Sophie Kinsella. Emlékszel rám? KELLY

Átírás

1 Sophie Kinsella Emlékszel rám? KELLY

2 A kiadás alapja Sophie Kinsella: Remember Me! 2008 Bantam Press Fordította BÉRESI CSILLA Kiadványmenedzser KELLY KATA Szerkesztette SZÉKELY REGINA Borító PICASSO STÚDIÓ ISBN Minden jog fenntartva! Sophie Kinsella Hungarian translation Béresi Csilla Hungarian edition Kelly Kft. Kiadja a Kelly Kft. Tel: Felelős kiadó: Kelly Juli Nyomás és kötés: Kaposvári Nyomda Kft. Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

3 Atticusnak

4 Köszönetnyilvánítás A könyv írása közben számos kérdés vetődött fel bennem az amnéziával kapcsolatban. Köszönöm Liz Haigh-Reeve-nek, Sallie Baxendale-nek, kiváltképpen pedig Trevor Powellnek, hogy felvilágosítottak ebben a témában. Hihetetlen szerencsém, hogy kiadói szuperhősök segítették a munkámat. Ezer hála és köszönet illet mindenkit a Transworld szerkesztőségében, de legelsősorban is Linda Evanst, Laura Sherlockot és Stina Smemót. Mint mindig, most is hadd fejezzem ki hálámat és szeretetemet ügynököm, Araminta Whitley iránt, de nem feledkezhetem meg Nicki Kennedyről, Sam Edenborough-ról, Valerie Hoskins-ról, Rebecca Watsonról, Lucinda Bettridge-ről és Lucy Cowie-ról sem. Ott vannak azután mindazok, akik ép eszemről gondoskodtak írás közben: a Tanácskozó Testület és a családom: Henry, Freddy, Hugo és Oscar.

5 5 Elöljáróban Pont ez az egy az összes vacak, ócska, csapnivaló este közül, ami csak előfordult az én vacak és ócska életemben. Mennyit is kapna egy egytől tízig terjedő skálán? Talán mínusz hatot. Nem mintha túl magasra állítottam volna a mércét. Az eső becsurog a galléromba, miközben egyik vízhólyagos lábamról a másikra állok. Rögtönzött esernyőként farmerkabátomat tartom a fejem fölé, csak hát nem éppen vízhatlan szegény. Nem kívánok mást, mint találni egy taxit, hazajutni végre, lerúgni magamról ezt az ostoba csizmát, és forró fürdőt venni. Az lenne ám a jó! De már kerek tíz perce várakozunk itt, és taxinak híre-hamva sincs. A lábujjaim a végüket járják. Többé az életben nem veszek cipőt a leértékelt áruk boltjából. A múlt héten vettem ezt a csizmát a kiárusításon (lapos, fényezett fekete bőr, kizárólag laposat hordok). Fél számmal kisebb a kelleténél, de az elárusítólány azzal biztatott, hogy majd kitágul, a lábszáramat viszont előnyösen megnyújtja. És én, marha, hittem neki! Voltaképpen, a világ ökre vagyok. Valamennyien egy délnyugat-londoni utca sarkán állunk korábban soha nem jártam erre, s lábunk alatt dobol a klubzene. Carolén nővére a cég alapítói közé tartozik, így kedvezményes jeggyel mehettünk be. Ezért is vonultunk fel ott egészen idáig. A baj csak az, hogy most haza is kellene jutnunk, s a társaságból egyedül én vadászom taxira. Fi kisajátította magának az egyetlen kapualjat közel és távol, s a nyelve jelenleg annak a fickónak a torkában köröz, akivel korábban a klubban cseverészett. Jó vágású fickó, leszámítva a fura bajuszkáját. Ráadásul alacsonyabb is Finál de hát mellette ez a fiúk sorsa, mivel közel száznyolcvan centi. Hosszú fekete haja és széles szája van, amely teljesen betölti az arcát, ha nevet. Ha ő egyszer hahotázni kezd, az egész iroda zeng tőle. Néhány lépésre tőle Carolyn és Debs egy újság alá húzódott, s kart karba öltve torkuk szakadtából fújják az Esik, fiúk 1 című dalt, mintha még mindig a karaoke-emelvényen állnának. Lexi! kiált oda Debs, s a karját nyújtja, hogy csatlakozzam hozzájuk. Esik, fiúk! Hosszú szőke haja összecsomósodott az esőben, de az arca továbbra is ragyog. Két hobbija a karaoke és az ékszerkészítés. Én is azt a fülbevalót viselem, amit a szülinapomra fabrikált: kicsiny ezüst L-ek, apró gyöngyberakással. Nem is esik, fiúk! kiáltom vissza morcosan. Zuhog, mégpedig a nyakunkba! Rendes körülmények között én is bírom a karaokét. Ma azonban nem vagyok dalos kedvemben. Sajog a bensőm, s a legszívesebben magamba fordulnék, mindenkitől távol. Ha Lúzer Dave eljött volna, ahogy ígérte! 1 A Weather Girls száma.

6 6 Az után a sok Lu és Lexi SMS után, meg miután esküvel fogadta, hogy tízre itt lesz. Én meg, ostobán, egész idő alatt őt vártam. Egyre az ajtót lestem akkor is, amikor a csajok is mondták, tegyek le róla, már nem jön. Most úgy érzem magam, mint egy hülye liba, akit átvertek. Lúzer Dave autók táveladásával foglalkozik. Azóta járunk, hogy a múlt nyáron összejöttünk Carolyn fiújának kerti grill-partiján. Nem azért hívom Lúzer Dave-nek, hogy bosszantsam ez a név valósággal hozzánőtt. Senki nem emlékszik már, hogyan tett szert rá, ő meg az istennek sem árulná el. Valójában mindig igyekszik másként hívatni magát. Egy ideig Butchnak keresztelte el magát, mert azt képzeli, Bruce Willisre hasonlít a Ponyvaregényből.Jó, neki is tüsihaja van de ezzel vége is a hasonlóságoknak. Akárhogy is, az ötlet nem vált be. A munkatársainak ő továbbra is Lúzer Dave, ahogyan én meg Lófogú vagyok az enyéimnek. Tizenegy éves korom óta hívnak így. Néha a Bongyort is hallom. Tény és való, göndör a hajam. A fogam meg valóban kiáll. Én azonban mindig azt mondom, ez ad karaktert az arcomnak. (Tulajdonképpen nem én állítom ezt, hanem Fi. Személy szerint azt tervezem, hogy amint pénzem lesz rá, rendbe hozatom a fogsoromat. Már ha kibírok egy fogszabályozót valaha is azaz nagyjából soha napján.) Feltűnik egy taxi, én pedig azonnal kinyújtom a kezem de előttem néhányan megelőznek. Pompás! Szánalmasan zsebre vágom a kezem, s a következő sárga fényt lesem az esőverte úton. Nem csupán az a bajom, hogy Lúzer Dave benne hagyott a pácban, a prémium elmaradása is bánt. A munkahelyemen ma zártuk le a pénzügyi évet. Mindenkit kiértesítettek papiroson, mennyit kapott. Jómagam is égtem az izgalomtól, és jókora összegre számítottam, mert, mint kiderült, a cég es nyeresége nagyobb a vártnál. Mintha a karácsony tíz hónappal korábban érkezett volna. Mindenki arról áradozott egész délután, mire költi el a jutalmat. Carolyn azt tervezgette, hogy a fiújával, Matt-tel New Yorkba repül. Debs bejelentkezett melírozásra Nicky Clarke-hoz 2 mindig is vágyott erre. Fi felhívta a Harvey Nicholst, 3 és lefoglalt magának egy menő új táskát, azt hiszem, Paddington a neve vagy mi. És ott voltam én. A nagy semmivel. Nem mintha nem dolgoztam volna keményen vagy nem teljesítettem volna a normát. Az volt a bibi, hogy a prémiumhoz egyévi munkaviszonyra van szükség, amihez nekem egyetlen hét hiányzott. Egyetlen hét! Ez nem igazság! Micsoda szűkmarkúság! Ha engem kérdeznek, mit gondolok az egészről, hát Nos, ez az ábra. Mintha bizony Simon Johnson valaha is kikérné egy kezdő segéd eladási igazgató (Padlóosztály) véleményét! Ez meg a másik. Ennél szörnyűbb címet el sem tudnék képzelni. Szégyenletes! Még a névjegykártyámra is alig fér fel. Nagyon úgy tűnik, minél hosszabb a cím, annál ócskább a munka. Ezek azt hiszik, kifizethetik az embert szavakkal. Az már nem érdekli őket, hogy a nyomorult egy sarokba szorulva gürizik, olyan dögunalom számlákkal, amelyeket mindenki más a háta közepére kíván. 2 Neves mesterfodrász. 3 Nemzetközi márkás divatház.

7 7 Egy kocsi hajt bele egy közeli pocsolyába, elugrom ugyan, de nem az arcomat érő hideg zuhany elől. Közben hallom, amint Fi a kapualjban felforrósítja a helyzetet, s a fess pasi fülébe mormog. Néhány ismerős szó üti meg a fülemet, és minden rosszkedvem ellenére vissza kell fojtanom a nevetésem. Hónapokkal ezelőtt egy pizsamapartin mi, lányok bevallottuk, miket hordunk össze a fiúinknak. Fi elmondta, ő mindig ugyanazt a trükköt dobja be, éspedig elsöprő sikerrel: Azt hiszem, leolvad rólam a bugyim. Nahát! És ezt beveszik a pasik? Hát Fi sikeréből ítélve igen. Debs bevallotta, ő szex közben egyetlen szót használ, ez pedig a forró. Felforrósodtam mondja, vagy: Hű, de forró vagy, Ez ám a forró helyzet. De hát ha valaki úgy néz ki, mint Debs, nincs szüksége bőséges szókincsre. Carolyn időtlen idők óta jár már Matt-tel. Ő azt állítja, nem beszél az ágyban, csak sóhajtozik és sikoltozik, mikor úgy hozza a sora. Egy kivétellel. Amikor egyszer Matt épp majdnem elment, ő megszólalt: A fenébe is, fent hagytam a hajcsavarjaimat! Lehet, hogy nem komolyan mondta, hanem csak tréfált. Isteni a humorérzéke, akárcsak Mattnek. Mindketten szuperokosak, de valahogyan mégsem unalmasak, hanem aranyosak. Mikor valamennyien együtt lógunk, ők ketten egy sereg sértést vágnak egymás fejéhez. Soha nem lehet tudni, mikor gondolják komolyan. Szerintem még ők sem tudják. Aztán rajtam volt a sora, hogy valljak. Be is vallottam az igazságot, ami az, hogy én hízelgek a pasiknak. Lúzer Dave-nek például mindig azt mondom: Milyen széles a vállad vagy Gyönyörű a szemed. Azt már nem tettem hozzá, azért mondok ilyeneket, mert titokban egyre azt remélem, hogy visszahallok valamiféle bókot. Nos, arról is mélyen hallgattam, hogy erre egyszer sem került még sor. Hát ez a nagy helyzet. Hé, Lexi! Ahogy felnézek, látom, hogy Fi kibontakozott a fess srác öleléséből. Odajön hozzám, feje fölé húzza a farmerkabátomat, és elővesz egy rúzst. Szia mondom, miközben esővizet pislogok ki a szememből. Hová lett a szívlovag? Most közli a csajjal, akivel jött, hogy lelép. Fi! Miért? Fiban szemlátomást nincs egy szikrányi bűntudat. Mi közöm hozzájuk? Ha igen, hát csak a pasihoz. Gondosan újra postaláda-pirosra festi a száját. Egy szekérderék sminket veszek mondja, és homlokát ráncolva a rúzs tompa végére mered. Christian Diort meg ilyesmit. Megengedhetem magamnak! Igazad van! bólogatok, és igyekszem lelkes képet vágni. Egy pillanat múlva Finak leesik a tantusz. A fenébe is! Ne haragudj, Lexi! Szorosan átkarolja a vállamat. Neked is kellett volna kapnod prémiumot. Nem igazság! Semmi baj próbálok mosolyogni. Majd jövőre. Jól vagy? vesz szemügyre Fi. Ne igyunk még egyet? Nem, ágyba szeretnék bújni. Reggel korán kelek.

8 8 Fi elkomorodik, ahogy hirtelen minden az eszébe jut, mire az ajkába harap. Jesszusom! Hát nem erről is teljességgel elfeledkeztem! És akkor még ott ez a prémiumügy is Szegény Lexi! Neked aztán jól összejött! Semmi gond! vágom rá azonnal. Ez Nem csinálok belőle nagy ügyet. Senki nem szereti a nyavalygókat. Ezért mosolyra kényszerítem magam, mintha nem is az a lófogú, cserbenhagyott csaj lennék, akinek nem adtak prémiumot, és akinek most halt meg az édesapja. Fi egy pillanatra elhallgat, zöld szeme fel-felvillan az elsuhanó fényszórók világánál. Majd csak jóra fordul minden biztat barátian. Gondolod? Hát persze bólint meggyőződéssel. Csak hinned kell benne. Ugyan már? szorítja meg a karom. Mi vagy te, nő vagy gyászhuszár? Fi tizenöt éves korunk óta él ezzel a fordulattal, és valahányszor hallom tőle, elmosolyodom. És tudod mit? teszi hozzá. Szerintem a papád is örül, hogy macskajajosan jelensz meg a temetésén. Néhányszor találkozott az apámmal, és valószínűleg igaza van. Hé, Lexi! fogja most halkabbra a hangját, mire én is felneszelek. Amúgy is ingerlékeny állapotban vagyok, és ha most valami kedveset mond az apámról, rögvest elsírom magam. Nem mintha jól ismertem volna, de hát az embernek csak egy apja van Nincs fölösleges kotonod? szakítja félbe Fi hangja a gondolataimat. Helyben vagyunk. Akkor nem kell tartanom a rokonszenve túltengésétől. Csak szükség esetére teszi hozzá gonosz vigyorral. Úgy értem, valószínűleg elcsevegünk majd a világpolitikáról vagy ilyesmi. Ahá, persze. Belekotrok a zöld táskámba, amelyet hozzáillő pénztárcával szülinapomra kaptam a kiegészítők boltjából, s előhúzok egy Durexet, amelyet tapintatosan odacsúsztatok a barátnőmnek. Kösz, bébi csókol arcon. Figyuzz, nem akarsz átjönni hozzám éjszakára? Miután végeztem a pasival? Főznék pasta carbonarát. Igen mosolygok hálásan. Isteni lenne. Majd felhívlak. Alig várom. Egy tál fenséges olasz tészta, egy pohár bor, és közben kiönthetem a szívem. Fi a leggyászosabb dolgokból is csúfot űz, s gondolom, most is halálra nevetjük majd magunkat Hé, ott egy taxi! Taxiiii! A járda szélére sietek, mialatt a taxi kihúz az út szélére. Vadul integetek Debsnek és Carolynnak, akik most a Táncoló királynőt 4 visítják. Carolyn szemüvegét telepöttyözte az eső, s nagyjából öt hangjeggyel jár Debs előtt. Jó estét! hajolok be az ablakon, miközben hajamról az arcomra csurog az esővíz. El tudna vinni minket Balhambe, aztán pedig Sajnálom, kedves, de nem állhatom a karaokét vág a szavamba a taxis, s gyilkos pillantásokat lövell Debs és Carolyn felé. Értetlenül meredek rá. 4 Az ABBA híres száma.

9 9 Hogy érti ezt? Nem veszöm föl ott azokat a lányokat, mer még megfájdú a fejőm a megveszöködött énöklésüktől. Ez vicc akar lenni? Nem tagadhat meg egy fuvart csak az éneklés miatt! De hát Az én taximban én szabom a szabályokat! Nincs pija, drogok és nincs karaoke. Még mielőtt felelhetnék, felgyorsít, és elsüvít mellőlem. Nem tilthatja meg a karaokét! üvöltöm a taxi után. Ez hátrányos megkülönböztetés! Törvénytelen! Ez Gyámoltalanul elcsuklik a hangom, és körbenézek a járdán. Fi közben újra eltűnt a Csinifiú karjai között. Debs és Carolyn hamisabban kornyikálnak, mint valaha. Ami azt illeti, nem hibáztatom a taxisofőrt. Igaza volt. A forgalom elsüvölt mellettünk, újra meg újra, és lefröcskölve minket tetőtől talpig. Az eső a kabáton keresztül a hajamat áztatja. A gondolataim úgy köröznek agyamban, mint zoknik a szárítógépben. Soha az életben nem fogunk így taxit. Egész éjjel itt ázunk majd az esőben. Az a banánkoktél is betett, meg kellett volna állnom négynél. Holnap lesz apám temetése. Soha nem voltam eddig még temetésen. Mi lesz, ha sírni kezdek, és majd mindenki engem bámul? Lúzer Dave e pillanatban bizonyára valami csajjal hentereg. Azt suttogja a fülébe, milyen gyönyörű, miközben a lány felnyög: Butch! Butch! A lábam vízhólyagos, és fázik is Taxi! ösztönösen ezt sikítom, még mielőtt meglátnám a távoli sárga fényt. Egyre közeledik az úttesten, és balra indexel. Ne forduljon be! integetek veszettül. Idejöjjön! Ide! Kell nekem ez a taxi! Kell és kész! Jó erősen megmarkolom fejem fölött a farmerkabátot, és futni kezdek a járdán. Meg-meg-csúszom közben, s torkom szakadtából kiáltozom: Taxi! Taxi! A sarokra érve látom, hogy a járda zsúfolásig van emberrel. Megkerülöm a tömeget, s felvágtatok a lépcsőn, valami fényes középületé lehet. Van ott egy mellvédes emelvény, amelyre kétoldalt vezet fel a lépcső. A tetejéről integetek a taxinak, aztán futni kezdek lefelé. Taxi! Taaaxiiii! Igen! Már itt is van, és kihúz az útszélre. Hál' istennek! Végre! Hazamehetek, megfürödhetem, és elfelejthetem ezt az egész napot. Itt vagyok! kiáltom. Mindjárt jövök, várjon egy másodp Legnagyobb megdöbbenésemre észreveszem, hogy a járdán egy öltönyös pasas a taxi felé igyekszik. A mienk! rikoltom, és lerohanok a szemben lévő lépcsőn. A mienk! Én intettem le! Ne merje arghh! Aaaaaargh! Bár lábam már megcsúszik egy vizes lépcsőfokon, nem értem, mi történik velem. Aztán amikor felbukfencezem, agyam őrült iramban dolgozni kezd, s hitetlenkedve rögzíti az eseményeket. Elcsúsztam az ostoba, olcsó, fényesített talpú csizmámban. Lefelé gurulok a lépcsőn, akár egy ügyetlen hároméves. Kétségbeesetten kapaszkodnék a mellvéd kövébe, de csak a bőrömet horzsolja le, és kicsavarja a kezem. Elejtem a

10 10 kiegészítőknél vásárolt táskámat, s nyúlnék bármi után, ami megállítaná zuhanásomat hasztalan. A francba! Már a talaj közeledik felém sebesen, és semmit sem tehetek. Ez bizony nagyon, de nagyon fog fájni

11 11 Egy Mióta lehetek ébren? Még reggel van? Minden porcikám sajog. Mi történt tegnap este? Istenem, de fáj a fejem! Jó, soha többé nem iszom; soha, de soha többé. Olyan kába vagyok, hogy a gondolkodás is nehezemre esik, hát még Auuu! Mióta lehetek ébren? A fejem majd széthasad, és az agyamat köd üli meg. A szám kiszáradt. Ennél szörnyűbb macskajajban eddig nem volt részem. Ezennel megfogadom, hogy soha többé egy kortyot nem iszom! Miféle hang ez? Nem, aludnom kell Mióta lehetek ébren? Öt perce? Talán fél órája. Nehéz volna megmondani. Amúgy meg milyen nap van? Egy pillanatig mozdulatlanul heverek. Fejemben ritmikusan lüktet a fájdalom, mint valami masszív betontörő. Kiszáradt a torkom, és minden ízem sajog. A bőröm olyan, akár a smirgli. Hol voltam tegnap? Mi a baj az agyammal? Mintha köd ereszkedett volna mindenre. Soha többé nem iszom. Talán alkoholmérgezésem van vagy valami efféle. Minden erőmet megfeszítve megpróbálok visszaemlékezni a tegnap estére de csak csupa ostobaság jut az eszembe. Találomra régi emlékképek merülnek fel a múltból a tudatomban, mint valami I-podos képsor az agyamban. Hullámzó napraforgótábla a kék ég hátterében Amy újszülöttként; úgy fest, mint egy takaróba bugyolált rózsaszín kolbász Egy tányér sós hasábburgonya egy ivó faasztalán, a napmeleg cirógatása a nyakamon; apám, amint panamakalapban ül szemben velem, szivarfüstöt ereget, és azt mondja: Egyél már, drágaságom! Zsákban futás egy iskolai sportnapon. Jaj, istenem, csak ne újra ez az emlék jöjjön! Megpróbálom elhessegetni, de túl késő, már betolakodott az agyamba Hétéves vagyok, és jócskán a többiek előtt járok, de annyira kényelmetlen így elöl lenni egyedül, hogy inkább bevárom a társaimat. Beérnek, s a nagy kavarodásban valahogy én kerülök leghátulra. Még ma is átélem a megaláztatást, hallom a nevetést, ott érzem a torkomban a port, a banán ízét Várjunk csak! Valahogy kényszerítem az agyamat, hogy tartson ki egy pillanatra. Banán. A ködön át újabb emlék villan fel. Kétségbeesetten próbálom elérni, megfejteni Igen. Helyben vagyunk. Banánkoktél.

12 12 Koktélokat ittunk valami klubban. Ez minden, amire emlékszem. Azok a vacak banánkoktélok! Mi a fenét tehettek beléjük? Még a szememet sem bírom kinyitni. A szemhéjam súlyos, és beragadt, mint amikor azzal a piacon vásárolt műszempillával próbálkoztam, amihez valami kétes kinézetű enyvet adtak. Másnap reggel a fürdőszobába kitántorogva látom ám, hogy az egyik szememet alaposan beragasztottam. A tetején meg mintha döglött pók gubbasztott volna. Szép vagy, Lexi! gratuláltam magamnak. Óvatosan a mellkasomhoz viszem a kezem, mire lepedők zizegését hallom. Nem olyan a hangjuk, mint otthon. A levegőben meg fura citromos illat lengedez. Valami puha pamuting van rajtam, amit nem ismerek fel. Hol vagyok? Mi a fene Hé. Csak nem pasiztam be? Hú! Megcsaltam volna Lúzer Dave-et? Valami jó hapi nagyméretű pólója lehet rajtam, ebben alhattam el, miután egész éjszaka szenvedélyesen szeretkeztünk. Ezért érzem magam olyan elgyötörtnek, ezért sajog minden tagom Nem, soha életemben nem hűtlenkedtem. Talán az egyik csajnál aludtam vagy efféle. Most mindjárt felkelek, lezuhanyozok Hatalmas erőfeszítéssel kinyitom a szemem, s néhány ujjnyival feljebb tornászom magam. A fenébe! Mi az ördög ez? Félhomályos helyiségben heverek egy fémágyon. Tőlem jobbra műszerfal gombokkal. Az éjjeliszekrényen csokor virág. Hökkenten fedezem fel, hogy a bal karomra infúziót kötöttek, kis táskából csöpög belém a folyadék. Ez lehetetlen! Kórházban vagyok. Mi folyik itt? Mi történt velem? Hiába erőltetem azonban az agyamat; nagy, ostoba, üres léggömb, semmi más. Egy csésze jó erős kávéra volna szükségem. Körbekémlelek a szobában, hogy valami fogódzót találjak de a szemem nem kíváncsi arra, amit felfedezhetne. Nem engedelmeskedik az akaratomnak, szemcseppre lenne szüksége meg három szem aszpirinre. Erőtlenül visszahanyatlok párnáimra, behunyom a szemem, és várok néhány pillanatot. Rajta! Muszáj visszaemlékeznem arra, hogy mi történt! Nem lehettem annyira részeg, hogy minden kiessen a tudatomból! Vagy mégis? Úgy kapaszkodom az egyik emlékfoszlányba, mint hajótörött a hajóroncsba az óceán közepén. Banánkoktél banánkoktél törd a fejed gondolkozz! A szerencse gyermeke vagyok. 5 Igen! Most hirtelen egyszerre néhány más emlék is visszatér. Lassan, nagyon lassan bizonytalan foltokban. Tortillaszeleteket ettünk sajtos szósszal. Azokon a vacak bárszékeken, ahol a műanyag mindenütt felhasadozott. A munkatársaimmal mentünk el szórakozni. Abban a fura klubban a rózsaszín mennyezetével valahol az isten háta mögött. Emlékszem, hogyan szorongattam nyomorúságomban a koktélos poharamat. Miért is voltam annyira rosszkedvű? Mi történt? 5 Utalás a Destiny's Child népszerű pop együttesre.

13 13 A prémium. Természetesen. Ismerős hideg érzés szorítja össze a gyomromat. Lúzer Dave-nek pedig esze ágában sem volt eljönni. Kétszeres pofára esés. De egyik sem magyarázza meg, miért vagyok most kórházban. Miközben az agyamat gyötröm, ráncba szalad az arcom az erőfeszítéstől. Emlékszem, milyen őrjöngve táncoltam Kylie 6 dalára, miközben a karaokegép segítségével azt énekeltem: Egy család vagyunk. Mind a négyen fújtuk, kart karba öltve. Arra is emlékszem homályosan, hogy kibotorkáltam az esőbe taxit fogni. Ezen túl azonban semmi. Teljes üresség. Fura. Küldök egy SMS-t Finak, és megkérdem tőle, mi történt. Az éjjeliszekrény után nyúlok, de ott nem tapogatok ki telefont. Nincs a széken, és a fiókos szekrényen sem. Hol a telefonom? Hová lettek a cuccaim? Nagy ég? Csak nem raboltak ki? Ez lehet az oka. Valami csuklyás tini fejbe kólintott, én meg összerogytam az utcakövön. A járókelők mentőt hívtak, és Ám ennél is iszonytatóbb gondolat ötlik most a fejembe. Milyen alsónemű volt rajtam? Akaratlanul is felsóhajtok. Borzalom! Nagy valószínűséggel azt az eszméletlenül randa, szürke bugyit és melltartót viseltem, amit csak akkor veszek fel, ha a szennyes kosaram tele van. Vagy azt a kifakult, citromsárga tangát a kirojtosodott szélével és Snoopy rajzfigurájával. Puccos holmi semmiképpen nem lehetett, ugyan miért is vesztegettem volna Lúzer Dave-re? Hunyorogva tekergetem a nyakam, de közel és távol egyetlen ruhadarabot sem látok. A dokik elhamvaszthatták a randa alsóneműknek fenntartott kórházi krematóriumban. Továbbra sem sejtem, mit keresek itt. Kapar a torkom. Jaj, de szívesen meginnék egy pohár fincsi hideg narancslevelet! Ami azt illeti, hová lettek a nővérek és a dokik? Mi van, ha a végemet járom? Hahó! szólalok meg elhalón. Olyan a hangom, mintha valaki reszelőt húzna végig egy fapadlón. Válaszra várok de senki nem felel. Azon a vastag ajtón keresztül úgysem hallhat meg senki. Aztán eszembe jut, hogy meg kéne nyomnom egy gombot egy közeli kis panelen. Azt választom, amelyik embert formáz s néhány pillanat múlva kinyílik az ajtó. Bevált! Ősz hajú nővér lép be sötétkék egyenruhában, és rám mosolyog. Hello, Lexi! mondja. Jól érzi magát? Ühüm, igen, köszönöm. Csak szomjas vagyok, és fáj a fejem. Mindjárt hozok fájdalomcsillapítót. Vizet hoz egy műanyag pohárban, és felültet. Igya meg ezt! Köszönöm mondom, és lehörpintem a vizet. Eszerint kórházban vagyok, ha jól sejtem? Bár inkább úgy fest, mint egy high-tech wellnessközpont. Sajnos kórházban van mosolyodik el a nővér. De nem emlékszik, hogyan került ide? Nem rázom a fejem. Az igazat megvallva, kissé ködös az agyam. 6 Kylie Minogue.

14 14 Ez azért van, mert alaposan beverte a fejét. Emlékszik valamire a balesetéből? Baleset baleset Hirtelen egy szemvillanás alatt minden visszatér. Természetesen. Taxiért rohantam, a kövezet vizes volt az esőtől, és elcsúsztam az ostoba, olcsó csizmámban Szent Habakuk! Jócskán beverhettem a fejemet. Igen, azt hiszem bólintok. Nagyjából. És hány óra van most? Reggel nyolc. Nyolc óra? Hú! Egy teljes napot elveszítettem? Engem Maureennek hívnak. A nővér elveszi tőlem a poharat. Csak néhány órája hozták át ebbe a szobába. Tudja, már többször társalogtunk egymással. Tényleg? kérdem meglepetten. És mit mondtam? Kicsit nehezen forgott a nyelve, de mindegyre valami bandát emlegetett zavartan összevonja a szemöldökét. Vagy randát? Nagyszerű! Nem elég, hogy az alsóneműm minősíthetetlen, de világgá is kürtölöm. Randát? adom az ártatlant. Fogalmam sincs, mire gondolhattam. Most azonban teljesen összefüggően beszél. Maureen felrázza a párnámat. Hozhatok még valamit? Jólesne egy kis narancslé, ha tartanak. A telefonomat és a táskámat sem látom sehol. Valamennyi értéktárgyát biztonságba helyeztük. Mindjárt utánanézek. A nővér eltűnik, én pedig körülpillantok a néma helyiségben. Még mindig kába vagyok. Úgy érzem, a kirakós játéknak csupán egy picinyke sarkát sikerült összeraknom. Továbbra sem tudom, melyik kórházban vagyok hogy kerültem ide szóltak-e a családomnak? De valami más is nyugtalanít, mint valami mélytengeri áramlat Alig vártam, hogy hazaérjek. Igen. Eddig rendben. Egyre ezt hajtogattam, mert másnap korán kellett kelnem. Azért, mert Jaj nem! A francba! Az apám temetése. Ez várt rám másnap délelőtt tizenegykor. Ami azt jelenti, hogy Csak nem késtem le? Akaratlanul is megpróbálnék kikászálódni az ágyból de már a felüléstől is meglódul velem a világ. Végül vonakodva megadom magam. Ha nem mentem el a temetésre, hát nem mentem el. Késő bánat, eb gondolat. Nem mintha jól ismertem volna az apámat. Nem sokat láthattam, inkább olyan volt nekem, mint egy nagybácsi. Az a fajta tréfás kedvű, csintalan öregúr, aki édességet hoz az embernek karácsonykor, s italtól meg dohánytól bűzlik. Még csak meg se lepett a halála. Valami nagy bypass szívműtéten esett át, és mindenki tudta, hogy a kockázat fifty-fifty. Mégis anya és Amy mellett lenne most a helyem. Úgy értem, Amy mindössze tizenkét éves egy félszeg tini szegényke. Hirtelen elképzelem, amint anyu mellett ül a ravatalozóban, komoran, a Shetland pónikra emlékeztető frufrujával, s magához szorítja ütött-kopott Kék Oroszlán táskáját. Még nem készült fel arra, hogy szembenézzen apu koporsójával, legalábbis nem a nővérkéje nélkül, aki majd a kezét fogja közben.

15 15 Ahogy az ágyamban heverek, elképzelem, hogyan igyekszik bátornak és felnőttesnek mutatkozni. Hirtelen érzem, amint könnycsepp gördül végig az arcomon. Ez apám temetésének napja, én meg, ím, kórházban fekszem, fáj a fejem, és talán a lábam is eltörtem. A fiúm meg cserbenhagyott tegnap este. Hirtelen ráébredek, hogy senki sem jött eddig látogatóba. Hová lettek az aggódó barátok és családtagok, akiknek körbe kéne ülniük az ágyam, és a kezemet szorongatniuk? Nos, azt hiszem, anyu és Amy a temetésen időzik éppen. Lúzer Dave meg bekaphatja. De hol van Fi, és hol a többiek? Ők hová tűntek? Eszembe jut, hogyan látogattuk meg testületileg Debset, amikor a benőtt körmét távolították el. Gyakorlatilag a padlón táboroztunk le, süteményt hoztunk a Starbuckstól meg magazinokat, aztán amikor begyógyult a körme, pedikűröshöz vittük. Pedig az csak egy köröm volt. Én meg elvesztettem az eszméletemet, infúziót kötöttek rám, mégsem néz felém a kutya sem. Hát ez pompás! Jobb nem is lehetne! Újabb kövér könnycsepp gördül végig az arcomon. Ekkor azonban nyílik az ajtó, és ismét Maureen jelenik meg, tálcával a kezében, meg egy bevásárlótáskával, amelyre filctollal ráírták: Lexi Smart. Jaj, drágám! kiált fel, amint meglátja, hogy a szemem törölgetem. Csak nincsenek fájdalmai? Újabb pohár vizet és egy pirulát nyújt át. Ez majd segít. Nagyon szépen köszönöm lenyelem a pirulát. Nem ez a baj, hanem az egész életem. Kétségbeesetten tárom szét a kezemet. Egy csődtömeg az egész, elejétől a végéig. Már hogy lenne az! vigasztal Maureen. Néha mindent sötéten látunk, de Higgye el, ez olyan rossz, amilyennek látszik. Biztos vagyok benne, hogy Az úgynevezett karrierem sehová sem vezet, a fiúm tegnap nem jött el a randira, és szegény vagyok, mint a templom egere. A lefolyóból rozsdás, barna folyadék csöpög az alattam lévő lakásba teszem hozzá, s összerázkódom erre az emlékre. Talán még be is perelnek a szomszédaim. Ráadásul most halt meg az apám. Néma csönd a válasz, Maureen egyik ámulatból a másikba esik. Nos, ez így együtt tényleg több a kelleténél mondja végül. Remélem, hogy rövidesen minden jóra fordul. Ezt mondta a barátnőm, Fi is! hirtelen magam előtt látom Fi ragyogó tekintetét az esőben. És nézze, mi lett velem, kikötök egy kórházban! kétségbeesetten mutatok magamra. Ugyan hogyan fordulhatna mindez jóra? Hát nem is tudom, drágám Maureen szeme gyámoltalanul jár ideoda. Valahányszor eszembe jut, milyen kibírhatatlan a helyzetem, csak még rosszabb lesz! Kifújom az orrom, és mélyet sóhajtok. Hát nem lenne nagyszerű, ha az életben egyszer, egyetlenegyszer, mintegy varázsütésre, minden a helyére kerülne? Hát reménykedjünk, nem igaz? Maureen biztatóan rám mosolyog, és a pohárért nyúl.

16 16 Visszaadom neki, és közben a körmeimre esik a tekintetem. A fenébe is! Mi a csuda Mindig is tövig rágtam a körmömet, aztán eldugtam, hogy senki ne lássa. Most azonban bámulatos. Ápolt, rózsaszínűre lakkozott és hosszú. Megrökönyödve pislogok rá, s megpróbálom megérteni, mi történhetett. Csak nem mentünk el tegnap éjjel manikűröztetni, aztán elfelejtettem? Műkörmöt kaptam volna? Valami nagyszerű új módszer lehet ez, mert nem látom az illeszkedés nyomait, sem egyebet. Mellesleg itt a táskája jegyzi meg Maureen, és az ágyamra helyezi a bevásárlószatyrot. Most megyek, és hozok magának narancslevet. Köszönöm! mondom, és meglepetten méregetem a műanyag táskát. És köszönöm a táskát is! Azt hittem, megfújták. Na, legalább ez megvan. Ha szerencsém van, a mobil még fel van töltve, és elküldhetek néhány SMS-t Ahogy Maureen kilép az ajtón, a táskáért nyúlok és kihúzok belőle egy kicsiny Louis Vuitton retikült borjúbőr fogantyúval; drága, csicsás darab. Szép dolog, mondhatom! sóhajtok fel csalódottan. Ez nem az én táskám. Összekeverhették valaki máséval. Mintha bizony nekem, Lexi Smartnak, lehetne Louis Vuitton retikülöm! Bocsánat, de ez nem az én táskám szólok a nővér után hanem az ajtó már becsukódott mögötte. Vágyakozva méregetem a Louis Vuittont, s azon töprengek, kié lehet. Minden bizonnyal valami gazdag csajé a folyosóról. Aztán végül a padlóra ejtem, hátrahanyatlok párnáimra, és behunyom a szemem.

17 17 Kettő Arra ébredek, hogy a reggel derengő fénye beszivárog az összehúzott függöny hasítékán. Az éjjeliszekrényen egy pohár narancslé áll, s a sarokban Maureen sürgölődik. Az infúzió csodálatos módon eltűnt a karomról, és én is sokkal összeszedettebbnek érzem magam. Jó reggelt, Maureen szólalok meg reszelős hangon. Hány óra? Felém fordul, s a homlokát ráncolja. Emlékszik rám? Természetesen mondom meglepetten. Tegnap este találkoztunk, és szóba is elegyedtünk. Kitűnő! Ez is mutatja, hogy kezd kijönni a poszttraumatikus amnéziából. Na ne ijedjen meg úgy! teszi hozzá mosolyogva. Megszokott állapot ez egy fejsérülés után. Ösztönösen is a fejemhez nyúlok, ahol kötést tapintok ki. Hú! Jól beverhettem azon a lépcsőn. Szépen javul veregeti meg a nővér a vállamat. Hozok friss narancslevet. Kopogtatnak az ajtón, s ahogy kinyílik, magas, vékony, ötvenes nő lép be. Kék a szeme, magas a pofacsontja, s hullámos, ősz haja laza fürtökben lengi körül az arcát. Vörös, foltvarrásos mellényt visel nyomott mintás, hosszú ruhája fölött; nyakán borostyán nyaklánc, s a kezében papírzacskó. Anyu az. Úgy értem, 99 százalékban vagyok biztos ebben. Nem is tudom, miért ez a habozás. Micsoda fűtés! kiáltja ismerős, vékony, kislányos hangján. Oké, nincs kétség, ez az anyám. Mindjárt elájulok! legyezi magát! Ráadásul ilyen zűrös út után! Erről eszébe jut a személyem, és megkérdi Maureent: Hogy van? Az elmosolyodik. Lexi ma sokkal jobban van. Sokkal kevésbé zavarodott, mint tegnap. Istennek hála! halkítja le anyám a hangját valamicskét. Tegnap olyan volt, mintha egy holdkórossal álltam volna szóba, vagy valami szellemi fogyatékossal. Lexi nem holdkóros jelenti ki Maureen szigorúan, ahogy most is minden szavát érti. A helyzet az, hogy alig hallgatok oda. Nem tudom levenni a szemem az anyámról. Mi hibádzik rajta? Valahogy másnak látom. Soványabbnak. És valamiként öregebbnek is. Ahogy közelebb lép, és az ablak fénye az arcára esik, még rosszabb az összhatás. Csak nem beteg? Nem. Ha az lenne, tudnék róla. De most úgy tűnik, mintha éveket öregedett volna egyetlen éjszaka leforgása alatt. Karácsonyra veszek neki Crème de la Mert, 7 döntöm el máris. Hát itt vagy, drágám! szólít meg most túl hangosan, tagoltan. Én vagyok az. Az a-nyád. 7 Hidratáló és öregedés gátló készítmények.

18 18 Átadja a papírzacskót egy üveg samponnal, és csókot lehel az arcomra. Ahogy belélegzem az ismerős kutya- és tearózsa illatot, bármilyen nevetséges, de könnyek gyűlnek a szemembe. Eddig észre se vettem, mennyire elhagyatottnak érzem magam. Szia, anyu! Kinyúlok, hogy átöleljem, de csak az üres levegőt karolom. Anyám mostanra elfordult, és kicsiny aranyórájára pillog. Attól tartok, csak egy percig maradhatok mondja idegesen, mintha bizony vége lenne a világnak, ha tovább időzik mellettem. Orvoshoz viszem Rolyt. Rolyt? Ő Smoky legutolsó ellése, drágám lövell felém anyám egy lesújtó pillantást. Bizonyára emlékszel a kis Rolyra. Nem tudom, hogy képzeli anyám, hogy valamennyi ebének a nevét fejben tartom. Legalább húsz van belőlük, mind szalonagár. Valahányszor hazamegyek, eggyel megszaporodni látszik a számuk. Korábban nem tartottunk állatot egészen tizenhét éves koromig. Aztán egy walesi vakáción anyám gondolt egyet, és beszerzett egy agarat. Azóta az agarak a rögeszméi. Igazán bírom a kutyáit. Jó, csak részben. Kivéve, ha egyszerre hat ugrik rám a bejáratnál. Aztán ha az ember megpróbál leülni egy székre vagy szófára, biztos, hogy talál rajta egy ebet. A legdrágább ajándékok a karácsonyfa alatt mind a kutyákat illetik. Anyu elővesz a táskájából egy üvegcse nyugtató virágeszenciát, 8 három cseppet pottyant a nyelvére, majd élesen kifújja a levegőt. Iszonyú volt idefelé a forgalom mondja. Ezek a londoniak olyan erőszakosak. Kellemetlen szóváltásom volt egy furgonos fickóval. Mi történt? kérdem, de már előre tudom, hogy anyám majd a fejét rázza. Ne is beszéljünk róla, drágám! Úgy pislog, mintha a koncentrációs táborban töltött napjaira emlékeztetném. Felejtsük el! Anyu számára sok minden fájdalmas beszédtéma. Mint például, hogy karácsonykor hány szandált táncoltunk szét. Vagy az önkormányzat állandó panasza az utcánkat elöntő kutyapiszokra. És általában is, a mindent elöntő zűrzavar anyám életében. Van egy lapom a számodra mondja, és belekotor a táskájába. Hol is hagytam? Andrew-tól és Sylviától. Ámulva meredek rá. Kitől? Andrew-tól és Sylviától, a szomszédoktól! mondja, mintha ez napnál is világosabb volna. Csakhogy a szomszédainkat nem így hívják, hanem Philip-nek és Maggie-nek. Anyu Akárhogy is, az üdvözletüket küldik szakít félbe. Andrew a tanácsodat kéri síelés ügyben. Síelés? Nem is tudok síelni. 8 A Bach-virágterápia gyógyszere idegeseknek.

19 19 Anyu viszem a kezem a fejemhez, elfeledkezve a sérülésemről, és értetlenül hunyorgók. Miről beszélsz? Na, itt is vagyok! Maureen tér vissza a kórterembe, kezében a narancslével. Mindjárt itt lesz doktor Harman, hogy megvizsgálja. Mennem kell, drágám áll fel anyám. Ott a kocsim egy méregdrága parkolóóránál. Ráadásul nyolc fontot kellett leszurkolnom csúcsforgalmi díj fejében! Ez sem igaz. A csúcsforgalmi díj nem nyolc font. Holt biztos vagyok abban, hogy mindössze öt, nem mintha valaha is vezettem volna autót. Összeszorul a gyomrom. Istenkém, anyám emlékezete rohamosan romlik! Ez lehet az ok. Máris szenilis, pedig még csak ötvennégy éves. Beszélnem kell róla az egyik orvossal. Majd később visszajövök Amyvel és Erickel mondja, s már indul is az ajtó felé. Eric? Fura neveket ad a kutyáinak. Nagyszerű, anyu derűsen rámosolygok, hogy jó kedvre derítsem. Már alig várom. A narancslevet elkortyolgatva egészen felfrissülök. Elvégre is mindenki kissé őrültnek véli a tulajdon anyját. Ez azonban komoly elmebéli gyengeségről árulkodik. Mi lesz, ha otthonba kell vonulnia? Mihez kezdek azzal a tömérdek kutyával? Gondolataimat kopogtatás szakítja félbe, s belép egy fiatalabb, fekete hajú doki, a nyomában meg három másik fehér köpenyes. Jó napot, Lexi! köszönt kellemes, sietős modorban. Dr. Harman vagyok, a kórház egyik idegorvosa. Ők pedig Nicole, szakképzett ápolónő; meg Diana és Garth, a két gyakornokunk. Nos, hogy van, hogy van? Kitűnően! Eltekintve attól, hogy kicsit furán érzem a bal karomat ismerem be. Mintha rajta aludtam volna, és azért nem tudnám jól mozgatni. Ahogy szavaim igazolására felemelem a kezemet, nem tehetek róla, de megint csak megcsodálom bámulatosra manikűrözött körmeimet. Muszáj lesz kifaggatnom Fit, hol jártunk még az éjszaka. Helyes bólint az orvos. Majd gondunk lesz rá, valószínűleg fizioterápiára kell járnia. Mindenekelőtt azonban hadd tegyek fel néhány kérdést. Ne haragudjon, ha némelyik túl egyszerűnek tűnik. Szakavatott mosolyt villant rám, mint aki ezerszer elmondta már a fenti szöveget. Meg tudja mondani a nevét? Lexi Smartnak hívnak vágom rá azonnal. Dr. Harman biccent, és kipipál valamit a mappájában. És mikor született? 1979-ben. Nagyon helyes. A doki megint lefirkant valamit. Nos, Lexi, amikor összetörte a kocsiját, beverte a fejét a szélvédőbe. Ettől kis duzzanat keletkezett az agyában, de a jelek szerint szerencséje volt. Ennek ellenére tovább kell vizsgálnom. Feltartja a tollát. Kérem, nézze a toll hegyét, amelyet most jobbra-balra mozgatok Tehet az ember bármit, a doktorok csak fújják tovább a magukét.

20 20 Bocsánat! hadonászom. Összekevert valakivel. Én nem törtem össze semmiféle kocsit. Dr. Harman felvonja a szemöldökét, és két oldalt visszalapoz a dossziéjában. Itt az áll, hogy a beteg autóbalesetet szenvedett. Körbenéz a szobában, mint aki megerősítésre vár. Miért a nővéreket kérdezi? Én vagyok, akire mindez vonatkozik. Nos, minden bizonnyal rosszul írták le jelentem ki határozottan. Szórakozni mentem a barátaimmal, taxi után futottunk, és elestem. Ez történt, semmi más. Tisztán emlékszem. Dr. Harman és Maureen zavartan összenéz. Pedig minden kétséget kizáróan autóbalesetről van szó dünnyögi Maureen. Két jármű ütközött össze oldalról. Lent voltam a baleseti osztályon; láttam, ahogy behozták. Őt meg a másik vezetőt is. Azt hiszem, kisebb törést szenvedett a karján. Nem lehetett autóbaleset igyekszem megőrizni a türelmemet. Először is, nincs kocsim. Másodszor vezetni se tudok! Pedig istenuccse, tervezem. Majd, valamikor. Csak Londonban nem volt rá szükségem, és a tanfolyam is drága. Nem mintha megengedhetnék magamnak egy kocsit. Magának nincs dr. Harman újabb oldalt fordít el, és a szöveget böngészi. Itt az áll, hogy nyitott Mercedesé volt. Mercedes? horkantok fel hitetlenkedve. Komolyan beszél? De itt az áll Nézze szakítom félbe a tőlem telhető legnagyobb udvariassággal. Elmondom magának, mennyit keres egy huszonöt éves kezdő segédosztályvezető a Deller Szőnyegnél, jó? Aztán maga megítélheti, telik-e belőle nyitott Mercedesre! Dr. Harman szóra nyitja a száját de az egyik gyakornok félbeszakítja, aki megveregeti a vállát. A csaj lefirkant valamit a dossziémra, mire a dokinak leesik az álla meglepetésében. Összenéz a gyakornok csajjal, aki felvonja a szemöldökét, rám pillant, aztán megint a papírra. Úgy festenek, mint két félresikerült pantomimművész. A doki most közelebb jön, és súlyos, fürkésző tekintettel méreget. Remegni kezd a gyomrom. Néztem a Vészhelyzetet, tudom, mit jelent egy ilyen tekintet. Lexi, CT-vizsgálatot végeztünk, és találtunk valamit, amire nem számítottunk. Lehet, hogy semmiség. Leszámítva, hogy sohasem az, ugyebár? Különben miért kerülne a delikvens a műsorba? Valami nagy bajom van? kérdem csaknem követelőzőn, megpróbálva elkendőzni a hangomban a hirtelen támadt rettegést. Az igazat szeretném hallani, rendben? Agyam szélsebesen sorra veszi a legrosszabb lehetőségeket. Rák. Kilyukadt a szívem. Levágják a lábam. Talán már le is vágták, csak még nem merték megmondani. Titokban megtapogatom a takarót. Még egy kérdést szeretnék feltenni, Lexi Dr. Harman hangja most szelídebben cseng. Meg tudja mondani, melyik évben járunk? Melyik évben? meredek rá megrökönyödve.

21 21 Ne ijedjen meg! mondja biztatóan. Csak mondja ki bátran, amit gondol! Ez is hozzátartozik a szabványkérdéseinkhez. Végignézek az arcokon. Lefogadom, hogy ez valamiféle trükk, bár hogy mire megy ki a játék, azt nem tudom kitalálni et írunk mondom végül. A helyiségre teljes némaság borul, még a légy zümmögését is meg lehetne hallani. Rendben Dr. Harman leül az ágyamra. Lexi, ma május 6-a van. A doki arca komoly, ahogy az összes többi fehér köpenyesé is. Egy pillanatra ijesztő rés nyílik az agyamban aztán megkönnyebbülten leesik a tantusz! Ezek ugratnak! Hahaha forgatom a szemem. Nagyon vicces. Fi ötölte ki ezt a tréfát? Vagy Carolyn? Nem ismerek semmiféle Fit vagy Carolynt Dr. Harman beszéd közben sem veszi le rólam a tekintetét. És nem tréfálok. Komolyan beszél, Lexi szól közbe az egyik gyakornok et írunk. De hát ez a jövő mondom ostobán. Azt akarják mondani, hogy feltalálták az időgépet? kényszerítek ki egy kaccantást, hanem senki nem osztozik a jó kedvemben. Lexi, lehet, hogy ez sokkszerűen éri, mégis ez a helyzet teszi kedvesen vállamra a kezét Maureen májusa van. Úgy érzem, mintha a két agyféltekém külön életet élne vagy ilyesmi. Hallom, amit mondanak, de az egész kész röhej. Tegnap 2004 volt. Hogyan ugorhattunk akkor át három évet? Nézzék, nem lehet 2007 mondom végül tettetett közönnyel. Igenis 2004-ben járunk. Nem vagyok teljesen hülye Ne izgassa fel magát! mondja Dr. Harman, s figyelmeztető pillantásokat küld a többiek felé. Lassítsunk egy kicsit! Miért nem mondja el nekünk, mire emlékszik utoljára? Jó, nos hát dörgölöm meg az arcomat. Az utolsó emlékképem az, hogy a munkatársaimmal tegnap szórakozni mentünk. Péntek este volt. Beültünk egy klubba aztán megpróbáltunk taxit fogni az esőben, én pedig elcsúsztam a lépcsőn, és elestem. Itt ébredtem fel a kórházban. Mindez február 20-án történt. Azért is emlékszem a pontos dátumra remeg meg a hangom, mert másnap lett volna apám temetése! Azért nem mehettem el, mert itt rostokoltam! Lexi, mindez több mint három éve történt mondja Maureen halkan. Szemlátomást tökéletesen biztos a dolgában, ahogy itt mindannyian. Elfog a páni félelem, ahogy végignézek az arcokon et írunk, tudom, hogy így van. Hogy is lehetne másként? És mire emlékszik még? kérdezi Dr. Harman. Ettől az éjszakától visszafelé haladva. Nem is tudom fújok visszavonulót. A munkahelyemre arra, hogy beköltöztem a lakásomba mindenre! Ködösek az emlékei? Kicsit ismerem be vonakodva, amikor nyílik az ajtó.

22 22 A gyakornoklány egy pillanattal előbb kiment, s most tér vissza, kezében a Daily Mail egy példányával. Az ágyhoz lép, és a dokira pillant. Szabad? Igen bólint ő. Jó ötlet. Nézze, Lexi! mutat a csaj a lap tetején látható dátumra. Ez a mai újság. Úgy érzem magam, mint akit fejbe kólintottak, ahogy elolvasom: május 6. De ez csak néhány nyomtatott szó, nem bizonyít semmit. Jobban megnézem az oldalt, ahol Tony Blair egy fényképét találom. Istenem, de megöregedett! kiáltok fel, mielőtt féket tehetnék a nyelvemre. Ahogyan anyu is suhan át az agyamon, és hideg futkározik a hátamon. Remegő kézzel fordítom el az oldalt. Teljes némaság telepszik a helyiségre, mindenki lélegzet- visszafojtva figyel. Tekintetem ide-oda csapong a címek között nőnek a kamatlábak a királynő látogatása az Egyesült Államokban, aztán megállapodik egy hirdetésen: Minden fantasy féláron, beleértve a Harry Potter és a félvér herceg című regényt. Hát ettől bizony elfog a jeges rémület. Olvastam a Harry Potterkönyveket, mind az ötöt, de semmiféle félvér hercegre nem emlékszem. Hát ez meg mi? mutatok közönyt színlelve a hirdetésre. Mi fán terem a Harry Potter és a félvér herceg? Ez a legutolsó könyv világosít fel Diana, a gyakornok doktornő. Időtlen idők óta megjelent. Egyik ámulatból a másikba esem. Van hát egy hatodik Harry Potter is? Már a hetedik is nemsokára napvilágot lát! lép előre izgatottan a másik gyakornok. És mit gondol, mi történik a hatodik végén Psszt! kiáltja Nicole. Ne mondjátok el neki! Tovább vitatkoznak, én azonban már nem figyelek rájuk. Az újság betűire meredek, amíg ugrálni nem kezdenek a szemem előtt. Ezért volt hát minden érthetetlen! Nem anyu zavart elméjű hanem én. Eszerint kómában hevertem nyelek nagyot három teljes évig? Nem, ezt nem hiszem el! Én voltam a Kóma Csaj. Mindenki az én ébredésemre várt. Az élet meg ment tovább nélkülem. A családom és a barátaim bizonyára videofelvételeket készítettek a számomra, ha felébrednék; virrasztottak mellettem; dalokat énekeltek meg minden De Dr. Harman a fejét rázza. Nem, Lexi, magát mindössze öt napja vettük fel. Hogyan? Elég ebből. Felfoghatatlan! Öt napja, 2004-ben érkeztem a kórházba aztán hipp-hopp, egyszerre csak 2007 lett? Hol vagyunk akkor, csak nem abban az átkozott Narniában? 9 Nem értem! mondom gyámoltalanul, és félrelököm a lapot. Csak nem hallucinálok? Megbolondultam volna? 9 C. S. Lewis fantáziabirodalma gyerekeknek írt sorozatában (Narnia krónikái).

23 23 Nem! jelenti ki dr. Harman nyomatékkal. Lexi, azt hiszem, maga az úgynevezett retrográd amnéziában szenved. Ez az állapot teljesen megszokott fejsérülések után, de az a benyomásom, hogy a magáé esetleg elhúzódhat Tovább beszél, de a szavai nem találnak visszhangra az agyamban. Körbenézek a többieken, és hirtelen különös gyanúm támad. Ezek itt nem valódi doktorok, csak színlelik. Csakis így lehet! Vajon ez a kórház, ez igazi? Mi az, maguk ellopták a vesémet? csap magasra a hangom ijedtemben. Mit műveltek velem? Nem tarthatnak itt! Mindjárt hívom a rendőrséget erőnek erejével megpróbálok kikelni az ágyból. Lexi fogja le a vállam Nicole, senki se bántja magát. Dr. Harman igazat beszél. Magának kihagy az emlékezete, és összekeveri az eseményeket. Teljesen természetes, hogy pánikba esik, és holmi összeesküvésre gyanakszik. Pedig a színtiszta igazat mondjuk néz a szemem közé Dr. Harman. Lexi, maga elfelejtette élete egy szeletét. Elfelejtette, ez minden. Sírhatnékom támad. Honnan tudjam, hazudnak-e; hogy nem valamiféle sötét cselszövés az egész; hogy megbízhatom-e bennük, vagy meneküljek előlük. Egészen beleszédülök a bizonytalanságba Aztán hirtelen megfagy a vér az ereimben. Miközben kapálóztam, felcsúszott a kórházi ingem ujja, és most kicsiny, jellegzetes, V alakú forradást veszek észre a könyökömön. Ezt a heget én életemben nem láttam! Nem tudok róla. Ugyanakkor nem is új. Több hónapos lehet. Lexi, jól van? kérdi Dr. Harman. Nem jutok szóhoz, egészen megbűvölt ez az ismeretlen forradás. Jól van? ismétli meg kérdését a doki. Vadul kalapáló szívvel a kezemre téved a tekintetem. Nem műkörmöm van, az nem ilyen tökéletes. Ezek az én valódi körmeim. És öt nap alatt sehogyan sem nőhettek ilyenre. Úgy érzem magam, mint aki a sekély vízből kiúszva egyszerre a nyílt tengeren találja magát. Önök tehát azt mondják köszörülöm meg a torkom, hogy nem emlékszem három évre az életemből. Nos, nehéz volna pontosan megítélni, de per pillanat így tűnik bólint Dr. Harman. Megnézhetném újra az újságot? Remegő kézzel veszem el a lapot a nővértől. Végigforgatom az oldalakat, de mindegyiken ugyanaz a fejléc áll: május 6-a. Akkor tényleg et írunk. Ami azt jelenti, én Nagy ég, huszonnyolc éves vagyok! Vén, mint az országút.

24 24 Három Kaptam egy jó erős teát. Ez ugyanis használ az emlékezetkiesésnek, nemdebár, egy csésze finom tea? Nem, hagyjuk ezt! Ne legyünk szarkasztikusak! Igenis hálás vagyok a teáért. Ez legalább kézzelfogható, ad valami fogódzót. Mialatt dr. Harman neurológiai vizsgálatokról és CT-ről beszél, összeszedem magam. Higgadtan bólogatok, mintha csak azt mondanám: Igen, semmi gond. Mindenbe belemegyek, semmi nem izgat fel. Valójában azonban csupa ideg vagyok. Az igazság a zsigereimbe váj, hogy beleszédülök. Aztán végül a dokinak csipog a személyhívója, mennie kell, én pedig hatalmas megkönnyebbülést érzek. Többé nem vezet az orromnál fogva. Mondhat, amit akar, úgysem fogadom meg. Belekortyolok a teába, és hátrahanyatlok a párnáimra. (Jó, a teáról mindent visszaszívok. Jó ideje nem ittam ilyen finomat.) Maureen dolgára ment. Most egy szőke nővér, Nicole maradt velem, s valamit ír a lázlapomra. Hogy érzi magát? Jaj, nagyon, de nagyon furán sikerítek ki egy mosolyt. Meg van az oka mosolyog vissza együtt érzően. Csak fel a fejjel! Az agya most próbálja visszakapcsolni magát. Figyelem, amint megnézi az óráját, és feljegyzi az időt. Mikor az embernek amnéziája van kezdem tétován, visszajönnek az emlékei? Rendszerint biccent felém biztatóan a nővér. Szorosan behunyom a szemem, s a múltra gondolok. Várom, hogy az agyam rátaláljon és belekapaszkodjon valamibe. De semmi eredmény, csak fekete, végtelen űr. Mondjon nekem valamit 2007-ről! nyitom ki a szemem. Ki most a miniszterelnök? Meg Amerika elnöke? Tony Blair és Bush elnök feleli Nicole. Ó. Ugyanazok, akik voltak pillantok körbe. És megoldották a globális felmelegedés problémáját? Vagy megtalálták az AIDS ellenszerét? Eddig nem von vállat Nicole. Az ember azt hinné, kicsivel több történik három év alatt. Hogy előbbre lépett a világ. Az igazat megvallva nem vagyok túlságosan elragadtatva 2007-től. Nem szeretne magazint olvasgatni? kérdi Nicole. Én most elmegyek, hogy utánanézzek a reggelinek Eltűnik az ajtó mögött, majd visszatérve a kezembe nyomja a Hello! egyik számát. Szemem végigfut a címlapon, és újra megdöbbenek. Jennifer Aniston és az új udvarlója olvasom hangosan és kétkedve. Miféle új udvarlója? Miért lenne újra szüksége? Á, igen Nicole közömbösen követi a pillantásomat. Tudja, hogy szakított Brad Pitt-tel?

25 25 Jennifer és Brad Pitt szakított? nézek fel hökkenten. Ezt nem mondhatja komolyan! Nem tehettek ilyet! Brad összejött Angelina Jolie-val. Lányuk is született azóta. Nem! nyögök fel. Hisz Jen és Brad olyan tökéletesen összeillettek! Igazi álompár voltak, az esküvői képük is csodálatos, meg minden Pedig mostanra elváltak von vállat Nicole, mintha ez az egész nem lenne nagy ügy. Nem tudom felfogni, hogy Jennifer és Brad különváltak. Hogy megváltozott a világ! Mostanra mindenki hozzászokott a gondolathoz veregeti meg Nicole a vállam csillapítóan. Hozok magának reggelit. Angol reggelit kér, kontinentálisát vagy gyümölcskosarat? Esetleg mind a hármat? Ümm kontinentálisát kérek szépen. Nagyon szépen köszönöm. Kinyitom a magazint, aztán újra leteszem. Várjunk csak? Gyümölcskosár? Mi van, csak nem gazdagodott meg egyik napról a másikra az egészségbiztosítás? Nem állami kórházban van, hanem magánklinikán mosolyodik el a nővér. Magánklinikán? Nincs nekem arra pénzem. Felfrissítem a teáját Nicole felveszi a kicsi porcelán teáskannát, és újabb teát tölt. Álljon meg! kiáltom rémülten. Nem ihatom több teát. Egy csésze bizonyára legalább ötven fontba kerül. Valami baj van? kérdi Nicole meglepetten. Nem engedhetem én ezt meg magamnak hadarom zavartan. És elnézést, de nem tudom, hogy kerülök ebbe a puccos szobába. Állami kórházban kellene lennem. Boldogan átköltözöm Ne aggódjon, a magánpénztára mindent fedez néz fel Nicole meglepetten. Á, rendben hebegem megrökönyödve. Magánbiztosítást kötöttem volna? Persze, miért is ne. Elvégre is huszonnyolc vagyok, benőhetett már a fejem lágya. Huszonnyolc, egek! A gondolat szíven üt, mintha csak most szereztem volna róla tudomást. Más ember lettem. Nem vagyok többé önmagam. Úgy értem, nyilvánvalóan én vagyok én. Csakhogy huszonnyolc évesen. Legyek bárki, ennyi és nem kevesebb az éveim száma. A kezemre nézek, mintha ettől várnék eligazítást. Olyan valaki vagyok, aki megengedheti magának a magánbiztosítást, ápoltak a körmei, és Várjunk csak egy percet! Lassan elfordítom a fejem, és megint megnézem magamnak a csicsás Louis Vuitton táskát. Nem, ez lehetetlen! Ezrekbe kerülhet ez a márkás cucc, ami filmsztárokhoz illik, nem lehet, hogy én Nicole? nyelek egy nagyot, és iparkodom közönyösnek látszani. Azt gondolja hogy ez a táska az enyém? Bizonyára biccent Nicole. Mindjárt belekukkantok. Kinyitja a táskát, kihúz belőle egy hozzáillő pénztárcát, és felpattintja. Igen, az öné. Felém fordítja a pénztárcát, hogy felmutasson egy platina American Express kártyát, rajta a Lexi Smart aláírással.