Fogalomgyűjtemény Kémiai rendszerek állapot és összetétel szerinti leírása

Átírás

1 Fogalomgyűjtemény Kémiai rendszerek állapot és összetétel szerinti leírása anyagmennyiség az a mennyiség, amely annyi egységet tartalmaz, mint amennyi atom van 12 g 12 C nuklidban. rendszer az általunk vizsgált térrész. környezet a rendszert körülvevő tér. nyílt rendszer az a rendszer, ahol mind energia- mind anyagátmenet lehetséges a rendszer és környezete között. zárt rendszer az a rendszer, ahol energiaátmenet lehetséges és anyagátmenet nem lehet a rendszer és környezete között. elszigetelt rendszer az a rendszer, ahol sem energia- sem anyagátmenet nem lehetséges a rendszer és környezete között. állapothatározó egy fizikai rendszer makroszkopikus állapotát meghatározó mennyiség. állapotegyenlet az állapothatározók között fennálló összefüggés. extenzív tulajdonság a rendszer méretétől függő tulajdonság, mely részrendszerek egyesítésekor összeadódik. (pl. tömeg, anyagmennyiség) intenzív tulajdonság a rendszer anyagmennyiségétől független tulajdonság, mely részrendszerek egyesítésekor kiegyenlítődik (pl. hőmérséklet, nyomás). gőz olyan légnemű anyag, mely adott hőmérsékleten nyomásnövelés hatására cseppfolyósítható. gázegyenlet pv = nrt, ahol p a nyomás, V a térfogat, n az anyagmennyiség, R az egyetemes gázállandó és T a hőmérséklet. kompresszibilitási tényező (Z) Z = pv m /RT, ahol V m = V /n a moláris térfogat. van der Waals egyenlet ) (p + an2 V 2 (V bn) = nrt, ahol a a részecskék közti vonzóerőre jellemző, b a részecskék saját térfogatára jellemző állandó. felületi feszültség (γ,n/m) az egységnyi felület létrehozásához szükséges energia. tenzió egy folyadékkal egyensúlyban levő gőz nyomása. telített gőz egy folyadékkal egyensúlyban levő gőz. viszkozitás a folyadék folyással szembeni ellenállásának mértéke. forráspont az a hőmérséklet, amelyben a folyadék gőznyomása eléri a külső nyomást. kritikus pont az a pont, amelyen túl a gáz csak a nyomás növelésével már nem cseppfolyósítható. hármaspont az a pont, ahol mindhárom fázis létezik és egymással egyensúlyban van. 1

2 túlhevítés az a jelenség, amikor adott anyag átmenetileg folyadékhalmazállapotú marad olyan hőmérsékleten is, amely egyensúlyban már gázhalmazállapotú anyag lenne. túlhűtés az a jelenség, amikor adott anyag átmenetileg folyadékhalmazállapotú marad olyan hőmérsékleten is, amely egyensúlyban már szilárd halmazállapotú anyag lenne. komponens olyan kémiai anyagfajta, mely fizikai módszerekkel nem bontható összetevőire. atom az anyagot felépítő részecske, mely kémiai módszerekkel nem bontható további részekre, azaz a kémiai tulajdonságok hordozója. elem az az anyagfajta, mely azonos rendszámú atomokból áll. vegyület két vagy több különböző elemből épül fel jól meghatározott állandó arányban. allotróp módosulat az egyes elemek különböző számú atomokból történő összekapcsolódása (pl.o 2 illetve O 3 ). állandó súlyviszonyok törvénye Adott vegyületekben az elemek tömegének viszonya állandó és az adott vegyületre jellemző. pl. NaCl vagy H 2 O többszörös súlyviszonyok törvénye Két elem, ha többféle vegyületet alkothat egymással, akkor a 2 elem úgy vegyül egymással, hogy tömegviszonyuk egyszerű egész számmal legyen megadható. pl. CO CO 2 vagy NO 2 és N 2 O 4 vegyjel elemek jelölésére használt jel. fázis makroszkopikus határfelületekkel elválasztott homogén rendszer. homogén rendszer vagy egyfázisú rendszer az a rendszer, ahol nincsenek makroszkopikus határfelületek, a rendszer intenzív tulajdonságai a rendszer minden részében megegyeznek. heterogén rendszer vagy többfázisú rendszer, az a rendszer, ahol a rendszer fizikai tulajdonságai (intenzív) ugrásszerű változást mutatnak, makroszkopikus határfelület létezik. pl. víz+jég; gőz+jég inhomogén rendszer azon rendszer, ahol az intenzív fizikai tulajdonságok nem állandóak, értékük helyről helyre változik, de nincs bennük ugrásszerű változás. keverék többkomponensű heterogén rendszer. elegy többkomponensű homogén rendszer. oldat azon elegy, mely egyik komponense a többihez képest nagy feleslegben van, vagy valamilyen sajátsága miatt kiemelt jelentőségű. A kiemelt, vagy nagy mennyiségű komponenst oldószernek, a többit oldott anyagnak nevezzük. Avogadro törvénye kimondja, hogy adott nyomáson, hőmérsékleten azonos térfogatú gázok azonos számú molekulát tartalmaznak. relatív atomtömeg (A r ) a természetes nuklidösszetételű elem 1 atom átlagos tömegének a viszonya a 12 C 1 atom tömegének 1/12 részéhez pl. A r (O) = 15,999. relatív molekulatömeg (M r ) A természetes nuklidösszetételű vegyület képlet szerinti egység átlagos tömegének viszonya a 12 C 1 atom tömegének 1/12 részéhez pl. M r (H 2 O) = 17,999. moláris tömeg (M,g/mol) M = m/n, ahol m az anyag tömege, n az anyagmennyisége. 2

3 szolvatáció azon jelenségek összesége, mely azt eredményezi, hogy az oldószer molekulák körülveszik az oldott anyagot. koncentráció (c, mol/dm 3 ) az oldott anyag anyagmennyiségének, n B és az oldat térfogatának hányadosa V oldat, azaz c B = n B /V oldat. molalitás ( m,mol/kg) az oldott anyag anyagmennyiségének, n B és az oldószer tömegének, m A hányadosa, azaz m B = n B /m A. tömegtört (w) az oldott anyag tömegének, m B és az oldat tömegének hányadosa, azaz w B = m B /m oldat, ahol az oldat tömege, m oldat = K m i, az oldatban levő összes komponens tömegének összege. térfogattört (ϕ) az oldott anyag térfogatának, V B és az oldat térfogatának hányadosa, azaz ϕ B = V B /V oldat. anyagmennyiség-tört, móltört (x) az oldott anyag anyagmennyiségének, n B és az oldat anyagmennyiségének hányadosa x B = n B /n oldat, ahol az oldat anyagmennyisége az oldatban levő összes komponens anyagmennyiségeinek összege: n oldat = K n i. tömegkoncentráció (ρ B,g/cm 3 ) az oldott anyag tömegének, m B és az oldat térfogatának hányadosa, azaz ρ B = m B /V oldat. hígítás (V,dm 3 /mol) a koncentráció reciproka, azaz V = 1/c. titrálás olyan eljárás, melynek során ahol egy anyag (titrálandó oldat) anyagmennyiségét egy ismert koncentrációjú reagens (titráló oldat) térfogatának adagolásával határozzuk meg. ekvivalenciapont az a pont, ahol sztöchiometriai mennyiségben adtuk a titráló oldatot a titrálandó oldathoz a titrálás során. parciális nyomás (p i,pa) p i = x i p, ahol p az össznyomás és x i az i-ik komponensre vonatkozó móltört. Dalton törvénye p = K p i, azaz tökéletes gázoknál a parciális nyomás az a nyomás, amelyet akkor fejtene ki az adott anyag, ha a rendelkezésre álló térfogatot egyedül töltené ki. korlátlan elegyedés az a folyamat, amikor az elegyek tetszés szerinti összetételben előállíthatók. korlátolt elegyedés két vagy több anyag csak meghatározott arányokban képez elegyet. oldhatóság az a maximális mennyiségű anyag, mely adott hőmérsékleten oldott állapotban lehet adott mennyiségű oldószerben. Henry-törvény a gázok folyadékban való oldhatóságát írja le: p oldott a. = K H x oldott a., ahol p oldott a. az oldódó gáz parciális nyomása az oldat felett, K H pedig az adott gázra jellemző Henry-együttható és x oldott a. a folyadékelegyben az oldott anyag móltörtje. kolligatív tulajdonság Azon anyagi minőségtől független tulajdonságok, melyek csak a részecskeszámtól függenek. pl. forráspont-emelkedés, fagyáspontcsökkenés és gőznyomás(tenzió)csökkenés, ozmózisnyomás. Raoult-törvény p oldószer = p 0 oldószer x oldószer, ahol p oldószer a gőztérben az oldószer gőznyomása, p 0 oldószer a tiszta oldószer gőznyomása és x oldószer a folyadékelegyben az oldószer móltörtje. 3

4 fagyáspontcsökkenés ( T f agy,k) mennyiségi kifejezése T f agy = T M, f agy m B, ahol vizes oldatra T M, f agy =1,86 K kg/mol forráspont-emelkedés ( T f orr,k) mennyiségi kifejezése T f orr = T M, f orr m B, ahol vizes oldatra T M, f orr =0,52 K kg/mol. ozmózis az oldószer mozgása féligáteresztő hártyán keresztül. ozmózisnyomás (π, Pa) féligáteresztő hártya két oldala között kialakuló nyomáskülönbség, mely arányos a membránon áthaladni nem tudó oldott anyag koncentrációjával (c oldott a ), azaz π = c oldott a RT. Sztöchiometria kémiai egyenlet a kémiai változás leírására szolgáló egyenlet. sztöchiometria a kémiai egyenletekkel való számolás. oxidációs szám megadja, hogy egy vegyületben a semleges atomhoz képest mekkora az elektrontöbblet vagy hiány az adott atomon. redukció elektronfelvétellel járó folyamat. oxidáció elektronleadással járó folyamat. Termodinamika munka (w,j) az erő és az irányába eső elmozdulás szorzata (rendezett mozgás). energia (E,J) a rendszer munkavégzőképessége. hő (q,j) a hőmérséklet-különbség okozta energiaváltozás. endoterm folyamat olyan kémiai vagy fizikai folyamat, amelyben hő nyelődik el. exoterm folyamat olyan kémiai vagy fizikai folyamat, amelyben hő szabadul fel. belső energia (U, J) egy testet felépítő részecskék kölcsönhatási és kinetikus energiája; abszolút értéke határozatlan, változását a termodinamika I. főtétele írja le. A belső energia állapotfüggvény és extenzív mennyiség. állapotfüggvény olyan mennyiség, amelyet az állapotjelzők értékei határoznak meg. Megváltozása csak az állapotjelzők kezdeti és végső értékétől függ és független attól, hogy az állapotjelzők a változás során milyen közbenső értékeken mentek át. termodinamika I. főtétele Zárt rendszer belső energiája állandó, míg munkavégzés vagy hőcsere meg nem változtatja. Egyenlettel kifejezve: U = q + w. reverzíbilis változás az a változás, mely egyensúlyi folyamatokon keresztül játszódik le és ezért infinitezimális hatásra megfordítható. entalpia (H, J) H = U + pv, amelynek egy adott folyamatban bekövetkező változása megadja az állandó nyomáson felvett/leadott hőt, amennyiben nincs hasznos munkavégzés. 4

5 hőkapacitás (C,J/K) C = q/ T, ahol q a rendszer által felvett ( vagy ) leadott hő, T az eközben bekövetkező hőmérséklet-változás. Állandó térfogaton: C V = U ( ) T és állandó nyomáson: C p = H V T. p Vagy szemléletesen: a hőkapacitás az a hőmennyiség, ami a rendszer hőmérsékletét 1 Kelvinnel növeli meg. fajlagos hőkapacitás (c,j/(gk)) egységnyi tömegű anyag hőkapacitása, azaz c = C/m. moláris hőkapacitás (C m,j/(molk)) egységnyi anyagmennyiségű anyag hőkapacitása, azaz C m = C/n. reakcióentalpia a reakció során fellépő entalpiaváltozás. képződési entalpia egy mol anyag adott hőmérsékleten stabilis elemeiből való képződésekor fellépő entalpiaváltozás. standard képződési entalpia egy mol standard állapotú anyag standard állapotú stabilis elemeiből való képződése során fellépő entalpiaváltozás. Standard állapot: 1 atm nyomás, 1 mol vagy aktivitásnyi anyag adott hőmérsékleten. Hess-tétele Eredő reakcióentalpia azon egyedi reakciók entalpiáinak összege, melyre a bruttó reakció felbontható. Egyensúly tömeghatás törvénye Egyensúly esetén a termékek megfelelő hatványra emelt egyensúlyi koncentrációi szorzatának és a reaktánsok megfelelő hatványra emelt egyensúlyi koncentrációi szorzatának hányadosa állandó hőmérsékleten és állandó nyomáson állandó. Az ν A A+ν B B+ν C C+... ν K K+ν L L+ ν M M +... reakcióra K = [K]ν K[L] ν L[M] ν M... [A] ν A [B] ν B[C] ν C... koncentráció standardre vonatkoztatott reakcióhányados (Q c ) ( ci ) νi Q = c 0 n ahol ν i az adott komponens sztöchiometriai együtthatója, mely termékre pozitív reaktánsra pedig negatív, n a komponensek száma, c i az adott komponens pillanatnyi koncentrációja és c 0 =1 mol/dm 3 a standard koncentráció. koncentráció standardre vonatkoztatott egyensúlyi állandó (K c ) ( ci ) νi K c = c 0 n ahol ν i az adott komponens sztöchiometriai együtthatója, mely termékre pozitív reaktánsra pedig negatív, n a komponensek száma, c i az adott komponens egyensúlyi koncentrációja és c 0 =1 mol/dm 3 a standard koncentráció. nyomás standardre vonatkoztatott egyensúlyi állandó (K p ) ( pi K p = p 0 n ahol ν i az adott komponens sztöchiometriai együtthatója, mely termékre pozitív reaktánsra pedig negatív, n a komponensek száma, p i az adott komponens egyensúlyi nyomása és p 0 =1 atm a standard koncentráció. 5 ) νi

6 LeChatelier-Braun elv Ha az egyensúlyban levő rendszer külső körülmények hatására változik, akkor olyan folyamatok mennek végbe, amelyek ezen külső változások hatását csökkenteni igyekeznek. elektrolit azok a vegyületek, melyek oldat vagy olvadék állapotukban vezetik az elektromos áramot. disszociációfok (α) megadja, hogy az elektrolitok hanyadrésze disszociál. Értéke 0 és 1 között van. α = biner elektrolit azon elektrolit, mely 2 ionra esik szét. Ostwald-féle hígítási törvény disszociált molekulák száma eredeti molekulák száma K d = cα2 (1 α)c 0 ahol c a kezdeti koncentráció, α a disszociációfok, K d a disszociációs egyensúlyi állandó, és c 0 = 1mol/dm 3 a standard koncentráció. vízionszorzat (K v ) a víz disszociációjára jellemző egyensúlyi állandó, azaz K v = [H + ][OH ]/c 02, ahol c 0 = 1mol/dm 3 a standard koncentráció. ph az oldatban levő hidrogénion koncentrációjának negatív logaritmusa, azaz ph = lg([h + ]/c 0 ), ahol c 0 = 1mol/dm 3 a standard koncentráció. amfoter elektrolit proton felvételre és leadásra is képes elektrolit. puffer olyan oldat, amelyben egy gyenge sav és annak erős bázissal alkotott sója vagy egy gyenge bázis és annak erős savval alkotott sója együtt található. heterogén egyensúly az az egyensúly, ahol a reaktánsok és termékek külön fázisban vannak. oldhatósági szorzat (L) L = K (c i /c 0 ) ν i, ahol ν i az adott, nem szilárd halmazállapotú, komponens sztöchiometriai együtthatója, mely termékre pozitív reaktánsra pedig negatív, K a komponensek száma, és c 0 =1 mol/dm 3. vezetés (G,S) az ellenállás reciproka G = 1/R. Elektrokémia fajlagos vezetés (κ,s/m) annak a cellának a vezetése, amelyben egységnyi felületű elektródok egymástól egységnyi távolságra vannak. Egyenlettel kifejezve: G = κa/l, ahol A az elektródok felülete és l az elektródok közti távolság. moláris fajlagos vezetés (Λ,Sm 2 /mol) olyan cella vezetése, ahol az elektródok közti távolság egységnyi és felülete akkora, hogy az oldott anyag mennyisége 1 mol legyen. Egyenlettel kifejezve: Λ = κ/c. elsőfajú vezető/elektronvezető az az anyag, ahol az elektron elmozdulása hozza létre az áramot. másodfajú vezető/ionvezető az az anyag, ahol töltéssel bíró részecskék (ionok) elmozdulása hozza létre az áramot. elektrokémiai cella az a rendszer, ahol két elsőfajú vezető merül egy(-egy) másodfajú vezető oldatába. 6

7 galváncella az az elektrokémiai cella, ahol önként végbemenő kémiai reakció hatására elektromosság keletkezik. elektrolizáló cella az az elektrokémiai cella, ahol külső áramforrás igénybevételével (önként végbe nem menő) reakció játszódik le. elektród szűkebb értelemben egy elektronvezető, tágabb értelemben egy elektronvezető és egy elektrolit együttese. (Ez utóbbit félcellának is nevezik.) anód az az elektród, ahol oxidáció történik. katód az az elektród, ahol redukció történik. cellapotenciál a két félcella közti potenciálkülönbség. elektródpotenciál azon cella cellapotenciálja, ahol az anód az egyensúlyban levő standard hidrogén elektród a katód pedig a vizsgálandó elektród. standard elektródpotenciál az az elektródpotenciál, ahol a vizsgált elektród is standard körülmények között és egyensúlyban van (p=1atm, egységnyi aktivitású oldat). standard hidrogén elektród azon elektród, ahol egy platina lemez merül 1 atm nyomású hidrogéngáz telített oldatába, amely egységnyi koncentrációjú hidrogéniont tartalmaz adott hőmérsékleten. elektromotoros erő terhelésmentes cellapotenciál. Nernst-egyenlet ( ) E = E 0 RT zf lnq = E0 RT n ( zf ln ci ) νi c 0, ahol E 0 a standard elektródpotenciál, z a félcellában bekövetkező elektródszámváltozás, F=96485 C/mol a Faraday-állandó, c i az egyes komponensek koncentrációja, ν i a redukcióra felírt reakcióban szereplő komponensek sztöchiometriai együtthatója, mely reaktánsra negatív, termékre pedig pozitív. elsőfajú elektród azon elektród, ahol fém a saját ionjait tartalmazó oldatba merül és érvényes rá a Nernstegyenlet. másodfajú elektród azon elektród, ahol a fém olyan oldatba merül, amely a saját ionjait rosszul oldódó só formájában tartalmazza, és még olyan jól oldódó sót, aminek az anionja a rosszul oldódó só anionjával egyezik meg és érvényes rá a Nernst-egyenlet. redoxi elektród azon elektród, ahol egy inert elektronvezető merül az ionvezető oxidált és redukált formáját is tartalmazó oldatba és érvényes rá a Nernst-egyenlet. elektrolízis azon folyamat, ahol külső áramforrás igénybevételével (önként le nem játszódó) reakciót játszatunk le. 7

8 Reakciókinetika (térfogattal osztott) reakciósebesség (v,mol/(dm 3 s)) v = 1 ν j dc j dt, ahol ν j az adott j komponens sztöchiometriai együtthatója. empirikus sebességi egyenlet v = k r ahol v a reakciósebesség, c i az egyes komponensek koncentrációja, β i az egyes komponensekhez tartozó részrend és k a sebességi együttható. sebességi együttható a sebességi egyenletben a reakciósebesség és a koncentrációk megfelelő hatványon vett szorzata közti arányossági tényező. részrend (egy adott komponensre) a sebességi egyenletben az adott komponens koncentrációjához tartozó hatványkitevő. c β i i, bruttó rend a reakcióban résztvevő összes anyagra vonatkozó részrend összege. felezési idő az az időtartam, amely alatt az anyag kiindulási koncentrációja a felére csökken. sebességi egyenlet elsőrendű reakcióra v = d[a]/dt = k[a], ahol v a reakciósebesség, k a sebességi együttható és [A] az A reaktáns koncentrációja adott időpillanatban. integrált sebességi egyenlet elsőrendű reakcióra ln [A] [A] 0 = kt vagy [A] = [A] 0 e kt, ahol [A] 0 a reaktáns kiindulási koncentrációja, t az eltelt idő és [A] a reaktáns t időpontbeli koncentrációja. felezési idő elsőrendű reakcióra (t 1/2,s) t 1/2 = ln2/k, ahol k a sebességi együttható. Arrhenius-egyenlet k = Aexp( E A /RT ) vagy linearizált alakban lnk = lna E A /RT, ahol A a preexponenciális tényező, E A az aktiválási energia és T a hőmérséklet. elemi reakció olyan reakciólépés, mely a felírt egyenlet szerint valóban végbemegy. reakciómechanizmus azon elemi lépések sokasága, mely a rendszer viselkedését leírja. katalizátor a reakciósebességét új utak nyitásával növelő anyagfajta, mely a reakció végén változatlan mennyiségben visszamarad. katalízis katalizátor közreműködésével végbemenő reakció. autokatalizátor A reakció terméke a reakció katalizátora, azaz a termék saját képződésének sebességét növeli. autokatalízis olyan katalízis, ahol valamelyik reakciótermék a katalizátor. 8

9 Anyagszerkezet természetes radioaktivitás természetben jelenlévő instabil magok radioaktív sugárzás kibocsátása melletti átalakulása. izotón atom azonos neutronszámú atomok (pl. 3 1 H és 4 2 He). izobar atom azonos tömegszámú, de eltérő rendszámú atomok (pl Ca és Ar). izotóp atom azonos rendszámú (protonszámú), de eltérő tömegszámú atomok (pl. hidrogén, deutérium, trícium). izotóparány a természetben előforduló izotópok megoszlását fejezi ki (független az anyag származási helyétől). hullám az anyag valamely tulajdonságának periódikus, időben ismétlődő változása és ennek tovaterjedése. hullámhossz (λ,m) két azonos állapotú hely közti legkisebb távolság egy adott időpillanatban. hullámszám (σ,m 1 ) a hullámhossz reciproka. frekvencia (ν,s 1 ) egy adott helyen egységnyi idő alatt áthaladt hullámok száma. spektroszkópia a besugárzott/sugárzó energia és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozásán alapuló módszer. spektrum az anyag által kibocsátott vagy átengedett elektromágneses sugárzás frekvencia vagy hullámhossz szerinti eloszlása. általános sorozattörvény ( ) a hidrogénatom emissziós spektrumának vonalait leíró összefüggés: σ = R 1 H 1, ahol σ az egyes spektrumvonalakhoz tartozó hullámszám, R n 2 v n 2 H = 1, m 1 k és n v < n k. ionizációs energia az az energia, amely ahhoz szükséges, hogy gázhalmazállapotú atomról a "külső", leggyengébben kötött elektront leszakítsuk. Heisenberg-féle bizonytalansági reláció p x = m v x h 4π ahol p az impulzus, x az elmozdulás, m a tömeg, v a sebesség. foton energiája E = hν, ahol h a Planck-féle hatáskvantum és ν a frekvencia. főkvantumszám (n) az elektron energiáját döntően meghatározó paraméter. Értékei 1, 2,... egész számok lehetnek. mellékkvantumszám (l) az atomi pályák térbeli alakját meghatározó paraméter. bármely egész szám lehet. Értéke 0-tól n 1-ig mágneses kvantumszám (m l ) az atomi pálya térbeli irányítottságát megadó paraméter. Értéke -l-től l-ig bármilyen egész szám lehet. spinkvantumszám (m S ) az elektron saját impulzusmomentumának térbeli irányítottságát megadó paraméter. Értéke ±1/2. 9

10 elektronhéj az azonos főkvantumszámú elektronok összessége. elektronegativitás a kötésben levő atomok elektronvonzóképessége. eletronaffinitás az az energia, mely felszabadul, amikor gázhalmazállapotú semleges atom elektront megkötve anionná válik. Pauli-féle kizárási elv kimondja, hogy nem létezhet egy atomban 2 azonos állapotú elektron, azaz nem lehet 2 elektronnak mind a 4 kvantumszáma azonos. Aufbau/felépítési elv kimondja, hogy alapállapotban növekvő (n+l) értékek szerint épülnek be az elektronok és azonos n+l értéknél, előbb a kisebb n értékhez tartozó pályák töltődnek fel. Hund szabály kimondja, hogy maximális számú párosítatlan elektron van jelen az atom alapállapotában. nemesgáz azon elemek, amelyeknél a külső s és p pályák betöltöttek, azaz szerkezetük: s 2 p 6. vegyértékelektron a nemesgáz szerkezeten felüli többletelektron. elsődleges kötés molekulán belüli, molekulát összetartó, az atomok között fellépő vonzóerőn alapuló kötés. másodlagos kötés molekulák között fellépő, az elsődleges kötésekhez képest jóval gyengébb vonzóerőn alapuló kötés. ionos kötés azon kémiai kötés, ahol az összetartó erő az ionok közötti elektrosztatikus vonzóerő. kovalens kötés azon kémiai kötés, ahol a vegyületet alkotó atomok elektronjai megoszlanak az atomok között, és az elektronok egyszerre több atommaggal vannak elektrosztatikus kölcsönhatásban. fémes kötés azon kémiai kötés, ahol az elektronok nagyon sok atom erőterében mozognak nagyon sok atommaggal egyidejű kölcsönhatásban. datív kötés a kovalens kötést létrehozó közös elektronpár csak az egyik atomból származik. van der Waals kötés a molekulában az elektroneloszlás állandó vagy átmeneti/pillanatnyi eltolódásból származó vonzóerőn alapuló kötés. hidrogénhíd kötés egy molekula nagy elektronegativitású atom kötetlen elektronpárja és egy másik molekula hidrogén atomja között fellépő dipólus-dipólus kölcsönhatáson alapuló kötés. kötésrend MO módszer szerint a kötőpályán és a lazítópályán levő elektronok különbségének a fele. kötőelektron kötőpályán lévő elektron. kötetlen elektron kötésben részt nem vevő elektron. lazító elektron lazítópályán lévő elektron. nemkötő elektron nemkötő pályán lévő elektron. kötőpálya azon molekulapálya, melynek energiája alacsonyabb az azt alkotó atomi pályák átlagos energiájánál. nemkötőpálya azon molekulapálya, mely azonos az azt alkotó atomi pályával. lazító pálya azon molekulapálya, melynek energiája magasabb az azt alkotó atomi pályák átlagos energiájánál. 10