LESLIE L. LAWRENCE SIVA UJRA TANCOL I.

Átírás

1 LESLIE L. LAWRENCE SIVA UJRA TANCOL I.

2 Meg nem szamoltam pontosan utana, de azt hiszem, hogy ezermester vagyok. Gupta gurkha Ujra Geldanban (a jetivel, Nyimaval, Miss Drinkwaterrel es meg jo nehany istencsapasaval egyutt) 1. Sosem gondoltam volna, hogy Bhumtang kolostoranak a konyvtarat elvarazsolt holttestek, azaz rolangok, vagy rodzsungok latogatjak. Meghozza fenyes nappal, amikor en is ott vagyok. Ha nem igy lett volna, akkor mi a csodatol almosodtam volna el azon nyomban, ahogy felutottem azt a szent konyvet, amelynek a tanulmanyozasa miatt erkeztem Bhumtangba. A konyv jo vastag volt, a terem, amelyben olvasgattam, kellemesen meleg, jomagam meg mindig dogfaradt a hosszu utazastol, es az eppen csak mogottem hagyott tanev viszontagsagaitol. igy aztan lehet-e csodalni, hogy aldozataul estem a kellemetlenkedő tulvilagi lenyeknek? Magam talan ra sem jottem volna, mi az oka annak, hogy a Buddha beszedeit elemző konyv kinyitasakor mar hatalmas asitasok kerulgettek ott volt azonban Laksmi, aki felvilagositott rola. Laksmi indiai szarmazasu volt, de gyerekkoratol kezdve Bhutanban elt, s mara mar tősgyokeres bhutaninak szamitott. Jobban ismerte a Bhutan teruleten megbuvo szamtalan kisertet, ordog es egyeb arto leny termeszetet, mint a legkepzettebb demonűzők. Szerencsemre megerkezesem utan

3 roviddel kiszurt maganak az olvasoteremben, es attol kezdve a legvaratlanabb pillanatokban bukkant elem, kezeben egy-egy kancso gőzolgő teaval. S ha mindezekhez hozzateszem, hogy Laksmi huszonot eves volt, szivdoglesztően gyonyorű, es nőnemű, elkepzelhetik, hogy nem volt ellenemre a teazgatas. Nos, egy ilyen alkalommal Laksmi elmagyarazta, hogy a rolangok neha ugyancsak idegesitő jatekot jatszanak a konyvtarban kutakodo jamboraikkal. Mivel Sakjamuni buddha tananak elkeseredett ellensegei, igyekeznek minden modon akadalyozni a tudasra szomjazokat a szent tanok magukeva teteleben. Peldaul ugy, hogy amint a jambor erdeklődő kinyitja a konyvet, csalfa es illetlen almot bocsatanak ra. Vekony selyembe oltozott, csabito holgyek jelennek meg előtte, s hivogato mosollyal fele integetnek. Meg belegondolni is rossz, hogy a tudasra szomjas aldozat mit almodik ilyenkor a szent konyvek tanulmanyozasa helyett... Jomagam nem mondhatnam, hogy pajkosak lettek volna az almaim, de almok voltak, az ketsegtelen. Ugy latszott, konnyű ellenfelre bukkantak bennem a rolangok. Kinyitottam a konyvet, es mar aludtam is, mint a tej. Ezen a delutanon talan meg kinyitnom sem sikerult a vaskos művet. Csupan rapillantottam a boritolapjara, es mar le is csukodott a szemem. A rolangok pedig a sarokba bujva vihogtak rajtam.

4 Hiaba tartod magad olyan nagyra, Blobzang rinpocse, mi sokkal, de sokkal hatalmasabbak vagyunk nalad! Bhumtang kolostoranak a konyvtaraban mi vagyunk az urak! A piros palastot viselő szerzetes olyan varatlanul bukkant fel az asztal tulso oldalan, mintha tulpa, azaz gondolatalak lett volna. Mintha delutani napsugarakbol, levegőből es a vilagmindenseg merhetetlen energiaibol gyurta volna Ossze egy erős akarat. Kicsit meg hullamzott a levegőben, aztan kisimultak a vonasai es kitisztultak a korvonalai. Az olvasoasztalra tamaszkodott, mintha meg nem birnak el a labai a sulyat. Foghijas, rosszkepű szerzetes volt biztos voltam benne, hogy aki keszitette, gonosz indulatokat is ultetett a lelkebe. Bizonyara elkovette azt a hibat, amit a tulpakeszitők allitolag gyakran elkovetnek: nem tisztitotta meg kellőkeppen a gondolatait, mielőtt tulpa letrehozasara szanta volna ra magat. Szengge szerint manapsag mar gyanus alakok is keszitenek tulpakat, ennek koszonhetően aztan nem is lehet bennuk megbizni. Az en szerzetes-tulpam, mintha csak ala akarta volna huzni Szengge feltetelezeset, ram vigyorgott. Meg ellensegeimnek sem kivanom ezt a vigyort. Kozben olyan mely hangok tortek elő a szajabol, mintha a pokol melyseges fenekeről jottek volna. Blobzang rinpocse! Blogzang rinpocse! Hogy az elkovetkező pillanatokat jobban megertsuk, el kell mondanom meg valamit.

5 Amikor első alkalommal ultem be a konyvtarba, nemcsak a rolangok aljas tevekenysege zavart, hanem a felhomaly is. A hatalmasnak egyaltalan nem mondhato ablakok előtt vastag barsonyfuggonyok gyűjtogettek szorgalmasan a szallongo port es a belopakodni ohajto napsugarakat. Maskeppen szolva, majd kiesett a szemem, megsem lattam rendesen a kulonben is halvany tintaval irott tibeti betűket. Laksmi szerencsere segitett rajtam. Kezembe nyomott egy hosszu, horgas vegű farudat, amellyel konnyeden odebb huzigalhattam a fuggonyt. Amint befejeztem az olvasast, vissza kellett aztan huzigalnom, nehogy a konyvek boritoi kifakuljanak a napsugaraktol. A horgas vegű bot ettől kezdve ott hevert az asztalom vegeben, hogy a nap előrehaladtanak megfelelően ide-oda rangathassam vele a barsonyfuggonyt. A mely hangu rodzsung-szerzetes ram villantotta demoni mosolyat, es ismet kitatotta a szajat. Ezuttal mar nem lattam foghijakat a szajaban; demonagyarakat viszont annal inkabb. Annyi agyar volt a szajaban, mint egy egesz vadkankondaban osszesen. Nem mondhatnam, hogy nem voltam megszeppenve, megis felvettem vele a harcot. Amig mely, alvilagi hangjan a nevemen szolongatott, a fuggonyhuzo bot fele tapogatoztam. A demon-szerzetes szerencsere nem vett eszre semmit belőle; annyira betoltotte a diadalerzet,

6 hogy csak ugy csillogott a szeme. Meg azt is megengedte maganak a rohadek, hogy kigunyoljon. Ahelyett, hogy arra biztatott volna, aludjak csak, es ne tanulmanyozzam Buddha szent szovegeit, gunyos hangon surgetni kezdett, hogy ebredjek fel. Ebredjek fel, ha tudok! Ugyis ő az erősebb, erőlkodjek csak, nem lesz semmi foganatja! Ugy tettem, mintha valoban aludnek, ekozben rafonodott a kezem a fuggonyhuzo nyelere. Gyere csak kozelebb, te nyomorult fereg! Mintha valamelyik, szivemnek kedves isten meghallotta volna a keresemet, a szerzetes felem libbent. Mintha a szellő fujta volna oda hozzam. Eppen utőtavolsagra. Es en utottem is. Harsany, diadalittas orditassal felragadtam a rudat, megceloztam kopasz fejet, es nagyot huztam ra. Kisse neheznek tűnt ugyan a bot, de tisztaban voltam vele: a rodzsung arra is kepes, hogy mazsas sulyt adjon egy tollpihenek. Nemcsak en orditottam, hanem a szerzetes is. Ő meg, ha lehet, nalam is elszantabban. Orditasunk egyetlen uvoltesse fonodott ossze. Mint amikor odalent, a bűnosok poklaban a kegyetlen ordogok rozsdas kest dugnak az elkarhozottak fenekebe. Maga az orditas nem lepett meg, az azonban mar annal inkabb, hogy az asztal hangos csattanassal felborult, maga ala temetve mindkettőnket. A szerzetes ram esett, az asztal ra; mintha kicsi a rakast jatszottunk volna.

7 Hogy, hogy nem, egyszerre csak felpattant a szemem. Amit láttam, őszinte rémülettel töltött el. Jómagam a padlón ültem, kezemben a fuggonyhuzo rudat szorongatva, velem szemben piros palastu szerzetes obegatott, a feje bubjat tapogatva. Nem kellett sok esz hozza, hogy rajojjek: en utottem fejbe. A felbukkano Laksmi maga volt a megtestesult remulet. Egyik kezevel a szerzetest probalta odebb taszigalni, a masikkal pedig megkiserelte kivenni a kezemből a rudat. Csak akkor sikerult neki, amikor vegre rajottem, hogy csak almodtam az egeszet. O jaj, jaj! obegatta a fiatal szerzetes a fejet tapogatva. Kilyukadt a fejem! Betorott a fejem! Megolt Blobzang rinpocse! Megprobaltam feltapaszkodni. Mi a fene tortenhetett velem? O jaj, o jaj! sopankodott tovabb a szerzetes. Azt hittem, meghalok. Laksmi a sarokba hajitotta a fuggonyhuzo rudat. Szerencsere harmunkon kivul nem volt senki mas az olvasoteremben. Hatarozottan megragadta a karom, es felrantott a foldről. Alljon mar fel, na! Felalltam, es kezemet nyujtottam a szerzetes fele. Ő azonban remulten elhuzodott tőlem. Tara anya, segits! Blobzang rinpocset megszalltak a demonok! Laksmi gyanakodva nezett ram. Mar jol van? Azt hiszem, igen morogtam a szememet dorzsolgetve. Mi a fene tortent velem?

8 Elaludt mondta a fejet csovalva. Mint rendesen. Meg soha nem tortent velem ilyesmi szabadkoztam. A rodzsungok bolintott. Holtbiztos, hogy ők voltak! Nem igazan hittem el, hogy elvarazsolt holttestek jatszadoznanak velem, de nem volt időm hosszasabban eltoprengeni a dolgon. A lama kidugta kopasz fejet Laksmi hata mogul, es gyanakodva felem pislogott. Blobzang rinpocse? Az vagyok sohajtottam. Biztos? Nem egy megveszekedett rodzsung? Ha nem, akkor miert akartal megolni? Korulmenyes magyarazatba fogtam volna, hogy megnyugtassam, de Laksmi nehany hatarozott mondattal megkimelt a sok beszedtől. Talalkoztal mar valaha rolanggal? nezett a szerzetesre. A lama szivott egyet az orran. Egyszer. Mikor? Amikor Tibetben voltam zarandokuton. Mi csinalt a rolang? Megette az utravalomat. Majd ehen haltam azutan. Lattam, amint kihuzta a satrambol, es megette. Nem tudtal ellenallni neki? Egy rodzsungnak nem lehet ellenallni. Csak az igen nagy hatalmu lamak kepesek erre. Blobzang rinpocse sem tudott neki ellenallni. Most pedig beszelgessetek!

9 Felem taszitotta a lamat, es kezeben a fuggonyhuzo ruddal eltűnt a konyvespolcok kozott. 2. Nem torődve a kora delelőtt hidegevel, a legkozelebbi ablakhoz leptem es kinyitottam. Megkonnyebbulve szippantottam nehanyat a friss levegőből. A lama behuzta ket kezet palastja ujjaba, es meg mindig gyanakvo tekintettel nezett ram. Bar az azert alighanem felbatoritotta, hogy Laksmi magaval vitte a fuggonyhuzo rudat. Biztaton elmosolyodtam, es lehajoltam, hogy labara allitsam felborult szekemet. Kerestem egy szeket a szerzetesnek is, es mutattam, hogy foglaljon helyet rajta. A lama azonban elharito mozdulatot tett. Inkabb allnek! Nem volt meglepő, amit mondott. Bizonyara hallotta, hogy az elmult evben sikerult letennem legmagasabb szintű egyhazi vizsgamat is, igy nala jo nehany fokkal magasabban alltam a lamahitű tudomanyok lepcsősoran. Valoszinűleg igy akarta tudomasomra hozni, hogy azert meg tisztel, ha fejbe is vagtam a ruddal. Miben lehetek a szolgalatodra, testverem? kerdeztem udvariasan. A lama megvakarta a fejet, es kicsit meg is nyomogatta. Padma Gyamco kuldott. Az első pillanatban nem tudtam hova tenni a nevet. Ismertem Padma Gyamcot nem is egyet. A

10 Lotuszok Tengere jelentesű nev nem eppen ritka a tibeti nyelvet beszelők koreben. Padma Gyamco? ismeteltem osszehuzva a szemem. Őszentsege udvozletet kuldi. Arra ker, hogy latogass el hozza Geldanba. Egyszerre csak ram tort a megvilagosodas. Padma Gyamco! Az okos szemű, torekvő szerzetes, aranyfogakkal a szajaban. Geldan apatja, akit akkor ismertem meg, amikor a filmesek Siva utolso tancat forgattak odafent, a hegyek kozott. Alig mult harom eve, es megis, mintha mar egy egesz Orokkevalosag telt volna el azota! Hogy van Padma Gyamco? kerdeztem felvidulva. A kopasz ferfi szomoruan sohajtott egyet. Rosszul. Ettől aztan alaposan meghokkentem. Csak nem tortent valami az apattal? Azt mondod, rosszul? Azt bolintott a szerzetes. Es... mi a baja? A szerzetes arca mozdulatlan maradt, nem tukroződtek rajta erzelmek. Padma Gyamco hamarosan meghal. Beteg? tudakoltam megremulve. Meg nem. De az lesz. Tibetiul beszeltunk, ezert ugy gondoltam, bizonyara a nyelvtudasommal van baj. Megraztam a fejem, es tovabb faggattam. Nem beteg, de az lesz? Igy van bolintott a szerzetes. Es?

11 Beteg lesz, es meghal. Hm morogtam hitetlenkedve. Miert lesz beteg Padma Gyamco apat? Mert... elloptak a tarisznyajat. Eltatottam a szamat a meglepetestől. Tarisznyajat? A bőrtarisznyajat. Ismetelten Osszehuztam a szemoldokomet, es megprobaltam megfejteni szavai ertelmet. Eszerint Padma Gyamco azt akarja, hogy menjek fel hozza, a hegyek koze, Geldanba, es keressem meg az ellopott... micsodajat is? Mifele tarisznyat loptak el tőle? tudakoltam. Mondom, hogy bőrtarisznyat. Es mi volt benne? A szerzetes megrazta a fejet. Nem tudom, rinpocse. Nem tudod? Nem. Lattam rajta, hogy igazat mond. Valoban nem tudja. Mikor loptak el? Az sem tudom, rinpocse. Honnan tudta Padma Gyamco, hogy Bhutanban vagyok? Talan a mindentudo csintamani dragakő arulta el neki. Vagy a jos. Ki tudja? Bar tisztaban voltam vele, hogy a mindentudo csintamani dragakő valoban sokat tud, megis valoszinűbbnek tartottam, hogy Padma Gyamco egyhazi csatornakon at ertesult a jovetelemről.

12 Padma Gyamco azt is mondta, hogy te azt fogod mondani: egy ocska tarisznya miatt nem jossz fel Geldanba. Kenytelen voltam elmosolyodni. Padma Gyamco nem ostoba ember. Igaza van az apatnak mondtam. Csak emiatt valoban nem mennek fel. Hat feljossz? kerdezte csillogo szemmel. Jovőre igertem. Feltetlenul. Akkor majd elbeszelgetek Padma Gyamcoval a tarisznyajarol. A szerzetes elegedetten bolintott. Mondta, hogy valami hasonlot fogsz mondani. Azt is mondta, hogy erre en mit feleljek. Mit mondott, mit felelj? A szerzetes kifujta a tudejeből a levegőt. Azt mondta, emlekeztesselek ra, hogy nemreg az egyhazi tanacs előtt alltal. Hogy letedd a vizsgadat. Emlekszel? Hogy a fenebe ne emlekeztem volna! Az elmult evben valoban letettem egy nehez vizsgat az egyhazi előkelősegek előtt a fővarosban, Timpuban. Felreertesek elkerulese vegett nem olyan vizsga volt, amelynek letetele utan magas egyhazi meltosagra emeltek volna erre nem is vagyakoztam. Sokkal fontosabb oka volt, hogy a bizottsag ele alljak. Ha megfelelek a vizsgan, jogot kapok arra, hogy a kolostorok konyvtaraiban kutassak. Meg akkor is, ha a kolostorok vezetőinek ez nem tetszik. Hany olyan izgalmas konyv rejtezett a kolostorokban, amelyeket a

13 feltekeny konyvtaros lamak mindeddig eldugtak előlem! Hany olyan kolostorba nem jutottam be, amelyek ajtajat bezartak előttem az apatok! Ez a vizsga viszont minden ajtot megnyithatott előttem. Ott alltam, es letettem a vizsgat mondtam buszken. De voltak nehanyan, akik ellened szavaztak. Nem akartak, hogy letedd. Nem a tudasommal volt bajuk vedekeztem onkentelenul is. Nem akartak, hogy szabad kezet kapjak... Egyetlen szavazaton mulott a sikeres vizsgad. Egyetlen apat szavazatan. Mivel ez az apat betegsege miatt szemelyesen nem tudott reszt venni a vizsgadon, levelben kuldte el a szavazatat. Ez valoban igy volt. Tudod, ki volt ez az apat? Nem raztam meg a fejem. Nem mondtak meg. Nem is sejted? Ismet csak vilagossag gyult az agyamban. Csaknem...? A szerzetes bolintott. Bizony, ő volt. Ha Padma Gyamco nem szall le betegagyarol, es nem irja meg a levelet... Jol van! emeltem fel a kezem. Megertettem az uzenetet. A szerzetes meghajolt. Mit mondjak Padma Gyamconak? Hogy amint lehet, felszedelőzkodom, es... Holnap mondta a szerzetes. Az lehetetlen! tiltakoztam. Hiszen csak nemreg erkeztem. Meg kell varnom, amig kisse

14 akklimatizalodom. Jovő honapban... Holnap mondta a szerzetes. Meg ki sem pakoltam igazan. Legalabb nem kell bepakolnod. Jol van. A jovő heten. Holnap mondta a szerzetes. Legalabb a het vegeig varjatok... akkor... Holnap. Szettartam a karom. Ha holnap, akkor legyen holnap. Ha az ezer buddhak igy akarjak. A szerzetes elegedetten mosolygott. Remelem, megtalalod az utat Geldanba. En is remelem. A fuggonyhuzo rudat azert ne hozd magaddal! Meghajolt, felvillantott egy bucsumosolyt, es eltűnt a polcok kozott. Ekkor dobbentem csak ra, hogy mit igertem neki. Felsohajtottam, es atsetaltam Laksmihoz. 3. Laksmi maga ele meredve ult az olvasoteremből nyilo szobaja asztalanal. Csak akkor kapta fel a fejet, amikor becsattant mogottem az ajto. Jobban van? Jobban? hokkentem meg. Hiszen nem is voltam beteg. Akkor megszallta a rolang. Valoszinűleg az sem nyugtattam meg, bar magam sem voltam valami nyugodt. Bizonyara a magassagtol van.

15 Nem hiszem razta meg a fejet. Bhumtang alig ketezer meter magasan fekszik a tengerszint felett. Maskor is előfordult mar magaval, hogy... ebredes utan verekedett volna? Nem emlekszem ra. Valoszinűleg soha. Laksmi előrehajolt, es ugy helyezkedett, hogy a fulembe suttoghasson valamit. En meg ugy helyezkedtem, hogy belesuttoghassa. Amig suttogott, nem tudtam levenni a szemem hetyke kis kebleiről, amelyek ott ringatoztak vekony selyemruhaja alatt, az orrom előtt. Nem maga az első! Először fel sem fogtam, mit mond. Amikor viszont felfogtam, eltatottam a szamat. Nem en vagyok... az első? Miben? Nem maga verekedett előszor a konyvtarban... ebredes utan. Nem? kerdeztem meg mindig felig tatott szajjal. Sajnos, nem. A mult heten peldaul... egy illető. Bizonyos... Robert McKinley. Nem ismeri veletlenul? Biztos voltam benne, hogy ez a mai nap a varazslat napja. Amikor minden megtortenhet. Meg az is, hogy Robert McKinleyvel talalkozom Bhutanban. Biztos, hogy Robert McKinleynek hivtak? Laksmi csodalkozva nezett ram. Hat hogyne. Kulonben ellenőrizhetem, ha akarja, hiszen fel kellett jegyeznem a nevet es az adatait. Hogy nezett ki a ficko? kerdeztem meg mindig elkepedve. Nyurga, voros kepű pasas,

16 hosszu kezekkel-labakkal... Ő az bolintott Laksmi. Tevedes kizarva. Te jo eg! nyogtem. Mit akart a maga kolostoraban? Amit on, Mr. Lawrence. Beult az olvasoterembe es olvasott. Elsősorban a regi, tibeti tarsadalom szerkezetevel kapcsolatos konyvek erdekeltek. Hogyan?! Robert McKinley megtanult volna tibetiul!? Olvasni bizonyosan. Laksmi ontott egy csesze teat, es kisse felhuzta a szarijat. Eppen csak annyira, hogy kivillanjon alola arany bokalanca. Vegul is mi tortent McKinleyvel? tudakoltam nehany korty utan. Ő is verekedett, mint en? Kicsodaja maganak McKinley? pislogott ram Laksmi. Ismerőse? Inkabb a baratom. Nos, a maga baratja... hm... ugyanugy jart, mint maga. Elaludt a konyve felett, majd botranyt csinalt. Sajnos, akkor tobben is voltak a konyvtarban. Alig tudtak lefogni. Kezdett egyre erdekesebbe valni a tortenet. McKinley is rodzsungot latott volna? Hogy tortent a dolog? Laksmi megvonta a vallat. Őszinten szolva nem tudja senki. Legkevesbe Ő maga. Vagy ha tudta is, nem mondta el senkinek. Olyan piros volt a kepe, amikor felebredt, mintha... illetlen almot latott volna. Maga olyat latott?

17 Nem emlekszem mar ra mondtam kiterően. Valamit lattam, az biztos. Nos... a maga McKinley baratja... hm... igazan furcsan viselkedett. Felettebb furcsan. Azaz? surgettem. Nekiesett az egyik szomszedjanak, egy fiatal szerzetesnek, es utni-verni kezdte. Szerencsere lefogtak, kulonben... meg barmi is tortenhetett volna. Ertetlenul vakargattam meg az orrom hegyet. Ha Robert McKinley ilyesmire vetemedett, akkor Bhumtang kolostorat valoban megszalltak a demonok. Talan jobb is, ha felszedem a satorfamat. 4. Mielőtt barki is megkerdezne, hogyan lehetseges, hogy Bhumtangban egy nő, meghozza csinosabbik fajtaju, vegezte a konyvtarosi munkat, el kell mondanom, hogy Bhumtang ma mar nem tartozik a műkodő kolostorok koze. Igaz, van apatja, vannak szerzetesei ha nem is nagy szamban, szertartasokat is vegeznek benne, elsősorban megis muzeumkent tartjak szamon, igy nincs abban semmi meglepő, hogy nehany honappal erkezesem előtt, Laksmit neveztek ki a kolostori konyvtar vezetőjeve. Laksmi ezuttal szemben ult velem, olvasotermi asztalomnal, es szomoruan nezte, amint osszepakolom a kezirataimat. A konyvtarterem is mintha vele szomorkodott volna. Ugy latszott, nemcsak en szoktam meg őt indiai fakbol keszitett boritasat, fapolcait, lakkozott lepcsőfokait,

18 amelyek egy ugyancsak tikfabol keszitett galeriara vezettek, ő is megszokott engem. Kar, hogy elmegy mondta Laksmi valodi szomorusaggal a hangjaban. Pedig van meg nehany azokbol a keziratokbol, amelyeket annyira kedvel. Ramosolyogtam, es megigertem neki, hogy nehany nap mulva visszaterek Bhumtangba. Valami elveszett tarisznyat kell megkeresnem a hegyek kozott. Vagy megtalalom, es odaadom Padma Gyamconak, hadd oruljon, vagy nem talalom meg, es akkor szegyenszemre visszakullogok. Nehany nap, es itt vagyok. Ha sejtettem volna, mi var ram a Himalajaban, ezerszer is meggondoltam volna, hogy eleget tegyek Padma Gyamco keresenek. 5. Főleg, ha tudom, hogy mar a Geldanba vezető ut sem az az ut, amelyet naszutasoknak ajanlgatnak segitőkesz utazasi irodak. Geldanba rossz, razos utak vezetnek, ezernyi hepehupaval, godorrel, sőt szakadekkal tarkitva az utazast. A godrok es szakadekok melyen autoroncsok figyelmeztetik a mar egyebkent is remult kulfoldit, hogy idefent az istenek az urak, es ha kedvuk tartja, egyetlen fujassal a szakadekok melyere lokik meg a legmodernebb gepkocsikat is. Az enyem sajna nem volt modern, sőt meg gepkocsinak is alig volt nevezhető. Termeszetesen berelhettem volna Timpuban, joval megbizhatobbat is, csakhogy Padma Gyamco ezt kuldte ertem.

19 Sajat kocsijat a sajat sofőrevel. Oriasi udvariatlansag lett volna, ha visszautasitom a kedvesseget. A sofőrt Nyimanak hivtak, ami napot jelent. Olyan vastag porreteg takarta az arcat, hogy keptelen voltam megallapitani, fiu-e, vagy lany. Nevet mindket nemnek adjak, igy az sem arulta el a kiletet. Sőt, a hangja sem. Olyan reszelős volt, mintha megkotott volna rajta az ut pora. Amikor megpillantott, kinyujtotta a nyelvet az is poros volt, ami koztudottan a tisztelet jele. En is kinyujtottam az enyemet. Igy oltogettuk egymasra jo nehany percig, amig meg nem untuk. Ekkor betettem a csomagomat a kocsi hatuljaba, es odatelepedtem a vezető melle. Barcsak ne tettem volna! Nyima budos volt, mint egy allott pocsolya. A szagorgiaban, amely azonnal ram tort, amint melle ultem, meg az izzadsagszag volt a legkellemesebb. De volt benne benzin bűze, jakvaj kesernyes szaga, sőt olyasmi is, amire gondolni sem mertem. Nyima keresztbe rakta a labait, majd imadkozni kezdett. Olyan gyorsan hadarta az imaszoveget, hogy keptelen voltam megallapitani, melyik imat mondja. Mivel egyelőre esze agaban sem volt elindulni, ugy gondoltam, szundikalok egy kicsit. Legalabb azzal is telik az idő. Nyima imája nem tartott tovább két és fél óránál. Mindeközben kisebb tömeg

20 verődött körénk főleg külföldiek, s kíváncsian figyelték, vajon mit csinálunk. Nyimát nem zavarta a kivancsiskodas, mert renduletlenul tovabb imadkozott. Engem sem zavart volna, ha a nap nem indult volna meg lefele. Amikor beszalltunk a kocsiba, meg az eg csucsan tollaszkodott, amikor viszont Nyima befejezte produkciojat, mar ugyancsak lefele kapaszkodott az egi letran. Nyima egyszer csak, mint aki mely alombol ebred, csodalkozva korulnezett, s villamgyorsan elforditotta az inditokulcsot. Elővigyazatosan az ajtokilincsbe kapaszkodtam, nehogy a hirtelen indulastol beverjem valamibe a fejem. Ovatossagom feleslegesnek bizonyult. Nyima hiaba forditotta el a kulcsot, a kocsi meg sem moccant. Megindult viszont az ablaktorlő. Olyan sebesseggel, mint a helikopter rotorja. Mar-mar attol tartottam, felszallunk a levegőbe. A terepjaro azonban nem szallt fel. Viszont el sem indult. Meg akkor sem, amikor Nyima ismetelten megprobalkozott az imadkozassal. Hat ez nem megy sohajtottam. Mit mondjak, nem voltam tulsagosan elkeseredve a kudarctol. Ez nem mondta Nyima. Valoszinűleg elromlott vigasztaltam megkonnyebbulve. En most kiszallok, es... Nem romlott el tiltakozott Nyima. Akkor viszont kifogyott a benzin. Tele a tank.

21 Akkor meg mi a fene van vele? kerdeztem enyhe turelmetlenseggel. Nem imadkoztunk eleget mondta Nyima, majd szemrehanyon hozzatette: Legalabbis te nem imadkoztal. Es? Csak akkor indul el, ha Mik Miszang is ugy akarja. Tudod, kicsoda Mik Miszang? Hogyne tudnam mondtam beletorődve a valtoztathatatlanba. A sarkanyok egyik kiralya. De mi koze Mik Miszangnak Padma Gyamco terepjarojahoz? Nyima lekicsinylő grimaszt vagott. Legalabbis annak lattam, bar a leszallo este es a kepet takaro vastag por nemikeppen akadalyoztak a megfigyelesben. Mik Miszang a gepkocsivezetők vedelmezője. Es a gepkocsike is. Tudsz Mik Miszangot dicserő imat? Egyet tudok mondtam megerőltetve az agyam. Bar egy kicsit hosszu. Nem baj legyintett Nyima. Csak gyorsan mondd, mert leeg az ablaktorlő motorja. Talan allitsd le javasoltam. Nem lehet vonta meg a vallat Nyima. Csak ha Mik Miszang is ugy akarja. Elmondod az imat? Hangosan mondd, hogy veled imadkozhassam. Mit volt mit tenni, nekilattam az imanak. Mivel nem volt eleg hely a kocsiban, nem ultem lotuszulesbe, csupan az

22 ulesen kuporogtam, mint majom a koszorűkovon. Kezdetben alig-alig jutottak eszembe a Mik Miszanghoz intezendő ima reszletei, kesőbb aztan magam is meglepődtem, hogy milyen konnyen megy. Ugy bukkantak fel az imadsag sorai az emlekezetemben, mint alkonyi egen a csillagok. Pedig jo ideje mar, hogy nem imadkoztam el őket. Olyannyira elmelyedtem az ajtatossagban, hogy eszre sem vettem, amikor megallt az ablaktorlő. Azert egyszer mindennek vege szakad, igy mi is vegere ertunk Mik Miszang dicseretenek. Igaz, Nyimara egy kicsit varnom kellett: befejezesul enekelt meg nehany lassu strofat az enekeskonyveből. Amikor aztan ennek is a vegere ert, elegedetten korulnezett. Akármeddig is nézegethetett volna, nem volt érdeklődő a közelünkben. Azok a jóemberek, akik beszálláskor megcsodáltak bennünket, mar az alom mezejen jartak kenyelmes agyaikba suppedve. Vagy Azsia hatarain tul, ha interkontinentalis jaratra valtottak jegyet. Nyima megrazkodott, es elegedetten a vallamra utott: Befejezted, rinpocse? Be mondtam tomoren. Akkor indulnia kell. Es ha nem? Az nem lehet. Mik Miszang majd elinditja. Annyi meggyőződessel mondta, hogy hinnem kellett volna neki. Belem azonban belem szallt a

23 kisordog, es ellenkezni probaltam vele. Es ha megsem? Indulnia kell. Tegyuk fel, hogy megsem indul. Akkor mi lesz? Mivel Nyima meg sem mukkant, magam valaszoltam a kerdesemre. Akkor bizony az lesz, hogy kiszallok a kocsidbol, es visszamegyek a szallasomra. Te pedig elviszed a kocsit egy szerelőhoz, vagy visszagyalogolsz Geldanba, es megmondod Padma Gyamco apatnak... Kapaszkodj! vezenyelt Nyima. Indulunk! Legyintettem, es csak azert sem kapaszkodtam. Pedig kapaszkodnom kellett volna. Nyima elforditotta az inditokulcsot, a motor felbőgott, s a kocsi ugy kilőtt, mint egy tavoli egitesteket fenyegető raketa. Termeszetesen hatraestem a nem letező hatulso ulesek helyere. Valami puhara es budosre. Vigyazz a husra, kerlek! hallottam a duborgesen at Nyima izgatott hangjat. A sogorom vagta a mult heten a birkakat. Fel kell vinnem Geldanba. Elmaradt mogottunk a varos, es felkaptattunk a hegyek koze. 6. Amig bele nem sullyedtunk a tokeletes sotetsegbe, azon gondolkodtam, hogy vajon melyikuk a budosebb: Nyima-e, vagy a birkak. Eppen dontetlenben egyeztem ki magammal, amikor felbukkant

24 előttunk a falu. Kis, hegyi falucska volt, ejbe sullyedt hazakkal. Reflektorunk szepen megvilagitotta volna az izlesesen epult kőfalakat, ha lett volna. De nem volt. Sőt, semmilyen vilagitasunk sem volt. Nyima szerint nem is volt ra szuksegunk, hiszen amelyik autonak Mik Miszang vigyazza a biztonsagat, annak nincs szuksege vilagitasra. Nem tudom, a szembejovők is igy gondoltak-e, bizonyara igen, mert nekik sem volt lampajuk. Nyima leallitotta a kocsit egy hazacska mellett, majd nagy nyogesek kozepette kinyujtozott. Kiszallhatsz, rinpocse. Pihenőt tartunk? Itt alszunk, rinpocse. Micsoda?! Itt ejszakazunk ismetelte Nyima. Feltennel a vallamra egy birkat? Nem akarok itt ejszakazni makacsoltam meg magam. Meg napkelte előtt el akarok jutni Geldanba. Nyima megrazta a fejet. Nem lehet, rinpocse. Miert ne lehetne? Majd en vezetek. Nem a vezetessel van baj mondta Nyima. Hanem veluk. Kikkel? Peldaul a nyenekkel. Tisztaban voltam vele, hogy a nyenek gonosz szellemek, akik erdőn-mezőn, sziklak kozott elnek. Na es az utak mellett is, termeszetesen. Mi van veluk?

25 Elkaphatnak bennunket. Hiszen ki sem szallunk a kocsibol! A nyenek nagyon ravaszok, rinpocse. Nem is sejted, mennyire azok. Mennyire? Nagyon, rinpocse. Mondok egy peldat. Ha peldaul elindulnank csak peldakeppen mondom, es ott kocsikaznank a holdfenyben Geldan fele... Eppen ezt akarom! Vard ki a veget, rinpocse. Szoval, amint mondom, ott kocsikaznank a holdfenyben, es csak a tucskok ciripelnenek mellettunk... egyszerre csak ketsegbeesett bőgest hallasz. Fel tudod ezt fogni, rinpocse? Figyelj ram, Nyima... Meg nem mondtam vegig, rinpocse. Amint meghallod a bőgest, mindjart meg is latod, ki bőg. Szerinted, ki? Egy tehen? Bolcs vagy, rinpocse, nemhiaba tetted le a legnehezebb vizsgakat is. Valoban egy tehen bőg. Es tudod, miert? Mert csapdaba esett. Tehen nem szokott csapdaba esni. Ez beleesett. Meghozza egy farkascsapdaba. Amint az ut mellett legeleszett, belelepett. Most aztan ott bőg szegeny. Mit tennel, rinpocse, ha megpillantanad? Kiszallnek a kocsibol, es kiszabaditanam. Nyima terdere csapott oromeben. Hat ez az, rinpocse, eppen ez az! Mi?

26 Hogy te meg a nyenek csapdajaba esnel. Mert a tehen nem is igazi tehen, hanem egy nyen. A nyenek gyakran valtoznak csapdaba esett tehenne, hogy igy csaljak magukhoz a gyanutlan vandort. Mit szolsz hozza, rinpocse? Mit szolhattam volna? Nyeltem egyet es hallgattam. Vagy vegyuk a ceneket folytatta Nyima. A cenek olyan szerzetesek lelkei, akik valaha letettek a szerzetesi fogadalmat, csakhogy meg is szegtek. Peldaul ugy, hogy nem tartottak be rendjuk szabalyait. Hust ettek, vagy ejszakankent atjartak a szerzetesnőkhoz, ha eppen volt női kolostor a kozelben. Es ha nem volt? Akkor lejartak a falvakba. Ezek a cenek talan meg a nyeneknel is veszelyesebbek. Ha elkapnak, megnyuznak, es kitomik a bőrod. Vezetőik, a gyalpok, olyan kiralyok vagy előkelők szellemei, akik nem torődtek alattvaloikkal, csakis a sajat javukat kerestek. Ők aztan... Belattam, hogy veszitettem. Nem kenyszerithetem ejnek evadjan veszelyes utra. Mi lesz, ha valoban osszefutunk egy tehenne valtozott nyennel? Akkor meg nem beszeltem a mamakrol, a dudokrol, a... Jol van emeltem fel a kezem. Maradunk. Nyima megkonnyebbulten felsohajtott. Segitsd a vallamra az egyik zsakot, rinpocse. Igy maradtunk ejszakara a nevenincs faluban. 7. Nem mondhatnam, hogy a kutya sem vette eszre a megerkezesunket. Alig dugtam ki a labam a

27 jobb sorsra erdemes terepjaro ajtajan, maris elkapta egy a labam szarat. Szerencsere nem sikerult beleharapnia a labikramba, csupan a nadragomba kapaszkodott bele. Mivel odakint sotet volt, a kutyak meg feketek, fogalmam sem volt rola, hany olalkodhat a kozelunkben. Mi a baj, rinpocse? kerdezte Nyima, amint eszrevette habozasomat. A kutyak boktem ki az ablakon. Itt egy husang, rinpocse. Hatranyult, es a zsakok alol kirangatott egy karot Fogd, rinpocse! Mit csinaljak vele? Usd őket, ahol ered! Megereztek a rohadekok a hus szagat. Ezt meg huzd meg, rinpocse! Ereztem, hogy uvegfelet nyom a kezembe, amelyből meg talan a husnal is penetransabb bűz aradt. Magam sem ertem, mi tortenhetett velem, talan valamelyik gonosz isten vezerelte a kezem, mindenesetre azt vettem eszre, hogy ajkamhoz illesztem az uveg szajat, es jot huzok belőle. Az ize mar kozel sem volt olyan borzalmas, mint a szaga. Egette a torkom, mintha parazsat nyeltem volna. Na? erdeklődott Nyima. A sogorom főzte jaktejből. A jaktejpalinka visszaadta az onbizalmamat. A fenebe is, csak nem ijedek meg nehany alattomos kutyatol?! Ha kell, akar Timpuig kergetem őket! Gyertek csak, fergek!