Egy irodalmár gróf igaza

Átírás

1 VII. évfolyam, 19. szám 12 oldal május 11. A TURUL-SAS LOVAGREND FÜGGETLEN KÖZLÖNYE 2008 WASS ALBERT-ÉV Óda az édesanyámhoz Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy. Te vagy az, aki mindenkinek ad, a szenvedőknek virrasztást, vizet, Te vagy, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem fizet. Hadd legyek hát én az igazi zengő, kis régi gyermek rombadőlt tanyán és harsogjam el hozsannás hitemmel: Dicsértessél, dicsértessél, Anyám! Dsida Jenő Gróf czegei Wass Albert ( ) arany betűkkel írta be nevét az erdélyi magyar irodalomba. Munkásságát ma már egyre többen ismerik, nemcsak Erdélyben, hanem Csonka-Magyarországon éppúgy, mint e Földnek nevezett sárgolyó minden szegletében, ahol magyarok élnek... (De van-e a világnak olyan szeglete, ahol ne élnének?) Wass Albert író és költő tehát széles körben ismert, műveit több nyelvre (egyeseket közülük románra is) lefordították. Most mégsem e gazdag irodalmi munkásságról írnánk, hanem e nemeslelkű arisztokrata és igaz hazafi hányatott sorsáról, és az emléke körül zajló politikai cirkuszról Mert 2008 Wass Albert-Év, az író születésének századik, és halálának tizedik évfordulója okán. Egy irodalmár gróf igaza Wass Albert Amikor röviddel halála előtt - haza kívánt települni száműzetése helyszínéről, a floridai Astor Park-ból, s tudva, hogy Erdélybe nem jöhet vissza kérte a magyar államtól, hogy adja vissza állampolgárságát, és engedélyezze letelepedését a jelenlegi Magyarország területén, ám a magyar Belügyminisztérium részéről csupán egy szánalmas igazolásra futotta, melynek érvényességi ideje egy (!) év volt... Az akkor (is) regnáló budapesti emeszpés kormány nem akarta, hogy a háborús bűnös író magyar földön fejezhesse be életpályályát, noha a bűnössége hivatalosan nem nyert bizonyítást, s az idős és beteg gróf csupán meghalni térhetett volna haza... Ám azok, akik miatt egykoron menekülnie kellett, nem tágítottak, így ez (is) hozzájárulhatott a kilencven esztendős irodalmár öngyilkosságához, aki bár mélyen vallásos ember volt -, ezt a megaláztatást már képtelen volt elviselni... Ugyanakkor köztudott az is, hogy a kommunista román titkosszolgálat, a Securitate emberei többször látogattak a tengeren túlra, merényletek egész sorát kísérelve meg ellene. Bartha József, holtmarosi reformtáus lelkipásztor, Wass Albert hamvainak erdélyben eltemetett részét egy esztendőn át a helyi templomban őrizte, mivel a temetés sajnos csöppet sem volt gáncsoskodástól mentes. A román hatalom ugyanis még holtában sem tiszteli az írót...! Sőt, továbbra is háborús bűnösként kezeli Wass Albertet, aki viszont az erdélyi nemzetiségek egymás iránti tiszteletét, megbecsülését hirdeti műveiben. (folytatás a 3. oldalon) lovag Szika Levente Zoltán

2 2. o l d a l Felleltározzák és rendszerezik a tizenhat évvel ezelőtt elhurcolt levéltári iratokat Visszaszereztük történelmi dokumentumainkat! I m p r e s s z u m Felelős kiadó: v. Nagy Zoltán Munkatársak: 1992 nyarán, a nagybányai levéltár felbecsülhetetlen eszmei- és történelmi értéket képviselő régi iratait felsőbb utasításra - a Fehér megyei Gyulafehérvárra szállították. Ugyanebben az esztendőben, több más erdélyi város levéltári anyagait is elszállították, különböző kitalált indokokkal, az eredeti helyükről. A Máramaros megyei levéltár igazgatójának menesztése, és az új vezetőség kinevezése révén viszont lehetőség nyílt a nagybányai, valamint a többi érintett városokbeli levéltári dokumentumok végleges visszaszerzésére. A meglehetősen kusza ügy hátteréről Balogh Béla történészt, nyugalmazott főlevéltárost kérdeztük. - Milyen rendelkezés értelmében került sor az értékes levéltári dokumentumok Nagybányáról való elszállítására? - Az anyagok elszállítása a Nemzetbiztonsági Tanács Határozata alapján történt, annak következményeként, hogy az Iliescu -vezetés körül kialakult politikai attitűd nagyon sokban visszhangozta a 89 előtti jelszavakat, és sokmindent fogtak az akkori magyarországi vezető politikusokra, nagyon sokszor hamis ellenségképet igyekezvén kialakítani, a politikai hatalom megtartása érdekében... Ebbe illeszkedik bele a már említett rendelkezés a levéltári anyagok elszállításáról, mely vélhetően abból a célból lett meghozva, nehogy magyarországi történészek is kutathassák ezeket... Meg kell jegyeznem, hogy 1992 júniusában nemcsak Nagybányáról, hanem a volt Állami Levéltár több, megyei fiókjának raktárából, így például Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Kolozsvárról, Marosvásáhelyről, Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről is hurcoltak el anyagokat, amelyeket - a katonaság bevonásával katonai teherautókon szállítottak, úgymond biztonságos helyre. Utólagos értesüléseink szerint, a teherautókról előbb Râmnicu Sǎrat-on vagy Râmnicu Vâlcea -n pakolták le az iratokat, majd több hónapos mérlegelés után -, az akkori Állami Levéltár gyulafehérvári fiókjánál lettek elhelyezve. - Mely történelmi korszak levéltári anyagát vitték el, és milyen jellegű iratok voltak az elszállított anyagok? - Nagybányáról két katonai teherautónyi anyagot vittek el, ami levéltári mértékegységben kifejezve - több, mint száz folyóméternyi dokumentummenynyiséget tesz ki. Más, apróbb anyagrészen kívül, Nagybányáról az egykori Máramaros vármegye közigazgatási levéltár-részlegének közötti iratanyaga (latin nevén: acta politica ), valamint Nagybánya szabad királyi bányaváros 1583 és 1850 közötti adminisztrációs iratanyaga került Gyulafehérvárra. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy mindkét intézet közgyűlési jegyzőkönyvei mivel ezek a Ceauşescu-érában nem voltak megjegyezve a helyükön maradtak. A helyzet fonákságára (vagy abszurditására) utal egyebek között az a tény is, hogy a Máramaros megyei anyagból elvitt iratok kutathatóságát biztosítani hivatott repertóriumok, indexek és leltárak Nagybányán maradtak, tehát a Gyulafehérvárra került anyag ott teljes egészében kutathatatlan volt.) - Mi volt a dokumentumok elszállításának hivatalos indoklása? - A költöztetés hivatalos magyarázata az volt, hogy az anyagot mikrofilmezni viszik. Eredeti anyagokat ugyanis csak nagyon ritkán, és indokolt esetben bocsátanak az azokat tanulmányozni kívánó kutatók rendelkezésére, állaguk megőrzésének, illetve rongálódásuk lehetőségének kizárása céljából, ezért azok többnyire csak mikrofilmen tanulmányozhatók... Csakhogy, minden elvitt anyag előzőleg már régen mikrofilmezve volt... Ezekkel a mikrofilmekkel csupán az a gond, hogy még 1989 előtt, akkor is normára készültek, sok közülük már akkor is csapnivaló minőségű volt, azóta pedig még meg is fakultak a róluk készült másolatok, s ezért, a kutató részére, rengeteg anyag használhatatlan, vagy a legjobb esetben is a kutatásra hatványozott időt és energiát kell fordítani. - Kinek a közbenjárására sikerült végül - tizenhat esztendőnyi száműzetés után - visszahozni ezen értékes dokumentumokat? (folytatás a 5. oldalon) lv. Szika Levente Zoltán, v. Varga Zsolt, Jenei Erika Imola Kiadja a T.S.L. Kancellária, megjelenik alkalmanként. Készült a Genius Nyomdában, a Frauenbach Kft. támogatásával. Elérhetőségeink: Tel.: , gladcruss@fre .hu, Honlap: nagybanya.ro/turulsas n a l e s a n n a l e s a n n április 4.: reneszánsztánc oktatás április 5.: Rendi Túra április 12.: Rendi túra XII. századi lovagi szerelés április 13.: Reneszánsztánc oktatás április 18.: Reneszánsztánc oktatás április 24.: Szent György -napi koszorúzás a TMH-ban május 1.: Szent Györgynapi lovagi torna

3 3. o l d a l (folytatás az 1. oldalról) Dr. Kolozsi Sándor, ausztráliai szobrász 2003-ban egy Wass Albertről készült mellszoborral tisztelgett a nagy erdélyi irodalmáremléke előtt, melyet a holtmarosi református gyülekezetnek ajándékozott. Júniusban fel is avatták, ám az alkotás csupán fél évet állt a templom előtt,mert a román hatóságok abból kiindulva, hogy Wass Albertet és édesapját, Endrét ban a román népbíróság távollétükben halálra ítélte-, eljárást indítottak a holtmarosi egyházközség és lelkipásztora ellen, azzal az indoklással, hogy törvényt sértettek, mert háborús bűnösök tiszteletére tilos szobrot állítani. A törvénysértés miatt, a holtmarosi Wass-szobrot 2004 tavasza óta a templomban őrzik. Nyilvánvaló, hogy mind a román, mind a jelenlegi magyar hatalomnak az igazságtól, illetve annak kimondásától volt van félnivalója... Ezért félnek halálá- ban is Wass Alberrtől. És ezért ellenzik olyan vehemensen a debreceni MSZP-sek is Kósa Lajos fideszes polgármester javaslatát egy Wass Albert-szobor köztéren való felállításáról. Szerintük ugyanis, Wass Albert még nem érett be (sic!) ahhoz, hogy mint író elfoglalhassa helyét a magyar irodalomban... Nos, így látják (és láttatják) Wass Albertet a kálvinista Róma emeszpés önkormányzati képviselői... Bartha József lekipásztor egy interjúban így nyilatkozott a Wass Albertnek emléket állító szobor száműzése kapcsán: [...] Románia nem jogállam. Hiába tagja az Európai Uniónak, Egy irodalmár gróf igaza a kisebbségi sorsba kényszerített erdélyi magyarság nagy egyéniségeit szándékosan megalázza, megcsúfolja. Amikor őket alázza meg, bennünket aláz meg. Az emlékállítás megtiltása nemcsak Wass Albertről szól. A Wass Albernek állított emlékművek a nemzeti öntudat újjáéledését jelentik, a tiltakozást az uralkodó hatalommal szemben, melyet egyre nehezebben tud elviselni az anyaországi magyarság is és mi is... A tiltás viszont azt jelenti, hogy én másodrendű polgára vagyok ennek az államnak. Ezt nemcsak lelkészként érzem, hanem egyszerű erdélyi magyarként is. Tőlem elvárják az adófizetést, a jogaim érvényesítésére viszont mindig a sor végén várhatok.[...] mondta a lelkipásztor, aki a Wass Albert által hátrahagyott irodalmi örökséget meg szeretné óvni a következő generációk számára. A lelkipásztor ugyanakkor szintén az idézett interjúban kihangsúlyozta, hogy a Wass Albert-szobor Nem marad végleg a templomban, hanem ismét a templomkerbe helyezik, ahol jelenleg csupán az üres talapzat áll, a holtmarosiak pedig mint mondotta - megvédik majd az esetleges atrocitásoktól, melyektől jelen helyzetben - egyre inkább tartani lehet... Bíznak a nyilvánosság erejében, és a végső győzelemben, melynek kivívása érdekében akár Brüsszelig is elmennek. A tiszteletes bízik a fiatalokban és a magyarországi politikum segítségnyújtásában, s minden eszközt felhasznál Wass Albert igazának megvédése érdekében. Szintén Bartha tiszteletesnek köszönhető az az ötlet, hogy a Szalárd-forrás, ahol az író sokat és szívesen tartózkodott, az író nevét viselje. A forrás és környéke ugyanis megfelelő helyszín volt számára az alkotáshoz, valamint kedvenc olvasmányaiban való elmerüléshez... A telek, melyen a forrás áll, a család tulajdonát képezte, s bár visszaigényelték -, a román állam nem hajlandó eleget tenni a kérésnek, mégpedig egy régi, még a Ceauşescu-rezsim idején hatálytalanított (!) törvényre hivatkozva (Casbi-törvény -1945). Ennek értelmében ugyanis, a Wass- család a román állam esküdt ellenségének minősített főúri família, akárcsak mindazok, akik a front közeledtével elhagyták otthonaikat... A forrás névadóünnepségének megtartását tiltó rendelkezés egyenesen a Maros megyei kormámánybiztostól származik, aki az emlékplakett elhelyezésének megakadályozására utasította a megyei rendőrkapitányt. A forráshoz egy követ vitettek, melyre az emléktáblát tervezték felerősíteni, ám a követ környékbeli románok festékkel mázolták be. A tiszteletes konokságát jelzi, hogy ígéretet tett a kő megtisztítására, valamint arra, hogy a Szászrégenben, Mezei Ferenc kőfaragómester műhelyében készült emléktábla is felkerül rá, ami, ha a vandálok martalékává válna, az író nevét a kőbe vésik, és amennyiben az is eltűnne-, haladéktalanul pótolják... Példamutató és dicséretes az effajta hozzáállás, melynek követése minden igaz magyar ember számára ajánlott, hiszen ez méltó köszöntése lehet a as Wass Albert - Évnek!

4 4. o l d a l Szent György-napi gondolatok A S Á R K Á N Y Ö L Ő Mindannyiunkban ott él a Sárkány. Láthatatlanul, tapasztalhatatlanul, vagy láthatóan, nagyon is tapintható közelségben, hogy már-már őrületbe kerget. Ott él bennünk a Sárkány. Valódi természete ismeretlen. Minden kultúrkör a maga erkölcsrendszere szerint határozza meg milyenségét. Általában hüllő eredetű a dinoszauruszok korából, lehetőleg sokfejű. Ott már baj van, ha csak egy feje van, és a neve Süsü. Az nem is igazi, kísértő ereje elégtelen, szánalmat ébreszt, legyőzése elodázható, inkább dédelgetjük, de nem verekszünk meg vele. Nem veszélyes megoldás ez kissé? Mint említettem, hüllő eredetű, tehát rokona a Kígyónak, vagy éppen ő az. Bizonyos kultúrákban mindenképpen azonos a kettő. A Sárkány a Káosz, ellentéte a Kozmikus rendnek. Maga a rendetlenség. Aki a Rend megbontója, az Isten ellensége. A Rendetlenség igenlése lázadás a Törvény, az IGE ellen. Rendetlenség van a lelkünkben. Az anyagi ember fellázad a lélek létezése ellen. Az ember önmaga ellen lázad fel. Tagadja lelkét. Önmagát tagadja. Lényegét felépítő alkotóelemeiből test, lélek, szellem csak egyet fogad el. Ez az egyoldalú szemlélődés kibillenti az embert egyensúlyából. Az egyensúly, a rend felborul. Rendetlenség támad. A Sárkány legyőzi lelkünk. Hét fejével hét részre szaggat. Képtelenek vagyunk ellenállni, megosztja figyelmünk. Egyszerre kápráztat és ütlegel. Rontást küld ránk, lélekrontást. Mikor lehetünk bizonyosak, hogy végleg a Sárkány birtokába kerültünk? Amikor a rosszat nem tudatosan, mintegy lázadva a jó ellen, cselekedjük, hanem amikor elsüllyedünk a tudatlan élvezetben, s tetteink nem kérnek önmagunktól számadást, amikor a rend gátjait feldöntöttük, s cselekvéseinknek lelkiismeret -nélküli gátlástalan teret biztosítunk. Akkor a Sárkány uralkodik rajtunk. A Sárkány uralkodik a világ felett. De mindannyiunkban ott él Szent György is. Alakja a keresztényüldözésekre vetíthető vissza. A császár katonájaként keresztényeket kellett volna meggyilkolnia, de ellenállt a parancsnak, ezért parancsmegtagadás vádjával halálra ítélték. A hagyomány szerint 303-ban szenvedett vértanúhalált. Az egyetemes kereszténység szentje. Lovagok, lovas katonák, kovácsok védőszentje a múltban, jelenleg a rendőrök és cserkészek fogadják el patrónusukként. Nevéhez fűződik a Sárkány legyőzése. De a keresztény hagyományokban ezzel nincs egyedül. Egy kozmikus méreteket öltő küzdelemben maga Szent Mihály arkangyal vív meg a Fenevaddal, veti a mélybe azt, megköti ezer évre, végül megsemmisíti. Szent György küzdelme az arkangyali küzdelem lekicsinyített, emberi léptékű mása. Ami fent van, az van lent is: vallja smaragdtábláján Hermész Triszmegisztosz. Mindenki szembe kell nézzen a maga sárkányával. Szent György sárkánya a gyilkosságra felszólító parancs volt. Meghalt, hogy ne öljön másokat. Halálfélelmét győzte le, és feláldozta magát. Önmagát győzte le, hogy másokat megmentsen. Mások megmentésével önmagát mentette meg. E döntés kigondolásától a elhatározásig György, a katona, azon a lelkivívódáson ment keresztül, amit nyugodtan nevezhetünk a Sárkánnyal vívott harcnak. Ő legyőzte a Sárkányt. Vajon mi legyőznénk? A germán mitológiában Sigfried legyőzi a kincseket védelmező Sárkányt. A kincsek jelképezik a lelki értékeket. Sárkányölésével ezekre az értékekre tesz szert Sigfried is. A mesék lovagja megküzd a Sárkánnyal, hogy kimentse a szüzet. Nem Kedvesét, nem feleségét, nem nővérét, hanem a szüzet. A testi szüzesség a lelki tisztaság egyenértékű fogalma. Sárkányt ölni egyet jelent önmagunk értékeinek megmentésével. A Megváltás elnyerésének/kiérdemlésének járható útja. Mindannyiunknak Szent Györgyöknek kell lennünk! A kereszténységbe beleszületni nem jelentheti a lelki elkényelmesedést. Krisztus utánzására szólított fel a középkori Kempis Tamás. A paradicsomi kiűzetéstől napjainkig állandóak a Kígyó kísértései. Katona módjára kell felvértezzük magunkat a kísértővel szemben, hogy ellenálljunk az egyoldalúság bűnének. Nem csak test van, de lélek is, szellem is! Ez minden ember Szentháromsága. Mert ami fent van, az van lent is Győzd le a benned élősködő Sárkányt, légy Krisztus katonája! hétmagyary

5 Visszaszereztük történelmi dokumentumainkat! - Miután az elszállítást kiötlő levéltári igazgató, Viorel Rus lemondott tisztségéből, az Országos Levéltár Máramaros megyei fiókjának viszonylag frissen kinevezett igazgatónője, Guşeth Klára szorgalmazta az iratok haladéktalan visszahozatalát Nagybányára, és sikerült megnyernie a már említett, az ügyben közvetlenül érintett levéltárak igazgatóit is, akik a kezdeményezés mellé álltak, és folyamatos piszkálódásuk eredményeként, együtt sikerült kieszközölniük, hogy az 1992 folyamán, a különböző erdélyi levéltárakból önkényesen elszállított anyagok visszakerüljenek eredeti megőrzési helyeikre. Tehát az, hogy ezen levéltári anyagok visszakerülhettek Nagybányára (is), a levéltári igazgatók pozitív hozzáállásának, illetve Guşeth igazgatónő kiállásának köszönhető. Az anyagok hazaszállításáért tett lépésekkel, sikerült érvényt szerezni a levéltárak nemzetközi törvényének! 1998 márciusáig, amikoris nyugdíjaztak, ahol csak lehetőségem volt, az anyag elvitelét magam is kalóz-akciónak minősítettem, és állandóan an- 5. o l d a l nak visszaszolgáltatását sürgettem! A végén egyenesen megtiltották a téma szóbahozását... Hozzávetőlegesen 2000-ig még sikerült elérnem, hogy a mikrofilmen teljesen olvashatatlan anyagot, többszöri kérésre, Gyulafehérvárról egy-két napra leküldjék Nagybányára, az utóbbi években azonban, a bukaresti illetékesek ezt is megtiltották, holott a román levéltári törvény és gyakorlat szerint is, minden levéltár a közösség (megye, város) tulajdona; ez ugyan nemzetközi értéket képvisel, de megőrzésére azok a levéltári intézmények hivatottak, amelyek az illető területen működnek. Azt, ami 1992-ben egyes erdélyi levéltárakban történt, nemcsak a magyar, de még a román nemzetiségű kutatók is elítélték. (Nagyváradon, még 1992-ben (!), az akkori ellenzéki román sajtó is sérelmezte ezt az eljárást, az elvitt levéltári anyag visszavitelét követelve). Véleményem szerint, a levéltárakat is, mint intézményeket, a megyei önkormányzat hatáskörébe kell utalni. - Mi a helyzet jelenleg a dokumentumok kapcsán? - Jelen pillanatban, helyi szinten, a hazaszállított anyag felleltározása és rendszerezése folyik, ami igen nagy munka, és nem kevés időt vesz majd igénybe Lejegyezte: Szika Levente Zoltán Czakó Gábor: A lumpen (részlet) Kinek-kinek a társadalmi helyét leginkább a felelőssége mutatja. A szellemi irányítók (brahminok) mindenért felelősséget vállalnak, ugyanakkor példát mutatnak bőkezűségből, tisztaságból, becsületből, illemből. A közvetlen vezetők (ksatriják) felelőssége arra a területre terjed csak ki, amit irányítanak. A kereskedőké (vaisják) az árura és a vevőre, a szolgáké (sudrák) pedig a parancs teljesítésére. Ki-ki a maga helyén tökéletes lehet. Dugovics Titusz például egyszerű közkatona, szolga volt, de helytállásával megmentette 1456-ban Nándorfehérvárt, de talán az egész országot is. A csandala feladatot nem vállal, minden felelősséget elhárít. Kizárólag saját, pillanatnyi érdekére érzékeny. Hamvas-szótárunk ezt írja róla: Csandala/csőcselék kaszton kívüli; csak az ösztön szavára hallgat, illemmel, erkölccsel nem törődik, indulatos, alacsony vágyak rabságában él, még kérkedik is ezzel, szennyes szavakat használ, a szellem magasrendűségén gúnyolódik, ezáltal önmagát helyezi törvényen kívül, s ítéli arra, hogy szakrális közösség tagja ne lehessen. Demokráciánk csodás vívmánya, hogy ilyen benső alkattal bárakármi lehet valaki. Ki a lumpen? Aki feladatot és felelősségét nem vállal, és azt hiszi, hogy megúszhatja. Hogy rá csak az adott pillanat vonatkozik. De ha zűr van, az se; pofátlanul letagadja, hogy egyáltalán ott volt. Sőt, azt is, hogy ott van, ahol éppen ágál. Hirtelen fölindulásunkban könnyű összetéveszteni az önzővel, a lumpen azonban saját valódi érdekét sem képes fölismerni. Hogy miért nem, arról Gulyás Balázs akadémikustól kaptunk egy igencsak leegyszerűsített neurobiológiai háttérmagyarázatot: Egy ma már klasszikusnak számító agy-elmélet, McLean három-agy elmélete szerint koponyánkban az evolúció során kifejlődött három nagy agyi rendszer van jól-rosszul egymásba rakva: a kétéltűek agya, a hüllők agya és az emlősök agya. A kétéltűek agya az emberi agy agytörzsi szintjének felel meg; a hüllők agya az agytörzs felett lévő limbikus rendszernek; az emlősök agya az agykéregnek. Az agytörzs az ember vegetatív működéseit (szívműködés, keringés, légzés, étkezés, emésztés, ürítés, utódnemzés) irányítja. Nos, a lumpen értelmi működésének csúcsán valószínűleg ez a kétéltű agy áll, mert a lumpen értékrend csúcsán is az anyagcsere, a párzás, a táplálkozás áll. Ideje a pillanat, a reflex villanása.

6 E g y e d ü l é s m a g á n y o s a n Egyedül volt. Ijesztően egyedül. És ez a csend. Igen, ez még őrjítőbb, mint amikor hangzavar vette körül. Minden apró hang óriási robajnak tűnt. A könnyei hangosan koppantak a kőkemény talajon. Illetve csak koppantak volna, ha lettek volna könnyei. De nem sírt. A torka kegyetlenül száraz volt, a szíve pedig nehéz. Elhagyták. Akiket barátainak gondolt, most kinevették, elhúzódtak tőle, kicsúfolták. Már nem hívták el soha sehová, nem keresték a társaságát. Valami fájt nagyon. Olyan ismeretlen, mély és erős fájdalom volt az, amit érzett. Csak addig kellett, amíg hasznos volt nekik. És most itt szomorkodik egyedül. Akkor boldog volt még Boldog volt, tényleg? Így, utólag visszagondolva, minden beszélgetés üresnek látszott, többségére már nem is emlékszik tisztán. És egyáltalán mit jelent boldognak lenni? Örömöt? Hát, igen, világi örömökben volt része bőven. De most mégis olyan nyomorultnak érzi magát. Vajon igaz volt ez az egész, vagy csak álmodta a mulatozást, a jókedvet, a barátságot, a szerelmet Talán már maga sem tudta. Olyan szörnyen távolinak tűnt ez az egész. És most egyedül van. Sehol senki. Csak a disznók. Rájuk vigyázott. Senki nem adott neki jobb munkát. Senki sem törődött vele. Megalázó volt és mindenki lenézte. Már lassan együtt élt velük. Sáros, koszos volt, ahogy ők. A szagukat is átvette a rongyos ruhája. Egyvalamiben különbözött tőlük. Míg azok ettek, ő szörnyen éhes volt és elkeseredett. Míg ő egyedül volt, azok legalább egymás társaságát élvezték. Nem. Nem tudott sírni. Nem volt már könnye. Egy emlék járt az eszében állandóan. Az apja arca. Milyen szomorú volt az az arc, amikor közölte vele, hogy elköltözik. Csak az örökséget kérte, hogy elindulhasson világot látni. Nagyon szomorú arc volt. Nem volt ebben az arckifejezésben szemrehányás, vagy vádaskodás, csak végtelen szomorúság. Mint aki elveszített valamit. Hát igen, már ő is tudja, hogy milyen érzés ez. Csakhogy ő felesleges dolgokra és hűtlen, érdekemberekre pazarolta a szeretetét és az örökségét. Ezen már nem lehet változtatni. Sóhajtott. Ó, hogy lehetett olyan balga, hogy elköltözött otthonról? Hogy hagyhatta ott a biztonságos házat? Miért akart annyira világot látni? Nagyon megbánta már, de nem volt mit tenni. Eleinte nagyon haragudott mindenkire, de iszonyú és hatalmas magányában rá kellett jönnie, hogy a legnagyobbat ő maga hibázta. Túl volt azon, hogy másokat vádoljon. Ebben a végtelen csendben kristálytisztán és világosan csengett a fejében: Hibáztál, bűnös vagy! Talán hamarabb is eszébe juthatott volna, talán maradt volna még valamije, talán talpra tudna állni De a nagy dorbézolásban esélye sem volt átgondolni. És most a pénznek vége, a becsületnek vége. Hatalmas magánya nem csak az egyedüllétnek volt köszönhető. Hová menjen most ezzel a hatalmas nyomással, ezzel az űrrel, ami valahol mélyen vág a lelkébe. Legszívesebben sírt volna. Bárcsak tudna sírni. Itt senkije nincs. De az apjához nem kérezkedhet vissza, hiszen méltatlan rá, megkapta a rá eső részt, neki már semmi nem jár otthonról. Értelmetlen lenne próbálkozni. De folyton eszébe jutott a gondolat, hogy az apja házában milyen jó dolguk van a béreseknek is. Nem éheznek, van tisztességes ruhájuk, megbecsülik a munkájukat Napok óta ez járt a fejében. Talán talán felfogadna apám napszámosnak. De hogy állok oda elé? morfondírozott. Ó, az a szomorú arc Ó, ha tudná, mit tett Ó, ha így látná, jogosan zavarná el még a környékről is. Ekkora szégyent hozni a családra Tetteinek súlya mázsás kőként nehezedett rá. Nem tudott változtatni már a múlton. A Hitharang rovatot írja és szerkeszti Jenei Erika 6. o l d a l De a jövőn még, a jövőn még tud Felpattant. Igen, megpróbálom gondolta megmondom apámnak, hogy mit tettem és megmondom azt is, hogy ne tekintsen fiának, mert nem vagyok méltó rá, de ha lehet, vegyen fel napszámosnak. Reménység töltötte el, de mellette ott lapult a félelem is. Úgy indult, ahogy volt, koszosan, gyalog, hátra se nézett. Hosszú volt az út, nagyon elfáradt, de tudta, hogy minden testi fáradságnál nehezebb lesz az a pillanat, amikor ismét találkozhat apjával. Már látta a szülői házat. Hát, igen, számára nem szülői ház többé És erről csakis ő tehet. Kis időre megállt, hogy körülnézzen. Próbált erőt gyűjteni ahhoz, hogy az apja elé álljon így. Fejében az a szomorú arc járt. Milyen lesz ez az arc, ha meglátja őt így? Megvető? Jogos lenne. Vagy még szomorúbb? Hát, ezt valahogy nem szerette volna. Nagyot sóhajtott. Elindult, remegő lábakkal és eszeveszetten kalimpáló szívvel, a szülői ház felé. Kis idő múlva meglátta őt, a szeretett édesapát. Megismeri vajon? kérdezte magában. Kissé megőszült amióta nem látta. Erőt gyűjtött és elindult az édesapa felé. Ekkor már az öreg édesapa is észrevette. Hunyorgott, kezét a szeme elé tartotta, hogy jobban lásson. Aztán hirtelen nagyot kiáltott és futva indult el felé. Amikor odaért hozzá, nem szólt semmit, csak megölelte. A fiú torka kiszáradt, akadozva, rekedt hangon zuhantak ki a szavak a lelkéből: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak neveztessek Hatalmas teher zuhant le a lelkéről. Mennyit formálgatta ezt a mondatot, mennyit gondolkozott ezeken a szavakon hazafelé. Mennyi magyarázatot próbált keresni, mégis most olyan természetesen és egyszerűen jött minden. Akármit is mond az apja ezután, mindenképpen jobb lesz, mint a múlt terhével és szörnyűségeivel együtt élni. És most itt áll, az apjával szemben, kimondta ezt a mondatot és nézi az apja arcát, ami érthetetlen módon örömkönnyektől csillog. Éppen meg akarta kérni az apját, hogy vegye fel őt napszámosának, amikor az apa megszólalt és a köréjük gyülekező szolgákhoz fordult: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott. A gyűrűt? A legszebb ruhát? Nekem, a tolvajnak? Az örökséget elpazarlónak? Lehetséges, hogy fiaként bánik velem? De nem érdemlem! Nem! Tiltakozni akart, szólni akart, de nem tudott. A torka elszorult, a szíve repesett az örömtől. Olyan boldogságot érzett, amit mulatozás és felejthető barátok között soha nem talált. Olyasvalamit, amit szóval le sem lehet írni. Hazaért. Meghatódva nézte az apját, az őt hazaváró, szerető édesapját. Apját, aki szerette őt megalázott voltában is. Elfogadta őt így, rongyos ruhában is, koszosan is, és szeretetből elfelejtett mindent, amit ellene elkövetett. Pontosan tudta, hogy soha többé nem hagyja el az apja házát. És nem lesz többé egyedül. Soha, soha többé. (Lukács evangéliuma 15. fejezet versei alapján) Talán te is érezted magad annyira egyedül, mint ez a fiú. Talán te is voltál már magányos. Talán te is szembesültél már azzal, hogy miket követtél el. Talán neked is fájt már ez. Hol vagy most? Gondolod-e azt, hogy változtatni kellene? Vagy túl nagy a zaj körülötted? Ez a történet, akármennyire is mainak hangzik, körülbelül 2000 éves. Jézus mondta el példaként az embereknek. Azért, hogy megértsék, hogyan szeret az Isten. Hogyan képes otthont adni a lelkünknek, bármilyen állapotban is vagyunk most. Nem vádol, nem fordul el undorodva, nem lök el magától. Csak vár. Várja, hogy keressük őt. És ha megtaláljuk: ÜNNEPEL.

7 J a n u s P a n n o n i u s Életéről meglehetősen keveset tudunk ben született, valószínűleg a Dráva menti (azóta eltűnt) Csezmice községben. A Janus Pannonius a kor szokásának megfelelően felvett antikizáló humanista név. Anyai ágon kisnemesi származású (apja, Pál a hagyomány szerint asztalos volt), de nem a nemesi, hanem az ún. agilis -i rétegbe tartozott, a családnak címere nem volt. Atyját korán elvesztette, tizenhárom éves koráig özvegy édesanyja, a Szilágyiakkal és Hunyadiakkal rokon Garázda (mások szerint: Zrednai) Borbála nevelte és taníttatta, akinek összesen négy gyermeke volt (három fiú- és egy leány). Így boldogan bízta a korán tehetségesnek bizonyuló János költséges külföldi taníttatását nagybátyjára, Vitéz Jánosra ben a magyar humanizmus atyja, Pier Paolo Vergerio tanácsára Janus Guarino da Verona ferrarari magániskolájába került. Guarinónál együtt nevelkedett a korabeli itáliai ifjúság színe-javával, s a koraérett gyermekben hihetetlenül gyorsan bontakozott ki a költői tehetség. Guarino nemcsak latinra, de görögre is tanította ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett. A kánonjogot négy év alatt, meglepő gyorsasággal végezte el. Tanulmányai befejeztével itáliai útra indult. Hunyadi Mátyás a magyar trónra kerülvén, Janust hazahívták rokonai, egyenesen az udvarba; mert az új ország építéséhez jól képzett emberek kellettek. A királyné kancellárja, majd királyi kancellár azaz az udvari hivatalok vezetője lett; rokona, Vitéz János bíboros, prímás esztergomi érsek pedig nemcsak az egyház hazai vezetőjévé, hanem Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfőbb tanácsosává Mátyás után az ország második emberévé és a politika jelentős irányítójává vált. Mátyásnak szüksége volt arra, hogy az egyház feltétlenül mellette legyen központosító politikájában, ezért a püspökségek élére legmegbízhatóbb híveit állította. Így lett Vitéz kinevezése után Janus Pannonius pécsi püspök. Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költői munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. Kétségeit, bánatait így az édesanyja elvesztése miatti gyászt, vágyódását a napfényes Itáliába meghitt hangú költeményekben fejezte ki. Közben százszámra írt csipkelődő epigrammákat is ban súlyos betegség, tüdőbaj támadta meg. A főrangúak közt kirobbant évi Mátyás-ellenes összeesküvéstől mind Vitéz János, mind ő távol tartották magukat, amiért a király hálásnak mutatkozott. Mikor azonban Mátyás a főnemességet megadóztatta, Janus többedmagával a király ellen fordult: az 1471-es nagy főúri zendülésnek Vitéz Jánossal együtt ő volt a szervezője, ezt azonban a király ügyesen leverte. Janus ekkor Pécsbe húzódott, és a vár falai között védekezett, majd kincseivel Velence felé vette útját. Beteg teste azonban nem bírta az utazás gyötrelmeit. 7. o l d a l MENTEGETŐZIK, HOGY NEM ELEGYEDIK A HARCBA Bajnok urak, mikor én a királyt táborba kisérem, Nem kell gyávának szidnotok engem azért, Mert magam ellenségre kivont karddal sose rontok, Nem kuszom ostromlott vár meredek falain És rest nézőként szemlélem a más veszedelmét: Nem félelmem tart vissza, csak érdeketek. Minden férfi dicső, nem múló hírnevet óhajt, Így lesz a seb könnyű, kedves a hősi halál. Ám ha a költő is harcol s odavész a csatában, Hősi halálotokat versbe ki szedje vajjon? KÖNYÖRGÉS AZ ISTENEKHEZ A TÖRÖK EL- LEN HADBA INDULÓ MÁTYÁS KIRÁLYÉRT Bontja a szent lobogót, viszi Mátyás a török ellen; Rajta, segítsétek mind, egek istenei; Add neki kardod, Mars; paripád, Castor; Phoebus íjjad; Pallas, a vértedet; add, Herkules a buzogányt! Vulcanus, kalapálj páncélt, mit a dárda se tör be, Achilles aminőt hord vala és Aeneas; A csatavész közepette, fölébe borítva a pajzsod, - Meg ne sebezhessék - védd te magad, Jupiter! Ámde ha jobban esik lustán heverésznetek ottfenn, Szóljatok atyjának, küldje le őt körötök, S nem kell más, maga is megvédi fiát a csatában, Szórja az égből is gyorstüzü mennyköveit. MARS ISTENHEZ BÉKESSÉGÉRT Ötöd szférán hatalmas, súlyos léptü Úr, Kinek sisaktaréja véres fényt ragyog, Saturnus sarja, nagy Junónak gyermeke, Te égi őr, te nagy titán-rettegtető, Te prédaéhes, úr hadak s a béke sorsán, Te férfit ékesítő, héroszt szentelő, Te súlyos léptü, talpig vasba öltözött, Határt kipusztitó, várost leromboló, Ki által árva lesz a föld és telt a Tartarus, Te szörnyü vérivó, halottra éhező, Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott, Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot, Te békegyűlölő, vad éhhalál-szülő, Szerzője rettenetnek, pánikinditó Atyánk, kiméld megfáradt pannon népemet! A HALDOKLÓ JANUS PANNONIUS Együtt lett prédád élet s hírnév, te sötét nap. Kincset mért gyűjtünk, ó, mi szegények? Ezért?