A modern kriminalisztikai eszközök bizonyítékként történő értékelése a büntetőeljárásban

Átírás

1 1 Dr. Liziczay Sándor A modern kriminalisztikai eszközök bizonyítékként történő értékelése a büntetőeljárásban 1. Bevezető Az állandóan végbemenő, véget nem érő változások kihatnak a világ egészére, az egyes földrészek, egyes országok természeti, gazdasági és társadalmi környezetére, népeinek helyzetére, az egyes emberek életére. 1 Az új technológiák gyökeresen megváltoztatják a társadalmi és ökonómiai környezetet. Az elektronika, a csip- és géntechnika, valamint az internet e fejlődés tartóoszlopai. 2 A múltban végbement és a jelenleg is folyó változások kihatnak a bűnözésre is. A tettesek eszköztárában a fabunkó és a legkorszerűbb elektronikus berendezések egyaránt szerepelnek, a zsákmány elrejtésére, a törvényellenes haszon biztosítására igénybe vehetik az egész világra kiterjedő földi, vízi vagy légi közlekedési hálózatokat, vagy az elektronikus távközlési és bankhálózati eszközöket. 3 A XX. század második felének tudományos, technikai vívmányai forradalmasítva tehát a tudományt, a termelést, az információátvitelt, megváltoztatva a világ jelentős részén az emberek életmódját szükségszerűen kihatott a jogszolgáltatásra is. A hatás kétirányú volt: egyrészt negatív következményként olyan veszélyes új fegyvere lett a bűnözésnek, amely lehetőséget nyújtott hatalmas hasznot hozó bűncselekmények elkövetéséhez és az illegális jövedelmek eltüntetéséhez, másrészt pozitív következményként hatékony eszközök jelentek meg a kriminalisztika fegyvertárában. 4 A fejlődés gerjesztette szokatlanul nagy bűnözési potenciállal 5 szemben tehát a kriminalisztika tudománya új módszerekkel igyekszik felvenni a versenyt, és a nyomozó hatóságok a fejlődés újabb és újabb vívmányait alkalmazzák a bűnfelderítés és a bizonyítás érdekében. A büntetőeljárás azonban a nyomozás megindulásától a jogerős ítélet meghozataláig egy egységes folyamat, amelyben a bírósági bizonyítás a nyomozás során összegyűjtött bizonyítási anyagra épül. 6 Így a bíróságok sem mehetnek el észrevétlenül a természettudományok és a technika fejlődése mellett. Ezt szem előtt tartva szögezte le a bíróság egy eseti döntésében, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetés tényére és az ennek alapján kiszámított alkohol értékére vonatkozóan a kísérleti jelleggel alkalmazott levegőbefúvásos méréssel működő műszer (Siemens Alcomat) mint bizonyítási eszköz által szolgáltatott, és az igazságügyi orvosszakértő véleményével alátámasztott adat az ittas járművezetés vétségében való bűnösség megállapítására alapul szolgálhat. 7 Hasonló álláspontra helyezkedett egy másik eset kapcsán a bíróság, amikor rámutatott arra a körülményre, hogy Magyarországon ezt megelőzően homloknyom azonosításra 1 Katona Géza: Gondolatok a XXI. század kriminalisztikájáról, Belügyi Szemle 2001/ o. (továbbiakban: Katona) 2 Edwin Kube Ulrich Simmress: Új fejlődési tendenciák a kriminalisztikában, különösen a krimináltechnikában. A kriminalisztika aktuális kérdései BM Kiadó, Budapest, o. (továbbiakban: Kube-Simmress) 3 Katona: 122. o. 4 Katona: 129. o. 5 Kube-Simmress: 34. o. 6 Kriminalisztika általános rész. Szerkesztette: Garamvölgyi Vilmos. BM Tanulmányi és módszertani osztálya. Budapest, o. (továbbiakban: Kriminalisztika) 7 BH 1994/645.

2 2 még nem került sor, s ezen bizonyíték bizonyító ereje is csak az egész bizonyítási anyaggal való igen igen gondos, kritikus egybevetés útján ítélhető meg 8, de az újdonsága ellenére alkalmazható. A technikai fejlődés eredményeként tehát a büntetőeljárásbeli bizonyítás arculata is változik, s a felhasználásra kerülő bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok forrásainak köre kitágul, hiszen ezek az új eljárások, illetve az így nyert bizonyító tények megfelelő értékeléssel semmivel sem megbízhatatlanabbak, mint az egyéb bizonyítékok. 9 Ebből a két esetből is látszik, hogy elkerülhetetlen, hogy a kriminalisztika új módszerei felhasználásra kerüljenek a bizonyítás során a büntetőeljárásban. Ezen dolgozat célja annak megvizsgálása, hogy ez milyen módon történhet meg. Mielőtt azonban rátérnék az új módszerek ismertetésére, a bizonyítással kapcsolatosan néhány alapvetést kell tennem. A büntető jogalkalmazásban röviden szólva ténykérdéseket és jogkérdéseket kell eldönteni, s a ténykérdések tisztázása a büntetőeljárásban bizonyítás útján, a bizonyítás eszközeiből származó bizonyítékok alapján történik. 10 A büntetőeljárás alapja tehát a bizonyítás. 11 A bizonyítás a büntetőügyeben eljáró hatóságok és bíróságok törvényben szabályozott tevékenysége, amelyben az eljárás más résztvevői is közreműködnek, jogaikat gyakorolva és kötelezettségeiket teljesítve. 12 A bizonyítás magában foglalja a bizonyítási eszközök felderítését, összegyűjtését és biztosítását, része továbbá a bizonyítékok értékelése és az értékelés eredményeként a ténymegállapítás. A bizonyítás eredményeként az ügyészég és a bíróság a bizonyítékokat, mint logikai érveket felhasználva tesz kijelentést a tényekről, mint a valóság elemeiről. Más szóval megállapítja a tényállást 13, azaz állást foglal abban a kérdésben, hogy történt-e bűncselekmény vagy sem, ha igen, kit és milyen formában terhel büntetőjogi felelősség. 14 A bizonyítás jelentősége lényegében az igazságszolgáltatás céljában keresendő, ugyanis a bizonyítás eredményétől függ, hogy adott esetben az anyagi igazság feltárása milyen mértékben és milyen mélységben volt eredményes, és ezzel összefüggésben hogyan tölti be a büntetőeljárásbeli szerepét. 15 Az eljárási törvény 16 egyértelműen meghatározza a bizonyítás tárgyát, ugyanis a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. 17 Ez azt jelenti, hogy azokra a tényekre nézve kell a bizonyítást lefolytatni, amelyek a vád tárgyává tett cselekmény jogi megítéléséhez, valamint ezeknek a releváns tényeknek a megállapításához szükségesek, és az ítélet indokolásának is csak ezekre a tényekre kell kiterjednie. 18 Az egész büntetőeljárás alapvető jellemzője a bizonyítási rendszer. A bizonyítási rendszer önmagában azt jelenti, hogy az ügyben eljáró hatóságok milyen bizonyítási eszközből megszerzett bizonyítékok alapján, milyen eljárás során, mit tekintenek bizonyítottnak és erre milyen módon 8 Kertész Imre: A tudományos bizonyíték, Belügyi Szemle 2002/ o. (továbbiakban: Kertész BSZ). A szerző jelen esetben a Legfelsőbb Bíróság Bf.I.411/1972. számú döntésére hivatkozott. 9 Kommentár a büntetőeljárásról szóló évi I. törvényhez. KJK Kerszöv CompLex Jogtár (továbbiakban: Complex 1973.) 10 Büntetőeljárás jog. Kommentár a gyakorlat számára az évi I. törvényhez. Szerkesztő: Berkes György. HvgOrac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, o. (továbbiakban: Kommentár 1973.) 11 Pusztai László: Az okirati bizonyítás szabályozása a büntetőeljárásban. Kriminológiai és Kriminalisztikai tanulmányok 16. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, o. (továbbiakban: Pusztai) 12 Kommentár 1973.: 208. o. 13 Kommentár 1973.: 209. o. 14 Bánáti János Belovics Ervin Csák Zsolt Sinku Pál Tóth Mihály Varga Zoltán: Büntető eljárásjog. HvgOrac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, o. (továbbiakban: Tankönyv) 15 Tankönyv: 88. o. 16 A dolgozatomban alapvetően a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény rendelkezéseit kívánom bemutatni. A korábban hatályos törvény szövegére csak akkor fogok hivatkozni, ha a szabályos módja és jellege lényegesen eltér a hatályos szabályoktól. Erre azonban minden esetben utalni fogok évi XIX. törvény 75. (1) bekezdés (továbbiakban: Be.) 18 BH 2001/485.

3 3 alapozhatják döntésüket. 19 A történetileg kialakult bizonyítási rendszerek lényegében aszerint különböznek, hogy a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok felhasználása, valamint a bizonyítás eredményének megállapítása milyen mértékben kötött (azaz törvényileg meghatározott), illetve szabad (azaz a bíróság, illetve más hatóság mérlegelésén alapul). 20 A hatályos eljárásjogi törvény nem csupán a bizonyítás, hanem a bizonyítékok értékelésének a szabadságát is deklarálja, ugyanis kimondja egyrészt, hogy a büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás 21 ; másrészt rögzíti, hogy a bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. 22 A törvény szabályozásával kapcsolatban két észrevételt kell tennem. A hatályos törvény a korábbi törvény szóhasználatával szakítva már tételesen és kategórikusan felsorolja a bizonyítás eszközeit, amelyek a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása. 23 A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a törvény ezzel azt az álláspontot fejezi ki, hogy más bizonyítási eszköz elméletileg sem képzelhető el. A másik megállapítás az, hogy a bizonyítékok értékelése a bizonyítás egyik legfontosabb kérdése. 24 A bizonyítékok értékelése olyan sajátos hatósági gondolkodási tevékenység, amely során a bizonyítékok sokoldalú ellenőrzése, hiteltérdemlőségük, bizonyító erejük megállapításra kerül. 25 Ezen értékelő tevékenység keretében a bizonyítékokat nem csupán egyenként, hanem összességükben kell mérlegelni, vagyis beható vizsgálat alá kell vetni az egyes bizonyítékok egymáshoz való viszonyát 26, hiszen a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. 27 E folyamat eredményeként kerül a hatóság abba a helyzetbe, hogy a bizonyítás eredményét összefoglalva állást tud foglalni abban a kérdésben, hogy melyek azok a bizonyítékok, amelyek az adott ügy elbírálása során figyelembe vehetők és elfogadhatók, és melyek azok, amelyeket a bizonyítás köréből ki kell rekeszteni. 28 Ebből a két megállapításból az a következtetés vonható le, hogy a hatályos törvény a vegyes bizonyítási rendszer talaján áll, ugyanis a törvény határozza meg, hogy milyen bizonyítási eszközöket lehet felhasználni és milyenek legyenek a bizonyítási eljárások, viszont az ügyész és a bíró szabadsága abban nyilvánul meg, hogy saját benső meggyőződése szerint dönti el, hogy adott esetben a konkrét ügyben milyen, a törvényben meghatározott bizonyítási eszközöket vesz igénybe, és azoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. A törvény szövegéből az is következik, hogy a büntetőeljárásban az ügyész és a bíró egyaránt végez értékelő, mérlegelő műveleteket a bizonyítás és a ténymegállapítás során. 29 E művelet lényege, menete és tartalma az eljárás két szakaszában azonban nem azonos, ugyanis a hatályos törvény értelmében megváltozott a nyomozási szakasz és a bírósági szakasz egymáshoz való viszonya. A törvény ugyan a nyomozással kapcsolatban előírja, hogy a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. 30 Viszont a nyomozás feladata csupán a vád előkészítése, így a nyomozás során a 19 Tankönyv: 88. o. 20 Kommentár 1973.: 208. o. 21 Be. 78. (1) bekezdés 22 Be. 78. (2) bekezdés 23 Be. 76. (1) bekezdés 24 Erdei Árpád: Tény és jog a szakvéleményben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. (továbbiakban: Erdei) 25 Erdei: 231. o. 26 Tankönyv: 99. o. 27 Be. 78. (2) bekezdés 28 Tankönyv: 99. o. 29 Erdei: 231. o. 30 Be (2) bekezdés első mondat

4 4 tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, hogy vádat emel-e. 31 A nyomozás során tehát kizárólag a vádemeléshez szükséges tényeket tisztázza a hatóság, így az ügyészi mérlegelés eredménye csupán annak eldöntése, hogy lehetőség van-e a vádemelésre. A bizonyítás a tárgyaláson teljesedik ki, a bizonyítékok tényleges megvizsgálására, a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására 32 a tárgyaláson kerül sor, az a bíróság feladata. Így olyan esetekben, amikor a döntő körülményekre nézve egymással lényegesen ellenkező bizonyítékok merülnek fel, a bíróság nem helyezkedhet olyan álláspontra, hogy az ellentétes bizonyítékok közül egyiket vagy másikat valónak fogadja el, hanem a bizonyítási adatok alátámasztására vagy megerőtlenítésére alkalmas bizonyítást hivatalból is el kell rendelnie. 33 Az új törvény a bizonyítási eljárás szabályozásánál tehát bírócentrikus, és a jogalkotó arra törekedett, hogy az új jogszabály az igazságnak a tárgyaláson történő megállapítását tegye lehetővé. 34 A bizonyítékok bizonyító erejéről tehát csak akkor van lehetőség megalapozottan dönteni, ha a bíróság valamennyi bizonyítékot beszerezte, és azokat egyenként és összességében megvizsgálta és értékelte. 35 Ennek következtében jelentős különbség van a bírói mérlegelés eredményéhez fűzött jogkövetkezményekben is. A bírói értékelési művelet eredménye az ítéleti tényállás, amely a bírósági határozathoz fűződő jogerő miatt megkérdőjelezhetetlen. Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy ezen bizonyításelméleti alapvetések hogyan kapcsolódnak a dolgozat címéhez, valamint a bevezetőben említett technikai fejlődéshez. A kapcsolódás egyik pontja az, hogy a dolgozatban arra keresek választ,hogy a modern kriminalisztikai eszközök bizonyítéknak tekinthetők-e, a bizonyítási eljárás során felhasználhatóake, ha igen, akkor az eljárás egyes szakaszaiban milyen módon, alkalmazásuk megfelel-e a szabad bizonyítás elvének. Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nem válaszolhatók meg a bizonyíték fogalmának, az új törvény bizonyítási rendszerének, valamint az egyes eljárási szakaszok egymáshoz való viszonyának tisztázása nélkül, hiszen ezeknek a dolgozat későbbi fejezeteiben jelentősége lesz. A bevezetőben most már csak azt kell leszögeznem és ez a kapcsolódás másik pontja, hogy mit tekintek modern kriminalisztikai eszköznek, hiszen a kriminalisztika eszköztára rendkívül széles skálára terjed ki, és az utóbbi évtizedek műszaki és természettudományos vívmányaira támaszkodva a kriminalisztika olyan fejlődést ért el, amely lényegesen előmozdítja a bűnügyi nyomozás területén végzett tevékenységek eredményességét. 36 A tudományos technika fejlődésének eredménye a kriminalisztikában a szakosodás, hiszen a nyomozóktól nem várható el, hogy a kriminalisztika valamennyi szakágában teljes ismeretanyaggal rendelkezzenek. 37 Ennek megfelelően a krimináltechnika feladata, hogy a nyomozás számára műszakitermészettudományos eszközök meghatározott fajtáinak igénybe vételével tágítsa az érzéki megismerés lehetőségének határát, segítse a nyomok, anyagmaradványok és egyéb tárgyi jellegű adatok és bizonyítékok felkutatását, rögzítését, 38 és az így szerzett anyagmaradványokat természettudományos módszerekkel, technikai segédeszközökkel vizsgálja. 39 Szintén a krimináltechnika feladatává vált, hogy bizonyos adathordozókat, a belőlük nyerhető információkat elemezze. Ezen túlmenően a krimináltechnika kibővült pszichológiai ismeretekkel is, és ezek felhasználásával a kézírások és az elkövetők személyiségének elemzésével is foglalkozik. A vallomások szavahihetőségére irányuló vizsgálatok elvégzése szintén a pszichológia feladata. A kriminalisztika természetesen kapcsolatban áll más tudományágakkal is, hiszen feladata saját területének eredményes művelése szempontjából az is, hogy rámutasson az egyes 31 Be (2) bekezdés második mondat 32 Be. 75. (1) bekezdés második mondat 33 BH 1978/ Pusztai: 361. o. 35 BH 2002/ Brunon Holyst: A kriminalisztika fejlődési perspektívái. BM Kiadó, Budapest, o. (továbbiakban: Holyst) 37 Kriminalisztika: 53. o. 38 Kriminalisztika: 51. o. 39 Kube-Simmres: 34. o.

5 5 tudományágak területén azokra a vizsgálati lehetőségekre, amelyeket a nyomozó szervek felhasználhatnak. 40 Így szoros kapcsolat áll fenn a kriminalisztika és az igazságügyi orvostudomány viszonylatában, amely többek között a DNS elemzésekkel is foglalkozik. Ezen megállapításokra figyelemmel a pályázati kiírásban szereplő példálózó felsorolást is alapul véve a modern kriminalisztikai eszközök közé sorolom egyrészt a poligráfos vizsgálatot, a DNS minták elemzését, a személyiségprofil felhasználást, másrészt azonban ilyennek tekintem a grafológiai vizsgálatot, a videotechnika alkalmazását, az egyes mikroméretű anyagmaradványok vizsgálatát, valamint a mobil távközlésben rejlő lehetőségeket. Azonban a terjedelmi korlátokra tekintettel nincs lehetőségem arra, hogy az egyes eszközök, illetve módszerek kialakulásának történetét, valamint alkalmazási elveit és módszereit bemutassam. Így a fogalommeghatározást követően ténylegesen csak arra kívánok kitérni, hogy az adott eszköz büntetőeljárásban bizonyítékként hogyan értékelhető. E körben elsőként arra próbálok meg válaszolni, hogy az adott eszköz formális szempontból milyen módon illeszthető be az eljárási törvény bizonyítási rendszerébe, majd ezt követően a vizsgálatot tartalmi oldalról is elvégezve rá kívánok mutatni, hogy az egyes eszközök milyen bizonyítási értékkel rendelkeznek. 2. Az egyes kriminalisztikai eszközök bemutatása 2.1. A poligráf A poligráf fogalma Az igazság megállapítására alapított ítélkezésben egyik legnagyobb probléma annak eldöntése, hogy igazat mond-e a vádlott vagy a tanú. A hatóságoknak sokszor nagyon is ellentmondó vallomások közül kell kiválasztani az igazságnak megfelelőt, s ehhez nem állnak rendelkezésre egzakt, mindig megbízható módszerek. Ezért a büntetőeljárás története során újra és újra felbukkannak az arra irányuló kísérletek, hogy a vallomások értékelésének bizonytalanságait valamilyen eljárás vagy módszer segítségével kiküszöböljék. Az inkvizitórius eljárás a tortúrát éppúgy ilyen módszernek tekintette 41, mint ahogy a poligráf alkalmazásától is ezt az eredményt várták a hívei. A poligráf görög eredetű szó, többféle írást jelent. Az elnevezés onnan ered, hogy a hazugságvizsgáló készülék olyan sokcsatornás műszer, amely egy időben több, az emberi szervezetben végbemenő változást mér, és az egyes érzékelőkhöz csatlakozó írótűk segítségével papírszalagra rajzolt görbék formájában rögzíti a mért jelensége alakulását. 42 A hazugságvizsgálat ugyanis abból a hipotézisből indul ki, hogy a valótlan állítás, az igazság eltitkolása a lelepleződéstől való félelem következtében szorongást, feszültséget vált ki, vagyis stresszhelyzetet teremt, sőt ilyen hatást gyakorolhat valakire a bűncselekmény izgalommal fűtött szituációjának a felidézése is. 43 A poligráfos kihallgatás lényegében tehát azon az elven alapszik, hogy mind az őszinteségnek, mind a hazugságnak számos jellegzetes pszichofizikai kísérőjelensége van (a hazugsággal járó izgalom miatti izzadás, légzés- és pulzusszám emelkedés, vérnyomás változása stb.), s éppen ezért miközben folyik a sok közömbös hívószó, mellett néhány jól kiválasztott és elhelyezett hívószóra történő asszociációs kihallgatás a kezdetben négy-, manapság már hétcsatornás, a kihallgatottra szerelt készülékkel nemcsak mérik, hanem sajátos grafikonokkal 40 Kriminalisztika: 53. o. 41 Erdei Árpád: Hazugságvizsgálat és igazságszolgáltatás, Magyar Jog 1988/ o. (továbbiakban: Erdei MJ) 42 Szíjártó István: Poligráf a büntetőeljárásban, Belügyi Szemle 1998/ o. (továbbiakban: Szíjártó) 43 Kertész Imre: Diogenész lámpása vagy elektronikus vallatópad, Magyar Jog 1992/ o. (továbbiakban: Kertész MJ)

6 6 rögzítik a meghatározott hívószavakra adott válaszokat kísérő pszichofiziológiai elváltozásokat 44, amelyekből a válaszok igaz vagy hamis voltára lehet következtetni. 45 A készülék így nyilvánvalóan nem a hazugságot, hanem bizonyos fiziológiai változásokat mutat ki, s azokból egy megfelelő szakember, a poligráfus következtet arra, hogy a vizsgált személy a kérdésre igaz vagy hamis választ adott. Ezt egy kicsit pontosítva úgy lehet kifejezni, hogy a poligráfus nem a vizsgálati alany igazmondását vagy hazudását állapítja meg, hanem azt, hogy a válaszai a feltett kérdésre kitérő vagy megtévesztő jellegűek A poligráf alkalmazásának hazai szabályozása A korábbi eljárási törvény nem tartalmazott a poligráf alkalmazására vonatkozó szabályokat. Csupán a rendőrségi törvény a rendőri intézkedések körében rögzítette, hogy a rendőrség a büntetőeljárásban vagy körözött személy felkutatásakor az ügyben érintettet, ha előzetesen írásban hozzájárul, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú képviselőjének írásos hozzájárulásával, műszeres (poligráfos) vizsgálat alkalmazásával is ellenőrizheti; de fiatalkorú gyanúsított esetében a műszeres (poligráfos) vizsgálatot alkalmazni nem lehet. 47 A szabályozás ilyen módjának álláspontom szerint az volt az indoka, hogyy a nyomozó hatóság nagyon sok esetben kénytelen bizonytalan adatokkal dolgozni, különböző feltevések alapján több irányú bizonyítást folytatni. A különböző nyomozati verziók felállításához olykor egészen halvány gyanúokokat is figyelembe kell venni. Elvileg tehát a nyomozó hatóság bármilyen, a törvény által kifejezetten nem tiltott eljárást követhet a verziók felállításában és azok ellenőrzésében. Így nem volt kifogás támasztható a poligráfos vizsgálat ellen a nyomozás során meg akkor sem, ha a tudományos megalapozottsága kétséges volt. 48 Kezdetben tehát a rendőrségi törvénynek megfelelően a vizsgálat elvégzése egyszerű kérelem alapján történt, amely eredményéről írtak ugyan véleményt, a nyílt nyomozati anyagban azonban nem használták fel, pusztán orientálta a nyomozót a további felderítésben 49, valamint azt a taktikai célt szolgálta, hogy esetlegesen felhasználható volt a beismerés kieszközlésére. Azonban a gyanúsított beismerése nem állt mindig rendelkezésre a nyomozás során, s a poligráfos vizsgálatok egyre gyakoribbá válásával elkerülhetetlen volt, hogy ezen vizsgálatok eredményét a nyomozó hatóságok csatolják a nyomozati iratokhoz, s azok megjelentek a bíróságokon. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a bíróságnak állást kellett foglalnia a poligráfos vizsgálat alkalmazhatóságának kérdésében. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést eldöntve egyik eseti döntésében kimondta, hogy a pszichológiai szakértői vélemény és ennek keretében a poligráfos vizsgálat eredménye más bizonyítékokkal együtt figyelembe vehető a büntetőeljárás során. 50 A döntés indokolásában azon védői állásponttal szemben, hogy a poligráfos vizsgálat eredményét ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből a bíróság kifejtette, hogy a törvény a szabad bizonyítás elvét rögzíti, mely szerint a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet, a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékeli, és ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el. Ennek korlátja csupán a bizonyítás törvényességére vonatkozó azon rendelkezés, mely szerint az eljárási törvény rendelkezéseivel ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe. Mivel pedig 44 Tremmel Flórián Fenyvesi Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs o. (továbbiakban: Atlasz) 45 Erdei MJ: 212. o. 46 Erdei MJ: 212. o. A poligráfus a vizsgálati lelet értelmezéseként tehát azt mondja, hogy a vizsgált fiziológiai változások alapján a vádlott őszintesége az adott kritikus kérdésnél megkérdőjelezhető, illetve azt is mondhatja, hogy a kapott lelet alapján a kritikus kérdésre adott válaszának őszintesége, megtévesztő volt nem dönthető el. 47 A rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény Erdei MJ: 215. o. 49 Szíjártó: 35. o. 50 BH 1997/115.

7 7 a poligráfos vizsgálat során nem sértették meg a törvény rendelkezéseit, annak eredménye bizonyítékként figyelembe vehető. A bíróság ezen döntésével utat nyitott a poligráfos szakértői vélemény bizonyítékként történő elfogadása előtt annak ellenére, hogy a poligráfiai szakvélemény megengedhetetlenségére többen abból következtetnek, hogy a szakértő benne az ügy bizonyítékait értékeli, s ezzel a bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó területet sért meg. 51 Ugyanis a terhelt vallomása a tanúvallomással együtt bizonyítási eszköz, ha tehát a bíróság a poligráfus szakértő nyilatkozatára alapítva fogadná el például a sértett vallomását hiteltérdemlőként, vagy utasítaná el azt, mint hitelt nem érdemlőt, akkor a mérlegelés kérdésében alkalmazna szakértőt. 52 A szakértői vélemény azonban a szabad bizonyítás elvéből adódóan a bizonyítás egyik eszköze, értékelése a bírói mérlegelés kompetenciájába tartozik, meggyőző erejét átfogó, a szakkérdések megítélésében minden ellentmondást érintő és feloldó, tudományosan megalapozott érvei adják meg, 53 azaz a szakértő nyilatkozata maga is mérlegelés tárgya. Így aztán eléggé különös helyzetbe kerül a bíróság, azt kellene állítania, hogy képes annak a bizonyítási eszköznek és bizonyítéknak a mérlegelésére, amely azt a mérlegelési tevékenységet pótolja, amelyre képtelennek érezte magát. 54 Természetesen ez a nézet a hazugságvizsgálat eredményének felhasználását ellenzők táborának szélsőséges nézete. A poligráfus szakértőnek ugyan nem kell és nem is szabad nyilatkoznia arra, hogy hitelt érdemlő-e valamely vallomás vagy sem. Azt kell a szakvéleményében leírnia, hogy a vizsgált személy milyen ingerkérdéseket kapott, ezek közül melyek voltak kritikusak és melyekre hogyan változtak a fiziológiai mutatók. Ebből levonhat olyan jellegű következtetést, hogy a vizsgálat személy feltehetően felismeri az áldozatot, a helyszínt, az elkövetés eszközét a bemutatott fényképeken, de hogy miért tagadja az ide vonatkozó ismereteit, arra már nem nyilatkozhat. 55 Ezzel kapcsolatban a már hivatkozott eseti döntésben a bíróság azt követően, hogy meghallgatta a vizsgálatot végző pszichológusokat a vizsgálati módszerekre, a vizsgálat lefolyására, a vádlottak viselkedésére, a feltett kérdésekre és a bemutatott képsorokra adott reakciókra nézve kifejtette, hogy a vádlottak fiziológiai reagálása a lakás jellemzőbb tárgyainak bemutatására azt igazolta, hogy mindkét vádlott személye a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható. Arra a kérdésre pedig, hogy ketten voltak-e az egyik vádlott spontánul és ösztönösen igennel válaszolt, noha előtte, amikor a kérdéseket megbeszélték végig nemet mondott. A pszichológusok ezt nevezik spontán igaz reakciónak, amikor gondolkodás nélkül megadja valaki a helyes választ. A bíróság a pszichológus szakértők véleményét meggyőzőnek találta, és azt a következtetést is, hogy a vádlottak összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel. Noha a vádlottak tagadták, hogy valaha is jártak a sértett lakásán, a vizsgálatokon a berendezési tárgyakra adott reakciók mást igazoltak, a holttestre adott reakció is felismerést jelzett. Ez a vizsgálati eredmény a bíróság megítélése szerint egy a bizonyítékok láncolatában, és jelentős, mert olyan tényt igazol, amit a vádlottak az eljárás során tagadtak. 56 A bíróság tehát ilyen szakvélemény alapján kétségbe vonhatja a vallomás hiteltérdemlőségét, de emiatt az igazságszolgáltatás kompetenciáját a hazugságvizsgáló detektor alkalmazása csöppet sem korlátozza jobban, mint a szavahihetőség vizsgálatának egyéb módszerei és a szakértők elé állított más feladatok. A poligráfiai szakvélemény tényanyagának és következtetéseinek mérlegelése ugyanúgy történik, mint az egyéb szakvéleményeké. Ugyanaz az alapproblémája is, hiszen a különleges szakértelme miatt az eljárásba bevont szakértő álláspontját az ilyen szakértelemmel nem rendelkező jogásznak kell értékelnie Kertész MJ: 654. o. 52 Erdei MJ: 214.o. 53 BH 2004/ Erdei MJ: 214. o. 55 Kertész MJ: 654. o. 56 BH 1997/ Kertész MJ: 654. o.

8 8 A másik probléma ami felmerült, az a poligráfiai szakvélemény megítélésének jogi természete. Az eseti döntés alapján az a következtetés vonható le, hogy a poligráfus vizsgálatot szakértői vizsgálatként kellett kezelni. Ilyen vizsgálat esetében a korábbi eljárási szabályok szerint a szakértő a hatóság távollétében is ténykedhet. A probléma a kérdésekkel van: bár a korábbi eljárási törvény is megengedte, hogy a szakértő a megvizsgált személyhez kérdést intézzen, kétlem, hogy ezt a teljes kihallgatás engedélyezéseként is fel lehetett fogni. Márpedig tartalmilag teljes kihallgatás valósult meg, ha sajátos formában is. Ha ellenben a vizsgálatot kihallgatásként fogjuk fel, akkor azt csak a hatóság tagja végezheti. Ha tehát a poligráfus a hatóság olyan tagja, aki kihallgatást végezhet, vagy hatósági jogon eljáró szakember, tevékenysége legjobb esetben is csak szaktanácsadói közreműködésként értékelhető. 58 A poligráfos vizsgálatot elfogadók ezzel szemben úgy foglaltak állást,hogy a poligráfus kikérdezés nem kihallgatás, hanem kísérlet, a készülék kezelőjének nem az a feladata, hogy kihallgasson, hogy az ingerkérdésre adott válaszok kommunikatív jelentését vizsgálja, hanem az, hogy az ingerkérdéseket és válaszokat kísérő fiziológiás jelenségeket rögzítse 59, majd pedig szakértelme alapján értelmezze. 60 Mindezekből tehát azt a következtetést tudom levonni, hogy a poligráf alkalmazásának lehetősége a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése ellenére megosztotta a jogalkalmazói gyakorlatot, így az új törvény megalkotásakor rendezni kellett a kérdést. Az új törvény szabályozása a poligráffal kapcsolatos anomáliákat úgy oldotta fel, hogy nevesítette ugyan a poligráf alkalmazásának lehetőségét, azonban azt eljárásjogi értelemben se nem bizonyítási eszköznek, se nem bizonyítási eljárásnak nem tekintette, hanem kimondta, hogy szaktanácsadó igénybevétele kötelező, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják. 61 A szaktanácsadó amint az a megnevezéséből is következik olyan személy, aki az adott feladat ellátásához bármely arra szükséges szakértelemmel bír. A szaktanácsadó tevékenysége nem bizonyítási eszköz létrehozására irányul, az általa adott felvilágosítások csupán tájékoztató jellegűek, és segítik a szükséges szakismeretekkel nem rendelkező ügyészt, illetve nyomozót abban, hogy a vizsgálódását a megfelelő irányban és módon végezze, folytassa. A szaktanácsadó tehát nem szakértő, nem alapvetően szaktudása, annak mélysége okán, hanem eljárásjogi helyzetéből következően. Amíg a szakértő a hatóságoktól elkülönülten, általában igazságügyi szervezetben működő, független szereplője az ügynek, addig a szaktanácsadó az ügyész, a nyomozó hatóság segítője. 62 A szaktanácsadó közreműködésével lefolytatott nyomozati cselekmény eseményeit a törvény szerint jegyzőkönyvbe kell foglalni 63, és azt a nyomozati iratokhoz kell csatolni. 64 Az új törvény tehát úgy foglal állást, hogy lehetőség van a poligráf alkalmazására, amelyre kizárólag a nyomozás során kerülhet sor. A poligráfos vizsgálatnál kötelező a szaktanácsadó igénybe vétele, aki a vizsgálatról jegyzőkönyvet készít, amelyet csatolnak a nyomozati iratokhoz, így ez a bíróságok elé kerül. Ezt követően a törvény nem rendelkezik ezen szaktanácsadói vélemény felhasználásáról. Ebből a szabályozásból tehát csak az a következtetés vonható le, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye bizonyítékként felhasználható, azonban a felhasználás módjáról a törvény nem szól. 58 Erdei MJ: 219. o. 59 Kertész MJ: 653. o. 60 Szíjártó: 39. o. 61 Be (2) bekezdés 62 Kommentár a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvényhez, KJK Kerszöv Complex Jogtár (továbbiakban: Complex 1998.) 63 A jegyzőkönyv tartalmát, valamint a poligráfos vizsgálat lefolytatásának részletes szabályait a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet a tartalmazza. 64 Be (5) bekezdés

9 9 Álláspontom szerint formális értelemben mivel a szaktanácsadó tevékenységéről és véleményéről jegyzőkönyv készül, és ezt csatolják a nyomozati iratokhoz a poligráfos vizsgálat eredményét az okirati bizonyítás rendjének megfelelően a bíróság felolvasás útján teheti az eljárás anyagává A poligráfos vizsgálat eredményének tartalmi értékelése Tartalmi oldalról vizsgálva a kérdést a poligráf alkalmazása a terhelti vallomás bizonyító erejének erősítésére vagy gyengítésére szolgálhat, 66 azonban önmagában a terhelt tagadó vallomása mellett, más terhelő bizonyíték hiányában a poligráfos vizsgálat eredményére bűnösséget megállapító ítéletet alapítani nem lehet. A büntetőeljárásban gyakori eset, hogy a nyomozás során beismerő vallomást tett terhelt a beismerő vallomását később visszavonja, és a nyomozó hatóság poligráfos vizsgálatot rendel el. Ilyenkor a bíróság a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat egybevetve fogja eldönteni, hogy a beismerő vallomásnak a visszavonás ellenére hitelt ad-e, vagy sem. Ezen egyéb bizonyítékok közül lehet egy a poligráfos vizsgálat. Egy konkrét esetben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során elvetette a vádlott tárgyaláson tett, a cselekmény elkövetését tagadó vallomását, és a tényállást a nyomozati eljárás során tett beismerő vallomás alapján állapította meg, amelyet a poligráfos vizsgálat is alátámasztott. A másodfokú bíróság a felülbírálat során azonban kifejtette, hogy a vádlottnak az eljárás különböző fázisaiban tett vallomásai és az egyetlen beismerő vallomása olyan mértékben ellentmondásos, zavaros és bizonytalan, amelyek megkérdőjelezik a vádlott szavahihetőségét, az ellentmondások kételyeket ébresztenek, és nyilvánvalóvá teszik annak felismerését, hogy erre a vádlott egyetlen, később visszavont beismerő vallomására ítéleti tényállás nem alapítható. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság folytán történő hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a bíróság a bűnösséget megállapító ítéletét a vádlottnak a nyomozás során tett egyetlen és később visszavont olyan vallomására alapítja, amelyben foglaltakat az ügyben feltárt objektív jellegű bizonyítékok kellően nem támasztanak alá, és elmaradnak azok a szakszerű vizsgálatok is, amelyek a vádlott beismerő vallomásának az alátámasztására, illetőleg annak megcáfolására alkalmasak. 67 Ebből az esetből véleményem szerint az következik, hogy hiába áll a bíróság rendelkezésére egy beismerő vallomás, valamint egy azt alátámasztó poligráfos vizsgálat, a bűnösség bizonyításához a vallomás visszavonása esetén szükséges olyan redundáns információk beszerzése is, amelyek alapján megállapítható a beismerő vallomásban rejlő információk megbízhatósága. 68 Ilyen, a mérlegelésnél döntő súllyal figyelembe jöhető információ lehet például a beismerő vallomásban feltárt olyan körülmény, amelyről kizárólag az elkövető tudhatott. Más a helyzet abban az esetben, amikor a terhelt és a sértett ellentétes vallomása áll egymással szemben, és nincsen más bizonyíték. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében kifejtette, hogy olyan esetben, amikor a bűncselekmény megtörténte és annak eredménye bizonyított, az elkövető kilétére azonban csupán egymással ellentétben álló vallomások állnak rendelkezésre, az ésszerű gondolkodás és a bírói gyakorlat szerint azt kell különös gonddal vizsgálni, hogy a közvetlen bizonyítékokat képező vallomásokon kívül megszerezhető bizonyítékok megerősítik vagy gyengítik-e a terhelő vagy mentő vallomást tevők szavahihetőségét és a vallomások bizonyító erejét. Ennek alapvető feltétele, hogy a bíróságnak be kell szereznie, és meg 65 Ezt erősíti meg a szaktanácsadói tevékenység eredményének a felhasználásáról a bírósági bizonyításban címet viselő BK165. számú állásfoglalás, amely a korábbi eljárási törvényhez kapcsolódóan kimondta, hogy a szaktanácsadói produktum az okiratokra vonatkozó szabályok szerint használható fel a tárgyaláson. 66 Büntetőeljárási jog. Kommentár a gyakorlat számára. az évi XIX. törvényhez. Szerkeztő: Berkes György. HvgOrac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, o. (továbbiakban: Kommentár 1998.) 67 BH 2001/ Kertész Imre: A tárgyi bizonyítékok elmélete a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika tudományában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. (továbbiakban: Kertész)

10 10 kell vizsgálnia minden bizonyítékot, amelyekből a logika szabályainak megfelelően lehet következtetést levonni a terhelő vagy mentő vallomások hiteltérdemlőségére nézve. 69 Ezen eseti döntésre figyelemmel kizárólag a poligráfos vizsgálat eredménye alkalmas lehet arra, hogy az alapján a bíróság az ellentmondó vallomások közül az egyiket hiteltérdemlőnek fogadja el, míg a másikat elvesse. A poligráfos vizsgálat bizonyítékként való értékelésének sajátos kérdése merülhet fel a perújítási eljárás során, mégpedig úgy, hogy az alapügyben tagadó vádlott esetén az eljárás jogerős befejezése után elvégzett poligráfos vizsgálat terheltre esetlegesen kedvező eredménye olyan új bizonyítéknak tekinthető-e, amely megalapozhatja a perújítást. Álláspontom szerint a válasz egyértelműen nem. A bíróság ugyanis az alapügyben a tagadó vádlott vallomásával szemben a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg a tényállást. A poligráfos vizsgálat terheltre kedvező eredménye csupán a vádlott tagadását erősítheti meg, amelyet a bíróság az alapügyben mérlegelési körébe vont, így a poligráfos vizsgálat eredménye igazából nem is tekinthető új bizonyítéknak. Ezen túlmenően, ha tegyük fel el is fogadnánk a poligráfos vizsgálat eredményét új bizonyítéknak, az álláspontom szerint csak egy lenne a rendelkezésre álló bizonyítékok közül, és önmagában a korábban is tagadó terhelt esetén nem lenne alkalmas arra, hogy a mérlegelés során a tagadó vádlott vallomásával szemben alapul vett bizonyítékok zárt láncolatát megbontsa. Így kizárólag arra hivatkozással, hogy az alapügyben elítélt terhelt a perújítási indítványában kéri a poligárfos vizsgálat elrendelését, perújítás nem rendelhető el. Ebből az okfejtésből véleményem szerint következik az az egyértelmű tény is, hogy egy ügyben a tagadó vádlott esetén a tagadó vallomást megerősítő poligráfos vizsgálat ellenére az esetleges sértetti vallomáson túlmenően rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján meg lehet állapítani a vádlott bűnösségét, ha a bizonyítékok olyan zárt láncolatot alkotnak, amely alkalmas a vádlott tagadásának a megdöntésére. Itt kell megjegyezni azt is, hogy amennyiben a bűncselekmény elkövetését tagadó vádlott a nyomozó azon kérdésére, hogy a poligráfos vizsgálat eredményeként elismeri-e a bűnösségét, kijelenti, hogy a poligráfos vizsgálat eredményét elfogadja, ez a vádlotti nyilatkozat nem jelent ténybeli beismerést, hanem csupán a kérdésre figyelemmel a bűnösséget igazolja, a vádlott vallomása ettől függetlenül tartalmát tekintve tagadó vallomás marad. 70 A poligráfos vizsgálat eredményének bizonyítékként való felhasználása körében utalni kívánok arra is, hogy a vizsgálat csak akkor tekinthető törvényes bizonyítéknak, ha az a terhelt beleegyezésével készült, hiszen a gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható. 71 A poligráfos vizsgálat ilyen módon történő szabályozása tehát kiemeli az önkéntesség szerepét. Ennek az indoka arra vezethető vissza, hogy a különböző poligráf technikák általában megkövetelik, hogy a vizsgálati alany működjék közre a készülék kalibrálásában 72, majd válaszoljon a feltett kérdésekre. Ez a fajta közreműködés kényszer útján aligha érhető el, már csak technikai okok miatt sem: a vizsgálathoz valódi együttműködésre van szükség, még ha netán az alany esetleg hazudik is. 73 A szabályozás másik indoka az, hogy amennyiben a poligráfiai vizsgálat elve helytálló, az így vizsgált bűnös terhelt csak önmagát terhelő nyilatkozatot tehet. Vagy megvallja az igazat, s ezzel saját maga ellen szól, vagy hazudik, s akkor a szaktanácsadó a gép segítségével leleplezi: az eredmény majdnem ugyanaz. 74 A poligráfos vizsgálat tehát behatol a tudatba, az egyén féltve őrzött 69 BH 2000/ BH 2003/ Be (2) bekezdés 72 Erdei MJ: 215. o. 73 Erdei MJ: 216. o. 74 Erdei MJ: 216. o.

11 11 titkaiba. A vizsgálat esetén az alany által kiszolgáltatott információ függetlenné válik az egyén akaratától. 75 Ennélfogva minden kényszerítés a törvény alapvető rendelkezéseibe ütközik. Ezek közül az egyik az önvádra kötelezés tilalma, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson. 76 A másik alapelv szerű rendelkezés a védekezés szabadságának elve. Ebbe beletartozik, hogy a terhelt a vallomástételt megtagadhatja, tehát joga van a hallgatásra. Bizonyos korlátozással az is beletartozik, hogy a tagadáson túl hazudhat is. 77 Az elmondottakból következik, hogy a poligráfos kihallgatás, amennyiben nem önkéntes, sérti ezeket az elveket. A terhelt tehát nem kötelezhető a vizsgálatra, arra csak önkéntes hozzájárulásával kerülhet sor. 78 Ezen szabály megsértése esetén a szaktanácsadói véleményből származó tény nem értékelhető bizonyítékként, azaz a poligráfos vizsgálat eredményét bizonyítékként figyelembe venni nem lehet A személyiségprofil A személyiségprofil fogalma A személyiség a büntetőeljárásban több ponton releváns tényező, így a személyiség tisztázása mind az anyagi, mind az eljárási jogban fontos szerepet játszik. Az anyagi jog területén a tényállás tartalmazhat olyan szubjektív elemeket, pszichikus jellemzőket, amelyeknek az objektív tényállás megvalósulásához fenn kell állniuk. 80 Az eljárásjog területén leginkább a bizonyítással kapcsolatban merül fel a személyiség. A nyomozóban ugyanis az addigi tapasztalatai alapján tudattalanul is kialakul egy kép a gyanúsított személyéről. 81 A személyiség vizsgálatánál pedig előtérbe kerülnek olyan körülmények, amelyek megtalálásához a pszichológia, illetve emellett más tudomány ismeretanyaga is szükséges, hiszen a pszichológia a tettes, vagy a sértett személyiségét, illetve ennek a cselekményben szerepet játszó dimenzióit, néhányszor pedig a terhelt, illetve tanú tudattartamának a realitáshoz fűződő viszonyát tárja fel. 82 Az eljáró szervek a konkrét ügyekben néhányszor olyan rejtett lelki mechanizmusok, pszichikai reakciók, érzelmi állapotok utólagos feltárására tartják képesnek a pszichológusokat, ami teljesen megvilágítja és nyilvánvalóvá, más szóval igazolhatóvá, illetve bizonyíthatóvá teszi a cselekményhez vezető folyamatokat, kezdve az ötlet felbukkanásának okaitól a motivációs harcon keresztül a szándék megérlelődéséig, sőt az ezeket determináló szociális tényezőkig. 83 Ennek az a következménye, hogy a pszichológia ezen belül a kriminálpszichológia a bűnügyi tudományok segédtudományává vált. 84 A kriminálpszichológus tulajdonképpen bármely bűncselekmény felderítésébe bekapcsolódhat, leggyakrabban azonban az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények, valamint a házasság, a család, az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények felderítésében kérik a segítségüket. A pszichológusnak sajátos szerepe, helyzete van az eljárásban. Más attitűdökkel közelít a vizsgálati személyhez, mint a felderítőmunkában részt vevő nyomozó, vagy a bizonyítékokat 75 Kertész MJ: 653. o. 76 Be Erdei MJ: 216. o. 78 Erdei MJ: 216. o. 79 Az új törvény a poligráffal kapcsolatosan a rendőrségi törvény előírásaival egyezően még egy tiltó szabályt tartalmaz, miszerint a fiatalkorú terhelt vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható. (Be (3) bekezdés) 80 Például különös kegyetlenség, erős felindulás, beszámítási képesség. 81 Kármán Gabrielle Kiss Anna Kardon László: Új, személyiségfüggő kriminalisztikai módszerek, Ügyészek Lapja 1999/ o. (továbbiakban: Kármán-Kiss-Kardon) 82 Rózsa János: Az orvosszakértői bizonyítás egyes kérdéseiről. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 19. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, o. (továbbiakban: Rózsa.) 83 Rózsa: 326. o. 84 Orosházi Józsefné Németh Rita Faragó Ágnes: A kriminálpszichológia lehetőségei a nyomozati munkában, Belügyi Szemle 2000/ o. (továbbiakban: Orosházi)

12 12 értékelő bíróság, hiszen nem elsősorban a bűncselekményre, annak körülményeire kíváncsi, hanem az egész személyiség érdekli, annak minél pontosabb megismerése a célja. 85 A pszichológia tehát kapcsolatban más tudományokkal is a bűnügyek felderítésének klasszikus eszköztára mellett újfajta vizsgálati módszereket is kidolgozott. Ilyen például a speciális szociológiai-pszichológiai metódus, a profilalkotó eljárás, amely a pszichológia, a szociológia és a statisztika eszközeit egyaránt felhasználja. 86 A módszer eredeti angol elnevezés profiling, amely egészen pontosan nem fordítható magyarra. Ezért magyarra a profilalkotás kifejezéssel ültették át. 87 A profilalkotásnak számos definíciója létezik. Egyik oldalról a profilalkotás tudományos, pszichológiai elméletek és módszerek összessége, melyek célja, hogy összekapcsolja a bűncselekmény, a sértett és az elkövető jellegzetességeit a nyomozás sikere érdekében. Másik meghatároz szerint a profilalkotás magatartáselemző tevékenység erőszakos, személy elleni bűncselekmény elkövetőinek felderítése érdekében 88, tehát a profilalkotás egyfajta alkalmazott bűnügyi magatartástudomány. Harmadik megközelítés szerint a profilalkotás valamely bűncselekmény elkövetőjének jellegzetes tulajdonságait határozza meg a cselekményt követően beszerzett adatok elemzése, s más háttérinformációk alapján. 89 Összefoglalva tehát a profilalkotás a konkrét nyomozás során feltárt, valamint a korábbi hasonló bűnügyekből nyert, de kifejezetten erre a célra gyűjtött és rendszerezett adatok, valamint az egyéb úton megszerezhető tudományos tapasztalatok és információk együttes értékelése abból a célból, hogy az ismeretlen elkövető külső és belső képe felvázolható, megrajzolható, azaz profilírozható legyen. 90 A profilalkotás eredménye a személyiség-profil, amely olyan rövid, szemléletes leírás, amely tömören összefoglalja az adott személy jellemzőit. 91 Sokan úgy képzelik, hogy a profilalkotó, akár egy bűvész a cirkuszban amikor a cilinderéből nyulat varázsol elő szinte a semmiből veszi elő az elkövető pszichológiai profilját. Pedig nem varázslatról van itt szó. 92 A profilt készítő szakember ugyanis azokat a bizonyítékokat gyűjti össze, illetve értelmezi, amelyek az elkövető személyiségének típusára utalnak. Lényegét tekintve egy olyan bűnügyi elemző, értékelő tevékenységről van itt szó, amelynek alapja a magatartástudomány a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, a kriminológia legújabb elveinek ismerete és alkalmazása. 93 A profil tartalmazza a bűncselekmény rekonstruálását és az elkövető, valamint a sértett személyiségstruktúráját. Tartalmazza továbbá az elkövetőnek a bűncselekménnyel való kapcsolatát is. Ezen túlmenően pedig olyan háttérinformációk szerepelnek a profilban, mint a testi jegyek, jellegzetességek, szokások, a tett előtti és utáni magatartások A személyiség-profil helye a bizonyítási rendszerben A profilalkotás fogalmánál írtakból egyértelműen látszik, hogy a profilalkotásra kizárólag a nyomozás során kerülhet sor. Felmerül a kérdés, hogy formális szempontból a profilalkotás eredményeként létrejövő személyiség-profil milyen bizonyítéknak tekinthető. Az egyértelműen leszögezhető, hogy a profilalkotás, mint folyamat nem tekinthető bizonyítási eljárásnak, mivel azokat a törvény taxatíve felsorolja, és a kiterjesztő értelmezésre nincs lehetőség. 85 Orosházi: 109. o. 86 De jure, jogászok társasági magazinja, március 16. o. 87 Bendzsák Katalin Benke Miklós: Profilalkotás, mint nyomozási módszer, Belügyi Szemle 1994/ o. (továbbiakban: Bendzsák) 88 Bendzsák: 21. o. 89 Bendzsák: 21. o. 90 Kiss Anna: A profilalkotásról, Ügyészek Lapja 1996/ o. (továbbiakban: Kiss) 91 Kármán-Kiss-Kardon: 27. o. 92 Kármán-Kiss-Kardon: 31. o. 93 Kármán-Kiss-Kardon: 27. o. 94 Kármán-Kiss-Kardon 32. o.

13 13 Az is egyértelműen megállapítható, hogy a személyiség-profil megrajzolásához olyan különleges tudományos ismeretek szükségesek, amelyekkel a nyomozó hatóság és az ügyész nem rendelkezik. Így felmerül a kérdés, hogy a személyiség-profil megalkotása szakértői tevékenységnek tekinthető-e. Álláspontom szerint erre kategórikus válasz adható az alábbiakra figyelemmel. A profilalkotó célja, hogy kiegészítő információkat nyújtson a nyomozóknak a helyes verzió megtaláláshoz. Így a profilalkotásnak párhuzamosan kell haladnia a nyomozással, 95 és amennyiben később új információk jutnak a nyomozó hatóság birtokába vagy az elkövető ismeretlen marad, akkor a profilt felülvizsgálják, és ennek megfelelően megváltoztatják. 96 A profilalkotó tevékenysége tehát nem bizonyítási eszköz (szakvélemény) létrehozására irányul, az által adott felvilágosítások csupán tájékoztató jellegűek. 97 Utalni kívánok arra is, hogy abban az esetben, ha a profil alapján a felderítés eredményes és a gyanúsítottat őrizetbe veszik, akkor az ismertté vált adatokat összehasonlítják a profilban szereplőkkel, és megnézik az egybeeséseket. 98 Ebből is következik, hogy a profil nem tekinthető szakvéleménynek, mert a szakvélemény statikus bizonyítási eszköz, ugyanis a szakértő a szakvélemény elkészítése után nem kap érdemi visszajelzést a vélemény megbízhatóságáról. Ezen túlmenően megjegyzem azt is, hogy a profilalkotó pszichológus kompetenciájába tartozó tények felderítésének és igazolásának nincsenek olyan egzakt módszerei, mint amilyenek általában a természettudományok területén fellelhető kérdések vizsgálatánál igénybe vehető. 99 Mindebből következik, hogy a személyiség-profil szakvéleménynek nem tekinthető. Természetesen a nyomozás során a nyomozó hatóság tagjai is értékelik az összegyűjtött információkat, így a profilalkotókhoz hasonlóan ők is a lehetséges gyanúsítotti kör felderítésére törekszenek, hiszen a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt és az elkövető személyét. 100 A pszichológiai ismeretek alapján készített személyiség-profilnak igazából a nyomozás során a felderítés, a további adatszerzés, az ismeretlen elkövető felkutatása terén van jelentősége. A nyomozó és a profilalkotó hasonló tevékenységére figyelemmel profilalkotó ténylegesen az elkövető személyének felkutatásához szükséges információk összegyűjtésének, értékelésének és az ebből levonható következtetések megtételéhez szükséges különleges szaktudást pótolja, amellyel a nyomozó hatóság tagja nem rendelkezik, így a pszichológus szerepe ezekben az esetekben lényegében s szaktanácsadóéra korlátozódik. Mindezekből következően tehát a profilalkotás során elkészített személyiség-profil szaktanácsadói véleménynek tekinthető. Így a profilalkotás során a profil elkészítésének folyamatát is tartalmazó jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet a nyomozati iratokhoz kell fűzni. A hazugságvizsgálatnál kifejtettekre is figyelemmel ezt a jegyzőkönyvet a bírósági eljárásban szintén az okirati bizonyítás szabályainak megfelelően felolvasás útján kell az eljárás anyagává tenni A személyiség-profil bizonyításbeli értéke A formális bizonyíték fogalom meghatározása után felmerül a kérdés, hogy milyen módon lehet a személyiség-profil nyújtotta információkat tartalmilag a bizonyítás során értékelni. Úgy gondolom, hogy a nyomozás során erre egyértelmű válasz adható. A büntetőeljárás nyomozati szakaszában ugyanis a releváns tények éppen a feltárt újabb tények következtében bővülhetnek, változhatnak, hiszen a büntetőeljárás kezdetén még rendkívül kevés információ áll a hatóság rendelkezésére. Így ebből következően a bűncselekmény elkövetése még csak körvonalazódik, később azonban a büntetőeljárás előre haladtával a bizonyító tények köre általában 95 Kármán-Kiss-Kardon: 27. o. 96 Kiss: 30. o. 97 Kommentár o. 98 Kiss: 30. o. 99 Rózsa: 325. o. 100 Be (2) bekezdés