A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA. Karácsonyi Üzenet. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

Átírás

1 Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendõt kívánunk minden kedves olvasónknak! PARTIUMI KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 13. SZÁM A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN DECEMBER 16. Karácsonyi Üzenet Nyolcvanöt évvel ezelõtt fekete Karácsony köszöntött Egyházunkra és népünkre. Mégis: új Egyházkerület született akkor. Másfél évtizeddel ezelõtt egy véres, de szabadító Karácsony ujjongtatta meg lelkünket. Egyházkerületünk újjászületésének ígéretével vágtunk neki az új esztendõnek. Egyházkerületünk megalakulásának 85. és újjáalakulásának 15. évfordulóján a felemás történelmi idõk keltette vegyes érzésekkel emlékezünk. Mindezeken viszont felül emel bennünket Isten kegyelmének Jézus Krisztus születésében megtapasztalt valósága és ajándéka. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek, aki úgy szerette e világot, hogy az Õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (És. 40,1 és Jn. 3,16). Karácsony ünnepén az idõszerûség jegyében mindenekelõtt arra kell törekednünk, hogy igazi ünnepünk legyen, és azt ne rontsa, ne hamisítsa meg semmilyen evilági szokás vagy divat. Karácsony legnagyobb ajándéka: Isten egyszülött Fia, Krisztus. Ne engedjük, hogy Isten ajándéka elértéktelenedjék. Anyagias világunkban az igaz értékekkel együtt ünnepeink is megüresednek, felhígulnak. Ügyeljünk: a megváltó Krisztust ne cseréljük mulatságos télapóra, az Élet fáját csillogó-villogó télifára, se a mennyei kincseket mulandó földiekre! Másodsorban a krisztusi szeretetnek biztosítsunk elsõbbséget ünneplésünkben. Ne hagyjuk, hogy a Szeretet ünnepe olcsó, felszínes érzések keretévé silányuljon. Wass Albert népi vétetésû elbeszélése szerint a téli sötétséggel és hideggel együtt a szeretet fénye és melege és kihunyt az emberi szívekben. Isten azért küldi el minden esztendõben a Világosság angyalát, azért küldte el közénk a Világ Világossága -Krisztusát, hogy fényt gyújtson sötétlõ, didergõ szíveinkben. Az elbeszélõ szerint az újraéledõ szeretet jelképe: a karácsonyi gyertya. Csak a szívetekben égõ gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól hangzik az istenes ünnepi üzenet mifelénk. Egyházkerületünk hívõ közösségében olyan igazi Karácsonyt kívánunk mindenkinek, melyben Krisztus szerelme hatja át szívünket, otthonainkat, emberi kapcsolatainkat, egyházunkat, ünneplésünket és egész nemzetünket. Az isteni szeretet világossága vezéreljen bennünket az új esztendõben! 2005 Adventjében TÕKÉS LÁSZLÓ püspök KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ TOLNAY ISTVÁN fõjegyzõ CSOMAY ÁRPÁD missziói elõadó Ha 1920 Egyházkerületünk születésének éve akkor 1990-et joggal nevezhetjük az újjászületés esztendejének. A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KETTÕS ÉVFORDULÓJA A rendszerváltozás másfél évtizede (Részlet a püspöki jelentésbõl) A rendszerváltozás kezdete óta eltelt idõre visszatekintve, két ige mérlegén kísérelem meg számbavenni Egyházkerületünk szolgálatát, eredmé - nyeinket és kudarcainkat, jószolgálatainkat és mulasztásainkat. Az elsõ jókedvre derít, mert így szól az Úr: Jól vagyon, jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután (Mt. 25,21). Úgy érzem, hogy erdélyi sorsunk kevés tálentumával, szerény lehetõségeinkkel és szûkös anyagi körülményeinkhez képest, valóban arra törekedtünk, hogy a kevésbõl valamit kihozzunk. Már-már görcsös buzgalommal igyekeztünk felhajtani azt a kevesünket, amitõl idegen hatalmak még nem fosztottak meg, vagy amit mihaszna dzsentrik módjára még nem játszottunk el hogy az ajándékosztó kegyelem a mi életünkben is érvényesülni tudjon: Akinek van, adatik, és megszaporíttatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van (Mt. 25,29). Az elmúlt nehéz, átmeneti idõszakban, a román pénz és a szellemi, hitbeli és erkölcsi értékek zuhanásszerû leértékelõdése idején, nem egy esetben már-már a csõd szélérõl kellett visszahoznunk nem csupán gazdasági háztartásunkat és elszegényedett gyülekezeteinket, hanem lelkiekben lepusztult lelkipásztorainkat, valamint munka- és érzés nélküli híveinket is. Az ateista materializmusnál is pusztítóbbnak bizonyuló vulgáris materializmus nap mint nap a külsõ sötétség veszélyével fenyeget bennünket (Mt. 25,30). A túlburjánzó anyagiasság pedig a földi kincsek szegény gazdagságára kárhoztathatja népünket (Mt. 6,19). És akkor még nem szóltam azokról a szimóniákus bankrablókról, akik mérhetetlen mohóságukkal és netalán hatalmi vagy nyugati kapcsolataikkal idõrõl idõre Egyházunk anyagi és szellemi közkincseit is veszélybe sodorják. Az egyházi, hitbeli, missziói és intézményi épít - kezés részeként, egy tömör és vázlatos felsorolás rendjén hadd említsem meg a következõket: a zsinat-presbiteri egyházi rend és a törvényesség helyreállítása az egyházi mozgalmi-egyesületi élet újraindítása (lelkészértekezleti és presbiteri szövetségi tevékenység, nõszövetségi és ifjúsági munka) az istentiszteleti élet és a vallásoktatás helyreállítása (Folytatása a 2. oldalon)

2 2. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY a vallástanárképzés és a kántorképzés beindítása a kórházi és börtönszolgálat bevezetése az egyházi sajtószolgálat, a könyvkiadás és az iratterjesztés újjáélesztése; rádiós szolgálat bevezetése gyülekezeteink bibliával és énekeskönyvvel való ellátása a szeretetszolgálat, a szociális munka intézményes bevezetése szociálismunkás- és diakónusképzés a krónikus lelkészhiány fokozatos megszüntetése a cigánymisszió meghonosítása a felekezeti iskolák lehetõség szerinti helyre - állítása az egyházközi ökumenikus kapcsolatok kiépítése az egyházi közéleti szolgálat vállalása egyházi beruházások, építkezések folyamatos végzése a határon átívelõ magyar református kapcsolatok intézményes kiépítése a népegyházi értékek megõrzése, a hitvalló egyház építése A felsoroltakat kiegészítve, programatikus és intézményes formában a következõket sikerült megvalósítanunk: Egyházkerületi Programban rögzítettük távlatos feladatainkat (2001). Évenkénti cselekvési programok szerint végezzük szolgálatunkat. Sioni programunk keretében új templomokat, egyházi központokat, gyülekezeti otthonokat építettünk (5. sz. melléklet). Létrehoztuk a Sulyok István Református Fõiskolát (1990), jogutódjaként pedig a Partiumi Keresztény Egyetemet (1999), valamint az Arany János Kollégiumot. Megvalósítottuk a Millenniumi programot (2000). Három egyházi középiskolánkat létesítettük újra. Az óvodától az egyetemig terjedõ de még igen hiányos tanügyi hálózattal rendelkezünk. Létrehoztuk a Sulyok István Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központot, valamint a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi, Oktatási és Mûvelõdési Központot. Megalakítottuk a Pro Universitate Partium Ala - pítványt, ennek égisze alatt pedig a Felsõbányai Festõtelepet, a Partiumi Magyar Mûvelõdési Céhet és a Partiumi Írótábort. Továbbá a következõ egyházkerületi intézményeket hoztuk létre: Ecclesia Kft. Ecclesia Mater Alapítvány Szociális Napközi Élesdi Gyermekotthon Illyés Gyula Könyvesbolt Lestyán Cukrászda Szenczi Kertész Ábrahám Kiadói és Sajtóház, Nyomda Jámbor-féle Öregotthon Partiumi Ifjúsági Központ Királyhágómelléki Dokumentációs Könyvtár A tálentumos ige mértéke alatt azt is el kell mondanunk, hogy Egyházkerületünk sok tekintetben híjával találtatik. A felsorolt eredmények sem jelentkeznek mindig vegytisztán. Sok hiányos - ság és gyarlóság tapad hozzájuk. Ezen kívül viszont a teljesség igénye nélkül a következõ szembeötlõ hiányosságokat kell még felsorolnunk: az egyházi rendszerváltozás fogyatékosságai, a múlt tehetetlenségbõl fakadó öröksége a múlttal való szembenézés részleges volta, az átvilágítás felemás megvalósítása a szolgálati restség, az egyházi minimum teljesítetlensége a klerikalizmus továbbélése a presbiteri rendszer helyreállításának fogyatékos - ságai az ifjúsági misszió erõtelensége általában: a missziói munka hiányosságai a kántorképzés megoldatlansága szolgálati közöny és farizeizmus megalkuvás a hatalommal szemben az egyházfegyelem és a munkafegyelem tartós gyengesége, az egyházi fegyelmezés esetlegessége és hiányosságai belsõ egyházi viszálykodások A sort még folytathatnánk. Egyes hiányosságaink, sõt kudarcaink viszont külsõ okokra vezethetõk vissza, példának okáért: egyház és állam kapcsolatának rendezetlensége, az egyházügyi törvény hiányában az egyházi autonómia fogyatékossága, a hatalom egyházi ügyeinkbe való beavatkozása a vallásszabadság hiányosságai, politikai és gazdasági okokból az egyházi oktatás helyreállításának félbemaradása, a vonatkozó törvényi szabályozások hiányában hátrányos megkülönböztetés a kisebbségi egyházakkal szemben, illetve ennek következményei. A tálentumainkkal való gazdálkodás tekintetében igen beszédes eltelt másfél évtizedünk gazdasági-pénzügyi összefoglalója, mely az Egyházkerület önálló gazdálkodásában (1), a hozzá tartozó egyházközségek támogatásában (2), a missziói munka és a segélynyújtás végzésében (3), oktatási intézményrendszerünk kiépítésében (4), valamint közéleti és kulturális tevékenységünk költségeiben (5) tükrözõdik. Az adatok magukért beszélnek (6. sz. melléklet). A évi összesítõ pénzügyi adatok szintén igen beszédesek (7. sz. melléklet). A magyarországi támogatások utóbbi esztendõkben való drasztikus megcsappanása szegény gazdagságra nevel bennünket (8. sz. melléklet). A szolgálati mérlegünk elkészítésére alkalmas másik ige a Jakab apostol levelébõl való: Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bûne az annak (Jk. 4,17). Ez az ige bûnös mulasztásainkat állítja figyelmünk középpontjába. Milyen jó is volna, hogyha csak tevõlegesen elkövetett rosszcselekedeteink számítanának bûnnek. Akkor hirtelen magasra szökne a jó emberek száma. Ebben az esetben a pap és a lévita sem számítana bûnös embernek, akik a rablótámadás áldozatául esett felebarátjukon nem segítettek (Lk. 10). Márpedig a bajbajutott embertõl való érzéketlen elfordulásuk talán utálatosabb, mint a rablógyilkosok vétke. Széchenyi István igen érzékletesen fogalmaz ebben a vonatkozásban. Azt mondja, hogy: egy nemzet tragédiáját nem annyira a rosszak cselekedetei, hanem sokkal inkább a»jók«mulasztásai okozzák. Szavai súlyos vádként érnek bennünket. Vajon megtettünk-e minden tõlünk telhetõt a bajban lévõk, a reánk bízottak, embertársaink, egyházunk és nemzetünk érdekében? Vagy pedig farizeusi ön - elégültséggel járjuk a magunk önös útját, miközben Testvéreink nélkülözni kénytelenek segítségünket?! A tavalyi magyarországi népszavazás tipikus példája a mulasztásos bûnnek. Az anyaországi távol - maradók milliói tevõleges módon tulajdonképpen semmi rosszat nem követtek el határon túlra szakadt Testvéreikkel szemben, mindazáltal sorsunkra hagytak bennünket. Hazai viszonylatban is minden bizonnyal kevesen vannak azok, akik tettleges módon idézik elõ népünk pusztulását és sorvadását. Sokan vannak viszont, akik közömbösségükkel, szeretetlenségükkel és tétlenségükkel vannak ártalmunkra, akik nem építik és nem szolgálják népüket és anyaszentegyházukat december 2. A jubileumi egyházkerületi közgyûlésen felszentelt lelkipásztorok névsora LELKIPÁSZTOR EGYHÁZMEGYE EGYHÁZKÖZSÉG LELKIPÁSZTOR EGYHÁZMEGYE EGYHÁZKÖZSÉG Ecsedi Arpád Nagybányai Misztótfalu Balla Gábor István Szatmári Nagykolcs Versényi István Attila Szatmári Józsefháza Baloghné Balázs Enikõ Nagykárolyi Kismajtény Futó Ferenc-István Érmelléki Érolaszi Orosziné Zih Magda Érmelléki Érkeserû Oroszi Kálmán Érmelléki Érselind Kovács Szabadi Levente Érmelléki Margitta Csákiné Simándi A. Márta tartalékállomány Lukács Piroska Angéla Bihari Bihar Szakácsné Csikai Otília tartalékállomány Wagner Erik Bihari Nagyvárad-Hegyalja Mikló István-Boldizsár Bihari Jákóhodos Papp Csaba Aradi Szentleányfalva Gyöngyösi Csilla Temesvári Végvár Szász Zoltán Temesvári Temesvár-Belváros Gáll Zoltán Zsolt Temesvári Lugos Lovász István Zilahi Völcsök Balázs Zoltán Zilahi Szilágyerked Nagy István Zilahi Menyõ Móré Mihály Levente Zilahi Mocsolya Zabán Bálint tartalékállomány

3 Kedves Testvéreim! A felolvasott történet az ötezer ember megvendégelésének csodája után van a Bibliában. Ekkor Jé - zus a tanítványokat hajóba parancsolta. Nagy vihar támadt, a bárka hányódott a vízen, az utasok szenvedtek. A sötétség, a víz, az örvény szimbolizálják a belsõ lelki állapotot, ahol szûkség, félelem és halál kísért. Jézus az éjszaka negyedik õrváltásának idején, amint húsvét hajnalán is tette, a tanítványokat megmentette. A kétségbeesés idején Jézus megérkezik, a bajban vergõdõ hajóhoz közeledik a tengeren lépkedve. Eddig a vihartól aggódtak, most a közeledõ kísértet látványa szorongatja õket. Természetes em - beri reakció ez az ismeretlennel szemben. A közelítõ személy alakja a sötétben maradt, de megszólalt, és bátorított. Nagy nyomorúság idején Jézus természetfeletti módon közeleg. Azokat a szavakat ismétli, amelyeket Isten Mózesnek mondott: én va - gyok. Péter válaszolt, és kérte: ha Te vagy, hívj ma - gadhoz a vizeken. Arra kérte, hogy teremtsen szá - mára lehetõséget a vizekre lépni. A lehetetlent kéri. Azonban bebiztosítja magát, mert csak ha Te Vagy, akkor hívj. Az ember mindig kételkedõ. A kétségeskedés életszükséglet. Ezért mondja Péter, ha Te hívsz, akkor kockáztatok, mert Jézus képes megnyugtatni az õ aggodalmát. Jézus meghívja õt. A félelem megszûnt, a kételkedés alulmaradt, Péter a hajó biztonságából kilépett a vízre. Az engedelmességben erõsödött meg a bizalma. Azonban nem tartott sokáig ez az állapot. A vihart látva újból félt, de már örömmel tapasztalhatta saját bátorságának jelenlétét. Az is világossá lett, ha leveszi Jézusról a tekintetét, a félelem megjelenik, és süllyedni kezd a hullámok közé. A bizonytalanságban, a mélységben, az orkánban felszakad ajkán a kiáltás: Uram, ments meg. A zsoltáros kiált hasonlóan, amikor megéli ugyanezeket a félelmeket, botlásokat, a gyengeség, a kételkedés, a kétségbeesés szorongató jelenségeit. Jézus kinyújtja kezét Péter felé. Ebben a találkozásban benne van a süllyedõ csodálatos élménye, mégis Isten kezében lenni! Igaz azt is hallania kell, hogy kicsinyhitûségét megítélte Krisztus. A történet azzal fejezõdik be, hogy ketten együtt, Jézus és Péter csónakba szállnak. A vihar elült, a tanítványok remegõ hangján megszólalt a bizonyságtétel: valóban Isten Fia vagy! A kételkedést felváltotta a hit. Az igazságot keresve azt látjuk, hogy nem vala - milyen ideológia, vagy filozófia gyõzedelmeskedett, hanem Jézus Krisztus személye és az Õ örömüze - nete. Nagy különbség van két dolog között, hallani Krisztust és nyugton a hajón maradni, vagy kilépni a hullámok közé. Az isteni hívás még nem oszlatja el a félelmet, még élénk a tapasztalat, hogy nincsen szilárd talaj a láb alatt, merülni lehet és közeleg a vég. A kételkedést megbíráló kijelentés magában hordozza annak felismertetését, hogy emberi gyengeségünkben együtt hordozzuk a bátorságot a féle - lemmel, Isten-látását az elnyelõ hullámok képével, a kétkedést a bizalommal. A megdermesztõ jelen elfe - ledhetetlenül hordozza azon igazságot, hogy a vihar nem szûnt meg, hanem a viharban mellettünk van Isten. Aki ezt a védelmezõ kezet megtapasztalni kívánja, elengedhetetlenül ki kell lépjen saját biztonságosnak látszó rejtekébõl, és találkoznia kell a világmindenség Urával. A jézusi meghívás személyiségünket is megváltoztatja. Nemcsak Õt kell hallanunk, hanem szava nyomán meg kell változnunk. Személyiségünkben, közösségünkben egyaránt át kell alakulnunk. Krisztus irányába kell elfordulnunk. Idõtlen ez a felhívás, azaz mindenkorra szól. A 16. században a reformátorok meghallották a hívást, és velük együtt sok ember lelkülete megváltozott. A krisztusi szó vezetett a reformációhoz. Az élet új PARTIUMI KÖZLÖNY Jézus így szólt: jöjj! Textus: Máté 14, HÍREK Adyra emlékeztünk A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Pro Universitate Partium Alapítvány és a Partiumi Írótábor Egyesület szervezésében november 19-én Érmindszenten emlékezünk Ady Endrére, a modern magyar irodalom egyik legki - emelkedõbb alakjára, születésének 128. évfordulóján. A megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdõdött. A református templom zsúfolásig megtelt a faluban élõ 34 református lélek legnagyobb örömére. Igét hirdetett Kádár Zsolt, a magyarországi Egri Egyházházmegye esperese. Majd a há - zigazda lelkész köszöntötte a vendégeket. Ezt követõen Barabás Zoltán költõ, egyházkerületi szóvivõ tolmácsolta Tõkés László püspök úr köszöntését, valamint Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének írásos köszöntését olvasta fel. Hajdú Géza színmûvész Ady Endre: Vízió a lápon címû versét szavalta el, majd a himnusz éneklésével zárult az istentiszteleti rész. Ezek után átvonultunk Ady Endre szülõházá - nak udvarára, ahol a költõ szobra elõtt az EMKE rendezésében szavalatok, ünnepi beszédek hangzottak el. A megemlékezés koszorúzással zárult. A hideg idõben a gyülekezet nõtestvérei által kínált forró tea melegített fel bennünket. Isten áldása legyen az emlékezõk életén. Ha az Úr megtart bennünket, jövõre is visszavárunk mindenkit. BALLA ÁRPÁD 3. OLDAL erejével megáldottan, az egyház új életét nyerték el. Megértették, hogy az élet viharaiban az egyház hajóját is egyedül Krisztus tarthatja meg. Ezért mondták a reformátorok: egyedül Krisztus által és ebbõl fakadóan egyedül az írás szerint. Kedves fiatal lelkipásztor testvéreim, Titeket is Krisztus hív! A ti küldetésetek nem egyéni vállalkozás, hanem egyházatoknak és közösségeiteknek felelõsség - teljes hordozása. Kérdezitek, miért felelõsség ez? Nem vagytok reformátorok, Jézus sem tagadta meg az Õ egyházát azóta sem. Kedves felszentelendõ test - véreim, ennyire nem egyszerûsíthetõ ez le. Nem mondhatjuk, hogy nem kell vízre szállanunk, és az egyház jó kezekben van, és minden a legnagyobb rendben mûködik. Ott vannak elöljáróitok, szép példaadással, azonban minden lelkésznek meg kell tennie a maga határozott lépését a krisztusi hívásra engedelmeskedve. Mindenkinek meg kell a saját felelõsségét tapasztalnia a saját veszélyhelyzetében, saját körülményei között. Egyházkerületetek most emlékezik megalapításának szomorú 85. évfordulójára. Ebben az idõben egyházrészetek évtizedeken át a diktatúra erõszakjának volt az áldozata. Azt tapasztaltátok, hogy országotok rosszabbul él, mint mások, és vannak, akik sokkal jobban élnek, például úgymint a nyugati államok. Sajnos a diktatúrából sok minden megmaradt, ezért lett a mi feladatunk, hogy a nyugat-kelet egy - ségének szétzüllesztését nekünk kell megszüntetnünk. Mindkét oldalnak fájdalmas ez a teher, tehát itt és most ki kell mondanunk, hogy azért vagyunk, hogy együtt, szavakkal és cselekedetekkel megszüntessük ezt az állapotot. A mi közösségeink jövõje egyedül Jézus Krisz - tus követésének a függvénye. Õt kell prédikálnunk, és nem keverhetünk holmi politikai hamis nézeteket bizonyságtételünkbe, mert ezért vagyunk református egyház. A megújulás a központi lényeg, amit szolgálnunk kell, és kevésbé az, ami ez által másoktól megkülönböztet. Egyedül hit által. Sola Fide, mondták reformátoraink. Csak a hivõnek lehet a lehetetlent átlépni. Valami csoda megtapasztalása ez, ami nem a saját erõbõl, erõlködésbõl származik, hanem a hit hatalmából. Hallanunk kell Jézus Krisztust, aki nekünk is üzeni, hogy miért nem szabad kételkednünk, amikor kezei felénk is kitárulkoznak. Ez a Sola Gratia, azaz egyedül kegyelembõl tartatunk meg, Isten szeretete által. Az állandóan megújuló egyház (ecclesia semper reformanda) mindig Krisztusra mutat. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy mások Krisztusra találnak, hanem nekünk is személyes találkozásra van szükségünk. Választ kell kapnunk arra, hogy hol nyerjük el a bátorságot, amivel elindulhatunk a gyülekezetet építõ feladataink közé. Meg kell tanulnunk együtt lenni, mert együtt vagyunk egyház. Egyházi család vagyunk, és elõször mindenek felett tagjai Isten országa földi régiójának. Három kívánságot terjesztek elétek kedves felszentelendõ lelkipásztorok: 1. Prédikáljatok mindig jól. Ha a lelkipásztori szolgálat jól teljesíti feladatát és Isten igéjét hirdeti, akkor az Úr is megszólal, és Õ fogja hirdetni a hivõknek mind azt, amit a mennyben a Benne bizakodóknak ajándékozni akar. Errõl szól Pál, amikor arról beszél, hogy a hit a prédikációból fakad, és a prédikáció Isten igéjének a hirdetése. (Róma 10, 13-17) 2. A teológia tudományát mûveljétek hasznosan. Azaz legyetek mindig felkészült és tudós lelkészei az anyaszentegyháznak. A világ mindig keresi azt, amivel ártson az egyháznak, de legyetek olyanok, akik alkalmas, vagy alkalmatlan idõben szeretettel felelni tudtok a kihívásokra. Legyetek alázatos és erõs szolgái a Krisztusnak és az Õ közösségének. 3. Szeressétek Egyházatokat. Az egyház megalapítására, az egyháztagok gyûjtésére, a gyülekezetek megtartására Isten mindig szolgákat vett igénybe. Így volt ez a múltban, és így lesz ez a világ végezetéig. Ebben van a lényeg, a lelkészi szolgálat a legmagasabb hivataltól, magától Istentõl nyerte el küldetését. Istentõl van hitele a lelkészi munkának. Cselekedjetek Péterhez hasonlóan. Lépjetek ki a hajóból, ne kételkedjetek kétségeitek között, bíz - zatok abban, hogy Jézus Krisztus karjai között haladtok. Ámen. GOTTFRIED WILHELLM LOCHER, a Reformátusok Világszövetsége Európai Területi Régiójának fõtitkára (Fordította: Csûry István) Elhangzott december 3-án, a Nagyváradújvárosi református templomban tartott jubileumi egyházkerületi közgyûlésen.

4 4. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY A kerület második világháború utáni történeté - vel foglalkozó könyvem befejezõ mondata így hangzik: Mint minden történetírásnak, az egyháztörté - netnek is (azon belül e szerény dolgozatnak), bevallott vagy leplezett célja nem a puszta rekonstrukció, nem csupán a történés dokumentumainak megmentése, egzegetálása, rendszerbeállítása. Az egyháztörténet-írás aggódó tekintettel néz maga köré és kínálja tanulságait az egyházi-, társadalmi-, politikai je - len és jövõ kistermelõinek és nagyvállalkozóinak. Ez a mondat arra utal, a történetírás nem le - het öncélú. A társadalomnak, azon belül az egyháznak azért kell figyelnie a történettudomány konzekvenciáira, hogy lehetõleg elkerülje azokat a zsákutcákat, amelyekbe korábban belesétált, vagy bele - kényszerült, felismerje azokat a csapdákat, ame - lyekbe a fejlõdés önveszélyes értelmezése csábít. A kronológiai események ma már közismertek, legalábbis a történelem iránt érdeklõdõk soraiban. (Amennyiben az december 14-i Nagyváradon, négy egyházmegye részvételével tartott értekezletet tekintjük a kerület megalapítási dátumának és az december 18. igazgatótanácsi ülést a korszak lezárásának, majd 70 év történéseit vizsgálhatjuk. (Három és fél év kiesik: január 1., a KRE hivatalos megszûnésének idõpontja, és június 8 9., az elsõ nagyváradi értekezlet közti idõszak.) A vizsgálat szempontja ezúttal az, mennyiben felelt meg a kerület, az egyház a Mát 5,13-14-ben megfogalmazott a föld sója... Ti vagytok a világ világossága... A keresztyénség már elsõ századaiban gyülekezetekbe, majd a gyülekezetek püspökségekbe szerve - zõdtek. Szükségszerû folyamat ez, a legprimitívebb törzsi társadalmak is kialakítják azokat az intézmé - nyeket, amelyek mintegy keretet adnak a tagok éle - tének. A protestantizmus berkeiben azonban, létre - jötte óta gyakran felmerül az a gyanú, hogy az intézményesülés inkább akadályozza a keresztyén életmûködést, szolgálatot, mint hogy elõsegítené. Miközben a történelem tanulsága az, hogy a szerve - zetlen reformmozgalmak, nem maradtak fenn: a fennmaradást épp az intézményesülés garantálta. Ugyanakkor az is kimutatható, hogy az intézmény az életszerû megoldások akadálya lehet, amennyiben rugalmatlan, ragaszkodik elavult, kiürült, idõszerûtlenné vált formákhoz. Az adott történelmi helyzetben a Trianon által Romániához csatolt Tiszántúli egyházmegyék, egyházmegye-részek református keresztyénjei felismerték, hogy krisztusi feladatuk teljesítéséhez, szüksé - ges kialakítani az intézményi keretet. Ez a populáció pár száz cseh, illetve német anyanyelvû hívõn kívül kizárólag magyarokból állt, és szembekerült egy nyílt asszimilációt hirdetõ, külpolitikájában kétszínû többségi nacionalizmussal. Az agresszív nacionalizmust egy másik keresztyén felekezet, az ortodox, nem hogy fékezte volna, sokkal inkább fele - kezeti és etnikai kizárólagosságra törekedve támogatta. Az önszervezõdés tehát nem csak felekezeti, hanem etnikai önvédelemmel párosult. Az önálló kerületté szervezõdés létfontosságát az anyakerület és a MRE Zsinata is felismerte, és jóváhagyta. Ilyen alakító tényezõk közt jöhetett létre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Hogy ez a szervezõdés mennyire elengedhetetlenül fontos volt, azt talán épp az az ellenállás bizonyítja a legelokvensebben, amellyel az ellensé - ges államhatalom igyekezett megfojtani. Tényleges elismerése csak a jelzett hatalom végnapjaiban történhetett meg: a kerületet, mindössze tíz hónappal, vezetõjét a püspököt, három hónappal a második bécsi döntés elõtt (1939. november 22.; május 24.) ismerte el a román állam. 70 év kelet-nyugat határán Ez a bõ két évtized, féllegalitásban, szinte végig az ostromállapot gúzsába kötve, a túlélésért, a krisz - tusi tanítás teljesítéséért folytatott elkeseredett küzdelem. Meg kellett szervezni az egyházi elemi is - kolahálózatot, a középiskolákat, miközben mindössze két évben, 1921-ben és 1930-ban kapott csekély állami támogatást a királyhágómelléki magyar felekezeti oktatás. Biztosítani kellett a lelkész - utánpótlást, miközben a teológia fenntartásáról a két kerület nem tudott megegyezni. A lelkiélet megerõ - sítésére létrehozták a vasárnapi iskolákat, bibliakö - röket, a nõszövetséget, a szórványmissziót, a kateki - zációs istentiszteleteket újra rendszeresítették, szor - galmazták a családlátogatást közt szinte az egész egyházkerületet lelkiismeretesen végigláto - gatta Sulyok István püspök, elsõbbséget biztosítva a szórványban, diaszpórában élõknek, azzal a kifejezett szándékkal, hogy személyes tapasztalatai is hoz - zájáruljanak az érintettek gondjainak megoldásához. Megindult a presbiter-nevelés. Sikerült egy közkedvelt, hasznot hozó református néplapot elindítani, a Református Jövõ-t. Emellett a nagyobb egyházköz - ségek, mint a nagyváradi, vagy szatmári saját gyülekezeti lapot is szerkesztettek. Természetesen sok külsõ és belsõ akadály, rosszindulat, egyéni érdekérvényesítés, kicsinyesség, és legfõképpen az egyének és a közösség szintjén is jelentkezõ állandó pénzszûke akadályozta, hátráltatta néha teljesen ellehetetlenítette a legszebb tervet, legjobb szándékot is. Így például, ha nem volt ellenõrzés, sok tanító elhanyagolta az oktatást, iskolákat kellett bezárni a csendõrség visszaélése, az inspektorátus ellenségessége, vagy nota bene, az illetékes református presbitérium kicsinyessége miatt. Használhatatlanok voltak a népmozgalmi jelentések, mert hol a remélt segély, hol valamelyik központi járulék elengedése reményében alakították alacsonyabbra vagy magasabbra a lélekszámot. Az erdélyi egyházkerület nem volt hajlandó számot adni a teológiai intézet kiadásairól. A TtRE csak évekig tartó kínos, szégyenletes huzavona nyomán volt hajlandó átutalni a Baldácsy Alapítványból a királyhágómellékieket megilletõ részt. Jelentették bibliakörök megalakítását, de kiderült csak papíron léteznek. És még sorolhatnánk. Mindezek ellenére meggyõzõen dokumentálható, és teljes mértékben megfelel a történelmi igazságnak Thury Kálmán fõgondnok értékelése a visszacsatolás elõtti utolsó közgyûlésen:...mi, a 22 éves kényszerû helyzetnek szenvedõ alanyai nem tartjuk öndicséretnek, ha megállapítjuk, hogy ez a református magyar lelkikö - zösség 22 éven át elismerésre méltó hit és nemzetfenntartó munkát végzett, s hogy ennek az egy - házkerületnek a felállítása és kifejlesztése nem állami parancsra történt, hanem vallási és faji adottság - ból kisugárzó lelki szükségérzetbõl fakadt, amely elég erõs volt ahhoz, hogy dacoljon a megsemmisítésre törekvõ államhatalommal és szívós ellenállással megtartsa a kezén levõ nagy erkölcsi értékeket. A kerület elsõ 22 évét tehát úgy értékelhetjük, hogy a lehetõségekhez és a körülményekhez képest sikeresen engedelmeskedett a krisztusi felszólításnak, törekedett a föld sójává, világ világosságává válni. A második világháborút követõen az engedelmesség kérdése valóságos teológiai kérdéssé fajult, ugyanis a Krisztus iránti engedelmességrõl ami korábban egyértelmû volt fokozatosan, és viszony - lag kevés ellenállást tanúsítva tért át az egyházvezetés az elnyomó, istentelen államhatalom iránti engedelmességre, amit nyakatekert teológiai spekulációkkal igazoltak. Míg korábban egyházvezetés és egyháztagság között viszonylagos érdek- és nézetazonosság tapasztalható, a háború után egyre mélyül a szakadék a vezetés és az egyháztagság, illetve a vezetõ tisztségviselõk és a gyülekezeti lelkipásztorok közt. Úgy tûnik, a második világháború okozta kiábrándultság, a kapitalizmus elidegenítõ tapasztalatai, a tömegek szociális problémáinak a megoldatlansága az európai értelmiség tekintélyes részét sodorták baloldali politikai mozgalmakhoz. Ebben a tekintetben a teológusok, különösen a protestáns teológusok sem kívántak lemaradni. Miközben a szovjet létezõ kommunizmus ateista túlkapásai, saját népét irtó gyilkos belpolitikája, kiábrándító hétköz - napjai alig kerültek a közvélemény látókörébe. Akik pedig baloldaliként bejutottak a rendszerbe, többségükben hitelt adtak annak a kirakatpolitikának, amit propaganda anyagként látni engedtek szá - mukra. Ehhez az ideológiai háttérhez társultak a háború katonapolitikai következményei, amelyekben ideológiai vagy még kevésbé az elvi meggondolások alig játszottak szerepet. A katonapolitikai cserekereskedelemben hihetetlenül hátrányos megoldásokat elfogadó nyugati szövetségesek lemondtak az európai civilizáció egyharmadáról, átengedve azt, a kommunista paradicsomszósszal nyakon öntött ázsiai gondolkodás- és termelési mód érdekszférájába. S mire észbe kaptak nemcsak Európa, de Ázsia, Afrika és Latin-Amerika is megtapasztalta, mit jelent az új árucikknek, a bolsevista forradalom exportjának áldásait élvezni. Az eredmény, az úgynevezett népi demokráciák szovjet katonai nyomással megteremtett újgyarmatai. Ezekben sok volt a közös vonás, de a sajátos nemzeti etnikai vallási realitások átütöttek az egységesen durva, betonszürke társadalmi képzõdményen, mint egy betonkockákból kirakott járda résein a fû, a virág. Erre a háttérre vetítve exponáljuk, hogy mi az, ami felejthetetlen ajándékként megmaradt a háború elõtti román államhatalomból, és mi az, ami újdonságként jelent meg, amikor a kerület létét újra kellett gondolni. Megmaradt mindenekelõtt a nacionalizmus, ami ezúttal a dákó-román elmélet nemzetpolitikává emelésével erõsebb, nyomasztóbb volt a kisebbségek számára, mint valaha. Az egyre tudatosabb telepítéspolitikával a balkáni mentalitás, a bizantinizmus vulgarizált formája egyre erõsebben átitatja a társadalmi kommunikációt, egyre jobban megfertõzi a nem ortodox néprétegeket is. Megmarad a román állam és az ortodox egyház összefonódása, amire mi sem nyilvánvalóbb példa, mint az, hogy az új pátriárkát, 1948-ban a román demokra - tikus nemzetgyûlés választja meg. Az egyházpolitika kialakításánál csak az ortodox egyház partner, a nem ortodox egyházakat megtûrtként, vagy például a katolikus egyházat ellenségként kezelik. Az ortodox lelkészek testületileg megkapják az államsegélyt, a reformátusok a purifikáció ellenére is, csak bizonyos százalékban. A fentemlített csökevények, amelyeknek kezelésében már kialakult némi történelmi tapasztalat, csak járulékos tényezõként jelentkeztek. A fõ csapás a társadalom egésze ellen irányult. Meghirdetve, eltökélt célként annak teljes átalakítása lebegett a vodkától és cujkától lelkes elvtársi tekintetek elõtt. Szovjet tankok szovjet mintára felszabadították a legaljasabb emberi ösztönöket, kikiáltották Németh László-i kifejezéssel élve a csõcselék rémuralmának köztársaságát. A KRE esetében a társadalom erõszakosan siettetett átalakítása szerencsétlenül egybeesett az egyházi vezetés generációváltásával. Sulyok 85 éves korában, még a visszacsatolás elõtt elhunyt, Csernák Bélát megválasztásával egy idõben nyugdíjazzák, a meghatározó személyiségek közül Debreceni István, Peleskey Sándor, Oláh Sándor, Thúry Kálmán, (Folytatása az 5. oldalon)

5 Harcsár Géza a nemkívánatos személyek listájára kerül. Olyan fiatal, harmincas éveiket taposó, egyébként intelligens, nyelveket beszélõ lelkészek kerülnek elõtérbe, akik dicsekszenek kommunista párttagságukkal, sõt van olyan is, mint Szablyár Kornél, aki a pártiskolában tanít. Épp az elsõ, állam által is elismert püspök a kakukktojás ebben a társaságban. Az a több mint egy évtizednyi idõszak, amely - ben Arday Aladár állt a Nagyváradi Református Egyházkerület (NRE) élén, a romániai társadalom erõszakos átalakításának jegyében zajlott. A református egyház elõtt két út kínálkozott: teljes azonosulás az uralkodó politikával, illetve a mártíromság vállalása. Miután a Romániai Református Egyház egyik püspökségének vezetése, a kolozsvári már elkötelezte magát az új rendszer mellett, a másik kerü - let, ha akarta volna sem igen tehetett volna mást. A belföldi minták mellett, adva volt a magyarországi példa. Nem véletlen, hogy a romániai református vezetõk elvi állásfoglalásaik alátámasztásra Bereczky Albertet, Péter Jánost, Dezséry Lászlót idézték. Arday püspöksége azzal kezdõdött, hogy elis - mertetését maga az állam is sürgette. Az egyházállam viszony rendezése szükségessé tette, azoknak a törvényes formáknak a betartását, amelyekre nemzetközi fórumokon is hivatkozni lehet. Az egyházi törvényt hozzá kellett igazítani a kissé átalakított régi kultusztörvényhez. Ehhez szükség volt a zsinatra. A zsinat elõfeltétele, hogy szabályosan megválasztott vezetése legyen mindkét egyházkerületnek. A zsinat hívatott egy, az államhatalom számára is elfogadható egyházalkotmány kidolgozására (Statútum). Azonban az államhatalomnak szándékában sem állt a Statútumban megfogalmazott alapelveket tiszteletben tartani. Számára a felügyelet törvényesí - tése volt a fõ cél. Hogy ez milyen keretek közt, és meddig mehet el, azt az egyházi törvény nem szabályozta. Az egyház ezzel elindult az önfeladás, identitásvesztés lejtõjén, miközben azzal áltatta magát, hogy megteremtette az új egyházi élet törvényes kereteit. Az egyház tradicionális funkciói közül, akárcsak Magyarországon, a felekezeti oktatáshoz ragasz - kodott leginkább a református vezetés, s az ENSZ segítségét kérõ határozatig elmenõen, mindent megpróbáltak megtartására, teljesen sikertelenül. Az a terror, amely a negyvenes évek végét, ötvenes évek elejét jellemezte, amelyben nem tudhatta a kommunista vezetõ sem, hogy nem kerül-e korábbi harcostársainak ítélõszéke elé egyik-napról a másikra, igen nyomasztólag hatott az egyházi közhangulatra. Míg a katolikus egyháznak és püspökének Márton Áronnak az ellenállása a református egyháztagok közt is igen népszerû volt, a vezetõkre inkább riasztólag hatott. Jellemzõ epizód, hogy Márton Áront épp akkor tartóztatják le, amikor a többi kilenc egyház vezetõi Iustinian pátriárka baráti társaságában épp a kommunista vezetés elõtt tisztelegnek, szóvivõjük Vásárhelyi János. Arday, és az általa irányított vezetõség kondicionált megválasztásától kezdve nem tett mást, mint végrehajtotta az állami akaratot. Azáltal, hogy a Statútum, a kultusztörvény, valamint az Alkotmány szavai ellenére, az állam megbízottai nemcsak jelen lehettek az egyházi testületek munkájában, de abba igen aktívan beavatkozhattak, az egyházi tisztség - viselõk eszköz szerepe kiteljesedett. Miközben a jelszó az egyház és az állam szétválasztása volt, a történelemben korábban nem ismert egzisztenciális függõség alakult ki. A csúcsvezetés javadalmát az államtól kapta, a lelkészek többségének jövedelme a korszak anyagi bizonytalansága közepette kongruafüggõ volt. A református egyház, ezen belül a nagyváradi egyházkerület rövid idõ alatt elvesztette iskoláit, elvesztette földbirtokait, épületeit, szociális létesít - PARTIUMI KÖZLÖNY ményeit, és ami a legfõbb, a hívek jó részének bizalmát is, éppen az elvtelen politikai kompromisszumok miatt. A vallási tevékenységet visszaszorították a templomba, a vallásos oktatás idõkeretét elõbb vasárnapra, majd szombat déltõl vasárnap délig terjedõ idõre korlátozták. A templomi ünnepélyek számát minimálisra korlátozták és elõzetes engedélyhez kötötték. Miközben az istentiszteletek számát is korlátozni igyekeztek, folyt a lakosság agymosása. Ugyanakkor a különféle kampányok, békeakciók egyházi hirdetésével, a kampányok idején az istentiszteletek csökkentésével vagy felfüggesztésével, az ún. békeprédikációk kötelezõ tartásával arról igyekeztek meggyõzni a lakosságot, nincs kiút, mindenütt ugyanazt hallja: a sokszor elismételt hazugság, egyéb vélemény hiányában igazságként tétele - zõdik. Lelkészek csoportosulását, a vallásos tömegmegmozdulásokat tiltották. A püspök semmitõl sem óvott jobban, mint ilyennek tetszõ eseményeken való részvételtõl. Lemondott a vizitációk tartásáról is, nehogy támadási felületet kínáljon. A nem szolgálat jellegû egyházi tevékenység egyre inkább átpolitizálódott. Az ötvenes évek elején a kötelezõ évi békekonferenciák a lelkészek politikai átnevelésének fórumaivá váltak. A lelkészértekezlet önállóságát megszüntették, püspöki ellenõrzés alá vonták, saját pénztárát beolvasztották a kerület költségvetésébe, a feldolgozott témák egy része politikai. Az erõszak kurzusával szemben néhány egyedi ellenálló jelentkezett (Pl. Bõdi Mihály kísérlete az egyházi tulajdon megtartására, tiltakozása a vallásórás gyermekek megfélemlítése ellen), és egy teológiai alapú máskéntgondolkodó mozgalom. A bethánista lelkészek kegyességi mozgalma két ponton ütközött erõsen a hivatalos politikába. Szûkkörû csoportjaik politikailag gyanúsak és nehezen ellenõrizhetõk voltak. A békeharcban tanúsított passzivitás politikai indítékot sejtetett. A magyarországi szabadságharc kapcsán a politikai máskéntgondolkodás is jelentkezett a lelkészek közt (Sass Kálmán). A hatalom minden esetben deportálással, bebörtönzéssel, kivégzéssel válaszolt. Az egyházi vezetés azonban ebben az idõben igyekszik szolida - rizálni a meghurcoltakkal, csak az államhatalom szigorú felszólításaira tesz fegyelmezõ, fenyegetõ intézkedéseket. A gyülekezeti élet szintén átpolitizálódik. A há - ború után fellendült templomlátogatás a hiányos statisztikai adatokból is kitetszik, egyre csökken. Ebben bizonyosan nagy szerepet játszott az istentiszteleti idõpontok megparancsolt elõrehozatala, felfüggesztése, az istentiszteletek számának mérséklé - se, a vasárnapi hazafias munkák, az istentiszte - lettel tendenciózusan konkuráló kulturális mûsorok ban az MNSZ körlevélben hívja fel tagjait, figyeljenek a presbiterválasztásokra, törekedjenek arra, hogy csak munkásparaszt származású egyháztagok kerüljenek megválasztásra. Ettõl kezdve az egyház világi vezetése is csak kivételes esetekben és a rendszer felbomlásához közeledve töltheti be a krisztusi parancsot. A katechizáció visszaszorítása, az ötvenes évek elejétõl a vallásórás, konfirmándus gyermekek megfélemlítése, hosszabb távon elõrevetítette az elegyháziatlanítást. Az egyházi vezetés, bár megvolt rá a törvényes lehetõsége, nem tett semmit ennek megakadályozására, sõt leintették a tenni akaró lelkészeket. Arday, amikor megválasztották tudta, keresztet vesz magára. Megnyilatkozásaiból, úgy tûnik, felismerte, másként is lehetne cselekedni. A Búthival folytatott, az egyház kormányzását érintõ, a késõbbi püspök által felemlegetett vitái amelyeknek írásos nyoma nem maradt, arra utalnak, nehéz lehetett úgy kormányozni, hogy a segítségnek rendelt személy (Búthi), ugyanakkor ellenõr is, és kife - 5. OLDAL jezetten az ellenfélhez húz. Talán az egyetlen igazán eredményesnek mondható harca, a lelkészek anyagi bizonytalanságának felszámolása. Igaz, ezt épp az államtól való anyagi függéssel érte el. Viszont utódaitól eltérõen, soha nem törekedett arra, hogy az egyházi mellett, politikai karriert is befusson, nem jelentette fel lelkészeit, a politikailag meghurcoltak családjai számára, igyekezett valamiféle csekély támaszt biztosítani. Összegzésképpen elmondható, a protestantizmus lényegébõl fakadó testületi jelleget, illetve a kimondottan kelet-európai fejlõdési rendellenes - séget, a püspöki rendszert lovagolta meg az állampolitika a református egyház, ezen belül az NRE totális behódoltatására. Az ötvenes évek végén kiteljesedett az 1956 után beindított kisebbségi politika, amit a harc a kisebbségi nacionalizmus és szeparatizmus ellen, jelszóval hirdettek meg. Ennek leglátványosabb akciója volt, a Bolyai Tudományegyetem beolvasz - tása a román Babeº Egyetembe 1959 júliusában, amit Nicolae Ceauºescu, az RMP titkára személyesen, a helyszínen irányított. Követte az decemberi 24-i alkotmánymódosítás. Az RMP karácsonyi ajándéka a székelyeknek, a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének megváltoztatása volt, rajonok el- és odacsatolásával. Az így megalakult Maros Magyar Autonóm Tartományban a magyar lakosság aránya 77,3-ról 62,2 százalékra csökkent, míg a románoké 20,1-rõl 35 százalékra nõtt (Rom o.). A kultúrpolitikában megindult a deruszifikáció, a történelem újabb átértelmezése. A belpolitika fokozódó nacionalizmusa egybefonódott a külpolitikai önállósodással, pontosabban a KGST továbbfejlesztési irányának elutasításával, amely az országhatárokra tekintettel nem lévõ gazdasági övezetekben gondolkozott volna. Ennek természetes következménye volt, a kínai albán tengelyhez és a nyugati országokhoz való közeledés. Az 1964-es pártnyilatkozattal ez a politika hivatalossá és nyilvánossá vált. Minden bizonnyal a váltás tömegtámogatását, belsõ népszerûsítését célozta az év tavaszán hozott 411/1964. sz. rendelettör - vény, amely általános amnesztiát hirdetett. A politi - kai foglyok többsége kiszabadult, sok lelkész is. Az új politikai irány külföldi népszerûsítésére az egyik legkézenfekvõbb megoldás szintén vallási jellegû volt, a vallásszabadság bizonyítása. Olyan magas rangú egyházi személyiségeket küldtek nagy gyakorisággal (a korábbi visszatartás helyett), az egyre divatosabb ökumenikus mozgalmak különbözõ konferenciáira, akik úgymond hitelesen és hatékonyan popularizálják a román politikát. Ezek nyi - latkozatai alapján Krisztus követése egyre inkább politikai agitációvá vált, elnyomottakon kizárólag a kapitalizmus jóval magasabb életszínvonalon senyvedõ dolgozóit értették, Krisztus igazi tanítványai pedig, mindinkább kommunista pártitkárokként, államvezetõkként, s azok egyházi klónjaiként testesültek meg. Ennek a politikának egyik jellegzetes alakja volt Búthi Sándor. Vezetõi pályája átívelt Gh. Gheorghiu-Dej kultuszának és hatalmának csúcs - pontján, s megszakadt hirtelen halálával a Ceauºe - scu-kultusz kibontakozásának hajnalán, mielõtt megérte volna, korábbi vezérének kritikáját, nimbu - szának beárnyékolását. Búthi Sándor püspökként, eszményképe, Bereczky Albert nyomdokain járt. Elõdjével szemben a szocializmussal való õszinte azonosulást képviselte, noha ennek az õszinteségnek a lépte-nyomon hangoztatása, patetikus ismételgetése, legalábbis gyanússá teszi autenticitását. Ami az egyház belsõ életét illeti, a hivatal reformereként indult, megpróbálta terminológiailag is meghatározni az egyház helyzetét a megváltozott viszonyok közt. Õ fogalmazta meg, hogy a (Folytatása a 6. oldalon)

6 6. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY kerület, mint hivatal közvetítõ intézmény az egyház egésze és az állami szervek közt. A megbízható, lelkes kádereket jól jövedelmezõ lelkészi állásokkal honorálta. A legmegbízhatóbbakat külföldi utakkal jutalmazta. A háború óta elõször, kieszközölte egy ösztöndíjas külföldre (Svájc) küldését. Ilyen irányú törekvéseivel elindította egyfajta egyházi szocialista nómenklatúra kialakulását. Minden szempontból, és dinamikusan igyekezett modernizálni az egyházi társadalmat, miközben nem tett mást, mint az állampolitika direktíváit, jelszavait ültette át egyházi, illetve teológiai köntösbe. Akárcsak a pártvezetés, õ is a rendteremtés és rendtartás bûvkörében élt. Amikor az egyházi tevékenység hagyományos formáit elevenítette fel (canonica vizitáció), azzal, hogy abba bevonta az állam egyházpolitikájának képvise - lõit, tovább szélesítette az állami beavatkozás lehetõségeit. Szoros, személyes kapcsolata a Vallásügyi Államtitkárság vezetõivel ezt a tendenciát erõsítette. Azzal, hogy román nyelvtudását fitogtatva az egyház belsõ megnyilvánulásain románul is szólt, az állam képviselõinek udvarolva, egyik kezdeményezõje volt az anyanyelv háttérbe szorulásának, a belsõ egyházi kommunikáció terén is. Kreatív módon bekapcsolódott a hruscsovi Nyugat-politika által lehetõvé tett román propaganda kibontakozásába. Nemcsak teljesítette az államnak az egyházak iránti elvárásait, maga adott ötleteket, kiértékeléseivel pedig bizonyította ennek a politikának a hatékonyságát. A külföldi tanulmányutak újraindítása sem a teológiai tudományosság magasabb szintre emelését szolgálta, hanem az állampolitika reklámjaként, illetve az ösztöndíjasok lekötelezésének jegyében zajlott. Tragikus halála után utóda, többnyire az általa kijelölt úton haladt. Tovább sulykolta a lelkészek és világiak tudatába az állampolitikával való azonosulás szükségességét. Személyiségének negatív jegyei, és a megváltozott gazdasági-politikai körülmények közt azonban, ez az egyházpolitika sokkal erõsebb ellenszenvbe ütközött, mint Búthi idején. Papp László püspöksége egybeesett a Ceauseºcu korszak tündöklésével és bukásával. Meghirdetett programja volt az egyház teljes azonosulása az állampolitikával. Ez azt is jelentette, hogy a kerület, mint az egyház irányítószerve egyre inkább államapparátusként mûködött. Részben mert teljesítenie kellett modelljének elvárásait. Az állami költségvetés részeként, be kellett vezetnie és be kellett tartatnia az egyre szigorodó pénzügyi politika intézkedéseit. A tervgazdaság részeként, mindenféle munkálatot jó elõre meg kellett tervezni és terveztetni, felvenni a költségvetésbe, és ami a legfontosabb, függetlenül, hogy részesült állami vagy egyházi támogatásban, jóvá kellett hagyatni. Ez a semmiféle rugalmasságot nem tûrõ szabályozó rendszer sok konfliktus forrása volt. (Majd minden ügyben feszültségteremtõ szerepe volt: Zilah, Temesvár, Gencs stb.) Másrészt a külsõ elvárásnak akkor tudott leginkább megfelelni, ha minél tökéletesebben azonosult vele. Egyre inkább parancs nélkül is mûködött, adott esetben elébe ment az elvárásnak, õszinte örömmel, hogy kitalálta mit akar a hatalom. Ugyanakkor, minthogy a hatalom sem tökéletes, gyakran abból fakadtak a mûködési zavarok, hogy nem találta ki, mit akar a hatalom, az pedig nem akarta alter ego-jának szájába rágni a teendõket, mert meg akarta tartani a bele nem szólás látszatát. (Lásd a zilahi ügyet, amikor az állam, saját intézkedéseit követõen egyházi lépéseket várt, de az egyház csak késõn és figyelmeztetésre intézkedett.) Akárcsak az államrendszerben, az egyházban is fontos szerepe volt a pártszerû mûködési funkcióknak. A kongrua általánossá válásával, majd Papp László önkényes intézkedéseivel alakult ki a pártként mûködõ réteg. Arday idejében a nyilvánvaló elnyomás és megkülönböztetés miatt, szó sem lehetett az egyházi vezetéshez érdekek mentén kötõdõ réteg kialakulásáról. Búthi alatt megindult a folyamat, de nem volt idõ a kikristályosodáshoz. Papp László idejében egyre több olyan állami eszköz állt az egyház rendelkezésére is, amivel érdekeltté lehetett tenni a lelkészt a pártosodásban (Külföldi utazás püspöki engedélyezése elsõ fokon, külföldi tanulmányutak magas közbenjárás közvetítésével, külföldi egyházi nyaralás mind annak eredménye, hogy az állami ideológia szerint a külföldi utazás nem jog, hanem jutalom. Egyházi építkezések engedélyezésének javasolása a Vallásügyi Államtitkárság felé, ha jó fiú vagy. Eleinte, amíg anyagokat csak állami kiutalásra lehetett kapni, ez teljes kiszolgáltatottságot jelentett. Késõbb egyre inkább eszközzé vált: ha a lelkész nem épít, a gyülekezet semmittevéssel vádolja. Érdeke, hogy jól viselkedjen és engedélyt kapjon, hogy meg - felelhessen a gyülekezet elvárásainak.) Másfelõl Papp László önkényes, a nyilvánosság elõtt be sem jelentett intézkedései, belülrõl is megteremtették a feltételeket. Megszüntette a püspöki szék intézményét, noha errõl soha semmilyen határozat nem született. (Számtalan kommunikációs zavar forrása lett.) Kijelentette, hogy a nagyváradi kerületben nem gyakorlat a lelkészválasztás, és nem volt lelkészválasztás, a Statútum ellenkezõ rendelkezései dacára sem. A püspöki kinevezés mint állásváltoz - tatási lehetõség túlsúlyba kerülésével, érdekeltté vált a lelkész a püspökséggel és a Vallásügyi Államtitkársággal való együttmûködésben. A lelkészi karrier alapja is a rendes lelkésszé minõsülés volt. Mindezek hozzájárultak, hogy kialakuljon egy, a lelkészi kar mintegy 30%-át kitevõ réteg, amely pártként funkcionált. Ahogy a párttag kötelessége volt jelenteni, ha valami rendellenességet tapasztal, úgy ez a réteg is megtette, amit elvártak tõle. Ahogy a párttagnak képviselnie kellett az egybefo - nódott párt-állami akaratot, úgy ez a réteg is képviselte a püspöki akaratot, nézõpontokat, magatartásformákat. Ahogy a párttag gyûléseken biztosította támogatásáról a pártpolitikát, úgy ez a réteg a lelkészértekezleteken bizonyított. (Az egyházmegyei értekezleteken szinte mindig ugyanaz az 5 10 személy szólalt fel.) Az államapparátushoz, az állampolitikához fûzõdõ szoros kötelék még tettenérhetõbb a hanyatlási tünetek, mûködési zavarok terén. Az ügyek a kerületben, kronológiailag épp akkor kezdõdnek, amikor a belpolitikában megindul az ideológiai bezárkózás, amikor megkezdõdik a diktatúra személyi és szervezeti feltételeinek kialakítása. Látszólag divergencia jellemzi a politikai és az egyházpolitikai irányt. Az egyházban egyre nõ a konfrontáció, az ügyek szaporodnak, a kerület a békeszigetbõl egyfajta darázsfészek lesz. Bár a gazdasági és társadalmi elképzelések terén felszámolják az alternatívákat, a politikában egyre ritkábbak a konfrontáció jelei. Ez azonban csak a felszín: a nyilvánosság hiányából fakadó illúzió. Az államapparátusban folyik a tisztogatás, a nem egy irányba húzó káderek lecserélése, a belsõ pártdemokrácia maradékának felszámolása, az önálló elképzelések letörése. A perio - dikusan kötelezõ kádercsere politikájával a káder éppolyan kiszolgáltatottá válik, éppúgy végrehajtó eszközzé degradálódik, mint például a helyettes vagy segédlelkész. A Fegyelmi Szabályzat bevezetése 1982-ben még a rendes lelkészek helyzetét is destabilizálja, az egyházi közérdek elvének mindenek fölé helyezésével. Az állampolitikában egyre erõteljesebben teret hódító ortodox társadalmi viselkedésforma, átültethetetlennek tûnt erdélyi magyar református közeg - be. Nem véletlen, hogy a nagyváradi kerület haso - nulási kísérletében az jelentette a legfõbb zavart, azt nem vette a püspök figyelembe, hogy tagságát, nem az ortodox gondolkodás motiválja. Hiába hangoztatta Papp László püspökké választása óta, hogy milyen jó az ortodox és katolikus módszer a lelkészek munkábaállítása terén, nem talált visszhangra és szimpátiára. Hiába nézte le az istenadta népet, minden ügynél kiviláglott, felsejlett az elnyomás deszkái mögött, hogy a sokszázados református öntudat csíráit nem lehetett kiirtani. Sem az egyház múltbeli tényleges bûnei (Nem a Berczky Albert által hangoztatottakról van szó.), sem az újak, amelyek épp a népi demokrácia nevében dorongolták le a demokráciát, nem ölték ki azt a tudatot az emberekbõl, hogy nekik jogaik vannak emberként, hívõként, reformátusként, magyarként. (Ez utóbbi esetben olyan megnyilvánulási formákban, amelyek még nem támadhatók politikailag.) Ez a jogtudat az, ami hiányzik az ortodox viszonyulásból, és aminek letöréséért a püspök a Római levél megfelelõen ideologizált passzusaira, illetve az evangéliumra hi - vatkozva harcba szállt. Ennek következménye, hogy amire még soha nem volt a magyar protestáns egyháztörténetben példa, az egyházi vezetés világi bíróságokon perel presbitériumaival, és a karhatalmat veszi igénybe, a maga gerjesztette konfliktusok keze - lésére, vagy annak bevetését fontolgatja hívei, lelkészei ellen. A nagyváradi egyházkerületben egészen tisztán kirajzolódik egy nagyon érdekes fejlõdési irány. Minél inkább érvényesül a diktatúra (az ortodoxia) a pártban, annál gyakrabban, annál aktívabb szerepet vállalnak párttagok presbiterként, késõbb miután már egyszerû párttag sem lehet a világi vezetés tagja, gyülekezeti hangadóként. Minél erõsebb a civil testületek leépítése, illetve mûködésük látszatés áltevékenységre korlátozása, annál erõsebben je - lenítik meg magukat az egyházi testületek, a pres - bitériumok. Szintén tisztán kimutatható, a szabadságkorlátozó központi irányítástól való függetlenedés tendenciája (Hosszúmezõ, Zilah, Temesvár). Akár az egyházból való teljes kiszakadás árán is. Az egyházon belüli erõszakolt konfrontáció diktatúra és jogtudat harca, épp a két rendszer bi - zonyos szinten teljes összefonódása nyomán válhatott mind az egyházi, mind az állami struktúra lebontásának elindítójává, teológiai kifejezéssel élve, kovásszá és sóvá. Amikor egy lelkész (Tõkés László), és gyülekezete (Temesvár) felismerte, hogy nincs más út, mint felvállalni a krisztusi tanítást: Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyeknek országa. Visszatérve a kezdõkörbe, fel kell tennünk a kérdést: az alkalmazkodás a politikai elvárásokhoz hozott-e valami jót az egyház számára? Az igaz, hogy intézményeiben túlélt egy nehéz korszakot, de nem volt-e túl drága ár ezért a hitel- és identitásvesztés, a sóvá és világossággá létel teljes háttérbe szorulása? Sokan vélik úgy, hogy jelenleg a modernizáció paradigmaváltásának korszakát éljük. A becsületes egyháztörténetírás most is fel kell tegye a kérdést: mi, Krisztus mai követõi, mihez mérjük magunkat? A társadalmi elvárásokhoz? A divathoz? Kössünk kompromisszumot egyik vagy másik politikai irányzattal? Mert épp a kerület története bizonyítja, az egyház sajátos funkciójának feladása kétszeresen bûn. Egyrészt önmagát lerombolja, kiüresíti. Más - részt elidegeníti az embereket a helyes úttól, Krisz - tus követésétõl, és azzal, hogy megszûnik só lenni, világosság lenni, mentõkötél a fuldokló számára, hozzájárul az emberiség öngyilkosságához. A tudomány feladata csak az elemzés, kérdésfelvetés. A megfelelõ, éltetõ válasz megtalálása, gyakorlatba ül - tetése Krisztus mai apostolainak feladata és köteles - sége. DR. MOLNÁR JÁNOS Elhangzott december 3-án, a Nagyváradújvárosi református templomban tartott jubileumi egyházkerületi közgyûlésen.

7 PARTIUMI KÖZLÖNY Kiáltó Szó a könyvtárban 7. OLDAL Mi életedben és halálodban egyetlen vigaszta - lásod? sugall fel a kérdés e téka, vagy bármelyik könyvtár csendjében. Gyarapodó gyûjteményünk a válasz szolgálatában áll. A lét értelmérõl, az élet megszentelésérõl máris számos mûvet találunk. De nemcsak többnyelvû teológiai irodalom kapott itt helyet, hanem messze túllépve a protestantizmus szellemi térhódításainak a határait, jelen van tárlóinkban az európai mûvelõdéstörténet és a magyarságtudomány. Törzsanyagunk összeállítása ökumenikus szemléletet tükröz. Kereteinkhez mérten szeretnénk vállalni a színvonalas iratmissziót és támogatni a gyülekezetépítés minden vonatkozását. Ezzel párhuzamos feladatunknak tartjuk az Egyházkerületünk lelki-szellemi örökségének az ápolását. Az elõttünk járóknak áldozatosan kellett megküzdeniük az értékek átmentéséért. Egyházvezetésünk teljes erõbevetésével folytatja a megmaradásunkat elõsegítõ intézményrendszer kiépítését, amelyért egyedül Istené a dicsõség. Partiumi magyarságunknak a sajátos vidékhez való kötöttsége miatt különleges hívatása van a román magyar határ mentén, nevezetesen a megosztott magyarság lelkének a gyógyítása. Bõvebben is vázolhatnánk a csak általunk elvégezhetõ feladatokat, de már megtanultuk, hogy a terveinket nem sza - bad nagy dobra verni, mert az egyenlõbbek, a módszerváltás haszonélvezõi nemcsak a jogainkat, ha - nem a gondolatainkat is kisajátítják. Valós veszélyrõl kiáltok, nem elõször és nem utoljára. Kisebbségi válsághelyzetünk profitõreire ujjal kell mutatnunk. Valamikor a Köröndön csak ácsorgó fekete bõröndös ödönök ma sergébb talpúak mint hajdan a pártaktivisták. Utasításra nyelvet, egyenruhát, kaptafát és ideológiát cseréltek, rögvest átmentek mecénásba, nyegle politikusba, luxusmagyarba. Trianon után Tavaszy Sándorékat is az efféle szerzetek gátolták az újjáépítésben. Az 1920-as évek megélhetési típusáról ezt írja: önmagán túlmenni egyetlen lépéssel sem akar, mert önmagán túl magasabb életlehetõséget nem ismer. (T. S. Világnézeti kérdések, Torda 1925, 53) Szemlélõdésünk tehát a kedvünk ellenére va - lókra is ki kell terjedjen. Az ízlésünk, a meggyõzõdésünk elleni sajtótermékeknek is helyet kell szorítanunk a polcaink elégnek soha nem mondható folyóméterein. Kézenfekvõ, hogy az atyáinkkal való nézetazonosság alapján dokumentumaink gyûjtési-válogatási spektrumát a Tavaszy Sándor-féle kritérium szerint határoljuk be. Az alábbiakkal Tavaszy egész népét, a csüggedteket is buzdítani szerette volna a Kós Károlyék által megfogalmazott Kiáltó Szó szellemé - ben. Könyvtárunk egyenes céljai közé tartozik az olyan jellegû dokumentumoknak a begyûjtése is, amelyek hozzásegítenek az ahogy lehet és az ahogy kell parancsa szerint keletkezett állásfogla - lásokra. Az idézet, amelyet toronyból kellene kiáltani, így hangzik: túl kell néznem a házamon, a városomon, népemen, nemzetemen, túl az erdélyi globuson, túl országom határain, túl Európán, túl ezen a látható földgolyón, s radikálisan végig kell kérdeznem mindezeknek az adottságoknak a sorát s állást kell foglalnom nemcsak magamban és magamra nézve, de erdélyi magyar nemzetem egészére nézve is. (T. S. Az erdélyi szellemi életünk két döntõ kérdése. Kvár, 1928, p. 8) Hiteles embertõl származik ez az egzisztenciális állásfoglalás, amelyet hitével, életvitelével és a munkásságával példázott. Fides quadrat intellectum ezt a szemléletet erdélyiesítette Tavaszy Sándor az atyáink nemzedékének felvértezésére. Kár ha nem hasznosítjuk a tapasztalataikat... Aki kisebbségbe kerül, törekedjen arra, hogy az önmaga által meghatározott úton járjon, különben csak a légiesített ígéretekkel marad és hosszú távon kárt vall az egész nemzet. Egy kisebbségnek nem lehet jellemzõje az igazságról való lemondás... Keresztelõ Jánost, az adventi hírnököt megöl - ték, mert igazmondásával utat készített Krisztusnak. Nem részesült kegyelemben, jóllehet ország-világ tudta, hogy Ézsaiás szerint teljesítette a Kiáltó Szó küldetését a. A pusztába kiáltott bátor szó nem egy - szer vezetett a próféták mártíromságához. Segítsen a könyvtárunk a becsületes kérdezéshez, meg ahhoz is, hogy mit, mikor és hol kiáltsunk. Vétkesek közt cinkos aki néma! Aki gyámoltalan vagy gyáva, imádkozzon bátorságért! Ézsaiásnak egyenesen az Égi Hang parancsolta (Ezs. 40,9b) Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek Könyv és könny A történelmi Magyarországon és az utódállamokban a könyvtáraink sorát kellene siratnunk. A gyertyáink kormos gyöngykönnyeikkel gyászolnak... Az elpusztult váradi könyvtárakért is mélységes fájdalommal mondunk requimet, egyebet nem is igen tehetnénk. Elõbb azonban hallgassunk meg egy látnoki véleményt és egy pár rövid történetet a szándékosan történõ megsemmisítésekrõl. Heinrich Heine 1821-ben az Almansor címû színjátékában látnoki módon jövendölte meg a kegyetlenség elképzelhetetlen összefüggéseinek a sorrendjét: Dort, wo man Bücher verbrennt, verbrennt man am Ende auch Menschen. (Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is égetnek.) Vajon idõnként csak azért gyûlölik a könyveket mert nem értik a nyelvét, vagy éppenséggel így állnak bosszút? Kemény Zsigmond író könyvtárának az elégetésérõl kora gyermekkoromban hallottam a szemtanúk elbeszélését. Mureºan nevû párttitkár a pusztakamarási udvarház kertjében égettette az õsnyomtatványokat is tartalmazó bárói könyvtárat 1948-ban, de túl lassan haladt a hamvasztás, mert az erõtelen könyvek szembeszálltak a lángokkal. Az éjszaka beállta elõtt, hogy senki se menthessen ki valamit a máglyáról, a novaji Szabó Mihály bácsit elküldték Mezõméhesre petróleumért, a végleges megoldás biztosítása végett. Ez a Mureºan késõbb Nagysármáson lett szfátelnök, kultúrházfelelõs és beköltözött a Kájzer néni házába. A lengyelországi Lublin-beli zsidó szeminárium elpusztításáról a gyermekeimtõl tudom az alábbiakat, hozzátéve, hogy e gyászos történetet a nemzetközi jog tananyagában a kultúrairtás doku - mentált példájaként szokták emlegetni. Az SS-különítmény 1941-ben a város piacára hordatta ki a világ akkori legnagyobb zsidó könyvtárát, amelyet húsz óra alatt sem tudtak elégetni. Rémülten gyûltek össze a a hív lakosok, zokogásuktól meghatódtak a katonák, elhúzódtak a holocaust színhelyérõl. Elõkerült az Obersturmbahnführer, elõparancsolta a helybéli fúvószenekart, vidám dalokat követelt a jajveszékelés túlharsogására és a pokoli zenélés közepette folytatódott a precíz könyvégetés. Horvátországban járva, 1993 tavaszán a gyermekekkel Vukovárra mentünk. Segélyt vittünk. Akkor menekültügyi lelkészként szolgáltam. Iszonyú volt látni a szerb napalmbombákkal porig égetett könyvtárat, az ágyúzott eszéki kórházat és a szétlõtt templomokat. Boszniában 1993 augusztusában három napig égett Szarajevóban a másfél milliós könyvtár. Egy benyomuló hadtest csakis ezt az épületet lõtte ki, azután pedig visszavonultak és Karadzsics szerb kondukátor, aki civilben pszichológus, azt nyilatkozta egy amerikai lapnak, hogy õt csak az építésze - tileg otromba épület bántotta Bukarestben is fel kellett gyújtsák 1989 decemberében az egyetemi könyvtárat, ahol fél milliónál is több könyv és megszámlálhatatlan mennyiségû folyóirat vált a lángok martalékává. Annakidején egy, a könyvtár padlására befészkelõdött terrorista kü - lönítményre kenték a magyarázatot. A végrehajtók nemcsak az utcára tódultakban akartak félelmet kelteni, hanem egyúttal kendõzött fõpróbát tartottak a kollektív emlékezet megsemmisítésére. Az egyetemeket és a könyveket amúgy is utálták, hisz nagy energiákat kötött le a gondolatok cenzúrázása. Ekkor alkalmazták a kiképzésük megfelelõ fejezetét. Hérosztratesznél aljasabbul cselekedtek, mert a rossz hírnevük fennmaradása sem volt fontos, õk már elõre tudták, hogy új uniformisba bújnak. A politikai döntéshozók kilétét még mindig találgatják, de hogy a könyvtárégetés egy forgatókönyv része volt, az biztos. Azzal az erõfeszítéssel a királyi palotát is fel lehetett volna gyújtani, igenám de az az épület a hatalom kontinuitásának a szimbóluma, amire pedig szükségük volt. A totális megsemmisí - tés kitenyésztett adagolói a pártatlan tudománynak és a népek kollektív emlékezetének a felszámolásával máris a homogenizálás talajgyalujának a munkáját végezték. Olvasmányaim rendjén a kezembe került Raphael Lemkin egyik tanulmánya a genocídium megfogalmazásáról. Az 1944-ben papírra vetett nyolc pontot tömören ismertetem. 1. Politikai genocídium. Luxemburg esetével példázza, ahogyan a német megszállók átkeresztelték a közigazgatási intézményeket, az utcákat és német mintára váltották át az adminisztrációt. Eközben emigrálásra kényszerítették a lakosságot. 2. Társadalmi genocídium. Erõszakosan változ - tatják meg a lakosság összetételét, eltávolítják a vezetõ réteget. 3. Kulturális genocídium. Megakadályozni egy népet a kultúrája újratermelésében, elégetni a könyveit, múzeumait, megsemmisíteni a nemzeti értékeit. 4. Gazdasági genocídium. Elvenni, elapasztani, ellenõrizni a létfenntartási forrásokat. 5. Biológiai genocídium. Csökkenteni a születési arányt, családellenes intézkedéseket hozni. 6. Fizikai genocídium. Népirtás minden szin - ten, gázkamrával, fagyhalállal stb. 7. Vallásos genocídium. Üldözik az egyházakat, illetve a megszállók ezek helyébe, közepébe a saját ideológiájukat kényszerítik be. 8. Morális genocídium. A megszállottak lelki ellenállását kell megtörni, az erkölcsi alapot lehetet- (Folytatása a 8. oldalon)

8 8. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY lenné tenni, a csüggedtség szféráját kelteni. Az élelmiszert jegyre adni, az alkohol árát olcsóvá tenni, az egyének szerepe ne számítson, csak a kollektív érdek, a filmeket és a tömegszórakoztatást központilag irányítani és a részvételt ezekre kötelezni. Lemkin beszél a genocídium két fázisáról is: szét kell verni, meg kell semmisíteni a megszállott nép nemzeti tudatát, a második fázisban pedig a megszálló a saját nemzeti tudatával való azonosulást kényszeríti reá a megszállottakra. Amikor 1946-ban Nürnbergben ítélkeztek a háborús bûnösök felett, akkor csak a béke és az emberiség ellen elkövetett háborús bûnökre néztek. Lemkin szempontjait az ENSZ 1946 és 1948 között építette be a tervezeteibe, de a hidegháború idején a Szovjetunióval szemben például. tehetetlenek voltak és a világ más részein is elnézõ volt az ENSZ. Nemzeti, etnikai faji és vallási kisebbségek fennmaradása, illetve a jogai azóta is világszerte veszélyeztetettek. Az a ritkábbik eset, amikor a genocídium valamelyik formájának a megakadályozására lépéseket tesz a világ. Egyre nyilvánvalóbban beszélnek viszont a korábbi évtizedekhez képest arról, hogy bármilyen típusú agymosás és a gyerme - keknek egy idegen kultúrába való kényszerítése szintén elítélendõ, megakadályozandó. Lemkin genocídium megfogalmazásait azzal a céllal idéztük, hogy ebben a kontextusban tudjunk gondolni az összes könyvtárégetésekre. Mert ezekben az esetekben sokkal több foglaltatik, mint egy sátáni rendezvény tûzijátékának a lidércfénye, mint pillanatnyi bosszú, vagy hadszíntéri mûvelet következménye. Ezek után visszakanyarodunk Várad középkori könyvtárainak a történetéhez, elõrebocsátva, hogy régi kultúra-temetõk emlékének a színhelyeit járjuk be. Megsemmisült könyvtáraink sorát valóban sûrûn sirathatnánk, de hozzátesszük, hogy néha az újak is csalhatnak egy örömkönnyet a szemünkbe. Tekintsünk vissza a múltba, mert a fájdalom ellenére is megéri. A váradi könyvtárak története a Várad-hegyfoki Premontrei Konvent alapításáig ( ) vezethetõ vissza. Jakó Zsigmond könyvtártörténeti tanulmányából származik az alábbi összefoglaló: Magában a középkori Várad városában a domonkos, a fe - rences és az ágostonos szerzetes rendeknek, vala - mint a klarissza apácáknak volt kolostora. De mûve - lõdéstörténeti szempontból a váradi központhoz számíthatjuk a város határában, illetve tõszomszédságában mûködõ Várad-hegyfoki Premontrei Konventet, valamint a pálosok kápolnai és fugyivá - sárhelyi kolostorát, továbbá a johannita lovagok Szent János-i házát, illetve az ezt felváltó monostort és apácaklastromot. Mindezek az egyházi intézmé - nyek a reformáció során a 16. század közepén felbomlottak, mûködésük írásos emlékei könyvtáranyagával együtt szétszóródtak, és legnagyobb részben szinte nyomtalanul meg is semmisültek. (Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség. Bukarest, 1976, p. 140) Egy mondat erejéig kiemeljük a humanizmus elsõ magyar központjának a gazdag könyvtárát, amelyet Vitéz János püspök alapított ( ). Janus Pannonius ( ) ezt a könyvtárat Apolló és a múzsák új otthonának nevezi, és 1451-ben versben búcsúzik a híres könyvtártól. A könyvek egy részét Mátyás király a Corvinába kebelezte be. A váradi könyvkultúra fellendítette a könyvmásolást. (A könyvmásolás intézménye volt a scriptorium. ) A könyvbarát püspökök sora folytatódott, közéjük tartozott Filipec János, aki 1488-ban Brünnben (Morvaország) kiadta Rogerius váradi kanonok ( ) Carmen miserabile címû emlékiratát a tatárjárásról. A reformáció korából nem leltem könyvtártör - téneti összefoglalóra, ami nem azt jelenti, hogy nincs. Példa erre a kezemben lévõ Partiumi Köny - vesházak tartalomjegyzéke. Szent László városába a lengyel származású Hoffhalter Raphael hozott nyomdát 1565-ben. Debrecenbõl telepedett át ide, innen pedig két év múlva Gyulafehérvárra költözött. Fia, Hoffhalter Rudolf 1568-ban visszatért a nyomdával Váradra. A váradi könyvkiadás igazából a Szenczi Kertész Ábrahám megjelenésével kezdõdött el 1639-ben vagy 1640-ben. Váradon az elsõ református schola 1557-ben alakult, elsõ ismert tanára Sásvári Gergely, akihez Károlyi Péter csatlakozott a kolozsvári diákokkal. Bizonyosra vehetjük, hogy volt könyvtáruk! Csak megemlítjük a híres váradi illusztris gimnáziumot. A várkapu elõtti Péntekhely nevû városrészben állott a nagy református templom és kollégium, 1660 nyarán mindkettõ az enyészet áldo - zata lett. Az ostrom után a törökök elégették a levéltárat. A félig kinyomtatott Bibliát csodálatosan szállították Kolozsvárra, Mártonfalvi György vezetésével pedig az iskola felszerelésével, s talán a könyvtár egy részével együtt a diákok Debrecenbe távoztak. Innen már óriáscsizmával kell lépnünk a 18. századba. A törökök 1692-es kiûzése után lassan benépesedik a vidék, helyreáll a rend, és huszonöt éven belül ismét lesznek könyvtárak, helyei az elmélkedésnek és a tanulásnak. Ezt a korszakot Emõdi András dolgozta fel alaposan és közölte tanulmányok, illetve könyv formájában. Patachich Ádám püspöksége idején ( ) országos jelentõségûvé emelkedett a püspöki könyvtár. Ebben a könyvtárban 1915-ben már harmincezer kötetet tartottak számon. A püspökséget 1948-ban egy nap leforgása alatt kellett átadni, a könyveket szétlopkodták. A nagyobb részét eltüzelték a görög kommunisták, egy része a pincében rothadt el, egy ellenõrizhetetlen mennyi - ségû maradék pedig a mai megyei könyvtárba került. De!!! Öt-tízezer kötetet Jakó Zsigmond úgy mentett meg, hogy nyugdíjasokkal és diákokkal a székesegyház galériájába hordták be az egyik gazdasági épületbõl. A váradi egyházmegyei szeminárium ben nyitott és 1947-ben tizenötezer kötetnyi könyvtára volt. Az állam a javát 1962-ben kiválogatta, és valahová elszállították. A jezsuita rend 1694-ben telepedett meg ismét Váradon, és 1851-ben a hatezer kötetes könyvtárukat elosztották a Királyi Jogakadémia és a Premontrei Fõgimnázium között. A második világháború után a könyvtár elkallódott, bizonyos anyag a megyei nagykönyvtárba került. A kapucinus rendház, a ferencesek, pálosok, orsolyák és mizeri kordiánusok könyvtárának a sorsa részben ismeretlen. A székeskáptalani könyvtár gyarapodása már a 18. század elejétõl nyomon követhetõ. Az állagból 1978 és 1982 között Bukarestbe, a nemzeti könyvtárba vitték a tizenegy õsnyomtatványt és körülbelül nyolcvan darab antikvárt. Református vonalon csak a 18. század végén lett volna esélyes a könyvtáralapítás, akkor, amikor Teleki Sámuel 1785-ben Váradra költözött és ideho - zatta könyvtárának a legszükségesebb részét. A többit Szebenbe raktározták el. Még lennének adatok, de azt máskor és más helyen foglaljuk össze. A Trianon elõtti Váradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Leánygimnáziumnak volt jelentõs könyvtára. Ebbõl 1912-ben 1200 kötetet a Bihari Egyházmegye ajándékozott a gimnáziumnak. A KREDOK elõdje A Királyhágómelléki Református Egyházkerü - let története 1920-szal kezdõdik, s nem is fér hozzá kétség, hogy Sulyok Istvánék csak tizenöt év elteltével jutottak annyi lélegzethez, amennyi egy egyház - kerületi könyvtár alapításához szükségeltetett. Az alapításról dióhéjban annyit kell tudnunk, hogy dr. Balogh Ferenc nevezetes debreceni egyháztörténész professzor fiai, Balogh Ferenc nyugalmazott margit - tai lelkipásztor és testvére dr. Balogh Ernõ boros - jenõi fõorvos, az édesapjuk hagyatékából megmaradt könyveket felajánlották az egyházkerületnek. Ezáltal megvetették az egyházkerületi könyvtár alapját. A fõorvos 2000 lejnyi pénzzel is hozzájárult a könyvtár fejlesztéséhez. Az egyházkerület közgyû - lésén (1934. január 5 6.) jegyzõkönyvben örökí - tették meg a könyvtáralapítást. Az egyházkerület elnöksége egy ideiglenes könyvtári szabályzatot készített, amelyet annak idején be is mutattak. Az alapítóknak köszönetüket fejezték ki, és hangsúlyoz - ták a szakirányú fejlesztés szükségességét. A teológia, a filozófia és a pedagógia irányában kívántak szakosodni. Ugyanakkor felhívást tettek közzé, hogy a hívek adományaikkal gyarapítsák a könyvtárat. Az adakozók nevét rendszeresen közölték az egyházi újságban. Felavatásról nem találtunk híradást, csak annyit, hogy a könyvtárat a püspöki hivatalba helyezték el. A rá következõ esztendõben tízezer lejt irányoztak elõ a költségvetésben a könyvtár számára, dr. Balogh Ernõ (meghalt március 23-án) pedig újabb kétezer lejt ajándékozott 1935-ben. Levéltárunkban létezik egy 1968-as román magyar könyvjegyzék az egyházkerületi könyvekrõl, amelyekbõl csak 140 származik az 1935-ös állagból (Fazakas Márta levéltárosnak köszönöm az adatokat.). Ennek maradékát a kerületi levéltárban õrizzük. A hajdani egyházkerületi könyvtár teljes anyagának és sorsának kiderítése újabb feladatot ró a kutatókra. Egyházkerületünknek is 15 évet kellett várnia egy kerületi könyvtár létrehozására. Hangsúlyoz - zuk, hogy egyházkerületünk egyetemet és hozzá tar - tozó könyvtárat már 15 évvel ezelõtt alapított, és nem is kis haszonnal. Hogy miért szükséges egy kerületi könyvtár is, azt a gyülekezeti élet ökonómiája és az elõbbiekben vázolt dokumentációs szempontok sajátosságai igazolják, illetve köteleznek a házon belüli arculat kialakításához. Végül, hogy a KREDOK fája gyümölcsöt teremjen, ahhoz elsõsorban szeretetre és mûvelésre van szüksége, gyarapításra, látogatásra. Látható, hogy töredékes, mert más nem is lehet, de éppen ezért fölöttébb kell ápolni. Ahogy lehet. A megsemmisült könyveket gyászoljuk, a fogságban lévõk szabadulásáért pedig imádkozunk. A könyvekkel együtt a mi olvasói jelenlétünk hirdeti, hogy magyarnak Erdélyben kél a nap (Paizs Tibor: Bartók a hajón), és a könyvtárban nyugszik. A KREDOK-ban pedig, ma és a jövendõben, minden lélek dicsérje az Urat. DR. HERMÁN M. JÁNOS

9 PARTIUMI KÖZLÖNY 9. OLDAL Az egyházkerületi egyházmegyei mûsoros esten elhangzott bemutatkozásokból A Nagybányai Református Egyházmegye rövid történeti áttekintése A történészek szerint Szatmár megyében, melynek ebben az idõben Nagybánya és környéke is része volt, a reformáció gyorsan tért hódított, már 1527-ben ismeretes volt. A reformáció gyors elterjedése minden bizonnyal a Nagybányán lakó, többségében elmagyarosodott szász lakosságnak, kereskedõknek, bányászoknak, kisiparosoknak is köszönhetõ, akik szoros összeköttetésben éltek az erdélyi szászokkal, akik a Németországgal való kapcsolatuk révén tudvalevõleg a legkorábban ismerkedtek meg a reformáció tanaival. Nagy jelentõsége volt a reformáció gyors terjedésében Erdõdnek, ahol Drágffy Gáspár és neje, Báthory Anna támogatták a reformáció hirdetõit és védelmezték annak követõit. Az egyházmegyei rendszer kialakulásakor a Nagybánya környékén található és a reformációhoz csatlakozott egyházközségek elõször az Aranyosmeggyesi Református Egyházmegyéhez tartoztak, majd a Drágffy család kihalása után jön létre a Nagybányai Református Egyházmegye. Ezen újonnan alakult egyházmegyéhez tartoztak az Aranyosmeggyes környéki, a Kõvárvidéki, Nagybánya és Felsõbánya körzetéhez tartozó gyülekezetek. A 16. század elsõ felében az egész Szatmár megyében és a késõbbi Nagybányai Egyházmegye gyülekezeteiben is kiteljesedett a reformáció. A reformátorok kik közül többen Wittenbergben folytattak tanulmányokat elõbb a lutheri, majd késõbb a kálvini irányzatot követték és terjesztették. A reformáció gyors terjedése elsõsorban a nagybirtokos családoknak köszönhetõ, akik azt pártfogásukba vették és a cuius regio eius religio elvét szem elõtt tartva, a megújított vallás oldalára álltak. Ilyen családok voltak a már említett Drágffy Gáspár és neje, Erdõszáda, Nagypalád, Kispalád földesurai: Chaholyi Anna és férje brebiri Melith György. A rozsályi uradalomban a Kunok, Rhédeiek, Teleki, Lónyai és Mándy családok. Biztos adat nincs arra nézve, hogy a Nagybányai Egyházmegye, mint ilyen, mikor alakult meg, de következtetni lehet, ha elõbb nem, már az ben tartott I. Erdõdi Zsinat alkalmával szervezkedett. Ezt a zsinatot Drágffy Gáspár hívta össze, de elhalálozása miatt felesége, Báthory Anna tartatta meg. Elnöke Kopácsi István volt, aki második lelkész Erdõdön, de mint az iskola rektora fõként a tanítással foglalkozik. A zsinat szervezésének igazi munkája Kopácsira hárult. Ó mondotta: Midõn mi most isten kegyelmébõl összegyûltünk, óhajtjuk, hogy amennyire tõlünk telik, mozdítsuk elõ a világ elõtt az Õ dicsõségét. Kopácsi 1543-tól 1547-ig tartózkodott Erdõdön, amikor Nagybányára hívták rektornak és prédikátornak. Mindössze két évig tartózkodott Nagybányán, de ez idõ alatt teljesedett ki a város reformációja és megalapította a reformációt legerõteljesebben támogató nevezetes iskolát, a Schola Rivulina-t (Patakmenti iskola). A nevet a Za - zartól kapta, amirõl a középkorban a várost is elne - vezték. Nagybánya régi neve Rivulus Dominarum: Asszonypataka, ugyanis az itt lévõ aranymosoda és pénzverde egymás után a fejedelemasszonyok birtoka volt. Kopácsi kollégiumi rangra emelte az iskolát. A késõbbiekben itt tanult többek között Misztótfalusi Kis Miklós is. Az 1643-ban felvett egyházmegyei jegyzõkönyv 34 egyházközséget és 8 leányegyházközséget tart számon. A század végére, az egyre inkább erõsödõ ellenreformáció hatására kilenc egyházközségben a katolikus rendek áttérésre kényszerítik a református híveket, vagy elüldözik õket földjeikrõl. A szatmári béke után (1711) a Nagybányára telepített jezsuiták elfoglalják a nagybányai református templomot, földet vásárolnak Szinérváralján és itt is elfoglalják a reformátusok által használt templomot. Mindezek mellett járvány tizedeli a települések lakosságát és az utolsó tatártámadás alkalmával több település marad lakosok nélkül és helyüket a katolikusok és az ekkor nagy számba betelepülõ románság foglalja el. E szörnyû évek eltelte után már csak 18 anyaegyházközséget és 6 leányegyházközségei tart számon a Nagybányai Református Egyházmegye. Ez a helyzet állandósul 1821-ig, amikor az egyetemes konvent határozata értelmében az eddigi nagybányai egyházmegyéhez tartozó kõvárvidéki 6 anya és 4 leányegyházközséget az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó, Dési Egyházmegyéhez csatolják. A trianoni diktátum újrarajzolja az egyházmegye határait és az eddig a Máramaros-ugocsai Egy - házmegyéhez tartozó Máramarosszigeti, Hosszúmezõi egyházközségeket és a Borsai körlelkészséget a Nagybányai Egyházmegyéhez csatolják. A reformáció Máramarosban is korán megkezdõdik és tért hódít. Ramaschi Mátyás, viski származású prédikátor munkájának köszönhetõ a reformáció gyors terjedése az öt máramarosi koronaváros - ban (Huszt, Visk, Técsõ, Hosszúmezõ, Máramaros - sziget) és környékükön. Munkáját, barátja és munkatársa, a volt ferences szerzetes Surdaster (Siket) János folytatja. A reformációt a Máramaros reformátorának is nevezett Huszti Tamás teljesíti ki. Máramarosszigeten már 1540-ben protestáns iskola mûködött. Nagyobb változás nem történik 1952-ig, amikor a Dési Egyházmegyéhez csatolt egyházközségek visszatérnek az anyaegyházmegyéhez és létrejön a reformáció óta létezõ és a történelme folyamán a legnagyobbra duzzasztott egyházmegye. Ám ez sem tartott sokáig, mert a megyehatárok megváltozatásával átrajzolódott az egyházmegye is. Ekkor veszíti el az egyházmegye az Avasban található 3 anya- és 2 leányegyházközséget, az Apától Szatmárnémeti felé vezetõ út jobb- és baloldalán található református egyházközségeket, el egészen Batizig. A megye határainak átrajzolásával az egyházmegyéhez csatolják az eddig a Szilágy-szolnoki egy - házmegyéhez tartozó Szamosardói, Monói, Sülelmedi anyaegyházközségeket és az ezekhez tartozó Szamosújlaki, Égerháti és Cikói egyházközségeket. A Nagybányai Egyházmegyéhez ekkor 12 anya-, 2 társ-, 9 leány- és 8 szórványgyülekezet tartozott. Az 1989-es változások után a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyûlésének 14/1994. számú határozata alapján, az avasi gyülekezetek: Avasújváros, Kõszegremete, Vámfalu, Avasfelsõfalu és a hozzájuk tartozó leányegyházközségek visszatértek a Nagybányai Egyházmegyéhez. Egyházmegyénk élete között A Nagybányai Református Egyházmegye szeptember 18-án, a Szatmárnémetiben tartott köz - gyûlésének jegyzõkönyvébõl idézek: A XC. Zsoltár elsõ versének eléneklése s esperes úrnak a hazánkat, egyházunkat oly súlyosan ért megpróbáltatások között is a gondviselõ jó Istenben bízó buzgóságos imája után egyházmegyei gondnok úr (Csaba Ador - ján) rövid beszéddel, amelyben különösen fölkéri a lelkészeket, hogy a kommunizmus romboló hatása alatt sok helyen megtévelyedett, Istentõl elfordult népet törekedjenek újranevelni s visszavezetni a vallás és erkölcs egyházat s nemzetet megtartó fundamentumára... a tagok szíves üdvözlése mellett megnyitja. A ránkzúdult események rettenetes árja mélységeket tárt fel és sajnálatos következményeket hagyott hátra hitfeleink lelkében s így végtelen szomorú hatásúvá vált egyházi életünkre nézve. Hogy milyen terjedelmû mindez s mélysége minõ? Számokban kifejezni nem lehet. De sajnos! megvan. És számolnunk kell vele. Intézkedéstételre hív fel s építésre a támadt romokon... (Széll György esperes) 70 esztendõ elteltével nagyon idõszerûek maradtak és idõszerûek ma is az idézett szavak. A kom - munista diktatúra minden erejével arra törekedett, hogy egyházunkat, nemzetünket elpusztítsa, elsor - vassza. Leírhatatlan az a kár, romlás lelki és anyagi téren egyaránt amit az elmúlt rendszer okozott. Isten kegyelme azonban megtartott bennünket. Nem engedte egyházát és benne élõ népét elveszni. Népünk, nemzetünk bástyájaként megõrizte egyházunkat, mely minden üldöztetés és nyomorgattatás ellenére is, fogyatkozó erejével, Isten szabadítást és reménységet megújító erejét hirdette, fogyatkozó és egyre inkább csüggedõ tagjainak decemberében bekövetkezett az elképzelhetetlennek tartott fordulat: megbukott a kommunista diktatúra. Az euforikus hangulatban azt hittük, azt reméltük, hogy rövid idõn belül új élet kezdõdik és épül fel a romokon. Az elmúlt másfél évtizedben azonban azt a sajnálatos tényt kellett megtapasztalnunk, hogy a ki - alakult új helyzetben, politikai, társadalmi és gazdasági körülmények között lehetõségeink igen csak korlátozottak, sokszor pedig az adódó lehetõségek kihasználására kevés az erõnk, anyagi és lelki téren egyaránt. Megpróbálom röviden összefoglalni az elmúlt 15 év örömbeli megvalósításait és ugyanakkor az aggodalmakra és szomorúságra okot adó jelenségeit tõ1 kezdõdõen gyülekezeteinkben megalakulnak a ifjúsági és nõszövetségek. Megalakul az egyházmegyei ifjúsági és nõszövetség, majd pres - biteri szövetség is. Számos gyülekezetben ifjúsági és felnõtt énekkart szerveznek. A negyedévenként tartott lelkészértekezleteket, melyeken a lelkészfeleségek is részt vesznek, tõl kezdõdõen mindig egy-egy gyülekezet látja vendégül. Az ifjúsági és nõszövetségek munkájáról, áldásos szolgálatairól az évenkénti egyházmegyei köz - gyûlésen részletes beszámoló hangzik el. Kezdeti nehézségek után, ahol erre lehetõség volt, megoldódott az iskolai hitoktatás. A testvér-gyülekezeti kapcsolatoknak sok gyü - lekezetünk számára anyagi téren is jelentõs hozadéka volt és van. (Folytatása a 7. oldalon)

10 10. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY A legtöbb gyülekezetben beindult a bibliaórák tartása. Mára már minden gyülekezetünkben megtartják az egyetemes imahetet, a legtöbb helyen az ökumené égisze alatt. Nemzeti ünnepeinket, különösen Március 15- ét, istentisztelet keretében ünnepeljük. Örömteli tényként könyvelhetjük el, hogy egyházmegyénk minden anyaegyházközségének van lelkipásztora. Folyamatos a börtönmisszió és az idõszakos kórházmisszió is állandósul. Kiemelkedõ és örömteli eseményei voltak me - gyénknek a kihelyezett egyházkerületi rendezvé - nyek, melyeknek megtisztelõ házigazda szerepét vállalta fel több gyülekezetünk. A teljesség igénye nélkül említem meg az egyházkerület Igazgatótaná - csának kihelyezett ülését. A rendkívüli Zsinati ülés keretében Misztótfalusi Kis Miklós rehabilitációját. Egyházkerületünk Kihelyezett Közgyûlését, ennek keretében Sylvester János születésének az 500. évfordulójáról való megemlékezést és a Bocskai Szövetség díjainak kiosztását. Az egyházkerületi Dia - kóniai Konferenciát. Az egyházkerületi ifjúsági táborokat és ifjúsági kórustalálkozókat. Az egyházkerületi egyetemes imahetet megnyitó istentisztele - tet. A nemzetközi festõtáborokat. A református börtönlelkészek országos találkozóját. *** A missziói élet terén elért megvalósítások után, a gyülekezetekben történt építkezéseket és javítási munkálatokat említem meg. Egyházmegyénkben 3 új templom épült az elmúlt másfél évtizedben. (Avasújváros, Felsõvisó és Nagybánya-Újváros. Ez utóbbi gyülekezetben a késõbbiek során a templomhoz tornyot is építettek.) 4 új parókiával (Avasfelsõfalu vásárlás útján, Felsõvisó, Nagybánya-Óváros, Nagybánya-Újváros), 7 új gyülekezeti házzal, központtal (Hagymáslápos, Hosszúmezõ, Koltó-Katalin, Magyarlápos, Monó, Szamosardó, Szinérváralja) és egy speciális intézménnyel (Szamosardó Bethesda ház) gazdagodtunk. Az újonnan épült gyülekezeti házak mellett szinte minden egyházközségünkben kialakították a már meglévõ ingatlanokban a gyülekezeti házakat. A mellékelt egyházközségi jelentésekbõl kitûnik, hogy az elmúlt másfél évtized alatt egyházmegyénk minden gyülekezete felújította templomát, parókiális és melléképületeit. A javítási és felújítási munkálatokat most is folyamatosan végzik. Egyházmegyénk vidéki gyülekezetei visszakapták elkobzott földjeiknek egy részét, de a földek és ingatlanok visszaszolgáltatása továbbra is meg - oldásra vár. Az egykor államosított és az 501-es tör - vény megjelenése elõtt eladott épületeink úgy tûnik, végleg elvesztek, legfeljebb némi kárpótlásban reménykedhetünk. *** A statisztikai számok sajnos, a fogyatkozás számai. Egyházmegyénk az 1989-es eseményeket követõen lélekkel szegényedett meg. Megdöbbentõ és aggodalomra okot adó szám. Nagy problémánk tehát az, hogy elfogyunk. Az agónia népe vagyunk. Senkinek nem létkérdés, hagy vagyunk vagy nem vagyunk. Csak nekünk létkérdés. Ezt tudomásul kell vennünk és valahogy meg - maradásra kell ösztönöznünk népünket, nemzetünket. A magárra hagyott bárány ne a farkasoknál keressen menedéket, hanem a Pásztor köré tömörülõ nyájban. Nem könnyû feladat, hiszen gyülekezeteink többsége más vallásfelekezetû gyülekezetekkel él együtt. Mindössze négy olyan gyülekezetünk van, ahol többségben vannak református híveink (Avasújváros, Domokos, Koltó-Katalin, Szamosardó). Minden más gyülekezetünk szórványhelyzetben van. Így nem csoda, hogy gyülekezeteink többségében egyre romló a nyelvi helyzet, különösen ott, ahol román nyelvû oszlályokba íratják be a gyermekeket. A szórványokban más lehetõség nincs is. Kossuth Lajos megmaradásunk szívbemarkolóan döntõ igéjét már rég megmondotta, és ebben Széchenyi vele teljesen egy, de még Deák Ferenc is. Deák így mondta: Amit jó rossz sors elvesz a nemzettõl, az még visszakapható, de amirõl a sajátmaga lemond, annak visszaszerzése kétséges. Kossuth pedig azt mondja: Eltiport nép újra feltámadhat, de öngyilkos népnek nincs feltámadása. Gyülekezeteink lélekszámának aggasztó apadásával kapcsolatosan megemlítem, hogy a bajok nem új keletûek. A 19. század végén már megkezdõdött az a folyamat, amely a mi idõnkben felgyorsult és tetõzött. Már akkor elkezdõdött a lélekszám fogyása, az élõ hit elapadása, egyre többen szakadtak el az egyháztól. A 20. század eleji egyházi állapotokat a hivatalos jelentések helyett, Móricz Zsigmond A fáklya címû regénye világítja meg döbbenetes módon. Utolsó mondata: Elvégeztetett, de semmi nem tisztázódott egyházunk és társadalmunk akkori diagnózisa. Valami önpusztító düh vett erõt rajtunk már ennek a századnak az elején. Ady sorsunkat a zsidó nép sorsával összehasonlítva prófétai látással írta A szétszóródás elõtt címû versében: És mi nem leszünk majd szétszórva, / Árvult, de mégis gyõzedelmes fajta: / Minket korszakok tûz-dühe nem edzett, / S fölolvaszt a világ kohója, / S elveszünk, mert elvesztettük magunkat. Sokat veszítünk a vegyes házasságok növekedése következtében is, hiszen az esetek többségében a vegyes vallású szülõk gyermekeit nem mi kereszteljük, sok esetben a református fél is hátat for - dít egyházának. A megholtakat nem tudjuk feltámasztani, a kivándoroltakat nem tudjuk visszacsalogatni, de a nyájból elkódorgottakat meg kell keresni, egyház - kerületünk meghirdetett missziói programja szellemében. SIPOS ISTVÁN esperes Jelentés a Nagykárolyi Egyházmegyérõl Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját A néhai Nagykárolyi Egyházmegyét, abban a nagyságában amilyen volt, már csak egyháztör - ténelmi leírásokból ismerhetjük. Dicsõ egységét Trianon törte ketté, elválaszt - ván azt a bizonyos Isten által megszentelt és elrendelt nagy,,családot, amelynek egyik része az anyaország nyírségi és bihari tartományához kapcsolódott, a másik része pedig árvaságra ítéltetve, és csak Istentõl megtartatva, maradt a határ innensõ oldalán. A legnagyobb próbatételt azért mégis a ránk szabadított keleti vész, a kommunizmus okozta betegség, mely orvul támad kívülrõl is, belülrõl is és így igyekezett tönkretenni az egyháztestet. De Isten ettõl is megszabadított bennünket, és Károli, Kölcsey és Ady örökségén, bizodalommal tekint. Istenében bízta a jövendõ felé. Talán megtépázta reménységünket december 5-e, amikor test - véreink is megtagadtak, de bízunk, és hisszük, hogy Isten az õ Szent Fiával, Krisztussal megtart, és megvédelmez mert erõs várunk nékünk. A Nagykárolyi Református Egyházmegye hittérképe talán így osztható négy régióra: Tövishát erõs gyülekezetei, Krasznamente, a két városi gyülekezet és azok környéke, valamint a szórványvidék. Ma 33 rendes egyházközsége, 8 kisgyülekezete és 14 szórványa van, körülbelül 19 ezer taggal, akik bár megfogyva, de törve nem élnek az egyházmegyénkben. Szolgálja benne Istenét és egyhá - zát 34 lelkész, 1 segédlelkész. Hogy mennyire élni kíván ez a kis egyházmegye, nem lehetne hívebb bizonyítéka, mint az elmúlt évben itt megrendezett kiemelkedõbb esemé - nyeink: Augusztusban 150 fiatalunk érezhette a ha - dadiak vendégszeretetét az itt megrendezett KRISZ-táborban. Bogdándon pedig ez év augusztusában a Kárpát-medencei Református Gimnáziumok találkozójára kerül sor, a fiatal lelkészek szervezését és a bogdándiakat dicsérve. Nõszövetségeink találkozója volt Lelében zászlóavatással egybekötve, bizonyítandó hûséges munkájukat. Ugyanitt október 30-án az új szeretet otthon felavatására került sor, ahol mindennap 150 személy kap meleg ételt holland támogatással. Emlékezni gyûltünk össze Szõdemeteren és Adyfalván is. Azonkívül minden egyházközség, ahol becsületes munka és imádság folyik, s amit fel sem tudnánk sorolni, de mind méltó arra, hogy dicsõítse Isten gazdag kegyelmét rajtunk. A jövõre való tekintettel sok a ránk váró feladat. Segíteni kis gyülekezeteinket, ifjaink szá - mára egy állandó táborközpontot szándékozunk kiépíteni amelyet missziói célokra is használhatnánk de sürgõs lenne helyet találni az Esperesi Hivatal számára is egy saját épületben, hiszen ez a jelenlegi megtûrt állapot nem a végleges célunk. Ehhez a munkához kérjük tovább Isten megtartó kegyelmét és segedelmét egyházközségeinkre és vezetõire, egyházmegyéinkre és vezetõire, egyházkerületünkre és vezetõire, hivõ református magyar népünkre. Tisztelettel: NAGY SÁNDOR esperes

11 A Bihari Egyházmegye ismertetése A Bihari Református Egyházmegye a KREK legnagyobb egyházmegyéje, amely 59 gyülekezetet foglal magában. Lélekszáma lélek. Az egyházmegye 7 körzetre van felosztva, amelyek a következõk: Nagyvárad 10 gyülekezete, a Nagyvárad környéki határmenti gyülekezetek, a Hegyköz gyülekezetei, Berettyó menti gyülekezetek, Sebes-Körös és Fekete-Körös völgyi gyü - lekezetek, valamint Nagyszalonta és környékének 7 gyülekezete. A Bihari Egyházmegye 1927-ig a Tiszántúli Egyházkerülethez tartozott és Debrecen volt a székhelye. Ebben az idõben a jelenlegi Románia területérõl 3 egyházmegye: a Bihari, az Ér - melléki és a Nagyszalontai Egyházmegye, a- melynek határa Aradig nyúlt, tartozott a Tiszántúli Egyházkerülethez. A határmódosítás következtében késõbb egyetlen egyházmegyévé zsugorodott össze, amelynek központja Nagyvárad lett és így Nagyváradi Egyházmegye is lett. Az 1989-es fordulat után Érmellék kivált a Nagy - váradi Egyházmegyébõl és a Nagyváradi és a régi Nagyszalontai Egyházmegyékbõl megalakult a Bihari Egyházmegye. Lelkészeinek száma jelenleg 7l. Egyházmegyénk területén mûködõ intézmények a következõk: 1. Nagyvárad Lorántffygimnázium, 2. Nagyvárad Lorántffy Zsuzsanna Központ, 3. Nagyvárad Csillagocska Óvoda, 4. Nagyvárad-velencei Agnulli Dei Szociális Köz - pont, 5. Õsi Mentálhigiéniai Missziós Központ, 6. Élesdi Gyermekotthon, 7. Mezõtelki Óvoda, 8. Fugyivásárhelyi Központ, 9. Hegyközújlaki Népfõiskola, 10. Tenkei Öregotthon, 11. Nagyszalontai Péter Iskola. A klasszikus igehirdetések mellett évente énekkarok találkozóját rendezzük meg, ahol énekkar képviselteti magát, amely kb. 600 személy. Körzeti presbitertalálkozókat rendezünk, ahol hitéleti és közigazgatási, teherviselési témákat beszélünk meg. Minden évben gyermekek részére bibliai versenyeket rendezünk és nyári mûvészeti tábort Tenkén. Gyülekezeteinknek több mint a felében mûködik a Nõszövetség és a KRISZ. Ifjaink részére az ifjúsági bibliaórák mellett évente tábo - rokat rendezünk Gyantán és Sólyomkõváron. Egyházmegyénk területén, Nagyváradon kórházlelkészünk van, aki a betegek lelkigon - dozását végzi. Egyházmegyénk területén mûködik a Püspökség is, amely a megye asztalára is sokat tesz le. MIKLÓ FERENC esperes PARTIUMI KÖZLÖNY A valamikori Aradi Református Egyházmegye 1998-ban alakult újra, mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyik szórványegyházmegyéje. Földrajzilag átfogja az egész közigazgatási megyét, gyülekezetei a Fekete-, Fehér-Körös, illetve a Maros partján terülve el. A reformáció nagyrészt Szegedi Kis István révén hamar tért hódított ezen a vidéken. Az egyházmegyében 19 anyaegyház, 2 leányegyház és 18 szórvány található, amelyben jelenleg 17 lelkipásztor végzi a szolgálatot Isten dicsõségére. Az egyházmegye összlélekszáma Hasonlóan a többi egyházmegyéhez, itt is megpróbáljuk Krisztus anyaszentegyházát külsõképpen és belsõleg építeni. Egyházmegyénk területén az elmúlt 15 évben 5 új templom épült Arad-Mosócz, Angyalkút, Zimándköz, Borosjenõ és legutóbb az arad-gáji templom szentelése történt meg. Az 1990-ben taggal újjáalakult egyházmegye lélekszáma 2004 végére re csökkent. Híveink 31 kis közepes és nagy gyülekezetben élnek. Az apadás ellenére, mégis, a Kárpát-medencei magyarság demográfiai mutatói itt a legjobbak. Gyülekezeteinkben a szilágysági ember él, aki keresztyén lelkületével, kegyességével, szeretetével, konzervativizmusával a magyarság értékes jelleme. Gyarlóságunkat meglátva vállaljuk, hogy megterem egyházmegyénkben a rossz: az alkoholizmus, a babona, a szektásodásra való hajlam, a megüresedett népegyházi vallásosság, az elidegenedés. Természetünkben hordjuk a haragtartásra való hajlamot, a konokságot, a hiszékenységet, az oktalan okoskodást. Isten iránti hálával mondhatjuk el, hogy megterem egyházmegyénkben a jó is: az Isten szeretése, az egyházszeretet, a gyermekszeretet, az adakozókedv, az áldozatkészség, a szolgálatkészség. Egyházmegyénk vezetõtestülete, együtt a lelkészi közösséggel, gondnokokkal, presbiterekkel munkálkodik és imádkozik, hogy egyre kevesebb konkoly s minél több búza teremjen közöttünk. Nagy fontosságot tulajdonítunk a missziónak felvállalva a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által a 2004-es missziói évben megfogalmazottakat. Legfontosabbnak a gyermekek és az ifjúság körében végzett missziót tartjuk. A cél, hogy kinevelõdjön minden gyülekezetben a következõ generáció a magyar református keresztyén jellem megmaradjon. Ezt szeretnénk elérni a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban. Ezért tartjuk legfontosabb beruházásunknak a Hidalmási Ifjúsági Központot, ahol állandó ifjúságnevelõ Az Aradi Egyházmegye rövid bemutatása A Zilahi Egyházmegye eredményeirõl 11. OLDAL Ezen kívül a közelmúltban Erdõhegy-Kisjenõben volt teljes templom belsõ és külsõ renoválás, illetve Arad-Belvárosban templom-külsõ rendbetétel. Az egyházmegye gyülekezeteiben él. A különféle gyülekezeti munkák: presbiteri, ifjúsági; nõszövetségi közösségek az egyházközségek életének szerves részét képezik. Ifjúsági központjaink vannak Lippán és a Kladova völgyében, ahol nyaranta tábort szervezünk ifjaink részére. Gyülekezeteink ragaszkodnak reformátor atyáink Biblián alapuló hitvallásaihoz, és ápolják az õsök hitbeli örökségét. Természetesen szembe kell nézni a hitetlenség és a tévelygés romboló erõivel, de mi is megtapasztaljuk a zsoltáríróval együtt, hogy Isten megõrzi népét és megáldja örökségét: Az Úr az õ népének erõssége, felkentjének megsegítõ ereje. Segítsd meg népedet, álld meg örökséged, légy pásztora és gondozd örökké ( Zsolt. 28, 8-9). KOVÁCS GYULA egyházmegyei fõjegyzõ szolgálatot szándékozunk folytatni. Hangsúlyt fektetünk a presbiter nevelésére, hogy egészségesen gondolkodó, elkötelezett, tenni akaró presbitereink legyenek gyülekezeteink élén. Hangoztatjuk az egyházi szolgák egymás közötti egységének a fontosságát, külön hangsúlyozva a lelkészek közötti egyetértést, a közösségi élet erõsítését. Valljuk, hogy szétzilált közösségekben nem lehet növekedést elérni. Naponként észleljük a gyülekezetekben, a családokban, hogy milyen nagy kárt okoz az alkoholizmus és terjedõ drogfogyasztás. Ezért egyházmegyénk felvállalta, besegít a szilágyszegi missziós központ építésében, s Isten kegyelmébõl hosszútávon mûködteti a szenvedélybetegek kezelését felvállaló intézményt. Fontosnak tartjuk az iratmissziót, nagypéldányszámú, hitépítõ, szilágysági lélekhez szóló kiadványok megjelentetését. Két kiadvány megjelenése után folytatni kívánjuk szerkesztõi, kiadói munkánkat. Nyáron került megrendezésre a Szilágyság arccal Európa felé értekezlet, melynek fõvédnöke Mádl Ferenc köztársasági elnök volt. Ezen a rendezvényen régiónk problémáit és lehetõségeit tártuk fel egyházi, társadalmi, gazdasági szempontból, szaktekintélyek segítségével. Híveinkre, a bennünket körülvevõ élet kihívásaira figyelve tervezzük feladatainkat, hogy cselekvésünk hatékony legyen. Megtervezett munkánkat azzal a bizalommal és alázattal végezzük, hogy Isten adja a növekedést. Hálaadással kérjük Urunkat, hogy áldja meg egyházmegyénket, gyülekezeteinket és adjon növekedést. BOGDÁN ZSOLT esperes

12 12. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Pro Ecclesia- és Pro Partium-díjasaink A Jubileumi Egyházkerületi Közgyûlés alkalmával kiosztásra kerültek az idei Pro Ecclesia- és Pro Partium-díjak. A nagyvárad-újvárosi református templomban megtartott ünnepi istentiszteletet és lelkészszentelést követõen Pro Ecclesia-díjban részesültek: Avasfelsõfalu, Micske és Szilágycseh gyülekezetei, illetve dr. Csiszár Ádám volt zilahi egyházmegyei fõgondnok. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület olyan személyeket, egyházközségeket tüntet ki Pro Ecclesia-díjjal, akik, amelyek magyar re - formátus egyházunk szolgálatában rendkívüli teljesítményt nyújtottak. Mi az a rendkívüli teljesítmény, amivel ezt a megtisztelõ kitüntetést az Avasfelsõfalui Református Gyülekezet az Egyházkerülettõl megkapta? Rövid és lehet sokak számára meglepõ vála - szom: a makacs élni akarás, a megmaradásért való szívós küzdelem. Lehet-e ezt rendkívülinek tartani? Hiszen az élet, az élet szeretete Isten ajándéka, Isten által felkínált lehetõség, velünk született ösztön. De hogyan fogadjuk ezt az isteni ajándékot, hogyan élünk ezzel a lehetõséggel, hogyan mûködik bennünk ez az õsi ösztön? Ezekre a kérdésekre nagyon lehangoló a vá - lasz. Még akkor is, ha csak a közelmúltra tekintünk és nem megyünk vissza a trianoni tragédiá - ig. Akkor is, ha nem egész Erdély és Partium szintjén vizsgáljuk nemzetünk, református egyhá - zunk romlását. Elég, ha annyit említek meg, hogy a Nagybányai Református Egyházmegyében az utóbbi másfél évtizedben több mint ötezer református lélekkel fogyatkoztunk meg. Ez a lélekszám 25 olyan gyülekezetet tenne ki, mint amennyi lelket számol az Avasfelsõfalui Reformá - tus Egyházközség. Amelyik élni akar és él! Az Istentõl rendelt helyen és körülmények között. Hol és hogyan? A gyülekezet életterérõl, rendíthetetlen hitérõl így vallott errõl Monoky Sándor, egykori iskolatanító az avasfelsõfalui re - formátus templom felszentelése alkalmával írt alkalmi versében (1941): Román tengerben egy kis zöld sziget Szegény, megtépett árva magyarok, Az elnyomatás nem töri meg õket, Elõttük Kálvin szelleme ragyog. Ez a szellem véd, lelkesít, vezet: Csak föl, elõre kis gyülekezet.... Az egyházközség több mint kétszáz éves múlttal rendelkezik. Elõbb, mint szórványközpont mûködött, fokozatosan leány-, majd anyaegyházközséggé alakult. Az imaház-templom építését szeptem - ber 4-én határozta el a presbitérium Széll György avasújvárosi lelkész elnöklete alatt. A munkálatok 1935-ben kezdõdtek el, 1941-ben fejezõdtek be, a templom felszentelési ünnepélyét augusztus 30-án tartották meg. LAUDATIO Pro Partium-díjat kapott: a Partiumi Keresztény Egyetem, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság, továbbá Balogh Béla nyugalmazott fõlevéltáros. A díjakat Tõkés László püspök és Kerekes József elõadó-tanácsos nyújtották át a kitüntetetteknek. Az alábbiakban közreadjuk a kitüntetettek laudatióit. az Avasfelsõfalui Református Egyházközség tiszteletére Elsõ önálló lelkésze Varga Tibor László volt között, aki a megszállás után Magyar - országra távozott ben öntötték meg a torony alapját, 1978-ban szentelték fel a megépült tornyot, melybe harangot is készítettek. A gyülekezet gondozását a kõszegremetei, avasújvárosi, vámfalui lelkipásztorok végezték ben a gyülekezet, közadakozásból három - szobás tömbházlakást vásárolt lelkészi lakásnak és hivatalnak. A Nagybányai Egyházmegye Közgyûlésének kérésére augusztus 1. hatállyal Ft. Tõkés László, egyházkerületünk püspöke Huszár László Zsolt lelkipásztort nevezte ki az egyházközség lelkipásztorává. Ötvenhét év után újból önálló lelkipásztora lett a gyülekezetnek. Még ebben az esztendõben megkezdõdik az iskolai hitoktatás ben felemelõ ünnepség keretében emlékezünk meg a templom építésének 60. évfor - dulójáról, Ft. Tõkés László püspök úr szol - gálatával ban kerül sor a templom külsõ felújí - tására, a torony festésére, cseréppel fedett osz - lopos templombejárat építésére, márványlépcsõk készítésére. A hálaadó istentiszteleten Csûry Ist - ván egyházkerületi fõjegyzõ szolgált ben a gyülekezet önerõbõl végezte el a templom belsejének teljes felújítását, festését. Az avasfelsõfalui gyülekezet tagjainak a szívében ott visszhangzik Jézus Krisztus biztatása: Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. (Luk.12,32). És õk tudják, hogy Isten kiválasztó kegyelmébõl eszközök ennek az országnak az építésében, eljövetelében. Ezért Kossuth Lajos megmaradásunk szívbemarkolóan döntõ igéjére figyelve: Elti - port nép újra feltámadhat, de öngyilkos népnek nincs feltámadása végzik áldozatos szolgálatukat, református egyházunk és magyar nemzetünk érdekében. Adjon ehhez erõt az Avasfelsõfalui Református Egyházközség lelkipásztorának, elöljáróinak, tagjainak Egyházkerületünk megtisztelõ kitüntetése. Nagyvárad, december 3. SIPOS ISTVÁN esperes LAUDATIO a Partiumi Keresztény Egyetem tiszteletére Egyházkerületünk fórumainak nem okozhatott külünösebb gondot a esztendõ Pro Partiumdíjának odaítélése. Egyetemünk ebben az évben töltötte és néhány hónappal ezelõtt ünnepelte 15. születésnapját. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület intézményei között elõkelõ helyet foglal el a felsõoktatás egyre erõsödõ szellemi mûhelye. Amikor 1990-ben a Sulyok István Fõiskola elkezdte tevékenységét, hatalmas ûrt kellett kitöltenie egyházunknak. Egyrészt a partiumi és ezen belül a nagyváradi 16. századra visszaszámlálható, de teljesen tönkretett iskolarendszert kellett újjáéleszteni. Másfelõl az egyházi szolgálatra jelentkezõk felkészítését kellett elindítania, hogy minél elõbb szakemberek végezzék a vallástanítás feladatait, vagy a kántori, presbiteri szolgálatot kellõ tanulmányok után. Az akkori egyházi vezetõk döntését igazolta a jelentkezõk száma. Az elsõ látogatás nélküli évfolyamot azonnal követték a nappali tagozaton tanulók csoportjai. Párosított szakokon egyre többen szereztek diplomát és helyezkedhettek el mostmár nemcsak iskolákban, hanem szociális munkásként alapítványoknál, önkormányzatoknál. A fõiskola dr. Mester Zsolt rektor vezetésével hõsiesen állta a küzdelmet az állam egyre gyakrabban megnyilvánuló akadályoztatásaival. Sajnos, hogy ennek a következménye lett a jogi kar felszámolása. Ennek ellenére az egyetemmé válás folyamatát már senki és semmi nem állíthatta le. Köszönhetõ ez Kovács Béla rektornak, aki az akkreditációs folyamatokat irányította, és tapasztalatait a református egyetemen kamatoztatta. Hatalmas fordulatot jelentett a Partiumi Keresztény Egyetem megalakulása 1999-ben. A történelmi esemény nemcsak a református egyház életében volt nagy jelentõségû, hanem egész Erdélyben, ugyanis bebizonyosodott, hogy létre lehet hívni Romániában is a magyar egyetemet. Kicsihitû, könnyen befolyásolható kisebbségi vezetõk szégyenülhettek meg annak láttán, hogy az életre való szándéknak meglett a jutalma. A nagyváradi egyetemnek köszönheti az Erdélyi Magyar Tudományegyetem a létezését. A magyar kormány Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt, látva a református egyház püspökének és munkatársainak elszántságát az egyetemépítés ügyében, tetemes összeget ítéltek meg erre a célra. Tõkés László nagylelkûségének köszönhetõ, hogy a Sapientia alapítvány fenntartásában életrehívták a három régióban mûködõ tudományegyetemet. A Partiumi Keresztény Egyetem fenntartója a Pro Universitate Partium Alapítvány. Ennek tevékenysége az egyetem fenntartása mellett az Arany János Kollégium mûködtetése, amelyben több mint 200 diák igen kényelmes körülmények között éli a maga egyetemista éveit. Jelenleg az intézetet dr. Geréb Zsolt rektor vezeti, két kar 13 szakán, mintegy 170 tanár munkáját összefogva. Ünnepi Közgyûlés Elnöksége, kérem szíveskedjenek átnyújtani a Pro Partium-díjat a Partiumi Keresztény Egyetem kitüntetése alkalmából dr. Geréb Zsolt rektornak. CSÛRY ISTVÁN fõjegyzõ

13 PARTIUMI KÖZLÖNY 13. OLDAL LAUDATIO a Szilágycsehi Református Egyházközség tiszteletére Aki templomot épít, a jövõnek épít szokták mondani. Aki azonban templomot újjáépít, felújít, az nemcsak a jövõnek épít, hanem ápolja és dokumentálja a múltat is. A szilágysági Tövishát központjának számító Szilágycseh református népe az elmúlt években templomot restaurált. Manapság túl sokan használják indokolatlanul ezt a szót. Persze, fontos munkálat adott esetben egy alapos meszelés, vagy éppen egy drénrendszer kialakítása is, de az még nem restaurálás. A restauráláshoz nemcsak pénz, szakmai hozzáértés és nemes szándék kell, hanem sok-sok alázat is. Alázat és õszinte tisztelet az õsök tudása, mûvészi ízlése, kõben, téglában, formákban és színekben materializált lelki-szellemi igénye és igényessége iránt. A szilágycsehiek ilyen irányú alázatáról beszél példásan restaurált templomuk. A 15. század második felében épült, majd a késõbbiekben többször átalakított épület fél évezred stílusirányzatainak jegyeit viseli magán. Eredeti, késõ gótikus stílusa azonban mindmáig meghatározó. A mostani restaurálás is a középkori jelleget teszi hangsúlyossá. Leglátványosabb eredménye a kétszakaszos, sokszögzáródású, hálóboltozattal fedett szentély konszolidálása és eredeti szépségének visszaadása. Ebben a miliõben végre méltó helyet kaphatott az eleddig eldugott helyre számûzött gótikus stallum is. A helyreállítás alkalmával olyan részletekrõl sem feledkeztek meg, mint pl. a csúcsíves ablakok ólomkeretes üvegeinek szakszerû pótlása. Ami pedig a templom új fûtésrendszerét illeti, bátran lehet referenciaként ajánlani minden mûemlék számára. A szilágycsehi templom belsõ terének példaértékû restaurálása: dicséri lelkészének, Molnár Kálmánnak jó ízlését, igényességét és az õsök hagyatéka iránti alázatát, dicséri a csehi gyülekezet szépérzékét, áldozatot is vállaló egyházszeretetét és élniakarását, dicséri a tervezõk és kivitelezõk hozzáértését, és dicséri a fõ patrónus, a Teleki László Alapítvány elkötelezettségét és adakozó jóindulatát. Isten iránti hálával és a gyülekezet örömében osztozva nyújtjuk át a Szilágycsehi Református Egyházközségnek a Pro Ecclesiadíjat. Nagyvárad, december 3. OLÁH MIHÁLY lelkész, mûvészettörténész Fõtiszteletû Egyházkerületi Közgyûlés! LAUDATIO a Micskei Református Egyházközség tiszteletére LAUDATIO Dr. Csiszár Ádám tiszteletére A Micskei Református Egyházközség elsõ történetírója Rátz Lajos, aki 45 éven keresztül szolgált lelkészként Micskén, a 19. század végén és a 20. század elején ezt írja: Más felekezet itt nem létezett, sem a magyaron kívül más nép nem volt. Eleitõl fogva szokásban volt az úgynevezett szolgálmányok. A lelkész és a tanító fáját hazaszállítani, kertjeiket megszántani a hívek tartoztak, sõt a lelkésznek volt egy kis 4 embervágós rétje. Ezt is eklézsiasorba levágni tartoztak. Azonkívül kerítést, javítást, építésnél, tatarozásnál való segédkezést is tartoztak teljesíteni. Emellett minden fuvarozást, ami az egyháznak szükséges volt, ingyen teljesítettek. Az év elején tûnik fel a Miskolczy református család, kivált ennek feje, a nagytudományú buzgó református Miskolczy István, kiben mindenkor kész támogatóra talált az egyház. Megjelent a presbiteri gyûléseken, bölcs tanácsaival irányította annak vezetését, intette, buzdította annak tagjait az egyház iránti hûségre és áldozatkészségre, melyben maga ment a legjobb példával elõl. Itt említendõk meg az itt székelõ szolgabírák közül Fényes Károly, Kabós Ödön és Lovász Gábor, kik mindannyiszor kiemelték az egyház süllyedõ hajóját, fizetésre kötelezték a hátralékosokat, megfedették a hanyagokat... Igazi jótevõje volt az egyháznak Baranyi Gábor is, ki, hogy a szegény gyermekek szüleit a tandíjfizetés alól felmentse, elrendelte, hogy a javaiból évenként a fõtanítónak négy magyar forint, 12 véka búza és 100 ice bor szolgáltassék ki. A lánytanítónak 4 magyar forintot, 8 véka búzát és 80 ice bort rendelt. Íme már ekkor az ingyen iskoláztatás eszméje! Miskolczy István 1811-ben 13 köblös földnyi írtásföldet adományozott. 9-et a lelkésznek és 4-et a tanító számára ben a hívek önkéntes adakozás útján alapítottak egy magtárt, melynek jövedelme nagy segítségére volt az egyháznak ben, a tagosításkor, a földesurak 1/3- ad részben, a kisbirtokosok 2/3-ad részben járultak ahhoz, hogy a lelkésznek 32 hold, a tanítónak 16 hold földje legyen és az egyháznak 15 hold földje ben Szondi Miklósné végrendeletileg hagyományozott egy kis házat, két darab szõlõst. Ugyanez évben a feloszlott piculás népbank nyereségének egyrészét, 844 koronát adott az egyház javára. Micskén volt mire nézzen a késõbbi nemzedék. Ez a dicsõ múlt, az õsök önzetlen áldozata arra lelkesítette az utódokat, hogy: 1985 és 1992 között új, emeletes parókiát épített; 1993 és 1996 között a Timóteus katekétikai és ifjúsági házat; 2001 és 2003 között felépítették a Sámuel bentlakást, melyben érmelléki nagycsaládokból való kilenc gyermeket gondoznak, taníttatnak; 1997-ben elkészítik a mûemlék templom új kazettás mennyezetét; 1999-ben új karzat épül a templomban, ugyanebben az évben a melléképületeket teljesen felújítják; 2000 és 2002 között Isten kegyelmébõl új ravatalozót építenek; 2000-ben a tornyot javítják és bádogzatát lefestik; 2003-ban új csatornát készítenek a templomra; 2004-ben a villanyvezetéket kicserélik a templomban; 2005-ben a templom belsõ javítását végzik; 2005-ben gyönyörû világháborús emlékmûvet állítanak. Mindezt kivéve a Timóteus házat és a Sámuel Otthont, melyet a hollandok támogattak saját erõbõl, segítség nélkül, Isten kegyelmébõl építették, készítették, tudós lelkészük Gavallér Lajos vezetésével és áldozathozatalával. A gyülekezet templombajáró és úrvacsorával élõ. Ajánlom a Micskei Református Egyházközséget a Pro Ecclesia-díjra. Bihardiószeg, december 3. GELLÉRT GYULA lelkész-esperes Alighogy véget ért az elsõ világégés, és a gyõztes nagyhatalmak átrajzolták Európa térképét, sûrû gondfelhõket görgetve ezzel a jövendõ egére, egy csendes vidéki, szilágysági református parókián, a negyedik gyermek világra jöttét várta nagy lelkesedéssel a lelkész család. Csiszár Ádám július 24-én született Pelében. Édesapja a faluban református lelkész, édesanyja a református iskola tanítónõje volt. Így neveznénk ezt ma: remek páros. Jellemének meghatározója lesz a családi fészek hangulata, az otthon töltött évek, majd a Zilahi Wesselényi Kollégium szigorú nevelése, valamint a kolozsvári Bolyaiegyetem diákévei. Az Egyházhoz, Krisztushoz való tartozása hitvallásszerûen a puritán kálvinizmus szilárd értékeiben mutatkozik meg. (Folytatása a 15. oldalon)

14 14. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Az elemi iskolát szülõfalujában végzi el. Középiskolai tanulmányait a Zilahi Wesselényi Kollégiumban folytatja, ahol 1942-ben érettségizik. Idõközben az édesapa halála miatt a család beköltözik Zilahra a nagyszülõi házba. Fiatalként az IKE, majd a FIKE tagjaként éli meg a keresztyén ifjú, Istenhez való tartozásának örömét, ugyanakkor kihívásait is. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyaiegyetemen kezdi el, ahol 1946-ban jogi végzettséget szerez. Két évvel késõbb, 1948 õszén a tudományok doktorává avatják. Tanulmányai elvégzése után hazatér Zilahra. Jogi végzettsége, valamint doktorátusa ellenére, osztályellenségként, az akkor alakult 2. számú Elemi Iskolában kap titkári állást ban az éppen megalakult rajoni néptanács egyik osztályán nyer könyvelõi alkalmazást. Itt, illetve késõbb a megyei néptanács különbözõ osztályain dolgozik beosztottként 1982-ben történõ nyugdíjazásáig. Módszeres félreállítása híven tükrözi a kor embertelen, megkülönböztetõ bánásmódját, amikor nem az emberi kvalitások szerint értékeltek a Moszkva- és Bukarest-barát elvtársak, hanem nyakatekert, diszkriminatív értékrend alapján. Hosszú évek telnek el, amíg idén nyáron a Zilahi Református Egyházközségek javaslatára a város kiemelt polgárává léptetik elõ. Tudományos munkásságot nem végezhetett a kommunizmus bukásáig után az országos és megyei magyar lapokban jelentek meg kisebb írásai. A Zilahi Református Kollégium alapításának 350. évfordulóján megjelent Évkönyvben megírja az intézmény történetét. Fõ mûve, a Debreceni Egyetemhez tartozó Erdélyi Történeti Alapítvány pályázatának elnyerése. A megírt pályamunka, amely jórészt a doktori disszertáció felhasználásával készült, elnyeri az Alapítvány második díját-, elsõ díjazottat nem hirdettek. A tanulmány ez évben könyv formájában is megjelent: A nemzetek együttélésének kérdése Erdély országgyûlésein ( ) címmel. A tanulmány bemutatja, hogy egy államban miként tudott együtt élni a három rendi nem etnikai nemzet, azzal a céllal, hogy a tanulságokat idõszerûsítve, esetleg hasznosítani lehessen ma is. Egyházi szolgálatának legfontosabb állomásai: 1954-tõl a Zilahi Református Egyházközség presbitere, 1982-tõl egyházközségi-, 1990-tõl egyházmegyei fõgondnok és egyházkerületi igazgatótanácsos. A 90-es évek elején részt vállal a Zilahi Egyházmegye, valamint a Zilahi Református Wesselényi Kollégium újraindításának megszervezésében ben házasságot kötött Virág Máriával, Virág Károly egykori zilahi esperes húgával, aki ma is itt van vele. Házasságukat Isten három leánygyermekkel áldotta meg, kik mindhárman pedagógusi pályára léptek. Jelenleg hét unokának örvend a család. A Pro Ecclesia díj odaítélésével, Egyházkerület elismeréssel méltányolja dr. Csiszár Ádám egyházi és közéleti szolgálatát. Nagyvárad, december 3. PÜSÖK SÁNDOR CSABA lelkipásztor Laudatio a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság tiszteletére Minden taktika és stratégia annyit ér, amennyi megvalósul belõle. 12 évvel a PBMEB megalakítása után elmondhatjuk, hogy jó taktikának bizonyult a szorgalmas munka és kiváló stratégiának bizonyult az összefogás májusában tartották a Bizottság alakuló ülését, majd ugyanazon év október 29-én Dukrét Géza elnök mintegy 20 résztvevõ társaságában köszönti a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Királyhá - gómelléki Református Egyházkerület püspökeit. Ezzel is jelezve, hogy a Bizottság a két Püspökség védõszárnyai alatt kíván tevékenykedni. Bár tudományos intézmény - ként az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztálya mellett, annak pecsétjét használva mûködik. Ugyanezen az október 29-i gyûlésen a Bizottság mai napig meglévõ szerkezetére nézve tesz taktikai és stratégiai szempontból is bevált javaslatot Tõkés László püspök, amikor a munka összehangolása céljából és a hatékony összefogás érdekében javasolja egy olyan szervezeti alegység létre - hozását, melyben minden partiumi megye képviseltetné magát. Akkor még megyei biztosoknak hívták õket, ma már õk a Bizottság Területi Elnökei. Az elnevezésében célkitûzéseit és feladatait is hor - dozó szervezet mûködési területe a Partium és a Bánság. Ennek a régiónak az értékeit tárják fel, szerettetik meg és teszik közkinccsé. Ennek a feladatnak a szolgálatában áll az évente sorra kerülõ három rendezvényük: a Partiumi Honismereti Találkozó, a Varadinum alkalmával tartott Pályázati Díjkiosztó ünnepély, valamint a Partiumi Honismereti Konferencia, amikor is kiosztják a kimagasló munkát kifejtõk részére a Fényes Elek-díjat. A Partium értékeit feltáró, megszerettetõ és közkinccsé te - võ szolgálat hathatós eszköze a Konferenciák mellett a párját ritkító gazdagságú könyvkiadásuk, melynek eredményeképpen 38 kötet látott napvilágot. A 38 kötetben több mint 100 településrõl írtak önálló tanulmányt, de számos értékes helytörténeti anyagot jelentettek meg gyûjteményes kötetekben és kalendáriumokban. Idõsza február 16-án született Nagytarnán Balogh József és Mária gyermekeként. Elemi iskoláit itt kezdte Nagy - tarnán, de meghatározó hatást a Halmiban töltött isko - laévek jelentettek számára. Személyiségének meghatározó formálója a Halmi Református Egyházközség lelkipásztora, Nt. Bara Kálmán tiszteletes úr volt. Õ még az egyetemi évek alatt is, mint egy lelki atya figyelemmel kísérte tanulmányait, formálta jellemét és jótékonyan elõsegítette a késõbbi tudományos kutatások iránti elkötelezettségét õszétõl a Szatmári Tanítóképzõbe járt négy éven át ban sikeresen befejezte tanítóképzõi tanulmányait, kitûnõ tanulmányi eredménnyel. A tanári kar javaslatára a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történelem szakára iratkozik be. Már az egyetemi évek alatt bekapcsolódik a kutatói munkába, s már IV. évesen cikkei jelennek meg az Igazság címû napilap szombati kulturális mellékleteiben es sikeres diplomavizsgázást követõen 12 éven át az Állami Levéltár lugosi fiókjának vezetõje ban családot alapít, 1969-ben Nagybányára kerül az Állami Levéltár nagybányai igazgatóságához mint levéltáros. Itt dolgozik az 1998-as nyugdíjba vonulásáig. Kutatási területe a mûvelõdéstörténethez és iskola - történethez kapcsolódik. A nagybányai protestáns Schola Rivulina történetérõl már 1977-ben jelentek meg írásai a Korunk címû folyóiratban. Nagybányára kerülé - se után a helyi magyar nyelvû újságban, az akkori Bányavidéki Fáklyában, valamint a szatmári megyei lapban, a Szatmári Hírlapban jelentek meg írásai egé - szen 1974-ig, amikor is felsõbb utasításra megtiltották a szatmári újságban való publikálásait. Az 1990-es változásokat követõen számos publiká - ciója jelenik meg mûvelõdéstörténeti és helytörténeti kos kiadványuk az idén XII. évfolyamát és idei 2. számát megért, a Közlöny mellékleteként megjelentetett Partium nevû újságjuk. Egy ilyen széles alapokon nyugvó szervezetnek közép és hosszú távú programokkal is rendelkeznie kell. Ezek között említjük meg a Partium nagy személyiségei életét és munkásságát bemutatni hivatott programot. Valamint a KRE megbízásából felvállalt Jubileumi Rákóczi Évek és Bocskai István fejedelemre való megemlékezéssorozatok 8 éves futamidejû programjait. Állandó programjuk a történelmi emlékhelyeknek egy-egy emléktáb - lával történõ megjelölése, mely emléktáblákból eddig 14-et avattak fel. 12 Honismereti tábort szerveztek az ifjúság számára. Egyezményes kapcsolatokat ápolnak Debrecennel, Szegeddel és Nyíregyházával, a Magyar Néprajzi Társa - sággal, a Honismereti Szövetséggel és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal. A 2004-es esztendõben a Város és Faluvédõk Szövetsége Podmaniczky-díjjal jutalmazta a PBMEB-ot, a Haza épített öröksége megóvásában végzett kimagasló munkájáért. A szorgalmas munka és összefogás fémjelezte, megvalósításokban gazdag Partiumi és Bánsági Mûem - lékvédõ és Emlékhely Bizottság a közelmúltig Dukrét Géza elnök lakásában kapott otthont. Ma már a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jóvoltából a Kerületi Dokumentációs Könyvtárban nyert méltó elhelyezést a Bizottság könyvgyûjteménye. A szorgalmas munka és összefogás, a Partiumban és Partiumért megvalósított taktikája és stratégiája méltó elismeréseként kapja meg a PBMEB a KRE Pro Partium-díját. Nagyvárad, december 3. KEREKES JÓZSEF elõadó-tanácsos Laudatio Balogh Béla nyugalmazott levéltáros tiszteletére tartalommal a nagybányai és szatmári magyar nyelvû újságokban. Az 1970-es években rendezi és dolgozza fel a szigeti református líceum levéltári anyagát, melynek eredményeként 2000-ben megjelenik a Debreceni Püs - pöki és Kollégiumi Levéltár gondozásában a Mára - marosszigeti Református Líceum Diáksága között címû kötete ben Miskolcon jelenik meg Oszóczki Kálmán levéltáros kollégájával közösen írt kötete, mely a nagybányai bányászat, fémfeldolgozás és pénzverés történetét követi az 1700-as évekig Bányászat és pénzverés a Gutin alatt címmel. A Magyar Tudományos Akadémia felkérésére kutatta fel és készítette elõ kiadásra a 2003-ban megjelenõ Nagybányai boszor - kányperek címû könyvét, de ezekkel a munkákkal pár - huzamosan megmarad fõ kutatási témája a levéltárakban, a máramarosszigeti református líceum története, amelynek kötete a közeljövõben fog megjelenni. Tekintettel arra, hogy kitûnõ ismerõje a nagybányai levéltárban lévõ levéltári anyagnak, nagy segít - séget jelentett a nagybányai és szatmári református egyházmegyékhez tartozó egyházközségek számára végzett kutató munkája. E kutatások során számos gyakorlati, geneaológiai kérdés megoldásában segített. Történelmi és kulturális hagyatékunk kutatása iránti elkötelezettségét mi sem jellemzi szebben, mint Nemeskürty István történész-író és akadémikus gondolata, mellyel szívbõl gratulálva, Isten áldását kívánva életére és munkájára, zárom méltatásomat: A múltat nem lehet tõlünk elvenni, de az csak akkor a mienk, ha ismerjük. Nagyvárad, december 3. TASNÁDI ANDRÁS ZSOLT lelkipásztor

15 PARTIUMI KÖZLÖNY 15. OLDAL A Jubileumi Emlékhét sajtóvisszhangjából Kiállítással kezdõdött a jubileumi emlékhét A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulásának 85. évfordulója és újjáalakulásának 15. évfordulója alkalmából jubi - leumi emlékhetet tartanak. A rendezvénysorozat kettõs tárlatnyitóval kezdõdött hétfõ délután. Kiállítás nyílt a felsõbányai festõtelepen készült alkotásokból, valamint az egyházkerület utóbbi 15 esztendejének jelentõsebb momentumait fölelevenítõ fotográfiákból. Elsõként a mintegy 50 fekete-fehér képbõl összeállított fotótárlatot nyitották meg a KREKszékház emeleti elõcsarnokában. A fotográfiák a '89 után megújult egyházkerület fontos momentumait idézik föl. Csûry István fõjegyzõ megnyi - tóbeszéde után az egyházkerület vezetõi, a Partiumi Keresztény Egyetem reprezentánsai megkoszorúzták Sulyok István püspök emlék - tábláját. Ezután az emeleti elõcsarnokban a festészeti kiállítás megnyitóját ejtették meg. A tárlat anyagát a KREK által támogatott tízéves felsõ - bányai festõtelepen készült alkotásokból válo - gatták. Kerekes József elõadó-tanácsos szólt arról: a mûvésztelep a nagybányai festõiskola hagyományait követi. Az alkotók látni tanítanak, a szellem erejénél fogva láttatják a világot, a természetet, a mindenséget. Ezután a mûvésztelep megálmodója és szak - irányítója, Vésõ Ágoston Munkácsy-díjas képzõ - mûvész beszédében kifejtette: az alkotók a nagybányai festõiskola tradícióinak õrzését és továbbfolytatását vállalták föl a divatirányzatok - tól átszabdalt Kárpát-medencében. A kulturális misszió kezdete két tényezõ szerencsés egybeesése volt tíz esztendõvel ezelõtt: a KREK meg - alakulásának 75. évfordulója és a nagybányai mûvésztelep 100. évfordulója alkalmából szervezték meg az elsõ hagyományõrzõ festõtelepet Magyarláposon. Négy év után Felsõbányán foly - tatódott az alkotás. Ám bárhol is lesz a mûvész - telep, a szellemisége, célja nem változik. Vésõ szólt a 21. századi tájábrázolásról a naturaliz - mustól a szürrealizmusig. A tíz esztendõ alatt 6 országból mintegy 50 mûvész járt a festõtelepen: idõsebb, ismert alkotók mellett a fiatal generáció képviselõi is jelen voltak. Van két állandó ki - állításuk Nagybányán és Felsõbányán. Szeretnék, ha a KREK-nél is volna állandó gyûjteményes tárlat. Mind ez ideig két katalógust jelentettek meg, s 20 belföldi és 3 külhoni tárlatot rendeztek. Jó az együttmûködés a szentendrei mûvészteleppel. Végezetül Tõkés Lász1ó püspök bejelentette: a Wagner Nándor özvegye által alapított Academia Humana Alapítvány évi 200 ezer forintos támogatást ajánlott fel a mûvésztelep javára. A püspök hozzáfûzte: Hisszük, hogy az újból kihajtott fa megtermi gyümölcseit. TÓTH HAJNAL (REGGELI ÚJSÁG, november 30.) Meghitt hangulatú zongoraest a KREK-nél Thurzó Zoltán, a Nagyváradi Egyetem ötödéves zongora fõszakos hallgatója koncertezett hétfõ este a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. Önálló estjén rendkívül me - rész programmal állt színpadra a fiatal zongorista, ami minden elismerést megérdemel. Barokk és késõ romantikus szellemiségû mûvek alkották hosszú és igényes repertoárját. A program elsõ felében Bach, majd Schumann, Rahmanyinov és Liszt zongorada - rabjai szólaltak meg. A hangulatot rendkívüli diszkréció és visszafogottság jellemezte, ehhez hozzájárult a meghitt világítás, a közönség mindvégig visszafojtott lélegzete és a zongorista halk, zenei alázattal szóló hangja. Az alkalmanként felhangzó crescendoívek és forték inkább csak a szenvedélyes Rahmanyi - nov-alkotásoknál és a programot záró Liszt-etûdben kaphattak hangsúlyt. Elsõként három Bach-mû hangzott el. A Wohltemperiertes Klavier (Jól temperált zongora) elsõ kötetének b-moll prelúdiumát és fúgáját Thurzó két összefüggõ, ugyancsak Bach-darabbal keretezte, a Kromatikus fantáziával és fúgával (BWV 903, d- moll), valamint a fantázia egyik variánsával (BWV 903a) ez utóbbi volt a koncert tulajdonképpeni virtuóz nyitánya. A b-moll mûben elõnyben részesí - tette a zengõbb, orgonaszerû hangzást, míg a kromatikus d-moll darabban fõleg a pedál nélküli, csembalószerû játékmódra törekedett. Bach hangzásvilága remek lehetõséget adott arra, hogy a barokk lelkület virtuozitását, mélységeit és feszültségeit egyaránt megmutathassa és felszínre hozhassa az elõadó. A továbbiakban Schumann kedvesen édesbús Arabeszkje szólalt meg (op. 18.), majd három Rahmanyinov-mû következett, két Études-tableaux fogta közre az op. 32-es sorozatból való komorabb és súlyosabb tizedik Prelûdöt. Végül Liszt-mûvek következtek, melyek inkább lírai szólamaikkal hívták fel magukra a figyelmet, mintsem a Lisztre egyébként gyakran jellemzõ virtuóz csomagolással. Itt inkább csak a 11. transzcendens etûd egyes részei forrongtak. Schubert Doppelgangerének liszti átdolgozása után a Vigasztalódások (Consolations) meghitt sorozata következett, majd az Esti harmóniák címet viselõ 11. transzcendens etûd hangjai zárták a koncertet. A közönség szûnni nem akaró tapsára Thurzó az egyik Rahmanyinov-etûdöt ismételte meg. TÓTH GÁBOR (REGGELI ÚJSÁG, november 30.) Könyvbemutatók és könyvtáravató A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jubileumi hetének kiemelkedõ eseménye volt szerdán délután a Zárda utcai kis Lorántffy épületben megtartott hármas könyvbemutató és az ottani egyházkerü - leti dokumentációs könyvtár (KREDOK) hivatalos megnyitása. Az érdeklõdõk zsúfolásig megtöltötték a Köleséri Sámuel-pincetermet, ahol házigazdaként dr. Hermán M. János egyházkerületi fõlevéltáros, a KREDOK igazgatója köszöntötte az egybegyûlteket, majd Eszenyeiné Széles Mária tartott rövid áhítatot az advent jegyében. Az új kiadványok közül elsõként a Bronzba, kõbe... címû szoboralbumot mutatta be a tervezõ, Deák Árpád szobrászmûvész. A nagy alakú, igényes nyomdai kivite - lezésû kötet Vasile Gheorghe fotói segítségével színesben mutatja be az egyházkerületben az utóbbi 15 év alatt felállított mûalkotásokat, amelyek történelmünk és irodalmunk nagyjainak állítanak maradandó emlé - ket. Eredeti megoldásként mind a 12 szoborról pauszpapírra is készült fotó, ezek az oldalak tagolják az albu - mot. Az Örökségünk védelmében címû kötetet a szerkesztõ, Emõdi Tamás történész mutatta be. Az Illyés Közalapítvány támogatásával megjelentetett kiadvány egy korábbi egyházkerületi mûemlékvédõ konferenci - án elhangzott elõadásokat foglalja össze gazdag kép - anyaggal illusztrálva. A kilenc szerzõ között van lel - kész, restaurátor, történész, muzeológus, levéltáros. A szerkesztõ igyekezete szerint az írásokból gyakorlati tudnivalót is meríthetnek az ingatlanokban és ingósá - gokban még meglévõ, több száz éves református örökséggel sáfárkodó lelkészek és presbitériumok. Hasznos például a helyreállítási engedélyeztetés procedúrájá - nak leírása, és sajnálatos, hogy a rendszerváltás óta sem jut több állami pénz a mûemlékvédelemre, a gyülekeze - tek pedig saját erõbõl nem gyõzik ellátni ezt a feladatot. Minden esztendõben várva várt ajándéknak nevezte dr. Hermán M. János a Református kalendáriu - mot, amit ugyancsak a szerkesztõ, Bereczki András mu - tatott be. A paptamási lelkipásztor jó tíz éve a kalendá - rium gazdája, s elmondása szerint a megbízatás egész évre feladatot ad neki. Mint mondta, fel kell vennie a kincskeresõ kisködmönt, hogy összegyûjtse a gyülekezeti jó híreket. Az egyik ilyen örvendetes hír a borítón is helyet kapott: az új rogériuszi templom égbe szökõ, fehér tornyával. A tiszteletes külön köszönetet mondott a kötet irodalmi részének összeállításáért Járosi Éva ta - nárnõnek, illetve a tördelõnek, Kraftsikné Petrikó Ildikónak és Mihálka Magdolna korrektornak. Utóbbiak gondos munkáját a másik két kiadvány is dicséri. A kötetek kaphatók az egyházkerület Igazgatótanácsá - nál, a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban, illetve a Kalendárium a lelkészi hivatalokban is megtalálható. A könyvismertetõk után, ahol közremûködött a Partiumi Keresztény Egyetem négytagú kamarakórusa, az érdeklõdõk a pinceterembõl felmentek a földszintre, hogy birtokba vegyék a KREDOK termeit. Tõkés László püspök avatóbeszédében ennek a felszínre emelkedésnek a jelképes példázatát véve alapul utalt arra, hogy a '89 elõtti katakomba-állapotból mára a rogériuszi torony magasságáig jutott az egyházkerület, s a szellemi magasságot jelképezi a könyvtár. Kiemelte dr. Hermán M. János állhatatos munkálkodását, hiszen õ volt az, aki szívügyének tekintette a dokumentációs központ létrehozását. Itt kapott helyet egyébként a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság, illetve az Erdélyi Múzeum Egyesület területi képviselete is. Utóbbiak nevében Dukrét Géza és János Szatmári Szabolcs mondott köszöntõt, ám elõbb Tõkés püspök átvágta a nemzeti színû avatószalagot. Az ünnepi hangulatot Lászlóffy Zsolt zeneszerzõ két saját zongoradarabjának elõadásával emelte, Varga Vilmos és Kiss-Törék Ildikó színmûvész pedig az alkalomhoz illõ verseket szavalt. A KREDOK közel 15 ezer címes könyvállománnyal áll az érdeklõdõk rendelkezésére tudtuk meg az ügyfélszolgálatot ellátó Pap Judit titkárnõtõl. A magyar, angol, holland, német, francia nyelvû teológiai, filozófiai, vallás- és egyháztörténeti, szép - irodalmi, történelmi munkákat egyelõre olvasótermi használatra adják ki. Az olvasóteremben ahol hat számítógépen internet-hozzáférést is kínálnak óránként 0,6 új lejért hétfõn, szerdán és pénteken 9 15, kedden 9 11 óra között várják az érdeklõdõket, csütörtökön zárva tartanak. Elsõsorban diákokra számítanak, de bárki igénybe veheti az új könyvtár szolgáltatásait. MÁTÉ ZSÓFIA (REGGELI ÚJSÁG, december 2.)

16 16. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Kulturális est Pénteken a váradi PKE dísztermében könyvbemutatót és színházi elõadást tartottak. A Királyhágómelléki Jubileumi Emlékhét péntek estéjén a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermébe gyûlt össze az ünneplõ közönség, ahol 19 órai kezdettel Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság elnöke mutatta be a Jubileumi Rákóczi Évek könyvsorozat harmadik kötetét, melynek címe Istennel a hazáért és a szabadságért. A méltató szerkesztésében napvilágot látott kiadványban Erdély történelmének három kimagasló alakjáról Bocskai Istvánról, Bethlen Gáborról és II. Rákóczi Ferencrõl szóló tanulmányok vannak egybegyûjtve. Ezek a tanulmányok 2004ben, a Bocskai- és Bethlenemlékévben elhangzott elõadások szövegei. Dukrét Géza könyvismertetõ beszédének végén elmondta: nemzetünk fennmaradásához nagy szükségünk van példaképeink kultuszára, és ez a könyv is ehhez a kultuszhoz kíván hozzájárulni. SZÍNIELÕADÁS A könyvbemutatót követõen a nagyváradi Szigligeti Társulat Páskándi Géza A hazáért és a szabadságért címû, II. Rákóczi Ferenc politikai, erkölcsi vívódásait életre keltõ drámáját mutatta be. A nagy sikerû elõadás végén a nézõk felállva tapsolták meg a társulat mûvészeit, akiknek Ko - vács Zoltán egyházkerületi fõgondnok rögtönzött beszédben köszönte meg a szereplést, végezetül hozzátette: a színmûvészek ezzel az elõadással is megerõsítettek bennünket abban a hitben, hogy érdemes a Partiumban magyarnak lenni. PAP ISTVÁN (BIHARI NAPLÓ, december 5.) Új református lelkészeket avattak szombaton a nagyvárad-újvárosi templomban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jubileumi közgyûlésének keretében. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulásának 85. és újjáalakulásának 15. évfordulóját ünneplõ jubileumi emlékhét kereté - ben megtartott lelkészszentelésen Gottfried Locher, a Református Világszövetség európai te - rületi elnöke hirdetett igét. Máté evangéliumából a vizen járó Jézus példázatát emelte ki. Jézus pa - rancsolja a tanítványoknak, hogy csónakba szálljanak, amely veszélyben van, ezért az apostolok nem tudnak szabadulni félelmeiktõl, de Jézus ve - lük van és megszólal: Ne féljetek, majd Péternek ezt mondja: Gyere, jöjj hozzám. A Megváltó ezen szavaira kell odafigyelnünk, hangsúlyozta az igehirdetõ. INTÉS A LELKEK ÕRZÕIHEZ A továbbiakban a leendõ lelkészekhez szólva elmondta: a nyugati ideológiák megrontják a lelket, ezért a fiatal lelkészek dolga az, hogy visszavezessék a lelkeket Krisztushoz. Az egyház szolgái rosszul fogják fel feladatukat, amikor Díjátadás Szombaton ünnepélyes keretek között átadták a Pro Ecclesia- és a Pro Partium-díjakat. A Királyhágómelléki Jubileumi Emlékhét programsorozatának keretében a nagyvárad-új - városi református templomban rendezett ünnepségen a lelkészszentelést követõen átadták a Pro Ecclesia- és a Pro Partium-díjakat. Tõkés László püspök elöljáró beszédében Jézusnak a Hegyi beszédben elhangzott intését idézve elmondta: ne elégedjünk meg azzal, hogy az elsõ mérföldet megtesszük, a második mérföld többletmegtételére is vállalkoznunk kell. A KITÜNTETETTEK Az igazi szolgálat nem rekedhet meg a puszta kötelességteljesítés szintjén, hangsúlyoz - ta, majd hozzáfûzte: azok veszik át a díjakat, akik ezt a többletmérföldet teljesítették. A Pro Ecclesia-díjakat az egyházmegyék javaslatai alapján egy kis, egy közepes és egy nagy gyülekezetnek ítélik oda. Az idén az avasfelsõfalui, a micskei és a szilágycsehi gyü - lekezet érdemesült Pro Ecclesia-díjra, és ugyancsak ezt a díjat vehette át dr. Csiszár Ádám zilahi egyházmegyei fõgondnok is. A Pro Partium-díjakat a Partiumi Keresztény Egyetemnek, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottságnak, valamint dr. Balogh Béla nyugalmazott levéltárosnak ítélték oda. Az esemény ünnepélyességét a zilahi Szenczi Molnár Albert kórus énekmûsora emelte. PAP ISTVÁN (BIHARI NAPLÓ, december 5.) Lelkészszentelés Újvárosban politikai gondolatokat úgy hoznak be az egyházba, hogy azzal megrontják a közösség szellemiségét, óvott Gottfried Locher. Végezetül három kívánságát fogalmazta meg. Szeretné, ha a fiatal lelkészek jól prédikálnának, ha tanulnák a teológiát, mert enélkül nem tudnak jól prédikálni, és szeressék az egyházat, vagyis keressék a Krisztus és az egyház között fennálló egységet. Az igehirdetés után kezdetét vette a lelkészszentelési ceremónia. FELSZENTELÉS Isten református szolgái fennhangon elmondták az eskü szövegét, majd térdre ereszkedtek, hogy egyházi fennebbvalóik megáldják õket. Ez - után átvették a lelkészi oklevelet Tõkés László püspöktõl, aki ezt követõ kibocsátó beszédében azt tanácsolta nekik, hogy igével és cselekedetekkel hirdessék a mennyeknek országát, majd figyelmeztette õket: mint a nyáj példaképeit bocsátunk ki titeket a gyülekezetekhez. A felszentelt lelkészek nevében Wagner Erik köszöntötte az egybegyûlteket. A lelkészszentelés után átadták a Pro Ecclesia- és a Pro Partium-díjakat. PAP ISTVÁN (BIHARI NAPLÓ, december 5.) Határokon átívelõ kapcsolatok A magyar nemzet fizikai és lelki közösségének sebeit érzékelve, Esztergom város önkormányzata, élén Meggyes Tamás polgármesterrel, valamint további tíz határmenti település képviselõtestülete, és három Európa Parlamenti képviselõ, megalapították a Héthatár Egyesületet. Esztergom, Debrecen, Hódmezõvásárhely, Fehérgyarmat, Harkány, Mohács, Körmend, Lenti, Nyíradony, Sarkad, Sátoraljaújhely képviselõi és az Európa Parlamenti képviselõk december 5-én írták alá az alapítói okiratot. Ennek értelmében a Héthatár Egyesület, Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát-medencében. Az alapvetõ célt így fogalmazza meg az Egyesület Alapszabálya: Magyarország határai menti települések közötti szorosabb együttmûködés elõsegítése, ezáltal az EU elõírásainak, elvárásainak is megfelelõ régiófejlõdés, az esélyegyenlõség, a versenyképesség növelésének elõmozdítása. Az együttmûködés kiterjed az önkormányzati feladatkörök mindegyikére. Az Európai Unióhoz már csatlakozott országok esetében a mûködési területtel való hatékony együttmûködés elõmozdítása, a csatlakozás elõtt álló országok esetében a mûködési területen a folyamat elõsegítése, támogatása. Az ünnepi alkalom díszvendége és elõadója Nemeskürty István irodalomtörténész volt, aki a magyar nemzet múltjából vett adatokkal támasztotta alá a magyarság egységének valóságát. A magyar történelem, kultúra, a közös lelki sajátosság évszázadokon keresztül a közösség megélésérõl szólt. Sajnos napjainkban téves politikai döntések nyomán éppen az összetartozás kincse szenvedett komoly sérüléseket. Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fõjegyzõje, Tõkés László püspök jókívánságait tolmácsolta. Majd a Szentírásra hivatkozva kiemelte, hogy a magyar nemzet boldognak mondhatja magát, mert ilyen fájdalmas emlékû napon is testvérre talál. Ezért nem lehetünk sem a siránkozás, sem a meghátrálás emberei, hanem az örvendezõ élet reménységében kell maradnunk. Duray Miklós felvidéki politikus, a Magyar Koalíció Párt alelnöke visszautasította Gyurcsány Ferenc miniszterelnök igaztalan vádját, hogy december 5-e a felelõtlenség napja lenne. Hangsúlyozta, hogy a magyar összetartozásnak kell gyõzedelmeskednie. Oroszi Ildikó, a beregszászi fõiskola igazgatója, a magyar nyelv ápolásának ügyét helyezte a régiók képviselõinek lelkiismeretére. Jakab Sándor, a horvátországi magyarok parlamenti képviselõje arról a mindennapos küzdelemrõl szólt, amit az ottani magyaroknak kíméletlen körülmények között kell megvívniuk. Duka-Zólyomi Árpád, Európa Parlamenti képviselõ beszélt az európaiság eszméjérõl, és arról a védelemrõl, amit a tagországok ebben a közösségben megtapasztalhatnak. Bátorította a hallgatóságot a régiókon belüli kapcsolatok kiépítésére, nemcsak gazdasági együttmûködést szorgalmazva, hanem önkormányzati összefogással minden egyéb feladatkörben. A megjelent régiók képviselõi közül többen is beszámoltak az eddigi eredményekrõl, ugyanakkor a jelentkezõ akadályok leküzdésére felkérték az Európa Parlament képviselõit. Valamennyien fontosnak tartották az újabb kapcsolatok megalapítását, és szorgalmazták a határaikon túl élõ magyarok ilyetén való jobbítását. Miután az ünnepi közgyûlés kimondta a Héthatár Egyesület megalakítását, megválasztották az elnököt Pálfi István Európa Parlamenti képviselõ személyében. Az õ munkássága, valamint a határmenti interregionális együttmûködés területén megmutatkozó szakértelme, feltétlen biztosítéka az egyesületi célkitûzés megvalósításának. CSÛRY ISTVÁN

17 Rektori jelentés a Partiumi Keresztény Egyetem mai helyzetérõl Tisztelt Jubileumi Közgyûlés! A PKE 15 éves Jubileumi ünnepségére az Egyetemi Napok keretében kerül sor. Ilyenkor tudományos konferenciákat, ünnepi találkozókat szoktak szervezni. Mi is ezt tettük a három napos rendezvénysorozat keretében, melynek fõ témája az erdélyi egyetemépítés múltja és jelene volt. Figyelmünket az elsõ két nap az egész erdélyi magyar felsõoktatás elemzése felé fordítottuk, a harmadik napon Partiumi Keresztény Egyetem alapításának 15. évfordulójára emlékezünk, az elindulás, a kibontakozás korszakára. E széles kitekintés jelzi azt, hogy az erdélyi egyetemépítés ügye nem egy városnak, nemcsak egy régiónak az ügye, hanem az egész társadalomnak, melyet mindenki szívügyének tekint, és amelyért mindenkinek felelõsséget kell vállalnia. Az egyes egyetemi központok nem egymással versengenek, hanem kiegészítik egymást. Apáczai Csere János a 17. században így fogalmazta meg az egyetem szerepét: Mert amilyen szerepe van a testben a szemnek, olyan szerepe van egy országban az akadémiának vagy a fõiskolának. És amilyen szerepe van az észnek, olyan szerepe van bármely országban a tudósoknak. Szem nélkül a test megtestesült sötétség, ész nélkül az ember oktalan állat. (Magyar Encyclopaedia. Sajtó alá rendezte és a bevezetõ tanulmányt írta Szigeti József. Kriterion Kiadó. Bukarest o.) Apáczai a felvilágosodás nyelvén fogalmazta meg azt a gondolatot, amelyet a PKE alapítói az Egyetem címerében levõ jelmondatban egy bibliai Igével fejeznek ki: Én vagyok a világ világossága (János 8, 12). Minden országnak szüksége van akadémiára, hogy szellemi és lelki irányítást nyújtson a népnek. Szem nélkül, egyetem nélkül sötétségben él az ország lakossága. Nem tud tájékozódni a világban, nincsenek tudományos ismeretei, nem tudja irányítani, kormányozni az, ország hajóját, nincs egy biztos tájékozódási pontja a nyílt tengeren. Az Ószövetség népe, a zsidó nép a törvényt nevezte világosságnak, ezzel szemben Jézus magát nevezi világosságnak, mert õ jelenti ki a teljes isteni igazságot. A Partiumi Keresztény Egyetem alapítói felismerték azt, hogy egy hosszú kommunista korszak után erre a szemre, erre a világosságra van a legnagyobb szüksége népünknek, hiszen a huszadik századvégi Európában a tudás és ismeret nélkül sötétségben bolyong egy nép, minden lépésével bizonytalan irányba indul, ha nem követi a világ világosságát. Ez képezi egy keresztény szellemiségû egyetem legbensõbb sajátosságát. Hiszen az universitas azt jelenti, hogy mindig egy irányba tekintünk, mindig ugyanarra a központra nézünk. Nagyvárad, november 26. PARTIUMI KÖZLÖNY PARTIUMI EGYETEMI NAPOK A Partiumi Egyetemi Napok háromnapos rendezvénysorozatára november között került sor Nagyváradon. A Bolyai-egyetem múltjának és jelenének szentelt elsõ napi emlékkonferenciát dr. Geréb Zsolt, a PKE rektora nyitotta meg. Ezt követõen dr. Veress Károly, a Bolyai Társaság elnöke mutatta be az 1990-ben alakult társaság tevékenységét. A Bolyai Társaság nagyváradi fiókszervezetének újjászervezését követõen megválasztották a kapcsolattartót dr. Flóra Gábor dékánhelyettes személyében. Másnap a nemzetközi kisebbségi felsõoktatás kérdései kerültek terítékre. E témakörben értékes elõadások egész sora hangzott el. A zárónap ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a nagyvárad-újvárosi református templomban. Igét hirdetett Tõkés László püspök, a Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke. Ezután a PKE Vezetõtanácsának és Egyetemi Tanácsának nyilvános jubileumi ülésére került sor Egyházkerületi Székházunk Dísztermében. Az alábbiakban közzéteszünk két témába vágó elõadást, illetve a záróistentiszteleten elhangzott igehirdetést. A PKE VEZETÕTANÁCSÁNAK ÉS EGYETEMI TANÁCSÁNAK NYILVÁNOS JUBILEUMI ÜLÉSE GERÉB ZSOLT rektor 17. OLDAL A Bolyai Tudományegyetem a politika sodrásában A Bolyai Tudományegyetem másfél évtizedes léte és a visszaállításáért folytatott 45 esztendõ nehéz küzdelmek sorozata minden téren. Politikai és gazdasági harc a megalakulásért és fennmaradásért, hogy a romániai magyar fiataloknak lehetõségük nyíljon anyanyelven elsajátítatni a magas szintû szakmai ismereteket, annak nyomában pedig a mûvelõdés és tudomány szolgálatába állni. A rendelkezésünkre álló idõ mindössze arra elegendõ, hogy röviden felvillantsuk a Bolyai-egyetemért megvívott harc néhány alapkérdését és mozzanatát. A Bolyai Tudományegyetem 15 esztendeje mûködött, de a Bolyai-gondolat azóta is él népünkben. Megalapítása arra a keserves korszakra esik, mikor a háború vihara sepert végig Erdély földjén. Ekkor történt, hgy a kiürítési parancsot megtagadva, a Ferenc József Tudományegyetem tanárai, Miskolczy Dezsõ rektorral az élen a hatalomváltozás ellenére az egyetemi munka folytonosságát vállalták fel. Elõször a régi intézmény helyébe, június 1-jei hatállyal a Magyar Elõadásnyelvû Állami Egyetem lépett, a Minisztertanács Mihály király által megerõsített 407/1945. számú törvényrendeletével, új néven a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem. Egyetemünk kedvezõ nemzetközi légkörben született, politikai döntés szentesítette, miután a szakmai feltételek is jórészt adva voltak. A Bolyai-egyetem szervezése 1947-ig tartott. A szervezés kemény munkájában Miskolczy Dezsõ, Búza László és Csõgör Lajos irányításával, a magyar egyházfõk, egyetemi tanárok és az EME támogatásával olyan önzetlen értelmiségiek vettek részt, mint Venczel József, Nagy Géza és Asztalos Sándor, akiknek önfeláldozása elõtt fõhajtással tartozunk. A hatalmas munkát az törte meg, hogy Nagyszebenbõl visszatért Kolozsvárra a Ferdinánd király egyetem, 63 épületét a magyar egyetem elvesztette, s azt a román egyetem vette birtokába az Erdélyi Múzeum Egyesület egyetemnek használatára átengedett nagyértékû gyûjteményeivel együtt. A magyar egyetemnek az újonnan kijelölt épületekbe kellett berendezkednie. A szorult helyzetben egyetemünk négy fakultása bölcsészet, nyelv- és történelemtudomány, természettudomány, jog, közgazdaság és orvosi közül az orvosi karnak Marosvásárhelyre kellett költöznie. A Bolyaiegyetem mûködési színhelye 1948-tól az egyházaktól államosított épületekkel gyarapodott. Jellegét illetõleg a Bolyai Tudományegyetem a magyar jobboldal szemében kommunista fészek volt, míg a román túlzók elõtt a magyar nacionalizmus fellegvára. A minõsítések jelzik, hogy az újonnan szervezett magyar egyetemnek milyen nehéz volt helytállnia. Átmenet, rendszerváltás idején szervezõdött, gazdaságilag jóformán a semmibõl kellett indulnia, román és magyar állami pénzeken túl a háborús katasztrófákban leszegényedett erdélyi magyar társadalom áldo - zatkészsége segítette. Tanszemélyzetének egy része magyarországi lévén, két fázisban (1948, 1952) több mint húsz kiváló professzor volt kénytelen elhagyni az országot, a pártállam, rajtuk kívül pedig egyetemünknek az osztályharc kezdetétõl kiváló tanárai jó néhányáról le kellett mondania, akiknek helyébe fiatalabb és tapasztalatlan tanszemélyzeti tagok kerültek. Az új hatalom mindent elkövetett, hogy a káderpolitikájával, pártszervezeteivel a többi egyetemmel együtt a Bolyait is a kommunista rendszer igájába döntse. De a proletárforradalom elkezdte saját fiait is felfalni, két rektor és több professzora magyar nacionalistának minõsítve, hosszú évekre börtönbe került. Az egyetemnek azon - ban mûködnie kellett, mert ugyanakkor a romániai magyar társadalomnak elvárásai voltak iránta. Visszatekintve fennállásának 15 esztendejére, úgy gondoljuk, hogy az elkövetett hibák ellenére, a Bolyai Tudományegyetem nagy munkát végzett: mind az oktatásban, mind a tudományos tevékenységben. Az egyetemre kényszerített pártaktivisták és más káderek jórészt kihullottak az idõ rostáján. A régi egyetemrõl megmaradt professzorok a fiatalok mellé álltak és sikerült egy új tanár- és tudósnemzedéket felnevelni. A tanszemélyzet tanpótlásában jelentõs szerepet játszott a Móricz Zsigmond Kollégium. Az egyetem több szakjának tanára országos programokba kapcsolódott be, s egyes esetekben nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. Az egyetem 10 éves fennállására készített kiadvány, a Kelemen Lajos történész emlékkönyvnek magas színvonala, a növekvõ számú tudományos közlemény, több rangos könyv, gyógyszerek kikísérletezése a bizonyítékok. A fakultások-tagozatok kislétszámú csoportjai kedveztek az oktatóés nevelõmunkának. Egyetemünkrõl jól felkészült, állampolgári feladatvállalással, nemzeti identitástudattal, magyar szellemiséggel felruházott, (Folytatása a 19. oldalon)

18 18. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY felelõs értelmiség került ki, mely a román állam keretei között is megállta a helyét. Ugyanakkor gyümölcsözõ együttmûködés alakult ki a Babeº-egyetemmel. A Bolyai Tudományegyetemnek azonban megalapításától kezdve voltak komoly ellenzõi, erõk, amelyek különöen az évi magyar forradalom és szabadságharc után aktivizálódtak. Jó ürügyül szolgált, hogy a Bolyai-egyetem tanszemélyzete és diáksága rokonszenvezett '56-tal. Az egyetem tanáraira és diákjaira zúduló koncepciós perek, a magyar állam pozícióinak meggyengülése a szocialista táboron belül a magyar forradalom után, a román pártállam által dédelgetett nacionalizmus elég szilárdnak érezte magát, hogy az elõbb demokratikus vívmánynak kikiáltott, most magyar soviniszta fészeknek nyilvánított Bolyai Tudományegyetemet terrorral, megfélemlítéssel felszámolja (1959). Gh. Gheorghiu-Dej pártfõtitkár kezdeményezésére, Takács Lajos rektor feltette és megfontolásra érdemesnek tartotta a kérdést: vajon szükség van-e arra, hogy két külön egyetem létezzék Kolozsváron? Az egyesítésnek két kiváló professzorunk esett áldozatául (Szabédi László és Csendes Zoltán). A Bolyaiegyetemet erõszakkal beolvasztották a Babeº-egyetembe, a magyar nyelvû oktatást erõsen korlátozták, a leredukált tanszemélyzetbõl többen kikerültek az intézménybõl. Az idõközben önálló intézménnyé vált orvosit kétnyelvûvé tették és fokozatosan románosították. A Bolyai-egyetem megszüntetése súlyos csapás volt nemzetiségünkre, elfogadása pedig súlyos hibának minõsül. Jellemzõ, hogy az egyesítési okmányt rejtegették, aminek következménye az volt, hogy az abban megszabott szûk lehetõségeket is korlátozták (új magyar tanszemélyzeti tagokat 1959-tõl nem vettek fel, számos magyar nyelvû diszciplína kiiktatása után 1984-tõl az egyetemes történelem és filozófia szaktárgy magyar nyelvû oktatását is megszüntették stb.). Abban az idõszakban a pártállam egész politikájában egy erõsödõ magyarellenes vonal érvényesült (román helynevek kizárólagos használata, kegyetlen cenzúra, a securitate újabb üldözõ hadjárata stb.). Egyetemünket, sõt egész népünket különösen sújtotta, hogy végzõs diákjainkat Kárpátokon túli területekre, teljesen idegen környezetbe (Moldva, Dobrudzsa) helyezték. Szinte reménytelennek látszó helyzetben alakult ki, mikor az 1989-es politikai változás bekövetkezett, amelybõl a romániai magyarság derekasan kivette részét és bizakodással tekintett a jövõ felé. Még dörögtek a fegyverek, mikor december 22-én megjelent a kolozsvári Hívó Szó és egyik pontja a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását követelte, s programjához az egyetem egész magyar tanszemélyzete csatlakozott. Nagy tervek születtek, az országos RMDSZ keretében szervezõdött Bolyai Bizottság, élén a fáradhatatlan Jenei Dezsõ fõmérnökkel, egy olyan kolozsvári Bolyai-egyetemet hirdetett meg, mely teljes egyetemi negyed felépítésével (Campus) minden tudományos és mûvészeti ágazatot magában foglalt volna, más városokba kihelyezett fakultásokkal, tagozatokkal. Az RMDSZ követelte az államilag létrehozott magyar anyanyelvû egyetem létrehozását, március 27-én az oktatási miniszterhez fordult az ügyben. Egyetemünknek a terror szellemében történt megszüntetésére, a közös egyetemen a magyarra oktatás elsorvasztására hivatkozva, a memorium minden tudomány- és mûvészeti ágat magában foglaló állami önálló magyar Bolyaiegyetem alapításának igényével lépett fel. Létrehozása érdekében törvényes rendelkezést, ideiglenes rektor kinevezését, személyzeti keretet és ideiglenes helyet kért. Ezeknek a terveknek a többségi nemzet kategorikusan útját állta és állásfoglalás támogatására a kolozsvári román egyetemi tanszemélyzet delegációt küldött Ion Iliescu államelnökhöz, aki Ceauºescu mellett 1959-ben oroszlánrészt vállalt a Bolyai-egyetem megszüntetésében. Az január 23-án megalakult Bolyai Társaság bizonyult az önálló magyar egyetem visszaállítása legkövetkezetesebb képviselõjének. Az 1959-ben történt egyesítést jogtalanságnak és önkényesnek tekinti a magyar nyelvû oktatás elsorvasztásával együtt, a magyar nemzeti és kulturális önazonosság meg - szüntetését célzó eszköznek. Mivel e folyamat máig érzékelteti káros hatását tudományos és mûvelõdési életünkben, a Bolyai Társaság kitart az önálló, állami magyar egyetem gondolata mellett. Mindezt alátámasztja a magyar közösséghez tartozó adófizetõ állampolgárok joga számarányuknak megfelelõ önálló állami egyetemhez, indokolja az esélyegyenlõség elve, mely biztosítaná, hogy senki ne kerüljön az oktatás és a tudományos kutatás terén nemzetiségi hovatartozása miatt hátrányos helyzetbe. Azóta a beadványok, nyilatkozatok, állásfoglalások sora igazolja a társaság következetes és kitartó munkáját. A Bolyai Társaság másfél évtizedes tevékenységének csak egy-két jellemzõ mozzanatát ragadjuk ki. Elõször a társaság delegációjának Gheorghe Stefan ok - tatási miniszterrel folytatott augusztus 6-án történt megbeszélését. A miniszter elõtt a társaság képviselõje elõadta közösségünk igényét a magyar egyetemre, a válasz az volt, hogy ilyen magyar egyetem már mûködik Gyulafehérváron. A delegáció errõl nem tudott, mert ilyen nem létezett, a delegáció a magyar egyetem érdekében számadatokkal érvelt. Hogy az országban ben tanuló egyetemi hallgatóból csak 8300 magyar van (4,5%), s a nappalin tanuló egyetemi hallgatóból csak 4650 a magyar diák (3,5%). Végkövetkeztetése az volt, hogy a magyar nemzetiségû diákok tanulását csak egy önálló magyar egyetem biztosíthatja. A miniszteri válasz erre úgy hangzott, hogy a jogszabályok nem kívánják feltétlenül az anyanyelvû oktatást. Miután a delegátusok erre ellenérveket hoztak fel és kitartottak az 1945-ben alapított kolozsvári Bolyai-egyetem mellett, a miniszter a helyi prefektus és polgármester jóváhagyását emlegette. Sõt az államtitkár kifejtette: a Bolyaiegyetem alapítása a szovjet fegyverek árnyékában és a királyi diktatúra alatt történt. Más alkalommal a társaság reklamációjára, hogy beadványára semmi választ nem kapott a Köztársasági Elnökség május 3-án válaszolt. Elõször is kifejtette, hogy a beadvány hozzá nem érkezett meg, a megadott szám alatt pedig más irat található, szemrehányásra tehát nincs ok. Ami pedig a Bolyaiegyetem jogaiba való visszahelyezését illeti, az Elnökség kijelenti, hogy a repunerea în drepturi a Universitãþii Bolyai csak stílusfordulat, amennyiben nem lehet szó valamilyen jogról. Ami pedig a magyar népesség egyöntetû akaratát illeti a magyar egyetem ügyében, az Elnökség véleménye az, hogy az nem fogadható el, mert nem tartottak és nem tarthattak népszavazást az ügyben. Az RMDSZ kezdetben kiállt a magyar egyetem mellett, támogatta a aláírást gyûjtõ akciót is a Bolyai Tudományegyetem visszaállításáért. Késõbb azonban lendülete gyengült. Noha több kongresszusán prioritásként fogadta el a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását, késõbb a Petõfi Schiller magyar német nyelvû egyetem felállítását szorgalmazta. Következetlen, engedékeny magatartása akkor is megmutatkozott, amikor 1997-tõl Marga oktatási miniszter és egyetemi rektor a multikulturális egyetem jelszavával fordult szembe az önálló magyar egyetem gondolatával. Álláspontja mellé állott a szakmai feltételek hiányára hivatkozó Szabadelvû Kör néhány tanára, Cs. Gyímesi Évával az élen, ehhez a feltételhez ragaszkodva, másodszempontnak ítélte a politikai döntést. Márpedig a középkorban valóban a szakmabeliek kezdeményezésére, utána pedig pápai megerõsítést nyerve jöttek létre az egyetemek, az újkortól kezdve azonban az államhatalom döntése nélkül lehetetlen volt ilyen szintû állami fõiskolát létrehozni (Göttinga, Harvard példája). A Szabadelvû Kör fellépése egy argumentummal többet szállított az önálló magyar egyetem ellenlábasai, a közös egyetem tábora számára. A vita s az ún. olyan felmérések, hogy maga a magyar diákság sem akarja az önálló magyar egyetemet, vakvágányra terelték az ügyet. Az RMDSZ noha koalíciós partnerként keményen felléphetett volna a Bolyai-egyetem visszaállításáért, elvileg képviselte az önállóságot, a gyakorlatban azonban bi - zonytalan álláspontot képviselt, s egyre inkább a Babeº-Bolyai keretében létesítendõ magyar karok jogossága követelésére korlátozta tevékenységét. Ezzel szemben a Bolyai Társaság az Erdélyi Múzeum Egyesület, majd az EME Akadémiai Testület és az egyetem több neves tanára kiállott az önállóság mellett. A Bolyai Egyetem Barátainak Társasága rangos kiadvánnyal támasztotta alá önálló egyetemünk létjogosultságát. Mikor világossá vált, hogy a bukaresti vezetõ körökben nincsen meg a politikai akarat az önálló állami magyar egyetem visszaállítására, a magyar kormányzat magára vállalta az erdélyi magyar történelmi egyházak kezdeményezésére létesült Sapientia Erdélyi Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem támogatását. A román hatalom a magyar állam fenntartotta önálló magyar egyetemek alapítását elfogadta, és a Babeº Bolyai Tudományegyetem növelte ugyan a magyar tanszemélyzet létszámát, de hallani sem akar a három magyar kar felállításáról, a magyar tagozat döntési jogáról. A román hatalom a magyar állam fenntartotta önálló magyar egyetemek alapítását elfogadta, és a Babeº-Bolyai Egyetemen növelte ugyan a tanszemélyzet létszámát, de hallani sem akar a három magyar kar felállításáról, a magyar tagozat döntési jogáról. A kérdést a román döntési fórumok úgy kezelik, mint a sportjátékokban a labdát: a kormányzat az egyetemi autonómiára való hivatkozással a Babeº Bolyai Egyetem szenátusához utalja az ügyet, az viszont a magyar tagozat, vagy magyar karok ügyét nem hagyja jóvá és a kormány döntési hatáskörére hivatkozik. Így pattog a labda egyik térfélrõl a másikra, de elõrelépés, eredmény nincs. Arra a siralmas és tarthatatlan felmérésre, hogy a magyar egyetemi ifjúság nincsen az önállóság mellett érdemleges választ adott diákságunk három városban megrendezett tüntetése. Kiállása annak érdekében, hogy minden törvényes eszközt fel kell használni a Bolyai Tudományegyetem visszaállításáért, a romániai magyar nemzetrész felsõoktatási rendszere hálózatának újjá - építéséért és elorzott javainak visszaadásáért. Az ifjúság mellé állott a közös egyetem három magyar tanszéke is. A Bolyai Tudományegyetem alapításának 60. évfordulója ismét felszínre hozta a kérdést és közelíti azt a lehetõséget, hogy a romániai magyarságnak ön - álló állami magyar nyelvû egyeteme legyen. Önálló intézményes keret létesítésére az erdélyi magyarságot feljogosítja 425 éves egyetemi múltja, másfélmilliós létszáma, közösségének akarata, ifjúságának igénye és tanári karának oktatói és tudományos teljesítménye. Befejezésül egy kérdés: Ha háromnegyedmilliónyi szlovákiai nemzettár - sunk esetében valósággá vált, a kétszerannyi romániai magyarnak nincsen joga önálló állami magyar egyetem létesítésére? DR. CSETRI ELEK professzor

19 Kedves vendégek, tanárok, diákok, kedves testvéreim! Tizenöt esztendõ óta elkeseredett, erõsségében meg-megújuló küzdelem folyik a hazai magyar nyelvû oktatásért, s ezen belül is különösképpen a ma - gyar nyelvû felsõoktatásért. A Sulyok István Református Fõiskola, majd a nyomdokába lépõ Partiumi Keresztény Egyetem megalakulásának 15. évfordulójáról emlékezünk meg, létrejöttének másfél év - tizedes évfordulóját ünnepeljük. De itt felvillannak elõttünk a közelmúltban, Erdély fõbb központjaiban lezajlott tüntetések képei is, amelynek során a Bolyai Tudományegyetem helyre - állítását, s általában a hazai magyar felsõoktatás biztosítását tûzték zászlajukra a résztvevõk. Mind egyetemünk jeles képviselõi, mind az egyházvezetõk ügyünk mellé álltak, és európai szinten is próbálták képviselni ezt a fõbenjáró ügyet. És akkor még nem szóltam a hétköznapok dicstelen küzdelmeirõl: a Lorántffy-gimnázium sportpá - lyájáról, mely mint rész az egészben, úgy szem - lélteti mindennapi harcainkat. S nem szóltam a ma - gyar nyelvû oktatás égetõ kérdéseirõl, több évtizedre visszanyúló, akár szándékosan is elõidézett hiá - nyosságairól és nyomorúságairól. Nemzeti vonatkozásban, de egészen prózai, hétköznapi értelemben is hová vezet mindez? Ha igaznak tartjuk azt az igei megfogalmazást, hogy Elvész az én népem tudomány nélkül, éreznünk kell, hogy életbevágóan fontos számunkra iskoláinkat helyre - állítanunk, tanintézeteinket kiépítenünk, felsõokta - tásunkat biztosítanunk. Ma is érvényes megváltoztatni a változtathatókat, ma is érvényes világi, polgári és prózai értelemben, de leginkább hitbeli téren az éppen 380 évvel ezelõtt, 1625-ben született Apáczai Csere Jánosnak az iskolák felettébb szükséges voltáról szóló kiáltványa, melyet a 17. század közepén mondott el Kolozsváron, az ottani kollé - gium tanévnyitója alkalmából: mert amilyen szere - pe van a testben a szemnek, olyan szerepe van egy országban az akadémiának, a fõiskolának. És amilyen szerepe van a testben az észnek, olyan szerepe van bármelyik országban a tudósoknak. Szem nélkül a test a megtestesült sötétség, ész nélkül az ember oktalan állat. Ilyen vakságban tartottak bennünket a kommunizmus évtizedeiben, ilyen baromi állatokként igyekeztek terelgetni bennünket. Fõiskola és akadémia. Szó szerint alkalmazhatók ezek a megfogalma - zások a Sulyok István Református Fõiskolára és egyetemünkre. Kiváltképpen megtehetjük ezt itt, Nagyváradon, ahol közvetlenül a reformációt köve - tõen megalakult a Schola Justis vagy Just Christima, de meg kell említenünk az 1623-ban, Bethlen Gábor korában megalakult gyulafehérvári akadémiát, vagy Apáczai kolozsvári kollégiumát. Váradi iskolánk a legjobbak közé tartozott, a múzsák otthonának nevezték annak idején és Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, s különösképpen Lorántffy Zsuzsanna pártfogását élvezte, s fejlõdött a kor legmagasabb szintjére. Hóseás a pusztulásról beszél: elpusztul az a nép, mely tudomány nélkül való. Elvész az én népem, mivel az tudomány nélkül való. Elpusztult az iskola. Szalárdi János krónikájában egeket verdesõ tûzrõl ír, amelynek martalékául esett az akkor Péntekhelynek nevezett városrészben álló híres-neves iskola és anyaszentegyház is. Mert ne felejtsük el, hogy az egyház tanítói hivatala a maga helyén éppen olyan fontos, mint a szó szoros értelemben vett tanintézetekben folyó tudományos tevékenység: a nép tanítása Krisztus tudománya által. Életbevágóan fontos. Gyulafehérvárt elpusztították a szerencsétlen lengyelországi hadjárat nyomán. A török ostrom PARTIUMI KÖZLÖNY A tudomány által megszabadulunk Textus: Hóseás 4,6 után, 1660-ban Várad is az enyészet áldozata lett. S a példákat még sorolhatnánk, de most csupán egyetlen fájdalmas tényt említek, azt, ami Trianon után történt, amikor teljes egészében felszámolták polgári és egyházi iskolarendszerünket, tudván-tudva éppen ennek az igének az igazságát, csak ellenkezõ elõjellel: vedd el az iskoláikat, és kényedre-kedvedre ki lesz szolgáltatva a nép, és könnyen elbánsz a tudomány nélkül való nemzettel. Tulajdonképpen ez a tudatos kisebbség- és egyházpolitika állt mindazon intézkedések mögött, melyek iskolarendszerünk felszámolására törekedtek, s az a legmegdöbbentõbb, hogy sokszor ellenségeink jobban ismerték ennek az igének az igazát, mint mi. Mert mi sokszor elfeledkezünk errõl a tanításról, ellanyhulunk, lemondóvá válunk, feladjuk várainkat egyházunkat, iskoláinkat, átíratjuk gyermekeinket, beletörõdünk tudománytalanságunkba és iskolai hajléktalanságunkba. Bennünk sokszor nem annyira tudatos az ige igaza, mint ellenségeinkben. Most népünk nem annyira fegyvertõl és lángoktól elemésztve pusztul el, hanem sokkal inkább eme tudomány nélkül: mint oktalan állaltot hajtják vágóhídra, mint Istennek a bárányát. Évkönyvünk egyik írásában olvashatjuk újrafogalmazva ennek az igének a tanítását: A csiszolt elmék nélkül elpusz - tul az ország, ha nevelés, gondviselés nem lészen. A felsorolt példák, Apáczai küzdelme, Sulyok István püspökünk iskoláért folytatott harca mind ezt az igazságot támasztják alá. Egyházkerületünk most fogja megünnepelni megalakulásának 85. évfordulóját. Az elmúlt nyolc és fél évtizedet végigkíséri ez az ige. Az ateista értéktagadó ideológia legalább annyi - ra ismerte Isten igéjét, mint a sátán, aki sûrûn idézgeti a Szentírást, hogy kísértésbe vigyen és félrevezessen. Ez az istentelen, ateista rendszer nemcsak az értékeket tagadta általában, hanem mindent, ami szent. Tagadta az isteni tudományt. Ez az idézõjeles többlete az ateizmusnak. Jól tudta, hogy itt nem általában a tudományról van szó, nem ilyen vagy olyan felfogásokról, elméletekrõl, információkról, mert azoknak nincs nemzetiségük, sem erkölcsi töltetük, megmaradnak a tárgyiasság szintjén, hanem a meg - tartó tudományt, az élet eszményének a tudományát tagadta az ateista rendszer, és éppen ezért volt veszélyes. Az elõjel nélküli, színtelen, szagtalan, íztelen, irányzat nélküli tudomány nem bír megtartó erõvel, és épp úgy felhasználható pusztításra akárcsak a technika vívmányai mint az élet szolgálatára. De az isteni tudomány éppen abban különbözik az elõb - biektõl, hogy a tudomány világosságnak és életnek útja mint ahogyan azt a Példabeszédek könyvében olvashatjuk, s a Pál apostol levelébõl idézett rész az idvesség beszédérõl szól. Örök élet beszéde van tenálad olvassuk János evangéliumában. Ez az isteni tudomány kapcsolódik bele tanintézeteink oktatási menetébe, tudományos tevékenységébe, és teszi ezeknek az intézményeknek, ezeknek a tanító iskoláknak a tudományát az élet beszédévé, változtatja ezeket az intézményeket az élet felleg - váraivá. Nem hitetõ beszéd, hanem lélek és erõ rejlik ebben a tudományban, ezért is szól a figyelmeztetés, hogy idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Kedves Testvéreim! Felvetõdik a kérdés, ho - gyan állunk most, amikor az ateista ideológia hatalma megtört. Nos nem kell ahhoz feltétlenül állami ideológia, hogy az ateizmus, az értékvesztett tudás vakvágányára, zsákutcájába tévedjünk, hiszen aho - gyan azt egyik jeles igehirdetõnk mondta szellemi 19. OLDAL moslékkal is meg lehet etetni az embereket, élet helyett lehet vegetálni. Nem mindegy tehát, hogy milyen tanintézetekben kik tanítanak és mit töltenek tölcsérrel ifjaink fejébe, szívébe után ez a tudat vezérelt bennünket. A tu - dás társadalmában is számon kell tartanunk azt az igazságot, hogy az isteni tudomány nélkül elvész az énképem. Nehogy elkápráztasson bennünket a tudás társadalma, mint olyan! Önmagában a tudás társadalma akár vesztébe is rohanhat egy szekulari - záltan szélesre tárt, autópályához hasonlítható, bibliai értelemben semmibe veszõ úton. A papnak ajkai õrzik a tudományt. És itt nem az imádságos papságról, hanem az anyaszentegyház - ról van szó, az anyaszentegyháznak arról a hivatásá - ról, mely akár az egyetemalapításban is példás for - mában megnyilvánulhat, amint történt a Partiumi Keresztény Egyetem, vagy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem esetében is, amikor az egyház, vállalva igei küldetését, teljesítette az igében reá vonatkoztatható isteni követelményt. Hóseás szavaira ráfelel a Példabeszédek könyvének szabadulásról szóló igeverse, hogy a tudomány által megszabadulunk. S hogy ez mennyire így van, talán éppen a Váradi Biblia és a vár ostromának a története jeleníti meg a lehetõ legbeszédesebben: akkor, amikor pusztulnia kell a városnak, amikor kõ kövön nem marad, amikor a 18. századi újjáépítésig romokban hever Nagyvárad, akkor a marcona hadfiaknak mire nem terjed ki a figyelmük?! Amikor a vár feladásának és elvonulásuknak legfõbb feltételéül azt szabják, hogy a Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában kiadás elõtt álló Váradi Biblia félig kinyomtatott példányait, s magát a nyomdát menthessék ki a várból, hogy ha el is pusztul minden, Isten beszéde megmaradjon. Túlmutat önmagán ez az eset. A folytatást is - merjük: Kolozsváron fejezték be a Váradi Biblia nyomtatását. Ennek az eseménynek a tudatában végtelenül fontos mind a Biblia tartalma, üzenete, mind az a körülmény, amely ebben a történetben körülveszi a Szentírást: minden veszedelmen át, pusztuláson keresztül is mentsük azt, ami a legfontosabb a tudományt. Ne veszítsük el az élet beszédének a fonalát, mert az igébõl, miként a teremtés hajnalán, minden újjáteremthetõ és elölrõl kezdhetõ. Az újrakezdések népe voltunk évszázadokon át. Az újrakezdésnek ez a csodája történt meg Isten se - gedelmével 15 esztendõvel ezelõtt is. A város lakosai nincsenek eléggé tudatában annak: mit jelent, hogy az életnek a tudománya megszabadítja a nemzetet. De éppen arra való az évforduló, hogy tudatosítsuk magunkban mindezt, tudatosítsuk, mi a további tennivalónk. Ha behelyezzük ebbe az igei koordinátarendszerbe, ebbe az isteni dimenzióba, akkor egészen másként tekintünk egész oktatás-ügyünkre, egyetemünkre, iskoláinkra, az újraalakításban meggátolt felekezeti oktatási intézményeinkre. Így nyernek távlatot a mi mindennapi küzdelmeink, melyekhez diákjaink, tanáraink, gyülekeze - teink, egész anyaszentegyházunk szövetségét, erejét, támogatását kérjük. Ebben a küzdelmünkben köszöntjük nagy szeretettel vendégeinket, közelebbi és távolabbi szövetségeseinket, felismerve, hogy az Is - ten megtartásra való népnek tekintett bennünket. Ebben a szellemi küzdelemben a Seregek Ura harcol érettünk, és lelki, szellemi fegyvereket ad a kezünkbe, hogy az életnek, üdvösségnek koronája feltétessék népünkre. Ámen. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

20 20. OLDAL PARTIUMI KÖZLÖNY Testvéri találkozó az Összetartozás Napján A mohácsi csatát (1526), majd Budavár elestét (1541) követõen darabokra hullott Magyarország. Azóta, közel fél évezrede a magyar politika évszázadokon átnyúló, központi törekvése: a nemzet újraegyesítése. Ebben a küzdelemben az önálló államiságát megõrzött Erdélyországnak évszázadokon át kivételes szerep jutott. Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc függetlenségi és szabadságharcai töretlenül képviselték és éltették nemzetünk egységének gondolatát. Maga a partiumi országrész is ennek a folyamatos egységtörekvésnek köszönheti a létrejöttét. Az 1848-ban megvalósuló, majd a kiegyezéskor véglegesülõ Unió Erdéllyel ennek a céltudatos küzdelemnek ígérkezett a beteljesülése lenni. A nagy elõdök harcának korszakos gyõzelmét azonban rövid idõn belül semmivé tette a trianoni békediktátum (1920). A nemzet immár nem három, hanem azóta hét részre szakadt. A múlt századi revíziós politika csak átmeneti eredményeket hozott. A párizsi békeszerzõdés (1947) újból megpecsé - telte sorsunkat. Újkori szétszakíttatásunk körülményei között viszont a nemzet egyesítésére irányuló politikánk nemhogy idõszerûségét veszítette volna, hanem épp ellenkezõleg, az eddigieknél is szükségesebbé és fontosabbá válott. Világosan látnunk kell, hogy a szomszédos országokba szétszakadt és a világba szétszóródott magyarság fél évezredes válságából való kijutásának és felemelkedésének egyetlen útja és lehetõsége: a nemzeti összefogás. Az 1989-es rendszerváltozást követõen ez a felismerés vezetett el bennünket a határokon átívelõ nemzetegyesítés politikai programjának a meghirdetéséhez. A december 5-i, fájdalmas kimenetelû magyarországi népszavazás, az öncsonkító trianoni pszichózisnak tulajdoníthatóan végsõ soron a magyar nemzetegyesítési törekvések évszázados hagyományait tagadta meg, a magyar nemzettudat súlyos válságára világítva rá ezáltal. A trianoni békediktátum 85. és az azt szentesítõ népszavazás elsõ évfordulóján itt az ideje, hogy ne csak azon siránkozzunk, hogy mit tettek velünk mások, hogy miként bántak el velünk idegen hatalmak hanem ideje már azt is számba vennünk, hogy mit cselekedtünk mi magunk, hogyan járultunk hozzá mi, magyarok nemzetünk pusztulásához. Labanc örökségünkkel is vessünk számot. Beke György Trianon utóélete kapcsán önkéntes magyar Trianonról beszél. Nyolcvanöt esztendõvel ezelõtt a szomszédos népek nacionalista December 7-én a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Bihar megyei Magyar Polgári Szövetség, továbbá a Hódmezõvásárhely önkormányzatának szervezésében testvéri találkozó helyszíne volt a nagyváradi Állami Filharmónia hangversenyterme. A Szózat eléneklését követõen Tõkés László püspök, az EMNT elnöke mondta el Erdély és Partium üzenetét. Dr. Lázár János, Hódmezõvásárhely polgármestere az anyaország üzenetét hozta magával, kihangsúlyozván a magyarság összefogásának, a Dunamenti népek együttmûködésének fontosságát. A nagyváradi mûvészek színvonalas ünnepi mûsorát követõen Sárközi Zoltán, az MPSZ váradi elnöke szólt az egybegyûltekhez és üdvözölte Hódmezõvásárhely polgárainak azon kezdeményezését, hogy Magyarország öntudati térképének gazdagítása érdekében tiszteletbeli polgári címet adományoznak a határon túliak részére. Dr. Kószó Péter, Hódmezõvásárhely alpolgármestere a kölcsönös szeretet fontosságára hívta fel a jelenlévõk figyelmét, majd átnyújtotta Tõkés László püspöknek a címeres piros-fehér-zöld lobogót. Zoltán Péter klarinétos és Borsos Annamária zongoramûvésznõ szívet-lelket gyönyörködtetõ mûsora után a hódmezõvásárhelyi hivatalosságok jelképesen átadták a tiszteletbeli polgári címeket annak az öt intézménynek, amelyek ez ideig a legtöbb ilyen irányú igénylést gyûjtöttek. Mellékelten közöljük a testvéri találkozón elhangzott beszédeket. Erdély, Partium üzenete erõivel szövetkezõ, gyõztes nagyhatalmak feldarabolták országunkat és szétszabdalták nemzetünket. Ez azonban minden bizonnyal az országárulók és a nemzetvesztõk cinkos közremûködése nélkül nem lett volna lehetséges. A nemzetközi politikai összeesküvés fogalmát kimerítõ nemzetrombolás sikeréhez Károlyiék és Kun Béláék önfeladó, nemzetellenes politikája is szükségeltetett ben, Párizsban a gyõztes hatalmak újból keresztre feszítették Magyarországot. A politikai kri - minológiába illõ ténykedésükhöz ez esetben sem maradt el a cinkos magyar segédlet. Éppen hatvan (60) éve annak, hogy november 17-én, Maros - vásárhelyen a Magyar Népi Szövetség Százas Intézõ - bizottsága két ellenszavazat mellett, szinte teljes egy - hangúsággal megszavazta Erdély egészének a Ro - mániához való visszacsatolását. A végzetes megtévedésbõl elfogadott hûségnyilatkozat magyarázható, de nem menthetõ. Politikai elemzõk szerint döntõ befolyással volt a román magyar határvita végkimenetelére. Beke György a magyar önfeladás legsúlyo - sabb drámájának nevezi az esetet. Nincs még példa a magyar történelemben ilyen tudatos népárulásra írja a Magyar áfiumról szóló könyvében. Ugyanez az önfeladó politika folytatódott Kádár János idejében, aki 1957-es, marosvásárhelyi baráti látogatásakor a román nacionálkommunisták kényére-kedvére kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot. Az eredmény nem késlekedett, s a román hatalom rövid idõ alatt könyörtelenül leszámolt magyarságunk legjobbjaival. Grósz Károly dicstelen aradi látogatásának útvonalán már csak egy lépés a gyurcsányi nemzetárulás, melynek éppen most az elsõ évfordulóján vagyunk. Kis-Magyarország aktuális miniszterelnöke híven illeszkedik a gyászmagyarok elõbbiekben ismertetett sorába. Hogyha 1920-ban és 1947-ben a Párizs-kör - nyéki béketárgyalások jelentették azt a rendkívüli nemzetközi konjunktúrát, melynek összefüggésében nemzeti érdekeinket védelmeznünk kellett volna, a század fordulóján az európai integráció az a sajátos nemzetközi körülmény, mely jövõbeli sorsunkra nézve meghatározó. A kettõ között viszont óriási a különbség! A világháborúkat követõen eleve vesztes helyzetben kellett mentenünk, ami még menthetõ. Most viszont, a kommunista diktatúrák bukása és a berlini fal ledöntése nyomán viszonylag kedvezõ nemzetközi körülmények között nyílik lehetõségünk érdekeink érvényesítésére és egyben Trianon kártevéseinek jóvátételére. Kísértetiesen visszaköszön a múlt. Íme, újból akadnak olyan kommunista labanc hagyományon nevelkedett, önsorsrontó politikusok, akik ahelyett, hogy a kínálkozó lehetõséget kihasználva, nemzeti érdekeinket védenék és nemzetegyesítõ politikánkat folytatnák, kéretlenül is készek az önfeladásra. És íme, nemcsak Magyarországon vannak Kun Béláéknak követõi hanem Erdélyországban, az RMDSZ keretében a nemzetáruló Magyar Népi Szövetség is folytatókra talál. A történelem ismeretében azon sem kell túlságosan meglepõdnünk, hogy ezek az erõk ki nem esnek a hazafias frazeológiából, és váltig a nemzeti felelõsség programjáról szónokolnak. Végezetre hadd mondjam még el, hogy a nemzetárulókkal szemben mindig is akadtak olyanok, akik a nemzet ügyéhez hívek maradtak. Hatvan évvel ezelõtt akadt két férfiú a Magyar Népi Szövetség Eszkátéjában (SZKT), aki nemmel mert szavazni a megalkuvók hûségnyilatkozatára. Nevüket meg kell õriznünk emlékezetünkben: Nagy Géza refor - mátus kollégiumi tanár és a ma is élõ, egykori ifjú - sági vezetõ, Katona Szabó István költõ. Kortársaik eltévelyedésével szemben a magyar egyházak is felléptek, elsõként Márton Áron gyulafehérvári püs - pök, aki az 1946-os csíksomlyói búcsún valóságos szózatot intézett az egybegyûltekhez a nemzeti önrendelkezés ügyében. Rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni mondotta. A Magyar Népi Szövetségnek nincs joga az egész erdélyi magyarság nevében nyilatkoznia írták Párizsba címzett közös folyamodványukban a nemzeti önfeladással bátran szembehelyezkedõ egyházi és magyar vezetõk. Hitünk szavát és nemes elõdeink példáját követve, ekképpen kíséreljük meg felvenni mi is a harcot azokkal szemben, akik nemzeti értékeinket és érdekeinket elárulják. Lehet, hogy némelyek számára túlságosan is kemény ez a megfogalmazás. Vegyünk azonban példát Krisztusról, aki a nyilvánvaló rosszat látván, nem köntörfalazott, hanem nevén nevezve azt, ekképpen szólt: Távozz tõlem, Sátán! Sohasem Õ hátrált meg, hanem mindig a gonoszt késztette távozásra. Hódmezõvásárhely is cselekvõ módon és építõ szellemben szállt szembe a tavaly decemberi nemek áradatával és a nemzeti nehézkedés visszahúzó erejével. Hódmezõvásárhely bennünk, nagyvára - diakban, Erdély, Partium és Bihar magyarságában szövetségesekre talált. Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik önmagával tanítja Jézus (Mt. 12,35). Egymásratalálásunk és mai együttlétünk legyen példás kifejezõje annak, hogy: mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk (Zsid. 13,39). Nem engedünk a '48-ból. Nem engedünk az '56-ból. Nem engedünk a '89-bõl. Isten minket úgy segéljen! Nagyvárad, december 7. TÕKÉS LÁSZLÓ Elhangzott a december 5-i magyarországi népszavazás elsõ évfordulóján, a nagyváradi Filhar - mónia hangversenytermében tartott Testvéri Találkozón, mely alkalommal Hódmezõvásárhely önkor - mányzatának képviselõi, élükön dr. Lázár János polgármesterrel, országgyûlési képviselõvel, a város tiszteletbeli polgára címet adtak át mintegy 450 nagyváradi, bihari magyarnak.