A régióban működő foglalkoztatási paktumok közötti koordináció projekt. Támogatási szerződés száma: 2003/ Partnerség építés TANANYAG

Átírás

1 Magyarország-Szlovénia Phare CBC Program 2003 A határrégió emberi erőforrás potenciáljának maximalizálása támogatási konstrukció A régióban működő foglalkoztatási paktumok közötti koordináció projekt Támogatási szerződés száma: 2003/ Partnerség építés TANANYAG LEKTORÁLÁS ELŐTTI VÁLTOZAT Készítette: Remark 2001 Kft. Szombathely, július 17.

2 Tartalom I. Fejezet A partnerség fogalma az Európai Unió szakpolitikájában A partnerség elvének megjelenése és formálódása, az Aarchusi egyezmény A partnerség alapelvei, jellemzői A partnerség megjelenése a hazai szabályozásban A társadalmi egyeztetés célja, menete Partnerség a Strukturális Alapok programozásában A partnerség elve és a Nemzeti Stratégiai Referencia Keret kapcsolata A Partnerség elvének érvényesülése projektek szintjén A partnerség elvének érvényesülése makro és mikro szinten, a partnerségi körök létjogosultsága Az Európai Unió módszereinek felhasználása az NFT egyeztetési folyamatában...19 a.) A társadalmi egyeztetés célja...19 b.) A társadalmi egyeztetés alapelvei...20 c.) Az egyeztetés módszere...20 d.) Az egyeztetés eszközei...20 e.) Partnerségi körök létjogosultsága A partnerségi csoportok vertikális és horizontális építkezése Partnerség az európai együttműködési projektekben Hogyan érdemes kiválasztani a programban együttműködő partnereket? Példák a kistérségi foglalkoztatási partnerség szereplőire...26 II. Fejezet A partnerség építés a gyakorlatban A partnerek feladatai A partnerség keretében végzett munka hatékonyságának jellemzői, a partnerségre és együttműködésre épülő projektek előnyei Különböző szerepkörök a sikeres csapatmunkában, a partnerség szereplői projektszinten A partnerség elvének érvényesülése a projektekben A Brainstorming, mint csoportmunka módszer Partnerség a megvalósításban Partnerség a projektek értékelésében és monitoringjában...40 III. Fejezet A foglalkoztatás paktum partnerség lényege, szereplői, formái A paktumok közötti koordináció Határon átnyúló partnerségek Regionális partnerség Megyei foglalkoztatási paktumok Kistérségi foglalkoztatási paktumok Partnerség a foglalkoztatási stratégiák elkészítésében Public Private Partnership Minőségi kritériumok...58 a.) A partnerséggel kapcsolatos kritériumok...59 b.) A paktum célkitűzéseivel és stratégiájával kapcsolatos kritériumok...59 c.) A munkaprogrammal kapcsolatos kritériumok

3 d.) Az együttműködés szervezésével kapcsolatos kritériumok Információs rendszer, kommunikáció...62 IV. Mellékletek Esettanulmányok, jó megoldások, gyakorlatok bemutatás...65 (külön file-ban csatolva) Irodalomjegyzék

4 I. Fejezet 1. A partnerség fogalma az Európai Unió szakpolitikájában A partnerség alapelve az Európai Unió regionális politikájának egy lényeges eleme. Annak a regionális politikának, melynek fő célja a régiók közötti fejlődési különbségek csökkentése. A partnerségi alapelv a Strukturális Alapok 1988-ban bekövetkezett reformja során került bevezetésre, és azóta alkalmazása teljes egészében részévé vált a Strukturális Alapokból társfinanszírozott fejlesztési programok előkészítésének és végrehajtásának. A partnerségi alapelv kezdetben alapvetően azt jelentette, hogy a Strukturális Alapokból társfinanszírozott programok megvalósítása az Európai Bizottság és a tagállam közötti partnerség keretében zajlik (a partnerségi elv horizontális vonatkozásának egyik eleme) ban viszont bővült a jelentése azáltal, hogy magába foglalta a - tagállamok által megnevezett - gazdasági és szociális partnereket is. Így 1994-től a már létező társadalmi partnerség -ről szóló koncepció került előtérbe. Annak lehettünk tanúi, hogy a partnerségi alapelv érvényesítése folyamatosan szélesedik és kiterjed: első lépésként a partnerség a program monitoring meghatározó formális mechanizmusává vált, melynek keretében a társadalmi-gazdasági / regionális partnerek aktív szerepet kaptak a monitoringban, Monitoring Bizottsági tagságukon keresztül. Mára már a partnerségi alapelv értelmezése (és érvényesítése) a tagállamok többségében ezen is jóval túllép: a partnerség stratégiai és operatív kapcsolatok olyan komplex rendszerévé vált, amely érinti a program kialakítását, a program előkészítését és menedzsmentjét egyaránt. Sőt, a partnerség mára nem csak egy hivatalos egyeztetésikonzultációs folyamatban testesül meg, hanem számos tagállam esetében a regionális és helyi fejlesztés, innováció és szociális politika egyik legfontosabb erőforrása lett. A partnerség mélyen beágyazódott a Strukturális Alapok programjainak minden szakaszába a programfejlesztéstől a programok értékeléséig. Sok programban és kezdeményezésben a partnerség túlhaladta a konzultációk és koordinációk hivatalos mechanizmusát és mára már egy jelentős minőségi többletet jelent, ami túlmutat a Strukturális Alapok tevékenységeire való korlátozódáson. Tehát egyfajta rendszerhatásról beszélhetünk, melynek dinamikáját a Strukturális Alapok Szabályozása idézi elő, és amely kihat a gyakran tisztán nemzeti természetű tevékenységekre is. 4

5 A partnerség a Bizottság és a Tagállamok közötti, törvényeken alapuló kapcsolatból fejlődött tovább egy szélesebb mechanizmussá, mely a program monitoring terén a Monitoring Bizottságnak a szociális és más szektorális, ill. regionális partnerekkel történő együttműködésében nyilvánul meg. A partnerség mára már úgy jelenik meg, mint alapvető képesség a sokszereplős intézményközi együttműködésre, kulcsot adva a résztvevők kezébe a regionális és helyi fejlesztési források megszerzéséhez. A partnerségnek alapvetően két dimenziója van: a vertikális és a horizontális dimenzió. A vertikális dimenzió leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a Strukturális Alapokból társfinanszírozott programok tervezése, előkészítése, és megvalósítása során az Európai Bizottság, a tagállam és a térségi szint szorosan együttműködnek. A horizontális dimenzió pedig arra utal, hogy a vertikális dimenzió minden szintjén az érintett társadalmi-gazdasági partnerek aktív szerepet kapnak az említett folyamatok során. A partnerségi elv egyike az EU Strukturális Alapok működését meghatározó négy alapelvnek: Koncentráció: a rendelkezésre álló pénzeszközök minél kisebb területen, minél nagyobb programokkal történő hatékonyabb felhasználása; más megvilágításban a támogatások összpontosítása a közösség leggyengébb régióira. Programozás: a közösségi strukturális eszközök többéves időtartamra történő átfogó tervezése, a különböző alapok működésének összehangolása. Addicionalitás: a közösségi hozzájárulás kivétel nélkül csak kiegészíti, növeli a nemzeti vagy regionális hatóságok fejlesztésre szánt erőforrásait, nem helyettesíti azokat. Partnerség: különböző szinteken. A projektek kidolgozása, végrehajtása és ellenőrzése során kiemelten fontos a vertikális (EU és a tagállam intézményei közötti), - valamint horizontális (regionális és helyi hatóságok, oktatási intézmények, civil szervezetek, vállalatok és szociális partnerek, az 5

6 egyes ágazatokhoz tartozó intézmények közötti) szoros együttműködés. A projektek végrehajtói nem jelentkezhetnek közvetlenül a támogatásért, az egyes projektek mindig egy keretprogram (regionális, ágazati) részét képezik. A partnerség hivatalos megfogalmazását korábban az Európai Unió Tanácsának június 21-i 1260/1999/EK Rendelete tartalmazza a következőképpen: A partnerség magába foglalja a szoros együttműködést az Európai Bizottság és minden tagország nemzeti, regionális, helyi illetve más szinten felelős hatóságai között, beleértve a tagállam meghatározott gazdasági és társadalmi partnereit is. A rendelet 8. cikke ( Kiegészítő jelleg és partnerség ) kimondja, hogy a Strukturális Alapokból finanszírozandó intézkedések kidolgozása és megvalósítása a Bizottság és a tagállam közötti konzultatív kapcsolat (partnerség) keretében történik, bevonva a tagállam által kijelölt hatóságokat és szerveket, konkrétan: a regionális és helyi hatóságokat és egyéb illetékes közhivatalokat, a gazdasági és szociális partnereket, bármely egyéb illetékes szervet ebben a keretben. Kimondja továbbá a rendelet azt is, hogy a partnerségnek ki kell terjednie a támogatás előkészítésére, finanszírozására, monitoringjára és értékelésére egyaránt. A Bizottság a rendeletben nemcsak előírja, de meg is követeli a partnerség gyakorlatban történő érvényesítését: A hivatkozott rendelet 16. cikk d) pontja egyértelműen megköveteli, hogy a tagállam által benyújtott programozási dokumentum (NFT) mutassa be a partnerekkel való konzultáció érdekében tett lépéseket (a gyakorlat azt is mutatja, hogy amennyiben ez nem megfelelő módon bizonyított, az önmagában is gátja lehet a terv elfogadásának). A támogatás megvalósítása során a partnerségi elv érvényesítésének eszköze (tulajdonképpen a partnerség szervezeti megtestesítője) a Monitoring Bizottság, amelyet a tagállam állít fel, egyetértésben az irányító hatósággal, a partnerekkel történő konzultáció után (35. cikk). 6

7 A Monitoring Bizottság, mint a partnerségi elv megtestesítője a rendelet értelmében meggyőződik a támogatás végrehajtásának hatékonyságáról és minőségéről. Fontos jogosítványokkal rendelkezik a megfelelő operatív program vonatkozásában: többek között jóváhagyja a Programkiegészítő Dokumentumot és szükség esetén annak módosításait, a források intézkedések közti átcsoportosítását, rendszeres időközönként megvizsgálja a végrehajtás eredményeit, valamint jóváhagyja az EU Bizottság felé benyújtandó éves végrehajtási jelentést. Mivel a Monitoring Bizottságban tagok a társadalmi-gazdasági partnerek is, így egy-egy adott program megvalósításába valós beleszólással rendelkeznek. Fontos még megemlíteni, hogy a fenti rendelet nem határozza meg konkrétan a partnerség szereplőit, hiszen az, hogy milyen szervezet képviseli az egyes társadalmi-gazdasági csoportokat, tagállamonként eltérő lehet. Ennek megfelelően eltérő partnerségi modellek alakultak ki a különböző EU tagállamokban a helyi viszonyoktól függően. Az alapok felhasználását újra szabályozó, 2006-ban elfogadott rendelet az új Kohéziós normatívák közt az általános szabályokat tartalmazó 8750/06-os EK Rendelet tartalmazza a partnerségre vonatkozó alábbi előírásokat: Az alapok célkitűzéseit a Bizottság és az adott tagállam közötti szoros együttműködés (a továbbiakban: partnerség) keretében kell megvalósítani. A tagállam adott esetben és az érvényben lévő nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban partnerséget alakít ki például a következő hatóságokkal és szervekkel: a) az illetékes regionális, helyi, városi és egyéb hatóságok; b) a gazdasági és társadalmi partnerek; c) bármely egyéb megfelelő, a civil társadalmat képviselő szervezet, a környezetvédelmi partnerek, nem kormányzati szervezetek, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdításáért felelős szervezetek. Valamennyi tagállam nemzeti, regionális és helyi szinten, illetve a gazdasági, szociális, környezetvédelmi és egyéb szférákban kijelöli az adott szférát legmegfelelőbben képviselő partnereket (a továbbiakban: a partnerek), a nemzeti szabályozással és gyakorlattal összhangban, figyelembe véve a nők és férfiak közötti egyenlőség és a környezet 7

8 védelmére és javítására vonatkozó követelmények integrációja által megvalósuló fenntartható fejlődés támogatásának szükségességét. A partnerséget a fentiekben meghatározott egyes partnerkategóriákra vonatkozó intézményi, jogi és pénzügyi hatáskörökkel teljes összhangban kell megvalósítani. A partnerség az operatív programok előkészítését, végrehajtását, monitoringját és értékelését fogja át. A tagállamok adott esetben valamennyi érintett partnert különösen a régiókat bevonják a programozás különböző szakaszaiba az egyes szakaszok tekintetében megállapított határidőn belül. A Bizottság minden évben konzultál a gazdasági és szociális partnereket európai szinten képviselő szervezetekkel az alapokból nyújtott támogatásokról. 2. A partnerség elvének megjelenése és formálódása, az Aarchusi egyezmény Az Aarhusi Nemzetközi Környezetvédelmi Egyezmény szövegében (42 ország aláírásával, köztük Magyarország és az Európai Bizottság) jelent meg először a partnerség elve, ezért mindkettőre kötelező érvénnyel bír. A dokumentum a partnerségi elv alkalmazásának kereteit a környezetvédelem területére fekteti le, ám modellül szolgálhat egy általánosabb érvényű partnerségi együttműködéshez. Az egyezmény az információkhoz való hozzáférésről, a döntéshozásban történő részvételről és az igazságszolgáltatási jogról szól. A partnerség alapelve ezt követően aztán az Európai Unió regionális politikájának egy lényeges eleme lett, melynek fő célja a régiók közötti fejlődési különbségek csökkentése. A partnerség elvét, mint a Strukturális Alapok egyik alapelvét hivataloson 1988-ban vezették be. Jelentése mind a mai napig a Strukturális Alapok rendeleteiben és a gyakorlati végrehajtásban is több változáson ment át. Eredetileg partnerség névvel az Európai Bizottság, a tagállamok és a régiók közötti, egyfajta függőleges, alá-fölé rendelt partnerséget fogalmaztak meg a programozás szintjén ban bővült a jelentés azáltal, hogy magába foglalta a - tagállamok által megnevezett, egymással egyenrangú szereplőként értékelt - gazdasági és szociális partnereket is, így 1994-től a már létező társadalmi partnerség -ről szóló koncepció került előtérbe. A partnerség mélyen beágyazódott a Strukturális Alapok programjainak minden szakaszába a programfejlesztéstől a programok értékeléséig. Sok programban és kezdeményezésben a partnerség túlhaladta a konzultációk és koordinációk hivatalos mechanizmusát és mára már 8

9 egy jelentős, több szinten, több ágazatban megjelenő és elfogadott szerveződést jelent, ami túlmutat a Strukturális Alapok tevékenységeire való korlátozódáson. Tehát egyfajta rendszerhatásról beszélhetünk, melynek dinamikáját a Strukturális Alapok Szabályozása idézi elő és amely kihat a gyakran tisztán nemzeti természetű tevékenységekre is. A partnerség a Bizottság és a Tagállamok közötti, törvényeken alapuló kapcsolatból így fejlődött tovább egy szélesebb mechanizmussá, mely a szociális és más szektorális, ill. regionális partnerekkel történő együttműködésben nyilvánul meg. A partnerség mára már úgy jelenik meg, mint alapvető képesség a sokszereplős intézményközi együttműködésre, kulcsot adva a résztvevők kezébe a regionális és helyi fejlesztési források megszerzéséhez. 3. A partnerség alapelvei, jellemzői A partnerség elvének alkalmazása teljes egészében részévé vált a Strukturális Alapokból társfinanszírozott fejlesztési programok előkészítésének és végrehajtásának. A partnerségi alapelv kezdetben alapvetően azt jelentette, hogy a Strukturális Alapokból társfinanszírozott programok megvalósítása az Európai Bizottság és a tagállam közötti partnerség keretében zajlik (a partnerségi elv horizontális vonatkozásának egy eleme). Az elmúlt időszakban azonban érvényesítése folyamatosan szélesedett és kiterjedt: első lépésként a partnerség a program monitoring meghatározó formális mechanizmusává vált, melynek keretében a társadalmi-gazdasági / regionális partnerek aktív szerepet kaptak Monitoring Bizottsági tagságukon keresztül. A partnerségi alapelv értelmezése (és érvényesítése) ma már a tagállamok többségében ezen is jóval túllép: a partnerség stratégiai és operatív kapcsolatok olyan komplex rendszerévé vált, amely érinti a programok kialakítását, előkészítését és menedzsmentjét egyaránt. A partnerség szó egymástól nagyon különböző megállapodások leírására is használható. Használható a csak alkalomszerűen találkozó különböző szervezetek és helyi szakemberek laza csoportosulásának leírására, és szintén használható szervezetek hivatalos megállapodására, ahol a szerepek és a felelősség megoszlik, a költségvetés és az igénybe vehető szolgáltatások közösek, és a feleket szerződés köti. 9

10 Ahogy már jeleztük, a partnerség hivatalos megfogalmazását az Európai Unió Tanácsának június 21-i 1260/1999/EK Rendelete tartalmazza a következőképpen: A partnerség magába foglalja a szoros együttműködést az Európai Bizottság és minden tagország nemzeti, regionális, helyi illetve más szinten felelős hatóságai között, beleértve a tagállam meghatározott gazdasági és társadalmi partnereit is. A partnerségnek alapvetően két dimenziója van: a vertikális és a horizontális dimenzió. A vertikális dimenzió leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a Strukturális Alapokból társfinanszírozott programok tervezése, előkészítése, és megvalósítása során az Európai Bizottság, a tagállam és a térségi szint szorosan együttműködnek. A horizontális dimenzió pedig arra utal, hogy a vertikális dimenzió minden szintjén az érintett társadalmi-gazdasági partnerek aktív szerepet kapnak az említett folyamatok során. A partnerség mára már úgy jelenik meg, mint alapvető képesség a sokszereplős intézményközi együttműködésre, kulcsot adva a résztvevők kezébe a regionális és helyi fejlesztési források megszerzéséhez. 4. A partnerség megjelenése a hazai szabályozásban Bár a partnerség tartalma, kiterjedése és folyamata ma már meglehetősen jól meghatározott legalábbis a Strukturális Alapokból társfinanszírozott programok vonatkozásában, az, hogy mi a partnerség tényleges célja, ma még kevéssé egyértelműen definiált. A partnerség, a partnerségi elv érvényesítésének céljai leginkább talán az alábbiakban foglalhatóak össze: egy adott térség vagy ágazat fejlesztési stratégiájának kialakítása és rendszeres felülvizsgálata, továbbfejlesztése; a megvalósítás eredményességének erősítése azáltal, hogy a program teljes életciklusa alatt bevonásra kerülnek azok a szervezetek, amelyek aktív szerepet játszanak a program megvalósításában; ez lehetővé teszi a sokkal összehangoltabb cselekvést, beavatkozást; 10

11 a beavatkozás, az intézkedések megfelelő fókuszálása, hiszen a különböző bevont partnerek jobban ismerik térségük valós szükségleteit, és képesek a beavatkozásokat azokra a területekre koncentrálni, amelyeken arra leginkább szükség van; további célja még a (elsősorban helyi) fejlesztési kapacitás erősítése a partnerek bevonásán és aktív közreműködésén keresztül. A hazai szabályozás részletes, több tekintetben érinti a társadalmi egyeztetés folyamatát. A partnerség elvének alkalmazásáról rendelkezik az évi XXI. Törvény, mely a területfejlesztésről és területrendezésről szól. A törvény megadja a regionális politika és a területfejlesztés jogi kereteit és rendelkezik a beavatkozások hátteréül szolgáló különböző szintű nemzeti ill. regionális intézményekről. Általánosságban rendelkezik továbbá a különös jelentőségű területfejlesztési dokumentumokkal kapcsolatos véleményezési és javaslattételi jogosítványokról. Külön részben határozza meg a nyilvánosság és a társadalmi részvétel folyamatát és követelményeit. Ennek a területfejlesztési törvénynek a partnerség területén történő részletezését a 184/1996. (XII. 11.) számú Kormány rendelet írja le, mely a területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjéről szól. 5. A társadalmi egyeztetés célja, menete A rendelet meghatározza a különböző szintek (ország, régió, megye, kiemelt térség, kistérség) között alkalmazandó rendszerszemléletet és priorizálási rendet. A területfejlesztési koncepciók és programok egyeztetése során bevonandó szervezetek listája tágabb, mint a véleményezési folyamatba bevontak köre. A kisebb földrajzi egységekre (régiókra, kiemelt térségekre, megyékre, kistérségekre) korlátozódó területfejlesztési tervdokumentumok kidolgozásának, véleményezésének folyamatába bevonandó szervezetek listáját ugyancsak tartalmazza. A különös jelentőségű területfejlesztési dokumentumokkal kapcsolatos egyeztetési folyamatban résztvevő szervezetek: Országos Területfejlesztési Tanács; 11

12 a területfejlesztési és területrendezési feladatok ellátásának irányításáért felelős miniszter; további - szakmailag bevonásra kerülő - miniszterek; a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter; a közigazgatás és területpolitikai feladattal megbízott politikai államtitkár, valamint az érintett országos hatáskörű szervek vezetői; regionális területfejlesztési tanácsok; megyei területfejlesztési tanácsok; megyei önkormányzat közgyűlése; fővárosi önkormányzat közgyűlése; megyei jogú város közgyűlése; országos önkormányzati szövetségek; országos gazdasági kamarák, tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek országos szakmai kamarái, szakmai társadalmi szervezetek, valamint ezen szervezetek területi szervei; érintett területi államigazgatási szervek, érintett területfejlesztési önkormányzati társulások, érintett települési önkormányzatok; érintett felsőoktatási intézmények. A különös jelentőségű területfejlesztési dokumentumokkal kapcsolatos véleményezési folyamatban résztvevők köre: az érintett miniszterek; a különböző szintű fejlesztési tanácsok (megyei); az egyes közgyűlések (megyei jogú városi); az országos önkormányzati szövetségek; az országos gazdasági kamarák, a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek országos szakmai kamarái és a szakmai társadalmi szervezetek. A kisebb földrajzi egységekre korlátozódó területfejlesztési tervdokumentumok kidolgozásában résztvevők: a megfelelő szintű fejlesztési tanácsok. A kisebb földrajzi egységekre korlátozódó területfejlesztési tervdokumentumok véleményezési folyamatába bevont résztvevők: 12

13 a kisebb területi egységeket képviselő államigazgatási, önkormányzati szervek; területileg érintett felsőoktatási intézmények; a programozási területtel azonos szintet képviselő szomszédos fejlesztési tanácsok, vagy társulások; munkaügyi tanácsok (országos, megyei); Országos Közoktatási Értékelés és Vizsgaközpont; Regionális Átképző Központok; Országos Szakképzési Tanács; regionális idegenforgalmi bizottság. 6. Partnerség a Strukturális Alapok programozásában A partnerszervezetek részvétele rendkívüli jelentőségű a programozás egyes szakaszaiban, mivel ettől függ a fejlesztési programok sikere. Az egyes cikluselemek egymásra épülnek, így a felhalmozott tapasztalatok, értékelési eredmények figyelembevétele a továbbhaladás szempontjából elengedhetetlen. A partnerségi elv gyakorlati alkalmazása szempontjából célszerű vizsgálni azt is, hogy az EU tagállamokban a partnerségi elv miként és milyen erősséggel érvényesül a különböző programszakaszokban. Programkészítéskor a térségi és ágazati elemzések alapján kidolgozásra kerülnek a fő célok ill. prioritások ennek során elengedhetetlen a térségi és ágazati szereplőkkel való párbeszéd; Az identifikáció szakaszában a fejlesztési ötleteknek megfelelő megoldási feltételek kidolgozása a meghatározó - ennek során konzultációt kell folytatni a fejlesztések kedvezményezettjeivel, hogy minél pontosabban lehessen meghatározni a fejlesztések feltételeit; A kidolgozás során az ötletet programmá kell fejleszteni és a programozásban résztvevő partnerekkel együtt ki kell dolgozni a megvalósíthatóság és a fenntarthatóság biztosítékait; A megvalósítás szakasza a projektkiválasztás, pénzügyi döntés, finanszírozási szerződés megkötése lépéseket foglalja magában. Ennek során a kidolgozott programokra beérkezet megoldási változatok, projektötletek közül kell tudni kiválasztani a legmegvalósíthatóbb projekteket, dönteni kell a támogatásról és meg kell kötni a támogatási szerződést; 13

14 A monitoring tevékenység során a megvalósulás folyamatos figyelése és támogatása az elsődleges fontosságú a fejlesztések sikere szempontjából. A támogatott projekttől való eltérés esetén dönteni kell a módosításról; Az értékelés során vizsgálni kell a kitűzött célok elérését, le kell vonni a szükséges következtetéseket és a tapasztalatokat vissza kell csatolni. 7. A partnerség elve és a Nemzeti Stratégiai Referencia Keret kapcsolata A fent említett partnerségi elv gyakorlati alkalmazása szempontjából az NSRK kapcsán azt kell majd vizsgálnunk, hogy a partnerségi elv miként és milyen erősséggel érvényesül a különböző programszakaszokban. A partnerség az NSRK tervezése, előkészítése során Programkészítés A partnerek általában aktívan részt vesznek a programkészítés folyamatában, és jelentősen hozzájárulnak a program tartalmának kialakításához. Előfordul persze a partnerek korlátozott részvétele is, ennek oka általában az, hogy nincs működőképes partnerség, vagy esetleg a programkészítésre rendelkezésre álló idő rendkívül korlátozott és nem teszi lehetővé a partnerek bevonását a folyamatba. A program tartalmának egyeztetése A Strukturális Alapokhoz kapcsolódó programozási, előkészítési folyamat fontos eleme a program tartalmának egyeztetése az Európai Bizottsággal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben az egyeztetési folyamatban a partnerek szerepe meglehetősen korlátozott, az egyeztetések alapvetően a Bizottság és a tagállam felelős hatóságai között zajlanak. A projekt kiválasztási kritériumok meghatározása A partnerek szempontjából az előkészítési szakasznak kulcsfontosságú eleme, az érdekérvényesítés egyik fontos színtere a projekt kiválasztási kritériumok meghatározása. Ebben a folyamatban a partnerek részvétele formailag is biztosított, hiszen a projekt kiválasztási kritériumok részét képezik a Programkiegészítő Dokumentumnak, amit pedig jóvá kell hagynia a partnerséget megtestesítő Monitoring Bizottságnak. Program előzetes értékelése A program előzetes értékelése (ex-ante) szintén lényeges eleme a tervezési-előkészítési szakasznak. A tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy az előzetes értékelésben a partnerek szerepe korlátozott. 14

15 A partnerség a program megvalósítása során Projekt kiválasztás A partnerek számára maga a projekt kiválasztás is egy fontos érdekérvényesítési pont, ugyanakkor azonban ebből a szempontból rendkívül kényes terület is, hiszen a partnerek többsége egyben a kedvezményezettek képviselője is, ami adott esetben összeférhetetlenségi kérdéseket vethet fel. A projekt kiválasztásban akkor játszhatnak pozitív szerepet a partnerek, ha valóban közös célokat képviselnek, nem pedig egyedi érdekeket, ami a program stratégiai fókuszának csökkenéséhez vezethet. Program management A program megvalósításának operatív irányítása alapvetően az Irányító Hatóságok (és esetleg a közvetítő szervezetek) feladata és felelőssége, a partnerséget megtestesítő Monitoring Bizottság inkább csak felügyeli a megvalósítás folyamatát. Ennek megfelelően a partnerek szerepe, befolyása a program management folyamatára korlátozott, és csak stratégiai szinten nyilvánul meg. Partnerség a monitoringban és az értékelésben Projekt monitoring Általánosan jellemző, hogy a projekt szintű monitoring elsősorban pénzügyi monitoringban testesül meg, amely az Irányító Hatóságok, illetve a közvetítő szervezetek feladata. A Monitoring Bizottságok és ezen keresztül a partnerek csak az egészen nagy költségvetésű projektek monitoringjában játszhatnak lényeges szerepet. Program monitoring Formai szempontból a Monitoring Bizottság alapvető feladata a programszintű monitoring, és ebben a tekintetben a partnerek aktív részvétele a folyamatban biztosítottnak tekinthető. Ugyanakkor a Monitoring Bizottságok szintjén általában már csak a program abszorpciós teljesítményének a nyomon követésére van lehetősége a partnereknek, aktívabb részvételre a folyamatban ugyanis többnyire nincsen megfelelő kapacitásuk. Program módosítások végrehajtása A többéves programok végrehajtása során viszonylag gyakran következik be, hogy valamilyen oknál fogva szükségessé válik a program módosítása. A módosítások alapvetően a források átcsoportosítására koncentrálnak, és csak ritkábban stratégiai jellegűek. A tapasztalatok szerint ebben a folyamatban a partnerek részvétele korlátozott, a kulcsszereplők ebből a szempontból a tagállam illetékes hatósága, az Európai Bizottság, valamint regionális programok esetében a felelős regionális hatóság. 15

16 Értékelés Formailag ugyan a Monitoring Bizottság hagyja jóvá az értékelést megalapozó feladatmeghatározást, valamint áttekinti és tárgyalja az értékelési jelentéseket is, a tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gyakorlatban a partnereknek nincs jelentős befolyása az értékelések tartalmára, az értékelések következtetései pedig általában nem befolyásolják jelentősen döntéseiket. 8. A Partnerség elvének érvényesülése projektek szintjén Európai Uniós tagállamként támogatásokhoz csak akkor juthatunk, ha világosan meg tudjuk fogalmazni stratégiánkat. Be kell tudnunk mutatni, hogyan illeszkedik projektötletünk intézményünk, Magyarország és az Unió célrendszerébe, prioritásai közé. Megfelelő önrésszel kell tudnunk rendelkezni a vállalt feladat teljesítéséhez. Rá kell mutatnunk arra, hogy felemelkedésünket szolgáló, nagy volumenű munkáról van szó, amit egyedül nem lehet, vagy nem hatékony elvégezni. Mivel nemzetgazdasági szinten is szükség van az erőforrások megfelelő és hatékony allokációjára, ezért elő kell segíteni és koordinálni kell az intézmények közötti kapcsolatépítést. Ennek hozadékát egy-egy intézmény azonnal nem érzékeli, így bizony olykor szükségessé válik az erőteljesebb bíztatás is. A partnerség-építést ezért az Európai Bizottság támogatja és meg is követeli. Megjelenik hol alapelvként, hol prioritásként, hol fontos feltételként. A partnerségre és az együttműködésre épülő projektek előnyei: Lehetővé teszik az egyes partnerek tapasztalatának, tudásának és forrásainak közös hasznosítását. Elősegítik olyan struktúrák és együttműködések kialakítását, amelyek a pályázati projektek befejezése után is fennmaradnak és pozitív hatást gyakorolnak a régió társadalmi-gazdasági fejlődésére. 16

17 9. A partnerség elvének érvényesülése makro és mikro szinten, a partnerségi körök létjogosultsága Ahogy láttuk a Nemzeti Fejlesztési Tervek (NFT1 és NFT2) megalkotásának folyamatában a társadalmi konszenzus megteremtése szempontjából a leglényegesebb alapelv a partnerség elve. Ez azt jelenti, hogy az NFT kialakítása során a releváns gazdasági és társadalmi csoportok véleményét figyelembe kell venni. Ez a megközelítés összhangban áll a magyar kormány demokrácia-felfogásával, illetve az NFT kialakításának közösségi alapdokumentumával, az 1260/1999/EK rendelettel is. A partnerség elvének megvalósítása az NFT készítése során a különböző gazdasági, társadalmi és civil érdekcsoportokkal történő széleskörű egyeztetéssel valósítható meg. Különös jelentősége van a társadalmi részvételnek a térségi fejlesztések folyamatában, ugyanis ezáltal nyílik lehetőség a társadalmi, környezetvédelmi és gazdasági problémák által érintett lakosság, szervezetek, vállalkozások érdekeinek érvényesítésére. Az egyeztetési folyamat során az Európai Unió szociális párbeszéd rendszerének elemeit, illetve a magyar érdekegyeztetési rendszer jelenleg is működő fórumait, illetve tradícióit egyaránt figyelembe kell venni. Az egyeztetési folyamat ugyanakkor fontos szerepet játszik a Strukturális Alapokkal kapcsolatos információs tevékenység nyilvánosságának biztosításában is. Magyarországon a rendszerváltozás óta a különböző (gazdasági, társadalmi, szakmai, civil, stb.) érdekcsoportokkal történő egyeztetés változatos fórumai alakultak ki. Ezek a fórumok amennyiben a Nemzeti Fejlesztési Terv szempontjából releváns partnerekkel működnek részt kapnak az NFT egyeztetésének folyamatában. Ezek elsősorban a megfelelő makroszintű fórumok (Országos Érdekegyeztető Tanács, Európai Integrációs Tanács, Országos Területfejlesztési Tanács), illetve az NFT operatív programjai szempontjából kulcsfontosságú ágazati fórumok (Országos Környezetvédelmi Tanács, illetve a minisztériumok által működtetett egyéb ágazati fórumok). Ezeken kívül az NFT egyeztetésének folyamatába bekapcsolódtak a lehető legszélesebb körben az érintett civil szervezetek is. 17

18 Az NFT1 készítésének kétéves történetében a legnagyobb nehézség a társadalmi partnerség elvének érvényesítése terén mutatkozott. A partnerek bevonása a tervezésbe és a folyamat értékelésébe nem csak azért szükséges, mert ezt az EU előírja, hanem elsősorban azért, mert csak a társadalmi partnerek véleményének ismeretében biztosítható az NFT mögötti társadalmi konszenzus. Így biztosítható, hogy az önkormányzatok, vállalkozások, civil és szakmai szervezetek azonosulni tudjanak az NFT prioritásaival, majd a forrásokat elnyerve a fejlesztéseket megvalósítsák. Azok a társadalmi partnerek, melyek potenciálisan érintettek az EU Strukturális Alapjainak felhasználásában közreműködőként, pályáztatóként, pályázóként, illetve végső kedvezményezettként, és ezáltal a partnerség lehetséges szereplői, az alábbiak: makro-szintű érdekegyeztetésben résztvevő szociális partnerek (munkavállalói, munkaadói oldal), ágazati szervezetek, regionális szervezetek, önkormányzatok, kiemelt partnerek: országos hálózattal rendelkező, ún. "ernyőszervezetek, illetve horizontális célokat képviselő civil szervezetek, egyéb civil szervezetek, vállalkozások, képző intézmények. A felsorolt partnerek közül az NFT1 készítésekor a Nemzeti Fejlesztési Hivatal a következő szervezetekkel írt alá együttműködési megállapodást: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), a munkavállalói oldalt képviselő hat országos szakszervezeti szövetség, Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége (GTTSZ), Magyar Agrárkamara, Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), a munkaadói oldalt képviselő kilenc országos munkaadói szövetség, Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ). Menedzserek Országos Szövetsége, Felsőoktatási és Tudományos Tanács. 18

19 10. Az Európai Unió módszereinek felhasználása az NFT egyeztetési folyamatában Az Európai Unió szociális párbeszéd rendszerében két olyan módszer is megtalálható, melyek fontosak a Nemzeti Fejlesztési Terv egyeztetési folyamatának szempontjából. Az Európai Unió bonyolult egyeztetési mechanizmusaiban a konzultáció: a szabályozó (az EU esetében a Bizottság) által összeállított javaslatnak a szociális partnerekkel (tagállami, illetve európai szintű szakszervezeti, illetve munkaadói szövetségekkel) történő megvitatásának folyamatát jelenti. Ennek során a partnerek kritizálhatják az előterjesztést, változtatásokat javasolhatnak, s a szabályozó a javaslat véglegesítése során megfontolhatja ezek beépítését a tervezetbe. Ezek a mechanizmusok az Európai Gazdasági Közösség megalakulásától kezdve (1958) vannak jelen az európai intézményrendszerben. A közös politikaformálás (concertation) fogalma ettől némileg eltér. Ebben a folyamatban a szabályozó egyes szakpolitikák esetén már a cselekvés alapelveit is egyezteti az érintett partnerekkel, illetve a közösen elfogadott cselekvést együttesen hajtja végre. Ez az együttműködési forma az Európai Közösségben a Foglalkoztatási Állandó Bizottság megalakítása (1970) óta van jelen. A Nemzeti Fejlesztési Terv kialakításának folyamatában mindkét fent említett módszer alkalmazására sor került. a.) A társadalmi egyeztetés célja A fentiek alapján a társadalmi egyeztetés célja: A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) elkészítésébe a szociális és civil partnereknek az Európai Unió Strukturális Alapjainak partnerség elve szerint történő bevonása, s ezen keresztül az NFT demokratikus legitimációjának, társadalmi elfogadottságának megteremtése; Az NFT-t készítő szakértői team támogatása a különböző szakmai és társadalmi partnerek véleményeinek, javaslatainak összegyűjtésével; A jövőbeni potenciális intézményi közreműködők, pályáztatók és pályázók előzetes tájékoztatása a majdani pályázati lehetőségekről, feltételekről. 19

20 b.) A társadalmi egyeztetés alapelvei Koordináció az NFT társadalmi egyeztetése koordináltan, a vélemények fogadása meghatározott szempontrendszer szerint, az NFT kialakításában résztvevő összes kormányzati szerv bevonásával, strukturáltan történik; Dokumentáció az egyeztetés lépései, az abban résztvevő partnerek véleménye dokumentálásra kerül; Folyamatosság az NFT egyeztetése a prioritások kialakításától kezdve a végleges változat megvitatásáig folyamatosan zajlik; Visszacsatolás érdemi dialógus jön létre az észrevételek, javaslatok strukturált feldolgozása és megválaszolása során; Transzparencia az NFT társadalmi egyeztetése az internet, írott és elektronikus média bevonásával a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett zajlik. Esélyegyenlőség az egyeztetés teljes folyamatában érvényesül a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség. c.) Az egyeztetés módszere Az egyeztetési folyamat előkészítése és koordinálása során a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala szoros munkakapcsolatot alakított ki az érintett minisztériumokkal, valamint a regionális egyeztetés lebonyolításában központi szerepet játszó - Regionális Fejlesztési Ügynökségekkel. d.) Az egyeztetés eszközei A társadalmi egyeztetés eszközei az alábbiak voltak: Adatbázis építés Személyes kommunikáció (személyes egyeztetések; kötetlen találkozók; partner rendezvényeken való részvétel / előadás; partnerség konferenciák; országos fórumokon való részvétel) Nyomtatott formák (DM levelek; szóróanyagok; cikkek megjelentetése a partnerek hírleveleiben, újságaiban, kiadványaiban) Internet (a Hivatal honlapján interaktív fórumok üzemeltetése) Média 20

21 Az első Nemzeti Fejlesztési Tervet követően kidolgozásra kerül egy Átfogó Fejlesztési Terv is, melybe a társadalmi partnerek az NFT társadalmi egyeztetéséhez hasonlóan bekapcsolódhatnak és melynek kialakításakor figyelembe veszik az NFT társadalmi vitája kapcsán beérkezett, az NFT lehetőségeit meghaladó fejlesztési javaslatokat, hozzászólásokat. Az Átfogó Fejlesztési Terv tehát többek között olyan ágazatok érdemi fejlesztését is átfogja, mint az egészségügy, a közoktatás, kultúra, illetve lakáspolitika. Ennek értelmében az NFT társadalmi egyeztetésének lezárása nem vége, hanem kezdete egy folyamatnak. e.) Partnerségi körök létjogosultsága Meg kellett tanulnunk az európai uniós pénzforrások rendszerét, sajátosságait. Otthonosan mozogni olyan fogalmak között, mint Strukturális Alapok, Kohéziós Alap, Közösségi Kezdeményezések stb. Megértettük a kapcsolatot ezek és a Segélyalapok, majd Előcsatlakozási Alapok között. A Strukturális Alapok bemutatásakor láttunk projekt-eseteket, melyek hűen reprezentálták az alapok jellegzetességeit. Gazdagítsuk az esettanulmányok sorát egy olyan különleges partnerkapcsolat kiépülésének folyamatát ábrázoló leírással, mely egy csatlakozást elősegíteni hivatott projektbe épült be. Egy olyan projektbe, melynek a jelen képzésben felhasznált tananyagok sorát köszönhetjük. Tanulságos példát mutat be a horizontális és vertikális együttműködés működőképességéről és nehézségeiről, az együttműködésben csiszolódó projekttermék létrehozásának folyamatáról. Az olasz-magyar Twinning (a Twinning a tagjelölt országoknak nyújt támogatást az új eljárásmódok és folyamatok megfelelő kezelésére való felkészülésben egy EU-s tagállam és egy tagjelölt ország közötti partnerség által, állami és magán, helyi és regionális partnerek bevonásával.) projekt keretében őszén az ország egész területén megkezdődött az ún. Regionális Felkészítő Program (RPP). Ennek általános célkitűzése Magyarország támogatása a Strukturális Alapok bevezetésére történő felkészülésben az Operatív Regionális Fejlesztési Program központi és a regionális szintek közötti partneri kapcsolat alapelveinek hatékony alkalmazása útján. 21

22 A program célja, hogy az EU-ba lépésünkkor felkészült szakemberekkel hatékonyan működő intézményrendszeri háttérrel rendelkezzünk. Ezt a munkát olasz, német, angol szakértők segítik. A program egészében az Európai Uniós elvárásoknak megfelelően kiemelt szerepet tölt be a partnerség kialakítása, az ún. partnerségi csoportok létrehozása és működtetése. A célkitűzés az, hogy a partnerséget megértsük, megtanuljuk és munkakeretként használjuk a regionális fejlesztésben. Az RPP segíti a Regionális Fejlesztési Ügynökségek, megyék illetve kistérségek szervezeti felépítésének alkalmazkodását. Fontos továbbá, hogy megfelelő kapcsolatok alakuljanak ki ezen szervezetek és a környezetvédelmi hatóságok között. A partnereknek saját erőforrásaik társításával kell a partnerséghez hozzájárulniuk. Fő feladatuk a regionális hatású projektek kialakítása és megvalósítása, valamint érdekképviselet. A program keretében Partnerségi munkacsoportok jöttek létre tematikus vagy területi alapon a köz-, a magán- és az önkéntes szféra részvételével. Ez a módszer segítette a partnerség elvének megismerését, az integrált projektek kidolgozásához szükséges technikai ismeretek elsajátítását. 11. A partnerségi csoportok vertikális és horizontális építkezése. A programozás során a lényeges szereplőket bevonják a programozási folyamatba, amely során információkat, konkrét adatokat, véleményeket gyűjtenek össze, dolgoznak fel, eredményeket véleményeznek az Operatív Program végleges elkészültéig. A regionális és helyi szereplők bevonásával az intézkedések reálisak, a szükségletekhez illeszkedők lesznek. A régió számára fontos fejlesztési célokat végül a Regionális Fejlesztési Tanácsok határozzák meg. Így a helyi szereplők is részeseivé válnak e folyamatnak, fejlesztési igényeiket viszontláthatják a majdan kiírásra kerülő pályázati célok között. A leírt körforgás testesíti meg a vertikális partnerség lényegét. A kialakult partnerségi körök jelentősen hozzájárulnak a ROP és az ágazati OP-k kialakításához és hozzájárulhatnak majdani megvalósításukhoz. A projektgenerálással kapcsolatban a hangsúly a horizontális partnerségen van. A régiónként megrendezésre kerülő műhelytalálkozókra a Regionális Fejlesztési Ügynökségek alkalmazottait, a köz- és a magánszféra szereplőit hívták meg. Ezeken a találkozókon hívták fel a figyelmet a partnerség fogalmára és jelentőségére, azzal a céllal, hogy operatív munkacsoportok alakuljanak. Ezek az operatív munkacsoportok konkrét 22

23 mintaprojekteket fejlesztenek. A horizontális partnerség során végigkísérik a projektek kidolgozását, végrehajtását és nyomonkövetését az intézkedések végrehajtásakor. A partnerségi körök általános feladatai: Projektek generálása, A kör legitimációja, Reprezentativitás, K+F helyek teremtése, Információ csere, Regionális önszerveződés képességének kialakítása. A partnerségi körök hatékony működtetése segíti a Strukturális Alapok menedzselési folyamatát, hiszen a Strukturális Alapokból pénzforráshoz hozzájutni csak hosszú távú partnerség, partnerségi együttműködés révén lehet. 12. Partnerség az európai együttműködési projektekben Az európai együttműködési projektek egyik jellemzője, hogy a koordinátornak kulcsfontosságú szerepet kell vállalnia a projektben. A projekt sikere nagyban függ attól, hogy a koordinátor mennyire képes a feladattal járó számtalan elvárásnak megfelelni. Rá hárul a projektben vállalt feladatok megvalósításának igazi felelőssége, a pénzügyi kockázat, hiszen a szerződéskötési hatósággal ő áll elsődlegesen szerződéses viszonyban. A koordinátor és a partnerek közötti jogi viszony megerősítéséről a partnerségnek magának kell gondoskodni. A partnerek szerepét ill. felelősségi körét erőforrásuk és szakértelmük alapján lehetőleg írásos megállapodásban kell rögzíteni. A partnerség kialakítása, a csoportépítés és kommunikációs rendszerek kiépítése szervesen integrálódik a projektmenedzsment egész folyamatába, hiszen minden munkafázist a partnerség tagjai végeznek. Nagyon fontos, hogy jó csapatszellem alakuljon ki a partnerek között. A siker egyik kulcstényezője a motivált projekt-munkacsoport, amelynek minden egyes tagja kiveszi a maga részét a munkából, és megbízik a másikban. Ezért a pozitív projektkultúra kialakítására elegendő időt kell szánni. Ehhez megfelelően kialakított konfliktuskezelő rendszerre is szükség van. Nagyon fontos szerep hárul továbbá a 23

24 nemzetközi találkozókra, melyeket jó szakmai színvonalon kell megszervezni, figyelembe véve a projektek és partnerek interkulturális dimenzióját. Az első találkozót érdemes megkülönböztetett figyelemben részesíteni, mert rányomja bélyegét a projekt egész időszakára. A találkozók közötti kapcsolattartás szintén gondos tervezést igényel. Az európai uniós projektek számos olyan megkülönböztető jellemzővel rendelkeznek, amelyek figyelmet érdemelnek a partnerség helyes kialakításakor: a partnerek különböző európai országokból származnak, ezért minden projekttevékenységben jelen kell lennie az interkulturális dimenziónak, a konzorcium gyakran vegyes partnertársulás. Az eltérő intézménytípusok együttműködésekor meg kell teremteni a különböző beállítottságú és munkastílusú emberek közötti egyetértést, mely minden esetben építő hatásúvá válik, kölcsönösen elismert értékeken, sztenderdeken és szabályokon alapuló projektkultúra megteremtése szükséges, a projekt munkacsoportjainak tagjai földrajzilag egymástól távol dolgoznak. Létfontosságúvá válik ezért a hatékony és folyamatos kommunikáció, mely komoly erőfeszítéseket igényel, a munkacsoport tagjai általában szabadidejük egy részét is feláldozzák, mivel korlátozott anyagi, személyi és időkeret feltételek mellett kell elvégezniük a rájuk háruló feladatokat, szorosan kell követni a feladat és költségterveket, ami komoly odafigyelést követel meg, komoly adminisztrációs feladatokra kell számítani. 13. Hogyan érdemes kiválasztani a programban együttműködő partnereket? A következőkben vizsgáljuk meg, hogy melyek azok az ismérvek, amelyek alapján érdemes a partnereket kiválasztani: ki nyújt kiemelkedő teljesítményt az adott ágazatban/területen léteznek-e már potenciális partnerek léteznek-e már olyan futó programok vagy projektek, amelyekhez hozzá lehetne csatolni sajátunkat, együtt lehet-e működni velük 24

25 milyen típusú partnerek jöhetnek számításba, léteznek-e prioritások ezen a téren partnerkereséshez segítséget nyújthatnak az egyes programok információs napjai, workshop programjai regisztrálhatjuk magunkat partnerkeresési adatbázisokban vegyük figyelembe, hogy 7-8 partnernél több erősen megnöveli az együttműködés nehézségeit egyenlően terhelhető partnereket válasszunk a koordinátor rendelkezzen nemzetközi menedzsment tapasztalattal Amennyiben sikerült a partnereket megfelelően megválasztani, választásunk mellett érvelni is kell tudnunk. A pályázati dokumentáció összeállításakor nagyon fontos a partnerek közötti együttműködés szükségességének és hasznosságának részletes bizonyítása. A megfelelő érveléshez az alábbi támpontok javasolhatók: a partnerség felépítésének leírása (különböző ágazatok, szintek közötti együttműködés fontossága), összefogás szükségességének leírása, közös problémák együttes megoldásának jelentősége, megvalósíthatóság bizonyítása, gazdaságosság terén elérhető eredmények, szakmai haszon bemutatása, várható eredmények feltüntetése, meghatározása, szubszidiaritás elvének megjelenítése, korábbi projekttapasztalatok, referenciák bemutatása, a szakértelem, források, kockázat és felelősség megosztásának bemutatása, továbblépési lehetőségek és a kiterjeszthetőségek bizonyítása, transzferálhatóság, modellértékűség, innovatív tulajdonságok felmutatása, multikulturális előnyök bemutatása. 25

26 14. Példák a kistérségi foglalkoztatási partnerség szereplőire A helyi/kistérségi foglalkoztatási partnerség formailag az együttműködési megállapodás aláírásával jön létre. Azért csak formailag, mert az érdemi együttműködés ezután következik. Az együttműködési megállapodás egy olyan dokumentum, amely rögzíti a helyi partnerségben kooperálni szándékozók együttműködési akaratát. Egy olyan keretmegállapodás, amely tartalmazza azokat a legfontosabb célkitűzéseket és szervezeti formákat, amelyek mentén a partnerek együttműködnek. Az együttműködési megállapodás előkészítése egy hosszabb időszakot (kb. 3-6 hónapot) igényel. Mindenképpen szükség van egy-két napos találkozókra (workshopokra), ahol a partnerség formai kereteit elő lehet készíteni. A kétnapos workshopok általában azért hasznosabbak, mert a szakmai munka elvégzése után, az esti beszélgetések kialakíthatják a megfelelő emberi kapcsolatokat is, amelyek elősegíthetik a jó együttműködést. Természetesen, ezeknek a találkozóknak költségeik vannak (pl. szállás, étkezés). Ezeket mindenképpen célszerű a különböző pályázatokban tervezni, amelyek a paktumok létrehozását segítik. A helyi kistérségi foglalkoztatási partnerségek szereplői azok, akik tevékenységükkel hatnak a helyi munkaerőpiacra. Az ilyen lehetséges szereplők: - a kistérség településeinek önkormányzatai vagy adott esetben a közös társulásuk, - a megyei munkaügyi szervezet vagy helyi kirendeltsége, - a helyi vállalkozók, - a szociális szervezetek, - szakszervezetek, érdekképviseletek, kamarák, - a kistérségben működő vagy tevékenységüket ott is kifejtő képzőintézmények, - a térség felsőoktatási és kutatási intézményei, - a kistérség civil szervezetei, - egyéb a helyi társadalom igényei szerinti partnerek. 26

27 II. Fejezet 1. A partnerség építés a gyakorlatban A foglalkoztatási paktum a térségi foglalkoztatáspolitika társadalmasításának fontos eszköze, amely a helyi partnerségen alapul. Segítségével a humánerőforrás fejlesztés céljait összhangba lehet hozni a térség gazdaságfejlesztésének elképzeléseivel. A foglalkoztatási paktum a térségi szereplők szerződésben rögzített összefogása azzal a céllal, hogy: - megismerjék a térség foglalkoztatási helyzetét, nehézségeit, a munkanélküliség okait, - összehangolják a térségi szereplők gazdasági és humánerőforrás fejlesztési elképzeléseit, céljait és megoldást keressenek a problémákra, - összehangolják a pénzügyi forrásokat, a foglalkoztatáspolitikai célok eredményes megvalósítása érdekében, - foglalkoztatást elősegítő programokat valósítsanak meg. A foglalkoztatási paktum a lehető legszélesebb együttműködésre épít, amely a gyakorlatban egy adott térség munkaerő-piaci, területfejlesztési és egyéb szereplőinek bevonását jelenti. A paktumpartnerek formálisan azok a szereplők, akik a paktum céljaival egyetértenek, azok megvalósulását a keretszerződés aláírásával is támogatják. Tartalmi szempontból paktumpartnereknek azok tekinthetők, akik a paktum munkájában a létrehozott szervezeti kereteknek megfelelően -, döntéseiben aktívan részt vesznek, esetleg finanszírozóként is megjelennek. A helyi foglalkoztatási partnerség formailag az együttműködési megállapodás aláírásával jön létre. Azért csak formailag, mert az érdemi együttműködés ezután következik. Ezt a hazai tapasztalatok alapján lehet állítani, mert tudunk negatív példát arra, hogy a szereplők mintaszerű munkával eljutottak az együttműködési megállapodásig, amit azonban érdemi munkával nem tudtak megtölteni. Az együttműködési megállapodás egy olyan dokumentum, amely rögzíti a helyi partnerségben kooperálni szándékozók együttműködési akaratát. Ez egy olyan keret-megállapodás, amely tartalmazza azokat a legfontosabb célkitűzéseket és szervezeti formákat, amelyek mentén a partnerek együttműködnek. Egy hatékony és hosszú távú partnerség kialakítása sok gondolkodást, megbeszélést, 27