munkaadói oldal képviselőinek TANULMÁNYA PHARE

Átírás

1 AZ ÉPÍTŐIPARI ÁGAZAT munkaadói oldal képviselőinek TANULMÁNYA Készült: az ágazati párbeszéd bizottságok létrehozását célzó PHARE Projekt megbízásából Budapest, január 31. Kovács József István IPARTESTÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Építési Irodájának vezetője

2 2 Ágazat jellege, struktúrája A Központi Statisztikai Hivatal az építőipari ágazatot mint az építéssel foglalkozó jogi és nem jogi személyiségű szervezetek és egyéni vállalkozók összességét definiálja és ilyen vonatkozásban kezeli. A KSH a 45. sz. jelölt építőipari ágazaton belül 5 alágazatot különböztet meg: Építési terület előkészítése 2. Szerkezetkész épület, egyéb építmény építése. 3. Épületgépészeti szerelés. 4. Befejező építés. 5. Építési eszközök kölcsönzése személyzettel. E rendszerben az épület az általános értelemben vett magasépítési létesítmény és az egyéb építmény kategória tartalmazza a magyar gyakorlatban mélyépítésnek nevezett út, vasút, vízi építmény, vezetékrendszerek építése és az ezekhez kapcsolódó műtárgyak építésének munkáira vonatkozó adatokat is. A KSH létszám tekintetében a vállalkozásokat az alábbiak szerint különíti el: 300 fő feletti fő közötti fő közötti fő közötti 10 fő alatti melyet kettéválaszt 5-9 fő közötti 5 fő alatti létszámot foglalkoztató szervezetekre. A napi gyakorlatban a 300 főnél nagyobb szervezetek nagyvállalatnak, az közöttiek közepes, az 50 főnél kevesebbek kisvállalkozásnak minősülnek, és újabban teret kap a mikrovállalkozás elnevezés is, amely alatt a 10-nél kisebb létszámú vállalatokat, egyéni és családi vállalkozásokat is értik. Az építési vállalkozások tulajdonosi struktúrája a rendszerváltást követően erőteljes átalakuláson ment át, melynek lényege az, hogy az évtized elején még mintegy 80 %-os részarányt képviselő állami tulajdon 2000-ben már alig haladja meg a 10 %-os részarányt. Ez a tőke részben a privatizált vállalatokban még meglévő tulajdoni hányadokból, részben a még felszámolás alatt álló vállalatok vagyonából tevődik össze. Sajátságos tulajdonformát hozott létre az, az elmúlt időszakot jellemző helyzet hogy a nagy állami építőipari vállalatok telephelyének telkei állami illetve önkormányzati tulajdonban voltak, így a privatizáció során az önkormányzatok sok esetben a telek értékének fejében tulajdonrészekhez jutottak. A gazdaság fejlődése azonban minden területen a tiszta tulajdonlás irányába hat.

3 3 A korábbi állami tulajdonú nagyvállalatok privatizációja során elsősorban a nagy mélyépítő vállalatok kerültek döntően nyugat-európai multinacionális cégek birtokába, illetve e cégek létrehozták saját magyarországi szervezeteiket részben vagy egészben beolvasztva szakmaterületen lévő magyarországi vállalkozásokat. A leírt folyamat a magasépítő vállalkozások tulajdonlása terén részben hasonlóan zajlott, ugyanakkor jellemző volt az is, hogy a piacon maradt magasépítő vállalatokat általában több, kisebb vállalkozássá átalakítva a volt menedzsment vásárolta ki és birtokolja. E sajátságos privatizáció alapját sok esetben a vállalat korábbi megrendelői körével való kapcsolat, a meglévő piac egy-egy szegmensének megtartása, a telephely vagy eszközállomány megszerzése képezte, és a rendszerváltást követő piacszűkülés, az építőipari kereslet drasztikus visszaesése, az elkerülhetetlen vagyonvesztés által jóval piaci értékük alá került vállalkozások privatizációjának folyamatát meggyorsította. A leírtak következményeképpen az építőipar mint komplex iparág elsőként került magánkézbe. A mai helyzet szerint az építőipari szervezetek jegyzett tőkéjének volumene meghaladja a 150 milliárd forintot. Ennek több, mint egyharmada külföldi tulajdonú. Ez az arány az építőipar különböző alágazataiban azonban más és más. A magasépítési szektorban az összes jegyzett tőke mintegy 54 milliárd forintot tesz ki. Ebből a vegyes-vállalatok által jegyzett tőke 53,8 %. A tisztán külföldi tőke aránya az összes tőkéhez viszonyítva 38 %. A mélyépítőiparban a külföldi jelenlét nagyságára és belső arányaira jellemző, hogy az összes jegyzett tőkéhez viszonyítva a vegyes-vállalatok által jegyzett tőke 37 %, míg a tisztán külföldi tőke aránya az összes tőkéhez viszonyítva 79 %. Az épületfelújítással és épületkorszerűsítéssel foglalkozó építőipari szervezetekre döntően a magyar többségi tulajdon a jellemző. A külföldi jelenlétet azonban mutatja, hogy az épületfelújítás és korszerűsítés területén az összes jegyzett tőkének 22 %-a a vegyes-vállalatok által jegyzett tőke. A tisztán külföldi tőke aránya az összes tőkéhez viszonyítva 20 %. Az építőipar ezen szektorára a kis (50 fő alatti létszámú) szervezetek a jellemzőek. Különösen szembetűnő a külföldi tőke jelenléte és meghatározó szerepe az építőanyaggyártás vonatkozásában. A tégla és cserépipar, üvegipar, tetőfedőanyagipar, hőés hangszigetelő, vízszigetelő-anyagipar, a szakipar és épületgépészeti szerelőipar által felhasznált anyagok gyártásának jelentős része van vegyes-vállalatok illetve magyarországon bejegyzett külföldi tulajdonú vállalatok birtokában és ugyanez elmondható az építőanyag kereskedelem, a nagy építő, épületgépész, kertészeti, barkács, kisgépértékesítő vállalkozások és üzletláncok tekintetében is.

4 4 Az építőipar közelmúltjának rövid bemutatása, a rendszerváltás hatása az építőiparra. Az építőipar napjainkban a magyar nemzetgazdaság negyedik ágazata. A bruttó hazai termék mintegy 7,4 %-át állítja elő és a munkavállalók nem egészen 4,3 %-át foglalkoztatja. Az elmúlt tíz évben a gazdasági folyamatok liberalizálását sajátosan és ellentmondásosan élte meg a magyar építőipar. Azok a változások, amelyek az építési piac keresleti oldalán bekövetkeztek, döntően a kereslet rohamos csökkenésével, az általános gazdasági helyzet romlásával függtek össze. A piac igényeinek megváltozása, a kereslet struktúrájának átalakulása a nyolcvanas évtized végén, a kilencvenes évtized elején nyilvánvalóvá vált, a struktúra azonban nem azért módosult, mert a piac mást igényelt, racionálisabban gondolkodó megrendelők vették át a régiek helyét, vagy gazdaságossági szempontok kerültek előtérbe a közpénzek elköltésénél. A változás azért következett be, mert a különböző területeken a források kimerültek és ez a finanszírozási struktúra teljes megváltozásához vezetett. Az állam először a lakásfinanszírozásból vonult ki. A támogatások leépítésének híre esetenként még növelte is egy-egy év teljesítményét. Az a tény, hogy az állami és önkormányzati megrendelői csoportok nagyon eltérő ütemben követték a recesszió általános tendenciáját, a gazdaság köztes állapotának volt köszönhető. Lényegében sem tervutasításos gazdaság, sem piacgazdaság nem volt. A korábbi érdekeltségi rendszer már, a piacgazdaság logikájából adódó érdekeltség még nem működött. A torz érdekeltségi rendszer működésére és a források kimerülésére jellemző, hogy először a nagyberuházások, majd az egyéb központi beruházások, ezt követően az önkormányzatok körében történt meg az építési kereslet visszaesése. Az állampolgárok építési kereslete a folyamat legvégén csökkent. Az oktatás, egészségügy, infrastruktúra területén úgy apadtak a források a minimumra, hogy közben a felhasználás módja nem változott. Ezzel egyidejűleg romlottak a külpiaci feltételek, összeomlottak a keleti piacok, recesszió volt a fejlett országokban is. A KGST-n alapuló regionális gazdasági rendszer megszűnése nemcsak piacvesztéssel járt, hanem a fejlett régiók piacán a konkurencia növekedésével is. A belső piac szűkülése, az életszínvonal romlása, a fizetőképes kereslet csökkenése és az importverseny együttes hatása következett be. A recessziót elősegítette a korszerűtlen termékszerkezet, az alacsony színvonalú gyártási kultúra, a rosszul funkcionáló érdekeltségi rendszer. A termékszerkezet és minőség romlását a folyamatos tőkehiány, sok esetben helytelen gazdasági döntésekkel indokolt technológiai fejlesztések elmaradása vagy elégtelen volta okozta.

5 5 Az építőanyagipar termékeinek minőségét hátrányosan befolyásolta az a tény is, hogy igen sok terméke a volt szocialista országokat nagymértékben jellemző keresleti piac és hiánygazdálkodás következtében gyengébb minőségben is korlátlanul értékesíthető volt, így semmi nem ösztönözte a folyamatos fejlesztést vagy minőségjavítást. A privát szektor versenye is sajátos vonásokat mutatott. Az állami tulajdonú gazdálkodók ebben a versenyben csak alacsony hatásfokkal tudták érdekeiket védeni, sok esetben szorosan együttműködtek a leépüléshez vezető folyamatokban. A kezdeti időszakban az új vállalkozások alapításának dinamizmusából kiindulva sokan azt várták, hogy a magánszektor fejlődése ellensúlyozni fogja az állami szektor teljesítményének visszaesését. Ez azonban a vártnál lassabban ment végbe. Ebben az időszakban még a közpénzek, illetve az állami vállalati megrendelések játszották a főszerepet. A belföldi építési piacot már a megelőző tíz évben is a fizetőképes kereslet erőteljes csökkenése jellemezte, amelynek eredményeként az építőipar teljesítménye 1980-hoz viszonyítva 1991-re 60 %-ra esett vissza ig csak a források csökkenése és ezzel párhuzamosan az egyes beruházási területek visszafogása, fejlesztési célok feladása történt. Az építési piacon fordulat 1994-ben következett be a magántőke dominánssá válásával. Ehhez kapcsolódott a gazdasági növekedés általános beindulása. A megrendelői oldalon ekkor következtek be azok a változások, amelyeket a gazdasági rendszerváltás első eredményeinek tarthatunk től a fizetőképes kereslet élénkülése volt tapasztalható, melynek eredményeként 1994-ben az építőipar termelése 73 %-ra megközelítette az évi termelési értéket. A közpénzekből megvalósítandó építési feladatok legnagyobb megrendelői csoportját az önkormányzatok jelentik. Korábban nem volt racionális ebben a szférában sem az építésre fordítható pénzek felhasználása. Bár a kisebb települések esetén az építési beruházások már a rendszerváltás előtt is erősödő lakossági kontroll alatt folytak, ez azonban nem terjedt ki az egész folyamat gazdasági ellenőrzésére. Ehhez hiányoztak a politikai feltételek, a gazdasági szemlélet, az alapvető információk és a választópolgárok kontrolljának intézményesített keretei. Az építési szerelési tevékenység területi megoszlásában az években jelentős arányeltolódás alakult ki a főváros, Pest megye és a dunántúli területek javára, összefüggésben a térségek általános gazdasági helyzetével. Az építési vállalkozások építési-szerelési tevékenységének 30 %-a Budapesten és annak agglomerációs övezetében valósult meg. A gazdasági növekedés ütemének folyamatos mérséklődése és azzal egyidejűleg az igénystruktúra gyökeres megváltozásának kényszerű hatására a magyar építőipar már a 80-as években megkezdte saját öntörvényű leépülését, strukturális átalakulását. Ez a több éves alkalmazkodási folyamat mentette meg az építőipari ágazatot attól, hogy a gazdaság elmélyülő recessziója ellenére sem került drasztikus válsághelyzetbe.

6 6 Mára Magyarországon is kínálati piac alakult ki az építőiparban, egyre növekvő számú hazai és külföldi tulajdonú szervezet van versenyben a kereslet elnyerésére. Az elmúlt időszakban végbement szerkezeti átalakítás és a privatizáció eredményeként a magyar építőipar szereplői köre sokkal rugalmasabb, a változó viszonyokhoz alkalmazkodóbb lett, mely a korábbi időszakkal összevetve alkalmasabb az európai minőségi követelmények elérésére. Építőipar helye és szerepe a magyar nemzetgazdaságban, az építési termelés, vállalkozói struktúra és területi folyamatok, a foglalkoztatottság rövid jellemzése. Az építőipar a nemzetgazdaságban speciális helyet foglal el; a gazdaság egyik jelzőrendszere, annak egészével kapcsolatban van. Integráló nemzetgazdasági ág, amely különböző iparágak termékeit építi be, használja fel, ezért húzóhatást vált ki mind a termelés mind az innováció területeire. Fejlesztéseket indukál a különböző iparágakban és így munkahelyek létrehozását is lehetővé teszi. Az építőipar 1999-ben a GDP-hez 4,6 %-kal járult hozzá. Az elmúlt évtizedben ez az arány 1996-ban volt a legalacsonyabb 4,3 %. Az építési piac keresleti struktúrájára jellemző ciklikussággal összefüggésben az építőipari bruttó hozzáadott érték volumenindexeinek változásában is erőteljes ingadozások tapasztalhatók. Az index egy évtized alatt háromszor is (1991, és 1996-ban) csökkenő tendenciát mutat. (1. sz. tábla) Az építőipar teljesítményében egyértelmű mélypont volt az és évek termelése. Ezek a parlamenti és az önkormányzati választásokat követő évek ben 12,6 %, ben 17,6 %-os volt a csökkenés. Ez a visszaesés évre már nem jellemző, csak a növekedés üteme mérséklődik. (2. sz. tábla) Az építőipar teljesítményét az évi mérsékelt (2,7 %-os) növekedést követően a termelési érték folyamatos emelkedése jellemzi. A 2. sz. táblázat az építőiparnak a bruttó termelési értékből történő részesedését mutatja (a KSH között más rendszerű adatfelvételt folytatott). 1. sz. tábla Évek Bruttó termelési érték millió forint (folyó áron) Volumenindex előző év = 100,0 Volumenindex 1994 = 100, , , , , , , , , ,3 -

7 , ,9 - Forrás: KSH 2. sz. táblázat Év Építőipari aránya a nemzetgazdaságon belül, % Építőipar bruttó hozzáadott Értékének volumenindexei, előző év = 100, x 85, x 101, x 94, x 104, ,6 100, ,3 92, ,6 108, ,6 105, ,6 103, között évente emelkedő ütemben nőtt az építőipar termelési volumene, elsősorban a mélyépítési és a szak- és szerelőipari munkák bővülése következtében ben a stabilizációs kormányintézkedések hatására visszaesett az építési kereslet, ami az építőipari termelés 15,7 százalékos csökkenésével járt. A költségvetés szűkítette a beruházási forrásokat, ami elsősorban a nagyobb építőipari szervezeteknél okozott termeléscsökkenést. Ugyanakkor érvényesült egy másik tendencia is, amely a vállalkozói szféra megnövekedett beruházási igényével volt összefüggésben. A privatizáció eredményeként ugyanis több üzemegység, gyár került magántulajdonba. Már év elején látható volt, hogy az infrastrukturális különösen a kommunális, a környezetvédelmi és a távközlési beruházások újabb lendületet vesznek, továbbá több nagykereskedelmi egység bevásárló központ építése kezdődik el. Az építőipar termelése között (összehasonlító áron) Év Folyó áron (millió forint) 1991=100 (millió forint) Forrás: KSH

8 8 Az építési-szerelési tevékenység értéke folyó áron szakmai bontásban Időszak Magas-építőipar Mélyépítőipar Építési szakés szerelőipar Épületfenntartásés korszerűsítés Az építési-szerelési tevékenység volumenindexe szakmai bontásban Előző év azonos időszaka = 100,0 Időszak Magas-építőipar Mélyépítő-ipar Építési szakés szerelőipar és Épületfenntartáskorszerűsítés ,6 117,4 102,2 80, ,4 138,6 105,8 95, ,3 75,1 88,5 82, ,5 92,1 107,7 99, ,2 105,9 109,6 106,2 A bemutatott időszakra jellemző ciklikusság a vállalkozások helyzetében igen sok bizonytalanságot okozott, a kiszámíthatatlan és változó építési kereslet rendkívül megnehezítette az ésszerű tervezést, munkaerőgazdálkodást, műszaki fejlesztést, ehhez hozzájárult a privatizált vállalkozói kör labilitása, számtalan új szervezet létrejötte majd átalakulása, megszűnése, felszámolása, az ezzel együtt járó fizetési, teljesítési problémák melyek egyidőben jelentkeztek, a vállalkozás alapítás liberalizálása segítette azt a folyamatot, melynek során gazdasági, adózási, piacszerzési okokból jöttek létre szakmailag valójában nem működő fedővállalkozások, növelve ezzel az építési piac amúgy is meglévő bizonytalanságait. Az építőipari termelés trendjének emelkedése év során folytatódott. Az építőipar egésze (a jogi és a nem jogi személyiségű szervezetek, továbbá az egyéni vállalkozók) az év folyamán 954,2 milliárd forint összegű építési-szerelési munkát valósítottak meg, amely előzetes adatok szerint összehasonlító árszinten 5,8 százalékkal haladta meg az előző év teljesítményét. A termelés növekedése az alágazatok eltérő teljesítményének eredőjeként alakult ki. Az építési-szerelési tevékenység közel 65 százalékát adó szerkezetkész épületek és egyéb építmények építése alágazat termelése mérsékelten, 2,6 százalékkal nőtt, viszont az Épületgépészeti szerelés alágazat 8,2 százalékos és a Befejező építés (vakolás,

9 9 épületasztalos-szerkezetek szerelése, padló-, falburkolás, festés, üvegezés stb.) alágazat 8,6 százalékos teljesítménynövekedést ért el. Az adatokból valószínűsíthető egy olyan tendencia, amely az új építések mellett a meglévő épületállomány korszerűsítését, átalakítását, bővítését végző alágazat szerepének növekedésére utal. Ezt igazolja a vállalkozói struktúra átalakulása, a kis szervezetek számának és az építési termelésben való részesedésének erőteljes növekedése is évi építőipari termelés 45.1 Építési terület előkészítése Értéke folyó áron Milliárd forint Megoszlása Százalék Volumene előző év azonos időszaka = 100,0 KSH nem közöl Adatot Szerkezetkész épület egyéb építmény építése 616,2 64,6 102, Épületgépészeti szerelés 209,2 21,9 108, Befejező építés 90,6 9,5 108, Építési eszközök kölcsönzése személyzettel Építőipar összesen: 954,2 100,0 105,8 A termelésből való részesedés a vállalkozás alkalmazotti létszáma szerint Létszám Értéke folyó áron Volumenindex 300 fő feletti 130,6 13, fő közötti 233,9 24, fő közötti 126,3 13, fő közötti 84,0 8,8 10 fő alatti összesen: 379,4 39,8 ebből: fő között -- 5 fő alatti 79,0 300,4 20,8 79,2

10 10 Az építőipari termelés hazánk csaknem minden megyéjében nőtt. Legnagyobb mértékben a Dél-alföldi és az Észak-magyarországi régió termelése emelkedett (10, illetve 8 százalékkal), de átlagot meghaladó termelés jellemzi az Észak-alföldi székhelyű szervezeteket is, amely egyértelműen a felzárkózási folyamat beindulását jelzi. Az építőipari termelés növekedésének folytatását vetíti előre az építőipari vállalkozások által kötött szerződések volumene ben 25,7 százalékkal kötöttek nagyobb volumenű új szerződést az építőipari vállalkozások, mint az előző évben. A szerződésállomány az útépítésekre megkötött szerződéseknek köszönhetően júliustól jelentősen (22-48 százalékkal) emelkedett 1999 azonos időszakához képest. Időszak Új szerződések évkezdettől halmozottan Szerződésállomány tárgyidőszak végén Folyó áron (mdft) előző év azonos időszak = 100 folyó áron (mdft) előző év azonos időszak = év 386,9 106,2 143,3 124, év 604,3 118,3 176,8 93, év 775,2 115,7 193,7 97, év 1.092,5 125,7 325,3 148,2 Építő- és építőanyag-ipari termelés árszínvonalának alakulása Az építési munkák évi kiugróan magas (26,6 illetve 24,8 százalékos) árszínvonal emelkedését 1998 és 1999-ben a növekedés erőteljes mérséklődése jellemezte (10,7 illetve 10.3 százalék) évben az építőipari tevékenység költségalapon számított árai 11,2 százalékkal haladták meg az előző év árindexeit. A Szerkezetkész épületek és egyéb építmények építése alágazatban nőttek az árak az átlagot meghaladóan 12 százalékkal, míg az Épületgépészeti szerelés és a Befejező építés árindexei attól elmaradva 9,6 illetve 8,8 százalékkal emelkedtek. Árindexek 1999-es évhez viszonyítva Alágazat év Építési terület előkészítése Szerkezetkész épület, egyéb építmény építése 112, Épületgépészeti szerelés 109, Befejező építés 108,8

11 Építési eszközök kölcsönzése Építőipar összesen: 111,2 Az építőanyagipari termelés árszínvonala évben 10,1 százalékkal haladta meg az évi szintet. A lakásépítés szempontjából meghatározó termékcsoportok közül átlagot meghaladó emelkedés volt tapasztalható a cement (14,3 százalék), az előre kevert építési beton termékek (12,2 százalék), valamint a tégla és egyéb égetett agyagból előállított falazóanyag termékek tekintetében (11,0 százalék). Az emelkedés az átlagnál jelentősen alacsonyabb volt a falburkoló csempe, a padló burkolólap és a kályhacsempe termékcsoportnál (4,1 százalék), valamint a tetőcserép és egyéb durva kerámiaipari termékeknél (4,5 százalék). Az építőipar szervezeti struktúrájának alakulása. Az építési piacot a vállalkozások magas, de stabilizálódó száma jellemzi. A szervezeti struktúra alapvető módosulásának legszembetűnőbb változása, hogy jelentősen megnőtt a vállalkozások száma és a kisvállalkozások (50 főnél kevesebbet foglalkoztatók) adják az építőipari termelés nagyobb részét. Az építőipar területén a működő vállalkozások száma 2000-ben mintegy , ebből a jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek száma több mint A nagyszervezetek (300 főnél többet foglalkoztatók) 1990-ben még az építőipar termelésének mintegy 60 %-át adták. Ez az arány mára alig haladja meg a 20 %-ot. A kisszervezeteknél éppen ellentétes folyamat zajlott le, ma ők adják az építőipari termelés több mint 60 %-át. Az építőipar bérhelyzete az ágazatok között az egyik legkedvezőtlenebb. A statisztikai besorolás szerinti 14 ágazatból az építőipar csak a mezőgazdaságot és a vendéglátást előzi meg. Az ágazatban december végén beleértve a nem jogi személyiségű vállalkozásokat és az egyéni vállalkozókat is építőipari szervezetet regisztráltak. A bejegyzett építőipari szervezetek gazdálkodási formák szerinti összetétele az alábbiak szerint alakult: dec. 31. Szervezetek száma dec. 31. Változás a bázishoz Jogi személyiségű szervezetek Nem jogi személyiségű szervezetek Egyéni vállalkozók Összes építőipari szervezet

12 12 A bejegyzett építőipari szervezetek túlnyomó többsége, 95 % százaléka hasonlóan az Európai Unió építési piacához 10 főnél kevesebb létszámot foglalkoztat. A regisztrált építőipari vállalkozások létszámnagyság szerinti összetételét a következő táblázatok szemléltetik: Regisztrált szervezetek december 31. Száma Megoszlás százalék Változás a bázishoz 300 fő feletti 20 0, fő közötti 394 0, fő közötti , fő közötti , fő és kisebb , Összesen: , Jogi személyiségű szervezetek száma december december fő feletti fő közötti fő közötti fő közötti fő és kisebb Összesen: Az ágazat szervezeti struktúrájának stabilizálódására utal a működő szervezetek számának, illetve arányának egyenlete növekedése. A működő szervezetek bejegyzettekhez viszonyított aránya az építőiparban az országos átlagot meghaladó, 88 százalék. Működő vállalkozások számának alakulása az építőiparban dec dec. 31. Változás a bázishoz Jogi személyiségű szervezetek Nem jogi személyiségű szervezetek Egyéni vállalkozók Összes építőipari szervezet A szükségszerű átalakulások nyomán ma már az építési igényeket egyre inkább gazdaságosan megvalósítani képes szervezeti struktúra, építőipari kínálat áll rendelkezésre.

13 13 Foglalkoztatás alakulása, bérek Az építőipart hasonlóan az iparhoz és a mezőgazdasághoz a foglalkoztatás radikális leépülése jellemezte a piacgazdaságra történő átállással ben azonban a korábbi éveket jellemző leépülés megállt és 1998-ban kedvezőbbre fordult a foglalkoztatás tendenciája az ágazatban ben az 5 fő feletti vállalkozásokra vonatkozó adatok alapján az építőiparban alkalmazásban állók száma fő volt, 6,5 százalékkal több mint az előző évben ben az alkalmazásban állók száma 4,1 százalékkal bővült, fő volt az átlaglétszám. A megfigyelt szervezeti körben a bérkiáramlás mértéke alapvetően összhangban volt a teljesítmények alakulásával. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak kereseti adatai az építőiparban (KSH évközi adatgyűjtésből származó 5 fő felettiekre vonatkozó adatok) havi bruttó átlagkereset évi (Ft) évi Index (százalék) Építési terület előkészítése , Szerkezetkész épület, egyéb építmény építése , Épületgépészeti szerelés , Befejező építés , Építési eszközök kölcsönzése személyzettel ,7 Építőipar összesen: ,3 Az építőipar I. félév teljesítményei termelés, árak, vállalati struktúra, foglalkoztatottság, bérek, lakásépítés első hat hónapjában az építőipari termelés lendületes emelkedése folytatódott. Az építőipar egésze (a jogi és a nem jogi személyiségű szervezetek, továbbá az egyéni vállalkozók) az első félév folyamán 458,1 milliárd forint összegű építési-szerelési munkát

14 14 valósított meg, amely összehasonlító árszinten 8,7 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakában mért teljesítményt első félévében új lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt az építésügyi hatóságok, ami az előző év azonos időszakánál 42,5 százalékkal több. A kiadott lakásépítési engedélyek közel 18 százalékos növekedést mutatnak, ami új lakás építésének megkezdését jelentheti. A legnagyobb építőipari alágazat, a Szerkezetkész épületek és egyéb építmények építésének volumene júniusban közel 10 százalékkal, az év első hat hónapjában 6,4 százalékkal növekedett az egy évvel korábbihoz képest. A Befejező építés (vakolás, épületasztalos-szerkezetek szerelése, padló-, falburkolás, festés, üvegezés stb.) alágazat termelésének gyors növekedése is folytatódott, 36,9 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának teljesítését. Az év első hat hónapjában kiemelkedő mértékben (16,6, illetve 13,6 százalékkal) emelkedett a közép-magyarországi és az észak-alföldi székhelyű szervezetek termelése első félévében változatlanul jellemzője az építési piacnak az 50 fő alatti kisvállalkozások termelésben betöltött domináns szerepe. Az Európai Unió építési piacához hasonlóan a kisszervezetek adják az építőipari termelés nagyobb hányadát, 62 százalékát első félévi építőipari termelés Értéke folyó áron milliárd Ft Megoszlása százalék Volumene előző év azonos időszaka= Építési terület előkészítése Szerkezetkész épület, egyéb építmény építése 286,1 62,5 106, Épületgépészeti szerelés 96,0 21,0 98, Befejező építés 56,2 12,3 136, Építési eszközök kölcsönzése személyzettel Építőipar összesen: 458,1 100,0 108,7 Ebből 300 fő feletti 65,6 14, fő közötti 109,5 23, fő közötti 68,0 14, fő közötti 36,2 7,9 10 fő alatti összesen 178,8 39,1 Ebből fő közötti - 5 fő alatti 37,3 141,5 20,9 79,1

15 15 Az építőipari tevékenység költségalapon számított árai első hat hónapjában 12,6 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakának árindexeit. Az átlagot némileg meghaladóan, 12,8 százalékkal a Szerkezetkész épületek és egyéb építmény építése alágazatban nőttek az árak, míg az Épületgépészeti szerelés árai 11 százalékkal, a Befejező építésé az átlagnak megfelelően 12,6 százalékkal emelkedtek (1. ábra). Az építési tevékenység árindexei alágazatok szerint I. félév Területelőkészítés 112,8 Épület-építmény 111,0 Befejező építés 112,6 Eszközkölcsönzés 112,6 Szerződésállomány alakulása: Az építőipari vállalkozások az évkezdettől halmozottan 18,2 százalékkal magasabb volumenű új szerződést kötöttek, mint január-június hónapokban. A hó végi szerződésállomány csaknem kétszerese volt az egy évvel korábbinak, köszönhetően az épületek szerződésállománya 43,4 százalékos, valamint az egyéb építmények (utak, vasutak, vízi építmények, vezetékek stb.) szerződésállománya 128 százalékos növekedésének. Időszak Új szerződések Szerződésállomány évkezdettől halmozottan a tárgyidőszak végén folyó áron előző év folyó áron előző év (md Ft) azonos időszak=100 (md Ft) azonos időszak= év 386,9 106,2 143,3 124, év 604,3 118,3 176,8 93, év 775,2 115,7 193,7 97, év 1 099,0 126,5 324,5 147, január 71,6 108,8 391,0 157, február 128,3 104,7 395,1 152, március 261,6 129,9 475,5 174, április 342,7 125,2 505,3 195, május 424,6 123,0 484,9 189, június 536,4 118,2 496,9 188,3 Az ágazat szervezeti struktúrájának alakulása Az építési piacot a vállalkozások magas, de stabilizálódó száma jellemzi. Az ágazatban június végén beleértve a nem jogi személyiségű vállalkozásokat és az egyéni

16 16 vállalkozókat is építőipari szervezetet regisztráltak, el többet, mint június végén. A bejegyzett építőipari szervezetek túlnyomó többsége, közel 95 százaléka hasonlóan az Európai Unió építési piacához 10 főnél kevesebb létszámot foglalkoztat. A regisztrált építőipari vállalkozások létszámnagyság szerinti összetételét az alábbi táblázatok szemléltetik. Építőipari szervezetek száma Megnevezés Szervezetek száma június 30. június 30. Vátozás a bázishoz Jogi személyiségű szervezetek Nem jogi személyiségű szervezetek Egyéni vállalkozók Összes építőipari szervezet Regisztrált szervezetek száma (2001. június 30.) alkalmazotti létszám szerint: Regisztált szervezetek június 30. Megnevezés száma Megoszlás Százalék változás a bázishoz 300 fő feletti 21 0, fő közötti 398 0, fő közötti , fő közötti , fő közötti , fő közötti , Összesen: , A jogi személyiségű szervezetek számának alakulása: Létszám június június 30. Változás 300 fő felett fő között fő között fő között fő között fő között

17 17 A működő szervezeteknek a bejelentettekhez viszonyított aránya továbbra is meghaladja az országos átlagot és közel 85 %. Foglalkoztatás alakulása és bérek 1999-ben az építőiparban alkalmazásban állók száma több mint 6 százalékkal, 2000-ben 4,1 százalékkal bővült. Az emelkedés tendenciája első félévében is folytatódott. Az 5 fő felett foglalkoztatók adatait alapul véve 2,1 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak átlag létszáma az előző év azonos időszakához viszonyítva. Megfigyelt szervezeti körben a bérkiáramlás mértéke alapvetően összhangban volt a teljesítmények alakulásával. Létszám Átlagbérek I. félév I. félév Alágazat I. félév I. félév bérindex Építési területelőkészítés Épület-szerkezetkész építmény Épületgépészeti szerelés Befejező építés Eszközkölcsönzés Építőipari átlaglétszám összesen Lakásépítés 2000-ben adták ki 1989 óta a legtöbb lakásépítési engedélyt az építésügyi hatóságok. A tavalyi évben új lakás építése kezdődhetett el, ami 46 százalékkal több az előző évinél. Az építési kedv dinamikus növekedését tükrözik az új engedélyek bővülésének évközi adatai is. Új jelenség a vállalkozói lakásépítés szerepének növekedése. A kivitelezői körben tovább csökkent a lakossági házilagos kivitelezés jelentősége. Országos átlagban a lakások fele épült így, egyötöd-egyötöd részét jogi személyiségű gazdasági társaságok, illetve egyéni vállalkozók építették. Ez a tendencia kedvező irányban befolyásolja az építési piac negatív jelenségét, a fekete munkát is. A lakásépítések átfutási idejét tekintve nő a gyors építkezések aránya. Ezzel együtt növekedett az értékesítési céllal épített lakások száma (33 százalékkal) és emelkedett az új többszintes, többlakásos épületek száma (26 százalékkal) is. A legtöbb lakás azonban változatlanul a családi házas formában épült (78 százalék), míg a többszintes, többlakásos épületben épült lakások aránya 19 százalék. A 2000-ben befejezett lakások közel fele 1999-ben vagy azt követően kapott építési engedélyt. A jelenlegi fellendülés elsősorban a főváros induló lakásépítésében mutatkozik. Itt háromszor annyi új építkezés kezdődhet el, mint amennyit befejeztek. A Dunától keletre

18 18 eső országrészben ez az arány másfélszeres. Hazánk valamennyi megyéjében Tolna megye kivételével több építési engedélyt adtak ki, mint egy évvel korábban. Átlag feletti növekedés a dunántúli, míg átlag alatti az alföldi és észak-magyarországi megyéket jellemzi. A év során az új épületekre kiadott építési engedélyek között 62 százalék a lakóépületek aránya, 35 százalék a nem lakóépületeké és 2 százalék az üdülőépületek aránya lakóépületre, nem lakóépületre és üdülőépületre adtak új építési engedélyt a hatóságok. A nem lakóépületek építésénél 1998 óta stagnálást mutatnak az adatok, míg ugyanezen időszak alatt a lakóépület építés dinamikusan növekszik ben a lakóépületek száma az előző évi egynegyedével, hasznos alapterületük 43 százalékkal növekedett. Minden település típusban érvényes, hogy többnyire egy lakásos lakóépületekre kértek építési engedélyt. Jelentős változás a főváros jövőbeni építkezéseinél, hogy fokozatosan növekszik a három és annál többlakásos épületek aránya. Az ágazat jelenlegi helyzetének rövid jellemzése. Az ágazat jelenlegi gazdasági mutatói és az építési piaci prognózisok is (lásd a mellékelt táblázatot) arra mutatnak, hogy a magyar építőipar lendületes fejlődési pályán van. A vállalkozások száma magas, de a vállalkozói struktúra stabilizálódott és az elkövetkező időszakban várhatóan szakmai és minőségi szempontból fog differenciálódni. Az ország EU-csatlakozásra is épülő gazdaság stratégiai céljai, az ipari termelés várható növekedése, regionális fejlesztések szükségessége, az infrastruktúra, fejlesztési tervek, a halaszthatatlan környezetvédelmi beruházások beindulása kedvező kilátásokat teremt az iparág szempontjából. A szakmai képzés jó színvonalú és folyamatban van többféle EU szintnek megfelelő képzési és továbbképzési rendszer bevezetése utalnék pl. a hagyományos építőmester képzés újraindítására a szakiskolák és munkaügyi központok szakmai képző- és továbbképző tanfolyamaira a szakmai szövetséggel és kamarák által támogatott és javasolt mestervizsga rendszer nyújtotta szakmai fejlődési lehetőségekre. Az említett képzési formák a korszerű szakmai ismeretanyag mellett jelentős mértékben nyújtanak vállalkozói, menedzsment, pénzügyi, adózási, költségvetési ismereteket. Az állami és privát szférában is létrejöttek az építési vállalkozások minősítését, kisebb vállalkozások csoportos felkészítését végző szervezetek, minőségvizsgáló és tanúsító intézetek, laboratóriumok és azok akkreditáló szervezetei. A kisvállalkozások körén belül megkezdődött egyfajta specializációs folyamat. A kis- és középvállalkozások megfelelő felszereltséget és szakmai ismereteket szereznek egy-egy építéstechnológiai területen, vagy építőanyag, épületszerkezet gyártása, beépítése területén. Ez a folyamat segíti egy EU konform beszállítói, alvállalkozói rendszer kiépülését.

19 19 A 2002-es évre vonatkozó építőipari prognózis a korábbiakhoz képest az alábbi kisebb eltéréseket mutatja: az építőipari árindex 1 %-kal alacsonyabb lesz, a termelés bruttó volumene kb. 1 %-kal magasabb lehet a vártnál, a lakásépítés volumene (a 8 %-ról 6 %-ra csökkentett kamatlábak, adókedvezmények) hatására kismértékben tovább növekedhet. Az átlagos bruttó kereset a korábban prognosztizáltnál jobban növekszik ebben szerepet játszik a minimálbér emelés mellett a kereslet bővülése is, ugyanakkor az építőipar bérszínvonala még így is jóval az átlag alatti. Építőipari prognózis november Megnevezés Tény Előzetes Előrejelzés Nemzetgazdasági beruházások (előző év = 100) 105,3 106, (Mrd Ft) Ebből: építés (előző év = 100) 103,2 105, (Mrd Ft) Építőipari beruházások (előző év = 100) 106,5 102, (Mrd Ft) 47,6 49, Országos Építés (előző év = 100) 105, (Mrd Ft) (Mrd Ft) 816,1 954, Ebből: szerkezetkész épület, egyéb építmény (Mrd Ft) 541,1 616, Épületgépészeti szerelés (Mrd Ft) 184,4 209, Befejező építés (Mrd Ft) 69,4 90, Új lakásépítés (ezer db) 19,3 21, Új lakásépítési engedélyek száma (ezer db) 30,6 44, Építőipari árindex (előző év = 100) 110,3 111, Szerződéses állomány* (előző év = 100) 97,8 148, (Mrd Ft) 193,7 325, Építőipari termelés (előző év = 100) 109,0 105, Alkalmazásban állók létszáma** (előző év = 100) 108,4 102, (ezer fő) 107,0 109, Építőipari munkanélküliek száma* (ezer fő) 32,6 26,8 24,7 23,6 Építőipari szakmákban (ezer fő) 31,7 26, Alkalmazotti kategóriában (ezer fő) 0,9 0,8 0,7 0,6 Átlagos havi bruttó kereset** (előző év = 100) 114,7 113, (ezer Ft) 57, Építőanyagipari (nemfém ásványi termékek) 96,9 109, termelés (előző év = 100) (Mrd Ft) 231, Értékesítés (előző év = 100) 98,0 110, (Mrd Ft) 230,

20 20 * A tárgyév végén ** Az 5 fő feletti vállalkozásokra Kisvállalkozások az építőiparban Az ágazat bemutatásához nélkülözhetetlen az építőipari egyéni és kisvállalkozások helyzetének és problémáinak rövid jellemzése. A mintegy vállalkozást jelentő és az építőipari termelés közel 60 %-át adó vállalkozói kör igen sajátságos helyzetben van, amely helyzet sok tekintetben különbözik a közepes és nagy építőipari vállalatok helyzetétől. Korábban is utaltam arra, hogy az építőipari egyéni és kisvállalkozó kőműves, ács, bádogos, tetőfedő stb. munkaadó és munkavállaló egyszemélyben. Ennek következményeként minden olyan intézkedés, amely az építőipart, illetve a vállalkozásokat érinti, számukra külön megfontolást igényel és sok esetben ellentmondásos helyzeteket teremt. Erre számtalan példát lehetne felhozni az adózás, könyvelés, bérek, telephelylétesítés, felszerelés, munka- és balesetvédelem, műszaki fejlesztés területéről. Néhány az építőipari egyéni és kisvállalkozásokat érintő ilyen negatívum: az élőmunkát terhelő magas elvonások, bonyolult szabályozások hátrányai, az adózáshoz, számvitelhez és társadalombiztosításhoz kapcsolódó túl nagy adminisztrációs kötelezettség költségei, a tőkeszegénység és a kisvállalkozói hitelek hiánya, a finanszírozási eszközökhöz való korlátozott hozzáférhetőség (kölcsön, kockázati tőke) a kisvállalkozói garanciaintézmények hiánya, a kisvállalkozások termelékenysége és jövedelmezősége nem nő, miközben a nagyvállalatok dinamikusan növekszenek, a kisvállalkozások közötti kapcsolatrendszer és kooperáció esetleges és gyenge, a kisvállalkozások a mai piaci és szerződéses rendszerben nagyobb építési projektekben mint az alvállalkozók alvállalkozói vehetnek részt, ebben a láncolatban a legkisebb profitot képesek elérni és bevált gyakorlattá vált az, hogy a munkák kifizetésére késedelmesen, sok esetben különböző kifogásokra hivatkozva, csökkentett értékben kerül sor. Szélsőséges, de többször megtörténő eset, hogy a kisvállalkozóval a munka jelentős részét elvégeztetik, majd a szerződést felbontják és hosszú pereskedés után jut a vállalkozó a pénzéhez. sok tekintetben tisztázatlan és kusza a magyar vállalkozói rendszer, a fő- és alvállalkozók viszonya, a helytelen és korlátlan vállalkozói szabadság, amely lehetővé teszi, hogy teljesen ismeretlen, referencianélküli, tőkehiányos Kft-k, Bt-k milliárdos nagyságrendű megrendelésekhez jussanak, melyeket óriási extraprofit mellett végeztetnek el a közép- és kisvállalkozókkal.