési alkalmasságát. Tisztázni kell a közegészségügyi megközelítések tervezésének és koordinálásának szükségességét és céljait az egészségügyi szükséghelyzetekben: az emberi egészséget érintő szükséghelyzeteket elsősorban emberről

4 emberre, vagy élelmiszerről és egyéb termékekről vagy növényekről és állatokról emberre terjedő betegségekkel kapcsolatos események jellemzik, illetve közvetlenül biológiai, vegyi, fizikai vagy radionukleáris anyagok vagy természeti katasztrófák is előidézhetik. E tervezés során az élelmiszerekre, termékekre, a növény- és állategészségügyre, valamint az anyagok környezetbe való jutására vonatkozó már meglévő tudományos mechanizmusokat, illetve nemzetközi, nemzeti és európai jogszabályokat is figyelembe kell venni, és ezekre hivatkozni kell. Tisztázni kell és el kell magyarázni, miért van szükség ágazatok közötti együttműködésre; javasolni kell legjobb gyakorlatokat a tagállamoknak, hogy terveiket minden veszélyt figyelembe vevő megközelítéssel tudják elkészíteni. Uniós szinten meg kell határozni a megfelelő reagálást mindenfajta súlyos, nemzetközi kihatású egészségügyi szükséghelyzetre. Az uniós szintű általános készültségi tervezés módszerei és eszközei A tapasztalat azt mutatja, hogy a valamely egészségügyi nemzetközi veszélyre való reagálási készséget jelentősen befolyásolja az, hogy az adott kérdésekre előzőleg mennyi figyelem irányult, és hogy a koordinált cselekvésre milyen elfogadott tervek léteznek. E dokumentum az ahhoz szükséges tervezésről szól, hogy az Európai Közösség készen álljon egy adott egészségügyi fenyegetés felismerésére, és az arra való hatékony reagálásra. A veszélyekre csak abban az esetben lehet az Európai Közösség szintjén megfelelően reagálni, ha a tagállamok rendszeresen frissített nemzeti készültségi tervekkel rendelkeznek. A készültségi terv olyan részeket tartalmazna, amelyek a szükséghelyzetek kezelésére irányuló koordinált, hatékony és költséghatékony lépésekhez szükséges források megszervezését érintő, alapvető kérdéseket tárgyalják. Mindegyik kulcskérdésnél egy sor kiemelt pontot kellene alaposan, előzetesen megvizsgálni, és a tervezett reagálás kivitelezéséhez meghozni a megfelelő intézkedéseket. Ennek érdekében rendkívül hasznos lenne elkészíteni és alkalmazni egy, a készültség minimális szempontjait tartalmazó készültségi ellenőrzőlistát a tagállamok, a Bizottság és az egészségvédelemmel foglalkozó közösségi ügynökségek számára. Ez az ellenőrzőlista nem a készültségi terv helyettesítésére készül, hanem azért, hogy a készültségi tervek kidolgozásakor, felülvizsgálatakor vagy azok teljességének értékelésekor útmutatásként szolgáljon. A készültségi tervezés kulcstémáinak tárgyalásakor négy problémával kell foglalkozni: - a, amelyet a tervnek az összes alkotóelem megvalósulásakor el kellene érnie; - a tagállamok, az Európai Bizottság és az ügynökségek megfelelő szerepe ezen eredmény elérésében: kinek mit kell tennie melyik reagálási tevékenység során; - a kölcsönös függés mértéke, az együttműködés hozzáadott értéke, illetve uniós vagy kötelező erejű nemzetközi kötelezettségvállalások, például megfelelő kapcsolattartási listák és útmutatók; - meghatározott eljárások a tagállamok illetékes hatóságaival való kapcsolatfelvételre. Az általános készültségi tervezés együttműködési kerete három fő tevékenységet tartalmaz: az első a nemzeti tervek megosztása és összehasonlítása, értékelése és javítása a kulcskérdések és az elkészített ellenőrzőlisták alapján; a második a közösségi jogszabályok és intézkedések hatásának és szerepének azonosítása, hogy a tervekben teljes mértékben számításba vegyék ezeket, valamit további intézkedések szükségességének vizsgálata; a harmadik az események és lépések sorrendjének biztosításához megfelelő intézkedéseket tenni és folyamatábrákat készíteni, hogy a tervek és reagálások együttműködésre alkalmasak és összeegyeztethetők legyenek. A készültségi tervezés lassú folyamat: irreális lenne azt gondolni, hogy hetek vagy akár hónapok alatt el lehet készíteni egy részletes, átfogó és megbízható általános egészségügyi szükséghelyzeti tervet. A tervek elkészítése két okból is sokáig tart: több ágazatra kiterjedő megközelítésre van szükség a közegészségügyi szereplők bevonásával, vagy ezek szerepének pontos meghatározásával minden szakpolitikában, jogszabályban és tervben. Végül pedig annak érdekében, hogy elegendő részvételt biztosítsanak e tervek végrehajtása során, a közigazgatás és a civil társadalom minden szintjét be kell vonni egészen a kisközösségi szintig

5 A több ágazatra kiterjedő megközelítés különféle kormányzati szintek és különféle szakterületeken például a szakpolitikák kidolgozása, jogszabály-felülvizsgálat és jogszabálytervezet-készítés, élelmiszerügy, állat- és növényegészségügy, az emberi népesség egészsége, betegellátás, laboratóriumi diagnózis, laboratóriumi vizsgálatok kidolgozása, kommunikációs szaktanácsadás és katasztrófakezelés tevékenykedő emberek bevonását jelenti. A közösség bevonása a tudás, a szakértelem, az erőforrások és hálózatok helyi szinten való optimális felhasználását jelenti. Egyedül így lehetséges támogatást szerezni a szakpolitikai döntésekhez. Az uniós szintű általános készültségi terv a nemzeti tervek kidolgozását is segítheti azáltal, hogy szükséghelyzeti kulcskérdéseket és reagálásokat ajánl, valamint meghatározza az uniós dimenziót az egyes szereplők tekintetében. Ugyanakkor az ilyen tervekben előforduló uniós elemek, valamint a meglévő EKjogszabályok (az érintett területeken, például az egészségügyi, élelmiszer-biztonsági, állat-egészségügyi jogszabályokban stb. rögzített koordinációs és konzultációs előírások) megmutatják, hogy súlyos egészségügyi szükséghelyzet esetén uniós szinten milyen lépéseket kell tenni. A nemzetközi jogszabályok, többek között a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (WHO 2005) figyelembevétele is rendkívül fontos. E dokumentum középponti témája a közegészségügy, és az általános készültségi tervezés következő kulcskérdéseivel foglalkozik: információkezelés, kommunikáció, tudományos/tényalapú tanácsadás, egészségügyiválság-kezelési struktúrák, egészségügyi ágazati készültség, ágazatok közötti együttműködés és a tervek irányítása. E kulcskérdések mindegyikének külön fejezetet szenteltek. Az egyes fejezetekben a legfontosabb közegészségügyi feladatokra részletesen is kitérnek figyelembe véve, hogy az egyes tagállamokban ezek különböző szervezeti egységek illetékességi körébe tartozhatnak. public health task department in charge public health department other department Sending Receiving közegészségügyi feladat illetékes szervezeti egység közegészségügyi szervezeti egység egyéb szervezeti egység küldés fogadás A fejezetek útmutatást adnak az alapelvekről, illetve az eszközök és folyamatok megválasztásáról az egyes területeken, valamint adott esetben a jogi keretről. Adott esetben az egyes fejezeteken belül a biológiai, vegyi, radionukleáris és éghajlatváltozással kapcsolatos események sajátos vonatkozásait külön szakaszban tárgyalják. A 4. melléklet felsorolja a megfelelő jogszabályokat. Az egészségügyi veszélyek kezelése több lépésben történik: a veszély azonosítása, az érintettek ellátása, a betegség terjedésének megakadályozása/a veszély elhárítása. Az e lépések végrehajtásához rendelkezésre álló eszközök értékeléséhez, illetve sok esetben az új eszközök kifejlesztéséhez kutatásokra van szükség. Ezen eszközöket gyakran nem az általános kutatási programok keretében dolgozzák ki, vagy legalábbis szükség van arra, hogy ezeket hozzáigazítsák az egészségügyi veszélyek kezelése által támasztott konkrét igényekhez. A konkrét igények azonosítására speciális eljárásokat dolgoznak ki, hogy megtalálják a használható alkalmazásokat, és azokat az egészségügyi veszélyek kezeléséhez igazítsák. E kutatómunka egy részét el lehet végezni az előkészítési fázisban, de mivel az új veszélyek általában igen egyediek és megjósolhatatlanok, a szükséghelyzet alatt és után is jelentős kutatómunkára van szükség. A

6 tervek lehetővé teszik ezt a fajta fejlesztést, valamint a pénzügyi forrásokhoz való gyors hozzáférést. Ezen a területen különösen fontos a gyógyszerkészítmények fejlesztése. A kutatási intézkedéseket azonban ez a gyakorlati útmutató dokumentum külön nem tárgyalja

7 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 1 AZ ÁLTALÁNOS KÉSZÜLTSÉGI TERVEK HATÁLYA ÉS CÉLKITŰZÉSEI... 2 AZ UNIÓS SZINTŰ ÁLTALÁNOS KÉSZÜLTSÉGI TERVEZÉS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI INFORMÁCIÓKEZELÉS ESEMÉNY ELŐTTI FELÜGYELET KOCKÁZATÉRTÉKELÉS EGÉSZSÉGÜGYI ADATGYŰJTÉSBŐL, FELÜGYELETBŐL ÉS EGYÉB INFORMÁCIÓFORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ, ESEMÉNY ELŐTTI FELÜGYELETI ADATOK FELHASZNÁLÁSÁVAL ESEMÉNY UTÁNI FELÜGYELET KLINIKAI ÉS LABORATÓRIUMI DIAGNÓZIS KÖRNYEZETI MINTAVÉTEL AZ EGÉSZSÉGÜGYI VESZÉLY ELHÁRÍTÁSÁRA HOZOTT LÉPÉSEK JÁRULÉKOS HATÁSAINAK MEGFIGYELÉSE IKTATÁS, DOKUMENTÁCIÓ ÉS ARCHÍVUMKEZELÉS KOMMUNIKÁCIÓ JELENTÉSTÉTELI RENDSZEREK ÉS ELJÁRÁSOK AZ ELLENINTÉZKEDÉSEKRŐL SZÓLÓ INFORMÁCIÓTOVÁBBÍTÁSI ÉS ELŐZETES KONZULTÁCIÓS/TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉG ADATKÖZLÉS ÉS -KEZELÉS A SZEREPLŐK KÖZÖTTI KOMMUNIKÁCIÓ A MÉDIÁVAL ÉS A NYILVÁNOSSÁG CSOPORTJAIVAL FOLYTATOTT KOCKÁZATI/VÁLSÁGKOMMUNIKÁCIÓ POLITIKAI KÉPVISELET TUDOMÁNYOS/TÉNYALAPÚ TANÁCSADÁS TANÁCSADÁSI CÉLÚ GYORS KONZULTÁCIÓ (SZAKÉRTŐK, SZAKÉRTŐI TESTÜLETEK) KVANTITATÍV ÉRTÉKELÉS MODELLEZÉS A VESZÉLYEZTETETTSÉG ÉRTÉKELÉSE KOCKÁZATÉRTÉKELÉS ÉS ELLENINTÉZKEDÉSI LEHETŐSÉGEK (VÉDELMI ALAPELVEK) A KOLLEKTÍV VÉDELEM MEGHATÁROZÁSA (NEMZETKÖZI DIMENZIÓ) A MEGFELELŐ LÉPÉS, AZ EHHEZ SZÜKSÉGES ERŐFORRÁSOK, ÉS A VÉGREHAJTÁSI MÓDOK MEGHATÁROZÁSA 31 4 EGÉSZSÉGÜGYIVÁLSÁG-KEZELÉSI STRUKTÚRÁK INDÍTÁS: AZ ILLETÉKES HATÓSÁG RIASZTÁSA (TAGÁLLAMOK, EURÓPAI BIZOTTSÁG, UNIÓS ÜGYNÖKSÉGEK) INDÍTÁS: A REAGÁLÁSI TEVÉKENYSÉGRŐL SZÓLÓ DÖNTÉS REAGÁLÁS: UTASÍTÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI STRUKTÚRA (CCS) A FELELŐS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÜGYELETESEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA AZ EGÉSZSÉGÜGYI VÁLSÁGKEZELŐ KÖZPONT (HEOF) A BIOLÓGIAI, VEGYI, RADIONUKLEÁRIS ÉS ÉGHAJLAT-VÁLTOZÁSI ESEMÉNYEK EGYEDI VONATKOZÁSAI AZ UTASÍTÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI STRUKTÚRÁKRA VONATKOZÓ ELLENŐRZŐLISTA AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁGAZAT KÉSZÜLTSÉGE KIVIZSGÁLÁS VÁRATLAN ESEMÉNYEK KEZELÉSE KÓRHÁZI KÉSZÜLTSÉG HALÁLESETEK KEZELÉSE A BIOLÓGIAI ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI A VEGYI ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI A RADIONUKLEÁRIS ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI AZ ÉGHAJLAT-VÁLTOZÁSI ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI ÁGAZATOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZÜKSÉGHELYZETI ÉS BEAVATKOZÁSI TERVEZÉS SZAKTERÜLETEK/ÁGAZATOK ÖSSZEKAPCSOLÁSA A BIZTONSÁG ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGY ÖSSZEKAPCSOLÁSA A RENDSZERMŰKÖDÉS FOLYAMATOSSÁGÁT BIZTOSÍTÓ TERVEZÉS (BCP) A MINTÁK SZÁLLÍTÁSA AZ ELLENINTÉZKEDÉSEK ETIKAI VONATKOZÁSAI A TERVEK KEZELÉSE A TERVEK NYOMON KÖVETÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE KÉPZÉS A GYAKORLATOKAT TARTALMAZÓ TERVEK TESZTELÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE A REAKCIÓIDŐVEL KAPCSOLATOS CÉLOK LEFEDETTSÉGI CÉLOK TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS AZ ESEMÉNYEK ÉS GYAKORLATOK ÉRTÉKELÉSE ÉS NYOMON KÖVETÉSE MELLÉKLET: A VÁLSÁGKÖZPONTOKRA VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

8 2. MELLÉKLET: A SZÖVEGBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK LISTÁJA MELLÉKLET: MEGHATÁROZÁSOK MELLÉKLET: JOGI KERET MELLÉKLET: KÖZÖSSÉGI VÁLSÁGKEZELÉSI KAPACITÁS

9 1. Információkezelés Az információkezelés a szükséghelyzethez kapcsolódó információk gyűjtését, kezelését, felhasználását és terjesztését jelenti: esemény előtti és utáni felügyelet, kockázatelemzés, a minták klinikai, laboratóriumi és környezeti elemzése, a járulékos hatások figyelemmel kísérése és dokumentálása. Minden releváns információnak egyetlen helyszínre kell befutnia Esemény előtti felügyelet Az olyan nemzetközi horderejű, esetleges közegészségügyi problémák vagy szükséghelyzetek korai azonosításához, amelyek súlyos általános válsághoz vezethetnek, feltétlenül szükség van esemény előtti felügyeleti eszközökre és mechanizmusokra, hogy el lehessen dönteni, vajon az esemény minden szereplő részéről teljes figyelmet érdemel-e. Ezen eszközök az adatok összegyűjtése, összevetése, elemzése, értelmezése és azok számára történő továbbítása köré összpontosulnak, akiknek a lépések végrehajtásához az információra szükségük van. A Bizottság fórumot biztosít a módszerek és eszközök cseréjéhez, a tagállamok pedig a végrehajtásról határoznak. A közegészségügy vezető szerepet játszik az olyan nemzetközi horderejű közegészségügyi események vagy szükséghelyzetek korai azonosításában, amelyek súlyos általános válsághoz vezethetnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy lehet, hogy a bekövetkező esemény első előjelei a közegészségügyi ágazaton kívül mutatkoznak meg: a médiában vagy egyéb ágazatokban, például a polgári védelem, az élelmiszerek és állatok, a rendészeti és biztonsági szolgálatok területén vagy egyéb területeken. Az információk átvilágításához, ellenőrzéséhez és megosztásához kiterjedt hálózatra van szükség (többek között egy bizalmas információk megosztását szolgáló mechanizmusra). A fertőző betegségek és a biológiai veszélyek elismert veszélyek, a veszélyek nagy részét azonban egyre inkább súlyos közegészségügyi veszélynek tekintik. Az ipari szektorban minden nap jelentős mennyiségű vegyi és radionukleáris anyagot állítanak elő, szállítanak, illetve tárolnak az Európával szomszédos országokban. A közegészségügyi szakemberek ugyanakkor általában kevéssé vannak felkészítve a vegyi és radionukleáris szükséghelyzetek kezelésére, mivel az uniós tagállamok többségében a nemzeti közegészségügyi intézmények mindeddig a fertőző betegségek elleni védelemre fektették a hangsúlyt. Az egyéb figyelembe veendő nagy horderejű katasztrófák közé sorolhatók a környezeti események (áradások, lavinák, földcsuszamlások, földrengések), a súlyos robbanások és közlekedési balesetek, illetve (a sok égési sérülttel járó) tűzvészek. Lásd még a Rendszerek és eljárások című 2.1. pontot. A közegészségügyi következményekkel járó váratlan események esemény előtti felügyeletére vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Korai felismerési rendszer kórházi szakorvosok és egészségügyi intézmények számára. A közegészségügyi veszélyek felderítése és ellenőrzése; A médiumok és egyéb információforrások összevetése, vizsgálata, elemzése, értékelése, szűrése, a járványügyi információk és járványfelügyeleti adatok jelentése, valamint a gyanús" események felderítési lehetősége. A híresztelések ellenőrzésének rendszere a potenciális közegészségügyi veszélyt jelentő események értékelésére és ellenőrzésére. Korszerű laboratóriumi eszközökhöz való hozzáférés a diagnózis (pl. biológiai, vegyi és radionukleáris anyagok) megerősítésére vagy kizárására. Iránymutatás az esetek bejelentéséhez, a kivizsgáláshoz és a megfelelő nyomon követéshez (akár hosszú távon is), ideértve a lehetséges terrorfenyegetésként értelmezett helyzetekre és egyéb eseményekre meghatározott kritériumokat. Rendelkezésre álló szakértelem a jelentések összevetéséhez és értelmezéséhez, valamint további vizsgálatok kezdeményezéséhez. A nemzeti közegészségügyi struktúrákkal való, illetve azok közötti kapcsolattartás annak biztosítására, hogy a jelentések a megfelelő és időszerű reagálásokat váltsák ki, illetve a megfelelő hatóságok időben történő értesítésére létrehozott rendszer. Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák, és ismert-e a hatóságok elérhetősége?

10 Az egyes váratlan események kezelésekor közegészségügyi kérdéseket is felvetnek-e? Mi a felvetés alapja? Folyamatábra? Vannak-e operatív kapcsolatok a járványügyi felügyeletért felelős hatóságokkal és struktúrákkal, és használják-e ezeket? Vannak-e operatív kapcsolatok polgári védelmi szolgálatokkal, és használják-e ezeket? Vannak-e operatív kapcsolatok állatokkal/növényekkel/élelmiszerrel foglalkozó hatóságokkal és szolgálatokkal, és használják-e ezeket? Vannak-e operatív kapcsolatok vegyi/radionukleáris váratlan események kezeléséért felelős hatóságokkal és struktúrákkal, és használják-e ezeket? Vannak-e operatív kapcsolatok a WHO-val és egyéb nemzetközi közegészségügyi szervezetekkel, és használják-e ezeket? Szükség van-e rendészeti szervekkel és hatóságokkal való operatív kapcsolatokra? Mikortól válik kötelezővé a beavatkozás? A Közösségen belüli információcseréhez az alábbiakra van szükség: Operatív kapcsolatok az EU-val és a 2119/98/EK határozatban meghatározott járványügyi felügyeletért felelős haltóságokkal és struktúrákkal (a határozat 1. cikkében leírtak szerint). Operatív kapcsolatok a WHO-val (ideértve a NER nemzeti tájékoztatási központot [IHR NFP]) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel. Operatív kapcsolatok az állategészségüggyel, növényekkel, élelmiszerekkel, polgári védelemmel, radiológiai kérdésekkel, rendészettel foglalkozó uniós mechanizmusokkal és az EUROPOL-lal. Operatív kapcsolatok az uniós ügynökségekkel (pl. ECDC, ECHA, EFSA) (járványügyi adatgyűjtés és kockázatértékelés) Kockázatértékelés egészségügyi adatgyűjtésből, felügyeletből és egyéb információforrásokból származó, esemény előtti felügyeleti adatok felhasználásával Ahhoz, hogy az észlelt egészségügyi veszélyekkel szemben közös megközelítést lehessen kialakítani, a különböző forrásokból (egészségügyi adatgyűjtés, felügyelet, ágazatok közötti csere) és a megfelelő érdekelt felektől származó információkat uniós szinten összekapcsolják, és az uniós szinten rendelkezésre álló technikai erőforrásokkal és szakértelemmel egészítik ki egy erre a célra kifejlesztett közös eszköz segítségével. Eszközök állnak rendelkezésre a járványokról/közegészségügyi veszélyekről szóló meg nem erősített híresztelések értékelésére és ellenőrzésére. Egy elektronikus egészségügyi adatgyűjtési eszköz használható arra, hogy napjában többször megvizsgálja az adott témában készült cikkek listáját, amelyeket több nyelven, az egész világra kiterjedően kulcsszavak segítségével választanak ki. Ahhoz, hogy a keresés mindenfajta egészségügyi veszélyre, például a fertőző betegségekre, a vegyi, radionukleáris és éghajlatváltozással összefüggő veszélyekre is kiterjedjen, megfelelő kulcsszavakat kell választani. Ez az elektronikus internetfigyelő eszköz elemző funkciókkal, valamint a járványos megbetegedések, közegészségügyi válságok és a lehetséges egészségügyi veszélyek gyors azonosítására szolgáló eszközzel is rendelkezik. A meglévő felügyeleti adatoknak a meglévő felügyeleti rendszereken (járványügyi célra kifejlesztett felügyeleti hálózat) keresztül történő fokozott elemzése segítségével azonosítani lehet például a járvány/pandémia lehetőségét magában hordozó ismert betegségek járványszintjében bekövetkező időbeli és földrajzi változásokat. Az adatok folyamatos és rendszeres gyűjtése, összevetése, elemzése és értelmezése fokozott szabványosítást, időszerű cselekvést és a jelentett adatok teljességét eredményezi. A rendszer az idő, a hely és az érintett személyek megadásával részletes leírást nyújt az esetcsoportokról. A vegyi és radionukleáris expozíció felderítésére jelenleg nem létezik felügyeleti rendszer, jóllehet az európai kutatási projektek például foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy az európai toxikológiai központok adatait használják a vegyi események különböző csoportjainak azonosítására, valamint vizsgálják a veszélyek tünet alapú felügyeleti rendszerrel történő korai felderítését. Mindenfajta eseménynél (azaz a biológiai, vegyi, radionukleáris és természeti [klímaváltozással kapcsolatos] eseményeknél) feltétlenül fontos az egyes tagállamokban a megfelelő, emberi egészségre gyakorolt

11 hatásokért felelős ügynökség/hatóság azonosítása, amelynek ennek megfelelően kell reagálnia. A környezeti járványtanban és toxikológiában járatos szakemberekből általában az egész világon hiány van, a legtöbbjük a felsőoktatásban vagy a kutatás területén tevékenykedik. Uniós szinten egy közös szakemberhálózatot alakítanak ki a határokon átnyúló együttműködés és szakismeretcsere ösztönzésére és elősegítésére. Az egyes felderített események veszélyességi potenciálját ugyanazon kritériumok, illetve előre meghatározott, közös uniós kategóriák szerint értékelik. Az értékelés lépései végül egy egyszerű számértéket adnak, amelyet minden ügyeletes munkatársnak ki kell tudnia számolni. Ez az értékelési folyamat végül a veszély értékeléséhez vezet, és szükség esetén reagálási mechanizmus beindulását eredményezi. Az, hogy ezt a rendszert milyen mértékben vezetik be az egyes tagállamokban, a rendelkezésre álló erőforrásoktól és attól függ, hogy mennyire tekintik azt szükségesnek. Ha az EU-n belül minden erőforrást összekapcsolnának ezen a területen, és az uniós szintű erőforrásokkal is kiegészítenék ezeket, igen hatékony kockázatelemzési eszköz jönne létre. Ez az eszköz a nemzetközi események uniós tagállamokat fenyegető veszélyeire irányuló közös megközelítések kidolgozásának alapvető kiindulópontja lehetne. Az egészségügyi adatgyűjtésből, felügyeletből és egyéb információforrásokból származó esemény előtti felügyeleti adatok felhasználásával készült kockázatelemzésre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Kapcsolattartás az adatgyűjtésből származó információ elemzésével foglalkozó ügynökségekkel (napi/rutin). Az egész EU-ban minden egészségügyi veszélytípusra (biológiai, vegyi, radionukleáris, műszaki és természeti) elfogadott veszélyértékelési alapelvek. Kockázatelemzési erőforrások jegyzéke, és az ezek tevékenységeit koordináló struktúra. Erőforrások az időben történő nemzeti kockázatelemezéshez. Az egyes tagállamok és nemzetközi szervezetek megfelelő kapcsolattartási pontjainak azonosítása a különféle egészségügyi veszélyek tekintetében. Együttműködés nemzeti és nemzetközi partnerekkel a szükséges információcsere és elemzés érdekében. A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Eljárások kidolgozása (kapcsolatháló és nyilatkozati eljárás) a kockázatelemzési terület különféle szereplőivel való együttműködéshez, mindenféle egészségügyi veszélyre kiterjedően. A veszélyértékelési alapelvek elfogadása, a legjobb gyakorlatok megosztása. A szükséges eszközök kidolgozása a Bizottság és az uniós ügynökségek (pl. ECDC, ECHA, EFSA) technikai szakértelme segítségével. Az uniós ügynökségek (pl. ECDC) uniós szintű kockázatelemzési struktúrákat dolgoznak ki, illetve igény szerint kapacitások kialakításával erősítik a nemzeti rendszereket. Operatív kapcsolatok a WHO-val (ideértve a NER nemzeti tájékoztatási központot) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel. Operatív kapcsolatok nem uniós ügynökségekkel és egyéb nemzetközi kezdeményezésekkel (pl. GHSAG) Esemény utáni felügyelet Amint egy esemény azonosítása megtörténik, a járványügyi adatgyűjtési és a felügyeleti tevékenységeknek koncentráltabbá kell válniuk, és prioritásaikat az azonosított veszélyhez, valamint a felmerülő igényekhez kell igazítaniuk (pl. események felderítése, a terjedés, a súlyosság, a kockázati csoportok megfigyelése stb.). A közegészségügyi rendszereknek (általánosságban az intézeteknek és a szakembereknek) mindenféle anyag és esemény esetében tudniuk kell felügyeletet ellátni. Megfelelő felügyeleti rendszereket kell kialakítani, általában eseti jelleggel, az érintett népesség jellemzőinek figyelembevételével. Előfordulhat, hogy a közegészségügyi rendszereknek különféle forrásokból (különböző laboratóriumokból, igazságügyi orvosszakértői, illetve patológiai osztályokról) kell információt szerezniük az esetekről. Uniós szinten ezen felül egyéb szereplők is részt vehetnek az eseményben, például a polgári védelem, az uniós ügynökségek stb

12 Beindul az információáramlás, a laboratóriumi jelentések integrálása és a konkrét felügyeleti tevékenységek. Az adatokat egy helyen vetik össze, és úgy teszik közzé, hogy a lakosság és a politikai döntéshozók számára is közérthetőek legyenek. Ebben a szakaszban a tagállamok uniós szinten szoros együttműködésben dolgoznak az információcsere, az ellenintézkedések koordinációja, a közös adatok és egyéb kérdések területén meghatározott eljárások keretében. A különböző területekre (humánegészségügy, állategészségügy stb.) közös felügyeleti normákat állapítanak meg, ideértve az esetdefiníciókat is. Az államközi szintű közegészségügyi tevékenységek koordinációját az Európai Bizottság és az ECDC végzi, amelyek támogatják a tagállamok veszélyértékeléshez és a veszélyekkel szembeni védelemhez kapcsolódó, határokon átnyúló tevékenységeit. A veszély és a végrehajtott intézkedések jellegétől függően a munkába egyéb ügynökségeket is bevonnak (pl. az EMEA-t a gyógyszerek és a védőoltások területén, az EFSA-t az élelmiszer-biztonsági kérdésekben). Az esemény utáni felügyeletre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Fennálló kapcsolatok a nem humán-egészségügyi területek (állategészségügy, környezeti egészségügy, toxikológiai központok) felügyeleti szerveivel. A CBRN-események tekintetében az illetékes ügynökséggel és a katonasággal fenntartott, a kiterjedtség gyors és megfelelő értékelését lehetővé tevő kapcsolat. Az aktív felügyelet gyors beindítására kidolgozott eljárások, és a szükséges kritériumok megállapítása. A felügyelet gyors módosítását (a helyzethez való alkalmazkodást) lehetővé tevő eljárások. Az emberi egészséggel kapcsolatos esetek (ideértve a korhoz kötődő megbetegedést és halálozást, valamint a kórházi ápolás arányát) klinikai felügyelete a biológiai, vegyi, radionukleáris és egyéb anyagok figyelembevételével. Járványügyi felügyelet, beleértve a terepvizsgálati kapacitást és a kontaktok felderítését. A megelőzési programok pl. a védőoltások (beleértve a nemkívánatos hatásokat) és egyéb megelőzési programok hatásának rendszeres értékelése. Rugalmasság a speciális jelentéstételtől a normál jelentéstételhez való visszatéréshez (a felügyelet/jelentéstétel időnkénti módosítása). A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A CBRN-területek számos különféle szereplőjével való együttműködésre szolgáló eljárások bevezetése. A terjedés értékelésére szolgáló eljárások megosztása. Az uniós esemény utáni felügyeletbe be kell vonni a WHO-t és az érintett ügynökségeket (pl. az ECDC-t és az ECHA-t) a veszélyfelderítésben illetékes szervekkel együtt, amelyhez a következő rendszerekre van szükség: az egész EU-ra kiterjedő felügyeleti tevékenységek gyors bevezetése, lehetőség szerint egységes formában; az értékelések szűrése és az információ ellenőrzése; az egészségügyi információk és a járványfelügyeleti adatok összevetése, felmérése, elemzése, értékelése és jelentése; az uniós szintű együttműködés biztosítása, és az egyes tagállamok támogatása; a károk elhárítása és az áldozatok kezelése tekintetében bevett eljárások követése és az erre szolgáló eszközök igénybevétele. Az uniós ügynökségek (pl. az ECDC) veszélyértékelést tesznek közzé, illetve aktiválási mechanizmust, kommunikációs csatornákat és logisztikát alakítanak ki. Operatív kapcsolatok a WHO-val (ideértve a NER nemzetitájékoztatási központot) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel. Operatív kapcsolatok nem uniós ügynökségekkel és egyéb nemzetközi kezdeményezésekkel (pl. GHSAG) Klinikai és laboratóriumi diagnózis Minden közegészségügyi veszély esetében elengedhetetlen annak gyors azonosítása és megerősítése, hogy mely anyag játszott szerepet a veszélyben. A tervekben ki kell térni az ismeretlen anyagok azonosítására, az ismert anyagok jelenlétének megerősítésére, illetve a gyors beavatkozási kapacitás laboratóriumi korlátokkal küzdő tagállamok számára történő biztosítására. A laboratóriumi területen a terveknek mind a klinikai, mind a környezeti mintavétel tekintetében ki kell elégíteniük a fenti szükségleteket, amennyiben pedig egynél több szereplő vesz részt, ezeket egy koordinációs

13 mechanizmus kapcsolja össze. A következőkben ezeket a kettős tevékenységeket (a klinikai és környezeti minták elemzése) mindig szem előtt kell tartani. A laboratóriumi munka terén egy struktúrának kell magában foglalnia a laboratóriumi jelentéstétel, az eredmények megerősítése (másik laboratórium, másik ország) és a minőségbiztosítás eljárásait. A klinikai oldalon a klinikai szakorvosoknak tudniuk kell azonosítani a tünetet, és egy rendszernek kell azonnal ellátnia őket a megfelelő iránymutatással. Az ismeretlen anyagok esetében bebizonyosodott, hogy a laboratóriumi eljárások gyors elfogadásához és a klinikai adatok összevetéséhez elengedhetetlen egy nemzetközi rendszer felállítása. A kiemelten veszélyes ismert anyagok esetében az elkészült diagnózis hitelességét feltétlenül növelné, ha a diagnózis nemzetközi szinten másodszor is megerősítést nyerne. Ha egy adott országban tömeges mennyiségű mintával állnak szemben, a nemzeti és külföldi laboratóriumok hálózatba szervezésén keresztül feltétlenül segítséget kell felajánlani. Ezeknek a hálózatoknak szükségszerűen közös minőségbiztosítási rendszerrel kell rendelkezniük. A laboratóriumi támogatás tagállami szinten áll rendelkezésre, és azokra a problémákra, amelyek meghaladják a nemzeti kapacitást, vagy amelyekre nincs nemzeti kapacitás, az egyesített uniós erőforrások felhasználásának optimalizálása érdekében megszervezhető a Közösségen belül működő laboratóriumok együttműködése. A klinikai és laboratóriumi diagnózisra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Laboratóriumok közötti hálózat és csere (ki milyen munkát végez). Milyen erőforrások állnak rendelkezésre? Bevett struktúrák a laboratóriumokkal és klinikai szakorvosokkal folytatott kommunikációhoz, valamint annak biztosítása, hogy a laboratóriumok jelentik a diagnosztizált eseteket a hatóságaiknak. A klinikai és környezeti mintákban található ismeretlen kórokozóknak/anyagoknak az esemény során történő gyors azonosítására szolgáló eljárások. Klinikai tünetleírás: megállapodás a további elemzésről és vizsgálatról, például a kórokozók és antitestek testnedvekben (pl. vérben, vérsavóban, vérplazmában, likvórban, székletben, valamely szerv öblítését követően távozó váladékban, biopsziából származó anyagokban és vizeletben) való kereséséről. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a veszélyes anyagokat laboratóriumban, megfelelő biztonsági szinten kezelik (azaz olyan biológiai biztonsági szinten, amelyet minden tagállamnak el kell fogadnia, és egységesen alkalmaznia). A klinikai és környezeti mintákban található ismert káros anyagoknak az esemény során történő gyors megerősítésére szolgáló eljárások. A tagállamok referencialaboratóriumo(ka)t határoznak meg és jelölnek ki e káros anyag tekintetében. A nagyon veszélyes vagy kiemelten veszélyes anyagokat, a biológiai mintát vagy az elkülönített anyagot a referencialaboratóriumba küldik, hogy meghatározzák annak genotípusát, és hogy gondoskodjanak az életképes elkülönített törzsek megfelelő tárolásáról (törzsek gyűjtése). A káros anyag szállításának az elfogadott eljárások szerint, az ENSZ és az IATA szabályainak figyelembevételével kell történnie. A tagállamok eljárásokat vezettek be a gyors beavatkozási kapacitás kérdésének kezelésére, és követelményeket állítottak fel az igények ugrásszerű növekedésének esetére, amennyiben a helyi és akár még a nemzeti laboratóriumokhoz is túl sok biológiai minta érkezne. Egy adott esemény során lehetőség biztosítása arra, hogy a laboratóriumok és klinikai szakorvosok mielőbb iránymutatásokat állapítsanak meg az esetek diagnosztizálására és a kórokozók elkülönítésére, illetve ezeket az iránymutatásokat terjesszék. Nemzetközi megállapodás az anyagokra vonatkozóan, ha a nemzeti kapacitás elégtelen, továbbá a nagyon veszélyes kórokozók és egyéb környezeti anyagok másodszori megerősítésére vonatkozóan. A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az uniós ügynökségeknél (pl. az ECDC-nél) a nemzeti illetékes szervek részvételével zajló olyan uniós program, amely egy esemény során keretet biztosít a diagnózis felállítására, a betegségek megerősítésére és az anyagok elkülönítésére irányuló közös uniós eljárások gyors bevezetéséhez. Mintavételi (és szállítási) eljárások: a megfigyelt tünettől függően a mintavételre vonatkozó kérdésekben klinikai és laboratóriumi szakértők adjanak tanácsot. A biológiai biztonság szintje legyen elfogadott és egyforma minden tagállamban

14 A nyilvántartott káros anyagok tekintetében referencialaboratóriumok kinevezése, megalapozott kapcsolat a WHO-val. Megerősítési kérdések: amennyiben egy kiemelten veszélyes kórokozóról pozitív laboratóriumi diagnózis születik, és amennyiben a szándékos kibocsátást nem lehet kizárni, különösen fontos a pozitív laboratóriumi eredmény megerősítése. Ennek közösségi szinten elfogadott, független eljárás keretében kell történnie. A Bizottság támogatja a kétoldalú és többoldalú megállapodások kidolgozását, hogy az eredményeket a legkorszerűbb módon lehessen megerősíteni, valamint információt és kommunikációs fórumot biztosít. A különböző nagyon veszélyes anyagok tekintetében a laboratóriumi segítségnyújtás különböző vonatkozásaival kapcsolatos megállapodást célzó eljárások. A biológiai anyagok, többek között a fertőző betegségek tekintetében az ECDC jelenleg aktivációs mechanizmust, kommunikációs csatornákat és logisztikát dolgoz ki, illetve támogatja a Bizottságot a két- és többoldalú megállapodások kidolgozásában, amennyiben a tagállamok ezt kívánják, valamint kialakítja és támogatja a továbbképzést és a laboratóriumi terhek enyhítésére szolgáló gyors beavatkozási kapacitás lehetőségeit. Szervezett fórumok az információ összegyűjtésére és cseréjére. Uniós program, amely keretet biztosít ezeknek az általában kereskedelmi forgalomban nem kapható diagnosztikai eszközöknek a fokozott érzékenységét és sajátosságát garantáló, egész EU-ra érvényes minőségbiztosítási eljárások gyors bevezetéséhez. Uniós program, amely helyszíni támogatásra való igény esetén keretet biztosít vizsgálati csapatok gyors felállításához, amelyek egy esemény során járványtani támogatást nyújtanak az adatok gyűjtéséhez, összevetéséhez és elemzéséhez Környezeti mintavétel Minden tagállamban bevezetésre kerülnek a környezeti mintavételre irányuló nemzeti tervek és eljárások. Ezekben a tervekben szerepelni fognak a népesség és a vizsgáló személyzet számára kidolgozott védintézkedések, a szereplők és a szerepek meghatározása, a szükséges minimális eszközök listája, valamint a környezeti minták laboratóriumba küldésére és elemzésére vonatkozó előírások. A Bizottság által felállított munkacsoport a környezeti mintavételre vonatkozó eljárások és előírások összehangolására ajánlásokat dolgoz ki a tagállamok számára. A veszélyes anyagok meghatározása céljából gyűjtött környezeti minták csomagolásának, címkézésének, jelölésének és szállításának a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályozásnak megfelelően kell történnie. Ellenőrző lista a környezeti mintavételhez: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Mintavételi stratégia a mintavételi stratégia céljának meghatározása a mintavétel célja, a mintavételi módszer és a minták számának tekintetében; az épületekre, a műszaki és vezetési struktúrákra (pl. ventilátorok, szűrők, csatornák, légkondicionáló rendszerek stb.) vonatkozó releváns információhoz való hozzáférés; a kockázati határértékek meghatározása; a földrajzi elterjedési területek és a mintavételi területen található mozgó tárgyak meghatározása; a negatív kontroll (vakpróba) százalékos értékének megadása az összes mintához viszonyítva, illetve hogy ezeket hogyan lehet megszerezni. Nyers minta vétele: nyers minták segítségével a vizsgálatot végzők megállapíthatják a szennyezőanyag jelenlétét az épületben található anyagokon, például a szőnyegen, a légszűrőkben található porcsomókon, az ülepedő poron (pl. házi por) és az irodai eszközökön. Mivel azonban például a spórák nyers mintákból való extrakciója a laboratóriumi személyzet számára expozíciós problémákat vethet fel, a szennyezett nyers mintákból származó spórák másodlagos elterjedésének megakadályozására megfelelő óvintézkedéseket (például a minták kettős tasakolása) kell tenni. A felderítési határértékek meghatározása. A nyers minta vételére alkalmazandó eljárások meghatározása. Felületi minta vétele kendővel vagy kenetmintavevővel (a felületi mintákat úgy gyűjtik be, hogy egy nem porózus felületről kendővel vagy kenetmintavevővel felitatják a benedvesített, nedvszívó közeget). A laboratórium elemzési eljárásaival kompatibilis közegek meghatározása. Nagy hatékonyságú részecskeszűrő (HEPA) porszívóval gyűjtött felületi minták (a minták porszívóval történő gyűjtésének az az előnye, hogy nagy és poros, nem porózus felületeken és porózus felületeken, például szőnyegeken, álmennyezeti elemeken, szellőző berendezés szűrőin és kárpitozott üléseken is alkalmazható). Módszerek meghatározása különböző felületekhez és anyagokhoz. Levegőminták Eljárások meghatározása a különböző szennyezőanyagok gyűjtéséhez

15 A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: a megfelelő mintavétel, valamint az ezt követő dekontaminálási és szállítási eljárások közegészségügyi hatóságok és/vagy egyéb illetékes hatóságok által elfogadott közös normái. 1.6.Az egészségügyi veszély elhárítására hozott lépések járulékos hatásainak megfigyelése A jogi keretek és az eljárások valós idejű adatgyűjtésre nyújtanak lehetőséget. Az egészségügyi veszély elhárítására hozott intézkedések különböző területekre terjednek ki, lehetőség szerint többek között elszigetelési stratégiákra, kontaktok felderítésére, az esetek elkülönítésére, a dekontaminálásra, illetve az orvosi kezelésre és a vakcinázásra. A lehetséges negatív hatásokat és nemkívánatos eseményeket a különböző intézkedések jellemzőitől függően nemzeti és európai szinten egyaránt gondosan és időben kell megfigyelni és értékelni. A riasztás állapotától, illetve az egészségügyi veszély elhárítására használt gyógyszerektől, eszközöktől, és egyéb gyógyászati termékektől függően a nemkívánatos eseményekről információt nyújtó intézmények számos tagállamban eltérőek lehetnek. A járulékos hatások megfigyelésére egy rendszert vezetnek be, amelyben megosztott adatbázisok (bemenet), és aggregált kimeneti adatok, meghatározások (esetdefiníciók, kiválasztási kritériumok, oltási eljárások, oltóanyagok, ellenjavallati lista), azonosított változók és kapcsolattartási pontok, lehetséges kezelésre vonatkozó ajánlások találhatók. Különösen fontos, hogy a nemzeti jogszabályok és egyéb releváns rendszerek, például a farmakovigilanciai mechanizmusok az engedélyezési körükön kívül, pl. ellenszerként használt, ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek mellékhatásainak megfigyelésére is kiterjedjenek. A nemkívánatos események megfigyelésére vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek tartalmazzák a nemkívánatos események megfigyelésére irányuló rendszerek felállítását vagy kiterjesztését. A nemkívánatos események uniós megfigyelése az ECDC-n belül (kivéve a gyógyszerészeti nemkívánatos eseményeket, amelyekkel az EMEA foglalkozik), a nemzeti illetékes szervekkel együtt, a tagállamok biológiai anyagokkal, többek között fertőző betegségekkel foglalkozó illetékes hatóságaival együttműködve kerül bevezetésre Iktatás, dokumentáció és archívumkezelés Az információk mindenféle egészségügyi válság (például járvány, tömeges emberi expozíció stb.) idején igen gyorsan keletkeznek, és a reagálások nyomon követése jelentős problémává válhat. A helyreállítás után tényfeltáró bizottságokat kell létrehozni, amihez az esemény ideje alatt megfelelő nyilvántartási gyakorlatra van szükség. A tervekben szerepelnie kell arra vonatkozó intézkedéseknek, hogy a megfelelő információkat (például a forrásokat) nyilvántartsák és megtartsák a szükséghelyzet utáni értékelésekhez, illetve a hosszú távú egészségügyi ellenőrzéshez, valamint a szükséghelyzeti dolgozók és a népesség érintett tagjainak utókövetéséhez. Az iktatásra, dokumentációra és archívumkezelésre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A beérkező adatok és reagálások napi, rendszeres nyilvántartása. A helyi, nemzeti és régiók közötti koordináció leírása

16 A nemzeti és uniós szintű koordinációs kapcsolattartók ismerete. Az esemény után megtörténik annak aktív értékelése. A meglévő iktatórendszerek közösségi koordinációja bevezetésre kerül, és meghatározzák az egyes ügynökségek szerepét

17 2. Kommunikáció A pontos és időszerű információ minden szinten megvalósuló terjesztése döntő jelentőségű a nemkívánatos és előre nem látható társadalmi zavar és gazdasági következmények minimalizálásához és a reagálás eredményes kimenetelének a maximalizálásához. Az előző fejezetben ismertetett információkezelés kizárólag akkor valósítható meg, ha a következő kommunikációs feladatok és rendszerek terén az információ terjesztése pontosan és időben történik: jelentéstételi rendszer és eljárások, az információtovábbítás és konzultáció szabályai, adatközlés, szereplők közötti operatív kommunikáció és irányítás, kockázati/válságkommunikáció a média és a nyilvánosság felé. A hatékony kommunikáció a szükséghelyzetek kezelésének létfontosságú eleme. A proaktív kommunikáció, amellett, hogy a nagyközönséget védekező magatartás kialakítására ösztönzi, az elsődleges beavatkozók körében elősegítheti az esetek jelentését és a tájékozottságot, csökkenti a zűrzavart, és lehetővé teszi az erőforrások legelőnyösebb felhasználását. Mindez nagyon fontos a hatékony reagáláshoz. Egy adott esemény során a helyes kommunikáció segít a lakosság egészségügyi hatóságokba vetett bizalmának fenntartásában, és minimálisra csökkenti a társadalmi és gazdasági zavar kialakulásának lehetőségét. A média és a nyilvánosság felé történő kommunikációban a helyes kockázati kommunikáció alapelveit kell alkalmazni Jelentéstételi rendszerek és eljárások Ki kinek mit jelent be és milyen hierarchia szerint? Akadálytalan adatbevitel, információáramlás és adattovábbítás, illetve az egyes szereplők felügyeleti és/vagy ellenőrzési adatok gyűjtésével, elemzésével és jelentésével kapcsolatos feladata. Valószínűleg szabványos műveleti eljárások (SOP-k), szoftverek és megállapodások jönnek létre. Az általános készültségi terv döntő eleme a kommunikációt is magában foglaló koordinációs mechanizmus. Egy ilyen eszköznek olyan elemeket kell tartalmaznia, amelyek alkalmasak a rendkívüli események és egészségügyi veszélyek felderítésére az alábbiak alapján: nyílt információforrások (a MedISys és egyéb hasonló információforrásokhoz való hozzáférés), amelyek riasztásokat és korai előrejelzéseket közvetítenek (az EWRS, az RAS BICHAT, az RAS CHEM, az RASFF, az RAPEX és egyéb, egészségügyi válsághelyzetben érintett források, például a NER); közös internetes válságkezelési fórum (HEDIS), ahol az egészségügyi hatóságok helyzetjelentéseket és tevékenységi jelentéseket, helyzettérképeket és bármely olyan vonatkozó információt megtalálhatnak, amely segítheti a döntéshozatalt. Ezeknek az eszközöknek a nap 24 órájában és az év minden napján elérhetőnek kell lenniük. A helyzet súlyosságától függően három rendszer figyelembevétele szükséges: riasztási és értesítési rendszerek; korai előrejelző rendszerek; válságkezelési támogatási rendszerek. A rendszereknek minden esetben megbízhatónak, rugalmasnak, biztonságosnak, valamint a nap 24 órájában és az év minden napján elérhetőnek kell lenniük. Ez a következő alapelveket vonja maga után: A hatóságok/struktúrák/szolgálatok jelentéstételi célú azonosítása. A közegészségügyi egység egyéb rendszerekbe való beépítése, és viszont. A korai szakaszban szabványos műveleti eljárásokat, többek között megfelelő algoritmusokat, kell kifejleszteni, és ezeket minden részt vevő félnek végre kell hajtani és be kell tartani, valamint tervezetet kell kidolgozni a riasztások és előrejelző üzenetek helyi önkormányzatoktól nemzeti kormányzatokig és azt meghaladó szintig (pl. uniós vagy WHO-szintig) történő továbbítására. A feleknek meg kell egyezniük az értesítési kritériumokban. Bevezetésre kerülhet egy készenléti ügyeletes tiszti rendszer

18 Szükség van egy kétirányú (duális) kommunikációs csatornára (így elkerülhető az információveszteség), és be kell vonni az illetékes hatóságokat és a 24 órás ügyeletet ellátó operatív kapcsolattartó pontokat. Ezek feladata: az illetékes hatóságot egy magas beosztású, döntéshozói és végrehajtói hatalommal bíró minisztériumi vagy intézményi tisztviselő képviseli; a 24 órás ügyeletet ellátó operatív kapcsolattartó pont minden riasztást továbbít az illetékes hatóságnak. Ugyanezt az elvet alkalmazni a bizottsági szakszolgálatok mint illetékes hatóságok, illetve a brüsszeli székhelyű Biztonsági Igazgatóság mint 24 órás ügyeletet ellátó kapcsolattartó pont esetében. A legkorszerűbb kommunikációs technológia használata, amely biztosítja az információcsere gyorsaságát, és ezzel egyidejűleg az adatok bizalmas kezelését (lásd az 1. mellékletet). A biztonsági adatmentési lehetőségeknek rendelkezésre kell állniuk. A beavatkozások idejét az érintett hálózat céljának és kiterjedésének megfelelően kell megválasztani. A rendszer kifejlesztésekor számolni kell a kiemelten szenzitív információk továbbításának lehetőségeivel. Ezek különböző típusú adatok lehetnek, például az eseményekről szóló nem minősített adatok (szenzitív adatok) vagy minősített adatok (például RESTREINT UE, CONFIDENTIEL UE, SECRET UE minősítésű vagy nemzeti jogszabályok szerinti minősített adatok). A kommunikációs előírások teljesítése során minden rendszernek biztosítania kell az adatok bizalmas kezelését, a sértetlenséget, az elszámoltathatóságot, az elérhetőséget, a fenntarthatóságot és megbízhatóságot (az üzenet megérkezésének biztosítása). Megfelelő értesítési formákat kell bevezetni a szükséges reagálás sokrétűségének figyelembevételével. A Közösségen belüli jelentéstétel és eljárások az alábbiakat foglalják magukban: A közösségi riasztási és korai előrejelző mechanizmusokat tájékoztatni, hogy melyik a kijelölt illetékes hatóság és a 24 órás ügyeletet ellátó kapcsolattartó pont. Tájékoztatni a tagállamokat, valamint a brüsszeli székhelyű Biztonsági Igazgatóságot (és/vagy a központi adatbeviteli pontot) mint 24 órás ügyeletet tartó kapcsolattartó pontot az alkalmazandó előrejelző rendszerekért felelős kapcsolattartó pontokról. Fontolóra venni az élelmiszerekkel, takarmányokkal, növényegészségüggyel, állategészségüggyel, polgári védelemmel, vegyi és radiológiai felügyelettel foglalkozó szakmai hálózatok, valamint reagálási szervek, rendészeti hálózatok és egyéb szakmai hálózatok stb. bevonását. Ezek a már meglévő hálózatok összekötik a Bizottságot és a tagállamok illetékes minisztériumait, valamint az egészségvédelemben szerepet játszó nemzetközi szervezeteket (WHO 1, az Európa Tanács, az OECD, a IAEA az OPCW, a FAO, az OIE, a GHSI 2 stb.) Az ellenintézkedésekről szóló információtovábbítási és előzetes konzultációs/tájékoztatási kötelezettség Egy EU által strukturált keretet hoznak létre az uniós vagy nemzetközi hordejerű egészségügyi veszélyekkel, eseményekkel és ellenintézkedésekkel kapcsolatos azonnali jelentéstétel és konzultáció céljára. Az egészségügyi veszélyekről folytatott, a közegészségügyi hatóságok/struktúrák közötti kommunikáció (riasztás) rendkívül időszerűen történik, a megfelelő hatóságokat megszólítva, hogy azok aktiválhassák készültségi terveiket. A NER-mechanizmusok szerepére és profiljára különös figyelmet kell fordítani. A tagállamok a Bizottsággal együttműködésben azonnal jelentést tesznek az eseményről és az ellenintézkedésekről a többi tagállamnak, hogy ezek az EU-val együtt időben megtegyék a megfelelő ellenintézkedéseket (pl. a fertőző betegségek esetében), így megakadályozzák a betegség más országokba való átterjedését. A tagállamok elfogadják az ellenintézkedéseket, ha azonban ezek az intézkedések az utazókat is érintik, a többi tagállamot előzetes tanácsokkal kell ellátni. A Bizottság illetékes szolgálatai értesítést kapnak a végrehajtandó ellenintézkedésekről, és biztosítják a tagállamok érdekelt feleinél és egyéb bizottsági szolgálatoknál, illetve azok szakmai struktúráinál a nyomon követést. Az előzetes információra és konzultációra vonatkozó uniós eljárás megfelel a közösségi intézmények jogi felhatalmazásának, és a közegészségügyi (humán-egészségügyi), illetve állat- és növényegészségügyi korlátozásoknak. A jogi keret igen fontos, mivel az ellenintézkedések sérthetik a Közösség 1 Kiemelt figyelmet kell fordítani azon NER tagállami tájékoztatási központok szerepére és profiljára, amelyeket a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) (NER) értelmében minden tagállam nemzeti kapcsolattartó pontként azonosított. 2 GHSI: globális egészségbiztonsági kezdeményezés

19 belső piacának működését. A veszély szintjeire és méreteire, valamint a közös módszerekre és terminológiára vonatkozóan iránymutatást fognak elfogadni. Az alábbiak elfogadása és végrehajtása: A veszély szintjeire és méreteire, valamint a közös módszerekre és terminológiára vonatkozó iránymutatás. A (kötelezően bejelentendő/közlendő) ellenintézkedések listája. Az ellenintézkedések közlésére és az azokkal kapcsolatos konzultációra vonatkozó eljárás (az erre vonatkozó munka folyamatban van: a Bizottság határozata a készenléti nyilatkozatról és az ellenintézkedésekről). Amennyiben lehetséges, minden helyzetre algoritmus készítése. Állat-egészségügyi, élelmiszerügyi, növény-egészségügyi és emberi egészségvédelmi szolgálatok közötti információcserére és együttműködésre irányuló eljárások. A megfelelő eljárások során rendszeresen figyelembe veszik-e az emberi egészséget? A Közösségen belüli információtovábbításhoz és konzultációhoz az alábbiakra van szükség: A jogi keret létrehozása két bizottsági határozattal (a konzultációs és tájékoztatási eljárás létrehozásáról és együttműködés indításáról szóló bizottsági határozatra, és a járványügyi felügyeletért és a fertőző betegségek ellenőrzéséért felelős közösségi hálózat keretében történő, rendkívüli és ideiglenes, összehangolt közösségi szintű lépéseket igénylő közösségi riasztás sürgős elrendelésére vonatkozó eljárásról szóló bizottsági határozatra irányuló javaslat). Az illetékes bizottsági szolgálatokkal együtt intézkedéseket hozni azzal a céllal, hogy lehetővé váljon a kereskedelmet, a gazdaságot, a társadalmi életet stb. befolyásoló ellenintézkedésekről szóló határozatok meghozatala (az ARGUS és a válságkezelési koordinációs bizottság [CCC]). Az illetékes bizottsági szolgálatok értesítést kapnak a végrehajtandó ellenintézkedésekről, és biztosítják a tagállamokban működő érdekelt feleiknél és az egyéb érintett bizottsági szolgálatoknál történő nyomon követést. Megfelelő esetben a WHO bevonása és a felülvizsgált NER beépítése Adatközlés és -kezelés Akadálytalan adatbevitel, információáramlás és adatátvitel, illetve az egyes szereplők felügyeleti és/vagy ellenőrzési adatok gyűjtésével, elemzésével és jelentésével kapcsolatos feladata az egészségügyiválságkezelési struktúrák első értesítésétől kezdve (lásd a 4. fejezetet). Valószínűleg szabványos műveleti eljárások, szoftverek és megállapodások jönnek létre. Igény esetén a biztonságot többféle szinten kell beépíteni a rendszerbe. A cél a hálózati támadások megakadályozása, korlátozása és a támadás utáni helyreállítás. Kockázatelemzést kell indítani. A helyi, nemzeti, uniós és nemzetközi szintű partnereket azonosítják, és megtörténik a megfelelő információk és adatok megosztása. Rendkívül fontos, hogy felderítés gyors legyen, de még inkább fontos a riasztások/információk haladéktalan megosztása. A kommunikációs eszközökön és eljárásokon túl meg kell bizonyosodni a kicserélt adatok sértetlenségéről, a tartalmat meg kell erősíteni, a feladót hitelesíteni kell, és vissza kell igazolni az elküldött üzenetek beérkezését. Az előre megállapított értesítési formák javíthatják az átvitel gyorsaságát és a megosztott információ egyértelműségét. A mechanizmusnak egy kereshető archiválási funkcióval is rendelkeznie kell, a Bizottság pedig a moderátor szerepét látja el. A tagállamokban, a Bizottságban és az ügynökségekben működő szolgálatokat összekötő kommunikációs eszközökkel és eljárásokkal szemben támasztott minimumkövetelmények: Előre megállapított értesítési formák (egyértelmű üzenetek gyors továbbítására). A szenzitív és minősített adatok számára biztonságos kommunikációs csatornák létesítése. A feladó hitelesítése. A tartalom megerősítése. Az elküldött üzenet beérkezésének visszaigazolása. Biztonsági intézkedések a szolgálatok és adatok elérhetőségének, az adatok védelmének, a csomópontok hitelesítésének, a biztonság fenntartásának biztosítására

20 Teljesülnek-e ezek a követelmények a négyféle veszéllyel (biológiai, radiológiai, nukleáris, vegyi) foglalkozó szolgálatoknál? A közegészségügyi veszélyekkel kapcsolatos adatok közléséhez és kezeléséhez a Közösségen belül legalább az alábbiakra van szükség: Platform (HEDIS 3 ) fenntartása az alábbiak létrehozására és rendszeres frissítésére: Szabványok az összegyűjtött járványügyi adatok és eredmények számára (jelenleg fejlesztés alatt áll az ECDCben a TESSy és az EPIS keretein belül). A szenzitív adatok számára biztonságos kommunikációs csatornák létesítése. Az összegyűjtött laboratóriumi adatok és eredmények elektronikus jelentésére vonatkozó szabványok. Az útválasztásra (routing) és biztonságára vonatkozó szabványok. Közös metaadat-leírások kialakítása. Több adatforrásból származó információ integrálása az egységek, tárgyak, események összekapcsolásainak megőrzésével. Strukturált információ, például helyzetjelentések, tevékenységi jelentések, közelgő eseményeket tartalmazó naptárak bemutatása az ismétlődő tevékenységekre kidolgozott rögzített napi eljárásokkal együtt. A partnerek többek között a nemzeti közegészségügyi hatóságok, a nemzeti illetékes hatóságok, ez európai ügynökségek, a Bizottság igazgatóságai és a nemzetközi partnerek számára kialakított fórumok hozzáféréseinek kezelése, Az egyes partnerek székhelyén működő struktúrák közötti kapcsolattartás és ezek irányítása A szereplők közötti kommunikáció A szereplők közötti kommunikációs eljárások minden szinten pontos és időszerű információt nyújtanak. A közegészségügy az információ legfőbb szolgáltatójaként központi szerepet fog játszani. Közegészségügyi veszély esetén a szereplők közötti megfelelő kommunikációhoz az információ időszerű és következetes terjesztésére szolgáló mechanizmusra van szükség: a nemzeti szervek és a regionális hatóságok között, azaz hogy minden információ, különösen az egészségügyi információk az összes létfontosságú szolgálat rendelkezésére álljon; a regionális szinttől a helyi szintig, illetve az egyes egészségügyi ellátó létesítményekig, ideértve a szükséghelyzeti létesítményeket is, amelyeket a közösségben ennek az információnak az átadására hozhatnak létre. A jó kommunikáció Közösségen belüli feltételei: Speciális weboldalak kizárólag egészségügyi szakemberek és egyéb csoportok (döntéshozók) hozzáférésével. Szabványos műveleti eljárások az illetékes struktúrák és hatóságok vizsgálatára és tájékoztatására a tagállamok közötti információcsere biztosítása érdekében. Az érdekelt felek friss információkkal való rendszeres ellátása A médiával és a nyilvánosság csoportjaival folytatott kockázati/válságkommunikáció Jóllehet a kockázati kommunikáció és a válságkommunikáció két teljesen különböző ágazat, a céljaik gyakran megegyeznek. Valamely kockázat vagy válságesemény kezelésekor a legfontosabb kommunikációs tényező, hogy a megfelelő emberekhez hatékony módon időszerű, megfelelő és pontos információ jusson el. A kockázati kommunikáció a kockázatokról szóló megfelelő információ cseréjét és terjesztését jelenti, amely segít a döntéshozóknak, érdekelt feleknek és a lakosságnak a megfelelő döntések meghozatalában. A kockázati kommunikáció segít a kockázatot szisztematikusabban meghatározni, a döntéshozatal és a 3 HEDIS= egészségügyi szükséghelyzeti és betegséginformációs rendszer