KENÉZ HEKA ETELKA ÉDES HAZÁM HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA ÉDES HAZÁM HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK

2 KENÉZ HEKA ETELKA ÉDES HAZÁM HAZAFIAS KÖLTEMÉNYEK részben saját illusztrációival A kötet megjelenését támogatta: Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Előszó Kenéz Heka Etelka mostani kötete a haza szeretetről elmélkedik. Költői kérdés, hány hazát kapott. Édes hazájának határait átrajzolták. Igyekezett magának több lakhelyet kialakítani. Bécsben a hódmezővásárhelyi operaénekes férjével Kenéz Ernővel magyar éttermet nyitottak, ahol saját receptjei szerint készült ételeket készítettek és ajkukon magyar dalok, énekek csendültek föl. Majd férje szülőhelyén, s később még Szegeden is letelepültek. Kenéz Ernő tragikusan hamar meghalt, felesége Kenéz Etelka elsősorban vásárhelyinek érzi magát, legtöbbet itt tartózkodik barátaival. Fiatal korában verseket írt dalokra. Városunkban tovább folytatódott kiteljesedése, az írás és a szponzorálás. Az utóbbi elsősorban művészek segítésére, szellemük, emlékük megtartására alapítvány létrehozással irányul, de kórházi betegek, s gyerekek karácsonyi megajándékozásában is megmutatkozik. Az életút sokirányú érdeklődést és érzelmi megnyilatkozásokat váltott ki belőle. Az elmúlt években sorra jelentek meg könyvei, amelyeket több műfajban alkotott. Ezek között legszínesebbek a versei, bennük a szerelem, a férje utáni szomorú vágyódás. Ezúton történelmi múltba vesző emlékek fölidézése jutnak kifejezésre. Elbeszélései és esszéi szintén változatosak. Foglalkozik ezoteriával, keleti bölcseletekkel, természetleírással, az elmúlással, jellemábrázolással. Férje vásárhelyi televényéből táplálkozik. A hazájában a magyarság kihalóban, így édes hazáját Vásárhelyen éli meg. Ma mind többet van közöttünk és életének megannyi emlékét írásaival osztja meg velünk. Az általa kiválasztott és részben saját illusztrációkkal díszítette Édes hazám című kötetét olvasói szíves figyelmében ajánlom! Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő 3

4 Vásárhely Nem tudom, mit szeretek benne. Mintha Vásárhely a világ közepe lenne. Szeretem a földet, mely megnyugtat Szeretem a házunkat, mely oly Méltóságos büszkeséggel fogad Szeretem a Kálvin téri kilátást Szeretem a belvárosi ember-áramlást Kossuth téri virágok illatát Fekete Sas büszke pompáját A Kincsös temető halott városát. Hisz az enyémek túl vannak, oda át Hát ezt szeretem benne Bécs helyett nekem ő a világ közepe! 4

5 Szülő földem Baranya Szülőföldem téged én oly ritkán látlak A hegygerincen őszi idők jártak, amikor csipkés ormáról néztelek Hűvös sugarat küldött a Nap Itt-ott még zöldet is lát a tekintet A jószág mohón legel, harap Az út mellett rohanó patak szalad, s a szurdokok mellett sávokra szabdalt dombok terülnek szét Alul a virágos lanka, rét Csorda pihent szerte szét! A nép derűs, pedig sok baja van Kincse örökölt, a víg kedély, Úgy érzem bennem ragyog a tiszta fény Itt-ott bő árnyékos terek Arra gondolok, hogy hajdanán Itt együtt élhettek Istenek s emberek! 5

6 Édes hazám Édes hazám ki tépett szét? Sír a földhát ha felnyitja szemét Keserűnek érzi a magyar nép az elapadt anyatejét. Szétszórt hazám, ősi hazám búcsúhangját sokszor hallom én. Lángok tüze ég az oltára ölén. Árnyakkal beterített a lét. Sirat téged a napos ég, Mint homokszemcsék, úgy szóródott szét a magyar nép! 6

7 Árpád népe Árpád népe bejött a Kárpát medencébe Amikor a magyar nemzet egybe sereglett boldogságára a fejedelemnek Hegy tetején álltak, tenger vizére láttak Nagy volt az ország Zöldült a róna Árpád vezérnek e nagy birodalma lett a diadalma. Hazaszeretet Ó, magas ég szívem közepébe hazám szeretetét mélyen ülteté be. Búzakalásztól ékes anyaország Játszik veled a forró délibáb Tündérek játékát drága hazám korhadt küszöbén anyám hangját mindig hallom én! 7

8 Évek Ölik egymást az évek, mint ahogy az emberek. Ez az év is a sírban szendereg. Ahogy így nézem a fél halott képedet Tönkreteszed a magyar nemzetet. Istent kérem ne adja reánk a szemfödelet, Babérjait ne tépje az idő a drága honomnak, melyek a világban ezredeken följegyezve ragyogtak. Hol vagytok? Hol vagytok Hazám dicső nagy fiai? Hol vagytok ti földet rázó viharok? Úgy tomboltatok! Fél Európa előttetek esdekelve térdre omlott! Óh, magyarok birtoka! Ne légy az égnek hulló csillaga. 8

9 Babér Valamikor babér csörgött a nemzetem homlokán. Lehet, hogy a híre Csak mese lenne talán? A hajamon a pára rég fényt jelez, nem tudom, hogy hajnal hasad, vagy a népre este lesz. Lehel kűrt Ha megszólalt a Lehel kürtje országok reszkettek tőle Most is hangzik kűrt hangja a hősnek és Lehel győzedelmének. Baranya Baranyának bor anya a neve Édes a szőlője, s a bornak ereje tűzzel van tele Jó a magyar emberre! 9

10 Magyar hon Magyar hon, csak így lehetsz ékes. Kellenek hősök, kik mindenre képesek. Kellenek vitézek, kik mindent elérnek. Ki állhat útjába bátor vezéreknek, kik a kereszt felett megállítani óhajtják a magyar enyészetet! Szilaj nép Olyan szilaj volt a magyar hős nép, mint őrjöngő tenger, mely hajókat tép szét! Félték, rettegték a nevét. Egymás után tűzték ki a győzelmek helyét. Lehetne sorolni a diadal sorát Nincs íródeák ki feljegyezni tudta a sok győzelem számát. Virult szép hazánk és a diadalmat mélyen szívünkbe zárva bajnok hazánknak ő lett tündöklő virága. 10

11 Erdély Zúgva barangol a szomorú őszi szél Erdők, hegyek országa, te gyönyörű Erdély Mint rab madár, úgy kesergek én! Téged pusztává tett a bánat, őseink nyoma kettészakadt, szívünk mélyébe siratjuk Erdély országunkat. Hazám, mikor fogsz ragyogni ismét? Mikor hozol nevedre újra régi fényt? Régi vár Fenn a bércen romokban áll a régi vár Csordogáló hegyi patak Ódon várfalak alatt egy régi kert Sas repül a kert felett Szomorú az ősz Homályos az emlékezet Laktak itt erős vitézek, kiket a haza elveszített Az ő sírjaik lett a szomorú kert Magyar elhunyt vitézek, ősi büszke vár! Ezen túl lesz-e majd, ki szeretettel nézi ledőlt tornyodat. 11

12 Tokaj Óh, Tokaj hegysége Borodon virul a világnak fénye Míg királyi névvel a borod a híred megszerezte, messze országokban magával vitte Ne add el magad Tokaj vidéke! Te vagy országunk gyöngyszeme, Hisz tűzzel van tele a szőlőd gerezdje Ilyet nem hallott a Föld kereksége. 12

13 Szép hazám Hazám-hazám elfogytak a vitézek, vagy tán nem is léteztek kik harcba szállnak érted! Meghaltak, mint nem másért a híres Magyarországért! Feledésbe merültek és az idő homályába vesztek. Vitézek azóta sem születtek! Hun király Attila, Istennek ostora, a Hun népnek híres királya meghalt az éjben, mély álom középében. Világhódító pogány hunok, sztyeppén élő turulok Száll a turul madár vissza Etelközbe, hogy ő hozza be a magyarokat a Kárpátmedencébe, Árpád vezért örökségébe. 13

14 Hazám Édes hazánk milyen árva, pedig a kalászok óceánja A föld alatt mennyi kincs van Erdély országon bilincs van Rólunk álmodik álmában kinccsel teli az országa, s a nemzet mégis árva Mégis rongyos, mégis éhes közel áll az elveszéshez Ez hát nemes büszkeségűnk, melyről annyiszor mesélünk Ezer éve hogy itt élünk Nincs már egyetlen magyar vitézünk Felhígult a magyar vérünk. Lovag Egy lovag felesküdött hazájára, annak hűséges oltalmazására Vitéz lovag úgy fogja a kardot, mint a költő a szent lantot Legyen népének vezére Legyen élenjáró lángoszlop Vitéz lovag számítani lehessen mindig rád, a népedért menj tűzön-vízen át Old meg a nép gondját, amely reád hárul Legyél kipattant szikra Isten homlokárul. 14

15 Berkek Zöldülő berkekben Tiszta áhítatos lelkekben vélem megtalálni a nyugalmat szívemben föld alatt nyugvó Igricek belőletek nőt, sarjak, ősatyák gyógyírt adtok minden magyarnak gyökereink bennetek nyugszanak Reájuk gondolva lelki bájitalt nyújtanak. Egy nemzet A kihaló emlékezet várak Fekete királyi sas szárnyak Szájukban fekete virággal felettünk csapdosnak a vértől duzzadnak a szomorú szívek Így múlnak el gyorsan, Híres dicső nemzetek! 15

16 Baranya vára Dicső magyar nemzet Letűnt századba visz a képzelet Baranya vára, a csonka torony álmodón áll Nézem e romos falakat, melyek hajdan szent ereklyét tartottak Árpád zászlaját a szél lengeté Kiben magyar vér folyt, imádkozni jött elé A várnak rég eldőlt csonka fala Sírba dőltek sok századok azóta A dicső zászló a viharos időkben elbukott Ti is alszotok dicső vártisztek, vitézek, bajnokok. Túlélés Költeményeim kérdem tőletek: engem túléltek, ha én már nem leszek? Ha el kell esnetek, mert fittyet hánynak reátok az emberek Így szentek lesztek, mert hirdetitek a magyarságnak a hazáról írt eszményeket Meghalt hősök, kik a sírban nyugszanak Ők a szabadságért haltak, költeményeim már nem lesznek holtak! 16

17 Hunor és Magor Éj leng alá a mély vadonba Hunor vezér szarvast űz a bokorban Léptei bolyongva eltéved Magort űzik az égi fények Így elválasztják őket a vadon vidékek Magorba a csillagok tovább égnek Behódol a Tejúton Vénusz istennőnek, a haja és szeme sugarának. A menny ívén célba ért a pályája és Vénusznak hinni fog. A Tejúton talált hont. Attila vezér kardja, ereje és ragyogása Hunortól kapott égi szent erő áldása Hunor és Magor égi legendája. Trianon Hazám, határaidon vonalat húzott Trianon és Jalta, hogy nemzetünket lassan szétzilálva kiírtja. Vérezzen testünk, lelkünk Az Isten is ellenünk Talán megesküdött az ég, hogy a magyar nép ne élje túl az enyészetét. Aki közülünk megmarad mesélje hajtott fővel e gyászos dolgokat az utókornak. Akad-e majd olyan ember, ki a történeteket igazinak hiszi el? 17

18 Magyarok Magyar a volt oroszlán nemzet Lám az idő folyton fosztogat minket A hazafiasság díszítette a mi nemzetünket, katonát, vitézt és tisztet Éltünk a fényesség honában Most a homály fogad minket ölelő karjába. Árpád Árpád vezér népe jára tigrisbőrbe Nézésük vala az ellenség reszketése Pillantásuk városok gyújtása Nevük híre parázsa égés a reszkető Európára. 18

19 Hit, remény, szeretet Téli éj. Sötét és hideg van. A hó is megdermedt. Nem tudok aludni. Gondolatom ellepik a szellemek, s reám szállnak kísértetek. Az agyam körül szállnak és el nem engednek! Kérdem magamtól: kik lehetnek? A hit, remény és szeretet meghaltak bennem, kik egykor vezettek! Olyan lettem mint a többi magyar nemzet! Piros hajnal Kárpátokon túl és a Duna, Tisza alant jajgató viharok szétszórt népével űzik folyton a magyart. Elhagyatott élete fája. Egyedül áll a világba. Feje fölött holló szálla. Állj le holló, hess! A magyar nép nem rest! Meglásd az égre egyszer piros hajnalt fest! 19

20 Gyermekkor Gyermekkoromban Porba rajzoltam Ábrándos ábrákban nevem bele írtam Kerek országot rajzoltam s egy-egy darabot le-lehasítottam Kezemnek küldte az agyam hogy egy napon fedjem fel a poros játékban a hazám gyermekkoromban, rajzomban lábam előtt feküdt széthullt darabokban Mai halotti beszéd ősi ízekben Látjátok feleim, szemetek mik, vagyunk Por és hamu vagyunk, mert az ördögre hallgattunk Isten ősünknek adá Paradicsomot házul de mondta nekik ne egyék a Tiltott fárul mert a Halálnak halsz halálul azóta az ördöngös ördög belebúj Isa por és a hamu halála rajtunk S Várjuk a milosztunk. 20

21 Égi vers II. Kinézek az égi nyíláson ki van túl a más világon szemmel a lyukat nagyobbra ásom hangosan kiáltom élet van oda túl az égi nyíláson. Sebző haza Belerévül szemünk mélyen a Puszta tüzek rejtekében szegény fajtám, magyarok fogytán ősök és fiúk leszármazottak kiktől elváltunk rég nagyon Hitvány szomszédok átka Nyom bennünket agyon. Modern kor átka Vágyak szárnyán repülök szabadon Inkább élnék ott hol sikolt a vadon Farkasordító viharban télben büszke dacon mint a rohanó szennyes világban de szabadon. 21

22 Lovag Hol van a zord, ragyogó lovakor Kiégett fény újra meggyullad Gondolatban meggyújtalak képzeletem fáklyája bennem tüzet rak, s a lovagkor újólag lángol bennem Vitéz tett szép fája Nyílt kapuknak vára. Könny perdül a lovagok képére a vitéz tettek emlékére. A haza Nekem a hazám fáj Ő egy porszemlett, mely egymagában áll Elfújta egy szellő, egy gyilkos lehelet az összeforrt hazát, a nemzetet Az események romboló szele nem fúj oly nagyon, de a porszemek nyugton sosem hevernek Ha föltámad a szél, a haza előbb-utóbb elalél! 22

23 Keleti ősi hitvallás Ó uram én másképp mondok Imát lelkemben az ős hitem kacag gőgös aranytól roskadozó oltár bennem régi marandó lelkem Hadurat Valló szobrok előtt nem állok, de ős hitemért kiállok: Bátorok a Párduc Bőrű pogányok! Hazafiság Hazának fia legyen bátor ha Veszedelem sújtja szavunk égessen mind Tüzes Istennyila mennydörögve zengje ha nem hat már az Ima. Fohászom Ha fényben tündökölhetnék mint valamikor régen megnyugodna lelkem tőle nem járna a sötétségben Fohászom száll Isten kebelére. Könyörgöm hallgass meg végre! 23

24 Nem igazi ember Bemocskolni a lelkem készül Fenevadként reám Települ végül azt hiszi hogy ő az Úr reád ront vadul, ajtóstul! Nagy az ő bűne, de ő nem veszi észre akkor se ha a gyehena Tüzén égne mert őneki nincsen vétke, Isten bocsásd ha szót emelek érte! A Nemzet Hun és avar s magyar nemzet bejráta a napkeletet anyaföldünk puszta, sztyeppe ott rejtőzik a legendás Táltosok ujjult lelke vágyódásunk az anyaföldünk Tiszta keble! Kiáltás A kiáltás az égben nem hallik pedig az álnokság Tengerként zajlik a föld is sok bozótot terem az élet útjai kusza sötét verem bűnt, fertőt áraszt. Gyötrelem Könnyez a gyáva ölbe tett kézzel a bántást csalást csak állja? 24

25 Hunok magyarok A Vér sejtjében élő halott ezer év távlatából felsírnak régi dallamok Délceg lovasok úsztok Keletről az ég peremén e látomásra a felhők vérvörös palástja szétlebbent a száguldó Kelet fiai özönén. Kard villant mint égen a villám Ó lovasok Ti voltatok az Üstökös Szilaj csillagok szemükbe Volt a Tüzelő láng. Hazánkon Virágos rónaságon táncol a szél Künn a pusztában az ember boldogan él ébred az erdő harsog a madárdal hangjuk az ég tengeréig ér a gyönyörű ének lelke a szélnek útra ered égöve hegynek feléd integetnek öröm a szíveknek ősi földnek Zuga vadon Keleti tájon őshoni fákon békés glóriákon Áldás a Magyarságon! 25

26 Bábszínház Ébredj! Magyar nemzet, Ne legyen rajtunk a kóros láz, ledől az országház Ne enged, hogy legyen belőle bábszínház! Ébredj föl magyar szellem! Ne légy hazánkhoz hűtlen! Szálljon békesség a magyar földre. Tegyél egységet a néped szívébe. Ne várjunk az utolsó ítéletre! Árnyék Megbirkóztak elődeink az ősi földért. A magyar nép ezredeken át soha sem félt. Ősapáink haraggal fognak nézni ránk, ha hagyjuk a hazára hullni a holtak árnyékát. Századok Ezredeken át egymással a századok birkóztak meg. Nem lehet, hogy minket egy rossz év öljön meg! Őseink vad sereget ölt és szelídített. Nem lehet, hogy bennünket a tetű egyen meg! 26

27 Kisebbségi sors Kisebbségben élni, annyit jelent, Mint amikor az ember a sárból akar kijutni. Nehéz a sár, Az ember belőle kiutat nehezen talál. Lefelé húz a sár, Valaki eléd áll, S rúg egyet rajtad, Nehogy a sárból kitalálj! Nehéz a nem anyaországból, Falusi világból előre törni a sárból. Lenézik sokan kigúnyolják, Az erejétől is megfosztják! Könnyebb ki anyaországba, Nagyvárosba születik, Nem sokat kell tenni, Kivált ha híresek a szülei. Ha tehetsége hiányos, nincs neki, Bármit tesz, környezetének isteni! Elég szépen mosolyogni, Akkor is csodálja őt mindenki! 27

28 Magyar hon Hol volt, hol nem volt, Volt egyszer Egy nagy-nagy Magyarország! Árpád atyánk nagy küzdelemmel Hont alapított: Őseink büszkék is voltak reá, Mert kevés ország volt Méltó hozzá! Jöttek-mentek az uralkodók, Kik lassan-lassan a szép nagy Országot földarabolták, A szomszédoknak szétosztották! Olyanok lettünk, mint a tékozló gyerek, Mely elmulatja az apai jussát, E nagy bűntől azóta is magyarok Milliói lelkét viharok dúlják! Mert új hazában hontalan idegen, Az anyaországban is idegen! Nem szeretik sehol sem, A gyökerei elvágva, lassan-lassan Felszívódik a világba és a halálba! Anyaország mit tettél, gyermekeid Millióit élve eltemettél! Ezt a nagy bűnt Isten számon kéri tőled, Halál után ne legyen nagy reménységed! Hol volt hol nem volt, majd csak így emlegetnek téged! 28

29 Isten háza Márvány fejfák Aranyos betűkkel Tele vannak írva fájó érzelmekkel mögöttünk sejlenek megtört fájó életek sirató gyermekek, anyák Férjem, Anyám, Apám a Bíboros halálba Lelkük kopogtat Isten házába Hunok Attila Hun királyunk ősi földje! Óh elveszett a mágikus ereje! Attila nevét még viseljük, de a kardját és erejét elvesztettük! Bécsnek adtuk, mint sok-sok más kincset és vagyont. Pedig Attila Hun király és kardja a boldogságtól betelne, ha az ősi földön otthon lehetne Attila király kardjától megnőne az országunk ereje (Aki nem hiszi, járjon utána.) 29

30 Napkelet Napkeletnek virága a lelkem A kezéből a magyar földre ejtett le az isten Az idő múlt felettem, s úgy érezte lelkem, hogy a mennyországba mentem! Volt itt hulló csillag és gyönyörű Tejút, mely a szívemnek közepébe szétfútt. Mondák szerint a magyar nép az égből ereszkedett Ők lettek az első földi telepesek! Hon Hol a régi idők dicső hona áll A múlt örömök, s a bő özön során Merengek frissülve a diadalmas, bimbózó fény korán. Lelki seb A lelki világomban ég a honfi tűz Felfut az égre, a földkerekségre a szétszórt honfiakat egy csokorba összefűzve. A hazaszeretet legyen nékünk ünnep A törzsből levált ágak több millió seb. Magyarok tartsunk össze, a sebeket így enyhítve! 30

31 A haza Nézz reánk magyar haza! Nézz fel a zászlóra! Nem veszett el a csata! Harcolj népem! Harcolj erősen, lelkesedéssel, az elkeserült szív óriás erejével! Szabadság Aggodalmak olykor reám is jönnek, hogy elátkozott lett léte a magyar földnek. A jövő rejtélyes baja, gondjai engem is utolérnek. Szívemben bánatot érzek! Éljen bennünk a szabadság érzelem. Ne legyen földönfutó többé a nemzet testvérem! 31

32 Modern kor átka Vágyak szárnyán repülök szabadon Inkább élnék ott hol sikolt a vadon Farkasordító viharban télben büszke dacon mint a rohanó szennyes világban de szabadon. Hazafiság Hazának fia legyen bátor ha Veszedelem sújtja szavunk égessen mind Tüzes Istennyila mennydörögve zengje ha nem hat már az Ima. A Nemzet Hun és avar s magyar nemzet bejárata a napkeletet anyaföldünk puszta, sztyeppe ott rejtőzik a legendás Táltosok újult lelke vágyódásunk az anyaföldünk Tiszta keble! 32

33 Kiáltás A kiáltás az égben nem hallik pedig az álnokság Tengerként zajlik a föld is sok bozótot terem az élet útjai kusza sötét verem bűnt, fertőt áraszt. Gyötrelem Könnyez a gyáva ölbe tett kézzel a bántást csalást csak állja? Kellene a Hősök glóriája. Hunok magyarok A Vér sejtjében élő halott ezer év távlatából felsírnak régi dallamok Délceg lovasok úsztak Keletről az ég peremén e látomásra a felhők vérvörös palástja szétlebbent a száguldó Kelet fiai özönén. Kard villant mint égen a villám Ó lovasok Ti voltatok az Üstökös Szilaj csillagok. 33

34 Talponmaradás Mi is a mi bűnünk? Századokon tombolt a zsarnok fölöttünk! Mi megalázva, a földre tiporva feküdtünk, vérfolyóban meghasadt a lelkünk. Most talpon állunk újólag, De ne hagyd azt, hogy földhöz sújtsanak. Védelem Ne hagyd, hogy a fájó vér nyomor maradjon a magyar honon. Ne hagyd, hogy égésként pecsétül ítélet napján maradjon arcodon. Isten előtt vádolód lehet és haragot szít te ellened, ha drága hazád és néped nem védelmezed. 34

35 Fény Legyen a magyar nép fényes lámpafény az ég sötét éjjelén Fényünk lobogjon a végtelen téren át Had lássák az ég lakói, hogy nem enyészett el a hazánk. Erő Új erővel,bátorsággal álljunk szembe a gyávasággal. Szent az ügyünk. Nincs okunk a csüggedésre. Velünk van az Isten. De velük sincs ha mivelünk nincsen! Ötvenhat 1956., hogy éljük meg diadalmadat? Eltemettük a szent halottakat. Éreztük bennünk az áhított tüzet Hallgattuk a halált hörgő, vérbe fagyott bölcső éneket. Istenem, mind hiába ne legyen e sok magyar halott Várjuk áldásod a szent nemzetre, majd még egyszer reá adod! 35

36 Hazánkon Virágos rónaságon táncol a szél Künn a pusztában az ember boldogan él ébred az erdő harsog a madárdal hangjuk az ég tengeréig ér a gyönyörű ének lelke a szélnek útra ered égöve hegynek feléd integetnek öröm a szíveknek ősi földnek Zuga vadon Keleti tájon őshoni fákon békés glóriákon Áldás a Magyarságon! Baranyai dombok Gyermekkoromban Baranyában éltem. Dimbes-dombos hegyvidéken jártam-keltem, játszottam a szélben, s a végtelen hegyeket néztem ha megéheztem epret eszegettem, forrásvizet ittam. Tőle felüdültem. Tükör helyett magamat a forrásvízben néztem. 36

37 Duna Dunán a fűzfaerdő szélén a fűz vízbe leselkedő ábrándosan nézi magát a szél pedig fésülgeti hajkoronáját a nap is csodálja a vízen a sugarát a Táj árassza magából a Harmóniát, érzed valahonnan a füst illatát Valaki áldoz? Istennek megköszöni e szépséges csodát. Őseink madara Kék lábú álombeli legendás csoda madár A fészked alatt gondolatim és érzelmem sokszor ott száll Keletre fordulok a Nap felé Turul madár, te ős erény Emese madara bennem él Királyi hangját hallom az álmom mély közepén Tisztás felett szálló zöld szárnyú jövevény. Víz Ülök az udvarban Kezemben poharam A kristályvízben látom magam Arccal a Nap felé fordulok Úgy érzem boldog vagyok. 37

38 Magyar Nem győzött sohasem a magyar hon, mert nem volt soha egy akaraton. Legyen egy a szívünk, eggyé válunk, egy a két kar. Honfitársaim, ha mind egyet akarunk, majd győzni fog földünkön a magyar! Vajda Hunyad vára Szép legendás ősi Vajda Hunyad vára Vezéred innen indult erős szívvel mindig a csatába. Költői gondolatom üdvvel rajtad száll, s a lelkesülés tüze fogad engemet Dobbanásai hangos szívemnek, ti beszéljetek ajkaim helyett. 38

39 Erdélyi várak El vagy rejtőzve Erdély Erdély el-elbujdosva a világ elől szép pihenőhelyén. Lankás hegytetők látszanak völgynek zöld ölén. Itt lenn a vár, a zászlót nem éri vihar tornya tetején Alszik a Hunyad vár. Rajta az örök zár. Vitézek szellemét sírják a századok Odavesztek a hazáért küzdő magyarok. 39

40 Álom Álmodtam talán? Láttalak glóriában szép magyar hazám Fejem fölött nagy üstökös égett, s láttalak benneteket magyar testvérek. Mint égi jelenések villogott az égi kard, melyet Attila vezér a kezében tart Hosszan, hosszan néztem Kerestem hazám csillagát az égen. Föld föltámadása A magyar föld föltámadása ünneplőbe, meghív minden hazafit az ünnepélyre, hogy egyesítse a különvált ágakat, mert testéből hiányzik több darab. A csonkaságban nyomorék és rajta árva lett a maroknyi magyar nép. 40

41 Magyarok madara Óh, legendás turul madár Egykoron a magyar népnek győzedelmeket halmoztál. Őseink földjéről elűztek a Kárpátok bérceiről Végzetes sebek értek, De mindig túlélted. Hol jársz most? Nagyon aggódunk érted! Nélküled élünk, több mint 80 éve. Lehet, hogy elmenekültél vissza a dicső múltba? Nélküled hull a könnyünk. Nélküled eltemetve a haza, széthull darabokra Csodás madár, jöjj vissza egy szóra! Hozzál áldást a szétszórt magyarokra! 41

42 Magyar vezér Egy okosnak, erősnek az égtől elrendeltetett, hogy vezesse a magyar nemzetet. A kapuk megnyílnak néki Tiszta s öntudatos Nincs néki mitől félni Mint óriás fa az erdő közepéből, úgy válik ki egy igaz vitéz a népnek seregéből. Hasznára népednek csak is élve lehetsz. Holtadban a nemzetednek még te sem segíthetsz! Csillag Magyarok csillaga az égen már rég szendereg Volt itt szép nagy ország Vitézek, nemesek Gazdagok, szegények Emberek, mindenüket elvettek! Fordul még a kocka, amikor döntő lesz a magyarok szava, lesz a hazánknak csillaga, a nemzet fényes jelszava! 42

43 Átok? Átok ül tán a magyarok népén Nem tündököl már a fény a nemzet kék egén. Nincs már ki szabadságot hozzon a magyarok földjére. Valaha csak tündökölt, áldástól virult a Föld. Most a sors a népem sújtja, De kisüt majd a Nap felettünk újra! Dicső tettek Nincsenek már nagy vitézek Szinte nem is léteztek, mert feledésbe merültek Hova tűntek az írásos könyvek, melyek dicsőítik tetteiket? Mind az idő homályába veszett. Ki a felelős ezért? Nem más, mint a magyar nemzet! 43

44 Ébredés Óh, magyar nép ébredj öntudatra! Tudd, hogy létezel! A szíved teljen meg buzdító fényekkel! Sátáni dühvel tombol a vész a hazán! Legyél a földed mezején harcoló bátor oroszlán! Csak nem fajult el még a drága magyar vér minden cseppje drága gyöngyöt ér, mely ereinkben nagy tettekre kél! Sírok Szüleim sírja Ti szent halottak Titeket idegenek tipornak A földnek már nem magyar a neve Véretekkel meg van szentelve Az idegen pedig megbecstelenítette Óh, Isten, magyarok Istene? Velünk ezt hogy is tehette? 44

45 Ítélet Miért is félne a nemzet az ítélet napjától? Féljenek azok kik velünk viselkedtek galádul! Kik rátörtek az ártatlan magyarra, majd megveri egyszer őket az Isten mindenható haragja. Drága Haza Édes hazám valamennyi lakója ideje, hogy tartozását mindenkinél lerója. Ki a házból, ki az utcára emberek! Most legyen a magyar nemzet egy egész nagy hadsereg! Etelköz Etelközből jöttünk Kárpátok bércein Körözött a Turul fölöttünk Ide repült, mert honvágya volt Ezért a földért élt és holt Turul madár a magyarság összetartó kapcsa volt. 45

46 Baranyai idill Tegnap Ildikóval száguldoztunk. a baranyai dombok alján s tetején. Harmónia uralkodott a tájon. Költeményeket idéztünk, rég múlt idők titkait éreztük a bérceken s a rónaságon. Szomorkás mosollyal haladtunk tovább s az idő fejem fölött gyermekkoromból visszaszállt, egy pillanatra megállt, körbe ölelt s tova szállt. 25 év távlatából így éreztem a szüleim falvát, otthonát Baranyát! Érzelem Érzelmi hiányokban a szív csak félig él! Lüktetni, dobogni oly nehéz, ha nincs remény. Ha lehetne vetni a gondolatban hagynám kikelni az igaz magot, már elfeledtem rég. Silány magot küldött az ég! Mi lehet a vétkem, életem félig élem és hűtlen a reményem. 46

47 Sírdomb Magyar hazám fohászán hozzád száll Baranyai hegyek ormán legyen sírom helye. Szóljon fölötte ordas éneke. Fújja a szél vihar a nyárban, legyen csend a különös tájon. Télen síromon vastag hólepel. Álljon sírom, mint trón odafenn ahova még a harang se üzen. Éljen minden nélkülem úgy, ahogy volt, egyedül földi életem. Patak Sepse erdejében csobogó patak ered A patak örökké cseveg. Ömlik, folyik a víz, s így a vágyam is elered. Csak a nyugalmat árasztó víz csobogását hallom. Csak te jársz ábrándos gondolatomon. 47

48 Tisza parti fűzfa Jajgat a fűzfa egyedül a szélben Kibontott haját nézi a tó vizében szomorú a fűzfa elhagyta a párja elhunyt e nagy szárazságban szomorú a fűzfa hull a könny az éjben egyedül maradt a világ közepében. Az Úr Pünkösd vasárnapján Áldozom az Úrnak, de hiába teszem a könnyeim nem apadnak! Szívből feltörő sóhaj fölkavar fölöttem eltűnt ragyogó napom Istent kérem engem oltalmazzon! 48

49 Táltos hajnali mítosz Szárnyas lovon jön fel a szép piros hajnal mosdik habjában fehér tajtékával mielőtt megjelent az égen fekete sörénnyel akkor is szebb volt, s most is, ahogy száll a Táltos fehér lovánál, mert fénylő tűz jött szájából Szemét lehunyva az éjnek halálából! Elmegyek Ha egyszer elmegyek én a körforgásom tovább él egymás dimenzióba áttér dolgozik tovább, nem henyél földön vagy égen mindegy hol jár minden rezgés és mozgás: nem semmisül meg semmise semmisem áll, minden újra éled! átváltja az ős lélek. Lovag A költészet kiül az ember arcára viharokban s napsütésben szállva Lovagló ruhában, erény a virága 49

50 Táltos beszédei A beszéd mágiája átjár De a lényeg a hangban áll a sok beszéd ha elszáll a bölcs keveset beszél s a másikra így hat nem hisz a szavakban a lényében van a kapcsolat a szavakat jó hallani, ha szépek vele meggyőzni akkor se lehet aki mondja azon a lényeg! Kereszt A katedrális csúcsokon félvad csapatok helyezkednek Így az igaz ember lelkében véres a kereszt! Ember A szem pupillában megfogynak az erek ha az ember nézi az elsilányult emberiséget. Szív A szív nem tiszta vére az ember hasonmása Eltűnik lassú elfolyása. 50

51 Virág Ősz van a kerti virágok bágyadtak merengnek, szunnyadoznak álmukban mosolyognak Kecses pártájuk a sárba hull S a hidegben elnémul. Ősök sírja Az őseim sírja előtt a lelkem tiszteleg, fénylik, mint fehér selyem Itt legtisztábbak az érzelmek, Mellyel körbevesz engem a szellemem A temetőben a fohász legtisztább A templomi ehhez költészet, színház, beszéd Itt a hangsúlyon van a lényeg! Vagy fordítva, a lényeg az igaz valóság? Szent éj Kint az erdőn, réten az éj sötéten ül Havat várnak, jólesne fának, határnak, mert a gondolatban fáznak Szent borzongással ébred bennem a jobbik énem Meggyúl bennem a mécsvilág Lelkem fényt hint, s szívem magára talál Az ész hallja saját hangját Reményem havas éje hólepelbe Áhítatra szomjazom télen Így élem a szomorú szent éjem. 51

52 Magyar karácsony Kérdem tőlem, mi ez a zsongás bennem e tiszta érzelmi hang, mely hatalma lelkem közepében mély harang Karácsony szent este ti zengitek a fény ünnepet, mely diadallal harsog kisded sírással, angyali ajakról. Karácsony Hatalmas égi dallamok hozzák felénk a hírt így karácsony táján az áhítatra, szeretetre int A szívem nem repes, mint gyermekkoromban Remegve utolért szentéje az ég szerelmének csókja! Az imádság gyönyörforrása Ihletődött felénk a tisztasága Ma már szívem megdermedt, Könnyeim feltöltve medreket Elfásult szívvel nézem a fény ünnepet Gyermek emlékeim visszaforog mesebéli fény ünnepe bennem zokog. 52

53 Karácsony Karácsony éjszakán csillagok fénye fon át Suhan a gondolat Az égre nézve a szem szabad Ott lebeg néhány angyal alak Látom az égen az ég urát, s így azon gondolkodom nincs senkim, egyedül vagyok hát beléjük kapaszkodom. Úr Óh, világ ura titkod hadd csodálom! Ahogy így figyelem ébren, mégis álom Az ég kék sátra mindenütt a szemhatáron A szívem irántad dobban Benne szent szerelmes hév honol irántad. Édesapám üzent Felébredek János napra, mintha édesapám kopogtatna Nem vagyok én árva, bennem él a drága Kopog újra: kelj fel lányom a virradatra Karácsony másnapon a névnapomra idézd fel benned emlékem lehet, hogy nézlek majd az égen kettőnkért egybeforr a szívverésem! 53

54 Táltos bölcseletek Igéim úgy mérjem, hogy elérjenek több mérföldet Igéim legyenek drágakövek, mert, ritkaságuk adja az értékeket Beteg Halálos beteg vagyok Félek, hogy mindent fölélek Takarékoskodom ha meggyógyulok. Bölcs Visszafolytom szavaimat Vonakodva nyitom ajkamat Nem értik meg, úgy hiszik fecsegek Pedig csak bölcselkedek! Balaton télen Léket tör magának a csengő jégen a csillagok is szomorúak az égen jégtáblák úsznak a vízen szenved a gyötrelmes levegőtlenségben segítséget Hiába Kérek! Csalódtam az emberiségben Szívük lehet megfagyott régen. 54