Magyarázó a Vértes hegység földtani térképéhez (1:50 000)

Átírás

1

2 Magyarázó a Vértes hegység földtani térképéhez (1:50 000) Explanatory Book to the Geological Map of the Vértes Hills (1:50 000) Szerkesztő Editor: BUDAI TAMÁS, FODOR LÁSZLÓ Írta Written by: BUDAI TAMÁS, CSÁSZÁR GÉZA, CSILLAG GÁBOR, FODOR LÁSZLÓ, GÁL NÓRA,KERCSMÁR ZSOLT, KORDOS LÁSZLÓ, PÁLFALVI SAROLTA és SELMECZI ILDIKÓ Közreműködött With contribution of: KISZELY MÁRTA, LANTOS ZOLTÁN, LESS GYÖRGY, MAGYAR IMRE, MÁRTONNÉ SZALAY EMŐKE, PEREGI ZSOLT, SÁSDI LÁSZLÓ, SZTANÓ ORSOLYA, THAMÓNÉ BOZSÓ EDIT Budapest, 2008

3 Copyright Magyar Állami Földtani Intézet (Geological Institute of Hungary), 2008 Minden jog fenntartva! All rights reserved! Sorozatszerkesztő Serial editor: GYALOG LÁSZLÓ Lektor Reviewer: GYALOG LÁSZLÓ, MAROS GYULA Angol szöveg English text: SELMECZI ILDIKÓ, FODOR LÁSZLÓ Nyelvi lektor Linguistic reviewer: PHILIP RAWLINSON Technikai szerkesztő: PIROS OLGA, SIMONYI DEZSŐ Borítóterv Cover design: SIMONYI DEZSŐ Fényképek Photos: BUDAI TAMÁS (BT), CSÁSZÁR GÉZA (CSÁG), CSILLAG GÁBOR (CSG), FODOR LÁSZLÓ (FL), KERCSMÁR ZSOLT (KZS), LANTOS ZOLTÁN (LZ), MINDSZENTY ANDREA (MA), OZSVÁRT PÉTER (OP), PÁLFALVI SAROLTA (PS), PIROS OLGA (PO), SÁSDI LÁSZLÓ (SL), SELMECZI ILDIKÓ (SI) Címlapfotó Cover photo A Kőlik-völgyi-barlang, Csákvár (SL) Kiadja a Magyar Állami Földtani Intézet Published by the Geological Institute of Hungary Felelős kiadó Responsible editor: KORDOS LÁSZLÓ igazgató director A kötet megjelenését a Mol Nyrt. és az OTKA T és K62478 sz. projektek támogatták Supported by Mol Nyrt and the Hungarian Research Found (OTKA T and K62478) ISBN: Nyomda Printing house: Innova-Print Kft. 2

4 Tartalom Contents Bevezetés (Budai T.) Kutatástörténet (Budai T., Kercsmár Zs., Kordos L., Pálfalvi S.) Földtani felépítés (Budai T., Fodor L.) Rétegtan Paleozoikum (Budai T.) Alsó-paleozoikum Balatoni Formációcsoport Felső-paleozoikum Perm Balatonfelvidéki Homokkő Formáció Tabajdi Evaporit Formáció Dinnyési Dolomit Formáció Mezozoikum Triász (Budai T.) Alsó-triász Indusi Alcsútdobozi Mészkő Formáció Indusi olenyoki Hidegkúti Formáció Olenyoki Csopaki Márga Formáció Középső-triász Anisusi Aszófői Dolomit Formáció Iszkahegyi Mészkő Formáció Középső-anisusi sekélytengeri karbonátok Középső felső-triász Felső-anisusi alsó-karni Budaörsi Dolomit Formáció Felső-triász Karni Veszprémi Márga Formáció Sédvölgyi Dolomit Formáció Karni nori Fődolomit Formáció (Budai T., Peregi Zs.) Nori-rhaeti Dachsteini Mészkő Formáció (Budai T., Peregi Zs.) Jura kréta (Császár G.) Jura Alsó-jura Sinemuri pliensbachi Pisznicei Mészkő Formáció Hierlatzi Mészkő Formáció

5 Isztiméri Mészkő Formáció Törökbükki Mészkő Formáció Tűzkövesárki Mészkő Formáció Toarci Kisgerecsei Márga Formáció Alsó középső-jura Toarci bajoci Tölgyháti Mészkő Formáció Toarci callovi Eplényi Mészkő Formáció Középső-jura Bajoci bath Csókakői Mészkő Formáció Középső felső-jura Callovi kimmeridgei Lókúti Radiolarit Formáció Felső-jura Oxfordi tithon Pálihálási Mészkő Formáció Felső-jura alsó-kréta Tithon berriasi Szentivánhegyi Mészkő Formáció Kréta Alsó-kréta Hauterivi apti Lábatlani Homokkő Formáció Apti albai Tatai Mészkő Formáció Albai Vértessomlói Aleurolit Formáció Környei Mészkő Formáció Tési Agyagmárga Formáció Zirci Mészkő Formáció Alsó felső-kréta Felső-albai alsó-cenoman Pénzeskúti Márga Formáció Felső-kréta alsó-eocén Budakeszi Pikrit Formáció és kalciterek (Kercsmár Zs.) Kainozoikum Paleogén Eocén (Kercsmár Zs., Pálfalvi S., Less Gy., Kordos L.) Alsó középső-eocén Gánti Bauxit Formáció Középső-eocén Középső-eocén(?) eolikus homokkő (Budai T.) Lutetiai bartoni Dorogi Formáció Fornai Formáció Csernyei Formáció Bartoni Csolnoki Formáció Tokodi Formáció Kincsesi Formáció Szőci Mészkő Formáció Középső felső-eocén Bartoni priabonai Padragi Márga Formáció

6 Nadapi Andezit Formáció (Budai T.) Felső-eocén Priabonai Szépvölgyi Mészkő Formáció (Pálfalvi S.) Oligocén (Selmeczi I.) Óbaroki Bauxit Formáció Tardi és Kiscelli Agyag Formáció Csatkai Formáció (Selmeczi I., Kordos L.) Mányi Formáció (Selmeczi I., Fodor L.) Neogén Miocén Alsó-miocén (Selmeczi I.) Eggenburgi(?) ottnangi Somlóvásárhelyi Formáció Kárpáti Fóti Formáció Alsó középső-miocén (Selmeczi I.) Kárpáti badeni Perbáli Formáció Középső-miocén (Selmeczi I.) Badeni Bádeni Formáció Hidasi Formáció Szilágyi Agyagmárga Formáció Lajtai Mészkő Formáció Szarmata Kozárdi Formáció Budajenői Formáció Gyulafirátóti Formáció Tinnyei Formáció (Selmeczi I., Fodor L.) Galgavölgyi Riolittufa Formáció Felső-miocén (Csillag G., Kordos L., Lantos Z., Magyar I.) Poroserdei törmelék Ősi Tarkaagyag Formáció Zámori Kavics Formáció Csákvári Agyagmárga Formáció Kállai Formáció Száki Agyagmárga Formáció Diási Formáció Somlói Formáció Tihanyi Formáció Miocén pliocén (Csillag G.) Vértesacsai Formáció Pliocén kvarter Forrásmészkő (Kercsmár Zs., Sásdi L.) Lejtőtörmelék (Fodor L.) Tengelici Formáció (Csillag G., Fodor L.) Kvarter (Csillag G., Fodor L., Kordos L., Lantos Z., Selmeczi I., Sztanó O., Thamóné Bozsó E.) Pleisztocén Folyóvízi képződmények Folyóvízi proluviális képződmények Proluviális képződmények Folyóvízi eolikus képződmények Proluviális eolikus képződmények Lösz Pleisztocén holocén Eluviális deluviális képződmények

7 Csuszamlások Felső-pleisztocén holocén Lejtőtörmelék Eolikus homok Proluvális deluviális képződmények Lejtőüledék Eolikus deluviális képződmények Holocén Folyóvízi képződmények Proluviális képződmények Tavi mocsári képződmények Folyóvízi mocsári képződmények Mocsári képződmények Antropogén képződmények Geomorfológia (Csillag G., Fodor L.) A Vértes geomorfológiai felszínei A Vértes előtereinek hegylábfelszínei Deflációs formák Szerkezetföldtan (Fodor L.) Bevezetés A Vértes szerkezetföldtani kutatása A szerkezeti elemek ábrázolásának általános elvei A szerkezeti térképezés és szerkezetelemzés módszerei A térkép szerkezeti elemei Normálvetők, ferdecsúszású vetők Eltolódások Rátolódások Flexurák Redők Paleomágneses adatok (Mártonné Szalay E.) A szerkezeti fázisok Szinszediment szerkezetek D1 fázis: tágulásos szerkezetek A D2(?) D5 deformációs események általános problémái A D2(?) fázis szerkezetei D3 fázis: térrövidülés (gyűrődések, rátolódások) Csapásváltás a Vértes északkeleti részén D4 fázis: (K)ÉK (Ny)DNy-i kompresszió D5 fázis: telérképződés D6 fázis: eltolódás, transzpresszió A D7 fázis szerkezetei D8 fázis: eltolódások D9 fázis: riftesedés A D10 késői szinrift fázis szerkezetei D11 fázis: transzpresszió D12 fázis: normál vetők, eltolódások D13 fázis: neotektonikus deformációk Földrengések a Vértes környezetében (Kiszely M.) Fejlődéstörténet (Budai T., Császár G., Csillag G., Fodor L., Kercsmár Zs., Sásdi L., Selmeczi I.) Prealpi fejlődéstörténet Alpi fejlődéstörténet A Vértes hidrogeológiai viszonyai (Gál N.) Bevezetés A Vértes-hegység vízföldtani kutatása A Vértest felépítő kőzetek vízföldtani jellemzése Felszíni és felszín alatti vizek, források Vízgeokémia

8 * Geology of the Vértes Hills Geological build-up Stratigraphy Palaeozoic Mesozoic Cenozoic Geomorphology Structural geology Introduction Structural elements of the map Structural phases Earthquakes in the Vértes Hills region Geological history Pre-Alpine history Alpine history Hydrology of the Vértes Hills * Irodalom References * Táblák Plates

9 8

10 BEVEZETÉS Száz évvel ezelőtt, 1909-ben jelent meg nyomtatásban a Vértes földtani felépítését részletesen ismertető és összefoglaló monográfia, amely Taeger Henrik munkásságának egyik legkiemelkedőbb alkotása. Érdekes és a magyar földtani térképezés történetében szokatlan, hogy ezt követően ennek a területnek az újrafelvétele ennyire hosszú ideig váratott magára annak ellenére, hogy a Vértesben és környezetében az ásványi nyersanyagok kutatása és termelése gyakorlatilag folyamatosan zajlott. A Vértes új, részletes és rendszeres felvételének igénye az 1980-as évek során több alkalommal is felvetődött. A kezdeti javaslatok a Balaton-felvidék és a Vértes területén párhuzamosan futó térképezési programot vázoltak fel (CSÁSZÁR 1981, TÁLAS 1981), később pedig a Balaton-felvidék felvételi munkáinak előrehaladtával a Vértes, a Gerecse és a Duna bal parti rögterület mintegy másfél évtizedre tervezett új felvételének a terve is megfogalmazódott (CSÁSZÁR 1986a). Az intézet Középhegységi Osztályának kutatási kapacitását lefoglaló nagyszabású belföldi és külföldi térképezési és nyersanyagkutatási programok azonban nem tették lehetővé a rendszeres térképezés megindítását újabb területeken, ezért az 1980-as évek első felében mindössze néhány térképlap felvételére kerülhetett sor a Vértes északi részén, kapcsolódva a párhuzamosan zajló bauxitkutatáshoz (TÁLAS 1983). A Balaton-felvidék térképezési programjának vége felé a terepi munka fokozatosan áthelyeződött a Vértes és a Gerecse területére, ahol az 1980-as évek végétől az 1990-es évek elejéig több térképlap is felvételre került (pl. Várgesztes, Csabdi, Felcsút). A Magyar Állami Földtani Intézet szervezeti felépítésének átszervezése és a kutatás súlypontjainak eltolódása következtében azonban ez a térképezési tevékenység is megszakadt, illetve a Danreg projekt égisze alá bújtatva a Gerecse területére helyeződött át. A Vértes rendszeres földtani térképezése 1997-ben került a Földtani Intézet hivatalos kutatási programjába (BREZSNYÁNSZKY 2002), kezdetben a Vértes Gerecse projekt, 2001-től pedig a Hegyvidéki Térképezési Osztály feladataként. A Dunántúli-középhegység részletes földtani térképezésének történetében a vértesi program egyedülálló abban a tekintetben, hogy ennek a területnek a felvételezése során mindössze néhány térképező fúrás mélyült, és geofizikai mérésekre is csak igen korlátozott mennyiségben kerülhetett sor. Ezt a hátrányt némileg ellensúlyozza az a körülmény, hogy a térképezési területről rengeteg fúrási és geofizikai adat, sőt, teljes épségben lévő magfúrás is rendelkezésre áll a korábbi nyersanyagkutatásoknak köszönhetően. Ezek átértékelése, illetve újravizsgálata jelentős segítséget jelentett nem csak a térkép és a szelvények szerkesztése, hanem a fejlődéstörténeti (üledékképződési, szerkezetalakulási) modellek felállítása során is. A területen mélyült több ezer fúrás egységes átértékelését nagyban elősegítette a Földtani Intézet és a Mol Nyrt. között több éven keresztül zajló együttműködés, amelynek során az ország hegyvidéki területeiről (közöttük a Vértesről és környezetéről) a Földtani Térképezési és az Informatikai Főosztály különböző tematikájú földtani szinttérképeket és egységesített fúrási adatbázist készített digitális formában (GYALOG et al. 2000, 2002, 2003). A vértesi térképezés másik jellegzetessége amelyben jelentősen eltér a korábbi programoktól a terepi dokumentálást és a térképek szerkesztését támogató digitális módszerek alkalmazása. A terepi észlelési pontok rögzítésénél a GPS-mérés ugyan csak a térképezés késői szakaszában vált mindennapi gyakorlattá, a felvételi lapok vonalműveinek és az alapadatgyűjteményeknek digitális formában történő rögzítése és az adatbázisok hálózaton elérhető központi könyvtárrendszerben történő tárolása a térképezési program kezdetétől folyamatosan zajlott. A korábbi térképezési programok gyakorlatához képest újítást jelentett, hogy a felvételi lapok lezárását követően a térképezők rövid földtani magyarázó formájában foglalták össze az adott terület rétegtani és szerkezetföldtani felépítését. A földtani adatok értelmezésének további újszerűségét jelzi, hogy a térképezési eredmények három doktori disszertáció téziseibe és több szakdolgozatba is beépültek (OZSVÁRT 2003, KERCSMÁR 2005b, PÁLFALVI 2007; illetve KÓTA 2001, BÍRÓ 2003, FERENCZ 2004, MÉSZÁROS 2007). A térkép szerkezetföldtani szerkesztése is újszerű, amennyiben az ábrázolt szerkezeti formaelemek képződési kor szerint is bontásra kerültek. A szerkezeti elemek ábrázolásakor eltekintettünk a vékony negyedidőszaki fedőképződményektől, így jóval több töréses elem kerülhetett a térképre, és az előtérben a negyedidőszak talpáig követhető elemeket is megjelenítettük. Újszerű, hogy térképünk néhány fontos geomorfológiai felszínformát is bemutat. A negyedidőszaki képződményeket illetően az intézet hagyományos rendszerét némileg kibővítettük, és kísérletet tettünk egy részletesebb tagolásra. 9

11 1. ábra. A Vértes hegységet és az előtéri területeket lefedő térképszelvények és azok felvételezői *=a vértesi térképezést megelőzően felvett térképlapok újrafelvételére vonatkozó adatok Figure 1. Map sheets and mapping geologists of the Vértes Hills and its forelands *= Data concerning the reambulation of map sheets, which were mapped before the Vértes mapping project started Vértes térképezését, illetve fejlődéstörténetének értelmezését a következő OTKA által támogatott kutatási projektek segítették elő: A Bakony és a Vértes Gerecse ladin karni rétegsorának összefoglaló vizsgálata és értékelése (T , vezető: Csillag Gábor, időtartam: ), A Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidék és a Budai-hegyek késő-neogén-negyedidőszaki kiemelkedés- és lepusztulási története (T , vezető: Müller Pál, időtartam: ), A Dunántúli-középhegység középső-triász földtörténete: medencefejlődés és vulkanizmus (T , vezető: Budai Tamás, időtartam: ), A Vértes előtereinek szerkezetfejlődése és annak kapcsolata a kainozoos üledékképződéssel és ősföldrajzzal (T , vezető: Fodor László, időtartam: ), A Dunántúli-középhegység és környezetének mozgástörténete 160 és 50 millió év között: integrált paleomágneses, tektonikai, üledékföldtani-ősföldrajzi kutatás (T , vezető: Márton Emő, időtartam: ), A szél hatása a késő-neogén-negyedidőszaki üledékképződésre és a domborzat alakulására a Magyarközéphegységben és előterében (K 62478, vezető: Müller Pál, időtartam: ). A Vértes földtani térképe önálló tájegységi térképlapon jelenik meg, amelyhez a jelen magyarázó kötet társul. A Vértes hegységet és a környező előtéri területeket lefedő 1: es és 1: es térképszelvények áttekintő térképét, valamint az egyes térképlapok felvételezőit az 1. ábra mutatja be. 10

12 KUTATÁSTÖRTÉNET A Dunántúli-középhegység földtani kutatásának történetén belül a Vértesnek bizonyos mértékben mostoha sors jutott. Ez a kissé meghökkentőnek tűnő megállapítás elsősorban az alapkutatás jellegű tevékenységekre, azok közül pedig a földtani térképezésre vonatkozik, hiszen a különböző nyersanyagok elsősorban a kőszén és a bauxit kutatása kapcsán rengeteg földtani adat és magas színvonalú feldolgozás, tanulmány látott napvilágot (kisebb részben nyomtatott és igen nagy tömegben kéziratos formában) a hegység és a környező medencék földtani felépítéséről. Jelen fejezetben vázlatosan ismertetjük a Vértes földtani kutatásának jelentősebb szakaszait. Az egyes képződményegyütteseknek, a hegység szerkezetének, valamint a fejlődéstörténeti és ősföldrajzi összefüggéseknek a megismerését részletesebben az adott fejezetek elején tárgyaljuk. A Vértesről szóló első geológiai ismeretek BEUDANT (1822) magyarországi utazásai nyomán kerültek közlésre, aki a Vértes előtereiben tercier barnakőszenes homokkövet ( Braunkohlen Sandstein ) említett. A nummuliteszes mészkövet a Vértes fő tömegét alkotó triász Magnesien Kalkstein és a szenes rétegsor közé helyezte, és a jurába sorolta ( Jurakalkstein mit Nummuliten ). HAIDINGER (1845) a Monarchiáról készült 1: es méretarányú térképén a Vértes és a Bakony vonulatát alpi mészkőként ( Alpenkalkstein ) jelölte, azok északi és déli előterében tercier képződményeket ábrázolt ( Tertiaer Gebirge ). A bécsi Földtani Intézet későbbi felvétele során STACHE (1862) megállapította, hogy az eocén képződmények a Vértesben diszkordánsan települnek a dachsteini fáciesű mészkőre vagy dolomitra. HANTKEN (1861, 1865) áttekintő földtani felvételének eredményeként 1: es méretarányú térképet jelentetett meg, amely a Móri-ároktól a Dunáig terjedően ábrázolja a Dunántúli-középhegység ÉK-i részének földtani felépítését. A vértesi dolomitot és tömött mészkövet a liászba sorolta, ezen kívül kréta mészkövet, eocén nummulitmészt és nummulit nélküli tömött agyagot és márgát, valamint Congeria agyagot és homokkövet különített el. A Magyar Királyi Földtani Intézet megalapítását követően a Vértes környékén is megkezdődtek a részletesebb földtani felvételezések. Ezek eredményeként készült el Magyarország dunántúli kerületének részletes földtani térképe 1: es méretarányban, amelynek F7 jelű lapja ábrázolja Tata környékét. TAEGER H és 1905 során végezte el a Vértes első átfogó földtani felvételét, amely 1: es méretarányú részletes topográfiai alapokon nyugszik. A térképezés eredményeit monográfiában foglalta össze (TAEGER 1909), amelyhez 1: es méretarányú geológiai térképet mellékelt. Az I. világháborút követően az elcsatolt területek nyersanyagainak pótlására jelentős kutatások indultak, amelyek újabb lendületet adtak a Vértes és környéke részletesebb földtani megismeréséhez is. A Vértes ÉNy-i előterében műrevaló széntelepeket fedeztek fel, amelynek nyomán megindult a bányászat Mór, majd Bokod és Oroszlány térségében. A gánti bauxit 1920-as felfedezését (BALÁS 1924) a Vértes déli részének részletesebb tanulmányozása követte. A két világháború közötti időszakból a hasznosítható nyersanyagok kutatásával kapcsolatban elsősorban TELEGDI ROTH (1922, 1923, 1925, 1927, 1935) és VITÁLIS I. (1921, 1926, 1929a b, 1939, 1942) neve emelendő ki. POBOZSNY (1928) a Gánt környéki bauxittelepek bányaföldtani viszonyait és a bauxit keletkezését ismertette, LIFFA (1940) a Csákberény és Csákvár környéki tűzállóagyagokat jellemezte. A II. világháború alatti intenzív bauxittermelés időszakát követően a Maszobal bauxitkutató expedíciójának keretében indult részletes fúrásos kutatás a már ismert lelőhelyek pontosabb lehatárolása, illetve újak felfedezése érdekében az es évek elején (BARNABÁS 1957). Ennek a kutatási időszaknak a során részletes felbontású földtani térképek felvételére is sor került Gánt és Csákberény (BENKŐ 1953, SZŐTS E. 1948, 1950a, b, 1953), valamint az ÉK-i Vértesben Szár és Nagyegyháza térségében (JASKÓ 1945, 1950, 1957a). Bokod, Oroszlány és Pusztavám térségében az 1950-es és az 1960-as években nagy lendülettel zajló szénkutatás során nagy számban mélyültek kutatófúrások. A fúrásos kutatást a Vértes ÉNy-i előterében (NYITRAI 1953) graviméteres, valamint szeizmikus kutatás alapozta meg (PÁLOS 1956, LÁNYI 1964). 11

13 A Vértes teljes területét és a környező előtereket is ábrázoló földtani térkép a Magyar Állami Földtani Intézet 1: es földtani térképsorozatában jelent meg nyomtatásban (SZENTES, BÖJTÖSNÉ VARRÓK 1964). Az elvi rétegoszloppal és földtani szelvénnyel kiegészített Tatabánya jelű lap (méretarányához képest) részletes bontásban ábrázolja a Vértes rétegtani és szerkezeti felépítését, szintetizálva az addig rendelkezésre álló összes földtani ismeretet. A földtani magyarázó (SZENTES 1968) ugyanakkor meglehetősen vázlatos ismertetést tartalmaz az egyes képződményekről, ami nem meglepő egy olyan térképlap esetében, amely a középhegységi vonulatot a Vértestől kezdve a Gerecsén, a Pilisen és a Budai-hegységen át a Börzsönyig ábrázolja. A Vértes és a Gerecse Ny-i előterének részletes, 1: es méretarányú földtani felvétele ben zajlott (BERNHARDT et al. 1974), az ennek keretében Gyalog L., Szenthe I. és Bernhardt B. által felvett térképlapok azonban kéziratban maradtak. A Bakony részletes földtani térképezése az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek elejéig tartott. Az új felvételek a Vértes DNy-i részét és Ny-i előterét is érintették, ezek közül a Mór jelű 1: es térképlap nyomtatásban is megjelent (BERNHARDT et al. 1977, BERNHARDT 1983, 1985, BOGÁTH, CSIMA 1983). A Kisbér-D jelű lap önálló szelvényként ugyan nem jelent meg nyomtatásban, területének DNy-i részét azonban a Bakony 1: es méretarányú fedett (CSÁSZÁR et al. 1985) és fedetlen földtani térképe (GYALOG, CSÁSZÁR 1990) ábrázolja. A Vértes D-i előterét a Velencei-hegység 1980-as években lezajlott részletes földtani térképezése érintette, amelynek eredményeit nyomtatásban megjelent felszíni földtani (GYALOG, HORVÁTH 2000) és mélyföldtani térkép (DUDKO et al. 2000), és azokhoz tartozó tájegységi térképmagyarázó foglalta össze (GYALOG, HORVÁTH szerk. 2004). A bauxitkutatás az 1970-es években ismét a Vértes déli területeire irányult. A Dunántúli-középhegység bauxitprognózisát megalapozó földtani térkép a Vértes felépítését a kibontakozóban lévő modern litosztratigráfiai szemléletnek megfelelő tagolás szerint ábrázolta (CSÁSZÁR et al. 1978), az elkülönített egységek egy része azonban nem vált elfogadottá. A felderítő és előkutatási programok részletes összefoglalást adtak a korábbi kutatások eredményeiről és a terület földtani felépítéséről (SOLTI 1970; SZŐTS, KNAUER 1978, 1979, 1980). Az 1980-as évek második felétől a bauxitkutatás súlypontja átkerült a Vértes északi részére (GAÁL, SZŐTS 1989, BÖRÖCZKY et al. 1992), illetve a Gerecse DK-i előterére (VÉGH S.-né 1988, 1989), amelynek fúrásos fázisát geofizikai előkutatások alapozták meg. A bauxit képződésének és kutatásának tudományos alapjait összefoglaló, monografikus tanulmányok ismertetik a vértesi előfordulásokat és telepeket is (BÁRDOSSY 1977, SZANTNER et al. 1986). A kőszén és a bauxit kutatásának történetéről az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület három kötetes kiadványa ad áttekintést (DEKLAVA et al. 1996, FAZEKAS 1996). A Vértesben és környékén végzett bauxitkutatás, valamint az ahhoz kapcsolódó földtani, rétegtani és geofizikai kutatások és az Eocén program történetét legutóbb a Földtani Kutatás 42. évfolyam 3 4. számában megjelent tanulmányok foglalták össze (FANCSIK, KAKAS 2005, KECSKEMÉTI 2005, SZABÓ E. 2005, KOMLÓSSY 2005, TÓTH Á. 2005), ezért annak ismertetésétől ezen a helyen eltekintünk. A Vértes és nyugati előterének északi részét ábrázolja a Dunamenti Régió (Danreg) program keretében kiadott 1: es földtani térképsorozat (CSÁSZÁR et al. 1998), amelynek leírását a magyarázó kötet ismerteti (CSÁSZÁR ed. 2000). A Magyar Állami Földtani Intézet által kiadott 1: es méretarányú földtani térképsorozatának Tatabánya (GYALOG et al. 2005) és Székesfehérvár jelű szelvénye (GYALOG, KAISER 2005) a Vértest és előtereit is ábrázolja. A Vértesből a többi magyarországi középhegységhez képest viszonylag kevés ősgerinces-maradvány ismert, amelynek földtani és tudománytörténeti okai vannak. A nagyrészt dolomitból és laza szerkezetű eocén karbonátos kőzetekből felépült hegység gyengén karsztosodott, és ennek következtében kevés a csontfelhalmozódást üledékcsapdaként biztosító barlang és karszthasadék. A magyar ősgerinces-kutatás hagyományosan a felső-miocén és kvarter képződményekre koncentrált, és a Vértesben csak szórványosan előkerülő, egyébként különlegességeknek számító eocén tengeri emlősök ismertetésére szorítkozott. A terület legjelentősebb, rétegtani szempontból nemzetközi érdeklődést is kiváltó, ősgerinces-lelőhelye a felső-miocén szárazföldi faunát tartalmazó csákvári Báracházi-barlang (KADIĆ, KRETZOI , KRETZOI 1954). 12

14 Földtani felépítés A Vértes geológiai szempontból meglehetősen monoton felépítésű. A felszín döntő többségét felső triász kőzetek, dolomit és dachsteini mészkő alkotják Szerkezeti szempontból a Vértes a töréses röghegységek közé tartozik (JUHÁSZ Á. 1987). Véleményünk szerint azonban a Vértes földtani felépítése korántsem olyan egyszerű, mint azt a szakmai közvélemény korábban gondolta. A Vértes a Dunántúli-középhegység vonulatának ÉK-i részéhez tartozik (2. ábra). A hegység tömegének túlnyomó részét középső felső-triász dolomit és mészkő alkotja, amelyen kisebb területű és vastagságú kifejlődésben fiatalabb mezozoos (jura és alsó-kréta), valamint paleogén és neogén (főként felső-miocén) képződmények települnek (borító hátsó oldalán elvi rétegoszlop). A Vértes mezozos tömegét DNy-on a Móri-árok kainozoos süllyedéke élesen elválasztja a Bakonytól (3. ábra). A hegység morfológiai elhatárolódása a Gerecse felé kevésbé látványos és egyértelmű, leginkább a paleogén üledékekkel kitöltött Tatabányai-medence déli pereme, valamint a Tatabánya és Szárliget közötti szerkezeti elemek mentén vonható meg. 2. ábra. A Dunántúli-középhegységi szerkezeti egység egyszerűsített földtani térképe a paleozoos és mezozos képződmények felszíni elterjedésével (BALLA, DUDKO 1989, TARI 1994, FODOR et al. 2005e után), valamint a Vértes tájegységi földtani térképének körvonalával 1 paleozoos képződmények; 2 mezozos képződmények; 3 a Dunántúli-középhegységi egység határai; 4 mezozoos rátolódás; 5 kréta szinklinális; 6 kréta antiklinális; 7 kréta eltolódás; 8 kainozoos eltolódás. Rövidítések: Lv = Litéri-vonal, Pv = Padragkúti-vonal, TRv = Telegdi Roth-vonal, Vv = Vértessomlói-vonal, Bf = Balatonfelvidék Figure 2. Simplified geological map of the Transdanubian Range Unit with the surface extension of Palaeozoic and Mesozoic rocks (after BALLA, DUDKO 1989, TARI 1994, FODOR 1998, FODOR et al. 2005e) and with the contur of the geological map of the Vértes Hills 1 Palaeozoic formations; 2 Mesozoic formations; 3 boundary of the Transdanubian Range Unit; 4 Mesozoic thrust; 5 Cretaceous syncline; 6 Cretaceous anticline; 7 Cretaceous strike-slip fault; 8 Cenozoic strike-slip fault. Abbreviations: Bv = Balaton Line, Rv = Rába Line, HDv = Hurbanovo Diósjenő Line, Lv = Litér Line, Pv = Padragkút Line, TRv = Telegdi Roth Line, Vv = Vértessomló Line, Bf = Balaton Highland, Buh = Buda Hills Rétegtani felépítését és szerkezetét tekintve a Vértes átmeneti jelleget mutat a Dunántúli-középhegység DNy-i (Bakony) és ÉK-i (Gerecse, Pilis, Budai-hegység) hegységrészei között. A Vértes szerkezetét K Ny-i, ÉNy DK-i, É D-i és ÉK DNy-i csapású törések határozzák meg, míg a Bakonyban felszínen nyomozható és annak szerkezetét alapvetően meghatározó hosszanti térrövidüléses szerkezetek legfeljebb nyomokban ismerhetők fel. A Vértes mezozoos képződményeinek normális ÉNy-i dőlésiránya ugyanakkor a Dunántúli-középhegység ÉK-i részétől különíti el, ahol a csapás fokozatosan K Ny-i, majd ÉNy DK-i irányba fordul. Ősföldrajzi tekintetben a Vértes területe a Gerecse és a Bakony medencéi közt húzódó tenger alatti hátság volt a jura és a kora-kréta idején, ez a jellege a késő-kréta kora-paleogén medencefejlődési ciklusok során csökkent, illetve megszűnt. A korábbiaktól eltérő geometriájú, ÉNy DK-i irányban elnyúló Magyar paleogén medencében a Vértes területe átmenetet képezett a középső-eocén bakonyi mélymedence és az ÉK-i hegységrészek szárazföldi, partmenti, majd sekélyvízi üledékképződési környezetei között. Ugyanakkor az oligocén 13

15 során fordított paleogeográfiai helyzetben az ÉK-i tengeri és a DNy-i szárazföldi, partvidéki környezet átmeneti területe rekonstruálható a Vértes környékén. A Vértes DK-i előterében terül el a Csákberényi-árok, illetve a Zámolyi- és a Bicskei-medence; előbbit főleg paleogén, utóbbiakat jórészt neogén üledékek töltik ki. A hegység ÉNy-i előterében a paleogén üledékekkel kitöltött Pusztavám Oroszlányi-medence húzódik, neogén üledékek a medencétől ÉNy-ra, a Kisalföld irányában vastagodnak ki fokozatosan. A Vértes szerkezetére a mezozoos képződmények DNy ÉK-i csapása jellemző, akárcsak a Bakony túlnyomó részén, de jelentős eltérések is fellépnek, a csapás helyenként K Ny-i vagy KDK NyÉNy-i. A Dunántúli-középhegység szinklinális szerkezetének DK-i szárnyához tartozó Vértes legidősebb ismert képződményei a Bicskei-medence területén mélyült fúrások által feltárt paleozoos és alsó-triász összletek. A Csákberény és Csákvár közötti hegyvonulatot túlnyomórészt ladin karni platform fáciesű dolomitösszlet építi fel, amelyet kisebb-nagyobb vastagságú medence fáciesű rétegcsoportok tagolnak. A hegység törzsét, fennsíkjait és magaslatait jórészt karni nori dolomit alkotja, amelyre az ÉNy-i hegységperemen átmeneti rétegsorral Dachsteini Mészkő települ. A jura és az alsó-kréta képződmények felszíni elterjedése kis területre szorítkozik a hegység DNy-i részén (a móri Csóka-hegyen és környékén), valamint az ÉK-i területen Vértessomló és Csákánypuszta között. A Pusztavám Oroszlányi paleogén medence aljzatának jelentős részét azonban jura alsó-kréta képződmények alkotják, helyenként jelentős vastagságban, amelyek a középhegységi ábra. A Vértes hegység és környezetének digitális domborzati képe Rövidítések: K = Körtvélyes; Cs = Csóka-hegy; Gs = Gánti-süllyedék; Csá = Csákberényi-árok, Nm = Nagyegyházai-medence Figure 3. Digital morphologic map of the Vértes Hills and its surroundings Abbreviations: K = Körtvélyes Hill, Cs = Csóka Hill; Bm = Bicske Basin; Csá = Csákberény Graben; Gs = Gánt Depression; Ka = Little Hungarian Plain; Vt = Lake Velence; Má = Mór Graben; POm = Pusztavám Oroszlány Basin; Tm = Tatatbánya Basin; Vh = Velence Hills; Zm = Zámoly Basin; Vv = Vál Creek, Nm = Nagyegyház Basin

16 szinklinális tengelyvonalában helyezkednek el. Ez a kréta szerkezeti elem a paleogén üledékgyűjtő kialakulásában is szerepet játszott, mint reaktivált szerkezet és mint a szelektív lepusztulás által kialakított üledékgyűjtő térszín. Az eocén képződmények a Vértes előtereiben lévő paleogén medencék területén fejlődtek ki nagyobb vastagságban és túlnyomórészt agyagos márgás litofáciesben, míg a hegység kiemeltebb részein sekélytengeri karbonátos kifejlődésük dominál. Az oligocén sziliciklasztitok szinte kizárólag a Vértes előtereire korlátozódnak, a hegység területén mindössze néhány, bizonytalan besorolású eróziós foszlányban, illetve kisebb tektonikus süllyedékben fordulnak elő (pl. a várgesztesi eltolódási zóna mentén). A neogén képződmények elterjedése néhány eróziós foszlányt leszámítva a hegységen belül ugyancsak kisebb tektonikus süllyedékek területére korlátozódik, ilyen például a Kápolnapusztai-, a Gánti- és a Vérteskozmai-medence. A kvarter képződmények jelentős területű elterjedése ugyancsak a hegylábakon és az előterekben jellemző. A hegység ÉNy-i oldalán és a platók egy részén eolikus homok, míg a DK-i oldalon a lösz jellemző. A Vértes kiemelkedése során az összetett lepusztulási felszíneken és a később bevágódott völgyek mentén az alaphegységi képződmények, valamint a laza tercier üledékek anyaga kihordódott, és a hegylábfelszín-rendszereken, illetve hegyperemi hordalékkúpokon rakódott le. A Vértes szerkezete számos deformációs fázis együttes eredményét mutatja. A Móri-peremvető közelében levő üledékes telérek és számos kibillentett kőzetrés a jura riftesedés gyenge tükröződései. A kréta térrövidüléses deformáció a képződmények DNy ÉK-i csapásán túl gyűrődésekben nyilvánult meg. Ennek egyik fő eleme a bakonyi szinklinális folytatódása a hegység ÉNy-i előterében, paleogénnel fedve. Értelmezésünk szerint nem csak egy nagy szinklinális ismerhető fel, hanem több kisebb gyűrt elem, amelyek több kréta fázisban reaktiválódtak. A szinklinális DK-i peremén a Bakonyból jól ismert hosszanti kompressziós szerkezetek, úgymint a Litéri-, a Veszprémi- és a Bakonykúti-rátolódás megfelelői a Vértesben nem azonosíthatók a felszínen, de a neogén üledékek alatt megjelenésük nem kizárt. Így pl. BALLA, DUDKO (1989) szerkezetelemzése szerint az Iszka-hegy blokkjának ÉNy-i peremén futó Bakonykúti-feltolódás a Vértes DK-i előterének aljzatában folytatódhat ÉK felé. A hegység északi peremén a képződmények csapásváltozása lép fel. E változás jellegzetes szerkezeti eleme a Vértessomlói-vonal, amelynek jellegét rátolódásosnak, aktivitását krétának határoztuk meg. A paleogén medencék kialakulását aktív deformáció idézte elő, amely kompresziós-eltolódásos stílusban történt. Térképezésünk számos szerkezetről igazolta azok eocén vagy pl. a Móri-peremvető esetében oligocén korát. Igen jelentősek a hegység szerkezetében a K Ny-i csapású tektonikus szerkezetek, amelyek a paleogénben és a miocén elején játszottak fontos szerepet, ezek közé tartozik pl. a Várgesztesi-eltolódás. A szintén jellemző ÉNy DK-i szerkezeti elemek mozgástípusa a balos eltolódásból a normál csúszáson keresztül jobbos eltolódásba változott. E változás a paleomágnesesen igazolt, többfázisú, függőleges tengelyű, óramutató járásával ellentétes kora középső-miocén forgással egyidőben történt. Munkánk egyik fontos eredménye, hogy számos töréses elemről, így pl. a Vértes keleti peremvetőrendszeréről igazoltuk a késő-miocén és fiatalabb, pliocén negyedidőszaki aktivitást. Ezen úgynevezett posztrift normálvetőkhöz eltolódásos medencék is társultak. A térképezés és elemző munka valószínűsítette a Móri-peremvető és néhány kapcsolt töréses elem negyedidőszaki aktivitását, amelyek a felszínfejlődésben is döntő szerepet játszottak. 15

17 16

18 RÉTEGTAN A Vértes jelenleg záruló térképezése során új rétegtani eredmények születtek. A Magyar Rétegtani Bizottság érvényben lévő hivatalos litosztratigráfiai rendszerében nem szereplő formációkat és tagozatokat, az alábbi fejezetben az egység bevezetésére vonatkozó indoklással ismertetjük. Ezeket a nem hivatalos litosztratigráfiai egységeket a nevük előtti * jellel különítettük el. A litosztratigráfiai egységek neve mögött feltüntettük a Magyar Állami Földtani Intézet jelkulcsában (GYALOG szerk. 1996, GYALOG, BUDAI 2004) szereplő földtani indexet (zárójelben), továbbá a Vértes földtani térképén szereplő úgynevezett kiterített rövid indexet is. PALEOZOIKUM A terület földtani felépítésében szereplő legidősebb ismert képződmények a Vértes DK-i előterében húzódó, hosszanti csapású antiklinális szerkezet tengelyzónájában kerülnek a felszínhez viszonylag közeli helyzetbe. Ópaleozoos képződményeket mindössze néhány fúrás tárt fel a Vértes előterében. Ismeretességi fokuk igen alacsony, ezért litosztratigráfiai besorolásuk is meglehetősen bizonytalan. Kutatásuk elsősorban BUBICS (1977), LELKESNÉ FELVÁRI (1981, 1998) és Fülöp J. kutatócsoportja (in FÜLÖP 1990), továbbá a Velencei-hegység térképezőinek a nevéhez fűződik (GYALOG, HORVÁTH szerk. 2004). Lényegesen több ismeret áll rendelkezésre az újpaleozoos képződményekről. A felső-perm képződményeket több fúrás harántolta a Vértes DK-i előterében. Közülük elsősorban az Alcsútdoboz Ad 2 (amely a Vértes földtani térképétől K-re mintegy 4,5 km-re, a Szent László-víz völgyében mélyült), továbbá a Tabajd T 5 alapszelvényfúrás részletes feldolgozása szolgáltatott értékes adatokat a Vértes DK-i előtér felső-perm képződményeinek litológiai felépítéséről, rétegtani helyzetéről, kifejlődéséről, a litofáciesek laterális változásáról (4. és 5. ábra). Ezek értelmezése jelentősen hozzájárult a Dunántúli-középhegység késő-perm ősföldrajzi viszonyainak és fejlődéstörténetének rekonstrukciójához. A perm képződmények kutatásában elsősorban MAJOROS (1980, 1983, 1998; in FÜLÖP 1990) és BARABÁSNÉ STUHL (1975), a perm triász határ részletes vizsgálatában pedig GÓCZÁN et al. (1987), valamint HAAS et al. (1986, 1988) értek el kimagasló eredményeket. ALSÓ-PALEOZOIKUM A Vértes D-i előterében több fúrás harántolt különböző litológiai összetételű és metamorf fokú ópaleozoos képződményeket, amelyek elterjedése, vastagsága nem ismert, de egymáshoz viszonyított helyzetük sem ítélhető meg az adatok szórványos és bizonytalan jellege miatt. Ezeket a képződményeket ezért összevontan, a Balatoni Formációcsoportba sorolva ábrázoltuk a földtani szelvényen és az elvi rétegoszlopon (hátsó borítón), az alábbi leírásban azonban igyeszünk utalni az egyes fúrásokban harántolt képződmények litosztratigráfiai besorolására is. B ALATONI F ORMÁCIÓCSOPORT ( B Pz 1 ) BPz1 Litológia, település. A Csákvár Csv 31 fúrás gyűrt mészpalában és karbonátos albitfillitben állt le (BUBICS 1977, LELKESNÉ FELVÁRI 1981, FÜLÖP 1990), amelyet a Balatonfőkajári Kvarcfillit Formációba sorolhatunk a metamorf fok alapján, ez lehet a terület legidősebb képződménye. Az Alcsútdoboz Ad 2 fúrásban (4. ábra) a Balatonfelvidéki Homokkő Formáció alatt mintegy másfél méter vastag, vörös agyagpala és homokkő kevert törmelékéből álló mállási zóna alkotja a paleozoos alaphegység felszínét. Ez alatt 5,6 m vastag 17

19 4. ábra. Az Alcsútdoboz Ad 2 fúrás felső-perm rétegsora (MAJOROS in FÜLÖP 1990 alapján). A helyszínrajzon feltüntetett szaggatott vonal a Vértes földtani térképének a keleti szélét jelzi A kőzet színe (A): a = szürke; b = tarka; c = vörösbarna; d = sötétszürke. Litológia (B): 1 mészkő; 2 ooidos mészkő; 3 dolomit; 4 homokkő, aleurolit, dolomárga; 5 gipsz anhidrit, aleurolit, dolomit; 6 aleurolit; 7 homokkő; 8 konglomerátum; 9 agyagkő. 10 a térképlap határa. Rövidítések: BKT = Badacsonyörsi Konglomerátum Tagozat; P/T perm-triász határ Figure 4. Upper Permian formations in the Alcsútdoboz Ad 2 borehole (after MAJOROS in FÜLÖP 1990). Dashd line on the location map shows the eastern boundary of the geological map of the Vértes Hills Colour of the rocks (A): a = grey; b = variegated; c = reddish brown; d = dark grey. Lithology (B): 1 limestone; 2 ooidic limestone; 3 dolomite; 4 sandstone, siltstone, dolomitic marl; 5 gypsum anhidrite, siltstone, dolomite; 6 siltstone; 7 sandstone; 8 conglomerate; 9 claystone; 10 the boundary of the map sheet. Abbreviations: BKT = Badacsonyörs Conglomerate Member; P/T = Permian-Triassic boundary vörösre oxidálódott, majd a fúrás talpáig sötétszürke, jól rétegzett agyagpala aleurolitpala következik, egyes szintekben flázeresen rétegzett finomszemcsés homokkőréteg közbetelepülésével. MAJOROS (in FÜLÖP 1990, Fig. 98. és 105.) ez utóbbi képződményt palás agyag megjelöléssel, formációba sorolás nélkül ábrázolta, illetve a Balatoni Fillit formációcsoportba sorolta. Az Országos Alapszelvény Program keretében az Ad 2 fúrás vizsgálatairól készült összefoglaló kéziratos jelentés szerint (Haas J. szóbeli közlése) a sötétszürke agyagpala egység gyengén metamorf, amelyre elsősorban az agyagásványok hidromuszkovittartalma és a viszonylag magas (2,29%) vitrinitreflexió utal. Az utóbbi időben végzett vékonycsiszolatos vizsgálatok szerint (KOROKNAI 2004) a 5. ábra. A Tabajd T 5 fúrás felső-perm rétegsora (MAJOROS in FÜLÖP 1990 alapján) A kőzet színe (A): a = szürke; b = tarka; c = vörös. Litológia (B): 1 dolomit; 2 aleurolit; 3 homokkő; 4 konglomerátum; 5 fanglomerátum; 6 Leuckisporites; 7 gipszkonkréció; 8 növénymaradvány; 9 dolomitkonkréció; 10 bioturbáció Figure 5. Upper Permian formations in the Tabajd T 5 borehole (after MAJOROS in FÜLÖP 1990) Colour of the rocks (A): a = grey; b = variegated; c = red. Lithology (B): 1 dolomite; 2 siltstone; 3 sandstone; 4 conglomerate; 5 fanglomerate; 6 Leuckisporites; 7 gypsum concretion; 8 plant remnant; 9 dolomite concretion; 10 bioturbation 18

20 kőzet fő tömegét finomszemcséjű (<0,025 mm) filloszilikátok alkotják. Ezek mellett elszórtan apró (0,05 0,2 mm-es), többnyire szögletes kvarc és földpát (poliszintetikus ikres plagioklász) töredékei láthatók. A kőzet szerkezete irányított, amelyet a filloszilikát-szemcsék (muszkovit, klorit), illetve ezek aggregátumainak hossztengely szerinti rendezettsége idéz elő. Ez az irányítottság a kőzet eredeti rétegzésének feleltethető meg, amellyel szöget bezáró harántpalásság nem jelentkezik. A fentiek alapján a képződmény besorolása ellentmondásos: feltételesen a Lovasi Formációba sorolható, de az sem zárható ki, hogy a Balatonfőn ismert karbon molasszhoz tartozik (Fülei F.). A Lovasi Formációba sorolt agyagpalát több pátkai fúrás is feltárta a Vértes és a Velencei-hegység között, sőt, azok némelyikében az Alsóörsi Porfiroid is előfordult vékony betelepülés formájában (GYALOG, HORVÁTH szerk. 2004). A Vértes DK-i előterében mélyült Csákvár Csv 31 fúrás BUBICS (1977) szerint epidotos kloritpalát és mandulaköves diabázt harántolt, amely LELKESNÉ FELVÁRI (1981) vékonycsiszolatos vizsgálatai szerint epidot klinozoizites zöldpala, egyes szintekben jellegzetes vulkáni reliktumszövettel. Ezt a képződményt FÜLÖP (1990) és LELKESNÉ FELVÁRI (1998) a Litéri Metabazalt Formációba sorolta, míg HORVÁTH, GYALOG (in GYALOG, HORVÁTH szerk. 2004) metamorf hatásra utaló bélyegek hiányára hivatkozva Bencehegyi Mikrogabbró néven önálló formációként különítette el. Feltételesen ide sorolható a Vál 3 fúrás legalsó (886,6 900 m közötti) szakaszán feltárt szerpentinesedett, kloritosodott diabáz is. Elterjedés, vastagság. Az ópaleozoos képződmények a Vértes aljzatában nyilván általános elterjedésűek, az egyes formációk egymáshoz való viszonya és vastagsága azonban bizonytalan. A mágneses mérések alapján szerkesztett térképen (MAJOROS in FÜLÖP 1990, p. 134.) egyedül a Litéri Formáció elterjedése körvonalazható két kisebb területen a Vértes DK-i előterében. Ősmaradványok, kor. A Vértes előterében mélyült fúrásokból eddig nem került elő ősmaradvány a permnél idősebb paleozoos képződményekből. A Litéri Metabazalt az ausztroalpi és dél-alpi analóg területekkel történő párhuzamosítás szerint a variszkuszi metamorf sorozat bázisos magmatitjaival korrelálható, amelyek az ordovíciumtól a devonig ismertek (LELKESNÉ FELVÁRI 1998). Képződési környezet. Az Alcsútdoboz Ad 2 fúrás homogén pélites összetételű, magas szervesanyag-tartalmú összlete alacsony energiájú, rosszul szellőzött szedimentációs környezetre utal. A paleozoos üledékekben előforduló vulkanitok tengeri környezetben lezajlott vulkanizmus termékei lehetnek. FELSŐ-PALEOZOIKUM PERM A Vértes DK-i előterének felső-perm képződményei átmeneti jellegűek a Bakony szárazföldi és a Budapest környéki tengeri kifejlődés között (MAJOROS 1980, 1983; HAAS et al. 1988; MAJOROS in FÜLÖP 1990; HAAS, BUDAI 1995; MAJOROS 1998). Ősföldrajzi kapcsolatukat a Fejlődéstörténet című fejezet ismerteti. A legújabb kronosztratigráfiai skála szerint (GRADSTEIN et al. 2004) a perm háromosztatú. Ezért jelen kötetben a litosztratigráfiai egységek korábban használt kódolási gyakorlatától eltérően (GYALOG szerk. 1996) a felső-perm képződmények P 3 jelet kapnak. BALATONFELVIDÉKI HOMOKKŐ FORMÁCIÓ ( b P 2 3 ) bp2 3 Litológia, település. A Balatonfelvidéki Homokkő Formáció az ópaleozoos aljzatra eróziós- és szögdiszkordanciával települő, felfelé finomodó szemcseösszetételű sziliciklasztos összlet, amelynek alsó szakaszát konglomerátum, a középsőt homokkő, míg a felsőt túlnyomórészt aleurolit alkotja. A fedőjében települő Tabajdi Evaporit Formáció felé folyamatos az átmenete, amellyel laterálisan össze is fogazódik. Az Alcsútdoboz Ad 2 alapszelvényfúrásban a formáció alsó, Badacsonyörsi Konglomerátum Tagozatát 23 m vastag ciklusos rétegsor építi fel (4. ábra). Az átlagos szemcseméret nem csak a ciklusokon belül, hanem a tagozaton belül is csökken felfelé. A tagozat alsó szakaszán a ciklusok bázisát alkotó konglomerátum kavicsszemcséinek legnagyobb átmérője 7 cm, az átlagos 1 cm, a homokkő-rétegcsoport vastagsága néhány dm. A tagozaton belül felfelé a konglomerátum szemcséinek legnagyobb átmérője 2-3 cm-re csökken, ezzel párhuzamosan a homokkőrétegek vastagsága 2-4 m-re nő. A tagozat bázisán a kavicsszemcsék anyagában kvarcit, kvarcporfír, telérkvarc, mikroklin ortoklász gneisz, fillit, aleurolit, homokkő, és tűzkő fordul elő, a rétegsorban felfelé a fillit és a kvarcit dominanciája növekszik. A szemcsék koptatottsága 0 3 közötti. A formáció 67 m vastag középső tagozatát a homokkő dominanciája jellemzi. A 2 12 m vastagságú ciklusok elmosási felszínre települő aprószemcsés konglomerátummal vagy durvaszemcsés homokkővel kezdődnek. A bázisréteg feletti rétegsort közép-, majd finomszemcsés homokkő és homokos aleurolit építi fel, utóbbiban gyakoriak az anhidritgumók. A homokszemcsék anyagát túlnyomó részben kvarcit, kvarc, biotit és muszkovit alkotja, járulékosan magnetit, amfibol és turmalin fordul elő. 19