LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL I.

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL I."

Átírás

1 LESLIE L. LAWRENCE SIVA ÚJRA TÁNCOL I.

2 Budapest, 2003 A borító Boros Attila munkája A szerzőről a fotókat Tumbász Hédi és Lőrincz Zsuzsa készítette Š Lőrincz L. László 2003 ISBN Gesta Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Herczeg Ferencné ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Halmos Ferenc A kiadvány a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait Őrző ALFÖLDI NYOMDA Rt-ben készült a évben Felelős vezető: György Géza vezérigazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: Készült 22,7 (A/5) ív terjedelemben

3 Még nem számoltam pontosan utána, de azt hiszem, hogy ezermester vagyok. Gupta gurkha

4 Újra Geldanban (a jetivel, Nyimával, Miss Drinkwaterrel és még jó néhány istencsapásával együtt) 1. Sosem gondoltam volna, hogy Bhumtang kolostorának a könyvtárát elvarázsolt holttestek, azaz rolangok, vagy rodzsungok látogatják. Méghozzá fényes nappal, amikor én is ott vagyok. Ha nem így lett volna, akkor mi a csodától álmosodtam volna el azon nyomban, ahogy felütöttem azt a szent könyvet, amelynek a tanulmányozása miatt érkeztem Bhumtangba. A könyv jó vastag volt, a terem, amelyben olvasgattam, kellemesen meleg, jómagam még mindig dögfáradt a hosszú utazástól, és az éppen csak mögöttem hagyott tanév viszontagságaitól. így aztán lehet-e csodálni, hogy áldozatául estem a kellemetlenkedő túlvilági lényeknek? Magam talán rá sem jöttem volna, mi az oka annak, hogy a Buddha beszédeit elemző könyv kinyitásakor már hatalmas ásítások kerülgettek ott volt azonban Laksmi, aki felvilágosított róla. Laksmi indiai származású volt, de gyerekkorától kezdve Bhutánban élt, s mára már tősgyökeres bhutáninak számított. Jobban ismerte a Bhután területén megbúvó számtalan kísértet, ördög és egyéb ártó lény természetét, mint a legképzettebb démonűzők. Szerencsémre megérkezésem után röviddel kiszúrt magának az olvasóteremben, és attól kezdve a legváratlanabb pillanatokban bukkant elém, kezében egy-egy kancsó gőzölgő teával. S ha mindezekhez hozzáteszem, hogy Laksmi huszonöt éves volt, szívdöglesztően gyönyörű, és nőnemű, elképzelhetik, hogy nem volt ellenemre a teázgatás. Nos, egy ilyen alkalommal Laksmi elmagyarázta, hogy a rolangok néha ugyancsak idegesítő játékot játszanak a könyvtárban kutakodó jámboraikkal. Mivel Sákjamuni buddha tanának elkeseredett ellenségei, igyekeznek minden módon akadályozni a tudásra szomjazókat a szent tanok magukévá tételében. Például úgy, hogy amint a jámbor érdeklődő kinyitja a könyvét, csalfa és illetlen álmot bocsátanak rá. Vékony selyembe öltözött, csábító hölgyek jelennek meg előtte, s hívogató mosollyal felé integetnek. Még belegondolni is rossz, hogy a tudásra szomjas áldozat mit álmodik ilyenkor a szent könyvek tanulmányozása helyett... Jómagam nem mondhatnám, hogy pajkosak lettek volna az álmaim, de álmok voltak, az kétségtelen. Úgy látszott, könnyű ellenfélre bukkantak bennem a rolangok. Kinyitottam a könyvet, és már aludtam is, mint a tej. Ezen a délutánon talán még kinyitnom sem sikerült a vaskos művet. Csupán rápillantottam a borítólapjára, és már le is csukódott a szemem. A rolangok pedig a sarokba bújva vihogtak rajtam. Hiába tartod magad olyan nagyra, Blobzang rinpócse, mi sokkal, de sokkal hatalmasabbak vagyunk nálad! Bhumtang kolostorának a könyvtárában mi vagyunk az urak! A piros palástot viselő szerzetes olyan váratlanul bukkant fel az asztal túlsó oldalán, mintha tulpa, azaz gondolatalak lett volna. Mintha délutáni napsugarakból, levegőből és a világmindenség mérhetetlen energiáiból gyúrta volna Össze egy erős akarat. Kicsit még hullámzott a levegőben, aztán kisimultak a vonásai és kitisztultak a körvonalai. Az olvasóasztalra támaszkodott, mintha még nem bírnák el a lábai a súlyát. Foghíjas, rosszképű szerzetes volt biztos voltam benne, hogy aki készítette, gonosz indulatokat is ültetett a lelkébe. Bizonyára elkövette azt a hibát, amit a tulpakészítők állítólag gyakran elkövetnek: nem tisztította meg kellőképpen a gondolatait, mielőtt tulpa létrehozására szánta volna rá magát. Szengge szerint manapság már gyanús alakok is készítenek tulpákat, ennek köszönhetően aztán nem is lehet bennük megbízni. Az én szerzetes-tulpám, mintha csak alá akarta volna húzni Szengge feltételezését, rám vigyorgott. Még ellenségeimnek sem kívánom ezt a vigyort. Közben olyan mély hangok törtek elő a szájából, mintha a pokol mélységes fenekéről jöttek volna. Blobzang rinpócse! Blogzang rinpócse! Hogy az elkövetkező pillanatokat jobban megértsük, el kell mondanom még valamit. Amikor első alkalommal ültem be a könyvtárba, nemcsak a rolangok aljas tevékenysége zavart,

5 hanem a félhomály is. A hatalmasnak egyáltalán nem mondható ablakok előtt vastag bársonyfüggönyök gyűjtögették szorgalmasan a szállongó port és a belopakodni óhajtó napsugarakat. Másképpen szólva, majd kiesett a szemem, mégsem láttam rendesen a különben is halvány tintával írott tibeti betűket. Laksmi szerencsére segített rajtam. Kezembe nyomott egy hosszú, horgas végű farudat, amellyel könnyedén odébb huzigálhattam a függönyt. Amint befejeztem az olvasást, vissza kellett aztán huzigálnom, nehogy a könyvek borítói kifakuljanak a napsugaraktól. A horgas végű bot ettől kezdve ott hevert az asztalom végében, hogy a nap előrehaladtának megfelelően ide-oda rángathassam vele a bársonyfüggönyt. A mély hangú rodzsung-szerzetes rám villantotta démoni mosolyát, és ismét kitátotta a száját. Ezúttal már nem láttam foghíjakat a szájában; démonagyarakat viszont annál inkább. Annyi agyar volt a szájában, mint egy egész vadkankondában összesen. Nem mondhatnám, hogy nem voltam megszeppenve, mégis felvettem vele a harcot. Amíg mély, alvilági hangján a nevemen szólongatott, a függönyhúzó bot felé tapogatóztam. A démon-szerzetes szerencsére nem vett észre semmit belőle; annyira betöltötte a diadalérzet, hogy csak úgy csillogott a szeme. Még azt is megengedte magának a rohadék, hogy kigúnyoljon. Ahelyett, hogy arra biztatott volna, aludjak csak, és ne tanulmányozzam Buddha szent szövegeit, gúnyos hangon sürgetni kezdett, hogy ébredjek fel. Ébredjek fel, ha tudok! Úgyis ő az erősebb, erőlködjek csak, nem lesz semmi foganatja! Úgy tettem, mintha valóban aludnék, eközben ráfonódott a kezem a függönyhúzó nyelére. Gyere csak közelebb, te nyomorult féreg! Mintha valamelyik, szívemnek kedves isten meghallotta volna a kérésemet, a szerzetes felém libbent. Mintha a szellő fújta volna oda hozzám. Éppen ütőtávolságra. És én ütöttem is. Harsány, diadalittas ordítással felragadtam a rudat, megcéloztam kopasz fejét, és nagyot húztam rá. Kissé nehéznek tűnt ugyan a bot, de tisztában voltam vele: a rodzsung arra is képes, hogy mázsás súlyt adjon egy tollpihének. Nemcsak én ordítottam, hanem a szerzetes is. Ő még, ha lehet, nálam is elszántabban. Ordításunk egyetlen üvöltéssé fonódott össze. Mint amikor odalent, a bűnösök poklában a kegyetlen ördögök rozsdás kést dugnak az elkárhozottak fenekébe. Maga az ordítás nem lepett meg, az azonban már annál inkább, hogy az asztal hangos csattanással felborult, maga alá temetve mindkettőnket. A szerzetes rám esett, az asztal rá; mintha kicsi a rakást játszottunk volna. Hogy, hogy nem, egyszerre csak felpattant a szemem. Amit láttam, őszinte rémülettel töltött el. Jómagam a padlón ültem, kezemben a függönyhúzó rudat szorongatva, velem szemben piros palástú szerzetes óbégatott, a feje búbját tapogatva. Nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjek: én ütöttem fejbe. A felbukkanó Laksmi maga volt a megtestesült rémület. Egyik kezével a szerzetest próbálta odébb taszigálni, a másikkal pedig megkísérelte kivenni a kezemből a rudat. Csak akkor sikerült neki, amikor végre rájöttem, hogy csak álmodtam az egészet. Ó jaj, jaj! óbégatta a fiatal szerzetes a fejét tapogatva. Kilyukadt a fejem! Betörött a fejem! Megölt Blobzang rinpócse! Megpróbáltam feltápászkodni. Mi a fene történhetett velem? Ó jaj, ó jaj! sopánkodott tovább a szerzetes. Azt hittem, meghalok. Laksmi a sarokba hajította a függönyhúzó rudat. Szerencsére hármunkon kívül nem volt senki más az olvasóteremben. Határozottan megragadta a karom, és felrántott a földről. Álljon már fel, na! Felálltam, és kezemet nyújtottam a szerzetes felé. Ő azonban rémülten elhúzódott tőlem. Tara anya, segíts! Blobzang rinpócsét megszállták a démonok! Laksmi gyanakodva nézett rám. Már jól van? Azt hiszem, igen morogtam a szememet dörzsölgetve. Mi a fene történt velem? Elaludt mondta a fejét csóválva. Mint rendesen. Még soha nem történt velem ilyesmi szabadkoztam.

6 A rodzsungok bólintott. Holtbiztos, hogy ők voltak! Nem igazán hittem el, hogy elvarázsolt holttestek játszadoznának velem, de nem volt időm hosszasabban eltöprengeni a dolgon. A láma kidugta kopasz fejét Laksmi háta mögül, és gyanakodva felém pislogott. Blobzang rinpócse? Az vagyok sóhajtottam. Biztos? Nem egy megveszekedett rodzsung? Ha nem, akkor miért akartál megölni? Körülményes magyarázatba fogtam volna, hogy megnyugtassam, de Laksmi néhány határozott mondattal megkímélt a sok beszédtől. Találkoztál már valaha rolanggal? nézett a szerzetesre. A láma szívott egyet az orrán. Egyszer. Mikor? Amikor Tibetben voltam zarándokúton. Mi csinált a rolang? Megette az útravalómat. Majd éhen haltam azután. Láttam, amint kihúzta a sátramból, és megette. Nem tudtál ellenállni neki? Egy rodzsungnak nem lehet ellenállni. Csak az igen nagy hatalmú lámák képesek erre. Blobzang rinpócse sem tudott neki ellenállni. Most pedig beszélgessetek! Felém taszította a lámát, és kezében a függönyhúzó rúddal eltűnt a könyvespolcok között. Nem törődve a kora délelőtt hidegével, a legközelebbi ablakhoz léptem és kinyitottam. Megkönnyebbülve szippantottam néhányat a friss levegőből. A láma behúzta két kezét palástja ujjába, és még mindig gyanakvó tekintettel nézett rám. Bár az azért alighanem felbátorította, hogy Laksmi magával vitte a függönyhúzó rudat. Biztatón elmosolyodtam, és lehajoltam, hogy lábára állítsam felborult székemet. Kerestem egy széket a szerzetesnek is, és mutattam, hogy foglaljon helyet rajta. A láma azonban elhárító mozdulatot tett. Inkább állnék! Nem volt meglepő, amit mondott. Bizonyára hallotta, hogy az elmúlt évben sikerült letennem legmagasabb szintű egyházi vizsgámat is, így nála jó néhány fokkal magasabban álltam a lámahitű tudományok lépcsősorán. Valószínűleg így akarta tudomásomra hozni, hogy azért még tisztel, ha fejbe is vágtam a rúddal. Miben lehetek a szolgálatodra, testvérem? kérdeztem udvariasan. A láma megvakarta a fejét, és kicsit meg is nyomogatta. Padma Gyamco küldött. Az első pillanatban nem tudtam hova tenni a nevet. Ismertem Padma Gyamcot nem is egyet. A Lótuszok Tengere jelentésű név nem éppen ritka a tibeti nyelvet beszélők körében. Padma Gyamco? ismételtem összehúzva a szemem. Őszentsége üdvözletét küldi. Arra kér, hogy látogass el hozzá Geldanba. Egyszerre csak rám tört a megvilágosodás. Padma Gyamco! Az okos szemű, törekvő szerzetes, aranyfogakkal a szájában. Geldan apátja, akit akkor ismertem meg, amikor a filmesek Siva utolsó táncát forgatták odafent, a hegyek között. Alig múlt három éve, és mégis, mintha már egy egész Örökkévalóság telt volna el azóta! Hogy van Padma Gyamco? kérdeztem felvidulva. A kopasz férfi szomorúan sóhajtott egyet. Rosszul. Ettől aztán alaposan meghökkentem. Csak nem történt valami az apáttal? 2.

7 Azt mondod, rosszul? Azt bólintott a szerzetes. És... mi a baja? A szerzetes arca mozdulatlan maradt, nem tükröződtek rajta érzelmek. Padma Gyamco hamarosan meghal. Beteg? tudakoltam megrémülve. Még nem. De az lesz. Tibetiül beszéltünk, ezért úgy gondoltam, bizonyára a nyelvtudásommal van baj. Megráztam a fejem, és tovább faggattam. Nem beteg, de az lesz? Így van bólintott a szerzetes. És? Beteg lesz, és meghal. Hm morogtam hitetlenkedve. Miért lesz beteg Padma Gyamco apát? Mert... ellopták a tarisznyáját. Eltátottam a számat a meglepetéstől. Tarisznyáját? A bőrtarisznyáját. Ismételten Összehúztam a szemöldökömet, és megpróbáltam megfejteni szavai értelmét. Eszerint Padma Gyamco azt akarja, hogy menjek fel hozzá, a hegyek közé, Geldanba, és keressem meg az ellopott... micsodáját is? Miféle tarisznyát loptak el tőle? tudakoltam. Mondom, hogy bőrtarisznyát. És mi volt benne? A szerzetes megrázta a fejét. Nem tudom, rinpócse. Nem tudod? Nem. Láttam rajta, hogy igazat mond. Valóban nem tudja. Mikor lopták el? Az sem tudom, rinpócse. Honnan tudta Padma Gyamco, hogy Bhutánban vagyok? Talán a mindentudó csintamáni drágakő árulta el neki. Vagy a jós. Ki tudja? Bár tisztában voltam vele, hogy a mindentudó csintamáni drágakő valóban sokat tud, mégis valószínűbbnek tartottam, hogy Padma Gyamco egyházi csatornákon át értesült a jövetelemről. Padma Gyamco azt is mondta, hogy te azt fogod mondani: egy ócska tarisznya miatt nem jössz fel Geldanba. Kénytelen voltam elmosolyodni. Padma Gyamco nem ostoba ember. Igaza van az apátnak mondtam. Csak emiatt valóban nem mennék fel. Hát feljössz? kérdezte csillogó szemmel. Jövőre ígértem. Feltétlenül. Akkor majd elbeszélgetek Padma Gyamcóval a tarisznyájáról. A szerzetes elégedetten bólintott. Mondta, hogy valami hasonlót fogsz mondani. Azt is mondta, hogy erre én mit feleljek. Mit mondott, mit felelj? A szerzetes kifújta a tüdejéből a levegőt. Azt mondta, emlékeztesselek rá, hogy nemrég az egyházi tanács előtt álltál. Hogy letedd a vizsgádat. Emlékszel? Hogy a fenébe ne emlékeztem volna! Az elmúlt évben valóban letettem egy nehéz vizsgát az egyházi előkelőségek előtt a fővárosban, Timpuban. Félreértések elkerülése végett nem olyan vizsga volt, amelynek letétele után magas egyházi méltóságra emeltek volna erre nem is vágyakoztam. Sokkal fontosabb oka volt, hogy a bizottság elé álljak. Ha megfelelek a vizsgán,

8 jogot kapok arra, hogy a kolostorok könyvtáraiban kutassak. Még akkor is, ha a kolostorok vezetőinek ez nem tetszik. Hány olyan izgalmas könyv rejtezett a kolostorokban, amelyeket a féltékeny könyvtáros lámák mindeddig eldugtak előlem! Hány olyan kolostorba nem jutottam be, amelyek ajtaját bezárták előttem az apátok! Ez a vizsga viszont minden ajtót megnyithatott előttem. Ott álltam, és letettem a vizsgát mondtam büszkén. De voltak néhányan, akik ellened szavaztak. Nem akarták, hogy letedd. Nem a tudásommal volt bajuk védekeztem önkéntelenül is. Nem akarták, hogy szabad kezet kapjak... Egyetlen szavazaton múlott a sikeres vizsgád. Egyetlen apát szavazatán. Mivel ez az apát betegsége miatt személyesen nem tudott részt venni a vizsgádon, levélben küldte el a szavazatát. Ez valóban így volt. Tudod, ki volt ez az apát? Nem ráztam meg a fejem. Nem mondták meg. Nem is sejted? Ismét csak világosság gyúlt az agyamban. Csaknem...? A szerzetes bólintott. Bizony, ő volt. Ha Padma Gyamco nem száll le betegágyáról, és nem írja meg a levelét... Jól van! emeltem fel a kezem. Megértettem az üzenetét. A szerzetes meghajolt. Mit mondjak Padma Gyamcónak? Hogy amint lehet, felszedelőzködöm, és... Holnap mondta a szerzetes. Az lehetetlen! tiltakoztam. Hiszen csak nemrég érkeztem. Meg kell várnom, amíg kissé akklimatizálódom. Jövő hónapban... Holnap mondta a szerzetes. Még ki sem pakoltam igazán. Legalább nem kell bepakolnod. Jól van. A jövő héten. Holnap mondta a szerzetes. Legalább a hét végéig várjatok... akkor... Holnap. Széttártam a karom. Ha holnap, akkor legyen holnap. Ha az ezer buddhák így akarják. A szerzetes elégedetten mosolygott. Remélem, megtalálod az utat Geldanba. Én is remélem. A függönyhúzó rudat azért ne hozd magaddal! Meghajolt, felvillantott egy búcsúmosolyt, és eltűnt a polcok között. Ekkor döbbentem csak rá, hogy mit ígértem neki. Felsóhajtottam, és átsétáltam Laksmihoz. Laksmi maga elé meredve ült az olvasóteremből nyíló szobája asztalánál. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor becsattant mögöttem az ajtó. Jobban van? Jobban? hökkentem meg. Hiszen nem is voltam beteg. Akkor megszállta a rolang. Valószínűleg az sem nyugtattam meg, bár magam sem voltam valami nyugodt. Bizonyára a magasságtól van. Nem hiszem rázta meg a fejét. Bhumtang alig kétezer méter magasan fekszik a tengerszínt felett. Máskor is előfordult már magával, hogy... ébredés után verekedett volna? 3.

9 Nem emlékszem rá. Valószínűleg soha. Laksmi előrehajolt, és úgy helyezkedett, hogy a fülembe suttoghasson valamit. Én meg úgy helyezkedtem, hogy belesuttoghassa. Amíg suttogott, nem tudtam levenni a szemem hetyke kis kebleiről, amelyek ott ringatóztak vékony selyemruhája alatt, az orrom előtt. Nem maga az első! Először fel sem fogtam, mit mond. Amikor viszont felfogtam, eltátottam a számat. Nem én vagyok... az első? Miben? Nem maga verekedett először a könyvtárban... ébredés után. Nem? kérdeztem még mindig félig tátott szájjal. Sajnos, nem. A múlt héten például... egy illető. Bizonyos... Robert McKinley. Nem ismeri véletlenül? Biztos voltam benne, hogy ez a mai nap a varázslat napja. Amikor minden megtörténhet. Még az is, hogy Robert McKinleyvel találkozom Bhutánban. Biztos, hogy Robert McKinleynek hívták? Laksmi csodálkozva nézett rám. Hát hogyne. Különben ellenőrizhetem, ha akarja, hiszen fel kellett jegyeznem a nevét és az adatait. Hogy nézett ki a fickó? kérdeztem még mindig elképedve. Nyurga, vörös képű pasas, hosszú kezekkel-lábakkal... Ő az bólintott Laksmi. Tévedés kizárva. Te jó ég! nyögtem. Mit akart a maga kolostorában? Amit ön, Mr. Lawrence. Beült az olvasóterembe és olvasott. Elsősorban a régi, tibeti társadalom szerkezetével kapcsolatos könyvek érdekelték. Hogyan?! Robert McKinley megtanult volna tibetiül!? Olvasni bizonyosan. Laksmi öntött egy csésze teát, és kissé felhúzta a száriját. Éppen csak annyira, hogy kivillanjon alóla arany bokalánca. Végül is mi történt McKinleyvel? tudakoltam néhány korty után. Ő is verekedett, mint én? Kicsodája magának McKinley? pislogott rám Laksmi. Ismerőse? Inkább a barátom. Nos, a maga barátja... hm... ugyanúgy járt, mint maga. Elaludt a könyve felett, majd botrányt csinált. Sajnos, akkor többen is voltak a könyvtárban. Alig tudták lefogni. Kezdett egyre érdekesebbé válni a történet. McKinley is rodzsungot látott volna? Hogy történt a dolog? Laksmi megvonta a vállát. Őszintén szólva nem tudja senki. Legkevésbé Ő maga. Vagy ha tudta is, nem mondta el senkinek. Olyan piros volt a képe, amikor felébredt, mintha... illetlen álmot látott volna. Maga olyat látott? Nem emlékszem már rá mondtam kitérően. Valamit láttam, az biztos. Nos... a maga McKinley barátja... hm... igazán furcsán viselkedett. Felettébb furcsán. Azaz? sürgettem. Nekiesett az egyik szomszédjának, egy fiatal szerzetesnek, és ütni-verni kezdte. Szerencsére lefogták, különben... még bármi is történhetett volna. Értetlenül vakargattam meg az orrom hegyét. Ha Robert McKinley ilyesmire vetemedett, akkor Bhumtang kolostorát valóban megszállták a démonok. Talán jobb is, ha felszedem a sátorfámat. Mielőtt bárki is megkérdezné, hogyan lehetséges, hogy Bhumtangban egy nő, méghozzá csinosabbik fajtájú, végezte a könyvtárosi munkát, el kell mondanom, hogy Bhumtang ma már nem tartozik a működő kolostorok közé. Igaz, van apátja, vannak szerzetesei ha nem is nagy számban, szertartásokat is végeznek benne, elsősorban mégis múzeumként tartják számon, így nincs abban semmi meglepő, hogy néhány hónappal érkezésem előtt, Laksmit nevezték ki a kolostori könyvtár 4.

10 vezetőjévé. Laksmi ezúttal szemben ült velem, olvasótermi asztalomnál, és szomorúan nézte, amint összepakolom a kézirataimat. A könyvtárterem is mintha vele szomorkodott volna. Úgy látszott, nemcsak én szoktam meg őt indiai fákból készített borítását, fapolcait, lakkozott lépcsőfokait, amelyek egy ugyancsak tikfából készített galériára vezettek, ő is megszokott engem. Kár, hogy elmegy mondta Laksmi valódi szomorúsággal a hangjában. Pedig van még néhány azokból a kéziratokból, amelyeket annyira kedvel. Rámosolyogtam, és megígértem neki, hogy néhány nap múlva visszatérek Bhumtangba. Valami elveszett tarisznyát kell megkeresnem a hegyek között. Vagy megtalálom, és odaadom Padma Gyamcónak, hadd örüljön, vagy nem találom meg, és akkor szégyenszemre visszakullogok. Néhány nap, és itt vagyok. Ha sejtettem volna, mi vár rám a Himalájában, ezerszer is meggondoltam volna, hogy eleget tegyek Padma Gyamco kérésének. Főleg, ha tudom, hogy már a Geldanba vezető út sem az az út, amelyet nászutasoknak ajánlgatnak segítőkész utazási irodák. Geldanba rossz, rázós utak vezetnek, ezernyi hepehupával, gödörrel, sőt szakadékkal tarkítva az utazást. A gödrök és szakadékok mélyén autóroncsok figyelmeztetik a már egyébként is rémült külföldit, hogy idefent az istenek az urak, és ha kedvük tartja, egyetlen fújással a szakadékok mélyére lökik még a legmodernebb gépkocsikat is. Az enyém sajna nem volt modern, sőt még gépkocsinak is alig volt nevezhető. Természetesen bérelhettem volna Timpuban, jóval megbízhatóbbat is, csakhogy Padma Gyamco ezt küldte értem. Saját kocsiját a saját sofőrével. Óriási udvariatlanság lett volna, ha visszautasítom a kedvességét. A sofőrt Nyimának hívták, ami napot jelent. Olyan vastag porréteg takarta az arcát, hogy képtelen voltam megállapítani, fiú-e, vagy lány. Nevét mindkét nemnek adják, így az sem árulta el a kilétét. Sőt, a hangja sem. Olyan reszelős volt, mintha megkötött volna rajta az út pora. Amikor megpillantott, kinyújtotta a nyelvét az is poros volt, ami köztudottan a tisztelet jele. Én is kinyújtottam az enyémet. Így öltögettük egymásra jó néhány percig, amíg meg nem untuk. Ekkor betettem a csomagomat a kocsi hátuljába, és odatelepedtem a vezető mellé. Bárcsak ne tettem volna! Nyima büdös volt, mint egy állott pocsolya. A szagorgiában, amely azonnal rám tört, amint mellé ültem, még az izzadságszag volt a legkellemesebb. De volt benne benzin bűze, jakvaj kesernyés szaga, sőt olyasmi is, amire gondolni sem mertem. Nyima keresztbe rakta a lábait, majd imádkozni kezdett. Olyan gyorsan hadarta az imaszöveget, hogy képtelen voltam megállapítani, melyik imát mondja. Mivel egyelőre esze ágában sem volt elindulni, úgy gondoltam, szundikálok egy kicsit. Legalább azzal is telik az idő. Nyima imája nem tartott tovább két és fél óránál. Mindeközben kisebb tömeg verődött körénk főleg külföldiek, s kíváncsian figyelték, vajon mit csinálunk. Nyimát nem zavarta a kíváncsiskodás, mert rendületlenül tovább imádkozott. Engem sem zavart volna, ha a nap nem indult volna meg lefelé. Amikor beszálltunk a kocsiba, még az ég csúcsán tollászkodott, amikor viszont Nyima befejezte produkcióját, már ugyancsak lefelé kapaszkodott az égi létrán. Nyima egyszer csak, mint aki mély álomból ébred, csodálkozva körülnézett, s villámgyorsan elfordította az indítókulcsot. Elővigyázatosan az ajtókilincsbe kapaszkodtam, nehogy a hirtelen indulástól beverjem valamibe a fejem. Óvatosságom feleslegesnek bizonyult. Nyima hiába fordította el a kulcsot, a kocsi meg sem moccant. Megindult viszont az ablaktörlő. Olyan sebességgel, mint a helikopter rotorja. Már-már attól tartottam, felszállunk a levegőbe. A terepjáró azonban nem szállt fel. Viszont el sem indult. Még akkor sem, amikor Nyima ismételten megpróbálkozott az imádkozással. Hát ez nem megy sóhajtottam. Mit mondjak, nem voltam túlságosan elkeseredve a kudarctól. Ez nem mondta Nyima. 5.

11 Valószínűleg elromlott vigasztaltam megkönnyebbülve. Én most kiszállok, és... Nem romlott el tiltakozott Nyima. Akkor viszont kifogyott a benzin. Tele a tank. Akkor meg mi a fene van vele? kérdeztem enyhe türelmetlenséggel. Nem imádkoztunk eleget mondta Nyima, majd szemrehányón hozzátette: Legalábbis te nem imádkoztál. És? Csak akkor indul el, ha Mik Miszang is úgy akarja. Tudod, kicsoda Mik Miszang? Hogyne tudnám mondtam beletörődve a változtathatatlanba. A sárkányok egyik királya. De mi köze Mik Miszangnak Padma Gyamco terepjárójához? Nyima lekicsinylő grimaszt vágott. Legalábbis annak láttam, bár a leszálló este és a képét takaró vastag por némiképpen akadályoztak a megfigyelésben. Mik Miszang a gépkocsivezetők védelmezője. És a gépkocsiké is. Tudsz Mik Miszangot dicsérő imát? Egyet tudok mondtam megerőltetve az agyam. Bár egy kicsit hosszú. Nem baj legyintett Nyima. Csak gyorsan mondd, mert leég az ablaktörlő motorja. Talán állítsd le javasoltam. Nem lehet vonta meg a vállát Nyima. Csak ha Mik Miszang is úgy akarja. Elmondod az imát? Hangosan mondd, hogy veled imádkozhassam. Mit volt mit tenni, nekiláttam az imának. Mivel nem volt elég hely a kocsiban, nem ültem lótuszülésbe, csupán az ülésen kuporogtam, mint majom a köszörűkövön. Kezdetben alig-alig jutottak eszembe a Mik Miszanghoz intézendő ima részletei, később aztán magam is meglepődtem, hogy milyen könnyen megy. Úgy bukkantak fel az imádság sorai az emlékezetemben, mint alkonyi égen a csillagok. Pedig jó ideje már, hogy nem imádkoztam el őket. Olyannyira elmélyedtem az ájtatosságban, hogy észre sem vettem, amikor megállt az ablaktörlő. Azért egyszer mindennek vége szakad, így mi is végére értünk Mik Miszang dicséretének. Igaz, Nyimára egy kicsit várnom kellett: befejezésül énekelt még néhány lassú strófát az énekeskönyvéből. Amikor aztán ennek is a végére ért, elégedetten körülnézett. Akármeddig is nézegethetett volna, nem volt érdeklődő a közelünkben. Azok a jóemberek, akik beszálláskor megcsodáltak bennünket, már az álom mezején jártak kényelmes ágyaikba süppedve. Vagy Ázsia határain túl, ha interkontinentális járatra váltottak jegyet. Nyima megrázkódott, és elégedetten a vállamra ütött: Befejezted, rinpócse? Be mondtam tömören. Akkor indulnia kell. És ha nem? Az nem lehet. Mik Miszang majd elindítja. Annyi meggyőződéssel mondta, hogy hinnem kellett volna neki. Belém azonban belém szállt a kisördög, és ellenkezni próbáltam vele. És ha mégsem? Indulnia kell. Tegyük fel, hogy mégsem indul. Akkor mi lesz? Mivel Nyima meg sem mukkant, magam válaszoltam a kérdésemre. Akkor bizony az lesz, hogy kiszállok a kocsidból, és visszamegyek a szállásomra. Te pedig elviszed a kocsit egy szerelőhöz, vagy visszagyalogolsz Geldanba, és megmondod Padma Gyamco apátnak... Kapaszkodj! vezényelt Nyima. Indulunk! Legyintettem, és csak azért sem kapaszkodtam. Pedig kapaszkodnom kellett volna. Nyima elfordította az indítókulcsot, a motor felbőgött, s a kocsi úgy kilőtt, mint egy távoli égitesteket fenyegető rakéta.

12 Természetesen hátraestem a nem létező hátulsó ülések helyére. Valami puhára és büdösre. Vigyázz a húsra, kérlek! hallottam a dübörgésen át Nyima izgatott hangját. A sógorom vágta a múlt héten a birkákat. Fel kell vinnem Geldanba. Elmaradt mögöttünk a város, és felkaptattunk a hegyek közé. Amíg bele nem süllyedtünk a tökéletes sötétségbe, azon gondolkodtam, hogy vajon melyikük a büdösebb: Nyima-e, vagy a birkák. Éppen döntetlenben egyeztem ki magammal, amikor felbukkant előttünk a falu. Kis, hegyi falucska volt, éjbe süllyedt házakkal. Reflektorunk szépen megvilágította volna az ízlésesen épült kőfalakat, ha lett volna. De nem volt. Sőt, semmilyen világításunk sem volt. Nyima szerint nem is volt rá szükségünk, hiszen amelyik autónak Mik Miszang vigyázza a biztonságát, annak nincs szüksége világításra. Nem tudom, a szembejövők is így gondolták-e, bizonyára igen, mert nekik sem volt lámpájuk. Nyima leállította a kocsit egy házacska mellett, majd nagy nyögések közepette kinyújtózott. Kiszállhatsz, rinpócse. Pihenőt tartunk? Itt alszunk, rinpócse. Micsoda?! Itt éjszakázunk ismételte Nyima. Feltennél a vállamra egy birkát? Nem akarok itt éjszakázni makacsoltam meg magam. Még napkelte előtt el akarok jutni Geldanba. Nyima megrázta a fejét. Nem lehet, rinpócse. Miért ne lehetne? Majd én vezetek. Nem a vezetéssel van baj mondta Nyima. Hanem velük. Kikkel? Például a nyenekkel. Tisztában voltam vele, hogy a nyenek gonosz szellemek, akik erdőn-mezőn, sziklák között élnek. Na és az utak mellett is, természetesen. Mi van velük? Elkaphatnak bennünket. Hiszen ki sem szállunk a kocsiból! A nyenek nagyon ravaszok, rinpócse. Nem is sejted, mennyire azok. Mennyire? Nagyon, rinpócse. Mondok egy példát. Ha például elindulnánk csak példaképpen mondom, és ott kocsikáznánk a holdfényben Geldan felé... Éppen ezt akarom! Várd ki a végét, rinpócse. Szóval, amint mondom, ott kocsikáznánk a holdfényben, és csak a tücskök ciripelnének mellettünk... egyszerre csak kétségbeesett bőgést hallasz. Fel tudod ezt fogni, rinpócse? Figyelj rám, Nyima... Még nem mondtam végig, rinpócse. Amint meghallod a bőgést, mindjárt meg is látod, ki bőg. Szerinted, ki? Egy tehén? Bölcs vagy, rinpócse, nemhiába tetted le a legnehezebb vizsgákat is. Valóban egy tehén bőg. És tudod, miért? Mert csapdába esett. Tehén nem szokott csapdába esni. Ez beleesett. Méghozzá egy farkascsapdába. Amint az út mellett legelészett, belelépett. Most aztán ott bőg szegény. Mit tennél, rinpócse, ha megpillantanád? 6.

13 Kiszállnék a kocsiból, és kiszabadítanám. Nyima térdére csapott örömében. Hát ez az, rinpócse, éppen ez az! Mi? Hogy te meg a nyenek csapdájába esnél. Mert a tehén nem is igazi tehén, hanem egy nyen. A nyenek gyakran változnak csapdába esett tehénné, hogy így csalják magukhoz a gyanútlan vándort. Mit szólsz hozzá, rinpócse? Mit szólhattam volna? Nyeltem egyet és hallgattam. Vagy vegyük a ceneket folytatta Nyima. A cenek olyan szerzetesek lelkei, akik valaha letették a szerzetesi fogadalmat, csakhogy meg is szegték. Például úgy, hogy nem tartották be rendjük szabályait. Húst ettek, vagy éjszakánként átjártak a szerzetesnőkhöz, ha éppen volt női kolostor a közelben. És ha nem volt? Akkor lejártak a falvakba. Ezek a cenek talán még a nyeneknél is veszélyesebbek. Ha elkapnak, megnyúznak, és kitömik a bőröd. Vezetőik, a gyalpók, olyan királyok vagy előkelők szellemei, akik nem törődtek alattvalóikkal, csakis a saját javukat keresték. Ők aztán... Beláttam, hogy veszítettem. Nem kényszeríthetem éjnek évadján veszélyes útra. Mi lesz, ha valóban összefutunk egy tehénné változott nyennel? Akkor még nem beszéltem a mamákról, a dudókról, a... Jól van emeltem fel a kezem. Maradunk. Nyima megkönnyebbülten felsóhajtott. Segítsd a vállamra az egyik zsákot, rinpócse. Így maradtunk éjszakára a nevenincs faluban. Nem mondhatnám, hogy a kutya sem vette észre a megérkezésünket. Alig dugtam ki a lábam a jobb sorsra érdemes terepjáró ajtaján, máris elkapta egy a lábam szárát. Szerencsére nem sikerült beleharapnia a lábikrámba, csupán a nadrágomba kapaszkodott bele. Mivel odakint sötét volt, a kutyák meg feketék, fogalmam sem volt róla, hány ólálkodhat a közelünkben. Mi a baj, rinpócse? kérdezte Nyima, amint észrevette habozásomat. A kutyák böktem ki az ablakon. Itt egy husáng, rinpócse. Hátranyúlt, és a zsákok alól kirángatott egy karót Fogd, rinpócse! Mit csináljak vele? Üsd őket, ahol éred! Megérezték a rohadékok a hús szagát. Ezt meg húzd meg, rinpócse! Éreztem, hogy üvegfélét nyom a kezembe, amelyből még talán a húsnál is penetránsabb bűz áradt. Magam sem értem, mi történhetett velem, talán valamelyik gonosz isten vezérelte a kezem, mindenesetre azt vettem észre, hogy ajkamhoz illesztem az üveg száját, és jót húzok belőle. Az íze már közel sem volt olyan borzalmas, mint a szaga. Égette a torkom, mintha parazsat nyeltem volna. Na? érdeklődött Nyima. A sógorom főzte jaktejből. A jaktejpálinka visszaadta az önbizalmamat. A fenébe is, csak nem ijedek meg néhány alattomos kutyától?! Ha kell, akár Timpuig kergetem őket! Gyertek csak, férgek! Kiugrottam a kocsiból, jobbra-balra kaszálva a husánggal. Nyima mindeközben rárakott egy zsákot a hátamra, és talán rá is kötötte valamivel, mert akárhogy is táncoltam a kutyák között, nem esett le róla. Gyerünk, rinpócse! Hátamon a zsák büdös birkahússal, kezemben a husánggal, elindultam Nyima nyomán. A kutyák közben elmaradtak mögöttünk bizonyára túl büdösnek találták a húst. A hold felhők mögé rejtezett, így alig-alig tudtam kivenni az éjszakából a házak körvonalait. Azt is csak akkor vettem észre, amelyikhez igyekeztünk, amikor már majdnem nekimentem a falának. Vigyázz, rinpócse! figyelmeztetett Nyima. Üvegcserepet raktak a kerítés tetejére. Nyima a sötétség mélyén megrugdosott valahol egy kaput, majd megzörgetett egy ablakot. Néhány pillanat elteltével lámpa gyulladt a ház belsejében. A gyenge fény kilopakodott az ablakon, 7.

14 és megpróbált dacolni a sötétséggel. Óvatosan a hátam mögé néztem, nem látok-e tehénné változott nyent, de csak a sötétség gomolygott a házak között. Valaki a szoba mélyéről kiszólt valamit Nyimának, aki tüstént válaszolt is rá. Fogalmam sem volt róla, miről folyhat a terefere, hiszen egyetlen szót sem értettem belőle. Vagy ismeretlen tibeti nyelvjárásban beszéltek, vagy nem is tibetiül. A benti meglehetősen ingerült hanghoz rövidesen további hangok tucatja csatlakozott: férfiaké, nőké, gyerekeké vegyesen. Bár egyetlen mukkot sem értettem abból, amit mondtak, valahogy nem tetszett a hanghordozásuk. Elkaptam Nyima vállát, és megráztam. Kik ezek? A sógorom morogta Nyima. És a húgom. És a többiek? Jó barátok. Mindjárt beengednek bennünket. Mindig szeretettel fogadnak, ha meglátogatom Őket. Hirtelen kinyílt a fejünk felett egy ablak, és egy szelíd női hang szólt ki rajta. Na, látod? sóhajtotta az ismét sötétségbe süllyedt Nyima. Meleg helyen töltjük az éjszakát. Őszintén szólva ránk is fért volna, hiszen amíg a hússal a hátunkon az utcákat jártuk, úgy elkezdett zuhanni a hőmérséklet, mintha elromlott volna a motorja. A nő ismét mondott valamit. Nyima dörmögött, és a kapu felé igyekezett. Nyomában igyekeztem én is. Aztán egyszerre csak furcsa suhogást hallottam. Nyima felordított, félreugrott, fedezetlenül hagyva engem. A következő pillanatban még talán a húsnál is szagosabb lé fröccsent a képembe, a palástomra, a csizmámra. Arra riadtam, hogy Nyima megragadja a karom és maga után ráncigál. Futás, rinpócse! Ki tudja, meddig futottunk az éjszakában. Amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, megpróbáltam megszabadulni a zsáktól. Sajnos, az alattomos Nyima valóban rákötötte a hátamra: akárhogy is hajladoztam, rajtam maradt. A következő háznál már óvatosabbak voltunk. Behúzódtunk a magas kőkerítés tövébe, onnan kiabáltunk fel az első emelet magasságában húzódó ablakokhoz. Itt is világosság gyulladt, itt is kinyílott egy ablak; szerencsére itt már nem öntöttek ránk semmit. Nyima újra intenzív tárgyalásba fogott. Megszagolgattam a palástomat, de már nem éreztem rajta büdöset. Időközben fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, amelyben, úgy látszott, megfagytak az illatok. Attól tartottam, hogy közvetlenül utánuk én következem. Gyerünk! adta ki a jelszót Nyima, amikor néhány percnyi tárgyalás után kitárult előttünk a kapu. Hátamon a zsákkal átbotorkáltam egy sötét udvaron nem láttam belőle semmit, majd egy rosszul megvilágított helyiségben találtam magam. Annyira azért nem volt rosszul megvilágítva, hogy ne lássak néhány kecskét, két jakot és jó pár szárnyast a falak között. Ebből az istállószobából vezetett egy létra felfelé, az emeletre. Valaki szembejött velünk egy halványan pislákoló mécsessel, megfogta a karom, és a létra felé irányított. Mit volt mit tenni, hátamon a dögnehéz zsákkal elindultam a létrán felfelé. Abban bíztam, hogy végre éjszakai nyugodalmat találhatok magamnak. A látvány, amely elém tárult, nem sok jóval biztatott. A viszonylag kicsi szobában annyian zsúfolódtak össze, mint egy vidéki futballcsapat, törzsszurkolóival együtt. Az volt az érzésem, hogy még a fal mellett állva is alszanak néhányan. Nyima üdvözült mosollyal az arcán elcsörtetett mellettem, majd hosszú nyelvöltögetés után megszabadított a zsákomtól. Szinte sajnáltam, hogy már nincs a hátamon úgy éreztem magam, mint a púpos, akinek egy jó tündér váratlanul levarázsolta a púpját. A következő néhány perc tárgyalásaiból sem sokat értettem, bár ezúttal már ismert nyelven folyt a beszéd. Sajnos, a benyakalt jaktejpálinka és a beszélők erősen hiányos fogazata jelentősen befolyásoltak a megértésben. Néhány percnyi tétova álldogálás után végre Nyima megrángatta a palástom ujját. Itt alszunk,

15 rinpócse. Hol? Válasz nem érkezett, de ismét felcsapott a hangzavar. Egy ragyás képű, fogatlan öregember járt elöl a kiáltozásban, aki többször is lefelé, az állatokkal teli istálló felé mutogatott. Nyima viszont egyre csak a fejét rázogatta. A halvány fényben végre alaposabban is körülnézhettem a szobában. A falak mellé terített fekvőhelyekről legalább húsz szempár figyelte, mit csinálok. Megpróbáltam rájuk mosolyogni, de nem mosolyogtak vissza. Nyima tárgyalásai eközben sikerrel járhattak, mert az egyik ágyfélére mutatott. Azon fogsz aludni. A meghatározhatatlan minőségű, szagú és színű takarók alól legalább három szempár pislogott rám. Ott már alszanak. Nem baj legyintett Nyima. Elférsz mellettük. Nem! Újabb tárgyalások következtek. Pár perc múlva a kiszemelt fekvőhely takarója meglebbent, kimászott alóla egy öregember, egy öregasszony és egy sánta fiú. Szemrehányó tekintettel néztek rám, majd eltűntek a szemem elől. Lefeküdhetsz, rinpócse. Csak úgy próbaképpen a fekvőhelyhez léptem, és felemeltem a takaróját. Naná, hogy rejtezett ott még valaki! Egy még az előbbinél is öregebb öregember. Nem! Nyima kétségbeesve nézett rám. Csak külföldiekkel ne hozza össze az embert a végzet! sugározta a pillantása. Végül ez az Öreg is kimászott a takaró alól. Túlzás lenne azt állítani, hogy megnyugodtam; arra gondoltam, hogy legfeljebb a fekvőhelyen ülve töltöm az éjszaka hátralévő részét. A sors azonban nem akarta, hogy így legyen. És jól is tette, hogy nem akarta. Alighogy leültem a fekvőhely szélére, az emeleti feljárót borító sötétség mélyéből kibukkant valaki, és felém közeledett. Azt hittem, az egyik öreg tért vissza, talán az ágyban felejtette az alsónadrágját. De nem. Az illető vastag jaksubát hordott, és alighanem kintről jött be, mert megcsapta az arcom a jakbundába fagyott jeges, levegő. A subás megállt az ágy mellett, rám pillantott, majd lelökte magáról a subát. Azt hittem, káprázik a szemem. A suba alól egy mezítelen női test bontakozott ki. Sokáig nem nézegethettem, mert gyors mozdulattal eltűnt a takaróm alatt. Körbepislogtam, hogy most vajon mi lesz, de nem keltett különösebb érdeklődést az esemény. A legtöbb szempár már becsukódott, az egyik sarok felől elégedett horkolás hallatszott. Na, mi lesz már? hallottam Nyima suttogását. Aludj, rinpócse, reggel korán indulunk. Ismét van az ágyamban valaki mondtam sóhajtva. Nyima bólintott. Tudom. Methog. Ki az a Methog? Gyorsan elmagyarázta, hogy kinek a húga és kinek a felesége sajnos nyelvtudásom nem volt elegendő a bonyolultnak tűnő rokonsági fokozat megértéséhez. És... mit akar Methog ezen az izé... fekhelyen? Aludni morogta Nyima. Bár lehet, hogy mást is. Ettől tartottam én is. Nem lehetne... hogy egyedül aludjak? Lehetetlen, rinpócse. Ne félj, nem lesz semmi baj. Már én is aludtam Methoggal. Methog édes, mint a vajas 8.

16 sütemény, olyan a hangja, mint az olvasztott faggyú, lágy, mint a friss jaktrágya, csilingelő, mint a kolostori csengők... Akárhogy is erőlködött, nem tudott meggyőzni, hogy bebújjak a takaró alá Methog mellé. Vettem egy mély lélegzetet, és folytatni akartam a tiltakozást. Aztán mégsem tiltakoztam. Nem maradt rá időm. Olyan rémült, elkeseredett és fájdalmas ordítás hangzott fel odafentről, hogy belém fagyott a lélegzet. Ha azt hittem volna, hogy a rémületes ordításokra megelevenedik a szoba, tévedtem. Nem moccant semmi, még az is visszafojtotta a lélegzetét, aki eddig hallgatódzott. A mellettem bujkáló Methog végérvényesen eltűnt a szemem elől. Nyimának is csak a csizmája hegye állt ki két pokróc közül. A szörnyű ordítozás, nyüszítés tovább folytatódott odalent. Néhány pillanatig azt hittem, hogy az állatok verekedtek össze az istállóban. Elkaptam Nyima csizmáit, és velük együtt a gazdájukat is kiráncigáltam az ágyából. Nyima arcán olyan rémület ült, hogy leírni is nehéz. Mintha a nyenek támadtak volna rá. Mi a fene ez, Nyima? kérdeztem elszorult torokkal. Jaj, jaj, rinpócse! jajdult fel erre Nyima. Jaj,jaj! Mi a fene ez? A nyenek talán? Dehogy a nyenek, rinpócse, dehogy azok! Akkor ki? Nyima szívére szorította az olvasóját, amely ki tudja, hogy került a kezébe. A jeti, rinpócse! Azt hittem, rosszul hallok. Vagy Nyima rémületében eltévesztette a megfelelő szót. Kicsoda?! A jeti, rinpócse! De hiszen a jeti nem létezik! Csak nézz le az istállóba, rinpócse! Engedelmesen elindultam a létra felé. Alig kaptam el a végét, Nyima már el is markolta a palástom szélét. Le ne menj, rinpócse, mert megöl! A jeti nem létezik, Nyima! ismételtem. Létezik, rinpócse. Lehetetlen. Még nem látta senki. Nyima az újragyújtott olajmécses gyenge fényénél a saját szemére bökött. Én láttam, rinpócse. Ezzel a két szememmel. Hol? Például itt a faluban. Ebben a házban is! A takaró alá bújt emberek gyorsan megelevenedtek. Odakúsztak hozzám, és bizonygatni kezdték, hogy bizony a jeti már nem először látogatja meg Őket. Valamikor az elmúlt időben is rajtuk ütött, és elrabolta két kecskéjüket. Sokáig követték a vérnyomokat, de a végén elveszítették. Odalent eközben tovább tombolt a hangzavar., A kecskék rémült mekegésébe és a tehenek ijedt bőgésébe mormogó medvehang vegyült. Mintha egy dremo, azaz kékmedve támadta volna meg az állatokat. Engedj, Nyima! Mielőtt a létra legfelső fokára tettem a lábam, megkerestem palástom alatt nyugvó 38-as Smith and Wessonomat. Láttam én már karón varjút eleget. Amerikában is előfordul, hogy az Elnök maszkjába öltözött csirkefogók rabolnak ki bankot, akkor Bhutánban miért ne fordulhatna elő, hogy valaki jeti álarcot ölt a kecskelopáshoz. Gyere csak, jeti, hadd nézzek a szemedbe! Úgy elpárolgott a fáradtságom, mintha nem is létezett volna. Frissnek, fürgének, és főleg tettre késznek éreztem magam. Hogy meglepődik majd a gazember, ha ráfogom a stukkert! Arra azért vigyáztam, hogy csapdába ne fussak. Lehet, hogy neki is van fegyvere. Bhután kis 9.

17 ország, nem jellemzője a bűnözés, gazemberek mégis mindenütt előfordulhatnak. Leóvakodtam a létrán. Mielőtt az utolsó négy-öt fokot megtettem volna, igyekeztem körülnézni az istállóban. Bár odalent nem égtek fények, annyira hozzászokott már a szemem a sötétséghez, hogy kivehettem az állatok körvonalait. A tehenek és a kecskék felismerése nem jelentett problémát. Két kecskét láttam az egyik sarokban félelmükben összebújva, egyet a fal mellett, egyet pedig a levegőben. Ott, ahol jobb helyeken a csillárnak kellett volna függenie. Ez a kecske nem volt csillár, mégis a levegőben lógott. Méghozzá fejjel lefelé úgy mekegett kétségbeesetten. Arról nem lehetett szó, hogy hirtelenjében madárrá változott volna: csak azt tudtam elképzelni, hogy az a fekete valaki tartja a levegőben, aki elfoglalta az istálló majd egész hátulsó fertályát. Ekkor már kezemben volt a 38-as, és ha már ott volt, hát rá is fogtam. Fel a kezekkel! szóltam rá egyelőre angolul, vészjósló nyugalommal. Azonnal tedd le a kecskét! A fekete tömeg vagy nem értett angolul, vagy fütyült a fenyegetésemre. Ahelyett, hogy letette volna az állatot, még feljebb emelte. Így is jó mondtam, de azért már biztonság kedvéért tibetiül is megismételtem: Kezeket fel! Úgy tűnt, tibetiül sem ért. Csak tartotta a kecskét rendületlenül. Ahogy egyre jobban hozzászokott a szemem a sötétséghez, egyre több részletét tudtam kivenni a lenti világnak. Immár jól láttam az állatokat, azt a valakit is, aki a kecskét tartotta a kezében, sőt a betört ablakot is, amelyen bemászott az istállóba. Amit láttam, mélységesen megdöbbentett. Már az sem volt normálisnak mondható, hogy látszólag minden erőlködés nélkül tartotta a levegőben a jókora bakkecskét, amely testvérek között is nyomhatott vagy hetven-nyolcvan kilót. Ami a döbbenetemet okozta, mégsem a kecske volt, hanem az ablak. Ahhoz, hogy bárki képet alkothasson a történtekről, tudnia kell, hogy ebben a faluban nem méretezték túlságosan szélesre az ablakokat, mint ahogy általában a Himalájában nem méretezik arra. A hosszú és nyomasztó tél hidege ellen az a legjobb védekezés, ha nem engedjük be a házunkba. Ezért aztán a himalájai ablakokon még egy felnőtt férfi sem igen mászhatna be, nem egy ekkora monstrum. És a valami, vagy valaki mégis bemászott. Nem úgy, hogy kicsire lapult volna össze, nem, ő másféle megoldást választott. Egyszerűen kitágította az ablaknyílást talán a vállával elsodorva az útjában álló köveket. Akkor még nem volt időm eltöprengeni az éjszakai látogató pokoli erején, egyelőre furfangos tolvajt láttam benne csupán. Egy vakmerő fickót, aki jetiruhába bújt, hogy megrémítse a jámbor falusiakat. Nem értesz a szóból? kérdeztem még mindig határozottan. Ha nem teszed le a kecskét, lövök. Háromig számolok. Egy, kettő... Felé billentettem a stukkert Természetesen nem akartam meghúzni a ravaszt, csupán megpróbáltam megijeszteni. Ekkor már azt is láttam, kivel van dolgom. Valóban egy jeti volt pontosabban egy olyasféle fickó, amilyennek a havasi embert elképzeljük. Nagy termetű, mondhatni óriás, szőrös, és fenyegető kinézetű. Akármelyik jetit ábrázoló rajzról leléphetett volna. Karjai valószínűleg hosszabbak lehettek az emberi karnál, és sokkal izmosabbak is annál. Hogy mi borította a testét, örök rejtély marad számomra. Talán szőnyeg lehetett, állatbőr, vagy rongyos ágytakaró. A fickó jól megnézett magának akárcsak én őt. Hogy én hogy tetszhettem neki, fogalmam sincs róla, ő azonban nem nyerte el a tetszésemet, az már biztos. Mintha a Frankenstein doktor által Összeeszkábált szörnyeteg kelt volna életre a személyében. Ha a harmadikra sem... emeled fel a kezed... próbálkoztam, és ki tudja, meddig ismételgettem volna a fenyegetést, ha hagyta volna. Ő azonban nem hagyta. Bőgött egy hatalmasat már ettől majd kiejtettem a stukkert a kezemből

18 , s egyetlen ugrással mellettem termett. Meglengette a kecskét a levegőben, és hozzám vágta. Kénytelen voltam rádöbbenni, hogy nem közönséges tolvajjal van dolgom. Gyors elhatározással meg akartam húzni a ravaszt, de a kecske megakadályozott benne. Nekem repült, és szó szerint felöklelt. A többire csak homályosan emlékszem. A revolver mégis csak eldörrent valahogy; golyója alighanem el is találta a fickót, mert minden eddiginél félelmesebb ordítás remegtette meg a falakat, miközben éreztem, hogy elzuhanok, s egy hatalmas láb rám tapos. Igyekeztem úgy forgatni a fejem, hogy lehetőleg ne lapítsa szét. így is súrolta az arcom az elefántláb. Nem tudom, végül is mitől ijedt meg ha hízelegni akarnék magamnak, azt is mondhatnám, hogy tőlem, lelkem mélyén azonban meg voltam győződve róla, hogy ha akart volna, megölhetett volna. A hatalmas lény azonban aligha akart bántani. Mielőtt szájában a kecskebakkal kiugrott volna az ablakon, visszanézett rám. Én akkor, ott, alattomos gonoszságot véltem kiáradni a tekintetéből, később aztán kénytelen voltam beismerni, hogy alighanem csak a rémület láttatta velem. A még szélesebbre tágított ablaknyíláson át a hold bekukucskált a szobába. Éppen akkor zuhant le a falról egy tekintélyes nagyságú kődarab, amikor feltápászkodtam. Odatántorogtam az ablakhoz és kikukucskáltam rajta. Az utca holdfényben úszott; csendes volt minden, mintha csak álmodtam volna a kalandot. Csupán néhány vércsepp emlékeztetett rá, hogy aligha volt álom a szörny látogatása. Eközben lassan megelevenedett mögöttem a világ. Blobzang rinpócse! hallottam a létra felől Nyima félénk suttogását. Blobzang rinpócse! Élsz még? Azt hiszem nyögtem kiszáradt torokkal. Hol a... jeti? Elment. Nem lőtted le? Csupán megsebesítettem. Az lehetetlen! hitetlenkedett valaki. A jetit nem fogja a golyó. Elvitte a bakot! kezdett jajgatni mögöttem egy öregember. Elvitte a legszebb bakomat! Hogy az istenek törjék le a kezét! A megvadult állatok lassan megnyugodtak. Ekkor vettem csak észre, hogy amíg a földön feküdtem, alaposan megtapostak. Vérzett a kezem, az arcom, a lábam. Trágyában ázott palástom lágyan a sebeimre simult. Sóhajtottam és kisétáltam az utcára. A kocsi ott álmodozott, nem messze tőlem, a holdfényben. Hova mész, rinpócse? hallottam magam mögött a rémült suttogást. Vigyázz, rinpócse, megöl! Engem azonban nem lehetett feltartóztatni. Nem állítom, hogy nem aggódtam a jeti miatt, de legalább ennyire féltem a fertőzéstől. Nem voltam biztos benne, hogy a jaktrágya jót tesz-e a sebeimnek. Néhány perc alatt lemostam őket fertőtlenítővel, s a palástomtól is megszabadultam. Szerencsére volt a táskámban egy tartalék palást, amit magamra ölthettem. Mivel még mindig csak az éjszaka közepén jártunk, és fagypont körül kóborolhatott a hőmérséklet, kénytelen voltam visszamenekülni a házba. Előbb úgy gondoltam, hogy az istállóban töltöm az éjszaka hátralévő részét, csakhogy ott éppen olyan hideg volt, mint az utcán. Az ablakon beáramló jeges levegő végül is felkergetett a létrán. Odafent, a jeti látogatása alatt, érthetetlen módon megszaporodott a létszám. Mintha kétszer annyian szorongtak volna az ágyakon, mint korábban. Ezúttal nem aludt senki; valamennyi szempár tisztelettel tekintett rám, amint felbukkantam a létra csúcsán. Nyimát akartam szólítani, de még idejében észrevettem, hogy éppen el van foglalva. Elfoglaltsága abból állt, hogy körbeadott egy itallal teli üveget, megvárta, amíg a soros megkínált iszik belőle egy kortyot, akkor elkapta a szájától és továbbadta. Némelyikük tiltakozni próbált, de Nyima hajthatatlan maradt. így aztán mindenkinek jutott egy nyelet, beleértve a nekem kiutalt ágyban meztelenkedő Methogot is.

19 Akartam, nem akartam: én voltam az éjszaka fénypontja. Előbb egy fogatlan, nyálas öregember rántott a keblére, és hálatelt szívvel a hátamat veregette: aztán egy öregasszony igyekezett a számba dugni egy deszkakeménységű süteménydarabot, amelyet végül is sikerült a padlóra köpnöm. Methog is felém nyújtogatta mezítelen karját. Jól megadtad neki, rinpócse! lelkendezett Nyima. Ez Blobzang rinpócse! Most aztán megismerhettétek! Ott álltam irulva-pirulva a tömeg közepén, s csupán arra kellett vigyáznom, hogy ne nyálazzon össze senki, ne dugdossanak többszörösen használt ételmaradékokat a számba, és semmilyen mezítelenre vetkőzött nőnemű lények ne rángassanak be a takarójuk alá. Különben jól megvoltam, köszönöm szépen. Miután magamhoz tértem első rémületemből, felkaptam a padlóról egy gazdátlan bundát alighanem Methog subája lehetett és ráültem. Hátamat a falnak vetettem, lábam kinyújtottam, hogy ha valaki még ki szeretné mutatni a háláját, szelíden eltanácsolhassam magamtól. Mivel volt még időnk bőven reggelig, megpróbáltam kideríteni, ki az ördög lehetett a támadóm. Bár tisztában voltam vele, hogy a Himalájában annyi a démon és ártó lény, mint égen a csillag, ennyire közel még sosem kerültem hozzájuk. Nemcsak hogy jól láttam, hanem rá is lőttem, ő pedig viszonzásképpen megpróbálta széttaposni a fejem. Fertőtlenítőtől égő sebeim is arra figyelmeztettek, hogy aligha álmodtam a dolgot. Máskor is meglátogatott már benneteket a jeti? tettem fel a felesleges kérdést: Meg, meg! kiáltozta egy öregember az istálló felé mutogatva. Máskor is járt már itt. És? Elvitt valamit? Egy kecskét harákolta az öreg. Most meg a bakot vitte el! Óh, nágakígyók királya, miért éppen a bak kellett neki? Mikor vitte el az első kecskét? Ebből némi vita támadt, végül megegyeztek benne, hogy nem is olyan régen. Tél végén, vagy tavasz elején. Miből gondoljátok, hogy jeti volt? tudakoltam. Miért, szerinted mi volt? kérdezett vissza az öreg. Na, igen. Ez volt a kérdés. Akkor rombolta szét az ablakot panaszkodott a fogatlan házigazda. Csak úgy potyogtak a kövek. Még szerencse, hogy nem csináltattam meg. Most újra szétrombolta volna. Máshoz is betört rajtad kívül? Egymás szavába vágva felsoroltak jó néhány nevet, akikhez úgyszintén belátogatott a jeti. Voltak köztük falubeliek, de más, szomszédos falvakból valók is. Eszerint a szörny nemcsak Nyima ismerőseinek a faluját tüntette ki látogatásaival. Csak... állatokra vadászik? kérdeztem. Eddig még csak azokra. Bár mesélik, hogy nemrégiben elkapott egy asszonyt a mezőn. Azzal aztán jól elbánt. Gyorsan el is mesélték, hogy mit csinált vele. Hiába faggatóztam, nem tudták megmondani, melyik faluban történt. Mindenki, aki hallott róla, máshol határozta meg a rémtett helyét. Ha másra nem is, arra feltétlenül következtethettem a meséből, hogy a jetink hímnemű. Már persze csak akkor, ha egy van belőle. Közöltétek hivatalos személlyel is a történteket? Valaki a szomszéd faluból mondta az öreg. Timpuban elmondta a rendőrségen. És? Megbüntették, hogy sokat ivott. Igaz, volt benne egy kis tejpálinka... Amíg azon vitatkoztak, hogy mennyi ital lehetett a feljelentőben, és hogy a rendőrség mennyire igazságtalanul bánt el vele, ismét lemásztam az istállóba. Annyira el voltak foglalva a sérelmeikkel, hogy észre sem vették. Főleg, hogy Nyima újra körbeadott egy üveget. FélrelÖkdöstem a kíváncsiskodó kecskéket, jakokat, s kerestem egy kőre hullott vérfoltot. Kicsi folt volt, nagy részét már fel is itta a por. Ennek ellenére lehajoltam, pipaszurkálóm lapos részével

20 lekapartam egy kicsit belőle, és a zsebkendőmbe csomagoltam. Vércsoport és DNS vizsgálatra éppen elég. Addig-addig szöszmötöltem odalent, amíg pirkadni kezdett keleten az ég alja. Éppen felmásztam volna a létrán, de Nyima szembe mászott velem. Egyik kezével a létrát fogta, másikkal a pénzét számolgatta. Vagy az italért szedett sápot a rokonaitól, vagy a két zsák hús árát hajtotta be rajtuk. Mindenesetre elégedett mosoly ült a képén. Nem látszott rajta, hogy az éjszaka élethalálharcot vívtunk egy jetivel. Nyima rám nézett, és megszívta az orrát. Van még egy kis időnk, rinpócse. Meg kell várnunk a reggeli teát. Majd teázunk útközben. Nem sérthetjük meg a háziakat. Hiszen rokonaim valamennyien. Híre terjedne, hogy nem fogadtuk el a teájukat. Az a te bajod. Nyima megvakargatta a fejét. Methog is vár odafent. Hiszen már reggel van! Nem zavar az senkit. A többiek majd félrenéznek. Ide az indítókulccsal! Jól van már, no. Akkor vissza kell adnom Methognak a pénzt. Miféle pénzt? sápadtam el. Ajándék. Amiért vele aludtál volna. Methog gazdag. Egy egész birkát vehetnél érte. Jól van, jól, már megyek! Akár indulhatunk is. Amikor a kocsi elindult, visszanéztem a házra. Mintha Methog csalódott tekintetét láttam volna felvillanni az ablak mögött. 10. Nyima néhány mérföldnyire a falutól tudott egy vendéglőt, ahol szerinte haraphatunk valamit. Igaz, kis kitérőt kell tennünk, de a jakvajas tea kárpótol majd bennünket a fáradságért. Ez egy egészen kiváló vendéglő, rinpócse! magyarázta lelkesen. Sehol nem csinálják úgy ajakvajas teát, mint itt. A vendéglő tiszta volt és vonzó. Egyetlen terében frissen lakkozott faszékek és padok várták a látogatókat. Az új idők nem feltétlenül rokonszenves jeleként Coca-Cola reklámok függtek a falon, néhány imazászló társaságában. A vendéglő tulajdonosa nagydarab, mackó mozgású férfiú volt, selyemköpenyt és ez elé kötött zöld kötényt viselt. Nyima kurta rendelésére néhány perc múlva előttünk állt egy kanna és két csésze. Őszinte meglepetésemre a kanna is és a fületlen csészék is súlyos ezüstből készültek. Látod, rinpócse? mutatta felém Nyima dicsekedve a kannát. Látod, hova hoztalak? A tea ízletes volt, enyhén kesernyés. Csak icipicit ütött át rajta a jakvaj pikánsan avas íze. Éppen a második csészénél tartottam, amikor megcsendült az új vendég érkeztét jelző csengő a bejárati ajtó felett. Többen is jöhettek egyszerre, mert mintha egy század katona dobogott volna odakint. Ezek meg ki a fenék? kérdezte csodálkozva Nyima, aki éppen szemben ült az ajtóval. Nézd csak meg, rinpócse! Megfordultam, és nem hittem a szememnek. Három cowboy lépett be az ajtón igazi, vadnyugati szerelésben. Egyetlen pillanatig nem tudtam hova tenni Őket, aztán villám gyulladt az agyamban. Siva utolsó tánca! A csengő vidáman csilingelt az ajtó felett. 11.

LESLIE L. LAWRENCE SIVA UJRA TANCOL I.

LESLIE L. LAWRENCE SIVA UJRA TANCOL I. LESLIE L. LAWRENCE SIVA UJRA TANCOL I. Meg nem szamoltam pontosan utana, de azt hiszem, hogy ezermester vagyok. Gupta gurkha Ujra Geldanban (a jetivel, Nyimaval, Miss Drinkwaterrel es meg jo nehany istencsapasaval

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Talabér Gergő Ugrani muszály...

Talabér Gergő Ugrani muszály... Talabér Gergő Ugrani muszály... Épp az ablak előtt álltam, amikor a harang tizenkettőt ütött. Figyeltem a sürgő-forgó város kavalkádját. Emberek siettek a dolguk után a főtér macskakövein botladozva. Némelyek

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG?

Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? Pálfalvi Ilona MÉG MEDDIG? I. könyv Még meddig tart a dackorszak? PROLÓGUS Géza és Lina egymás mellett ültek a folyosói padon, a főorvosi szoba előtt. Várták, hogy beszólíttassanak. Nem beszéltek, mindegyikük

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

útja a szabadság felé

útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra útja a szabadság felé Szandra egy teljesen hétköznapi erdélyi kisvárosban nőtt fel. A családi házuk két kis szobából és egy nappali-konyhából állt. Két húga volt és

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Gingerli, az időmanó

Gingerli, az időmanó Gingerli, az időmanó Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tak. Tak. Tak. Tik. Tik. Tik. Tak és tik. Tik és tak. Tik és megint tak. És megint tak. És megint tik. Tik és tak. Gingerli az ágyában feküdt, és hallgatta,

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

Az elveszett gyöngy. Este, lefekvéskor eszembe jutott a gyöngy. Csak nem fél egyedül? A társai nélkül? faggattam anyut, amikor betakart.

Az elveszett gyöngy. Este, lefekvéskor eszembe jutott a gyöngy. Csak nem fél egyedül? A társai nélkül? faggattam anyut, amikor betakart. Az elveszett gyöngy Először nagyon sajnáltam a gyöngyöket. Még lábuk sincs mondtam elégedetlenül. A gombok jobban tetszettek, mert volt köztük lapos, gömbölyű, egyiken két lyuk volt, másikon négy. Volt,

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

A királykisasszony cipője

A királykisasszony cipője A királykisasszony cipője Színpadra alkalmazta: Steinwender József Szereplők: Királykisasszony Mészáros Csizmadia Szobalány Kisbíró Herceg koldus ruhában Hajdúk Napszámosok (férfiak, nők) Hercegek, királyfik

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az esőkabátomat. Önbizalmat adott, miközben az utcákat róttam munka után kajtatva. Az önéletrajzomban csak a gyárban lehúzott hónapokat, a félbehagyott tanulmányaimat

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Hogy kezdtem el írni?

Hogy kezdtem el írni? Hogy kezdtem el írni? Caracas, Venezuela, 1970. május 30. A beszéd a caracasi Ateneóban hangzott el. Később a bogotái El Espectadorban is megjelent. Juan Carlos Zapata így írt róla: Gabo Caracasban született,

Részletesebben

cselenyák imre illusztrálta: szonyi

cselenyák imre illusztrálta: szonyi cselenyák imre illusztrálta: szonyi gergely cselenyák imre Az ArAnyhAjú kisfiú álma illusztrálta: szonyi gergely Az öreg gőzmozdony Bálint megfürdött, fogat mosott, pizsamába bújt, és anyukája ölébe fészkelte

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!

6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 1. forduló Az egész szottyos dili hat napja kezdődött, mikor a családom átment sivatagi tevekaravánba. Tényleg pont úgy néztünk ki, mint azok

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Fetykó Judit Durbincs

Fetykó Judit Durbincs Fetykó Judit Durbincs Így karácsony előtt, mikor az asszony a konyhában félnapokat zörgette a tepsiket, azzal volt elfoglalva, hogy melyik aprósüteményből mennyit süssön, Berti kimenekült a konyhából.

Részletesebben

A három narancs spanyol népmese

A három narancs spanyol népmese BOLDOG KARÁCSONYT! Veronika meséi A három narancs spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

Jelige: whattrip PILLANGÓ. A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek.

Jelige: whattrip PILLANGÓ. A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek. Jelige: whattrip PILLANGÓ A deszkák között poloskák élnek ha nem félsz tőlük, ők sem félnek. I. A deszkák közt csakugyan poloskák éltek. Annyi verejték csöpögött le már a feszült homlokokról és észrevétlen

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy

Zágonyi Mónika. Jég és gyöngy Zágonyi Mónika Jég és gyöngy JÉG ÉS GYÖNGY Első fejezet Uramisten úristen csak ennyit bírtam kinyögni, miközben az űrhajóban lévő számítógép monitorjára meredtem. Mi van? kérdezte Alain, az egyetlen társam,

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT

IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Újpest-Belsőváros 2004. 03. 14. Loránt Gábor IMÁDSÁG MINDENEK ELŐTT Alapige (textus): Neh 1 és Lk 11,1 Lectio: Neh 1 Lk 11,1: Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá

Részletesebben

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében Robert Antoni Bezárt szabadság 31 nap az USA bevándorlási börtönében 3 4 A könyv igaz, megtörtént események alapján íródott. A könyvben említett egyes személyek nevét megváltoztattam, hogy ezzel is védjem

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ Hedwig Courths-Mahler Szigethercegnõ 2. kiadás A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Die Inselprinzessin Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank]

[Erdélyi Magyar Adatbank] KÉSEI DOLGOK [Vákát oldal] Amikor hosszú évekkel később e munka írója találkozott néhány férfiúval, kik ott bent, ám kint is meséltek neki e régi időkről, amidőn ő még nem járt a szigeten első dolga volt

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes

Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság. Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Joanne Harris Garantált Örök Élet Biztosítási Társaság Fordította: Bálint Anna Szerkesztette: Szabó Ágnes Az áldozatok vére éppen hogy megszáradt, amikor Terry fülét kopogás ütötte meg. Kippkopp, hallatszott

Részletesebben

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Kaskötő István Az Öreg Joe meg a félelem

Kaskötő István Az Öreg Joe meg a félelem Kaskötő István Az Öreg Joe meg a félelem A két szomszéd ült a garázs előtt, az árnyékban, mint minden nyári reggel, hacsak nem esett, vagy más szokatlan esemény közbe nem jött. Megtárgyalták a világ ügyes-bajos

Részletesebben