Rock koncert a rántott húsért avagy út a KSI-tôl a MOB-ig

Átírás

1

2

3 2009/1 MAGYAR EDZŐ 3 Néhány sorban... Az esztendô elsô heteibenhónapjaiban, mi más is lehetett volna a legfôbb beszédtéma, mint a költségvetés: mibôl és hogyan mûködhetünk 2009-ben? Ami a Parlament által még tavaly decemberben elfogadott költségvetési törvényt illeti 2009-re, már is némiképpen, sôt többször is módosult, s az egész világra nyomasztóan nehezedô gazdasági válság hatásaira minden valószínûség szerint még további változtatásokkal is számolhatunk. A tervek szerint 11.3 milliárd forint jut állami forrásból a versenysportra, s a költségvetés szövegében elégedettséggel olvastuk: a sporttudományra és a szakmai fejlesztésre külön figyelmet igyekszik szentelni a kormányzat. A másik kedvezô jel, hogy igaz, olimpiát követô évben ez igazán logikus megközelítés különleges, megemelt támogatást élvez majd a versenysport keretei között az utánpótlás-nevelés, a Sport XXI program egy milliárd forint benne a Héraklész és a sportiskolai rendszer tovább fejlesztése. A MOB 1.2 milliárd forint állami támogatás felett rendelkezik, ebbôl 950 millió a szakmai felkészülésre, míg 118 millió a téli olimpiára történô elôkészületekre költhetô. Változatlan keretek között mûködik a továbbiakban a Wesselényi alapítvány, amelynek kuratóriuma úgy döntött februárban, hogy a versenyzôknek, edzôknek adható havi Gerevich-ösztöndíj összegének felsô határa változatlan marad forint. Meghatározóan fontos sport társadalmi szervezeteink közül nem egyben tisztújító közgyûlések ideje volt a mögöttünk hagyott negyedév. Az elnök egyedüli jelölt volt Schmitt Pál maradt a Magyar Olimpiai Bizottság élén, az elnökségben (lásd az új fôtitkárral, Molnár Zoltánnal készült interjúnk részleteit) ellenben jelentôs személyi változások történtek elôtérbe kerültek az olimpiai bajnokok: a négy alelnök közül két aranyérmes található (Borkai Zsolt és Gyulai Zsolt), az elnökségben pedig további öt: Hegedûs Csaba, Konrád János, Kovács István, Kulcsár Gyôzô és Magyar Zoltán. A Nemzeti Sportszövetség új elnöke Gémesi György, a Vívó Szövetség korábbi elnöke lett, aki Berényi János helyét vette át. Súlyos veszteségek is érték sporttársadalmunkat. Elhunyt Sákovics József párbajtôr világbajnokunk, a késôbbi remek edzô, szakember, s örökre búcsúzott tôlünk többek között a szombathelyi Dobó pápa", Németh Pál is. Róluk külön megemlékezünk, s velük együtt - születésének 100 éves évfordulóján - a legendás vízilabda kapitányról, Rajki Béláról is. Gallov Rezsô Rock koncert a rántott húsért avagy út a KSI-tôl a MOB-ig BESZÉLGETÉS MOLNÁR ZOLTÁN FÔTITKÁRRAL MÚLTRÓL ÉS JÖVÔRÔL A MOB január 10-i tisztújító közgyûlése után némileg átalakult a vezérkar: a fôtitkári posztot a jövôben Molnár Zoltán látja el, aki már 2001-tôl a szervezet ügyvezetô igazgatója volt. A váltás apropóján eddigi pályafutásának felelevenítésére kértem az ezer éve" a magyar sportban dolgozó Molnár Zoltánt. Meséljek a kezdetekrôl? Érdekes, éppen mostanában, amikor a Héraklész-program legjobb utánpótlás-korú sportolóit köszöntöttük egy szép ünnepségen, gondoltam arra, mennyire fontos hogy legyen valaki, aki megfogja a fiatalok kezét, felkarolja ôket. (Lapunk külön cikkben foglalkozik a Héraklész-eseménnyel. A szerk.) Nekem óriási szerencsém volt, mert mindig volt ilyen személy mellettem. A ma a TF-en tanító Keresztesi Katalin volt az elsô testnevelô tanárom, ô vitt el a KSI-be Iharos Sándorhoz, majd pár nap múlva Fôzô Jánoshoz kerültem. János bácsi kiváló pedagógus volt, nemcsak a sporteredményeimre figyelt, hanem arra is, hogy tanuljak. Ô íratott be a Kölcsey Gimnáziumba, majd amikor megtudta, hogy nem nagyon járok oda, az elsô atyai pofont is megkaptam tôle. Muszáj volt a gimibe járnom, késôbb pedig nem nyugodott addig, amíg az összes edzôi iskolát el nem végeztem, az alapoktól a csúcsig. Mindig edzô szerettem volna lenni, de nem volt egyszerû az út. Volt, hogy hiába teljesítettem a maximumot a felvételin, helyhiány miatt nem vettek fel. Késôbb tudtam meg, hogy akkor is volt valaki, aki mellém állt, mégpedig mai fônököm, Schmitt Pál, aki a következô évben kiállt és felszólalt értem, hogy ez a gyerek népstadionos, ne kelljen újból felvételiznie". Így kaptam meg az esélyt arra, hogy megszerezzem a szakedzôi végzettséget. De visszatérve az elejére a KSI meghatározó volt az életemben. Nem voltak szüleim, egy barátommal Kôbányán munkásszállón laktunk, és mi tagadás, az utca is nevelhetett volna, de engem Fôzô János bácsi nevelt. Késôbb a Millenárison egy fôzôkonyha lett az otthonom, ami már maga volt a luxus. A Népstadionban dolgoztam, és sportolóként két óra munkaidô-kedvezményt kaptam Németh Imre akkori igazgatótól. Vidéki gyerekként egy zacskóban volt az összes vagyonom, de én ezt az idôszakot is pozitív élményként éltem meg, mert jó emberek vettek körül. Nyírbátorban, ahol születtem és 14 éves koromig laktam, ott is ôszinte és tiszta emberek élnek, és ha arra járok, ma is felkeresem a régi helyeket, a temetôt. Édesanyám meghalt, amikor 15 éves voltam, de elôtte gondoskodott rólam, és úgy választott nekem iskolát, hogy ott teljes ellátást kapjak. Így kerültem Pestre víz-és gázszerelônek. A Népstadionban 1974 szeptemberében kezdtem dolgozni, és az ott töltött csaknem 30 év alatt végigjártam a ranglétrát a melóstól a fôigazgatói posztig. A munka mellett a sportot sem hanyagoltam, az utánpótlás-bajnokságokon a dobogó közelébe kerültem. A KSI ranglistáján ma is megtalálható a nevem. Amikor 18 évesen kiöregedtem, s el kellett hagynom a KSI-t, a Vasashoz kerültem, mert Németh Imre bácsi" ott volt szakosztály-igazgató. Rengeteget tanultam tôle is, majd amikor már intézményvezetô-helyettes lettem, Reining István, a Tatai Edzôtábor akkori vezetôje vett pártfogásba, tanítgatott. Intézményvezetôként már komoly feladatot láttam el, például az 1986-os Queen-koncert, amely az elsô rockkoncert volt a vasfüggöny mögött. Aznap Motoros Világtalálkozót is rendeztünk, és ezt a két eseményt egymástól elkülönítve, ám egy idôben kellett lebonyolítanunk a Népstadionban, a BSben, illetve a parkolóban. A mai fiatalok nem tudhatják, mit jelentett akkoriban a magyarországi Queen-koncert. Nem lehetett egyszerû megrendezni. Különösen azért volt nehéz, mert azelôtt nem is láttam ilyen koncertet. Úgy oldottuk meg, hogy az egyik kolléga elutazott a Queen bécsi fellépésére, és onnan hozott információkat. Megoldottuk a feladatot! Lehet, hogy

4 4 MAGYAR EDZŐ 2009/1 fellengzôsen hangzik, de küldetéstudatunk volt, hogy igenis megcsináljuk, bármit is bíznak ránk. Sosem felejtem el, hogy az 1989-es Egyházi Világtalálkozóra milyen elôítéletekkel érkeztek az amerikai szervezôk, köztük Billy Graham, a híres baptista prédikátor. Szinte semmit sem tudtak az itteni életrôl: kérték, hogy az orosz katonák puskáján ne legyen szurony, pedig már orosz katona sem nagyon volt, és nem tudták, hogy itt is van buborékmentes ásványvíz. Nagyon erôs csapatunk volt, s persze kellett mindehhez hivatástudat, munkafegyelem. Rangot jelentett a Népstadion és Intézményeihez tartozni. Ez alatt az idôszak alatt a MAFC-nál edzôsködtem, és a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanultam több mai sportvezetôvel, például Császári Attilával együtt. Nem volt könnyû munka mellett tanulni, de nem akartunk szégyenben maradni. Akit ennyi év köt a Népstadionhoz, annak bizonyára még jobban fáj látni a mostani állapotát. Valóban, az életem összeforrt a létesítménnyel, már csak azért is, mert a Toronyépület melletti szolgálati lakásban éltünk, a gyerekek is ott nôttek fel. Szerencsém volt, mert én még tudom, mit jelentett régen a Népstadion, rengeteg eseménynek, élménynek voltam benne a részese. Ott voltam az Atlétikai Nagydíjakon, örültem Steve Cram világcsúcsának, láthattam kettôs focimeccseket, SZÚR-okat (Színész-Újságíró Rangadó a szerk). A BS-ben szinte minden sportágban rendeztünk Európa- és világbajnokságokat: atlétika, asztalitenisz, öttusa, vívás, mûkorcsolya, kézilabda, és sorolhatnám. A Népstadion szolgáltató intézmény is volt, vittük a szaktudást vidékre is. Vagyis nemcsak a fôvárosban rendeztünk egy-egy nagy eseményt, hanem szakembergárdánk máshol is segített. Megbecsültek minket. Rang volt akkor az intézmény fôigazgatójának lenni. Sajnos szomorú, tragikus események is történtek amikor a kezem között halt meg egy portás, vagy említhetem a tûzeseteket is. A Hotel Stadion tüzét észrevettük, eloltottuk, a Nemzeti Sportcsarnok mosodájának tüzével is végeztünk tíz perc alatt, a Körcsarnokot is megmentettük két nappal a fedett pályás atlétikai vb elôtt. Sajnos a BS-t nem sikerült Visszatérve magához a Népstadionhoz: az egykor impozáns stadion állapota jelzi egyben a magyar sport állapotát ban az atlétikai Európa-bajnokság idejére még megrázta magát" a stadion, rendbe tettük, kicsinosítottuk, de az elmúlt 11 év alatt elszaladt mellettünk a világ. Ma már tényleg nem alkalmas nagyszabású események lebonyolítására. Pedig az utolsó Atlétikai Nagydíjon 47 ezer fizetô nézô volt. Ma már hihetetlen, de akkoriban ez volt a valóság. Nemcsak a sportlétesítmények, csarnokok, hanem az edzôtáborok is Önhöz tartoztak. Egyszer mesélte nekem, hogy még a rántott húsra is oda kellett figyelnie. Azt a sztorit azóta sokszor el kellett mondanom. Gallov Rezsôtôl, az OTSH egykori elnökétôl tanultam, hogy a legapróbb részletekre is oda kell figyelni. Erre példa ez az eset. Az olimpiai felkészülés idején jelezte valaki, hogy a Dunavarsányi Edzôtáborban van olyan sportoló, aki 7-8 szelet rántott húst is megeszik egyszerre, és ha ez így megy tovább, bedôl" a költségvetés. Kiszámoltattam, mennyibe kerül a több hús, és körülbelül egymillió forint jött ki éves viszonylatban. No, a legközelebbi rock-koncert árát ennyivel megemeltük, és így mindenki annyit ehetett, amennyit akart. Az olimpiai felkészülés szent ügy volt, de az egész sport fontos volt, és ezért vállalkoztunk. Leegyszerûsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a rántott húsért vállaltuk más események, koncertek lebonyolítását, még vidéken is. A magyar sport érdekében dolgoztunk, és ezzel az embereknek is megélhetést biztosítottunk, vagyis mindenki jól járt. Szerettek minket, megbecsültek, de ezzel sosem éltünk vissza. És itt megint meg kell említenem egy vezetôt, aki fogta a kezem": Müllner Jenô egykori igazgató volt az, aki bevezette a vállalkozói szellemet, és bizalmat adott a fiataloknak.

5 2009/1 MAGYAR EDZŐ 5 A Népstadion és Intézményei után 2001-ben elkezdôdött a MOB-os korszak. Már elnökségi tag voltam a MOBban, amikor Török Ottó nyugdíjba ment, megüresedett a helye. Akkoriban új helyzet alakult ki, szakmai intézmény lett a MOB, mert az állami pénzek szétosztásának a felelôsségét is megkapta. Felkértek Török Ottó helyére, és jóformán gondolkodni sem volt idôm, igent mondtam. Meg kellett birkózni a feladattal: hogyan osszuk fel a pénzt, ami ugyan már akkor is kevés volt. Kidolgoztunk egy szisztémát, amiért a MOB kollektívája kitüntetést kapott (közben mutatja is az irodájában lévô díjat). Ez egy olyan rendszer, amelyben az adott sportág eredményei is benne vannak, és a sportág jellegét, feladatait is figyelembe veszi. A szisztéma azóta is él, az állami jutalmazás alapja lett. Aztán jöttek az olimpiák is, mindent megtervezni, megszervezni: szállás, akkreditáció, ruhák Tapasztalt munkatársak vezettek be ebbe a világba is, közülük is ki kell emelnem Lochmayer Györgyöt, aki az atlantai olimpián csapatvezetô volt, majd Sydneytôl kezdve én láttam el ezt a posztot. Már a barcelonai olimpián is ott voltam, a csapatirodán dolgoztam, akkor még Babati Lajos munkatársaként, és attól kezdve egyetlen nyári, vagy téli játékról sem hiányoztam. A január 10-i MOB-közgyûlés az Ön életében is új fejezetet nyitott, ügyvezetô igazgatóból fôtitkár lett. Két állásból egy lett, a fôtitkári. Ez egy racionális döntés volt, amit anyagi szempontból is meg kellett hozni, és azért is, hogy hatékonyabb legyen a munka, egy kézben legyenek a dolgok, ne legyenek átfedések. Ezentúl rám is több feladat hárul, és értelemszerûen a munkatársakra is. Igaz, rövid idô, csupán néhány hét telt el a közgyûlés óta, de hallhatnánk valamit az új MOB terveirôl? Nem lesznek alapvetô változások, de azért mégis más lesz az életünk. Már csak azért is, mert számos fiatal került az új vezetôségbe, nekik feladatot kell adni. Közeleg a téli olimpia, és már a londonira is gondolni kell, szeretnénk bevonni ôket az elôkészületekbe. A stratégiát Schmitt Pál elnök úr szabja meg, aki nagyon komolyan veszi ezt a feladatot is, és bízunk benne, hogy a MOB mielôbb visszakapja a rangját, s a jövôben az állami feladatokra vonatkozó döntést is hozhat. Ezt a jogosítványát, megjegyzem, a es sporttörvény-módosítással vesztette el. Tervezzük a Bay Béla nevét viselô edzôi ösztöndíj létrehozását, amellyel erkölcsileg és anyagilag is megbecsülnénk, elismernénk szakembereinket. Örömteli, hogy a mostani közgyûlés mentes volt az utóbbi idôben sajnos gyakori politikai csatározásoktól, összetûzésektôl, amelyek elvonták a figyelmet a szakmai munkáról. Így marad a jövôben is? Számomra a választásnak az volt az üzenete, hogy a tagság igényli az egységet, többek között ezért is lett nagy szavazatszámmal újra elnök Schmitt Pál. Ez a bizalmat jelzi, és azt is, hogy legyen végre béke. A sebek lassan behegednek, remélhetôen mindenki tanult a történtekbôl, és talán nyugodtabb idôszak jön, amikor a sportra több idô és energia jut majd. A magam részérôl mindenesetre örülök a kihívásnak, élvezem az új feladatokat, persze, ehhez a családom támogatása elengedhetetlen. A feleségem megértô, elfogadta ezt az életformát. Azt azért látja rajtam, hogy mostanában kicsit feszültebb vagyok, hiszen meg akarok felelni az új poszton is, van bennem némi versenydrukk. Elfoglaltságai mellett jut még ideje a futásra? Persze, tegnap is lenyomtam tíz kilométert. Nem a teljesítmény miatt futok, hanem azért, mert tapasztaltam, hogy csak így lehet ledobni" a napi gondokat. Én a Margitszigeten hagyom a stresszt, és futás közben a problémákat is tisztábban látom, néha rájövök a megoldásra is. Hetente négyszer futok, régen ez társas akció volt, ma már egyedül futok. Nyáron a Hármashatárhegy a terepem, azt különösen szeretem. Néha itt fáj, ott fáj, mégis nagyon jó. Aki maga is fut, ismeri ezt az érzést. Persze, igazán akkor élvezet a futás, ha megvan hozzá a megfelelô fizikai állapot, ahhoz pedig rendszeres sportolás kell. Meg valami cél, amiért érdemes hajtani. Évekkel ezelôtt a Bécs-Budapest maratonikra jártunk, most majd kitalálok magamnak valami más hajtóerôt. Talán azt, hogy újból egy jó félmaratonit fussak, 1 óra 35-ös idôvel. Hogyan vonná meg eddigi pályája mérlegét? Többet kaptam az élettôl, az emberektôl, mint amit valaha is gondoltam volna. Mindig volt, aki mellettem állt, segített, fogta a kezem, kiállt mellettem, és mindig kaptam feladatokat is. Minden így volt jó, ahogy volt, illetve valamit azért kitörölnék az életembôl. Az athéni olimpiát. Az ottani doppingügyek váratlanul értek minket, mindenkit sokkoltak, nem voltunk felkészülve rá. Senkinek sem kívánom azokat a napokat. Bízom benne, többet nem ér minket ilyen mélyütés". Füredi Marianne A MOB tisztségviselôi Elnök: Schmitt Pál Fôtitkár: Molnár Zoltán Alelnökök: Borkai Zsolt, olimpiai bajnok tornász, Gyôr polgármestere Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke Gyulay Zsolt, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó Szabó Tamás, a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet igazgatója Elnökségi tagok: Bakonyi Tibor, a Fôvárosi Gázmûvek vezérigazgatója Berkes István, az Országos Sportegészségügyi Intézet fõigazgatófõorvosa Faragó Judit, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség versenyigazgatója Hegedûs Csaba, olimpiai bajnok birkózó, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke Konrád János, olimpiai bajnok vízilabdázó Kovács István, olimpiai bajnok ökölvívó Kulcsár Gyôzô, négyszeres olimpiai bajnok vívó Magyar Zoltán, kétszeres olimpiai bajnok tornász Regôczy Krisztina, olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncos Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség fôtitkára Automatikusan tagok: Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelô Szövetség (IWF) elnöke, a NOB tagja Kamuti Jenô, a Nemzetközi Fair Play bizottság elnöke Felügyelô Bizottság Elnök Dávid Imre, a Magyar Evezôs Szövetség elnöke Tagok Borbély Attila, a Magyar Tornaszövetség alelnöke Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke Kovács Antal, olimpiai bajnok cselgáncsozó Pakucs János, a Magyar Öttusa Szövetség alelnöke

6 6 MAGYAR EDZŐ 2009/1 Évtizedek egy helyen, az utánpótlás szolgálatában SZABÓ TAMÁS ÚJ SZEREPBEN, A MOB VEZÉRKARÁBAN Mindenki tisztában van azzal, hogy az élet minden területén fontos az utánpótlás-képzés, vagyis hogy legyen, aki továbbadja, illetve továbbvigye egy-egy szakma fortélyait az asztalostól a vízvezeték-szerelôig. Igaz ez a sportra is. Sajnos, mégis többen vannak, akik csak beszélnek a gyerekek rendszeres mozgásának, sportolásának a jelentôségérôl, mint akik tesznek is érte. Utóbbiak egyik élharcosa Szabó Tamás, az UPI (Utánpótlás-nevelési Igazgatóság) igazgatója, a MOB januárban megválasztott egyik alelnöke. A fiatalok egészségi állapotát tükrözô riasztó felmérések talán végleg rádöbbentik a társadalmat a szülôktôl a politikusokig hogy baj van, s még nagyobb baj lehet, ha a gyerek nem mozog, nem sportol rendszeresen, felügyelet mellett, egyesületi keretek között, hanem óraszám a számítógép elôtt ül, csavarog, vagy netán drogozik. Ön viszont már korábban az életét tette erre a nemes feladatra. Ezt ban az Év utánpótlás-edzôje címmel ismertek el, 2006-ban az Év sportvezetôjévé választották, és most az UPI igazgatójaként a MOB-ban is fontos tisztséghez jutott. Menjünk egy kicsit vissza az idôben: hogyan született meg 2001-ben a NUPI? A magját a KSI-ben kell keresni, ugyanis ôs KSI-s vagyok, 1972 óta ebben az épületben dolgozom, más-más minôségben ban szakedzô lettem, s akkor hoztuk létre Szmodis Iván professzorral a tudományos csoportot. Sajnos, ô néhány hete itt hagyott minket Ô volt a mesterem, akitôl a legjobb iskolát kaptam, idôvel a KSI szakmai tudományos igazgatója lettem, majd amikor 1999-ben megalakult az Ifjúsági és Sportminisztérium, felvetôdött a KSI átalakítása, esetleg megszüntetése. Ennek kapcsán lassan alakult ki konszenzus Dénes Ferenc akkori államtitkárral, és sikerült meggyôzni ôt, hogy a KSI olyan szakmai érték, amit nem megszüntetni, hanem megôrizni, sôt erôsíteni kell. Azt is kifejtettem, hogy a minisztériumban nincs mód az operatív munkára, ezért létre kell hozni egy intézményt. Megegyeztünk, stratégiai döntés született, mert megkaptuk a lehetôséget, és január elsejétôl mûködik a NUPI. A tervezéskor az volt a lényeg, hogy az értékeket mielôbb össze kell gyûjteni, mert azok vészesen fogynak. A rendszerváltozás után alapvetôen sérültek meg a magyar sportot tápláló tényezôk, szétesett a struktúra. Cél volt az is, hogy fokozatosan újraépítsük a sportágakat. Akkorra az iskolai testnevelés és a diáksport válságba került, megszûnt a testnevelés-tagozatos rendszer, a gyerekeket, akiket elvitt a TV, a video és a számítógép, vissza kellett csalogatni a sportba. Amikor elkezdtük szervezni az életet, sokat olvastunk a gazdasági folyamatok irányításáról, a szervezetek mûködésérôl. Tudtuk, hogy ezt a példát kell követnünk, világos volt, honnan hova akarunk eljutni. Elsôként a Héraklész Bajnok-programot indították el, rögtön a megalakulás évében. Ez a éves korosztály programja, s úgy véltük, itt jelentkezhet a leghamarabb az eredmény. A magyar sportban új filozófiát vezettünk be: az utófinanszírozás elvét, vagyis senki sem kapott elôre az állami pénzekbôl. Az addigi programok, a NAP-program, a foci és a kosárlabda ugyanis keserû tapasztalatokat hozott. Ezekbe hiába áramlottak a milliók, nem lett több sportoló gyerek, nem lettek jobbak a teljesítmények, azaz nem volt kimenet. A szövetségekkel megtaláltuk a hangot, mert nem az íróasztal mögül irányítottunk, hanem folyamatos konzultációban álltunk velük. Vallom, hogy a magyar sportban komoly erô van, de mindig a szellemi befektetésnek kell elsônek lennie. Tehát fogalmazzuk meg a célokat, legyenek programok, aztán lehet pénzt kérni. Olyan fiatalokat, korosztályos bajnokokat akartunk képezni, akik felnôttként is eredményesek lehetnek. Azért lehetett sikeres a program, mert a szövetségek elfogadták a finanszírozási elveket, náluk maradt a szakmai munka és a felelôsség, a mi feladatunk volt az ellenôrzés, a kritika, a korrekció. A szövetségeknek nagy segítséget jelentett, hogy fôfoglalkozású edzôket biztosítottunk a számukra, akiknek a fizetését mi álltuk, és napi információt kaptunk tôlük az elvégzett munkáról. Nagyon erôs csapat alakult ki így, hiszen a szövetségeknek is az volt az érdekük, hogy a legjobb szakembereket adják a programhoz. Jelenleg 21 sportág mintegy 1400 képviselôje tagja a programnak, és ôk jelentik a magyar sport jövôjét. A Héraklész-program három fô területen nyújt támogatást: az edzôkérdésben, az edzôtáborok, hétvégi összetartások terén, illetve tudományos téren. Modern laborunkban végezzük a vizsgálatokat, ugyanis a sikerekhez elengedhetetlen a munka visszaigazolása. Nagy húzás" volt a Héraklész Bajnok Programra épülô Csillag Program megalkotása, amely nem engedi elkallódni az idôsebb tehetségeket. Az idôk során szembesültünk azzal, hogy sok ügyes gyerek az érettségi után lemorzsolódik, hátat fordít a sportnak, nem egyszer egzisztenciális okok miatt. Itt mintegy 400 gyerek érintett, és ôket már a nemzetközi versenyeztetésbe is bekapcsoljuk. Az idôsebbekkel tehát egyenesbe jöttünk", de az alapokkal nagy baj volt, ezért hívtuk életre a Sport XXI-et, amely a 6-14 éveseket célozza meg. Szerintem ez a legfontosabb korosztály, mert ha egy gyerek kiskorában nem szereti meg a rendszeres mozgást, kamaszként nehezebben, sôt esetenként már nem is csábítható. Valóban így van. Sajnos a fiatalok képzetlenek, pedig nagyon fontos, hogy a játékos foglalkozásoktól kezdve mindig az életkorának megfelelô képzést kapjon a gyerek. Nagyon nagy szerepük van a testnevelôknek, alsóban a szakképzett testnevelô feladata lenne megszerettetni a mozgást. Be kell látni, a jelenlegi környezetben, a valamennyi iskolára kiterjedô mindennapos testnevelés ábránd, a többi tantárgy ellenállása jelentôs. Ebben a helyzetben mit lehet tenni? Az iskolások sportja a Magyar Diáksport szövetség területe Elôször is rendbe kellene tenni a diáksportot, tisztázni kell a feladatokat. A mi szerepünk itt más, mert amíg a Héraklésznél a gyerekek felé irányult a támogatás, itt az iskola vagy az egyesület felé, ahol a képzés folyik. Mi a éves korosztályt, vagyis a Héraklész elôszobáját" szeretnénk finanszírozni, és a diáksport szövetségnek a tanórán kívüli testneveléssel is kellene

7 2009/1 MAGYAR EDZŐ 7 foglalkoznia, arra ráerôsítenie. Jelenleg ôk nem képeznek, csak versenyeztetnek, és a többféle versenyrendszer, a szövetségi és a diáksporté sokszor ütközik. Ez a legproblémásabb terület, itt kell mihamarabb kialakítani a leghatékonyabb munkamegosztást. A rendszer tehát kész, és fölül, az idôsebb korosztályoknál jól mûködik, csak alul, a kicsiknél zötyög, ott kell rendet tenni. Ha már szóba került a többféle versenyrendszer: 2010-ben Szingapúr megrendezi az elsô Ifjúsági Olimpiát éves sportolóknak. Számos szakember szerint ez merénylet a fiatal versenyzôk ellen, nekik még edzeniük, erôsödniük kellene, nem pedig a teljesítménykényszertôl hajtva versenyezni. Ön szerint? Azt mondom, szakmailag még nem láthatjuk az értékét, de nem szabad kiszállni, a kesztyût fel kell venni. Nem tehetjük meg, hogy nem indulunk. Ez egy kísérleti jellegû verseny. Biztos, hogy nem utazik majd nagy magyar csapat Szingapúrba, ahol a versenyeken kívül különbözô programokon is részt kell venniük a fiataloknak. Az ifjúsági olimpia után térjünk át a nagy" olimpiára, már csak azért is, mert nemrégiben a MOB egyik alelnökévé választották önt. Munkatársaimmal Pekingben már londoni szemüveggel" figyeltük a versenyeket. A londoni csapat jelentôs része, mintegy száz fô a mi látókörünkben van, valamelyik programunk résztvevôje. Londonnal kapcsolatban optimista vagyok. Fiatal csapatunk lesz, egyrészt a generációváltás miatt, másrészt pedig az egyes sportágak szabályváltozásai is ezt követelik. Egyik sikersportunk, az öttusa például Pekingben várakozáson alul teljesített, viszont az utánpótlás tagjai soha nem zártak olyan sikeres évet, mint tavaly. Kérdés, hogy az itt bejelentett szabályváltozásokhoz ki hogyan tud alkalmazkodni. A londoni sikerekért több területen is változtatni kell Pekinghez képest. Nem szabad megengedni, hogy olyan bizonytalanság alakuljon ki, mint amit Peking elôtt átéltek a szövetségek. Megvolt ugyan a felkészülésre a pénz, de a cikluson belül hektikusan, sok esetben késve érkezett. Elengedhetetlen a biztos bázis megteremtése. Azt is világosan látni kell, hogy kikre lehet számítani az olimpián, ugyanis úgy általában" nem lehet készülni, hanem csak konkrét tervek alapján. Az is meggyôzôdésem, hogy 900 fôs kerettel nem lehet nekivágni egy négyéves útnak, még akkor sem, ha a csökkentés bizonyos érdekeket sért mert mondjuk egy város, vagy egy egyesület több pénzt kap akkor, ha versenyzôje tagja a bô olimpiai keretnek. A MOBban már tárgyaljuk a rendszer felépítését, amelyhez hozzá kell csatolni az egészségügyet és a tudományt is. Új szemlélet kell, a felelôsök megnevezésével, és alelnökként ezért is fogok dolgozni. A MOB-alelnöki poszt egyrészt az utánpótlás-nevelés fontosságának, másrészt az ön munkásságának az elismerése. Ez némileg enyhíti a nemrég kapott pofont", vagyis azt, hogy 2007 januárjában a NUPI-t beolvasztották a NUSI-ba (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet) Az alelnökség valóban elismerés. De a beolvasztás nagy csapás volt, nehezen dolgoztuk fel. Számomra megmagyarázhatatlan a történet, bár biztos vannak olyanok, akik tudják az igazi okokat. Engem nem kérdeztek meg, nem is beszéltek velünk a tervekrôl. Épp külföldön voltam, amikor kormányhatározat közölte a változást. Elvesztettük a jogosítványaink egy részét, a lehetô legkisebb önállóságunk maradt. Megpróbáltak legyûrni minket, de mi tudjuk, hogy sokáig nem mûködhet így a rendszer, ez nem lehet koncepció. A NUSI menedzsmentjével egyébként jó kapcsolatunk volt és van, mindenképpen el akartuk kerülni a problémák kivetülését a gyakorlatban dolgozó szakemberekre. Már látjuk az alagút végét. Erôt ad, hogy jó és erôs csapatunk van, az UPI a magyar sport nyugodt szigete, és ez a túlélés egyik titka. Képzett szakemberek dolgoznak nálunk, és emberileg is összetartunk, sok közös programon veszünk részt. Az új tisztségem is ösztönöz, mert sok megoldatlan kérdés van a magyar sportban: a diáksport, a tömegsport, a nem olimpiai sportok helyzete. Ugyanakkor meg kell erôsíteni az egyesületeket, amelyek jelenleg az éhenhalás küszöbén vannak, a közterheket sem tudják már fizetni. Az UPI egy sor feladatot kivált, így segít az egyesületeknek és a szövetségeknek, de további erôsítésre van szükség Szerencsés vagyok, mert annak idején Szmodis Iván mellett jó iskolám volt. A NUPI is jó iskola, és ha újra kezdeném, ma is ezt az utat választanám. Füredi Marianne

8 8 MAGYAR EDZŐ 2009/1 JACQUES ROGGE LONDONI BESZÉDE Coubertinrôl, a NOB-ról, London 2012-es játékairól, s az Olimpiai mozgalomról A Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke, Jacques Rogge követte elôdje, a spanyol Juan Antonio Samaranch kommunikációs stratégiáját, amelynek egyik fontos pillérét a tagországokkal való lehetô legszorosabb élô kapcsolat alkotta. Ennek viszont alapvetô követelménye a szinte állandó utazás. Rogge elnök a pekingi játékokat követôen elsôdleges kötelességének tartotta, hogy ellátogasson többször is a következô nyári ötkarikás játékok házigazdáihoz, a britekhez Londonba. A mögöttünk hagyott esztendô végén az angolok, pontosabban az 1753-ban alapított Királyi Kereskedelmi, Kézmûves és Mûvészi Társasága (Royal Society of Arts, Manufactures and Commerce RSA) meghívásának tett eleget, s a londoni Radisson Hotelben tartott rendkívüli érdeklôdéssel kísért elôadást a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról, annak alapító atyjáról, Pierre de Coubertin-rôl, London 2012-es játékairól, illetve a mozgalomról. Az alábbiakban a NOB elnök elôadásának szerkesztett, tömörített formáját bocsátjuk olvasóink rendelkezésére. Elôször is hálásan köszönöm a meghívást, s hogy itt lehetek. A tizennyolcadik század közepén alapított Királyi Társaság, az RSA nagyszerû közösség, a kezdetektôl nagytekintélyû támogatója és népszerûsítôje az új eszméknek, gondolatoknak az olimpiának is természetszerûen mindenek elôtt a közoktatásban és általában az ismeretterjesztés térségeiben. Köztudott, Pierre de Coubertin pedagógus volt, nem véletlenül kapott lehetôséget június 22-én arra, hogy mint most én ô szólhasson a társaság meghívott közönsége elôtt az akkor bizony még meglehetôsen újszerû gondolatairól és becsvágyó terveirôl az olimpiai játékok felújítása és fejlesztése ügyében. Mondanom sem szükséges, milyen öröm a számomra, hogy itt most Önöknek megtarthatom beszédemet a hagyományos, évente sorra kerülô Coubertin-tanulmányok" keretében, s ez, magától értetôdôen, nagy megtiszteltetés is egyben. Mindenekelôtt, mert olyan nagyságról van szó, akit mérhetetlenül tisztelek és csodálok. Nagyszerû sportember, filozófus, a nemes cselekedetek eltökélt embere. Sokat tanulhatunk tôle, s bátorítom is hallgatóimat: bôséggel megtérül az idô, energia, amit arra fordítunk, hogy közelebbrôl megismerkedhessünk vele, eszméivel, filozófiájával, munkáival. Hadd szóljak tehát ma este Coubertin-rôl, a játékok történetérôl, s ezen kívül szeretném megosztani gondolataimat önökkel, az olimpia jövôjével kapcsolatosan, illetve szólni az új kihívásokról is, amelyekkel szembe kell néznünk. Nyilvánvalóan beszélni óhajtok úgyszintén a London elôtt álló fantasztikus és izgalmas lehetôségrôl. Ezek a 2008-as pekingi játékok óriási sikerére épülhetnek. S ha már itt tartok, Pekinget nem említhetem meg anélkül, hogy ne dicsérjem meg a kiemelkedô teljesítményt elérô brit olimpiai csapatot. Nagy-Britanniában, tudom, az emberek tíz és százezrei követték élô egyenes adások segítségével olyan remek sportemberek küzdelmeit, mint Chris Hoy, Rebecca Adlington (kerékpárosok, és mások, természetesen a nagyszerû evezôsökkel és olyan vitorlázókkal, mint Ben Ainslie. A küldöttségük a megnyert érmek tekintetében az utóbbi száz év legjobb eredményét érte el az összességében 47-re rúgó tekintélyes gyûjteménnyel. Remélem, példájuk lelkesítô ösztönzéssel szolgál azoknak, akik a következô, már nem is teljes négy esztendôben keményen készülnek a londoni játékokra. A britek, tapasztalataim szerint, nem mindennapos szenvedéllyel és lelkesedéssel élték át a pekingi napokat, úgy vélem azért is, mert szinte bemelegítésnek tekintették 2012-re. Emlékszem, néhány évvel ezelôtt részt vettem a Brit Olimpiai Bizottság konferenciáján, amelynek a brit sport helyzete volt a vezetô témája. Dick Palmer, a bizottság akkori bölcs fôtitkára következtetései egyikében egyebek között így fogalmazott: Kiváló sportolóink és képzett vezetôink vannak, de mi végtére is partikra járó" sportnemzet vagyunk. Mi magunk nem rendezünk partikat", nagy eseményeket. Elérkezett már régen az idô, hogy mi adjuk a partit", nagy eseményt rendezzünk. Az olimpiai lobogó átvételekor a MALL-on mindannyiunknak úgy tûnhetett, a hangulat és az általános igyekezet fantasztikus benyomást keltett, méltó egy igazi, nagyszabású partihoz". Nagy várakozással tekintek, mondhatom, a majdani igazi grandiózus rendezvényük, a 2012-es olimpiai játékok elé. Ami azt illeti, London igazán az egyik legalkalmasabb helyszín, ahol az olimpiai játékokról cserélünk eszmét. Nem is olyan sokára egyedülállóan megkülönböztetett helyet foglalhat el az olimpiát rendezô városok sorában: az egyetlen olyan város lesz, amely nem kevesebb, mint három ötkarikás játékoknak adott otthont: 1908-ban, ban és 2012-ben. Nagy-Britannia valójában a modern sport szülôhelye és bölcsôje. S a Fair Play, a becsületes, tiszta, erkölcsös játéké hazája-otthona is. Pierre de Coubertin pedagógus, s a modern olimpiai játékok alapítója volt, akire mélységesen hatott mindaz, amit

9 2009/1 MAGYAR EDZŐ 9 az angol, azaz a brit sportéletben látott, tapasztalt, továbbá amit William Penny Brooks és Thomas Arnold eszméibôl, gondolataiból átvett. Húszévesen utazott át ide Angliába elôször, még ban, s utána nem kevesebb, mint további hat alkalommal látogatott el önökhöz, mielôtt 1888-ban megírta egyik legjelentôsebb mûvét, az Oktatás Angliában" címmel. Az olyan pompásan rendezett, hangulatos események, mint amilyen többek között a Henley Regatta volt, mély benyomást tettek rá, s általában a sportrendezvények és a sportszervezetek is ugyannyira hatottak rá, hogy az ezekhez hasonló szabályok, és elvek szerint építette fel, illetve szervezte meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Coubertint kimeríthetetlen energiák fûtötték, és vállalkozásai véghezvitele során határtalan önbizalom töltötte el. Szüksége is volt mindezekre az erényekre abban az idôben, amikor a RSAban mondhatott beszédeket, hiszen elsô próbálkozásai között sem a párizsi, 1900 évi, sem az azt 1904-ben követô játékok St. Lousiban nem ajándékozhatták meg igazi sikerélménnyel. Számos közismert problémán felül ben jó néhány sportoló sztrichnine-t alkalmazott teljesítménye fokozása céljából, s akadt például a maratoni futásban olyan rendhagyóan botrányos eset, hogy megvadult kóbor kutyák támadták meg az egyik futót, majd egy mérföldet kellett miattuk kerülnie, s végül még így is negyedik lett. Hosszú út után, bonyodalmas akadályok legyôzése után végtére is teljes elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a pekingi játékokat sokkal, de sokkal jobban rendezték (hangos derültség). London, Vancouver és Szocsi hamarosan megtanulja, hogy egy olimpiát rendezô város az egy OLIMPIAI VÁ- ROS és az is marad. S hogy az ilyesfajta örökség sokkal többet jelent puszta épületeknél, létesítményeknél, meg a környezet megváltozásánál. A játékok megajándékozzák rendezôiket újabb nem mindennapos jövôbeni alkalmakkal és lehetôségekkel. Példának okáért Peking örökségérôl röviden Minden korábbinál több nemzet küldöttségét fogadta, 204 ország küldötteit. Hasonlóképpen minden elôzô játékokat felülmúlta a kínai fôváros sportünnepe a nôi részvétel tekintetében. Nyolcvanhét ország osztozott az érmeken, s számos ország itt nyerte elsô érmét, így Afganisztán, Mauritius, Tádzsikisztán és Togo 132 olimpiai rekord dôlt meg, s 43 új világcsúcs született. S éppen úgy, mint a versenyzôk, a rendezôk is kiemelkedô teljesítményt nyújtottak. A gyakorlati lebonyolítás vonatkozásában valóban csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatunk a rendezôkrôlszervezôkrôl. A magszínvonalú versenyeknek méltó, nagyvonalú és látványos kereteket biztosítottak, amellyel ámulatra késztették az egész világot a csodáktól elragadtatott elektronikus és írott sajtó jóvoltából. Méltán vonzottak a varázslatos játékok mindezeknek következtében minden korábbi nézôszámot magasan felülmúló televíziós érdeklôdést szerte a világon. Becsléseink szerint az egész földkerekség lakosságát véve számba, három emberbôl kettô követte tévén, vagy a világhálón az eseményeket. Micsoda felejthetetlen csúcsteljesítmények, micsoda felemelô pillanatok, örökre emlékezetes momentumok! Láthattuk, átélhettük, hogyan válik élô legendává az amerikai úszó, Michael Phelps vagy a kenyai csodafutó, Usain Bolt és mellettük még számtalan nagy egyéniség, magával ragadó és felemelô perc! Engem megrendített például Roger Federer reakciója, elérzékenyülése. Amikor ez a sok-sokmillió dollárt összeteniszezett dúsgazdag profi, aki minden elképzelhetô címet megnyert már nem is egyszer felhôtlen gyermeki örömmel, meghatódottan és könnyezve vette át az olimpiai bajnoki aranyat Emlékezetes benyomást

10 10 MAGYAR EDZŐ 2009/1 tett azután rám az a rendíthetetlen, sztoikus nyugalom, amely az amerikai sportlövô Matt Emmonsból áradt, miután utolsó lövését elrontotta (kisöbû sportpuska összetett. A szerk.), s így veszítette el a már biztosnak tûnô aranyérmét. Ez pedig annál is inkább elkeseríthette volna, mert kísértetiesen hasonló körülmények között veszítette el ezt a számot már négy évvel korábban Athénban is (fekvôben azonban aranyérmes lett, s Pekingben is ezüstérmet szerzett. A szerk.). Ám tudom, rendületlenül készül, s itt lesz esélyesként Londonban is. Szinte ugyanezt a sztoikus, eltökélt hitet mutatta Alex Partridge is, aki az evezôs nyolcasok küzdelmében az ezüstérmes brit egység tagjaként húzott. Tagja volt Athén elôtt a legendás Mathew Pinsent vezérelte kormányos nélküli négyesnek, amely késôbb nélküle, mert tüdôgyulladás miatt nem állhatott csatasorba olimpiai bajnokságot nyert a görög fôvárosban. Ô sem adta fel egy pillanatra sem, négy kemény évet vállalt, s amikor visszatért most ezüstérem lett a jutalma Ez a kitartás, eltökéltség és bátorság a játékok lényege, amelynek hatása oly kézzelfogható módon és határtalan mértékben nyilvánult meg Kína, az egész hatalmas birodalom vonatkozásában is. Elegendô, ha csak az infrastruktúra vonatkozásában idézem fel Peking bámulatos új repülôterét, a játékok elôtt átadott metróvonalakat, közlekedési útvonalakat, alul- és felüljáró rendszereket, nem is említve a fantasztikus, minden igényt kielégítô, látványos vadonatúj sportlétesítményeket. Okvetlenül említeném a környezetvédelem tekintetében tapasztalt hatalmas fejlôdést, a levegô tisztaságáért és az élelmiszerek biztonságáért tett lépéseket, amelyek sokmillió ember életminôségét javítják a játékokat követô idôkben. Az Olimpia öröksége mindezekben a gazdasági tényezôkben érzékelhetô haladáson túl is hatalmas jelentôséggel bír, ha csak az emberi szabadságjogok erôsödésére és a demokrácia vívmányainak térhódítására gondolunk, vagy éppenséggel a sajtószabadság tekintetében az olimpia idején kivívott engedményeket említem, amelyek azután érvényben maradtak utána is. Az olimpiai játékok megrendezésének köszönhetôen Kína minden kétséget kizáróan nyitottabb, szabadabb ország lett. Szilárdan hiszem, hogy az olimpiai és paralimpiai mozgalom gyakran képes felgyorsítani kedvezô társadalmi, vagy akár politikai változásokat is. Hadd támasszam ezt alá további tényekkel. A tokiói olimpiai játékok ben nagyban segítettek Japánnak abban, hogy ismét beilleszkedjen a nemzetek közösségébe a második világháború után. Vagy jó néhány évvel azután 1988-ban Szöul rendezett ötkarikás játékokat. Szintén erôsen közrejátszottak azokban a folyamatokban, amelyeknek eredményeképpen valóságos demokrácia valósult meg az ázsiai országban néhány évvel késôbb De emlékezhetünk 1992-ben a barcelonai játékokra is. A város igazán meggyôzô példával szolgált a világnak arra, hogy egy hajdan iparilag fejlett, de erejébôl sokat veszített város miként újulhat meg szinte teljességgel a játékok varázslatos hatására. S ha már itt tartunk, elmondhatom, utunk közben maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is sokat tanult: arról, hogy miként hagyhassunk körültekintô tevékenységünkkel, intézkedéseinkkel, döntéseinkkel jótékony közremûködésünkkel olyan maradandó és pozitív örökséget, mint az említettek. Az olimpiát rendezô városokra eleve azért eshet választás, mert lakosságuk és kormányzatuk szenvedélyes elkötelezettséget mutat arra, hogy pozitív örökséget hagyjanak maguk után az események, s hogy ebbeli igyekezetüket meggyôzôdésük szerint a játékokon keresztül képesek a leghatásosabban kifejezni a legkülönbözôbb kultúrával és háttérrel élô emberek számára az egész világon. Minden rendezô város mérföldkôt épít az olimpiai játékok történetében, mint az olimpiai eszme- és mozgalom ugyan ideiglenesen, de a legfôbb és teljes felelôsségû értékôrzôi. Ebbôl a felismerésünkbôl következik: a NOB minden lehetôt elkövet, hogy a helyszín felkészült legyen, gazdagítsa és finomítsa az olimpiai rendezés tapasztalatait. Gondoskodik egyben arról, hogy az ebbôl a praktikus gyakorlatból származó hagyaték gyümölcsözô hasznot jelentsen a következô játékok rendezése számára is. Megtanultuk, hogy irányítanunk szükséges és állandóan tovább kell fejlesztenünk az eddig felhalmozott tapasztalatokat az olimpiai örökség ôrzésében. Számos olyan eszközt tudunk a rendezô várások rendelkezésére bocsátani, amelyek jelentôs segítséggel szolgálnak az elôkészületekben és a lebonyolításban. Sydney játékai után 2000-ben hoztuk létre az Olimpiai Játékok Rendezési Útmutató Programját. Arra kérjük rendszeresen azóta a játékok szervezô bizottságait, hogy megszerzett tapasztalataikat gyûjtsék össze, rendezzék és adják át szerkesztett anyagukat a következô olimpia rendezôinek. Megtette ezt legutóbb Peking és természetesen éppen így jár majd el Vancouver, Szocsi és nyilván London is. Nem mindennapos felelôsség ez. Amikor a záróünnepélyek keretében az olimpiai lobogót átveszi a következô játékokat rendezô város képviselôje, ezzel a mozzanattal az olimpia történetében már a saját fejezetét kezdi írni. Az örökségrôl szólva: gyakran tesznek fel nekem ezzel kapcsolatban kérdéseket, s gondolom, Lord Coe-nak is éppen elege lehet a hasonló kérdések áradatában, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy vajon London milyen örökséget hagyhat maga után 2012-ben? S miként képzelhetô el, hogy a brit fôváros fényben, nagyvonalúságban, pompában túlszárnyalja a bámulatos pekingi játékokat? A válasz, amelyet mostanában igen gyakran kénytelen vagyok ismételni, nem más, mint ez: Londonnak nem okvetlenül szükséges túlszárnyalni Pekinget, fôként a káprázatos külsôségekben. Nem... London maradjon csak London! Ez éppen olyan egyébként, mintha azt kérdeznék tôlem, melyik gyerekemet szeretem a legjobban Nincs, hogy legjobb, vagy legnagyszerûbb A játékok egész egyszerûen és természetszerûen különbözôek. Minden egyes játéknak megvan a sajátossága, különlegessége, s nem okvetlenül a rendezésre költött pénz összegétôl függ, hogy mennyire jól sikerül egy-egy olimpia. Sok minden függ attól persze, hogy a házigazda város mennyire különleges, emelkedett, sajátos hangulatot képes teremteni, s nekem nincsenek kételyeim afelôl, hogy London ebben netán felesleges fényûzés nélkül is kiemelkedôt nyújt majd. A soron következô játékok lesznek az elsôk, amelyek a gyakorlatban alkalmazzák majd a NOB bizottságának 2003-ban elkészített, Az Olimpiai Játékok Jelentései és Útmutatásai címû kötetét. Ez a tanulmány gyûjtemény számba vesz jó néhány követendô javaslatot és korlátozást a játékok méreteit, költségeit és komplexitását illetôen. A londoni rendezôk alkalmazzák ezt az,,irodalmat s ennek megfelelôen végzik majd elôkészületeiket, fôként létezô, már meglévô örökségük hasznosítása és a létesítmények fenntarthatósága vonatkozásában. Ennek megfelelôen használ majd fel már meglévô, illetve ideiglenesen létesített versenyhelyszíneket, s használja ki a város már létezô infrastruktúráját. Csak olyan új létesítményeket alkot, amelyek a lakosság állandó, rendszeres használatára állnak majd rendelkezésre a játékokat követô idôkben. Ebben a felfogásban a felújítások prioritást élveznek a szervezôk elképzeléseiben. Mindent egybevetve, London a

11 2009/1 MAGYAR EDZŐ 11 rekonstrukciót és a felújítást prioritásként kezeli. Vancouver és Szocsi is megtanulta és tudja, hogy az olimpiai rendezés fontossága és sikere a nemes hagyományokra épülhet, a gondos tervezésben, az elôkészületek pontosságában és a szakszerû lebonyolításban rejlik. London az olimpiák történetében letette már kézjegyét. Az elsôt 1908-ban vállalta, 100 évvel ezelôtt (Rogge ezt a beszédét 2008 decemberében mondta el. A szerk.), és sokat tett azért, miután a Vezúv tûzhányó kitörése okozta pusztítás következményeként, Róma lemondta a játékok rendezését hogy a játékok visszakerüljenek a normális kerékvágásba. London azután 1948-ban is a mozgalom és az ötkarikás ünnep megmentésére vállalkozott a második világháborút követôen. Szükséghelyzetben, átmeneti megoldásokat választva és a takarékosság szempontjait figyelembe véve bonyolította le az olimpiát, szinte még a bombatölcsérek között amolyan csak azért is megcsináljuk" hangulatban. Szükség-játékok vagy sem, London napjai 1948-ban sem maradtak igazán emlékezetes momentumok nélkül. Itt ért fel a csúcsra a nôi atlétika valaha élt legnagyobb egyénisége, a holland Fanny Blankers-Kohn, a Repülô háziasszony" négy aranyat nyerve. Ez volt egyébiránt az elsô olyan olimpia, amelynek az elôkészítésében és fôként a lebonyolításban nagyszámú önkéntes segítette a szervezôbizottságot. A játékok ebben a tekintetben is szép örökséget hagytak a britekre, s az önkéntes tevékenység azóta sem halványuló szép örökségként él tovább a szigetországban. Ezúttal ragadom meg az alkalmat, hogy a negyvennyolcasok közül külön tisztelettel köszöntsem az itt megjelenteket, mert tudom, itt vannak körünkben jó néhányan, számosan jelezték részvételüket. Ebben az évben, 1948-ban, éppen az olimpiai megnyitó ünnepségének napján rendezték a Stoke Mandeville kórházban talán nem is véletlen az egybeesés az elsô sportversenyeket a háborús sebesültek, fogyatékkal élôk számára. Ez az esemény mérföldkôt jelentett, mert végsô soron ezzel vette kezdetét a fogyatékosok nemzetközi sportmozgalma, s vele a paralimpiai játékok intézménye, amely már hosszú ideje a világ legnagyobb nemzetközi rendezvénye a mozgássérültek legkiválóbb versenyzôi számára. Ilyen büszkeségre jogosító múlttal a 2012-es játékok a pekingi sikerhez hasonlót ígérnek, s vágnak egybe Couberetin víziójával erre az új századra. London felfogásában számos elem párhuzamba vonható Coubertin elképzeléseivel. London víziója, mint Coubertiné is, a sportot és a versenyzôket helyezi a játékok szíve-közepébe, a fókuszban az ifjúságot a mûvelôdéssel és a kultúrával egyetemben. Lord Coe-t (Sebastian Coe a képen jobbra, volt világhírû brit középtávfutó, kétszeres olimpiai bajnok, remek újságíró, volt konzervatív parlamenti képviselô, a Londoni 2012-es Olimpiai Szervezô Bizottság elnöke, aki a pályázati bizottságot is vezette korábban, egészen a 2005-ös Szingapúrban rendezett és az olimpiát Londonnak odaítélô NOB közgyûlésig. A szerk.) hosszú évek óta ismerem. S mondhatom, a szervezô bizottsága, amellyel ôszintén mondom, szerencsénk van együttmûködni, az egyik leginkább erre a munkára elhívatott, szenvedélyes, igazi olimpiai hívôkben gazdag eltökélt testület. Tagjai különleges igyekezettel toborozzák a hazai és a nemzetközi ifjúság soraiból London 12 lelkes klubtagjait", igyekeznek kihasználni az Internet minden idevágó lehetôségét, s elérni, hogy a készülô helyszínek, eleve már is London nevezetességei, könnyen elérhetôk és látogathatók legyenek bárki számára. A játékok lógóját is úgy tervezték, hogy vonzó legyen a fiatalok számára Kedvelem ezt a lógót, bevallom, mert megragadja a figyelmet, egyszerûségében is attraktív. Azzal egyébként, hogy a rendezôk élnek a digitális forradalom vívmányaival, teljesen egybevág a Nemzetközi Olimpiai Mozgalom szándékaival, az is mondható, szinte elôsegíti a mi erôfeszítéseink sikerét is azzal, hogy a kommunikáció fejlett eszközeivel toborozza a lehetô legszélesebb körben az olimpia közönségét. Tudom hogy mást ne említsek már eddig mintegy 5000 tanintézet csatlakozott a,,london 2012 Mûvelôdési Programhoz. Ez a,,mozgalom azzal a kihívással jött létre, hogy felvilágítsa a gyerekeket. Az olimpizmus általában, a londoni pedig különösképpen és specifikusan ösztönzô arra, hogy aktív, játékkal, sporttal gazdag egészséges életet hirdessen. Szeretném nyomatékkal bátorítani ezt és az ehhez hasonló programokat, mert hiszen a NOB rendkívül nagy figyelmet szentel annak, hogy a fiatalság az egész világon lehetôséget kapjon bekapcsolódásra a sportba. Meggyôzôdésem mint ahogyan Coubertiné is ez volt hogy az, akit magával ragad a sport varázsa, sokkal jobban birkózik meg az élettel. Azt arra bátorítja, hogy értékelje önmagát és

12 12 MAGYAR EDZŐ 2009/1 testi képességeit. Fokozottabban tesz képessé a tanulásra, s javítja képességedet a gondolkodásra, a szellemi munkára és az alkotásra. Ugyanakkor ismeretes, hogy a televízió elterjedésének kezdetei, az ötvenes évektôl kezdôdôen a brit gyerekeknek az a napi idômennyisége, amelyet a képernyôkre függesztett tekintettel töltenek, átlagosan meghaladja az öt óra húsz percet. A fiatalok vészesen emelkedô százalékban tunya, túl kényelmes életvitelt részesítenek elônyben, s egyre kevesebbet mozognak, sportolnak. Ezekben a változásokban mindenek elôtt, sajnos, a fiatalok játsszák a fô szerepet, ám a negatív hatás mindenkit érint. A legmodernebb technológiák mindazonáltal új lehetôségeket is teremtenek a számunkra, segítenek bennünket a pozitív közbeavatkozásban soha elôtte nem is remélt széles körben világszerte. Az Internet esetében az emberek nem csak passzívan üldögélhetnek, s befogadhatják a honlapok tartalmát, hanem a kommunikációs forradalom eme fantasztikus vívmánya révén felvilágosító, ösztönzô, mozgósító erejû meggyôzô tevékenység folytatható a sport, az olimpiai játékok és a mozgalom fejlesztés érdekében. Élô kapcsolatok alakulhatnak ki, nagy tömegek osztozhatnak a sport közös kincseiben. Nem tudunk, nem is lehetne, s nem is akarunk ellenállni azoknak a változásoknak, amelyet a korszerû technológiák idéztek és idéznek elô. Ehelyett amire készek vagyunk: összpontosítani erre a mérhetetlen lehetôségre, élni a kínálkozó remek alkalommal, s minden korábbinál bátrabb gondolkodással és merész vízióval alkalmazni céljaink eléréséért. Az olimpiai játékok továbbra is azon kevés globális események közé tartoznak, amelyek hatalmas érdeklôdést keltenek, és kiemelkedôen, szinte egyedülállóan magas nézettséget szavatolnak. A jövôben is képes egységbe tömöríteni felemelô momentumaival az embereket szerte a világon, magával ragadni, ösztönözni, felejthetetlen és nemes emlékekkel gazdagítani. A kihívás a számunkra tehát az, hogy a kommunikációs forradalom digitális lehetôségével élni tudjunk, s olimpiáról olimpiára képesek legyünk a sport erejét és örömét hatékonyan és sikerrel kommunikálni, felkelteni a fiatalok és felnôttek érdeklôdését a játékok és a sport iránt úgy, hogy ezt nagyon komolyan vesszük, s hallgatunk, odafigyelünk a szavukra, reagálásukra. Miért oly fontos ez? Egyszerû. Mert jól tudjuk, hogy minden anyagi és szellemi tôke, amelyet a sportba fektetünk, az segít ez egészségesebb társadalom kialakításában, a túlsúlyosság és restség, valamint a társadalmi elszigeteltség ellen. Huszonkétmillió öt éven aluli gyermek - minden tíz iskoláskorú gyermek közül egy - máris túlsúlyos, elhízott. Mire elérik a felnôtt kort a világ lakosságát véve alapul, minden hat emberbôl egy túlsúlyos, azaz összesen egy egész hattized milliárd ember. Négyszázmillió felnôtt pedig kifejezetten kórosan elhízott. Ugyanennek a skálának az ellenkezô végén pedig a másik szélsôség: az úgynevezett fejlôdô országokban a gyermekek huszonnyolc százaléka fejletlen, mintegy nyolcszázötvenmillió ember éhezik. Ez a természetellenes egyenlôtlenség felháborítóan egészségtelen, s globális igazságtalanságot tükröz. Ezért szilárd meggyôzôdésem, hogy az olimpiai mozgalom valójában alkalmasabb, mint bármikor a múltban, sokat tehet mindenek elôtt a fiatalabb nemzedék javára. Tömören: az olimpiai értékek sokat számítanak. Értékeink, elveink talán még soha nem hatottak ennyire az ifjúságra, mint manapság. Az Olimpiai Közszolgálat hirdetési kampányának szlogenjével élve, az említettek a legjobbat hozzák ki magukból." Amikor Coubertin 1894-ben újra életre keltette az olimpiai játékokat, sokkal többet akart, mint csupán egy korszerû formák között lebonyolított nagyszabású nemzetközi verseny eseményt. Egy olyan nemzetközi mozgalmat óhajtott kialakítani, amelyben az oktatás-mûvelôdés és a sport összekapcsolódik egymással. Ebben a filozófiában a sportot úgy képzelte és helyezte el, mint a harmónia és béke modelljét. A kiválóság, példának okáért nem csak a gyôzelemrôl szól, s nem csupán azzal azonosul. Ebben beleértendô, hogy a tôlünk telhetô legjobban tegyük a dolgunkat nem csak a küzdôtéren, hanem a magánéletünkben és a hivatásunkban is, s kifejezôdik abban a haladásban is, amelyet egyéni céljaink érdekében igyekszünk elérni. A barátság bátorít bennünket arra, hogy a sportot egymás jobb megértése érdekében hasznosítsuk, s hogy barátok maradhassunk esetleges különbözôségeink ellenére is. A tisztelet a fair play, a tiszta, sportszerû küzdelmekre utal, s a harcra a dopping ellen. Tisztelet önmagáért, tisztelet mások iránt, tiszteletben tartani a szabályokat a sportért, vagy éppenséggel a környezet védelméért. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság keretei között a jövôben is igyekszünk új és hatásos programokat megvalósítani, amelyek vonzó módon tükrözik értékeinket. Egy ilyen példa az Ifjúsági Olimpiai Játékok létrehozása. Az elsôt 2010-ben rendezzük hozzávetôlegesen háromezer kétszáz, tizennégy és tizennyolc év közötti résztvevôvel. Ezek lesznek az elsô, a NOB által megvalósított újabb globális jellegû sportesemények a téli játékok hajnala, 1924 óta. S nagyon remélem, hogy azokkal, akik ott lesznek, késôbb újra találkozhatunk majd a nyári olimpiai játékok alkalmával. S ha mégsem, akkor is bizonyosan remek követei lesznek a sportnak saját hazájuk társadalmában. Az olimpiai mozgalom szempontjából 2009-ben egy fontos eseményt rendezünk Koppenhágában az Olimpiai Kongresszust. Az esemény nyilvános lesz, egyszóval, ha önök közül bárki véleményt óhajt nyilvánítani az olimpiai értékekrôl, meg kívánja osztani gondolatait, javaslatait, esetleg aggodalmait, kérem, tudassák velünk szándékukat, s küldjenek számunkra üzenetet internetes elérhetôségünk segítségével. Ezen a kongresszuson kollégáim és én magam úgyszintén, igyekszünk megvitatni a mozgalom elôtt álló kihívásokat azokat, amelyeket itt most, ezen az estén is említettem s igyekszünk közös megállapodásra jutni. Köszönöm a figyelmüket, s hálás vagyok, hogy meghallgattak. A sport és az olimpizmus az életem. Meggyôzôdésem, hogy a nagyszerû pekingi sikeres játékok után a gazdasági nehézségek ellenére is London is méltó helye lesz a játékoknak Nos, az olimpiák a múltban is túléltek nehéz idôket, éppen azért, mert oly sokat jelentenek az emberiség számára, az egész világnak. Hiszen a játékok éppenséggel azt is bizonyítják, hogy az élet átmeneti nehézségei legyôzhetôk kemény munkával, igyekezettel és eltökéltséggel. A játékok azt is mutatják, hogy a kitûnôség, a barátság és tisztelet nem ismer korlátokat. A háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák, az erôszak megnyilvánulásai nem voltak, s ezután sem lesznek képesek elvenni a kedvét az emberiségnek az olimpizmustól. Mert hiszen, ha mindannyian nem is lehetünk olimpikonok, az egyszerû öröme annak, hogy gyorsabban futunk, hogy magasabbra ugrunk, vagy messzebbre dobunk, egyenlôvé tesz és összehoz bennünket, s mindegyikünknek szilárdan helyet kínál a világban. Köszönöm a figyelmüket. (Fordította Gallov Rezsô)

13 2009/1 MAGYAR EDZŐ 13 Két fontos pillér: Héraklész Program, és a Sportiskolai rendszer Tóth József 1, Lehmann László 2 Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlás-nevelési Igazgatóság, Budapest 1 Héraklész program 2 Sportiskolai program toth.jozsef@nupi.hu, lehmann.laszo@nupi.hu Bevezetô A Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlásnevelési Igazgatóság munkájának két fontos pillére a legtehetségesebb fiatal sportolókat segítô Héraklész Program, illetve a sportiskolai rendszer. Az elmúlt idôszak kiemelkedô eseménye volt a januárjában megrendezett Héraklész Gála, a sportiskolai területen pedig aktuálissá vált a 2007-tôl bevezetett sportiskolai kerettanterv és kerettantervet alkalmazó közoktatási típusú sportiskolák mûködésének elemzése. A legjobbakat idén is a Héraklész Gálán díjazták A Héraklész Programban hagyománnyá vált, hogy az esztendô elején a sportági szövetségek javaslata alapján az elôzô esztendô legeredményesebb utánpótláskorú sportolói, valamint azok edzôi díjazásban részesülnek. A program sportolói 2008-ban a korosztályos és felnôtt világversenyeken VB, EB és a pekingi olimpia összesen 307 I-VIII. helyezést szereztek, köztük 55 arany-, 42 ezüst- és 63 bronzérmet. Ezúttal január végén az Uránia Filmszínházban megrendezett Héraklész Gálán a sportágankénti legjobb fiú és leány, továbbá a 20 sportág három kategóriában (egyén, 2-4 fôs csapat és nagycsapat) történô összesítésében gyôztes fiú és leány sportolók, illetve edzôik vehették át kitüntetésüket. A NUSI Utánpótlás-nevelési Igazgatósága korábban NUPI által szervezett mûsoros gála a közelmúltban elhunyt, az utánpótlás-nevelés terén is felejthetetlent, maradandót alkotó edzôk, Németh Pál és Gerevich György posztumusz kitüntetéseinek átadásával kezdôdött. Az ünnepségen a díjakat állami sportvezetôk, a szövetségek elnökei, fôtitkárai adták át, többek közt Vass Károly, Török Ottó, Lukács Zsuzsanna, Molnár Zoltán, Dr. Berényi János, Dr. Szabó Tamás és Tóth József. Az összetett gyôztesnek járó díjat a Vasas kardvívója, Iliasz Nikolasz edzôje Gerevich György érdemelte ki. Eredményei: kadett EB-n egyéni 1., csapat 2.; kadett és junior VB-n junior csapat 1., kadett csapat 3. ; junior EBn egyéni 1., csapat 2. Kovács Sarolta az összetett nôi gyôztes (Alba Volán, edzôje Kulcsár Antal) az ifjúsági, junior és felnôtt világbajnokságokról, Európa-bajnokságokról összesen 9 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzéremmel tért haza. 1. táblázat. Héraklész Gála 2009, díjazottak a 2008-as eredmények alapján, sportági legjobbak Sportág Legjobb sportoló Edzô Asztalitenisz Madarász Dóra Csilla Vámossyné Oláh Zsuzsanna Kosiba Dániel Vitsek Iván Atlétika Ozorai Jenny Németh Pál Szabó Dezsô id. Szabó Dezsô Birkózás Barka Emese Kovács Levente Csercsics Richárd Veréb István Evezés Szabó Katalin Galambos Péter Rabcsák Károly Jégkorong Magosi Bálint Vladimir Matejov Judo Joó Abigél Pánczél Gábor Gorjánácz Zsolt Czinege József Kajak-kenu Kárász Anna Vass András Hubik András Kézilabda Léránt Vivien Róth Kálmán Lele Ákos Nagy Károly Kosárlabda Késôi Melinda Debreczeni Eszter Bödör Bence Bödör Ferenc Ökölvívás Orsola Norbert Korpics Miklós Öttusa Kovács Sarolta Kulcsár Antal Demeter Bence Komlódy Zsolt Röplabda Farkas Anett Németh Lajos Herczeg Roland Buzek László Sportlövészet Keczeli Bianka Keczeli Zoltán Boros László Laczik Zsolt Súlyemelés Bazsó Bianka Oláh Imre Gábor Róbert Antalovits Ferenc Tenisz Babos Timea Babos Csaba Zsiga Máté Dr. Zsiga László Torna Tóth Renáta Kisiván István Duka F. Artúr Láng Géza Triatlon Tóth Zsófia Licskó Csaba Király Kristóf Schumacher Ákos Úszás Bordás Bea Berzlánovics Éva Balog Gábor Budavári István Vívás Petô Réka Gerevich György Iliasz Nikolasz Gerevich György Vízilabda Keszthelyi Rita Áts Bertalan Bátori Bence Benczúr Márton

14 14 MAGYAR EDZŐ 2009/1 2. táblázat. Héraklész Gála 2009, nôi egyéni összetett Hely Sportág Sportoló Edzô 1 Öttusa Kovács Sarolta Kulcsár Antal 2 Kajak-kenu Csipes Tamara CsipesFerenc 3 Judo Joó Abigél Pánczél Gábor 3 Tenisz Babos Tímea Babos Csaba 3. táblázat. Héraklész Gála 2009, férfi egyéni összetett Hely Sportág Sportoló Edzô 1 Vívás Iliasz Nikolasz Gerevich György 2 Öttusa Demeter Bence Komlódy Zsolt 3 Kajak-kenu Vass András Hubik András 4. táblázat. Héraklész Gála 2009, nôi kiscsapat (2-4 fô) Sportág Sportoló Edzô Triatlon Horváth Gréta Verrasztó Gabriella Szalay Szandra Dr. Szakály Zsolt Tóth Zsófia 5. táblázat. Héraklész Gála 2009, férfi kiscsapat (2-4 fô) Sportág Sportoló Edzô Vívás Gáll Csaba Norbert Gémesi Bence Bokor Gergely Iliasz Nikolasz Szilágyi Áron Varga József 6. táblázat. Héraklész Gála 2009, nagycsapat Sportág Sportoló Edzô Vízilabda Angyal Dániel Barabás Botond Bátori Bence Ernyei Márk Fazekas Tibor Zsolt Fülöp Bence Derekas Szilárd Jansik Dávid Szabó Gábor Keresztes István Korényi Balázs Laczkovics Krisztián Meixner Marcell Rusz Bertalan Szentesi Ádám A hazai utánpótlás-nevelés egyik alappillére: a sportiskolai rendszer Elôzmények A Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet januári létrehozásának stratégiai célja az egységes és átfogó utánpótlás-nevelés rendszerének kidolgozása, mûködtetése és folyamatos fejlesztése volt. Az utánpótlás-nevelés szerves részét képezi a sportiskolai rendszer is, és világossá vált, hogy a sportiskolát, sportiskolai rendszerként az utánpótlás-nevelés szempontjából önálló célterületként kell értelmezni. A rendszerváltozást követô társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási, sport stb. változások hatására kártyavárként omlott össze a sportiskolák hálózata" is. A közoktatásról szóló (és többször módosított) évi LXXIX. törvény a tagozat fogalmát is megváltoztatta, és helyette az emelt szintû oktatást legitimálta. Ezzel a klasszikus és széles körben is jól mûködô testnevelés tagozatos iskolarendszer elkezdett sorvadni. Az oktatás ügyét is jellemzô bizonytalanság, és a sport helyzetének kilátástalansága, továbbá egyéb társadalmi (elsôsorban szülôi és fenntartói) nyomásra az iskola-egyesület együttmûködési szervezôdések folyamatosan megszûntek, majd a tartalmi munka elemei is leépültek. Az iskolák jelentôs része profilt váltott, elsôsorban idegen nyelvekkel és informatikával váltották fel a korábbi sportirányultságukat. Az egyesületek száma folyamatosan csökkent, a megmaradtak legtöbbje pedig, szûkítette feladatkörét. E szûkítés áldozata leginkább az utánpótlás-nevelés volt. A NUPI, a sportkormányzat megbízásából, 2002 nyara óta vizsgálja a sportutánpótlás és a közoktatás kapcsolatát, ami felvetette a sportiskola funkciójának kérdését is. A NUPI megállapításai a témával kapcsolatban a következôk voltak: A régi típusú sportiskola mára már nem mûködôképes, igazából sem jogilag, sem tartalmilag nincs is egységes rendszere, ezért jelenleg közoktatási értelemben nem is definiálható. A sportiskola a jelenleg kialakult sport- és oktatási rendszerben differenciáltabban kezelendô, mint korábban, ezért sportiskola helyett inkább sportiskolai rendszer a helyes megfogalmazás. A sportiskolai rendszeren belül a kialakult gyakorlat alapján megkülönböztethetô az ún. közoktatási típusú sportiskola és az ún. nem közoktatási (egyesületi) típusú sportiskola. Az új típusú sportiskolai rendszer továbbgondolása révén a következô irányt jelölte meg a sportkormányzat egyetértésben az oktatásirányítással: a NUPI koordinálásában célszerû lenne kidolgoztatni a közoktatási típusú sportiskolai kerettantervet, és erre építve a sportiskolai kerettantervi szabályozást megalkotni. A közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv jogilag legitimálná az ún. élsportolói vagy versenysportolói osztályokat indító iskolákat. Terveink szerint, ez a kerettanterv a testnevelést és sportot helyezi a tartalmi fejlesztés középpontjába. Természetesen a Nemzeti alaptanterv által elôírt optimális tartalmakat minden mûveltségterület és minden tantárgy tanítása-tanulása során biztosítania kell az elkészült kerettantervnek. Olyan a NAT-ra épülô sportiskolai kerettanterv kidolgoztatását terveztük, amely alapján az egyes közoktatási intézmények elkészíthetik a saját iskolájukra vonatkozó Helyi pedagógiai programjukat (HPP). Ezeknek az elkészített HPP-nek kell tartalmazniuk az adott közoktatási intézmény sajátos és speciális szakmai programját (közismereti és testnevelés-sport tartalmait és követelményeit). A sportiskolai kerettanterv közismereti mûveltségblokkjának kidolgozására közbeszerzési pályázati eljárás keretében a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium kapott felhatalmazást a NUPI-tól. A sportági blokk tanterveit a sportági szakszövetségek/szövetségek utánpótlás-neveléssel foglalkozó szakemberei készítették

15 2009/1 MAGYAR EDZŐ 15 el a NUPI felkérésére. A sportszakemberek tantervfejlesztô munkáját a NU- PI Pedagógiai Munkacsoportjának munkatársai segítették. A sportkormányzat megbízásából és a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet koordinálásában 2006 tavaszára elkészült a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv. A sportiskolai kerettanterv annak érdekében készült, hogy az élsportolókkal foglalkozó közoktatási intézmények jogilag és tartalmilag szabályozott keretek között a magyar közoktatás történetében elôször legitim módon végezhessék sportiskolai munkájukat. Jelenlegi helyzet A sportiskolai kerettanterv akkreditációs eljárása közel egy évet vett igénybe. Ennek eredményeként az akkreditált közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv a Magyar Közlöny 2007/22. számában került kihirdetésre, a 9/2007. (II. 27) OKM rendeletben, amely a "A kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjérôl, valamint az egyes oktatási jogszabályok módosításáról szóló 17/2004. (V. 20.) OM rendelet, továbbá a nevelési-oktatási intézmények mûködésérôl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet módosításáról" szól. Ez a rendelet a sportiskolai kerettanterv bevezetésének és alkalmazásának feltételeit szabályozza. Ugyanennek a 22. számú Magyar Közlönynek a II. kötete tartalmazza a sportiskolai kerettanterv teljes szövegét, ami megtalálható a honlapon is. A sportiskolai kerettanterv, február 27-i Magyar Közlönyben közzé tett rendeletének eredménye képpen, minden jogi és szakmai (pedagógiai és sporttudományi) akadály elhárult a rendszer szeptemberi indítása elôl. A közoktatási típusú sportiskolák hálózatának kiépítésére ún. módszertani központokat hoztunk létre. Az akkori Nemzeti Sporthivatal (NSH) és a NUPI közös pályázatot írt ki 2005-ben és 2006-ban, az emelt szintû testnevelést tanító és/vagy élsportolói osztályokat indító iskolák számára. A két pályázati körben összesen 57 közoktatási intézmény került kiválasztásra. Az 57 módszertani központ és fenntartóik örömmel vették a kerettanterv bevezethetôségérôl szóló rendeletet, és már hónapokkal korábban elkezdték a helyi pedagógiai programjaik átdolgozását, a sportiskolai kerettantervnek megfelelôen szeptemberében 50 módszertani központ indította el a sportiskolai programot (sportiskolai kerettantervet) az 1., az 5. és/vagy a 9. évfolyamon. Hét intézmény kérte a 2008-as indulási lehetôséget, egyéb okok miatt. A sportiskolai program szerint induló iskolák átdolgozták a Helyi pedagógiai programjaikat a sportiskolai kerettantervnek megfelelôen, és így megteremtették a jogi és tartalmi feltételeket. A módszertani központok feladatai: a sportiskolai kerettanterv alkalmazása, együttmûködés a sportkormányzattal (NUSI UPI), a sportegyesületekkel és a sportági (szak)szövetségekkel, a vonzáskörzetükbe" tartozó érdeklôdô iskolák és sportegyesületek szakmai tájékoztatója, esetleges bevonása a rendszerbe, szakmai koordinálása. Sportiskolai kerettanterv A sportiskolai kerettanterv alapelvei: tudatos sportolóvá, sportemberré nevelés, a közoktatás követelményeinek és sportkarrier lehetôségének összeegyeztetése, a sportágspecifikus fejlesztés önálló tantárgyként" történô beemelése a közoktatás rendszerébe, a sportoló tanuló személyiségének kiemelt fejlesztése: önismeret és önértékelés fejlesztése, tanulási képességek fejlesztése, akaratfejlesztés stb. A sportiskolai kerettanterv tartalmazza a közismereti mûveltségterületeket (tantárgyakat), mind a 13 évfolyamra, továbbá a sportági tanterveket. A közismereti blokk különlegessége, hogy a testnevelés és sport mûveltségterület az elsô helyen szerepel, és a testnevelés gyakorlati tananyaga mellett elméleti ismereteket is tartalmaz. A testnevelés és sport elméleti kérdéseivel a következô tantárgyak foglalkoznak: edzéselmélet, sportági ismeretek, sportpszichológia, sporttörténet, sportegészségügy, sport és szervezetei. Az elméleti tárgyak tanításának és tanulásának a célja, hogy a sportoló fiatalok segítséget kapjanak a minél tudatosabb sportolóvá válás, néha igen nehéz, rögös útján. Másik érdekessége a közismereti blokknak a küzdelem és játék, továbbá az ének-zene-ritmus elnevezésû tantárgyak, amik különös hangsúlyt fektetnek a tanulók asszertivitásának fejlesztésére, tudatos asszertív magatartás önfejlesztésére és a ritmusfejlesztésre, hiszen ezek nélkülözhetetlen képességek a sportági elôképzés szempontjából. A sportági modul az egyes sportágak tanterveit tartalmazza. Ezek tartalmi és formai felépítése ugyan olyan szigorú szabályok szerint készült, mint ahogy közismereti tantárgyaké. A sportági blokk, egyelôre 32 sportágat tartalmaz, amelyek a következôk: asztalitenisz, atlétika, birkózás, evezés, fitnesz, gyorskorcsolya, íjászat, jégkorong, judo, kajak-kenu, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovaglás-lovastorna, ökölvívás, öttusa, ritmikus gimnasztika, rögbi, röplabda, sakk, sportlövészet, súlyemelés, teke, tenisz, torna férfi, torna nôi, triatlon, úszás, vívás, vízilabda, vitorlázás. A kerettantervi dokumentum közel oldal terjedelmû. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alkalmazása nem csak jogi keretet biztosít a sportiskolák egy körének legitim mûködéséhez, hanem a sportoló gyerekek és fiatalok adekvátabb fejlesztését lehetôvé tevôbb pedagógiai eljárásmódok alkalmazását is támogatja. Erre azért van szükség, mert az iskolarendszerbe járó sportolók egyébként is komoly idôzavarban vannak az intenzív fizikai leterhelés miatt. Az iskolában eltöltött idôt a lehetô leghatékonyabbá kell tenni, mivel az iskolán kívüli és otthoni tanulásra csak korlátozott mértékben van lehetôsége az intenzíven sportoló tanulóknak. Természetesen nem arról van szó, hogy ha valaki sportol, akkor kevesebbet tanuljon. De az iskolai és az iskolán kívüli tanulást hatékonyabbá kell tenni, ami ma sajnos nem mindig van így. A közoktatási intézmények nagy részében még mindig a hagyományos, ismeretközlô eljárásmóddal és frontális munkaformában, módszerekkel tanítják a tanulókat. A NUPI Pedagógiai munkacsoportjának véleménye szerint amit a tanuláspszichológiai vizsgálatok is egyértelmûen alátámasztanak ez a leghatástalanabb tanítási-tanulási mód. Ezért a sportiskolai kerettantervet választó iskoláknak nem csak a tartalmi szabályozás alapját jelentô sportiskolai kerettantervet kell alapul venniük a HPP-jük átdolgozása során, hanem célszerû lenne a tevékenykedtetô, képességfejlesztô, kooperatív és differenciálpedagógiai szemlélet- és eljárásmódokat is minél szélesebb körben alkalmazniuk. A sportiskolai program évi indítása: a sportiskolai módszertani központok A sportiskolai program indítása elôtti hónapokban a sportiskolai módszertani központok fô feladatai a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alapján a saját Helyi pedagógiai programjuk (HPP) átdolgozása, majd az átdolgozott HPP legitimációja.

16 16 MAGYAR EDZŐ 2009/1 A sportkormányzat által támogatott sportiskolai módszertani központok E munka keretében az iskolák tantárgyanként (vagy mûveltségterületenként) és évfolyamonként (vagy korcsoportonként) áttanulmányozták a sportiskolai kerettanterv egyes tantervi elemeinek cél-, tananyag- és követelményrendszerét, és ezen információknak a birtokában kiegészítették, átírták, vagy átszerkesztették a saját pedagógiai programjukat. Ennek a munkának az elvégzéséhez intézményenként kb szakemberre volt szükség, attól függôen, hogy milyen típusú közoktatási intézményrôl volt szó (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, esetleg többcélú intézmény). A HPP átdolgozása után az iskoláknak legitimáltatniuk kellett a módosított tanterveiket a nevelôtestületükkel, a szülôi szervezetteikkel, a diákönkormányzatukkal és legvégén a fenntartóikkal. A fenntartók a végsô döntés elôtt kikérhették közoktatási szakértôk véleményét is. A jogszabály szerint a fenntartó, az iskolája Helyi Pedagógiai Programjának elfogadását csak akkor tagadhatja meg, ha az átdolgozott dokumentum jogszabályba ütközik, vagy a fenntartó részérôl az átdolgozott HPP végrehajtása többletköltséget igényel. A közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alkalmazásának feltételét a rendelet az alábbi fôbb feltételekhez köti: A közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alapján át kell dolgoznia a helyi pedagógiai programját az iskolának (a nevelési program és helyi tantervi részt is). A kerettantervet alkalmazó iskolának megállapodást kell kötnie egy vagy több sportegyesülettel és az érintett sportágak sportági szakszövetségeivel. Együttmûködést kell kötniük a sportkormányzat utánpótlás-neveléssel foglalkozó háttérintézményével (jelenleg a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet Utánpótlásnevelési Igazgatóságával). Meg kell teremtenie a választott sportági körhöz szükséges minimális személyi, infrastrukturális és tárgyieszköz-feltételeket. Biztosítania kell a sportiskolai programban résztvevô tanulók sportegészségügyi alkalmassági és fizikai képesség felmérési vizsgálatát. A sportiskolai program hosszú távú finanszírozása az ún. létszámalapú céltámogatási formában történik. Ennek lényege, hogy a módszertani központok által leadott és a hivatalos oktatási statisztikai adatokkal megegyezô létszámadatokat figyelembe véve állapítja meg intézetünk az intézmény támogatását, ami forint/tanuló/év. A létszámalapú céltámogatásban csak azok után a gyerekek után igényelhetô meg a támogatás, akik a sportiskolai kerettanterv szerint tanulnak. Mivel a tanév és a költségvetési év nem egyezik meg, ezért a létszámalapú támogatás eljárásrendje némi nehézséget okoz mind a NUSI UPI-nak, mind az iskoláknak, de azért komolyabb probléma nincs ezzel kapcsolatban. A közoktatási típusú sportiskolai módszertani központokkal történô folyamatos kapcsolattartás megvalósult, mind telefonon, mind nyomtatott és elektronikus levél útján, mind személyes találkozások és intézménylátogatások formájában. Az iskolák vezetôi, szakemberei és fenntartóik is bizalommal fordultak hozzánk a program bevezetésének elôkészítésével kapcsolatos kérdések és problémák megoldása érdekében. Régóta húzódó feladat megvalósítására nyílt mód, mivel sikerült forrást szerezni a sportiskolai kerettanterv sportági tanterveinek nyomtatott és digitális módszertani anyagainak elkészítésére. A két éves fejlesztés eredményeként 20 sportágból készült nyomtatott és 10 sportágból digitális módszertani segédanyag. Ezek az anyagok rövidesen elérhetôk lesznek a honlapunkon. A sportiskolai program évi indításával kapcsolatban 7. és a 8. táblázatok a leginformatívabbak: Jelenleg 56, a sportkormányzat által támogatott és nyolc nem támogatott iskolában folyik a nevelô-oktató munka a sportiskolai kerettantervi program szerint. A rendszerben kb tanuló vesz részt. A sportiskolai rendszer akciókutatás-sorozata A sportiskolai kerettanterv kipróbálását pedagógiai akciókutatás-sorozat keretében valósítjuk meg. Az akcióku- 7. táblázat. A programban lévô iskolák illetve a program szerint induló osztályok az egyes iskolatípusok vetületében Iskolatípus Összes adat Általános Közép- Általános iskola iskola és középiskola Programban lévô iskola A program szerint induló osztály 8. táblázat. A programmal inuló évfolyamok illetve létszámadatok 2007-ben A programmal A program szerint induló tanuló évfolyamok diákok létszáma Összesen: 1880

17 2009/1 MAGYAR EDZŐ 17 tatás fogalma: az akciókutatás a pedagógiai kutatás azon fajtája, amelyet a gyakorlatban dolgozó személy végez annak érdekében, hogy jobban megértse és tökéletesítse saját gyakorlati tevékenységét, alaposabban megismerje a tevékenység keretéül szolgáló szituációt". Az akciókutatás tudományosságát nem az alkalmazott technikák egzaktsága, hanem az értelmezés és a tevékenység logikai koherenciája biztosítja. Az akcióalapú kutatás önreflexiós spirálját és a sportiskolai akciókutatás körsémáját az 1 és 2. ábra mutatja be. A sportiskolai koncepciót több verzióban dolgozta ki a NUPI Pedagógiai Kutatócsoportja között. Külön részelem volt az alapfokú sportoktatási intézmény (ASI) koncepciójának elkészítése 2003-ban ben az átfogó sportiskolai rendszer víziószerû felvázolása is megtörtént. A hazai tradíciók, a sportiskolák mûködési gyakorlata, a téma kutatási eredményei és nem utolsó sorban a jogi szabályozás alapján a sportiskoláknak két nagy csoportja különböztethetô meg: a közoktatási típusú sportiskola és a nem közoktatási (ún. egyesületi) típusú sportiskola. A közoktatási típusú sportiskola jellemzôi: Az alapvetô közoktatási (alap)szolgáltatás biztosítás (tankötelezettség teljesítésének biztosítása, vizsgáztatás stb.). Mûködése elsôsorban a mindenkori oktatási kormányzat és a helyhatóság oktatási szakigazgatási szervének hatáskörébe tartozik. A közoktatási típusú sportiskolában, az utánpótlás-nevelést ami korcsoportos, vagy évfolyamos formában történik a közoktatási intézmény végzi sportegyesülettel együttmûködve. A nem közoktatási (egyesületi) típusú sportiskola jellemzôi: Ebben az intézménytípusban" nem teljesíthetô a tankötelezettség, továbbá érettségi, vagy szakmai képesítô vizsga sem tehetô le. Létrejötte társadalmi önszervezôdés eredménye, mûködését segítheti a sportkormányzat, a helyhatóság, a tagság és egyéb támogatók. Az egyesületi (vagy nem közoktatási) típusú sportiskolában az utánpótlás-nevelést korcsoportos formában végzik. A közoktatási típusú sportiskolák csoportja tovább finomítható. A magyar közoktatás vizsgálata alapján a közoktatási típusú sportiskoláknak a következô típusai vannak vagy lehetnek: sportorientáltságú közoktatási intézmény (már mûködô), emelt szintû testnevelési program szerint mûködô iskola (ez a formáció a régi testnevelés tagozatos oktatási forma jogutódja") (már mûködô), sportiskolai kerettanterv szerint dolgozó iskola (2007 szeptemberétôl mûködô), sportszakközép-iskola (részben mûködô), alapfokú sportoktatási intézmény (tervezett). A sportiskolai rendszer elemzése a következô módon történt: 2005-ben elkészítettünk egy tanulmányt, ami a teljes sportiskolai rendszert górcsô alá vette. A tanulmányban a PEST-elemzés, a SWOT-analízis és a portfolióelemzés módszereit alkalmaztuk. A tanulmány végkövetkeztetéseiben stratégiai célokat és operatív teendôket is megfogalmaztunk a sportkormányzat számára. A tanulmány olvasható a honlapon. A közoktatási típusú sportiskolák menedzselése" egy ún. együttmûködési háló keretében történik. Együttmûködô partnerek az iskola (mint módszertani központ), az iskolafenntartó, a kapcsolódó egyesületek, az érintett sportági (szak)szövetségek és a sportkormányzat utánpótlással foglalkozó szervezete (jelenleg NUSI UPI). A segítségadás formái a módszertani központok részére a NUSI UPI és a Csanádi iskola szakmai együttmûködésének keretében: intézménylátogatások, intézményi anamnézisek" elkészítése, folyamatos kapcsolattartás, információs adatbank létrehozása, szakmai továbbképzések szervezése, pedagógiai és sportszakmai tanácsadás, esetleg segítségnyújtás, benchmarking-rendszer kiépítése, pedagógiai akciókutatások irányítása, koordinálása. A program nyomon követése a folyamatos mérések a közismereti tudáselemek (alapkompetenciák) fejlesztésének kiértékelése, támaszkodva az országos diagnosztikus mérésekre, továbbá a sportspecifikus képességek fejlesztettségének idôszakonkénti mérése és a versenyeredményesség figyelemmel kísérése. Az elsô nagyobb, átfogó összegzésre várhatóan 2011 és 2012 nyarán kerül sor, mivel a teljes rendszer vertikális kiépítése ekkorra fejezôdik be. 1. ábra. Az akcióalapú kutatás körsémája 2. ábra. A sportiskolai akciókutatás menete A sportiskolai program elsô ötéves ciklusának ütemezését az adatok tükrében a következô diagrammok mutatják be. 1. diagram. Közoktatási típusú sportiskolák tanulólétszám növekedése tanévenként

18 18 MAGYAR EDZŐ 2009/1 2. diagram. Közoktatási típusú sportiskolák tanulólcsoportszám-növekedése tanévenként és iskolatípusonként 3. diagram. Közoktatási típusú sportiskolák összköltségének növekedése tanévenként A sportiskolai programmal kapcsolatos évi feladatok Az elsô tanév tapasztalatairól írásos beszámolót fogunk kérni az intézmények vezetôitôl ben elô kívánjuk készíteni a sportiskolai programban tanuló diákok kompetencialapú tantárgyi (olvasás-szövegértés, írás-helyesírás, matematikai alapmûveletek és logikai képességek, szociális képességek stb.) és a sportági mérését. A sportiskolai program hosszú távú fejlesztése során gondolnunk kell a regionális" lefedettségre is. Egyelôre nem megoldott Tolna megyében a középiskola ügye, illetve, a székesfehérvári középiskolánk visszalépése miatt, ott is problémás lesz a sportoló általános iskolások továbbhaladása a rendszerben. További kérdés annak a néhány megyei jogú városnak a kérdése, akik nem kerültek be a rendszerbe (Miskolc, Sopron, Nagykanizsa), de potenciálisan alkalmasak lennének rá. A sportiskolai program sikeres indítását igazolja az is, hogy már az elsô tanév után 2008 szeptemberétôl újabb 8 iskola kapcsolódott be a programba. Szerencsére az érdeklôdés folyamatos, tehát számíthatunk arra, hogy a következô tanévtôl újabb intézmények kapcsolódnak be a programba. Fontosnak tartjuk a módszertani központok mellett a program országos elterjedésének segítését is, hiszen minél több közoktatási intézmény választja a programot, annál több a visszajelzési lehetôség, ami hozzásegíthet a program folyamatos javításához, fejlesztéséhez. A NUSI UPI Pedagógiai munkacsoportja lehetôségeihez képest minden szakmai segítséget felkínál és megad az érdeklôdôk számára. Összegzés Fontos feladatnak tartjuk a sportiskola rendszer egyes elemeinek" összekapcsolását, mûködésük összehangolását. A közoktatási típusú sportiskolai módszertani központok hálózata csak egy eleme a sportiskola rendszernek. A évben az ún. egyesületi típusú sportiskolákat is újra kellene definiálni, és rendszerét is újra kellene gondolni. A sportiskola rendszer két fô típusának meghatározása és viszonyrendszerük tisztázása igazodva a jelenlegi jogi szabályozáshoz elkerülhetetlen.

19 2009/1 MAGYAR EDZŐ 19 Hatszáz gyerek apja BESZÉLGETÉS DÁVID GÉZÁVAL, AKI 60 ÉVE JEGYEZTE EL MAGÁT A KAJAK-KENUVAL Régóta vallom, és még sokáig szeretném hinni, hogy a világot nem a percemberkék", hanem a hivatásukat, munkájukat rajongva szeretô megszállottak viszik elôre. Különösen igaz ez a magyar sportra, amely a nehéz idôket (volt belôle bôven) rendre túlélte, mert mindig volt néhány versenyzô, edzô, sportvezetô, aki mindent megtett a talpon maradásért. Ilyen megszállott Dávid Géza, a Lágymányosi Spari ügyvezetô elnöke - kajak-kenu szakedzô, mesteredzô -, akit a magyar sportban végzett tevékenységéért augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntettek ki. Bevallom, amikor a beszélgetés helyszínéül az egyesület XI. kerületi vízitelepét választotta Dávid Géza, kicsit megrettentem: tömegközlekedô lévén körülményes lesz odatalálnom. Nem találkozhatnánk könnyebben elérhetô helyen? Az interjú végén pedig már biztos voltam abban, hogy az idén augusztusban kéthetes" (77.) születésnapját ünneplô sportemberrel nem beszélgethettem volna máshol, mint a csodás környezetben lévô vízibázison, hiszen ez az élete. Azt meg külön köszönöm, hogy megkímélt a tömegközlekedési kalandtól" (Ezt a személyes megjegyzést azért írtam le, mert ez a tulajdonság is hozzátartozik Dávid Gézához, és sajnos ugyanúgy kihalóban van, mint a megszállottság ) A bázis falait régi és még régebbi fotók, tablók borítják, és amíg végighaladok a folyosón, elgondolkozom: ezek a híres versenyzôk mind-mind innen indultak? Aztán azt is megtudom, honnan indult Dávid Géza pályafutása szeptemberében ipari tanuló voltam, és jött valaki a hírrel, hogy lehet menni a Mémoszba, ami az Építôk elôdje volt, sportolni. Menjünk!" mondta az illetô. Nem érdekel" feleltem, ám az az érv, hogy ott az Erzsi is, gyere", meggyôzött. Erzsi egy formás fodrászlány volt, ám két hét múlva ô már nem kajakozott, engem viszont máig fogva tart ez a sport. Szabó Ferenc, vagyis Tömpe volt az elsô edzôm, aki arra a mondatomra, hogy szeretnék kajakozni", ellentmondást nem tûrôen rávágta, hogy kenuzni fogsz!" Rögtön meglátta Önben a kenust? Dehogy. Ô kenuzott, neki az volt a szent. Kezdetben an voltunk és öt hajó. Aki elôbb jött, az vitte el a hajót ben átköltöztünk a Margitszigetre, majd megalakult a Honvéd, és a Sirály csónakház fele lett a Honvédé, a másik az Építôké. A Margitszigeten éltük az életünket. Többször eszembe jutott, hogy a Latorca utcában csak akkor volt meleg víz, ha a nap felmelegítette, míg a Honvédban termálvízzel zuhanyoztunk. Sok kiváló versenyzô indult ebbôl a csoportból, Hartmann Cili, Novák Gábor és Hatlaczky Feri már a helsinki olimpiára is eljutott. Az Ön sorsa hogy alakult? ben a késôbbi olimpiai bajnok Parti János már világbajnok volt, Hernek István pedig olimpiai ezüstérmes, és mivel sikerült legyôznöm ôket, bekerültem az olimpiai keretbe. A mai TV épületében orosz nyelvû fôiskola mûködött, tornatermének padlója linóleumos volt, ami nagyon csúszott. No, nekem kicsúszott a lábam, a térdem hat hétig gipszben volt, így tettem le az esküt is a Vígszínházban. A felgyógyulás után elkezdtem edzeni, de nem bírta a lábam Megnôsültem, és ha már így alakult, dolgozni fogok gondoltam. Azonban hívtak vissza a Honvédba, vagyis az utódjába, az MHS-be, mert 1956-ban minden edzô disszidált, alig maradt itthon valaki. Nem volt papírom, április 1-tôl mégis edzô lettem. Nem akarok sebeket feltépni, de megkérdezem: nem fáj, hogy ilyen rövidre sikerült a versenyzôi pályafutása? Persze hogy fáj, van bennem hiányérzet, de tudomásul kellett vennem, hogy hiába próbálkozom, nem bírja a térdem. Azért így is felejthetetlen élményeket adott a sport. A maiak talán megmosolyogják, de nekem az is fantasztikus volt, hogy 1952-ben edzôpartnerként meghívtak Tatára. Az edzôtáborban ettem elôször téliszalámit, ittam kakaót és ha megettem, megittam, kérhettem még. Vonattal mentünk Tatára, és az állomásról begyalogoltunk a táborba, szóval nem úgy volt, mint mostanában. És akkor mindenki közösen edzett, nem százfelé. A háromhetes ottlét alatt rengeteget hajtottunk, de bírtuk. Csodálatos idôszak volt! Szóval, 1957-tôl edzôsködtem, és 1958-ban már serdülô bajnok tanítványaim voltak. Novemberben mégis kirúgtak a klubtól, mert rájöttek, hogy egy Olaszországba disszidált edzôvel levelezek. Egy év múlva visszamentem az Építôkbe. Mivel szövetkezeti dolgozó voltam, régi vágyam volt egy szövetkezeti kajak-kenu szakosztály létrehozása lakóhelyemen, Budafokon, mert ott csak foci volt. Az álom 1961-ben valóra vált, amikor a Budai Spartacus befogadott minket, így október 1-jén megalakult a Spari kajak-kenu szakosztálya. Ebben óriási szerepe volt Regôczi Kálmánnak, az OKISZ sportosztály-vezetôjének, aki nagyon szerette a vizet, valamint Nagyvári Jánosnak, a Spartacus fôtitkárának. Emlékszem, vasárnap volt, vagy hatvanan jöttek le evezni. Volt egy tízes kenunk, abban róttuk a köröket. Az 1962-duisburgi versenyen már az én versenyzôim is ott voltak, ám az egyikük disszidált, és én utána hat évig nem kaptam útlevelet. Közben ben megrendezték az elsô ifi Európabajnokságot, és Haraszti Gábor aranyérmes lett. Ez volt az elsô kiemelkedô eredményünk. Bár versenyzôként nem sikerült kijutnom olimpiára, edzôként ott lehettem Münchenben. Az izraeli sportolók velünk szemben laktak, így az ablakból láttuk a lövöldözést, az álarcos terroristákat, a tárgyalást. Nem lehet elmesélni azt a félelmet, bizonytalanságot, ami bennünk volt. A támadás után amerikai katonai busszal vittek minket a pályára edzeni. Állítom, hogy a magyar kajak-kenusok szereplésére nagyban rányomta bélyegét ez a szörnyûség. Amikor 1986-ban Münchenben jártam, elmentünk és megnéztük az olimpiai falut. A telefonfülke ugyanott állt, mint egykor, rajta tábla és koszorúk. 36 év telt el azóta, de felidézni is borzasztó az egészet! Aztán az életem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Elváltam, mert a sport egész embert kíván, és ehhez elengedhetetlen a megértô társ. Bevallom, az italhoz nyúltam, és 1976-ban kirúgtak a Spariból. Nem adtam föl, Ercsiben megcsináltam a Honvéd II-t, vagyis a Honvéd Toldi SE-t, majd két év múlva megismertem a mostani feleségemet, aki remek társ. Nemsokára megkerestek a Spariból, hívtak vissza, és azóta

20 20 MAGYAR EDZŐ 2009/1 itt vagyok. Azt szoktam mondani, hogy háromszor építettem föl a Sparit: 1961-ben, 1973 után, majd 1980-tól, és ma is létezik. Nézze, itt a 2008-as pontverseny végeredménye, a 70 egyesületbôl az ötödikek vagyunk úgy, hogy nekünk nincs felnôtt versenyzônk, csak gyerekekkel foglalkozunk. Innen indult Kovács Kati, Kolonics Gyuri, nálunk versenyzett a világbajnok Szöllôsi Imre, az ifi világbajnok Takács Tibor, a maratoni világbajnok Pitz Andrea, Cserha István, Hingl László, Kovács Ferenc és sorolhatnám. Minden év október elsején, a megalakulás évfordulóján úgynevezett öregfiú és öreglány napot tartunk, amikor összejövünk és emlékezünk a múltra, a kezdetekre, a közösen átélt élményekre. A tanítványaim azt szokták mondani, hogy hatszáz gyerek apja vagyok. Létrehoztunk egy masters szakosztályt is. Lassan az 50. születésnapunkat ünnepelhetjük, és ez alatt az idô alatt sok eredményt hoztunk a magyar sportnak, olimpiai és világbajnokokat is neveltünk. Sajnos, van, akit már eltemettünk, az elsô érmesünket, Haraszti Gábort nagyon fiatalon, 38 évesen. A versenyzôk mellett 28 edzô került ki a kezem közül, van aki nálunk, van aki máshol oktatja az utódokat. A gyerekek azt mondják, nekem ott kell lennem két Gallov Rezsô: Butykó Mire olvasónk kezébe veszi idei elsô lapszámunkat, már nyomdából várható a Mezô Ferenc Sportközalapítvány kiadásában készülô emlékkönyv a hazai és nemzetközi olimpiai mozgalom egyik legszínesebb, közkedvelt egyéniségérôl, a 2003-ban elhunyt Lemhényi Dezsôrôl, a népszerû Butykóról. Eredményei, egyénisége, munkássága itthon és külföldön külön-külön és együttesen megérdemli az emlékkönyv megjelenését, amelyet támogat az ÖM, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Edzôk Társasága, a Magyar Sporttudományi Társaság, a Szerencsejáték ZRT., s nem utolsó sorban a Magyar Vízilabda Szövetség is. A könyv lényegében három pilléren nyugszik. Bemutatja a színes, nem mindennapos egyéniséget, mint olimpiai bajnok vízilabda játékost, azután, mint eredeti módon dolgozó eredményes edzôt. Végül külön foglalkozik a nagytekintélyû mester áldozatos és hatékony tevékenységével, amelyet a magyar és a nemzetközi olimpiai mozgalom népszerûsítéséért végzett, s mindenek elôtt sikeres közéleti szereplésével - mint az Olimpiai Bajnokok Klubjának, egyben a Mezô Ferenc alapítvány alapító elnöke -, amelyet élete utolsó tíz esztendejében fejtett ki olimpikon társai sorsának jobbítása érdekében. A könyv a tiszteletadás és a megemlékezés mellett maga is éppen úgy szolgálja a sport, s ezen túlmenôen elsôsorban az olimpiai mozgalom és a játékok népszerûsítését, mint ahogyan a fôszereplô tette ezt egész életében, amellett, hogy az írás igyekszik szórakoztató és közvetlen módon vonzó példát mutatni a felnövekvô sportoló-nemzedékeknek. év múlva az 50 éves ünnepségen Az elmúlt évtizedek alatt sokszor kerültünk nehéz helyzetbe, és az is nagy eredmény, hogy mindent túléltünk, nem szüntettek meg bennünket. Elég csak az 1997-es tûzvészre utalnom, amikor Szilveszterkor leégett a hajótároló, 196 hajó, 252 lapát és sok minden más semmisült meg. A nulláról kezdtük újra, sporttársak, egyesületek, magánemberek segítségével. (Emlékezés közben albumot vesz elô, mutatja a régi összejöveteleken készült fotókat, magyarázza, hogy ki kicsoda. Itt éppen sírok, mert olyat mondtak a gyerekek") ben kiváltunk a Budapesti Spartacusból, azóta Lágymányosi Spari néven mûködünk. Egykori versenyzônk, Mészáros Jani, aki grafikus, csinált egy táblát a 45 éves évfordulóra, hogy Spari volt, van, lesz". Ott van a másik helyiségben, ez is éltet minket. Együtt élek a gyerekekkel, jól érzem magam itt velük. A feleségem nagyon megértô. Ma már Eszter lányom is itt edzô nálunk. Egyébként edzôink, Barócsi Andrea, Belcsik Ferenc, Guj Attila, Pongrácz Kata és Eszter is az egyesület neveltje. Jelenleg 118 versenyzônk és 18 masters versenyzônk, no meg legalább 150 hajónk van, és itt hónap elején mindenki megkapja a fizetését. Könyvismertetô Csak annyit engedek költeni, hogy ne legyen adósságunk, ne kelljen hitelt fölvenni, mert abból nehéz kijönni. Sajnos, hiába mûködünk 23 éve ebben a kerületben, nem kapunk támogatást. Közel 40 iskola van a környéken, vannak, melyekkel nagyon jó a kapcsolatunk, mások viszont egyenesen tiltják ezt a sportot. Versenyzôink zöme XI. kerületi, de a XXII. kerületbôl is járnak hozzánk. A testnevelôk felelôssége lenne, hogy a sport felé tereljék a gyerekeket. Ma már nem vagyok aktív edzô, de szeretem figyelni a többieket, ott vagyok a versenyeken is. Igyekszem átadni a tudásomat és a tapasztalatokat. Az idén lesz 60 éve, hogy eljegyezte magát ezzel a sporttal versenyzôként, majd edzôként. Mi a hitvallása? Megszállottság, hit nélkül nem létezik, hogy az ember eredményes legyen. Az edzônek a saját hitét kell átadnia a versenyzônek. Azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy mindig a második elôtt végezz, a többi nem érdekes". Ma már rengeteg verseny van, aki tehetséges, nem tud nem eredményes lenni. Régen azért másként volt ez is. Most öt serdülô és ifiválogatottunk van, két lány és három kenus. Szeretném, ha az idei ifi Eb-n és vb-n lenne indulónk. F. M.