ALACSONY ENERGIAFOGYASZTÁSÚ ÉPÜLETEK ÉS KÖLTSÉGOPTIMALIZÁLÁS AZ ÉPÜLETENERGETIKÁBAN

Átírás

1 Épületenergetika, HUHR/1001/2.2.1/0009 ALACSONY ENERGIAFOGYASZTÁSÚ ÉPÜLETEK ÉS KÖLTSÉGOPTIMALIZÁLÁS AZ ÉPÜLETENERGETIKÁBAN Szabó Márta, PhD július

2 Épületenergetika, HUHR/1001/2.2.1/0009 ALACSONY ENERGIAFOGYASZTÁSÚ ÉPÜLETEK ÉS KÖLTSÉGOPTIMALIZÁLÁS AZ ÉPÜLETENERGETIKÁBAN Szabó Márta, PhD július

3 1

4 2

5 1. ÖSSZEFOGLALÁS A jelen tanulmány az épületek alacsony energiafogyasztási lehetőségeiről szól. Először az épületek minimális energiafogyasztását tárgyalja, figyelembe véve az energiaigényt és a megújuló energiaforrásokat. Részletezi az alacsony energiafogyasztású épületek technológiáinak különböző szintjeit, a közel nulla energiaigényű épületektől kezdve a passzívházas technológiákon át a pozitív energiamérlegű épületekig, kezdve a törvényi és jogszabályi keretekkel. Az egyes típusok alapelveinek leírását esettanulmányokkal támasztja alá. Az energiahatékonyságon kívül tárgyalja a költségoptimalizálást is. 3

6 2. ELŐSZÓ A jelen tanulmány az alacsony energiafogyasztású épületek alapelveiről szól. Különböző háttérrel rendelkező hallgatók számára készült. Ezért a tanulmány nem tárgyal részletesen mérnöki módszereket és műszaki számításokat, hanem csak az alapelveket fekteti le, és esettanulmányokon keresztül példákat mutat be. Az épületeknek, amelyekben élünk, biztonságosnak, egészségesnek, működőképesnek és kényelmesnek kell lenniük, valamint esztétikailag illeszkedniük kell a város szerkezetébe. Ugyanakkor egyre energiahatékonyabbaknak és környezetbarátabbaknak is kell lenniük. Ezek az igények az építőipar mai állapotával teljesen ellentétesek: az építőipar erősen diverzifikált, kritikus mértékben fragmentált és igen lassan reagál a változásokra. Az épületek felelősek a teljes energiafogyasztás 40%-áért és a CO2-kibocsátás 36%-áért Európában. Az energiafogyasztás csökkentése és a megújuló energiaforrások használata az építőiparban ezért fontos feladatok, amelyek elvégzése szükséges az energiafüggőség és az üvegházhatást erősítő gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Az épületek kibocsátásának csökkentése különösen fontos, és a szabványos, új épületek üzemi költségeinek akár 80%-a is megtakarítható az integrált tervezési módszerekkel, gyakran csak alacsony extra költségekkel vagy extra költségek nélkül a megoldás élettartama során. A területen a fő jogszabály az EU rendelete, nevezetesen az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv (EPBD). Az épületek alacsony energiafogyasztásának elérésében a főbb lépések: az épületek egészének jobb teljesítménye, a hatékonyabb épületszolgáltatások és a megújuló energiaforrások használata. Ezek az intézkedések mind az energiaforrások helyi felhasználásához kapcsolódnak. A főbb alapelvek mindenhol ugyanazok, bár a körülmények eltérőek lehetnek az éghajlati viszonyoktól (például Észak és Dél) kezdve az épületek típusán keresztül a viselkedési/társadalmi/kulturális különbségekig. A jelen dokumentumban bemutatott főbb alapelvek és értelmezésük különböző európai tanulmányokon és intézményeken alapulnak. Az esettanulmányok kiválasztása ezért olyan módon történt, hogy Európát földrajzilag reprezentatív módon lefedjék. Köszönetnyilvánítás A tanulmány a Magyarország-Horvátország IPA Határokon Átnyúló Együttműködési Program ( ) keretében készült. 4

7 TARTALOMJEGYZÉK 1. ÖSSZEFOGLALÁS ELŐSZÓ Terminológia Rövidítések jegyzéke Mértékegységek és mennyiségek JOGSZABÁLYI HÁTTÉR Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv /31/EU irányelv (az EPBD átdolgozása) Energiahatékonysági tanúsítványok Költségoptimalizált módszertani keret ÉPÜLETEK ENERGETIKAI TELJESÍTMÉNYE Fogalmak és meghatározások Az energetikai teljesítmény számítása Rendszerhatárok Részletes rendszerhatár az energiaszámításhoz A megújuló energiahányad számítása Számítási példák az energiaáramlásra Kis energiafelhasználású családi ház Közel nulla energiafelhasználású irodaépület MEGÚJULÓ ENERGIAFORÁSOK KIS ENERGIAIGÉNYŰ ÉPÜLETEKBEN A KIS ENERGIAIGÉNYŰ ÉPÜLETEK SZINTJEI A kis energiafelhasználású ház A passzív ház Nulla fűtésű házak Energia-önellátó és plusz energia épületek KÖZEL NULLA ENERGIAFELHASZNÁLÁSÚ ÉPÜLETEK (nzeb) A közel nulla energiafelhasználású épület elvei Az energiaigény energiaminőségének behatárolása, és küszöb felállítása a megengedett legnagyobb energiaszükséglethez Az épület működtetésével kapcsolatos energiaáramlás behatárolása a megújuló energia részesedésével, és küszöb felállítása a megújuló energiaigény minimális részesedésére Az elsődleges energiaigénnyel és a CO 2 -kibocsátásokkal kapcsolatos energiaáramlás behatárolása, és küszöb felállítása az elsődleges energiaigényre és a CO 2 - kibocsátásokra A közel nulla energiafelhasználású épület energiateljesítménye

8 Az energiamérleg számítása - követelmények Számítási módszertan kis energiafelhasználású épületekhez Átszámítási tényező az elsődleges energiából Az épületekben lévő berendezések energiafelhasználása Az épület energiamérlegének számítási időszaka A közel nulla energia és a közel nulla CO 2 viszonya Gyakorlati példa, 1. eset, családi ház Esettanulmányok Az 1. számú referenciaépület: önálló családi ház számú referenciaépület: többszintes nem lakáscélú épület A referenciaépületek fő paraméterei A közel nulla energiafelhasználású épület elveinek ellenőrzése a referenciaépületben PASSZÍV HÁZAK A passzív ház koncepciója, meghatározása és elvei A passzív ház követelményei Követelmény: fűtési terhelés a passzív házakban A fűtési terhelés számítása A hőterhelés számítási problémái a nagyon jól szigetelt épületekben Energiamérlegek a passzív házban Az energiamérleg határoló felülete Hőveszteségek és hőnyereségek Vonatkoztatási terület: Kezelt alapterület A fajlagos igény értéke a passzív házban A passzív ház épület-héjszerkezeti elemei Hőszigetelés A szigetelés szintje a passzív házakban A szigetelés U-értékei Szigetelőanyagok A passzív háznak megfelelő falrendszerek Hőhidak Légtömör szerkezet A passzív ház ablakai A passzív ház épületgépészete Szellőzés Fűtés és használati melegvízellátás Kompakt fűtő- és klímaberendezések

9 9.12. Tervezés KÖLTSÉGOPTIMALITÁS AZ ÉPÜLET-ENERGETIKÁBAN Háttér és cél A módszertan követelményei és lépései A referenciaépületek meghatározása Energiahatékonysági intézkedések, energiahatékonysági csomagok Intézkedések az épületek energetikai teljesítményének javítására Csomagok összeállítása Energetikai teljesítmény számítása; egy épület vagy épületelem energiafelhasználásának számítása Költség-optimalizálási számítás Költségkategóriák Gazdasági számítás A költségoptimum meghatározása Minimális energetikai teljesítmény A módszertan alkalmazási területe Esettanulmányok Felújítás Új épület IRODALOMJEGYZÉK

10 3. TERMINOLÓGIA 3.1. Rövidítések jegyzéke BAT - a legjobb elérhető technológia BPIE - Európai Épülethatékonysági Intézet CDD - hűtési foknapok CHP - kombinált hőteljesítmény COM - Optimális költség-keretrendszer módszertan COP - hatékonysági együttható DH - Távfűtés DHW - Használati melegvíz EIFS - Külső szigetelési és burkolási rendszer EPB - épület energiahatékonysága EPC - Energiahatékonysági tanúsítvány EPBD - Épületek Energiateljesítménye Irányelv GHG - üvegházhatású gázok HDD - fűtési foknapok (heating degree days) HVAC - Fűtés, szellőztetés, légkondicionálás LEB - Alacsony energiafogyasztású épület MEPR - minimum energiahatékonysági követelmények nzeb - közel nulla energiaigényű épület PEB - passzív energiafelhasználású épület; PEI - termelés elsődleges energiafelhasználása PH - passzívház PHPP - Passzívház-tervezési csomag. PV - foto-voltaikus RE - megújuló energia RES - megújuló energiaforrások SEER - szezonális energiahatékonysági arány TFA - kezelt alapterület VIP - vákuumos szigetelőpanel ZEB - nettó nulla energiafogyasztású épület 3.2. Mértékegységek és mennyiségek A net hasznos alapterület, m 2 C a,i (j) az i évben a j energiához kapcsolódó komponensre vonatkozóan felmerült költség (energiaköltségek, üzemeltetési költségek, rendszeres vagy csereköltségek, karbantartási költségek és hozzáadott költségek) C g (τ) globális költség (a τ 0 kezdőévre vonatkoztatva) C I kezdeti befektetési költségek E del,i leadott energia (kwh/a), E del,i leadott energia (kwh/a) E el,aux kiegészítő elektromos energia, mint W p,c + W p,e + W aux ; 8

11 E exp,i exportált energia (kwh/a), E exp,i exportált energia (kwh/a) E RE,i helyszínen megújítható energia (kwh/a), E tot,i az épület teljes energiafelhasználása kwh/(a), i - minden energiahordozóra külön számítva; E x HP hajtóenergia, mint E el, Q T, E fuel ; f del,i primer energiatényező (-) az i leszállított energiahordozóra vonatkozóan; f exp,i primer energiatényező (-) az i exportált energiahordozóra vonatkozóan, k p,,x az x szivattyú által felhasznált energia hőenergia formájában visszanyerhető része NREC a leszállított (importált), nem megújuló energiahordozók összessége, kwh/a; NREC exp az exportált, nem megújuló energiahordozók összessége, kwh/a. Q fg füstgáz miatti energiaveszteség gázhajtású hőszivattyúknál. Q usable a hőszivattyúk által leadott, becsült teljes felhasználható hő R d (i) az i évre vonatkozó diszkontráta REC exp a helyszínen gyártott és exportált megújuló energiahordozók összessége, kwh/a; REC off-site a helyszínen kívül gyártott, leszállított (importált) megújuló energiahordozók összessége, kwh/a; REC on-site a helyszínen gyártott megújuló energiahordozók összessége, kwh/a; RER a megújuló energiák aránya, -; SPF hőszivattyúk becsült átlagos szezonális teljesítménytényezője, - SPF HP szezonális teljesítménytényező, figyelembe véve a kiegészítő elnyelt energiát is: U teljes hőátadási tényező (korábban k-érték) W/(m²K) V f, τ (j) a j komponens végső (= maradvány) értéke a számítási időszak végén (a τ 0 kezdőévre vonatkoztatva) Itt vehető figyelembe az ártalmatlanítási költség is. W p,x x szivattyú által felhasznált elektromos energia (kondenzátor/párologtató oldal) hőszivattyú energiaveszteségei, lost 9

12 4. JOGSZABÁLYI HÁTTÉR Az épületek felelősek a teljes energiafogyasztás 40%-áért és a CO2-kibocsátás 36%-áért Európában. Az épületek energiahatékonysága kulcsfontosságú az EU klímával és energiával kapcsolatos céljainak elérésében, nevezetesen az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%- kal való csökkentése 2020-ig, illetve az energiafogyasztás 20%-os csökkentése szintén ig. Az épületek energiahatékonyságának növelése költséghatékony módszer a klímaváltozás ellensúlyozására és az energiabiztonság növelésére, egyúttal munkalehetőségek teremtésére, különösen az építőiparban ben az energiaellátás biztonságáról szóló Zöld könyv 1 [2] arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unió hosszú távú energiaellátási és energiabiztonsági stratégiáját úgy kell kialakítani, hogy a polgárainak jóléte biztosítható legyen, miközben tiszteletben tartja a környezetvédelmi célokat, és törekszik a fenntartható fejlődésre [3] ban az Európai Bizottság elfogadta a as Energia és Klímaváltozási Csomagot 2, amely a klímaváltozással foglalkozik és bátorít a megújuló energiaforrások használatára olyan eszközökkel, mint különböző irányelvek a megújuló energiaforrások használatának bátorítására, valamint az energiahatékonyság növelésére irányuló intézkedések az EU-ban; a csomag négy szorosan kapcsolódó EU-rendelkezést tartalmaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a megújuló energiaforrások használatának előmozdítására. A fő célok és törvények a következők: - illetve az energiafogyasztás 20%-os csökkentése az energiahatékonyság növelésével 2020-ig. - az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának csökkentése legalább 20%-kal 2020-ig - amely 30%-ra nő egy jogerős nemzetközi egyezmény elfogadásával (az átdolgozott EU Kibocsátási Kereskedelmi Séma (ETS) irányelv 3 szerint) a Közösség és a Kiotói Egyezmény üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó kedvezményes kereskedelmi sémájának továbbfejlesztése és kiterjesztése érdekében 4 ); - megújuló energiák 20%-os aránya az EU energiafogyasztásában 2020-ra (2005-ben az arány a bruttó végső energiafogyasztásra vonatkoztatva 8,5% volt (2006-ban pedig 9,2%)) a RES irányelv értelmében. Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv EU-szinten a fő törvényi eszköz az épületek energiahatékonyságának elősegítésében. Az irányelv értelmében a tagállamoknak kötelessége minimum követelményeket támasztani az új és a meglévő épületek energiahatékonyságára vonatkozóan, biztosítani az energiahatékonyság tanúsítását, és megkövetelni a kazánok és légkondicionáló berendezések rendszeres ellenőrzését az épületekben ban a Bizottság javaslatot terjesztett elő az irányelv átdolgozására, az energiahatékonysággal kapcsolatos követelmények szigorítása és bizonyos rendelkezések egyértelműsítése és megvalósítása céljából. 1 Az energiaellátás biztonságának európai stratégiája felé Zöld könyv as Energia és Klímaváltozási Csomag /29/EK irányelv (23/04/2009); az Európai Közösség Hivatalos Folyóirata L 140, 05/06/ oldal 4 Kiotói Egyezmény 10

13 A politikai megegyezés az átdolgozott irányelv tartalmáról november 17-én született meg. [1] 4.1. Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv Az irányelv a Közösség klímaváltozással (akiotói Egyezményben tett vállalások) illetve az ellátás biztosításával (az ellátás biztosításáról szóló Zöld könyv) kapcsolatos kezdeményezéseinek része. Először is egyre erősebb a Közösség külső energiaforrásoktól való függése, másodszor pedig folyamatosan nő az üvegházhatású gázok kibocsátása. A Közösségnek kevés befolyása van az energiaellátás felett, azonban az energiakeresletet befolyásolni képes. A fenti két problémára egy lehetséges megoldás az energiafogyasztás csökkentése az energiahatékonyság növelésével. Az épületekkel kapcsolatos szolgáltatások energiafogyasztása az EU teljes energiafogyasztásának körülbelül egyharmadát teszi ki. A Bizottság úgy véli, hogy ezen a területen megfelelő kezdeményezésekkel jelentős energiamegtakarítás érhető el, segítve ezzel a klímaváltozással és az energiaellátással kapcsolatos célok elérését. Az ilyen közösségi szintű célok eléréséhez közösségi szintű intézkedésekre van szükség. Ez az irányelv a kazánokról (92/42/EEC), építőipari termékekről (89/106/EEC) és az épületekkel kapcsolatos SAVE program intézkedéseinek folyománya. Bár már létezik egy irányelv az épületek energiatanúsításáról (a 2006/23/32/EK irányelv által hatályon kívül helyezette 93/76/EEK irányelv), ez eltérő politikai környezetben született a Kiotói Egyezmény előtt, az energiaellátás bizonytalanságaival együtt az Unióban. A céljai nem egyeznek meg a 2002/91/EK irányelv céljaival. Az utóbbi egy további eszköz, amely konkrét lépéseket javasol a meglévő kiskapuk bezárására. Léteznek még kapcsolódó törvények, például az Európai Parlament és a Tanács július 6-án elfogadott 2005/32/EK irányelve az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, illetve a 92/42/EGK tanácsi, illetve a 96/57/EK és a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról [OJ L 191, július 22.], és az Európai Parlament és a Tanács április 5-én elfogadott 2006/32/EK irányelve az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv [OJ L 114, április 27.] hatályon kívül helyezéséről. Ez az irányelv kijelenti, hogy az épületek energiahatékonyságának tanúsítása egyenértékűnek tekinthető a mikro-, kis- és közepes vállalkozások energiaauditjával. Ezenkívül az ilyen tanúsítás egyenértékű egy energiaaudittal olyan ajánlások tekintetében, amelyek a költséghatékonyság növekedéséhez vezetnek. Az Európai Parlament és a Tanács december 16-án elfogadott eredeti 2002/91/EK irányelve az épületek energiateljesítményéről (EPBD) a tagállamokban az épületek energiateljesítményének javítását hivatott elősegíteni egy integrált módszertan keretrendszerének megteremtésével. Az EPBD irányelv négy elemet határoz meg, amelyeket integrálni kell a nemzeti jogrendekbe: 11

14 egy általános módszertan az épületek integrált energiateljesítményének kiszámítására; minimum szintek meghatározása az új, illetve nagyobb felújítás alá eső, már meglévő épületek energiateljesítményére vonatkozóan; a minimum energiahatékonysági követelmények tagállamok által történő meghatározásával; az új és meglévő épületek energiatanúsítási rendszereinek kialakítása (energiateljesítményi tanúsítványok - EPC-k), illetve a középületek esetén a tanúsítvány és más kapcsolódó információk jól látható kihelyezése. A tanúsítványok nem lehetnek öt évnél régebbiek; a kazánok és központi légkondicionáló rendszerek rendszeres ellenőrzése épületekben, valamint olyan fűtésrendszerek értékelése, amelyekben a kazán 15 évnél idősebb. Az általános számítási módszernek az épületszigetelés minőségén kívül figyelembe kell vennie minden tényezőt, amely hatással van az energiahatékonyságra. Ennek az integrált megközelítésnek figyelembe kell vennie minden tényezőt, például a fűtés- és hűtésrendszereket, a világítást, az épület helyzetét és tájolását, a hővisszanyerést stb. Az épületekre vonatkozó minimum szinteket a fenti módszertan alapján kell kiszámítani. A tagállamok felelősek a minimum követelmények meghatározásáért. Az irányelv a lakossági és a tercier szektorra vonatkozik (irodák, középületek stb.). A tanúsításról szóló rendelkezések hatálya azonban nem vonatkozik egyes épületekre, például műemlékekre, ipari területekre stb. Lefed az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos minden területet egy valóban integrált megközelítés megalapozása érdekében. Az irányelv nem határoz meg intézkedéseket a mozgatható berendezésekre, például háztartási berendezésekre vonatkozóan. A címkézéssel és a kötelező minimum hatékonysági követelményekkel kapcsolatos intézkedések már megvalósultak, vagy részei az Energiahatékonysági cselekvési tervnek. Az energiahatékonysági tanúsítványt épületek építésekor, értékesítésekor vagy bérbe adásakor kell rendelkezésre bocsátani. Ezenkívül az irányelv azt is előírja, hogy az épületek lakóinak lehetővé kell tenni, hogy hő- és melegvízfogyasztásukat saját maguk szabályozhassák, feltéve, hogy az ilyen intézkedések költséghatékonyak. A tagállamok felelősek a minimum követelmények meghatározásáért. Azt is biztosítaniuk kell, hogy az épületek tanúsítását és ellenőrzését szakképzett és független személyek végezzék el. A Bizottság egy munkacsoport segítségével a Függeléket a műszaki fejlődésnek megfelelően aktualizálja. A Függelék tartalmazza a keretrendszert az épületek energiateljesítményének kiszámításához, valamint a kazánok és központi légkondicionáló rendszerek ellenőrzésére vonatkozó követelményeket. Az EPBD irányelv megvalósítása igen összetett volt, mivel nehéz egy közös megközelítést alkalmazni az EU szintjén. Az épületek európaszerte különböznek, mivel a kialakításuk és felépítésük a kultúrától, éghajlattól, rendelkezésre álló anyagoktól, eltérő jogi környezettől és gazdasági fejlődéstől függően eltér. az EPBD irányelv megkövetelte a tagállamoktól a rendelkezéseinek átvételét a nemzeti jogi környezetekbe januárjáig. A 2003 és 2006 közötti előzetes szakaszban nehézségek adódtak. Az irányelv ugyanis integrált megközelítést alkalmazott az épületek energiahasználatának különböző aspektusaira. 12

15 Ezeket korábban alig néhány tagállam koordinálta. Az irányelv legnagyobb potenciális hatása leginkább a meglévő épületek felújításánál lesz érezhető; a legfőbb eszköz ennek során az a követelmény, hogy minden épület rendelkezzen energiahatékonysági tanúsítvánnyal. Az EPBD irányelv megköveteli az összes új épület általános energiahatékonyságának növelését. Tartalmaz egy követelményt a nagy méretű (1000 négyzetméternél nagyobb alapterülettel rendelkező), meglévő épületek felújítására vonatkozóan is. A teljeskörű végrehajtást több probléma is akadályozta. Az EPBD átdolgozása hivatott megoldani azokat a problémákat, amelyek megakadályozták a teljeskörű végrehajtását ban a Bizottság javaslatot terjesztett elő az irányelv átdolgozására, az energiahatékonysággal kapcsolatos követelmények szigorítása és bizonyos rendelkezések egyértelműsítése és megvalósítása céljából. A politikai megegyezés az átdolgozott irányelv tartalmáról november 17-én született meg.[1] /31/EU irányelv (az EPBD átdolgozása) A május 19-én elfogadott, átdolgozott irányelv (a 2010/31/EU irányelv) több, az eredeti irányelvben szereplő rendelkezést megerősített, bevezetett új követelményeket, és az intézkedések egyértelműbbek és ambíciózusabbak lettek, kiterjesztett hatállyal. Az átdolgozott EPBD két területen határoz meg célokat: A közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó követelmények megvalósítása 2019-ig (csak az új középületekre vonatkozóan), illetve 2021-ig (az összes új épületre vonatkozóan). Az energiahatékonysági követelmények költségoptimalizált megvalósításának módszerei (az új és meglévő épületekre vonatkozóan) Az átdolgozott EPBD főbb intézkedései: Nem határoz meg külön célt a meglévő épületek felújítására vonatkozóan. A tagállamoknak azonban követniük kell az állami szektor példáját, és olyan szabályozást kell kidolgozniuk, illetve olyan intézkedéseket kell meghozniuk (például az energiával kapcsolatos célokra), amelyek elősegítik a felújított épületek átalakítását alacsony energiafogyasztású épületekké. A tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az ilyen intézkedésekről a nemzeti terveikben. A 2002-es EPBD szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy az alternatív rendszerek, például a megújuló energia vagy a kombinált hő- és energiatermelés használatát figyelembe veszik az összes, 1000 m² feletti alapterületű új épületek tervezésénél. Az 1000 m² feletti alapterületű, felújítás alatt lévő meglévő épületek energiateljesítményét javítani kell. Az 1000 m²-es küszöbérték miatt a kisebb épületek, például az önálló családi házak nem tartoztak ide. A 2002-es EPBD ezért kihagyta az európai épületek jelentős részét, és ezzel az energiamegtakarítási potenciáljukat is. Az átdolgozott változatból törölték az eredeti irányelvben megszabott 1000 m²-es küszöbértéket az új és meglévő épületekre. Ehelyett a küszöbérték akkor lép majd hatályba, ha a nemzeti jogszabályokat harmonizálták és végrehajtották, valószínűleg 2014 elején. Így most az 1000 m² alatti épületeket is figyelembe véve az átdolgozott irányelv szinte minden épületet lefed. A rendszerösszetevők cseréjéhez és felújításához minimum követelményeket is 13

16 meghatároz. A főbb felújításoknál a holisztikus számítási módszert részesíti előnyben. Kiegészítésként vagy alternatívaként az összetevőkre vonatkozó követelményeken alapuló teljesítményszámítások is megengedettek. Az irányelv egy új cikket tartalmaz a közel nulla energiaigényű épületekről. A 2. cikk definíciója szerint a közel nulla energiaigényű épület az I. melléklettel összhangban meghatározott, igen magas energiahatékonysággal rendelkező épület. A felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia, beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított megújuló forrásokból származó energiát is. Az irányelv szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy o december 31-ig minden új épület közel nulla energiaigényű épület legyen; o december 31. után az állami hivatalok által használt és birtokolt új épületeknek közel nulla energiaigényű épületnek kell lennie. A tagállamoknak jogszabályokat meg kell határozniuk és konkrét célokat kell kijelölniük az épületek felújításából keletkező közel nulla energiaigényű épületek számának növeléséhez. a 2002-es EPBD meghatározta azt is, hogyan kell értékelni az épületek energiateljesítményét. Megkövetelte, hogy a tagállamok meghatározzanak egy maximum energiafogyasztási szintet az épület normál használata alapján, de nem tartalmazott útmutatást az energiafogyasztás megkívánt szintjére vonatkozóan. A 2010-es, átdolgozott EPBD most előírja, hogy a tagállamok biztosítsák az épületek minimum energiateljesítményére vonatkozó követelmények meghatározását a költségoptimalizált szintek elérése céljából. A költségoptimalizált szintet az összehasonlító módszerrel lehet kiszámítani. Az energiahatékonysági tanúsítványok kiállításának részletesebb és szigorúbb eljárását kell megkövetelni a tagállamokban. Az energiahatékonysági tanúsítvány valamely tagállam vagy egy általa kijelölt jogi személy által elismert igazolás, amely jelzi az épületnek vagy önálló rendeltetési egységének az energiahatékonyságát. A tagállamoknak ellenőrző rendszert kell létrehozniuk az energiahatékonysági tanúsítvány érvényességének ellenőrzésére. A tagállamoknak szankciókat is meg kell határozniuk a nem megfelelőség esetére. Meg kell határozniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal e rendelkezéseket Energiahatékonysági tanúsítványok Az eredetileg a 2002-es EPBD irányelvben bevezetett energiahatékonysági tanúsítvány megvalósítása a legtöbb tagállamban gyengén sikerült. Az átdolgozott irányelv határozottan törekszik a végrehajtás sikeresebbé tételére. Az energiahatékonysági tanúsítványnak elsősorban a következőket kell tartalmaznia: az épület energiahatékonyságára vonatkozó adatokat és olyan referenciaértékeket is, mint például az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények, annak 14

17 érdekében, hogy az épület vagy önálló rendeltetési egység tulajdonosai vagy bérlői annak energiahatékonyságát összehasonlíthassák és értékelhessék; ajánlásokat az épület vagy önálló rendeltetési egység energiahatékonyságának költségoptimalizált vagy költséghatékony növelésére; és annak feltüntetését, hogy a tulajdonos vagy a bérlő hol kaphat részletesebb tájékoztatást, többek között az energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlások költséghatékonyságával kapcsolatban. Az átdolgozott irányelv arra ösztönzi a hatóságokat, hogy vegyék figyelembe azt a vezető szerepet, amelyet az épületek energiahatékonyságának terén játszaniuk kellene, többek között a tulajdonukban lévő épületekre vonatkozóan kiállított energiahatékonysági tanúsítványban foglalt ajánlásoknak a tanúsítvány érvényességi ideje alatt történő végrehajtásával. A tagállamok előírják, hogy az épületek értékesítésre vagy bérbeadásra kínálásakor a kereskedelmi médiában megjelenő hirdetésekben szerepeljen az épület energiahatékonysági tanúsítványában feltüntetett energiahatékonyság-mutató. Végül, amennyiben egy energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező épületnek legalább 500 m2 hasznos alapterületét hatóságok foglalják el, és azt a nyilvánosság rendszeresen látogatja, az energiahatékonysági tanúsítványt ki kell helyezni a nyilvánosság számára jól látható helyre. A megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló irányelv (2009/28/EK) előírja, hogy a tagállamoknak 2015-ig meg kell követelniük, ahol ez alkalmazható, a megújuló energiaforrásból előállított energia minimum szintjeinek elérését új épületekben, illetve a nagyobb felújításon áteső, meglévő épületekben Költségoptimalizált módszertani keret Az átdolgozott EPBD most előírja, hogy a tagállamok biztosítsák az épületek minimum energiateljesítményére vonatkozó követelmények meghatározását a költségoptimalizált szintek elérése céljából. A költségoptimalizált szintet az összehasonlító módszerrel lehet kiszámítani. A Bizottság 2011-ben meghatározott egy összehasonlító módszertani keretrendszert az épületek és az épületelemek (pl. épület teteje) energiahatékonyságára vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározásához júniusáig a Bizottságnak meg kell határoznia egy összehasonlító módszertani keretrendszert az épületek és az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjeinek meghatározásához. Az összehasonlító módszertani keret előírja a tagállamoknak, hogy: határozzanak meg referenciaépületeket, amelyek funkciójuk és földrajzi elhelyezésük alapján, beleértve a belső és külső klimatikus körülményeket is, reprezentatívak. A referenciaépületek közé lakó- és nem lakáscélú (pl. iroda), új és meglévő épületek is tartoznak; határozzanak meg a referenciaépületek tekintetében értékelendő energiahatékonysági intézkedéseket. Ezek lehetnek önálló épületek egészére, önálló épületelemekre vagy épületelemek kombinációjára vonatkozó intézkedések, 15

18 mérjék fel a referenciaépületek végső és primerenergia-szükségletét, a meghatározott energiahatékonysági intézkedések alkalmazásával, A kapcsolódó számításoknak meg kell felelniük a vonatkozó európai szabványoknak. a tagállamoknak az összehasonlító módszertani keret elveinek alkalmazásával ki kell számítaniuk a referenciaépületekre alkalmazott energiahatékonysági intézkedéseknek a várható gazdaságos élettartamra vetített költségeit (azaz a mindenkori nettó értéket), figyelembe véve a befektetési, karbantartási és üzemeltetési költségeket, a termelt energiából származó bevételeket és a hasznosítási költségeket. A Bizottság egy általános módszertant biztosít, és foglalkozik a közös problémákkal, például az energiaárak becsült hosszú távú alakulásáról szóló információkkal. A módszertan alkalmazásával az egyes tagállamok elemzik a bevitt adatokat (pl. klímaviszonyok és beruházási költségek), majd kiszámítják az eredményeket. A módszertan és a helyi adatok ezután lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy megállapítsák a minimum energiateljesítményre vonatkozó követelmények költségoptimalizált szintjét az új és meglévő épületekre. Össze kell hasonlítaniuk a számítások eredményét a mindenkor hatályban lévő, minimum energiateljesítményre vonatkozó követelményekkel. A tagállamoknak jelenteniük kell a számítások eredményeit a Bizottságnak, és mellékelniük kell a bevitt adatokat és a számításokhoz használt feltételezéseket. A tagállamoknak rendszeres időközönként, legfeljebb öt évente kell benyújtaniuk a jelentést a Bizottságnak; az első jelentés benyújtásának időpontja június. Ha az eredmények tagállami szinten azt mutatják, hogy a minimum energiateljesítményre vonatkozó követelmények jelentősen alacsonyabbak (több mint 15%-kal), mint a meghatározott költségoptimalizált szint, a tagállamnak indokot kell adnia az eltérésre. Abban az esetben, ha az eltérés nem indokolható, az adott tagállamnak tervet kell készítenie, amelyben meghatározza azokat a megfelelő lépéseket, amelyekkel az eltérés csökkenthető lesz az energiateljesítményre vonatkozó követelmények legközelebbi ellenőrzéséig. 16

19 5. ÉPÜLETEK ENERGETIKAI TELJESÍTMÉNYE Az épület energetikai teljesítménye (EPB) az számított vagy mért energiamennyiség, amely az épület tipikus használatával kapcsolatos energiaigény fedezésére szolgál, beleértve, többek között a fűtésre, hűtésre, szellőzésre, melegvíz-előállításra és világításra használt energiát (esetleges kivétel: berendezések). Az EPBD-nek megfelelően egy épület energetikai teljesítményét a felhasznált elsődleges energia jelzőszámával kell kifejezni az energiahordozó elsődleges energiatényezői alapján, amely a nemzeti vagy regionális súlyozott éves átlagon, vagy a helyszíni termelés fajlagos értékén alapulhat. Az EPBD meghatározását kiegészíti a berendezések (háztartások és fogyasztók) figyelembe vétele is. Egy épület energetikai teljesítményének meghatározásához fontos a különböző energiaáramlások meghatározása és annak tisztázása, mely energiaáramlásokat kell figyelembe venni az energetikai rendszerek határainak létrehozása és meghatározása az épületen az összes megújuló energiaforrás figyelembe vételével az elsődleges energiatényezők figyelembe vétele az elsődleges energia-jelzőszámhoz az optimális költségkövetelmények alkalmazhatóságának megfontolását a közel nulla energiafelhasználású épület teljesítményszintjén a közeli műszaki fogalmának tisztázása az átdolgozott EPBD-ben oly módon, hogy az vonatkozhasson a meglévő távfűtésekre vagy hűtőhálózatokra vagy bármely más, épületcsoportokat kiszolgáló műszaki rendszerre Az átdolgozott EPBD energetikai teljesítmény-meghatározása oly módon történt, hogy belefoglalták a berendezéseket (háztartások és fogyasztók) is, vagyis az épületekben használt valamennyi energiát figyelembe vették. A rendszerhatárok meghatározásához az EN 15603:2008 egyik szabványa által módosított általános űrlapot rendszeresítettek. A tagállamok számára a 4. és 5. ábrákon, és a 3. és 4. egyenletben látható rendszerhatárok használatát javasolják az elsődleges energiahányadhoz és a megújuló energiahányadhoz a közel nulla energiafelhasználású épület teljesítményszintjének meghatározásában. A nettó nulla energiakövetelménynek pontosan 0 kwh/(m 2 év) elsődleges energiahasználati teljesítményszintje van. A közel nulla energiafelhasználás teljesítményszintje a nemzeti feltételektől és döntésektől függ. Az energetikai teljesítmény számításának a meghatározott energiaszámítási keretre kell vonatkoznia, amely magába foglalja: az energiafelhasználás, a megújuló energia használata, és a leadott és exportált energia rendszerhatárait (1., 4. és 5. ábra); a standard energiaszámítási bemenő adatokat (EN 15251:2007); az energiaszámítások során használandó teszt referenciaévet (ISO :2005); az elsődleges energiatényezőket az energiahordozókhoz (néhány példa az EN 15603:2008-ban és a 3. egyenletben); 17

20 az energiaszámítási szabályokat és módszereket az energia-szükséglethez és a rendszerszámításokhoz, amelyekre a megfelelő EPBD szabványok vonatkoznak; amelyek mind befolyásolják a számított vagy mért elsődleges energia-jelzőszámot. A teljesítményszinteket meg kell határozni minden épülettípusra, legalább az átdolgozott EPBD-ben felsoroltakra Fogalmak és meghatározások Kiindulásként egy sor meghatározást kell tisztázni: az elsődleges energia megújuló és nem megújuló forrásokból származó energiát jelent, amely nem ment át semmilyen átalakítási folyamaton egy épülethez szükséges elsődleges energia (EN 15603:2008 és Költség-optimalizálási irányelvek) az épületben leadott energia előállítására használt energia. Ezt az energiahordozó leadott és exportált mennyiségeiből van számítva az elsődleges energia-átszámítási tényezők használatával. Az elsődleges energia nem megújuló és megújuló energiát tartalmaz. Ha mindkettőt figyelembe veszik, akkor teljes elsődleges energiának nevezhető. Az elsődleges energiafelhasználás kiértékelésének költség-optimalizálásának és jelzőszámának céljára az elsődleges energia nem megújuló hányada figyelembe van véve. elsődleges energiatényező (EN 15603:2008): Egy adott energiahordozóhoz a nem megújuló elsődleges energia osztva a leadott energiával, ahol a nem megújuló energia a leadott energia egy egységének biztosításához szükséges, figyelembe véve azt a nem megújuló energiát, amely szükséges a kivonáshoz, feldolgozáshoz, tároláshoz, szállításhoz, előállításhoz, átalakításhoz, átvitelhez, elosztáshoz és bármely más olyan művelethez, amely a leadott energiát felhasználó épület ellátásához kell. a leadott energia (EN 15603:2008) az az energiahordozónként kifejezett energia, amelyet az épületgépészeti rendszerekben adnak le a rendszerhatáron keresztül a figyelembe veendő igények kielégítésére (pl. fűtés, hűtés, szellőzés, használati melegvíz, világítás, berendezések stb.) vagy villamos energia előállítására. A leadott energia számítható a meghatározott energia-felhasználáshoz, vagy mérhető. Az EN 15603:2008 kimondja, hogy az aktív szoláris és szélenergia-rendszereknél csak az előállító egységek által leadott energia és a kiegészítő energia vehető figyelembe az energiamérlegben (pl. a szél kinetikus energiája nem). Nemzeti szinten kell eldönteni, hogy ez az energia a leadott energia része-e vagy sem. Ez a nemzeti döntés az EN 15603:2008-ban a leadott energia meghatározásának (3.3.4) 1. megjegyzésében is szerepel. Ez ellentétes az átdolgozott EPBD-vel, ha a helyszínen előállított megújuló energiát leadott energiának tekintik (ami azt jelenti, hogy a helyszíni szoláris villamos energia nem csökkenthető a hálózatról vételezett villamos energiával). Ebben az esetben ellentét mutatkozik az átdolgozott EPBD I. mellékletével, amely szerint az aktív szoláris és egyéb megújuló energiák pozitív befolyását figyelembe kell venni. Ezért a nemzeti döntés innentől nem tűnik mérvadónak és az átdolgozott EPBD az EN 15603:2008 módosítását tette szükségessé, amely most van folyamatban. az exportált energia (EN 15603:2008) az az energiahordozónként kifejezett energia, amelyet az épületgépészeti rendszerek szállítanak a rendszerhatáron keresztül és amelyet a rendszerhatáron kívül használnak fel. Ez meghatározható előállítási típusonként (pl. kogenerációs, fotovoltaikus stb.) a különböző súlyozó tényezők alkalmazása érdekében. 18