Bírónők Egyesületének november 27. napján a családon belüli erőszak tárgyában tartott konferencián elhangzott előadás

Átírás

1 Bírónők Egyesületének november 27. napján a családon belüli erőszak tárgyában tartott konferencián elhangzott előadás A családon belüli, vagy úgynevezett otthoni erőszak (violence in the family, domestic violence) nemzetközi kezelésében három fejlődési korszakot különböztethetünk meg. Áttekintve az ENSZ, az Európa Tanács valamint az Európai Unió dokumentumait elmondhatjuk, hogy az ezekben fogalt elvárások elsősorban azokat az országokat szólítják meg, amelyekben állami szinten létezik a nőkkel szembeni diszkrimináció. A fejlődés eredménye, hogy a nőkkel szembeni erőszakot az államok nem tekinthetik magánügynek, elsősorban a nemek közti diszkrimináció kérdéseként fogják fel, amely büntetőjogi fellépést is igényel. Az állam kötelessége a sértetteknek nyújtott azonnali és hatékony védelem, az elkövető felelősségre vonása. A nők bántalmazása Emberi Jogi kérdésként kezelendő, mert a nők szabadságát, testi lelki integritását és méltóságát érintő kérés. A partnerbántalmazásnak sajátos természetrajza van, amelynek ismerete nélkül nehéz megtalálni az állam részéről történő megfelelő fellépést. Jellemzője a folyamatosság, rendszeresség, a hatalom alatti tartás, a folyamat ciklikussága, amelyben a bántalmazást az úgynevezett nászút-periódus követi. Jellemzője még, hogy ezek a különböző eszközök egymást váltva, egymást kiegészítve, illetve egymásra épülve jelennek meg: lelki, fizikai, szexuális bántalmazások, valamint gazdasági jellegű kényszerítések. Magyarországon az Alaptörvény biztosítja a nemek közti egyenlőséget, illetve a tiltja a diszkrimináció minden formáját. Tehát sem törvényi, sem intézményi szinten nincs különbség férfi-nő között, azonban létezik a biológiai különbözőség, a családon belül elfoglalt szerepek, végzettséghez kötődő kulturális illetve egzisztenciális szintkülönbségek. Az Országgyűlés a 45/2003. számú OGY határozatában nemzeti cselekvési tervet fogalmazott meg a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés érdekében. Ennek fontosabb gondolatai: a hatóság feladata a helyszínen történő gyors intézkedés, az elkövető eltávolítása, a bántalmazott biztonságba helyezése, menedékházak kialakítása. Az ügyész feladata: a vádemelés még akkor is, ha csak sértetti vallomás áll rendelkezésre. A bíróság feladata az egészségügyi, szociális, családvédő intézményekkel való együttműködés, továbbá a bántalmazott biztonsága érdekében ideiglenes korlátozó intézkedések meghozatala. A jogvédő szervezetek kifogásolják, hogy a határozat ellenére nincsenek meg a megfelelő állami eszközök a partnerkapcsolatban és a hozzátartozók sérelmére elkövetett cselekmények megfelelő kezelésére. A büntető eljárási törvény július 1-jével történő módosítása kényszerintézkedésként vezette be a távoltartás intézményét, amely napig terjedhet. A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról évi LXXII. törvény hozott újabb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a családon belüli erőszak jelenségét, még mielőtt bűncselekmény valósulna meg, kezelni tudja.

2 2 A törvény szerint hozzátartozók közötti erőszaknak minősül a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyeztető tevékenység. A hozzátartozó fogalmát a Ptk. szabályai szerint értelmezik. Ebben az esetben a rendőrség ideiglenes megelőző távoltartást (72 óra), a bíróság pedig 30 napra megelőző távoltartást rendelhet el. Mindezen szabályok ellenére a családon belüli erőszak jelensége létezik, a jogvédő szervezetek tapasztalatai alapján igen sok a bántalmazott, megfélemlített családtag, amelyek között legnagyobb számban a nők, illetve a kiskorú gyermekek szerepelnek. Az elégedetlenséget fejezte ki az a népi kezdeményezés, amely aláírás gyűjtésével a kormányzathoz fordult annak érdekében, hogy hozzanak létre önálló büntetőjogi tényállást a családon belüli erőszak tárgyában. 60/2012. számon született meg az országgyűlési határozat, amely elfogadta a civilek kezdeményezését és egy önálló büntetőjogi tényállás megvalósítására kodifikációs bizottságot állított fel. A partnerkapcsolati erőszak büntetőjogi tényállásával foglalkozó bizottságban képviselteti magát a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Rendőrség, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, és az Országos Bírósági Hivatal. Ezen felül a kezdeményező civil szervezetek képviselője, illetve különböző jogvédő szervezetek képviselői is részt vesznek a munkacsoport szakmai munkájában. Az önálló tényállás megalkotásával szemben a szakma megosztott. Többen gondolják úgy, hogy a hatályos jogszabály általános tényállásai lefedik a családon belül elkövethető cselekményeket, és legfeljebb addig mennek el a jogalkotás szükségességében, hogy az érintett sértetti kör súlyosabban minősülő eseteket eredményezzen. Eldöntött kérdés, hogy önálló büntetőjogi tényállást kell alkotni. A speciális tényállás megalkotásának gondolatát erősíti az a tény, hogy az általános büntetőjogi tényállások nem értékelik a hozzátartozók közötti illetve a partnerkapcsolatokban fellelhető jelenség specialitását: - a cselekmények rendszeres, sorozatjellegét, - továbbá az ilyen kapcsolatban élő személyek közötti alá-fölé rendeltségből fakadó függő viszonyt, - a hatalom alatti tartást. A hatályos jogszabályok alapján a folyamatból kiragadott egy-egy sértő cselekmény miatt kerül sor vádemelésre és értékelés nélkül marad az évek során elkövetett hasonló jellegű cselekmények sorozata. A kodifikációs munkabizottság a speciális sértetti kört és az együttélésből fakadó kiszolgáltatottságot tekinti olyan különleges kérdésnek, amely alapja lehet egy önálló tényállás megalkotásának.

3 3 A jogvédő szervezetek részéről az az igény fogalmazódott meg, hogy meg kell ragadni a jelenség komplexitását tükröző elkövetési magatartás-halmazt, a testi-lelki sértés, a kényszerítés, a zsarolás különböző formáit, a szexuális jellegű bántalmazást, a zaklatást, a gyermek láthatással való visszaélést, a gazdasági jellegű zsarolást. A Ptk. hozzátartozói fogalmának megfelelő sértetti kör védelembe részesítését indítványozzák, ugyanakkor határozottan tiltakoznak az ellen, hogy az együttélést törvényi feltételként fogalmazza meg jogalkotást előkészítő bizottság. Arra a tapasztalatra hivatkoznak, hogy a hozzátartozók közötti bántalmazás sokkal gyakrabban fordul elő a kapcsolat, illetve az együttélés megszűnése után és elsősorban erre a helyzetre kell büntetőjogi választ adni. Azt is kifogásolják, hogy a kevésbé súlyos cselekmény eljárási feltétele a magánindítvány legyen. Hivatkoznak azokra a nemzetközi dokumentumokra, amely az állam kötelezettségévé teszi a bűn közvádra üldözését. A munkacsoport az alábbi tényállást vitatta meg: Hozzátartozó bántalmazása 212/A. (1) Aki a vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja vagy gyámja sérelmére könnyű testi sértést [164. (2) bekezdés] vagy tettleges becsületsértést [227. (2) bekezdés] rendszeresen követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki a vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja vagy gyámja sérelmére a) az (1) bekezdésben foglalt kivétellel - testi sértést, [164. (3)-(4) bekezdés], b) személyi szabadság megsértését [194. (1) bekezdés], c) kényszerítést [195. ] rendszeresen követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Aki a vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozójának, volt házastársának, volt élettársának, gondnokának, gondnokoltjának vagy gyámjának rendszeresen súlyos lelki sérelmet okoz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (4) A (2) bekezdésben írt bűncselekmény elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van. (5) Az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető. Természetesen e mellett az általános törvényi tényállások is védelmet nyújtanak a hozzátartozók közötti bántalmazás esetére: - a halált okozó testi sértés (2-8 év)

4 4 - szexuális kényszerítés (2-8 év) - szexuális erőszak (5-10 év) A kodifikáció nehézségei: A széles sértetti kör különböző, egymástól jelentősen eltérő elkövetési magatartást feltételez, amelyekhez különböző eredmény kapcsolódhat. Ha egy tényállásban kell megállapítani pl. a nagyszülő unoka vagy a testvérek közötti erőszakot, amely lehet anyagi-gazdasági ellehetetlenítés, de lelki-testi bántalmazás is, olyan zsúfolt tényállást eredményez, amely idegen a Btk. egyéb különös részbeli tényállásaitól. Akárhogy is alakul a jogalkotási folyamat, hangsúlyozni kell, hogy az önálló büntetőjogi tényállás megalkotása a kapcsolódó intézményes háttér változtatása nélkül nem hozhat eredményt. Tudjuk, hogy nagyon kevés ilyen ügy jut el jelenleg bírósági szakba és nem könnyű a cselekmény bizonyítása sem. A félelem, a szégyenérzet a hatóságokkal szembeni bizalmatlanság amely sok esetben megalapozott nehezen oldható jelenségek. A tanúként meghallgatandó hozzátartozót a büntetőeljárás során mentességi jog illeti meg. A bántalmazott sértett feljelentést tesz, majd tanúként a kioktatás követően olyan terhelő adatot szolgáltat, amely elindítja a nyomozást és megalapozhatja a vádemelést is. Ugyanez a tanú a bírósági eljárásban - hozzá teszem évekkel később - egy megváltozott élethelyzetben élhet a vallomás megtagadásának jogával, ebben az esetben a korábbi vallomást sem lehet figyelembe venni. Véleményünk szerint a magánindítvány nem jogfosztás, hanem éppen a joggyakorlás sértetti érdeket figyelembe vevő eszköze. A magánindítvány mellett is közvádra üldözendő tényállás lenne a családon belüli erőszak, tehát a vádat mindenképp az ügyész képviseli és a magánindítvány nem vonható vissza évben született meg a Nőkkel Szembeni Diszkrimináció Felszámolásáról szóló Egyezmény (CEDAW). A Fakultatív Jegyzőkönyv egyéni panaszjogot tesz lehetővé az egyezményben részes országok állampolgárai számára. A CEDAW Bizottság számára négyévente kell ország jelentést készíteni. Az első elmarasztaló határozat éppen Magyarországgal szemben született. Ezt egy különélő, a közös lakásba visszatérő házastárssal szemben nyújtották be. A panaszos a bántalmazási folyamatot bizonyító 10 db orvosi látleletet csatolt, birtokper, tulajdon-megosztási per volt folyamatba közöttük, ennek ellenére a bíróság határozata következtében a férfi visszakerült a közös lakásba. A CEDAW Bizottság helyt adott a kérelmező panaszának és kötelezte a Magyar Államot többek között arra, hogy hozzon azonnali és hatékony intézkedést a panaszos testi-lelki biztonsága érdekében, továbbá gondoskodjék megfelelő elhelyezésről, jogsegélyről illetve kártérítési kötelezettséget is megállapított.

5 5 A Magyar Állam számára általánosságban is kötelezettségeket fogalmazott meg: - speciális jogszabály megalkotását a családon belüli erőszak tilalmáról, - távoltartó intézkedéseket, menedékházak kiépítését, - az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, jogi segítségnyújtást. A kodifikációs munkacsoport folytatja munkáját. Egyeztetni kell a civil jogvédő szervezetek tapasztalatából eredő reális igényeket a szakmai követelményekkel. A cél egy olyan tényállás megfogalmazása, amely nem borítja fel a július 1-jével hatályba lépő új Btk. Különös részi tényállásainak rendszerét, megfelelő és hatékony védelmet biztosít az áldozatok számára. Budapest, december 7. Dr. Frech Ágnes