ÍRÁSOK, MONDÁSOK, VERSEK A BORRÓL VÁLOGATÁS

Átírás

1 ÍRÁSOK, MONDÁSOK, VERSEK A BORRÓL VÁLOGATÁS 1

2 A szőlő és bor eredete Azt mondják, hogy az emberiség története az alkoholkultúra története is. Sok ezer éve fogyasztunk különböző alkoholos italokat, amelyeket gyümölcsökből, gabonából, tejből, mézből stb., tehát természetes cukrot tartalmazó alapanyagokból erjesztettek. Ezek ténylegesen egyidősek a civilizációnkkal, s a különféle adottságú, éghajlatú, ember által lakott területeken egymástól függetlenül megjelenhetett a mámor forrása, amely évezredekkel ezelőtt nem csupán egyszerű élvezeti szerként, hanem fontos szakrális italként funkcionált A legváltozatosabb, s az egyik legrégibb közkedvelt nedű a bor lett, amely gyorsan elterjedt a világ nagy részén. Valószínűleg meg kellett küzdenie a másféle gyümölcsök levéből készített italokkal, de Kr. előtt évvel már egyértelműen kiemelkedett a többi alkoholfajta közül. Változatos ízvilága, savtartalma, s a hozzá kapcsolódó isteni eredet és megkülönböztetett figyelem miatt világhódító útjára indult. Az ember már nagyon korán felismerte, valószínűleg még a mezőgazdasági művelés megkezdése előtt, hogy a gyümölcsök erjedt leve bódító, kellemes hatással bír. A szőlő, vadon termő változata, amit a gyűjtögető ember is jól ismerhetett, az egyik volt a sok közül, amiből alkoholos italt készítettek. Nehéz megmondani hol ihattak az emberek először bort, mindenesetre a régészeti kutatások két területet is megneveznek, ahonnan az alkoholkultúra kiindult, s ezen belül a bor elterjedése a legvalószínűbb lehetett. Az egyik elmélet szerint a Kaukázus völgyeiben, illetve annak előterében, a mai Belső-Ázsia, Irán területén műveltek" először szőlőt, valamikor 7-8 ezer évvel ezelőtt, ami lényegében a vadszőlő háziasításából születhetett, s a lakóhely közelében, fákra felfuttatott, esetleg a lakóépület közelébe ültetett szőlőket jelenthette. Ezt az elméletet támasztja alá az a tézis is, miszerint a mezőgazdaság első ismert jelei is ide, erre a térségre mutatnak, több helyen konkrétan megnevezve a Zagrosz-hegység előterét. A kutatások azonban ezt az egyeduralkodó közép-ázsiai modellt kezdik szépen lassan módosítgatni. A Kína területén talált leletek bizonyítják, hogy a kínaiak ősei már 9000 évvel ezelőtt ittak sört, s nem bizonyított, de feltételezik, vele párhuzamosan a szőlőből készült bor létezését is. A legújabb felfedezés azonban érdekes lehet, miszerint görög régészek a makedóniai Dikili Tash közelében 6500 éves szőlőmaradványokat és a szőlő préselésére utaló egyéb maradványokat találtak, - szőlőmagokat, szőlőhéjat, láthatóan összezúzott szemeket - ami első olvasatra inkább azt az elméletet látszik igazolni, miszerint az ember egymástól elkülönülve, egymástól függetlenül is rájöhetett" a borkészítés csínjára. Érdekesség, hogy a szőlőszemek mellett fügemaradványokat is leltek, ami esetlegesen a bor édesítésére, vagy a nem elegendő cukortartalom fokozására szolgálhatott. (Ezt a módszert, esetleg némi méz hozzáadását a görögök és a rómaiak is, sőt a középkori ember is szívesen alkalmazta.) A borkészítés mindenesetre valószínűsíthető, mert az edények vegyi elemzésekor bennük borkősavat mutattak ki. A korabeli szőlő valószínűleg vadon nőtt, esetleg valamilyen korai nemesített" növényről lehetett szó. Bibliai szőlőábrázolás ( 2

3 A találékony ember nemcsak szőlővel kísérletezett: kipróbált mindenféle erjeszthető gyümölcsöt, hogy alkoholt készítsen belőle. Vadkörtét, almát, epret, málnát, szedret szedett, hogy kipréselt levéből mámorító italt nyerjen. Az ókori szerzők beszámoltak datolyaborról, fügeborról, gránátalmaborról is. S hogy mégis a szőlő nyerte" ezt a csatát nem véletlen, hihetetlen változatossága, beltartalma és tűrőképessége révén. (Forrás: Kisalfold.hu :17:44) Ady Endre ( ) Elillant évek szőlőhegyén (1906) Versek (Forrás: Tort ülök az elillant évek Szőlőhegyén s vidáman buggyan torkomon a szüreti ének. Ónos, csapó esőben ázom S vörös-kék szőlőlevelekkel Hajló fejem megkoronázom. Nézem a tépett venyigéket, Hajtogatom részeg korsómat S lassan, gőggel magasra lépek. A csúcson majd talán megállok, Földhöz vágom a boros-korsót S vidám jóéjszakát kívánok. Ady Endre: Szüret A lombhulláskor vigaszunkra Eljön a víg szüret megint, Lesz már, ami fölmelegítsen, Ha kissé hűsebb szél legyint. A szőlőskertek vígan vannak, Aki most búsul, mind bohó, Egy jelszavunk legyen szüretkor: A dáridó, a dáridó. A világ kezd már szörnyen kopni, Megavult, ócska, szintelen, Borzasztó sok az ember gondja, A bánat is töméntelen. Könnyítsünk hát bús sziveinken, Lobbanjon fel a régi láng, Álljon elő egy pillanatra A régi, boldog, jó világ! Hajh! régen, amikor Tokajnak Nektárt adott a vesszeje, Hányszor borult égi mámorba Az ember gondterhelt feje. A durranó, hangos mozsártól Visszhangzottak a völgy- s hegyek, Jó bort ivott a magyar ember, Nem holmi vinkót, rossz levet. Most a homok táplál bennünket, De azért jó a drága nedv, Ki nagy szükségben meg nem issza, Az - Istenemre - nagy balek. A gondot csak a bor gyógyítja És erre a szüret mi jó! Szüreteljünk hát víg kedéllyel: Éljen a jókedv, dáridó!! 3

4 Anakreon (i.e: ) Bordal Nosza, hozd, fiú, a kancsót, kiiszom ma egyhuzamban. De a tíz pohárnyi vízhez ne vegyél csak öt pohár bort: hogy a mámor el ne csapjon, íme, csínján iddogálok. Nosza rajta! Csak ne bőgve, zsivajogva hajtsuk egyre le a bort, miként a szittya ricsajoz de szép dalokkal mulatozva kortyolgassunk! (Franyó Zoltán fordítása) Anatole France ( ) A tokajiról Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott. Milyen forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög Istenek tanyáját az Olümposzon. Arany János ( ) Ez az élet... Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én. Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt maradék, hol leűltem. De, ha végignézek romján: Oly sivár, dúlt e tivornyám! Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég Én is a pad alatt volnék?... 4

5 Avicenna (Ibn Szína) perzsa orvos, filozófus ( ),,Kezd a napot egy pohár jó borral, és fejezd be egy pohár még jobbal!" Babits Mihály ( ) - Őszi pincézés 1-ső vers, mely a Bor szellemének ébredését a Szőllő roncsaiból a Feltámadáshoz hasonlítja A nap ocsúja most csorog, piros levél a venyigén, a présház felé megyek én, a nagy kulcs zajjal megforog. Csöndes a tanya, nincs dolog. Szunnyad a must a csömögén, s a pince tikkadt melegén pihennek boldog óborok. A sárga murci bugyborog, ébred a must a csömögén, mint Lélek a holt váz felett. Oh pinceszáj, illatos kripta! Így leng e bús présház felett a Feltámadás drága titka. Carmina burana (XIII. századi latin és alnémet szövegű versgyűjtemény-kódex) Gyónás (Estuans intrinsecus), 13. vers Gyúl a lélek mécse, csak bor töltse, hevítse, nektár kell, hogy a szivet egekig röpítse, édesebb énnekem a korcsma-kripta kincse, mint amit vízzel kever az érseki pince. 5

6 Csokonai Vitéz Mihály ( ) Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom. Óh, hogy kótog a kebeled, Melyben szívemet viseled! Óh, milyen szép az ajakad S arany láncra méltó nyakad! Karcsú derekadon a váll Halhéj nélkűl is szépen áll; Nem úgy ám, mint a Mancié, Vagy a majd megmondám kié. Szép a hajad szép szála is, Ha kis csikó hordozta is, Nem akasztott ember haja, Mint a Trézi rőt vuklija. Édes a te danolásod, Jérce-forma kotyogásod: Kittykottyod innepi ének Bús szívemnek, szegénykének. Ha bánatim közlöm véled, Egy szódra lelkem megéled; Ha jókedvem csucsorodik, Általad megszaporodik. Mikor hideg szelek vagynak, Elveszed mérgét a fagynak; És mikor a hév nyár lankaszt, Nékem te megfrissíted azt. Óh, ha téged nem láthatlak, Be óhajtlak, be siratlak! S ha képed kezembe akad, Szememből örömkönny fakad. Téged hordozlak útamban, Téged ölellek ágyamban; És valahányszor felkelek, Szerelmedről énekelek. Együtt be sokszor feküdtünk, Bár soha meg nem esküdtünk! Az éjjel is, csak megintsem, Együtt hálunk úgye, kincsem? Óh, ha szívünk szerelmének Kis zálogi születnének S ott űlnének hosszú sorral A kuckóban, tele borral! Bárcsak a feleségemmel Téged cserélhetnélek fel, Hogy fiakat, leányokat Szűlnél, apró kulacsokat: Zsanám meg kulaccsá válna, Borral mindég színig állna. Az ő bőre úgyis csikó, Beléférne négy-öt akó. De jaj, engem ide-tova Elvisz a Szent Mihály lova, Szerelmed megemészt végre, És te maradsz özvegységre. 6

7 Keserves sors! adjatok bort! Lakjuk el előre a tort; Ami menne más kutyába, Jobb, megy a magunk torkába. Akadtam még egy bankóra, Kit szántam szemborítóra: De vakságtól ki már nem fél, Minek annak a szemfedél? Kincsem, violám, rubintom! Itt az utólsó forintom: Érted adom ezt is, tubám! Csak szádhoz érhessen a szám. Óh, csókollak, óh, ölellek! Míg moccanok, míg lehellek: Tested tegyék hólttestemhez És ezt az írást fejemhez: Útas, köszönj rám egy pint bort: Itt látsz nyúgodni egy jámbort, Kedves élete-párjával, Csikóbőrös kulaccsával! Fazekas Mihály ( ) Az újj bor Be jól esett, te kislyány, Zsendült cseresznye szemmel Zsendítni a szerelmet. Be jól esett az első Piross epert pirossabb Szácskádhoz illegetnem. Guggon, tudod, be jó vólt Csipegetni zsenge szőlőt, De levét ezerszer is jobb Dúdolva szürcsölésznünk. S eszemadta kis kezedből Mogyorót szemelni hozzá. Sokáig élj, gyerek bor! Nőttön neveld tüzünket. Ámor, te is! ki nádcsőn Szopatsz velünk szerelmet. Fazekas Mihály: Jó bor, szép szem Ha te is, valódi jó bor, Szikrádzol a pohárba, Te is, kacsongató szem, Szikrádzol a szemembe! Csuda-é, ha néha szivem Miattatok kilobban, Jó bor s kacsongató szem! Gárdonyi Géza ( ) A bor legendája Szólt az Isten: "Kedves fiam, Nóé: Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?" Felelt Nóé: "No megöregedtem, De ilyen jó bogyót még nem ettem." Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?" Felelt Nóé: "Ihaj, csuhaj! Sári! Három Istent kezdek immár látni!" Szólt az Isten: "Kedves fiam Nóé: Hát az óbor, hadd lássuk, hogy jó-é?" Felelt Nóé: "Iszom reggel óta; Gyere pajtás, van még a hordóba!" 7

8 Hamvas Béla ( ) -,,A víz az őselem. Először: a víz borrá változik; a bor vérré változik. A víz az anyag, a bor a lélek, a vér a szellem." - "Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint a cseppfolyós csók." - - A hamis borról:"ez már nem tartozik a szőlőre, mert ezt nem szőlőből készítik. Ez a hamis bor. Ez a derített, ólomcukros, szirupos pancs, a legordenárébb merénylet, aminél csak egy iszonyúbb van, a hamisított, a kifestett, nyafogó, kiállhatatlan, hazug, alattomos, kéjsóvár pénzéhes, hisztérikus nőszemély." Hamvas Béla A balatonfüred-csopaki borokról "...Volt idő, hogy egész télen Csopakit ittam, egy kicsit sárgásrózsaszín pezsgő italt, amely bámulatra méltó arányérzékével állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a Csopaki. Ilyen egzakt, kétszer kettő négy bor ez. Az Almádi kedveli a könnyű ebédeket és a délutáni alvást. A Füredi a romantikus. Az Arácsi bájos és egyszerű. A Dörgicsei valamennyi között a leghuncutabb. A Révfülöpi a legigazabb lugasborok közül való. A lugasbor az én szememben azt jelenti, hogy főképp szeptemberben késő délután, ha az embernek szívbeli barátja érkezik, akkor a lugasban üldögél vele és ezt issza igen kicsiny poharakból, de sűrűn. Levélíráshoz is ezt a bort ajánlom..." Hippokratész (i.e ) A bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű és az ételek között a legkellemesebb. Kányádi Sándor ( ) Eljött a szüret Eljött a szüret. Itt van. Jó pohár mustot ittam. Lepényt is ettem, édest, igazi túrós bélest. Kongatják, kong a donga. Indulok ki a dombra. Hátamon öblös puttony. S még a Napból is must foly. 8

9 Közmondás Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz. Luther Márton ( ) "Aki nem szereti a bort, az asszonyt és a dalt, bolond marad egész életében." Móra Ferenc ( ) "30-ig hevít a nő; azután a bor; azután a kemence sem." Ovidius (i.e. 43 -?) Tölts egy keveset magadnak és tégy úgy, mintha meginnád. Töltsd újra a hölgy serlegét folyamatosan és hamarosan a tiéd lesz. Petőfi Sándor ( ) A borozó Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor tanítja húrjaimra Csalni nyájas éneket; Bor tanítja elfeledni, Csalfa lyányok, titeket. Egykor majd borocska mellől A halál ha űzni jő: Még egy korty - s nevetve dűlök Jégöledbe, temető! Petőfi Sándor Rég veri már a magyart a teremtő Rég veri már a magyart a teremtő, Azt sem tudja: milyen lesz a jövendő? Lesz-e még ezen a földön jó napja? Örüljön-e, búsuljon-e? nem tudja. De ha isten bút adott e nemzetnek, Azt is adott, mivel a bút ölje meg. Hol terem több jó bor és több szép leány, Mint itt, belül Magyarország határán? Leányt ide, leányt az én ölembe! Hadd szorítsam két kezemmel szivemre, Hadd szíjam ki édes lelkét csókommal. Vessek számot sok keserű bajommal. Hát az a bor? hej, a borral ide már; Sírja belém piros könnyét a pohár! Piros könnye tüzes, mint istennyila, A kialudt életet is meggyujtja. Te meg, cigány, húzd rá, majd kifizetem; De úgy húzd, hogy megrepedjen a szivem. Repedjen meg örömébe', bujába'... Igy vigad a magyar ember, hiába! Richelieu bíboros ( ) " Ha az Úristen nem akarta volna, hogy jó borokat igyunk, nem teremtett volna ilyeneket." "Egy könyv, egy jóbarát, egy palack bor boldoggá tesz." 9

10 Salvador Dalí ( ) "Már nem bort iszik, aki élvezni tudja azt, hanem titkokat." Szent Ágoston (i.sz ) "Sok esetben azonban szükséges az embernek a bor. A gyenge gyomrot erősíti, az elfogyott erőt újjáteremti, a hideglelősnek meleget ad, ha sebre cseppented, begyógyítja, elűzi a búskomorságot, messze kerget a lélekből minden fáradtságot, vígságot hoz, és az utitársnak kedve is megjön a társalgásba." Szókratész (i.e ) "Én, barátaim, teljes szívemmel az ivás mellett vagyok. Mert mélységesen igaz, hogy a bor, lelkünket öntözvén csitítja a fájdalmat, mint ahogy az olaj föllobbbantja a lángot. Ám nekem úgy tűnk, hogy az emberi test hasonlatos a növényekhez. Ha túlságosan bőven öntözik őket az istenek, nem tudnak kiegyenesedni, nem járja át őket az enyhe szellő lehelete; ám ha csak annyit isznak, amennyire szükségük van, szálegyenesen nőnek, virágot hajtanak és gyümölcsöt teremnek. Hasonlóképpen mi is: ha színültig töltjük a kupát, testünk és lelkünk megbicsaklik hamarosan, levegőt is nehezen kapunk, szó meg alig jön a szánkra. Ám ha a szolgák gyakran, de csak mértékkel töltenek kicsiny poharainkba, a bor nem részegít meg bennünket, hanem édes ösztönzése révén egyre vidámabbak leszünk." "A bor elaltatja a férfiak lelkében a fájdalmat, mint a mandragóra az embereket, és lángra gyújtja a vidámságot, mit a tűz az olajat." Victor Hugo ( )"A legnemesebb boroknak is van seprőjük." 10

11 Fölfelé megy borban a gyöngy; Jól teszi. Tőle senki e jogát el Nem veszi. Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Testet éleszt és táplál a Lakoma, De ami a lelket adja, Az bora. Lélek és bor két atyafi Gyermekek; Hol van a hal, mely dicső volt És remek? Víg pohár közt édesebb a Szerelem. Ami benne keserű van, Elnyelem. Hejh galambom, szőke bimbóm, Mit nevetsz? Áldjon meg a három isten, Ha szeretsz. Érted csillog e pohár bor, Érted vív, Tele tűzzel, tele lánggal, Mint e szív; Volna szívem, felszökelne Mint a kút, Venni tőled vagy szerelmet, Vagy bucsút. Hejh barátom, honfi társam, Bort igyál. Víg, komor, vagy csüggeteg vagy, Csak igyál. Borban a gond megbetegszik, Él a kedv. 11 Vörösmarty Mihály ( ) FÓTI DAL (1842) Nincs a földön gyógyerőre Több ily nedv. Borban a bú, mint a gyermek, Aluszik. Magyar ember már busúlt sok Századig. Ideje hogy ébredezzen Valaha: Most kell neki felvirúlni Vagy soha. Bort megissza magyar ember, Jól teszi; Okkal-móddal meg nem árthat A szeszi. Nagyot iszik a hazáért S felsivít: Csakhogy egyszer tenne is már Valamit. No de se baj, máskép leszen Ezután; Szóval, tettel majd segítsünk A hazán. Ha az isten úgy akarja Mint magunk, Szennyet rajta és bitor bűnt, Nem hagyunk. Rajta társak hát, igyunk egy Húzamost; Bú, szerelmek, házi gondok Félre most: A legszentebb --, legdicsőbbért Most csak bort, De ha kellend, vérben adjunk Gazdag tort! A legelső magyar ember A király: Érte minden honfi karja Készen áll. Lelje népe boldogságán Örömét, S hír, szerencse koszorúzza Szent fejét! Minden ember legyen ember És magyar, Akit e föld hord s egével Betakar. Egymást értve, boldogítva Ily egy nép Bármi vésszel bizton, bátran Szembe lép. Ellenség vagy áruló, ki Hont tipor, Meg ne éljen, fogyjon élte Mint e bor. Áldott földe szép hazánknak, Drága hon, Meg ne szenvedd soha őket Hátadon! S most hadd forrjon minden csep bor Mint a vér, Melyet hajdan frígyben ontott Hét vezér; S mint szikrája a szabadba Felsiet, Úgy keresse óhajtásunk Az eget. Légyen minden óhajtásunk Szent ima, S férfikeblünk szent imáink Temploma. És ürítsük a hazáért E pohárt:

12 Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. Érje áldás és szerencse Mindenütt, Ahol eddig véremésztő Seb fekütt. Arca, mely az ősi bútól Halavány, Felderűljön, mint a napfény Vész után. Hű egyesség tartsa össze Fiait, Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait: Künn hatalmas, benn virágzó És szabad, Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. S vér, veríték vagy halál az, Mit kiván, Áldozatként rakjuk azt le Zsámolyán, Hogy mondhassuk csend s viharban: "Szent hazánk: Megfizettük mind, mivel csak Tartozánk." William Shakespeare ( ) "A bor élessé, gyorssá, leleményessé teszi az elmét és eleven, tüzes mulatattó gondolatokkal telik meg." Zrínyi Miklós ( ) Szigeti veszedelem 2. ének (részlet) 24. Az jó hadviselő bor nélkül ellégyen, Részegitő eszközt most hozzá se végyen, Ha akarja, jó hirén csorbát ne tégyen, És hogy ü hada is kárt tüle ne végyen. 25. De mivel külömböz oktalan állattol, Ki elválik akartva okosságátol? Kinek feje teli párával sok bortul, Nem tudja megválasztani jót az rosztul. 26. Arszlán részeg vala bortul és maszlagtul, Kárt és szégyent valla józan kapitántul; Kurt agát elveszté, magát nyavalyásul Alíg mentheté meg veszedelem alól. 12