Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Nemzetközi Tanulmányi Intézet. A fejlődés korlátai

Átírás

1 Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Nemzetközi Tanulmányi Intézet A fejlődés korlátai Elméletek a fejlett és fejlődő országok közti különbség gyökereiről Készítette: Pénzes Boróka Nemzetközi Kapcsolatok Szak Külügy Szakirány Szakszeminárium-vezető: Paragi Beáta

2 Látva a világszerte terjedő kapitalizmus által okozott társadalmi és gazdasági pusztítást, eljött a valóság kimondásának pillanata. Először is ki kell jelentenünk azt a kemény igazságot, hogy a kapitalizmus nem teljesítette az egyetemes béke és jólét megteremtésére vonatkozó ígéretét, hanem éppen ellenkezőleg, pusztító kudarcnak bizonyult. A rendszer azáltal, hogy képes a vagyon koncentrálására, elképzelhetetlenül nagy egyenlőtlenségeket eredményezett, és több mint egymilliárd embert lealacsonyító és életet veszélyeztető szegénységbe taszított. [ ] E rendszer uralja és kereskedelmi jellegűvé teszi a tömegtájékoztatást, ezáltal elpusztítja a nemzeti és helyi kultúrák gazdag változatosságát, ami önazonosságunk forrása lenne és értelmet adna életünknek. David C. Korten,

3 Tartalomjegyzék Ábrajegyzék...4 Táblázatjegyzék...4 Bevezetés Problémafelvetés, hipotézis A kutatási probléma Hipotézis A kutatási módszertana A dolgozat tartalmi kerete Elméleti áttekintés A nagy átalakulás A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme A két mű összehasonlítása Kapitalizmus vs. tradicionalizmus A szabad munka megteremtése a munkaerő kommercializálódása Az állam és az egyház szétválása Esettanulmányok Kínai ópiumháború Ruanda, az ezer domb országa Iráni iszlám forradalom Összegzés Konklúzió...78 Mellékletek...85 Irodalomjegyzék

4 Ábrajegyzék 1. ábra: Globális GDP országok közötti eloszlása a gazdaságban ábra Polányi Károly és Max Weber a kapitalizmus kialakulásáról, saját ábra ábra Polányi Károly és Max Weber műveiben kifejtett témák, véleményegyezések és különbségek, saját ábra...33 Táblázatjegyzék 1. Táblázat: Egy főre jutó GDP, dollárban, vásárlóerő paritáson a világ néhány régiójában és országában, Táblázat: Gyarmatosítók és gyarmataik, függetlenedésük dátumával Táblázat A 19. század során Kínába importált ópium mennyisége

5 Bevezetés Amikor azt a szót halljuk, nemzetközi fejlesztési segélyezés, szegény országoknak nyújtott támogatások, sokszor meghatódunk, és kissé meg is nyugszunk, hogy azért van esély a fejlődésre, hiszen mi, európaiak, már el sem tudjuk képzelni, milyen lehet villany, angol WC, tiszta víz, autópálya, mobiltelefon, és a többi számunkra oly fontos tárgy és infrastruktúra nélkül élni. Amikor a hírekben, vagy a dokumentumfilmekben képeket látunk elmaradott afrikai vagy ázsiai országokról, mikor ismerőseink úti beszámolóiból történeteket hallunk népekről, kultúrákról, szegény országokról, ahol minden olyan olcsó, szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy tarthatnak még mindig ott, ahol. Nem igazán értjük, miért halnak meg még annyian a különböző betegségekben és a rossz higiénia miatt, miért hal éhen annyi gyerek, miért nincs tiszta vize az afrikai lakosság 70%-ának, miért írástudatlan az ázsiai országok nagy része? De azt tudjuk, hogy folyamatosan érkeznek hozzájuk segélyek az EU-ból, az USA-ból, a többi fejlett országból és a nemzetközi szervezetektől, és reméljük, hogy majd megtörténik a csoda. De a csoda csak nem akar megtörténni, pedig már több mint 50 éve annak, hogy a gyarmatok felszabadulása után fejlett országok fejlesztési segélyeket nyújtanak, és ezalatt a fél évszázad alatt dollárszázmilliárdok áramlottak a harmadik világ országaiba. De vajon mi lehet az oka annak, hogy az a sok segítség, pénz és szakember mégsem használ (részeredmények és a lassú fejlődés ellenére), miközben mindez Nyugaton jól működik? Mi lehet a fejlődés gátja? 5

6 1 Problémafelvetés, hipotézis 1.1 A kutatási probléma A diplomamunkámban elsősorban a nemzetközi fejlesztési segélyezés elméleti összefüggéseivel foglalkozom, és arra keresek választ, hogy a segélyezés több mint ötven éve tartó története alatt (1. Melléklet: A segélyezés rövid történeti áttekintése és ellenére miért nem sikerül a szegény országokat felzárkóztatni, miért tágul a szakadék még mindig ilyen gyors és nagymértékben a fejlett és a fejlődő országok között. Európa története több ezer éves múltra tekint vissza. Ezalatt az idő alatt az országok lépésről-lépésre, a kereskedelem, a mezőgazdasági-, és ipari technológiák fejlesztésével a gazdasági és társadalmi fejlettség egyre magasabb fokára jutottak. Városokat, hatalmas kereskedelmi központokat hoztak létre, új kontinenseket fedeztek fel, túljutottak a Fekete Halál, vagyis az európai népesség több mint felét elpusztító pestisjárványon, legyőztek arab és török hódításokat, túléltek két pusztító világháborút, majd a romokból létre hoztak olyan magas élet-, és technikai színvonalú államszövetségeket, mint az Európai Unió, és az Amerikai Egyesült Államok, amelyben az átlagkereset, a születéskor várható élettartam, az írástudók aránya stb. messze fölülmúlja a világ többi részét. Vajon ezek gazdaságilag, politikailag, technikailag és társadalmilag fejlett országok miért nem tudnak segíteni a fejlődők felzárkóztatásában? Talán nincsenek meg az eszközeik? Vagy nincs hozzá pénzük? Sokan ezt említik a legfőbb oknak. De minden csak pénzen múlna? Vagy az infrastruktúrán és a technológián? Vagy a demokrácián? A fejlett országok fejlesztési stratégiái egyre fontosabb szerepet töltöttek be a nemzetállami külpolitikában. A segélyek formája, mennyisége és minősége az 50es évektől sokat fejlődött. Általában ezek a segélyezés elméleti változásai mentén alakultak és így megfigyelhetők bizonyos trendek. Az as években a segélyt nyújtó országok, más néven donorok, a fejlődő államok tőkehiányát akarták befedni, illetve technikai modernizációs eszközökkel próbálták a gazdaságot növekedési pályára állítani. Ezeket méretükben viszonylag nagy beruházások voltak, de minden összhang nélkül, ad hoc alapon szerveződtek. Kedvezményezettjei az újonnan függetlenné vált 6

7 államok voltak, a legfőbb donorok pedig Nagy-Britannia, Francia ország, az Egyesült Államok és a Világbank. Az 1970-es évtizedben a segélyezés leginkább a szegénységcsökkentésre és az alapvető szükségletek kielégítésére irányult, amely magában foglalta a táplálkozási, egészségügyi, munkahelyi, illetve lakóhelyi ellátást, az oktatási és vidékfejlesztési újításokat. Az elmúlt három évtized alatt a fejlett államok nagyon sok kedvezményes hitelt nyújtottak a harmadik világ országainak. A gazdaság liberalizálása, tőkebefektetések, infrastrukturális támogatások arzenálja érkezett a donoroktól a fejlődő országokban. Ám mindezek hosszútávon mégsem látszottak eredményesnek. Az 1980-es évekre egyre több állam került adósságválságba és tisztán látszott, hogy esélyük sincs visszafizetni. Az afrikai államok többsége ekkorra nagyságrendileg többet költött hiteltörlesztése, mint gyógyszerekre, vagy az oktatás fejlesztésére. Az 1990-es években egy új szemlélet kibontakozása vette kezdetét, miszerint a szegénység oka nem elsősorban a tőkehiányban, az infrastruktúrában és a rossz életkörülményekben keresendő, hanem a társadalmi adottságokban, politikai viszonyaiban, intézményi kereteiben. Ezzel összefüggésben a donorok egyre többet költöttek a demokrácia és a jó kormányzás alapjainak megteremtésében. De ez sem hozta az elvárt sikert. Átnézve a fejlett országok segélyezésre fordított összegeit és a fejlődő országok eredményeit, kétségbeejtő felismerésekre jutunk. A fejlett és fejlődő országok közötti GDP különbségek hatalmasak, és az 1950-es évektől csak nőttek. 7

8 1. Táblázat: Egy főre jutó GDP, dollárban, vásárlóerő paritáson a világ néhány régiójában és országában, Fejlett országok Kelet-Európa Szovjet utódállamok Latin-Amerika Ázsia Kína India Japán Afrika Forrás: Paragi Beáta - Szent-Iványi Balázs - Vári Sára (2007): Nemzetközi fejlesztési segélyezés. 36. o. 1. ábra: Globális GDP országok közötti eloszlása a gazdaságban Forrás: World Bank, 2005 ICP 8

9 A különbségekkel együtt az adósságaik is gyarapodtak, hiszen újabb hiteleket vettek fel az IMF-től. Jelenleg úgy néz ki, hogy a legtöbb segélyekben, kölcsönökben részesülő fejlődő ország sohasem lesz képes a hiteleket visszafizetni. Ellenkezőleg, az adósságaik egyre nőnek, és a legtöbb fejlődő ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint az 1950-es évek előtt volt. 1 Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy semmilyen fejlődés nem tapasztalható és mindaz a sok elméleti és gazdasági segítség haszontalan és kidobott pénz, de azt meg lehet állapítani, hogy a nyugati országok sokkal nagyobb ütemben fejlődnek, mint a harmadik világ országai. Elsősorban Polányi Károly és Max Weber munkáira támaszkodva arra keresem a választ, hogy vajon min múlik az államok, egyes régiók fejlődése, és a történelem folyamán hol lehet és mikorra tehető az a pont, amelyben a nyugati civilizációk ekkora előnyt szereztek a harmadik világ országaival szemben. A klasszikus fejlődésgazdaságtan szerint minden ország ugyan azt a fejlődési utat járja be. Ezt mégis olyan nehéz elképzelni, ha arra gondolunk, hogy az országok kulturális, földrajzi, éghajlati és vallási szempontból annyira eltérő képet mutatnak. Ha Európa kulturális előnyeit hozzuk fel érvként, számos ellenérvvel találkozunk. Kínában már Kr.e ben feltalálták a papírgyártást, a könyvnyomtatást, a papírpénzt és porcelángyártást 2 illetve 70 évvel azelőtt érték el felfedező hajóikkal Afrika partjait, mint spanyol és portugál társaik. 3. Az első írásos feljegyzések Mezopotámiából származnak Kr.e ből. 4 A közel-keleti iszlám vallású kultúrák tudományos felfedezései, tanulmányai (orvoslás, matematika, asztrológia, filozófia, építészet) mozdították ki Európát a sötét középkorból. Európa éghajlati szempontból viszonylag kedvező helyen fekszik, hiszen a mérsékelt éghajlati öv a növények széles skálájának megélhetését biztosítja. Nem fenyegeti az embereket sem a túl hideg, sem az elviselhetetlen forróság. Vajon az éghajlati és a földrajzi feltételek mennyire befolyásolják az emberek munkateljesítményét, a föld termelékenységét, mennyire kiszámítható a termés, az 1 Stephen Browne: Aid & influence, do donor help or hinder. Earthscan 2 Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története, a kőkorszaktól napjainkig oldal 3 Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története, a kőkorszaktól napjainkig oldal 4 Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története, a kőkorszaktól napjainkig. 51. oldal 9

10 egyes éghajlati ciklusokkal járó előnyök és hátrányok. Lehet-e az állandó meleg és hideg, vagy a hosszan tartó esőzés és száradás oka a fejlődési különbségeknek. 5 Amit szintén oka lehet a fejlődésbeli különbségnek, az az eltérő vallások szerepe az emberek munkamoráljának és a gazdaság teljesítőképességének mérésében. A nyugati civilizációkban elsőként a katolikus vallás aszkézise és a szerzetesek szigorú életvitele teremtette meg az európai ember munkaszellemének alapjait, bár Max Weber szerint az átütést leginkább a protestantizmus evilági élethez fordulása hozta meg. 6 A buddhizmus tanítása, miszerint az anyagias élettől való elfordulás és a teljes szegénység hozhatja meg a lélek és a szellem fejlődését, mennyire illeszthető össze a kapitalista, materialista nyugati szemlélettel? Vagy az iszlám umma, ami már inkább társadalmi forma, és amely szerint az emberi közösségek szerepe a legfontosabb, hogyan egyeztethető össze az általunk ismert individualista társadalommal? 7 A fejlődők fejlettekhez viszonyított lemaradását történelmi, világgazdasági folyamatokra is vissza lehet vezetni. Először Európa különböző régiói kezdtek el egymással, majd más kontinensekkel, mindenekelőtt Észak-Afrikával és Közel-Kelettel kereskedni. Az utóbbiakkal való kapcsolat nem volt általános vagy minden országra jellemző. A keleti és déli irányú kereskedelem Európa fejlődését is megosztotta, hiszen azok az országok kerültek élvonalba, amelyek a tengeri kereskedéshez szükséges tengerparttal és kikötőkkel rendelkeztek (Itália, Franciaország, Spanyolország). Vajon az Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel folytatott kereskedelem legnagyobb haszonélvezői miért az európai országok lettek? Mi az oka annak, hogy Európában voltak képesek szélesebb társadalmi körökben elterjedni a nagyobb termést produkáló mezőgazdasági újítások, a tömegtermelés előzményét képező manufaktúrák, a jobbágyok és földesurak érdekeit érvényesíteni tudó tulajdoni viszonyok és az országokat átfogó kereskedelem? 5 Rondo Cameron: A világgazdaság rövid története, a kőkorszaktól napjainkig. 31. oldal 6 Weber, Max (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. 83. és 223. oldalak 7 Az individualizmus, a liberalizmus, az alkotmányosság, az emberi jogok, az egyenlőség, szabadság, a törvényesség, demokrácia, szabadpiac, az egyház és állam szétválasztása olyan nyugati fogalmak, amelyek kevés visszhangra találnak az iszlám, a konfuciánus, a japán, a hindu, a buddhista vagy az ortodox kultúrákban. Forrás: Huntington, Samuel P.(1993): A civilizációk összecsapása. 25. oldal 10

11 1.2 Hipotézis A kutatási probléma alapján a dolgozatom két a téma szempontjából releváns szerző, Polányi Károly és Max Weber munkáira épül. Az általuk készített megjegyzéseket és a nemzetközi fejlesztési segélyezés jelenlegi helyzetét és eredményeit összevetve hipotézisem az, hogy a fejlődő országok lemaradását alapvetően két okra lehet visszavezetni. Először is arra, hogy a fejlődő országok alapvetően eltérő társadalmi berendezkedésük, illetve a szokások, a hagyományok, és a vallás a mindennapi életben való meghatározó szerepe miatt nem tudják felvenni a versenyt a nyugati országok gazdaságával. Másik ok pedig arra, hogy a fejlődő országok a fejlettek érdekei miatt nem tudják ezen országokat utolérni. 8 A gazdaságilag és technikailag fejlettebb Európa kihasználta a nála gyengébb társadalmakat és sokszor fegyveres erővel kényszerítette őket kereskedelemre, miközben minél inkább politikai és gazdasági függésbe sodorta őket A kutatási módszertana A hipotézisként felállított megfigyeléseket először elméleti, majd gyakorlati úton szeretném bizonyítani. Először az elméleti háttérként szolgáló két szerző, Polányi Károly és Max Weber munkáit vizsgálom meg, azok elemzésekor arra keresek választ, hogy ők miben látják, és mikorra teszik a nyugati civilizáció és a harmadik világ közti különbségek kialakulását. Diplomamunkám második részét képező gyakorlati elemzésben három ország példáján keresztül vizsgálom meg, hogy a két író elmélete hogyan támasztható alá történelmi eseményekkel. Ennek bemutatására a 19. századi kínai ópiumháború, a századi ruandai népirtás előzményei, illetve a 20. századi 8 A Nyugat az IMF-en és más nemzetközi gazdasági szervezeten keresztül érvényesíti gazdasági érdekeit és olyan gazdaságpolitikát kényszerít más nemzetekre, amilyet akar. A Nyugat arra használja a nemzetközi intézményeket, katonai erejét és gazdasági erőforrásait, hogy olyan irányba terelje a világ eseményeit, amely révén fenn tudja tartani az erőfölényét, meg tudja védeni az érdekeit és terjeszteni tudja a számára fontos politikai és gazdasági értékeket. Forrás: Huntington, Samuel P.(1993): A civilizációk összecsapása. The Sunday Times, okt oldal 9 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 11

12 iráni iszlám forradalom kialakulásához vezető események szolgálnak alapul. Ezekre az országokra jellemző, hogy gazdasági és politikai gyengeségük, valamint társadalmi berendezkedésük miatt a nyugati civilizációval való érintkezésnek gazdasági-, társadalmi-, és politikai önállóságuk feladásával kellett járnia. 1.4 A dolgozat tartalmi kerete A dolgozatomban, annak terjedelmi korlátai miatt az elméleti elemzés és a gyakorlati igazolás mellett nem térek ki az államok, a nemzetközi-, illetve a civil szervezetek segélyezési politikájára, a nemzetközi fejlesztési segélyezés gyakorlatára, a jövőbeni tervekre, illetve megoldási javaslatok felvázolására sem. A három ország vizsgálatán kívül nem mutatom be és nem értékelem országonként az egyes segélyezési gyakorlatokat, azok hatásait, dolgozatomban arra az elméleti kérdésre keresek választ, hogy - az egyes helyi sajátosságoktól eltekintve - miben keresendő a fejlett és fejlődő országok közti különbség. Dolgozatomban nem mutatom be az a nyugati, illetve a többi ország, kontinens közötti vallási, földrajzi- és éghajlati adottságbeli, fizikai és humán erőforrások közti különbségeket. 12

13 2 Elméleti áttekintés A segélyezés rövid áttekintése, a kutatási probléma és a hipotézis megfogalmazása után ebben a fejezetben a megfigyelésem alapjául szolgáló két mű, Polányi Károly, A nagy átalakulás és Max Weber, A protestáns etikai és a kapitalizmus szelleme című munkáik alapján tanulmányozom, hogy ők miben látták a fejlett és a fejlődő országok közti különbségeket, mikorra és mire vezették vissza ezen különbségek kialakulását. Először külön-külön mutatom be a két író munkáját, kiemelve azokat a pontokat, amelyek a hipotézisem bizonyításához elengedhetetlenek. A fejezet második részében összehasonlítom a vélekedéseiket, főként azokra a területekre koncentrálva, amelyekben mind a ketten egyetértenek, vagy hasonlóan gondolkodnak. 2.1 A nagy átalakulás Diplomamunkám hipotézisének alátámasztásához az egyik legfontosabb alapot Polányi Károly, A nagy átalakulás című munkája szolgáltatta, amely a kapitalizmus kialakulását és az ezekből kibontakozó folyamatok hatására a nyugati civilizáció felemelkedését illetve a fejlett és fejlődő országok közti különbség okát vizsgálja. Polányi Károly ( ) magyar származású gazdaságtörténész. Művének központi témái a piacgazdaság kialakulásának nyomon követése, a piacgazdaság kritikája. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy noha a piac intézményét már a kései kőkorszaktól kezdve jól ismerték, egészen a XIX. századig szerepe mellékes az emberi társadalmak életében, a cseréből szerzett nyereség és haszon nem volt központi eleme a gazdaságnak, ahogy a gazdaság sem volt központi eleme a társadalomnak. A társadalom ellenőrzést gyakorolt a gazdaság felett, utóbbi nem uralkodhatott el az előbbin, hiszen sokkal fontosabbak voltak a szabályok, a törvények, a mágia és a vallás. A nagy átalakulás a XIX. század első felében következett be, amikor a piacgazdaság kialakulásával a gazdaság kikerült a társadalom ellenőrzése alól: a javak termelésének és elosztásának rendjét egyre inkább a piac önszabályozó mechanizmusaira bízták. Ehhez azonban mind a természetnek, mind pedig az embernek (fiktív) árucikké kellett válnia, ami katasztrofális következményekkel járt mindkettőre nézve.

14 volt 13 A pénzarisztokrácia a 19.sz utolsó és a 20.sz. első harmadának sajátos jellemzője A kapitalista gondolkodás kialakulásáról Polányi egyik fő tézise, hogy az önszabályzó piac eszméje magába foglalt egy utópiát, így ez az intézmény soha nem működött volna a társadalom emberi és természeti szubsztanciájának megsemmisítése nélkül. A 19. századi civilizáció abban volt különleges, hogy egy meghatározott intézményi mechanizmus állt a középpontjában. 10 A mostani nyugati civilizáció kiindulópontját több mint 100 évvel korábban találjuk meg abban a társadalmi és technikai felfordulásban, amelyben Nyugat-Európában kialakult az önszabályzó piac eszméje ig páratlan jelenséget produkált a Nyugat, nevezetesen 100 évig tartó fejlődést és békét. Ez a hatalmi egyensúly működésének volt tulajdonítható olyan államok voltak érdekeltek ebben, amelyeknek ez segített fenntartani a függetlenségét. 12 Ennek oka Polányi szerint az erőteljes békeérdek volt az egész közösségen belül: Európában kialakult a békés üzlet. A békeérdek hordozói azok voltak, akik a legtöbb hasznot húzták belőle, nevezetesen az uralkodók és a feudális rendszer hívei. Régen a status quo fenntartásában az Európai Koncert illetve a Szent Szövetség volt a meghatározó. Ahhoz, hogy megértsük, ezek felbomlása után mi biztosította Európában a béke fennmaradását, keresnünk kell egy olyan hatalmas társadalmi mechanizmust, ami az új környezetben eljátszhatta azt a szerepet, amit régen a dinasztiák, illetve az egyház játszott vagyis hatékonnyá tette a békeérdeket. Ez pedig a pénzarisztokrácia és ez szolgáltatta az eszközöket a nemzetközi békerendszerhez. Ez egy rugalmas intézmény volt, független minden kormányzattól, de szorosan együttműködött velük. Gyökerei szorosan és biztonságosan kapaszkodtak bele a szigorúan kereskedelmi érdek magánszférájába. Lojalitásuk egy cégnek szólt és nem a nemzetnek, és ennek a hitele vált nemzetközi kapoccsá. 14 Vagyonukat háborúk finanszírozásával szerezték, 10 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 8. oldal 11 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 9. oldal 12 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 13 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 15. oldal 14 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 14

15 érzéketlenek voltak az erkölcsi megfontolások iránt. Legfőképpen ilyen háborúkat a saját területük sértetlensége megőrzése miatt főleg a gyarmatokon (2. Melléklet: 2. Táblázat: Gyarmatosítók és gyarmataik, függetlenedésük dátumával) folytattak. Kár érte volna az üzletüket, ha egy általános, nagyhatalmak közötti háború megbolygatta volna a rendszer pénzügyi alapjait. A pénzarisztokrácia szervezetileg a legbonyolultabb intézmény magja volt, amit az emberi történelem valaha is létrehozott. A pénzarisztokrácia alapvető célja nem a béke volt, hanem a nyereség, és ennek érdekében jóban kellett lenniük a kormányzatokkal, melyek hatalomra és hódításra vágytak 15 A kérdéses időszakban a politika és a pénzügyek összekeveredtek, de mégis a politika volt a döntő. Az üzleti sikerrel vele járt az erőszak kegyetlen alkalmazása a gyengébb országokkal szemben, az elmaradott közigazgatások nagybani megvesztegetése, és minden alattomos eszköz alkalmazása a gyarmati és félgyarmati dzsungelben megszokott célok eléréséért. A pénzarisztokrácia befolyása a nagyhatalmakra akik többirányúan függtek annak együttműködésétől - kedvező volt az európai béke biztosítása szempontjából. Mégsem volt kizárt egy olyan nagyhatalmak közötti háború, amely alapjaiban tette volna lehetetlenné a pénzarisztokrácia működését. A katasztrófát csak az háríthatta el, ha a pénzvilág visszaszorításban tarthatta az elmaradt régiók kimerült és gyenge kormányait. Erre jó példa Törökország, ahol a pénzügyi válsággal egy időben katonai konfliktusok lángoltak fel, amire válaszul felállították a Ottomán Államadóságok Igazgatóságát és a pénzarisztokrácia képviselői vették át a török pénzügyek irányítását. 16 Mindezek mellett nehéz megítélni a pénzarisztokrácia működését, hiszen egyrészt felelősek azokért a gyarmati harcokért, amelyeket a nagyhatalmak a befolyási övezetekért, a koncessziókért, extraterritoriális jogokért vívtak, s azért a számtalan formáért, ahogy a nyugati régiók markukban tartották az elmaradott régiókat, hogy vasutakba, közművekbe, kikötőkbe és más állandó létesítményekbe fektessenek be, amelyből nehéziparuk nyereséget húzott. Az üzleti világ valóban felelős volt sok gyarmati háborúért, de az általános, egész Európát és a nyugati civilizációt érintő háború elkerülése is az ő művük volt Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 18. oldal 16 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 22. oldal 17 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 24. oldal 15

16 Az ipari forradalomról Polányi szerint a kapitalizmus kialakulása nagyban köthető a Nagy-Britanniából kiinduló ipari forradalomhoz, annak az átfogó, társadalmi, gazdasági és technológiai változáshoz, amely 1769 és 1850 között következett be, és amely átgyűrűzött először Európára, Észak-Amerikára, majd szépen lassan az egész világra. Az ipari forradalom okai összetettek és rengeteg vita tárgyát képezik. Történészek az ipari forradalmat a feudalizmus végét jelentő társadalmi és intézményi változások következményeként értékeli, ami Nagy-Britanniában a polgári forradalom után következett be. A 17. század földrajzi felfedezései során a nemzetközi kereskedelem bővülésével kialakultak a pénzpiacok, beindult a tőkefelhalmozás, és ekkor zajlott a tudományos forradalom, amelyek együttesen fejtették ki hatásukat Polányi nem a gépeket teszi felelőssé a társadalmi katasztrófáért. Amíg a gép olcsó és nem specializált eszköz volt, addig nem állt be változás a társadalomban. A háziiparos használhatta a gépeket, hogy növelje jövedelmét, de főleg a szabadidejét, mivel ugyanannyi idő alatt nagyobb mennyiséget tudott termelni, mint korábban. A kereskedő viszonyát a termeléshez nem a gép megjelenése, hanem a bonyolult és specifikus gépi berendezések és felszerelések feltalálása változtatta meg teljesen. 18 A szerző azt állítja, hogy a gépeknek olyan tipikus hatásokat kellett létrehoznia, amely eltért egy mezőgazdasági társadalomtól. Kétségtelen, hogy az a társadalmi felfordulás, amelyet a gép és azok a körülmények okoztak, amelyek között az embernek ki kellett a gépet szolgálnia, számos elkerülhetetlen következménnyel járt. Egy mezőgazdasági társadalom mezőgazdasági termelőkből és kereskedőkből áll. A specializált, bonyolult és drága eszközök és üzemek segítségével való termelés csak úgy illeszthető be egy ilyen társadalomba, ha a vásárlás és az eladás kísérőjévé teszik. Így a kereskedő lesz az egyetlen személy, aki erre alkalmas, de csak addig fogja ezt végezni, amíg nem lesz veszteséges a drága gépek mellett. Ez csak akkor fizetődik ki, ha nagy mennyiségű terméket állítanak elő velük és biztosítva van a javak értékesítése. Ehhez az kell, hogy minden összetevőnek a szükséges mennyiségben kaphatónak kell lenni (munkaerő, nyersanyag, tőke, stb.). 19 Ezek a mezőgazdasági társadalomban nem természetesen adottak, meg kell őket teremteni. Ezzel az átalakulással azonban megváltozik a 18 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 19 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 16

17 áruvá. 20 Polányi ennek következményeit abban látja, hogy mivel az ipari központokban, társadalom tagjainak cselekvési indítéka: létfenntartás helyett nyereségtermelés. Emiatt minden jövedelemnek valaminek az eladásából kell származnia, az önszabályzó piac miatt pedig mindennek magától kell működnie, a nyereséget senki sem garantálja, a kereskedőnek erre a piacon kell szert tennie. Amit a kereskedő vásárol, a nyersanyag, munkaerő, természet és ember. A gépi termelés egy kereskedői társadalomban olyan átalakulást feltételez, amely a társadalom természeti és emberi szubsztanciáját alakítja át vagyis az új városokban nem volt megállapodott városi középosztály, s nem volt a mesterembereknek és kézműveseknek, a tiszteletreméltó kispolgároknak és városiaknak olyan központja, amely magába olvaszthatta volna a durva munkást, aki vagy azért mert vonzották a nagyobb bérek, vagy azért, mert az agyafúrt elkerítők elüldözték kínlódva robotolt a korai gyárakban. Az angol ipari város kulturális pusztaság volt, nyomornegyedei azt tükrözték, hogy nincs hagyománya és polgári önérzete. Az emberek olyan fizikai körülmények között léteztek, amelyek nem voltak emberi életformának nevezhetők. A rabszolgaszállító hajók fenekén ketrecbe zárt, levegő után ziháló afrikai négerek érezhették azt, amit ezek az emberek éreztek. 21 Polányi az Angliában lezajlott ipari forradalom emberekre és a társadalomra gyakorolt hatását nagyban hasonlónak tartja azokhoz a gyarmatokban, illetve ma a fejlődő országokban végbemenő Európából induló fejlesztési folyamatokhoz, amivel a Nyugat rájuk akarja erőltetni technikai eszközeit, gépeit, társadalmi berendezkedését. Angliában az ipari forradalom hatása végzetes volt a társadalom nagy rétegei számára. Az egykori földművesekből gyári munkások lettek és Anglia nagyobb városainak ipari és nyomornegyedeiben zsúfolódtak össze. Pusztulófélben volt a család, hatalmas országrészek tűntek el azok alatt a szénpor- és ócskavas halmok alatt, amelyeket az ördögi malmok kiokádtak. 22 A társadalom piacgazdasággá és piaci társadalommá való alakítása olyan hirtelen zajlott le, hogy képtelenség volt fenntartani a fokozatosságot. A munkások fizikailag embertelenedtek el, a tulajdonos osztályok pedig erkölcsileg 20 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 21 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 22 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 53. oldal 17

18 alacsonyodtak le. Megszűnt a keresztény társadalom hagyományos egysége, a tehetősek nem voltak hajlandók felelősséget vállalni embertársaik állapotáért. 23 A piac kialakulásáról és a piaci sémáról A piac olyan hely, ahol azért találkoznak az emberek, hogy termékeiket kicseréljék. Az a lépés, amely az elkülönült piacokat piacgazdasággá, a szabályozott piacokat önszabályozó piacokká tesz, valóban döntő jelentőségű. Ez pedig Polányi szerint nem egy belső burjánzási tendenciának az eredménye, hanem olyan mesterséges élénkítőszerek hatása, amelyet azért adtak be a társadalomnak, hogy megfeleljen egy olyan helyzetnek, amit a gép teremtett. 24 A csereaktusok (barter vagy árucsere) általában nem vezetek el piacok létrejöttéhez olyan társadalmakban, ahol a gazdasági magatartás más elvei dominálnak. Ilyen aktusok mindennaposak egy primitív gazdaságban, ám mellékesnek tekintik őket. A szociológiai tér minden pontján korlátozó tényezők keletkeznek: szokás, jog, a vallás, a mágia. A piac békéjét rítusokkal, ceremóniákkal védték, melyek korlátozták a hatáskörét, miközben biztosították működőképességét az adott szűk korlátok között. 25 A piacok legjelentősebb eredménye a városok és a városi civilizáció megszületése. Ám a szabályokkal teli városi piacok nem kiindulópontjai a belkereskedelemnek. A belkereskedelmet Nyugat-Európában valójában az állami beavatkozás teremtette meg. 26 A kereskedelem a szervezett városi közigazgatási területekre korlátozódott, és azt vagy helyileg, vagy távolsági kereskedelemként űzték a kettőt teljesen elválasztották, és egyik sem terjedhetett ki a vidékre. A városi polgárok és a vidéki parasztok ilyen formában teljesen el voltak zárva egymástól, nem kereskedhettek egymással. A kereskedelem nem csak így volt korlátozva, hanem úgy is, hogy az idegen, külföldi kereskedőket betiltották és kirekesztették. A céhrendszer is ezt a célt szolgálta az iparcikkek területén. 27 Ez a protekcionista politika akkor változott meg, amikor az állam erőszakosan rátukmálta a merkantilista rendszert a városokra és a 23 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 24 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 73. oldal 25 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 26 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 83. oldal 27 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 18

19 fejedelemségekre, és szétrombolta a gátakat a városi és a vidéki kereskedelem között, ezzel megtisztítva az utat a nemzeti államhatárokon belüli akadálytalan kereskedelem előtt. Politikailag ez a központosított állam formájában nyilvánult meg. A külpolitikában a kor igénye a szuverén hatalom megteremtése lett. A merkantilista állam ekkor irányítása alá vonta az egész nemzeti terület erőforrásait, hogy biztosítsa hatalmát a külügyekben. Ez magával hozta a széttördelt vidékek, országrészek egyesítését, amelynek gazdasági eszköze a tőke, pontosabban a magántőke volt, amely a kereskedelem fejlesztését is előtérbe helyezte. Az államnak amely kiszabadította kereskedelmet a város korlátai közül, most két idegen jelenséggel kellett szembenéznie, a monopóliummal és a versennyel. A gyógyír a gazdasági élet teljes körű szabályozása volt, csak ekkor már nem városi, hanem nemzeti szinten. 28 Annak, hogy a gazdasási rendszert a piac irányítja, a társadalom egész szervezetére kiható következménye van vagyis a társadalom a piac függelékeként működik ahelyett, hogy a gazdaság lenne beágyazva a társadalmi viszonyokba. És mivel a gazdasági rendszer sajátos státusszal felruházott, elkülönült intézményekben szerveződik meg, a társadalomnak olyan formába kell rendeződnie, amely lehetővé teszi, hogy ez a rendszer a maga törvényei szerint működjön. Ez a jelentése annak a gyakran elhangzó állításnak, hogy a piacgazdaság csak piaci társadalomban működhet. 29 Az önszabályzó piacról és a fiktív árucikkekről A mi korunkat megelőzően a piacok mindig csak a gazdasági élet kiegészítői voltak. Az önszabályzó piac ismeretlen volt, és megjelenésével sok mindent megváltoztatott. Az önszabályozásból következik, hogy mindent piaci eladásra termelnek és minden jövedelem ilyen, eladásokból származik. Így az ipar minden elemének van piaca, a munkaerőnek (munkabér), a földnek (bérleti díj) és a pénznek (kamat) is. Az állam szabad utat engedett a piacnak, megtiltott minden szabályozást. A feudalizmus idején a céhrendszer, a föld és a munka a társadalmi szervezet része volt, kívül estek az adásvétel szervezetén. A termelő tevékenységek indítékai és körülményei a társadalom általános szervezetébe voltak beágyazva. A céhek működését, a mester, a segéd, az inas 28 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 29 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. 92. oldal 19

20 kapcsolatait, az inasok számát, a munkások béreit a céh és a városi szokások határozták meg. A merkantilista rendszer pusztán egységesítette ezeket a feltételeket különböző rendeleteken keresztül, és nem támadta meg soha azokat a biztosítékokat, amelyek a termelés két alapelemét, a földet és a munkaerőt megvédték attól, hogy kereskedelmi tárgyakká váljanak. Angliában ezt a folyamatot az iparostörvény ( ) és a szegénytörvény (1834) indította el (3.Melléklet). 30 A piacgazdaságnak az ipar minden elemét magába kell foglalnia, beleértve a munkaerőt, a földet és a pénzt is. De a munkaerő és a föld nem mások, mint maguk az emberek, akikből minden társadalom áll és a természeti környezet, amelyben élnek. Ezek beépítése a piaci mechanizmusba annyit jelent, hogy maga a társadalom szubsztanciája rendelődik a piac törvényei alá. 31 Polányi szerint ez egy fikció, egy posztulátum: hiszen ha egyedül a piaci mechanizmus irányítaná az embereket és a természeti környezetet, akkor a társadalom elpusztulna. A föld és a munka hagyományosan nem válnak el egymástól. A föld szoros kapcsolatban van a rokonság, a szomszédság, a mesterség és a vallás intézményeivel a törzzsel, az istentisztelet helyével, a faluval, a céhekkel és a templommal. A föld stabilitást biztosít az ember életének: lakásának helye, fizikai biztonságának egyik feltétele. A föld mobilizálásának három szakasza volt: Termőföld kommercializálása Az élelem és a szerves anyagok termelésének kikényszerítése a gyorsan növekvő ipari népesség szükségleteinek országos szinten való kielégítésére (ezzel alárendelték a földet a gyorsan bővülő városi népesség szükségleteinek) Többletre való termelés e rendszerének kiterjesztése a tengerentúli és gyarmati területekre. Ezzel az ipari-mezőgazdasági munkamegosztás átfogta a földgolyót, a szabadkereskedelemmel létrejöttek a planetáris méretű kölcsönös függőség új és hatalmas kockázatai. 32 Európa országai jobb helyzetben voltak ebben a versenyben, hiszen szuverén státuszuk segítségével meg tudták védeni magukat a szabadkereskedelem utóhatásaitól, de a fejlődő országoknak ez nem ment/megy ilyen könnyen, hiszen nélkülözik a védelem 30 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 31 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 32 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei 20

21 előfeltételét, a politikai kormányzatot re, amikor az önszabályzó piac elérte maximális nagyságát, magába foglalta a földgolyó minden részét, minden lakóját. Új életforma terjedt el a földön, s olyan egyetemességre tartott igényt, amelyre nem volt példa azóta, hogy a kereszténység megkezdte pályafutását, csak most a mozgás pusztán szinte materiális szinten zajlott. A piacgazdaság és a gazdasági liberalizmus összekapcsolódott, egymás nélkülözhetetlen felei lettek, az utóbbi az előbbi megteremtésébe bonyolódott társadalom szerveződése volt. Valódi hitté alakult, amely szerint az önszabályzó piacgazdaságon keresztül bekövetkezik az ember evilági üdvözülése. A nemzetközi kereskedelem hit kérdése volt. Angliában ez azt jelentette, hogy az ország élelmiszerellátása tengerentúli forrásoktól fog függeni; ha kell, feláldozza mezőgazdaságát és új életet kezd, amellyel szerves részévé válik valamilyen elképzelt jövőbeli világegységnek. Nem csoda, hogy a gazdasási liberalizmus, amint evidenssé váltak e kockázatos vállalkozás óriási veszélyei, szinte vallássá változott A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb ben írt műve, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (eredeti címe Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus) adta vizsgálódásom másik nagy elméleti alapját. Weber hipotézise szerint a reformáció, és a protestáns hivatásetika egyéb tényezők mellett - fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában, ami megalapozta a nyugati és a harmadik világ országai közti különbségeket. Úgy gondolja, hogy a kapitalizmus kialakulását, vagyis magának a szellemiségnek a legalizálódását és elterjedését a reformációban kell keresni. A katolicizmusnak a világtól való nagyobb mérvű idegensége (Weltfriedenheit) és az aszketikus vonások közönyt ültettek követőibe a földi javakkal szemben és társadalmilag elítélték a nyerészkedést, az anyagi javak felhalmozását. A reformáció egészének teljesítménye először is csupán az volt, hogy a katolikus felfogással szemben hatásosan megnövelte az evilági, hivatás szerint végzett munka erkölcsi hangsúlyát és az érte járó vallási jutalmat, vagyis az üdvözülést a hivatás által. E mellett nem ítélte el a nyereséget, azt a hivatás végrehajtásának legfőbb céljává tette. A katolikusok szerint ezzel az egész emberi élet protestáns elvilágiasodása történt meg, amely végső soron materializmus eredményezett. 33 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei oldal 34 Polányi Károly (1997): A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei 21

22 A Nyugat racionalizmusa Max Weber a kapitalizmus kibontakozásának körülményeit elemezve először is arra a következtetésre jut, hogy a társadalmi-gazdasági változások vallási motivációi alapján a nyugati-civilizáció a racionális felfogásával, gondolkodásával tűnt ki az összes többi civilizáció közül: A babilóniai és minden más asztronómiának hiányzott a matematikai megalapozottsága, Az indiai geometriából hiányzott a racionális bizonyítás, A megfigyelés területén jelentősen fejlett indiai természettudományokból hiányzott a racionális kísérletezés módszere (ezt később a reneszánsz alkotta meg). Hiányzott a modern laboratórium is, a gyógyítás biológiai, s főként biokémiai alapjai. A magasan fejlett kínai történetírásból hiányzik a thuküdidészi pragma 35, Minden ázsiai bölcseletből hiányzott az arisztotelészihez hasonló rendszeresség, Összetett jogi szabályokkal már találkozhatunk Indiában (Mínoszi-iskola) és Elő-Ázsiában, de mindegyikből hiányoztak a római jog szigorú sémái, A zenében is csak a Nyugaton található meg a racionálisan felépített zenekar, az akkordharmónia, az ezekre íródott szimfóniák, operák, szonáták. Az építészetben ugyan a legtöbb kultúra ismerte a csúcsívet, de csak Nyugaton jelent meg a gótikus boltozat olyan racionális alkalmazása, mint azt a középkor megteremtette a súly elosztásának és a tetszés szerint alakítható terek befedésének eszközeként, Mindenhol a világon voltak főiskolák, egyetemek, de csak Nyugaton találni meg a tudomány racionális és rendszeres szakmai üzemét és az iskolázott szakembereket. A rendi állam elvét és velük az állami hivatalnokokat is csak a Nyugat ismerte Thuküdidész (Kr. e 460-Kr.e 400 körül) görög történetíró, legnagyobb művében a peloponészoszi háborút írja le. A történet megírása előtt nagy gondot fordít az összes fontos tény és adat megismerésére, annak pontos feljegyzésére, az anyaggyűjtési módszertanra nagy figyelmet fordít. A mű bevezetésében hosszasan kifejti a téma fontosságát, tömören leírja az eddigi görög történelmet, áttekinti a háború okait, az athéni nagyhatalom kialakulását, majd végigveszi részletesen a háború eseményeit. Forrás: Castiglione László (1978): Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó 22

23 A kapitalizmusról A szerzési ösztönnek, a nyereségvágynak a lehetőleg magas pénznyereség szándékának önmagában véve semmi köze a kapitalizmushoz ez előfordult a világ valamennyi országában, bármilyen foglalkozást űzzön az ember. Ezzel szemben a folyamatos, racionális, kapitalista üzemben szerzett, mindig megújuló nyereségre, tehát a jövedelmezőségre való törekvéssel igenis azonos a kapitalizmus. 37 A haszonlesés e filozófiájának legfigyelemreméltóbb vonása az, hogy eszménye a hitelképes úriember, s elsősorban az, hogy az egyénnek kötelezettségei vannak a saját tőkéjének növeléséhez fűződő öncélként előfeltételezett érdekekkel szemben. A könyvben példaként említett Benjamin Franklin itt nem egyszerűen életmódot, technikát prédikál, hanem sajátos etikát, amelynek megsértését nem csak ostobaságnak, hanem egyfajta kötelességmulasztásnak tekinti. 38 Ennek az etikának summa bonum -ja (legfőbb jó) a pénzszerzés, az egyre több pénzszerzés, kérlelhetetlenül megtagadva minden elfogulatlan élvezetet. A vagyonszerzés nem az anyagi életszükségletek kielégítésének eszköze, hanem az emberi élet célja. Ahhoz, hogy a kapitalizmus működni tudjon, ennek a gondolkodásmódnak létre kell jönni embercsoportok felfogásmódjaként. 39 E magatartásnak ma már nincs szüksége vallásos hatalmak támogatására, s ha az egyházi normáknak van még befolyásuk a gazdasági életre, azt ugyanúgy akadálynak érzi, mint az állami szabályozást. Így általában a kereskedelempolitikai és társadalompolitikai érdek határozza meg a világnézetet. Aki életvitelében nem alkalmazkodik a kapitalista siker feltételeihez, elpusztul, vagy nem jut előre. Mert azt aligha kell bizonyítani, hogy a pénzszerzésnek az embert kötelező öncél gyanánt, hivatásként való felfogása ellentétes volt egész korszakok erkölcsi érzésével. 40 Tehát ha meg akarjuk érteni, hogyan terjedt el ez a fajta gondolkodásmód a nyugati gazdaságokban, a felfogásmód keletkezését kell megmagyarázni. 36 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme oldal 37 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 12. oldal 38 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 40. oldal 39 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 44. olda 40 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 63. oldal 23

24 Az aszkétizmustól a protestáns etikáig A modern kapitalista szellemnek, és nemcsak a szellemnek, hanem az egész modern kultúrának az alapja, alkotórésze: a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés a keresztény aszkézis szelleméből született. 41 Az aszkézis teljes erővel támadta az evilági lét elfogulatlan élvezetét s mindazét, ami örömet kínál. Az aszkézis célja az volt, hogy lehetővé tegye az éber, tudatos evilági életet. Legsürgősebb feladata a szenvedélyes élet-élvezet természetességének megsemmisítése volt, legfontosabb eszköze pedig az, hogy a vállalkozók életvezetésében rendet teremtsen. Abban a korszakban, amikor a túlvilág mindent jelentett, a papoknak a lelkipásztorkodásban, az egyházi fegyelemben és a prédikációban olyan hatásuk volt, amilyet mi, modern emberek egyszerűen el sem tudunk képzelni. Éppen ezért e gyakorlatban érvényesülő vallásos hatalmak voltak a népjellem legfontosabb alkotói. Mivel azonban a kálvinizmusból kinőtt angol puritanizmus formálta ki legkövetkezetesebben a hivatás gondolatát, ennek egyik képviselőjét állítja Weber tárgyalásának középpontjába. 42 Weber azokat a szempontokat akarja megvilágítani, amelyeken keresztül a hivatás puritán felfogásának és az aszketikus életvezetés követelményeinek közvetlenül befolyásolnia kellett a kapitalista életstílus kifejlődését. Mint láttuk, az aszkézis teljes erővel támadta az evilági lét elfogulatlan élvezetét s mindazt, ami örömet kínál. Az eddigieket abban foglalhatjuk össze, hogy az evilági protestáns aszkézis teljes erejével ellene működött a birtoklás természetes élvezetének, leszűkítette a fogyasztást s főként a luxusfogyasztást. Ezzel szemben olyan lélektani hatása volt, hogy megszabadította a javak szerzését a tradicionalista etika gátlásaitól és úgy rombolta le a nyereségvágy korlátait, hogy nem csak legalizálta azt, hanem kifejezetten isteni akaratot látott benne. Ez az aszkézis nem önsanyargatást kívánt a birtokosoktól, hanem azt, hogy birtoktárgyaikat szükséges és gyakorlati módon hasznos javakra fordítsák. 43 Ha egybevetjük a fogyasztás korlátozását a szerzésvágy felszabadításával, akkor azonnal előtűnik az eredmény: az aszketikus takarékossági kényszer által 41 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 223. oldal 42 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 43 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 211. oldal 24

25 végbevitt tőkeképzés. 44 Tehát a puritán életfelfogás minden körülmények között javára vált a polgári, gazdaságosan racionális életvezetés tendenciájának. De ennek az életfelfogásnak a tőkeképzés volt a leglényegesebb, s főleg az egyedül következetes hordozója. Az ott állt a modern gazdasági ember bölcsőjénél. A vallások sorsáról a kapitalista gazdaságban így ír John Wesley: Attól félek, hogy amilyen mértékben gyarapszik a gazdaság, úgy csökken a valláshoz való ragaszkodás. Ezért nem tudom, hogyan lehetne lehetséges a dolgok természete szerint, hogy hosszú ideig tartson az igazi vallásosság új felfedezése. Hiszen a vallás szükségszerűen teremt iparosodást is és takarékosságot is, márpedig ezekből nem támadhat más, mint gazdagság. Mihelyt azonban növekszik a gazdagság, úgy növekszik a kevélység, a szenvedély és a világ szeretete minden formájában. 45 A modern kapitalista szellemnek, s nemcsak e szellemnek, hanem az egész modern kultúrának egyik döntő alkotórésze: a hivatás gondolatán alapuló racionális életvezetés a keresztény aszkézis szelleméből született. 46 A kálvinizmus istene nem egyes jó cselekedeteket várt az övéitől, hanem a rendszerré emelt tettek általi üdvözülést. Így szüntették meg a mindennapi ember terv és rendszer nélküli erkölcsi gyakorlatát s alakították ki az egész életvezetés módszerét. Nyugaton ebből a racionális életvezetés rendszeresen kiművelt módszere lett belőle, azzal a céllal, hogy az embert kivonják az irracionális ösztönök hatalmából függéséből melyet a világ és a természet kényszerít rá -,s alávessék a tervszerű akarás fensőbbségének. Mióta az aszkézis a szerzetesi cellából áttevődött a hivatás világába és az evilági erkölcsösséget uralni kezdte, egyúttal abban is közreműködött, hogy felépüljön a mechanikus-gépi termelés technika és gazdasági előfeltételeihez kötött modern gazdasági rend hatalmas kozmosza. Ez határozza meg ellenállhatatlan erővel mindazoknak az egyéneknek az életstílusát s nemcsak a gazdaságokban tevékenyen résztvevőkét -, akik ebbe a hajtóműbe beleszülettek. Miután az aszkézis átépítette a világot, e világi javak olyan növekvő, s végül is annyira menthetetlen hatalomra jutottak az emberek felett, mint még a történelemben soha korábban. A győzedelmes kapitalizmusnak, mióta gépi alapokon nyugszik, nincs többé szüksége az aszkézisre, mint támaszra Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 213. oldal 45 John Wesley, idézi Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 218. oldal 46 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 223. oldal 47 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 25

26 A munkáról Már Kálvin is felállította azt a sokszor idézett tételt, hogy a nép -et, tehát a munkások és kézművesek tömegeit szegénységben kell tartani, hogy Isten engedelmes szolgái maradjanak. Ezt a gondolatot továbbvitték: az emberek tömegei csak akkor dolgoznak, ha a szükség erre rákényszeríti őket a kapitalizmus gazdaság egyik vezérmotívumának ez a fogalmazása terjedt tovább az alacsony bérek termelékenységének elméletében. A középkori etika nem csak eltűrte a koldulást, hanem egyenesen dicsőítette a kolduló rendeket. Úgy gondolták, hogy a nekik nyújtott alamizsnákkal jó cselekedeteket gyakorolhattak a gazdagok. A puritán aszkézisnek jutott az a feladat, hogy részt vegyen annak a kemény angliai szegénységtörvénynek a létrehozásában, mely döntő változást eredményezett e területen. 48 Az összes felekezet teljes aszketikus irodalmában előfordul az a gondolat, hogy Istennek nagyon is tetsző cselekedet, ha hűségesen végzik a munkájukat akár alacsony bérért is. Ezt tették a kapitalizmusban pszichológiai ösztönzővé, e mellett legalizálta e sajátos munkakedv kizsákmányolását, mivel hivatásként értelmezte a vállalkozó pénzszerzését is. Ez egy tipikus példa arra is, hogyan nevelte az aszkézis a tömegeket munkára, marxista nyelven szólva értéktöbblet - termelésre, s hogyan tette egyáltalán lehetővé, hogy munkájukat kapitalista viszonyok között alkalmazzák. A kapitalizmus keletkezése idején olyan munkásokra volt szükség, akiket lelkiismeretük miatt lehet gazdaságilag kizsákmányolni. Ma erős a kapitalizmus, és képes arra, hogy túlvilági jutalmak nélkül is dologra kényszerítse a munkásokat Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 49 Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme 221. oldal 26