TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM

Átírás

1 TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM

2

3 TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM Szerkesztették: Dobos Anna PhD. Gali Zoltán A december 4-én, az Eszterházy Károly Főiskola Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhelye (Környezettudományi Tanszék) által megrendezett Természeti és Kultúrtörténeti Értékvédelem című tudományos konferencia előadásai EKF, KÖRNYEZETTUDOMÁNYI TANSZÉK Eger, 2010

4 A tanulmánykötet megjelenését az Oktatásért Közalapítvány (NTP-OKA-I-011-1) támogatta Lektorálták: Dr. Dobos Anna főiskolai docens, a TTTGM vezetője Dr. Ujfaludi László egyetemi tanár Gali Zoltán a TTTGM hallgatói elnöke A borítón látható fotót Dobos Anna készítette (Demjén, Hegyes-kő) ISBN A kiadásért felelős az Eszterházy Károly Főiskola rektora Kiadja: az EKF Környezettudományi Tanszék Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhelye Megjelent az EKF Líceum Kiadó műszaki gondozásában Igazgató: Kis-Tóth Lajos Felelős szerkesztő: Zimányi Árpád Műszaki szerkesztő: Nagy Sándorné Borítóterv: Kormos Ágnes Megjelent: december Példányszám: 80 Készítette: az Eszterházy Károly Főiskola nyomdája Felelős vezető: Kérészy László

5 Tartalom Dobos Anna: A Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely célkitűzései és programja... 7 TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM REZÜMÉ Gali Zoltán: A szandai Várhegy földtudományi szempontú vizsgálata és értékelése Gál Martin: A Szána-völgyi bányaterület DK-i részén található talajszelvény elemzése, egyedi tájértékként való felvételezése (Szilvásvárad) Győri Ágnes: A védett demjéni Hegyes-kő földtudományi értékeinek felvételezése, a Termál-völgy turisztikai fejlesztésének antropogén hatásai Hidvégi Zsolt: Barlanglakások a Tétényi-fennsíkon Hidvégi Zsolt: Antropogén eredetű tájváltozások a Tétényi-fennsíkon a XVIII. századtól napjainkig Ruzsányi Zsolt: Az országos védelem alatt álló Csörsz-árok szakasz 4., 5., 6. fúrásainak szedimentológiai elemzése Füzesabony délnyugati határában Soós Gergő: A Gólyaorr tájértékeinek feltárása és védelme TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM TANULMÁNYOK Gali Zoltán: A szandai Várhegy földtudományi szempontú vizsgálata és értékelése Gál Martin: A Szána-völgyi bányaterület DK-i részén található talajszelvény elemzése, egyedi tájértékként való felvételezése (Szilvásvárad) Győri Ágnes: A védett demjéni Hegyes-kő földtudományi értékeinek felvételezése, a Termál-völgy turisztikai fejlesztésének antropogén hatásai Hidvégi Zsolt: Barlanglakások a Tétényi-fennsíkon Hidvégi Zsolt: Antropogén eredetű tájváltozások a Tétényi-fennsíkon a XVIII. századtól napjainkig Ruzsányi Zsolt: Az országos védelem alatt álló Csörsz-árok 4., 5., 6. fúrásainak szedimentológiai elemzése Füzesabony délnyugati határában Soós Gergő: A Gólyaorr tájértékeinek feltárása és védelme

6

7 A TÁJKUTATÁSOK TERMÉSZETVÉDELEM TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY CÉLKITŰZÉSEI ÉS PROGRAMJA DOBOS ANNA, PhD. A Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely 2010 márciusában alakult meg az Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszékén. A Műhely létrehozását az Oktatásért Közalapítvány által kiírt, majd elnyert pályázat tette lehetővé intézményünkben. A Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely fő célkitűzése, hogy a programban részt vevő hallgatók és szaktanárok magas szintű tudományos tevékenységet, konzultációs lehetőségeket és publikálási lehetőségeket érjenek el a geomorfológia szakterületén, a természetvédelmi földtudományi értékfelmérésben, a természeti és kultúrtörténeti egyedi tájértékek felmérésében, valamint a természetvédelmi szempontú botanikai és zoológiai felvételezésekben. A 2010 márciusától egészen december 15-ig tartó programon belül, melyet az Oktatásért Közalapítvány (NTP-OKA-I-011-1) támogatásával valósítottunk meg, célunk egyrészt az volt, hogy biztosítsuk a hallgatók és a szaktanárok közös tudományos tevékenységét, egy 60 órás Tehetséggondozó Program működtetését, valamint előremozdítsuk a hallgatók, és szaktanárok közös publikálási tevékenységét. A Tehetséggondozó Műhely programjában az alábbi oktatási és értékelési módszereket alkalmaztuk: 1) a hallgató és a konzulens tanár közötti folyamatos munkakapcsolat konzultáció, 2) a műhely munkájában részt vevő hallgatók csoportos tudományos megbeszélései, melyek segítik a különböző témakörökben dolgozó diákok tapasztalatainak kicserélését konzultáció, 3) a program keretében meghirdetett 60 órás Tehetséggondozó Programban való részvétel Tehetséggondozó Program, 4) a hallgató adott félévben saját kutatási eredményeit dokumentálja kutatás. 7

8 A Tehetséggondozó Programban meghirdetett kurzusok (60 órás) az alábbiak voltak: Tantárgy neve Előadó neve Óraszám Földtudományi terepi felvételezési módszerek (előadás) Dobos Anna, PhD. 4 Földtudományi terepi felvételezési módszerek (terepgyakorlat) Dobos Anna, PhD. 4 Kultúrtörténeti értékek felvételezésének módszertana Dobos Anna, PhD. 4 Földtudományi terepi felvételezési módszerek Hallgatói beszámolók Dobos Anna, PhD. 3 A tudományos cikkek írásának módszertani kérdései I. (Természetföldrajz, Tájökológia) Dobos Anna, PhD. 3 Földrajzi információs rendszerek (FIR, vagy GIS) (Térinformatika) Antal Péter, PhD. 5 FIR GIS Hallgatói beszámolók Antal Péter, PhD. 3 A Botanikai kutatások legújabb terepi és értékelési módszerei Misik Tamás 4 A természetvédelmi botanikai kutatások terepi és értékelési módszerei Dr. Kárász Imre 4 A természetvédelmi botanikai kutatások terepi és értékelési módszerei terepgyakorlat Misik Tamás Dr. Kárász Imre 4 A Botanikai kutatások legújabb terepi és Dr. Kárász Imre értékelési módszerei Hallgatói beszámolók Misik Tamás 3 A tudományos cikkek írásának módszertani kérdései II. (Botanikai és természetvédelmi Dr. Kárász Imre 3 szempontú botanikai felmérések) Zoológiai és természetvédelmi zoológiai felvételezési módszerek előadás Dr. Varga János 4 Zoológiai és természetvédelmi zoológiai felvételezési módszerek terepgyakorlat Dr. Varga János 4 Zoológiai és természetvédelmi zoológiai felvételezési módszerek Hallgatói beszámolók Dr. Varga János 3 A tudományos cikkek írásának módszertani kérdései III. (Zoológia és természetvédelmi Dr. Varga János 3 zoológia) Szakelőadások, TDK-előadások metodikája Dr. Dobos Anna 4 Szakmai konzultációk témavezetők - 8

9 A Tehetséggondozó Programba jelentkezett hallgatók 1 évben legalább 1 Házi TDK konferencián szerepelnek, és 2 publikációt készítenek el. A legtehetségesebb hallgatók nyernek lehetőséget arra, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencián részt vegyenek. A Program Értékelési Lehetőségei Megszerezhető kreditek A Tehetséggondozó Programban részt vevő hallgatók teljesítményét konzultációs, Tehetséggondozási Program kreditben és kutatási kreditekben mérjük. (1) Konzultációs kredit: minden félévben a hallgató köteles felvenni témavezetőjénél 2 kredit értékű konzultációt, hogy a hallgató munkáját témavezetője folyamatosan irányítsa és ellenőrizni tudja. (2) Tehetséggondozási Program kredit: a programban részt vevő hallgató a Programban meghirdetett kurzusokat felveszi és azok kredit értékét teljesíti (3) Kutatási kredit: a hallgató tudományos tevékenységével szerezhet teljesítménykreditet az alábbiak szerint: Előadás Külföldi konferencián (idegen nyelven) Előadás OTDK díjazott előadás, I-III. helyezés Előadás OTDK előadás, nem díjazott Előadás Országos szintű konferencián Előadás helyi, hallgatói konferencián Poszterelőadás Publikáció elsőszerzős referált folyóirat közlemény Publikáció nem első szerzős referált folyóirat közlemény Publikáció nem első szerzős, nem TDK, poszter Publikáció Főiskolai Acta-ban, Tanulmánykötetekben 2 kredit/ félév 34 kredit Teljesítménynek megfelelően 5 kredit/előadás 5 kredit/előadás 3 kredit/előadás 3 kredit/előadás 2 kredit/előadás 2 kredit/előadás 5 kredit/előadás 3 kredit/előadás 2 kredit/előadás 2 kredit/előadás 9

10 A hallgató tevékenységét és eredményeit egy, az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Bizottsága és a Tehetséggondozó Műhely által kiadott a kurzust lezáró Oklevéllel és az Oklevélhez csatolt melléklettel (elvégzett tantárgyak, publikációs és előadási teljesítmények felsorolása) igazoljuk, így azt a hallgató további tanulmányai során is felhasználhatja. Jelen tudományos konferencia kötet a december 4-én megrendezendő Természeti és Kultúrtörténeti Értékvédelem című tudományos konferencia kiadványa. A konferencián és a kötetben is a Tehetséggondozó Műhely hallgatói adnak számot tudásukról, első szárnypróbálgatásaikról, szakmai kompetenciájukról. Munkájukat és bizalmukat ez úton is köszönjük, s további sok sikert kívánunk számukra. Köszönetnyilvánítás: Ezzel a kiadvánnyal szeretnénk megköszönni Intézményünk vezetőségének, Dr. Hauser Zoltán Rektor Úrnak, Dr. Pap József Úrnak, a Főiskola Tudományos Diákköri Bizottság vezetőjének, Dr. Liptai Kálmán Dékán Úrnak és Dr. Dávid Árpád Úrnak, a TTK Tudományos Diákköri Bizottság vezetőjének a Műhely munkájához nyújtott erkölcsi támogatását. Az Oktatásért Közalapítványnak tisztelettel tartozunk azért, hogy lehetővé tették a Program beindítását, kivitelezését és a tudományos konferencia kötet megjelenését. Dr. Kárász Imrének köszönjük, hogy helyet biztosított a Környezettudományi Tanszéken a Tehetséggondozó Műhely működésének. Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek köszönjük a kutatási engedélyt, illetve, hogy helyenként részvételükkel is támogatták a kutatásokat. Természetesen kiemelten szeretnénk még megköszönni valamennyi szakember munkáját, akik részt vettek a Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely 60 órás Tehetséggondozó Programjában és áldozatos munkájukkal, tudásukkal gyarapították a felnövekvő generáció fejlődését. Emellett megköszönjük a Tehetséggondozó Műhely hallgatói elnökének, Gali Zoltánnak és titkárának, Győri Ágnesnek a Műhely szervezésében és vezetésében, illetve a programok szervezésében tanúsított áldozatos munkájukat. 10

11 S természetesen köszönettel tartozunk azoknak is, akik a háttér munkák elvégzésében nyújtottak számunkra segítséget: F. Nagy Judit és Simon Edina adminisztrátoroknak, Antal Györgyné laboránsnak, Nagy Sándorné főszerkesztőnek, az EKF Líceum Kiadó munkatársainak, valamint Vargáné Juhász Anikó gazdasági ügyintézőnknek. Dobos Anna PhD. a Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely vezetője 11

12

13 TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM REZÜMÉ

14

15 A SZANDAI VÁRHEGY FÖLDTUDOMÁNYI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATA ÉS ÉRTÉKELÉSE GALI ZOLTÁN EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: Kutatási területünk Nógrád-megyében, a Cserhát középtáj szívében található szandai Várhegy (528,6 m), mely ma több szempontból is kiemelkedő értékekkel bír. Ezt reprezentálja, hogy jelenleg több különböző védettségi besorolással is rendelkezik. Már az1970-es évektől helyi jelentőségű természetvédelmi terület, 2004-től Natura 2000-es terület, 2009 májusától tagja a Novohrad-Nógrád Geoparknak, 2010 márciusától pedig az Európai Geoparkok Hálózatának, valamint 2010 áprilisától az UNESCO Globális Geoparkok Hálózatának. Ezen kívül műemléki, és ex lege védett régészeti értékei ismeretesek. Kutatásunk fő célkitűzései a Várhegy sajátos földtudományi értékeinek átfogó felmérése és dokumentálása, az itt kialakított geológiai tanösvény kibővítése, ennek Településfejlesztési Tervbe való integrálása, továbbá a Várhegy területén található, különböző védettségi besorolások kezelés szempontjából történő egyesítése. A mintaterület fő értékeit a labiális(hasadék) vulkanizmussal kialakult andezit telér- és takarómaradvány felszíni kibukkanásai (dyke szerkezet), a felhagyott bányaterületek, a Várhegy sajátos földtani szerkezete, tönk- és pediment felszínmaradványai, a Villányium hegylábfelszín eróziós és deráziós völgyekkel felszabdalt térszíne, a Várhegy északi hasadékvölgye, illetve periglaciális formakincsei képezik. Kutatásunkat alapos terepbejárással kezdtük és beszereztük a fellelhető szakirodalmakat, a geológiai és nagy részletességű katonai térképeket, valamint a meglévő geológiai tanösvény részletes terveit. A terepbejárás során rögzítettük a fellelt egyedi tájértékek GPS-koordinátáit (Garmin etrex, VISTA Cx), jellemzőit, és ahol szükséges volt dőlés- és csapásirányait (SILVA), egyéb jellemző méreteit. Ezen felül nagyszámú fotót készítettünk az egyes értékekről. Az értékeket az MSZ 20381:1999 szabvány szerint dokumentáltuk és kategorizáltuk 16 15

16 javasolt állomáson összesen 28 egyedi tájértéket felvételeztünk. Ezt követően elkészítettük a kutatási terület digitális domborzatmodelljét (Surfer 8.0), mely az egyes geomorfológiai szinteket és a fellelt értékeket ábrázolja (CorelDraw 12). Kutatásunkat kiterjesztve a Várhegy közvetlen környezetére is, munkánkat az elmúlt századok katonai felvételezéseinek beszerzésével folytattuk. A 18. századtól napjainkig összesen 5 darab felvételezést kiválasztva, azokra tájstruktúratérképeket szerkesztettünk (CorelDraw 12), majd ezek összevetéseiből, átfedéseiből a táj szerkezetének változásait, átalakulásait ( század) mutattuk ki. Eredményeink alapján javaslatot tettünk a meglévő geológiai tanösvény kibővítésére, oktatási funkciójának fejlesztésére, illetve Településfejlesztési Tervbe illesztésére. A Várhegy környezetének és védett értékeinek kezelését illetően javasoltuk a Várhegy különböző védettségi besorolású területeinek, szakmai szempontok szerinti egységesítését. 16

17 A SZÁNA-VÖLGYI BÁNYATERÜLET DK-I RÉSZÉN TALÁLHATÓ TALAJSZELVÉNY ELEMZÉSE, EGYEDI TÁJÉRTÉKKÉNT VALÓ FELVÉTELEZÉSE (SZILVÁSVÁRAD) GÁL MARTIN EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: Tanulmányomban a Szána-völgyi homokbánya egyik talajszelvényének részletes vizsgálatát kívánom elvégezni. A homokbánya Szilvásvárad községtől északra, a Szilvásvárad Nagyvisnyó között található Szána-völgy területén található, az Aszaló-hegy lábánál, a 069. helyrajzi számú területen (GPSkoordináták: É: és a K: ). A bánya területe 0,8724 ha kiterjedésű, mely 85%-ban leművelt terület. A felhagyott bányaudvar két részre osztható, egy nagyobb, és egy kisebb bányaudvarra. A bányaterülettől DK-i irányban az Eger Putnok között fekvő vasútvonal, a Szilvás-patak, gazdasági épületek (Állami Ménesgazdaság csikóneveldéje) és a Szilvásvárad Nagyvisnyót összekötő 025-ös forgalmi számú útvonal helyezkedik el. A homokbánya helyi jelentőségű terület, melyet Szilvásvárad Önkormányzata felügyel. A terület nem tartozik a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közvetlen területéhez. A bányaudvar környezetének Természetvédelmi Területté való integrálása érdekében korábban már történtek törekvések, de ezek sajnos különböző okok miatt kudarcba fulladtak. A terület szerepelt korábban a Natura 2000 területek kijelölési tervében is, de végül nem került be ebbe a kategóriába. A bányaterület és környezete igen érdekes és több geológiai, talajtani, botanikai és zoológiai értékkel rendelkezik. Jelen kutatásom célja a területen található, jól megközelíthető talajszelvény felvételezése, egyedi tájértékként való kataszterezése (Magyar Szabvány, 2009) volt. Kutatómunkánk során először a mintaterület bejárása, és a felhagyott bányaterület kijelölt talajszelvényének terepi felvételezése, fotódokumentációja készült el, majd a begyűjtött talajminták laboratóriumi feldolgozása történt meg a 17

18 VISOCOLOR talajvizsgáló készlet alkalmazásával. A talajminták elemzését követően kiderült, hogy a vizsgált talajszelvény egy lejtőhordaléktalaj típusát mutatja be a területen. A talajszelvényben jól elkülönülnek az egyes talajszintek (A, B és C-szint), amelyek az Aszaló-hegy oldalában lerakódott, különböző összetételű üledékrétegek felhalmozódását mutatják. A C-szintben és a B-szint alsó rétegében homok, iszapos homok rakódott le, melynek fizikai talajfélesége a homok, laza homok kategóriájába sorolható. Ebben a szintben gyengén savanyú talaj jelenik meg, kis talajsűrűségi értékkel (0,9 0,88 g/cm 3 ). A mintákban kevés mésztartalom és kálium-tartalom mutatható ki. A szelvényben jól kivehető a B 1 -szint megjelenése, amit az egyes paraméterek változása is érzékeltet. Itt mészerekkel átjárt lösz réteg mutatható ki, melynek fizikai talajfélesége laza homok. A CaCO 3 megjelenése miatt a talaj itt nagyobb talajsűrűségi értéket (1,02 g/cm 3 ) jelez. A mintában gyengén savanyú talaj és közepes értékkel rendelkező kálium-tartalom mutatható ki. Az A-szint különböző rétegeinek anyaga alapvetően kevés murvával, riolittufa darabbal rendelkező agyag és iszapos agyag. A szint fizikai talajfélesége homok, laza homok; savanyú és semleges talajtípus jelenik itt meg. A mintákban újra csökken a talajsűrűségi érték (0,65-0,74 g/cm 3 ), a mésztartalom, valamint növekszik a kálium-tartalom (3-5 mg/l K + ). Az egyes szintek genetikai kapcsolata helyenként hiányos, újabb és újabb lerakódások anyagai jelennek itt meg elsősorban, s valószínű, hogy a lejtő mentén folyamatos volt az üledékrétegek áthalmozódása, mozgása. A homokbánya sajnos magán hordozza az antropogén beavatkozás nyomait, hiszen nem történt rekultiváció. A bányaudvar bejáratát 2 m magasságú földgáttal lezárták. A bányaterület a művelés felhagyása után a természet által regenerálódott. A területen egyrészt a geológiai és talajtani feltárásokat, másrészt a természetesen újra megtelepedett növény- és állatvilágot (gyep, fák, rovarok) mindenképp védelem alá kellene helyezni, hiszen így őrizhetjük meg a bemutatott terület tájba illő szépségét. 18

19 A VÉDETT DEMJÉNI HEGYES-KŐ FÖLDTUDOMÁNYI ÉRTÉKEINEK FELVÉTELEZÉSE, A TERMÁL-VÖLGY TURISZTIKAI FEJLESZTÉSÉNEK ANTROPOGÉN HATÁSAI GYŐRI ÁGNES EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka út 6. cím: gyagika1@gmail.com Kutatási területünk Észak-Magyarországon, Heves megyében Egertől 7 kmrel DNy-ra, Demjén község északkeleti részén, a Hegyes-kő (220 m) bércen fekszik. A terület két fő eróziós völgy között, közvetlenül a Termál-völgy turisztikai (wellnes) beruházás környezetében található meg. A Hegyes-kő bérc GPS koordinátái É 47,5021 és K 20,2032, mely az Egri-Bükkalja kistájba sorolható. A területet az önkormányzat 1979-ben Helyi természetvédelmi területté (kultúrtörténeti értékké) nyilvánította főként az ott található tufakúpok és a felszínükbe vésett fülkék miatt. A Hegyes-kő bérc területén ugyanakkor számos geológiai és geomorfológiai érték található, melyet a védettségi fokozat nem említ meg ben kezdődött meg Demjénben a Termál-völgy turisztikai fejlesztés, ezen belül új apartman házak, parkolók, egyéb kiszolgáló létesítmények, barlangfürdők és felszíni medencék kiépítése. A nagyarányú beruházás a védett terület puffer-zónáját is veszélyezteti. Kutatásunk célja emiatt a terület geológiai, geomorfológiai adottságainak felvételezése, valamint a geológiai, geomorfológiai értékek kataszterezése és a puffer-zónát veszélyeztető antropogén tényezők összesítése volt. A területhez fűződő szakirodalom áttekintésén kívül, az értékek felvételezése során terepi és laboratóriumi vizsgálatokat is végeztünk, valamint fotódokumentációt készítettünk. A terepi kiszállások alkalmával sekély üledék- és talajmintákat vettünk, amelyeknek később fizikai paramétereit és szemcseösszetételét is megvizsgáltuk. A földtani és felszínalaktani egyedi tájértékek kataszterezését a 19

20 Magyar Szabvány 20381:1999 és a Dobos Anna és munkatársai által 2001-ben szerkesztett egyedi tájérték kategória-rendszer alapján készítettük el. A Hegyes-kő geológiai értékét a terület alapkőzete a miocén korú Gyulakeszi Riolittufa Formáció nem összesült riolittufája és rétegkibukkanásai adják. Az alapkőzetre helyenként pleisztocéni lejtőagyag települt, míg a Laskó-patak alluviumát holocén folyóvízi üledék építi fel. Riolittufa alkotja a tufakúpokat is, melyek környezetét vizsgáltuk. Geológiai értékként (8 érték) felvételeztük a riolittufa alapkőzet kibukkanásait, vékony vagy vastagpados megjelenését, sajátos földtani szerkezetét és a tufakúpok formálásában jelentős szerepet játszó kéregképződést. A Hegyes-kő kopár és kismértékben talajosodott tufafelszínéről 10 üledékmintát vettünk be, melyek bár pár centiméteres vastagságúak mégis kialakulásukban, genetikájukban igen változatos képet mutattak. Az üledékminták fizikai paramétereinek és szemcseösszetételének vizsgálatából jól megállapítható, hogy igen erőteljesek a mállási és aprózódási folyamatok és a talajosodás már megkezdődött a sziklák környezetében. A Hegyes-kő területén jelentős geomorfológiai értékek is találhatók. Összesen 27 ilyen értéket katasztereztünk. A kataszterezés eredményeként beigazolódott, hogy a Hegyes-kő geológiai és felszínalaktani értékekben igen gazdag terület, s a védettségi fokozat ezen értékkategóriákra is kiterjedhetne. A kutatási terület közvetlen környezetében jelentős tájátalakítást végeznek a gyógyfürdő, azaz a Termál-völgy kiépítésével. Növekedett a tájterhelés (építkezés, területrendezés, taposó erózió, illegális hulladéklerakás) és az értékek is veszélybe kerültek. Szeretnénk, hogy a beruházás az értékek megőrzése mellett valósuljon meg. A turisztikai fejlesztés keretében a Hegyes-kőt a település tanösvényébe is szerették volna beépíteni, de ez az ismertetett értékeket már veszélyeztette volna. 20

21 BARLANGLAKÁSOK A TÉTÉNYI-FENNSÍKON HIDVÉGI ZSOLT EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: hidveg72@gmail.com A Tétényi-fennsík önálló kistáj. A Budai-hegységtől délre helyezkedik el. A fennsík átlagosan 200 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Északon 100 méter magas éles perem választja el a Budaörsi-medencétől. Keleten és délen enyhe lejtéssel, töréslépcsőkkel közelíti meg a Duna medencéjét, míg nyugaton a Szidónia-völgy határolja. A fennsík fő tömegét a Budafoki homokra az évmilliók során lerakódott lajta-, illetve szarmata mészkő adja. A jól faragható és bányászható mészkövet az itt lakók már a XII. században felhasználták építkezési célokra. A barlanglakások sokáig az itt élők életének meghatározó részét képezték, a XIX. század közepén család lakott a mészkőből kivájt lakásokban. A tanulmány célja az egykori Promontor (a mai Budafok) területén a XIX. században kialakult, és a XX. század végéig használt mélyudvaros barlanglakások bemutatása. A tanulmány kiterjed a barlanggócok kialakulásának okaira, kialakításuk jellegzetességeire ugyanúgy, mint a bennük zajló mindennapi élet sajátosságaira. Foglalkozik a felszámolások okaival, problematikájával és a jelenükkel. A kutatás elsősorban a Veréb utcai Barlanglakás Múzeumban tapasztaltakra épül. A szakirodalom tanulmányozása elsősorban a háttér információ, illetve a terepi munka szakirodalmi alátámasztása jegyében történt. A terepi munkáról, az egykori Promontor területén fellelhető barlanggóc kapcsolatokról fotódokumentáció készült. 21

22 ANTROPOGÉN EREDETŰ TÁJVÁLTOZÁSOK A TÉTÉNYI-FENNSÍKON A XVIII. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG HIDVÉGI ZSOLT EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: hidveg72@gmail.com A Tétényi-fennsík önálló kistáj. A Budai-hegységtől délre helyezkedik el. A fennsík átlagosan 200 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Északon 100 méter magas éles perem választja el a Budaörsi-medencétől. Keleten és délen enyhe lejtéssel, töréslépcsőkkel közelíti meg a Duna medencéjét, míg nyugaton a Szidónia-völgy határolja. A fennsík fő tömegét a Budafoki homokra az évmilliók során lerakódott lajta-, illetve szarmata mészkő adja. A Tétényi-fennsík rendkívül fontos része a fővárost övező zöld gyűrű törekvésnek. Ennek érdekében a Fővárosi Önkormányzat 1999 nyarán a fennsík 111 hektáros területét természetvédelmi területté nyilvánította, mely Érd Tétényi plató néven a NATURA 2000 hálózatában kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület ként van nyilvántartva. A fennsík már a római korban lakott terület volt. A török időkben elnéptelenedett, majd a XVIII. század első felében a betelepítések hatására újra megjelent az ember a fennsíkon. A szőlőművelés és a hozzá kapcsolódó borospincék ekkortól váltak a térség jellegzetességévé. A tájhasználatból eredő változások a fennsíkot sem kímélték. A kutatás XVIII XX. századi katonai térképek tanulmányozásával kezdődött. A térség történelmére, gazdasági, illetve népesség fejlődésére vonatkozó szakirodalom elsősorban a tájhasználat területéről szolgált információval. A tanulmány ezeket az információkat felhasználva próbálja bemutatni a tájváltozás azon helyi sajátosságait, amelyek az emberi társadalom fejlődésének következtében a XVIII. századtól napjainkig a térségben lezajlott. 22

23 AZ ORSZÁGOS VÉDELEM ALATT ÁLLÓ CSÖRSZ-ÁROK SZAKASZ 4., 5., 6. FÚRÁSAINAK SZEDIMENTOLÓGIAI ELEMZÉSE FÜZESABONY DÉLNYUGATI HATÁRÁBAN RUZSÁNYI ZSOLT EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: Az általunk kiválasztott kutatási terület a Csörsz-árok középső szakaszán helyezkedik el, mely Füzesabony DNy-i, Dormánd ÉNy-i és Erdőtelek ÉK-i községhatárában húzódik kelet-északkeleti irányban az Északi-középhegység és az Alföld találkozása mentén. Kutatásunk célja az volt, hogy a Csörsz-árok mentén, egy kisebb mintaterületen három fúrás segítségével (4., 5., és 6. fúrás) egyrészt terepi körülmények között, másrészt részletes laboratóriumi vizsgálatokkal feltárjuk a terület üledékeinek változatosságát és a korábban itt zajló üledéklerakódások genetikáját. A kutatási területünkön végig húzódó feltehetőleg antropogén eredetű Csörsz-árok a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 2006-os bővítésével országos védettségi rangot kapott. A természetvédelmi kezelések tervezése ban kezdődött meg. A kutatási területen először botanikai felvételezés indult meg, majd 2009 tavaszán sekély talajfúrásokat végeztünk (4-5-6 talajfúrások), melyek az MT-2-es botanikai mintaterületen helyezkednek el. A talajfúrások az árok ÉNy DK-i irányú keresztmetszetét tárják fel az árok Ny K-i és ÉK DNy-i töréspontjánál. A 4. fúrás Dormánd ÉNy-i határába, az árokkal párhuzamosan haladó földút mentén található, az északról érkező bekötő csatornától délre, a sánc északi oldalán, 109 méter tengerszint feletti magasságban. A feltárás mélysége 160 cm. Az 5. fúrás a 4. fúrástól északra fekszik, a Csörsz-árok és az északi vizes csatorna találkozásánál egy kis félszigeten. Itt 1 m-re K-i irányba található a bekötő vizes csatorna és 1,2 m-rel délre a Csörsz-árok vizes nyomvonala. A 6. fúrás Dormándtól ÉNy-i irányba, az északi vizes csatorna találkozásá- 23

24 nak vonalában, az árok menti földúttól délre helyezkedik el. A felvételezés környezete sík térszín. Munkák során a mintaterületünket bejártuk és minden egyes fúrás topográfiai helyének GPS-koordinátáját megadtuk. Mivel a terület nagy része természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért sekély talajfúrásokat alkalmaztunk. Terepen a fúrások alkalmával rögzítettük az egyes talajszintek fizikai paramétereit és megvizsgáltuk azok CaCO 3 -tartalmát, majd talajmintákat gyűjtöttünk a feltárt rétegekből. Laboratóriumban a begyűjtött talajmintákon részletes szedimentológiai vizsgálatokat, talajsűrűségi vizsgálatokat és ph-mérést végeztünk el a VISOCOLOR talajvizsgáló készlet segítségével. Kutatásunk eredményei alapján elmondható, hogy a 4., 5., és 6. fúrások esetében, az egyes talajszelvényekben különböző genetikájú üledékeket tudtunk kimutatni. A 4. fúrásban a kötött folyóvízi homokos agyag jelenik meg, a fizikai talajféleség alapján az egyes rétegek az agyag, az agyagos vályog és homokos vályog kategóriájába sorolhatóak. Az 5. fúrásban az alsó szintekben folyóvízi homokos agyag, a középső szintekben folyóvízi homok és agyag jelenik meg lösszel, löszös üledékekkel (löszbabák) váltakozva, míg a legfelső szintekben újra folyóvízi agyag rétegek rakódtak le. Fizikai talajféleség szempontjából az egyes rétegek az agyagos és homokos vályog, a homokos vályog és az agyag kategóriákba sorolhatóak be. A 6. fúrás esetében folyóvízi homokos agyagot mutathattunk ki löszkonkréciókkal, helyenként apróbb murvarétegekkel váltakozva. A Csörsz-árok vizsgált szakaszán mindezen üledékek megjelenésével kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy az árok nyomvonalában korábban folyóvízi üledékek rakódtak le, majd az éghajlat szárazabbá válásával mérséklet övi sztepp időszak köszönhetett be a területen. Napjainkban az újabb felmelegedések és a jelentősebb vízhatás következtében (az árok és a bekötő csatorna jelenléte) folyóvízi, illetve mocsári üledékrétegek lerakódása jellemző. 24

25 A GÓLYAORR TÁJÉRTÉKEINEK FELTÁRÁSA ÉS VÉDELME SOÓS GERGŐ EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka út 6. cím: Kutatásunk célja a Gólyaorr abiotikus és biotikus egyedi tájértékeinek feltárása és védelme, ezen belül vizsgálva a geológiai- és felszínalaktani adottságokat, talajtani-, vízrajzi és éghajlati adottságokat, ökológiai jellemzőit, növény- és állattani értékeit. A Gólyaorr területe Magyarországon, az Észak-Magyarországi Régióban, Heves megyében, a Tisza-tó területén helyezkedik el, ezen belül is a Poroszlóimedencében. A terület Poroszló és Tiszafüred között, Poroszlóról Tiszafüred felé haladva a 33-as főút második hídja után, kb. 200 m-re lévő leágazásról közelíthető meg földúton. A bevezető út (földút) bejáratának GPS koordinátái É o, K o, a terület tengerszint feletti magassága 92 m. A terület közvetlenül a Hortobágyi Nemzeti Park határa mentén terül el, így annak puffer területét képezi. Terepi kiszállások alkalmával a terület hidrológiai adottságainak vizsgálata, talaj- és üledék feltárása, állat- és növénytani felvételezése és fotódokumentációja valósult meg. A talaj- és üledék vizsgálatok során (geológiai és geomorfológiai adottságok elemzése) három talajfúrást mélyítettünk a kutatási területen én és ezt követően laboratóriumi körülmények között a talajminták fizikai paramétereinek és szemcseösszetételének vizsgálata történt meg. Az MSZ 20381/2009-es kataszterezési lapot alkalmaztam az egyedi tájértékek értékelésénél. A fitocönológiai felvételezések során fotódokumentáció, cönológiai tabella, a vizsgált terület flóraelem diagramja, flórájának életforma diagramja, a terület fajcsoport részesedési diagramja és a Simon-féle természetvédelmi-érték (TVK) diagramja készült el. A gerinctelen faunára vonatkozóan a fás társulások koronaés cserjeszintjének állatállományát kopogtatóernyőzéssel vizsgáltuk, illetve a gyepszintben élő állatállományt a fűhálózás módszerével felvételeztük. A gerincesekre vonatkozóan fajlistát készítettünk a fajok védettségi fokozatával és ter- 25

26 mészetvédelmi értékével. Ezek közül főként a madarakra helyeztem a hangsúlyt, illetve táblázatot készítettünk a nemzetközi és hazai védettségükről, életmódjukról. A Gólyaorr területén változatos negyedidőszaki üledékek, folyóvízi üledékek, illetve jelentősebb geomorfológiai értékek (iszap-homok sziget, partmenti alacsony ártéri terület, a Kis-Tisza keskeny medre, hajdani folyóvízi kanyarulatok és holtágak maradványai) mutathatók ki. A kutatási mintaterület botanikai, zoológiai szempontból igen változatos és gazdag volt, hűen tükrözte az ártéri területek élővilágának karakterét. Botanikai szempontból számos védett növényfajt sikerült azonosítani, mint a Tiszaparti margitvirág, Fehér tündérrózsa, Sulyom, stb., illetve értékes hínártársulások jellemzik a területet, melyek emelik a terület természetvédelmi értékét. Zoológiai szempontból kiemelve a madárvilágot igen sok fokozottan védett és védett faj fedezhető fel (Nagy kócsag, Vörösgém, Rétisas, Bakcsó, stb.), melyek közül számos Berni- és Bonni egyezményes, Vörös Könyves, illetve Corine Biotops egyezmény által védett faj szerepel, és nagy értéket képvisel természetvédelmi szempontból. A számos egyedi tájérték révén célszerű és indokolt a terület hatékonyabb természetvédelmi kezelése és fokozottabb felügyelete, ezt erősíti meg, hogy a mintaterület a Hortobágyi Nemzeti Park puffer zónájába tartozik. 26

27 TERMÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRTÉKVÉDELEM TANULMÁNYOK

28

29 A SZANDAI VÁRHEGY FÖLDTUDOMÁNYI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATA ÉS ÉRTÉKELÉSE GALI ZOLTÁN EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: Témavezető: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens Bevezetés Kutatási területünk, a szandai Várhegy az ország északi részén, a Cserhát szívében található, Budapesttől 90, a szlovák-magyar határon fekvő Balassagyarmattól 23 km-re (1. ábra), a Központi-Cserhát és a Terényi-dombság kistájak határán (MAROSI S. SOMOGYI S. 1990). A vizsgált terület 1976 óta helyi jelentőségű természetvédelmi terület, 2004-től Natura terület ( jóváhagyott kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület ) től része a Novohrad- Nógrád Geopark területének és ennek kapcsán 2010-től tagja az Európai Geoparkok Hálózatának, mely egyben az UNESCO Globális Geoparkok Hálózatának tagságát is jelenti. 1. ábra: A kutatási terület topográfiai elhelyezkedése (Google Térkép) 29

30 A Várhegy elsősorban földtudományi értékei kapcsán került érdeklődésünk középpontjába, azonban kutatásunkhoz kapcsolódóan egyéb tekintetben is vizsgálat alá vetettük. Így felmérésünk további részében vizsgáltuk a Várhegy tájtörténetét, valamint jelenlegi helyzetét a hazai védett területek rendszerében. Mindezek alapján a különböző szempontú kutatások értékeléseit, és azokhoz kapcsolódó javaslatainkat, szakmai igényességgel, különböző publikációkban adtuk közre (DOBOS A. GALI Z. 2010, GALI Z. DOBOS A. 2010, DOBOS, A. GALI, Z. 2010). Irodalmi előzmények A Cserhát irodalma összességében még ma is szegényesnek mondható hazánk egyéb közép- vagy kistájairól íródott publikációkkal összevetve. A Cserhát földtani felmérését NOSZKY JENŐ végezte el még 1940-ben, majd LÁNG SÁNDOR 1967-ben annak átfogó természetföldrajzáról írt. Egyéb, földtudományi szempontú irodalmat MAROSI SÁNDOR és SOMOGYI SÁNDOR 1990-ben, MAR- TONNÉ ERDŐS KATALIN 2003-ban, illetve CSIMA PÉTER 2005-ben, egyetemi szakdolgozatként adott ki. A terület történelméről és kultúrtörténeti értékeiről csupán rövidebb írások állnak rendelkezésre, GÁDOR JUDIT 1989-ben, KARCZAG ÁKOS 2006-ban írt rövidebb cikket területünkről. A legfrissebb, de szakmailag kevésbé megalapozott információk a Várhegy felhagyott bányaterületének Rekultivációs Tervében (CENE J. 1996), Szanda Község Településrendezési Tervében (2002), valamint a Cserhát, és így a Várhegy környezete erdőinek jelentős hányadát kezelő IPOLY ERDŐ ZRT. ERDŐ- TERVEIBEN találhatók meg. Kutatási módszerek Munkánk kezdetén, a szükséges engedélyek (Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Szanda Község Polgármesteri Hivatala, körjegyző, tulajdonosok) beszerzését követően, a területről fellelhető katonai térképet a Magyar Állami Földtani Intézettől vásároltuk meg. Ezután alapos területbejárást tartottunk, melynek során felkutattuk a Várhegy földtudományi értékeit. Azok helyszínén GPS-méréseket, továbbá ahol lehetett, dőlés és csapásirány mérést is végeztünk az egyes kőzetkibukkanásokon. A terepi bejárást és adatfelvételt követően, minden fellelt értékről, a 20381:1999. számú MAGYAR SZABVÁNY szerinti, egyedi tájértékek kataszterezésére szolgáló 30

31 adatlapot töltöttünk ki. * Ebben rögzítettük a talált értékek szabványban szereplő, azok teljes leírását szolgáló adatait, majd a szabvány szerinti kategorizálást is elvégeztük. Ezen felül mindezt összehasonlításképpen a Magyar Szabvány átdolgozott kategóriái szerint is elvégeztük (DOBOS A. et al. 2001). A kataszterezést követően, a CorelDraw 12. program segítségével térképen ábrázoltuk a felvételezett értékeket, valamint, az 1998-ban, a GeoTeam Kft. által megtervezésre és kialakításra került, de ma már elhanyagolt állapotú geológiai tanösvény (CENE J. 1996) számára új állomásokként jelöltük ki azokat. E kutatáshoz kapcsolódóan találtuk magunkat szemben a Várhegy különböző védettségi besorolásainak problematikájával, és az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdésekkel. Ennek kezelése céljából Szanda Község Településrendezési Tervét tanulmányoztuk. A Várhegy különböző értékeinek védelmét hangsúlyozva, annak tájhasználati változásainak vizsgálatába kezdtünk, melynek során az elmúlt évszázadok katonai felvételeire (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) szerkesztett (CorelDraw 12. program) tájstruktúra-térképek összevetéseivel mutattuk be a tájszerkezet időbeni differenciálódását, és az ebből adódó, a Várhegy környezetének értékeit fenyegető veszélyforrásokat és fogalmaztuk meg javaslatainkat. Eredmények Fejlődéstörténet A Várhegy kialakulásának ismerete elengedhetetlenül fontos, az azon található értékek kategorizálásához. A Cserhát központi területét és a Várhegy környezetét alapvetően oligocén (38 24 millió év) sekélytengeri, majd alsó-miocén (ottnangi emelet, millió év) szárazföldi üledékek építik fel (NOSZKY J. 1940). Ebben az üledéksorozatban, a miocén alsóbádeni emeletében (14,3 13 millió év) számos hosszanti hasadék alakult ki, melyek kialakulásának oka, a Cserhát labiális vulkanizmusa. Ennek központja a Cserhát DK-i területe, a mai Pásztó környéke. Ezt jól mutatja az e terület felé konvergáló hasadékok sora. A kialakuló hasadékokat folyékony lávaagyag (piroxén-andezit) töltötte ki, mely azokban idővel, lassan megszilárdult, létrehozva ezzel a Cserhátra jellemző hosszanti teléreket (dyke-szerkezet). A lávaagyag csak helyenként érte el a felszínt, ahol kisebb-nagyobb lávatakarókat hozott létre (LÁNG S. 1967). Később a felsőmiocén szarmata (14,3 11,5 millió év) és pannon emeletében (11,5 5 millió év), egy felerősödő denudációs időszak folyamán a dyke-ok környezetében lévő, puhább üledékek lepusztultak, az ellenállóbb andezit-telérek felszínre kerültek, majd a külső erők következtében felszínük formálódásnak indult. A Várhegyet formáló további jelentős geomorfológiai lepusztulási időszakok a miocén * Kutatásunk folyamán még az MSZ 20381:1999 számú szabványt alkalmaztuk. A 2009-re átdolgozott és érvénybe léptetett MSZ 20381:2009 számú szabvány szerinti értékelés a cikk írásakor még folyamatban van. 31

32 Sümegi időszaka (8,5-8 millió év), a miocén/felső-pliocén Bérbaltavári időszaka (5,6 millió év), valamint a pliocén/pleisztocén határán megjelenő Villányium időszaka (1,8 1,4 millió év) (LÁNG S. 1967; MARTONNÉ ERDŐS K. 2003; DOBOS, A. GALI, Z. 2010). A Várhegy is egy ilyen módon kipreparálódott telér, külső erők által formált gerince. Eredetileg egészen a 20. század elejéig/közepéig három csúccsal bírt, a Péter-hegy 545 m-re magasodott, a mai Várhegy 526 m magas, a kettő közti nyereg csúcsa szintén 545 m magas volt, azonban ez, valamint a Péterhegy csúcsa elhordásra került az itteni andezit-bányászat során. Földtudományi egyedi tájértékek felvételezése Terepi kiszállásaink alkalmával a Várhegyen 16 különböző ponton, összesen 28 egyedi tájértéket találtunk, melyek a földtudományi értékkategóriába tartoznak (DOBOS A. GALI Z. 2010; DOBOS, A. GALI, Z. 2010). E pontok nagyrészt a Várhegyen keresztülfutó kék turistaösvény mentén találhatóak, hisz ez hosszában fut végig a Várhegy gerincén, mely a leginkább kipreparálódott területet reprezentálja, így a legtöbb felszínre bukkant és külső hatások által formált kőzet e vonal mentén található meg. A 16 pont közül 3 a már meglévő geológiai tanösvény egy-egy állomását jelöli. 2. ábra: A Várhegyen fellelt egyedi tájértékek elhelyezkedése (GALI Z. DOBOS A. 2010) 32

33 Az egyedi tájértékekről Magyar Szabvány szerinti adatlapok készültek, illetve egy összesítő térkép is, melyen ábrázolásra kerültek a geológiai tanösvény új állomásainak javasolt felvételi pontok (2. ábra). A felvételezett értékeket a piroxén-andezit négy különböző lemezes, vékony- és vastagpados, valamint oszlopos elválású megjelenési formája, ezek különböző gyűrt, és/vagy tört szerkezetei, a nagy számban megtalálható periglaciális formakincs, és egy poligenetikus kifejlődésű hasadékvölgy képviselik. Az 1. táblázatban az általunk felvételezett földtudományi tájértékek listáját készítettük el. 1. táblázat: A Várhegy földtudományi tájértékei. (DOBOS A. GALI Z. 2010, DOBOS, A. GALI, Z. 2010) Szám Jelzet Megnevezés Típus (DOBOS A. et al, 2001) Keletkezési ideje SZD1/A szálban álló andezit kibukkanása emelet miocén, alsóbádeni krioplanációs fal, falmaradványok; törmeléklejtő pleisztocén SZD1/B sorozat SZD1/C omlások Pleisztocén, holocén szálkőzet kibukkanása; miocén, alsóbádeni SZD2/A vastagpados, lemezes emelet változat SZD2/B Krioplanációs lépcsők Pleisztocén SZD3/A szálkőzet kibukkanása; miocén, alsóbádeni vastagpados változat emelet 3. felsőmiocén, pliocén és negyedidő- réteglap, rétegfej kibukkanások SZD3/B szak SZD4/A Oszlopos andezit alapkő miocén, alsóbádeni 4. SZD4/B 5. SZD SZD6/A SZD6/B SZD7/A SZD7/B zet felszíni kibukkanása réteglapos rétegfej kibukkanások oszlopos andeziten Lemezes andezit alapkőzet felszíni kibukkanása lemezes és vastagpados andezit alapkőzet kibukkanás Gyűrődések, vetődések, diszkordancia Vastagpados andezit kibukkanás. Vetődéses és gyűrt formák emelet felsőmiocén, pliocén és negyedidőszak miocén, alsóbádeni emelet miocén, alsóbádeni emelet miocén, alsóbádeni emelet és ez utáni tektonika miocén, alsóbádeni emelet miocén, alsóbádeni emelet, fiatalabb szerkezeti mozgások 33

34 Szám Jelzet Megnevezés SZD8/A SZD8/B SZD9/A SZD9/B SZD10/A SZD10/B Andezit alapkőzet felszíni kibukkanása vetődéses és gyűrt formák Andezit alapkőzet felszíni kibukkanása: vastag és vékonypados változat vetődéses és gyűrt formák Andezit alapkőzet réteglapos felszíni kibukkanása vetődéses és gyűrt formák, antiklinális Típus (DOBOS A. et al, 2001) Keletkezési ideje miocén, alsóbádeni emelet miocén, alsóbádeni emelet, fiatalabb szerkezeti mozgások miocén, alsóbádeni emelet miocén, alsóbádeni emelet, fiatalabb szerkezeti mozgások miocén, alsóbádeni emelet miocén, alsóbádeni emelet, fiatalabb szerkezeti mozgások Harmad- 11. SZD11 Poligenetikus hasadékvölgy Oszlopos kifejlődésű SZD12/A andezit 12. SZD12/B Periglaciális kőtenger Pleisztocén SZD12/C Periglaciális kőfolyások Pleisztocén 13. SZD13 Törmeléklejtő-sorozat Pleisztocén 14. SZD SZD SZD16 krioplanációs falak, periglaciális törmeléklejtő Andezit alapkőzet felszíni kibukkanása, kőfejtő krioplanációs fal- és falmaradványok, illetőleg az előterükben elhelyezkedő törmeléklejtő és kőfolyás negyedidőszak miocén, alsóbádeni emelet Pleisztocén miocén, alsóbádeni emelet Pleisztocén A Várhegyen talált értékeket számszerűleg összegezve elmondható, hogy kutatásunk során 12 kőzetkibukkanást, 7 vetődéses és gyűrt formát, 7 periglaciális formát és 1 poligenetikus hasadékvölgyet találtunk. A Várhegy geológiai és geomorfológiai értékeinek sokféleségét és számát tekintve arra a megállapításra jutottunk, hogy a szakmai alapokon kidolgozott, és kibővített geológiai tanösvény mindenképp érdemes a Szanda Község Településfejlesztési Tervébe való integrációra (DOBOS A. GALI Z. 2010). 34

35 Tájtörténet Földtudományi értékein túl a Várhegy több egyéb értékkel is bír. Ilyen kultúrtörténeti értékei a 13. századi vár maradványai, a kegyhelyként számon tartott Mária-forrás, a hegy északi oldalában található bronzkori (i.e ; Kyjatice-kultúra) földsánc-maradványok, vagy épp a Várhegyen, a Cserhát eredeti vegetációjából megmaradt cseres-tölgyes erdő (GÁDOR J. 1989, KARCZAG Á. 2006). A felsorolt értékek külön-külön mind egyedi védettséget élveznek és védett területeik is kijelölésre kerültek. E védettségi besorolások azonban merőben eltérő területeket jelölnek ki, melyek csak részben fedik át egymást, nehezítve ezzel a Várhegy értékeinek hatásos védelmét, azok kezelését (3. ábra). 3. ábra: A Várhegy különböző védettségi besorolású területei (Szanda Község Településrendezési Terve alapján, Gali Z. Dobos A. 2010) Hogy a különböző védett területek eltérő kezelésének problematikáját megragadjuk, újabb kutatásba fogtunk, melyben a Várhegy környezetének tájhasználati változásait követtük nyomon a 18. század végétől napjainkig. E munka során a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtárában fellelhető, múlt századokból való katonai felvételezések alapján szerkesztett tájstruktúra-térképek alapján kaptunk hasznos információkat a Várhegy múltbeli és jelenlegi állapotait és változásait illetően (4. ábra). 35

36 36 4. ábra: A szandai Várhegy évi és évi tájstruktúra-térképe (GALI Z. DOBOS A. 2010)

37 Ennek kapcsán megállapíthattuk, hogy a Várhegyen jelenleg található értékek védelme, annak környezetének további erőteljes igénybevételével, az igénybe vett területek további terjeszkedésével, a nem egységesen kezelt védett területeken keresztül a jövőben egyre nehezebben megoldható feladat lesz. Ezért javasoltuk a Várhegyen folyó erdőgazdálkodás módosítását, a bányaterület újbóli megnyitásának felülbírálatát, és a különböző védettségű területek kezelésének, szakmai alapokon való összehangolását (GALI Z. DOBOS A. 2010). Összefoglalás Immár több mint egy éve tartó kutatómunkánk során kellő részletességgel megismertük a szandai Várhegy fejlődéstörténetét, valamint az ennek során, azon kialakult olyan egyedi értékeket, melyek megléte alapvetően indokolja a Várhegy védettségét. A Várhegy azonban, ezen értékeken túl mind kultúrtörténeti, mind botanikai sajátosságokkal is rendelkezik, melyek alapján ma több, különbözőképp kijelölt védett területet találunk itt. Munkánk során fény derült az egyes ilyen területek különböző kezelésének problematikájára. A Várhegy környezetének antropogén használata okozta változások miatt a fenti értékek a kijelölt védett területek megléte ellenére továbbra is fenyegetett helyzetben vannak. Ezért, kutatásunk eredményeként kívánjuk hangsúlyozni e terület olyan fajta kezelését, mely lehetővé teszi az azon található természeti ezen belül kiemelten a földtani, botanikai és kultúrtörténeti értékek egységes, szakmai alapokon nyugvó védelmét. Irodalomjegyzék Cene J. (1996): Szanda-várhegyi felhagyott andezitbánya tájrendezési terve. GEOTEAM Kutatási és Vállalkozási Kft., Eger. pp Csima P. (2005): A szandai hegyek tájföldrajzi jellemzése. Szakdolgozat, Debreceni Egyetem, Debrecen. 48 p. Dobos A. Gali Z. (2010): A szandai Várhegy földtudományi értékeinek felvételezése és azok Településfejlesztési Tervbe illesztési javaslata. in: Kertész Á. (szerk.): IV. Magyar Tájökológiai Konferencia Tanulmánykötete, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. (in press) Dobos A. Gasztonyi É. Kozák M. Püspöki Z. Sütő L. Szabó J. (2001): Geológiai és geomorfológiai értékek kataszteri lapja. in: Szabó J. Sütő L. (2005). Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése és gyakorlati tapasztalatai a Cserhát példáján, melléklet in: Dobos A. Ilyés Z. (szerk.): Földtani és felszínalaktani értékek védelme, A október 4-5-én az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszéke szervezésében megrendezett Magyar Geomorfológus Találkozó előadásai, EKF Földrajz Tanszék Környezettudományi Tanszék, Eger. pp Dobos, A. Gali, Z. (2010): Geological and geomorphological values of the Castle Hill geological and educational trail situated in Szanda (Northern Hungary). in: 37

38 Christofides, G. Kantiranis, N. Kostopoulos, D. S. Chatzipetros, A. A.: Scientific Annals, School of Geology, Aristotle University of Thessaloniki, Proceedings of the XIX. Carpathian-Balkan Geological Association Congress, Special Volume 100, Charis Ltd., Thessaloniki, Greece, (ISBN ). pp Gádor J. (1989): A két szandai vár. in: Horváth L. (szerk.): Castrum Bene Várak a 13. században. Gyöngyös 1990 HA pp Gali Z. Dobos A. (2010): A szandai Várhegy és környezetének tájhasználati változásai a 18. század végétől napjainkig. in: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében, Tájhasználat és tájátalakulás a században, VIII. Tájtörténeti Konferencia, Szent István Egyetem, Gödöllő. (in press) Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Könyvtár és Térképtára: 1782-es, ös, 1883-as, 1929-es, vonatkozó térképszelvények. Ipoly Erdő Zrt. erdőtervei és üzemtervi térképei: , , Karczag Á. (2006): Séta a Szanda-hegyen. Várak, kastélyok, templomok folyóirat 2006/5. Láng S. (1967): A Cserhát természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák, Akadémiai Kiadó, Budapest. 375 p. Magyar Állami Földtani Intézet 1:10000-es katonai térképszelvényei (Földmérési és Távérzékelési Intézet es felvételezése) Marosi S. Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere II. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest p. Martonné Erdős K. (2003): Magyarország természeti földrajza I. földrajz és geográfus hallgatóknak. Debreceni Egyetem, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 245 p. Noszky J. (1940): A Cserhát hegység földtani viszonyai. Magyar tájak földtani leírása/3., Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest. 283 p. Regionál Tervező és Fővállalkozó Kft. (2002): Szanda (Szandaváralja) Község Településrendezési Terve. Salgótarján. pp Szanda Község Honlapja, Novohrad-Nógrád Geopark Honlapja, 38

39 A SZÁNA-VÖLGYI BÁNYATERÜLET DK-I RÉSZÉN TALÁLHATÓ TALAJSZELVÉNY ELEMZÉSE, EGYEDI TÁJÉRTÉKKÉNT VALÓ FELVÉTELEZÉSE (SZILVÁSVÁRAD) GÁL MARTIN EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: Témavezető: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens Bevezetés Tanulmányomban a Szána-völgyi homokbánya egyik talajszelvényének részletes vizsgálatát kívánom elvégezni. A homokbánya Szilvásvárad községtől északra, a Szilvásvárad Nagyvisnyó között található Szána-völgy területén található, az Aszaló-hegy lábánál, a 069. helyrajzi számú területen. A bánya területe 0,8724 ha kiterjedésű, mely 85%-ban leművelt terület. A felhagyott bányaudvar két részre osztható, egy nagyobb, és egy kisebb bányaudvarra. A bányaterülettől DK-i irányban az Eger Putnok között fekvő vasútvonal, a Szilvás-patak, gazdasági épületek (Állami Ménesgazdaság csikóneveldéje) és a Szilvásvárad Nagyvisnyót összekötő 025-ös forgalmi számú útvonal helyezkedik el (1. ábra). A homokbánya területét Szilvásvárad Önkormányzata felügyeli. A terület nem tartozik a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság közvetlen területéhez. A bányaudvar környezetének Természetvédelmi Területté való integrálása érdekében korábban már történtek törekvések, de ezek sajnos különböző okok miatt kudarcba fulladtak. A terület szerepelt korábban a Natura 2000 területek kijelölési tervében is, de végül nem került be ebbe a kategóriába. A bányaterület és környezete igen érdekes és több geológiai, talajtani, botanikai és zoológiai értékkel rendelkezik. Jelen kutatásom célja a területen található, jól megközelíthető talajszelvény felvételezése, egyedi tájértékként való kataszterezése (MSZ 20381:2009) volt. 39

40 1. ábra: A Szána-völgyi bánya topográfiai helyzete (Google Earth, 2010), a szilvásváradi talajfeltárás Irodalmi előzmények A bányaudvar a szilvásváradi Szána-völgyet határoló Aszaló-hegy oldalában található. Az 1900-as évek elejétől művelt terület. Csak a helyi, illetve a környékbeli települések igényeit volt hivatott kiszolgálni, építkezési nyersanyaggal ellátni. Éppen ezért nem volt bejelentett bányaterület, nem találunk a területre vonatkozó bányászati feljegyzéseket, iratokat, történeti emlékeket. A helyi polgárok visszaemlékezéseire, elbeszéléseire tudunk csak hagyatkozni, hogy minél többet meg lehessen tudni a homokbánya kialakulásának történetéről. Az as években készült katonai térképeken a terület még nincs feltüntetve, de az 1950-es évek elején már megtalálható a bányaterület. A mintaterület a kistájkataszter szerint az Egri-Bükkalja kistájhoz tartozik, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye területén helyezkedik el. Területe 480 km 2 (MAROSI S. SOMOGYI S. 1990). Az alapkőzet, mint a Bükk hegység előterében majdnem mindenütt, miocén korú riolittufa (PELIKÁN P. 2002, PELIKÁN P. BUDAI T. 2005). A terület geomorfológiai szintek szerinti értékelésekor a fiatalabb pliocén felszín helyben maradt része kategóriájába kapott besorolást (SÁNDOR A. 1983, BORSY Z. 1998). Kutatási módszerek Kutatásomat a mintaterület szakirodalmának felkutatásával kezdtem el, majd beszereztem annak 1: méretarányú katonai térképét és 1: méretarányú geológiai térképét (PELIKÁN P. 2002). 40

41 Terepi kiszállás során a Szána-völgyi bányaterület DK-i részén feltáruló talajszelvényt, mint egyedi tájértéket felvételeztem (Magyar Szabvány 20381/2009. alapján). Először a talajszelvény terepen megfigyelhető fizikai tulajdonságait rögzítettem, majd a szelvény minden egyes rétegéből talajmintákat gyűjtöttem be, hogy további laboratóriumi elemzéseket is el tudjak végezni. A terepi bejárás során digitális fotókat készítettem a talajszelvény környezetéről és annak különböző szintjeiről is. A talajszelvény terepi felvételezése után a talajmintákat, azok fizikai és kémiai paramétereit laboratóriumban, VISOCOLOR talajvizsgáló készlet segítségével elemeztem, s értékeltem ki. Eredmények A mintaterület geológiai felépítése A terület alapkőzete a miocén korú Felnémeti Riolittufa Formációhoz tartozik. Ebben a formációba lett összevonva a Bükk nyugati előterében és a Mátra Bükk közötti dombvidéken található badeni-szarmata korú savanyú piroklasztikumok sorozata. Változatos felépítésű, nagyobb részt üledékekkel váltakozó áthalmozott riolittufa (tufahomok, kavicsos tufahomok, tufás agyag), tufitos szint, de az előtérben találhatók hullott, és összesült (ignimbrit) riolittufa területek is, ez utóbbiak változó mértékben zeolitosodtak. Kovásodott változat található vonulatszerűen Egerbaktától Észak-keletre, a Baktai-tó, környékén. A formáció kora a badenitől a szarmata végéig terjed. A Bükk hegység peremén sok esetben közvetlenül az alaphegységre települ, a medence belsejében a badeni és szarmata üledékekkel fogazódik össze (PELIKÁN P. 2002, PELIKÁN P. BUDAI T. 2005). A talajszelvényben az alapkőzet felett az Aszaló-hegy oldalából származó üledékek (pleisztocén-holocén) rakódtak le, amelyek a tömegmozgások és a csapadék leöblítő hatására települtek át a lejtőn. A mintaterület domborzata, topográfiai helyzete Kutatási mintaterületünk Szilvásváradon, az Állami Ménesgazdaság csikóneveldéje mellett fekvő, felhagyott bányaterületen található meg ( ábra). A bányaterület a Szilvás-patak árterének peremén fekszik, közvetlenül az Aszaló-hegy keleti oldalában (2. ábra). Az áthalmozott miocén korú Felnémeti Riolittufa Formáció riolittufáját feltáró szelvény (3. ábra) közvetlen környezetében kisebb tó keletkezett, s e fölött találjuk meg azt a bányaudvart, ahol a kiválasztott talajszelvényünk elhelyezkedik, a bányaterület DK-i oldalában. 41

42 2. ábra: A Bükk hegység nyugati hegylábfelszíne, a Szilvás-patak alluviuma 3. ábra: A mintaterületen található kisebb tó és környezete 4. ábra: A mintaterület felhagyott bányaterületének DNy-i oldala 5. ábra: A mintaterület felhagyott bányaterületének DK-i oldala, a talajfeltárás közvetlen környezete 42

43 A talajszelvény feltárása, bemutatása 6. ábra: A Szána-völgyi talajszelvény különböző rétegei (A 1 -szint: 1. réteg, A 2 -szint: 2. réteg, A 3 -szint: 3. réteg, B 1 -szint: 4. réteg, B 2 -szint: 5. réteg, C-szint: 6. réteg; a szelvény vastagsága: 280 cm) A talajszelvényben terepi felvételezés során az alábbi rétegeket különítettük el (6. ábra): 1. réteg (A 1 -szint): 0 30 cm középbarna színű, rögös szerkezetű, folyóvízi agyag, kavics, tufadarabokkal, 2. réteg (A 2 -szint): cm szürkésbarna színű, fehér mészerekkel tarkított, morzsás szerkezetű, apró murva és iszapos agyag, 3. réteg (A 3 -szint): cm sötétbarna színű, rögös és diós szerkezetű, iszapos agyag, 4. réteg (B 1 -szint): cm világos, sárgásbarna színű, morzsás és rögös szerkezetű, mész erekkel tarkított lösz, 5. réteg (B 2 -szint): cm világosbarna színű, morzsás szerkezetű, iszapos homok, 6. réteg (C-szint): cm sárgásbarna színű, morzsás és rögös szerkezetű, folyóvízi homok. 43

44 A talajszelvény rétegeinek szemcseösszetétel meghatározása szitálással A terepi felvételezést követően a begyűjtött talajminták szemcseösszetételi analízisét laboratóriumban a Leybold szitasort alkalmazva, szitálással végzetük el. Ezzel a módszerrel a következő frakciókat különítettük el egymástól (2. táblázat, 7. ábra): 2. táblázat: A vizsgált talajszelvény egyes rétegeinek szemcseösszetétel vizsgálata szitálással (g). Ø mm 1. réteg (g) 2. réteg (g) 3. réteg (g) 4. réteg (g) 5. réteg (g) 6. réteg (g) 10-5,00 0,693 0,147 0,32 0,263 0,336 0,458 5,0-3,15 1,152 0,398 0,139 0,943 2,712 1,253 3,15-2,00 4,249 1,326 0,680 1,54 5,796 3,487 2,0-1,0 4,269 2,703 0,145 2,725 8,785 1,452 1,0-0,63 3,005 2,225 1,007 2,285 5,488 3,897 0,63-0,50 7,928 6,006 3,887 1,375 2,913 4,158 0,5-0,315 17,047 11,795 8,649 5,094 7,023 3,654 0,315-0,2 21,52 6,427 8,561 11,227 11,214 10,254 <0,2 112, , , , , , ábra: Az egyes szemcseméret kategóriák szerinti összesített értékdiagram (g) A szemcseösszetétel vizsgálata során a talajszelvényből vett mintákat öszszesítve a következő megállapításra jutottam (8. ábra): az anyag 2%-ban murvát (Ø = 5,00 2,00 mm), 6%-ban durva szemű homokot (Ø = 2,0 0,5 mm), 44

45 11%-ban közép szemű homokot (Ø = 0,5 0,2 mm) és 81%-ban apró-, finom-, igen finom szemcséjű homokot, iszapot és agyagot (Ø < 0,2 mm) tartalmaz. 8. ábra: A szemcseösszetétel százalékos megoszlása Kreudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzés A Kreudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzéshez sík felületű, A-E jelzésekkel és csavaros zárással ellátott ülepítőcsövet, pirofoszfát-oldatot tartalmazó cseppentőüveget, illetve kiszélesített végű üvegrudat (üvegdöngölőt) alkalmaztunk. A talajmintát először rostáltuk, a durva talajrészeket (kő, stb.) eltávolítottuk. A széttört mintát a vizsgáló üvegbe tettük és az üvegdöngölővel egy kicsit tömörítettük. A vizsgáló üvegben annyi talajt tettünk, hogy az E jelzést elérje. Adott esetben a vizsgáló üveget többször erősen a tenyerünkhöz ütögettük, végül vizet töltöttünk a vizsgáló üveg fedele alatti F jelzésig. 10 csepp pirofoszfát-oldat hozzáadása megakadályozta a kőiszap részecskék kicsapódását. Ezt követően az üveget lezártuk és erősen ráztuk mindaddig, míg a talaj és a víz egyenlő eloszlású nem lett. A rázást azután hirtelen abbahagytuk és a vizsgáló üveget függőleges helyzetbe állítottuk. 18 másodperc elteltével a homokrészek leülepedtek, a homokfrakció magassága ennyi idő elteltével az alsó 4 jelzés egyikét elérte. Leolvastuk a jelzést és a fizikai talajféleség megnevezését az alábbi táblázat segítségével állapítottuk meg (KÁRÁSZ I. 1996, DOBOS A. 2009). 45

46 3. táblázat: A fizikai talajféleség kategóriái (Kreudener-féle nedves szemcseanalízis) Jelzés Homok (%) Talajféleség E laza homok D homok C kötött homok B vályog A agyag A kísérlet elvégzése után az alábbi megállapításokat tehetjük, az első réteg fizikai talajfélesége laza homok, a második rétegé laza homok, a harmadik rétegé homok, a negyedik rétegé laza homok, az ötödik rétegé laza homok és a hatodik rétegé szintén homok. A talajszelvényben jelentősebben kötött, kemény talajszintet nem találtunk, az anyag nagy része a homok, laza homok kategóriájába sorolható. Talajsűrűség meghatározása Az egyes rétegek talajsűrűség meghatározásához a VISOCOLOR talajvizsgáló készletet alkalmaztuk. A készletben található 100 ml-es mérőhengert piros műanyaglábakba állítottuk, majd a mérőhengert a mérlegre tettük. A mérleg jelzését a 100 g-os értékre állítottuk be, majd a rostált talajt műanyag lapáttal a mérőhengerbe töltöttük. A mérőhenger többszöri enyhe ütögetésével a talajt tömörítettük, s addig töltöttük fel a mérőhengert, amíg az a 100-as jelzést el nem érte. A mérőhengert a mérlegre állítottuk, a súlyt leolvastuk. Ezt követően az alábbi képleteket alkalmaztuk: Talajsúly (g) = a leolvasott súly 100, Talajsűrűség = talajsúly/ térfogat (g/cm 3 ). Mivel a térfogatot 100 ml-re állítottuk be, azonnal kifejezhető a talajsűrűségi érték (KÁRÁSZ I. 1996, DOBOS A. 2009). Az első réteg 0,74 g/cm 3 sűrűségű, a második réteg 0,7 g/cm 3 sűrűségű, a harmadik réteg 0,65 g/cm 3 sűrűségű, a negyedik réteg 1,02 g/cm 3 sűrűségű, az ötödik réteg 0,88 g/cm 3 sűrűségű, a hatodik réteg 0,9 g/cm 3 sűrűségű (9. ábra) volt. 46

47 9. ábra: A vizsgált talajszelvény egyes rétegeinek talajsűrűségi értékei (g/cm 3 ) A ph mérés eredményei Kémhatáson valamely oldat, vagy szuszpenzió lúgos, vagy savas voltát értjük. A kémhatást a talajoldatokban lévő hidrogén (H+) és hidroxil-ion (OH-) aránya szabja meg. A kémhatás vizsgálatot univerzál indikátor-papírral végeztük el. Egy kémcsőbe 5 g talajt helyeztünk, majd kis mennyiségű bárium-szulfátot adtunk hozzá. Ezek után 12,5 ml desztillált vizet rétegeztünk rá, összeráztuk, és ülepedni hagytuk. Néhány másodperc után, 1-2 cm vastagságú tiszta folyadékréteg vált el a szuszpenziótól. Ezt a szuszpenziót szűrőpapíron átszűrtük, a szüredékből néhány ml-t kémcsőbe helyeztünk. Ebbe tettük bele az univerzál indikátorpapírt, hogy a ph értéket meghatározzuk (KÁRÁSZ I. 1996, DOBOS A. 2009) Átlagértékek szerinti ph-kategóriák: 1) 4,5 ph alatt erősen savanyú talaj 2) 4,5 5,5 ph savanyú talaj 3) 5,5 6,5 ph gyengén savanyú talaj 4) 6,5 7,5 ph semleges talaj 5) 7,5 8,2 ph gyengén lúgos talaj 6) 8,2 9 ph lúgos talaj 7) 9 ph felett erősen lúgos talaj Az elvégzett vizsgálat alapján az alábbi értékeket kaptuk (10. ábra): az 1. réteg kémhatása 4,5 (savanyú talaj) a 2. réteg kémhatása 6,5 (semleges talaj), a 3. réteg kémhatása 6,5 (semleges talaj), a 4. réteg kémhatása 5,5 (gyengén savanyú talaj), az 5. réteg kémhatása 5,5 (gyengén savanyú talaj), a 6. réteg kémhatása pedig 5,5 (gyengén savanyú talaj) volt. 47

48 10. ábra: A vizsgált talajszelvény egyes rétegeinek kémhatása A talaj A-szintjében tehát savanyú és semleges talajt, a B-szintben, ahol a lösz is megjelent, már gyengén savanyú talajt, míg a C-szintben újra gyengén savanyú talajt tudtunk kimutatni. A kapott értékek alátámasztják az egyes talajszintek genetikai különbségeit is. Nitrát-, nitrit- és ammónium-tartalom meghatározása Az egyes talajrétegek nitrát-, nitrit- és ammónium-tartalmának meghatározására nem szárított talajmintából talajextraktum A-t készítettünk, a talajextraktumot leszűrtük, majd a VISOCOLOR talajvizsgáló készlet kellékeit, oldatait és a Quantofix Nitrat- és Nitrit mérőrudakat, valamint a Quantofix Ammonium mérőrudakat alkalmaztuk (KÁRÁSZ I. 1996, DOBOS A. 2009). Az egyes rétegekben nem volt kimutatható nitrát- és nitrit-tartalom, a kapott érték itt mindenütt 0 mg/l volt. Az egyes rétegek ammónium-tartalma szintén 0 mg/l értéket adott, az egyes szintekben nem tudtunk ammónium-tartalmat kimutatni. A foszfortartalom mérési eredménye A foszfortartalom kimutatására minden réteg rostált talajmintájából először talajextraktum-b.-t készítettünk el, majd a kapott szuszpenziót szűrőpapíron keresztül leszűrtük. A komparátorba 2 mérőcsövet helyeztünk, ezekbe 0,4 ml talajextraktum B oldatot töltöttünk, és desztillált vízzel a felső jelzésig feltöltöttük a mérőcsöveket. A jobboldali csőbe 6 csepp P-1 oldatot és 6 csepp P-2 oldatot is tettünk, majd ismét összeráztuk az oldatot. A baloldali üvegbe 6 csepp P-K oldatot cseppentettünk. 10 perc elteltével a mért érték leolvasható vált, hiszen a 48

49 két mérőcsőben lévő oldat színét összehasonlíthattuk a VISOCOLOR HE 1-20 mg P/ 100 g színkorong színeivel (KÁRÁSZ I. 1996, DOBOS A. 2009). Az egyes talajrétegek előkészített mintáiban színváltozást nem tapasztaltunk, tehát a talajrétegek nem tartalmaznak foszfort (0 mg P/100g). A kálium-tartalom meghatározásának eredményei A kálium-tartalom meghatározására a foszformérés során már előkészített, rostált talajból nyert talajextraktum B oldatot használtuk fel. A kálium meghatározását nefelometriásan végzetük el, vagyis a kálium-tartalom mérése az általa okozott zavarosodás alapján zajlott. Egy pipetta segítségével minden mintából 2,1 ml talajextraktum B-t tettünk az MN mintacsövecskébe, a csövecskét jelzésig feltöltöttük vízzel. Az oldathoz hozzáadtunk 10 csepp VISOCOLOR ECO Kálium 1 oldatot, majd összeráztuk az oldatot. Egy csapott mérőkanál VISO- COLOR Kálium-2 oldatot tettünk a mintacsövecskébe és 30 másodpercig mérsékelten ráztuk. A kálium mérőcsőt függőleges helyzetbe állítottuk, a kapott oldatot elkezdtük átönteni a Kálium-mérőcsőbe, majd addig öntöttük, amíg a kálium-mérőcső alján található fekete kereszt éppen eltűnt. A káliumtartalmat a Kálium-mérőcső oldalán lévő skáláról olvashattuk le (KÁRÁSZ I.1996, DOBOS A. 2009). A mérések során az alábbi eredményeket kaptuk: az egyes rétegben 5 mg/l K +, a második rétegben 4 mg/l K +, a harmadik rétegben 3 mg/l K +, a negyedik rétegben 3 mg/l K +, az ötödik rétegben 2 mg/l K +, a hatodik rétegben pedig 0 mg/l K + volt megfigyelhető (11. ábra). 11. ábra: A vizsgált talajszelvény egyes talajrétegeinek kálium-tartalma (mg/l K + ) A kálium-tartalom a mélyebb szintek irányában haladva fokozatosan csökkent, s az első rétegben érte el a legnagyobb értéket (5 mg/l K + ). 49

50 Kalciumkarbonát-tartalom meghatározása (CaCO 3 ) A talajszelvény rétegeinek kalciumkarbonát-tartalmának meghatározásakor minden rétegből 5 gramm talajt mértünk ki egy óraüvegre, majd 10%-os sósavat csepegtettünk rá. Az így bekövetkezett reakció során következtettünk a CaCO 3 - tartalom értékére. Csak a negyedik, az ötödik, illetve a hatodik rétegben volt kimutatható mésztartalom, a kapott érték itt nagyobb, mint 1 %-os CaCO 3 -tartalmat jelzett (12. ábra): 1. réteg: 0%, 2. réteg: 0%, 3. réteg: 0%, 4. réteg: >1%, 5. réteg: >1%, 6. réteg: >1% (12. ábra). 12. ábra: A vizsgált talajszelvény egyes rétegeinek kalciumkarbonát-tartalma (%) A talaj mélyebb B- és C-szintjében jelentősebb volt a mészfelhalmozódás, ami nagyrészt azzal magyarázható, hogy ezekben a rétegekben, különösen a B-szintben jelentősebb mészereket és lösz rétegeket tudtunk kimutatni. Összegzés A vizsgált üledék- és talajszintek felmérésével párhuzamosan terepi kutatásunk során kiderült, hogy a kutatási mintaterületen, több más geológiai, botanikai és állattani érték fedezhető még fel, így a vizsgált talajszelvényt az MSZ 20381/2009. alapján a Talajtani egyedi tájértékek (M ) talajszelvény kategóriájaként vételezhetjük fel. A vizsgált talajszelvény egy lejtőhordalék talaj típusát mutatja be a területen. A talajszelvényben jól elkülönülnek az egyes talajszintek (A, B és C-szint), amelyek az Aszaló-hegy oldalában lerakódott, különböző összetételű üledékrétegek felhalmozódását mutatják. A C-szintben és a B-szint alsó rétegében ho- 50

51 mok, iszapos homok rakódott le, melynek fizikai talajfélesége a homok, laza homok kategóriájába sorolható. Ebben a szintben gyengén savanyú talaj jelenik meg, kis talajsűrűségi értékkel (0,9 0,88 g/cm 3 ). A mintákban kevés mésztartalom és kálium-tartalom mutatható ki. A szelvényben jól kivehető a B 1 -szint megjelenése, amit az egyes paraméterek változása is érzékeltet. Itt mészerekkel átjárt lösz réteg mutatható ki, melynek fizikai talajfélesége laza homok. A CaCO 3 megjelenése miatt a talaj itt nagyobb talajsűrűségi értéket (1,02 g/cm 3 ) jelez. A mintában gyengén savanyú talaj és közepes értékkel rendelkező kálium-tartalom mutatható ki. Az A-szint különböző rétegeinek anyaga alapvetően kevés murvával, riolittufa darabbal rendelkező agyag és iszapos agyag. A szint fizikai talajfélesége homok, laza homok; savanyú és semleges talajtípus jelenik itt meg. A mintákban újra csökken a talajsűrűségi érték (0,65 0,74 g/cm 3 ), a mésztartalom, valamint növekszik a kálium-tartalom (3 5 mg/l K + ). Az egyes szintek genetikai kapcsolata helyenként hiányos, újabb és újabb lerakódások anyagai jelennek itt meg elsősorban, s valószínű, hogy a lejtő mentén folyamatos volt az üledékrétegek áthalmozódása, mozgása. A homokbánya sajnos magán hordozza az antropogén beavatkozás nyomait, hiszen nem történt rekultiváció. A bányaudvar bejáratát 2 m magasságú földgáttal lezárták. A bányaterület a művelés felhagyása után a természet által regenerálódott. A területen egyrészt a geológiai és talajtani feltárásokat, másrészt a természetesen újra megtelepedett növény- és állatvilágot (gyep, fák, rovarok) mindenképp védelem alá kellene helyezni, hiszen így őrizhetjük meg a bemutatott terület tájba illő szépségét. Irodalomjegyzék Borsy Z. (1998): Általános természetföldrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp Dobos A. (2009): Környezetvizsgáló módszerek I. Talajtani Labor Gyakorlatok, Kézirat, EKF, Eger, pp Kárász I. (1996): Ökológia és környezetelemzés. Terepgyakorlati praktikum. Gúla könyvek, Környezetvédelmi sorozat, PONT Kiadó, Budapest. pp Magyar Szabvány (MSZ 20381:2009), Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése. Magyar Szabványügyi Testület, Budapest. 17 p. Marosi S. Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere II. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest p. Pelikán P. Budai T. (2005): A Bükk hegység földtana (Geology of the Bükk Mountains). Magyarország tájegységi térképsorozata. Budapest. Magyar Állami Földtani Intézet. Pelikán P. (2002): A Bükk hegység földtani térképe 1: Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. in: Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park, Hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. (Melléklet) Sándor A. (1983): Kilátás a kövekről. Bükki Nemzeti Park, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 51

52 A VÉDETT DEMJÉNI HEGYES-KŐ FÖLDTUDOMÁNYI ÉRTÉKEINEK FELVÉTELEZÉSE, A TERMÁL-VÖLGY TURISZTIKAI FEJLESZTÉSÉNEK ANTROPOGÉN HATÁSAI GYŐRI ÁGNES EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka út 6. cím: gyagika1@gmail.com Témavezető: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens Bevezetés A Hegyes-kő területét a Demjéni Önkormányzat 1979-ben Helyi természetvédelmi területté (kultúrtörténeti értékké) nyilvánította főként az ott található tufakúpok és a felszínükbe vésett fülkék (kaptárkő) miatt. A Hegyes-kő bérc területén ugyanakkor számos geológiai és geomorfológiai érték található, melyet a védettségi fokozat nem említ meg ben kezdődött meg Demjénben a Termál-völgy turisztikai fejlesztés, melynek keretében jelentős antropogén beavatkozást végeznek a védett terület környezetében. Kutatásunk célja emiatt a terület geológiai, felszínalaktani adottságainak felvételezése, valamint a geológiai, geomorfológiai értékek kataszterezése és a puffer-zónát veszélyeztető antropogén tényezők összesítése volt. Irodalmi előzmények A bükkaljai kaptárkövek, sziklák kialakulásáról, felszínfejlődéséről számos tanulmány jelent meg Magyarországon. MARTONNÉ ERDŐS KATALIN (1972a, 1972b) az Alsó-Bükk kaptárköveinek kialakulásával foglalkozott; BORSOS BALÁZS (1991) a Bükkaljai kaptárkövek földtani és feszínalaktani vizsgálatát végezte el; míg BARÁZ CSABA (2005) a kaptárkövek felszínalaktani vizsgálatával és a kaptárfülkék korának meghatározásával foglalkozott. A Bükk-vidék és a Bükkalja felszínfejlődési leírásairól ugyanakkor átfogó tanulmányok is megje- 52

53 lentek (PINCZÉS Z. MARTONNÉ ERDŐS K. DOBOS A. 1993, DOBOS A. 2002). A kutatási terület geológiai felépítéséről BALOGH K. (1964) és PELIKÁN P. (2002) kutatásai adnak támpontot. Nagyobb átfogó, az egyes demjéni értékeket is felvételező dokumentáció 2007-ben készült a településről. A budapesti Corvinus Egyetem hallgatói készítették el Demjén község Zöldfelületi és Idegenforgalmi Arculattervét. Ezen összefoglaló főként a turizmus fejlesztésére és a turisztikai arculat kialakítására helyezett nagy hangsúlyt. A terület topográfiai helyzete Kutatási területünk Észak-Magyarországon, Heves megyében, Egertől 7 kmrel DNy-ra, a Laskó-patak völgyében, Demjén község északkeleti részén, a Hegyes-kő (220 m) bércen fekszik. A terület két fő eróziós völgy között, közvetlenül a Termál-völgy turisztikai (wellnes) beruházás környezetében található meg, mely az Egri-Bükkalja kistájba sorolható. A Hegyes-kő bérc GPS koordinátái É 47,5021 és K 20, Laskó-völgy m Hegyes-kő Nagyeresztvény Tengerszint feletti magasság (m) Kutatási módszerek 1. ábra: A kutatási terület topográfiai térképe (Győri, Á. Dobos, A. 2010) A területhez fűződő szakirodalom áttekintésén kívül, az értékek felvételezése során terepi és laboratóriumi vizsgálatokat is végeztünk, valamint fotódokumentációt készítettünk. A terepi kiszállások alkalmával, a központi szikla északi 53

54 előterében sekély üledék- és talajmintákat gyűjtöttünk (10 db), amelyeknek később fizikai paramétereit és szemcseösszetételét vizsgáltuk meg a Leybold szitasor alkalmazásával. A földtani és felszínalaktani egyedi tájértékek kataszterezését a Magyar Szabvány 20381:1999 és a Dobos Anna és munkatársai által ben szerkesztett egyedi tájérték kategória-rendszer alapján készítettük el. A legújabb, 2009-ben megjelent Magyar Szabvány (MSZ 20381:2009) sajnos a kutatási területen található kis területre kiterjedő periglaciális formák, értékek felvételezését nem teszi lehetővé, mert a korábbi kategória ( ) már nem szerepel a (M ) Geomorfológiai egyedi tájértékek között. Emiatt a korábbi felvételezési módszereket alkalmaztuk, mert pontosabb és reálisabb képet kaphattunk az értékek kategóriáira vonatkozólag. Eredmények A terület geológiai felépítése és geológiai értékei A területet miocén vulkáni képződmények építik fel, amelyek a miocén vulkáni tevékenység (21 13 millió év) hatására keletkeztek (BALOGH K. 1964, PELIKÁN P. 2002, PENTELÉNYI L. 2002). Ez a tevékenység három nagy periódusban játszódott le, létrehozva az Alsó-, Középső- és Felső Riolittufa szinteket. Legintenzívebb az első szakasz volt, ez produkálta a legtöbb tufaösszletet, az úgynevezett Gyulakeszi Riolittufa Formációt. E kőzetek építik fel magát a kutatási területünket is. A riolittufára jellemző, hogy savanyú vulkáni törmelékes kőzet, színe világos, fehér, világosszürke, a kőzetben a látható ásványok közül leggyakoribb a plagioklász, a szanidin, a kvarc és a biotit (PELIKÁN P. 2002). Az alapkőzetre helyenként pleisztocéni lejtőagyag települt, míg a Laskópatak alluviumát holocén folyóvízi üledék építi fel. Riolittufa alkotja a tufakúpok alapkőzetét is, melyek környezetét vizsgáltuk. Az egységes riolittufa sziklaterület több rétegre tagolódik és repedéshálózata sajátos. Egymással helyenként párhuzamos réteglapok láthatók. A kibillent rétegsorok dőlését figyeltük meg, valaha ezt a területet jelentős tektonikai hatás érhette. A völgyhátrálás is jelentősen hat a terület fejlődésére, az oldalvölgyek fokozatos hátrálásával a dombhátak gerincekké keskenyednek ennek hatására. A területen megfigyelhettünk kisebb réteglépcsők képződését. A mállott anyag az areális erózió által elhordásra kerül és így párkányok jelennek meg. Az ilyen alapkőzet felszínre bukkanásával jöttek létre a tufakúpok is. A tufakúpok kialakulására több okot is felvetettek. Az egyik ilyen felvetés, hogy a sziklák már keletkezésükkor keményebbé válhattak, mint a környező kőzetek. Feldúsulhattak bennük keményebb ásványok, vagy jobban összesülhettek, vagy az utóvulkáni tevékenységnek köszönhetően különféle kovasavas oldatok járták át a kőzetet, így a tufa ellenállóbbá vált. Valamint a bioerózió is jelentős szerepet játszik a tufakúpok fejlődésé- 54

55 ben (BORSOS B. 1991). A tufán különféle moha- és zuzmófajok jelennek meg, melyek a gyökérsavaikkal bontják a kőzetet. A kevésbé ellenálló részeket a felszíni leöblítés elhordja, és összecementálódott kéreg képződik (4. ábra). Ha a kéreg túlfejlődik, akkor leválik a tufa felszínéről és a folyamat elölről lejátszódik. 2. ábra: A riolittufa alapkőzetének kibukkanása, miocén Gyulakeszi R. F. 3. ábra: Vastagpados riolittufa a Hegyes-kőn 4. ábra: Kéregképződési nyomok a sziklafelszínen A Hegyes-kő geológiai értékét a terület alapkőzete, a miocén korú Gyulakeszi Riolittufa Formáció nem összesült riolittufája és rétegkibukkanásai adják. Geológiai értékként (8 érték) felvételeztük a riolittufa alapkőzet kibukkanásait (2. ábra), vékony vagy vastagpados megjelenését (3. ábra), sajátos földtani szerkezetét és a tufakúpok formálásában jelentős szerepet játszó kéregképződést (4. ábra). A Hegyes-kő kopár és kismértékben talajosodott tufafelszínéről 10 üledékmintát vettünk be, melyek bár pár centiméteres vastagságúak, mégis kialakulásukban, genetikájukban igen változatos képet mutattak. A minták vizsgálatából az üledékek genetikai változatosságáról szerettünk volna képet kapni, ami be is bizonyosodott. A kutatási területen az alábbi üledéktípusokat lehetett kimutatni: 1. in situ aprózódási törmelék (inszolációs és fagy okozta aprózódási törmelék), 2. (2) 5 10 cm vastag talajosodott üledékrétegek a sziklák előterében, 3. kevésbé talajosodott, inkább aprózódott vulkáni kőzetdarabokat és ásványi szemcséket tartalmazó üledékrétegek, 4. a Hegyes-kő közvetlen környezetében elhelyezkedő folyóvízi teraszfelszínek 0,5 1 m vastag pleisztocéni lejtőagyagja, melyben helyenként a riolittufa alapkőzet mállási és aprózódási törmeléke jelenik meg. 55

56 Az üledékminták fizikai paramétereinek és szemcseösszetételének (5. 6. ábra) vizsgálatából jól megállapítható, hogy a kutatási területen igen erőteljesek a mállási és aprózódási folyamatok. Megfigyelhető, hogy a kifagyás erőteljesen hat a területre, valamint a talajosodási folyamatok már megkezdődtek a sziklák környezetében. A begyűjtött üledék- és talajminták szemcseösszetételét laboratóriumban a Leybold szitasor segítségével vizsgáltuk. Az alábbi kategóriákat különítettük el egymástól (6. ábra): kavics (10 5,00 mm), murva (5,00 2,00 mm), durva szemű homok (2,00 0,5 mm), közép szemű homok (0,5 0,2 mm) és apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap és agyag (<0,2 mm) frakció (DOBOS A. 2006). 5. ábra: A Hegyes-kő területéről származó üledékminták (1. 10.) elhelyezkedése. 56

57 6. ábra: A begyűjtött üledékminták szemcseméretének %-os megoszlása (2009) A Hegyes-kő bérc közvetlen északi oldaláról (1. 2. minta) az inszolációs aprózódás és a fagyhatás következtében apró, finom, vulkáni ásványszemcsék (35%, 53%) peregnek le a sziklafal tövébe, ahol ennek következtében az apró-, finom-, igen finom szemcséjű homok, iszap és agyag frakció dúsul fel. Ebben az üledékben már humuszban gazdagabb vékony talajréteg alakult ki. A minták esetében szintén a 0,2 mm-nél kisebb átmérőjű szemcsék dominálnak (30 40%), de ezek mellett már a kavics méretű aprózódott és mállott tufa darabok (28%, 25%) is megjelennek. Ez az üledék átmeneti helyzetben fekszik, a lejtőleöblítések folyamatosan áthalmozzák ezeket az üledékeket. A füves vegetációval borított térszín előterében (5. minta) a középszemű homok halmozódott fel nagyobb arányban (35%), míg a csupasz riolittufa felszínén (7. minta) és az ott kialakult kisebb mélyedésekben (6. minta) a kavics (32%, 30%) és murva (31%, 22%) nagyságrendű, szögletes kőzettörmelék jelenik meg. A 8. minta esetében a durva szemű homok frakció (33%) emelkedik ki. Az északi előtérben, az 5-10 cm talajosodott üledékmintákban ( minta) ismét a felszíni leöblítés hatására az apró-, finom-, igen finom szemcséjű homok, iszap és agyag frakció kerül túlsúlyba (48 50%) a durva és közép szemű homok mellett. Geomorfológiai értékek A Hegyes-kő területén változatos felszínalaktani (geomorfológiai) értékek is találhatók. Összesen 27 ilyen értéket katasztereztünk (7. ábra). 57

58 7. ábra: A Hegyes-kő geomorfológiai értékeinek genetikai osztályozás szerinti megoszlása, 2010 (%) 8. ábra: Krioplanációs falak 9. ábra: Sajátos sziklaformák (rétegfej kibukkanások) 10. ábra: Geliszoliflukció, Nagyeresztvény 11. ábra: Deráziós völgyekkel tagolt pleisztocén időszaki folyóvízi teraszszintek a Hegyes-kő lealacsonyodó gerincén 58

59 12. ábra: A puha riolittufa felszín sajátos lepusztulás formái 13. ábra: Eróziós vízmosás a Hegyes-kő nyugati oldalán A legjelentősebb geomorfológiai értéktípust (7. ábra) a periglaciális formakincsek adják (8., 10. ábra), melyek a legnagyobb arányban képviseltetik magukat a területen (26%), emellett a sajátos sziklaformák (18%, 9. ábra), a deráziós völgyek (13%, 11. ábra), illetve az eróziós barázdák (13%) kategóriái emelkednek ki. Jellemző még a geliszoliflukció, valamint az omlás, azaz a tömegmozgások jelensége (9%). A Hegyes-kő nyugati lejtőin a vízmosások (9%, 13. ábra) jellemzőek, amelyek heves esőzésekkor szépen kirajzolódnak a tájban. A nyugati előtér alluviumának peremén a puha tufafelszín sajátos lepusztulásformái (4%, 12. ábra), illetve a délkeleti oldal erodált tufafelszíne (4%) képez sajátos értéket (7. ábra). A hegy környezetében több helyen figyelhetők meg a pleisztocéni folyóvízi teraszok (4%) (14. ábra). 14. ábra: A kutatási terület digitális domborzatmodellje (GYŐRI, Á. DOBOS, A. 2010) 59

60 Három teraszszintet figyelhetünk itt meg, hiszen valaha ezen a térszínen helyezkedhetett el a patak őse és hozta létre ezeket a párkányokat. Ma ezen a területen nincs élő vízfolyás. A kataszterezés eredményeként beigazolódott, hogy a Hegyes-kő geológiai és felszínalaktani értékekben igen gazdag terület, s a védettségi fokozat ezen értékkategóriákra (1. táblázat) is kiterjedhetne. 1. táblázat: Egyedi tájértékeket összesítő táblázat (GYŐRI, Á. DOBOS, A. 2010). Jelzet Egyedi tájérték megnevezése Az egyedi tájérték típusa MSZ 20381/1999 és DOBOS A. et al.(2001) Kor, keletkezés De/1. Kőzetek előfordulása / Pleisztocén De/2. Rétegsor feltárás, kőzetek előfordulása / / Miocén De/3. Kéregképződés a sziklán / Pleisztocén/ Holocén De/4. Rétegsor feltárás /2.1.3 Miocén De/5. De/6. De/7. De/8. De/9. De/10. De/11. De/12. De/13. Rétegsor feltárás, geológiai felépítés Sajátos geológiai felépítés rétegsor feltárás Vetődéses és töréses formák, töréses szerkezetek és formák Vetődéses és töréses formák, töréses szerkezetek és formák Gravitációs és kifagyási folyamatokhoz kapcsolódó formák, krioplanációs formák Gravitációs és kifagyási folyamatokhoz kapcsolódó formák, krioplanációs formák Gravitációs és kifagyási folyamatokhoz kapcsolódó formák, krioplanációs formák Gravitációs és kifagyási folyamatokhoz kapcsolódó formák, krioplanációs formák Gravitációs és kifagyási folyamatokhoz kapcsolódó formák, krioplanációs formák / Miocén / Miocén / Miocén / Miocén / Pleisztocén / Pleisztocén / Pleisztocén / Pleisztocén / Pleisztocén De/14. Krioplanációs formák / Pleistocen/ Holocén De/15. Krioplanációs formák / Pleisztocén/ Holocén 60

61 Jelzet Egyedi tájérték megnevezése Az egyedi tájérték típusa MSZ 20381/1999 és DOBOS A. et al.(2001) Kor, keletkezés De/16. Krioplanációs formák / Pleisztocén/ Holocén De/17. Krioplanációs formák / Pleisztocén/ Holocén De/18. De/19. De/20. De/21. De/22. De/23. De/24. De/25. De/26. De/27. Deráziós völgy, tömegmozgások és periglaciális formák Deráziós völgy, tömegmozgások és periglaciális formák Deráziós völgy, tömegmozgások és periglaciális formák Tömegmozgások és periglaciális formák Tömegmozgások és periglaciális formák Erodált tufafelszín a keleti oldalon Erodált tufafelszín a nyugati oldalon Folyóvízi folyamatokkal kialakult, folyóvízi teraszok Folyóvízi folyamatokkal kialakult, mederformák Folyóvízi folyamatokkal kialakult, mederformák / Pleisztocén / Pleisztocén / Pleisztocén /2.5.1 Pleisztocén /2.5.4 Pleisztocén/ Holocén /2.6.1./ Pleisztocén/ Holocén /2.6.1./ Pleisztocén/ Holocén /2.6.4 Pleisztocén / Pleisztocén, Holocén / Pleisztocén, Holocén Antropogén tényezők A kutatási terület közvetlen környezetében jelentős tájátalakítást végeznek a gyógyfürdő, azaz a Termál-völgy kiépítésével. Ennek keretében megkezdődött a felszíni medencék, új apartman házak, parkolók, egyéb kiszolgáló létesítmények, valamint a barlangfürdők kiépítése (15. ábra). A nagyarányú beruházás a védett terület puffer-zónáját is veszélyezteti. Kimutathatóan növekedett a tájterhelés (építkezés, területrendezés, taposó erózió, illegális hulladéklerakás) és az értékek is veszélybe kerültek. Szeretnénk, hogy a beruházás az értékek megőrzése mellett valósuljon meg. A turisztikai fejlesztés keretében a Hegyes-kőt a település tanösvényébe is szerették volna beépíteni, de ez az ismertetett értékeket már veszélyeztette volna. A turisztikai fejlesztésből így a Hegyes-kő bérc kimaradt, mely a terület előnyére válhat, hiszen itt a védett területen mérséklődik az erózió veszélye. 61

62 5 15. ábra: A Termál-völgy tervezett létesítményei (Veress I. 2007). erdő bánya tanösvény megállópont medencék lakóházak barlang nyaralók apartman tanösvény útvonala gyógymedencék Összefoglalás Kutatásunk célja a demjéni Hegyes-kő területén található geológiai és felszínalaktani értékek felmérése, kataszterezése volt. A védett demjéni Hegyes-kő geológiai értékét a terület alapkőzete a miocén korú Gyulakeszi Riolittufa Formáció nem összesült riolittufája és azok rétegkibukkanásai adják. A geológiai értékeket itt 8 rétegfeltárás, kéregképződési nyom és alapkőzet kibukkanás képviseli. A területről 10 üledékmintát vettünk be, melyek fizikai paramétereit és szemcseösszetételét vizsgáltuk meg. A Hegyes-kő területén jelentős geomorfológiai értékek is találhatók, összesen 27 ilyen értéket katasztereztünk. A kataszterezés eredményeként beigazolódott, hogy a Hegyes-kő geológiai és felszínalaktani értékekben igen gazdag terület, s a védettségi fokozat ezen értékkategó- 62

63 riákra is kiterjedhetne. A terület helyi védelem alatt áll ezért összesítettük a puffer-zónát veszélyeztető antropogén tényezőket is. A kutatás során az egyedi tájértékeket felmérő MAGYAR SZABVÁNYT (MSZ 20381:1999) és a DOBOS A. et al. (2001) által elkészített érték kategória rendszert alkalmaztuk. A kutatási eredmények és az alkalmazott módszerek igazolták, hogy a helyi védelem alatt álló természetvédelmi terület földtani és felszínalaktani értékekben is gazdag, illetve, hogy a felmérési módszerek esetében érdemes lenne pontosabban kidolgozni a védett és nem védett területekre is alkalmazható, s a genetikai csoportokat szintén részletesen bemutató felvételezési rendszert. Felhasznált irodalom Balogh K. (1964): A Bükk hegység földtani képződményei, MÁFI Évkönyve, XLVII. kötet. 2. füzet. 719 p. Baráz Cs. (2005): A bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata és a kaptárfülkék korának meghatározása. in: Dobos Anna Ilyés Zoltán (szerk.) Földtani és felszínalaktani értékek védelme, Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék Környezettudományi Tanszék, Eger. pp Borsos B. (1991): A bükkaljai kaptárkövek földtani és felszínalaktani vizsgálata. Földrajzi Közlemények, Budapest. pp Dobos A. (2002): A Bükkalja II. Felszínalaktani leírása. in: Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park, Hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. pp Dobos A. (2006): Éghajlatváltozások bizonyítékai a Bükkalján geológiai feltárások alapján. Acta Acad. Paed. Agriensis, Sectio Pericemonologica XXXIII., Eger. pp Martonné Erdős K. (1972): A Déli-Bükk középső részének felszín- és völgyfejlődési problémái. Doktori értekezés, I II., Debrecen. 102 p. Martonné Erdős Katalin (1972b): Az Alsó-Bükk kaptárkövei. Studium III. A KLTE Tudományos Diákköre kiadványai, Debrecen. pp Pelikán P. (2002): A Bükk hegység földtani térképe 1: Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. in: Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park, Hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. (Melléklet) Pentelényi L. (2002): A Bükkalja I. Földtani vázlata. in: Baráz Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park, Hegyek, erdők, emberek, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. pp Pinczés Z. Martonné Erdős K. Dobos A. (1993): Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén felszínfejlődésében. Földrajzi Közlemények CXVII. (XLI.) kötet, 3. szám, Budapest. pp Veress István (2007): Demjén Rendezési terve, egyberajzolt belterületi szabályozási terv. 63

64 BARLANGLAKÁSOK A TÉTÉNYI-FENNSÍKON HIDVÉGI ZSOLT EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: hidvegi72@gmail.com Témavezető: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens Bevezetés A tanulmány célja a Tétényi-fennsíkon megtalálható barlanglakások, elsősorban a mélyudvaros barlanglakások (barlanggócok) történetének, jellegzetességeinek a bemutatása. Ehhez elsősorban korabeli feljegyzéseket kerestem, illetve nagy segítségemre volt a Veréb utcai Barlanglakás Múzeum. A kutatási területet a régi Promontórium, a mai Budafok azon részében határoztam meg, ahol egykoron nagy számban álltak barlanggóc típusú barlanglakások. Ez az egykori Verebes, Bórhegy, Kőbánya, Olaj-hegy (1. ábra). A Tétényi-fennsík mészkő platója önálló kistájat alkot Budapest délnyugati részében. Fő tömbjét a millió éves, miocén korban kialakult cerithiumos szarmata mészkő (HÁLA J. MÉSZÁROS B. 2006) mellett, a fennsík északi részein, a felszínen is megfigyelhető, pár millió évvel idősebb lajta mészkő adja (GERGELY A. KECSKÉS F. 2005). Mindkét fajta mészkő alkalmas építkezési célokra. A kőbányászatból visszamaradt üregek újrahasznosításának több változatát figyelhetjük meg a kutatási területen, mégis az építőkövek bányászatának és a lakhelyek kialakításának érdekes kereszteződését nyújtják a mélyudvaros barlanglakások. Irodalmi előzmények Kezdetben az útleírások, illetve beszámolók látványosságként, érdekességként említik Promontor mélyudvarait (Shams Ferenc, 1832; Adolf Schmidl, 1859; Hunfalvy János, 1859; Rómer Flóris, 1871; Hevesi Lajos, 1873; Galgóczy 64

65 1. ábra. Barlanglakások Budafokon és Budatétényben (Budafok térk , Geotechnikai felmérések , BALÁZS D , HÁLA J. MÉSZÁROS B. helyszíni gyűjtése alapján) A. a cerithiumos mészkő elterjedési területe Budafok környékén Budapest XXII. kerülete a barlanglakások területével az egykori barlanglakások elhelyezkedése (HÁLA J. et al., MÉSZÁROS B ) 65

66 KÁROLY, 1877; SALAMON FERENC, 1878; THIRRING GUSZTÁV, 1900; BOROVSZKY SAMU, XX. SZÁZAD ELEJE). A XX. század elején íródott cikkek már egészségügyi szempontok alapján is értékelik, sőt a legtöbb esetben kritizálják a barlanggócokat (GÖNCZY MIKLÓS, 1907, 1908; STÓB ZOLTÁN, 1926; MOLNÁR BÉLA, 1928; SZÉLPÁL ÁRPÁD, 1936; CHOLNOKY JENŐ, 1937, 1943; ZSIGMOND EDE, 1938; FÉJA GÉZA, 1961). A XX. század végétől készült kéziratok, tanulmányok próbálnak átfogóbb képet adni a barlanglakásokról (HÁLA JÓZSEF, 1993; PAPP ÁRPÁD, 1993; VÖRÖS BALÁZS, 1993; KISS GYÖRGY MIHÁLY, 1997; MÉSZÁROS BORBÁLA, 1995, 1996). Egyes cikkek a betemetésükről, veszélyes hulladék lerakásáról szólnak (KISS MARIANNA, 1996; GÁLOSI EMESE MANEK ATTILA, 1997). A térség történetével foglalkozó írások szintén megemlítik a barlanggócokat (MIHALIK SÁNDOR, 1931; FODOR BÉLA HORVÁTH TAMÁS, 1996; GÁSPÁR FERENC SZABÓ KLÁRA, 1985, 1988; GLATZ FERENC, 1980; JOÓ ERNŐ DR. TÓTH GÁBOR, 1970, 1988). Az 1971-ben létrehozott múzeumról írtak (GERELYES EDE, 1971, 1976, 1987; HOLLÓ SZILVIA ANDREA, 1998). CZAGA V. GARBÓCZI L. SZABÓ CS ben Budafok és Tétény történeti bemutatása során említi meg a barlanglakásokat, míg MEDNYÁNSZKY MIKLÓS 2009-ben a Magyarországi barlanglakásokról írt egy átfogó munkát. És mindenképpen meg kell említeni PETRÁNYI JÁNOST, aki versbe foglalta a barlanglakásokat (1947). Kutatási módszerek Munkámat kezdetben könyvtári munka jellemezte. A barlanggóc típusú barlanglakások szakirodalmával kapcsolatos gyűjtőmunkámat a Veréb utcai Barlanglakás Múzeumban történt látogatásom tetőzte be, ahol betekintést nyerhettem az egykori barlanggóc típusú barlanglakásokban élők életébe. A látogatás után Budafok és Budatétény városrészek utcáinak bejárásával olyan jelenlegi építészeti emlékeket kerestem, amelyek kapcsolatban lehetnek az egykori barlanglakásokkal és a kőbányászattal. Eredmények A mélyudvaros barlanglakásokat először Schams Ferenc említi az 1832-es beszámolójában: Figyelemre méltó Promontor sok föld alatti lakása, amelyek kb ember lakását képezik... A szobák, kamrák, konyhák, pincék és istállók és mind, a gazdaságot és szállást szolgáló helyiségek a masszív kőanyagba vannak bevájva.... (SCHAMS F. 1832) A beszámolóban említett ember az egykori Promontórium teljes lakosságának közel harmadát jelentette. Buda és Pest közelsége, és a munkalehetőség Promontor népességének növekedéséhez vezetett, az előbb említett arány, 66

67 azonban csak csekély mértékben változott a fennálló falú házak javára (1. táblázat). Ez több tényezővel magyarázható, amelyek közül kétségtelenül a legfontosabb a kialakításának olcsósága, és a művelet folyamán nyert építőkő, amelyet lehetett értékesíteni. 1. táblázat: A barlanglakások számának alakulása Budafok és Tétény településen (MEDNYÁNSZKY M. 2009). Év Barlang lakások száma Barlang lakók száma (fő) Forrás Saturius Slavus 1817 (közli: Joó-Tóth) Gerelyes E. 8. o Gerelyes E. 8. o család Schams Ferenc II Schmidl A Pesty F Gerelyes E. 8. o Joó-Tóth 209. o Friss újság as Több mint évek Joó-Tóth fő Gerelyes E. 8. o Gáspár Szabó család Gáspár Szabó család (1182 fő) Gáspár Szabó család Gáspár Szabó Gáspár Szabó 1985 A mélyudvarok kialakítása Miután kiválasztották a területet, és letakarították az alig fél méteres talajt a mészkő felett, hozzá lehetett látni a téglalap alapú udvar kivájásához. GÖNCZI MIKLÓS 1907-ben a következőképpen emlékezik meg erről a műveletről:.itt előbb téglány alakú tömböt emelik ki, külön helyt hagyva a lejáratnak. Vigyázva végzik ezt, mert a kiemelendő anyag értékesíthető. Csak a téglánytömb kiemelése után kezdődik a lakosztályok elkészítése.... (GÖNCZY M. 1907). Az udvar elérte a három méter mélységet, amiről a múzeumban is meggyőződhettem. Ezután jöhetett a lakrészek kialakítása, amit az udvar oldalába vájtak. 67

68 A lakrészek szerkezete nagy változatosságot mutatott, határt szinte csak az emberi fantázia szabott. A Veréb utcai múzeum fő lakrésze két szobából állt (2. ábra). Az udvarról a konyhába lehetett jutni, míg a belső szobát hálószobának használták. Ezen kívül kialakítottak még két lakrészt, amit vagy kiadtak albérletbe, vagy raktárhelyiségnek, ólnak, stb. használtak. A fő lakrész mellett egy szintén kétszobás lakhely kialakítása történt, amelyet a múzeum második helyreállításakor átalakítottak. Az egyik szobát lebontották, a helyén egy modern mosdó kialakítása történt (sajnos nem korhű megoldást alkalmaztak). A szemközti oldalon egy háromszobás lakrész kivájása történt meg, amelyben akár több család is helyet kaphatott, míg mellettük, közvetlen kapcsolatban a lakhellyel, egy tárolót vájtak ki. Ennek a tárolónak a talapzata a helység vége felé mélyül. Annak ellenére, hogy a szarmata mészkő könnyen vájható, egy szoba kialakítása akár több hónapot is igénybe vehetett. 2. ábra: A Veréb utcai barlanglakás udvara 68

69 Élet a mélyudvarokban A mélyudvarok a szegényebb sorsúak hajlékai voltak. Az alapvető tevékenység végzése két helyszín köré csoportosulhatott. Az egyik a mélyudvar központi udvara, mely az egész barlanggóc központja volt. Jó időben nemcsak a lakhely körüli munkák színhelye lehetett, hanem a közösségi élet is elsősorban itt zajlott. Ugyanez mondható el a konyháról is, amelynek bútorzata több funkciós helyiségre utal. A múzeum fő lakrészének konyhai berendezése három szekrényből, egy tűzhelyből, és az egyik sarokban egy mosakodó lavórból állt. Valószínűleg egy étkezőasztal is hozzátartozhatott a konyhai berendezéshez. Mivel a lakrésznek ez a központi szobája, a mindennapi élet is elsősorban ezen a területen folyhatott. A belső szoba bútorzata egy ruhásszekrényt, egy kétszemélyes ágyat, egy asztalt, és a hozzá tartozó székeket foglalta magába. A sarokban egy vaskályha állt. Vélhetően a szűk család privilégiumának tekinthetjük ezt a helyiséget, amelyet ajtó zárt el a konyhától. A mélyudvar többi lakrészének kialakítása, funkciója sok tényezőtől függhetett. Lehetett műhelynek, ólnak, kamrának, vagy vendégszobának is használni. A múzeum fő lakrésze melletti helyiség műhelynek van berendezve, míg a szemközti oldalon három szobás vendéglakrész, és egy kamrának kialakított üreg található. A kamrának a talapzata befelé lejt, amely termény vagy bor tárolására enged következtetni. Távozás a mélyudvarokból A mélyudvarok megszüntetése a II. világháború után felgyorsult között több mint 170 barlanglakást számoltak fel (HÁLA J. MÉSZÁROS B. 2006) után már csak elvétve akadt ilyen hajlék. A feltöltésükhöz sajnos az 1960-as évektől egészen az 1980-as évekig az Óbudai Gázgyárból szállítottak nehézfémeket és cianidokat is tartalmazó gáztisztító masszát. A 2004-től 2007 júniusáig tartó kármentesítés alatt közel 80 ezer tonna veszélyes hulladékot szállítottak el. Az elszállított szennyezett föld helyére 20 cm vastag humuszréteget terítettek (Terszol kft.). Jelen A mélyudvaros barlanglakások a múltat jelentik a Tétényi-fennsíkon, viszont ez a múlt nem kapja meg a hozzá illő elbírálást. A múzeum egy kicsi, nagyobb közlekedési eszközzel nehezen megközelíthető utcában kapott helyet, amelynek létezéséről a legtöbb esetben a környéken lakóknak sincsen tudomásuk. Az egész barlanggóc a teljes felújítást igényelné. A falakat meszelni kellene, az itt-ott előbukkanó hézagokat betömni. A nyílászárók is felújítást, vagy cserét igényelnek. 69

70 A fő lakhely bútorai roskadoznak, több generáció stílusa keveredik. A műhelynek nincs berendezése, jelenleg innen-onnan összehordott régi szerszámok halmaza. A vendég lakhely raktárnak van használva, ahova különböző korból hátramaradt bútorokat tárolnak. Az as felújítás alkalmával az udvar hátsó részébe épített modern mosdó és mellékhelyiség nem korba illő. E hullámpalával fedett téglaépület az összképet lényegesen rontja. Az épület és az udvar állapota még rosszabb lenne, ha a gondnok, egy nyugdíjazott tanárember nem érezne magában elhivatottságot, hogy munkájával segítsen megőrizni e kulturális értéket. Összegzés Az első írásos emlékek a Tétényi fennsíki barlanglakásokról a XVIII. századból valók. Kezdetben a karsztosodó mészkőben kialakult természetes barlangokban alakította ki lakhelyét az itt élő ember. A XVIII. XIX. század folyamán, az erőteljesen fejlődő Promontor lakosai, a növekvő lakásigényeket földbe mélyített barlanglakásokkal, barlanggócokkal próbálták kielégíteni. A XVIII. század végi megszüntetésükre irányuló törekvések a XX. század derekán valósultak csak meg, a század végére a még megmaradt lakhelyek funkciójukat elvesztették, csak az 1971-ben létrehozott Barlanglakás Múzeum árulkodik a múltról. Irodalomjegyzék Adolf S. (1859): Die Donau von Wien bis zur Mündung. Leipzig. Borovszky S. (XX. sz. eleje): Magyarország vármegyéi és városai, Pest Pilis Solt Kiskun vármegye, Budapest. Cholnoky J. (1937): Magyarország földrajza. Budapest. Cholnoky J. (1943): Barlanglakások. Barlangvilág XIII füz. pp Czaga V. Garbóczi L. Szabó Cs. (2002): Dokumentumok Budafok Tétény történetéhez ( ). Budapest Főváros Levéltára, Budapest. Féja G. (1961): Budafok. Vasszínű égbolt alatt. Városszociográfiák 1945 előtt, Budapest. pp Fodor B. Horváth T. (1996): A másik Budapest. Képeskönyv az elő(d)városokról. Budapest. Galgóczy K. (1877): Pest Pilis Solt Kiskun megye monographiája. Budapest. Gálosi E. Manek A. (1997): Mérgezet kerület. Mai Nap júl. 2. pp Gáspár F. Szabó K. (1985): Források Budapest történetéhez Források Budapest múltjából. V/A. Budapest. Gáspár F. Szabó K. (1988): Források Budapest történetéhez Források Budapest múltjából. V/B. Budapest. Gerelyes E. (1971): Barlanglakás kiállítás. Kiállítási katalógus. Budapest. Gerelyes E. (1976): A budafoki barlanglakás kiállítás. Honismeret IV. pp

71 Gerelyes E. (1987): Budafoki barlanglakások. Kiállítás vezető a Budapest XXII. Veréb utca 4 sz. alatti barlanglakásokhoz. Budapest. Gergely A. Kecskés F. (2005): Tétényi-fennsík tanösvény. Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület, Budapest. Glatz F. (1980): A város érdes szélén. In Hanák Péter: Hogyan éltek elődeink? Budapest. pp Gönczy M. (1907): Sziklába vájt lakások. Néprajzi értesítő VIII. pp Gönczy M. (1908): Sziklába vájt lakások. Néprajzi értesítő IX. pp Hála J. Mészáros B. (2006): A Budafoki barlanglakások. in: Hála J. (Szilágyi Miklós): Ásványok, kőzetek, emberek; MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest. pp Hála J. (1993): Pávai Vajna Ferenc, a néprajzkutató. Ethnographia CIV. 1. sz. pp Hevesi L. (1873): Budapest és környéke. Budapest. Holló Sz. A. (1998): Budafok. Barlanglakás emlékmúzeum. Tájak korok múzeumok Kiskönyvtára 561. sz. Budapest. Hunfalvy J. (1859): Budapest és környéke eredeti képekben, Pest. Joó E. Tóth G. Tóth S. (1970, 1988): Tétény Promontor. Budapest Főváros XXII. kerületi tanács vb, Budapest. Kiss Gy. M. (1997): Barlanglakások Budafokon. Népszabadság. Budapest. c. melléklet okt. 15. Kiss M. (1996): Nem számolják fel a budafoki barlanglakásokat. Tizenhétezer tonna veszélyes hulladékot hordtak be az ötszáz hajlékba. Népszava okt. 30. pp. 8. Mednyánszky M. (2009): Magyarországi barlanglakások. TERC, Budapest. Mihalik S. (1931): Budafok története. in T. Szabó Géza: Pest Pilis Solt Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára. Harmadik körzet. Budapest. pp Molnár B. (1928): Budafoki útmutató. Budafok. Rómer F. (1868): A barlanglakókról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról. Archaeológiai Közlemények. VII. 2. füz. pp Rómer F. (1871): A barlanglakókról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról. Hazánk és a külföld, VII. 5. sz , 6. sz , 8. sz. pp Salamon F. (1878): Buda Pest története. Budapest Schams F. (1832): Ungarns Weinbau in seinem ganzen umfange oder vollstándige Beschreibung sámmtlicher Berühmten Weingebirge des ungarisches Reichs in statistisch topographisch, naturhistorischer und ökonomischer Hinsischt. I II. Pesth. Stób Z. (1926): Tragédiák a budafoki sziklaüregekben. Friss újság aug Szélpál Á. (1936): A földalatti város. Budafok fejlődése és hanyatlása. Népszava jan Thirring G. (1900): Budapest környéke. Gyakorlati kalauz kirándulók, turisták és a természet kedvelői részére, Budapest. Zsigmond E. (1938): Barlanglakók a főváros közelében. Budafokon minden tizenötödik ember a föld alatt lakik. Klny. Népszava máj. 29.-i számából. Budapest. 71

72 Levéltári dokumentumok és kéziratok Mészáros B. (1995): A föld alatti Budafok. Barlanglakások Dél Budán. Kézirat. Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Tárgyi Néprajzi Tanszék. Mészáros B. (1996): Budafoki barlanglakások. Kézirat. Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Tárgyi Néprajzi Tanszék. Papp Á. (1993): Barlanglakások Budafokon. Kézirat. Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Tárgyi Néprajzi Tanszék. Vörös B. (1993): Barlanglakások Budafokon. Kézirat. Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Tárgyi Néprajzi Tanszék. Versek Petrányi J. (1947): Vers a barlanglakásokról. Budafok Népe, dec. 13. Internetes forrás Terszol környezetvédelmi és építőipari vállalat közleménye, ( 72

73 ANTROPOGÉN EREDETŰ TÁJVÁLTOZÁSOK A TÉTÉNYI-FENNSÍKON A XVIII. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG HIDVÉGI ZSOLT EKF, Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6. cím: hidvegi72@gmail.com Témavezető: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens Bevezetés A tanulmány röviden szeretné átfogni azokat az antropogén tevékenységeket, amelyek befolyásolták a Tétényi-fennsík Duna felé eső területének tájváltozásait a XVIII. századtól napjainkig. Ezt elsősorban korabeli katonai térképek segítségével próbáltam rekonstruálni, és szakirodalommal alátámasztani. A térképeket a Hadtörténeti Intézet és Múzeum bocsátotta rendelkezésemre. A térképeket felhasználva a térség tájváltozásait, tájhasználatát három ábrával szemléltettem, amelyek elkészítésében a CorelDraw 12. nevezetű program állt rendelkezésemre. A Tétényi-fennsík mészkőplatója a Budai-hegység déli kapuját képezi, tőle a Budaörsi-medence választja el. Kelet és déli irányban a Duna medencéje határolja, melyet lankás völgyekkel tagolt néhol meredek, másutt lépcsőzetes térszínekkel közelít meg. Kelet felől az Érd Sóskúti-fennsík a Tétényi-plató folytatásának tekinthető, választóvonalat a Szidónia-völgy képez (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). Az ember ősidők óta lakja a fennsík Duna felé eső területeit, ahol intenzív földművelés alakult ki. Elsősorban gyümölcs és szőlőtermesztés folyt a területen. Mindenképpen meg kell említeni a mészkőbányászatot is, amely a szőlőműveléssel együtt a török idők után a XVIII. században kapott új lendületet. A tanulmány a XVIII. századi fejlődéstől kezdődően szeretné bemutatni azon antropogén eredetű változásokat, amelyek döntően befolyásolták a Tétényi- 73

74 fennsík, azon belül a Kamara erdő, a Kamara erdei, a Dózsa György, és a 7-es utak által határolt területet. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a vizsgált terület részét képezi annak a 111 hektárnak, amit a Fővárosi Önkormányzat közgyűlése 1999-ben természetvédelmi területté nyilvánított, illetve része az Érd-Tétényi plató néven kiemelt jelentőségű természet megőrzési területként, a NATURA 2000 hálózatba besorolt térrésznek is (GERGELY A. KECSKÉS F. 2005). Kutatási módszerek A tanulmány elkészítése elsősorban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum segítségével megkapott térképek tanulmányozásából, és ez által megszerzett információk terepi megfigyelés és szakirodalmi alátámasztásából állt. A térképek a következők voltak: ; Felmérés időpontja: XXXII-51; Felmérés időpontja: (1859) f.; a megújítás időpontja: 1928 Eredmények Előzmények A mai Budafok Budatétény Nagytétény területen már a középkorban meghatározó a szőlőkultúra. Az Árpád házi királyok idejében, a térségben szerzetesrendek, később ciszterciták gondozzák a szőlőket (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). A török időkben a fennsík Duna felé eső lankása részét képezi annak a szőlőtermelő térségnek, amely ellátja Buda piacait borral. A török idők után általános a pusztulás, elvadult szőlőtőkék, beomlott pincék emlékeztetnek csak a terület egykori jellegére. A XVIII. századi betelepítéseknek köszönhetően a szőlőművelés és a bányászat új lendületet kapott. XVIII. századi változások 1698-ban a Promontórium területe (a mai Budafok) Savoyai Eugén herceg tulajdonába került (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). A XVIII. század elején telepeseket hívott, elsősorban német nyelvterületről, akikkel az egykor virágzó szőlőművelést és mészkőbányászatot akarta fellendíteni. Ennek köszönhetően a Tétényi-fennsík Promontórumot szegélyező térrészein a XVIII. században a szőlőbirtokok növekedését figyelhetjük meg. 74

75 A délre fekvő Tétény a XVIII. század elején Száraz György tulajdonában volt (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). A lélekszám növekedés az elmaradt betelepítések következtében kisebb mértékben változott Promontorhoz képest, a szőlőművelésbe bevont területek növekedése sem olyan látványos. Mivel a vizsgált terület közelebb fekszik Tétényhez, a település visszafogott növekedése információul szolgál a tájhasználat változásának meghatározásában. A vizsgált térképen (1. ábra) a Tétényi szőlőbirtokok nem érik el a kijelölt terület határát. 1. ábra: A Tétényi-fennsík tájhasználata a XVIII. században 1 1 Öl: Az öl (fathom, klafter) hosszúsági mértékegység, amelyet régebben széles körben használtak. Magyarországon 1972-ig volt használatban az állami nyilvántartásokban. 1 öl 1,89678 méternek felel meg ( bécsi öl ). 75

76 A térképen jól látszik, hogy a szőlőbirtokok Diósd (Orás) körüli területekre, és a Diósd és Tétény közötti lankára terjednek ki. Ismerve a geológiai viszonyokat, és a jelenlegi botanikai elemeket, elmondhatjuk, hogy észak és nyugat felől mészkedvelő erdővel szegélyezett füves, cserjés, bozótos tájat találhattunk, amely a déli és keleti lankáin hatalmas szőlőbirtokokkal közelíti meg a Dunát. Az irodalom több mészkőbányát is említ, azonban a térképen nem találtam erre utaló jelet, ami alapján azonban nem lehet kizárni a bányák egykori jelenlétét. A mára nagyrészt beépült terület alatt hatalmas gombapincék találhatóak, amelyek egykor lehettek mészkőbányák járatai is. A feljegyzések egy nagyobb területet említenek, ahol több bánya működött, az pedig a hajdani Diósárok területe. Ez egy völgy, ami Tétény településtől halad a fennsík magasabban fekvő térszínei felé. Jelenleg a Bartók Béla út szeli át, amelynek a felső szakaszán láthatóak az egykori bányabejáratok, barlanglakások. Szigorúan a területre vonatkozó antropogén eredetű, a táj változását befolyásoló hatás szinte kimerül azokkal az utakkal, amelyek Tétényt összekötik Törökbálinttal és Budaörssel. A XIX. századi változások Erre az időszakra a szőlőbirtokok fokozatos növekedése a jellemző (2. ábra). A Promontori szőlőbirtokok szinte határvonal nélkül kapcsolódnak a Budai szőlőkkel. Téténytől csupán a Diósárok kőbányái, és a Grosse Haide (Nagy-puszta) választja el. A Grosse Haide uradalmi legelőként van nyilvántartva, a gyakorlatban azonban pusztaság, elszórtan kisebb-nagyobb kőbányákkal (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). Elmondható, hogy a fennsík vizsgált területe túl nagy változáson nem ment át az előző évszázadhoz képest. Északról erdőség határolja, míg keletről, délről és nyugatról szőlőbirtokok és kőbányák. Megjegyzendő, hogy a fennsík Duna felé eső lábánál kisebb kiterjedésű tavas-mocsaras terület figyelhető meg. A térképen Téténytől északra látható, de az irodalom megemlíti, hogy a mai Dózsa György út lábánál is hasonló terület állott, amelyet Stefánia tónak hívtak. Sűrű náddal szegéjezett tó, amely fölött szőlőtáblák terültek el. A tavak területe fokozatosan csökkent, míg az 1930-as évekre teljesen kiszáradtak (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). 76

77 2. ábra: A Tétényi-fennsík tájhasználata a XIX. században A század végén, az 1880-as évektől jelentkező filoxéra az 1890-es évekre a térség teljes szőlőállományát tönkretette. A birtokosok fokozatosan átálltak a gyümölcstermesztésre. A XX. századi változások 1900-ban kezdődött el a Grosse Haide parcellázása. Először a Duna felőli lankás területet parcellázták fel (a térképen jól látható a Grosse Haide Duna felé eső részeinek elszórtan beépített szerkezete), később egyre mélyebben behatolva a fennsík eredeti vegetációjával rendelkező területébe, a magasabban fekvő térrészek is parcellázásra kerültek (JOÓ E. TÓTH G. TÓTH S. 1970). A szőlőket felváltották a hatalmas gyümölcsösök, viszont a század folyamán területi arányuk folyamatosan csökkent a lakóterületek előnyére (3. ábra). A Grosse Haide Duna felőli részének betelepítésével gyakorlatilag Promontor és Tétény összefüggő lakóövezetté alakult át. A külvárosi jelleghez kapcsolódóan két nagy szemétlerakó létesült. Az egyik a Stefánia-tó kiszáradását követően a tó helyén, a másik, a Baross Gábor telep és a 7-es út közé eső területen. A század végére mindkét szemétlerakó megszűnt, helyükön lakóépületek és sportpálya létesült. Már az előző évszázad végén a mai 7-es úttól északnyugatra eső terület nagy részét katonai övezetté nyilvánították, aminek a jelentősége természetvédelmi szempontból jelentős (FELKER GY. KECSKÉS F. 1998). A lakosságtól elzártan 77

78 az eredeti vegetáció tovább fennmaradt ezen a területen, azonban a katonai létesítmények a mai napig alkotóelemét képezik a tájnak. Ide tartozik a már korábban létrehozott katonai lőtér, illetve az a raktárhelység maradványa, amely a mai Természetvédelmi Terület közepén helyezkedik el. A lőtér a Grosse Haide közepe felé látható. Mindenképpen meg kell említeni a fennsík védett területén látható lövészárkokat, amelyek az I. világháború utáni budaörsi csata idejében keletkeztek (GERGELY A. KECSKÉS F. 2005) ban hozták létre a Jókai Mór út és a 7-es út kereszteződésénél a Szoborparkot, ahol az as évek hatalmas köztéri szobrai láthatóak. 3. ábra: A Tétényi-fennsík tájhasználata a XX. század elején A térképen jól látható a városokon kívüli felparcellázott, laza településszerkezet, amely az egykori szőlőbirtokok helyét átvéve félig körbeöleli az egykori Nagy-pusztát. A gyümölcsösök túlsúlyba kerülnek az erdőkhöz képest, az eredeti vegetáció háttérbe szorul. Antropogén eredetű tájelemként meg kell említeni azokat a növényeket, amelyek nem őshonosak a területen, mégis meghatározóivá váltak a jelenlegi táj kialakulásához. Ez legnagyobb mértékben arra a fenyvesre vonatkozik, amely szinte végighúzódik a Szoborparktól a 6-os út mentén a Dózsa György útig. Állománya elsősorban fekete (Pinus nigra) és erdei fenyőkből (Pinus Sylvestris) áll. Az 1970-es években ezüstfát (Elaeagnus angustifolia) telepítettek az utak 78

79 mentén, amely a fennsíkon szinte mindenhol előfordul. Sok az inváziós faj is, köztük jelentős a bálványfa (Ailanthus altissima), az akác (Robinia pseudoacacia) stb. A fennsík Természetvédelmi Területté nyilvánított térségén a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület próbálja a sziklagyepes karsztbokorerdős eredeti vegetációt fenntartani. Összefoglalás A Tétényi-fennsík török időket követő pusztítások utáni időszakát a folyamatos betelepülések jellemezték. A helyi adottságok kiválóan alkalmasak voltak a szőlőművelésre és a mészkőbányászatra. A Főváros közelsége, és a munkalehetőség következtében a települések lélekszáma növekedett, ami magával vonta területük és vonzáskörzetük növekedését is, az eredeti vegetáció hátrányára. A természetes környezet szinte csak a Grosse Haide néven ismert Tétényi legelőn maradhatott fent, de a kőbányák következtében itt is csak részben beszélhetünk erről. A XX. század elején a legelő egy részének felparcellázása tovább csökkentette a természetes terület nagyságát. A jelen állapot létrejöttében nagy szerepe volt annak, hogy a XIX. század végétől a megmaradt természetes terület nagy részét a lakosság által nem látogatható katonai övezetté nyilvánították. A fennsík 111 hektárának 1999-es Természetvédelmi Területté való nyilvánítása garancia lehet arra, hogy a jövőben csökkenjenek az antropogén eredetű változások. Irodalomjegyzék Felker Gy. Kecskés F. (1998), Somosy Zoltán (szerk.): A Tétényi fennsík. Budatétényi Polgári Kör, Budapest. pp Gergely A. Kecskés F. (2005): Tétényi-fennsík tanösvény. Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület, Budapest. Joó E. Tóth G. Tóth S. (1970): Tétény-Promontor. Budapest Főváros XXII. Kerületi Tanács VB, Budapest. pp Felhasznált térképek (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) ; Felmérés időpontja: f.; A megújítás időpontja: XXXII-51; Felmérés időpontja: (1859) 79

80 AZ ORSZÁGOS VÉDELEM ALATT ÁLLÓ CSÖRSZ- ÁROK 4., 5., 6. FÚRÁSAINAK SZEDIMENTOLÓGIAI ELEMZÉSE FÜZESABONY DÉLNYUGATI HATÁRÁBAN RUZSÁNYI ZSOLT EKF Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u Témavezető: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens Bevezetés A Csörsz-árok mentén kiválasztott MT-2-es mintaterület, melyen a 4., 5. és a 6. fúrások találhatók 108 és 109 m tengerszint feletti magasságban helyezkednek el Füzesabony DNy-i, Dormánd ÉNy-i és Erdőtelek ÉK-i határában (1. ábra). A Csörsz-árok az Északi-középhegység és az Alföld találkozása mentén, keletészakkeleti irányban húzódik végig. Jelen tanulmányunk célja, hogy az egyes fúrások pontos szelvényének feltárásával, azok szedimentológiai vizsgálatával a területet felépítő üledékek térbeli rendjét, változatosságait bemutassuk. A kutatási területünkön végig húzódó, antropogén eredetű Csörsz-árok és környezete a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 2006-os bővítésével országos védettségi rangot kapott. A természetvédelmi kezelések tervezése ban kezdődött meg. A kutatási területen először botanikai felvételezés indult meg, majd tavaszán hatósági kutatási engedéllyel sekély talajfúrásokat végeztünk (4., 5., 6. fúrások), melyek az MT-2-es botanikai mintaterületen (SCHMOTZER A. 2008) helyezkednek el. A fúrások az árok ÉNy DK-i irányú keresztmetszetét tárják fel az árok NY K-i és ÉK DNy-i töréspontjánál (DOBOS A. et al. 2010). Próbáltunk minél részletesebb adatokkal szolgálni, hogy felhívjuk a figyelmet erre a csatornaszerűen húzódó képződményre, mely ki van téve a pusztulás veszélyének, mivel kevés olyan szakasza van Magyarországon, mely védett területen halad keresz- 80

81 tül. A folyószabályozások, a nagyméretű szántók kialakítása, különféle építési törmelékekkel való feltöltése antropogén hatások sok helyen elpusztították a sáncrendszereket. 1. ábra: A kutatási terület topográfiai helyzete (Google Earth, 2010) MT-2-es mintaterület Irodalmi előzmények A Csörsz-árok környezetében az 1950-es évek második felében már a bükki térképezés lezárása után ZÓLYOMI BÁLINT botanikus és vegetációkutató felismerte a bükkaljai löszön, Kerecsendnél a zonális erdőssztyepp erdőjét, a tatárjuharos lösztölgyest, s kutatásait az 1960-as és 1990-es években is folytatta (ZÓLYOMI B. 1969, ZÓLYOMI B. FEKETE G. 1994). Az erdőssztyepp öv már említett tölgyesének felismerésével vált teljessé a hazai klíma zonális társulások sora és nyílt meg az út a különbféle sáncokon és községhatárok mentén fennmaradt növényekből a közel eredeti vegetáció térképének megrajzolásához. A Csörsz-árok Laskó- és Eger-patak által épített Hevesi-sík és Gyöngyösi-sík kialakulásával, geomorfológiai kutatásával PINCZÉS ZOLTÁN (1956, 1969a, 1969b), illetve SZÉKELY ANDRÁS (1958, 1969) foglalkozott. A Csörsz-árok Magyarországon húzódó szakaszának régészeti feltárásával FODOR F. (1936), SOPRONI S. (1969), feltérképezésével pedig GARAM É. PATAY P. SOPRONI S. (2003) foglalkozott ban indult meg a mintaterület részletes botanikai felvételezé- 81

82 se (SCHMOTZER A. 2008). Napjainkban pedig a gödöllői Szent István Egyetemen kezdték meg az árok térinformatikai feldolgozását, melyben HARKÁNYINÉ SZÉKELY ZS., FÜLEKY GY., PRUNNER A. és BENŐ D. vesz részt (2008). Kutatásuk a Csörsz-árok egy szakaszának rekonstrukciójára, védelmére irányul. A Bükki Nemzeti Park 2008-ban dolgozta ki a Csörsz-árok Kezelési Tervét, majd 2009-ben a Nemzeti Park felkérésére elvégeztük az MT-2-es mintaterületen kijelölt talajszelvények vizsgálatát (DOBOS A. 2009a, 2009b; DOBOS A. SCHMOTZER A. BAUER M. RUZSÁNYI ZS. 2010; RUZSÁNYI ZS. 2010), mely a Kezelési Terv kiegészítése is egyben. Kutatási módszerek Az MT-2-es mintaterületen először botanikai felvételezés történt (SCHMOTZER A. 2008), majd a Bükki Nemzeti Park felkérésére a mintaterületünkön könnyű kézi fúró segítségével talajfúrásokat mélyítettünk ( os fúrás). Mivel a terület természetvédelmi oltalom alatt áll, így a Csörsz-árok mentén a legkisebb beavatkozás elvét figyelembe véve kizárólag sekély talajfúrásokat végeztünk. Terepen a fúrások alkalmával rögzítettük a talajszintek fizikai paramétereit és megvizsgáltuk CaCO 3 -tartalmát (10%-os HCl mellett), majd talajmintákat gyűjtöttünk. A begyűjtött mintákon laboratóriumi körülmények között pedig részletes szedimentológiai- (szemcseösszetétel elemzést, Leybold szitasor alkalmazásával), kémhatás vizsgálatot, a Kreudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzést, illetve a talajsűrűség meghatározását (VISOCOLOR talajvizsgáló készlet segítségével) végeztük el. Célunk a mintaterületen található üledékek változatosságának bemutatása volt. Eredmények A 4., 5. és 6. fúrás terepi felvételezése A Csörsz-árok kiválasztott MT-2-es mintaterületén, melynek nagysága 260 m 2, három fúrást létesítettünk, hogy az árok mentén a különböző kitettségű és lejtésszögű területeken feltárjuk az itt lerakódott üledékek adottságait, különbségeit. A 4. fúrás során elég homogén jellegű üledéksort tártunk fel. Terepi körülmények között 10%-os sósavval megállapítottuk, hogy a 160 cm vastag réteg CaCO3-tartalma 3 5%. A rétegsor anyaga cm-ig fekete színű, szalagos megjelenésű, diós szerkezetű folyóvízi agyag, melyben igen kicsi (0,1 cm-nél kisebb átmérőjű) fehér riolittufa, vagy mészdarabok jelennek meg. Az itt található üledékréteg egy korábbi patak, majd napjainkban pedig az árok vonalában mozgó víz tevékenységének következtében folyóvízi üledékként rakódott le (2. ábra). 82

83 2. ábra: A mintaterület 4., 5. és 6. fúrásának szelvényrajza (RUZSÁNYI ZS. 2010) Az 5. fúrásnál az üledékréteg felső szintjében (0 70 cm) összeálló mocsári agyagot találtunk, ami a terület jelenlegi állandó vízborítására utal. A minták CaCO 3 -tartalma 3 5% között változott cm között az üledék világosbarna, sárgásbarna színű, diós szerkezetű jól összeálló vizes folyóvízi eredetű agyag, melyben sárgásbarna lösz kötegek jelennek meg. A minta CaCO 3 -tartalma itt 5% feletti volt. A 140 cm-nél mélyebb rétegek már kevert jelleget mutatnak, itt az agyagos löszös üledékben helyenként mészgöbecsek, ún. löszbabák jelennek meg és az üledékben helyenként zöld glej foltok figyelhetők meg. A CaCO 3 -tartalom a mélyebb szintekben is változatlanul magas, 5% feletti volt. Ebben a fúrásban a mélyebb szintekben jelenlegi víz hatás alatt álló folyóvízi üledék jelent meg (lsd. zöld glej foltok). Erre a rétegre később valószínűleg egy korábbi melegebb, szárazabb éghajlati időszak üledékei rakódtak le. Ezt jelzik a területen megtalált löszös rétegek és löszbabák kialakulásai. A jelentősebb párolgás következtében valószínű, hogy a folyóvízi üledék kapillárisai között oldott állapotban mozoghatott a felszín irányában a mésztartalom, majd ebben a rétegben nagyobb arányban halmozódott fel és löszbabák megjelenését okozta. Az itt talált üledék karaktere mindenképpen felveti egy mérséklet övi sztyepp időszak és növényzet kialakulási lehetőségét. Az éghajlat melegebbé válásával és a folyvízi üledéklerakódás felélénkülésével újabb folyóvízi agyag rakódott le a területen, mely napjainkban jelentős vízhatás alatt áll, így a bekötő csatorna és a Csörsz-árok találkozási pontjánál mocsári körülmények alakultak ki. 83

84 A 6. fúrás, mely az ároktól déli irányban távolabb helyezkedik el, felső 48 cm-es szintjében folyóvízi üledék (agyag) mutatható ki jelentős humusztartalommal és sok kis apró (0,1 cm átmérőjű) fehér színű mészgöbeccsel. A CaCO 3 - tartalom 1 3% között változott. 48 és 64 cm között folyóvízi homokos agyag és lösz váltakozása jellemző. A minta CaCO 3 -tartalma 3-5% közötti volt. 64 cm-től már változik a talaj szerkezete, ugyanis sárgásbarna színűvé és diós szerkezetűvé válik, s CaCO 3 -tartalma nagyobb, mint 5%. A talaj innentől kezdve heterogén összetételű, több szintben lösz és löszkonkréciók, illetve löszbaba ( cm) jelenik meg cm között már sötétebb színű folyóvízi agyagos réteget találunk, melyben homokos lerakódások is megfigyelhetők. A CaCO 3 -tartalom 1 3% közötti értékre csökkent. A 6. fúrásban az 5. fúráshoz hasonló üledék lerakódását figyelhettünk meg. A mélyebb rétegek folyóvízi eredetű homokos, agyagos üledékeire egy löszben és löszkonkréciókban gazdag réteg rakódott le, szárazabb éghajlati hatásokat jelezve. Az üledéksor felső szintében ugyanakkor újabb, melegebb klímahatásokat tükröző folyóvízi üledék jelent meg. Szedimentológiai vizsgálat (szitálás) Módszer: A szedimentológiai vizsgálat során a szemcseeloszlást az adott talajminták különböző szemcseátmérőjű szitákon való átszitálásával határoztam meg (Leybold szitasor). A talajminta átszitálását a legnagyobb szemcseátmérőjű szitával kezdtem, melynek átmérője nagyobb, mint 10 mm, majd fokozatosan haladtam az egyre lentebbi, azaz hogy kisebb szemcseátmérőjű <0,2 mm szita felé. Minden egymást követő szitánál megmértem az azon fennmaradt anyag tömegét laboratóriumi analitikai mérlegen, majd a következő, 1. táblázatba foglalt szemcseeloszlások szerint rangsoroltam a minták szemcsemegoszlását. 1. táblázat: A szitálás során alkalmazott szemcseméret-tartományok és szemcseméret megnevezések Szemcseméret tartományok (Ø = mm) Szemcseméret megnevezése > 10 mm tömb, görgeteg 10 5 mm kavics 5 2 mm murva 2 0,5 mm durva szemű homok 0,5 0,2 mm közép szemű homok < 0,2 mm apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap, agyag 84

85 A 4. fúrás esetében vizsgált szedimentológiai eredmények (2. táblázat) azt mutatják, hogy cm-es mélységig az egyes szemcse osztályozás alapján a 10 mm-nél nagyobb szemcse átmérőjű tömb és görgeteg aránya igen kevés az anyagban (14,07%). A kavics 20,57%, a murva 39,67%, a durva szemű homok 35,34%, a közép szemű homok pedig 18,35%. A cm mélyből vett minta szemcseösszetételének 63,78%-át 0,2 mm-nél kisebb szemcsék adják és ugyanitt jelentős a kavics %-os aránya (11%) is. A cm-es mélységben a legkiugróbb adatot a folyóvízi eredetű agyag anyaga adta melynek 92,6%-át kisebb, mint 0,2 mm átmérőjű szemcsék alkották. 3. ábra: A 4. fúrás szemcseméret eloszlása, A 2. ábra alapján elmondhatjuk, hogy a 0 40 cm közötti rétegben a 0,2 mmnél kisebb szemcseméret, az apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap, és agyag az anyag 76 és 62%-át teszi ki, a mintában viszont a 0,2 mm-nél nagyobb frakciók is megjelennek (6 10%). A cm-ig terjedő üledékrétegben a legmeghatározóbb a 0,2 mm-nél kisebb szemcsék aránya (88 91%). A közép és a durva szemű homok aránya már az 5%-ot sem éri el, így összességében egy finomabb üledék lerakódására utal a kapott eredmény cm között, az előbbi rétegekhez viszonyítva megváltozott az üledékösszlet összetétele, itt a 0,2 mm-nél kisebb szemcseméret aránya csökken (80 85%), a közép- és durva szemű homok viszont feldúsul az anyagban (7,33%, 16,77%). A szemcseméret változása jól érzékelteti a folyóvízi, a löszös üledékek és az újabb folyóvízi rétegek váltakozását. 85

86 2. táblázat: A fúrás szedimentológiai vizsgálati eredménye (2010) Átmérő (mm) Szint (cm) Tömb, görgeteg >10 Kavics 10 5 Murva 5 2 Durva szemű homok 2 0,5 Közép szemű homok 0,5,0,2 Apró-, finom-, nagyon f. sz. homok, iszap, agyag <0,2 4. fúrás ,07% 3,91% 6,339% 7,081% 2,518% 77,1% % 13,2% 5,26% 3,9% 2,91% 63,78% ,59% 4,57% 3,26% 89,32% ,04% 3,02% 2,34% 92,6% ,92% 10,41% 6,62% 1,98% 80,7% ,6% 4,1% 3,2% 86,1% ,54% 5,44% 6,05% 2,15% 83,78% Átmérő (mm) Szint (cm) Tömb, görgeteg >10 Kavics 10 5 Murva 5 2 Durva szemű homok 2 0,5 Közép szemű homok 0,5 0,2 Apró-, finom-, nagyon f. sz. homok, iszap, agyag <0,2 5. fúrás ,34%, 7,01% 10,95% 8,24% 69,41% ,2% 11,1% 10% 4,5% 48,2% ,11% 5,75% 3,98% 87,26% ,12% 5,51% 15,07% 5,21% 71,3% ,16% 3,99% 7,78% 4,62% 82,45% ,05% 6,76% 10,26% 3,22% 78,67% ,32% 6,18% 13,04% 8,33% 66,92% ,25% 3,57% 11,45% 3,68% 79,05% *A 6. fúrás szedimentológiai feltárása még folyamatban van. Az 5. fúrás során egyáltalán nem is találtunk a mintában szitálásunk során 10 mm-nél nagyobb tömb, vagy görgeteg nagyságú anyagot. A minta szemcseöszszetételében leginkább az apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap, és agyag szemcsék a dominánsabbak cm: 69,41%, cm: 48,2%, cm: 87,26%, cm: 71,3%, cm: 82,45%, cm: 78,67%, 86

87 cm: 66,92%, cm: 79,05%. Ebből is látszódik, hogy a folyóvízi tevékenység következtében a mélyebb rétegekben folyóvízi homok és iszap rakódott le és ez az összlet adja a minták döntő többségét. 4. ábra: Az 5. fúrás szemcseméret eloszlása, Az 5. fúrás esetében 0 20 cm között láthatjuk, hogy a kavics, murva, a durva és közép szemű homok aránya jelentősebb (30,59%), a finomabb szemcsék pedig 69,41%-os értéket mutatnak. A cm közötti rétegben a kavics feldúsulását tapasztalhatjuk (26,2%), s itt a legnagyobb a kavics mennyisége a fúrás teljes szelvényét tekintve. A 0,2 mm-nél kisebb szemcsék ugyanakkor a legkevesebb értéket mutatják (48,2%). A cm-ig tartó rétegben a durvább szemcsék eloszlása a legkisebb értéket adja, viszont az apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap és agyag frakció százalékos értéke itt a legnagyobb (87,26%). A 70 és 160 cm-es fúrásmélység között a 0,2 mm-nél kisebb szemcsék értékének először növekvő, majd csökkenő tendenciáit követhetjük nyomon a diagramon (70-81% közötti érték). Ebben a fúrási tartományban a cm-es rétegben dominálnak a 0,2 mm-nél kisebb szemcseméretű üledékek. 160 és 180 cm között ugyanakkor az apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap, és agyag mennyisége újra növekszik, majd eléri a cm közötti réteg értékét. A szemcsemegoszlási diagram (4. ábra) szépen jelzi számunkra, hogy az 5. fúrás felső, 0 40 cm vastag rétegében folyóvízi agyag, homok, murva és kavics rakódott le a folyóvízi tevékenység következtében. 40 és 100 cm mélyen a finom szemcsék feldúsulása a löszös réteg megjelenését támasztja alá, míg a legalsó 87

88 szintekben az apró-, finom-, igen finom szemű homok, iszap, és agyag megjelenése újabb folyóvízi hordalékra utal. A 6. fúrás terepi felvételezése megtörtént, viszont laboratóriumi feldolgozására a későbbiekben kerül sor. A terepi gyors tapasztalati módszer alapján a fúrásban 0 40 cm között folyóvízi agyagot, cm között iszapos agyagot, cm között folyóvízi homokos agyagot és löszt tártunk fel helyenként apróbb murvarétegekkel váltakozva cm között homokos agyag a jellemző, amelyben löszbabákat, löszkonkréciókat találtunk. A legalsó, cm-es rétegben folyóvízi iszapos agyag és homok a meghatározó. A szemcsemegoszlás jelzi, hogy a fúrásban folyóvízi és löszös rétegek váltakozása jellemző. Kreudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzés Módszer: A Kreudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzést a begyűjtött talajmintákon az A E jelzésű, csavaros zárással ellátott ülepítő csőben végeztem el (VISOCOLOR talajvizsgáló készlet; KÁRÁSZ I. 2009, DOBOS A. 2009). A leszitált talajmintát az ülepítő csőbe helyeztem és üvegdöngölővel az E jelzésig tömörítettem és F jelzésig vizet öntöttem rá. Ezt követően 10 csepp pirofoszfát oldatot csepegtettem az ülepítő csőbe, hogy megakadályozzuk a kőiszap részecskék kicsapódását. Az ülepítő cső lezárást követően összeráztam a benne található talajmintát és a vizet, mind addig, míg egyenlő eloszlású anyagot nem kaptam. A rázást követően 18 másodperc várakozás után a cső aljára a nagyobb homokszemcsék leülepedtek és a finom szemcséktől elváltak, illetve a homokfrakció magassága elérte az A-D jelzés valamelyikét. A jelzés leolvasása után megállapíthatjuk a fizikai talajféleséget az alábbi, 3. táblázat segítségével. 3. táblázat: A Keudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzés kategóriái Jelzés Homok (%) Talajféleség megnevezése E Laza homok D Homok C Kötött homok Homokos vályog B Vályog Agyagos vályog A Agyag A 4. fúrás vizsgált talajfélesége 0 60 cm között agyagos vályog, míg a lentebbi szintekben ( cm) jól formálható és a vizet molekulárisan megkötő és nehezen leadó agyag talajféleség a jellemző (4. táblázat). Ez az üledék a víz- 88

89 mozgások tevékenysége következtében rakódhatott le. A 100 cm-nél mélyebb részeken kisebb foltokban homokos vályog található. 4. táblázat: A fúrásminták Kreudener-féle nedves szemcseösszetétel elemzése (2010) 4. Fúrás 5. Fúrás Szint Homok Talaj Szint Homok Talaj Jelzés Jelzés (cm) (%) f. (cm) (%) f B Av A A B Av C Hv B Av C Hv A A C Hv A A C Hv C Hv B Av C Hv B Av C Hv. 6. Fúrás Szint Homok Talaj Jelzés (cm) (%) f B V A A C Hv B V C Hv C Hv C Hv C Hv D H D H D H B Av. Jelmagyarázat: V: Vályog, A: Agyag, H: Homok, Hv: Homokos vályog, Av: Agyagos vályog Homokos vályogot határoztam meg az 5. fúrás mintáinak vizsgálata során is. Kivételt itt a 0 20 cm-es szint és a cm közötti réteg jelentett, ahol agyag és agyagos vályog rakódott le. A finomabb üledékek megjelenése a nagyrészt vízzel borított térszíneken mutatható ki. A 6. fúrás során elég heterogén a fizikai talajféleség megjelenése, azaz rendkívül összetett a szelvényünk. A minták sokszínűségét a különböző talajféleségek váltakozása adja. A felső szintekben előforduló fizikai talajféleség a vályog (0 20 cm), majd az agyag (20 40 cm) cm között homokos vályog,

90 cm között vályog mutatható ki. Az ez alatti szintek anyagát homokos vályog ( cm), illetve homok ( cm) alkotja cm mélyen agyagos vályog zárja a rétegsort. Megállapíthatjuk, hogy a 4. fúrás talajszintjeinek mintáiban a sokkal kötöttebb agyag, agyagos vályog a meghatározó fizikai talajféleség, ugyanakkor az 5. fúrás anyagában már a kevésbé kötött, jelentősebb homokot tartalmazó üledékek rakódtak le nagyobb arányban (homokos vályog). Itt csak a felső (0 20 cm) és az alsó szintekben ( cm) találhatunk kötöttebb agyagot és agyagos vályogot. A 6. fúrás egyes rétegei hasonlítanak az 5. fúrás karakteréhez, hiszen itt a felső szintekben (0 40 cm) kötöttebb agyagos üledékek, a középső szintekben ( cm) kevésbé kötött homokos vályog és homok, míg az alsó szintben ( cm) szintén kötöttebb agyagos vályog rakódott le. Itt az egyes rétegek fizikai talajféleségei heterogén jelleget mutattak. A fizikai talajféleség vizsgálata alátámasztja feltételezésünket, miszerint a 4. fúrás üledékei egy folyóvízi lerakódás eredményei (mocsári hatásokkal), az 5. és 6. fúrás rétegeiben pedig folyóvízi üledékek, majd szárazabb körülményekre utaló löszös, agyagos rétegek és végül újra folyóvízi és mocsári körülményekre utaló agyagos üledékek rakódtak le. Az egyes rétegek üledékeinek fizikai talajféleség változása jól alátámasztja és szemlélteti az előbb említett változásokat (4. táblázat). Talajsűrűség meghatározása Módszer: A talajsűrűség meghatározása során 100 ml-es mérőhengerrel dolgoztam (VISOCOLOR talajvizsgáló készlet; KÁRÁSZ I. 2009, DOBOS A. 2009). A mérőhengert a mérlegre helyeztem és a mérleg tetején lévő fehér gombbal 100 g-os értékre állítottam. A 100 ml-es mérőhengerbe a begyűjtött, rostált talajmintát tömörítettem, majd a mérőhengert a mérlegre helyezve olvastam le a kapott értéket. A talajsűrűségi értéket grammba kifejezve pedig úgy kaptam meg, hogy a leolvasott talajsúlyból (g) kivontam a beállított súly értékét, ami ez esetben 100 g volt, majd a kapott értékből kivontam a térfogatot, ami pedig 100 cm 3. A talajsűrűség meghatározása során, a mérések eredményei között nagyobb eltérést nem figyelhetünk meg (5. táblázat). Mindhárom fúrásra jellemző azonban, hogy a mélyebb szintekből származó minták talajsűrűsége pár századdal nagyobb, mint a felsőbb felszíni, vagy felszín közeli minták talajsűrűsége. Tehát az alsóbb rétegekből származó minták talajsűrűsége láthatjuk, hogy nagyobb értéket mutat (4. fúrás: 1,25 1,20 g/cm 3, 5. fúrás: 1,20 g/cm 3, 6. fúrás: 1,28 1,20 g/cm 3 ). A legsűrűbb (1,28 g/cm 3 ) minta a 6. fúrás legmélyebb rétegéből ( cm) származott. A legkisebb talajsűrűségi érték pedig a 6. fúrás felső szintjeiben (0 40 cm) jelent meg. 90

91 5. táblázat: A fúrásminták talajsűrűségének meghatározása (2010) 4. Fúrás 5. Fúrás 6. Fúrás talajsűrűség talajsűrűség talajsűrűség cm g/cm 3 cm g/cm 3 cm g/cm , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,28 Kémhatás vizsgálata Módszer: A kémhatás vizsgálata során a begyűjtött talajminták számának megfelelő számú kémcsövet helyeztem egy kémcsőállványba (VISOCOLOR talajvizsgáló készlet). A kémcsövekbe az egyes talajszinteknek megfelelően 5 g átszitált talajt, majd vegyszeres kanálnyi bárium-szulfátot és 12,5 ml desztillált vizet helyeztem, majd ezt követően a mintát összeráztam, majd ülepedni hagytam, végül 2-3 perc eltelte után a szuszpenziótól 1-2 cm vastagságú tiszta folyadékréteg vált el. A szuszpenziót szűrőlapon átszűrtem és a tiszta szüredékből néhány ml-t a kémcsőbe mértem. A szűrletből pedig univerzális-indikátor-papír által kijelzett szín meghatározást végeztem, illetve az indikátor-papírhoz tartozó színskála segítségével meghatároztam a vizsgált talaj ph-ját. Kémhatás alapján az alábbi talajcsoportok különíthetők el (6. táblázat): 91

92 6. táblázat: Kémhatás alapján meghatározott talajcsoportok ph-érték Talajok ph szerinti csoportjai <4,5 ph Erősen savanyú talajok 4,5 5,5 ph Savanyú talajok 5,5 6,5 ph Gyengén savanyú talajok 6,5 7,5 ph Semleges talajok 7,5 8,2 ph Gyengén lúgos talajok 8,2 9,0 ph Lúgos talajok >9,0 ph erősen lúgos talajok A 4., 5. és 6. fúrások begyűjtött talajmintáinak laboratóriumi vizsgálatai során a kémhatás vizsgálatát, minden egyes talajszintből vett mintán elvégeztük. A kémhatást a talajoldatba lévő hidrogén- (H + ) és hidroxil-ion (OH - ) aránya határozza meg. Amint a 7. táblázat is mutatja, a ph-érték mindhárom talajfeltárás esetében 7-es, azaz semleges ph szerinti talajcsoport értéket mutatott. Ez az érték egyrészt a nagy mennyiségű lösz jelenlétével, illetve az északról érkező bekötő vizes csatorna jelenlétével magyarázható. Ez utóbbi esetben a csatornából és az árok területéről áramló víz kimoshatja a talajból a hidroxil-ionokat. 7. táblázat: A fúrásminták ph értékének meghatározása (2010) cm ph 4. Fúrás 5. Fúrás ph érték szerinti talajcsop. cm ph ph érték szerinti talajcsop semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges 92

93 cm ph 6. Fúrás ph érték szerinti talajcsop semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges semleges Összegzés A Csörsz-árok vizsgált szakaszán (MT-2), melyen a 4., 5. és a 6. fúrások találhatók, elmondható, hogy a fúrások során feltárt talajszelvények és az általunk begyűjtött mintákon az előzőekben tárgyalt laboratóriumi vizsgálatokkal igazolt eredmények alapján a talajszelvényekben váltakozva lerakódó folyóvízi üledékösszleteket tártunk fel, amelyekben szárazabb, melegebb éghajlatra utaló löszös üledékek, löszrétegek lerakódását tapasztalhattuk. Ezeken az üledékeken nyers öntéstalajok, öntéstalajok alakultak ki helyenként mocsári és glejesedési hatásokkal, illetve a 6. fúrás esetében réti csernozjom talaj képződött. A 4. fúrás (nyers öntéstalaj) során vizsgált rétegsorozat anyaga fekete színű, szalagos megjelenésű, diós szerkezetű folyóvízi agyag, illetve agyagos vályog, mely az árok vonalában mozgó vízi tevékenység következtében alakulhatott ki. A ph tartalma a többi fúráshoz hasonlóan a semleges ph érték szerinti talajcsoportba sorolható. Az 5. fúrás (öntéstalaj, mocsári hatásokkal) esetében vizsgált terület a Csörsz-árok melletti vízzel borított térszín, ahol a folyóvízi és mocsári összletek lerakodása a jellemző. A felső szintekben agyag, mélyebben pedig homokos vályog talajféleség a meghatározó, mely szintén 7-es azaz semleges ph talaj csoporttal jellemezhető. A 6. fúrás (réti csernozjom talaj) talán a legváltozatosabb összetételű szelvény. Benne a vályogtól kezdve a homokos vályogon keresztül a homokig és az agyagig mindenféle fizikai talajfélség kimutatható. Semleges ph-jával ellentétben, magas CaCO 3 -tartalma és heterogenitása figyelemre méltó, ez bizonyítja, 93

94 hogy a feltárásba akár elkülöníthetünk A 1 és A 2 illetve B 1 és B 2 és C szinteket. A laboratóriumi kísérletek során ennek a fúrásnak volt a legtöbb adattal szolgáló talajszint mintája, ugyanis ezzel haladtunk a legmélyebb szintekre, cm mélységig. Irodalomjegyzék Dobos A. Schmotzer A. Bauer M. Ruzsányi Zs. (2010): Tájtényezők közötti összefüggések és a negyedidőszaki éghajlatváltozás vizsgálata a Csörsz-árok Füzesabony és Kál közötti szakaszán. in: Szilassi P. (szerk.): Tájváltozás értékelési módszerei a XXI. században, Tudományos konferencia és műhelymunka, Abstract kötete, MTA X. Földtudományok Osztály Földrajz II. Bizottság, Tájföldrajzi Albizottság, SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék, Szeged, november 10., 25. p. Dobos A. (2009): Környezetvizsgáló módszerek I. Gyakorlat. Kézirat, EKF Környezettudományi tanszék, Eger. 10 p. Dobos A. (szerk.) (2009a): Csörsz-árok Tájvédelmi vizsgálatok. I. Szedimentológiai, terepi talajtani felvételezés eredményei. A FALCO-Csoport tudományos felmérései, Tudományos Beszámoló, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, Kutatási Jelentés az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság részére Eger. 73 p. Dobos A. (szerk.) (2009b): Csörsz-árok Tájvédelmi vizsgálatok. II. Meteorológiai megfigyelések eredményei. A FALCO-Csoport tudományos felmérései, Tudományos Beszámoló, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, Kutatási Jelentés az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság részére Eger. 23 p. Fodor F. (1936): A Csörsz-árok. Búvár 2. pp Garam É. Patay P. Soproni S. (2003): Sarmatischen Wallysystem im Karpatenbecken. Régészeti Füzetek Ser. II. No. 23. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. pp Harkányiné Székely Zs., Benő D., Prunner A., Katona A. 2008: A Csörsz-árok térinformatikai feldolgozása. Kárász I. (2009): Környezetvizsgáló módszerek (Terepgyakorlatok) Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, Eger. Pinczés Z. 1956: A Déli-Bükk és előterének néhány fejlődéstörténeti problémája. Acta Univ. Debr., Debrecen. pp Pinczés Z. 1969a: Gyöngyös Tarna hordalékkúpja. in: Pécsi M. (szerk.): A tiszai Alföld, Akadémiai Kiadó, Budapest. pp Pinczés Z. 1969b: Laskó Eger hordalékkúpja. in: Pécsi M. (szerk.): A tiszai Alföld, Akadémiai Kiadó, Budapest. pp Ruzsányi Zs. (2010): A Csörsz-árok MT2-es mintaterületének természetvédelmi szempontú szedimentológiai, talajtani és növénytani vizsgálata (Füzesabony, Dormánd). in: Krizsán J. Karsai A.: XVI. Nemzetközi Környezetvédelmi és Vidékfejlesztési Diákkonferencia (2010. június 30. július 2.) Tanulmánykötete, CD-kiadvány, Mezőtúr, 5p. 94

95 Schmotzer A. 2008: A Csörsz-árok (Hevesi Füves Puszták TK) növényzetének rekonstrukciója. Tervezés Felmérés Kivitelezés. Kézirat, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger. pp Székely A. 1958: A Tarna-völgy geomorfológiája. Földrajzi Értesítő, Budapest. pp Székely A. 1969: Északalföldi hordalékkúp-síkság, a domborzat kialakulása és mai képe, Általános jellemzés. in: Pécsi M. (szerk.): A tiszai Alföld, Akadémiai Kiadó, Budapest. pp Zólyomi B. Fekete G. 1994: The Pannon loess steppe: differentation in space and time. Abstacta Botanica 18 (1). pp Zólyomi B. 1969: Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. Természet Világa 100. pp

96 A GÓLYAORR TÁJÉRTÉKEINEK FELTÁRÁSA ÉS VÉDELME SOÓS GERGŐ EKF Tájkutatások Természetvédelem Tehetséggondozó Műhely, Környezettudományi Tanszék, 3300 Eger, Leányka u. 6., Témavezetők: Dr. Dobos Anna, főiskolai docens; Dr. Varga János, főiskolai docens Bevezetés A Gólyaorr területe Magyarországon, az Észak-Magyarországi Régióban, Heves megyében, a Tisza-tó területén helyezkedik el, ezen belül is a Poroszlóimedencében (1. ábra). A terület Poroszló és Tiszafüred között, Poroszlóról Tiszafüred felé haladva a 33-as főút második hídja után, kb. 200 m-re lévő leágazásról közelíthető meg földúton. A bevezető út (földút) bejáratának GPS koordinátái É o, K o, a terület tengerszint feletti magassága 92 m. A terület közvetlenül a Hortobágyi Nemzeti Park határa mentén terül el, így annak puffer területét képezi. 1. ábra. A kutatási terület topográfiai helyzete Magyarországon (1: ) és a Tisza-tavon (1: ) 96

97 Jelen tanulmányom célja a Gólyaorr, mint kisebb ökoszisztéma abiotikus és biotikus (geológiai, geomorfológiai, talajtani, vízrajzi, botanikai és zoológiai) tájértékeinek a felvételezése és védelme. A felvételezések időtartama 2007 októberétől 2008 novemberéig tartott. A kutatás részben azért is erre a területre esett, mert fontosnak tartom a kisebb ökoszisztémák jelentőségét egy nagyobb (jelen esetben a Tisza-tó) ökoszisztémán belül, illetve a terület igen változatos földtudományi adottságokkal és gazdag élővilággal rendelkezik, ami kiemelt figyelmet érdemel. A Gólyaorr területe mesterségesen kialakított kubikrendszer, mely az 1973-as duzzasztást (Kiskörei-víztározó) követően került vízborítottság alá. Irodalmi előzmények A Gólyaorr területe a Hevesi-ártér kistájhoz tartozik, melyet a Magyarország kistájainak katasztere I-II. (MAROSI S. SOMOGYI S. 1990), a Magyarország természeti földrajza I. (MARTONNÉ ERDŐS K. 1995) és Magyarország tájföldrajza (MARTONNÉ ERDŐS K. 2004) című munkák dolgozzák fel körültekintően. A Tisza-tó felszínfejlődésével, természetföldrajzi adottságainak bemutatásával, elemzésével az EMLA Alapítvány kutatásai keretében DOBOS A. SÜTŐ L. (1998a, 1998b) és KUN É. (1998) foglalkozott. A felszíni formák leírásánál BORSY ZOLTÁN (1998) Általános természetföldrajzi jegyzetét alkalmaztam. A magyarországi természetvédelmi területekről és programokról az internetes honlapok közül a és a oldalak nyújtottak segítséget. A Gólyaorr területén jellemző növénytársulásokról és a vegetációról a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. (FEKETE G. ET AL. 1997) és a Pannon Enciklopédia (JÁRAINÉ KOMLÓDI M. 2007) című munkák adnak képet és szakszerű tájékoztatást. A Gólyaorr makrovegetációjának vizsgálatához a Kiskörei-tározó makrovegetációjának dinamikáját és természetvédelmi vonatkozásai (SZILÁGYI E. 2006) tanulmányát használtam fel. A biológiai, terepi vizsgálatokhoz (növénytani, állattani vizsgálatok) a Terepi környezeti nevelés (KÁRÁSZ I. 2001) és a Biológia és természetvédelmi gyakorlatok (KÁRÁSZ I. ET AL. 2006) című munkák nyújtottak segítséget. A biotikus tényezők vizsgálata során a különböző határozókönyvek (SIMON T. SEREGÉLYES T. 2001; SIMON T. 1992; VARGA Z. 2001) adnak szakszerű tájékoztatást a terület élővilágára vonatkozóan. Az Ecology of Shallow Lakes (SCHEFFER, M. 1998), a Limnoecology: The Ecology of Lakes and Streams (LAMPERT, W. SOMMER, U. 2007), a The Lakes Handbook: Limnology and limnetic ecology (O SULLIVAN, P. E. 2004) és a The Biology of Lakes and Ponds (BRÖNMARK, C. HANSSON, A. 2005) című idegen nyelvű irodalmak a sekély tavak karakterével, jellemzőivel és élővilágával foglalkoznak. 97

98 Kutatási módszerek A kutatás első fázisában az abiotikus és biotikus részegységekkel foglakozó tanulmányokat, szakcikkeket, folyóiratokat (szedimentológiai, morfológiai, talajtani, állat és növénytani kutatási módszerek) gyűjtöttem össze. Az internetes honlapok böngészése elsősorban a Tisza-tóról és a Gólyaorr környezetében lévő természetvédelmi területekről adtak hasznos információkat (Különleges Természetmegőrzési Terület, Különleges Madárvédelmi Terület, Natura 2000 terület). A terepi felvételezésekhez 1: és 1: méretarányú katonai, topográfiai térképeket szereztem be. A geológiai értékek felvételezésénél a területre jellemző üledékek feltárását végeztük el (Soós G. 2009, 2010). A geomorfológiai értékek bemutatásánál az ártéri térszín jellegzetes felszínalaktani értékeit elemeztük, míg a hidrológiai értékeknél a Kis-Tisza és a Gólyaorr hidrológiai egységeit mutatom be. A biotikus részegységek vizsgálata során a Gólyaorra jellemző ártéri területek élővilágát bemutató tanulmányokra, irodalmakra helyeztem a hangsúlyt. A növénytani felvételezések során fotódokumentáció, cönológiai tabella, a vizsgált terület flórájának életforma diagramja, és a Simon-féle természetvédelmi-érték (TVK) diagramja készült el. A fotódokumentáció alapján lehetőségem nyílt a vegetáció folyamatos változásának a nyomon követésére, illetve az aszpektusok megfigyelésére. Az állattani felvételezések során részben a fás társulások korona- és cserjeszintjének gerinctelen állatállományát vizsgáltam, melyet kopogtatóernyőzéssel és megfigyeléssel végeztem, illetve a gyepszintben élő állatállomány felvételét hajtottam végre, melyhez a fűhálózás módszerét (3 50 csapás) vettem igénybe. A begyűjtött állatokat kloroformmal kábítottam el. A gerincesekre vonatkozóan a fajlistát területbejárással, megfigyeléssel és fotódokumentáció segítségével készítettem el. Ezek közül főként a madarakra helyeztem a hangsúlyt. A madarak esetében külön táblázatot is készítettem a hazai és nemzetközi védettségükre, valamint az életmódjukra vonatkozóan. A gerinces faunára diagramot készítettem, melyben a védettségi fokozatukat adtam meg az állatfajoknak. Eredmények A terület geológiai és geomorfológiai adottságai A Gólyaorr területe ~ 0,56 km 2, mely alacsony ártéri, síksági térszínre esik. Geológiai szempontból holocén, folyóvízi homok, iszap, agyag építi fel a területet. Kialakulását tekintve többszöri folyóvízi elöntés által alakult ki. A terepen látható, hogy kisebb-nagyobb iszap-homok szigetek alakultak ki azokon a területeken, ahol a parttal párhuzamosan ellentétes irányú vízmozgások hatnak. A kutatási mintaterületen az iszap-homok sziget a Kis-Tisza hordalékából épül fel 98

99 és ennek vonalát követi több km hosszan. A terület egy része folyóvízi akkumulációs térszín (ilyenek a kis szigetek, valamint a hordalékok). A mintaterület földtani és geomorfológiai értékei A kutatási területen a Kis-Tisza és a Gólyaorr keletkezését és lerakódott üledéksorát az alábbi földtani és felszínalaktani értékek tükrözik: a ) Földtani értékek változatos folyóvízi üledék törmelékes üledékes kőzet (SOÓS G. DOBOS A. VARGA J. 2010). b ) Geomorfológiai értékek partmenti alacsony ártéri terület és iszap-homok szigetek, a Kis-Tisza keskeny medre, melyben jelentős hordalékszállítás történik, hajdani folyóvízi kanyarulatok, holtágak maradványai. A terület vízborítottsága óta (1973) a Kis-Tisza hosszabb szakaszon tette le a hordalékát. 2. ábra. A Gólyaorr területe 1: es méretarányban (1973 előtt) és a Kis-Tisza hordalékából létrejött iszap-homok sziget. A terület hidrológiai adottságai A Gólyaorr területének (~0,56 km 2 ) körülbelül 60%-a vízzel borított. Mint ártéri és hullámtéri terület a hidrológiai adottságoknak nagy szerepe van a terület karakterének kialakításában. A Kis-Tisza, mely a Gólyaorr területe mellett folyik, nagyban befolyásolja a terület vízgazdálkodását, vízháztartását és a víz minőségi, mennyiségi paramétereit. A folyót keskeny, mély meder jellemzi az 99