PhD ÉRTEKEZÉS. dr. Szirota Szilvia

Átírás

1 PhD ÉRTEKEZÉS dr. Szirota Szilvia MISKOLC 2013

2 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA dr. Szirota Szilvia A FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ SPECIÁLIS BÜNTETŐJOGI SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE ÉS JOGTÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE A 20. SZÁZAD ELEJI MAGYARORSZÁGON (PhD értekezés) Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Bragyova András A doktori program címe: A program címe: Tudományos vezető: A magyar állam és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése; különös tekintettel az európai fejlődési tendenciákra Az európai jog közös történeti, társadalmi gyökerei Dr.KonczIbolyaKatalinPhD MISKOLC 2013

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS... 3 I. A FIATALKORÚAK KÜLÖNLEGES BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSÉNEK KIALAKULÁSA Klasszikus büntetőjogi elvek Az első büntető törvénykönyvünk A javítás és a nevelés gondolatának gyakorlati megjelenése A fiatalkorúak kriminalitása Plósz Sándor minisztersége alatt A büntetési rendszer reformjavaslata A reformmozgalom eredményei A) A beszámítás B) Az egyéniesítés C) A nevelés II. A PATRONAGE KIBONTAKOZÁSA Gyermekvédelem prevenció A tevékenység köre A fejlődés üteme III. AZ ÉVI BÜNTETŐ NOVELLA KODIFIKÁCIÓJA A hazai kodifikációs kísérletek Képviselőházi vélemények a Csemegi kódex revíziójáról Az igazságügyi bizottság jelentése a büntető novelláról A képviselőház gyakorlati megoldásai A főrendi ház álláspontja IV. A BÜNTETŐ NOVELLA FIATALKORÚAKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEI A reform eszmék kodifikálása A II. fejezet a gyakorlatban A) Végrehajtás felfüggesztése B) Fogházbüntetés tartama C) Ítélet hatása D) Intézkedések E) Törvényes képviselő vallomástétele F) Pártfogó meghallgatása G) Védő közreműködése

4 H) Jogalkalmazók nehézségei I) Összevetés A vizsgálati fogság és a fiatalkorú bűnözők Gyermekbíróságok A) Jogintézmény megszervezése B) Budapesten kialakult gyakorlat V. A FIATALKORÚAK BÍRÓSÁGA Eredete A) A reformatory B) A probatyon system C) Children s Court A magyar törvényjavaslat a parlamenti hozzászólásokban Az évi VII. törvény Jogalkalmazás gyakorlati nehézségei A) A fiatalkorúk bírájának hatásköre B) Életkorhoz kapcsolódó értelmezés C) Bűnügyi költség viselésének kérdése D) Előzetes eljárás E) Magánvádló főmagánvádló jogállása F) Perorvoslat VI. A FIATALKORÚAK BŰNÖZÉSE A STATISZTIKAI ADATOK TÜKRÉBEN ÖSSZEGZÉS MAGYAR ÖSSZEFOGLALÓ IDEGEN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ HIVATKOZOTT IRODALOM Szakirodalom Országgyűlési nyomtatványok Folyóiratok, évkönyvek és egyéb felhasznált dokumentumok Jogforrások A) Törvények B) Törvényerejű rendelet C) Miniszteri rendeletek RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE SZERZŐSÉGI NYILATKOZAT

5 A fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerét minden egyes ország a nemzeti fejlődési folyamatának integráns részeként alakítsa ki, a társadalmi igazságosság minden fiatalt megillető keretén belül, és úgy, hogy a rendszer hozzájáruljon a fiatalok védelméhez és a társadalom békés 1 rendjének a fenntartásához BEVEZETÉS Értekezésemben a fiatalkorú bűntettesekkel szembeni megfelelő felnőttektől eltérő büntetőjogi bánásmód kialakulását vontam vizsgálat alá. Nyomon követem az évi XXXVI. tc. és az évi VII. törvénycikk megalkotását. Részletesen elemzem ezen büntető normákat, amelyek célja a fiatal elkövetők vonatkozásában a reformeszmék alapgondolatai elsősorban az egyéniesítés eszméjének előretörése által a hazai büntetőjog gyökeres megváltoztatása. A történeti előzményt jelentő első Büntető törvénykönyvünk a bűntettesek kor szerinti osztályozását nem követte, így ebben a vonatkozásában térek ki az ismertetésére. A fiatalkorúak bíróságáról szóló törvénycikk részletekbe menő tanulmányozásakor pedig az új elvek alapján lefolytatandó eljárásban felmerülő gyakorlati kérdések megoldása érdekében hivatkozok a bűnvádi perrendtartásról szóló évi XXXIII. tc. passzusaira. A kutatás eredményességét nehezítette, hogy a választott vizsgálati szempont alapján a tárgykört kevésbé elemezték, a magyar büntetőjogi gondolkodásban elsősorban az általam tanulmányozott büntetőnormák alapelveit, felelősségi és büntetési rendszerét érintették a szakemberek. A büntetőjogi korhatár az elemzés alá vont anyagi normákban a büntetőjogi elveknek megfelelően változott. A gyermek fejlődésének korszakait tekintve határozták meg a bűntettesek egyes csoportjait a fiatalkorúakat. 1 ENSZ Közgyűlés 40/33/1985. számú határozat pont 3

6 Disszertációmban bemutatom a vizsgált időszakban a megelőzésben feladatot vállaló gyermekvédelem és patronázs intézményeket, amelyek a bűnözésnek kitett vagy züllésnek indult gyermekek és fiatalkorúak védelmét, segélyezését szolgálták. Érzékeltetem, hogy a fiatal elkövetők sajátos társadalmi helyzete és életkori pszichikus tulajdonságai okot adnak a különleges büntetőjogi elbírálásra. A bűntetteket olyan életszakaszban követik el, amikor még nem képesek teljes mértékben felismerni cselekményük társadalomra veszélyes következményeit. Nem fér ahhoz kétség, hogy a törvények megalkotói és gyakorlati jogalkalmazói igyekeztek a koruknak megfelelő, hatékonyabb és humánusabb megoldásokat találni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve fejlesztették a fiatalkorúakra vonatkozó büntető joganyagot. A munkájuk eredményeként a vizsgált korszakban az általánostól eltérő törvényi szabályozást vezettek be erre a jogterületre, ami sok tekintetben enyhébb intézkedést, enyhébb megítélést írt elő. Hazánkban a fiatal elkövetők eltérő kezelésének követelménye, az évi büntető törvénykönyv javaslatában ugyan felmerült, de nem mutattak különösebb érdeklődést ez iránt. Az évi büntető törvénykönyvi javaslatok voltak az első teljesen önálló törvényhozási kísérletek Európában. Már érvényesült bennük a törvény előtti egyenlőség eszméje és a nullum crimen/nulla poena sine lege elvek, amelyek alkalmazása a fiatalkorúakkal kapcsolatos törvénykezésben folyamatosan végigkísérhető. Külön szabályozás a speciális elkövetői körre csak fokozatosan született meg. Az évi V. tc. a életév közötti fiatalkorúak büntethetőségét a cselekményük bűnösségének felismerésére szükséges belátáshoz kötötte. Ezen delikvensek cselekményének jellegét, bűnösségét és társadalmi veszélyességét ugyanolyannak tekintette, mint a felnőttekét. Egyéniségüket nem vette számításba. Az első magyar Btk. rendelkezéseit nem igazságosnak és nem célszerűnek ítélték meg, mivel azok gyakorlatilag károsaknak bizonyultak azáltal, hogy a fiatal bűnösökre csak enyhébb, azonban nem más büntetést szabtak ki azokat ugyanabban a letartóztató intézetben hajtották végre, mint 4

7 a felnőttekét. A javító nevelésnek csak szűk körben engedtek tért. Megállapítást nyert, hogy a 16 év alatti elkövetők száma növekedést mutat, valamint, az, hogy a felnőtt bűnösök elsősorban a fiatal bűntettesek közül kerültek ki. Mindezeket szem előtt tartva, a századfordulóra a fiatalkorúakkal való elbánást helytelenítették. Új szociálpolitikát építettek ki hazánkban, különösen a nemzetközi kongresszusok, börtönügyi egyesületek megállapodásai, valamint az amerikai, angliai, németalföldi tapasztalatok nyomán. Általános tételként fogalmazták meg, hogy az ifjú bűnösökkel szemben a megtorlás szempontjait nem érvényesíthetik, valamint a büntetőjogi beszámítás alá nem eső 12 éven aluli erkölcsi romlásnak, vagy züllésnek indult gyermekek 2 megmentésére helyezzék a hangsúlyt júniusában Finkey Ferenc a gyökeres revíziót, vagyis a kódex átalakítását még nem tűzte napirendre, mert a kódex rendszerét még hosszú ideig megtarthatónak tartotta. A részletes reformok közül, kriminálpolitikai szempontból a legfontosabbnak a fiatalkorú bűnösök büntetési rendszerének reformját tekintette. A Jogtudományi Közlönyben ezért ebben a tárgykörben fogalmazta meg nézeteit. Nem véletlen a témaválasztása, hiszen véleménye szerint a kriminálpolitika legelső feladatnak tekinti a bűnözés, a kriminalitás elleni küzdelemben a gyermekek bűntől való megmentését, vagyis az ún. gyermekvédelmet. Finkey sok hazai jogásztársához hasonlóan a büntetlenség korhatárát a 14. életév betöltéséig javasolta kiterjeszteni. Ennek nyomán a Btk. 83. a esetében a 12. évi korhatár felemelését tanácsolta, amelynek bevezetését azonban még korainak tartotta elvi és gyakorlati szempontból egyaránt. 2 A züllésnek indult gyermek fogalma alatt az alábbi életkorú fiatalkorú elkövetőeket egyéneket értették a vizsgált korban: Közfelfogás szerint gyermeknek nevezik az embert a születésétől a pubertás koráig. A gyermek fejlődési korszakainak utolsó fázisa a életévig tartó ifjúkorral zárul ban megalakult a Magyar Gyermektanulmányi Társaság. Nagy László élete ettől kezdve szervesen összefonódott a gyermektanulmányi (pedológia) mozgalommal kutatásai nyomán a gyermek érdeklődésének alakulásában öt fejlődési fokozatot különböztetett meg. Az utolsó fokozatban a15 éves kortól a serdüléstől éri el a gyermek a logikai érdeklődés fokát. Az ifjú ekkor már a személyek, tárgyak, jelenségek eszmei tartalma, a tapasztalatok belső összefüggése iránt érdeklődik. Ebben az időszakban válik a gyermek öntudatos társadalmi lénnyé. Ezt az időszakot nevezi Nagy László az állandósult logikai érdeklődés fokának. In: NAGY, 1908, 40. Ranschburg Pál is vizsgálat alá vonta a gyermekek fejlődését. RANSCHBURG,

8 A reform elkerülhetetlen előfeltételeit még hazánkban hiányosaknak találta, elsősorban azért, mert a gyermekvédelem törvényhozási szabályozása, valamint az elzüllött, erkölcsi romlásnak kitett gyermekek neveléséről való rendszeres intézkedés még nem ment végbe. A fiatalkorúak büntetési rendszerét az I. Büntető novella teremtette meg a nevelés, a megmentés gondolatán nyugodva. A joganyag elsődleges célja, hogy a bírót akinek a kezét már nem kötötte meg feljogosítsa a fiatal elkövető egyéniségének kiismerésére, annak érdekében, hogy a legcélravezetőbb intézkedést meg tudja tenni. A életév közöttiekkel szemben azonban csak akkor alkalmazhatták azokat, ha elkövetéskor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettségük nem hiányzott. 3 A büntetőjogi felelősségre vonás feltételét tehát ennek a fejlettségnek a megléte képezte. Ellenkező esetben a bíró házi felügyelet alatt tartását, házi vagy iskolai fenyítést, illetve javító nevelést rendelhette el a belátási képességgel nem rendelkező fiatalkorúakkal szemben. Kiemelem Balogh Jenő egyetemi tanár munkásságát, aki a legnagyobb érdemeket e jelentős norma megalkotásában szerezte. Hangsúlyozta a társadalom szerepét a fiatalok megmentésének folyamatában, ennek jegyében a patronage tevékenységet felkarolta. A dualizmusban megalkotásra került I. büntető novella fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseinek mélyebb megismerése érdekében törekedtem a magyar közvélemény által megformált nézetekből is megismerni a hazai belpolitika alakulását, a korszak jogalkotási mechanizmusát, valamint azt, hogy milyen elvek, eszmék vezérelték a képviselőket a megbotlott fiatalok megmentése érdekében tett képviselőházi felszólalásaik megszövegezésében. Az értekezésben részletesen elemzem az országgyűlési képviselők felszólalásait a fiatal elkövetőkre vonatkozó büntetőjogi reformokkal kapcsolatosan. 3 Ezzel a kérdéssel foglalkozott munkáiban Balogh Jenő (BALOGH, 1909./a. és BALOGH, 1909./c.), valamint Finkey Ferenc (FINKEY, 1909./b.) is. 6

9 Összehasonlítást végeztem megállapítható hogy a képviselők büntetőjog reformjára irányuló felszólalásainak tartalma, véleménye összefüggésben álltak azzal, hogy melyik földrajzi térségből érkeztek a honatyák, ill. milyen civil foglalkozást végeztek. A munka időszerűségét előmozdítja, hogy a sajátos elkövetői kör büntetőjogi megítéléséhez kapcsolódó korabeli jogászok, politikusok véleményét, valamint a jogintézmények jogrendbe ültetésére vonatkozó tevékenységét felölelő átfogó értékelésre mindeddig még nem került sor. Értekezésemben azokat a reformeszméket emelem ki, amelyek az elhagyatott, az erkölcsi romlás veszélyének kitett fiatalkorúak büntetőjogára vonatkoznak. Alapvetően az anyagi jogi szabályokat tárgyalom, azonban azok a büntető eljárási normával kölcsönösen összekapcsolódnak. Arra vállalkoztam, hogy az értekezésben feltárjam a fiatalkori bűnözés ellen folytatott küzdelem rendkívül összetett feladatát, amelyben minden kétséget kizáróan meghatározó szerepe van a büntetőjognak. A történeti változások elméleti hátterének felfedése által bemutatom, hogy a fiatalkorúak megmentése komplex és speciális büntetőjogi társadalmi folyamat eredménye. Rávilágítok arra, hogy a fiatal korosztály bűnözése nemcsak büntetőjogi probléma, hanem társadalmi jellegű kérdés, pedagógiai, lélektani, valamint kriminológiai és szociológiai is egyben. A jogtudomány egymagában nem alkalmas a probléma megoldására. A fiatalkorúak által elkövetett tetteket, amelyek már bűncselekményeknek minősülnek, a felnőttekétől eltérően kell megítélnünk, akár büntetőjogi szempontból vizsgáljuk, akár magánemberek érdeklődésének középpontjában állnak. A századfordulót követően fokozatosan a gyermekvédelem és patronage szerepe felértékelődött. Megfigyelhető, hogy éppen ezért az egész világban nagy igyekezettel leküzdeni szándékoztak a megelőző korszakoknak ezen a területen elkövetett mulasztásait. A századot méltán nevezték el a gyermek korának. A gyermekvédelem terén Észak Amerika járt az élen, olyan sajátos 7

10 mozgalom bontakozott ki, amelyet az európai keretekbe nehezen illeszthették be. Egységes kódex hiányában, előbb rendeletekben, majd a büntető novellában és a fiatalkorúak bíróságairól rendelkező törvényben kodifikálták a gyermekvédelemre vonatkozó, és a modern kriminálpolitika irányelveit szem előtt tartó szabályokat. Ennek hatására a gyermekvédelem kibővített fogalma magába foglalta a felelősségre nem vonható fiatalkorúakra vonatkozó intézkedéseket is. A veszélyeztetett környezetben élő gyermekeket vette gondozásba, akik még nem léptek a bűn útjára. Értekezésemben ismertetem a gyermekvédelem kibontakozását tekintettel arra, hogy az ellátásában részesíthetők köre életkorúkat tekintve beletartozik a büntetőjogi fiatalkor fogalmába, 4 valamint célja is azonos az I. Büntető novelláéval. A gyermekvédelem a gyermeket életszakasza szerint 5 csoportba sorolva gondozza. Megkülönbözteti a fogamzás utáni, a születés alatti, a csecsemőkorabeli, a gyermekkorabeli, a serdültség korabeli gyermeket. Összességében magába foglalja a zsenge korát élő nemzedék megóvása érdekében az állam és a társadalom által együttesen kifejtett munkásságot. Az állami gyermekvédelem ennek megfelelően amegelőző és büntető rendelkezések által az államigazgatás olyan ügyköre, amely az elhagyatott gyermekek megmentése érdekében a saját intézményeivel gondoskodik a gyermekek teljes ellátásáról és neveléséről. Az állam oltalmazta azokat a gyermekeket, akik erkölcsi elhagyatottság miatt vélelmezhetően a bűncselekmények elkövetőivé válhattak, vagy rosszabb esetben már a büntető eljárás alanyaivá váltak. A gyermekvédelem ahogy a büntetőjog is felfigyelt arra a fiatalra és gondozta annak az érdekeit, aki a rossz nevelés, veleszületett hajlamainál 4 A gyermek jogairól szóló ENSZ Egyezmény meghatározása szerint gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, november 20 án kihirdetett ENSZ Egyezmény. I. rész 1. cikk. 8

11 fogva züllésnek indult, vagy abban a környezetben, amelyben élt, az elzüllésnek volt kitéve. Tehát hazánkban a századfordulót követően mind a szociálpolitika, mind a büntetőjog az erkölcsi züllésnek kitett, züllésnek indult, vagy a már büntetett gyermek érdekében fejtette ki tevékenységét a törvényhozás által megalkotott új normáknak megfelelően. 5 A gyermekek megmentésére irányuló állami és társadalmi erőkifejtés akkortól vehetett nagy lendületet, amikor a kriminológia rávilágított arra, hogy a gyermekek züllése, a fiatalkorúak bűnözése, és az általános kriminalitás közötti okozati összefüggés feltárásra szorul. 6 Így a gyermekvédelem fogalmát kiterjesztették annak érdekében, hogy ne csak az elhagyatott gyermekek tartozzanak az oltalma alá, hanem a jogrenddel összeütközésbe került, valamint a büntetőjogi felelősségre nem vonható fiatalkorúak is. A századfordulón a magyar jogszolgáltatás terén kivívott eredményeket törvényalkotásunknak köszönhetjük, hiszen a magyar jogalkotás ismerte a teljes európai jogi kultúrát. Részletesen elemzem az évi VII. törvénycikket, amelynek jelentőségét az adta, hogy megteremtette a fiatalkorúak bíróságát. Mintául az először Észak Amerikában felállított ún. juvenile court szolgált. Bemutatom az eljárás menetét, amelyben az ún. közönséges büntetőeljárás hatálya alól kivont fiatalok ügyeinek intézését kijelölt bíróra bízták. Megállapítható, hogy a tételesen átvett vagy külföldi etalon nyomán a joganyagunk részévé formált intézmények mindig a belső jogi közegben 5 Összefoglaló korabeli munkák a témában például: KARSAI, Az állami gyermekmenhelyek országos felügyelőjének jelentései évekről. Új fórumok, lapok születtek: 1905 től a Gyermekvédelmi Lap lett a szakma hivatalos lapja, elsősorban az Országos Gyermekvédő Liga kiadványa; valamint a Gyermek című tudományos szaklapban is számos tanulmány jelent meg e tárgykörben. 6 Közelmúltban a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatásának a megteremtéséért szálltak síkra a szakemberek, azonban napjainkban a büntetőpolitika változása nyomán évtől kezdődően újra átértékelődni látszik a kriminálpolitika eszközrendszere, és a szigorítás határozott szándéka körvonalazódik. CSEMÁNÉ, 2009./b., 32. FARKAS, 2010, 41., CSEMÁNÉ, 2010., CSEMÁNÉ, 2009./a., CSEMÁNÉ LÉVAY, FARKAS RÓTH, 2004., FARKAS, RÓTH VÁRADI,

12 válnak rendszeralkotó tényezővé. Tényleges működésük, érvényesülésük tartama mindig szervesen függ az aktuális jogi és társadalmi környezettől. Történeti kritikai megközelítéssel tanulmányozom értekezésemben a fiatalkorúak speciális büntetőjogának magyarországi kialakulását és kifejlődését. A módszer alapvetően dogmatikai és történeti elemző, sok esetben kiegészülve a jogtörténeti, és az európai kitekintésből levonható következtetésekkel. Az elemzés középpontjába állított történelmi korszak megismeréséhez kronológiai sorrendet követve sorra veszem a magyar törvénykezés fiatalokra vonatkozó jogszabályait, történelmi fejlődés nyomán bekövetkezett újításait. A jogtörténet lehetővé tette, hogy párhuzamokat vonjak a vizsgált politika történeti időszakban keletkezett hazai és külföldi joganyagok között. Konzekvencia megfogalmazásában az angol, és különösen az amerikai joggyakorlatban jogtörténetivé vált normák elemzése nyújtott támpontot. Ezeknek az értékelése által vizsgálat alá vontam a külföldi jogelvek, jogszabályok, jogintézmények magyar büntető jogrendbe illesztésének sajátosságait. Elsődlegesen a fiatalkorúak bűnözésének a hazai büntető törvénykezéssel összefüggő részleteire szorítkozom. Helyenként utalok a nemzetközi szabályozásra a magyar rendelkezések megértése érdekében. A magyar büntetőjog a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás tekintetében kezdetektől igyekezett követni a nemzetközi jogfejlődést. Feldolgozom a téma szerint releváns jogirodalmat. A nehezebben hozzáférhető könyvek, folyóiratok tanulmányozásában nagy segítséget nyújtott az Országgyűlési Könyvtár jogi szakanyaga. A történeti elemzéseknél elsősorban Angyal Pál, Fayer László, Finkey Ferenc, nem utolsó sorban Vámbéry Rusztem munkái jelentették a kiindulópontot. 7 Kiemelkedő elméleti és gyakorlati útmutatóul szolgált Balogh Jenő 1909 ben megjelent műve, amelyet a szerző saját külföldi jogi gyakorlati és szakmai ismereteire támaszkodva alkotta meg. Jelentőségét az adta, hogy saját korának alkotását, a 7 Úgymint: ANGYAL,1909.; FINKEY, 1908.; FÁYER, 1902.; VÁMBÉRY,

13 fiatalkorúak bíróságát hitelesen elemzi és mutatja be a magas forrásértékkel bíró munka. A történeti megismerést elsődlegesen a primer a vizsgált korszak idején keletkezett források feldolgozása segítette. A témához kapcsolódóan középpontba állítom az Országgyűlési Könyvtár iratai között fellelhető évi valamint évi országgyűlés képviselőházi és főrendiházi irományainak a tanulmányozását. Ez által nyertem ismeretanyagot egyrészt az évi büntető novella fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseinek a megalkotásának a körülményeiről, másrészt a fiatalkorúak bíróságának felállításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan a honatyáink álláspontjáról. Ezeken kívül forrásul szolgáltak az egyes patronage egyesületek, és kongresszusok korabeli keltezésű iratai, naplói, jelentései. A rendelkezésre álló szakirodalom és primer forrás felhasználásán túl nagy figyelmet szenteltem az adott időszakban megjelent sajtóorgánumoknak. Különösen a Jogtudományi Közlöny című jogi folyóirat cikkeit tanulmányoztam megfelelő kritikai szempontok szem előtt tartásával, mivel a sajtó munkatársai részt vettek törvény előkészítés napi munkálataiban. Hasábjain jogalkotással kapcsolatos, élénk viták folytak. Ez a péntekenként megjelenő lap ép ezért fontos dokumentuma a vizsgált korszak kodifikációs tendenciáinak megismerésében. Tartalmát tekintve a korabeli törvényhozás és jogalkalmazás szinte minden elvi és gyakorlati kérdésével mind bírálat, mind javaslat formájában is foglalkozott. 8 Tekintettel arra, hogy a századfordulóig nem adtak ki hivatalos gyűjteményt a bíróságok gyakorlatáról, így a fiatalkorúak bíráinak jogalkalmazó munkájának tanulmányozásához szükséges tényadat, valamint ítélkezése során felmerült kérdések kizárólag a lapból, illetve annak mellékleteiből tárhatóak fel. Támpontot a kutatáshoz elsősorban a nagyobb terjedelmű, tudományos igényű cikkek adtak. Ezek mellett a korabeli jogintézmények megismerését a kisebb rovatokban 8 Vámbéry Rusztem a Búcsú című írásában az alábbiak szerint méltatta a folyóirat jelentőségét: A Jogtudományi Közlöny Nemcsak tanúja és krónikása volt az idő múlásának, hanem tényezője is. tevékeny részt vett abban a hatalmas munkában, amely a régi magyar jogot az abszolút korszak után feltörő nyugat európai irányzatokkal (...) egyesítette. In: VÁMBÉRY, 1934,

14 megjelent, azonban szakmai szempontból jelentős értékű közlemények, valamint a napi jogi élethez, eseményekhez kapcsolódó írások is segítették. Mindezek tehát a témában való eligazodásra adtak jó lehetőséget, arra hogy a korabeli jogterületet még szélesebb látókörrel vizsgáljam. Részletesen tanulmányoztam a hátrányos helyzetű, csavargó és koldus gyerekekkel, állami gondozásban, csonka családban, illetve szociálisan veszélyeztetett körülmények között élő gyerekekkel kapcsolatos cikkeket elsősorban a Budapesti Szemle és Jogtörténeti Szemle orgánumokban közölteket. A szekunder források történelmi hitelességét több esetben az adja, hogy az újságírói közléseknek tekinthető írásokat a korszak kiemelkedő, gyakorlott jogászai rögzítették nyomban a korabeli események időpontjában hiteles és elsősorban objektív tájékoztatásra törekedve. Nagy szakmai segítséget nyújtott az értekezésem elkészítése során Dr. Stipta István professzor úr, akit e segítségéért, figyelméért illeti köszönet. A kutatásaim szakmai tanácsáért, támogatásáért, együttműködéséért köszönettel tartozom Dr. Koncz Ibolya Katalin egyetemi docensnek. 12

15 I. A FIATALKORÚAK KÜLÖNLEGES BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSÉNEK KIALAKULÁSA 1. Klasszikus büntetőjogi elvek A fiatalkorúak büntetőjogi megítélése nem volt mindig egyértelmű. Asajátos eszméket tükröző, elkülönült szabályok fokozatosan alakultak ki a század fordulóján. A 19. században Európa szerte a klasszikus büntetőjogi elvek uralkodtak. Ezek által meghatározott klasszikus büntetőjog azonos felelősségi elveket határozott meg a felnőttek és fiatalkorúak bűncselekményeinek elbírálására. A fiatalkorúakat csupán kicsi felnőttekként kezelte, és nem vette figyelembe az életkorral együtt alakuló pszichés jelenségeket. 9 A klasszikus iskola egyik sarkalatos tételével, a törvény előtti egyenlőséggel magyarázhatjuk mindezt. A törvény előtti egyenlőség értelmében ugyanis a jog semmilyen különbséget nem tehetett az egyes elkövetők között. Így a fiatalkorú elkövetőkre és a felnőttekre többnyire azonos büntetőjogi szabályokat alkalmaztak. A klasszikus büntetőjog felelősségi rendszerének középpontjában a beszámíthatóság és a bűnösség intézménye állt. A fiatalkorúak büntetendő cselekményeinek jogi megítélésénél a tételes jogok a beszámítás tanának általános szabályait vették alapul. A cselekményt az ember akaratára visszavezethető tettnek, a büntetendő cselekményt pedig olyan jogtalan cselekménynek tekintették, amely közérdeket, magánérdeket sértett, és amelyre a jogszabály büntetést állapított meg SZABÓ, 1961, BALOGH, 1909./a.,

16 A büntetés jogalapja a tettes erkölcsi bűnössége. Ígyabűntettet elkövetett fiatalkorút is csak akkor büntethették, ha rendelkezett a cselekmény bűnösségének felismeréséhez szükséges belátási képességgel. A bűnösségi elv mellett kiemelkedő tétele a klasszikus büntetőjognak a tettbüntetőjogi szemlélet, amelynek értelmében a büntetőjogi felelősséget csak külső tevékenység alapozhatta meg. Ez a szemlélet csak az elkövetett cselekményre tekintett, figyelmen kívül hagyta a tettes személyét, körülményeit. Tehát az elkövető fiatalkorú voltát sem vette számításba, helyette a cselekmény tárgyi sajátosságait vizsgálta a bűncselekmény jogi értékelésénél. 11 A szemlélet következménye, hogy a büntetések kiszabásakor az arányos büntetés, a proporcionalitás elve érvényesült. A tettarányosság elve értelmében a büntetés összhangban állt az elkövetett bűncselekménnyel. A klasszikus büntetőjog a büntetést megtorlásnak tekintette, alkalmazásával a megsértett jogrend helyreállítását célozta. Az egyénesítés elve nem érvényesült. Így a fiatalkorúakra ugyanazokat a büntetéseket szabták ki és azonos arányossági elveket alkalmaztak mint a felnőttekre. 12 A halálbüntetést több államban, Angliában is, még a 10 éven aluli gyermekek jelentéktelen bűncselekményeire is kiszabták. A 18. század végétől, főleg Beccaria 13 műveinek hatása alatt következett be változás a büntetések rendszerében. A művelődés élén haladó államokban egyre inkább törekedtek a büntetések enyhítésére. Eltörölték a testcsonkító büntetéseket, és a legtöbb államban megszűntették a botozást, a vesszőzést a fiatalkorúakkal szemben. A halálbüntetést, ha hatályban maradt is, a felnőttekre csak a legritkább esetekben alkalmazták, a fiatalkorúakra nézve pedig egyáltalán nem. A halál és a testi büntetések helyébe léptek a szabadságvesztés büntetések különböző nemei és a pénzbüntetés SZABÓ, 1961, SZABÓ, 1961, Az olasz író, a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője, kiváló büntetőjogász és tudós. Fő alkotása a Bűnökről és büntetésekről (Dei Delitti e Delle Pene) című 1764 ben megjelent írásában a Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elveket fogalmazta meg. Fontosnak tartotta azt is, hogy a büntetési tétel arányos, proporcionális és nyilvános legyen. Ily módon lefektette a jogállami büntetőjog alapjait. 14 BALOGH, 1909./a.,

17 A klasszikus büntetőjogi iskola a fiatalkorúakat nem kezelte külön kategóriaként, a fiatal kort enyhítő körülményként vette figyelembe. Azonos szabályok és elvek vonatkoztak a fiatalkorúakra és a felnőttekre egyaránt. Mindez a törvény előtti egyenlőségből, az egyéniesítés elvének hiányából következett. A későbbi korok büntetőjogi törekvései ezen elvek megreformálására irányultak. A klasszikus büntetőjogi iskola a magyar jogfejlődésre is rányomta bélyegét. A tradicionális magyar büntetőjogban a büntethetőségi korhatár az ún. törvényes kor eléréséhez igazodott, azaz a férfiakat a tizennegyedik, míg a nőket a tizenkettedik életévük betöltésétől tekintették vétőképesnek. Erre vonatkozóan az első adat a 16. században került rögzítésre: 1505 tájékán egységesítették a két nemre vonatkozó korhatárokat, ettől kezdve a tizenkettedik életév betöltése jelentette a törvényes kor elérését. A törvényes kor betöltése után a bíró dönthette el, hogy a bűncselekmény elbírálása során figyelembe veszi e az elkövető fiatal korát. Később a 17. században a tizennégy éven aluli gyermekeket már beszámítási képességük hiányára hivatkozva nem büntették, a vétőképtelen kor határa tehát némileg kitolódott. 15 A 18. században megjelent klasszikus büntetőjogi iskola alaptételei éreztették hatásukat a magyar büntetőjogi szemléletben. Azonban az újítás gondolata már a korai törvényekben, javaslatokban megjelent. Hazánkban először az évi büntetőjogi javaslatokban fogalmazódott meg a fiatalkorúak felnőttektől eltérő kezelésének gondolata. E követelmény kimondásánál tovább egyelőre nem jutottak. A nevelés és javítás gondolata elsőként az évi V. törvénycikkünkben jelent meg. A törvény rendelkezett egy választmány felállításáról, amelynek az volt a feladata, hogy a külföldi jelesebb büntető és javító börtönök elrendezését figyelemmel kísérje. A magyar büntetőjog fejlődése szempontjából nagy jelentőségű abüntető és javító rendszer kidolgozását megalapozó évi büntetőjogi 15 BALOGH, 2010,

18 törvényjavaslat. Megalkotására az országgyűlés országos választmányt küldött ki. Az előkészítő munkában tevékenykedett többek között Eötvös József, Kölcsey Ferenc is. A bűntettekről és büntetésekről című rész Deák Ferenc művének tekinthető. 16 A törvényjavaslat nemcsak magyar, hanem külföldi elismerésben is részesült. Finkey Ferenc 17 is nagyra becsülte, amikor a következőképpen nyilatkozott: teljesen önálló, az azonkori összes európai BTK. eket messze tulszárnyaló alkotás, a humánus és jogászi gondolkodás valódi remeke. 18 A neves német szerző, Mittermaier egész Európában a legeredetibb és a legbátrabb törvényhozási kísérletnek tekintette. Az anyagi jogi, eljárás jogi és a börtönügyi javaslatok valóban az európai törvényeket meghaladó színvonalúak voltak, azonban egyik sem emelkedett törvényi szintre. Az anyagi jogi javaslat elsősorban a halálbüntetés eltörlése, az eljárásjogi az esküdt bíráskodás bevezetése miatt bukott meg. A börtönügyi javaslat rendelkezéseit, különösen a magánzárka rendszert túlságosan költségesnek tartották. A törvényjavaslat a büntethetőség alsókorhatáráttizenkettő évben határozta meg. E kodifikációt megelőzően Vuchetich Mátyás 1819 ben publikált munkájában a következőket írta. A bűncselekmény alanya tehát lehet I. minden személy, amíg értelem használatának birtokában van; aki tehát az értelem használatának nem örvendezhet, az bűncselekmény elkövetésére sem képes, ilyenek a gyermekek A fiatalkorúakra felnőttektől eltérő előírások érvényesülésének gondolata a börtönügyi javaslat kidolgozása során fogalmazódott meg. A javító iskola intézmény felállításának szükségességét a következőképpen indokolták: indítvány tétetvén, hogy a kerületi börtönökkel javító iskola név alatt olyan intézet kapcsoltassék össze, melyben a fiatal, talán 16. éven alól levő bűnösök 16 BALOGH, Búza László beszéde Mint kiváló diákját rögtön tanulmányai befejezése után magához ölelte az Alma Mater, s ő rövid pár év alatt az ország legkiválóbb büntetőjogászainak sorába emelkedett. Tankönyveiből nemcsak a joghallgató ifjúság tanul országszerte, azok ott állnak minden büntetőbíró asztalán. Munkásságával részt vesz a büntető jogalkotás irányításában is, az egész országának valóságos magister juris criminalis a lesz. In: KŐHALMI, 2000, NAGY, VUCHETICH,

19 külön, az intézet nevének megfelelő bánásmód mellett, taníttassanak: többen ugyan oda nyilatkoztak, hogy ezen javító iskolákat inkább a törvényhatósági börtönökkel kellene összekapcsolni, föltehető lévén, hogy az azokban bezárandó egyének nagyobb száma kisebb vétségekben elítéltekből fogállni, abban mindazonáltal egyetértett az egész országos választmány, hogy ha valahol, úgy a fiatal korúaknál a javítási czélnak egyensúlyban kell állnia a fenyítékivel, s ennél fogva arra utasítatott a választmány nyilatkozzék az iránt is, hogy a javítási és tanító elem mikép egyessíttessék. 20 Az idézetből kitűnik, hogy a javaslat valóban meghaladta korát. 21 A klasszikus iskola meghatározó fenyítéki, azaz megtorlási elve mellett már a nevelési, javítási gondolatot is megfogalmazta. A tizenhat éven aluli bűnelkövető fiatalkorúak részére felállítandó javító iskola megteremtésének indítványozásával már a fiatalkorúak felnőttektől elkülönített, nevelést előtérbe állító büntetés végrehajtását célozta. Szemere Bertalan úgy vélte: Az első javítóház országunkban nemzetünk emberibb s teljesebb életének jegyző szobra leend. 22 Az évi törvényjavaslatok szakítást jelentettek a feudális jogfelfogással, valamint felzárkózást a korabeli Nyugat Európa jogi intézményeihez, sőt korát megelőző lépéseket tettek a büntetési rendszer területén. A törvényjavaslatokban kezdeményezett reformok nem váltak törvénnyé, mivel a klasszikus iskola által determinált büntetőjogi szemlélettől még távol állt ezeknek a megvalósításának gondolata. Ezt alátámasztja, hogy a későbbiekben megalkotásra kerülő első Büntető törvénykönyvünkben is a klasszikus elvek uralkodtak FAYER, 1896, Fayer László műve a magyar büntető törvényalkotás egyik legkiemelkedőbb darabja, a magyar jogászság és jogtudomány olyan produktuma, amely méltán tartott igényt a nemzetközi elismerésre is. Abűnözés megelőzését tartotta a büntető igazságszolgáltatás alapvető feladatának. Mint eljárásjogász a századvég liberális és humanista elveinek harcosa volt. Összegyűjtötte, bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta és kiadta az évi büntetőjogi kodifikáció anyaggyűjteményét amelyhez értékes bevezetőt és részletes magyarázatokat írt. E joganyagot európaisága, humanizmusa, a szabályozás tartalmi és technikai nívója a legkitűnőbb kontinentális jogszabályok közé emelte, bár törvényerőre soha nem emelkedett. Az alsó tábla elfogadta, de a felsőtábla a halálbüntetés eltörlése miatt elvetette. FAYER, 1896, FAYER, 1896, MEZEY, 2004./b. 17

20 Az első kodifikált büntető törvénykönyvünk, a Csemegi kódex megalkotása idején a klasszikus iskola elvei terjedtek el, és meghatározták a büntető szabályozást. A Csemegi kódexet áthatották a klasszikus büntetőjog tanai, amelyeknek megfelelően nem tartalmazott külön szabályozást a fiatalkorúakra vonatkozóan. 2. Az első büntető törvénykönyvünk A magyar nemzet törekvése az évi országgyűléstől 24 kezdve egy rendszerezett büntetőtörvénykönyv megalkotására irányult. A büntetőjog szisztematikus rendezése egyet jelentett azonban a Bécs és a magyar rendek közötti évszázados gyakorlatnak a felforgatásával, a szabadságok jelentős részének a csonkításával vagy megvonásával, a közjogi viszonyok átgondolásával. 25 Több javaslaton munkálkodtak a megbízottak, azonban egy sem emelkedett törvényi erőre. Az országgyűlés munkálatai sorából az évi javaslat tűnt ki. A kodifikációs tevékenységet gátolta, hogy egy súlyos közjogi helyzet állt elő, azáltal, hogy az május 27 én kihirdetett osztrák büntetőtörvénykönyvet hazánkban is bevezették. 26 Az idegen joganyag egészen évi udvari rendeletig érvényesült, amikor az országbírói értekezlet 27 határozmányai alapján a magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat visszaállításra került sor. 24 Rákóczi felkelést lezáró szatmári béke (1711) után, az évi országgyűlésen kezdődött el a modernizáció. 25 Az évi javaslat szerzői ebben a felfogásban tevékenykedtek. Megkísérelték a rendszeres büntetőjogi összefoglalást elkészíteni. A Bencsik Mihály nevével fémjelzett javaslat becikkelyezését annak ellenére, hogy az uralkodó is támogatta, az i diétán is a büntetőjog reformját tárgyalták. A rendek nem jutottak eredményre, így az országgyűlés lezárását követően Bencsik Systema Praxis Criminalis címmel kiadta javaslatát. MEZEY, 2004./a., A kiegyezésig tartó időszakban a Habsburgok megpróbáltak hazánkban az abszolutizmus eszközeivel uralkodni. 27 Amagyarországgyűlés egészen 1867 ig nem volt legitim, jogkörét az az Országbírói Értekezlet gyakorolhatta korlátok között, amely Esztergomban elnökölt. Magyarország legjobb nevű jogászai kaptak személyre szóló meghívót, valamint egyetemi tanárok, politikusok, kereskedelmi és bányászati szakemberek. A meghívottak névjegyzékében szerepelt Deák Ferenc, Dessewffy Emil gr., Eötvös József br., és Ghyczy Kálmán is. Gróf Apponyi György országbíró elnöklete alatt folyt le az értekezlet, a Hétszemélyes Tábla bíráinak a részvételével. RÁTH, 1861,

21 A hatékonyság érdekében az országbírói értekezlet 28 megfelelő módosításokat tett az anyagi és alaki büntetőjog terén között a közjogi provisorium idején 30 a bíróságok, közülük is elsősorban az elsőfokú bíróságok törvényen kívüli alapokon szerveződtek, tagjai az osztrák uralom tiszti karából kerültek ki. A jogalkalmazók ez által nem ismerték kellő mélységben a magyar büntető törvényeket, a magyar praxis criminalis szabályait. Mindez eredményezte, hogy a büntető jogszolgáltatás csak tengődött, és a már megszokott osztrák törvények szelleme és ereje továbbra is érződött. A kiegyezést követő első kormányoknak jelentős erőfeszítéseket kellett tenniük egy új típusú, modern, polgári államrendszer megteremtéséért. Elsősorban törvények alkotásával 31 tudták e céljukat biztosítani. Azonban az 1848 ban megindult,,alkotmányozási folyamat a szabadságharc leverésével megszakadt, az elfogadott sarkalatos törvények pedig az idő rövidsége, illetve különböző politikai kompromisszumok miatt meglehetősen hézagosak és a gyakorlati kormányzás számára gyakran használhatatlanok voltak. 32 Feltehetően minden miniszter gondolatban egyetértett Horváth Boldizsár igazságügy miniszterrel, aki 1868 ban Deák Ferencnek így panaszkodott:,,ha mindenre törvényeink volnának, akkor könnyű volna ezt az országot kormányozni, de a baj éppen az, hogy törvényeink minden téren 28 Az január 23. és március 4. között összeült 60 tagú Országbírói Értekezlet meghatározta legfontosabb célkitűzését, amely a Királyi Kúria visszaállításában testesült meg. A tanácskozásain egy ún. igazságügyi kiegyezés zajlott le, azáltal, hogy a résztvevők a neoabszolutizmus idején kiadott jogszabályok, azt megelőző korszakban alkotott törvények, valamint a szokásjog összhangba hozatalát célozták meg. Az Országbírói Értekezlet munkájának eredményét összegezte az ún. Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban, mely joganyag nem emelkedhetett törvényerőre. Mindez több indokkal magyarázható. Egyrészt az Országbírói Értekezlet nem rendelkezett törvényalkotó funkcióval, a csonka országgyűlés pedig nem fogadta el azt törvényjavaslatként. Másrészt a király nem volt megkoronázva, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat nem szentesíthette. Mindezek ellenére a Magyar Királyi Kúria döntése folytán azonban e joganyagot alapul véve jártak el a hatóságok a törvényes eljárásaik során. Az ITSZ rendelkezései szokásjogi úton a magyar jogrendszer részévé váltak, és a Corpus Juris Hungarici milleniumi kiadásába is bekerülték. RÁTH, 1861, , A széles jogterület ellenére mindösszesen 9 rövid szakaszban került felsorolásra. ZSITVAY, 1905, A feudális korból visszamaradt magyar bírósági szervezet felszámolása megtörtént, a legfőbb ítélőszéket megtestesítő Magyar Királyi Kúria működése is szünetelt. GRATZ, 1934, A kiegyezés után a törvények már alkotmányos formában születtek, az országgyűlés két háza fogadta el azokat. Először minden esetben a képviselőház tárgyalta, majd a főrendiház, és egyetértésük után a király szentesítette. KOZÁRI, 2005, MEZEY, 1983,

22 hiányoznak. 33 Természetesen a deák párti kormányok is lázas törvényhozásba kezdtek, ám a parlamenti akarat korántsem volt olyan egységes, mint 1848 tavaszán. Andrássy kormány 34 megkezdte az új kormányzati, igazgatási, és igazságszolgáltatási szervezet kiépítését. Reformtörekvéseket nem tudott következetesen véghezvinni, azonban jelentős eredményeket ért el az állam és jogintézmények létrehozásában. Az évi törvények a törvényes közjogi állapotot megteremtették, a törvényhatósági és királyi bíróságok törvényszerű szervezetben megalakultak. A magyar büntető jogszolgáltatás helyes fejlődését segítette munkásságával dr. Pauler Tivadar, 35 aki jeles tankönyvével a joggyakorlatot megkönnyítette. Az január 1 jén életbelépett új bírói és vádhatósági szervezet felállításával megteremtették a modern jogszolgáltatás alapját. A közbenső törvények 36 megalkotása igazolta, hogy a törvényhozás elodázhatatlan feladattá vált. Előre mutattak az elfogadott normák, a magyar bírói szervezet mellé még szükséges a magyar Btk. megalkotása a közjogi alap teljessége érdekében. A képviselőház november 15 én tartott vita után tűzte sürgős napirendre a büntetőtörvénykönyv tervezetét. A joganyagot a jogászvilág megváltásként nagy örömmel fogadta, hiszen megszüntette a büntető jogszolgáltatás terén addig felmerült zavarokat, valamint forrásává vált a büntetőjog irodalmi fejlődésnek KÓNYI, 1898, Különösen kiemelkedett a kormány tagjai közül a gyakorlati munkában jeleskedő Horváth Boldizsár, volt szombathelyi ügyvéd, aki Deák Ferenc javaslatára került az igazságügy minisztérium élére. Horváth Boldizsár, a kiegyezési korszak első igazságügy minisztere, hatalmas energiával és nagy felkészültséggel indította el az igazságszolgáltatás reformját. Megvalósította a közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztását, a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság kimondását, a bírák felelősségének törvényi szabályozását. Munkájában segítette őt mind elmélet, mind gyakorlat területén Csemegi Károly, korának kiemelkedő, egyetemes európai műveltségű jogtudósa és kodifikátora. Mint az Igazságügy Minisztérium osztálytanácsosa, majd mint államtitkár munkásságát alkotások sora fémjelzik: 1868 ban a bírósági szervezetről dolgozott ki törvényjavaslatot, valamint megalkotta az egész akkori büntető jogtudomány monográfiáját adó évi büntetőkódexet. Képviselőházi Napló. II. Horváth Boldizsár igazságügy miniszter expozéja Pauler Tivadar pesti egyetemi jogtanár, igazságügy miniszter. A magyar büntetőtörvénykönyv törvényhozási tárgyalásánál a képviselőház előadója ben jelent meg a magyar büntető jogtan nagy kézikönyve, amelyben korának sajátos joggyakorlati helyzetéhez idomulva feldolgozta a régi magyar büntető törvényeknek és törvényes gyakorlatnak anyagát, valamint az évi javaslat egész terjedelmét, sőt még az osztrák Btk. szabályait is. ZSITVAY, 1905, Pl.: az évi III. tc. a testi büntetésekről, az évi VIII. tc. a hivatali bűntettekről, az évi XXXIII. tc. a választási jog körüli visszaélésekről rendelkező normák. 37 ZSITVAY, 1905,

23 A régi magyar jogban a gyermekkort, mint a beszámítást kizárt mentő okot vették figyelembe, az alapján, hogy az ilyen korban levőknél az értelmi tehetségnek elvárható érettsége még nem fejlődött ki. A gyermekkorú és a fiatalkorú bűntettesekre nézve azonos nézeteket vallott a 19. század elején a kontinens törvényhozásaiban bekövetkezett átalakulás során megalkotott európai tételes büntetőjogoknak a csoportja, amelyhez az első magyar büntető törvénykönyv is tartozott. 38 E jogrendszereknek mintaképe, ún. anyajoga a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályok tekintetében is az évi francia Code Pénal. A francia törvénykönyv abból indult ki, hogy a 16 évesnél fiatalabb egyén akkor büntetendő, ha cselekményének bűnösségét belátta, de enyhébben, mint a felnőttek. A fiatalkort csak enyhítő körülménynek tekintette. Ha a fiatalkorú nem bírt a cselekmény bűnösségének felismeréséhez szükséges belátási képességgel (discernement), felmentették és szükség esetén javítóintézetbe helyezték, ahol a 20. életéve betöltéséig tarthatták. 39 A Code Pénal 40 ezen felfogását tették magukévá a 19. századi (német birodalmi, belga, spanyol) büntető törvénykönyvei 41 azzal a módosítással, hogy a legtöbb országban a gyermekkort 12. éven aluli egyént beszámítást kizáró oknak állapították meg. Az európai Btk k túlszigorú, mondhatni inhumánus rendelkezése a modern büntetőjogászok éles bírálatát vívta ki. 38 BALOGH, MEZEY, 2004./a. 40 A kódex 4 könyvből áll, összesen 484 szakaszból állt. A bűncselekmények három csoportját különböztette meg: bűntettek (legsúlyosabb bűncselekmények), vétségek (enyhébb cselekmények), kihágások (bagatell cselekmények). A változás irányát jelző átmeneti kódexnek is nevezik, mert miközben a szabadságvesztés büntetést alkalmazta, addig a régi büntetési nemekhez is visszanyúlt: megszégyenítő büntetésként használta például a pellengért, de használta a tüzes vassal való megbélyegzést is, a halálos ítélet végrehajtása előtt levágni rendelte a szülőgyilkosok jobb kézfejét. Alapjában az elrettentést tekintette célnak, és csak a kiszabható büntetések minimuma és maximuma között adott lehetőséget a szabad bírói mérlegelésre. A kiszabandó büntetések nagyságát viszonylag tág határok között állapította meg, azoknak csak az alsó és felső határát rögzítette. Egyes országokban mint Belgiumban és Hollandiában a Code Pénal adaptálására is sor került. Tarján M. Tamás: március 21. Bevezetik az első polgári törvénykönyvet Franciaországban Csemegi Károlynak is a kedvelt olvasmánya volt a Code Penal, figyelemmel kísérte a büntető jogtudomány teoretikus és a büntetőtörvényalkotás praktikus változásait. A kodifikáció a jogélet egyik meghatározó formája ekkor Európában: mozgatta a tudományt, a törvényhozó apparátusokat és a praxist egyaránt. MEZEY, 2001,

24 A klasszikus büntetőjogi elveken felépülő büntetőjogi rendszerek közül utoljára került kodifikálásra a magyar büntetőtörvénykönyv (Btk.). 42 Ezt a Csemegi kódexet, az évi V. törvénycikket megalkotójáról Csemegi Károlyról nevezték el, aki egy évtizeden át államtitkár volt, és a Királyi Kúria II. büntető tanácsa élén irányította a magyar büntető judikatúrát. Csemegi a külföldön talált büntetőjogi eszmék közül a legjobbakat igyekezett Btk. ben egyesíteni. Ennek köszönhető, hogy nem egy helyen haladást vitt be törvénykönyvünkbe. Mindennek tudható be, hogy a külföldi írók is megjegyezték, hogy az érdem őt illeti. Különösen azért, mert elismerték, azt is, hogy külföldi hatás mellett Csemegi egyénisége 43 is visszatükröződött az összegyűjtött büntető joganyagban. A Btk. keletkezésének az idején új irányok léptek fel a büntetőjogi irodalomban, amelyek a kriminalitást előidéző életviszonyok tanulmányozására, és azok káros hatásainak megszüntetésére helyezték a hangsúlyt. Hadat üzentek a klasszikus büntetőjognak, amely egyoldalúan, az ember életviszonyaitól függetlenítve vizsgálta a büntetőjogot. Nem ismerte a klasszikus iskola a bűntetteset és azokat az okokat, amelyek a bűnt megteremtik. Ezért a bűncselekményt, mint külön álló jogi tényt kezelte. 44 A magyar és ennek közvetlen előképe, az évi német Büntető törvénykönyv is még a klasszikus büntetőjogi iskola tanait alkalmazta a gyermek és a fiatalkorú bűntettesekre nézve. 45 A kódexben érvényesülő klasszikus büntetőjogi elvek kifejezték az adott kor politikai és társadalmi szükségleteit. A fiatalkorúakra továbbra is a büntetőjogi felelősség feltételei, a 42 FINKEY, 1901./b., Csemegi nem hivatásos politikus, de múltjára és közéleti szereplésére tekintettel bírta Deák Ferencnek és pártjának bizalmát. Elismerés övezte a jogásztársadalomban. Kiemelkedő kodifikátor nevéhez fűződött már az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztó, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló évi IV. törvény, a bíróságok és az ügyészségek szervezetéről rendelkező1871. évi törvények megalkotása. Megbízatásához híven, a másféléves országgyűlési vita után elfogadásra került a több éves munkával elkészített büntető törvénykönyv tervezete. HORVÁTH, 2001, BALOGH BERNOLÁK, 1908, Csemegi inkább elméleti és dogmatikus jogtudós, mint törvényhozó. A külföldön virágzásnak induló patronage eszméről gúnyos kicsinylőséggel és lenézéssel nyilatkozott. A társadalom érdekében a fiatalkorúak megmentésére nem gondolt, pedig Észak Amerikában már ezt a kérdést rendezték. In: BALOGH BERNOLÁK, 1908,

25 büntetési rendszer, és a büntetés végrehajtás tekintetében a felnőttekre érvényes szabályok vonatkoztak. 46 Az évi V. törvénycikk (Btk.) a fiatalkor fogalmát definiálta, így fiatalkorúnak azt a személyt tekintette, aki a bűncselekmény elkövetésekor 12. életévét meghaladta, de 16. életévét még nem töltötte be. 47 Ezen életkort meghaladva következett a teljes felelősség. Ezt a korosztályt a kódex nem kezelte külön kategóriaként, a fiatal kort csupán a beszámítást kizáró vagy enyhítő körülménynek tekintette. 48 Az angol jog a 7 évnél fiatalabb gyermek által elkövetett cselekményt nem minősítette büntetendőnek. A 14. életévét be nem töltött gyermek csak akkor volt büntethető, ha bizonyították, hogy elég belátása volt annak felismerésére, hogy a cselekménye jogtalan. A 14. életév betöltése után pedig a teljes felelőssége kezdődött ban az angol törvénykezés felemelte a feltételes felelősség alsó korhatárát, már éves terheltekről rendelkezett. 49 A büntetőjog új irányai, az embertani 50 és a büntető szociológiai 51 iskola követői 52 azt állították, hogy az embernek szabad akarata nincs, a bűntettes külső viszonyok által determinálva követi el a bűncselekményt. A klasszikus iskola hívei pedig azt a felfogást fejtették ki amelyet a magyar büntetőtörvénykönyv is elfogadott hogy az emberi akaratnak szabad 46 BALOGH, 1909./a., Az évi V. t.cikk szószerinti szövege: E kor határidejére nézve eltérők a törvényhozások intézkedései éves életkort vesznek föl. Ez előtt hazai jogunk e kornak határidejét nem állapította meg, de a gyakorlat a törvényes korig (betöltött 12 év) nem alkalmazott büntetést, hanem a gyermek gonoszsága korát túlhaladó értelmi fejlettségnek bizonyságát nem adta, minek megitélése a biró bölcs belátásától függött. A hazai büntetőtörvény a gyermekkort szintén a betöltött 12 éves életkorig terjeszti ki és pedig nemi különbségre való tekintet nélkül... WERNER, A Btk. fogyatkozása, hogy nem ismerte a korlátozott beszámíthatóságot, amely a teljes beszámíthatóság és a be nem számíthatóság között helyezkedik el. A bűntettet olyannak tekintette, amelyet a bűntettesnek ki lehetett volna kerülnie. 49 BALOGH, 1909./a., Az antropológiai iskola megalapítója Lombroso Caesar, turini orvos tanár. Alapelve, hogy a bűn oka testi rendellenességekben rejlik. Ezért azt tanácsolta, hogy nem büntetni, hanem inkább gyógyítani kell a bűnöst. In: LOMBROSO: Uomo delinquente Ez az iskola a bűn okát a társadalmi környezetben, társadalmi bajokban, alkoholizmusban és nyomorban látta. A bűntetteset a bűncselekmény eszközének tekintette. Úgy vélték követői, hogy a kriminalitás ellen hatásos a megelőzés és a társadalom védekezése. In: QUETELET, 1836, Az antropológiai és szociológiai iskolák közös jellemvonása, hogy legfontosabb vezéreszméik a megelőzés, társadalmi védekezés, egyéniesítés. Mindkettőnek közös sajátossága, hogy a bűnösség határait minél alacsonyabbra igyekeztek leszállítani. In: ESTERHÁZY, 1894,