A tudatosságon túl A nem-kettősség alapelvei. Andrew Vernon

Átírás

1 A tudatosságon túl A nem-kettősség alapelvei Andrew Vernon

2 Preface The predecessor to this book, You Are He, was a series of commentaries on the teaching of my spiritual master, Shri Ranjit Maharaj. It was of necessity colored by his way of expressing himself and by the terms he used. In this second book, I have tried to express my own understanding in my own words, using plain language. There is no special terminology here and no use of words that you cannot find in an ordinary English dictionary. I have tried to say what I want to say as clearly and simply as possible, while remaining true to the essential thought of my teacher and to the teaching of the other great masters of this tradition. Since the publication of You Are He in 2003, I have been refining a list of about 70 key concepts, or fundamental principles, which together provide a framework for a philosophy of nonduality that is not dependent on any particular path or way. These principles are set out in list form in the first chapter of this book. The remainder of the book is an expansion of, and a fuller explanation of, those principles. The various chapters in the book have for their titles the essential questions that occur sooner or later to the spiritual seeker: What Is This World? Is There a God? Who or What Am I? What Is Realization? and so on. These questions are universal it doesn t matter whether one comes to them from a Hindu tradition, from Christianity, from Buddhism, or from any other path. When you take them literally, religions appear to be completely different from one another and even contradictory. However, on a deeper level, they are seen to be pointing to the same, inexpressible truth. We have to understand truth for ourselves in our own way. When we read a spiritual book, we are really reading our own words and hearing our own voice. We are experiencing our own understanding reflected back to us, as in a mirror. For this reason, we should pay careful attention to how we feel when we are reading. If what we read makes us depressed or unhappy, we should stop reading it. On the other hand, if we find that a quiet kind of happiness steals up on us as we read, then we should certainly continue. Andrew Vernon, Marin County, California, August 2008 Előszó Jelen könyv elődje, a You Are He, spirituális mesterem Shri Ranjit Maharaj tanításaihoz fűzött kommentárok sorozata. A könyv szükségszerűen magán viseli az ő kifejezésmódját, és az általa használt kifejezéseket. Jelen könyv megpróbálja a megértés saját szavakkal, egyszerű nyelvezettel való kifejezését. Nem használ speciális terminológiát, és nem használ olyan szavakat, amely egy szokványos szótárban ne lenne megtalálható. Mondandómat megpróbáltam olyan egyértelműen és olyan egyszerűen elmondani, amennyire csak lehetséges, egyúttal arra is törekedve, hogy hűen visszaadjam tanítóm és a hagyomány többi nagy mesterének tanításainak a lényeges gondolatait. A You Are He évi közzététele óta tovább finomítottam azt a mintegy 70 kulcsfogalmat, vagy alapvető elvet, amelyek együttese a nemkettősség filozófiájának a kereteit biztosítja, amely filozófia nem függvénye semmilyen különleges útnak, vagy ösvénynek. Ezek az elvek, a könyv első fejezetében találhatók, egy listába foglalva. A könyv fennmaradó része ezeknek az elveknek a kibontását, és részletes magyarázatát tartalmazza. A könyv egyes fejezeteinek a címei azok az alapvető kérdések, amelyeket a spirituális keresőknek előbb vagy utóbb fel kell tenniük: Mi ez a világ? Van-e Isten? Ki, vagy mi vagyok én? Mi a ráébredés?, és így tovább. Ezek a kérdések egyetemesek nem számít, hogy a hindu tradícióból, a kereszténységből, a buddhizmusból, vagy valamilyen más útról származnak. Ha szó szerint vesszük őket, akkor vallások látszólag teljesen különböznek egymástól, sőt egymásnak ellentmondóak. Egy mélyebb szinten azonban látható, hogy ugyanarra a kimondhatatlan igazságra mutatnak. Az igazságot Nekünk magunknak, a mi magunk módján kell megértenünk. Amikor egy spirituális könyvet olvasunk, valójában a saját szavainkat olvassuk, és a saját hangunkat halljuk. A felénk visszatükröződő saját megértésünket tapasztaljuk, mintegy tükörben. Emiatt, nagy gondossággal kell figyelemmel kísérnünk, hogyan érezzük magunkat, amikor olvasunk. Ha, amit olvasunk lehangolttá vagy boldogtalanná tesz bennünket, hagyjuk abba az olvasást. Másrészről, ha úgy találjuk, hogy egyfajta csendes boldogság lopózik belénk olvasás közben, akkor természetesen folytassuk.

3 Tartalomjegyzék Preface 2 Előszó 2 Fundamental Principles 4 Alapelvek 4 What Is This World? 6 Mi a világ? 6 What Is Reality? 12 Mi a valóság? 12 Is There a God? 15 Van Isten? 15 Who Or What Am I? 23 Ki, vagy mi kvagyok én? 23 What Is Life? 28 Mi az élet? 28 Is There Free Will? 32 Létezik-e szabad akarat? 32 What Is Realization? 39 Mi a felébredettség? 39 Epilog: After Realization 43 Epilógus: Ráébredés után 43

4 Fundamental Principles 1. The world is the manifestation of the will of the Absolute. 2. The world of multiplicity, of separate objects that the mind sees, is an illusion. 3. The world is fundamentally a positive, joyful place. 4. Consciousness or knowledge creates and contains the world. 5. The experiencer of the world is a temporary appearance only. 6. The world of names and forms is not real. In reality, there is only oneness. 7. The form is being animated by the selfawareness of consciousness. 8. There is no birth and no death for the selfawareness of consciousness. 9. The entire process of evolution of consciousness, through the infinite number of forms, is manifest against the unchanging background of the Absolute Reality. 10. The unmanifest is the Absolute Reality. 11. As air appears in space, consciousness appears in reality. 12. The unmanifest and manifest aspects of reality are not separate, just as the sun and its light are not separate. 13. It is the manifest aspect of reality that we call God. 14. Reality can never be explained or experienced because it cannot be an object. 15. Because reality is what you are, there is no path to it and no way to find it. 16. The manifestation of consciousness is an expression of our own absolute freedom. 17. Reality is absolutely trustworthy. 18. Consciousness is the divine power, is God, is full of goodness and beauty, and is the object of all worship. 19. The power of universal pure consciousness is God to the human being. 20. Consciousness, in its formless state, does not identify with anything other than its own existence and bliss. 21. Love is the power that makes the One into the many in order to have the many return to the One. 22. Consciousness is enjoying itself as bliss in every form. 23. Consciousness is present as existence itself. 24. Consciousness is aware of its own existence as happiness, joy. 25. The self-awareness of consciousness is bliss. Alapelvek 1. A világ az Abszolút akaratának a megnyilvánulása. 2. A sokféleség, az elkülönült objektumok világa, amit az elme lát, illúzió. 3. A világ alapvetően egy pozitív, örömteli hely. 4. A tudatosság vagy tudás teremti és magában foglalja a világot. 5. A világ tapasztalója múló megjelenés csupán. 6. A nevek és formák világa nem valós. A valóságban csak egység létezik. 7. A forma a tudatosság én-tudomása által kerül megelevenítésre. 8. A tudatosság én-tudomása számára nem létezik sem születés, sem halál. 9. A tudatosság teljes evolúciója a végtelen számú forma révén nyilvánul meg az Abszolút Valóság változatlan háttere előtt. 10. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság. 11. Ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a tudatosság a valóságban. 12. A valóság megnyilvánulatlan és megnyilvánult aspektusai nem különváltak, mint ahogy a nap és annak fénye sem különállóak. 13. A valóság megnyilvánult aspektusa az, amit mi Istennek nevezünk. 14. A valóságot soha nem lehet elmagyarázni, vagy megtapasztalni, mivel nem objektum. 15. Mivel te vagy a valóság, ezért nem vezet hozzá út, és nincs rá mód, hogy megtaláld. 16. A tudatosság megnyilvánulása a mi saját abszolút szabadságunk kifejeződése. 17. A valóság teljességgel hitelt érdemlő. 18. A tudatosság az isteni erő, Isten, jósággal és szépséggel teli, és ő a tárgya minden imádásnak. 19. Az univerzális tiszta tudatosság hatalma Isten az emberi lény számára. 20. A tudatosság, az ő formanélküli állapotában, saját létezésén és boldogságán kívül semmi mással nem azonosul. 21. A szeretet az erő, amely az Egyet sokfelé osztja, azért, hogy a sok visszatérjen az Egybe. 22. A tudatosság kedvét leli önmagának, mint üdvösség, minden formában. 23. A tudatosság, mint a létezés maga van jelen. 24. A tudatosságnak tudomása van a saját létezéséről, boldogságként, örömként. 25. A tudatosság ön-tudomása üdvösség. 26. Az öröm az én nem-létezésének a tudomásában van. 27. A létezés öröme önmagában abban áll, hogy valóságos és élő. 28. A tér nem üres. Még az atom elektronjai

5 26. The enjoyment is in the awareness of the non-existence of I. 27. It is the enjoyment of existence itself that is real and alive. 28. Space is not empty. Even the space between the electrons in an atom is pervaded by consciousness. 29. Consciousness is like space without the quality of emptiness. 30. Enjoyment is the natural activity of being. 31. Happiness is the natural state. 32. The human soul is an expression of consciousness, a vehicle of God s will, an embodiment of love. 33. Consciousness, when allowed, moves toward light, harmony, and beauty. Like attracts like. 34. Consciousness is a field of receptivity, in which there is no outside or inside. 35. We cannot say what we are, because we are not any thing. 36. The separate I sense that appears in the human being is only apparent not real. 37. The sense of I or individual consciousness depends on the food consumed by the body for its continued presence. 38. No one is born and no one dies. 39. Real happiness is awareness of presence, of being. 40. Unhappiness belongs only to the mind. Outside of it, there is no such thing. 41. To know what you are is to be what you are. 42. There is a bubble on the surface of the ocean. The bubble bursts. Has it become realized? No, there was always only ocean. 43. Self-realization is the simple revelation of the mystery of infinite consciousness. 44. Life is living and living is life. There is no one living a life. 45. Devotion is a natural process that manifests itself at a certain stage of spiritual development. 46. Life is not linear. There is no continuous individuality from moment to moment. 47. Life has no center. There is no fixed point in the machinery. 48. The drama of world events and of each individual life is playing itself out as it must. 49. There is no mind, apart from its contents. 50. The power of universal consciousness is giving to all the fruits of past actions. 51. Life is the affirmation of being. 52. Life is perfect unfoldment. 53. There is only one power, only one manifestation. It is not broken up into separate parts or individual existences. 54. There are no accidents in the life of the sincere seeker. 55. Everything manifests by means of natural közötti tér is át van hatva tudatossággal. 29. A tudatosság olyan, mint a tér az üresség minősége nélkül. 30. Az öröm a létezés természetes munkálkodása. 31. A boldogság a természetes állapot. 32. Az emberi lélek a tudatosság kifejeződése, Isten akaratának, a megtestesült szeretetnek a közvetítője. 33. A tudatosság lehetőség szerint a fény, a harmónia és a szépség irányába mozog. A hasonló a hasonlót vonzza. 34. A tudatosság a fogékonyság mezeje, amelyben sem kívül, sem belül nincs. 35. Nem tudjuk megmondani, mik vagyunk, mert egyáltalán nem dolog vagyunk. 36. Az elkülönült én érzésének a megjelenése az emberi lényben csak látszólagos, nem valódi. 37. Az én, vagy individuális tudatosság érzése, annak folyamatos jelenléte érdekében a test által elfogyasztott tápláléktól függ. 38. Senki sem születik, és senki sem hal meg. 39. A valódi boldogság a jelenlét, a létezés tudomása. 40. A boldogtalanság egyedül az elméhez tartozik. Rajta kívül nincs ilyen dolog. 41. Tudni, hogy mi vagy annyi, mint annak lenni, ami vagy. 42. Egy buborék van az óceán felszínén. A buborék szétpukkan. Felébredetté vált? Nem, mindig is csak az óceán volt jelen. 43. Az Ön-megvalósítás egyszerűen a végtelen tudatosság misztériumának a felfedezése. 44. Az élet él, és ami él, az élet. Senki nincs, aki éli az életet. 45. Az odaadás egy önmagát a spirituális fejlődés egy bizonyos szakaszában manifesztáló természetes folyamat. 46. Az élet nem lineáris. Nem létezik folytonos individualitás, amely pillanatról pillanatra létezik. 47. Az életnek nincs középpontja. Nincs rögzített pont a gépezetben. 48. A világeseményeknek, és minden egyes individuum életének a színdarabja önmagától játszódik, mivel így kell. 49. Nincs elme, eltekintve a tartalmától. 50. Az egyetemes tudatosság hatalma adja az összes gyümölcsét a múltbeli cselekedeteknek. 51. Az élet a létezés igenlése. 52. Az élet tökéletes kibontakozás. 53. Csak egyetlen hatalom, csak egyetlen megnyilvánulás van. Nem osztható fel különálló részekre, vagy individuális létezőkre. 54. Nincsenek véletlenek az őszinte kereső életében. 55. Minden természeti törvények által szabályozott természetes folyamatok révén nyilvánul meg.

6 processes, governed by natural laws. 56. There is no doer. There is no question of doing. There is just manifestation, one everything. 57. Consciousness is living out this life, and all other lives, according to its own laws. 58. Everything happens in the only way it can happen. What is happening now is the result of what has happened in the past. 59. Grace is always available and is available to all. 60. The longing for unity, for reunion with the source is the common thread that runs through all of the diversity of the universe. 61. Love for God is the first and last duty of the human being. 62. Free will for human beings is a matter of conscious participation in the divine will. 63. Consciousness never searches, never strives to find the answer, because for it there is no question. 64. Consciousness lives to praise, to say I am, to accept without reservation. 65. The quickest and safest way for a spiritual aspirant to become a realized or enlighted being is to give up all desires in complete surrender to God. 66. Liberation is understanding that there is nothing to understand. 67. Ignorance doesn't exist. 68. Nothing negative exists. 69. Being is being positive. 70. Everyone knows the difference between positiveness and negativeness by feeling, sense. Negativeness is self-centered, collapsing in. Positiveness is expanding, radiating. 71. The one who is free enjoys his freedom, without having to do anything. 72. Everything is perfect. Everything is as it should be. 56. Nincs cselekvő. Nincs szó cselekvésről. Csak megnyilvánulás van, egy minden. 57. A tudatosság éli ezt az életet, és minden más életet, a saját törvényeivel összhangban. 58. Minden azon az egyetlen módon történik, amely módon megtörténhet. Ami most történik, az eredménye annak, ami a múltban történt. 59. A kegyelem mindig rendelkezésre áll, és mindenki számára rendelkezésre áll. 60. A forrással való egység, a vele való újraegyesülés iránti sóvárgás a közös szál, amely átszövi a világegyetem sokféleségének összességét. 61. Az Isten iránti szeretet az emberi lény első és utolsó feladata. 62. Az emberi lény szabad akarata lényeges része az isteni akaratban való tudatos részvételnek. 63. A tudatosság soha nem keres, soha nem törekszik, hogy választ találjon, mert az ő számára nincs kérdés. 64. A tudatosság azért él, hogy dicsőítsen, hogy Én Vagyok -ot mondjon, hogy fenntartás nélkül elfogadjon. 65. A spirituális törekvő felébredésének vagy megvilágosodásának leggyorsabb és legbiztonságosabb módja, ha minden vágyát feladja az Isten iránti teljes önmegadásban. 66. A megszabadulás annak a megértése, hogy nincs mit megérteni. 67. Tudatlanság nem létezik. 68. Semmi negatív nem létezik. 69. A létezés pozitív létezés. 70. Mindenki ismeri az érzés, érzékelés pozitivitása és negativitása közötti különbséget. A negativitás én-központú, önmagába omló. A pozitivitás növekvő, sugárzó. 71. A szabad ember a nélkül élvezi a szabadságát, hogy bármit is kellene tennie. 72. Minden tökéletes. Minden olyan, amilyennek lennie kell. What Is This World? This world is a living, breathing, ever-changing, blissful manifestation of the will of the Absolute. The universe is the form of the Supreme Lord. The world of multiplicity, of separate objects that the mind sees, is an illusion. There is only oneness in the world, however it may appear to the mind and the senses. The world is fundamentally a positive, joyful place. It is the birthright of human beings to experience the bliss that comes with true knowledge and universal vision. If we do not always see the world in this way, it is because we have identified ourselves Mi a világ? A világ egy élő, lélegző, folyton változó, boldog megnyilvánulása az Abszolút akaratának. Az univerzum a Legfelsőbb Úrnak a formája. A sokféleségnek, az elkülönült objektumoknak a világa, amit az elme lát, illúzió. Csak egység létezik a világban, amely viszont megjelenhet az elme és az érzékek számára. A világ alapvetően pozitív, örömteli hely. Az embernek veleszületett joga, hogy megtapasztalja az igazi tudással, és az egyetemes látással együttjáró boldogságot. Ha nem mindig ezen a módon látjuk a világot, ez azért van, mert azonosítottuk magunkat az

7 with the individual I or ego. It is the will of the Absolute that we should forget our true nature in this way, and it is also the will of the Absolute that we should remember it, return to the source, and find our true selves again. How does it happen that the Absolute Reality, which fills this world to the brim with universal pure consciousness, comes to be identified with the individual form, the individual I? To better understand how this can happen, we can think of a dream. In a dream, a thought or image emerges and starts a series of associative scenes, which are based on material stored in the memory. At the same time, the experiencer of the dream appears and enjoys or suffers the experiences in the dream. The whole process of the unfolding of the dream is entirely spontaneous, and the experiencer has no control over what is happening. When we wake up from the dream, we do not imagine that we have died or even that we have lost anything at all. In the same way, when one awakens from spiritual sleep, the experiencer, or I, who appears as the experiencer of this waking world is seen to be only a temporary appearance. In fact, the I does not exist and the world of separate objects and separate individuals does not exist either. There is only consciousness. In the state of spiritual sleep, consciousness, which is self-aware and self-existent, manifests in a particular form and spontaneously identifies itself with that form, taking the form to be self. This in turn gives rise to the sense of not-self, or other than self, and this is the fundamental illusion, on which all other illusion is based. In reality, there is no self and no not-self. 1 Just as we dream our dreams in the state of deep sleep, so the dream of individual existence appears in the deep sleep of God. God is omnipresent, omnipotent, and omniscient everpresent, all-powerful, and all-knowing. The nature of God is being, consciousness, and bliss. God is manifest as the impersonal divine power, and He is also the supremely intelligent Being who controls that power. However, in accordance with the law as above, so below, God also experiences a deep sleep state, in which He forgets himself and ceases to know Himself as individuális én -nel, vagy egóval. Az Abszolút akarata, hogy ilyetén módon elfelejtsük igaz természetünket, és az is az Abszolút akarata, hogy emlékezzünk rá, visszatérjünk a forráshoz, és újra megtaláljuk valódi önmagunkat. Az Abszolút Valóság, amely ezt a világot színültig teletölti egyetemes tiszta tudatossággal, hogyan válhatott azonossá az individuális formával, az individuális én -nel? A történtek jobb megértéséhez gondoljunk az álomra. Álomban megjelenik egy gondolat vagy kép, és asszociatív jelenetek sorozatát indítja el, az emlékezetben tároltak alapján. Ugyanakkor az álom tapasztalója is megjelenik, és élvezni, vagy szenvedni látszik az álomban tapasztaltakat. Az álom kibontakozásának egész folyamata teljesen spontán, és a tapasztalónak nincs hatalma a történtek fölött. Amikor felébredünk az álomból, egyáltalán nem képzeljük azt, hogy meghaltunk, de még azt sem, hogy elvesztettünk valamit. Ugyanígy, amikor spirituális álomból ébredünk, a tapasztaló, vagy én, aki látszólag ennek az ébrenléti világnak a tapasztalója, csak múló megjelenésnek látszik. Valójában az én nem létezik, és nem létezik az elkülönült tárgyak és elkülönült indivíduumok világa sem. Csak tudatosság létezik. A spirituális álom állapotában az öntudatos és önmagában létező tudatosság megnyilvánul egy konkrét formában, és spontán módon azonosítja önmagát azzal a formával, énjének tekintve azt. Másfelől, ez okot szolgáltat a nem-én, vagy az éntől különböző érzékelésére, és ez az alapvető illúzió az, amely minden más illúziónak az alapja. A valóságban azonban nincs én, és nincs nem-én. 1 Ahogy mi a mély alvás állapotában álmainkat álmodjuk, úgy jelenik meg az individuális lét álma Isten mély alvásában. Isten mindenütt jelenvaló, mindenható, és mindent tud mindig jelenlévő, teljhatalmú, és mindentudó. Istennek a természete létezés, tudatosság, és üdvösség. Isten a személytelen isteni erőként nyilvánul meg, és ugyanakkor az a roppant intelligens lény is Ő, aki ellenőrzi ezt az erőt. Az amint fent, úgy lent törvénynek megfelelően azonban Isten a tapasztalja is a mély alvás állapotát, amelyben elfelejti Önmagát, és nem akként ismeri többé 1 One point that will be emphasized in this book is that the understanding that one does not exist as an individual entity is not something to be feared. One does not lose anything real one only gains (or regains) that which is most true in oneself. A könyv nyomatékosan rámutat, hogy a megértés, hogy az egyén nem létezik individuális entitásként, nem egy olyan dolog, amitől félni kell. Az ember semmilyen valódit nem veszít csak elnyeri (vagy visszanyeri) azt, ami önmagában a legnagyobb igazság.

8 He truly is. In this divine, deep-sleep state, the identification of the dreamer with the dream occurs and the life of the apparent individual begins. The Absolute Reality IS, but it cannot be said to exist or not to exist, because it is beyond the comprehension of the limited human mind, with its dependence on dualistic thinking. Existence begins when the Absolute manifests as God the Creator. The will of the Absolute sets in motion the various levels of creation with the infinite number of beings, each of which is an indivisible part of Itself, like waves on the surface of the ocean. The Creator, having created the universe, then goes to sleep, entering into the creation and animating it, but forgetting His infinite and unlimited true nature to become finite and limited through identification with the various beings of this world. 2 It is said that the realized or enlightened person is asleep to the world and awake to the reality. Sometimes it is said that the awakened person is not aware of the world and only aware of reality. Both these statements mean that the enlightened person is aware of his or her true nature as pure consciousness and therefore sees the world of separate individuals and beings as illusory. Because there is the understanding I don t exist (as a separate entity) there is also the understanding Nothing else exists (as a separate entity). Being aware of reality as one s true being produces a state that is like that of being very deeply asleep. There is always a deep peace and fullness there, whatever the circumstances of the external life. The power that conjures up the dream of the world is consciousness. Consciousness exists in all forms and is in fact the very existence of all forms. Because everything appears in consciousness, it means that consciousness is subtler than any objects and also subtler than the space that surrounds them. It surrounds objects in its own light. Consciousness pervades everything Önmagát, mint ami valójában. Ebben az isteni, mély-alvási állapotban bekövetkezik az álmodó és az álom azonosulása, és a látszólagos indivíduum élete elkezdődik. Az Abszolút Valóság VAN, de sem az nem mondható, hogy létezik, sem az, hogy nem létezik, mert ez meghaladja a dualista gondolkodástól függő, korlátolt emberi elme megértési határát. A létezés akkor kezdődik, amikor az Abszolút mint Isten, a Teremtő nyilvánul meg. Az Abszolút akarata hozza mozgásba a különböző szintjeit a teremtésnek, annak végtelen számú lényeivel, amelyek mindegyike oszthatatlan része Önmagának, akár a felszíni hullámok az óceánnak. Miután megteremtette a világegyetemet, a Teremtő elalszik, belép a teremtésbe és megeleveníti azt, de elfelejti az Ő valódi, végtelen és határtalan természetét, végessé és korlátozottá válik e világ különböző lényeivel való azonosulása révén. 2 Azt mondják, hogy a felébredett, vagy megvilágosodott személy a világra nézve alszik, és a valóságra nézve ébren van. Időnként azt mondják, hogy a felébredett személy nincs tudatában a világnak, és csak a valóságnak van tudatában. Mindkét mondás azt jelenti, hogy a felvilágosult ember tudatában van saját valódi természetének, mint tiszta tudatosságnak, és ezért az elkülönült indivíduumok és lények világát illuzórikusnak látja. Az én nem létezem (mint entitás) megértésből az a megértés is következik, hogy semmi más sem létezik (elkülönült entitásként). A valóságot az ember létének tudni egy nagyon mély alváshoz hasonló állapotot eredményez. Állandóan egy mélységes béke és teljesség van jelen, bármilyenek is legyenek a külső élet körülményei. Az erő, amely a világ álmát előidézi, a tudatosság. A tudatosság benne van minden formában, és valójában az összes formának ő valóságos léte. Mivel minden a tudatosságban jelenik meg, ez azt jelenti, hogy a tudatosság finomabb még a tárgyakat körbe ölelő térnél is. Az azt körülvevő tárgyak saját fényt. A tudatosság mindent áthat, ami megjelenik benne, 2 This explanation is of course not intended to be taken as literally true. Rather, it is of the nature of a myth. A myth, like all the various creation myths in human religious literature, is intended to convey a meaning in a way that goes beyond the limited human mind. When one takes a myth in the right way, one receives an intuitive, emotional, perception of Truth that has nothing to do with everyday logic. Ez a magyarázat természetesen nem szó szerint értendő. Sokkal inkább mítosznak tekintendő. A mítosznak mint az ember vallásos irodalmának minden teremtési mítoszának a célja egy jelentés közvetítése olyan módon, amely a korlátolt emberi elmét meghaladja. Amikor egy mítoszt a megfelelő módon kezelünk, akkor az Igazságnak egy intuitív, érzelmi felismeréséhez jutunk, aminek a mindennapi logikához semmi köze.

9 that appears in it, just as the dream encompasses all of the dream-objects. It creates and contains the world. Consciousness is not possessed by an individual person. Rather, the apparent individual is an appearance in consciousness. This consciousness that is the creator of the world appears to be limited once it identifies itself with the individual form. However, consciousness is not at all limited. Consciousness knows itself and IS itself always and at all times, and only appears to be limited by the concepts of the human mind. When, in a particular individual form, this consciousness knows itself as it really is, individual consciousness or I is transcended and is understood to be a temporary manifestation only. This is the true meaning and purpose of the individual life for the individual consciousness to realize itself as universal consciousness, and, in that realization, to under stand that its true nature is the Absolute Reality, which is beyond consciousness. The world of names and forms, the world of separate objects is not real. It is created by the mind. In reality, there is nothing but beingconsciousness-bliss. Within the dream of the world appearance, there is only the all-pervasive, universal power of consciousness projecting itself through and within all things gross or subtle, like the colors that are formed when pure white light is refracted through a prism. We do not see the pure light itself we only see its appearance as color. Consciousness is not actually experiencing anything directly. Experiencing is carried out by the brain and the other organs of perception that are manifest in the individual form. The form is being animated by the self-awareness of consciousness. 3 Consciousness is always aware of its own existence, and that is all that is really happening. There is not really any experiencer at all. The experiencer is part of the experience itself, just as the individual who experiences the dream is a part of the dream. Experiences are illusory they are not happening to anyone who mint ahogy az álom is magában foglalja az álomobjektumok mindegyikét. Ő teremti, és tartalmazza a világot. A tudatosság nem az individuális személy birtokában van. Ellenkezőleg, a megnyilvánult indivíduum a tudatosságbeli megjelenés. A tudatosság, amely a világ teremtője, korlátozottnak mutatkozik, amint az individuális formával azonosítja önmagát. A tudatosság azonban egyáltalán nem korlátozott. A tudatosság tudatában van önmagának, és AZONOS önmagával, mindig, és mindenkor, és csak látaszólag korlátozott az emberi elme fogalmai által. Amikor egy konkrét individuális formában a tudatosság úgy ismeri magát, mint ami ő valójában, az individuális tudatosság, vagy én meghaladásra kerül, és megértésre kerül, hogy a megnyilvánulás csupán ideiglenes. Ez a valódi értelme és célja az individuális életnek ahhoz, hogy az individuális tudatosság ráébredjen önmagára, mint individuális tudatosságra, és, hogy ebben a ráébredésben megértse, hogy valódi természete az Abszolút Valóság, amely meghaladja a tudatosságot. A nevek és formák világa, az elkülönült objektumok világa nem valóságos. Az elme hozta létre. A valóságban azonban semmi más nincs, csak létezés-tudatosság-boldogság. A világ megjelenésének álmában csak a tudatosság mindent átható, univerzális ereje vetíti ki önmagát minden durva illetve finom dolog révén és azokon belül, ilyenek például színek, amelyek akkor keletkeznek, amikor a tiszta fehér fény egy prizmán keresztül megtörik. Nem látjuk magát a tiszta fényt csak a színként való megjelenését látjuk. A tudatosság valójában semmit nem tapasztal közvetlenül. A tapasztalást az agy, és a többi, az individuális formában megnyilvánuló érzékszerv végzi. A forma a tudatosság ön-tudomása által kerül megelevenítésre. 3 A tudatosság mindig tudatában van saját létezésének, és ez minden, ami valójában történik. Valójában egyáltalán nincs semmiféle tapasztaló. A tapasztaló része a tapasztalatnak magának, épp úgy, ahogy az álmot tapasztaló indivíduum is része az álomnak. A tapasztalatok illuzórikusak nem olyasvalaki számára történnek, aki valójában létezik, hogyan 3 Perhaps a more precise way to express this is to say that the individual form, which has no life of its own, serves as a vehicle for consciousness, which is what is truly alive. Pontosabb talán az a megfogalmazás, hogy az individuális forma, amelynek nincs saját élete, hordozó eszköze a tudatosságnak, annak, ami igazából él.

10 actually exists, so how can they be anything other than illusion? The individual I, who appears to be having the experience, is an illusion. Therefore anything that appears to happen to this imaginary person is also completely illusory. There is no substance to experiences. They come and go, appear for a moment, then disappear and are forgotten. All of the experiences of one s life have come and gone. Where have they gone? The world of experience is an insentient world. It has the feeling of life only because of the presence of consciousness. When an experience occurs, it is perceived and processed by the memory that is already there. If it were not so, there would be no sense of recognition in the perception and therefore no perception at all. There are no new experiences for this reason. The circle of perception-recognition-memory is a mechanical process. It happens spontaneously without anyone doing anything. The only life comes from the light of consciousness which illuminates the present moment as the light illuminates the frame that is passing in front of it in a cinema projector. In reality, there is nothing but this living light of consciousness itself, which is always one light, never separated or divided in any way. Consciousness lends the feeling of life to the individual form because of its own self-awareness. There is no birth and no death for this self-awareness. What is known is always in the past. The unknown becomes the known by being assimilated into the knowledge we already have. In this way, knowledge becomes static or crystallized into a pattern. This pattern then forms the basis for interpreting other experiences. The process begins in the infant and continues throughout the life of the body. We assume that a very small child is having experiences. Actually, it is not, because there is no I center to whom the experiences occur. When we look at a baby or infant we are seeing only the self-awareness of consciousness animating that form, just as it is the self-awareness of consciousness that animates animals, which also have no concepts and consequently no sense of I. However, the experimental movements that the infant is constantly making are laying the foundation for more coordinated movements in the future. In the same way the eyes, ears, and other sense organs are accumulating the impressions on which future perceptions will be made. At a certain point, the process of perception starts on the basis of these impressions stored in memory and that same process continues for the remainder of that lifetime. No experience is real. No experience is ever experienced by anybody. Nothing that can lehetnének hát többek illúziónál? Az individuális én, aki látszólag a tapasztalatban részesül, illúzió. Következésképpen, bármi, ami ennek a képzelt személynek jelenik meg, szintén teljességgel illuzórikus. A tapasztalatok anyagtalanok. Jönnek és mennek, megjelennek egy pillanatra, majd eltűnnek, és elfelejtődnek. Az ember összes tapasztalata jön és megy. Hová távoznak? A tapasztalat világa élettelen világ. Élet érzése csupán a tudatosság jelenléte miatt van. Amikor tapasztalat következik be, az észlelésre és feldolgozásra kerül a már jelenlévő emlékezet által. Ha ez nem így lenne, egyáltalán semmi értelme nem lenne az észlelésben foglalt felismerésnek, és ennek következtében az észlelésnek sem. Nincsenek új tapasztalatok emiatt. Az észlelés-felismerés-emlékezet köre egy mechanikus folyamat. Spontán módon történik, anélkül, hogy bárki bármit is csinálna. Az egyedüli élet a tudatosság fényéből származik, amely megvilágítja jelen pillanatot, mint ahogyan a fény világítja meg a vetítőgépben előtte áthaladó képkockát. A valóságban azonban semmi nincs, csak a tudatosság élő fénye, ami mindig egyetlen fény, soha nem különül el, vagy oszlik fel, semmilyen módon. A tudatosság kölcsönzi az élet érzését az individuális forma számára, mert az az ő saját ön-tudomása. Ezen ön-tudomás számára nincs születés és nincs halál. Ami ismert, az mindig múltbeli. Az ismeretlen a már meglévő tudásba való beolvadással ismertté válik. Ily módon a tudás statikussá válik, vagyis mintává kristályosodik. Ez a minta képezi aztán a további tapasztalatoknak az alapját. A folyamat csecsemőkorban kezdődik, és a test egész élete során folytatódik. Feltételezésünk szerint a nagyon kicsi gyermeknek is vannak tapasztalatai. Valójában nincsenek, mert nincs én központja, akinek a számára a tapasztalatok megtörténnek. Ha egy babára, vagy egy csecsemőre nézünk, akkor csak a tudatosságnak a formát megelevenítő ön-tudomását látjuk, ugyanazon tudatosság ön-tudomását, amely az állatokat is megeleveníti, amelyek szintén nem rendelkeznek fogalmakkal, ennélfogva nincs én érzésük.a kísérletező mozgások azonban, amelyeket a csecsemő folyamatosan végez, lefektetik a jövő összehangoltabb mozgásának az alapjait. Ugyanezen a módon a szemek, a fülek, és a többi érzékszerv is benyomásokat gyűjtenek, amelyek alapján a jövőbeni észlelések történni fognak. Egy bizonyos ponton aztán elkezdődik az észlelés folyamata, az emlékezetben tárolt ezen benyomások alapján, és ugyanez a folyamat fog folytatódni, az élet fennmaradó részében. Semmilyen tapasztalat nem valóságos. Soha

11 ever be experienced is real. 4 Although this world of names, forms, and experiences is not real, still it could not appear without reality. Forms of increasing levels of complexity are evolved in consciousness. The entire process of evolution of consciousness, through the infinite number of forms, is manifest against the unchanging background of the Absolute Reality. Consciousness evolves forms so that ultimately it can realize itself through the form of a human being in whom spiritual understanding has come to maturity. However, when that happens, consciousness realizes that there never was anything except itself and that the whole process of spiritual seeking and realizing that went on in that form was only a dream. Then why did it go through all that process of evolution at all, when there was never anything apart from Itself to be gained at the end of it? The only answer that can be given is that it was done for sport, for enjoyment, and for the pleasure of finding itself again after being hidden to itself for so long. The world is the play of consciousness. Consciousness hides itself from itself by means of a gap that appears between the human body and mind and the pure state of Self-knowledge. Because of the appearance of this gap, consciousness forgets its true nature, identifying itself with the limited human mind, and the human mind is not aware of itself as pure consciousness. This gap is called ignorance, for the sake of explanation. However, ignorance has no actual existence, as it is pure nothing, a zero. senki semmilyen tapasztalatot nem tapasztalt. Semmilyen valaha is tapasztalható nem valódi. 4 Jóllehet a nevek és formák világa, és a tapasztalatok nem valósak, mindazonáltal valóság nélkül nem tudnának megjelenni. Az egyre növekvő bonyolultságú formák a tudatosságban alakultak ki. A tudatosság végtelen számú formán keresztül ívelő evolúciójának teljes folyamata az Abszolút Valóság változatlan háttere előtt nyilvánul meg. A tudatosság továbbfejleszti a formákat, így végül képessé válik az önmagára való ráébredésre, az emberi formán keresztül, amelyben a spirituális megértés érett korba lép. Azonban, amikor ez megtörténik, a tudatosság felismeri, hogy soha semmi nem létezett, önmagát kivéve, és, hogy a spirituális keresés és megértés egész folyamata, amely e formában végbement, álom volt csupán. De akkor egyáltalán miért ment keresztül ennek az evolúciónak a folyamatán, amikor soha semmi Önmagától különbözőt nem nyert a végén? Az egyetlen válasz, ami kínálkozik az, hogy szórakozásból, azért az élvezetért és örömért, hogy újra megtalálja önmagát, miután oly sokáig rejtve volt. A világ a tudatosság játéka. A tudatosság elrejtőzik önmaga elől, az emberi test és elme, és az Ön-tudomás tiszta állapota közötti szakadék révén. E szakadék megjelenése következtében a tudatosság elfelejtkezik saját valódi természetéről, azonosítja önmagát a korlátolt emberi elmével, és az emberi elmének nincs tudomása önmagáról, mint tiszta tudatosságról. Ezt a szakadékot nevezzük tudatlanságnak, a magyarázat kedvéért. A tudatlanság azonban valójában nem létező dolog, mivel az tiszta semmi, nulla. 4 Once again, it should be stated that this understanding, though radical, is not to be feared. It is the beginning of a much greater, more permanent happiness than can be found in any fleeting experience. Itt ismét meg kell jegyezni, hogy ez a megértés radikális ugyan, de nem kell tőle megijedni. Ez egy sokkal nagyobb, sokkal tartósabb boldogság kezdete, mint ami bármely múló tapasztalásban megtalálható.

12 What Is Reality? Reality cannot be known or experienced. Consciousness itself is not the final reality because it is an appearance, a power, a manifestation. It has definite attributes, such as a definite existence and its self-knowing is bliss or happiness. The Absolute or final Reality, on the other hand, can have no attributes, because these would limit its absoluteness. The unmanifest is the Absolute Reality. It cannot be said to be existing or nonexisting. It is beyond any kind of opposites. Nothing that the human mind can say or think can approach the Absolute. We cannot even say that it is absolutely intelligent, because then we would have to say that it is absolutely non-intelligent, because to have the one and not the other would also limit its absoluteness. As air appears in space, consciousness appears in reality. It contains the dream of the world. Consciousness cannot be separated from reality, or considered as something other than reality, just as the dreaming consciousness cannot be considered as something separate or different from the dreamer. In terms of cause and effect, the Absolute Reality is the efficient cause and the manifestation of the divine power of consciousness is the effect. Once the divine power has manifested, that power then becomes the material cause for the creation of the universe. It is the manifest aspect of reality that we call God, because it is that consciousness that gives life to all the forms of creation. 5 Nothing ever happens in reality. The only way that we can speak about reality is by negation. So, for example, we can say that reality is not an experience. There cannot be anyone or any thing that exists outside of reality to experience it. Reality cannot be known. There can be no means of knowing that is outside of reality that could know it. Reality can never be known nor experienced because it cannot be an object. However, this does not mean that it is a subject. We cannot say that reality exists nor can we say Mi a valóság? A valóság nem megismerhető, illetve nem megtapasztalható. A tudatosság önmagában nem a végső valóság, mivel megjelenés, erő, megnyilvánulás. Meghatározott tulajdonságokkal rendelkezik, mint például meghatározott létezés, és ön-tudomása üdvösség, boldogság. Másfelől, az Abszolútnak vagy végső Valóságnak nem lehetnek tulajdonságai, mert ezek korlátoznák az abszolútságát. A megnyilvánulatlan az Abszolút Valóság. Nem lehet nevezni sem létezőnek, sem nem-létezőnek. Felette áll minden ellentéteknek. Semmi, amit az emberi elme mondani, vagy gondolni tud, nem képes megközelíteni az Abszolútat. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy korlátlanul intelligens, mert akkor azt is kellene mondanunk, hogy korlátlanul unintelligens, mert, ha rendelkezik az egyikkel, a másikkal pedig nem, az is korlátozná az abszolútságát. Mint ahogy a levegő a térben, úgy jelenik meg a tudatosság a valóságban. Magában foglalja a világ álmát. A tudatosság nem választható el a valóságtól, illetve nem tekinthető valamilyen valóságtól eltérő dolognak, mint ahogyan az álmodó tudatosság sem tekinthető az álmodótól elkülönült, vagy eltérő valaminek. Ok-okozatilag kifejezve, az Abszolút Valóság az ok, és a tudatosság isteni erejének a megnyilvánulása az okozat. Amint az isteni erő megnyilvánult, a világegyetem teremtésének anyagi oka lett. A valóság megnyilvánító aspektusa az, amit mi Istennek nevezünk, mivel ez az a tudatosság, amely életet ad a teremtés minden formájának. 5 Valójában soha semmi nem történik. Egyetlen módon beszélhetünk a valóságról, tagadással. Így, elmondhatjuk például, hogy a valóság nem tapasztalat. Nem létezhet senki, illetve semmi olyan, ami a valóságon kívül létezne, hogy azt tapasztalja. A valóság nem megismerhető. Lehetetlen megismerni azt, ami kívül esik a valóságon, ami ismerhetné azt. A valóságot sohasem lehet megismerni, sem megtapasztalni, mert az nem lehet objektum. Ez azonban nem jelenti, hogy szubjektum lenne. Nem 5 On the scale of the solar system, it is the sun that gives out light and warmth, but it is the light and warmth that gives life to the inhabitants of the planet Earth. Naprendszer szinten a nap adja a fényt és a meleget, de a fény és meleg biztosítja a Föld lakóinak az életét.

13 that it does not exist. It is beyond both existence and non-existence. Nevertheless, there must certainly be an unmanifest reality to provide the basis for the manifestation. Language is not able to encompass it because language is based on duality. The human mind wants to be able to affirm or deny. It cannot describe that which is beyond all opposites. It is misleading to speak about reality as though it could possibly be known in any way. However, we also have to understand that consciousness can know itself. When this happens, the nature of reality is automatically understood. 6 Consciousness knowing itself, which is selfknowledge, is the pure state of consciousness, and this state is the manifest, or active, aspect of reality. Although this state of self-knowledge is still not the Absolute Reality, it is the closest possible approach to that reality. The appearance or manifestation of universal consciousness cannot be in any way separate from the Absolute Reality. The nature of consciousness cannot be other than the nature of that Absolute Reality. This means that reality can know itself indirectly by the Self-knowing of its manifest power, and this is the nature of enlightenment. Reality manifests consciousness, and in the Self-knowing of that consciousness, reality knows itself. From the point of view of Self-knowledge, reality is understood to be the source of consciousness, whereas from the point of view of the individual human mind, that understanding cannot arise. The sun of the Absolute Reality is obscured by the clouds of identification with the illusory objects in the illusory world perceived by the illusory individual I. The individual person cannot know reality at all but consciousness knows itself to be the radiance of the Absolute Reality. Because reality is what we are, there is no path to it and no way to find it. Reality is never reached or achieved. However, when we know that our existence, our being, is nothing but mondhatjuk, hogy a valóság létezik, és azt sem mondhatjuk, hogy nem létezik. Meghaladja mind a létezést, mind a nem-létezést. Mindazonáltal, bizonyos, hogy lennie kell olyan megnyilvánulatlan valóságnak, amely a megnyilvánulás alapjául szolgál. A nyelv nem képes ezt kifejezni, mert a nyelv kettősségen alapul. Az emberi elmének szüksége van a képességre, hogy megerősítsen, vagy tagadjon. Azt nem tudja leírni, ami minden ellentétek felett áll. Úgy beszélni a valóságról, mintha az bármilyen módon megismerhető lenne, félrevezetés. Azt is meg kell értenünk, ugyanakkor, hogy a tudatosság nem tud önmagáról. Amikor ez bekövetkezik, a valóság természete automatikusan megértésre kerül. 6 A tudatosságnak tudomása van önmagáról, ami az ön-tudomás, a tudatosság tiszta állapota, és ez az állapot a valóság megnyilvánult, vagy cselekvő aspektusa. Habár az ön-tudomásnak ez az állapota még mindig nem az Abszolút Valóság, ez áll a lehető legközelebb a valósághoz. Az egyetemes tudatosság megjelenése vagy megnyilvánulása semmilyen módon nem lehet elkülönült az Abszolút Valóságtól. A tudatosság természete nem különbözhet az abszolút Valóság természetétől. Ez azt jelenti, hogy a valóság megismerheti önmagát közvetve, a saját megnyilvánult erejének Ön-tudomása révén, és ez a megvilágosodás természete. A valóság megnyilvánítja a tudatosságot, és ennek a tudatosságnak az Ön-tudomásában, a valóság megismeri önmagát. Az Ön-tudomás szempontjából a valóságot úgy kell érteni, mint a tudatosság forrását, míg az individuális emberi elme nézőpontjából ilyen megértés nem keletkezhet. Az Abszolút Valóság napja el van takarva az illuzórikus én által észlelt illuzórikus világ illuzórikus objektumaival való identifikáció felhői által. Az individuális személy egyáltalán nem ismerheti a valóságot, de a tudatosság az Abszolút Valóság ragyogásaként ismeri önmagát. Mivel mi vagyunk a valóság, ezért nincs hozzá vezető út, és nem lehetséges megtalálni azt. A valóság soha nem érhető el, illetve valósítható meg. Azonban, ha tudjuk, hogy életünk, létünk, 6 This is like going from one level of understanding, on which meaning and purpose is hidden, to a higher level, on which these things are abundantly clear. Ez olyan, mint a megértés azon szintjéről, amelynek értelme és célja rejtett, egy magasabb szintre lépni, ahol ezek a dolgok teljesen világosak.

14 pure consciousness, we also know that we are the unmanifest reality that is the source of that consciousness. The power and activity of consciousness, and everything that appears within it, are seen as a playful manifestation, an expression of our own joy, but one which is not essential, not necessary, or required in any way. The manifestation of consciousness is an expression of our own absolute freedom. Reality never changes, but through the manifestation of its power, it is able to create, maintain, and destroy all of those forms that appear in consciousness, while still remaining absolutely free from any kind of limitation. This absolutely free reality is what we are in our innermost true nature. Reality is absolutely trustworthy. We ourselves are not separate from reality. Therefore, we are connected to the source for the entire creation. How can anything bad ever happen to us when we are one with the source of all that appears? Naturally, I trust that everything will unfold rightly, as I myself am connected to the source of that unfolding. I am myself the only One. 7 semmi más, mint tiszta tudatosság, akkor azt is tudjuk, hogy mi a megnyilvánulatlan valóság vagyunk, amely a forrása ennek a tudatosságnak. A tudatosság hatalma és működése, és a benne megjelenő dolgok játszi megnyilvánulásnak tűnnek, saját örömünk kifejezésének, de amely semmiféleképpen nem lényegi, nem elengedhetetlen, illetve nem szükséges. A tudatosság megnyilvánulása saját abszolút szabadságunk kifejeződése. A valóság soha nem változik, de hatalmának megnyilvánulása révén képes létrehozni, fenntartani, és megsemmisíteni mindazon formákat, amelyek a tudatosságban megjelennek, miközben teljesen, mindenféle korlátozástól mentes marad. Ez a korlátlanul szabad valóság az, amely a mi legbelső valódi természetünk. A valóság abszolút hiteles. Mi magunk nem különülünk el a valóságtól. Következésképpen, kapcsolatban vagyunk az egész teremtés forrásával. Hogyan tudna valaha is bármiféle rossz történni velünk, amikor egyek vagyunk a minden megjelenő dolog forrásával? Természetesen, bízom abban, hogy minden helyesen fog kibontakozni, ahogyan én magam kapcsolódom a kibontakozás forrásához. Én magam vagyok az Egyetlen. 7 7 This understanding does not evoke a feeling of loneliness, such as the ego experiences. Rather it is the awareness of the inseparable oneness that unites all beings and forms at the most essential and fundamental level. It is the awakening to the real unity behind the appearance of multiplicity. Ez a megértés nem az egó által tapasztalt magányosság érzést idézi. Az oszthatatlan egység tudomása inkább, amely az összes lényt és formát a leglényegesebb és legalapvetőbb szinten egyesíti. A sokféleség megjelenése mögötti igazi egységre való ráébredés.