U J V Á R Y G Á B O R A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK. Politika, kultúra és történettudomány a neobarokk társadalomban RÁCIÓ KIADÓ

Átírás

1 U J V Á R Y G Á B O R A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK Politika, kultúra és történettudomány a neobarokk társadalomban RÁCIÓ KIADÓ

2 UJVÁRY GÁBOR A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK Politika, kultúra és történettudomány a neobarokk társadalomban

3 UJVÁRY GÁBOR KODOLÁNYI JÁNOS FŐISKOLA Történeti Műhelyének kiadványai 1. A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK Politika, kultúra és történettudomány a neobarokk társadalomban Ráció Kiadó Budapest, 2010

4 A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap TARTALOM és a Kodolányi János Főiskola támogatta. Előszó... 7 BEVEZETÉS Trianon hatása a magyar kultúrpolitikára Szerkesztette CSÁSZTVAY Tünde A szerkesztésben közreműködött NAGY József Zsigmond A névmutatót összeállítátta CSÁSZTVAY Tünde és UJVÁRY Gábor KORSZERŰ KULTÚRPOLITIKA, KORSZERŰTLEN TÁRSADALOMBAN Élt ötvenhét évet, dolgozott egy évszázadnyit A politikus Hóman Bálint A KULTÚRPOLITIKAI FEGYVERLETÉTEL ÖNKÉNTES LENNE A borítót a Layout Factory Grafikai Stúdió készítette az alábbi képek felhasználásával: Klebelsberg Kuno, C. H. Becker, Gragger Róbert és Magyary Zoltán (jobbról balra) (Humboldt Egyetem, Berlin, Magyar Szeminárium); Hóman Bálint díszmagyarban (Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtára) A magyar kultúra külföldi őrszemei A tudós Magyarország Bécsben Bessenyei, Klebelsberg, Marosán és a genius loci Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel Egy tudós kultúrpolitikus kalandjai Rómában és a magyar hivatalokban TÖRTÉNELMI ÁTÉRTÉKELÉS Barátból ellenség? A végtelenben újra találkoznak Egyetemi ifjúság és katolicizmus a neobarokk társadalomban A budai királyi palota és a nagypolitika a két világháború között Ujváry Gábor, 2010 Ráció Kiadó, 2010 A kötet írásainak eredeti megjelenési helyei Névmutató

5 ELŐSZÓ Régi-új írásokat tartalmaz e tanulmánygyűjtemény. Régieket, hiszen a dolgozatok anyagát sok-sok éves kutatómunka során gyűjtöttem, és többségük legalábbis témájukat tekintve, részben vagy egészben korábban már megjelent. Mégis újak azonban, hiszen egyetlen egy sincs közöttük, amelyet változatlan formában közölnék. Van olyan, amely már több mint két évtizeddel ezelőtti kéziratra támaszkodik, és van olyan is, amelyet több korábbi írásomból állítottam össze, egészítettem ki és formáltam kimunkáltabbá. Közös ben nük, hogy valamennyinek a két világháború közötti korszak, azon belül pedig elsősorban a kulturális- és a tudománypolitika, a külföldi magyar intézetek története, illetve a kor jelentősebb kultúrpolitikusainak, történészeinek tevékenysége, valamint az egyetemi ifjúsági egyesületek elsősorban az Emericana szerepe a fő témája. Az ekkori időkben elsősorban azok a politikusok és tudósok határozták meg Magyarország szellemi arculatát, akik a honfoglalást követő harmincharmadik nemzedékként születtek. Hiszen ha a szokásoknak megfelelően harminc esztendőben mérjük egy-egy generáció munkásságának tartamát, 896-tól 1886-ig éppen 990 év telt el, s az 1886 körüli két évtizedben szület tek könyvem főhősei: Klebelsberg Kuno (1875-ben), Hóman Bálint (1885-ben), Gerevich Tibor (1882-ben), Szekfű Gyula (1883-ban), Gragger Róbert (1887-ben) és sorolhatnánk tovább kortársaikat. A sokat emlegetett személyiségek közül egyedül Angyal Dávid tartozik egy korábbi nemzedékhez; ő egy generációval előbb, 1857-ben született, s ez fiatalabb kollégáival való kapcsolattartásában mivel teljesen más gondolatvilágban élt, mint ők sokszor okozott apró súrlódásokat. A harmincharmadik nemzedék, illetve a neobarokk társadalom kifejezések a címben Szekfű Gyula nagy hatású könyvére, a Három nemzedékre utalnak, egyben tisztelgés Kosáry Domokos előtt is, aki a Harminchárom nemzedék címmel tervezett végül meghiúsult összefoglalást írni a magyar történelemről. Hosszú évek hazai és külföldi (berlini és bécsi) könyvtári, levéltári és kézirattári kutatásainak eredményeiről, tanulságairól számolok be a következő

6 8 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK ELŐSZÓ 9 oldalakon. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a kulturális (kül)politikának nemcsak történetét és elméletét tanulmányozhattam, de mindennapi gyakorlatát is elsajátíthattam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma titkárságvezető-főosztályvezetőjeként, majd a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatójaként, később a Balassi Bálint Intézet alapító főigazgatójaként és hat éve a Kodolányi János Főiskola tanáraként is. Bízom benne, hogy bár óhatatlan és elkerülhetetlen, hogy egyes témák tárgyalása esetén néhol kisebb ismétlésekkel és átfedésekkel a kötet egységes egésszé formálódik, s kirajzolódik belőle az is, hogyan vélekedem a követhető hagyományokat folytató, egyben azt korszerűen megújító magyar kultúr- és tudománypolitika feladatairól. A munkámhoz nyújtott segítségért jó néhány barátomnak, történész és levéltáros kollégámnak, valamint számos intézménynek tartozom hálával. Fölsorolásuktól azonban kénytelen vagyok eltekinteni, hiszen hosszú sorokat töltene meg nevük, és talán még akkor is kimaradna valaki. Mindenképp szükséges azonban őszintén megköszönnöm munkahelyemnek, a Kodolányi János Főiskolának, valamint az összes, a hivatkozásokban szereplő közgyűjteménynek és a Klebelsberg Ösztöndíj Alapítványnak (amely több hónapos berlini kutatásaimat lehetővé tette) a sok-sok támogatást, amelynek segítségével megszülethettek ezek az értekezések. Még inkább köszönetet kell mondanom családomnak: a pályám indulását lehetővé tévő szüleimnek (Édesanyámnak és négy éve elhunyt, a szellemi látásmódomra a legnagyobb hatást gyakorló Édesapámnak), valamint a mindig mellettem álló, megértő és munkámra e kötetre is gondosan odafigyelő, sok-sok szakmai tanácsot és ötletet is adó feleségemnek, emellett Anna lányomnak. Legvégül pedig azoknak is, akik már elmentek közülünk, de él tükben néhány jó szóval sosem felejtettek el a további kutatásra ösztönözni és buzdítani: H. Balázs Évának, Kosáry Domokosnak és Szakály Ferencnek. Ajánlom ezentúl e kötetet három, sajnos fájdalmasan korán eltávozott történész barátom emlékének: Csiffáry Tamásnak, Sahin-Tóth Péternek és Tóth István Györgynek. A dolgozatokban rendszerint az első előfordulásnál szerepel a megnevezett személyek születési és halálozási éve (ahol hiányzik vagy? áll, ott nem sikerült az adatokat kideríteni. Azokban a tanulmányokban azonban elhagytam ezeket az évszámokat, ahol megadásukat nem éreztem indokoltnak, illetve amelyekben akár százon felüli név fordult elő. A tanulmányokat fejezetek tagolják, kivéve két rövidebb írást (Bessenyei, Klebelsberg, Marosán és a genius loci. A bécsi Testőrpalotáról és A budai királyi palota és a nagypolitika a két világháború között). E könyv egy most útjára induló sorozat, a Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének kiadványai első köteteként lát napvilágot. A 2007-ben alakult Műhely munkája őszintén hiszem ékesen bizonyítja majd, hogy kellő lelkesedéssel, állandó intézményvezetői pártfogással és erős helybéli szakmai háttérrel egy vidéki főiskola is képes lehet országos feltűnést keltő rendezvények szervezésére és egy jeles kiadó segítségével komoly visszhangot kiváltó kötetek megjelentetésére. Budapest, május 7. Ujváry Gábor * A tanulmányokban az idézeteket mivel 20. századi szövegekről van szó a mai helyesírási szabályok szerint közlöm. A bennük található kiemelések mindig eredetiek. A rövid bevezető esszé amely általánosságban szól a kötetben tárgyalt kérdéskörök fő okairól és forrásáról, illetve a rájuk adott közvetlen válaszokról a többi írástól eltérően, jegyzetapparátus nélküli.

7 BEVEZETÉS TRIANON HATÁSA A MAGYAR KULTÚRPOLITIKÁRA Kevés olyan zűrzavaros másfél esztendeje volt a magyar történelemnek, mint az 1918 ősze és az 1920-as év késő tavasza közötti időszak. A világháborús összeomlást követően állandó forrongás, minden addigi értéket megkérdőjelező és elvető, véres változások, majd ugyancsak erőszakos visszarendeződés vezetett a trianoni béke aláírásának napjáig. A külső körülmények miatt bekövetkezett belső polgárháború nem csak a nagypolitikában zajlott. A különböző ideológiák és eszmék lármás küzdelmének hosszú hónapjaiban a kultúrpolitika sokkal fontosabbá vált az előző évtizedekhez képest. Gondoljunk csak a budapesti tudományegyetem kormánybiztosaként is tevékenykedő ebben a minőségében az egyetem autonómiáját megszüntető Jászi Oszkárra és a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosaira: a saját elképzeléseit megszállottan mindenkire ráerőltetni kívánó Kunfi Zsigmondra és utódjára, Lukács Györgyre akit ekkori, vörös terrort is helyeslő politikusi működése miatt semmiképpen sem, filozófiai munkássága miatt viszont annál inkább tisztelhetünk. Vagy a színtelen politikusként is a közvélemény nagy részének támogatását élvező Haller Istvánra, aki meglovagolta a Tanácsköztársaság utáni, részben reakcióként is jelentkező, igen erős antiszemita hullámot, és mint kultuszminiszter az egyetemi felvételi keretszámokat elsősorban a zsidóság vonatkozásában korlátozó numerus clausus törvény beterjesztőjeként és elfogadtatójaként vált ismertté. A kultúrpolitika szerepének erősödése előkészítette a talajt annak teljes, Klebelsberg Kuno nevéhez köthető megújításához. Másrészt pedig immár sajnos külpolitikai kérdésként egyértelművé vált, hogy a Trianon következtében elszakított magyarság legfőbb összefogó és megtartó ereje éppen a magyar kultúra, az anyanyelv ápolása, az oktatási-kulturális intézmények hálózatának legalább részbeni megőrzése lehet. Csonka-Magyarországon a mindennapok részévé vált a rablóbékére való emlékezés. Nemcsak a nagygyűlések állandó témája volt, de plakátokon, kitűzőkön, használati tárgyakon, a társasjátékokban és még a szódásüvegeken

8 12 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK BEVEZETÉS. TRIANON HATÁSA A MAGYAR KULTÚRPOLITIKÁRA 13 is megjelent a revíziós propaganda, ami az iskolai oktatás formáját és tartalmát is meghatározta. Irodalmi művek sora elevenítette föl a területi elcsatolások miatti, csaknem valamennyi magyar családot érintő, napjainkban már nehezen fölfogható fájdalmat. Kosztolányi Dezsőtől kezdve Babits Mihályon, Juhász Gyulán és József Attilán át Móricz Zsigmondig vagy Karinthy Frigyesig nem is beszélve a kisebbségivé vált magyar szépirodalom nagyjairól minden jelentősebb alkotó megörökítette a bántó és elfogadhatatlan veszteségeket, amelyek a két világháború közötti magyar kultúrát és életérzést döntően befolyásolták. A magyar politikai életben éppen ezért válhatott a szélsőbaltól a szélsőjobbig elfogadott legkisebb közös politikai többszörössé a revízió, azaz az elveszített területek teljes vagy legalább részbeni visszacsatolásának követelése. Ahogy például Babits Mihály írta 1938-ban: Rájövök, hogy nem is tudok pontosan visszaemlékezni a csonka ország formájára, holott milyen tévedhetetlenül látom magam előtt ma is a régi, nagy Magyarországét [ ] Magyarország áll előttem megint, de nem a csonka, hanem az igazi, a történelmi Magyarország, a kerek, ép vonal, amely gyermekkorom óta belém idegződött [,] szinte szerelmes voltam ebbe a vonalba, ez volt az én első szerelmem. (BABITS Mihály, Gondolatok az ólomgömb alatt, 1938.) Az ezeréves magyar államkeret fölbomlásának azonban paradox módon előnyei is voltak. Növekedett Magyarország népsűrűsége, urbanizáltsága, iparosodottsági foka, az értelmiség társadalmon belüli aránya. (Az utóbbi azáltal is gyarapodott, hogy az utódállamokból érkező, családtagjaikkal együtt mintegy es létszámú menekültek jó része köztisztviselő és közalkalmazott volt, köztük rengeteg tanárral.) Mindez a kulturális élet szempontjából is kedvező fejlemény volt, hiszen a magas és a népszerű kultúra fogyasztóinak többsége akkoriban is elsősorban a városokban élt. Ráadásul Magyarország amely 1526 óta most először élvezett teljes állami szuverenitást egy soknemzetiségű államból egyszerre homogén nemzetállammá vált: lakosságának a húszas évek közepén már több mint 90 százaléka magyar anyanyelvű volt. Így a térségben (Ausztriát kivéve) egyedül hazánknak nem kellett küszködnie a nemzetiségi problémák kezelésének állandó gondjával. Ez pedig megint csak visszahatott a kultúrpolitikára, hiszen nyilvánvaló, hogy könnyebb egy nagyjából egynyelvű és hasonló kultúrájú államot irányítani, mint egy sokszínűt. E pozitívumoknak azonban szörnyű ára volt. A külföldi és a belföldi elemzők a húszas évek legelején egyaránt azt gondolták, hogy Magyarország életképtelen állam, önállósága hamarosan akár meg is szűnhet. Hazánkat szinte teljes külpolitikai elszigeteltségbe taszította a trianoni rendezés, hiszen megint csak a semleges Ausztriát nem számítva ellenséges országokkal volt körbevéve. Ráadásul kulturális és tudományos intézményrendszere is romokban hevert. Még akkor is, ha ezen a területen csekélyebbek voltak a veszteségek, mint például az ásványkincsek, a nyersanyagok, az erdők, az állatállomány vagy éppen a tiszta nemzeti vagyon (ennek 37,8 százaléka maradt Magyarországon) vonatkozásában. Ennek ellenére is olyan nagy múltú, történelmünkhöz szorosan hozzátartozó városokat veszítettünk el (elsősorban Erdélyben, a Partiumban, a Bánságban és a Felvidéken), amelyek elsősorban a magyar kultúrához kötődtek. A közoktatás dualizmus kori intézményeinek valamivel több, mint 40 szá zaléka, a tanerőknek és a tanulóknak ennél nagyobb hányada, majdnem a fele maradt a trianoni Magyarországon. Az elemi iskolai hálózatból azonban az állami intézmények csaknem háromnegyede az új határokon túlra került. Mindenekelőtt annak következtében, hogy a dualizmus kori kormányok az iskola segítségével történő magyarosítás reményében és hiú ábrándjában főleg a nemzetiségi területeken emeltek állami iskolákat. (Ekkoriban és tulajdonképpen kissé csökkenő arányban ugyan, de egészen 1948-ig, a teljes államosításig az alapfokú, többnyire négyosztályos iskolák döntő többsége az egyházak kezében volt.) A kortársak az adatokból egyértelműen a magyarság kultúrfölényét olvasták ki (elismerve, hogy a történelmi Magyarországon élt németség nálunk is magasabb kulturális fokon állt). A magyar anyanyelvű tanulók ugyanis minden területen jobb mutatókkal bírtak, mint ahogy a népességen belüli arányuk indokolta volna (iskolatípusok szerint százalék 1918 előtt, százalék a trianoni országban). A középiskolát végzettek között volt a legmagasabb a magyar anyanyelvűek aránya: 84,5% a tízes évek elején után Magyarországon maradt Óvodák, állandó és nyári menedékházak intézet: 41,1% (1215), óvónő: 41,4% (1115), tanuló: 45% ( ); Elemi iskolák intézet: 38% (6435) de államiakból csak 28% (982), tanerő: 45,6% (16 089), tanuló: 43,6% ( ); Polgári iskolák intézet: 45,1% (240), tanerő: 50,9% (2362), tanuló: 55% (59 951); Fiú középiskolák intézet: 47,1% (104), tanerő: 48,5 % (1725), tanuló: 51,9% (39 647). (Magyar Statisztikai Szemle május) Azok a kulturális áldozatok, amelyeket állami létünk kezdetétől hoztunk, s az utolsó félszázad alatt bőkezűségünkkel szinte tetszelegve megtetéztünk, nagyrészt hiábavalókká váltak. A különböző fajú iskoláknak éppen a végek

9 14 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK BEVEZETÉS. TRIANON HATÁSA A MAGYAR KULTÚRPOLITIKÁRA 15 körül majdnem palotaszámba menő épületei, a kulturális támogatás címe alatt a kezdetleges felekezeti oktatásnak pazar támogatása ez mind ellenünk használtatik majd föl s a magyar központ nagyobb teherviseléséből eredt áldozatok hivalkodó nyereségei lesznek a komoly kultúrára kevésbé alkalmas, de a díszes kereteket mégis teljesen kihasználó szomszédoknál. S abban az iskolában, amelyet mi építettünk, a magyar gyermeket idegen szóra kényszerítik [ ] foglalta össze Buday László. (A megcsonkított Magyarország, 1921.) Igen fájóak voltak a felsőoktatásban bekövetkezett veszteségek is. Kolozsvár és Pozsony egyetemei román, illetve csehszlovák állami ellenőrzés alá kerültek, emiatt a hallgatóság és a tanári kar szinte teljes egészében Magyarországra menekült. Rövid budapesti tartózkodás után a kolozsvári univerzitás Szegeden (1921-től), a pozsonyi pedig Pécsett (1923-tól) jutott új otthonhoz (akárcsak a szintén áttelepült selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia Sopronban). Kassán és Kolozsvárott jól felszerelt felsőfokú gazdasági tanintézetek maradtak, emellett két jogakadémiát (a kassait és a nagyváradit) tel jesen elveszítettünk, az eperjesi Miskolcon, a máramarosszigeti pedig Hód me zővásárhelyen kapott új hajlékot (utóbbi aztán hamarosan meg is szűnt /1924/). A könyvkiadást és a sajtót nem érték ilyen érzékeny károk. Az első világháború előtti utolsó esztendőkben évente 2000 körüli volt az újonnan megjelent kiadványok száma, amely 1920-ban 1500 körülire csökkent ugyan, a következő esztendőkben azonban ismét emelkedett től pedig néhány év kivételével már állandóan 3000 fölötti szinten állt ben az 1808 időszaki sajtótermék közül 1256 az összes majdnem 70 százaléka jelent meg a későbbi trianoni Magyarország területén. Ezek száma a világháborúban és 1918 után csökkent: 1925-ben 934, 1942-ben viszont már 1379 lapot lehetett olvasni. 115 korábbi színházépületünkből 64 (56%) jutott a trianoni Magyarországnak. A világháború előtti alapos felmérések hiányában a közgyűjteményekben bekövetkezett veszteségeket nem ismerjük pontosan, ám nyilvánvaló, hogy ezek történelmi városaink jó részének és a bennük őrzött gyűjteményeknek határon túlra kerülése következtében igen komolyak voltak. Ennél is súlyosabbnak bizonyultak azonban az épített örökségben keletkezett, pótolhatatlan károk. Csaknem teljes középkori, kora-újkori műemlék-állományunkat és váraink döntő többségét is egyik pillanatról a másikra elveszítettük. Magyarországon nagyobb számban csak a barokk korban és azután keletkezett műemlék-épületek maradtak. A húszas évek elején a trianoni Magyarország oktatási intézményei, közgyűjteményei, a magas kultúra színterei és a magyar tudományos élet legfontosabb képviselője, az MTA is állandó, napi gondokkal küszködött; néha fennmaradásuk is kétségessé vált. Magyar anyanyelvű értelmiségi családok tömege menekült a trianoni csonkahazába : az ő segítésük, álláshoz juttatásuk, nyugdíjuk előteremtése stb. ugyancsak rendkívüli nehézségeket okozott. Ehhez a senki által sem kívánt új helyzethez azonban akarva, nem akarva alkalmazkodnia kellett a magyar kultúrpolitikának. Mindent elölről kellett kezdeni és végiggondolni. Létszükségletté vált a trianoni ország igényeihez alkalmazkodó kulturális rendszer kialakítása; az idők szava gyökeres változásokat követelt. Az új helyzethez igazodó programadó írásokat Hóman Bálint, a harmincas évek vallás- és közoktatásügyi minisztere és Kornis Gyula, a húszas évek második felének kultusz-államtitkára tették közzé 1920-ban és 1921-ben. Hóman a magyar tudománypolitika újjászervezését és következetes irányítását, valamint korábbinál komolyabb anyagi támogatását kívánta és igényelte elsősorban az államtól. Kornis pedig mint a korszak egyik legismertebb magyar kultúrfilozófusa az ideológiai alapokat fektetette le. Úgy vélte, a kultúrpolitika az állam tevékenységének legfontosabb területe, ezen belül pedig kulcsfontosságú az oktatás, amely a nemzeti tárgyak előtérbe helyezésével hatékonyan szolgálhatja a revízió céljának mielőbbi elérését. Ahogy Hóman fogalmazott: A jövő Magyarországban a tudományos munkának el kell végre foglalnia az őt megillető helyet, mert a saját erejére utalt, ellenségektől körülvett Magyarország jövő boldogulásának, kultúránk jövő fejlődésének legfontosabb feltétele a magyar tudomány fejlődőképességének biztosítása. [ ] Tudományosságunk teljes újjászervezésére s mindenekelőtt következetes és céltudatos tudománypolitikára van szükségünk. Tudománypolitikára, melynek célja a magyar tudomány jövő fejlődési alapjainak megvetése s e tudománynak nyugat-európai színvonalra emelése. [ ] A tudományos célokra szükséges anyagi eszközöket elő kell teremtenünk. (HÓMAN Bálint, A magyar tudományosság jövője, 1920.) Kornis pedig így érvelt: Az állam fogalma három mozzanatból áll. Először is a hatalom az állam végső alapja és eszköze. Másodszor a jog az a norma, mely a hatalom alkalmazását szabályozza. Harmadszor a kultúra az a cél, amelyet végső elemzésben a hatalomnak a jogtól szabályozott alkalmazása szolgálni köteles. Az utóbbiban rejlik az állam etikai jelentősége. [ ] Annál fejlettebb azonban valamely állam, minél inkább kultúrállam. [ ] Csak művelt polgárok tudják a demokratikus intézményeket és kiterjesztett jogo kat a közösség érdekében hasznossá tenni, különben mindezek csak súlyos veszedelmek forrásai. Mindebből nyilvánvaló, hogy az állam valamennyi tevékenysége közül legfontosabb, centrális jelentőségű a kultúrpolitika. [ ] Nemzeti tragikumunk

10 16 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK BEVEZETÉS. TRIANON HATÁSA A MAGYAR KULTÚRPOLITIKÁRA 17 egyik főforrása, hogy államférfiaink túlnyomó többsége nem vette észre a kultúrpolitikának mindenek fölött álló, centrális jelentőségét [ ] nem volt egységes, a mű velődési tevékenység minden ágára kiterjedő, átfogó egységes kultúrprog ramunk. [ ] Hazánk rémes szétszabdalása s ennek irtózatos következményei valamennyi jövendő magyar nemzedékben állandóan és természetszerűen olyan lelki diszpozíciókat teremtettek, melyek a nemzeti érzés erejét a leghatékonyabban táplálják. Iskoláink tantervében minden nemzeti tárgynak (magyar nyelv, történelem, irodalom, földrajz, gazdaságtan) csak egy tengely körül kell forognia: az integer Magyarország körül. Meg kell teremtenünk az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiáját. (KORNIS Gyula, Kultúrpolitikánk irányelvei, 1921.) Elképzeléseik következetesebb megfontolására és részbeni megvalósítására gróf Klebelsberg Kunónak nyílt lehetősége. A hivatali ranglétra szinte minden fokát végigjárt kultuszminiszter több mint kilenc esztendőn keresztül ( ) ült a bársonyszékben. Kiváló köztisztviselő, vérbeli és kellő taktikai érzékkel rendelkező politikus, rátermett lobbista, szándékait akár a napisajtóban is szívesen propagáló államférfi volt. Bár nem túl eredeti gondolkodó, mégis ügyesen adaptálta és gyúrta szerves egységgé mások eszméit, új rendszert teremtve ezáltal. Örök optimistaként és maximalistaként mindig a lehető legtöbbet kívánta elérni a saját szakterületén: méltán nevezte őt Ravasz László a legnagyobb álmú magyar kultuszminiszternek. Klebelsberg a válság hasznát is felismerte. Kijelentette, hogy a katasztrófák minálunk tüneményes fejlődésnek, csodás fellendülésnek kiindulópontjai voltak. Hiszen a teljes leépülésnek mint például a Trianon utáni állapotnak számos előnye is lehet. Ilyenkor ugyanis sokkal egyszerűbb valami egészen új, a korábbinál hatékonyabb szervezetet létrehozni, mint a felfordulást és a reformokat mindig ellenző békeidőkben. Klebelsberg a kényszerhelyzetet ügyesen ki- és felhasználva modernizálta és alakította át a magyar kultúrpolitikát, a konzervatív reform szellemében, Bethlen István miniszterelnök és részben Horthy Miklós kormányzó támogatását élvezve. Európai összehasonlításban is korszerű kultúrpolitikát képviselt és váltott valóra, egy korszerűtlen berendezkedésű, feudális vonásokat is őrző társadalomban. Klebelsberg következetesen elhatárolódott az általa destruktívnak ítélt bol sevik kultúrától. Magyarország kulturális kapcsolatait történelmünk tanulságaira is joggal hivatkozva egyértelműen Nyugat-Európa irányába kívánta kijelölni és elmélyíteni. Annak ellenére, hogy jórészt szintén Trianon következtében, a hálátlan Nyugattól való elhatárolódás jegyében a húszas években reneszánszukat élték a magyarság rokonságát és összeköttetéseit Keleten kereső, sokszor zavaros turáni álmok és elképzelések (amelyek napjainkban, szintén a válság hatására, megint csak erősödnek). Programjának alapja a kultúra és a tudomány valamennyi területére kiterjedő, rendszerszerű építkezés és a tervszerűség volt. Gyakran hangoztatta, hogy a kultúrpolitika irányítása rendkívüli felelősséget jelent, egy hosszúlejáratú váltóhoz hasonlít, amellyel nagyon sokáig lehet észrevétlenül vétkezni, de amikor az új nemzedék felnőtt, akkor az elkövetett hibákon, bajokon segíteni már nem lehet. Egy-egy intézkedés hatása ugyanis gyakran csak év múlva mérhető fel igazán. A tudományos fejlesztések tekintetében éppen úgy, mint a nép iskoláknál, ahol a hatévesen bekerülő gyermekek amennyiben továbbtanulnak csak jó egy, illetve másfél évtizeddel később válnak felnőtt munkavállalókká. Sokszor bizonygatta, már miniszteri beköszöntő beszédében is, hogy Trianon után a kultusztárca Magyarország igazi honvédelmi tárcája. Hiszen a lefegyverzett és ellenségektől körbevett ország kitörési lehetősége elsősorban a kultúra és a tudomány nagyarányú fejlesztésével biztosítható. Egy művelt ország ugyanis érvelt mindig nagyobb teljesítményekre képes. A hazai képzettség és a nemzetközi téren elérhető politikai és gazdasági eredmények ugyanis egymással arányosan és párhuzamosan nőnek. A magas szintű általános műveltség terjesztésével és bővülésével gyarapodik a szellemi tőke, ez esetben pedig a nemzet versenyképességét nem az olcsó fizikai munkaerő mennyisége, hanem a tudás minősége és értéke fogja meghatározni. (Ezt a ma már evidenciának számító tételt akkor még kevesen emlegették.) S mivel Klebelsberg képes volt elfogadtatni a kormánnyal elképzeléseit, a kultúrpolitika valóban prioritást élvezett, s az igencsak sikeres, közötti magyar gazdasági és politikai konszolidáció egyik pillérévé vált. Bár Klebelsberget minisztersége kezdetétől egészen haláláig rengetegen támadták és kultusza is csak temetésekor kezdődött, ez irányú teljesítményét külföldi méltatói, így a korszak nemzetközi tudománypolitikájának meghatározó személyiségei, a német Friedrich Schmidt-Ott és Carl Heinrich Becker is elismerték. A magyar kormányról és belpolitikájáról mindenesetre az az ember összbenyomása írta 1926-ban Becker, hogy sok okossággal és körültekintéssel mindent megtesz, hogy a trianoni szerződés és a háború utáni események szörnyű hatásait legyőzze, és Magyarország újjászületésének alapjait lerakja. Ez elsősorban a nagyon világosan átgondolt és szisztematikusan építkező kultúrpolitika révén történik. [ ] A viszonyok konszolidálása óta gróf Klebelsberg Kuno, éveken át Tisza munkatársa és barátja a kultuszminiszter. Politikájának az alapgondolata minden rendelkezésre bocsátható eszköz biztosítása az ország szellemi kultúrájának az emelése érdekében, hogy Magyarország ezáltal nem pedig katonai játszadozásokkal

11 18 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK BEVEZETÉS. TRIANON HATÁSA A MAGYAR KULTÚRPOLITIKÁRA 19 váljon az európai politikában tényezővé. [ ] A kulturális szempontokat amúgy is kiemelten kezelik, és hihetetlenül magas összegeket fordítanak tudományos képzésre a költségvetésben. Mindehhez persze a szükséges anyagi lehetőségeket is elő kellett teremteni. A gazdasági szanálást segítő 1924-es népszövetségi kölcsön, illetve a magyar költségvetés lehetőségeit minden tekintetben kihasználva Klebelsbergnek sikerült elérnie, hogy a kultusztárca állami költségvetésből való részesedése fokozatosan emelkedjen. 1926/27-ben már a kultusztárca kapta a legnagyobb dotációt a minisztériumok közül, 1927/28-tól pedig 10% fölötti arányban támogatták (ami aztán az egész korszakban így is maradt). A Trianon utáni Magyarországra a háború előtti állami kulturális kiadások és bevételek 45,7 százaléka esett, ám az 1926/27. költségvetési évben az esztendő kiadásainak már 81,23 százalékát érték el. A kultusztárca részesedése az állami költségvetésből 1868: 0,82% 1871-től: 1% fölött 1890: 2% (ezt követően általában efölött) 1898-tól: 3% fölött 1902-től: 4% fölött 1908-tól: 5% fölött 1915/16: 1,19% 1920/21: 3,23% 1921/22: 4,16% 1922/23: 4,54% 1923/24: 7,27% 1924/25: 9,15% 1925/26: 9,05% 1926/27: 9,3% 1927-től: 10% fölött. Az anyagi támogatás biztosítása azért is fontos volt, mivel Klebelsberg és sok kortársa elképzelése szerint amelyet az akkoriban divatos szociáldarwinista nézetek is befolyásoltak a nemzetek állandóan versengenek egymással, és ennek a küzdelemnek éppen a kultúra a kulcsterülete. Ebből fejlődött és alakult ki Klebelsberg kultúrfölény-elméletének megfogalmazása, melynek lényege, hogy kulturális versenyképességünk megőrzése és erősítése a nemzet egyik legfőbb, rengeteg anyagi áldozatot igénylő célja. Csak ez biztosíthatja politikai, gazdasági és szellemi emelkedésünket, illetve a teljes egyetértéssel fogadott, végső politikai célt, a revíziót, valamint Magyarországnak a térségben elfoglalt primus inter pares (első az egyenlők között) szerepét: A világtörténelem útján négy gépkocsi robog mondta Klebelsberg. Az egyik gyorsítja az ütemet, de a három másik gépkocsi utána jön és már harsonajelt ad, mert kerülni akar. Erre a másik három gépkocsira az van írva: Románia, Szerbia és Csehország. Arra a kocsira pedig, amely gyorsít, az van írva: Magyarország. Kérdem t. Ház, akadhat-e jó hazafi, aki vállalja a felelősséget azért, hogy ez a három másik kocsi a világtörténelem végzetes országútján mellettünk elrobogjon és minket elhagyjon, porfelhőbe borítva bennünket. Ha ezt akarják, igen t. uraim, ehhez más kocsivezetőt keressenek, mert én egy kultúrpolitikai Nagymajténynak, Világosnak fegyverlerakó közoktatásügyi minisztere sohase leszek. Én nem hozhatom fel a magam védelmére Trianont. A politikai Trianonba be[le] kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne. (KLEBELSBERG, 1928.) A Klebelsberg vallotta kultúrfölény-gondolat ebben az értelemben a revízió követelésének kivételével napjainkban is bizonyosan vállalható és követhető. (A tévesen Klebelsbergnek tulajdonított, valóban szerencsétlen, 19. század végétől használt fogalom tartalma ezáltal teljesen átalakult. Wlassics Gyula a századfordulón még a magyar politikai nemzet összetartó erejeként tekintett a kultúrfölényre, azaz a szerinte a Magyarországon élő más népekénél felsőbb rangú magyar kultúrára.) A rengeteget bírált, ám sokak által üdvözölt kultúrfölény eszméjének meg valósítását Klebelsberg két pillérre alapozta. Az alsó fokú oktatás intenzív fejlesztésére, illetve az ország jövendő vezetőinek továbbképzését célzó, külföldi ösztöndíjakkal támogatott elitnevelés biztosítására. Ennek eredményeként 1926 és 1930 között 5000 népiskolai objektumot (tantermet és tanítói lakást) építettek állami segítséggel, többet, mint ahányat a dualizmus egész idején. Jelentősen csökkentek az analfabetizmus mutatói, amelyek 1910-ben az összlakosságon belüli, 6 éven felüli népességben még 33,3 a magyar anyanyelvűeknél azonban kevesebb, mint 20 százalékon álltak, a harmincas évek végére viszont 7,4 százalékra zsugorodtak, amely már alig maradt el az akkori nyugat-európai szinttől. Míg a tanköteles gyermekek közül a tízes évek elején még kb. 15 százaléknyian nem jártak iskolába, addig a harmincas évek végére ez az arány is alig több mint 2 százalékosra csökkent. Ami azért is lényeges, mivel a korszak konzervatív politikusai Kle belsberggel az élükön gyakran hangoztatták, hogy a kulturális demokráciának meg kell előznie a politikai demokráciát, hiszen kizárólag a legalább alapfokon művelt emberek képesek felelős politikai döntéseket hozni: Az ál talános titkos választójog cédulákkal szavaz. Szeretném látni, hogyan lehet szavazólapokkal dolgozni egymillió körül járó analfabéta választónál? Bárki olyan cédulát nyomhat azoknak az analfabétáknak a kezébe, amelyről nem

12 20 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK BEVEZETÉS. TRIANON HATÁSA A MAGYAR KULTÚRPOLITIKÁRA 21 is tudják, hogy mi áll rajta. A Bethlen-kabinet népiskolái a maguk kultúrdemokráciájával a politikai demokráciának pionírjei. (KLEBELSBERG, 1928.) Bár nem volt a választójog gyors kiterjesztésének a híve, Klebelsberg a kulturális demokrácia kiterjesztése érdekében valóban megtett minden tőle telhetőt: Emelni igyekszem a magyar nemzet széles néprétegeinek, nagy tömegeinek értelmi szintjét. [ ] Gondoskodni kell azonban arról is, hogy minden téren: irodalomban, művészetben és tudományban egyaránt kellő számban álljanak oly férfiak, különösen szakemberek rendelkezésre, kik teljesen európai színvonalon vannak, s így minden működési téren, minden szakmában a nagy feladatok megoldásánál elsőrangú erőkre támaszkodhassunk. (KLEBELSBERG, 1927.) Klebelsberg az elitképzést a menekült egyetemek és főiskolák befogadásá val és erősítésével, a felsőoktatás kiemelt támogatásával, illetve a külföldi magyar intézetek létrehozásával igyekezett hatékonyan segíteni. Az utóbbiak előzményeként 1895-ben alakult a Római Magyar Történeti Intézet amely az első világháború idején megszűntette tevékenységét, majd, már Klebelsberg kezdeményezésére, a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet (1917/18-ban működött) is ban a Magyar Történeti Társulat elnökeként alapította a Bécsi Magyar Történeti Intézetet, majd 1923-ban miniszterként újraindította a római történeti kutatásokat ben a bécsi és a berlini, 1927-ben pedig a római Collegium Hungaricum nyitotta meg kapuit. Ezek az intézetek mai szerepüktől kissé eltérően elsősorban az oktatási, a tudományos, a művészeti és a köztisztviselői elit képzését szolgálták, csak másodsorban szerveztek kulturális programokat. Többnyire két szemeszteres magyar állami ösztöndíjjal érkeztek a Collegiumokba a tehetséges, általában egyetemet végzett, sokszor már doktori fokozatot is szerzett magyar fiatalok, akik a világ akkori legkiválóbb egyetemein és kutatóintézeteiben tanulhattak és dolgozhattak posztgraduális képzés keretében. Ösztöndíjakat az USA-tól Japánig olyan országokba is adtak, amelyekben nem működtek magyar intézetek ig mintegy 1500 fiatal élhetett a kiváló lehetőséggel. Valamenynyien visszatértek hazájukba, háromnegyedük tényleg bekerült az akkori vagy a második világháború utáni gyakran már emigrációban dolgozó magyar szellemi elitbe. Klebelsberg így fogalmazott: A magyarság Ázsiából jött, erőteljes faji tulajdonságokkal, amelyek több mint ezer év óta nem mosódtak el. De ide kerültünk Európa közepére, a művelt nemzetek közé, ahol erős a művelődési és a gazdasági verseny, ahol sokkal nehezebb ma megélni, mint a földgolyó bármely más pontján. Ha fenn akarunk maradni, meg kell tartanunk a nemzet sajátos tulajdonságait, de ugyanakkor teljesen európai színvonalra kell emelkednünk s tanulnunk kell a bennünket körülvevő népektől. (KLEBELSBERG, 1929.) A tudományos életben Klebelsberg az egyszerűsítésre, az intézmények ésszerűbb és hatékonyabb működtetésre törekedett. Ennek legszebb példája az 1922: XIX. törvénycikkel létrehozott Országos Magyar Gyűjteményegyetem, amely legnagyobb nemzeti közgyűjteményeinket önálló jogi személyiséggel bíró önkormányzati testületben egyesítette, lényegesen csökkentve ezáltal nem csak az adminisztráció, de a könyv, a tudományos eszközbeszerzés stb. költségeit is. A központosítás mellett azonban számos területen éppen a decentralizációra törekedett. Ennek jegyében támogatta a vidéki egyetemeket, amelyeket környékük kulturális és tudományos központjaivá igyeke zett fejleszteni. A két világháború közötti magyar kultúrpolitika másik nagy alakja, Hóman Bálint sok tekintetben Klebelsberg politikáját folytatta. Az ő miniszterségének azonban éppen Klebelsberg sikeres tevékenysége következtében már nem a trianoni veszteségek pótlása és a kultúrpolitika intézményrendszerének újjáépítése volt a célja. Sokkal inkább a gazdasági világválság okozta károk enyhítését, mielőbbi áthidalását tűzte ki maga elé teljesítendő feladatként. Klebelsberg ugyanis egy életképtelennek tűnő országban kezdte és egy ismét válságba sodródott de előtte szinte senki által sem várt fellendülést produkáló államban fejezte be miniszteri működését. Az 1929-ben induló krízis az egész világot, benne Magyarországot is megrázta, és az új világháborúba vezető korszak beköszöntét jelentette. Ma bajbajutott a kapitalizmus írta Klebelsberg nem vált be a kommunizmus, baj van a mérsékelt szocializmus gyakorlati érvényesülése körül, s ezért ideológiák tekintetében is tanácstalan bizonytalanságban, zavarban van az emberiség, s ezúttal nincs valamely megváltó vagy legalább megváltónak hitt eszme tartalékban. (KLE BELSBERG, 1932) Az akkoriban gyakran csak új Mohácsként emlegetett trianoni béke máig ható következményei rendkívül pozitív folyamatokat indítottak el az 1920-as évek magyar kultúrpolitikájában. Ehhez azonban megfelelő személyre is szükség volt a megfelelő helyen: Klebelsberg Kuno pedig ilyen államférfi volt. Irányításával meglepően gyorsan és hatásosan modernizálódott és emelkedett nyugat-európai szintre a magyar kultúra részben máig is fennálló intézményrendszere. Ennek köszönhető, hogy a két világháború közötti időszak a magyar kulturális, tudományos és művészeti élet egyik aranykorává vált.

13 KORSZERŰ KULTÚRPOLITIKA, KORSZERŰTLEN TÁRSADALOMBAN

14 ÉLT ÖTVENHÉT ÉVET, DOLGOZOTT EGY ÉVSZÁZADNYIT Klebelsberg Kuno megítéléséről és időszerűségéről A kultúra fanatikus munkása vagy reformnimfomániás miniszter? Fényképei fegyelmezett, néha szigorú, kifinomult és arisztokratikus arcvonásokat tükröznek. Határozottság, eltökéltség és rendszeretet sugárzik róluk. Mosolyra szinte sohasem húzta a száját. Nemigen lehetett a társaság középpontjában álló, kedélyes, sokakat felvidító és megnevettető személyiség. Sok szempontból száraz, nehezen megközelíthető ember volt, nem vette őt körül barátok hada. Kevés követője, ám annál több ellenfele, irigye akadt. Rátermettségét, intelligenciáját, kiváló menedzseri képességeit viszont kevesen vitatták. Ugyanakkor számosan tartották unalmas, minden eredetiséget nélkülöző embernek, aki csak mások gondolatait adaptálta ügyesen. És mégis: egy egész korszak meghatározó politikusaként tekintettek rá már a saját korában is. Bethlen István mellett leginkább az ő nevéhez kötötték az 1920-as évek Magyarországának konszolidációját, napjainkban pedig a két világháború közötti időszak egyik legbefolyásosabb és legnagyobb hatású államférfiaként beszélünk róla. Méltán. Megítélése már életében is fölöttébb ellentmondásos volt. Mikor a kultuszminisztérium közigazgatási államtitkáraként jogi, nem pedig bölcsész végzettsége ellenére 1917 februárjában a Magyar Történelmi Társulat elnökévé választották, Kunfi Zsigmond ( ), a Tanácsköztársaság későbbi népbiztosa, a következőket írta a Népszavában: [ ] ezt a választást, bármily jelentéktelen dologról is van szó, a magyar kultúrpolitika legnagyobb botrányai közé kell sorozni, az alázkodás oly tényei közé, amelyhez fogható még a magyar irodalmi és tudományos életben is ritkán esett meg. [ ] a Magyar Történelmi Társulat tagjai nagyrészt oly férfiakból állanak, akik valamilyenfajta alárendeltségi és függő viszonyban állanak Klebelsberg Kuno gróf, titkos tanácsossal szemben [ ], mint tanárok és múzeumi emberek. A sokoldalú gróf ugyanis [ ] vallás- és közoktatásügyi államtitkár is. Ráadásul Klebelsbergnek semmiféle tudományos munkássága nincs hangzott Kunfi vádja. 1 1 KUNFI Zsigmond, Kultúrkép 1917-ből, Népszava február 17., 8.

15 26 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK KLEBELSBERG KUNO MEGÍTÉLÉSÉRŐL ÉS IDŐSZERŰSÉGÉRŐL 27 Tíz esztendővel később Klebelsberg miniszteri tevékenységét beszédeit és cikkeit tartalmazó kötete megjelenése kapcsán Alexander Bernát ( ) egyértelműen pozitívnak ítélte. Az az Alexander, aki nehezen volt kurzusbarátsággal vádolható. Klebelsbergnek [ ] csak egy sebezhető pontja van: a numerus clausus írta. Itt is minden elfogulatlan olvasója azt a benyomást szerzi, hogy bárcsak mint ügyvédet is meg lehetne őt szerez ni a numerus clausus megtámadására. [Klebelsberg egyébként nemzetgyűlési képviselőként az 1920-as numerus clausus törvényt ellenezte, s nem is szavazta meg.] Látjuk, hogy ő maga fanatikus munkása ennek a kultúrának. Nem tudom, mért haragusznak rá a politikusok és haragusznak-e rá valóban. Nekünk lelkesednünk kell érte. Akarja a jót, a nagyot, a tökéleteset, akarja nemzetének az emelését. [ ] A nagy célkitűzéshez és az érte folyó munkában Klebelsberg egyik hivatott vezérünk. 2 Ugyanerről a kötetről Az Est név nélküli tudósítója pedig azt jegyezte meg: De még a legepésebb ellenségnek is el kell ismernie, hogy akár mint magánember, akár mint miniszter, szünet nélkül cipelte a téglákat a magyar kultúra házához. Aki ebben kételkednék, olvassa el azt a könyvet, [ ] szinte fanatikus csökönyösséggel tér vissza az a refrén mondanivalójában, hogy a magyar kultúrát minél magasabbra kell emelni, mert kultúra nélkül nincs Magyarország. 3 A mára szinte teljesen elfeledett történész, Gogolák Lajos ( ) tizenkilenc esztendősen, 1929-ben jelentkezett első írásával a Magyar Szemlében. Nem sokkal ezután már részt is vett a Hungária Szálló éttermében tartott Magyar Szemle-esten, ahol felháborodottan tapasztalta, hogy sokan [ ] csúnyán röhögtek, hogy a»klebi«gróf Klebelsberg Kuno, Magyarország Eötvös József és Trefort Ágoston után legkülönb vallás- és közoktatásügyi minisztere, lám, sosem nyer meghívást ezen már óta rendezett pompás díszvacsorákra, holott hát mily nélkülözhetetlen építője volna a rezsim kultúrpolitikájának. Később, a korai harmincas években arra is felfigyelt, hogy a magyar szellemi elit képviselőinek egy része, Szekfű, Hóman, Gerevich, Farkas Gyula stb. micsoda undorító és szemtelen módon beszéltek Klebelsberg Kunóról [ ]. Azután is még sokszor hallottam a»klebi«- ről gunyoros megjegyzéseket Szekfű Gyulától a híres-hírhedt péntek délutáni Modern kávéházi asztalnál, holott Szekfűt a pesti fakultás ellenzésével dacolva [ ] éppenséggel a»klebi«hozta haza a bécsi Staatsarchivból, ahol ugyan m. kir. külügyminiszteri tanácsosi rangban élt, de magányosan és 2 ALEXANDER Bernát, Klebelsberg Kuno gróf beszédei, cikkei és törvényjavaslatai , Ujság március 20., A zsúpfedeles háztól a modern palota felé. Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai egy kötetben, Az Est március 30. folyvást csak olvasva vagy lerészegedve vesebaja is, maga mondta, innét való volt 4 Mondhatnánk, hogy a közismerten csípős nyelvű, nem éppen jóindulatú megjegyzéseiről ismert Gogolák szavainak csak részben adhatunk hitelt. Ám mégiscsak elgondolkoztató, hogy a korabeli levelezésekben is számos, Gogolák észrevételeit igazoló utalást találunk (ahogy egyébként a Szekfű / / vesebajának eredetéről szóló szavait is maga az érintett igazolta). 5 Pasteiner Iván ( ), az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ igazgatója, már 1922 nyarán alig egy hónappal azután, hogy Klebelsberg kultuszminiszter lett figyelmeztette Hóman Bálintot ( ): Klebi barátod nem az az okos ember, kinek Te gondolod, s hogy a múzeu mi és könyvtári reformra vonatkozó tervezete csapni való ostobaság! 6 Hóman felesége, Bora asszony is úgy vélte: Klebi mint mindig, most is bolonddá tartja magát [ ]. Klebi a d.[isz]nó, jó neki, hogy Maga V. fiz. oszt[ál]lyal dolgozza agyon magát neki augusztusában egy hírlapíró igencsak sértően gróf Sztreberszberg Kujonnak nevezte a minisztert, Ko máromi János ( ) az akkoriban rendkívül népszerű író és zsurnaliszta pedig ugyanezen év október 11-én így írt róla a Magyarországban: Klebelsberg gróf üvegember, rajta bárki keresztülláthat. Olyan figura, mint az a bolond ember volt, aki egyre azt hajtogatta, hogy ő üvegből van és át lehet látni a hasán s nem mert fölállni, mert attól félt, hogy eltörik a lába. Klebelsberg mindkét esetben becsületsértési pert indított támadói ellen, akiket a bíróság végül el is marasztalt. 8 Tóth László ( ) történész, a Római Magyar Történeti Intézet tit kára 1926-ban gúnyosan Klebediásznak nevezte a Klebelsberg ötvenedik születésnapjának tiszteletére kiadott, máskülönben neves szerzők által írott, színvonalas tanulmánykötetet. Hardy Kálmán ( ) 1929-ben, Klebelsberg Jöjjetek harmincas évek! című cikkgyűjteményének megjelenésekor azt írta: A belpolitika berkeinek legérdekesebb nyári csemegéi Kle belsberg»hidegkúti«aforizmái. Különösen tetszett nékem az az interjú, amelyben megállapítja, hogy sokat tanult, de nem nagyon tehetséges emberek az 4 GOGOLÁK Lajos, Romemlékek (I.), közzéteszi NÓVÉ Béla, Holmi 2001/3., Szekfű barátja, Otto Stowasser halálakor írta 1934-ben: Stowasser halála valóban megdöbbentő, régi jó barátom volt, sokszor részt vett velem oly alkoholisztikus akciókban, melyekkel vesebajomat megszereztem [ ]. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a továbbiakban: MTA KK), Ms 805/75. Szekfű Gyula Angyal Dávidnak, február Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSzKK), Fond 15/1204. Pasteiner Iván Hóman Bálintnak, július OSzKK, Fond 15/1933. Hóman Bálintné Hóman Bálintnak, 1923 k. és július [Aláírás és szignó nélkül], Klebelsberg Kuno gróf közoktatásügyi miniszter sajtópörei, Magyar Hírlap február 14., 4.

16 28 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK KLEBELSBERG KUNO MEGÍTÉLÉSÉRŐL ÉS IDŐSZERŰSÉGÉRŐL 29 egyes korokat és eseményeket»akadályozni«szokták, de rögtön utána ő maga is beskatulyázza századunk első két évtizedének, a két forradalomnak és a 20-as éveknek»mozgató«eszméit és ezek eredményeit. Ha utólag elolvasta őexellenciája ezt a hírlapi elmélkedést, alig[ha] örült ennek a furcsa önvallomásnak. A logikus következtetés szerint u. i. ő is»sokat tanult, de nem nagyon tehetséges ember«. Vajon nem ő pénzeli-e újabban a Bpesti [helyesen: Pesti] Hírlapot? Úgy látszik, mintha ez az ő»leibjournal«-jává [házi újságává] alakult volna át. Minden 4 5 napban tömjéneznek neki valamilyen formában. 9 Bajza József irodalomtörténész ( ) Klebédiákról szólt Klebelsberg alkotásai ez esetben a Corvin-lánc és -koszorú alapítása kapcsán. Bibó István ( ) pedig, szintén nem minden él nélkül, Klebiklésznek titulálta őt 1931-ben, nem sokkal miniszterségről történt lemondását követően. 10 A hihetetlenül éles szemű, de indulatos és vitriolos hangvételű sokszor igaztalanul vádaskodó esszéiről ismert Szabó Dezső ( ) még Klebelsberg halála után is a szerencsétlen emlékezetű Klebelsberg Kunó reformnimfomániájáról beszélt. Gyilkos kritikájában (Kultúrfölény és kultúrpolitika) pedig így jellemezte a klebelsbergi politikát: Klebelsberg gróf azzal az ernyedetlen pátosszal, melyen ugyan némelyek felismerni vélik a modern politika gyári jegyét, de amelynek őszinteségében kételkednünk mégsem szabad: elkiáltotta már honunk és Európa minden kukkabb domborodásán, hogy ő kultúrfölény-politikát csinál. A nemes gróf ilyenkor tagadhatatlanul ama látványosságok közé tartozik, amelyek Pintér [Jenő irodalomtörténész] tanár úrnak a fenséges hatással szemben felállított követelményeinek minden ismérvét kimerítik. E kimerült ismérveknek jelen esetben valóságos wagneri kíséretet ad a holtradolgozott, agyon-priváttanítóskodó nyomorgó tanárok kísérteties gyomorzenéje. [ ] A gróf úr minden mozgékonyságával bizonyára tudattalanul, az ősileg determinált hajlamok vak kényszerével: minden tényében a germán hódítást építi, annak egyenget utat, annak jelent jövőt. 11 A német szociáldemokraták Vorwärts című napilapja 1930-ban meglehetősen rosszindulatú megközelítésben, a baloldali magyar emigráció érvelését átvéve és ismételve megrögzött reakciósként, a nagybirtokok, az egyházfejedelmek és az analfabéták minisztereként mutatta be. Igen sokszor 9 Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárának Kézirattár (a továbbiakban: ELTE KK), Ms 628. Hardy Kálmán Szekfű Gyulának, október OSzKK, Fond 15/1580. Tóth László Hóman Bálintnak, április 23. MTA KK, Ms 800/62. Bajza József Angyal Dávidnak, október 28. BIBÓ István ( ), Életút dokumentumokban, vál. és összeáll. HUSZÁR Tibor, 1956-os Intézet Osiris Századvég, Budapest, 1995, SZABÓ Dezső, Az egész látóhatár. Politikai és irodalmi tanulmányok, levelek, vitairatok, I II., Püski, Budapest, 1991, I. köt., 411., II. köt., 780. és 787. a liberalizmus és a felvilágosodás jelmezében jelenik meg, emiatt a Bethlenkabinet házi liberálisa, és a keresztény kurzus házi zsidainak körében is lármázik. A zsidók főiskolai felvételét korlátozó numerus clausus szellemi felbujtójaként a pesti izraelita hitközség ünnepélyén vesz részt, hogy egy oldalvágást adjon ugyanennek a törvénynek. Ébredő magyarok és zsidóbarát liberalizmus, parlamenti demokrácia és százszázalékos fasizmus, sötét klerikalizmus és modern irodalom ez Klebelsberg. [ ] Modern szépítőszer a magyar nemesi uralom élő hulláján, ez az alapvonása a Gróf kultúrpolitikájának, amelyet ő»neonacionalizmusnak«nevez. 12 Hasonló hangnemben és jórészt szintén igaztalanul vádolta őt a Népszava is ekkoriban, Klebelsberg filoszemita kiruccanására utalva: Ismeretes, hogy Klebelsberg kultuszminiszter, a Bethlen-kormánynak hol klerikális, hol meg liberális színekben kaméleonkodó tagja milyen tőrőlmetszett zsidóbarát szónoklatot vágott ki a pesti Izraelita Hitközség vasárnapi díszközgyűlésén, amelyet az»egyenlőség«című zsidó felekezeti lap ötvenéves jubileuma alkalmából rendeztek. Klebelsberg, aki a parlamentben ismételten is védelmére kelt a numerus claususnak és aki a véres egyetemi zavargások meg a botrányos utcai duhajkodások alkalmával mindig tudott mentséget találni a bajtársak javára, a díszközgyűlés hangulatában nem mondott kevesebbet, mint hogy ő»közismerten«nem szavazta meg a numerus clausuról szóló javaslatot, hanem a szavazás elől kiment a folyosóra Továbbá, hogy a numerus claususból saját külön módosításával kivette a zsidóságra sértő és fájdalmas antiszemita méregfogat s ebbeli szerepe megfelel»politikai múltjának«, végül hivatkozott arra is, hogy a jobboldali szélsőségek éppen ezekért évek óta támadják Beszédéért egyébként éppen saját keresztény párti politikai szövetségesei orroltak meg leginkább, pártértekezleten bélyegezve meg Klebelsberg zsidóbarát szavait. 13 Az életmű kanonizálása Az ilyen és hasonló, gyakran alaptalan és rosszindulatú ítéletek csak Klebelsberg 1932 októberében bekövetkezett, váratlan halála után változtak meg és alakultak hirtelen pozitív értékelésekké. A tanulmány címében szereplő idézet Klebelsberg háziújságjának, a Pesti Naplónak a nekrológjából származik. Majd minden törvényjavaslatának kompozíciója és vázlata egy újságcikk volt a Pesti Naplóban. Felderítő szolgálatra küldte az újságbetűt, hogy 12 [Aláírás és szignó nélkül], Graf Klebelsberg, der Kultusminister des Horthy-Regimes, Vorwärts Mai 24. [Saját fordításomban.] 13 [Aláírás és szignó nélkül], Wolffék ellenzékbe vonulással fenyegetődznek Klebelsberg numerus clausus-ellenes beszéde miatt, Népszava február 7., 1 2. Az idézet: 1.

17 30 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK KLEBELSBERG KUNO MEGÍTÉLÉSÉRŐL ÉS IDŐSZERŰSÉGÉRŐL 31 a közvélemény hangulatát és felfogását megállapítsa. 14 Még az őt korábban minduntalan támadó Népszava is kijelentette: elismeréssel kell megmondani, hogy a magyar ellenforradalom politikusai közül ő volt az egyetlen ember, aki akkor, amikor nem politizált, amikor nem az ellenforradalom kívánsága szerint való kultúrpolitikát irányított, hanem csak kultúrát adott, minden kemény szembenállásunk ellenére kiérdemelte az értékes ellenfélnek kijáró tiszteletet. [ ] Csodálatos és egyben jellegzetes tragédiája, hogy a tulajdon pártjának és tulajdon világszemléletének emberei támadtak elle ne a legélesebben. A nagybirtok iskolaiszonya és a kultúra fölött való nyegle dzsentri viccelődés, a csiborpatkolda [az 1927-ben felavatott tihanyi biológiai intézet gúnyos elnevezése] jelszava feküdt Klebelsberg szándékainak útjába. [ ] Klebelsberg hittel állott a maradi polgári gondolat frontján, de kultúrával szolgálta világszemléletét. Az ordító dilettantizmusnak ezekben a szomo rú éveiben emléke megérdemli, hogy máshova sorozzuk, mint az ellenforradalom többi szereplőjét. 15 Búcsúztatásakor azonban még részben kritikus hangok is hallatszottak. A Magyar Hírlap szerint például: [ ] nagyvonalú kultúrpolitikát csinált Klebelsberg. Olyan kultúrpolitikát, amelyet boldogabb és gazdagabb időkben talán senki nem kifogásolt volna. Így túlméretezte a külföldi magyar kollégiumokat, túlméretezte az egyetemeket és lefelé túlméretezte a tanyai iskolákat. De a Bethlen-korszak sok túlméretezései közül alighanem Klebelsberg kultúrpolitikájának nagyvonalúsága a legmegbocsáthatóbb. [ ] Volt egy nagy hibája. Takarékoskodni nem tudott. De legalább jobb és hasznosabb dolgokra költötte a pénzt, mint néhány minisztertársa. 16 Hóman Bálint Klebelsberg halálakor még csak másfél hete volt kultuszminiszter, korábban maga Klebelsberg is őt javasolta utódjának. Hóman már a ravatalnál mondott beszédében is jelezni kívánta, hogy bár folytatni kívánja elődje politikáját, de a gazdasági világválság következtében csak módosításokkal teheti ezt. Elgondolásában az állam, mint mecénás, a reneszánsz fejedelmek és humanista főpapok örököseként jelentkezett állította s ő maga reneszánsz államférfiak módjára élt az irányítás eszközeivel [ ]. [ ] Klebelsberg Kuno a vallásos ember szent meggyőződésével hitt a kultúra nemzetmentő, államfenntartó hivatásában. A kultúra eszközeivel hitte kivívhatóknak nemzete elrablott jogait [Aláírás és szignó nélkül], Gróf Klebelsberg Kuno , Pesti Napló október 12., 1. [Aláírás és szignó nélkül], Gróf Klebelsberg Kuno és a Pesti Napló, Uo., [Aláírás és szignó nélkül], Gróf Klebelsberg Kunó meghalt, Népszava október 12., (F. G.), Klebelsberg Kuno, Magyar Hírlap október 12., HÓMAN Bálint, Művelődéspolitika, Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1938, A közvetlen Klebelsberg halála utáni hivatalos emlékezéseket a sajtóhírek mellőzésével újabban feldolgozta: HAÁG Zoltán István, A klebelsbergi életmű hivatalos értékelésének első meg- Klebelsberg életművének kanonizálódását az ezt követő időszak hozta csak magával. Ennek köszönhetően Klebelsberg megítélése 1932-től 1944-ig már egyértelműen pozitív volt ban munkásságát bemutató, nagyszabású kiállítást szerveztek emlékezetére a Műcsarnokban. Az erről tudósító újságíró egyenesen egy előttünk zajlott reformkorról írt Klebelsberg alkotásai kapcsán. 18 Ugyanebben az esztendőben róla nevezték el az általa 1920-ban alapított Bécsi Magyar Történeti Intézetet, ahol 1934 januárjában a mellszobrát is fölállították. (Ugyanitt az emléktábláját már 1932-ben leleplezték.) 19 Síremlékét 1935 áprilisában szentelték föl Szegeden. Kárpáti Aurél ( ) ennek kapcsán a reálpolitikusok kidobott millióira utalva támadta a Klebelsberget korábban luxus-kiadásokkal vádlókat: Azok a milliók nyomtalanul olvadtak el. De ezek ma is itt vannak. A magyar szellem fellegvárai és alsó palánkjai épültek belőle. Olyan időálló keretek, amelyeket minden kor újra meg újra kitölthet a maga spirituális tartalmával. [ ] Annyi kétkedő közt neki volt igaza, a fanatikus hívőnek. Annyi»reálpolitikus«közt az álmodó»fantasztának« ban adták ki az a több mint 350 oldalas emlékkötetet, amely a Klebelsbergről 1932-től elhangzó méltatásokat, emlékbeszédeket közölte a korszak legnevesebb politikusaitól, szellemi vezetőitől. Megszólalt a kötetben többek között Apponyi Albert, Bakay Lajos ( ), Berzeviczy Albert ( ), Bethlen István ( ), Domanovszky Sándor ( ), Herczeg Ferenc ( ), Hóman Bálint, Glattfelder Gyula ( ), Hekler Antal ( ), József királyi herceg ( ), Kállay Miklós nyilvánulásai (1932. október) = A legnagyobb álmú kultuszminiszter. Klebelsberg Kuno kora és munkásága, szerk. MIKLÓS Péter, Belvedere, Szeged, 2008, [Aláírás és szignó nélkül], Egy nagy élet gazdag emlékei közt. Gróf Klebelsberg Kunó emlékkiállításon, Pesti Napló február 12., A Gyűjteményegyetem január 19-i igazgatótanácsi ülésén, Angyal Dávid előterjesztése nyomán [ ] a Magyar Történelmi Társulat elnöksége azt az indítványt tette, hogy néhai gróf Klebelsberg Kuno volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek az emléke a Bécsi Magyar Történeti Intézet címében örökíttessék meg. Klebelsberg az Intézet létrehozásában szerzett érdemeire tekintettel a Gyűjteményegyetem is javasolta a Klebelsberg Magyar Történetkutató Intézetre való átkeresztelést. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), K /1932. A miniszter február 22-i leiratában járult hozzá az Intézet elnevezésének Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézetté változtatásához. MOL, K /1933. A Klebelsberg-szobor leleplezéséről a napilapok tudósítottak, lásd például: a Pesti Napló január 23-i számában a Leleplezték Klebelsberg szobrát a bécsi Collegium Hungaricumban című tudósítást. Az emléktábláról: MOL, K 428. a, MTI, Napi tudósítások, november [Aláírás és szignó nélkül], A nagy építőmester. Ma szentelik fel síremlékét Szegeden, Pesti Napló április 11., 1. Kárpáti szerzőségét azért tartom bizonyosnak, mert szinte ugyanezzel a szöveggel jelent meg a következő cikk Klebelsberg szobrának leleplezésekor: KÁRPÁTI Aurél, Az élő szobor, Pesti Napló június 4., 11.

18 32 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK KLEBELSBERG KUNO MEGÍTÉLÉSÉRŐL ÉS IDŐSZERŰSÉGÉRŐL 33 ( ), Károlyi Árpád ( ), Korányi Sándor ( ), Kor nis Gyula ( ), Lázár Andor ( ), Somogyi Szilveszter ( ), Szent-Györgyi Albert ( ), Wlassics Gyula ( ); a külföldiek közül Carl Heinrich Becker ( ) porosz, Pietro Fedele ( ), olasz miniszterek és Kurt Schuschnigg ( ) osztrák kancellár májusában hosszas huzavona után Teleki Pál ( ) miniszterelnö k és Hóman Bálint kultuszminiszter avatta föl az Eskü téren azt a szoborcsoportot, amely napjainkban a Villányi úti Szent Imre Gimnázium és templom között látható. Egy távoli nagy célt tartva szeme előtt mondotta ekkor Hóman Bálint, könnyedén fel tudott emelkedni a napi élet szűk horizontján, mindig a jövőnek dolgozva, nem egyszer áttörte az aktuális helyzetek korlátait. Eszméket és ötleteket gyártó, ezrével termelő agyának ereje folyton új alkotásokra ösztönözte s gyakorta ott és olyat is alkotott, ahol a köznapi gondolkodás már luxusnak minősít minden kultúrát és tudományt. Ezért került szembe azokkal, akik nem érthették meg politikája nagy vonalait. Pedig művelődéspolitikájának nemcsak irányelve, a magyar kultúrfölény gondolata volt helyes, hanem eredménye is korjelölő művelődésünk történetében. 22 Klebelsberg megítélésének húszas évekbeli változásaira, ideológiai kötődéseire 1941-ben, a második világháborúba lépésünk után Lengyel Ernő (??) kicsit nosztalgikusan így emlékezett: Volt idő, amikor ellenfelei röviden fantasztának tartották; valósággal közmegegyezésszerű volt az a felfogás, hogy nagy áldozatokat követel aránylag kis célokért amíg ki nem derült, hogy aránylag kis áldozatokat követelt óriási célokért. Azt mondták, hogy reformpolitikája túlmértezett az akkori Csonka-Magyarországhoz képest; ezzel szemben az idő az ő elképzeléseit igazolta. [ ] mindig több híve volt, mint barátja, de mindig több ellenfele, mint ellensége. [ ] Ha miniszterségének első éveiben elhangzott beszédeit olvassuk, szakadatlanul felbukkan a zárójeles megjegyzés: (Zajos ellentmondások.), (Élénk ellentmondások.) miniszterségének utolsó éveiben elhangzott beszédeiben egyre sűrűbben nyomul közbe a zárójeles megjegyzés: (Helyeslés.), (Általános helyeslés.). [ ] Legnagyobb szónoki sikereit nyomtatásban aratta: elokvensebb és meggyőzőbb szónok volt amikor írt, mint amikor beszélt. [ ] a politikuslélek, a politikustermészet, a politikusösztön állandó vizsgálódásainak tárgya volt. [ ] Mint politikus alapjában talán egy kései és ellentmondó és legkevésbé programszerű, vagy épp pártrendszerbeli liberalizmus képviselője; de egy olyan pártrendszer keretében és egy olyan kormányzatban is, amely szemben áll 21 Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. A gr. Klebelsberg Kunóról szóló emlékbeszédek és megemlékezések , Egyetemi Ny., Budapest, OSzKK, Fond 15/15. Hóman Bálint alkalmi beszédei. a liberalizmussal és amely egész politikájában a liberalizmusnak, mint minden baj kútfejének holttá nyilvánításának eljárását hirdeti. Sorsa nem egy tekintetben: a reformer sorsa, az ellenreform légkörében. Nem véletlen, hogy a jobboldalnak túl liberális volt, a baloldalon nem egyszer reakcionárius számba ment. Érzületében: inkább konzervatív, gondolkodásában: inkább liberális; de pártállásában és kortörténelmi értékeléseiben inkább a jobboldalhoz fűződik, de maradandó alkotásaiban pártonkívüli, sőt pártatlan. 23 A legátfogóbb és legalaposabb értékelés, Huszti József ( ) vaskos Klebelsberg-biográfiája 1942-ben jelent meg. E munka mindmáig a legfontosabb összefoglaló Klebelsberg életművéről, a mindenkori Klebelsbergkutatások alapja. Részletességéhez és rendkívüli adatgazdagságához nagyban hozzájárult, hogy Huszti még használhatta a második világháború végén megsemmisült vagy elkallódott Klebelsberg-hagyatékot. Klebelsberg példaszerűnek tartott életéről szóló összegzése szerint: Klebelsberg tiszta lélek volt: szegényen élt, és szegényen halt meg. A közvagyonnak hűségesebb sáfárját elképzelni sem lehet. A rábízott fillérekkel és milliókkal úgy gazdálkodott, hogy a befektetések még az unokáknak is megmaradnak, és bőséges kamatot hoznak. [ ] Klebelsberg évszázadokban gondolkodott! Viszont azokban az épületekben, amelyeket a»legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter«álmodott valósággá, ma is, meg majd évtizedek múlva is folyik a munka, formálódik a magyar jövő. Mennyi mindennel lennénk szegényebbek, ha Klebelsberg akkor»takarékoskodik«! 24 Az addigi méltatásokkal szemben 1944 tavaszától, a német megszállástól, majd különösen az októberi nyilas hatalomátvételtől ismét teljesen megváltozott Klebelsberg értékelése. A szélsőjobboldal ugyanis mindenkor keményen támadta őt, akit a korrupt és feudális, liberális és zsidóbarát rendszer egyik fő ideológusának és támaszának tartott. Gyakran beszéltek úgy az általuk mélyen elítélt húszas évekről hasonlóképp ahhoz, ahogy a nemzetiszocialisták a System -ről, azaz a weimari Németországról, mint Bethlen Klebelsberg-kurzusról után azonban, egy-két esztendőn át nagyrészt még tárgyilagosan lehetett idézni emlékét. Főként azért, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén álló utóda, Keresztury Dezső ( ) a saját példáján is tapasztalhatta Klebelsberg kulturális politikájának helyességét. Hiszen bécsi és berlini magyar állami ösztöndíjasként, majd a berlini egyetem magyar lektoraként nagyon is jól tudta, milyen fontos mérföldkövet jelentett a magyar kulturális külpolitikában a külföldi magyar intézményrendszer Kle belsberg általi kialakítása. 23 LENGYEL Ernő, Klebelsbergről, Ujság október 12., HUSZTI József, Gróf Klebelsberg Kuno életműve, MTA, Budapest, Az idézet: 328.

19 34 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK KLEBELSBERG KUNO MEGÍTÉLÉSÉRŐL ÉS IDŐSZERŰSÉGÉRŐL 35 A teljes elvetéstől az újraértelmezésig Becsmérlő jelzők használata nélkül utoljára 1947-ben Eckhart Ferenc ( ), a Magyar Történelmi Társulat elnöke e pozícióban szintén Klebelsberg utóda beszélhetett a Grófról. 25 Meg is kapta érte a magáét. Két esztendővel később, 1949 márciusában, a Társulat új elnökasszonya, a magyar történettudomány nagy átértékelője, a másokat ideológiai elfogultsággal vádoló Andics Erzsébet kíméletlen, még saját köreiben is szokatlan durvasággal szólt az addigi magyar történettudomány teljes csődjéről és eredménytelenségéről. Mindennek egyik fő felelőseként pedig Klebelsberget nevezte meg. Sommás ítélete nemcsak igazságtalan: tudatosan ferdítő volt. Szerinte ugyanis 1919 után holott akkoriban csak a budapesti tudományegyetemen olyan iskolateremtő historikusok tanítottak egy időben, mint Angyal Dávid ( ), Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula, Hóman Bálint, Mályusz Elemér ( ), Hajnal István ( ) stb. lépett fel az a történelmi iskola, amely már egészen nyíltan a reakció, a történelmi fejlődés útján való megállás, ill. lehetőleg visszafordulás mellett szállt síkra. Az Eckhartnak szánt oldalvágás pedig így hangzott: Klebelsberg Kunóról úgy emlékezik meg, mint akinek a működésével»a magyar történetírás történetében örökké emlékezetes«dicsőséges korszak indult meg. Azt hiszem, nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy Magyarországon ebben az időben a Századokon kívül aligha volt még egy nyomtatott orgánum, amely Klebelsberg Kuno dicsőítésével foglalkozott volna. 26 Talán én sem tévedek, ha feltételezem, hogy elsősorban Andics Erzsébet ( ) beszédének és az általa is képviselt, meglehetősen szűklátókörű, egyedül üdvözítőnek vélt, hamis ideológiának köszönhető, hogy a hatvanas évek végéig nem volt nyomtatott orgánum, amely ha nem is Klebelsberg dicsőítésével, de legalább Klebelsberg szerepével, a tárgyilagosságot legalábbis megközelítve, foglalkozott volna. Balogh Sándor ( ) ben, majd 1962-ben megjelent egyébként Klebelsberg munkáinak alapos ismeretéről tanúskodó írásai a neonacionalizmus következő összegzésével zárulnak: Klebelsberg [ ] a XIX. század végi és XX. század eleji magyar nagyhatalmi nacionalizmust alkalmazta a Horthy-korszak igényeire. Az úri»ünneplő hazafiság«formáinak demokratizálásával és az egyházak modernizálásával igyekezett megnyerni a tömegek»bizalmát«az uralkodó osztályok számára. A neonacionalizmus mégsem egyszerű folytatása a meg- 25 ECKHART Ferenc, Elnöki megnyitó beszéd. A Magyar Történelmi Társulat évi június 26-án tartott közgyűlésén elmondotta Eckhart Ferenc elnök, Századok 1947/1 10., ANDICS Erzsébet, Elnöki székfoglaló a Magyar Történelmi Társulat március 27-i közgyűlésén, Századok 1948/1 4., előző korszak nacionalizmusának. Az első világháború előtti nacionalizmusnak amellett, hogy idegen népek erőszakos magyarosítását tűzte ki célul Habsburg-ellenessége miatt voltak haladó vonásai is. Ezzel szemben a neonacionalizmus egyedül az idegen népek leigázását és idegen területek erősza kos meghódítását írta a zászlajára. Nem egyszerűen a nacionalizmus egyik válfaja volt, hanem a fasizmus nacionalizmusa. Ideológiailag támasztotta alá azt a politikát, amely aztán Magyarországot alig több mint egy évtized múl tán, történelme legszégyenteljesebb háborújába rántotta bele. 27 A szöveg feltűnő hasonlósága alapján bizonyára (legalábbis részben) szintén az ő fogalmazásában született a Magyar Szocialista Munkáspárt 1959-es határozata A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról. E szerint a Klebelsberg és Kornis Gyula nevével fémjelezhető ellenforradalmi korszak nacionalizmusára elsősorban az nyomta rá bélyegét, hogy Magyarországon már volt proletárdiktatúra, s az uralkodó osztályok rettegtek egy új forradalomtól. [ ] Ez a kommunistaellenes nacionalizmus volt hivatva arra, hogy filozófiailag és történetileg igazolja a»történelmi osztály«hatalmát: a nacionalizmus a nagybirtokos-nagytőkés uralmi rendszer osztályjellegét a»keresztény magyar intelligencia«vezető szerepének hangoztatásával ködösítette el, a»nemzeti egység«kialakításán munkálkodott, a kizsákmányoló uralkodó osztályok mögött és érdekében, a kommunista párt, a demokrácia és a szocializmus ellen akarta egyesíteni a parasztságot, az értelmiséget és a munkások elmaradott rétegeit. 28 Andics fenyegető szavainak és az egyeduralkodó párt állásfoglalásának hatására hosszú ideig senki sem merészelt a kötelező ideológiai kötöttségek nélkül szólni Klebelsbergről. Egyedül a Bécsi Magyar Történeti Intézet és egy ben a Collegium Hungaricum egykori igazgatója, az akkor már tizenhárom esztendeje osztrák állampolgár Miskolczy Gyula ( ) szólhatott méltóképpen a magyar történettudomány történetének bécsi műhelyéről, annak létrehozásában és működtetésében Klebelsberg szerepéről, ben Bécsben, németül megjelent tanulmányában BALOGH Sándor, Klebelsberg és a magyar neonacionalizmus, Valóság 1959/3., Az idézet: 30; valamint UŐ., A bethleni konszolidáció és a magyar neonacionalizmus, Történelmi Szemle 1962/3 4., Ugyanez az idézet: A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról. Tézisek, Társadalmi Szemle 1959/8 9., Az idézet: A dokumentumot közli még: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, , közreadja az MSzMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete, Kossuth, Budapest, 1964, és újabb kiadásai. 29 Julius MISKOLCZY, Das Institut für ungarische Geschichtsforschung in Wien und seine Publikationen = Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 15. Bd., Österreichisches Staats ar chiv, Wien, 1962,

20 36 UJVÁRY GÁBOR: A HARMINCHARMADIK NEMZEDÉK KLEBELSBERG KUNO MEGÍTÉLÉSÉRŐL ÉS IDŐSZERŰSÉGÉRŐL 37 Magyarországon elsőként és jelentősen Glatz Ferenc módosította az Andics által kialakított képet az ellenforradalmi korszak történetírásáról és benne Klebelsberg szerepéről. A hatvanas évek végétől jelentek meg Klebels berget újraértékelő-rehabilitáló írásai. 30 Ezek után a nyolcvanas évektől sorra adták ki azokat a könyvrészleteket, tanulmányokat, amelyekben jeles történészek Romsics Ignác, Tőkéczki László és mások igyekeztek tárgyilagos, a korábbi, meglehetősen egyoldalú ábrázolásokon túllépő Klebelsbergportrét fölvázolni. 31 Az átlagember számára is érzékelhető változásra azonban csak 1990 után került sor. Azóta egymást követően jelentek és jelennek meg a Klebels berget méltató kötetek és cikkek, nemegyszer jóindulatú, ám felületes laikusok vagy a történész szakmában alig jegyzett tudósok tollából. Mintegy ellenhatásként a korábbi kényszerű elhallgatásra, illetve ideológiai alapú félrebeszélésekre (sőt hazudozásokra), mind többen fedezték föl és igyekeznek kisajátítani maguknak Klebelsberget. Neve már-már intézményesül: alapítvány és társaság jött létre emléke ápolására (Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány és a Klebelsberg Kuno Emléktársaság, az utóbbi Jókai Anna elnökletével), munkásságának megvitatására konferenciák sorát szervezték, többnek a szerkesztett anyagát is kiadták. Sajnos azonban, ahogy szaporodtak a róla szóló írások néhány kiváló tanulmány mellett, egyre több olyan is megjelent, amelynek szakmai színvonala és tudományossága jócskán megkérdőjelezhető. Napjainkban már úton-útfélen hivatkoznak Klebelsbergre, ami akár örvendetes is lehetne. Ám ezt sokszor olyanok teszik, akik valójában nincsenek tisztában munkásságának jelentőségével: pusztán egy-egy kiragadott és divatossá vált mondatát szajkózzák és értelmezik félre minduntalan. (Ahogyan például Széchenyi István esetében a kiművelt emberfők fontosságáról szóló tanítás állandó hangoztatásával is történik.) Politikusok hivatkozási alapjává vált, rendszerint anélkül, hogy a kötelezően elhadart egy-két szlogenen kívül ténylegesen ismernék nézeteit. Kultusza gyakran hamis túlzásokba esik. Sokak számára már-már megmerevedett példaképpé vált; szinte már nem is húsvér emberként, hanem félistenként emlegetik. 30 Glatz Ferenc legfontosabb erről szóló tanulmányai két kötetben jelentek meg: GLATZ Ferenc, Nemzeti kultúra kulturált nemzet , Zrínyi, Budapest, UŐ., Történetírás korszakváltásban. Tanulmányok, Gondolat, Budapest, Lásd még: UŐ., Történetíró és politika. Szekfű, Steier, Thim és Miskolczy nemzetről és államról, Akadémiai, Budapest, Például ROMSICS Ignác, Ellenforradalom és konszolidáció. A Horthy-rendszer első tíz éve, Gondolat, Bu dapest, Különösen a Kultúrpolitika és szellemi élet című fejezet, TŐKÉCZKI László, Klebelsberg Kuno Egy elfelejtett kultúrpolitikus. Válogatás Klebelsberg Kuno írásaiból, Századvég 2., UŐ., Konzervatív reform a legkorszerűbb eszközökkel. Klebelsberg Kuno, Valóság 1990/2., Mindennek pedig óriási veszélyei vannak. Éppen Klebelsberg Kuno alakjának és tevékenységének reális megítélése szempontjából. Ilyen elfogultsággal ugyanis ha a korábbiakkal ellentétes előjellel is újra csak hamis és történetietlen képet lehet róla festeni. Éppúgy megengedhetetlen, ha Klebelsberg munkásságának elemzésekor akár csak kisebb hibáinak, gyengeségeinek felemlítése esetén dühödt indulattal támadhatják és bélyegezhetik meg a történészt. Többnyire olyanok, akiknek kevés megalapozott történeti tudásuk van arról, milyen egyébként részben ma is követhető és követendő szerepet játszott a Gróf a húszas években. Hiúság vására Nemrégiben engem is árulónak és a magát ma Magyarországon liberálisnak nevező, szétmorzsolódott párt felbujtotta bábnak bélyegeztek, mert egy dokumentumfilmben egyébként nagynevű és jeles kortársak szavait idézve azt mertem állítani, hogy Klebelsberg nem volt mentes a hiúságtól. Holott tényleg hiú volt (hozzáteszem: némi joggal). Sokan emlékeznek rá így, ám mindez semmit sem von le tényleges nagyságából, sőt, éppen hús-vér emberségét, szerethető esendőségét bizonyítja, vagy akár egyes politikai események hátterét színezheti. Itt csak egy példát említek ezzel kapcsolatban, bár a korabeli lapok sőt, még a magyarországi diplomaták is 32 visszatérően élcelődtek hiúságán es római útja 1919 után az első hivatalos külföldi látogatás volt magyar politikus részéről, és Bethlen István közelgő végül a magyar külpolitikában is fordulópontot eredményező Örök Városbéli utazását készítette elő. Klebelsberg vizitjéről több, egymástól teljesen független feljegyzés készült. A pillanatnyi élményeit szinte azonnal rögzítő, többnyire szavahihető Kozma Miklós ( ) is Klebelsberg kíséretében volt. Számára úgy tűnt, hogy Olaszországnak Jugoszláviával szembeni bekerítő politikája ér dekében van szüksége Magyarországra. Ehhez pedig a magyar kormányzat, Klebelsberg segítségét igénybe véve könnyen megnyerhető már ha hiúságát Rómában megfelelő módon legyezgetik, és körülrajongják őt. Ormos Mária Kozmaéletrajza szerint: Ennek ellenére a magyar vallás- és közokta tásügyi miniszter mégsem kapott meg mindent, amit szeretett volna írta Kozma pikírten, így például az áhított nagy rendjel helyett be kellett érnie Mussolini dedikált fényképével. Sőt, az olasz kulturális miniszterrel, Pietro Fedelével 32 Így például az osztrák követ, Calice, aki május 2-i jelentésében Klebelsberg közismerten erős hiúságáról írt. Österreichisches Staatsarchiv, Archiv der Republik, Neues Politisches Archiv, Liasse Ungarn, 19/1., /1926. (K. 819.)