ADATOK KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA ORVOSKÉPZÉSÉNEK ÁTFORMÁLÁSÁHOZ A SZÁZADBAN

Átírás

1 ADATOK KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA ORVOSKÉPZÉSÉNEK ÁTFORMÁLÁSÁHOZ A SZÁZADBAN KAPRONCZAY KÁROLY Közép-Európa orvosképzésében döntő fordulatot a felvilágosult abszolutizmus oktatás- és egészségpolitikája eredményezett. Az Európa e térségében működött abszolutista monarchiák a felvilágosodás hatására alapvető törekvésként belső állami berendezéseiket felülről hozott reformokkal a felvilágosodás eszméinek befogadására alakították át. Igaz, a porosz, az osztrák és az orosz felvilágosult abszolutizmusok között lényeges különbségek is mutatkoztak, de egyben azonosnak bizonyultak: az állam alapvető feudális jellegének változatlanul hagyásával olyan államszervezetet és kormányzási formát kívántak kialakítani, amely részben kielégítette a feltörekvő polgárság igényeit, felzárkózást jelenthetett az egyre gyorsabban fejlődő Nyugat-Európához. A módszerekben, a meghozott reformintézkedésekben, azok időpontjában eltérések mutatkoztak, viszont ezen államok legfontosabb feladataik közé emelték az oktatás- és az egészségügy kérdését. E két feladatkör szoros összefüggésben állt egymással, mint az adózó állampolgár kiképzésének és munkaereje megőrzésének az állam által fontossá tett kérdése. A nevelés fontosságát már az előző évszázadokban is felismerték, a középkortól az uralkodók a megerősödött királyi hatalom az abszolutista uralkodási formában is iskola- és egyetemalapításokkal igyekezett saját hatalmának és elképzeléseinek megfelelő formákat kialakítani, de egészében megtervezett, az első szinttől az egyetemi képzésig terjedő, a szakoktatási kérdéseket is magába foglaló, az állam igényeinek és szükségleteinek megfelelő, az állam által irányított oktatási rendszerek csak a felvilágosodás hatására, a felvilágosult abszolutizmus korában formálódtak ki. Az előbbi szemlélet vonatkozik az egészségügyre, amelyet még összekapcsoltak a szegénygondozással. Addig e feladatkörök gondozása az Egyház (egyházak) és a kisebb közösségek (városok, megyék) hatásterületébe esett. Igaz, Európa-szerte ismertek a középkori uralkodóknak az egészség védelmét, a járványvédelmet és a közegészségügyet szervező rendelkezései, de ezek csupán lehetőséget teremtő intézkedések voltak, nem rendelkeztek általános érvénynyel. 1 Jó példaként az uralkodók is alapítottak ispotályokat, beteggondozó intézményeket, alapítványokkal (adományokkal) segítették az orvosképzést, de a középkorban szervezett formában ennek intézményrendszere, jogszabályi formái a városokban alakultak ki. 2 A középkori városi szabályzatok, védő- és óvórendszerek, ispotályok a polgárság anyagi erejét vették igénybe, bár a polgári intézmények mellett jelentős volt az egyházak karitatív tevékenysége is. Nem csak nálunk, de Európa majdnem minden területén jelentős eltérések mutatkoztak a közegészségügy és az orvosellátottság tekintetében. A pusztító járványok, a népbetegségek, a jelentős halálozási arányok késztették az uralkodókat, az államokat a közegészségügyet rende- 2 Szumowski, W.: Az orvostudomány története. Bp. 1939; Mayer, K. Ferenc: Az orvostudomány története. Bp. 1927; Abel Jenő: A középkori egyetemek. Bp Demkó K.: Az orvosi rend története. Bp. 1894; Demkó K.: A középkori városok közegészségügye. Bp

2 ző országos érvényű jogszabályok kiadására, a szakemberképzés többszinten történő megszervezésére, a beteggondozó intézményrendszer kiépítésére. Valójában a 18. század első felétől figyelhető meg ez a folyamat, az ilyen jellegű intézkedések kiadása. Országos vagy birodalmi szinten rendezik a feladatköröket, építik ki e terület sajátos igazgatási formáit, megteremtik azon pénzügyi alapokat, amelyeken keresztül a központi hatalom befolyásolja és irányítja az intézményrendszer kiépítését és működését. A Habsburg Birodalom területén már III. Károly 1714-től sorra adta ki a kórházépítési rendeleteit, felállította 1736-ban a Birodalmi Egészségügyi Bizottságot (nálunk 1738-ban a Helytartótanácson belül az Egészségügyi Bizottságot), kiadta a birodalmi kórházi-szegényházi rendszabályt, a hadseregen belül felállította a katona-egészségügyi szolgálatot, sorra emeltette a helyőrségi kórházakat stb. E folyamat Mária Terézia uralkodása idején felgyorsult, a területi igazgatási egységeket, nálunk a vármegyéket és a városokat orvostartásra kötelezték (1748, 1752), országos felméréseket végeztek az ellátottság vonatkozásában, közalapítványt teremtettek a kórházak, szegényházak építésére (Magyarországon 1756-ban a Kórházépítési Alapítvány, amelyet II. József a feloszlatott szerzetesrendek vagyonából kiegészített). 3 A magyar korona területén 1770-ben kiadták az egészségügyre vonatkozó jogszabálygyűjteményt (Codex sanitatis), 1769-ben orvosi karral egészítették ki az 1635-ben alapított nagyszombati magyar egyetemet. Ez csupán része volt a Habsburg Birodalom területén lejátszódott folyamatoknak, ahol vezető szerepet a Birodalmi Egészségügyi Bizottság elképzelései játszottak. Ennek kidolgozója Gerhard van Swieten, az uralkodónő hollandiai születésű tanácsosa volt, akinek tervei alapján 1754-ben megreformálták a prágai egyetemet, 1761-ben a bécsi orvosképzést, 1769-ben orvosi karral egészítették ki a magyar, 1771-ben a grazi egyetemet, ben a Monarchiához került Lembergben (Lwówban), négykaros egyetemet alapítottak. 4 Az orvosképzésen belül két szintet szerveztek: a hat esztendős orvosképzés mellett elindították a hároméves sebészmesteri tanfolyamot is, az ezen végzettek valójában a vidék egészségügyének szakemberei lettek. Az orvosi karon egy-két éves bábaképzés is indult, hogy legalább járásonként alkalmazhassanak képzett és vizsgázott bábákat. A képzés átszervezése, illetve biztosítása mellett külön fontossággal rendelkezett a hadsereg, amelynek szakemberképzésére Bécsben felállították a József Császári Katonaorvosi Akadémiát (1783), mint a sajátos szakterület birodalmi képzési központját, doktoravatási joggal felruházva. Ezzel egyidőben kisebb területi egységekre is kiépítették az egészségügyi igazgatási rendszert, a magyar korona területén a vármegyék alárendeltségében a járásokat is kötelezték sebészmester (seborvos) és bába foglalkoztatására, amely rendszer élén től az országos főorvos, illetve hatáskörébe rendelt és a Helytartótanács kebelén belül működött Egészségügyi Osztály állott (1786). 5 A rendszer kebelén belül indult el az első ún. kórházépítési program, amely a helyi anyagi erő mellett jelentős anyagi támogatást igényelhetett az országos kórházépítési alapítványtól. így épült fel például az 1780-as években a pesti Rókus kórház, s létesültek legrégebbi megyei kórházaink jogelődje. Igaz, e rendszer Gortvay Gy.: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és népegészségügy története. Bp. 1952; Kapronczay K.: Az orvosi igazgatás kialakulása a XVIII. században. Orv. Hetit, 1985, 125, 24.; Kapronczay K.: A magyar orvosi közigazgatás ezer éve. Nővér, sz.; Kapronczay K: A hazai egyetemi orvosképzés 225 éve. Hitel, 1994, 9. Győry Tibor: Az orvosi kar története. Bp. 1886; Deyna, W.: Dzieje medycyny. Warszawa, Győry, T.: i. m.

3 hatékonyságát nagyban csökkentette, hogy a betegellátást még összekötötték a szegénygondozással, bár ennek elválasztására már a 18. század végétől történtek kísérletek. 6 Hasonló folyamat játszódott le Poroszországban is, bár a közép-német területek közegészségügyi és városi egészségügyi jogi rendezettsége sokkal fejlettebb volt, mint a Habsburg Monarchia országaié. Több, a középkorból és a reformáció időszakából származó egyetemmel és orvosi karral rendelkezett, amelyeket csak a kor követelményeinek megfelelő állapotba kellett helyezni, illetve az egyházi befolyás visszaszorításával az állam befolyását és nevelési-képzési elképzeléseit kellett érvényesíteni. Az igazgatási formák országos rendezése után itt is kiadták az általános érvénnyel rendelkező egészségügyi jogszabály gyűjteményt (1772), megteremtették azt a pénzügyi alapot, amelyből az államhatalom a polgári és katonai betegellátó intézményrendszer továbbfejlesztését szorgalmazta, felállították a hadsereg részére a berlini Katonaorvosi Akadémiát (1781), 1809-ben a berlini egyetemet, 1784-ben orvosi karral egészítették ki az 1662-ben alapított breslaui egyetemet. 7 E két felvilágosult abszolutista monarchiánál bonyolultabb képet mutat Oroszország, amely a 18. század elejétől nagy erőfeszítéseket tett az Európához történő felzárkózás érdekében. /. Péter uralkodása nemcsak a terjeszkedés, az Európához vezető utak katonai erővel történő kiharcolását, vagy a Balti-tengerhez vezető területek elhódítását jelentette, hanem az uralkodó valóban abszolutista intézkedései megteremtették azt az alapot, amelyre a 18. század második felében II. Katalin cárnő által fémjelzett orosz felvilágosult abszolutizmus ilyen jellegű intézkedéseit építhette. I. Péter rendeleti úton kezdte el az Európához hasonló intézményi rendszer kiépítését, így 1706-ban utasította alattvalóit, hogy városonként gyógyszertárakat létesítsenek, ben pedig tíz helyőrségi kórház felépítését rendelte el. Legnagyobb problémája az európai képesítésű orvosok hiánya volt, így 1707-ben külföldről is jó fizetésért alkalmazott orvosokkal a moszkvai katonai kórházat felhatalmazta katonai orvosok és sebészek kiképzésére. Ez nem jelentett valódi orvosképzést, csupán az Európában ismert hároméves sebészképzésnek felelt meg, illetve európai egyetemekre való tanulmányutakra készítette fel a jelölteket. Meg kell jegyezni, hogy I. Péter a 18. század elejétől jelentős számban küldött ki elsősorban német egyetemekre diákokat, míg az 1719-ben felállított Birodalmi Orvosi Kancellária feladata lett a hadsereg és az ország igényeinek megfelelő számú külföldi orvos szerződtetése. A pravoszláv egyház merev magatartása miatt is I. Péter az orvosképzés megszervezését, illetve a legszükségesebb hazai igények" biztosítását valójában a hadseregre bízta 1718-ban Szentpétervárott, 1719-ben Kronstadtban alapított olyan katonai kórházakat, amelyeknek elsőrendű feladata a hadsereg számára történő szakemberképzés lett. Az utóbbi helyen a haditengerészetnek képeztek hajóorvosokat, hajósebészeket. Az 1725-ben Pétervárott felállított Orosz Tudományos Akadémia feladata lett a Birodalom tudományos életének, elsősorban az európai formákat követő oktatási rendszerek kiépítése, irányítása, az uralkodóknak ilyen irányú előterjesztések kidolgozása. 8 Az elmúlt évtizedek orosz (szovjet) művelődéstörténet-írása és orvostörténeti szakirodalma az Orosz Birodalmi Orvosi Kancellária és az Orosz Tudományos Akadémia igen lényeges tevékenységét elég Kapronczay K.: A magyar kórházügy a XVIII. században. Orv. Hetit, 1981, 122, 22.; A magyar kórházügy története. Nővér, 1990, 3. Wunderlich, K. A.: Geschichte der Medizin. Berlin, Kuzmin, N. K.: Isztoria medicinü. Moszkva, 1978; uö: Lekciipo isztorii ruszkoj medicinü. Moszkva, 1978.

4 egyoldalúan mutatta be, elsősorban azon vonatkozásait emelte ki, amely az oroszországi európai szervezettségű egyetem felállítására vonatkozott, majd újabban alapításában játszott szerepét domborították ki. Tény, hogy 1755-ben az Orosz Tudományos Akadémia előkészítésében nyílt meg Moszkvában a moszkvai egyetem, amelynek éltrehívásában elévülhetetlen szerepet játszott M. V. Lomonoszov ( ). A moszkvai egyetem orvosi karral is rendelkezett, amely kar csak 1765-ben nyerte el a doktoravatási jogot, de a 18. században nem ez volt az Orosz Birodalom egyetlen európai szintet jelentő egyeteme. I. Péter cár az ún. északi háborúban ( ) kemény harcok árán elérte az Orosz Birodalom hőn vágyott célját, kijutott a Balti-tengerhez, kaput nyitott Európához, visszaszorította és legyőzte az e térségben terveit keresztező svéd királyságot. Szentpétervár megalapítása, a melegtengeri kikötő kiépítése érdekében az egész Baltikumra kiterjesztette a hatalmát. Ennek első szakaszában elfoglalta Észtországot, majd Lettországot, a század végén pedig Oroszország teljes egészében magához csatolta Litvániát. Az egykori lovagrendi állam területéért a 17. században is véres háborúk dúltak, a 16. századi lengyel térnyerés után 1629-ben az altmarki békében Svédország győzedelmeskedett, de nekik és később az oroszoknak, nem a helyi észt, lett és litván lakosság jelentett gondot, hanem a 13. századtól kezdve betelepült és a városokat megalapító németség. A német polgárság kezében összpontosult a keleti kereskedelem, szoros kapcsolatot tartottak a nyugati német területekkel, olyan ipart teremtettek, amelynek birtoklása a terjeszkedő orosz hatalom egyik célja lett. Már a svédek is különleges jogokat biztosítottak a baltikumi németeknek, amelyeket később az orosz uralom alatt sem vesztettek el, az itt kialakított kormányzóságokban a németek akarata érvényesült, kezükben összpontosult a politikai, a gazdasági és a kulturális hatalom. A német befolyás csökkentése, elsősorban a közeli königsbergi egyetem (1544) szellemi hatásának csökkentése érdekében annak idején //. Gusztáv Adolf svéd király 1632-ben Tartuban (Dorpat) egyetemet alapított, hogy a baltikumi németség itt képezze ki saját értelmiségét, a szellemi életének megfelelő szakembereket, ezzel is lazuljon" a nyugati németekkel való kapcsolatuk. Már a svéd egyetemalapítás is egy helyi hatósugarú intézmény megteremtését célozta, s valóban e térség legfontosabb tanintézetévé vált. Az alapítástól kezdve orvosi karral is rendelkezett, igaz, első tanárainak többsége Königsbergből és más német egyetemekről került ide, csak a 17. század végén tűntek fel az első helyi születésű német professzorok. 9 E térség közegészségügyi állapotai európai hasonlóságokat mutattak, sőt 1198-ban Tartuban, 1210-ben Rigában városi kezelésű kórházak létesültek. Figyelemre méltó, hogy míg a 17. század végén lazulni látszottak Königsberg és Tartu egyetemi kapcsolatai, addig Oroszország térnyerése után ezek egyre szorosabbá váltak. Ugyancsak nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bekebelezés után az orosz hatalom nem zárta be a tartui (dorpati) egyetemet, az a jogi kart kivéve tovább működhetett. A baltikumi német orvosok az orosz uralom alatt kivételes jogokkal rendelkeztek, korlátlan lehetőségeket kaptak az egész Orosz Birodalom területén. A már említett Birodalmi Orvosi Kancellária, később az Orvosi Kollégium német külföldi tagjai között elsősorban baltikumi német orvosok voltak, sőt a hivatalosan megállapított 16 tag fele mindig külföldi lehetett, ezek többségét e térségből származók tették ki. A szentpétervári, a moszkvai és a kronstadti katonai kórházak vezető orvosai is elsősorban a baltikumi német 9 Kapronczay K.: Szakadatlan harc. A Baltikum rövid története. Bp. 1991; Arons, K: Isztoria Pribaliike. Riga, medicinü w

5 orvosok közül kerültek ki, a tartui egyetemen viszont megnövekedett a nem e térségben született orosz hallgatók száma. Nem csak képzőhely lett az itteni orvosi kar, hanem kapcsolatai révén hallgatói tanulmányaikat valamelyik távoli német egyetemen fejezték be. Az első orosz orvosösszeírás szerint (1754) 89 orosz és 309 külföldi orvos működött Oroszországban, s a külföldiek közül 232 német volt, ebből 143 baltikumi német. 10 A moszkvai egyetem orvosi karának első tanárai közül is többen Tartuban szerezték képesítésüket. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az 1797-ben kiadott orosz kormányzósági orvosi rendeletek gyűjteményének mintája a baltikumi német városok hasonló jogszabályai voltak. 11 A moszkvai orvosképzés tanrendjének számos követelménye teljes azonosságot mutat a tartui egyetem hasonló szabályzataival. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért nem történt még utalás sem eme nagy tekintélyű és múltú egyetem szerepére. A Baltikum, különösen a németek lakta területek már szóltunk erről különleges joggal felruházott térsége volt az Orosz Birodalomnak, ahol a német polgárság megtarthatta korábban élvezett jogait. A polgári fejlődés útjára lépni akaró orosz abszolutista hatalomnak égető szüksége volt a jól képzett értelmiségre, gazdasági, pénzügyi és hadügyi szakemberekre, közigazgatási szervezőkre, hivatalnokokra, pedagógusokra stb. I. Péter ezt csak külföldiek bevonásával tudta biztosítani, azt is korlátozott körülmények között. A svédek szolgálatba fogadását akadályozta a két ország ellenségeskedése, a lengyeleket hasonló okok miatt mellőzte, a távoli angol és francia szakemberek nehezen illeszkedtek be az orosz körülményekbe, így jelentős számban hívták be a németeket. A balti területek elfoglalása után a cári hatalom másként kezelte a helyi német nemességet és polgárságot: garantálták a nemesség örökletes jogait, az addigi svéd állami tulajdonokat átengedték nekik, a kereskedők és vállalkozók megkapták korábbi privilégiumaikat. A balti németek szabályos szerződésben ismerték el a cári fennhatóságot, cserébe jogaik biztosítását nyerték el. Sőt önkormányzatot, saját bíróságot kaptak, tartományi gyűléssel rendelkeztek. A cári hatalom nemcsak magához kapcsolta őket, hanem jelentős lehetőségeket biztosított számukra az Orosz Birodalmon belül: az orosz cári hatalom a balti németségben szinte készen kapta a szükséges szakembereket, a vágyott európai színvonalat képező értelmiséget, hivatalnokokat. Csakhamar megtelt az orosz hadsereg, a diplomáciai szolgálat és egy sor közhivatal balti németekkel, a kormány szerepét betöltő kollégiumokban a megállapított tagság felét baltiak adták, sőt gyakran az egyes kollégiumok egymás között németül érintkeztek hivatalos ügyekben. Nem számított ritkaságnak, hogy az egyes kollégiumok elnökei, alelnökei is soraikból kerültek ki. 12 Maga a Baltikum csakhamar az Orosz Birodalom műhelyévé" vált, itt létesültek a legfontosabb ipari létesítmények, gyárak, kikötők, a távolsági kereskedelem központjai. Ezek szakmai és technikai színvonalát a német iparosok, kereskedők és szakemberek adták. E különleges területi jogállást az orosz hatalom állandóan figyelemmel kísérte, általában biztosította azokat a lehetőségeket, ami a más német területeket jellemezte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a balti német területeken már 1816-ban végrehajtották a jobbágyok felszabadítását, ami különben a cári területeken csak 1861-ben következett be. A cári hatalom nem kívánta elveszíteni a szorgalmas német parasztságot, a számára hasznos német Schultheisz E. Tardy L.: Adatok az orosz-magyar orvosi kapcsolatok történetéhez. Bp Arons, K.: i. m. Kuzmin, N. K.: i. m.

6 szakembereket. Valójában ezen okok miatt is engedélyezte a jogi kar kivételével a tartui (dorpati) egyetem továbbműködését. Az egyetem orvosi karáról kikerült német orvosokat mindenütt megtaláljuk: az Orosz Orvosi Kancellárián, majd az Orvosi Kollégiumban, az orvosképzést is biztosító katonai kórházakban, a Katonaorvosi Akadémián, a hadsereg és a polgári egészségügy vezető tisztségeiben. A kelet-európai orvosképzés másik fontos szakasza a 19. század elejére tehető, amikor a cári közigazgatásban is jelentős változások történtek: 1803-ban az addigi kollégiumi rendszert az európai formákat követő minisztériumok váltották fel. A felsőoktatás szervezése az Oktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott, amely a birodalom érdekeinek és igényeinek megfelelő szemléletű és számú egyetemet alapított. Az egyetemek feladata nemcsak az európai ismeretek átadása lett, hanem az orosz érdekek képviselete a tudomány, a képzés és a szakember-kiválasztás területén is. 13 Valójában a Birodalomhoz csatolt területeken az orosz nyelven oktató egyetem vált a russzifíkálási törekvések legfőbb eszközévé. Viszont a más nemzetek és népek sorából kikerült értelmiség képzőhelye is lett: az orosz nyelven tanuló nem orosz értelmiség az egyetem falai között vagy azon kívül szervezkedett, az egyetemi városok az oroszellenes mozgalmak legfőbb helyeivé váltak. A 19. század legelején a cári birodalom 1804-ben Kazanyban, 1805-ben Harkovban, 1818-ban Varsóban, 1819-ben Szentpétervárott nyitott újabb egyetemet, természetesen orvosi karral. Ebben az évben reformokat hajtottak végre a dorpati egyetemen, továbbá engedélyezték a lengyel állam felosztása után orosz fennhatóság alá került vilnói egyetem működését. A lengyel felvilágosodás időszakában megújult, a még Báthory István lengyel király által alapított (1570) vilnói egyetem a felvilágosult abszolutizmus egyetemi reformjai szempontjából érdekes közbülső területet jelent. 14 A 18. század második felében Lengyelország kritikus időszakot élt át. Az ország politikai megosztottsága, a környező hatalmak Ausztria, Poroszország és Oroszország terjeszkedő politikája végül Lengyelország első felosztásához vezetett 1772-ben. A tényen változtatni nem lehetett, a lengyel állam csak a helyzet enyhítésén gondolkodhatott. Az orosz cárnő kegyeit élvező Poniatowski Szaniszló lengyel király valóban páratlan reformokat hajtott végre, a királyi hatalom megerősítésének az eszköze a királyi tanács, illetve annak az egyes minisztériumok szerepét betöltő öt osztálya lett. Az égető gazdasági, közigazgatási, jogrendszeri kérdések, a társadalmi és politikai átalakulás problémáival a királyi tanács és a kormány szerepét betöltő osztályok foglalkoztak, de mellettük állt a Köznevelési Bizottság (1773), amely a királyi tanácsnak volt alárendelve, és Európa talán első felvilágosult szellemű művelődési minisztériumának szerepét töltötte be. 15 A köznevelés megújítása a gazdasági és társadalmi fejlődéshez hasonló feltételek között valósult meg. A nemzeti nevelés elvét" hirdette meg egységes nevelési elvekkel és programokkal. Különösen az anyanyelvi oktatást, a matematika és a természettudományok tanítását szorgalmazták. Első lépésben az alapoktatás (falusi és városi elemi iskolák) intézményeit reformálták meg, állami pénzekből növelték számukat', ösztönözték az egyházi iskolák létesítését. Tankönyveiket a Köznevelési Bizottság dolgoztatta ki, vizsgálta felül. így a Arons, K.: i. m. Szumowski, W.: i. m. Kapronczay K: A lengyel felvilágosodás és a krakkói egyetem orvosi karának reformja. Comm. Hist. Artis Med. 1972, (64 65), ; Kapronczay K.: Magyar-lengyel orvosi kapcsolatok. Bp

7 felvilágosodás eszméit már az alapfokú iskolákban is elhintették. Igaz nem vezették be az általános tankötelezettséget, de minél több gyerek iskoláztatására ösztönöztek. Hasonló jelentőségű intézkedéseket hoztak a középszintnek megfelelő intézmények vonatkozásában, de a legnagyobb jelentőségűnek a krakkói és a vilnói egyetem reformja tekinthető. Krakkó erre az időre szinte elnéptelenedett, elavult középkori tananyag és módszer jellemezte a nagymúltú intézményt. A karokon kidolgozott reformok mellett nemcsak a megfelelő szakembereket kellett megkeresni, hanem az elszegényedett egyetem anyagi helyzetét is rendezni kellett október 20-án a lengyel király a feloszlatott jezsuita rend birtokait és jövedelmét a krakkói egyetemnek adományozta, illetve a Köznevelési Bizottság kezelésébe adta, hogy ebből végrehajtsa a nevelésügy reformjait. 16 A krakkói egyetemre vonatkozó reformokat Hugo Kollataj ( ) és Stanislaw Staszic ( ), a Köznevelési Bizottság tagjai, a lengyel felvilágosodás két kiemelkedő egyénisége fogta össze. Az egyetem teljes reformját rendkívül siettette, hogy 1773-ban összesen 15 hallgató iratkozott be. A legelhanyagoltabb az orvosi kar volt, amely már évek óta csak egy-egy hallgatóval rendelkezett. Kollataj az orvosi karra vonatkozó tervek elkészítésével Andrzej Badurskit ( ), a német egyetemeken végzett, között Bécsben, van Swieten mellett működött krakkói orvost bízta meg. Bécsben alkalma volt közelebbről megismerkednie a Monarchia egyetemi, közelebbről orvoskari reformjaival, így az 1776-ban Kollatajnak átnyújtott Propositio instituendi Collegii Medici címet viselt előterjesztés valójában a van Swieten által képviselt elveknek a lengyel valóságba történő átültetését jelenti. 17 Az elméleti és a gyakorlati tárgyak sorának kijelölése mellett megszervezték azok tanszékeit, felállították a kar alárendeltségében működő hatvan ágyas gyakorló kórházat (klinikát) is. Az orvosi karon a képzés két szinten folyt, a hatéves orvosi-, és a hároméves sebészképzés mellett külön tanfolyamot állítottak fel a bábáknak és megszervezték a természettudományi karral közösen a gyógyszerészek hároméves oktatását. A kar alapszabályzatát szeptember 28- án nyújtották át az egyetemnek, amelynek értelmében öt tanszék létesült, valamint három olyan, amely a természettudományi karral közös lett. Az oktatás nyelve, néhány tárgy például az anatómia, az orvosi gyakorlat és a gyógyszertan kivételével lengyel lett, de a sebészképzés csak az anyanyelven folyt. Ez a következő évtizedekben vált nagyjelentőségűvé, amikor 1776 után Lengyelország harmadik felosztását követő években Krakkó városállama jelentette a lengyel nemzeti szellem ápolásának legfőbb helyét. A krakkói egyetem reformjaival egy időben tervek készültek egy második egyetem felállítására, végül az 1579-ben alapított vilnói egyetemet szervezték át. 18 Lengyelország 1772-ben bekövetkezett első felosztása után a lengyel koronához tartozó Litvánia jelentős része Oroszországhoz került, de az ősi litván főváros még Lengyelország része maradt. Itt Báthory István négykaros egyetem alapjait vetette meg, bár az orvosi kar megnyitására nem került sor. A vilnói egyetemen végrehajtott reformok azonosak voltak a Krakkóban alkalmazottakkal, és megnyitották az orvosi kart is lengyel és német tanárokkal. A képzés ban indult el, és éppen beértek az első évek erőfeszítései, amikor a lengyel állam harmadik (1796), végleges felosztása után a város tartósan Oroszországhoz került. Igaz, a Kosciusko Szumowski, W.: Krakowska szkola lekarska po reformach Kollataja. Krakow, uo. Deyna: i. m.

8 féle felkelés időszakában a város kétszer is gazdát cserélt, hol lengyel, hol orosz kézbe került, a harcok alatt feldúlták az egyetem épületeit, hallgatói és tanárai elmenekültek. Viharos évtizedek következtek, az orosz kormányzó felfüggesztette az egyetem működését, csupán a gyakorló kórházból kialakított orosz helyőrségi kórházban engedélyezték a sebészképzést, hiszen a hadsereg igényeit elégítették ki ban az orosz Oktatásügyi Minisztérium Vilnóban is egyetem felállítását határozta el, bölcseleti, jogi, természettudományi és orvosi karokkal. Az egyetem alapszabályzata részben azonos volt a felfüggesztett vilnói egyetem lengyel statútumával, az új kidolgozásában a dorpati és moszkvai egyetem tanárai is részt vettek. Az egyetemmel az orosz kormányzat részben ellensúlyozni kívánta a birodalmi érdek mellett a lembergi és a krakkói egyetem vonzerejét az uralma alá került lengyel területeken. Az orvosi karon orvos- és sebészképzés folyt, tanárai között orosz, lengyel és német orvosokat találunk. 19 A történeti lengyel területeken a 19. század elején újabb egyetemalapításra került sor, amikor a tilsiti béke ( 1807) után Napóleon megalakította a vele szövetséges Varsói Nagyhercegséget, amely Krakkóval együtt a szász király fennhatósága alá került. Ez reményt ébreszt a lengyel állam újbóli visszaállítására, így Józef Poniatowski herceg, az utolsó lengyel király fivére köré tömörültek a lengyel felvilágosodás legjobb erői. Hugo Kollataj irányítása mellett 1809-ben megnyílt a varsó négykaros egyetem, amely alapításának pillanatától megkezdte működését. A következő viharos években töretlenül működött, amit az sem befolyásolt, hogy Napóleon oroszországi veresége után e térséget az orosz hadsereg megszállta. A bécsi kongresszus döntése nyomán a volt Nagyhercegség területe Oroszországhoz került, ahol más volt lengyel királyságot képező részekkel egyesítve I. Sándor cár kialakította az Oroszország részét képező, de bizonyos autonómiával és alkotmánnyal rendelkező lengyel királyságot. Az önálló közigazgatással, vámhatárokkal, bíróságokkal és korlátozott létszámú hadsereggel rendelkező lengyel királyság élén Konstantin nagyherceg a cár fivére alkirályként állt. Orosz-Lengyelországban lengyel nyelvű oktatást vezettek be, így szükség volt az 1809-ben alapított varsói egyetemre is, amely 1818-ban Császári Egyetemként működött. Feladata volt az adott térség értelmiségének képzése, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vonzerőt és ellensúlyozást gyakoroljon a Monarchiához került krakkói és lembergi egyetemmel, valamint a Poroszországhoz került lengyel területen 1819-ben alapított poznani egyetemmel szemben. Krakkóval sohasem vetekedhetett, de a német nyelvű lembergi és poznani egyetemnek valóban vetélytársa lett, hiszen az oktatás nyelve itt a lengyel volt 1831-ig. 20 Az évi lengyel felkelés súlyos következményekkel járt a varsói és a vilnói egyetemre. A lengyel felkelést leverő orosz hatalom felszámolta a látszólagos lengyel autonómiát, területén orosz kormányzóságokat alakított ki, a lengyel nyelvű oktatást csak az alsó, és korlátozott mértékben a középiskolai oktatásban hagyták meg. Bezárták a varsói egyetemet (1831), a vilnói egyetemet mivel a litvánok is nagy tömegben vettek részt az oroszok ellen a felkelésben, 1834-ben áthelyezték Kievbe, megalapítva ott az Orosz Birodalom új egyetemét. A varsói orvosi kar sebészképzése Császári Sebészakadémia néven tovább működhetett, míg a vilnói orvosi kar épületeiben 1842-ben ugyancsak Sebészakadémiát nyitottak meg: elsősorban a hadsereg és korlátozott mértékben a polgári egészségügy Szumowski: i. m. Grochulska, B.: Ksiestwo Warszawskie. Warszawa, 1975.

9 részére képeztek seborvosokat és szülészmestereket. Varsóban 1864-ben ismét megnyílt a Császári Egyetem orosz nyelvű oktatással, természettudományi, bölcselet, jogi és orvosi karokkal, míg Vilnóban 1896-ban főiskolai rangú tanintézetet (bölcsészeti, természettudományi és sebészeket képező orvosi karral) engedélyeztek, természetesen az oktatás nyelve itt is az orosz volt, amit csak 1912-ben korlátozott formában 1905-ben váltottak fel a litván nyelvre. 21 A 19. század legelején az Orosz Birodalom területén alapított egyetemek sorába tartozott az november 5-én kapuit megnyitott kazanyi egyetem, amely a kelet felé irányuló orosz terjeszkedés legfőbb szellemi központját jelentette, a szervezésében jelentős szerepet játszottak a baltikumi németek, hasonlóan Harkovban is. 22 Harkovnak a Birodalom déli területein szántak jelentős szerepet, elsősorban az ún. kelet-ukrán területek oroszosítása szempontjából. 23 Az előbb említett egyetemeken természetesen orvosképzés is folyt, színvonalának emelése érdekében jelentős számban hívtak meg külföldi szakembereket, elsősorban a német területekről, de magyarokkal is gyakran találkozunk tanári karukban. Főleg a 18. század végén és a 19. század elején az oroszországi orvostársadalom vezető rétegében szerepet töltöttek be a magyarok, akik közül kiemelkedik Péken Keresztély, Keresztúri Ferenc, Gyöngyössy István, mint a Birodalom egészségügyének szervezői, egyetemeken oktató tanárok. 24 Aránylag kevés szó esett az Orosz Birodalomhoz az 1808/1809. évi svéd-orosz háború után tartozó Finn Nagyhercegség Helsinkiben működő egyeteméről. Ezt az egyetemet még a svédek 1640-ben Turkuban alapították meg, Uppsala mellett természetesen figyelembe véve a dorpati egyetemet is a svéd királyság egyik legfontosabb oktatási intézményének számított. Éppen a svéd-orosz háború idején Turku olyan súlyos tűzkárokat szenvedett, hogy az egyetemet Helsinkibe helyezték át. A svéd uralmat felváltó orosz fennhatóság meghagyta a Finn Nagyhercegség autonómiáját, de területén orosz csapatok állomásoztak, s a főkormányzó a nagyhercegi címet is viselő cár nevében állott a Nagyhercegség élén. A helsinki egyetem önkormányzatát ugyan erősen korlátozták, de a szentpétervári Művelődési Minisztérium felügyelete alatt a térség értelmiségének képzőhelye maradt. Igaz, a svéd szellemi befolyást erősen visszafogták, helyébe az orosz és német tanároknak engedtek működési teret ban Sándor Egyetemnek, nevezték el, 1896-ban a finn nyelvet is hivatalosan az oktatás nyelvévé tették. Addig 1828-tól az orosz volt az oktatás nyelve, amely mellett svédül és németül is előadhattak. Annak ellenére, hogy a helsinki egyetem a maga 400 hallgatójával a Birodalom kisebb felsőoktatási intézményei közé tartozott, egyik fontos olyan egyetemnek számított, ahol teret engedtek az európai művelődés szabadabb terjesztésének. 25 Az Orosz Birodalom a 19. század derekán újra válságos helyzetbe került, hiszen a krimi háborúban elszenvedett veresége ismételten előtérbe helyezte azokat a halaszthatatlan belső reformokat, például a jobbágyfelszabadítás kérdését, amelyek nélkül óhatatlanul elmaradt Európa mögött. Itt nincs hely a mélyebb elemzésre, de a Birodalom belső szerkezeti felépí Kuzmin: i. m. Deyna: i. m. Kuzmin: i. m. Schultheisz Tardy: i. m. Geschichte der Medizin in Helsinki. Helsinki, 1979.

10 tésének átrendezésével egy időben intézkedések történtek az oktatás ezen belül az egyetemi képzés korszerűsítésére, kiszélesítésére. így került sor újabb egyetemek Odeszsza, Varsó, Tomszk stb. alapítására, hogy a Birodalom érdekeinek és szükségleteinek megfelelő számú értelmiséget biztosítsanak. Az egyetemek viszont kettős küzdelem színterévé váltak: egyrészt a felerősödött nemzetiségi mozgalmak harcot indítottak például Dorpatban, Helsinkiben, Kijevben, Odesszában stb. az erőteljes russzifikálás ellen, az orosszal szemben a nemzeti nyelvek használatáért, a háttérbe szorított nemzetiségi kultúrák műveléséért. A másik cél a tanszabadság megteremtése lett, igaz a szabadabb tudományos szellem korlátozása a természettudományi és orvosi karon kevésbé vált érezhetővé. Mindenesetre ez az időszak igen lényeges a nemzeti nyelvek megteremtése, illetve a nemzeti kultúrák felépítése szempontjából. 26 A 19. század második felében Európa keleti térségében mind erőteljesebbé vált a nemzeti államok kialakulása, s különböző elsősorban az orosz és a török elnyomó hatalmától való szabadulásának folyamata. Amint a török uralomtól fokozatosan szabadultak fel a balkáni népek, úgy alakultak sorra főiskoláik, egyetemeik ben alapították meg azt a bukaresti intézményt, amelyet a Román Királyság megszületése után, 1864-ben elsősorban német egyetemek segítségével egyetemmé szerveztek át. Bulgáriában 1885-ben alapították meg a szófiai egyetemet, mint a Balkán első egyetemét, hiszen a török uralomtól korábban megszabadult Szerbiában csak 1912-ben alapítottak egyetemet. Amíg Kelet-Európában erőfeszítések történtek az európai haladáshoz való felzárkózásra, addig Közép-Európa térségében az oktatási és felsőoktatási rendszer tudatos és az állam szempontjainak megfelelő fejlesztési folyamata játszódott le. Itt már nem az első egyetem alapítása volt a cél, hanem a meglevők mellé, kisebb területi egységekre ható intézmények szervezésének folyamata játszódott le. Az Osztrák Magyar Monarchia területén jól nyomon követhető ez a folyamat: Eötvös József elképzeléseiben nemcsak a kolozsvári egyetem megalapítása szerepelt (1872), hanem a magyar korona területén még másik három is ami anyagi okok miatt csak a századforduló után valósulhatott meg (Pozsony, Debrecen). Az osztrák császári korona területén ekkor alapítják meg az innsbrucki egyetemet, erőteljesen fejlesztik a grazi egyetemet, míg Csehországban Prága mellett jelentősebb szerepet kapnak Olmütz és Brünn egyetemei. Igaz, a prágai egyetemen a század végén olyan magas hőfokot ért el a cseh és a német ellentét, amely végül az egyetem kettéválásához, a prágai német egyetem kiválásához vezetett. Lemberg egyeteme sem volt mentes a nemzetiségi ellentétektől, hiszen itt körvonalazódott az ukrán nemzeti mozgalom, miközben Bécs a lengyel-ukrán ellentétek szításával a maga hasznára igyekezett a helyzetet fordítani. 27 Az orvosképzés szempontjából meghatározó szellemi erőt a bécsi egyetem orvos kara képzett a 19. század közepéig, hiszen ez az egyetem a Monarchián belül olyan különleges jogokkal volt felruházva, amelyekkel egyik egyetem sem rendelkezett. A Bécsben szerzett oklevél a Monarchia bármely területén érvényes volt, míg a más egyetemeken szerzett csak az adott ország területén. Például a pesti egyetemen kapott oklevél csak a magyar korona területén volt érvényes, máshol nem. így a hallgatók többsége igyekezett tanulmányait Bécsben befejezni, az egész Monarchia területére érvényes diplomát szerezni. Ez is magyarázza, hogy miért tanultak olyan nagy tömegben Bécsben medikusok, annak ellenére, hogy Arons: i. m. Deyna: i. m.

11 saját szülőföldjükön is működött orvosi kar. Valójában az orvosi kar szempontjából ezt a Monarchián belüli peregrinációt 1885-ben adminisztratív eszközökkel kellett megszüntetni, amikor is a magyar hallgatók bécsi tanulmányait a magyar és a császári Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumok között engedélyhez kötötték. Ez nemcsak magyar, hanem más birodalmi népek vonatkozásában is érvényes volt. 28 A kiegyezésig sokszor több magyar medikus tanult Bécsben, mint a pesti egyetem orvosi karán, annak ellenére, hogy a magyar orvosi karon semmivel sem kisebb tudású szakemberek tanítottak. A bécsi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főleg a neoabszolutizmus idején, adminisztratív eszközökkel is befolyásolta az egyes orvosi karok színvonalának emelését, nem az anyagi eszközök bővítésével, hanem a jó szakember hírében álló tanárok kinevezésével. Csak példaként említhetjük Czermák János - a prágai Jan Czermak élettantudós pályafutását, aki az 1850-es években Grazban, Krakkóban, majd Pesten szervezte meg a modern élettani kutatás és oktatás tanszékeit, de ismereteit Breslauban, az ugyancsak cseh Jan Evangélista Purkinje intézetében szerezte. Ugyancsak felemlíthetjük az ún. második bécsi orvosi iskola kiemelkedő egyéniségeit, akik közül Hebra, Skoda, Kolletschka. Rokitansky csehországi születésű orvosok voltak, a kórbonctani szemlélet megalapozásával Bécset a 19. század közepén a világ orvostudományának egyik központjává tették. 29 Neveltjeik közül került ki az a pesti orvosi iskola, amely a magyar orvostudományt a 19. század második felében az európai színvonalra emelte. Ez már európai jelentőségű, de hangsúlyozottan magyar orvosi irányzat volt, amelynek hatását jól lemérhetjük nemcsak Európa nyugati, középső, de keleti területein is. A bukaresti egyetem világhírű orvostudósa, Victor Babes a pesti egyetem neveifje volt, működött a magyar fővárosban és Kolozsvárott egyaránt, de pályájának csúcsára Bukarestben érkezett. Soha nem tagadta kötődését a magyar orvostudományhoz, sőt mindig külön kiemelte a magyar medicinával való kapcsolatát. E kisugárzás másik területe az Európához közeledni kívánó Török Birodalom korszerű orvosképzésének és betegellátásának területén is lemérhető. Isztambulban 1834-ben szervezték meg az első, az európai orvosképzést követő Katonaorvosi Akadémiát, amelynek feladata éppen a hadsereg korszerűsítésével párhuzamban a katonaorvosképzés megszervezése volt. Ebből a katonaorvosképzésből nőtt ki az európai normákat követő török orvosképzés, s ebben jelentős szerepet játszott a magyar orvostársadalom. A magyar szabadságharc leverése után török földre menekült honvédorvosok közül közel ötven török szolgálatba állt, s az as években Gaál Gusztáv, Hammerschmidt Károly és mások eme Akadémia tanárai voltak. Hammerschmidt Károly (Abdullah effendi) nevéhez fűződik a török nyelvű orvosi könyvírás megszervezése, a Természettudományi Múzeum felállítása, akit ma török földön a legnagyobb elismerés övez. A 19. század utolsó harmadában a németek és franciák mellett keresettek" voltak a magyarok, közel 800 magyar szolgált hosszabb-rövidebb ideig a török katona- és polgári egészségügyben. Természetesen ezt nem szabad túlértékelni, hiszen a magyar orvosok mellett túlnyomó többségben a német, a francia és angol orvosok voltak, de szép számban találunk cseh, lengyel és más nemzetiségű szakembereket is. 30 Demkó: i. m. Lesky, E.: Wiener medizinische Schule. Wien, Kapronczay K.: Az évi szabadságharc volt honvédorvosainak sorsa török földön. Honvédorvos. 1979, 3-4.

12 Közép- és Kelet-Európában egyetemalapítási szempontból valóban döntő fordulatot a 18/19. század hozott, bonyolult és összetett folyamatként megteremtette azt az alapot, amelyre századunk erősen szakosodott felsőoktatása épült. Ezen belül az orvosképzés külön területet képez, amely a 18. század derekától valóban függetlenül e térség hatalmi ellentéteitől és törekvéseitől az államok belső igényeit volt hivatva kielégíteni. KÁROLY KAPRONCZAY, PhD. general director of Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives H 1023 Budapest, Török u. 12. ZUSAMMENFASSUNG Der aufgeklärte Absolutismus hat in der Ärztebildung Mittel-Ost-Europa's eine bedeutende Wendung eingebracht. Das Ziel war nicht nur die Aufschliessung diesen Monarchien Mittel-Ost-Europa's zum Bildungsniveau Westeuropa's und die Erfüllung der inneren Anforderungen diesen Staaten, sondern auch die Erschaffung der Bildungs-, Gesundheitsund Verwaltungsformen, befriedigend die Ansprüche der zukunftsvollen Bürgerschaft. Die Ausbildung und die Gesundheitspflege wurden als die wichtigsten Staatsaufgaben angemerkt. Die Aufgabe war nicht nur die Erschaffung der neuen Verwaltungsmethoden, sondern auch die Ausbildung der standesgemässen Fachleute. Ausser den Reformen des Gesundheitswesens (Verwaltung, Krankenhausentfaltung, Präventivgesetze u.s.w.) war die wesentliche Frage auch die Heranbildung der Ärzte von hohem Niveau und im entsprechenden Gesamtzahl, mittels der Gründung neuerer medizinischen Fakultäten. Diesen Umwandlungsprozess ist im Preussen, im Russland und auch in der Habsburgischen Monarchie zu beobachten, trotzdem haben sich bedeutende Unterschieden im Bereich der Ärzteausbildung der aufgeklärten absolutistischen Monarchien Mittel-Ost-Europa's gezeigt. Im Russland determinierte die Gründung der Universitäten und die medizinischen Fakultäten die Wichtigkeit der Aufschliessung zur Mittel- und Westeuropa, im Preussen und im Staaten der Habsburgischen Monarchie war grundlegend die Realisierung des Gebietsgrundsatzes. Das Gebietsgrundsatz hatte die genau bestimmbaren Territorien mit genügend Ärztestand zu belegen, für bürgerlichen und militärischen Gesunheitsdienst gut ausgebildeten Ärzte und Wundärzte zu versichern. Im Osteuropa war von ausschlaggebender Bedeutung die Gründung der Universitäten von europäischen Niveau. Im diesen Gang hatten sehr wichtige Rolle die mehr jahrhundertelang wirkenden alten medizinischen Fakultäten (die deutschen Universitäten, die Wiener- Prager- und Krakauer Universitäten). Die Geistesströmung und Wirkung diesen Universitäten sind im neugegründeten Fakultäten gut bemerkbar. Diese Wirkung hat sich nicht nur im Nationalität der Gastprofessoren, sondern auch im ihrer Zugehörigkeit zur verschiedenen medizinischen Schulen gespiegelt.